BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány
Az Európai Unió és a szubszaharai afrikai térség kapcsolata - Szubszaharai Afrika gazdasági helyzete napjainkban
Takáts Júlia
Budapest, 2012
1
Tartalomjegyzék Bevezetés ........................................................................................................................................... 4 Fekete- Afrika – egy régió, amelyre érdemes odafigyelni.................................................................. 6 I.
A szubszaharai régió gazdsági növekedését befolyásoló tényezők................................... 7
II.
A fejlődés gátjai a „fekete kontinensen” ........................................................................... 9
a.
A fejlődés megvalósításának egyik legfontosabb gátló tényezője: a korrupció .............. 11
b.
Az oktatás reformja szükséges lépés a fejlődés gátjainak feloldásában.......................... 13
III.
NEPAD ........................................................................................................................... 13
Az EU Afrika-politikájának alakulása (a kezdetektől napjainkig) ...................................................... 15 IV.
Az Európai Unió XXI. századi Afrika-politikája és annak előzményei.......................... 15
V.
Partnerség (Yaoundé, Lomé, Cotonou)............................................................................ 19
VI.
A kairói folyamat ............................................................................................................ 20
VII.
Yaoundé, Lomé, Cotonou ............................................................................................... 23
a. Yaoundé ................................................................................................................................ 23 b. Lomé ..................................................................................................................................... 24 c. Cotonou................................................................................................................................. 27 VIII.
Az Európai Unió és a szub-szaharai térség között létrejött EPA-k, azaz Gazdasági Partnerségi Megállapodások ........................................................................................... 28
IX.
Az Európai Unió és Dél-Afrika....................................................................................... 32
Afrika kapcsolata az EU-n kívüli országokkal .................................................................................... 33 X.
Afrika tröténelmi kapcsolata a két hatalmi blokkal (Nyugat és Kelet) ........................... 33
a.
Nyugat ............................................................................................................................. 33
b.
Kelet ................................................................................................................................ 34
XI.
Fekete-Afrika bemutatása ............................................................................................... 35
XII.
Gazdasági kilátások Afrikában – a kapcsolatok diverzifikálódása ................................. 37
XIII.
Kína az afrikai földrészen ............................................................................................... 38
Az Unió eszközrendszere a cotonoui egyezmény prioritásainak elérésére ..................................... 43 XIV.
Milyen érdekek fűzik az Uniót Afrikához? ..................................................................... 43
XV.
Néhány terület, ahol az EU szorosan együttműködik az afrikai kormányokkal ............. 43
a.
Energiaügy ...................................................................................................................... 44
b.
Az EU-Afrika Energiapartnerség (AEEP)....................................................................... 45
c.
Az Afrikát és Európát összekötő napenergia projekt....................................................... 46
d.
Az Unió tiszta energia projekteket indít Kelet-Afrikában ............................................... 47
e. Vízenergia: egy másik megoldás a vidéki Afrika energiaválságára..................................... 48 f.
Éghajlatváltozás .............................................................................................................. 49 2
g.
Az EU külpolitikája és a demokratikus kormányzás Afrikában ...................................... 49
h.
Biztonságpolitika ............................................................................................................. 49
i.
Konfliktuskezelés, nemzetközi békefenntartás ................................................................. 50
j.
African Peace and Security Architecture (APSA) – Béke - és Biztonsági Architektúra .. 51
k.
Az Unió segélyezési politikája.......................................................................................... 52
l.
A regionális növekedés és együttműködés támogatása ................................................... 53
m.
Az infrastrukturális együttműködés ................................................................................. 55
n.
Infrastruktúra partnerség ................................................................................................ 56
o.
Migráció, mobilitás és foglalkoztatás ............................................................................. 57
p.
Demokrácia ..................................................................................................................... 58
q.
Közös intézményi struktúra ............................................................................................. 58
Tények, kilátások, javaslatok ............................................................................................................ 59 XVI.
Az euroafrikai kereskedelem számokban ........................................................................ 59
XVII.
Gazdasági perspektívák szubszaharai Afrika számára .................................................... 59
XVIII.
Javaslatok a jövőre nézve ................................................................................................ 60
Összefoglalás .................................................................................................................................... 61 Köszönetnyilvánítás.......................................................................................................................... 62 Mellékletek....................................................................................................................................... 63 Irodalomjegyzék ............................................................................................................................... 70
3
Bevezetés
Szakdolgozatom témájául az Európai Unió és az AKCS- országok között kialakult kapcsolatrendszer bemutatását és elemzését választottam, azon belül pedig a szubszaharai térség és az Unió közötti viszony vizsgálatára koncentráltam. Dolgozatom célja a felhasznált források segítségével komplex képet alkotni arról, hogy Szubszaharai Afrika gazdasági- társadalmi helyzete hogyan alakult a gyarmati éra megszűnése óta, hogy az Európai Unió – mint a térség legjelentősebb kereskedelmi partnere és a régióba érkező segélyek többségének kibocsátója – milyen szerepet játszik a térség gazdasági fejlődésében, milyen érdekek mozgatják a térséggel kialakított kapcsolatában, és, hogy Fekete- Afrika milyen pozíciót tölt be jelenleg a világgazdaságban. A választásom azért esett erre a témára, mert szerettem volna górcső alá venni a világgazdaság egy olyan szereplőjét, amelyről eddigi tanulmányaim során keveset hallottam. Afrika, és azon belül a Szaharától délre eső területek, a Föld legszegényebb régiója, melynek igen változatos nehézségekkel kell szembenéznie a világgazdaságba való integrációjában. Úgy véltem, hogy egy ilyen változatos kultúrájú, sokféle nyelvű, eltérő politikai berendezkedésű régió alapos megismerésre érdemes, kíváncsi voltam, hogy Fekete- Afrika milyen perspektívákkal rendelkezik a világgazdasághoz való felzárkózást illetően. A Fekete- Afrika és Szubszaharai Afrika elnevezések gyakran ellenérzéseket ébresztenek, ezért szerettem volna megmutatni, hogy a térség, a sok leküzdendő akadály mellett, rendkívül változatos forrást jelenthet a külföldi partnerországok számára, hiszen bővelkedik erőforrásokban, nyersanyagokban és ásványi anyagokban. Ez a terület Földünk egy olyan szeglete, amely idáig meglehetősen kiaknázatlan maradt, de az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődésre tart számot a nagyhatalmak és a feltörekvő országok körében egyaránt. Úgy gondolom, hogy az általam választott téma több szempontból is aktuális, mivel a szubszaharai országokat az utóbbi évtizedben igen jelentős nemzetközi érdeklődés övezi, a globális energiaszükségletek, és a fenntartható fejlődés – két olyan téma, mellyel manapság egyre többet foglalkozunk – szempontjából rendkívül fontos szereplő, és uniós
4
tagállammá válása óta Magyarország számára is lehetőségeket tartogat a nemzetközi kereskedelem tekintetében. A szakdolgozat első fejezetében részletesebben kifejtem a témaválasztás aktualitását, bemutatom a szubszaharai térség politikai, társadalmi és történelmi sajátosságait, a benne rejlő gazdasági potenciált. A fejezet második részében foglalkozom a gazdasági fejlődést befolyásoló és akadályozó tényezőkkel. A következő – és a legnagyobb – fejezetben átfogó képet adok az Európai Unió Afrika-politikájának alakulásáról, az EU és az AKCS-országok kapcsolatát keretbe foglaló egyezményekről, és a Gazdasági Partnerségi Megállapodásokról (EPA). A
harmadik
fejezetben
Szubszaharai
Afrika
külföldi
kapcsolatainak
diverzifikálódásáról lesz szó, ahol egy nagyobb részt szentelek a sinoafrikai viszony bemutatására, elemzésére, azaz Kína jelenlétére az afrikai kontinensen. Az ezt követő fejezet az Unió eszközrendszerét mutatja be, amellyel a konvenciók által megfogalmazott prioritások elérésére törekszik. Egyenként bemutatom az euroafrikai együttműködés különböző területeit, az EU Afrikához fűződő érdekeit és néhány konkrét példát a két fél kooperációjának gyakorlati megvalósulására. Az utolsó fejezet foglalkozik az afrikai perspektívákkal, az euroafrikai kereskedelem felépítésével valamint az EU és a térség együttműködésének legfontosabb eredményeivel. Szakdolgozatom elkészítése során – a téma jellegéből adódóan – kizárólag szekunder kutatási módszereket alkalmaztam. A témában megjelent szakkönyvekre, az Interneten elérhető publikációkra, tudományos cikkekre, statisztikai adatokra és folyóiratokra támaszkodtam.
5
Fekete- Afrika – egy régió, amelyre érdemes odafigyelni Miért is érdemes ma Afrikáról írni? A 9/11 utáni időkben a fekete kontinens nemzetközi ügyek kereszttüzébe került, mivel a politika, a vallás és a biztonság azóta egyre nagyobb jelentőséggel bírnak. Az USA-t ért merényletek utáni miniszteri találkozón nyilatkozatot publikáltak, melyben az Unió és az afrikai államok kijelentették, hogy együttesen fognak harcolni a terrorizmus felszámolása ellen.1 Az afrikai perspektívák a béke és biztonság megteremtésére az ENSZ figyelmét is felkeltették, az amerikai Millenniumi Fejlesztési Célok (Millenium Development Goals, MDGs) pedig a konfliktuskezelés és a jó kormányzás fontosságát emelik ki, aminek elengedhetetlen feltételei a felelősségvállalás és a transzparencia. A kontinens mégis aszimmetrikus képet mutat ezen a téren: míg bizonyos országokban magasabb szintű bizalommal és stabilitással találkozunk, mások konfliktusok és vallási vagy etnikai divízió terhétől szenvednek. Az iszlám egyre nagyobb teret hódított az elmúlt években, és az alKaida-csoportokat és szimpatizánsokat kapcsolatba hozták a politikai elit egyes köreivel is. Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy sok afrikai állam ma és az elkövetkezendő években hatalmas kihívásokkal szembesül, mely kihívások a szélesebb nemzetközi közösséget is egyaránt próbára teszik majd.2 Afrika országaiban különböző politikai rezsimek működnek, rendkívül változatos kulturális, vallási, gazdasági és földrajzi jellegzetességekkel találkozunk a kontinensen belül. Mindemellett a bizonytalanság és a stabilitás is egyszerre vannak jelen. Néhány afrikai államban már sikerült megteremteni és megőrizni a békét, a biztonságot, a gazdasági és politikai stabilitást valamint a demokráciát, míg mások régóta fennálló konfliktushelyzetben léteznek. A fokozott belső instabilitás következtében kiterjedt a nemzetközi szervezett bűnözés, és ezáltal a drogkereskedelem – és fogyasztás, az embercsempészet,
valamint
a
fegyverek
és
a
természeti
erőforrások
illegális
kereskedelmének veszélye is megnövekszik.
1
2
http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12106_hu.htm Heather Deegan: Africa today – Culture, Economics, Religion, Security, Taylor & Francis, 2009, 1. old.
6
Mindazonáltal a növekedési faktorokból nincs hiány. A természeti erőforrások fenntartható kitermelése, a mezőgazdasági fejlesztés és a humán erőforrásba való befektetés vonzó befektetési környezetet biztosítanak. Számos afrikai ország jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezik, melyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődés elérését. A növekedés egyik alapvető generátora egy megbízható és vonzó befektetési környezet megléte. Ezen kívül az afrikai országok stabil belső irányítása, a biztonság és a béke fenntartása valamint a külföldi országokkal való párbeszéd kialakítása igen lényeges faktorai a gazdasági fejlődésnek. Az utóbbi évtizedben több gyorsan fejlődő BRIC-ország tanúsított egyre nagyobb érdeklődést Afrika iránt: Brazília, Kína és India jelentős potenciált látnak az afrikai gazdaságokban. Afrika szempontjából rendkívül fontos, hogy egy egységes belső integráció jöjjön létre, egy olyan összefogás az államok között, amely lehetővé teszi a földrész számára, hogy helyt álljon a globális piacon és megerősítse pozícióját a világgazdaságban.3
I.
A szubszaharai régió gazdsági növekedését befolyásoló tényezők Az empirikus és az elméleti irodalom szerint a legjelentősebb tényezők, melyek
befolyásolják Afrika gazdasági növekedését a következőek: bevétel, intézmények, a politikai környezet és a humán tőke.4 Afrika rengeteg természeti erőforrással és hatalmas belső piaccal rendelkezik. Emellett előnyére válhatna, hogy későn érkezett a technológiai fejlődés színterére. A humán tőkébe való befektetésekkel, úgymint az egészségügy és oktatás, az intézményi felújítások és a politikai felelősségvállalás, minden Afrika rendelkezésére áll ahhoz, hogy kilábalhasson a szegénységből.
Afrika a 21. századot a világ legszegényebb,
technológiailag legelmaradottabb, legeladósodottabb és leginkább perifériára szoruló régiójaként kezdte. Míg a szubszaharai térség a világ népességének körülbelül 10%-át tudhatja magáénak, addig a világ szegényeinek 30%-a él ezen a területen. Habár az éves
3
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:k42pN_O990J:europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12540_en.htm+&c d=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu 4 Obstacles to Africa’s development, www.uneca.org/era2002/era2000/chapter3.pdf
7
GDP-jének egyötödét exportálja, a világ termék- és szolgáltatás-kereskedelmének mindössze körülbelül 2 %-át5 adja. A régiónkénti összehasonlításból kiderül, hogy Észak-Afrika termeli a legmagasabb GDP-t és rendelkezik a legmagasabb egy főre jutó jövedelemmel. Az északi régiót déli területek követik, míg Közép-Afrikában a legkevesebb a nemzeti össztermék, és a per capita jövedelem is ezeken a területeken a legalacsonyabb.6 A jövedelembeli különbségek szakadékot képeznek az átlag afrikaiak és az afrikai elit között. Sok országban elit csoportok uralják a gazdasági lehetőségeket és az állam működését is, ezáltal biztosítva, hogy a gazdasági és politikai előjogaik védve legyenek. Afrika más, nem jövedelmi fejlettségi mutató tekintetében is elmaradott. A kontinens világkereskedelemből kivett része az 1970-ben elért 3,5%-ról 2005-re 1,5%-ra csökkent. A régió a technikai fejlődésben is jelentősen lemaradt, ami fontos szempont a befektetők szemében. A szociális mutatók is hasonló csökkenést mutatnak. Afrika elmarad a többi országtól a vezetékes vízhez és egészségügyi ellátáshoz való hozzájutásban, az általános iskolai oktatást elvégzők számában és a nemek közötti egyenlőség mértékében is. A HIV/AIDS fertőzöttség mértéke is jelentős, és a fertőzötteknek csak kis hányada részesülhet megfelelő kezelésben. A nemzetközi közösség figyelmét az ENSZ (Millenium Development Goals) Millenniumi Fejlesztési Céljai keltették fel 2000-ben. A 8 megfogalmazott célt 2015-ig kívánják elérni. A statisztikák szerint sajnos sok afrikai ország még nagyon távol áll attól, hogy elérje ezeket a célkitűzéseket. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy Afrika nem egy ország, hanem egy kontinens, és a kontinensen belül olyan országok is találhatók, melyek bátorítóbb trendeket mutatnak. Ezek az országok, mint pl. Botswana és Mauritius, gazdasági növekedést mutatnak, megfelelő kormányzással rendelkeznek, küzdenek a korrupció ellen, és a kormányzásuk fontosnak tartja a fejlődést valamint a szegényég csökkentését. Ezeknek az országoknak jó esélyük van arra, hogy elérjék az ENSZ által megfogalmazott célokat. A térség számos országára jellemző, hogy a korrupció rendkívüli módon elharapódzott. A piacok elbuknak, ha a szereplők tisztességtelen vagy versenyellenes 5 6
http://www.oecd.org/dataoecd/53/48/39759627.pdf, 2. old. http://data.worldbank.org/sites/default/files/adi_2011-web.pdf
8
viselkedést tanúsítanak, és ha az elégtelen információk csaláshoz vagy gyér befektetési választékhoz vezetnek. A szabályozó intézmények legnagyobb kihívása a politikai függetlenség és az autonómia elérése, valamint a felelősségre vonhatóság biztosításához való szabályok bevezetése.7 Suha György Afrika - kutató úgy véli, hogy a fejlett világ fejlesztési törekvéseit pusztán a biztonság megteremtése mozgatja. Ez lehet energiabiztonság, a migrációtól, járványoktól, betegségektől való félelem is. Az afrikai politikusok hamar felismerték, hogy hatalmuk megszilárdítását a nyersanyagok feletti uralommal érhetik el, ezért igyekeztek dominanciájukat a kőolajban, földgázban, ásványi anygaokban gazdag területekre kiterjeszteni. Az olajban bővelkedő országoknak jelentős előnye származik ugyan a fejlődő országokkal történő kereskedelemből, ám a piacra jutás feltételeként elfogadott vám-és kereskedelmi egyezményekkel hátrányos helyzetbe juttatják a helyi kisipari termelést.8 A fejlődés gátjai a „fekete kontinensen”
II.
Az afrikai kontinens perifériára szorulásának folyamatát az elmúlt évtizedekben a más fejlődő régiókhoz képest tapasztalt sokkal lassabb gazdasági növekedés jellemezte. Paradox helyzet, hogy egy olyan érában, mikor a globalizáció egységbe foglalja a világ gazdaságait és sok fejlődő országban növekedést indukál, az afrikaiak marginalizálódása válik jellemzővé. Ahogy az alábbi mellékletben is látszik, a szubszaharai térség elmarad az olyan fejlődésben lévő országok mögött, mint Közép-, és Latin-Amerika országai, és bizonyos ázsiai nemzetek. Values and shares of merchandise exports and imports, annual, 1948-2010 UNCTAD, UNCTADstat
FLOW:Exports
YEAR
1980
1990
1999
2000
2004
2006
2007
2008
2009
2010
ECONOMY Developing economies: Africa
121876 105100 117857
149402
233117
372715
434492
569739
393401
493243
Developing economies: America
111352 143934 303830
366507
479449
689189
771611
901287
688097
872612
Developing economies: Asia
364287 590380 1242208 1535072 2388939 3469885 4058969 4809702 3888563 4964751
Developing economies: Oceania
2242
2710
3917
5091
6091
7740
8998
9560
7131
8783
forrás: http://unctadstat.unctad.org/TableViewer/tableView.aspx
7
Woodrow Wilson International Center for Scholars, Africa program, accasional paper series, Africa. The development challenges of the 21st century, september 2005. 8 Fenntartható Afrika. Publikon kiadó 2010, szerk: Taróssy István
9
De hol vett rossz irányt Afrika fejlődése? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához vissza kell tekintenünk az időben, egészen a függetlenség első évtizedéhez. Afrika gazdasági fejlődése a hatvanas években nagyon erős volt, így bizakodásra adott okot. Ám az optimizmus időszaka a hetvenes években véget ért, amikor egy sor külső sokkhatás érte a régiót. Az olajárak megugrásával sok ország kénytelen volt kölcsönökhöz folyamodni, hogy pótolja a kieső bevételeket. Az országok hatalmas mértékű eladósodása a mai problémák egyik gyökere lett. Ugyanebben az időben, a számos külföldi gazdasági fejlődéstől befolyásolva, az afrikai országok az államosítást és más kormányközpontú gazdaságpolitikai intézkedést tapasztaltak meg. Mindennek eredménye a magánszektor háttérbe szorulása és a piacközpontú gazdasági tevékenység több szintű meghiúsulása lett. Számos nemzetközi nyilatkozat született az elmúlt években az afrikai fejlődés kapcsán. Boutros Boutros-Ghali, ENSZ- főtitkár a ’90-es években kifejtette, hogy a gazdasági fejlődés Afrikában az együttműködésektől és az emberi erőforrásokba való befektetések
mértékétől
függ.
Véleménye
szerint
a
kontinens
problémáit
az
adósságcsökkentés, a regionális integráció és a gazdaság diverzifikálása orvosolhatnák. Ezeket a fő célkitűzéseket pedig nemzeti és nemzetközi szervezetek közreműködésével lehetne megvalósítani.9 Boutros-Ghali kijelentéseivel nagyjából egy időben afrikai vezetők rávilágítottak arra a tényre, hogy a „productive forces” vagyis a tudomány, a technika, a vezetői képességek és a képzett munkaerő fejletlensége minden valódi gazdasági fejlődést megnehezít. Ez a tény nem igazán lelkesítette a nyugati adományozókat, ám Dél-Afrika átállása az apartheidről a demokratikus rendszerre 1994-ben bátorítólag hatott a nemzetközi kutatókra és elültette a világ fejében azt a gondolatot, hogy Afrika képes lehet politikai reformok megvalósítására. Mindazonáltal, a 2000es évek elején, habár számos választásra sor került Afrikán belül, sok országban még mindig hiányzott az átláthatóság, a felelősségre vonhatóság, és a gazdasági haladás.10 Afrika világban elfoglalt pozíciója sok jeles személyt foglalkoztat, akik szerint az Afrika-ügy megoldása nélkül nem valósulhat meg globális siker a 21. század folyamán. Ez
9
Africa program occasional paper series Africa today, Heather Deegan, Taylor and Francis 2009. 57.-59. old.
10
10
a gondolat több tényen alapul: szub-szaharai Afrika a világ népességének 10 %-át, a szárazföldi területek 20 %-át és a világ országainak negyedét foglalja magába. Ám nem csupán a gazdasági növekedés aggasztja a nemzetközi közösséget; a 2001. szeptember 11-i események óta kardinális problémává lépett elő a globális biztonság megteremtése. A regionális konfliktusok, a politikai instabilitás és a széthulló államok „kényelmes otthont” nyújtanak a terrorista mozgalmaknak, különösképpen egy olyan földrészen, ahol az iszlám szélsőségesek már 9/11 előtt is aktív szereplők voltak. Afrika tehát aggodalomforrás.11 A belső konfliktusok megoldására és a közbiztonság megteremtésére tett külföldi kísérleteknek komoly akadályai vannak. A bűnözés mértékének elharapódzását, a közbiztonság terén kialakult válságot általában három fő tényező koegzisztenciájának tulajdonítják: a lakosság különböző rétegei között létező egyre nagyobb vagyoni különbségeknek, a szegénységnek és az apartheid erőszakos rendszerének.12
a. A fejlődés megvalósításának egyik legfontosabb gátló tényezője: a korrupció13 Amikor Afrika fejlődésének akadályozó tényezőit kutatjuk, elsőként kell szót ejtenünk a korrupcióról, amely mára a közigazgatás, a vezetés és a közszolgáltatások minden területét behálózza. Korrupciónak nevezünk minden olyan cselekedetet, amikor valaki - bizonyos előnyökhöz jutás reményében – megveszteget egy illetékes személyt, vagy, ha egy döntéshozó pozícióban lévő személy visszaél a hatalmával. A korrupció jelenségének eredete egészen az afrikai országok gyarmatosítóiktól való függetlenedéséhez vezethető vissza. A függetlenség elnyerése után ugyanis a politikai hatalom fokozatosan az őslakosok kezébe került, és így a gyarmati adminisztráció rendszeréhez képest egészen új irányítás született meg, ahol a részrehajlás és a törzsi morál alakították a döntéshozók attitűdjét. Azok, akik más etnikumhoz tartoznak, ezért nem lehetnek elégedettek az adminisztratív ügyeik kezelésével, kénytelenek megvesztegetni az állami hivatalokokat, főként az egészségügyi szolgáltatások területén. A függetlenség elnyerése után egy évtizeddel, Afrika államcsínyek és fegyveres törzsi csapatok által
11
Africa insight 2002 Russell, Alec: Harc Dél-Afrika lelkéért, Mandela után; HVG Kiadó Zrt., Bp., 2010, 167-168. old. 13 A fejezet a következő forrás alapján készült: http://kezako.tv/voyage/afrique/la-corruption-en-afrique.html 12
11
feldúlt területein, a korrupció bizonyos problémák megoldásának elsőszámú eszközévé lépett elő. Mára olyannyira elhatalmasodott minden társadalmi rétegen belül, hogy rendkívül nehéz leküzdeni, annál is inkább mivel a korrupció az igazságszolgáltatást is érinti, amelynek az lenne a feladata, hogy küzdjön ellene. Egy afrikai mondás szerint „a hal a fejénél kezd el rohadni”. Ez jól érzékelteti azt a helyzetet, hogy a korrupció sajnos a legfelsőbb politikai-gazdasági vezetők szintjén is jelen van, ez pedig méginkább megnehezíti a civil társadalom és szervezetek dolgát.14 A korrupció számos területet érint Afrikában, melyek közül a legfontosabb a közigazgatás, ahol minden szinten jelen van. Többek között olyan, a politikai vezetéshez közel álló, magánvállalatok használják, amik így sajátítják ki maguknak a közbeszerzési piacot, így eleve megsemmisítik a transzparenciát és a méltányosságot, amik a közpénzek helyes kezelésének elengedhetetlen feltételei volnának. A korrupciót arra is felhasználják, hogy feljebb jussanak a közhivatali hierarchiában, ezáltal a valóban hozzáértő személyeket kizárják a közügyekből, helyükre pedig olyanok kerülnek, akik bizonyos befolyással rendelkeznek. Az állampolgároknak a legegyszerűbb adminisztrációs ügyeik intézésénél is gyakran kenőpénzt kell fizetniük, legyen szó egy személyi igazolvány kiállításáról vagy egy ingatlan átírásáról. Az afrikai adminisztráció hírhedt lassúsága erősen kedvezett a korrupció elterjedésének, a korrupció általánossá válása pedig gyökeresen megváltoztatta a hivatalnokok hozzáállását, akik a könnyen szerezhető pénz reményében nemigen törekszenek gyors és hatékony munkavégzésre. A korrupció az oktatás területén is igen elterjedt, mivel sok afrikai diák egyszerűen megvásárolja a diplomáját, ahelyett, hogy megdolgozna érte. Az állam által rosszul fizetett tanárok pedig, megélhetésük biztosítása miatt, jó lehetőséget látnak ebben. A korrupcióra rengeteg példát lehet felsorolni: adócsalás eltussolása a megfelelő hivatalnokok megkenésével, egy ápolónő lefizetése jobb kórházi szoba reményében, árucikk importálása a vám kifizetése nélkül, stb. A korrupció ilyen mértékű térhódítása mellett nem csupán az állami szervek megítélése romlik le, de az állami bevételek is erősen megcsappannak (kifizetetlen vámok és adók). A nemzetközi szervezetek által nyújott pénzügyi segélyek is
14
Noël KODIA-RAMATA, Essayiste et critique littéraire, Chef du département Publications et Romans du groupe de réflexion, d’action et d’influence Afrology (www.afrology.com) Note (1) http://www.newafrika.org/spip.php?article391
12
gyakran a felsőbb vezetők és társaik zsebében landolnak, így nem csoda, hogy Afrika hatalmas nehézségekkel küzd a társadalmi-gazdasági fejlődés beindításában. A Transparency International- hoz hasonló nemzetközi szervezetek támogatásával az afrikai országokban kezdeményezések születtek a korrupció visszaszorítására: olyan korrupció-ellenes irodák nyíltak, melyek feladata a korrupt hivatalnokok azonosítása, az állami ügyintézések folyamatát pedig több területen is igyekeztek átláthatóvá tenni. Sok országban a parlamenti képviselőket arra kötelezték, hogy hozzák nyilvánosságra bevételeiket és teljes vagyonukat. Mindezen törekvések ellenére, a korrupció jelensége soha nem lesz idegen az afrikai földrészen, hacsak az ott élők mentalitása nem változik meg gyökeresen. Az általános vélekedés szerint a lakosság oktatása lehet a korrupció elleni harc legfontosabb eleme. b. Az oktatás reformja szükséges lépés a fejlődés gátjainak feloldásában Afrika gazdasági-szociális fejlődésének egyik legfontosabb feltétele az oktatásügy reformja volna. A lakosság nagy része nem részesül ugyanis – megfelelő – oktatásban, sőt, a statisztikákat megvizsgálva láthatjuk, hogy a szubszaharai országok többségében igen magas az írni-olvasni nem tudók aránya. Az oktatás mindenki számára elérhetővé tételével olyan képzett munkaerő létrehozását érhetnék el, amely hozzájárulhatna a gazdasági fejlődéshez. Ezen kívül az egészségügyi alapismeretek elsajátítása és a szexuális felvilágosítás segíthetnének megállítani a különböző járványok valamint az AIDS rohamos terjedését. Az őslakosok mentalitásán, a ,,makacs” tradíciókon is csak oktatással lehetne változtatni. A lány gyermekek taníttatása például hatalmas fejlődést jelentene a kontinens számos területén: a képzett női munkaerőre nagy szükség lenne a gazdaságban. III.
NEPAD15
Mindazonáltal felvetődik a kérdés, hogy vajon Fekete-Afrika lehet – e reményforrás, mit nyújthat a világnak, érdemes-e energiát fektetni a fejlesztésébe? Ennek a kérdésnek a megválaszolására álmodták meg az első legfontosabb olyan szervezetet, amely a régió fejlesztését tűzte ki célul: a NEPAD-ot. Az ENSZ 1991-ben életbe lépett New Agenda-ja nem ért el eredményeket, ezért néhány afrikai állam és a G8 országai 2001-ben létrehozták az Új Partnerség Afrika Fejlődéséért elnevezésű programot, 15
Africa today, Heather Deegan, Taylor and Francis 2009. és United Nations New Agenda for the Development of Africa, final review
13
amely több szektorra fókuszált: az oktatásra, az egészségügyre, a regionális infrastruktúrára, a mezőgazdaságra, a piaci hozzáférésre és a természetvédelemre. Azoknak az afrikai országoknak, melyek a szervezet tagjává kívántak válni, egy sor olyan feltételnek eleget kellett tenniük, melyek a jó kormányzás megvalósulásának alapfeltételei voltak. Így tehát minden államnak biztosítania kellet a személyi szabadságot, az állampolgárok jogegyenlőségét a törvény előtt, az esélyegyenlőséget is beleértve, fel kellet számolnia a korrupciót, valamint gondoskodnia kellett a hatalmak szétválasztásáról, független bírói és hatékony törvényhozói hatalmakat biztosítva ezáltal. A NEPAD reformjai fontos eredményekhez vezettek, mindazonáltal a régió politikai és gazdasági fejlődésének számos gátja van. A fejlesztések kivitelezésének gátat szabhat az, hogy az afrikai államok mennyire hajlandók átruházni a hatalmat a regionális szervezeteknek, hogy el fogják – e fogadni az afrikai politika szereplői a gazdasági reformokat. Hatalmas problémát jelent az a tény is, hogy számos országban olyanok uralják a politikát, akiket a hatalom és a gazdagság ragadott magával és nem sokat törődnek a demokratikus jogokkal. A NEPAD a gazdaság fellendítéséhez elsősorban az üzleti szektorra koncentrál. A kormány feladata lenne az üzleti klíma fejlesztése, ehhez pedig a beruházások, a kereskedelem és az árak liberalizálására van szükség, amely elősegítené a versenyhelyzet kialakulását, és kiterjedtebb pénzügyi piacok létrejöttét. Az állami és a magánszektor partnersége jelentős feltétele a gazdasági fejlődésnek, ami pedig az emberi életminőség fejlődéséhez vezet. Afrika lakosságának közel felét a nők alkotják. A női munkaerő bevonása elengedhetetlen feltétele lenne a gazdasági fejlődés elérésének, ám a képzett munkaerő megteremtéséhez szükség lenne a nemi diszkrimináció felszámolására az oktatási rendszerben.
14
Az EU Afrika-politikájának alakulása (a kezdetektől napjainkig)
IV.
Az Európai Unió XXI. századi Afrika-politikája és annak előzményei16
Afrika helyzetének nemzetközi megismerése sokat fejlődött az elmúlt években, a kontinensen jelentős változási folyamat megy végbe. Ennek a változásnak talán legfontosabb állomásai az Afrikai Unió és a NEPAD megszületése, melyek kulcsfontosságú szerephez jutnak a külföldi országokkal való kapcsolatok kezelésében.
„Az EU és Afrika közötti kapcsolatok hagyományosan két regionális csoport: az AKCS- országokhoz tartozó afrikai államok és a Földközi- tenger partján elhelyezkedő afrikai országok részvételével, elkülönülten folytak.”17 Az Európai Közösség elsőként a Római Szerződés által nyújtott közvetlen támogatást a fejlődő országok gazdasági fejlesztésében. A fejlesztési együttműködés fő célja a fenntartható gazdasági és szociális fejlődés megvalósítása, a fejlődő országok integrálása a globális gazdaságba, valamint a szegénység elleni harcban nyújtott támogatás volt. Az EK már ekkor a térség legnagyobb támogatója volt: a segélyek fele az integrált Európából érkezett. A Római szerződés, melyet hat nyugat-európai állam írt alá 1957. március 25-én Rómában, ezzel létrehozva az Európai Gazdasági Közösséget, már foglalkozott a tagországok egykori gyarmataival létrehozható társulási viszonnyal. A trásulási kapcsolat
eredetileg a francia ex-gyarmatokkal kialakítandó
együttműködésre korlátozódott, ám később, ahogy az EK egyre bővült, az egykori spanyol, portugál és brit kolóniák is bekerültek ebbe a rendszerbe. Az első két megállapodást (Yaoundéi Konvenciók) 1963-ban és 1969-ben írták alá 18 afrikai országgal, melyek az AASM (AASM: Associated African States and Madagascar – Társult Afrikai Államok és Madagaszkár) nevű csoporthoz tartoztak.
16
http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/422_1.pdf Joó Zsófia • Rómától Lisszabonig – az integrált Európa XXI. századi Afrika-politikája és előzményei 17 http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12106_hu.htm
15
Az EGK és az AASM megállapodásának - amely kereskedelmi kedvezményeket és segélyeket biztosított, megnyitván az európai piacokat a fejlődő országok előtt - célja a 18 ország gazdasági és társadalmi fejlődésének elősegítése, gazdaságuk változatossá tétele és az iparosodás fellendítése volt. Azonban a társulás - az afrikai államok szempontjából - nem bizonyult maradéktalanul sikeresnek. Ez a társulási helyzet ugyanis nem jelentett valódi partnerséget, inkább európai reformtervek kerültek előtérbe, Afrika csak passzív szereplő volt. A Loméi Konvenciók már 70 AKCS -országgal köttettek (tehát már nem csak afrikai, hanem karibi és Csendes-óceáni országok is szerepeltek) a ’70-es évek közepén. Ezt a konvenciót háromszor újították meg és tárgyalták újra, míg végül a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés ügyének is nagy jelentőséget tulajdonítottak. A STABEX valamint a SYSMIN eljárások létrehozásának célja az AKCS-országok kárpótlása volt az ásványcikkek és a mezőgazdasági termékek kedvezőtlen árfolyam-ingadozásai miatt. 25 évvel az első Loméi Konvenció aláírása után született meg a Cotonou-i Egyezmény, melyet 20 évre kötöttek. Ez az új megállapodás már az Európai Unió új Afrika-stratégiájának előzményeként tekinthető, mivel túllép a Római Szerződésben szereplő társulási viszonyon és meghaladja a Lomé-i támogatási rendszert, de a sokoldalúság még hiányzik belőle. A kétpólusú világrend megszűnése után Európa új hozzáállást kezdeményezett az afrikai segélyezésben: a politikai szempontok helyére a demokrácia és az emberi jogok védelme kerültek. A fejlesztési programok és a szegénység elleni harc mellett a Cotonou-i egyezményben a politikai párbeszéd fontossága is megjelent. Az igazságos kormányzás elve is kiemelkedő szerepet kapott, a korrupció és az erőszak elleni intézkedések alapelemei lettek az EU stratégiának. A megállapodás értelmében a korrupció vagy a megvesztegetés bármely formja a segélyezés megvonását eredményezi. A Cotonou-i elvek a gyakorlatban igen nehezen megvalósíthatóak, mivel már maga az állam fogalma meglehetősen eltér az európai modelltől. Afrikán belül gyakran nem tisztázottak az etnikai viszonyok, a határok és a nemzetségek, és kevés olyan központi kormányzat létezik, amely az adott ország egész területén elfogadott. Emiatt nehéz az európai szereplők által kigondolt javaslatokat alkalmazni.
16
Habár a múlt században megvalósult fejlseztési projektek és megállapodások jó kezdetnek nevezhetők, Afrika igazi, mélyen gyökerező problémáit, mint például a szegénység, az éhezés, a korrupció és a gazdasági lemaradás, nem sikerült megoldani. Az Afrika és Európa közötti első csúcstalálkozó (2000. április) terméke, a Kairói Deklaráció, ebből a felismerésből jött létre, és célja egy új stratégia kialakítása volt. Az új stratégiát mozgató tényezők: •
az előző politikák kudarcai (még mindig fennálló belső instabilitás)
•
minden afrikai kezdeményezés támogatást kell, hogy élvezzen, hiszen így mutatkozik meg a helyi kormányzás hajlandósága a változtatásra
•
afrikának is fel kell készülnie azokra a kihívásokra, melyekkel a fejlett országok szembesülnek a jövőben: klímaváltozás, migráció, terrorizmus, stb.
•
az egyre bővülő Unió miatt folyton változik a segélyezés helyzete.
Európa alapvető megközelítése is megváltozott: habár Afrika igen változatos történelemmel, igényekkel rendelkezik, az elmúlt évtizedben a kontinensen megvalósuló gazdasági-kulturális integrációs törekvések (NEPAD, AU) miatt a földrészt először kezeli egységként. Az Afrikai Unió, mely 1999. szeptember 9-én született meg az Afrikai Egységszervezet állam- és kormányfői jóvoltából. Az újonnan létrejövő unió célja a kontinens belső integrációjának előmozdítása volt. Afrika ezáltal jobb esélyekkel kapcsolódhatna be a világgazdaságba, miközben egységként harcolhatna a globalizáció által kiváltott társadalmi, gazdasági és politikai problémák ellen. Az alapítók célja ezen felül az apartheid és a gyarmatosítás nyomainak eltörlése, az afrikai államok közötti szolidaritás és egység kialakítása, a fejlődés jegyében zajló együttműködés fellendítése valamint a nemzetközi szervezetekkel való könnyebb kapcsolattartás megalapozása volt. 18 Az új stratégia egyik alapvető eleme a partnerség. Ennek értelmében a programot csak az afrikai államokkal együttműködve lehet kidolgozni és megvalósítani. A cél az, hogy a reformokat az afrikai államok valósítsák meg, mert az európai támogatás csak akkor vezethet eredményre, ha a helyi kormányzat kellő politikai együttműködést tanusít. 18
http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12106_hu.htm
17
Mindehhez pedig elengedhetetlen a problémamentes szervezeti működés, az intézmények hatékony munkája. Ennek értelmében az Európai Unió 2005 folyamán 55 millió eurónyi támogatást biztosított az Afrikai Unió számára. Az Európai Fejlesztési Alap a 2008-2013as periódusra 22,7 milliárd eurót szán globálisan a fejletlen területek támogatására. Ennek az összegnek 90%-a szubszaharai Afrikát érinti. Az új Afrika-stratégia alapeleme az emberi jogok védelme, valamint az igazságos kormányzás. Sajnos még ma is előfordul az emberi jogok megsértése, a demokrácia hiánya. Azokkal az országokkal, ahol ilyen problémák jelentkeznek, az Unió kiemelt politikai dialógust és bizonyos esetekben nyomásgyakorlást folytat. A stratégia alapján az EU a parlamenti választások támogatását valamint a kormányzat és a civil társadalom közötti kapcsolat kiegyensúlyozását helyezi előtérbe. Ahhoz, hogy a kormány a társadalom támogatását élvezhesse, a parlamenti választások mellett ugyancsak szükség van az átlátható kormányzás és a korrupciómentesség megteremtésére. Az új Afrika-stratégia már a civil társadalom felé is nyit, hiszen a regionális, nemkormányzati szervezetek gyakran nagyobb bizalmat élveznek, mint a kormányszervezetek, és általában jobban ismerik a helyi helyzeteket, igényeket. A civil társadalom a gazdasági fejlődés motorja lehet, ha a privát szektort is sikerül bevonni a fejlesztésekbe. A stratégiában szintén fontos helyet kap a konfliktus megelőzés és megoldás. A cél az, hogy Afrika képes legyen saját erőből fenntartani a békéjét és a biztonságát. Az Afrika Béke Alapnak mintegy 300 millió eurót jutattak 2008-2010 között, és az Unió támogatja a helyi szervezetek béke misszióit is. 25 afrikai ország kap EU-s támogatást, melyet igazságügyi reformokra, a jogrend fenntartására fordítanak. Az afrikai életszínvonal javítására szintén nagyobb hangsúly került. Az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, a szegénység, az éhezés és a migráció problémáinak kezelésére hosszútávú programot dolgozott ki az EU. Ennek a stratégiának a részét képezi a legelterjedtebb betegségek – malária, AIDS, TBC – elleni harc, mellyel az új megfertőződések számának csökkentését, a képzett betegellátó személyzet létszámának növelését, valamint az egészségügyi rendszer reformját biztosítanák. Erre a célra csaknem 90 millió eurót biztosít a GFTM (Global Found to fight AIDS, TBC and Malaria – világszervezet, amely a három betegség elleni harcban segít világszerte). Az EU támogatja azt a közoktatás területén kezdeményezett reformot, mely szerint 2015-től minden 18
iskoláskorú gyermek részesüljön alapképzésben, hiszen a fenntartható gazdasági növekedés egyik feltétele a képzett munkaerő megteremtése. Ma már léteznek olyan csereprogramok is (pl Erasmus Mundus), melynek keretein belül az afrikai diákok is folytathatnak tanulmányokat külföldi intézményekben.
V.
Partnerség (Yaoundé, Lomé, Cotonou) Az Európai Unió Afrikával kialakított kapcsolatai három fő zónára tagolódnak:
Fehér-Afrika (a Mediterrán Partnerség tagjai), Fekete-Afrika (a szubszaharai térség), és Dél-Afrika, aki a térség legfejlettebb államaként külön bánásmódban részesül. Ez a felosztás lehetővé teszi az Unió számára olyan együttműködési eszközök alkalmazását, melyek összhangban állnak a különböző régiók jellegzetességeivel. Az Európai Unió és Afrika három csatornán keresztül is kapcsolatban állnak egymással. Az első csatornát azok a kétoldalú kapcsolatok képezik, melyeket egyes tagállamok tartanak fenn hajdani gyarmataikkal; a második csatornát az EU és Afrika között született fejlesztési vagy gazdasági együttműködési megállapodások alkotják. A harmadik összeköttetést az Unió és az afrikai regionális szervezetek közötti kommunikáció jelenti.19 Az Európai Unió és Afrika közötti partnerségi kapcsolat egyszerre három szinten valósul meg. Az első szintet a Cotonoui Partnerségi Megállapodás alkotja, amely definiálja az AKCS-országok és az EU közötti kapcsolat elemeit: a fejlesztési támogatást, a politikai és kereskedelmi ügyeket. Ezt a partnerségi megállapodást a Yaoundé-i és a Lomé-i Konvenciók előzték meg, melyek fontos történelmi mérföldkövei voltak az EU néhány hajdani gyarmattal kiépített együttműködési és kereskedelmi kapcsolatának. Szubszaharai Afrika minden országa tagja ennek a megállapodásnak. (The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht (Netherlands), December 2006. A partnerség másik szintje a hajdani Barcelonai folyamat, ami létrehozta az Euromediterrán Partnerséget, amely ma már az európai szomszédsági politika részét képezi. Ez a politika Európának a környező országokkal – köztük az észak-afrikai államokkal - való kapcsolatát határozza meg. A szomszédsági politika az Uniónak a szomszédos országokat
19
http://www.diploweb.com/L-Union-europeenne-et-l-Afrique.html
19
érintő legfőbb törekvéseit tükrözi. (The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht (Netherlands), December 2006.20 A kapcsolatrendszer harmadik szintjét az Unió és Dél-Afrika között 1999-ben létrejött (és 2004-ben életbe lépett) Kereskedelmi, Fejlesztési és Együttműködési Megállapodás (KFEM) jelenti. A felek közötti párbeszéd megerősítése mellet, a megállapodás aláírói célul tűzték ki Dél-Afrika gazdasági és szociális átalakulásának támogatását, a regionális együttműködés előmozdítását, az országnak a szubszaharai térségbe és a világgazdaságba való integrációját, valamint a felek között zajló tőke-, áru-, és szolgáltatás-kereskedelem kiterjesztését és liberalizálását. (Trade, Development and Cooperation Agreement (TDCA).21 A különböző megállapodások és politikai stratégiák jól mutatják Európa Afrikával kialakított változatos kapcsolatrendszerét, az általuk elért változások pedig hatást gyakorolnak a pánafrikanizmus ideológiájára. A két térség közötti kapcsolat, az idők folyamán, a gazdasági és politikai körülmények hatására mindig változott. Ezt a változást a loméi és cotonoui konvenciók tartalmának alakulása bizonyítja. Az EU Afrikához fűződő viszonyának rendkívül fontos mérföldköve volt az ún. kairói folyamat. (The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht (Netherlands), December 2006.22 VI.
A kairói folyamat A ’90-es évek végétől kezdődően az Unió egyre jellegzetesebb kapcsolatot kívánt
kiépíteni az AKCS-országokon belül Afrikával. Mivel a „fekete kontinens” az országcsoport legnagyobb és természeti erőforrásokban leggazdagabb tagja, valamint földrajzilag és történelmi szempontból is a legközelebb áll az EU-hoz, az Unió több fórumon is kinyilvánította abbéli szándékát, hogy a térséggel szorosabbra fűzze kapcsolatát (pl. az Európai Bizottság 1996-os közleményei az Afrikán belüli konfliktusokról, az EU és Afrika közötti párbeszédről 2003-ban). Az első, 2000-ben, Kairóban rendezett EU-Afrika csúcs megalapozta a két régió közötti politikai párbeszédet, és lehetővé tette egy akcióterv létrejöttét az alábbi területekre vonatkozóan: afrikai regionális integráció; Afrika bekapcsolódása a világgazdaságba; 20
http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf http://europa.eu/legislation_summaries/development/south_africa/r12201_en.htm 22 http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf 21
20
emberi jogok, demokratikus elvek, jó kormányzás és jogállamiság; béketeremtés, konfliktus megelőzés, kezelés és megoldás; fejlesztési kérdések (fenntartható fejlődés, szegénység
felszámolása,
egészségügy,
környezetvédelem,
élelmiszer-biztonság,
kábítószer -fogyasztás és -kereskedelem, kultúra. A megfogalmazott célok közül az EU elsősorban a béketeremtésre és a biztonságpolitikai kérdésekre fektette a hangsúlyt, míg Afrika számára a legfontosabb cél a gazdasági fejlődés lett. (The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht (Netherlands), December 2006.23 A 2000-es évek elején Afrikában és az Unióban egyaránt változóban lévő politikai környezet új irányba terelte a két régió közötti kapcsolatot. Az Unióban zajló változások, azaz az európai integráció folyamatának megerősödése, és az Uniónak az a törekvése, hogy egyre nagyobb befolyásra tegyen szert a nemzetközi politikában, a közös kül-, biztonságés védelempolitika valamint az európai biztonsági stratégia létrejöttéhez vezettek. Afrikában, ezzel párhuzamosan, egyre jobban felgyorsult a regionális integráció folyamata, és egyre több állam kötelezte el magát a pánafrikanizmus mellett, válaszul a kontinensen zajló problémákra. A NEPAD (Új Partnerség Afrika Fejlődéséért) 2001-es megalakulás és az Afrikai Egységszervezet Afrikai Unióvá válása tovább erősítették ezeket a változási folyamatokat, és nagyot lendítettek az euroafrikai kapcsolatok alakulásán. Mindez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az EU végre olyan, hozzá hasonló intézményi keretek között működő partnerre lelt az afrikai kontinensen, amellyel közös célokat tűztek ki maguk elé. Az afrikai államok egyre erősebb elkötelezettséget tanúsítottak az alapvető társadalmi, gazdasági, politikai és biztonsági problémák orvoslása iránt, és ezáltal nagyobb hajlandóságot is a külföldi országokkal való együttműködésre. (The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht (Netherlands), December 2006. 2005 végéig a kairói EU-Afrika csúcson megtárgyalt stratégia alapján alakult a két fél közötti interakció. 2005 decemberében született meg az EU Afrika- Stratégiája, amiben az Unió meghatározta Afrikával való kapcsolatának prioritásait. A kairói prioritások mellett az Afrika Stratégia már a terrorizmus elleni harc és a migráció ügyére is nagy figyelmet fordított. A stratégia az uniós és az afrikai szervezetek 23
http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf
21
működésének összehangolása mellett a különböző, Afrikára hatást gyakorló EU-s politikák (kereskedelem, segélyezés, biztonság, béke, mezőgazdaság és migráció) összhangba hozását tűzte ki célul. (The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht (Netherlands), December 2006.24 A Közös Afrika Stratégia értelmében az Európai Unió és Afrika között létező partnerségi viszony olyan módon alakult, hogy a hagyományos adományozó és befogadó ország közötti kapcsolaton túlmutatva, a két fél közös célok felé orientálódott partnerekké váljon. Az „új stratégia” a közös tiszteleten és a közös érdekeken alapszik. 2010 novemberében az európai állam- és kormányfők elfogadták a 2011-2013 közötti periódusra vonatkozó közös akciótervet, amely az előző, hároméves időszak óta elért eredményeket figyelembe véve összefoglalja a következő szükséges stratégiai intézkedéseket.25 Ami az intézmények közötti párbeszédet illeti, Afrika és az Unió jelentős fejlődést értek el, főként a Bizottságok részvételével évente megrendezett biztosi kollégiumok tekintetében. A sokféle együttműködési törekvések minősége ugyan megelégedésre ad okot, a kivitelezésüket azonban az érintettek gyakorta megkérdőjelezik. A segélyezés hatékonysága és a szereplők koordinálásának ügye folyamatosan napirenden van, ám a gyakorlatban a problémák megoldása nem megy olyan olajozottan. A kivitelezés problematikája felveti a Stratégia és a felek által tett kötelezettségvállalások ellenőrzésének kérdését is. Az egyik kritika az ellenőrzés szintjét illeti, mivel a szereplők nem mindig gyakorolnak monitoring tevékenységet, az ugyanis központosítva van, tehát az intézmények – a Bizottságok és a Tanács Titkársága - felelősek érte.
(The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht
(Netherlands), December 2006.26
24
http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:wMSDy8JDGIJ:ec.europa.eu/magyarorszag/press
25
_room/press_releases/20110531_afrikai_unios_partnerek_demokracia_es_novekedes_hu.htm+k%C3%B6z% C3%B6s+eu+afrika+strat%C3%A9gia&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu 26
http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf
22
Az EU és Afrika közötti párbeszéd különböző szinteken valósul meg. A legnagyobb jelentősége a már említett bizottsági csúcstalálkozóknak van, melyet háromévente rendeznek meg, mindig más helyszínen. Ezeken a találkozókon főleg politikai ügyeket vitatnak meg. A Közös Stratégia és Akcióterv ellenőrzési folyamatának fontos elemei a miniszteri találkozók. Az EU-Afrika Munkacsoport találkozóin az euroafrikai együttműködés kulcsfontosságú ügyei kerülnek megvitatásra. A szakértői csoportokban, melyek az akcióterv kivitelezését biztosítják, az EU és az Afrikai Unió küldöttei foglalnak helyet. A felek közötti párbeszéd megvalósulásához és fenntartásához az Európai és a Pánafrikai Parlament kapcsolata is segítséget jelent.27
VII.
Yaoundé, Lomé, Cotonou
a. Yaoundé28 Az 1960-as évekre a legtöbb angol és francia gyarmat elérte függetlenségét. Az egykori gyarmatosítók, és főleg Franciaország, számára még fontosabbá vált, hogy az újonnan alakult államokkal szoros kapcsolatban maradjanak, mivel a dekolonizációs folyamat a nemzetközi hatalmi helyzetének megdöntésével fenyegetett. A francia kormány legfőbb célja az volt, hogy fenntartsa politikai és gazdasági befolyását Afrikában. Az egykori gyarmatok célja pedig elsősorban az volt, hogy - szuverenitásukat megerősítendő – új együttműködési formát hozzanak létre az Európai Közösséggel, például partnerség formájában. Ezen törekvéstől vezérelve 1963-ban az EK és 18 afrikai állam, mind egykori francia gyarmat, aláírták az I. Yaoundéi Konvenciót. A konvenció 1969 májusában járt le, amit azután a II. Yaoundéi Konvenció aláírása követett, ami az 1970-75-ös időszakra lépett életbe. A yaoundéi egyezményt lényegében a Római Szerződés folytatásának szánták, melynek fő célja a kereskedelem kiterjesztése volt. Az EK ezáltal kötelezettséget vállalt a trópusi termékeket érintő vámok fokozatos megszüntetésére, valamint arra hogy átmenetileg közös külső vámtarifát alkalmaz a fejlődő országokból érkező hasonló termékeket illetően (pl. kakaó, kávé, banán). Mindazonáltal, a Közösség arról is döntött, 27
http://europafrica.net/africa-eu-dialogue/ http://www.theaebr.com/v1n1sp1998sissoko.pdf, The African Economic & Business Review, Vol. 1, No. 1, Spring 1998, IMPACTS OF THE YAOUNDE AND LOME CONVENTIONS ON EC-ACP TRADE
28
23
hogy fokozatosan megszünteti a Surprix nevű állami támogatást, amit Franciaország biztosított a régi gyarmatok egyes exportcikkeire, annak érdekében, hogy azok árai a világpiaci árak felett maradhassanak. A 18 afrikai állam szintén elfogadta, hogy fokozatosan felszámolja a közösségi exportot illető vámokat, kivéve az iparosodás fejlődését elősegítő exportcikkek esetében. Ezen kívül beleegyeztek az EK-ból érkező importokra vonatkozó kvóták megemelésébe. Az egyezmény mindenekfelett egy szabadkereskedelmi zóna létrejöttét célozta meg. A II. Yaoundéi Konvenció elvben az első kiterjesztése volt. Mindazonáltal, néhány apróbb változtatást alkalmaztak a kereskedelmi rendelkezéseken. A Közösség elutasította a 18 afrikai állam kérését, miszerint tartsák fenn a közös külső vámot más országok termékeivel szemben. Az EK volt az első olyan fejlett országokból álló csoport, amely általános preferencia rendszert állított fel minden fejlődő országgal szemben, anélkül, hogy kölcsönösséget várt volna cserébe. Ezért, a 18 afrikai állam nagy elégedetlenségére, a Közösség három kulcsfontosságú export termékre kivetett vámot csökkentett le: a kávéét, a kakaóét és a pálmaolajét.
b. Lomé29 1973. január elsején az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozásával, az EK tagállamainak száma kilencre emelkedett. Afrika, a karibi-, és a és a csendes-óceáni térség országai háromféleképpen teremthettek kapcsolatot a Közösséggel. A régi belga, brit, holland és francia gyarmatok az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országai (AKCS) néven kötöttek szerződést az EK-val. 46 AKCS-ország és az EK 1975ben írták alá az I. Loméi Konvenciót, amely az 1976-tól 1980 decemberéig tartó időszakra vonatkozott. Ezt a II. és a III. Loméi Egyezmény követték, amik 1990 végéig voltak hatályban. Az AKCS-tagállamok száma 15 év alatt 46-ról 68-ra növekedett. Yaoundé II-vel ellentétben a Loméi Konvenció némi változást jelentett a partnerek kapcsolatában. Elfogadták a 18 afrikai állam által kért viszonosság nélküli rendszert, nagyobb hozzáférést biztosítottak számukra az EK - piacokhoz, különleges szabályozási 29
http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/421_1.pdf
24
rendszert hoztak létre a cukor, valamint a marhahús, a rum és a banán kereskedelmére. Ennek köszönhetően, az AKCS-országok exportjának több, mint 99 %-a vám- és kvótamentesen juthatott el a közösségi piacokra. A viszonosság nélküli rendszer pedig azt jelentette, hogy az AKCS-országokba exportáló közösségi államok termékei nem részesültek ugyanilyen elbánásban. A Loméi Egyezmény talán legkiemelkedőbb kereskedelmi rendelkezése az exportjövedelmeket stabilizáló rendszer (STABEX - Système de Stabilisation des Recettes d'Exportation) létrehozása volt. Ennek az intézkedésnek a célja az volt, hogy az AKCSországok stabilizálhassák exportból származó bevételeiket, különösen azok az országok, melyek egy-két termék kivitelének alakulásától nagymértékben függenek. Az AKCSországoknak a nemzetközi gazdasági körülményekkel és a természeti katasztrófákkal (szárazság, áradások, kártevők, stb.) szembeni sebezhetőségét figyelembe véve, valamint a mezőgazdasági termékek exportjától való erős függőségükre való tekintettel, a STABEX fő célja a stabilitás biztosítása és ezeknek a gazdaságoknak a fejlődése volt. Ezért a STABEX mezőgazdasági termékekre nyújt kompenzációt az exportbevételek csökkenése esetén (Lomé II: az összes exportbevétel 6,5%-os csökkenése esetén). Ezeknek a termékeknek a száma a Loméi Konvenciók alakulásával növekedett. Az Ehyesült Királyság támogatásával született meg a cukorról szóló megállapodás, melynek haszonélvezői a Nemzetközösség államai voltak. A rendelkezés értelmében az Európai Gazdasági Közösség vállalta, hogy garantált áron, és évente meghatározott mennyiségben importál cukrot ezektől az országoktól. A II. Loméi Konvenciót 1979-ben kötötték meg az EGK és az AKCS-országok tagállamai. A STABEX sikerén felbuzdulva, létrehozták a SYSMIN-t, egy olyan kompenzációs finanszírozási rendszert, amely bizonyos ásványi anyagokra, többek között a rézre vonatkozott. A fejlődő országok abban az esetben részesültek kompenzációs segélyben, ha az export bevételeik egy bizonyos minimum küszöb alá estek.30 Egy adott bányászati termék csak akkor számított az ország gazdasága szempontjából meghatározónak, ha a kerskedelme az exportbevételek legalább 15 %-át
30
http://books.google.hu/books?id=u8HhgOSBTg0C&pg=PA201&lpg=PA201&dq=Sysmin+europa&source =bl&ots=0oCOvEf92&sig=VMQCccb8UbdE_Bq8aJRrL10FEQE&hl=hu&sa=X&ei=KzCZT_XfNcaEOrC7 ubcG&sqi=2&ved=0CGsQ6AEwCA#v=onepage&q=Sysmin%20europa&f=false reform in africa: structural adjustment and economic diplomacy – Obadiah Mailafia, 200. old.
25
tette ki. A STABEX-hez képest a SYSMIN abban is eltért, hogy a segítségért folyamodó országok nem csupán pénzügyi, hanem szakmai és technikai támogatást is kaphattak. Az első loméi egyezményhez képest az egyik legjelentősebb újítás az volt, hogy a cukor exportját is a STABEX hatálya alá vonták, tehát az EGK kötelezte magát, hogy a cukrot rögzített árfolyamon vásárolja meg, és a cukor importjára nem terjeszti ki a védelmi intézkedéseket. A megújult egyezmény ezen kívül az elsőben található ipari együttműködést mezőgazdasági együttműködéssel egészítette ki. Külön fejezet íródott a regionális együttműködéseknek, válaszul az abban az időben elinduló gazdasági-politikai regionlizációs folyamatokra. Ugyancsak újítás volt egy sürgősségi segély bevezetése, melyet természeti katasztrófák és válsághelyzetek kezelésére lehetett igénybe venni. A II. Loméi Egyezmény után az AKCS-országok és a Görögországgal kibővült EK 1984 decemberében aláírták a III. Konvenciót, mely formailag és tartalmi szempontból is szakított az előző két egyezménnyel. Már a szerződés hivatalos megnevezése ,,együttműködési egyezmény” – jelezte, hogy a felek szorosabbra kívánják fűzni a kooperációt. Az együttműködés egyik fő célja az volt, hogy egy stabilabb világgazdaságra való tekintettel, egy olyan egyezmény szülessen, mely modellül szolgál a fejlődő és fejlett országok közötti kapcsolatra. A mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén kimondták, hogy az AKCS-országoknak képesenek kell lenniük arra, hogy népességüket saját, minőségi élelmiszerrel lássák el. Tehát az együttműködés immár az élelmiszerbiztonság kérdésére is kiterjedt. Megállapították, hogy az AKCS-országok gazdasági létét leginkább a szárazság és a sivatagosodás fenyegetik. Az EGK tagállamai egyértelműen érdekeltek voltak az AKCS-országok támogatásában, hiszen a fent felsorolt okok miatt fellépő élelmiszerhiány tömeges elvándorlást idézhettek elő, és a népvándorlás fő célpontjai valószínűleg az EGK-országok lettek volna. Egy nagymértékű népvándorlás pedig jelentős biztonságpolitikai kockázattal járt volna. A negyedik, és egyben utolsó, loméi egyezményt 1989. december 15-én írták alá. Ezt az egyezményt már nem öt, hanem tíz évre vonatkozóan írták alá. A felek megegyeztek, hogy öt év múlva újratárgyalják a megállapodást, és ha szükség van rá, módosításokat hajtanak végre. A z 1994-ben némileg módosított egyezmény az ezredfordulóig maradt hatályban.
26
c. Cotonou31 2000. június 23-án, a Loméi Konvenció hatályának megszűnése után, az Európai Unió és az AKCS-országok 20 éves időtartamra (ötévenkénti felülbírálat mellett) aláírták a cotonoui megállapodást. Ez az egyezmény keretbe foglalja az EU együttműködési kapcsolatait, melyek az AKCS-országok gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését szolgálják. A megállapodás legfőbb célja a szegénység csökkentése és későbbi felszámolása, a béke és a biztonság megteremtése, a politika és a demokrácia stabilitásának előidézése az AKCS-országokban. A kitűzött célok elérése érdekében a partnerek közösen cselekednek a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításáért. A húsz évre szóló megállapodás a partnerek egyenlőségén alapul és ötévente felülvizsgálható. Az egyezmény fontos rendelkezéseket hozott a politika terén. Az egyik közülük a rendszeres politikai párbeszéd, amely az együttműködés megszilárdítása mellet egy hatékony, többoldalú rendszer létrejöttét szorgalmazza. A béke megszilárdítására, a konfliktusok megelőzésére és megoldására is hangsúlyt fektettek. Ezen a területen a partnerség a helyi kezdeményezésekre és a helyi kapacitások megerősítésére koncentrál, valamint az olyan helyi szervezetek bevonására, mint az Afrikai Unió. Emellett az emberi jogok, a jogállamiság előmozdításának és az államügyek átlátható igazgatásának érdekében egy új procedúrát hoztak létre azért, hogy az ezeket a pontokat megsértő államokat felelősségre vonhassák. Még nagyobb hangsúly került a közös érdekek és problémák felismerésére és kezelésére. Az együttműködési stratégiák, ide értve a környezetvédelmet, a klímaváltozást, a nemek közti egyenlőséget és a migrációt, is fontos részét képezik a cotonoui megállapodásnak. Az egyezmény a biztonságpolitikai kérdésekre is nagy hangsúlyt fektetett, mégpedig a tömegpusztító fegyverek proliferációja, azaz terjedése elleni küzdelemre, a nemzetközi büntetőbíróságra és a terrorizmus valamint az illegális kereskedelem elleni harcra. A politikai párbeszéd rugalmas keretek között zajlik, formális vagy informális módon, a legmegfelelőbb területi szinten, a regionális szervezetek és a nemzeti parlamentek képviseletével.32
31
32
http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12101_fr.htm
http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/421_1.pdf
27
A cotonoui egyezmény új fejezetet nyitott az AKCS- országok és az EU közti együttműködésben. Bizonyos AKCS-országok számára ez az együttműködés a Római Szerződéssel kezdődött, és a két yaoundéi, valamint a négy loméi konvenció során alakult.
VIII. Az Európai Unió és a szub-szaharai térség között létrejött EPA-k, azaz Gazdasági Partnerségi Megállapodások33 Az 1. számú táblázatból kiderül, hogy a kereskedelem rendkívül fontos szerepet játszik az afrikai országok életében. Az elmúlt 7 év adatai alapján az import- és exporttevékenység a szub-szaharai régió GDP-jének átlagosan 35%-át teszi ki. Az EU-nak hosszú idők óta vannak kereskedelmi és fejlesztési kapcsolatai a régen gyarmatként létező AKCS-országokkal. Az eredetileg 6 tagországot tömörítő Európai Közösség alapító szerződése, az 1957-ben aláírt Római Szerződés, már megfogalmazta azt a törekvést, miszerint kiterjesztenék az együttműködést arra a mintegy 22 országra, akiket gyarmati kapcsolat fűz a Közösség államaihoz.34 Az EPA-k rendszerét a yaoundéi, a loméi és a cotonoui egyezmények foglalják keretbe.
Az Európai Unió, részben történelmi múltja miatt, a térség legfőbb kereskedelmi partnere, a szabadkereskedelmi egyezmények pedig óriási előnyt jelenhetnek a feketeafrikai gazdaságok számára. Sok afrikai ország jelentős bevételi forrásra tesz szert a vámtarifákkal, az Unióval kötött szabadkereskedelmi egyezményeknek pedig számottevő pénzügyi hatásai vannak.35 Az Európai Unió az 1970-es években – a loméi konvenciók keretein belül - tette először lehetővé a szub-szaharai térségbeli és más ACP országoknak a piacára való könnyebb bejutást. Mivel ezek a konvenciók nem nyújtanak kölcsönös kedvezményeket (tehát az Unió nem élvez előnyöket az ACP országok piacaira való belépésnél), és miután ezek nem képezték részét az EU Általános Preferenciarendszerének (GSP), a loméi 33
EU_SSA_EPA.pdf - http://www.unige.ch/ses/ecopo/demelo/Cdrom/RIA/Readings/EU_SSA_EPA.pdf letöltés: 2011.10.26.
34
Economic Partnership Agreements Between the EU and Africa:The Importance of Trade and Development, International Food & Agricultural Trade Policy Council, http://www.agritrade.org/Publications/IssueBriefs/EPA_EU_Africa_Issue_Brief_23.pdf 35
http://ec.europa.eu/trade/wider-agenda/development/economic-partnerships/
28
konvenciók nem feleltek meg a GATT/WTO szabályainak. Az Általános Preferencia Rendszer ugyanis arra kötelezi a Világkereskedelmi Szervezet tagjait, hogy minden WTOtagország importját ugyanúgy kezeljék, mint a legnagyobb kereskedelmi kedvezményben részesülő ország importját. Tehát minden más WTO-tagországból érkező importra egyenlő vámot kötelesek kivetni.36 Azért, hogy a GATT/WTO felé tett kötelezettségvállalásával összhangba hozza az AKCS-országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatait, az Unió 2000-ben életre hívta a Cotonou-i Megállapodást. Ez az egyezmény már kölcsönös kereskedelmi kedvezményeket biztosít nemcsak az AKCS-országok, hanem az Unió számára is, miáltal mindkét felet kötelező gazdasági partnerségi megállapodások jöhetnek létre.37 A gazdasági partnerségi megállapodások - melyek kulcsfontosságú eszközei az Európai Unió fejlesztési és kereskedelmi politikájának - célja az AKCS-országok regionális integrációjának támogatása, és olyan, új lokális piacok létrehozása az érintett államokban, melyek elősegítik ezeknek a fejlődő országoknak a bekapcsolódását a világgazdaságba. Ezek az intézkedések lehetővé teszik a fenntartható fejlődés megalapozását, a szegénység visszaszorítását és a jobb kormányzás létrejöttét. Az EPA-k a kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak, és megfelelő alapot biztosítanak a fejlesztési együttműködések kialakításához.38 A 2000-ben aláírt Cotonou-i Egyezmény által létrejött EPA-k nem csupán a régiók speciális
körülményeire
vannak
szabva,
de
túlmutatnak
a
hagyományos
szabadkereskedelmi egyezményeken, mivel az AKCS-országok társadalmi és gazdasági körülményeit figyelembe véve, együttműködést teremtve segítenek az adott országoknak az egyezmények gyakorlati kivitelezésében. Az EPA-k 2008. január 1-től teljesen megnyitották az EU piacait az AKCS-országok előtt, ugyanakkor lehetővé tették számukra a piacaik késleltetett megnyitását az EU-ból érkező importok előtt (15-25 év). A gazdasági partnerségi megállapodások tehát gazdasági reformokhoz vezetnek, a gazdaság 36
Generalized System of Preferences, Updated June 28, 2002, report for congress http://assets.opencrs.com/rpts/97-389_20020628.pdf 37 Economic Partnership Agreements between Sub-Saharan Africa and the EU: A Development Perspective on their Trade Components: Lawrence E. Hinkle and Maurice Schiff, Draft Africa Region Working Paper, World Bank, 2004. Február, http://www.unige.ch/ses/ecopo/demelo/Cdrom/RIA/Readings/EU_SSA_EPA.pdf 38 AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA, Brüsszel, 23.10.2007 COM(2007) 635 végleges, A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK, Gazdasági partnerségi megállapodások
29
megerősödése pedig több külföldi befektetést vonz, így tovább fokozza a gazdasági növekedést. Az EPA-k az európai és fejlődő országok-béli fogyasztók és termelők számára is hasznosak, mivel a megfelelően irányított kereskedelem munkahelyeket teremt, jó minőségű termékek szélesebb választékát teszi elérhetővé, csökkenti az átlagárakat és bevételt generál. A legjelentősebb előnyük természetesen az új piacokra való eljutásban rejlik. Ezek a gazdasági megállapodások megerősítik és fellendítik az AKCS-országokon belüli, illetve az AKCS-országok és az Unió között zajló kereskedelmet. Az infrastruktúra, az adminisztráció és az állami szolgáltatások minőségének fejlődése is a folyamat része. Ezen tényezők fejlesztése pedig nagyban hozzájárul a termelési kapacitás, a képzési lehetőségek és a tudásátvitel növekedéséhez és fejlődéséhez. Az EPA-k, tehát az EU és az AKCS-országok közti kapcsolat egyik fontos eleme a politikai párbeszéd, melynek célja, hogy támogassa a demokratikus elveket, a jó kormányzást és az emberi jogokat. Az európai fogyasztók számára több szempontból is előnyt jelentenek ezek a gazdasági megállapodások. Először is a kereskedelmi gátak feloldása által egészséges verseny jön létre az uniós piacokon, így csökkennek a fogyasztói árak. Másrészt az AKCSországokkal való kereskedelem által jelentősen kiszélesedik a termékek választéka, hiszen ezek a forró éghajlattal rendelkező országok nagy mennyiségű egzotikus élelmiszert, főleg gyümölcsöket, kávét, kakaót, exportálnak az európai piacokra. Ezek a trópusi termékek sokkal jobb minőségűek is, mint az üvegházakban termesztett társaik, hiszen megfelelő éghajlati körülmények alatt fejlődnek. Az Unióval folytatott kereskedelem révén a fejlődő országok gazdasága fejlődésnek indul, ez a fejlődés pedig, az életszínvonal növekedésével, nagyobb keresletet generál az európai termékek és szakértelem iránt, ami pedig igen kedvező a foglalkoztatásra nézve. A Gazdasági Partnerségi Megállapodások a legjelentősebb előnyöket az afrikai, karibi és csendes-óceáni térségek exportjai számára jelentik. Ezeknek az országoknak a termékei nem csupán az uniós piacokra jutnak el, hanem az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) államainak piacaira is. Ezen felül az AKCS-országok egymás közötti kereskedelme is egyszerűbbé válik, az új regionális piacok létrejötte ugyancsak nagy előnyt jelent az exportőrök számára.
30
Az EPA-k alapján a fejlődő országoknak csak fokozatosan kell megnyitniuk piacaikat az európai termékek előtt, az „érzékenynek” minősített termékek pedig állandó védelmet élveznek a nemzetközi verseny ellen.39 Egyes civil szervezetek úgy vélték, hogy az EPA-k fenyegetést jelentenek Afrika gazdaságára nézve. 2007 év végén, a megállapodások aláírását megelőző hónapokban több mint száz kormányközi szervezet fejezte ki nemtetszését az egyenlőtlen EU-Afrika kapcsolatot illetően. Az EPA-k keretében az AKCS-országokat 6 régióra osztották, melyeknek szabadkereskedelmi megállapodást kellett aláírniuk az Unióval. Ezen kívül minden régiónak saját vámuniót kellett kialakítania, amely elmélyíti a térség gazdasági integrációját. Ez a folyamat rendkívül nagy kihívást jelentett egyes afrikai területek esetében, ahol igen kezdetlegesek voltak az ilyen törekvések. A kritikák elsősorban a piacok liberalizálását illették, hiszen a szabad kereskedelem miatt, a nemzetközi viszonylatban egyébként is versenyképtelen afrikai gazdaságokra nézve fenyegetést jelentett az európai termékek betörése a lokális piacokra. Ezek a termékek olcsóbbak és gyakran jobb minőségűek a helyi termelők áruinál. Azt is problémának látták, hogy a liberalizáció a vámokból származó bevételek számottevő csökkenését eredményezik, amelyek egyébként fontos részét képezik az államok költségvetésének.40 Ellenvélemény: az Attac nemet mond az EU kereskedelmi megállapodásaira Egy 2008. október 30-i cikkben az Attac (1998-ban alapított aktivista szervezet, mely elutasítja a neoliberális ideológiát, ami a gazdasági globalizációt uralja. Csak azokat a globalizációs politikákat támogatja, melyek fenntarthatóak és igazságosak a társadalomra nézve) kijelentette, hogy az Unió kereskedelmi politikája a nagyvállalatokat részesíti előnyben a nép és a környezet érdekeinek rovására. Ez a politika megkárosítja a világ szegényeit: munkahelyeket szüntet meg, tönkreteszi a kisvállalkozásokat és a kisebb mezőgazdaságok fennmaradását veszélyezteti. Ezen felül felgyorsítja a természet pusztulását és tovább növeli az emberi jogok megsértését. Ez a politika megkérdőjelezi a
39 40
http://ec.europa.eu/trade/wider-agenda/development/economic-partnerships/ http://www.afrik.com/article12554.html
31
munkahelyek biztonságát és a közszolgáltatások privatizációjához vezet, valamint a bevándorló dolgozók kizsákmányolását.41
IX.
Az Európai Unió és Dél-Afrika42 Habár a kontinens legnagyobb gazdasága, Dél-Afrika számos fejlődési kihívással
szembesül, többek között az AIDS-el, a szegénységgel és a magas munkanélküliséggel. Az EU és Dél-Afrika kapcsolata 1994 óta virágzik, és 2007-ben a felek stratégiai partnerséget hoztak létre. Ez a stratégiai partnerség egyrészt a politikai dialógusban, az afrikai regionális és nemzetközi ügyek közös kezelésében, másrészt számos gazdasági, társadalmi és egyéb területen való szoros együttműködésben nyilvánul meg. A
megerősített
politikai
párbeszéd
rendszeres
csúcstalálkozókat
és
miniszteri
összejöveteleket jelent, valamint a biztonságpolitikai kérdések közös megvitatását. DélAfrika és az Unió 1999 októberében aláírt egy kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodást (KFEM), amely 2004-től lépett érvénybe, és a politikai párbeszéden, valamint a különböző ágazati együttműködéseken kívül, szabadkereskedelmi zónát hozott létre a felek között. A KFEM-et kiegészítve jött létre a tudományos és technológiai együttműködésről szóló
megállapodás,
amely
együttműködést
biztosít
a
kutatások
területén.
Kutatóközpontok, vállalatok és egyetemek kutatásaiban való kooperáció, kutató létesítmények közös használata, kutatók és mérnökök számára rendezett konferenciák, információk és tapasztalatok megosztása és kutatók képzése alkotják többek között a megállapodás gyakorlati részét.43 Dél-Afrika, az Európai Bizottság és a tagállamok felállítottak egy országos stratégiai dokumentumot a fejlesztési együttműködés koordinálására a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozóan. Ennek a dokumentumnak a fő célkitűzései a szegénység és egyenlőtlenség csökkentése, a társadalmi stabilitás és a környezeti fenntarthatóság elérése.
41
www.france.attac.org Non aux accords commerciaux de l’UE, Attac France, 2008. október 30. http://www.france.attac.org/archives/spip.php?article9141 42 43
http://eeas.europa.eu/south_africa/index_en.htm http://europa.eu/legislation_summaries/development/south_africa/r12205_en.htm
32
Afrika kapcsolata az EU-n kívüli országokkal
X.
Afrika tröténelmi kapcsolata a két hatalmi blokkal (Nyugat és Kelet)
a. Nyugat A nyugati nagyhatalmak már a XVI. századtól kezdve alakítják Afrika történelmét. Amerika felfedezésével és a portugálok megjelenése után, akiket elsősorban az arany és az egzotikus fűszerek vonzottak a földrészre, hamar elkezdődött a rabszolga kereskedelem korszaka. Az európai ipari kapitalizmus kialakulásával aztán új gyarmati politika született. Az érdeklődés a nyersanyag- és élelmiszerforrások felé fordult. A nagyhatalmak arra is hamar rájöttek, hogy a kontinensen potenciális piacokat érhetnek el. Ezek a törekvések indították el az afrikai területek szisztematikus elfoglalását. Ez a folyamat aztán az afrikai népek ellenállását és felszabadító harcok kitörését szította. Az értékes nyersanyag-, élelmiszer- és ásványkincs-lelőhelyek természetesen több európai nagyhatalmat is vonzottak, így érdekütközések alakultak ki közöttük. A XIX. század végére az európaiak Afrika egész területét elfoglalták, és felosztották maguk között, népeit pedig leigázták. Az imperializmus korszakától kezdve, a világháború alatt egyre nőtt Afrika kizsákmányolása. Ennek az állapotnak a II. világháború vége és a kapitalizmus válsága vetett véget. Az ’50es években felbomlott a gyarmati rendszer és afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak kaptak szárnyra.44 A Nyugat tehát jelentős szerepet játszott az afrikai országok gazdasági rendszerének kialakulásában, és máig érvényes kereskedelmi fölényét arra igyekszik felhasználni, hogy strukturális változásokat generáljon a földrészen. Ez a törekvés számos formát ölt - a fejlődés beindításán keresztül az államadósságok elengedéséig A nyugati országok célja, hogy az afrikai államokkal kötött partnerségek segítségével működő demokratikus, az emberi jogokat tisztelő nemzetek jöjjenek létre.
44
Sík Endre, Fekete Afrika története, Akadémiai Kiadó, Budapest 1964.
33
b. Kelet45 Kína, aki csak a ’90-es évektől kezdve érdeklődik igazán Afrika iránt, a nyugati országok attitűdjével szemben pusztán gazdasági igényeinek kielégítésére törekszik, és nem fordít nagy figyelmet a helyi politikai és társadalmi problémák felé. Ezzel a hozzáállással válhatott olyan vonzó partnerré a helyi elitek szemében, és ekkora ellenféllé a nyugati hatalmak számára. Kína tehát óriási kihívást jelent a Nyugat Afrika-politikájára nézve. A kínai multinacionális vállalatok hamar fontos szereplőkké váltak az afrikai gazdasági életben, miközben a nyugati vállalatok egyre inkább háttérbe szorultak. Az infrastrukturális fejlesztési projekteket egyre inkább kínai vállalatokra bízzák, az olcsó keleti áru pedig fokozatosan kiszorítja a nyugati termékeket a piacokról. A nyugatiakat az a tény aggasztja leginkább, hogy a kínai befektetők sokkal inkább pragmatikusan viszonyulnak Afrikához: a kétoldalú megállapodásoknál nem kötnek ki emberi jogi vagy környezetvédelmi feltételeket. Az elméleti szakemberek szerint az államok hatalmának három természetes forrása van: a földrajzi adottságok, a természeti erőforrások és a népesség. A földrajzi adottságokat nagymértékben kiegészíthetik, de le is kicsinyíthetik a természeti erőforrások.46 Mindennek tudatában nem meglepő, hogy a nyugati hatalmak (főként az Egyesült Államok) aggodalommal figyelik Kína afrikai terjeszkedését, hiszen a keleti ország egyre nagyobb riválisa lehet a nyugati gazdasági óriásoknak. Zhang Jin, a kínai Afrika Tanulmányok Intézetének kutatója szerint, az euróövezet jelenlegi hitelválsága tovább erősítheti a sinoafrikai kapcsolatokat. Az euróövezet államadósság-válsága miatt ugyanis csökkennek a tőkebefektetések és visszaesik az euroafrikai kereskedelem. Az afrikai országok, melyek erősen függenek az Európával való kereskedelemtől, a kereslet fokozatos csökkenése miatt valószínű, hogy még inkább Kína felé fognak fordulni, és megpróbálják majd kiterjeszteni a keleti nagyhatalommal való kereskedelmüket. Ennek tükrében egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy Kína leközrözi az EU-t, és Afrika legnagyobb kereskedelmi partnerévé válik.
45
Strengthened China ties might help Africa fend off ripples of Europe's debt crisis, English.news.cn 201110-31 19:08:45 http://news.xinhuanet.com/english2010/indepth/2011-10/31/c_131222280.htm 46
Karen A. Mingst, A nemzetközi kapcsolatok alapjai, Napvilág Kiadó, 2011, 123.o.
34
XI.
Fekete-Afrika bemutatása
„A Szaharát gyakran nevezik homoktengernek. Ez a nagy sivatag valóban tenger, egy olyan tenger, mely jobban elválasztja Európát és Afrikát, mint a Mediterráneum. A Szahara feletti Afrika Európához tartozik, az alatta fekvő országok azonban Afrikához. Maga a Szahara – mely egyszerre képez akadályt és hidat – a senki földje, vagy inkább mindenkié – valahol a kettő között áll.” 47
Fekete-Afrika vagy Szubszaharai Afrika az afrikai kontinensnek az a része, amely a Szahara sivatagtól délre esik. A Fekete-Afrika elnevezés, ami sokakban ellenérzéseket váltott ki, ugyanakkor a mai napig használatban maradt, az itt élő népek bőrszínére utal.
Ezt a terület, mely az Európai Uniónak több mint az ötszöröse, a Föld legszegényebb régiója, ahol a népesség fele napi egy amerikai dollárnál kevesebb pénzből él. Szubszaharai Afrikát, csaknem 800 milliós lakosságával, 42 ország alkotja, köztük 6 szigetország. Afrikának ezen része a világ perifériájára szorult, és hatalmas nehézségekkel kell megküzdenie, hogy bekapcsolódhasson a nemzetközi gazdaságba. Paradox helyzet, hogy, habár a régió bővelkedik energiaforrásokban és ásványkincsekben, fejletlensége miatt mégsem képes azokat kihasználni.
Afrika alulfejlettségének megértéséhez el kell különítenünk bizonyos külső és belső okokat egymástól. Afrika problémáinak egy része nyugati és afrikai tényezők kombinációjának tudható be, valamint annak, hogy Afrikát igen kedvezőtlen körülmények között vezették be a világgazdaságba. A belső földrajzi és demográfiai hátrányokkal együtt ezek a körülmények egy nemzetközi összefogás létrejöttét sürgetik, amely képes lehet kirántani a régiót ebből az állapotból. Rengeteg probléma kialakulásának oka azonban belső eredetű. Az etnikai különbségek, a politikai és kulturális hagyományok megnehezítették az erős intézmények kialakulását, melyek képesek lennének a globalizáció kihívásainak leküzdésére. Mindez azt jelenti, hogy az afrikai vezetőknek is el kell
47
Gunther (1955), p.7, in Hannah Titilayo Seriki, Teamwork for Innovation in Sub-Saharan Africa, p. 35. http://books.google.hu/books?id=8wBs-CspNQUC&pg=PA35&dq=SubSaharan+Africa+and+EU&hl=hu&ei=2CqnTta2HoGlganiq2oDw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=2&ved=0CDIQ6AEwAQ#v=onepage&q&f=false alapján saját
fordítás
35
kötelezniük magukat a fejlesztés feltételeinek megteremtésére és a külföldi országokkal, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együttműködésre. Ahhoz, hogy megértsük miért nem sikerült a régiónak felzárkóznia a világgazdaság fejlődésébe a globalizáció korában, ismernünk kell a történelmi okokat. Afrika demográfiai történetét az alacsony népsűrűség és a folyamatos migráció jellemzi. A migráció miatt nem alakulhattak ki stabil társadalmi struktúrával rendelkező települések. A gazdasági fejlődés nagy akadálya az alacsony technológiai fejlettség, melynek okozója a földrajzi akadályok miatt kialakult kommunikációs nehézség, nemcsak Afrikán belül, hanem a kontinens és a külvilág között. A posztkoloniális Afrikában jelentkező politikai stabilitás és sokszor a demokrácia hiánya rendkívül lényeges a fejlődésre nézve. Mivel a kontinensen körülbelül 900 különböző nyelvi dialektus létezik, a nemzeti egység kialakulása soha nem valósult meg. A nemzetté válást az állandó belső konfliktusok, a polgárháborúk tovább nehezítik. Az infrastruktúra hálózat fejletlensége miatt a régió országai képtelenek kihasználni a rendelkezésükre álló erőforrásokat.48 A ’70-es évek olajválsága miatt sok afrikai ország eladósodott, ez pedig tovább súlyosbította a gazdasági helyzetüket. Rengeteg kihívás áll tehát a nemzetközi és afrikai társadalom előtt, ha be akarják vonni Afrikát a világgazdaságba és beindítani a régió fejlődését. Az Európai Unió Afrikával való kapcsolatának elemzésekor fontos tudni, hogy a szubszaharai régió országai az ACP-országok49 (magyarul AKCS-országok, Afrika, karibtengeri és csendes-óceáni térség országai) nevű, 79 országot tömörítő csoport tagjaként szerepelnek a hivatalos egyezményekben és szerződésekben. Európa számára a gyarmati idők elmúltával is fontos volt, hogy biztosítsa az ipar számára szükséges nyersanyagokat, illetve továbbra is fenntartsa helyzetét a fejlődő országok piacain, ezért születtek meg a loméi egyezmények. Az AKCS-országokat is fontos érdek fűzte az egyezményekhez,
48
http://www.regjeringen.no/nb/dep/ud/kampanjer/refleks/innspill/afrika/simensen.html?id=533474
49
ACP-országok: Angola, Antigua és Barbuda, Bahamák, Barbados, Belize, Benin, Botswana, Burkina Faso, Burundi, Cameroon, Zöld-foki Köztársaság, Közép-Afrikai Köztársaság, Chad, Comoro Szigetek, Kongó (Brazzaville), Kongó (Kinshasa), Cook Szigetek, Elefántcsont Part, Djibouti, Dominica, Dominikai Köztársaság, Egyenlítői Guinea, Eritrea, Etiópia, Mikronézia, Fiji, Gabon, Gambia, Ghana, Grenada, Guinea, Guinea-Bissau, Guyana, Haiti, Jamaica, Kenya, Kiribati, Lesotho, Liberia, Madagaszkár, Malawi, Mali, Marshall Szigetek, Mauritania, Mauríciusz, Mozambik, Namibia, Nauru, Niger, Nigeria, Nieu, Palau, Papua Új Guinea, Ruanda, Szent Kitts és Nevis, Szent Lucia, Szent Vincent és Grenadines, Samoa, Sao-Tome és Principe, Szenegál, Seychelles-szigetek, Sierra Leone, Solomon-szigetek, Szomália, Dél- Afrika, Sudan, Surinam, Szváziföld, Tanzania, Togo, Tonga, Trinidad és Tobago, Tuvalu, Uganda, Vanuatu, Zambia, Zimbabwe.
36
mégpedig az Unió által biztosított fejlesztési források és a közösségi piacok jobb hozzáférhetősége.
XII.
Gazdasági kilátások Afrikában – a kapcsolatok diverzifikálódása50
Egy 2011. júniusi gazdasági elemzés szerint az afrikai országoknak szorosabbá kéne fűzniük a határokon átnyúló kaocsolataikat, a hagyományos és a feltörekvő partnereikkel egyaránt, hogy fellendíthessék a fenntartható fejlődést. A kontinens gazdaságai viszonylag jól vészelték át a gazdasági válságot, és 2010-ben növekedést produkáltak. A jelentés szerint 2012-ben csaknem 6%-os növekedés várható a szubszaharai régióban. Afrikának minden esélye megvan a jelentős fejlődésre, ám a jelentés hangsúlyozta, hogy sürgető szükség van a politikai felősségrevonásra és ellenőrzésre, a kormányoknak pedig a munkahelyteremtésre, a nemek közötti egyenlőség megteremtésére, és az alapvető szociális szükségletek kielégítésére kell koncentrálniuk. Az Afrika és a feltörekvő országok között kialakuló új kapcsolatok ígéretesek: az új partnerek új lehetőségeket jelentenek az afrikai országok számára. A kontinens egyre jobban bekapcsolódik a világgazdaságba és a külső országokkal való kapcsolatai egyre változatosabbá válnak, az új partnerek pedig jelentős gazdasági növekedést indukálhatnak a térségben. 2009-ben Kína átvette az Egyesült Államok helyét, és Afrika legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. A kontinens öt legfontosabb kereskedelmi partnere ma: Kína (38%), India (14%), Korea (7,2%), Brazília (7,1%) és Törökország (6,5%). A kontinens a XXI. században egyre inkább kötődik az olyan feltörekvő országokhoz, melyek világszinten a legjelentősebb gazdasági teljesítményeket képesek felmutatni, és a gazdaságuk számára egyre nagyobb mennyiségben van szükségük nyersanyagokra. Mivel Afrika bővelkedik ezekben a nyersanyagokban, vonzó partnerré vált a feltörekvő országok szemében. Afrika előnye elsősorban az ezekből az országokból érkező külföldi befektetésekben rejlik: a feltörekvő hatalmak vasútvonalakat, közutakat építenek, kikötőket fejlseztenek, az infrastruktúra állapota tehát jelentősen javulhat a térségben.
50
http://www.afdb.org/en/news-and-events/article/africa-should-embrace-new-economic-giants-and-boostsocial-inclusion-says-african-economic-outlook-2011-8063/
37
Amíg a hagyományos partnerek továbbra is a legnagyobb részt képviselik Afrika kereskedelméből, beruházásaiból és a fejlesztési támogatásokból, a feltörekvő országok mindenképpen plusz szakértelmet, technológiát és fejlesztési tapasztalatokat oszthatnak meg a térség országaival. Mindazonáltal a külföldi befektetésekért folyó harcot el kell kerülni, és inkább a regionális integrációra, valamint az egységes belső piacok kialakítására kell törekedni, hogy Afrika országainak alkupozíciója és gazdasági növekedése is javulhasson. XIII. Kína az afrikai földrészen51 A szubszaharai térség világgazdasági helyzetét elemezve nem kerülhetjük el a sinoafrikai kapcsolatok vizsgálatát. Rengeteg írás született már a napjaink nagyhatalmi változásainak egyik legszembetűnőbb eleméről: a keleti hatalom afrikai jelenlétéről. A kínai terjeszkedés nemcsak politikusok, de nemzetközi cégek vezetőinek is növekvő nyugtalanságot okoz, hiszen az egyre erőteljesebb kínai fellépés fenyegetést jelenthet a többi nagyhatalom, főként az EU, helyi érdekeinek érvényesítésére. A sino-afrikai kapcsolatok elmúlt évtizedben tapasztalt rohamos fejlődése ugyanis az addigi legjelentősebb szereplőket – mégpedig az EU-t és az Egyesült Államokat - kissé háttérbe szorította. Húsz évvel ezelőtt a sino-afrikai kereskedelem nem érte el az egymilliárd dollárt. 2010-ben ez a szám 115 milliárdra nőtt. „Tíz évvel ezelőtt körülbelül 100 ezer kínai élt a kontinensen, ma egymillió. Hettyey András: Kakaóban fizetik ki Kínának a vízi erőművet, Index, 2011. október 1. A kínai beruházások a fekete-afrikai térségben (a régióban realizálódó teljes FDI mennyiséget tekintve) a 2003-ban tapasztalt kevesebb, mint 1 %-ról, 2008-ra 16 %-ra növekedett. (regional economic outlook - IMF) Az utóbbi években kínai vállalatok mintegy 100 milliárd dollárt fektettek be Afrikában. Kína egyes számítások szerint az utóbbi években több kölcsönt adott a kontinens országainak, mint az ezzel hivatalosan megbízott Világbank. Pekingnek 49 afrikai fővárosban van nagykövetsége. Magyarországnak hétben.”52
51
A fejezet az alábbi forrás feldolgozásával íródott: Chris Alden: Kína az afrikai kontinensen – Publikon kiadó 2010 52 Hettyey András: Kakaóban fizetik ki Kínának a vízi erőművet, Index, 2011. október 1.
38
Peking a kétezres évek elejétől kezdve törekszik a térségre gyakorolt befolyásának fokozatos növelésére. A keleti nagyhatalom motivációi elsősorban a különböző természeti kincsek, erőforrások megszerzése, új piacok meghódítása és megbízható diplomáciai partnerek keresése. Az afrikai régió és Peking kapcsolata egészen 1956-ra nyúlik vissza, mikor a kínai kormány első ízben kezdeményezett hivatalosan diplomáciai kapcsolatot Kairóval. 1993-ban, miután Kína olajforrásai a rohamosan fejlődő gazdaságot már nem voltak képesek fenntartani, és az ország az értékes nyersanyag importálására kényszerült, a kínai kormány rádöbbent, hogy nyitnia kell az értékes nyersanyagokban bővelkedő fejlődő országok felé. Az új stratégia eredményeképpen mára a kínai olajimport több, mint 30%-a Afrikából származik. A fekete-kontinens hatalmas fa – és halállománya, valamint mezőgazdasági potenciálja nagyszabású kínai projektek kialakulását tették lehetővé. 2006 novemberében a sino-afrikai kapcsolatok jelentős állomáshoz érkeztek: a kínai fővárosban megrendezett harmadik FOCAC (Forum of China-Africa Cooperation, Kína-Afrika Együttműködési Fórum) csúcson egy öt milliárd dolláros hitelprogramról döntöttek, amely egy nagyszabású kereskedelmi
kooperáció
részét
képezte.
Ezen
felül
1,4
milliárd
dollárnyi
adósságeltörlésről és a segélyköltségvetés 3 éven belüli megduplázásáról is döntés született.53 Kína ekkor vált Afrika legnagyobb kereskedelmi partnerévé. Az együttműködési megállapodások létrejöttével Afrika fakitermelése fellendült, réz – és vasbányáiban újra megindult a kitermelés, Kína pedig, a természeti kincsekért cserébe hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket eszközölt a szub-szaharai régióban. Kormányzati épületek, sportstadionok és elnöki paloták épültek fel kínai építési vállalatok jóvoltából. Kína ezenkívül kórházak, iskolák és más középületek felépítése mellett utakat és vasútvonalakat is épített a régióban. Kína olyan kapcsolatok kialakítására törekszik az afrikai országokkal, melyek a kölcsönös fejlődésen alapulnak. Az elemzők azonban aggályokat támasztanak az egyenlő partnerséggel szemben. Egyesek szerint Kína, mint gazdasági versenytárs, elsősorban a térség erőforrásainak kizsákmányolására törekszik, miközben nem veszi figyelembe a helyi érdekeket és igényeket. A legpesszimistább vélemény szerint Kína az afrikai országok
53
La Chine en Afrique: avantages ou inconvénients pour le développement, Laurant Delcourt, 2008. április, http://www.cetri.be/spip.php?article927
39
vezető elitjeivel kialakított kapcsolatok révén olyan hosszú távú stratégiát alkalmaz, amivel végül átveheti a politikai hatalmat egyes afrikai államokban. Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kínai befektetések és fejlesztések következtében az szubszaharai térség államaiban fellendült a fejlődés és ilyenképpen az életminőség javulása is elkezdődött. Kína Afrika-stratégiájának további meghatározó eleme a Tajvan elleni küzdelem. A diplomáciai kapcsolatok kiépítésével ugyanis a távol-keleti nagyhatalom fontos támogatáshoz jut az olyan nemzetközi szervezetekben, mint az ENSZ. A Tajvant elismerő államok egyharmada afrikai ország, ezért Kína nagyon igyekszik elnyerni a szub-szaharai térség államainak támogatását.54 A kapcsolatok építésének másik fontos szerepe a katonai együttműködés létrehozása. Kína olyan afrikai országokba exportál fegyvereket, ahol polgárháború dúl, és amelyek más országoktól nem juthatnak utánpótláshoz. Habár a fegyverkereskedelem arra engedhet következtetni, hogy Kínát hidegen hagyja a békefenntartás, a keleti hatalom aktív szereplője az ENSZ-békefenntartó misszióinak Afrika egyes részein. A kontinens minden részén dolgoznak kínai békefenntartók. Kína előnye a nyugati nagyhatalmakkal szemben az a tény, hogy, az előbbiekkel ellentétben, nem rendelkezik gyarmatosító múlttal a kontinensen. Ebből kifolyólag a jelenléte jobban elfogadott a helyiek szemében. Bár a hatalmas kínai befektetések számos területen fejlődést generáltak az afrikai országokban, a keleti ország helyi aktivitásának több hátránya is van. Nemzetközi szervezetek és a helyiek gyakran arra panaszkodnak, hogy a kínaiak figyelmen kívül hagyják a tevékenységük környezetre gyakorolt hatásait, vagyis nem vesznek tudomást a környezetvédelemről, illetve, hogy a kelet-ázsiai ország cégei rosszul bánnak az afrikai munkásokkal. Ezen kívül az infrastrukturális fejlesztések minőségét és a korrupciót is érik vádak.55 A be nem avatkozás politikáját gyakorló Kína az elnyomó rezsimek számára természetesen szimpatikus partner, ám az emberi jogi visszásságokat is elnéző hatalom így hozzájárul a térség politikai instabilitásához, amely a gazdasági fejlődés fontos gátja az
54
Perspectives chinoises, numéro 90, juillet-aout 2005, Varia, Francois Lafargue , La Chine, une puissance africaine 55 Kitekintő, Mészáros Tamás, 2011. május 9.: Nem jelent veszélyt az EU-ra Kína Afrikai terjeszkedése
40
érintett országokban. Ebből a szempontból Kína tehát paradox helyzetbe került a kontinensen. Kína jelenléte egyszerre jár előnyökkel és hátrányokkal a fekete kontinens számára. Gyakran felmerül az a probléma, hogy a kínai cégek nem az afrikai munkásokat foglalkoztatják az építkezéseken, hanem Kínából érkezett munkaerőt alkalmaznak. Ez természetesen nem kedvez az afrikai foglalkoztatottsági ráta alakulásának. Bár az afrikai fejlődés legfontosabb generátorai a kínai multinacionális vállalatok, a helyi lakosok életére a kis kínai üzletek gyakorolnak igazán nagy hatást. A sino-afrikai kapcsolatok fejlődésével Kína előtt megnyílt az út a fekete-kontinens piacai felé, kereskedői elárasztották a helyi piacokat olcsó termékeikkel. A kínai jelenlét szó szerint megvalósul, ugyanis a kínai bevándorlók száma hatalmasat növekedett az utóbbi időben, és a szub-szaharai területen valódi telepesi közösségek alakultak ki. A kínai boltok elszaporodása hatalmas gondot jelent a helyi kereskedőknek, hiszen elragadják az afrikaiak lehetőségeit bizonyos ágazatokban és piaci szektorokban. A Kínából érkező olcsó – és gyakran silány minőségű – termékek hamar kiszorítják a helyi gyártmányú árucikkeket, így ellehetetlenítik az afrikai kereskedők helyzetét. A textiliparban például óriási változások mentek végbe a kedvezőtlen folyamat miatt: sok helyi vállalkozás csődbe jutott az olcsó kínai textilcikkek miatt. A tönkrement cégek pedig rengeteg embert voltak kénytelenek elbocsátani. Az afrikai kereskedők helyzetének javítására a kormányok igyekeztek szigorítani a bevándorlási feltételeket, így azonban kaput nyitottak a korrupció előtt, amivel áthághatóak a bürokratikus akadályok. Az átlag afrikai ember számára azonban előnyei is vannak a kínai jelenlétnek: olcsó termékek igen széles választéka vált elérhetővé, és olyan árucikkek érkeznek keletről (légkondicionálók, autók, elektronikai berendezések), amiket azelőtt nem engedhettek volna meg maguknak. Ami a kínai nagyvállalatokat illeti, jelentős állami támogatásokkal a hátuk mögött könnyen betörtek a helyi piacokra, ahol tekintélyes piaci részesedést és nyersanyagokat szerezhetnek. Ezek a nagyvállalatok kulcsfontosságú szereplői a helyi befektetői és fejlesztési szektornak, mivel a kínai állam legfontosabb célja az energiabiztonság megteremtése. A nagy infrastrukturális fejlesztések, melyek elérhetővé teszik számukra a még feltáratlan nyersanyag-lelőhelyeket, illetve megkönnyítik a kitermelést, mind ennek a törekvésnek az eredményei.
41
Kína afrikai terjeszkedése kapcsán érdemes megvizsgálni, hogy mennyire veszélyeztetheti a keleti hatalom a nyugatiak helyzetét a kontinensen. Nyugat és Kelet szituációja az afrikai kontinensen alapvetően különbözik. Ahhoz, hogy megértsük az afrikaiak viszonyát a két hatalmi blokkal, ismernünk kell a kapcsolatok történelmi hátterét.
42
Az Unió eszközrendszere a cotonoui egyezmény prioritásainak elérésére
XIV. Milyen érdekek fűzik az Uniót Afrikához? A világgazdaság fejlődésével, a globalizáció folyamatának felgyorsulásával, a konkurencia is egyre jobban nyomást gyakorol az államok, gazdasági régiók viselkedésére, döntéshozatalára. Ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a lehetőségeket, melyeket Afrika nyújt a külföldi nagyhatalmak, így az Európai Unió számára is. Ezek a lehetőségek az új piacok, a nyersanyagok, az erőforrások, a nagy beruházási projektek és a diplomáciai támogatás. Az Unió érdekei, a bőséges erőforrások kihasználása, az új piacok meghódítása, valamint a biztonság mellett, a demográfiához kapcsolódnak, és Afrikával közös érdeknek minősül a környezet és a biodiverzitás fenntartása is a fekete kontinensen. Az uniós érdekek számba vételekor mindenképpen ki kell térnünk a biztonságpolitikára, amely igen fontos együttműködési és beavatkozási terület az EU és Afrika között.
XV.
Néhány terület, ahol az EU szorosan együttműködik az afrikai kormányokkal
Ebben a fejezetben az EU különböző politikáit és stratégiáit vizsgáljuk meg, melyek az Afrikában felismert, a fejlődés útjába álló problémák orvoslására születtek meg. Az Unió legfontosabb prioritása a szubszaharai térség fejlesztését illetően a szegénységnek a fenntartható fejlődés keretében történő csökkentése és felszámolása, a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításával összhangban. Az EU segélyezési célja elsősorban a fizikai és szociális infrastruktúra és a termelési potenciál javítása valamint a demokratikus rendszer stabilizálása. A támogatások révén a szegény országok hozzáférhetnek a nemzetközi kereskedelem által nyújtott lehetőségekhez és külföldi befektetésekhez juthatnak hozzá. A fejlesztési együttműködések célja az, hogy ezek a hátrányos helyzetű, szegény országok a fejlődésük beindításához megszüntethessék 43
gyengeségük okait. Tehát tiszta vízhez és elegendő táplálékhoz jussanak, megfelelő egészségügyi ellátással rendelkezzenek és javuljon az oktatás és a munkalehetőség helyzete. A betegségek felszámolása, az olcsó gyógyszerekhez való hozzáférés, melyek segítenek leküzdeni az olyan betegségeket, mint az AIDS, ami hatalmas problémát jelent a földrészen, valamint az adósságterhek csökkentése mind rendkívül fontos feladatai a fejlesztési törekvéseknek. Ezeknek a fejlesztéseknek a megvalósulásával a helyi konfliktusok is enyhíthetőek, miáltal a gazdasági fejlődésnek is sokkal nagyobb esélye van beindulni. Az Unió többféle formában is biztosít segítséget: vagy a kormányokkal való közvetlen együttműködéssel, vagy saját programok végrehajtásával, humanitárius segélyezés révén, és válságkezelő programjaival. a. Energiaügy A nyugati és keleti nagyhatalmak, köztük az EU, egyre fontosabb partnernek tartják Afrikát, hiszen a kontinens bővelkedik még kiaknázatlan természeti erőforrásokban. A fejlett nagyhatalmak ipari termelése rengeteg nyersanyagot igényel, ezért szükségük van az olyan forrásokra, mint amilyenekhez Afrikában hozzájuthatnak (olaj, fa, szén, stb.). Ezért az
energiabiztonság
megteremtésére
tett
legfontosabb
kísérlet
a
fejletlen,
ám
energiaforrásokban bővelkedő országoknak való segítségnyújtás. Afrikát és az EU-t összeköti az energiaágazat: Európa részesülhet a fekete kontinens energiaexportjából, Afrika pedig cserébe technikai és pénzügyi segítséget kap.56 Az EU-Afrika Energiapartnerség (PAEE, Partenariat Afrique-UE pour l’Énergie) megszületése óta a felek között állandó párbeszédre van lehetőség az energetikai problémákat illetően. A partnerség kezdeményezései segítenek az energetikai célok és stratégiák kivitelezésében az afrikai földrészen, nemzeti, regionális és kontinentális szinten egyaránt, eközben pedig figyelembe veszik a társadalmi és környezetvédelmi normákat. Legfontosabb céljai az energiaforrásokhoz való biztonságos hozzáférés megteremtése mindkét kontinens számára. Az első konferenciát 2010 szeptemberében tartották meg, ahol 2020-ig elérendő célkitűzések születtek.57
56
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0357:FIN:HU:HTML
57
http://www.africa-eu-partnership.org/fr/node/420
44
Az energia-kitermelés kapcsán érdemes megemlíteni a fenntartható fejlődés problémáját is, amely, a fejlődő országok ipari termelésének szárnyalásával egyre gyakrabban merül fel napjainkban. Afrika, bőséges forrásai révén, egyre jobban kötődik az iparosodott országokhoz, kérdés azonban, hogy meddig képes kiszolgálni az igényeket. Az energiaforrások ugyanis nem végtelenek, előbb-utóbb kimerülnek, erre pedig a környezettudatos kitermelés, a megújuló energiaforrások használata jelenthet megoldást. Az EU-Afrika energiapartnerségbe bevonják a magánszektor szereplőit és a nemzetközi pénzügyi intézményeket is, hogy a potenciális donorok körét minél jobban kiterjeszthessék.
b. Az EU-Afrika Energiapartnerség (AEEP) Kína rendkívül gyorsan fejleszti kapcsolatrendszerét az afrikai kontinensen, melynek eredményeképpen minden más nagyhatalmat leelőzött a befektetési és fejlesztési összegek nagyságát illetően. Az Unió befektetésekkel és fejlesztési támogatásokkal igyekszik felvenni a versenyt a kínai konkurenciával. A különböző alapok révén az uniós tagországok mind kiveszik a részüket az afrikai infrastruktúra-fejlesztésből, projekteket indítanak a megújuló energiaforrások kihasználására, a környezetvédelemre és a segélyezésre. A partnerség azért jött létre, hogy a két régió között párbeszédet teremtsen a XXI. században felmerülő energiai kihívások kezelésére. Az AEEP intézkedései támogatást nyújtanak az afrikai nemzeti, regionális és kontinentális célkitűzések és stratégiák megvalósításához. A szervezet legfőbb célja az, hogy megbízható, biztonságos, megfizethető, környezetbarát és fenntartható energiaszolgáltatásokat tegyen elérhetővé mindkét földrészen. Az első csúcstalálkozóra 2010 szeptemberében került sor Bécsben. A találkozón hangsúlyozták, hogy az energiát a Millenniumi Fejelsztési Célok eléréséért vívott küzdelem meghatározó elemeként kell kezelni. A legfontosabb témák között szerepeltek új finanszírozási eszközök, a fenntartható energia fontossága az iparigazdasági fejlődésben, a megújuló energiaforrások kihasználására és a velük kapcsolatos
45
tudás továbbadására irányuló kísérletek, és a szegényeknek biztosított energia-ellátás biztosítása.58 A találkozón megfogalmazott, 2020-ig elérendő célok a következők: -
Modern és fenntartható energia-szolgáltatások elérhetővé tétele legalább 100 millió afrikai számára
-
A villamosenergia-összeköttetések növelése Afrikán belül valamint Afrika és az EU között
-
Az afrikai földgáz-felhasználás és az EU-ba irányuló földgáz-exportálás megduplázása
-
10.000 MW-nyi új vízenergia-létesítmény, legalább 5.000 MW-nyi szélerőmű és 500 MW-nyi napenergia-létesítmény felépítése, valamint a többi megújuló eneriaforrás kapacitásának megháromszorozása
-
az energia-hatékonyság javítása minden afrikai szektorban.59
c. Az Afrikát és Európát összekötő napenergia projekt 2009.
január
20-án,
európai
tudósok,
politikusok
és
közgazdászok
együttműködésével jöhetett létre a Desertec Foundation elnevezésű nonprofit alapítvány, melynek célja a napenergia népszerűsítése a sivatagi régiókban.60 Az projekt lényege, hogy termikus napenergia-létesítményeket hoznak létre ÉszakArikában, amelyek áramot termelnek, amit aztán tenger alatti kábeleken Európába továbbíthatnak. A kezdeményezés a fenntartható energia-ellátás, a tudományos együttműködések valamint képzések szempontjából és a munkahelyteremtésben is hatalmas haladást jelent. A terv sikeressége abból fakad, hogy a sivatagok hatalmas napenergiát kapnak, 6 év alatt összességében többet, mint amennyit az emberiség egy év alatt elfogyaszt. Az alapítvány egyelőre három országban van jelen: Marokkóban, Egyiptomban és Tunéziában. A vezetők szerint, az arab tavasz ugyan késleltetett bizonyos projekteket, de a megvalósításuk nem hiúsulhat meg, hiszen a megújuló energiák kiaknázása a gazdasági 58
http://www.iisd.ca/ymb/energy/aeep/ http://www.africa-eu-partnership.org/partnerships/energy 60 http://www.desertec.org 59
46
növekedésre gyakorolt kiemelkedően pozitív hatása miatt mindig lényeges lesz. A program Tunéziában halad a legjobban, ahol a TuNur nevű cég 2014-től 2000 megawatt teljesítményű naperőmű építését tervezi megvalósítani. A beruházás összköltsége a becslések szerint körülbelül 10 milliárd euró lesz. A projekt segítségével legalább 22000 munkahely jönne létre, melyek nagyobb részét Tunéziában teremtenék meg. Az afrikai országok számára is hatalmas lehetőség rejlik a napenergia hasznosításában, hiszen energiaszükségletük nagy részét importból képesek csak fedezni, az erre irányuló kiadások pedig Marokkóban például a GDP 10 %-át teszik ki. A napenergia projekt vezetői arra is rádöbbentek, hogy az afrikai lakosságot, akit az energetikai kérdés nem igazán foglalkoztat, meg kell ismertetni a tervvel és annak előnyeivel. Ennek érdekében a Desertec Alapítvány képzési programot ajánlott fel a marokkói környezetvédelmi minisztériumnak technikusok és menedzserek részére.61
d. Az Unió tiszta energia projekteket indít Kelet-Afrikában Az EU két zöld energia fejlesztéssel foglalkozó terv támogatására tett ígéretet – Tanzánia és Uganda területén – abból a megfontolásból, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását nagy mértékben csökkentsék a Kelet-Afrikai Közösség régiójában. Egy 2011 őszén publikált uniós jelentés szerint, a brit Camco vállalat közreműködésével, 1,8 millió amerikai dollárnyi összeget szánnak a 2 projekt kivitelezésére. A Camco egy globális vállalat, amely szakértelmével és anyagi eszközeivel világszerte támogat tiszta energia projekteket az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentéséért.62 A Camco először egy egymillió dolláros beruházást fog végrehajtani Tanzániában, amivel a következő 3 év során 15000 otthonba telepítenek majd napelemeket a Viktória-tó környékén. A maradék 800.000 dollárból a társaság ugandai tiszta energia projekteket támogat majd. Az afrikai országok gazdaságuk fellendülését és javuló életszínvonalat várnak a projektektől. Tanzániában az ipari beruházások legfontosabb elemét az energia szektor
61
http://tudomany.ma.hu/tart/cikk/h/0/122446/1/tudomany/Tuneziai_napfennyel_futenek_az_europai_lakasok at 62 http://www.camcoglobal.com/
47
fejlesztését
érintő
beruházások
képezik.
Fontos
előny
továbbá,
hogy
projekt
megvalósulásával az országnak nem kell bizonytalan energiaforrásoktól függenie a jövőben. A napenergia kihasználására irányuló projektek többek közt azért lehetnek sikeresek, mert ez a módszer megbízható és nem kerül sokba telepíteni és fenntartani.63 e. Vízenergia: egy másik megoldás a vidéki Afrika energiaválságára 2011. november 3-4-én, Addisz-Abebában, Etiópiában kerül sor a regionális vízenergia projektekről szóló értekezletre, mely az euroafrikai partnerség jegyében zajlik. A találkozón az Afrikai Unió szakosodott intézményei, nemzetközi pénzügyi intézmények, potenciális vízenergia importőrök és exportőrök valamint magánbefektetők vesznek részt. A találkozó célja egy vízenergia- stratégia felállítása és elfogadtatása a helyi érintettekkel. 2009-ben, az Afrikai Unió csúcstalálkozóján, elindították a Vízenergia 2020 elnevezésű kezdeményezést, amely a regionális vízenergia projektek támogatását és ösztönzését céloza meg.64 Arika, hét legnagyobb folyójával (Nílus, Niger, Kongó, Szenegál, Orange, Limpopo és Zambézi) a világ vízenergia potenciáljának mintegy 10%-át birtokolja, ám az egy főre jutó rendkívül alacsony enrgiafogyasztással idáig csak parányi részét használta ki ennek a lehetőségnek. A napenergia projektekhez hasonlóan a vízenergia kihasználásának fejlesztésére irányuló tervek is fontosak, hiszen ez a módszer is hasonlóan megbízható, költséghatékony és környezetbarát, az erőművek élettartama 20 év is lehet, és kiváló alternatívát jelent az afrikai országok energiaszükségletének fedezésére. Szakértők szerint a kontinens mintegy 330000 megawattnyi energiát volna képes előállítani a vízforrásaiból, ám ennek a potenciálnak eddig csupán 7%-át használták ki. A nagyobb projektek helyett – mint például nagy gátak kiépítése –, amik nagyobb politikai kockázatot és jelentős anyagi eszközöket igényelnek, a befektetők inkább kisebb vízerőművek létrehozását támogatják. Annál is inkább szükség van a kis vízerőművek megépítésére, mivel a becslések szerint Afrika energiaszükséglete a következő 20 évben megtriplázódhat. A vízerőművekkel lehetőség nyílna a vidéki települések áramellátására,
63
http://www.esi-africa.com/node/13645 http://europafrica.net/2011/10/21/workshop-on-strategy-for-large-regional-hydropower-projectsdevelopment-in-africa/ 64
48
kórházak, iskolák, egyéb közintézmények világítására, valamint a teaültetvények öntözőrendszerének kialakítására is.65
f. Éghajlatváltozás Az éghajlatváltozás minden országot érint, ám a hatásait vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy a klímaváltozás a legkevésbé fejlett országokra és a gyenge, fejlődő országokra van a legsúlyosabb hatással, mivel az ő alkalmazkodó képességük gyenge. Az afrikai kontinens rendkívül nagy problémája az élelmiszerhiány, a szűkös vízellátás és a szélsőséges időjárási viszonyok (árvíz, szárazság). Amennyiben a klímaváltozás folyamata nem változik, a mezőgazdaság helyzete is veszélybe kerül, ami erősen veszélyeztetheti a szegénység csökkentésére tett kísérleteket. g. Az EU külpolitikája és a demokratikus kormányzás Afrikában Az EU külpolitikájának egyik prioritása a demokratizációs folyamatok és a jó kormányzás előmozdításának támogatása Afrikában. Mindazonáltal, a 2010-es évet érintő felmérések szerint, számos szubszaharai afrikai ország a demokratikus kormányzásban nyújtott teljesítménye csökkent. Ezért a visszaesésért elsősorban a belső konfliktusok, a politikai válságok, a növekvő korrupció és az állandó szegénység a felelősek. A stabilitás és a béke megteremtésének számos belső akadálya van, többek között az afrikai kormányok ellenállása, a korrupció, az állami vagyon hűtlen kezelése, az emberi igények kielégítetlensége, és a térsgében dúló viszályok és fegyveres konfliktusok.66 h. Biztonságpolitika Az Unió Afrika-politikájában a biztonságpolitikai kérdések 1993 után lényegesen felértékelődtek. A Maastrichti Szerződés felállította a közös kül - és biztonságpolitikát, mely a konfliktuskezelésre helyezi a hangsúlyt. Ez különösen fontos, hiszen az afrikai instabilitás, a földrajzi közelség és más kapcsolódási pontokon keresztül hatással lehet Európára. A hatékony segélyezési politika mindkét régió érdeke, hiszen az elősegíti a demokratizálódási folyamatok beindulását valamint a gazdasági fejlődést, és így hozzájárul a belső konfliktusok megelőzéséhez. 65
http://www.esi-africa.com/node/10640 http://www.grip.org/fr/siteweb/images/NOTES_ANALYSE/2010/NA_2010-11-30_FR_PSEBAHARA.pdf 66
49
A 2007-es lisszaboni EU-Afrika csúcs nagy jelentőséggel bír a biztonságpolitika alakulásában. A találkozón elfogadott stratégia nyolc területen alakít ki partnerségi együttműködést, egyenlő felekként kezelve Afrikát és az Uniót. A nyolc terület közül kiemelkedik a béke és biztonság témája, melyben a partnerség összehangolja a politikai döntéseket, a célkitűzéseket és a finanszírozást. A biztonságpolitika egy viszonylag új eleme a humanitárius intervenció. A humanitárius segélyezés keretén belül az Unió segélyeket biztosít a fekete kontinensen bekövetkező természeti vagy ember által okozott katasztrófák áldozatainak. A humanitárius segélyprogramot, a Bizottság pénzügyi támogatásával, különböző nem kormányzati és nemzetközi szervezetek hajtják végre.67
i. Konfliktuskezelés, nemzetközi békefenntartás A ’60-as évek elején végbement dekolonizációs folyamat óta az afrikai államok jelentős változásokat éltek meg. A ’90-es években zajló demokratizáció sok előnnyel járt, ám néhány diktatórikus rezsimet is hátrahagyott. A változás korszaka egyben a nagy felfordulások és erőszakos megmozdulások időszaka is lett. A hidegháború utáni időkben az afrikai államok és régiók – a nemzetközi érdeklődés csökkenésével – maguk kezdtek el foglalkozni a helyi válsághelyzetek kezelésével. A különböző regionális szervezetek igyekeztek új mechanizmusokat felállítani, ám a szervezeti, működésbeli és pénzügyi gyengeségek, valamint a politikai konzervativizmus és a bizalmatlanság mind akadályt jelentettek a problémák megoldásában. Egyes nyugati országok (Franciaország, USA, Egyesült Királyság), akiket foglalkoztott a kontinens helyzete, olyan programokat hoztak létre, melyek támogatják a helyi illetékeseket a konfliktusok megelőzésében, kezelésében és megoldásában. Ezek a programok nemcsak anyagi segítséget nyújtanak, hanem képzéseket és felszereléseket egyaránt a helyi regionális szervezeteken keresztül. A ruandai népirtás után egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott meg a szubszaharai térségben való konfliktuskezelés irányában. Nagy nemzetközi egységek, mint az EU, az ENSZ vagy a Világbank egyre nagyobb figyelmet fordítanak a béke és a stabilitás megteremtésére és megőrzésére a régióban. Az Európai Unió és az afrikai országok kapcsolata régóta főként
67
Európai Tükör, XV. Évf. 2. Szám, 2010. Február., 81. oldal: Remek Éva – az Európai Unió Afrikapolitikájának néhány biztonságpolitikai aspektusa
50
gazdasági természetű és fejlődés orientált, ám a konfliktusmegelőzés a ’90-es évektől kezdve egyre nagyobb jelentőséget nyert az EU Afrika- politikájában. Az Afrikai Békeprogram azért jött létre, hogy segítséget nyújtson az afrikai szervezeteknek a problémák kezelésében. Az Unió katonailag is elkötelezte magát az eszkaláció megelőzése és a konfliktusok megoldása mellett Kongóban: 2003 nyarán uniós csapatokat telepítettek az ország keleti részébe, egy EU-vezette válságkezelő művelet keretein belül. Az ún. Artemis művelet az Unió Afrika, és általánosabban véve, a válságkezelés iránti elköteleződését jelezte, és példát mutatott arról, hogy az EU intézményei és tagállamai hogyan fogtak össze a cél eléréséért. A művelet jól ábrázolta a diplomáciai, a politikai, a katonai, a humanitárius és a pénzügyi eszközök összehangolását.68 Afrika igen gyenge gazdasági helyzete, a régóta fennálló válság, valamint az államokon belüli és az államok közötti kapcsolatokban kialakult problémák olyan mértékű konfliktusokhoz vezethetnek, melyek a nemzetközi terrorizmus aktivizálódásával járhatnak. Ennek következménye a világkereskedelemben fellépő zavarok lehetnek, ezért a külföldi államoknak érdekükben áll az afrikai helyzet ellenőrzése és szélsőséges esetekben a beavatkozás.69 Az Afrikai békefenntartási mechanizmust 2003. Július 21-én léptette életbe az Európai Tanács, válaszul az Afrikai Unió kérésére. Ennek keretén belül a rászoruló országok pénzügyi segítséget igényelhetnek a békefenntartási kiadásaikra.70 j. African Peace and Security Architecture (APSA) – Béke - és Biztonsági Architektúra Az APSA-t az Afrikai Unió hozta létre a regionális gazdasági közösségekkel együttműködésben. Az intézmény célja a konfliktusok megelőzése és kezelése az afrikai kontinensen, és pénzügyi támogatását nagyrészt európai forrásokból szerzi.71
68
Crisis management in sub-Saharan Africa - the role of the European Union Occasional Paper - No51 - 01 avril 2004 by Fernanda Faria 69 Benkes Mihály: Az euroafrikai kapcsolatok napjainkban http://www.zanex.hu/euroafrika.htm 70 http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12529_hu.htm 71
http://ec.europa.eu/europeaid/where/acp/regionalcooperation/peace/capacity_building/apsa_en.htm
51
k. Az Unió segélyezési politikája72 Az Európai Unió globális szinten közreműködik a válságövezetekben, többek között Líbiában, Afganisztánban, és a szubszaharai régióban. Azokon a területeken, ahol hosszú ideig elhúzódik a válság, vagy egy konfliktus után még nem stabilizálódott a helyzet, az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy segítséget nyújt az áldozatoknak. Az Unió humanitárius segítségnyújtásért felelős szervezete közvetlen segítséget nyújt a katasztrófa sújtotta területek lakosainak. Az ECHO, vagyis az Európai Humanitárius Segélykoordinációs Iroda, egy olyan szervezeti egység, mely az EU segítségnyújási műveleteit irányítja. Az Unió humanitárius tevékenysége, mely nélkülözhetetlen eszközöket és szakértői segítséget nyújt a válsághelyzetek áldozatainak, minden évben 900 millió euró körüli összeget tesz ki, melyből Afrika és az Indiai- óceáni térség részesül legnagyobb arányban. A szervezet legfontosab feladata az életmentés és a rászorulók emberi méltóságának védelme. A tárgyi eszközökön kívül (felszerelések, sátrak, élelmiszer, gyógyszer, takarók, stb) az ECHO orvoscsapatok és tűzszerészek munkáját is finanszírozza, ezen kívül szállítási segítséget is nyújt. Az Unió a következő módszerekkel nyújt humanitárius segítséget: •
gyorssegély: pénzbeli juttatás, melyből gyógyszereket, élelmiszert, és egyéb életszükségleti cikkeket lehet vásárolni, menedékhelyekről gondoskodni, valamint a helyreállítási munkákat finanszírozni
•
élelmiszersegély: az éhínség vagy aszály sújtotta területeken élelmiszerek beszerzését biztosítja
•
az otthonukat (település, régió, ország) elhagyni kényszerülő menekültek számára nyújtott segély: a nehézségek átvészelésére nyújt segítséget, arra az időre, amíg haza nem térhetnek, vagy valahol le nem tlepedhetnek
•
a katasztrófakockázat csökkentésére szánt segély: a katasztrófavédelmi készültség helyzetének javítása, kockázatcsökkentés.
72
http://europa.eu/pol/hum/index_hu.htm
52
Eredmények a segélyezésben Az Európai Bizottság 2006 őszén közzétett jelentése szerint a legjlentősebb eredmények a béke és biztonság valamint az igazságos kormányzás megteremtésében a következők: •
az Afrikai Béke Alap jelentős összeggel rendelkezik a biztonságpolitikai kérdések tárgyalásához
•
a fegyveres konfliktusok utáni helyzet kezelésére, a biztonság megteremtésére az EU új keretet hozott létre
A 2007. decemberi lisszaboni csúcson új humaitárius politikát állítottak fel, és jelentős eredményeket értek el a biztonságpolitika tekintetében.73 Az elmúlt években az Afrikai Unió és az EU közötti együttműködés számos eredményt mutatott fel. 2005-ben az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2010-ig minden évben 20 milliárd euróval növeli meg a fejlesztési támogatások összegét, melynek felét Afrikának szánják. 2005 októberében az EU új Afrika-stratégiájában elkötelezte magát a Millenniumi Fejlesztési Célok támogatására. 2006-ban euroafrikai partnerség jött létre az infrastruktúra területén. Ennek keretén belül az Unió minden olyan programot támogat, mely a kontinensek közötti kapcsolatokat erősíti, és amely a tudásmegosztás és a regionális fejlődés jegyében jön létre.74
l. A regionális növekedés és együttműködés támogatása
Az Európai Unió, saját tapasztalataiból kiindulva, tisztában van a regionális együttműködés gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának jelentőségével. Ezért az országok helyett inkább a régióknak igyekszik segítséget nyújtani.
2004-ben az AU segítséget kért az EU-tól a béke megteremtésének finanszírozásában. A kérésnek eleget téve az Unió 2004-ben létrehozta az Afrikai Béke Alapot (APF, African Peace Facility), melyen keresztül idáig csaknem 800 millió eurót folyósított.75
73
http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/422_1.pdf Joó Zsófia • Rómától Lisszabonig – az integrált Európa XXI. századi Afrika-politikája és előzményei 74 http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r12106_hu.htm 75 http://ec.europa.eu/europeaid/where/acp/regional-cooperation/peace/index_en.htm
53
A folyósított összegeket elsősorban katonai csapatok szállítására, eltartására és a békefenntartási intézkedések támogatására használják. Nem használható fegyverek, fegyveralkatrészek, lőszer, illetve különleges katonai felszerelések beszerzésére. Ezen kívül a katonák kiképzésére és fizetésüknek fedezésére sem használhatók fel ezek a segélyek. A Bizottság külön alapot hozott létre annak érdekében is, hogy támogassa a fenntartható, széleskörű, regionális befektetéseket az AKCS-országok infrastruktúráját illetően. Az AKCS-EU Vízalap magánvállalatok és más érintett gazdasági szereplők számára nyújt segítséget tiszta vízbe való beruházásokban és egészségügyi projektekben. A pénzügyi segítség által a legszegényebb országokban is fejlődhet az ivóvízhez való hozzáférés lehetősége, valamint az egészségügyi rendszer állapota.
Az AKCS-országok számára létfontosságú, hogy megfizethető energiához jussanak, annak érdekében, hogy legyőzzék a szegénységet és fellendítsék a gazdasági növekedést. Az AKCS-EU Energiaalap éppen ezért segítséget nyújt az energiaprojektek megvalósításához. Az EU, a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozójaként, és a fejlődő világ legfontosabb kereskedelmi partnereként, elkötelezte magát a Millenniumi Fejlesztési Célok mellett. A Millenniumi Fejlesztési Célok leggyorsabb megvalósításának érdekében, az EU három fő területen eszközölt változtatásokat. Több pénzt juttat fejlesztésekre, jobban összehangolja a különböző politikáit és kiemelkedő figyelmet szentel a szubszaharai térségre, amely a legfejletlenebb régiónak számít a fejlesztési célok vonatkozásában.76
A Millenniumi Fejlesztési Célok eléréséhez, valamint a fenntartható fejlődés megvalósításához elengedhetetlenül fontos Afrika infrastruktúrájának fejlesztése. A gazdasági növekedés eléréséhez és a szegénység radikális visszaszorításához hatékonyabb közlekedési hálózatra, jobb víz – és energia-hozzáférésre, valamint fejlettebb kommunikációs hálózatra van szükség.
Az EU-Afrika Infrastrukturális Alap, melyet 2007-ben hoztak létre, arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy többet invesztáljanak Afrika fejlesztésébe. A Bizottság
76
http://www.eubusiness.com/topics/finance/millennium-development-goals-europe-cares/
54
pénzügyi segélyek, az Európai Beruházási Bank pedig kölcsönök formájában nyújt mindehhez segítséget. Az alap az európai tagállamokkal, fejlesztési bankokkal, valamint európai és afrikai magánbankokkal együttműködve finanszírozza az infrastrukturális projekteket.77
m. Az infrastrukturális együttműködés Az afrikai infrastrukturális hálózat fejlesztése elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek és a társadalmi fejlődésnek. Ennek tudatában a Bizottság egy partnerséget hozott létre Afrikával a nagy infrastrukturális hálózatok fejlesztésére. Ez a partnerség kulcseleme az EU által 2006-ban felállított Afrika stratégiának. A
gyenge
infrastrukturális
hálózat
a
termelési
és
szállítási
költségek
megnövekedését eredményezi, ezért rendkívül negatív hatást gyakorol az üzleti versenyképességre. Afrika közlekedési hálózata igen fejletlen, a személyek és a javak mozgása főként a közúti közlekedésre korlátozódik, az utak állapota és az úthálózat azonban messze nem megfelelő. Habár a kontinens energia potenciálja hatalmas, az még sincs hatékonyan kihasználva. A vízforrások egyenlőtlen elosztása és szezonális ingadozása mellet a népesség jelentős hányada nem jut ivóvízhez és az alapvető egészségügyi ellátást is nélkülöznie kell. A telekommunikációhoz való hozzáférés is drága és nehézkes, emellett Afrikában a legnagyobb a digitális szakadék a világon. (a digitális szakadék arra az egyenlőtlenségre utal, ami az egyének, háztartások, üzleti szereplők és földrajzi régiók között áll fenn az informatikai és kommunikációs technológiához való hozzáférésben és az internet – elérhetőségben) A ’90-es években az afrikai kormányok és az EU-tagállamok fokozatosan csökkentették az infrastrukturális fejlesztésre szánt forrásokat. Ebből kifolyólag a beruházások kapnak nagyobb szerepet. Az úthálózatok kiépítése igen jótékony hatással van a regionális integráció és a kereskedelem fejlődésére, éppen ezért az Unió továbbra is nagy figyelmet szentel az ilyen jellegű beruházásokra. Ebből kifolyólag az EU Afrikastratégiájának része az infrastrukturális partnerség, amely az Afrikai Unió és a NEPAD akcióterveit figyelembe véve működik, és legfontosabb elemei a közlekedés, a víz és
77
http://ec.europa.eu/europeaid/where/acp/regional-cooperation/index_en.htm
55
egészségügyi hálózat, az energia-kitermelés és - felhasználás, valamint a távközlés fejlesztése. A partnerség keretein belül az Unió gyakorlati tapasztalatait is megosztja Afrikával. A partnerség pénzügyi támogatását egyrészt az Európai fejlesztési Alap, másrészt az AKCS-országokon belüli források jelentik, ám a vállalkozás sikeréhez egyéb partnerekre is szükség van, mégpedig az Európai Beruházási Bankra és a Világbankra is.78
n. Infrastruktúra partnerség Az afrikai infrastruktúra jelenleg rendkívül fejletlen és hiányos, ez pedig nagyban akadályozza a gazdasági és társadalmi fejlődést. A statisztikák alapján megfigyelhetjük, hogy a szubszaharai régióban 100 négyzetkilométernyi beépíthető területre mindössze 31 kilométernyi aszfaltozott út jut, a népesség csupán 16 %-a jut elektromossághoz, és 40%uk (több mint 300 millió ember) nem jut tiszta vízhez.79 A kontinens belső szálltmányozásának 90%-a közúti szállítással realizálódik, ám az utak és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások nem megfelelőek. A vasúti hálózat szintén nagyon kezdetleges, a különböző vonalak között pedig nincs megfelelő összeköttetés. A tengeri kikötők nem képesek versenyképes szolgáltatásokat nyújtani, a belföldi vizek pedig nincsenek bevonva a közelekdésbe és a szállítmányozásba. Az áramhiány miatt tömeges kivándorlás tapasztalható a falvakból a nagyobb városokba, ahol gyakran nyomornegyedek jönnek létre. Az Afrikai Unió és az Európai Bizottság 2007. október 25-én Addisz-Abebában, az AU székhelyén, életre hívta az EU-Afrika Infrastruktúra Partnerséget azzal a céllal, hogy fejlesszék és fenntartsák az afrikai infrastruktúra hálózatokat. Az infrastruktúra rendkívül fontos eleme a kontinens világgazdaságba való integrálásának, hiszen a megkönnyíti a termékek áramlását, értékesítését, és ezáltal nagyban hozzájárul az országok gazdasági fejlődéséhez. Az infrastrukturális beruházások fő támogatója az Afrikai Fejlesztési Bank.80 A partnerség az afrikai infrastrukturális hálózat fejlesztésére törekszik, ami lehetővé fogja tenni a regionális integrációt és a térség bekapcsolását a világkereskedelembe, a
78
http://europa.eu/legislation_summaries/development/sectoral_development_policies/r13013_en.htm http://siteresources.worldbank.org/INTAFRICA/Resources/aicd_overview_english_no-embargo.pdf 80 http://www.africa-union.org/root/AU/Conferences/2007/october/IE/EU/iE/ie.htm 79
56
versenyképes kereskedelem fellendítését, munkahelyek termetését és a szegénység radikális csökkenését. A gyors, fenntartható és széleskörű növekedés megteremtése ugyanis elengedhetetlen lépés az afrikai szegénység leküzdésében. Egyes becslések alapján az infrastruktúra-készlet 1%-os növekedése 1%-os GDP-növekedést eredményezhet. Az EU-Afrika Infrastruktúra Vagyonkezelő Alap egy társfinanszírozási eszköz, amely az uniós tagállamokat, az Európai Beruházási Bankot és európai fejlesztési pénzintézeteket
egybefogva
támogatást
nyújt
az
infrastrukturális
projektek
megvalósításához. Ezen kívül állami támogatásokat, technikai segítséget, valamint közvetlen énzügyi segítséget is biztosít.81 Az Infrastruktúra Partnerségből nem csupán az afrikai országok profitálhatnak, hiszen az EU számára a fekete- afrikai térség hatalmas potenciális piacot jelent, és az infrastrukturális fejlesztésekkel nemcsak könnyebbé és gyorsabbá válik a nemzetközi kereskedelem, de az elérhető piacok is kibővülnek. A bőséges energiaforrások hasznosításával az Unió is megújuló energiához juthat, a népesség szükségleteinek kielégítésével pedig megerősítheti a helyiek támogatását, a jövőbeli projektek tehát mind kedvezőbb fogadtatásban részesülhetnek majd. Afrika történelmének egyik legnagyobb infrastrukturális fejlesztése a Tazara vasút volt, amely Tanzánia és Zambia összeköttetését segítette, és kínai beruházás által valósult meg a ’70-es évek elején. Ám a vasútvonal nem csupán e két ország összeköttetésében játszik szerepet, hanem, a zambiai vasútvonalakon keresztül, Kongóval és Angolával is kapcsolatot létesít. A vasútvonal legnagyobb előnye, hogy lehetőség nyílik egy folyamatos vasúthálózat létrejöttére az Atlanti-óceántól egészen az Indiai-óceánig. A vasútvonaltól azt remélik, hogy fejlesztésével kiegészíthetik a közúti hálózatot, és bizonyos javak, mint például bányászati termékek – melyek nem igazán valóak közúti vagy légi szállításra – szállításában is hatalmas segítséget jelent majd.82
o. Migráció, mobilitás és foglalkoztatás A globalizáció jelenségének alapvető eleme a mobilitás, ami, az EU létezése óta egyre gyakoribb jelenség, ezért nemzetközi szinten külön politikát szentelnek neki. A 81 82
http://www.africa-union.org/root/AU/Conferences/2007/october/IE/EU/iE/ie.htm http://www.tanzaniainvest.com/tanzania-transport/interviews/385-tazara-interview
57
migráció alapvető okai a szegénység és a fejletlenség, amit demográfiai és gazdasági problémák súlyosbítanak. A szakértők szerint az, hogy az Afrikából kivándorlók többsége nő, annak köszönhető, hogy a kontinensen nem jutnak elég munkalehetőséghez. Az agyelszívás folyamata azonban a kiinduló országok számára hátrányt jelent, hiszen a potenciális munkaerő hiányához vezet. 2006 novemberében külügyért, migrációért és fejlesztésért felelős miniszterek, az EU és Afrika küldöttei találkoztak Tripoliban, hogy megvitassák a migrációval kapcsolatban felmerülő kérdéseket. Az érintett ügyek között volt a migráció és fejlesztés, béke és biztonság, humán erőforrások és agyelszívás, emberi jogok és az egyének jóléte, a migráció előnyeinek kihasználása, illegális migráció, valamint a menekültek védelme.83 A konferencia óta az Unió és Afrika számos területen együttműködve dolgozik a migrációval kapcsolatban felmerülő kérdéseken és megoldásokon. Mára kiderült, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósíthatóságának egyik legfontosabb feltétele az egészségügyi munkaerő hiányának megszüntetése. Ezért csökkenteni kéne az afrikai munkaerő Európában való alkalmazását. Mivel azonban az alacsony foglalkoztatási arány nagy kihívás Afrikában, a migráció negatív hatásait úgy lehet csak enyhíteni, ha több munkahely jön létre, főként a fiatalok és a nők számára.
p. Demokrácia A demokratikus kormányzás megteremtése Afrikában az EU fejlesztési politikájának egyik legfontosabb elemét alkotja. Ám az EU egyedül nem képes igazi változásokat elérni, ezért szükség van az Afrikai Unió beavatkozására is, amely már tett kezdeményezéseket ezen a téren (pl. pánafrikai kormányzási struktúra, APRM (afrikai kölcsönös értékelési mechanizmus, a magas színvonalú kormányzás előmozdítására)). q. Közös intézményi struktúra A felek közötti partnerség megerősítésére és a hatékonyabb együttműködés miatt az EU és Afrika demokratikus intézményei között rendszeres párbeszédnek kell létrejönnie, és ebben a vezető szerepet az Európai Parlament és a Pán-Afrikai Parlament játsszák.84
83 84
http://europafrica.net/2006/11/20/tripoli-au-eu-ministerial-conference-tackles-migration-issues/ http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0357:FIN:HU:HTML
58
Tények, kilátások, javaslatok XVI. Az euroafrikai kereskedelem számokban Az EU27 Afrikával bonyolított kereskedelme %-okban okban (termékcsoportokra lebontva) (2009)
Forrás: EU-27 27 trade with Africa by product category (SITC 1), 2009 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=F http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=File:Extra_EU27_trade_with_Africa_by_product_category_(SITC_1),_2009.PNG&filetimestamp=20110107134145 alapján saját szerkesztés
A kördiagramokat megvizsgálva kijelenthetjük, hogy az Európai Unió afrikai importjának több, mint a felét (58%) az ásványi üzemanyag üzemanyag teszi ki. A teljes árubehozatal körülbelül egytizedét jeletni az állat- és élelmiszerkereskedelem, és másik tizedét a készáruk importja. Ami az Afrikába irányuló exportot illetti, az Unió főként ként gépeket és közlekedési eszközöket szállít Afrikába, Afrikába ezekk a termékek ugyanis a teljes árukivitel árukivit 43%-át alkották 2009-ben. A gépek, járművek űvek exportja mellett jelentős jelent s hányadot tesz ki a készáruk és a vegyszerek kereskedelme is.
XVII. Gazdasági perspektívák szubszaharai Afrika számára Egy 2011 szeptemberében kiadott IMF jelentés szerint a szubszaharai régió szilárd makrogazdasági teljesítményt mutat fel. Számos ország ugyanis a gazdasági világválság előtti tti növekedési ütemet mutat. A globális visszaesés ezidáig nem érintette erősen er a terület gazdaságait, ám a válság kockázata megnőtt. megn tt. Az infláció mértéke mindazonáltal több 59
országban is egyértelműen növekedett. Az olajexportáló gazdaságok kedvező kilátásokkal rendelkeznek a közeljövőre, a 2011-ben tapasztalt 6%-os növekedés 2012-ben elérheti a 7¼ %-ot.85 Szubszaharai Afrika gazdasági fellendülése a jövőben a külföldi befektetések növekedésétől, az afrikai országok exportjának és termelésének diverzifikációjától valamint az EU-val létrehozott egyezmények rendelkezéséinek (béke és biztonság, demokrácia, oktatásügyi reformok, stb) sikerétől függ. XVIII. Javaslatok a jövőre nézve:
•
a központi hatalom dominanciájának megszüntetése az afrikai államokban: a konfliktusok, problémák regionális szinten történő kezelése. Az átlátható kormányzás előmozdítása a regionális és a központi hatóságok kooperációja által.
•
minden ezközt bevetni a korrupció elleni harcban: még szélesebb körű ellenőrzés, a kompetens személyek alkalmazása a felelős beosztásokban
•
az adminisztrációs folyamatok egyszerűbbé, átláthatóbbá tétele: külföldi befektetők bizalmának növelése
•
a külföldi befektetők figyelmének felkeltése: kedvezményes adók, képzett munkaerő
85
•
a mezőgazdaság diverzifikálása és modernizálása
•
az export diverzifikálása: élelmiszeripari termékek kivitelének növelése.
http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2011/02/pdf/c2.pdf
60
Összefoglalás Dolgozatomban arra törekedtem, hogy minél teljesebb képet adjak az Európai Unió és Szubszaharai Afrika kapcsolatrendszeréről, valamint bemutassam a térségben rejlő gazdasági potenciálokat, az egyre fokozódó nemzetközi érdeklődés okát. Részletesen bemutattam a különböző multilaterális egyezmények (Yaoundé, Lomé, Cotonou) célkitűzéseit és eredményeit, valamint a lisszaboni csúcson megfogalmazódó új Arika- stratégiát. A dolgozatból kiderült, hogy az EU – és vele együtt más külföldi országok – elsősorban milyen érdekeket érvényesíthetnek a térségben. Afrika bőséges nyersanyag forrásait, megújuló energiaforrásait, természetes erőforrásait még messze nem aknázták ki, emellett a régió hatalmas potenciális piacot jelenthet a külföldi országok árucikkei számára. Az Unió számára a biztonságpolitikai kockázatok valamint a migráció problematikája is fontos prioritás, hiszen a nemzetközi bűnözés, az illegális áru- és embercsempészet elsősorban az EU területét fenyegetik. A 4. fő fejezet a szubszaharai térség külpolitikai kapcsolatainak diverzifikálódását mutatta be, ezen belül a Kínával kialakított egyre szorosabbá váló kapcsolatát elemezte. Bemutattam az Unió és Kína egymástól eltérő hozzáállását az afrikai kapcsolatában, kiderült, hogy, míg az előbbi komoly hangsúlyt fektet az emberi jogok védelmére valamint a demokrácia megőrzésére, az utóbbi hajlandó feltételek nélküli megegyezést kötni az afrikai állmokkal a gazdasági előnyök megszerzése végett. Az EU és a szubszaharai térség gyakorlatban való együttműködése kapcsán bemutattam néhány nagyszabású és innovatív energia projektet. Megerősítést nyert az az állítás, hogy a Szaharán túli területek hatalmas potenciállal rendelkeznek és komoly fejlődés érhető el a megújuló energiaforrások kiaknázásával. A dolgozat alapján kijelenthetjük, hogy az euroafrikai konvenciók kiemelkedő példái a fejlett és fejlődő régiók közötti együttműködésnek, előrelépést jelentenek az Észak-Dél konfliktus feloldásában és számos – mindkét fél számára – pozitív eredményt mutattak fel eddig.
61
Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek, Imre Gabriellának, kinek hasznos tanácsai és türelme nélkül nem íródhatott volna meg a szakdolgozatom. Ezen kívül köszönettel tartozom Czikó Judit barátnőmnek, aki lelkes támogatásával és remek észrevételeivel sokat segített a szakdolgozat kivitelezésében.
62
Mellékletek Kína kifelé irányuló tőkebefektetéseinek statisztikája a 2004-2010-es időszakban (millió dollár) a. ábra Ország, régió Afrika Ázsia Európa LatinAmerika ÉszakAmerika Óceánia
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
317.43 391.68 519.86 1574.31 5490.55 1438.87 2111.99 3013.99 4484.17 7663.25 16593.15 43547.50 40407.59 44890.46 2046.77 2166.65 597.72 1540.43 875.79 3352.72 6760.19 1762.72 6466.16 8468.74 126.49 120.15
320.84 202.83
258.05 126.36
4902.41
3677.25
7327.90 10538.27
1125.71 770.08
364.21 1951.87
1521.93 2479.98
2621.44 1888.96
Forrás: http://hzs.mofcom.gov.cn/accessory/201109/1316069658609.pdf Ministry of Commerce, People’s Republic of China adatai alapján saját szerkesztés.
A sinoafrikai kereskedelem felépítése c. ábra
Forrás: SZENTESI AMBRUS GÁBOR - Kína Afrika felé fordulásának folyamata, valamint annak gazdasági és geopolitikai vonzatai
Az EU27 Afrikával való kereskedelme %-okban (termékcsoportokra lebontva) (2009) 63
d.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
IMPORT ország érték (millió euro) Líbia 19 996 Algéria 17 356 Dél-Afrika 14 928 Nigéria 10 453 Tunézia 7 891 Marokkó 6 510 Egyiptom 6 112 Angola 4 916 Elefántcsontpart 3 055 Kamerun 1 744
ábra
EXPORT ország érték (millió euro) Dél-Afrika 16 040 Algéria 14 655 Egyiptom 12 627 Marokkó 11 909 Nigéria 9 162 Tunézia 8 931 Líbia 6 471 Angola 5 187 Ghána 1 749 Szenegál 1 628
Az EU 10 legnagyobb afrikai kereskedelmi partnere (2009) Forrás: EU-27's ten main African partners in goods trade, 2009 alapján saját szerkesztés http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=File:EU27%27s_ten_main_African_partners_in_goods_trade,_2009.PNG&filetimestamp=201101 07134651
64
A vízenergia aránya Afrika elsődleges els dleges energiaszükségleteinek kielégítésében (2008) e. ábra
FORRÁS: http://www.un.org/esa/sustdev/sdissues/energy/op/nepadkalitsi_ppt.pdf alapján saját szerkesztés
Korrupciós index, Dél-Afrika Afrika f. ábra
Forrás:http://perspective.usherbrooke.ca/bilan/servlet/BMTendanceStatPays?codePays=ZA http://perspective.usherbrooke.ca/bilan/servlet/BMTendanceStatPays?codePays=ZA F&codeTheme=15&cod&codeStat=BM.CPI.IN 65
g. ábra
Afrika feltörekvő országokkal való kereskedelmének megoszlása (2009) egyéb országok Törökország Brazília Kórea India Kína
Forrás: OECD – African Economic Outlook 2011, p.103. http://www.keepeek.com/Digital http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/development/african Management/oecd/development/african-economicoutlook-2011_aeo-2011-en en alapján saját szerkesztés
66
h. ábra Hagyományos és feltörekvő partnerek részesedése Afrika importjából, exportjából és teljes kereskedelméből, 2000-ben és 2009-ben (%)
Forrás: OECD - African Economic Outlook, 2011, p. 97. http://www.keepeek.com/DigitalAsset-Management/oecd/development/african-economic-outlook-2011_aeo-2011-en
67
Afrika infrastrukturális deficitje i. ábra
Forrás: http://siteresources.worldbank.org/INTAFRICA/Resources/aicd_overview_english_noembargo.pdf, Africa’s Infrastructure, A Time for Transformation, Vivien Foster and Cecilia Briceño-Garmendia, 2010 The International Bank for Reconstruction and Development / The World Bank, 3. Oldal
68
1. táblázat A hagyományos és a feltörekvő partnerek részesedése Afrika importjában, exportjában, és teljes kereskedelmében, 2000-ben és 2009-ben (%-ban kifejezve) Áruk és szolgáltatások exportja (A GDP százalékában mérve) 2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
33,7
36,2
37,5
38,4
40,9
33,2
34,9
2005
2006
2007
2008
2009
2010
32,4 33,5 32,9 35,6 39,3 36,0 Szub-szaharai Afrika Forrás: az IMF 2011. Áprilisi Economic Outlook –ja alapján saját szerkesztés
36,0
Szub-szaharai Afrika
Áruk és szolgáltatások importja (A GDP százalékában mérve) 2004
69
Irodalomjegyzék Könyv: Heather Deegan: Africa today – Culture, Economics, Religion, Security, Taylor & Francis, 2009 Fenntartható Afrika. Publikon kiadó 2010, szerk: Taróssy István Russell, Alec: Harc Dél-Afrika lelkéért, Mandela után; HVG Kiadó Zrt., Bp., 2010 Sík Endre, Fekete Afrika története, Akadémiai Kiadó, Budapest 1964 Karen A. Mingst, A nemzetközi kapcsolatok alapjai, Napvilág Kiadó, 2011 Chris Alden: Kína az afrikai kontinensen – Publikon kiadó 2010
Tanulmány, cikk:
A világ leggyorsabban fejlődő városai – vibráló Afrika, elsöprő Ázsia. 2010. december 21., kedd. Szerző: hvg.hu. letöltés: 2011. szeptember 28., 17:21:19 Perspectives chinoises, Numéro 90 (juillet-août 2005), Varia, François Lafargue, La Chine, une puissance africaine. 2011. szeptember 28., 13:32:33 Les Cahiers d’Outre-Mer, Numéro 238 (Avril-Juin 2007). La mondialisation jusqu'aux marges du monde. La pluie ou le beau temps ? - Christel Alvergne: Quelles politiques territorialespour inscrire l’Afrique dans la mondialisation? L’aménagement du territoire en Afrique subsaharienne. 2011. szeptember 28., 13:33:30 Economic Partnership Agreements between Sub-Saharan Africa and the EU: A Development Perspective on their Trade Components - Lawrence E. Hinkle and Maurice Schiff, Draft Africa Region Working Paper, World Bank, February 2004. 2011. október 26., 0:03:10 Európai Tükör, XIII. évf. 2. Szám, 2008. február. 2011. szeptember 28., 17:52:28 What role of Sub-saharan Africa in Europe’s energy policies – Richard Youngs, 2009.nov. 2011. november 16., 0:17:53 SZENTESI AMBRUS GÁBOR: Kína Afrika felé fordulásának folyamata, valamint annak gazdasági és geopolitikai vonzatai, EU working papers 2009. 2011. szeptember 28., 18:47:31 70
Towards a Joint Africa-Europe Partnership Strategy,Issue Paper I, The EU-Africa Partnership in Historical Perspective, ECDPM, Maastricht (Netherlands), December 2006 2011. november 22., 12:40:45 Andrew Berg, Norbert Funke, Alejandro Hajdenberg, Victor Lledo, Rolando Ossowski, Martin Schindler, Antonio Spilimbergo, Shamsuddin Tareq, and Irene Yackovlev: Fiscal Policy in Sub-Saharan Africa in Response to the Impact of the Global Crisis, IMF, 2009. Május 14. 2011. november 8., 11:32:39 SUB-SAHARAN AFRICA’S EXPORT TRENDS AND THE EPAS, 2010. November, Genf. 2011. október 16., 18:23:00 Európai tükör XV. Évf. II. szám. 2011. Február 2011. szeptember 28., 18:57:34 FOCUSISSUE3: AFRICA AND INTERNATIONAL TRADE 2012. április 15., 13:10:49 Szakmai szemle, 2009. IV. szám 2011. szeptember 28., 19:12:26 Joó Zsófia • Rómától Lisszabonig – az integrált Európa XXI. századi Afrika-politikája és előzményei 2012. április 26., 11:15:00 Fernanda Faria: Crisis management in Sub-Saharan Africa, the role of the European Union, 2004. Április 2012. április 24., 14:27:14 EU in the world – the foreign policy of the European Union 2011. november 28., 1:17:26 ASIAN FOREIGN DIRECT INVESTMENT IN AFRICA-Towards a New Era of Cooperation among Developing Countries, United Nations, New York and Geneva, 2007 2011. november 14., 1:12:55 IMF Regional Economic Outlook, 2011. Okt. Sub-Saharan Africa, Sustaining the expansion 2012. április 26., 3:44:18 United Nations New Agenda for the Development of Africa, final review, www.africarecovery.org 2011. október 9., 16:35:31 Africa program occasional paper series Africa insight 2002.
71
Woodrow Wilson International Center for Scholars, Africa program, accasional paper series, Africa. The development challenges of the 21st century, september 2005. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA, Brüsszel, 23.10.2007 COM(2007) 635 végleges, A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK, Gazdasági partnerségi megállapodások Hettyey András: Kakaóban fizetik ki Kínának a vízi erőművet, Index, 2011. október 1. La Chine en Afrique: avantages ou inconvénients pour le développement, Laurant Delcourt, 2008. Április Perspectives chinoises, numéro 90, juillet-aout 2005, Varia, Francois Lafargue , La Chine, une puissance africaine Kitekintő, Mészáros Tamás, 2011. május 9.: Nem jelent veszélyt az EU-ra Kína Afrikai terjeszkedése Crisis management in sub-Saharan Africa - the role of the European Union Occasional Paper - No51 - 01 avril 2004 by Fernanda Faria Benkes Mihály: Az euroafrikai kapcsolatok napjainkban
Weboldalak:
http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r121 06_hu.htm http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:k42pN_O990J:europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r1 2540_en.htm+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu www.uneca.org/era2002/era2000/chapter3.pdf http://www.oecd.org/dataoecd/53/48/39759627.pdf http://data.worldbank.org/sites/default/files/adi_2011-web.pdf http://kezako.tv/voyage/afrique/la-corruption-en-afrique.html http://www.newafrika.org/spip.php?article391 http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r121 06_hu.htm
72
http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r121 06_hu.htm http://www.diploweb.com/L-Union-europeenne-et-l-Afrique.html http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf http://europa.eu/legislation_summaries/development/south_africa/r12201_en.htm http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:wMSDy8JDGIJ:ec.europa.eu/mag yarorszag/press_room/press_releases/20110531_afrikai_unios_partnerek_demokracia_es_ novekedes_hu.htm+k%C3%B6z%C3%B6s+eu+afrika+strat%C3%A9gia&cd=2&hl=hu&c t=clnk&gl=hu http://europafrica.files.wordpress.com/2007/05/historical_perspective.pdf http://europafrica.net/africa-eu-dialogue/ http://www.theaebr.com/v1n1sp1998sissoko.pdf http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/421_1.pdf http://books.google.hu/books?id=u8HhgOSBTg0C&pg=PA201&lpg=PA201&dq=Sysmin +europa&source=bl&ots=0oCOvEf92&sig=VMQCccb8UbdE_Bq8aJRrL10FEQE&hl=hu &sa=X&ei=KzCZT_XfNcaEOrC7ubcG&sqi=2&ved=0CGsQ6AEwCA#v=onepage&q=S ysmin%20europa&f=false reform in africa: structural adjustment and economic diplomacy – Obadiah Mailafia, 200. old. http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r121 01_fr.htm http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/421_1.pdf http://www.unige.ch/ses/ecopo/demelo/Cdrom/RIA/Readings/EU_SSA_EPA.pdf
http://www.agritrade.org/Publications/IssueBriefs/EPA_EU_Africa_Issue_Brief_23.pdf http://ec.europa.eu/trade/wider-agenda/development/economic-partnerships/ 73
http://assets.opencrs.com/rpts/97-389_20020628.pdf http://www.unige.ch/ses/ecopo/demelo/Cdrom/RIA/Readings/EU_SSA_EPA.pdf http://ec.europa.eu/trade/wider-agenda/development/economic-partnerships/ http://www.afrik.com/article12554.html http://www.france.attac.org/archives/spip.php?article9141 http://eeas.europa.eu/south_africa/index_en.htm http://europa.eu/legislation_summaries/development/south_africa/r12205_en.htm http://news.xinhuanet.com/english2010/indepth/2011-10/31/c_131222280.htm http://books.google.hu/books?id=8wBs-CspNQUC&pg=PA35&dq=SubSaharan+Africa+and+EU&hl=hu&ei=2CqnTta2HoGlganiq2oDw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=2&ved=0CDIQ6AEwAQ#v=one page&q&f=false http://www.regjeringen.no/nb/dep/ud/kampanjer/refleks/innspill/afrika/simensen.html?id= 533474 http://www.afdb.org/en/news-and-events/article/africa-should-embrace-new-economicgiants-and-boost-social-inclusion-says-african-economic-outlook-2011-8063/ http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0357:FIN:HU:HTML http://www.africa-eu-partnership.org/fr/node/420 http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r125 29_hu.htm http://www.grip.org/fr/siteweb/images/NOTES_ANALYSE/2010/NA_2010-11-30_FR_PSEBAHARA.pdf http://europa.eu/pol/hum/index_hu.htm http://europa.eu/legislation_summaries/development/african_caribbean_pacific_states/r121 06_hu.htm http://ec.europa.eu/europeaid/where/acp/regionalcooperation/peace/capacity_building/apsa _en.htm http://ec.europa.eu/europeaid/where/acp/regional-cooperation/peace/index_en.htm http://www.eubusiness.com/topics/finance/millennium-development-goals-europe-cares/
74
http://ec.europa.eu/europeaid/where/acp/regional-cooperation/index_en.htm http://europa.eu/legislation_summaries/development/sectoral_development_policies/r1301 3_en.htm http://siteresources.worldbank.org/INTAFRICA/Resources/aicd_overview_english_noembargo.pdf http://www.africa-union.org/root/AU/Conferences/2007/october/IE/EU/iE/ie.htm http://www.africa-union.org/root/AU/Conferences/2007/october/IE/EU/iE/ie.htm http://www.tanzaniainvest.com/tanzania-transport/interviews/385-tazara-interview http://www.iisd.ca/ymb/energy/aeep/ http://www.africa-eu-partnership.org/partnerships/energy http://www.desertec.org http://tudomany.ma.hu/tart/cikk/h/0/122446/1/tudomany/Tuneziai_napfennyel_futenek_az _europai_lakasokat http://www.camcoglobal.com/ http://www.esi-africa.com/node/13645 http://europafrica.net/2011/10/21/workshop-on-strategy-for-large-regional-hydropowerprojects-development-in-africa/ http://www.esi-africa.com/node/10640 http://europafrica.net/2006/11/20/tripoli-au-eu-ministerial-conference-tackles-migrationissues/ http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0357:FIN:HU:HTML
http://books.google.hu/books?id=RNQ4S5VeeLQC&printsec=frontcover&dq=internationa l+peacekeeping&hl=hu&ei=OJnTTuKIMpC7hAeO_PGiDQ&sa=X&oi=book_result&ct=r esult&resnum=1&ved=0CDAQ6AEwAA#v=onepage&q=international%20peacekeeping &f=false http://www.un.org/esa/sustdev/sdissues/energy/op/nepadkalitsi_ppt.pdf http://perspective.usherbrooke.ca/bilan/servlet/BMTendanceStatPays?codePays=ZAF&cod eTheme=15&cod&codeStat=BM.CPI.IN http://books.google.hu/books?id=bLHE0sUdUuAC&pg=PA3&dq=SubSaharan+Africa+and+EU&hl=hu&ei=2CqnTta2HoGl75
ganiq2oDw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1&ved=0CC0Q6AEwAA#v=one page&q=Sub-Saharan%20Africa%20and%20EU&f=false http://books.google.hu/books?id=8wBs-CspNQUC&pg=PA35&dq=SubSaharan+Africa+and+EU&hl=hu&ei=2CqnTta2HoGlganiq2oDw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=2&ved=0CDIQ6AEwAQ#v=one page&q&f=false http://books.google.hu/books?id=PP5M3pW5CdMC&pg=PA2&dq=SubSaharan+Africa+and+EU&hl=hu&ei=_CnTs3yH7PR4QSR2JD0Dw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=4&ved=0CD0Q6 AEwAzgK#v=onepage&q=Sub-Saharan%20Africa%20and%20EU&f=false http://books.google.hu/books?id=4NFq5RZHXewC&pg=PA41&dq=Afrique+subsaharien ne+et+l'UE&hl=hu&ei=DjinTteaHsOqgbqzLygDw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1&ved=0CDAQ6AEwAA#v=on epage&q=Afrique%20subsaharienne%20et%20l'UE&f=false http://www.google.com/books?hl=hu&lr=&id=HzSivrQRjkYC&oi=fnd&pg=PR9&dq=ec onomic+comparison+of+Africa,+carribean+and+pacific&ots=ZuEeLvpzz5&sig=ffnFY65RB1BHGLyzNJ1LJSee_U#v=onepage&q&f=false http://books.google.hu/books?id=suvcL1i6OIC&pg=PA14&dq=Afrique+subsaharienne+et+l'UE&hl=hu&ei=DjinTteaHsOqgbqzLygDw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=2&ved=0CDUQ6AEwAQ#v=on epage&q=Afrique%20subsaharienne%20et%20l'UE&f=false http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/development/african-economicoutlook-2011_aeo-2011-en
76
