RUDOLF STEINER ( )

Szent Mihály Szövetség – 2003. Szt. Mihály hava

RUDOLF STEINER (1861–1925)

„Születési helye fölött két népszellem nyújtott kezet egymásnak.”

Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született Johann Steiner (18291910), az osztrák délivasút tisztviselője, és Franziska Blie (1834-1918) elsőszülött gyermekeként Kraljevecben, mai nevén Donji Kraljevec, Horvátországban. Kraljevec (Murakirály) az úgynevezett Mura-szigeten fekszik, mely tulajdonképpen nem sziget, hanem egy folyók határolta föld, mint egy miniatűr Mezopotámia, északon a Mura, délen a Dráva határolja. A Mura-sziget a Michael-kultusz területének is tekinthető. Rudolf Steinert élete második napján egy Szent Mihály-templomban keresztelték meg. Rudolf Steiner szülőhelyére vonatkozólag sok téves, saját közleményeivel ellentétes adat jelent meg. Egyesek azt állították, hogy Ausztriában született, mások szerint az osztrák-magyar határon, noha az több mint száz kilométerre van Kraljevectől. Rudolf Steiner kifejezetten azt állította, hogy a magyar-horvát határon született. A sok különféle tévedésből született azután az a megállapítás, hogy AusztriaMagyarországon született. Az Osztrák-Magyar Monarchia államforma és elnevezés Rudolf Steiner születésekor még nem létezett, csak 1867-ben jött létre. Amikor az 1848-49. évi szabadságharcot az orosz hadsereg segítségével leverték, a Habsburg-kormány az 1851-es szilveszteri rendelettel Magyarország alkotmányát felfüggesztette, és Magyarországot osztrák koronatartománnyá nyilvánította. Ez a Magyarország számára kegyetlen időszak vagy kilenc évig tartott. Amikor azonban a Habsburgok 1859-ben olasz tartományaikat elvesztették, megváltoztatták politikájukat. 1860. október 20-án visszaállították Magyarország alkotmányát és területi integritását. Rudolf Steiner tehát egy olyan Magyarországon született, melynek önálló államiságát néhány hónappal korábban állították vissza és ismerték el. Miután Rudolf Steiner már hatéves volt, amikor AusztriaMagyarország létrejött, az az állítás, hogy ott született, éppoly téves, mint a másik, hogy Ausztriában. És még egy adalék. Egy munkaigazolvány kiállításának alkalmával Rudolf Steiner pontos felvilágosítást adott születési helyéről: Az iratban benne legyen, hogy Kraljevecben, Magyarországon, 1861. február 27-én születtem. Rudolf Steiner szülőhelyének kérdésére nézve, saját megállapítását kell szem előtt tartani. Ő az igazságot a legapróbb részletekben is mindig kifejezésre juttatta. (Nagy Emilné dr. Göllner Mária)

A kis Rudolfnak két testvére született még: Leopoldine húga 1864-ben és Gustav öccse 1866-ban. Steiner gyermekkorát és fiatalságát Mödlingben és Pottschahban töltötte. Iskolába Neudörflben és Wiener-Neustadtban járt. Kitüntetéssel érettségizett.

1


TANULÓÉVEK BÉCSBEN 1879-1882. A bécsi Műszaki Főiskolán tanul. Fő tantárgyai: matematika, fizika, botanika, állattan, és kémia. Emellett irodalom, történelem és filozófia. Egy „nevezetes névtelennel” való találkozásáról így ír önéletrajzában Steiner: Ekkor történt, hogy egy, a népből származó egyszerű emberrel ismerkedtem meg. Minden héten ugyanazzal a vonattal utazott Bécsbe, amellyel én. Gyógynövényeket gyűjtött vidéken, és ezeket adta el Bécsben, patikáknak. Barátságot kötöttünk. Úgy lehetett beszélni vele a szellemi világról, mint akinek magának is vannak szellemi élményei. Mélyen ájtatos ember volt. Iskolai műveltsége nem volt. Bár sok misztikus könyvet olvasott, de amit mondott, annak nem sok köze volt olvasmányaihoz. Ez lelki életéből fakadt, amely valami egészen elementárisan mély, teremtő bölcsességet tartalmazott. Csakhamar rájöttem, hogy a könyveket is csak azért olvasta, mert másoknál is meg akarta találni azt, amit saját magától tudott. Ez az ember úgy beszélt, mintha csak szócsöve lenne egy szellemi tartalomnak, amely a rejtett világokból rajta keresztül akar megnyilatkozni. Ha az ember együtt volt vele, mélyen betekinthetett a természet titkaiba. A hátán cipelte gyógynövényes batyuját, a szívében meg azokat az eredményeket, amelyeket a gyógynövények gyűjtése közben a természet szellemiségből merített. Nem egyszer észrevettem, hogy megmosolyogták, ha néha harmadikként mellénk szegődött valaki, amikor ezzel a „beavatottal” a bécsi Alleegasse-n mentünk. És ez nem is volt csoda, mert nem fejezte ki magát mindenki által érthető nyelven. Először meg kellett ismerni szellemi dialektusát. Eleinte én sem értettem, de ismeretségünk kezdetétől mély szimpátiát éreztem iránta. És lassanként úgy éreztem, mintha egy nagyon régi időből való lélekkel volnék együtt, akit nem érintett meg a mai kor civilizációja, tudománya és szemlélete, és aki az ősi idők ösztönös tudását hozta felém. Ha a tanulást megszokottan értelmezzük, azt kell mondanunk: tanulni nem lehetett ettől az embertől semmit. De ha az ember maga is be tudott látni a szellemi világokba, akkor általa, aki erősen benne állt a szellemi világban, mélyebben láthatott bele. Amellett ez az ember a legtávolabbról sem volt egy világtól elvonult álmodozó. Ha az ember otthonában kereste fel, úgy érezte: egy egyszerű, igen józan vidéki család körében van. A ház ajtaja fölött ez állt: In Gottes Segen ist alles gelegen. (Istennek áldása mindennek alapja) Megvendégelték az embert, mint a többi falusiak is. Mindig kávét kaptam, de nem csészében, hanem egy majdnem literes „csibrikben”, hozzá egy óriási darab kenyeret. A falubeliek sem tartották álmodozónak. Egész magatartása olyan volt, hogy lepergett róla minden gúny. Egészséges humora volt, és értette a módját, hogy az örömet jelentsen az embereknek. Itt nem mosolyogták meg, mint a bécsi Aleegasse-n azok, akik valamilyen csodabogarat láttak benne. Ezt az embert magamhoz közelállónak éreztem akkor is, amikor az élet már elszakított tőle. Misztériumdrámáimban Felix Balde alakjában örökítettem meg. Ki is volt ő, a titokzatos ember, akit Rudolf Steiner név nélkül is fontosnak tartott megemlíteni önéletrajzában? Emil Bock német antropozófus kitartó

2


kutatómunkájának köszönhetően most már tudjuk: Felix Koguzki (1833–1909), egy Bécs közeli faluban élő növénygyűjtő, önképző botanikus, öt fiúgyermek apja. 1882-től Steiner Goethe természettudományos írásainak kiadásával foglalkozik. Filozófiai tanulmányokat folytat. Magántanító egy bécsi családnál. 1886. Megjelenik első könyve: Grundlinien einer Erkenntnistheorie der Goetheschen Weltanschauung (A goethe-i világszemlélet ismeretelméletének alapvonalai). 1888. A Deutschen Wochenschrift szerkesztője Bécsben. 1889-ben Rudolf Steiner kétszer járt Magyarországon, nyáron és karácsonykor, mindkét alkalommal barátaihoz utazott Erdélybe, akiknek körében második látogatása alkalmából előadást is tartott. Ekkor múlt huszonnyolc éves. Önéletrajzának XIII. fejezetében részletesen beszámol erről a két utazásáról, valamint a Neudörfl-ben – a „magyar faluban” – töltött évekről: A Bécsből Budapestre vivő út kellemes természeti világon vezet keresztül, amelyet temperamentumos emberi jelleg és valami mély zeneiség hat át. Ha az ember kinéz a vonat ablakán, az a benyomása, hogy maga a természet is mintegy poétikussá válik, és hogy az emberek nem sokat törődve ezzel az általuk megszokott poétikus világgal, valamilyen mélyen bensőséges zeneiség szerint élik az életüket. És ha Budapestre ér az ember, olyan világot talál, amelyet a más európai népekhez tartozók a legnagyobb együttérzéssel tudnak szemlélni, teljesen megérteni azonban sohasem tudnak. Sötét tónusú alap, és e fölött valamilyen színjátszó fény ragyog. […] Erdélyi barátaim lehetővé tették, hogy Nagyszebenben is előadást tartsak. Ez Karácsony táján volt. Azokon a messzi síkságokon utaztam át, amelyek közepén Arad fekszik. Mindenfelé csak messzeség, és a messzeségnek szinte nincs határa. Egy Magyarország és Erdély határán lévő kis fészekben kellett az éjszakát töltenem. A fél éjszakát a vendéglő egyik helyiségében ültem át. Rajtam kívül csak egy asztalnál ültek kártyázó emberek. Az összes magyarországi és erdélyi nemzetiségek mind együtt voltak itt. Olyan szenvedéllyel játszottak, hogy ez minden félórában robbant, és mint egy az asztal fölött lebegő felhővé változott, amelyben démonok harcoltak egymással, az embereket teljesen magukba nyelve. És milyen különbözőképpen voltak szenvedélyesek a különböző nációk! […] Az ilyen élményeket, mint ezek az utazások is, a sors hozta elém. Ezek révén tudtam rávenni magam, hogy figyelmemet a külső világ felé fordítsam, ami nem volt könnyű, ugyanakkor viszont a szellemi világban bizonyos magától értetődöttséggel éltem. WEIMARI ÉVEK 1890–től a Goethe- és Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Találkozások Hermann Grimmel, Ernst Haeckellel, Eduard von Hartmannal. 1891. A filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen.

3


1892. Megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen. 1894. Megjelenik alapműve, Die Philosophie der Freiheit (A szabadság filozófiája) címen. Ennek fontosságáról maga Steiner 1922 novemberében így beszélt, amikor Walter Johannes Stein megkérdezte őt: – Mi lesz az Ön műveivel a jövőben, ezer év múlva? Steiner azt válaszolta: – Ezer év múlva már csak A szabadság filozófiája fog fennmaradni. A KORAI ÉVEK BERLINBEN 1897-től a Das Magazin für Litteratur valamint a Dramaturgischen Blätter kiadója és szerkesztője. Cikkeket ír a kor és a kultúra kérdéseiről. Hat évig tanít a Wilhelm Liebknecht által alapított munkásképző iskolában. Megkezdi előadói tevékenységét. 1898. Találkozik John Henry Mackay skót költővel, aki később házassági tanúja lesz. 1899. Feleségül veszi özvegy Anna Eunike-t (született Anna Schultz). AZ ANTROPOZÓFIA FEJLESZTÉSE – I. PERIÓDUS, 1902–1909. Az első hét évben Rudolf Steiner az antropozófia alapjait fektette le. A szellemi tartalmakat tiszta gondolatok formájában adta, a szellemi világból jövő szellemi tartalmakat igyekezett hozzáférhetővé tenni az emberi gondolkodás számára. Amit elmondott, úgy áll előttünk, mint egy szellemi-gondolati organizmus, amely az ember és a világ fejlődésének problémáját fogja át. 1902-től a Teozófiai Társaság német szekciójának vezetője, előadás-sorozatokat tart. Találkozások Christian Morgensternnel, Edouard Schure-val. Az antropozófia (antropos=ember, sofia=bölcsesség) elnevezést Rudolf Steiner saját tevékenységére először 1902. október 6-án használta nyilvánosan, és az emberiség fejlődéstörténeteként jellemezte. Ily módon életének új munkaszakasza kezdődött: egy fejlődéstörténet felépítése a különböző világnézetek alapján, kiterjesztve az emberi lét valamennyi területének fejlődésére. Olyan fejlődéstörténetről van itt szó, amely az ember lényének átfogó tudásához vezet el, alapul használja az ezoterikus tudást, az eredményt azonban a tudomány és a mindennapi élet legkülönbözőbb területeinek rendelkezésére bocsátja. 1902 őszén Steiner Berlinben megismerkedik Ita Wegman orvosnővel, későbbi közvetlen kollegájával. 1903. Megalapítja, kiadja és szerkeszti a Lucifer – később Lucifer-Gnosis – c. lapot. 1907 és 1909 között Steiner minden évben ellátogatott Magyarországra. Három itt-tartózkodása idején teozófus körök számára tartott előadásokat Budapesten. 1909. Ez az esztendő több szempontból is rendkívüli volt, Steiner ekkor szólt először Krisztus második megtestesüléséről. A Nemzetközi Teozófus Kongresszus alkalmával járt harmadszor hazánkban, az úgynevezett Budapesti Ciklust tartotta meg itt június 3. és 12. között. (Ennek magyar fordítása a Rózsakeresztes szellemtudomány c. kötetben található) Erről részletesen beszámolt Berlinben, 1909. június 18-án tartott Bericht über den Budapester Kongress c. előadásában.

4


AZ ANTROPOZÓFIA FEJLESZTÉSE – II. PERIÓDUS, 1909–1916. A második hét év a misztériumdrámák írásával kezdődik. A gondolati tartalmak művészi, imaginatív formában jelennek meg, de nem csak a misztériumdrámákban, hanem az első Goethanum csodálatos formáiban is, melyről Steiner azt mondta, hogy ez az egyetlen, fizikai szemmel is láthatóvá vált imagináció. 1910-1913. Négy misztériumdrámájának ősbemutatója Münchenben, saját irányításával. Minden év augusztusára szánt egy-egy bemutatót, az ötödik mű a háború kitörése miatt már nem készülhetett. Megtervezi a Johannes-Bau épületét Münchenbe, előadások és művészeti rendezvények számára. Az épület elkészültét az ottani hatóságok meghiúsították. 1911. Meghal felesége, Anna Steiner. 1912. Megválik a Teozófiai Társaságtól, majd megalapítja az Antropozófiai Társaságot. 1913. szeptember 20-án lerakják a Goetheanum, az antropozófia leendő központjának alapkövét. Ezt a méreteiben és formájában egyedülálló, hatalmas és nagyszerű épületet Rudolf Steiner béke-templomként építette fel 1913 és 1920 között, semleges svájci területen, Dornachban, a Jura-hegység festői környezetében. Az építkezés alatt dúlt az első világháború, de az egymással háborúban álló nemzetek fiai itt békés egyetértésben dolgoztak együtt közös szellemi otthonuk felépítésén. A kétkupolás, hatalmas fa-épületet a szivárvány színeiben játszó freskók és üvegablakok díszítették; ezek és a faragott oszlopok mind magukon viselték Steiner művészkezének nyomait. Elkezdi Der Menschheitsrepresentant (Az Emberiség Reprezentánsa), kilenc méter magas szobrát. Ez Krisztust ábrázolja a keresztelő után, a két kísértés között, melyeket a pusztában átélt. Azért nevezték így, mert Krisztus a két kísértő közötti alakjával és testtartásával az ember legsúlyosabb létkérdéseit, és azok megoldását jeleníti meg. 1914. április 1-én felszentelik a Goetheanumot. Az év végén házasságot köt Marie von Sivers-el. AZ ANTROPOZÓFIA FEJLESZTÉSE – III. PERIÓDUS, 1916–1923. A harmadik hetesség jellege megint más. Itt Steiner megalapította az úgynevezett „leánytársaságokat”: az antropozófia elvein nyugvó pedagógiát, gyógypedagógiát, orvostudományt, mezőgazdaságot, teológiát, színművészetet, valamint a szociális hármas tagozódást. Mindezeket a szellemi világ erőiből teremtette meg. Steiner a wilsoni békejavaslatok katasztrofális 1917 júliusában következményeinek elkerülése érdekében két memorandumot juttatott el KözépEurópa vezető államférfiúihoz (többek között IV. Károly királynak, Richard von Kühlmann német külügyminiszternek, Max von Baden későbbi birodalmi kancellárnak). Ezekben a memorandumokban Rudolf Steiner a világ és az emberi fejlődés szellemtudományos megismeréséből kiindulva vázolta fel a jövőben lehetséges szociális reformokat, és a társadalmi organizmus hármas tagolódását. Ennek lényege: – a szellemi élet az egyén SZABADSÁGán alapul, – a jog területén az emberek EGYENLŐSÉGe érvényesül és – a politikai érdekektől megszabaduló világgazdaság célja a

5

TESTVÉRISÉG.


Így a francia forradalom eszmekáosza a szociális organizmus megfelelő szféráiban rendeződik. A memorandumok óta bekövetkezett események igazolják, hogy Steiner gondolatai akkor világtörténelmi lehetőséget jelentettek. Közép-Európa politikusaiban azonban nem volt elég erő ahhoz, hogy kezdeményezését a wilsoni béke demagógiájával szemben áttörésre vigyék. 1919 márciusában Steiner tovább folytatta küzdelmét, és a széles nyilvánossághoz fordult. Megírta röpiratát Aufruf an die Deutsche Volk und an die Kulturwelt (Felhívás a német néphez és a kultúrvilághoz) címen, a hármas tagozódású társadalom eszméjével, mint a tartós európai béke megteremtésére alkalmas egyetlen iniciatívát. Ezt 93 német közéleti személyiség írta alá – többek között Hermann Hesse író és Arthur Polzer-Hoditz, IV. Károly királyunk kabinetfőnöke –, többezres hallgatóság ismerte meg Stuttgartban a röpirat lényegét, de végül ez az erőfeszítés is kudarcba fulladt. 1919. április. Közben megjelenik Die Kernpunkte der Sozialen Frage (A szociális élet alapkérdései), a hármas tagozódás eszméjével, mint a jelenkor és a jövő életszükségszerűsége. 1919 szeptemberében Steiner Stuttgartban az első osztállyal elindítja az Első Szabad Waldorf-iskolát. Olyan tanárokkal, mint például Caroline von Heydebrand, dr. Eugen Kolisko, vagy a magyar származású Walter Johannes Stein. 1921. Megalakul folyóirata, Das Goetheanum címen, melybe rendszeresen írja cikkeit. 1922 júniusában W. J. Stein szervezésében tartották meg Bécsben a második nemzetközi antropozófiai világkongresszust, Westliche und östliche Weltgegensätzlichkeit (Kelet-Nyugat Kongresszus) címmel, melyen csaknem kétezer(!) európai küldött vett részt. Rudolf Steiner két témában – Antropozófia és tudomány; Antropozófia és szociológia – 10 előadást tartott, Stein a Szabad Waldorf-iskolák szellemi életének fontosságáról beszélt. A meghívottak jobb Európát, jobb világot akartak, de Steiner betegsége majd halála, és az azóta történelemmé vált események nem ennek kedveztek; a fasizmus és a bolsevizmus még ma is éreztetik hatásukat. 1922. december 31. Steiner este nyolc órai előadása után, szilveszter éjjelén leég a Goetheanum. Az épület fa felépítményéből, két kupolájából semmi sem maradt meg. A munkát, az előadásokat és a művészeti rendezvényeket a Schreinerei-ben, az asztalosműhelyben folytatták, melyet – emberfeletti mentés után – a tűzvész megkímélt. Ez ma is annak az asztalosműhelynek az emlékét idézi fel, mely időszámításunk elején a Szentföldön állt. Néhány akkori szemtanú véleménye: Az első Goetheanum egy élő lény volt, drágább, mint bármely más emberi lény. Elvesztése otthontalanná tett bennünket. Ehhez járult annak a gondolatnak a fájdalma, hogy min kellett Rudolf Steinernek keresztülmennie. Ő azonban azért gyászolt, mert az emberiséget megfosztották egy olyan épülettől, amely formájának karmalátást kellett volna ébresztenie a tagokban. (Madeleine van Deventer) Ez az épület szimbólum volt az ember számára, főleg azok számára, akik meg tudták érteni, amit láttak. Az épületben el voltak rejtve, de mégis nyilvánvalóak voltak azok a jelek, amelyek a múlt, a jelen és jövő titkairól beszéltek. (Ita Wegman)

6


Ez volt az épület értelme: Ige és Válasz, Logosz és Ember. (Rudolf Steiner mondotta a tragédia utáni reggelen Ludwig Polzer-Hoditz grófjának. És aznap már folytatta is előadás-sorozatát…)

Steiner a második Goetheanum tervein dolgozik, melynek betonból készült tömbje már csak halála után épülhetett fel. 1923. A Basel melletti Arlesheimben Ita Wegman vezetésével megkezdi munkáját az első antropozófiai elveken működő klinika. 1923. december 25 – 1924. január 1. A Karácsonyi Űlés. A három hetesség után az antropozófiai mozgalom döntő eseményéhez érkezett. Ebben a fejlődésben a legfontosabb, a Karácsonyi Ülés. Itt egy szellemi világbeli templom-szentelésről van szó. Rudolf Steiner 1923. december 25-én megalkotta azt a szellemi Alapkövet (Grundstein), ami ugyanazokból az elemekből áll, mint a szellemi templom: alapja a kozmikus-emberi szeretet, falai kozmikus-emberi imaginációkból állnak, kupolája kozmikus-emberi gondolatok. Ez a templom téren és időn kívüli, a szellemi világban ma éppolyan élő realitás, mint 80 évvel ezelőtt volt. Steiner így mondta: „Minden ember, ha akarja, a lelkével láthatja ezt a templomot.” Újjáalakult a Társaság, melynek vezetését Rudolf Steiner maga vállalta el. Addig a Társaságnak Steiner nem is volt tagja, csak szabad szellemi tanácsadója és tanítója. Ekkor teljesen és egészében összekötötte magát a Társasággal, noha magasabb törvény, hogy a szellemi vezetés nem egyeztethető össze a külső vezetéssel, pozíciókkal. Ezoterikus értelemben saját karmáját összekötötte a Társaság karmájával. Magára vette a Társaság karmáját. Megkezdte az antropozófia megújítását, előadásaival új, magasabb fokra emelte az antropozófiát. A Karácsonyi Gyűlés után elhagyta saját házát, ettől fogva a Schreinerei-ban élt, a Társaság tulajdonát képező épületben. AZ UTOLSÓ ÉVEK Az első világháború kitörése, majd annak tragikus következményei lehetetlenné tették Rudolf Steiner további kapcsolatát Magyarországgal. Élete utolsó tizenhat évében már nem járt Magyarországon. Ezután inkább a magyarok jöttek el hazájukból, hogy segítsék Rudolf Steiner munkáját. 1924. április 18-án, Nagypénteken találkozott először Göllner Máriával, a magyar antropozófia kiemelkedő alakjával. A beszélgetés közvetlenül a Menschheitsrepresentant szobra mellett zajlott: Személyes jelentőségű dolgokon kívül egészen más témák is felmerültek beszélgetésünkben, elsősorban a hármas tagozódású szociális organizmus megvalósításának kérdése. Ezt Rudolf Steiner a nagy országok számára pillanatnyilag lehetetlennek látta, de nem tartotta kizártnak a kis országok esetében. […] Ezután a Steiner-művek magyarra fordításának szükségessége került szóba. Ezeket saját maga szándékozott átnézni és korrigálni, hiszen Neudörfl magyar falu volt, magyar iskolába járt. Neudörfl magyar nevét: Lajtaszentmiklós, igazi magyar akcentussal ejtette ki. Általában fontos volna a magyarok számára, hogy a Budapesten elmondott előadásokba belemélyedjenek, és foglalkozzanak az 1909-ben Berlinben, a budapesti tartózkodásról szóló beszámolóval.

7


1924 őszén még egyszer Dornachba utazhattam, és Rudolf Steiner összes, a tagok számára tartott szeptemberi kurzusait és előadásait, valamint az utolsó, Szent Mihály-nap előestéjén, 1924. szeptember 28-án tartott búcsúelőadását végighallgathattam. F. W. Zeylmans van Emmichoven ugyanerre az időszakra így emlékezett: Valamennyiünknek, akik az új dornachi kurzusokon résztvettünk, az volt az érzésünk, hogy magasan a normális tudatunk fölött élünk. Más szférákba emelkedtünk, külsőnk megváltozott, saját lehetőségeinket meghazudtolta a látásunk, a hallásunk. Hihetetlen volt és leírhatatlan. Már benne éltünk abban a szellemi világban, amelyeket természetesen egyikünk sem uralt. Az utolsó előadásokon voltak pillanatok, amikor Rudolf Steiner csak szeretetet és szellemet árasztott; annyira, hogy nehezünkre esett arra figyelni, amit mond.

1924 őszén Steiner már fizikailag is láthatóan megbetegszik. Nem volt mindig publikus: Rudolf Steiner a Goetheanum alapkő-letételénél feláldozta éteri erőit, így annak leégése után nemcsak a Szellem temploma pusztult el, hanem vele együtt Rudolf Steiner éteri erői is odalettek. Utolsó nyilvános szereplése Mihálynapi búcsúbeszéde volt.. Rudolf Steinerhez fűződő földi életbeli kapcsolatom 1924-ben Nagypénteken kezdődött, és Szent Mihály-napján ért véget. Tavaszi és őszi ott tartózkodásaim idején Rudolf Steinernek mintegy ötven előadását és beszédét hallgathattam meg. Ehhez járult, hogy rövid betegsége előtt, mely szeptember 24-től 28-ig tartott, több rövidebb és egy hosszú beszélgetésre is fogadott engem. Ezek a beszélgetések személyes jellegűek voltak. […] Amikor néhány nap múlva Rudolf Steiner betegsége annyira javult, hogy ismét megjelenhetett közöttünk, mindannyian aggódva néztük sápadt arcát. Úgy jött a terembe, mintha nem a saját lábán járna, hanem láthatatlan kezek hordoznák, előadását pedig sokkal rövidebbre fogta, mint egyébként szokta. A Társaságnak mintegy öt-hatszáz tagja gyűlt össze a Schreinerei nagytermében. Ekkor hangzott el Rudolf Steiner utolsó Michaelelőadása. Ez az előadás a szokásosnál lényegesen rövidebb volt, a hallgatók az előadás tartalmát és stílusát igen nehéznek érezték. Rudolf Steiner fizikai állapota, betegségben megváltozott arcvonásai, valamint az egész előadás, és az azt bezáró Michael-Spruch nagy megrázkódtatást okozott a hallgatóságnak. Mégis voltak közülünk, akik az előadás utalásait, a benne élő fő problémát megkísérelték átélni és a maguk számára világosan megfogalmazni.

(Nagy Emilné dr. Göllner Mária)

Marie Steiner írta: Még egyszer összeszedte magát, hogy előadásának első részét elmondja, a befejező résznek, 29-én, a Michael-ünnepségen kellett volna elhangzania. De hangja már félig kialudt, a távolból szólt csak, és abba kellett hagynia az

8


előadást. A témát nem volt képes szándéka szerint befejezni. A Michael-nap nem hozta a folytatást. Így vált ez az előadás Búcsúbeszédévé.

1923-ban megkezdett önéletrajzát Steiner dornachi betegágyán – mely Krisztusszobra előtt állott – folytatta, de ez a mű, a Mein Lebensgang (Életutam) végül is befejezetlenül maradt az utókorra. Az 1925. március 29-én történteket dr. Ita Wegman tollából ismerhetjük: Ezen a reggelen először nem dolgozott. […] Rendkívül csendes és türelmes volt ezen a napon, új utasításokat adott a kezelésére. […] Délután négykor kiújultak a fájdalmak, belső nyugtalanságom nem akart szűnni, ragaszkodtam ahhoz, hogy értesítsék Steiner asszonyt, aki Stuttgartban tartózkodott.

Másnap, 1925. szellemvilágba.

március

30-án

hajnalban

Rudolf

Steiner

visszatért

a

Készült Rudolf Steiner, Nagy Emilné dr. Göllner Mária, Johannes Hemleben, F. W. Zeylmans van Emmichoven, Szergej O. Prokofjev és Kálmán István gondolatainak felhasználásával.

9

RUDOLF STEINER ( )

Recommend Documents