BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR
Gazdaság Diplomácia Szak Levelező tagozat EU-kapcsolatok szakirány
A TULAJDONVISZONYOK VÁLTOZÁSÁNAK (PRIVATIZÁCIÓ) ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE KELET-, KÖZÉP-EURÓPA (MAGYARORSZÁG, LENGYELORSZÁG) ORSZÁGAIBAN.
Készítette: Petlánovics Péter Budapest, 2007
3
1
BEVEZETÉS............................................................................................... 6
2
PRIVATIZÁCIÓ FOGALMA: ...................................................................... 7
2.1
3
Két alaptípusa:............................................................................................................................. 7
PRIVATIZÁCIÓS MÓDSZEREK: ............................................................... 8
3.1 Hagyományos módszer rövid ismertetése.................................................................................. 8 3.1.1 Közvetlen értékesítés (Direct Sale)........................................................................................... 8 3.2 A nem hagyományos módszerek közé tartozik:...................................................................... 10 3.2.1 Reprivatizáció:........................................................................................................................ 10 3.2.2 Kisprivatizáció:....................................................................................................................... 10 3.2.3 Vezetői és munkavállalói kivásárlás (Management & employee buyout, MEBO)................. 11 3.2.4 Spontán privatizáció ............................................................................................................... 12 3.2.5 A kuponprivatizáció................................................................................................................ 13 3.3
Privatizációs folyamatok különbségei: .................................................................................... 13
4
A PRIVATIZÁCIÓ FŐBB JELLEMZŐI A KKE ORSZÁGOKBAN: .......... 14
5
LENGYELORSZÁG PRIVATIZÁCIÓJA:.................................................. 16
5.1
Lengyelország privatizációjának szakaszai: ........................................................................... 16
5.2 Jogi háttér: ................................................................................................................................. 18 5.2.1 Privatizáció intézményei:........................................................................................................ 19 5.3 Alkalmazott privatizációs technikák: ...................................................................................... 22 5.3.1 Közvetlen vagy likvidációs eljárás: ........................................................................................ 22 5.3.2 Tőkebevonásos privatizáció:................................................................................................... 24 5.3.3 A kuponos privatizáció: .......................................................................................................... 25 5.4
Külföldi befektetések jogi háttere: ........................................................................................... 26
5.5
A Bankrendszer Privatizációja: ............................................................................................... 27
5.6 Privatizáció az energiaszektorban: .......................................................................................... 30 5.6.1 Erőművi szektor privatizációjának jellemzői.......................................................................... 31 5.6.2 Villamosenergia-szektor privatizációjának jellemzői ............................................................. 31 5.6.3 Elosztói szektor....................................................................................................................... 31 5.6.4 Végbement privatizációk a termelői szektorban:.................................................................... 32 5.7 Telekommunikáció .................................................................................................................... 33 5.7.1 Végbement privatizáció: ......................................................................................................... 33 5.7.2 Vezetékes telefonhálózatok: ................................................................................................... 34 5.7.3 Mobil piac............................................................................................................................... 35 5.8
6 6.1
Privatizációs bevételek:............................................................................................................. 36
MAGYARORSZÁG PRIVATIZÁCIÓJA:................................................... 37 Jogi háttér .................................................................................................................................. 37
4
6.1.1
A privatizációt lehetővé tevő és szabályozó törvények: ......................................................... 37
6.2 Magyarországi privatizáció szakaszai ..................................................................................... 39 6.2.1 1. Szakasz a spontán privatizáció időszaka 1987-1990 .......................................................... 40 6.2.2 2. Szakasz az irányított privatizáció 1990-1992 : .................................................................. 41 6.2.3 3. Szakasz az ellenőrzött és központilag vezérelt privatizáció szakasza 1992-1994............... 44 6.2.4 4. Szakasz az erőltetett privatizálás 1994-1998: ..................................................................... 46 6.2.5 5. Szakasz a privatizáció lezárása: .......................................................................................... 48 6.3 Kedvező Konstrukciók, hitelek: ............................................................................................... 50 6.3.1 Az Egzisztencia hitel (E-hitel):............................................................................................... 51 6.3.2 Munkavállalói résztulajdonosi program (MRP): .................................................................... 51 6.3.3 Privatizációs Lízing: ............................................................................................................... 51 6.3.4 Kisbefektetői részvényvásárlási program (KRP) .................................................................... 51 6.3.5 Kárpótlási jegy:....................................................................................................................... 52 6.4 Bankrendszer privatizációja Magyarországon:...................................................................... 53 6.4.1 Magyar Bankrendszer átalakulásának története:..................................................................... 53 6.4.2 A privatizáció kezdete: ........................................................................................................... 53 6.4.3 MKB Privatizálása:................................................................................................................. 54 6.4.4 OTP privatizálása: .................................................................................................................. 55 6.5 Telekommunikáció privatizálása Magyarországon: .............................................................. 56 6.5.1 A szolgáltatások kialakulása:.................................................................................................. 56 6.5.2 Vezetékes Piac ........................................................................................................................ 56 6.5.3 Mobil piac:.............................................................................................................................. 57 6.5.4 A Matáv Rt helyzete: .............................................................................................................. 57 6.5.5 MATÁV Rt. privatizálása:...................................................................................................... 58 6.6 Energia szektor:......................................................................................................................... 60 6.6.1 Olajipar (MOL):...................................................................................................................... 60 6.6.2 Gázszolgáltató: ....................................................................................................................... 63 6.6.3 Villamosenergia-ipar: ............................................................................................................. 64
7
BEFEJEZÉS:............................................................................................ 67
8
IRODALOMJEGYZÉK:............................................................................. 73
9
MELLÉKLET: ........................................................................................... 75
5
1 Bevezetés Az 1980-as évektől kezdődően gyökeres változások mentek végbe a volt szocialista országokban. A régi rendszer összeomlásával megkezdődhetett a piacgazdaság kibontakozása a Közép-kelet európai régióban. A tulajdonosi szerkezet átalakítása, azaz a privatizáció ezen folyamat elengedhetetlen része volt. Az általam bemutatandó Magyarország és Lengyelország esetében különböző stratégiák szerint ment végbe a folyamat, de a piacgazdaság kialakulása mindkét esetben sikeresnek mondható. Dolgozatommal szeretném bemutatni a két országban alkalmazott privatizációs technikákat, folyamatokat. Kiemelt figyelmet szentelek az úgynevezett stratégiai szektorokban lezajlott strukturális és tulajdonosi változásnak a bank, energia, és telekommunikácó területén. Számomra roppant érdekes volt ez a téma és dolgozatom megírásában leginkább az motivált, hogy szerettem volna részletesen is megismerni hazánk privatizációjának történetét és megérteni mit miért hajtottak végre a múltban. Megtudni, hogy tényleg olyan rossz folyamat e, mint azt állítják, azzal az indokkal, hogy a privatizáció a nemzeti vagyon elherdálása. A privatizációval, számos könyv, napilap, szakfolyóirat és egyéb kiadvány foglalkozik. Az innen szerzett ismeretek birtokában hiteles képet tudok nyújtani annak előzményeiről, következményeiről és eredményeiről mindkét országra vonatkozóan.
6
2 Privatizáció fogalma: A privatizáció kifejezés 1977-ben bukkant fel először, azóta viszont az egész világ megismerhette jelentését. A privatizáció a francia „privatisation” szóból származik, aminek a jelentése magántulajdonba vétel.
2.1 Két alaptípusa: A nyugat európai modell szerint az állami vállalatok vagyonának magánbefektetők számára történő eladását (átadását) értik alatta. Ez esetben a tulajdonos a vagyonával arányos profitjövedelemre jogosult, beleszólhat a döntésekbe és értékesítheti a tulajdonában levő tőke egy részét vagy egészét. Ezt a módot a Thatcher-kormány alkalmazta. Az amerikai modell az állam beleszólását csökkenti a gazdasági életbe. Ezt a technikát a Reagan-kormány alkalmazta az Egyesült Államokban, 1980-as években. A technika alkalmazása országonként különbözött, azonban alapvető eltérés volt a piacgazdasági rendszerben működő országok privatizációja és a volt szocialista országok privatizációja között. Az előbbiekben a magángazdaság rendszere hosszú múltra tekintett vissza és a gazdaság túlnyomó része végig magántulajdonban volt, míg az utóbbiban szinte egyik napról a másikra fordultak a piacgazdaság irányába. Problémát jelentett, hogy míg a nyugati országokban az állam a vállalkozói vagyonból csupán 10–30%-ban részesedett, addig a keleti tömb országaiban ez az arány 90–95%ra volt tehető. Magyarország kivételnek számított a maga 65%-val.
7
3 Privatizációs módszerek: A szakirodalom a privatizációs technikát első lépésben hagyományos és nem hagyományos módszerekre bontja: ¾
A hagyományos módszer mindazon privatizációs technikákat jelöli, amelyeket világszerte alkalmaznak az állami tulajdon magánkézbe adására.
¾
A nem hagyományos módszerek elsősorban az ország- illetve régió-specifikus eljárásokat jelentik, amelyek a központi tervgazdálkodásból a piacgazdaságba történő átmenet egyedi folyamatához köthetők.
3.1 Hagyományos módszer rövid ismertetése ¾
közvetlen értékesítés:
¾
a nyilvános aukció,
¾
a nyilvános versenytárgyalás (tender),
Ezekre a módszerekre jellemző, hogy minden esetben a megfelelő tőkeerővel rendelkező „külsősök” részére történik az értékesítés.
3.1.1 Közvetlen értékesítés (Direct Sale) A
kelet-európai
nagyvállalatok
privatizációjának
gyakori,
és
hazánkban
is
leggyakrabban alkalmazott formája a közvetlen értékesítés volt. A módszer egy vagy több, általában stratégiai befektetőt-tulajdonost eredményezett. Az új tulajdonos kiválasztására két modell is kialakult: 3.1.1.1 A nemzetközi tender:
Sratégiai szempontok szerint vizsgálták és választották ki az új tulajdonost, valamint a felajánlott vételáron kívül egyéb szempontokat (pl. tervezett befektetések mérete, a 8
jelenlegi munkaerő leépítése/megtartása, stb.) is figyelembe vettek. A nemzetközi pályázatok kiírása által megnyílt a lehetőség a külföldi befektetők számára is, sőt a legtöbb országban a pályázatok nyertesei külföldiek voltak. 3.1.1.2 A nyílt aukciós értékesítés:
Adott állami tulajdonért legmagasabb összeget ajánló befektető lesz a nyertes, stratégiai szempontok figyelembevétele nélkül. A nyílt aukciókon általában a dolgozóknak voltak nagyobb esélyeik, és ebben az állam is segített nekik különböző támogatásokkal. A módszer célja mindkét esetben az állami tulajdon minél gyorsabb külső kézbe adása volt, melynek három előnye volt az állam számára: ¾
költségvetési bevétel,
A nagyvállalatok közvetlen értékesítésével az állam óriási bevételekhez jutott, ami segítségével csökkenteni tudta a hatalmas pénzügyi válságot, amit a rendszerváltás okozott. E téren egyértelmű, hogy a nyílt aukció volt a leghatásosabb, hiszen így keletkezett a legmagasabb költségvetési bevétel. ¾
a külföldi tapasztalatok gyors átvétele,
A külföldi tapasztalatok átvételében a stratégiailag kiválasztott befektetők nyújtottak több hasznot. Ennek a módszernek az lett az eredménye, hogy egy fő tulajdonos állt a vállalat élén, akinek megfelelő tapasztalata és tőkéje volt, hogy eredményesen működtesse a céget. ¾
az új tulajdonos politikai függetlensége.
A legjelentősebb előnynek a politikai függetlenség bizonyult. A csődbement vállalatok feltámasztásához gyakran kegyetlen, de elkerülhetetlen gazdálkodási lépésekre volt szükség, ami a nagymértékű elbocsátásokban és a fix költségek csökkentésében nyilvánult meg. Ezt egy külföldi vagy egy vállalattól független személy sokkal hatásosabban hajthatott végre. A hagyományos módszernek voltak óriási hátrányai is, amit a belföldi befektetők tőkehiánya okozott. A belföldi bankok nem tudták a korszerűsítéshez szükséges
9
hatalmas összegeket biztosítani, és a külföldi hitelintézetek is csak megbízható pénzügyi adatok és hiteles vállalati mérlegek benyújtása után adhattak hitelt. A módszer gyakran vált a politika és a lakosság fő célpontjává, hiszen a korszerűsítés érdekében hatalmas elbocsátásokkal járt. Végül csupán három országnak, Észtországnak, Lettországnak és Magyarországnak sikerült a kilencvenes évek elején zömmel közvetlen értékesítés útján privatizálnia nagyvállalatait.
3.2 A nem hagyományos módszerek közé tartozik: ¾
a reprivatizáció
¾
a vezetői és/vagy munkavállalói kivásárlás
¾
a „kuponos” privatizáció
¾
kisprivatizáció
¾
spontán privatizáció
3.2.1 Reprivatizáció: A reprivatizáció során korábban államilag kisajátított vagyonelemek kerültek vissza eredeti tulajdonosukhoz. Ezt a módszert Németország és Csehszlovákia kivételével széleskörűen nem alkalmazták, mivel a korábbi tulajdonosokat a legtöbb esetben nem tudták egyértelműen meghatározni. Helyette a "kárpótlás" bonyolult technikáit vezették be az országok. Különösen problémás volt a reprivatizáció olyan esetekben, amikor a privatizálandó egységet korábban több tulajdonosától is kisajátította az állam, vagy ha az állam nagy volumenű beruházásokat hajtott végre az adott egységben és ennek a terheit a nép viselte. A reprivatizáció tehát nagyon ritkán valósulhatott meg és akkor is csak abban az esetben, amikor a tulajdonjogok egyértelműen igazolhatók voltak, és nem sértette a társadalom érdekeit.
3.2.2 Kisprivatizáció:
10
Ezt a módszert a kiskereskedelmi vendéglátó és szolgáltató egységek értékesítése céljából vezették be. Előprivatizációnak is nevezik. A privatizáció ezen formájára jellemző, hogy ¾
könnyen és gyorsan végrehajtható,
¾
központilag is ellenőrizhető,
¾
nem igényel nagy tőkeerőt és pénzügyi likviditást a lakosság részéről. Előnye, hogy már a privatizációs folyamat elején létrehoz egy széles kisvállalkozói réteget és társadalmi támogatottságot teremt a további törekvések számára.
Hátránya, hogy méretgazdaságossági okokból ill. az általános tőkehiány következtében az érintett vállalatok körében kicsi az esélye a hatékonyság gyors növekedésének, továbbá magasak az adminisztrációs költségek. Azon országokban alkalmazták ezt a módszert, ahol a magánvállalkozások kezdeti formái már a szocializmusban is jelen voltak, valamint a külföldiek bevonása nélkül is megvalósítható volt az értékesítés. (Idetartoztak: Magyarország, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország, Észtország, Lettország).
3.2.3 Vezetői és munkavállalói kivásárlás (Management & employee buyout, MEBO) Ez azt jelentette, hogy a közepes vagy nagyobb méretű, de stratégiailag nem fontos vállalatokat bizonyos „insiderek” (bennfentesek), a vállalat vezetői és alkalmazottai vásárolhatták meg, a legtöbb esetben nagyon kedvező áron. A vásárlás során jelentős kedvezményeket is kaptak. Ilyen volt például a hosszú távú részletfizetés lehetősége vagy a csökkentett vételár. A gyakorlatban az információs és pénzügyi fölényük miatt a vállalat vezetői szereztek ilyen módon részesedést, mint beosztottjaik, bár a MEBO és a kuponos privatizáció egyidejű használata eredményezhetett akár nagyarányú dolgozói tulajdont is. Centralizált MEBO esetében egy külön erre a célra létrehozott állami ügynökség irányította a privatizáció menetét, aminek döntési jogköre is volt. Az ily módon privatizálandó vállalatok elsődleges feladata volt, a gazdasági társasággá átalakulás,
11
majd az ügynökség által megszabott módon történt meg a társasági részesedés értékesítése. Decentralizált MEBO esetén a privatizáció a vállalat kezdeményezésére, a központi ügynökség segítsége nélkül valósul meg. Ezt nevezik spontán privatizációnak. (Lásd köv. pont.) A centralizált és decentralizált technikák közt átmenetet jelent az az eset, amikor a privatizálandó vállalatokat regionális ügynökségek vagy vagyonalapok kezelésébe adták. Különböző okok miatt 1990-1991-ben, valamennyi országban véget ért a spontán privatizáció és helyébe államilag vezérelt privatizáció lépett. Továbbra is megmaradt általában az alaptőke 5-20%-ig - a dolgozók kedvezményes tulajdonvásárlási lehetősége, de a vállalati vezetők kivásárlását korlátozták.
3.2.4 Spontán privatizáció Vállalati önprivatizációt jelent, amelyet utólag spontán privatizációnak neveztek el. A decentralizált privatizáció során jellemző volt, hogy a vállalat, eredményesen működő részeiből
gazdasági
társaságot
alapítottak,
és
a
társaság
üzletrészét
vagy
részvénycsomagját értékesítették, esetleg a tulajdonostársat tőkeemelés során vonták be a társaságba. Ezek a folyamatok nem voltak átláthatóak, és általában „áron alul” értékesítették a társasági részesedéseket, ami sok „tűzközeli” embernek nagy vagyongyarapodást eredményezett. Ezen okok miatt a spontán privatizáció negatív társadalmi visszhanggal járt. Ez a módszer azokra az országokra volt jellemző, ahol már az 1980-as években a vállalati magántulajdonlás bizonyos formái kialakultak (főleg Magyarország és Lengyelország, Jugoszlávia utódállamai, de bérleti privatizáció formájában elterjedt Oroszországban, Ukrajnában és Belorussziában is).
12
3.2.5 A kuponprivatizáció A tömeges privatizáció eszköze volt. Egy sajátos értékpapír (kupon, vouchere) jelent meg, amely ingyenesen vagy jelképes áron, az egész lakosság számára elérhető volt. Ezek felhasználásával vállalati tulajdonhoz lehetett jutni. Németország és Magyarország kivételével mindenhol alkalmazták ezt a módszert. A kuponprivatizáció egyes országokban sikeres volt (Csehország, balti államok, Oroszország, Románia). Előnye abban rejlett, hogy használatával az ország lakossága már rövidtávon „profitált”, valamint mivel a belföldi befektetők is éltnek vele, a polgárok nem érezték úgy, hogy külföldieknek „kiárusítják” az országot. Hátránya abban mutatkozott, hogy a mindenki által birtokolt vállalat közgazdaságilag nem volt hatékony és ki volt szolgáltatva a mindenkori menedzsmentnek és az államnak.
3.3 Privatizációs folyamatok különbségei: A volt szocialista országok privatizációja között igen jelentős eltérések vannak, ezeket 3 csoportba sorolhatjuk: ¾
Kelet-Németország, ahol a privát gazdaság megteremtése a nyugatnémet jog illetve gazdasági rendszer, valamint jelentős állami- és magántőke (mintegy 1000 milliárd márka) átvételével történt. A privatizáció már 1997-ben befejezettnek volt tekinthető.
¾
Az ingyenes kuponprivatizációt alkalmazó országok. E csoportba tartozik Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, továbbá Albánia, Szerbia és Macedónia, valamint az ázsiai volt szovjet tagköztársaságok és Mongólia. Kedvezőbb a magánszektor részaránya Bulgáriában és Romániában. A privatizáció jogi, intézményi feltételeinek gyengesége, a külföldi működő tőke kicsi aránya félállami - félpiaci struktúrákat eredményezett.
13
¾
Vegyes módszerekkel történő privatizáció, amely az olyan országokra jellemző, ahol a nemzetgazdaság 50 % feletti része már magántulajdonban van, és reális remény van arra, hogy az intézményes privatizációt lezárva 2000-2005 között a tulajdoni struktúra szempontjából alkalmassá váltak az uniós tagságra. E csoportba tartozik Magyarország, Lengyelország.
Összegezés A közép-európai privatizációs folyamat tanulsága, hogy nincs olyan privatizációs módszer, amely minden szempontból előnyösebb a többinél. A nem hagyományos módszerek, mindenek előtt a munkavállalói kivásárlások nem hozták meg a várt hatékonyság növekedést. A hagyományos „outsider” értékesítések sokkal hatékonyabbnak bizonyultak, azonban gyakori alkalmazásuk társadalmi elégedetlenséghez vezetett. Fontos tapasztalat, hogy a privatizáció sikerének záloga a makrogazdasági és a társadalmi-politikai egyensúly, ugyanis Horvátország esetében a háborús helyzet, Szlovákiában a politikai visszaélések sora, Romániában pedig a makrogazdaság instabilitása egészen a kilencvenes évek végéig erőteljesen hátráltatta a privatizációs folyamatot és a piacgazdasági átmenetet. (Sárközi 1997)
4 A privatizáció főbb jellemzői a KKE országokban: Szocialista
gazdaságok
privatizációját
Magyarország
kezdte
1991-ben,
majd
Lengyelország és a környező országok 1992-1993 körül követték. Románia, Bulgária és Szlovénia 1993-ig nem rendelkezett privatizációs tervel. Albánia pedig csak ’97-ben állította össze azt. A 2001-es EBRD mutatók szerint csak Magyarországon, Észtországban, Csehországban, és Szlovákiában zárult le a folyamat. Lengyelország kissé lemaradt a térség többi országához képest. Ez a belpolitikai nézeteltéréseknek tudható be, ami az évtized második feléig halasztotta a lengyel nagyvállalatok privatizációját.
14
Országok
Elsődleges Privatizációs technikák
Tulajdonjog gyakorlói a priv.vállalatoknál
Ország specifikus jellemzői
Előny
Hátrány
Csehország
kuponos privatizáció
privatizációs alapok, illetve közvetve a bankrendszer
bankrendszer késői privatizációja, állami tulajdon közvetve sokáig fennmarad
gyors privatizáció, széleskörű társadalmi elfogadottság
átláthatalan, tulajdonszerkezet, struktúraváltásban jelentős késedelmek
Horvátország
MEBO, kuponos privatizáció
„insiderek”
Jelentős lemaradás a délszláv háború miatt. Külföldiek 90 es évek végén jelentkeznek.
struktúraváltásban késlekedés, átláthatatlan törvényi keretek .
Lengyelország
MEBO, kuponos privatizáció később piaci értékesítés
„insiderek”
munkavállalók erős alkupozíciója, bankrendszer korai privatizációja,
gyors hatékonyságjavulás ,átlátható privatizációs folyamat
akadozó megvalósítás, rendkívül komoly problémák a mezőgazdaságban
Magyarország
Piaci értékesítés
külföldi befektetők
bankrendszer privatizációja, a régió legszigorúbb csődtörvénye,
jelentős privatizációs bevételek, döntően outsider értékesítés, gyors struktúraváltás és hatékonyság javulás
bizonytalan társadalmi támogatottság, korrupciós gyanúk
Románia
MEBO, piaci értékesítés
"insiderek", később külföldi befektetők
tartós makrogazdasági instabilitás, kilencvenes évek végéig csekély külföldi részvétel, rendkívül lassú privatizációs folyamat
külföldiek kezébe került vállalatok esetében jelentős állami bevételek és hatékonyságjavulás
került vállalatok esetében jelentős állami bevételek és hatékonyságjavulás átláthatatlan privatizációs folyamat, korrupciós gyanúk, hiányos törvényi keretek
Szlovákia
kuponos privatizáció, később piaci értékesítés
privatizációs alapok, politikai érdekkapcsolatok
Meciarkormány alatt külföldiek távolmaradása, politikai preferenciák érvényesítése a privatizációnál
2000-től növekszik a külföldi tőke befektetés
MEBO
„insiderek”
külföldiek csekély részvétele, a bankrendszer privatizációja csupán 2002ben kezdődött
társadalmi támogatottság stabil törvényi keretek
Szlovénia
privatizációs alapok
15
struktúraváltásban jelentős késlekedés, kilencvenes évek végig bizonytalan törvényi keretek rendkívül lassú privatizációs folyamat, költséges bankkonszolidáci
5 Lengyelország privatizációja: 5.1 Lengyelország privatizációjának szakaszai: A magángazdaságok térhódítása Magyarországhoz hasonlóan az 1970-es években kezdődött meg a kiskereskedelemben valamint a lakossági szolgáltatásokban. 1976-tól lehetőség nyílt a külföldön élő lengyel állampolgároknak a tulajdonszerzésre úgynevezett Polonia-vállalatokban. 1988-as gazdasági tevékenységről szóló törvény megkönnyítette a cégek alapítását, és a privatizáció első szakaszának, a spontán privatizációnak a kibontakozását, amit Lengyelországban nómenklatura-privatizációnak is neveztek. A Rakowski kormány 1988-ban megalkotott három törvénye hatalmas áttörést jelentett: ¾
A
„Gazdasági
tevékenység
felvételéről”
szóló
törvény
segítségével
könnyebben lehetett céget alapítani, bizonyos kivételektől (fegyvergyártás) eltekintve, engedély nélkül alapíthatott bárki vállalkozást, csupán bejelentési kötelezettsége volt. ¾
A „Külföldi közvetlen tőkebefektetésekről” szóló törvény kiszélesítette a vegyes vállalatok alapítására vonatkozó előírásokat. A régi törvény értelmében a külföldieknek kisebbségben kellett lennie egy vállalatban. Az új viszont lehetővé tette a többséget, sőt minimumot írt ki a részesedés mértékére (20%, illetve 50000 dollár).
¾
A „Mezőgazdasági felvásárlás demonopolizálásáról” szóló törvény hatása a sokmillió magángazdaság felszabadulása volt az állami termelőeszköz ellátó és felvásárló monopólium alól.
A Rakowsky-kormány kezdte meg a bankrendszer átalakítását, engedélyezte a valutaváltást magánvállalkozóknak, a külkereskedelmet és lehetővé tette annak gyakorlását magánszemélyek számára is. A spontán privatizáció Lengyelországban sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért 1990-ben a kormány leállította azt.
16
Az „Állami vállalatok privatizációjáról szóló törvény” 1990-ben lépett hatályba, megnyitva ezzel a második szakaszt. A júliusban elfogadott jogszabály fő célja a külföldi tőkebefektetők térnyerésének megakadályozásával, egy nyugati típusú struktúra kialakítása 5 éven belül. Hiányzott azonban a belföldi fizetőképes kereslet. A törvény két fontos kitételt szabott meg: ¾
külföldi 10%-nál nagyobb tulajdoni részesedést nem szerezhetett, földet és ingatlant nem vásárolhatott,
¾
a dolgozók a vállalat részvényeinek 20%-át kedvezménnyel, a tényleges ár feléért megvásárolhatták.
Ebben az időszakban körülbelül 8400 vállalat működött, melyek felénél a következő 4 évben megkezdődött a privatizáció. A nagyvállalatok azonban érintetlenek maradtak, csupán 135 vállalatnál került sor a tőkeprivatizációra. Így magától értetődő volt, hogy először a kisebb, viszont eredményes ágazatokban, - mint például az építőipar, kereskedelem és vendéglátás - fog végbe menni a tulajdonszerzés. Az iparban a magáncégek nem nyertek tért egészen az évtized második feléig, ugyanis sokkal több tőkére volt szükség, mint mondjuk az éttermek lízingeléséhez. Ez a probléma később, a külföldi tőke beáramlásának fokozódásakor, 1997-ben oldódott meg. A második szakasz lezárása idején a magánszektor által termelt GDP már meghaladta az állami szektorét. 1993-ban kezdetét vette a harmadik szakasz, amit kuponos privatizációnak is neveznek. Ebben az időszakban számos olyan törvényt fogadtak el, melynek feladata a privatizáció felgyorsítása volt. Ilyenek voltak többek között: ¾
a 1993. február 2-án stratégiailag fontos vállalatok privatizálásáról szóló törvény,
¾
a 1993. február 3-án állami vállalatok pénzügyi átstrukturálásáról szóló törvény,
¾
a 1993. április 4-én a nemzeti befektetési alapról szóló törvény.
17
A Hanna Suchocka vezette kormány megbukott. A választásokat a baloldali szövetség és a Néppárt nyerte. A koalíciós szerződése alapján az új miniszterelnök Waldemar Pawlak néppárti politikus lett, akinek intézkedései lelassították a privatizáció menetét, valamint a stratégiailag fontos szektorokat kivette a kínálati palettából. Az 1993-97-es ciklusban ez az álláspont érvényesült. A késlekedés okának háttere a 3 nagypárt
(Szolidaritás,
Szabadság
Unió,
Baloldali
Demokratikus
Szövetség)
álláspontjainak távolsága egymástól. A szolidaritás a kuponost, a Szabadság Unió a külföldi stratégiai befektetőket, az SLD pedig a privatizáció elhalasztása, és a vállalatok összeolvasztása mellett kardoskodott. 2000-ben a Szabadság Unió párt álláspontja lépett életbe, és ez év végére a vállalatok nagy része már külföldi tulajdonosok kezében összpontosult. Ebben az időszakban megugrott a privatizációs bevételek értéke, ekkor privatizálták a bankok legnagyobb részét. 2000 után megnőtt az ellenállás a külföldi térnyerés miatt, de a folyamat amúgy is lelassult volna, bár még bőven volt állami vállalat, de az értékes célpontok már elkeltek. Tovább nehezítette a privatizáció felgyorsulását, hogy a baloldali koalíció lépett hatalomra 2001-ben, valamint a vállalatokat csak drágán lehetett volna már eladni.
5.2 Jogi háttér: A nemzeti alapokról és azok privatizációjáról szóló 1993. április 30-i törvény, szabályozza a tömeges (kuponos) privatizációt. A bankok és vállalatok pénzügyi átalakításáról szóló 1993. február 3-i törvény és a mezőgazdasági kincstári vagyon kezeléséről szóló 1993. október 19-i szabályozás is fontos mérföldkőnek számított. Az állami vállalatok privatizációjáról szóló 1990-ben elfogadott törvényt, 1996. augusztus 30-án kiadott, majd 1997 áprilisában hatályba lépett „Kommercializálási és privatizálási törvény” váltotta fel megteremtve ezzel a lengyelországi privatizáció új jogi kereteit. Nem érintette a privatizációs kuponokról szóló törvényt, viszont részletesen szabályozta a gazdasági társasággá alakulást, valamint növelte a dolgozói kedvezményeket.A törvény meghatározott hatóságok kezdeményezésére engedélyezi csupán az állami vállalatok privatizációját. Ezen hatóságok a Gazdasági Minisztérium, a vajda (tartományi vezető), és a község polgármestere.
18
5.2.1 Privatizáció intézményei: 3 jogi alany felelős a lengyel privatizáció sikerességéért: 5.2.1.1 Kincstárminisztérium:
A Minisztériumot 1996. október 1-jén hozták létre a Privatizációs Minisztérium utódjaként. Fő feladatkörei a következők: ¾
Jogi szabályozás kezdeményezése,
¾
Az Államkincstár vagyonának könyvelése,
¾
Az Államkincstár részvényeiből és üzletrészeiből eredő tulajdonjogok érvényesítése,
¾
Az Alapok felügyelete,
¾
AZ Államkincstár képviselete,
¾
A Privatizációs Ügynökség felügyelete,
¾
Ellenőrzi a végrehajtás törvényességét, valamint vétó joga van a projektekkel kapcsolatban.
A Kincstárminisztérium közreműködése révén sikerült értékesíteni a TPSA (nemzeti telekommunikációs szolgáltató), a PLL „LOT” nemzeti légitársaság, PZU S.A. (vezető biztosító társaság) részvényeinek nagy részét.
Programjai közé tartozott a Privatizációs Kezdeményezések Támogatása (WIP): Ezt a programot 1993-ban indították el, 1996 óta a Kincstár koordinálja. Célja a közvetlen privatizációs eljárás elősegítése, legfőképp az elmaradottabb vajdaságokban. A vajdaságok kormányzói tanácsot kaphatnak a tartományukon lévő kis- és közép vállalatok privatizációs kérdéseiben és a tenderírások terén. Elindítása óta 469 vállalat privatizációs eljárásnál alkalmazták.
19
WIP tevékenysége: ¾
a vállalat és az alapítók támogatása a tárgyalások során;
¾
segítség bizonyos átszervezések végrehajtásában;
¾
befektetők keresése és ellenőrzése;
¾
a privatizációs dokumentumok napra készen tartása;
¾
vizsgálatok és auditok végrehajtása, amelyek elősegítik a vállalat privatizáció utáni,
¾
versenyző környezetben való működését;
¾
nyílt továbbképzések szervezése a vállalat alkalmazottai számára.
5.2.1.2 Privatizációs Ügynökség:
Az ügynökség a Kincstárminisztérium felügyelete alatt áll, a fő feladatai pedig a következők: ¾
az állami vállalatok privatizációjának végrehajtása a minisztérium nevében,
¾
az alapszabályzatból eredő feladatok ellátása,
¾
a Kincstári vagyon kezelése,
¾
a privatizációs folyamat elindítása,
¾
a vállalat felkészítése a privatizáció megkezdésére,
¾
a befektetők kiválasztása,
¾
a Kincstár beleegyezése után a privatizációs folyamat lezárása és a szerződések aláírása.
Az ügynökség a vállalati részvényeket, üzletrészeket valamint eszközállományt értékesítheti a Kincstárminisztérium beleegyezésével.
20
5.2.1.3 Mezőgazdasági Kincstári Vagyonügynökség (APA)
1991-ben A mezőgazdasági kincstári vagyon kezeléséről szóló törvény alapján hozták létre a Mezőgazdasági Kincstári Vagyonügynökséget (APA). Az APA feladatai: ¾
a felhalmozott állami vagyonok felügyelete,
¾
az Ügynökségnek át kell venni a felszámolt állami farmok vagyonát, a kincstári mezőgazdasági ingatlanokat, valamint a Nemzeti Földalap ingatlanjait,
¾
köteles a nyugdíjra jogosultak kérésére felvásárolni azok földterületeit.
Az APA stratégiai célja: a lengyel mezőgazdaság teljes állami vagyonának privatizálása. Ezért el-, és haszonbérbe adhat külföldi befektetőknek mezőgazdasági ingatlanokat, amint a szükséges papírok megvannak. Az APA a felvásárolt vagyont követően szerkezetátalakítási programot dolgoz ki, amiben meghatározza a hasznosítás módját, ami lehet: értékesítés, lízing vagy haszonbérlet, vállalatba bevitt tárgyi apport (beleértve az APA által alapított vállalatokat), jogi személyiség nélküli államigazgatási szerv kezelésébe adás, gondnokság alá helyezés, részvényátváltás. A kincstári vagyon díjmentesen adható tovább a helyi önkormányzatoknak, a Lengyel Tudományos Akadémiának, a mezőgazdasági kamarának infrastrukturális beruházás céljából, valamint iskolák és kutatóintézetek részére. A rosszabb minőségű földek az állami erdőállományba kerülnek vagy ugaroltatásra használhatók fel. Az APA használhatja a zárt pályáztatási formát is. Ilyenkor csak egy meghatározott csoport vehet részt a tárgyaláson. Az ügynökség a törvényben szabályozott módszerrel meghatározott áron értékesítheti az ingatlant.
21
Szervezete ¾
élén az elnök áll,
¾
a hatékony működés érdekében létrehoztak 11 regionális fiókirodát, valamint a 6 társirodát. A varsói iroda a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vállalatokért felel (állat-és növénytermesztés).
5.3 Alkalmazott privatizációs technikák: A lengyelországi privatizáció legfontosabb jellemzője az alkalmazott privatizációs módszerek sokfélesége, amelynek célja, hogy a privatizálásra kerülő vállalat méretének, pénzügyi helyzetének és jelentőségének leginkább megfelelő módszer kerüljön alkalmazásra. A privatizációs lehetőségeket összességében 3 csoportba sorolhatjuk: ¾
közvetlen vagy likvidációs eljárások
¾
közvetett tőkeprivatizáció
¾
tömeges (kuponos) privatizáció
5.3.1 Közvetlen vagy likvidációs eljárás: A vállalatot nem alakították át részvénytársasággá, és így természetes vagy jogi személyek is pályázhattak a tulajdon megszerzésére. A közvetlen privatizáció célja volt, hogy megteremtse a lehetőséget a kis és közepes méretű állami cégek magánkézbe jutásához. Figyelembe vette a dolgozók érdekeit (foglalkoztatási szint, valamint a szociális juttatások szintjének fenntartása), továbbá a környezetvédelmi beruházásokat. Olyan állami kis- vagy középvállalatoknál volt alkalmazható, melyek hatalmas pénzügyi problémákkal küzdöttek. A vállalatokat felszámolták, majd ezt követően eszközeit egy másik félnek ajánlották fel megvételre, lízingre. A vagyon átvihető volt egy, már működő vállalathoz egyaránt. Az esetek többségében a vállalatot a dolgozók és vezetők vásárolták meg. A folyamat 2000-ig csaknem teljesen lezárult.
22
A közvetlen privatizáció típusai a következők:
¾
Vállalati vagyon eladása: Első körben a hazai befektetőknek volt elővásárlási joguk.
¾
Tárgyi apport: A vállalati vagyont egy működő vállalatba apportálják, vagy olyan bejegyzett vállalatba, mely a vagyont részvényekért cserébe átveszi.
¾
Dolgozói kivásárlás: Felszámolást követően az új társaság bérbe veszi a vállalat vagyonát. Lehetősége nyílik a későbbiekben a vagyon megvételére is.
¾
Szimbolikus áron vagy ajánlattétel nélküli eljárás: Ebben az esetben a vállalat részvényeit jelképes összegért adták át a vevőnek. (Ritkán alkalmazták).
¾
Részvénycsere: Ebben az esetben a bankok követeléseik fejében, a Kincstár tulajdonát
képező
súlyosan
eladósodott,
de
versenyképes
részesedést kapnak, majd pénzügyi konszolidációt hajtanak végre. Vállalati vagyon eladása 23%
Vegyes 21%
Dolgozói kivásárlás 25% Tárgyi apport 31%
Forrás KSH 2005
23
vállalatból
5.3.2 Tőkebevonásos privatizáció: A tőkebevonásos privatizációt hagyományosan nagyvállalatoknál alkalmazták. Először állami részvénytársasággá alakították át a vállalatot, majd annak részvényeit tőzsdén értékesítették, vagy stratégiai befektetőt kerestek, de a kettő kombinálása is kedvelt módszernek bizonyult. (Pl. bankok esetében) Az eljárás első szakasza, hogy átalakították az állami vállalatokat részvény- vagy korlátolt felelősségű társasággá. Ezt kommercializálásnak nevezték, és történhetett a vállalat vezérigazgatója és dolgozói tanácsa, a vállalat alapító szervezete kérésére vagy a Kincstárügyi Miniszter révén is. A Kincstár rendelkezett a részvények 100%-ával mindaddig, míg a privatizáció be nem fejeződött. Az Rt. megalakulásával kezdetét vehette a második szakasz, ami a vállalat részvényeinek felajánlása volt a befektetők részére. A felajánlás módjai: ¾
nyilvános ajánlattétel
¾
nyilvános tender
¾
nyilvános meghívás alapján kezdeményezett tárgyalások
¾
a bejelentést tevő entitás általi ajánlat elfogadása
A nyilvános ajánlattételi eljárásnál a Kincstár megjelent a vállalat részvényeivel a Varsói Értéktőzsdén. Előnyei: ¾
Nő a vállalat hitelessége az üzletfelek és a bankok szemében.
¾
A vállalat dolgozói számára lehetőség nyílik, hogy ingyenesen hozzájussanak a Kincstári részvények legfeljebb 15%-ához.
A nyilvános tendereztetési eljárás során bizonyos befektetőknek volt megadva nyilvánosan az a lehetőség, hogy továbbítsák ajánlataikat a Kincstárnál lévő részvények jelentős mennyiségének a megvételére. A Kincstár meghatározta az egy befektető által
24
megvásárolható
részvények
minimális
mennyiségét,
árát
és
a
szociális
kötelezettségeket. Hátránya, hogy csak viszonylag egyszerű struktúrájú kis és közepes vállalatok privatizációjára volt alkalmas. A nyilvános meghívás alapján kezdeményezett tárgyalásokat olyan közepes és nagyméretű vállalatok privatizációja során alkalmazták, ahol szükség volt a külföldi vagy lengyel szakmai hozzáértésre, valamint a tapasztalatra. Ez a technika sikeres volt többek között abroncsgyárak, serfőzdék, mosóporgyárak, gyógyszeripari vállalatok és cukoripari üzemek privatizációja során. A potenciális befektetőket az újságban elhelyezett hirdetések útján toborozták. Hátránya, hogy a tárgyalások gyakran hosszan elhúzódtak, és akár egy évnél tovább is tarthattak. A bejelentést tevő entitás általi ajánlat elfogadásának technikája lehetőséget biztosított a pályáztatás elhagyására. A Kincstár miniszter így értékesíthette egy köztulajdonban lévő vállalat részvényeit.
5.3.3 A kuponos privatizáció: Lengyelországban is teret hódított 1994 után ez a módszer. Tizenöt ún. nemzeti befektetési alapot (NBA) hoztak létre, és ezek az alapok lettek a programba felvett 512 részvénytársasággá alakított vállalat többségi tulajdonosai. Ezek a vállalatok az ipari értékesítés 8%-át képviselték. Fontos megjegyezni, hogy az NBA programban részt vevő vállalatok nagy része a befektetők számára nem túl vonzó iparágakból származott (mint például a hús- és a textilipar, és a bányászat). Mind a 15 alap kapott tulajdonosi részesedést az összes vállalatból: Ezeknek portfoliója következőkép nézett ki: ¾
A vállalat 27%-nyi részvényét szétosztották az alapok között. Ez alaponként 1,9%-ot jelentett.
¾
Minden alap kapott kb. 34 vállalatban egyharmados többséget (33%)
25
¾
További 25%-ot az állam megtartott magának, melyeket a későbbiekben nyugdíjalapoknak kell átadni, vagy kárpótlási célra kell fordítani.
¾
A maradék részvényeket (15%) a vállalatok dolgozói ingyen kapták meg.
Az alapokra szóló kuponokat 1996-ban osztották szét a lakosság között. Ezúton ők váltak a 15 alap többségi tulajdonosává. Négy év állt rendelkezésükre, hogy a kupont részvényre váltsák egy az egy arányban. Az alapok irányítását az állam konzorciumokra bízta, melyek külföldi bankokból, befektetési alapokból, és lengyel intézményekből álltak össze. Nem volt tulajdonosi részesedésük viszont erős pénzügyi ösztönzést tartalmazott a szerződés, ha az alap sikeresen működött. A lakosság idővel eladta részvényeit így azok 1999-re nyugati pénzintézetek, befektetési társaságok kezébe kerültek.
5.4 Külföldi befektetések jogi háttere: ¾
A külföldi befektetők térhódítása a hazai tőkehiány miatt elkerülhetetlen volt. Nagyban segítette a külföldiek beruházási kedvét az 1991. június 14-i a Külföldi részvétellel működő vállalatokról szóló törvény 1996-ban kiegészített új szabályai. Miszerint a külföldi cégeknek nincsenek már különleges adminisztratív
kötelességei,
vállalat
alapítására,
illetve
működtetésére
vonatkozóan. ¾
A kereskedelmi tevékenységről szóló 1999. november 19-i törvény értelmében a külföldi személy résztulajdonossá válhat a társaságnak vagy vállalatnak, illetve megvásárolhatja részvényeit. Külföldi vállalat emellett fiókot vagy képviseleti irodát nyithat Lengyelországban
¾
Külföldi befektető létező cég részvényeit is megvásárolhatja. Részvényeket nyilvános értékesítés útján az értéktőzsdén vásárolhat.
A külföldi részvételű vállalatok száma 1991-1999-között majd nyolcszorosára nőtt, főleg német és Egyesült államokbeli cégek részvételével.
26
5.5 A Bankrendszer Privatizációja: A privatizációs folyamat sikerességének feltétele, hogy a bankrendszer piaci alapokon működjön. Mivel a bankrendszer a privatizálandó vállalatok közül az egyik legértékesebb tételnek számított, valamint stratégiainak szempontból is roppant jelentős volt, ezért kivártak az eladással. A kivárás azonban rossz stratégiának bizonyult. Első szakasz: 1989-ben megszűnt a monobank-rendszer és a bank szektor átszervezésére került sor. Kialakult 3 fő szektor: ¾
Az első szektor a központi bankból és az úgynevezett specializált bankokból (agrár, külkereskedelmi) tevődik össze. A központi bank regionális kirendeltségeiből kereskedelmi bankokat alakítottak ki, és a specializált bankok univerzális engedélyeket kaptak.
¾
Második szektor a magánbankok rendszere. 1989-ben megnyílt a lehetőség magánbankok alapítására is, kezdetben elég szerény tőkekövetelmény mellett. 1992 végére közel 60 magánbank alakult. 1993-ban az összes banki bevételnek mintegy 12%-a volt a részesedésük.
¾
A harmadik szektort a szövetkezeti bankok jelentették, amik főleg agrárterületeken működtek
A bankok működésének jellemzői: A gazdasági recesszió hatására a vállalatok gazdasági teljesítménye csökkent, amit a bankok is érzékeltek. Az állami tulajdonban lévő bankrendszer nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, rossz nem teljesülő hitelállománnyal rendelkezett, amit az államháztartásból kellett finanszírozni. Az ismeretek hiánya, a rossz hitelezési gyakorlat az egész gazdasági átalakulás folyamatát hátráltatta. 1992-től a bankok viselkedése megváltozott és sokkal konzervatívabbá váltak, igyekeztek forrásaikat állampapírokba helyezni, amik jóval kevesebb kockázatot jelentettek, mint a hitelnyújtás. A jegybank szigorította a tőke 27
megfelelési követelményeket, de a már korábban felhalmozódott kintlévőségek miatt kaotikus volt a bankok helyzete. Konszolidációs program A bankok működésének problémáira jelentett megoldást a konszolidációs program, melynek fő célja a rossz tartozásállomány csökkentése, valamint hogy ez a folyamat minél kevesebb csődeljárással és anyagi veszteséggel járjon. A programba 9 regionális és 3 speciális bankot vontak be. Egyszeri „tőkeinjekcióval” kezdődött, és utána az állam a háttérbe vonult. A program sikeresnek bizonyult, hiszen kettő kivételével minden bank meg tudta szilárdítani helyzetét. A magánbankok esetében feltőkésítésre nem került sor, viszont a jegybank kísérletet tett, ezen bankok beolvasztására tőkejuttatás révén. Hátránya a programnak, hogy folyamatos terhet jelentett az államra. További problémát jelentett az állami túlsúly fennmaradása, ami korlátozott versenyt és a privatizált bankok működési lassúságát eredményezte. A program megoldotta a krízist, és a bankok – ezúttal felkészültebben – újra megkezdhették a vállalati szféra felé a pénzügyi közvetítést. Második szakasz: A bankrendszer további fejlődésében legfontosabb tényező a külföldi tőke beáramlása volt, ami 1993-ban főleg külföldi befektetők révén az állami bankok privatizációjával kezdődött. A külföldi bankok sorra hoztak létre lengyelországi fiókintézeteket, valamint megkezdték a magánbankok felvásárlását is. 2001 közepére a kereskedelmi bankok részvényeinek 79%-a külföldi kézben volt, a 72 kereskedelmi bank közül már csupán 18 kisebb banknak volt lengyel többségi tulajdonosa. Az évtized folyamán előrehaladt a bankszektor koncentrációja, és az öt legnagyobb bank birtokolta a bankszektor tőkéjének 50%-át. 1995-től kezdve jól láthatóan lendületet vett a banki hitelezés, és 1996-tól a lakossági hitelfelvétel növekedése is megfigyelhető.
28
Napjainkban:
Az 54 Lengyelországban működő kereskedelmi bankból 2004 végén 14 bankot jegyeztek a Varsói Értéktőzsdén, ebből az 54 bankból 41 külföldi kontroll alatt áll. Ebből 22 teljesen külföldi tulajdonban van, míg 13-ban csak külföldi többség van jelen, 6 bank pedig közvetett irányítás alatt áll. A bankszektor tulajdonosi szerkezete 2004. december 31-i állapot szerint:
4,50%
11,40%
Államkincstár
9,50% Belföldi tulajdonosok
Kisrészvényesek
12,50%
Állami vállalatok
Külföldi tulajdonosok
2%
60,10%
29
Szövetkezeti bankok részvényesei
5.6 Privatizáció az energiaszektorban: A lengyel energiaszektor átalakítása az 1990-es évek elején kezdődött. A stratégiailag fontos szektor privatizálása azonban lassan halad. 1990-ben még úgy tervezték, hogy 1996-ra privatizálják az egész szektort. Ezzel szemben a 2002-ig a 14 nagyobb erőmű közül csupán 2-t sikerült értékesíteni. ¾
2000. április Tractebel megvette a Polaniec erőmű 25%-át.
¾
2001-ben EDF-ENBW konzorcium vásárolta meg a Rybnik-i erőművet
A 33 energiaszolgáltató vállalat közül pedig szintén kettőt: ¾
Eladták GZE részvényeinek 25 %-át a svéd Vattenfall vállalatnak
¾
A STOEN esetében a privatizációs folyamatot többször is újra kezdték. Végül 85%-ban a német RWE tulajdonába került. Ez volt az első eset, hogy egy német vállalat stratégiailag fontos lengyel vállalatban többségi részesedést szerzett.
A kis helyi hőerőművek közül sokat kiárusítottak. Jogszabályi háttér: A jogszabályi kereteket az 1997. áprilisában elfogadott Villamos Energia Törvény adja, amelynek lényegi módosítására 2005. márciusában került sor. ¾
Ez a törvény megteremtette az energiapiaci verseny és az energiaszektorban működő vállalatok pénzügyi helyzetének javításához szükséges feltételeket, amitől a vállalatok hatékonyságának javulását várják.
¾
Az energiapiac versenyképességét a monopol helyzetek felszámolásával, illetve a harmadik fél elérhetőségének biztosításával próbálták meg elérni.
Főbb stratégiai célok a privatizáció kezdetén Az energiaszektor átalakításának fontosabb céljai: ¾
a környezeti terhelés csökkentése
¾
az energia ellátottság biztosítása mellett a piac feltételeinek megteremtése
¾
hatékonyság növelése
¾
az energia felhasználás racionalizálása
30
Az energia szektort 3 külön részre bonthatjuk: ¾
erőművi szektor
¾
villamosenergia-szektor
¾
elosztói, hálózati szektor
5.6.1 Erőművi szektor privatizációjának jellemzői ¾
A magánosítást szigorú feltételekhez kötötték és csak azokkal a befektetőkkel voltak hajlandóak érdemben tárgyalni, akik elfogadták a privatizációs szabályokat.
¾
Garanciát kértek a termelői kapacitás mértékére, valamint a rekonstrukcióra vonatkozóan.
¾
Erőművenként változó volt a befektetési követelmények kikötése és elfogadása.
Az alap stratégia szerint az első szakaszban az erőművek csupán 20-30%-át értékesítették.
5.6.2 Villamosenergia-szektor privatizációjának jellemzői ¾
A privatizációs stratégiával a szabad energiapiac létrehozását akarták elérni a fogyasztók védelmével a privatizációs bevételek maximalizálása mellett.
¾
Meg kívánták tartani a szektorban dolgozók szociális biztonságát.
¾
Elégséges alaptőkét kívántak létrehozni, amely biztosítja az egységes piacokon való versenyzést.
5.6.3 Elosztói szektor ¾
A stratégiái szerint a szektort konszolidálás nélkül kívánták privatizálni.
¾
A nagyobb vállalat csoportok értékesítésére, különféle akció programot hoztak létre. Ilyen vállalat csoportok voltak például a STOEN és a GZE.
¾
Azokat a befektető csoportokat preferálták, akik Know-how átadást vállaltak, hiszen szükség volt a tapasztalatszerzésre az elavult rendszerben.
¾
Az elosztói szektor 25%-át kívánták privatizálni az első lépésben. A befektetők piaci részesedésének viszont gátat szabtak 15%-os határral.
31
5.6.4 Végbement privatizációk a termelői szektorban: 1999 ZE PAK S.A. 20%-át adták el az Elektrim-nek, majd 2000-ben tőkét emelt így a részesedése már 39%-os lett. 2000-ig 5 földgáztüzelésű fűtőerőművet adtak el. ¾
MAEG német cég megvette a Bedzin Fűtőerőmű részvényeinek 52%-át.
¾
A svéd Vattenfall 55%os részesedést vásárolt a Varsói Fűtőerőműben.
¾
EDF megvette a Krakkói Fűtőerőmű 55 %-át.
¾
2000 júniusában az EDF és a Gaz de France megvette a Wybrezezi fűtőerőmű részvényeinek 45 %-át.
¾
2000
májusában
a
Kogeneracija
Wroclawrészvényeinek
36%-át
intézményibefektetők vették meg. További jellemzők: A részvények több mint 50%-a állami kézben maradt. A befektetők tehát nem kaptak szabad kezet a vállalatok átszervezésében, ami az ipar korszerűsítését hátráltatja. A lengyel befektetők még ennél is kisebb szerephez jutottak. Az új baloldali kormány taktikája volt, hogy azokat a vállalatokat, melyeket privatizálni szeretett volna, előbb összeolvasztotta, így még értékesebben tudta eladni. Az első ilyen vállalatóriás a PKE (Déli Energia Konzorcium) volt. A lengyel energiaszektor valamennyi szegmensében találni befektetési lehetőségeket, amelyek a szektor privatizációjával egyre inkább előtérbe kerülnek. A külföldi jelenlét jelentős az energiaszektorban, több nagyprojekt van függőben. Az áram-, gáz és vízszolgáltatási ágazatba érkező befektetések 2004 végéig meghaladták a 3,2 milliárd dollárt.
32
5.7 Telekommunikáció Az ágazat szakmai felügyeletét a 2000 októberében felállított Telekommunikációs és postai szabályozó hatóság (URTIP) látja el. A telekommunikációs szektor alakulását felügyelő állami hatóság a Közlekedési és Építésügyi Minisztérium. Legfőbb feladatuk a lengyel telekommunikációs piacon uralkodó monopolhelyzet megszüntetése, ezért született meg az új telekommunikációs törvény és ezért privatizálták a Telekomunikacja Polska S.A-t (TPSA). Jogszabályi Háttér: A telekommunikáció a lengyel gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, amit 2004-ben hatályba lépett Telekommunikációs Törvény szabályoz
5.7.1 Végbement privatizáció: A TPSA privatizációja: A lengyel nemzeti telefontársaság a TPSA magánosítása óriási lehetőségeket rejtett magában a külföldi befektetők számára. A cég privatizációja 1998 októberében kezdődött el, egy 15 %-ú részvény csomag kibocsátásával. 10 százalékát nemzetközi befektetőknek kínálták eladásra. A belföldi magánbefektetők 3,5 százalékot kaptak. A maradék százalékokat pedig belföldi intézményes befektetők kapták, de nem volt nagy érdeklődés a részükről a részvények iránt. Csupán a részvények egyötödét jegyezték. A TPSA privatizációjának második fordulója 1999-ben valósult meg, ekkor a vállalat 35 százalékát egy csomagban stratégiai befektetőknek ajánlották fel, melynek győztese a France Telecom volt. A privatizáció bevételeit az 1999-ben induló új magán nyugdíjpénztár-program finanszírozására fordították. 2001-ben a franciák további 12,5%-os részvénycsomag megvásárlására kötöttek szerződést, így már részesedésük 47,5 %-ra duzzadt.
33
Vállalat
Ország
Év
Módszer
Értékesített
Vevő
Bevétel millió
arány % TPSA
Lengyelország
USD
1998
Tőzsde
15
Intézményi befektetők
900
2000
Tender
35
France
4300
Telecom
és
Kulczyk Holdings 2003
Tőzsde
7,5
Nemzetközi befektetői
414
csoport
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, 2005
5.7.2 Vezetékes telefonhálózatok: Míg a lengyel telekommunikációs piac az egyik legnagyobbnak mondható KözépEurópában, addig az egy főre eső vonalak aránya mind vezetékes, mind mobil szegmensben nagyon alacsony. Ennek legfőbb oka az infrastruktúra fejletlensége, és a vidéken élő lakosság nagyszámú aránya. A vezetékes telefonok piacát a TPSA gyakorlatilag egyedül látja el. A piacnak mindössze 9%-át fedi le más szolgáltató. 2000 áprilisáig 25 vállalat kapott engedélyt helyi telekommunikációs szolgáltatás nyújtására. Ezek működési területe gyakorlatilag lefedi Lengyelország egész területét, ezért a TPSA vállalatnak mindenütt versenytársakkal kell szembenéznie. A lengyel mobil és vezetékes piac alakulása 1997-2004
80 60 40
Mobil Vezetékes
20 0
Mobil 1997
1998
1999
2000
2001
Forrás: KSH 2005
34
2002
2003
2004
A dinamikus fejlődés ellenére a lengyel telekommunikációs ágazat még mindig elmarad az EU országokétól.
5.7.3 Mobil piac A legnagyobb telekommunikációs berendezéseket gyártó cégeket 1992-1993-ben a privatizáció során részvényértékesítés keretében vásárolták meg a következő befektetők: ¾
az Alcatel megvásárolta a PZT-t Varsóban és a TELETRA céget Poznań-ban,
¾
a Lucent Technologies a TELFA-t vette meg Bydgoszcz-ban,
¾
a Siemens pedig az ELWRO-t Wrocław-ban és a ZWOT-ot Varsóban.
A mobil telekommunikáció piacát 1996-ig a Centertel uralta. Az állam 1996 elején írt ki pályázatot GSM engedélyekre, amit a Polkomtel ("Plus" GSM) és a Polska Telefonia Cyfrowa ("Era" GSM) nyertek el. 2000 elején a mobiltelefon piac vezető cége a Polska Telefonia Cyfrowa volt, szorosan mögötte a Polkomtel áll. 2004-ben a lengyel telekommunikációs piac több mint 93%-át, TPSA és három másik mobiltelefon-szolgáltató cég: a PTC, a Polkomtel és a PTK Centertel uralta. A TPSA piaci részesedése a lengyel piac több mint felét tette ki. A helyzet 2005-ben sem változott. A mobiltelefon piac szerkezete 2004-ben
Polkomtel; 30% PTC; 38%
PTK Centertel; 32% PTC
PTK Centertel
Forrás: URTiP, 2005 35
Polkom tel
A mobiltelefon tulajdonosok száma 2004-ben elérte a 23,1 millió főt. Ennek köszönhetően az átlagos mobiltelefon sűrűség 60,5-re emelkedett Lengyelországban, gyakorlatilag tehát a mobiltelefonok száma duplája a vezetékes vonalaknak. A lengyel mobiltelefon sűrűség mindazonáltal még mindig jelentősen elmarad az európai átlagtól. (Üzleti kalauz 2000)
5.8 Privatizációs bevételek: 1991-2004
között
a
privatizációs
bevételek
összesen
24,3
milliárd
dollárt
eredményeztek. A következő grafikon ezeket a bevételeket ábrázolja. Privatizációs bevételek 1991-2004 között (millió dollár)
8000 6000 4000 2000
20 04
20 03
20 02
20 01
20 00
19 99
19 98
19 97
19 96
19 95
19 94
19 93
19 92
19 91
0
Privatizációs bevételek
Forrás: Kincstárügyi Minisztérium, 2005
Lengyelország 2005-ben bruttó 3,750 milliárd zlotys (1,138 milliárd dolláros) bevételt könyvelt el október 31-edikéig, ami a tervezett összbevétel 66,17%-a volt.
36
6 Magyarország privatizációja: A magyarországi privatizáció előzményeként meg kell említeni 3 olyan tényezőt, aminek hatására joggal neveztek minket a „legvidámabb barakknak”, valamint ami megkönnyítette Magyarországon a privatizáció megindulását elsőnek a Kelet-KözépEurópai országok között. Elsőnek tekinthető a mezőgazdaságban a háztáji rendszer létrejötte 1960-as évek elején. Ereje teljében a háztáji gazdaság 3 millió termelőre terjedt ki. Ez volt az első lépés a II. világháború után, ami politikai engedményként értékelhető. Második tényezőt az 1967-es gazdasági reform jelentette, ami lehetővé tette a termelőszövetkezeti mellékágak létrejöttét, Ezek nem a mezőgazdasági termelés sokkal inkább ipari és szolgáltatói tevékenységet végeztek. A harmadik pedig 1981-ben 9 kisvállalkozói forma bevezetése volt. Legfőbb oka, a külföldről felvett hatalmas kölcsön okozta hatalmas adósságállomány volt. Ide tartoztak a kisszövetkezetek, kisiparosok, kiskereskedõk és a társas kisvállalkozások, melyek behálózták
az
állami
nagyipart,
a
szolgáltató
szektort,
megerősítették
a
mezőgazdaságban a magánvállalkozást.
6.1 Jogi háttér 6.1.1 A privatizációt lehetővé tevő és szabályozó törvények: ¾
A Polgári Törvénykönyv 1959. évi IV. törvény, ami a megfelelő módosításokkal még ma is hatályos.
¾
A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény, amely lehetővé tette a társulást az állami vállalati szektorban.
¾
A szövetkezetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény, lehetővé tette, hogy a magyar szövetkezeti szektor túllépjen a mezőgazdaság körén.
¾
Az 1981. évi XV törvény létrehozta az állampolgárok társas vállalkozásait: polgárjogi társaságot (pjt). Ennek alfajaként a gazdasági munkaközösséget (gmk) és a vállalati gazdasági munkaközösséget (vgmk) (3. pont)
37
¾
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI törvény, mely teljes mértékben legitimálta a magántulajdonon alapuló társas vállalkozást.
¾
A külföldiek befektetéseinek gazdaságpolitikai kedvezményeiről szóló 1988. évi XXIV. Törvény (Kbt), amely egyben a vámszabadterületi társaságokat is szabályozta.
¾
Az Átalakulásról szóló 1989. évi XIII törvény, amely a vállalatok gazdasági társasággá való átalakulását szabályozza. A törvény kiterjedt az állami vállalatok, szövetkezetek és gazdasági társaságok átalakulására, de magában rejtette a privatizáció lehetőségét is.
Magyarország fejlett gazdasági jogrendszert vitt magával a rendszerváltást követő évekre.
38
6.2 Magyarországi privatizáció szakaszai ¾
Az első szakasz az úgynevezett spontán privatizációval, vagy más néven, a vállalati döntésű decentralizált privatizációval vette kezdetét 1987-ben. Ebben az időben vált lehetővé, külföldi partnerrel vegyes vállalat alapítása gazdasági társaság formájában, valamint legalább egy jogi személy részvételével már magánszemélyek
is
részesedést
szerezhettek
részvénytársaságban.
Az
átalakulási törvény kiterjedt a gazdasági társaságokra, állami vállalatokra, valamint a szövetkezetekre egyaránt. ¾
A második szakasz az állami vezérlésű privatizáció volt, ami 1990-től kezdődően 1992 végéig tartott. A váltás egyértelmű oka a spontán privatizáció negatív visszhangja volt. A második szakasz egyértelmű érdeme az Állami vagyonügynökség létrehozása volt.
¾
A privatizáció következő szakasza 1992-1994. közötti időszak. Az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvények megalkotásával kezdődött, amelyek elrendelték az állami vállalatok kényszerátalakulását gazdasági társasággá, valamint kettéválasztották az állami tulajdont, és ahhoz két tulajdonosi joggyakorlót hoztak létre. Az ÁVÜ-t, amely a privatizálandó vagyon és ÁV Rt-t, amely a tartós állami tulajdon felett rendelkezett.
¾
Ezt követte az erőltetett privatizáció szakasza 1994-1998 között. Megalkották az Új Privatizációs Törvényt 1995-ben. Az új törvény egyesítette a kétprivatizációs szervezetet, és létrehozta az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot (ÁPV Rt). Ebben az évben voltak a legnagyobb privatizációs bevételek, valamint ettől kezdve a társasági részesedések adásvétele dominált a privatizációs technikák közül.
¾
Ezt az időszakot a privatizáció befejezésének évei követik.
39
6.2.1 1. Szakasz a spontán privatizáció időszaka 1987-1990 Spontán privatizáció 3 alaptípusát lehet megkülönböztetni: ¾
Az első, amikor az állami nagyvállalatok gyáregységeik vagyonával gazdasági társaságokat alapítottak (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság), ezután pedig a vállalati központot alakították át részvénytársasággá. Ezen folyamatokat a nehéz pénzügyi helyzetbe sodródott nagyvállalatok indították el. Azt remélték, hogy gyáraikat a központról társasági formában leválasztva csökkenteni tudják a veszteséget és az adósság kezelése is egyszerűbbé fog válni. Az álam az átalakulások elősegítése érdekében, támogatásokat nyújtott, ezen vállalatoknak. Hatalmas előnyt jelentett az újonnan létrejött társaságok számára nyújtott adókedvezmény is, ami az első évben 55%, a másodikban 35%, és végezetül a harmadik évben 25% nyereségadó-kedvezményt jelentett.
¾
A második, amikor az egész vállalat vagyonával együtt részvénytársasággá alakult át.
¾
A harmadik, amikor nem változott meg a vállalat szervezeti és tulajdonosi formája,
de
jelentős
jövedelmeket
szivattyúztak
át
állami
cégektől
magántársaságokba. A spontán privatizáció időszaka 1988 végétől, a Medicor Orvosi Műszergyártó Vállalat átalakulásától egészen 1990 márciusáig, az Állami Vagyonügynökség megalakulásáig tartott. Ez a fajta privatizációs módszer nem mondható sikeresnek, hiszen rengeteg negatív jelzővel illették. Felmerült a visszaélések gyanúja, továbbá az államháztartásnak ebből nem sok bevétele származott. A spontán privatizáció során, rengeteg új társaság alakult, és ez módot adott az állami vagyon egy részének eladására, az ebből származó pénz azonban az alapító nagyvállalatokhoz folyt be. Ezt elkerülendő, a kormány leállította a spontán privatizációt, és a saját kezébe vette az irányítást. Ez egy a Németh-kormány által összeállított 50 állami vállalatból álló
40
csomagjának értékesítésével kezdődött. Ezt a csomagot külföldi stratégiai befektetőknek szánták, és ez által próbálták meg elkezdeni a gazdaság korszerűsítését, még a rendszerváltás előtt.
6.2.2 2. Szakasz az irányított privatizáció 1990-1992 : Szükség volt egy olyan szervezetre, ami levezényli a privatizációt, ezen belül is ellenőrizi, kontrolálja, nyilvántartja a vagyonlebontást, ezért létrehozták az Állami Vagyonügynökséget (ÁVÜ).
Jogi háttér: 6.2.2.1 Állami vagyonügynökség (ÁVÜ): Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvénnyel hozták létre, költségvetési szervnek minősült, ugyanakkor kezelte az állami vagyont, a privatizációs bevételek hozzá folytak be. Az ÁVÜ 1990 elején az országgyűlés irányítása alól a kormány irányítása alá került. A szervezet élén 11 tagú igazgatótanács állt, akiket a miniszterelnök, az ügyvezető igazgatóját - aki a működési folyamatokat koordinálta – pedig a kormány nevezte ki Eleinte kis létszámú ügynökségként működő szervezetnek tervezték, ám az Antallkormány által kiadott „Tulajdon és privatizáció” című dokumentum révén az ÁVÜ feladatköre kiszélesedett. Így a létszámot növelni kellett, ami 1994-re már a 350-370 főt tette ki. Főbb feladatai: ¾
Legfontosabb feladata a hozzá tartozó állami vagyon privatizálása.
¾
A különböző privatizációs programok beindítása.
¾
Bekerülő vállalatok kiválasztása.
¾
A privatizálás módszerének kiválasztása, jóváhagyása.
¾
A gazdasági társasággá való átalakulás irányítása, jóváhagyása.
41
¾
Az átalakítás után a cég értékesítése.
¾
Az állami vagyon kezelése.
A privatizációt előkészítő módszerei: ¾
a menedzsment leváltása,
¾
a szervezeti változtatás (szétválasztás, összevonás),
¾
a pénzügyi segítség (kormánygarancia, adósság elengedés, átütemezés).
6.2.2.2 Privatizációs programijai: 6.2.2.2.1 Első privatizációs program: Az ÁVÜ 1990 szeptemberében útjára indította útjára első privatizációs programját (EPP), melyben a brit példát szem előtt tartva próbálta meg a nyugaton alkalmazott privatizációs
módszereket
áttenni
a
magyar
gyakorlatba.
Legfőbb
cél
a
tapasztalatszerzés volt az új privatizációs eljárások, technikák között. Idesorolhatók: ¾
a nyilvános részvényértékesítés (tőzsdei bevezetés),
¾
a vevők versenyeztetése nyílt, illetve zártkörű pályázatokon,
¾
új tulajdonos tőkeemelés révén történő bevonása,
¾
a munkavállalói részvények alkalmazására vonatkozó technikák.
A cégek privatizálásához tanácsadókat kértek fel, kiket pályázat útján választottak. A program az egész ország gazdaságát átölelő, a magyar szinten jól teljesítő 20 vállalatra terjedt ki, melyek komoly szovjet exportot bonyolítottak le. A cégek csupán felét értékesítették 1994-ig mintegy 22 milliárd Ft-os bevételt eredményezve. A vállalatokat 3 külföldi, 6 magyar befektető, valamint 3 dolgozói kivásárlás szerint privatizálták. A szovjet piac elvesztése miatt a vállalatok közül jó párnál jelentkezett a csőd és felszámolási eljárás. Emiatt, valamint a lassú privatizációtól a külföldi vállalatok visszariadtak, és ennek eredményeként a program megbukott.
42
6.2.2.2.2 Második privatizációs program: A szintén 1990-ben indult második privatizációs program (MPP), amely a vállalati vagyonkezelő központok privatizációját jelentette. Ebbe a programba tartoztak továbbá az építőipari vállalatok, a nagy értékű irodaházak, a régi kastélyok, egyes történelmi borvidékek cégeinek privatizációja is. E vállalatok a vagyonuk jelentős részét, - ami legalább 50 % volt – már ezt megelőzően társaságokba helyezték, s az eredeti vállalati központok csupán vagyonkezelői feladatokat láttak el. A program első ütemében 12, majd 15 és végül 58 vállalat került bevonásra. Az elsődleges cél a szakmai befektetők részére történő értékesítés; ennek meghiúsulása esetén a Vagyonügynökség az érintett vállalati központok felszámolására tehetett javaslatot. Végezetül 85 vállaltot vontak be összesen több mint 82 milliárd forint értékű, saját vagyonnal. Ez sem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Nem került sor tömeges értékesítésre. A kudarc okának itt is a csődeljárásokat tekintik. Pozitívumként értelmezték azonban, hogy gyorsan beindult a külföldi befektetői privatizáció.
6.2.2.2.3 Az előprivatizációs program (EPP): Jogszabályi alapja ¾
A kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző
állami
vállalatok
vagyonának
privatizálásáról
(értékesítéséről,
hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. Törvény Ebben a programban a kereskedelmi, vendéglátó- és szolgáltató szféra egységeinek magánkézbe adását célozták meg, kizárólag a magyar vállalkozói réteg számára. A törvény felsorolta azon vállalatokat, melyeknek egységeit eladásra kellett felajánlani. A vagyonértékelők vagyonleltárt és vagyonértékelést készítettek, valamint meghatározták az üzletek kikiáltási árát. Az értékesítésre nyilvános árverésen került sor, amelynek szabályait a törvény tartalmazta. A verseny - az alacsony tőkeigény miatt – erős volt.
43
Az előprivatizáció lebonyolítása a többi kelet-európai országhoz viszonyítva lassabban ment végbe, csupán 1994-ben fejeződött be. A program pozitívnak tekinthető, hiszen viszonylag rövid idő alatt több mint 10 000 üzlet került magánkézbe, és a befolyó bevétel is meghaladta a 20 Mrd Ft-ot. 6.2.2.2.4 Az önprivatizáció (decentralizált privatizáció) A program lényege a kis- és közepes méretű állami vállalatok privatizációjának felgyorsítása, és az ÁVÜ tehermentesítése volt. 2 szakaszban zajlott: Az első 1991-1993 között valósult meg, míg a másik 1992-1993ig tartott. A két szakaszban résztvevő vállalatokat meghatározott feltételek szerint vonták be a folyamatba. Az első szakaszban a maximum 300 főt foglalkoztató, max 300 millió éves árbevétellel, valamint max 300 millió saját tőkével rendelkező vállalatokat privatizálták. A II. szakaszban már 1000 főre valamint 1 milliárd Ft-ra növekedett a határ. A munka nagyobb részét szakértő cégekre bízták az ÁVÜ beleszólása nélkül. Ők alakították át a társaságokat, tulajdonosi funkciót láttak el (a két időszak között), versenytárgyalást írtak ki, és lebonyolították az értékesítést. Ezért a vállalatoktól kapták díjazásukat, míg az eladásért az ÁVÜ-től. A programba besorolt 749 vállalat közül 212 kikerült, 30% felszámolás, 57% szerződésvesztés, 13% pedig egyéb okok miatt. Az így fennmaradó 517 vállalatok közül majd a 90%-nál befejeződött az átalakulás, és az 50%uknál teljesen végbe ment a teljes értékesítés.
6.2.3 3. Szakasz az ellenőrzött és központilag vezérelt privatizáció szakasza 1992-1994 Ekkor valósult meg a privatizációs törvényalkotás második hulláma: ¾
A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII törvény
44
¾
Az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV törvény
¾
Az
állam
vállalkozói
vagyonára
vonatkozó
törvényekkel
összefüggő
jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. Törvény Ezen törvények legfontosabb jellemzői: ¾
Elrendelik az állami vállalatok kényszerátalakulását gazdasági társaságokká (Rt. vagy Kft.)
¾
Szétválasztják az állami tulajdonosi szerkezetet. A tartós állami tulajdon kezelésére létrehozzák az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot, a privatizálandó vagyon felett pedig továbbra is az Állami Vagyonügynökség rendelkezik.
6.2.3.1 Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁV Rt.):
Az 1992. évi LIII. törvény hozta létre az ÁV Rt.-t, feladata a tartós állami vagyonnal való gazdálkodás. Így az ÁVÜ fennhatósága alá már csupán, azon vállalatok tartoztak, melyeket rövid időn belül privatizálni lehetett. Az ÁV Rt. jellemzői: ¾
Egyszemélyes részvénytársaságként működött, élén a privatizációs tárca nélküli miniszter állt.
¾
Alaptőkéje több lépcsőben a tartós állami vagyonból alakult ki. Annak volt tekinthető minden olyan vállalat vagy vagyontárgy, amit a kormány az elkövetkező időkben stratégiai szempontból részben vagy egészben birtokolni kívánt. Ide sorolható szektorok voltak például az energiaipar, bankok, pénzintézetek, biztosítók, mezőgazdaság, telekommunikáció stb.
¾
A többi részvénytársaság felett levő szuperholding, ami különböző privilégiumokat élvez. Az igazgatóság 11 főből, a felügyelő bizottság pedig 5-7 tagból áll.
¾
Tevékenységét az állami számvevőszék ellenőrzi.
¾
Évente beszámol az országgyűlésnek.
¾
Az állami vagyon egynegyede tartozott a hatáskörébe, 160 stratégiai vállalat alakjában.
45
Alapvető feladatait a kormányzat nem szabta meg kellő konkrétsággal. Alapításakor nem új funkciót csupán egy új intézményt hoztak létre. A működésének 2,5 éve alatt gyakoriak volt a vezetőcserék. Sikertelenségének az egyszerre gazdasági társaságként és kormányzati szervként való megfelelés problémája tekinthető. Kétlépcsős privatizáció alakult ki a törvény hatására, ami a privatizáció és az átalakulás szétválasztását jelentette. Előbb a vállalatból az ÁVÜ egyszemélyes Rt.-je vagy Kft.-je lett, azután került sor a részvények, üzletrészek eladására. 1993-1994 között privatizálták a Magyar Külkereskedelmi Bankot, valamint a MATÁV 30%-át.
6.2.4 4. Szakasz az erőltetett privatizálás 1994-1998: Az
1994-ben
hatalomra
jutó
kormánynak
határozott
elképzelései
voltak
a
privatizációról. Elhatározták, hogy a párhuzamosan működő ÁV Rt. valamint ÁVÜ működtetését megszüntetik, és új privatizációs szervezetet hoznak létre. Ezért megalkották az 1995. évi XXXIX. Törvényt, amely rendelkezett az ÁPV Rt. létrehozásáról.
6.2.4.1 Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.):
ÁPV Rt. jellemzői: ¾
Állami holding – egyszemélyes részvénytársaság, részvénye forgalomképtelen, egyedüli tulajdonosa a Magyar Állam.
¾
Pénzügyminiszter felügyeli.
¾
Hozzárendelt vagyona 857 milliárd forintot tett ki, ide tartoztak a törvény mellékletében felsorolt gazdasági társaságok, állami vállalatoktól elvont vagyon, termőföldek, államkötvények, pénzkészletek.
¾
Saját vagyonnal is rendelkezik, amit elkülönítetten kezel.
¾
Előjogai nincsenek, a többi vállalkozóval azonos pozícióban van.
¾
Tulajdonosi funkciót a tárca nélküli privatizációs miniszter látja el.
¾
Ideiglenesen hozták létre, a privatizáció minél előbbi befejezése céljából.
46
¾
Tevékenységét az állami számvevőszék ellenőrzi, melyről évente jelentést kell adnia az országgyűlésnek.
¾
A vagyonkezelés csupán másodlagos céllá válik, legfőbb cél a nagy vállalatok, valamint a bankok privatizációjának az előkészítése
¾
Élén 11-tagú igazgatóságból áll, tagjait a kormány nevezi ki.
¾
A társaság működését a Felügyelő Bizottság ellenőrzi. A Felügyelő Bizottságba a pártok
az érdekegyeztető tanács munkavállalói, valamint
munkáltatói is delegálhatnak tagokat. Létrehozása után a privatizáció rohamosan gyorsult, és felügyelete alatt sikerült értékesíteni a stratégiai iparágak vállalatainak nagy részét.
6.2.4.1.1 Egyszerűsített privatizáció Az egyszerűsített privatizáció elindítása az ÁPV Rt. nevéhez fűződik, amit 1996-ra datálunk. Ez a technika a hosszadalmas és nehézkes centralizált folyamatokból kiemelte a legfeljebb 600 millió Ft saját tőkéjű és maximum 500 főt foglalkoztató kisebb méretű vállalatokat,
és
az
eljárást
a
vállalat
fennmaradásában
érdekelt
vezetők
közreműködésével engedte lebonyolítani. Az egyszerűsített privatizációt a limitárak határozták meg, amely a program vesztét is okozta. Az állami vállalatok kiajánlása 3 ütemben történt meg, és kizárólag készpénzben a limitáron lehetett értékesíteni. Az egyszerűsített privatizáció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A három ütemben közel 140 céget szerettek volna értékesíteni. A cégek eladásával alig 5 milliárd Ft körül alakult a teljes bevétel. Maga az eljárás igen bonyolult volt, lassú és nehézkes. A nehezebb helyzetben lévő vállalatokat még jelképes összegért is képtelenség volt eladni.
47
6.2.5 5. Szakasz a privatizáció lezárása: A legnagyobb bevételt az állam 1995-1996 között realizálta, az energia szektor eladásával 481,04 milliárd forintértékben. Ezt követően az eladható tulajdonok száma lecsökkent. (Ász 2004)
6.2.5.1 Napjainkban végbement privatizációk:
Postabank A 2003-ban a Postabankot az osztrák Erste Bank der Österreichischen Sparkassen privatizálta, 101,3 milliárd forintért. Dunaferr 2004-ben értékesítették a Dunaferr Dunai Vasmű Rt-t. A győztes az ukrán Donbass konzorciumot lett. Nem csupán a vételárat kellett kifizetni, hanem 17,3 milliárd forintos tőkésítését is kellett végrehajtani. 72 milliárd forintértékű beruházásra, valamint 1,3 milliárdos kistérségi fejlesztésre tett ígéretet. A legkisebb tétel a Dunaferr tényleges vételára: 444 millió forint volt. Richter Gedeon Rt. A Richter eladása 2004 legsikeresebb privatizációja volt: 159 milliárd forintot hozott a kincstárnak, a 25 % +1 szavazatos részesedés eladása. Nemzeti Tankönykiadó 2004-ben a Nemzeti Tankönyvkiadót a Láng Kiadó és Holding Rt vásárolta meg 3,21 milliárd forintért.
48
Antenna Hungária A műsorszóró vállalatot végül, több sikertelen kísérlet után, 2005-ben adták többségi tulajdonba. Swisscom 286 millió svájci frankot, azaz 46,75 milliárd forintot fizet az Antenna Hungária részvényeinek 75%-ért. Malév Az orosz AirBridge 2007 februárjában vásárolta meg a Malév részvényeinek 75%-át, és ezzel lezárult a Malév privatizációja. Az új tulajdonos által vállalt teljes befektetés értéke, a Malév hiteleinek átvállalásával együtt eléri a 102 millió eurót (26 milliárd forint.
49
6.2.5.2 Ami még megmaradt:
Tartós, 100%-os állami tulajdonban van: ¾
Magyar Posta
¾
Tiszavíz Vízierőmű Rt.
¾
Szerencsejáték Rt
99 százalékos az állami tulajdon: ¾
Magyar Villamosművek Rt-ben
¾
Tokaj Kereskedőház.
50 százalék plusz egy szavazat: ¾
Hitelgarancia Rt
25 százalék, plusz egy: ¾
Budapest Airport
¾
Herendi Porcelánmanufaktúrában
¾
Nemzeti Tankönyvkiadóban
Aranyrészvény: 2007-ben megszüntették az arany részvény által nyújtott elsőbbségi jogokat a Mol, Magyar Telekom, OTP mellett több áram- és gázszolgáltató cégben és erőműben egyaránt. (csúcsot dönthet… 2004)
6.3 Kedvező Konstrukciók, hitelek: A rendszerváltást követően, úgy vélte a kormány, hogy meg kell teremteni egy erős kis és középvállalkozói réteget Magyarországon. Mivel a pályáztatás legfőbb vonása, hogy csak azok képesek tulajdonhoz jutni, akik megfelelő tőkével rendelkeztek. A magyar vállalkozói rétegnek nem lett volna esélye a külföldi tőkeerős befektetőkkel szemben, ezért az állam különböző támogatási formákat dolgozott ki:
50
6.3.1 Az Egzisztencia hitel (E-hitel): A hitelt kizárólag az ÁVÜ-höz tartozó állami tulajdon megvásárlásához lehetett felhasználni, csak abban az esetben, ha a készpénzes eladás egyszer már meghiúsult. A program 10-15 éves futamidejű hitel nyújtását tette lehetővé. Célja az új egzisztencia megteremtése volt.
6.3.2 Munkavállalói résztulajdonosi program (MRP): Lényege, hogy a dolgozók egy speciális MRP rendszeren, mint jogi személyen keresztül szerezhettek tulajdont.
6.3.3 Privatizációs Lízing: Jogilag nem lízing, hanem tulajdon fenntartással történő adásvétel. A lízingbe vevőnek vállalnia kellett a társaság reorganizálását, vezetési és szervezési szolgáltatást kellett nyújtani a részére a futamidő alatt. Ez az idő általában 10 évet tett ki, ez alatt nem csökkenhetett a társaság saját tőkéje. A futamidő lejártával a társaság a lízingelő kezébe került.
6.3.4 Kisbefektetői részvényvásárlási program (KRP) A programban olyan vállalatok vehettek részt, amelyeknél a tulajdon legalább 51%-a szakmai befektetők kezében volt. Két alrendszere valósult meg: 1. Részletfizetési alrendszer: minden 18. életévét betöltött, állandó lakhellyel rendelkező, magyar állampolgárnak 100 ezer forintos keret állt rendelkezésére, ebből vásárolhatott az ÁVÜ által felajánlott csomagokból. Nem volt eredményes. 2. Kárpótlásjegy alrendszer: azok vehettek részt benne, akik alanyi jogon kaptak, vagy örököltek kárpótlási jegyet. Ez esetben nem volt felső határ.
51
A KRP keretén belül mindössze két vállalatnak, a Soproni Sörgyár, és a Pannonplast Rt részvényeinek értékesítésére került sor. Mindkét esetben sikeres jegyzés történt, a kibocsátott részvények mindegyike elkelt. A program bukását az 1994-ben hatalomra jutó kormány érdektelensége okozta, pedig a kellően előkészített részvények további érdeklődésre tarthattak volna számot.
6.3.5 Kárpótlási jegy: Jogszabályok: ¾
Az egyházi tulajdon rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. Törvény
¾
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. Törvény
A kárpótlási törvények a „múlt öröksége” miatt létrehozott törvények, amelyeknek hármas funkciójuk van: ¾
a tulajdonuktól megfosztott, meghurcolt embereknek részleges kárpótlása ún. kárpótlási jegyekkel, amelyeket több módon használhatnak fel,
¾.a jogbiztonság visszaállítása a reprivatizáció kizárásával, ¾.a privatizáció elősegítése, egy új vállalkozóréteg és középosztály, illetve a farmergazdaságok
kiépülésének
elősegítése
(a
kárpótlási
jegyek
felhasználásával). A kárpótlási jegyre jogosultak jogot kapnak az állami tulajdonból való részesedésre, megszerzésére. A kárpótlás jegy jellemzői: ¾
A kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír.
¾
Tulajdonosa eladhatja.
Speciális papírnak tekinthető, és nem azonos a privatizációs kuponnal. A követelés nem pénzértékre szól, hanem az állami vagyonból való részesedésre jogosít fel. Felhasználási lehetőségei közül a legfavorizáltabb az állami tulajdonú társaságok privatizációjában történő részvétel. Ezen jegyek felhasználásával a kisbefektetők is a hazai tőkepiac részeseivé váltak.
52
6.4 Bankrendszer privatizációja Magyarországon: Privatizációt elősegítő törvény: A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény
6.4.1 Magyar Bankrendszer átalakulásának története: A magyar bankszektor átalakulása 1987-ben, a kétszintű bankrendszer felállításával kezdődött el, megelőzve ezzel a kelet-közép-európai országokat. A két súlypontot a zömmel az MNB-ből kialakított kereskedelmi bankok, valamint az OTP jelentette. Két kivételtől
eltekintve
(Citibank,
Unicbank),
a
bankreform
nem
érintette
a
tulajdonviszonyokat, így a bankok továbbra is az állam közvetlen és közvetett tulajdonában maradtak.
6.4.2 A privatizáció kezdete: A 1989-ben az MHB-t és az akkori Országos Kereskedelmi és Hitelbankot majdnem sikerült értékesíteni, azonban a rendszerváltás meghiúsította ezt a folyamatot. Az új kormány nem kívánta privatizálni az állami nagy bankokat. A
Pénzügyminisztérium
javaslatára
azonban
a
minimális
külföldi
aránnyal
engedélyezték a részleges privatizációt. Ennek legfőbb oka, az egyre inkább nyilvánvalóvá váló banki tőkehiánya volt. A szakmai befektetők bevonását látták a megfelelő technikának, hiszen a lehetséges tulajdonosok közül csak ők idézhették elő a bankok prudens működését. Az Országgyűlés megalkotta az 1991. évi LXIX törvényt, ami limitálta a részesedés nagyságát. Minden tulajdonos maximum 25%-ig, még az állam is. A külföldi befektetőknek ez a határ a 10%-ot jelentette. A törvény nemcsak beindította a bank privatizációt, hanem az állami tulajdonra vonatkozó korlát révén ösztönözte is azt. A bankok felhalmozódott veszteségei miatt, azonban nem indult el a magánosítás. A kormány a kiutat egy új stratégia kidolgozásában látta, ami szerint a privatizációt meg
53
kell előznie a banki portfolió rendezésének. Ezt tőkeemeléssel kívánta elérni, így 1993ban beindította a konszolidációs programját, aminek hatására az állami tulajdon hányad 80-90%ra emelkedett. A bankok tőkemegfelelési mutatója elérte a kívánatos 8%-os értéket, így már kecsegtetőek voltak a befektetők számára. Kezdetét vehette a nagy bankok privatizációja: ¾
Elsőként 1994-ben MKB többségi tulajdonát adták el. Az új tulajdonosok (Bayerische Landesbank és EBRD) hatására a bank megítélése javult.
¾
A privatizáció másik típusát az OTP magánosítása jelentette 1995-ben, ami szakmai befektetők kizárásával, viszont pénzügyi befektetők szórt arányával valósult meg
1996-ban az MKB privatizációjának lezárásával felgyorsultak a folyamatok. ¾
Magyar Hitel Bank (MHB) következett, ahol is a teljes átszervezés után, eladták a részvények 89%-át az ABN AMRO Banknak és hatalmas tőkeemelést hajtottak végre.
Az MHB sikere a többi banknak is javította az esélyeit. így 1997-ben elkelt: ¾
a Takarék Bank 61%-a ,
¾
az IBUSZ Bankot bekebelező K&H Bank,
¾
A Mezőbank részvényeinek 83,7%-át,pedig az Erste Bank vette meg.
Hátra maradt azonban az ország második legnagyobb vevőkörével rendelkező és hálózati lefedettségű bankja a Posta Bank, amit csak 2003-ban sikerült privatizálni.
6.4.3 MKB Privatizálása: A hazai bankrendszer szempontjából történelmi jelentőségű volt az MKB Bank 1994.1996. között lezajlott privatizációja.
54
¾
Első lépésként 1994-ben a mai BayernLB (akkor Bayerische Landesbank Girozentrale -BLB) 25 %-os, az EBRD pedig 16, 7 %-os részesedést szerzett a Bank tőkéjében.
¾
A DEG - Német Befektetési és Fejlesztési Társaság 1995.-ben 8, 3 %-os részesedésre tett szert.
¾
1996. májusában a BLB megvásárolta a még meglevő 25, 8 %-os részvénycsomagot. Befejezve ezzel az MKB privatizációját. Így részvényeinek aránya elérte az 50,8 %ot, amit 1997. novemberi tőkeemelés során tovább növelt 65 %-ra.
¾
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 2162/1998. december 29. számú engedélye alapján a BLB megvásárolta a DEG 7,98% mértékű, közvetlen MKB-részesedést megtestesítő részvénycsomagját. Ennek eredményeként részesedése elérte 74,97%-ot.
¾
A további tranzakciók során a BAWAG szerzett tulajdonrészt az MKB-ban.
¾
A BLB 2003 folyamán kivásárolta a kisrészvényesek kezében lévő MKBtulajdonrészt, így 2003. szeptemberében a BLB és a BAWAG együttes részesedése elérte 100,00%-ot.
6.4.4 OTP privatizálása: 1995-ben kezdődött a privatizálás tőzsdei bevezetéssel és három nyilvános részvénykibocsátással. Az új tulajdonosok közé tartoznak: helyi és tb. önkormányzatok, kis-, és külföldi befektetők, a bank vezetői és dolgozói. A menedzsment sikeres munkája következtében az OTP privatizálása sikeresnek tekinthető, hiszen megoldották a tőkeerős befektető hiányát, valamint a több tulajdonosban rejlő veszélyeket. Összefoglalva: Eredményesnek mondható a Bank Privatizáció Magyarországon, hiszen 1991 és 1999 között a mérleg főösszeg 3,5 szeresére, míg a saját tőke a 4 szeresére emelkedett. Problémát jelent azonban a külföldi tulajdon dominanciája, ami 80 % felett van már napjainkban.
55
6.5 Telekommunikáció privatizálása Magyarországon: Jogi háttér: ¾
Az 1991. évi XVI. Koncessziós törvény
¾
Az 1992. évi LXXII. Távközlési törvény
6.5.1
A szolgáltatások kialakulása:
1990-ig a Magyar Posta nyújtotta a távbeszélő szolgáltatásokat a lakosság számára. 1990. január 1-től, azonban az Állam a Magyar Posta szolgáltatási ágait 3 részre osztotta: ¾
A műsorszórás az újonnan alakult Magyar Műsorszóró Vállalat feladata lett, ami1992-ben Antenna Hungária Rt.-vé alakult át.
¾
A postai szolgáltatást a Magyar Posta vállalat kapta, ami 1992-ben alakult át Magyar Posta Rt.-vé.
¾
A távközlési szolgáltatások felelőse pedig a Magyar Távközlési Vállalat lett. E vállalat 1991 dec 31-én Matáv Rt.-vé alakult át.
6.5.2 Vezetékes Piac A magyar kormányzat 1993-ban kezdte meg több területen is a távközlés privatizációját, és piacszabályozási akciókba kezdett. A távközlési szolgáltatásokat koncessziós és versenypiaci szolgáltatásokra osztva lényegében megtette az első lépést a távközlés területén a verseny kialakulása felé. A Távközlési törvény értelmében csak koncessziós szerződést kötve lehetett közcélú távbeszélő (telefon) szolgáltatást, valamint frekvenciát használó közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatást ellátni. A koncessziós szerződéseket 25 évre kötötte a vállalkozásokkal, ezen belül 8 évben határozta meg a kizárólagossági időt. A Matáv esetében 2001 végéig, a helyi szolgáltatóknál 2002-ig. A vezetékes telefon területén az addigi egy szereplőt több szereplő váltotta fel, de ezek mindegyike monopolhelyzetben maradt saját földrajzi területén belül.
56
6.5.3 Mobil piac:
A kormány a már létező Westel Telefon Kft. – a 450 Mhz-es frekvencián működő – mellett, két új társaságnak engedte meg a működést a 900 Mhz-es frekvencián. A versenykiírás a koncessziós díjat is tartalmazta, ami szolgáltatónkét 12 millió USDben lett meghatározva. A versenyt a pályázók között a szolgáltatási díjak meghatározása döntötte el. Öt pályázó ajánlata közül a Matáv Rt. és az US West által alkotott Westel 900 konzorcium, valamint a finn–svéd–dán–holland posták távközlési vállalatai és magyar partnereik – a Videoton és a Mol Rt. – által alkotott, Pannon GSM nevű konzorcium nyerte meg. A koncesszió szerint tizenöt éves időtartamra, tíz év kizárólagossággal volt érvényes. A tender nagy viharokat kavart, a két nyertese azonban túltéve magát ezeken a megpróbáltatásokon igen látványos eredményeket ért el. 1994 tavaszán már megindultak a GSM-szolgáltatások, és Magyarország hamarosan Európa egyik legsűrűbben ellátott országává vált a mobiltelefonok terén. 1997-re az előfizetők száma meghaladta az 550 ezret. 1999-ben tovább bővült a mobil szolgáltatók száma, ugyanis július 7-én a Vodafone Magyarország Rt. elnyerte a koncessziót magyarországi GSM 900 / DCS 1800 mobil rádiótelefon hálózat kiépítésére. Megindulhatott ezáltal a 3 vállalat harca a fogyasztókért a mobil piacon.
6.5.4 A Matáv Rt helyzete: A Matáv Rt. Magyarország elsőszámú vezetékes távközlési szolgáltatója. az ország területén teljes körű szolgáltatást nyújt. 2001. decemberéig kizárólagos joga volt, a közcélú telefonbeszélgetések biztosítására. A Westel 450 analóg és 900 gsm társaságok többségi tulajdonosaként a mobil piacon is tartja a versenyt. A MATÁV Rt. leányvállalata, a Matávnet előkelő pozíciót foglal el az internet szolgáltatók között. A többségi tulajdonos Deutche Telekom javaslatára 2005 57
januárjában megváltoztatták a vállalat nevét és imázsát. Ennek legfőbb oka az egyre élesebb harc a szolgáltatók között. A vállalatcsoport felvette a”T” szolgáltatás nevet. Így a Westel T-Mobile-á, a MATÁV T-Com-á, a MATÁVNET pedig T-online-á alakult át. Bekapcsolódva ezzel a világ legmeghatározóbb és legsikeresebb telekommunikációs cégébe.
6.5.5 MATÁV Rt. privatizálása:
6.5.5.1 A MATÁV Rt. privatizációjának első szakasza: A kormány szigorú feltételeket állított a befektetőkkel szemben: ¾
komoly tapasztalatokkal és jelentős tőkeerővel kellett rendelkeznie,
¾
a részvényekből a külföldi befektető minimum 26%, de maximum 35% arányban részesülhetett,
¾
a magánosításnak az előírt 40 milliárd Ft-os tőkeemelést teljesítenie kell.
1993-ban hirdették meg a privatizációs pályázatot, 13 befektető versengett egymással. A vevők fő követelése volt, az árakra illetve a hálózatok közötti összekapcsolódásra vonatkozó rendeletek megalkotása. Ez azért volt fontos számukra, mert kiszámíthatóvá vált a piaci környezet. Ennek hatására a kormány úgynevezett „ársapka” tarifaszabályozást vezetett be, és azt a befektetők rendelkezésére bocsátotta. 1993 októberében a 13 pályázó közül csupán 4 konzorcium maradt versenyben és az ajánlatok 450 és 800 millió USD között mozogtak. 1993 decemberében a verseny győztese a Deutsche Telekom – Ameritech International német amerikai konzorcium lett, melyeknek nevében „MagyarCom” nevű cég kötötte meg a szerződést. A cég a Matáv Rt. részvényeinek a 30,14%-át szerezte meg 875 millió USD fejében. Melyből 400 millió USD-t az ÁPV Rt. azonnal visszaforgatott a hálózat fejlesztésre, továbbá 133 millió USD a koncessziós díjat jelentette. Így a tiszta nyereséget 342 millió USD volt.
58
6.5.5.2 Második szakasz: 1995-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az ország fizetésképtelen és hatalmas adóssággal rendelkezik, ezt orvosolandó az állam növelni kívánta a privatizációs bevételeket. Az energia szektor túl fontos volt és nem volt még előkészítve, ezért a legegyszerűbbnek a MATÁV Rt. továbbprivatizálása bizonyult. Így kezdetét vehette a 2. szakasz, amiben a vállalaton belül már tulajdont szerzett konzorciumnak adták el a részvényeket. 1995. decemberében a MagyarCom végeredményben 852 millió USD-t fizetett a MATÁV Rt. részvényeinek további 37%-áért. Ennek eredményeként már a vállalat részvényeinek 67%-át birtokolta. A többi részvényt kb. 2%-ot az IFC és az EBRD, 6%-ot a vállalat dolgozói és kisbefektetők, 25% + 1 szavazatnyi részvényt pedig a Magyar Állam birtokolt. 6.5.5.3 Harmadik szakasz (tőzsdei értékesítés): 1997 novemberében a vállalat részvényeit bevezették a Budapesti és a New York-i Tőzsdéken. A tőzsdei kibocsátást megelőzően, módosítani kellett a korábbi kormányhatározatot, miszerint az államnak minimum birtokolnia kell 25%+1 részvényt. Az átalakítást követően ez a cikkely megszűnt, az állam viszont biztosított magának egy vétójogot, az aranyrészvény megalkotásával. E szerint az alapvető stratégiai
szempontjait
érvényesíthette. Így lehetőség nyílt 1997. októberéren a MATÁV Rt. részvényeinek a New York-i tőzsdén való értékesítésére, amit Észak-amerikai-, valamint további nemzetközi befektetőknek szántak. Az első csomag a teljes tulajdon 26,22 %-át tette ki (272 millió db részvény), amit az ÁPV Rt. és a MagyarCom ajánlott fel. Az ÁPV Rt. 18,45% részvényt értékesített ebből a mennyiségből, intézményi befektetők, belföldi kisbefektetők részére. 1998 júniusában a jegyzett tőke további 5,74%-át kitevő részvénycsomaggal csökkent az ÁPV Rt. tulajdona. A részvénycsomag többségben nemzetközi intézmények, kezébe került.
59
A budapesti és a New York-i részvénykibocsátással lezajlott a Matáv Rt. privatizációs történetének legsikeresebb és egyben utolsó szakasza. 2000-ben a Deutsche Telekom kivásárolta az Ameritech International-t, és így egyetlen meghatározó tulajdonossá vált. A magyar állam kezében tulajdonképpen 1 db, vétójogot biztosító részvény maradt, amit 2007-ben megszüntettek A Matáv Rt. eladásából származó bevételek az összesített privatizációs bevételek egynegyedét tették ki. Vállalat Ország
Év
Módszer
Értékesített
Vevő
arány % Matáv
Magyarország 1993 1995
Bevétel millió USD
Tender
31
Magyarcom
400+875
Zártkörű
37
Magyarcom
852
26,3
Intézményi
750
kibocsátás 1997
Tőzsde
befektetők 1999
Tőzsde
5,7
Intézményi
?
befektetők Forrás Ksh 2005
6.6 Energia szektor: Az energetikai szektor magánosítása Magyarországon 3 alap típusra, az olajiparra (MOL), a vidéki gázszolgáltató társaságokra, és a villamosenergia-iparra bontható.
6.6.1 Olajipar (MOL): Jogi szabályozás: ¾
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény
¾
A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény
60
6.6.1.1 MOL létrehozása:
A hazai olajipar a rendszerváltás bekövetkeztéig az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt keretében működött. Ennek 23 tagvállalata volt, melyek közül 9 tag összevonásával megalapították 1991 októberében a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaságot (MOL Rt.), továbbá a hazai gázszolgáltató vállalatokat. Tevékenysége magába foglalta a magyar olaj- és gázkitermelést, az olaj és gázimportot, szállítást, az olajfinomítást, a hazai gázszolgáltatók ellátását, valamint az üzemanyag kiskereskedelmet. Jelentős befolyása volt továbbá a fűtőolaj-, kenőanyag-, és bitumen értékesítésében egyaránt. A külföldi olajipari cégek megjelenése hatalmas konkurenciát jelentett, de így is piacvezető tudott maradni az olajfinomítói, az olaj- és gáznagykereskedelmi, és földgázbeszerzési területeken. A MOL privatizációja több lépcsőben a hazai illetve a külföldi tőzsdén való bevezetéssel, valamint zártkörű pályáztatás révén valósult meg. A részvények tőzsdén való bevezetése előtt 1993.-ban szétosztottak 7%-nyi részvényt az önkormányzatok részére föld ellenérték címén, 5 %-ot pedig kárpótlásjegy-cserére fordítottak.
6.6.1.2 Tőzsdei kibocsátás: 6.6.1.2.1 Első szakasz Az ÁPV Rt. 1995 novemberében bevezette a MOL részvényeinek 35%-át a magyar, illetve a luxemburgi tőzsdére. Az új alapszabály szerint a tulajdonosi küszöböt 10%-ban határozta meg. A dolgozók részére felajánlotta a társaság részvényeinek 5,5%-át, továbbá részletfizetési kedvezményt is biztosított. 1995. novemberi tőzsdei bevezetés nehezen indult, de végül a részvények 29,4%-át értékesítették, így az állami részesedés 58,6%-ra csökkent, viszont 30 milliárd forint bevételt eredményezett.
61
6.6.1.2.2 Második szakasz: 1996-1997-ben folytatódott a privatizálás egy második részvénycsomag kibocsátásával. Előbb azonban meg kellett változtatni a bányászati törvényt, amely így lehetővé tette a MOL 50%-os részesedésének elvesztése ellenére is hogy megtarthassa a további bányászati jogokat. A kisebbségi önkormányzatok pedig 0,2% részvényt kaptak az ÁPV Rt.-től. Kezdetét vehette a második csomag értékesítése. A MOL Rt. megmaradt 58,4%-ából az ÁPV Rt. 33,4%-ot értékesíthetett, mégpedig két részletben Az első részben 12-18%-ot 1996-ban, ebből a Tiszaújvárosi Önkormányzatának kellett adni a részvények 2,8%-át, a Tiszai Finomító földterülete fejében. Második részben 1997-ben 17%-os kibocsátásra került sor. Összességében a részvények 19,4%-át sikerült eladni, 55,5 milliárd Ft bruttó bevételt eredményezve. Az állam részesedése 36,2%-ra csökkent és a nemzetközi befektetők többségi tulajdonrészt szereztek.
6.6.1.2.3 Harmadik szakasz: 1997 októberében került sor a következő kibocsátásra, melyben a dolgozók 1% kedvezményes részvényt vásárolhattak meg. A maradék 10,2%-os részvénycsomagot külföldi és belföldi befektetők között értékesítették. A hatalmas érdeklődés megduplázta a részvény árfolyamát, ami végül itthon 6100 Ft-ot, külföldön pedig 6330 Ft-ot tett ki. Végezetül az összesen 11,2%-os részvénycsomagot 48,1 milliárd forintért sikerült értékesíteni. A 3 csomag kibocsátásából a részvények 60 %-át sikerült értékesíteni, 133 milliárd forint bevételt eredményezve. A különböző önkormányzatok összesen 10%-ot kaptak ingyen, 5%-ot kárpótlásjegy-csere alapon jegyeztek, valamint az állam tulajdonában maradt 25%+1 részvény. Az állam részvényeit 2002-2005 között tovább értékesítették. 2005-ben az ÁPV Rt. már csak a részvények 11,78%-val rendelkezett. 2006.-ban zárult 62
le véglegesen a Mol Rt. pivatizálása ami abban az évben mintegy 280 milliárd forint bevételt jelentett. Az állam tulajdonában összesen 1 db Arany részvény maradt, amit megszüntettek a későbbiekben. A privatizáció hozzájárult ahhoz, hogy a MOL Rt. a legnagyobb magyar vállalatból egyben a legjobban működő magyar vállalatok közé emelkedjen
6.6.2 Gázszolgáltató: Jogi szabályozás:
¾
A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény
A rendszerváltást követően a gázszolgáltatók önállóvá váltak, valamint 1993-ban részvénytársasággá alakultak át. Hatályba léptett 1994-ben az új gáztörvény, amely rendelkezett a Magyar Energia Hivatal megalapításáról is. Feladatai között szerepelt a gázértékesítés és gázszolgáltatás engedélyezése, ellenőrzése, valamint az árszabályozás. A reform eredményeként a tartós állami tulajdonhányadot 1 db szavazatelsőbbségi részvényre csökkentették, továbbá előírták az árkorrekciót. Az alacsony ár miatt a gázszolgáltatóknak nem volt elegendő tőkéje, további fejlesztések végrehajtására, ezért a privatizáció egyetlen, fontos szempontjává vált a tőkeerős befektetői csoportok hazánkba csábítása.
6.6.2.1 Gázszolgáltatók privatizációja
Magyarországon 5 regionális gázszolgáltató cég működött. Valamennyi cég privatizációjára 1995 végén került sor többfordulós, nyilvános privatizációs pályázat útján. Valamennyi gázszolgáltató cégnél többségi, 50%+1 részvényt képviselő részvénycsomagokat adtak el. A privatizáció stratégiáját tanácsadó cég alakította ki.
63
A kormány jóváhagyásával a tanácsadó cég kidolgozta a pályázatot, amiben befektetési feltételként a pályázónak bizonyítania kellett, hogy megfelelő tapasztalattal és tőkével rendelkezik. Hazai gázszolgáltatókat kizárták a pályázatból. A MEH előírta, hogy a TIGÁZ-t elnyerő pályázó nem szerezhet több részesedést más szolgáltatókban, a FŐGÁZ esetében is ez volt a helyzet. Pályázandó
DDGÁZ Rt.
DÉGÁZ Rt.
ÉGÁZ Rt.
TIGÁZ Rt.
Rt.
vállalat Nyertes cég
KÖGÁZ
Ruhrgas-Vew AG konzorcium
Gaz de france
Gaz de france
Italgas-snam
Bayernwerk AG - EVN Energie AG. Konzorcium
A privatizáció befejeztével megindult a harc a külföldi befektetők és a MOL között az ellátatlan területek megszerzéséért. A privatizáció során nyertes cégek, mind nyugat-európai állami tulajdonban lévő gázszolgáltató vállalatok. Nagyon sok kétséget eredményezett a gáz szektor privatizálása, hiszen teljes mértékben külföldi befolyás alá került ez a stratégiailag fontos iparág.
6.6.3 Villamosenergia-ipar: Jogi szabályozás: ¾
A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló Az 1994. évi XLVIII. törvény.
6.6.3.1 Villamosenergia-ipar átalakulása: 1992-ig tröszti formában működött majd megkezdődött az átszervezés, és kétszintű részvénytársasággá alakult. A felső szinten megalakult az Magyar Villamos Művek Rt. (MVM Rt.), ami irányítói és szállítási tevékenységet végzett. Ide sorolták még az alaphálózati vagyont és a Paksi Atomerőművet egyaránt. Alsó szintre pedig 8 erőművi társaság, valamint 6 regionális áramszolgáltató részvénytársaság került.
64
A magyar villamosenergia-hálózat működésének lényege, hogy a 8 erőmű által termelt áramot az MVM Rt. értékesíti az áramszolgáltató cégek számára, amelyek a villamos energiát eladják a lakosságnak és a cégeknek. MVM Rt. tevékenysége: ¾
Gázipari, villamosenergia-ipari, távhőtermelő társaságok működésének engedélyezése
¾
Az energiaipari társaságok árszabályozása
¾
Fogyasztóvédelem
¾
Energiahatékonyság, környezetvédelem
¾
Jogszabály-előkészítése
6.6.3.2 Villamosenergia ipar privatizálása:
1994-ben a parlament elfogadta a villamosenergia-törvényt. Tőkeerős szakmai befektetőknek szerették volna eladni a társaságokat, akik korszerűsíteni tudják azokat, és gazdaságilag fel tudják zárkóztatni. Stratégia: A stratégia szerint első lépésben az áramszolgáltató társaságok állami tulajdonban lévő 47%-os részvénycsomagját kellett értékesíteni, a többségi tulajdon megszerzésének opciós jogával egyetemben. Második lépésben az erőművi vállalatok részvényeinek 34-49%-át kellett értékesíteni, tőkebevonás kötelezettségével, és az opciós jog biztosításával. Harmadik lépésben pedig az MVM Rt. részvényeinek 24%-át, elővásárlási joggal a 25%+1 szavazat megszerzésére. 1995 végére a hat áramszolgáltatónál sikeresen lezárult a privatizáció. Az erőművek esetében azonban csupán kettőnél sikerült.(Duna-menti, Mátrai Erőmű) 5 Erőmű és az MVM Rt. privatizációja első lépésben sikertelennek bizonyult, ezért 1996-ban újra meghirdették.
65
Ebben az évben értékesítették a Tiszai Erőművet. 1997-ben pedig a Budapesti Erőművet sikerült finn és japán kézbe adni. A pécsi és bakonyi erőművet csak a 3. próbálkozásra sikerült privatizálni. A villamosenergia-ipar privatizációja 1995 végén mintegy 1,3 milliárd dollár bevételt hozott a költségvetésnek. Befektetők kötelességei: A befektetők jelentős környezetvédelmi és fejlesztési kötelezettséget vállaltak a jövőre nézve, melyek figyelmen kívül hagyása súlyos szankciókat eredményezett volna. Vállalták továbbá, hogy két évig nem csökkentik a létszámot. A munkások a privatizáció után kedvezményesen vásárolhattak részvényeket. Az önkormányzatok 1% részvényt kaptak a belterületi földek ellenértékeként, valamint további 25% részvényt osztottak szét közöttük a lakosság arányában. A magánosítást követően az új tulajdonosok átszervezték a részvénytársaságokat, jelentősen csökkentették a létszámot, megemelték az árakat, emelték a szolgáltatások színvonalát. Ezáltal gazdaságossá tették a vállalatokat. (Ász 2004)
66
7 Befejezés: Összegzésemben több pontba foglalva szeretném bemutatni Magyarország és Lengyelország privatizációjának hasonlóságait és különbségeit egymással, valamint a többi Kelet-közép európai országgal szemben. Lengyelország és Magyarország helyzete sokkal előnyösebb volt a többi rendszerváltó országgal szemben, hiszen amíg a többi volt szocialista országban a privatizáció lebonyolítása egyik napról a másikra kellett, hogy megtörténjen, addig a két említett országban már voltak ez irányú intézkedések, valamint ha nem is sokkal korábban, de már elkezdődött a magánosítás. Magyarország esetében óriási előnynek számított az 1968-as gazdasági reformok bevezetése, ami megkönnyítette a piacgazdaságra való áttérést. Az 1980-as évek újabb reformokat hoztak, amik kiszélesítették a magánvállalkozások lehetőségeit. Lengyelországban a magángazdaságok térhódítása az 1970-es években kezdődött meg a kiskereskedelemben, valamint a lakossági szolgáltatásokban. 1976-tól Poloniavállalatokban
lehetőség
nyílt
a
külföldön
élő
lengyel
állampolgároknak
a
tulajdonszerzésre. Az 1988-as gazdasági tevékenységről szóló törvény pedig szabályozta a cégek alapítását.
Privatizációs technikák:
A két ország gazdaság működését szabályozó törvényei, valamint az enyhülő szovjeturalom, lehetővé tették a privatizáció megindulását még a rendszerváltás előtt, ezt spontán privatizációnak nevezzük. Ezt a fajta módszert a számos privatizációs technika közül elsőként, Magyarországon és Lengyelországban alkalmazták. Lényege, hogy a vállalat, eredményesen működő részeit leválasztják, és külön értékesítik őket. Ez a folyamat mindkét országban negatív társadalmi visszhangot váltott ki, hiszen gyakori volt az olyan eset, amikor a vállalatvezetők kihasználták kedvező pozíciójukat,
67
magánvállalatokat hoztak létre, majd a vállalat értékeit „átmentették” államilag támogatott kölcsön segítségével. A spontán privatizáció után az állam mindkét esetben kezébe vette az irányítást és bevezette a tőkeprivatizációs technikát, amit általában nagyvállalatoknál alkalmaztak. Először részvénytársasággá alakították át a vállalatokat, majd annak részvényeit tőzsdén értékesítették, vagy stratégiai befektetőt kerestek, de a kettő kombinálása is kedvelt módszernek bizonyult.
¾
Magyarországon a spontán privatizáció után ez a módszer dominált, és mai napig ez a főirányvonal. Privatizációs programok keretében (Első, Második Privatizációs Program), értékesítették az állami tulajdont, nagyobbrészt külföldi, tőkeerős befektetőknek. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a készpénzes eladás árbevételt jelentett, a vevő kockázatot vállalt, a vállalat tényleges tulajdonosává vált, aki új tudást, ismereteket, technológiát, üzleti kapcsolatokat hozott.
¾
Lengyelország koncepciója eltér
a magyarországitól. Ők a külföldi
befektetőknek kevesebb teret adva, hazai befektetők révén kívánták megvalósítani a privatizációt. Szigorú törvényt hoztak, melynek keretein belül maximum 10%-ban határozták meg a külföldi befektetők által vásárolható részvények arányát egy vállalaton belül. 1990 és 1994 között 4200 vállalatnál kezdődött meg a privatizáció. A nagyvállalatok azonban érintetlenek maradtak, ennek legfőbb oka a hazai fizetőképes kereslet hiánya volt. Ez a probléma csupán a 90-es évek végén a törvény módosításával oldódott meg, és nyitotta meg Lengyelország kapuit a külföldi beruházók előtt. A lengyelek harmadik privatizációs módszerét a kuponos vagy más néven tömeges privatizációt 1993-tól vezették be. Lényege abban rejlett, hogy az egész lakosság számára elérhető kuponok felhasználásával, vállalati tulajdonrészhez lehetett hozzájutni. A társadalom körében ez a módszer felettébb közkedvelt volt, hiszen egyszerű emberek is profitálhattak belőle. Legnagyobb hátrányát a felaprózódás és a koncepció hiánya jelentette. Magyarországon nem vezették be ezt a technikát, helyette a kárpótlási jegyeket alkalmazták.
68
Bankrendszer: A rendszerváltást követően mindkét ország megkezdte az átállást az addigi mono-bank rendszerről az új, kétszintes rendszerre, ezt azonban eltérő módon tették. A magyar bankszektor átalakulása 1987-ben kezdődött el, megelőzve ezzel a többi Kelet-Közép-európai országot. Lehetővé vált a külföldi tulajdonú bankok számára a magyarországi jelenlét, ez a lépés a bankszektor robbanásszerű fejlődéshez vezetett. Az MNB kereskedelmi funkcióit szektoriális alapon 3 kereskedelmi bankra ruházta, míg Lengyelországban regionális alapon 9 állami kereskedelmi bankot alapítottak. Magyarországon a külföldi bankokkal szemben két súlypontot azonban egyrészről a 3 kereskedelmi bank másrészről az OTP jelentette, ami állami tulajdonban volt. A magyar bankszektor privatizálásában legnagyobb szerepet a külső stratégiai befektetők kapták. Hazánkban törvényt hoztak arról, hogy minden befektetőnek beleértve az államot is, maximum 25%-os részesedése lehet. A bank privatizáció 1994ben, a konszolidációt követően vette kezdetét az MKB-Bank értékesítésével, ezt követte a Budapest Bank majd az OTP privatizálása. Az ország második legnagyobb bankját, a Posta Bankot 2003-ban sikerült értékesíteni. Lengyelországban az átállás 1989-ben kezdődött meg, három nagyobb szektort hoztak létre. A központi bankok és a specializált bankok az első, a magánbankok a második , míg a szövetkezeti bankok a harmadik szektort jelentették. Stratégiai szempontból fontosnak tartották a bankszektort ezért a nagy állami bankok privatizációjára jóval később került sor, először a kisebb bankokat privatizálták. Az állami túlsúly a bankszektorban, az ismeretek hiánya, valamint a gazdasági recesszió hatására a bankok rossz, nem teljesülő hitelállománnyal rendelkeztek és elkerülhetetlenné vált a bankszektor konszolidációja, ami óriási terhet jelentett az államra. A lengyel bankszektor privatizálása 1993-ban kezdődött és 2001 közepére a kereskedelmi bankok részvényeinek 79%-a már külföldi kézben volt.
69
Energiaszektor: Az energiaszektor mindkét országban a stratégiailag fontos iparágak közé sorolandó. A szektor privatizációja és az erős árszabályozás bevezetése csupán a kilencvenes évek végén indult meg. A villamosenergia-ipari társaságok privatizációjában Magyarország előbbre járt a többi országgal szemben. 1995-től privatizálták a szolgáltatókat és az erőművek egy részét, és mára a villamosenergia-ipari társaságok tőkéjének több mint fele külföldi kézben van. A MOL privatizálása 1997-tel zárult le. Lengyelországban ezzel szemben a folyamat sokkal lassabban haladt. Mutatja ezt, hogy 2001-ig a 14 nagyobb erőmű közül csupán kettőt, 33 energiaszolgáltató vállalat közül szintén csak kettőt, sikerült értékesíteni. Azonban az újkormány hatalomra jutásával megváltozott a privatizációs stratégia és a privatizációs folyamat felgyorsult, ugyanakkor még ma is találni a lengyel energiaszektor valamennyi szegmensében befektetési lehetőségeket.
Telekommunikáció: A telekommunikációs szektor privatizációja viszonylag későn indult. Magyarországon a MATÁV 1994-ben kezdődött és 1999-ben fejeződött be, míg Lengyelországban a TPSA privatizálása 1998-2003 között valósult meg. A nemzeti telefontársaságok értékesítéséből jelentős költségvetési bevételekre számított az állam, ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítsák a potenciális vevőknek. Ebből következően a telefontársaságok monopolhelyzete a privatizáció után is megmaradt. A legjelentősebb különbség a két országban lezajlott folyamat között, hogy míg Lengyelországban az állami tulajdon 25%-a, addig a magyar államnak csupán egyetlen aranykötvény maradt. A két országban lezajlott privatizációs folyamatok között minden szektorban találhatunk hasonlóságokat, és persze eltéréseket is, ezen különbségeket szerettem volna összehasonlításommal szemléltetni.
70
Végszó: A rendszerváltást követően a Kelet-Közép európai országokban az addigi szociális államrendszer egyik napról a másikra összeomlott és egy teljesen új helyzet alakult ki. Helyt kellett állniuk az új társadalmi-politikai-gazdasági környezetben, valamint meg kellett valósítaniuk a nyugati piacgazdasági körülményeket, ami minden országnak óriási kihívást jelentett. Ennek folyamatnak egyik legfontosabb feltétele, az addigi állami tulajdon magánkézbe adása volt, vagyis a privatizáció. Ahogy a dolgozatomban is bemutattam, a magánosítás országonként más és más formában megy, illetve ment végbe. Óriási problémát jelentett a szakértelem hiánya, a folytonos politikai viták, a gyakori kormányváltásokkal járó privatizációs stratégia változása. Elengedhetetlen volt azonban a külföldi tőke és szakértelem beáramlása, hiszen ennek révén voltak képesek az országok gazdaságuk fellendítésére. Magyarország elsőként kezdte meg a magánosítás folyamatát, és sokáig vezető szerepet is töltött be a régió országai között. Ennek egyik legfőbb oka a privatizációs módszerek helyes megválasztása, a külföldi befektetők támogatása. 1998-tól azonban számos vetélytársa akadt, köztük Lengyelországgal, ahol szintén elkezdték alkalmazni a helyes technikánkat. Az idő során előnyünk elapadt. A privatizáció kezdettől fogva heves viták, valamint indulatok tárgya a társadalom és az ország vezetése között, de abban mindenki egyetért, hogy elkerülhetetlen volt a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez, és a fejlett Európához való felzárkózáshoz. A privatizációval kapcsolatban általam áttekintett, megismert dokumentumok, szakértői vélemények minden szempontból értékelik a privatizáció folyamatának előnyeit, hátrányait. Ennek alapján véleményem szerint szükség volt a privatizációra, annak érdekében, hogy a gazdaság fejlődése biztosított legyen. Szükségszerű talán, hogy a változás bizonyos kockázatokkal és érdeksérelmekkel jár. Számomra úgy tűnik, hogy a folyamatot levezérlők figyelemmel kísérték a döntések végrehajtását, és a legtöbb esetben ha észleltek hibát, azt megpróbálták korrigálni, és az okozott károkat enyhíteni,
71
ha ez nem is járt mindig sikerrel. Úgy érzem, hogy olyan témát választottam, amelynek tanulmányozása során szerzett ismereteket majd munkám során hasznosítani tudom, hiszen a privatizáció következményei a mai magyar gazdaságban is jelen vannak.
72
8 Irodalomjegyzék: Szakkönyvek: ¾
Aubert Antal: Kelet-Közép Európa ezredfordulón, PTE, Pécs, 2000
¾
Csillag István, Komáromi Gábor, Mihályi Péter, Sárközy Tamás: Az Új Privatizációs Törvény, Komkonzult Számítástechnikai és tanácsadó Kft, Budapest, 1995
¾
Dr Szentléleky Béla: Magánvállalkozás és privatizáció, Perfekt kiadó, Budapest 1994
¾
Dr. Sárkány Istvánné: Egyszerűsített privatizáció, ÁPV Rt.
¾
Emanuel S. Savas: Privatizáció Hogyan vonuljon ki az állam a gazdaságból? Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993
¾
Marian Guzek: Proceedings of the first roundtable conference Budapest, March 2-3 1994, Institute for World Economics, Budapest, 1994
¾
Mihályi Péter: A Magyar Privatizáció Krónikája 1989-1997 Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998
¾
Sáriné dr. Simkó Ágnes: Privatizációs ABC Privatizációs Füzetek 13. változatlan utánnyomás, Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest,1993
¾
Sárközy Tamás: Rendszerváltás és privatizáció joga Magyarországon, MTA, Budapest, 1997
¾
Vigvári András: Rendszerváltás és privatizáció, Szakszervezetek Gazdaság-és Társadalomkutató Intézete, Budapest, 1992
Internet: ¾
A lengyel gazdaság dilemmái, 2000 http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/9/alengyel-gazdasag-dilemmai 2007.április 3. 10 óra
¾
A
lengyel
privatizációs
miniszter
a
TP
http://hirek.prim.hu/cikk/20226 2007. április 3. 10óra
73
SA-ról
2001-ben
¾
BEREND
T.
IVÁN:
A
tervezéstől
a
piacig
http://www.historia.hu/archivum/2001/010910berend.htm 2007. április 5. 11 óra ¾
Csúcsot
dönthet
a
privatizációs
bevétel
2005
http://origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20051207privatizacio.html 2007. április 3. 10 óra ¾
Dr.
Kovács
Árpád
A
privatizáció
folyamata
Magyarországon
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/kozgazd/tulajdon/priv1/privfuz3.htm 2007. április 5. 11 óra http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/400.html 2007. április 4. 11 óra ¾
http://www.apvrt.hu/
¾
Közép-
és
Kelet-Európa
a
rendszerváltás
után
http://www.kopdat.hu/kutatas/tanulmanyaink/v03_19.html 2007. április 6. 11 óra ¾
Lengyel
Köztársaság
Budapesti
Nagykövetsége
http://www.ambpl-
weh.hu/hun/doc/archivum.htm 2007. április 3. 11 óra ¾
Lengyelország
üzleti
kalauz:
http://www.ambpl-
weh.hu/hun/doc/LENGYEL2000/lengyel1.htm 2007. április 3. 11 óra ¾
Privatizáció az 1994. évi kormányváltástól 1997 közepéig Mo-n
¾
Réti
Tamás:
Privatizációs
módszerek
Kelet-Európában
http://www.hhrf.org/korunk/9804/4k16.htm 2007 április 5. 11 óra ¾
www.hvg.hu
¾
www.ksh.hu
Egyéb kiadványok: Privatizáció Magyarországon Tanulmánysorozat, ÁPV Rt.: ¾
Várhegyi Éva: Bankprivatizáció
¾
Major Iván: A távközlés privatizációja
¾
Macher Ákos: Adatok és tények a magyar privatizációról.
74
Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet: Privatizáció Magyarországon I-II 2004
9 Melléklet: A Magyarországon és Lengyelországon történt legfontosabb privatizációs értékesítések, 2000–2004
Sor-
Év
Ügylet
Ország
Érték
Szektor
2000
TPSa-t megvásárolja a France telekom majd
Lengyelorszá
4,3milliárd
Telekommunikáció
egy
g
szám 1
2003 2
3
2004
2004
nemzetközi
befektetői
csoport
a
maradékot PKO
BP
megvásárlása
(nemzetközi
Lengyelorszá
befektetői csoport)
g
Polskie Huty Stali SA megvásárlása
Lengyelorszá
(LNM csoport, nagy-
g
+414 millió USD 2172 millió USD
Pénzügyi szolgáltató
1108 millió USD
Acélipar
Telekommunikáció
Britannia)
4
2000 2001
5
6
7
8
9
2000
2003
2000
2001
2001
Elektrim megvásárlása (Vivendi,
Lengyelorszá
508+581
Franciaország)
g
USD
A Citigroup megvette a Bank
Lengyelorszá
778 millió USD
pénzügyi szolgáltató
Handlowyt
g
Postabank Rt. megvásárlása
Magyarorszá
460 millió USD
pénzügyi szolgáltató
(Erste Bank AG, Ausztria)
g
Banco Comercial Portogues
Lengyelorszá
372 millió USD
pénzügyi szolgáltató
megvásárolja a Big Bank Gdanskit
g
Bank Slaski 28,8 + 19,7 %-ának
Lengyelorszá
371 millió USD
pénzügyi szolgáltató
megvásárlása (ING, Hollandia)
g
Lukas Bank 75 %-ának megvásárlása
Lengyelorszá
263 millió USD
pénzügyi szolgáltató
(Credit Agricole, Franciaország)
g
75
millió
10
11
12
2002
2002
2001
E.On (német) az ÉDÁSZ maradék
Magyarorszá
72,3 %-át vette meg
g
LG Petrobank SA megvásárlása
Lengyelorszá
(Nordea, Svédország) több ügylettel
g
Panorama Polska megvásárlása
Lengyelorszá
(Eniro, Svédország)
g
191 millió USD
Energia szolgáltató
122 millió USD
pénzügyi szolgáltató
119 millió USD
Média
Forrás KSH 2005 http://portal.ksh.hu/pls/portal/docs/PAGE/KSHPORTAL/KIADVANYOK/FOLYOIRA TOK/GAZDASAG_ES_STATISZTIKA/GES_2005_EVI_SZAMAI/GES0506.PDF
76
