Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Gazdaságdiplomácia szak Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS KÉRDÉSE A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN – KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ EMISSZIÓ-KERESKEDELEMRE

Készítette: Sivák Csilla

Budapest, 2003.

2


Tartalomjegyzék

Bevezetés............................................................................................................................... 6 I. fejezet: Riótól Johannesburgig ....................................................................................... 8 1.1 Rio de Janeiro környezet és fejlődés konferencia a „Környezet és fejlődés jegyében” 1992. június 3-14. ............................................................................................................. 13 1.1.1 Agenda 21.......................................................................................................... 15 1.2 Kiotó, 1997. ................................................................................................................ 18 1.3 Montreal, 2000. .......................................................................................................... 20 1.4 Stockholm, 2001......................................................................................................... 20 1.5 Bonn, 2001. július....................................................................................................... 20 1.6 Marrakech 2001.október 29 - november 10. .............................................................. 21 1.7 Johannesburg .............................................................................................................. 23 II. fejezet: A johannesburgi, a moszkvai és a milánói klímakonferencia..................... 24 2.1 Johannesburgi világtalálkozó a fenntartható fejlődés jegyében ................................. 24 2.2 Moszkva, 2003. szeptember 29- október 3. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének nyolcadik konferenciája ................................................................ 36 2.3 Milánó, 2003. december 1-12. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének kilencedik konferenciája................................................................................................... 39 III. fejezet: Az emisszió-kereskedelem ........................................................................... 41 3.1 A Kiotói Rugalmassági Mechanizmusok ................................................................... 41

3


3.2 A szennyezési jogok kereskedelmével kapcsolatos nemzetközi tárgyalások............. 44 3.3 Az UNCTAD (United Nations Conference on Trade and Development) emissziókereskedelemmel kapcsolatos munkájáról ....................................................................... 46 3.4 Az emisszió-kereskedelem és a karbon/energiaadó világgazdasági háttere............... 49 3.5 Az Európai Unió klímavédelmi törekvései ................................................................ 50 3.6 A klímavédelem magyarországi stratégiája................................................................ 60 3.6.1 A magyar klímavédelem stratégiai keretei ........................................................ 62 3.6.2 Az együttes végrehajtás (JI) hazai lehetőségei .................................................. 66 3.6.3 A magyar állam feladata az emisszió-kereskedelem hazai bevezetésében ....... 67 3.6.4

Magyarország

első

üvegházhatású

gázok

kereskedelmére

vonatkozó

szerződése................................................................................................................... 69 IV. fejezet: Zöld adók Magyarországon .......................................................................... 71 4.1 Az új adótörvény 2004. januárjától ............................................................................ 71 V. fejezet: Esettanulmány – Az AES Borsodi Energetikai Kft. Borsodi Hőerőmű technológiaváltása.............................................................................................................. 73 Összefoglalás, javaslattétel................................................................................................ 77 Irodalomjegyzék ................................................................................................................ 81

4


Ábrák és táblázatok jegyzéke

1. ábra: CO2 koncentráció és a hőmérséklet előrejelzése ............................................. 8 2. ábra: A világ energiafogyasztása forrásonként 2000-ben ....................................... 11 3. ábra: a világ áramtermelése típusonként 2000-ben ................................................. 33 4. ábra: A hazai szén-dioxid kibocsátás alakulása a hatvanas évektől napjainkig ...... 60 5. ábra: A fajlagos energiafelhasználás és a nemzeti jövedelem kapcsolata egyes országokban ............................................................................................................. 61 6. ábra: A szennyezőanyag kibocsátás alakulása az átállást követően ........................ 75

1. táblázat: Az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének alakulása az elmúlt 200 évben.......................................................................................................................... 9 2. táblázat: A kiotói rugalmassági mechanizmusok áttekintése .................................. 43 3. táblázat: Az érintett országok várható kibocsátás-csökkentési kötelezettségei és várható kvóta kereslete (ezer kilotonna szén-dioxid egyenértéken)........................ 45 4. táblázat: Az EU tagállamok CO2 kibocsátás-csökkentésének megoszlása............. 53 5. táblázat: Az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU tagállamokban 1992-2002.. 54

5


6. táblázat: Az emisszió-kereskedelmi folyamat menetrendje ................................... 59

Bevezetés Az éghajlatváltozás jelensége komoly veszélyforrást jelent az egész világ számára. A világ hőmérsékleti viszonyainak átalakulása, az áradások és szárazságok, erős viharok és hőhullámok egyre gyakoribbá válása költséges gazdasági szerkezetváltás és sok emberi szenvedés okozója lehet. Az éghajlati viszonyok bizonyos mértékű változása elkerülhetetlen, de a legnagyobb veszedelmek elkerülhetők, ha a kormányok összefognak az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Bár többen állítják, hogy a globális felmelegedés mint fogalom nem létezik, hiszen a jelenlegi szélsőséges időjárási viszonyokra a múlt században is volt példa, nagyon sok érv szól amellett, hogy a globális felmelegedés igenis realitás. A Föld a következő évszázadban 13,5 °C fokkal fog melegedni, ez a tengerszint 50 centiméteres emelkedésével jár majd, megsemmisítve néhány alacsonyan fekvő tengerparti országot, mint például Banglades, a csendes-óceáni és indiai-óceáni szigetek. Több országnak jelentősen csökkenhet a területe, ideértve Hollandiát és Nagy-Britanniát. Mivel a légkörbe jutott üvegházhatású gázok újbóli megkötésére még nincs bejáratott

technológia,

energiahordozók,

a

az

szén,

éghajlatváltozás a

kőolaj,

a

visszafordítása földgáz

csakis

használatának

a

fosszilis

mérséklésével,

energiatakarékossággal, illetve a megújuló energiaforrások nagyobb kihasználásával lehetséges.

6


7


Ebben a dolgozatban be szeretném mutatni a kilencvenes évek elejétől egészen napjainkig megkötött nemzetközi egyezményeket, amelyeket a környezet megóvásáért – főképp az üvegházhatású gázok csökkentésért – és az energiatermelés- és fogyasztás innovációjáért hoztak létre a kormányok. Az első és a második fejezetben az 1992-es Rio de Janeiro-i Környezet és Fejlődés Világkonferenciától – ahol az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét létrehozták – az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének kilencedik konferenciájáig (COP 9) – amely a dolgozat befejezésekor még tart – sorra bemutatom, hogy milyen megállapodások születtek (illetve milyeneknek kellett volna) az egyes Föld-csúcsokon. A harmadik fejezetben foglalkozom az emisszió-kereskedelemmel, amely a dolgozat legfontosabb része. Megpróbálom bemutatni a kibocsátás-kereskedelmet, mint rendszert, külön kitérve az Európai Unió és Magyarország klímavédelmi és emisszió-kereskedelmi stratégiájára, direktívájára és határozataira. Az emisszió-kereskedelem új keletű intézménye sokak által vitatott kérdés. Megengedhető-e, hogy a fejlett országok úgy maradjanak a Kiotói Jegyzőkönyvben aláírt kibocsátás-csökkentési kvótájukon belül, hogy a fejlődő országoktól megvásárolják a kvótájuk kihasználatlan részét? Megvalósítható-e ezzel a légkör védelme, vagy csak bonyolultabbá vált a környezetszennyezés? A fejlődő országok iparosodásában mennyire számít gátló – avagy segítő – tényezőnek a kvótákkal való kereskedelem? Az emberiség történetében minden a pénz körül forog, a globális környezetvédelmet sem lehet üzleti tevékenység nélkül megvalósítani, de vajon azzal meg lehet-e? Ezekre a kérdésekre körvonalazódnak a válaszok a dolgozatomban. A

negyedik

fejezetben

a

magyarországi

január

1-jétől

érvénybe

lépő

környezetvédelmi adóról esik szó; az ötödik fejezetben pedig az AES Borsodi Energetikai Kft. Borsodi Hőerőműről készített esettanulmányban mutatom be, hogy hogyan zajlik egy magyarországi cég környezetvédelmi okokból történő technológia-váltása, áttérése a széntüzelésű kazánok használatáról a biomasszára, mint fűtőanyagra.

8


I. fejezet Riótól Johannesburgig 1989-ben az ENSZ közgyűlése úgy döntött, hogy a stockholmi konferencia huszadik évfordulójára egy világkonferenciát hív össze a „Környezet és fejlődés” jegyében, amelyre az ENSZ tagországok legfelsőbb vezetői hivatalosak. A konferencia összehívásához az a felismerés vezetett, hogy a globális problémákat csak globális összefogással lehet megoldani. Évente országnyi méretű erdővel borított terület válik a lángok martalékává. Az ebből és az egyre növekvő ipari kibocsátásból származó szén-dioxid-többlet a légkörben a felhőkhöz hasonló, úgynevezett üvegházhatást fejt ki, vagyis növeli a felmelegedést a Földön. Napjainkra oly mértékben feldúsultak az üvegházhatású gázok— szén-dioxid (CO2), metán (CH4), dinitrogén-oxid (N2O), halofluorkarbon (HFC), perfluorokarbon (PFC), kénhexafluorid (SF6)— hogy az átlaghőmérséklet eddig soha nem látott mértékben nőtt. 1.ábra: CO2 koncentráció és a hőmérséklet előrejelzése1

1

Forrás: www.carbonclub.hu, A környezettudatosak klubja 2003.szeptember 10.

9


Ha minden ugyanebben a mértékben folyik tovább, néhány évtized múlva a sarki jégtömeg nagy része megolvadhat, a tengerszint akár fél métert is emelkedhet, ez pedig a szárazföld víz alá kerülését vonná maga után. A föld és megélhetés nélkül maradottak vándorlásra kényszerülnének, ami a fejlett ipari országokat is súlyosan érintené. Ezért kell megállapodni az üvegházi gázok kibocsátásának olyan szintű leszorításában, ami nem veszélyezteti a globális klíma egyensúlyát.2 1.

táblázat: Az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének alakulása az elmúlt 200 évben

CO2

CH4

(szén-

(metán) (dinitrogén- (halofluoro- (perfluoro- (kénhexa-

dioxid) Ipari

280

forradalmat

ppm

N2O

HFC

oxid)

PFC

SF6

karbon)

karbon)

fluorid)

700 ppb 275 ppb

—

—

—

314 ppb

0,1 ppb

0,07 ppb

0,05 ppb

0,25%/év

7%/év

2%/év

?

120 év

13 év

kb.5000 év 3200 év

5-10%

0-5%

megelőző koncentráció 1998-as

355

1714

koncentráció

ppm

ppb

Koncentráció

0,4%/

0,8%/

növekedési

év

év

üteme Átlagos légköri 50-100 15 év tartózkodási

év

idő Hozzájárulás a 50globális

15-20% 10-15%

5-10%

60%

felmelegedéshez

2

Az éghajlatváltozás és következményei; Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest 1998. 201-207

10


Forrás: IPCC, 1994. Summaries for Policymakers and other summaries. (IPCC Special Report to First Conference of Parties of FCCC), Intergovernmental Panel on Climate Change, Geneva

Elméletileg már a múlt század vége óta, 1958-tól kezdődően pedig már megbízható mérések által is igazoltan ismeretes, hogy a fosszilis energiahordozók használatának, az erdőterületek csökkenésének, valamint a nagyüzemi mezőgazdasági tevékenységek következtében a légkör szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid tartalma gyorsan növekszik. A Föld légkörében jelenleg a szén-dioxid koncentrációja 25%-kal, a metáné több mint 100%-kal, a dinitrogén-oxidé pedig körülbelül 8%-kal magasabb, mint az ipari forradalmat megelőzően.3 Tekintettel ezen anyagok forráserősségére, nyelőkapacitásaira és hosszú tartózkodási idejére, az elkövetkező évtizedekben az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének növekedésére számíthatunk.4 A

szén-dioxid

minden

szerves

–

fosszilis

–

tüzelőanyag

elégetésének

elkerülhetetlen velejárója, így mennyiségét csak úgy lehet csökkenteni, ha magát a fűtővagy üzemanyag felhasználást korlátozza az emberiség. Ennek a megvalósítása azonban nagyon nehéz, ugyanis a veszély túlságosan távolinak, az elhárításával járó erőfeszítés viszont nagyon is közelinek tűnik. Ezeket a problémákat tetőzi, hogy a ma meghozott áldozat legkorábban tíz, de inkább ötven-kétszáz év alatt hozza meg gyümölcsét, ennyi ideig tartózkodnak ugyanis az egyszer már a levegőbe került gázok a légtérben.

Megújuló energiaforrások bevezetése

Az energetika által kibocsátott környezetszennyező anyagok csökkentésének több módja van, részben az energiatakarékosság, a hatékonyabb, jobb hatásfokú berendezések alkalmazása, valamint ha kevésbé környezetszennyező energiaforrásokat használunk fel. A szakemberek ezért kidolgozták azokat a megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezéseket, amelyek elterjedt használatával csökkenteni lehet a környezetszennyezés mértékét. Az, hogy ezek a technológiák még nem általánosak, azzal magyarázható, hogy 3

FFB, 1996. Az éghajlatváltozás kockázatát kiváltó okok, következmények, a megelőzés és az alkalmazkodás lehetőségei (szerk.: Pálvölgyi Tamás és Faragó Tibor, Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest) 4 www.mek.oszk.hu (Klímaváltozás, készítették:Baji Gál Árpád, Erdey Mercédesz, Lugosi Krisztián, Mihók Barbara, Staller Sára) 2003. 09. 10.

11


rendkívül

költséges

az

alkalmazásuk.

A

megújuló

energiaforrást

felhasználó

energiatermelő rendszerek beruházási igénye jóval magasabb, mint a fosszilis tüzelőanyagot hasznosítókénak, mert ezek a források kis energiasűrűségűek. Ugyanakkora teljesítmény eléréséhez drágább berendezés szükséges. Ehhez még az is társul, hogy a megújuló energiaforrások rendelkezésre állása általában nem egyenletes, túl nagy költséggel tárolhatók – ha egyáltalán tárolhatók – és a szállításuk költséges. Ebből adódik, hogy a megújuló energiaforrásokból keletkező energiahordozó (hő, villamos energia) annak ellenére, hogy a forrás ingyen van, vagy legalábbis alacsonyabb költségű, drágább, mint a hagyományos tüzelőanyagból előállított. A megújuló energiák felhasználása, előállítása tehát támogatásra szorul. Ilyen támogatás lehet például a megújuló energiából nyert hő és áram támogatott árú átvétele, beruházási támogatás és egyéb pénzügyi ösztönzők (adókedvezmény vagy mentesség).

2. ábra

A világ energiafogyasztása forrásonként 2000-ben 2% 15% Fosszilis tüzelőanyag 6%

Nukleáris Víz és hagyományos biomassza 77%

Új megújuló energiaforrások

Forrás: A világ helyzete 2003 A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról Föld Napja Alapítvány Budapest 2003. p.173

Az üvegházhatású gázok mérsékléséről

12


Elméletileg 75%-kal kellene mérsékelni az üvegházhatású gázok kibocsátását ahhoz, hogy megálljon a globális felmelegedés folyamata. Ha a fejlett tőkés országok minden tonna levegőbe bocsátott széntartalom után 130 dolláros adót vetnének ki, ez is csak 26%-kal vetné vissza a szén és 7%-kal a kőolaj fogyasztását, így az összenergiafelhasználás 9, a szén-dioxid-kibocsátás 13%-kal lenne kisebb 2005-ben a vártnál, ami messze nem elég az emisszió számottevő csökkentéséhez.5 Továbbá problémát jelent még, hogy a fejlődő országok ugyanolyan ütemben csökkentsék, vagy akár csak stabilizálják kibocsátásukat, mint a fejlett ipari országok, hiszen ha fejleszteni akarják gazdaságukat, a lehető legkorszerűbb megoldások alkalmazásával is növelniük kell energiafogyasztásukat. De nemcsak hogy a nem a legkorszerűbb

megoldásokat

alkalmazzák,

hanem

nem

tudnak

lemondani

a

rendelkezésükre álló olcsó fosszilis energiaforrásokról a drágább (és tisztább) megújuló energiaforrások javára. A fejlett országoknak tehát nemcsak a saját országukban kellene példát mutatniuk, hanem a technológiatranszfer támogatásával és pénzalap felállításával is segíteniük kellene a fejlődőket a közös cél elérése érdekében. Ezekre a problémákra próbáltak megoldást találni az ENSZ tagországok állam-és kormányfői 1992-ben Rióban.

5

http://mek.oszk.hu/01100/01254/1154.htm (Klímaváltozás, készítették:Baji Gál Árpád, Erdey Mercédesz, Lugosi Krisztián, Mihók Barbara, Staller Sára)

13


1.1 Rio de Janeiro környezet-és fejlődéskonferencia a „Környezet és fejlődés” jegyében 1992. június 3 - 14.

A konferencián összegyűlt 120 állam-és kormányfő kötelezően betartandó egyezményeket nem, csak három szándéknyilatkozatot és két konvenciót fogadott el. A Föld-csúcs sok éves előkészítése során nyilvánvalóvá vált, hogy a bolygót fenyegető egyik legnagyobb veszély a klímakatasztrófa, a globális felmelegedés, amelynek egyik fő okozója az emberi tevékenység révén a levegőbe kerülő, soha nem látott mennyiségű

szén-dioxid.

A

fejlődő

országok,

amelyek

népességükhöz

mérten

elhanyagolható mértékben vesznek részt a légszennyezésben, tiltakoztak az ellen, hogy velük fizetessék meg az ipari országok magas életszínvonalát. Több fejlődő ország képviselője szerint a világ anyagi erőforrásait ugyanúgy kellene átcsoportosítani, ahogyan azt az egyes államokban teszik az adókkal: a gazdagabbak többet, a szegényebbek kevesebbet fizessenek a közös alapba. A fejlett országok – különösen az Egyesült Államok – stratégiája viszont az volt, hogy inkább a szén-dioxidot megkötő erdők irtásának meggátlásával, újak telepítésével közelítsenek a szén-dioxid-kibocsátás és –felhasználás globális egyensúlyához, kevésbé a termelés visszaszorításával. Sok fejlődő országban viszont a legszámottevőbb bevételi forrás a faexport, s nem mondhatnak le a kiirtott erdők helyén egy-két évig folytatható földművelésből származó jövedelmükről sem. Az Egyesült Államok által erőltetett trópusi erdőirtási tilalom helyett csak egy szép elveket rögzítő, ám semmiféle kötelező előírást nem tartalmazó erdőkonvenció született Rióban. Nem sikerült tehát megállítani a Föld időjárására is kiható trópusi erdőirtást, s ezzel az állat-és növényfajok kihalását sem. Hasonló

a

helyzet

az

Éghajlatváltozási

Keretegyezménnyel

is.

Ennek

leglényegesebb pontja az, hogy a szén-dioxid kibocsátását – országonként, ill. országcsoportonként – az 1990-es szinten kívánják stabilizálni, ennek határidejét viszont nem köti ki az egyezmény. Ajánlás értékű az üvegházigáz-kibocsátási limit, nincs benne

14


szó a tudományos csoportok szerint szükséges erőteljes csökkentésről, csupán arról hogy az aláírók 2000-ben nem bocsátanak ki több üvegház hatású gázt, mint 1990-ben.(A klímakonvenciót 1995-ben Berlinben alakították konkrét kötelezettséget tartalmazó egyezménnyé.) A legnagyobb szén-dioxid-„termelő” USA még ezt a laza megkötéseket tartalmazó konvencióhoz is csak azzal a feltétellel csatlakozott, hogy nem vállalta kibocsátása leszorítását egy korábbi szintre.6 Az egyezmény célkitűzését a 2. cikkely rögzíti: „Ezen Egyezménynek (…) végső célja az (…) üvegház-gázok légköri koncentrációinak stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást. Ezt a szintet olyan időhatáron belül kell elérni, ami lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, (…) valamint ami módot nyújt a fenntartható fejlődés folytatódására.” ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, 1992; 2. cikkely

A biodiverzitásra, azaz a fajok sokféleségére utaló konvencióból ugyancsak hiányzik mindennemű megkötés és konkrétum – bár az Egyesült Államok még így sem írta alá, ugyanis nem értett egyet azzal az elvvel, hogy a genetikai állomány annak az országnak a tulajdona, amelyben az adott faj honos, így az ennek a génnek a manipulációjával elért eredményeket meg kell osztani a gént adó országgal. Tekintettel a környezetben lezajló folyamatok kaotikus, előrejelezhetetlen jellegére, az a régóta vitatott kérdés értelmét veszti, hogy vajon rendelkezünk-e elég tudományos ismerettel ahhoz, hogy korlátozni tudjuk egyes káros anyagok kibocsátását. Az 1992-es Riói Környezet és Fejlődés Világkonferencia egyik legnagyobb eredménye annak a széleskörű elismerése volt, hogy a döntéshozók a tudományos bizonytalanságra hivatkozva nem odázhatnak el bizonyos elengedhetetlen gazdasági és jogi intézkedéseket. A társadalmak minden résztvevőjének joga, egyes intézményeknek pedig kötelessége a mindenkori tudományos ismeretekre támaszkodva az élő és élettelen természet értékeit megóvni.

6

Szabó Gábor: Meleg helyzet; HVG 1997. december 6. p.51

15


1.1.1 Agenda 21

A világcsúcs átfogó céljait az Agenda 217-ben fektették le. A fenntartható fejlődés e 40 fejezetből álló akcióterve kimondja, hogy „nemigen járhat sikerrel az olyan környezetpolitika, amely leginkább csak az erőforrások megőrzésére és védelmére irányul, s figyelmen kívül hagyja az erőforrásoktól függő emberek megélhetését.” (United Nations, Agenda 21: The United Nations Programme of Action From Rio (New York: U.N. Publications, 1992.)) A dokumentumban lefektetett célok a mocsarak és a sivatagok védelmétől a levegőés vízszennyezés csökkentésén át az energiatermelő és mezőgazdasági technikák javításáig, a mérgező vegyi anyagok és radioaktív hulladékok hatékonyabb kezeléséig, valamint a betegségek és az alultápláltság visszaszorulásáig terjednek. A sokféle környezeti és szociális célt felölelő Agenda 21 jól tükrözi, hogy milyen nagy feladat előtt áll a világ. Eredményességét azonban éppen e célok sokasága csökkenti, mivel túlterheli a kormányokat és nemzetközi szervezeteket. A világcsúcson született legfontosabb intézmény az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottsága (Comission on Sustainable Development,CSD), melyet az Agenda 21 országos végrehajtásának felügyeletére és sokféle környezeti és fejlesztési ENSZ-program koordinálására állítottak fel. A CSD szokásos évi, miniszteri szintű new-yorki találkozói a legkülönfélébb környezetvédelmi kérdésekkel foglalkoznak— a hegyvidékek és mezők védelmétől az ólommentes benzinre való átálláson át a környezeti jelzőszámok kidolgozásáig. A CSD jó vitafórumnak bizonyult, és néhány ígéretes kezdeményezéssel is előállt, például hogy hozzák létre a Kormányközi Erdőgazdálkodási Testületet. Ez azóta már rendszeresen összeül, hogy hathatósabb javaslatokat dolgozzon ki a világ erdőinek védelmére. A bizottság azonban nem alkothat rendeleteket, és nincs önálló költségvetése sem, tehát csak más ENSZ programokon és szervezeteken keresztül fejthet ki hatást, ha 7

Feladatok a XXI. századra címmel magyarul is megjelent 1993-ban a KTM és a Föld Napja Alapítvány kiadásában

16


sikerül elfogadtatnia álláspontját.8 Az Agenda 21 előírja, hogy a nemzeti kormányok fenntartható fejlődési stratégiát dolgozzanak ki. A legtöbb ENSZ-tagországban már létrehozták az ezzel foglalkozó bizottságot. Ezekben leginkább különféle ipari és civil szervezetek képviselői és kormányhivatalnokok foglalnak helyet. A világcsúcs utáni években a nemzetközi közösség kezdte magáévá tenni a fenntartható fejlődés gondolatát, és elkezdte átrendezni működő hivatalainak és futó programjainak feladatait. A kormányok számos konkrét megállapodást is kötöttek, például lefektették a biotechnológiai biztonság alapjait, és egyezmény született a különböző nemzeti fennhatóságú vizeken ide-oda úszó halak védelmére. Rióban a világ száznál is több vezetőjének beszéde ékesszólóan hangoztatta, hogy dollármilliárdokat kell fordítani a környezetileg fenntartható fejlődésre. A Maurice Strong kanadai gyáriparos vezette konferencia-titkárság beszámolója szerint egyedül a fejlődő országoknak évi 600 milliárd dollárral többet kell beruházniuk a kilencvenes évek folyamán az Agenda 21 céljainak teljesítésére, s ebből 125 milliárdot— több mint kétszer annyit, mint amennyi külföldi segélyt összesen kaptak a fejlődő országok a kilencvenes évek elején— az ipari országoknak kell biztosítaniuk, segély formájában.9 A kilencvenes években a gazdag országok is szegénynek érezték magukat a gazdasági és társadalmi problémák miatt, ezért kevesebbet fordítottak szociális programjaikra,

egyes

esetekben

pedig

nem

tettek

eleget

a

segélyfolyósítás

kötelezettségének. Ezek az országok az Agenda 21-ben megerősítették korábbi ígéreteiket, hogy a külföldi segélyek évi keretét bruttó nemzeti termékük 0,7%-ára emelik. Ezzel szemben a segélyek átlagos nagysága 1973 óta sohasem esett még vissza olyan nagy mértékben, mint a kilencvenes évek közepén— a GNP 0,3%-án álltak átlagosan.. Leginkább az Egyesült Államok hozzájárulása csökkent, ahol a hivatalos fejlődési segély 11,7 milliárd dollárról 7,3 milliárdra zuhant 1992 és 1995 között. 1995-ben a Japán fejlődési segély már kétszer akkora volt, mint az amerikai. Az ehhez hasonló korlátozások csökkentették egyes programok költségvetési kereteit, melyekre pedig sok ország számított a fenntartható fejlődés előmozdítására. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és Fejlesztési Programjának (UNDP) költségvetése például 1995-ben 106 8

Hilary F. French, „Hidden Succes at Rio”, Worldwatch, September/October 1992

17


millió, illetve 1,4 milliárd dolláron stagnált. (Egy vállalat évi nyereségének legalább 8,9 milliárd dollárnak kell lennie ahhoz, hogy a cég bekerüljön a világ 500 legnyereségesebb vállalata közé.) 10 A

riói

program

végrehajtását

támogató

egyik

nagy

összegű

pénzügyi

kezdeményezés a Globális Környezeti Segélyprogram (Global Environment Facility, GEF), mely speciális pénzalap a Világbank, az UNEP és az UNDP kezelésében. Rió óta a GEF finanszírozza a klíma-és biodiverzitási egyezményt is.11 Élve a felhatalmazással, a GEF támogat több tucat, arra érdemes programot, például a nemzeti parkok létesítését, veszélyeztetett

fajok

védelmét,

a

napenergia-hasznosítás

elterjesztését,

az

energiahatékonyság növelését és más, a fosszilis energiahordozók helyettesítésére szolgáló lépéseket. A fejlődő országoknak évente nagyjából 20 milliárd dollár kölcsönt folyósító Világbanknak jóval nagyobb befolyása van világszerte a környezet alakulására. A bank Rió óta javított környezeti felülvizsgálati eljárásán, és visszavonta a támogatást néhány nagy léptékű környezeti beruházástól, amelyet bírálói pazarlónak neveztek. Sajnos továbbra is hatalmas összegeket folyósítanak olyan beruházásokra, amelyek növelik a globális szénkibocsátást, tönkreteszik a természeti ökoszisztémákat és a külső bírálók szerint aláássák a szegények megélhetését, s jórészt figyelmen kívül hagyják a fenntarthatóbb gazdaság szempontjait.12 A riói egyezmény sikertelensége részben annak tulajdonítható, hogy bármely új politikai kezdeményezés csak késleltetve indul útjára, különösen nemzetközi szinten. A legnagyobb haladás azokban a kérdésekben figyelhető meg, amelyeket évtizedekkel ezelőtt fogalmaztak meg. A legtöbb ipari országban a levegő- és vízszennyezés például ma már kevésbé súlyos, mint az 1972-es stockholmi környezetvédelmi konferencián. Számos fejlődő országban hozzáfogtak szigorú levegőtisztasági törvények végrehajtásához, és 9

Michael Grubb, The Earth Summit Agreements: A Guide and Assessment (London: Earthscan, 1993) Barbara Crosette, „Environment Yielding to Other Worries, U.N. Talks Suggest, New York Times, 5 May 1996 11 Hilary F. French, „Forging a New Global Partnership”, in Lester R. Brown at al. State of the Wrld 1995 (New York: w.w. Norton&Company, 1995) 10

12

Hilary F. French, „The World Bank: Now 50, but how fit?” Worldwatch, July/August 1994

18


kezdik kivonni a forgalomból az ólmozott benzint. Globális szinten már előrehaladott állapotban van a légkört védő ózonréteget károsító vegyi anyagok gyártásának felszámolása,

aminek

eredményeként

76%-kal

kevesebbet

állítanak

elő

a

legveszélyesebbekből. Más téren még mindig nem mutatkozik fejlődés: a tiszta víz hiánya miatt számos fejlődő országban újra megjelentek a fertőző betegségek, miközben az ember és az állatok immunrendszerét és szaporodási szerveit tönkreteszik az ökoszisztémákba már mindenütt bekerült klórozott vegyi anyagok. Ennél is nagyobb gond, hogy van három globális probléma, amely útját állja a fenntartható világ megteremtésének: az ember által okozott éghajlatváltozás, a biológiai változatosság elvesztése, valamint a népesség és a fogyasztás növekedése. Az emberiségnek nincs jövője stabil légkör, biológiailag gazdag világ és állandósult népesség nélkül.

1.2 Kiotó, 1997.

1997-ben Kiotóban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény keretében, 160 ország részvételével megállapodás született az üvegházhatású gázok emissziójának a csökkentéséről. Az elfogadott új jogi eszköz szerint az OECD tagállamok, illetve az átalakuló gazdaságú országok – meghatározott, de egymástó eltérő mértékben – átlagosan a kibocsátások 5,2%-os csökkentését vállalták a 2008-2012 időszakra. Három ország esetében (Ausztrália, Izland, Norvégia) a kibocsátások kis mértékben növekedhetnek, további három ország (Oroszország, Új-Zéland, Ukrajna) a kibocsátások befagyasztását vállalta, míg a többi ország 5-8%-os csökkentés mellett kötelezte el magát. Az EU tagállamai együttesen („Eu-buborék”) vállalták az átlagos 8%-os csökkentést, mely az EU tagállamok között jelentős eltérést mutat. Magyarország számára a jegyzőkönyv 6%-os

19


csökkentést ír elő. A dokumentum akkor léphet hatályba, ha legalább 55 olyan ország ratifikálja, amelyek az ipari országok melegház-gáz kibocsátásának 55%-át képviselik. A Kiotói Jegyzőkönyv azonban nem a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére állapít meg kötelezettséget, hanem a hat üvegházhatású gáz együttes nettó kibocsátására. A kötelezettségek az ún. GWP (Global Warming Potential) értékére vonatkoznak, melyet a CO2, CH4, N2O, HFC, PFC és SF6 vegyületek szén-dioxid egyenértékében – nemzetközileg egységesített módszertan alapján számított – tömeg-egységben kifejezett értéke határoz meg. Ezen túlmenően a Jegyzőkönyv lehetővé teszi az erdők szénmegkötő képességének figyelembevételével alkalmazott „nettó elszámolást”. A kibocsátás csökkentési kötelezettségek határideje a 2008-2012 közötti időszak, azaz a vállalás és a teljesítés öt év átlagára vonatkozik. A viszonyítási szint általában az 1990. év, néhány ország esetében ettől eltérő időpont nyert elfogadást, Magyarország esetében a viszonyítási szint az 1985-87-es időszak. A rendszerváltás után a szocialista iparosításnak vége szakadt, a nehézipar hanyatlása miatt az üvegházhatású gázok kibocsátása is nagy mértékben csökkent. Magyarország ezért könnyedén képes betartani a rászabott kvótát, de ez nem a tudatos megelőző csökkentési politika következménye. A viszonyítási szint és a 2008-2012 időszak közötti periódust a Jegyzőkönyv „első elszámolási időszakként” definiálja, az itt elért „megtakarítások” azaz a kötelezettségek túlteljesítése akár átvihető a következő elszámolási időszakra, akár a nemzetközi emissziókereskedelem keretei között eladható. További kötelezettséget jelent a csatlakozó országok számára, hogy a végrehajtás előmozdítására programot kell kidolgozni, valamint részletesen szabályozott keretek között Nemzeti Beszámolót kell benyújtaniuk az Egyezményt gondozó ENSZ testülethez. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek (például az OECD vagy a Nemzetközi Energia Ügynökség) keretei között kialakuló nemzetközi klímavédelmi „koalíció” hatásossága nehezen ítélhető meg. Ma még nem jósolható meg, hogy az elkövetkező évtizedekben hova fejlődnek a preventív beavatkozás intézményes, jogi és pénzügyi keretei; nem látható, hogy a döntéshozók mennyire fogják komolyan venni az emissziókorlátozási erőfeszítéseket, és döntéseik mennyiben alapulnak majd környezettudatos

20


megfontolásokon. Nem túlzás azonban feltételezni, hogy az emberiség sorsa – hasonlóan a fegyverkezési versenyhez – egy szűk társadalmi elit kezében lesz.13

13

FFB, 1998. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése: Kiotói Jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és a hazai feladatok (szerk.: Faragó Tibor) Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest

21


1.3 Montreal, 2000.

135 ország képviselője jegyzőkönyvet írt alá a Biológiai Biztonságról, a génkezelt organizmusok

biztonságos

forgalmazásának

szabályozásáról.

A

dokumentum

a

legmagasabb szintű ellenőrzés alá helyezte a génkezelt szervezeteket – akár vetőmagokról, akár állati takarmányról vagy emberi fogyasztásra szánt termékekről, akár további feldolgozásra szánt élelmiszeripari alapanyagokról van szó.14

1.4 Stockholm, 2001.

A XXI. Század első átfogó környezetvédelmi megállapodása született meg, amikor a svéd fővárosban megrendezett konferencián 127 ország képviselője tizenkét tartós, környezeti méreg, organikus szennyezőanyag, (POP) gyártásának és alkalmazásának tilalmáról szóló egyezmény életbe lépéséhez adta hozzájárulását.15

1.5 Bonn, 2001. július

A Kiotói Jegyzőkönyv életbeléptetésével kapcsolatos második utókonferencián Rió óta a hatodik: COP6, az ötödik Hágában volt, de konkrétumban nem állapodtak meg a résztvevők) - miután az Egyesült Államok visszalépett a ratifikálásától, s Japán és néhány 14 15

www.rio-plus-10.org 2003. 09. 11. www.foei.org/wssd 2003. 09. 11.

22


más ország is fenntartásait hangoztatta - 180 ország képviselői kompromisszumos megállapodást fogadtak el: lehetővé tették, hogy az erdősítési programokat messzemenően beszámíthassák az adott országok kötelezettségébe. A legalapvetőbb és legkritikusabb kérdésekben egyezség született: döntés született arról, hogy három új pénzügyi alap jön létre, tisztázódtak a kiotói mechanizmusok főbb keretei, megegyeztek az erdőgazdálkodás és földhasználat-változás számításba vételének lehetőségéről, elfogadták az ellenőrzésiszankcionálási rendszer alapjait. Ezzel elhárultak a Kiotói jegyzőkönyvhöz való csatlakozás legfontosabb akadályai. A megegyezésnek köszönhetően az Egyesült Államok nélkül is hatályba léphet a kiotói egyezmény.16

1.6 Marrakech, 2001. október 29 – november 10.

A Marrakech-ben megtartott 7. ülésszakra (COP7) maradt a részletes szabályozás kidolgozása. Emellett az eredeti keretegyezményhez kapcsolódó számtalan témakörben folyt a vita a plenáris üléseken, az egyezmény két állandó munkatestületének ülésein, illetve az informális egyeztető csoportokban. Az ülésszakon 172 ország 2400 delegátusa, továbbá nemzetközi szervezetek és nem-kormányzati szervezetek mintegy kétezer képviselője vett részt. A tárgyalások gyakorlatilag a sajátos érdekközösségeket megjelenítő nagyobb ország-csoportok között folytak A fejlődők G77 csoportja; az EU tagállamai; az ausztráljapán-kanadai-norvég-orosz-újzélandi "esernyő" csoport, amelynek eredetileg az USA volt a legmeghatározóbb tagja; a 11 EU-társultat tömörítő CG11 "közép csoport". A legnagyobb vita a kiotói mechanizmusok alkalmazásának szabályairól, a különböző

16

Szabó Gábor, Weyer Béla / Berlin HVG 2001/29. sz. Klímakonferencia Bonnban

23


kibocsátás-csökkentési egységek elszámolási és beszámítási módjairól, az országok rendszeres

beszámolási

kötelezettségeiről,

valamint

az

ellenőrzési-szankcionálási

intézményrendszer részleteiről folyt. A rendkívül összetett szabályozó rendszer néhány pontjáról végül csak az ülésszak" utolsó utáni" éjszakáján született megállapodás - ezek híján újra kétségessé vált volna például Japán, Kanada vagy az Orosz Föderáció csatlakozása a nemzetközi megállapodáshoz. Japán számára például "létkérdés" a kiotói mechanizmusok alkalmazása a 6%-os kibocsátás-csökkentés eléréséhez, ugyanakkor számára nem volt elfogadható az, hogy ennek előfeltétele legyen egy jogilag kötelező érvényű ellenőrzési-szankcionálási rendszerhez való csatlakozás. Az Orosz Föderáció pedig ahhoz hasonló meglehetősen nagymértékű egyedi földhasználat-változás beszámítási lehetőséget kapott, mint korábban (a bonni ülésszakon) Japán és Kanada – mivel nagy kiterjedésű erdei vannak, egyáltalán nem kell csökkentenie az emissziót, sőt, szennyezési jogát duplájára emelték. Kevés országtól eltekintve a többi ország delegációi legegyértelműbben az EU tagállamai - egy szigorú ellenőrzési-szankcionálási rendszer bevezetéséhez ragaszkodtak, illetve elképzelhetetlennek tartották a bonni ülésszak után bejelentett

számszerű

orosz

igény

elfogadását.

Végül az ülésszak a teljes szabályozórendszerben megállapodott és emellett elfogadott egy politikai nyilatkozatot a keretegyezmény és végrehajtásának jelentőségéről. Meghatározták a

szén-dioxid

elnyelő

hatású

tevékenységekért

(erdőtelepítés,

mezőgazdasági

földhasznosítás) nyerhető kibocsátási hitelek átadásának szabályait, és megállapodtak arról, hogy támogatni fogják a legkevésbé fejlett országokat az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásban. Mindezek alapján 2008-ban megkezdődhet a kibocsátási lehetőségek

nemzetközi

kereskedelme.

A

2002.

évi

Fenntartható

Fejlődési

Világtalálkozónak szóló nyilatkozat kiemeli a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás elhárításának kapcsolatát, s sürgeti a Kiotói Jegyzőkönyv hatálybalépését. A jegyzőkönyvhöz eddig 40 ország csatlakozott. Az EU közvetlenül az ülésszak előtt jelentette be, hogy tagállamai rövid időn ratifikálják a jegyzőkönyvet. Az ülésszakon hasonló

nyilatkozatot

tett

több

fejlettebb

ország

képviselője

is.

Az ülésszakon résztvevő magyar delegáció aktívan bekapcsolódott az egyes határozatok szövegét véglegesítő tárgyaló csoportok tevékenységébe; ennek során elsősorban a középkelet-európai társult országokat tömörítő érdekcsoport tagjaival, illetve az EU-tagállamok delegációival működtünk együtt. Magyarország részese az 1992-es keretegyezménynek;

24


1991 óta részt vettünk az egyezmény tárgyalásain, majd a Részes Felek 1995. évi első ülésszakát követően megkezdett, a jegyzőkönyv kidolgozására irányuló nemzetközi tárgyalásokon. A jegyzőkönyvet Magyarország nem írta alá, de 2000 szeptemberében kormányhatározat született a csatlakozás és az azzal járó feladatok megalapozásáról. A 2001 júliusában megtartott bonni ülésszakot követően a környezetvédelmi tárca megbízásából

megkezdődött

a

előterjesztések konkrét előkészítése.

Jegyzőkönyvhöz

való

csatlakozáshoz

szükséges

17

1.7 Johannesburg

„…Az 1992-es Rio de Janeiro-i csúcsértekezleten a kormányok (…) elkötelezték magukat ama világraszóló cél mellett, hogy gyermekeinket és unokáinkat megszabadítsák annak veszélyétől, hogy olyan bolygón kelljen élniük, amelynek ökológiai rendszerei és forrásai már nem tudják kielégíteni szükségleteiket. A riói világtalálkozón elért politikai és felfogásbeli áttörés azonban nem bizonyult elég döntőnek ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgok szokásos rendjét. Azzal egy időben, hogy a világ közössége készül a 2002 szeptemberében Johannesburgban tartandó, a fenntartható fejlődésről szóló világtalálkozóra, a gazdasági fejlődés tarthatatlan megközelítési módjai továbbra is áthatnak mindent. Valójában a világtalálkozó már nem kerülheti el annak a konklúziónak a levonását, hogy szakadék tátong a Rióban kitűzött célok, valamint a gazdag és a szegény országok mindennapi valósága között. (…) A johannesburgi csúcsértekezlet elvezethet, és el kell hogy vezessen ahhoz a határozott s az egész világon érvényes felismeréshez, hogy fenntartható egyensúlyt kell teremtenünk a természet és a gazdaság között. Az ennek felismeréséből fakadó felelősség nem mindenki számára azonos, mivel a világ országai a fejlettség igen különböző szintjén állnak. (…)

17

www.greenfo.hu Dr. Faragó Tibor: Portré: Marrakech: Klímakonferencia 2001. október 29-november 10. (ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, Részes Felek Konferenciája, 7. ülésszak ) 2003. 09. 15.

25


Közösen kell megragadnunk a lehetőségeket, ha egységes emberi közösségként válaszolunk erre a kihívásra. (…) Fel kell mérnünk a globalizációval járó veszélyeket és a globális piacok kényszerítő erejét. Érvényesítenünk kell a szerződésekben vállalt kötelezettségeket és a nemzetközi közösség által elért egyéb megállapodásokat, amelyek célja a biodiverzitás megvédése, az erdők megóvása, az éghajlatváltozás elleni védekezés, az elsivatagodás feltartóztatása. Új és pótlólagos pénzügyi támogatásokra kell szert tennünk. Szilárd partneri kapcsolatokat kell kiépítenünk a kormányokkal, a civil szervezetekkel, a magánszektorral, valamint az egyéb érintett szervezetekkel…” Kofi A. Annan, az ENSZ főtitkára18

18

A világ helyzete 2002 A Worldwatch Institute a fenntartható fejlődésről, Budapest, Föld Napja Alapítvány 2002.

26


II. fejezet

A johannesburgi, a moszkvai és a milánói klímakonferencia

2.1 Johannesburgi világtalálkozó a fenntartható fejlődés jegyében

A johannesburgi világtalálkozó célja a tíz évvel korábban megrendezett riói csúcson elfogadott átfogó fenntartható fejlődési program, valamint az azóta jóváhagyott más nemzetközi programok, illetve nemzetközi megállapodások végrehajtását elősegítő konkrét terv megfogalmazása és elfogadása volt. Az elmúlt évtized bővelkedett az ilyen állásfoglalásokat és programokat tárgyaló nemzetközi találkozókban, ezek legfontosabb eredményei a következők: az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata, a világkereskedelmi rendszerrel foglalkozó dohai miniszteri fórum záródokumentuma, a fejlesztések finanszírozási

kérdéseinek

szentelt

ENSZ-konferencián

elfogadott

Monterrey-i

Megegyezés, a Riói Csúcstalálkozó ötödik évfordulóján megtartott rendkívüli ENSZ közgyűlési ülésszak által jóváhagyott terv, a koppenhágai Szociális Fejlődési Világtalálkozó eredménye, illetve a Kiotói Jegyzőkönyv és a Globális Környezeti Alap támogatási rendszere. Az ezekben a dokumentumokban és más egyéb nemzetközi megállapodásban foglalt célokat, kötelezettségvállalásokat és végrehajtási eszközöket messzemenően figyelembe vették a johannesburgi világtalálkozó előkészületei során.

A Végrehajtási Terv kidolgozása az előkészítő ülésszakon kezdődött meg, de a több mint egy éves intenzív munka ellenére a legkényesebb kérdésekben nem született megállapodás, és emiatt a tárgyalások a Világtalálkozón is folytatódtak.

27


A Végrehajtási Terv szerkezetére vonatkozóan konszenzussal döntöttek – viszonylag korán – annyi változás történt csak az utolsó előkészítő ülésszakon, hogy az afrikai fejezet előkészítése mellett a többi régió képviselői is módot kaptak saját célkitűzéseik megjelenítésére. A bevezető fejezetet követő három fejezet tartalmazza a fenntartható fejlődés érdekében követendő hármas cselekvési irány (…) jelentőségét. A terv szerkezete a következő témák szerint van felosztva: legáltalánosabb kérdések, előzmények (I.), szegénység, társadalmi-gazdasági esélyegyenlőség (II.), fogyaztási szokások és termelési eljárások (III.), természeti erőforrások (IV.), globalizáció (V.), egészség (VI.), országcsoportok, régiók helyzete, feladataik (VII., VIII., IX.), a végrehajtás eszközrendszere (X.), az együttműködést, koordinációt szolgáló intézményrendszer (XI.).19 A

következőkben

ismertetem

a

legkritikusabb

vitapontokat,

legkövetkezetesebb

álláspontokat és a kompromisszumos javaslatokat:

Alapelvek: a fenntartható fejlődés elvei

A fenntartható fejlődés alapelveit 1992-ben a Riói Nyilatkozat keretében fogadták el. A legélesebb vita a „közös, de megkülönböztetett felelősség” alapelvének megfelelő értelmezése és figyelembevétele miatt alakult ki. A 92-es megfogalmazás szerint a fejlett országoknak vezető szerepet kell betölteniük az érintett problémák megoldásában arra való tekintettel, hogy korábbi fejlődésük során jelentősen hozzájárultak a földi környezet állapotának romlásához. Erre az elvre a fejlődő országok képviselői ezúttal sokkal tágabb értelemben akartak hivatkozni. Különös figyelmet kapott néhány más fenntartható fejlődési alapelv is, például az elővigyázatossággal vagy a társadalmi részvétellel kapcsolatos alapelvek.

A kompromisszumok nagyon nehezen születtek meg. A felelősségi elvet a korábbi tervezetek

számos

helyen

említették,

a

fejlettebb

államok

képviselői

viszont

indokolatlannak tartották ennek az egy elvnek az állandó hangsúlyozását és az elv

19

Faragó Tibor: Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről: a találkozó programja, résztvevői, dokumentumai és értékelése Budapest, Fenntartható Fejlődés Bizottság 2003.

28


kiterjesztett ( a fejlettek és a fejlődők közötti növekvő szakadék minden, azaz nem csak környezeti vonatkozású vetületéért a felelősséget a fejlettekre hárító) értelmezését. A Világtalálkozó viszont elsősorban a fejlett-fejlődő kapcsolatról szólt a változó világrend keretében. Végül a bevezetőben ott szerepel ez az alapelv, mint a nemzetközi együttműködés erősítésének vezérelve, de nem kiterjesztő jelleggel és csak mint a riói alapelvek egyike.

Kormányzás; az emberi jogok és az etikai megfontolások

Elsősorban az Egyesült Államok javasolta (a többi fejlett ország különböző mértékű támogatásával) a jó kormányzás (a demokratikus intézményrendszer) fő követelményeinek rögzítését, mint amelyek betartása a fenntartható fejlődés egyik alapvető feltétele. Többen a belügyekbe való beavatkozásnak tekintették ezt a kérdést, és arra hivatkoztak, hogy nem lehet egyöntetű szabályokat alkalmazni, figyelembe kell venni az eltérő szokásokat, kultúrákat. A témakörben külön egyeztető csoport alakult és csak rendkívül elhúzódó tárgyalások után alakult ki a megegyezés.20

Az egyes országok szintjén elvárt jó kormányzásra vonatkozóan végül elfogadott szövegben egyrészt csak a legalapvetőbb jellemzők maradtak meg, másrészt a nemzetközi együttműködés erősítése különösen a fejlődő országok támogatásának területén. A tárgyalások későbbi szakaszában a jó kormányzáshoz kapcsolódóan más fontos követelményeket is elfogadtak, és nemcsak az általánosság szintjén, hanem az egyes országokon belüli elvárásként is.

Szegénység és a szegénység elleni küzdelem

20

www.unfccc.int

29


A szegénység csökkentését célzó megfontolások kapták a legnagyobb figyelmet, mivel az elmúlt tíz évben tovább nőttek az átlagos életszínvonalbeli különbségek. Ez a probléma sajnos nemcsak a fejlett és a fejlődő, gazdag és szegény országok közötti különbségként merült fel, hanem teljes általánosságban is. A korábbi ENSZ nyilatkozatokban elfogadott célkitűzések megerősítése mellett a további konkrét javaslatok miatt alakultak ki komolyabb ellentétek a fejlett országok álláspontjában. Az USA (többnyire

Ausztrália,

Japán,

Kanada)

támogatásával

ellenezte

újabb

kötelezettségvállalások megfogalmazását és amellett állt ki, hogy inkább a már ismertek végrehajtására kellene összpontosítani. Az egyik legnehezebben megoldható problémát az ivóvíz ellátásban és azzal is összefüggésben az alapvető közegészségügyi szolgáltatásokban nem részesedő népesség arányának 50%-os csökkentésére irányuló célkitűzések összekapcsolása jelentette. Ebben a kérdésben végül egyetértés született „8. Az emberi egészség és a környezet védelméhez szükséges a tiszta ivóvíz és a megfelelő közegészségügyi ellátás. E tekintetben egyetértünk abban, hogy 2015-re felére kell csökkenteni azok arányát, akik nem jutnak biztonságos ivóvízhez vagy nem tudják megfizetni azt (amint ezt a Millenniumi Nyilatkozat körvonalazta), illetve azoknak az arányát, akik nem férnek hozzá az alapvető közegészségügyi ellátáshoz”.

Fenntarthatóság: a fenntartható termelési eljárások és fogyasztási szokások

A világszerte növekvő fogyasztás és termelés mind nagyobb terhelést jelent a környezetre. E témakörökben az Európai Unió és több más ország irányított, programozott megközelítést tartott szükségesnek, azaz egy tízéves globális keretprogram kialakítását és végrehajtását figyelembe véve az egyes országok, társadalmi csoportok, gazdasági szektorok eltérő helyzetét és adottságait. A fejlődő országok csoportja szerint viszont ezzel a gazdag országoknak kell foglalkozniuk, hiszen gazdagságukat is a környezeti erőforrások igazságtalan „túlhasználatával” és az aránytalanul nagy környezetszennyezéssel érték el, a fejlettek sorában pedig többek között az USA ellenezte az egységes programot arra

30


hivatkozva, hogy e tekintetben az egyes országoknak sajátos feltételeikhez igazítva kell cselekedniük. Ugyanakkor minden delegáció általánosságban elismerte, hogy különösen a legfejlettebb országok jelenlegi fogyasztási tendenciái miatt gyorsan degradálódnak a természeti erőforrások, növekednek az erőforrások hasznosításában megmutatkozó különbségek és emiatt sürgős intézkedésekre van szükség. A mindenki számára elfogadható megoldást a „közös, de megkülönböztetett felelősség” elvére és ezáltal a fejlett országok élenjáró szerepére való hivatkozás és az egységes keretprogram helyett a programokat átfogó tízéves keret kidolgozásában való megállapodás jelentette: „15. Ösztönözzék és segítsék elő programok egy tízéves keretének kidolgozását a regionális és nemzeti kezdeményezések támogatására annak érdekében, hogy felgyorsítsák az elmozdulást a fenntartható fogyasztás és termelés irányába, ezáltal támogassák a társadalmi és gazdasági fejlődést az ökológiai rendszerek eltartó képességének határain belül, ahol helyénvaló, a gazdasági növekedés és a környezet degradációja közti kapcsolat szétválasztásával… Minden országnak cselekednie kell, a fejlett országokkal az élen – figyelembe véve a fejlődő országok igényeit és képességeit…”.21

Természeti erőforrások: az erőforrások kimerülése, a biológiai sokféleség csökkenése

Az elmúlt egy évtizedben összességében a természeti erőforrások degradációja folytatódott. Ebben teljes körű egyetértés volt a találkozón, de a konkrét teendőket és a felelősség megosztását illetően nagyon nehezen alakult ki egyetértés. Hosszan vitáztak a résztvevőkarról,

hogy

a

természeti

erőforrások

degradációjának

megállítására

megfogalmazható-e számszerűsítő és határidőhöz kötött cél. Alapvető koncepcionális és szakpolitikai kérdések merültek fel, jól mutatva az országok, illetve a tárgyaló delegációk közötti jelentős érdekellentéteket. A viták eredményeként számos ország (EU-tagállamok, fejlődő országok, Svájc, Norvégia, Magyarország) határozott támogatása ellenére kimaradt 21

Faragó Tibor: Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről: a találkozó programja, résztvevői, dokumentumai és értékelése Budapest, Fenntartható Fejlődés Bizottság 2003.

31


a degradáció megállítására vonatkozó konkrét határidő, az elővigyázatosság elvének figyelembevétele, az átfogó rendszerű ökorendszer megközelítés támogatása, valamint a természeti

környezettel

foglalkozó

megannyi

nemzetközi

egyezmény

koherens

végrehajtásának ösztönzése. Ennél konkrétabb tárgyalás folyt a biológiai sokféleség megőrzéséről és a veszélyesen csökkenő tengeri halállományokkal kapcsolatos teendőkről. E kérdések és más természeti erőforrások kapcsán is egyértelműen a közvetlen gazdasági érdekek ütköztek a hosszabbtávú erőforrás-gazdálkodási szempontokkal. A közös javak, erőforrás-összetevők,

illetve

a

közös

jellegű

kockázatok

(biológiai

sokféleség,

erdőállományok csökkenése, sivatagodás) esetében viszonylag egyszerűen elérhető volt a megegyezés. Az együttműködés hatékonyságának javításához szükséges erőforrások ügyében pedig ezeken a területeken is értelemszerűen a legtöbbször a közös, de megkülönböztetett felelősség elvére történt hivatkozás. A legkomolyabb ellentétek a fentiekben említett módon az érintett fejezet egyedüli felvezető bekezdésének tartalma körül mutatkoztak; amely csak általános felhívást tartalmaz a degradáció megállítására: „24. …annak érdekében, hogy a természeti erőforrások degradációjának jelenlegi irányát a lehető leggyorsabban megfordítsuk, olyan stratégiák végrehajtására van szükség, amelyek nemzeti és megfelelőképpen regionális szinten elfogadott konkrét célokat tartalmaznak az ökológiai rendszerek védelmére, valamint a földel, a vízzel és az élővilág erőforrásaival való integrált gazdálkodás megvalósítására…”. Ezután a fejezet tételesen végigviszi a természeti rendszer összetevőit és konkrét feladatokat sorol fel, melyek a következők: a biztonságos ivóvíz és a szennyvízkezelés (25-29); az óceánokkal, tengerekkel, szigetekkel, partmenti területekkel, tengeri és partmenti biológiai sokféleséggel, a tengeri környezet szennyezésével kapcsolatos feladatok (30-36); ezen belül a halászattal, halgazdálkodással összefüggő feladatok (31.a); a halászati kapacitással és az illegális halászat megelőzésével kapcsolatos rendelkezések (31.d, 31.f), valamint a tengeri környezet védelmével a szennyező tevékenységekkel szemben kapcsolatos teendők (33, 34.). A természeti katasztrófák és hatásaik mérséklésével kapcsolatos a Terv által megerősített akciók a meglévő együttműködési programkeretekre épültek(37), ezzel szemben alig lehetett megállapodásra jutni az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátása miatti

éghajlatváltozás

kockázatának

32

mérséklése

ügyében

(bővebben:


Éghajlatváltozás,(38)). A földi légkörrel kapcsolatos további problémákkal és teendőkkel is túl röviden foglalkozik a Terv (39). A biológiai sokféleség megőrzése kapcsán viszonylag egyszerűen jutottak egyezségre a tárgyaló delegációk – konkrét határidő kitűzésével megerősítve a vonatkozó egyezmény keretében korábban elfogadott célokat és feladatokat, összekapcsolva a fejlődő országok támogatási igényeinek elismerésével: „44… Ahhoz, hogy az Egyezmény három célkitűzését hatékonyabban és egymással összhangban valósítsák meg, valamint 2010-re jelentősen csökkentsék a biológiai sokféleség csökkenésének jelenlegi ütemét, új és kiegészítő pénzügyi és műszaki erőforrásokra lesz szükség a fejlődő országok számára…”. A fenntartható erdőgazdálkodással, annak feladataival foglalkozó részt viszonylag ellentmondásmentesen le tudták zárni, mivel annak rendelkezéseit elsősorban az ENSZ keretében hosszabb ideje folytatott együttműködés eddigi eredményeire és a már elfogadott, általánosabb céljaira alapozták.

Éghajlatváltozás: a Kiotói Jegyzőkönyv hatálybalépése

Annak ellenére, hogy 2001 végén lezárultak a nemzetközi tárgyalások a Kiotói Jegyzőkönyv eljárási szabályairól, nehezen körvonalazódott még a Világtalálkozón is a hatálybalépést és végrehajtást sürgető rendelkezésekre vonatkozó kompromisszum. Egyfelől Norvégia az EU és a társult országok támogatásával határozottabb felszólítást szorgalmazott minden állam számára, másfelől az Egyesült Államok egyértelművé tette, hogy továbbra sem változtat a jegyzőkönyvet elutasító álláspontján. E vita lezárásához és a megoldáshoz részben hozzájárult Kanada és az Orosz föderáció részéről annak a politikai szándéknak a bejelentése, hogy csatlakoznak a Kiotói Jegyzőkönyvhöz. Ezáltal belátható közelségbe került a nemzetközi megállapodás hatálybalépése. A Világtalálkozón jelentette be Kína is a csatlakozási szándékát. A kérdéskörben rendkívül megosztozz volt a fejlődő világ is, hiszen, többek között az afrikai államok és a kis szigetállamok határozottan kiálltak a kibocsátások további jelentős csökkentése mellett, bizonyos országok viszont elsősorban az ilyen intézkedésekből fakadóan a gazdaságaikat várhatóan érő káros gazdasági hatások miatt fejezték ki aggodalmukat.

33


Ebben az esetben a kompromisszumos megoldást végül az jelentette, hogy a legátfogóbb hivatkozások (38, 38.a, 38.b) az 1992-ben elfogadott keretegyezményre, illetve a Millenniumi Nyilatkozatra történtek, hiszen ezekhez akkor gyakorlatilag minden állam csatlakozott. A további sürgős teendőket illetően a Terv arra utal, hogy „38. …a Kiotói Jegyzőkönyvet már ratifikált Államok határozottan sürgetik azokat az Államokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy időben ratifikálják a Kiotói Jegyzőkönyvet.”

34


Egészségügy, az egészségügyi ellátás helyzete

E fejezet több általános és néhány egészen konkrét célt is megjelöl, ezek közül a legfigyelemreméltóbb a HIV/AIDS Kötelezettségvállalási Nyilatkozat. Egy másik témakörben viszont – a benzin ólomadalék globális beszüntetése ügyében – hosszas vita után sem született konszenzus konkrét határidőre vonatkozóan.22

Finanszírozás, avagy a fejlődő országok fejlesztési programjainak támogatása

A Világtalálkozón a nemzetközi támogatásokkal kapcsolatosan bontakozott ki a legnagyobb vita. A támogatások kulcsterületei: a technológiai-átadás, általában véve a kapacitások építése és bővítése, valamint a minden területen tárgyalt finanszírozás. Különösen három pontban alakult ki nagyon nehezen a konszenzus: a Hivatalos Fejlesztési Segélyalaphoz (ODA) való hozzájárulás növelésére irányuló korábbi szándéknyilatkozatok megerősítése és a betartásuk sürgetése, egy nemzetközi Szolidaritási Alap felállítása, valamint a Globális Környezeti Alap kiterjesztése tárgyában. Végül a Globális Környezeti Alap (GEF) pénzügyi keretének és támogatási területeinek határozott tágítását kérték a fejlődő országok. Az új pénzügyi alap kérdésében végül megállapodás született, de a részletek hiánya előrevetíti, hogy legalábbis egyelőre ez csak egy szimbolikus keret lesz. A fejlesztési támogatások, illetve konkrétabban a hivatalos fejlesztési segélyezés kapcsán sürgető felhívásokat tartalmaz a Végrehajtási Terv.

22

www.johannesburg.org

35


Kereskedelem: a világkereskedelmi rendszer reformja

A Világtalálkozón többen azt képviselték, hogy legfeljebb a megerősítés szándékával kell hivatkozni a Dohában elhangzottakra. Mások a fenntartható fejlődés átfogó követelményei alapján további elvárásokat akartak keresztülvinni különösen a legkevésbé fejlett országok termékeinek piacra jutására, a fejletteknél alkalmazott exporttámogatásokra vonatkozóan. Az elhúzódó vitát követően végül az egyik legkényesebb problémát a világkereskedelmi szabályok és a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények rendelkezéseinek harmonizálása, egyenrangúságának elismerése jelentette. A világkereskedelmi rendszer jelentőségére, reformjára, az ezzel kapcsolatos általános szempontokra, teendőkre utaló megállapítások, igények átszövik a Tervet. Emellett konkrét áruk, tevékenységek (halászat, erdei termékek, energia, ózonkárosító anyagok) kapcsán is fontos megállapítások fogalmazódtak meg. A fejlődő országok piacra jutási lehetőségeinek elősegítése volt az egyik közmegegyezésre jutott terület. A nemzetközi kereskedelem fejlesztése és a nemzetközi környezetvédelmi követelmények szigorítása hosszú ideje párhuzamosan fut, ezek viszonyának, de legalábbis egyenrangúságának elismerése fontos politikai kompromisszumot jelentett: „97. Folytassák a kereskedelem, a környezetvédelem és a fejlődés kölcsönösen egymást erősítő jellegének erősítését a fenntartható fejlődés érdekében…98. Segítsék elő, hogy a multilaterális kereskedelmi rendszer és a multilaterális környezetvédelmi megállapodások kölcsönösen támogassák egymást, összhangban a fenntartható fejlődés céljaival…, miközben elismerik annak fontosságát, hogy fenntartsák mindkét eszközcsoport integritását.”

Energia: a megújuló energiaforrások aránya

Nem alakult ki általános egyetértés a megújuló energiaforrások körének meghatározásáról és arányuk számszerűsíthető növeléséről. A fő vitapontok a következők voltak: a megújuló energiaforrásokra konkrét cél kitűzése, a megújulók meghatározása, a

36


mellettük a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos hatékony technológiák támogatása. Az EU és több más fejlett ország valamilyen konkrét cél elfogadását támogatta, de más fejlett és fejlődő országok a nemzeti sajátosságokra való hivatkozással elfogadhatatlannak tartotta egy globális szintű cél kimondását, így végül nem született megegyezés. A találkozó végén az EU kezdeményezésére sok delegáció nevében külön nyilatkozat született a megújuló energiákkal kapcsolatosan.23

3.ábra

A világ áramtermelése típusonként 2000-ben 2%

17% Fosszilis tüzelőanyag Nukleáris Vízenergia

17%

Más megújuló energiaforrások

64%

Forrás: A világ helyzete 2003 A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról Föld Napja Alapítvány Budapest 2003. p. 121

Kijelenthetjük tehát, hogy a Végrehajtási Terv most elfogadott energiaügyi fejezete nem tűz ki semmilyen konkrét célt, vagy időbeosztást a megújuló energiára való áttérés terén; nem csökkenti semennyivel sem a fosszilis tüzelőanyag-iparnak nyújtott támogatásokat, csupán megismétli az elmúlt néhány évben kötött egyezményeket.

23

WWF, www.panda.org Johannesburg Earth Summet 2003. 09. 19.

37


A vállalkozások szociális és környezeti felelőssége

A vita a vállalatok magatartásáról, a fenntartható fejlődés, illetve a fenntartható termelés alapelveinek, céljainak követésében és az erre vonatkozó elvárásokról bontakozott ki. Elsősorban a fejlődő országok képviselői szorgalmazták egyértelműbb elvárások, normák megfogalmazását, amelyek mind a szociális, mind a környezeti felelősségre vonatkoznak. A vállalatok teendőit, környezeti és szociális felelősségét, ezirányú tevékenységük átláthatóságát illetően végül megegyezés született: e követelmények követésének egységesülő nemzetközi irányelvek alapján, de önkéntes intézkedésekkel tesznek eleget az üzleti élet képviselői.24 A vállalatok felelősségre vonhatósága lett volna a Világtalálkozó egyik kulcskérdése, de az Egyesült Államoknak végül sikerült kiharcolnia, hogy a multinacionális nagyvállalatok csak önkéntes alapon legyenek elszámohatóak. Sajnos csak akkor lehet hathatós intézkedéseket hozni, szigorú szabályrendszert kialakítani, ha minden állam belátja, hogy csak így lehet a fenntartható fejlődést megvalósítani, ami elengedhetetlen a környezetünk megóvásához. A

johannesburgi

csúcstalálkozó

annyiban

mondható

sikeresnek,

hogy

megállapították és dokumentálták a közös célokat és a végrehajtási mechanizmusokat. A másik oldalról viszont a delegációk elégedetlenül távozhattak – kivéve természetesen az Egyesült Államokat, aki az úgynevezett JUSCAN csoport támogatásával (Japán, Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland), meghiúsította a kulcsfontosságú kérdések ügyében a valódi előrehaladást –, hiszen a célok kijelölése mellett nem sok konkrétum került be a záródokumentumba. Hiányoznak a határidők és a konkrét szankciók, szabályrendszerek. Vélhetően a johannesburgihoz hasonló megacsúcsok ideje lejárt, a jövőben inkább az itt megállapított elvekkel, problémákkal kell foglalkozni. Minden országnak saját magának kell kidolgozni a környezet megvédése érdekében azt a politikai, 24

www.panda.org Johannesburg Earthsummit

38


gazdasági eszközrendszert, amelynek a segítségével a fejlődés valóban fenntartható lesz. Ehhez persze elengedhetetlenek a regionális kormányközi együttműködések, de a következő tíz évnek inkább a cselekvés idejének kell lennie, mintsem a globális csúcstalálkozókénak. Ezeken úgy sem történhet figyelemre méltó előrehaladás addig, amíg az Egyesült Államok, aki a világ népességének 5%-át, míg a szén-dioxid kibocsátás 20%át adja (és ezzel ő a legnagyobb környezetszennyező a Földön) és a világ energiafelhasználásának 25%-át fogyasztja el (az amerikaihoz hasonló mértékű világ-fogyasztás esetén az energiaellátás összeomlása következne be), nem hajlandó ratifikálni a Kiotói Jegyzőkönyvet, mondván, hogy ez igazságtalanul sújtaná gazdaságilag az országot (és gyalog kellene járni az amerikaiaknak dolgozni). (Talán azt sem mellékes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok jelenlegi elnökének az elnökválasztáson a legfőbb támogatója az Exxon olajtársaság volt.) Addig tehát, amíg nem ismeri fel a fejlett ipari országok mindegyike, hogy az üvegházhatású gázok csökkentése hosszú távú befektetés – ami azzal térül meg, hogy a távoli jövőben is lehetséges lesz az élet a földön –, addig igazi előrelépés nem érhető el. Mert bár Oroszországnak a Kiotói Jegyzőkönyvhöz való csatlakozása lehetővé tenné a Jegyzőkönyv hatálybalépését, az Amerikai Egyesült Államok távolmaradása nélkül nem biztos, hogy akkora jelentősége van, lévén az USA a legnagyobb szennyező a világon. A nemzetközi konferenciák – Riótól Milánóig – az üvegházhatás veszélyére, a fenntartható fejlődésre és a környezetvédelem fontosságára hívják fel a kormányok figyelmét; arra, hogy milyen problémákkal járhat, ha a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Ennek következménye beláthatatlan az emberiség további sorsára. Sajnos az az ember érzése, hogy a döntéshozók nem veszik még ma sem komolyan a szakemberek figyelmeztetéseit. Szóban elfogadják, de tettekkel nem igazolják vissza. Tovább nő az energiafelhasználás és ezen belül kevésbé a megújuló energiaforrások részaránya.

39


2.2 Moszkva, 2003. szeptember 29 - október 3. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének nyolcadik konferenciája

A konferencia célkitűzései

A

klímaváltozás

kérdéseivel

foglalkozó

ENSZ

Éghajlatváltozási

Keretegyezményének nyolcadik konferenciájára (COP8) 500 tudós, továbbá 1500 üzletember és közéleti személyiség érkezett a világ 80 országából. A konferencia fő célja az volt, hogy átfogóan megvitassák a klímaváltozás természeti és antropogén okait, ezeknek hatását a nemzetgazdaságokra és a gazdasági rendszerre; integrálni az antropogén hatások csökkentését az általános szemléletmódba. A konferencián – nem kormányközi fórum lévén – arra törekedtek, hogy elősegítsék a kölcsönös egyetértést az érdekeltek között – kormányok, tudományos társaságok, üzleti élet szereplői, nem kormányközi szervezetek és a nyilvánosság között.25

A konferencia témái

1. Általános problémák 1.1 A klímaváltozás tudománya a) az adatok, megfigyelések elemzése

25

www. unfccc.int COP 8 World Climate Change Conference 2003. 11. 03.

40


b) az óceánok, az atmoszféra, a földfelszín, az emberi hatás szerepe c) klímamodellek d) a klímaváltozás jövőbeli bemutatása e) szélsőséges természeti jelenségek

41


2. A klímaváltozás gazdasági, szociális kihatása 2.1 Globális és regionális hatások a a) természetes ökoszisztémára b) az egészségre c) a mezőgazdaságra, erdőgazdálkodásra, halászatra d) a vízellátásra e) az energia előállítására és felhasználására f) a sarkköri és más veszélyeztetett területekre 2.2 Tudományos vizsgálata a klímára irányuló veszélyes antropogén hatásoknak 3. A technológia szerepe a klímaváltozás csökkentésében a) az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése b) alkalmazkodás a klímaváltozáshoz c) a klímaváltozásból eredő károk és a károk megelőzésének költségei d) a klímaváltozásból eredő sebezhetőség e) a fenntartható fejlődés kiemelkedő szerepe f) a technológia szerepe 4. Az érdekeltek megbeszélései a) Az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének fejlesztése b) Az üzlet szerepe a klímaváltozás csökkentésében

42


c) A nem kormányközi szervezetek, a média és a nyilvánosság szerepe26 A konferencián különböző fórumok is alakultak, ahol a résztvevők a plenáris ülésen elhangzottakat kisebb érdekcsoportokban megvitathatták. A témák a következők voltak: klíma és energia; szén és üzlet; klímaváltozás; klímaváltozási világkonferencia és globális környezeti problémák. A plenáris ülésen elhangzott témák és a fórumokon zajló vitákon kívül a találkozó talán legfontosabb célja az volt, hogy Oroszország végre ratifikálja a Kiotói Jegyzőkönyvet. Bár az ígéret még áprilisban elhangzott a G8 csúcstalálkozón, de Oroszország nem fogja addig aláírni a nyilatkozatot, amíg nem kap biztosítékot az érdekei védelmére. Az orosz elnöki adminisztráció szerint a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló jegyzőkönyvet csak abban az esetben ratifikálják, ha a nyugati cégektől konkrét javaslatok érkeznek közös programok végrehajtására. Ilyen javaslatokat Moszkva nem kapott, a találkozón viszont lehetőség nyílt az érdekek megvitatására. Vladimir Putyin szerint a káros gázok kibocsátásának csökkentését célzó oroszországi beruházásokra legalább 3 milliárd dollárra van szükség. Oroszország elsősorban európai, japán és kanadai vállalatok ajánlatait várja. A konferencia előtt közzétett orosz állásfoglalás szerint bár Oroszország 17 százalékkal részesedik a globális felmelegedésért felelős gázok kibocsátásában, ugyanakkor az ország egész területe a világon a légkörbe kerülő összes széndioxid csaknem 40 százalékát nyeli el. Oroszország azzal, hogy ilyen nagy mennyiségű széndioxidot "szív magába", jelentős mértékben hozzájárul a világ környezetvédelméhez - olvasható a közleményben. Oroszország közölte a Kreml - már minden ökológiai kötelezettségét teljesítette: 1990 óta egyharmadával csökkentette a károsgáz-kibocsátást.27 Ez természetesen nem az ország kiemelkedően fejlett környezetpolitikájának köszönhető, hanem – akárcsak Magyarország esetében –, az ipar szinte teljes megszűnésének. Sajnos Oroszország még mindig nem ratifikálta a Jegyzőkönyvet, de Putyin elnök nyilatkozata szerint az idén még megteszi.

26 27

www.greenpeace.org UNFCCC in Moscow 2003. 11. 03. www.greenfo.hu Oroszország vonakodik a káros gázkibocsátás csökkentésétől 2003. 11. 05.

43


2.3 Milánó, 2003. december 1 – 12. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének kilencedik konferenciája

A konferencia első felében szó esik a Keretegyezmény és a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásának helyzetéről, téma lesz a fejlett országok kibocsátásainak alakulása, a fejlődő országoknak

nyújtott

támogatások,

az

erdőgazdálkodás

szerepe

illetve

az

éghajlatváltozással szemben leginkább sérülékeny, fejlődő országok problémái. Az első hét tehát a szakértői hét, a második pedig a kormányzati hét. Az első plenáris ülésen az EU képviselője bejelentette, hogy a fejlődőket évi 369 millió dollárra, Svájc pedig évi 1 millió frankkal támogatja. Az ülésszak magas szintű szakaszában a legkritikusabb kérdéseket a miniszteri tanácskozások keretében tárgyalják.28 Harmadikán az orosz elnök bejelentette, hogy Oroszország nem fogja ratifikálni a Kiotói Jegyzőkönyvet, mert Oroszországnak jót tenne a globális felmelegedés. Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi minisztert választották meg a következő évre az ENSZ klímaegyezményének elnökévé. Ezzel Magyarország egy világméretű probléma megoldásának egyik főszereplőjévé vált. A tanácskozáson és a kapcsolódó eseményeken a 187 ország mintegy 4500 résztvevője vesz részt. A tanácskozáson újabb, a földi klíma megváltozását igazoló tudományos eredmények is szóba kerültek. Immár ténynek tekinthető – bár még csak centiméterekben mérhető – a világtengerek szintjének emelkedése (amit részben a sarki jég elolvadása, részben pedig az általános melegedés nyomán fellépő hőtágulás okoz), és egyre több jel mutat a sivatagosodás felgyorsulására, főként Afrika egyes területein. Mindkét jelenség magas népsűrűségű vidékeken tapasztalható, ahol egy esetleges környezeti válság semmiképpen sem oldható meg lokálisan, hanem a távolabbi régiókat is elérő tízmilliós menekültáradatot indíthat el. Ha nem sikerül keretek között tartani a felmelegedési

28

www.story.news.yahoo.com Climate Change Conference Opens in Italy

44


folyamatot, az egyes országokat – főként Délkelet-Ázsiában és Óceániában – a létükben is fenyegethet.29 Mint azt már a Johannesburgi Világtalálkozó ismertetésénél elmondtam, a különböző szintű-rangú világtalálkozók addig nem sok eredményt érhetnek el, amíg minden ország el nem ismeri, és saját gazdasági érdekei elé nem helyezi a klíma védelmét, legyen szó fejlett vagy fejlődő gazdaságú államról. A klímatárgyalás e sorok írásakor még tart, konkrét eredmények még nem születtek. A tárgyalás valódi célja az, hogy Oroszország végre ratifikálja a jegyzőkönyvet. Bár Putyin szerint az éghajlatváltozás országukat előnyösen érinti, valószínű, az még előnyösebb lenne számára, ha sok milliárd dollárnyi külföldi tőke érkezne az országba, hogy azt környezetvédelmi beruházásokba fektessék. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Oroszország rendelkezik az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye szerint a legnagyobb eladható kvótamennyiséggel, még az is előfordulhat, hogy a találkozó végére meggondolja magát Putyin elnök, és ratifikálja a Jegyzőkönyvet.

29

www.nol.hu 1,5 fok a cél; Klímaváltozási csúcstalálkozó Milánóban 2003. 12. 02.

45


III. fejezet

Az emisszió-kereskedelem

A Kiotói jegyzőkönyv az üvegházhatású gázok forgalmazható kibocsátási jogát (allowances trading), illetve az ezen anyagok kibocsátás-csökkentését (emission credits) valorizálható természeti kincsnek, azaz áruba bocsátható „közjószágnak” tekinti. E vonatkozásban a Kiotói Jegyzőkönyvnek különleges jelentősége van, ugyanis a szennyező kibocsátások csökkentésének megvalósítását piaci mechanizmusokon keresztül közvetíti a gazdaság résztvevői felé.

3.1 Kiotói Rugalmassági Mechanizmusok

A Jegyzőkönyv elismeri a létjogosultságát annak a megközelítésnek, hogy a kibocsátás-csökkentés költségeinek minimalizálása érdekében a részesek közös és összehangolt intézkedéseket tehetnek. Azaz, amennyiben egy ország országhatárain kívül alacsonyabb költséggel képes ugyanolyan mértékű kibocsátás-csökkentést elérni, mint saját nemzetgazdaságában, úgy – meghatározott feltételek teljesülése esetén – e megtakarításokat saját magának számolhatja el. A Jegyzőkönyv három különböző rugalmassági mechanizmust határoz meg:

1)

Együttes végrehajtás (Joint Implemention, JI): E mechanizmus lényege, hogy egy konkrét emisszió csökkentő beruházás nyomán előállt és auditált kibocsátás csökkentést a beruházó (általában fejlett ország) és a

46


kedvezményezett

ország

(általában

átalakuló

gazdaságú

ország)

valamilyen kialkudott arányban megosztja. Ily módon a kedvezményezett ország a beruházásért az elért környezeti haszon egy részével fizet, azaz ez esetben az elért kibocsátás-csökkentés áruba bocsátásáról van szó.

2)

Tiszta fejlesztési mechanizmus (Clean Development Mechanism, CDM): ez esetben amennyiben egy fejlett ország konkrét emisszió csökkentő beruházást hajt végre egy fejlődő országban, úgy a kedvezményezett országban elért kibocsátás csökkentést teljes egészében a fejlett beruházó állam saját magánál írhatja jóvá. Ily módon a kedvezményezett ország a beruházásért a teljes elért környezeti haszonnal fizet, azaz ez esetben is az elért kibocsátás-csökkentés áruba bocsátásáról van szó.

3)

Szennyezési jogok nemzetközi kereskedelme (International Emission Trading, IET): e mechanizmus lényege, hogy a kibocsátás csökkentési kötelezettségét túlteljesítő ország – a túlteljesítés mértékéig – a fel nem használt jogait átadhatja egy másik országnak, amelyik a kibocsátási kötelezettségét e nélkül nem képes teljesíteni. Ez esetben tehát az „áru” a kibocsátási jog, amelyért cserébe pénzt kap az eladó.30

30

Kis András et. al., 2000. A Közös Megvalósítási Módszer alkalmazásának hazai megalapozása, Energiaközpont Kht, Budapest

47


2. táblázat: A Kiotói Rugalmassági Mechanizmusok áttekintése

Mechanizmus

A tranzakció típusa

Tranzakciós egységek

Résztvevők

A Jegyzőkönyvben rögzített követelmények

Szennyezési jogok nemzetközi kereskedelme

A kibocsátási Pénzügyi csökkentési kötelezettség túlteljesítésének egy része

Fejlett és A vásárolt jogok csak átalakuló kiegészítői lehetnek a gazdaságú hazai szennyezésországok csökkentésnek

Együttes Végrehajtás

Igazolt kibocsátáscsökkentés része

Projektalapú

Fejlett és Csak olyan országok átalakuló tehetnek rá szert, gazdaságú melyek betartják országok jelentési kötelezettségüket; az egységek csak kiegészítői lehetnek a hazai szennyezéscsökkentésnek

Projektalapú

Fejlett fejlődő országok

Tiszta Fejlesztési Mechanizmus

Igazolt kibocsátás csökkenés

egy

48

és Nem lehet teljes egészében elszámolni a csökkentéseket, a bevételek egy részével a fejlődő országokat kell támogatni a klímavédelmi törekvéseikben


3.2 A szennyezési jogok kereskedelmével kapcsolatos nemzetközi tárgyalások

Mint azt már a korábbiakban említettem, a Jegyzőkönyvbe foglalt kibocsátás csökkentési kötelezettségeiket túlteljesítő országok a fölös jogaikat eladhatják, míg a kvótájukat más módon elérni nem képes országok pedig azokat megvásárolhatják. E nemzetközi kereskedelmi rendszer részleteinek kidolgozása az ENSZ különféle intézményeinek tárgyalófórumain továbbá az OECD keretei között is folyamatosan napirenden van. A mechanizmus szabályozásából a következők a lényeges elemek: •

A vásárolt kibocsátási jogok csak kiegészítői lehetnek a hazai intézkedéseknek.

•

Nemzeti allokációs terv: az ország elosztja az egységeket a kibocsátó szektorok és egyedi kibocsátók között, mely során a nemzeti sajátosságokat, fejlesztési prioritásokat, a jövőbeli forgatókönyvet is figyelembe kell venni. A gondos allokáció kulcsfontosságú, ugyanis a kereskedésben cégek vesznek részt, míg vállalással országok rendelkeznek. Félő tehát, hogy a cégek gyorsan eladják egységeiket, és a végén az állam marad „hoppon", hiszen a Kiotói Jegyzőkönyv keretében államoknak kell vállalásokat teljesíteniük.

•

A Jegyzőkönyv a kibocsátási jogok adás-vételén túl lehetővé teszi azok tárolását is (banking), vagyis ha egy ország az előírt kibocsátási szint alatt marad és az így felszabaduló kvótát nem értékesíti, akkor az a következő elszámolási időszakban felhasználható. E lehetőség a kormányok részéről – a privatizációhoz hasonlíthatóan – megalapozott és megfontolt stratégiai megközelítést igényel, ugyanis azt kell mérlegelni, hogy a rövidtávú pénzügyi hasznok reményében, milyen mértékben szabad a később szükségessé váló „nemzeti kincset” áruba bocsátani.

•

A magas színvonalú monitoring, ellenőrzés és jelentéskészítés jelentős költséget ró a

résztvevőkre.

Csak

nemzetközileg

49

egységesített

ellenőrzési,

bevallási


követelmény rendszer minimalizálhatja a visszaélések esélyét, miközben célszerű alacsonyan tartani a tranzakciós költségeket. •

A Jegyzőkönyv kötelezettségeinek megszegését majd – jelenleg kidolgozatlan – szankciók fogják érinteni. A nemzetközi tárgyaló-fórumokon felmerült annak a lehetősége,

hogy

a

szabálysértőket

a

nemzetközi

szennyezési

jogok

31

kereskedelméből való kizárással kellene sújtani.

A Kiotói Rugalmassági Mechanizmusok iránti keresletet mindenekelőtt az határozza

meg,

hogy

milyen

nehézségei

vannak

a

kibocsátás-csökkentési

kötelezettségekkel bíró országoknak vállalásaik betartásában. Minél nagyobb az eltérés a kötelezettségekből levezetett kívánatos célállapot és a valós kibocsátások között, annál nagyobb kereslet fog megjelenni a piacon. A legnagyobb kereslet várhatóan az Egyesült Államok, Japán, Kanada és egyes EU tagállamok részéről jelentkezik majd.

3. táblázat: Az érintett országok várható kibocsátás-csökkentési kötelezettségei és várható kvóta kereslete (ezer kilotonna szén-dioxid egyenértéken)32

Ország(csoport)

2010-ben Kiotói vállalás várható emisszió

Várható kvóta kereslet

6817,7 5339,2 1478,5 USA 660,7 531,8 128,8 Kanada 3897,4 3581,4 316,0 EU 8306 63 20,5 Dánia 75,3 64,8 10,5 Finnország 84,7 75,3 9,4 Svédország 64,5 54,6 9,9 Norvégia 57,8 55,9 1,9 Egyéb OECD országok 2816,3 2983,5 -167,2 Oroszország 2029,5 1968,7 -60,8 Egyéb átalakuló gazdaságok 581,5 552,1 29,4 Ausztrália és ÚjZéland 31 Holtsmark, Bajrt und Kunt,1367,5 Alfsen,; 1998 Coordination of flexible instruments in 238,4 climate policy. CICERO 1129,1 Japán Report 1998:4. Oslo 18536,5 16399,5 2304,2 Összesen 32 Dr. Pálvölgyi Tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás; Környezet és társadalom; XXI. századi forgatókönyvek; L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2000. 80. oldal

50


3.3 Az UNCTAD ( United Nations Conference on Trade and Development – Az ENSZ kereskedelmi és fejlődési konferenciája) emisszió-kereskedelemmel kapcsolatos munkájáról

Az UNCTAD üvegházhatású gázok kereskedésével foglalkozó programja három feltevésen alapszik: 1. A klímaváltozás globális probléma, amely egyformán kihat a fejlett és a fejlődő országokra. Ebből kifolyólag minden országnak kötelessége a megoldás kidolgozásában részt venni, bár a fejlett országok felelősség vállalása nagyobb kell hogy legyen. 2. A klímaváltozás alapvetően az iparosítás és fejlődés miatt következik be, mely folyamat a fejlődő országokban még nem befejezett. A globálisan létrejövő megoldásnak figyelembe kell venni a fejlődő országok jogát az iparosodásra és a fejlődésre és ebből kifolyólag az üvegházhatású gázok kibocsátásának – főképpen a szén-dioxid – növekedését. 3. A globális emisszió-kereskedelmi rendszer alapján minden állam szabadon hozhatja létre a saját emissziós politikáját, azaz nemzeti szinten meghatároznak egy bizonyos üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentési kosarat.33 A továbbiakban néhány korábbi eredményt (1991-1995) és az ebből levonható következtetéseket szeretném bemutatni: Az emisszió-kereskedelem Egyesült Államokbeli története részletes bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az emisszió-kereskedelmi rendszer megvalósíthat környezeti célokat minimális pénzügyi ráfordítással. Az Egyesült Államok vezető helyen áll a gázolaj csökkentés programban – ami a hetvenes évek közepén indult –, a kén-dioxid kereskedési és a Los Angeles Regionális Piac a Tiszta Levegőért programban. Becslések szerint az Amerikai Egyesült Államok Tiszta Levegő Törvénye alapján történő kereskedelem több 33

www.unctad.org/en/subsites/etrade/initiatives.htm 2003. 09. 18.

51


mint 10 milliárd dollárnyi költség-megtakarítást tett lehetővé, anélkül hogy az operációs költségekből származó visszatérő megtakarításokat figyelembe vennénk. 1 milliárd dollárt lehet megtakarítani a kén-dioxid kereskedelmi előírás végrehajtásával, és 58 milliárd dollárt – vagyis kereskedés nélkül a szabályok pontos betartásával a ráfordítások 40%-át – lehet megtakarítani a Dél-Kalifornia Program révén, amely engedélyezi az NOx és SOx kereskedelmét. 34 Mivel az emisszió-kereskedelem olcsóbb és rugalmasabb teljesítést tesz lehetővé, nagyobb emisszió-csökkentést engedélyeznek a szabályozók. Az emisszió-kereskedelmi rendszer nagyfokú ösztönző erőként hat a technológiai újítások és az új emisszió-csökkentési módszerek szegényebb országokba való közvetítése területén. Tehát az emisszió-kereskedelmi rendszer három területen is osztalékot termel: gazdasági, környezeti és technológiai területen. A kibocsátási jogok elosztásának méltányosnak és jogosnak kell lennie, és biztosítani kell a közös – így elfogadható – eredményt. Elfogadható elosztási technikák:35 ¾ a tradicionális „grandfathering” módszer: az elosztás mértéke a jelenlegi vagy régi emissziós szint; ¾

a hatékonysági szabályokon alapuló módszer: a juttatás a GDP egységein alapszik;

¾ egyenlőségre törekvő módszer: per capita ¾ gazdasági megkülönböztetés: a fejlettségi szint alapján ¾ a fentiek bővített kombinációja Ha az emisszió-kereskedelmi piac versenyképes és a tranzakciós költségek alacsonyak, akkor a kezdeti elosztási módszernek nem lesz semmilyen anyagi kihatása a rendszer hatékonyságára, hogy az adott környezeti célt a legalacsonyabb költségen érjék el. 34

www.unctad.org/en/subsites/etrade/initiatives.htm 2003. 11. 01.

52


Ezért a jogok kezdeti elosztása egyaránt használható elosztási és egyenlőségi célok megvalósítására anélkül, hogy a rendszer költséghatékonyságát veszélyeztetné. Így lehetséges egy olyan elosztási módszer kiválasztása, amely összeegyeztethető mind a szegényebb országok iparosításának felgyorsításával (azon országoknál, akiknél a költséghatékony csökkentési lehetőségek kiaknázása normális esetben nem áll az első helyen), mind a globális kibocsátás-csökkentés szükségességével. A kérdés nem az, hogy ki ad el vagy ki vásárol kibocsátási jogokat; az emissziókereskedelem mindkét fél számára kedvező, győztes-győztes helyzetet teremt. A globális emisszió-csökkenésen túl a vásárlók abból is hasznot húznak, hogy a vállalt kötelezettségeiket alacsonyabb költségen valósítják meg, mintha a saját országukban kellene a kibocsátást csökkenteni. Az eladók azon nyernek, hogy képesek a szükségesnél nagyobb mértékű emisszió-csökkentésre, és a kötelezettségeiken túli csökkentést eladják vagy megtakarítják. A legnagyobb előnye az emisszió-kereskedelemnek a többi emisszió-csökkentő politika eszközeivel szemben, hogy képes a tranzakciós költségeket minimalizálni. A tranzakciós költségek hatékony minimalizálásához szükség van a piaci szereplők (a hatékony kereskedelmi szolgáltatások érdekében) és az állami szervezetek (kereskedelmi rendszerek megfigyeléséért és ellenőrzéséért) iránti bizalomra. A megfelelő szabályozás az alapja a hatékony emisszió kereskedelmi rendszereknek (a túlszabályozás csak növelné a tranzakciós költségeket). Végeredményben bármely emisszió kereskedelmi rendszer hatékonysága a megfigyelő, a döntéshozó, illetve a végrehajtó intézmények közötti kapcsolat szorosságán múlik.

35

http://www.state.gov/www/global/global/global_issues/climate/index.html 2003. 11. 01.

53


3.4 Az emisszió kereskedelem és a karbon/energia adó világgazdasági háttere

A világgazdaság egészét, illetve az egyes nemzetgazdaságokat tekintve számos esetben torz árviszonyok üvegházhatású gázok kibocsátását növelő hatásával (például mezőgazdasági és üzemanyag-támogatások, közlekedési tarifák stb.) kell szembenéznünk. Számos tanulmány szerint a fosszilis energiahordozók ártámogatásának leépítése a globális kibocsátások 4-18%-os mérséklését, illetve a bevételek növekedését vonja maga után. A legtöbb esetben a torzító árviszonyok kiigazítása a kibocsátások csökkentésével és a gazdasági hatékonyság növekedésével jár. Mindazonáltal a támogatások bevezetését, illetve a torzító árviszonyok fenntartását gyakorta szociális indokok támasztják alá, így ezek leépítése nehézségekbe ütközhet. A klímavédelmi intézkedések kialakítása két szinten történhet: •

az országok egy csoportja által alkalmazott intézkedések,

•

egyes

országok

által

egyoldalúan

bevezetett,

illetve

több

oldalú

megállapodások formájában megvalósuló intézkedések. Ha az országcsoportban nincs egy nagy kibocsátó sem, akkor a fosszilis eredetű tüzelőanyag-felhasználás a csoportban részt nem vevő országok irányába tolódhat el. E folyamat kedvezőtlenül érintheti a csoportban résztvevő országok egyes iparágainak nemzetközi

versenyképességét,

és

ágazatpolitikáikban

a

környezeti

szempontok

érvényesülését. A közgazdasági szakirodalom szerint a gazdasági ösztönzők (például adók, forgalmazható kibocsátási engedélyek/kvóták) valószínűleg – mind nemzeti, mind nemzetközi szinten – költséghatékonyabbak mint más intézkedések. Nemzetközi megállapodásokban részes országcsoportok közötti azonos szintű normák előírása valószínűleg nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor az egyes országcsoportokon belül elképzelhető megegyezés az azonos kötelezettségek alkalmazására.

54


A forgalmazható-kvóta mechanizmusoknak az a hátránya, hogy a kibocsátások határköltségét nem lehet pontosan megállapítani, és a karbon / energia adónak az emisszióra gyakorolt hatását nehéz felmérni. A gazdasági ösztönzők elemzésénél a legfontosabb elemzési szempont az, hogy csökkenteni kell az áttételes hatásokkal járó bizonytalanságokat. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a tudományos elemzés, e nélkül a kitűzött

korlátozások

majdani

eredményét

szinte

lehetetlen

megállapítani.

A

forgalmazható-kvóta mechanizmus és a nemzetközi energia / szén adó bevezetése maga után vonhatja a jövedelmek világméretű átrendeződését, vagyis újraelosztását, ezért ezek következményeit újabb nemzetközi tárgyalásokon kell megvitatni. A forgalmazható kvótákról és az adókról, működtetésükről, az ezt biztosító intézményi keretekről további elemzések szükségesek.36

3.5 Az Európai Unió klímavédelmi törekvései

Az

Európai

Unió

megközelítése

szerint

a

klímavédelem olyan

átfogó

környezetvédelmi és gazdaságfejlesztési követelmény, melynek szempontjait az energia, közlekedés, mezőgazdasági stb. politikákba teljes körűen integrálni kell. Ennek következtében a közösségi joganyagban eddig nem rendelkezett külön direktíva az üvegházhatású gázok kibocsátásának szabályozásáról, hanem jogszabályban rögzített klímavédelmi stratégia adott útmutatást a végrehajtás módjáról. (2003. október 27-én azonban hatályba lépett az EU üvegházhatású gázok kibocsátási egységek kereskedelméről szóló 2003/87/EC irányelv, amelyet a későbbiekben bővebben ismertetek.) Szakértői becslések szerint a különböző szektorpolitikákhoz kapcsolódó EU-s joganyagban hozzávetőleg 200-300 olyan direktíva lehet, amelyek végrehajtása során a klímavédelmi szempontokat figyelembe kell venni. Az EU a nemzetközi klímavédelmi tárgyalások egyik meghatározó tényezője. Az EU nemzeti szintű intézkedéseinek sorában – a hagyományos

36

Kaderják Péter és Várnai Mónika, 1995. Az integrált energia-környezetpolitika közgazdasági keretei. Tanulmány a Környezetvédelmi Minisztérium számára

55


hatékonyság javítási és beruházási beavatkozások mellett – egyre inkább terjed a karbon / energia adó bevezetése.37 Az EU tagállamok nemzetgazdaságait – legalábbis a hetvenes évek olajválságát követően – a GDP növekedési ütemétől némileg elmaradó, de még mindig növekvő energiaigény és ezzel párhuzamosan növekvő üvegházhatású gáz kibocsátás jellemzi. Az energiatakarékosság területén elért jelentős EU-s eredmények ellenére az Unióban az üvegházhatású gázok kibocsátása a csökkenés helyett stagnál. •

A közlekedési eredetű kibocsátások az EU tagállamaiban az elmúlt évtizedben folyamatosan nőttek

•

Az atomenergia alkalmazási köre – a növekvő társadalmi nyomás hatására – egyre szűkül

•

Az energiapiacok európai liberalizálása relatív versenyhátrányba hozza a megújuló energiaforrásokat

•

A kevésbé fejlett EU tagállamok a kibocsátások jelentős növekedésére tartanak igényt.

Az EU számára a Kiotói Jegyzőkönyv különleges engedményt tartalmaz, ugyanis a tagállamoknak együttesen, azaz közösségi szinten kell teljesítenie a 8%-os emisszió-csökkentést. Ezt az EU az úgynevezett „buborék” intézményén keresztül valósítja meg, amely a kibocsátás csökkentést megosztja a tagállamok között. Ez a szennyezési jogok kereskedelmének az az esete, mikor az átadott jogok nem kerülnek anyagi ellentételezésre. A kibocsátás-csökkentés legnagyobb részét két állam, Németország és Nagy-Britannia viszi véghez. Németország a keleti országrész modernizálásával, Nagy-Britannia pedig a bányászata visszafejlesztésével. Eközben az Európai Unió üvegházhatású gáz kibocsátása vonatkozásában Franciaország kicsivel többet, mint 0%-ot teljesített 2000-ben, Svédország 4%-kal, Portugália és Görögország 25%-kal növelheti kibocsátását. A legutóbb közzétett szakértői vélemények alapján azonban még így is kétséges, hogy az EU képes lesz-e teljesíteni a vállalását. Az Unió bővítése után még nagyobb súlyú lesz a buborék intézmény jelentősége, hiszen az újonnan csatlakozó államok könnyedén a kvótájuk alatt tudták tartani eddig a kibocsátásukat, így a csatlakozás után az EU-ban is nőni fog a rés a kibocsátott és a kibocsátható

37

IEA, 1997 Energy and Climate Change – an IEA Source-Book for Kyoto and beyond. International Energy Agency, Paris

56


üvegházhatású-gáz mennyisége között. Ezért a Jegyzőkönyvben szereplő kvótát mindenképpen módosítani kéne ahhoz, hogy csökkentési politikát alkalmazva tudják csak betartani a kijelölt kibocsátás-csökkentést. A 2003-as májusi Brüsszeli Éghajlatváltozási Konferenciára készült Európai Környezeti

Ügynökség jelentésében kétségbeejtő adatok láttak napvilágot az EU és Európa üvegházhatású gáz kibocsátásról: Noha a Közösség kibocsátása 2,3%-kal az 1990-es szint alatt van, az EU még mindig messze van a 8%-os csökkentési vállalásától, sőt kb. 1%-kal több üvegházhatású gázt ereszt a levegőbe mint 2000-ben. Bár gyakran szeretjük függetlennek képzelni magunkat a természeti eseményektől, a nagyobb kibocsátás a hidegebb tél (több fűtés igény), és kevesebb eső (kevesebb villamos energiatermelés vízerőművekkel) miatt volt. Ami az EU 15 tagállamának együttes vállalását illeti, szintén meglehetősen aggasztó a kép, mivel 10 állam még meglehetősen távol van attól, hogy a ráeső csökkentési kötelezettségnek legalább a közelébe kerüljön. Néhány példa az egyes tagállamokról: Írország a megállapodás értelmében 13%-kal növelheti kibocsátását 2008-2012-ben, ennek ellenére 2001-ben már 31%-kal lépte túl a határértéket. Ugyanígy Ausztria a 13%-os csökkentési

kötelezettség

ellenére

10%-kal

növelte

a

kibocsátását.

A probléma forrása az, hogy nincs még minden tagállamnak éghajlatvédelmi programja és eszközrendszere. A Közösség vonatkozásában kiemelkedő szerepe van az Európai Éghajlatváltozási Programnak38. A közösségi szintű eszközök közül a külön hangsúlyt kapott az épületek energiahatékonyságáról, valamint a bio-üzemanyagról szóló irányelvek. Az biztos, hogy rengeteg lehetőség van a költséghatékony kibocsátás-csökkentésre, ám ehhez a tagállamok aktivitására is szükség van. 39

38

http://www.europa.eu.int/comm/environment/climat/eccp.htm IEA, 1997 Energy and Climate Change – an IEA Source-Book for Kyoto and beyond. International Energy Agency, Paris 39

57


4. táblázat: Az EU tagállamok CO2 kibocsátás-csökkentésének megoszlása

Ország

1995-ös CO2 kibocsátás az

Részvállalás 2008-2012-re

az 1990-eshez képest (%) Ausztria

+0,6

-13

Belgium

+7

-7,5

Dánia

+14

-21

Nagy-Britannia

-3

-12,5

Finnország

+0,7

0

Franciaország

-4

0

Görögország

+6

+25

Hollandia

+11

-6

Írország

+1,7

+13

Luxemburg

-2

-28

Németország

-10

-21

Olaszország

+4

-6,5

Portugália

+22

+27

Spanyolország

+14

+15

Svédország

+6

+4 -8

EU-átlag

Forrás: Dr. Pálvölgyi tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás; Környezet és társadalom; XXI. századi forgatókönyvek; L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2000. 83. oldal

58


5. táblázat: Az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU tagállamokban 19902002

Ország

Bázis év (1990) 2002-es értékek

Tervezett mennyiség

(millió tonna)

milliótonna

(%)

2008-2012 (%)

Ausztria

77,4

79,8

+3,1

-13,0

Belgium

143,1

151,9

+6,1

-7,5

Dánia

69,4

68,5

-1,3

-21,0

Finnország

77,1

73,9

-4,1

+-0

Franciaország

551,8

542,3

-1,7

+-0

Németország

1222,8

991,4

-18,9 -21,0

Görögország

104,8

129,7

+23,8 +25,0

Írország

53,4

66,3

+24,1 +13,0

Olaszország

522,1

543,5

+4,1

Luxemburg

10,8

5,9

-45,4 -28,0

Hollandia

210,3

216,9

+3,1

Portugália

65,1

84,7

+30,1 +27,0

Spanyolország

286,4

386

+34,8 +15,0

Svédország

70,6

69,4

-1,7

Nagy-Britannia

742,5

649,1

-12,6 -12,5

EU 15-ök

4207,6

4059,3

-3,5

-8,0

Németország nélkül

2984,8

3067,9

+2,8

-8,0

-6,5

-6,0

+4,0

Forrás: Európai Környezeti Ügynökség (European Environment Agency EEA), „Annual European Community Greenhause Gas Inventory 1990-2002”, Report 2002 (4/2002)

59


Az EU klímavédelmi stratégiájának megállapítása szerint a kötelezettségek teljesítéséhez40: •

az EU tagállamoknak közös és összehangolt – többek között új adók bevezetésével járó – intézkedéseket kell tenniük

•

a bővítéssel a tagjelöltet országok belépnek az EU buborékba is, ezzel összességében kb. 5% kibocsátás-csökkentéshez jut az Unió. A bővítéssel az EU a tagjelölt országok „kibocsátás-csökkentési potenciáljára” is szert tesz

A szennyezési jogok tárgyalásain az Európai Unió tagállamai egységes álláspontot képviselnek. Az EU csak jelentős korlátozásokkal (az eladható és vásárolható kvóták mennyiségének korlátozásával) támogatja az emisszió kereskedelem intézményét. Az együttes végrehajtás „technológiáért kibocsátási kvótát” mechanizmusát azonban egyre inkább a klímavédelmi politika középpontjába állítják a meghatározó EU tagállamok. A nemzeti szintű intézkedések sorában – a hagyományos hatékonyság javítási és beruházási beavatkozások mellett – a karbon / energia adó már tért hódított. Az Európai Uniónak a szennyezési jogok kereskedelmével kapcsolatban álláspontja a következő: •

Addicionalitás elve: a klímavédelmi intézkedések sorában a nemzeti szintű intézkedéseknek

kell

elsődleges

prioritást

élvezniük.

A

Kiotói

Rugalmassági Mechanizmusok tehát csak kiegészítik és nem helyettesítik az EU közös klímavédelmi intézkedéseit és törekvéseit.

40

Ringius, Lasse, 2000. The European Community and Climate Protection: What’s behind the empty rhetoric? CICERO Report 2000:8

60


•

A projekt alapú mechanizmusok primátusa: az Unió állásfoglalása szerint a hazai intézkedések – egyes tagállamokban – nem lesznek elegendők a kötelezettségek teljesítéséhez. Ezen országok számára a szükséges kvóták beszerzése végett a JI és CDM mechanizmusokat ajánlja, de nem tiltja a tagállamokat az IET mechanizmusában való részvételtől.

•

Korlátozott IET piac: az EU határozottan képviseli azt a tárgyalási álláspontot, hogy korlátozni kell a kvótavásárlókat, de ugyanúgy a kvótaeladókat is, a kvóta mennyiségével kapcsolatban. A különböző bonyolult számítási eljárások által akadályozott piacon, az EU javaslata szerint, a szennyezési jogot vásárlók az igényeik 20-40%-át, az eladók az eladható készleteik 10-30%-át forgalmazhatják.41

2003. július 3-án az Európai Parlament elfogadta a Tanács által benyújtott Emisszió-kereskedelmi Irányelvet, melyet a következő környezeti konferencián, október 27-én hatályba is léptettek. Az Irányelv az ipari nagyvállalatok szén-dioxid csökkentését szabályozza és irányozza elő az emisszió-kereskedelem keretein belül. A tagállamoknak 2004 októberéig kell beiktatni határozatot a nemzeti törvényhozásba. Ennek ellenére már most el kell kezdeniük az ezzel kapcsolatos munkát, ugyanis 2004 márciusára el kell készíteniük a nemzeti elosztási tervezeteket. A folyamatnak átláthatónak és a társadalom felé nyitottnak kell lennie és összhangban kell állnia minden ország kiotói vállalásával. 2004. május 1-jétől, Magyarország csatlakozásának napjától hazánkra is vonatkoznak az Unióban elfogadott jogszaályok, így az Irányelv által kialakított emisszió-kereskedelmi rendszert Magyarországon is be kell vezetni. Az Irányelv értelmében a tagállamoknak – köztük Magyarországnak – meg kell határozniuk az Irányelv hatálya alá eső ipari létesítményeik összes szén-dioxidkibocsátásának éves felső határát. A megengedett összkibocsátást ezután kibocsátási jogosultságok, ún. kibocsátási egységek formájában – a kibocsátási egység egy tonna széndioxid kibocsátását lehetővé tévő jogosultság – szét kell osztani az egyes létesítmények 41

Dr. Pálvölgyi Tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás Környezet és Társadalom; XXI. századi forgatókönyvek ; L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2000.

61


üzemeltetői között. Az összkibocsátás felső határát, illetve a kibocsátási egységek szétosztását az ún. Nemzeti Kiosztási Tervben kell meghatározni. Az érintett létesítményeknek minden évben az évi tényleges üvegházhatású gáz kibocsátásaiknak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet át kell adniuk az államnak. Az átadáshoz szükséges egység-mennyiség összegyűjtése érdekében a létesítmények vásárolhatnak egységeket, illetve ha szabad, azaz tényleges kibocsátással nem fedett egységük van, azt el is adhatják. Az adott évre kiadott egységeket nem kötelező abban az évben felhasználni, az egységek tartalékolhatók és későbbi években is felhasználhatók az államnak való átadásra, értékesítésre. Az irányelv átvételére vonatkozó magyar szabályozás még nem született meg.

Az Irányelv főbb részei a következők:

1.

Az érintett szektorok A határozat az áramszolgáltatásra – minden fosszilis üzemanyagú generátorra 20 MW fölött – az olajfinomításra, cementgyártásra, vas-és acélgyártásra, üveg és kerámia előállításra és papír-és anyaggyártásra vonatkozik. A Bizottság áttekintést fog készíteni 2006-ban, amely már magába fog foglalni újabb szektorokat. A rendszer csak a CO2 kibocsátásra terjed ki.

2.

Időkorlát 2005-től 2007-ig a tagállamoknak ki kell választaniuk néhányat a fenti szektorok közül, és e területeken be kell vezetniük a csökkentési mechanizmusokat. 2008 és 2012 között az összes többi szektoron belül meg kell valósítani az emisszió-csökkentést, de már nem csak a szén-dioxid, hanem egyéb üvegházhatású gázok kibocsátására is ügyelniük kell.

62


3.

Nemzeti Allokációs Tervek Minden tagállamnak el kell készítenie 2004 márciusára egy nemzeti allokációs tervet, melynek tartalmaznia kell a szektorokbeli emissziócsökkentés mértékét.

4.

A teljesítésről A tervelőirányzatokat vagy a kibocsátások csökkentésével, vagy kibocsátási jogok vásárlásával kell betartani. Aki nem tudja teljesíteni az előírásokat, közvetlen büntetést fizet – 2005 és 2007 között 1 tonna szén-dioxid után 40 Eurót, 2007 után pedig 100 Eurót –, és a rákövetkező időszakban pótolnia kell a hiányt. Akiknek fölöslegük halmozódik fel a kibocsátási jogaikból és nem kívánják azokat értékesíteni, „eltehetik”, azaz megtakaríthatják és később felhasználhatják őket.42

42

www.unctad.org/en/subsites/etrade/initiatives.htma 2003. október 10.

63


A kibocsátási egységek kereskedelmének szabályai

Az egységek szabadon adhatók-vehetők az Unión belül bármely természetes és jogi személy között. Államközi megállapodás alapján Unión kívüli személyekkel is folytatható kereskedelem. Az egyik tagállamban megvásárolt egységek tehát felhasználhatók egy másik tagállamban levő létesítmény másik tagállam felé fennálló egységátadási kötelezettségének teljesítésére.43

6. táblázat: Az emisszió-kereskedelmi folyamat menetrendje

2005-2007

Az első Nemzeti Kiosztási Terv által lefedett időszak

2008-2012

A második Nemzeti Kiosztási Terv időszaka

Tárgyév január 1.

A teljesítési időszak kezdete

Tárgyév február 28.

A létesítmények megkapják a kibocsátási egységeket

Tárgyév december 31.

A teljesítési időszak vége

Tárgyévet követő év március 31. A kibocsátási jelentés igazolásának határideje Tárgyévet követő év április 30.

A kibocsátási egységek leadásának határideje

Forrás: Tájékoztató az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről és annak magyarországi bevezetéséről, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Budapest, 2003. november

43

Tájékoztató az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről és annak magyarországi bevezetéséről, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Budapest, 203. november

64


3.6 A klímavédelem magyarországi stratégiája

Hazánk a világ szén-dioxid kibocsátásának csupán a fél százalékát adja. A hazai eredetű szén-dioxid kibocsátás – a GDP, illetve az enenergiafelhasználás visszaesésével párhuzamosan – hozzávetőleg 20%-kal mérséklődött az elmúlt évtizedben, e csökkenés túlnyomórészt a gazdasági szerkezetátalakulásnak köszönhető. 4. ábra A hazai szén-dioxid kibocsátás alakulása a 60-as évektől napjainkig 100 90 80

Gg

70 60 50 40 30 Földgáz Kőolaj Szén

20 10 0 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

Forrás: : Dr. Pálvölgyi Tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás Környezet és Társadalom; XXI. századi forgatókönyvek ; L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2000. p.35

Ugyanakkor Magyarországon egységnyi nemzeti termék előállításához még mindig egyharmadával több energiát használunk fel, mint az OECD országok.44 A napjainkban tapasztalt gazdasági növekedés az ezredfordulót követően még jelentősen javuló energiahatékonyság mellett is az energia-felhasználás jelentős mértékű növekedésével járhat. Emiatt a környezetileg megfelelő, az energiatermelés és felhasználás hatékonyságát növelő technológiák fejlesztésének és alkalmazásának, a megújuló energiahordozók 44

KÖM, 2000. Környezetpolitikai vizsgálatok: Magyarország. Az OECD környezetpolitikai teljesítményértékelésének magyar kiadása (szerk: Buzás Kálmánné, Pomázi István), KVM, Budapest

65


elterjesztésének, valamint a témakörrel kapcsolatos társadalmi tájékozottság fejlesztésének kiemelkedően nagy jelentősége van. A kibocsátások csökkentése nemcsak környezeti szempontból

hasznos.

A

klímavédelmi

intézkedések

hatékonyabbá

teszik

az

energiatermelést és felhasználást, csökkentik a pazarlást az ipari és a mezőgazdasági termelésben, tehát hozzájárulnak a gazdaság versenyképességének javításához is. 5. ábra A fajlagos energiafelhasználás és a nemzeti jövedelem kapcsolata egyes országokban

energiafogyasztás/fő (Gj)

Kína T örökország

250

Magyarország

200

Protugália

150

Spanyolország

100

Olaszország

50

Franciaország

0 0

5000

10000 GDP/fő

15000

20000

Németország Hollandia Dánia

Forrás: Dr. Pálvölgyi Tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás Környezet és Társadalom; XXI. századi forgatókönyvek ; L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2000.

A klímavédelmi stratégia alapvető célkitűzése, hogy a 2012-ig terjedő időszakra átfogó tervezési és koncepcionális keretet adjon a szükséges kormányzati és nem kormányzati teendőknek. A Kiotói Jegyzőkönyv szellemében a hazai klímavédelmi törekvések célja az, hogy a magyarországi nettó üvegház potenciál (GWP) 2008-2012 közötti időszakban legalább 6%-kal alacsonyabb legyen, mint a viszonyításul választott 1985-87-es időszakban. A 90-es években a kibocsátások mintegy 25%-kal mérséklődtek, így látszólag Magyarország mintegy automatikusan teljesíti a Kiotói Jegyzőkönyv keretében vállalt kötelezettségét, azonban előreláthatóan veszélybe kerülhet a 6%-os csökkentés, így a pótlólagos klímavédelmi intézkedések szükségesek.

66


3.6.1 A magyar klímavédelem stratégiai keretei

Az EU vonatkozó direktíváinak és álláspontjának, továbbá nemzeti sajátosságaink figyelembevételével a következő alapelvek határozzák meg a klímavédelmi stratégiát: ¾ Szem előtt kell tartani, hogy az esetleg bekövetkező éghajlatváltozás káros hatásai Magyarországot sem kerülik majd el, így e környezeti kockázat egy határon túl a gazdasági növekedés és a jólét akadályává válhat. A megosztott nemzetközi felelősség és az elővigyázatosság elve alapján indokolt arányos részvételünk az éghajlatváltozás globális problémájának leküzdésében. ¾ Kiotói vállalásunkat teljes egészében hazai intézkedésekkel kell teljesíteni. A Jegyzőkönyv lehetővé teszi a kötelezettségek kollektív teljesítését, ebben a feladatunk a kibocsátások további csökkentése. ¾ A kibocsátásban elért megtakarítást közkincsnek kell tekinteni és szabályozott felhasználása (kereskedelmi forgalmazása) során figyelembe kell venni a fenntartható fejlődés elveit és az értékvédő gazdálkodást. ¾ Előtérbe kell helyezni azoknak a klímavédelmi intézkedéseknek a bevezetését, ahol kedvező a környezeti haszon és a ráfordítás viszonya. A költségvetésből finanszírozott klímavédelmi intézkedéseknek biztosítaniuk kell azt, hogy a kibocsátás-csökkentés a leghatékonyabban valósuljon meg minél kevesebb ráfordításból. ¾ A kibocsátás csökkentés megvalósítása során előtérbe kell helyezni a többszörös hasznú intézkedéseket. Olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyek egyszerre több környezeti probléma megoldására irányulnak.

67


A klímavédelmi intézkedések jelentős része különféle ágazatok tevékenységéhez kapcsolódik, ebből kifolyólag biztosítani kell a klímavédelmi törekvések és a fenntartható fejlődés szempontjainak bekerülését az egyes ágazatok stratégiai alkotási és tervezési tevékenységébe. A konkrét ágazati – ipar, energetika, közlekedés, mezőgazdaság – klímavédelmi beavatkozásokat úgy kell meghatározni, hogy a fenti szempontok teljes mértékű kielégítése mellett az ágazatok hasznát is szolgálja. A 2010-g terjedő időszakban a főbb ágazatokban a következő feladatokat kell megvalósítani 45

Energetika Klímavédelmi szempontból az energetika a „legproblémásabb” ágazat. A hazai összkibocsátás (GWP) kétharmada a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik. Az erre

vonatkozó

kormányhatározat

alapján

biztosítani

kell

a

2010-ig

terjedő

energiatakarékossági és energiahatékonyság növelési program következetes végrehajtását, különös tekintettel a számszerű célkitűzésekre és a szükséges költségvetési források biztosítására. A távhő szektor megújítása különösen kedvező a kibocsátás-csökkentés költség/haszon viszonyai szempontjából, ezért a beruházások finanszírozásában a környezetvédelmi forrásoknak is jelen kell lenniük. Különös figyelmet kell fordítani a villamos energia és a gáz piac fokozatos megnyitására. Az energia termelői és szolgáltatói oldalon törekedni kell az önkéntes eszközök alkalmazására és a fogyasztói oldalon az energiatudatosság kialakítására és fejlesztésére. Közlekedés A fejlett államok tendenciái, illetve a hazai közlekedési igények várható növekedése alapján valószínűsíthető, hogy a közlekedési eredetű kibocsátások akár megduplázódhatnak az elkövetkező évtizedekben. A közlekedésfejlesztési intézkedések egyaránt érintik az emberi egészség, a levegőszennyezés, a zaj, a talaj- és vízszennyezés, a hulladékok továbbá a táj és az élővilág veszélyeztetésének és a terület-felhasználás összehangolásának kérdéseit. A fenntartható fejlődés által kialakított követelményrendszer 45

Kis András et. Al., 2000. A Közös Megvalósítási Módszer alakalmazásának hazai megalapozása, Energiaközpont Kht, Budapest

68


a közlekedési ágazatban csak akkor teljesíthető, ha a kormány kidolgozza a környezetkímélő közlekedés-fejlesztés hosszú távú stratégiáját és az ehhez kapcsolódó cselekvési programot. Ipar Magyarországon a termelési eredetű üvegházhatású gázok kibocsátása nem éri el az összkibocsátás 5%-át, és e kibocsátások túlnyomó része kevés számú – sok esetben jelentős környezetvédelmi elkötelezettséggel rendelkező – vállalathoz, ipari alágazathoz kapcsolódik. (MOL rt. Metán kibocsátása; cement ipar és az acélgyártás szén-dioxid emissziója.) A hatóság és a környezethasználó közötti önkéntes megállapodások keretében ösztönözni kell a vállalati környezeti stratégiák, programok és irányítási rendszerek elterjesztését. Mezőgazdaság A mezőgazdasági eredetű üvegházhatású gázok forrásainak vonatkozásában az állattartásból származó metán emissziót és a műtrágya felhasználásából származó dinitrogén-oxid kibocsátását kell említeni. Együttes részesedésük az összkibocsátásban 5%-ra tehető. Nem valószínű, hogy a közeljövőben meghaladja a részarányuk ezt az értéket. A fenntartható mezőgazdasági és állattartási módok elterjesztését ösztönözni kell. Elő kell segíteni a szakszerű műtrágyázást, valamint a keletkező szerves hulladékok visszajuttatásával a talaj termékenységének megóvását. Ösztönözni kell a kártevők és kórokozók elleni integrált, környezetkímélő növényvédelem alkalmazásának, valamint az ökológiai termelési módok minél szélesebb körű elterjedését. Erdőgazdálkodás Magyarország 18%-a erdő, a hazai erdők szénmegkötő képessége az összkibocsátás 4-5%-át ellensúlyozza, ezzel az aránnyal jelenleg is az európai országok élmezőnyébe tartozunk. A 2010-ig kitekintő erdőtelepítési program mintegy egymillió hektár erdő telepítését vetíti előre, így e program megerősítése és végrehajtása klímavédelmi szempontból is indokolt. Az EU csatlakozás után 700 ezer hektár jelenleg mezőgazdasági

69


művelés alatt álló területet kell majd a művelésből kivonni. Ösztönözni kell e területeken az energetikai célú ültetvények (repce biodízel, energiaerdő) telepítését, mely a klímavédelemi hasznon túl segítheti az elmaradottabb települések fejlesztését és munkahely-teremtő hatása is lehet. Klímavédelmi akcióprogram 2002-ben véget ért a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) első tervezési mechanizmusa46. A 2003-tól 2008-ig terjedő időszakra új akcióprogramot dolgoztak ki. Az akcióprogram keretében:47 ¾ Rendszeres időközönként mérni kell a különböző ágazati klímavédelmi intézkedések hatékonyságát és ennek alapján szükség esetén javaslatot kell tenni a beavatkozások módosítására ¾ A

társadalmi

részvétel

erősítése

érdekében

klímavédelmi

tudatosságfejlesztési kampányt kell indítani ¾ A versenyszférával együttműködve klímavédelmi innovációs programot kell indítani, mely lehetővé teszi a korszerű, környezetbarát technológiák meghonosítását ¾ Az EU és az OECD irányeleveinek és útmutatóinak figyelembevételével ki kell dolgozni az üvegházhatású gázok kibocsátásának monitoring és számítási rendszerét.

46

KTM, 1996. Nemzeti Környezetvédelmi Program. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest 47 Molnár Sándor et al., 1998. Hungarian Climate Change Action Plan, Systemexpert Consultiny Ltd., Budapest

70


3.6.2 Az együttes végrehajtás (JI) hazai lehetőségei

Az EU jelentős érdeklődést mutat a csatlakozásra váró országokkal való JI együttműködések iránt. Megfelelő JI stratégiával jelentős EU-s befektetői forrásokat mozgósíthatunk. A magyarországi JI projekteknek az alábbi kritériumoknak kell megfelelniük: ¾ A JI projektet (befektetés vagy működőtőke bevonás formájában) a költségvetési

támogatású

energiaforrások

beavatkozások

hasznosítása,

távhő

stb.)

területére célszerű

(megújuló terelni.

A

kereskedelmileg megtérülő projektek esetében csak csökkentett kvóta mennyiséggel fizethetünk. ¾ A JI projektnek összhangban kell lennie a magyar gazdaságpolitikával, illetve a fenntartható fejlődés szempontjaival, így a projektek klímavédelmi haszna nem okozhat más környezeti ártalmat. Az atomenergia és a vízenergia hasznosítást célzó beruházásokért tehát nem adhatunk kvótát. ¾ Az erdők szén-megkötését támogató JI projektek esetében az átadott kvóták mennyiségét csak a vonatkozó nemzetközi számítási módszertan kialakítását követően lehet meghatározni. ¾ A JI projektek elő kell, hogy segítsék a környezeti és gazdaságfejlesztési célok költség-hatékony megvalósulását. Előnyt jelent, ha e projektek az üvegházhatású gázok emisszióján kívül más környezeti kibocsátások csökkentését is szolgálják, illetve a versenyképesség javulásához, az elmaradott térségek fejlesztéséhez vezet. Ezeket az előnyöket tükrözni kell az átadott kvóta mennyiségében.

71


¾ Csak a várhatóan hosszútávon is működő, hitelképes, tartozásoktól mentes vállalatok vehetnek részt a projektekben. A

JI

beruházásokért

átadott

kvóták

mennyiségéről

projektenként

eseti

megállapodást kell kötni, az ár meghatározásánál azt kell figyelembe venni, hogy a projekt milyen mértékben felel meg a kritériumoknak.48

3.6.3 A magyar állam feladatai az emisszió-kereskedelem hazai bevezetésében

Magyarország a legmesszemenőbben támogatja az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelmet és ereje szerint részt is vesz abban. Ennek megfelelően a magyar kormány is várakozással tekint az uniós emisszió-kereskedelmi rendszer létrehozása elé, hiszen egyetért azzal, hogy az a

kibocsátások gyors és eredményes csökkentésének

költséghatékony eszköze. A kibocsátások csökkentésében mindazonáltal jelentős szerepet játszanak majd az ún. hazai intézkedések is, amelyek csak Magyarországon eredményezik a kibocsátások csökkentését. Az Európai Unió által megalkotott Irányelv közvetlenül hatályos Magyarországon, így annak rendelkezéseit először át kell ültetni a magyar jogba. Ezen kívül az Irányelv nem szabályozza az emisszió-kereskedelmi rendszer minden részletét, amiből az következik, hogy számos kérdést a tagállamok szabadon szabályoznak és az Irányelv megvalósításának részletszabályait a magyar állam által megalkotandó jogszabályokban kell lefektetni. Az állam első feladata a Nemzeti Kiosztási Terv elkészítése. Ehhez fel kell mérni az ország múltbeli és várható kibocsátásait. Ennek alapján elemzést kell végezni a

72


különböző kiosztási mechanizmusok előnyei és hátrányai, a magyar gazdaságra gyakorolt hatásuk tekintetében. Elemezni kell az egyes ágazatok kibocsátás-csökkentési képességét is. Létre kell hozni a kibocsátási engedélyezési rendszert, amely a már létező környezetvédelmi engedélyezési rendszerre épül majd.49 Az olyan magyar cégeknek, amelyeknek technológia fejlesztésre lenne szükségük, de állami támogatást nem, vagy kis mértékben kapnak, létfenntartóvá válhat az emissziókereskedelem intézménye (ezen belül is az együttes végrehajtás), hiszen elképzelhető, hogy e nélkül kénytelenek lennének csődöt jelenteni. A fejlett ipari államoknak, amelyeknek be kell valahogy tartani a kiotói vállalásukat, kézenfekvő a közép-európai cégekbe való technológiai befektetés, mert itt olcsóbban tudják véghez vinni a fejlesztést mint otthon, ráadásul náluk már a jelenleg használt technológia az, ami itt újnak és környezetkímélőnek minősül. Ha a saját országukban szeretnének emisszió-csökkentést elérni fejlettebb technika bevezetésével, akkor a kutatási, kísérleti kiadások is emelnék az egyébként sem alacsony költséget. Így tehát létrejöhet a nyertes-nyertes helyzet, amit a hazai erőműveknek el kell kezdeniük kihasználni mind gazdasági, mind környezetvédelmi okokból és a hazai környezetvédelmi szabályozások miatt.

48

Dr. Pálvölgyi Tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás Környezet és Társadalom; XXI. századi forgatókönyvek ; L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2000. 49 Tájékoztató az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről és annak magyarországi bevezetéséről, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Budapest, 2003. november

73


3.6.4 Magyarország első üvegházhatású gázok kereskedelmére vonatkozó szerződése

2002. december 18-án Hágában az AES Borsodi Energetikai Kft. Borsodi Hőerőmű és a holland kormány megkötötte Magyarország első, az üvegházhatású gázok kereskedelmére vonatkozó szerződését. Az AES Borsodi Energetikai Hőerőmű jelenleg nem képes kielégíteni a 2005-től életbe lépő, szigorúbb légszennyező kibocsátási határértékekre vonatkozó előírásokat, ezért felújításra szorul. A fejlesztések után az erőmű kizárólag megújuló forrásból, biomasszából állít majd elő villamos energiát. A cég vezetése – a gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve –, úgy döntött, hogy a korszerűsítéssel együtt tüzelőanyagot is vált, a beruházás finanszírozásához pedig felhasználja a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott Együttes Végrehajtást. A költségek nemzetközi szinten nagyon eltérőek. Hollandiában nehéz olyan korszerűsítési lehetőséget találni, amelynél egy tonna szén-dioxid-kibocsátás csökkentése 50 eurónál kevesebbe kerülne, míg a volt szocialista blokk országaiban ez a fajlagos költség a nyugat-európainak csak a töredéke. A piaci mechanizmusok segítségével tehát megtalálhatók azok a műszaki lehetőségek, legyenek azok bárhol a világon, ahol a legkevesebb költséggel csökkenthető a légkör szennyezése. A holland kormány beszerzési tendere két fordulóból állt. Az első forduló 2002 márciusában zárult, ahol a projektben alkalmazott technológiát, a pályázót, a pályázó pénzügyi helyzetét és a környezetvédelmi hatásokat vizsgálták. A dokumentációhoz a magyar kormány támogató levelét is mellékelni kellett. Bár a kibocsátás-csökkentést a magánszférában működő vállalat valósítja meg, ez a mennyiség a nemzeti szén-dioxid „számláról” kerül majd átadásra. A nemzetközi szabályrendszer előírásai szerint az ügylethez nem nélkülözhető a kormányzati hozzájárulás. A tender második fordulójára a projekt részletes dokumentációját kellett benyújtani, amely tartalmazta az üzleti tervet, a

74


kormányzat

befogadó

nyilatkozatát,

kibocsátás-csökkentésre

vonatkozó

részletes

tanulmányt, és annak független tanúsító szervezet által elkészített minősítését. A független tanúsító szervezet e tanulmány hitelességét és részletességét vizsgálta. A tanúsítással párhuzamosan a tanulmány a nyilvánosság számára is elérhető volt 30 napon át, ezáltal lehetőség nyílt nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi zöld szervezetek véleményének megfogalmazására is. A tender második fordulójára benyújtott ajánlat tartalmazta a kibocsátás-csökkentés tanúsított mennyiségét, valamint azok felkínált árát. A második forduló eredményét a holland program 2002 novemberében publikálta. A szerződés aláírása után, a több részletben folyósított vételár a teljes beruházási költségek mintegy 15%-át fedezi. A beruházási költségre vetített másik 15 százalékot 2008-tól, öt éven keresztül, a kibocsátás-csökkentési egységek átadásakor folyósítják.50

50

Kis Balázs: Eladták az üvegházhatású füstgázokat; Környezetvédelem 2003/1. szám 8. oldal

75


IV. fejezet

Zöld adók Magyarországon

4.1 Az új adótörvény 2004 januárjától

Egyszerre vezetik be január elsejétől a villamos energia- és földgázfelhasználást terhelő energiaadót, valamint a levegő- és vízszennyezést sújtó környezetterhelési díjat. A két adó összesen huszonötmilliárd forinttal fogja gyarapítani a költségvetést. E terhek közvetlen megfizetése alól mentesül a lakosság, és az energiaadótól ezenkívül számos érintett – éppen a legnagyobb felhasználók: hálózatra táplált villamos energiát termelők; kapcsolt hő- és villamos energiát előállítók; lakosságnak szolgáltató távhőtermelők; vegyipari alapanyagként földgázt felhasználók – is megmenekültek. Minthogy sem az erőműveknek, sem a vegyipari és kohászati cégeknek nem kell azt az adót költségként elszámolniuk, a legnagyobb befizető a MÁV lesz. Az adókat negyedévenkét kell befizetni, az előző évi szennyezőanyag-kibocsátási bevallásokra alapozva. Így nem az aktuálisan elkövetett szennyezés következményeit kell állniuk a cégeknek, tehát is fogják majd vissza a kibocsátásukat, ha nincs önálló, hitelesített mérőrendszerük, akkor még mindig előző évi szennyezéseikért kell fizetniük. Energiaadó: A villamos energia után megawattóránként 186 forint, a földgáz után gigajoule-onként 56 forint adót kell fizetniük a közüzemi szolgáltatóknak és energiakereskedőknek. Ez a földgáz 4-6%-os, a villamos energia 1%-os áremelését vonja majd maga után.

76


Környezetterhelési díj: A szennyezés valamennyi egysége után fizetendő, nem csupán bizonyos határérték felett. 2004-től a levegőbe és a vízbe, 2005-től a talajba engedett szennyező anyagok után fizetendő. Kiváltképp azoknál a csatornaműveknél válthat ki áremelést, amelyek eddig tisztítatlanul vezették a környező vizekbe a szennyvizet. Így Budapesten csak emiatt is 20-25%-os csatornadíj-emelkedés várható a bevezetése nyomán. A cégek bevallásait, a kibocsátást a környezetvédelmi felügyelőség ellenőrzi, kezdeményezhet akár adóhatósági eljárást is.51 A cégeket az új adórendszer felkészületlenül érte: az adókra és az adókat csökkentő környezeti beruházásokra egyaránt kell költeniük, míg a környezeti fejlesztésekre már nem marad elegendő tőkéjük, de tönkre is mehetnek a betervezetlen kiadások miatt. Természetesen nem váratlanul bukkant elő a két adófajta, hiszen az 1995-ös környezetvédelmi törvény óta várható volt a bevezetése, ráadásul a közeli csatlakozásunk az Európai Unióhoz egyértelművé tette a zöld adók bevezetését. Néhány vállalkozás ki is dolgozta, hogy milyen beruházás szükséges, ha az adóterhek valósággá válnak, majd csendben várakoztak. Vagyis a vállalatok csakis jogszabályok hatása alatt hajlandók környezetbarát technológiát alkalmazni. Ilyen szemléletmód mellett talán az adó bevezetése nem a legjobb megoldás, vagy legalábbis kiegészítőképpen be kellene vezetni különböző állami támogatásokat, amelyek ösztönző erőként hatnának a cégekre és hozzájárulnának

a

környezettudatos

viselkedés

eléréséhez.

Kedvezményt

a

környeztterhelési díj törvény is ad: két évig eltekint a díj felétől azoknál a vállalatoknál, amelyek környezeti beruházást végeznek. A zöld adóknak az a céljuk, hogy változzon a gazdasági szerkezet, elismerve, hogy ennek a folyamatnak vannak vesztesei. Kifejezett cél, hogy visszaszoruljanak bizonyos termelési módok. Az ökoadók valójában jelzések a piac számára, hogy az erőforrásokkal való gazdálkodás hatékonyságát növelni kell.

51

Matolay Réka: Szennyezési riadó; Figyelő, 2003. november 13-19. 19. oldal

77


V. fejezet

Esettanulmány – AES Borsodi Energetikai Kft. Borsodi Hőerőmű technológia váltása52 A Borsodi Hőerőmű 1951 és 1957 között létesült a borsodi barnaszén készlet felhasználására és a borsodi iparvidék energiaigényének ellátására. Az országos egyesített villamosenergia-rendszerbe és a környező üzemek, bányák és települések részére termelt kondenzációs villamos energiát, ill. ipari gőzzel és forróvízzel látta el a szomszédos ipari létesítményeket és Kazincbarcika várost. 1996-ban az energia-ipari privatizáció során az erőmű az amerikai székhelyű AES társaság tulajdonába került. 2001 végéig hosszú távú áramvásárlási szerződés alapján működött, 2002-ben pedig Kazincbarcika fűtésének megvalósításáig

kondenzációs

energiatermelésre

kötött

szerződést.

2003-ban,

szerződésének lejártával kikerült a közüzemi ellátói körből és városfűtési feladata is befejeződött. Hasonló folyamat révén az ipari gőz termelés is erősen visszaesett és önmagában már nem képes fenntartani az erőművet. A Borsodi Hőerőmű a kereskedelmi alapon történő működtetésre jelenlegi formájában sem környezetvédelmi, sem üzleti szempontból nem alkalmas: a rendelkezésre álló, gyenge minőségű szén magas hamutartalma és főleg magas kéntartalma miatt a környezetvédelmi normáknak nem felel meg, a magas tüzelőanyag költség és az alacsony hatásfok pedig a megtermelt villamos energiát eladhatatlanná teszik. Ugyanakkor a telephely infrastruktúrája, berendezéseinek nagy része továbbra is használható, ill. viszonylag kis mértékű és alacsony költségű átalakítással korszerű energiatermelésre alkalmassá tehető. Kedvező geopolitikai helyzete révén ugyanis a régió erdőterv szerint kezelt erdőinek karbantartásából származó tűzifa felhasználásával tüzelőanyag váltásra 52

A TerraMED Környezetvédelmi- vízügyi tervező és szolgáltató Bt. Által készített AES Borsodi Energetikai Kft. Borsodi Hőerőmű Egységes környezethasználat engedélyezési terv és az AES Energetikai Kft. környezetvédelmi osztály segítsége alapján

78


nyílik lehetősége, amelynek során a környezet számára hátrányos fosszilis tüzelőanyagot a környezetet nem veszélyeztető, megújuló tüzelőanyag váltja fel. A megújuló energiaforrásból termelt villamos energia iránt hosszú távon prognosztizálható és a jövőben tovább fokozódó igény alakult ki. A tűzifa tüzelőanyagra való átállás a földi klímának a technikai fejlődés által kiváltott változása, a globális felmelegedés elleni világszerte kibontakozó küzdelemben Magyarország számára fontos lépést jelent. Az EU tagországok primer energiafelhasználása napjainkban 6%-nyi megújuló energiaforrást foglal magában, amelyet 2010-re 12%-ra terveznek növelni. A megújuló forrásokból termelt villamos energia részaránya az összes villamos energiához képest 14%, ennek megnövelt értékét 22%-ban határozták meg. Magyarországon – zömmel a tűzifa felhasználásának köszönhetően – az összes energiafelhasználásban a megújuló források részaránya 3,5%, amelyet 2010-ig szeretnénk megduplázni. A megújuló villamosenergiatermelésben a kép még rosszabb: a jelenlegi mintegy 0,5%-os részarány növelése reálisan nem képzelhető el 3-4%-nál nagyobb mértékben (a jóval magasabb EU elvárásokkal szemben vállalásunk 3,6%-ról szól).53 A globális felmelegedés elleni küzdelem jegyében a megújuló villamosenergiatermelés magyarországi stratégiája alapvetően az új villamos energia törvényhez kötődik. A törvényhez kapcsolódó 56/2002. (XII.29.) GKM rendelet szerint a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia átvétele kötelező. A folyamat beindításához szükséges befektetési stabilitás és vállalkozói bizalom érdekében a jogszabály 2010-ig határozza meg az átvételi árakat. Ma még nem lehetünk biztosak abban, hogy a megállapított árak elegendő számú és kapacitású zöldmezős beruházásokat fognak elindítani, azonban a meglévő széntüzelésű erőművek egy részében már beindult az átállás a megújuló tüzelőanyagra. A Borsodi Hőerőműben fűrészpor felhasználásával 2002. májusától folyik a megújuló villamosenergia-termelés, és vége felé közeledik az a projekt, amely önmagában 0,7%-kal fogja növelni a megújuló villamos energia hazai részarányát.

53

AES Borsodi Energetikai Kft. Borsodi Hőerőmű; Egységes környezethasználat engedélyezési terv Miskolc, 2003. február

79


A megújuló villamosenergia-termelésre történő átállás a Borsodi Hőerőműben a jelenlegi tüzeléstechnika fluid tüzelésűre történő átalakítását igényelte, amelynek révén az átalakított két kazán faapríték tüzelésére vált alkalmassá, hatásfokuk jelentős emelkedése mellett. Az első kazán szeptemberben, a második novemberben készült el. A kazánok a tervezett teljesítményt tartósan és üzemszerűen várhatóan ez év végéig érik el, a még hátralévő feladatok elvégzése után. A kazánokban termelt gőzt hasznosító turbinák közül egy gép hatásfok-növeléssel összekötött korszerűsítése történt meg. A Sajó hőszennyezésének elkerülése érdekében 2004-ben a hűtőtorony rekonstrukciójára is sor kerül. Az erőmű minden tekintetben meg fog felelni a szigorodó környezetvédelmi elvárásoknak: a választott tüzeléstechnika révén alacsony lesz a nitrogénoxid-kibocsátás, a tüzelőanyagban található jelentéktelen kéntartalom miatt pedig a kéndioxid kibocsátás mértéke is messze határérték alatti lesz. Hasonló a helyzet a tűzifa hamutartalmával: a széntüzeléshez viszonyítva több nagyságrenddel alacsonyabb hamutartalom leválasztása a meglévő és felújított elektrofilterek számára nem jelent igazi gondot.

6. ábra: A szennyezőanyag kibocsátás alakulása az átállást követően

Kén-dioxid kibocsátás (t/év)

Kén-dioxid kibocsátás alakulása (t/év) 35000 30000 25000 20000

29163 25656

22868 21785 17800

15000

8864 8580

10000 5000

120

0

120

120

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 200… Évek

A Borsodi Hőerőmű biomassza projektjének tűzifa igénye éves szinten 220GWh megújuló villamos energia megtermeléséhez mintegy 270.000 tonna, amit 10 éves

80


szerződések alapján négy állami erdőgazdaság biztosít. A hazai erdők ipari felhasználásra alkalmas termelése az őshonos fajtaszerkezet miatt jóval a nyugat-európai arány alatt van, a tűzifa-hányad iránti kereslet pedig az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek is köszönhető, hogy a hatóságilag jóváhagyott művelési tervben szereplő mennyiségnél is jóval kevesebb fa kerül ki az erdőkből. Az erdőgazdaságok számára a hosszú távú megállapodások az előre tervezhetőségen kívül azt is jelentik, hogy az erdőgazdálkodási feladatokat, benne a társadalmi célú tevékenységet biztosabb anyagi háttérrel képesek elvégezni. Az átalakított kazánok felvevő kapacitása 400 000 tonna, ami azt jelenti, hogy egyéb forrásokból származó tüzelőanyag eltüzelésére is lehetőség van. Ezek között a már használt fűrészporon kívül olyan mezőgazdasági melléktermékek is szóba kerülnek, mint a már kipróbált és nem kis mennyiségben rendelkezésre álló napraforgó héj. A Borsodi Hőerőmű egy további kazán átalakításával fog felkészülni az energiafű fogadására, amelynek

felhasználásáról

a

közelmúltban

kötött

szerződést.

Az

energiafüvet

Németországban 1992 óta használják, Magyarországon viszont eddig nem létesítettek ültetvényeket. Jelenleg még tart a kísérletezés, hogy nincs-e káros hatása a természetes élővilágra. További energiaültetvény-fajták telepítéséről is folynak tárgyalások, ezek létesítéséhez azonban olyan támogatási formákra van szükség, amelyek kialakítása még nem történt meg. A projekt megvalósításához szükséges finanszírozási források nagyobb része banki kölcsön ill. géplízing. Jelentős, mintegy 25%-os forrást biztosít a magyar állam támogatásával a holland kormánnyal kötött, ún. Együttes Megvalósítási Szerződés, amelynek értelmében az erőmű a beruházási támogatást a hazai széndioxid kibocsátásnak a projekt által történő csökkentése révén keletkező kibocsátási jog részbeni átruházása ellenében kapja.54 A megújuló energia projekt a szűkebb és távolabbi térség foglalkoztatási körülményeire jótékony hatást fejt ki az erdőgazdaságok és a kiszolgáló vállalkozások, valamint az erőmű vonatkozásában, rövid és hosszú távon egyaránt. A tüzelőanyag-ellátás függvényében az erőmű további berendezéseit tudja majd fatüzelésre átállítani, így 54

4.6.4 : Magyarország első üvegházhatású gázok eladására kötött szerződése

81


lehetőség nyílik a magas hozamú, gyors rotációjú energiaültetvények telepítésére, ami kiemelten fontos az észak-borsodi régióban. Az energiaültetvények növelik az üvegházhatást okozó szén-dioxid megkötését, és a térség munkaerő-kínálata számára jelentős felvevő piacot teremtenek.

Összefoglalás, javaslattétel

Az előző évezred utolsó évtizedének a döntések éveinek kellett volna lennie, amely döntések kihatással lettek volna az emberiség jövőjére. Ezeket a döntéseket bár nem hozták meg, a problémák megfogalmazódtak, a szándékokat kinyilatkoztatták. 1992-től 2003 decemberéig összesen tízszer találkoztak a kormányfők, tudósok, környezetvédők és civil szervezetek a klímaváltozás, a fenntartható fejlődés, az energiahordozók vészes csökkenése, a megújuló energiaforrások használata, az emberi egészség védelme, a biodiverzitás, stb. ügyében. Az 1992-es Riói Csúcstalálkozón született egy erdőkonvenció a trópusi erdőirtási tilalom helyett; létrejött az Éghajlatváltozási Keretegyezmény, amelyben a szén-dioxid kibocsátását országonként, illetve országcsoportonként az 1990-es szinten kívánják stabilizálni. Természetesen a konvenció ajánlás értékű és tudományosan nincs kellőképpen alátámasztva. 1995-ben Berlinben alakították a konvenciót konkrét kötelezettséget tartalmazó egyezménnyé. Az Amerikai Egyesült Államok nem vállalta kibocsátása leszorítását egy korábbi szintre. A biodiverzitásra utaló konvencióból szintén hiányoznak a konkrétumok és a határidők, de némely ország – például az Amerikai Egyesült Államok – még így sem volt hajlandó aláírni. A világcsúcs céljait az Agenda 21-ben fektették le. A célok magasröptűek, és rengeteg van belőlük, éppen ezért lehetetlen a teljesítésük. Az Agenda 21 végrehajtásának felügyeletére és a feladatok koordinálására létrehozták az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságát (Comission on Sustainable Development, CSD). A CSD egy vitafórum, nem hozhat rendeleteket, nincs önálló költségvetése, csak más ENSZ programokon keresztül fejthet ki hatást, ha egyáltalán sikerül elfogadtatnia az álláspontját. A sok cél, célkitűzés, program felvázolása, ígéretek felhalmozása mellett létrehozták a riói program végrehajtását támogató nagy összegű pénzügyi kezdeményezést,

82


a Globális Környezeti Segélyprogramot (Global Environment Facility, GEF), amely egy speciális pénzalap a Világbank, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és Fejlesztési Programjának (UNDP) kezelésében. 1997-ben Kiotóban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény keretében, 160 ország részvételével megállapodás született az üvegházhatású gázok emissziójának a csökkentéséről. Az elfogadott új jogi eszköz szerint az OECD tagállamok, illetve az átalakuló gazdaságú országok – meghatározott, de egymástó eltérő mértékben – átlagosan a kibocsátások 5,2%-os csökkentését vállalták – a viszonyítási év 1990 – a 2008-2012 időszakra. 2001-ben

Bonnban,

a

Kiotói

Jegyzőkönyv

életbelépésével

kapcsolatos

utókonferencián 180 ország képviselője elfogadta azt a kezdeményezést, hogy az erdősítési programokat beleszámíthassák az adott országok kötelezettségeibe; új pénzügyi alap jött létre, tisztázódtak a kiotói mechanizmusok főbb keretei. 2001 októberében Marrakechben megállapodtak a Kiotói Jegyzőkönyv teljes szabályozó rendszerében és elfogadtak egy politikai nyilatkozatot a keretegyezmény végrehajtásának

jelentőségéről.

Meghatározták

a

szén-dioxid

elnyelő

hatású

tevékenységekért nyerhető kibocsátási hitelek átadásának szabályait, és megegyeztek a kevésbé fejlett országok támogatásáról az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásban. Ezek alapján megkezdődhetne a kibocsátási lehetőségek nemzetközi kereskedelme 2008ban, ha legalább 55 olyan ország ratifikálná a Jegyzőkönyvet, amely az ipari országok melegház-gáz kibocsátásának 55%-át képviseli. Nem is az aláíró országok számával van a baj – eddig 110 ország ratifikálta –, hanem a százalékos meghatározással: mivel az Amerikai Egyesült Államok semmilyen körülmények között nem fogja ratifikálni a Jegyzőkönyvet, Oroszországnak kellene azt aláírnia a hatálybalépésért. Az utolsó két klímakonferencia – 2003. szeptember 29- október 3. Moszkva (COP 8) és 2003. december 1-12. Milánó (COP 9) (e sorok írásakor még tart) – leglényegesebb célja tulajdonképpen az volt, hogy Oroszországot rábírják a csatlakozásra. De sajnos Illarionov Putyin szerint a globális felmelegedés Oroszországnak csak jó lenne, javulna ugyanis a termésátlag, hajózhatóvá válna a befagyott tenger, csökkennének az energiaköltségek… Oroszország tehát nem kívánja ratifikálni a jegyzőkönyvet.

83


Tulajdonképpen akkor lehetne igazán hasznos a Kiotói Jegyzőkönyv, ha az Amerikai Egyesült Államok hajlandó lenne betartani az abban leírtakat, hiszen ő a legnagyobb szennyező a világon. A nemzetközi konferenciák – Riótól Milánóig – az üvegházhatás veszélyére, a fenntartható fejlődésre és a környezetvédelem fontosságára hívják fel a kormányok figyelmét; arra, hogy milyen problémákkal járhat, ha a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Ennek következménye beláthatatlan az emberiség további sorsára. Ameddig az országok a környezeti katasztrófa megelőzése elé helyezik a saját gazdasági érdeküket, nem fog lelassulni az éghajlatváltozás, és nem sokára elfogynak az energiahordózók, ásványkincsek. Emisszió-kereskedelem Mivel a légkörbe jutott üvegházhatású gázok újbóli megkötésére ma még nincs mód, az éghajlatváltozás visszafordítása csakis a fosszilis energiahordozók, a szén, a kőolaj, a földgáz használatának mérséklésével, az energiatakarékossággal, illetve a megújuló energiaforrások nagyobb kihasználásával lehetséges. A legfontosabb feladat tehát az energiafogyasztás visszaszorítása. Ezt szolgálja az energetika és ipar CO2 kibocsátásának korlátozása, ami az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének célja. A

Kiotói

Jegyzőkönyv

három,

az

üvegházhatású

gázok

kibocsátásának

hatékonyabb csökkentésére szolgáló nemzetközi mechanizmust határoz meg: az együttes végrehajtás mechanizmusa, a tiszta fejlődési mechanizmus és az államok közötti kibocsátás-kereskedelem.

Magyarország

számára

eddig

az

együttes

végrehajtási

mechanizmusnak volt legnagyobb jelentősége, amelynek keretében fejlett országok anyagilag támogathatnak rendszerint volt szocialista országban megvalósuló, kibocsátáscsökkentéssel járó beruházást. Az így támogatott beruházások során létrejövő kibocsátáscsökkentést vagy annak egy részét a beruházó ún. kreditek formájában a beruházás fejében megkapja. E kreditek később beszámíthatók a beruházó ország Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt célértékének teljesítésébe, azaz a támogatott ország helyett a beruházó ország kibocsátás-csökkentésének minősülnek. Így tehát létrejöhet a nyertes-nyertes helyzet, amit a

hazai

erőműveknek

el

kell

kezdeniük

kihasználni

mind

gazdasági,

környezetvédelmi okokból és a hazai környezetvédelmi szabályozások miatt.

84

mind


Az emisszió-kereskedelem intézménye nélkül a fejlett országok nem lennének képesek betartani a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt emisszió-csökkentés mértékét. Sokak szerint ezért az emisszió-kereskedelem által nem csökken az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke, hiszen a fejlett ipari országok megvásárolják a kibocsátási jogokat a fejlődő országoktól. A másik oldalról viszont, ha ez elég költséges lenne, akkor az ipari országok környezetkímélő technológiát vezetnének be és növelnék a megújuló energiák – vagy az atomenergia – használatát. Hosszú távon jobban megérné, mint a kvótavásárlás. Ehhez természetesen megfelelő árrendszert kellene létrehozni és az is belátható, hogy ha az egyes – mondhatnánk kibocsátásuk mértékénél fogva legérintettebb országok – egyáltalán nem, vagy csak részben teljesítik a Jegyzőkönyvben foglaltakat, akkor számottevő kibocsátás-csökkentést valóban nem lehet elérni. Akkor sem lenne számottevő a kibocsátás-csökkentés az emisszió-kereskedelmen keresztül, ha a Kiotói Rugalmassági Mechanizmusoknak csak az államok közötti kibocsátás-kereskedelem fajtáját használnák a résztvevők. A másik két mechanizmus viszont hasznos mind a fejlődő, mind a fejlett országoknak: a fejlődő országokbeli cégek új, környezetkímélő technológiát kapnak a kibocsátás-csökkentési kreditért cserébe. Mindent egybevetve, az egyedüli mód az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére úgy, hogy az országok gazdasági érdekei ne, vagy csak részben sérüljenek, az emisszió-kereskedelem. Addig azonban, amíg minden nemzetgazdaság el nem fogadja a globális felmelegedést mint tényt, és fel nem ismeri azt, hogy az ugyanebben az ütemben folyó üvegházhatású gáz-kibocsátás a földi életet rövid időn belül ellehetetleníti, addig a többi gazdaság is tehetetlen. Az emisszió-kereskedelem egy lehetséges megoldás, ami a kibocsátásokat bár nem szünteti meg, de tetemesen csökkenti. A kereskedelemmel párhuzamosan be kell vezetni a megújuló energiaforrásokat, a fosszilis tüzelőanyagokat fokozatosan a háttérbe szorítva. A megújuló energiaforrások bevezetése költséges: a beruházási igény magasabb; ugyanakkora teljesítmény eléréséhez nagyobb berendezés szükséges; rendelkezésre állása nem egyenletes; egyáltalán nem vagy csak nehezen, túl nagy költséggel tárolhatók; szállításuk költséges. Ezekből kifolyólag a megújuló energiaforrásból keletkező energia közeg – annak ellenére, hogy a forrás ingyen van, vagy alacsony költségű – drágább, mint a hagyományos tüzelőanyagból előállított. Ezért a megújuló energiaforrások bevezetése támogatásra szorul. Ezek lehetnek a megújuló

85


energiaforrásból nyert hő és áram támogatott átvétele, beruházás támogatás, egyéb pénzügyi ösztönzők – adókedvezmény, adómentesség.

86


Irodalomjegyzék Magyar nyelvű irodalom: 1. Faragó Tibor: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése: Kiotói Jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és a hazai feladatok, Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest, 1998. 2. Gerlóczy Ferenc: Riói csúcskonferencia – Környezetfélelem HVG 1992. május 30. p. 20 GKI, 1997. Az energiahatékonyság makrogazdasági kihatásai. Gazdaságkutató Rt., Budapest 3. Gyévai Zoltán: Ementáli típusú energiaadó; Figyelő 2003. november 13-19. p.20 4. Kaderják Péter és Várnai Mónika, 1995. Az integrált energia-környezetpolitika közgazdasági keretei. Tanulmány a Környezetvédelmi Minisztérium számára 5. Kis András et. Al., 2000. A Közös Megvalósítási Módszer alakalmazásának hazai megalapozása, Energiaközpont Kht, Budapest 6. Kis Balázs: Eladták az üvegházhatású füstgázokat, Környezetvédelem 2003/1. sz. 7. KÖM, 2000. Környezetpolitikai vizsgálatok: Magyarország. Az OECD környezetpolitikai teljesítményértékelésének magyar kiadása (szerk: Buzás Kálmánné, Pomázi István), KVM, Budapest 8. KTM, 1996. Nemzeti Környezetvédelmi Program. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest 9. Matolay Réka: Szennyezési riadó; Figyelő 2003. november 13-19. p.19 10. Pálvölgyi Tamás és Faragó Tibor: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása Magyarországon. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest, 1995. 10. Pálvölgyi Tamás és Faragó Tibor: FFB, Az éghajlatváltozás kockázatát kiváltó okok, következmények, a megelőzés és az alkalmazkodás lehetőségei, Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest 1996.

87


11. Dr. Pálvölgyi Tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás Környezet és Társadalom; XXI. századi forgatókönyvek ; L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2000.

12. Pomázi István és Nemes Csaba: Az átmenet irányítása a fenntartható fejlődés felé, Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest 1998. 13. Szablyár Péter: Az országos hulladékgazdálkodási terv; Élet és Tudomány 2003/46. p.1454 14. Szabó Gábor, Weyer Béla / Berlin HVG 2001/29. sz. Klímakonferencia Bonnban 15. Szabó Gábor: Meleg helyzet HVG 1997. december 6. p.51 16. Szabó Gábor: Ózonkonferencia Montrealban HVG 1997. szeptember 20.p.45 17. Szabó Gábor: Globális Környezetvédelem – Riogató HVG 1992. június 27. p.21 18. Szablyár Péter: Az országos hulladékgazdálkodási terv; Élet és Tudomány 2003/46. p.1454 19. Szabó Gábor: Nemzetközi klímatanácskozás – Riói kaland; HVG 1992. január 4. p. 25 20. Szabó Gábor: Környezetvédelmi támogatások új szabályozása – Rendet vágnak HVG 2001. január 27. p. 113 21. Szabó Gábor: Szélerőmű beruházások támogatása – Megújuló energiák HVG 2003. november 8. p. 112 22. A világ helyzete 2003 A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról Föld Napja Alapítvány Budapest 2003. 23. A világ helyzete 2002 A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról Föld Napja Alapítvány Budapest 2002. 24. A világ helyzete 1998. A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról Föld Napja Alapítvány Budapest 1998. 25. A világ helyzete 1997.. A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról Föld Napja Alapítvány Budapest 1997. 26. TerraMED Bt. Miskolc, 2003. február

88


27. Tájékoztató az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről és annak magyarországi bevezetéséről Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Budapest, 2003. november

89


Angol nyelvű irodalom: 1. Barbara Crosett, „Environment Yielding to Other Worries, U.N. Talks Suggest” New York Times, 5 May 1996 2. Hilary F. French, „Hidden Succes at Rio” World Watch, September/October 1992; Hilary F. French, Partnership for the Planet: An Environmental Agenda for the United Natons, Worldwatch Paper 126 (Washington D.C.: Worldwatch Institute, July, 1995) 3. Hilary F. French, „Forging a New Global Partnership”, in Lester R. Brown et al. State of the World 1995 4. Hilary F. French, „The World Bank: Now 50, but how fit?” Worldwatch, July/August 1994 5. Michael Grubb, The Earth Summit Agreements:

A Guide and Assesment (London:

Earthscan, 1993) 6. Holtsmark, Bajrt und Kunt, Alfsen, 1998. Coordination of flexible instruments

in

climate policy (CICERO Report 1998/4, Oslo) 7. IEA, 1997. Energy and Climate Change- an IEA Source-Book for Kyoto and beyond. International Energy Agency, Paris 8. Peider Könz: Trade, Environment and Sustianable Development: Views from Sub-Saharan Africa and Latin America. International Centre for Trade and Sustianable Development (ICTSD) The United Nations University Institute of Advenced Studies (UNU/IAS) 2000 9. Ringius, Lasse, 2000. The European Community and Climate Protection: What’s behind the empty rhetoric? CICERO Report 2000:8 10. Dealing with Climate Change. Policies and Measures in IEA Member Countries. International Energy Agency/ OECD 2000 11. EU, 2001. Communication on the European Climate Change Programme, Brussels 12. Trade Measures in Multilateral Environmental Agreements OECD 1999 13. UNEP, 1998. Economics of Greenhaus Gas Mitigation- Hungary Country Study UNEO RISO Center, Copenhagen

90


Internet:

www.unctad.org/en/subsites/etrade/initiatives.htm www.state.gov/www/global/global_issues/climate/index.html www.gcrio.org www.rio-plus-10.org www.mtvsz.hu www.zmka.hu www.cleanerandgreener.org www.europa.eu.int/com/environment/climat/emission www.iea.org/public/studies/trading www.dep.state.wv.us www.iisd.ca/climate www.mek.oszk.hu www.johannesburgsummit.org www.un.org/events/wssd www.greenfo.hu http://archive.greenpeace.org/earthsummit www.energiaklub.hu www.ff3.hu www.carbonklub.hu www.unfccc.int www.greenpeace.org

91

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Recommend Documents