Löhnert H. szabadalmazott lóhercséplıgépe. A mezıgazdasági gépgyártás fejlıdése utolsó egy-két évtizedünkben oly rohamos, hogy alig vagyunk képesek a gépipar terén megjelenı ujdonságokat kellıleg figyelemre méltatni; annál nehezebb az új gépeknek megismerése gyakorlati alapon. Egy egészen új irányt is látunk felmerülni. Ez a többféle czélra szolgáló ú. n. universalgépek gyártása. Általánosságban azt tartják, és nem is alaptalanul, hogy egy gép, mely egyesiti magában a többféle munka keresztül vitelére való képességet: a végzett különbözı munka egyikében sem oly tökéletes, mint annak az egyszerü gépnek munkája, mely csakis egyféle munka végzésére szerkesztetett. Ez általánosságban talán igaz, de a kivétel igen sok e szabály alól. Nézzük péld. R. Sack universal-ekéjét. Hány czélra lehet fölszerelni? És mégis mint eke méltán megilleti az elsı helyek egyikét a legjobb ekék között. Vagy nézzük az ı vetıgépét: nem a legszellemesebb constructió-e, midın a vetıgéppel elvetett terményt ugyanazon géppel, ugyanazon sorbeosztással bármikor és bármennyiszer meg is kapálhatjuk? És most térjünk tárgyunkra. A heremag-termelés mezei magtermelésünkben nem játszott nagy szerepet. S ez igen természetes. Bármily fokra emeljük takarmánytermelésünket, bármily sőrően hozzuk fordáinkba a herét: ennek csak igen kis hányada esik a magtermelésre, mert a magnak szánt here mint takarmány nem igen használható. A maghozam vajmi ritkán kecsegtet fényes eredményekkel, különösen egyes vidékeken csak ritka évben sikerül a heremag-termelés. A here oly növény lévén, mely virágának termékenyülésében külsı mechanikai behatásra, idegen segítségre szorul; oly helyeken, hol az egerek nagy mérvben uralkodnak, tehát a here termékenyítését elısegitı pöszméhek általuk elpusztíttatnak: a lóhermag-termelés mindig igen bizonytalan. A magtermelés egyik hátránya, gyakorlati szempontból, az is: miszerint a mag oly módon van betokozva maghüvelyébe, hogy innét megszabaditani igen nehéz. A lóhermag kézi cséplése egyike a leghálátlanabb gazdasági munkáknak, fıleg akkor, ha a maghozam a közepesnél alább áll; ami a leggyakoribb eset. Voltak ugyan már régebben külön e czélra szánt cséplıgépek, melyek a herét aránylag elég gyorsan csépelték s a magot elég tisztán kiválasztották, de e gépek vagy nagyok, tehát elég munkaképesek, gızerıre szerkesztvék, azonban roppant drágák vagy kicsiny kézigépek, melyeknek ismét az a hátrányuk, hogy végzett munkájuk igen kevés. Egy nagy, gızerıre alkalmazott lóhercséplı beszerzése középbirtokon sohasem fizeti ki magát; sıt elmondhatjuk, hogy talán a nagybirtokon is csak alig. Különösen ma, mikor gazdasági válság elıtt állunk, igen meg kell gondolni egy nagyobb tıkének befektetését oly fölszerelésbe, mely csak egyetlen speciális czélra alkalmazható, s mely más, tízszer olcsóbb által helyettesíthetı. Nem csoda tehát, ha a gépészmérnökök figyelme oda irányult, hogy aránylag olcsóért egy oly gépet állíthassanak elı, mely a már meglévı cséplıgépeinkbe behelyezve, a közönséges gabonacséplıgépet a lóhercséplésre is alkalmassá teszi. Ezt a feladatot Löhnert H. fényesen oldotta meg. 1883. év ıszén lettem figyelmes az akkor egészen új készülékre, habozás nélkül megszereztem. Csak kétévi használat után veszem magamnak a bátorságot, hogy azt gyakorlati eredményeim alapján tisztelt gazdatársaim elıtt, ismertessem.
A következökben részletes leirását akarom adni a Löhnert-féle lóhercséplıgép beillesztésének a cséplıszekrénybe; a gép leirásával és munkaképességének gyakorlati ismertetésével toldva meg ezt. A Löhnert-féle lóhercséplı, mint a 8. ábra mutatja, egy üres sodronyszövet-hengerbıl áll, melynek külseje erıs, szögecselt vasabroncsokkal van körülvéve. A rajz a hengert álló és fekvı helyzetben tünteti fel. A sodronyszövet a legkeményebb négyszögü aczélsodronyból van készítve, úgy hogy a négyszögü aczélsodrony éle merılegesen áll a hengerre; így egy igen érdes, reszelıszerü felület származik a henger belsejében. A sodronyszövet lyukacsai akkorák, hogy a tokjától letisztult heremag keresztüleshetik rajt. Az üres henger két félhengerbıl áll, mely - mint a rajzon jól kivehetı - egész hosszában szétválasztható és újra összeerısíthetı anyacsavarok segélyével. A sodronyhenger a gép belsejét nem veszi egészen körül. Az ábrán látható pléhvel fedett rekesz egész hosszában nincs sodronyszövettel borítva. Itt a vashenger-keretre kivülrıl vannak pléh-fedılapok felcsavarva. Szám szerint három. E lapok egyenkint levehetık. Ha a lapot levesszük, a henger egy rekesze egészen nyitva áll. Ha levesszük mind a hármat, úgy a rekesz nyitva van egész hosszában; s amint a lóhergubók ideérnek, anélkül hogy több fordulatot tennének a hengerben, kihullanak. Két rekeszt zárva el a pléhvel, a lóhergubó többször fordul meg, mire a következı rekesz nyilásához jut. Ha minden rekesz be van zárva, akkor a here összes polyvája végig megy a hengeren s egy (az ábrán álló helyzetben felülrıl látható) tolóajtón juthat csak ki a hengerbıl. S ebbıl áll az egész készülék.
A gép tehát semmi egyéb, mint a gızcséplıgépbe alkalmazott „kosár” mely a „gabonacséplı-kosár” eltávolítása után ennek helyére erısíttetik be. A Löhnert-féle lóhercséplı-kosárnak behelyezése a gızcséplıgép szekrényébe elég könnyen történik. Az elsı alkalommal kissé több munkát ad, s a hozzá szükséges garattal és egyéb átalakitások elkészitésével együtt egy ügyes gépésznek egynapi munkáját veszi igénybe. Ha az elsı bemontirozás megtörtént, utóbb a gabonacséplı-kosár kicserélése a Löhnert-kosárral két óra alatt teljesíthetı. Az elsı fölszerelés a következı módon megy végbe:
A cséplıszekrényben a dob érintetlenül marad helyén; a kosarat, mely a dobot körülveszi, két részben kivesszük. A kosár helyére jön a szintén két darabba szétvett Löhnertféle henger. A Löhnert-henger megerısitésére ugyanazon két vasrúd szolgál, melyre a rendes gabonacséplı-kosár van felerısítve, s mely által a kosár a dobtól közelebb-távolabb állítható. A sodronyszövet dörzsölı felülete rézsút lefelé jön a dob körül. A Löhnert-henger úgy helyezendı el, hogy a leírt pléhajtók s a tolóajtó a szalmarázó fölé kerüljenek. Így a dob által a reszelıs felületen már kidörzsölt lóherpolyva - akár a nyitott rekeszeken, akár a tolóajtón át kihullván - a szalmarázóra jut. Mint mondtuk, a rendes redızött aczél-verısinekkel ellátott dob rendes helyén marad érintetlenül. Az elınyös, eltorlódásnélküli csépléshez megkivántatik, hogy a sebesen forgó dob s a szilárdan álló Löhnert-kosár közt 5/8 hüvelyk szabad tér maradjon. Hogy ezt elérjük, s hogy a dob legnagyobb pontossággal központosan forogjon a Löhnert-kosárban: legczélszerőbb a dobnak minden második verısínjére 5/8 hüvelyk vastag léczet erısiteni vékony sodrony segélyével. Most a két részbıl álló hengernek kapcsoló csavarjait addig húzzuk, míg a verısinekre kötött lécz a Löhnert-kosár falához szorul. Mielıtt egészen megszorulna, leszedjük a verısinekre ideiglenesen fölerısitett faléczeket, s így a dob és kosár között szükséges 5/8 hüvelyk szabad tér legnagyobb pontossággal elı van állítva. Talán fölösleges is megjegyeznünk, hogy az ideiglenesen alkalmazott léczek gondos eltávolitására legnagyobb gond forditandó, mert egy esetleg bennfeledett falécz az egész dobot a kosárral együtt tönkre teheti. Ha az így behelyezett Löhnert-kosárnak elıre elkészitett furásai a kosarat tartó két vasrúd furásaival véletlenül össze nem esnének, úgy a tartócsavarok behelyezése végett új lyukakat kell fúrni a kosárba; amit ott helyben, a gép belsejében, egy alkalmas kereplıfuró segélyével végezhet a gépész. A faléczek felkötése csak az elsı szerelésnél szükséges. Késıbb már meg lévén fúrva a kosarat tartó lyuk, ez szabályozza egyszer-mindenkorra a kosár helyzetét. Az elsı szerelésnél azonban e léczek mulhatlanul szükségesek, mert a kosarat annyira hozzászoríthatjuk általuk a dobhoz, hogy az egy szilárd egészet képez és a szükséges furások legnagyobb pontossággal hajthatók végre. Az így bemontirozott kosárnak szilárd helyzete a fıdolog, miért is a vastartókat a kosárral kapcsolatba hozó csavaranyák erısen megszoritandók. Most már csak alóherpolyvát bevezetı garat szerelendı még fel. Ezt a mellékelt 9. és 10. ábra minden leirásnál világosabban tünteti fel. A cséplıgép padlózata (Plattform) négyszög alakban kivágandó, és a cséplıszekrény oldalfalába is a dobtengely fölé 250 m/m hosszu és 90 m/m magas kis □ nyilás fürészelendı (10. ábra A). Az alsó nyilás semmivel se legyen nagyobb, mint leírtuk. A lóherpolyva eldugulása nem következik be, mert a sebesen forgó dob mint légszivattyú mőködik s a legnagyobb erıvel képes e kis nyiláson bármily mennyiségü polyvát leszívni. Most a gép felsı padlózatának nyilását az oldalfal A nyilásával egy ívalakulag görbült garattal kötjük össze. E garat úgy készül, hogy két oldalfalát deszkából kivágjuk, ívalaku görbe oldalát pedig pléhvel beszegezzük. A pléh felület elınye az is, hogy a polyva könnyen sikamlik rajt a gép belsejébe. A szekrény oldalfalába vágott A nyilásnak éppen ott kell alkalmazva lenni, hol a dob verısinei legmagasabb helyzetükben mozognak; ez legyen a nyilás legmagasabb pontja is, és 90 m/m ettıl lefelé számitandó mint a nyilás magassága. Ebbıl áll a gép maga; de tiszta heremag nyerése csakis úgy lehetséges, ha a gabonarostákat a gépben lóhermagtisztitó-rostákkal helyettesítjük. Ilyen készülékhez négy darab szükséges. A gép a következı módon végzi munkáját:
Mielıtt gızcséplıgépünket lóhercséplésre alakitanók át, az összes maglóherkészletet a rendes gabonacséplı-kosárral le kell csépletni. Ez a munka oly gyorsan megy, mint a gabonacséplés. A gabonacséplésre rendesen szerelt cséplıgép a maglóher gubóit lezúzza, s ez a szétzuzott gubó, mely most már apró részeire, egyes maghüvelyburkokra esett szét, a törek- és polyvarázókon keresztül lehull. A lóherszalmát a szalmarázó szórja külön. Az öszszes szétzuzott gubót valami száraz helyre visszük s a gépet a leírt módon a gubó vagy polyva lehéjazására átalakítjuk. Megjegyzendı, hogy a lecsépelt gubók elhelyezésére szánt fedett tér necsak lehetıleg száraz, de különösen padlózatán jól feltisztítható legyen. Ugyanis, mint leírtuk, a dob és kosár közt csak 5/8 hüvelyknyi tér van; ha tehát 5/8 hüvelyknél nagyobb szilárd anyag vagy kavics kerül a dobba, ez az egész cséplıgépet tönkre teheti. A dobnak menthetlenül szét kell zuzódni, mert a kemény tárgy zárt térbe jutván, onnét ki nem eshetik. Az etetés lassan történvén, az etetı fiu, ha elég ügyes, a legkisebb fövényszemeket is eltávolíthatja a garatbasöprés elıtt. A cséplendı lóhergubót kosarakban hordatjuk a gép felsı padlózatára. A csépléshez a gépészen és fütın kivül három, legfeljebb négy fiu vagy nımunkás kell. Egy folyton egyenletesen söpri a garatba a szétesett gubókat, mit a garat nagy mohón beszív. Egy munkás hordja fel kosárban a gubót, egy pedig éppen így elhordja a kicsépelt gubót. Ha a here igen száraz, legfeljebb még egy fiút lehet alkalmazni az elcsépelt gubó felmerésére; de ily sietségre ritkán van szükség. A munka természetébıl folyik, hogy ahhoz olcsó munkások (12-14-éves fiúk) alkalmazhatók. Némi ügyességgel annak kell birnia, ki a garat mellett ül s a gubót besöpri. Azt eltalálni, hogy a gép elég gubót egyenletesen kapjon, de túl ne tömessék: némi gyakorlatot igényel. A túltömést a gép sajátszerü moraja jelzi; a kevés etetést a dob túlsebes forgása, mely az ismert süvöltı hangot adja. A túletetésnek hátránya az, hogy a gép rostái a könnyü és nem szivesen mozgó kicsépelt polyvát lassan tudják lelökni magukról, feltorlódás jön létre; s ha ez túlerıs, úgy sok mag mehet veszendıbe. Ha a lóhergubó igen száraz, úgy a Löhnert-kosár mindhárom ajtaját levehetjük s a tolóajtót is kinyithatjuk, és a cséplés mégis elég tökéletes lesz. A tolóajtón szökıkútszerüleg rohan ki a kicsépelt polyva. Erıs légáram ragadja meg a gubót már a garatban; itt a dob belsejébe lövel be a gubó, honnét a roppant központfutó-erı folytán a dob a rostafalhoz üti s itt a verısinek a reszelıfelületen gubójától megtisztítják a magot.
Nyirkosabb lóhernél két ajtót hagyunk nyitva. Ha a gubó végre érezhetıleg nedves, akkor csak egy rekesz ajtaját nyitjuk ki. Az ilyen módon teljesitett cséplés azonban már legtöbbször nagy kárral jár, mert a hosszu dörzsölıdés által nemcsak a magtakaró burok, de a mag héjja is lezuzatik. S a heremag meghámozva kerül ki a gépbıl és kárba vész. A gépésznek fıgondja legyen: csak annyi rekeszt zárni be, amennyinek bezárása mulhatlan szükséges. A tolóajtó 2/3 részben vagy egészen mindig nyitva legyen. Itt meg kell jegyeznem, hogy a lóher elsı elcséplésénél a lóherszalma kiválván, ezt az értéktelen alomszalma sorsára juttatjuk. A második cséplésnél már csak az egyes magtokokra szétesett gubók, lezuzott levélrészek szerepelnek. Ezen cséplésnek összes anyaga mint takarmány kitünıen értékesithetı. Répavágó által felvágott takarmányrépával fölkeverve, különösen fejısmarháknak igen jó táplálékot nyujt. Ami az óránkint végzett munka mennyiségét illeti, ezt legtávolabbról sem áll módomban egy megközelitı középszámmal megjelölni. Mióta a gépet használom, két éven át középenaluli lóhermagterméseim voltak. Az elsı évben naponkint 1-2 q tiszta heremagot csépelt a gép. De a maghozam igen rosz volt. 1884-ben a rendkivül kedvezıtlen idıjárás okozta, hogy a már-már érni kezdı herét egy új sarjhajtás verte fel. S ez akkor kezdett virágzani, mikor az elsı hozam megérett. Együtt lekaszáltatván, a sarjhajtások csak akadékot képeztek az elsı hozam gubói között. Mindazáltal mintegy 10 q heremagot nyertem 3 ½ napi munka után, naponkint körülbelül 10 munkaórát számítva. Clayton & Shuttleworth árjegyzékeiben azt írja e géprıl, hogy óránkint 1-1½ q tiszta magot szolgáltat. Nem mondom, hogy igen magas maghozamnál e mesés mennyiség lehetetlen; de az ily kedvezı maghozamot a legnagyobb ritkaságok közé sorozom. Hogy igen közepes hozamnál szolgáltat a gép 40-50 k/g-ot óránkint: annyi mindenesetre tény. Az e géppel nyert heremag nem piaczképes tisztaságu, de egy rostálás után teljesen megtisztítható. Hogy e gép mily bámulatos módon képes a magot kicsépelni, annak illustrálására leirom 1884. évben szerzett tapasztalatomat. A here a folytonos esızések miatt nem volt jól megszárítható és nyirkos állapotban szállíttatott be. A felrakott kazal hamar átmelegült; s mivel a behordás éppen a gabonacsépléssel esett össze, kénytelen voltam a fölmelegült magherét a gabonacséplés befejeztével azonnal a cséplıgépen legubóztatni. A kazal oly meleg volt, hogy a munkások csakis csizmákban voltak képesek rajt megállani. A lóher nagy köpenyszerü lapokba állt össze s a gépet jobban megkinozta, mint az egészévi gabonacséplés. Legubóztatván, a terjedelmes gépházban kelle a gubót felhalmozni, nehogy fölmelegedjék. Azonnal fölszereltettem a Löhnert-kosarat és megkezdtem a cséplést. A gubók mégis annyira fölmelegedtek, hogy a harmadik és negyedik napon, daczára a forgatásnak, forró volt, az egész tömeg. A Löhnert-gép egészen tisztán kicsépelte e már-már veszendıbe menı maglóhert. Azonnal csiráztatási kisérletekhez fogtam. A here kétszerérı lévén, a kevésbé érett magvak megfülledtek és megvörösödtek. Ilyen volt az összes mag 1520%-a. A kékszinü magból kikelt 96 % a sárgaszinü „ „ 94 „ a zöldes- és szürkeszinü ,, „ 91-92 „ A megfülledt vörös magvakból természetesen egy sem kelt ki.
Ebbıl látható: mily viszontagságok közt képes az érett heremag csiraképességét megtartani. Talán nem lesz alkalmam alkalmasabb helyen közzétenni nézetemet a lóhercséplés idejére vonatkozólag, miért is itt emlitem fel azt. Elterjedt nézet, hogy a herét még erre alkalmas géppel is a legnagyobb téli fagyok alkalmával jó kicsépelni. Én ezt téves nézetnek tartom. Eltekintve a kellemetlenségektıl, mit a magas téli hideg magával hoz; eltekintve attól, hogy ilyenkor tízszeres vigyázat kell, ha gépünk épségét megırizni akarjuk: a téli cséplés még egyéb okok miatt sem elınyös. Elınyéül azt tartják, hogy a here ilyenkor erısen átfagyván, víztartalmát részben elveszti, részben szilárd állapotba menve át a víz, a polyva ilyenkor legszárazabb és törékenyebb. Ez tévedés már magában. A nyári nap hevénél jól megszáritott here sokkal kevesebb víztartalommal bir ekkor, mint télen át. Mert az ıszi és téli nedvesség folyamán a körlég vízpáráiból vizet vesz fel és megnyirkosul. De - mint láttuk - ha ez nem történnék is, az egyszerü nyári szárítgatás teljesen elég a cséplés sikeres keresztülvitelére. Még egy körülményt kell fölemlitenem. 1883-ban oly tábláról cséplettem lóhert, melyen egyetlen arankafolt sem volt. Bízva a mag arankamentességében, a gép alá lehullott apróbb heremagvakat, „rostaalját” stb. vegyes, külön lehulló főmagvakat a tavaszi fogasolás elıtt a réten szórattam szét. Eredménye az lett, hogy a rét hereféle, luczerna- és bükkönydusabb helyei sőrően megtellettek arankával. Tehát a here között bár foltokban nem jelentkezett is az aranka: úgy látszik, egyes szálakban jelen volt mindig. A rosták ezt kiválasztván, a „rostaalj” közé vetik. İrizkednünk kell tehát ezt - bármily mennyiségü here- és főmag legyen is közte - akár réten, akár mezın elhinteni. Különben az 1884. év oly kedvezı volt az aranka szerfölötti elszaporodására, hogy volt alkalmam látni: miszerint az aranka a gyengehajtásu vetett akáczaültetvényt is ellepte, egyéb laposlevelü növény hiányában. Óvatosnak kell tehát lennünk a heremag vásárlás általi beszerzésénél; saját termesztményünkbıl szintén ajánlható 2-3-szor rostált elsırendü mag elvetése az idei évben. De ismertetvén a lóhercséplıgép szerkezetét és munkájának minıségét, - visszatérve tárgyunkhoz, még csak a gép tartósságáról és áráról kell beszélnünk. A gép aczélsodrony-hálója oly kemény, hogy kétévi használat után semminemü kopást még nem mutat s a huzal négyszögélei még egészen élesek. Mint tudjuk, a Löhnert-féle szabadalmat Clayton & Shuttleworth czég szerezte meg magának az osztrák-magyar monarchiára. Clayton & Shuttleworth czég négyféle nagyságban szállítja a Löhnert-féle lóhermagfejtı-készüléket. A gépek ára, Budapesten: 60 hüvelyk cséplıgép számára 162 frt 54 „ ,, „ 152 „ 48 ,, „ „ 142 „ 42 ,, „ „ 132 „ Az árak a fentebb érintett sziták nélkül számítvák, melyeknek ára azonban elég alacsony. A fent leírt és általam használt lóherfejtı 54 hüvelyk széles; rendes Clayton & Shuttleworth-féle nyolcz-lóerejü cséplıszekrénybe alkalmaztatott. A locomobil, 35-40 angol font nyomással négyszöghüvelyenkint, kényelmesen mozgásban tartja a gépet. Aki esetleg új gızcséplıgép-fölszerelést vesz, annak legajánlhatóbb, ha gépét azonnal a gyárban a Löhnert-féle heremagfejtıvel is fölszerelteti. A Löhnert-féle gép mindenesetre
egyike azon készülékeknek, melyek a máris igen tökéletes cséplıszekrényeket egy új kiegészitı rész által az universalis hasznavehetıség felé nagyban emelik; amennyiben a rendes gızcséplıgép munkája számára általuk a herefélék egész csoportja meghódítva van. Gothard Sándor
