AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

ANTROPOZÓFIA

2013. SZEPTEMBER

AZ

ÉS

16/3

A

SZOCIÁLIS

ÉLET

FOLYÓIRATA

Szociális élet, hármas tagozódás | Alexander Caspar: A jövõ gazdasága Világhelyzet | Ertsey Attila: 1914–2014 Hazugságok, tények, perspektívák Technika | Frisch Mihály: A természettudomány határátlépései Pedagógia | Stráma Éva: Találkozások bábájaként

TARTALOMJEGYZÉK

Szerkesztõi bevezetõ Alexander Caspar azon kevesek közé tartozik, akik megértették és kibontották Steiner közgazdaságtanát. Bizonyára sok olvasónknak okoz nehézséget a jövõ gazdaságát felmutató, kíméletlenül alapos elemzés, amelynek második részét adjuk közre. Szeretnék mindenkit bátorítani: ne csak elszenvedjük a mai gazdasági életünk torz voltából adódó jelenségeket, úgymint svájci hitel, munkanélküli-segély és közmunka, hanem próbáljuk megérteni a pénzgazdaság mûködését – érzelmi megnyilvánulásaink kizárásával. Lapszámunk nagy terjedelemben foglalkozik az elsõ világháború kitörésének hátterével. A 100 éves évfordulóra készülõen folytatjuk e témájú cikksorozatunkat, melyet Ertsey Attila áttekintõ cikke vezet föl.

Szociális élet, hármas tagozódás

1

Alexander Caspar: A jövõ gazdasága II. rész

Világhelyzet

16 19 23 28

Ertsey Attila: 1914–2014 Hazugságok, tények, perspektívák Markus Osterrieder: A megoldatlan népprobléma: Ausztria–Magyarországtól az EU-ig Markus Osterrieder: Németország küzdelme a szellemi és a pénzügyi/gazdasági élet között 1914-ben és ma Terry Boardman: Sir Edward Grey és Britannia döntése 1914-ben a háborút illetõen

A 2013-as gödöllõi nyári tanári akadémia kapcsán két cikk is született. Frisch Mihály a természettudomány fejlõdési szakaszait tekinti át, és nem kíván konyhakész választ adni a „használjam vagy ne a számítógépet” kérdésre. „A legfontosabb ebben a megismerési folyamatban, hogy szemben a jelenlegi sodródásunkkal, megszerezzük a tudatos döntés lehetõségét.” Roberto Trostli könyvajánlójára az elõzõ számunkból emlékezhetnek az olvasók. Egyik elõadója volt a nyári akadémiának, amelyet Ekler Ágnes írása elevenít meg.

Technika

44 46

Ekler Ágnes: Õ is Amerikából jött Stráma Éva: Találkozások bábájaként

Werner Kuhfuss neve is ismerõsen cseng, hiszen sok írását közöltük korábban. Most Stráma Éva nem csupán beszámolót írt Kuhfuss úr legutóbbi magyarországi látogatásáról, hanem hûen tolmácsolja az elõadó gondolatait, többek között azt a nagyon meghökkentõt is: felejtsünk el minden pedagógiai programot, és fedezzük fel az eljövendõ idõt!

52

Hirdetmény

Szerkesztõbizottságunk összetétele megváltozott, jelenleg Ertsey Attila, Frisch Mihály és jómagam, Buella Mónika állította össze a lapot. A változásokról néhány gondolat erejéig a következõ számunkban fogunk beszámolni.

38 43

Frisch Mihály: A természettudomány határátlépései Anthro-Tech Intézet felhívása: Közremûködés a kutatásokban

Pedagógia

A címlapon Lichtenberg-féle ábra (elektromos porábra) 3D változata látható.


Alexander Caspar: A jövõ gazdasága II. rész

IV. Munkamegosztás és tõke A tõkével való rendelkezés A munkamegosztáson alapuló újabb gazdasági élet három elembõl tevõdik össze: abból, amit a természet ad, abból amit az emberi munka teremt és abból, ami a tõke (mint termelõeszköz és vállalkozói tõke) révén kerül teljesítésre. Ahelyett hogy az emberek belátnák, a modern termelési folyamat a maga mûszaki tökéletessége révén megköveteli az egyénektõl a kezdeményezést és a rátermettséget – s ezáltal azt a lehetõséget is, hogy a rátermett egyének tõkével rendelkezzenek, és a termelési folyamatot a saját kezdeményezésükbõl vigyék végbe –, sok helyütt olyan törekvések láthatók, hogy az egyéni iniciatívák helyére valamilyen absztrakt közös dolgot akarnak állítani. A tõke a munkamegosztás kísérõjelenségeként jön létre. Általa történik a kezdetben a természeten elvégzett munkafolyamatok megszervezése a szellemi képességek és ismeretek révén. A most kifejlõdõ kapitalizmus azt mutatja, hogy a szervezés egyre kevésbé van tekintettel a természeti szubsztanciára vagy a munkamódra. A szellem által megszervezett munka következtében keletkezõ érték külsõleg a pénzben találja meg a kifejezõdését. Így lép színre a kapitalizmus kísérõjelenségeként a pénzgazdaság, és ezzel már el is jutottunk a tõke önállósodásához. Ezzel, a megtakarított munka révén felszabadult tõkével tud a találékony emberi szellem dolgozni. Mármost napjainkban könnyen összetévesztik a pénzgazdaságot azzal a kapitalizmussal, amelyet a következõkben fogunk kifejteni. Ennek az az oka, hogy a pénzkapitalizmus nézõpontjai minden szociális viszonyt áthatnak, vagyis ez azt jelenti, hogy annak az embernek, akinek csak az számít, hogy megszerezzen vagy igazgasson egy bizonyos pénzösszeget, teljesen közömbös az, hogy ez a pénzösszeg földterületnek, termelõeszköznek vagy valamilyen fogyasztási cikknek felel-e meg. Neki csak az számít, hogy kap egy bizonyos pénzösszeget valamiért, illetõleg, ha már rendelkezik vele, akkor a pénzösszeg végsõ soron szaporodjon, kamatozzon, mindegy, miáltal.

A kapitalizmusnak az a formája azonban, amelyet itt most be akarunk mutatni, azt kell hogy lehetõvé tegye, hogy az az ember, aki alkalmas arra, hogy rendelkezzen tõkével a termelõeszközök vagy pénz formájában, éppen ezáltal valamilyen viszonyba tudjon kerülni a termeléssel. Csak addig kellene kapcsolatban maradnia a termelõeszközökkel, amíg a termelés szolgálatában tudja felhasználni a képességeit. A vállalkozói tevékenységgel pedig – annak mértékében, hogy mennyire egyénhez kötött képességrõl van szó – csak egyetlen személyt vagy a személyek egy csoportját lehet megbízni. A vállalkozói tevékenységgel szükségszerûen összekapcsolódik a tõkével való szabad rendelkezés, függetlenül attól, hogy a formális jogi fogalmak szerint ki annak a tulajdonosa. Az számít, hogy ki rendelkezik valóban a tõkével; egy „szocialista” gazdaságban ez az illetõ törvényszerûen a pártfunkcionárius lesz. Csak akkor áll fenn annak a veszélye, hogy a termelést a meglévõ szükségletek fogják szabályozni, ha az állam belép a termelõeszközök igazgatásába; így a termelésnek nem marad semmilyen iniciatívája, a szükségletek pedig stagnálni fognak. Elég, ha példának okáért megnézzük, hogy 1920-ban mekkora igény mutatkozott a sugárhajtású repülõgépek iránt! Az igényeket a kulturális folyamat hozza létre és alakítja! Az a jogos követelmény, hogy a termelés ne a pénztõke maximalizálását, hanem a köz fogyasztását szolgálja, nem szabad, hogy arra a végkövetkeztetésre vezessen, hogy ezért a termelõeszközöknek közös tulajdonba kell kerülniük. Sokkal inkább helyes dolog azt megvalósítani, hogy megfelelõ intézmények révén a köznek juttassuk azt, ami az egyéni rátermettség révén meg lett termelve. Ilyen módon eljutunk az idõben korlátolt, rotálódó birtok fogalmához mint a tulajdon új formájához,19 ami azt jelenti, hogy a termelõeszközök csak addig kapcsolódnak egy személyhez vagy a személyek egy csoportjához, amíg azt a személyek képességei igazolják. Az anonim részvénytulajdonok helyett a termelõeszközök képességeken és rátermettségen alapuló közvetlen birtoklására kell törekedni. Mármost hogyan is áll a dolog a földbirtokok tulajdonlásával, amelyeknek egy része mezõgazdasági,

2013/3

1


Alexander Caspar: A jövõ gazdasága

egy része ipari, egy része pedig lakhatási célokra szolgál? A föld mint olyan nem minõsül megvásárolható árunak, mivel sem nem fizikai, sem pedig nem szellemi munka által lett létrehozva. A mezõgazdasági célokat szolgáló épületek, gépek és állatok, valamint az ipari termelésre és szolgáltatásokhoz használatos berendezések és gépek – ha már egyszer legyártották és üzembe vették õket – azzal a földterülettel együtt, amelyen találhatóak, a termelõeszközök integráns részét képezik, s ennélfogva többé nem számítanak értékesíthetõ árunak. A termelõeszközök (beleértve a földbirtokokat is) átruházása tisztán jogi mûvelet, nem pedig gazdasági. A földbirtokok egyáltalán nem, az elõállított termelõeszközök pedig csak addig fognak megvásárolható árunak számítani a gazdaság cirkulációs folyamatában, amíg az elõállításuk zajlik, el nem készülnek, és átadásra nem kerülnek a rendeltetésüknek megfelelõen. A finanszírozásuk problémáját majd a következõkben fogjuk tárgyalni, a pénzteremtéssel összefüggésben. S hogy a megváltozott jogi és pénzügyi viszonyok között hogyan jut valaki a nem ipari célokra használatos földbirtokok tulajdonába, arról az utolsó fejezetben fogunk szót ejteni, az állam tagolásával összefüggésben. A rátermett személyek vállalatvezetõként való kinevezésében folytonosságnak kell majd uralkodnia, vagyis a vállalkozók lehetõség szerint maguk jelölik majd ki az utódaikat. Ezek az utódok adott esetben akár a saját vér szerinti utódaik is lehetnek; mi több, a mezõgazdaságban ez rendszerint így is lesz, mivel ott a képességek és ismeretek összefüggenek a földhöz kapcsoltsággal. Mivel pedig a vállalatvezetés az egyéni ötletgazdagságon, képességeken és rátermettségeken alapszik, ezért a vállalatvezetõ(k) kinevezése nem a vállalati kollektíva demokratikus elvû választásának útján fog történni. A vállalatvezetésnek három aspektusa van: – a valamilyen termék elõállítására vonatkozó képességekben és iniciatívában az oktatásügy manifesztálódik; – az üzemi munkafeltételek a jog révén adottak; – a tulajdonképpeni gazdasági tényezõt pedig a kelendõség és a vállalatvezetés által gyakorolt ármeghatározás alkotja. Ha a vállalkozók nem jelölik ki az utódaikat, akkor az érintett egyesület20 fog gondoskodni a vezetõ kinevezésérõl, a kulturális és nevelési szektor közvetítése révén. Ugyanakkor megmarad a vállalatvezetõ jogi úton való leváltásának lehetõsége is. A vállalkozói teljesítményekért járó honorárium pedig a tõke növelésével vagy csökkenésével lesz összefüggésben.

2

2013/3

V. Tõke – munka – jövedelem A régi feudális jog társadalmi rendje a földbirtok birtokbavételén alapult. Ebben a rendszerben a teljesítmények (a munka eredményei) a földbirtokosoknak ajándékozandó kényszeradományok révén voltak szétosztva az emberek között, azok privilégiumai szerint. Minden a jogi szférába helyezõdött át. Azután a feudális jog helyére lépett a modern piac. A kereslet és kínálat által szabályozott piacgazdaság mindenre árujelleget kényszerít, s ennélfogva egyaránt áruként jelenik meg benne a kézrõl kézre, társadalomról társadalomra vándorló tõke, akárcsak a bérviszonyban álló emberi munkaerõ és a munkateljesítmények is. Azáltal, hogy árunak számít a tõke és a munkabér is, minden árképzés a konkurenciaharcon és a kettõ közötti jövedelmezõségi viszonyon alapszik. A régi privilégiumok helyére a gazdasági hatalom lépett, az osztályok helyét pedig elfoglalta a tõke és a munkabér közötti antagonizmus. Így napjainkban az eladósodás és a bértõl való függés jelenti azt, amit egykor a jobbágyság jelentett. Mindaddig, amíg a tõke a termelõeszközök (ahová a földbirtok is sorolandó) formájában ugyanolyan értelemben számíthat árunak és magántulajdonnak, mint a fogyasztási cikkek, a munka pedig ugyanúgy adásvétel tárgyát képezi, mint az áruk, addig a gazdasági impulzus abban fog állni, hogy az emberek az elõállított áruk mennyisége révén próbáljanak minél nagyobb jövedelemre szert tenni. Mind a tõke, mind pedig a munka arra fog törekedni, hogy annyi bevételt szerezzen magának, amennyit csak ki tud sajtolni a társadalmi rendszerbõl. Az igazságos fizetséget így a munka monopolizálása révén próbálják meg elérni, miáltal a munkának – áruvá válva és áruként megvásárolva – természetesen arra kell törekednie, hogy egyre jobb fizetségre tegyen szert. Mindazonáltal az árképzés szempontjából a munkának mint árunak az egyre drágábbá válása tendenciózusan ugyanolyan inflációt elõidézõ funkcióval bír, mint a pénzforgalmi eszközök puszta szaporítása. A tõke mint áru ugyanúgy maga után vonja a munkaerõ áruvá válását, ahogyan a mágnesesség negatív pólusa a pozitívat. Ha tehát a tõke új fogalma nem fogja eltörölni a munkabér régi fogalmát, akkor a munka hagyományos módon áruként fog bennmaradni a gazdasági életben, és továbbra is a tõkébõl kell azt megfizetni. A társadalmi élet ezáltal a bér és a tõke közötti konkurenciaharcra lesz kiélezve, és rettenetesen el lesz nyomva. Ugyanakkor a tõkének pedig az lesz az érdeke, hogy folyamatosan fennálljon egy bizonyos mértékû munkanélküliség, hogy a jövedelmi mérleg ráfordítási oldalára folyamatos nyomás nehezedjen. Ezzel szemben a munka oldaláról nézve

Szociális élet, hármas tagozódás éppen ellenkezõleg, a bérnövelõ szûkösség érdeke fog fennállni. Amikor manapság valaki elõállít egy terméket, akkor azt kérdezi, hogy mennyibe kerül az elõállításhoz szükséges munka. Ha a munka áruként cirkulál a gazdasági folyamatban, akkor kedvezõtlen konjunktúrahelyzet esetén a munka ára függ a termékek árától; kedvezõ konjunktúrahelyzetben pedig a termékek ára függ a munka árától. Ennek következtében a termékek szükségletektõl függõ árai nem hozhatók szabadon összefüggésbe a jövedelmekkel. Ha a munkajövedelmet közvetlenül a teljesítmény utáni bevételhez kapcsoltan és tõle függõen képzeljük el, akkor ezen kívül még a következõ gondolati zsákutcába is jutunk: A fõiskoláinkon zajló mûszaki és szervezeti oktatás annak gyakorlati alkalmazásának következményeként oda vezet, hogy egyre több ember szabadul fel – vagy ahogyan manapság szokás mondani: racionalizálódik a munkafolyamat alól. Alapjában véve erre a fejlõdésre törekednek az emberek, hiszen ez azt jelenti, hogy az egyének több szabadidõvel fognak rendelkezni, és ha ezzel szembe akarnánk menni, akkor ez azt jelentené, hogy az emberi szellemet és a fõiskolákat akarnánk megszüntetni. Ha azonban mindent a gépek gyártanának, s ezzel elérnénk az emberek számára ideálisnak vélt állapotot, akkor a mai felfogás szerint éhen halnának az emberek, mivel – a termékek elõállításából kizárva – nem jutnának bevételhez. S hogy ez nem így van, az annak köszönhetõ, hogy a modern „szociális” állam a racionalizálással kigazdálkodott, a „tõke” javára váló (pénzben kifejezhetõ) munkamegtakarítás egy részét eladóztatja, hogy aztán munkanélküli-segélyként azt ismét szétossza, miáltal jövedelem keletkezik. Hogyan próbál boldogulni a mai gazdaság a bevételkiesés és a munkanélküliség állítólagos veszélyével? A fogyasztás élénkítése hivatott elõmozdítani a munkát, hogy ezáltal alkalmat teremtsen arra, hogy az emberek jövedelemhez jussanak. Vagyis ez azt jelenti, hogy – akár szükség van rá, akár nem – fogyasztani kell, hogy – akár szükség van rá, akár nem – munka keletkezzen, amely bevételhez vezet. Bevételeket pedig azért kell elõteremteni, hogy fogyasztás történjen. Ezzel egy „elhasználó gazdasághoz” jutottunk, amelyben eltûnik a termelés alapossága, a természet (ökológia) és az emberi munkaerõ pedig feleslegesen igénybe van véve. Az ember fogyasztó- és munkagéppé válik. Ha a ma embere nem fogja tudni a munkától különválasztva elképzelni a teljesítmények nemzetgazdasági értékét, akkor továbbra is felesleges munkára és túltermelésre lesz kárhoztatva. A jövõben többek között éppen az lesz a fontos, hogy belássuk, hogy a


pénz ekvivalensének a szellemi képességekbõl „automatikusan”, vagyis a megtakarított fizikai munka révén nyert teljesítményekhez adományként21 kell cirkulálnia. Gyakorlatilag ez történik már manapság is a munkanélküli-segélyekkel, csak éppen teljesítmény nélküli járulékfizetés formájában, abból kifolyólag, hogy a gazdaság gépezetének keresletet produkáljanak. Hiszen a gyártónak szüksége van arra, hogy vásárlóerõvel rendelkezõ fogyasztóval álljon szemben. A felesleges munka többek között rejtetten ott van a kereseti lehetõség megteremtését célzó munkahelyteremtõ programokban, de adott esetben akár a felesleges exportokban is, amelyeknek a bevételei a hamis nemzetközi árrendszer révén hasznot nem hajtóan önfinanszírozóak, vagy éppen – ha a kereskedelmi partner pénznemében vannak kiszámlázva – a belföldi infláció és a külföldhöz képesti pénzleértékelés révén a kereskedelmi partner által „egyenlítik ki”, azaz értéktelenítik õket. A reklám – amennyiben nem csupán a termékek létezésére mutat rá – jó példa a mai gazdasági élet egészségtelen voltára, amely a gazdaság saját folyamata által akar szükségleteket kreálni, ahelyett hogy hagyná azokat az emberiség fejlõdésébõl és a kulturális folyamatból létrejönni. Nemzetgazdasági szempontból nézve a munka önmagában véve egyáltalán nem jön szóba, hiszen mint olyan, nem képvisel értéket. Megfizetésre a munka eredménye kerül, és csak ez az, ami nemzetgazdaságilag megragadható. Az idõt és a módot tekintve a munka jogi kérdés. Az áruk kölcsönös értékelésének szabályozása – vagyis hogy az egyik embernek menynyit kell kapnia a teljesítményéért a másik ember teljesítményeibõl – pedig a gazdasági folyamat feladata. A munkaerõ helyreállításának, vagyis az emberi szervezetben a munka által okozott elhasználódás kárpótlásának a kérdése pedig éppenséggel fiziológiai kérdés, nevesül a mechanikai hõegyenérték kérdése, de semmiképpen sem nemzetgazdasági kérdés. A munkabér régi fogalmának a helyét annak a szemléletnek kell elfoglalnia, mely szerint nemzetgazdasági értelemben csakis a munka eredményeinek az elosztásáról lehet szó. Valójában már ma is találkozhatunk a bevételek elosztásáról folytatott vitával – még ha rejtetten is; hiszen akármennyire paradoxnak is hat, a munkabér mint a munkáért való fizetség tulajdonképpen nem létezik, csupán a munka eredményei utáni bevételnek az elosztása. Az emberek úgy taksálják kölcsönösen a járandóságaikat (jogi oldal), ahogyan az áruk is kölcsönösen értékelik és beárazzák egymást a körforgásban, vagy más szóval a piacon. Az egyes emberekre esõ névleges jövedelem gazdasági irányvonalaként az õsjövedelem és a népességszám

2013/3

3



hányadosa kell hogy számítson. Amint azt korábban kifejtettük, ez az õsjövedelem az értékét tekintve az õstermelésnek, számszerûen nézve pedig a következõ fejezetben bemutatandó pénzteremtésnek felel meg. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a szellemi munkából milyen teljesítmények jönnek hozzá az õstermeléshez (a fizikai munka eredménye), akkor az egyének keresetét értéküket tekintve a földjáradék22 és a népességszám hányadosaként jellemezhetjük. Minden árképzés mércéje az õstermelés,23 a jövedelem mércéje pedig az õsjövedelem. Az õstermelés és az õsjövedelem az értéket tekintve megfelel egymásnak. Éppen ezért, s mert a két kezdeti mennyiségben adott a teljesítmények árának és a jövedelemnek a mércéje, a teljesítmények árai az úgynevezett munkaköltségek terhe nélkül szabadon ingadozhatnak és kell is ingadozniuk egymáshoz képest, a szükségleteknek megfelelõen. A szükségletek fogják meghatározni azt, hogy egy olyan árunak, amelynek az elõállításához sok munkát kell ráfordítani, olcsónak kell-e lennie, illetõleg, ha kevés munkára van hozzá szükség, akkor adott körülmények között drágának kell-e lennie.24 Természetesen lehet azt mondani, hogy az áruk utáni bevételekkel szembenálló ráfordítások mindig jövedelmekre oszlanak, és ezáltal a jövedelmek mindig összhangban vannak az elért árakkal. A cél azonban az, és éppen ez a probléma, hogy valamennyi véghezvitt teljesítmény, beleértve a szellemieket is, az aszszociációs elvrõl szóló fejezetben is ismertetett irányelvek szerinti jövedelemképzés és árképzés révén megfeleljen minden megnyilvánuló szükségletnek, és azokat messzemenõkig kielégítse.25 Az asszociációs elvrõl szóló fejezetben bemutatjuk azt, hogy hogyan kellene elérni, hogy az elvégzett teljesítmények árai korreláljanak az egyes jövedelmekkel. A jövedelem jogi és gazdasági meghatározása közötti különbségtételnek kellene nyilvánvalóvá tennie azt, hogy nem érvényes kezdettõl fogva egy egyenlõsdire törekvõ elv. A jövedelmi irányelvek szerinti egységes bérezés egyedül a tisztán fizikai munkára vagy tisztán fizikai munka esetén lenne érvényes. Mivel azonban minden állás valamilyen specifikus szellemi teljesítményt követel meg, ezért ebbõl mind felfelé, mind lefelé eltérések adódnak a nominális irányértékektõl. Az ez alatti jövedelmek mindazonáltal a racionalizálási effektus révén részt vesznek a vásárlóerõ növelésében, és így a vásárlóerõt tekintve messze meghaladják az irányértéknek korábban ismertetett minimális potenciálját. A vállalkozói tevékenység a szellemi vagy a kulturális életben gyökerezik.26 Ahhoz pedig, hogy kellõen szabad teret kapjon, további honorálást igényel.

4

2013/3

VI. A pénzteremtés Jelenkori kép A gazdaság gyógyulása felé vezetõ úton az egyik legfontosabb kérdés a pénzteremtés kérdése, hogy tisztába legyünk azzal, tulajdonképpen mi is legyen a (bankjegy- és számla-) pénzkiadás kritériuma. Ma a központi bankok (=jegybankok) számára lényegében a következõ kritériumok érvényesek: arany, deviza, hitelek (lombardhitelek, váltóhitelek) és értékpapírok. Aktívák arany deviza értékpapírok hitelek váltók

Passzívák bankjegyek folyószámlák

Amióta 1971-ben eltörölték az arany-deviza standardot, azóta az aranynak és a devizának elméletileg nincs szerepe. Elviekben már nincsenek olyan befolyásoló tényezõk egy pénzügyi övezeten belül, amelyek kívülrõl befolyásolnák a pénzmennyiséget, vagyis egyedül az egyes központi bankok gyakorolnak ellenõrzést a pénzmennyiség felett. Mindazonáltal kereskedelmi és monetáris politikai okokból csaknem mindegyik központi jegybank interveniál a devizapiacon, s így a deviza mégiscsak befolyásolja a pénzmennyiséget. Mármost a központi bankok – legalábbis a legfontosabb ipari államok központi bankjai – arra törekszenek, hogy a pénzmennyiséget a bruttó hazai termék alakulásához igazítsák, ami statisztikai szempontból lehetséges is. Nincs definiálva semmilyen kényszerítõ belsõ összefüggés a fogyasztás, ill. a termelés és a pénzmennyiség között. Ezzel egyidejûleg azonban a központi bankok megpróbálnak konjunktúrapolitikát folytatni a pénzmenynyiség felett, vagyis a konjunkturális pangást a pénzmennyiség kibõvítésével próbálják legyõzni, a túlzott konjunktúrahullámot pedig a pénzmennyiség megszorításával próbálják megfékezni. A konjunktúra élénkítését célzó pénzkibõvítés foglalkoztatáspolitikai okokból történik; hiszen amint azt már a „Tõke – munka – jövedelem” c. fejezetben bemutattuk, az „elhasználó gazdaság” a jövedelemszerzésben látja a maga megalapozását. Jövõkép A tõkérõl és az árképzésrõl szóló eddigi fejtegetéseinkben megmutattuk, hogy a munkamegosztó kapita-

Szociális élet, hármas tagozódás lista gazdaságban a pénz a mindenféle teljesítmények csereeszközének funkcióját kellene betöltenie, és úgymond a gazdasági teljesítmények és a jövedelmek könyvelésének jellegével kellene rendelkeznie. Ahhoz, hogy az árképzés a mi árképletünk szerint az õstermeléstõl kiindulva tükrözõdjön a pénzügyi rendszerben, ahhoz a pénzteremtésnek az értékteremtésbõl kell kiindulnia, amely az adott valutatérség lakosságának a hasznosítható, illetve a szükséges földterülethez való viszonyából adódik. Ennek az értékteremtésnek – amint azt már az értékteremtés alapjáról szóló fejezetben vázoltuk – az õstermelés felel meg, amely a III. fejezetben található mérleg jellegû áttekintésben az 1. stádiumnál feltüntetett „aktivált munkaráfordítás a földterületen” tétellel azonos. Számokban kifejezve ez a meghatározandó érték az õsjövedelemnek27 felel meg, és az a feladata, hogy ez alkossa „monetáris bázisként” a pénzjegy- és számlapénzmennyiségek alapját. És ez a döntõ momentum az ilyen pénz megteremtésében: azzal, hogy a pénzmennyiséget (monetáris bázis) az õstermeléssel teszik egyenlõvé, az õstermelés átkerül az absztrakt tartományból a konkrét, meghatározható tartományba, a pénz pedig a teljesítmények utáni bevételek és jövedelmek könyvelésébe. Ez a könyvelés számszerûleg a mezõgazdaság által a gazdaság többi ágazata részére nyújtott állandó, nagyságát tekintve változó nagyságú hitelt foglalja magában – amint azt a III. fejezetben lévõ „mérleg” 3. stádiuma alatt bemutattuk, a mérleg aktív oldalán található „adós” pozíciónak a passzív oldalon található „ipari termelõeszközök és szolgáltató vállalkozások részére nyújtott hitel”-re való átvitelének megfelelõen – és átláthatóvá teszi azt. Mérhetõ nemzetgazdasági érték csak ott keletkezik, ahol a munka közvetlenül a természethez kapcsolódik. Jóllehet manapság a fizikai munka éppen a mechanizálódás miatt már a közvetlenül a természeten – tehát ott, ahonnan az ered, vagyis a földmûvelésben – végzett munkák között sem tûnik fel markánsan, mégis – mindaddig, amíg nem racionalizálják el maradéktalanul – a pozitívan mért érték kiinduló alapját alkotja. Amennyiben a munka emancipálódik a természeti alappal való közvetlen összekapcsoltságából, vagyis amennyiben a fizikai munka átmegy szellemi munkába, akkor az így keletkezõ értéket csakis negatívan mért értékként lehet megragadni, vagyis úgy, hogy mennyi fizikai munkát takarítottunk meg ahhoz, hogy ezt a szellemi munkát elvégezhessük. Nemzetgazdasági értelemben véve a szellemi munka eliminálja a fizikai munkát, ennek ellenére elviekben a pozitív értéken mért teljesítmények szaporodásához vezet, csakhogy azok értékét – számszerûleg pénzben kifejezve – egyre kisebb összegre redukálja.


A földmûvelés felõl nézve a tõkének a termelõeszközök üzembevételéig való rendelkezésre bocsátása szempontjából mindegy, hogy az valamilyen új vállalkozás létesítése vagy az oktatási és kulturális szektor, illetõleg maguknak a felhasználóknak a finanszírozása céljából történik. A valamilyen – fizikai munkában felhasznált – mesterséges termelõeszköz elõállítása céljából történõ rendelkezésre bocsátás tovább folytatható azáltal, hogy magát a mesterséges termelõeszközökön végzett fizikai munkát is „intelligensen szervezik meg”. Ha a munka a természetbõl létrehozott teljesítmények (áruk) létrehozása céljából kapcsolódik össze a termelõeszközökkel, akkor pozitív értéken mért teljesítményekrõl van szó; ha a munka kulturális teljesítmények létrehozása céljából kapcsolódik össze a termelõeszközökkel (pl. az író a ceruzával, a zongorista a zongorával), akkor negatív értéken mért teljesítményekrõl van szó. Az, amire az embernek szüksége van, mindig a termõföldbõl jön – egészen az író ceruzájáig, amellyel ez a szellemileg tevékenykedõ író mint a maga termelõeszközével egy utolsó cseppnyi fizikai munkát végez. A pénz a pozitív értéken mért teljesítményekre való igényt képviseli – hiszen minden munka azzal kapcsolódik össze, ami a földbõl jön; az ember közvetlenül a munka ilyen eredményeibõl él, és a negatív értéken mért teljesítmények eredményei majd csak a jövõben fogják a megélhetését szolgálni. Így például a jelenben a fiatalkorúaknak tartott matematika-, fizika-, kémiaoktatás majd csak a jövõben fog pozitív értéken mért teljesítményekbe torkollani. A jövedelemeloszlásban egyfajta rugalmasság lehetséges, mivel minden, a pozitív értéken mért teljesítmények létrehozásában tevékeny ember magával hozza a tisztán fogyasztók, illetõleg a negatív értéken mért teljesítmények létrehozásában tevékenykedõk bizonyos számát is. A pénznem szûkebb értelemben véve a termõföld jelentette termelõeszközön alapul, tágabb értelemben véve pedig azon termelõeszközök összegén, amelyekkel fizikai munkavégzés történik. Hiszen a mesterséges termelõeszközök – attól kezdve, hogy létrehozták õket – úgy tekintendõk mint a termõföld, még a munka vonatkozásában is; azt mondhatnánk, hogy a termõföld „kiterjesztésévé” válnak. Az ilyen pénz értéke (vagy vásárlóereje) olyan mértékben nõ, amennyire nõ a gazdasági folyamatban a nemzetgazdasági értelemben vett szellemi munka (racionalizálás) aránya a fizikai munkához képest. A nemzetgazdasági folyamat a földmûvelésbõl indul ki. A pénzmennyiség a lakosság számának megfelelõen fog módosulni. Minden egyes embert a földmûvelés tart el, és minden egyes ember könyvelésileg a pénzteremtés révén kerül regisztrálásra (nem egy

2013/3

5



rendõrállam értelmében, hanem a munka és jövedelem fatális, közvetlen összekapcsoltságának felszabadító szétválasztása kedvéért). Ennélfogva a pénzt idõbelileg határidõhöz kötik annak érdekében, hogy biztosítva legyen a könyvelési és csereeszközkénti funkciója; a pénzhalmozás így megakadályozható. Mivel a mezõgazdaság éves ciklusokban zajlik, ezért egy évre lehetne korlátozni a pénznek mint a kölcsönös teljesítményigények lekönyvelésének az érvényességi idejét is. Ezáltal meg lehetne teremteni a rendszer lehetõ legnagyobb mértékû transzparenciáját. De természetesen hosszabb lejárati idõ is elgondolható, elsõsorban is a rövid lejárati idõkkel járó adminisztratív ráfordítások miatt. A gazdasági vállalkozások elõmeneteléhez szükséges pénztõke be van építve az árképzésbe. Továbbá az új vállalkozásokhoz, illetõleg az új befektetésekhez is tõkére van szükség. A tõke a racionalizálás révén szabadul fel; de a kereslet áthelyezõdése révén is sor kerülhet a tõke elõteremtésére. Mi a „kölcsönpénz” megnevezéssel illetjük ezt a tõkét; az alábbi fejtegetésekbõl azonban látható lesz, hogy a mai gyakorlattal szemben ez egy differenciáltabb szemléletet jelent. Az oktatási és kulturális szektor finanszírozását is a felszabaduló pénztõke teszi lehetõvé. Az ilyen, a tisztán fogyasztóknak juttatandó tõkét már másutt is illették „adománypénz” megnevezéssel a szakirodalomban, a transzfere vagy cirkulálási módja okán. „Adománypénznek” nevezzük a valamely monetáris térségben cirkuláló racionalizálási nyereséget, amelyet egyfelõl kincstári szempontból kötelezõen lefölöznek, másfelõl pedig a szükségleteknek megfelelõen, szabad megállapodás alapján átruháznak a kulturális élet, az oktatásügy és az egészségügy, vagyis öszszességében véve a negatív értéken mért teljesítmények részére. Láttuk, hogy a munkának a természeti alaptól való mindennemû emancipálódása – vagyis a tõkeképzõdés – egyenértékû a függetlenedéssel, amelyre természetesen alapvetõ igény áll fenn. Ebbõl azonban az is világossá válik, hogy a függetlenedésért nyújtott ellenszolgáltatás a jövõbe vezeti át a gazdasági folyamatot. Ez azt jelenti, hogy az elõzõ gazdasági folyamat, amely lehetõvé teszi a következõt, már leírásra került, vagyis azt a kölcsönpénzt, amely elindítja a jövõbeli ellenszolgáltatásokat, nem szabad adósságként felszámítani az árakon felül, hanem adománypénzként kell tekinteni, máskülönben meghamisítjuk az árképzést. Az adósság törlesztéséhez szükséges tõkefelhalmozás ily módon akaratlan járadékba torkollana, mégpedig egy téves kedvezményezett részére. Az infrastruktúra, a termelési beruházások és a szolgáltató vállalkozások finanszírozását nem szabad egyenlõvé tenni a rövidebb távú, törlesztendõ fogyasztási hitelekkel, az árképzésre gyakorolt következmények

6

2013/3

miatt. Nyomatékosítsuk még egyszer, hogy a kölcsönpénzeket nem a gazdasági múlt rögzítése révén kell leróni, hanem azáltal kerülnek kiegyenlítésre, amit a jövõ számára indítanak el. Amint azt már kifejtettük, a földmûvelés olyan mértékben teszi lehetõvé az önmagán kívüli tevékenységekre való felszabadulást, amilyen mértékû fizikai munka megtakarításra kerül. Képzeljük el, hogy a földmûvelés embereket szabadít fel valamilyen ipari termelõüzem létesítéséhez. Most ne pénzügyileg képzeljük el ezt a folyamatot, hanem teljesítmények cseréjeként. Akkor azt mondhatjuk, hogy az iparban tevékenykedõket egészen a termelõeszközök elõállításáig és üzembe vételéig eltartja a földmûvelés, vagy úgy is mondhatnánk, hogy elõleget kapnak tõle. Majd a termelés üzembe vételétõl számítva megkezdõdik a teljesítmények kölcsönös cseréje. A földmûvelés által létrehozott többletet, amelynek köszönhetõen egyes emberek felszabadulhatnak a földmûvelésbõl, mindig csak a földmûvelésen kívül létrehozott teljesítmények egyenlíthetik ki. Magát a többletet azonban mindig a földmûvelésen kívül kell felhasználni. Hiszen a földmûvelés nem tudná azt maga felhasználni, mert az túltermelést jelentene a számára. Ha ezt a folyamatot pénzben gondoljuk el, akkor ezzel kapitalizáljuk a földmûvelés által a megelõlegezési idõszakra vonatkozóan létrehozott teljesítményeket. Ez a tõke egyenértékû a földmûvelés által létrehozott többlettel, s mint olyannak, a földmûvelésen kívül kell felhasználásra kerülnie. Mivel azonban napjainkban a földterület áruként cirkulál a gazdaságban, ezért – amint azt már korábban kifejtettük – a „felesleges tõke” többek között a földterületben keresi a beruházási lehetõségeket. S noha azután az egyre emelkedõ földárak és haszonbérletek révén elhasználásra is kerül, általános drágulást eredményez. A pénz- vagy pénznemigazgatást egy központi bank fogja ellátni, amely a következõ fejezetben ábrázolandó társulások integráló szerveként fog mûködni. Ez fogja közvetíteni a pénzteremtési összeget a mezõgazdaságnak, iparnak és szolgáltató vállalkozásoknak – vagyis a pozitív értéken mért teljesítményeket létrehozó vállalkozásoknak – nyújtott hitelek formájában.28 A hitel kifejezést itt arra a számviteli nyilvántartásra és technikára használjuk, ahogyan a pénz bekerül a körforgásba, mivel ezzel rámutatunk mind a pénz idõbeli korlátozására, mind pedig arra a körülményre, hogy a gazdaságnak minden, a földmûvelésen túlmenõ része a földmûvelés finanszírozásán alapszik. A megcélzott új pénzügyi rendszernek a jelenlegi viszonyokból kiinduló megvalósításához el lehetne képzelni azt, hogy a mostani monetáris bázisból induljunk ki mint az õstermeléssel (a népességszám viszonyában) ekvivalens, rögzített pénzmennyiség-

Szociális élet, hármas tagozódás bõl. Az egyes vállalkozásoknak hitelként nyújtott mindenkori pénzmennyiség a vállalkozások beruházási költségeitõl függ majd, ezeket pedig – amint azt majd késõbb, a társulásokról szóló fejezetében ki fogjuk fejteni – a mindenkor foglalkoztatott emberek száma fogja meghatározni. Mivel azonban nem kell feltétlenül egyenlõsködõ elvre törekedni, ami a negatív értéken mért teljesítményekért nyújtott adományok miatt lehetséges is, ezért a központi bank a gyakorlatban a pénz allokációja során az utolsó, a társulás bélyegét magán viselõ vállalatvezetõi beszámolókra fog törekedni. Ebben ugyanis figyelembe vannak véve a vállalkozói teljesítmények utáni változó járandóságok. A kibocsátott pénz visszafizetési módja nem jelent nehézséget. A központi bank mérlegének passzív oldalán a pénzteremtõ hitelekkel szemben álló bankjegyeket és számlapénzeket a lejáratukkor bevonják, és hitelekkel fogják kompenzálni. Ezzel biztosítható a pénzteremtõ hitelek visszafizetése mind mennyiségileg, mind idõben. A központi bank pedig ugyanilyen kritériumok szerint új pénzt hoz be a körforgásba, nevesül a mezõgazdaságnak, iparnak és a szolgáltató vállalkozásoknak nyújtott hitelek útján, amelyek nagysága a lakosságszámnak a szükséges, hasznosítható természeti alaphoz való viszonyának megfelelõ õstermelésen fog alapulni. Az elõzõ futamidõ alatt keletkezett kölcsönpénz tehát egyszerûen feloldódik az új pénzteremtõ hitelben a maga lejártakor és a pénz megújításakor. Az itt vázolt pénzügyi rendszer összefüggéseibõl adódóan nem lesz olyan hitelteremtés, amilyenre a mai banki rendszer lehetõséget ad.29 Ez pedig a fejezet végén a mezõgazdaság vonatkozásában szereplõ okokra való tekintettel nagyon fontos. A pénztõke akkor nyer árujelleget, ha a kamat valamilyen árat kölcsönöz neki. A kamat csökkenõ vagy emelkedõ tendenciája attól függ, hogy a tõkekínálat a kereslet felett vagy alatt van-e. A kamat nagysága a termelési költségekben, ezzel pedig az áruk árrendszerében csapódik le. Természetesen az áruk megcélzandó árától is függ, hogy a termelés jövedelmezõségére való tekintettel ki lehet-e fizetni egy bizonyos kamatot vagy sem. Mármost a kamat nagyságának éppen ellentétes hatása van attól függõen, hogy valamely hitelt személyi hitelként osztottak-e ki egy gyártónak (vagy vállalkozásnak), vagy pedig a földterületre (és egyéb termelõeszközökre) nyújtott jelzáloghitelként, ill. reálhitelként fizették-e ki. A személyi hitelek esetében ugyanis a csökkenõ kamatok olcsóbbító hatást gyakorolnak a termelési költségekre, ugyanakkor a jelzáloghitelek, ill. reálhitelek esetében drágító hatással vannak a hitel alapját képezõ objektumra, mivel csökkenõ kamatköltségeknél azonos bevétel


esetén nõ az objektum jövedelmezõsége, s ezért azt magasabb áron lehet kapitalizálni úgy, hogy még mindig ugyanannyi bevételt hozzon. A termelõeszközök árujellege – beleértve a földterületét is – azáltal szûnik meg, hogy a körforgásuk áthelyezõdik a gazdasági szférából a jogi szférába. A pénztõke árujellegûvé válását korrigálóan ellensúlyozza a pénz keringési idejének az idõbeli korlátozása. Azáltal, hogy a pénz végsõ lejárati dátumhoz van kötve, és ebbõl adódóan idõben változik az értékelése, lehetõvé válik a megtakarítás szabályozása. Ha a felhalmozási tendenciából adódóan hajlamossá válnának az emberek arra, hogy túl sok megtakarított tõke képzõdjön, akkor le kellene rövidíteni a pénz élettartamát. Továbbá ugyanilyen értelemben a túlzott megtakarítás ellen ható kísérõ intézkedésként szolgálhatna a hitelszámlákra kirótt, idõben korlátozott negatív kamat bevezetése, valamint a bankjegysorozatok kisorsolása. A kölcsönpénzekre kamatok kerülnek felszámításra, mégpedig egyfajta teljesítményi külön illeték értelmében. Mivel a kölcsönpénz idõkorláthoz van kötve, vagyis egyszer csak le fog járni, ezért a kamatok nem tudnak örökkévaló járadékká válni. A valutakezelés kamatai az asszociatív árképzés értelmében alapvetõen csak a költségek fedezését fogják szolgálni. A kamatot jelenleg a pénztõke egyik költségfaktoraként tekintik, teljesen a kereslet és kínálat funkciójának értelmében. A kamat kritikusai arra a következtetésre jutnak, hogy egy illeték folyamatos emelésével, illetõleg a bankjegyekre és a számlapénzekre kirótt negatív kamatokkal olcsóbbá kell tenni a kamatot, azt remélve, hogy az effajta intézkedések következtében megnõ a pénztõke kínálata. De hová is vezet az, ha az ember azt gondolja, hogy negatív kamatok emelésével csökkentheti vagy megszüntetheti a kamatot? Ezzel az ember nem a szabad szükségletekbõl kiindulva teremt keresletet, hanem a gazdaság saját folyamatából, egy gazdasági intézkedés révén. Ezzel azonban az ember csak még jobban elõmozdítja a fennálló „elhasználó gazdaságot”. Mivel ekkor a meglévõ vásárlóerõ a meglévõ termelésbe van belekényszerítve, akár szükséges az, akár nem, akár jó az, akár nem, ezért ezáltal gátolva vannak a gazdasági innovációhoz szükséges iniciatívák. Az, ami ma kamatproblémaként jelen van a világban, abból a módból jött létre, ahogyan a földjáradék ma a gazdaságban cirkulál – amikor is a földjáradékot megint csak a földterület hozamaként tekintjük, a termelékenység figyelembevételével. A földjáradéknak és a kamatnak az összefüggése ma már közvetlenül nem látszik, mivel a földjáradék elvegyült a tõkekamattal, amely pedig a jegybankok pénzpolitikájának hatása alatt áll. Ez az írás többek között arra szeret-

2013/3

7



ne rámutatni, hogy a megtakarított fizikai munka révén keletkezõ járadék finanszírozza az egész szellemi életet, beleértve az ipart, az államéletet, a nem munkaképes lakosságot, az idõseket és betegeket. A stabil monetáris politikáért folytatott küzdelem során felmerülõ újabb javaslatok vagy a termelõeszközök elõállításához szükséges ráfordításhoz kapcsolják a pénzmennyiséget, vagy az áruk árindexének változásaitól teszik azt függõvé. Aki azonban éppen a termelõeszközökhöz köti a pénzmennyiséget, az elsiklik afölött, hogy ha a termelõeszközök az egyre nagyobb mértékû racionalizálás következtében egyre olcsóbbá válnak, akkor a racionalizálási nyereségnek megfelelõ pénzmennyiség „eldeflálódik”. Ezért aztán az ilyenfajta pénzteremtés képviselõi nem találják a rendszerükben a kulturális és oktatási szektor finanszírozásához szükséges tõkefelesleget. Ennek szükségszerûségére és a kulturális és oktatási szektorban való felhasználás szükségességére pedig már ugyancsak rámutattunk. Ugyanakkor ezzel ellentétes nehézség elõtt állnak azok, akik egy árindexhez akarják hozzákötni a pénzmennyiséget. Mivel az árak a maguk részérõl a pénzmennyiség egyik funkciójaként szolgálnak, ezért per definitionem sohasem szolgálhat indexként a teljes árszint, hanem csupán egy árukosárba kiválasztott termékek árát lehet meghatározni. Azon szándék mögött, hogy a pénzmennyiség egy árindexhez legyen hozzákötve, mindig az a megfontolás áll, hogy a pénzmennyiség mindig hozzá legyen igazítva az áruk mennyiségéhez. Amikor csökkennek az árak, akkor e szerint a felfogás szerint a pénzmennyiség az árumennyiség után kullog, ezért meg kellene azt növelni. A racionalizálás miatti árcsökkenést azonban csak akkor egyenlíti ki a pénzmennyiség növelése az ilyen rendszerben, ha az árcsökkenésben manifesztálódó racionalizálási nyereséget a megfelelõ termelõknél „elinflálják”. Csak akkor lenne helyes hagyni, hogy a pénzmennyiség az árumennyiséggel együtt növekedjen, ha csupán a fizikai munka által megtöbbszörözött természeti termékekrõl lenne szó. Azonban amint a racionalizálás, vagyis a fizikai munka megtakarítása révén létrehozott ipari termékekrõl van szó, azok árának csökkennie kell. Máskülönben csak felfúvódik az ipari termékek árszintje, és inflációra kerül sor, ami napjainkban a kamatok növekedését és a mezõgazdaság tönkretételét idézi elõ, mivel túlságosan megnõ az ipari termékek árszintje a mezõgazdasági termékekéhez képest. Ezáltal a mezõgazdaságtól elvonásra kerül a földjáradék, a polgároknak pedig csökken a vásárlóerejük, mivel az állam adóbevételek hiányában pénzt teremt a költségei fedezésére, és hagyja azt belefolyni a pénzügyi rendszerébe. A mezõgazdaság

8

2013/3

ekkor abba a reménytelen helyzetbe kerül, hogy az elõállított termékek mennyisége révén próbálja meg kiegyensúlyozni a helyzetet. Minél inkább racionalizál a mezõgazdaság, vagyis minél több ember szabadul fel arra, hogy ipari teljesítményeket hozzon létre, amelyek pedig megint csak a pénzmennyiség növekedéséhez vezetnek, annál inkább hátrányba kerül a mezõgazdaság. Mindaddig, amíg az ember nem jut el ahhoz a szemlélethez, hogy itt két, egymást kompenzáló értékkel van dolga, addig nem fogja tudni átlátni azt a tévedést, hogy a pénzmennyiségnek nem szabad a szervezett munkával létrehozott áruk mennyiségével együtt növekednie, mert különben inflációt fog okozni az ipari áruk oldalán. Ez az egymást kompenzáló két érték pedig a következõ: egyfelõl az I-es érték, „a természeten alkalmazott munka” vagy másképpen kifejezve „az a munka, amely úgy változtat meg valamilyen természeti terméket, hogy az bele tudjon kerülni a nemzetgazdasági körforgásba”; ezzel szemben áll pedig a II-es érték, „a szellem által megszervezett munka”. E két egymást kompenzáló értékképzési folyamat miatt nem közömbös a pénz funkciója szempontjából az, hogy a pénzmennyiség igazodik-e az árakhoz, illetõleg az árak kínálatához, vagy hogy éppenséggel az árak orientálódnak-e a pénzmennyiség alapján. Fordította: Wágner Noémi A fordítás alapja: Alexander Caspar: Wirtschaften in der Zukunft. Klett und Balmer & Co. Verlag, Zug, 1996 Az elsõ rész a Szabad Gondolat 2013/2-es számában jelent meg.

Jegyzetek: 19 A tulajdonnak ez a formája már megvalósult a hitbizományban, de csak a földbirtokra vonatkozóan 20 ld. VII. fejezet 21 ld. késõbb: „...a felszabaduló pénztõke...” 22 itt a földterületnek a termelékenység szempontjából vett hozamaként, nem pedig a földhasználati díjként 23 ld. késõbb: „A mérhetõ nemzetgazdasági érték...” 24 ld. késõbb: „Valamely árunak az árát a...” 25 ld. már korábban: „Ez a szubjektív követelés... 26 ld. „Az állam tagozódása...” c. VIII. fejezetet 27 ld. korábban, valamint Illusztrációk és táblázatok 1. és 7. ábra 28 ld. késõbb és a IX. fejezetben található 11. táblázatot: A központi banknak és fiókjainak könyvelése egy példán keresztül 29 A központi bank konszolidált mérlegösszege (ld. IX. fejezet 11. táblázat) nem haladhatja meg és nem is fogja meghaladni a pénzteremtés összegét



IX. Illusztrációk és táblázatok Az 1-6. ábrával didaktikai segítséget kívánunk nyújtani az értékképzés és az árképzés képszerû megragadásához. Az ábrázolásban két princípium kibontakozó hatására helyeztük a hangsúlyt, nem pedig a történelem hû visszaadására. A két princípium mindig együtt hat (inverz poláris módon), és univerzális érvényû. 1. ábra:

Ez az ábra az ÉI értékképzés keletkezésének a momentumát ragadja meg: közvetlenül a természeten elvégzett munka = nemzetgazdasági értelemben vett fizikai munka. A zsákok a földmûvelés által létrehozott eredményt reprezentálják (=ÉI), és ezek alkotják a pénzteremtés alapját.

2. ábra:

Ez az ábra az ÉII értékképzés keletkezésének a momentumát ragadja meg: a fizikai munka megszervezése = nemzetgazdasági értelemben vett szellemi munka; a munka függetlenedik a közvetlenül a természeti alapon végzett tevékenységtõl = tõkefelhalmozás A már nem közvetlenül a természeti alapon munkát végzõk számára – a földmûveléstõl való függetlenedésük lehetõvé tétele érdekében – meg kell hitelezni a rájuk esõ zsákokat, amelyek megtermelését a földmûvelésben megmaradók veszik át; a megelõlegezett zsákokkal szembeni többletteljesítmény pedig ipari termékként jelenik meg.

3. ábra:

Ez az ábra az ipar racionalizálását mutatja be.

4. ábra:

A pénzben kifejezett értékképzés és árképzés, az elszámolási egység, ill. szociális kvóta alapján ábrázolva (szociális kvóta = az egyes emberek teljesítménye értékének része az összgazdasági teljesítmény értékébõl).

5. ábra:

Ez az ábra a tisztán fogyasztók felszabadulásának a szociális kvótára gyakorolt hatását s annak az árstruktúrára nézve jelentkezõ következményeit ábrázolja.

6. ábra:

Ezzel az ábrával elhagyjuk a szemléletes, ugyanakkor sematikus ábrázolásmódot, és egy absztraktabb, mindazonáltal a valóság dinamikáját tükrözõ ábrázolásra cseréljük le. A sematikusság abból adódott, hogy az értékképzést az elõállítás oldaláról szemléltük, amelynek a fizikai oldala jelenti a mércét a teljesítmény kiegyenlítésére nézve; ha csak fizikai munka létezne, akkor a teljesítményeknek meg kellene felelniük egymásnak. Ez az ábra azt mutatja be, hogy a tisztán fogyasztóknak köszönhetõen azonban egy olyan nyitott rendszerrõl van szó, amelyben szabad árképzés érvényesül. Az árképzés, pénzteremtés és a jövedelem közötti összefüggés felismerésén alapuló társulás révén a munka- és a tõkeáthelyezõdésnek köszönhetõen kiegyenlítõdnek a szükségletalapú árak és az elõállítás által megkövetelt árak.

2013/3

9



1. ábra Példánk kedvéért egy 20 fõs népességet választunk, amely a földterületén gazdálkodik. A népességnek kereken a fele nem végez közvetlen termelõmunkát, hanem tisztán fogyasztó.

Nemzetgazdasági értelemben vett fizikai munka = közvetlenül a termõföldön végzett munka.

Õstermelés

Közvetlenül a termõföldön végzett munka (megélhetési gazdálkodás)

Anyagok

Az elemi szükségletek kielégítése történik, annyit termelnek amennyire a közösségnek szüksége van.

a tisztán fogyasztók számára Értékek

a termelõk számára

ÉI Pénz teremtése a teljesítmények könyveléseként (az õstermelésre emlékeztetve) és csereeszközként

10

2013/3

vagy

adományozás

EE

õsjövedelem

Pénzmennyiség

Fejenkénti elszámolási egység



2. ábra Egyelõre félretesszük a 10 tisztán fogyasztó lakost, és csak a 10 termelõ személyre koncentrálunk. Õk a képességeik és szükségleteik alapján szervezõdnek meg.

A példánkban 6 személy közvetlen fizikai munkát végez a termõföldön; a racionalizálásnak köszönhetõen azonban – s ezt egyúttal létre is hozva – 4 személy a természeti alapon végzett munkától független tevékenységet végez: ekét készítenek.

Anyagok

A fizikai munka megszervezése

Értékek

A munka függetlenedése a természeti alapon végzett tevékenységtõl = tõkefelhalmozás

Megelõlegezés

1 eke

Érték

Az értékek összehasonlítása:

Teljesítmény

megtakarított munka

II-es érték Az ÉII-es értéket a közvetlenül a természeti alapon megtakarított munka alapján határozzuk meg.

I-es érték Az eke értéke a földhozam 4 emberegységének felel meg.

2013/3

11



3. ábra Az értékképzés a szükségletektõl és az elõállítástól függ; az értékképzés mércéjeként nem a szükséglet, hanem az elõállítás szolgál (az EE elszámolási egység). Az árképzés az értékek egybevetésébõl adódik.

A példánkban a 4 kézmûves tevékenységet végzõ hölgy egy termelési ciklusban a következõket állítja elõ együtt: 1 ekét, 4 széket, és 4 személy számára háztartási kerámiacikkeket.

Értékek

Anyagok

Racionalizálás az iparban

Megelõlegezés

Kerámia Székek

Eke

Érték

Teljesítmény

megtakarított munka

II-es érték

I-es érték A további racionalizálásnak köszönhetõen most az eke értéke a teljes földhozam még 2 emberegységének felel meg.

12

2013/3



4. ábra A példánkban a 6 kézmûves tevékenységet végzõ hölgy egy termelési ciklusban a következõket állítja elõ együtt: 1 traktort, 2 ekét, 10 könyvet, 10 széket és 20 korsót 10 személy számára. Termékek:

2 eke Könyvek Székek Kerámiacikkek

Traktor

Értékek

Anyagok

A nemzetgazdasági értelemben vett szellemi munka növekvõ arányának (vagyis a racionalizálásnak) köszönhetõen egyre több teljesítményt kínálnak fel. Ha a pénzmennyiséget az ’õs’termelésnek feleltetjük meg (s mindkettõ a népességszámtól függ), akkor az összes teljesítmény értéke – számszerûen pénzben kifejezve – mindig az ’õs’termelés összértékének fog megfelelni.

Ár (EE-ben): 1 „Zsák“ 1/10 traktor

Az ipar hányada A mezõgazdaság hányada

1/5 eke 1 könyv 1 szék 2 korsó 1 zsák

1 Traktor 1 Eke 1 Könyv

Az egyes személyek teljesítmény(ei)nek értékét az elszámolási egység (EE) reprezentálja pénz formájában. Minél magasabb szinten van racionalizálva a földmûvelés, annál iparosodottabb a termelés; minél magasabb szintû az összes termelés racionalizálása (pozitív értéken mért teljesítmény), annál kisebb rész esik az EE-bõl az egyes termékekre.

1 Szék 1 Korsó összes termelés Az osztó a fizikai munkát végzõk száma összár = munkavégzõk 2013/3

13



5. ábra A példánkban 3 személy tevékenykedik a földmûvelésben. 5 kézmûves tevékenységet végzõ hölgy egy termelési ciklusban 1 traktort és ekét, 20 könyvet, 10 széket és 20 korsót állít elõ 10 személy számára. Ebbõl a 10 személybõl 2 személy függetlenedett. Termékek:

Ár (EE-ben):

Traktor + eke

Könyvek Székek Kerámia cikkek

Az ipar adománya

A mezõgazdaság adománya

Értékek

Anyagok

Az egyre magasabb szintû racionalizálásnak köszönhetõen lehetõvé válik az, hogy egyes emberek a nem nemzetgazdasági értelemben vett szellemi munka végzésére is szabaddá válhassanak. Õk tisztán fogyasztók, vagyis nem hoznak létre árut, hanem esetleg jövõbeni pozitív értéken mért teljesítményeket tesznek lehetõvé.

1 „Zsák“ 1/8 traktor és 1/8 eke

1 Traktor 1 Eke 1 Könyv

A munkavégzõk száma határozza meg a hányados 1 Szék nevezõjét. A nevezõ annyival nõ, amennyi a tisztán 1 Korsó fogyasztókra esõ EE-hányad, összes termelés amelyet a munkavégzõknek kell viselniük. összár

14

2013/3

2,5 könyv 1,25 szék 2,5 korsó 1,25 „zsák“

Elvben minden személynek EE-hez kell jutnia a teljesítménye ellenértékeként. Ennek megfelelõen a saját EEbõl ki kell tudnia elégíteni a saját szükségleteit a többiek teljesítményeibõl. Ha csak munkavégzõk lennének, akkor az egyes termékek elõállításának ára az egyes munkavégzõkre esõ szociális kvótától függne.

2013/3

Mezõgazdaság

Ipar és szolgáltatások

Kiindulási helyzet Mezõgazdaság


Lehetõség a harmonizálásra Mezõgazdaság


Lehetõség a további fejlõdésre

Példa a teljesítményhozamok és a jövedelem közötti mérlegre, asszociatívan megragadva

* A termelési egységenkénti feltételezett, szükségletektõl függõ ár; osztó = a munkavégzõk száma (lásd 4. és 5. ábra); a számláló a munkavégzõkhöz ’csatolt’ tisztán fogyasztókat foglalja magában; termelési egységek szorozva a megcélzott árral = megcélzott elszámolási egységek.

munka visszavezetése munka függetlenítése a tisztán fogyasztók és az adománytól függõk újracsoportosítása

Lehetséges asszociatív kiegyenlítés: munka áthelyezése

megcélzott elszámolási egységek többlete

megcélzandó elszámolási egységek (a + esetében, valamint a függõ – és ~ esetében)

megcélzott ár: arányként * tizedesként

tisztán fogyasztók: kincstár (kötelezõ adományozás) öregségi ellátás Az adományoktól függõk (oktatás- és egészségügy, egyházak....) elõállított termelési egységek

Vállalatok pozitív értéken mért teljesítményt végzõk

Ezen az ábrán ismét fel van tüntetve mind a 20 személy, akikrõl az elején szó volt. A három jel + - ~ mindegyike egy-egy személyt jelöl a társadalmi struktúrában. A jövedelmek imponderábiliái abból adódnak, hogy a tisztán fogyasztók a jövedelmet tekintve transzparens módon a munkavégzõkhöz vannak kötve, a kiadásokat tekintve azonban tõlük függetlenek.

6. ábra

Szociális élet, hármas tagozódás Alexander Caspar: A jövõ gazdasága

15

Világhelyzet

Ertsey Attila: 1914–2014 Hazugságok, tények, perspektívák A 2014 júniusára tervezett konferencia elõkészületeként indított cikksorozatunk részeként újra egy pillantást vetünk az elõkészületekre, a szervezés állására és a téma aktualitására.

A konferencia elõkészületei

Mai viszonyunk a világháborúhoz

A szervezésre munkacsoport alakult, budapesti és baseli közremûködõkkel. Fõbb feladataink a program kidolgozása, költségvetés készítése, forrásteremtés, a helyszín kiválasztása, tájékoztatás és a közönség szervezése. Mivel a forrásteremtés a legnehezebb kérdés, minimum és maximum-programmal készülünk – 300–500 fõs létszámmal, a pályázatok elnyerésének elõre nem látható eredményeire tekintettel. A háromnapos program nagyrészt összeállt. Az összegyûjtött címlistákon az elõzetes tájékoztatás megkezdõdött, ezt a már létrejött Facebook-oldal és a rövidesen elinduló honlap (www.1914conference2014.hu) segíti. Az elõzetes érdeklõdés igen nagy, 150 fölötti a létszáma azoknak, akik jelezték részvételi szándékukat. Az elõkészületekbe egy pályázat révén bekapcsolódtak a V4 országok antropozófiai társaságai is. Szeretnénk a kört kitágítani romániai, délszláv, osztrák és német partnerekkel is. A programok véglegesítése 2013 novemberében fog megtörténni, a regisztráció is ekkor kezdõdik. A szervezéssel párhuzamosan folytatódik a Világháborúval foglalkozó csoport munkája. A munka fókuszpontjába mindig más terület kerül, így a témát tanulmányoztuk a szlávság, a németség, a britek aspektusából. A források között elsõdleges Rudolf Steiner Kortörténeti szemlélõdések c. mûvének részletei, de a tanulmányozott források sora felöleli Helmuth von Moltke emlékezéseit, L. von PolzerHoditz és Renate Riemeck írásait és számos kapcsolódó dokumentumot. A munka – a háború témakörét három síkon vizsgáló kutatás – módszerét a Szabad Gondolat 2013. márciusi számában Frisch Mihály részletesen leírta. Szándékaink szerint ez a módszer marad a konferencia vezérfonala a tartalmat illetõen. Ezáltal válik lehetségessé egy új, termékeny rálátás elnyerése a kérdéskörre, mely meghaladja a hagyományos történettudomány kereteit.

Az évforduló közeledtével egyre több szó esik a háborúról. Történészek és politikusok szólalnak meg, szembetûnõ a zavarodottság. A háború alatt és az azóta született hazugságok tovább hatnak. Nincs szó a háborús felelõsség kérdésérõl, bátortalan a német és az osztrák–magyar felelõsséggel kapcsolatos hamis vádakra vonatkozó kérdések felvetése, túl sok a mégoly jogos, de annál terméketlenebb önsajnálat, sehol a magyar fél saját mulasztásainak, hibáinak önkritikus felvetése. A Ferenc Ferdinánd elleni merényletrõl és annak hátterérõl alkotott kép zavaros és messze nem a jelentõségén kezelt. A múltba utalják mint egy aktualitását vesztett témát. Bíbelõdjenek a történészek vele. Fontos e zavart és a végsõ okok megvilágítására alkalmatlan, kauzális történelemszemlélet tévedéseinek, vakságának és makacsul rögzült valótlanságainak megvilágítása, új tényekkel való kiegészítése, a nézõpont megváltoztatása által. Az oksági, a fizikai tényeken alapuló történelemszemlélet ugyanis alkalmatlan bizonyos összefüggések feltárására, melyek az érzéki síkon nem tekinthetõk át, szükséges hozzájuk az érzékfeletti síkról való rátekintés. Ehhez nem szükséges, hogy szellemi látóvá váljunk, de elengedhetetlen bizonyos érzékfeletti közlések megértése, melyek ismeretében összeáll a kép, és az érzéki sík eseményei közti összefüggések is megnyilatkoztatják magukat.

16

2013/3

A szabadkõmûvesség szerepe A szabadkõmûvesség szerepének puszta említése is a gyanús összeesküvés-elméletek vádját eleveníti meg. A gyanú annyiban jogos, hogy könnyû õket bûnbakként megjelölni, és ezzel a további kérdéseket – melyek egy teljes kép megrajzolásához szükségesek – kioltani. A háborúval foglalkozó irodalom egyik számunkra kulcsfontosságú mûve Renate Riemeck Bilanz eine Jahrhunderts címû könyve. Riemeck1 remek történész volt, antropozófiai kötõdése a könyvbõl az avatott

Világhelyzet

Ertsey Attila: 1914–2014 Hazugságok, tények, perspektívák

szemlélõ számára ugyan kiolvasható, de a laikus számára nem nyilvánvaló, és nem zavarja meg az olvasót ezoterikus utalásokkal. Mégis olyan síkokra világít rá, melyek a hagyományos történelemszemlélet számára nem hozzáférhetõek. Riemeck említi a háború elõre eltervezettségével kapcsolatos egyik alapvetõ tényt. Az olasz szabadkõmûves Mazzini fogalmazza meg már 1851-ben, hogy a Monarchiát több kis nemzetállamra kell szétrobbantani. Ennek a tervnek a hátterében részben az akkori olasz és vatikáni érdekek is szerepet játszottak, de valójában nagyobb szabású tervek állnak a háttérben, melyek célja Közép-Európa szétrobbantása. Riemeck erre céloz, mikor kijelenti, hogy az elsõ világháború jó elõre eltervezett célja egy Közép-Európa ellen indított megsemmisítõ háború. E háború egyik kiváltó oka a Németország és Anglia közti gazdasági konkurencia, melynek egyik tétje a gazdasági világhatalom megszerzése. A másik tét az orosz nép nevelésének feladata. A német nép feladata az orosz kultúrcsíra nevelése, és felkészítése saját jövendõbeli korfeladatára. Az angolszász okkult körök e titok ismeretével rendelkeztek, és célul tûzték ki, hogy a szláv népek lelke felett ellenõrzést gyakoroljanak. Ebben Németország zavaró tényezõ volt. Hogy e küzdelem kialakulhatott, ahhoz arra volt szükség, hogy Németország elmulassza saját korfeladatát, elszakadjon saját népszellemétõl. A németség korfeladata A törés valahol Goethe után történt, amikor a németség Európa szellemi vezetésének feladatáról lemondott, és az angolszász típusú materialista fejlõdés útjára lépett. Ennek köszönhetõ, hogy tehetségét nem eszmék megragadásának, hanem a külsõdleges technikai-gazdasági fejlõdés szolgálatába állította, és Angliát tekintette példaképének. Bár gazdasági fejlõdése késõbb indult, mint az ipari forradalom Angliájáé, de robbanásszerû sebességgel behozta lemaradását, és az elsõ világháborút megelõzõ évekre a világbirodalmat kiépítõ és egy komplett gyarmatbirodalommal rendelkezõ Anglia gazdasági konkurensévé vált. A szellemtõl való eltávolodásának szimptomatikus következménye, hogy Caspar Hauser, akinek kulcsszerepe lett volna a XIX. század európai forradalmi mozgalmaiban, nem tudta betölteni feladatát a fizikai síkon, bár áldozata révén a németségnek mégis sikerült fenntartani a saját népszellemével való kapcsolatot, a teljes elszakadást elkerülnie. De ez az eltávolodás eredményezte Hauser meggyilkolása után éppen száz évvel a német történelem legsötétebb korszakának kezdetét, a nácizmus megszületését, és Caspar Hauser, a német népszellem legmagasztosabb tulaj-

donságait hordozó személyisége negatív tükörképének, Hitlernek a megjelenését. Ha Németország felismerte volna korfeladatát és lemondott volna a gazdasági expanzióról, nem hívta volna ki Anglia félelmét. A tõkekihelyezés helyett folytathatta volna az orosz nép, azaz a szláv kultúrcsíra nevelését a német kultúrának a szláv területre való közvetítésével, melyet évszázadokig zavartalanul végzett. Mulasztásaink A háború kirobbanásának számos oka közül kulcsfontosságú saját mulasztásaink megvilágítása. A XIX. század európai forradalmi hulláma a népek szabadságtörekvéseit hozta felszínre, ennek eredményeként a magyarokban is felszínre került az igény a saját nyelv és kultúra érvényesítésére. Ez az Osztrák–Magyar Monarchia területén csíraként megjelenõ kezdeménye volt a szociális organizmus hármas tagozódása, azon belül a szellemi élet szabadsága iránti ösztönös törekvésnek, melynek kifejlõdése az itt élõ népek mai kifejezéssel élve kulturális autonómiájához vezetett volna. Ez a fejlõdés tette volna lehetõvé, hogy – szemben a Közép-Európában megvalósulásra teljesen alkalmatlan nyugati egységállam elképzelésével, ahol a nemzet és az állam határa egybeesik –, ezen a területen, ahol 17 népcsoport élt egymással elkeveredve, a népek békés együttélésének életképes formája alakuljon ki, mely a saját kultúra szabad gyakorlása révén eleve nem adott volna okot a népek közti etnikai konfliktusokra. Ezzel a háború kirobbantásának egyik fõ eszköze hatástalanná vált volna. A magyar szabadságtörekvések, melyeknek – ne felejtsük el –, eredetileg nem volt célja sem a trónfosztás, sem a Monarchia szétverése, célba értek, és a Kiegyezéssel a Monarchián belül egy duális hatalom jött létre, ahol az osztrák és magyar nemzet uralkodott, a kialkudott hatalommegosztás szerint. A Monarchia cca. 40 milliós népességében a német ajkú népesség száma 8 millió körül mozgott, a magyar ajkú népességé szintén. A dualizmus e két nép között osztotta meg a hatalmat, a magyarok elnyerték saját maguk számára a nemzeti kultúra és nyelv szabad ápolását. A rendezésbõl azonban kimaradt a Monarchia harmadik, legnagyobb népcsoportja, a mintegy 19 milliós szlávság. A szláv népek területileg széttagolva éltek, és szabadságtörekvéseik nem voltak egységesek. A csehek azonban éppoly jogosan követelték ugyanazon jogokat, mint amit a magyarok megkaptak, és felháborodásuk jogos volt, amikor a kiegyezés õket figyelmen kívül hagyta. Érthetõ, hogy a Közép-Európát konkurensének tekintõ angolszász hatalom a szlávok frusztrációjára épített, amikor elkezdte a szláv egység megteremtésére irányuló, a Monarchiát fellazító

2013/3

17

Világhelyzet

Ertsey Attila: 1914–2014 Hazugságok, tények, perspektívák

háttérdiplomáciáját. Érthetõ, hogy a csalódott csehek vezetõ személyiségei a katolikus osztrák uralkodóval szembeni lojalitásukat angol szabadkõmûves kapcsolatokra cserélték, Benešig bezárólag. De a Kiegyezéssel a helyzet még nem romlott el végzetesen. Bár Rudolf képes lett volna a Monarchia államszervezetét egy korszerû fejlõdés útjára állítani, erre nem volt lehetõsége, ezért tragikus módon tett pontot élete végére. Ferenc Ferdinánd volt a következõ és utolsó esély a Monarchia átalakítására és megmentésére. Felismerte, hogy a dualizmust át kell alakítani egy hármas hatalommá, ahol a német ajkú, magyar ajkú és szláv népek egy hármas hatalommegosztásban képesek a békés együttélésre. Ferdinánd törekvése a trializmusra képes lett volna stabilizálni a Monarchiát, bizalmat keltve a lojalitásra egyébként is nyitott szlávokban a birodalom egybetartása iránt, és semlegesítette volna a pánszlá-vizmus leple alatt folyó fellazító törekvéseket, végsõ soron képes lett volna megelõzni a háború kitörését. Ez azonban nem volt érdeke a háttérben mûködõ angolszász hatalomnak. Egy erõs Németország és egy megerõsödött középhatalommá váló Osztrák–Magyar–Szláv Monarchia hosszú idõre visszaszorította volna Anglia világhatalmi törekvéseit. Ezért döntöttek úgy, hogy – Rudolf Steiner szavaival élve – a világtörténelem legalaposabban elõkészített merénylete által eltegyék láb alól Ferenc Ferdinándot, ezzel a Monarchiát és vele Németországot a háború örvényébe taszítsák. Noha sem a militarizmussal vádolt Németország, sem a Monarchia nem akart háborút, és nem is készült rá, Anglia – aki lázasan készülõdött az eljövendõ háborúra, és fegyverkezett – háborús propagandájával a militarizmus vádját és késõbb a háborús felelõsséget egyértelmûen a központi hatalmakra tolta és tolja a mai napig. Magyar háborús szándék mint olyan nem létezett, de a szlávok érdekeinek figyelmen kívül hagyása súlyos történelmi mulasztás volt. A magyarok akkori vezetõ politikusai nemcsak lenézték a szlávokat, hanem meg voltak gyõzõdve arról, hogy Ferenc Ferdinánd megrögzött magyargyûlölõ. Ez a mítosz a mai napig tartja magát nemcsak a magyar történészek körében, de a közvéleményben is. Szomorú tény, hogy a kor vezetõ politikusai Ferenc Ferdinánd halálhírére alig tudták leplezni elégedettségüket. Vakságuk tragikus végkifejlethez vezetett. A jelen feladatai – Közép-Európa helyreállítása Ha sikerülne a Ferenc Ferdinándról alkotott hamis mítoszokat a helyére tenni, és személyiségének valós képét a magyar köztudatban helyreállítani, egyúttal a Kiegyezéskor elért eredmények mellé azok árnyoldalát is odaállítani, annak óriási jelentõsége lenne. Elõször is a Trianoni tragédia feletti önsajnálat helybenjárása helyére egy reális nemzeti önismeret kerülhet-

18

2013/3

ne. Fel lehetne oldani a minket körülvevõ szláv népekkel szemben ápolt ellenséges érzületünket, lenézésünket, sértettségünket. Ki lehetne mozdulni abból a téves helyzetértékelésbõl, mely a szomszédos népeket – szlovákokat, cseheket, szerbeket, románokat okolja az ország szétszakításáért, akik a sértettségük révén kívülrõl beléjük táplált nacionalizmus és szeparatizmus okán viselkedtek úgy, feladva korábbi lojalitásukat Szent István koronája iránt. Ha meg tudjuk látni a háborúban valóban érdekelt külsõ hatalmakat és azt a tényt, hogy a háborúban a Kárpát-medencében élõ szláv népek egyszerre eszközök és áldozatok is voltak, megnyílik az út a gyógyulás felé. Akkor válnak csak érthetõvé Rudolf Steinernek a háborúval összefüggõ hármas javaslatának a szlávokra vonatkozó két tétele: – a pánszlávizmus pozitív erõ – a szláv kérdést csak pozitív politikával lehet megoldani. A fentiek fényében teljesen értelmetlen egy területi revízió felvetése. A revízió korábbi állapotokat állítana vissza, a viszonyok érintetlenül hagyásával. De értelmetlen a mesterségesen létrehozott nemzetállamok léte is. Az elmozdulás alapja egy újonnan létrehozandó kárpát-medencei, soknemzetiségû birodalom – ha úgy tetszik, föderatív unió – megszületésének irányába csak a szlávok felé irányuló bizalomkeltõ politika lehet. Ez a politika a jelenlegi államhatárok gazdasági értelemben való feloldásával kezdõdik, gazdasági kapcsolatok építésével, nem nemzetgazdasági keretek között, hanem egy határokon átnyúló, kooperatív gazdaság felépítésével. Ez a kooperatív gazdaság lehet az alternatívája a Nyugatnak a multinacionális cégek által folytatott gyarmatosító politikájának, mert összefogást teremt az itt élõ népek között. A folytatás a kulturális autonómia teljes, kölcsönös megvalósítása. A harmadik az államképzõdmények közti együttmûködés a népképviseletben, egy közös külpolitikában – ennek csírája lehet a Visegrádi Négyek tartalmának és összetételének kibõvítése. Ez a fejlõdés lenne képes begyógyítani az elsõ világháború õskatasztrófája által ejtett sebeket. A feloldozást nem az itt élõ népek hajdani egymásnak ugrasztása által okozott kölcsönös sebek felemlegetése adhatja, hanem annak az atmoszférának a szétverése felett érzett közös fájdalom, mely hosszú ideig lehetõvé tette az itt élõ népek békés és gyümölcsözõ egymás mellett élését, s melynek újjáteremtése lehet az új, soknemzetiségû államképzõdmény csírája és majdani reménye. Jegyzet: 1

Riemeck volt Ulrike Meinhof nevelõanyja

Világhelyzet Szabad Gondolatok Háza 2013. április 11–12-i rendezvényén Markus Osterrieder és Terry Boarmann „elõadáspárbaját” élvezhette a hallgatóság. Téma az elsõ világháború kitörésének évére, 1914-re koncentrált AusztriaMagyarország, Németország és Anglia magatartásának bemutatásával. Az elõadás a 2014-ben megrendezendõ konferencia elõtanulmányának sorába illeszkedett be. Az alábbiakban a két nap tartalmát adjuk közre, amelyet az elõadások szó szerint leírt anyagából szerkesztettünk. A Szerkesztõség

Markus Osterrieder: A megoldatlan népprobléma: Ausztria–Magyarországtól az EU-ig A nép és a nyelv Az elsõ világháború elõtt 1910-ben Rudolf Steiner egy észak-európai utat tett meg, a néplélekrõl tartott elõadás-sorozatot. A közönség számára egy rész minden bizonnyal nagyon nehéz lehetett. Arra utalt, hogy a népekben van egy szellemi lény, egy vezetõ, ez a népszellem. Szellemi lényekrõl beszélt, akik az arkangyalok szintjén vannak. Rudolf Steiner hangsúlyozta, hogy a népi összekötõdés nem ugyanaz, mint ami a nyelv. Szellemi szempontból más összefüggés van egy néppel való összekapcsolódásban. Ez eléggé sokkoló volt, mert akkoriban a nemzeti tudatot áthatotta, hogy a nyelv és a néphez tartozás elválaszthatatlan. A XIX. század végén jelen lévõ nemzeti mozgalmak szorosan öszszekapcsolódtak a nyelvvel. Rudolf Steiner annak tudatosítására hívta fel a figyelmet, hogy itt két impulzus jelent meg egyszerre, és a nyelvi szellem magasabban van, mint a népszellem. Ugyanezekben az elõadásokban azt is bemutatja, hogy az egyének gondolkodásában egy harmadik szellem is mûködik. Majd még egy negyedik is hozzájön, az idõszellem (Zeitgeist). Nagyon nagy kihívást jelentett akkor annak a tudatosítása, hogy ennyi, egyszerre jelen lévõ impulzussal kell számolni. Miért volt Rudolf Steiner számára fontos ennek a rétegzõdésnek a bemutatása? A történelemre tekintve, a reneszánsztól kezdve az újkorig tetten érhetõ bizonyos differenciálódás. Ez alatt azt értem, hogy az emberek megpróbálják megragadni egyéniségüket ebben a korban. És ez az egyéniség tudatosodni akar, hogyan is van jelen a világban, a személyiség egyre jobban meg akarja határozni azt az utat, amin menni akar. Ez ma is, napjainkban is zajlik még. Ez az újkorban nemcsak az egyes embereket érinti, hanem az emberek közösségét, csoport-

jait is. Az emberek számára tudatosodik a saját nyelvük. Egy közösséget jelent az azonos nyelv használata, ez az én nyelvem! Ezt a nyelvet vigyáznom kell, óvnom kell! A Szentírást szeretném a saját nyelvemen olvasni! A középkorban ez még nem így volt. Az egyház nem is engedte, hogy a Bibliát lefordítsák. Az egyik tehát a személyiségnek, a személynek a differenciálódása, a másik, az a nyelv. A harmadik a nemzetiségekben megjelenõ tudatosodás, egy saját kultúra tudatosítása. 1918-ban Rudolf Steiner ezt a tudati lélek születésével hozza összefüggésbe. Az emberek személyesen is magukhoz térnek és a közösségben is, amiben jelen vannak. A másik oldalról ez nehézséget is jelent, hiszen az önmagunkra találás azt is jelenti, hogy elhatárolódunk a másiktól. Nem világos, hogy egyáltalán a másikat megértem-e. A létrejövõ közösségekre is jellemzõ, hogy meghatározzák magukat, a többiektõl pedig elhatárolódnak. Az újkorban nemcsak a nemzeti hovatartozásban van felébredés, hanem szociális téren is. Mit értek ezalatt? A földmûvesben is felébred, hogy nem hagyja magát kizsákmányolni a nemességtõl, mint eddig tette ezt. Tekintsünk Közép-Európára, a Habsburg-Monarchiára, amely a török háborúkat követõen a XVIII. századba lépve a Duna menti területeket uralta és nõtt a területe. Már itt a XVIII. században felmerül a kérdés, hogy mi a Duna menti térség missziója. Például Erdélyben különbözõ emberek települnek le, amely aztán Közép-Európának sajátosságává válik. Nem úgy, mint Nyugat-Európában, ahol a különbözõ nemzetségek, nemzetállamok egymás mellett élnek, például Svájc. Négy különbözõ nyelvbõl áll össze. Egészen a XX. századig Svájc területén a nyelvi határ átlépése nagyon nyilvánvaló volt. Ha Bernbõl elutaznak Fribourgba, akkor egybõl érzik, hogy francia területre érkeztek.

2013/3

19

Világhelyzet

Markus Osterrieder: A megoldatlan népprobléma...

Vagy még egy másik nyugat-európai példa, Spanyolország a különbözõ nemzetiségekkel, katalán, baszk, kasztíliai. Egészen a XX. századig a nyelvi határok nagyon élesen kirajzolódnak. De Közép- és Kelet-Európában egészen a török területekig vagy a cári Oroszországig nem ez volt a helyzet. A térségben olyan emberek élnek, akik a legkülönbözõbb nemzetiséghez tartoznak. Úgy nõnek föl, hogy már több nyelvet beszélnek, és több vallás van jelen. Az egészet még bonyolultabbá teszi, hogy társadalmi szinten különbözõ osztályokhoz tartoznak, így a paraszt szempontjából nézve a nemes az, aki engem elnyom. Nemcsak hogy nemes, hanem más vallása van, más nyelven beszél, más nemzetiséghez tartozik. De mégis közös az otthon, amiben generációk óta felnõnek. A XIX. században kérdés, sikerül-e a kornak megfelelõen megoldani vagy megválaszolni ezt a kérdést. Rudolf Steiner a magyar királyság területén nõtt föl ezekkel a kérdésekkel, és számára világossá vált, hogy a kor követelménye szerint a választ már csak szellemi szempontból lehet megoldani, lelki területrõl nem. Már nem elég a lelki kötõdés. A XIX. században tudatosodik, hogy egy ember melyik nemzetiséghez, hova tartozik. Képzeljük el, milyen bonyolult helyzetben van egy Közép-Európába született ember a Habsburg-Monarchia népszámlálásakor. Megkérdezték tõlük: mi az anyanyelved? A családban otthon az édesapa szerb, az anyuka román, a nagybácsi magyar, és akkor lehet, hogy valami német származék is van bennük. Ha ekkor megkérdezi az állam, milyen nyelvet beszélsz, már van egy családi konfliktus: most édesanyám vagy édesapám nyelvét mondjam. Biztos ismerik a monarchia színes-tarka térképét, amely a magyar királyság területén élõ nemzetiségeket ábrázolja. Az emberek számára akkor ez még nem volt tudatos, lelkiségük felületén volt csak jelen, nem tudatosult bennük. Az elsõ világháborúban azonban nagyon nagy problémaként jelent meg, és nagyon sok ember megértette, mirõl is van itt szó. Az emberekben felébredõ tudatosság a nemzetiség-kérdéshez, a nyelvkérdéshez, – az egy erõ. 1860-ban egy cseh történész, František Palacki azt mondta, ha nem veszitek komolyan a nemzetiségi kérdést, ha úgy gondoljátok, hogy ezt meg tudjátok akadályozni, akkor az ezzel járó vihar el fog benneteket söpörni. Ez a cseh történész felismerte a nemzetiség nyelvének erejét. Tudjuk, hogy mindez mennyire jelen volt Magyarország területén, különösen 1848–49-ben, és az azt követõ években. A magyaroknál nagyon érdekes volt, hogy a nyelv megélése és a néphez való tartozás azoknál az embereknél ébredt fel, akik a régi kor szerint az elit-

20

2013/3

hez tartoztak. Itt a magyar nemességben volt erõsen jelen. De megjelenik egy szociális társadalmi kérdés is, mégpedig hogy a nemzeti hovatartozásuk szerint magyar parasztokkal rosszul bánnak. A XIX. században egész Európán végigsöpört a francia forradalom eszméje, a republikánus gondolat, a szabadság-egyenlõség-testvériség. Ezek azonban különösen a Habsburgok és a közép-európai nemesség számára nagyon idegenek voltak, elutasították. Meg lehet figyelni, hogy az 1815-tõl elindult eszmék hogyan jelennek meg manapság is. Már akkor voltak, akik felismerték: egy új gondolat jelent meg a világban. Ha ezeket a gondolatokat elnyomják, akkor más csatornákon kezd terjedni. Olyan társaságok alakulnak ki, akik a határokon túlnyúlva például az ifjúságot szólítják meg, rajtuk keresztül terjesztik a máshol elnyomott gondolatokat. Rudolf Steiner számára is fontos volt azonban, hogy elkülönítse egymástól a következõket: mi a mai kor követelménye, mit kell megvalósítani, milyen reformokra van szükség, hogy ne törjön ki forradalom. Végre lehet hajtani egyáltalán a reformokat, vagy az egészet el kell törölni. De mi történik akkor, ha ezek a reformok a demokráciát és a szabadságot hirdetve megjelennek plakátokon, azonban egészen más érdekek mûködnek a hangzatos beszédek mögött? Egy nemzetiségi konfliktus esetén ha mindkét oldalt tápláló politikát folytatnak, akkor ezek a konfliktusok évtizedek alatt felerõsödnek, majd elérkezünk oda, hogy kívülrõl születik meg a megoldás, ami sem az egyik, sem a másik nemzetiség érdekét nem szolgálja. Egy olyan kívülrõl jövõ politikát erõsít meg, amely az „oszd meg és uralkodj” elv szerint mûködik. Az Ausztria– Magyarországot érintõ alapvetõ kérdés azonban az elsõ világháború kapcsán, hogy egyáltalán tudatosodnak-e a meglévõ problémák. Sikerül-e, van-e jóakarat ahhoz, hogy ezeket meg is oldjuk. Az Európai Egyesült Államok Gondoljunk az 1848–49-es magyar forradalomra, elsõként is Kossuthra, aki az elbukott forradalomból Nyugat felé vette az irányt. Kossuth Lajos Londonba ment, ahol 1848–49 után egyre több ember gyûlt össze a kontinensrõl, akik csalódottak voltak a forradalmak kudarcától. Magyarok, olaszok, lengyelek. Volt ott egy különös olasz, Mazzini, akivel Kossuth szoros kapcsolatot alakított ki. Mazzini nagyon jó példa, jól érzékelt egy helyzetet, ami már ott a levegõben volt. Nagyon világosan meg tudta fogalmazni Londonban, mit kéne csinálni. A különbözõ módon összekapcsolódó népek rendszerét szét kéne vágni, mert egy olyan társaság

Világhelyzet


Mazzini

Az angol ösztönzés

uralkodik rajta, aki a régi, elhullóban lévõ világot képviseli. Ezt tönkretenni, és egy új rendet kell kialakítani a nemzetiségek alapján. Elõször tehát tönkretesszük a rendszert, aztán a nemzetiségeket szétválasztjuk, hogy a nemzetiségek újból összejöjjenek. Az így létrejövõ képzõdményt hívta Mazzini az európai egyesült államoknak. 1871-ben írt errõl egy újságban: nacionalizmus és nemzetiség. Igen, a végsõ cél az egyesült európai államok megteremtése, egy republikánus szövetség a népek között. Mazzini összehasonlította a népeket. Egy jól elrendezett nemzet olyan, mint egy nagyon sajátos termelésre elkötelezett gyár, amely egy morális, intellektuális és gazdasági fejlõdés irányába halad. Tegyük egymás mellé a két képet: az Európai Egyesült Államok létrehozásához elõbb válasszuk szét a népeket, majd kapcsoljuk össze õket új módon, illetve hasonlítsuk össze ezt egy mechanikai képpel, a gyárral, amely homogénül valamit termel. Lehet érzékelni, hogy olyan gondolatok terjedtek a forradalmi körökben, amelyek nemcsak nacionalizmusról szólnak, hanem olyan kérdésekrõl, hogy mi is az ember valójában. Mi az alapja az ember-létnek? Az ember nyelvhez való kapcsolódását egy nép csak a materialista szemléletbõl veheti át. Ezeket a gondolatokat próbálta Mazzini a fiatal Európa mozgalmában megvalósítani. Kossuth nagyon sokáig támogatta ezeket a gondolatokat. Kossuth nagyon belemerült a nyugati szabadkõmûvesek mozgalmába, és mindenféle terveket szõttek. A XIX. század végén született például a Dunamenti Föderáció terve. Annak is van jelentõsége, hogy mindez Londonban történt.

A britek ösztönösen érzékelik, hogyan érhetik el egyéni politikai céljaikat bizonyos forradalmi körök támogatásával vagy éppen hátráltatásával. 1848-tól kezdve egészen a világháborúig volt egy idõszak, amikor a brit politika nagyon kedvezõen tekintett a Habsburg-, illetve a magyar kérdésre, különösen a kiegyezést követõen. Akkoriban sokat dicsérték a liberalizmus felé hajló magyar politikát. Steiner a háború idején rámutatott erre a módszerre: elõször nagyon dicsérünk. Kimagasló eseményként 1906-ban Nagy-Britannia liberális pártjának politikusai Budapestre látogattak, és ingyen vehették igénybe a bordélyházakat, ami megmutatta a nagy angol–magyar barátságot. Annál megrendítõbb volt a 7 évvel késõbb megjelenõ könyv, amelyben a London Times újság tudósítója, Stead, a barátjával, Seton-Watsonnal együtt felrótta a magyaroknak, hogyan bánnak a magyarság területén lévõ nem magyar nemzetiséggel. Ez pszichológiai szempontból 180 fokos fordulatot jelentett. Elõször dicsérnek: olyanok vagytok, mint mi. Azután egy könyvön keresztül tudatják: nem tudjátok, hogyan kell ezt a játékot játszani, nem tartjátok magatokat a szabályokhoz. A könyvben úgy mutatnak a magyarokra mint a késõbbi elsõ világháború tulajdonképpeni elõidézõire. De jelentsük ki, hogy a problémák valóban jelen voltak a magyar területeken. De az angolok elsõ szempontja az volt, hogy tulajdonképpen politikailag minden úgy mûködik, mint nálunk. Steiner beszélt errõl a hatásról, ami kettõs magatartás jelentett. A Mihály-kor és a sötétség bukott szellemei Steiner 1917-ben arra terelte a figyelmet, hogy a nemzetiségek tudatosodása oda vezetett, hogy spirituális vezetettség nélkül kapcsolódtak össze másokkal. Nagyon sokat utalt Steiner az 1879-ben történt jelenségre. 1917 fontos fordulópontja volt az elsõ világháborúnak, hiszen világforradalommá vált. Ekkor Rudolf Steiner visszatekintett 1879-re, és azt mondta: a szellemi világban áttörés történt egy új spiritualitás felé. Ezt az új szellemi megnyilvánulást Mihály-eseménynek nevezte. Ez az, ami korimpulzusokat ad a mostani korban, az emberek újfajta módon kapcsolódhatnak a világhoz. A szellemi világhoz való kapcsolódás biztos szellemi alapja egy belátásból születhet meg. 1917-ben azonban az ellenkezõje is megtörtént. Az áttörést követõen volt egy visszaesés, amit úgy írt le Steiner: a sötétség elbukott szellemi lényei nagyon erõsen hatnak az ember ösztöneiben. Miért volt Rudolf Steiner számára

2013/3

21

Világhelyzet


Wilson és Masaryk

fontos, a néplélekrõl tartott elõadássorozat idején, hogy milyen hatások érik az embert? Egyrészrõl érzékeli a kor, az idõ elvárásait, de egyre erõsebben hatnak benne olyan impulzusok, amelyek nem tudatosak, nem áttekinthetõk 1880-tól a nacionalizmus egyre erõsebb lesz, radikalizálódik. Megjelenik a pszichoanalízis, az efelé való érdeklõdés, az embereket egyre jobban érdekli a szexualitás, az öröklõdés. Ezek erõteljes impulzusként hatnak az emberekre. A tudományok is egyre jobban betekintenek ebbe a világba, az emberek figyelmét is egyre jobban ide terelik. 1917-ben egyre többször figyelmeztet Rudolf Steiner a nemzeti kérdésekre. Mindaz, ami az elsõ világháborúban ösztönökként és érzelmekként kijön az emberekbõl, megjelenik abban, hogy egyre nagyobb közösségekhez kapcsolódnak. Az elsõ világháborút követõen Steiner egy kérdésre válaszolva haragosan mondta, hogy nem a népeknek, hanem az embereknek vannak feladatai. Az embereknek tudniuk kell azokról az erõkrõl, amelyekkel összekapcsolódnak születéskor. Milyen erõt nyerek én emberként abból, ha ebbe a népbe születek bele? Milyen erõt ad számomra az, hogy ezt a nyelvet tanulom meg, és ebbõl tudom azután az egyéni feladatomat megragadni? 1910 és 1920 között pontosítja a nép feladatát. 1910-ben még a népszellemekrõl beszélt, és 1920-ban arról, hogy az embereknek meg kell ragadni azt a lehetõséget, amit a néphez tartozás ad számukra. Népek önrendelkezési joga: ez egy hangzatos gondolat, egy szalagcím, amelyet Wilson nyugaton és Trockij keleten hangoztatott. Az önrendelkezési jogot használták fel keletrõl és nyugatról egyaránt a középen élõ népek forradalmasítására. Ezek a gondolatok egy olyan térségben jelentek meg, ahol a népek így éltek együtt. Ki éljen az önrendelkezés jogával Erdélyben? A románok, a magyarok vagy az erdélyi szászok, a németek? Különösen, ha ugyanabban a városban laknak. Ekkor mondják azt, hogy nem is ide tartoztok, menjetek innen! Távozzatok, különben legyilkolunk! Vagy tanuljátok meg a másik nyelvet, és a saját hovatartozásotokat adjátok föl! A szlogen csak a közösségekkel számol, nem az egyé-

22

2013/3

ni emberre épül. Érthetõ, miért hangsúlyozta Steiner a hármas tagozódásban, hogy nemcsak a népeknek kell szabaddá válni, hanem az egyéneknek, az embernek is. Ha az egyes ember szabaddá válik, azzal egy nép válik szabaddá. Nyomatékosítja, hogy nem a közösségnek van feladata, hanem az egyes embernek. Az utat itt kell keresni, ebbõl az emancipálódó egyénbõl. Az 1919–20-as békeszerzõdésekkel a népek semmilyen problémáját nem oldották meg, csak a szövetségesek érdekei szerint lett a világ felosztva. De továbbra is élt a gondolat a másik oldalon, hogy a régit tönkre kell tenni, és amikor minden a saját dobozába kerül, ezeket a dobozokat össze lehet tolni, és a dobozok együtt egy nagy dobozt alkotnak, az Európai Egyesült Államokat. A közvetlen szomszéd cseheknek ugyanez a gondolata. Masaryk nagyon hitt a háború alatt abban, a HabsburgMonarchiát szét kell verni, a közép-európai térségnek a jótevõ amerikanizálódása kell megtörténjen (így is nevezte). Jó barátja volt Wilson. 1918-ban, a háború végén, amikor Európa utcáin kitörtek a forradalmak, akkor azt mondta Masaryk Philadelphiában, oké, most Habsburgok már nincsenek, akkor most minden nép összejöhet a németek nélkül, és létrehozzuk a közép-európai föderációt amerikai védõernyõ alatt. De ez kétszeresen is csõdöt mondott. Egyrészt a háborút követõen az Egyesült Államok visszavonult. A nacionalizmusok már nem tették lehetõvé, hogy egy föderáció jöjjön létre. Az Európai Unió megoldása Az európai integráció létrejött, azonban a mai napig jelen van ez a probléma. 1945-ben nyugati jellegû integráció volt, gazdasági szempontból közelítette meg a nemzetiség kérdését. Ezt egy képben foglalnám össze: „ha megvan a Lidl bevásárlóközpontunk Lisszabontól Vilniusig, mindenhol ugyanazt lehet vásárolni, akkor már nincsenek nemzeti problémák.” Tehát a nemzeti valójában gazdasági probléma. A gazdasági szempontot az Európai Unió kezdetétõl hangsúlyozták. Európa különbözõ népeiben nem született betekintés a szellemi és lelki differenciálódásba. A német gondolkodás szerint ez a valóságban nem is létezik. A nacionalizmuskutatásban közhely, hogy a nyelvi tudat a néptudat csak koholmány. A posztmodern idõkben ezt mind szét lehet bontani. Ha darabjaira szedjük, akkor egy globális tudat jön létre, egy új konstrukcióban vagyunk jelen, európaiak vagyunk. Persze maga Európa sem valós, ez is csak egy szülemény, ami bizonyos érdekeket szolgál. Amirõl nem kell mindenkinek tudnia. Érzékelhetõ, hogy a probléma az, hogy nem a szel-

Világhelyzet lemi dimenziójára tekint. Ma, amikor a pénzügyi krízisben vagyunk, az Európai Unió gazdasági közteherviselése nem mûködik, az európai népeknél fölmerülnek olyan ösztönök, amelyeket a politika közvetlenül megszólít. Ha nem jutunk szellemi belátásra, nem tudjuk azt sem, hol dolgoznak az ösztönök. És rögtön itt vagyunk a jelen kérdésénél. A kérdés nagyon hasonló az elsõ világháború kitörése elõtt jelen lévõ kérdéshez. Az antropozófiai mozgalom egy magas rangú embere, Manfred SchmidtBrabant szerint a Habsburgok egykori vezérszelleme most az Európai Unió vezérszelleme. Él bennem a kérdés: nem emlékszünk, hogyan buktak el a Habsburgok? Van-e Európának egy önálló szellemi tartalma? Milyen szerepük van ebben az emberek-

nek, a különbözõ népeknek, akik beleszülettek? Együtt élünk egy Európai Unióban, amely egyáltalán nem akar ezekbe a mélyebb kérdésekbe vagy válaszokba belemenni. Hogyan lehet eljutni szellemi szempontból az európai feladathoz, ami kitérhet az európai népek nyelvének kérdésére? Hogyan lehet ezt a struktúrát megváltoztatni, ennek szolgálatába állítani? Meg lehet-e ezt egyáltalán változtatni, vagy szét kell verni, hogy valami új szülessen? Jól látható a kérdés éle. Az Euro-csoport egykori luxemburgi vezetõje, Jean-Claude Juncker 2013 januárjában így fogalmazott: a 2013-as helyzet nagyon emlékezteti õt 1913-ra. Figyelmeztetett, hogy ugyanolyan helyzetbe kerülünk, amibe kerültünk az elsõ világháború elõtt.

Markus Osterrieder: Németország küzdelme a szellemi és a pénzügyi/gazdasági élet között 1914-ben és ma Egy fejlõdési folyamatot szeretnék felvázolni, bemutatom a német problémakört az elsõ világháborúval összefüggésben. Áttekintem azt a környezetet, ami Rudolf Steiner számára is adott volt, hiszen osztrák állampolgárként a német birodalomban nem volt egyszerû nyilvánosan beszédet tartania. A háború alatt elsõsorban Dornachban tevékenykedett, semleges területen. De 1914-ben és 1915-ben nagyon gyakran utazott nyilvános elõadásokra Berlinbe, hogy érzékeltesse, mi is valójában a német kultúra gyökere. Ha azzal foglalkozunk, hogyan tért ki Steiner a német tennivalókra, két részt tudunk elkülöníteni egészen a háború kitörésétõl 1916 közepéig. Van egy második fázis 1916 közepétõl a háború lezártáig, illetve még azon is túl. Megfigyelhetõ, nemcsak a témák változnak meg, hanem az is, amilyen módon bizonyos témákra rátekint. Ez összefügg a kor szükségszerûségével, ugyanakkor egy ember sorsával is. Steinernek 1914 után nagyon szoros kapcsolata alakult ki az 1914-ben még német vezérkari posztot betöltõ Moltkéval. Helmuth Moltkét az észak-franciaországi folyónál, a Marne-i csatát követõen leváltották, de már elõtte is ismerték egymást. Steiner

érzékelte mindazt, amit át kellett élnie Moltkénak az elvesztett csatát követõen, a német oldalról õt ért támadásokat. Ezután Moltke rendszeresen látogatja Rudolf Steiner elõadásait Berlinben. Helmuth von Moltke 1916-ban halt meg, közvetlenül egy közeli katona barátja, Goltz tábornagy gyász-szertartásánál megtartott beszéde után, infarktusban. Goltz – halálát megelõzõen – az oszmán birodalomban állomásozott. 1905-ben tanúja volt annak, hogyan deportálják és végzik ki az örményeket. Nem értett egyet a törökök politikájával, de a németek szövetségben álltak a törökökkel, nem lehetett elveszteni a szövetséget. A német katonai vezetésnek végig kellett néznie a legõsibb keresztény nép kiirtását. Goltz is 1916-ban halt meg, Moltke pedig az gyászünnepséget követõen hunyt el. A szellemi világba térésekor Helmuth von Moltke

Moltke, Rhodes és a IX. század

2013/3

23

Markus Osterrieder: Németország küzdelme a szellemi...

Steiner követte õt, és halála utáni közlései Steiner által megjelentek könyv formájában, magyarul is. Ez a Berlinben kialakult karmikus kapcsolat összefügg a középkor egy korai szakaszával, a IX. században történelmileg alakot öltött személyekkel. Steiner utal arra az összefüggésre, ami Helmuth von Moltke és egy középkori pápa személye között volt. Nikolaus pápa, vagyis Miklós pápa lett az elsõ olyan pápa a történelemben, aki rendelkezéseivel a pápai hatalmat útjára indította. Összetûzésbe került akkori kollégáival Konstantinápolyban, Photius pátriárka nem akarta elismerni, hogy a pápa az egyház fejévé vált. Photius nem görög, hanem örmény volt származása szerint, ez fontos összefüggés. A másik összefüggés: a Terry Boardman által említett nevek a Csatorna túloldaláról, és a IX. század. Az egyik ember, akirõl hallottunk, Stead újságíró. Azt írta Cecil Rhodesnak egy levelében az 1880-as évek közepén: „gondoskodnunk kell arról, hogy létrejöjjön az angol nyelvû világban valami olyan, mint a IX. század Rómájában.” Azt gondolta, egy új egyházat kell alapítani? Nem, nem ez volt Stead gondolata. Stead számára a gazdasági szempont volt a domináns. Milyen egyház tör elõre a XIX. század végén Angliában? A pénz egyháza, amelynek szintén szüksége van dogmákra. Ezeket a dogmákat tanítanunk kell az egyetemeken, akadémiákon, hogy az angol nyelvû világban az ifjak megtanulják. Hatalmas összegeket áldoztak erre. Oxfordban létrejött a Rhodes-ösztöndíj, hogy ott a nyugati világ elitje az új egyház szellemében nevelkedhessen. A német birodalomban II. Vilmos által, aki rokoni kapcsolatban állt az angol házzal Viktórián keresztül, a ’90-es évek végén elkezdõdött valami a külpolitikában, amit úgy hívtak akkor, hogy az új kurzus. Érdekes módon, Vilmosnak 1899 márciusában volt egy beszélgetése az imperialista Cecil Rhodesszal, aki elmagyarázta, mi is a feladata a németeknek. A németeknek a Közel-Keletre kell menniük. Szó szerint idézek: „Mezopotámia, Eufrátesz és Bagdad, a kalifák városa, ott a jövõtök.” Rhodes szó szerint azt mondta a császárnak, hogy „Ti építsétek a szárazföldi utat Indiáig.” Ezt követõen kezdõdött meg a Berlin–Bagdad vasút építése. A vasút a Balkánon át az oszmán területeken épült volna Bagdadig azért, hogy segítse a német termékek exportját és a nyersanyagok importját. Ezáltal a németek az angol érdekterületekbe nyomultak volna be. Tehát pontosan azt ajánlja Rhodes 1899-ben, ami miatt késõbb az angolok háborúba léptek. És Vilmos császár teljesen el volt ragadtatva: „Das ist eine Mann!”. Ami megmutatkozik a Brit-szigeteknek és Németországnak sorsszerû összekapcsolódásában, az valamilyen módon összefügg a IX. századdal.

24

2013/3

A német népszellem Már az elsõ világháború elõestéjén is nyilvánvaló volt, hogy az angol ipar számára egy komolyan veendõ versenytárssá vált a német császárság alatt kifejlõdött német ipar. A német birodalomban azonban nagyon sok vezetõ ember csodálattal tekintett Nagy-Britanniára, akitõl tanulni lehet, méghozzá megtanulni a gyõzelmet. Az elsõ világháború elõestéjén Vilmos császár azt hangoztatta, hogy a britek egyrészrõl konkurenciát jelentenek, de bár olyanokká válhatnánk, mint õk. 1898-ban német írásokban, pl. az Ónémet Egyesület írásaiban már szerepelt, hogy próbáljuk meg megtanulni az imperialista gondolkodásmódot az angoloktól. Ezt gondolták a németek. Az angoloktól tanulni – ez német! Az angoloktól tanulni! 1897-ben megjelent egy könyv a németeknek a világban betöltött szerepérõl. A szerzõ – Fritz Bley - védelmi egyesületek tagja volt és a zsidók felemelkedése ellen dolgozott, nagy rajongója volt a briteknek, és azon dolgozott, hogy egy új sportot vegyenek át tõlük. A focit. A foci alkalmas arra, hogy a német nép megtanulja egységként átélni önmagát. Mai szemszögbõl érthetõ, miért volt Steiner számára fontos az elsõ világháború kezdetén, hogy nyilvános elõadásain visszautaljon a német szellemi gyökerekre, hogy honnan is származunk. A közönségben ugyanis ott volt a hatalmas lelkesedés a háborúért 1914 õszétõl 1915-ig. Goethérõl, Schillerrõl, Fichtérõl tart elõadásokat azzal a felszólítással, hogy

Goethe és Schiller

Világhelyzet

Világhelyzet


magatokhoz kell térni, mik is a gyökerek. Ezt kell érzékelni. Azzal a jelenséggel szembesült Steiner, hogy a német vezetésben egyrészrõl a briteket másolják, a háború kitörésével pedig az kapott hangsúlyt, hogy az ellenség tulajdonképpen a mi sikereinket irigyli. Lépjünk vissza a goethei áramlatra. Rudolf Steiner utalt arra, hogy az 1800-as évek környékén, különösen a vezetõ személyiségek körében, nagyon élt az a gondolat, hogy mi a németség. Ekkor Németország nem létezett, hiszen a Németrómai Birodalom szétesett apró szilánkokra. Egészen a napóleoni idõkig az osztrák császár hordta a szent Német-római Birodalomnak a jelképét, a koronáját. De a kulturális életben felmerült a kérdés, hogy mi is a németség. Goethe azt írja 1806-ban, hogy a németek mint nép, az semmi. De minden egyes német, az nagyon sok. De sajnos a németek pont a fordítottját képzelik magukról. Goethe szerint ugyanazt kellene csinálni a németekkel, mint a zsidókkal. A németeket, az egyes embereket az egész világon szét kellene szórni diaszpórába, hogy ami jó a németekben, az egyes emberekben, az felszínre tudjon jönni, mindenkinek a szolgálatára. Valóban, a német kultúra fõleg Kelet felé nagyon messze eljutott, itt a magyar királyság területén is, egész mélyen a cári Oroszországig. Az egyetlen, ami õket összekötötte, az a nyelv és a kultúra volt, nem egy uralkodói gondolat. Más személyiség Schiller, aki a francia forradalom hatása alatt állt. Schiller 1800 körül azt gondolta a nemzetalapító németekrõl, ez felesleges, ez reménytelen. Sosem fogtok nemzetté válni! Inkább váljatok szabad emberré, mert képesek vagytok rá! Ne nemzetté akarjatok válni, hanem emberré. Ez volt Schiller megközelítése. A németeknek a nagysága nem abban van, hogy karddal gyõzzenek, hanem a szellem birodalmába hatolni, az ítéleteket, elõítéleteket legyõzni, ez az, amire érdemes a német. Novalis írta Schlegelnek: „Mi a németség? A németség világpolgárság, nagyon erõs individualizmussal párosítva.” Ez az uralkodó rétegben élt. Az emberi én a német kultúrában A német kultúrában mindig jelen volt egy lélegzõ mozgás. Steiner utalt arra, hogy a németeknek mindig nehéz volt névtelennek lenniük, mert a vezetõ szellemiség nem kapcsolódott olyan szorosan össze, mint más népeknél. Ebbõl származik az is, hogy egy kicsit olyanok akartak lenni, mint a szomszédok. Hol mélyebben hatott bele a kultúrába a népszellem, hol pedig teljesen visszahúzódott. Ez azzal függ össze, hogy a német kultúrában nagyon intenzíven foglalkoztak azzal, mi is az emberi én. És

az én-nek szüksége van szabadságra ahhoz, hogy magára találjon. De nem egyszerû a legbensõbb én-re találni. Ahelyett, hogy saját magunkra leljünk, könnyebb olyanná válni, mint a másik. Én magam nem tudom, mit csináljak, de a másik megmutatja. Lehet látni a német történelem korait, hogy amikor az egész német elit Franciaország felé figyel, megpróbál franciául beszélni egész Európa szerte. A porosz Frigyes megpróbálja a saját hadseregét még jobbá tenni, mint amilyen a francia. A porosz militarizmus tulajdonképpen másolata volt a franciának, csak még jobb volt. A franciák után jöttek a britek. A XX. században a britek után jönnek az amerikaiak. Johann G. Herder ezt az utánzást nevezte majommûvészetnek, majmolásnak, és ezzel a németekre utal, akik szívesen utánoznak, mint a kis majmok. Hölderlin a XVIII. század végén írta a németekrõl: „barbárok régi idõktõl fogva, akik a szorgalom, a tudomány és még a vallás révén is még barbárabbakká váltak, teljesen alkalmatlanok bármilyen érzésre. Igen, a németek tompák és harmóniamentesek. Olyanok, mint egy elhajított tál összetört cserepei. Ez nehéz, kemény szó, de mégis kimondom, mert ez az igazság. Én nem is tudok elképzelni még egy olyan népet, aki még széttépettebb lenne, mint a németek. Lát kézmûveseket, de nem lát embereket. Lát gondolkodókat, de nem lát embereket. Lát papokat, de nem lát embereket. Lát uralkodókat, szolgákat, fiatalokat, de embereket nem lát.” A modern életben lehet látni szakértõket, de embereket nem. Ez a németek másik oldala. Ezt az árnyoldalt lehet démonnak is hívni, ami szintén ott van, ami aztán száz évvel késõbb képes arra, hogy 9-tõl 5 óráig zsidókat gázosítson el, aztán hazaérve karácsonyfa mellett Mozartot játsszon a gyerekeivel. A léleknek ez a teljes leválasztása. Ez összefügg az én titkával, az én megtalálásával, egyáltalán az én megszületésével. Sokkal egyszerûbb a másikat imitálni, lemásolni, mint saját magát megtalálni. És a német kultúrának létkérdésévé vált a XIX. század közepén, amikor elterjedt a természettudomány, a tudományos materializmus. Különösen, amikor a britek felõl a darwini gondolatok érkeztek, aztán Nyugatról az emberek szaporítása, tenyésztése. Ekkor vált létkérdéssé a német kultúra számára, hogy milyen emberképpel is rendelkezik. A németek alaposak. A britek hétfõtõl szombatig materialisták, vasárnap templom, vagy páholy. A németek a legmélyéig akarnak belemenni, hogy áthasson, a konzekvenciákig. Rudolf Steiner számára nagyon fontos volt, hogy egy új szellemiséget mutasson. Egy olyan spiritualitást, amely a tudományosságból indul ki. Amely ala-

2013/3

25


Erich Ludendorff

Világhelyzet

pos gondolkodáson keresztül ragadja meg az ember lényét. Világosan lehet látni, hogy az elsõ világháború kitörésében az a mélyebb kérdés rejlik, hogy milyen utat fog bejárni a német kultúra, a német szellem. Ezért hívta fel Steiner a figyelmet mindig, hogy emlékezzetek, mirõl is van itt szó számunkra. Mert akkor nem Berlin–Bagdad vasútról van szó, hanem egy térrõl, ahol a szellem kibontakozhat. Ezt kötötte össze Moltke mélyebb intencióival. 1916 után Steiner az elõadásokban úgy beszélt a többi, hõsként kezelt német tábornokokról, hogy olyan lelkek, akikben nincsen krisztusi szikra. Olyan lelkek, akik tulajdonképpen a régi császári Róma szintjén vannak. És akkor, amikor Rudolf Steiner ezeket a mondatokat kimondta, még háború volt, nagyon nagy veszélynek tette ki magát. Ha valaki õt feljelentette volna, akkor felségárulással vádolták volna, és eljárás indult volna ellene. A német birodalomban Ludendorff tábornok vált vezetõ személyiséggé, akirõl Steiner azt gondolta, hogy egy bizonyos pillanatban elvesztette az én-jét, majd egy nem emberi lény uralta. És megint elõjön az emberi én. Egyszer csak a németeknél van egy olyan vezetõ, aki már nem is az én ura. A szellemi tartalom hiánya Ami az angolokat érinti: Rudolf Steiner rendkívül jó pszichológus volt. 1914-ben azt mondta Rittelmeyernek, a Keresztény Közösség papjának: nem mondhatom nyilvánosan az embereknek, hogy ne gyûlöljétek az angolokat. Olyan angolellenes hangulat volt, hogy ez csak tovább fûtötte volna az indulatokat. Úgy vélte, hogy azt kell mondani az embereknek, ha igaz németek vagytok, akkor nincs

26

2013/3

szükségetek arra, hogy az angolokat gyûlöljétek. Az Antropozófiai Társaság hallgatóinak pedig azt mondta, hogy valójában nincs olyan lélek, aki még annyira szeretné egymást, mint az angol és a német. Lehet látni, hogy a német–angol kapcsolatban egy karikatúra-állapot jelenik meg, a külsõ gazdasági versengés mögött egy belsõ keresztút is jelen volt egymás irányába. Az angolok számára is tragédia, hogy ez a keresztúti kapcsolódás a kontinens felé megszakadt. Helmuth von Moltke halálát követõen, 1916 júniusa után, amikor mindenki kívülrõl tulajdonképpen a németeket teszi felelõssé, Steiner akkor is azt mondja, nem, ez ennél sokkal összetettebb. 1916 után utal az elhalasztott dolgokra a német kultúrán belül. A háború elvesztésekor tudomásul kellett venni, hogy visszatekintve a német birodalom létrejöttére, ez az egész bismarcki birodalom, ez az egységes Németország a semmire épült. Homokra. Ez a birodalom nem értette meg, hogy nem adott szellemi tartalmat magának, hanem csak ebbe a materiális szférába ment bele, ebbe a másolásba, a gazdasági fejlõdésbe. Aztán lehetett tapasztalni, hogy az amerikaiak kezdenek megjelenni, kezdik átvenni a britek szerepét, õket akarják másolni a németek. A háború kitörését megelõzõen a császárságba érkezõ külföldiek, amerikaiak, angolok, oroszok megállapították, hogy a német nagyvárosok Berlin, Hamburg - olyan nagyok, olyan gyorsak és hektikusak, annyira üzemszerûek, amelyekkel szemben Manchester, de még maga London is igazán kényelmes. Ilyen nagy kapkodás csak New Yorkban van. Minden hektikus, ott a gyors telegráf, minden gyors-gyors-gyors. Ez a belsõ idegességnek a kiterjesztése, ami összefügg a belsõ énnel. A városok amerikai jellegûek. Rudolf Steiner rámutat, a német fejlõdésben az a tragédia, hogy olyan politikai személyiségek vezették a németeket, akik megálltak lelki szinten a fejlõdésben. Egy olyan szinten, amely valójában még a Krisztus elõtti korban gyökerezik. Úgy beszélt errõl Steiner, mintha a régi nibelungi nemesség volna jelen. A németeket és az osztrákokat ez a szövetség kapcsolta össze, a Nibelung hûsége, a mitológiához kapcsolódás. Az egészben az az irónia, hogyha a németek beszélnek a nibelung hûségrõl, az a hunok elleni küzdelemben jelenik meg, de az angolok meg azt mondják a németekre, hogy õk a hunok. Az elsõ világháború angol propagandájában a németek a hunok. A nibelungi nemesség olyan emberek, akik szinte megálltak a fejlõdésben, valahol a koraközépkorban. Semmit sem értettek meg abból, ami a német kultúrában késõbb megjelenik. Egy kicsit olyan, mintha két fal lenne ugyanazon a népen belül.

Világhelyzet


A Nibelungok, a vezetõ nemesség házasságot kötött a modern iparral. Nagy emberekkel, akik a bankot, akik a gazdaságot akarják feltölteni. Ez a házasság a Krisztus elõtti lelkiség a modern iparral. Azt mondja Steiner, õk azok, akik a német szellemet, a német kultúrát halálra akarták taposni. Õk azok, akik tulajdonképpen angolokká akartak válni, õket akarták másolni. Tovább lehet követni, hogyan terjedt ez a háborút követõ években 1922-ig, amikor újból felhívja a figyelmet arra, hogy magunkhoz kell térni, észrevenni, hogy mi az, ami félresiklott. Egy új szociális létet kell létrehozni, ami szellemi alapokon nyugszik. 1919-ben nagyon élesen kimondja, hogy a szociális hármas tagozódás gondolatának megvalósítása az alapja a békés együttélésnek Európában. Egy zürichi elõadásában Steiner arról beszél, hogy valójában nem is a Nyugatnak fontos most a hármas tagozódást megvalósítania. A németeknél ez élet-halál kérdése. Egy nép halála? Nagyon különleges dolgot mondott, meg is kérdezik tõle, mit ért halál alatt? Egy nép nem tud csak úgy meghalni! De igen, szellemi szempontból így van. Egy történelmi példát idézett. Nagyon érzékeny dolog azt kimondani, hogy történelmileg ez már megtörtént, amikor Jeruzsálemben a második templomot a rómaiak elpusztították, és a zsidók elkezdtek szétszóródni. Ebben a pillanatban a héber népszellem megszûnt létezni. De ott voltak a zsidó emberek, akik aztán szétszóródtak a világban. Azt mondja, a németeknél megvan a veszély, hogy valami hasonló történik. Emlékezzünk Goethére. Goethe, aki szintén talányos utalásokat tett a német és a zsidó nép évszázadokon keresztüli mély kapcsolódásáról. A hármas tagozódás a német nép számára létkérdés, hogy ne jöjjön ez a süllyesztõ. Szörnyûséges dolgokat mondott még. Ha az egyes német ember képes magát átszellemíteni, akkor egy áldás a világ számára. Hogyha a németség nem tud átszellemülni, akkor átok a világnak. A második világháború terhe, így a zsidók legyilkolása is, arra utal, hogy a németeknek valamit magukban kellene keresni. Az, hogy „ti vagytok a felelõsök”, a bûntudat nem segíti ezt. Ahasvérus, az örök zsidó képe helyére belép ez a kóválygó, keresõ, bolyongó német, mindig õ a hibás és mindig õ az okozója mindennek, és csak járja a vidéket, bolyong, mert saját magát nem találta meg. Ezt csak így tudom érzékeltetni. Maga ez a problematika az I. Világháborút követõen nagyon élesen megjelent, és ebbõl lett aztán sajnálatos módon a nemzetiszocializmus.

A mai Németország gazdasági és szellemi erejérõl Utaltam arra, hogy vannak olyan hangok, akik a mostani pénzügyi válságot összehasonlítják az elsõ világháború elõttivel. Azt lehet mondani, hogy 1989 óta valóra vált a képeslap-festõ (Hitler) kívánsága. Egy nép, egy birodalom, egy kancellár. Ein Volk, ein Reich, ein Kanzler. Mindazon telepesek, akik keleten voltak, már nem léteznek. Az erdélyi szászok 1989 után mind visszajöttek, a többiek már hamarabb, most végre egy igazi nemzetállam vagyunk, világos határokkal. Lehet azt mondani, hogy gazdaságilag Németország Európa USA-ja. Angela Merkel az amerikaiak reménysége, hogy létrejöhessen az amerikai és európai szabadkereskedelmi egyezmény. Angela Merkel, aki egy lelkész lánya, nem mint párt, hanem mint egy bizonyos személy, mint a reformátusok lelki tartásának a szimbóluma. Õ a garanciája a német exportképességnek, a mérnöki gondolatok megvalósításának. Nem gondolatok, hanem Mercedes-Benz, Audi. Megint fölmerül a kérdés, hogy az európai kultúrán belül mire hivatottak tulajdonképpen a németek? Nyugati oldalról mindig világos volt, hogy velük mint versenytárssal kell megküzdeni. De ha a kezünkben vannak, akkor szükségünk van a gazdasági potenciáljukra. Senki más nem tudta ezt jobban, mint Churchill, aki kétszer is jelentõsen beavatkozott. Egyszer 1919-ben azért lépett fel, hogy a német gazdaságot ne pusztítsák el teljesen, mert szükség van rá, hogy a nyugati rendet helyreállítsák. 1945–46-ban eldöntötték, hogy nem az amerikaiak tervét – a Morgenthau–tervet - fogják megvalósítani, akik agrárországot akartak Németországból csinálni. Nem. Németországot kettéosztják, és a nyugati területen az ipart védik, és felhasználják annak felépítésére. A régi nemesség nagyrészt már nincs is, ami nem azt jelenti, hogy a régi Nibelungok ne lennének még jelen Németországban. Sajnos nem így van. És az ipar, a nagyipar még mindig jelen van, tradíciója van, töretlenül jelen van. A kérdés az, hogy mi van ezzel a szellemi élettel, amit Steiner védeni és impulzálni akart. Utolsó gondolat, amit egy bajor származású ember mondott. A mai Németország föderatív állam. Kérdés, hogy a német szellem érdekében áll-e, hogy Németország ennyire potens, összpontosított erõt, gazdasági hatalmat képez. Mindig olyan élményünk van, hogy ezáltal a németek nem találnak magukra. Az erõiket a külsõben élik ki. És a németségüket akkor élik meg, amikor a német focicsapat újabb gyõzelmet arat. Mint az igazi angolok.

2013/3

27

Világhelyzet

Terry Boardman: Sir Edward Grey és Britannia döntése 1914-ben a háborút illetõen

Rudolf Steiner 1916 végén, 1917 elején tartott elõadásaival1 segítséget próbált adni azoknak az embereknek, akik nagyon össze voltak zavarodva a háború közepén. Segített megérteni, melyek azok a tényezõk a háttérben, amelyekkel érdemes foglalkozni, kik a kulcsszereplõk. Az angolok esetében mindig azt hangsúlyozta, vegyük észre, kik azok az egyéniségek, akikre meghatározott idõben oda kell figyelni. Ebben az összefüggésben utalt Edward Greyre (1862–1933), aki 1906–16-ig volt angol külügyminiszter. Ez volt a leghosszabb idõszak, amit bárki is ebben a pozícióban betöltött. Akkoriban Angliában a külügyminiszternek teljes hatalma volt, ezzel szemben ma úgy mondhatjuk, hogy a külügyminiszter csak az egyik keze a miniszterelnöknek, aki nagyon belefolyik a külügyekbe. Egészen másképpen volt 100 évvel ezelõtt. Edward Greynek kulcsszerepe volt. Úgy tekintettek rá politikustársai, miniszter társai mint az angol úriember és arisztokrata megtestesítõjére, tisztelték nagyon, és megbíztak benne. Gesztusai, testtartása magabiztosságot tükrözött. Grey nem nem az érzelmek embere volt, mindig tökéletes önuralommal rendelkezett. Nagyon szerették ezt a jellemvonását, és ezért nagyon megbízhatónak tartották. Azt a kifejezést használták rá, hogy négyszögletes2. Az angol parlament legtöbb képviselõje akkoriban szabadkõmûves volt, és a négyzet koncepciója nagyon fontos a szabadkõmûvességnek. Mint bizonyára tudják, a szabadkõmûvesség a külsõ építészetet és a belsõ személyiségfejlõdést kapcsolatba hozza egymással. Ha például az ember lábfejei derékszögben vannak amikor megáll, azt az embert erényes, tiszta, egyenes jellemûnek tartották. Ezért is volt Edward Gray az angol úriember megtestesítõje vagy mintapéldánya, maximális bizalmát élvezte minisztertársainak és a miniszterelnöknek, és azt csinálhatott, amit akart. Bár külsõleg így nézett ki, belsõleg gyakran másmilyen volt. Talán ismerõs Dr. Jekyll és Mr. Hyde története a XIX. századból. Ebben a történetben Mr. Hyde-ban olyan ösztönös és tudattalan tartalom tört föl, amihez hasonló az 1879 utáni idõszakban

28

2013/3

Edward Grey

Edward Grey

jelentkezett, amirõl Rudolf Steiner úgy beszélt, hogy a sötétség szellemének bukása. Eközben Mr.Hyde alteregója egy tiszteletreméltó úriember volt. Nem akarom azt állítani, hogy Grey egy ilyen Mr. Hydejellegû ember volt. Felfedezhetõ benne egyféle belsõ izgatottság. A megértés kulcsa Grey egyik könyvében található, amelyben a leírt történet nem õt ábrázolja, hanem azt a tevékenységet, amit nagyon szeretett csinálni, ez pedig a legyezõhorgászat3. Egyébként az egyik legjobb könyv, amit errõl a témáról írtak. Niall Ferguson, angol történész az elsõ világháborúról írott mûvében (Sajnálatos háború4) idézi Greytõl azt a részt, ahol leírja azt a belsõ izgatottságot, amit egy négykilós pisztráng horogra akadásakor érez. Miközben ez olvassuk, gondoljunk arra, milyen lehetett az a hangulat, amelyben az európai válság közeledtét várta. „Nem volt közvetlen oka a riasztó

Terry Boardman: Sir Edward Grey és Britannia döntése...

katasztrófának, de nagyon szorító volt a felismerés, hogy ez az ügy nagyon hosszú lesz. És a legnehezebb része a végén fog következni. Nem abban, ahogy »játszom a hallal«. (Itt a játszásra kell figyelni, mert az angol ember számára minden vagy üzlet vagy font. Különösen abban az idõben.) Tehát nem a hallal való játszás lesz nehéz, hanem a szárazföldre emelése. Úgy tûnt nekem, minden erõfeszítésem, hogy szárazra tegyem a halat a hálómmal, egy katasztrófát okoz, amivel nem tudok szembenézni. Többször kudarcot vallottam, és minden kudarc rettenetes volt. Önmagam számára semmit sem ismerek, ami felérne ezzel az izgatottsággal, hogy sikerült-e beakasztanom, horogra kapnom váratlanul egy nagy halat, egy kis, vékony bottal és finom, vékony damillal.” Ferguson azt a megjegyzést fûzi ehhez, hogy ezt a Greyt tartjuk szem elõtt, ezt az izgatott, ideges halászt a folyóparton, nem pedig azt a megtört, önmentegetõ embert, akit az emlékirataiban mutat. Sokkal inkább ezzel a Greyjel magyarázhatjuk az angol külpolitikát 1905 és 1914 között. Ferguson ezt a két kifejezést használja rá, hogy megtört és önmentegetõ, mert egyfelõl az emlékirataiban azt írja, hogy márpedig neki így kellett cselekednie, ahogy cselekedett, másfelõl pedig érzõdik a mély tragédia fölötti megtörtség, aminek õ volt az egyik okozója. Ferguson szerint ahogy Grey Oroszországgal és Franciaországgal bánt, abban vitathatatlanul Grey volt a hal, akinek mások beakasztottak. Ferguson véleménye több ponton megegyezik Steinerével, aki hangsúlyozta Greyrõl, hogy szeretne ugyan jót tenni, de üres a feje. Nincsenek igazi ideái. Nem volt még két olyan tehetetlen politikus, mint Edward Grey és miniszterelnöke. Steiner nullákról és egyesekrõl szóló képet vetít fel. Vegyük példának, hogy egy nagy okkult tudással rendelkezõ ember használni akarja, vagy vissza akar élni ezzel az okkult tudással a saját önzõ céljai érdekében. Túl sokat egyedül nem tud tenni. Amire szüksége van: sok nulla legyen mögötte. Ha van egy egyesed, és utána van két nullád, akkor jó lehetsz már. Amikor a közügyeket vizsgáljuk, keressük meg azokat az embereket, akik egyesek, és azokat a szereplõket, akik a nullák, ezeknek egyértelmûen szükségük van egymásra. Steiner úgy jellemezte Greyt, hogy õ egy nulla volt. Nem akarta lekezelni, hanem objektíven megállapította, hogy nem rendelkezett sem jelentõs okkult tudással, sem komoly képességekkel, hanem olyan szereplõ volt, aki mások szándékainak a szolgálatában állt. Grey egy olyan nulla volt, aki a kritikus idõpontban sarkalatos pozícióban állt. Ezért fontos odafigyelni rá, meg kell tanulnunk a megfelelõ embereket meglátni, megtalálni. Ha Edward Greyt tanulmányozzuk, rajta keresztül elju-

tunk azokhoz az emberekhez, akik mögötte és körülötte állnak, és akiknek fontos szerepük volt a történésekben. A szabad kéz doktrínája Steiner azt mondta Edward Greyrõl, hogy megelõzhette volna a háborút egyetlen mondat kimondásával, amit a német külügyminiszternek, Lichnowskynak 1914. augusztus 1-én mondhatott volna. Steiner rámutatott arra, hogy ez egy kritikus pont az 1914. júliusi válságban. Szeretném bemutatni az elõadásomban, Grey miért nem mondta ki ezt a mondatot. Amikor a német nagykövet azt kérdezte Greytõl, ha Németország megígéri, hogy nem támadja meg Franciaországot, akkor Anglia semleges maradna-e. Megígéri-e Anglia, hogy nem lép többet a németek ellen ebben a konfliktusban? Edward Grey nem válaszolhatott egyetlen kijelentéssel. Edward Grey nem jelenthette ezt ki. Ezután a nagykövet azt kérdezte, milyen feltételekkel maradna Anglia semleges. Edward Grey megint elhárította a kérdést, és azt mondta, meg kell õriznünk szabadnak a kezünket5. Elkerülte az állásfoglalást. Egy német történész, Margret Boveri az 1930-as években nagyon jó megállapítást tett arról, hogyan mûködött ebben az idõben az angol külügyminisztérium. A legmeglepõbb és legkirívóbb véletlenek válnak meghatározóvá, külsõ hatások érvényesülnek, majd ezek a hatások hirtelen eltûnnek. A döntéseket gyakran csak akkor hozzák meg, amikor már egyszerûen nincs más lehetõség. Ez arra mutat rá, hogy nincs terv és nincs következetes szándék. Minél jobban belemerülünk az angol külpolitika részleteibe, azt látjuk, hogy tulajdonképpen nagyon zavaros. Csak egyetlen ponton látjuk az egységet: újra és újra viszszatér az a köv e t e l m é n y, hogy szabad maradjon a kezünk. Ez egy olyan követelGrey horgászkönyve

Világhelyzet

2013/3

29


Crystal Palace

Világhelyzet

mény, amelyben az angol külpolitikának minden résztvevõje egyetért. Nem képviselnek semmiféle következetes irányt, mindig csak követik az eseményeket. Egyetlen követelmény, hogy mindig meglegyen a szabadságunk, mindig képesek legyünk válaszolni arra, ami kívülrõl jön. Ez egy kicsit az az állapot, amit Grey legyezõhorgászatánál láthattunk: legyen válaszolási szabadság. Ez a szabadkéz-törekvés meghatározó a hatalomegyensúly6 kialakításában. Ugyanakkor, ahogy ez a német történész látja õket kívülrõl, valószínûleg hasonlóan látták magukat belülrõl is ezek az emberek. Steiner viszont rámutat, hogy igenis van, illetve volt következetes, céltudatos irány, amit követtek. A szabad kéz megtartásával megteremtett improvizációs minõség valójában megtalálható a néplélekben. Egy nulla helyiértékû alak nem is veszi észre magán. De a lényeg az, hogy igenis volt az angol külpolitikában, legalábbis az 1880-as évektõl kezdve egy céltudatosan követett koncepció. A történelmet egyének csinálják Fontos szem elõtt tartani, hogy az 1890-es évektõl kezdve Edward Grey számára az Oroszországgal való baráti kapcsolat központi jelentõségû lett. Ez nem az õ gondolata volt, hanem ezt ültették bele azok az emberek, akik körülötte voltak. Rudolf Steiner ebben a vonatkozásban a VII. Edward király körüli körökre utal. Kettõ ezek közül Rosebery és Lloyd George. Rosebery angol arisztokrata volt, Lloyd George pedig az az angol, illetve walesi politikus, aki 1916-ban miniszterelnök volt. Steiner Lloyd George-ot és Edward Greyt is bábunak nevezi. Annyiban különbözik ez a két bábu, hogy Lloyd George a történet legvégén lép a színpadra, de akkor nagyon fontos szerepet játszik. Ezzel szemben Edward Grey nagyon hosszú politikai pályafutással a háta mögött, huszonéven keresztül volt kormányzati szereplõ, és rengeteg kapcsolattal rendelkezett. Sose felejtsük el, hogy a történelmet egyének csinálják. Lord Rosebery 38 éves korában, 1890-ben el-

30

2013/3

vesztette feleségét. Ez – noha biszexuális volt –, annyira elszomorította, hogy szinte elvesztette mindazt a lendületét, amellyel a politikai életben vett részt, így ezután, ezt követõen mondhatni nem volt jelen, amikor a politikai tanítványainak segíteni kellett volna. Rosebery felesége, a dúsgazdag Hannah Rotschild hûségesen támogatta férje polítikai karrierjét. Politikai pályafutása során Rosebery nagyon közeli barátságba került Edward herceggel, a késõbbi VI. Edward királlyal, ugyanakkor Viktória királynõ fia, Albert herceg – a késõbbi VII. Edward király – egyetemista kora óta jó barátságban volt a Rotschild családdal. Albert az angol arisztokraták közül azon kivételek közé számított, akinek nem voltak elõitéletei a zsidósággal szemben. Albert herceg a szabadkõmûvesség vezetõje volt. Három idõpont jelentõsége – a birodalom dicsõsége 1868-ban a liberális Sir Charles Dilke írt egy könyvet Nagyobb Britannia7 címmel. Ebben az idõben a liberális párt a szabadkereskedelem, és nem a birodalmi célok iránt volt elkötelezve. Ezeknek az embereknek nem voltak birodalmi ambícióik, nem voltak gyarmati törekvéseik. Leginkább az érdekelte õket, hogyan lehet a leghatékonyabban üzleteket kötni. Ez az elsõ pont, amikor egy liberális ember hirtelen megfújja a kürtöt a birodalom dicsõsége érdekében. A következõ lépés, hogy 1872-ben a Crystal Palace-ban, egy nagyon különös helyen elhangzik egy fontos beszéd. A Crystal Palace-t az 1851-es világkiállításra építették, – egy hatalmas épület üvegbõl és acélból –, és a legmodernebb technikai vívmányokat állították ki benne. A Crystal Palace szimbóluma volt annak, amit a liberális kereskedelmi politikával elért Anglia. És pontosan ezen a helyen mondja el beszédét Benjamin Disraeli, aki egy tory, és ugyanazt mondja, mint Dilke: Angliának két választása van. Vagy egy kicsi, kényelmes ország marad ott a szigeten, amit a kontinentális minta alapján alakítanak, mint Svédország vagy Hollandia. Vagy pedig hatalmas birodalmi nemzetté válhatunk. Erõsen apellált az angolokban élõ csillogás iránti vágyra, a luciferi asztrális karakterre. Miért? Mi dolgozik itt? Nemcsak Angliában, hanem Európa-szerte megfigyelhetõ egy romantikus áramlat mint a racionalizmus erõs ellenáramlata. Abban az idõszakban, amikor az angol külpolitika formálódott, ez az áramlat jelentõs szerepet játszott az egyes emberek lelkében, egyféle vágyakozásként a szellem iránt. Valami iránt, ami nagyobb, mint önmagunk. Disraeli


kapcsolatban állt Bulver-Lyttonnal, az íróval és Lord Stanhope-pal. Stanhope és Bulver-Lytton barátok voltak. Disraelinek nem volt okkult tudása, de Bulver-Lytton és Stanhope okkult kutatók voltak. Az imperialista mozgalom kibontakozásának harmadik lépése J. R. Seeley nevéhez kötõdik, akirõl Steiner is említést tesz, aki abban az idõben az elsõ számú történész volt. Ki tette lehetõvé számára, hogy ebbe a pozícióba kerüljön? Rosebery. 1883ban Seeley kiadja az Anglia terjeszkedése8 címû könyvét, amelyben hangsúlyozza, hogy az angol ajkú népeknek úgy kell önmagukra tekinteni mint egy nagy politikai közösségnek. És e mögött nagyon fontos látni, hogy nemcsak a romantikus mozgalom hatása érvényesül, hanem a faji gondolat hatása is, a szociáldarwinizmus, ami Darwin munkásságát követõen hamar megjelent a közgondolkodásban. Disraeli magánéletében személyes tragédiát láthatunk. Ebben az idõben a felsõ osztályban a zsidók és keresztények közt nagy volt a feszültség. Õ nagyon büszke volt zsidó származására, eltökélt volt eziránt, és az angol politikában sikeres volt. A ’30-as éveiben írt néhány érdekes történelmi regényt. Az egyik, a romantikus középkorban játszódó regényében szereplõjével kimondatja azt, amit õ érez: a világon legfontosabb dolog a faj, a faji hovatartozás. Markus Osterrieder utalt korábban a nacionalista forradalmakra, és Disraeli az egyik könyvében azt sugallja, hogy – utalva az Osztrák–Magyar Monarchiára – a nemzeti forradalmak sokkal nagyobb jelentõségûek, mint a polgári forradalmak, például a francia. Fontos szem elõtt tartani, hogy a XVIII. században Anglia elvesztett egy nagy gyarmatot azáltal, hogy létrejött az Amerikai Egyesült Államok. Érdekes ezt megfigyelni, hogy a XVIII. században Anglia egy birodalmat elvesztett Nyugaton, amikor a kultúrát a racionalizmus uralta és a XIX. században egy új birodalmat hoz létre Keleten, melynek központja India. India abszolút sarkalatos ponttá válik a felsõ osztály tagjai számára. Egyfajta játszótér volt az angol felsõosztály számára, de ugyanakkor hatalmas pénzügyi profit forrása is. Csak erre szerettem volna rámutatni, hogy a XVIII. században a racionalizmus uralta a kultúrát, akkor Anglia elvesztett egy nagy gyarmatot Nyugaton, és a XIX. században, amikor ebben érvényesül a romantikus áramlat, antropozófus szóhasználattal mondhatjuk, hogy luciferi jelleg, akkor meg létrehoz egy nagy birodalmat Keleten. És az az egyén vagy ember, akinek kulcsszerepe van a keleti birodalom létrehozásában, egy olyan valaki, aki büszke arra, amit õ úgy fogalmaz, hogy az õ ázsiai háttere. Ez a keleti birodalom,

ez az indiai gyarmat egy nagy misztérium volt az angol felsõosztály fiataljai számára, amit meg akartak szerezni. Mivel ez ennyire fontos volt, ez teremtette meg az Anglia és Oroszország közötti konfliktust. Legalábbis így magyarázták el ezt.. Az érvelés úgy hangzott, hogy „szemben kell állnunk Oroszországgal, különben elveszítjük Indiát”. És látni fogjuk, hogy Greyt – aki a világháború kirobbanásáig maga is úgy gondolta, hogy az oroszokkal való kapcsolat nagyon fontos – milyen módon rángatják a különbözõ nagykövetek meg hivatalnokok, akik Oroszországgal javítani akarják a kapcsolatot. Láthatjuk, hogy India most is nagyon fontos Anglia, Amerika számára, milyen újfajta módokon próbálnak ellenõrzést szerezni India felett. Steiner rámutat arra, ahogy Harrison megfogalmazta, hogy igazából az angol–orosz–indiai kapcsolatok alakulása vagy alakítása mögött mindig az a mélyebb, mögöttes szándék húzódik, hogy Anglia a szlávoknak a gyámja, gondnoka, nevelõje legyen. Seeley megírja Anglia terjeszkedése címû könyvét 1883-ban, amelyet valószínûleg minden tanult angol férfi olvasott. Fontos, hogy ez a könyv hangsúlyozza az angol ajkú nép tágabb közösségét. Lord Rosebery elolvassa ezt a könyvet, és 1883 végén körbeutazza az összes angol ajkú országot. Amikor 1887-ben visszatér, létrejön a Primrose-liga9, amelynek a birodalmi szövetség az alapgondolata (azért hívják így, mert Lord Roseberynek az eredeti családneve Primrose). Ez az az idõpont, amikor létrejön a harmadik liberális áramlat, amelyik liberális, de egyúttal birodalmi is. És ennek a jelentõsége, hogy az a három ember, aki Angliát bevitte az elsõ világháborúba – Edward Grey külügyminiszter, Herbert Asquith miniszterelnök és Richard Haldane lordkancellár, és azelõtt hadügyminiszter, – mindhárman kulcsszereplõi az angol kormánynak, és mind Lord Rosebery politikai tanítványai. Mind liberális imperialisták. A parlamentben a liberális képviselõk közül csak egyharmaduk volt liberális imperialista, de közülük hárman voltak kulcspozícióban. Edward Grey Lord Rosebery

Világhelyzet

2013/3

31

Világhelyzet


annyira kulcspozícióban volt, hogy õ egymaga dönthetett arról, hogy igen vagy nem, hogy melyik oldalra áll be Anglia. De valójában nem volt kérdés, melyik oldalon lép be a háborúba, mert olyasfajta befolyás alatt állt, ami egyértelmûvé tette ezt (Grey neve egyébként szürkét jelent. Az egyik legrégebbi arisztokrata családhoz tartozik). Kik álltak Grey mögött? Csak emlékeztetõként: arra irányítsuk figyelmünket, hogy az angol hatalmi körökben kikre kell odafigyelni annak kapcsán, ahogy az elsõ világháborúban részt vettek. Jövõre lesz a 100 éves évfordulója az elsõ világháború kitörésének, és az angol kormány máris elkezdte a hivatalos megemlékezések sorozatát. Már elkülönítettek 50 millió fontot ezek költségeire. Számíthatunk arra, hogy mostantól a jövõ év júniusáig egy határozott képet festenek fel számunkra. Egy képet arról, mi volt ez a világháború, miért lépett be Anglia. Abban biztosak lehetünk, hogy ez a kép össze lesz kapcsolva az Európai Unióban most zajló folyamatokkal. Az angol–amerikai média már most cikkezik arról, amit õk úgy fogalmaznak meg, hogy a német birodalom 100 éve, hogyan próbálja folyamatosan Németország az uralma alá hajtani egész Európát, és ez hogyan sikerült neki. Láthatjuk, hogy az angol–amerikai médiából Németországra vonatkozóan ugyanaz az üzenet árad, ami 100 évvel ezelõtt. Rendkívül fontos számunkra, hogy másfajta módon is mögé tekintsünk annak, mi volt a helyzet akkor és mi következett belõle. Thomas Meyer az Új évezred fénye (Arkanum kiadó 2009.) címû könyvében idéz Helmuth von Moltke unokahúgától. Ez a könyv lényegében Helmuth von Moltke jelentõségérõl szól, aki vezérkari fõnök volt a német hadseregben. Moltke unokahúga idéz egy levélbõl, amiben Moltke azt írja, hogy „a feszültség, ami Anglia és Németország között létrejön, VII. Edward mûve”. Arról is ír, hogy az angolokban élõ Németországgal kapcsolatos félelmet politikusok, írók és diplomaták hozták létre. Ha most betekintünk az akkori angliai helyzetbe, akkor különbözõ hatalmi köröket látunk. Az egyik ilyen a VII. Edward körüli kör, majd egy másik a Cecil-családhoz kapcsolódik, amely egy nagy arisztokrata család a XVI. századból, származásukat I. Jakabig vezetik vissza. A Cecil-családnak rengeteg kapcsolata volt az angol elittel. Konkrétan 1900-ban a média Cecil-szállodának nevezte a kormányzatot, mert olyan sok tagjuk vagy barátjuk volt a kormányban. Hatalmas befolyási erõk áramlottak. A harmadik hatalmi kör a külügyminisztérium és az elit testületek, a külföldi nagykövetek. A következõ hatal-

32

2013/3

mi gócpont a média és azon belül is kiemelkedõen a Times. Abban az idõben kb. 38.000 példányban jelent meg, de ez teljesen magában foglalta a társadalom felsõbb rétegét. Számos olyan egyesület volt Londonban, ahol az egyetlen újság vagy folyóirat, amire elõfizettek, az a Times volt. Ebbõl következõen a Times külföldi tudósítói kulcsszerepet játszottak. Az angol elit tagjai a külföldre vonatkozó információkat túlnyomó részt a Times külföldi tudósítóinak írásaiból szerezték. A negyedik hatalmi kör a City, a pénzügyi negyed, akik a gazdaságban, a pénzügyekben hatalmas befolyással rendelkeztek. Az az ember, aki nagyon könnyen és rugalmasan mozgott ezekben a körökben, az Lord Rosebery. Õ az, aki közeli, személyes barátja a királynak és amint említettem, felesége az egyik vezetõ bankár lánya. Õ volt az, aki javaslatokat tett arra vonatkozóan a külügyminisztériumban, hogy kik legyenek a nagykövetek, személyesen tett javaslatot a külföldi tudósítók személyére a Timesban, és többféle módon voltak személyes kapcsolatai a Cecil-családdal. Ez az, ami miatt Rosebery fontos személyiség. A Times folyóirat két vezetõ személyisége, a fõszerkesztõ és a kiadó is személyes barátai voltak a királynak. Henry W. Stead volt az újságnak az a szakértõje, aki különös szerepet játszott Ausztria–Magyarország tekintetében. 1908-ban mondta: „Mi vagyunk a Times, mi gyúrjuk a mát és mi alakítjuk a holnapot. Mi vagyunk azok, akiken a valódi hatalom nyugszik. Megragadjuk a fülét és a befolyását azoknak, akikre a tömegek ma hallgatnak.” Ennek szellemében azt mondhatjuk, hogy Németország esetén egy rendkívül fontos ember George Saunders a Times berlini tudósítója. Személyes ismerõse Roseberynek, és korábban dolgozott Steednek is. Mindketten liberálisok, mint Grey, mindketten imperialisták, tehát a birodalomban hittek. George Saunders különbözõ okok miatt fanatikusan németellenes volt. 1906-tól 1908-ig, a legfontosabb idõszakban a Times berlini tudósítójaként kulcspozícióban dolgozott. Ez az az idõszak, ami alatt Anglia és Németország viszonya teljesen átalakult. Át kell élnünk azt a helyzetet, ahogy George Saunders napról napra, hétrõl hétre küldi folyamatosan a tudósításait, amelyek nem mások, mint németellenes propaganda. Az olyan úriemberek, mint pl. Grey, fotelben ülve, whiskyvel vagy konyakkal, szívják a szivarjukat, és olvassák a Timest, szívják magukba Saunders írásait. Grey az emlékirataiban arról ír, milyen nagyra értékelte és nagy hatásúnak tartotta Saunders írásait. Vannak konkrét mondatok, amik megjelennek Grey beszédeiben, amelyek Saunderstõl származnak. Saunderst a Times számá-

Világhelyzet


ra Rosebery javasolta, aki korábban Steadnek dolgozott. Stead nagyon különleges ember volt. Szociális reformer, de okkultista. Együttmûködött Cecil Rhodessel annak érdekében, hogy egy nyomást gyakorló csoportot, egy titkos társaságot hozzanak létre a birodalom kiterjesztése érdekében. Egy másik ember, aki neki dolgozott, Alfred Milner. Õ volt az, aki Anglia dél-afrikai tevékenységéért volt felelõs a dél-afrikai háborúk idején. Egy harmadik ember, aki Steadnek dolgozott, az a Lord Esher, aki a királynak nagyon közeli barátja volt. És megint csak Rosebery volt az, aki Eshert javasolta a királynak mint személyi titkárt. Esher a király haláláig az egyik legközelebbi személyes tanácsadója volt. Õt is majd látni fogjuk késõbb. George Saunders hangsúlyozza: õ az az ember, akinek Edward Grey gondolkodására nagyon nagy befolyással volt az 1890-es évek során. Folyamatosan ezt az üzenetet küldte az egész angol elitnek, akik olvasták az írásait: ezek mind gyûlölnek minket, és el akarják foglalni a helyünket10. Nagyon különös jelentõsége van annak az idõpontnak, amikor Saunders elfoglalja a helyét Németországban, mert ez az az év, amikor a dél-afrikai helyzet nagyon feszültté válik. Tulajdonképpen az angolok és németek közti versengésrõl van szó a dél-afrikai gyémánt- és aranylelõhelyekért. Az angolok nagyon eltökéltek voltak, hogy a dél-afrikai nyersanyagok hozzájuk kerüljenek. Cecil Rhodes számára, aki szintén közeli barátja volt Steednek, nagyon fontos volt, hogy Afrika térképét Dél-Afrikától egészen Szuezig rózsaszínre fesse, ami azt jelenti, hogy angol gyarmattá, befolyási övezetté tegye. Ebbõl kirajzolódik egy térkép Kelet-Afrika–India–Ausztrália területével, és az Indiai-óceán angol tóvá válhat. Edward Grey 1892-tõl 1895-ig a kormány tagja volt, ez volt az elsõ turnusa. Rosebery volt ekkor a külügyminiszter és Grey volt Rosebery alatt az õ helyettese, a parlamenti államtitkár. Két fontos üzenet érkezett felé. Az elsõ ilyen gondolat, amire már utaltam, hogy Angliának nem lehet semmi köze Németországhoz. A másik, hogy Angliának meg kell próbálnia leküzdenie a hagyományos szembenállását Oroszországgal és közeli kapcsolatba kell kerülni vele. Például abban a levélben, amelyet Grey írt egy liberális képviselõnek 1895-ben, ez áll: „Attól tartok, elõbb-utóbb harcolnunk kell.” De ebben az idõben Anglia fõ ellenségei még mindig Franciaország és Oroszország volt. 1895-ben Grey már azt képzeli, hogy Oroszország nem feltétlenül lesz Anglia ellensége. Azt mondja, hogy egy bölcs és tehetséges külügyminiszter leválaszthatja Oroszországot Anglia ellenségei közül anélkül, hogy anyagi érdekeket kellene feláldozna. Hozzáteszi: könnyen lehet

teret találni Oroszország igényeinek és a mi igényeinknek is Ázsiában és Európában. Emlékeztetnék arra, hogy különösen a liberálisok számára Oroszország volt a nagy ellenség. A liberálisok úgy tekintettek magukra mint társadalmi reformerekre, mint a haladó középosztályra. Eközben Oroszországot a cár uralta, egy olyanfajta társadalmi berendezkedés volt, ami az ellentéte volt annak, amit a liberálisok európai mércével követendõnek tartottak. Az 1820-as évektõl kezdve a liberálisok oroszellenesek voltak, és most 1895-ben azt látjuk, hogy egy angol külügyi politikus arról ír, hogyan lehetne ezt az ellenséges viszonyt átalakítani. Miközben ezzel egyidõben távol tartjuk a németeket. Az agytröszt 1901-ben kormányváltás történt és Grey átmenetileg kikerült a kormányból. Gyakran levelezett Leonard Maxse-val, aki a National Review folyóirat szerkesztõje volt, még fanatikusabb németellenes, mint Saunders. 1901-ben Grey írja Maxse-nak, hogy az angol kormányzatnak fontos lenne elsõsorban jobb megértést kialakítani Oroszországgal. Az elsõ gyakorlati lépés, hogy bizalmat és közvetlen kapcsolatot alakítsunk ki Oroszországgal, és eltöröljük arról a fertályról a német bróker üzletkötõt. A bróker egy közvetítõ, a pénzügyi életbõl jön. Úgy utal a német brókerre, közvetítõre, üzleti értelemben mint aki távol tartja egymástól Angliát és Oroszországot, folyamatos sápot vesz le tõlük, és megakadályozza, hogy bármiféle üzletet tetõ alá hozzanak Oroszországgal. A használt nyelvezetre szeretném felhívni a figyelmet, brókerrõl, sápról vagy jutalékról, üzletrõl beszél. Utaltam rá, hogy ezek az emberek liberálisok voltak és a liberálisok számára az élet elsõsorban az üzletelésrõl szól. Ugyanebben az évben Maxse saját újságjában név nélkül ír egy cikket, Az angol külpolitika címmel. Maxse célja az volt, hogy az elitet abba az irányba terelje, hogy nyitott legyen az Oroszországgal való szövetségre, vagy legalábbis egy ilyen baráti kapcsolatra. Maxse több embertõl kért segítséget a cikk megírásához. Az egyik Edward Grey volt, a másik egy fontos Times-tudósító, valamint az akkori szentpétervári nagykövetség elsõ titkárától Hardinge-tõl, és még két további embertõl, egy ismert németellenes – teutofób – angoltól és egy orosz kereskedelmi ügynöktõl, Tatischefftõl. Bátorítanám a hallgatóságot, hogy mélyebben foglalkozzon ezzel a csoporttal. Ma egy ilyen csoportosulást agytrösztnek11 neveznek, õk „The Coefficients”nek nevezték, „együtthatók”-nak. Céljuk az volt, hogy hatékonyabbá tegyék a birodalmat, különösen a Németország elleni fellépésben.

2013/3

33


Charles Hardinge India alkirályaként

Világhelyzet

A csoport politikailag kétpárti volt. Két szocialista indította, Sidney és Beatrice Webb. Nagyon híres emberek az angliai szocializmus történetében, õk alapították a London School of Economics egyetemet. Lassú átmenettel, nem forradalmi úton akarták Angliát szocialista országgá tenni. Õk hívták meg ebbe a klubba a terület fõ szakértõit. Haldane volt hivatalosan a Németország-szakértõ, Edward Grey számított a külpolitika szakértõjének, bár egyetlen idegen nyelven sem beszélt, és az egyetlen külföldi ország, amelybe ellátogatott eddig az idõpontig, az India volt. Bertrand Russell matematikus és fizikus, H.G. Wells híres sci-fi író, a Cecil-család egyik vezetõ tagja Lord Robert Cecil és Lord Milner. Rudolf Steiner név nélkül beszélt még Repington ezredesrõl, a Times katonai tudósítójáról. Repingtonnak nagyon fontos szerepe volt abban, hogy 1905 végén és 1906-ban titkos katonai egyeztetések jöttek létre Anglia, Franciaország és Belgium között. Ezeket a titkos tárgyalásokat Edward Grey 5 éven keresztül titokban tartotta a kormánytagok elõtt is. Clinton Dawkins, a J. P. Morgan Banknak volt a vezetõje, Halford Mackinder a geopolitika atyja, akirõl novemberben12 beszéltem. Leon Maxse, akit ezelõtt említettem, valamint Leo Amery, aki tanítványa volt Lord Milnernek és egy politikai írónak. Ha tanulmányozzuk ezt a csoportot, követjük a szálakat a kü-

34

2013/3

lönbözõ vezetõ elit-rétegekbe, jó rálátásunk lehet valódi szándékaikról. Például H. G. Wells önéletrajzában úgy határozza meg Edward Greyt, mint aki ezeken a találkozókon annak a szószólója volt, hogy ki kell provokálni, hogy Németország megtámadja Franciaországot. Russell önéletrajzában azt írja, hogy Edward Grey egyszer, amikor nem volt a kormányban, beszédében szorgalmazta a Franciaországgal kötendõ szövetséget, az Entente-ot, ami akkor egyáltalán nem volt még napirenden. Russell úgy érezte, nagyon veszélyes, amit Grey javasol. Tiltakozott ez ellen, de senki sem értett vele egyet, ezért visszalépett, visszavonult. Van egy japán mondás: „Egy atmoszférát kell teremtened, mielõtt a helyzetet megváltoztatod.” Terelni kell a gondolkodást egy bizonyos irányba, mielõtt konkrét javaslatokat tehetünk azért, hogy a változást nyélbe üssük, körbeásni a gyökereket. Ezt tette Maxse. Ez a csoport 1902-tõl 1909-ig rendszeresen találkozott. Edward Grey 1906 januárjában lett újra külügyminiszter. Nem említettem még egy embert, aki 1902-tõl 1905 decemberéig volt miniszterelnök, Arthur James Balfour. 1904-ben összehoztak Franciaországgal egy laza baráti kapcsolatot, ami forradalmi változás volt a hagyományos ellenséggel, Franciaországgal kapcsolatban. 1901-tõl 1904-ig megteremtették a légkört, 1904-ben az Entente valósággá válik. Maxse és Grey valódi célja az Oroszországgal kötendõ szövetség. A Franciaországgal kötendõ antant csak az elsõ lépés. A törekvés mögött van egy okkult tudás, amely szerint úgy tekintettek Franciaországra mint a múlt uralkodóira, önmagukra, mint akik a jelenben uralkodnak és a szlávokra, mint akik a jövõben fognak uralkodni, és emiatt kell most megszerezni az ellenõrzést felettük. Ebben az idõben, 1903 januárjában írja barátjának: arra jutottam, hogy Németország a legrosszabb ellenségünk, és veszélyt jelent ránk. Most már azt a szót használta: veszély. A Németországgal való szoros kapcsolat azt jelenti számukra, hogy a legrosszabbul alakul a kapcsolatuk a világ többi részével, különösen az USAval, Franciaországgal és Oroszországgal. Emlékezzünk rá, Grey úgy tekintett Németországra mint egy brókerre, mint egy pénzügyi közvetítõre, a kifejezés úgy is fordítható, mint a közép emberére, és a célja az volt, hogy ezt onnan kivegye, eltávolítsa. A külügyminisztérium légköre és mûködése 1906-ban Grey bekerül a külügyminisztériumba, a Foreign Office-ba. Van egy helyettese, az állandó miniszterhelyettes, Sir Charles Hardinge. Õk ketten irányítják a minisztériumot, Hardinge a napi irá-

Világhelyzet


nyító, Grey ül a magasban, és néhány tisztviselõ kettejük alatt. Tekintettel az elõadásunk céljára, különösen szeretném a figyelmet Charles Hardinge-ra irányítani. Õ választotta ki Grey személyi titkárait, – valamennyien teutofóbok –, William Tyrrellt, Louis Mollet-et, Arthur Nicolsont, egy Oroszország-szakértõt és Eyre Crowe-t, aki leginkább németellenes volt a külügyminisztériumban. Ez a mindennapi helyzet, amiben Grey a külügyminisztériumban él. Az információ bejött a külügyminisztériumba a nagykövetektõl, és mielõtt eljut Greyhez, két szûrõn megy keresztül. Elõször ketten elolvassák a jelentéseket és megjegyzésekkel látják el, aztán Hardinge-hoz kerülnek, aki szintén ugyanezt teszi, és úgy jutnak el Greyhez, aki végsõsoron cselekedni tud. Például a berlini angol nagykövet nem volt annyira németellenes, mint sokan a külügyminisztériumban. Ahogy jelentései megérkeznek a külügyminisztériumba, ezek az emberek és Hardinge is gondoskodnak arról, hogy olyan megjegyzésekkel lássák el és kritizálják azt, hogy Greyhez érkezve belõlük erõteljes németellenesség és negatív hangulat sugározzon. Grey 1906ban már németellenes lett. Buchanan, az 1910-18 közti Szentpétervári nagykövet szintén Hardinge választottja. Edward Grey nem beszélt idegen nyelveket, nem voltak külföldi tapasztalatai – így volt külügyminiszter. Charles Hardinge jól ismerte az összes európai és számos Európán kívüli országot. Számos idegen nyelven beszélt. Éveken keresztül levelezett rengeteg vezetõ diplomatával, a király legmagasabb bizalmát élvezte. Olyanfajta ember volt, aki az utolsó részletig a kezében tartotta az ügyeket. Ebben az idõben õ volt Grey helyettese a külügyminisztériumban. Grey óvatos, visszafogott ember volt, aki nem tudta kifejezni magát világosan. Szeretett inkább visszahúzódni és várni, ahelyett hogy nyomulna. Ezzel ellentétben Hardinge olyan ember volt, aki megragadta az adódó alkalmakat, gyors ítéleteket hozott. Nagyon szilárd nézetei voltak a fontos amerikai hatalmi kapcsolatokról. Volt bátorsága és bizalma. Ilyen módon elkerülhetetlen volt, hogy Hardinge váljon a valódi vezetõvé a külügyminisztériumban. Hardinge azt mondja, hogy nincs más nyitott kérdésük Németországgal kapcsolatban, csak a flottaépítés, miközben az egész ázsiai jövõ függ attól a lehetõségtõl, hogy a legjobb és legbarátságosabb kapcsolatot alakítsanak Oroszországgal. „Semmiféleképpen sem áldozhatjuk fel az Oroszországgal való baráti kapcsolatunkat, szövetségünket még a Németországgal való flottacsökkentés megállapodása érdekében sem.”

Meg kell említeni Sussex hercegét13, aki a legfontosabb személyiség. Õ választotta le a kereszténység maradékát is a szabadkõmûvességtõl. 1833-ban – Caspar Hauser halálának évében – jelent meg könyve „Apocalypsis” címmel. Ez volt az elsõ okkult könyv, a legteljesebb gyûjtemény. Õ a háttérhatalom. Hardinge, aki a második számú vezetõje a külügyminisztériumnak, azt írta: felismerte, hogy a szolgálatban csak úgy lehet elõrelépni, ha az anyagi elõnyöket figyelmen kívül hagyjuk, csak a hatalomra koncentrálunk. 1910-ben elhagyja a külügyminisztériumot, India alkirálya lesz. Mondhatjuk azt is, hogy India királya pozíciójában van az angol király alatt. 1916-ban visszatér Indiából, és ezt egyfajta puccsnak tekinthetjük a kormányzaton belül. Ebben az idõszakban, 1916-ban tartja Steiner a „Kortörténeti szemlélõdések” címû elõadásait. És ezzel egy idõben a miniszterelnököt és Greyt mint külügyminisztert eltávolítják, és új külügyminiszter és miniszterelnök kerül hatalomra. Az új miniszterelnök Lloyd George, és az új külügyminiszter pedig Arthur Walter. A harmadik fontos tagja ennek a kormánynak Lord Milner. Õ tárca nélküli miniszter, lényegében ez azt jelenti, hogy bármibe beleütheti az orrát. Ez az öttagú kormányzat, amit háborús kormánynak neveztek, érdekes és nagyhatalmú szûk társaság. Õk teljesen eltökéltek volt abban, hogy ne kössenek békét 1916 karácsonykor, hanem addig folytassák a háborút, amíg gyõzelemre nem viszik. Az igazán erõs hatalmú ember ebben a kormányzatban Milner volt. Lloyd George volt az elõretolt ember, a politika megjelenítõje. Oroszország Szeretnék felolvasni egy idézetet, amit Lord Salisbury, ez a nagyszakállú öregember mondott Oroszországról, aki 1885-tõl 1892-ig volt miniszterelnök. A XIX. század második felének a politikájának a megértésében nagyon fontos Lord Salesburyt tanulmányozni. Mélyen konzervatív volt. Az volt a hitvallása az életében: bármi történik, az a legroszszabb irányába hat, ezért a legfõbb érdekünk, hogy olyan kevés történjen, amilyen kevés csak lehet. Salisbury természeti erõként tekintett Oroszországra. Azt mondta, az idõ és a véletlen talán majd megadja a választ az orosz problémára. Más szavakkal: Angliának nem szabad háborúval próbálkoznia Oroszország ellen, Anglia várjon és õrködjön. A válasz az orosz problémára vagy forradalom lesz, vagy iszlám felkelés, vagy háború Németországgal. Remélte, hogy Anglia Oroszországgal kapcsolatos problémáját ebbõl a háromból valamelyik majd

2013/3

35

Világhelyzet


megoldja. 1885-ben azt mondta, hogy Oroszország egyetlen gyenge pontja a pénzügyi zavar. Ha krónikus ellenségeivé válunk, akkor ezen a gyenge ponton kell támadni. Bele kell hajtani minden költségbe, amibe csak tudjuk. Salisbury úgy tekint Oroszországra mint a szakadék szélén álló emberre, akit pénzügyi eszközökkel kell belökni a szakadékba, a forradalom szakadékába. Azért kell Angliának így tennie, mert katonai támadással sebezhetetlen Oroszország. Lehet baráti kapcsolatot, szövetséget létrehozni egy emberrel vagy egy kormánnyal, de egy áradattal nem lehet. Oroszországot olyan erõk mozgatják, amelyek hatalmas, civilizálatlan, nyers népességeket arra késztetnek, hogy fölborítsák a határokat. Oroszországra úgy tekint mint egy természeti erõre, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a rómaiak tekintettek a teuton germán törzsekre a sötét korban. Ez egy fontos nyom számunkra annak megértésében, hogyan próbálta Anglia Oroszországot a forradalom irányába tolni. C. G. Harrison angol ezoterikus 1893-ban elõadássorozatot tartott Londonban – feltehetõen keresztény ezoterikusok kis csoportjának. Az egyik elõadásban hangsúlyoz egy kulcsgondolatot a modern történelem és politika megértéséhez, amit az ezoterikus tanulmányokban lévõ hétszeres ritmusról közöl. Ahogyan annakidején a római latin népek az akkori germán törzsek nevelõiként tekintettek magukra, így tekintette magát az angol uralkodó réteg az akkori és jövõbeli szláv népek nevelõi, tanítóiként. Utal még a szocialista kísérletre is, amit a jövõben végre kell hajtani a szláv világban, miután az orosz birodalmat elpusztították. Itt látunk egy képet, ami az ezoterikus tudásból elõbukkan, amely szerint az angolajkú népeknek uralniuk, irányítaniuk kell a szlávokat akkor és a jövõben. Emlékeznünk kell arra, hogy Anglia és Oroszország az 1820-as évektõl kezdve ellenségek voltak, és ezt a kapcsolatot át kellett alakítaniuk. De pontosan amiatt, hogy megtartsák a maguk mozgásszabadságát, nem lehetett ez egy szoros kapcsolat, hanem egy szövetség, egy szívélyes, baráti kapcsolat14. Láthatjuk, hogy az Edward Grey elõtti külügyminiszter, Henry Landsdowne volt az, aki az elsõ lépéseket sikeresen megtette az oroszokkal való kapcsolat átalakításában, úgy, hogy egy ilyen szövetséget, baráti kapcsolatot hozott létre Anglia másik hagyományos ellenségével, Franciaországgal. Aztán Edward Grey fejezi be a folyamatot azáltal, hogy Oroszországgal is egy ilyen baráti szövetséget hoz létre, ami a valódi cél volt. Így jön létre az a két képzõdmény, az egyik az Anglia–Franciaország–Oroszország hármas, illetve a központi hatalmak. közötti hármas szövetség.

36

2013/3

Rosebery Steiner szerint egy szép maszk volt, aki jól beszélt. Rajta keresztül szólaltak meg erõs emberek. Rotschild csak egy volt közülük. Az angol vezetõ rétegek közt két irány alakult ki. Az egyik oldalon a korona, alatta az arisztokraták, a gazdagok. Õk a toryk. A másik oldalon állnak a kereskedõk, a whig-ek a XVII. századtól. Õk a XIX. században kettéválnak, gazdag liberálisokra és a puritánokra, akik radikálisan liberálisak, a szabadkereskedelem hívei. Steiner õket progresszívnak nevezi, akikben az individualitás szabadságtudata áll a koronával szemben. Az 1880-as években áll be egy újabb törés a liberálisok közt. Ekkor jönnek létre a liberális imperialisták. Befejezésül Amikor én voltam fiatal, nagyon nehéz volt hozzájutni az információhoz. Könyvtárközi kölcsönzéseken keresztül próbáltam az elsõ világháborúval kapcsolatos információkat megszerezni, de ez hetekig is eltartott. Az 1960-as években az volt a kérdés, hol találom meg az információt? De ma a probléma éppen az ellenkezõje. Információáradat van, és azt kell megtalálni, hol az az irány, amerre érdemes nézni. Elõadásom célja az volt, hogy új kutatási irányokat mutassak a hallgatóságnak, segítséget adjak annak megértéséhez, hogyan vonódott be Anglia az elsõ világháborúba. Jegyzetek: 1.

Kortörténeti szemlélõdések (Zeitgeschichtliche Betrachtungen)

2.

square

3.

Fly fishing

4.

The Pity of War

5.

We must keep our hands free.

6.

Balance of power

7.

Greater Britain

8.

The Expansion of England

9.

Primrose League

10. „(the Germans) all hate us and mean to take our place.” 11. Think Tank 12. (2012. november 30. Szabad Gondolatok Háza) 13. Duke of Sussex (1773-1843) 14. Entente Cordiale

Hirdetmény

Meghívó Az Ita Wegman Alapítvány szervezésében 2013. november 15–16-án

Thomas Meyer elõadást tart a Szabad Gondolatok Házában (Bp. VIII., Bláthy Ottó u. 41.) „Az elsõ világháború és Helmuth von Moltke a hazugságok ködében és az igazság fényében” címmel „Elemi lényeket nemcsak a magasabb hierarchiák teremtettek, hanem maga az ember is. Az ilyen jellegû lények három osztálya a valótlanságból, a hazugságból, a rossz szociális viszonyokból és a szellemi fanatizmusból keletkezhet. Szellemtudományi kifejezésekkel élve ezeket fantomoknak, kísérteteknek és démonoknak nevezzük. Ezek a lények károsan hatnak az emberre, ezért a jövõben meg kell tõlük szabadulnunk. Ezen elemi lények mûködésének a hatását figyelhetjük meg a sorsfordító 1914-es évtõl kezdõdõen, egészen napjainkig. Különösen tanulmányozható ez az elsõ világháború eseményeiben, és a német hadsereg vezérkari fõnökének tetteiben és szenvedéseiben. Helmuth von Moltkét egy lényszerû hazugságháló veszi körül, amely ma is hat, és a hálót még ma is szövik.“ Thomas Meyer 2013. november 15. 1700-tól 2000-ig 2013. november 16. 930-tól 1230-ig, majd délután 1400-tõl 1700-ig A déli szünetben ebédelési lehetõséget biztosítunk. A kétnapos konferenciára a belépõdíj 3000 Ft

2013/3

37

Technika

Frisch Mihály: A természettudomány határátlépései Elõadások a Waldorf-tanárok nyári akadémiáján

2013. június 27–július 2-án a Waldorf Ház Pedagógiai Szolgáltató Intézet szervezésében tartották Gödöllõn a Waldorf-tanárok Nyári Akadémiáját. A felsõ tagozatos tanárok továbbképzésére kaptam meghívást a szervezõktõl, itt tartottam három elõadást a természettudomány határátlépéseirõl. Az elõadások rövidített, szerkesztett változata olvasható a következõkben: Mindaz, amit három elõadás témájaként adtam meg, ha a dolgok mélyére hatolunk le, legalább két-hároméves munkát igényelne. A most rendelkezésemre álló három óra legfeljebb arra lehet elegendõ, hogy kedvet csináljak a két-hároméves munkához, hogy felvillantsak egy nézõpontot a mai természettudomány megítéléséhez, kérdéseket vessek fel. Amit biztosan nem tudok ezen rövid idõ alatt megtenni: alapos ismeret nyújtani, kész megoldási javaslatokat adni, „konyhakész” megoldást nyújtani a „na most tiltsam vagy engedjem meg a televízió, számítógép, cyber-játékok használatát” jellegû kérdésekre. Általánosságban is az mondható el, hogy a XXI. században egy olyan probléma elött állunk, amelyre nem lehet kész megoldásokat találni. Amit viszont megtehetünk, hogy megkiséreljük ezt a formálódó, új világot a lehetõ legnagyobb tudatossággal megismerni. Persze nem számítógépes szakemberekké kell válnunk, hanem a fizikai sík alatt végbemenõ szellemi folyamatokat kell megismernünk. Ha ezt egy bizonyos fokig megtesszük, akkor ebbõl az alapból kiindulva tudatosan résztveszünk ebben a világfolyamatban, vállaljuk ennek veszélyeit, vagy esetleg más utakat keresünk. A legfontosabb ebben a megismerési folyamatban, hogy szemben a jelenlegi sodródásunkkal, megszerezzük a tudatos döntés lehetõségét. A következõkben megkísérlek átlátható képet adni, de igyekezetem ellenére valószínûen mozaikszerû lesz az elõadás, de talán az elõadások után lesz lehetõség a beszélgetésekre, ahol kiegészítéseket tehetek. Ahhoz, hogy a számítógépek világába akár fél lépést is tegyünk, látnunk kell, hogy mit jelent az emberiség fejlõdésében a természettudomány, és milyen fejlõdési szakaszokban jutott el a mai korig. A gondolat részletes kifejtése nélkül fogadjátok el azt a kijelentést, hogy az emberiség és a természettudomány fejlõdése bizonyos

38

2013/3

nézõpontból egy és ugyanaz. Ugyanakkor látnunk kell azt a szoros összefüggést, amelyet az ember testi, lelki, szellemi lénytagjainak fejlõdése, a gondolkodástörténet és a természetre való rátekintés, a természettudomány között találhatunk meg. Most csak egy példát említek meg Steiner nyomán, hogy az emberi étertest behúzódása a fizikai testbe az Atlantisz utáni korszakban kezdõdött meg és a görög kor elején ez teljesen befejezõdött. A görög kortól kezdõdõen pedig egy nagyon lassú eloldódási folyamat indult meg. Az étertest lassú eloldódása a fejben kezdõdött meg, tulajdonképpen ez adott lehetõséget az embernek az önálló gondolat kialakítására. Úgy is mondhatjuk, hogy ez tette lehetõvé egyes kiemelkedõ személyiségeknél, így Arisztotelésznél a logikus, emberi gondolkodást. Ennek a folyamatnak révén lett az ember szellemi látóból gondolkodó ember. A Földön a szabadság és szeretet bolygóján az embernek meg kellett szereznie az önálló, szellemi lényektõl nem befolyásolt gondolkodási képességet. És ha a fejlõdés során a gondolkodási képességünket, a gondolkodás módját hibásan használtuk fel, nem az emberiség célját szolgálva, akkor is ez egy szükséges és teljességében nézve az emberiség célját szolgáló folyamat. Az étertest kihúzódási folyamata napjainkban is folytatódik. Most az éterszív kihúzódása kezdõdött meg, és egy távoli idõben teljesen a fizikai testen kívül fogja hatását kifejteni. Ez a folyamat rendkívül fontos az elõadásom végén tárgyalandó morális technika szempontjából. A következõkben – néhány határátlépésen keresztül – a természettudomány és az ember kapcsolatát szeretném bemutatni. Ehhez egy kicsit vissza kell mennünk a múltba, mondjuk a görög korig, hogy meglássuk azt az igazságot, hogy minden, amit ma a természetben megtalálunk, ami a természettudomány tárgya, az egykor az emberen belül volt, és az idõk folyamán helyezõdött ki a külvilágba. Például a görögök a teret nem kívülrõl, hanem belülrõl élték meg. Ahogy Steiner leírja, az akkori ember az ízlelésén keresztül, ahogy a nyelve elülsõ, illetve hátsó részén érzékelt, ezen keresztül ismerte meg az elülsõ, illetve hátulsó fogalmát. A négy elem belsõ átélésében a tûz, a könnyûség átélése segítette a „felül” fogalmához, míg a föld adta számára a nehézség, a „lent” fogalmát.

Technika

Frisch Mihály: A természettudomány határátlépései

A tér fogalmán belül egy háromszög vagy egy négyszög fogalmához nem úgy jutottak el a görögök mint mi – tehát egy külsõ megfigyelésen keresztül –, hanem mozgások során bejártak ilyen alakzatokat, és egyféle belsõ mozgásérzékeléssel élték át az egész geometriát. A belsõ érzékelés tapasztalatával találtak azután rá a külsõ világban a háromszögekre vagy négyszögekre. Az euklideszi geometria (Kr. e. 300) nem más, mint ennek a belsõ térélménynek a kivetülése. A görög korszakot követõen tovább folytatódik az emberbõl a tér kihelyezõdése. Az 1500–1600-as években döntõ folyamat játszódik le az emberiség fejlõdésében. Ekkor jelenik meg a Descartes-i koordinátarendszer, az analitikai geometria, és különbözõ térelméletek látnak napvilágot. Ez az a korszak, amikor az ember már nem a Földet tekinti a világ központjának, megjelenik a kopernikuszi világkép, egy új heliocentrikus világlátás. De ahogy a belsõ térélmény, a belsõ matematika kihelyezõdik a világba, ezzel összefüggésben egyre inkább megszakad a belsõ és külsõ összefüggés a Kozmosz és az ember vonatkozásában, elveszik a természettel való õsi kapcsolat. Így válik lehetõvé az ember számára, hogy a Kozmosz törvényszerûségeit külsõ matematikával, egyenletekkel (Kepler törvényei) írja le. Hatalmas határátlépés történik Kopernikusz és Kepler között, ezt vizsgáljuk meg most közelebbrõl. Kopernikusz az 1500-as években még távcsõ nélkül, tulajdonképpen szabad szemmel, egy kvadránst (egy szögmérõ mûszert) használva végzi méréseit, kozmikus megfigyeléseit. Kepler az 1600-as évek elején már optikai távcsövet használ. Nem olyan könnyû ma érzékeltetni azt a hatalmas különbséget, amely a két kutatási módszer között adódik, és nem könnyû ma megérteni, hogy miért is mondom azt, hogy egy döntõ és egyúttal szükséges határátlépés történt. Talán Hooke történetén érzékelhetõ valami, aki az 1650-es években feltalálta a mikroszkópot. És a mikroszkópon át nézve a gombostû fejét, illetve egy kés képét (tehát a pontot és az egyenest) kétségbeesetten kérdezte, most melyik kép az igaz, a valóságos, a mikroszkóp képe, vagy amit szabad szemmel lát. Ennek a korszaknak az egyik csúcspontja Newton, aki a klasszikus mechanika összes összefüggéseit már a külsõ matematikából veszi, nála a külsõ természet összefüggéseiben semmit nem találunk, ami az emberre vonatkozna, a világ építõkockái Newtonnál a matematikailag leírható tömegpontok. Így születik meg a szabadesés törvénye, a nehézségi erõ egyoldalú fogalma, egy új tudományt teremt, amely természettudományként csak a szervetlen, a halott világra vonatkozó összefüggéseket tartalmazza. Ismerjük azt a törvényszerûséget, miszerint a Kozmosz fejlõdéstörténete kicsiben megismétlõdik a gyermeki fejlõdésben is. Így a tér, a matematika kihelyezõdését

megfigyelhetjük a gyermeki fejlõdésben is. Steinertõl megismert 12 belsõ érzékünk között található az életérzék, a mozgásérzék és az egyensúlyérzék. Ezek az erõk a kisgyermek fogváltásáig igen fontos általános és speciális feladatokat töltenek be. Egyféle belsõ matematikát alkotnak ezen erõk, így válik lehetõvé a mozgás, így tud mászni, kúszni, majd felegyenesedni a gyermek. A fogváltás idõszakában ezen erõk döntõ része felszabadul, a belsõ matematizáló erõ külsõvé válik, a gyermek, a gondolkodása absztrakcióra képessé válik. Az, hogy az így felszabaduló, absztraháló képesség milyen irányba megy, a szülõ, a pedagógus hogyan irányítja ezt, az a Waldorfpedagógia egyik döntõ kérdése. De ugyanilyen kérdés, hogy hogyan fejlõdött a természettudomány tovább az említett Hookeféle elbizonytalanodás után. Ahogy a gyermeknél a fogváltás idõszaka, amikor felszabadul az absztrakcióra képes hatalmas erõ, úgy az emberiség, a természettudomány fejlõdésében a XVII–XVIII. század az, amikor lehetõvé válik az absztrakció, amikor hatalmas erõ jelenik meg, amely az embert ebben segíti. Newton talán az elsõ tudós, akinél ez reprezentatív módon megjelenik. Õ az, aki nem éri be a kutatással megszerzett ismeretekkel, hanem szeretné megtudni, hogy mi rejtõzik a megismert folyamat, az anyagi világ mögött. Így a fénnyel végzett prizmakísérleteinél nem elégszik meg a színjelenségek leírásával, hanem egy elméletet is felállít, miszerint a fény eredetileg is tartalmazta ezeket a színeket. Steiner beszél errõl a határátlépésrõl, amely az egész természettudományt, a mai fejlõdésünket meghatározta. Beszél arról a nem kellõen ismert folyamatról, amely a külvilág és a tudatunk között játszódik le, miközben a külsõ érzékelhetõ világot figyeljük meg. A természet megfigyeléseinél fogalmaim keletkeznek, de ennek során azt is tapasztalom, hogy egyféle határhoz érek, ahol a hagyományos megfigyelés már nem segít. De a tudománytörténet megmutatja, hogy elérkezik egy idõ, amikor mégis olyan fogalmakat alkotok, mint az atom vagy a molekula. Mi történik ekkor? Steiner leírja, hogy ekkor egy figyelemreméltó esemény történt az ember fejlõdésében. Az ember rendkívül erõs megismerési vágya a megfigyelésbõl megszerzett, abból kialakított fogalom világából – a határra érve – egyféle tehetetlenségi erõként áthatol a valóság világán. Ezt követõen pedig a határon túl teóriák segítségével megalkotja az atomok és molekulák világát. De ebben az általa teremtett új világban, a teóriák világában az ember folyamatosan kételkedik, ezért az egyik teória megszûnik, és újabbak és újabbak keletkeznek. Idõ hiányában nem térhetek ki, de itt tudnánk megfigyelni azt a másik utat, amit Goethe javasolt, aki nem akarta ezt a bizonyos határt átlépni, de ugyanakkor folytatni akarta a kutatást. És létezik egy harmadik út is, (amely összefügg a goethei úttal), amelyet Steiner mutat meg. Õ arról beszél, hogy a határt át kell, át lehet lépni,

2013/3

39

Technika


de az anyag alatti világ helyett egy tiszta, érzékfeletti gondolkodás kialakításával, a szellemi világba kell lépni. Amikor a XIX. század fordulóján Einstein és Plank kutatásai, elméletei ismertté válnak, Steiner arról beszél, hogy a világ evolúciós fejlõdése befejezõdött, az anyagképzõdési folyamat véget ért. A kutatások többé már nem irányulhatnak az anyag belseje felé, hanem észlelve az involúció, az anyag szellemivé válásának folyamatát, a természettudomány arra kényszerül, hogy megismerkedjen a szellemi világgal. Amikor Einstein megjelentette a relativitáselméletét, Steiner azt mondja, hibás az elmélet, de benne van a két világ határán lejátszódó folyamat. Így a fény sebességének meghatározása egyféle módon Lucifer észlelése. Steiner reménykedik abban, hogy ekkor megtörténhet a két világ közötti áttörés. Steiner ezt a kort, ezt az idõpillanatot úgy jellemzi, hogy ekkor kellene mûködnie a Szabadság filozófiájában vagy a goethei természettudományban leírtaknak. Sajnos a kor egyik természettudósa sem ragadta meg ezeket a gondolatokat, és ekkor kezd amorálissá válni a matematika. Amikor a gondolatkísérleteket matematikai alapokra helyezték, ekkor történik valami a világban, amire figyelnünk kell. Ekkor ugyanis a szellemi világ felfedezése helyett egy látszatvilágot, a matematika által megalkotott világot fedezik fel. Az emberiség a szellemi látáshoz vezetõ út helyett egy látszatvilághoz, a virtuális világhoz vezetõ útra lépett. Gõzgép, elektromosság, számítógép Gõzgép A határátlépések a technikai felfedezések történetében is tetten érhetõk. A tudomány ugyan beszél ezen felfedezések jelentõségérõl, mégsem méri fel, hogy egy-egy találmány milyen mértékben változtatta meg a világot és az embert is. A gõzgéppel az ember új szociális rendet teremt. Az a lehetõség, hogy egy erõt ne csak a keletkezés helyén használjunk, ehhez a gõzgép nyitott utat, majd az elektromosság tette ezt teljessé. Egy évezredes szociális rend bomlik fel ezzel. Most ezzel nem tudunk foglalkozni, de szükséges a másik határátlépést megemlíteni, nevezetesen a vákuum használatát. Tudni kell, hogy a gõzgép elsõ változata (1705. Thomas Newcomen) vákuum és nyomás váltogatásával mûködött, majd gazdasági megfontolásokból Watt átalakította végleges formájába egy forgómozgásos túlnyomásos technikává, ahol a vákuumnak technikai értelemben már alig volt szerepe. Maga a találmány, ahogy az összes technikai találmány, nem a külsõ világ megfigyelésébõl származik, hanem belsõ folyamatok (légzés, vérkeringés) helyezõdnek ki, nem tudatos, félig tudatos megfigyelések összegzõdésébõl. A külsõ alkalmazása felveti a kérdést, hogy miért

40

2013/3

nem használták eddig a vákuumot. Honnan származik az õsi „horror vácui”, a vákuumtól való félelem? Tudnunk kell, amit ma már inkább babonának gondol az ún. mûvelt világ, hogy egykor azért féltek a vákuumtól, és azért kerülték az elõállítását, mert gonosz lények, démonok beáramlásától tartottak, hiszen a vákuum normál esetben nem marad meg, oda valami beáramlik. Ez a valami a mai tudomány szerint a levegõ. Steiner ezzel kapcsolatban beszél a negatív babonáról. (Rudolf Steiner Das Karma das Berufes das Menschen in Anknüpfung an Goethes Leben GA 176. 26. November 1916) Babona: hinni szellemekben, ahol egyáltalában nincsenek, ha azonban az ember nem hisz a szellemekben, ott ahol ezek léteznek – ez a negatív babona. Az emberiség még ma is abban a hitben él, hogy ha egy gépet elõállít, az csak úgy van. Szembesülnünk kell, hogy maga a vákuum, így elõször a történetünkben a gõzgép, lehetõséget ad elemi lényeknek, hogy megjelenjenek a gép mûködésében, valamint azt is tudomásul kell vennünk, hogy a nagyon egyszerû mechanikai szerkezetektõl eltekintve ma minden gépünk elemi lények tömegét vonzzák be, amelyeket ahrimáni lényeknek nevezünk. A gõzgép a technika fejlõdésében tehát ilyen szempontból is döntõ jelentõségû volt. A gõzgépben elõállított vákuum elemi lények sokaságát hívta be, és ezen lények így szoros összefüggésbe kerültek az emberrel. A gépekkel összefüggõ lények ilyen koncentrált módon elõször jelennek meg, és szoros összefüggésbe kerülnek a technika, az emberiség történetével. Ez az út egyenesen tovább vezetett az elektromosság felhasználásához, majd az egész minket ma körülölelõ számítógépes világhoz. Felmerülhet a kérdés, hogy lehetséges lett volna másfajta határátlépés, a gõzgéptechnika más útja? Igen, lehetséges lett volna! Idõ hiányában csak megemlítem azt a különös feltalálót a XIX. század végén, John Worrel Keelyt, aki olyan berendezést tudott elõállítani, amelyet saját éteri erõivel hajtott. Az éterteste és a gép között olyan együttrezgést, rezonanciát hozott létre, amely egy erõsokszorozódás révén mozgásba hozta a gépet. Egyféle „éneklõ gõzgépnek” lehetne nevezni a szerkezetet, amelyben a kialakuló vákuumot nem démoni lények töltötték meg, hanem az étertest erõi. Steiner misztériumdrámájában megjelenõ Strader egy hasonló technikát valósít meg. Elektromosság Az elektromosság valódi történetérõl a tudomány úgyszólván semmit nem tud, bizonytalanságát ugyanakkor jelzi, hogy az elektromosság fogalmi meghatározásának teóriái elég gyakran változtak. Kezdetben csak a pozitív töltésrõl beszéltek, majd késõbb a negatívról is. Ezt követõen már fõleg a negatív töltést említik, és a pozitívról csak lyukként beszélnek. Ma már a tudomány a veze-

Technika


tékben folyó áram magyarázataként lényegében csak a negatív töltésrõl, az elektronok vándorlásáról beszél. A szellemtudomány Steiner kozmológiája alapján arról beszél, hogy az elektromosság, a mágnesesség a Föld ún. lemúriai korszakában keletkezett a Hold kiválásakor. Ez az a korszak, az az esemény, amelyet a Biblia bûnbeesésnek nevez. Ekkor egy kozmikus méretû szétválás, kettéválás történt, és eközben az ásványi világtól (itt csak a képzõerõk szintjén) az állati világon át az emberig kettõsség keletkezett és létrejött a férfi és nõi princípium. A hasadás, az „egység” kettéválása olyan feszültséget, olyan ellenségességet hozott az emberi világba, hogy fennállt a veszélye, hogy kihal az emberiség. Ezért a legfelsõ szellemi hierarchiák, a Szeráfok-KerubokTronok ebben az idõszakban az emberekbe helyeztek egy magas moralitású erõt, amely elektromos-mágneses erõnek mondható, de karakterét tekintve inkább mágneses erõnek lehetne nevezni. Ez a vonzóerõ teszi lehetõvé, hogy a férfi rátaláljon nõi párjára és gyermeket nemzzen. Ezt a belsõ erõt, az elektromosságot, amelyet bizonyos értelemben állati, élõ elektromosságnak nevezhetünk, egészen a XVIII. század végéig nem ismerte az emberiség, a külsõ természetben nem volt megtalálható. A külsõ természetben eddig az idõpontig csak a kozmikus elektromosságot találhattuk meg, amelyet a maga kettõsségében dörzsölési elektromosságként fedeztek fel még idõszámításunk elõtt a VI. évszázadban (Thales). A XV. században a tudati lélek korának kezdeténél történik ismét egy szellemi beavatkozás, amely szintén öszszefüggésben áll az elektromosság történetével. A magasabb hatalmak az emberi fejbe beültettek egyféle elektromosságot, ez nem más, mint a megsûrûsített, kondenzált fény. Ettõl kezdve ez tette lehetõvé az emberiségnek, hogy ne élõ, állandóan változó metamorfozálódó gondolatai legyenek, hanem megálló, megragadható gondolatai legyenek. Tulajdonképpen így kerül a fejbe azon elektromosság, amelyet a tudomány is felfedezett ott, de most helytelenül úgy gondolja, hogy maga a gondolkodás is elektromos jelenség. A XVII. század végén történik valami, ami az elektromosság történetében döntõ momentum. Az az elektromosság, amelyet magas moralitású erõként ültettek be az emberiségbe, de ekkorra az már teljesen megromlott erõként, szexuális erõként mûködött, kihelyezõdött, megjelent a világban, a külsõ természetben. Ez tulajdonképpen a Galvani-Volta féle fémes elektromosság felfedezésének a valós oka, ezt a fajta elektromosságot csak ekkor lehetett „felfedezni”, hiszen addig csak az emberi bensõben mûködött. Ez a megromlott erõ a külsõ mûködését illetõen szoros kapcsolatban áll a Föld alatti negatív elektromossággal, a Föld alatt található kilenc rétegû birodalommal, az objektív gonosz birodalmával.

Ahogy a megálló gondolat alapja a megsûrûsödött kondenzált fénybõl keletkezett elektromosság, úgy egy másik folyamatban szintén a fény megsûrûsödésével keletkezik a matéria, illetve a Föld alatti útján az elektromosság. Idõ hiányában nem tudunk beszélni arról a határátlépésrõl, amelyet az egyenáram-váltóáram jelentett. Az egyenáramnál, ha nem is eredeti formájában, de elválasztva jelentkezik a kozmikus áram, a pozitív töltés és a földi negatív áram. A váltóáram mindezt összekeveri, pulzáltatja. Egy külön fejezetet fog jelenteni az elektromosság történetében és ez már a jövõre vonatkozik, amikor az emberiség felfedezi – errõl Steiner több öszszefüggésben beszél – az atom, az elektromosság és a gondolatok összefüggését. Ekkor, mint mondja Steiner, egy olyan pusztító erõhöz jut, amely akár az egész civilizációt elpusztíthatja. A számítógép A számítógépnél is megemlíthetjük a negatív babona kérdését, bár itt már alig találunk fizikai géprészeket, a számítógépet tulajdonképpen a szelleme, a programja jellemzi. Már a napi érintkezésben is az emberek a számítógépet egyre inkább egy lénynek tekintik, sokszor talán gonosznak vagy éppen segítõnek. Ez így a hagyományos gépeknél még nem volt ilyen nyilvánvaló. A számítógép – de talán nevezhetnénk számítógéplénynek – történetét is nagyon fontos határátlépések jellemzik. Maga a számítógép alapelve, bármilyen meglepõ, Bacontól származik. Õ az aki politikusként, az intrikák elkerülése érdekében megalkotott egy olyan tökéletes titkosírást, amelyet csak hívei használtak. Az elsõ hatalmas határátlépés, amikor Bacon alapgondolata átalakul az ún. Turing géppé. Bacon még abból indul ki, hogy minden, ami szavakkal kifejezhetõ, azt meg lehet adni két betû „a” és „b” kombinációjával. A késõbbi kutatók ezt az állítást egyszerûen a feje tetejére állították, így jelenik meg 1935-ben Turing híres ideájában az a felvetés, hogy minden emberi tudás ezzel a két betûvel kifejezhetõ. Így jut el Turing ahhoz a gondolathoz, hogy egy olyan univerzális gépet kellene kifejleszteni, amely bármely állításról el tudja dönteni, hogy igaz vagy hamis. A számítógép fejlõdésének következõ határátlépése összefügg – és ez nem egy véletlen összefüggés, hanem mély gyökerei vannak – Hitlerrel és a második világháborúval. Csak néhány szóval utalok erre az átlépésre. A britek a háború során a tengeri ütközeteknél egyre veszélyesebb helyzetbe kerültek, mert nem tudták megfejteni a németek rejtjeles üzeneteit. Ezért fel kellett gyorsítani a számítógépfejlesztési-programot. Ennek során egy fontos, és az emberiség fejlõdése, a technika fejlõdése szempontjából fontos, súlyos döntést hoztak. Elvetették a 10-es számrendszerû számítógépek

2013/3

41

Technika


fejlesztését és a 2-es számrendszeren alapuló gépeket fejlesztették ki. A döntést segítette, hogy a háború vége felé gyors számítógépekre volt szükség a hidrogénbombához szükséges elméleti számítások elvégzésére. Az így kifejlesztett számítógép, a maga 30 tonna súlyával, 18 ezer vákuumcsõ lámpájával soha nem lett volna személyi számítógép, ha nem következett volna be a harmadik, talán legnagyobb küszöbátlépés, a szilícium félvezetõ diódák feltalálása. Egy külön történet, hogy hogyan lehet a Föld egyik legfontosabb, megjelenésében talán legszebb ásványát úgy átalakítani, doppingolni, hogy alapvetõ tulajdonságát – az elektromosságot nem vezeti – elvesztve részben átengedje magán az elektromosságot. Ez a hatalmas lépés teszi lehetõvé, hogy a mai számítógépek kialakuljanak, és azután egy történetben megszülethessen az Internet, a háló, amely átfogja az egész világot. Tovább is folytatható a történet, a www, a keresõ programok, az okos telefonok stb. példája, de ami fontosabb, hogy ebben a kifejlett formában már nem tekinthetünk az egész számítógéptechnikára egyféle negatív babonával. Nem kell szellemtudomány ahhoz, hogy sokakban megfogalmazódjon az a félelemmel átszõtt kérdés: nem fogja e a számítógép átvenni az uralmat az emberiség fölött? Hogyan fog összeolvadni a gép és az ember? Mi lesz az emberiség jövõje egy ilyen fejlõdés esetén? Van-e más út? A jövõ lehetõségei Ahhoz, hogy a jövõ lehetõségeirõl részletesen beszéljünk, szükséges lenne a jelen és a múlt eseményeibe mélyebben belemenni. Ezért most csak felsorolásszerûen utalok a jövõ három lehetséges technikájára. 1. Atomtechnika Ez a természetébõl adódóan amorális, halált hozó technika, ide tartozik a jelen számítógép technikája is, mert ebben nem lehet jó vagy rossz technika, lényegét illetõen nem lehet jó célra használni. 2. Rezonancia, éteri technika Felfedezik a közeli-távoli jövõben azt az erõt, technikát, ami Keelynél, illetve Steiner misztériumdrámájában Stradernél megvalósult. Nevezetesen, hogy az ember étertesti rezgése megfelelõ közvetítéssel gépekbe vihetõ be, ahol a rezonancia jelenség által felerõsödik, és ezzel gépeket lehet hajtani. Az egyes emberek lelki sajátosságától függõen ezt a technikát jó és rossz célokra is lehet majd alkalmazni. 3. Morális technika Ez a technika az együttdolgozó közösség morális erejére épít. A technika megértéséhez beszélni kell a morális erõrõl, egy olyan magasabb rendû lényrõl,

42

2013/3

amelyet a közösség megfelelõen végzett munkája odavonz. Ebben a folyamatban egy olyan erõsokszorozódás jön létre, amely teljesen új utakat nyit az ember és a gép együttmûködésében. A krisztusi mondás „nem én, hanem Krisztus énbennem” egy új tartalmát lehet ebben a munkában megismerni. Nagyon kevés idõnk marad, így a jövõ technikájának részletes kifejtését el kell hagynom, összefoglaló helyett csak egy ötpontos javaslatot tennék (persze ez tovább bõvíthetõ!) a jövõ nemzedékét felkészítõ tanároknak: 1. Szembe kell néznünk a negatív babonáinkkal. 2. Elsõ lépésként a tanároknak rá kell tekinteniük saját természettudományos világukra, gondolkodásukra, ütköztetni kell a teóriák világát azokkal a szép elképzelésekkel, amivel egy Waldorfiskola tanára él. 3. Olyan rendszeres munkába kell belekezdeni, amely lehetõséget ad ennek az új világnak valós megismerésére. 4. Lépésrõl lépésre egy új gondolkodást, egy új életvitelt kell kialakítani az egyre terjeszkedõbb, mindent elfoglaló gépi világban, virtuális világban. Mindez pedig nem az elutasításon, hanem a megértés elsõ lépésein alapuljon. 5. Mindezek összefoglalásaként alakítsunk ki egy újrajta gondolkodást, amelyet a lehetõ legkevesebb szóval, inkább egy belsõ tartással közvetítsünk a gyerekek felé, illetve lassan saját belsõ meggyõzõdésünkbõl egy olyan praxist, egy olyan életvitelt alakítsunk ki a gép-ember világában, amelyet a gyermek követni tud, amely például szolgál számára. Utószó Az elõadásban is említettem, hogy a téma többéves munkát igényelne. Több oldalról is felmerült igényt figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy 2014 februárjában egy képzést, egy Akadémiát indítanánk mindazok számára, akik kellõ erõt, és érdeklõdést éreznek magukban, hogy egy ilyen irányú munkában aktívan résztvegyenek. Az Akadémiát a célkitûzésével, a részletes programmal várhatóan decemberben hirdetjük meg több antropozófiai újságban, így a Szabad Gondolat decemberi számában. Aki személyes értesítõt szeretne kapni, kérjük küldje meg értesítési címét az Ita Wegman Alapítványnak (1089. Bp. Bláthy O. u. 41) vagy az [email protected] e-mail címre.

Felhívás

Anthro-Tech Intézet felhívása: Közremûködés a kutatásokban Ahogy Önök elõtt is ismert, az Anthro-Tech Intézetnek szívügye egy valóságos, az éteri erõkkel dolgozó, morális technikán alapuló zöld technológia megvalósítása. Ahhoz, hogy ebbe az irányba további lépéseket tegyünk, hogy az éteri rezgéseket hatékonyan gépekbe vihessünk, szükséges, hogy ezeket a rezgéseket – amelyek tulajdonképpen kozmikus ritmusok – a természetben tanulmányozzuk. A legutóbbi Anthro-Tech Newsban az antropozófus, természettudós Lawrens Edward beszélt arról, hogy kiválasztott fák rügyeinek naponta történt mérésével és fényképezésével egyféle összefüggést, rezonanciát találtak a rügykifejlõdés mozgása és a bolygók ritmusai között. Olyan embereket keresünk, akik munkájukkal szívesen járulnának hozzá intézetünk kutatásaihoz, akiknek kedvük van ilyen tevékenységet vállalni. Példaképpen említhetõ olyan növénykísérletek végzése, amelyekben növekedési görbéket készítenek a napi, a havi, illetve az éves változásokról. Vagy légnyomásméréseket végeznek a Föld organizmus napi ki-be légzését figyelve. Megfigyeléseket lehet végezni egy felfüggesztett fémspirálon a reggeli és esti erõk tanulmányozására. Az említetteken túlmenõen számtalan további kutatási témát tudunk javasolni. Mindezekhez nem szükséges speciális szaktudás, különleges ismeret, hanem „csak” igazi kutató szellem és lelkesedés. Ha valaki szeretne velünk ebben a témában együttdolgozni, akkor lépjen velünk kapcsolatba, hogy a szükséges lépéseket megszervezzük. Anthro Tech Institut Dent de Lys 13 Les Sciernes-d’ Albeuve CH 1669 Fax: + 4126-9282224

Fordította: Frisch Mihály

2013/3

43

Pedagógia

Ekler Ágnes: Õ is Amerikából jött Nyári tanári akadémia Gödöllõn, 2013-ban

Waldorf-tanárok számára rendezett nyári akadémia hosszú évek óta mindig van. Hála illeti ezért a kezdeményezésért az alapítókat. Az alsó és közép tagozatos tanárok, osztálytanítók, illetve pár éve a felsõ tagozatos tanárok számára is lendületvételi lehetõség ez a következõ tanévhez. Jókor van: bár a tanév végeztével fárasztónak tûnhet, ám a nyári pihenés elõtt a legjobbkor. Így válik valódi, mély alappá az elkövetkezõ munkához. A nyári akadémia szokássá vált olyannyira, hogy az évekig csodálatos helyet adó Szolnok neve rajta ragadt. Annyi a változás, hogy Szolnok – pár éve – Gödöllõn van. Számosan járnak ide. Ugyan minden évben van ilyen és olyan észrevétel, a színvonal is hol ilyen, hol olyan, s a körülmények is sokszor nehezek ennyi ember számára. Ugyanakkor a sok ember találkozása, szinte kényszerû együvé szorulása üdítõ is tud lenni. Ha valaki az érkezés óráit figyeli, pompás örömöknek lehet a szemtanúja: vannak, akik évente csak itt futnak össze, vannak, akik itt végre beszélgethetnek, hírek fontos csomópontja ez a szûk hét, és nagyon tud hiányozni, aki ott szokott lenni, s most épp nincs... Élõ tér ez a sokszor elszigetelten, magányosan küszködõ iskoláknak. Ha nem tudnánk elõre, hogy ezt a programot bokros teendõik okán nagy százalékban kihagynák a tanárok, akkor az indító „mûsorszám” a „kézfogások és ölelések órái” lenne. (Tán akkreditáltatjuk mint kommunikációs tréninget, s akkor eljönnek...) Az egy négyzetméterre jutó puszik száma biztos, hogy a gödöllõi iskola lépcsõházaiban és folyosóin a legmagasabb ez idõ tájt. A hely, a tér mindenképpen egy fórummá vált, ahol a peripatetikus tanácsadás a legelterjedtebb mûfaj: a kisebb csoportok, párok óránként változó összetételben szinte biztos, hogy szakmai beszélgetésbe merülnek. A „Nálatok hány...”, „Te mikor...”, „Szerinted mit...” kezdetû kérdések százalékos aránya nem elenyészõ. A hivatalosan látható és mûködõ program mélyén zajlik egy láthatatlan „karsztvízakadémia”, és nem csodálkoznék, ha némelyeknek az ott felcsípett egy-egy mondat adná a leglényegesebb támasztékot a következõ évhez. Ezért is fontos tér: egy szabad szellemi tér. S minden nem tet-

44

2013/3

szést, személyes elégedetlenséget, aggályt felülmúlóan érdekes tud lenni ennyi ember egy térben lélegzése, egy térben létezése. Jóféle kezdeményezés, mely ily soká virágzik. Ám ha ez évek óta él és lélegzik, miért most kell írni róla? Jómagam úgy vélem, hogy az idén egy említésre méltó minõség jelent meg. A reggeli elõadásokat Roberto Trostli tartotta. Amerikából jött, mestersége címere Waldorftanár. Õ hozott valamit, ami életre kelt. Messzirõl jött, s nem azt mondta, amit akart: saját bevallása szerint, míg máskor szabadon szokott beszélni, most leírta (s láthatóan elõre jól megfontolta) minden szavát, mert nem tudta, milyen az, ha fordítják az embert, és nem beszélhet folyamatosan. Ezt az embert úgy „találták”. Volt, aki rátalált és olvasta, volt, aki kitalálta, hogy hívjuk el, volt, aki elhívta, volt, aki kifizette, s volt, aki tolmácsolta. (Elnézést, hogy kihagyom a neveket, aki ott volt, hallhatta.) S volt bõven, aki hallgatta. Ez az elsõ fontos minõség: az olvasottak közt megtalálni azt a hangot, mely fontos számunkra. A megkülönböztetõ képesség és a bátorság munkált a kezdeményezésben. Roberto Trostli megjelenése egy páratlan természeti jelenséggel társult. Mire õ ideért, nem fértünk el az amúgy nem kicsi, nem is olyan nagy euritmiateremben. S hol kötöttünk ki? Egy kevéssé szép, ám jó magas ház legfelsõ emeletének liftes, modern már nem szocreál, még nem multifunkci, minisztérumfílingû elõadótermében. És a laza, lebernyeges, Waldorf-vászon természetességû hallgatóság szembetalálta magát egy pódiummal, azon egy állvánnyal, azon egy mikrofonnal, s mögötte egy – ahogy kell – öltönyös-nyakkendõs úrral, aki nem titkoltan, de nyilvánvalóan nagyon amerikaiul jelent meg. S roppant egyszerûen kezdett beszélni, még az is érthette eleinte, aki nem. Lassan, lépésrõl lépésre kibontakozott elõttünk egy olyan ember lénye, aki érzékelhetõen a jövõbõl jött. Nem egy úr az ûrbõl, hanem egy úr, aki azt a minõséget hozta, melynek megteremtése mindannyiunk

Pedagógia céljának kell lennie – elõször is a személyes munkánkban, másodjára pedig a diákjaink képességeiben. Trostli úr beszéde mûvészi volt. Rendbe szedett gondolatok mentén haladt. Pontos fogalmakat használt. Szívbéli õszinteség hatotta át, és minden gondolata magán viselte a személyes hitelesség pecsétjét. Mondhatnám, hogy retorikából jeles, de nem errõl volt (csak) szó. Igen, a szóformálás és gondolatalakítás mûvészetét egy tanárnak ki kell mûvelnie magában. Ám a retorika egy korábbi kultúrkorszak emberének találmánya: a rendezett gondolatiság képességének és örömének megjelenése hívta életre. Ám mint minden korábbi „találmányt”, ezt is át kell formálnunk. Ma a frázisok, a halottá vált, lénytelen és lényegtelen betûk, szavak, szövegek világában az élõ szó és élõ gondolat kultúráját kell ápolni. És Trostli úr élõn beszélt. Szavai mögötti lényegben nem lehetett nem észlelni a lényeket. Egyszerû dolgokat mondott, de súllyal. Mások számára nehezen kimondható tényeket tárt fel és tett szóvá – természetesen és egyszerûen. Készült, hogy hozzánk szóljon, és személyesen megérintett mindenkit. Ezt érzékelni lehetett, individuális és univerzális volt egyszerre, ami elhangzott. Hihetetlenül praktikus, ugyanakkor a legtermészetesebben szellemi volt a megnyilatkozása. S mivel errõl beszélt (a földi és szellemi összekapcsolásáról), s közben a szemünk láttára és fülünk hallatára meg is valósította ezt, mûvészi volt. S mûvészi volt azáltal, hogy tartalmat adott a gondolataival általános témákban, mély lelki táplálékot nyújtott a megformálással; ugyanakkor közvetlen tapasztalhatóságában tárta elénk az elevenen mûködõ emberi szellem hatását. Ugyanis a reggeli elõadások megtermékenyítették az egész akadémiát. A tanárok úgy tapasztalták, hogy napi mondandójukat megalapozta; a bevett órák formáját átigazítva új és eleven együttmûködések születtek évfolyamok, tapasztalatok, személyes kérdések közt. S egy külsõ szemlélõ szemével is úgy látszott, hogy a fáradt tanárok aktív és kérdezõ tanárokká lettek, jobban, mint máskor.

Ekler Ágnes: Õ is Amerikából jött

munka volt, de csak látszólag adja a munkánkhoz való szabadságot. Aki nem ügyel, s az új kollégákat nem tudatosan vezeti be a kerettantervi keretekbe, az tantervi mámorba szédülve elvesztheti minden józanságát a Waldorf-iskolák valódi feladatát tekintve. Trostli úr megmutatta, miként kell bátornak lenni a jövõbõl érkezõt érzékelve, a hétköznapokat átitatni szellemivel. A kerettanterv, az oktatáspolitika iránya súlyos múltbeli koloncoktól terhes. A Waldorf-pedagógia Gulliverként vergõdik, Liliputban kipányvázva milliom vékony fonállal. Az idomuláskényszer szorításában a szellemi szabadság lehetõségét élhettük meg. Egy ember a tolmácsa segítségével elénk tárta az átélt kálváriáját – elõadásmódja élõ szellemiséggel, morális erõvel hatotta át a huzatos termet, a szónoki állványt, a mikrofont és személyes, a szemünk elõtt formálódó emberi kapcsolatának szép drámáját. Apró, élõ emberi történet is zajlott elõttünk. A szellem ereje mûködött, s aki akarta, láthatta,hallhatta egész nap. Ez a minõség volt újszerû az idei nyári akadémián. Hozzávalók: egy ember és az õ lényeges, szavakba formált eleven gondolatai, melyek köszönésképp énekelni késztetik a hallgatóságot, s amelyek mozdulni késztetnek még hónapok múltán is egy darab halott fémet: a töltõtollat. Megjegyzés: Roberto Trostli Ahogyan az égben, úgy a Földön... címû könyve kapható a Magyar Waldorf Szövetségben

Az idei akadémián volt egy hagyományos, tortáspezsgõs ünnepünk is. Az elfogadott (nem mellesleg megírt) kerettantervünket ünnepeltük. Érdekes kétirányúság: a kerettanterv a létezésünket biztosítja, s ezt bizony hajszál híján elveszítettük. Trostli úr a létezésünk egyetlen reális útját mutatta meg. Aki mindkettõn munkálkodik, tehát, mondjuk, tanügyigazgat és szellemi munkát végez, tudja, hogy ez két irány. Az idei akadémián – annak aki figyelt – újra nyilvánvalóvá vált, hogy mi a feladat. A kerettanterv nagy

2013/3

45

Pedagógia

Stráma Éva: Találkozások bábájaként

Werner Kuhfuss-szal való több éve tartó kapcsolatom egyik meghatározó feladata volt az elmúlt idõszakban – ahogyan ezt õ maga mondja –, hogy kapuja, segítõje legyek a közte és a magyarok közötti találkozásnak. A három legutóbbi találkozásról szeretnék most híreket adni az újság olvasóinak, amely találkozások remélhetõleg egy jövõbeni hosszabb távú együtt munkálkodás megszületéséhez vezetnek. Múlt év novemberében – mikor Kuhfuss úr immáron sokadik alkalommal ismételten Magyarországon járt – kaptam egy telefonhívást: nem segítenék-e egy óvónõi csoportnak, hogy régi vágyuk, Werner Kuhfussszal való személyes találkozásuk létrejöhessen. A csoport tagjai a fent nevezett úr a Szabad Gondolat folyóiratban megjelent minden írását elolvasták, az abban talált gondolatokat egymás között sokszor átbeszélték. Óvodai munkájukhoz ezáltal új impulzusokat találtak, és remélték, hogy egyszer alkalmuk lesz a szerzõvel személyesen is találkozni és beszélgetni bizonyos kérdésekrõl. A szokásos „véletlen” segített nekik: valaki egyszer csak meglátott bennünket a metrólépcsõn, elmondta a barátjának, aki tudta, hogy vannak, akik örülnének, ha láthatnák õt és továbbadta a hírt... szájról szájra szállt a hír... s már ott is voltunk.

szoros kapcsolat köti. A jelenlegi Németország területén, a francia határ mellett született. Ma is mindig öröm számára, ha ezen a nyelven beszélhet valakivel. Németországban tanult pedagógiát és gyógypedagógiát, majd az élet Svédországba szólította. Több mint két évtizedig élt ott. Ott született két gyermeke is. Belefogott egy sajátos munkába autista gyermekekkel, majd foglalkozott súlyos pszichiátriai problémákkal és drogbetegségekkel küzdõ fiatalokkal is. A munkához mindig nagy bátorsággal és szabadsággal fogott. Csak úgy vállalta el, ha abba kívülrõl senki bele nem szól, a tevékenységét még kritikával sem zavarja meg. Sokévi munka után találkozott egy hölggyel, aki megszólította õt és azt mondta neki: „Kérem, jöjjön el hozzánk Svájcba, és amit itt kifejlesztett, csinálja nálunk tovább egészséges gyerekekkel egy óvodában.” Két évig tartott az ingázás Svédország és Svájc között, majd az akkor már második (finn származású) feleségével (Mervi Mensikkala) Svájcba költözött. Elõször óvodát, majd iskolát is alapítottak.

Dunakeszin egy tizenegy fõs kis csoport fogadott bennünket nagy örömmel, akik Forgács Erzsi szervezésében már nem elõször gyûlnek össze, hogy közösen dolgozzanak a bennük munkálkodó pedagógiai kérdéseken. A kis kör ámultan hallgathatta a nyolcvanas évei elején járó, ám korát meghazudtoló elevenséggel mozgó, a világra mindig rácsodálkozni kész, egyszerre gyermekien játszó és ugyanakkor bölcs öreg élettörténetének nagy lépéseit. Az utat, amelyet bejárt, s ami hozzánk is elvezette.

Kedves humorral mesélt nekünk arról, hogyan is kezdõdött a munka ott a gyerekekkel. Nem voltak kigondolt, jól felépített pedagógiai tervei. El sem tudta képzelni, mit és hogyan fog csinálni az egészséges gyerekekkel. Az elsõ nap egészen egyszerûen – megfontoltság és pedagógiai terv nélkül – leült az udvaron és elkezdett egy fadarabot faragni. A jó svéd acél végül meghozta az eredményt. Az udvaron játszó gyerekek elõször csak arra sandítottak fél szemmel, aztán az elsõ bátor arra somfordált, a következõ már meg is állt... és így tovább. Konstatálták: ez az ember tud valamit! Így kezdõdött a kapcsolat. A munkán keresztül. Munka és játék – a mai napig központi eleme annak, ahogyan õ a gyerekekkel való együttélést látja, éli, gondolja.

Ahogy mi, magyarok szeretjük ezt mondani: minden jó embernek a világon van legalább egy magyar felmenõje. Egy ilyennel Kuhfuss úr is büszkélkedhet, amit nem is szokott elmulasztani: az apai nagymama magyar származású. Az elbeszélés most is ennek a nagymamának a felemlegetésével indult, majd megtudhattuk, hogy ezen kívül Európa számos más népéhez is

A több évig tartó svájci együtt munkálkodás során sok minden megszületett egy jövõbeni óvodapedagógia számára. Majd az út visszavezetett Németországba. Egy szülõcsoporttól kapott meghívást és felkérést, hogy segítsen nekik elõször óvodát, majd iskolát alapítani. Így vezette, hívta õt a sors feladatokkal, emberi találkozásokon keresztül jelenlegi életteréig, egy kis

46

2013/3

Pedagógia német városba, Waldkirchbe. A segítségével alapított iskola és óvoda él, mûködik, fejlõdik tovább ma is. Az óvodában Mervi most az óvónõ, már évek óta együtt dolgozva egy fiatalemberrel. Gyakran fogadnak gyakornokokat is, akik megtapasztalhatják, milyen egy rendhagyó „Waldorf” óvoda. S a múlt nyár óta – amikor az óvoda tovább épült, szépült – egy ajtót is nyitottak a szomszéd helyiség felé, ahol megkezdhette életét a Werner-Werkstatt. Ebben a mûhelyben fogadja Kuhfuss úr a nagy óvodásokat és a kisiskolásokat délutánonként. Itt játszanak, kísérleteznek, hoznak létre mûvészeti alkotásokat a mester vezetésével. A felnõttben élõ gyermek útja során a városban és az erdõben mindenre rácsodálkozik, sok apróságot összegyûjt, s teli zsebbel érkezik a mûhelybe. Azután a sok apró tárgyból – kavicsok, törött üveg- és porcelándarabkák, madártoll és söröskupak... – alkotások születnek. Az egyes anyagok találkoznak különbözõ elemekkel – tûzzel-vízzel – és szerszámokkal, dolgos kezekkel és figyelõ érzékekkel. Mindez alakítja, átformálja, szétválasztja és összeforrasztja õket. A szorgos kezek és a csillogó szemek csodákat teremtenek kíváncsiságban, örömben, lelkesedésben, mûvészi teremtésben. A gyermekben még ott él egy rejtett mûvészi érzék. Tudják, mi szép, mi jó és igaz. És a Werner-mûhelyben – ahogy egy barát nevezte: ebben a kis alkímiai mûhelyben – ezt újra és újra át is élhetik. Mikor Werner Kuhfuss Németországban ismét letelepedett, már évek óta aktívan dolgozott feleségével, Mervivel azoknak a mozgásgyakorlatoknak a kidolgozásán is, amelyek most az általa alapított Kallias Schule szívét jelentik. Közös mozgások, térben és idõben keletkezõ mûvészet egy csoport által, azaz egy szociális közegben – így nevezhetõ szociális mûvészetnek vagy egy jövõbeni szociális mûvészet elõszobájának. Amely „elõszobában” egyszerre jelenik meg a munka és a játék, a mûvészet és a kutatás. Mindazt, amit ilyen módon kifejlesztettek, Kuhfuss úr eleget téve a hívásoknak, számos országba elvitte. Így erõsödött és épült a kapcsolata Európa nemzeteivel. Több mint tíz nép fiai/lányai kaptak már módot arra, hogy megismerjék az impulzust, amelyet õ magában hordoz. Hogy elinduljunk az általa mutatott úton és gyakoroljuk a közös mozgás által, hogyan tudunk egymással együtt élni, együtt mozdulni. Rudolf Steiner Szabadság filozófiáját a fejbõl továbbengedni a végtagokba. Schiller üzenetét nemcsak érteni, hanem élni: Az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes jelentésében ember, és csak akkor egészen ember, amikor játszik. Munkája és kutatásai alapjaként Rudolf Steineren és az õ antropozófiáján kívül W. Kuhfuss mindig megnevez néhány jelentõs dolgot:


1. Friedrich Schiller: Levelek az ember esztétikai nevelésérõl 2. Goethe természettudományos munkássága 3. A víz – áramlások tanulmányozása – Theodor Scwenk: Az érzékeny káosz 4. Pär Ahlbom pedagógus és zeneszerzõvel, Julius Knierim zeneszerzõvel, a festõ Hermann Kirchnerrel, valamint Fritz Julius pedagógus és természetkutatóval való közös munka Ez év elején volt szerencsém három hetet Waldkirchben tölteni. Betekinthettem az óvodába, és részt vehettem Werner mûhelyének életében. Erre az idõre terveztük, hogy a magyar óvónõk egy csoportja – akik a novemberi találkozónak is részesei voltak – ellátogatnak a nagy Fekete-erdõ e kis óvodájába. Ottlétem második hetének fõ feladata az volt, hogy Wernerrel közösen elõkészítsem a találkozást, a közös munkát. A fizikai szükségletek biztosításán túl (szállás, ellátás stb.) nekifogtunk, hogy egy láthatatlan nagy zsákba összegyûjtsük a sok felvetést és lehetõséget: Vajon mire is van leginkább szüksége a csoportnak? Mirõl kellene hallaniuk? Mit kellene látniuk? Mit alkossunk? Mirõl beszélgessünk? Amit összegyûjtöttünk, nemhogy arra a pár napra, talán évekre is elegendõ lenne. Ez a találkozás azonban nem jött végül létre. A végzet egy család életébe kíméletlenül beleszólt, s a csoport részvéttel a társuk mellé állt – elhalasztották az utazást alkalmasabb idõre, amikor majd mindahányan eljöhetnek. Én azonban így ott ragadtam a „teli nagy zsákkal”. Ebbõl, a fennmaradt szabad idõ és tér adta beszélgetéseinkbõl, közös munkánkból született néhány kis levél, amelyeket Werner Kuhfuss általam küldött az óvónõknek. Mire van szüksége a kisgyermeknek? Gondolatok – Werner Kuhfuss Nincs olyan pedagógia, ami azt tudná adni a kisgyermeknek, amire neki szüksége van. Illúzió azt hinni, hogy egy kész pedagógiával minden gyereket kezelni tudunk, és azt adhatjuk neki, amire szüksége van. A gyerekek az elsõ hét évükhöz az égben nem egy pedagógiára készültek fel, hanem az életet akarják megismerni itt a földön. Tehát a gyerekekkel életet kell teremtenünk. Valódi élet a gyerek számára a történelem során csak egy faluban adatott meg. Egy faluközösség a földdel dolgozik és a pillantását az égre veti. A gyerekek az intervallumokban akarnak felnõni, a köztes térben és köztes idõben, a dolgozó emberek között. Ebben a köztes térben és köztes idõben találják meg a példaképeket az utánzásukhoz a játékban.

2013/3

47

Pedagógia

Stráma Éva: Találkozások bábájaként Engedjük, hogy az ideál a lelkünkben képként, mint egy megálmodott mese elevenné váljon úgy, hogy vágyakozás keletkezzen ez iránt a jövõbeli falu iránt, és vonjuk be a szülõket is – akkor az ideál lassan, az idõk folyamán a mindennapi valóságot megtermékenyíti és átalakítja. De mit tehet egy óvónõ, aki ezt a szöveget olvassa, ezeket a szavakat hallja? Hozzáfûzés – Stráma Éva

A földdel dolgozó emberek példáján gyakorolják a gyerekek összekötni a szellemi lényüket a fizikai testtel a lelki munkán keresztül, aminek a neve játék. A játék a gyermek lelki, testi és szellemi munkája, amelyet az utánzóerõ segítségével tanul a földön dolgozó emberek példája által. Amikor a gyermek egy kész pedagógiát kap valódi, produktív munka helyett, az nem más, mint pótszer. A gyereknek ezt a pótszert kell imitálnia (utánoznia), ami által az akaratában elgyengül. Egy lerögzített pedagógia, még ha oly jónak tûnik is, sohasem igazi munka, és soha nem az ember individuális fejlõdésének kifejezõdése. A gyerek azonban azt akarja megélni/megtapasztalni, hogyan fejlõdik egy ember a földön. Mit tehetünk tehát, ha nincsenek falvaink többé, mégis igazak/becsületesek akarunk lenni a gyerekekhez? goetheanistákká kell válnunk, és Goethe módszerével kell kutatnunk azt, amit mi mindnyájan a magunk területén és táján, szociális kapcsolatainkban, kultúránkban, történelmünkben kifejleszthetünk, és ami illeszkedik azokhoz az individualitásokhoz, akik most hozzánk érkeztek. Ez azt jelenti, hogy egy gyerekeknek való hely semmi egyéb nem lehet, mint egy egészen egyszerû, csírázó új kultúra kezdete, egy falukultúra a modern világban. Ami itt megsejthetõ, egy eszménykép/ideál. Nem hagyja magát megvalósítani a puszta akarat által. A kor viszonyai, a szülõk és hatóságok sem engedik ezt. De egy eszménykép úgy tud hatni, mint egy fermentum (élesztõ). Ha a hétköznapokban lassan és óvatosan kis változtatásokat viszünk végbe, ami a kész pedagógiát áttöri, és valódi, személyes életet mutat, úgy, ahogy felnõtt individualitásokként a gyerekekkel élni szeretnénk, ha elkezdünk a gyerekek közelében anyagokkal úgy dolgozni, hogy tárgyak keletkezzenek, amelyeket másoknak, az óvodán kívül el lehet adni vagy ajándékozni, ha a saját érzületünkhöz igazítjuk magunkat és nem mások által elõadott gondolatokhoz – akkor valami lassan meg fog változni bennünk és a gyerekekkel való kapcsolatunkban.

48

2013/3

Van már egy óvodája kívül-belül szépen felépítve. Talán már hosszú ideje dolgozik, sokat tanult, és sok szülõnek mesélt arról, hogy mi a Waldorf-pedagógia. Talán 20-30 gyerek jön mindennap ebbe az óvodába, és az óvónõ boldog és elégedett a munkájával. Az évek során mindennap azt látta, hogy a gyerekek boldogok és szépen játszanak az óvodájában. Minden évben vannak gyerekek, akik iskolába mentek, és a tanárok éppúgy elégedettek voltak ezekkel a gyerekekkel, mint õ. Mit tehet azonban most, mikor Werner Kuhfuss szövegét olvassa, és talán valami igazságot talál benne? Mit tehet, ha a mindennapi munkáját valahogyan mégis szeretné megváltoztatni? Mindenki maga kell hogy ezt megvizsgálja. De ha kérdések merülnek fel, talán mehetünk együtt tovább. Az óvoda iránytûje Gondolatok – Werner Kuhfuss Minden egyes gyerek a maga saját belsõ erejébõl fejlõdik. A fejlõdés forrása a szellemi világban nyugszik. A gyermek fejlõdésének célja az élet a földön. Ez a cél az élet közepén mutatkozik meg elõször, hosszú idõvel az óvodáskor után. Az elsõ hét év, a játék életkora a késõbbi élet alapja. Sok gyerek együtt sok gyerek fejlõdését jelenti. A fejlõdés egy út, ami halad elõre, talán nem úgy, mint egy egyenes, hanem mint egy folyó. Az óvodás kor kerek/gömbölyû. Mindig hasonló dolgokat ismétel, mert a gyereknek szüksége van erre a kerekségre mint biztonságra/védettségre. Így az óvoda olyan, mint egy fészek sok kismadár számára. De a madaraknak egyszer meg kell tanulniuk repülni. Az óvoda veszélye az, hogy megreked a szokásokban és a szükséges mindennapi teendõkben. Akkor az egyes gyermekek individuális fejlõdésének finom jeleit, de a pedagógiát is elfedik a praktikus, mindennapi dolgok, ami azután rutinná válik. Aki sok óvodát ismer, tudja, hogy nehézségeik vannak a fejlõdésben, és évekig ugyanott maradnak. Így tanulhatjuk meg az iránytû képét. Az iránytûnek kereknek kell lennie, a középpontnak pedig, amin a tû

Pedagógia


nyugszik, szilárdnak. A tûnek azonban mozgékonynak kell lennie, és a kerekségbõl kifelé kell mutatnia a világba. Így kell megtanulnia az óvónõnek a praktikusság kerekségébõl és a meleg mindennapi biztonságból kitekinteni. Egy óvoda, egy emberi csoport, amelyik nem fejlõdik tovább, és a következõ év nem más, mint a mostani, biztonságot adhat ugyan a gyereknek, de csalódást okoz a gyermekek individualitásának. Mert nekik szükségük van arra, hogy a nevelõ és az õ szociális környezete is fejlõdjön. Tehát a kérdés az: hogyan fejlõdhet úgy nem csupán a gyermek, hanem az óvoda szociális közössége is, hogy ez a szociális közösség példaképpé váljon az individuális gyermeki fejlõdés számára. Ami azonban azt jelenti: hogyan tud az óvodapedagógus, az óvónõ fejlõdni mint személyiség, aki a pedagógiát nem a biztonságból és a rutinból kiindulva ûzi, hanem mint egy mûvészetet, ami teremtõképességet kíván. A kultúrateremtés (a kulturális alkotó munka) alaptörvénye Gondolatok – Werner Kuhfuss Az embrionális fejlõdés kezdeti hónapjaiban minden egyes ember keresztülmegy az egész eleven világ fejlõdésén. Az ember elõször olyasvalami, mint egy növény, azután mint egy állat, és végül elnyeri az emberi formát. Ezáltal a saját individuális fejlõdésében minden ember magában hordozza az egész világfejlõdést. Így válik a múlt minden emberben ismét elevenné, és minden egyes ember tartalmazza magában az egész eleven világot és az egész emberiséget mint építményt (átfogó építési tervet és magát a szerkezetet). Ezt a folyamatot nevezhetjük biogenetikai alaptörvénynek. Amikor a gyermek megszületik, elkezdõdik egy új törvényszerûség. Ahol korábban a test fejlõdése volt a legfontosabb, most a lélek fejlõdése válik azzá. Ezért nevezhetjük az új törvényt pszichogenetikai alaptörvénynek. Ez ismert volt már a korábbi idõkben, de mára feledésbe merült. Az alapelem, amiben ez a törvény meg akar valósulni, a játék. A játékban a gyerek az emberi kultúra fejlõdésének minden lépcsõfokát szeretné újra megragadni és megismételni a világfejlõdés kezdetétõl a jelen korig. A Waldorf-iskola kulturkorszakaiban figyelembe veszik ezt a törvényszerûséget az iskoláskorúak számára. Az óvodáskorúaknak, az elsõ hétéves idõszak számára ehhez mostanáig még nem fejlõdött ki a tudatosság. Amennyiben egy reális nevelést a „játszó korúak” (a kisgyermekkor) számára el akarunk nyerni, el kell

kezdenünk kutatni és fel kell ismernünk ennek a törvényszerûségnek a nyomait. Ha kutatunk, a gyerekek a társainkká válnak ebben, mert a játék kutatás. A biogenetikai alaptörvény nem szabad. Minden fejlõdési lépcsõfok biológiailag egzakt és kötött. A pszichogenetikai alaptörvény kezdetben szintén kötött, amikor a gyerek járni és beszélni tanul, de a játékban egyre szabadabbá és szabadabbá válik. Amikor a játék gondolatokat (eszméket) fejleszt ki, megkezdõdik a tulajdonképpeni szabadság. Nekünk mint nevelõknek szükséges, hogy foglalkozzunk az emberiség és világfejlõdés lépcsõfokaival, aminek segítségével felismerhetjük a gyermek egyes játékpillanataiban ezeknek a fejlõdési lépcsõfokoknak a nyomait. Másrészt ezzel a gyerek megérzi, hogy ezeket a lépcsõfokokat felismertük, és számára a mi figyelmünk által ezek kimondatlanul is mindig beigazolódnak. Az idõ jele Gondolatok – Werner Kuhfuss Minden reggel, amikor felébredünk, magunk elõtt látjuk az elkövetkezendõ napot. Talán vannak terveink, félelmeink, örömeink, vannak reményeink és aggályaink, mikor a napot elkezdjük. De tapasztalatból tudjuk, hogy az életben mindig más történik, mint amit gondolunk. Sokan mérgelõdnek, ha a nap és az élet másként alakul, mint ahogy azt eltervezték. De ebben a másban el van rejtve egy titok. Ez a titok nyilvánvalóvá válik, ha tanulmányozni kezdjük. Ez nagyon fontos, különösen, ha gyerekekkel foglalkozunk. A gyermek, ha egészségesen és szabadon élhet, reggel örömmel és reményekkel ébred. Talán tud valamit arról, ami történni fog, talán egy ünnep vagy egy barát látogatása, de nincs terve, és nem érez kötelezettségeket. Úgy fogadja a napot, ahogyan az érkezik, és örül mindennek, amivel találkozik, vagy épp szomorkodik miatta, de mindig úgy fogadja az életet, ahogy az jön.

2013/3

49

Pedagógia


Tanulmányozzuk a napunkat, és akkor felfedezzük, hogy az idõ kétféle módon adódik: az elmúlt idõ és a szembejövõ idõ. Az elmúlt idõ a múltból jön. Minden terv, elképzelés/képzet, minden nyomás a múltból jön, a tapasztalatokból. Ha csak a múló idõ lenne adott és csak a múltból származó tapasztalat, akkor nagyon gyorsan megöregednénk, bizony olyasvalamik lennénk, mint a sókristály. Sokan érzik és tapasztalják így a modern idõben. Az eljövendõ idõt elõször fel kell fedezni. Ami mint egy áramlás jelenik meg, tulajdonképpen egy felszólítás az ébredésre. Mert az eljövõ idõben valami mélyértelmû hat. Ha megismerjük, észrevesszük, hogy segíteni akar nekünk. Életvezetés van benne, amit észrevehetünk. Ebben az életvezetésben rátalálhatunk egy barátra, aki mindig mellettünk áll. Ha követjük és bízunk benne, megfiatalít bennünket. Érdemes naplót nyitni, amibe minden reggel vagy a hét kezdetekor felírjuk, amit eltervezünk, és amirõl úgy képzeljük, hogy be fog következni. Este vagy a hét végén röviden leírhatjuk, hogy valójában mi történt és mindenekelõtt, hogy milyen váratlan jó dolgok történtek. Így kifejleszthetünk egy érzéket, egy lelki érzékszervet a jó iránt, ami szembejön velünk az idõben. Minél inkább felismerjük a jót az idõben, annál inkább meglesz a jó. Ha gyerekekkel összefüggésben tesszük ezt, amibe belevisszük a gyerekekkel való tapasztalatokat is, megélhetjük, hogy a gyerekekkel való kapcsolatunk egyre melegebbé és mélyebbé válik, mert a gyerekek megérzik, hogy velük együtt fejlõdünk, és mi magunk egyre fiatalabbakká válunk. A jó titka, a szellem szerinti nevelés megnyilatkozik számunkra: az öregségben fiatallá válni úgy ,hogy az ember végül, még ha meg is öregedett, fiatallá válik. A legutóbbi találkozás – Gödöllõ Rövid mérlegelés után június elején úgy gondoltuk, a nyár alkalmas lenne egy újabb találkozásra. S talán többek számára adhatna impulzust, talán egy jövõbeni közös munka bevezetõje lehetne, ha a találkozás ismét Magyarországon lenne. Forgács Erzsinek sikerült megnyernie a Gödöllõi iskola és óvoda szülõi körét, akik lehetõvé tették Werner Kuhfuss látogatását azzal, hogy az útiköltségét magukra vállalták. A helyszínt a Gödöllõi Waldorf Iskola biztosította. Az egy hétvégés program ingyenesen nyitva volt minden pedagógus, szülõ és érdeklõdõ számára. A tolmácsolást Kecskés Judit vállalta, és erejét nem kímélve, töretlenül teljesítette feladatát, ami lehetõvé tette a résztve-

50

2013/3

võk számára, hogy a nyelvi különbözõség ellenére a gondolatok eljussanak mindenkihez. Vendégünk – szokásához híven – nem tartott elõadásokat. A közös mozgások, gyakorlatok, játékok és alkotások, beszélgetések, kérdések hívták elõ a gondolatokat, amelyek elhangzottak. Egy helyiségben együtt van emberek bizonyos számú sokasága. Mit tehetnek együtt? Közeledés – távolodás. Sûrûsödés a lehetségesig – középpont. Távolodás – a periféria felé egészen a végsõ határig. Polaritások átélése. Találkozunk és elválunk. Az emberi test erõk hordozója. A testünkkel belevisszük a találkozásainkba az egész múltat, a fejlõdésünket, de a nehézséget, fájdalmat és a halált is, amit ott hordozunk a csontjainkban, izmainkban. Meg kell ismernünk mindezen erõket, mert ezekkel lépünk be a szociális térbe, ezeket visszük be öntudatlanul is a szociális életünkbe. A legkisebb apróságok is a legnagyobb mélységekhez vezethetnek bennünket. Mirõl beszél nekünk például egy út szélén heverõ kavics? És mit lehet vele kezdeni, ha már itt van a kezemben? Pláne kettõ! Beszélget, játszik, csilingel, kopácsol, zeng, szoborrá lesz, fényesedik... keresés-kutatás, érzékelés, nevetés, felfedezés, öröm. Mi minden vesz körül bennünket!? S vajon meghalljuk-e, mikor megszólít? Él-e még bennünk a gyermek, aki nyitott a világra? Mindig kész a titkok felkutatására, szabadon alkot, és közben az érzékei még nyitottabbá és egyre finomabbá, a keze és vele együtt a gondolkodása egyre éberebbé és mozgékonyabbá válik. A jövõ a gyermekekben van. De ennek nem szabad csupán frázisnak maradni. Itt nemcsak valaki másról, hanem a bennünk élõ gyermekrõl is szó van! Nem szabad õt elveszítenünk – vagy éppen újra meg kell találnunk – magunkban és másokban, a körülöttünk lévõkben is. Werner Kuhfuss küldetésének és elhivatásának egyik fontos kulcsmotívuma ez: hogy felismerje és felébressze a bennünk szunnyadó gyermeket és hozzásegítsen, hogy mi is képessé váljunk erre önmagunkkal és másokkal találkozva. Szinte provokációnak tûnhet, mikor azt mondja nekünk, hogy felejtsünk el minden pedagógiai tervet. Még a legjobb pedagógiai program sem lehet jó egyetlen gyermek számára sem. Hogyan tudhatja ezt megérteni és elfogadni egy pedagógus, aki a szakmáját évekig tanulta és gyakorolta a tanultak szerint. Aki úgy érzi, hogy egyre több tapasztalatra tett szert az évek, esetleg már évtizedek során a megtanult és megtapasztalt pedagógiai programok segítségével, amit mindig igyekezett egyre jobban végezni, és amiben talán nemcsak hogy örömét lelte, hanem még szabadnak is

Pedagógia


érezte magát. Különösen, aki azután megismerte a Waldor-pedagógiát, amit az eddig általa ismertek közül a legjobbnak tart. Sok elõadást meghallgatott, sok könyvet elolvasott. Tudja, hogy melyik napon kell rizst adni a gyereknek és melyiken zabot, hogy miért jó a rózsaszín sátor, mikor, melyik napon fessen, és melyiken süssön kenyeret a gyerekekkel. Miért is ne lenne akkor jó ez a program? Hogyan lehetne ez a jó program mégsem jó annak a gyereknek, aki épp itt és most elõttem áll? Rudolf Steiner beszélt arról, hogy miért éppen Raffaello Madonnáját tegyük a gyermek látóterébe. (Talán nem is láttam még Waldorf-óvodát enélkül.) De vajon mi a helyzet azokkal a Madonna-ábrázolásokkal, amelyekrõl Steiner nem beszélt? És egyáltalán honnan származik az a pedagógiai program, amit ma „használnak” az óvodákban? Mikor és miért született? Steiner nemcsak kijelentett dolgokat, hanem azt is mondta, hogy ne higgyünk el neki semmit, vizsgáljunk meg mindent mi magunk.

most faragni kell! A gyermek közben meglátja bennünk a mestert, és mi felismerjük benne a zsenit – tanulunk egymástól.

A munkánk alapja az alapos felkészülés kell legyen. Váljunk mesterekké. Dolgozzunk magunkon, tanuljunk és legyünk jó zenészek. Jó festõk. Jó szobrászok. És így tovább! Ez lesz a muníciónk, a felkészültségünk minden eshetõségre. Ismernünk kell az esztétikai és a matematikai törvényszerûségeket is. A gyerekek „tudják” ezeket, ezek birtokában érkeznek, mert õket a születésük elõtt olyan mély iskolázáson vezetik keresztül, ahogyan valaha a misztérium iskolákban volt része az embereknek.

Rudolf Steiner nem mondott, nem mondhatott el mindent – ahogy kis humorral a vendégünk, Werner Kuhfuss mondta ezen a hétvégén. De ha mindent mondott volna is, az én házam az én váram, nekem kell uralkodni benne. Mert ha majd eljön az idõnk, és az Úr színe elõtt állunk, nem azt fogják kérdezni tõlünk, hogy vajon R. Steiner mit mondott. A cselekedeteinkért mi magunk felelünk, nekünk kell számot adnunk róla, vajon amit tettünk, beleillik-e a világfejlõdés áramlatába.

De ha nem toppan elém senki, nem szólít meg semmi, és éppen semmi sem jut eszembe, elõvehetem akár a tervemet is. A fontos, hogy ilyenkor is maradjak nyitott a következõ pillanatra. A nap befejezése pedig mindig az legyen, hogy leírjuk, mi történt ma. Tulajdonképpen a valódi tervet utólag írjuk le. A tervet, amit nem mi a fejünkbõl, hanem az Angyal, az angyalok készítettek elõ, s amit a nap folyamán kész voltam és így képes voltam felismerni. Így nem egy hideg, pusztán ok-okozati (kauzális), csak a múltra építõ terv szerint élünk, hanem képessé válhatunk az ellentétes idõáramlás, a jövõbõl felén közelítõ érzékelésére és felismerésére. Minden egyes napon képesnek kell lennünk belelépni az ismeretlen világába, ahogyan a gyermek szelleme is utat keres az ismeretlenbe.

Akinek az ad biztonságot, készítsen tervet magának. Azonban az ajtón belépve hajítsa maga mögé, a gyerekek elõtt állva felejtse el az egészet, és legyen bátorsága arra hagyatkozni, hogy a helyzet mondja majd meg, éppen mire van szükség – festeni kell-e vagy kenyeret sütni. Csak a „semmibõl” tud megszületni az intuíció. A „teremtõ semmihez” szükség van az alapos felkészülésre, hogy mindenre legyen lehetõség, s az-után ebbõl a sokaságból, a mindentudásból kell akarattal létrehozni a semmit. Elfelejteni, eldobni csak azt lehet, ami nálam van, ami az enyém. S amikor létrehoztam, ebbe a „semmibe” talán betoppan ma egy gyerek, hoz egy fadarabot a kezében és akkor, bár eredetileg talán festeni akartam, meglátom a lehetõséget, amit a pillanat hoz, ami megszólít. Alaposan a „mester tekintetével” megméregetem a kis fadarabot, és látom, hogyan hívja a kést, a szorgos kezeket... s talán nekem is van valahol egy kis darab fám, amit én is megmutatok az elõttem álló lurkónak, közösen gyönyörködünk abban is, megvitatjuk, ki mit lát benne, mi szép, és már tudjuk mind a ketten –

2013/3

51

Hirdetmény

EURÓPAI KÖZÉP – EMBERI KÖZÉP A XXI. SZÁZAD SZELLEMI FEJLÕDÉSE UTAK – AKADÁLYOK – LEHETÕSÉGEK AZ IFJÚSÁG KÖZÖSSÉGI ÉS EGYÉNI SORSÁBAN KONFERENCIA ÉS BEMUTATÓ MOM Kulturális Központ, Budapest

2013. október 13. Vasárnap RÉSZLETES PROGRAM: 9.30–10.00 Érkezés, fogadás 10.00–12.30 PEREGRINUS ÉLETGYAKORLAT Új szellemi-morális képességek megjelenése, és egészséges tudati változások lehetõsége a jelenkorban Bistey Zsuzsa, Arkánum Szellemi Iskola Alapítvány Sötét világszükség és az ifjúi tetterõ gyógyító találkozásának lehetõségei Gyõrffy Gábor, Arkánum Szellemi Iskola Alapítvány Kerekasztal-beszélgetés – kérdések, hozzászólások 12.30–14.00 Ebédszünet 14.00–17.00 A SZELLEM ÁTÉLT TÜZES IGAZSÁGA Az emberi lény elpusztíthatatlan szellemi magva Barbro Karlén (Egyesült Államok), a Farkasordítás c. karmabiográfia szerzõje „Magunkban érezzük a szabadság szellemcsíráját” Thomas Meyer, a Perseus Kiadó vezetõjének elõadása Kaspar Hauserrõl és Karl Heyer: Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a XIX. században c. mûvérõl Kerekasztal-beszélgetés – az elõadók és a magyar kiadás gondozói részvételével 17.00 A konferencia közös zárása A bemutatott könyvek a konferencia idején megvásárolhatóak. Helyszín: MOM Kulturális Központ 1124 Budapest, Csörsz u. 18. Résztvevõk: várhatóan 600 fõ A részvételhez kérjük elõzetes jelentkezését! A konferencia további részletei és jelentkezés: [email protected]; 70/344-5584 és 30/22-77-555 www.arkanum-alapitvany.hu A konferencia a Svájci Hozzájárulás Program támogatásával jön létre, ezért a részvétel ingyenes. PEREGRINUS ÉLETGYAKORLAT ARKÁNUM SZELLEMI ISKOLA ALAPÍTVÁNY

52

2013/3

„Ebben az elõadás-sorozatában Rudolf Steiner megmutatta, hogy a szemlélet módjának megváltoztatásával a gazdasági élet »jól ismert« összetevõi és folyamatai új fényben mutatkozhatnak meg, feltárva az ember elõtt valódi származásukat és rendeltetésüket, valamint az emberi lény fejlõdésével való elválaszthatatlan összeszövöttségüket.”

A könyv kapható a Magyar Antropozófiai Társaságnál (Budapest II. ker., Riadó u. 2/b, tel.: 06/1/336 0426, www.antropozofia.hu) Helyesbítés Elõzõ számunk (2013/2) 15. oldaláról lemaradt Balla Enikõ sajtkészítõ elõadásáról megfogalmazott gondolatok írója, Kádas Ágnes neve. Ezúton pótoljuk mulasztásunkat, és elnézést kérünk a szerzõtõl. A Szerkesztõség

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA

Kiadja: Ita Wegmann Alapítvány| Felelõs kiadó: a kuratórium elnöke, Frisch Mihály | Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Szerkesztõbizottság: Ertsey Attila, Frisch Mihály Borító és grafika: Csáki István | Tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA | Korrektúra: Rátz Mária | Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. Tel: 06/70/774 66 94, Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

A lap ára: 600 Ft

„Semmi sincs a világban, ami az emberben nincs meg, és az emberben semmi, ami a világban nincs benne.”

„Lothar Vogel könyve a Waldorf iskolák tanárai számára lehetõséget teremt arra, hogy az embertant mintegy kitágítva, kiegészítsék a szociál-antropológia tudományával, hogy az iskolát elhagyó ifjak a szociális kérdés megértésével, önbizalommal és az emberek iránti bizalommal, tetterõsen álljanak bele a jelenkor szociális életviszonyaiba, és tudják munkájukat végezni.” A könyv kapható a Magyar Antropozófiai Társaságnál

AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A SZOCIÁLIS ÉLET FOLY ÓIRAT A

Recommend Documents