BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Nemzetközi marketing és teljes körű minőségirányítás szak Nappali tagozat Minőségirányítási menedzser szakirány

AZ ÉPÍTÉSÜGYI SZABVÁNYOSÍTÁS HARMONIZÁCIÓJA ÉS AZ ÜZEMI GYÁRTÁSELLENŐRZÉSI RENDSZER

Készítette: Antal Ágnes Budapest, 2009

Tartalomjegyzék Bevezetés

5

I. A jogi szabályozás rendszere és kapcsolata a szabványosítással az Európai Unióban

6

1. A jogi szabályozási rendszer

7

1.1. Az Európai Unió jogszabályai és szabályozási elvei

8

1.2. Az „új és a régi megközelítés”

10

1.3. Az új megközelítésű direktívák felépítése

12

2. Szabványosítás

14

2.1. A szabvány fogalma, értelmezése

14

2.2. A szabványosítás céljai

15

2.3. A szabványosítás alapelvei

19

II. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek, a nemzetközi és a nemzeti szabványosítás

21

1. A szabványok és a jogszabályok közötti különbségek

21

2. A szabványok önkéntes alkalmazása

22

3. A szabványokra való hivatkozás módjai

23

3.1. A szabványokra való hivatkozás jogszabályokban

25

3.2. A szabványokra való hivatkozás szabványokban

26

4. A harmonizált európai szabványok

27

5. A nemzetközi és az európai szabványok kidolgozása

30

5.1. Az európai és a nemzeti szabványok kapcsolata

32

5.2. A nemzetközi szabványok bevezetése nemzeti szabványként

33

5.3. Az európai szabványok bevezetése nemzeti szabványként

34

6. Az európai szabványkiadványok kiemelt típusai

36

III. Építési Termék Irányelv (Construction Products Directive)

37

1. Az Építési Termék Irányelv összefüggései

37

2. Az Építési Termék Irányelv áttekintése

39

3. Az Építési Termék Irányelv felépítése

40

4. Az Építési Termék Irányelv értékelése

43

3

IV. Az építési termékek követelményeinek hazai szabályozása, és a megfelelőségigazolási eljárás 45 1. Az építési termékek követelményeinek hazai szabályozása

45

1.1. 1997. évi LXXVII. Törvény

45

1.2. 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet

46

1.3. 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet

46

2. Az építési termék megfelelőségének igazolása

47

2.1. Az európai műszaki specifikációk ismérvei

47

2.2. A hazai műszaki specifikációk ismérvei

48

2.3. Az építési termék megfelelőségigazolási eljárás fajtái

49

2.4. A CE jelölés

51

V. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer (Factory Production Control)

54

1. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer ismeretetése

54

2. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer megfelelőségének igazolása

58

2.1. Szállítói nyilatkozat Megfelelőségi tanúsítvánnyal (1, 1+)

58

2.2. Megfelelőségi nyilatkozat a gyártó részéről (termék tanúsítvány nélkül)

59

3. A minőség-menedzsment fontossága az üzemi gyártásellenőrzési rendszer kialakítása és ellenőrzése során

61

3.1. A felső vezetés és a minőség-menedzsment szerepe

61

3.2. A munkatársak motiválása

62

4. STRABAG MML Kft. Paksi Főépítésvezetőség üzemi gyártásellenőrzési rendszerének, és kézikönyvének ismertetése

63

4.1. A STRABAG MML Kft. Paksi vasbeton előregyártó üzemének bemutatása

63

4.2. A Paksi vasbeton előregyártó üzem üzemi gyártásellenőrzési rendszerének és kézikönyvének bemutatása

65

Következtetések

72

Felhasznált irodalmi jegyzék

73

4

Bevezetés Szakdolgozatom felépítése egy elméleti és egy gyakorlati részből tevődik össze, összesen 5 fejezetből áll. Az elméleti rész célja, hogy bemutassa és értelmezze az általános és építésügyi szabványosítás jogharmonizációját, ezáltal érthetővé tegye a bonyolult szabályozásokat. Ismertetem a nemzetközi, az európai és a nemzeti szabványosítás kapcsolatát és sajátosságait. Az építési termékek megfelelőségigazolás tanúsításán keresztül bemutatom az üzemi gyártásellenőrzési rendszert. Ehhez a témához kapcsolódik szakdolgozatom gyakorlati része, melyben a STRABAG MML Kft. üzemi gyártásellenőrzési rendszer dokumentációját és kézikönyvét mutatom be, melynek kidolgozásában személyesen is részt vettem. A szakdolgozat I.-IV. fejezete öleli fel a szabványosítás jogharmonizációját a téma bonyolultsága

és

fontossága

miatt.

Az

V.

fejezet

tartalmazza

az

üzemi

gyártásellenőrzési rendszer bemutatását, melyet rendkívül érdekesnek, és az építőiparban nagyon fontosnak tartok. A szakdolgozat elkészítéséhez sok szakirodalmat használtam fel. Ezeket igyekeztem összehasonlítani, és a forrásadatokat elemezni, bemutatni. A gyakorlati részt a szakmai gyakorlati helyen kapott információkból és anyagokból állítottam össze. Kutatási munkám felépítése a következő: I. A jogi szabályozás rendszere és kapcsolata a szabványosítással az Európai Unióban II. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek, a nemzetközi és a nemzeti szabványosítás III. Építési Termék Irányelv (Construction Products Directive) IV.

Az

építési

termékek

követelményeinek

hazai

szabályozása,

megfelelőségigazolási eljárás V. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer (Factory Production Control)

5

és

a

I. A jogi szabályozás rendszere szabványosítással az Európai Unióban

és

kapcsolata

a

Az Európai Gazdasági Közösség országai már a Római Szerződés megkötésekor azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy olyan gazdasági integrációt hoznak létre, amely biztosítja az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását. Az Európai Unió ennek érdekében egységesíti mindazokat a jogszabályokat, amelyek ezt akadályozhatják.1 Az 1980-as évek közepe óta az európai szabványosítás lehetővé tette egyrészt az ipari termékek szabad mozgását az Európai Közösségen belül, másrészt pedig a fogyasztók és a munkavállalók magas szintű védelmét, különösen a belső piaci jog területén. A három európai szabványügyi szervezet jegyzéke ma több, mint 15.000 európai szabványt és egyéb előírást tartalmaz, amelyekből több, mint 2500 a közösségi jogszabályokat elősegítendő született meg. E szabványosítási tevékenységgel az Unió elkerülheti a részletes szabályozást, ezért a szabványosítás hozzájárul a jogszabályok jelenlegi javítási erőfeszítéseihez.2 Az egyes tagországok jogrendszeréből eredő különbségek áthidalását szolgálja az EU jog fölérendeltségének deklarálása. Ennek eredményeként az Unió olyan új jogrendet hoz létre a nemzetközi jogban, amelynek javára a tagjai bizonyos határok között korlátozták szuverén jogaikat.3 Az első kormányrendelet Magyarországon 1988 novemberében jelent meg a minőség ügyében. A minőségügyet elsősorban az államnak kell felvállalnia, mindenképpen állami minőségpolitikai koncepció kell, hogy legyen. Az 1970-80-as években nagymértékben javult az építő- és építő-anyagipar termékeinek minősége, ennek ellenére az építési tevékenység és végterméke, valamint a szolgáltatások műszaki színvonala, annak minősége elmarad a fejlett országok hasonló termékeitől. Az 1990-es években és ma is nagy számban építettek külföldi vállalatok Magyarországon, magyar beszállítókkal és sok esetben magyar anyagokból. Az anyagminőség megfelelő, a késztermék kivitelezéséhez az építési folyamat viszont már nem biztosítja azt a minőséget, amit ők rövidebb idő alatt, hatékonyabban és megfelelő tőketámogatással létrehoznak. A helyzet oka a minőségszervezés, mely azt jelenti, hogy 1

Bálint Julianna – Minőség – Tanuljunk, tanítsuk és valósítsuk meg (TERC Kiadó, 2004.) 207. oldal http://ec.europa.eu/enterprise/standards_policy/financing/doc/proposal_decision_com2005_377_hu.pdf (letöltés ideje: 2008. 10. 12.) 3 Haba – Loidl – Európa – Minőség (IDTH Budapest, 1995.) 3. oldal 2

6

az építési vállalkozó képes megfelelő költségszinten, hatékonyan végrehajtani az építési munkát, a megrendelő igényeinek megfelelően.4 Ennek megoldása lehet az üzemi gyártásellenőrzés bevezetése, mely magas minőséget követel meg az építési termékektől.

1. A jogi szabályozási rendszer5 A jogszabályok, illetve a szabványok rendszerének összehangolása, továbbá a két rendszer

közötti

kapcsolat,

meghatározó

szerepet

játszik

az

Európai

Unió

célkitűzéseinek megvalósításában. Az Európai Unió egységes belső piaca megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását a tagországokban. A jogszabályok összehangolásában kitüntetett szerepük van az ún.: „új megközelítésű” irányelveknek. A szabványok összehangolása az európai szabványok rendszerén keresztül valósul meg. A jogszabályok, és a szabványok között oly módon jön létre kapcsolat, hogy a jogszabályokban csak a legfontosabb követelményeket rögzítik, a részletek pedig a szabványokban jelennek meg. Az Európai Tanács adja ki az irányelveket (direktívákat). Az irányelvek tartalmát csak a leglényegesebb,

általános

követelményekre

korlátozzák,

a

műszaki

részletek

meghatározása nélkül. Ez a jogalkotási mód az „új megközelítés”. Ennek eredményeképp csökken a jogszabályok száma és terjedelme. Az új megközelítésű irányelvek nem egyes termékekkel, hanem termékek nagy csoportjával foglalkoznak. Csak a leglényegesebb biztonsági, egészségvédelmi, környezetvédelmi,

fogyasztóvédelmi

követelményeket

fogalmazzák

meg

általánosságban. A konkrétabb műszaki előírások megfogalmazásával az európai szabványügyi szervezeteket bízzák meg. Az egységes jogrend érdekében az Európai Unió Tanácsa által kibocsátott irányelveket az egyes tagországoknak bele kell építeniük nemzeti jogszabályaikba. A nemzeti jogszabályok összehangolása csak a lényeges követelményekre korlátozódik. A jogszabályok alkalmazása kötelező, ebből következően az irányelvekben rögzített alapvető követelmények is kötelezően érvényesülnek az egyes tagországokban, megteremtve a biztonság egységes szintjét.

4

MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya – A minőség az európai integráció keretében (SZVT Baranya – 1990. október 24-26.) 34-52., 252-259. oldal 5 Soltész Ilona – dr. Szakács György – Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról (KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005) 63-65. oldal

7

Az európai szabványügyi szervezetek az Európai Bizottságtól kapott megbízás alapján dolgozzák ki az irányelvekhez kapcsolódóan az ún. harmonizált szabványokat. A harmonizált európai szabványok tartalmazzák azokat a részletes előírásokat, amelyek biztosítják, hogy az irányelvben rögzített alapvető követelmények teljesüljenek. Az európai szabványokat (a harmonizált szabványokat is) a tagországoknak változtatás nélkül be kell vezetniük nemzeti szabványként, az ütköző nemzeti szabványokat pedig vissza kell vonniuk. A harmonizált szabványok alkalmazása ugyanúgy önkéntes, mint a többi szabványé. A nemzeti hatóságoknak vélelmezniük kell, hogy azok a termékek, amelyek megfelelnek a harmonizált szabványoknak, egyúttal kielégítik az irányelvben rögzített lényeges követelményeket is. Az Európai Unió egységes belső piacán csak azok a termékek forgalmazhatók, amelyek a vonatkozó irányelvben rögzített előírásoknak megfelelnek, a CE megfelelőségi jelölés igazolja, hogy a termék kielégíti a rá vonatkozó irányelvek követelményeit. A

jogrend

és

a

szabványosítás

közötti

kapcsolat

az

önkéntes

szabványalkalmazáson keresztül jön létre, és úgy értékelhető, mint példaként való jogszabályi hivatkozás szabványra. 1.1.

Az Európai Unió jogszabályai és szabályozási elvei6

Az Európai Unió jogi rendszere különbözik egy nemzetállam és egy nemzetközi szervezet hagyományos jogrendszerétől. Az EGK-alapszerződés saját jogrendszert hívott lére, és a szerződés életbelépésével a közösségi jog elemeit a tagországok kötelesek beépíteni nemzeti jogrendjükbe. Deklarálták, hogy a közösségi jog előnyt élvez a nemzeti joggal szemben, azaz meg kell változtatni minden olyan nemzeti előírást, jogszabályt, amely a közösség jogszabályaival ellentétes. Az

alapszerződés

szolgáltatja

a

keretet

a

tagállamok

szabályozási

tevékenységéhez, ezért keretegyezménynek, illetve elsődleges jogszabálynak nevezik. Az egyik alapelv az áruk szabad mozgása (1957. március 25-i Római Szerződés 28. cikkelye rögzít). Mint minden polgárosodott ország, az Európai Unió tagországai is rendelkeztek hagyományos, nemzeti, műszaki tartalmú jogi szabályozási rendszerrel, jóllehet ezek nagyon különböztek egymástól mind az érintett termékkört illetően, mind a követelményekben. Érthető volt tehát az a szándék, hogy ezeket harmonizálják, hiszen 6

Soltész Ilona – dr. Szakács György – Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról (KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005) 65-68. oldal

8

az Európai Unió egyik alapelve az áruk szabad mozgása, amelyet az alapdokumentum, az 1957. március 25-i Római Szerződés rögzít. A szabad mozgásról szóló előírások azt a célt szolgálják, hogy a tagállamok között megteremtsék az egységes belső piacot, amely mindenféle belső kereskedelmi korlátozástól mentes. Az alapszerződés szolgáltatja

a

keretet

a

tagállamok

szabályozási

tevékenységéhez,

“keretegyezménynek” illetve “elsődleges” jogszabálynak nevezik.

ezért

7

Az Európai Unió illetékes szervei működési területük szabályozása céljából másodlagos jogi szabályokat dolgoznak ki és léptetnek hatályba. Azért másodlagosak, mert

az

alapszerződésben

megfogalmazott

célok

elérését

szolgálják.

Ilyen

jogszabályokat a Tanács és a Bizottság alkothat. A másodlagos jogszabályoknak három fajtája létezik: Rendelet: hatályba lépésekor automatikusan, külön jogi aktus nélkül minden egyes tagállamban hatályba lép. Határozat: egy-egy intézményre vagy tagállamra vonatkozó döntés, amely a címzettet felszólítja egy fajta eljárás követésére. Irányelv: a tagországok részére kötelezettséget ír elő, de a nemzeti jogalkotók számára választási lehetőséget ad a hatálybaléptetés formájára és módszerére vonatkozóan. A nemzeti jogrendszerre bízza az irányelv bevezetésének, honosításának módját. Az irányelv nemzeti jogrendszerben való bevezetésére általában az irányelvhez kapcsolódó határozat szab határidőt. A határidő lejárta után azonban az irányelv esetenként közvetlen hatállyal is bírhat, ha eleget tesz a közvetlen hatályosság kritériumainak. Ajánlás: a Bizottság nem kötelező erejű, szabályozási célokat rögzítő tanácsa. Egy tagállam dönthet elfogadásáról, bevezetéséről, de figyelmen kívül is hagyhatja. Értelmező

dokumentum:

a

Bizottság

közleményként

megjelentetett

speciális

dokumentumai, amelyek konkrét formába öntik az irányelvben leírt alapvető követelményeket az alkalmazott terminológia

és

összehangolásával. tekinthető

az

a Az

irányelv

műszaki ÉD

alapfogalmak

összekötő

általánosan

láncszemnek

megfogalmazott

alapvető követelményei és egy termékre a szabványban előírt konkrét teljesítménykövetelmények között.

7

http://mek.oszk.hu/01400/01405/01405.rtf (letöltés ideje: 2008. 09. 10.)

9

Útmutató és magyarázó irat: egy irányelv által létrehozott állandó bizottság az irányelv alkalmazása során felmerült kérdéskörökben, annak értelmezésére tesz közzé útmutatót. Ezen kívül más, nem kötelező erejű szabályozási dokumentum születik, pl.: vezérfonal, irányadó irat, stb. amelyet szintén figyelembe vesznek. A jogszabályok hierarchiája a következő: elsődleges az alapszerződés, ezt követően a rendelet, majd az irányelv, a Bizottság határozatai, ajánlásai, az irányelv felhatalmazása alapján létrehozott állandó bizottság útmutatói, és más szervezetek működését segítő segédanyagok. Az azonos elbírálás elve az Unió tagállamaiban a termékek szabad forgalmának szabályozását jellemzi. Az Európai Unió belső piacán forgalomba hozott valamennyi termékre egyaránt vonatkoznak a műszaki tartalmú jogszabályokat összehangoló irányelvek, szabványok, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban vagy akár az Unión kívül országban készítették is. 1.2.

Az „új és a régi megközelítés”

89

1985-ig a régi megközelítésű jogalkotás a nemzeti műszaki szabályozásból eredő korlátokat úgy akarta felszámolni, hogy megpróbálta egységesíteni a termékek részletes gyártási előírásait. A szabályozásnak ez a módja meglehetősen lassúnak bizonyult. A szabályozás nagyon technikai jellegűvé vált, hiszen az volt a célja, hogy minden egyes termékkategória

egyedi

követelményeit

kielégítse.

A

műszaki

harmonizáció

direktíváinak elfogadásához a Tanács egyhangú döntésére volt szükség. A régi megközelítésű irányelvek jellemzően egy, vagy több szabványra szám szerint hivatkoznak, azok alkalmazását minden részletre kiterjedően előírták. Az új megközelítés értelmében az Európai Unió a műszaki harmonizációt oly módon valósítja meg, hogy a termékek megfelelő teljesítményszintjeit jogszabályokban rögzíti, és elősegíti a kapcsolódó szabványok kidolgozását. E program direktívái lényegesen eltérnek a korábban készült európai direktíváktól. Az új megközelítésű jogalkotás 1985-ig volt jellemző. Az új megközelítés pontosan azt jelenti, hogy a műszaki

direktívák

a

jövőben

csak

a

biztonság,

az

egészségvédelem,

a

környezetvédelem és a fogyasztóvédelem kérdéseivel fognak foglalkozni, mert csak 8

Soltész Ilona – dr. Szakács György – Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról (KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005) 68-70. oldal 9 http://mg-gepesz.nyf.hu/min/ipar/i21.htm (letöltés ideje: 2008. 08. 02.)

10

ezekben a kérdésekben van szükség jogszabály útján végrehajtott rendezésre. Az új megközelítés elve alapján álló európai szabályozás szerint a nemzeti jogszabályok alapját képező európai irányelvek csak az alapvető biztonsági követelményeket írják elő, a megvalósítás módját az ún. harmonizált európai szabványokra bízzák.10 A műszaki harmonizációra és szabványosításra bevezetett új módszer a következő alapelveket valósítja meg: -A törvényi harmonizáció csak azokra a lényeges követelményekre korlátozódik, amelyeket a közösségi piacra kerülő termékeknek ki kell elégíteniük, ha számukra szabad áramlást szeretnénk biztosítani a Közösség területén. -Azon termékek műszaki előírásait, amelyek eleget tesznek a direktívákban lefektetett lényeges követelményeknek, harmonizált szabványokban fogják rögzíteni. -A harmonizált vagy más szabványok alkalmazása önkéntes marad, és a gyártó mindig alkalmazhat más műszaki előírást, de ilyenkor a gyártónak kell bizonyítani, hogy a terméke megfelel a direktíva alapvető követelményeinek. -A harmonizált szabványoknak megfelelően legyártott termékekről fel kell tételezni, hogy megfelelnek a vonatkozó lényeges követelményeknek. Az új megközelítés működéséhez szükséges, hogy a harmonizált szabványok jelentsenek garanciát a direktívákban lefektetett szükséges követelményeknek teljesítésére. Továbbá, hogy a nemzeti hatóságok végrehajtsák kötelezettségeiket a biztonság, és a direktívákban előírt egyéb feladatok teljesítése érdekében (piacfelügyelet létrehozása, működtetése, vizsgáló, tanúsító és ellenőrző intézetek kijelölése, stb.). Ezen túlmenően szükség van védzáradék eljárásra is, a termék megfelelőségének, illetve a harmonizált szabványok esetleges hibáinak vagy hiányosságainak ellenőrzésére. Az új megközelítést felváltó globális megközelítés (1989) lényegéről is néhány szót kell ejteni. A 90-es évek elejére kiderült, hogy a termékekkel szemben támasztott követelmények összehangolása mellett, a megfelelőségigazolási eljárásokban lévő különbségek is a kereskedelem műszaki akadályai lehetnek. Megfogalmazták ezen eljárások egységesítésének igényét, ezáltal a vizsgálat és a tanúsítás globális megközelítésének elvét. Kidolgozott egy modulrendszert, amely tartalmazta az új megközelítésű irányelveknél alkalmazott megfelelőségértékelési eljárások teljes variációját (az Európai Közösségek Tanácsa 93/465/EGK irányelve). Egy termékre

10

http://www.eoq.hu/mm/mm085a.pdf (letöltés ideje: 2008. 08. 23.)

11

vonatkozó irányelv ebből a modulrendszerből emel ki néhányat a termék veszélyességének függvényében, amelyből a gyártónak a saját felkészültsége alapján kell kiválasztania az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárást. A megfelelőségértékelési eljárás kiválasztásánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: -A termék előállítási folyamatának melyik fázisáról van szó (tervezés vagy gyártás), -A megfelelőségértékelés melyik eljárást alkalmazzák, -Kinek a feladata a megfelelőségigazolás. A modulokat Magyarországon „A megfelelőségértékelési eljárásokban alkalmazható modulok” című MSZ 25051:1996 hivatkozási számú szabvány ismerteti: A-modul: gyártói megfelelőségigazolás megfelelőségi nyilatkozattal, B-modul: típusvizsgálat kijelölt szervezet által, C-modul: típusazonossági vizsgálat, D-modul: a gyártás minőségbiztosítása (EN ISO 9002 szerint), E-modul: a termék minőségbiztosítása (EN ISO 9003 szerint), F-modul: termékellenőrzés (mintavétellel vagy minden darab ellenőrzésével), G-modul: egyedi ellenőrzés (minden darabos ellenőrzés), H-modul: a gyártó teljes körű minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata (EN ISO 9001 szerint). Ez a modulrendszer is kezd elavulttá válni, különösen a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó EN ISO 9001 szabvány 2000. évi alapvető átdolgozását követően, hiszen már a D- és E-modul nem is alkalmazható. 1.3. Az új megközelítésű direktívák felépítése Az új megközelítésű direktívák felépítése, és az egyes részek funkciója nagyon hasonló: Alkalmazási terület (hatály): meghatározza az irányelv által lefedett termékek körét, vagy azon kockázatok természetét, amelyeket az irányelv elhárítani igyekszik. Az alkalmazási terület általában vonatkozhat egy termékhez kapcsolódó kockázatra, vagy egy jelenséghez kapcsolódó kockázatokra. Egy adott termékre több irányelv is vonatkozhat. Az irányelvek leglényegesebb előírása, hogy a tagállamok számára kötelező az áruk piacra vitelét és forgalomba hozatalát szabályozni

úgy, 12

hogy

a

termékek

csak

akkor

kerülhessenek piacra, ha a rendeltetésnek megfelelő használat esetén nem veszélyeztetik a személyek a személyek biztonságát. Alapvető követelmények: rendszerint a direktívák egyik mellékletében foglalják össze, és itt található minden szükséges információ ahhoz, hogy eleget lehessen tenni a direktíva célkitűzéseinek. A terméket csak úgy szabad piacra vinni, és üzembe helyezni, ha megfelelnek a lényeges követelményeknek. Áruk szabad áramlása: biztosítása érdekében a tagállamoknak fel kell tételezniük, hogy a CE jelölést viselő termékek megfelelnek a vonatkozó irányelvek valamennyi rendelkezésének. A tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják, vagy akadályozhatják területükön a CE jelölést viselő termékek piacra vitelét és üzembe helyezését, ha a CE jelölésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazták. A harmonizált szabványok alapján gyártott termékeknek feltételezni kell a megfelelőségét. Védzáradék: itt szabályozzák, hogy a tagállamoknak kötelező meghozni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megtiltsák vagy korlátozzák a CE jelzést viselő termékek piacra vitelét, illetve ezeket a piacról kivonják,

amennyiben

ezek

rendeltetésszerű

használat

esetén

veszélyeztethetik a személyek biztonságát. A tagállamoknak továbbá tájékoztatni kell a Bizottságot az ilyen intézkedésről. Megfelelőségértékelési eljárás: mielőtt a Közösség piacára kerülne valamilyen termék, a gyártónak alá kell vetnie egy ilyen eljárásnak, abból a célból, hogy fölhelyezhesse a CE jelölést. A gyártó bármely, a termékre kijelölt, notifikált szervezettel elvégeztetheti termékének megfelelőségértékelését, mert a

tanúsítványokat

kölcsönösen

elismerik.

A

megfelelőség igazolása minden esetben a gyártó kötelezettsége. CE jelölés: a vonatkozó direktívák valamennyi rendelkezésének megfelelő termékeknek viselniük kell a jelölést. A CE jelölés nem a termék minőségére utaló jelzés, csak azt jelenti, hogy a termék megfelel az összes vonatkozó

13

direktíva lényeges követelményének, és a terméket alávetették egy megfelelőségértékelési eljárásnak a direktíva rendelkezéseinek alapján.

2. Szabványosítás 2.1. A szabvány fogalma, értelmezése11 A gazdaság központi irányítása idején a termékek minőségét szabványokban kellett előírni, és ennek megvalósulását a szabványok kötelező jellege biztosította. A szabvány jellegénél fogva nem azt a célt szolgálja, hogy a minőséget biztosítsa. A szabványosítás az egységes megoldásokra való törekvésekből fejlődött ki.12 A szabvány definícióját sok forrásban megtaláljuk: 1995. évi XXVIII. Törvényben: a szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. MSZ EN 45020: a szabvány közmegegyezéssel létrehozott és elismert testület által jóváhagyott dokumentum, amely tevékenységekre, vagy azok eredményeire vonatkozó általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia, és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia. Látható,

hogy

bár

apróbb

megfogalmazásbeli

különbségek

vannak

a

jogszabályban, illetve a szabványban található két definíció között, azok valójában nincsenek egymással ellentmondásban, mert lényegében ugyanazt értik szabvány alatt. Az első fontos megállapítás, hogy a szabvány egy olyan műszaki dokumentum, amely egyaránt vonatkozhat termékekre, eljárási szabályokra (technológiákra), vagy akár szolgáltatásokra. A szabványok jelentős része termékszabvány ugyan, de a szabványok köre ennél tágabban értelmezhető. A szabványnak vannak tartalmi és eljárásbeli jellemzői. Tartalmi jellemzők: -Ismételt alkalmazásra szolgál, 11

Dr. Szakács György – Általános szabvány – és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 5. oldal Bálint Julianna – Minőségirányítás az építőiparban (Műszaki ellenőr képzés anyaga, TERC Kiadó, 2005) 36. oldal

12

14

-Szabályokat, útmutatást vagy jellemzőket tartalmaz, -Optimális megoldást jelent. Kidolgozási eljárásának jellemzői: -Közmegegyezéssel készült, -Arra illetékes szerv jóváhagyta, -Közzétették. 2.2. A szabványosítás céljai

13

A szabványosítás konkrét céljai eltérőek lehetnek egy termék, egy eljárás, vagy egy szolgáltatás esetén. Attól függően is változhatnak, hogy kizárólag belföldi használatú, tisztán nemzeti szabványról van szó, vagy szélesebb körben felhasználandó, nemzetközi, illetve regionális szabványról. A legfontosabb célok a következők14 15: Gyártással kapcsolatos céljai: Gazdaságosság és hatékonyság: Ez egy olyan összefoglaló kategória, amely valójában három lényeges fogalmat is magába foglal: választékrendezést, csereszabatosságot és kompatibilitást. Mindezek együttes alkalmazása gazdaságos anyag-, energia-, és emberi erőforrás felhasználást, továbbá ipari méretű tömegtermelést és nemzetközi kereskedelmet tesz lehetővé. Választékrendezés: A választékrendezés a termékméretek vagy terméktípusok optimális számú változatának

meghatározása,

a

leggyakoribb

igények

kielégítésére.

Ennek

eredményeképp a termékek változatainak száma optimálisan csökkenthető. A szervezett szabványosításnak ez a legrégebbi területe. Kezdetben az volt a cél, hogy az azonos rendeltetésű, de eltérő méretű termékből olyan méretsort alakítsanak ki, amely lefedi a leggyakoribb igényeket, ugyanakkor gazdaságos gyártást és kereskedelmet tesz lehetővé. A későbbiekben bővült a fogalom jelentéstartalma, és ma már a termékek mellett az eljárásokra és szolgáltatásokra is értelmezhető. Termékvédelem: Ez a kategória gyakorlatilag állagmegóvást jelent. A definíció szerint: a termék védelme klimatikus vagy egyéb káros hatásoktól, a termék használata, szállítása vagy

13

Dr. Szakács György – Általános szabvány – és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 6. oldal Földesi Tamás – Szabványosítás, minőség, tanúsítás (Műegyetemi Kiadó, 2000) 18-24. oldal 15 Dr. Anwar M. – Dr. Barta T. - Minőség-menedzsment I. (Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004) 37. oldal 14

15

tárolása során. Ilyen célt szolgálnak például a szabványban szereplő előírások a termék csomagolására vonatkozóan. Fogyasztókkal kapcsolatos céljai: Rendeltetésre való alkalmasság: A szabvány egyik legfontosabb, alapvető funkciója. A termék, eljárás, szolgáltatás legyen alkalmas arra, hogy bizonyos körülmények között egy meghatározott célnak megfeleljen. A rendeltetésre való alkalmasságnak többféle szintje is lehetséges a körülményektől függően. A minőség szerinti összehasonlítás akkor jöhet szóba, ha azonos rendeltetésű, de különböző teljesítőképességű termékekről van szó. A szabványosításnak azonban közvetlenül nem a minőségvédelem a feladata, hanem az, hogy

egyértelmű

adatokkal

tájékoztassa

a

felhasználót

a

különböző

teljesítménykategóriákról és az ezekhez rendelhető termékjellemzőkről. A szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes, a minőség minimális szintjét csak jogi eszközökkel lehet kikényszeríteni. A szabványosítás ehhez úgy kapcsolódik, hogy ez a jogi eszköz lehet szabványra való hivatkozás is, jogszabályban, vagy szerződésben. Az európai termékszabványok szóhasználatában általában osztályba sorolással találkozunk, nem pedig minőségi fokozattal. A szabványosításról szóló törvény módosítása során 2002. január 1-jétől törülté a nemzeti szabványosítás céljai közül a minőség védelmét. Biztonság (élet- és egészségvédelem, munkavédelem, stb.): Alapvető elvárás, hogy a termelési eszköz, vagy fogyasztási cikk, az eljárás, a szolgáltatás ne veszélyeztesse a felhasználó egészségét vagy személyi biztonságát, és az eszközök se károsodjanak. A fogalom meghatározás szerint, biztonság alatt a kár vagy ártalom elfogadhatatlan kockázatától való mentességet kell érteni. A szabványosításban a biztonság úgy értendő, hogy optimális egyensúly jön létre különböző tényezők között, ideértve a nem műszaki tényezőket is (pl.: emberi magatartás). Ennek értelmében a személyek egészségi ártalmának és a tárgyak károsodásának számításba vehető kockázatát elfogadható mértékűre lehet csökkenteni. Biztonság alatt tehát nem abszolút biztonságot kell érteni, hanem a biztonság szükséges szintjét, mert a kockázatot általában nem lehet teljes mértékben kizárni. A szabványok e funkciójánál meghatározó az optimumra való törekvés. Az Európai Unióban a leglényegesebb biztonsági, egészségvédelmi követelményeket általánosságban megfogalmazva jogszabályokba foglalják. A konkrét megoldásokat a

16

szabványosításra bízzák, azaz a szabványokban jelennek meg a részletes műszaki előírások arra vonatkozóan, hogy a jogszabály alapvető követelményeit hogyan lehet kielégíteni. Maga a biztonság csak jogi intézkedésekkel érvényesíthető, amelyekhez a szabványok hivatkozási alapul szolgálnak. Környezetvédelem: A

környezetvédelem

a

biztonsághoz

hasonlóan,

optimumkeresésként

értelmezhető, vagyis a termék, az eljárás, a szolgáltatás ne okozzon elfogadhatatlan károkat a természeti környezetben. A környezetvédelem területén még jelentősebb a jogszabályok szerepe, mint a biztonságnál. Gyakori az a megoldás, hogy a környezetvédelmi követelmények nem kerülnek be a szabványba, hanem azokat részletekbe menően jogszabályban rögzítik. Ebben az esetben a kapcsolódó szabványok tartalmazzák azokat a vizsgálati módszereket, amelyekkel ellenőrizhető, hogy teljesülne-e a jogszabályban előírt követelmények. Fogyasztói érdekvédelem érvényesítése: A fogyasztói érdekvédelem érvényesítésének közvetlen módja, hogy a szabványok kidolgozásában a fogyasztók képviselői, szervezetei is részt vesznek, pontosabban részt vehetnek, ha ezt igénylik. Ez következik a szabványosítási eljárás nyitottságából és a közmegegyezésre való törekvésből. A fogyasztók aktív részvételén inkább a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságokat kell érteni, nem pedig az önszerveződő civil fogyasztói képviseleteket. A szabványosítás a közvetlen fogyasztói részvételén túl, közvetett módon is tudja szolgálni a fogyasztói érdekeket. A szabványosításnak a minőség tekintetében az a fő feladata, hogy objektív tájékoztatással segítse a fogyasztókat a különböző tulajdonságú termékek közti tudatos választásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szabványokban részletesen meghatározzák, milyen adatokat kell a termékeken feltüntetni a fogyasztók minél tárgyszerűbb tájékoztatása érdekében. Az adatok egyértelműségét az egységesen használt fogalom meghatározások, szimbólumok, stb. biztosítják.

Ezt

az

adatközlést

címkézésnek

nevezik.

A

termékjellemzők

megállapításához szükséges vizsgálati módszereket is szabványosítani kell. Az igazán hatékony fogyasztóvédelmet elsősorban jogi előírásokkal lehet megvalósítani. Egyes esetekben jogszabály rögzíti, hogy milyen adatokat kell a terméken feltüntetni, a vizsgálati módszerek azonban többnyire a jogszabály által hivatkozott szabványokban találhatók meg. A jogilag nem szabályozott termékek körében a szabványok alkalmazását csak a piaci verseny kényszerítheti ki. 17

Csereszabatosság: A csereszabatos terméket, alkatrészt egy másik helyett alkalmazhatjuk, mert ugyanazoknak a követelményeknek fog megfelelni. Beszélhetünk méretbeli és funkcionális csereszabatosságról. Mindez tágabb értelemben az eljárásokra és szolgáltatásokra is vonatkoztatható. Kompatibilitás: A kompatibilitás révén különböző termékek egymáshoz vagy valamilyen hálózathoz csatlakoztathatók, illetve illeszthetők. Az együttes használat során is ki kell elégíteniük a rájuk vonatkozó követelményeket úgy, hogy eközben nem lépnek fel közöttük elfogadhatatlan kölcsönhatások. Kereskedelemmel kapcsolatos céljai: Megfelelő kommunikáció, kölcsönös megértés a gazdaság szereplői között: Ez a célkitűzés a fogalmak és jelek következetes, egyértelmű alkalmazásával, azonos

mértékegységek

használatával,

és

a

műszaki

követelmények

azonos

értelmezésével valósítható meg. Mindezek eredményeképp a kereskedelmi partnerek közötti kapcsolat megfelelően átlátható. Léteznek olyan szabványok, amelyek alapvetően ezt a célt szolgálják. Az ilyen speciális szabványokon túl, majdnem minden szabványban találunk fogalom meghatározásokat és vizsgálati módszereket. A szabványos fogalmak mellett különösen fontos a vizsgálati módszerrel együtt tekinthetők egyértelműen. A vizsgálatok bármely elemének megváltozatása befolyásolja a végeredményt és ily módon közvetetten enyhítheti vagy szigoríthatja a követelményt. Nemzetközi kereskedelem: A szabványosításnak ez a funkciója átfedésben van a kölcsönös megértéssel, és bővíti annak értelmezési körét. Megfelelő kommunikációra ugyanis nem csak egy adott országon belül, hanem különböző országok között is szükség van.

A nemzetközi

kereskedelem előtt a vámrendszer, a jogszabályok és a szabványok jelenthetnek akadályokat. A kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása szempontjából van jelentősége a szabványok összehangolásának. Ez a cél csak akkor valósítható meg, ha a szabványosítás kilép a nemzeti keretekből. Ennek érdekében jöttek létre a nemzetközi és a regionális szabványügyi szervezetek. Ezek érdekében jöttek létre a nemzetközi és a regionális

szabványügyi

szervezetek.

Ezek

tevékenységének

eredményeképp

megszüntethetők az egyes országok eltérő értelmezéséből és gyakorlatából adódó korlátok.

18

2.3. A szabványosítás alapelvei A

szabványosítás

alapelveinek

16

ismeretére

nem

csak

a

szabványalkotó

szakembereknek, hanem a szabványalkalmazóknak is szükségük van, mert ezek összefüggésben vannak alkalmazási kérdésekkel is. A szabványosítás legfontosabb módszertani alapelvei a következők. Önkéntesség: Az egyik legfontosabb szabványosítási alapelv az önkéntesség, melynek kettős jelentése van. Egyrészt a szabványok kidolgozásában a részvétel nem kötelező, másrészt a szabványok alkalmazása önkéntes. Ez az alapelv csak 1994 óta érvényesül a hazai szabványosításban. Részben a több évtizedes más irányú korábbi beidegződések, részben a téma fontossága miatt, erre a kérdésre a későbbiekben külön fejezetben még visszatérünk. Nyilvánosság: A nyilvánosság azt jelenti, hogy a szabványosítással kapcsolatos információk a teljes folyamat alatt mindenki számára hozzáférhetők. A kész szabványnak pedig alapvető ismérve, hogy közzétették. Nyitottság: Minden érdekelt félnek joga van részt venni a szabvány kidolgozásában. Ez nemzeti szinten a különböző érdekcsoportokat jelenti, nemzetközi és regionális szinten pedig a tagországokat. A részvétel azonban önkéntes. Ezért ha valamely cég ebből a tevékenységből nem akar kimaradni, akkor magának kell kezdeményeznie a részvételt, és saját forrásokból kell biztosítania az ehhez szükséges személyi és anyagi feltételeket. Közmegegyezés: Olyan általános megegyezés, amelyet az jellemez, hogy a lényeges kérdésekben az érdekeltek egyetlen jelentős csoportjának sincs fenntartott ellenvéleménye. A közmegegyezéshez vezető eljárás során igyekeztek minden érdekelt véleményét figyelembe venni, és megoldást találni minden ütköző álláspontra. A közmegegyezés azonban nem jelent feltétlenül egyhangú véleményt. A szabványok alkalmazása önkéntes, érvényesülésüket az garantálja, hogy tartalmukról is önként egyeztek meg az érdekeltek.

16

Dr. Szakács György – Általános szabvány – és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 7. oldal

19

Tárgyszerűség: A szabványnak jól körülhatárolt területen lényegre törőnek és egyértelműnek kell lennie. Ellentmondás-mentesség és összefüggőség: Az ellentmondás-mentességet három szinten is biztosítani kell: adott szabványon belül, a szabvány és más szabványok között, valamint a szabvány és a jogszabályok között. A különböző szabványok közti ellentmondás-mentességet elősegíti, ha a szabványok tárgya világosan elkülönül egymástól. Az egymáshoz kapcsolódó szabványok illeszkedése érdekében kerülni kell az átfedéseket és az ismétléseket. Egy meghatározott témát csak egyszer kell szabványosítani, és más szabványokban már csak hivatkozni kell rá. Alkalmazkodás a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményeihez: A tudomány és a technika élenjáró, legújabb eredményei többnyire csak szűk körben ismertek és használatosak, és újszerűségükből következően kevés a rájuk vonatkozó tapasztalat is. A szabványok ezért nem ez a szintet, hanem az olyan, széles körben elismert eredményeket tükrözik, amelyek már átmentek a gyakorlatba, és a gazdasági élet átlagos szereplőitől is megkövetelhetők.

20

II. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek, a nemzetközi és a nemzeti szabványosítás 1. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek17 A szabványoknak és a jogszabályoknak eltérő szerepük van, ugyanakkor a szabványok

alkalmazása

számos

esetben

kapcsolódik

jogszabályokhoz.

Magyarországon 1994 előtt, hosszabb időszakon keresztül a szabványok kötelezőek voltak, ezért gyakorlatilag jogszabályként funkcionáltak. 1994 óta, igazodva az Európai Unió joggyakorlatához, a szabványok, és jogszabályok között határozott különbséget kell tenni. A szabványok és a jogszabályok között a fő különbségek a kidolgozás és az alkalmazás módjában vannak. A szabványok Magyarországon 1995 óta nem állami szervezet keretei között készülnek, hanem azokat önkéntes alapon működő magánjogi szervezet (szabványügyi szervezet) dolgozza ki. Ez önállóan gazdálkodó non-profit szervezet, amely alapvetően saját bevételeiből, nem pedig költségvetési forrásokból fedezi költségeit. A Kormánynak csak törvényességi felügyeleti jogköre van, a szervezet működésébe az állami hatóságok közvetlen irányítással, utasítással nem avatkozhatnak be. A szabványok kidolgozásában az összes érdekelt fél részt vehet a szabványügyi szervezet keretein belül, annak műszaki bizottságaiban. A jogszabályokat az állam jogalkotó szervei dolgozzák ki: a törvényhozó szerv törvényt alkot, a kormány és a miniszterek rendeleteket bocsátanak ki. A szabványok alkalmazásával kapcsolatban az egyik legfontosabb kulcskérdés az önkéntesség. A szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes, azaz csak ajánlott.18 A kidolgozók köre és a kidolgozási eljárás miatt azonban a gazdasági élet szereplőinek érdekében áll a szabvány alkalmazása, mivel annak tartalmáról egymással önként megegyeztek. 2002. január 1-je óta hazánkban a szabványokat már nem lehet jogszabállyal kötelezővé tenni. Bizonyos esetekben azonban a szabványokra hivatkozni lehet, ekkor viszont a szabványok gyakorlatilag kötelezővé válnak. A jogszabályok alkalmazása mindig kötelező. Sokan úgy gondolják, hogy most következmények nélkül mindenki azt tehet, amit csak jónak lát, holott ez – különösen az építőiparban egyáltalán nem így van. 17

http://www.muszakiak.com/szabvanyugy/szabvanyugyi-alapismeretek.html (letöltés ideje: 2008. 07. 22.) 18 http://www.maut.hu/magyar/eloiras/magyar_0.html (letöltés ideje: 2008. 07. 18.)

21

2. A szabványok önkéntes alkalmazása A szabványok önkéntes alkalmazásának elve alapvetően abból a szándékból fakad, hogy a tudomány és technika fejlődését ne akadályozzák kötelező előírások. Ha egy gyártó műszaki fejlesztése révén jobb, újszerűbb megoldásokat, eljárásokat akar alkalmazni, mint amelyeket a szabványok elismernek, akkor ebben nem akadályozza kötelező érvényű szabályozás. A szabványok önkéntes alkalmazása egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szabványokban rögzített követelményektől negatív értelemben következmények nélkül el lehet térni. A szabványok, a műszaki gyakorlat olyan, széles körben elismert szabályait testesítik meg, amelyekkel kapcsolatban már elegendő tapasztalat áll rendelkezésre, átmentek a mindennapi gyakorlatba és a gazdasági élet szereplőitől is megkövetelhetők. A műszaki fejlesztés nem eredményezhet visszalépést, azaz például, nem csökkenhet a termékek rendeltetésre való alkalmassága vagy biztonsága. Lehetséges, hogy egy élenjáró technológia éppen újszerűsége miatt nem értelmezhető és nem vizsgálható a meglévő szabványok szerint. Ezért a kötelező szabványok akadályokat gördítenének az újszerű műszaki megoldások elterjedése elé. Mivel azonban a szabványok nem kötelezőek, nem kell kizárni ezeknek az új, még nem szabványosított eredményeknek a felhasználását. Az önkéntesen alkalmazandó szabványtól minden különösebb engedély nélkül el lehet ugyan térni, de a szabványostól eltérő termékeknek, eljárásnak, szolgáltatásnak legalább azt az eredményt kell nyújtania, mint amelyet a szabvány betartása biztosított volna. Bár főszabályként a szabványok alkalmazása önkéntes, ha a szabványokra kifejezetten hivatkoznak valahol, akkor alkalmazásuk gyakorlatilag szinte kötelezővé válik. Az olyan szabványok, amelyek minimális követelményeket rögzítenek, minden hivatkozás nélkül is gyakorlatilag kötelezően működnek. Ezektől eltérni ugyanis úgy lehet, ha a tényleges teljesítmények jobbak, mint a szabványban rögzített minimális követelmények.

22

3. A szabványokra való hivatkozás módjai19 A jog és a szabványosítás között a hivatkozások révén alakíthatók ki a szükséges kapcsolatok, és mindez hatással van a szabványok önkéntes vagy kevésbé önkéntes alkalmazására is. Ezért fontos, hogy világosan megkülönböztessük egymástól a szabványokra való hivatkozás különböző módjait. A hivatkozás konkrétságától függően három lehetőség közül lehet választani: Dátummal ellátott hivatkozás: Ebben az esetben a szabvány teljes hivatkozási számát meg kell adni, amelyben – a végén kettősponttal elválasztva – ott van a szabvány kiadási éve (pl.: MSZ 20163:1985). Ha dátummal hivatkoznak egy szabványra, akkor a hivatkozás a szabványnak csak az évszámmal jelzett, meghatározott, konkrét kiadására vonatkozik. Ezt szokás merev hivatkozásnak is nevezni. Amennyiben ilyen szabványhivatkozás található egy jogszabályban, a szabvány korszerűsítése és újabb kiadása esetén a jogszabályt is módosítani kell, ha a jogalkotók szándéka az, hogy a hivatkozás a továbbiakban a szabvány korszerűsített változatára vonatkozzon. Dátum nélküli hivatkozás: A dátum nélküli hivatkozásban nem szerepel a szabvány kiadásának éve, azaz a szabványnak csak az azonosító jelzetét adják meg (pl.: MSZ 20163). Ekkor a hivatkozás mindig a szabvány legutolsó érvényes kiadására vonatkozik. Ezt szokás rugalmas hivatkozásnak is nevezni. Ez a hivatkozási mód kevésbé konkrét, mint a dátummal ellátott hivatkozás. Jogszabályban található rugalmas hivatkozás esetén, a szabvány korszerűsítése és új kiadása egyúttal automatikusan a jogszabály módosítását is eredményezi, mert a jogszabály ily módon, mindig a szabvány érvényes szögére hivatkozik. Ez burkoltan azt jelenti, hogy a jogalkotók e tekintetben, a szabványalkotók kezébe adják a jogszabály módosításának lehetőségét. A nyitottság elvének megfelelően azonban, a jogalkotók is részt

vehetnek

a

szabványkidolgozásban,

így

időben

informálódhatnak,

és

álláspontjukat kifejthetik a közmegegyezés kialakítása során. Általános hivatkozás: Általános hivatkozás esetén a szabványnak még a jelzetét sem adják meg, az általánosságban utalnak, például, az adott tárgykörben létező nemzeti szabványokra. Ez 19

Dr. Szakács György – Általános szabvány – és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 10. oldal

23

a legkevésbé konkrét hivatkozási mód. Az ilyen hivatkozási mód esetén lehet, hogy a szabványok köre nagyobb, mint ha listaszerűen sorolnak fel konkrét szabványokat, akár dátummal, akár dátum nélkül. A hivatkozott területre vonatkozó szabványok állománya folyamatosan változik mind a szabványok darabszámát, mind az egyes szabványok tartalmát tekintve. Általános hivatkozás alatt, a szakterület összes érvényes szabványának

legutolsó

szövegváltozatát

kell

érteni,

a

szabványalkalmazás

időpontjában. Ezek meghatározása mindig a szabványalkalmazó feladata. Mindezek a körülmények több felelősséget és feladatot rónak a szabványalkalmazókra, mint merev vagy rugalmas hivatkozás esetén. Számítani kell arra, hogy az általános hivatkozási móddal egyre többször fogunk találkozni a hazai joggyakorlatban. A hivatkozás szigorúsága szerint, mindhárom hivatkozási módot elvileg kétféleképpen lehet alkalmazni: Kizárólagos hivatkozás: Az ilyen hivatkozás azt jelenti, hogy csak és kizárólag a hivatkozott szabványok szerinti megoldás fogadható el, például egy jogszabályban szereplő követelmény kielégítésére. Az ily módon hivatkozott szabványt nevezzük kötelező szabványnak. Példaként való hivatkozás: A hivatkozott szabvány szerinti megoldás, az egyik lehetséges módja a jogszabályban szereplő követelmény kielégítésének. Más megoldások is elfogadhatók. 1994 és 2001 között, majdnem 8 éven keresztül léteztek hazánkban jogszabállyal kötelezővé tett szabványok, és lehetőség volt a közjog területén a kizárólagos hivatkozásra, a szabványosításról szóló törvény módosításának hatályba lépésekor ez a helyzet megváltozott. 2002. január 1-je óta nem lehet szabványt jogszabállyal kötelezővé tenni, vagyis nem lehet szabványra kizárólagosan hivatkozni. A módosított törvény megengedi azonban a jogalkotásban a példaként való hivatkozást, és ezzel a hivatkozással egyre több hazai jogszabályban találkozhatunk is.

24

3.1.

Szabványokra való hivatkozás jogszabályokban

A szabványok önkéntes alkalmazását a 42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet20 tette először lehetővé, melyben az önkéntesség általánossá tétele mellett, megteremtette a szabványra való hivatkozás lehetőségét is, mégpedig kizárólagos módon. Ezzel bevezette a jogszabályi hivatkozással kötelezővé tett szabvány fogalmát. Az ilyen jogszabályok kiadására a szakmailag illetékes miniszterek kaptak felhatalmazását, akik szabványokat meghatározott időre, részben vagy egészben kötelezően alkalmazandónak nyilváníthatták. A jogszabály szerint a kötelezettség alól felmentés adható. A szabványok kibocsátása, módosítása, visszavonása a szabványügyi szervezet feladata, ebbe a hatóságok közvetlenül nem avatkozhatnak be. A 42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet kb. egy évvel később felváltotta a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. Törvény21, amely ezen a területen nem hozott lényegi változást. 2001 őszén jelent meg a Kormány 2283/2001 (X. 5.) számú határozata, a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásának megszüntetéséről. A Kormány annak érdekében, hogy a szabványosítás tekintetében az európai közösségi szabályozással való összhang megvalósuljon, és a magyar szabványügyi szervezet az európai szabványügyi szervezetekben elnyerje a teljes jogú tagságot, egyrészt meghatározta, hogy az érintett miniszterek intézkedjenek az általuk kötelezővé tett szabványok kötelező jellegének megszüntetéséről 2001 december 31-ig; másrészt a miniszterek feladatává tette, hogy olyan új miniszteri rendeletekkel gondoskodjanak az e téren szükséges szabályozásról, amelyekben a közösségi irányelveknek megfelelő módon hivatkoznak a nemzeti szabványokra. A 2001. évi CXII. törvény22, mely 2002. január 1-jétől lépett hatályba, eredetileg azt mondta ki, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja. A módosított törvény nem ismeri a jogszabállyal kötelezővé tett szabvány fogalmát, hanem csak azt rögzíti, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. Azonban továbbra is hivatkozhat jogszabály szabványra oly módon, hogy kimondja, meghatározott szabványok alkalmazása esetén a jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Tehát a szabvány alkalmazása nem kötelező, maga a jogszabály és az abban foglalt követelmények azonban igen. Abból 20

42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet - http://jogtar/jr/sf/defaultstart.html (letöltés ideje: 2008. 08. 12.) 1995. évi XXVIII. Törvény - http://jogtar/jr/ses/100807/es_1_99500028$BTV__4__0.rtf (letöltés ideje: 2008.08.12) 22 2001. évi CXII. Törvény - http://www.complex.hu/kzldat/t0100112.htm/t0100112.htm (letöltés ideje: 2008.08.12.) 21

25

kell kiindulni, hogy a hivatkozott szabvány a jogszabály követelményeit kielégíti, és egyúttal kijelöli a megfelelőnek tekinthető teljesítményszintet. Míg korábban a törvény a jogszabályokban, a kizárólagos hivatkozást engedte meg, a módosítás után megszűnt ez a lehetőség, illetve megszűnt a jogszabállyal kötelezővé tett szabvány. A szabványok kötelezőségét elrendelő miniszteri rendeletek visszavonása, és a szabványosításról szóló törvény módosítása azt célozta, hogy teljesüljön a szabványok kötelezőségével kapcsolatos feltétel. A jogszabállyal kötelezővé tett szabványok számának csökkentése azonban úgy valósult meg, hogy ezt a hivatkozási lehetőséget teljes egészében megszüntették. Ez a megoldás ellentmondásokhoz vezetett. Az MSZ EN 45020:1999 hivatkozási számú magyar nemzeti szabvány tartalmazza a szabványosítással kapcsolatos fogalom meghatározásokat. Ennek az Európai Uniós szabványnak azonban nemzetközi vonatkozásai is vannak, mert az európai szabványügyi szervezetek a nemzetközi szabványügyi szervezetek által kiadott útmutató szövegét vették át európai szabványként. Ebben a szabványban viszont egyértelműen szerepel a kizárólagos hivatkozás és a kötelező szabvány fogalma, kifejezetten a jogszabályokban lévő hivatkozásokkal összefüggésben. A módosított törvény azonban nem ismeri el ezeket, a fogalmakat, ezért a törvény ellentmondásba került a regionális és nemzetközi szabványkiadványokkal. Az ellentmondás hazai viszonyok között is fennáll, de jogi szempontból úgy értékelhető, hogy a kötelező érvényű törvény erősebb, mint az önkéntes szabvány. 3.2.

Szabványokra való hivatkozás szabványokban

A kapcsolódó szabványok egymásra hivatkoznak, hogy ne legyenek átfedése, ismétlések, ellentmondás-mentes és összefüggő legyen. Ha döntöttünk egy adott szabvány alkalmazása mellett, akkor feltétlenül használnunk kell az abban hivatkozott más szabványokat is. A szabványokban a dátumos és dátum nélküli hivatkozási módokkal találkozhatunk.

26

4. A harmonizált európai szabványok Az új megközelítés lényege, hogy a jogszabály a termékeknek csak az alapvető követelményeit határozza meg, a műszaki megvalósítás módját nem. A követelmények teljesítésének részletes műszaki szabályait a jogalkotók megbízása alapján, a szabványügyi szervezetek dolgozzák ki. A jogszabály hivatkozik a szabványra, amelyet a jogalkotó hatóságok elismernek, mint a jogszabály teljesítésének egyik módját. A harmonizált szabványok olyan európai szabványok, amelyeknél az új megközelítésű irányelv alapvető követelményeinek kielégítését, a termék teljesítményjellemzőinek meghatározásával biztosítják. Emellett leírják a megfelelőség igazolásának vizsgálati módszerét, előírásokat adnak. A harmonizált szabványok egy plusz tulajdonsággal rendelkeznek a normál európai szabványokhoz képest: nem csak az egységes belső piac kialakítását segítik elő, hanem a szabvány egyes szakaszai kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a vonatkozó irányelv általánosságban megfogalmazott, alapvető követelményei teljesíthetők legyenek. Azok az európai szabványok tekinthetők harmonizált szabványnak: -Amelyeket kifejezetten a Bizottság megbízásából, -Irányelvekhez kapcsolódóan dolgoztak ki, az alapvető követelmények teljesítése érdekében, -A szabványokat a Bizottság szakértői is elfogadták, -És azokat a Bizottság az Európai Közösség Hivatalos Lapjában harmonizált szabványként közzétette.23 Harmonizált európai szabvány csak termékszabvány lehet, de nem minden európai termékszabvány harmonizált, mert vannak olyan termékek is, amelyek szabványa nem kell, hogy az „új megközelítésű” irányelveknek megfeleljen, illetőleg rájuk vonatkozó „új megközelítésű” irányelvek nincsenek is. A harmonizált európai szabvány mögött van „új megközelítésű” irányelvi követelmény, a nem-harmonizált európai szabvány mögött nincs ilyen követelmény.24 A harmonizált európai szabvány kidolgozására a megbízást csak a Bizottság adhatja. A harmonizált európai szabványok kidolgozására az európai szabványügyi szervezeteket kérik fel. A harmonizált szabványokat az adott irányelv működtetéséhez 23

Soltész Ilona – dr. Szakács György – Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról (KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005) 74-76. oldal 24 http://www.betonopus.hu/notesz/fogalomtar/16-harmonizalt-eu/16-harmonizalt-eu.htm (letöltés ideje: 2008. 10. 22.)

27

létrehozott Állandó Bizottsággal történt egyeztetést követően, az EU Bizottság közleményeként, a Hivatalos Lap „C” sorozatában teszik közzé. Ezek a következő link alatt megtekinthetők: http://ec.europa.eu/enterprise/newapproach/standardization/harmstds/index_en.html. A közzététellel az EU Bizottság elismeri, hogy a szabványok betartása esetén teljesülnek az irányelv követelményei. A közleményekben megjelölik azt az időpontot, amelytől a harmonizált státuszt elismerik. A teljes harmonizációs folyamat időigényessége miatt a termékszabványt közönséges EN szabványként kiadják, miközben a harmonizációt még tovább folytatják. A harmonizált szabványoknak nincs megkülönböztető jelük, amely a szabvány hivatkozási számában megjelenne. A hEN betűszó egy rövidítés, amely szövegekben helyettesíti a harmonizált európai szabvány kifejezést. Rendszerint a szabvány előszavában találunk olyan bekezdéseket, amelyek az irányelvvel való kapcsolatra utalnak, a szabvány ZA jelű melléklete pedig tájékoztat arról, hogy a szabvány mely szakaszait kell teljesíteni ahhoz, hogy a termék megfeleljen az irányelv alapvető követelményeinek. Végeredményben tehát csak a Hivatalos Lapban való közzététel, és az ott meghatározott időpont dönti el, hogy mikortól tekinthetjük a szabványt harmonizáltnak. Minden egyes tagországban, azonos tartalommal bevezetett, harmonizált szabványok alkalmazása önkéntes. A harmonizált szabványok szerint gyártott termékekről azonban fel kell tételezni, hogy megfelelnek a rájuk vonatkozó irányelv alapvető követelményeinek. Ha egy tagállam vagy a Bizottság úgy véli, hogy egy harmonizált szabvány nem tesz

minden

szempontból

eleget

a

direktíva

lényeges

követelményeinek,

kezdeményezheti a szabvány módosítását vagy visszavonását. A harmonizált európai szabvány kidolgozásában és alkalmazásában részt vevő intézmények:25 A harmonizált európai szabványokat az Európai Szabványügyi Bizottság dolgozza ki. Az ennek való megfelelőségigazolási eljárásban a gyártó és egy kijelölt szervezet

25

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 24-25. oldal

28

vesz részt. A kijelölést a tagállamok teszik meg egy, az Irányelv és az általuk meghatározott eljárás eredményeként. Olyan szervezet lehet kijelölt szervezet, amelyik ezt kérvényezi, és amelyik megfelel a pártatlansági követelményeknek, és rendelkezik az

adott

tevékenység

végzéséhez

szükséges

felelősséggel,

személyzettel,

felkészültséggel és megfelelő laboratóriumokkal. Az adott tevékenység vagy funkció alapján

a

kijelölés

eredményezhet

tanúsító

vagy

ellenőrző

szervezetet

és

vizsgálólaboratóriumot. Egy intézmény több jogosultságot is megkaphat egyszerre, de ebben az esetben a funkciókat, a felelősségeket és a hatáskört egyértelműen meg kell határozni, illetve el kell határolni. A kijelölésben rögzíteni kell azon építési termékek felsorolását, a hozzá tartozó szabványok számával és címével együtt, és építési termékenként azokat a funkciókat, amelyekre a kijelölés vonatkozik. A kijelölt szervezetek listáját a hozzá tartozó építési termékek és a szervezet idevonatkozó funkciójával együtt a tagállamok eljuttatják a Bizottságnak. Itt bejegyzik azokat, és nyilvántartási számot kapnak. A szervezetek listáját a hozzá tartozó jogosítványokkal együtt a Bizottság honlapján keresztül nyilvánosságra hozza és aktualizálja. A 182/1997. (X. 17.) Kormány rendelet a műszaki termékek megfelelősségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről tartalmazza a szervezetekkel szemben támasztott általános követelményeket. A műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelölését a 182/1997. (X. 17.) sz. Korm. rendelet részletes szabályait a 4/1999. (II. 24.) GM rendelet írja elő.26 A kijelölést kérő vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek a szervezeti felépítés, általános működés és szervezeten belüli minőségügyi rendszer tekintetében meg kell felelnie az MSZ EN 45000 vagy MSZ EN ISO/IEC 17000 szabványsorozatban rögzített követelményeknek, valamint az azokban a jogszabályokban, szabványokban vagy egyéb műszaki előírásokban rögzített követelményeknek, amelyek alapján a szervezet vizsgálni, ellenőrizni vagy tanúsítani fog.27 Magyarországon 2005-ig három szervezet tartozik a kijelölt szervezetek csoportjába. Az ÉMI Kht.-t tanúsító és vizsgáló szervezetként is bejegyezték. A Cemkut Kft. a másik kijelölt szervezet, kijelölése egy termékcsaládra és csak vizsgálatra

26

http://www.nfgm.gov.hu/feladataink/kkv/ukf/kijeloles/kijeloles_nyito.html?query=kijel%C3%B6lt%20s zervezet (letöltés ideje: 2008. 10. 21.) 27 http://www.migszov.hu/hirlev0403_juogharmoniz%C3%A1cio.htm (letöltés ideje: 2008. 09. 12.)

29

vonatkozik. A harmadik szervezet a Kermi Kft., amely csak tanúsítást végezhet, és csak két termékcsalád (cement és nyílászárók) területén. Ma már ez a lista bővült, és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium honlapján naprakészen megtalálható az aktuális lista. Jelenleg 40 szervezet rendelkezik bejegyzett státusszal.28 A gyártó bármelyik kijelölt szervezetet választhatja a megfelelőségigazolási eljáráshoz, amennyiben az adott építési termékhez kapcsolódó megfelelőségigazolási eljárásban megkövetelt tevékenységek elvégzésére a kijelölt szervezetnek van jogosultsága.

5. A nemzetközi és az európai szabványok kidolgozása A nemzeti és a nemzetközi szabványosítás közötti kapcsolat mind a szabványkidolgozás, mind a nemzeti bevezetés során a nemzeti szabványügyi szervezeten keresztül realizálódik. A nemzeti szabványügyi szervezeteknek a nemzetközi szabványok kidolgozása és nemzeti bevezetése érdekében tükörbizottságok alakultak, melyek teljes egészében lefedik a nemzetközi szervezet valamely műszaki bizottságának a működési területét. A nemzetközi szervezet tagja a nemzeti szervezet. A nemzetközi szabványügyi szervezet műszaki bizottságaival a kapcsolat a hazai szabványügyi szervezeten keresztül jön létre. A nemzeti tükörbizottságok nyitottak minden hazai érdekelt előtt. A közmegegyezést több szinten kell létrehozni egy nemzetközi szabvány kidolgozása során. Az egyes országok érdekeit kifejező nemzeti álláspontot a hazai szabványügyi szervezet műszaki bizottságában kell kialakítani, az összes érdekelt bevonásával. A nemzetközi szervezet megfelelő műszaki bizottságában már az egyes tagországok álláspontját kell ütköztetni, és ezek figyelembevételével kell kidolgozni a nemzetközi szabványt.

28

http://www.nfgm.gov.hu/feladataink/kkv/ukf/kijeloles/kijeloltek_list.html (letöltés ideje: 2008. 10. 21.)

30

A általános és építésügyi szabványkidolgozás fázisai a következők: A szabványkidolgozás fázisai Szakasz Bevezető szakasz Javaslattételi szakasz Kidolgozási szakasz Bizottsági egyeztetés szakasza Szavazási szakasz Jóváhagyási / elfogadási szakasz Közzétételi szakasz

1. táblázat29 Kapcsolódó dokumentáció Elnevezés Rövidítés Előzetes témajavaslat PWI Új témajavaslat NP Munkaanyag tervezet WD Bizottsági tervezet Nemzetközi szabványtervezet Végső nemzetközi szabványtervezet Nemzetközi szabvány

CD ISO/DIS IEC/CDV FDIS ISO, IEC vagy ISO/IEC

A tagtestületek érdekeltségüknek megfelelően választhatnak, hogy aktívan részt kívánnak-e venni egy-egy műszaki bizottság munkájában (P-tagság), vagy csak megfigyelőként informálódni akarnak (O-tagság). Ha azonban egy aktív szerepet választó tagtestület nem tesz eleget a kötelezettségeknek, akkor meghatározott időszakra visszaminősíthetik megfigyelői státuszba. Az ISO-ban (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) és az IEC-ben (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) három hivatalos nyelv van: az angol, a francia és az orosz, a kész szabványokat angolul és franciául jelentetik meg. A nemzetközi szabványügyi szervezeteknek Magyarország már évtizedek óta teljes jogú tagja, ezért működése során az MSZT betartja a nemzetközi szervezetek előírásait.30 Az európai szabványosítás regionális szabványosítás, vagyis olyan szabványosítási tevékenység, amelyben a világ valamely földrajzi, politikai vagy gazdasági területéhez tartozó országok illetékes szervei vehetnek részt.31 Az európai szabványügyi szervezeteknek is a nemzeti szabványügyi szervezet a tagja. A kapcsolat itt is tükörbizottságokon keresztül valósul meg. A közmegegyezés kialakítása két szinten történik: nemzeti szinten, majd a nemzeti álláspontok kialakítása után a regionális európai szinten. A teljes jogú tagnak részt kell vennie a szabványosításban. Egy-egy ország esetén létezhetnek olyan nemzeti sajátosságok vagy gyakorlat, amelyeket hosszabb időn keresztül sem lehet megváltoztatni. Ezek a speciális

29

http://www.mszt.hu/news_downloads/nemzetkozi_szabv_kidolgozas.pdf (letöltés ideje: 2008. 10. 15.) Dr. Szakács György – Általános szabvány – és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 20. oldal 31 http://mek.oszk.hu/01400/01405/01405.rtf (letöltés ideje: 2008. 09. 10.) 30

31

nemzeti feltételek megjelennek a szabványban, ha a regionális szintű összehangolást befolyásolják. A CEN/CENELEC (Európai Szabványügyi Bizottság / Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság) hivatalos nyelve az angol, a francia, és a német. A kész szabványok is ezen a három nyelven jelennek meg. Elsősorban az angolt használják, de a műszaki munkában a résztvevőknek megfelelő módon alakítják ki a nyelvhasználatot. A CEN/CENELEC Belső Szabályzata szerint a részt vevő delegátusoknak képesnek kell lenniük arra, hogy angol, német, vagy francia nyelven kifejezzék magukat, és érteniük kell legalább még egy nyelven e három közül. Magyarország az európai szabványügyi szervezeteknek 1991 óta társult tagja volt, ez azt jelentette, hogy szavazati joggal nem rendelkeztünk, de az információkhoz hozzájutottunk. Hazánk az európai integráció keretében vállalta, hogy az MSZT teljes jogú tagja lesz az európai szabványügyi szervezeteknek. Az ETSI-ben (Európai Távközlési Szabványosítási Intézet) már korábban, a CENELEC-ben 2002nyarán, a CEN-ben 2003. január 1-jétől teljes jogú tag az MSZT. Ez európai uniós feltétel is. 5.1.

Az európai és a nemzetközi szabványosítás kapcsolata

Az európai és a nemzetközi szabványosítás, illetve szabványügyi szervezetek között nincs hierarchikus kapcsolat. Ezek különböző célok érdekében létrehozott önálló szervezetek, amelyek egyre nagyobb figyelmet fordítanak az együttműködésre, mert az európai szabványügyi szervezetek tagországai a nemzetközi szervezeteknek is tagjai. Az Európai Unió jogalkotási elvei, és a szoros gazdasági integrációra való törekvés szükségessé teszi az önálló európai szabványosítást is. Az európai szabványügyi szervezetek gondot fordítanak arra, hogy az európai szabványok ne kerüljenek ellentmondásba a nemzetközi szabványokkal. Ha egy témakört nemzetközi szabvány szabályoz, akkor erre nem készül európai szabvány, hanem hivatkoznak rá. Ha lényegesnek tartják, hogy egy meghatározott nemzetközi szabványt az EU tagországok bevezessenek, akkor azt változatlan formában európai szabványként kiadják (EN ISO szabvány). Ekkor kötelező bevezetni nemzetközi szabványként. A párhuzamos európai és nemzetközi szabványosítás kiküszöbölése érdekében a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek (az ISO és a CEN, illetve az IEC és a CENELEC) együttműködési megállapodást kötöttek. A megállapodások célja, hogy munkájukat összehangolják, és egymás eredményeit átvegyék. A törekvés az, hogy a nemzetközi szabványokat lehetőleg változtatás nélkül európai szabványként átvegyék és 32

fordítva, ami előbb készült el európai szabványként, abból lehetőleg nemzetközi szabvány legyen. A munka összehangolása már a témafelvétel fázisában kezdődik. Ennek megfelelően az együttműködés fő területei: -általános információcsere; -együttműködés a szabványalkotásban; -meglévő nemzetközi szabványok átvétele európai szabványként és fordítva; -szabványok párhuzamos jóváhagyása, mind nemzetközi, mind európai kidolgozású szabvány esetében; -egymás munkájának figyelemmel kísérése.32 Gyakran előfordul, hogy az európai szabvány olyan nemzetközi szabványra hivatkozik, amelyet még nem vezettek be magyar nemzeti szabványként. Az ilyen nemzetközi szabványt is alkalmazni kell, mert egyébként lehet, hogy magát az európai szabványt sem tudnánk használni kapcsolódó szabvány nélkül. Az európai szabványban lévő hivatkozás közvetett módon a nemzeti szabványok körébe von, még be nem vezetett nemzetközi szabványokat is. 5.2.

A nemzetközi szabványok bevezetése nemzeti szabványként

A nemzetközi szabványosítás célja elsősorban az egész világra kiterjedő nemzetközi kereskedelem és ipari termelés elősegítése. Az egyes tagországok azonban eltérő adottságaik és fejlettség miatt ebben, különböző mértékben érdekeltek, és különböző módon tudnak részt venni. Ezért a nemzetközi szabványügyi szervezetek és a tagországok között viszonylag laza kapcsolat van a szabványok bevezetése szempontjából. A tagországoknak nem kötelező a nemzetközi szabványok bevezetése, bevezetés esetén lehetnek eltérések a nemzeti és nemzetközi szabvány között. Ha egy országban kevés nemzetközi szabványt vezetnek be, akkor az ország csak korlátozott mértékben

tud

részt

venni

a

nemzetközi

kereskedelemben

és

termelési

együttműködésben, továbbá csökken a hazai ipar versenyképessége is. A nemzetközi szabványok bevezetése során a következő megegyezőségi fokozatokat lehet alkalmazni: 33 -idt: az azonos megegyezőségi fokozat jele, a magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány műszaki tartalma és szerkezete teljesen megegyezik. 32

http://mek.oszk.hu/01400/01405/01405.rtf (letöltés ideje: 2008. 09. 10.) http://www.muszakiak.com/szabvanyugy/szintek-es-kapcsolatok-a-szabvanyok-vilagaban.html (letöltés ideje: 2008. 09.15.)

33

33

-eqv: a megegyező megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány és az általa

bevezetett

nemzetközi

szabvány

műszaki

tartalma

megegyezik, szerkezete azonban nem. A kölcsönös megfelelőség elve érvényesül, mert az eltérések lényegtelenek, ezért a magyar szabványt egyenértékűnek lehet tekinteni a nemzetközi szabvánnyal. -neq: a nem megegyező megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány az általa

bevezetett

nemzetközi

szabványhoz

képest

műszaki

eltéréseket tartalmaz, a kölcsönös megfelelőség elve nem érvényesül. Az „idt” fokozat esetén a nemzetközi szabvány jelzete elé rakják a nemzeti szervezet kibocsátói jelét. A nemzetközi szabványok fontosságát és elismertségét támasztja alá, hogy már a korábbiakban, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elődje, az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) a nemzetközi kereskedelem akadályainak elhárítása céljából bejelentési kötelezettséget írt elő a nemzetközi szabványoktól eltérő előírások esetén. Ezt a GATT a Szabványügyi Szabályzat létrehozásával valósította meg. A nemzetközi szabvány bevezetése a tükörbizottságként létrehozott, megfelelő hazai nemzeti szabványosító műszaki bizottság (MSZT/MB) hatáskörébe tartozik. 5.3.

Az európai szabványok bevezetése nemzeti szabványként

Az Európai Unió tagországaiban az egységes belső piac, a műszaki akadályok nélküli kereskedelem érdekében, a nemzeti szabványok alapja az európai szabvány (EN). Ez azt jelenti, hogy a CEN/CENELEC tagországokban az európai szabványokat változatlan formában, nemzeti szabványként kötelező bevezetni, és ezzel egyidejűleg az ezekkel ellentétes korábbi nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Az új európai szabvány bevezetésére megadott határidő általában 6 hónap, mely csak a teljes jogú tagokra vonatkozik. A bevezetett szabvány csak teljesen azonos „idt” megegyezőségi fokozatú lehet. Az európai szervezetek és tagországaik között igen szoros kapcsolat áll fenn, A teljesen azonos szabványok jelölése úgy alakul, hogy az európai szabvány jelzete elé kerül a nemzeti szervezet kibocsátói jele. Pl.: MSZ EN 1443:2001. Ehhez hasonlóan például a német nemzeti szabvány DIN EN lesz. Ha a szabványt nemzeti nyelvre lefordított szövegként adják ki, akkor a fordítás alapja bármelyik hivatalos változat lehet. Minden szakterülethez hazai tükörbizottságot

34

kell rendelni, ahol a honosítást végzik. A műszaki bizottság feladata, hogy a magyar változat műszaki tartalma legyen pontosan azonos értelmű a forrásszabvánnyal, ahhoz hozzátenni, abból elvenni, vagy értelmét megváltoztatni nem szabad. Alkalmazzák a jóváhagyó közleményes bevezetés módszerét, ez esetben az európai szabványt lefordítás nélkül vezetik be nemzeti szabványként. Ekkor mindig az angol nyelvű változatot kell magyar nemzeti szabványnak tekinteni. Címoldalas bevezetés esetén készül egy magyar nyelvű címoldal előlapként, majd ehhez csatolják az angol nyelvű változatot. Jegyzékes jóváhagyó közlemény esetén a szabványhoz nem készül magyar nyelvű címoldal sem csak a bevezetett szabvány magyarra fordított címét teszik közzé a Szabványügyi Közlönyben. Az európai szabványügyi szervezetekben a teljes jogú tagság egyik előfeltétele az európai szabványok legalább 80%-os bevezetettsége nemzeti szinten, melyet az MSZT 2000. év végére teljesített. Az európai szabványok változtatás nélküli kötelező bevezetése, és az ezeknek ellentmondó korábbi nemzeti szabványok visszavonása azt a célt szolgálja, hogy az EU tagországaiban egységes, azonos tartalmú nemzeti szabványrendszerek alakuljanak ki.

35

6. Az európai szabványkiadványok kiemelt típusai34 Az európai szabványosítás körében az európai szabvány (EN) mellett más szabványkiadványok is vannak. Létezik az európai szabványnak (EN) egy speciális válfaja, melyet harmonizált szabványnak neveznek. Az európai előszabvány (ENV) egy olyan ideiglenesen elfogadott és közzétett szabványkiadvány, amellyel párhuzamosan, a vele ütköző nemzeti szabványok továbbra is érvényben tarthatók. Az európai szabvány érvényességének nincs előre meghatározott időbeli korlátja. Ameddig nem válik szükségessé a módosítása vagy visszavonása, változatlan tartalommal érvényben marad.

Az európai előszabvány érvényességi

időtartama három év. Az előszabvány célja az, hogy megismerésével és alkalmazásával meg lehessen szerezni a végleges szabvány kiadásához szükséges tapasztalatokat. Az előszabványokat a kiadástól számított két év múlva felül kell vizsgálni. Változatlan formában, vagy átdolgozással átminősíthetik európai szabvánnyá. Ha az előszabványból szabvány válik, akkor az érvényességére nem vonatkozik időbeli korlát, az ütköző nemzeti szabványokat ekkor vissza kell vonni. Szabványtervezetről akkor beszélünk, ha a dokumentum még a közzététel előtt, a műszaki bizottsági egyeztetés, kidolgozás fázisában van. Ennek jele: prEN, vagy prENV. Az ENV állapot valamennyi tagországnak lehetőséget biztosít arra, hogy tapasztalatot gyűjtsön az előszabvány alkalmazásával kapcsolatban, továbbá, hogy tapasztalataikat kicseréljék, és az eljárásokat egyeztessék egymással az előszabvány felülvizsgálata során. Ha az ENV tárgykörében van korábbi nemzeti szabvány, akkor az nem kerül visszavonásra, hanem az ENV-vel párhuzamosan érvényben marad. Ekkor választható az ENV alkalmazása is, ha nem ad kedvezőtlenebb eredményt, mint a korábbi nemzeti szabvány. Ha a bevezetett ENV szakterületén korábban nemzeti szabvány nem létezett, akkor az ENV tekintendő a legmagasabb szintű szabályozásnak.

34

Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 1. szám – 28. oldal

36

III. Építési Directive)

Termék

Irányelv

(Construction

Products

1. Az Építési Termék Irányelv összefüggései35 Építési terméket forgalomba hozni és beépíteni az Európai Gazdasági Térségben akkor lehet, ha megfelelőség igazolással rendelkezik. Építési termékkel az építési folyamat valamennyi résztvevője kapcsolatba kerül. Az Európai Unió szintjén az építési termékekkel kapcsolatos legátfogóbb szabály az 1988. december 21-én elfogadott, 89/106/EGK Irányelv a Tagállamok építési termékekre vonatkozó törvényeinek, rendeleteinek és államigazgatási határozatainak összehangolásáról.36 Az Irányelvet egyszer módosították: 1993-ban, ami a CE jelölésre vonatkozó kiegészítést tartalmazza. Az irányelv az a fajta európai uniós jogszabály, amely kihirdetésével nem válik automatikusan az egyes tagállamok nemzeti jogrendjének részévé, hanem az abban rögzített követelményeket az ott meghatározott időpontig a tagállamoknak saját jogszabályaikba kell foglalni. Az Építési Termék Irányelvben foglaltakat Magyarországon legrészletesebben az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályairól szóló, 3/2003. (I. 25.) BMGKM-KvVM együttes rendelet tartalmazza.37 Az

Irányelv

alapvető

célja

az

egységesen

meghatározott

minőségi

követelményeknek való megfelelő építési termékek szabad forgalmazásának biztosítása a következők révén: -Az építmények megfelelése a hat alapvető követelménynek, -Az alapvető követelmények lefordítása az egyes építési termékekre vonatkozó követelményekre az értelmező dokumentumok segítségével, -Az

építményekben

felhasznált

építési

termékek

teljesítményének

meghatározása műszaki specifikációk alapján, -Az építési termék megfelelőségének igazolása, -Az építési termék CE jelölése.

35

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 13-16. oldal Construction Products Directive – ec-europa.eu/enterprise/construction/internal/cpd/cpd_en.htm#1 (letöltés ideje: 2008. 07. 20.) Építési Termék Irányelv 37 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 36

37

Az 1989-es hatálybalépését követően a gyakorlati alkalmazás nehezen indult be, mert az iratok, dokumentumok kidolgozása csak a kilencvenes években jutott abba a szakaszba, hogy alkalmazni lehessen. A különféle dokumentumok bővítése azóta is folyamatos, és a jövőben is nagy feladatot fog jelenteni. Az Építési Termék Irányelv egyike az első új megközelítésű irányelveknek. Az építési tevékenységnél felhasznált termékek sokfélesége megnehezíti a termék általános meghatározását és szabályozását, ezért az Irányelv sajátossága, hogy a legfontosabb alapvető követelményeket nem az építési termékre vonatkozóan írja elő, hanem azokra az építményekre, amelyek az építési termékből készülnek. Az új megközelítés elve úgy érvényesül, hogy az építési termékek akkor vihetők piacra, ha alkalmasak a szándékolt felhasználásra, azaz a létesítmények, amelyekbe beépítik, megfelelnek az építményekre vonatkozó alapvető követelményeknek. A termékek részletes műszaki szabályait harmonizált szabványok tartalmazzák. Az Irányelv megcélozza az építési termékek szabad forgalmazását, de nem kíván az egyes tagállamokra különleges követelményeket erőltetni, lehetőséget biztosít a sajátosságok érvényesítésére. Az Irányelvműködésével kapcsolatban folyamatosan merül fel kritika, a hiányosságok egy részét kötelező, vagy ajánlott dokumentumokban kiküszöbölik. Az Irányelv végrehatása csak úgy valósulhat meg, ha az egyes tagállamok saját jogrendszerükbe ültetik.

38

2. Az Építési Termék Irányelv áttekintése Az Irányelv lényege, hogy építési terméket csak akkor szabad forgalomba hozni és beépíteni, ha az megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikációban foglalt követelményeknek. Ha a műszaki specifikációban rögzített követelményeknek megfelel a termék jogalapot ad arra, hogy a CE jelölés felkerüljön az építési termékre, tehát a közösségi

szinten

elfogadott

műszaki

specifikációk

szolgálnak

a

termékek

megfelelőségigazolásának alapjául. Az Irányelv célja, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a területükön létesített építmények ne veszélyeztessék emberek, állatok, vagy anyagi javak biztonságát; gazdaságossági, környezetvédelmi, egészségügyi, energiatakarékossági, tartóssági követelményeket minden tagállamban azonos szinten vegyenek figyelembe, illetve egységes követelmények és előírások legyenek érvényben az építési termékekre azért, hogy azok forgalmát az Unió belső piacán műszaki akadályok ne zavarják. A termékekre, termékcsaládokra vonatkozó részletes teljesítménykövetelményeket az Irányelv alapján kidolgozott Értelmező dokumentumban pontosították. Hat értelmező dokumentum van, mely megfelel a hat alapvető követelménnyel: -Mechanikai ellenállás és stabilitás, -Tűzbiztonság, -Higiénia, egészség- és környezetvédelem, -Használati biztonság, -Zaj elleni védelem, -Energiatakarékosság és hővédelem. CE jelölést eredményező megfelelőségigazolást a harmonizált európai szabvány és az Európai Műszaki Engedély (ETA) biztosíthat. Az építési termékekre vonatkozó harmonizált európai szabványt a CEN dolgozza ki. Az ETA-t a Jóváhagyó Szervezetek Európai Intézménye (EOTA) készíti.

39

Építési Termék Irányelv összefüggései38

1. ábra

Fő cél: CE-jelölés Megfelelőségigazolás

Honosított harmonizált szabvány

Értelmező dokumentumok (építési termékekre)

CEN

Alapvető követelmények (építményekre)

ETA

EOTA

Európai Bizottság

3. Az Építési Termék Irányelv felépítése39 Az Irányelv 10 fejezetet, 24 cikkelyt és 4 mellékletet tartalmaz. Az I. fejezet, első cikkelye tartalmazza az alkalmazási területet, azaz gyakorlatilag bármilyen funkciójú építménybe beépített minden termékre alkalmazni kell az irányelvet. A második cikkely definiálja pontosan az építési termék fogalmát: építési termék minden olyan termék, amelyet azért állítottak elő, hogy tartósan a magasépítés és a mélyépítés építményeibe építsék be. A harmadik cikkely leírja, hogy az I. mellékletben szereplő követelményeknek meg kell felelniük az építési termékeknek. A negyedik cikkely tartalmazza, hogy az Irányelv értelmében a szabványok és a műszaki engedélyek műszaki előírások, valamint kimondja, hogy a tagállamok feltételezik a termékek rendeltetésszerű használhatóságát, ha az alapkövetelménynek

38

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 17. oldal Construction Products Directive – ec-europa.eu/enterprise/construction/internal/cpd/cpd_en.htm#1 (letöltés ideje: 2008. 07. 20.) Építési Termék Irányelv

39

40

megfelelnek és tartalmazzák a CE jelölést, valamint a III. melléklet tartalmazza a CE jelölés mintáját és annak alkalmazási feltételeit. Az Irányelv kétféle műszaki specifikációt ismer el az alapvető követelmények teljesítésére: a harmonizált európai szabványt, és az európai műszaki engedélyt. A hatodik cikkely tartalmazza, hogy a tagállamok nem akadályozhatják területükön azoknak a termékeknek a szabad áramlását, amelyek megfelelnek az Irányelvnek. Az Irányelv II. fejezetének hetedik cikkelye a harmonizált szabványokkal foglalkozik. A gyártók számára átlátható, egységes belső piac, valamint az egyeztetett építőipari szabályozás feltételeinek megteremtése érdekében, az Irányelv célul tűzi ki, hogy minél előbb közösségi szinten harmonizált szabványokat dolgozzanak ki és vezessenek be. Az Irányelvhez tartozó harmonizált szabványok is tartalmaznak ZA mellékletet, hogy a szabványalkalmazkodó el tudjon igazodni az irányelvhez kapcsolódó és a nem harmonizált szabványok között. A III. fejezet nyolcadik cikkelye az európai műszaki engedélyekről (ETA) szól. Az ETA tartalmazza a termékekre vonatkozó műszaki követelményeket és alkalmazási feltételeket, a megfelelőségigazolási módozatokat és az előírásokat. A IV. fejezet tizenkettedik cikkelye az Értelmező dokumentumokkal foglalkozik. Az értelmező segédanyagok termékcsaládokra lebontva konkrét formába öntik az irányelvben rögzített hat alapvető követelményt. Egységes értelmezését adják az alkalmazott műszaki fogalmaknak és terminológiának. Az V. fejezet a megfelelőség tanúsításának rendszerét magyarázza el, valamint a CE jelölés alkalmazásával és annak tagállami ellenőrzési feladataival foglalkozik. A fejezet szerint a termék megfelelőségének igazolása attól függ, hogy a gyártó üzemi gyártásellenőrző rendszerrel rendelkezik-e, vagy ezen túlmenően egy elismert tanúsító szerv is részt vesz-e a gyártásellenőrzés, vagy maga a termék értékelésében és felügyeletében. A VI. fejezet arról szól, hogy ha az egyes termékekre nincsenek műszaki előírások, akkor a rendeltetési hely szerinti tagállam kérelmére egyedi esetekben a hatályos nemzeti előírásoknak megfelelőnek tekinti a termékeket. Az Irányelv VII. fejezete a kijelölt szervezetekkel kapcsolatos feladatokról szól. A 18. cikkelyben a tagállamok számára előírják, hogy jelöljenek ki olyan szervezeteket, amelyek közreműködhetnek a megfelelőségigazolás eljárásában. Funkció alapján különbsége tesznek, tanúsító, ellenőrző és vizsgáló szervezetek között.

41

A VIII. fejezet előírja az Építési Állandó Bizottság (SCC) megalakulását. Részt vesz a termékek követelmény kategóriáinak és megfelelőséget tanúsító eljárásnak a meghatározásában, utasítást adhat az értelmező segédanyagok kidolgozására és dönt azok elfogadásáról, véleményt nyilvánít a harmonizált műszaki specifikációk elfogadásakor. A IX. fejezet tartalmazza a védzáradékot, azaz ha egy tagállam megállapítja, hogy ha egy termék nem tesz eleget az előírt követelményeknek, akkor a tagállam megtesz mindent annak érdekében, hogy a terméket a forgalomból visszavonja. A X. fejezet a záró rendelkezésekről szól. A tagállamoknak hatályba kell léptetni azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéséket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Irányelvnek az értesítéstől számított 30 hónapon belül megfeleljenek. Az I. melléklet tartalmazza az alapvető követelményeket. -Mechanikai ellenállás és stabilitás Az építményeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy az építés és a használat közben fellépő terhek és hatások ne okozzák az építmény egészének vagy valamely részének összeomlását, megengedhetetlen mértékű alakváltozását. -Tűzvédelem Az építményeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy tűz esetén az épület teherbíró képessége meghatározott ideig fennmaradjon, a használók az építményt sértetlenül elhagyhassák, vagy egyéb módon lehessen őket kimenteni. -Higiénia, egészség és környezetvédelem Az építményeket úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy az épület használóinak egészségét ne veszélyeztesse káros anyagok vagy gázok jelenléte és az építőanyagokból való felszabadulása. -Biztonságos használat Az

építmény

használata

és

üzemeltetése

során

ne

adódjanak

megengedhetetlen baleseti veszélyek. -Zajvédelem A lakók, vagy a közelben tartózkodó személyek által érzékelhető zaj ne érje el az egészségre ártalmas szintet. -Energiatakarékosság és hővédelem

42

Az építményt úgy kell kivitelezni, hogy az építmény energiafogyasztása alacsony szinten maradjon. A II. melléklet az Európai Műszaki Engedélyről szól. Engedélyre vonatkozó kérelmet a gyártó, vagy a gyártó Közösség területén letelepedett meghatalmazottja nyújthat be. A III. melléklet a műszaki előírásoknak való megfelelőség igazolásáról szól. Pontosan definiálja, hogy mely szervezet lehet tanúsító, ellenőrző szerv, illetve vizsgáló laboratórium. A IV. melléklet tartalmazza a vizsgáló laboratóriumok, vizsgáló és tanúsító szervek elismerését.

4. Az Építési Termék irányelv értékelése40 Az Építési Termék Irányelv átültetése az egyes országok nemzetközi jogrendjébe többnyire megtörtént. Ez szintén vonatkozik a kötelezően alkalmazandó Bizottsági Határozatokra is. Az Értelmező Dokumentumokat és az Irányadó Iratokat a tagországok nagy része nemzeti nyelven jelentette meg. Ennek ellenére sok tagországban gondot jelent, főleg a kis és középvállalatok számára, az összetett szabályozás megértése és gyakorlati alkalmazása. Az Irányelv folyamatos fejlesztésében az új tagállamok többsége egyre nagyobb szerepet vállal, az Irányelv alkalmazásánál ugyanazok a problémák merülnek fel, mint a régi tagországoknál. A CE jelölésen kívüli nemzeti szabályozásban esetenként vannak eltérések. A piacfelügyelet szabályozása szintén minden új tagállamban megtörtént. A szabályozás viszont jelentős különbségeket mutat, mert több országban is akadozik a gyakorlati érvényesítése. A szakértők ezt annak tudják be, hogy nem egy új tagállamban gyakran nem egy minisztérium, vagy kormányhivatal felelősségébe tartozik. Az Irányadó Iratok nagy számát a szabályozás kritikájának tekintik, mivel ezek biztosítják az Irányelv egységesebb és gyakorlati működését. Az Irányadó Iratok nem jogi értelmezései az Irányelvnek. Jogilag semmilyen módon nem köteleznek, és nem módosítják, vagy egészítik ki az Irányelvet. Ezek az iratok elsősorban olyan felhasználók és érdeklődők számára készültek, akik az Irányelv működtetésében vesznek részt jogi, műszaki és adminisztratív oldalról.41 40 41

Építési Piac – 2005. XXXIX. Évfolyam, 9-10. szám, 29-31. oldal Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 83. oldal

43

A harmonizált szabványok száma az utóbbi évben majdnem kétszeresére nőtt, és a tagállamok többségében gondot okoz a szabványok lefordítása a tagállam hivatalos nyelvére. Ezért több országban a szabványok honosítása angol nyelven történik. A CEN/CENELEC munkájában és az Európai Műszaki Engedélyek kidolgozásában egyre nagyobb szerepet vállalnak az új tagállamok intézményei. Az új tagállamok is szabályozták a CE jelölés alkalmazásának feltételeit, de több gyakorlati hiányosság is felmerült, mert az Irányelv sem fogalmaz eléggé világosan a CE jelölés ellenőrzésével kapcsolatban. Esetenként a feliratokat több nyelven is meg kell jeleníteni. A CE jelölés mellett esetenként találkozhatunk más címkézéssel, jelöléssel is. Fontos, hogy ezek a jelölések a CE jelöléstől elkülönítve jelenjenek meg. Összefoglalóan megállapítható, hogy az Építési Termék Irányelvvel kapcsolatos, folyamatosan változó szabályozó rendszer egyszerűsítése, a jelenlegi alapjainak megtartása sürgető feladat.

44

IV. Az építési termékek követelményeinek hazai szabályozása, és a megfelelőségigazolási eljárás 1. Az építési termékek követelményeinek hazai szabályozása Magyarországnak a lehetséges mértékig összeegyeztethetővé kell tennie jogszabályait a Közösség jogszabályival. Ezért az építési célra szolgáló termékekkel kapcsolatos hazai szabályozás az európai szabályozást tekinti példának. Az Építési Termék Irányelv egyes elemei három hazai joganyagba épültek be: -1997. évi LXXVIII. Törvény (építési törvény) az épített környezet alakításáról és védelméről, -253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet (OTÉK) az országos településrendezési és építési követelményekről, -3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól. 1997. évi LXXVII. Törvény42

1.1. Az

1997-ben

elfogadott

építési

törvény

az

Építési

Termék

Irányelv

követelményeit két paragrafusban érinti. Az építési törvény a 31. §-ban felsorolja az építményekkel szemben támasztott alapvető követelményeket, mint országos szakmai követelményeket. Ezek a következők: mechanikai ellenállás és stabilitás, tűzbiztonság, higiénia, egészség- és környezetvédelem,

használati

biztonság,

zaj

és

rezgés

elleni

védelem,

energiatakarékosság és hővédelem, életvédelem, kedvező tájolás, értékes táj- és településkép, építészeti-beépítési jellegzetesség és látvány védelme. Alapvető követelmények megjelennek a szabályozásban, de nem egyértelmű, hogy valamennyi építményre vonatkozóan a felsoroltak közül egy, több, vagy mindegyik alapvető követelmény teljesítése minimumkövetelmény, nemcsak szakmai elvárás. A törvény 41. §-ában rendelkezik arról, hogy építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelőségigazolásokkal lehet forgalomba

hozni,

megrendelni,

építménybe

betervezni

vagy

beépíteni.

A

megfelelőségigazolással rendelkező építési célú termékek beépítése esetén az építmény is eleget tesz az alapvető követelményeknek. Az a §-a a törvénynek valójában 42

1997. évi LXXVIII. törvény

45

betarthatatlan, mert a tervezés és megrendelés idején az esetek többségében még nem gyártották le a terméket, ezért nem is lehet igazolni a megfelelőségét. Az építési törvény nem érinti az európai műszaki engedély honosítási kérdéseit, és a harmonizált európai szabványok elismerésének és közzétételének részleteit. 1.2. Az

253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet43 országos

településrendezési

és

építési

követelményekről

szóló

kormányrendelet (OTÉK) IV. fejezete tartalmazza az építmények létesítési előírásait. Az előírások részletesek, és teljes mértékben összhangban vannak az Építési Termék Irányelv I. számú mellékletében megfogalmazott követelményekkel. Az építési törvény felhatalmazása alapján készült az építési célra szolgáló anyagok,

szerkezetek

és

berendezések

műszaki

követelményeinek

és

megfelelőségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának részletes szabályairól szóló 39/1997. (XII. 19.) KTM-IKIM együttes rendelet. A rendelet előírja a megfelelőségigazolás kiállításának feltételeként, hogy az építési célú termék vagy műszaki megoldás megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikációnak. Azokra a termékekre, amelyekre vonatkozóan nincs hazai műszaki szabvány, az építőipari műszaki engedélyt kell kérni az arra kijelölt szervezettől. 1.3.

3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet44

A teljes harmonizáció igényével került kidolgozásra a 3/2003. (I. 25.) BM-GKMKvVM együttes rendelet. Az új rendelet hatályba lépése egy évvel megelőzte Magyarország teljes jogú EU-tagságát, a jogszabály szükségszerűen tartalmazott a csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján hatályba lépő rendelkezéseket, illetve olyan előírásokat, amelyek a csatlakozáskor hatályukat vesztették. A rendelet tárgyi hatálya valamennyi építési termékre kiterjed. A szabályozás alá tartozó termékek köre kibővült a sajátos építményfajtáknál kizárólagosan használt építési termékekkel. A megfelelőség igazolásának előírásai az Irányelvben szereplő követelményekkel összhangban vannak. A termékre előírt megfelelőségigazolási eljárás lefolytatása,

43 44

253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet

46

valamint az ennek eredményeként kiállított megfelelőségigazolásnak a termékhez való csatolása a gyártó feladata.45

2.

Az építési termék megfelelőségének igazolása

Építési terméket forgalomba hozni és beépíteni az Európai Gazdasági Térségben, így hazánkban is, csak akkor lehet, ha az megfelelőségigazolással rendelkezik. A CE jelölést eredményező megfelelőségigazolást kétféle műszaki specifikáció biztosíthat: -Harmonizált európai szabvány, -Európai Műszaki Engedély (ETA) Az építési termékre vonatkozó harmonizált európai szabványt a CEN, az ETA-t a Jóváhagyó Szervezetek Európai Intézménye (EOTA) készíti. A 2. sz. ábra mutatja az építési termék forgalmazásának feltételét. 2.1. Az európai műszaki specifikációk ismérvei -Honosított harmonizált szabvány: legfőbb ismérveit VI. fejezetben mutattam be. -Európai Műszaki Engedély (ETA): Az Európai Műszaki engedély olyan műszaki specifikáció, amelynek az adott építési termékre vonatkozó megfelelősége esetén a CE jelölés az építési termékre jogszerűen elhelyezhető és szabadon forgalmazható az EGT területén. Az ETA nem általános érvényű, hanem csak egy adott építési termékre és az adott gyártóra vonatkozik. Az ETA kidolgozásának kétféle útja van: o Útmutató (ETAG) felhasználásával: o Útmutató (ETAG) nélkül: Akkor fordul elő, ha több országból is jelentkezik igény erre az építési termékre vonatkozó műszaki specifikációra, vagy nem egyes termékeket, hanem termékcsaládot érint. Az ETA kidolgozására a tagállamok által kijelölt jóváhagyó szervezetek jogosultak, melyet az EOTA tagjai is. Az EOTA először az ETAG-ot dolgozza ki, amelyben a közös követelményeket és feltételeket fogalmazzák meg. Az ETAG-ok az adott építési termékre vonatkozó ETAra kötelezően alkalmazandók.

45

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 127. oldal

47

2.2. A hazai műszaki specifikációk ismérvei Az európai műszaki specifikációkon kívül az építési termékek megfelelősége az alábbi nemzeti műszaki specifikációkkal is igazolható: -Nemzeti szabvány: A nemzeti szabvány szerinti igazolás lehetőségét is fenntartja a magyar szabályozás, azon feltételek esetén, amikor nincs európai műszaki specifikáció. Ha nincs az adott termékre harmonizált európai szabvány vagy nemzeti szabvány, a gyártó dönti el, hogy milyen műszaki specifikáció alapján kívánja igazolni a termék megfelelőségét. Kezdeményezheti az ETA kidolgozását az építési termékére. Ezt megteheti bármelyik EOTA tagintézménynél. -Nemzeti műszaki engedély (ÉME Magyarországon): Ha a gyártó csak hazai forgalmazásra szánja termékét, úgy választhatja az egyedi termékhez és gyártóhoz kötődő nemzeti műszaki specifikációt, azaz az Építőipari Műszaki Engedélyt (ÉME), és annak igazolását, hogy a termék megfelel a műszaki specifikációban lefektetett követelményeknek és feltételeknek. ÉME és az annak megfelelőséget igazoló dokumentum akkor készül, ha az adott termékre nincs honosított harmonizált szabvány vagy nemzeti szabvány, nincs ETA, illetve ennek megalapozását biztosító Útmutató. Jelenleg több ezer ÉME van hatályban. A bevezetett harmonizált szabványok száma folyamatosan növekszik, és a közzétételt követően ezen építési termékekre kiadott ÉME-ket vissza kell vonni, kivéve ha az építési termék lényegesen eltér a szabványtól. -Gyártási tervdokumentációban előírt követelmények egyedi termék esetén. Egyedi építési termék esetén a gyártási tervdokumentációban meg kell fogalmazni azokat a követelményeket és feltételeket, amelyek teljesülése esetén a beépített építési termékből készült építmény az alapvető követelményeket kielégíti.

48

Ennek

igazolását

a

tervező

is

vállalhatja.

Szakszerű

teljesítése

időigényesebb és magasabb költségvonzatú , mint a nemzeti műszaki engedély és az ennek való megfelelőségigazolása. Az építési termék forgalmazásának feltétele46

2. ábra

Építési termék

Igazolni kell, hogy az építési termék az adott műszaki specifikációnak megfelel.

Műszaki specifikációk

Harmonizált szabvány

Európai Műszaki Engedély

Útmutató ETAG alapján

A műszaki specifikációban foglalt követelmények igazolása, CE-jelölés

Nemzeti Műszaki Engedély

Nemzeti szabvány

Gyártási tervdokumentáció

Útmutató ETAG nélkül

A műszaki specifikációban foglalt követelmények igazolása, CE-jelölés nincs

Az adott országban forgalmazható

Az Európai Gazdasági Térségben szabadon forgalmazható

A tervdoku mentációban foglalt követelmé nyek

Az egyedi termék egy adott létesítmén ynél beépíthető

2.3. Az építési termék megfelelőségigazolási eljárás fajtái A megfelelőségigazolás mindig tartalmazza a megfelelőségi nyilatkozatot, amelyet a gyártó állít ki. Amennyiben a megfelelőségigazolás európai műszaki specifikációhoz kapcsolódik, az igazolás előtt az EC (Magyarországon EK) rövidítés szerepel. Ha az igazolás nemzeti műszaki specifikációhoz kötődik, az előbbi rövidítés nem szerepel. 46

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 18. oldal

49

A megfelelőségigazolási eljárásról és az abban szerepet vállalók feladatairól, jogairól, kötelezettségeiről és felelősségéről maga az Irányelv, annak vonatkozó melléklete, valamint két irányadó irat: -B jelű: az üzemi gyártásellenőrzés meghatározása építési termékek műszaki specifikációjában, -K jelű: megfelelőségigazolási rendszerek és kijelölt szervezetek szerepe és feladata az Építési Termék Irányelv területén is rendelkezik. A gyártói megfelelőségi nyilatkozatot kíséri: -a megfelelőségi tanúsítvány (1, 1+) vagy, -az üzemi gyártásellenőrzés tanúsítása (2, 2+). Az Irányelv a következő (négy alap, azon belül kettőnél alváltozat is szerepel, vagyis összesen hatféle) jelzésű eljárási módozatokat írja elő: 1

1 +

2

2 +

3

4

Minél kisebb a szám, annál nagyobb követelményeknek kell megfelelni. A megfelelőségigazolási módozatok fajtájának választását nem a gyártó dönti el. Az egyes építési termékekre, vagy termékcsaládokra vonatkozó műszaki specifikációkban rögzítik a megfelelőségigazolási eljárási módozatot. A megfelelőségigazolási eljárás szállítási megfelelőségi nyilatkozat kiadásával fejeződik be. A nyilatkozat a négy alapesetből háromban független szervezetre támaszkodik (termék megfelelőségi tanúsítvány, üzemi gyártásellenőrzés tanúsítása, első típusvizsgálat tanúsítása).

50

A megfelelőségigazolás módozatai47

2. táblázat

A megfelelőségigazolás módozata A termék megfelelőségének tanúsítása (kijelölt szervezet) Üzemi gyártásellenőrzés tanúsítása (kijelölt szervezet) Megfelelőségi nyilatkozat (gyártó) Első típusvizsgálat (gyártó v. kijelölt szervezet) Üzemi gyártásellenőrzés (gyártó) Üzemben vett minták vizsgálata vizsgálati terv szerint (gyártó) Az üzemben, a kereskedelemben v. az építési helyszínén végzett szúrópróbaszerű ellenőrzés (kijelölt szervezet) Az üzem és az üzemi gyártásellenőrzés alapvizsgálata (kijelölt szervezet) Üzemi gyártásellenőrzés folyamatos felügyelete (kijelölt szervezet)

1+

1

Igen Igen -

-

2+

2

3

4

-

-

-

-

-

-

Igen Igen

Igen Igen Igen Igen Igen Igen K

K

GY

GY

K

GY

Igen Igen Igen Igen Igen Igen Igen Igen Igen Igen

-

-

Igen

-

-

Igen Igen Igen Igen

-

-

Igen Igen Igen

-

-

-

-

-

-

2.4. A CE jelölés A CE jelölés nem minőségi jelölés, hanem annak a jelölése, hogy a gyártó betartja a minimális követelményeket.48 Az Építési Termék Irányelv szerinti CE jelölést a D iránymutató irat magyarázza részletesen, illetve az alapinformációk a 93/68EGK irányelvben találhatók. A CE jelölés azt szimbolizálja, hogy az adott termék a CE jelölés használatával kapcsolatban

alkalmazható

irányelvek

összes

vonatkozó

előírásának

vagy

követelményének eleget tesz, és hogy a terméket alávetették az irányelvben megfogalmazott, megfelelőségigazolási eljárásoknak. Az Építési Termékek Irányelv esetén a CE jelölés arra utal, hogy az építési termék megfelel a harmonizált szabványoknak vagy egy Európai Műszaki Engedélynek és hogy a termékre vonatkozó, Bizottsági

határozatban

rögzített

megfelelőségigazolási

eljárást

szakszerűen

műszaki

specifikáció

alkalmazták. Amennyiben

a

megfelelőségigazolási

eljárásban

a

harmonizált európai szabvány vagy ETA, akkor az építési termék jogosult a CE jelölés viselésére. Ez azt jelenti, hogy az adott termék az egységes belső piacon, az EU egész 47

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 113. oldal http://www.arbeitsinspektion.gv.at/NR/rdonlyres/73846EC1-96C6-4620-BC8B8C1B398548C1/0/ce_h.pdf (letöltés ideje: 2008. 10. 25.)

48

51

területén szabadon forgalmazható. A tagállamoknak mindent meg kell tenni, hogy a CE jelöléssel rendelkező építési termékek forgalomba hozatalánál fellépő akadályokat megszüntessék. A gyártó viseli a felelősséget a CE jelölés használatáért. Ha egy építési termék több, más szakterületre kidolgozott, de ugyancsak CE jelölésről szóló irányelv hatálya alá is tartozik, a CE jelölésnek azt kell jelezni, hogy az építési termék megfelel az ezekben az irányelvekben megfogalmazott előírásoknak is. Az Irányelv esetében a CE jelölést magán az építési terméken, a hozzácsatolt címkén vagy a csomagoláson kell elhelyezni, vagy az építési termékhez csatolt dokumentációban kell szerepeltetni. Az építési terméket a forgalomba hozatal előtt kell ellátni a CE jelöléssel.49 A CE jelölésnek tartalmaznia kell a kijelölt szervezet azonosítószámát, ha az bekapcsolódott az üzemi gyártásellenőrzésbe. Az Irányelv esetében ez a követelmény a Bizottsági Határozatokban 1+, 1 és 2+ elnevezésű megfelelőségigazolási módozatokra vonatkozik. A tanúsító szervezetet egyértelműen kell nevesíteni. A CE jelölés kizárólag az előírt formájú CE betűkből áll, majd a kijelölt szervezet azonosítószáma következik. Az alábbi információkat kell még feltüntetni: -Gyártó neve, vagy azonosító márkajele, -Annak az évnek az utolsó két számjegye, amikor a jelet rögzítették, és -Ahol szükséges, az EK megfelelőségi tanúsítvány száma, továbbá -Ahol szükséges, a termékjellemzők megnevezése a műszaki specifikáció alapján. A CE jelölésnél mindig meg kell adni, hogy irányelvek alkalmazták. A CE jelölés50

3. ábra

49

http://www.ce-jeloles.hu/ (letöltés ideje: 2008. 10. 25.) http://www.betonopus.hu/notesz/fogalomtar/16-harmonizalt-eu/16-harmonizalt-eu.htm (letöltés ideje: 2008. 10. 05.)

50

52

A tanúsítás költséges, mégis találkozunk vele ott is, ahol a jogszabályok ezt nem írják elő, mert egyes területeken az önkéntes tanúsítás határozott piaci előnyt biztosít. Az ilyen piaci előny gyakran eleve gyári védjegyhez vagy védett megnevezéshez kötődik. Ezen a területen a piac ítélete az, amely valamilyen megkülönböztető jel alkalmazására ösztönöz, nem pedig jogszabály. Több országban van a nemzeti szabványügyi intézmény által rendszeresített olyan jel, amely szabványnak való megfelelőséget tanúsítja. Ezek független tanúsítási jelek. A legtöbb országban a gyártó feltüntetheti termékén annak a szabványnak az azonosító jelét, amelynek a termék megfelel, anélkül, hogy ezt független szervvel igazoltatná.51

51

Földesi Tamás – Szabványosítás, minőség, tanúsítás (Műegyetemi Kiadó, 2000) 79-81. oldal

53

V. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer (Factory Production Control) 1.

Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer ismertetése

A produktumok létrehozásához a gyártásnak sok feltételt kell megteremtenie. Ezeket a vállalat különböző szervezetei biztosítják saját apparátussal, vagy külső szolgáltatások igénybevételével. A gyártásellenőrzés feladata a termék gyártási folyamata közben a termelő berendezések működésének és gyártóképességének, a vizsgálóeszközök, műszerek felhasználásának és a megtervezett és előírt technológia alkalmasságának ellenőrzése, a termék előírt minőségének elérése és megtartása, a hibák megelőzése céljából. A gyártásellenőrzést végző szervezet nem lehet a gyártástól függő viszonyban, mert döntéseinek objektivitása máskülönben megkérdőjelezhető, ezért az ellenőrző szervezet nem tartozhat a gyártó részlegek vezetőihez, hanem azoktól független, vagy közvetlenül az első számú vezetőhöz kell, hogy tartozzon.52 A gyártási alapfolyamatban a minőség-ellenőrzés szerepe, feladata a gyártás kezdetétől a termék-előállítás befejezéséig terjedő folyamatszakaszokban a gyártott, befejezetlen, félkész és késztermékek megfelelőségének megállapítása, a nem megfelelő termékek kiszűrése és az észlelt hibák korrigálása.53 Az üzemi gyártásellenőrzés a gyártónak a termelés állandó belső ellenőrzése. A gyártó által alkalmazott összes követelményt és rendelkezést írásban foglalt szabályok és eljárások formájában kell rendszeresen alátámasztani. A gyártásellenőrzésről készített dokumentációknak egyértelműen ki kell fejezniük a minőségi garanciákat. Ellenőrizni kell, hogy az építési termék a megkövetelt tulajdonságokkal rendelkezik-e, és hogy az üzemi gyártásellenőrzés hatékonyan működik-e. Végrehajtása a mérőeszköz, az alapanyag, az eljárás, a gépek és a gyártóberendezések, a kész építési termékek ellenőrzésével és vizsgálatával, valamint az így nyert eredmények kiértékelésével történhet. A gyártót terheli a felelősség az üzemi gyártásellenőrzés végrehajtásának megszervezéséért. Az FPC szervezetén belül végzett feladatokat és felelősségeket dokumentálni kell, és a tényleges helyzetet kell, hogy tükrözze. A gyártónak dokumentálnia kell az általa használatos üzemi gyártásellenőrzést, és naprakészen kell 52

Majoros István – Gyártáselőkészítés, gyártás, gyártásellenőrzés (Gépipari Tudományos Egyesület, 1991) 67-68. oldal 53

Parányi György – Minőséget - Gazdaságosan I. kötet (Műszaki Könyvkiadó, 1999) 175-213. oldal

54

vezetni. A gyártónak rendelkeznie kell azokkal a berendezésekkel, felszereléssel, és személyzettel, amely lehetővé teszi, hogy a szükséges vizsgálatokat és értékelést elvégezze.54 A vállalat hierarchiájában a gyártásellenőrzés a minőségügyi rendszer része. A gyártásellenőrzésnek a vállalati rendszerbe illeszkedését többnyire az ISO 9000 szabványsorozat szerinti minőségirányítási rendszer vállalati felső szintű szabályzata. A gyártásellenőrzés a szervezeti felépítésben rendszerint vállalati minőségirányítás önálló szervezeti egységeként, alegységként jelenik meg. Az ellenőrzést végezheti független személyzet, vagy maga a munkavégző. A gyártásellenőrzés beépülését a gyártási folyamatba rendszerint ellenőrzési folyamattervek rögzítik, ezek tartalmazzák az előírt ellenőrzési lépéseket, a helyét, a sorrendjét és folyamatkapcsolatait. A termékellenőrzésre általában az idegenáru- és a végtermék-ellenőrzésnél, illetve a félkésztermék-ellenőrzésnél kerül sor, míg a folyamat-ellenőrzés többnyire a gyártásközi ellenőrzésnél merül fel. A gyártásellenőrzés általában három szakaszra bontható:55 -A gyártásindító ellenőrzés: Minden gyártásindításnál, próbagyártásnál ellenőrizni kell, hogy a kialakított technológiai folyamat normál üzemi körülmények között megfelelő-e az előírt minőségi,

megfelelőségi

kritériumoknak.

Alapvető

követelmény,

hogy

az

ellenőrizendő folyamatot nem statisztikailag érvényesülő hatások ne zavarják. A

statisztikai

folyamat-ellenőrzési

eljárások

lehetőséget

adnak

a

gépek,

berendezések, eszközök pontosságának, a technológia alkalmazásának és a termékek megfelelőségének közvetett megítélésére. A technológiai folyamatvizsgálat a folyamatos gyártás megkezdése előtt valamennyi lényeges elemet figyelembe véve elemzi, hogy kellően biztosított-e a létrejövő termék megfelelése. Amennyiben az adott műveleti szakaszban a termék megfelelő, a folyamatos gyártás indítása engedélyezhető. Ha a termék nem felel meg, akkor a hibaokok kiküszöbölése és ezt követően a mintadarabok ismételt ellenőrzése szükséges. -A gyártásközi ellenőrzés:

54 55

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 106-107. oldal Parányi György – Minőséget - Gazdaságosan I. kötet (Műszaki Könyvkiadó, 1999) 198-213. oldal

55

A gyártásközi ellenőrzés a folyamatban lévő gyártás ismételt, menet közbeni ellenőrzését jelenti, s vizsgálati előírásoknak megfelelően. A gyártásközi ellenőrzés a gyártó- és az ellenőrző szervezetek közös feladata. A folyamatba épített munkahelyi ellenőrzés feladatát elláthatja a munkavégző, vagy független ellenőr is. Egyre gyakoribb, hogy a munkavégző önellenőrzést végez, így felelősséget vállal munkájáért. A folyamat mozgó ellenőrzése során az ellenőrzést végző rendszeres időközönként, statisztikai alapon meghatározott mintán a gyártás folyamatában ellenőrzi a készülő termékek minőségét, megfelelőségét. Ha az ellenőr eltérést tapasztal az előírt követelményektől, vagy a gyártás tendenciája a hibák bekövetkezését valószínűsíti, akkor a hatáskörétől függően intézkedik. A statisztikai folyamatszabályozás lehetővé teszi, hogy az adott folyamatról aktuális információk álljanak rendelkezésre és ennek alapján kellő időben lehessen beavatkozni a technológiai folyamatba. A gyártás megfelelőségének ellenőrzései során az előírt és a tényadatok összevetése alapján kerül sor a gyártmány minősítésére, azaz megfelelő, vagy nem megfelelő kategóriába sorolására. -A gyártás befejező, végső ellenőrzése: A gyártás végeredménye a késztermék. A késztermék ellenőrzésére sor kerülhet a gyártás befejező fázisában végzett vizsgálatokkal, vagy a gyártás befejezését követő próbajáratással,

próbaüzemeléssel

a

termékek

minden

darabjára

és

ezek

meghatározott mutatóra kiterjedően, továbbá a gyártás befejezése után, a terméktételekből folyamatosan, vagy ismétlődően kiválasztott reprezentatív minták alapján, meghatározott vizsgálóhelyeken. A végellenőrzés eredményeit dokumentálni kell. Az ellenőrzött megfelelő állapotot a kibocsátott terméken is valamilyen formában megjelölve fel kell tüntetni. A minőségi bizonyítvány kibocsátása kötelezettségeket jelent a gyártó számára az érintett termékekre vonatkozóan a mindenkor érvényes jogszabályok kötelező előírása, valamint a gyártó cég önszántából elhatározott és deklarált vállalási mértékéig garanciális, szavatossági és termékfelelősségi szempontból. Az

ellenőrzés

során

megkülönböztetetten

kell

a

nem

megfelelőnek

kezelni.

A

nem

minősített megfelelő

gyártmányt

produktumokat

hibaazonosítóval, feltűnően meg kell jelölni. El kell különíteni a jónak minősített 56

termékektől, valamint a hibás termékeket felül kell vizsgálni olyan szempontból, hogy milyen módon lehet más előírás szerint hasznosítani, illetve javítási lehetőség hiányában, vagy használhatatlanság esetén selejtezni. A minőségellenőrzésnek vannak olyan alapvető és el nem hanyagolható területei, amelyeket a gyártó üzemnek, illetve a minőségellenőrző szervezetek nem tudnak elvégezni, mert feladatkörük, felszereltségük azt nem teszi lehetővé, sőt a speciális feladatok elvégzéséhez szükséges szakképzettség és gyakorlat sem áll rendelkezésre. Az ilyen feladatokat külön erre a célra szervezett és felszerelt szervezetekre (laboratóriumra) bízzák.56 A termék megfelelőségének és a gyártmánymegfelelést alapvetően garantáló minőségbiztosítási rendszer megfelelőségének ellenőrzésére időszakonként sort kell keríteni. A termékaudit a felülvizsgálatra kiválasztott termékmutatók megfelelőségét vizsgálja, kifejezetten a felhasználó szemszögéből. Rögzíti a vizsgálatoknál észlelt hibákat, és javaslatokat ad a kívánatos változtatásokra. A rendszeraudit az ISO 9000-es szabványelőírások szerint, ellenőrző kérdések alapján tekinti át a rendszer elemeit és tapasztaltak pontozásos értékelése alapján kategorizálja a rendszert. Az észlelt hiányosságok felszámolására intézkedési javaslatok készülnek. A rendszeres auditok biztosítják a szüntelen megújulást a gyártás területén is.

56

Majoros István – Gyártáselőkészítés, gyártás, gyártásellenőrzés (Gépipari Tudományos Egyesület, 1991) 91. oldal

57

2.

Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer megfelelőségének igazolása

A X. fejezetben ismertettem az építési termékek megfelelőségének igazolási eljárását, mely szerint hat megfelelőségigazolási módozat létezik: 1, 1+, 2, 2+, 3, 4. Az Irányelv tartalmazza a másik jelölést:57 -Szállítói nyilatkozat megfelelőségi tanúsítvánnyal (1, 1+) -Megfelelőségi nyilatkozat: Első lehetőség

(2, 2+)

Második lehetőség

(3)

Harmadik lehetőség

(4)

2.1.

Szállítói nyilatkozat Megfelelőségi tanúsítvánnyal (1, 1+):

Szállítói nyilatkozat Megfelelőségi tanúsítvánnyal A módozat jele A gyártó feladata A kijelölt szervezet feladata - üzemi - a termék első gyártásellenőrzés, típusvizsgálata - minta további - üzemi vizsgálata a gyártó gyártásellenőrzés által alapvizsgálata 1 - üzemi gyártásellenőrzés folyamatos felügyelete - üzemi - termék első gyártásellenőrzés, típusvizsgálata - üzemi minták - üzemi további vizsgálata a gyártásellenőrzés gyártó részéről alapvizsgálata 1+ - FPC folyamatos felügyelete - minták szúrópróbaszerű vizsgálata

3. táblázat Eredmény (CEjelölés) - gyártó megfelelőségi nyilatkozata a kijelölt tanúsító szervezet által kiadott megfelelőségi tanúsítvánnyal - gyártó megfelelőségi nyilatkozata a kijelölt tanúsító szervezet által kiadott megfelelőségi tanúsítvánnyal

Az általánosan alkalmazott 1 és 1+ eljárások közötti egyetlen különbség abban van, amit a kijelölt szervezet az építési termék értékelése alkalmaz, az 1+ magában foglalja a szúrópróbaszerű vizsgálatot is.

57

Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv (TERC kiadó, 2005) 109-113. oldal

58

2.2.

Megfelelőségi nyilatkozat a gyártó részéről (termék tanúsítvány nélkül) -Első lehetőség (2, 2+)

Megfelelőségi nyilatkozat első lehetősége A módozat jele A gyártó feladata

2

2+

- termék első típusvizsgálata - üzemi gyártásellenőrzés, - minta további vizsgálata a gyártó által - termék első típusvizsgálata - üzemi gyártásellenőrzés, - üzemi minták további vizsgálata a gyártó részéről

A kijelölt szervezet feladata - gyártásellenőrzés alapvizsgálata alapján tanúsítás

- gyártásellenőrzés alapvizsgálata alapján tanúsítás - FPC folyamatos felügyelete

4. táblázat Eredmény (CEjelölés) - gyártó által, az FPC rendszer tanúsítása alapján kiadott megfelelőségi nyilatkozat - gyártó által, az FPC rendszer tanúsítása alapján kiadott megfelelőségi nyilatkozat

Az egyetlen különbség a 2, és 2+ módozat között az, hogy a kijelölt szervezet az üzemi gyártásellenőrzés során a 2+ eljárásban annak folyamatos felügyeletét, értékelését és jóváhagyását is elvégzi. Az FPC rendszer tanúsításának nincs közvetlen kapcsolata az egyes termékjellemzőkkel, akkor sem, ha a termékteljesítmény egyes szempontjai különös figyelmet indokolnak. Az FPC rendszer tanúsítása nem foglalja magában az építési termék egy műszaki specifikációnak való teljes megfelelésének értékelését, ez a gyártó felelőssége marad. -Második lehetőség (3) Megfelelőségi nyilatkozat második lehetősége 5. táblázat A módozat jele A gyártó feladata A kijelölt szervezet Eredmény (CEfeladata jelölés) - üzemi - a termék első - gyártó által, az FPC gyártásellenőrzés típusvizsgálata rendszer tanúsítása alapján kiadott 3 megfelelőségi nyilatkozat Az első típusvizsgálatért egy kijelölt, független szervezet felelős, nem a gyártó. Minden másért viszont a gyártó felelős. A kijelölt szervezet felelőssége az első típusvizsgálatoknál nem feltétlen jelenti, hogy az előírt összes vizsgálatot maga végezze el. A kijelölt tanúsító szervezet által elvégzendő vizsgálatok miatt a gyártó egy, vagy

59

több vizsgáló szervezethez is fordulhat. A gyártó által összeállított első típusvizsgálatról szóló jelentésnek tartalmaznia kell az összes kijelölt vizsgáló szervezet és gyártó által készített vizsgálati jelentést. -Harmadik lehetőség (4) Megfelelőségi nyilatkozat harmadik lehetősége 6. táblázat A módozat jele A gyártó feladata A kijelölt szervezet Eredmény (CEfeladata jelölés) - a termék első - a gyártó által kiadott típusvizsgálata megfelelőségi - üzemi nyilatkozat 4 gyártásellenőrzés

Ez az egyetlen megfelelőségigazolási eljárás, amelyben nem feltétlenül szükséges független kijelölt szervezetet bevonni. A gyártók a szükséges vizsgálatokat külső vizsgáló szervezetekkel végeztethetik.

60

3. A minőség-menedzsment fontossága az üzemi gyártásellenőrzés kialakítása és ellenőrzése során 3.1. A felső vezetés és a minőség-menedzsment szerepe A műszaki-gazdasági fejlődés a piaci verseny a termékminőséget világszerte a vállalatok piaci-fejlesztési-termelési stratégiájának középpontjába állította. A megfelelő műszaki-gazdasági fejlődés, a versenyben való talpon maradás csak a vevői igényeket kielégítő termékek gyártásával, a termékek minőségének javításával és a termelési költségek csökkentésével teljesíthető. A minőség fontosságára, piaci szerepének és az ennek felismerését tükröző minőségszemléletnek

kiemelkedő

jelentősége

van.

A

vállalat

vezetőjének

a

minőségszemléletről való meggyőződése és ennek deklarált, saját tevékenységével való kifejezésre

juttatása

meghatározó,

elengedhetetlen

feltétele

a

munkatársak

megnyerésének.58 Minőségügyi rendszert nem lehet bevezetni a nélkül, hogy ezt a felső vezetőség ne támogatná. A vállalatnál mindenképpen alkalmazni kell egy minőségügyi megbízottat, aki a vezetőség nevében tud intézkedni. Erre azért van szükség, mert a rendszer kiépítéséhez sok olyan intézkedés is szükséges, amely más részlegeket érint, és amelyeket csak felsőbb utasítással lehet bevezetni. A vezetőségnek időnként be kell számoltatnia a részlegvezetőket a rendszer működéséről, ez a vezetőségi átvizsgálás. Ennek során folyamatosan nyomon lehet követni a rendszer segítségével elért eredményeket.59 A vállalatoknál a legfontosabb integráló szerepet a menedzsment, míg a minőségalakulás

integráló

feladatait

a

vállalati

menedzsment

részeként

a

minőségmenedzsment tölti be. Úgy definiálják, mint az átfogó menedzsment részét, amely magába foglalja a szervezeti struktúrát, hatásköröket, viselkedésmódokat, világosan

leírt

eljárásokat,

folyamatokat

és

a

megvalósítás

eszközeit.

A

minőségirányítás olyan tevékenységhalmaz, amely átfogja az egész termelőrendszert, ugyanakkor egyes feladatai a termelés megfelelő fázisaihoz, a minőség folyamata négy blokkjának valamelyikéhez kapcsolódnak. A minőségmenedzsment fő területei jellegüket tekintve az alábbi feladatcsoportok megoldását célozzák: 58

Parányi Gy., Lakárdy Zs. – A minőség tervezése – szervezése (Glob Info Alapítvány, 1994) 38-39. oldal 59 Földesi Tamás – Szabványosítás, minőség, tanúsítás (Műegyetemi Kiadó, 2000) 44. oldal

61

-A vezetés átfogó feladatai keretében a minőségi színvonal alakítását, tervezését beillesztik a vállalati stratégiába, gondoskodnak érvényesítésének általános tárgyi, személyi, szervezeti feltételeiről. -A vevői igényeket és a termelői szempontokat egyaránt érvényesítő termékcél, azaz a rendeltetési minőség meghatározása, majd az ezt formába öntő konstrukció és gyártási előírások minőség vonatkozásainak, azaz a műszakilag előírt minőségnek a megtervezése, beleértve a valószínűsíthető hibák kiszűrését is. -A gyártási minőség létrehozása fázisában a feladat a termékek műszaki előírásoknak

megfelelő

eredményének

a

gyártási

hibamegelőző

feltételeinek jelleg

megteremtése,

a

figyelembevételével

gyártás történő

megszervezése. -A fenti tevékenységek eredményeként létrejött termékek minőségének a felhasználás során történő megőrzését szolgáló, a gyártó által befolyásolható tényezők, minőség fenntartása.60 3.2. A munkatársak motiválása61 A teljeskörű minőség csapatmunkával valósítható meg. A minőség egyik alapja az emberi kapcsolatok minősége. Az emberi kapcsolatrendszerben alakul ki a minőség iránti érdeklődés. A felelősségtudat és az elkötelezettség. A vezetés elsődleges feladata az emberi kapcsolatok ápolása, és ezen keresztül a minőség iránti teljes elkötelezettség kialakítása. A minőség iránti teljes elkötelezettség a szervezeti kultúra fejlesztésével, állandó változtatással érhető el, a vezetőnek tudatosan kell kifejleszteni és ösztönözni mind az egymáshoz való szoros kötődést, mind az egyéni kiemelkedést szolgáló kultúrát. A vezetői beavatkozás célja az, hogy az emberek viselkedését úgy befolyásolja, hogy az mind erősebben stratégiai jellegűvé váljon és ezáltal az emberek cselekedeteik következményeit előre lássák. A teljeskörű minőség iránti elkötelezettség elérésénél az alapvető konfliktus a termék minőségéért való felelősség. Ebben a feszültségmezőben a legfontosabb vállalati funkciók a marketing, a beszerzés, a fejlesztés és a gyártás. A minőségi problémák a 60 61

Parányi György – Minőséget - Gazdaságosan I. kötet (Műszaki Könyvkiadó, 1999) 46-92. oldal

Dr. Anwar M., Dr. Barta T. – Minőségmenedzsment I. (Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004) 163-175. oldal

62

gyártásban érzékelhetők elsősorban. A gyártásban dolgozók azonban gyakran nem érzik magukat felelősnek, a hiba okát az alkalmazott anyag minőségében, a fejlesztés szinte teljesíthetetlen előírásaiban keresik. A minőség kipróbálása a gyártási lánc végén a felelősség egymásra hárítását eredményezi. Az együvé tartozás kultúrájának kialakításával oldható csak fel ez a konfliktus. Az FPC rendszer bevezetésének és fenntartásának kiemelkedő fontosságú eleme a motiváció. A rendszer sikere, vagy bukása a munkatársaktól függ, ezért tudni kell motiválni őket. -Anyagi ösztönzés: a teljesítményen alapuló ösztönzés és a minőségre irányuló ösztönzés eltér egymástól, de összekapcsolható, ha a teljesítményértékelésre többféle nézőpontból is sor kerül, csoportot, mint az egyéni teljesítményt értékelje. -Lelki elvárások felismerése: az anyagi ösztönzést a lelki elvárások felismerése, és azok kielégítése is segíti. -Utasítással való vezetés helyett inspirálással való vezetés, a közlés módja ugyanolyan fontos, mint a közlendő. A minőség lényegében véve vezetési mód.

4. STRABAG MML Kft. Paksi Főépítésvezetőség üzemi gyártásellenőrzési rendszerének, és kézikönyvének ismertetése 4.1. A STRABAG MML Kft. Paksi vasbeton előregyártó üzemének bemutatása A STRABAG Zrt. a magyar építőipar nagy hagyományokkal rendelkező társasága. Tevékenységében különösen az útépítés tekinthet vissza nagy múltra, az utóbbi évtized törekvéseinek eredményeképpen azonban mára a magyarországi magasépítés terültén is meghatározó piaci résztvevővé vált. A vállalatcsoport szervezeti felépítésének legfőbb jellemzője, hogy piaci tevékenységét területi, illetve szakmai elven szervezett direkciók, igazgatóságok, és főépítésvezetőségek keretében végzi. A Társaság tevékenységét auditált ISO minőség – és környezetközpontú irányítási rendszerben végzi (paksi főépítésvezetősége nukleáris minősítéssel és elemgyártásra vonatkozó minőségbiztosítási tervvel is rendelkezik), melyet főbb beszállítóitól és alvállalkozóitól is megkövetel.

63

A Paksi Főépítésvezetőség a Dél- Magyarországi Magasépítési Területi Igazgatóság tagjaként működik, mely egység tevékenységi körében vezető szerepet tölt be az előregyártott vasbeton szerkezeti munkák teljes körű kivitelezése. A Főépítésvezetőség telephelye, illetve gyártóbázisa nagyjából Magyarország geometriai középpontjában Pakson, az Atomerőmű beruházási területén helyezkedik el. A 6-os számú főútvonal 114 km szelvényénél, az Atomerőmű északi bejáróján keresztül lehet megközelíteni. A szerkezetek gyártásánál megfelelő szakmai létszám, ill. technikai felszerelés áll rendelkezésre a betongyártás, betonacél feldolgozása, egyedi fémsablonok előállítása valamint a beton bedolgozási munkák szakszerű végzésére. Az üzem komplett csarnokszerkezetek, többszintes épületvázak, sport és mozi lelátók, aknák, lépcsők, támfalak, hőszigetelt és hőszigeteltetlen falpanelek, egyedi vasbeton termékek gyártását végzi. A főépítésvezetőség igény esetén a kiegészítő acélszerkezeteket is legyártja és beépíti. A Főépítésvezetőség az előre gyártott szerkezetek beépítésével összefüggésben vállalja a gyártmányok tervezését, gyártását, szállítását és helyszíni szerelését is. 2007-ben a STRABAG-MML Kft. által megépített áruházak: Piliscsaba, Veszprém I., Nyíregyháza, Gyula, Debrecen. 2008-ban a STRABAG-MML Kft. által megépített áruházak: Hódmezővásáhely, Karcag, Gárdony, Siófok, Törökbálint, Szombathely, Siklós, Székesfehérvár, Veszprém II., Fót, Esztergom, Kazincbarcika, Nyíregyháza II., Hajdúböszörmény, Ajka, Szeged, Kiskunhalas, Szentes, Kisvárda, Dunaharaszti.

64

A Paksi Telephely belső csarnoka

1. kép

A Paksi Telephely külső csarnoka

2. kép

4.2.

A Paksi vasbeton előregyártó üzem rendszerének és kézikönyvének bemutatása

üzemi

gyártásellenőrzési

Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer 2008. január 5-étől kerül bevezetésre. A tanúsításhoz 3 hónapig kell működtetni a rendszert. Az FPC rendszer az üzemben különböző dokumentumokból és a kézikönyvből áll. A kézikönyv minden fejezete hivatkozik a dokumentumokra. A gyártásellenőrzési rendszer az EN 13369:2001 Az előregyártott betontermékekre vonatkozó általános szabályok című rendszerszabványból és 6 termékszabványból tevődik össze, melyet a 10. számú melléklet tartalmaz. Ezek a következők:

65

MSZ EN 14991:2007 Előregyártott betontermékek. Alapozási elemek MSZ EN 13225:2005 Előregyártott betontermékek. Lineáris szerkezeti elemek MSZ EN 14992:2007 Előregyártott betontermékek. Falelemek MSZ EN 14992:2007 Előregyártott betontermékek. Falelemek MSZ EN 13693:2005 Előregyártott betontermékek. Különleges tetőelemek MSZ EN 13747:2005 Előregyártott betontermékek. Födémrendszerek födémelemei MSZ EN 1168:2005+A1:2008 Előregyártott betontermékek. Üreges födémpanelek EN 13224:2005+A1:2007 Előregyártott betontermékek. Bordás födémelemek A dokumentumok bemutatása: -Folyamatábrák: A folyamatábrák mutatják be a különböző gyártási folyamatokat. A folyamatábrák hivatkoznak a dokumentumokra. Visszacsatolás van az ábrák között. Meghatározza az egyes folyamatért felelős személyt. A Paksi üzem 4 folyamatábrával rendelkezik, melyek a következők: FÁ-01 Betonacél armatúra gyártása FÁ-02 Sablon gyártása FÁ-03 Betonozás FÁ-04 Kizsaluzás, javítás, szállítás -Technológiai utasítások A technológiai utasítások írják le pontosan a gyártási folyamatot. Ezekre hivatkoznak a folyamatábrák és a mellékletek, így lehet tudni, hogy a gyártás mely folyamatához milyen ábra tartozik. Az üzem minden gyártott termékre, és minden lépésre elkészítette a technológiai utasítást. TU-01 Betonacél előkészítése és szerelése TU-02 Acél- és fa sablonoldalak, szerkezetek gyártása és összeszerelése TU-03 Mágneses rögzítők TU-04 Formaleválasztó felhordása TU-05 Beton bedolgozás TU-06 Gőz, gőzölés TU-07 Előregyártott VB elemek gyártásközi és végtermék ellenőrzése, minősítése

66

TU-08 Kész betonelemek utólagos javítása -Munkautasítások A munkautasítások tartalmazzák azokat a pontos folyamatokat, amelyek nem szakmai technológiákat írnak le, hanem egyszerűbb munkafolyamatokat. Rájuk hivatkoznak a folyamatábrák, a mellékletek, illetve a munkaköri leírások. MU-01 Betonacél átvétele MU-02 Betonacél tárolása MU-03 A félkész betonacél váz tárolása MU-04 A termék azonosítása és nyomon követése MU-05 Elemek deponálása MU-06 Elemek anyagmozgatása, szállítása MU-07 Daruk üzemeltetése -Eljárási utasítások Az eljárási utasítok tartalmazzák az egyes részlegek dokumentálási rendjét. Nagyon fontos, hogy a dokumentáció szabályozva legyen, mert így mindent nyomon lehet követni. ÜEU-01 Gyártáselőkészítés, -vezetés és -ellenőrzési részleg dokumentálási rendje ÜEU-02 Vállalkozási részleg dokumentálási rendje ÜEU-03 Raktározási, anyagbeszerzési részleg dokumentálási rendje ÜEU-04 Emelőgép ügyintézés dokumentálási rendje -Mellékletek A Paksi üzem 11 melléklettel rendelkezik, melyek a következők: 1. melléklet: Paksi betonelemgyártó üzem szervezeti felépítése 2. melléklet: Falpanel gyártási folyamata és ellenőrzése 3. melléklet: Kehelynyak gyártási folyamata és ellenőrzése 4. melléklet: Lágyvasas főtartó gyártási folyamata és ellenőrzése 5. melléklet: Lépcsőkar gyártási folyamata és ellenőrzése 6. melléklet: Pakettfal gyártási folyamata és ellenőrzése 7. melléklet: Pillér, gerenda gyártási folyamata és ellenőrzése 8. melléklet: MSZ EN szabványok szerinti egyedi vázszerkezet elemeinek mérettűrései

67

9. melléklet: Mintavételi és minősítési terv (MMT) 10. melléklet: Terméklista 11. melléklet: Termékkísérő címke -Formanyomtatványok A formanyomtatványok tartalmazzák azokat a dokumentumokat, melyek a gyártással kapcsolatban merülnek fel, és amelyeket a gyártás folyamán folyamatosan vezetni és aktualizálni kell. Ezek a következők: ÜF-01 Egyedi VB elem gyártásközi ellenőrzési lapja ÜF-02 Szállítói megfelelőségi nyilatkozat ÜF-03 Schmidt-kalapácsos vizsgálat jegyzőkönyve ÜF-04 Betonminősítés jegyzőkönyve ÜF-05 Géplista ÜF-06 Alvállalkozói névjegyzék ÜF-07 Betonozási engedély nyilvántartó lap ÜF-08 Gyártási (termelési) ütemterv -Kapcsolódó dokumentumok Ezek azok a dokumentumok, amelyek az üzemi gyártásellenőrzési rendszerben nincsenek benne, de kapcsolódnak a STRABAG MML Kft. minőségirányítási kézikönyvéhez.

Ilyenek,

pl.

szerződések

nyilvántartása,

képzési

terv,

mérőeszköz nyilvántartó, kalibrálás nyilvántartó, audit kérdéslista, stb. A kézikönyv bemutatása: A kézikönyv az EN 13369:2001 Az előregyártott betontermékekre vonatkozó általános szabályok megnevezésű rendszerszabvány előírásai alapján készült. A kézikönyv és a hozzátartozó dokumentumok leírják, hogy a vállalat hogyan dokumentálta le, vezette be, és tartja fenn az EN 13369: 2001 szabványra épülő üzemi gyártásellenőrzési rendszert.

A kézikönyv 9 fejezetből áll, melyeket külön ismertetem. -I. Üzemi gyártásellenőrzés Ez a fejezet további 3 részre bomlik. Az érvényességi terület a STRABAG- MML Kft. Dél-Magyarországi Magasépítési Területi Igazgatóság Paksi Főépítésvezetőség telepére vonatkozik, az EN 13369: 2001 „Az előre gyártott betontermékekre vonatkozó általános szabályok” című szabvány szerinti általános érvényű követelmények szerint épül fel.

68

A kritériumok az üzemi környezetben előregyárt ott nagyszámú vasbeton elemre alkalmazhatók. Az EN 13369: 2001 szabvány mellett összhangban van az ide kapcsolódó EN 206-1:2002 betonra illetve ENV 1992 betonszerkezetek tervezésére vonatkozó szabványokkal. A Hivatkozások című rész tartalmazza azon törvények, más szabványok listáját melyeket szintén figyelembe kell venni. A Fogalmak című alfejezet írja le minden a gyártással kapcsolatos fogalmat a szabvány szerint.

-II. Szervezet Ez a fejezet mutatja be az előregyártó üzemet, melyet már a szakdolgozat XIII. fejezet elején bemutattam. -III. Irányítási rendszer Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer létrehozásával, dokumentálásával, fenntartásával, és gyakorlatban való alkalmazásával biztosítja, hogy a piacra kerülő termék megfelel az EN 13369: 2001 szabvány követelményeinek és kielégíti az előírt vagy névleges értékeket. Az

üzemi

gyártásirányítási

rendszer

eljárásokból,

folyamatos

szemlékből,

vizsgálatokból, valamint az ezek során nyert eredmények hasznosításából áll. Az Irányítási rendszer működését, a szabályozás összevetését a gyakorlattal, az évente végzett belső audit, és az ezt követő vezetőségi átvizsgálás vizsgálja felül. Az Üzemi gyártásellenőrzési rendszer a tanúsított Minőségirányítási rendszerben foglaltak figyelembevételével összhangban működik. -IV. A dokumentumok kezelése A

dokumentumok

kezelésének

szabályozása

a

Minőségirányítási

Kézikönyvben leírtak szerint történik. A fejezet magába foglalja a dokumentumok és feljegyzések elkészítésére, változtatására, tervezésére, engedélyezésére, elosztására, lefűzésére és archiválására vonatkozó folyamatok és illetékességek leírását. A fejezet két alfejezetre osztható. Az egyik az üzemi gyártásellenőrzési dokumentumok, melyet ismertettem szakdolgozatom e fejezetének 1. pontjában. A másik az üzemi gyártásellenőrzéshez kapcsolódó feljegyzések kezelése. -V. Folyamatirányítás Az üzemi gyártásellenőrzést érintő folyamatok leírása a mellékletekben, szabályozása- illetve a dokumentálási kötelezettségek a technológiai-, munka- és az eljárási utasításokban vannak rögzítve. A folyamatokhoz tartozó felelősök, és

69

hatáskörök az egyes munkafolyamatokhoz tartozó folyamatábrákban

nyomon

követhetőek. -VI. Ellenőrzés és vizsgálat Az ellenőrzés és a vizsgálat tárgyaira, követelményeire, módszereire és gyakoriságára vonatkozó megjegyzéseket ellenőrzési tervben kell rögzíteni. Az ellenőrzések és vizsgálatok gyakoriságát, alkalmazott

módszereket úgy kell

meghatározni, hogy biztosítsák a termék állandó megfelelését. Az ellenőrzés számszerűsített eredményeit, valamennyi korrekciós lépést igénylő ellenőrzési eredményt és a vizsgálatok eredményeit rögzíteni, és a hozzáférésüket biztosítani kell. A fejezet további 4 alfejezetre, a Berendezések, az Anyagok és a Gyártási folyamatra és a Kész termékek című alfejezetekre tagolódnak. -VII. A megszilárdult beton alkalmasságának követelményei A

frissbeton

vizsgálatakor

készített

15x15x15

cm-es

próbakockák

nyomószilárdságát vizsgálni kell. A kockákat vegyes tárolással /7 napig vízben tartva, 21 napig laborlevegőn/ vagy víz alatt kell tárolni, majd célszerű 1; 7; és 28 napos korában is megvizsgálni a szilárdságot, hogy az esetleges eltérések már korai szilárságnál kiderüljenek. -VIII. Nem megfelelő termékek A fejezet 2 alfejezetre oszlik, melyek az Üzemi gyártásellenőrzés során feltárt nem megfelelőség, és a Szállítóval szemben fellépő nem megfelelőség. Az üzemi gyártásellenőrzés során, ha a szabvány illetve műszaki előírások követelményeitől eltérés jelentkezik a termék egy vagy több jellemzőjére vonatkozóan, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a hiba helyrehozásának érdekében. -IX. Jelölés Minden legyártott egységet úgy kell megjelölni vagy címkézni, hogy ebből kiderüljön: –

a gyártó azonosítója;

–

a gyártási hely azonosítója;

–

az egység azonosító száma (ahol ez szükséges);

–

a betonozás időpontja;

–

az egység súlya (ahol alkalmazható);

–

egyéb lehetséges szerelési információ (pl.: tájolás), amennyiben szükséges.

70

Egyes terméktípusokra (pl. sorozatelemekre) az előbbi eljárás egyszerűsíthető vagy egységtételekre vonatkozó összefoglaló címkézéssel helyettesíthető. A fenti adatok kiegészítéseképpen a következő kísérő információkat kell feltüntetni: –

a gyártó neve;

–

az üzem címe;

–

a termék azonossága (kereskedelmi megnevezés);

–

a termékszabvány száma.

71

Következtetések Az építőiparban ma már auditált minőségirányítási rendszerek nélkül nem lehetnek a cégek versenyképesek. Ezért nagyon fontos, hogy a felsővezetés elkötelezett legyen a minőség iránt, és motiválni tudja munkatársait. A szabványok alkalmazása nem egyszerű feladat, ezért minden építőipari, illetve egyéb szektorban működő cégnek ajánlott minőségirányítási szakembert alkalmazni, vagy részleget kialakítani, akik a témában jártasak, és sikeresen ki tudják alakítani a minőségirányítási rendszereket. A megfelelő minőség gyártása költséges feladat, de csak a bevezetésig. Hosszú távon mindenképpen kifizetődő, hiszen megfelelő minőségű termékek kerülnek ki az üzemből és csökken a selejt aránya. A legtöbb beszállító ma már megköveteli partnereitől a minőségirányítási rendszerek alkalmazását. Sőt az építőipari vállalatok csak abban az esetben tudják az Európai Uniós piacon forgalmazni termékeiket, ha azon a CE jelölés megtalálható. Ez azt jelenti, hogy a terméket a vonatkozó szabványok alapján bevizsgálták, és azt megfelelőnek találták. Ha megérti a társadalom, és a vállalti szféra, hogy miért lényeges jó minőségű építési termékeket gyártani, akkor egyre szélesebb körben lesznek elkötelezettek az emberek és a cégek a minőség iránt. Szakdolgozatom célja az, hogy a bonyolult szabványosítást és a jogharmonizációt érthetően bemutassa, illetve az üzemi gyártásellenőrzést elméletben és gyakorlatban is ismertesse. Az a véleményem, hogy e szakdolgozat a jövőben felhasználható lehet az építőiparban tevékenykedő vállalati minőségirányítási képzéseken, mert a felölelt témákat érthetően magyarázza el.

72

Felhasznált irodalmi jegyzék Könyvek, tankönyvek Dr. Anwar Mustafa – Dr. Barta Tamás - Minőség-menedzsment I. Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest; 37., 163-175. oldal Bálint Julianna – Minőség – Tanuljunk, tanítsuk és valósítsuk meg TERC Kiadó, 2004, Budapest; 207. oldal Bálint Julianna – Minőségirányítás az építőiparban (Műszaki ellenőr képzés anyaga) TERC Kiadó, 2005, Budapest; 36. oldal Földesi Tamás – Szabványosítás, minőség, tanúsítás Műegyetemi Kiadó, 2000, Budapest; 18-24., 44., 79-81. oldal Haba József– Loidl Mátyás – Európa – Minőség IDTH Budapest, 1995; 3. oldal Horváth Sándor - Építési termékek megfelelősége kézikönyv TERC kiadó, 2005, Budapest; 13-18., 24-25., 106-113., 127. oldal Majoros István – Gyártáselőkészítés, gyártás, gyártásellenőrzés Gépipari Tudományos Egyesület, 1991, Budapest; 67-68. oldal, 91 MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya – A minőség az európai integráció keretében SZVT Baranya – 1990. október 24-26.; 34-52., 252-259. oldal Parányi György – Minőséget - Gazdaságosan I. kötet Műszaki Könyvkiadó, 1999, Budapest; 46-92., 175-213. oldal Parányi György, Lakárdy Zsolt. – A minőség tervezése – szervezése Glob Info Alapítvány, 1994, Budapest; 38-39. oldal Soltész Ilona – dr. Szakács György – Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005, Budapest; 50-53., 63-70., 74-76. oldal Dr. Szakács György – Általános szabvány – és minőségügyi ismeretek BME Mérnöktovábbképző Intézet, 2002, Budapest; 5-24. oldal

Folyóiratok Forgács László, A magyar szabványosítás jogharmonizációja Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 137. évfolyam, 1. szám, 26-31. oldal Horváth Sándor, Az Építési Termék Irányelv értékelése Építési Piac – 2005. XXXIX. Évfolyam, 9-10. szám, 29-31. oldal

73

Törvények, rendeletek, irányelvek 1995. évi XXVIII. Törvény 1997. évi LXXVIII. Törvény 2001. évi CXII. Törvény 42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet Construction Products Directive (Építési Termék Irányelv)

Internetes források Európai Bizottság, Az Európai Parlament és a Tanács határozata http://ec.europa.eu/enterprise/standards_policy/financing/doc/proposal_decision_c om2005_377_hu.pdf (letöltés ideje: 2008. 10. 12.) Terméktanúsítás http://mg-gepesz.nyf.hu/min/ipar/i21.htm (letöltés ideje: 2008. 08. 02.) Veres Sándor, Az új megközelítés megújulása http://www.eoq.hu/mm/mm085a.pdf (letöltés ideje: 2008. 08. 23.) Szabványügyi alapismeretek http://www.muszakiak.com/szabvanyugy/szabvanyugyi-alapismeretek.html (letöltés ideje: 2008. 07. 22.) Szintek és kapcsolatok a szabványok világában http://www.muszakiak.com/szabvanyugy/szintek-es-kapcsolatok-a-szabvanyokvilagaban.html (letöltés ideje: 2008. 09. 15.) Dr. Szakács György, Az útügyi műszaki előírások helye a szabályozási rendszerben http://www.maut.hu/magyar/eloiras/magyar_0.html (letöltés ideje: 2008. 07. 18.) A harmonizált európai szabvány http://www.betonopus.hu/notesz/fogalomtar/16-harmonizalt-eu/16-harmonizalteu.htm (letöltés ideje: 2008. 10. 22.) Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, A kijelölésről általában http://www.nfgm.gov.hu/feladataink/kkv/ukf/kijeloles/kijeloles_nyito.html?query =kijel%C3%B6lt%20szervezet (letöltés ideje: 2008. 10. 21.) Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, Kijelölt szervezetek listája http://www.nfgm.gov.hu/feladataink/kkv/ukf/kijeloles/kijeloltek_list.html (letöltés ideje: 2008. 10. 21.)

74

Magyarországon a jogharmonizáció során alkalmazandó irányelvek műszaki termékek megfelelősége terén http://www.migszov.hu/hirlev0403_juogharmoniz%C3%A1cio.htm (letöltés ideje: 2008. 09. 12.) CE jelölés lépésről lépésre http://www.ce-jeloles.hu/ (letöltés ideje: 2008. 10. 25.)

75