Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció szak Levelező tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány

ATOMENERGIA-BIZTONSÁG A BŐVÜLŐ EURÓPAI UNIÓBAN

Készítette: Rusz Timea Budapest

2003

3

Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK ..................................................................................................................... 2 1

BEVEZETÉS ................................................................................................................................ 4 1.1 1.2 1.3 1.4

2

AZ ENERGIAIPAR FEJLŐDÉSE ................................................................................................... 4 A VILLAMOSENERGIA-IPAR DEREGULARIZÁCIÓJA................................................................... 6 ENERGIAHELYZET AZ EURÓPAI UNIÓBAN ............................................................................... 7 AZ EU ENERGIAPOLITIKÁJA DIÓHÉJBAN ................................................................................. 8

AZ ATOMENERGIA SZEREPE AZ EU ENERGIAELLÁTÁSÁBAN................................. 9 2.1 ATOMENERGIA PRO ÉS KONTRA ............................................................................................ 10 2.2 AZ ATOMENERGIA ÉS A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK ........................................................ 13 2.3 A NUKLEÁRIS ENERGIA JÖVŐJE ............................................................................................. 14 2.3.1 A fúziós technológia..................................................................................................... 14 2.3.2 Hasadó reaktorok.......................................................................................................... 15 2.3.3 Radioaktív hulladékok.................................................................................................. 15 2.3.4 A nukleáris biztonság megerősítése ............................................................................. 17

3

NUKLEÁRIS BIZTONSÁG A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN ......... 19 3.1 3.2 3.3 3.4 3.5 3.6

4

AZ ATOMENERGIA SZEREPE MAGYARORSZÁG ENERGIAELLÁTÁSÁBAN........ 33 4.1 4.2 4.3 4.4 4.5 4.6

5

BULGÁRIA ............................................................................................................................. 21 CSEHORSZÁG ........................................................................................................................ 23 LITVÁNIA .............................................................................................................................. 26 ROMÁNIA .............................................................................................................................. 28 SZLOVÁKIA ........................................................................................................................... 29 SZLOVÉNIA............................................................................................................................ 31 MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁJA ................................................................................. 34 MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁJÁNAK HARMONIZÁCIÓJA ............................................. 35 A MAGYAR ATOMTÖRVÉNY .................................................................................................. 36 A HATÓSÁGOK ...................................................................................................................... 37 A PAKSI ATOMERŐMŰ .......................................................................................................... 38 AZ ATOMERŐMŰ RÖVID TÖRTÉNETE ..................................................................................... 39

NUKLEÁRIS BIZTONSÁG A PAKSI ATOMERŐMŰBEN................................................ 40 5.1 BIZTONSÁGI FELÜLVIZSGÁLATOK ......................................................................................... 40 5.1.1 Az AGNES-program .................................................................................................... 41 5.1.2 Földrengésbiztonság..................................................................................................... 43 5.2 AZ ÖREGEDÉS KEZELÉSE ÉS AZ ÉLETTARTAM-GAZDÁLKODÁS .............................................. 44 5.3 EMBERI TÉNYEZŐ .................................................................................................................. 46 5.4 SUGÁRVÉDELEM ................................................................................................................... 47 5.5 RADIOAKTÍV HULLADÉKOK................................................................................................... 48 5.5.1 Kis- és közepes aktivitású hulladékok.......................................................................... 48 5.5.2 Nagy aktivitású radioaktív hulladékok ......................................................................... 50 5.5.3 Kiégett fűtőelemek ....................................................................................................... 52 5.5.4 A paksi atomerőmű leszerelésekor elhelyezendő hulladékok ...................................... 52 5.6 AZ ATOMERŐMŰ SÚLYOS ÜZEMZAVARA ............................................................................... 54

6

ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................................... 58

IRODALOMJEGYZÉK.................................................................................................................... 59 INTERNETES FORRÁSOK ............................................................................................................ 61 TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE...................................................................................... 62

4

1

Bevezetés

Az emberiség történetében az energia kezdetektől fogva központi szerepet játszik. Egy-egy új energiaforrás felfedezése ugrásszerű fejlődéssel járt a technológiák más területein is, addig nem ismert műszaki megoldások, gépek megszületését tette lehetővé. Mégis, hiába tűnik úgy, hogy nagy lépést tettünk egyre újabb energiafajták használatba vételével: az energiafelhasználás hatásfokán vajmi keveset sikerült javítani. És amíg ezt a problémát nem sikerül megoldani, a fejlődés fenntarthatóságához egyre több energiahordozóra van szükségünk.

1.1 Az energiaipar fejlődése A Föld energiakészlete véges, ezért a fenntartható fejlődés előfeltétele az ésszerű gazdálkodás. Még nem lehet tudni, hogy hogyan alakul a távolabbi jövő energiaszerkezete, de az energiahordozók átgondoltabb felhasználására van szükség ahhoz, hogy az emberi tevékenység ne vezessen a kimerülő források tényleges kimerüléséhez. A megnövekedett energiaigények kielégítésére való törekvés ezen kívül együtt jár a károsanyag-kibocsátás növekedésével is, ami növeli a környezet terhelését. Ha nem vigyázunk, felelőtlenségünkkel könnyen környezeti katasztrófát idézhetünk elő (globális felmelegedés, tengerek vízszintemelkedése stb.). 2020-ig a világ

villamosenergia-fogyasztása

várhatóan

megkétszereződik.

A

levegő

széndioxid-koncentrációja a XXI. században elérheti az iparosítás előtti szint kétszeresét is, ez a jelenlegi szintnél 50%-al magasabb érték. A széndioxidkibocsátás mindenütt folyamatosan nő, pedig az üvegházhatású gázok közül az összes hatás mintegy kétharmadáért a CO2 koncentráció növekedése a felelős. Ami az energiatermelést illeti, az ebből eredő káros hatások visszaszorítása két úton lehetséges: egyrészt a fejlődő országok háztartási és ipari energiafelhasználásában a környezetvédelmi előírások szigorításával, másrészt a legtöbb károsanyagot kibocsátó széntüzelésű erőművek számának csökkentésével. Bár az iparilag fejlett országokban a Föld lakosságának csak 20%-a él, mégis ezekben az országokban használják fel a világon megtermelt energia csaknem 80%-át. Energiatermelésre legegyszerűbben az ásványi tüzelőanyagok (szén, olaj, gáz) használhatók fel, a fejlett ipari államoknak azonban erkölcsi kötelessége lenne, hogy szén-dioxid

kibocsátásukat

nagyobb

mértékben

csökkentsék,

erőfeszítéseiket a környezetbarát technológiák kifejlesztésére.

és

növeljék

5

A környezetvédelem szempontjából az is hasznos lépés lenne, ha sikerülne a 1

lakosság „helyes energiatudatát” kialakítani, értve ezalatt az energiatakarékosságra való odafigyelést, pl. kisebb fogyasztású berendezések vásárlását, a felesleges túlfogyasztás

elkerülését.

Az

azonban

irreális

feltételezés,

hogy

az

energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások fedezni tudják a fejlődés fenntartásához szükséges többletenergiát. Ez csak az összes rendelkezésre álló primer energiaforrás felhasználásával képzelhető el.

Primer energiaforrások

Nem megújuló energiaforrások

Szén, kőolaj földgáz

Hasadó anyagok

Szélenergia

Megújuló energiaforrások

Na p energia

Vízenergia

Bioenergia

1. ábra: Primer energiaforrások2 A nem megújuló energiaforrásokból véges készlet áll rendelkezésünkre, (földgázból és uránból kb. 40, barnaszénből 60, kőolajból 20-40 évre elegendő mennyiség), de ezek kitermelése a már bejáratott technológiákat használva nem jelent többletkiadást. A megújuló energiaforrások hátránya a viszonylag nagy beruházási költség, emellett megfelelő éghajlati és környezeti adottságok is szükségesek a kiaknázatóságukhoz (sok napfényes óra, állandó széljárású térségek). A levegő széndioxid-koncentrációjának csökkentése azonban csak oly módon lehetséges, ha a világ energiatermelésében a nukleáris és megújuló energiaforrások részaránya legalább 15-20%-ra nő. Ez a jelenlegi helyzetet alapul véve nem tűnik túl valószínűnek, annak ellenére sem, hogy az elmúlt 25 évben például az atomerőművek 2 milliárd tonna szén-dioxid légkörbe kerülésétől kímélték meg a Földet. A Kiotói jegyzőkönyv szerint 2010-ig 5 milliárd tonnával kell csökkenteni a CO2 kibocsátást és ezt az elért szintet tartósan fenn kell tartani. 1 2

Dr. Krómer István: A villamos energetika kihívásai (Mérnök Újság VIII: évf. 1.szám) p.10 Dr. Anisits Ferenc: Új energiaforrások (Élet és Tudomány 2001/37) p.1164

6

1.2 A villamosenergia-ipar deregularizációja Az energiaszektor -stratégiai fontossága miatt- a világon szinte mindenütt állami tulajdonban volt, az állami támogatás előnyei azonban kimerülőben vannak. A regularizáció, amely az energiaellátó-rendszer tervezett kiépítésével lehetővé tette a folyamatos és megbízható energiaszolgáltatást, már nem ösztönzi a további fejlődést. Az energetikai ipar piacosítása előnyei mellett azzal a hátránnyal is jár, hogy a kevésbé környezetterhelő technológiák csak akkor vezethetők be, ha versenyképesek, s ez az igen magas kutatási-fejlesztési költségek miatt csak úgy lenne elképzelhető, ha a hagyományos típusú erőművek mellett az alternatív energiaforrásokkal üzemelők is hozzájuthatnának az állami támogatásokhoz. Bár a deregularizációval piaci helyzet alakult ki a villamos energetikában, az állam mégsem mondhatott le minden szabályozó funkciójáról. Így állami intézkedések érvényesek továbbra is például a nukleáris biztonság területén, hiszen annak ellenére, hogy a piaci körülményeknek megfelelően az atomerőműveknek is törekedniük kell a költségcsökkentésre, a biztonság a legfontosabb követelmény. A fejlődés iránya a széntől kisebb mértékben függő energiaháztartás felé mutat. Rövidtávon, nem utolsósorban a földgázárak csökkenése miatt, ez utóbbi energiahordozó előretörése figyelhető meg. A világ 2010-ig várhatóan üzembe helyezett közel 1000 GW új erőművi teljesítményének egyharmada származik gáz-, egynegyede széntüzelésű hőerőműből, csak egyötöde vízerőműből, 10% az atom- és olajtüzelésű erőművekből, és a fennmaradó részen osztoznak a megújuló energiaforrások.3 Gáztüzelésű hőerőmű 10,0%

11,7%

Széntüzelésű hőerőmű

20,0% 33,3%

25,0%

Vízerőmű Atom- és olajtüzelésű erőmű Megújuló energiaforrások

2. ábra: Becsült új erőművi teljesítmény összetétele 2010-ig 3

Dr. Krómer István: A villamos energetika kihívásai (Mérnök Újság; VIII: évf. 1.szám)

7

1.3 Energiahelyzet az Európai Unióban A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan az Európai Unió határain belül is folyamatosan nő az energiafogyasztás. Mivel az EU energiahordozókban szegény, szinte mindenből behozatalra szorul, az importált energia mennyisége, és ezzel együtt a külső energiától való függőség egyre nagyobb. Ha további intézkedések nem történnek, a következő 20-30 évben a helyzet csak romlik, 2030-ra bekövetkezhet, hogy az összenergia-szükséglet 70%-át importból kell fedezni. Ez az Unió pozícióját a nemzetközi energiapiacon tovább gyengíti. EU Zöld Könyvében a 2000-2005-ig terjedő időszakra olyan stratégiai célokat

fogalmazott

meg,

amelyek

elősegítik

az

európai

energiaszektor

versenyképességének növelését. Nem várt gondok merültek fel azonban az utóbbi évek változásainak következtében. •

Az energiaszektor folyamatban lévő liberalizációja megváltoztatja a versenyképesség feltételeit új

kihívások

elé állítva ezzel

a

szolgáltatókat. •

Az

energiaellátó

rendszer

üzemeltetéséből

eredő

környezeti

problémák egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapnak, ez negatívan befolyásolja a közhangulatot, a lakosság tiltakozása pedig könnyen meghiúsíthatja új létesítmények kiépítését (pl. nukleáris hulladéklerakó). •

Az üvegházhatású gázok kibocsátása az Unió területén olyan magas szintet ért el, mint a világ többi részén összesen.4 Az 1997-ben aláírt Kiotói jegyzőkönyvben az EU kötelezettséget vállalt az emisszió csökkentésére, ez az erőművek beruházási illetve fenntartási költségeit tovább növeli.

•

A jelenlegi olajexport közel 45%-a származik a Közel- Keletről, amely politikailag rendkívül instabil térség, az ottani feszültségek a világpiaci olajár ingadozásához nagymértékben hozzájárulnak és rontják az ellátásbiztonságot.

•

Végül, de nem utolsó sorban az Európai Unió küszöbön álló bővítése különböző felépítésű energiaellátó hálózatok szabályozását, majd rendszerbe illesztését teszi szükségessé.

4

Fernando De Esteban: The future of nuclear energy in the European Union

8

1.4 Az EU energiapolitikája dióhéjban Az Európai Közösség, majd az EU történetéhez képest a közös energiapolitika viszonylag rövid múltra tekinthet vissza. Az 1973-as olajválság, amikor az olajár a négyszeresére nőtt, bebizonyította, hogy az olcsó importenergiára és a közel-keleti olajexportáló országokra támaszkodó közösség igencsak sebezhető. Az EGK azonban ekkor még nem szorgalmazta a közös fellépést, erre az időszakra a nemzeti energiaprogramok kialakítása volt jellemző, így például a francia nukleáris program felgyorsítása. Csak 1981 -a déli bővítés- után, egy gazdaságközpontúbb integrációs szemlélet elterjedésével adott az EK Tanácsa felhatalmazást a közös energiapolitika kialakítására. Elsősorban az integrációt gátló tényezők kiiktatásán volt a hangsúly, így az egységes szabályozás létrehozásán és az összekapcsolt energiahálózat kiépítésén, valamint a közös tartalékok képzésén. Napjainkban az Európai Unió energiapolitikáját alapvetően három fő tényező befolyásolja: az ellátásbiztonság és a versenyképesség megteremtése, valamint a környezet védelme. Az ellátásbiztonság érdekében szorgalmazzák a megújuló energiaforrások felkutatását, az új energiaforrások kifejlesztését, a környezetvédelmi alapok pedig a környezetbarát technológiák alkalmazását szubvencionálják. A helyzet azonban távolról sem ideális. Az ellátásbiztonság függ az erőművek számától, márpedig egyre több elöregedett erőművet zárnak be, és kevés új épül, (ezek többségükben gáztüzelésű hőerőművek). A gondokat tovább súlyosbítja, hogy az EU energia tekintetében nagyban függ Oroszországtól, s ez a függés a földgáz szerepének növekedése miatt csak nőni fog. Mivel a Kelet- Közép- Európai országokban lényegesen nagyobb állami támogatást kap az energiaszektor, a környezetvédelmi és munkajogi szabályozás pedig sokkal alacsonyabb szinten van, kelet- nyugat irányú kereskedelem indult meg. Csakhogy a keleten felfutó termelés az erőművek rosszabb műszaki állapota miatt növeli a környezeti terhelést. Végül az energiapiac felszabadításával számítani lehetett arra, hogy a termelők és szolgáltatók versenye az energiaárak csökkenéséhez vezet, ez 1996-ban, a piacnyitáskor be is következett, azóta azonban, ha változó mértékben is, de az árak újra növekedésnek indultak. Ezek a problémák még megoldásra várnak.

9

2 Az atomenergia szerepe az EU energiaellátásában Az Európai Unió 2000-2005-re meghatározott stratégiai céljai között a Bizottság az energiát a versenyképesség és a gazdasági fejlődés központi tényezőjeként értékeli. Az EU távlati energetikai fejlesztési elképzeléseiben az energiafelhasználás

racionalizálásának,

a

megújuló

energiaforrások

hasznosításának van döntő szerepe, de a preferenciák és a kiotói kötelezettségek ellenére (a gazdasági szempontok miatt) az EU valójában a fosszilis energiahordozók felhasználásának növelésére törekszik. Tekintsük át, hogy milyen forrásokból fedezte az Európai Unió 2002-ben energiaszükségletét, s milyen változások várhatók az energiahordozók százalékos megoszlásában 2030-ig. Legfontosabb primer energiaforrásként első helyen szerepel az olaj, ennek aránya jelenleg 41% körül mozog, a következő 30 évben várhatóan 38%-ra csökken. A földgázfogyasztás 22%-ról 29%-ra nő, és a sokhelyütt hangoztatott dekarbonizációs törekvések ellenére a felhasznált szén mennyisége nemhogy csökken, de 16%-ról 19%-ra változik. Az üvegházhatás mérséklése szempontjából fontos atomenergia részaránya módosul a legnagyobb mértékben: 15% helyett 7% körüli értékre csökken, míg a környezetet leginkább kímélő megújuló energiaforrások növekvő tendenciát mutatnak, 6% helyett 8%-ot érnek majd el az előzetes becslések szerint.5

Megújuló energiaforrások Atomenergia

6% 8% 7%

Szén Földgáz

2002-ben 2030-ban

15% 16% 19% 22%

29% 41%

Kőlaj 0%

38% 10%

20%

30%

40%

3. ábra: Energiahordozók megoszlásának várható változása az EU-ban

5

Fernando De Esteban : The future of nuclear energy in the European Union (p. 1.)

50%

10

A nukleáris energia tehát egyre kisebb szerephez jut az Európai Unió energiaháztartásában. A tagállamok közül jelenleg nyolcban találhatóak működő atomerőművek.

Ezek

közül

öt

országban:

Belgiumban,

Hollandiában,

Németországban, Spanyolországban és Svédországban korlátozásokat léptettek életbe, Olaszország az 1987-es népszavazást követően pedig lemondott ennek az energiaforrásnak a használatáról. Három tagországban: az Egyesült Királyságban, Finnországban és Franciaországban még a támogatók vannak túlsúlyban. Az EU Zöld Könyvében az atomenergiát a szénnel együtt a „nemkívánatos” energiaforrások kategóriájába sorolták. Olyan energiaforrásnak tekintik, amely jövője kétséges, elsősorban a polgári és katonai célú felhasználás összefonódása miatt. Természetesen sok tényező befolyásolja az atomenergia jövőjét az Unión belül. Ezek közül némelyik magától értetődő, mint például a létező nukleáris létesítmények biztonságos működtetésének követelménye. Mások a körülményektől függően változnak, így az energiaigény növekedése könnyen olyan piaci helyzetet teremthet, amelyben az atomenergia versenyképessége javul. Nézzük most meg, vajon milyen tényezők vannak hatással az atomenergia jövőjére.

2.1

Atomenergia pro és kontra

Az EK új energiaforrások kifejlesztésére tett erőfeszítései eleinte a nukleáris energiára összpontosultak. Az újabb és újabb problémák megjelenésével (veszélyes hulladékok elhelyezése, radioaktív csapadék, társadalmi ellenállás) azonban ez a lendület megtört. Az erőművek a nukleáris biztonság szempontjából eltérőek. A régebbi típusoknál súlyos hiányosságok veszélyeztetik a zavartalan működést, s ezek emberi mulasztással párosulva olyan baleseteket idézhetnek elő, mint amilyen 1986 áprilisában Csernobilban történt. Ez a közvélemény tiltakozását tovább erősítette. A tudományos fejlődés azonban ezen a területen is érezteti hatását. Olyan új, passzív védelmi rendszereket hoztak létre, amelyek a kezelőszemélyzet beavatkozását nem igénylik és kizárólag fizikai törvényszerűségeket figyelembe véve a gravitáció vagy a felhajtóerő felhasználásával biztosítják az utólagos hőtermelés elszállítását. A passzív védelemmel rendelkező típusok egyszerűbb

11

felépítésüknél fogva mintegy 30%-al olcsóbbak, mint az ugyanakkora, de hagyományos felépítésű erőművek.6 Az éleződő energiapiaci versenyben az atomerőművek nagy fajlagos beruházási költségei rontják a versenyképességet. A gazdaságossági elemzéseknél az építtetés költségei mellett kiadásként figyelembe kell venni a radioaktív hulladékok elhelyezésének és az atomerőművek leszerelésének az árát is. Bár a világon még egy teljes atomerőmű-leszerelés sem történt, ennek becsült költségei egy nagyságrendbe esnek a létesítés költségeivel. A kiadások csökkentésének több módja is lehetséges. Növelhető az egységek

teljesítőképessége,

egyszerűsíthető

a

felépítésük

például

az

üzemanyagelemek számának csökkentésével illetve méretük növelésével, vagy meghosszabbítható az élettartamuk. De bármelyik megoldást választjuk is, az üzembiztonság maximalizálása az elsődleges szempont. A különböző típusú erőművek esetében a működtetésnél a fosszilis és nukleáris tüzelőanyagok ára is fontos tényező. Mivel a nukleáris üzemanyag ára az atomerőművek üzemeltetési költségeinek csak elenyésző részét teszi ki, az atomreaktorok gazdasági mutatói nagyon kis mértékben függnek a hasadóanyag árától. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a környezetvédelmi szempontokat sem. Az atomerőművek javára írható, hogy nem juttatnak a légkörbe szén-dioxidot és egyéb égéstermékeket (szén-monoxidot, kén- és nitrogén- oxidokat), nem fogyasztanak

oxigént,

így

nem

fokozzák

az

üvegházhatást.

Az

európai

atomerőművek évente 700 millió tonna szén-dioxid kibocsátás elkerülését teszik lehetővé, amit egyébként például úgy lehetne elérni, ha egy évre leállítanánk az összes Európában közlekedő gépkocsit. Negatívum, hogy az atomerőművek hőkibocsátása jelentős, a folyókba engedett nagy mennyiségű felmelegedett hűtővíz több tíz kilométeren keresztül mérhetően befolyásolja az élővizek hőháztartását. Mivel az atomenergia a legkoncentráltabb primer energiaforrás, működése az 1kWh megtermelt villamos energiára vonatkoztatva a legkisebb mennyiségű hulladék keletkezésével jár. Az utóbbi tíz évben az atomerőművek jelentősen csökkentették a keletkező radioaktív hulladékok mennyiségét és az új fejlesztések egyik legfontosabb célja, hogy további csökkentést lehessen elérni ezen

6

Dr. Büki Gergely: Az atomenergia jövője (Mérnök Újság; VIII. évfolyam 1. szám)

12

a területen. Az atomerőművi szilárd hulladék egyébként csak egy ezred része a széntüzelésű hőerőmű hulladékának, nem beszélve arról, hogy a szénerőmű a hatalmas mennyiségű szén-dioxid mellett még nagy mennyiségű radioaktív port is bocsát a levegőbe. Egy ENSZ-kimutatás szerint azonos mennyiségű villamos energia termelésével a különböző erőműtípusok a széntüzelésű hőerőművek kibocsátásához képest a következő sugárterhelést jelentik a lakosságra:7 Szén

100%

Tőzeg

10%

Kőolaj

2,5%

Geotermikus energia

10%

Földgáz

0,15%

Atomerőmű

30%

1. Táblázat: Különféle erőműtípusok által okozott sugárterhelés százalékban

Gyakori kritikaként fogalmazzák meg, hogy hiányzik a radioaktív hulladékok kezelésének megoldása. A sugárzó anyagok teljes életciklusuk alatt problémákat okoznak. Az uránbányászoknál a tüdőrák hivatalosan elismert foglalkozási ártalomnak minősül, a fűtőelemek gyártása során pedig nagy mennyiségű veszélyes hulladék is keletkezik. A sugárzó hulladékok és a kiégett fűtőelemek kezelésére több megoldás is született, például a hulladékok cementbe, bitumenbe vagy üvegbe ágyazása és felszín közeli vagy mélységi tárolása. Ezek közül azonban egy sem zárja ki teljes mértékben a sugárzó anyagok környezetbe kerülésének lehetőségét. A tárolást ráadásul több tízezer éves időtartamra kell megoldani. A ma működő atomerőművek közül egy sem lesz már üzemben, amikor a belőlük származó kiégett üzemanyagrudak még mindig veszélyt jelentenek a környezetre. Találkozni lehet szélsőséges esetekkel is, nemrégiben okozott nemzetközi felháborodást, amikor kipattant a hír, hogy Oroszország tengerjég alá süllyesztette atomhulladékának egy részét. Fejlesztések folynak a hosszú felezési idejű hulladékok stabil nem radioaktív elemekké vagy rövid felezési idejű izotópokká történő alakítására, de ezen a területen sem történt még áttörés. A radioaktív hulladékok kezelésének módszereit és eljárásait folyamatosan tovább kell fejleszteni, olyan lehetőségeket kell találni, amelyek elvezethetnek a megfelelő technikai megoldásokhoz.

7

Marx György: Energiatermelés és éghajlat (Ezredforduló 1992/2) p.21.

13

2.2 Az atomenergia és a megújuló energiaforrások A gazdasági fejlődés növekvő energiaigényét csak többletenergia-termeléssel lehet fedezni. A nem megújuló energiaforrások bolygónkon csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért ha a távolabbi jövőt tekintjük, valószínűleg a megújuló energiaforrások javára billen a mérleg. Emberöltőnyi léptékben gondolkodva azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet. Vizsgáljuk most meg, vajon milyen érvek szólnak az egyik, illetve a másik oldal mellett! A

megújuló

energiaforrások

az

ellátásbiztonság

szempontjából

előnyösek, hiszen korlátlanul állnak rendelkezésünkre (szél-, napenergia stb.) Az utóbbi 15 évben az EU energiatermeléséből 30%-kal nagyobb mértékben vették ki részüket, a szélerőművek száma húszszorosára nőtt. Ez igazán jelentős fejlődés. De ez a növekedés csak elenyésző mennyiség az össz-energiatarmeléshez képest, hiszen ebből még mindig csak 6% a részesedésük. Hátrányuk, hogy rendkívül tőkeigényesek, sokkal nagyobb anyagi ráfordítás szükséges egy- egy új energiatermelő rendszer kiépítéséhez, mint a konvencionális energiahordozóknál. Ez a drágaság azonban relatív, hiszen az alternatív energiaforrások sokkal kisebb állami támogatást kapnak. Amennyiben ez az arány megváltozik, számítani lehet szerepük növekedésére. Ha a hatásfokot nézzük, míg a növények a fotoszintézis során a Nap energiájának akár 30%-át is képesek hasznosítani, addig a ma működő napelemek ennek csak töredékére képesek. Az atomerőművek esetében már jobb a helyzet, Pakson például az egyes reaktorblokkok 34% körüli hatékonysággal működnek. A környezetvédelem szempontjából, míg a fosszilis energiahordozók jelentős mértékben hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, arra sem az atomerőművek, sem a megújuló energiaforrások nincsenek befolyással, nem termelnek üvegházhatású gázokat, így nem növelik a klímaváltozás veszélyét. Az atomerőművek által okozott káros környezeti hatásokról már volt szó. A lakosság tiltakozását

az

ilyen

létesítmények

építése

ellen

általában

a

fokozott

sugárterheléstől és ennek biológiai hatásaitól való félelem váltja ki. A veszélyes hulladékok elhelyezésére sem sikerült még végleges és biztonságos megoldást találni. A megújuló energiaforrásoknál ugyan nem kell hasonló problémáktól tartanunk, az ilyen erőművek azonban a természeti környezet képét teljesen

14

megváltoztatják, egyértelműen láttatva az emberi beavatkozást, gondoljunk csak a szélturbinákkal teletűzdelt tájra vagy a vízierőművek által megbolygatott élőhelyekre. Ez az oka annak, hogy a tervek a lakosság részéről gyakran ellenállásba ütköznek. Összegezve tehát az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy a nukleáris energia az Európai Unió energiatermelésében rövidtávon nem kiváltható, de szerepe a jövőben bizonytalan. Ezt befolyásolja többek között a nukleáris hulladék kezelésének problémája, az atomerőművek új generációjának versenyképessége, a globális felmelegedés leküzdése érdekében folytatott uniós környezetpolitika, valamint a csatlakozásra váró kelet-európai államokban található reaktorok biztonsága.

2.3 A nukleáris energia jövője Az Európai Bizottság Zöld Könyve szerint az atomenergia békés célú felhasználásánál a közösségnek négy problémára kell koncentrálnia: a fúziós technológia és az új típusú hasadó reaktorok kifejlesztésére, a radioaktív hulladékok biztonságos kezelésének és végleges tárolásának megoldására, valamint a nukleáris biztonság megerősítésére.

2.3.1 A fúziós technológia Az első kutatási terület a fúziós reakciókat vizsgálja. Ez egy olyan új technológia, amellyel világszerte kísérleteznek, de igazi áttörést még senkinek sem sikerült elérnie. Az EU atomenergia-szektort érintő kutatásai közül ez kapta eddig a legnagyobb arányú támogatást, az Ötödik Nukleáris Keretprogramban 788 millió €-t, s a hatodik program is hasonló nagyságrendű finanszírozást irányzott elő. Lényege abban áll, hogy könnyebb atommagok egyesülnek nehezebb atommagokká energia felszabadulása közben. (A Napban is ez a folyamat megy végbe, hidrogénatomok egyesülnek héliummá, ezen az elven működik a hidrogénbomba.) A reakció beindulásához azonban igen magas hőmérsékletplazmaállapot- szükséges, amelynek előállítása és fenntartása, valamint a környezettől való elszigetelése hatalmas kihívás a tudomány számára. A termelődő energia berendezésből való kivezetését is meg kell még oldani. A fúziós berendezések előnye, hogy a szükséges nyersanyagforrások szinte korlátlanok, hiszen hidrogén és deutérium akár a tengervízből is kinyerhető, tehát több millió évre való készlet áll az emberiség rendelkezésére, emellett

15

kevesebb radioaktív hulladékot termelnek, mint a jelenlegi, maghasadáson alapuló reaktorok. Az Ötödik keretprogram egyik célja, hogy megteremtse az alapokat egy kísérleti- és egy kutató fúziós reaktorhoz. A sikerhez többek között nemzetközi összefogásra is szükség van, a Nemzetközi Termonukleáris Kutatóreaktort is ily módon, az EU, az USA, Japán és Oroszország közreműködésével építették fel. Amennyiben minden jól megy, a következő kutatóreaktor 2020 körül kezdhet üzemelni, de ennek pontos helyéről még nem született döntés. A technológia energianyerés céljából történő felhasználása a remények szerint 2050 táján válik lehetségessé, s az ipari méretű működésre még ennél is később lehet számítani. Ez tehát csak a hosszabb távú kilátásokat befolyásolja. 8

2.3.2 Hasadó reaktorok A hasadó reaktorok által termelt atomenergia gazdasági jelentősége az EU számára azért nagy, mert eleget tesz az energiaforrásokkal szemben támasztott mindhárom követelménynek. Ami a környezetvédelmet illeti, -mint arról már esett szó- az atomenergia előállítása közben egyáltalán nem keletkeznek üvegházhatású gázok, így ez más, a környezetet nagyobb mértékben terhelő energiahordozók helyett alternatív energiaforrásként felhasználható. Az ellátásbiztonság szempontjából fontos, hogy a hasadóanyagok ára a világpiacon stabil, ezért az atomerőművek megbízható áramellátást tesznek lehetővé hosszú távon. A világon működő atomerőművek bizonyították gazdasági hatékonyságukat, szükség van azonban a reaktorok versenyképességének javítására. A piaci körülményekhez alkalmazkodva új típusú erőművek fejlesztése folyik, ezek jellemzői

a

szerkezeti

felépítés

leegyszerűsítése,

előregyártott

elemek

felhasználása és több passzív védelmi tulajdonság kialakítása. A maghasadással kapcsolatos kutatásokat az Unió 142 millió Euróval támogatja. Ugyan ez a fúziós program költségvetésének csak mintegy 20%-a, ez azonban nem az érdeklődés hiányára utal, hanem azt mutatja, hogy a megvalósításban az energiaipar is érdekelt, ezért az anyagi terhek nagyrészt rájuk hárulnak.

2.3.3 Radioaktív hulladékok A kis- és közepes aktivitású hulladékok nagy része ipari kereteken belül kezelhető. Az atomerőművek működtetése során azonban nagy aktivitású hulladékok is keletkeznek, a komolyabb problémát ezek kezelése és tárolása jelenti. 8

http://europa.eu.int /scadplus/de/lvb/127001.htm

16

A bennük nagy mennyiségben található veszélyes, sugárzó izotópok közül nem egynek nagyon hosszú a felezési ideje, így több mint 1 millió éves tárolásukra lenne szükség ahhoz, hogy elveszítsék veszélyességüket Ez megoldható ugyan, mégis jó lenne egy olyan alternatíva, amely megszabadít minket az ennyire hosszú távra való tervezés szükségességétől, és az ezzel járó kockázatoktól is. A kiégett fűtőelemek reprocesszálása részben elképzelhető, a hosszú felezési idejű anyagok rövid felezésű idejű anyagokká való átalakítására is vannak lehetőségek, de az optimális megoldást a veszélyes hulladékok teljes felszámolására illetve végleges tárolására még nem sikerült megtalálni. A Hatodik Keretprogramban éppen ezért kulcsfontosságú szerepet kapott a megfelelő módszerek kidolgozásának támogatása. Az atomerőművek manapság még ún. nyílt üzemanyagciklusban üzemelnek, vagyis a kiégett fűtőelemeket nem dolgozzák fel újra, hanem hulladéknak tekintve végleges elhelyezésre kerülnek. Így kihasználatlanul marad a kiégett üzemanyag még mindig jelentős hasadóanyag-tartalma, ami a környezeti veszélyeket is növeli. Ezért kezdték el vizsgálni a zárt üzemanyagciklus megvalósításának lehetőségeit. Ez azt jelenti, hogy a kiégett fűtőelemeket reprocesszálják, újra feldolgozzák, vagyis kinyerik az uránt és a plutóniumot, és csak a maradék kerül végleges elhelyezésre. A folyamat továbbfejlesztett változata a transzmutáció.9 Ennek során nem csak az előbb említett két elemet vonják ki a kiégett üzemanyag-kazettákból, hanem az összes hosszú felezési idejű izotópot is különválasztják, és csak a rövid felezési idejű hasadási termékek kerülnek a végleges tárolóba. Ha ugyanis sikerül a hulladékban található hosszú felezési idejű izotópokat rövidebb felezési idejűekké vagy stabilakká alakítani, akkor lényegesen lerövidíthető, optimális esetben néhány száz évre csökkenthető a szükséges tárolási idő. Ma ez részben még csak elmélet, de laboratóriumi szinten már sikerült megvalósítani. Az atomreaktorokban sok magátalakulás történik neutronok hatására, ezért kézenfekvő, hogy a transzmutációt is reaktorokban próbálják megvalósítani, így világszerte intenzív kutatások folynak transzmutációra alkalmas típusok kifejlesztése

9

magátalakulás: egy atommag proton vagy neutronszámának megváltozásával új atom vagy az adott elem egy másik izotópja jön létre. A transzmutáció legújabb jelentése a radioaktív hulladékok átalakítása, ártalmatlanítása.

17

céljából. Többek között Franciaországban is működik olyan reaktortípus, ún. gyors reaktor, amelynek továbbfejlesztett változata erre használható. 10 A gyakorlati alkalmazás azzal az előnnyel is járna, hogy így az atomenergetika képes lenne saját hulladékainak semlegesítésére. Amíg ezt nem sikerül a mindennapi gyakorlatban elterjeszteni, szembe kell néznünk azzal, hogy atomhulladékainkkal és az általuk okozott veszélyekkel az utánunk következő generációknak is együtt kell élniük még évszázadokon keresztül.

2.3.4 A nukleáris biztonság megerősítése Először az Euratomot létrehozó Római Szerződésben tűzték ki célul az atomenergia-biztonság megteremtését, de a szerződés aláírásakor ez még nem volt központi kérdés. A Közösség csak az 1970-es években kezdett behatóbban foglalkozni

a

nukleáris

létesítmények

biztonságával,

addig

a

tagállamok

meglehetősen eltérő utakon jártak, az egyes országokban nem csak az atomerőművek felépítése volt különböző, hanem a biztonsági szabályozás és a törvényi háttér is. Az atomerőművek biztonsága függ a tervezéstől, a berendezések gyártásától, az építési-szerelési tevékenységtől és az üzemeltetéstől. Azóta az Unióban már kialakítottak egy egységes minőségbiztosítási rendszert, amely előírja olyan biztonsági alapelvek megvalósítását, mint a radioaktív anyagok környezetbe jutását meggátló hármas védőfal rendszer kialakítása, a három egymástól független mérőellenőrző rendszer alkalmazása, vagy az ellenőrző műszerek és a beavatkozó szervek szünetmentes áramforrásai. A biztonságnövelés területén fontos kutatások folynak a tagállamok speciálisan erre a célra kialakított laboratóriumaiban. Vizsgálják a már meglévő létesítmények üzembiztonságát, illetve keresik a fejlesztési lehetőségeket. Az Európai Unió tagállamaira a nukleáris biztonság magas színvonala jellemző, amit az állami biztonsági felügyeleti szervek szigorúan ellenőriznek. A nukleáris biztonsági felügyeletek munkáját független szakértői szervezetek és intézetek segítik. Az EU 1990-es években lezajlott újabb bővítései során a Szovjetunióban tervezett atomreaktorok is bekerültek az Unióba, ezek nem a nyugat-európai szabványok szerint épültek, sok rossz műszaki állapotban volt, s ez szükségessé tette a biztonsági követelmények pontos megfogalmazását. A közép-kelet európai országok jelentkezésével még fontosabbá vált a probléma megnyugtató kezelése.

10

http://www.atomeromu.hu /uran/7.htm

18

Az

elsődleges

felelősséget

továbbra

is

a

nukleáris

létesítmény

üzemeltetőjének kell vállalnia, az ellenőrzés pedig mindenekelőtt a nemzeti atomenergia-felügyeletek dolga. Az országoknak viszont az EU biztonsági követelményrendszerét be kell építeniük a nemzeti szabályozásba, és a jogi kereteket is harmonizálni kell, ennek a végrehajtása a csatlakozás elengedhetetlen feltétele. A tagjelölteknek a Nukleáris Biztonsági Egyezmény értelmében kötelességük folyamatos tevékenységet folytatni a létesítmények biztonságának javítása érdekében. Ehhez az Európai Unió különböző programok keretében műszaki és pénzbeli segítséget nyújt. A 2001. szeptember 11-én az Egyesül Államokat ért támadás óta az atomerőművek üzemeltetőinek szembe kell nézniük a terrortámadások veszélyével is. Az eset kapcsán az Európa legfontosabb atomenergetikai vállalatainak vezetőiből álló Európai Nukleáris Tanács állásfoglalást tett közzé a nukleáris létesítmények potenciális veszélyeztetettségéről. Ez megállapítja, hogy ezek a létesítmények tervezésüknél fogva egyéb épületekhez képest jobban ellenállnak a rendkívüli eseményeknek, de felül kell vizsgálni a biztonsági intézkedéseket. Meg kell erősíteni az atomerőművek őrzését és törekedni kell a rendőrséggel és a katonasággal való szorosabb együttműködésre. A terrorizmus ezen új formájával is számolni kell a tervezésnél figyelembe vett lehetséges baleseteknél, és a szükséges változtatásokat jogi eszközökkel is érvényesíteni kell. Az atomerőművek 3 km-es körzete általában repüléstilalmi zóna, ennek ellenére a veszélyforrásokat csökkenteni kell, fokozni kell a repülőterek védelmét. Az egyetlen megoldás a probléma teljes felszámolására azonban csak a terrorista fenyegetés megszüntetése lehet.

19

3 Nukleáris biztonság a közép- és kelet-európai országokban Az Európai Közösségeknek több mint negyven éve, és komoly anyagi forrása volt arra, hogy a területén található, eredendően jó állapotban lévő nukleáris létesítményeket az Uniós biztonsági előírásoknak megfelelően felfejlessze. A csatlakozásra váró országokban már korántsem ennyire egyszerű a helyzet, az egykori szocialista táborhoz tartozók nehéz teherként cipelik magukkal a múlt örökségeit. A tervgazdaság nem kedvezett az újítók munkájának, a szovjet befolyás pedig igyekezett megakadályozni, hogy a vasfüggöny másik oldaláról bármilyen információ beszivárogjon, ami az életszínvonal- és fejlettségbeli különbségekre utalna. Bár a fejlődés keleten is folytatódott, a nyugati kutatási eredményektől való elzártság, az agyelszívás és az anyagi források hiánya nem adott jó alapot a sikeres munkához. Ami a mi témánkat, a nukleáris biztonságot illeti, itt is ezekkel a gondokkal kell szembesülnünk. A Kelet- Európában található atomreaktorok nagy része szovjet tervezésű, VVER11, vagy RBMK12 típusú. Az előbbi modellhez tartozik a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkja, az utóbbihoz a ma is működő litván ignalinai, valamint a balesetet szenvedett csernobili atomerőmű. A szakemberek nagy része azon a véleményen van, hogy a Szovjetunióban tervezett atomerőművek közül az RBMK típus, valamint a nyomottvizes atomerőművek közül a VVER-440/230-as típus nem tesz eleget a kilencvenes évek nemzetközi

elvárásainak.

Ezeknél

az

atomerőműveknél

a

biztonsági

követelmények utólagos teljesítése vagy technikailag végrehajthatatlan, vagy rendkívül költséges. A fejlett országok az ilyen atomerőműveket üzemeltető többi országot (FÁK országai, Szlovákia, Bulgária) arra igyekeznek rászorítani, hogy ezeket

az

atomerőműveket

mielőbb

állítsák

le.

Más

kérdés,

hogy

a

villamosenergia-igények kielégítése miatt ennek a kívánságnak ezek az országok nem tudnak, illetve nem akarnak eleget tenni. Így a fejlett országok saját jól felfogott érdekükből részt vesznek ezeknek a tulajdonképpen leszerelendő atomerőműveknek a további működését lehetővé tevő biztonságnövelő intézkedések megtervezésében és végrehajtásában.

11 12

VVER: nyomottvizes energetikai reaktor RBMK: nagyteljesítményű vízforraló csatornarendszerű reaktortípus

20

A VVER-440/213-as, valamint a VVER-1000-es típusú szovjet tervezésű atomerőművek megfelelnek a modern biztonságtechnikai követelményeknek, ezeknek az atomerőműveknek a biztonsága nem rosszabb, mint a fejlett országokban a nagyjából velük egy időben létesített és jelenleg is üzemelő atomerőműveké. Az Európai Unió a leendő tagállamok csatlakozásának előkészítésekor részletesen foglalkozott az atomenergia- biztonság kérdéskörével is. 1998-ban fogadták el azt a dokumentumot, amely részletesen leírja, hogy az EU milyen intézkedéseket tervez ezen országok nukleáris biztonságának javítása érdekében, másrészt milyen javaslatokat tesz a tagjelölteknek a fejlesztések lebonyolítását illetően. A helyzetfelmérés után rövid- illetve közép- és hosszú távú célokat határoztak meg. Rövidtávon középpontban az üzembiztonság javítása áll, el kell végezni a biztonsági rendszerek karbantartását és a szükséges javításokat, valamint szigorítani kell a felügyeletet. Közép- és hosszú távon meg kell vizsgálni, hogy a nem megfelelő állapotban lévő létesítmények közül melyekről lehet lemondani, ezek helyettesítésére milyen alternatív energiaforrások állnak rendelkezésre, vagy hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a rendelkezésre álló energia felhasználását. Az újabb létesítmények továbbfejlesztésének a lehetőségeiről is dönteni kell. Gondoskodni kell ezen kívül a kiégett fűtőelemek és más nukleáris hulladékok megfelelő elhelyezéséről. Az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a tervek végrehajtásához műszaki és anyagi segítséget nyújt, valamint biztosítja a tagországokban és a szomszédos államokban élők egészségének védelmét (elsősorban sugárbiztonsági szempontból). A pénzbeli támogatás több forrásból ered. Az Unió 1991 és 1999 között erre a célra a PHARE program keretében 192 millió €-t bocsátott rendelkezésre, sajnos ez az összeg a szükségletekhez képest elenyésző. Az Unió hozzájárul az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által vezetett nukleáris biztonsági alapokhoz is. A csatlakozási alapokból is különítettek el összegeket az atomenergia-biztonság finanszírozásához. A tagjelölt országok nagy része saját források hiányában még nagyobb anyagi támogatásra szorulna, ha erre nincs lehetőség, a tervezett biztonságnövelő intézkedések egy részének végrehajtására biztosan nem lesz lehetőség. Az előbb említettekből kitűnik, hogy az Európai Unió igyekszik segítséget nyújtani a tagjelöltek nukleáris biztonsági állapotának javítása érdekében, de sok

21

még a feladat. Meg kell teremteni a fejlesztésekhez szükséges kedvező gazdasági és jogi hátteret, és még ennél is sokkal fontosabb, hogy a csatlakozni vágyó országok maguk is elsődleges szempontként kezeljék a biztonság kérdését. Az intézményi háttér megerősítésére munkacsoportokat hoztak létre, amelyek segítik és összehangolják az Európai Unió felügyeleti szervei és a nemzeti atomenergia-felügyeletek munkáját. A tagállamok és a tagjelöltek felügyeleti szerveinek

és

a

nukleáris

létesítmények

üzemeltetőinek

tapasztalatcseréjét

megkönnyítendő megalapítottak egy nukleáris biztonsági csoportot,13 amelynek célja, hogy azonos biztonsági körülményeket teremtsen a bővülő EU egész területén. Ami a távolabbi kilátásokat illeti, úgy tűnik, hogy az atomenergia a tizenhárom csatlakozni kívánó ország közül legalább hatban a jövőben is jelentős szerepet fog játszani a zavartalan energiaellátás biztosításában. A ma működő atomerőművek közül már most sok megérett a bezárásra, amennyiben ez néhány éven belül nem történik meg, komoly biztonsági kockázattal kell szembenéznünk. S most lássuk az egyes országok atomerőműveinek jelenlegi biztonsági állapotát és az ezek számára részletesen kidolgozott intézkedési terveket.

3.1 Bulgária Bulgáriában az atomenergia részesedése az össz-energiatermelésből 41,5%. Ez az igen magas érték világosan mutatja, hogy az ország megbízható villamosenergia-ellátásának fenntartásához ez az energiaforrás létfontosságú, a közeljövőben nem lehet arra számítani, hogy ez az arány jelentősen megváltozik. Reaktorok száma

4

Összkapacitás [MW]

2722

Részesedés a villamosenergia termeléséből

41,5%

Indítás éve

Reaktor neve és típusa

Teljesítmény [MW]

1980

Kozloduy 3: VVER-440/230

408

1982


408

1987


953

1991


953

2. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a bulgár villamosenergia-termelésből14

13 14

European Nuclear Installations Safety Group http://www.atomeromu.hu /bemutatkozas/bemutat08.htm

22

Bulgáriának jelenleg négy működő atomreaktora van Kozloduj településen. Ezek közül a hármas és négyes blokk VVER-440/230 típusú, de a későbbi 213-as modell biztonsági berendezéseivel van felszerelve. A 90-es évek elején kidolgoztak egy rövid távú programot, melynek célja az erőmű biztonsági állapotának felmérése volt. A nemzetközi szakértők bevonásával zajló vizsgálat eredményeképpen 1997ben megszületett egy átfogó terv a biztonság növelésére. Az akkor működő hat reaktor közül a VVER-440/230 típusú egyes és kettes blokk nem rendelkezett megfelelő biztonsági rendszerrel, ezért Bulgáriának köteleznie kellett magát ezek bezárására. Ez azóta meg is történt. Az eredeti tervezés hiányosságai és a javasolt biztonságnövelő intézkedések végrehajtásának elhúzódása miatt a hármas és négyes reaktorblokk az EU területén működő, hasonló korú könnyűvizes reaktorok biztonsági követelményeitől messze elmarad. Ezért ezek leállítása is tervben van, a bolgár kormány ígérete szerint 2006ig be is következik. A bolgár Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint azonban a kormány törvénytelenül ígérte meg az Európai Uniónak, hogy be fogja záratni az erőművet. Az ítélet indoklása szerint a kormány figyelmen kívül hagyta a bolgár parlament azon döntését, amely az erőmű üzemben tartását mondta ki Bulgária 2007-ben esedékes csatlakozásáig. Az időpontról való végső döntés tehát még várat magára. A bezárásig a hármas és négyes egységen a lehető leghamarabb be kell fejezni az előírt biztonságnövelő módosítások végrehajtását, de a leállítás itt sem kerülhető el, mert a reaktorok biztonsága a felújítás után sem felel majd meg a nemzetközi minimumkövetelményeknek. A hiányosságok miatt fontos, hogy az egységek üzemen kívül helyezésének folyamata az Unió felügyelete mellett menjen végbe. Az ötös és hatos blokk ezeknél újabb, VVER-1000/320-as típusú, itt egy kezdeti stádiumban lévő, átfogó modernizációs program zajlik éppen, amelyet öt éven belül be kell fejezni. Amennyiben ez nem történik meg, a reaktorok nem fognak megfelelni az Európai Unió biztonsági követelményeinek. Az előbb említett programokhoz szükséges feltételeket csak a megfelelő törvényi

szabályozás

tudja

megteremteni,

nagyon

fontos

ezért

a

teljes

jogharmonizáció. Végre kell hajtani a nemzeti atomtörvény Európai Unió által

23

javasolt felülvizsgálatát, nagyobb önállóságot és megfelelő anyagi hátteret kell biztosítani a bolgár atomenergia-felügyeleti szervnek, a CUAEPP-nek.15 Ezen kívül gondoskodni kell az atomerőmű működtetéséhez szükséges megfelelő számú és képzettségű személyzet finanszírozásáról és a kellő műszaki háttérről. A hármas és négyes blokk biztonsági elemzésének dokumentációját ki kell egészíteni, az ötös és hatos blokkét aktualizálni kell, az anyagnak tartalmaznia kell a nemzetközi felügyeleti szervek által végzett vizsgálatok eredményeit is.

3.2 Csehország A Cseh Köztársaságban négy VVER-440/213 típusú működő atomreaktor található Dukovany közelében és két nemrégiben felépült VVER-1000/320-as DélCsehországban, Temelín határában. Reaktorok száma

6


3472


24,5%

Indítás éve

Reaktor neve és típusa

Teljesítmény [MW]

1985

Dukovany 1: VVER-440/213

412

1986


412

1986


412

1987


412

2000

Temelín 1: VVER-1000/320

912

2002

Temelín 2: VVER-1000/320

912

3. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a cseh villamosenergia-termelésből16

Csehország az EU és a felügyeleti szervek ajánlásai alapján átfogó modernizációs és biztonságnövelő programot dolgozott ki és hajt végre a Dukovany-ban található reaktorblokkokon.17 A rövid távú terv, amelynek megvalósítása előreláthatólag 2004-ben fog befejeződni, minden lehetséges biztonságnövelő intézkedést tartalmaz a digitális műszerpark és ellenőrző rendszer kiépítésén kívül. Az átalakítások mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy a reaktorok a szigorú biztonsági előírásoknak megfelelőek legyenek.

15

Committee on the Use of Atomic Energy for Peaceful Purposes http://www.atomeromu.hu /bemutatkozas/bemutat08.htm 17 MORAVA- program 16

24

Hosszabb távon Csehországot kötelezték a berendezések felülvizsgálatának befejezésére, és a tervezési hiányosságokból eredő szerkezeti hibák kijavítására. Az OECD és az Európai Unió kezdeményezésére kísérleti program indult a buborékoltató

kondenzátorokkal

felszerelt

konténment18

működtetésének

ellenőrzésére. A vizsgálatoknál a Dukovany, és a Szlovákiában található Bohunice atomerőművek szerkezeti felépítését vették alapul. Általában megnyugtató eredmények születtek, de az Unió ajánlásai között szerepel ezen rendszer teljesítményének további vizsgálata olyan súlyos üzemzavarok esetére, amelyeket a tervezésnél nem vettek figyelembe. A cseh- osztrák határ közelében fekvő temelíni erőműről gyakran hallhattunk az utóbbi időben, hiszen a felépítése komoly politikai vitákhoz vezetett Ausztria és Csehország között. A munkálatok már több mint tizenöt éve folynak, 2000 júliusára készült el az atomerőmű első reaktora. Beszerelték a mérőműszereket és a szabályozó berendezéseket is, az erőmű így készen állt a tesztelésre. A prágai kormány határozata szerint 2001 májusától a létesítménynek részt kellett volna vennie az energiatermelésben. A cseh környezetvédők azonban 115 ezer aláírás összegyűjtésével népszavazást követeltek az üzembe helyezésről. Temelín-ellenes akciócsoportok alakultak, amelyek eltorlaszolták az erőműhöz vezető utat, hogy akadályozzák az építési munkálatokat. Az Osztrák Szabadságpárt szintén aláírásgyűjtést kezdeményezett a reaktorok ellen. Az osztrákok azt akarták elérni ezzel, hogy Ausztria vétózza meg Csehország Uniós csatlakozását, ha az nem állítja le az erőművet. A dolog hátteréhez hozzátartozik, hogy a cseh atombiztonsági hatóság, a SÚJB19, hiányosságokat állapított meg a VVER-1000 típusú, orosz tervek alapján készült reaktoroknál. Az elavult orosz atomtechnológia Nyugat-Európában eladhatatlanná vált a csernobili katasztrófa után, ezért az orosz atompiac a kilencvenes évek elején a közép-kelet európai volt szocialista országokban próbált terjeszkedni. Csehországban orosz típusú, de nyugati biztonsági rendszerrel felszerelt atomerőmű építésébe kezdtek, amely ellen már a kezdetektől tiltakoztak a környéken lakók. A reaktorok a tiltakozás ellenére természetesen tovább épültek. A létesítményben az energiát két, egyenként ezer megawattos orosz típusú víznyomásos reaktor szolgáltatja, de a biztonsági és a radioaktív sugárzást mérő 18 19

A konténment feladata a radioaktív szennyezés visszatartása, ha az erőműben baleset következik be. State Office for Nuclear Safety

25

monitoring rendszer nyugati szabvány szerint készült. Az építők szerint a temelíni erőmű minden szempontból megfelel majd a világ legfejlettebb országaiban érvényes biztonsági szabványoknak, de ez a csernobili események után a kételkedőket nem nyugtatja meg. Az atomerőmű próbaüzeme a tervezettnél később, de megindult. 2001 januárjában azonban a turbina rendellenes vibrálása miatt, amelyet nem sikerült megszüntetni, egy hónap kényszerszünetet kellett elrendelni. Repedést fedeztek fel a turbinához vezető csőrendszerben, amelynek egy részét kicserélték, majd februárban újra engedélyezték a próbaüzemet. Mivel a turbina az erőmű szekunder körében található, így a reaktorral nincs közvetlen kapcsolatban. A rezgés tehát, amely a beállítási szakaszban előfordul, a szakemberek szerint nem jelentett nukleáris kockázatot. Néhány nap múlva az atomerőmű száz megawattnyi villanyáramot adott a cseh energetikai rendszerbe, (ne feledjük, hogy a blokkok eredeti névleges villamos teljesítménye 1000MW), de a teljesítményt nem tudták növelni, mert a vibrálás nem szűnt meg. A további vizsgálatok megállapították, hogy a gondot valószínűleg a szabályozószelepek nem megfelelő konstrukciója okozza, ezért ezeket feltétlenül ki kellett cserélni. A cseh környezetvédők szerint az újabb hiba is azt igazolja, hogy Temelín veszélyezteti a lakosságot. A szükséges változtatások elvégzése után a Cseh Állami Atombiztonsági Hivatal megadta az engedélyt a teljes felfűtésre, az üzembe helyezés után néhány órával

azonban

ismét

probléma

jelentkezett.

A

cseh

környezetvédelmi

minisztérium hivatalos közleménye szerint egy elektromos elosztó hibásodott meg, amely a turbina hűtéséért volt felelős, így a működtetés biztonsága veszélybe került. A hiba elhárítása után az erőművet az osztrák tiltakozás ellenére százszázalékos üzem alá helyezték. Bár Csehország ígéretet tett a temelíni atomerőmű biztonságának növelésére, de a bezárás lehetőségét elvetették. A kettes blokk működtetését azonban a generátor ismételt meghibásodása miatt alig két nappal a beindítás után újra le kellett állítani. Egy hónappal később az ellenőrző rendszer hibája miatt az egyes blokk kényszerleállása következett. Az erőmű szóvivője szerint a rendszerhiba és a leállás nem veszélyeztette a környezetet. A gyakori üzemzavarok újabb és újabb tiltakozásokat váltanak ki az erőmű ellen. Bár a nemrégiben lezajlott szavazáson a politikai érdekek kerekedtek felül és Ausztria nem vétózta meg a Cseh Köztársaság Európai Uniós csatlakozását, de

26

Csehország a többi tagjelölthöz képest alacsonyabb támogatottságot kapott, részben Temelín miatt. Amennyiben Csehország továbbra is működtetni kívánja a temelíni egyes és kettes reaktorblokkot, az Európai Unió ajánlásait követve rövidtávon meg kell győződni arról, hogy a hermetikus tér megfelelő védelmet biztosít nagyenergiájú csőtörések esetén, illetve a gőz-, és tápvíz- vezetékek esetlegesen bekövetkező meghibásodásakor. Hosszabb távon meg kell tenni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a biztonsági szeleprendszer terhelés alatt is megbízhatóan működjön.

3.3 Litvánia Litvániában két, RBMK-150020 típusú működő atomreaktor található Ignalina határában. Ezt a reaktortípust az 1970-es évek elején fejlesztették ki a Szovjet Műszaki Energetikai Kutatóintézetben, ilyen típusú atomerőművek épültek Oroszország erősen iparosodó, energiaigényes nyugati részein és Ukrajnában is (Csernobil). 2002-ben a litván energiaszükséglet 80,1%-át fedezte ennek a két blokknak az összteljesítménye, ezek helyettesítése más energiaforrásokkal csak igen komoly anyagi áldozatok árán megoldható. Reaktorok száma

2


2370


80,1%

Indítás éve

Reaktor neve

Teljesítmény [MW]

1983

Ignalina: RBMK-1500

1185

1987

Ignalina: RBMK-1500

1185

4. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a litván villamosenergia-termelésből21

A csernobili baleset bekövetkezte után 1996-ban minden RBMK reaktoron biztonságnövelő módosításokat végeztek. Növelték a fűtőelemekben az urán dúsítását, megemelték a szabályozórudak számát, megrövidítették leérkezésük idejét, és

lehetetlenné

tették

a

védőautomatika

önkényes

kiiktatását.22

Ennek

eredményeképpen a reaktivitás által okozott balesetveszély jelentős mértékben csökkent. Ezek a javítások azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy az urángrafit- víz reaktorok szerkezetileg instabilak. 20

grafit moderátoros, nagyteljesítményű vízforraló csatornarendszerű reaktortípus http://www.atomeromu.hu /bemutatkozas/bemutat08.htm 22 A csernobili balesetért többek között a szabályozórudak hibás konstrukciója, a védőautomatika kikapcsolása és emberi mulasztás okolható. 21

27

Az erőműben külföldi szakértők bevonásával két, speciálisan megtervezett biztonságnövelő program végrehajtásán dolgoznak. Az első 1993 és 1996 között zajlott le, a második, amely 1997-ben kezdődött, előreláthatólag 2005-ben fejeződik majd be. Mindezek ellenére jelentős eltérések mutatkoznak az erőmű biztonságát illetően az Uniós követelményektől, ez csak erősen korlátozott idejű működtetést tesz lehetővé, így Litvániának kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy az ignalinai egyes reaktorblokkot még 2005 előtt bezárja. A kettes blokk végső leállításának konkrét dátumában még nem állapodtak meg, ez a Nemzeti Energia Stratégia 2004-ben esedékes módosításakor várható. Az Európai Unióval történt egyeztetések alapján azonban legkésőbb 2009-ig ennek is meg kell történnie. Az elvégzett vizsgálatok felhívják a figyelmet arra, hogy a működtetés ideje alatt nagy súlyt kell fektetni a balesetek megelőzésére, és az atomerőmű végső leállítására is csak szigorú felügyelet mellett kerülhet sor. Az Unió ajánlásai alapján Litvániának addig biztosítania kell, hogy a nemzeti ellenőrző szerv, a VATESI23 feladatának teljesítéséhez minden szükséges anyagi forrást és műszaki támogatást megkapjon. Meg kell teremteni a szükséges törvényi hátteret ahhoz, hogy a reaktor üzemeltetője a felmerülő vitás kérdéseknél az Európai Uniós gyakorlatnak megfelelően teljes felelősséggel dönthessen és cselekedhessen, valamint biztosítani kell az üzemeltető számára a szükséges anyagi hátteret az előírt biztonságnövelő intézkedések végrehajtásához. Az egyes reaktorblokk bezárásáig hátralévő időben az erőmű biztonsága érdekében növelni kell a kezelőszemélyzet motiváltságát is. A kettes blokk védelmi rendszerének megerősítését legkésőbb 2003-ban be kell fejezni. Ez az átalakítás az egyes blokk esetében a hátralévő üzemidő rövidsége miatt már nem végezhető el. Az RBMK reaktoroknál tervezési hiba következtében a reaktivitás átmeneti növekedése tapasztalható a szabályozórudak reaktorba engedésekor, ennek csökkentése érdekében a leállítást megelőzően mindkét blokkon meg kell tenni a szükséges változtatásokat.

23

Nuclear Power Safety Inspectorate

28

3.4 Románia Romániában egy működő atomerőmű található Cernavodă település mellett, ez 2002-ben az ország energiaigényének tizedét fedezte. Reaktorok száma

1


655


10,5%

Indítás éve

Reaktor neve

Teljesítmény [MW]

1996

Cernavodă: CANDU

646

5. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a román villamosenergia-termelésből24

A CANDU25 típusú reaktor kanadai licenc alapján készült, felépítése hasonló a Gentilly-ben és Point Lepreau-ban üzemelő atomerőművekéhez. Ennek a típusnak a tervezésekor nem vették figyelembe az EU rendszerbiztonsági előírásait, de a kanadai hatóságok hasonló biztonsági célokat tűztek ki a baleset-megelőzés és a kárenyhítés terén, mint az Európai Unió ellenőrző szervei. Európán belül egyedül Romániában található CANDU típusú reaktor. Romániának ez az első atomerőműve, ezért nem rendelkezik tapasztalatokkal az atomreaktorok üzemeltetésének területén, így elengedhetetlen, hogy mind a műszaki háttér, mind a szabályozás fejlesztését illetően hatékonyan együttműködjön azokkal az országokkal, amelyek szintén ezt a típust üzemeltetik, elsősorban Kanadával. Jelenleg Romániában átfogó biztonságnövelő program végrehajtása zajlik. Ennek során nagyon fontos, hogy a tervezett módosításokat a Dél-Koreában és Kanadában már elvégzett javítások alapján, az ottani tapasztalatok felhasználásával vigyék

véghez.

Sajnos

a

program

végrehajtását

jelentős

mértékben

befolyásolhatja a cernavodăi erőmű rossz gazdasági helyzete. Az erőmű biztonságosabbá tétele érdekében a lehető legrövidebb időn belül ki kell alakítani egy vészhelyzeti irányítóközpontot, amely az Európai Unióban széles körben alkalmazott gyakorlatnak megfelelően a fő vezérlőteremtől jól elkülönített helyen található. Be kell fejezni a terület szeizmikai jellemzőin alapuló tűz- és földrengéskockázatának felmérését is.

24 25

http://www.atomeromu.hu /bemutatkozas/bemutat08.htm Nehézvizes reaktortípus: a moderátor és a hűtőközeg is nehézvíz

29

Csak a hiányzó anyagi források előteremtésével biztosítható, hogy a más országokban üzemelő CANDU típusú atomerőművekben elvégzett biztonságnövelő intézkedéseket Cernavodăban folyamatosan figyelemmel kísérhessék és amennyiben felhasználhatók, alkalmazzák. Ennek érdekében biztosítani kell a személyzet folyamatos

továbbképzését.

A

tervezett

biztonságnövelő

intézkedések

végrehajtásához elengedhetetlen a dolgozók felkészítése, ehhez megfelelően kvalifikált külföldi szakértők segítségét kell igénybe venni. A nukleáris biztonságért felelős hatóság, a CNCAN26 függetlenségét erősíteni kell, és biztosítani kell a működéséhez szükséges anyagi eszközöket, valamint műszaki hátteret. A hatóság felügyeleti tevékenységét össze kell hangolni az Unióban szokásos eljárásmódokkal. Ki kell dolgozni egy nukleárisbalesetelhárítási rendszert, illetve fel kell készülni a kárenyhítésre.

3.5 Szlovákia Szlovákiában jelenleg két atomerőmű üzemel összesen hat blokkal. Ezek közül négy Bohunicében található, kettő pedig Mochovcéban. A reaktorok közül Bohunice 1-2 a régebbi VVER 440/230-as típusba tartozik, míg Bohunice 3-4 és Mochovce 1-2 VVER 440/213 típusú. Reaktorok száma

6


2404


73,4%

Indítás éve

Reaktor neve

Teljesítmény [MW]

1978

Bohunice 1: VVER 440/230

408

1980


408

1984


406

1985


406

1999

Mochovce 1: VVER 440/213

388

2000

Mochovce 2: VVER 440/213

388

6. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a szlovák villamosenergia-termelésből27

A hat blokk Szlovákia energiaellátásának több mint 70%-át fedezi. Ez a nagyon magas arány jól mutatja, hogy Szlovákiának már most el kell kezdenie a

26 27

National Commission for the Control of Nuclear Activities http://www.atomeromu.hu /bemutatkozas/bemutat08.htm

30

felkészülést az atomerőművek bezárásával bekövetkező teljesítménykiesés pótlására. Szlovákia kötelezte magát a bohunicei egyes blokk leállítására 2006-ban, és a kettes blokkéra 2008-ban. A két reaktor biztonsági szintje 1991 óta elsősorban a baleset-megelőzést illetően jelentősen javult. A szlovák biztonságnövelő program volt a legátfogóbb, amelyet a VVER 440/230-as típusra kifejlesztettek. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség erre a típusra kiadott ajánlásainak mindegyikét figyelembe vették a program során. A hermetikus tér biztonsági elemzése azonban hiányosságokat tárt fel, ezért az erőmű csak részben felel meg az Európai Unió területén működő hasonló korú könnyűvizes reaktorok biztonsági előírásainak. Az eltérések temészetét és a működtetés korlátozott időtartamát figyelembe véve azonban a két blokk üzemeltetése a korlátozott időtartamon belül engedélyezhető. Addig is növelni kell a működtető személyzet motiváltságát és meg kell tenni mindent a biztonságos üzemeltetés érdekében, elsősorban a hermetikus tér kialakítását illetően. 1999 óta a bohunicei hármas és négyes blokkon is jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. Az épületek földrengésállóságának javítását célzó program folyamatban van, nemsokára lezárul. Elindult egy második projekt is, amely a műszerezettség javítására és egy új ellenőrző rendszer kiépítésére irányul, ez 2008-ra fejeződik be. A programok lebonyolítása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az erőmű meg tudjon felelni a nukleáris biztonság EU által előírt magas fokának. A Mochovcei egyes és kettes blokkon számos módosítást már a tervezés alkalmával elvégeztek. A későbbi biztonságnövelő programot 1995-ben indították el, ez mára befejeződött. Most folyik a létesítmény földrengésállósági vizsgálata, amelynek eredményeitől függően később el kell végezni a szükséges változtatásokat. A szlovák nukleáris biztonsági felügyeletnek minden VVER 440/213-as típusú

reaktornál

ellenőriznie

kell

a

buborékoltató

kondenzátor-rendszer

felülvizsgálatát, különös tekintettel a tervezésnél figyelembe nem vett baleseti lehetőségekre. Ugyanezeknél a típusoknál be kell fejezni a földrengésállósági vizsgálatokat is. Az intézményi hátteret illetően Szlovákiának biztosítania kell a nukleáris felügyeleti szerv, az ÚJD28 számára a szükséges anyagi forrásokat és műszaki hátteret. Be kell fejezni a nemzeti nukleárisbaleset-elhárítási rendszer kialakítását és ki kell fejleszteni egy balesetelhárítási intézkedési tervet.

28

Nuclear Regulatory Authority

31

3.6 Szlovénia Szlovéniában egy működő atomerőmű található Krško település határában. Az egyetlen blokk reaktora Westinghouse típusú, amely a nyomottvizes reaktorok közé tartozik. A közép-kelet európai atomreaktorok közül ez az egyetlen, amely amerikai tervek alapján készült, de az Európai Unióban is működik több hasonló felépítésű erőmű. A blokk építési munkálatai 1974-ben kezdődtek meg és 1981-ben fejeződtek be. A reaktor a szlovén energiaellátásból a magyar arányoknak megfelelő 39%-os részesedéssel bír, de ebből Szlovénia csak 20%-ot hasznosít. A termelt villamos áram felét Horvátországba szállítják, ugyanis az erőmű horvát-szlovén közös beruházás eredményeképpen épült. Reaktorok száma

1


676


39 %29*

Indítás éve

Reaktor neve

Teljesítmény [MW]

1981

Krško: Westinghouse

676

7. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a szlovén villamosenergia-termelésből30

Szlovéniában 2000-ben ért véget a nukleáris felügyeleti szervek által előírt biztonságnövelő program, így a reaktor megfelel az Unió területén működő hasonló korú atomerőművek biztonsági állapotának. Szükség van azonban az 1984-ben

kiadott

atomtörvény

felülvizsgálatára,

a

sugárvédelmet

és

az

atomenergia-biztonságot érintő részek átdolgozására. Tisztázni kell a felügyeleti szerv, az SNSA31 hatáskörét és felelősségét. Biztosítani

kell

az

atomerőmű

működtetőjének

a

műszaki

fejlesztések

végrehajtásához a megfelelő támogatást. Ki kell fejleszteni egy akciótervet az SNSA megfelelő erőforrásainak biztosítására, valamint meg kell teremteni a hasonló típusú erőműveket működtető országokkal való tapasztalatcsere lehetőségét.

29

A termelt villamos áram felét Horvátországba szállítják http://www.atomeromu.hu /bemutatkozas/bemutat08.htm 31 Slovenian Nuclear Safety Administration 30

32

Be kell fejezni a krškoi atomerőmű földrengésbiztonsági felülvizsgálatát, jóvá kell hagyni a szükséges változtatásokat tartalmazó terveket, valamint ellenőrizni kell a megvalósítást és a kiegészítő monitoring programot. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a PHARE program és a tudományos kutatások földrengésbiztonságot érintő legújabb eredményeit, és el kell végezni az erőművön megvalósítható fejlesztéseket. Ki kell fejleszteni egy országos nukleárisbaleset-elhárítási rendszert, ennek keretein belül nagyon fontos a horvát hatóságokkal való együttműködés.

33

4 Az atomenergia szerepe Magyarország energiaellátásában A szocialista iparosítás éveiben Magyarországon igen nagy erőfeszítésbe került a növekvő villamosenergia-szükséglet kielégítése. Az iparosítás erőltetése miatt az igények gyorsabban növekedtek, mint az erőművi kapacitás és bekövetkeztek a fogyasztói korlátozások. A kereslet és kínálat tartós egyensúlyát 1954-re sikerült megteremteni. Új erőművek létesültek először a hazai bányászatra épülő széntüzeléssel, majd a későbbiekben a szovjet piacról való szénhidrogénszállítás megindulása után szénhidrogén-tüzeléssel. Mivel hazánkban nem megújuló energiaforrásokból korlátozott készlet áll csak rendelkezésre, a hiányzó mennyiséget kizárólag behozatalból lehet fedezni. Magyarország

energetikai

importfüggősége

2000-ben

58%

volt.

Ennek

csökkentésére kézenfekvő megoldásnak tűnik a megújuló energiaforrások fokozottabb hasznosítása. Ezek a legtisztább energiatermelési módok, ezért fejlesztésük támogatása mindenképpen indokolt lenne, sajnos az ily módon termelt áram költsége lényegesen magasabb az ipari átlagnál. Bár 2000 decembere óta működik Magyarországon szélerőmű, ez gyorsan, egyszerű eszközökkel felépíthető és működtetéséhez nem szükséges szakképzett személyzet, hátránya a viszonylag nagy beruházási költség és az éves szinten meglehetősen alacsony kihasználtság (alacsony szélenergia-potenciál). Geotermikus energia tekintetében Magyarország ennél előnyösebb helyzetben van, mert a Kárpát-medencében a földkéreg mintegy 20 kilométerrel vékonyabb a felszín legtöbb részén mért értéknél, ezért kedvezőek a feltételek a napszaktól és évszaktól független földhő kinyerésére és hasznosítására. A szükséges műszaki feltételek megteremtése (nagy kútmélység, magas réteghőmérséklet, több száz bar nyomás) azonban meglehetősen költségigényes. Nem várható tehát ezen a területen sem ugrásszerű növekedés. A vízierőművek támogatottsága hazánkban meglehetősen szerény. A magyar vízerő-potenciál 80%-a a Duna bős-nagymarosi szakaszára jut. Ennek kiaknázását politikai okok akadályozzák, hiszen a közvélemény erőműépítést ellenző nyomása nagyon erős a Bős-Nagymaros Vízlépcső által okozott környezeti problémák miatt. Az építkezés óriási összegeket emésztett fel és a tiltakozás miatt leállított munkálatok után az eredeti állapotot még mindig nem sikerült helyreállítani.

34

A megújuló energiaforrások részaránya a magyar villamosenergiatermelésből 2002-ben 2,1% volt. A kiélezett piaci viszonyok között azonban az energiaszolgáltatóknak

nincs

lehetőségük

arra,

hogy

ezen

energiafajták

felhasználását dotálják. A gazdaságosan kiaknázható lehetőségek hazánk természeti adottságainak következtében optimista becslések szerint sem érhetnek el az összenergiatermelésben 2-3%-nál többet. A Paksi Atomerőműnek -Magyarország egyetlen atomerőművének- ellátási szerepe meghatározó. 2002-ben a nukleáris energia részesedése a hazai villamosenergia-termelésből 39,4% volt. Az atomerőmű az ország legolcsóbban termelő erőműve, ármérséklő hatása igen jelentős, meghatározó szerepe van a villamos energia hazai fogyasztói árának leszorításában. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a nukleáris energia helyettesítő lehetőség hiányában az ország villamosenergiaellátásának létfontosságú kérdése, és várhatóan az elkövetkező években is az marad. Hazai energiatermelés 2002-ben: 35 377 GWh 2,1% 32,3%

39,4%

Atomerőmű

Széntüzelésű hőerőmű Olaj- és gáztüzelésű hőerőmű

26,2%

Egyéb erőművek

4. ábra: Magyarország energiatermelésének megoszlása 2002-ben32

4.1 Magyarország energiapolitikája Magyarország energiapolitikáját 1993-ban fogadta el az Országgyűlés. Ennek alapelvei összhangban vannak a piacgazdaság megvalósulásával, az energiaszektor deregularizációja következtében kialakuló piaci versenyhelyzettel és az európai integrációs törekvésekkel. A kitűzött célok megvalósítása érdekében olyan hazai energiapiac megteremtését kellett elkezdeni, amely támogatja az egységes európai energiapiac kialakítására való törekvéseket, de figyelembe veszi a nemzeti sajátságokat, valamint az energiafogyasztók érdekeit is. Az energiapolitika további

32

http://www.haea.gov.hu

35

feladata az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése és az energiaágazatokat szabályozó törvények átdolgozása az új közösségi irányelveknek megfelelően. Nagy változást hozott az energiaiparban az, hogy 1995-ben élénk politikai viták után megszületett a döntés a villamosenergia-ipar és a gázszolgáltatás privatizációjáról. Ennek célja egyrészt az Oroszországból importált gáztól való függés csökkentése és egyúttal az ellátásbiztonság javítása, másrészt a költségvetés bevételeinek növelése volt. A folyamat annyira sikeresen zajlott le, hogy rekordbevételhez (463 milliárd forinthoz) juttatta a magyar államháztartást. A privatizáció során valamennyi áramszolgáltató társaság 50%-ot megközelítő tulajdoni hányaddal külföldi befektetők igazgatása alá került és külföldi többségi tulajdonban van a villamosenergia-rendszer nagyerőművi kapacitásának közel kétharmada. Az Európai Unióhoz hasonlóan Magyarország energiapolitikai stratégiája is az ellátásbiztonság megteremtésére, a versenyképesség növelésére és a környezetvédelem hangsúlyosabbá tételére koncentrálódik. Mivel Európához hasonlóan Magyarországon is folyamatosan nő az energiaigény, nagyon fontos az energiatakarékosság szerepének hangsúlyozása

és az

energiahatékonyság

növelése. Ami a környezetvédelmi követelmények teljesítését illeti, ez csak úgy lehetséges, ha tovább folytatódnak az erőművek károsanyag-kibocsátásának csökkentésére kidolgozott programok a meglévő energiatermelő berendezéseknél, illetve a jövőbeni fejlesztéseknél egyaránt. Az EU Tanácsának környezetvédelmi miniszterei megegyeztek abban, hogy szigorúbb határértékeket kell előírni a hőerőművi

károsanyag-kibocsátásokra.

Az

új

határértékek

négyféle

szennyezőanyag kibocsátására vonatkoznak: a kéndioxid-kibocsátást 77%-kal, a nitrogén-oxidot 51%-kal, a szervesanyag-kibocsátást 54%-kal és az ammóniát 14%kal kell csökkenteni az 1990-es értékhez képest. A szigorúbb előírásokat az új tagországok felvételénél is figyelembe kívánják venni

4.2 Magyarország energiapolitikájának harmonizációja Az Európai Unió állásfoglalása szerint Magyarország a fejlődés jelenlegi ütemét tartva eleget tud tenni a csatlakozáshoz szükséges követelményeknek, ehhez azonban néhány terület átfogó fejlesztésére van szükség. Az Uniós csatlakozás előtt fel kell gyorsítani az energiapiac liberalizációját, felül kell vizsgálni az

36

energiaár-politikát, javítani kell az energiahatékonyságot és a tüzelőanyagok minőségi normáit, előre kell lépni a megújuló energiaforrások felhasználása terén és növelni kell az energiahatékonyságot. Fontos a szabad hálózati hozzáférés biztosítása és a villamosenergia-szállítók szabad megválasztási lehetőségének bővítése, gyorsítása. Az EU felhívja a figyelmet a taranzitdíjak harmonizációjának szükségességére is. 2001-re szinte minden területen történt előrelépés, de a belső energiapiac megteremtését nem sikerült megvalósítani, mert a parlament nem fogadta el az energiapiac liberalizálásáról szóló törvény. Az intézményi háttér átalakítása azonban jól halad. Magyarország ezen kívül előrelépett az atomenergia- biztonság területén. Az elemzések szerint az Euratom előírásainak teljesítése lehetséges, amennyiben a nukleáris biztonságról szóló követelményeket figyelembe veszik. Ehhez azonban az ország egyetlen atomerőművét az előírt állapotba kell hozni, valamint meg kell oldani a nukleáris hulladék megbízható tárolását. Az EU atomenergiára vonatkozó közös joganyaga elsősorban nemzetközi megállapodásokon alapul. Ezek foglalkoznak az egészség védelmével, a biztonsággal (elsősorban a sugárvédelemmel), az atomlétesítmények biztonságával, a radioaktív hulladékok elhelyezésével, beruházásokkal, kutatás-fejlesztéssel, a hasadóanyagok közös piacának létrehozásával, biztonsági felügyelettel és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésével, így a magyar szabályozásnak is át kell fognia mindezen területeket.

4.3 A magyar atomtörvény A magyar Országgyűlés 1996 decemberében fogadta el a ma is érvényes Atomtörvényt (1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról), amely a Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal kapcsolatos részek kivételével 1997. június 1-jén lépett hatályba. Az Alap létrehozását 1998-ban iktatták törvénybe. Az új Atomtörvény összhangban van a legújabb nemzetközi nukleáris szabályozással, az EU, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az OECD Atomenergia Ügynökségének ajánlásaival. Megalkotása során figyelembe vették az atomerőmű felépítése és üzemeltetése során nyert jogszabályozási, hatósági és üzemeltetési tapasztalatokat és a korábbi atomtörvény megjelenése óta eltelt időben bekövetkezett műszaki fejlődést. A törvény az atomenergia békés célú felhasználásának módozataira vonatkozik, és magában foglalja az emberek, az élő és élettelen környezet védelmét a természetes és mesterséges eredetű sugárzás káros hatásai ellen.

37

A törvény a korábbiakhoz képest jelentős változtatásokat tartalmaz. A Nukleáris Biztonsági Egyezmény szellemében kimondja a nukleáris biztonság elsőbbségét: "Az atomenergia alkalmazása során a biztonságnak minden más szemponttal szemben elsőbbsége van", továbbá, hogy "Az Engedélyes köteles folyamatos tevékenységet végezni a biztonság növelésére".33 Rögzíti a nukleáris létesítményeket üzemeltetők felelősségét az atomenergia alkalmazásából eredő károkért, és meghatározza a kártérítés mértékét, a szabályok megsértése esetén pedig feljogosítja az Országos Atomenergia Hivatalt pénzbüntetés kiszabására. Végül a törvény rendelkezik az emberi erőforrásokról, az oktatásról és a kutatás-fejlesztésről is. A törvény előírásainak végrehajtására folyamatosan jelennek meg miniszteri- és kormányrendeletek.

4.4 A hatóságok A kormány feladata az atomenergia biztonságos felhasználásának biztosítása és ellenőrzése. E célból hozták létre az Országos Atomenergia Hivatalt, amely a kormány tanácsadó szerve. Ennek hatáskörébe tartozik a nukleáris létesítmények nukleáris

biztonsági

engedélyezése

és

ellenőrzése,

a

radioaktív

anyagok

nyilvántartása és ellenőrzése, ezek szállításának és csomagolásának engedélyezése, a nukleáris export és import engedélyezése, a kutatás-fejlesztés értékelése és összehangolása, a nukleáris balesetek elhárításának illetve a kárcsökkentésnek bizonyos területei, és a nemzetközi kapcsolattartás. A hatóság tevékenységéről az Európai Unió az általa működtetett RAM34 csoport két projektjének megvalósításával tájékozódott. A felmérések során alapvetően meg voltak elégedve a tapasztaltakkal, de emellett fejlesztési javaslatokat is megfogalmaztak. Az EU ajánlásaiban szerepelt a nukleáris biztonsági hatóság részleges átszervezése, amely időközben le is zajlott. Az Országos Atomenergia Bizottság, -amelynek tagjai minisztériumok és központi közigazgatási szervek tisztségviselői- döntés-előkészítő, döntéshozó, valamint ellenőrző feladatokat lát el. Az Atomtörvény a kimondja az Országos Atomenergia Hivatal és az Országos Atomenergia Bizottság függetlenségét mind szervezeti, mind anyagi vonatkozásban.

33 34

1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról Regulatory Assistance Management

38

Az Országos Atomenergia Hivatal fogja össze az Európai Uniós csatlakozási tárgyalásokon az "Energia" és a "Környezetvédelem" fejezetekben tárgyalt valamennyi nukleáris energia és sugárvédelem témájú kérdés kezelését. A munkát az Országos Atomenergia Bizottság és az Országos Atomenergia Hivatal közös Tudományos Tanácsa is segíti. Ennek az országosan elismert szakemberekből álló testületnek az a feladata, hogy állást foglaljon a nukleáris biztonsággal, a nukleárisbaleset-elhárítással összefüggő legfontosabb elvi és kutatás-fejlesztési kérdésekben. Néhány részfeladat más minisztériumok hatáskörébe tartozik, így például az Egészségügyi Minisztérium felelős a munkavállalók és a lakosság sugárvédelméért, az ezzel kapcsolatos közegészségügyi és sugár-egészségügyi feladatok ellátásáért. A radioaktív hulladéktároló létesítményszintű engedélyezése és ellenőrzése is az Egészségügyi Minisztérium feladata, de a minisztériumnak együtt kell működnie más szakhatóságokkal. Az Atomtörvény 1998-ban előírta a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap létrehozását is, amelynek célja a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének, a kiégett fűtőelemek átmeneti és végleges tárolásának, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésének finanszírozása. Rendelkezik a kiégett fűtőelemek és egyéb radioaktív hulladékok biztonságos szállításáról és elhelyezéséről. A feladatok elvégzésére még ugyanabban az évben létrehoztak egy önálló szervezetet, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaságot. Az atomerőmű által az alapba történő éves befizetések mértékét a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság számítja ki a tervezett beruházási és üzemeltetési összegek, illetve nemzetközi adatok alapján, amit a Magyar Energia Hivatallal és az Országos Atomenergia Hivatallal történt egyeztetés után a költségvetési törvényben az Országgyűlés hagy jóvá. A befizetéseket a villamos energia árának megállapításánál figyelembe veszik.

4.5 A Paksi Atomerőmű A Paksi Atomerőmű Rt. állami tulajdonban lévő gazdasági társaság. Elődjét, a Paksi Atomerőmű Vállalatot 1976-ban alapították, majd 1992-ben alakították át részvénytársasággá. A részvények több mint 99%-a az állam által átruházott hatáskörben a Magyar Villamos Művek Rt. tulajdonában van, a fennmaradó kevesebb, mint 1% felett önkormányzatok rendelkeznek.

39

A nemzetközi szaksajtó évente összehasonlítja a világ energiatermelő atomerőművi egységeit. A világösszesítés szerint a több mint 400 működő reaktorblokk rangsorában a teljesítmény kihasználást tekintve mind a négy paksi blokk az első huszonöt között található évek óta. Ez azért is figyelemre méltó, mert erre a listára a kelet-európai régióból csak Magyarország került fel, és a paksi blokkok megelőznek több, később épült nyugat-európai vagy amerikai egységet is.

4.6 Az atomerőmű rövid története A Paksi Atomerőmű Rt. négy VVER-440/213 típusú blokkot üzemeltet35, ilyen atomerőművek találhatók több kelet- európai országban, például Bulgáriában és a Cseh Köztársaságban is. A paksi erőmű a második generációs VVER-440-es atomerőművek csoportjába tartozik. Az atomerőmű blokkjainak tervezése szovjet szabványok alapján, két lépésben történt. 1966-ban írták alá a magyar-szovjet államközi egyezményt az atomerőmű létesítéséről. Egy évvel később kiválasztották a telephelyet, de a tényleges építkezés a szénhidrogén-program preferálása miatt a kormány utasítására csak 1974-ben kezdődött meg. Az első erőművi blokkot 1982. december 28-án kapcsolták az országos villamosenergia-hálózatra, amelyet 1987-ig még további három blokk követett. Elmondható, hogy az akkori szovjet szabályozás alapvetően illeszkedett a hetvenes évek végére jellemző, nemzetközileg is elfogadott tervezési elvekhez, de ennek ellenére nem kapott kellő hangsúlyt például a természeti jelenségek elleni védelem vagy a külső dinamikus hatások elleni tervezés alapkövetelménye. Reaktorok száma

4


1729


39,4%

Indítás éve

Reaktor neve

Teljesítmény [MW]

1982

Paks 1: VVER-440/213

437

1984


441

1986


433

1987


444

8. Táblázat: A paksi atomreaktorok részesedése a magyar villamosenergia-termelésből36

35 36

Nyomottvizes, vízhűtésű, víz-moderátorú energetikai reaktor http://www.atomeromu.hu /bemutatkozas/bemutat08.htm

40

5 Nukleáris biztonság a Paksi atomerőműben A paksi atomerőmű az üzemeltetés kezdete óta nagy figyelmet fordít a hazai és nemzetközi tapasztalatok hasznosítására. 1984 óta 24 nemzetközi felülvizsgálatra került sor, az atomerőműben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által szervezett minden fontosabb ellenőrzés lezajlott. Magyarország átfogó biztonságjavító programok lebonyolítását tűzte ki célul. Ezek közül a legfontosabb az 1994-ben elindított AGNES-projekt37. Hasonló biztonságnövelő programok szinte minden atomerőműben léteznek, hiszen ezek biztonságát a tudományos-műszaki ismeretek fejlődésével a szigorodó nemzetközi elvárásoknak megfelelően folyamatosan javítani lehet és kell. Az Unió Magyarország számára tételes intézkedési terv benyújtását írta elő, ennek ki kellett térnie a Paksi Atomerőmű tényleges műszaki állapotára, a berendezések

minősítésére,

az

öregedés

kezelésére,

a

tervezett

műszaki

fejlesztésekre, a szervezeti és adminisztratív tényezőkre, az emberi tényezőkre, valamint a radioaktív hulladékok kezelésére. Az atomerőműben a terveknek megfelelően valósulnak meg a biztonságnövelő intézkedések, az egyes és kettes blokk időszakos biztonsági felülvizsgálata 1996-ban, a hármas-négyes blokk hasonló ellenőrzése pedig 1999-ben fejeződött be. Bár a vizsgálatok pozitív végső értékeléssel zárultak, de mindegyik feltárt olyan problémákat is, amelyek megoldását a következő években feltétlenül ki kell dolgozni és a terveknek megfelelően véghez kell vinni. A programok megvalósítása -amire az eddigi teljesítések alapján reális lehetőség van- feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Magyarország biztosítsa az atomerőműben a nukleáris biztonság magas fokát, és előfeltétele annak, hogy a paksi atomerőmű akkor is folytathassa működését, amikor Magyarország már az Európai Unió tagja lesz.

5.1 Biztonsági felülvizsgálatok Az

atomerőművek üzembe

helyezési

engedélyének

alapfeltétele

az

úgynevezett biztonsági jelentés elfogadása. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásai és az egyes tagországok hatóságainak előírásai részletesen tartalmazzák azokat a követelményeket, amelyekre a tervező számára kötelezően előírt biztonsági jelentésnek ki kell térnie és a feltárt hiányosságokra kielégítő megoldást kell adnia.

37

Advanced General and New Evaluation of Safety (A biztonság új, korszerű és teljes felülvizsgálata)

41

Magyarországon 1993 óta rendelet írja elő a –tizenkét évenként esedékesidőszakos biztonsági felülvizsgálatok lefolytatását és a felülvizsgálat eredményeit tartalmazó biztonsági jelentés benyújtását. A paksi atomerőmű esetében az első időszakos biztonsági felülvizsgálat az egyes és kettes blokkban 1996 végéig, a hármas és négyes blokkban 1999 végéig lezajlott. A benyújtott biztonsági jelentések alapján a blokkok tartós üzemeltetési engedélyét az Országos Atomenergia Hivatal meghosszabbította

és

egyidejűleg

javító

és

biztonságnövelő

intézkedések

végrehajtását írta elő. Az atomerőmű rendszeres biztonságnövelési tevékenységét megalapozó fejlesztéseket, az árbevétel növelésére és a folyamatos működőképesség biztosítására irányuló egyéb beruházásokat és rekonstrukciókat a Paksi Atomerőmű Rt. a képződött amortizációs forrásból finanszírozza.

5.1.1 Az AGNES-program A paksi atomerőmű létesítése és üzembe helyezése során a szovjet tervezőgárda részletes biztonsági tervet készített, az idők folyamán azonban felszínre kerültek ennek a nyugati követelményekhez képest fennálló hiányosságai. Emiatt került sor az erőmű biztonságának felülvizsgálatára. Az Országos Atomenergia Bizottság 1992-ben indította el a Paksi Atomerőmű biztonságát a 90-es évek színvonalán újraértékelő, 300 millió Ft költségvetésű AGNES projektet. A projekt céljai voltak egy, a paksi atomerőmű biztonságát újraértékelő jelentés elkészítése, az ehhez szükséges üzemzavari elemzések elvégzése, és a biztonságnövelő intézkedések fontossági sorrendjének a meghatározása. A program 1995 elején megnyugtató eredményekkel zárult, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a paksi atomerőmű biztonsága tovább javuljon és a négy reaktor legalább az eredetileg tervezett harmincéves élettartamán belül biztonságosan és környezetkímélő módon termeljen villamos energiát a magyar fogyasztók számára. A projektet alapvetően magyar szervezetek (a KFKI Atomenergia Kutató Intézete, a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet, az Erőterv, valamint a Paksi Atomerőmű Rt. szakemberei) bonyolították le. Ez azért volt fontos, mert a nemzetközileg is elismert magyar szakértői bázis ötvözni tudta a nyugati módszereket a szovjet technológia ismeretével. A Paksi Atomerőmű berendezéseinek és rendszereinek biztonságát világszerte elfogadott és használt számítógépes programok, kódok igénybevételével elemezték.38 38

Nemzeti Jelentés

42

Az atomerőművek biztonsági rendszerének kialakításánál a tervezők által feltételezett legsúlyosabb üzemzavari, baleseti helyzetekből indulnak ki. A biztonsági rendszereknek megfelelő védelmet kell nyújtaniuk akkor is, ha ezek a feltételezett

legsúlyosabb

üzemzavarok,

berendezés-sérülések,

illetve

működésképtelenné válások bekövetkeznek. Az AGNES-program kiterjedt minden általános baleseti szituációra és a VVER reaktorokban speciálisan jelentkező esetekre is. Az eredmények azt mutatták, hogy az erőmű rendszerei valamennyi üzemzavar esetén megfelelő védelmet nyújtanak, és az üzemzavart követően az erőművi blokkok általában automatikusan biztonságos végállapotba kerülnek anélkül, hogy a sugárzás a hatósági határértékeket elérné. Elemezték azt is, hogy a biztonsági rendszerek működését, a tartalék rendszerek szükség esetén való rendelkezésre állását hogyan befolyásolják független külső és belső hatások (pl. tűz, elárasztás, nagy energiájú vezetékek törése stb.) Az eredmények itt is kedvezőek voltak. Különös figyelmet kellett fordítani azokra az üzemzavarokra, amelyek a hideg víznek a reaktorba való bejutása miatt erősen igénybe vehetik a reaktor legérzékenyebb egységét, a reaktortartályt. A paksi tartályok, amelyek a csehországi Skoda Művekben készültek, ebből a szempontból is megfelelőnek bizonyultak, az esetleges üzemzavarokat a reaktorok jól elviselnék. Még biztatóbb az eredménye azoknak a vizsgálatoknak, amelyek során olyan feltételezett üzemzavarokat elemeztek, amelyek során a biztonságvédelmi rudak működésének elmaradása miatt a reaktorban nem szűnik meg az önfenntartó láncreakció. A VVER-440 reaktor ezekkel az üzemzavarokkal szemben szinte tökéletesen védett, ami nem mondható el egyes nyugati reaktorokról. Minden erőműben lejátszódhatnak olyan, kis valószínűséggel előforduló folyamatok, amelyek elviselésére az erőműveket nem tervezték. Ezek közül a különösen súlyos következményekkel járókat nevezzük súlyos baleseteknek. A hetvenes évek nemzetközi gyakorlatának megfelelően a Paksi Atomerőmű biztonsági jelentése nem foglalkozik ezekkel. Az elemzéseket így, mintegy pótlólagosan, az AGNES-program keretében végezték el. Ezek azt mutatták, hogy az erőműbe beépített nagy mennyiségű beton és acél, valamint a nagy víztömeg miatt a

43

blokkok súlyos balesete jobban kezelhető, mint egy hasonló korú nyugati atomerőműben. Ugyanakkor ún. balesetkezelési eljárások bevezetése szükséges ahhoz, hogy egy súlyos konzekvenciákkal járó baleset bekövetkezésének valószínűsége tovább csökkenjen. Az atomerőmű működési biztonságának növelésére számtalan lehetőség van. A berendezések egy részét jobb minőségűre lehet kicserélni, kiegészítő védelmi rendszereket lehet beépíteni stb. El kell azonban dönteni, hogy ezekből a lehetséges intézkedésekből mit és milyen sorrendben célszerű megvalósítani, mérlegelni kell, hogy az atomerőmű biztonsága a költségráfordításokhoz képest mikor növekszik a lehető legnagyobb mértékben. Az üzemeltetés biztonsága drága berendezések, rendszerek cseréje nélkül is növelhető. Ennek keretében különös hangsúlyt kapott a lehetséges emberi hibák analízise és ezek valószínűségének csökkentése.

5.1.2 Földrengésbiztonság Hazánk földrengések előfordulása szempontjából a kis és közepes aktivitású területek közé sorolható. Magyarországon a történelmi feljegyzések illetve az újabb műszeres mérések szerint nem voltak nagy katasztrófát okozó földrengések, de építményeket súlyosan károsító közepes rengések igen. Ezért rendkívül

fontos

a

veszélyes

üzemek,

így

például

az

atomerőmű

földrengésállóságának vizsgálata. A Paksi Atomerőmű építésének kezdetekor nem került sor a terület szeizmikus értékelésére. A létesítmény földrengésbiztonságának kérdése csak 1986ban került előtérbe, de az ekkor elvégzett vizsgálatok során nem sikerült egységes álláspontot kialakítani a veszélyeztetettség mértékét illetően. 1993 és1996 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatásával, egy PHARE projekt keretében szervezett szakértői felülvizsgálat pontosította az értékelést és tett javaslatokat

a

földrengésbiztonság

ellenőrzésére

és

növelésére

irányuló

biztonságnövelő programhoz. 1994-1995-ben

a

sürgős

és

könnyen

kivitelezhető

megerősítéseket

valósították meg, a meglévő berendezéseket és épületszerkezeti elemeket olyan mechanikai megerősítésekkel egészítették ki, amelyek a szükséges mértékben megnövelték a berendezések földrengésállóságát. 1996 és 2002 között, a projekt második ütemében történt meg a teljes felülvizsgálat és -mintegy 435 tonna acél

44

beépítésével- a bonyolult megerősítések megvalósítása. Befejezték a biztonság szempontjából legfontosabb rekonstrukciót, a primerkör földrengésvédelmét mind a négy blokkon. Megerősítették a turbina- és reaktorcsarnok épületének acélszerkezetét, az erőműben fellelhető téglafalakat, a turbinacsarnokban található üzemi és biztonsági lehűtő rendszereket (csővezetékeket, berendezéseket, és az azok működtetését biztosító villamos és irányítástechnikai berendezéseket). 1996 óta elvégezték az erőmű biztonságához szükséges rendszerek, berendezések, és épületszerkezetek földrengésállóságának minősítését, és kiépítették az erőmű szeizmikus műszerezését. A vizsgálatok igazolták, hogy az erőmű

szerkezetei

mai

állapotukban

is

komoly

szilárdsági

tartalékokkal

rendelkeznek. A 100 éves gyakoriságú, hatos erősségű földmozgás esetén az erőmű zavartalanul működhetne, a tízezer évente előforduló 8-9-es földrengésnél pedig biztonságosan le lehetne állítani a blokkokat anélkül, hogy radioaktív anyag kerülne a környezetbe. A

projekt

eredményeként

jelentősen

nőtt

az

atomerőmű

földrengésbiztonsága, de ezt a biztonsággal kapcsolatos új ismereteket figyelembe véve rendszeresen újra kell értékelni, és az új tudományos ismereteknek megfelelővé kell tenni. Ez vonatkozik a telephely szeizmicitásának értékelésére és az erőmű földrengésbiztonságára egyaránt.

5.2 Az öregedés kezelése és az élettartam-gazdálkodás Az atomerőművek élettartamát tulajdonképpen azoknak a berendezéseknek az élettartama határozza meg, amelyek méretük vagy költségességük miatt nem cserélhetők, vagy csak olyan nagy anyagi ráfordítás árán, amely gazdaságtalanná tenné a műveletet. Az öregedés-kezelés tulajdonképpen a kritikus berendezések üzemeltetésének, karbantartásának, felújításának, és cseréjének az átgondolt rendszere, amellyel biztosítható a berendezés működőképessége legalább a tervezett élettartamra, illetve az erőmű meghosszabbított élettartamára. Az atomerőmű addig működtethető gazdaságosan, amíg az öregedés-kezelés és az üzemeltetés költségei együttesen

olcsóbb

villamosenergia-árat

biztosítanak,

mint

a

helyettesítő

energiaforrások. Az atomerőművek működtethetőségének időtartamát azonban a műszaki háttér mellett politikai, illetve gazdaságpolitikai érdekek is motiválják. Igaz ellenkező előjellel, de mindkettőre könnyen találhatunk példát. Nyugat-Európában a

45

környezetvédő szervezetek és a lakosság nyomására egyre több állam törekszik atomerőművei

számának

csökkentésére,

míg

Kelet-Európában

alternatív

energiatermelési módok hiányában sokhelyütt a már tizenöt-húsz éve üzemelő, elavult konstrukciójú erőművekhez is ragaszkodnak, a bevallott biztonsági kockázat ellenére. A Paksi Atomerőmű négy reaktorblokkjának tervezett élettartama 30 év, de az elvégzett elemzések azt mutatják, hogy a gondos karbantartásnak és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően ez még tíz évvel meghosszabbítható. Az élettartam hosszabbítási törekvések nyilvánvalóak más VVER üzemeltetők esetében is. A Cseh Köztársaságban a például a Dukovany Atomerőmű indított el egy olyan programot, amelynek a fő célja az EU csatlakozás biztonsági feltételeinek teljesítésén túl az élettartam-hosszabbítás megalapozása. A paksi erőműben befejeződött az öregedés-kezelési program első szakasza, a kritikus berendezések öregedési folyamatainak feltárása. A VVER típusú reaktoroknál a reaktortartály az egyik ilyen nagyberendezés, ennek élettartamára biztosítani kell minden más szerkezeti elem megfelelő működőképességét. Az AGNES-program keletében elvégzett vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a tartály kristályszerkezete az állandó neutronsugárzás következtében rongálódik, emiatt élettartama a tervezett 30 évnél kevesebb, kb. 24 év. Szerencsére létezik egy eljárás, amellyel ezek az anyagszerkezeti változások visszafordíthatók, s a tartály élettartama növelhető. Az élettartam-hosszabbítás természetesen nem mehet a biztonság rovására. Sőt az erőművet úgy kell fejleszteni, hogy az majd a 2020-as évek biztonsági előírásainak is megfeleljen. Nagyon fontos a folyamatos monitorozás, hogy a berendezések élettartamát korlátozó folyamatokat (korrózió, mikrorepedések stb.) időben felismerjék, és a beavatkozásra a korai stádiumban legyen lehetőség, amikor még van idő alternatív megoldások kifejlesztésére és ezek közül a legmegfelelőbb kiválasztására. Rendkívül

fontos

az

élettartam-gazdálkodás

jogi

hátterének

megteremtése, mert e nélkül a kérdés könnyen politikai síkra terelődhet. Az élettartam-hosszabbítás megalapozása hosszú évek munkáját igénylő program, önmagában a hatósági eljárás is eltarthat évekig. Ma Magyarországon a hatóságnak öt éve van az engedélyezésre. Az üzemeltetőnek azonban ahhoz, hogy az élettartam-növeléshez szükséges fejlesztések gazdaságosságát meg tudja ítélni, a

46

tervezett élettartam vége előtt tíz-tizenöt évvel tudnia kell, hogy meddig működtetheti a létesítményt. Így még elegendő idő áll rendelkezésre a kieső energiatermelő kapacitás pótlására. Fontos, hogy a nukleáris biztonsági engedélyezés mellett teljes körű környezetvédelmi engedélyezés is történik az élettartam hosszabbítás okán. Azonban sem a magyar Atomtörvény, sem a Környezetvédelmi törvény nem érinti ezt a témát, az EU-s jogharmonizáció pedig ilyen szempontból nem a Paksi Atomerőmű érdekeit szolgálja, hiszen az Unió energia- és környezetpolitikája nem preferálja az atomerőművek működtetését, ezért az élettartam-hosszabbítás szabályozásával sem foglalkoztak közösségi szinten. Ez a továbbiakban sem várható. Ha pedig közös normák hiányában egyedi elbírálás dönt az erőművek sorsáról, előfordulhat, hogy az EU a nagyobb politikai befolyással rendelkező országoknál (mint például Franciaország) rábólint az élettartam-hosszabbításra, míg a „kicsiknél” (mint Magyarország) különböző indokokra hivatkozva nem ad rá engedélyt. Tekintettel arra, hogy Pakson az egyes blokk tervezett élettartama 2012ben lejár, az élettartam növelésére vonatkozó döntést rövid időn belül meg kell hozni.

5.3 Emberi tényező Az atomerőművek üzemeltetésénél rendkívül fontos szempont az emberi tényező figyelembe vétele. A világon eddig bekövetkezett nukleáris balesetek jelentős hányadánál emberi hozzá nem értés vagy mulasztás okozta, illetve súlyosbította az üzemzavart. Ezért nagyon fontos a kezelőszemélyzet folyamatos képzése és a munkakörülmények javítása. Pakson a dolgozók leterheltségének csökkentése érdekében korlátozták a túlórák számát. Ezen kívül ugyanebből a célból az erőműben törekszenek arra, hogy egy-egy műszakon belül a magasabb képesítésű munkavégzők aránya növekedjen az alacsonyabb minősítéssel rendelkezőkéhez képest. A személyzet üzemzavarok esetére való felkészítésében rendkívül fontos szerepet játszik a Karbantartó Gyakorló Központ, amely a valódi primerköri nagyberendezésekkel és gépészeti berendezésekkel felszerelt oktató műhelyeivel egyedülálló a világon. A szimulátor központban 1989 óta működik a négy blokkot kiszolgáló blokkszimulátor. A szimulátort folyamatosan fejlesztették, így az követi a blokkokon végrehajtott módosításokat. Sajátossága az, hogy eredeti méretű, inaktív

47

primer köri főberendezéseken (reaktor, gőzfejlesztő, főkeringtető szivattyú, stb.) folyik a gyakoroltatás, illetve az oktatás. A szimulátoron végzett gyakorlatok és az esetleges üzemzavarok kiértékelésével újabb adatok vezethetők le az emberi hibákból eredő rendellenességek bekövetkezésének valószínűségére. Az atomerőmű saját szakemberképzési rendszert működtet, amelyhez biztosítja a pénzügyi, a tárgyi és a személyi feltételeket is. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatásával indított projektben 1994-1998 között a személyzet képzése területén átfogó fejlesztési tevékenység folyt. Az oktatás módszertani

megújulása

mellett

a

programnak

köszönhetően

a

főállású

oktatószemélyzet létszáma megháromszorozódott. A Pakson kialakított képzési rendszer egymásra épített modulokból áll, és munkakörre orientált. Az elméleti képzést minden esetben gyakorlati oktatás követi. Mindkettő vizsgával zárul, és csak ezután jogosult a munkavállaló az adott munkakör önálló betöltésére. Az oktatás nem fejeződik be a jogosítvány vagy a munkaköri felhatalmazás megszerzésével, hanem a munkavégzés mellett szinten tartó képzés, továbbá rendszeres ismeretellenőrzés is folyik. A hatósági jogosítványhoz kötött munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók esetében háromévente időszakos alkalmassági jogosító vizsgákra kerül sor, melyek előfeltétele az orvosi és pszichológiai alkalmasság évenkénti megújítása.

5.4 Sugárvédelem Az

atomerőmű

területét

sugárvédelmi

szempontból

folyamatosan

ellenőrzik. Mérik az erőmű üzemi kibocsátását és a környezet terhelését egyaránt. Az ellenőrzés alapvetően két módon valósul meg. Az erőmű területén kiépítettek egy távmérő

rendszert, amelynek egységei megtalálhatók a kéményeknél,

a

vízmérőállomásoknál, a meteorológiai toronynál, és az atomerőmű körül mintegy 1,5 km-es körzetben elhelyezkedő környezetellenőrző állomásoknál. Az adatok a Dozimetriai

Vezénylőbe39

futnak

be.

A

távmérő

rendszerek

méréseit

a

kibocsátásokból és a környezetből vett nagyszámú minta laboratóriumi vizsgálatával egészítették ki. A laboratóriumi mérések a távmérő rendszerek folyamatos adatait pontosítják. A paksi atomerőmű 30 km-es körzetében további mintavevő állomások találhatók, ezeken mintavevőt és dózismérőt helyeznek el, a környezetellenőrző 39

Itt történik a mérési eredmények számítógépes feldolgozása és rögzítése

48

program részeként ezeket rendszeresen cserélik és kiértékelik. Az atomerőmű körül a környezetben számos mintavételezés is történik (pl. víz, iszap, hal, növény, tej, talaj). Az eddigi mérési eredmények alapján csak igen kis mértékben lehetett kimutatni a környezetben atomerőművi eredetű radioizotóp aktivitást, az ebből eredő járulékos lakossági sugárterhelés jóval a megengedett érték alatt van. A kibocsátások és a környezet ellenőrzését az üzemi ellenőrző rendszertől függetlenül az illetékes hatóságok is elvégzik, s alapjában hasonló eredményeket kapnak. A személyzet sugárterhelését is folyamatosan ellenőrzik. Minden sugárveszélyes munkakörben foglalkoztatott dolgozót filmdoziméterrel ellenőriznek. Bár a sugárterhelésük nemzetközi összehasonlításban megfelelően alacsony szinten van, mégis fontos minden szükséges óvintézkedés megtétele a terhelés csökkentése érdekében. A sugárzási térben eltöltött időt például távműködtetés alkalmazásával, vagy

a

gyakoribb

karbantartási

tevékenységek

szimulátorban

való

begyakoroltatásával minimalizálják.

5.5 Radioaktív hulladékok A radioaktív hulladékok biztonságos kezelése az atomerőműben a hulladéktermelő, azaz a Paksi Atomerőmű Rt. felelőssége. A hulladékok gyűjtése, feldolgozása és átmeneti tárolása az üzemeltetési feladatok részeként valósul meg, a biztonságos végleges elhelyezés előkészítése nemzeti program keretén belül zajlik. Az Atomtörvény 1996-ban fogalmazta meg egy olyan szerv létrehozásának szükségességét, amely a radioaktív hulladékok elhelyezését és a nukleáris létesítmények leszerelését végzi, ennek szellemében alakult meg a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság 1998-ban. A hulladékkezelésen belül szét kell választanunk a teljesen eltérő technológiát igénylő kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok kezelését és a hosszú élettartamú, nagy aktivitású hulladékok problémájának megoldását.

5.5.1 Kis- és közepes aktivitású hulladékok Az atomerőművek működése során különböző típusú radioaktív hulladékok keletkeznek, melyek különböző mértékű problémát okoznak. A mindennapi működés és a leszerelés során nagy mennyiségben keletkező kis- és közepes aktivitású hulladék csak kevés radioaktív anyagot tartalmaz, amelyek kb. 600 éven belül elbomlanak. A kis- és közepes aktivitású hulladékok kezelése szelektív gyűjtésből, mérésből, térfogatcsökkentésből, csomagolásból, átmeneti, majd végső tárolásból áll.

49

A végső tárolást 1976 óta a püspökszilágyi Radioaktív Hulladékfeldolgozó és Tároló telephelyén valósították meg, mely az ország kutató- orvosi- és ipari alkalmazási intézményeiben keletkező radioaktív hulladékokat fogadja. 1983-tól 1997-ig a fenti telephelyre szállították az atomerőművi kis aktivitású szilárd radioaktív hulladékot is, de a létesítmény kapacitása korlátozott, nem alkalmas a paksi hulladék befogadására. Jelenleg a telephely biztonsági alkalmasságának újraértékelése zajlik. A vizsgálat célja a tároló véglegesítése és kibővítése úgy, hogy az alkalmas legyen Magyarország összes nem atomerőművi eredetű kis- és közepes aktivitású hulladékának elhelyezésére. A paksi atomerőmű kis- és közepes aktivitású hulladékainak elhelyezéséhez 1993 óta folynak kutatások. 1997-től az erőmű már nem szállít radioaktív hulladékot a püspökszilágyi telephelyre, így az új, végleges elhelyezést biztosító tároló elkészültéig a biztonságos átmeneti tárolást az atomerőműben kell megoldani. Pakson lehetőség nyílt egy olyan finn technológia bevezetésére, amelynek a segítségével a tárolt folyékony radioaktív hulladékok mennyiségét hosszú távon drasztikusan csökkenteni lehet, ezt 2001 vége óta alkalmazzák. Az atomerőműben egyébként a radioaktív hulladékok mennyisége és összaktivitása a létesítmény műszaki tervében rögzítetteknél lényegesen kevesebb, ami az üzemelés jó színvonalát jelzi. A Paksi Atomerőmű segédépületében korlátozott mennyiségben mód van a szilárd és szilárdított hulladékokat tartalmazó hulladékos csomagok átmeneti tárolására. Ez a lehetőség azonban csak 6-7 évig biztosít kellő kapacitást a hulladékok üzemi területen történő átmeneti tárolására. Az atomerőművi radioaktív hulladékok elhelyezésére tárcaközi program indult, amelynek legfontosabb feladata az atomerőművi kis- és közepes aktivitású hulladékokat befogadó tároló telephelyének kiválasztása volt. 1993 és 1996 között az ország teljes területét megvizsgálták olyan kőzetet keresve, amely a kis- és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére alkalmas. E vizsgálatok azt mutatták, hogy a Mezőföldön és az attól délre eső dombvidéken célszerű a kutatást folytatni, ami mellett az is szólt, hogy ez a terület az atomerőműtől nem nagy távolságra, a Duna ugyanazon partján helyezkedik el. A biztonsági elemzések eredményei alapján az Üveghuta körzetében talált gránit bizonyult a legbiztonságosabbnak, eddig a világon a legtöbb radioaktív hulladék-tárolót ilyen kőzetben alakították ki, így az Országos Atomenergia Bizottság egyetértésével az a döntés született, hogy a részletes kutatások 1997-ben ott kezdődjenek meg.

50

1999 tavaszán azonban az általános egyetértés ellenére néhány szakértő több szempontból is megkérdőjelezte a terület alkalmasságát. A bírálók szerint az elvégzett hidrogeológiai vizsgálatok eredményei nem felelnek meg a valóságnak, ezért a PHARE program keretében kiegészítő fúrásokra és geofizikai mérésekre került sor. Felmerült, hogy a kiválasztott hely közel esik az ún. Mecsekalja tektonikai vonalhoz, ezért földrengésveszélyes. Ha a tárolóhelyet robbantásos technológiával alakítják ki, a detonációk nagymértékben fokozzák a kőzet repedezettségét, csökkentve ezzel a biztonságot. Ezért az Országos Atomenergia Hivatal 1999 májusában felkérte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, hogy Hulladékkezelés-értékelési és Műszaki

Felülvizsgálati

Programjának40

keretében

szervezze

meg

a

magyarországi kis- és közepes aktivitású hulladékok tárolójának telephelykiválasztásával és alkalmasságával kapcsolatos kutatások nemzetközi szakértői felülvizsgálatát. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által felkért nemzetközileg elismert szakértők megállapították, hogy az üveghutai telephely potenciálisan alkalmas az atomerőmű üzemeléséből és végső leszereléséből származó kis- és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésre, a választott elhelyezési technológia a vizsgált telephelyen a biztonsági kritériumokat jelentős tartalékokkal kielégíti, de a telephely jellemzését és a tároló tervezését folytatni kell. Az elkövetkező munkák során el kell végezni az engedélyezéshez szükséges további földtani és műszaki vizsgálatokat, amelyekre átfogó kutatási program készült, amely 2004-ben az előzetes környezeti hatástanulmány engedélyeztetésével zárul.

5.5.2 Nagy aktivitású radioaktív hulladékok A paksi atomerőmű üzemeltetése során elsősorban a reaktorból kivett komponensek felületein mérhető olyan mértékű dózisteljesítmény, amely miatt ezeket nagy aktivitású hulladékként kell kezelni. Ezeket a hulladékokat az erőmű ellenőrzött zónájában kialakított tároló kutakban helyezik el. Összesen 1114 db ilyen kút áll rendelkezésre, amelyekbe csak szilárd halmazállapotú hulladék kerülhet, előre elkészített hulladékcsomag formájában. Az elhelyezendő radioaktív anyagokat egységkonténerekbe teszik, hogy azok bármikor kiemelhetők legyenek. A kutakban lévő hulladékok végleges tárolására az erőmű leszerelésekor kerül majd sor, de 40

Waste Assessment and Technical Review Programme

51

ennek lehetőségéről idejében gondoskodni kell. A Mecsek hegységben az 1950-es évek óta uránbányászat folyt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat földtani kutatásait a hegység egészére kiterjesztette, így fedezték fel, hogy az uránérctelepek környezetében olyan agyagos képződmény van („Bodai Aleurolit Formáció”), amely mind toxikus, mind radioaktív hulladékok mélységi elhelyezésére alkalmasnak látszik.

Kis- és közepes aktivitású hulladék Nagy aktivitású hulladék

5. ábra: Radioaktív hulladékok elhelyezésére kiválasztott kutatási területek 41

A nagy aktivitású hulladék elhelyezésére az Országos Atomenergia Hivatal 1995-ben önálló kutatási program elindítását kezdeményezte, amelynek során többek között földtani, hidrogeológiai és geofizikai vizsgálatokat végeztek el. Világszerte elfogadott gyakorlat, hogy a tervezett tárolók területére mélységi laboratóriumot telepítenek a legfontosabb paraméterek folyamatos ellenőrzése céljából, ezzel is fokozva a kialakítandó létesítmény biztonságát. Az 1999-ig a föld alatt végzett kutatások eredményei azt mutatják, hogy a terület kedvező tulajdonságokkal rendelkezik a nagy aktivitású radioaktív hulladékok tárolására, azonban a bánya bezárásával kapcsolatos határozat miatt a kutatásokat mélyszinten nem lehetett tovább folytatni. A nagy aktivitású illetve hosszú élettartamú radioaktív hulladékok végleges befogadására alkalmas tároló kialakítására mindenképpen szükség van, ezért a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. ezt figyelembe véve és összhangban első közép és hosszú távú tervével, 2000-ben megkezdte a nagy aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló hosszú távú politika kialakítását.

41

Bárdossy György: A hazai radioaktív hulladékok elhelyezésének kérdései (Ezredforduló, 1996/6. p.15.)

52

5.5.3 Kiégett fűtőelemek A kiégett fűtőelemek a Magyarországon jelenleg érvényes szabályozás szerint nem tekintendők radioaktív hulladéknak, ezért külön említést érdemelnek. A Paksi Atomerőmű Oroszországból szerzi be a kiégett fűtőelemeket. Az erőmű építésekor Moszkva vállalta, hogy mindaddig visszaveszi a kiégett fűtőanyagot, amíg Paks működik. 1998 körül azonban a paksi atomerőmű kiégett kazettáinak a Szovjetunióba, illetve Oroszországba történő visszaszállítása fokozatosan elbizonytalanodott, ezért szükségessé vált egy átmeneti tároló építése az atomerőmű telephelyén. A tároló kamrák száma modulrendszerben bővíthető. A létesítmény feladata a reaktorokból származó kiégett fűtőelem-kazetták 50 éves, átmeneti időtartamra való tárolása. A kiégett kazetták átmeneti tárolója első ütemének kapacitása (11 modul) 4950 kazetta elhelyezését biztosítja. Ez a mennyiség a paksi atomerőmű mind a négy blokkjának 10 éves üzemeltetése során keletkező kiégett kazetták számának felel meg. Amennyiben szükségessé válna, a tároló kapacitása tovább fejleszthető a 30 éves üzemeltetés során keletkező összes kiégett kazetta átmeneti tárolására. Az első ütemből eddig 7 modul készült el, a további 4 modul kiépítése most van folyamatban. 2000 végéig mintegy 1800 kazetta került a tárolóba. 2000 februárjában a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának üzemeltetési engedélyét a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság kapta meg, az engedély 2008. augusztus 31-ig érvényes. A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójánál a sugárvédelmi ellenőrzés kiterjed a létesítmény területére és a környezetre is. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy igen alacsonyak a sugárterhelési értékek, a kibocsátásból eredő járulékos lakossági sugárterhelés messze a megengedett érték alatt van.

5.5.4 A paksi atomerőmű leszerelésekor elhelyezendő hulladékok Az atomerőművek élettartama körülbelül 30-45 év. Ezalatt szerkezeti elemeik annyira elöregednek, hogy tovább már nem működtethetők biztonságosan, le kell őket állítani. A leállított erőművek természetesen nem maradhatnak korlátlan ideig ebben az állapotban, hiszen bennük radioaktív anyagok vannak jelen, melyek az emberre és annak környezetére egyaránt veszélyt jelentenek.

53

Ilyen radioaktív anyagok egyrészt a fűtőelemek, másrészt a különböző műveleti hulladékok, melyek a mindennapos munka során keletkeztek (például a szennyezett védőfelszerelések), valamint az üzemeltetés során magában az atomreaktort alkotó anyagokban felhalmozódó radioaktív anyagok. Ez utóbbiak onnan származnak, hogy a fűtőelemeket elhagyó neutronok egy része behatol a reaktor szerkezeti elemeibe, a neutronsugárzás pedig képes olyan magreakcióba lépni nem radioaktív anyagokkal, melyek eredményeképpen azok radioaktívvá válnak. Ezek az anyagok a primer vízzel eljuthatnak a reaktor minden olyan helyére, ahová ez a víz elkerülhet, így a primer kör egészébe, valamint az esetleges szivárgási helyeken át messzebbre is. Mindezek tehát azt eredményezik, hogy a reaktorban sugárzó anyagok vannak

jelen,

melyek

„ártalmatlanításáról”

gondoskodni

kell.

Ezért

az

atomreaktorokat bizonyos idővel a leállítás után lebontják. Időben kétféleképpen lehet ütemezni a szétszerelést. Le lehet bontani rövid időn belül, ekkor a leállás után néhány évvel már meg is kezdik a műveleteket, melyek általában 10-20 évig tartanak. Sokszor előfordul azonban, hogy a lebontást csak egy bizonyos szintig hajtják végre, majd a veszélyesebb, radioaktívabb elemek szétszerelését későbbre halasztják. Ez utóbbinak több indoka is lehet. Ilyen például az, hogy a létesítmény egyes részei annyira radioaktívak, hogy biztonságosan nagyon költséges lenne azokat azonnal szétszerelni. Ha várnak vele, a várakozási idő alatt a radioaktív bomlás következtében a sugárzási szint folyamatosan csökken. Általában 50-100 év ez a várakozási idő. Ezalatt persze gondoskodni kell arról, hogy az épület magában tartsa a sugárzó anyagokat, vagyis egyes részeit meg kell erősíteni. Emellett mindvégig mérni kell a környezet sugárszintjét, hogy időben be lehessen avatkozni egy esetleges szivárgás esetén. Igen ritkán előfordul, hogy nem az azonnali lebontást és nem is a védett megőrzést alkalmazzák, hanem az úgynevezett szarkofág építését. Ez egy olyan betonépület, mely körbeveszi az egész reaktort, így akadályozva meg a szennyező anyagok kijutását. Ezt a megoldást csak rendkívüli esetekben alkalmazzák, ilyen volt például a csernobili baleset. A követendő stratégia kiválasztásánál figyelembe kell venni a környezetvédelmi elveket, a jelenlévő radioaktív anyagok mennyiségét, és a leszerelés várható költségeit.

54

A Paksi Atomerőmű reaktorait a jelenlegi tervek szerint leghamarabb 2012 és 2017 között állítják le, bár ez még változhat, amennyiben lehetőség nyílik az atomerőművi blokkok élettartamának meghosszabbítására. A leszerelési hulladékok és a fűtőelemek elhelyezésére jelenleg még nincs sem kis és közepes, sem nagy aktivitású tároló. Az előbbit 2005-ig, míg az utóbbit 2040-ig kellene megépíteni.

5.6 Az atomerőmű súlyos üzemzavara Bármennyire biztonságosnak is tűnik egy létesítmény, váratlan események mindig előfordulhatnak. A Paksi Atomerőmű kettes blokkjában 2003 április 11ére virradóan súlyos üzemzavar következett be. A reaktort március 28-án állították le a szokásos éves karbantartásra. Az erőművet évente leállítják, és a 312 db üzemanyagköteget átrakják, a kiégetteket (nagyjából a kazetták egyharmadát) friss üzemanyagra cserélik. A mostani karbantartásnál ezen kívül elvégezték a visszarakandó kazetták tisztítását is, egy külön e célra tervezett tisztítótartályban vegyszerekkel leoldották a rájuk rakódott vas-oxidot, amely a reaktorokban teljesítménycsökkenést okoz. A tartályt ideiglenesen, néhány hét időtartamra helyezték el a reaktorcsarnokban. A kazetták tisztítása harmincasával zajlott, de a negyedik adag kirakása előtt a hiányos hűtés miatt az üzemanyagköteg felforrósodott, majd a hirtelen ráengedett hűtővíztől a kazetták burkolata megsérült és az uránpasztillák egy része a tisztítótartályba került. Mint később bebizonyosodott, a problémát az egykörös biztonsági hűtőrendszer meghibásodása okozta. Az üzemzavar bekövetkezésének napján, a vonatkozó nemzetközi előírásoknak megfelelően az eseményt a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála szerinti 2. fokozatba sorolták, amelyet az Országos Atomenergia Hivatal jóváhagyott. A tartály fedelének leemelését és a víz alatti tv kamerás megtekintést követően az eseményt a nagyszámú fűtőanyag köteg megsérülése miatt az erőmű a 3. fokozatba sorolta, amely szintén hatósági jóváhagyást kapott. Az átsorolás oka nem a folyamat súlyosbodása volt, hanem olyan tények megismerése, amellyel csak a tartály felbontása után szembesültek. Pakson ilyen súlyos üzemzavar a skála bevezetése óta nem fordult elő, (1991 óta harminc 1-es besorolású, és két 2-es besorolású rendellenesség történt), de ennél az egyetlen 3-as fokozatú üzemzavarnál sem kapott egyetlen dolgozó sem a megengedett határértéknél nagyobb sugárterhelést.

55

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a kedvező nemzetközi tapasztalatok alapján 1990-ben dolgozta ki a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálát42, amelyhez hazánk 1991. június 1.-én csatlakozott. A Skála alkalmazásának célja a lakosság és a sajtó közérthető tájékoztatásának segítése azáltal, hogy a biztonsági jelentőséggel bíró események súlyát egyetlen számmal érzékelteti. A Skálán belüli események közül legenyhébb az 1. szintű, amely az engedélyezett üzemi állapottól való eltérést jelenti. Legsúlyosabb a 7. szintű esemény, amely nagyon súlyos balesetet jelez, egy ilyen esemény történt eddig, a csernobili tragédia. A Skála alatti események tipikusan atomerőműviek, de nincs biztonsági jelentőségük. Az egyes események besorolását a Paksi Atomerőmű operatív műszaki személyzete végzi, amelyet egyeztetnek a Nukleáris Biztonságtechnikai Felügyelettel. A Skálán belüli eseményekről a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Tájékoztató és Látogató Központja rövid, közérthető közleményt fogalmaz meg, amelyet eljuttat a Magyar Távirati Irodának.

6. ábra: A Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála43

42 43

INES: International Nuclear Event Scale http://www.atomeromu.hu /biztonsag/INES

56

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a Paksi Atomerőmű április 11-i üzemzavarára a 3-as fokozatú minősítést véglegesnek elfogadta. A 3-as szint esetében a telephelyen kívüli védelmi intézkedésre nincs szükség, de a radioaktivitás a megállapított korlátnál nagyobb mértékű. Ebbe a típusba sorolják azokat az üzemzavarokat is, amelyekben a biztonsági rendszerek egy további hibája baleseti körülményeket teremthetett volna, vagy az olyan helyzeteket, amelyekben a biztonsági rendszerek nem tudták volna megakadályozni a balesetet, ha bizonyos kiváltó események felléptek volna. Egy átlagos atomerőművi blokk esetén az 1-2-es fokozatú esemény évente két-háromszor fordul elő. Az

üzemzavar

nem

a

kettes

blokk

berendezéseiben,

technológiai

rendszereiben, nem magában a reaktorban történt. A blokk berendezései sértetlenek, üzemkészek, a reaktor azonban addig nem indítható újra, amíg a tisztítótartály problémája meg nem oldódik. A kettes blokk karbantartásának befejezését az erőmű május 6-ára tervezte. Az ezt követő állásidő naponta mintegy 50-70 millió forint árbevételkiesést jelent. Emellett kiadásként jelentkeznek az üzemzavar következményeinek felszámolása során felmerülő költségek és a 30 darab megsérült és további felhasználásra már nem alkalmas fűtőanyag-kazetta pótlásának ára (kb.450-750 millió Ft). A sérült fűtőelemeket tartalmazó különálló tisztítótartályhoz, amely egy több száz köbméteres víztérfogatú medence alján áll, több, egymástól független hűtőrendszert szereltek fel az erőmű szakemberei és a mindenkori állapotot ellenőrző mérőrendszereket telepítettek a helyszínre. A tartályt tartalmazó vízmedence fölé egy fóliaházat építettek, amelynek légterét elemzik és tisztítják. Tovább folyik a kiegészítő információk gyűjtése, amelybe kutatóintézeteket is bevontak. Az Országos Atomenergia Hivatal párhuzamosan hatósági vizsgálatot is folytat. Ugyancsak foglalkozik az üzemzavar kérdéseivel a tisztítóberendezést üzemeltető Framatome francia-német cég is, tőlük vásárolta ugyanis az erőmű a tisztítási eljárást és a berendezéseket. A munkát hatósági engedéllyel végezték a német szakemberek, a cég nemzetközi pályázaton nyerte el a tisztítási munka lehetőségét és az elmúlt években több száz fűtőanyag-kazetta sikeres tisztítását végezték el egy hasonló berendezéssel Pakson. Németországban külön szakmai csoport alakult a paksi üzemzavar modellálására és a hibaelhárítási terv kidolgozására. A szakemberek szerint először meg kell tervezni, majd le kell gyártani és ki kell próbálni azokat a speciális

57

eszközöket, amelyekkel a sérült fűtőanyag-kazettákat tartalmazó tisztítótartályt kiemelik a jelenlegi helyéről. A tartály egyelőre mozdíthatatlan, eltávolításának csak akkor van értelme, ha már tudják a szakemberek, hogy hol helyezik el a kiemelt kazettákat, ezek ugyanis nagy aktivitású hulladéknak minősülnek. A csernobili „tájékoztatás” alapján az emberben óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy a valóságnak csak egy részét tárják a nyilvánosság elé egy-egy ilyen üzemzavar alkalmával. Az erőmű környezetében ezért április 16-án méréseket végeztek az osztrák Global 2000 környezetvédő szervezet képviselői is, akik még aznap nyilvánosságra hozták, hogy az erőmű mérései korrektek, a környezeti állapot megfelel a természetes háttérsugárzás szokásos értékének, az erőmű körüli régióban a természetes háttérsugárzáshoz képest mérhető eltérés továbbra sincs, a környezeti kibocsátási értékek a megengedett határok alatt vannak, Magyarország egyébként 1987-ben kötött kétoldalú egyezményt gyors értesítés, kölcsönös tájékoztatás és együttműködés tárgyában Ausztriával, mégis kritikaként merült fel, hogy nyugati szomszédunk nem kapott megfelelő tájékoztatást az üzemzavarról. A hazai közleményeket illetően is hangzottak el elmarasztaló észrevételek, a kiadott sajtónyilatkozatok ugyanis nem tájékoztatták hazánk lakosságát arról, hogy mit is jelent a „hármas fokozat” megnevezés. Jelenleg Magyarország legolcsóbban termelő erőművének 460 megawattnyi kapacitása, a teljes hazai áramtermelés 10%-a esik ki a kettes blokk üzemzavara miatt az ország energiaellátásából. A hazai villamosenergia-rendszer megfelelő tartalékokkal rendelkezik, tehát a fogyasztók ellátása nem kerül veszélybe, de a paksi blokk kiesésével éppen a kötelező tartalék csökken oly mértékben, hogy az áramvásárlás elkerülhetetlenné válik. A hiányzó elektromos energiát importálni kell, ez pedig növeli a villamos energia hazai fogyasztói árát.

58

6 Összefoglalás Talán nincs még egy energiatermelési mód, amely annyira heves érzelmeket váltana ki támogatókból és ellenzőkből egyaránt, mint az atomenergia. Jelenleg azonban nincs reális lehetőség az atomerőművek által termelt villamosenergia kiváltására. Ez a technológia még csak ötven éves múltra tekinthet vissza. Az összegyűjtött tapasztalatok és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával a hőskor berendezéseihez képest korszerű és hatékony reaktorok születtek. Ennek ellenére száz százalékos biztonságról nem beszélhetünk. Bármikor bekövetkezhet természeti katasztrófa vagy emberi mulasztás miatt olyan baleset, amely súlyos veszélyhelyzetet teremt. Ezért az atomenergia békés célú felhasználásánál elsődleges szempont kell hogy legyen az atomerőművek üzembiztonsága. Az Európai Unió állásfoglalása is hangsúlyozza a nukleáris biztonság elsőbbségét. Minden más tényező (versenyképesség, ellátásbiztonság) csak alárendelt szerepet játszhat ehhez képest. Az Unió bővítésekor az újonnan belépő országoknak mindent el kell követniük azért, hogy erőműveik biztonságát megfeleltessék a közösségi normáknak. Kulcsfontosságú a biztonsági berendezések korszerűsítése, a nukleáris létesítményeket üzemeltető személyzet folyamatos képzése és

az állandó

tapasztalatcsere. Az EU keleti bővítése kapcsán került előtérbe az egységes szabályozás szükségessége, a teljes jogharmonizáció megvalósítása, amely a csatlakozás egyik nem elhanyagolható feltétele. A biztonsági követelmények mellett nagyon fontos szempont a radioaktív hulladékok végső elhelyezésének kérdése. Ma még nem létezik megnyugtató megoldás az üzemvitel és az atomerőművek lebontása során keletkezett hulladékok biztonságos

tárolására.

Elképzelhető

azonban,

hogy

a

jövőben

sikerül

megvalósítani ezek teljes mértékű újrahasznosítását, és a most hulladéktemetőkben való elhelyezésre váró kiégett fűtőelemek értékes üzemanyaggá válnak. Talán a technika fejlődése elvezet olyan új energiaforrások felfedezéséhez, amelyek az atomenergia felhasználását szükségtelenné teszik, de addig is meg kell tennünk mindent a lehető legnagyobb biztonság elérése érdekében.

59

Irodalomjegyzék 1.

Dr. ANISITS Ferenc: Új energiaforrások (Élet és Tudomány 2001/37.)

2.

DR. BÜKI Gergely: Az atomenergia jövője (Atomerőművek- a fejlesztési elképzelésekben és a versenyben) (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. január)

3.

BÁRDOSSY György: A hazai radioaktív hulladékok elhelyezésének kérdései (Ezredforduló 1999/6. MTA Történettudományi Intézet)

4.

Die Europäische Union und die Umwelt Europäische Gemeinschaften, 1988

5.

FARKAS Iván Károly: Tiszta, megújuló és helyi energiaforrásunk: a földhő (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. október)

6.

Fernando De ESTEBAN: The future of nuclear energy in the Euroean Union (Background paper- European Strategic Exchange Brussels, 23rd May 2002)

7.

HOMOLA Viktor: Felépült az ország első szélerőműve (Szélenergia hasznosítás Magyarországon: merről fúj?) (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. február)

8.

DR. KRÓMER István: A villamos energetika kihívásai (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. január)

9.

DR. MARINOVICH Endre- FERKELT Balázs: Az átmenet gazdaságtana BGF-KKF; Budapest, 2002

10. Marx György: Energiatermelés és éghajlat (Ezredforduló 1999/2. MTA Történettudományi Intézet)

11. Környezetvédelem az Európai Unióban Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Budapest, 2000

12. Report on Nuclear Safety in the Context of Enlargement General Secretariat of the Council Brussels,27 May 2001

13. SIPOS László: Elfogadott a magyar nukleáris energetika (Michael Lake EU nagykövet a Paksi Atomerőműben) (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. október)

14. SIPOS László: Nukleáris Biztonsági Egyezmény felülvizsgálati értekezlete (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2002. május)

60

15. SIPOS László: Radioaktivitás: átok vagy áldás? (Ökológiai Alternatíva Magyarországon) (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. október)

16. SIPOS László: Teljes nyitottság (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. október)

17. SIPOS László: Terrortámadások és a nukleáris létesítmények (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2002. május)

18. SIPOS László: 25 éves a Paksi Atomerőmű (Mérnök Újság- A Magyar Mérnöki Kamara Lapja 2001. február)

19. Summary descriptions of installations and the legal, regulatory and organisational framework in Candidate States

20. SZABÓ Gábor: Három az igazság (HVG 2003.április 26.)

21. Természettudományi Kislexikon Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992

22. VAJDA György: Energiaforrások (Ezredforduló 1998/6. MTA Történettudományi Intézet)

23. Weichenstellungen für eine umweltgerechte Zukunft Europäische Gemeinschaften, 2002

24. Werner WEIDENFELD- Wolfgang WESSELS: Európa A-tól Z-ig Az Európai Integráció kézikönyve Institut für Europäische Politik, 1997

61

Internetes források 1.

http://www.europa.eu. /Abfallentsorgung/Verbringung radioaktiver Stoffe 2003-03-29

2.

Az atomenergia és a kiotói célok http://www.atomforum.hu/eurelectric.htm 2003-04-13

3.

http://www.atomeromu.hu/bemutatkozas/bemutat/08.htm 2003-03-29

4.

http://www.atomeromu.hu/bemutatkozas/bemutat/09.htm 2003-03-29

5.

http://www.atomeromu.hu/mukodes/tipusok 2003-03-29

6.

http://www.atomeromu.hu/bemutatkozas/tortenelem/balesetek 2003-03-29

7.

Az Európai Nukleáris Tanács a terrorista fenyegetésről http://www.atomforum.hu/Hirek.htm 2003-05-04

8.

Mi lenne, ha baj is lenne? http://www.energiaklub.hu/antiatom 2003-05-04

9.

Kernenergie (EURATOM) http://www.europa.eu. 2003-03-29

10.

Magyar-ausztrál nukleáris együttműködési egyezmény http://www.atomforum.hu/Hirek.htm 2003-04-13

11.

Nemzeti Jelentés http://www.haea.gov.hu/ Nemzeti Jelentés 2003-03-29

12.

Nukleare Sicherheit in den Neuen Unabhängigen Staaten und den mittelund osteuropäischen Ländern http://www.europa.eu./Energie/Erweiterung 2003-03-29

13.

A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság által irányított projektek http://www.rhk.hu/bemutat/projekt.htm 2003-04-13

14.

http://www.europa.eu./Energie/Einleitung 2003-03-29

15.

http://www.haea.gov.hu/magyar/letesit.html. 2003-03-29

62

TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. Táblázat: Különféle erőműtípusok által okozott sugárterhelés százalékban .................................... 12 2. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a bulgár villamosenergia-termelésből............................. 21 3. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a cseh villamosenergia-termelésből................................ 23 4. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a litván villamosenergia-termelésből.............................. 26 5. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a román villamosenergia-termelésből............................. 28 6. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a szlovák villamosenergia-termelésből........................... 29 7. Táblázat: Működő reaktorok részesedése a szlovén villamosenergia-termelésből........................... 31 8. Táblázat: A paksi atomreaktorok részesedése a magyar villamosenergia-termelésből .................... 39

1. ábra: Primer energiaforrások .............................................................................................................. 5 2. ábra: Becsült új erőművi teljesítmény összetétele 2010-ig................................................................. 6 3. ábra: Energiahordozók megoszlásának várható változása az EU-ban................................................ 9 4. ábra: Magyarország energiatermelésének megoszlása 2002-ben ..................................................... 34 5. ábra: Radioaktív hulladékok elhelyezésére kiválasztott kutatási területek ...................................... 51 6. ábra: A Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála................................................................................ 55

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Recommend Documents