BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nappali tagozat Európa tanulmányok szakirány
AUDIOVIZUÁLIS POLITIKA ÉS GYERMEKVÉDELEM AZ EURÓPAI UNIÓ TAGORSZÁGAIBAN
Rónyai Veronika Budapest, 2004
Tartalom Bevezetés....................................................................................................4 I. Az EU audiovizuális politikája ...............................................................5 I. 1. Jogszabályi háttér ...............................................................................................5 I. 2. Médiaprogramok ................................................................................................9
II. Audiovizuális politika az EU tagországaiban .....................................12 II. 1. Nemzetközi szabályozás .................................................................................12 II. 2. Uniós szabályozás...........................................................................................13 II. 3. Módszerek és eszközök a kiskorúak védelmére .............................................17 II. 4. Az egyes tagországok gyakorlata....................................................................26
III. Audiovizuális politika Magyarországon ............................................48 III. 1. Jogharmonizáció............................................................................................48 III. 2. A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény ...........................................50 III. 3. A kiskorúak védelme .....................................................................................52
Összegzés .................................................................................................56 Függelék ...................................................................................................59 Irodalomjegyzék.......................................................................................64
3
Bevezetés Az audiovizuális szektor Európában több mint egymillió embernek kínál munkalehetőséget. Gazdasági jelentősége mellett nem elhanyagolható szociális és kulturális szerepe sem, hiszen a média manapság az egyik legfontosabb információs és szórakoztató forrásunk. Ma már a háztartások 98%-ban van televíziókészülék, és naponta átlagosan 200 percet annak nézésével töltünk.1 A média térnyerése az elmúlt évtizedben az egész világon megfigyelhető jelenség. A televízió gyermekekre gyakorolt szocializációs hatása vitathatatlan, sőt, egyes kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy mára a televízió vált a szocializáció legfontosabb eszközévé. Így világszerte egyre fontosabbá vált a kérdés, hogy milyen üzenetet is közvetít. Az Európai Unióban folyamatosan napirenden van a média és a gyermekvédelem kérdése, számos nemzetközi konferenciát rendeztek a témáról, és rengeteg tanulmány foglalkozik a lehetséges szabályozási alternatívákkal. Dolgozatom célja bemutatni, mennyire nehéz egy ilyen sokszínű Európában az audiovizuális szektor közös szabályozásának kialakítása. Az első fejezetben a nemzetközi szabályozás kialakulásának
folyamatát
gyermekvédelemmel
ismertetem,
kapcsolatos
majd
a
intézkedéseket
második mutatom
részben be.
kifejezetten
a
Országról-országra
végignézhetjük, hol, hogyan oldották meg az iparág szabályozását. Megfigyelhetjük, mennyire eltérő a tagországok gyakorlata ezen a téren. A harmadik fejezetben pedig kicsit részletesebben foglakozom a hazai szabályozási gyakorlattal.
1
Forrás: www.europa.eu.int
4
I. Az EU audiovizuális politikája
I. 1. Jogszabályi háttér Először is nézzük meg, mit is értünk audiovizuális szektor és audiovizuális politika alatt! Az audiovizuális szektor felöleli a hagyományos elektronikus médiumok tevékenységét, a rájuk vonatkozó szabályok összességét és a különböző technikai eszközök segítségével történő kép –és hangtovábbítással kapcsolatos területeket (ez alatt értjük pl. a szerzői jogok kérdését, az internetet stb.). Audiovizuális politika alatt pedig az Európai Unió intézményeinek a fenti területekkel kapcsolatos tevékenységét értjük, vagyis az adott területet érintő stratégia kialakítását, végrehajtását, gyakorlatba ültetését. Az Európai Unió tagállamaiban a média szabályozása eltérésekkel bár, de párhuzamosan fejlődött. Az első rádióállomások a húszas, az első televízióállomások pedig az ötvenes években alakultak. Míg az Amerikai Egyesült Államokban a szabad verseny volt a jellemző kis mértékű állami beavatkozással, addig Európában a rádiózás és a televíziózás sokáig állami monopólium volt. Ennek okai, hogy kevés volt a rendelkezésre álló frekvencia, az adók működtetése pedig nagy tőkét igényelt. Ezen kívül a kormányok úgy gondolták, az állam feladata a kiegyensúlyozott tájékoztatás biztosítása. Ezek az okok azonban a ’80-as évekre elavulttá váltak. A gyors technikai fejlődés megszüntette a frekvenciák szűkösségét, egyre több csatorna kezdett működni, ez pedig megkérdőjelezte az államnak a kiegyensúlyozott tájékoztatásban játszott szerepét2. A kereskedelmi csatornák sikerei pedig bebizonyították életképességüket. A ’80-as évekre kialakult a duális médiarendszer, melyet az állam által működtetett közszolgálati adók és a kereskedelmi csatornák párhuzamos jelenléte jellemez.
2
Egy államilag finanszírozott adó nem minden esetben képes elfogulatlanul működni, egy sokcsatornás rendszerben azonban a néző ennek ellenére képes egy valósághű képet kilakítani magában. Létezik persze elfogulatlan közszolgálati adó is, lásd BBC.
5
Az Európai Unióban az audiovizuális szektorral kapcsolatos kérdésekkel a ’80-as évekig nem foglalkoztak, hiszen nem volt egyértelmű, hogy az uniós vagy a nemzeti szabályozás körébe tartozik-e. A televíziózást és a rádiózást ugyanis a kultúrához sorolták, de a Római szerződés ezt a területet nem számítja a Közösség alappillérei közé, így erre a területre a nemzeti szabályozás volt érvényes. A ’80-as évek elején azonban változott a helyzet. Ennek okai: •
gazdasági: az amerikai filmek fölénye egyre nagyobb lett, így felismerték, hogy csak európai összefogással lehet kiaknázni a szektorban rejlő lehetőségeket, csak így van esély az Egyesült Államokkal szemben.
•
kulturális: a bővülési folyamatban egyre inkább fontosnak tartották a kultúra szerepét. Rájöttek, hogy az Unió mélyítésében fontosak az érzelmi jellegű motívumok. Felmerült a kérdés: vajon képes-e az EU egységes identitást kínálni polgárainak? Ebben a média nagy segítséget nyújthat.
Fontos momentum volt, amikor az Európai Bíróság a Sacchi-ügyben3 kimondta, hogy az audiovizuális szektor a szolgáltatások körébe tartozik, így vonatkozik rá a közös szabályozás. Hiszen a televízió és rádióműsorok sugárzása önmagukban, tartalmuktól függetlenül mások javára ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenységek összességét jelenti. A Bizottság ezek alapján megerősítette, hogy a szolgáltatások szabadságának alapelvét az audiovizuális szektorban is érvényesíteni kell. Ez az iparágra vonatkoztatva a következőket jelenti: •
az egyik tagállam polgárai jogosultak a másik tagállam polgárai számára audiovizuális szolgáltatásokat végezni, anélkül, hogy a fogadó állam bármilyen formában korlátozhatná ennek megvalósulását;
•
az egyik tagállamban jogszerűen végzett műsorszolgáltatási tevékenységet bármely más tagállamban további korlátozástól és beavatkozástól mentesen végezheti a szolgáltató;
•
a jogszerűen működő kábeltelevíziók saját nemzeti hatóságuktól függetlenül jogosultak más tagállamból érkező műsorok fogadására, valamint egyidejű és változatlan továbbítására.4
Ezzel megnyílt az út az egységes szabályozás előtt. 3
C 155/73, 1975. április 30. Cseh Gabriella – Ficsor Mihály: Audiovizuális politika 408. old.
4
6
1981-ben az Európai Parlament megrendelt egy tanulmányt, melynek feladata az európai informatikai helyzet és az audiovizuális szektort érintő kérdések feltérképezése volt. El is készült az ún. Schall-jelentés. Ezt egészítette ki 1982-ben a Hahn-jelentés, mely azt mérte fel, mennyire fontos az európai médiapiac elemeinek harmonizációja és az egységes szabványok kialakítása. A két jelentés hatására adta ki 1983-ban az Európai Bizottság a Realitások és tendenciák az európai televíziózásban című jelentést. Ebben felhívja a figyelmet az amerikai audiovizuális termékek nyomasztó fölényére és arra, hogy az európai kultúrát milyen veszélyek fenyegetik az amerikai tömegkultúra hatásaival szemben. Az Európai Parlament ennek következtében elfogadta az Arfé-határozatot, melyben rögzítették a közös európai frekvenciaelosztás elvét, a filmforgalmazás egységesítésének igényét és a jogharmonizáció szükségességét. Igen fontos dokumentum ezen kívül még a Bizottság által kibocsátott 1984-es Zöld Könyv a műsorszolgáltatás közös piacának létrehozásáról5, mely megfogalmazta az európai szintű összehangolt fellépés alapjait és az ehhez szükséges stratégiát. Célja volt egyrészt deklarálni a nemzeti határokon átnyúló információáramlás jelentőségét, valamint megteremteni az egységes piac jogi kereteit. Ezen kívül foglalkozott a műsorszolgáltatás szabadságával, műsortartalmi követelményekkel és a hirdetések szabályozásával is. Az egységes piac az audiovizuális ipar területén három fő célkitűzést tartalmaz: •
a szellemi alkotások jogára vonatkozó harmonizált rendszer kialakítása;
•
az európai filmgyártás fellendítése;
•
az európai műsorszolgáltatási térség kialakítása, mely rögzíti a határokon átnyúló televíziózás szabadságát, és harmonizálja a belső piacon működő vállalatok kereskedelempolitikája szempontjából jelentős reklám- és szponzorálási feladatokat.
A szakirodalom innentől beszél egységes audiovizuális politikáról, melynek elemei: •
egységes jogszabályalkotás;
•
műsorgyártás és- forgalmazás egységesítése;
•
közös fejlesztési programok kidolgozása a technológia és a műsorgyártás terén.
A szabályozás célja: egységes piac kialakítása. A szabályozás gerincét az 1989-ben az Európai Tanács által kiadott Televízió Határok Nélkül6 című irányelve alkotja, melyet 1997-ben 5 6
COM (84) 300 89/552/EGK
7
módosított, s melynek két fő elve: az európai televízió programok szabad mozgása a belső piacon és hogy a műsorszolgáltatóknak adásidejük 50%-át európai műveknek kell fenntartaniuk (a hírek, sportműsorok, játékok, reklámok, teletext kivételével). A direktíva céljai a következők: •
műsorszolgáltatás szabad áramlását gátló tényezők megszűntetése
•
bizonyos tartalmi és formai követelmények rögzítése
•
egyenlőhöz közelítő feltételek megteremtése a tagállamokban
•
európai audiovizuális ipar megerősödésének elősegítése
Az irányelv sarokkő az audiovizuális politika kialakulásában, mely nagymértékben deregulálta a piacot. A dokumentum meghatározza, mely tagállam joghatósága alá tartoznak az egyes műsorszolgáltatók, és bevezeti az egyetlen alkalmazható jogrendszer szabályát. Ez azt jelenti, hogy minden műsorszóró egyetlen, a jogszabályoknak megfelelést biztosítani köteles tagállam joghatósága alá tartozik. Célja, hogy elősegítse az európai művek készítését és terjesztését. Szabályozza a televíziós reklámot és szponzorálást, meghatározza a helyreigazítás szabályait, és szabályokat tartalmaz a kiskorúak védelmének biztosítására és a faji, nemi, nemzetiségi, vallási alapon való gyűlöletkeltés megakadályozására. Fontos dokumentumok még a nemzetközi szabályozás terén az 1994-es Az európai műsoripar erősítése az EU audiovizuális politikájával összefüggésben című Zöld Könyv7, mely az elsők között mérte fel a szektort és a benne rejlő lehetőségeket az akkor már évek óta működő médiaprogramok eredményeinek tükrében. Ezt követte az 1997-es Zöld Könyv8, mely a telekommunikáció, a média és az információs szektor konvergenciájával és az ezzel kapcsolatos szabályozási kérdésekkel foglalkozott. A Zöld Könyvek mellett a Fehér Könyvek már konkrét javaslatokat tartalmaznak. Az Európai Tanács által kiadott 1995-ös Fehér Könyvnek9 egy külön fejezete foglalkozik az audiovizuális szektorral és az ezzel kapcsolatos jogalkotást a felvételüket kérő országokban a megteendő első lépések közé sorolja.
7
COM (94) 96 Green Paper on convergence, COM (97) 623 9 White Paper: Preparation of Central and Eastern Europe for Integration into the Internal Market of the Union, COM (95) 163 8
8
Az Európai Unióról szóló Maastrichti szerződés 128. - kultúrával foglalkozó- cikkelye már megemlíti az audiovizuális szektort. A szerződés szerint az Európai Uniónak ösztönöznie kell a tagállamok közötti együttműködést, és ha szükséges, ki kell egészítenie tevékenységüket olyan területeken, mint a „művészeti és irodalmi alkotások, beleértve az audiovizuális szektort is”. Az Amszterdami szerződés is foglalkozik az audiovizuális szektorral. A szerződéshez kapcsolt Jegyzőkönyv a közszolgálati műsorszolgáltatás rendszeréről a tagállamokban10 rögzíti, hogyan alkalmazandók a jogszabályok az iparágban, és a műsorszolgáltatás szabályozását a tagállamok hatáskörébe utalja. A Bizottság 1999-ben kiadta a Tanács, a Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára az Elvek és iránymutatás. A Közösség audiovizuális politikája a digitális
korban11
című
Közleményét.
Ebben
alapvető
értékekként
sorolja
fel
a
véleménynyilvánítás szabadságát, a válaszadás jogát, a pluralizmust, a szerzők és műveik védelmét, a kulturális és nyelvi sokszínűség támogatását, a kiskorúak és az emberi méltóság védelmét és a fogyasztóvédelmet. Az állami intervenciót csakis a kérdéses cél eléréséhez szükséges szinten tartja elképzelhetőnek. A Bizottság véleménye szerint szükséges lenne, hogy a kormányok meghatározzák a közérdekű célok és ezek védelmére vonatkozó követelményeket és az ehhez szükséges szabályozókat. A szolgáltatók és felhasználók részéről pedig az önszabályozó intézkedések kialakítását. Ennek érdekében ösztönzi közösségi szinten etikai kódexek megfogalmazását. Az Európai Unió jogi és jogon kívüli eszközöket is felhasznál az audiovizuális szektor szabályozására. A jogi eszközök keretszabályozások, melyek célja a szolgáltatásban közreműködők felelősségének meghatározása, illetve kizárása. Az összes többi dokumentum az önszabályozás, a technikai szűrés fejlesztése, a tartalom besorolása, az érintettek érdemi felvilágosítása, a panaszok gyors elbírálása és a szereplők együttműködése terén kíván előrelépni.
I. 2. Médiaprogramok Az audiovizuális politika másik alappillérét a médiaprogramok alkotják, melyek támogatják az együttműködést a filmforgalmazók között, az európai filmek mozikban való vetítését, és az európai művek szakmai piacokon való reklámozását. Különösen támogatják, ha legalább három 10 11
Protocol on the System of Public Broadcasting COM (1999) 657
9
ország forgalmazói működnek együtt. Ezen kívül pénzügyi segítséget nyújtanak az alkotóknak a forgatókönyvíráshoz, a marketing és forgalmazási stratégia kialakításához. A gazdasági szempontok mellett azt is figyelembe veszik, hogy olyan alkotásokat támogassanak, melyek megjelenítik az európai nyelvi és kulturális sokszínűséget. Ezek a programok a következők: Media I: 1991-1995 között 200 millió ECU-vel támogatta az európai televízió és filmipart. Céljai: •
a versenyképesség növelése
•
belső forgalom növelése
•
erősíteni az európai produkciók szerepét a világpiacon
•
a projectek 50%-t finanszírozza
Media II: 1996-2000 között 310 millió ECU felhasználásával. Céljai: •
technikai, gazdasági segítség nyújtása a műsorkészítőknek
•
többnyelvűség támogatása
•
határmenti együttműködések erősítése
•
európai filmek nemzetközi terjesztése
Media Plus: 2001-2005 között, 400 millió euróval gazdálkodik, melyből 50 millió eurót a szakemberek továbbképzésére, 350 milliót pedig a szektor fejlesztésére költenek. Céljai: •
versenyképesség támogatása, főleg kis-és középvállalkozások segítése
•
európai művek nemzetközi terjesztésének ösztönzése
•
nyelvi és kulturális sokszínűség támogatása
•
új technológiák kifejlesztésének ösztönzése
2000-ben az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap közösen elindította az Innováció 2000 programot, melynek célja az európai ipar versenyképességének és dinamizmusának elősegítése. A programon belül működik az Audiovizuális Innováció 2000 alprogram, mely az európai filmipar számára nyújt pénzügyi támogatást. A médiaprogramok mellett léteznek még egyéb források is, melyek egy-egy részterületet támogatnak, ilyenek: 10
•
Eurimages Alap: támogatja az együttműködést a mozi és a televíziós filmek készítésében
•
Európai Audiovizuális Garancia Alap: pénzügyi lehetőséget nyújt az audiovizuális produkciókat támogató bankok kockázatának csökkentése érdekében
•
EUREKA program: kormányközi fórum, mely elősegíti az országok közötti együttműködést. Nem rendelkezik saját pénzügyi eszközzel.
A médiaprogramokkal és a jogszabályokkal sikerült az Európai Uniónak megfékeznie az európai audiovizuális ipar lemaradását, ám azt fellendíteni és az amerikai fölényt megszűntetni mégsem tudta.
Ennek
ellenére
a
szektor
stratégiai
jelentősége
vitathatatlan,
hiszen
óriási
munkahelyteremtő lehetőséggel rendelkezik, és nagyon fontos szerepe van az európai kulturális és nyelvi sokszínűség terjesztésében.
11
II. Audiovizuális politika az EU tagországaiban
II. 1. Nemzetközi szabályozás A gyermekvédelemmel kapcsolatos európai szabályozás alapját az Emberi Jogok Európai Egyezménye12 jelenti, melynek 10. cikkelye biztosítja a véleménynyilvánítás és információs szabadság jogát, ám úgy fogalmaz, hogy e szabadságjogok gyakorlása kötelezettségekkel és felelősséggel jár együtt, így bizonyos esetekben állami ellenőrzés alá vonható. Különbséget kell azonban tenni illegális tartalom - emberi méltóságot sérti és alkalmas gyűlöletkeltésre, diszkriminációra, valamint gyermekpornográfiát ábrázol – és kiskorúak számára ártalmas, ám felnőttek részére legálisan terjeszthető tartalom között. Kifejezetten ezzel a problémával foglalkozik a Gyermekek Jogairól szóló 1989-es New Yorkban elfogadott Egyezmény13, mely kimondja, hogy a gyermekeknek, tekintettel szellemi és fizikai érettségük hiányára, különös védelemre van szükségük. Ez elsősorban a szülők felelőssége, ám az államnak is segítséget kell nyújtania, a megfelelő szabályozás kidolgozása ugyanis állami feladat. Fontos megemlíteni még az Európa Tanács által 1989-ben elfogadott Határokon Túli Televíziózás Európai Egyezményét, mely lényegében megegyezik az EU Direktívával, ám alkalmazási köre földrajzilag nagyobb területet fed le. Az Egyezmény a „műsorszolgáltató felelőssége” című fejezetben foglalkozik a problémával. Ezen kívül jelentős még 2001-es Ajánlása14, mely az önszabályozással és a fogyasztók védelmével foglalkozik az új kommunikációs és információs szolgáltatások világában. Különböző lehetőségeket ajánl a tagországok számára, mint pl. önszabályozó testületek létrehozása és bevonása a jogalkotásba. Arra bíztatja a tagokat, hogy közös tartalmi besorolási rendszert dolgozzanak ki, sőt, még arra is ajánlást tesz, hogy mely szempontokat kellene figyelembe venni a besorolásnál15.
12
Az Egyezményt az Európa Tanács adta ki 1991-ben. A gyermekek jogairól szóló egyezményt az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el. 14 Recommendation No R (2001) 8 on self-regulation and user protection against illegal or harmful content on new communications and information services. 15 Ezek a szempontok a következők: erőszak, pornográfia, alkohol és cigarettafogyasztás, szerencsejáték, felnőttek és kiskorúak közötti kapcsolat. 13
12
2003 áprilisában indult a PEGI16 rendszer, mely keretében az interaktív játékkiadók összefogtak és egy közös klasszifikációs rendszert dolgoztak ki kor és tartalom alapján. A rendszer hasonlít a Hollandiában használatos Kijkwijzer rendszerhez. Öt korhatár besorolást tartalmaz: 3 éven felülieknek ajánlott; 7 éven felülieknek ajánlott; 12 éven felülieknek ajánlott; 16 éven felülieknek ajánlott és 18 éven felülieknek ajánlott. Tartalmuk alapján pedig a következő kategóriákba sorolja a játékokat: diszkriminációt; drogot; félelemkeltő jeleneteket; trágár nyelvezetet; szexet és erőszakot tartalmazó játékok.
II. 2. Uniós szabályozás Az 1989-es Televízió Határok Nélkül Direktíva még elég általánosan fogalmazott a kiskorúak védelme terén. Az 5. fejezet így fogalmaz: “A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók által nyújtott televíziós adások nem tartalmaznak olyan programokat, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, különösen a pornográfiával vagy indokolatlan erőszakkal kapcsolatos műsorokat. Ez az intézkedés kiterjesztendő minden olyan más műsorra, mely feltehetően károsíthatja a kiskorúak fizikai, értelmi vagy morális fejlődését, kivéve ahol az adás idejének megválasztásával vagy bármely más technikai intézkedéssel biztosítható, hogy az adás vételi körzetében a kiskorúak szokásos módon nem hallhatják vagy láthatják az ilyen adásokat.”17 A Tanács felszólította tehát a tagországokat kellő intézkedések megtételére, hogy a műsorszolgáltatók ne sugározhassanak olyan műsorokat, melyek a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését súlyosan vagy csak kisebb mértékben is károsíthatják, kivéve, ha az adásidő megválasztásával, vagy egyéb módon biztosítható, hogy a műsort kiskorúak nem láthatják, vagy hallhatják. Mivel a direktíva elsődleges célja az egységes audiovizuális piac feltételeinek megteremtése volt, a nézők védelmére vonatkozó előírásokat meghagyta a nemzeti szabályozás hatáskörében. A ’90-es évek elején azonban a digitális fejlődés megváltoztatta az audiovizuális szektort, így újabb lendületet adott az EU audiovizuális politikájának is. A digitális televízió sokkal nagyobb 16
Pan-European Game Information System, bővebben lásd www.pegi.info. A programban résztvevő országok: Ausztria, Franciaország, Luxemburg, Spanyolország, Belgium, Görögország, Hollandia, Svédország, Dánia, Írország, Norvégia, Svájc, Finnország, Olaszország, Portugália,Nagy-Britannia. 17 http://www2.datanet.hu/im/tree.asp?rec=06.20.20.50, letöltve 2003.11.05.
13
lehetőségeket hordoz magában, mint az analóg, hamar megszüntetheti a nyelvi akadályokat, nem beszélve az internet terjedéséről.18 A megváltozott helyzet hangsúlyeltolódást eredményezett az Európai Unió audiovizuális politikájában: a kiskorúak védelmének problémája még inkább előtérbe került. A Bizottság által 1996-ban közzétett A kiskorúak és emberi méltóság védelme az audiovizuális és információs szolgáltatások terén című Zöld Könyv19 már részletesen tárgyalta az emberi méltóságot sértő és a kiskorúak számára ártalmas tartalmak terjesztésére vonatkozó kérdéseket. Ez a dokumentum szögezi le először, hogy különbséget kell tenni a jogellenes, a büntetőjog által is üldözendő tartalmak, mint a gyermekpornográfia, és a legális, de a kiskorúak fejlődésére ártalmas tartalmak között, mint például a felnőttek számára készült erotikus filmek. A Zöld Könyv megemlíti, hogy bizonyos értékek, mint az egészség, az erkölcs vagy a bűnmegelőzés biztosítása érdekében a véleménynyilvánítás szabadsága elé korlátot lehet emelni. Ezeknek az intézkedéseknek azonban valós társadalmi igényt kell kielégíteniük, és hatékonynak kell lenniük, anélkül hogy aránytalanná válnának. A dokumentum leszögezi: ahhoz, hogy bármely szabadságjogot korlátozhassák, közös európai fellépés szükséges. Kihangsúlyozza, hogy új technológiákat kell kifejleszteni a szülői kontroll támogatása érdekében, hogy a kiskorúakat távol tarthassák a számukra ártalmas tartalmakról. A Zöld Könyv megjelenését követő egyeztetések eredményeként az Európa Tanács egy Ajánlást20 fogalmazott meg, melynek célja az volt, hogy kijelölje az irányvonalakat a tagországok törvényhozása számára, és a kiskorúak védelmére vonatkozó nemzeti szabályozást összehangolja. Az Ajánlásban az EU arra kérte a tagállamokat, hogy ösztönözzék a műsorszolgáltatókat az önszabályozás rendszereinek kidolgozására és alkalmazására. Az Ajánlás felhívja a Bizottságot, hogy a lehetőségére álló pénzügyi eszközökkel támogassák a nemzeti önszabályozó mechanizmusok közötti kapcsolattartást és együttműködést. A függelékben megadja azokat a követelményeket, melyeket az önszabályozó mechanizmussal szemben elvár. Ezek négy alapvető összetevője:
18
A digitalis műsorszórás lehetővé teszi, hogy az eddig egyetlen műsor sugárzására használt csatornán több műsort is közvetítsenek, job minőségben. 19 Green Paper on the protection of minors and human dignity in the audiovisual and information services, COM (96) 483 20 Council Recommendation on the development of the competitiveness of the European audiovisual and information services industry by promoting national frameworks aimed at achieving a comparable and effective level of protection of minors and human dignity, 98/560/EG
14
•
az érdekelt felek konzultációja és képviselete: az állami hatóságok, a felhasználók, a fogyasztók és az audiovizuális szolgáltatásokban résztvevő vállalatok teljes mértékben vegyenek részt az önszabályozó mechanizmusok kialakításában, működtetésében és munkájának értékelésében;
•
magatartási kódexek kialakítása: olyan alapvető szabályok, melyek arányosak a kitűzött céllal. Biztosítaniuk kell a véleménynyilvánítás szabadságát, a szolgáltatások szabadságát, a magánszféra védelmét és elő kell mozdítaniuk az információs társadalom fejlődését. Kiemelten foglalkoznak olyan témákkal, mint a kiskorúak és az emberi méltóság védelme;
•
országos szintű testületek létrehozása, melyek elősegítik a közösségi szintű együttműködést: biztosítani kell a tagállamok megfelelő testületei között a folyamatos munkakapcsolatot;
•
az önszabályozó mechanizmusok országos szintű értékelése: rendszeresen kell értékelni, hogy a leszűrt tapasztalatokat a későbbiekben figyelembe tudják venni.
A technikai változások következtében indokolttá vált a Televízió Határok Nélkül direktíva átgondolása is. Az 1997-es módosítás során kiegészítették az 5. fejezetet21 a 22. paragrafus 3. bekezdésével, mely kimondja, hogy a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére súlyosan ártalmas műsorszámok egyáltalán nem, a „csupán” ártalmas műsorok pedig csak úgy sugározhatóak, ha erre a nézők figyelmét vagy akusztikus módon felhívják, vagy a műsorszám egész sugárzási ideje alatt optikai eszközzel jelzik. Arra azonban nem tértek ki, hogy pontosan mit is értenek súlyosan ártalmas és ártalmas műsorok alatt. Így azokat a tagországok eltérő kulturális tradícióik alapján határozzák meg. A direktíva kötelezte a Bizottságot, hogy egy éven belül vizsgálja meg olyan intézkedések előnyeit és hátrányait, mely a kiskorúakra ártalmas műsorok szülői ellenőrzését megkönnyítené. Kiemelt fontosságot tulajdonítottak a következő rendelkezéseknek: •
előírás a gyártók számára arra vonatkozóan, hogy a készülékeket olyan műszaki szerkezettel lássák el, mely lehetővé teszi a szülők számára a műsorok szűrését;
•
minősítő rendszerek kidolgozása, mellyel a műsorok tartalma korosztályok szerint értékelhető;
21
97/36/EK, a fejezet címe is megváltozott, az új cím: A kiskorúak és a közrend védelme.
15
•
családok tájékoztatása és felvilágosítása.22
A Bizottság az Oxford University Centre for Socio-legal Studies kutatóit bízta meg a vizsgálat végrehajtásával, melynek eredményeit az 1999-es Elvek és iránymutatás. A Közösség audiovizuális politikája a digitális korban című Közleményében23 hozta nyilvánosságra. Ebben újra kihangsúlyozták, hogy a kiskorúak védelme közérdeknek számít. Megállapították azokat a célokat és alapelveket, melyek az Unió audiovizuális politikájában meghatározóak: •
szükségesség és arányosság elve: a szabályozás mértéke nem lehet szigorúbb, mint amennyi a cél megvalósulásához indokolt. A szabályozás mértéke a szolgáltatás jellegének a függvénye, pl. egy kódolt „Pay-per-View” szolgáltatás lazábban szabályozott, mint egy térítésmentes „Free-TV” szolgáltatás;
•
a tartalom és az átvitel szabályozásának különválasztásának elve: a tartalmat érintő szabályozás mindig az adott szolgáltatás konkrét jellemzőinek ismeretében, a szolgáltatáshoz kötődő közérdekű célkitűzések figyelembe vételével történik;
•
közérdekű célkitűzések: ide tartoznak a szerzői jogok, az emberi méltóság és a kiskorúak védelme, a fogyasztóvédelem, a nyelvi és kulturális sokszínűség támogatása;
•
a közszolgálati média szerepének elismerése;
•
az önszabályozás és a szabályozó testületek.
A közlemény a kiskorúak védelme érdekében a szűrési és kizárási technológiák szerepének fontosságát hangsúlyozza, ám ezek nem csökkenthetik a műsorszolgáltatók felelősségét. Fontosnak tartja a korhatárok egységes megállapítását, valamint a szülők és gyermekek tájékoztatását. 2002 végén a Bizottság kiadott egy Közleményt24 az audiovizuális politika szabályozásának jövőbeli kérdéséről, melyben egy kétlépcsős megközelítést javasolt: egyrészt 2004. első negyedévében egy részletes Közleményt25 fognak kiadni a Direktíva reklámmal kapcsolatos előírásairól, mely már az új technológiákat is magában foglalja, és felülvizsgálják az Ajánlást; másrészt felállítanak egy független szakértőkből álló bizottságot, mely az audiovizuális tartalmak szabályozásával foglalkozik majd. 22
http://www2.datanet.hu/im/tree.asp?rec=06.20.20, letöltve 2003.10.31. COM (99) 657 24 Fourth Communication from the Commission, COM(2002)778 25 C(2004)1450 on 23.04.2004. Commission interpretative Communication on certain Aspects of the Provisions on televised Advertising in the “Television Without Frontiers” Directive 23
16
II. 3. Módszerek és eszközök a kiskorúak védelmére Először is nézzük meg mit is értünk kiskorú fogalma alatt! A különböző országok álláspontja e téren nem egységes. Az Egyesült Nemzetek Egyezménye a Gyermekek Jogairól úgy fogalmaz, hogy a 18. életévét be nem töltött személy tekintendő kiskorúnak. Ugyanakkor Kanadában a 12 év alattiakat tekintik gyermeknek, Ausztráliában a 14 év alattiakat, Japánban pedig a 15 év alattiakat. Még Európában sem egységes a megítélés, hiszen Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban a 16 év alattiakat tekintik kiskorúnak, Németországban pedig a 18 év alattiakat. A kiskorúak védelmén alapuló szabályozások módszerei közül a leginkább elterjedt a műsorok sugárzási időpontjának korlátozása, a különböző jelzésrendszerek, mint az akusztikus figyelmeztetetések vagy a vizuális ikonok alkalmazása, és az egyelőre csak Észak-Amerikában használatos V-chip. Tartalmi alapon való minősítés: A kiskorúak védelmét szolgáló eszközök alkalmazásának feltétele valamilyen minősítő rendszer megléte. A klasszifikáció kidolgozása azonban rengeteg problémát vet fel. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a tagállamok kulturális és morális érzékenysége igen eltérő. Más a megítélése például annak, hogy mi számít pornográfiának és mi erotikus filmnek. Amit mondjuk a tagországok többsége pornográfiának ítél meg, az Svédországban csak erotikusnak számít addig, amíg az ábrázolt szexualitás nem kényszer vagy erőszak alkalmazásával történik. Az erőszakos tartalmak esetében viszont a Skandináv országok szigorúbbak, Svédországban nem lehet 21 óra előtt erőszakos filmet vetíteni. De még a Skandináv országokban sem egységes a megítélés, hiszen míg a legtöbb országban elnézőek a humoros filmek esetében, Norvégiában éppen ellenkezőleg, úgy tartják, hogy az erőszak humoros ábrázolása bagatellizálja az erőszakot, és ezzel ösztönzi az olyan nem kívánt magatartásminták kialakulását, mint a káröröm, s így a kiskorúakra különösen ártalmas. A minősítő rendszerek tükrözik az ország médiatörténelmét is, Spanyolország, Görögország és Portugália például az elmúlt diktatórikus rezsimek miatt különösen érzékeny a kulturális területeket érintő állami beavatkozásokkal szemben. Jelenleg kétféle besorolási rendszert használnak: •
kor/érettség alapján: ajánlott korhatárt szabja meg; 17
•
leíró módszer: műsorszám tartalmi jellemzőire utal.
Európában az említett kulturális sokszínűség miatt nem alkalmazható egységes klasszifikációs rendszer, ezért az Unió úgy foglalt állást, hogy a kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályozásokat összehasonlíthatóvá kell tenni, hogy minden tagországban hasonló fokú védelmet nyújtsanak, a konkrét eszközöket és besorolási rendszereket azonban a tagországok alakítják ki. Érdemes azt is megnézni, hogy az egyes tagországokban ki és milyen kritériumok alapján minősíti a műsorokat. Hiszen a hatósági beavatkozás sértené a szabad műsorszerkesztés jogát, és ellentétben állna az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Éppen ezért a műsorokat maguk a műsorszolgáltatók osztályozzák. Ugyanakkor megfigyelhető a közvetett állami beavatkozás, hiszen a műsorokra vonatkozó korhatárok megállapítása általában a kulturális ügyekkel foglalkozó minisztériumok feladata. Csupán Németországban (FSK) és Nagy-Britanniában (BBFC) végzik a műsorok minősítését az iparág önszabályozó testületei. Az, hogy milyen kritériumok alapján végzik a műsorok osztályozását, általában nem publikus. Műsoridő, műsorszerkezet (watershed): A leginkább elterjedt és legrégebben használatos módszer, hogy a kifogásolható műsorszámok adásidejét törvényileg korlátozzák. A kiskorúakra ártalmas műsorok csak meghatározott időponttól vetíthetők, amikor nagy valószínűség szerint gyermekek nem láthatják, hallhatják. Ez az időpont azonban országról-országra változik, függ a hagyományoktól, szokásoktól, attól, hogy hány éves korban, hány órakor küldik aludni a gyerekeket. Ez az időszak 21 órától egészen 24 óráig terjedhet (például Dániában és Görögországban). A tagországok egy részében nem egy, hanem két idősávot is megkülönböztetnek, a műsorok valószínűsíthető ártalmának mértékében. A következő táblázat a tagállamokban alkalmazott legkorábbi sugárzási időpontok eltérését ábrázolja: 1. táblázat26: A tagállamokban alkalmazott legkorábbi műsorsugárzási időpontok:
26
A táblázatok alapjául a mintát Szilády Szilvia: Audiovizuális gyermek-és ifjúságvédelem az EU tagországaiban, módszerek a kiskorúak számára ártalmas televíziós műsorszámok hozzáférésének korlátozására (In: J/2178 Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2002. évi tevékenységéről) c. művéből vettem, melyet aztán saját kutatásaimmal kiegészítettem.
18
Ország
A sugárzás legkorábbi időpontja
Ausztria
20:15 22:00
Belgium
Ciprus
főműsoridő kezdete. A műsorszámok nem tartalmazhatnak olyan jeleneteket, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatják. műsorszámok, amelyek kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését ártalmasan befolyásolhatják.
20:00
szülői felügyelet különösen ajánlott, csak 12 éven felülieknek: különösen olyan műsorszámok, amelyekben fizikai vagy lelki erőszak ismételten van jelen
22:00
csak 16 éven felüli nézőknek: olyan műsorszámok, amelyek erotikus vagy szélsőségesen erőszakos tartalommal bírnak és a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését károsíthatják
21:00
csak 15 éven felüli nézőknek hétköznap, hétvégén 22:00
24:00
A kategóriás, erősen szexuális tartalmú filmek
Csehország
22:00
műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 22:00 és 06:00 között sugározhatóak
Dánia
21:00
a közszolgálati műsorszolgáltató önkorlátozása
24:00
műsorszámok, amelyek a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését károsíthatják
Észtország
nincs
Finnország
17:00
K11: 11 éven felüli nézők számára ajánlott műsorok
21:00
K15: 15 éven felüli nézők számára ajánlott műsorok
23:00
K18: 18 éven felüliek számára ajánlott műsorok
22:00
csak 12 éven felülieknek: olyan műsorszámok, amelyekben fizikai vagy lelki erőszak ismételten van jelen, illetve filmek, amelyeknek megtekintése 12 év alatt tiltott
22:30
csak felnőtteknek: olyan műsorszámok, amelyek erotikus vagy szélsőségesen erőszakos tartalommal bírnak, és a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődését károsíthatják, valamint filmek, amelyek megtekintése 16 év alatt tiltott
21:30
műsorszámok, amelyek a kiskorúak személyiségfejlődésére kisebb mértékű ártalmat jelentenek
24:00
műsorszámok, amelyek a kiskorúak személyiségfejlődésére nagyobb mértékben gyakorolnak káros befolyást
20:00
12 éven aluli nézők számára nem megfelelő műsorszámok
22:00
16 éven aluli nézők számára nem megfelelő műsorszámok
21:00
felnőtt nézőknek szánt műsorszámok
Franciaország
Görögország
Hollandia
Írország
19
Lengyelország
23:00
műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 23:00 és 06:00 között sugározhatóak
Lettország
22:00
műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 22:00 és 07:00 között sugározhatóak
Litvánia
23:00
csak 18 éven felüliek számára ajánlott műsorok 23:00 és 06:00 között sugározhatóak
Luxemburg
nincs
Magyarország
23:00
műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak, különösen öncélú erőszakot és szexualitást ábrázoló filmek csak 23:00 és 05:00 között sugározhatóak
Málta
21:00
műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak
Nagy-Britannia
21:00
műsorszámok, amelyek megtekintése a kiskorúak számára nem javallott (21:00- 5:30 )
Németország
22:00
filmek, amelyeket a filmek klasszifikációjáért felelős tartományi hivatal 16 év feletti korhatárral látott el
23:00
műsorszámok, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, kizárólag a 23:00 és 06:00 óra közötti időszakban vetíthetőek, valamint a 18 év feletti korhatárral ellátott filmalkotások
20:00
egyes kereskedelmi műsorszolgáltatók önkorlátozása a 22:00 és 22:30 közötti időszakra, kizárólag jó minőségű programok vetítése
22:30
műsorszámok, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, kizárólag a 22:30 és 07:00 közötti időszakban vetíthetőek
Portugália
22:00
a műsorszámokat, amelyek a kiskorúak személyiségfejlődését negatívan befolyásolják, vagy különösen erőszakos, sokkoló jeleneteket tartalmaznak, amelyek az erre érzékenyebb közönséget esetleg sértik
Spanyolország
22:00
kiskorúak számára ártalmas műsorszámok kizárólag a 22:00 és 06:00 óra közötti időszakban vetíthetők
Svédország
21:00
félelemkeltő, a gyermeket esetleg emocionálisan sokkoló tartalmak
Szlovákia
22:00
műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak
Szlovénia
23:00
műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 23:00 és 06:00 között sugározhatóak
24:00
erotikus műsorok csak 24:00 és 05:00 között sugározhatóak
Olaszország
20
Korhatár: Elsősorban
mozifilmekre
és
videókra
alkalmazzák,
de
néhány
országban,
például
Németországban és Franciaországban, a moziban és a televízióban sugárzott filmekre vonatkozó kezdési időpont megállapítása összehangolt. Ami feltüntetésüket illeti, a gyakorlat megoszlik. Akusztikus jelölés esetén csupán a műsor elején tűnik fel pár másodpercre, így aki később kapcsolódik be, nem tud tájékozódni a program jellegéről (így van ez Németország, Hollandia, a spanyol közszolgálati csatornák és a spanyol Canal Plus esetében). Ahol azonban piktogramokat használnak, ott a sugárzás egész ideje alatt látható mely korosztálynak ajánlott a műsor (Belgium és Franciaország esetében). Következő táblázatomban a különböző kategóriákat hasonlítottam össze: 2. táblázat: A tagállamokban alkalmazott korhatári besorolások Ország
1. Kat.
2. Kat.
Ausztria
Korhatár nélkül
6+
10+
Belgium
Korhatár nélkül
12+
16+
Ciprus
Korhatár nélkül
12+
Csehország Dánia
3. Kat. 4. Kat. 5. Kat. 6. Kat. 7. Kat. 12+
14+
15+
18+
A kat.
7-
11+
15+
nincs Korhatár nélkül
Észtország
nincs
Finnország
Korhatár nélkül
7+
11+
15+
18+
Franciaország
Korhatár nélkül
12+
16+
18+
teljes tilalom
Görögország
Korhatár nélkül
13+
17+
X spec. enged.
Hollandia
Korhatár nélkül
6+
12+
16+
Írország
Korhatár nélkül
csak szülői kísérettel 12-
12+
15+
Lengyelország
Korhatár nélkül
szülői felügyelet ajánlott
csak felnőttek
Lettország
nincs
21
18+
16+
18+
Litvánia
0-14 éves korig ajánlott
szülői felügyelet ajánlott
18+
Luxemburg
Korhatár nélkül
14+
17+
Málta
Korhatár nélkül
szülői felügyelet ajánlott
Magyarország
Korhatár nélkül
0-12 szülői felügyelet ajánlott
16+
18+
Teljes tilalom
Spec. kisgyermekeknek*
Korhatár nélkül
szülői kíséret ajánlott
12+
15+
Németország
Korhatár nélkül
6+
12+
16+
18+
Olaszország
Korhatár nélkül
14+
18+
teljes tilalom
Ajánlott 4+
Ajánlott 6+
Ajánlott 12+
Ajánlott 16+
Ajánlott 8+
Spanyolország
Spec. gyermekeknek
Nincs korhatár
Nem ajánlott 7-
Nem ajánlott 13-
Nem ajánlott 18-
Svédország
Korhatár nélkül
7+
11+
15+
Szlovákia
Korhatár nélkül
0-7 ajánlott
12-ig ajánlott
15-ig ajánlott
Szlovénia
nincs
NagyBritannia
Portugália
felnőttek csak és felnőttek fiatalok számára ajánlott
18+
R18 spec. enged.
X spec. enged.
csak felnőttek
Alapvető problémát jelent azonban, hogy a televíziós műsorszolgáltatás egyre kevésbé van tekintettel az országhatárokra, így a korhatárokra építő európai szabályozás összehangolása nem valósítható meg. Akusztikus vagy optikai figyelmeztetés: A módszer lényege, hogy a műsorszám sugárzása előtt vagy alatt egy egyezményes jelzéssel hívják fel a nézők figyelmét a műsor jellegére. Ezen a téren sincs azonban egyetértés a tagországok között. Európa latin kultúrájú népei (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Franciaország) a vizuális jelzések bevezetése mellett döntött, míg az északi államok (Írország, Nagy-Britannia, Skandinávia, Németország) pedig az akusztikus figyelmeztetés mellett. Máshol 22
viszont, például Nagy-Britanniában, úgy gondolják, hogy pont ezek a vizuális jelek keltik fel a gyermekek figyelmét. A következő táblázatban összefoglaltam, hogy az egyes tagországok mely jelölést alkalmazzák: 3. táblázat: A tagállamokban alkalmazott figyelmeztetések Ország
Jelölés típusa
Kategóriák száma
Ausztria
optikai
3
(X): gyermekeknek nem ajánlott (kör): csak felnőtteknek (K+): kifejezetten gyermekeknek ajánlott
Belgium
optikai
5
minden korosztálynak ajánlott, (fehér kör kék háttérrel): szülői felügyelet ajánlott (fehér háromszög narancssárga háttérrel): csak 12 éven felülieknek, (fehér négyszög vörös háttérrel): csak 16 éven felülieknek (fehér X lila háttérrel): csak 18 éven felülieknek (öncélú erőszakot tartalmazó, illetve pornográf műsorszámok). Kizárólag a kódolt csatornákon és éjfél után szabad sugározni a műsorszámokat
(a vallon régióban) akusztikus (a flamand tartományokban) Ciprus
Csehország
akusztikus
4
Kategóriák megnevezése
zöld K: korhatár nélkül ajánlott sárga 12: 12 év alattiak számára nem ajánlott kék 15: 15 év alattiak számára nem ajánlott piros18: 18 év alattiak számára nem ajánlott
akusztikus és optikai
1
kiskorúak számára ártalmas műsorok
akusztikus
4
(zöld körben A): mindenkinek ajánlott (zöld körben 7): 7 éven aluliaknak nem ajánlott (sárga négyszögben 11): 11 éven aluliaknak nem ajánlott (piros körben 15): 15 éven aluliaknak nem ajánlott
Észtország
akusztikus vagy optikai
1
Kiskorúak számára ártalmas műsorok
Finnország
akusztikus
3
K18: 18 éven felülieknek K15: 15 éven felülieknek
Dánia
K11: 11 éven felülieknek Franciaország
optikai
5
(fehér rombusz zöld háttérrel): minden korosztálynak ajánlott, (fehér kör kék háttérrel): szülői felügyelet ajánlott (fehér háromszög narancssárga háttérrel): csak 12 éven felülieknek, (fehér négyszög vörös háttérrel): csak felnőtteknek (16 év feletti filmek) (fehér X lila háttérrel): csak 18 éven felülieknek (pornográf és extrém erőszakot ábrázoló műsorszámok) csak a kódolt csatornákon sugározható
23
Görögország Hollandia
Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg
optikai
a vizuális szimbólumok a francia csatornákon alkalmazottakhoz hasonlatosak
akusztikus és optikai
4 ill. 6
Kor alapján: mindenkinek ajánlott 6 éven aluliaknak nem ajánlott 12 éven aluliaknak nem ajánlott 16 éven aluliaknak nem ajánlott
akusztikus
1
erőszakot, nyílt szexualitást ábrázoló műsorszámokra előzetesen felhívják a nézők figyelmét
Tartalom alapján: erőszakot tartalmaz félelemkeltő jelenetet tartalmaz szexet tartalmaz drog/alkoholfogyasztást tartalmaz trágár nyelvezetű diszkriminációt tartalmaz
nincs nincs nincs nincs
Málta
akusztikus és optikai
4
mindenki számára ajánlott szülői felügyelet ajánlott felnőtteknek és fiataloknak ajánlott csak felnőtteknek ajánlott
Magyarország
akusztikus és optikai
5
minden korosztály számára ajánlott (telített sárga kör, benne 12): 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott (telített sárga kör, benne 16): 16 éven aluliaknak nem ajánlott (telített piros kör, benne 18): 18 éven aluliaknak nem ajánlott kiskorúak fejlődésére súlyosan ártalmas műsorok, nem sugározhatóak
Nagy-Britannia
akusztikus
1
potenciálisan ártalmas, a jó ízlést sértő műsorszámok előtt felhívják a nézők figyelmét
Németország
akusztikus27
2
16 év felett 18 év felett
Olaszország
optikai28
3
(piros kör, amelyben egy gyermeket ábrázolnak): gyermekek számára nem alkalmas (sárga kör, amelyben egy gyermeket és egy felnőttet ábrázolnak): szülői felügyelet ajánlott (zöld kör, amelyben egy gyermeket ábrázolnak): korhatár nélkül megtekinthető
optikai
1
(kör): a kiskorúak személyiségfejlődését károsan
Portugália
27 28
A műsorszám elején a képernyőn is megjelenik a felirat. A Fininvest „Mediaset-csoprtjának” három tagja: Canale Cinque, Italia Uno, Retequattro.
24
befolyásoló műsorszámok Spanyolország
akusztikus
6
(RTVE)
(Katalán kábeltelevíziók)
optikai
(Canal Plus
optikai
Különösen gyermekek számára ajánlott Bárki számára megtekinthető (nincs korhatári megkötés) 7 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott 12 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott 18 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott “X” minősítésű filmek (egy piros háromszög): kiskorúak számára ártalmas fizikai vagy lelki erőszak, illetve erotikus műsorok (két piros háromszög): öncélú erőszak, pornográfia (zöld): bárki számára megtekinthető műsorszámok (nincs korhatári megkötés) (kék): 13 éven aluli személyeknek nem ajánlott (narancsszínű): 18 éven aluli személyeknek nem ajánlott (lila): “X” minősítésű filmek
Svédország
akusztikus
Szlovákia
optikai
Szlovénia
nincs
Félelemkeltő, emocionálisan sokkoló tartalmak 5
zöld ☺: kifejezetten 12 éven aluliak számára ajánlott piros : cask 22:00 után vetíthető műsorok narancssárga 7: 7 éven aluliak számára nem ajánlott narancssárga 12: 12 éven aluliak számára nem ajánlott narancssárga 15: 15 éven aluliak számára nem ajánlott
Ezen kívül az optikai figyelmeztetés szimbólumrendszere is országról-országra változik, az viszont megállapítható, hogy inkább ajánló jellegű, vagyis kor/érettség alapján a műsor megtekintéséhez ajánlott alsó korhatárt szabja meg. Ennek oka elsősorban az országok filmklasszifikációs gyakorlata. Mivel az országok többségében a minősítési kötelezettség a fikciós műsorokra vonatkozik, így kézenfekvőnek tűnik a moziban vetített filmek hagyományos korhatár-besorolását átvenni. Egyes szakértők szerint azonban a korhatári ajánlások pont az ellenkező hatást váltják ki, azaz felhívják a gyerekek figyelmét a „tiltott gyümölcsre”. Technikai eszközök: A legismertebb szűrőrendszer az Amerikai Egyesült Államokban használatos V-chip, mely egy standardizált jelzésrendszer alapján képes felismerni a műsorok besorolását, így a nem kívánt műsor sugárzását blokkolja. Európában ezt műszaki okokból nem vezethetik be, mivel az európai analóg rendszerek technikailag eltérnek az amerikaitól. A Bizottság az 1999-es közleményében azt a javaslatot tette, hogy a digitális technológia keretein belül lenne célszerű megoldást találni a problémára, mivel sokkal megbízhatóbb és modernebb szűrőrendszerek kifejlesztését teszi 25
lehetővé. Amíg a digitális technikára való átállás meg nem valósul, a műsorszolgáltatók felelőssége a kiskorúak védelme. A kódolt csatornák esetében (Pay-Tv, Pay-per-View, Video-onDemand) már most is hatékony védelmet nyújtanak a technikai szűrőrendszerek. A jövő szűrőrendszereinek a szakértők szerint az európai sokszínűséget kell tükrözniük, vagyis lehetővé kell tenni, hogy a szülő saját kulturális, morális vagy egyéb értékrendjének megfelelő szoftverek közül válogathasson. Mivel egységes tartalmi minősítés a kulturális eltérések miatt nem valósítható meg, ezért olyan közös kritériumokat kellene megállapítani, melyek segítségével megállapítható a műsorok tartalma, a minősítést azonban a nemzeti illetékes szervek végeznék Az Unió megbízásából készült legújabb tanulmány29 szerint hatékony védettség érhető el az ún. elektronikus programvezérlőktől (EPG). Az EPG a programok közötti navigálást és keresést teszi lehetővé tetszőleges szempontok alapján, mint pl. tartalom, színész, kezdési időpont, stb.
II. 4. Az egyes tagországok gyakorlata Északi tagországok: Az észak-európai országokról általánosságban megállapíthatjuk, hogy a verbális figyelmeztetés használata mellet döntöttek. A választáshoz hozzájárultak az országok korábbi tapasztalatai, hagyományai, esetleg nyelvi azonossága egy nagyobb EU tagállammal. A nyelvi-kulturális megosztottság Belgium esetében is érvényes, ahol a francia nyelvet beszélő régiókban a műsorszolgáltatók a piktogramok használatát részesítik előnyben, míg a flamand tartományokban az akusztikus figyelmeztetés az elterjedt. Hollandia Hollandiában alapvető szabály, hogy 16 év feletti személy bármilyen mozifilmet megtekinthet. Ha a forgalmazó fiatalabbak számára is hozzáférhetővé szeretné tenni a filmet, akkor engedélyeztetnie kell. Az engedélyeztetést az 1977 óta működő Nederlandse Filmkeuring végzi, mely a Népegészségügyi, Népjóléti és Sport Minisztérium alá tartozik, de nagymértékű függetlenséget élvez. A bizottság 40 főből áll, akiket 300 pályázóból választ ki a miniszter négy évre. A lehetséges korhatárok: korhatár nélkül; 12 év felettieknek; 16 év felettieknek. A besorolás szubjektív szempontok alapján történik, az egyetlen törvényben rögzített kritérium a kiskorúakra 29
Parental Control in a Converged Communications Environment, COM(199)371 - C5-0324/1999
26
gyakorolt ártalmas hatás vizsgálata. Elsősorban az erőszakos tartalmakat vizsgálják, a szexuális jeleneteket csak abban az esetben, ha erőszakkal párosulnak, vagy kényszer hatására történnek. A médiatörvény szerint a televízióban csak azokra a műsorokra vonatkozik korlátozás, melyeket a Filmkeuring korhatárhoz kötött. A 12 év felettiek számára szóló filmek csak 20 óra után, a 16 év felettieknek szólók pedig 22 óra után sugározhatóak. A korhatárra a műsor kezdete előtt fel kell hívni a figyelmet. Az előírások betartásának ellenőrzését az 1988-ban létrehozott Commissariaad voor de Media (CvdM) végzi. Az 1997-es EU Direktívára való tekintettel a szociális ügyekért felelős miniszter felkérte a műsorszolgáltatókat egy önszabályozó rendszer létrehozására. Így alakult meg 1999-ben a Nederlands Instituut voor de Classificatie von Audiovisule Media (NICAM), mely az iparági önszabályozás jelenleg egyedülálló formája Európában. Egyesíti az egész audiovizuális szektort, és az ajánlott korhatárok mellett olyan információt is hozzáférhetővé szeretne tenni, mely segítené a szülőket a műsorok felelős megválasztásában. 2001 novembere óta használatos a Kijkwijzer30 klasszifikációs rendszer a filmekre, videókra és DVD-re, melyet egy független szakértőkből álló bizottság dolgozott ki a NICAM megbízásából. A rendszer egy kérdőív kitöltése után egy számítógépes program segítségével rangsorolja a műsorokat. Kétféle piktogramot használnak a filmek jelölésére. Az egyik kor alapján rangsorolja azokat a következő kategóriákba: mindenki számára ajánlott; 6 éven aluliak számára nem ajánlott; 12 éven aluliak számára nem ajánlott; 16 éven aluliak számára nem ajánlott. A másik jelölés a filmek tartalmára utal, vagyis, hogy azok: erőszakot; félelemkeltő jeleneteket; drog/alkoholfogyasztást; szexualitást; trágár nyelvezetet vagy diszkriminációt tartalmaznak. Az ikonokat feltüntetik az előzetesekben és reklámokban, a teletexten és a műsorfüzetekben, a csomagolásokon és a televízióban a műsor sugárzása előtt. A rendszer hatékonyságát a CvdM évente ellenőrzi. Nagy-Britannia A brit filmklasszifikációs gyakorlat Európában a legszigorúbb. Míg a legtöbb országban a kiskorúakra gyakorolt esetlegesen ártalmas hatást vizsgálják, addig Nagy-Britanniában némely film a társadalomra gyakorolt káros hatás miatt a felnőttek számára is tiltott. Az engedélyeztetési kötelezettség azokra a pornófilmekre is vonatkozik, melyeket kizárólag a kijelölt helyeken forgalmaznak. A klasszifikációt a British Board of Film Classification (BBFC) végzi. A testület a filmipar kezdeményezésére 1912-ben jött létre. Jelenleg hét korhatári besorolás létezik: korhatár nélkül (U); a film megtekintéséhez szülői kíséret ajánlott (PG); csak 15 éven felülieknek; csak 18 30
Bővebben lásd www.kijkwijzer.nl
27
éven felülieknek; valamint a videokazetták esetében a kisgyermekek részére különösen ajánlott (Uc); és a kizárólag szexboltokban árusítható R18 minősítés. A mozifilmek és a videokazetták vizsgálata külön történik, utóbbi szigorúbb szempontok alapján, mivel a részletek többször visszanézhetőek, ezáltal a káros magatartásminták imitációs veszélye még magasabb. A testület 1998-ban jelentette meg a BBFC Classification Guidelines-t, mely rögzítette a filmek vizsgálatának szempontjait, felváltva a korábbi precedensekre épülő gyakorlatot. A dokumentum azt is részletezi, hogy bizonyos korhatárral jelölt filmekben egyes tartalmi aspektusok maximálisan milyen mértékben lehetnek jelen, mint például nyelvezet, meztelenség, szexualitás, erőszak, utánozható technikák, horror vagy kábítószer-fogyasztás. Az ártalmas tartalmak vizsgálatánál mindig különös figyelmet szentelnek a kontextusnak. A brit rádió-televízió szektor kiterjedt kódex-rendszerével igen szigorúan szabályozott. A független panaszbizottságokat 1997-ben váltotta fel a Broadcasting Standards Commission, mely feladata megállapítani az erőszakkal, szexualitással, illemmel és jó ízléssel kapcsolatos műsorkészítési normákat, és betartásukat rendszeresen ellenőrizni, valamint a beérkező panaszokat kivizsgálni. 1998-ban elfogadták a Code of guidance-t, mely részletesen foglalkozik az ártalmas és jó ízlést sértő tartalmak megengedhető, illetve kerülendő formáival, és rögzíti a kiskorúak védelmét szolgáló módszereket. Az adásidő megválasztásán alapuló korlátozásnak igen nagy hagyományai vannak az országban. Eszerint a kiskorúak számára esetleg ártalmas műsorok és ajánlóik csak este 21 és reggel 5:30 között sugározhatóak. Az Independent Television Commission az EU direktívának megfelelően előírja a műsorszolgáltatóknak, hogy a kiskorúak számára ártalmas műsorok előtt akusztikus figyelmeztetéssel hívják fel a nézők figyelmét. 20 óra előtt pedig tilos a BBFC által 12 éven felüli korhatárba sorolt filmeket, 21 óra előtt pedig a 15 éven felüli korhatárba sorolt filmeket sugározni. A csak 18 éven felülieknek szánt műsorok legkorábbi sugárzási ideje 22 óra. A digitális korszak kihívásaira adott válaszként a kormány 2000-ben megjelentette a kommunikációs szektor szabályozásával foglalkozó fehér könyvét, mely szerint a távközlés és az elektronikus média felügyeletét egy központi szabályozásokat ellátó hivatal, az Office of Communications (OFCOM) végzi, melynek feladata a műsorszolgáltatói engedélyek kiadása, a versenyszabályok betartásának felügyelete és a fogyasztóvédelem.
28
Írország A filmek klasszifikációjáért az 1923-ban létrejött Official Censor of Films felelős. Bármilyen film vetítése csak az engedélyük után lehetséges. A korhatár alapján történő besorolást 1965-ben vezették be, mely öt kategóriát különböztet meg: korhatár nélkül (Gen); 12 év alatt csak szülői kísérettel megtekinthető (PG); 12 év felett megtekinthető; csak 18 éven felülieknek. Ha egy filmet elutasítanak, csak hét év múlva ismételhető meg az engedélyeztetés. A televíziós műsorszolgáltatás szabályozásáért két testület is felelős: az 1960 óta működő Radio Telefs Éireann (RTÉ) Authority a közszolgálati televíziózást, az 1988-ban alakult Independent Radio and Television Commission (IRTC) pedig a kereskedelmi televíziózást felügyeli. A testületek tagjait a kormány nevezi ki. A közszolgálati adók gyakorlata az, hogy kerülik a megbotránkoztató vagy kifogásolható műsorok sugárzását. A felnőtteknek szánt műsorok sugárzási ideje legkorábban 21 óra. Amennyiben erőszakot vagy szexualitást ábrázolnak, előtte felhívják a nézők figyelmét, a trágár beszédet pedig kisípolják. A műsorszolgáltatók általában figyelemmel vannak a nemzeti, erkölcsi és vallásos érzületekre is. Németország Németországban a gyermekvédelemnek igen részletes a törvényi szabályozása és az intézményrendszere. A német büntetőtörvénykönyv szerint tilos olyan műsorok forgalmazása, gyártása és sugárzása, melyek a kegyetlenséget és az erőszakot oly módon mutatják be, hogy azok ártalmatlannak vagy dicsőségesnek tűnnek és az emberi méltóságot sértik. A pornográf tartalmakkal kapcsolatban különbséget tesz a tiltott tartalmak, mint gyermekpornográfia, szodómia, szexualitás erőszakkal történő ábrázolása, és a korlátozásokkal bár, de hozzáférhető pornográfia között. Az ifjúságvédelmi törvények állapítják meg a kiszabható korhatárokat, a korhatárokért felelős hivatali intézményt, és előírják az üzemeltetők számára a korhatárok kötelező feltüntetését. A mozifilmek minősítését a tartományok közötti egyezmény alapján az ifjúságvédelem, az egyházak, a minisztériumok és a filmipar képviselőiből álló önszabályozó testület, a Freiwillige Selbstkontrolle der Filmwirtschaft (FSK) végzi. A törvény alapján megállapítható korhatárok: korhatár nélkül; 6 éven felülieknek; 12 éven felülieknek; 16 éven felülieknek; csak 18 éven felülieknek. A gyermekek védelmével foglalkozó televíziós szabályozásokat a szövetségi államok közötti szerződés, a Rundfunkstaatsvertag tartalmazza. Ez lényegében megegyezik az EU Direktívával, 29
vagyis tilos olyan műsorok sugárzása, melyek ártalmasak a kiskorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődésére, kivéve, ha a műsorszolgáltató az adásidő megválasztásával vagy egyéb módon gondoskodik arról, hogy a műsort kiskorúak nem láthatják, vagy hallhatják. Ez az időszak 23:00 és 06:00 közé esik. A 16 év fölöttieknek ajánlott filmek 22 és 6 óra között sugározhatóak, a 18 év felettieknek ajánlottak pedig 23 és 6 óra között. Az EU Direktívának megfelelően a német műsorszolgáltatók úgy döntöttek, hogy egy egységes akusztikus jelöléssel hívják fel a nézők figyelmét a műsor jellegére, melyet a kezdet előtt szóban és írásban is feltüntetnek. A korhatárral nem ellátott filmek klasszifikációját egy önszabályozó testület, a Freiwillige Selbstkontrolle Fernsehen (FSF) végzi, mely 1993-ban alakult meg. A testület célja a hatékonyabb gyermek-és ifjúságvédelem érvényesítése a televízióban. A kiskorúak védelmével kapcsolatos kontroll érdekében 1988-ban létrehozták a Gemeinsame Stelle Jugendschutz und Programm (GSJP) hivatalát, melyben az összes tartomány ifjúságvédelmi referense képviselteti magát. Feladatai közé tartozik a műsorfigyelés és a műsorral kapcsolatos panaszok kivizsgálása. Svédország A filmek klasszifikációjáért az 1911-ben alakult Statens biografbyro (SBB) a felelős. A gyermekvédelmi szempontokat kezdettől fontosnak tartották. Az egyik alapelv azóta is változatlan: tilos olyan filmeket és filmrészleteket bemutatni, melyek 15 év feletti nézőkre brutalizáló hatást gyakorolnak, 15 év alatti nézőkben pedig mentális károkat okozhatnak. Jelenleg négy korhatárt alkalmaznak: gyermekek számára megfelelő; 7 éven felülieknek; 11 éven felülieknek; 15 éven felülieknek. 17 év feletti felnőtt kíséretében azonban fiatalabbak is megtekinthetik a filmet. Az SBB a Swedish Code of Status „Kritériumok és korhatárok” című fejezetében megállapított szempontok alapján végzi a filmek besorolását. Ezen kívül szintén figyelemmel kell lennie a svéd büntetőtörvénykönyv előírásaira is, és különös gonddal kell vizsgálnia, hogy az adott film nem tartalmaz-e ember vagy állat ellen irányuló durva erőszakot, szexuális erőszakot, kényszerítést, illetve gyermekpornográfiát. Az erőszak törvényellenes ábrázolása olyan bűncselekmény, mely pénzbírságot, vagy akár két évig terjedő börtönbüntetést is maga után vonhat. Minden vetítésre kerülő filmet kötelező bemutatni a hivatalnak, kivéve a videofilmeket, ahol a besorolás önkéntes. A büntetőtörvénykönyv előírásai a televíziós műsorszolgáltatásra is vonatkoznak. Az 1996-os médiatörvény rögzíti a korlátozásokat, mely nem tiltja az erőszakos és a pornográf tartalmú műsorok sugárzását, azonban előírja az adásidő megválasztását és verbális vagy akusztikus jelzés 30
használatát. A műsorszolgáltatók maguk választják meg a műsorok sugárzási idejét. Kiskorúak számára félelemkeltő vagy sokkoló filmeket azonban a gyakorlatban csak 21 óra után vetítenek és előtte a nézőket szóban figyelmeztetik. Egyes műsorszolgáltatók figyelembe veszik az SBB által meghatározott korhatárokat. A felügyeleti és ellenőrzési feladatot a Granskningsnämnden látja el. Dánia Dániában 1969-ig cenzúrázták a filmeket, de azóta is érvényesek a kiskorúak védelmét szolgáló korhatári besorolások. Az 1997-es filmtörvény alapján a Kulturális Minisztérium által létrehozott Medierådet for Born og Unge foglalkozik a filmek klasszifikációjával. A megállapítható kategóriák: korhatár nélkül; korlátozás nélkül, de 7 éven aluliaknak nem ajánlott; 11 év felettieknek; 15 év felettieknek. A törvény hétéves kortól szülői kísérettel bármilyen film megtekintését engedélyezi a mozikban, a felelősséget teljes mértékben a szülőre hárítja. A tanács csakis az esetleges ártalmas tartalom szempontjából vizsgálja a filmeket. Az 1998-as médiatörvény rögzíti a kiskorúak védelmével kapcsolatos előírásokat a televíziós műsorszolgáltatással kapcsolatban, mely szóról-szóra megegyezik az EU direktívával. Bár a kiskorúak számára ártalmas műsorszámok adásidejére nincs előírás, bevett gyakorlat, hogy éjfél előtt a műsorszolgáltatók nem sugároznak ilyen műsorokat. A kiskorúak számára esetleg ártalmas filmek előtt akusztikus módon hívják fel a nézők figyelmét. Finnország Az első törvényt, mely előírja a filmek korhatár szerinti besorolását, 1946-ban hozták. Azóta többször módosították, és a jelenlegi szabályozás a 18. életévüket még be nem töltött személyek hozzáférésének a korlátozásán alapul. Öt korosztályi kategória létezik: általános, minden korosztály számára; 7 éven felülieknek; 11 éven felülieknek; 15 éven felülieknek; 18 éven felülieknek. A 7, 11, illetve 15 éven felüliek számára ajánlott filmeket szülői felügyelet mellett a megadott korosztálynál két évvel fiatalabbak is megtekinthetik a mozikban. A szabályozás nem terjed ki a televíziós műsorszolgáltatásra és az internetre. A klasszifikációt a Valtion Elokuvatarkastamo végzi. Két elnöke van, mindkettőt a művelődésügyi miniszter nevezi ki. Csak abban az esetben vizsgálják meg a filmet, ha a forgalmazó benyújtja, mert azt 18 év alattiaknak is hozzáférhetővé szeretné tenni. Minden audiovizuális termék dobozán fel kell tüntetni az ajánlott 31
korosztályt. A törvény minimális információt nyújt arról, mi minősül kiskorúak számára ártalmas tartalomnak, a büntetőtörvénykönyv (17. fejezet) szerint azonban bűnt követ el az, aki olyan filmet forgalmaz, mely brutális erőszakot (17. cikkely), szexuális erőszakot, szodómiát vagy gyermekpornográfiát ábrázol (18. cikkely), illetve a korhatári besorolásnál fiatalabb személy számára elad (18a cikkely). A televíziós műsorszolgáltatás terén a korhatári besorolásnak nincs hagyománya. A közszolgálati YLE és a kereskedelmi MTV 1987-ben elfogadta a kiskorúak védelmével kapcsolatos műsorszolgáltatási alapelveket. Ennek értelmében 21 óra előtt nem sugároznak kiskorúak számára ártalmas műsorokat, sokkoló tartalmak esetén szóban felhívják a nézők figyelmét. Az EU Direktíva értelmében az országos műsorszolgáltatók megállapodtak a kiskorúak védelmével kapcsolatos önszabályozási rendszer egységes kereteiben. Ez alapján a műsorokat két kategóriába sorolják: 16 év alatti személyeknek engedélyezett, illetve 16 év alattiaknak nem megfelelő. A gyermekeknek nem megfelelő műsorok előtt akusztikusan felhívják a nézők figyelmét, és a teletexten illetve az újságokban egy speciális („K”) rövidítéssel jelzik. 2004. elején a Finnish Communications Regulatory Authority ( Ficora) egy felmérést készített a használatban lévő rendszer hatékonyságáról, melyből az derült ki, hogy a szülők túl kevésnek találják azt. Ezért 2004. március 15-én a műsorszolgáltatók önszabályozó testülete megállapodott egy új rendszer bevezetésében. Ez alapján három kategóriát vezettek be: 1. kategória (K18): csak 18 éven felülieknek ajánlott műsorok, melyeket kizárólag 23:00 után lehet sugározni. 2. kategória (K15): 15 éven felüliek számára ajánlott műsorok, sugárzásuk 21:00 után lehetséges. 3. kategória (K11): 11 éven felüliek számára ajánlott, csak 17:00 után sugározható műsorok. Belgium A filmek klasszifikációját a Commission intercommunautaire de contrôle des films (CICF) végzi az 1990-es tartományok közötti együttműködési egyezmény alapján. A megállapítható korhatárok: korhatár nélkül; 12 éven felülieknek, de kizárólag szülői kísérettel; csak 16 éven felülieknek.
32
Egyelőre megoszlanak a vélemények a különböző módszerek alkalmazása között. A flamandok az akusztikus figyelmeztetést preferálják, míg a francia nyelvű tartományok a vizuális ikonok használatát. A vallon La Conseil Supérieur de l’Audiovisuel de la Communauté française de Belgique javaslata alapján a vallon műsorszolgáltatók
a francia klasszifikációs rendszer
módosított változatát használják, mely a következő kategóriákat különbözteti meg: 1. kategória: minden korosztálynak ajánlott 2. kategória (fehér kör kék háttérrel): olyan műsorok, melyek egyes jelenetei sérthetik a kiskorúak érzékenységét, ezért megtekintésükhöz szülői felügyelet ajánlott. Amennyiben 20 óra előtt kerülnek vetítésre a sugárzás alatt folyamatosan látható az ikon. 20 óra után azonban elég a műsor kezdete előtt 60 másodpercig, illetve minden megszakítás után 15 másodpercig feltüntetni. 3. kategória (fehér háromszög narancssárga háttérrel): csak 12 éven felülieknek, szülői felügyelettel ajánlott műsorok, melyekben fizikai vagy lelki erőszak ismételten van jelen. Csak 22 óra után sugározhatóak, kivéve ha a sugárzás teljes ideje alatt látható az optikai figyelmeztetés. 22 óra után elég a műsor kezdete előtt 60 másodpercig, illetve minden megszakítás után 15 másodpercig feltüntetni. 4. kategória (fehér négyszög vörös háttérrel): csak 16 éven felülieknek ajánlott, mivel olyan műsorszámok tartoznak ide, melyek erotikus, vagy szélsőségesen erőszakos jeleneteket tartalmaznak, így károsak a kiskorúak fejlődésére. Csak 22 óra után sugározhatóak, az ikont a sugárzás teljes időtartama alatt fel kell tüntetni. 5. kategória (fehér X lila háttérrel): csak 18 éven felülieknek ajánlott, öncélú erőszakot vagy pornográfiát tartalmazó műsorok. Kizárólag kódolt csatornákon, éjfél után sugározhatók, az ikont a sugárzás teljes időtartama alatt fel kell tüntetni. Déli tagországok: Az elkövetkező felsorolásból kiderül majd, hogy Európa latin kultúrájú országai inkább a vizuális ikonok
használatát
választották.
Némileg
kivételt
képeznek
Európa
nyelvi-kulturális
megosztottsága tekintetében az osztrák csatornák, melyek a mediterrán államokhoz hasonlóan az optikai figyelmeztetést részesítik előnyben, abban a reményben, hogy ez majd az egész Unió területén elterjed. Bár a szándék nagyon is érthető, a gyakorlatban azonban igen nagy kavarodást
33
okoz az, hogy a háztartások nagy részében a konkurens német csatornák műsorai is foghatóak, melyek ellenben az akusztikus figyelmeztetést használják. Franciaország A
mozifilmek
korhatári
besorolását
a
Commission
de
Classification
des
Oevres
Cinematographiques végzi. Minden filmet kötelező a bizottságnak bemutatni, mely azokat öt kategóriába sorolhatja: korhatár nélkül; csak 12 éven felülieknek; csak 16 éven felülieknek; csak 18 éven felülieknek; teljes betiltás. Ez utóbbi kategória olyan filmekre vonatkozik, melyek sértik az emberi méltóságot, gyermekpornográfiát vagy ember és állat között szexualitást ábrázolnak. A kiszabott korhatárok a televízióban sugárzott filmek kezdési időpontjára is érvényesek. A televíziós szabályozást a Conseil Supérieur de l’Audiovisuel (CSA) végzi, mely különös figyelmet szentel a kiskorúak védelmének. Ennek érdekében lefektette az ártalmas tartalmakkal kapcsolatos irányelveket és kijelölte a családi televíziózás védett sávját 06:00 és 22:30 között. Ebben az időszakban tilos erotikus vagy erőszakra ösztönző műsort sugározni. 1996-ban ajánlotta, hogy piktogrammokkal lássák el a kiskorúakra ártalmas műsorokat. Jelenleg öt kategóriát különböztetnek meg: 1. kategória (fehér rombusz zöld háttérrel): minden korosztály számára ajánlott. A kódolatlan csatornákon nem használatos ez a jelölés. 2. kategória: (fehér kör kék háttérrel): esetleg félelemkeltő jeleneteket tartalmaz, ezért szülői felügyelet ajánlott. A műsor kezdete előtt legalább 60 másodpercig, illetve minden megszakítás után legalább 10 másodpercig feltűnik a jelölés. A műsorelőzetesnek pedig teljes sugárzása alatt látható. Kódolt csatornák esetében a műsorelőzetes nem tartalmazhat kiskorúak számára félelemkeltő jeleneteket, és a kezdés előtt legalább 8 másodpercig fel kell tüntetni a jelölést. 3. kategória (fehér háromszög narancssárga háttérrel): olyan műsorok, melyekben fizikai vagy lelki erőszak ismételten van jelen, ezért csak 12 éven felülieknek ajánlott. Ezek a műsorok csak 22 óra után sugározhatóak, illetve nem szabad kedden, pénteken, szombaton, az ünnepnapokat megelőző este és iskolai szünet ideje alatt vetíteni. Az előzetesük nem tartalmazhat kiskorúak számára ijesztő jeleneteket. A szimbólumot a műsor és előzetesének teljes ideje alatt, a „szülői felügyelet elengedhetetlen”, illetve a „csak 12 éven felülieknek” figyelmeztetést pedig a kezdés előtt legalább 10 másodpercig 34
fel kell tüntetni. Kódolt csatornák esetében a műsorelőzetes nem tartalmazhat kiskorúak számára félelemkeltő jeleneteket, és a kezdés előtt legalább 8 másodpercig fel kell tüntetni a jelölést. 4. kategória (fehér négyszög vörös háttérrel): olyan műsorokat jelöl, melyek erotikus vagy szélsőségesen erőszakos tartalmúak, ezért csak felnőtteknek ajánlottak. Csak 22:30 után sugározhatóak, előzeteseik pedig 20:30 után és nem tartalmazhatnak fiatalok számára ijesztő elemeket. A szimbólumot a műsor és annak előzetese teljes ideje alatt, a „szülői felügyelet elengedhetetlen”, illetve a „csak 16 éven felülieknek” figyelmeztetést pedig a kezdés előtt legalább 10 másodpercig fel kell tüntetni. Kódolt csatornák esetén nem sugározhatóak szerdán 20:30 előtt, illetve szombat és vasárnap délelőtt. A szimbólumot a figyelmeztetéssel a kezdés előtt legalább 8 másodpercig fel kell tüntetni. 5. kategória (fehér X lila háttérrel): pornográf és extrém erőszakot ábrázoló műsorok. Kizárólag kódolt csatornákon sugározhatók. Nem vetíthetők azonban kódolatlanul sugárzott időpontban valamint 05:00 és 24:00 között. A szimbólumot a műsor és előzetesének teljes ideje alatt, a „szülői felügyelet elengedhetetlen”, illetve a „csak 18 éven felülieknek” figyelmeztetést pedig a kezdés előtt legalább 10 másodpercig fel kell tüntetni. A klasszifikációnál figyelembe veszik többek között az erőszak típusát, mértékét, indokoltságát, a realitás fokát, az egyes érzékeny témák, mint kábítószer-fogyasztás, öngyilkosság, vérfertőzés stb. bemutatásának módját, a nemiség ábrázolását. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a gyermekfilmek esetében némely műsorok olyan értékeken alapulnak, melyek alapvetően különböznek annak a társadalomnak a normarendszerétől, melyben a kiskorú felnő. Ilyenek például az ázsiai gyártású rajzfilmek. A CSA kifogásolja azt a gyakorlatot, hogy ilyen műsorokat figyelmeztetés nélkül sugározzanak a csatornák. Felmérésük szerint a nézők 60-80%-a pozitívan ítéli meg a jelölések bevezetését. Luxemburg Alapvető szabály, hogy csak abban az esetben kell a forgalmazónak a filmet engedélyeztetnie, ha a legmagasabb korhatár alatti nézőknek is hozzáférhetővé szeretné tenni. Ha a forgalmazó az engedélyeztetést nem kérvényezi, automatikusan a legmagasabb korhatárral kerül vetítésre. Három kategória létezik: korhatár nélkül; csak 14 éven felülieknek; csak 17 éven felülieknek. A 35
klasszifikációt a Commission de Surveillance végzi. A besorolásnál gyakran figyelembe veszik az angol BBFC, a német FSK és az osztrák Jugendfilmkommission döntéseit. Mivel Luxemburg a televíziós műsorszolgáltatás terén kijelölt határidőig nem tette meg azokat a jogharmonizációs intézkedéseket, melyeket az EU Direktíva előírt, így 2000-ben a Bizottság az Európai Bírósághoz fordult, mely 2001-ben meg is állapította a jogsértést. 2003-ban a Conseil National des Programmes egy felmérést készített a luxemburgi média helyzetéről, melynek hatására a kormány elhatározta, hogy egy új médiatörvény kidolgozásának a keretein belül 2004 végére francia és belga mintára egy vizuális jelzőrendszert vezetnek be, mely alapján a szülők tájékozódni tudnak a műsorok tartalmáról. Olaszország A mozifilmek klasszifikációját a kulturális javak minisztériumának cenzúrabizottsága végzi. Az alkalmazható korhatárok: bárki számára megtekinthető; nyilvános vetítésre alkalmatlan; csak 14 éven felülieknek; csak 18 éven felülieknek. Ha a forgalmazó nem elégedett a besorolással, némi változtatással újra benyújthatja a filmet engedélyeztetésre. Így lehet az, hogy némely film több változatban is megtekinthető a mozikban más-más korhatárral. 1990-ig a televíziós műsorszolgáltatás terén egy szabály létezett a kiskorúak számára ártalmas tartalmakkal kapcsolatban, mely megtiltotta olyan filmek sugárzását, melyek nyilvános vetítését a mozikban nem engedélyezték, vagy megtekintésüket 18 év feletti korhatárhoz kötötték. Az EU Direktíva hatására megváltozott Olaszország médiapolitikája, és a szabályozást szigorúbb formában ültették át a nemzeti joganyagba. Tilos a műsorszolgáltatóknak 07:00 és 22:30 között 14 éven felüli korhatárral ellátott filmet sugározniuk. 1993-ban a kereskedelmi műsorszolgáltatók szövetsége, a Federazione Radio Televisioni, elfogadott egy műsorszolgáltatási irányelveket tartalmazó magatartási kódexet, mely a kiskorúak védelmével foglalkozik. Ebben a műsorszolgáltatók garantálják, hogy a gyermekműsorok pozitív emberi értékeket mutatnak be, és tiszteletben tartják az emberi méltóságot. 16:00 és 19:00 között nem sugároznak a kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas műsorokat, a 20:00 és 22:30 között sávban pedig igyekeznek jó minőségű programokat sugározni. A kereskedelmi műsorszolgáltatók közül három, a Canal Cinque, az Italia Uno és a Retequattro bevezetett egy három vizuális szimbólumot tartalmazó klasszifikációs rendszert, mely a következő kategóriákat tartalmazza:
36
1. kategória (piros kör, melyben egy gyermeket ábrázolnak): gyermekek számára nem alkalmas. 2. kategória (sárga kör, amelyben egy felnőttet és egy gyermeket ábrázolnak): szülői felügyelet ajánlott. 3. kategória (zöld kör, amelyben egy gyermeket ábrázolnak): korhatár nélkül megtekinthető. A médiaszektor és a műsortartalom felügyeletét 1990-től 1997-ig a Garante per la Radiodiffusione e l’Editoria látta el. A Maccanico törvény azonban megszüntette a testületet, és a sajtó, az elektronikus média, valamint a távközlés szabályozását egyetlen közös főfelügyelet, az Autorità per le Garanzie nelle Communicazioni (AGCOM) alá helyezte. Két bizottsága is van, az egyik az infrastruktúrával és hálózatokkal kapcsolatos ügyekkel, a másik pedig a szolgáltatást és termékeket érintő ügyekkel foglalkozik. Az utóbbi, a Commissione per i servizi e prodotti ellenőrzi a műsorszerkezetre vonatkozó előírások és a kiskorúak védelmét szolgáló korlátozások betartását is. Portugália A filmek klasszifikációjáért a Művelődési Minisztérium hivatala, a Comissão de Classifição de Espectáculos (CCE) felelős. Tagjai között megtalálhatók a filmügyekért felelős minisztériumok, civil szervezetek és a filmipar érdekképviseleti szerveinek képviselői. A hivatal három részlegből áll, az egyik a korhatári besorolással, a másik a minőségi értékeléssel, a harmadik pedig a pornográf avagy nem pornográf jellegű osztályozással foglalkozik. Létezik még emellett egy fellebbezési albizottság is. A hivatal öt korhatári kategóriát különböztet meg: 4 éven felülieknek ajánlott; 6 éven felülieknek ajánlott; 12 éven felülieknek ajánlott; 16 éven felülieknek ajánlott; 18 éven felülieknek ajánlott. A legmagasabb kategóriába a pornográf műveket és az erőszakot dicsőítő műveket sorolják. Az osztályozás a művészi érték, a tematika valamint pedagógiai, technikai szempontok alapján történik. A filmforgalmazóknak kötelező bemutatni a filmeket, az Inspeção-General das Actividades Culturais felügyeli, hogy csak klasszifikált filmeket mutassanak be. A korhatárok azonban csak tájékoztató jellegűek, a hangsúlyt ugyanis nem a korlátozásra, hanem a közönség információhoz való jogára helyezik. Az 1974-es forradalom előtt az állami televízió, az RTP belső cenzora döntött az adásba kerülhető filmekről. A diktatúra bukása után nemsokára olyan tartalmak jelentek meg a televízióban, melyek szükségessé tették a kiskorúak védelmét szolgáló módszerek bevezetését. 37
Az RTP azonban 1990-ig monopolhelyzetben maradt, és törvényi előírás hiányában saját felelősségben döntött bizonyos műsorok sugárzási idejének megállapításáról, illetve kiskorúak számára ártalmas műsorok előtt a nézők figyelmeztetéséről. Az ilyen műsorok esetében egy „O” jelzés jelent meg a képernyőn. AZ EU Direktíva elfogadása után az első portugál médiatörvény rögzítette a kiskorúak védelmével kapcsolatos előírásokat, a kijelölt felügyeleti szervek azonban nem rendelkeztek megfelelő hatáskörrel az előírások betartatásához. Az Alta Autoridade para a Communicação Social ezért 1997-ben megállapodást kötött a műsorszolgáltatókkal, melyben meghatározták az erőszakos műsorok sugárzásával kapcsolatos irányelveket. Eszerint a műsorszolgáltatóknak az ilyen műsorokat egy egységes szimbólummal kell jelölniük, melyeket a műsorújságokban és az előzetesekben is fel kell tüntetniük. Ezen kívül kétféle műsorelőzetest kell készíteniük, egyet a 20 óra előtti sugárzásra, egyet pedig a 22 óra utáni sugárzásra. A szimbólumot azonban mindkét esetben fel kell tüntetni. Az EU Direktíva módosítása után 1998ben új médiatörvényt fogadtak el, mely kimondja, hogy a kiskorúakra ártalmas műsorokat a sugárzás ideje alatt a megfelelő jelzéssel kell ellátni és a közönség figyelmét szóban is fel kell hívni. Ezen kívül az ilyen műsorok kizárólag 22 óra után sugározhatóak. Spanyolország A mozifilmek korhatári besorolásáért egy autonóm szervezet, az Instituto de Cinematografia y Artes Audiovisuales (ICAA) felelős, gyakorlatilag azonban a Commissión de Clasificacion de Peliculas Cinematográficas végzi. Hat kategóriát különböztetnek meg: különösen gyermekek számára ajánlott; bárki számára megtekinthető (azaz nincs korhatári megkötés); 7 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott; 13 éven aluli személyeknek nem ajánlott; 18 éven aluli személyeknek nem ajánlott; „X” minősítés (pornófilmek, öncélú erőszakot tartalmazó filmek). A filmeket bemutatás előtt kötelező klasszifikációs eljárás alá vetni. A besorolás azonban csak ajánlás a szülők számára, nem tiltja meg, hogy egy bizonyos korhatárral ellátott filmet fiatalabbak is megnézzenek. Kivételt képeznek az „X” minősítésű filmek, melyek csak speciális engedéllyel rendelkező mozikban vetíthetők. A televíziós műsorok klasszifikációjának igen eltérő a megítélése, sokan a Franco rezsim szellemét látják benne, ezért a műsorszolgáltatók idegenkednek tőle. A közszolgálati RTVE televízió már 1963-ban bevezetett egy korhatári besoroláson alapuló rendszert, mely azonban a ’80-as évekre elavulttá vált. A spanyol médiatörvény az EU Direktíva előírásait szigorúbban értelmezi és a kiskorúak számára ártalmas műsorok jelölését vizuális és akusztikus módon is 38
előírja, a törvény megsértése esetén kiszabható szankciókat azonban nem állapítja meg. Az egyetlen médiahatóság a katalán parlament felügyelete alá tartozó Consell de l’Audiovisual de Catalunya. A jogszabályi hiányosság az oka a spanyol klasszifikációs gyakorlat zűrzavaros használatának. A közszolgálati televízió az ICAA által meghatározott besorolásokhoz hasonló jelölést alkalmaz, melyet a műsor kezdete előtt és az azt megszakító reklámblokk után tüntetnek fel. A feliratok kék képernyőn tűnnek fel: 1. kategória: különösen gyermekek számára ajánlott. 2. kategória: bárki számára megtekinthető. 3. kategória: 7 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott. 4. kategória: 12 éven aluli személyeknek nem ajánlott. 5. kategória: 18 éven aluli személyeknek nem ajánlott. 6. kategória: „X” minősítés. Az országos kereskedelmi előfizetéses csatorna, a Canal Plus szintén hasonló jelölést alkalmaz, a kategóriákat színekkel is külön jelzi: 1. kategória (zöld): bárki számára megtekinthető. 2. kategória (kék): 13 éven aluli személyeknek nem ajánlott. 3. kategória (narancssárga): 18 éven aluli személyeknek nem ajánlott. 4. kategória (lila): „X” minősítés. A szimbólumok a műsor kezdete előtt jelennek meg, és megtalálhatók a teletexten és a műsorújságokban is. A műholdról sugárzott digitális csatornák deskriptív kategóriákat használnak. A Via Digital tartalmi kategóriákkal (dokumentumfilm, sport, sorozat, szex, stb.) és korhatári besorolással is ellátja a műsorokat. A kategóriák a következők: bárki számára megtekinthető; 14 éven felülieknek; 18 éven felülieknek. A Canal Satélite Digital a tartalmi kategóriák mellett alkategóriákat is használ (vígjáték, horror, sci-fi, vagy „X”). Az információkat mindkét csatorna esetében a távirányító segítségével lehet előhívni, vagy a műsorújságokban lehet megtekinteni. A katalán kábeltelevíziókat rendelet kötelezi a vizuális jelölés alkalmazására, mely alapján a kiskorúak számára ártalmas fizikai vagy lelki erőszakot ábrázoló műsorokat piros háromszöggel, az öncélú erőszakot vagy pornográfiát tartalmazókat pedig két piros háromszöggel
39
jelölik. A jelölés az adás első öt percében látható. Az ilyen műsorok kizárólag 22:00 és 06:00 között sugározhatóak. Görögország A filmek korhatári besorolását végző bizottság tagjait a sajtó és tömegtájékoztatási miniszter nevezi ki. Miután nem létezik speciális jogszabály az audiovizuális szektor szabályozására, így a büntetőtörvénykönyv az irányadó31. Eszerint büntetendő, ha valaki olyan nyomtatott anyagot, képet, rajzot, mozgóképet vagy egyéb tárgyat forgalmaz, mely illetlen vagy obszcén, vagyis ami a közfelfogás szerint a közszemérmet sérti. Csak abban az esetben lehet kivételt tenni, ha forgalmazásuk 18 év feletti személy részére történik. A korhatári kategóriák a következők: korhatár nélkül; 13 éven felülieknek; csak 17 éven felülieknek; szigorúan tiltott. A klasszifikációnak a televíziós műsorsugárzás terén nincsenek hagyományai. A diktatúra alatt cenzúrázták a műsorokat, és még utána is jó ideig jellemző volt az erős állami kontroll. 1989-ben fogadták el az új médiatörvényt, mely megszüntette az állami monopóliumot és létrehozta a National Broadcasting Councilt (NBC). A törvény előírja, hogy kiskorúak számára kisebb mértékben ártalmas műsorok csak 21:30 után sugározhatóak, a nagyobb mértékben ártalmasak pedig csak éjfél után. A 100/2000 elnöki rendelet kötelezővé teszi a műsorok klasszifikációját, mely alapján a műsorszolgáltatók különböző optikai és akusztikus figyelmeztetéseket használnak. Az ikonok a műsor teljes adásideje alatt láthatóak és a műsorújságokban is fel kell azokat tüntetni. A szimbólumok a francia piktogramokhoz hasonlatosak. Az NBC magatartáskódexeket dolgoz ki a műsorszolgáltatók számára, melynek megsértése esetén büntetést is kiszabhat. Ausztria Bár az osztrák alkotmány a tartományok hatáskörébe utalja a gyermekvédelmet, gyakorlatilag a tartományok az Österreichischen Jugendfilmkommission ajánlásait fogadják el, melyben minden tartomány képviselteti magát. A bizottság a Művelődésügyi és Kulturális Minisztérium alá tartozik, tagjait pedig az egyházak, a filmipar és a család-és ifjúságvédelmi szervezetek javaslatára a miniszter nevezi ki. A bizottság döntéseiben figyelembe veszi a tartományi törvényeket és az eltérő korhatár szabályozásokat. Ez alapján a lehetséges korhatárok a következők: korhatár nélkül; 6 éves kortól; 10 éves kortól; 12 éves kortól; 14 éves kortól; 16 éves 31
5060/31 30. és 86. cikkely
40
kortól; 18 éves kortól. Munkájukat 1998 óta egy ún. Checklist is segíti, mely rögzíti a filmek vizsgálatának szempontjait. Ezek a következők: testi egészség (film hossza, vizuális és auditív ingerek); lelki és érzelmi fejlődés (pl.:félelem, sokk-hatások); kognitív-szellemi fejlődés (pl. élethűen bemutatott kábítószer és alkoholfogyasztás); társadalometikai, morális fejlődés (pl.: szadizmus, brutális hatások); vallásos érzelmek megsértése (pl. vallási szimbólumok meggyalázása); demokratikus-állampolgári magatartást negatívan befolyásoló hatások (pl. rasszizmus). A filmforgalmazóknak nem kötelező megvizsgáltatniuk a filmeket a bizottsággal, ebben az esetben azonban az automatikusan csak a legmagasabb korhatári besorolással kerülhet vetítésre. Az osztrák televíziós szabályozás megegyezik az EU Direktívában foglaltakkal, vagyis a közszolgálati televízió nem sugározhat olyan műsorokat, melyek a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan károsíthatják. Elsőként az ORF fogalmazott meg a német nyelvű adók közül ezzel kapcsolatban belső irányelveket, mely alapján nem sugároznak olyan műsorokat, melyek az erőszakot és a háborút magasztalják, az erőszakot öncélúan ábrázolják, az önkényes igazságszolgáltatást propagálják vagy az erőszakot és a szexualitást együtt ábrázolják. Az elbírálásnál figyelembe veszik döntő szempontként a kontextust is. A gyermekműsorokkal kapcsolatban úgy vélik, hogy a kisiskolások már képesek különbséget tenni fiktív és reális erőszak között, így a burleszkeket és a klasszikus rajzfilmeket nem tartják károsnak. 20:15 előtt csak olyan műsort sugároznak, mely megtekintése az egész család számára alkalmas. Az 1997-es EU Direktíva alapján az ORF a vizuális szimbólumok alkalmazása mellett döntött, és egy háromkategóriás rendszert vezetett be: 1. kategória (X): gyermekeknek nem ajánlott 2. kategória (kör): csak felnőtteknek 3. kategória (K+): kifejezetten gyermekeknek ajánlott Mivel az ORF este tíz óra előtt nem sugároz a kiskorúak számára ártalmas műsorokat, így a 22 óra után sugárzott műsorok adásideje alatt az első két szimbólum folyamatosan látható. A harmadik pedig csak a teletext oldalain, az újságokban és az interneten látható. Az ikonok kizárólag a korra/érettségre utalnak, a műsor tartalmáról nem adnak információt. A vizuális szimbólumok bevezetését egy felmérés szerint a nézők pozitívan fogadták. Problémát jelent azonban, hogy a háztartások nagy részében a konkurens német csatornák is foghatók, így hatékony gyermekvédelem csakis egy egységes szabályozási rendszeren keresztül képzelhető el. 41
Legutóbb csatlakozott tagországok: A most csatlakozott országok esetében a csatlakozási tárgyalások feltétele volt a jogharmonizáció az audiovizuális szektor terén. Így minden állam médiatörvényét kiegészítették az EU direktíva megfelelő rendelkezéseivel. Az országok egy részében azonban kidolgoztak egy egységes klasszifikációs rendszert, melynek használatát rendszeresen felügyelik is (lásd Ciprus, Lengyelország, Magyarország). Általában mind az akusztikus, mind pedig a vizuális szimbólumok használatát kötelezővé teszik. A gyakorlat azonban az országok egy részében még gyerekcipőben jár, ha létezik is kidolgozott jelölésrendszer, a műsorszolgáltatók nem egységesen használják a figyelmeztetéseket. Ciprus A
2000-es
médiatörvény
foglalkozik
a
rádió-és
televízióállomások
működésének
szabályozásával. Ez kötelezi a műsorszolgáltatókat, hogy az újságokban és a műsorfüzetekben írásban figyelmeztessék a műsorok tartalmával kapcsolatban a nézőket. Ezenkívül akusztikus figyelmeztetéssel kell felhívni a nézők figyelmét a műsor kezdete előtt a kiskorúakra ártalmas tartalomra, illetve az ilyen jellegű műsorokat a sugárzásuk alatt 10 percenként vizuális szimbólummal is el kell látni. A következő korhatár kategóriákat használják: 1. kategória zöld K: korhatár nélkül ajánlott 2. kategória sárga 12: 12 év alattiak számára nem ajánlott 3. kategória kék 15: 15 év alattiak számára nem ajánlott 4. kategória piros 18: 18 év alattiak számára nem ajánlott 5. kategória A: erősen szexuális tartalmú műsorok Megállapítottak egy családi sávot is, amikor 15 év alattiak számára is megtekinthető műsorok sugározhatók csak, kiskorúak számára ártalmas műsorokat vetíteni ebben az időben tilos. Ez az idő 05:30-tól 21:00-ig tart hétköznap, hétvégén pedig 22:00-ig. Ezen kívül tilos gyermekjátékot hétköznap 22:00 előtt, hétvégén 23:00 előtt, iskolaszüneti és az azt megelőző nap reklámozni. Az 5. kategóriába tartozó műsorokat csak kódolt csatornákon, illetve 24:00-05:30 között lehet sugározni. A médiatörvény előírta egy felügyelő szerv létrehozását is, mely szúrópróbaszerűen ellenőrzi a műsorszolgáltatókat, hogy betartják-e az előírásokat.
42
Csehország A 468/1991-es törvény szabályozza az audiovizuális szektort. A törvény létrehozta a Rada pro Rozhlasové a Televizní Vysilání-t, mely éves jelentéseket készít a parlamentnek. Feladatába tartozik a szektort érintő szabályozás és irányelvek kidolgozása, felügyeli a műsorszolgáltatók működését, és engedélyeket bocsát ki. A kiskorúakkal kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésükre súlyosan ártalmas műsorszámokat tilos sugározni, a „csupán” ártalmas műsorokat pedig csak 06:00 és 22:00 között lehet műsorra tűzni, és a sugárzás előtt a nézők figyelmét akusztikus figyelmeztetéssel fel kell hívni. Amennyiben az ilyen műsort ebben az időszakban vetítik, vizuális szimbólummal is el kell látni, mely az adás teljes ideje alatt látható a képernyőn. Kiskorúak számára súlyosan ártalmas, különösen pornográfiát és öncélú erőszakot ábrázoló műsorok sugárzása pedig tilos. Amelyik műsorszolgáltató ezt megsérti, akár 20.000-10.000.000 CZK bírságra is büntethető. Nem létezik egységes klasszifikációs rendszer, a műsorok besorolását a műsorszolgáltatók végzik. Észtország 1994-ben írták alá a médiatörvényt. A törvény a Kulturális Minisztérium hatáskörébe utalja a műsorszolgáltatási engedélyek kiadását. Létrehozta a Ringhäälingunõukogu-t, mely a nemzeti televízió és rádió felügyeletét látja el. Ez azonban kizárólag felügyeleti szerv, szabályozó feladatot nem lát el. A kiskorúak védelmével kapcsolatban a törvény csak annyit említ meg, hogy nem sugározható olyan film, mely ártalmas a kiskorúak fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésére, kivéve, ha a műsorszolgáltató az adásidő megválasztásával, vagy egyéb technikai megoldással biztosítja, hogy azt kiskorúak nem láthatják, vagy hallhatják. Az ilyen műsorok sugárzása előtt a nézők figyelmét akusztikus figyelmeztetéssel fel kell hívni, vagy a sugárzás teljes ideje alatt vizuális szimbólummal kell ellátni. Lengyelország Az 1992-es médiatörvény létrehozta a Krajowa Rady Radiofonii i Telewizji (KRRiT) szervezetet, mely éves jelentéseket készít a törvényhozó testületek számára. Az 1994-es országjelentés még nem találta elég szigorúnak a kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályozást. 1999-ben a
43
műsorszolgáltatók egy megállapodást kötöttek Barátságos Média32 címmel, melyben eldöntötték, hogy egy egységes klasszifikációs és figyelmeztető rendszert hoznak létre. A megállapodás értelmében a műsorszolgáltatók nem sugároznak olyan műsort, mely különösen brutális és erőszakos jeleneteket tartalmaz. A kiskorúak fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésére ártalmas műsorokat csak 23:00 és 06:00 között vetítik. Ezen kívül kidolgoztak egy 4 kategóriás korhatári besorolás rendszert, mely a következő: 7 éven felülieknek ajánlott; 7-12 éveseknek ajánlott; 1215 éveseknek ajánlott; 15-18 éveseknek ajánlott. A klasszifikációért, a programszerkezet felügyeletéért és az ártalmas műsorok meghatározásáért a KRRiT a felelős. A testület 2001 novemberében egy határozatot hozott, melyben a nézők tájékoztatását a műsorok tartalmáról a műsorszolgáltatók felelősségébe utalta, akiknek a klasszifikációval kapcsolatban belső szabályokat kell kialakítaniuk. Márciusban a műsorszolgáltatók egy 3 kategóriás besorolási rendszert dolgoztak ki, mely a következő: mindenki számára ajánlott; szülői felügyelet ajánlott; csak felnőttek számára ajánlott. Jelenleg szakértők egy törvénytervezet kidolgozásán fáradoznak, melynek célja egy egységes figyelmezető rendszer kialakítása és annak kidolgozása, hogy mely programkategóriát milyen korhatárhoz és adásidőhöz kössék. Az adásidő megválasztása a KRRiT feladata lesz. Lettország 1995-ben alkották meg a médiatörvényt, mely minden műsorszolgáltatással kapcsolatos tevékenységet
szabályoz.
A
műsorszolgáltatás
törvényes
működéséért
a
Közlekedési
Minisztérium a felelős, ő állítja ki az engedélyeket. A törvény különösen nagy hatalmat biztosít a Nacionālā Radio un Televīsijas Padome-nek, mely egy független szervezet, a törvények betartását, a szólás-és az információhoz való szabadság biztosítását felügyeli. A kiskorúak védelmével kapcsolatban a törvény úgy rendelkezik, hogy fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésükre ártalmas műsor csak 22:00 és 07:00 között, vagy csak kódolt csatornákon sugározható. Előtte a nézőket a műsor tartalmáról tájékoztatni kell. 07:00 és 22:00 között a műsorok nem tartalmazhatnak fizikai és pszichikai erőszakot, vért, horrort, droghasználatot, a párbeszédekben nem hangozhatnak el trágár, vagy szexualitásra utaló kifejezések. Egyáltalán nem sugározhatók olyan műsorok, melyek hangsúlyozott erőszakot, pornográfiát, fajgyűlöletre, háborúra való felbujtást tartalmaznak. Létezik egyfajta szimbólumrendszer, mely az erotikus és
32
Agreement of Polish Broadcasters on "Friendly Media", 25 February 1999. A Catalogue of Rules Underlying the Rating of TV Programmes Intended for Various Age Groups of Children and Adolescents.
44
az erőszakos tartalmakat jelzi, azonban ezt nem használja mindegyik műsorszolgáltató. 2002-ben a testület előírta, melyek azok a kritériumok, melyek alapján be kell sorolni a műsorokat. (1-től 5ig osztályozzák a műsorokat az erőszak jelenléte alapján.) Létrehozott egy bizottságot is, mely a testület 3 tagjából és 3 szakértőből áll, ők véleményezik a műsorokat. Litvánia Az audiovizuális szektor működését a Közlekedési és Kommunikációs Minisztérium felügyeli. A médiatörvényt 1996-ban írták alá, mely a szektorral kapcsolatos szabályozást és az irányelvek meghatározását a Lietuvos Radijo ir Televizijos Komisija hatáskörébe utalta, mely a parlamentnek felelős. A kiskorúak védelmével kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésükre súlyosan ártalmas műsorok - különösen pornográfiát és öncélú erőszakot ábrázolók sugárzása tilos. A csupán ártalmas műsorok sugárzását abban az esetben engedélyezi, ha a műsorszolgáltató az adásidő megválasztásával, vagy egyéb módon biztosítja, hogy kiskorúak nem láthatják, vagy hallhatják. Ebben az esetben is csak 23:00 és 06:00 között sugározhatóak. Kiskorúnak minősülnek a 18 év alatti személyek. A bizottság ellenőrzi a műsorokat, az Újságírók és Kiadók Etikai Bizottsága pedig a klasszifikációt végzi. 3 kategóriát használnak: szülői felügyelet ajánlott; 14 éven aluliaknak ajánlott; csak felnőtteknek ajánlott. Szakértők egy csoportja jelenleg azon dolgozik, hogy a most használatos gyakorlatot szigorítsák. 5 kategória bevezetését szeretnék, és azt, hogy a 14 éven aluliaknak nem ajánlott műsorokat csak 21:00 után lehessen csak sugározni. Málta 2000-ben fogadták el a médiatörvényt, melynek egyik fejezete kifejezetten a kiskorúak védelmével foglalkozik. A törvény úgy rendelkezik, hogy a kiskorúak fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésére súlyosan ártalmas, különösen a pornográfiát és öncélú erőszakot ábrázoló műsorok sugárzása tilos. A kiskorúak fejlődésére „csupán” ártalmas műsorok sugárzása pedig abban az esetben lehetséges, ha a műsorszolgáltató az adásidő megválasztásával, vagy egyéb módon biztosítja, hogy azt kiskorú néző nem láthatja, vagy hallhatja. Az ilyen műsorok legkorábbi lehetséges kezdési időpontja 21:00. Ha kódolatlan adón ilyen műsort vetítenek, akkor a kezdete előtt a nézők figyelmét erre akusztikus figyelmeztetéssel fel kell hívni, vagy a műsort annak adásideje alatt vizuális szimbólummal kell ellátni. Négy korhatári besorolás használatos:
45
mindenki számára ajánlott; szülői felügyelet ajánlott; felnőtteknek és fiataloknak ajánlott; csak felnőtteknek ajánlott. Szlovákia Az 1991-es médiatörvény úgy rendelkezik, hogy 06:00 és 22:00 között kiskorúak fejlődésére ártalmas műsorokat tilos sugározni. 1998-ban a Rada pre Vysielanie a Retransmisiu úgy határozott, hogy a programokat vizuális szimbólumokkal kell ellátni, hogy a szülők tájékozódhassanak tartalmukról. 1999-ben a műsorszolgáltatók megállapodást kötöttek, mely szerint egy egységes klasszifikációs rendszert vezetnek be. Elsőként a VTV2 kezdett el júniusban 3 szimbólumot használni (zöld-mindenkinek ajánlott; narancssárga-12 éven aluliaknak nem ajánlott; piros-15 éven aluliaknak nem ajánlott). Majd ezt követte októberben az STV is kétszimbólumos rendszerével (sárga-7 éven aluliaknak nem ajánlott; piros-15 éven aluliaknak nem ajánlott). A nézők számára ez a gyakorlat azonban átláthatatlannak bizonyult. A Televízió Határok Nélkül Direktíva hatására a 2000-es médiatörvénybe már egy különálló fejezet is bekerült, mely a kiskorúak, és az emberi méltóság védelmével foglalkozik. Ebben a törvényben egy egységes szimbólumrendszer bevezetése mellett döntöttek. Meghatároztak egy védett sávot is - 06:00 - 22:00 között - ebben az időszakban tilos kiskorúakra ártalmas műsort sugározni. 3 korhatári kategória bevezetését ajánlották: 7 éven aluliak számára ajánlott; 12 éven aluliak számára ajánlott; 18 éven aluliak számára ajánlott. A kritériumok, melyek alapján a besorolást végezni kell, a következők: agresszió, szexualitás, trágár beszéd, meztelenség, droghasználat, jelenetek, melyek feszültséget és félelmet kelthetnek. A műsorok klasszifikációját a műsorszolgáltatók felelősségébe utalták, akik azonban egy 5 kategóriás rendszert dolgoztak ki: mindenki számára ajánlott; 7 éven aluliak számára ajánlott; 12 éven aluliak számára ajánlott; 15 éven aluliak számára ajánlott; csak felnőttek számára ajánlott. A klasszifikációk alapján kétféle program létezik: szimbólummal ellátott és szimbólum nélküli. A szimbólumok a következők lehetnek: •
zöld ☺- kifejezetten 12 éven aluli gyerekeknek szánt műsorok
•
piros
•
narancssárga
12 - 12 éven aluliaknak nem ajánlott
•
narancssárga
7 - 7 éven aluliaknak nem ajánlott
•
narancssárga
15 - 15 éven aluliaknak nem ajánlott
- csak felnőttek számára ajánlott, kizárólag 22.00 után vetíthető műsorok
46
A jelölések 2001 óta érvényesek, a klasszifikációért a műsorszolgáltatók a felelősek, akik azonban nem tartják be egységesen a jelzésrendszert. Szlovénia Az 1994-es médiatörvény létrehozott egy független testületet, a Svet za Radiodifuzijo-t, mely éves jelentéseket készít, valamint ellátja a szektor felügyeletét, és biztosítja a szólásszabadságot és a programok függetlenségét. A törvény a kiskorúak védelme érdekében úgy rendelkezik, hogy fizikai, mentális és erkölcsi fejlődésükre súlyosan ártalmas műsorok sugárzását megtiltja, a „csupán” ártalmas műsorok sugárzását pedig csak 23:00 és 06:00 között engedélyezi. Az erotikus és az erőszakos műsorokat vizuális szimbólummal kell ellátni, és előtte akusztikus módon fel kell hívni a nézők figyelmét. Sugárzásuk csak 24:00 és 05:00 között lehetséges.
47
III. Audiovizuális politika Magyarországon
III. 1. Jogharmonizáció Magyarország 1991. december 16-án írta alá a társulási megállapodást az Európai Közösséggel, melyet az országgyűlés 1992. novemberében ratifikált. Ez lehetővé tette a két fél között a tárgyalások megkezdését annak érdekében, hogy a csatlakozni kívánó országok teljesítsék az EU által elvárt feltételeket. A konkrét csatlakozási tárgyalások 1998 áprilisában kezdődtek, de Magyarország már korábban is igyekezett figyelembe venni a törvényhozás során a jogharmonizáció céljait és a várható csatlakozást. A csatlakozási tárgyalások során 31 fejezetre osztották a megtárgyalandó kérdések körét, megvizsgálták az adott területhez tartozó joganyagot, és amennyiben úgy ítélték meg, hogy az ellentétes az EU elvárásaival, rögzítették, milyen változtatásokra van szükség. A fejezetet csak a probléma megoldása után zárták le, kivéve azokat a területeket, amelyeken az EU mentességet, derogációt biztosított. Az említett fejezetek közül a 20. foglalkozik a kultúrával és az audiovizuális politikával. A tárgyalásokat általában a könnyebbnek ítélt kérdésekkel kezdték, csak később tértek át a hosszasabb egyeztetést igénylő témákra. A Bizottság minden évben kiadott egy ún. országjelentést, melyben értékelte a csatlakozási tárgyalások előrehaladását. Az audiovizuális politika kérdését a felek kezdetben könnyűnek hitték, így már a tárgyalások elején megnyitották, késöbb azonban az egyik legnehezebben lezárható fejezetnek bizonyult. Ennek fő oka az volt, hogy az 1995-ös magyar médiatörvény, bár igyekeztek az uniós elvárásoknak megfelelően megalkotni, már elfogadásakor sem volt EU-konform33. Ennek értelmében már a tárgyalások kezdetén világossá vált, hogy a törvény több ponton is módosításra szorul. A módosítások elfogadásához azonban az alkotmány alapján kétharmados többségre volt szükség, mellyel az akkoriban kormányon lévő Orbán kormány nem rendelkezett. Szükség lett volna az ellenzék egyetértésére is, amely azonban a közszolgálati média kuratóriumi tagjainak jelölése körüli viták miatt lehetetlenné vált. 1999 és 2002 között ugyanis a közszolgálati médiumok kuratóriumának elnökségéből hiányoztak az ellenzék képviselői. Ezt a Bizottság is kifogásolta 2000-ben megjelent országjelentésében, mivel a kialakult helyzet a politikai befolyásolás veszélyét hordozta magában. Ezen kívül megállapította, hogy a közösségi joganyag 33
A következő fejezetben részletesebben kifejtem miért nem volt EU-konform a magyar médiatörvény.
48
átvételében csak korlátozott előrelépés történt. A 2001-es jelentés ismét megemlítette, hogy nem történt jelentős változás az előző évhez képest, a 2002-es azonban már pozitív fejleményekről számolhatott be. 2002-re a 31 fejezetből 24-et sikerült lezárni, a kultúrával és az audiovizuális politikával foglalkozó fejezetet azonban nem. Ekkor Magyarországon kormányváltás történt, és az újonnan megalakult MSZP-SZDSZ kormány egyik első feladatának tartotta a médiatörvény módosítását, melyhez sikerült a szükséges ellenzéki támogatást is megszereznie. Ezzel sor került a médiatörvény 2002-es jogharmonizációs módosítására. S bár a módosítás minden területen eleget tett az EU elvárásainak, mégis tartalmazott olyan elemeket, melyek majdnem meghiúsították a fejezet lezárását. Az EU legsúlyosabb kifogása az volt, hogy míg a Direktíva a tagállamok mindegyikében kötelezővé tette, hogy a műsorszolgáltatók műsoridejük minimum 50%-ban európai műveket sugározzanak, addig a magyar jogszabály csak a közszolgálati adók esetében írta ezt elő. Ezen kívül külön rendelkezett a magyar gyártású műsorok sugárzásának arányáról is, ami nemzeti alapon való diszkriminációnak minősül, s így ellentétes az EU alapelveivel. A módosított törvény előírja, hogy a műsorszolgáltató köteles a műsoridő 70 %-ban európai műveket, és több mint harmadában eredetileg magyar nyelven készített műveket sugározni. Az évi műsoridő 10%-át olyan európai művek, 7%-át pedig olyan, eredetileg magyar nyelven készített művek számára kell a műsorszolgáltatónak fenntartania, melyeket független előállítóval készíttetett, vagy attól öt évnél nem régebben készült műként szerzett be. Ez természetesen az EU-ban igen erős rosszallást váltott ki, hiszen már az eredeti tervekben szereplő 5%-os határt is igen nehezen akarták elfogadni. A törvénymódosítás elfogadását követő sajtóhírek már arról számoltak be, hogy kétségessé vált a fejezet lezárása, s csak tíz nap múlva bontakozott ki valami kompromisszumos megoldás, mely alapján az EU abban az esetben hajlandó volt a fejezetet lezárni, hogy Magyarország megígérte, hogy azt az uniós elvárásoknak megfelelően a jövőben kiigazítja. 2004. október 12-én a tihanyi Internet Hungary konferencia keretein belül hivatalosan Magyarországon is beindították a digitális földfelszíni televíziós műsorszórást. Ez egy ingyenesen fogható adás, melyhez csupán egy kiegészítő berendezés, az ún. set-top box szükséges.
49
III. 2. A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény Egy demokratikus médiatörvény ötlete 1989-ben, a rendszerváltással egy időben merült fel. A végleges jogszabályt azonban csak hét év vita után, 1995. december 21-én fogadta el az országgyűlés. A törvény igen radikális jogi és szakmai váltást hozott, hisz 1996-ig a médiavilág állami szabályozás alatt állt. A jogszabállyal a médiaszabadság és a médiavilág törvényi biztosítékait kívánták létrehozni. A törvény új médiafogalmakat, új médiatípusokat és új piaci lehetőségeket teremtett. Ebben az időben jelent meg Magyarországon a kereskedelmi média, és így kialakult a duális médiapiac. A médiaszabályozással kapcsolatos kérdések a rendszerváltás után a politikai konfliktusok középpontjában álltak. Az Antall-Boross kormány időszakában a politikai bizalmatlanság volt a jellemző, az akkori ellenzék, főképp az SZDSZ, számos, a média függetlenségét biztosító, a kormányzati nyomást kizáró és az ellenzék média-felügyeleti képviseletét biztosító intézményi garancia bevételét javasolta a törvénybe. Az 1990-es évek elején rendszeres utcai tüntetések zajlottak a köztévé és a közrádió épülete előtt. Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök többször nyíltan ütközött a médiaelnökök kinevezésének módjáról folyó vitákban. Ilyen légkörben nehezen alakulhatott volna ki politikai bizalom a törvény megalkotásához. 1994-től a szerepek megfordultak, s az új ellenzéki pártok, elsősorban a Fidesz, követelték a médiának a közhatalomtól való teljes függetlenségének garanciáját. A bizalmatlanság légkörében a politikai pártok jogi eszközökkel igyekeztek biztosítani médiaközeli pozíciójukat és kizárni az egyoldalú kormányzati befolyásolás lehetőségét. Mindez együtt vezetett a részletes és igen bonyolult média-felügyeleti rendszer törvényi rögzítéséhez. A törvény terjedelme igen nagy, 162 paragrafus. Részletesen szabályozza a közszolgálati televíziók és rádiók működtetésének intézményeit, finanszírozását és felügyeleti rendszereit. Új, eddig még ismeretlen médiafogalmakat alkot, mint a közszolgálati, a közműsorszolgáltató, a nem nyereségérdekelt (nonprofit), a szakosított és a hálózatos médiumok típusait, valamint különböző előírásokat és korlátozásokat szab meg részükre. Szabályozza az országos, regionális és helyi frekvenciák szétosztásának elveit és új felügyeleti rendszert hoz létre az elektronikus média szabályozására. Korlátozza a médiamonopóliumok kialakulásának lehetőségét. Ezen kívül meghatározza a magyar és az európai kultúra termékeinek kötelező jelenlétét, s még számos más kérdést is rendez.
50
A médiatörvény megszüntette az állami monopóliumot, és megteremtette a médiapluralizmus lehetőségét. Kitüntetett jogi helyzetet biztosított a közszolgálati média számára, ugyanakkor lehetővé tette a kereskedelmi média jogi státuszának kialakítását, és meghatározta alapításuk és frekvenciához jutásuk feltételeit. Ezen kívül jogbiztonságot és rendezett jogi környezetet teremtett a médiumok világában. A műsorszerkezeti követelmények szabályozása mellett pénzügyi támogatást is biztosított. Ez nem közvetlen állami támogatást jelent, hanem a Műsorszolgáltatási Alapból való részesedés lehetőségét és egyes pénzügyi kötelezettségek elengedését. A médiatörvény mellett számos más jogszabály is befolyásolja a média világát. Ide tartoznak az alkotmány vonatkozó rendelkezései, a távközlésre, a reklámra, a gazdasági társaságokra, a versenyjogra, a szerzői jogra vagy a nonprofit szervezetekre vonatkozó törvények. Meg kell említeni azonban azt a tényt is, hogy a törvény már hatálybalépésekor idejétmúlt volt, hiszen nem számol az új információs hálózatokkal, az internettel és a kábelrendszerekkel. Nem veszi figyelembe a digitalizáció és a médiakonvergencia (a hagyományos média, az internet és a telefonhálózatok egybeolvadása) trendjeit, következményeit. Mint már korábban említettem, a médiatörvény nem volt EU-konform, módosításához azonban kétharmados többségre volt szükség, így csak 2002. július 9-i ülésén tárgyalta az országgyűlés annak jogharmonizációs módosítását. A módosítások az alábbi területeket érintették: 1. Hatály, alkalmazandó jog: a törvény csak a műsorszolgáltatásra és a műsorterjesztésre terjedt ki, a műsorszétosztásra nem, mert azt a magyar jog távközlési tevékenységnek minősítette. 2. Fogalom-meghatározások: a törvény bonyolult fogalomrendszerét összhangba hozták az Európa Tanács Határokon Túllépő Televíziózásról szóló egyezményével. 3. Filmszínházi alkotások televízióban történő bemutatása: nem tartalmazott előírásokat arra nézve, mennyi idővel a bemutatást követően közvetítheti a televízió a mozifilmeket. 4. Egyes alapelvek, a kiskorúak védelme: hiányzott a törvényből néhány, a reklámozással, a televíziós vásárlással, a kiskorúak és a közerkölcs védelmével kapcsolatos elv rögzítése. 5. A kizárólagos közvetítési jogok korlátozása: e jogot illetően a törvény szűkszavú és nehezen érthető volt. 51
6. Reklámszabályozás: ezen a téren a szabályozás nem volt összhangban a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénnyel és az európai szabályozással. 7. A műsorszétosztási tevékenység nyilvántartása az ORTT által. 8. A vétel és a továbbközvetítés szabadságának korlátozása: új eljárást vezet be arra az esetre, ha Magyarországon olyan Európai Unió területéről származó műsor lenne fogható, mellyel kapcsolatban a törvény alapján joghatóság hiányában nem lehetne eljárni. 9. A műsorszétosztás végzésének feltételei. 10. Az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazása. 11. Az állampolgárságon alapuló diszkrimináció megszüntetése. 12. Hatálybalépés. 13. Jogharmonizációs klauzúla.
III. 3. A kiskorúak védelme Bár a médiatörvényben elszórtan megtalálhatók voltak a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések, a gyakorlat során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egységes és átfogó szabályozásra van szükség. A 97/36/EK irányelv új 22. cikke kimondja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók egyáltalán ne tegyenek közzé olyan műsorszámokat, melyek sértik a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését, különösen, ha pornográfiát vagy öncélú erőszakot ábrázolnak. Azokat a műsorokat, melyek „csupán” veszélyesek a kiskorúakra nézve, bizonyos korlátozásokkal megenged (késői időpont, akusztikai vagy optikai figyelmeztetés). A magyar médiatörvény a következőképpen rendelkezik a kiskorúak védelmével kapcsolatban: 5.§
(3) Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzétenni. (4) A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 05.00 óra között lehet közzétenni. Közzététel előtt erre a közönség figyelmét fel kell hívni. (5) A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos. 52
A törvény módosítása alapján az 5/A § minden műsorszolgáltató számára kötelezi a műsorok 1től 5-ig terjedő kategóriákba sorolását, függetlenül attól, hogy veszélyesek-e a kiskorúakra, avagy sem. A kategóriák a következők: 1. kategória: minden korosztály számára ajánlott. 2. kategória: 12 éven aluliaknak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, mivel kiskorú nézőben félelmet kelthet, illetve olyan jeleneteket tartalmaz, melyeket kiskorú néző koránál fogva nem érthet meg, vagy félreérthet. Ezek a műsorok kiskorúaknak szánt műsorként, illetve ilyen műsorok között nem sugározhatóak, egyébként megfelelő jelzéssel ellátva bármikor vetíthetők. 3. kategória: 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Olyan műsorok, melyek alkalmasak a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kisebb mértékben kedvezőtlen befolyásolására azáltal, hogy közvetett módon utalnak erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájuknak meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus. Ezek a műsorok megfelelő jelzéssel ellátva 21:00 és 05:00 között bármikor sugározhatóak. Előzetesük viszont kiskorúaknak szánt műsorok között, illetve kiskorúaknak szánt műsor kezdetétől és végétől számított harminc percen belül nem tehető közzé, és nem tartalmazhatnak olyan elemet, melyek a műsor minősítését megalapozzák. 4. kategória: 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Olyan műsorok, melyek alkalmasak a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására azáltal, hogy meghatározó elemük az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. Ezek a műsorok csak 23:00 és 05:00 között sugározhatóak megfelelő jelzéssel ellátva. Előzetesük 21:00 és 05:00 között tehető közzé, 23:00 előtt azonban nem tartalmazhat olyan elemet, amely a műsorszám ilyen minősítését megalapozza. 5. kategória: olyan műsorok, melyek alkalmasak a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, indokolatlan erőszakot ábrázolnak. Ezek a műsorok egyáltalán nem tehetők közzé. Az 5/C § szabályozza, hogy milyen feltételekkel tehetők közzé a műsorok. A kategóriák megállapításánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: •
Erőszak: „… minden olyan szándékos, vagy nem szándékos károkozás, amely emberekben, állatokban, kitalált lényekben, környezetben vagy tárgyakban 53
keletkezik, függetlenül attól, hogy azt egy vagy több személy, illetve humanizált szereplő magatartása, állat vagy kitalált lény támadása vagy természeti erők és egyéb katasztrófák okozzák. Továbbá erőszaknak tekinthető az is, amikor az erőszakra utaló magatartás vagy fenyegetés nem éri el célját, mint például a verbális erőszak.”34 Annál valószínűsíthetőbb az ábrázolt erőszaknak a kiskorúakra gyakorolt negatív hatása, minél reálisabban tükrözi a valóságot, hiszen ezáltal növeli annak esélyét, hogy az a problémák megoldására alkalmas eszközként értékelődjön. Amennyiben az erőszak büntetés, vagy negatív következmény nélkül marad, valószínűsíthető, hogy a kiskorú néző azt pozitívan ítéli meg, és maga is alkalmazza érdekeinek keresztülviteléhez. Súlyosan ártalmas a hatása, ha ábrázolása extrém módon történik (pl. öncélú erőszak), vagy olyan jeleneteket tartalmaz a műsor, ahol az erőszakos cselekedet különösen részletező módon kerül ábrázolásra. •
Szexualitás: káros hatása lehet az olyan szexuális témák ábrázolásának, melyek nem felelnek meg a kiskorú néző érettségi szintjének, mint pl. agresszívnek tűnő szexuális aktus, szokatlan szexuális praktikák, stb. Súlyosan ártalmas a hatása, ha ábrázolásához erőszak kapcsolódik, különösen, ha az kiskorúakat érint (pl. kiskorúak megrontása, fajtalankodás), ha a prostitúció idealizáltan jelenik meg, ha az embert szexuális fogyasztási cikké alacsonyítja, stb.
•
Pornográfia: a magyar Büntető Törvénykönyv szerint: „pornográf képfelvétel, illetve pornográf jellegű műsor a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázoló, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvés, ábrázolás.”35
A műsor kezdete előtt a műsorszolgáltatónak fel kell hívnia a néző figyelmét a műsor minősítésére, és közzététele alatt a kategóriájának megfelelő jelzést piktogram formájában a képernyő valamelyik sarkában is fel kell tüntetni oly módon, hogy a műsor egész ideje alatt jól látható legyen. Kivételt képeznek az 1. kategóriába sorolt művek, melyek esetében nem kell jelzést feltüntetni. Ezen kívül a műsorok minősítését a műsorújságokban is jelezni kell. A jelenleg használatos piktogramok egy telített kört ábrázolnak, bennük az ajánlott korhatárral. Színük egységesen narancssárga, kivéve a legmagasabb, 18 éven felülieknek korhatárt, mely
34
Forrás: Nemzetközi példák a televíziós műsorszámok klasszifikációjára, továbbá javaslatok a magyarországi minősítő rendszer kidolgozásához. In. Beszámoló az ORTT 2002 évi tevékenységéről, 353. old. 35 Btk. 195/A § (6) a
54
piros színű. A felügyeletet az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) látja el, mely 2003. január 1. óta rendszeres műsorfigyelés keretében vizsgálja a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések betartását. Az ORTT által készített felmérés alapján a szülők többsége pozitívan ítéli meg a figyelmeztető jelzések használatát, hiszen a gyermekek védelmét mindennél előbbre valónak tartják.
55
Összegzés Az audiovizuális iparág szabályozásával a 60-as években még nem foglalkoztak, meghagyták azt a tagállamok hatáskörében. A 80-as évekre azonban megváltozott ez a felfogás. Egyre inkább felismerték milyen fontos szerepet játszik a szektor az unió mélyítésében, az európai sokszínűség megőrzésében és a kultúra terjesztésében. Hiszen a televízió segítségével létrejöhet Európában egy valamilyen szinten egységes európai kulturális identitás, mely a mélyítés motorja lehet. A legfontosabb dokumentum az audiovizuális iparág szabályozásával kapcsolatban az 1989es Televízió Határok Nélkül direktíva elfogadása, melynek 1997-es módosítása során az 5., a kiskorúak védelmével foglalkozó, fejezet kiegészült a 22. paragrafus 3. bekezdésével. A fejezet alapján a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére súlyosan ártalmas műsorok sugárzása tilos, az esetleg ártalmas műsorok sugárzása pedig csak abban az esetben lehetséges, ha előtte a nézők figyelmét akusztikus vagy optikai módon erre felhívják. Nincs azonban konkrétan meghatározva mi minősül súlyosan ártalmas, és mi ártalmas tartalomnak. A direktíva elfogadása és átültetése a nemzeti jogba a csatlakozó országok számára már kötelező érvényű volt, a csatlakozási tárgyalások 20. fejezete kifejezetten a kultúrával és az audiovizuális politikával foglalkozik. Az irányelv azonban csak keretszabály, a konkrét intézkedések kidolgozása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ennek következtében az egyes államok szabályozási gyakorlata igen eltérő, függ az adott ország kulturális tradícióitól és értékeitől. Azt megállapíthatjuk, hogy a mediterrán népek (pl. Olaszország, Spanyolország, Portugália, Franciaország) inkább választották a vizuális ikonok használatát, míg az északi, északnyugati népek (pl. Írország, Nagy-Britannia, Skandinávia, Németország) az akusztikus figyelmeztetés mellett döntöttek. A kulturális és nyelvi megosztottságra remek példa Belgium esete, ahol a flamand területeken a lakosság körében népszerű konkurens holland csatornák gyakorlatának hatására az akusztikus figyelmeztetés, míg a francia nyelvterületeken francia mintára a vizuális ikonok használata terjedt el. Azonban a vizuális szimbólumok használata sem egységes, formájuk és alkalmazásuk országról-országra eltér. Az ikonok általában kor/érettség alapján a műsor megtekintéséhez 56
ajánlott legalacsonyabb korhatárt szabják meg, a műsor tartalmáról nem adnak felvilágosítást. A korhatári besorolás sem egységes, függ az ország hagyományaitól. A francia-belga jelzésrendszer kevertebb, utal a műsor tartalmára is. Alapvető problémát jelent azonban, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően a műsorszolgáltatás egyre kevésbé van tekintettel az országhatárokra. Egyedülálló Európában a holland Kijkwijzer klasszifikációs rendszer, mely kétféle jelölést alkalmaz: egyet kor/érettség alapján, egyet pedig a műsor tartalma alapján. Az akusztikus figyelmeztetés használata esetén a gondot az jelenti, hogy többnyire a műsor elején hangzik el, aki később kapcsolódik be, lemarad róla. A leginkább elterjedt módszer a korlátozásra a műsoridő megválasztása, az ún. watershed, mely értelmében bizonyos műsorok sugárzását meghatározott időponthoz kötik, amikor valószínűleg gyermekek már nem láthatják, vagy hallhatják. A problémát ez esetben is az jelenti, hogy a kiskorúak számára esetleg ártalmas műsorok legkorábbi engedélyezett időpontja is országról-országra változik, a digitális TV térnyerésével azonban az országhatárok egyre inkább eltűnnek. Nagy az eltérés a tagországok gyakorlatában a műsorok korhatári besorolását tekintve is. Ez szintén az adott ország hagyományaitól, kultúrájától, beállítottságától függ. Fontos megemlíteni azt is, hogy ki és milyen szempontok alapján végzi a műsorok besorolását. Mivel az állami beavatkozás sértené a szabad műsorszerkesztés jogát, így a műsorokat maguk a műsorszolgáltatók osztályozzák. A korhatárok megállapítása azonban általában a kulturális ügyekkel foglakozó minisztérium hatáskörébe tartozik. Egyedül Németországban és Nagy-Britanniában végzik az iparág önszabályozó testületei. Az Európai Unió éppen ezért nem hiába hangsúlyozza ki újra és újra mennyire fontos az iparág önszabályozó testületei közötti együttműködés erősítése. Azt megállapíthatjuk, hogy az Európai Unióban egyre hangsúlyosabb szerepet kap a gyermekvédelem, és reméljük a jövőben sikerül összehangolni a tagországok eltérő gyakorlatát, hiszen hatékony gyermekvédelem csakis egy harmonizált rendszeren keresztül valósítható meg. A megoldást talán egy, a holland Kijkwijzer-hez hasonlatos besorolási rendszer kidolgozása jelenthetné. Az biztos, hogy a műsorok legkorábbi kezdési időpontjának összehangolása a tagállamokban szinte lehetetlen feladat, hiszen igen nagy az eltérés az egyes tagországok kulturális hagyományaiban, gyermeknevelési szokásaiban. Így ennek megállapítása megmaradhatna az országok nemzeti szabályozási körében. A műsorok tartalmi alapon való 57
osztályozásának kidolgozása, véleményem szerint, megvalósítható, az álláspontok közelítése csak idő kérdése. A műsorok tartalmához ajánlott korhatárok megállapítása már nehezebb lesz, hiszen ezen a téren is igen nagy az eltérés a tagországok gyakorlatában. Azonban mégsem tartom ezt megoldhatatlan feladatnak, hiszen láthattunk már példát Európában több ország együttműködésére e téren (lásd PEGI rendszer a számítógépes játékok forgalmazásában). Könnyebb lesz talán a szülők helyzete a digitális televíziózás térnyerésével, mely az EPG segítségével megfelelő technikai eszközt biztosít a kiskorúak számára nem kívánatos műsorok kiszűrésére.
58
Függelék A médiával kapcsolatos jogszabályok elérhetőségei: Ausztria: ORF-Gesetz (ORF-G) (Bundesgesetz, mit dem das Bundesgesetz über die Aufgaben und die Einrichtungen des Österreichischen Rundfunks (Rundfunkgesetz-RFG) geändert wird PRIVATFERNSEHGESETZ (- PRTV-G) (Bundesgesetz, mit dem Bestimmungen für privates Fernsehen erlassen werden) BGBL. I NR. 84/2001 http://www.bka.gv.at/bka/medien/medienrecht.htm#medi Belgium: Arrêté du Gouvernement de la Communauté française du 12 octobre 2000 relatif à la protection des mineurs contre les émissions de télévision susceptibles de nuire à leur épanouissement physique, mental ou moral http://www.csa.cfwb.be/documentation/reglementaires/reglementaires_03.htm Ciprus: Media Law – nem elérhető Csehország: Broadcasting Act 2001 http://www.rrtv.cz/zakony_en/broadcasting_act2001.html Dánia: The Film Act No. 186 of March 12, 1997 http://www.kum.dk/kum.asp?lang=2&color=3&file=/./uk/3_STD_693.asp The Danish Radio and Television Broadcasting (Consolidation) Act CONSOLIDATION ACT NO. 203 OF MARCH 22, 2001 http://www.kum.dk/kum.asp?lang=2&color=3&file=/./uk/3_STD_2191.asp Észtország: Broadcasting Act 2003 59
http://www.kul.ee/index.php?path=325 Act to Regulate Dissemination of Works which Contain Pornography or Promote Violence or Cruelty 2002 http://www.legaltext.ee/et/andmebaas/tekst.asp?loc=text&dok=X2008K1&keel=en&pg=1&ptyy p=RT&tyyp=X&query=Act+to+Regulate+Dissemination+ Finnország: Act on the Finnish Board of Film Classification (NO 776/2000) Act on Classification of Audiovisual Programmes (No 775/2000) http://www.vet.fi/english/Act775_2000.htm Act on Television and Radio Operations 744/1998 Act on the State Television and Radio Fund 745/1998 http://www.nmn.org/Lover/engelsk.htm Franciaország: LOI n 86-1067 du 30 septembre 1986 Relative à la liberté de communication. http://www.vii.org/PCMLP/Loi86-1067.html LOI n° 94-88 du 1 février 1994. Modifiant la loi n° 88-1067 du 30 septembre 1986 relative à la liberté de communication. http://www.vii.org/PCMLP/Loi94-88.html Hollandia: The Media Act http://www.cvdm.nl/index.html?article=185 Media Decree http://www.cvdm.nl/index.html?article=186 Írország: Censorship of Films Act, 1923 http://193.120.124.98/ZZA23Y1923.html
60
Radio and Television Act, 1988. http://www.irtc.ie/88Act.htm Lengyelország: The Broadcasting Act 1992 Regulation of 20 November 2001 concerning the detailed methods of classifying, transmission and announcing programs and other broadcasts that might impair the physical, psychological or moral development of minors. http://www.krrit.gov.pl/stronykrrit/english.htm Lettország: Radio and Television Law http://www.nrtp.lv/en/normdok.php Litvánia: Law on provision of information to the public http://www.rtk.lt/downloads/Law.doc Magyarország: Az 1996-os I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról http://www.ortt.hu/1996_1_tv.htm Málta: Broadcasting Act http://www.ba-malta.org/ Nagy-Britannia: Broadcasting Act 1996 http://www.uk-legislation.hmso.gov.uk/acts/acts1996/1996055.htm BBFC-Guidelines http://www.epolitix.com/Links/ExternalFrameSet.asp?url=http://www.bbfc.co.uk/website/Downl oads.nsf
61
Németország: Rundfunkstaatsvertrag. Vom 31. August 1991. in der Fassung des fünften Rundfunkänderungsstaatsvertrags, in Kraft seit dem 1. Januar 2001) http://www.alm.de/index2.htm Gemeinsame Richtlinien der Landesmedienanstalten zur Gewährleistung des Jugendschutzes (Jugendschutzrichtlinien) Fassung vom 19. September 2000 http://www.alm.de/index2.htm Olaszország: 223/1990 (Regulations governing public and private broadcasting). www.comunicazioni.it/english/normativa_e/index_radiotv.htm 249/1997 http://www.comunicazioni.it/english/normativa_e/index_radiotv.htm Portugália: Law nr. 31-A/98 of 14th July http://www.icp.pt/legisuk/lei.asp?item=59 Spanyolország: http://www.mcu.es/cine/index.html Svédország: Swedish Code of Statutes (SFS): SFS 1990:886, Published on August 14, 1990 (Examination and Control Film and Videograms Act) Swedish Code of Statutes (SFS): SFS 1990:992, Published on November 20, 1990 (Application) http://www.statensbiografbyra.se/hemsida.htm The Radio and Television Act (SFS1996:844) http://www.rtvv.se/english/index.htm Szlovákia: The Act on Broadcasting and Retransmission 2000 http://www.rada-rtv.sk/ 62
Szlovénia: Mass Media Act http://www.gov.si/srd/eng/index.html
63
Irodalomjegyzék Cseh Gabriella: Az európai médiumok jogi és piaci környezete és a hazai média alkotta szabályozás Bermuda-háromszöge In: Magyarország Médiakönyve 1998 Szerk: Cseh Gabriella, Enyedi Nagy Mihály, Solténszky Tibor E.n.a.m.i.k.é. Cseh Gabriella-Ficsor Mihály: Audiovizuális politika In: Az Európai Unió politikái Szerk: Kende Tamás-Szűcs Tamás Osiris Kiadó Budapest 2000 Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: A törvény ereje Médiakutató, 2001 tavasz http://www.mediakutato.hu/cikk.php?i=16 letöltve 2004. 07. 09. Kertész Krisztina: A média szabályozása az EU-ban és Magyarországon Médiakutató, 2001 tavasz http://www.mediakutato.hu/cikk.php?i=17 letöltve 2004.06.14. Kertész Krisztina: Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban Médiakutató, 2003 tél http://www.mediakutato.hu/cikk.php?i=78 letöltve 2004.07.09. Nemzetközi példák a televíziós műsorszámok klasszifikációjára, továbbá javaslatok a magyarországi minősítő rendszer kidolgozásához In: J/2354 Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2002. évi tevékenységéről, Országos Rádió és Televízió Testület, 2003. július Szente Péter: Médiapolitikai vázlat Médiakutató, 2001 tél http://www.mediakutato.hu/cikk.php?i=42 letöltve 2004.07.09. Szilády Szilvia: Audiovizuális gyermek-és ifjúságvédelem az EU tagországaiban, módszerek a kiskorúak számára ártalmas televíziós műsorszámok hozzáférésének korlátozására
64
In: J/2354 Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2002. évi tevékenységéről, Országos Rádió és Televízió Testület, 2003. július Teleki Zsuzsa: Jogharmonizáció az audiovizuális szolgáltatások terén az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében In: Magyarország Médiakönyve 2000-2001 Szerk: Enyedi Nagy Mihály, Farkas Zoltán, Molnár Adél, Solténszky Tibor E.n.a.m.i.k.é. Carmen Palzer: Horizontal rating of audiovisual content in Europe: an alternative to multi-level classification?, letöltve 2004.10.06. http://www.obs.coe.int/oea_publ/iris/iris_plus/iplus10_2003.pdf.en Study of the audiovisual landscape and public audiovisual policies in the candidate countries, letöltve 2004.09.20. Ciprus: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-cyprus-fr.pdf Csehország: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-czech-fr.pdf Észtország: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-estonia-fr.pdf Magyarország: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-hungary-fr.pdf Lettország: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-latvia-fr.pdf Litvánia: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-lithuania-fr.pdf Málta: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-malta-fr.pdf Lengyelország: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-poland-fr.pdf Szlovákia: http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-slovakia-fr.pdf Szlovénia: 65
http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/2002/5886_imca/59-02-slovenia-fr.pdf Study on the rating practice used for audiovisual works in the European Union (Contractor: Olsberg/SPI ltd.), letöltve 2004.09.20. http://www.europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/studpdf/rating_final_report2.pdf Fontosabb internetes oldalak: www.europa.eu.int www.epra.org www.obs.coe.int
66
