BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS LEVELEZŐ TAGOZAT
1. AUSWANDERUNG [KIVÁNDORLÁS] 2.
ALIG CSÖKKEN A NŐK HÁTRÁNYOS HELYZETE A MUNKAERŐPIACON [NACHTEILE FÜR FRAUEN AM ARBEITSMARKT VERRINGERN SICH KAUM]
Készítette: Vass Henrietta Budapest, 2007 -3-
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS ................................................................................4. oldal 2. FORDÍTÁSOK .............................................................................5. oldal 2.1 Német forrásnyelvi szöveg ....................................................5. oldal 2.2 Német nyelvű szöveg fordítása magyarra.............................13.oldal 2.3 Magyar forrásnyelvi szöveg..................................................21. oldal 2.4 Magyar nyelvű szöveg fordítása németre .............................24. oldal 3. A FORDÍTÁS SORÁN FELMERÜLT PROBLÉMÁK .............27. oldal 4. FELHASZNÁLT IRODALOM ..................................................29. oldal
-4-
1. BEVEZETÉS Diplomamunkám bevezetéseként szeretnék egy rövid bepillantást nyújtani az álatalam választott
fordítandó
szövegek
témáiba,
valamint
témaválasztásomat
röviden
megindokolni. Munkaügyi területen dolgozom, ezért a munkaerőpiaccal összefüggő témájú és viszonylag újszerű szakszövegeket igyekeztem keresni, amelyek mások érdeklődését is felkelthetik. Németről magyar nyelvre történő fordításomhoz Henrik Müller cikkét választottam, amely a német manager magazin 2006. júliusi számában jelent meg. Címe: Auswanderung – Kivándorlás A cikk egy igen aktuális és érdekes témával foglalkozik, még pedig azzal, hogy mi késztet jelenleg sok tanult embert Németországban hazája elhagyására. Azt hiszem elég sokan tudják, hogy Németország egyik legnagyobb problémája pillanatnyilag az igen magas munkanélküliség és a romló életszínvonal. Munkám során magam is tapasztalom, hogy nagyon sokan elkeseredettek a jelenlegi helyzet miatt, és reményt nem látva a javulásra a kivándorlás mellett döntenek. Úgy gondolom ez a téma talán kicsit újszerű Magyarországon, mert az emberek többsége, ha Nyugat-Európáról vagy Németroszágról hall, azt hiszi hogy ott minden sokkal jobb, mint hazánkban, az emberek jól élnek és nincsenek problémáik. Pedig minden csak viszonyítás kérdése, hogy mi mihez képest jobb. Az igazság az, hogy Németországban az elmúlt években az érvényesülési lehetőségek jelentősen korlátozódtak, ami sokakat elkeserít és idegen földre kényszerít. A Kivándorlás című cikk a kivándorlás sajátosságait mutatja be röviden. Magyar nyelvű szövegem is a munka tárgyköréhez kapcsolódik, melynek témája egy igen aktuális kérdéssel foglalkozik, ami nem más mint a nők hátrányos megkülönböztetése a hazai munkaerőpiacon.
-5-
Gádor Krisztina cikke a Menedzsment Fórum oldalán jelent meg 2005. január 7-én, címe: Alig csökken a nők hátrányos helyzete a munkaerőpiacon
2. FORDÍTÁSOK 2.1 Német forrásnyelvi szöveg AUSWANDERUNG Ihr fehlt uns Von Henrik Müller Die größte Auswanderungswelle in der Geschichte der Bundesrepublik Deutschland
stellt
das
Land
vor
bislang
ungeahnte
Probleme.
Ein
Misstrauensvotum gegen die Zukunftsfähigkeit der Heimat. Zuerst ist es nur ein Tröpfeln. Vereinzelt verlässt jemand seine Heimat, macht sich auf in die Fremde. Dann vereinigen sich einzelne Tropfen zu einem Rinnsal, einem schmalen, aber stetigen Menschenstrom. Das Rinnsal wächst, wird schließlich zu einem reißenden Strom - zu einer kollektiven Fluchtbewegung von hier nach dort. So bauen sich Auswanderungswellen auf. Christian Neumeister (35) ist Teil dieser Massenbewegung. Vor zwei Jahren verlor er seine Stelle beim thüringischen Jenoptik-Konzern. Er setzte sich hin und kalkulierte seine Optionen. Zu Hause in Jena einen Job suchen? Oder in Süddeutschland? Oder in Amerika? Die Entscheidung erleichterte ihm ein Bekannter, der schon seit 1995 in den © AP Massenbewegung: Zuerst ist es nur ein Tröpfeln
USA lebte. Zusammen gründeten sie in New York die Firma EUmerica
- nun helfen sie gestressten deutschen Mittelständlern, ihre Produkte in den USA zu verkaufen. "Das Business hier ist fantastisch", sagt Neumeister. "Die Leute sind neugierig und offen." Noch kann er sich schwer vorstellen, auf Dauer in Amerika zu
-6-
bleiben. Aber angesichts der Aussichten in Deutschland sieht er derzeit keine realistische Möglichkeit zurückzukehren. Neumeisters Entscheidung, so verständlich sie individuell ist - für die deutsche Gesellschaft bedeutet sie einen herben Verlust. Wie inzwischen hunderttausende Bundesbürger investiert nun auch der Ökonom aus Thüringen seine Energie, sein Können und sein Wissen jenseits deutscher Grenzen. Eine gigantische Auswanderungswelle hat die Bundesrepublik erfasst. Es verlassen so viele Deutsche das Land wie seit Generationen nicht mehr. Rund 145.000 waren es im vorigen Jahr - 60 Prozent mehr als Anfang der 90er Jahre. In Wirklichkeit liegen die Zahlen noch höher. Denn von der offiziellen Statistik werden all jene Bundesbürger nicht erfasst, die vergessen, sich beim Fortzug ordnungsgemäß abzumelden. Tatsächlich wandern inzwischen wohl rund 250.000 Deutsche jährlich aus, vermuten Fachleute. Ein Misstrauensvotum gegen die Zukunftsfähigkeit ihrer Heimat. Und es dürfte noch schlimmer kommen. "Wanderungsbewegungen haben ihre eigene Dynamik", sagt der Migrationsforscher Klaus Bade. "Diejenigen, die den Schritt ins Ausland gemacht haben, melden zurück: Das läuft sehr gut hier. Dann entschließen sich weitere zu gehen. Da folgt eine Spur der anderen." Der Bundesrepublik drohe deshalb ein weiteres Ansteigen der Auswanderungswelle - mit dramatischen und bislang kaum abschätzbaren Folgen für Wirtschaft, Staat, Gesellschaft. Der Osnabrücker Professor, ein Freund klarer Worte, formuliert es drastisch: "Wir bluten aus".
•
Bislang weigern sich Öffentlichkeit und Politik beharrlich, die Emigrationskrise zur Kenntnis zu nehmen. Gerade sickert mit großer Zeitverzögerung ins Bewusstsein, dass sich die Bundesrepublik mehr um die hier lebenden Einwanderer kümmern muss, da ist -7-
die Wirklichkeit schon einen Schritt weiter: Deutschland ist nicht nur Ein-, sondern auch wieder Auswanderungsland - ähnlich wie während der großen Emigrationswellen zwischen der Mitte des 19. und der Mitte des 20. Jahrhunderts. Allerdings haben sich seither die demografischen Vorzeichen ins Gegenteil verkehrt: Damals verließen die Auswanderer eine dank hoher Geburtenraten rasch wachsende Gesellschaft. Sie eröffneten den Verbliebenen größere Entfaltungschancen und trugen so dazu bei, dass sich die Lebensbedingungen in Deutschland in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts enorm verbesserten. Heute hingegen bedroht die Auswanderung den Wohlstand der Gesellschaft. Weil hier zu Lande seit Jahrzehnten zu wenige Kinder geboren werden, ist Deutschland darauf angewiesen, möglichst viele qualifizierte Ausländer anzulocken - und möglichst viele Inländer zu halten. Andernfalls beschleunigt sich die heraufziehende demografische Krise. Mit schwer wiegenden Folgen für die Wirtschaft und die Sozialsysteme. Noch immer gehen die offiziellen Langfristprognosen davon aus, dass auch künftig jährlich 200.000 Menschen mehr nach Deutschland ein- als auswandern werden. Nur unter dieser Voraussetzung wird auch in den kommenden Jahrzehnten die Wirtschaft weiter mit rund 1,5 Prozent jährlich wachsen können; wird das Angebot an Arbeitskräften noch etwa ein Jahrzehnt auf heutigem Niveau verharren und dann allmählich zurückgehen; wird die gesetzliche Rentenversicherung der ganz großen Krise entgehen können. Eine "Nettozuwanderung" von knapp 200.000 Menschen jährlich - das entspricht dem Durchschnitt der Jahre 1950 bis 2000. Zuletzt allerdings ist dieser Saldo erheblich geschrumpft: weil weniger Einwanderer kommen und immer mehr Deutsche gehen. 2005 lag die Nettozuwanderung nur noch bei 79.000 Menschen. Bleibt es auf Dauer dabei, wird das Erwerbspersonenpotenzial
nach
Berechnungen
des
© manager magazin
Instituts
für Wo der Geist hingeht: Anteil Arbeitsmarkt- und Berufsforschung viel dramatischer der ein- und ausgewanderten Akademiker in ausgewählten
sinken als bislang angenommen. Und zwar ab sofort. Die Ländern Deutschen
stecken
bereits
heute
mitten -8-
in
der
demografischen Krise, ohne sich dessen bewusst zu sein. Alle gängigen Langfristprognosen - und alle Renten-bescheide - wären Makulatur. Besonders schmerzhaft ist die Emigrationswelle, weil sie die Klugen und die Reichen erfasst. Im 19. und frühen 20. Jahrhundert gingen Angehörige der Unterschicht: Arbeiter, kleine Bauern, Dienstmädchen. Schlichte Leute ohne Vermögen und höhere Bildung, aber mit dem unbedingten Willen, sich nicht in ihr Schicksal zu fügen. Anno 2006 sind die typischen Auswanderer jung, gebildet, hoch motiviert und international erfahren. Ihnen steht eine grenzenlose Welt offen, und sie wägen ihre Chancen sorgfältig ab, überlegen genau, wo sie sich am besten entfalten können. So wie Sebastian Langendorf (31). Seit fast drei Jahren lebt der promovierte Jurist im Ausland, zunächst in Washington, wo er bei der Weltbank arbeitete, momentan in Singapur, wo er am Eliteinstitut Insead noch einen MBA draufsattelt. Jetzt fragt er sich, wo er nächstes Jahr anheuern soll. "Ich würde gern nach Deutschland zurückkommen", sagt Langendorf. "Es lebt sich gut da." Außerdem vermisst er seine Familie daheim im Schwarzwald. "Aber die Nachrichten sind nicht sehr ermutigend." Der vor Kurzem diagnostizierte Aufschwung scheint schon wieder zu Ende zu gehen. Und die schlechte allgemeine Stimmung - nun ja, die sei schon abschreckend, "gerade wenn man in einem so optimistischen Land wie den USA gelebt hat, ganz zu schweigen von Asien". Langendorf ist es keineswegs egal, was mit Deutschland passiert. Manchmal fragt er sich sogar, ob er nicht eine gewisse Mitverantwortung trage: "Natürlich ist man als Ausgewanderter Teil des Problems. Aber andererseits: Was könnte ich ändern, wenn ich jetzt zurückkäme?" Eine Haltung, die viele Emigranten teilen. Im Ausland empfinden sie sich erst bewusst als Deutsche. Besorgt und melancholisch beobachten sie ihr Heimatland aus der Ferne, das für sie auch weiterhin eine Option bleibt. Anders als für die Auswanderer früherer Epochen, die lange, gefährliche Schiffsreisen auf sich nahmen, ist die Übersiedlung ins Ausland kein unumkehrbarer Schritt mehr. Heute gilt: Rückkehr keineswegs ausgeschlossen - jedenfalls solange die Emigranten familiär ungebunden sind.
-9-
Aber dafür müssten die Bedingungen in Deutschland stimmen. Es fehlt der entscheidende Impuls. Das Startsignal. Eine andere Politik vielleicht. Patrick Teroerde (31) sieht sich keineswegs als vaterlandslosen Gesellen. Obwohl er größtenteils in den USA und in Frankreich aufgewachsen ist, hat er seinen Wehrdienst in Deutschland abgeleistet. Als patriotische Pflicht habe er das empfunden, sagt er: "Ich halte überhaupt nichts davon, mich vor der Verantwortung zu drücken." Dennoch ist er gegangen, im Herbst 2002, als Rot-Grün wiedergewählt wurde. "Da habe ich mir gesagt: Jetzt muss ich hier weg." Der Private-Equity-Profi lagerte seinen Hausstand bei einem Freund in Frankfurt im Keller ein (wo die Sachen bis heute herumstehen), packte ein paar Koffer, stieg ins Auto und zog nach London. Es sei eine ganz rationale Entscheidung gewesen, sagt Teroerde. Und keine leichte dazu: Die Beziehung zu seiner Freundin überlebte die Übersiedlung nicht. Dennoch entschied er: "In einem so deprimierenden Umfeld wollte ich nicht weiter arbeiten." Inzwischen ist er für eine Schweizer Investmentgruppe tätig, die sich auch an deutschen Mittelständlern beteiligt. Da liegt es nahe, dass sich Teroerde immer wieder die Frage stellt, ob er nicht nach Deutschland zurückkehren und von dort aus arbeiten soll. Bislang lautet die Antwort: nein. Weil er keine nachhaltige Entwicklung zum Besseren sieht. Die Große Koalition hat statt des erhofften Rucks nicht viel mehr als Steuererhöhungen zu Stande gebracht. Vor allem die "Reichensteuer" schreckt Teroerde ab: "Ich habe nicht das Gefühl, dass ich denen da in Berlin trauen kann. Wer weiß, was denen noch alles einfällt." Es ist absurd: Während andere Länder international um die besten Köpfe kämpfen, setzt Deutschland auf Abschreckung. Unter den großen Industrienationen ist die Bundesrepublik Arbeitskräfteschwund: Die das
Land
mit
der
Zahl der arbeitsfähigen Bürger
schlechtesten
Migrationsbilanz. sinkt schneller als bislang Berechnungen der OECD zeigen: Es gehen deutlich mehr angenommen Akademiker aus Deutschland fort, als aus dem Ausland herkommen. Vielen anderen Nationen - nicht nur klassischen Einwanderungsländern wie den USA, Kanada
© manager magazin
-10-
und Australien, sondern auch der Schweiz oder Schweden - gelingt es hingegen, einen stattlichen Einwanderungsüberschuss bei den hoch Qualifizierten zu verbuchen. Auch der heimische Nachwuchs sitzt auf gepackten Koffern. Eine repräsentative Umfrage für manager magazin vom vorigen Jahr zeigt: Unter den Studenten höherer Semester rechnet eine Mehrheit nicht mehr mit einer guten Zukunft in Deutschland. 56 Prozent halten es für möglich, dass sich die ökonomische Situation hier zu Lande derart zuspitzt, dass sie auswandern müssen. Ehrgeizige Wissenschaftler zieht es nach Amerika, Manager nach Asien, bislang bodenständige Mittelständler nach Österreich oder in die Schweiz - längst hat die Idee vom
besseren
Leben
im
Ausland
breite
Bevölkerungskreise
erfasst.
Zu
hunderttausenden strömen sie ins Deutsche Auswandererhaus (DAH) in Bremerhaven. Das Museum, vorigen Sommer eröffnet, erzählt eindrucksvoll die Geschichte früherer Emigrationswellen. Und es schlägt die Brücke in die Gegenwart. Am Ende der Ausstellung findet sich eine Schautafel, die die heutigen Auswandererzahlen im historischen Vergleich zeigt - am aktuellen Rand hat die Kurve den höchsten Wert seit 122 Jahren erreicht. Zahlen, die die Fantasie anregen. Trau-ben von Besuchern stehen davor und diskutieren. Gerade Selbstständige - kleinere Mittelständler, Handwerksmeister - lassen im Auswandererhaus ihren Fluchtgedanken freien Lauf. Gehen oder bleiben? Und wenn gehen, wohin? Amerika ist immer noch das beliebteste Zielland der Deutschen, aber anders als früher ist heute auch die Nachbarschaft attraktiv: die Schweiz, Österreich, Großbritannien, sogar Polen. Die Grenzen sind offen - es ist doch so einfach. Wer sich fürs Gehen entscheide, sagt Simone Eick, die wissenschaftliche Leiterin des DAH, der verspüre typischerweise einen gewissen Leidensdruck - es seien weniger die Verheißungen des Auslands als die "Push-Faktoren" des Inlands, die die Leute in die Fremde trieben.
-11-
Die Historikerin und Migrationsspezialistin hat ein typisches Muster entdeckt: Meist sind Wirtschaftskrisen die Auslöser von Wanderungswellen. Aber die Leute gehen nicht sofort, sondern warten erst einmal ab. Hat sich nach fünf
Jahren
die
© DDP Abwanderung
Lage
nicht
gebessert,
setzt
die
ein, und die bekannte Eigendynamik
Golden Gate Bridge: Viele entfaltet sich. So war es nach der Krise in den 40er Jahren Auswanderer zieht es nach wie des 19. Jahrhunderts, nach dem "Gründercrash" 1873, vor in die USA
während der Agonie nach den beiden Weltkriegen. So ist es heute. Dass in der aktuellen Welle kaum Angehörige der unteren Schichten gehen, liegt vor allem am Sozialstaat, der schwächer Gestellte noch recht komfortabel auffängt - das dämpft die Push-Faktoren. Die jüngeren Leistungsfähigen hingegen, sagt Eick, hätten in Deutschland "nicht mehr das Gefühl, ihr Leben selbst in die Hand nehmen zu können". Die 34-jährige Wissenschaftlerin spricht auch in eigener Sache. Sie selbst war kurz davor, nach der Promotion in die USA zu gehen, wo sie bereits geforscht hatte. Dann kam das Angebot, das DAH mitaufzubauen - eine äußerst rare Chance. Nur deshalb ist sie geblieben. Internationale Erfahrung, Sprachkenntnisse, Internet, Fluglinien nach überall Auswandern ist heute so einfach wie nie zuvor. Verglichen mit früheren Auswanderergenerationen sind die Mobilitätsschwellen drastisch gesunken. Insofern gehören steigende Migrantenzahlen zur Globalisierung. Und die stärkere Vermischung der Nationen kann ökonomisch und kulturell höchst anregend wirken. Nur wenn die Wanderungsbilanz auf Dauer unausgeglichen bleibt, dann wird es problematisch. Ob es sich bei der heutigen Welle tatsächlich um eine permanente Emigration handelt, ist derzeit noch offen. Viele gehen mit unklarer Perspektive. Sie probieren das Ausland mal aus. Fassen sie dort Fuß, bleiben sie, vielleicht für immer. Erscheint ihnen Deutschland plötzlich wieder attraktiver, kommen sie womöglich zurück. Kein Thema.
-12-
"Wir", sagt Christian Wolf (35), "gehen völlig schmerzfrei an die Sache ran. Wir geben uns zwei, drei Jahre. Dann überlegen wir noch mal, ob wir dableiben wollen." Gerade sind Wolf und seine Frau dabei, fast alles Materielle zu verkaufen, das man so mit sich herumschleppt durch seine deutsche
Existenz:
Eigentumswohnung,
Einrichtung,
© Andreas Lorenz Autos. Was sie mitnehmen nach Australien, soll, der Fernweh: "Wir geben uns Kosten wegen, in einen halben Container passen - die zwei, drei Jahre. Dann überlegen wir noch mal, ob wir andere Hälfte füllt eine bayerische Familie, die sie über das dableiben wollen." Internet kennen gelernt haben und die ebenfalls im
September ans andere Ende der Welt zieht. Seinen Job in München hat der E-Technik-Ingenieur gekündigt. Dass er in Australien noch keine neue Stelle hat, beunruhigt ihn überhaupt nicht: "Da herrscht Vollbeschäftigung." Es sind keine akuten materiellen oder beruflichen Sorgen, die Wolf in die Ferne ziehen. Eher der lockerere Lifestyle dort, das gute Wetter, die offenere Atmosphäre, die Freundlichkeit der Leute: "Jeder, der von da zurückkommt, hat ein breites Grinsen im Gesicht." Für Wolf ist es ein "Traum". Einfach mal was anderes machen. Aber auch weg von Regen, schlechter Laune und Reformstau. Es treibt ihn nicht fort - aber viel hält ihn auch nicht hier. Schon gar nicht die Politik. "In Australien haben sie all das durchgesetzt, was hier auch nötig wäre, was aber garantiert nie kommt", sagt er. Dann zählt er auf: Gesundheitssystem steuerfinanziert, Kündigungsschutz abgeschafft, Steuersenkungen angekündigt ... Auch deshalb glaubt er, dass Australien eine bessere Zukunft blüht als Deutschland. Welchen Wohnort man wählt - in Zeiten der Globalisierung ist das eben auch eine Frage des Vertrauens. © manager-magazin.de 2006
-13-
2.2 Német nyelvű szöveg fordítása magyarra KIVÁNDORLÁS Hiányoztok Eddig nem is sejtett problémák elé állítja Németországot történelmének legnagyobb kivándorlási hulláma. Elveszett a haza jövőjébe vetett bizalom. Először csak apró cseppenként, szórványosan hagyják el hazájukat, és nyakukba veszik a világot. Aztán az apró cseppek összegyűlnek, és mint egy csermely szűk, de állandó emberáradattá válnak. A csermely duzzad és végül erős sodrású folyammá – ide-oda áramló tömeggé alakul. Így alakulnak ki a kivándorlási hullámok is. Ennek a kivándorlási mozgalomnak részese a 35 éves Christian Neumeister. Két évvel ezelőtt, amikor elvesztette állását
a
türingiai
Jenoptik
konszernnél
mérlegelte
lehetőségeit. Otthon Jénában keressen-e állást? Vagy DélNémetországban? Vagy Amerikában? Döntését egyik © AP
ismerőse könnyítette meg, aki már 1995 óta az Egyesült Államokban él.
Tömeges kivándorlás: Először csak apró cseppek
New Yorkban EUmerica néven alapítottak céget, mely túlhajszolt német középvállalkozóknak nyújt segítséget a termékértékesítésben az amerikai piacon. „Az üzlet itt fantasztikus“ –
mondja Neumeister. „Az emberek
kíváncsiak és nyitottak.“ Egyelőre nehezen tudja elképzelni azt, hogy hosszú távon Amerikában maradjon, - de a németországi kilátásokat tekintve jelenleg nem lát reális lehetőséget arra, hogy visszatérjen. Neumeister döntése, így egyénileg nézve érthető, de a német társadalom számára nagy veszteség. Ugyanis időközben több százezer német állampolgár – a türingiai közgazdászhoz hasonlóan –, energiáját, képességét és tudását a határon túl fekteti be.
-14-
Németországban óriási kivándorlási hullámot regisztráltak. Generációk óta nem hagyták el olyan sokan az országot, mint most. A múlt évben körülbelül 145.000-en vándoroltak ki, 60 %-kal többen, mint a 90-es évek elején. A valóságban azonban a számok sokkal nagyobbak, mivel a statisztika nem regisztrálja azokat, akik hivatalosan nem jelentkeznek ki. Közel 250.000 német állampolgár vándorol ki évente ténylegesen – vélik a szakemberek. Elveszett a haza jövőjébe vetett bizalom. És még rosszabb is lehet. Klaus Bade migrációs kutató szerint: “Az elvándorlási mozgalmaknak sajátos dinamikájuk van. Mindazok, akik megtették a lépést külföldre, arról számolnak be, hogy ott minden jól megy, aztán mások is a kivándorlás mellett döntenek, és követik a többieket.” Németországot ezért egy növekvő kivándorlási hullám fenyegeti – annak drámai, eddig fel nem becsülhető következményével a gazdaságra, az államra és a társadalomra nézve. Az osnabrücki professzor, aki a nyílt szavak embere, drasztikusan csak így fogalmaz: “Elvérzünk”.
•
A közvélemény és a politika eddig nem akart tudomást venni az emigrációs válságról. Csak jelentős időkéséssel most, amikor a valóság már egy lépéssel előrehaladt, veszik tudomásul azt a tényt, hogy Németországnak többet kell foglalkoznia az itt élő bevándorlókkal. Tudniillik Németország ma már nem csak bevándorlási célpont, hanem ismét a kivándorlók országa. Az elvándorlás oly nagymértékű, mint amilyen a nagy kivándorlási hullám idején a 19. és a 20. század közepe között volt. Azóta azonban a demográfiai mutatók megfordultak. Akkoriban a magas születési rátának köszönhetően a kivándorlók egy gyorsan növekvő társadalmat hagytak el. Így -15-
nagyobb kibontakozási esélyt adtak az itt maradottaknak, amivel hozzájárultak a 19. század második felében a német életkörülmények jelentős javulásához. Ma ezzel szemben a kivándorlás a társadalom jólétét fenyegeti, mivel évtizedek óta túl kevés gyermek születik, így Németország rá van utalva arra, hogy minél több, képzett külföldit csalogasson be, és a lehető legtöbb belföldit visszatartsa. Amennyiben ez nem fog megtörténni, úgy a közeledő demográfiai válság fel fog gyorsulni, és súlyos kihatása lesz a gazdasági és a szociális rendszerre. A hivatalos hosszú távú előrejelzések még mindig azzal számolnak, hogy a jövőben évente 200.000 emberrel többen fognak Németországba bevándorolni, mint ki. Csak, ha ez a feltétel teljesül, akkor várható az elkövetkező évtizedekben kb. 1,5 %-os évi gazdasági növekedés; marad a munkaerő-kínálat még kb. egy évtizedig a mai szinten, és azután kezd el lassan majd csökkenni; így kerülhető el az állami nyugdíjbiztosítási rendszer összeomlása. Évi csaknem 200.000 fős nettó bevándorlás, ez megfelel az 1950-2000 közötti átlagnak. Az utóbbi időben azonban ez az egyenleg jelentősen romlott, mivel egyre kevesebb bevándorló érkezik, és egyre több német állampolgár hagyja el az országot. 2005-ben a nettó bevándorlás már csak 79.000 fő volt. Amennyiben ez a tendencia hosszú távon érvényesül, akkor a keresőkorú lakosság száma sokkal drasztikusabban fog csökkenni, mint az eddig feltételezett – derül ki a Munkaerőpiac és Foglalkozáskutató Intézet számításaiból – , mégpedig azonnal. A németek már ma is demográfiai válságban vannak, anélkül, hogy ezt tudomásul vennék. Valamennyi hosszú távú prognózis, és nyugdíjértesítő csupán selejtes papír lenne?
© manager magazin
Hova megy az értelmiség: A ki- és bevándorló diplomások aránya meghatározott országokban Különösen fájó ebben a kivándorlási hullámban, hogy a (Einwanderer: bevándorló, Auswanderer: kivándorló)
képzett és tehetős emberek hagyják el az országot. A 19.
-16-
században és a 20. század elején az alsóosztály tagjai: a munkások, a kisparasztok, a szolgálólányok és az egyszerű emberek hagyták el az országot, vagyon és magasabb képzettség nélkül, de saját akaratukból, nem beletörődve sorsukba. 2006-ban a kivándorlókra azonban az jellemző, hogy fiatalok, képzettek, nagyon motiváltak és nemzetközileg tapasztaltak, akik elé egy határtalan világ tárul. Esélyeiket mérlegelik és alaposan megfontolják, hol bontakozhatnak ki a legteljesebben. -Úgy, mint ahogy azt a 31 éves Sebastian Langendorf tette. Közel 3 éve él a doktorált jogász külföldön. Először Washingtonban dolgozott a Világbanknál, jelenleg pedig Singapurban dolgozik, ahol az Insead elitintézményben még egy MBA képzést is végez. Most azon gondolkodik, hogy jövőre hova kellene elszerződnie. „Szívesen visszatérnék Németországba. Jó ott élni.“ - mondja Langendorf. Ezenkívül a Fekete-erdőben élő családja is hiányzik neki. „De a hírek nem igazán biztatóak.„ A nemrég diagnosztizált fellendülés úgy tűnik, ismét véget ér. De ami igazán kiábrándító, nos az a rossz közhangulat, „kimondottan akkor, ha az ember egy olyan optimista országban élt, mint az Egyesült Államok, nem is szólva Ázsiáról. Langendorfnak egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik Németországban. Néha még azt a kérdést is felteszi, hogy valamelyest nem felelős-e a történtekért ő is: „Természetesen kivándorlóként része vagyunk a problémának. Másrészt viszont, mit változtathatnék én, ha most visszatérnék?’’ Egy érzés, amiben sok kivándorló osztozik az, hogy igazán külföldön tudatosul bennük, hogy németek. Aggódva és szomorúan figyelik a messzi távolból hazájukat, amely számukra továbbra is egy lehetőséget jelent. Eltérően a korábbi korszakok kivándorlóitól, akik hosszú, veszélyes hajóútra vállalkoztak, és akiknek a kivándorlás egy visszafordíthatatlan lépést jelentett. Ma már a visszatérés semmi esetre sem kizárt, legalábbis addig nem, amíg az emigráns családi értelemben kötetlen. Persze ehhez a megfelelő feltételeknek teljesülniük kellene Németországban. Jelenleg hiányzik a döntő lökés, egy startjel, talán egy új politika.
-17-
A 31 éves Patrick Teroerde semmi esetre sem érzi magát hontalannak. Ugyan az USAban és Franciaországban nőtt fel, katonai szolgálatát Németországban töltötte. Hazafias kötelezettségnek érezve ezt mondja: „Nem tartom helyesnek kibújni a kötelezettségeim alól.“ 2002 őszén, amikor a vörös-zöld koalíciót újraválasztották, mégis elment. „Akkor azt mondtam, hogy most el kell mennem innen.“A profi magánbefektető ingóságait barátja pincéjében Frankfurtban helyezte el – ahol a mai napig állnak –, majd összecsomagolt, beszállt autójába és Londonba költözött. Ezt a racionális döntést – véli Teroerde, semmi sem könnyítette meg, ugyanis kapcsolata barátnőjével nem élte túl az átköltözést. Ő mégis döntött: „Nem akartam tovább ilyen lehangolt környezetben dolgozni.“ Jelenleg
egy
svájci
befektetési
csoportnál
dolgozik,
melynek
német
középvállalkozásokban is vannak részesedései. Így nem véletlen az, hogy Teroerde újra meg újra felteszi magának a kérdést, hogy ne térjen-e vissza Németországba, és dolgozzon onnan. A válasz mindeddig nemleges volt, mivel semmi esélyt nem lát a tartós fejlődésre. A nagy koalíció az adóemelésen kívül nem tett egyebet, és a remélt változás sem következett be. Mindenekelőtt „a gazdagokra kivetett adó“ riasztja el Teroerdet. „Nem érzem azt, hogy azokban ott Berlinben bízhatom. Ki tudja, mi minden jut még eszükbe.“ Abszurdum, hogy miközben más országok nemzetközileg a legképzettebb személyeket akarják elcsábítani, addig Németország elriasztja őket.
■évi 200 000 fős ■évi 100 000 fős bevándorlási többlet mellett (millió főben)
© manager magazin Munkaerőcsökkenés: A munkaképeskorú lakosság létszáma az eddig
-18-
A
nagy
ipari
országok
közül
Németországnak
a feltételezettnél
legrosszabb a migrációs mérlege. Az OECD számításai
gyorsabban
csökken
szerint lényegesen több értelmiségi hagyja el Németországot, mint amennyi az országba érkezik. Más nemzetek, és nemcsak az olyan klasszikus bevándorlási célországok, mint az USA, Kanada és Ausztrália, hanem Svájc vagy Svédország is elérték azt, hogy bevándorlási többletüket a magasan képzettek teszik ki. Az utánpótlás is becsomagolt bőröndjein ül. Az elmúlt évben egy a manager magazinnak végzett reprezentatív felmérés szerint a felsőbb évfolyamos egyetemisták többsége Németország jövőjét tekintve egyáltalán nem optimista. 56 százalékuk elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a gazdasági helyzet olyan szintre süllyed, hogy ki kell vándorolniuk. A nagyratörő tudósok számára Amerika a vonzó, a menedzserek számára Ázsia, a mindezidáig tősgyökeres kisvállalkozók pedig Ausztriába vagy Svájcba mennek. A jobb élet reménye külföldön már régóta a lakosság széles rétegét vonzza. Százezrek özönlenek a Német Kivándorlási Intézethez (DAH) Bremerhavenba. Az előző nyáron megnyitott múzeum impozánsan mutatja be a korábbi kivándorlási hullámok történetét napjainkig. A kiállítás végén egy bemutatótáblán a kivándorlók száma történelmi összehasonlításban látható. 122 év óta a legmagasabb értékét érte el a görbe az aktuális peremén. Számok, amelyek a fantáziát megmozgatják. Fürtökben állnak a látogatók a tábla előtt és beszélgetnek. Éppen a vállalkozók – kiskereskedők, kézművesmesterek – engednek szabadt teret menküléssel kapcsolatos gondolataiknakl a kivándorlási intézetben. Menni vagy maradni? És ha menni, akkor hova? Amerika továbbra is a németek legkedveltebb célországa, de ma már a szomszédos országok is vonzóak, így: Svájc, Ausztria, NagyBritannia, sőt még Lengyelország is. A határok nyitottak, így mégis csak egyszerű. A Német Kivándorlók Házának (DAH) tudományos vezetője Simone Eick szerint az azok, akik a kivándorlás mellett döntenek, tipikusmódon inkább egy bizonyos sorsnyomást éreznek, és kevésbé a külföldi élet ígérete vezérli őket egy idegen országba. -19-
A migrációs szakértő történész jellegzetes példát fedezett fel. Többnyire gazdasági válságok indítják el a kivándorlási mozgalmakat, de az emberek nem azonnal mennek el, hanem egy kicsit várnak. Ha öt év után sem javul a helyzet, elkezdődik a kivándorlás, és a már jól ismert sajátos © DDP dinamikája bontakozik ki. Így volt ez a 19. század 40-es Golden Gate híd: Sok kivándorlót továbbra is az Egyesült Államok vonzza
éveiben, az 1873-as nemzetközi pénzügyi válság és mindkét világháború utáni haldoklás idején, és így van ez ma is.
Az, hogy jelenleg az alsó társadalmi rétegnek csak elenyésző része hagyja el az országot a szociális államnak köszönhető, amely igazán a gyengébb helyzetűeket védve mérsékli a taszító tényezőket. Ezzel ellentétben a fiatal teljesíteni akarók “Németországban nem érzik úgy, hogy életüket a saját kezükbe tudnák venni” – véli Eick. A 34 éves tudósnő saját helyzetéről beszél. Ő maga már közel állt ahhoz, hogy a doktorálása után az Egyesült Államokba menjen, ahol már kutatott. Ekkor kapta a Német Kivándorlók Házának kiépítésében való együttműködésre szóló ajánlatot, ami egy olyan rendkívüli lehetőséget jelentett számára, amilyen ritkán adódik az életben. Csak ezért maradt itt. Manapság a kivándorlást a nemzetközi tapasztalat, a nyelvtudás, az internet, a szerteágazó repülőjáratok oly egyszerűvé teszik, mint eddig még soha. A kivándorlók korábbi generációjával összehasonlítva a mobilitási küszöb drasztikusan csökkent. A globalizáció következtében nő a kivándorlás. A nemzetek erőteljesebb keveredése gazdasági és kulturális szempontból rendkívül élénkítő hatású, és csak akkor okoz problémákat, ha a vándorlási mérleg tartósan kiegyenlítetlen marad. Azt, hogy a mai kivándorlási hullám folyamatos marad-e, még nem lehet tudni. Sokan bizonytalan kilátásokkal kelnek útra, egyszerűen csak ki akarják próbálni a külföldi életet. Hogy megvetik-e külföldön a lábukat, és talán örökre kint maradnak, vagy hirtelen ismét vonzóvá válik számukra Németország, és talán visszajönnek, ez egyáltalán nem tudható. -20-
„Mi“, mondja Christian Wolf (35), „szívfájdalom nélkül vágunk bele. Adunk magunknak két-három évet, aztán még egyszer átgondoljuk, hogy maradni akarunk-e. „Wolf és felesége éppen azon van, hogy eladják mindenüket, amit német egzisztenciateremtésük folyamán halmoztak fel: a saját lakásukat, a berendezési tárgyaikat és autóikat. A © Andreas Lorenz költségek
miatt
csak
félkonténernyi
dolgot
tudnak
Elvágyódás: „Adunk magunk- magukkal vinni. A konténer másik felét egy bajor család nak két-három évet, aztán mégegyszer átgondoljuk, hogy tölti meg, akiket az interneten ismertek meg, és akik maradni akarunk-e.“
szintén szeptemberben költöznek a világ másik végére.
Wolf felmondta mérnöki állását a müncheni E-Techniknél. Az, hogy Ausztráliában még nincs új állása, egyáltalán nem nyugtalanítja: „Ott teljes foglalkoztatottság van. Jelenleg nincsenek sem anyagi, sem szakmai problémái, amelyek a messzi távolba kényszerítik. Sokkal inkább a lazább életstílus, a kedvező időjárás, a nyitott légkör, a barátságos emberek vonzzák: „Mindenkinek széles vigyor ül az arcán, aki onnan visszajön.“ Wolfnak ez az „álma“. Egyszerűen csak mást csinálni. De az is, hogy otthagyja az esőt, a rossz hangulatot és a félúton megrekedt reformokat. Ez ugyan nem űzi el őt, de sok minden nem is tartja vissza, és ami egyáltalán nem, az a politika. Ausztráliában mindazt megvalósították, amire itt is szükség lenne, de amit itt garantáltan sosem fognak megtenni“- mondja. Aztán felsorolja: adóból finanszírozott egészségügyi rendszert és adócsökkentéseket vezettek be, a jogtalan elbocsátás elleni védelmet megszüntették... Ezért is hiszi azt, hogy Ausztráliában jobb jövő vár rá, mint Németországban. A lakóhely kiválasztásában a globalizáció idején a bizalom kérdése fontos szerepet játszik. Henrik Müller
-21-
2.3 Magyar forrásnyelvi szöveg ALIG CSÖKKEN A NOK HATRANYOS HELYZETE A MUNKAEROPIACON 2005. január 7. péntek
Antidiszkriminációs törvény ide vagy oda, Magyarországon köztudott és elviselt dolog a nők hátrányos helyzete a munkahelyen és a munkakeresés során egyaránt. Antidiszkriminációs törvény ide vagy oda, Magyarországon köztudott és elviselt dolog a nők hátrányos helyzete a munkahelyen és a munkakeresés során egyaránt. A munkaerő túlkínálatával azonban a munkavállalók kiszolgáltatottsága egyre csak nő. Dr. Herczog Tímea frissen végzett jogász, pályatársaihoz hasonlóan ő is végigjárta a munkakeresés egyebek mellett diszkriminációval is kikövezett útját: "Diploma után számos ügyvédi irodához adtam be a jelentkezésemet. Az interjúk során mindig az első kérdések között volt, hogy tervezek-e, és ha igen, mikorra gyermeket. Az egyik helyen el is magyarázták: amennyiben komolyan gondolom az ügyvédi karrieremet, le kell mondanom a családi életről, vagy legalábbis másnak kell majd felnevelnie a gyerekeimet." Herczog Tímea szerint azonban nem azzal van a baj, hogy ez a kérdés felmerül, hanem az, hogy férfi pályatársainak soha nem kell rá válaszolnia. "Arra senki nem gondol, hogy az ő gyerekvállalásuk is megnehezítheti a munkájukat." Lévai Katalin volt esélyegyenlőségi miniszter szerint nagyon is létező jelenség a nők hátrányos megkülönböztetése, főleg a munkaerőpiacon. "Ez persze mindig rejtett, a munkaadók tisztában vannak vele, hogy nem mondhatják ki. Egyszerűen csak megkerülik. Borzasztóan patriarchális társadalomban élünk és egyelőre minden ezen alapszik." Ma Magyarországon a nők foglalkoztatási aránya 44, míg a férfiaké 57 százalék. Ez a szám nem nagyon különbözik az uniós átlagtól, ám a foglalkoztatottsági mutatók
-22-
folyamatos csökkenő tendenciát mutatnak a rendszerváltás óta. A nők pedig elsősorban a gyermekgondozás miatt nehezebben térnek vissza az egyre szűkülő munkaerőpiacra. Lévai szerint a munkaadók egyelőre még mindig csak saját érdekeiket tartják szem előtt és bár észlelhető kisebb pozitív elmozdulás, a vezetők 70-80 százaléka még mindig férfi. A nőknek továbbá szembesülniük kell a nemek között megnyilvánuló bérkülönbséggel, melynek aránya nálunk 10 és 30 százalék között mozog. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2002-ben a férfiak bruttó átlagkeresete 131 ezer forint volt, amíg a nőké 111 ezer. Szakértők szerint azonban az eltérés arányaiban kisebb ennél, a munkaerőpiac ugyanis megosztott és a hagyományosan női ágakra, így ruhaiparra, a kereskedelemre, az egészségügy bizonyos területeire és a közoktatás egyes szintjeire jellemző az alacsonyabb kereset. Ráadásul a férfiak gyakrabban vállalnak több pénzzel járó túlórát, nehéz fizikai munkát. A tényleges bérkülönbség az egyenlő egységnyi munkát alapul véve valójában 10-15 százalék körül mozog. (…) A hátrányos megkülönböztetéssel a nők azonban leggyakrabban szülés után szembesülnek. Munkaügyi szakértők szerint ennek elsődleges oka, hogy az itthoni gyermekgondozási rendszer túlságosan nagyvonalú - persze nem anyagi szempontból. Így a legtöbben kihasználják a törvény adta lehetőségeket, és akár évekig távol maradnak a munkaerőpiactól. Multinacionális cégnél dolgozott az a harmincas éveinek végén járó mérnök-közgazdász nő, akire munkáltatója két-hároméves külföldi projekt lebonyolításánál számított, amikor kiderült, hogy gyermeket vár. Ennek következtében nemcsak a megígért, konkrét feladattól esett el, de azzal is szembesülnie kellett, hogy munkahelyét folyamatosan "kiszervezték" alóla. Ez a megoldás is tipikusnak tekinthető: a munkakört a lehető legtágabban meghatározó munkaszerződés, amelybe a munkáltató tetszés szerint bármit belefoglalhat vagy onnan kivehet.
-23-
Felmérések szerint azonban a gyesen lévők egyharmada szeretne visszatérni előző munkahelyére. A jogszabály szerint azonban a vállalat visszavételi kötelezettség csak 31 napra szól és munkáltatók az egy hónap elteltével akár indok nélkül is felmondhatnak a kismamáknak - ahogy ez gyakran meg is történik. Bíróság elé ritkán kerül bármilyen diszkriminációs ügy: az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat. Félnek az esetleges elbocsátástól, ráadásul ha híre megy, hogy beperelték alkalmazójukat, nem sok esélyük marad a munkaerőpiacon. "Erősebben érzékelem ezt a problémát amióta kint dolgozom: itt (Brüsszelben - a szerk.) egyszerűen fel sem merülhet ez a probléma. Persze diszkrimináció, itt is, ahogy mindenhol van, de egy bizonyos szint felett elképzelhetetlen." mondta Lévai, aki szerint ez főleg annak is köszönhető, hogy az európai parlamenti képviselők 30 százaléka nő: "Ez már egy olyan tömeg, ami hallatni tudja a hangját." Magyarország ebből a szempontból még messze nem EU kompatibilis - a parlamenti képviselők mindössze 9 százaléka tartozik a szebbik nemhez. Lévai azonban bízik az Esélyegyenlőségi Programban, melynek értelmében az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató költségvetési intézményeknek saját esélyegyenlőségi programot kellett kidolgozniuk legkésőbb 2005. január elsejéig. "Ez a program mindenképpen jó, mert mérhetővé teszi nemcsak a foglalkoztatottak arányait, hanem a képzésre küldöttek, előléptettek összetételét is. A munkaadót is rákényszeríti egy olyan gondolkodásra, amit idővel akár megváltoztathatja a nőkről alkotott szemléletét." Ez a program Lévai szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország elérje azt a kulturális váltást, mely során a vállalati és a társadalmi gondolkodásból egyaránt eltűnik a diszkrimináció. "A törvények ezen azonban csak egy kicsit tudnak segíteni -mindössze megadják a kezdő lökést." Gádor Krisztina
-24-
2.4 Magyar nyelvű szöveg fordítása németre NACHTEILE FÜR FRAUEN AM ARBEITSMARKT VERRINGERN SICH KAUM Freitag, 07. Januar 2005 Antidiskriminierungsgesetz hin oder her: In Ungarn sind die Nachteile für Frauen sowohl am Arbeitsplatz als auch bei der Arbeitssuche eine allgemein bekannte und akzeptierte Tatsache. Der Überfluss an Arbeitskräften führt dazu, dass das Ausgeliefertsein der Arbeitnehmer sich weiterhin verstärkt. Die frisch absolvierte
Juristin Dr. Tímea Herczog hat den unter anderem mit
Diskriminierung gepflasterten Weg der Arbeitssuche genau wie ihre Berufsgenossen selbst
erfahren:
„Nach
meinem
Studium
habe
ich
mich
bei
zahlreichen
Anwaltskanzleien beworben. In den Vorstellungsgesprächen war eine der ersten Fragen immer, ob ich Kinder haben möchte und wenn ja, dann wann. Einmal wurde mir sogar erklärt, dass ich, wenn ich es mit der Anwaltskarriere wirklich ernst meine, auf das Familienleben verzichten müsse oder zumindest jemand anderes meine Kinder großziehen müsse.“ Laut Tímea Herczog besteht das Problem nicht darin, dass diese Frage gestellt wird, sondern darin, dass ihre männlichen Berufskollegen diese Frage nie beantworten müssen. „Niemand denkt daran, dass auch deren Werdegang durch den Kinderwunsch erschwert werden kann. “Laut der ehemaligen Gleichstellungsministerin Katalin Lévai ist die Diskriminierung
von
Frauen
ein
offensichtliches
Phänomen,
besonders
am
Arbeitsmarkt. „Natürlich erscheint diese Diskriminierung immer sehr indirekt, da sich die Arbeitgeber darüber im Klaren sind, dass sie diesenicht zum Ausdruck bringen dürfen. Sie reden nur einfach daran vorbei. Wir leben nun mal in einer sehr patriarchalischen Gesellschaft, auf der alles basiert.“ In
Ungarn
liegt
die
Frauenerwerbsquote
bei
44
Prozent,
während
die
Erwerbstätigenquote von Männern bei 57 Prozent liegt. Obwohl sich diese Zahlen nicht viel vom EU-Durchschnitt unterscheiden, zeigen die Beschäftigungsquoten seit der -25-
Wende eine kontinuierlich sinkende Tendenz. Die Frauen haben es hauptsächlich wegen der Kinderbetreuung immer schwerer auf den immer engeren Arbeitsmarkt zurückzukehren. Laut Lévai halten die Arbeitgeber gegenwärtig noch immer weitgehend ihre eigenen Interessen vor Augen. Eine gewisse positive Entwicklung ist zwar wahrnehmbar, aber 70-80 Prozent der führenden Positionen sind noch immer mit Männern besetzt. Weiterhin werden die Frauen mit einem Einkommensunterschied zwischen den beiden Geschlechtern konfrontiert, der sich bei uns zwischen 10 und 30 Prozent bewegt. Nach Angaben der Zentralen Statistikbehörde lag das Brutto-Mindestgehalt der Männer im Jahre 2002 bei 131.000 Forint, bei Frauen bei 111.000 Forint. Experten jedoch halten diesen Unterschied für etwas kleiner, da der Arbeitsmarkt aufgeteilt ist und das niedrigere Einkommen für die traditionell weiblichen Branchen charakteristisch istDiese
sind
die
Textilindustrie,
der
Handel,
bestimmte
Bereichen
des
Gesundheitswesens und bestimmte Ebenen des öffentlichen Unterrichtswesens. Die Männer übernehmen sogar häufiger gut bezahlte Überstunden, schwere körperliche Arbeit. Auf Basis einer gleichen Arbeitseinheit bewegt sich der tatsächliche Einkommensunterschied zwischen 10-15 Prozent. (…) Die Frauen werden meistens nach der Geburt ihrer Kinder mit der Diskriminierung konfrontiert. Laut Arbeitsexperten ist die primäre Ursache dafür, dass das System der Kinderfürsorge in Ungarn zu großzügig sei, natürlich nicht in finanzieller Hinsicht. Die meisten nutzen die gesetzlichen Möglichkeiten aus und bleiben jahrelang fern vom Arbeitsmarkt. Eine Ingenieurin-Betriebswirtin Ende 30 hat bei einer multinationalen Firma gearbeitet. Ihr Arbeitgeber hat mit ihr für die Durchführung eines 2-3 jährigen ausländischen Projekts gerechnet, als es sich herausgestellt hat, dass sie ein Baby bekommen wird. Infolgedessen hat sie nicht nur die konkrete Aufgabe verloren, sondern sie musste auch vorfinden, dass ihre Arbeitsstelle langsam outgesourct wurde. Dieses Vorgehen ist ganz typisch. Es gibt einen Arbeitsvertrag, der die vom Arbeitnehmer zu leistende Tätigkeit sehr dehnbar bestimmt, damit der Arbeitgeber diesen Inhalt jederzeit nach seinem Gefallen anpassen kann. -26-
Studien zufolge möchte ein Drittel der Mütter im Mutterschutz an ihre vorherige Arbeitsstelle
zurückkehren.
Laut
Rechtsvorschriften
haben
die
Firmen
eine
Wiedereinstellungspflicht von 31 Tagen. Nach Ablauf dieser Frist können die Arbeitgeber Müttern mit kleinen Kindern ohne jegliche Begründung, wie es oft vorkommt, kündigen. Die betroffenen der Diskriminierung wenden sich nur selten an das Gericht, da sie sich wehrlos fühlen. Sie haben Angst vor einer eventuellen Kündigung, und davor, dass sie, wenn sich die Nachricht verbreitet, dass sie ihren Arbeitgeber bei Gericht verklagt haben, keine Chancen mehr auf dem Arbeitsmarkt haben. „Ich nehme dieses Problem stärker wahr, seit ich im Ausland arbeite. Hier (in Brüssel – Red.) kann dieses Problem gar nicht auftauchen. Natürlich gibt es auch hier Diskriminierung, wie überall, aber es ist ab einer bestimmten Ebene“, dank der Teilnahme der Frauen im Europäischen Parlament, derer Anteil bei 30 Prozent liegt, „unvorstellbar.“, sagte Lévai . „Es ist schon eine Menge, die ihre Stimme hören lassen.“ Ungarn ist in dieser Hinsicht noch bei weitem nicht EU-kompatibel, da die Vertreter des schöneren Geschlechts insgesamt nur 9 Prozent aller Abgeordneten im Parlament ausmachen.
Lévai setzt dagegen auf das Programm zur Chancengleichheit, nach dem
die öffentlichen Einrichtungen, die mehr als 50 Angestellten beschäftigen, bis zum 1. Januar 2005 ein eigenes Programm zur Chancengleichheit erarbeiten mussten. „Dieses Programm ist durchaus gut. Es ermöglicht nicht nur eine Erfassung der Beschäftigtenanteile, sondern auch eine Erfassung der Zusammensetzung von Schulungsteilnehmer und höhergestuften Personen. Es zwingt auch die Arbeitgeber zum Nachdenken, wodurch ihre Einstellung zu Frauen nach einer Zeit verändert wird.“ Lévai hält dieses Programm für unerlässlich einen solchen kulturellen Wechsel in Ungarn zu erreichen, im Laufe dessen die Diskriminierung sowohl aus dem Unternehmensdenken als auch aus dem Gesellschaftsdenken verschwindet. „Dabei können die Gesetze nur ein bisschen helfen, sie geben nur einen Anstoß.“ Krisztina Gádor
-27-
3. A FORDÍTÁS SORÁN FELMERÜLT PROBLÉMÁK Szövegeim első olvasása után azt hittem, hogy nem állok különösebb nehézségekkel szemben. Mégis a fordítás során egymás után merültek fel bennem a különböző kérdések. Néha egészen egyszerű kifejezéseken is el kellett gondolkodnom, hisz már nemcsak az volt a lényeg, hogy én megértsem a szövegek mondanivalóját, hanem az, hogy azt az adott idegennyelvet nem ismerők számára is érthetővé tegyem, és azt a célnyelvnek megfelelő formába öntsem. Német nyelvű szövegem fordításakor némi nehézséget okozott számomra az, hogy témám, amelyet munkaterületemről választottam inkább német nyelven áll közelebb hozzám. Az adott témában nap mint nap olvasok különböző cikkeket német nyelven, de magyar nyelven annál kevesebbet. Így a német kifejezések magyar megfelelőinek kiválasztása kissé megnehezítette fordítói munkám. Már az első bekezdésben rögtön két problémával is szembesültem. Az „Ein Misstrauensvotum gegen die Zukunftsfähigkeit der Heimat.“ egyszerű mondat fordítását egyrészt az állítmány hiánya, másrészt pedig a „Misstrauensvotum“ összetett szó magyar
meghatározása
nehezítette,
mivel
szó
szerinti
fordítása
az
adott
szövegkörnyezetbe nem illett. Így bővítéssel és megértés utáni fordítással próbáltam értelmet adni ennek a mondatnak. A szöveg egészére jellmező egyébként az összetett szavak használata, melyek egyszerű átfordítása magyar nyelvere nem mindig lehetséges. Ezt még nehezítette a sok hasonló jelentésű összetett szó használata, melyek fordításakor ügyelnem kellett arra, hogy kerüljem a magyar fordításban a szóismétléseket. Példaként néhány ilyen összetett szó: „Auswanderungswelle“, „Emigrationswelle“, „Menschenstrom“, „Fluchtbewegung“, „Massenbewegung“, „Wanderungsbewegung“, „Wanderungswelle“. A második bekezdésben a szerző által alkalmazott képi kifejezés magyar megfogalmazásakor azon gondolkodtam, hogyan tudnám a német szöveg hangulatát visszaadni a magyar olvasóknak. A szöveg fordítása során a német mondatszerkezetet több helyen meg kellett változtatnom. Egyszerű mondatokat mellérendelő összetett mondatokká fűztem, az összetett mondatokat pedig – ahol szükséges volt –, különálló egyszerű mondatokká alakítottam át. -28-
Az alapvetően olvasmányos szöveg fordításánál, különösen oda kellett figyelnem a mondatfajták és az írásjelek megfelelő használatára, amely a két nyelvben gyakran eltér egymástól. A magyar nyelvű szöveg fordításakor a szöveg mondanivalójának megfelelő német szavak, kifejezések megtalálása vette talán a legtöbb időmet igénybe. Néhány ilyen szó és kifejezés: „diszkriminációval kikövezett út“, „pályatárs“, „gyerekvállalás“, „visszavételi kötelezettség“, „egyenlő egységnyi munka“ stb... Mindkét szövegben előfordult néhány bonyolultabban megfogalmazott mondat, amelyeket először értelmeznem kellett, ahhoz, hogy azt le tudjam fordítani az adott célnyelvre. Azt hiszem minden szöveg fordításakor tanulok valami újat, nem volt ez másképp ezen szövegek fordításánál sem.
-29-
4. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Anke Dürr, Barbara Supp, Claudia Voigt: Der Familienkrach [Családválság], Der Spiegel, 2007. február 26., 9. szám, 52-72. oldal [2] Brigitte Pothmer: Gleichstellung auf dem Arbeitsmarkt verwirklichen [Esélyegyenlőséget teremteni a munkaerőpiacon], 15. Februar 2006 http://www.pothmer.de/cms/themen/dok/109/109923.gleichstellung_auf_dem_arbeit smarkt_verw.htm Letöltés dátuma: 2007. március 18. [3] Corinna Arndt: Neues Land, neues Glück [Új ország, új szerencse], karriere, 2007/4.szám, 18-27. oldal [4] Frank Tibor: A magyarok kivándorlása Amerikába (Kivonat Thirring Gusztáv deczember 9-ikén bemutatott értekezéséből.), 2000/2 szám http://epa.oszk.hu/00700/00775/00015/166-169.html Letöltés dátuma: 2007. január 27. [5] Gádor Krisztina : Alig csökken a nők hátrányos helyzete a munkerőpiacon 2005. január 7. péntek Menedzsment fórum http://www.mfor.hu/cikkek/cikk.php?article=17734 Letöltés dátuma: 2007. március 17. [6] Henrik Müller: Auswanderung [Kivándorlás] Manager Magazin, Heft 7/2006, Seite 86 http://www.manager-magazin.de/magazin/artikel/0,2828,422774,00.html Letöltés dátuma: 2007. január 19.
-30-