Sack Rudolf szabadalmazott többvasu hántóekéje. A szántás bármi régi és általánosan ismert dolog legyen is a mezıgazdaságban, sokkal több ügyességet és figyelmet kiván, mint azt sok gazda gondolná. Homokon gazdálkodó gazda talán mosolyogni fog ezen az állitáson, hanem aki
kénytelen szivós, kötött talajt szántatni, az igaznak fogja találni ezt az állitást. Helytelen idıben alkalmazva a szántást, a talajt - különösen a kötöttet - hosszabb idıre elronthatjuk, mert a nedves szántásnál támadó rögöket csak a tél fagya vagy az ugarlás képes elporlasztani. A talaj egyik legkivánatosabb tulajdonságát - a beéredettséget - a szántás által elımozdítni, de hátráltatni, sıt a már megkezdıdı beéredést megszüntetni is lehet. A szántásnál éppen ezért tulajdonképen nem az az elsı és fıdolog, hogy hányszor szántunk, hanem hogy mikor szántunk. Kétszeri, helyes idıben alkalmazott szántással sokszor sokkal jobban elkészíthetjük a talajt, mint 3-4-szeri, nem jól megválasztott idıben végezett szántásnál. A szántás helyes idejének megválasztásán kivül kiváló figyelem forditandó a szántás mélységére. Az utóbbi idıben különösen sokszor emlegetik a mély szántást, mint az okszerü gazdálkodás egyik leghathatósabb factorát, és méltán. Aki a talaját mélyiti, csak annyit tesz, mint ha a birtok területét nagyobbitaná; csakhogy a birtok nem hosszában és széltében, hanem lefelé nagyobbodik. Ha a talaj mélyitését egybekötjük az okszerü trágyázással, akkor nemcsak nagyobb, hanem - ami a magyar Alföld gazdáira kiváló fontosságu - biztosabb terméseket is várhatunk. A mély mívelés alatt azonban korántsem azt értjük, hogy a talajt minden egyes szántás alkalmával mélyre leforgassuk, - sıt inkább éppen azon gazdaságokban, ahol a mély mívelés okszerüen üzetik, ezen szántásnak mintegy az ellentétét: a talajhántást is alkalmazzák; ami nem egyéb, mint a talajnak néhány centiméterre való megszántása. Amint a mély szántásnak megvannak a maga
elınyei, úgy megvannak a talajhántásnak is; s éppen abban mutathatja meg legjobban a gazda, hogy érti-e a szántás practicumát, ha tudja, hogy mikor kell sekélyen és mikor mélyen szántani. Amint nagy ügyetlenség volna mindig mélyen szántani, époly hiba, sıt még nagyobb, ha folyton sekélyen szántunk, - de bizonyos alkalmakkor, bizonyos czélok elérésére a sekély szántás, vagyis a talajhántás kiváló fontosságu, semmi egyéb eljárás által nem helyettesíthetı mívelet. A talajhántásnak helye van és nagy elınyöket biztosít: a) a tarlótörésnél és b) a gyomok irtásánál. Ha a tarlót az aratás után szántatlanul hagyjuk, akkor az száraz meleg idıjárásnál úgyannyira megkeményedik, hogy éppen nem vagy csak valóságos ember- és állatkínzással lehet megszántani; az idei száraz ıszön bizonyára sok gazdának volt alkalma ezt tapasztalnia. A tarlót mélyre felszántani még akkor se volna tanácsos, ha aratás után erre elegendı munkaerı állana rendelkezésre; mert ha a tarlót mélyen leszántjuk, akkor a növénytövek csak nehezen és lassan fognak elkorhadni; az aratáskor vagy már aratás elıtt a tarlóra hullott gyommagvak nem fognak kicsirázni s a következı szántáskor elpusztulni. Másképen áll a dolog, ha a talajt csak néhány centiméterre meghántjuk. A tarlómaradványok ekkor, a levegı hozzájárulhatása folytán, gyorsan korhadnak; a gyommagvak csak gyenge földréteggel levén borítva, mihamarább csirázásnak indulnak és a következı szántásnál elpusztulnak. Van azonban a talajhántásnak egy másik, szintén nagy elınye: a felporhanyitott felsı talajréteg meggátolja az alatta levı réteg kiszáradását, s a hántott talaj a másodszori szántásnál, amidın a szokásos mélységre szántanak, sokkal jobban omlik, embert és állatot korántsem visel meg annyira, mint ha ıszszel a tarlót akarjuk 10-14 c /m-re felszántani.
Hogy gyomok irtására a talajhántás kiválóan hathatós eszköz, az ma a fentebb elmondottakból is kitünik; megemlitendı még csak, hogy a taraczk - a gyomok
egyik legkárosabbika - semminemü eljárás által sem irtható a talajhántás által. Tekintettel a talajhántás fontosságára, kiváló figyelmet érdemelnek azon ekék, amelyekkel e míveletet lehetı tökéletesen lehet teljesiteni. A tökély legmagasabb fokát e tekintetben még egyik eke sem érte el, mindegyike bir kisebb-nagyobb hibákkal. A legjobbak közé tartozik Sack R. legujabb hántóekéje, amelyet a következıkben ismertetünk: Sack R. 1885-ki szerkezetü többvasu szabadalmazott ekéje abban különbözik az egyéb hántóekéktıl, hogy a mély szántásra s a szállitásra nem könyöktengelylyel lesz beállítva, hanem egy állitócsavarral és egy magában mozgatható gerendelylyel; s végül azáltal, hogy a taliga fordítható úgy, hogy az eke, a kocsihoz hasonlólag, minden vonóirányt követhet s egy kormányrúd segélyével épúgy kormányozható, mint egy hátul alkalmazott kormánynyal ellátott vetıgép; mindezen változtatások az ekének nagy elınyére szolgálnak. Az eke lehet kettıs, hármas vagy négyes, azaz ugyanazon ekére 2-4 ekefej erısíthetı; miután azonban az eke mindig egyforma szélességü földcsíkot szánt, és pedig 67 c/m-nyi szélest: ezért az eketestek - aszerint amint 2-4 használnatik – különbözı szélességü barázdát szántanak. A hármasekénél ( E 3 N jegyü könnyü és középkötött talajok számára (18.ábra), és S 3 jegyü nehéz talajok szántására
[19.ábra] valók) a barázda szélesságe 23 c/m, a négyesekénél (F 4 N, 20. és 21. ábra) 17 c/m, a kettısökénél (22.ábra) 34 c/m. A barázda mélysége tetszés szerint 2-16 c/m-re vehetı. Az eketestek nyele a szöletvasba begyalult ékhelyekben biztos állást és meg nem változó irányt kapnak; hosszuságuk akkora, hogy szükség esetén az eketest oly mélyre leereszthetı, miszerint a gerendely és az állványkeret 40 c/m-re állhat a földszine felett. Az eke a munka közben és a szállitásnál három keréken halad, úgy hogy az eke sulya mindig ezeken nyugszik. A taliga jobbik kereke a megelızı eke legutolsó barázdájában halad; a bal kerék, mely a szántás mélysége szerint állítható, a még meg nem szántott földön halad, a hátsó kerék pedig az eke feje által hátrahagyott barázdában. A gerendely váltóemeltyőkkel, amelyek összekötı-rúd által kapcsolvák, az állványkeretre függélyes irányban billegı módra van odaerısítve, úgy hogy az eke beállitásánál és kiemelésénél csakis a gerendely mozdul meg, az állványkeret ellenben helyét nem változtatja. A beállitásnál a gerendely két vége vezetékekbe (Führung) jut, amelyekben oly biztosan fekszik, hogy irányát nem tudja megváltoztatni.
A hátulsó váltócsavarnál van a fogantyu a kiemelésre való beakasztóval, mely utóbbi azáltal, hogy ív rovásába becsapódik - a munkához vagy a szállitáshoz szükséges állást megtartja. Hogy az adott állást semmiképen meg ne változtathassa, köves talaj szántásakor s a szállitásnál kövezett uton az összekötı-rúdra csavarral megerısitett Einlegeschinen van alkalmazva (b a 19. és 20. ábrában), mely bemetszéseivel megfogja az állványkeret illetı szögeit, s így lehetetlenné teszi a gerendely meglazulását vagy irányváltoztatását. Az olajozólyukakat apró csavarok védik a föld v. egyéb anyagok behatolása ellen. Legáltalánosabban használtatik az E 3 N jegyü (18. ábra) eke, és nehéz, szivós talajokon a S 3 jegyü (19. ábra). Ellenben a négyeseke (20. ábra) leginkább csak ott használtatik, ahol a vetés alátakarására, fő vagy herések feltörésére a keskeny barázdákban való szántás indokolt. A kettıs-eke, amely akként állíttatik össze, hogy az E 3 N jegyü ekefejek kettejére a D jegyü széles vasakat alkalmazzák, igen elgyomosodott földeken használtatik. Ezen eke nem fordítja meg teljesen a lemetszett barázdát, hanem a középen megtöri vagy a széleit begöngyöliti, úgy hogy a barázda alatt egy légcsı keletkezik; a gyomok elszáradása tehát biztosabb és a borona jobb munkát tud végezni. A Sack R.-féle hántóeke elınyei - az elmondottak szerint - a következıkben foglalhatók össze: 1. A taliga fordítható, a fordulásnál a hátsó fogantyunál csak alig valamit vagy éppen semmitse kell segiteni, az eke nem dülhet el. 2. Az eke kiemelésére szolgáló emeltyő kezelése hátulról történik, úgy hogy az eke eközben nem tehet kárt az állatokban. 3. A szántás mélysége igen könnyen szabályozható még a szántás közben is. 4. Az eketestek nyele oly mélyre leereszthetı, hogy az állványkeret 40 c/m-nyi távolságra lehet a földszinétıl; tehát a magas tarlót is szánthatni a legkisebb akadály nélkül. 5. A taliga bal kereke tetszés szerint, magasabbra vagy mélyebbre állítható, úgy hogy a taliga bármily mélységü szántásnál (16 c/m-ig) vízszintes irányban marad. 6. A szántásnál az eke a kormányrúddal biztosan kormányozható; a kormányrúd a szállitáskor kocsirúd gyanánt szolgálhat. Ha magas tarló vagy oly föld szántandó, amelyen a gyomok nagyon elhatalmasodtak, a megtorlódások elkerülése végett az eketestek hosszu nyelükön megfelelı mélyre elesztendık. A könnyebb ellenırizhetés végett mindenik eketest nyele rovátkokkal van ellátva, szintúgy a hátulsó kerék nyele is, mely az eketestek nyelének megfelelı rovátkára állitandó; az ekevasak lekopásakor azonban magasabbra kell állitani, úgy hogy az ekevasak és a hátulsó kerék mindig egy síkban legyenek. A szántás mélysége szerint a mellsı kerekek közül a baloldali magasabbra vagy mélyebbre állitandó. A fordulásnál és a szállitáskor az ekevasak kiemeltetnek, és pedig oly módon, hogy a szántó a kiakasztónak fogantyuját a beakasztóéval együtt, egy kézzel megfogva, hátrafelé húzza. Hogy a kiakasztó-emeltyő, mikor munkára vagy szállításra van beállítva, helyzetében
megmaradjon, az eketestet képezı állványon levı vasrudat kell egy szög és csavar segélyével az eketesthez erısiteni. A szállitáskor a taliga két kerekét egy síkba kell állitani; a kormányrúd pedig elırehajtva, rúd gyanánt szolgálhat, úgy hogy az eke az uton is könnyen és biztosan szállítható.
