Sack Rudolf újszerkezetü sorbavetı-gépe. A legtöbb sorbavetı-gép beállitócsavarral van fölszerelve, hogy a vetıszekrény mindenkor könnyen vízszintes állásban legyen tartható, s hogy a lejtın fel- és lemenetkor mindig egyenlıen vessen; mivel azonban a vetés különbségét a gépet vezetı munkás szakértelem stb. hianyában nem mindenkor képes észrevenni és emiatt a beállitócsavart sem alkalmazza kellıleg: az utóbbi idıben, különösen a halmos vidékeken, mindinkább nagyobbodott az óhaj egy oly vetıgép szerkesztésére, mely a vetıszekrény állását önmaga szabályozza. Ily gép az, melyet a következıkben bemutatni akarunk, melyet Sack Rudolf plagwitzi gépgyáros szerkesztett, és mely a mult ıszi vetés alatt különösen Németországban practikusnak bizonyult, amennyiben mindazon gazdák, kiknek kipróbálás végett megküldve lett, azt maguknak megtartották. A gép biztos munkája eszerint be van bizonyítva. A gépnek munkába állitására s a vetıszekrény önszabályozására mindkét oldalán egy csap (c) van (40. ábra), melyeken a vetıszekrény oldalának felsı részén levı csapágyak (a) akképen nyugszanak, hogy a vetıszekrény szabadon leng. Hogy azonban a szekrény menet közben a rázkódás által folytonosan ide-oda lóbálva ne legyen, a mellsı oldalára egy fogaskerék-szelet (d) van mely az f erısítve, hajtókerékbe kapaszkodik. Ezen fogaskerékszelet a vetıszekrény minden állásváltoztatásakor hirtelen megfordítja az ugyanazon tengelyen levı lendkereket (e), miáltal a vetıszekrény mozgása, amennyire szükséges, megakadályoztatik és a rázkódás stb. által elıidézett lóbálódzás eltávolítva lesz. A vetıszekrény kifolyási nyilásai (g) a lejtınek fel- és lemenet közben igen különbözı állásba jönnek, s ezért a vetıcsoroszlyákkal semmiféle összeköttetésben nincsenek, hogy ez utóbbinak mőködését ne akadályozzák (41. és 42. ábra). A legtöbb sorbavetı-gépnél a vetıcsoroszlyák többnyire a vetıszekrény kifolyási nyilása alá vannak erısítve; így azonban a vetıszekrényt önmagától beigazitó gép szabad mozgása igen hátrányosan befolyásoltatnék, éppen ezért a kifolyási nyilás alatt különös, a vetıszekrénynyel szilárdan össze nem kötött tölcséreket (b) kellett alkalmazni, mely szerkezet által sem a vetés folytonossága félbe nem szakíttatik, sem a szabadon mozgó vetıszekrény szabad ingása — mi különben sulyánál, változó állásánál és a vetımagot elvezetı csövek surlódásánál fogva elıállhat — megakadályozva nincs.
A vetımagot felfogó tölcsérek (43. ábra, b) a hordozókereten (K) olykép vannak megerısítve, hogy a kifolyási nyilásokkal (q) közvetlenül közlekednek. Az utóbbiakon található zsilipek (h) a felfogótölcsér felsı nyilt végét akként zarják el, hogy a mag kiesése teljesen meg van akadályozva. A felfogótölcsérek alsó részéhez vannak erısítve a vetıcsoroszlyák, s így ezek a vetıszekrény mozgásától teljesen függetlenek. Az i-nél felfüggesztett súly arra való, hogy a vetıszekrény vízszintes állását a munka megkezdése elıtt általa beállítsuk. Azonban arra is használható, hogy az elszórt vetımag mennyiségét kevesbítsük vagy növeljük azáltal, hogy ezen súlyt elıre vagy hátra tolván, a vetıszekrény elıre vagy hátra dıl, mi a vetımag elszórását feltünıen csökkenti v. növeli. A gép középrész én egy tollpengeszerü sín van megerısítve (K), melyet ha összeszoritunk, egy a vetıszekrényen levı lyukba illik, miáltal ennek mozdíthatóságát megszünteti. Ezen szerkezet a gép kitisztitásánál és szállitáskor alkalmazandó. A felfogótölcséreken látható kampók arra valók, hogy az elzárókészüléket munka közben felakasztani lehessen, és hogy az elzárókészülék szabadon lógása által elıidézett s a vetıszekrény állását befolyásoló túlsúly eltávolíttassék. A vetıtengely forgását nem közvetlenül végzi a szállitókerék, hanem ez utóbbira erısitett fogaskerékhez egy közbeesı fogaskerék van iktatva. Ezen közbeesı kerék mozgásba hoz egy úgynevezett váltókereket,mely a vetıkerékkel közvetlen közlekedésben állván, azt a gép beállitásakor forgatja. Hogy különbözı mennyiségü vetımagot lehessen elszórni, a fent emlitett két utóbbi váltókerék kiváltható és minden géphez négy pár E4 : 4, C4 : 6, A4 : 8, 04 : 10el jelzett fogaskerék (44. abra) van adva, melyek a szállitó- és vetıkerék forgásainak arányát mint 4 : 4, 4 : 6, 4 : 8 és 4 : 10-hez szabályozzák. A vetımag menynyisége ezenkivül még a fenekén levı vetıszekrény
pléhrekeszek által is szabályozható. Ha a csoroszlyákat kiemelni, illetıleg a gép mőködését megszüntetni akaljuk, úgy a kiakasztóemeltyü elıször is a védılemez tengelyéhez erısitett közbeesı fogaskereket emeli ki, míg az újból való beállitásnál ugyanezen készülékkel ismét csak ama kereket hozzuk összeköttetésbe a gép járókerekén elhelyezett fogaskerékkel. Ha a vetıszekrényt kiüriteni akarjuk, akkor elıször is a védılemezt kell eltávolitanunk, és a hajtókerék, valamint a vetıkerék kiálló csapjait kell levennünk, egy ponyvát elteritenünk és a vetıszekrényt egészen felforditanunk. Sack Rudolfnak ama különös kapálókészülékét és szórvavetı-készülékét, melyet többi vetıgépeire alkalmaznak, ezen gépnél alkalmazni nem lehet, — azonban igen könnyen átalakíthatjuk here vagy bármely fü- és herekeverék szórvavetéséhez olyképen, hogy az emeltyőt tartó sínt és a vetıcsoroszlyákat levévén, helyettük a magvezetı-csöveket magábafoglaló szóródeszkát alkalmazzuk, melynek szerkezete a 45. ábra I. mellékrajzán oldalról, IIon elılrıl, III-on felülrıl látható. A készülék áll egy, a gép egész szélességében huzódó keskeny deszkából (A), melyhez a b deszka van csatolva a d-vel jelzett lyukakkal, mélyek a magvezetıcsövek felvetelere szolgálnak; ez alatt van végre a háromszög-alaku szórókészülék megerısítve (a). A cvel jelzett kapocs segélyével erısitendı oda e készülék a K sínre vagy a tengelyre. Az a-val jelzett szórólécz eszközli a vetés egyenletességét, melyet még a szél sem befolyásolhat, mert a mag a vezetıcsövekbıl igen közel a földhöz hull ki (K). A szórvavetéshez csak annyi magvezetı-csövet használhatunk, ahány kifolyási nyilással bir az illetı gép. Hogy elég magot vessünk el, nagyobb meritıkereket kell használnunk: péld. zabnál d vagy i helyett f-et, kisebb magvaknál b-t a helyett s így tovább. Az I. osztályu sorbavetı-gépek egyenlı szélességben kevesebb kifolyási nyilással birnak, mint a II. osztályuak; ennélfogva — ha szükséges — a szórvavetésnél kétszer annyi vetıkereket alkalmazhatunk. Ezen önszabályozó-gépeket Sack Rudolf következı nagyságban késziti:
2 1/2 m/ vetıszélesség 25 sor 2 1/4 „ „ 23 „ 2 „ „ 19 „
1 3/4 m/ vetıszélesség 17 sor 1 1/2 „ „ 15 „ 1 1 /4 „ „ 13 „
Az 1/2 és 1/4 nyi széles gépek époly magas járókerekekkel birnak, mint a legszélesebbek. Ezen szerkezetü sorbavetı-gépeknél csak egyszerü meritıkerekek használtatnak, melyekbıl két pár adatik minden géphez. Azon kifolyási nyilások, melyeken át vetni nem akarunk, pléhlemezzel elzárhatók. A beállitócsavaros szerkezetü gépek összes kellékein kivül, melyek ismert szerkezetével e gépek úgyszólván mindenben megegyeznek, minden gép még önmőködı vetıszekrény-szabályozóval; elıl a szabadalmazott rugós erımérıvel (lökések, rázkódások elháritására), mely minden vetıgépre nagyfontosságu, van ellátva. Sack Rudolf sorbavetı-gépei csekély vonóerıt igényelnek; e miatt van az, hogy a vonóállatok könnyebben jönnek egyenlı lépésbe, mint a nehézjáratu más gépeknél (általánosan ismert dolog, hogy üresen vagy könnyü teherrel két vonóállat egyenlı lépésben halad, míg nagy tehernél egyenlıtlen lépésben). Ezért egyenetlen a vetés az elején (lépéshossznyira erıs és gyenge); ugyanis a vonóállat a kilépésnél 3 — 6 c/m-nyire besüpped és a gép elırehaladása ugyanannyira félbe-
szakíttatik, s így minden iélbeszakitás erısehb vetés által van megjelölve. Ezen jelenséget tehát nem szabad a gép szerkezete hibájának felrónunk. Ezen egyenetlen vetést kikerülendı, oly állatokat kell e gép elé fognunk, melyek egymásmellett az egyenlı lépéshez vannak szokva; ennek hiányában az úgynevezett lökésfelfogót (rugót, 46. ábra) kell alkalmaznunk, mely ruganyosságával lehetıvé teszi a nehézkes járás által elıidézett rángatást a gépre egyenletessé tenni azáltal, hogy a rugóra átszármaztatott vonóerıt a nyugvás pillanatában (mialatt a pata a földbe sülyed) a gépnek átadja s így a nyugvást kiegyenliti. A rugó nyelve, melyrıl a vonóerı nagyságát leolvassuk, mindig jelezni fogja a kiegyenlitettséget (47. ábra). A gyakorlatban e rugó alkalmazása rendkivül jólbevált; a különféle beakasztóeszközökkel sok más esetben is — ú. m. mindennemü szántóeszközök és gépeknél,
szállitóeszközöknél, járgányoknál stb. — mint erımérı és lökésfelfogó, sıt méréseknél mint mérleg is alkalmazható, ha nem szükséges valami rendkivüli pontosság. Ha valamely gép igen rögös és kötött talajon dolgozik, és emellett a vetıcsoroszlyák is igen terheltek, úgy csakhamar bekövetkezik, hogy a folytonos döczögéstıl a csapágyak meglazulnak; ekkor aztán a csoroszlyák oldalt térnek ki s a sorok egyenetlenek lesznek úgy, hogy (különösen szők soroknál) géppel nem kapálhatók meg. Nehéz talajra és sorvetéshez, mely aztán géppel meg is kapálandó, igen ajánlatos erısebb csoroszlyákat egy különös vezetıkészülékkel egyetemben alkalmazni a döczögés ellen. A 48. ábra ily módon fölszerelt csoroszlyát mutat. Az összekapcsoló-sinek a gép elırésze felé még vannak hosszabbítva és végükön egy villával birnak, miáltal a vetıláb elıtt álló ferdén ráerısitett kiemelıszerkezetnek biztosabb a mőködése úgy, hogy a vetıláb az oldallökéstıl teljesen mentve van. A vezetıvel ellátott összekapcsoló-sinek a gép egész hosszában csavarok által egy külön sínre vannak erısítve, mely a kiemelısínnel, melyre a vetılábak erısítve vannak, ilyenformán egy keretet képez. Ezen szerkezet a kapálógépnél már rég alkalmazva van és igen jónak bizonyult.
