AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2011. DECEMBER 2013. X

AZ

ÉS

16/4

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Szociális élet, hármas tagozódás | Alexander Caspar: A jövõ gazdasága, III. rész Világhelyzet | Andreas Bracher: A pápaság és az elsõ világháború Technika | Paul Emberson: A Föld zölddé változtatása Gyógyászat | Sárközy Ágota: Érdekel minket a mások baja?

Szerkesztõi bevezetõ

TARTALOMJEGYZÉK

A Karácsonyt évrõl évre egyfajta hagyományként ünneplik meg az emberek. Sokan családi körben, a szeretet ünnepeként élik meg, míg mások keresztényként Jézus születését ünneplik, és a 12 szent éjszaka ünnepköre adja meg az év vége ritmusát. Antropozófus körökben sok olyan embert találunk, akik a családi események mellett egyedül vagy kisebb csoportban Steiner ide vonatkozó elõadását megdolgozva teszik igazán elmélyült ünneppé a Karácsonyt. Mindez szép és lélekemelõ. Mégis felmerülhet a kérdés, mi a Karácsony valódi jelentése ma? Hogyan lehet megünnepelni a Karácsonyt ebben a korban, amikor Krisztus jelen van a Föld éterszférájában 1933 óta, valamint a XX. század végétõl közöttünk vannak az egykori arisztoteliánusok és platonisták, hogy új szellemiséggel töltsék meg az antropozófiát? Sokan érzik úgy, elmúlt egy világ, és keletkezõben van egy másik, amelyben az új Krisztus-misztériumnak kell megszületnie. Vajon nem lehetne a Karácsony egy új Húsvét, egy új feltámadás ünnepe? Jelen számunk az újrakezdés jegyében született. Hírt adunk folyóiratunk szerkesztõbizottságában és az Ita Wegman Alapítványban végbement változásokról, valamint számos új kezdeményezésrõl. Fel nem tett kérdéseim címmel irodalmi pályázatot hirdetünk 16-26 éves fiataloknak azzal a nem titkolt céllal, hogy megismerjük a fiatalok véleményét a felnõttek társadalmáról, és láttassuk is ezt Olvasóinkkal, azaz megtaláljuk a Szabad Gondolat jövõbeli szerzõit. Jövõre lesz 100 éve, hogy kitört az I. világháború. 2014 júniusában várhatóan Budapesten kerül megrendezésre az 1914-2014 KONFERENCIA az Ita Wegman Alapítvány, a Kós Károly Alapítvány, valamint a svájci Perseus Alapítvány szervezésében. A rendezvény meghívója olvasható számunkban. A Szabad Gondolatok Háza Akadémia megszületésérõl is tájékoztatást adhatunk. Az ember és a számítógépes virtuális világ kapcsolata és a jövõnk – ezzel a címmel hirdetjük meg 1+3 féléves programunkat mindenkinek, akit érdekel a technika mai és jövõbeli lehetõsége, a morális technika. A Szerkesztõség

1

Az Ita Wegman Alapítvány és a Szabad Gondolat újság pályázata

Szociális élet, hármas tagozódás

2 16

Alexander Caspar: A jövõ gazdasága. III. rész Kálmán István: Alexander Caspar írásai a Szabad Gondolatban

Világhelyzet

20 28

Andreas Bracher: A pápaság és az elsõ világháború Nemzetközi konferencia Budapesten 2014. június 27-29 között, az I. világháború kitörésének 100 éves évfordulóján

Technika

29 36

Paul Emberson: A Föld zölddé változtatása Az ember és a számítógépes virtuális világ kapcsolata és a jövõnk

Gyógyászat

39 44

Sárközy Ágota: Érdekel minket a mások baja? Bú Ella: „S mert halhatunk bármelyik percben...”

A címlapon látható kép az Ottheinrich-bibliából származik: Jézus meggyógyítja a vakokat Jerikóban.

Pályázat

„Fel nem tett kérdéseim” Az Ita Wegman Alapítvány és a Szabad Gondolat újság irodalmi pályázatot hirdet 16–26 éves fiataloknak A szabadon választott mûfajban megalkotott írásokban kérnénk, hogy a pályázó fejtse ki, milyen ki nem mondott kérdések feszítették, feszítik tanulmányai során; mit szeretne pontosabban megérteni a világból; milyen – számára fontosnak tûnõ – témát hanyagolnak el megbeszélni a felnõttek a felnõtté válókkal. Az írásokban térjenek ki arra, milyen helyzetben és életkorban merült fel a kérdés elõször, és hogyan formálódott tovább. Kérnénk, hogy világítson rá, miért, milyen nehézség miatt nem tette fel a kérdését; vagy ha elhangzott, miért nem válaszoltatott meg. A pályázatban fontos lenne megemlíteni, hogy az adott problémára talált-e azóta másutt valamilyen feleletet, azzal mennyire elégedett, illetve hogy az milyen további gondolatokat ébresztett. Az írásokban kapjon szerepet a mûvészi megformálás igénye: az esszét tarkíthatja (avagy pótolhatja is) vers, történet, mese stb. Az elbírálásnál nem pusztán a tartalom tart számot érdeklõdésre, hanem kívánatos a megformálás általi teljesség. Az írásforma történhet kézzel és géppel egyaránt. A szöveget bármilyen „illusztrációval” el lehet látni. A pályázatokat postai úton várjuk az Ita Wegman Alapítvány címére (1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41.) legkésõbb 2014 Húsvétjáig (április 18.) Elbírálás: 2014. Pünkösd (június 9-ig) Az ünnepélyes eredményhirdetés helyérõl és idõpontjáról az érdekelteket írásban értesítjük. Bírálók: Ádám László, G. Ekler Ágnes, Krivácsy Zoltán, Stráma Éva A bírálók az írások és a pályázat szellemének megfelelõ elfogulatlansággal végzik munkájukat. A pályázat nem jeligés! Kérjük, hogy a pályázók olyan adatokat adjanak meg magukról, melyek alapján lehetséges az értesítés, a visszajelzés (név, cím, telefon, e-mail). A három legjobb pályamû szerzõjének egyenként 50 000 Ft értékû, szabadon választható „kulturális utazást” ajánlunk fel. A pályázaton indulók írásait a bírálók javasolhatják a Szabad Gondolat címû folyóiratban való megjelenésre, így a pályázó a beadással ehhez elvi hozzájárulását is adja. A javaslat a bírálati eredménytõl független. A pályázattal kapcsolatos kérdéseiket levélben vagy az [email protected] e-mail címen tehetik fel. Kérjük, juttassa el ezen kiírást olyan emberekhez vagy társaságokhoz, ahol ez érdeklõdésre tarthat számot! Budapest, 2013. november 24. Frisch Mihály IWA kuratóriumi elnöke Buella Mónika Szabad Gondolat fõszerkesztõje

2013/4

1


Alexander Caspar: A jövõ gazdasága III. rész*

VII. A társulások elve A szükségleten alapuló kereslet olyan tendenciát kölcsönöz a termékeknek, hogy azok a gyártó számára nyereséget vagy veszteséget hozzanak a többletbevétel vagy csökkent bevétel értelmében. Így tehát a nyereség az ismérve annak, hogy egy termékre vane kereslet, és lehet-e azt gyártani. Azonban minél kevésbé billennek ki az egyensúlyból a munkamegosztás révén kigazdálkodott teljesítményeknek az általunk korábban leírt, az árképlet szerint célul kitûzendõ pénzbeli ellenértékei – egyfelõl a nyereségek, másfelõl pedig a megfelelõ veszteségek révén –, annál kisebb konjunkturális ingadozásokra kerül sor. Hiszen – a két megcélzandó ideálból – az árképletünkbõl és az õsjövedelem felosztásából érthetõvé válik, hogy a nyereség egyet jelent a vásárlóerõ aránytalanul nagy felhalmozódásával, amellyel a vásárlóerõ elvonásának formájában jelentkezõ, megfelelõ veszteség áll szemben; természetesen a társulásos gazdaságot ugyanakkor rugalmatlannak sem szabad elképzelni. Ahonnan manapság a hibás árképzés révén elvonódik a vásárlóerõ, ott ezt a hiányt az egyre jobban felfúvódó hitelfinanszírozás révén egyenlítik ki, hogy az áruforgalom annál se rekedjen meg, aki túl sok vásárlóerõt egyesít saját magánál. A hitelkibõvítésnek ez a módja azt eredményezi – amint azt már az elsõ részben szereplõ 1. tézisben is kifejtettük –, hogy maga a pénz is a gazdálkodás tárgyává válik, és áruként olyan árra tesz szert, mely által az árképzés a mi értelmünkben meghamisítódik. A mai pénzgazdaság révén felfújt igazgatási apparátus felesleges munkával terheli a gazdaságot, s mivel senki sem tud magából a pénzbõl megélni, ezért az adósságokkal terhelteknek kell kigazdálkodniuk azokat a teljesítményeket, amelyek a pénzigazgatással foglalkozók szükségleteiként jelentkeznek. A jelen írásban ismertetett valutarendszerben, ahol is a pénz könyvelési jellemzõkkel bír, lehetõség szerint egyensúlyban kellene lennie a mindenkori egymásra vonatkoztatandó teljesítmények utáni bevételek és az optimális áruforgalom eléréséhez szüksé*

ges jövedelmek, illetve azon teljesítmények forgalma közötti mérlegnek, amelyek alapján a szükségleteknek kellene keletkezniük. A nyereséget mint a hagyományos értelemben a pénztõke formájában felhalmozódó vásárlóerõt végsõ soron az határozza meg a munkamegosztáson alapuló gazdaságban, hogy az egyén milyen ellenszolgáltatást kap a többiektõl a teljesítményéért. Aki tisztában van azzal, hogy a munkamegosztó társadalom az egyéni képességek és kezdeményezések által lehetõvé tett racionális munkaszervezésen alapszik, az be fogja látni, hogy minden egyes teljesítmény létrehozója az összes többi tevékenykedõ képességeire és kezdeményezéseire van utalva a teljesítményéért kapott ellenérték szempontjából. Más szóval: azt, hogy valaki mennyit kap a teljesítményéért, nem maga a teljesítmény határozza meg, hanem a többi tevékenykedõ teljesítménye, vagyis hogy az illetõ milyen ellenszolgáltatást kap a többiektõl a teljesítményéért; ez az, ami meghatározza az árát. S az, hogy ez ma nem világos azonnal és minden további nélkül, azzal függ össze, hogy a napjaink pénz- és bérrendszerén alapuló árképzés elfedi a teljesítmények értékelésének ezt a kölcsönös függését. Minél jobban koncentrálódik a munka a munkamegosztás és a fizikai munkának az intelligens megszervezés általi megtakarítása révén, annál nagyobb az értékképzõdés. S minél nagyobb az értékképzõdés, annál több értéket adnak át az abban részt vevõ termelõk a tisztán fogyasztóknak általánosságban magán az áron keresztül vagy pedig az alábbiakban ismertetendõ adományok révén, hogy az írás elsõ részében bemutatott áregyensúlyt követve az értékforgalom ne akadjon meg az egyoldalú vásárlóerõ-felhalmozódás miatt, és ne csak a vásárlók eladósodása tegye azt lehetõvé, amit azután a hibás árrendszer miatt végsõ soron veszteségként kell leírni. És ugyanígy megfordítva: annál több szükségletét fogja tudni egy egyén kielégíteni a többiek teljesítményeibõl, minél nagyobb a többi, gazdaságban tevékenykedõ személy által létrehozott értékképzõdés, amely pedig a maga részérõl szintén az árban fog lecsapódni.

Az 1. részt a Szabad Gondolat 16/2., a másodikat a 16/3. számában adtuk közre.

2

2013/4

Szociális élet, hármas tagozódás Fontos azonban, hogy az árképzés oly módon való alakítása, hogy valamely áru értéke azon teljesítmények értékének feleljen meg, amelyekre az áru létrehozójának egy ugyanolyan vagy azzal egyenértékû áru létrehozásáig szüksége van, nem vezethet az emberek azon célból történõ összefogásához, hogy a termelési folyamatot szabályozni és igazgatni akarják. Egy effajta absztrakt közösség révén ugyanis a szükségletek elnyomás alá kerülnének, a termelés pedig stagnálna. Erre jó példával szolgált a kelet-európai államok tervgazdasága. Elõbb a rátermett termelõnek és a terméknek kell meglennie, még mielõtt a termelõk szövetkezése révén piacra kerülne az egyes termelõk kezdeményezéseibõl megtermelt termék. A gazdaság számára a fogyasztók fogyasztói magatartása jelzi a fogyasztók szükségleteit. Ha azt akarjuk, hogy a termelés ne stagnáljon, s ugyanakkor a gazdaságot sem akarjuk szükségtelen munkába hajszolni, akkor a szükségleteknek szabadon kell tudniuk keletkezni a kulturális haladással együtt, ami pedig csak egy szabad, a gazdaságtól független nevelésügy és kulturális élet esetén válik lehetségessé. A szükségletek egy folyamatosan változó irányt kölcsönöznek az árrendszernek a maguk változásaival. Az egyes fogyasztók csak a saját, partikuláris érdekeiket tarthatják szem elõtt. Máskülönben nem tudnák kielégíteni a saját nélkülözhetetlen szükségleteiket. Nemzetgazdasági értelemben semmi értelme sem lenne annak, ha pl. egy fogyasztó a dupláját fizetné valamiért, amit egy meghatározott áron kínálnak neki. Éppen ellenkezõleg, a nemzetgazdasági összefüggések felismerése oda vezet, hogy a különbözõ iparágak termelõinek közös és – bármilyen paradoxul hangozzon is – legalapvetõbb érdekévé válik az, hogy egy összgazdasági ítélethez jussanak, amely azután a megcélzandó árképzésben valósul meg. Valamely termék árát az határozza meg, hogy hányan dolgoznak az elõállításán. A vállalatok ezért tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a gazdasági belátásuk alapján átvezessenek-e embereket a megfelelõ termelési ágazatokba más ágazatokból, vagy éppen fordítva, áthelyezzenek-e embereket máshová, attól függõen, hogy valamely termék ára hajlamos-e túl drágává vagy túl olcsóvá válni. Az értékképzés bázisa és a vele egyenlõvé tett õsjövedelem szolgál – az az érték, amelyet az emberi szükséglet tulajdonít egy terméknek, lényegében véve hasonlítani fog annak a teljesítménynek az árára, amely az árképlet szerint megilleti a termék elõállítóját. Arra vonatkozóan, hogy mennyi pénznek kell áramolnia az egyes gazdasági ágazatokba, azon emberek száma fog gazdasági iránymutatóként szolgálni, akik a mezõgazdaságban, iparban és a szolgáltató-

Alexander Caspar: A jövõ gazdasága

iparban tevékenykednek. A monetáris alap és a népességszám hányadosa adja meg a fejenkénti pénzmennyiséget. Ezzel pedig megválaszoltuk a korábban a mezõgazdaság és az ipar mérlegére vonatkozóan felvetett kérdést. A nem a gazdaságban tevékenykedõk jövedelmét, valamint a gazdaságon kívüli befektetéseket a szellemi teljesítmény által megtakarított fizikai munka viseli, amire korábban már szintén utaltunk. A manapság sokszorosan is állami üzemekként vezetett vállalkozások – amilyen például a posta és a vasút – a gazdasági életen belül állnak, finanszírozásukat tekintve pedig egyenlõk a többi vállalattal. Az, hogy a fogyasztásba vezetendõ tõke hogyan cirkulál jövedelemként, attól fog függni, hogy annak kedvezményezettje valamilyen állami hivatalban, az oktatásügyben vagy a kulturális életben tevékenykedik-e, illetõleg a tisztán fogyasztók közé számít-e, amilyenek a betegek, rokkantak, gyermekek és idõskorúak. Az állami szektorba juttatandó pénz az adóemelés révén vivõdik át, ahogyan manapság is, ennek a nem fakultatív hozzájárulásnak mindazonáltal a társulásos gazdaság transzparenciájának köszönhetõen lehetõség szerint racionálisan kellene történnie. A vállalkozások például a szétosztott jövedelemkvótákon hozzájárulásokat fizetnek ki. A pozitív értéken mért források növelése elkerülhetõvé tenné az adománypénzek terhére történõ „kényszeradományozást”. A vázolt gazdasági és pénzügyi rendszer bensõ természetébõl következõ beszedési mód különben a költségek tiszta megadóztatása lenne. A létszükségletû termékekre kiadott összegek csekély mértékben, egyéb kiadások pedig nagyobb mértékben lennének megadóztatva. Az adókat képlékenyen kell tartani: egyfelõl az állami hivatalokban dolgozók száma, másfelõl pedig az állami szektorokban szükséges dologi eszközök mértéke határozza meg õket. A társulásos árszabályozás alapján nem az egyes adófizetõk fogják aránytalannak találni az adóterheket, csupán a gazdaságban tevékenykedõk közössége találhatja azt annak. Az, hogy a gazdaságban tevékenykedõknél szellemi teljesítmények iránti szükséglet keletkezzen, s a szellemileg tevékenykedõk fizikai munka alóli „felszabadulásához” szükséges, ennek megfelelõ teljesítménytöbblet ki legyen gazdálkodva, a felnövekvõ generáció – mint a jövõbeli gazdasági teljesítmények letéteményese – szükséges képzésének felel meg, egyébként azonban a kulturális élet és a nevelésügy teljesítménykínálatától függ. El lehetne azt képzelni, hogy ez utóbbit, aminek nem kellene az állami szektorba tagozódnia, közvetlenül a gazdaságban tevé-

2013/4

3



kenykedõk finanszíroznák, a vázolt jövedelmi irányelvek szerint azáltal, hogy a gazdaságban tevékenykedõk jövedelmébe be lenne építve a kulturális és ugyanígy az oktatási hozzájárulás is. A szükségletalapú kereslet mellett a pénz elöregedése járul hozzá az adománypénzek áramlásához. A fizikai munka alóli felszabadulásnak csak akkor van értelme, ha a helyette átvett termelés adománypénzként kerül értékesítésre. A nevelési és a kulturális szektor számára – adományok révén – szintén rendelkezésre állnak a tisztán fogyasztáshoz olyan pénzek, amelyeket az ipar vagy más vállalkozások már a kölcsönpénzek formájában nem vesznek igénybe. Minél több fizikai munka kerül megtakarításra, annál több pénz áll rendelkezésre ezen szektor számára. De az is elgondolható, hogy az önigazgató kulturális és nevelésügyi szektor „szerzõi jogi díjat” vagy „licencdíjat” kapjon a megtakarított munkának megfelelõ tõkén. Ebben az összefüggésben kell látni az úgynevezett egyéni nyugdíj-elõtakarékosságot is, amelynek köszönhetõen manapság a kényszertakarékosság révén a gazdaság számára szükségtelen mértékben tud összegyûlni a tõke, hogy azután a korábban ismertetett általános hatású drágulás által elértéktelenedjen. Az öregségi nyugdíj finanszírozása mindig „járulékkal”, vagyis a gazdaság folyó nyugdíjából történik, mindegy, hogy az a gazdasági folyamat aktív résztvevõi által a nyugalmazottak számára befizetett járulékokból vagy pedig a megtakarított pénzek kamataiból történik. A megtakarítások múltra visszanyúló igényeit csakis a jelenlegi munkateljesítményekbõl lehet kielégíteni. Mindenesetre a különbség ma azon politikai-jogi konzekvenciákban van, amely az effajta tõkefelhalmozódások feletti rendelkezési hatalommal kapcsolódik össze. Az egészségügy finanszírozása természetesen az egészségügyi ellátó személyzetnek az egészségesek révén történõ „felszabadításán” alapul, és minél jobban kvalifikálttá válik ez a szektor, vagyis minél inkább megnõ a „felszabadítók” száma az egészségügyben tevékenykedõkhöz képest, ami a szektor hatékonyságát jelzi, annál jobban növekedhetnek az egészségügyben tevékenykedõk bevételei. A társulásos gazdaságnak nem fûzõdik érdeke ahhoz, hogy jövedelempolitikai okokból minél több beteg legyen; ezzel szemben manapság az a téves vélekedés uralkodik, hogy az egészségügy a betegektõl kapja a jövedelmét. A társulásos gazdaság elviekben arra törekszik, hogy a pénz és a jövedelmek áramlását az anonim viszonyokból a személyes vonatkozású viszonyok

4

2013/4

irányába terelje. Hiszen a nyugalmazottak, valamint a nevelés- és egészségügyben tevékenykedõk jövedelmét csak a „pozitív értéken mért” tevékenységeket végzõk tudják elõteremteni. Az õ jövedelmüket a személyes és tárgyi vonatkozású viszonyok alapján kell figyelembe venni az utóbbi területen tevékenykedõk jövedelmében s ezáltal az árképzésben is. A nevelésügyben a szülõk révén megtestesülõ tanárok, valamint az egészségügyben a potenciális páciensek révén megtestesülõ orvosok (beleértve az ápolószemélyzetet) a társulásban a gazdasági partnereiknél érvényesítik az ilyen célú pénzügyi szükségleteiket. A gazdasági társulás szervei az általános gazdasági viszonyok alapján fogják megállapítani és megszabni a nevelésügyi és egészségügyi szektor számára rendelkezésre álló tõke mértékét: a jogállam pedig azután meghatározhatja az egyének jogait a nevelésügyi és egészségügyi szektor indokolt követelései alapján. Az a döntõ, hogy a nem az áruelõállításban és termékgyártásban tevékenykedõk jövedelmét nem a gazdaság határozza meg, és nem annak mindenkori termelékenységétõl függ, hanem fordítva, a gazdasági élet (munkaidõ) függ attól, ami a jogi tudatból adódik. A fogyasztók, termelõk és elosztók, akiket az ebben az írásban ismertetett monetáris, jogi és kulturális intézmények olyan módon kötnek össze egymással gazdaságilag, hogy a kereslet által feltételezett és a teljesítménykínálat által követelt árak között egyensúly keletkezzen, olyan viszonyban állnak egymással, amelyet társulásnak (asszociációnak) lehet nevezni. A benne rejlõ elv pedig az lesz – és ezt a feladatot a közgazdászok fogják átvenni –, hogy a valamely teljesítménynek a szükséglet által neki tulajdonított érték és a teljesítmény elõállítója által megcélzott ár közötti viszonyt folyamatosan vizsgálni kell. De hogyan is kell elképzelnünk ezt a társulást a formáját tekintve? Úgy, hogy az olyan emberek, például vállalatok, akik elsõsorban is azáltal, amit fizikailag vagy szellemileg termelnek, de azáltal is, amit fogyasztanak, kapcsolatban állnak egymással, összefognak az ezen írásban kifejtett irányelveknek megfelelõ ármeghatározás érdekében; eleinte ez regionálisan, egy-egy történelmileg kialakult valutatérségen belül fog történni. Minden társulásnak az lesz az alapvetõ irányultsága – ez az eddigiekbõl következik –, hogy a nem a mezõgazdaságban tevékenykedõk összefogjanak a mezõgazdasággal. Egy-egy valutatérségen belül természetesen több társulás is létrejöhet, amelyek egymással is kapcsolatban vannak, ahogyan az egyes vállalatok is tartozhatnak több társuláshoz is. Egy-egy társulás földrajzi és népességszám tekintetében vett méretét az áttekinthetõség és a gazdasá-

Szociális élet, hármas tagozódás gosság határozza meg; ez utóbbi azt jelenti, hogy a túlnyomórészt agrár területek a pusztán önellátó gazdaságtól eljutnak a munkamegosztó gazdaságig, az erõs intellektuális foglalkozású népességréteggel rendelkezõ régiók pedig hozzájutnak a számukra szükséges ajándékpénzhez. A szabad iniciatívára épülõ társulásos gazdaság lehetõvé teszi, hogy egy-egy valutatérség vállalatai és piacai korlátlan és közvetlen forgalomba kerüljenek egyrészt egymással, másrészt más valutatérségek vállalataival és piacaival. Ez a gazdaság a szabad kereskedelem eszméjére törekszik, hiszen éppen ez lesz az, amely egy egységes világgazdasági terület esetében szavatolni fogja, hogy a világgazdaság egyes területein nehogy túl drágán vagy túl olcsón történjen a termelés. Minden társulásnak lesz egy grémiuma, vagyis egy, az árfigyelésért és árszabályozásért felelõs szerve, amelynek a tagjai a legkülönbözõbb gazdasági ágazatokból fognak kikerülni – a fent említett közgazdászok. A grémiumok pedig képviseltetni fogják magukat a pénznemigazgatásban, amely egyet jelent a központi bankkal. Annak érdekében, hogy a társulások be tudják tölteni a tulajdonképpeni feladatukat, vagyis egyensúlyt tudjanak teremteni az emberek szükségletei és az emberi teljesítmény értéke között, át fognak venni egyes funkciókat a mai szakszervezetektõl (jövedelempolitika), vállalkozói szervezetektõl (árképzés) és a kincstártól (az oktatásügy és a nevelésügy finanszírozása), és azokat egy átlátszó belsõ összefüggésbe fogják hozni egymással. A társulásokban történik a szociális organizmus következõ fejezetben ismertetendõ három tagja gazdasági aspektusainak koordinációja. VIII. Az állam tagozódása Aki képes arra, hogy a pénzügyi rendszert az emberi teljesítmények könyveléseként értelmezze, az azt is érteni fogja, hogy a társulásos ár- és jövedelemképzés megvalósításánál nem marad „felesleges” pénz sem a földvásárlásra, sem pedig az elõállított termelõeszközökre. Csakhogy a mai emberek, akik képzetvilágukban megrögzötten ragaszkodnak a római jognak a társadalmi intézményekre hagyományozott örökségéhez, azt gondolják, hogy ha a föld nem megvásárolható, akkor csakis állami tulajdonban lehet. Ahogyan arra már „A tõkével való rendelkezés” c. IV. fejezetben is rámutattunk, a gyakorlatban ez az absztrakt állami tulajdon azt jelenti, hogy ez az állami szolgálatban tevékenykedõ vezetõk rendelkezésére s ezáltal tulajdonában áll. Ma az emberek csak azt tudják elképzelni, hogy ha a földterület


már nem megvásárolható, akkor azt csak elbitorlással vagy kockajátékkal lehet szétosztani. Ha a mai egységállam intézményei hármas tagozódású organizmussá fognak átalakulni – amint azt a továbbiakban be fogjuk mutatni –, akkor az embereknek semmilyen indíttatásuk és eszközük nem lesz arra, hogy jogtalan és erkölcstelen módon megkerüljék azt, ami a közösségük érdekét szolgálja. A hármas tagozódás révén úgy fog bekerülni a földterület a társadalmi struktúrába, hogy annak az emberi munka számára történõ felosztása – vagyis, hogy mennyi föld jusson a mezõgazdaságnak, mennyi az iparnak és mennyi lakhatási célokra – egy demokratikus-jogi ügy, az egyikbõl a másikba való átmenet pedig a szellemi tag ügye legyen. A társadalmi fejlõdés abba az irányba halad, hogy a mai egységállamok önmagukban tagozódjanak egy kulturális és nevelésügyi szektorra, egy jogi szektorra és egy gazdasági szektorra – úgy, ahogyan az minden egyes ember törekvéseinek megfelel a társadalmi életben. Az eddig egységesen igazgatott államokon belül ez a három tag fejlõdött ki olyanként, amely ma minden egyes ember számára meghatározza a közösségi életet: – a kulturális élet és az oktatásügy az emberek tudományosan megalapozott ismeretek iránti igénye révén; – a jogi-politikai élet a demokratizálódási törekvések révén; – a gazdasági élet a munkamegosztás és a természeti alapon végzett munka alóli felszabadulás révén. A szociális élet e három területének mindegyike arra törekszik, hogy saját dinamikára tegyen szert a modern államszervezeten belül, és a saját feltételeibõl tudja magát igazgatni. A szociális területen még mindig erõsen érzõdik a latin–görög kultúrkorszak hatása az újkorra. A latin birodalom egy katonai-politikai birodalom volt, ellentétben a mostani ipari-kereskedelmi angolszász birodalommal. A hatásukat máig is éreztetõ régi nézetekhez tartozik például az, hogy a gazdasági életet jogi-politikai hatalmi eszközökkel akarják uralni. Mindmáig fennáll az a tendencia, hogy bármilyen gazdasági és kulturális (nevelési) kérdés megoldását egy központi állami hatalomra akarják átruházni. Azonban a Föld különbözõ egységállamait tanulmányozva egyre nyilvánvalóbbá vált, hogyha a három tag egyike vezetõ szerepre tesz szert, akkor a másik két életterület zsarnokság alá kerül, és a közjó szempontjából való jelentõségét tekintve elsorvad – ahogyan ez fejlõdéstörténetileg nézve Kelettõl kezdve Nyugatig történik.

2013/4

5



– Ha a szellemi élet dominál, akkor az a jogi-politikai eszközök révén diktatórikusan hat, és parazitaként élõsködik a gazdaságon. – Ha a jogi-politikai terület dominál, akkor az parazitaként szívja a gazdaság életerejét, az oktatásügyet tekintélyelvûen igazgatják és dogmatikussá válik, a gazdasági nehézségeket pedig rutinszerûen vagy kényszerû intézkedésekkel oldják meg, mivel a jogi terület lényegében a meglévõ rendszerhez ragaszkodik. – Ha pedig a gazdasági élet dominál, akkor az oktatásügy és a jog árujellegre tesz szert, és csupán a gazdasági haszonértékük számít. A munkamegosztó, tõkét teremtõ gazdaságnak megvan az a hajlama, hogy minden dolognak árujelleget kölcsönözzön azáltal, hogy a vételük vagy árusításuk a sajátosságukra való tekintet nélkül egy meghatározott tõkemennyiségért történik. Ez az árujelleg azonban csak a közvetlen fogyasztási cikkekhez illik, mivel az ember csak ezekre vonatkozóan rendelkezik értékmérõvel a szükségletei és azok létrehozása révén. Ugyanakkor a földbirtokra és a mesterséges termelõeszközökre vonatkozóan nincsen ilyen mérce. A gazdasági élet igazgatása a tárgyszerû termelésre, elosztásra és a javak kölcsönös értékmérésére fog korlátozódni. A jelenlegi gazdasági impulzus oda vezet, hogy az árutermelés mennyisége révén akarjon bevételeket teremteni. A gazdaság így szükségtelen munkába keveredik, ún. „elhasználó gazdaságba”, amely pazarló módon elherdálja mind az embert, mind a természetet. Egy jövõbeli, önmagát igazgató gazdaságnak arra kell majd törekednie, hogy a társulások révén a szükségletekbõl kiindulva megtalálja a termelés legjobb módját, valamint megtalálja a termelõktõl a fogyasztókig vezetõ utat. Egy olyan gazdasági körforgásnak, amely kívülrõl kapja a jogalapját, valamint az individuális emberi képességek folyamatos áramlását, csak olyan gazdálkodással lesz dolga, és olyan áruelosztást fog feltételezni, amely mindenki számára annyit biztosít, amennyivel az illetõ a közösség jólétének függvényében jogosan rendelkezhet. Egy ilyen gazdasági organizmus, amely nem az egyes termelési ágazatok szükségleteibõl kiindulva veszi igénybe az emberek munkáját, hanem azzal gazdálkodik, amit a jog lehetõvé tesz számára, s ami a természeti feltételekbõl adódik, az alapján fogja meghatározni az áruk értékét, ami a természeti feltételekbõl következik, s amit az emberek teljesítenek számára. Az emberi közösség hármas tagozódása és a gazdasági életben alkalmazandó társulásos elv révén el lehet érni azt, *

hogy a gazdasági szervezet függjön az embertõl, ne pedig az ember a gazdasági rendtõl. A termékek elõállítása révén a gazdaság produktív, a termelékenység azonban a szellemi élettõl függ. A termelésen, a kínálati palettában a természet és a jog által korlátozott emberi akarati erõk csaknem szabadon kiélhetik majd magukat, és csak a társulás elve fog egyfajta törvényszerûséget kölcsönözni a gazdasági folyamatnak a kölcsönös értékmérésben, az árverseny elismerésével, amely a gazdaságban az emberek egymáshoz való viszonyát jellemzi. A modern gazdasági életben a munkamegosztás és a gépesítés ellenpólusként egy független, önigazgató kulturális és nevelésügyi szektort kíván; ennek kell létrehoznia a szellemi élethez szükséges szabad teret, ahol az emberi individualitás szabadon és a gazdasági érdekektõl vagy jogi-politikai elõírások hatásától mentesen kibontakozhat. A nevelésügy és egyáltalában a szellemi élet önigazgatását annak kellene jellemeznie, hogy szabadon, önnön impulzusaiból alakítja magát. Ami az egyének szervezete számára a táplálék, az a szociális organizmus számára az, amit az emberek tehetsége, ötletei és képességei juttatnak neki. A jogi-politikai, valamint a gazdasági életet csakis független oktatási intézmények tudják majd megtermékenyíteni. Csak ezek tudják biztosítani azt, hogy jogi és gazdasági téren ne azt oktassák, ami az adott államrendszer intézményeiben már meggyökeresedett, s emiatt az a veszély fenyegessen, hogy dogmatikussá váljon és megölje a szociális impulzusokat. Aki átlátja a teljesítmények értékelésének kölcsönös függését – amirõl már említést tettünk –, az nagyon is érdekeltté válik abban, hogy embertársai kibontakoztassák és kifejlesszék a képességeiket, vagyis hogy a jövõben a felelõsség egyre inkább a képességgel és rátermettséggel kapcsolódjon össze, s így a szociális életben ne egyfajta „antidarwinizmus”, vagyis a legrosszabbak kiválasztódása valósuljon meg. A szociális kérdést ma már nem lehet állami vagy pártpolitikai programokkal megoldani. A pártok* az emberek eredetileg rendeken alapuló tagozódásán alapszanak, az egységben igazgatott szociális intézményeken belül, és a megszokott gondolkozásban gyökereznek. A történelmi fejlõdés új megoldásként a szociális organizmus tagozódását követeli meg! rendjébõl alakult ki. Az USA-ban õshonos két párt eredetileg a mezõgazdaság (demokraták) és az ipar (republikánusok) harcában gyökerezik. Az emberek osztályokba és pártokba tagolásának helyére a viszonyok tagolása lép. A szellemi szabadság min-

Az, ami Európában klerikális, polgári-demokratikus és szocialista pártként létezik, az „imádkozók”, „harcosok” és „dolgozók” (németül nagyon kifejezõen: „Lehrstand”, „Wehrstand”, „Nährstand” – a ford.)

6

2013/4

Szociális élet, hármas tagozódás denesetre elõfeltétele annak, hogy azok az emberek, akik az újra meg újra felvetõdõ szociális kérdés megoldására elhivatottnak érzik magukat, egyáltalában kibontakozhassanak. Ez pedig csak akkor válik majd lehetõvé, ha az emberek képességei egy olyan nevelésügyben bontakozhatnak ki, amely mindenféle gyámság alól felszabadult, és teljességgel önmagára támaszkodik. Az iskola- és oktatásügynek saját magában megalapozott tartalommal és értékkel kell rendelkeznie, azt kell közvetítenie, és nem irányulhat pusztán csak arra, hogy az egységállam szolgálatában álló gazdaság számára képezzen segédmunkásokat. Csak egy, a saját megismerésébõl kiindulva a szociális organizmust és a gazdasági intézményeket átláthatóan alakító független szellemi élet fog új impulzusokat adni és új tartalmakat közvetíteni a tõkeigazgatásnak és a munkakedvnek akkor, amikor a tõkefelhalmozódás és a nyereségvágy már nem fognak a gazdasági élet közvetlen hajtóerõiként mûködni. S hogy ez utóbbiaknak a munkamegosztó, tõketermelõ emberi közösségben egyfajta újraorientálódásra van szükségük, ha a gazdasági életet nem akarjuk eljuttatni az ad abszurdum pontig, azt már az elõzõ fejezetekben nyomatékosan kifejtettük. És illúzió lenne azt gondolni, hogy a független, önigazgató nevelésügyön és kulturális életen kívül még bármi más is újra fel tudná élénkíteni a tõkeberuházást és a munkakedvet. Az önálló szellemi élet igazgatásának elsõsorban is a közügyekben, az oktatás- és nevelésügyben, valamint a jogalkotásban és törvénykezésben kellene létrejönnie. Ez az egyéneknek más egyénekkel való szabad társulásán fog alapulni. Az „állam” feladata pedig nem a kezdeményezés lesz, hanem az igazságszolgáltatás és jogfelügyelet, a rendõrjog lesz. A szellemi életben tevékenykedõk nem lesznek belekényszerítve semmilyen elõre meghatározott irányba. Az „állam” a különbözõ nézõpontok szerint tárgyi, foglalkozási vagy etnikai alapon formálódó testületekre fogja bízni, hogy létrehozzák a saját képzõhelyeiket, bíróságaikat és egyházaikat. Minden egyén szabadon választhatja majd meg az iskoláját, bíróját, egyházát, persze nem minden alkalommal másikat, hanem egy meghatározott idõre szólóan. Minden szelleminek a szabadság impulzusa lesz az alapja. A szabadságimpulzus a tiszta gondolkodásból származik, amelynek révén az ember ma szabadon tudja magát viszonyba helyezni azon törvényszerûségekkel, amelyek ugyan tartalmukat tekintve kényszerítõ érvényûek (logika, matematika), mindazonáltal a gondolkodásban való felbukkanásuk alapján képi jelleggel rendelkeznek, mivel olyannyira átélt és szabadon hagyó módon jelennek meg. De éppen az individuálisan szabadon megragadott szellemi tartalmakból kiindulva áramlanak majd új impulzusok és


individuális képességek a jogi-politikai és különösen is a gazdasági területre. Aki úgy véli, hogy az oktatásés nevelésügy önállóságából annak anarchikus állapota kell hogy adódjon, az nem látja át azt, hogy milyen erõk kibontakozását akadályozza az, ha az emberek sablonok gyámságában nevelkednek. A szellemi életben a tárgyi tudásnak és a tárgyi tudás individuális képességekbõl való alkalmazásának kell majd uralkodnia, amirõl nem lehet demokratikusan szavazni. Úgy, ahogyan a gazdasági élet minden kapitalista vonásának át kellene kerülnie a kulturális élet igazgatásába, ugyanúgy a munkajogi kérdéseknek át kellene kerülniük a független jogi életbe. Egy független jogi életben nem az emberek egyéni képességei vagy a társulásos érték-hozzárendelések határozzák meg az emberek egymáshoz való viszonyát, hanem egyedül az emberlét egyenlõsége. Az árujellegétõl csak az önállóan igazgatott jogi élet szabadítja meg a munkát. A jog és a politika területén minden nagykorúvá vált embernek illetékesnek kellene lennie arra, hogy a saját demokratikus tudatából kiindulva hozzászóljon a dolgokhoz. A jogi-politikai vagy tulajdonképpen „állami” szektornak a feladata a nyilvános biztonság, nyilvános higiénia és a bûnüldözés. Ennek megfelelõen csak a tisztán politikai, katonai és rendõri ügyek képezik egy, a nép képviseletéért felelõs (parlament) hivatalnoki közigazgatás részét, amely már nem pártfrakciókból, hanem regionális politikai szervezetek képviselõibõl tevõdik össze. A szociális organizmus egysége abból fog adódni, hogy a három közigazgatás összehangolja az intézkedéseit, és minden egyes ember összekötõ kapocsként mûködik mindhárom szektorban a maga érdekeivel. Az egység így nem kikényszerített elõfeltétel, hanem optimális eredmény lesz. Ez emberek által létrehozott ezen egység ellenére mindegyik szektor önállóan cselekszik, és önállóan köthet nemzetközi szerzõdéseket is. A kisebb államok és a kisebbségi problémával való megbirkózás szempontjából nagy jelentõsége van a tagozódásnak, mivel így kifelé minden egyes szektor külön tud fellépni és cselekedni, illetõleg társulni. A gazdasági társulásnak nem elõfeltétele, hogy egyúttal kulturális és/vagy politikai téren is azonosulásra kerüljön sor. Mindazonáltal a hármas tagozódás bevezetéséhez célszerû lesz, ha a három terület legalábbis eleinte egybeesik az eddig egységállamok földrajzi területével. A tagozódott szociális organizmusban a szellemi tagnak a társulással összekapcsolódó igazgatása összefüggésbe fogja hozni az embereket a munkával, és – mivel az ember nemcsak valamilyen tevékenységbõl él, hanem emellett még laknia is kell valahol – lakással, illetve a hozzá tartozó földterülettel is; ez utóbbi a jövedelem alkotórészét fogja alkotni. A munka-

2013/4

7



vezetést a szellemi tag azon részéhez kell számítani, amelyik belenyúlik a gazdasági életbe, ha a gazdasági tevékenységet a munkavezetõk és munkavégzõk együttmûködésének tekintjük. A gazdasági élet és vele együtt az árképzés is egyfelõl attól függ, hogy mennyi földterület áll valamely gazdasági térségben lakó emberek rendelkezésére, és hogy a föld milyen gazdagságot nyújt ezeknek az embereknek; másfelõl attól függ, amit a jogi élet határoz meg, például a munkaidõtõl – figyelembe véve az életkort is –, de a földterület felhasználási céljától is. A gazdaság feladata lesz az, hogy fedezze a földmûvelés mindenkori hiányait a többi, kompenzálást nyújtó gazdasági területtel kötött szerzõdések révén. A munkaidõ (jog) és a tudás (kultúra/nevelés) növekedésével például bizonyos fokig kompenzálható a talaj viszonylagos terméketlensége. A szellemi élet szektornak nemcsak a tõkét kell majd igazgatnia, annak létrehozójaként, hanem a föld igazgatását is, a tõke bázisaként. A földterület (akárcsak a mesterséges termelõeszközök is) folyamatosan egyéni tulajdonban lesz, azonban elidegenítési jog és öröklési jog nélkül. A földterületre kivetett díjak – függetlenül a földterületen épített építmények tõkeköltségeitõl – az igazgatási költségek fedezetéül fognak szolgálni. A gazdaság akkor fog optimálisan és egészségesen alakulni, ha munkamegosztóan és tõkeképzõn fog mûködni, a termékek értékképzését pedig a szükséglet és a fogyasztás fogja meghatározni. De éppen ez a két termelékenységnövelõ momentum – a munkamegosztás és a tõkeképzés – az, amely ma a munka és a munkával létrehozott eredmények iránti teljes érdektelenséghez vezet annak köszönhetõen, hogy a termékgyártás csak a profit- és keresettermelés szempontjából érdekes. Ez az érdektelenség lassacskán az egész szociális életre kiterjed, és fokozatosan elpusztítja azt. A kapitalizmuson alapuló pénzgazdaság pedig hajlamos arra, hogy mindent – vagyis a termõföldet és a munkát is – áruvá tegyen, és mind az embert, mind a természetet feleméssze. Annak, ami a gazdaságot elõmozdítja és felvirágoztatja, rendkívül negatív és antiszociális kihatása van akkor, ha ezek a hatások minden emberi életterületre és érdekterületre kiterjednek anélkül, hogy a szociális élet másik két területe korrigálná õket. Márpedig ennek az a feltétele, hogy azok önmagukat igazgassák. A napjainkban a jogi-politikai szektor ideális elvének tartott demokráciában is vannak antiszociális elemek, mivel az emberek túlharsogják egymást, és azt akarják, hogy nekik legyen igazuk a másikkal szemben. Ezt a dialektikát csak a kulturális és nevelésügyi szektorból érkezõ igaz embertisztelet egyensúlyozhatja.

8

2013/4

A gazdaság alkotja az emberi élet alapját, a szükségletek kielégítéséhez pedig munkára van szükség. Az a mód, ahogyan ma az ember munkához jut, és ahogyan ma a munka cirkulál a gazdaságban, természetesen olyan ellentmondásos követelésekhez vezet, amilyen a munkához való jog vagy a munkára való kényszer. Az lenne a fontos, hogy eltûnjön belõle a véletlenszerûség, amely azzal kapcsolatos, hogy valaki egyáltalán munkához jut-e, akárcsak az a kényszerûség, szükségtelenség és elkopás is, amely a munkának az árujellegébõl és a keresethez való közvetlen összekapcsoltságából adódik, s ehelyett az értelmesen alakított szociális organizmus érdekeibõl adódó új impulzusok kerüljenek bele. Hiszen az árkialakítással és a jövedelmi irányelvekkel összefüggõ társulásos elv révén minden egyes ember számára nyitva áll valami olyan tevékenység – amennyiben a földmûvelés tartja el, könyvelésileg pedig a pénzteremtés révén kerül figyelembe vételre –, amely szociális követelésként a kulturális fejlõdés szükségleteibõl indul ki. A szellemi és a kézmûves teljesítmény közötti egyensúlyt a pénzügyi rendszer milyensége teremti meg, a szükséglet és a teljesítmény értéke közötti egyensúlyt pedig a munkának és/vagy tõkének az áthelyezésével megvalósuló társulás hozza létre. Az eddigi egységállam hármas tagozódásával keletkezõ új impulzusokból válaszokat kapunk olyan kérdésekre, amelyek a ma szokásos premisszák mellett a rendszerbõl adódóan megoldhatatlannak tûnnek. A hármas tagozódással megvalósulnak a következõk: – a modern individualitás szabadságra törekvése az önigazgató kulturális életben és nevelésügyben; – a modern ember demokrácia iránti igénye a közjog és a politika terén, amelyben egyedül az egyenlõség a mérvadó az ítéletalkotáshoz; – a modern ember biztonságos anyagi egzisztencia iránti igénye, a társulásokkal dolgozó és kölcsönös bizalmon alapuló gazdaságnak köszönhetõen. Fordította: Wágner Noémi A fordítás alapja: Alexander Caspar: Wirtschaften in der Zukunft. Klett und Balmer & Co. Verlag, Zug, 1996


7. ábra


A nemzeti össztermék értékállandója A Püthagorasz-tétel segítségével ábrázolva

A fizikai munkából adódó teljesítmények értéke plusz a szellemi munkából adódó teljesítmények értéke (= megtakarított fizikai munka) azonos népességszám esetén a mindenkori mennyiségnövekedés vagy -csökkenés ellenére állandó marad.

A pénz a földmûvelés tükörképe in statu nascendi A pénz úgy viszonyul a népességszám és a természeti alap (=a fizikai munka eredeménye) értékarányához, mint az emlékképzet a jelen képzethez; a pénz szabad gazdálkodást tesz lehetõvé, ahogy az emlékezõképesség szabad gondolkozást.

A közvetlenül a természeti alapon végzett fizikai munka összege

Pénzmennyiség A pénz mint az õstermelésre való emlékeztetés létrehozása; minden szociális kvóta összege

EI

Értékmérõ

Értékmérõ

Értékmérõ

E II

EI

E II

EI

E II

Bárhogy osztódjon is a nemzeti össztermék É I-re és É II-re, az összegük mindig konstans marad.

I. érték

A fizikai munkát végzõk = munkavégzõk hozzák létre A teljesítmények összege, levonva belõle a megtakarított fizikai munkát A munkavégzõk szociális kvótáinak összege

II. érték

A munkavezetõkre és tisztán fogyasztókra esõ érték A racionalizálás által megtakarított fizikai munka értéke = adománypénz A munkavezetõk és a tisztán fogyasztók szociális kvótáinak összege

2013/4

9

2013/4

8. ábra

a természeten végzett munka

Termelõeszközök javak

Tõke Mun kavé gzõ k

Tõkeképzés

Fizikai és szellemi munka népgazdasági értelemben – inverz-poláris elvekként felismerve - intelligenciával szervezett fizikai munka: tõkeképzés - tõke: olyan teljesítmény, amely lehetõvé teszi a természeti alaptól függetlenedett pozitív vagy negatív értéken mért munkát

a természeten erõforrások energiahordozók

Munka

M tisz unka v t á n fo ezetõ g k y a szt és ók

10 jú ra ha sz n osí tás

hulladékgazdálkodás

Munkaszervezés

Fogyasztás alkotások

Szociális élet, hármas tagozódás Alexander Caspar: A jövõ gazdasága

2013/4

mest. term. eszk. révén közvetlenül a természeti alapon

új értékképzés újra forgalomba hozással testi és szellemi munka révén

pozitív értékmérés* a természeten végzett munka

Tõke

a természeten erõforrások energiahordozók

Munka

Mun kavé gzõ k

hulladékgazdálkodás A természetben lévõ termékenység munkamegtakarító hatású

Értékmegsemmisítés testi és szellemi munkával azonban a puszta negatív értékmérés értelmében

A kulturális fejlõdés által lehetséges felszabadítás

Fogyasztás alkotások

negatív értékmérés* Munkaszervezés

A tõke közvetlenül felhasználásra kerülhet: tanárok, orvosok, mûvészek, gyerekek, betegek, idõsek

Az emberben lévõ intelligencia munkamegtakarító hatású: megszervezi a közvetlenül a természeten végzett munkát, és annak a természeti alaptól való emancipálódása és az ennek megfelelõ felszabadulás révén több teljesítményt eredményez

A tõke új termelõeszközök elõállítására használható: vállalkozások

Termelõeszközök javak

Erõforrásokból létrehozott termékek

természeti termékek erõforrások

mest. termelõeszközök („meghosszabbított talaj”)

Pozitív ért telj.

Negatív ért telj.

* A valamilyen – fizikai munkában felhasznált – mesterséges...

Természet

Munka

Intelligencia

Természet Termékenység Ember Tehetség

Jelmagyarázat:

Tõkeképzés Fizikai és szellemi munka népgazdasági értelemben – inverz-poláris elvekként felismerve - intelligenciával szervezett fizikai munka: tõkeképzés - tõke: olyan teljesítmény, amely lehetõvé teszi a természeti alaptól függetlenedett pozitív vagy negatív értéken mért munkát

M tisz unkav t e á n fog zetõk y a s ztó és k

8. ábra (a fedvénnyel)

jú ra ha sz n osí tás


11

12

2013/4

ellenében

Fejenkénti egység Mint a talajhozam/népességszám hányadosa

Áru = érték

Áruk = értékek

Áru = érték

Erõforrások Értékképzés gyártással

Mezõgazdaság

Természet Talaj

Ásványkincsek

9. ábra

Ár a szükséglet által meghatározott

* lásd a 6. ábrát

** a pénz vásárlóerejének növelése a fejlõdés haladásával A „fejenkénti egység” pénzekvivalens a termelékenység haladásával többet vásárol

Társító alkalmazás: * Árkiegyenlítés munkakiegyenlítéssel és tõkeáthelyezéssel

a gyártás által megkövetelt

eredménye

Értékképzés szükséglet révén

Munka

Az ár és bevétel képlete

A társító gazdaság

pénzügyi alap

Pénz**

Szükséglet Kereslet

Gondolatok

fejlõdés haladás kutatás

Kultúra


Munka Természet I. érték

Egyenlõség Parlament

Testvériség Társulás

Az áruk termelésének alapja Pénzügyi alap

a népgazdasági értékek mércéje „pozitív” értékmérés Az árképzés alapja a fizikai talajmûvelés eredménye; a népességszámnak a hasznosítható talajfelülethez való viszonyától függõen

természeti termék az emberi, mindenekelõtt fizikai munkával összekapcsolódva

Természet/talaj Ár

Szellem Munka II. érték

Tanács Tõke/szellem

mint emberek szabad szervezõdése az iskolák, egyházak, bírók, egészségügy viselésére

Szabadság Korporáció

Tudomány

Kultúra/nevelés

A szükségletek keletkezése

„negatív” értékmérés Az érték csak a megtakarított fizikai munka ekvivalenseként értelmezhetõ

ipari termék vagy tisztán szellemi teljesítmény, amelynek az elõállításához ennyi és ennyi munkát nem közvetlenül a természeten végeztek, hanem megtakarítottak azáltal, hogy a szellemi munka az ipari termékkel kapcsolódott össze

Törvény Munka

mint a jogi-politikai érdekek képviselete és személytelen szabályozója

Demokratizálás

Munkamegosztás és a munkának a természeti alaptól való emancipációja (technika, természettudományok)

mint független ármeghatározó szerv az emberi szükségletek és az emberi teljesítmény értékének kiegyenlítésére szerzõdés

Állam/jog

valamint a bennük mûködõ elvek gazdasági szempontból nézve

A szociális organizmus tagjai

Gazdaság

10. ábra


2013/4

13


11. ábra


A központi bank Példa a központi bank nyitó mérlegére

Aktívák Kibocsátók

Passzívák Pénzügyi alap

A fiók B fiók stb.

Az „A” fiók számlája tartozás bankjegybevonás

Aktívák Mezõgazd. üzemek

követelés pénzkiutalás

A kibocsátott pénz számlája tartozás követelés pénzkiutalás az „A” fióknak bankjegybevonás

Példa az „A” fiók nyitó mérlegére Passzívák Székhely hitele stb.

Összesen Ipari üzemek Összesen Szolgáltató üzemek Összesen Mérlegösszeg

stb.

stb. Mérlegösszeg Példa az „A” fiók közbensõ mérlegére

14

Aktívák Kölcsönpénz: Mezõgazdasági üzemek Ipari üzemek Szolgáltató üzemek Egyéb adósok: Üzemek Államháztartás Szervezetek Magán ügyfelek Központi bank

Passzívák Hitelezõk: Mezõgazdasági üzemek Ipari üzemek Szolgáltató üzemek

Pénztár Mérlegösszeg

Többlet Mérlegösszeg

2013/4

Államháztartás Szervezetek Magán ügyfelek

Személyek száma 1)

Nettó üzemi bevétel 2) pozitív értékmérés

adománypénz

Fizetések, a következõkre felosztva:

Állami terhelés 3)

Racionalizálási nyereségek 4)

Vázlat az egyéni üzemek nettó bevételei, valamint az alkalmazottaik és a hozzájuk tartozó személyek jövedelmei közötti mérleg statisztikai megragadásához

A társulás vázlata

1) a gyermekek az oktatás lezárultáig a szülõkhöz számítanak 2) eladási bevételnek számít, az anyagköltségek leszámítva 3) az államháztartási fizetések alapján számítva 4) a pozitív értéken mért jövedelmek megtakarításából adódik azonos termelés mellett, vagy pedig a többlettermelésbõl adódik azonos, pozitív értéken mért jövedelmek mellett 5) nyitott kérdés marad, hogy az államháztartás tõkeszükségleteit állami terhelésként kell-e kezelni; az „üzemek” rubrika vázlatos értelmezését lásd a könyv 50. és azt követõ oldalain 6) átmeneti megoldásként még az „állami” szektorhoz van hozzárendelve a szabad oktatásügyi és nevelésügyi szektor helyett

oktatásügy egészségügy egyház

Az adománypénz társulásai

Államháztartás politikai szervezetek (település, megye, ország) hadsereg rendõrség bíróságok/börtönök tûzoltóság

Idõsgondozás

Üzemek mezõgazdaság ipar szolgáltatások

12. ábra Tõkeszükségletek 5)


2013/4

15


Kálmán István: Alexander Caspar írásai a Szabad Gondolatban Alexander Casparnak eddig több, mint tíz írását jelentettük meg a Szabad Gondolatban, melyeket a Der Europäer folyóiratból vettünk át. Alexander Caspar pénzügyi szakember, egy svájci, iparral kapcsolatban álló magánbank vezetõ embere volt 1991-ig – ahogy ma mondani szokás: bankár –, azóta önálló tanácsadó. A tíz év során megjelent cikkeknek mindeddig semmilyen visszhangja nem volt, sem a gazdasági szakemberek részérõl, sem az antropozófiailag orientált körökbõl.1 Ennek az lehet az oka, hogy Caspar nem a megszokott gondolkodásmóddal, absztrakt fogalmi sémákkal vizsgálja a modern gazdaságot, hanem természettudományos módszerrel végzett megfigyelési eredményeket ír le, függetlenül minden eddigi gazdasági elmélettõl. Tanulmányai nem valamely részterületre vonatkozó javaslatokat tartalmaznak, hanem az egész gazdasági-társadalmi rend új alapokra helyezésének gyakorlati megoldási lehetõségét tárják fel. Rudolf Steiner a Nemzetgazdasági kurzusban2 a modern gazdaság alapvetõ problémáját az árkérdésben látja, ezért az árproblémát állítja a gazdasági gondolkodás középpontjába. Rudolf Steiner leírja azt a folyamatot, ami a természetre fordított munka és a munkát megszervezõ emberi intelligencia között játszódik le. Caspar a Rudolf Steiner által felvetettek alapján a nemzetgazdasági értékképzõdést a természeti pólus és a fogyasztási pólus közötti dinamikusan fennálló feszültségként ragadja meg, és eljut a testi és a szellemi munka viszonyában az inverz polaritás képszerû (imaginatív) megragadásához. „A közgazdaságtan csak a gazdasági érték felismerésével ölt tudomáynos jelleget. Hiszen csak ezáltal kerül törvényszerû összefüggésbe és válik meghatározhatóvá a fizikai és a szellemi munka egymáshoz való viszonya, valamint a tõkeképzés, illetve a teljesítmények értéke és a jövedelem.”3 A fizikai és a szellemi munka által teremtett értékek egyenlõvé tételével Casparnál új értékfogalom adódik, ezzel lehetõvé válik a jövedelem és a teljesítmény szétválasztása, egy új tõketulajdon forma és az ehhez igazodó pénzteremtés.

16

2013/4

Caspar a gazdasági folyamatok megfigyelésénél hasonlóan jár el, mint Goethe a természet szemlélésénél, és eljut az õsérték funkcionális fogalmához. Megállapítja: „sem a gazdasági érték Steiner által tudatosított eredetét, sem pedig a két értékteremtõ pólus egymáshoz való, érték szerinti viszonyát jelzõ inverz polaritást nem értették meg eddig az emberek.”4 Rudolf Steiner megjegyezte egyszer: ha az ember átadja magát annak az illúziónak, hogy a Dreigliederung nélkül bármit is lehetne csinálni, csak a hanyatlásnak dolgozik. A mai káoszon nem lehet úrrá lenni sem szellemtelen rutinnal, sem a valóságtól elrugaszkodó illuzórikus utópiákkal. Alexander Caspar azt mondja magáról, hogy a projektív geometriával való foglalkozás révén jutott az inverz polaritás képszerû megragadásához, ahogyan ez a testi és a szellemi munka viszonyában megjelenik. Befejezésül közreadunk még egy részletet Wagner Noémi fordításában Alexander Caspar írásából,5 melyet az ismeretelmélet és az antropozófia iránt érdeklõdõk számára írt. Alexander Caspar: Az új pénz (részletek) (...) Mi az az „antropozófiában”, ami a megismerést illetõen továbbvezet, és vajon miért viseli az antropozófia ezt a nevet az eddig „filozófiának” nevezett ismeretelmélettel szemben? Vajon eddig miért nem értették meg az emberek a megismerésnek ezt a továbbfejlesztését és kibõvítését, legalábbis úgy, hogy a pusztán intellektuális, formális érvelés szintjérõl tovább tudtak volna jutni a tudat

Szociális élet, hármas tagozódás és az életérzés szintjére úgy, ahogyan napjainkban a kantianizmus ott van az emberek életérzésében? A kantianizmust az jellemzi, hogy az igazságot egy külsõ valóság eszmei tükrözõdésének érzi, a megismerést pedig egy a megismerõ nélkül is létezõ valóság fogalmi megismétléseként szemléli, ami által az ember szerepe a tétlen nézõére redukálódik. E mögött húzódik meg az igazi, egyre égetõbbé váló probléma, amely mintegy szakadékként tátong az emberiség elõtt, mégpedig: hogyan függ össze az, amit az ember az észleletében külsõként él meg azzal, amit a gondolkodásában belsõként él meg? A filozófia mint ismeretelmélet eljutott a végpontjáig, mivel az észleletet egy abszolút, önmagában nyugvó dolognak tekintette, és ezért nem tudott eljutni az észlelet „külsõt” és „belsõt” összekapcsoló magyarázatához. Az embernél két erõ nyilvánul meg, amiben az ember egyszerre „áldozat” és „cselekvõ”, ami egyfelõl alakítja õt, másfelõl pedig a megismerési folyamatban általa jelenik meg: innen az antropozófia elnevezés. E két erõ egyikét sem szabad csak magában létezõnek elképzelnünk, ezek mindig együtt lépnek fel, egymást feltételezik, és együtt alkotják a valóságot. Az egyiket úgy kell elképzelni mint egy központ felé irányuló központi vagy nyomóerõt, a másikat pedig periferikusan, mint egy szféra felé irányuló univerzális vagy szívóerõt. A központi erõnek mint nyomóerõnek az a tulajdonsága, hogy az univerzális erõt kipréseli magából, eltaszítja magától és elkülönül tõle; a központi erõ atomizálóan hat. Az univerzális erõnek mint szívóerõnek az a tulajdonsága, hogy a központi erõt magába szívja és feloldja; az univerzális erõ összekötõen hat. A mai embernek „külsõként” elõször a központi vagy más néven nyomóerõ jut a tudatába – de éppenséggel csak külsõként. A mozgást és a sebességet, aminek a mai ember nincs tudatában, összegzõdésként, idõbeli nyugvópontok integrálásaként, azaz térbelileg képzeli el az ember. A nyugvópontok a maguk részérõl olyan differenciálok (a differenciálás eredményei), amelyekre a sebesség felbontásra kerül, és el is tûnik bennük. Ha mármost a központi erõt abszolutizáljuk, akkor ez pl. a fizikában az „anyag” problematikájához vezet, ahogyan azt a fizika hiposztazálja és szin-

Kálmán István: Alexander Caspar írásai...

tetizálja. A közgazdaságtanban ez ahhoz vezet, hogy minden teljesítmény (materiális és immateriális munkaeredmény) úgy van szemlélve, mint ami csak a természeti alappal kapcsolatos munkából ered, és ezáltal minden teljesítmény a természeti nyereségértéknek, azaz pozitívan mért értéknek megfelelõ jelleget kap. A tudományosságot immár csaknem öt évszázada módszeresen meghatározó fizika a definíció szerint a megfigyelés és mérés által megállapítható, törvényszerûségekben megragadható és matematikai ábrázolásuk által hozzáférhetõvé tehetõ természeti folyamatokról szóló tudomány. A mozgás és a tömeg viszonyának az elõbbiekben vázolt problematikája inherens módon a fizika alapját képezi, szemben a tisztán képzetileg megragadható foronómiával vagy kinematikával – az erõk vagy a dinamika csak empirikusan, a külvilágban történõ mérés által ellenõrizhetõ hatásával szemben. A fizikai képletek – hacsak nem a tisztán képzetibõl adódnak, mint a mozgásfolyamatok – a tömegnyomásban végzõdnek. Mi más jut a mai ember tudatába külsõ élményként? Ebbõl az okból kifolyólag a természettudomány abszolutizálja a központi erõt, és minden energiapotenciálját a tudatilag megragadható megfigyelésének végpontjaiba helyezi; a fizika az atomokba, a biológia a génekbe, az orvostudomány a vírusokba és prionokba. Ha – teszem azt – 10 000 méter magasságban nyugalomban ülök egy tovasuhanó repülõben, akkor, ha elnyomom a gondolati következtetésekhez vezetõ optikai és akusztikai észleleteimet, nem tudom megmondani, hogy a külvilághoz képest mozgásban vagyok-e vagy sem. Miáltal kerülök a mozgás tudatába? A gyorsuláson (+ vagy –) alapuló nyomáskülönbség révén. És miáltal érzékelem a nyomást? Egy test súlyaként jellemzett nyomást a testre ható gravitációs erõ (gyorsulás) eredményeként szokás definiálni. Hogyan kerülhetünk tisztába a tömeg/kép és a mozgás mint egység összefüggésével? Azáltal, hogy a teret megismerési folyamatként a fent leírt erõkbõl inverz-polárisan hozzuk létre. Képzeljük azt, hogy egydimenziós lények vagyunk (a keletkezés folyamatában lévõ egyenesek, ld. a mozgásból következõ dimenziókeletkezés): mit látnánk? Csak pontokat. Kétdimenziós lényként (a keletkezés folyamatában lévõ síkok) egyeneseket látnánk. Háromdimenziós lényként (a keletkezés folyamatában lévõ testek) pedig síkokat látnánk. Háromdimenziósan látunk (testeket), ez tehát azt jelenti, hogy négy dimenzióban élünk. Hogyan jutok az elsõ dimenzióhoz? Azáltal, hogy a pontot mozgatom. Hogyan jutok el a második dimenzióhoz? Azáltal, hogy az egyenest mozgatom. Satöbbi.

2013/4

17



A középponthoz képest tehát diszkontinuusan, képként élem meg a dimenziókat, a szférához képest pedig a mozgásból folyamatosan. A fizika arra törekszik, hogy képet alkosson arról a világról, amelybõl az észleleteinknek kell származniuk. Azonban egy illúzió áldozata, mert azok a folyamatok, amelyeket õ az észleletek alapjának vél, csupán a külsõ impulzusok (benyomások) következményei maradhatnak, de sohasem válhatnak belsõleg átélt észleletekké. A fizika ezért nem tudja megtalálni az általa az észleletek okaként leírt külsõ mozgási folyamatoktól a belsõleg átélt észleleti képekhez vezetõ átmenetet. Ehhez a fenti példával jellemzett – általam inverz polaritásnak nevezett – differenciális feszültségre van szükség. Vagyis ez azt jelenti, hogy a tudatosításhoz és a megismeréshez egy elõször áthatolhatatlan, diszkontinuus (látszólagcsak) adottra (tömeg), valamint egy ezzel szemben álló, a felépítés belsõ tevékenysége által folytonosként átélt adottra (mozgás) van szükség. A valóság egységes. Azonban a tudat számára a valóság „félségekre” oszlik, amelyek a központ és a szféra aspektusának felelnek meg, a külsõ és belsõ világnak, annak, ami az embert testileg (idegmûködés és anyagcsere) és lelkileg (akarás és gondolkodás) alkotja. A gondolkodási folyamatban mûködõ akaratot a tudat uralja, azonban a testi mozgásban mûködõ akarat nem áll a tudat uralma alatt. A gondolkodási és az akarati tevékenység a belsõ megfigyelés elõtt nem válik külön. Azonban helytelen lenne önálló akaratról beszélni, amely a képzethez még hozzájönne. Az akarat az erõként felfogott eszme (fogalom). Mindamellett a magát az áldozat és a cselekvõ szerepében inverzióként megragadó tudat képes magát úgy beállítani, hogy a gondolkodás és az akarás szétválasztva jelenjen meg a megfigyelése területén. Az egységes valóság az inverzió révén elõször ellentétességként jelenik meg számunkra; egy inverzpoláris folyamat eredményeként, amely az észlelésben és a gondolkodásban manifesztálódik a megismerés számára, a megismerési folyamat során azonban megszûnik. E két megismerési tevékenység (észlelés, gondolkodás) egyikét sem szabad abszolútként, önmagában lévõként felfogni; ezek együtt hatnak. A gondolatok megragadása és újbóli emlékezetbe idézése mögött ugyanaz a folyamat játszódik le, mint egy észlelet létrejöttekor. „Külsõként” elõször csak az észleleteket éljük át, a fogalmakat pedig csak „belsõként”. A gondolkodást eleinte nem éljük át kívül, univerzális erõként, amely az észlelet létrejöttében közremûködik. Azt, hogy az észleleteket (pl. piros, kék, C, Cisz) elõször ab-

18

2013/4

szolútként, önmagukban nyugvóként éljük át, a gondolkodásnak az egyéni és szabad gondolkodáshoz vezetõ útján fejlõdéstörténetileg szükséges támaszként kell értelmeznünk. Ha a gondolkodást egyre inkább az akarat irányítja, akkor az észlelet helyére az emlékezet, ill. az emlékezés lép adottként, ami azt eredményezi, hogy az észlelet létrejöttében résztvevõ, de abban még nem tudatos gondolkodási tevékenység átmegy a tudatos gondolkodásba. Ekkor ezt az emlékképzetek elemeit szintetizáló gondolkodást észleljük. A tenger felszínén körnek „látnám” a horizontot. Ahhoz, hogy körként „gondoljam”, „belsõleg tevékeny módon” meg kell konstruálnom a kört mint az ugyanazon ponttól egyforma távolságra lévõ pontok geometrikus alakzatát. Steiner ezt az „észlelttõl” a „gondoltig” vezetõ átmenetet a Szabadság filozófiájának III. fejezetében a következõ szavakkal ábrázolja: „Ha megkülönböztetjük egymástól a tudatosítás elõtti és a tudatosítás utáni gondolkodást, akkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez a megkülönböztetés teljességgel külsõdleges, amelynek magához a dologhoz semmi köze sincs. Nem teszek mássá valamit azzal, hogy gondolkodva szemlélem. Gondolhatom azt, hogy egy teljesen másfajta érzékszervekkel és másként mûködõ intelligenciával rendelkezõ lénynek egészen más képzete lehet a lóról, mint nekem, de nem gondolhatom azt, hogy a saját gondolkodásom megváltozik attól, hogy megfigyelem. Én magam figyelem meg, amit én magam hozok létre.” Ha az észleletek létrejöttekor ható folyamatok „belsõleg” folyamatosan, közvetlenül átélhetõek lennének, illetve a gondolkodás „külsõleg” mint univerzális erõ átélhetõ lenne, akkor ezek életfolyamatok lennének, nem pedig tudatos folyamatok. A gondolkodás olyan tevékenység, amelybõl fogalmak és eszmék keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy a gondolkodás magában foglalja a cselekvést és a cselekvés tárgyát is, vagyis két megjelenési oldala van, amelyeket azonban nem lehet egymástól elválasztani. Hiszen az énbõl kiinduló tevékenységnek kell, hogy legyen valamilyen tartalma, azonban ez a tartalom – a gondolatok és eszmék – a tevékenység nélkül meg sem jelenne. A gondolkodás mint tevékenység elõször az észleleten gyullad ki, amely csupán látszólag jött létre tõle függetlenül. Az észlelettõl elválasztva pedig – elõször – az emlékezésben talál támaszra. A gondolkodás önmagától semmit sem tesz hozzá az észleletekhez, semmit sem mond ki a priori az észleletekrõl, hanem azokat a feltételeket, formákat állítja elõ, amelyek által a jelenségek öszszefüggése, törvényszerûsége az ideák szintjén tudatossá válik.

Szociális élet, hármas tagozódás A gondolkodás szintetikus tevékenységébõl – amely elejétõl fogva csupán az emlékképzetekre támaszkodik – természetesen gondolatokat lehet nyerni. Azonban a gondolkodás pusztán szintetikus tevékenységébõl még nem következnek objektív törvények. A fogalmak és az ideák csak az emberi tudatban, a tudatosan átélt gondolkodásban bírnak önálló létezéssel. De éppen ebben az önállóságban nem jut nekik osztályrészül valóság. Na mármost nem találunk különbséget aközött, ami a tudatban pl. matematikai fogalomként jelenik meg akkor, amikor ennek a tudatnak a tartalma valamilyen empirikus tényállásra irányul, illetve akkor, amikor a tudat ezt a matematikai fogalmat a tiszta matematikai elvont gondolkodásban jeleníti meg. Ezen a ponton tisztáznunk kell a következõket: a valóság szempontjából nincs jelentõsége annak, hogy szétválasztjuk-e annak megfelelõ részekre, amit az észlelés, illetve amit a gondolkodás révén fogunk fel belõle, vagyis úgymond adottra és ideára; a tudat és a megismerés szempontjából azonban ez a szétválasztás esszenciális fontosságú. A valóság megismerése ugyanis csak úgy tud fellobbanni az én elõtt, ha az én azt maga felépíti az adottból és a gondolkodásból. Az adott „mije” csak maga az én révén adatik az én számára. Az énnek semmilyen indítéka nem lenne arra, hogy valamilyen adottnak a gondolkodás révén megszerzett részét magába helyezze, ha elõbb nem látná magával szemben teljesen meghatározatlan módon azt a dolgot. Amit tehát az én az adott eszmei részeként felépít, az nem az én nélkül, hanem az én révén kerül felépítésre. Azonban az adottnak az én általi eszmei meghatározása nem csak az én számára szóló – tehát szubjektív – eszmei meghatározás, hiszen az énre és külvilágra való kettéosztásnak csak az adotton belül van létjogosultsága. A minden törvényt egyesítõ gondolkodó szemléléssel szemben a „csak az én számára szóló meghatározásnak” már nincs jelentõsége. Az én mint külvilágtól elválasztott szubsztancia a gondolkodó szemlélésben eltûnik. Éppen ezért ettõl fogva nincs értelme csak az én számára szóló meghatározásokról beszélni. A megismerés a valóság kétféle adottra történõ kettéhasításán alapszik: egy olyan adottra, amin fellobban a megismerési vágyam és egy olyan adottra, amely csak a saját tevékenységem révén adott, vagyis, ami a gondolkodásom tárgya. És mivel én hozom létre a gondolkodást, ezért a tartalmával is olyan módon vagyok összekötve, hogy átélem azt. A világot csak azáltal élem meg valóságosnak, hogy mozgok benne, azonban a mozgás indítéka közvet-


len módon tudattalan marad számomra. A gondolkodást olyan mozgásként élem át, amely indítékának tudatában vagyok, de az, amit a gondolkodás létrehoz, az nem közvetlenül a valóságot garantálja számomra. Az adottként való megnevezés az egyik megismerési tényezõ szempontjából csupán ezen tényezõ másik tényezõhöz való viszonyának a kifejezése. Nem lehet abszolút módon adott, hiszen különben semmiféle viszonyba sem kerülne velem. A fenti fejtegetésekbõl a következõk adódnak: A gondolkodásban valami olyannal rendelkezünk, ami nemcsak irányítja az észleleteket, hanem ami szerves módon részt vesz azok létrejöttében is. Csak éppen ezt a gondolkodást mint olyat nem éljük át, mivel nem a szervezetünknek van alárendelve, ahogyan az észleletektõl elvont gondolkodás, amely az emlékezésben talál támaszra. Az észleletek létrejöttekor ez a gondolkodás benne van magában a folyamatban. Eltorlaszoljuk magunk elõl a megalapozott megismeréshez vezetõ utat, ha az észleleteket lezárt, önmagukban nyugvó dolgoknak tekintjük. Akkor a gondolkodásban is csak azon képzeti képek létrehozóját fogjuk látni, amelyek mintegy szabályozó elemként tornyosulnak az észleletek fölé. Jegyzetek 1

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete állásfoglalása szerint a Szabad Gondolat írásai megfelelnek a tudományos kiadványokkal szemben támasztott követelményeknek.

2

Rudolf Steiner: Nemzetgazdasági kurzus, Silmenor kiadó

3

idézetek forrása: Alexander Caspar: Das neue Geld, 2010, magánkiadás

4

u.a.

5

u.a.

2013/4

19

Világhelyzet

Andreas Bracher: A pápaság és az elsõ világháború

„Tanúsíthatom, hogy Õszentsége X. Piusz több ízben is megjósolta az európai Nagy Háború kitörését, már hosszú idõvel a vihar bekövetkezte elõtt, mégpedig egy olyan idõben, amikor ismereteim szerint – ha egyáltalán akadtak ilyenek – csupán kevesek mutattak túl azon, hogy általánosságban kifejezzék abbéli félelmüket, hogy az uralkodó hatalmas nemzetek közötti, egyre fokozódó ellenségeskedés elõbb vagy utóbb elkerülhetetlenül kegyetlen háborúhoz vezet, annak minden szörnyûséges következményével együtt. A Szentatya már 1911-ben és 1912-ben is gyakran beszélt nekem a közelgõ konfliktusról, mégpedig többször is egyenesen riasztó módon. (...) Az ilyen alkalmakkor azt kérdeztem a Szentatyától, hogy mi az, ami különösen magára vonta a figyelmét és félelmet keltett benne. Mindig csak ennyit felelt: »A dolgok rossz irányba mennek. A Nagy Háború közeleg.«” S mikor azután Merry del Val, Piusz államtitkára a nemzetközi helyzetrõl beszélt, és a nemzetközi horizonton felbukkanó reménysugarakra akart rámutatni, a pápa akkor is mindig változatlan módon válaszolt. „Miután a Szentatya ilyenkor figyelmesen meghallgatta a valamelyest optimista megjegyzéseimet, végül mégis intõn emelte fel a kezét, és szokatlan súllyal a következõ választ adta: »Eminenciás uram, a dolgok rossz irányba mennek, nem fogunk túljutni az 1914-es éven.« Amint azt már mondtam, ezekben az években ez többször megtörtént, s még emlékszem, miként töprengtem a szobámba visszajövet Õszentsége szavain. Azt kérdeztem magamtól, vajon mi oka lehet rá a Szentatyának, hogy ilyen határozottan az 1914-es évet jelölje meg az eljövendõ háború éveként; de nem találtam rá választ.“1 X. Piusz effajta nyilatkozatait, amelyeket államtitkára, Merry del Val bíboros (1865–1930) hagyományozott ránk, talán még értékelhetnénk egyfajta rendkívüli politikai bölcsesség kifejezõdéseként is, de vannak ennél még megdöbbentõbb tanúbizonyságai is annak, hogy az egykori pápa valamiképpen elõre tudott az elsõ világháborúval kapcsolatos eseményekrõl. Ezek a Habsburg Birodalom utódlási kérdéseivel és a trónöröklésben akkoriban második helyen álló Károly fõherceg-

20

2013/4

X. Pius pápa

X. Piusz jóslatai

nek, a késõbbi I. Károly császárnak (1887–1922) [magyar királyként IV. Károly, uralkodott: 1916–1918 – a ford.] a házasságkötésével függnek össze. „Carl [Habsburg Károly fõherceg] és Zita [BourbonPármai] között mély vonzalom szövõdött. A két, szemlátomást ellentétes jellem – a nyugodt, introvertált (befelé forduló) Carl és a temperamentumos Zita – jól kiegészítette egymást. 1911. június 13-án megünnepelték az eljegyzést. Menyasszonysága alatt Zita Rómába utazott az édesanyjával, ahol X. Piusz pápa audiencián fogadta õket. A Szentatya gratulált az eljegyzéshez. Ekkor valami olyasmit mondott, amire azután Zita még idõs korában2 is emlékezett: »Nos hát, Ön hozzámegy a trónörököshöz.« Mikor pedig a hercegnõ tiltakozott, mondván, hogy Ferenc Ferdinánd a trónörökös, akkor X. Piusz még egyszer kihangsúlyozta: »Nem, Carl lesz az örökös. (...) Nem tudom, hogy lemondásról lesz-e szó. De egyvalamit tudok: Ferenc József császárnak Carl lesz az utóda.« A hercegnõ ezt nem értette, és az esetet a pápa tévedéseként könyvelte el. Valamivel késõbb, október 21-én megünnepelték az esküvõt is a schwarzaui kastélyban. (...) Az esketést Bisleti bíboros, a család egyik közeli barátja végezte, aki azután egész életében szoros kapcsolatban maradt

Világhelyzet


a fiatal házaspárral. Õ olvasta fel X. Piusz gratuláló levelét is. (...) Ferenc Ferdinándra való tekintettel azonban kihagyta azokat a szakaszokat, amelyekben a pápa ismételten azon jóslatára hivatkozott, miszerint Carl a következõ trónörökös. (...)”3 X. Piuszt 1954-ben, ez idáig a pápák között utolsóként szentté avatták, s eme jóslatait talán a prófétai inspirációja bizonyítékaként lehetne értékelni. Józanabbul szemlélve azonban úgy tûnnek fel ezek a jóslatok mint a nemzetközi politika bizonyos szándékairól és határozatairól szóló ismereteknek a kifejezõdései, amelyekkel a pápa szemlátomást rendelkezett. Úgy látszik, hogy tudta, némely hatalmasok eldöntötték, hogy Ferenc Ferdinánd nem léphet a Habsburg trónra. Ezek az idézetek legalábbis arra utalnak, hogy a pápának tudomása volt a világháború felé tartó nemzetközi politika hátterében lévõ mélyebb dimenziókról és irányvonalakról. Ezek az idézetek alkalmat adhatnak arra, hogy rávilágítsunk, milyen szerepet is töltött be a Kúria az elsõ világháborút megelõzõ évtizedek nemzetközi eseményeiben, s közben talán spekulatív módon megfejtsünk valamit ennek az elõzetes ismeretnek a hátterérõl is. X. Piusz és a Piusz pápák kora A pápaként felvett X. Piusz névvel Giuseppe Sarto (1835–1914) abba a hagyományba helyezkedett bele, amelyet a pápák VI. Piusz (1775–1799) óta folytattak, ami elsõsorban abban nyilvánult meg, hogy pontifikátusuk alatt mindazzal szembehelyezkedtek, ami a francia forradalom óta elõtérbe került az európai közéletben. Már VI. Piusz is egyfajta istenellenes õrültségként értelmezte a forradalomnak az emberi jogokról kiadott nyilatkozatát, s egészen az 1962–1965 között megtartott második vatikáni zsinatig ehhez hasonló felfogás uralkodott az egyházban. Az 1775 és 1958 közötti 183 évbõl összesen 128 éven keresztül Piusz nevet viselõ pápák uralkodtak, VI. Piusztól kezdve XII. Piuszig. A „Piusz pápák” korának szimbolikus csúcspontja az volt, amikor IX. Piusz (1846–1878) uralkodása idején – amely egyébiránt a pápaság történetében a leghosszabb volt –, 1870-ben kinyilvánították a pápai tévedhetetlenség tanát. A tizenkilencedik században az egyház mély ellentmondásban állt a haladásra, a szabadságra és a tudományra irányuló korszak ideáljaival. Ennek az ellenséges viszonynak az volt a magja, hogy az egyház elutasította a szellemi szabadság (lelkiismereti szabadság, véleményszabadság, sajtószabadság) és a liberalizmus eszményét. Mivel az egyház abban a biztos hitben ringatta magát, hogy õ minden igazság letéteményese, ezért teljes oktalanságnak látszott számára, hogy más,

„hamis” tanoknak is a saját tanaival azonos lehetõségeket biztosítson arra, hogy az emberekre hathassanak. S minél kilátástalanabbnak tûnt az egyház helyzete a kor modern irányzataival szemben, annál jobban belelovalta magát egyfajta dacoló dühbe; minél inkább ócskavassá degradálta õt az új kor, annál nyomatékosabban hangsúlyozta, hogy õt illeti meg a világ felett gyakorolt abszolút szellemi hatalom joga. VI. Gergely (1831–1846) vagy IX. Piusz (1846–1878) pápai didaktikai írásai néha hol dühöngõ és gyûlölködõ dalokra, hol pedig tehetetlen, illuzórikus gyõzelmi kiáltványokra emlékeztetnek. Az egyház az 1870 utáni világban Az 1859 és 1870 között vívott háborúk miatt Európában összeomlott az a hatalmi rendszer, amelyet az 1814/15-ös bécsi kongresszuson ácsoltak össze. Ez pedig az egyháznak az európai politikai hatalomban betöltött helyzetét is megrengette. 1859 és 1870 között létrejött egy egyesült olasz királyság a Savoyai–Piemonti ház uralkodásával, amely azután fokozatosan elvette az egyháztól az általa birtokolt területeket. 1870-ben pedig Olaszország a német–francia háború szélárnyékát kihasználva Rómát is elorozta a pápától, és az új Olaszország fõvárosává nyilvánította. A pápa attól kezdve – amint azt maga fogalmazta meg – „a Vatikán foglyaként” székelt Rómában. Garibaldi, az olasz egyesítés legjelentõsebb vezetõje „Olaszország vámpírjának” nevezte a pápát, az egyesült Olaszország vezetõinek nagy része pedig a szabadkõmûvesek soraiból került ki. Az új Olaszország 1871-ben ugyan felajánlotta, hogy nyilatkozatban szavatolja a pápaság függetlenségét, azonban a pápák nem voltak hajlandók elfogadni a megmásíthatatlan tényeket. Ezzel Olaszország és a pápaság között megkezdõdött egy – végül is 1929-ig tartó – hidegháborús idõszak, amely alatt a pápaság megpróbálta visszaszerezni az általa birtokolt területeket. Az 1870-tõl kb. 1889-ig terjedõ idõszakban XI. Piusz és XIII. Leó pápa több ízben is fontolgatta, hogy a Kúriát pl. német vagy osztrák felségterületre4 teszi át Rómából, de végül sohasem éreztek hozzá elég bátorítást kívülrõl, hogy ezt valóban meg is tegyék. Ez a kivonulási szándék mindig azzal az elképzeléssel kapcsolódott össze, hogy azután majd egy hatalmas, Olaszország ellen irányuló hatalmi koalíció élén térjenek vissza Rómába és foglalják vissza a korábbi területeiket. Voltaképpen ezzel fel akarták rázni a (katolikus, ill. konzervatív) világ lelkiismeretét, hogy cselekvésre mozgósítsák azt. Az ily módon meg-, ill. felszólított hatalmak közé tartozott Németország, Ausztria, Oroszország, Spanyolország és Franciaország.

2013/4

21


Franciaországban 1848/49 óta III. Napóleon uralkodott, aki – noha maga is forradalmár családból származott – az egyházra alapozta hatalmát. III. Napóleon volt az, aki megakadályozta Olaszországot abban, hogy már 1870 elõtt elfoglalja a pápai Rómát, s majd csak III. Napóleonnak a német–francia háború folytán bekövetkezett összeomlása tette lehetõvé az olasz csapatok számára Róma bevételét 1870 szeptemberében. Franciaországban az 1870/71-es háborúban szenvedett vereség oda vezetett, hogy egy olyan köztársaság jött létre, amelynek vezetõi között számos szabadkõmûves töltött be kimagasló pozíciót, s ahol több hullámban söpörtek végig antiklerikális intézkedések. Az 1866-os háború kiütötte Németországból a német birodalom szerkezetében az idáig domináns szerepet betöltõ Habsburg Birodalom katolikus hatalmát, amely így erõsen meggyengült. Ehelyett 1871-ben a hangsúlyozottan protestáns Poroszország vezetésével létrejött egy új egyesített Német Császárság. A katolicizmus ebben a Német Birodalomban visszahanyatlott a kisebbségi kultúra szerepébe. Az új német császárság csaknem közvetlenül a birodalom egyesítése után olyan jogalkotási kezdeményezések révén juttatta kifejezésre protestáns identitását, amelyek a katolikus egyház államtól független hatalmát voltak hivatottak megnyirbálni. Ez a „kultúrharc” azonban, amely végsõ soron arra irányult, hogy korlátozza a pápa német katolikusokra gyakorolt befolyását, s ezzel megakadályozza azt, hogy a pápa befolyással lehessen Németország belügyeire, végeredményben kudarcot vallott. Az 1870-es évek végétõl kezdve fokozatosan visszavonták az effajta törvényeket. XIII. Leó (1878–1903) pápaságától kezdve azután két „konzervatív” hatalomként ismét udvariasabb kapcsolatban állt egymással az egyház és a Német Birodalom, mindazonáltal az eretnek császárság – amely 1870 óta összekuszálta Európa egész hatalmi egyensúlyát, és akkora hatalomra segítette a protestantizmust, amilyen a reformáció óta nem volt – végül is „ellenség” maradt az egyház számára. Maga az új birodalomban vezetõ szerepet betöltõ Poroszország látszott az egyház szemében a legproblematikusabbnak. „Poroszország az eredetébõl és lényébõl adódóan a katolicizmus megtagadása, a szabadkõmûvesség legszorosabb szövetségese (...). Az újdonsült porosz császárságnak nyomban ütni fog az utolsó órája, amint megvalósítja az egyházzal szembeni fenyegetéseit”5 – olvashatjuk például egy tipikus, a kultúrharc kezdeti idõszakából származó 1871-es cikkben. XIII. Leó, X. Piusz és utódaik pápasága alatt a katolikus egyház ugyanolyan élesen elítélte a protestantizmust, mint addig is, és a pápák több tanító írásukban is felfrissítették ezt.

22

2013/4

XIII. Leó pápa

Világhelyzet

Az ellenséges felállást tovább fokozta az, hogy 1882tõl kezdve Németország úgynevezett hármas szövetségben állt Olaszországgal, az egyház egyik további ellenségével is. Az ország csak úgy tudott volna kilépni az ellenség szerepébõl, ha politikáját átalakítja és az egyház világi szolgálójává, egy új Szent Római Birodalommá válik. XIII. Leó pápaságától kezdve erre különbözõképpen fel is szólították. A kilencven feletti Leó pápa még II. Vilmosnak az 1903-ban tett három utolsó vatikáni látogatása egyikének alkalmával is így szólt a megrökönyödött és értetlen német császárhoz: „Németországnak újra az egyház kardjává kell válnia.”6 Ehhez azonban természetesen arra lett volna szükség, hogy az ország katolikusra, vagy legalábbis a katolikus kulturális hegemónia által alakított identitásra cserélje le protestáns identitását. S noha Ausztria-Magyarország továbbra is messzemenõkig katolikus birodalom volt, és 1870 után Ferenc József, az osztrák császár maradt a par excellence katolikus európai uralkodó, mindazonáltal 1866 után itt is problémásabbá vált az egyházhoz való viszony. A Habsburg Birodalom Osztrák–Magyar Monarchiává alakulása folytán az 1867-es kiegyezéssel Magyarországon az 1848-as forradalom liberálisai kerültek hatalomra. És az 1866-os vereség miatti hatalmi eltolódások következtében a birodalom nyugati felében is a német, antiklerikális érzületû liberálisok kezébe hullott a hatalom egy idõre, 1879-ig. 1870-ben Ferenc József császár a pápa tévedhetetlenségi dekrétuma okán visszavonta az 1855-ös konkordátumát, amelyben tág jogokat biztosított az egyháznak. 1879-ben pedig végül az 1848-as forradalmi múlttal rendelkezõ Andrássy Gyula külügyminiszter hagyatékaként a Monarchia szövetséget kötött a Német Birodalommal, melynek folytán a Habsburg Monarchia a Német Birodalom egyfajta kistestvéreként egyre szorosabban hozzákötõdött a hatalmas protestáns birodalomhoz,


s aminek következtében az ausztriai németek között is olyan irányzatok kezdtek kialakulni, amelyek a protestantizmussal szimpatizáltak és a Rómától való elszakadást sürgették. Ez az – egyházzal szembenálló – szövetség határozta meg végül is Ausztria külpolitikai sorsát annak 1918-as bukásáig. Katasztrófapolitika Miközben az egyház politikai helyzete 1870 körül ilyen katasztrofális módon megromlott, az igényei ugyanakkor grandiózussá fokozódtak. Az 1870. július 18-án kibocsátott tévedhetetlenségi dekrétum egyúttal az egyház tulajdonképpeni világuralmi igényének megújítását és hangsúlyozását is jelentette, hogy a világi államok felett egyfajta fölérendelt vezetõ funkcióval rendelkezzen, amilyennel a középkorban az európai államok világában egy ideig megközelítõleg rendelkezett is. Az egyház ezen igénye és a valóság között feszülõ ellentmondásból adódó helyzet oda vezetett a Szentszék világstratégiailag gondolkozó köreiben, hogy azok elkezdtek egyfajta katasztrófapolitikában gondolkodni. Nyíltan spekuláltak egy nagy háborúról, amelynek a szélárnyékában újra drámai módon javíthatnák a saját hatalmi helyzetüket. Az 1870 utáni évtizedek diplomáciai beszámolóiban újra meg újra tetten érhetõ ez a pápai körökben uralkodó hangulat. 1877-ben a Német Birodalom ausztriai és olaszországi nagykövetei a következõ választ adták Bismarck abbéli aggodalmával kapcsolatban, hogy Ausztriában kell-e tartani egy ultramontán, vagyis klerikális érzületû, poroszellenes fordulattól: „Stolberg grófnak [a bécsi német nagykövetnek] a Bismarck kérdésére adott válaszában el kellett ismernie, hogy nincs hiány a Németországgal szembeni intrikákban és gyanúsításokban, sem a Monarchián belül, sem pedig azon kívül. Az effajta agitáció legfõbb melegágyaként Rómát nevezte meg (...), ahol az olasz kormánynak a bécsi udvarral szembeni bizalmatlanságát csak a Vatikán afeletti dühe szárnyalja túl, hogy már nem azt a segítõkész hatalmat látja az Osztrák–Magyar Monarchiában, amely segítene ultramontán tervei véghezvitelében. Stolberg még azt is tudni vélte, hogy olykor az orosz kabinett is részt vesz ezekben a Franciaországtól sem távol álló üzelmekben, amely a Monarchia bel- és külpolitikai fordulatába helyezi a reményeit. Stolberg szerint e különbözõ tényezõk közötti összekötõ kapocsként a pápai Róma szolgál (...). Az embernek az volt a benyomása, mintha egy világtûz fellobbantásán mesterkedtek volna, hogy azután az általános zûrzavarban gyõzelemre segítsék a Vatikán ügyét.”7 Gyakran a jezsuitákra, vagyis az egyház leginkább stratégiai és szellempolitikai gondolkodású rendjére mu-

tatnak rá mint olyanra, ahol az effajta gondolatok felmerültek és szokásosak voltak. Így például 1890 körül Schlözer, Poroszország pápai küldötte – akit a szentszékkel ápolt jó kapcsolatai miatt „Schlözer bíborosnak” is neveztek – arról számolt be, hogy „jezsuita körökben újra azért a régi mondatért szállnak síkra, mely szerint »Európában szítani kell a háború tüzét, mert a pápa világi hatalmát csak egy általános háború tudja helyreállítani«”.8 XIII. Leó és Rampolla politikája IX. Piusz, a tévedhetetlenségi dogma pápája a történelem leghosszabb – 31 évet meghaladó – pontifikátusát követõen halt meg, 1878-ban. Õ képviselte az egyház legszélsõségesebb hatalmi törekvéseit, mindazonáltal csak keveset tett azért, hogy ezt a hatalmi igényt diplomáciailag és politikailag meg is valósítsa. Õt XIII. Leó (1878–1903), a „diplomata pápa” követte, aki számtalan kezdeményezésével és igen mozgékony diplomáciájával merõben más módon segítette az egyház érvényesülését a világban. A háttérben nála is, akárcsak IX. Piusznál, a pápaság világi szférára is kiterjedõ hatalmi igénye állt. Leó példaképe, III. Ince (1198–1216), a történelem talán leghatalmasabb pápája volt. IX. Piuszhoz hasonlóan XIII. Leó, Gioacchino Pecci (1810–1903) is az olaszországi nemesség soraiból származott. Jezsuita iskolákban, majd pedig a nemesi származású papság pápai akadémiáján, a szentszék legfontosabb diplomáciai iskolájában nevelkedett. Volt egy fivére, aki a jezsuita rend tagja volt, késõbb pedig úgyszintén bíboros lett. Leó pápaságának elsõ évtizede többek között a Bismarckkal és a porosz–német birodalommal való meg-

Rampolla pápa

Világhelyzet

2013/4

23

Világhelyzet


békélés jegyében telt. A „kultúrharcot” fokozatosan visszavonták, majd 1887 májusában Leó végérvényesen befejezettnek nyilvánította azt. A pápa és a porosz–német birodalom közötti kapcsolatok akkor érték el tetõpontjukat, amikor Bismarck 1885-ben a pápát kérte fel arra, hogy a döntõbíró szerepét játssza egy gyarmatvitában, amely Spanyolország és Németország között egy csendes-óceáni szigetcsoportért robbant ki. Úgy látszik, hogy Leó ebben a lépésben pápai felsõbbségének a valódi elismerését látta, és Bismarcknak – mind a mai napig egyetlen protestánsként – 1886-ban odaítélte az egyházért végzett szolgálatok legmagasabb pápai rendjének, a „Krisztus Lovagrend”-nek a keresztjét. Ebben a – Bismarck valódi viszonyulását ismerve – groteszk elismerésben annak jelét láthatjuk, mennyire készen állt Leó és a többi pápa is mindig arra, hogy egy ember lelkében bekövetkezõ fordulat révén a dolgok hirtelen fordulatában reménykedjen. Feltehetõ, hogy a pápa akkoriban rövid ideig átadta magát abbéli reményének, hogy Bismarck ezután majd olyan irányba kormányozza el Németországot, hogy az valóban újra a „Szent Római Birodalommá”, az egyház „kardjává” és világi karjává váljon. IX. Piusz korábban, a kultúrharc idején még „második Nérónak” és „új Attilának” nevezte Bismarckot. Az 1887-es évben ténylegesen be is következett egy fordulat, amely azután Leó pontifikátusának teljesen ellentétes irányt adott. Leó 1887 júniusában – ahogyan maga mondta – pontifikátusa legnehezebb döntésében Mariano Rampolla del Tindaro (1843–1913) szicíliai márkit, a jezsuiták jelöltjét nevezte ki bíboros államtitkárává: „Noha márki, déli származású és milliomos, mégis úgy dolgozik mint egy szolga”, mondta róla XIII. Leó.9 Rampolla is a nemesi származású klérus számára létesített pápai akadémia diákja volt, majd késõbb nuncius lett Spanyolországban, ahol többek között a német–spanyol gyarmati vita pápai bírói ítéletének kidolgozásában vett részt. XIII. Leó Rampollával olyannyira radikális irányt mutatott az egyháznak, amely miatt némely megfigyelõk kétségbe estek, mások pedig egyáltalán nem is akartak tudomást szerezni róla, és teljesen figyelmen kívül hagyták. A Kúria ettõl kezdve demonstratív módon Franciaországot részesítette elõnyben. Ez pedig feszültséget keltett a harmadik francia köztársaság, a „szabadkõmûves köztársaság” sokszor antiklerikális politikájával. Az egyház azonban meg akart békélni Franciaországgal, és azt akarta, hogy a francia katolikusok is megbékéljenek a francia köztársasággal. Az ún. ralliément politika egyrészt lemondott a monarchia helyreállításáról, amely mind az idáig a franciaországi katolikuskonzervatív körök célja volt. E köröknek ezután meg kellett elégedniük azzal, hogy a köztársasági államfor-

24

2013/4

ma keretein belül dolgozzanak. Másrészt a katolikus elem erõsítése révén konzervatívabbá, forradalomellenesebbé akarta tenni a francia köztársaságot. Franciaország szimpátiájának elnyerése érdekében az egyház még azt is hangoztatta, hogy Róma a pápaság Elzász-Lotharingiája, amivel is implicit módon elismerte Franciaország Elzász-Lotharingia visszaszerzése iránti igényét, egyúttal a pápaság Róma birtoklására formált igényével összehasonlítva azt. Ez a Franciaországgal folytatott politika lényegében azon pápai érdekekkel függött össze, hogy létrejöjjön egy francia–orosz szövetség, amelyet a pápa támogatott, s amely 1887-tõl kezdve lassacskán készülõdött elõ, majd pedig 1891–1894 között katonai szövetségként formát is öltött. Ez a szövetség alkotta azután az elsõ világháborúból gyõztesen kikerülõ „antant” központi építõkövét. A Szentszék azáltal, hogy ezt a szövetséget támogatta, egy olyan politikába kapcsolódott bele, amely eredetileg Angliából, a walesi herceg – késõbbi VII. Edvárd király – és Lord Salisbury, a konzervatívok vezetõje körüli köröktõl indult ki. Onnan javasolták 1887-ben egy franciaországi küldöttnek, hogy hozzanak létre egy francia–orosz szövetséget, amelybe azután egy Németország elleni háború esetén Anglia is belépne. Ennek a politikának nyilvánvalóan az állt a hátterében, hogy a hosszú távú stratégia szempontjából nézve a Német Birodalmat ítélték a Brit Birodalom legveszélyesebb ellenfelének, a világhatalomért folytatott harc legesélyesebb versenyzõjének. A pápaság már ezekrõl – egy nagy németellenes szövetség irányába mutató – a korai kezdeményezésekrõl is tudomást szerzett Lord Norfolk révén, aki az angol katolikusok vezetõje és a walesi herceg barátja volt. Ezen angol kezdeményezés és a belõle kibontakozó fejlemények fényében az 1887 és 1890 közötti évek tulajdonképpen a késõbbi, 1914-ben kitört világháború csíraéveiként tûnnek fel. A Vatikán elsõsorban abban látta a maga szerepét ebben a szövetségben, hogy szavatolja a konzervatív réteg hatalmát Franciaországban. Az egyháznak konzervatívvá kellett tennie Franciaországot, hogy az azután bebizonyíthassa, alkalmas Európa legkonzervatívabb hatalmával, az autokratikus Oroszországgal kötendõ szövetségre. A Vatikán ilyen értelemben egyenesen azzal dicsekedett olykor, hogy õ az orosz–francia szövetség szerzõje. Domenico Ferrata, az 1891–1896 közötti párizsi pápai nuncius leírta megemlékezéseiben, miként képviselte ezt a diplomáciát az orosz cárral szemben, II. Miklós 1896-os párizsi látogatása alkalmával: „Azután egy átfogóbb és magasabb kérdést érintve azt mondtam a cárnak, hogy nagyon szerencsés és elõnyös dolog lenne, ha a szentszék politikája és Õfel-

Világhelyzet


sége politikája összhangban lenne egymással Franciaországot illetõen. Ahogyan a Szentatya nagyvonalúan e nemes nemzet szolgálatába állította a morális erejét, úgy Õfelsége a katonai és politikai erejét adta hozzá. Felséged, jegyeztem meg, ennél nemesebb és hasznosabb helyet nem is találhatott volna erre; gyermekei nagyvonalúságának és erõfeszítéseinek köszönhetõen Franciaország az az ország, amely a legnagyobb befolyással bír a világot mozgató eszmékre nézve; megvan ott a szilárd helye, különösen is, ami a keresztény civilizációt illeti; rendelkezik a propaganda zsenialitásával; ha jó irányt vesz, akkor a legnagyobb szolgálatokat teheti az emberiségnek, ha pedig rosszat, tettem hozzá mosolyogva, akkor éppúgy mindenütt lángokba boríthatja, ahogyan az már meg is történt. [Célzás az 1789-es, 1848-as és 1871-es forradalmakra]. A császár élénken, szintén mosolyogva válaszolt: »Így igaz, így igaz«.”10 Ferrata tehát éppenséggel Franciaország forradalmasdira és radikalizmusra való hajlamát tüntette fel annak okaként, miért kellene a par excellence konzervatív hatalmaknak, a pápaságnak és a cárizmusnak ezzel az országgal szövetkezniük. Közben pedig úgy tûnik, hogy a Vatikánnak ez a francia–orosz szövetség éppen annyira szívügye is volt, amennyire annak támogatása egyben a fent ismertetett katasztrófapolitikai és háborúspolitikai szándékainak is megfelelt. Hiszen ez a szövetség közelebb vitte Európát egy nagy háborúhoz, ez pedig a Vatikán számára, amely ettõl helyzete javulását remélte, csak jót jelenthetett. Az 1888 és 1891 közötti években mindenesetre megsokasodtak az olyan nyilatkozatok, amelyek azt mutatják, hogy a Vatikán abból indult ki, hogy hosszabb távon elkerülhetetlen egy nagy európai háború, amelynek kimenetelét tekintve a Szentszék a hármas szövetség (Németország, Ausztria, Olaszország) vereségével számolt. A francia–orosz szövetség támogatásával együtt járt az is, hogy a pápai hatalom intenzíven versengett Oroszországért. XIII. Leó egyáltalában véve is nagyon aktív toborzó politikát folytatott a keleti egyházak irányában. Ez a politika végeredményben az egyház egyesítését tûzte ki célul, vagyis más szóval azt, hogy az ortodox egyházat a pápai joghatóság alá vesse. Ezt azonban oly módon tette, hogy sok téren – a liturgiát, rítust, egyházi nyelvet és egyéb kérdéseket tekintve – engedményeket tett az ortodox egyháznak. Oroszországgal szemben Leó elõször is a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását célozta meg. 1888 óta Oroszországnak ismét volt különleges pápai megbízottja, majd 1894-ben újra hivatalos nagyköveti státusz váltotta fel a különleges megbízotti pozíciót. Eléggé szembeszökõ az a körülmény, hogy ezt a különleges megbízotti posztot (akárcsak a késõbbi vatikáni nagyköveti pozí-

ciót is) 1888 és 1896 között Alekszandr Izvolszkij töltötte be, aki késõbb, 1906-tól 1910-ig orosz külügyminiszter, majd pedig párizsi orosz nagykövet is volt, s aki a Központi Hatalmak szemében mindig is a világháború egyik fõ létrehozójának számított. Azok a beszélgetések, amelyeket Izvolszkij a Szentszéknél eltöltött elsõ évei alatt folytatott a pápával és a bíboros államtitkárral, szinte kizárólag világpolitikai témák körül forogtak. Ausztriának – amely a Kúria véleménye szerint túlságosan langyosan képviselte a pápa ügyét – ettõl kezdve egyre nagyobb szembeszéllel kellett megküzdenie. A Vatikán mintegy arra akarta rászorítani Ausztriát, hogy az otthagyja a Vatikán szempontjából ellenséges érzületû hármas szövetséget Olaszországgal és Németországgal. Így például Rampolla sajnálatát fejezte ki a szentszéki osztrák nagykövetnek afelett, hogy a „katolikus Ausztriát a pápaság és az egyház ellenségeivel kell egy szövetségben látnia”, vagyis a Németországgal és Olaszországgal alkotott hármas szövetségben.11 Carikovnak, az orosz nagykövetnek pedig „a katolikus Ausztria protestáns Németországnak való teljes alávetettségérõl” beszélt 1898-ban.12 A Leó és Rampolla fémjelezte idõszak keleti egyházpolitikájának az is része volt, hogy a katolikus szlávok között is támogassa a szláv öntudatot és a pánszláv irányzatokat, ezzel is erõsítve a keleti egyházzal való kapcsolatot. Ez kedvezõ talajt teremtett a Habsburg Monarchiában a szláv népek Ausztria-ellenes nacionalizmusának, és felerõsítette a monarchia felbomlására irányuló tendenciákat is. Ez pedig nem is volt annyira szándékolatlan következmény: 1901-ben Rampolla arról beszélt az egyik beszélgetõtársának, hogy Ausztria egy „pusztulásra ítélt állam”.13 Oroszországban ezzel szemben a pápa egyenesen cserbenhagyta a katolikus lengyeleket, és elrendelte, hogy teljes mértékben vessék alá magukat az orosz államhatalomnak. Rampolla olyan intézményként fogta fel a pápaságot, amelyben benne volt az újlatin országok, Olaszország, Franciaország, Spanyolország arra való törekvése is, hogy az emberiség vezetõi legyenek. Ezt a vezetésre való törekvést azáltal akarta átmenteni a jövõbe, hogy célul tûzte ki az újlatin népek és a jövõ népeinek tekintett szláv népek közötti szövetséget, amelynek az akkori jelenkor gyûlölt urai, a germán népek ellen kellett irányulnia. 1888 vége felé Rampolla arról beszélt Lefebvre-nek, a szentszéki francia nagykövetnek, hogy Európát a „Németország rabszolgájává” válás fenyegeti. A Leó–Rampolla idõszak (1887–1903) egy másik jelentõs eleme a demokrácia és a szociális kérdések felé való fordulás volt. Egészen addig az egyház képvi-

2013/4

25

Világhelyzet


selte Európában a leghatározottabban az ancien régime-et, vagyis a régi feudális struktúrát és azt, ami még abból megmaradt. Mindenütt a monarchikus elvet és a régi nemességet támogatta, most azonban az fenyegette, hogy velük együtt elsüllyed õ is. Mivel azonban ezek a régi hatalmak 1870 után már végsõ soron nem tettek eleget annak, hogy az egyházat hozzásegítsék (vélt) jogaihoz, a pápa a maga részérõl egyre inkább lemondott róluk. Leó több enciklikájában (pl. az 1890-ben kiadott Sapientiae Christianae-ban) is kinyilvánította, hogy az egyház nem részesít elõnyben semmilyen államformát, hanem kész bármilyet elismerni, amíg csak „fennmarad a vallásnak kijáró tisztelet”. Rampolla a „...korszak félreismerhetetlen demokratikus vonásáról” beszélt, „amellyel az egyháznak sem szabad ellenségesen szembehelyezkednie”.14 Ez a demokrácia felé való fordulás paradox módon azzal járt együtt, hogy az egyházon belül a lehetõ legélesebben hangsúlyozták a centralizmust, a hierarchiát és a tekintélyt; demokratikus tendencia helyett sokkal inkább arról beszélhetnénk tehát, hogy az egyház a tömegek felé fordult, mivel felfedezte, hogy azokat az egyházpolitika tartalékaként és eszközeként használhatja fel. XIII. Leó a leghíresebb enciklikájában, a Rerum Novarumban (1891) a szociális kérdést is az egyház oldaláról ragadta meg, az egyházat egyfajta konkurens viszonyba hozva a marxista-szocialista pártokkal. Katolikus tömegpártok jöttek létre, mint például a Keresztény Szocialista Párt Ausztriában, amelyek a kvázi szocialista agitációt klerikális irányultsággal kötötték össze, s közben többek között az antiszemitizmust használták fel ragasztóként és hangulatkeltõként.15 A Központi Hatalmaknál Rampolla e miatt a politika miatt egyenesen fekete báránnyá vált. Az ultramontán, demokratikus és francia-, ill. oroszbarát kombináció rémálom volt. A Központi Hatalmak nagykövetei gyakran a „barátságtalan” vagy akár „fagyos” és „jeges” jelzõkkel illették a Rampolla körüli hangulatot. Leó elõrehaladott életkorával pedig Rampolla hatalmi helyzete egyre növekedett. Külföldi látogatók olyan leírásokat hagytak hátra róla, amelyek kétségkívül nagy súlyú személynek láttatják: „Természetesen egyikünk sem tudta volna elfelejteni Rampolla bíborost – aki magas, karcsú, egyenes, erõteljes volt testébenlelkében, s áthatolhatatlan és hideg, akár maga a sors. Teljességgel nyilvánvaló, hogy csodálatos intellektussal rendelkezõ férfi volt, aki tökéletesen megállta a helyét mindenben, amit csak az egyház diplomatájaként elvárhattak tõle.”16 Így írta le õt az amerikai delegáció egyik tagja, aki 1903 nyarán azért érkezett a Vatikánba, hogy a Fülöp-szigetekrõl folytasson tárgyalásokat. Vagy az egyik ausztriai vatikáni nagykövet megemlékezéseiben ezt olvashatjuk: „Mindig nagy és jelentõs

26

2013/4

személyiség benyomását tette rám, aki a többi szentszéki bíboros közül messze kimagaslani látszott. Különösen is azáltal látszott olyannyira különbözõnek a kollégáitól, hogy ennek a férfinak valósággal a vérében volt az eminens tekintély. Õ az volt, amit modern kifejezéssel „felsõbbrendû embernek” nevezünk.”17 Az 1903-as konklávé, X. Piusz és XV. Benedek Amikor XIII. Leó 1903-ban, a vártnál jóval késõbb, 93 évesen meghalt, akkor Rampolla a fõ esélyesként vett részt az azt követõ konklávén. A választás második menete után úgy tûnt, hogy megállíthatatlanul közeledik a pápai címhez, amikor a krakkói hercegérsek, Jan Puzyna de Kosielsko bíboros felolvasta a konklávé elõtt császára, Ferenc József óvását Rampolla megválasztásával szemben. Effajta óvással, az úgynevezett informális vétójoggal a 16. század óta éltek néha a legfontosabb katolikus államok, úgymint Spanyolország, Franciaország és Ausztria. S noha ez a vétó nem volt kötelezõ érvényû, általában mégis azzal a következménnyel járt, hogy az adott dezignált jelöltet végül nem választották meg pápának. Így történt ez alkalommal is, és Ferenc József vétója nyomán az azt követõ választási menetekben Rampolla szavazatszáma lassacskán lecsökkent. Végül a velencei pátriárkát, Giuseppe Sartót (1835–1914) választották meg, aki X. Piuszként lépett a pápai trónra. X. Piusz eltávolította Rampollát az államtitkári hivatalból. Giuseppe Sarto egy venetói postahivatalnok hatodik fiaként látta meg a napvilágot, pályafutását vidéki papként kezdte, majd 1893-ban a velencei érseki, végül pedig bíborosi rangra emelkedett. Nem volt semmilyen különösebb intellektuális iskolázottsága, sosem tevékenykedett a diplomáciában, megjelenését tekintve pedig messze esett azoktól a kifinomult, kimûvelt, jogilag képzett olasz nemesektõl, akik az egyház sorsának fõ kormányosai voltak. A lehetõ legnagyobb ellentétben állt elõdével, a széles látókörû, politikai és stratégiai gondolkodású XIII. Leóval, akit – akárcsak Rampollát is – sokszor „macchiavellistának” aposztrofáltak. Anélkül hogy különösebb érzéke lett volna a diplomáciához, nem folytatta tovább elõdje világi politikáját. „Az egyháznak az a politikája, hogy ne politizáljon” – ez volt választási jelmondatainak egyike. Miközben Rampolla, Ferenc József vétója nyomán kétségkívül megerõsítve érezte magát abbéli felfogásában, hogy Ausztriára nem számíthat többé a pápaság, addig X. Piusz tüntetõleg a jóindulatát fejezte ki az osztrák császár irányában. Rampolla azonban ott maradt a Kúria hátterében, ahol továbbra is számos kongregáción gyakorolhatta befolyását. És továbbra is a X. Piusz halála után megrendezendõ konklávé egyik

Világhelyzet


esélyesének számított, végül azonban még elõtte, 1913 decemberében elhunyt. Az 1914-es konklávén, amely a nyugati fronton zajló harcok csúcspontjának idején (augusztus végén, szeptember elején) folyt le, végül Giacomo della Chiesa bíborost (1854–1922) választották meg, aki Rampolla államtitkárságának kezdetétõl fogva annak legközelebbi munkatársa volt. A megválasztását ironikus módon elsõsorban is a német és osztrák bíborosoknak köszönhette. X. Piusz dogmatikus konzervativizmusa, modernizmussal szembeni harca és protestantizmussal szembeni bírálatai ugyanis annyi nyugtalanságot keltettek a németországi egyházban, hogy minden körülmények között olyasvalakit akartak megválasztani, aki majd kicsit lazábbra ereszti a gyeplõt. XV. Benedek (1914–1922) – ezt a nevet vette fel pápaként della Chiesa – kifelé nézve szigorúan semleges magatartást tanúsított a világháború során, végül azonban mégsem tudta egészen magába fojtani a háború kimenetele miatti elégedettségét. Igaz ugyan, hogy Olaszország is a gyõztesek oldalán állt, s ezért még további tíz évre volt szükség ahhoz, hogy a Szentszék kiegyezzen az olasz királysággal az 1929-es lateráni egyezményben. A két nagy eretnek és szakadár császárság azonban, a protestáns porosz–német és az orosz ortodox birodalom meg lett hurcolva, majd összeomlott, s végül az egyház szemszögébõl nézve értelmetlenné és elavulttá vált Habsburg Birodalom is elsüllyedt. Szabaddá vált az út az egyház helyzetének feltámadásához az európai államrendszerben. „Ezt a háborút Luther elvesztette” – idézték XV. Benedeket a háború vége után. Andreas Bracher, Cambridge (USA)

7

Julius Wertheimer, Graf Julius Andrássy. Sein Leben und seine Zeit nach ungedruckten Quellen, Berlin 1910–1913, 3. kötet, 2–21. o.

8

Idézet E. Adamov: Die Politik des Vatikans zur Zeit des Imperialismus c. mûve nyomán, Berlin é.n. (kb. 1932), 23. o.

9

Kurd von Schlözer: Letzte römische Briefe, Berlin u. Leipzig, 1924. 112. o.

10 Aus den Memoiren des Domenico Ferrata, idézet Ulrich Stutz: Die päpstliche Diplomatie unter Leo XIII. nach den Denkwürdigkeiten des Kardinals Domenico Ferrata c. mûve nyomán, Berlin, 1926. 142. o. 11 Revertera 1888. 11. 14-i beszámolója, idézet Eduard Winter: Russland und die slawischen Völker in der Diplomatie des Vatikan 1878–1903 c. mûve nyomán, Berlin, 1950. 61. o. 12 Idézet Adamov fenti mûve nyomán, 61. o. 13 Engel-Janosi: Österreich und der Vatikan, fent megadott mû, II., 171. o. 14 A vatikáni osztrák nagykövet, Revertera egyik 1985. 03. 30-i beszámolója alapján, idézet Engel-Janosi: Österreich und der Vatikan 1848–1918 c. mûve nyomán, II. kötet, Graz, Wien, Köln, 1958. I. kötet, 260. o. 15 Összességében véve Leó és Rampolla effajta, a katolikus tömegmozgalmak felépítésére irányuló politikájában kell látnunk annak a tulajdonképpeni csíráját, ami késõbb, az elsõ világháború után fasiszta hullámként söpört végig Európán. A fasiszta pártok demokratikusak – a „kisemberek” pártjai –, s ugyanakkor antidemokratikusak is voltak, hiszen a liberalizmusból kialakult politikai formák ellen irányultak. Hangsúlyozottan szociálisak, egyúttal azonban antiszociálisak is voltak – a marxista-szocialista mozgalmakat célozva meg fõ ellenségként. Tekintélyelvûség, hierarchizmus, ultracentralizmus, magányos vezérfigurákra való kihegyezettség jellemezte õket. Etikájukat tekintve szigorúan forradalomellenesek voltak – ami azt jelentette, hogy szemben álltak az 1789-es forradalommal és annak minden örökségével. Ezenkívül antimaterialista elveket képviseltek. Antiliberális beállítottságúak voltak, vagyis ellenezték a szellemi szabadságot és a vallási vagy szellemi téren tanúsított toleranciát. Ellenségeiknek a zsidókat és a szabadkõmûveseket tekintették – az antiszemitizmust használva fel egy-

A cikk az Europäer 2013/ápr.-máj. számában jelent meg Fordította: Wágner Noémi

fajta társadalmi kötõanyagként. A túlnyomórészt katolikus országokban a fasiszta mozgalmak egyúttal klerikálisak is voltak: így például Szlovákiában, Horvátországban, Spanyolországban s részben Belgiumban és Franciaországban is.

Jegyzetek

16 Idézet: Mrs. William Howard Taft: Recollections of Full Years c. mûve nyomán, New York, Dodd, Mead & Company, 1914.

1

Cardinal Merry del Val, Memories of Pope Pius X. London, Burn

17 Idézet Engel-Janosi fenti mûve nyomán, II., 170. o.

Oates & Washburne 1939, 19–21. o. 2

Zita 1989-ben hunyt el, 96 évesen.

3

Stephan Beier u. Eva Demmerle, Otto von Habsburg. Die Biografie. Mit einem Grußwort von Benedikt XVI. Wien, Amalthea Verlag, 2002, 5., bõvített kiadás 2007, 49–50. o.

4

Az elsõ világháborúban, miután Olaszország is belépett a háborúba, a Kúria idõnként azt fontolgatta, hogy Lichtensteinbe helyezi át a székhelyét, végül azonban errõl lemondott.

5

Ellwanger Katholisches Wochenblatt, 1871. 08. 13., idézet Walter Löhde: Das päpstliche Rom und das deutsche Reich. Eine Dokumentation. c. mûve nyomán, Hannover, 1964. 72. o.

6

Wilhelm II. Ereignisse und Gestalten aus den Jahren 1878–1918, Leipzig u. Berlin, 1922.

2013/4

27

Meghívó

Nemzetközi konferencia Budapesten 2014. június 27–29 között az I. világháború kitörésének 100 éves (3x33 1/3) évfordulóján Ez az esemény még 100 év múltán is sok tekintetben talány és lidércálom maradt. Az emberiség történetében ezt megelõzõen ilyen kiterjedt és pusztító háború még nem fordult elõ. Egy majdnem elképzelhetetlen dimenziójú esemény játszódott le, amely szörnyû fizikai, lelki és szellemi pusztulást okozott Európában. Az I. világháborúról szóló eddigi írások, viták, vélemények elsõsorban a háborút követõ béketárgyalásokat, illetve a bûnösség kérdését helyezték elõtérbe. A mostani jubileumi konferencián reméljük, hogy számos egyéb témát illetõen is talán feloldódhatnak a megcsontosodott ítéletek, elõítéletek. Miközben a konferencia a világháború történetével és elõzményeivel foglalkozik, szeretne bemutatni néhány ismeretlen vagy kevésbé ismert tényt, tényösszefüggést. A konferencia talán szokatlan megvilágításban mutatja be a Közép-Európa ellen harcoló koalíció, az antant politikáját, azt elemezve, hogy milyen erõk álltak ezen politika hátterében. A késõbbi gyõztesek oldalát tekintve az I. világháború olyan õsképi eseménynek nevezhetõ, amelyben megjelent egy, a Földünkön még ma is mértékadó hatalmi impulzus. Ebben az összefüggésben a konferencia mellékszálaként rátekinthetünk ennek a hatalmi impulzusnak a továbbfejlõdésére, a 2011. szeptember 11-ét megelõzõ, és azt követõ idõszakban. A konferencia speciális fókuszpontja az 1914. június 28-i merénylet, amely végül is kiváltotta a világháborút. A szarajevói merénylet Rudolf Steiner szerint egy „...olyan jól kitervezett és nagyszabású merényletnek tekinthetõ, amilyen a világtörténelemben addig nem fordult elõ”. Ez a gondolat ugyan ellentmond a ma uralkodó történetírásnak, de bízunk benne, hogy az elhangzottak alapján ez elfogadhatóvá válik. A konferencia összességében nem annyira a bûnösség kérdésére összpontosít, hanem inkább abba az irányba szeretne hatni, hogy az ilyen jellegû munkákból egy mûködõ jövõimpulzus keletkezhessen a mai Európában. Az elõadók névsora is mutatja a konferencia jellegét. Elõadóink között szerepel Terry Boardman, Andreas Bracher, Döbröntei Zoltán, Ertsey Attila, Michael Kaiser, Thomas Meyer, Markus Osterrieder, Gerhard Wisnewski. A Perseus kiadó „Der Europäer” címû folyóiratában megjelenõ cikksorozat: „1914–2014. Hazugságok, tények és perspektívák” (ebbõl számos cikk a „Szabad Gondolat” folyóiratban is megjelenik) jól tükrözik azokat a témákat, gondolatokat, amelyek a konferencián szóba kerülnek. Ezek a konferencia során plenáris elõadásokban, pódiumbeszélgetésekben és párhuzamos szekcióüléseken hangzanak el. A konferenciához szervesen kapcsolódnak különbözõ mûvészeti események, így képzõmûvészeti kiállítás, drámabemutató, zene és euritmia. A konferencia szinkrontolmácsolással német, angol és magyar nyelven folyik. Gyakorlati információk és irodalmi ajánlások megtalálhatók a konferencia honlapján, illetve a Perseus weboldalán: Magyar honlap: Magyar és angol nyelvû Facebook oldal: Német és angol nyelvû információk:

http://1914conference2014.com/ http://facebook.com/19142014conference http://perseus.ch/www.1914.conference2014.com

Általános információ (e-mail):

[email protected]

Jelentkezés decembertõl

német nyelvû: angol nyelvû: magyar nyelvû:

vagy az alábbi levelezõcímen:

Ita Wegman Alapítvány „konferencia” Bláthy Ottó u. 41. H-1089 Budapest

A konferencia rendezõ szervei: Ita Wegman Alapítvány

28

2013/4

[email protected] [email protected] [email protected]

Kós Károly Alapítvány

Perseus Verlag ( Bázel)

Technika

Paul Emberson: A Föld zölddé változtatása

Bevezetés Paul Emberson A Föld zölddé változtatása címû írása nem nevezhetõ egy hagyományos „zöld” szemléletû cikknek. Olyan alapvetõ kérdéseket feszeget, amelyeket ritkán vagy sohasem teszünk fel. Így például, hogy valójában honnan származik a napenergia vagy más kozmikus jellegû energia? Megállapítja, hogy ezeket közvetlenül mind a Föld globális ökoszisztémájából nyerjük. Miközben azt mondjuk, hogy ezek „tiszta” energiák, addig a valóságban ezekbõl az eddig ismert energiaformák közül a legkárosabbat, az elektromosságot állítjuk elõ. Nem egyszerû belátni a hagyományos szemléletünkkel, miért is ez a legkárosabb, de figyelmeztetõ jel lehet Steiner megállapítása, miszerint az elektromosság használata el fogja pusztítani az emberiséget. A cikk olvasása után bizonyára sok olvasóban felmerül a kérdés, mit csináljunk, meneküljünk el egy elektromosság nélküli világba, mondjunk le a technika összes vívmányáról? Nem errõl van szó, hiszen Steiner – látszólagos ellentmondásként – több elõadásában is utalt arra, hogy a technika ilyen irányú fejlõdésének (beleértve az elektromosságot) is be kellett következnie. De ebbõl nem következik az, hogy vakon belemenjünk az elektromosság világába anélkül, hogy megkísérelnénk azt áttekinteni. Az áttekintésbõl pedig erõt nyerhetünk más irányú, az emberiség valódi céljával összefüggõ kutatások megindítására. Természetesen egy-két cikk vagy akár néhány elõadás nem segíthet ezen kérdések tisztázásában. Ezért is született néhányunkban a Szabad Gondolat Akadémia megindításának gondolata. A négy félév során szeretnénk együtt dolgozni, együtt gondolkozni olyan barátainkkal, akiket foglalkoztatnak az ilyen jellegû kérdések, akiknek kedve és bátorsága is van ezen ismeretlen úton az elsõ lépéseket megtenni. Nekik szól a felhívásunk, a tájékoztatónk. Frisch Mihály

A világ sok országában örvendetes módon növekszik a jóakarat és az áldozatkészség abban a vonatkozásban, hogy gyengélkedõ bolygónkon segítsünk. Sok ember törekszik arra, hogy valamilyen módon konkrét intézkedéseket tegyen a klímaváltozás megfékezésére, és hogy meggátolja a természet fokozatos elhalását. Természetesen antropozófiai körökben a legtöbben ezt szívesen tennék úgy, ahogy morálisan helyesnek tartják és azzal összhangban, amit Rudolf Steiner ideálként és szellemi szükségszerûségként hangoztatott. Ennek ellenére õk is dilemma elõtt találják magukat: miként tudható meg, hogy morálisan mi a helyes? A válasz nem nyilvánvaló. Látjuk, hogy ezek közül az emberek közül milyen sokan fordulnak a hagyományos, ún. „zöld” technológiák és a „megújuló” energiák felé, mint a napenergia, szélenergia, geotermikus energia, és ezek közül választanak, abban a reményben, hogy mindaz, amit ezen energiaformákról mondanak, az igaz. Ez azonban egy nagy kérdés!

Minden tudós tudja, hogy olyasmi, mint megújuló energia, nem létezik. Már az elmélet is tökéletes ellentétben van úgy a természet-, mint a szellemtudományi alapaxiómákkal. A természettudományokból tudjuk, hogy felhasználható formában csak véges mennyiségû fizikai energia létezik. Ha ezeket használják, akkor hõ termelõdik, amely eloszlik a világmindenségben és soha többé nem nyerhetõ vissza. Fokozatosan minden energia és anyag átalakul veszteséghõvé. Így a fizikai energiák elhasználásának minden formája lassanként ahhoz vezet, amit Rudolf Steiner a világmindenség „hõhalálának” nevezett. Természetesen ennek ellenére vélekedhet valaki úgy, hogy a kozmikus tartalékoknak kell olyan nagynak lenniük, hogy a földfejlõdés hátralévõ részében továbbra is tetszõleges mennyiségû szoláris, szél- és geotermikus energia használható fel. Ezzel a feltételezéssel azonban tökéletesen tévútra jutunk. Az energiát nem közvetlenül a Napból vagy más kozmikus forrásból nyerjük, hanem a Föld globális

2013/4

29

Technika


ökoszisztémájából. Ez az ökoszisztéma érzékeny, az erõk finoman kiegyensúlyozott összjátéka, melyet könnyen ki lehet billenteni az egyensúlyból, ha az élõ organikus folyamatból energiát vonunk el. Az úgynevezett fosszilis fûtõanyagoknak a földkéreg rétegeibõl való kitermelése már ez idáig is elég problémát okozott, az élõ energiának a bioszférából való elvonása azonban sokkal drasztikusabb következményekkel jár. Amit a zöld energiát támogatók mondanak, hogy ezek a technológiák „tiszta” energiát állítanak elõ: annak az ellenkezõje igaz. Ezek az emberiség által ismert energiaformák legkárosabbját, az elektromosságot állítják elõ. Az elektromosság az életerõkkel ellentétesen hat. „Az elektromosság azonban nem olyasmi, aminek az élõ rendszerekbe bele kellene hatnia, és ami az életet különösképpen támogatná; mivel erre képtelen” – mondta Rudolf Steiner 1924–ben Koberwitzben. Az elektromosság egy mineralizáló, természet alatti erõ. Ez egy alapvetõ erõ, amely a természet rendjében halálerõként játszik szerepet. 1924-ben Rudolf Steiner világossá tette az emberiség számára – ahogy ezt tette már húsz éven keresztül –, hogy az elektromosság az ember és a természet számára csak kárt okozhat, ha ezt a technikában olyan módon alkalmazza, ahogy azt teszi. Steiner a Teozófiai Társaság ezoterikus iskolájában tartott óráin mélyrehatóan foglalkozott az elektrotechnika szellemi alapjaival, és megmutatta, hogy ennek tulajdonképpeni célja az emberiség megsemmisítése. Késõbb Rudolf Steiner mindent megtett, amit csak tudott, hogy az emberiség figyelmét felhívja a váltóáram használatának veszélyére, amely még fokozza az elektromosság pusztító hatását. Elõre látta azt a komoly problémát, amit majd a váltóáram okoz, s ami ma nyomaszt minket. Millióan halnak meg rákban és más degeneratív betegségekben, olyanokban, amelyeket az elektromágneses sugárzás okoz, s ezeknek messze több áldozata van, mint az összes többi környezetszennyezési formának együttvéve. Az elektromágneses sugárzás és a rák közötti oksági összefüggést tudományos dolgozatok már minden kétséget kizáróan bebizonyították. Minden gátlástalan, agresszív, félreinformáló kampány ellenére, melyet az elektrotechnikában nagyon is érdekelt multinacionális elektroipari konszernek finanszíroznak, sok kormány hozott nyilvánosságra olyan figyelmeztetéseket, amelyek az elektromágneses sugárzás és ennek betegségokozó hatásai között fennállnak. Még olyan, egyébként konzervatív nemzetközi szervezetek is, mint a WHO (Egészségügyi Világ Szerve-

30

2013/4

zet), végezetül elismerték, hogy pl. a mobiltelefonok mikrohullámú sugárzása okozhat agytumort. Ez azonban már évek óta ismert. Az elektromágneses erõ egy halálerõ; ugyanúgy megbetegít, ha azt egy szélerõmû, egy napelem állítja elõ, vagy amikor ez az energia egy atomerõmûbõl származik. „Az elektromosság szörnyen tudattalanul hat, és az embereknek egyáltalán nincs fogalmuk arról, hogy ezek a dolgok honnan származnak” – mondta Rudolf Steiner. Az elektromosság közvetlenül az étertest életfolyamatai ellen hat. Más szavakkal: gyorsan vagy lassan megöl minket, mivel nem tehet mást. Az anyatermészet nem az autókból kipufogó gázok és a széntüzelés füstje által hal el. Azért haldoklik, mert az elektromosság halálerõit olyan óriási mennyiségben állítjuk elõ, amely meghaladja a bioszféra életerejét. Ezek a halálerõk a világon mindenhol túlhaladják az életerõket és kiûzik ezeket a fizikai létsíkról. Egyáltalán nem csoda hogy a természet haldoklik – a csoda csak az, hogy mind ez idáig még kitartott. Ma a technika hatalmas, központi problémája az, hogy nekünk az életet támogató energiákat kellene felhasználnunk és nem az elektromosságot. Ebben a vonatkozásban nagyon sok mellékkérdés is felvetõdik, vegyük csak magát a megújuló energiamozgalmakat. Az emögött álló finanszírozók és ipari vállalkozások nagyon jól tudják, hogy ezzel nem tudják kielégíteni a világ igényeit. Ez valójában egy aranyat tojó tyúk. A szélerõmû például kifejezetten nem alkalmas mód energia elõállítására. Kétlem, hogy bármelyik képzett mérnök elhiszi, hogy egy szélerõmû, egy szélpark gazdaságos lehet, vagy hogy jelentõsebb mértékben hozzájárulna a világ energiaigényének fedezéséhez. Ezekhez elengedhetetlenül hozzátartoznak különbözõ kiegészítõ áramellátások (atomerõmû vagy fosszilis energiákkal mûködõ erõmû), mivel a szél általában kiszámíthatatlan. A szélerõmûvek azonban nagyon látványos üzletnek bizonyultak a turbinagyártók, valamint a szélerõmûvek üzemeltetõi és a finanszírozói számára, mivel a nyereség jelentõs hányada az adófizetõk pénzébõl a kormány támogatásával képzõdik. Mialatt ily módon az üzemeltetõk az adófizetõk nehezen megkeresett pénzébõl megtöltik a zsebeiket, az adófizetõknek az elektromosságot egyre drágábban kell megfizetniük. És így fizetjük a ronda, gazdaságtalan beton toronyszörnyek építési költségeit, melyek a szép szélfútta dombjainkon és tengereink partvonala mentén épülnek fel. Ezek elcsúfítják a természetet, és komoly ökológiai problémát okoznak. Ez a probléma sokkal jelentõsebb, mintsem azt általában elismerik.

Technika


Vizsgáljuk meg egy kissé behatóbban a szélerõmûveket. Ma már jól ismerjük az infrahang és a forgó rotorok szaggatott villogásának az emberi és a természeti környezetre gyakorolt hatását. Az is széles körben ismert és nyilvánosságra hozott tény, hogy a szélturbinák nagyszámú madarat és denevért ölnek meg. Némelyek talán nem aggódnak túlzottan a denevérek miatt, de a szeretett énekes vagy egyéb madarakban okozott kár már nem hagyja õket sem érintetlenül. Kaliforniában csak egyedül az Altamount szélpark évente 40-60 aranysast pusztít el. A Brit-szigetek, Németország szélparkjainak hasonló adatai ez idáig nem állnak rendelkezésre.

egyesülhet? Ennek a valószínûsége semmiképpen sem olyan csekély, mint a pillangó esetében volt, különösen a nagyobb szélparkoknál, ahol több mint száz egyidejûleg forgó turbina található. Tény, hogy a világon mindenütt létrehozunk hatalmas mértékû horizontálisan örvénylõ szélmozgásokat. Figyelembe kellene venni, hogy pontosan az ilyen, horizontálisan örvénylõ légmozgások jelenítik meg a ciklonképzõdés kezdeti stádiumát, mely akkor jön létre, ha ez a horizontálisan örvénylõ szél egy meleg felfelé áramló széllel találkozik, és ez függõleges helyzetbe emeli. Akkor hát puszta véletlen-e, hogy a szélparkok elterjedésével párhuzamosan megnövekedett a ciklonok száma, ugyanúgy, mint az egyes vidékeken megjelenõ, megmagyarázhatatlanul kialakuló pusztító miniciklonoké, amelyek léte ott mind ez idáig ismeretlen volt?

Szélerõmûvek

Van azonban még egy másik veszély is, ami ma láthatólag kevéssé ismert. Tudjuk, hogy a szél által meghajtott lapátok rotációja egy vízszintesen örvénylõ mozgást hoz létre a légáramban. Részben ez az az örvény, amely a repülõ állatokat a mozgó lapátok közelébe vonzza. De mi történik magával az örvénnyel, amikor a levegõ a turbináról továbbáramlik? Normál körülmények között ez a horizontális spirálmozgás feloszlik. Fel fog oszlani; kivéve akkor, ha véletlenül találkozik egy másik hasonló örvénynyel, s abban az esetben, ha szinkronban mozognak, ez a kettõ egyesülni fog. Létezik egy kép, amely a káoszelméletrõl író szerzõk részérõl nagyon kedvelt. Ez az ún. „pillangóhatás”, melyet Edward N. Lorenz meteorológus agyalt ki azért, hogy szemléltesse a megjósolhatatlanság elvét. Leírta, hogy amikor egy pillangó lebegteti a szárnyait, akkor kicsi levegõhullámokat hoz létre. Lehetséges – még akkor is, ha valószínûtlen –, hogy ezek a parányi levegõhullámok találkozhatnak más hullámokkal, olyanokkal, amelyekkel tökéletesen szinkronban mozognak, s így ezekkel egyesülhetnek és erõsíthetik egymást. A továbbiakban e felerõsödött hullámok meg nem jósolható jelenségként találkoznak más hullámvonulatokkal, olyanokkal, amelyekkel tökéletesen szinkronban vannak, ezekkel egyesülnek, ...és így tovább. Ebben az elképzelt esetben egy Brazíliában csapdosó pillangó olyan események láncolatát tudja beindítani, amelyek azután egy texasi tornádóhoz vezethetnek – még ha rendkívül valószínûtlen történés is ez, akkor is lehetséges. De mi történik azzal az örvénnyel, amelyet egy óriási szélturbina forgó lapátjai hoznak létre? Milyen nagy a valószínûsége annak, hogy hasonló, horizontálisan örvénylõ légmozgással találkozik és ezzel

Naperõmûvek Amíg a szélparkok és a ciklonok fent említett öszszefüggéseinek teljes körû vizsgálata a hagyományos tudományos módszerek segítségével megoldható, addig a napelemek hatásáról csak a szellemtudomány tud számunkra felvilágosítást adni. Elõször nézzük meg azt, amit Rudolf Steiner a régi druida papok Nap-beavatásával kapcsolatban 1923 augusztusában a Penmaenmawrban tartott nyári iskolában leírt. Figyelemre méltóan beszélt olyan szellemi erõkrõl, amelyek a fizikai napfénnyel együtt áramlanak le a Földre, és arról is beszélt, hogy ezek a szellemi erõk hogyan haladnak keresztül a beavatási kamrák kövein és a druida kõkörökön keresztül. A külsõ fizikai fényt a kövek visszatartják, de a Nap lelki és szellemi erõi ezeken áthatolnak, és a beavatott druida pap képes ezeket érzékelni. Ezek a szellemi és lelki erõk a köveken keresztül leáramlanak a Földbe és este, amikor a Nap már nem süt, válaszként innen feláramlanak ezek a morális természetû erõk. Ezután Rudolf Steiner leírta, hogy a Nap szellemi és lelki erõi a kõkör árnyékaiban – melyeket a kör egymás után következõ kövei vetettek –, mennyire különbözõek voltak, attól függõen, hogy milyen csillagkép volt a Nap mögött, amikor az a sugarait egy adott kõre vetette. Beszélt kos-árnyékról, bika-árnyékról, ikrek-árnyékról és így tovább. Az ilyen minõségileg különbözõ árnyékokból a druida pap képes volt kiolvasni a csillagvilág titkait. A druida körök homokkövei, a dolerit1 vagy gránitkövei szilíciumban gazdagok, abban az elemben, amelybõl a napelemek többsége készül. Leginkább a szilícium az – ez gyakran kovaföld formájában (SiO2) található –, ami átjárható a Napon keresztül ható

2013/4

31


csillagkonstellációk isteni szellemi és lélekerõi számára. Ez természetesen nem csak a kõkörökre érvényes: ez a tulajdonság a földkéreg valamennyi szilícium tartalmú kõzetrétegére érvényes, legyen az masszív szikla, kõdarab, kova, homok vagy még kisebb részecske. Az 1924 júniusában Koberwitzben tartott mezõgazdasági kurzus elõadásaiban Rudolf Steiner részletesen beszélt a szilícium szellemi tulajdonságairól. A szilícium tartalmú anyag szellemi minõségének beható vizsgálata meghaladná ennek a cikknek a kereteit. Mindössze egyik jelentõs tulajdonságára szeretném a figyelmet felhívni, amit szellemtudományi fogalmakkal fogok leírni. Ugyanúgy, ahogy az elektromosságot nem vezetõ levegõ a Föld atmoszférájában meggátolja a kozmikus elektromosság Földre történõ leáramlását, ugyanúgy a szilícium tartalmú kõzetréteg szigetelõként mûködik és visszatartja a földi elektromosságot, amely egyébként kisugárzódna a világmindenségbe. A kozmikus elektromosság, amelynek polaritása pozitív, inkább luciferi jellegû, ezzel szemben a földi elektromosság – a negatív elektromosság –, amely a Föld mélyében fekvõ rétegekbõl sugárzik felfelé, inkább ahrimáni karakterrel rendelkezik. Ezen két hatást távol tartja a bioszférától – és bizonyos egyensúlyt tart – a földkéreg Si tartalmú kõzeteinek, illetve a levegõnek a szigetelõ tulajdonsága. Az elektromosságnak, azaz a halálerõknek ez a távoltartása az, ami lehetõvé teszi az életet és azt, hogy az élet ilyen teljességben ki tud bontakozni a bioszférában (az élet szférájában). Az összes természeti elektromosságot természetesen nem árnyékolja le a levegõ és a szilícium tartalmú kõzet. Egy bizonyos mennyiség – mely az emberek és a természet más élõ teremtményei számára megfelelõ mennyiség – belép a bioszférába és átfolyik rajta. Az elektromosságnak ezt a kis áramlását vertikális áramnak nevezzük. Pontosabban mondva a kozmikus-földi elektromos mezõ mindenütt mint potenciális erõ van jelen, de a vertikális áramtól eltekintve a bioszférában megnyilvánulva csak lokális jelenségek formájában, mint pl. a villám vagy az északi fény mûködik, vagy pedig akkor, ha az emberek olyan feltételeket teremtenek, mely legyõzi a levegõ vagy a szilícium tartalmú rétegek ellenállását, mint ahogyan ez pl. a tartós elemeknél (akkumulátorok) és a félvezetõk esetében fenn is áll. Egy tartós elem nem állít elõ elektromosságot; ezt az elektromosságot a mindent átható mezõbõl nyeri. Csak akkor érthetjük meg az elektromos folyamatokat, ha figyelembe vesszük, hogy ezeket teljes mértékben a kozmikus-földi mezõk határozzák

32

2013/4

Keely hidro-pneumo-vákuum berendezése

Technika

meg, mint ahogy egy mágneses iránytûnek az irányát a Föld mágneses erõtere határozza meg. A modern tudomány belemered az atomba, és az elektromos folyamatok okait a szubatomi részecskék mozgásában próbálja megtalálni. Mialatt ezt teszi, afelé halad, hogy elveszítse a szeme elõl azt a tényt, miszerint a szubatomi részecskék elektromos aktivitása csak azért jelenik meg, mert ezek a nagy kozmikus-tellurikus mezõben léteznek, és annak részét képezik. Ez az a mezõ, amely a részecskéken keresztül hat. A tiszta szilícium – amelyet a szilícium tartalmú kõzetbõl nyernek – az ún. félvezetõ. Ez egy gyenge szigetelõ, melynek az elektromos tulajdonságait egyféle befolyásolással vezetõvé lehet változtatni (doppingolás) azáltal, hogy ezt a tiszta szilíciumot bizonyos parányi mennyiségû anyaggal szennyezik. Ezeknek a szennyezéseknek, amelyeket homeopatikus mennyiségben juttatnak a szilíciumkristályokba, két fajtája létezik. Az egyik fajtája az egyik irányban lecsökkenti a szilícium elektromossággal szembeni ellenállását és kapcsolatba hozza a kozmikus elektromossággal, a másik fajtája pedig a földi elektromossággal hozza kapcsolatba. Az elektronika leginkább elterjedt félvezetõ építõeleme az ún. szilícium tranzisztor (transfer resistor2), ezt amiatt nevezik így, mert változás történik az ellenállásában. A tranzisztor egyik fele egyfajta módon, a másik fele másképpen lesz befolyásolva. Egy igen vékony kristályréteg választja el a kozmikus elektromosságra nyitott részét attól a résztõl, amely a földi elektromosság számára nyitott. Amennyiben ennek a rétegnek az ellenállását elektromosan befolyásolják, akkor létrejöhet egy áramlás, amely a kozmikustól a földi

Technika


rész felé és ellentétes irányban is folyhat, vagy az áramlást le lehet állítani. Ily módon a tranzisztort kapcsolóként lehet használni, amely az elektromos áramlást ki-be kapcsolja, és ennek a tulajdonságának révén lehet felhasználni a számítógépeknél. Egy modern személyi számítógép több millió tranzisztort tartalmaz.

dolf Steiner az elektromos erõ minõségi természetérõl. Ez egy olyan erõ, amely a nagyon régi korokban morálisan hatott. Az idõk folyamán azonban megváltozott, és a morális jellegét oly mértékben elvesztette, hogy korunkig azzá vált, amit Rudolf Steiner a „gonosz ösztönének hordozójaként” jellemzett. Hozzáfûzném még, hogy ez különösen a negatív elektromosságra jellemzõ, amely a Föld belsejébõl sugárzik felfelé – azokból a régiókból, amelyet Rudolf Steiner a Devachán és az asztrál világ gonosz ellenképének nevezett. A pozitív elektromossággal ellentétben a negatív elektromosság elválaszthatatlanul összekapcsolódik a mágneses erõvel.

Lényegében egy napelem is olyan, mint egy nagy tranzisztor. Egy szennyezett szilíciumkristály-szelet, melyet úgy állítanak be, hogy az egyik oldalon nyitott a földi elektromosság számára, a másik oldalon pedig a kozmikus elektromosságra. A napfény hatását arra használják fel, hogy megváltoztassa az elválasztó réteg ellenállását, amely az elektromos áramot áramoltatja. Nem a napfény alakul át elektromossággá, ahogyan azt általában gondolják. Az elektromosság a kozmikus-tellurikus mezõbõl áramlik be a kristályba. A legtöbb napelem néhány négyzetcentiméter méretû, és a természeti környezetétõl egy vékony üvegréteg vagy fényáteresztõ mûanyag védi. A napelem-technológia nagyon gazdaságtalan; egy tipikus napelem teljes napfény esetén is csak kis mennyiségû elektromosságot tud nyerni az elektromos mezõbõl (kb. 2 Wattot). Éppen ezért az ilyen berendezésekben nagyszámú napcellát kötnek össze azért, hogy azt az áramot, ami az egyes elemekbõl kiáramlik, összekapcsolják. Mivé válnak a Nap szellemi és lelki erõi akkor, amikor a fizikai napfényt nem a kõkörök tartják vissza, hanem a napelem? Hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, emlékezetünkbe kell idézni, mit mondott Ru-

Amikor a napfény egy napelemre esik, akkor a napelem kristályos struktúráját pillanatokon belül átjárja az az elektromosság, amely a Földbõl felfelé sugárzik és az, ami a Kozmoszból lefelé áramlik. A halálerõknek ebben az áramában a Nap szellemi és lelki erõi fogságba esnek, és már nem tudnak a megszokott módon leáramlani a Földre. A napelemek által létrehozott árnyékban nem az isteni csillagerõk hatnak, hanem a Föld alatti birodalmak gonosz erõi. Ezen a területen jó szándékú emberek akaratlanul is durva hibákat követhetnek el. Röviddel ezelõtt kaptam postán egy antropozófiai pénzintézet reklámbrossúráját, mely arra biztatta a klienseit, hogy a „zöld” energiába fektessenek be. Példaként, támogatásra méltó iniciatívaként egy olyan projektet mutatott be, amelyben egy iskola tetejére napelemeket kellene felszerelni. Az ég szerelmére! Nem tudok a gyerekek lelkére annál károsabbat elképzelni, mint hogy az osztálytermüket egy napelem árnyékában helyezzék el.

Strader-féle berendezés, Hans Kühn modellje

Egy eltorzult társadalom A tény mellett, hogy az elektromosság számunkra az energia egy helytelen formája, felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is van szükségünk ebbõl ilyen nagy mennyiségre? Például miért kell a szegény polgárnak olyan módon takarékoskodnia az elektromossággal, hogy a lakásában a hagyományos izzólámpa helyett csak az egészségtelen LED-világítást használhatja? Erre a kérdésre a válasz egy olyan groteszk helyzetre világít rá, ami alig tûnik lehetségesnek. Ezt egy példa segítségével mutatom be. Az internethasználók különbözõ szolgáltató cégekre – pl. a Google, a Yahoo stb. – támaszkodnak. Így kapnak információkat, és egyre inkább így tudják saját személyes adataikat tárolni.3 Ha elindítunk egy kere-

2013/4

33


sést, akkor rögtön választ akarunk kapni, és ha a felhasználók látni kívánják személyes adataikat, akkor ezekhez azonnal hozzá akarnak férni. De hol is tárolják mindezen információkat – mindezt a milliónyi gigabájt adatot? Ezeket óriási számítógépközpontokban tárolják, melyekbõl sok ugyancsak keresõ- és egyéb szolgáltatást is nyújt: ezek egy hatalmas adatközpont-hálózatot hoznak létre, melynek fizikai megtestesülése a Word Wide Web. Hihetetlen adatmennyiség áramlik naponta központról központra, amikor az emberek zenét vagy filmeket töltenek le, vagy amikor az Amazon termékeit vásárolják, vagy amikor bankkivonataikat megvizsgálják, e-mailt küldözgetnek fotómellékletekkel stb. A felhasználó számára ez olyan egyszerûnek tûnik – csak egy-két kattintás –, közülük csak keveseknek van sejtése arról, hogy milyen hatalmas mennyiségû információt és milyen komplex operációs folyamatokat indít be egy ilyen kattintás. Az adatközpontok – és ezekbõl tízezrek léteznek – számítógépsorok százait tartalmazzák, területüket tekintve kisebb falu méretûek, s mind elektromosságot használnak. A legnagyobb adatközpontok anynyi elektromosságot fogyasztanak, mint egy közepes város. Akkor tehát ilyen számítógépek millióit kell elképzelnünk, amelyek szorgalmasan dolgoznak, internetkereséseket végeznek, és hozzáférést nyújtanak a felhasználók számára a saját információikhoz? Nem. Szó sincs róla! A legtöbb ezek közül semmiféle feladatot sem végez. Viszont mindegyik állandóan mûködik, a HD (merevlemeze) heti 7 napon, napi 24 órán keresztül forog. Tény, hogy az adatközpontokban a számítógépek teljesítményének átlagos kihasználtsága kb. 6–12%. Tehát a többi, a számítógépek maradék 88–94%-a üresen fut. Ezek csak arra az esetre vannak ott, hogy egyszer valamikor sor kerülhet a használatukra. Ezeket a tényeket és számokat egy részletes, egyéves vizsgálat alapján közölték, melyet a New York Times végzett, és 2012. szeptember 23-án jelentették meg. Ezt a vizsgálatot nehéz volt elvégezni, mivel az adatközpontok helye titkos, és a nyilvánosság számára nem hozzáférhetõ. Az így kapott kép megdöbbentõ. Az adatközpontok világszerte kb. 30 milliárd Watt elektromos áramot fogyasztanak. Ennek 90%-át az üresen futó számítógépek, a gigantikus hûtõrendszerek, a visszacsatoló generátorok, stabilizátorok, kapcsolórendszerek és az ezekhez szükséges

34

2013/4

komplex infrastruktúra használja el. A felhasznált 30 milliárd Watt mennyiségbõl talán 1 milliárd fordítódik a tényleges számítási teljesítményre és az adatfeldolgozásra. A maradék egész egyszerûen átalakul hõvé és kivezetik az atmoszférába, hozzájárulva ezzel a globális felmelegedéshez. Kijózanító gondolat, hogy az összes szélturbina – melyek elcsúfítják Britannia vagy Németország szép vidékeit és bepiszkolják a parti vizeket – teljes energiatermelése messze nem fedezi azt az energiaigényt, amelyet az üresen futó számítógépek és adatközpontok milliói naponta értelmetlenül elpazarolnak. Bármiféle áramszolgáltatás kimaradása ezekre a digitális-elektronikai szörnyszülöttekre nézve katasztrofális lenne: a keresési folyamatok leállnának, és az embereknek még a személyes adataikhoz való hozzájutáshoz is várniuk kellene. Ezért ezeknek az adatközpontoknak van vészhelyzetre, áramkimaradás esetére saját áramellátása, mely gyakran hatalmas régimódi dízel generátorok sorából áll. Ezeket naponta végig kell vizsgálni, hogy biztosítsák az azonnali mûködésbe lépést, mely feltölti a pótakkumulátorok hatalmas mennyiségét, ha a vezetékes áramszolgáltatási hálózat – még ha csak a másodperc töredékére is – kiesik. Ennek a több ezer generátornak a dízel kipufogó felhõje erõsen hozzájárul ennek a szörnyen gazdaságtalan iparnak a széndioxid kibocsátásához (szén-dioxid lábnyomához).4 Miért van szüksége a Google-nak, a Yahoo-nak, a Facebooknak és társainak minderre a fölösleges mennyiségû számítógépre? Ez természetesen a fel-

Strader-féle berendezés színpadi modellje Oskar Schnidel nyomán

Technika

Technika


használók bûne – mondja az adatfeldolgozó ipar. Az emberek mindenhez azonnali hozzáférést igényelnek. Ezért szükséges ez a hatalmas tartalék kapacitás. Azok a követelõzõ vevõk! A Google és társai azonban elfelejtik hozzáfûzni, hogy õk maguk azok, akik a felhasználói magatartást szándékosan ebbe az irányba ösztönzik. Így ezek a számítógépek minden pillanatban, éjjel és nappal, amellett hogy tulajdonképpen nem csinálnak semmit, nagy mennyiségû elektromosságot pazarolnak el. Ez egy akkora mennyiség, amely 29 atomerõmû összteljesítményének felel meg, a keletkezõ hõt pedig kieresztik a légkörbe. Olyan példák, mint ez – és vannak mások is – mutatják meg azt a rendkívüli egyensúlyvesztést, amelyet a számítógépes technika a modern civilizációban elõidézett. A brit háztartások nagy részének áramigényét fedezné az adatközpontokban haszontalanul elpazarolt áram. De hát nem így van: az adatközpontok olyan nagy mennyiségû energiát tékozolhatnak el, amennyit csak akarnak, miközben az átlag polgár már semmilyen rendes izzólámpát nem használhat, mert az „áramot pazarol”.

Jupiter, a Vénusz és a Vulkán korszakon át majd fejlõdnek. Az emberiség ezen részének szüksége van egy olyan technikára, amely nem használja az elektromosság halálerõit. Amikor Rudolf Steiner a technika új formáiról beszélt, amit ma nekünk kellene kifejlesztenünk a jövõ számára, olyan technológiákat írt le, amelyek nem alkalmaznak elektromosságot. Ezek éteri erõket használnak. Ezek az igazi zöld technológiák. Rudolf Steiner nem egy számunkra elérhetetlen, álombeli víziókban létezõ világot ír le. A XX. és az utána következõ századok technikájának normális fejlõdésérõl beszélt. A mi teljesen elektronizált világunk nem normális. Ez egy rendellenes fejlõdés.

Az igazi zöld technológia Nagyon sok ember használ elektromos világítást, elektromos fûtést, elektromos tûzhelyet, hûtõszekrényt, kenyérpirítót, vízmelegítõt, mixert, mosógépet, porszívót, klímaberendezést, rádiót, hi-fiberendezést, televíziót, kamerát, számítógépet, kézi és gépi szerszámokat stb. Ha egyszer végül az elektromos közlekedési eszközök pótolni fogják a benzinnel és a dízelolajjal mûködõ szállítóeszközöket, akkor a legtöbb ember azt találja majd, hogy gyakorlatilag egy teljesen elektromossá vált városi környezetben él. Annyira hozzászoktunk már ezekhez a berendezésekhez, hogy természetesnek tekintjük azokat, mintha ez teljesen normális lenne. Az a gondolat, hogy talán egyáltalán nem kéne semmiféle elektromosságot használni, a legtöbb ember fejében nagy valószínûséggel soha meg sem fordul. Mit mondott Rudolf Steiner mindezekhez? Erre már utaltunk. Azt mondta és ezt ismételte is, hogy az elektromosság használata az emberiséget megsemmisítené. Nem azt mondta, hogy „esetleg megsemmisitené” vagy hogy „fennáll ennek a veszélye”, hanem azt mondotta, hogy „az elektromosság használata az emberiséget el fogja pusztítani”. Pont. De mindenképpen szükséges, hogy az emberiségnek egy része ezt túlélje. Az emberiség fejlõdésének nem szabad teljesen megszûnnie. Kell hogy legyenek emberek, akik az Atlantisz utáni korszakokból a 6. és a 7. földkorszakon keresztül és utána tovább a

Több évvel ezelõtt elkezdtem egy könyvet írni, aminek a „Machines and the Human Spirit” (Gépek és az emberi szellem) címet adtam. Nagyon lassan írom ezt, mivel érzem annak a szükségét, hogy állításaimat mindig újra és újra megvizsgáljam, és minden tény vonatkozásában, amit bemutatok, abszolút biztos legyek. Az évek folyamán ez a könyv alakult és változott. A most nyomdában levõ verzió vékonyabb, érthetõbb és konkrétabb. Ezt mindazok számára írtam, akiket érdekel az emberiség jövõje. Ezenkívül még az a szándék vezérelt, hogy az aktív olvasókat bátorítsam, hogy õk maguk is foglalkozzanak ezeknek az új és jó technológiáknak a fejlesztésével, amelyeket ott leírok. Kedves Barátaim, ismerjük meg a hagyományos „zöld” technológiákat, hogy mik is azok. Fordítsuk a szívünket és gondolatainkat arra a fejlõdésre, amire az emberiségnek valóban szüksége van: az éteri technológiára – a technológiára, amely valóban zöld.

A fordítás készült az Anthro-Tech News 12. száma alapján. Fordította: Stassenreiter József és Varga Márta A cikkhez tartozó képek a jövõ lehetséges technikáinak modelljeit ábrázolja.

Jegyzetek: 1

Bazalt típusú vulkanikus kõzet

2

A tranzisztor: az átengedés-ellenállás szavakból képzett angol mozaikszó

3

Személyes adatok alatt pl. e-mailek, bankszámlák adatait stb. kell érteni (a ford.)

4

A szén-dioxid lábnyom az ökológiai lábnyomhoz hasonló mérõszám, amely azt méri, hogy egy adott termék gyártásakor mekkora mennyiségû szén-dioxid keletkezik és kerül ki a környezetbe. A szén-dioxidot tartják az egyik legfontosabb felmelegedést okozó gáznak.

2013/4

35

Tájékoztató...

Az ember és a számítógépes virtuális világ kapcsolata és a jövõnk Tájékoztató a Szabad Gondolatok Háza Akadémia 1+3 féléves programjáról A 20. század kezdetétõl fogva az emberiség egy határhoz érkezett el. A klasszikus értelemben vett természettudomány véget ért, többé már senki nem nevezheti magát a szó eredeti értelmében materialistának. Határátlépésre kényszerült az emberiség, és választania kellett, hogy a természet világának megismerése után kutatását a szellemi világ felé fordítja, vagy megismerési vágyától hajtva az anyag alatti világot, a virtuális világot akarja meghódítani. A 21. század elején látjuk, hogy az emberiség nagyobb része hogyan döntött. Ennek a döntésnek súlyos következményei lettek és lesznek a jövõben, de talán még nincs késõ, hogy beszéljünk arról, mennyire nem tudatos döntés volt ez és arról, van-e kivezetõ út ebbõl a szakadékból. Ehhez egy olyan képzési lehetõséget szeretnénk teremteni, melynek során áttekinthetjük – az antropozófia megvilágításában – a természettudomány határátlépéseit, a minket körülvevõ számítógépes, internetes világot. Nem a technika, a számítógép hagyományos értelemben vett megismerését tûztük ki célul, hanem egy olyan munkát kezdünk meg, amelyben remélhetõleg újfajta gondolkozás jön létre, amely majd hozzásegít ahhoz, hogy más módon tekintsünk a gép, az ember és a Kozmosz kapcsolatára. A jelen helyzet jellemzésére idézzük fel Rudolf Steiner szavait, aki a negatív babonával kapcsolatban a következõket mondotta (GA 172 1916. nov. 26): „Ha valaki ma egy gépet készít, akkor azt hiszi, hogy ténylegesen nem történt más, mint a gép elõállítása, illetve még az, ami magával a géppel történik. Egy ilyen hitnek odaadni magunkat alapozza meg azt, amit negatív babonának nevezhetünk, amely napjainkban széles körben elterjedt. Babonának nevezhetjük azt az esetet, amikor szellemekben hisznek ott, ahol azok nincsenek, negatív babonának nevezhetõ viszont hitetlenséget tanúsítani ott, ahol a szellem jelenlévõ. Ennek a negatív babonának szõröstül-bõröstül adja oda magát az emberiség anélkül, hogy errõl tudna. Nincs ugyanis hozzászokva olyan gondolkodáshoz, amely egyféle morális nézõpont szerint vizsgálná a dolgokat nemcsak a gép mechanizmusa szerint, hanem benne állva az egész világösszefüggésben.” Errõl a morális nézõpontról pedig Steiner egy másik elõadásában így beszélt (GA 204 1921. máj. 13.): „Talán ismert önök elõtt, hogy Keely egy olyan motort talált fel, amely csak akkor mûködött, ha õ jelen volt. Nem csapta be az embereket, mivel saját magában volt az a hajtóerõ, amely a lélekbõl indult ki, és a berendezéseket mozgása hozta. Egy hajtóerõ, amely csak morális tud lenn – ez a jövõ eszméje. Ez a legfontosabb erõ, amelynek be kell áramlania a kultúrába, ha nem akarunk elbukni. A mechanikának és a moralitásnak át kell hatnia egymást, mert a mechanika nem létezhet a moralitás nélkül. Ma ezen a határon állunk. A jövõben a gépeket nem csupán víz és gõz, hanem szellemi erõ, szellemi moralitás fogja mozgatni. Ezt az erõt jelképezi a tau, és költõi módon jelenik meg a szent Grál képében. Az ember többé nem lesz ráutalva, hogy azt használja, amit a természet önként adományoz, hanem a természet formálásával, átalakításával már nemcsak mint egykor az élettelen természetnek, hanem most az élõnek is építõmesterévé válik.” A munkánk során Rudolf Steiner elõadásain kívül Paul Emberson munkájára építünk, aki munkacsoportjával együtt a svájci Anthro-Tech Intézetben a technika mai fejlõdésével, jövõbeli lehetõségeivel és a morális technika kifejlesztésével foglalkozik. Elképzelésünk szerint a hagyományos elõadásforma mellett az idõ elõrehaladtával egyre hangsúlyosabban jelennének meg az egyéni és csoportmunkák. Az elõadásokhoz, csoportmunkákhoz kapcsolódóan Rudolf Steiner misztériumdrámáival is foglalkozunk. A kétéves munkánk során kiválasztott részeket fogunk (tanárok és diákok) közönség nélkül eljátszani felolvasással, de valós színpadi játékot teremtve. A négy félévesre tervezett Akadémia elsõ féléve egy bevezetõ szakasz lesz, ahol még fõleg elõadások lesznek, itt kevésbé támaszkodunk az egyéni, ill. csoportmunkákra. Ez a bevezetõ félév minden hallgató részére döntési lehetõséget ad, hogy részt kíván-e venni a többi félév már intenzívebb munkájában.

36

2013/4

Tájékoztató a Szabad Gondolatok Háza Akadémiáról

Az Akadémia alapító tanárai magukról Frisch Mihály 1944-ben születtem, kémia-fizika szakos tanárként végeztem el az egyetemet. Tíz évet a gyógyszeriparban, harminc évet a környezetvédelem területén dolgoztam. Amikor megismerkedtem az antropozófiával, attól kezdve azt kutattam, kerestem, hogy mitõl több vagy más az atom, a matéria, a természet, a technika, mint amit megismertem. A kilencvenes években több Hauschka-csoportot vezettem, ahol a matéria titkát kutattuk. Tanítottam a Kós Károly Egyesülés Szabad Fõiskoláján és a Szabad Gondolat Házának kétéves fõiskoláján. Az utóbbi másfél évtizedben – megismerkedve az Anthro-Tech Intézettel és vezetõjével, Paul Embersonnal – egyre inkább foglalkoztat a technika jelenlegi fejlõdése, és azt kutatom, hogy nekünk, embereknek, mi a szerepünk, mi a feladatunk ebben az átalakuló világban. Tóth Márk 1968-ban születtem, agrármérnök végzettséggel rendelkezem. Majd tíz évig dolgoztam kutatásfejlesztési munkakörben az agronómia egy speciális, alkalmazott „biotechnológiai” területén. Munkám szerves részét képezte a gazdasági haszonállatok élettani folyamatainak számítógépes modellezése, és ebbõl kiindulva, különbözõ állattartási technológiák kidolgozása volt a szakterületem. Ezután kilenc évig voltam vezetõje a WALA antropozófiai gyógyszergyár magyarországi importõr vállalkozásának. Viszonylag fiatalon, 23 éves koromban találkoztam elõször az antropozófiai szellemtudománnyal, amelyet azóta is töretlen lelkesedéssel tanulmányozok. Legfontosabb kérdéseim kezdetektõl az anyag és szellem egymáshoz való viszonyára vonatkoztak. Mind tanulmányaim, mind pedig munkáim során mélyebb bepillantást nyertem több oldalról ebbe a kérdéskörbe. A modern technika antropozófiai megközelítésében meghatározó volt számomra Paul Emberson munkássága, melyet részben írott mûveinek magyar nyelvû fordítása révén, részben pedig az általa vezetett AntroTech Intézetnél tett személyes látogatásaim során sikerült megismernem. Varga Márta 1948-ban születtem, fizika-csillagászat szakon végeztem az egyetemet. 30 évig tanítottam a Budapesti Mûszaki Egyetemen: csillagászatot, térinformatikát és az ûrkutatás mûszaki-gyakorlati alkalmazásait. A csillagászatban mindig ott ér határaihoz a tudomány, ahol a valódi kérdések felmerülnek; az antropozófiával való találkozásom nagy segítséget adott ahhoz, hogy az anyagról való ismeretek ellenére is egységes képem legyen a világról. 2002-tõl több csillagászati témájú antropozófiai csoportot vezettem. A Magyar Antropozófiai Társaságban 2011-tõl csillagászat és kozmológiai témában szemináriumot és tanulócsoportokat vezetek. 1999-ben találkoztam elõször a mai technika antropozófiai rátekintésével, s azóta foglalkozom azzal, hogy milyen lehet a jövõ, amelyet az általunk létrehozott gépekkel együtt kell majd élnünk. Kiket várunk, és milyen követelményeket támasztunk? Az elõadások, foglalkozások anyaga ugyan az antropozófia forrásából származik, de a hallgatóktól nem követeljük meg egyféle „antropozófiai tudás” meglétét, csak nyitottságot várunk el az antropozófia befogadására, vágyat és akaratot az élet, a mai kor megválaszolatlan kérdéseivel való munkálkodásra. Tehát szeretettel várjuk azokat a 21 évnél idõsebb barátainkat, akik az elsõ félévben vállalnak egy 5x1,5 napos elõadássorozaton, valamint drámajátékban való aktív részvételt, ill. esetenként egyéni és csoportmunkát. (A többi félévben már rendszeres egyéni és csoportmunkát kérünk.) Az elsõ félév, illetve a négy félév tematikája A tantervünket úgy állítottuk össze, hogy az elsõ félév teljes áttekintést adjon a témánkról, és a folytatásban majd ezen témakörökre mélyebben tudunk rátekinteni.

2013/4

37

Tájékoztató a Szabad Gondolatok Háza Akadémiáról Az elsõ félév elõadásai: (egy elõadás 1,5 óra) – Bevezetõ elõadások (két elõadás) – A számítógép története szellemtudományos megvilágításban Bacontõl a Kozmoszt átölelõ internetes hálóig (öt elõadás) – Az elektromosság története szellemtudományi megvilágításban. Keletkezése, megromlása és hatása az emberiség fejlõdésére (két elõadás) – Elemi lények a természetben, az emberben és a technika világában (két elõadás) – A természettudomány, a technika határátlépései és a gondolkodás átalakulása a görög kortól napjainkig (négy elõadás) – A Kozmosz–Föld–Ember összefüggései, ritmusok, csillaghatások (három elõadás) – Az éteri erõk világa (két elõadás) – A jó és a gonosz, a jövõ lehetséges technikái (négy elõadás) Az Akadémia elõadásainak helye és idõbeosztása: A havonta egyszeri foglalkozásokat a Szabad Gondolatok Házában (1089 Bp., Bláthy Ottó u. 41.) tartjuk péntekenként 17–20 óráig, szombatonként pedig 9–17 óráig. Az I. félévi foglalkozások idõpontjai: 2014. február 7–8., március 7–8., április 11–12., május 9–10., június 6–7. Nyílt nap Az Akadémia bemutatására 2014. január 18-án szombaton, 9–17 óráig nyílt napot rendezünk a Szabad Gondolatok Házában az alábbi programmal: 900–1030 1050–1220 1300–1345 1400–1500 1500–1700

Bemutatkozás, az Akadémia keletkezéstörténete, elképzeléseink, elvárásaink Bemutató elõadások (45-45 perc) Bemutató elõadás (45 perc) Rövid drámarészlet eljátszása Konzultáció, beszélgetés, beíratkozás

A nyílt napon a részvétel ingyenes. Az Akadémia költségei Az Akadémia önköltséges. A hallgatók félévenként 25 000 Ft támogatást fizetnek az Alapítványnak. A támogatást a nyílt napon vagy az elsõ foglalkozáskor lehet befizetni. Akinek nincs módjában a teljes összeget befizetni, azok számára olyan megoldásokat keresünk, hogy senki részvételét ne akadályozza a pénz. A jelentkezés módja A jelentkezéseket kérjük levélben (Ita Wegman Alapítvány 1089 Bp., Bláthy O. u. 41.) vagy e-mailben [email protected]) elküldeni a név, foglalkozás, elérhetõség megadásával, illetve a jelentkezés személyesen is megtehetõ a 2014. január 18-i nyílt napon.

38

2013/4

Gyógyászat

Sárközy Ágota: Érdekel minket a mások baja? Beszámoló a látássérülteket segítõ közösségi munkánkról „Ma nem az a legfontosabb, hogy az embereknek igazságokat mondjunk el, hanem az a fontos, hogy tûzerõt vigyünk a letargikus idegrendszerbe. Mert manapság a tûzerõ fontosabb az embereknek, mint a misztikus alvás. Ma az a lényeg, hogy a Szellemet szolgáljuk és nem az, hogy vágyakozzunk a misztikus nyugalom után. Az istenivel pedig akkor kötjük össze magunkat ma, ha ennek lehetõségét az aktivitásban keressük, nem pedig a misztikus lustaságban és kényelemben...” Rudolf Steiner, 1920 felnõttet, akikkel az elmúlt 12 évben sok idõt együtt töltöttünk. Többé nem az volt csak a kérdés, hogy hogyan kell megtanítani egy látássérültnek a bothmer nyitó gyakorlatot (az sem könnyû azért!), hanem hogy hogyan tudjuk biztatni õket, hogyan tudjuk õket kísérni abban, hogy higgyenek magukban, hogy menni fog, hogy ne adják fel, hogy folytassák, hogy csinálják, hogy szeressék, hogy akarják, hogy álljanak a sarkukra, és azt kiáltsák: Itt vagyok ÉN! A mi lelki erõinknek és erõfeszítéseinknek is meg kellett jelenniük rögtön a szellemi erõk mellett, hogy ne mondjunk csõdöt a kezdet kezdetén. Nem lehetett másképp csinálni, csak úgy, hogy teljesen bevonódtunk. Minden terápiás munka egyben szociális munka is, ami csak úgy megy, ha tényleg érdekel minket a másik ember baja. Ha felismerjük a másik embert, ha felismerjük a másik emberben az embert. „Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Õt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben” – mondja Teréz anya. És ez a Közép ereje. Az Én ereje. Ezzel dolgozunk, és ezt próbáljuk a másik emberben és magunkban is egyre inkább felébreszteni. Látássérült barátaink 2006-ban megalapították saját egyesületüket, a LÁSS-t (Látássérültek Szabadidõs SportÍgy indult a vakos futás egyik kora nyári táborunkban

A provokatív cím végül is a lényege ennek az írásnak. Talán mégis tanulságos, ha ennél bõvebben is bemutatunk egy olyan hazai példát, ahol az alkalmazott antropozófia, nevezetesen egy terápiás munka, sõt mi több, a szerintünk „normál” emberi odafigyelés egy másik emberre, eredményesen mûködik. Ezt a munkát tizenharmadik éve végezzük, elsõ hat évében javarészt önkéntes munkában, de mindvégig önzetlenül és kitartóan. Néhány ember, néhány bothmeres mozgásterapeuta egy szép napon összeült 2000-ben, hogy szakmai alapon kidolgozza az antropozófus alapokon nyugvó mozgásterápia alkalmazását és gyakorlatát vakoknak és látássérülteknek. A szakmai alap ugyan megmaradt, de néhány hónap elteltével nyakig a szociális szférában találtuk magunkat. Szertefoszlott minden sterilitás, minden önmagába zárt elmélet: látássérült fiatalok és felnõttek érkeztek programjainkra, nyári táborainkba, futásedzéseinkre, heti rendszerességû mozgásóráinkra, a nekik szervezett „Fuss a Fényben” futógálákra, és azon kaptuk magunkat, hogy a legkülönfélébb élet- és szociális helyzeteket kellett átlátnunk, a legkülönfélébb szembetegségek, lelki nehézségek, sérülések, akadályok és akadályozottságok vettek körül bennünket. Többé nem vakok voltak õk, hanem Judit, Kinga, Gábor, Tamás és sorolhatnánk a mintegy 80–100 fiatalt és

2013/4

39

Sárközy Ágota: Érdekel minket a mások baja?

Kezdetek

Az agyagozás nyári táboraink visszatérõ foglalkozása volt

„Harmincnégy évesen úgy érzem magam, mintha csak ma születtem volna. Ezt érzem minden egyes nap. Talán különösen hangzik, de ez az érzés annyira élénk, olyan mély és valós, hogy szeretném hangosan kikiáltani. Az élet ma kezdõdik. ...Egy baleset során nem egészen nyolcévesen megvakultam, teljesen és végérvényesen. Legalábbis így hangzott a nem vakok ítélete és meghatározása. Mert bennem ez egészen másképp történt. Még láttam. Bár nem a szemeim segítségével történt a látás, mégis végbement: bennem ment végbe, egy belsõ térben, amelyet nehéz leírni, de ami éppolyan létezõ, mint a külsõ...” (Jacques Lusseyra: Az Élet ma kezdõdik) Ebbõl a sejtésbõl indult a mi munkánk is. Egy szociális munkás ismerõsünk javaslatára nekiültünk 2000-ben kidolgozni a Bothmer-gimnasztika mozgásterápiás programját látássérülteknek, vakoknak. Megpróbáltuk elképzelni, hogyan lehet az egyes gyakorlatokat átültetni „vakos” nyelvre, hogyan tudjuk a gimnasztika térszemléletét és -gyakorlatát a teret teljesen másképp megélõ vakoknak átadni. Nagyjából fogalmunk sem volt, de tudtuk, izgalmas szakmai munka veszi kezdetét. Nem kevés szervezõmunka árán eljutottunk a VERCS-re (Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja), ahol elkezdtük mozgásos programunkat. Néztük a vak fiatalokat, némelyike magába roskadva, depressziósan ücsörgött, mások elevenebbek voltak, megint mások fásultak, tompák. Ha mozogtak, botot használtak, és jellegzetes testtartásban, elõreesett vállal, leszegett fejjel, sokszor befordult térddel mozogtak. A VERCS-en olyan emberek kaptak elemi rehabilitációs támogatást, akik életük valamelyik szakaszában betegség, baleset folytán elveszítették látásukat, de volt – gyakran nagyon is friss –

40

2013/4

emlékük a térrõl, a színekrõl, a fényrõl. Soha nem tudjuk elfelejteni az elsõ beszélgetéseinket velük: volt olyan, aki pár éve temetésre igyekezve szenvedett autóbalesetet és veszítette el így a látását; volt olyan, aki elhanyagolt cukorbetegsége miatt, egyetemi éveinek utolsó szakaszában szinte máról-holnapra megvakult. Szép lassan kialakult az elsõ csapat, akivel dolgoztunk, és programunknak azt a nevet adtuk, hogy „Látni a testtel”. Az antropozófus alapokon nyugvó mozgásterápia az emberi testet az érzékelés szerveként látja. Hipotézisünk az volt, ha az egész testet érzékenyítjük és látóvá tesszük, akkor valamennyire pótolni tudjuk a kiesõ érzéket, a látást. Az emberi testen mint térérzékelõ szerven dolgozva a gimnasztika adta lehetõségekkel (egyensúly-, koncentrációs, ritmus- és térérzékelõ gyakorlatok) ránevelhetjük testünket, hogy tudatosabban, magabiztosabban és szabadabban mozogjunk a térben, hogy többet észleljünk belõle, jobban megtapasztalhassuk saját mozgásunkat, személyes terünket és a bennünket körülvevõ teret, hogy javítsuk testtartásunkat. Az ügyességi és közösségi játékok alkalmasak rá, hogy a szociális érzékenységet, a türelmet fejlesszék. Az atlétikai elemek (pl. futás) pedig erõsítik a fizikai testet, javítják a kondíciót és állóképességet. Munkánknak több alappillére is volt: dolgoztunk a 12 érzékkel, dolgoztunk a Bothmer-gimnasztika gyakorlataival, atlétikával (futás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, ugrás, birkózás). Az év közbeni, heti rendszerességû foglalkozások mellett megszerveztük 2001-ben elsõ nyári táborunkat is az Õrségben, ahol drámajátékkal, zenéléssel, agyagozással, gyapjúmunkával, tánccal, lovaglással, de még rajzolással is kiegészítettük a mozgásos alapmunkát. A mozgásterápia fõ alapelve az a felismerés, hogy a bennünket körülvevõ tér megértésével és átélésével elérhetõ a mozgás gyógyító eszközként való felhasználása. A gyógyító mozgás közvetlenül hat a fizikai testre, építõ és kiegyensúlyozó hatással van az életérzésre és erõsíti az „Én-érzést” (az „Én-tudatot”). A Vercs egyik gyógypedagógusa a késõbbiekben ezt írta: „Rehabilitációs munkánkhoz nagy segítséget nyújtanak azzal, hogy a Bothmergyakorlatok, által javul látássérült hallgatóink testtartása,

építettünk együtt

egyesülete), és saját maguk döntenek immár sorsukról. Felegyenesedtek, felálltak és útra indultak. Mi, az egykori Helios Mozgásakadémia Egyesület, mai nevén Merkúr Gyógyító Mozgás Egyesület munkatársaiként ehhez mindig csak az elsõ löketet adtuk és adjuk újra és újra.

Egyik õrségi táborunkban szalmabálaházat

Gyógyászat

Gyógyászat


mozgáskultúrája, így pozitívan alakul egész megjelenésük... Az évek során volt alkalmunk megtapasztalni, milyen szívesen vettek részt a legkülönbözõbb életkorú emberek a foglalkozásokon (14– kb. 65 éves korig), mert érezték, hogy egyre nagyobb önállóságra tesznek szert a mozgásban, tájékozódásban, és ez növeli önbizalmukat, és fokozza életkedvüket.” Labirintus

Futás Lényegét tekintve a futással a felegyenesedés, az egyenes járás, az egymást követõ lépések és így a logikus gondolkodás és az Én-erõ megsegítésére siettünk vak barátaink esetében. De mint mindig ebben a munkában, ezeket az összegzõ gondolatokat csak így utólag, nagyobb távlatokból tudjuk megtenni. Amit mi akkoriban csináltunk, az nem elõre kitervelt elmélet és gondolat volt, hanem a munkából és tapasztalatból adódó újabb lépés, a probléma másféle megközelítése, valamilyen intuíció alapján megvalósított elképzelés. A vakos futás 2004 környékén még nem volt ismert hazánkban, legalábbis nem mint tömegsport. Néhány élsportolónk, paralimpikonunk persze volt, de a kb. 44 000 vak mit sem tudott róla, hogy futni is lehet, sõt, hogy õ is tud futni, ha segítséget kap hozzá. Azt vallottuk, hogy a futás a lehetõ legegyszerûbb és legolcsóbb terápiás eszköz, ami csak létezhet. Terep mindenhol van, egyetlen-

Õrségi nyári táborunkban 2006

Aki nem lát, nem tudja, mi az, hogy egyenes. Ha nincs tér, a világ egymást követõ vagy szétszórt pontokra esik szét. Aki látássérült, tehát még van emléke a térrõl, az emlékszik az egyenesre. Aki vakon született, annak viszont a tér egy labirintus. Tudományos megfigyelések is kimutatták, hogy bármely látó ember, ha azt a feladatot kapja, hogy becsukott szemmel menjen egyenesen egy hatalmas mezõn, területen, elõbb-utóbb letér az egyenesrõl, és spirálisan kezd járni. Egy darabig tartja az egyenest, de utána nagy ívû körben folytatja útját, mondhatni, elveszíti a fonalat. A spirálforma persze a természet egyik alapformája, így mozog a Föld a Nap körül, így mozognak az agyhullámok, az örvények, a tornádók, a DNS és az embrió is, és így mozog az ember is, ha láthatatlan vagy viszonyítási pontjaitól megfosztott tér veszi körül. Elsõ táborunk nagy élményeit szolgáltatta, amikor azt a feladatot kapták vak barátaink, hogy látó és a játékban bekötött szemû párjukat, azaz minket, látó tanárokat (minden táborunkban 2 látássérült és vak résztvevõre jutott 1-1 látó segítõ vagy tanár) képzeletbeli sétára vigyenek a teremben. Eközben ide-oda kell menni, fel kell fedezni az adott teret, át kell lépni, bújni akadályokon (pl. székeken, asztalokon), mindent meg kell tapintani (függönyök, virágok, tárgyak) úgy, hogy a becsukott szemû pár képzeletében megjelenjen egy történet. Beszélni nem szabad közben, és a feladat 15 perce nagyon hosszú idõ. Velem történt meg, hogy az engem kísérõ vak fiatal olyan útvonalra vitt, amikor azt éreztem, egy hajó gyomrában keringünk, és nem találunk ki onnan. Éreztem, hogy Tamás már el akarja hagyni a termet és

kilépni a kertbe, de nem találta a kijáratot. Nem beszéltünk, de érezhetõ volt, hogy menekülni akar a „sötétbõl”. Labirintusban voltunk. Egy nagy, nyugodt labirintusban. Nem voltak sietõsek a lépteink, Tamás nem ráncigált engem, mégis éreztem a kétségbeesett igyekezetet, hogy kijussunk a ránk tekeredõ spirálból. De nem volt támpont, nem létezett a tér, nem voltak egyenesek, és nem voltak irányok. Nem találtuk meg a kiutat. Ez a labirintusélmény azóta meghatározó a munkánkban, és sok mindenre magyarázatot ad. Késõbbi táborainkban azután dolgoztunk ezekkel az élményekkel, de dolgoztunk egyéb körformákkal is, mint például amikor hatalmas szalmakazalból építettünk landartszerû lemniszkátákat a mezõn. A körmozgás tanulmányozását – így utólag nézve – pár év múlva az egyenes tanulmányozása váltotta fel, mintha csak Tamás segítségére sietnénk: megkezdtük a táborban a futásokat, amit 2004 tavaszától a budapesti, heti rendszerességû futásedzés kísért és alapozott meg. A vakos futás külön fejezete történetünknek, melynek itt csak néhány érdekesebb momentumát emeljük ki.

2013/4

41

Gyógyászat

Sárközy Ágota: Érdekel minket a mások baja? nem biztos, hogy érzem, hogy a jég szélére lépek-e vagy betonra. Nyugodt vagyok, pulzusom lassú, arcomon nincs szenvedés. Méltó befejezés – gondoltam –, végül is ennyit (kb. 32 km) még sohasem futottam egyszerre. A frissítõnél kapok mindenféle földi jót (még kólát is!), belül elbúcsúzom az asztaltól és figyelmes segítõitõl, és közlöm elhatározásomat és annak indokait. Meglepõdésemre azonban helyeslés helyett finom, kedves, de határozott »korholást« kapok. A frissítõnél lévõ csoport Gabival az élén finoman, de határozottan »visszarak« a pályára. Mentem tovább...” Vakos Bothmer-óra A mozgás: öröm, amelyre minden embernek szüksége van. Mozgás során az ember fokozottan éli át és tapasztalja meg önmagát, saját kreativitását, belsõ energiáit. A mozgáson keresztül lehetõségünk van az ember belsõ állapotának megismerésére s azok befolyásolására. A sérült vagy fogyatékos ember negatív spirálban él: alapsérülésén túl rengeteg olyan élethelyzetbe kerül, akadályoztatva van szabadságában, kommunikációjában vagy éppen mozgásában, ami újabb sérüléseket halmoz az eredeti problémára. A vakok (látássérültek) mozgásán is jól megfigyelhetõ mindez: lehajtott vagy épp mereven feltartott fej, a kéz botra támaszkodik, nem szabad, bizonytalan a járás, a vállak felhúzottak, görcsösek, beszûkült a mellkasi tér, a térd befelé rogy. A testtartás befelé fordulást, bezárulást, bizalmatlanságot, céltalanságot fejez ki, jellemzi és determinálja a vak és a világ közötti kapcsolatot. A felnõtt látássérültek mozgáshiányos életet élnek. Társadalmi céljaik eléréséhez sokszor szorulnak személyes kísérésre. Elsõdlegesen ez a passzív és függõ állapot gátolja önállósodásukat, magukra ismerésüket. Saját erõik észrevételét nehezíti a mozgásmemória elsötétedése, társult problémák esetén kompenzációjuk, rehabilitációjuk, demokratikus integrációjuk sikere veszélybe kerül. Ezt a problémát közösségi módszerrel nem kezelik. A Bothmer-órákon alapvetõen nemcsak a gyakorlatok megtanítására helyeztük a hangsúlyt, hanem rávezetésekkel, játékokkal, száz számra kitalált újabb és újabb feladatokkal próbáltuk elérni, hogy a teljes test lásson. És ilyen lett, amikor a Fuss a Fényben mozgalommá és sporteseménnyé nõtte ki magát

egy gond van csak: minden vak mellé kell egy látó kísérõ, akivel futni tud. Ez történhet úgy, hogy sállal, kötéllel laza száron kapaszkodnak össze, és történhet úgy is, ahogy óriási siker mellett egyik korai táborunkban megvalósítottuk: találtunk egy kellõ széles és hosszú erdészeti utat az Õrségben, ahol vak barátaink egyedül is tudtak futni pár száz métert. Volt egy indító és egy fogadó emberünk a pálya két végpontján, és kb. 15–20 méterenként beállítottunk egy-egy látó segítõt, aki a pályán hangjelzéseket adott a futónak, jelezve, hogy merre van az egyenes. Talán életünkben nem láttunk olyan boldog arcokat, mint a vakokét az elsõ, teljesen szabad futásuk után. A késõbbiekben a Margit-szigeten tartottuk éveken át futóedzéseinket, mely nagyon népszerû volt a vakok körében. Egyre több futónk lett, illetve õk egyre jobb eredményeket értek el. Nemcsak a futástechnikájuk javult, hanem a testtartásuk, a lábfej, a karok, a váll mozgatása és a légzéstechnika is. Egy év alatt eljutottunk oda, hogy a rendszeres futóink átlagosan 6–8 kilométer egyhuzamban történõ megtételére lettek képesek, néhányuk azonban 10–11 km-t is le tudott futni. A futás kondíció- és közérzetjavító hatásáról mindannyian egyöntetûen nyilatkoztak. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a legtöbb látássérült futónk képes egyedül is futni, azaz nem kézfogással, hanem a segítõ mellett önállóan fut. Ez részben magyarázható a megmaradt látási képességekkel (néhány látássérült még érzékel valamilyen fényt), részben pedig azzal, hogy az összeszokott látó-vak futópárok között egyfajta bizalom, kis szociális közösség alakult ki. A futásedzések mellett 2004-tõl kezdõdõen minden évben megszerveztük a szigeten a „Fuss a Fényben Futógálá”-t, melyen átlag 500–700 fogyatékos fiatal és felnõtt vett részt. Látássérültek, vakok, kerekes székesek, halláskárosultak, segítõik között pedig számtalan önkéntes és Waldorf-iskolás fiatal is volt. Ennek egyik folyományaként több Waldorf-iskola is meghívta vak barátainkat, hogy úgynevezett érzékenyítõ programokat mutassanak be az iskolában. Egyik vak futónk így ír élete elsõ maratonijáról: „....A következõ emlékképem az, hogy a kör végén sétálunk, és én úgy döntök, hogy feladom. Minek sétáljak még 10,5 km-t, futni már nem tudok, a lábam fáj, félek az eleséstõl, mert

42

2013/4

Gyógyászat


Emlékezetes óráink egyikén például egymás mögé álltunk mi, tanárok kb. heten-nyolcan, és a Mérleg gyakorlat fázisait kimerevítettük. A vakok pedig szép sorban haladva, kezükkel kitapintottak minket, hogy állunk, hol van a lábfejünk, a kezünk, merre néz a fejünk. Az egyes fázisok, kimerevített képek közötti mozgásokat pedig szinte õk találták már ki. A 32 bothmer-alapgyakorlatnak körülbelül a felét tudtuk ehhez hasonló ötletekkel megtanítani. Rendkívül kreatívan kellett dolgoznunk, és ehhez minden létezõ eszközt felhasználtunk: a szokásos babzsákon, labdán, kötelen, boton kívül a természet tárgyait is használtuk táborainkban, fákat, bokrokat, ágakat, szalmát, rügyet, köveket. Íme két rövid visszajelzés táborlakóinktól: „Pozitívan érintett az elsõ botmer-óra, melynek során az összetett feladatnak csak kicsiny töredékét csináltam meg, de belül szinte kezdéskor megtaláltam saját leírhatatlan középpontomat, egy burkot, ami egész héten jelen volt, pozitív energiával töltött fel és tölt fel a mai napig is (nem is akarom elengedni). Még mindig úgy érzem, hogy repülök, szállok általa, ez valami csodálatos, de egészen különleges érzés is egyben!” Másikuk, Kinga azóta elvégezte a normál Bothmerképzést is. „Én egy melankolikus, álmodozó, érzékeny lelkû, a földtõl igen elszakadt ember voltam, az egyenesség irányait abszolút nem érzékeltem. A mozgásom rendezetlen, bizonytalan volt, tartásom hanyag. Krónikus fáradtságban szenvedtem éveken át tizenéves koromtól kezdve.(...) Ahogy az évek teltek, mindig újra visszatértem a táborba. Számos különleges dologgal találkozhattam: íjászkodás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, lovaglás, gyógynövénygyûjtés, agyagozás, különféle érzékszerveket fejlesztõ gyakorlatok, újfajta tájékozódás a térben, stb. – amiket áthatott az antropozófia szellemisége. Éreztem, hogy mindez nem hétköznapi esemény, és hogy érdemes belevetni magam, és hosszabb idõn át foglalkozni vele. Kifejleszteni magamban új képességeket, mind a tizenkét érzékszervre ható Bothmer-gyakorlatokat megtanulni és végezni rendszeresen. Ezek nagyban hozzájárultak egyensúlyom, tartásom, mozgásom javulásához, temperamentumom változásához, az élet megszeretéséhez, kitartásom és akaraterõm megedzéséhez.(...) Mozdulataim formálódtak, csiszolódtak, egyensúlyom javult, a térben való tájékozódásom nagymértékben megváltozott, sok láthatatlan dolgot érzékelek, ami a szemnek nem, de az egyéb érzékek számára felfogható.” Láss A 2000-ben megkezdett munkánk 2006-ban érte el egyik csúcspontját. Ötletünkre és segítségünkkel, de megalakul a vakok sportegyesülete, a LÁSS. Mi, az Egyesület munkatársai nem arra szövetkeztünk, hogy sportolókat és maratoni futókat neveljünk, hanem hogy

a mozgás és változás örömét és szeretetét átadjuk nekik. Célszerû volt tehát, hogy saját közösségüket létrehozzák, melynek õk a vezetõi, szervezõi. Hét évvel az alapítás után a LÁSS ma több száz taggal rendelkezik, rendszeres programjaiknak se vége, se száma. A futásedzéseket átvették tõlünk, de emellett korcsolyáznak, vakfociznak, vitorláznak, síelnek, falat másznak, túráznak, tandem kerékpároznak, és megtanultak önállóak lenni. Folytatás Nem célunk ebben a cikkben minden egyéb eredményrõl beszámolni. Vakos programjainkkal bejártuk a fél országot, az Õrségtõl Velemig, Székesfehérvártól Debrecenig sok helyen megfordultunk. Õriszentpéteren szalmabála házat építettünk együtt, a Velenceitónál mintha a Waldorf-olimpiára készítettük volna fel õket, a vakok idõsotthonában szobrászkodtunk velük, a Fõkefénél egészségnapot tartottunk. Ma már létezik a Fuss a Fényben Nyíregyháza program például. Rengeteg vakos szervezettel, iskolával mûködtünk együtt országszerte. Részt vettünk konferenciákon, mûvészetterápiás világkongresszusokon, a Testnevelési Egyetem által szervezett elõadásokon. Éveken át foglalkoztattunk vak fiatalokat egyesületünkben. Amikor Németországban járva bevittük az egyik antropozófus bankba pályázatunkat, az amúgy bothmeres kolléga nem hitt a szemének: két képet mutattunk neki, az egyiken Gábor, az egyik vak fiú éppen gerelyt hajít, a másikon pedig a gerelyes bothmer-gyakorlatot csinálja. De hogy lehet ez? – kérdezte, hiszen nem lát. De látnak õk, mondtam, csak másképp, és ha ott vagyunk velük, mindenre képesek. „A fény nem kívülrõl jön hozzánk. A fény bennünk van, akkor is, ha nincs szemünk.” Jacques Lusseyran, vak író

A Merkúr Egyesület munkatársai, akik sokat tettek vakos programjainkért: Abonyi András, Bakony Rita, Czitán Ulrike, Henter Judit, Hermann Mónika, Kontra Ágnes, Mesterházy Mária, Nagy Adrien, Rédling Erika, Sárközy Ágota, Toll Tünde, Zsók Ágnes és még sokan mások.

2013/4

43

Gyógyászat

Bú Ella: „S mert halhatunk bármelyik percben...”1 Nemrég hunyt el 47 éves korában „Cipõ”, a Republic együttes frontembere. Szívbeteg volt, az újságok szerint a szívátültetés volt az egyetlen esélye, hogy tovább éljen. Azonban a férfi nem akart más szívével élni, elutasította ezt a lehetõséget, így fel sem került a transzplantációs várólistára. Mi történt volna, ha a másik utat választja? Cipõ elkezd várakozni, mikor adatik meg számára, hogy új szívet kapjon. Szívbetegsége hol kisebb, hol erõteljesebb formában jelzi, hogy baj van, nincs már sok idõ hátra. Kórházba kerülve az orvosok elõkészítik a nagy eseményre, mikor megérkezik a jelzés, van számára új szív. Sokórás mûtéttel végrehajtják az átültetést, amely sikeres lesz. A közismert kilökõdés veszélye miatt rengeteg gyógyszert kap, steril környezetben kell maradnia, azonban átesve a kezdeti idõszakon, normális mederben folyik tovább az élete. Ugyan folyamatos ellenõrzésekre jár, folyamatosan gyógyszereket kell szednie, életmódváltást is javasolnak számára, ám élete meghosszabbodott. Mennyivel? A szívátültetett férfiaknál 70–75%-os az ötéves túlélési esély, az elsõ magyar szívátültetett már 20 éve él más szívével. De Cipõ nem akart más szívével élni. A folyamat Új szívre egyetlen módon lehet szert tenni: egy másik emberbõl kell kivenni. Ez a másik ember nem lehet biológiai értelemben vett halott, akinek megállt a szíve, és nem lélegzik, mert csak a dobogó szív alkalmas átültetésre és egy új élet folytatására. Hogyan, dobogó szívet kell kioperálni? Hiszen akkor az egy élõ ember! Nos, a legtöbb átültethetõ szerv eredeti tulajdonosa ún. agyhalott ember. Szigorú kritériumai vannak az agyhalottá nyilvánításnak, hiszen elsõ ránézésre számunkra az agyhalott egy mély kómában lévõ, tudattalan, ám nagyon is élõ embernek néz ki, meleg a keze, van keringése, dobog a szíve, és géppel ugyan, de lélegzik. Az agy viszont visszafordíthatalanul sérült állapotban van, pontosabban agytörzsi halálról beszélnek az orvosok. Agytörzs nélkül szétesik a teljes test élettani organizációja, hiszen ez a szervrész irányítja a szívverést, a légzést, a vérnyomást, a testhõmérsékletet. Ép agytörzs nélkül nem tud az agy tovább mûködni, ez

44

2013/4

a sérülés összeegyeztethetetlen az élettel, lehetetlen az öntudat visszaszerzése és a személyes kapcsolatok létrejötte. Az agyhalál megállapítása nagyon pontos szabályok és elõírások szerint történik, három egymástól független orvosnak kell ugyanarra a következtetésre jutnia. Cipõ tehát, ha vállalja, egy agyhalott adományát kaphatta volna meg. Adományát, hiszen a szakzsargon a donor szót használja a fent körülírt személyre, amely adományozót jelent. De egy agyhalott ember már nem tud rendelkezni semmirõl, számára már nem jelent semmit, hogy egy másik ember életét megmentette vagy legalábbis évekkel meghosszabbította. Vajon tudta életében, hogy ilyen nagylelkû ajándékot ad valakinek? Nézzük meg, hogyan válik valaki potenciális donorjelöltté külföldön. Mi történik egy német, agyhalottá nyilvánított állampolgárral egy német kórházban? 2012 elõtt ez a személy csak akkor válhatott volna donorrá, ha nála lett volna egy ún. donorkártya, amely lényegében egy írásos beleegyezés, hogy adott esetben szerveit felhasználhatják. Ez irányú gondolatairól korábban nem kérdezte meg senki, saját szabad elhatározásából jutott erre a döntésre, és vette a fáradságot a donorkártya kiváltására. Pontosan tudta, hogy enélkül nem segíthet transzplantációra váró embertársainak. Ám ha sohasem gondolkodott el errõl, eszébe sem jutott, „60. Az orvos felelõsséggel tartozik az általa ismeretlen, gondjaira nem bízott, szervátültetésre váró betegért is, ezért etikailag kifogásolható, ha az orvos figyelmetlenség, nemtörõdömség vagy más okok miatt a potenciális donornál az agyhalál megállapítását nem szorgalmazza.” Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódex A szervátültetések etikai kérdései Forrás: http://www.ovsz.hu/sites/ovsz.hu/files/ szervadomanyozas_dokumentum/csatol manyok/semmelweis_egyetem_-_egeszsegtu domanyi_kar/2011-bp-se-etk-ms-jog.pdf

Gyógyászat

Bú Ella: „S mert halhatunk bármelyik percben...”

hogy aktív lépést tegyen ez ügyben, és nem volt donorkártyája, nem is válhatott volna donorrá. 2012 novembere után azonban a betegbiztosító feltette volna ezt a kérdést, és írásban válaszolnia kellene igennel vagy nemmel. A feltett kérdésre adott válaszát dokumentálják, és ha igennel válaszol, és balesetet szenvedett, most donorként fekszik a kórházban, és az erre irányuló nemzetközi együttmûködés alapján akár Cipõ új szívének hordozója is lehet. De jelöltünk magyar állampolgár, Magyarországon szenvedett súlyos balesetet, és vált agyhalottá. Senki nem kérdezte meg tõle soha, mit gondol a szervátültetésrõl. Azonban egyszer látta a tévében Almodóvár filmjét: Mindent anyámról. A spanyol film elején egy fiú súlyos autóbalesetet szenved, az anyának pedig el kell döntenie, kivehetik-e a fiú szívét. Jelöltünk elgondolkodott a történeten, úgy döntött, õ is szeretne segíteni másoknak, ha hasonló helyzetbe kerül. Gondosan utánanézett a jogszabályoknak, hiszen eddig sehol nem olvasott vagy hallott errõl, sõt a környezetében lévõknek sem volt semmi ismerete. Meglepõdve vette tudomásul, hogy nálunk lényegében mindenki egyben donor is, nem kell semmilyen beleegyezés vagy hozzájárulás, a lehetõség automatikusan adott. Mégpedig az 1997-es egészségügyi törvény2 rendelkezik így, de így van ez 1972 óta. Megnyugodott, adott esetben szerveivel segíthet másokon. Telt múlt az idõ, és valahogy ismét fölsejlett benne a kérdés. Vese rendben, máj is rendben, tüdõ is mehet, de a szív... nem, a szívét valahogy már nem tudta elképzelni más emberben dobogni. Nem tudta megmondani, miért. De valahogy a szívéhez ragaszkodott. Ismét fellapozta hát a jogszabályokat: a szívet azonban ugyanúgy kezelik, mint a többi szervet, úgyhogy kénytelen megtiltani a donorrá válást. Írásbeli nyilatkozatot tett, amit elküldött egy regisztrációs központba is, és mindig hordott magánál egy példányt ebbõl az iratból közvetlenül a személyi igazolványa mellett. Tudta, kifejezett tiltás kell ahhoz, hogy agyhalál esetén ne csonkítsák meg. A regisztrációs központban nem volt több 500 névnél.3 Ismét eltelt jó néhány év, a tiltakozó nyilatkozatot továbbra is magánál hordta, biztos, ami biztos, ám a papír az idõk folyamán szépen elhasználódott, olvashatatlanná vált. Ismét elgondolkodott, már nem volt olyan biztos a döntésében. Leült a számítógép elé, és elkezdett keresni. Megerõsítésre várt. Az agyhalál fogalma Sokáig õ is úgy gondolta, hogy az ember akkor halott, amikor már „kihûlt”, ahogy egyik nagynénje fogalmazott, vagyis nincs semmilyen életmûködése, és a test egy idõ után szétporlik. Hallott a klinikai halál fogalmáról is, amikor leáll az ember szívverése és légzése, de

még van néhány perce, hogy újjáélesszék, és ismét él tovább. Na de az agyhalál? Ha leáll a vesém, nem vagyok vesehalott, vagy nem vagyok májhalott, hanem vesebeteg és májbeteg vagyok. Kétségtelen, ha az agygyal baj van, akkor mindennel baj van. Az agyhalál fogalmát 1968-ban az USA-ban írták le a Harvard Egyetem professzorai, lényegében ezt vette át az egész világ jogi és orvosi gyakorlata. A definíció megalkotását azonban egy fontos esemény hívta életre. 1967 decemberében Dél-Afrikában dr. Christian Barnard sikeres szívátültetést hajtott végre. A szívet egy balesetet szenvedõ, agyhalott nõbõl vette ki. Kálium beadásával elõször megállította a nõ még dobogó szívét, kivette a mellkasából, majd átvitte a másik mûtõbe az akkorra már altatásban lévõ pácienshez, és 9 órai mûtéttel beültette.4 Ekkor még nem volt elfogadott és közismert az agyhalál meghatározása. Egy nagyon beteg, haldokló, de élõ emberbõl kellett a szervet kivenni, csak így volt alkalmas az átültetésre. Jogi és etikai kérdések sora zúdult az orvostársadalomra. Az orvostudomány pedig tovább akart haladni ezen az úton, úgyhogy sürgõsen szükség volt annak kijelentésére, hogy bizonyos visszafordíthatatlan agyi sérülések tulajdonképpen megfosztják az embereket az emberi élet legelemibb formáitól is, ezért lényegében halottnak kell tekinteni. Filozófiai mélységû kérdés ez, amelyen azóta is vitatkozik a társadalom. Azonban e fogalom, állapot-meghatározás nélkül nincs szervátültetés. És a világ nagy része átvette, használja, alkalmazza. Donorjelöltünk teljesen elképedt. A szakirodalom a halál modern megfogalmazásáról beszélt. A tiltakozók esetében pedig kulturális vagy vallási elfogultságot emlegetett. Igen, eddig ezt õ is így gondolta, csakhogy mindvégig az hitte, a halál az egyértelmû. Most pedig rájött, hogy az orvostudomány a 20. században újraértelmezte a halál fogalmát. Mi történik a világban, mi a gyakorlat itthon? A magyarországi szabályozás a legerõsebb, az ún. feltételezett beleegyezés erõs formája van érvényben. Azt kell akaratunkkal kinyilvánítani írásban, ha nem kívánunk donorok lenni. Agyhalál esetén a hozzátartozók beleegyezését nem kell kérni, csak tájékoztatni kell Magyarországon 2012-ben 143 agyhalott donorból összesen 394 szervkivétel történt, és ebbõl 303 szervbeültetõ mûtétet hajtottak végre. Jelenleg hazánkban 1100-an várnak valamilyen szervre, ez háromszor annyi, mint amennyi mûtétet a tavalyi évben el tudtak végezni. Forrás: MTI / MNO 2013. június 18.

2013/4

45

Gyógyászat


õket. (A külföldiek megnyugtatására: nem magyar állampolgárra ez nem vonatkozik, belõle nem szabad szervet kivenni.) Ugyanígy járnak el Ausztriában, Csehországban, Szlovéniában, Dániában, Finnországban és Portugáliában is. A feltételezett beleegyezés gyenge formája (kell a hozzátartozók hozzájárulása) Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban és Belgiumban él, míg a pozitív beleegyezés elve érvényesül (kifejezetten igent kell mondani) az Egyesült Királyság, Írország, Németország, Hollandia, Svájc, USA, Kanada, Japán, Dél-Korea, Thaiföld, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Amerika, Latin-Amerika és az arab országok többségében.5 (Németországban ezen belül az ún. szélesebb hozzájárulási jog megváltozott döntés jogra.) Jelöltünk tovább keresgélt, statisztikákat keresett, hiszen akkor a feltételezett beleegyezés erõs formáját gyakorló országokban van a legtöbb átültetés, azok a legszerencsésebb betegek, aki ezekben az országokban élnek. Magyarországon az egymillió fõre vetített átültetések száma 2008-ban 14,7 volt, ezzel egy picit megelõzzük Németországot, Hollandiát és Dániát. Elõttünk van Svédország, Szlovénia, Ausztria, Olaszország, Portugália, Belgium, és kimagasló az összes többihez képest Spanyolország a maga 34-es számával.6 A statisztikai adatok nem támasztják alá azt az elõzetes várakozást, amely a jogszabályok által szült potenciális donorok magas száma alapján képzelt. Vajon mi az ok? Elõször az egészségügy helyzetével indokolta, talán ahol több pénz van, ott van több eset. A megoldást azonban másban vélte felfedezni. A spanyolok kimagasló esetszáma elsõsorban azzal függ össze, hogy rendkívül jól szervezett a kórházi koordinátorhálózat. Minden körházban egy jól felkészített és jól megfizetett személy folyamatosan figyeli a kórház betegeit, és a szükséges helyzetben megfelelõ tájékoztatással nagy számban meg tudja szerezni a hozzátartozók hozzájárulását. Esettanulmányok, szituációs helyzetek sorát gyakorolja végig, hogy egyértelmû tájékoztatást tudjon adni. Ezt hívják donorgondozásnak. Mindezek mellett Spanyolországban a köztudatba bekerült a transzplantáció mint élethelyzet, nem utolsósorban a mindenki által ismert Almodóvar-film következtében. Hát igen, nálunk meg senki nem tud errõl semmit. Csak a szívátültetésre váró beteg gyermek képét lebegtetik meg a médiák. És az egészségügyi dolgozók? „Nagyszámú donáció hiúsul meg, mert nem azonosítják azokat a súlyos agysérülteket, akiknél agyhalál ala-

46

2013/4

kulhat ki, nem veszik fel ezeket az embereket intenzív terápiás osztályra, számos esetben nem kerül az agyhalál megállapításra, a potenciális donort nem jelentik a koordináló szervezeteknek, illetve kellõ ismeretek hiányában a donorgondozás minõsége nem megfelelõ. ...Az agyhalál tényének elfogadása az egészségügyben dolgozók között is eltérõ. Az Amerikai Egyesült Államokban a nyolcvanas-kilencvenes években végzett felmérések azt támasztották alá, hogy bár csökkenõ tendenciában, de a dolgozók 13–24%-a nem értett egyet azzal, hogy az agyhalál a haláldiagnózis kritériumainak megfelel. Kanadában, egy 2005-ben publikált felmérés szerint a donációs aktivitást nélkülözõ kórházakban dolgozó orvosok 15,6%-a, míg a növérek 20,4%-a úgy vélte, hogy a szerveltávolítás csak az asystolia beállta után kezdhetõ meg. Rios elemzése szerint a spanyol rezidensek 19%-a nem értette az agyhalál koncepciót, míg Sanner kutatása alapján a svéd donorgondozást végzõ kórházak aneszteziológusainak 27%-a nem tudta az agyhalál kritériumokat megfelelõen.”7 (Asystolia: szívösszehúzódás, magyarán szívdobogás.) „Magyarországon a törvényi szabályozás ellenére a mindennapi gyakorlatban a hozzátartozók beleegyezését kérik a szervkivételhez... Kérdés az, hogy az orvos etikai és jogi szempontból vét-e, ha a családi tiltakozást figyelembe veszi, vagy épp ellenkezõleg, a tiltás ellenére a donáció megtörténik.” Úgy tûnik, az orvosok is mást vélnek helyesnek, mint a szabályozás. Még az állampolgári jogok biztosa is tett egy állásfoglalást, hogy feloldja az orvosok etikai kételyeit. „...Egy konkrét hozzájárulás megtagadása és egy szervátültetésre váró beteg halála között ok-okozati összefüggés nincs, és ezért sem jogi, sem etikai felelõsség nem állapítható meg.”8 Szóval még az orvosoknak sem olyan nyilvánvaló a modern halál fogalma. A donor dilemmája Jelöltünk a kutatási eredmények után mélyen elgondolkodott. Mindenütt arról olvasott, hogy kevés a szerv, hosszú a várólista. Minden abba az irányba mutat, hogy a szervátültetés, egy ember életének valamennyi ideig történõ meghosszabbítása haszonnal jár a társadalomnak, ezért mindent meg kell tenni a forrás felkutatásáért. Vajon az agyhalott tényleg halott? A meghatározásokból számára az derült ki, hogy az agyhalott egy haldokló ember, de még nem halt meg! Ha nem érez semmit, és teljesen öntudatlan, akkor Svájcban miért csak narkózisban lehet a szervkivételt elvégezni? Miért vitatkoznak az agyhalál definícióján, és „pontosítják” agykérgi halálnak? Mit lehet kezdeni azokkal a tapasztalatokkal, amely szerint a test mûkö-

Gyógyászat


dése az agyhalál után is integrált maradt? Az agyhalál fogalmát nem csak azért alkották meg, hogy erkölcsileg és jogilag elfogadható legyen a szervkivétel?9 A transzplantáció számára szabaddá teszünk egy embert. Ez lényegében egy orvosilag bevezetett halálforma annak érdekében, hogy egy másik emberéletet megmentsünk. A gyógyszeripar szponzorál olyan szemináriumokat, amelyen megtanítják, hogyan lehet a hozzátartozók beleegyezését a legtapintatosabb módon megszerezni. A haldoklók méltó körülményeinek megteremtését nem szponzorálja senki. Ha donorkártyám lenne, nem kezelnének-e inkább donorjelöltként, mintsem a megmentésemen fáradoznának? Kinek az érdekei fontosabbak, az agyhalotté, aki esetleg még nem az, vagy a szervátültetésre váróé, aki a szerv nélkül meg fog halni? Mi történik a halál beálltával? Szellemtudományos szempontból halálról akkor beszélhetünk, amikor az étertest elhagyja a fizikai testet, és a visszatekintés tablóképe alatt lassan feloldódik. Ez azonban csak akkor indulhat meg, ha a szívverés és a légzés abbamarad, a lelki-szellemi szétválik a testitõl, majd az étertest lassan abbahagyja közvetítõ tevékenységét a lelki-szellemi és a fizikai között. Ez a halál. Az öntudat nélküli állapotban nem vagyunk saját magunk? Az álomnál, az alvásnál is átéljük azt, ami a testtel történik. Az ember énje nemcsak a fejterületen, hanem a ritmikus rendszerben és az anyagcsererendszerben is jelen van. Az éberen reagáló, hétköznapi én, amely az idegérzék rendszerben tudatként tükrözõdött, valóban kioldódott az agyhalottnál, az érintett csendes személyiséggé vált. Az agyhalál fogalma azonban egy teljességgel érthetetlen, nem létezõ fogalom.10 Mi történik egy szerv kivételekor? Az étertestet nem lehet feldarabolni, a vese vagy szív kiemelésekor a szerv elválasztódik a donor életösszefüggéseitõl. Ezek szerint csak a test sérül? Valami másnak is történnie kell, hiszen sok történetet lehet olvasni a megváltozott személyiségû szívátültetettekrõl. Nyilvánvaló, hogy két ember között nagyon mély sorskapcsolat keletkezik. És még csak nem is tudom, kinek segítek – gondolja jelöltünk. A recipiens (befogadó) nézete Az élet olyan értékes, hogy nagyon sok beteg gondolkodás nélkül elfogadja és várja az új szerv beültetését. „Ha kritikai pillantást vetünk a szervátültetésekre, mindenekelõtt azt kell tisztán látnunk, hogy ezt a fejlõdést a betegek kívánsága tartja lendületben. Szervátültetéssel valóban sok élet hosszabbítható meg, és sok, igen súlyos beteg számára a transzplantáció az egyetlen

esély a túlélésre. Így végsõ soron az orvosok a korszellem megvalósulásához nyújtanak segédkezet, hiszen olyan világban élünk, amelyben le kell gyõzni a halált, s még mindig inkább kitépünk a markából egyes emberi testrészeket, mintsem hogy méltósággal elismerjük. Mindebben az a félelmetes, hogy egyre több beteg egyre több szervet igényelne, és egyáltalán nem hal meg például balesetben annyi fiatal, hogy ez a szükséglet kielégítõ lenne.”11 No igen. Kevés orvos van, aki felteszi a kérdést: „Tud ön azzal a gondolattal élni, hogy egy másik ember életének végét manipulálják azért, hogy ön többé-kevésbé betegen tovább tudjon élni? Merthogy normális esetben önnek élete végéig gyógyszereket kell szednie, és 50%-kal megnõ az esélye a rákbetegségekre – legalábbis az elsõ három évben. Ezzel világossá teszem, hogy tudatos döntésrõl van szó.”12 Biztosan nem kerül ilyen megvilágításban a várakozók elé saját helyzetük. De azt sem tudhatják meg, ki volt a szerv tulajdonosa, hogyan halt meg. Az EU-ban – az USA-val ellentétben – névtelen a szervkivétel. Van helyes döntés? Jelöltünk egészséges önérzete azt súgta, az adományozás csak akkor adományozás, ha önkéntes. Saját testrészemrõl szeretnék magam dönteni. Méltatlannak érezte a magyarországi szabályozást. Lényegében senki nem tudja, hogy potenciális önkéntes szervadomá„A tudomány nem dolgozik tervszerûen. Kapkodva fejlõdik. A haladás véletlen föltételektõl függ, például lángelmék születésétõl, ezek szellemi berendezkedésétõl, és hogy milyen irányba fordulnak kíváncsiságukkal. A haladást nem az a vágy teremti meg, hogy javítsunk az emberi lények állapotán. Azokat a fölfedezéseket, amelyeken az ipari civilizáció alapul, a tudósok megérzéseinek szeszélyessége hozta létre meg életpályájuk többé-kevésbé véletlen körülményei. Ha Galilei, Newton vagy Lavoisier a test és a tudat tanulmányozásának szentelték volna értelmi erejüket, a világunk valószínûleg más lenne manapság.” Alexis Carrel kutató sebész, orvosi Nobel-díjas írása. A díjat az érvarrás új technikájának megteremtéséért kapta 1912-ben. Ez az eljárás volt az elsõ lépés a szervátültetõ mûtétek felé. Radnai Rudolf: Szemelvények egy fontos könyvbõl http://www.muszeroldal.hu/measurenotes/szemel venyek.pdf

2013/4

47

Gyógyászat


nyozó. Amikor rövid egy évre kötelezõvé tették a hozzátartozók beleegyezését, amelyet a donorszám hirtelen visszaesése követett, az egészségügy nem kezdett felvilágosító kampányba. Nem azt a nehéz, de felemelõbb utat választották, hogy a felnõtt embereknek feltárják a helyzetet, és az esetleg kevesebb, ám tudatos segítõ, áldozatvállaló szándékkal adott szervekkel dolgozzanak. Nem is a beteg, szervre várók helyzetük tudatosítására helyezték a hangsúlyt. Nem, gyorsan törvényi úton oldották meg a kérdést. Hogy milyen hatással van a haldoklóra halála idõpontjának befolyásolása, hogyan hat részeire, a befogadó milyen terhet vesz ezzel magára, mit fog jelenteni mindez a következõ inkarnációjában – nos, minderre nagyon nehéz választ adni. Az antropozófiai irodalom többek között Steiner 1922-es londoni elõadását idézi mint útjelzõt.13 Steiner itt arról beszél, hogy a jövõben egyre többször fog elõfordulni, hogy mély sorsfelismerésbõl és a születés elõtt idõben kifejlesztett emberszeretetbõl adódóan döntési helyzetbe kerülünk. Az inkarnációra elõkészített testünket, amellyel még nem kapcsolódtunk össze, átadjuk a másiknak, akit elõzõ életünkben súlyosan megkárosítottunk, és átvesszük az õ testét, akinek elõkészített sorsa mindennek megfelelõ akadályokkal terhelt. Így amit a földön beteljesíthetnénk, az egészen más módon egyenlítõdik ki. Képesek leszünk fizikai testünk cseréjére közvetlenül a születés elõtt. Tekinthetünk-e úgy a transzplantációra mint az ismertetett szellemi tények fizikai kivetítésére?

adományozza embertársának, így amennyiben az elfogadja, élete meghosszabbodik, újabb élethelyzetek és kapcsolatok alakulnak életében, más irányt vesz a sorsa. Egyikük döntésére sem mondhatjuk, hogy helyes vagy helytelen. De felelõs, az életet elfogadó, a helyzetet ismerõ ember döntése legyen. A jelenleg mûködõ szabályozási rendszer nem tekint felnõtt polgárként ránk. Dönt helyettünk, és dönt Isten helyett is. Jegyzetek: 1

Ady Endre: A nagyranõtt Krisztusok

2

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrõl

3

Az adat forrását a szerzõ elvesztette, és még egyszer nem találta meg. Jellemzõ módon a szervátültetettek és a várakozók számáról rengeteg helyen lehet adatot találni, a tiltakozók számáról nem sikerült másodszorra is elõásni az internetes forrást.

4.

Élet

egy

másik

ember

szívével,

http://www.hir24.hu/ido-

gep/2011/12/02/elet-egy-masik-ember-szivevel-(1967) 5

Dr. Fülesdi Béla: Az agyhalál-megállapítás és a donoraktivitás törvényi szabályozása, DEOEC Aneszteziológiai és intenzív Terápiás Tanszék

6

Állami Számvevõszék: Jelentés a szervtranszplantáció, a donáció és az alternatív kezelések ellenõrzésérõl, 2010. szeptember

7

Dr. Smudla Anikó: A cadaver donáció pszichológiai hatásai és a hozzátartozókkal folytatott kommunikáció fejlesztésének lehetõségei az orvosképzésben, doktori értekezés, Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola, 2012.

8

Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa: Állásfoglalás, 2006. január 23.

A címben feltett kérdés rossz. Nincs helyes vagy helytelen döntés. Bírálhatjuk-e azt az embert, aki úgy gondolja, testünket az Isten adta és formálta, ezért nem rendelkezhetünk felõle. Ezért nem engedi kivenni szerveit, vagy épp ezért nem enged beültetni más szervet. Ha sorsunk úgy alakult, hogy halálos betegek lettünk, fogadjuk azt el, ne kísértsük az Istent mindenféle kiskapukkal, amit a transzplantáció jelent. Ám nem tekintünk-e csodálattal arra az emberre, aki áttekintve az adott helyzetet, tudatos döntéssel saját darabkáját

9

Viták az agyhalál definíciója körül http://www.medicalonline.hu/ cikk/vitak_az_agyhalal_definicioja_korul, 2009. február

10 Az agyhalál szellemtudományos szempontból, http://www.anthroposophie-lebensnah.de/lebensthemen/ethische-fragen/an-der-todesschwelle 11 Rüdiger Dahlke: Mitõl beteg a világ? Magyar Könyvklub, 2002 12 Szervadományozás – tudatos áldozat? Organspende – ein bewusstes Opfer? point – das Patientenmagazin, 2012. Winter 13 Rudolf Steiner: Geistige Zusammenhange in der Gestaltung der menschlichen Organismus, GA 218

Hirdetések A Perintparti Szó-fogadó Szombathelyi Waldorf Iskola és Gimnázium osztálytanítót keres a 2014/15-ös tanévre. A jelentkezõktõl állami tanári-tanítói diplomát, illetve Waldorf-végzettséget (esetleg folyamatban levõt) várunk. A jelentkezéshez hagyományos típusú önéletrajzot kérnénk a következõ címre: Perintparti Szó-fogadó Waldorf Iskola, 9700 Szombathely, Sorok u. 44., [email protected] *** A Waldorf pedagógia iránt elkötelezett pedagógust keresünk óvodás korú gyermekeink mellé a Balatonfelvidékre. Érd.: 06-70/619-3054 telefonszámon.

48

2013/4

Az Ita Wegman Alapítvány kuratóriumának és a Szabad Gondolat újság szerkesztõbizottságának közös közleménye Kedves Olvasóink, kedves Barátaink! A Szabad Gondolat folyóirat 2003. szeptemberi száma adta hírül, hogy szabad kezdeményezésbõl létrejött a Natura-Budapest Kft. – Ita Wegman Alapítvány – Szabad Gondolatok Háza intézmény rendszere. Most, éppen tíz év elmúltával a változásokról számolunk be. A Natura-Budapest Kft. 2013. január 1-jétõl önálló életet kezdett új vezetõvel, új munkatársakkal. Terveik szerint a cégben keletkezõ nyereséget, hasonlóan a cég eddigi mûködéséhez, szabad kezdeményezésekre fordítják. Az Ita Wegman Alapítvány 2013 júliusától új kuratóriummal mûködik. A kuratórium elnöke Frisch Mihály, tagjai: Buella Mónika, Karl Kossman, Stráma Éva és Tóth Márk. A Szabad Gondolat újságot 2013. szeptember 1-jétõl (2014. január 1-jétõl) új szerkesztõbizottság irányítja. A lap fõszerkesztõje Buella Mónika, tagjai Döbröntei Zoltán, Ertsey Attila, Frisch Mihály. Az Alapítvány, a Szabad Gondolatok Háza, a Szabad Gondolat folyóirat munkatársai tele vannak új, megvalósítandó tervekkel, gondolatokkal, de úgy véljük, hogy errõl majd inkább a tetteink beszéljenek. A tevékenységünk folytatásaként azt fogalmaztuk meg, hogy mindazt, ami eddig is értéket képviselt, az továbbvigyük, és mindazt, ami megújulásra vár, megújítsuk. 2013. november Ita Wegman Alapítvány kuratóriuma

Szabad Gondolat szerkesztõbizottsága

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Ita Wegman Alapítvány| Felelõs kiadó: a kuratórium elnöke, Frisch Mihály | Fõszerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Döbröntei Zoltán, Ertsey Attila, Frisch Mihály Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Korrektúra: Rátz Mária | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. Tel: 06-70/774 66 94, Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

Bibliai történetek Assja Turgenieff rajzaival Ebben a könyvében Streit az Ótestamentum világába vezeti a gyermekeket, fiatalokat. A világ hét napos teremtésétõl a paradicsomból való kiûzetésen át az emberiség földi tevékenységeinek kialakulásán keresztül egészen az özönvízig, Noé bárkájáig, vagyis a „régi világ” végéig ível a történet. Streit elbeszélésmódjának különlegessége az erõteljes, képszerû nyelvezetben rejlik, mely öszszeköti a szeretet teljesen megformált részleteket a bibliai történetek komolyságával és szellemi nagyságával. Ára: 1500 Ft

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

Recommend Documents