BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK

Nappali tagozat Public Relations szakirány

ERŐSZAK A KÉPERNYŐN – A TELEVÍZIÓBAN LÁTOTT AGRESSZIÓ HATÁSA GYEREKEKRE

Készítette: Kassai Márta

Budapest, 2010

TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................................... 4 I. 1. A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA .................................................................................................................. 4 I. 2. A PROBLÉMA MEGHATÁROZÁSA .................................................................................................................. 4 II. A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ ÉS A MÉDIA MEGHATÁROZÁSA ....................................................... 7 II. 1. A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA ............................................................................................. 7 II. 2. A MÉDIA MEGHATÁROZÁSA ........................................................................................................................ 8 II. 3. A MÉDIA HATÁSA GYERMEKEINKRE.......................................................................................................... 10 II. 4. A MÉDIAHATÁSOK KÉRDÉSE, A MÉDIA BEFOLYÁSOLÓ EREJE .................................................................... 11 II. 4. 1. Direkthatás-elméletek ..................................................................................................................... 12 II. 4. 2. Korlátozotthatás-elméletek ............................................................................................................. 15 II. 4. 3. A meghatározott feltételek mellett érvényesülő médiahatás modell................................................ 18 III. AZ AGRESSZIÓ ÉS ERŐSZAK................................................................................................................ 20 III. 1. AZ AGRESSZIÓ MEGHATÁROZÁSA ............................................................................................................ 21 III. 2. AZ ERŐSZAK MEGHATÁROZÁSA .............................................................................................................. 24 III. 3. A MEGISMERÉS FOLYAMATA ................................................................................................................... 28 III. 3. 1 A gyermekek testi fejlődése............................................................................................................. 28 III. .3. 2. A gyermekek szellemi fejlődése..................................................................................................... 28 III. 3. 3. Korosztályok szerinti fejlődés ........................................................................................................ 29 III. 3. 4. Nemek szerinti fejlődés .................................................................................................................. 30 III. 4. A GYERMEKKOR MEGHATÁROZÁSA ......................................................................................................... 31 IV. A TELEVÍZIÓ.............................................................................................................................................. 33 IV. 1. A TELEVÍZIÓ TÖRTÉNETE ......................................................................................................................... 33 IV. 2. A MAGYAR TELEVÍZIÓZÁS TÖRTÉNETE .................................................................................................... 34 IV. 3. A TELEVÍZIÓS PIAC MAGYARORSZÁGON ................................................................................................. 36 IV. 3. 1. A magyarországi televíziós piac stabilizálódása ........................................................................... 36 IV. 3. 2. A Közszolgálati televíziózás........................................................................................................... 37 IV. 3. 3. Országos kereskedelmi televíziók................................................................................................... 38 V. JOGI SZABÁLYZÁS .................................................................................................................................... 40 V. 1. MAGYARORSZÁGI SZABÁLYOZÁS:............................................................................................................ 40 V. 2. EGYES ORSZÁGOK SZABÁLYOZÁSAI ......................................................................................................... 44 V. 2. 1. Európai Unió................................................................................................................................... 44 V. 2. 2. Amerikai Egyesült Államok: The Television Code ......................................................................... 44 V. 2. 3. Németország.................................................................................................................................... 45 V. 2. 4. Franciaország ................................................................................................................................. 45 V. 2. 5. Ausztria ........................................................................................................................................... 47 VI. A MESE VILÁGA ........................................................................................................................................ 48 VI. 1. A MESE KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE .................................................................................................. 48 VI. 2. RAJZFILMEK ............................................................................................................................................ 52 VI. 2. 1. Amerikai típusú rajzfilmek ............................................................................................................. 52 VI. 2. 2. Japán rajzfilmek............................................................................................................................. 54 VI. 2. 3. Arab mesevilág .............................................................................................................................. 55 VI. 2. 4. Magyar rajzfilmek.......................................................................................................................... 56 VI. 3. MAGYAR MESECSATORNÁK KÍNÁLATA ................................................................................................... 63 VI. 4. EGYÉB TELEVÍZIÓS MŰFAJOK .................................................................................................................. 66 VII. UTÓSZÓ: A PROBLÉMA ORVOSLÁSA ............................................................................................... 68 VII. 1. A V-CHIP ............................................................................................................................................... 68 VII. 2. A SZÜLŐK ÉS A CSALÁD FELELŐSSÉGE ................................................................................................... 69 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................................................................... 71 MELLÉKLETEK ............................................................................................................................................... 73

3

I. Bevezetés

„Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használsz, mert a szavaktól függ az, hogy hogyan hipnotizáljuk önmagunkat és másokat.” (Feldmár András)

I. 1. A témaválasztás indoklása A főiskolás éveim alatt megismerkedtem a kommunikáció természetével és erejével. A kommunikáció szorosan kapcsolódik a pszichológiához is és minthogy régóta érdekel a gyermekpszichológia, a gyermekek lelki világának fejlődése, annak megismerése, valamint nem utolsó sorban a mesék világa, ezért találtam ezt a témát a legmegfelelőbbnek a Szakdolgozatomhoz. Életem legutóbbi szakaszában a látóköröm rengeteg tapasztalattal bővült és fő célom az, hogy egy általános képet adjak ezekről a tapasztalatokról saját szempontjaim alapján. Vajon okolható-e azért a televízió, hogy ma olyan sok fiatalkorú bűnöző van? Igazából mennyire meghatározó a televízió szerepe a mai fiatalkorúak körében? Vajon mekkora szerepe van a televíziónak a mai fiatalok értékítéletében? Dolgozatomban ezekre a kérdésekre keresem a választ, mivel úgy gondolom, hogy a felnövekvő generációra minden eddiginél nagyobb befolyást gyakorol a média.

I. 2. A probléma meghatározása „Az eddigi legsúlyosabb iskolai mészárlás 2007 áprilisában történt Virginiában, Amerikában. A koreai származású fiatalember összesen 32 embert ölt meg, 15-öt pedig megsebesített az állam műszaki egyetemének kollégiumában, majd végzett magával is. Az ámokfutó szinte mindenkire lőtt, aki mozgott. Mint később kiderült, magányosan élt és pszichés zavarokban szenvedett, a házkutatások során a rendőrök antidepresszánsokat találtak a gyilkos lakásában.” 4

„Mielőtt lelőtte magát, legkevesebb 16 emberrel végzett egy 17 éves fegyveres ámokfutó, aki a németországi Stuttgarttól húsz kilométerre, egy kisvárosban a volt általános iskolájában kezdett el lövöldözni.” Jelentések szerint a 17 éves fiú saját fegyverét használta, ami - Amerikával ellentétben - meglehetősen szokatlan jelenség Németországban. Egyesek pedig úgy tudják, a fiú szülei 18 fegyvert tartanak otthon engedéllyel. Németországban az elmúlt években több iskolai vérengzés is történt, ezért folyamatosan napirenden van az oktatási intézmények biztonságának kérdése. 2006 novemberében egy 18 éves diák robbanóanyagot erősített a testére, és őrült lövöldözésbe kezdett egy nyugatnémetországi középiskolában. Mielőtt megölte magát, lelőtt, illetve megsebesített hat embert. „Finnországban nem egészen egy éve volt már egy hasonló iskolai vérengzés. A tuusulai Jokala középiskolában nyolc diák esett áldozatul az ámokfutónak, aki később végzett magával is. Az elkövető az iskola régi diákjának vallotta magát.” Sokatmondó, hogy a 22 éves szakácshallgató kedvenc videója az 1999-es amerikai Columbine középiskolában történt vérengzésről készült klip. Az eset után Finnországban megszigorították a fegyverviselési szabályokat, többek között 15-ről 18 évre emelték a fegyvertartási engedély alsó korhatárát. Az erőszakos jelenetek sajnálatos módon mára szinte mindennapossá váltak az élet minden területén. Mintha az emberek úgy gondolnák, hogy a problémákat csak ököllel vagy, és ez a rosszabbik eset, fegyverrel lehet megoldani. De, ami igen szomorú, ez a mentalitás már a fiatalokra is jellemző. Olyannyira, hogy bár az Egyesült Államokban többször is előforduló iskolai vérengzésekre szerencsére nincs itthon példa, arra azonban egyre több, hogy a gyerekek sem egymást, sem tanáraikat nem tisztelik, és nemtetszésüknek erőszakkal adnak nyomatékot. Tavaly tavasszal Magyarországon jócskán felborzolta a kedélyeket az órán tehetetlenkedő tanárról és az őt provokáló diákról szóló videó. A felvétel nyomán a közoktatás (legalábbis az iskolai agresszió) problémája hónapokon át forgott a közbeszédben, sőt azonnali megszólalásra késztette a közoktatás-irányítást is. Azonban a társadalmi és médiafelzúdulás hatására életre hívott Az Iskola Biztonságáért Bizottság állásfoglalása annyira általánosra sikerült, hogy a megvalósítása nem volt számon kérhető.

5

Szintén tavaly történt, hogy két 17 éves gimnazista megölte egy osztálytársát. Lecsalták a közeli tópartra és a helyszínen talált kövekkel és vasdarabbal ütni kezdték. Még élt, amikor a vízbe dobták. Korábban barátok voltak, de a tettesek később azt vallották, idegesítette őket az áldozat viselkedése, ezért ölték meg. Az ún. Békítő programot, amely egy iskolán belül békés tanulási környezet kialakítását célozza meg, 1994-ben dolgozták ki pszichológus szakemberek, miután az egyik általános iskolában fiúk egy csoportja egy kislányt megtámadott. Sajnálatos módon a legfrissebb, 30 országra, közte Magyarországra is kiterjedő nemzetközi felmérés szerint a fiatalok túlnyomó többsége szórakozásnak tekinti az erőszakot. Sokan sokfélét mondanak a televízióról, de leginkább negatív vádak érik. Nehéz eldönteni, hogy ezek közül mi igaz, és mi nem az. A televízió tanít, vagy butít? Információt nyújt, vagy összezavar? Kikapcsolódást nyújt, vagy szorongást kelt? Az azonban sajnálatos módon egyértelműen megállapítható, hogy mind a fiatalkorú bűnözés aránya, mind a televíziózásra fordított idő az utóbbi években jelentős mértékben növekedett. Mára már egybehangzóvá vált az a vélemény, hogy a televízióban mutatott erőszak veszélyt jelent a fiatalokra nézve. Ez a potenciális veszély pedig kötelezi a társadalmat arra, hogy a problémát komolyan vegye és lépéseket tegyen annak megelőzésére, illetve a meglévő helyzet orvoslására.

6

II. A tömegkommunikáció és a média meghatározása

“Ha

szót

akarok

érteni

valakivel,

az

előzőleg

rendelkezésemre

álló

idő

egyharmadában önmagammal foglalkozom, s azzal, hogy mit fogok mondani neki – kétharmadában pedig róla gondolkozom, s arról, hogy mit mond majd ő.” (Abraham Lincoln)

II. 1. A tömegkommunikáció meghatározása A tömegkommunikáció kifejezés, mint szóösszetétel, az 1930-as években jelent meg először a társadalomtudományokban. Mint kifejezés, a társadalmi kommunikációs folyamatok legfelső szintjét jelenti. Tehát az üzenet a szakemberek által feldolgozva, technikai közvetítők révén jut el az emberek kisebb-nagyobb csoportjaihoz, összefoglalóan a nagyközönséghez. A tömegkommunikáció kifejezés vizsgálható két oldalról is: a befogadói, illetve a kibocsátói oldalakról. A befogadói oldal szempontjából újságokat, magazinokat, filmeket, számítógépes hálózatokban elérhető portálokat és hasonló termékeket, szolgáltatásokat foglalja magába. Kibocsátói oldalról vizsgálva a folyamatot azt látjuk, hogy a tömegkommunikációban a befogadóhoz már nem az egyén, hanem valamilyen intézmény bocsátja ki feldolgozott formában az információt, melynek áramlása jellemzően egyirányú. (Gálik-Urbán, 2008) A technika fejlődése – különösen a digitalizáció – lassan elmossa a személyek közötti és a tömegkommunikáció közti határokat. Például az internet csevegő oldalain már magánemberek is a nyilvánosság előtt szólnak hozzá, sokszor anonimitásukat is megőrizve, közéleti témákhoz. A telefónia fejlődése, különösen az SMS- és az MMS-szolgáltatások, új lehetőséget biztosítanak a gyors visszacsatolásra a tömegkommunikációban is. J. Janousek meghatározása szerint: „A tömegkommunikáció egyének közvetítésével megvalósuló információmozgás társadalmi struktúrák között, amelyben a közlemény adója, legyen az egyén vagy intézmény, tartósan a beszélő szerepét ölti magára időben és/vagy térben távoli befogadók halmazához képest.”

7

A tömegkommunikáció funkciói az információ közvetítése, szórakoztatás, rábeszélés és kultúraközvetítés.

II. 2. A média meghatározása A média és a közönség viszonyának egyik legfontosabb kérdése az, hogy a média befolyásolja-e – és ha igen, miként – az emberek gondolkodását és viselkedését. Pontosabban: az nyilvánvaló, hogy a modern tömegkommunikációs eszközök megjelenése megváltoztatta valamennyiünk életét. A média vált a legfontosabb információforrásunkká. A tömegtájékoztatatás a média segítségével történik. A legnagyobb hatású eszközök: sajtó, rádió és televízió. Média a tömegkommunikációs eszközök gyűjtőneve. Azt is tudjuk, hogy nagymértékben átalakította szabadidőnk eltöltésének módját. Számos tapasztalat bizonyítja azt is, hogy a média gyakran megváltoztatja magukat a közvetített eseményeket. Amikor például a parlamenti ülésteremben működnek a televíziókamerák, a politikusok a szokásosnál nagyobb hévvel támadják ellenfeleiket (Sartori, 1993); ilyenkor voltaképpen nem képviselőtársaikhoz beszélnek, hanem a kamerákon keresztül a választókat igyekeznek megszólítani. A média valóságformáló hatásai között kell megemlítenünk a Daniel Boorstein (1961) által áleseményeknek nevezett eseményeket is, amelyeket kifejezetten azért rendeznek, hogy a média beszámoljon róluk – ilyenek például a sajtótájékoztatók vagy az ünnepélyes koszorúzások. Ugyancsak a média valóságformáló hatásai között tarthatjuk számon a Daniel Dayan és Elihu Katz (1992) által médiaeseményeknek nevezett eseményeket, amelyeket kifejezetten a média által való közvetítés kívánalmai szerint rendeznek meg – ilyen volt például Diana hercegnő vagy Zámbó Jimmy temetése (Felföldi & Tóth, 2005). A média nemegyszer befolyásolja az országos politika folyását is: az oknyomozótényfeltáró újságírás számos alkalommal hozta vezető politikusok bukását (Croteau & Hoynes, 2000). A média hatásai közül a legfontosabbat emelném ki, az emberek véleményére és viselkedésére gyakorolt hatását. Az, hogy a döntéseinkhez szükséges információkat a médiából merítjük, önmagában csak azt jelenti: a világról való tájékozódásunk korábbi forrásainak, például az iskolának és a

8

templomnak a szerepét mind jobban átvette a média, hiszen korábban is csak tudásunk töredékére tettünk szert személyes tapasztalás útján. „A rábeszélés legáltalánosabb hordozó eszköze manapság természetesen a média. A tömegkommunikáció meggyőző erejét bizonyító statisztikák megdöbbentők. Az Amerikai Egyesült Államokban 1220 televízió- és 9871 rádióállomás üzemel, 482 napilap és 11 328 képes magazin jelenik meg. […] A tipikus amerikai állampolgár évente 1550 órányi tévéadást néz végig, 1160 óra hosszat hallgatja a rádiót, és 180 órát tölt újság-, illetve magazinolvasással (utóbbiak összsúlya mintegy 50 kiló). Ugyanő évente 30 000 új könyv közül válogathatna – helyette azonban (éber) óráinak több mint felét a tömegkommunikáció befogadására áldozza.” (Pratkanis & Aronson, 1992) A közkeletű nézet szerint a média nagy hatást gyakorol a társadalomra. E nézet általános elfogadottságát jelzi egyebek mellett a médiával egyidős cenzúra és propaganda: a média nagy hatását feltételezve a cenzúrával egyes nézetek terjedésének igyekeztek gátat vetni, a propagandával bizonyos nézeteket kívántak terjeszteni. A média nagy hatását vallók körében megkülönböztethetjük tehát a médiapesszimista és a médiaoptimista álláspont képviselőit. A médiapesszimisták szerint a média zömmel káros hatást gyakorol a társadalomra; például az offenzív politikai propaganda és a gyűlöletbeszéd felel az emberek közötti gyűlölködésért, a pornográfia a családi kapcsolatok fellazulásáért, a médiaerőszak a való világban tapasztalható vagy tapasztalni vélt erőszak elharapózásáért. A médiaoptimisták ellenben azt várták a médiától, hogy majd elviszi a tudást, az ízlést és a morált az otthonokba, nemesítve a társadalmat (Bajomi-Lázár, 2004). A média hatásának kérdése mindamellett különösen a politikai propaganda és kampány, a médiaerőszak és a gyűlöletbeszéd kontextusában merül fel, azaz az emberek többsége úgy véli: a média nagy és döntő módon káros hatást gyakorol a társadalomra. E megközelítés okokozati összefüggést tételez a virtuális valóság és a való világ között. Eszerint a média rossz példát mutat az embereknek, illetve feloldja a bennük működő és a viselkedésüket szabályozó civilizációs gátlásokat, azaz az emberek gondolkodása és viselkedése hasonlóvá válik a médiában tapasztaltakhoz. A kérdés különösen gyakran fogalmazódott meg a gyerekekkel kapcsolatban, akiknek személyiségét az emberek még éretlennek, így különösen befolyásolhatónak tartják. A befolyásolás nagyon sok módon hathat ránk •

tudat alatt (szép nők);

•

a ráció segítségével (pontosnak, hitelesnek tűnő számok, adatok); 9

•

híres emberek által („ha ő is használja az adott terméket, akkor csakis jó lehet”);

•

jó csomagolással;

•

félelemkeltéssel („baktériumok a perem alatt”);

•

szándékos hiánykeltéssel („amíg a készlet tart”);

•

beetetéssel (a rossz mellett a jó termék jobbnak tűnik: „hagyományos mosópor”);

•

úgynevezett „vakcsoport”, azaz ötletesnek hangzó, és ezért az embereket elvakító, de igazából semmitmondó jelmondatokkal („a tökéletes választás”, „a természet csodálatos tisztasága”);

•

illetve egyéb módon, például énekkel, könnyen megjegyezhető szlogennel (ha nincs mit mondanod, énekeld el: „ a legjobb ébredés titka a csodálatos ... aroma”, vagy: „mert hülye azért nem vagyok”).

E rendkívül jól felszerelt fegyverarzenállal szemben az átlagember gyakorlatilag teljesen védtelen, mert nem tudja, hogy hogyan és honnan akarnak „belenyúlni” az agyába. A mai pedagógusoknak ezért lenne elengedhetetlen feladata, hogy a fiatalokat felkészítsék, felvértezzék az őket egyre rafináltabban támadó média ellenében. Hiszen egy gyermek tíz éves koráig nem képes felfogni, hogy amit lát, az nem azonos a valósággal, csupán a valóság bizonyos nézőpontból történő értelmezésére vállalkozhat. Buda Béla a média tömeglélektani hatásairól írva megerősítette azt, hogy a mai világ a média világa. ,,A média új nyilvánossága annyira kitágította a látóteret, hogy a közvetlen valóság veszít is értékéből, és ennek destruktív következményei is vannak. Eltűnnek a helyi közösségeket megtartó sajátosságok, pl. a helyi szokások, viseletek ..., találkozási módok, elhalványul a hagyomány - és ebben a mese, a legenda, a közmondás és sok más ősi dolog.” (Európai szemmel 1996/dec.)

II. 3. A média hatása gyermekeinkre A mai rohanó világban egyre több az olyan szülő, akinek nincs ideje gyermekével foglalkozni. A családokban kialakult egy nagyon rossz szokás, hogy a gyereket a tévé elé ültetik, mondván így legalább csöndben van. Ez a legkézenfekvőbb, legolcsóbb ,,bébicsősz", ami mindig rendelkezésre áll.

10

Nagyon sok hátránya van a gyermekekre nézve a televíziónak. A főműsoridőben sugárzott show-műsoroknak közös jellemzője az ízetlenség, trágárság, nyílt szexualitás, durvaság és agresszió, amelyet gyermekeink magukba szívnak. A pszichológusok szerint a televízió testileg és lelkileg is tunyává változtatja a gyermekeket. Egy megdöbbentő adat szerint egy gyermek 15 éves koráig 13000 gyilkosságot lát a képernyőn. A híradók hírei nagyon sok esetben álságosak: ha éppen nincs semmilyen katasztrófa, a média szakemberei tesznek róla, hogy régebbi hírek felelevenítésével sokkolják a közönséget, amely életkortól függetlenül depresszív hatással van a nézőre. A kutatók szerint az erőszakos cselekményeket látva a fiatalok eltompulnak, és a borzalmakat egy idő után normálisnak tartják illetve fennáll a veszély, hogy a látvány életre kel. Sajnálatos módon, megfigyelések szerint a mai gyermekek ingerküszöbe egyre magasabb. A kezdetben elborzasztó jelenetek idővel beépülnek a mindennapokba és az érzelmekre már nem hat. A gyermek az alapértékeket a médiából veszi át és a hiányos erkölcsi értékek miatt semmit nem képes azokból visszautasítani, teljesen befogadóvá válik a rosszra. Az élményeivel magára maradt gyermekek rabjai lesznek a médiának, abból táplálkoznak, azon nőnek fel.

II. 4. A médiahatások kérdése, a média befolyásoló ereje A médiahatások kérdése már a könyv és a nyomtatott sajtó, a színház, majd a ponyvairodalom, a mozi és a filmhíradó kapcsán is felvetődött, újabban azonban a televízió, a popzenei hanghordozók, a számítógépes harci játékok és az internet kapcsán fogalmazódik meg. Képes-e általában a tömegmédia és különösen manapság a televízió manipulálni a közönségét? Mindazonáltal, a média hatását vizsgáló kutatások fókuszában az elmúlt évtizedekben a televízió állt, míg más médiumok jóval kisebb figyelmet kaptak. A médiahatások kísérletei során kétféle elmélet merült fel. Az egyik szerint a média könnyedén befolyásolja, sőt manipulálja az embereket, ez a direkthatás- elmélet. Ez az elmélet a közönséget passzívnak, kritikátlannak és homogénnek tekinti. A másik a korlátozotthatás-elmélet, amely szerint a média csak bizonyos esetekben változtatja meg az emberek véleményét, hiszen más tényezők is közrejátszanak, mint például a személyes

11

tapasztalatok, társadalmi és gazdasági helyzetünk, pszichés felépítésünk, közvetlen környezetünk és bizonyos „véleményvezérek”. Az alábbiakban azokat a tudományos igényű elméleteket és empirikus kutatásokat idézem fel, amelyek erre a kérdésre kerestek választ.

II. 4. 1. Direkthatás-elméletek: Az alábbiakban kronologikus sorrendben haladva azokat a tudományos igényű elméleteket és empirikus vizsgálatokat sorolom fel és fejtem ki, amelyek e kérdést igyekeztek megválaszolni és amelyeket a médiahatás-kutatás és a befogadás vizsgálatok mérföldköveinek tekintenek. A lövedékelmélet Az 1920-as és az 1930-as évek közgondolkodását és tudományos gondolkodását a lövedékelmélet (bullet theory) jellemezte. Eszerint a média nagy és közvetlen hatást gyakorol az emberekre: a médiából – ekkoriban a nyomtatott sajtóból, a filmből és a filmhíradóból, a köztéri plakátokból, valamint a rádióból – érkező üzenetek lövedékként csapódnak a közönség testébe, maradandó elváltozást okozva benne. A lövedékelméletet nevezik injekcióstű-elméletnek is. Az elméletet a legkoherensebb formában Harold Lasswell fejtette ki „A világháború propagandatechnikái”, című 1927-es munkájában. Lasswell arra volt kíváncsi, hogy az első világháborúban

alkalmazott

propagandatechnikák

miként

voltak

képesek

tömeges

véleményváltozást kiváltani, lángba borítva Európát. A közönséget olyan egynemű masszának tételezte, amelynek valamennyi tagja egyformán reagál a lövedékként rá záporozó üzenetekre. Úgy vélte: a közönség különösen kiszolgáltatottá válik a média manipulációs törekvéseinek. A média nagy hatásának közkeletű példája az 1938-ban bemutatott rádiójáték, a Világok harca is. Az amerikai Orson Welles fikciós műve a hírműsorok eszközeivel ábrázolta a „marslakók” Egyesült Államok elleni támadását. A korabeli sajtóbeszámolók szerint a rádiójáték hatására pánik tört ki azok körében, akik a műsor bevezetőjét nem hallották, és azt hitték: valós eseményekről szóló beszámolót hallgatnak (O'Sullivan, 2002).

12

A kultivációs elmélet Az 1970-es évek meghatározó médiahatás-elmélete George Gerbner magyar származású amerikai médiakutató kultivációs teóriája (cultivation theory) volt, amely ismét a média nagy társadalmi hatását látta igazoltnak. Az új elmélet megjelenésében szerepet játszott az is, hogy ekkorra terjedt el a televízió, amelynek a közvéleményre gyakorolt hatása is nagyobbnak látszott, mint az addig egyeduralkodó nyomtatott sajtóé és a rádióé. Gerbner szerint a média hatása hosszú távon nyilvánul meg, tehát kumulatív módon érvényesül, mégpedig oly módon, hogy a társadalomban fellelhető heterogén véleményeket homogenizálja. A 2005 karácsonyán elhunyt kutató úgy vélte: a televízió nemcsak tükröt tart a „valóság” elé, de formálja is azt új (virtuális) valóságot teremtve. A média szelektív: a valóság bizonyos elemeit kultiválja (előnyben részesíti), míg másokat a háttérbe szorít. A média tehát Gerbner szerint mindazok, aki sok időt töltenek a képernyő előtt, fokozatosan elfogadják a valóság televízióban ábrázolt képét a „valóság” hű reprezentációjaként. George Gerbner elméletét először („Kulturális mutatók felé”,1969) című tanulmányában fejtette ki. Gerbner gyorsan népszerűvé váló elméletét azonban később sokan bírálták. Elsősorban azt rótták fel neki, hogy a mai, sokcsatornássá és sokszínűvé vált televíziós piacon – ahol az egyik csatorna állandóan akciófilmeket, a másik híreket, a harmadik szakácsműsort sugároz – nem beszélhetünk egységes televíziós világképről. Gerbner első vizsgálódásai idején ugyanis az Egyesült Államok televíziós piacát még a három nagy televízióhálózat – az ABC, a CBS és az NBC – oligopóliuma jellemezte, míg ma az amerikai néző 200-500 kábelcsatorna kínálatából válogathat. A kritikusok arra is felhívták a figyelmet, hogy nem mindenkinek azonosak a televíziónézési szokásai: az, aki inkább reggel néz tévét, más üzenetekkel szembesül, mint az, aki este. A framing-elmélet A média nagy hatását tételező framing-elmélet szerint a média a politikai és a gazdasági elitek ellenőrzése alatt áll, míg az egyszerű emberek – pénz, hatalom és szaktudás híján – csak befogadóként férnek hozzá a médiához. Szemben a „tömeggel”, az elitek hatékonyan képesek befolyásolni a médiaüzeneteket. A média ezért az üzeneteket – különösen a híreket – nem objektíven ábrázolja, hanem torzítja, azaz olyan értelmezési keretben (frame) prezentálja, amely az események kontextusának egyes elemeit hangsúlyozza, másokat azonban homályban hagy. Tehát a média a domináns társadalmi ideológiát hordozza és szükségszerűen torzítva mutatja be a valóságot. Az elitek számára a média csupán egy új információforrás, míg a „tömegnek” az információ kizárólagos forrása. 13

Az elmélet az 1970-es években a („Képernyő”) című folyóiratban közölt írásokban formálódott. A framing-elméletet megkérdőjelezi a technológia fejlődése. A sokcsatornás és sokszínű médiapiacon a professzionális kommunikátorok között megjelentek azok az amatőrök is, akik korábban nem juthattak szóhoz – például a közösségi rádiók mikrofonjánál. Bár e médiumok sosem tartoztak a média fősodrához (azaz közönségrészesedésük elenyésző volt), a valóságértelmezésnek a politikai elitektől független alternatíváit kínálták fel az embereknek. Az internet megjelenése óta a legfontosabb hagyományos médiumok – az újság, a rádió és a televízió – elvesztették információs és véleményformáló hegemóniájukat. A világháló nemcsak az információk több forrásból való ellenőrzésére kínál viszonylag olcsón mindenki számára lehetőséget, de véleményének kifejezésére is, azaz – legalábbis elméletileg – kiegyenlítheti a társadalmi helyzet különbségeiből fakadó hátrányokat. Ugyanakkor azonban az internetes hírforrásokat kevésbé tartják megbízhatónak, mint a hagyományos médiumokat, a hozzáférés pedig korántsem egyetemes, azaz éppen a hátrányos helyzetű csoportok számára korlátozott, ez pedig korlátozza az új médiumnak a társadalmi kommunikációban betöltött szerepét. A hallgatási spirál Az utánfutóhatás (bandwagon-effect) vagy „tarts a győztessel”-hatás elmélet szerint akkor, ha az emberek a médiából nyert képek alapján úgy érzékelik, hogy valamely politikai erő nyeri a választásokat, hajlamosak az adott politikai erő híveiként feltüntetni magukat, sőt akár a szóban forgó politikai erőre adni a voksukat, ha egyébként egy másikkal rokonszenveznek. Motivációjuk vagy az elszigetelődéstől való félelem, vagy a „győztes csapathoz” való tartozás vágya. Az elméletet először megfogalmazó és már említett Lazarsfeld és munkatársai (1948) ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy az utánfutóhatás csak a politika iránt kevésbé érdeklődő és kiforratlan politikai preferenciákkal rendelkező választók esetében érvényesül. Az utánfutóhatás elméletét fejlesztette tovább a hallgatási spirál (spiral of silence) elmélete. Eszerint a média azáltal gyakorol hatást az emberek véleményére és viselkedésére, hogy egyfajta véleményklímát teremt: elhiteti velük, hogy a domináns közvélemény másként gondolkodik, mint ők. Az elméletet Elisabeth Noëlle-Neumann német politológus és közvélemény-kutató fogalmazta meg „A hallgatási spirál: elmélet a közvéleményről” című 1974-es írásában. Noëlle-Neumann szerint azok az emberek, akik úgy érzik, a véleményük megértésre talál a közvéleményben, előszeretettel hangoztatják álláspontjukat, ám azok, akik 14

úgy érzik: „különvéleményt” képviselnek, a társadalmi elszigetelődéstől tartva inkább csendben maradnak vagy megváltoztatják nyilvánosan hangoztatott véleményüket. Így egyfajta hallgatási spirál alakul ki: a domináns vélemény megerősödik, az ellenvélemény marginalizálódik. A média tehát azáltal gyakorol hatást az emberekre, hogy azt a benyomást kelti bennük: véleményükkel kisebbségbe szorulnának. Az elmélet azon a feltevésen alapul, hogy az emberek számára fontosabbak társas kapcsolataik, fontosabb az, hogy mások elfogadják őket, mint az, hogy hangot adjanak saját véleményüknek, illetve attól tartanak, véleményük felvállalása kedvezőtlenül befolyásolhatja egzisztenciájukat, karrierjüket. A hallgatási spirál elmélete tehát azt mondja, hogy a média befolyásolja az emberek (nyilvános) magatartását (noha közben véleményük változatlan maradhat).

II. 4. 2. Korlátozotthatás-elméletek A kétlépcsős hatás modellje Az 1920-as és az 1930-as éveknek a média nagy hatását tételező kutatásai után az 1940es években új paradigma jelent meg a tudományos igényű vizsgálatokban: a kétlépcsős hatás (two-step flow of influence) modellje, amely szerint a média csak kismértékben és közvetett módon képes befolyásolni a közvéleményt. Paul Lazarsfeld és munkatársai („Az emberek választása”, 1948) című munkájukban az amerikai Ohio államban 1940-ben lezajlott elnökválasztási kampánynak a választókra gyakorolt hatását vizsgálták és megállapították, hogy az emberek politikai preferenciái alig változtak, vagyis ellenállónak mutatkoztak a befolyásolási kísérletekkel szemben. Úgy vélték: a közönség nem homogén masszaként reagál a médiából felé záporozó üzenetekre, hanem mindenki a maga módján fogadja be őket, hiszen a média hatását más hatások keresztezik (azaz a médiainger – közönségválasz-modellt újabb változókkal kell kiegészíteni). A közönség egésze tehát heterogén módon viselkedik. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy az egyes választói csoportok viselkedése homogén: mindössze az emberek négy százaléka mondta azt, hogy másként szavaz majd, mint közvetlen hozzátartozói. A választói viselkedés alakításában tehát fontosabb szerepet játszik a társadalmi státus, mint a média – gondolták. Lazarsfeldék úgy vélték: a média csak áttételesen, két lépcsőben befolyásolja a választók gondolkodását. Az emberek elsősorban a környezetükben élő véleményvezérekre – például a család vagy a munkahely valamely tekintélyes tagjára – hallgatnak, azaz a személyközi

kommunikáció

véleménybefolyásoló

15

hatása

nagyobb,

mint

a

tömegkommunikációé. A véleményvezérek ugyanakkor elsősorban a médiára támaszkodva alakítják ki a maguk véleményét, így – korlátozott mértékben és áttételesen – a média mégiscsak hatást gyakorol az emberekre. A szelektív észlelés elmélete A szelektív észlelés (selective perception) elmélete arra a kérdésre keresett választ, hogy miért korlátozott a média társadalomra gyakorolt hatása, azaz miért alacsony hatásfokúak a politikai kampányok. Joseph Klapper („A tömegkommunikáció hatásai”, [1949] 1960) című munkájában azzal magyarázta Lazarsfeld és munkatársai kutatási eredményeit, hogy az emberek szelektálnak a rájuk záporozó üzenetek között. Keresik azokat az üzeneteket, amelyek megerősítik létező véleményüket, és kerülik azokat, amelyek ellentmondanak neki. Klapper ezt Leon Festinger kognitív disszonanciaredukció-elmélete (1957) nyomán azzal magyarázta, hogy az ember kerüli a disszonáns helyzeteket, azaz igyekszik megszabadulni mindazoktól az információktól és véleményektől, amelyek saját, gondosan felépített világképének újragondolására késztetnék, mert világképének újragondolása túlságosan sok kognitív energiáját kötné le. A szelektívhatás-elméletből tehát az következik – vélte Klapper -, hogy a média hatása elsősorban a létező vélemények megerősítésében, és nem a véleményváltozás kiváltásában mutatkozik meg. Pontosabban – ahogyan Angelusz Róbert magyar médiakutató (1983) fogalmaz – minél nagyobb a távolság a kommunikátor és a befogadó véleménye között, annál kisebb a véleményváltozás valószínűsége. A napirendelmélet Először Bernard Cohen fogalmazta meg („Sajtó és külpolitika”, 1963) című könyvében, hogy a média – különösen a hírmédia – elsősorban nem azt szabja meg, hogy mit gondoljunk, hanem azt, hogy miről gondolkodjunk. A média napirendje befolyásolja ugyan a közvélemény napirendjét, de a napirenden szereplő témák értelmezésére már nincs nagy hatással. Maxwell McCombs és Donald Shaw („A tömegmédia napirend-meghatározó szerepe”, 1972) című munkájában az észak-karolinai kisvárosban, Chapel Hillben 1968-ban zajlott választási kampány során végzett vizsgálatára hivatkozva úgy érvelt, hogy a média az „információk kapuőrének” szerepét játssza. A világban végbemenő szinte végtelen számú esemény közül csak véges számút emel be a hírekbe. Kutatásuk eredményeit a szerzők így összegzik: „…a hírek kiválasztásával és bemutatásával a szerkesztők, az újságírók, a műsorszolgáltatók fontos szerepet játszanak a politikai valóság formálásában. Az olvasók 16

nemcsak a szóban forgó kérdésről értesülnek, hanem arról is, milyen fontosságot tulajdonítsanak neki. […]” Az események közötti szelektálással tehát a média fontossági sorrendet – értékhierarchiát – állít fel: egyes eseményeket fontosnak, másokat kevésbé fontosnak pozicionál. Az emberek többsége azokat a témákat tartja fontosnak, amelyek a hírműsorok élén és a lapok címlapján szerepelnek, és amelyekről a médiumok nagy terjedelemben számolnak be. Ám azt, hogy az egyes eseményeket miként ítélik meg, a média már nem befolyásolja számottevően. A média tematizációs szerepének felismerése azóta számottevően befolyásolta a valóságot: a modern politikai kommunikáció egyik célja, hogy a politikai kommunikátorok a pártjuknak kedvező vagy a politikai ellenlábasaiknak kedvezőtlen témákat tűzzék napirendre (Bajomi-Lázár, 2005). A használat és kielégülés-modell Eszerint az emberek médiahasználatának sajátos, egyénenként eltérő mintái vannak. A befogadóknak különböző szükségleteik, elvárásaik vannak, amelyeket a médiahasználat során elégítenek ki. Másképpen fogalmazva: nem a média használja (befolyásolja) az embereket, hanem az emberek használják a médiát; nem a média formálja a közvéleményt, hanem domináns módon a közönség formálja a maga szükségleteire a médiát. Az emberek aktívan válogatnak, azt a csatornát keresve, amely a legjobban felel meg a szükségleteiknek; ha valamely csatorna ezt nem teszi meg, továbbkapcsolnak. Jay Blumler és Elihu Katz („Mire használja az egyén a tömegkommunikációs eszközöket?”, 1974) című munkája szerint az emberek saját pszichológiai, szociális és szociokulturális szükségleteik kielégítésére használják a médiát. A médiahasználat legfontosabb célja a szükségletkielégítés, vagyis az örömszerzés. A média használata során a felhasználó aktívan válogat. Bár a médiának lehetnek szándékolatlan hatásai is, csak korlátozott mértékben képes befolyásolni közönségét, mert használata az emberek meglévő elképzeléseihez, attitűdjeihez igazodik. A kódolás-dekódolás modell Ez Valentin Volosinov nyelvész nyomán (1975) abból a szemiotikai megfontolásból indul ki, hogy a szöveg mindig többértelmű, azaz korántsem biztos, hogy az üzenet ugyanazt jelenti a kommunikátor, mint a címzett számára. A szövegnek nincs a befogadótól független jelentése, a jelentés a társadalmi interakciókban állandó küzdelem tárgya. 17

A kódolás-dekódolás-modellt a brit Stuart Hall fogalmazta meg („Kódolás-dekódolás”, 1980) című munkájában. Kiindulópontja szerint a jelentés mindig a használat során jön létre. Az, hogy milyen jelentést csatolunk egy jelhez, elsősorban a kontextus függvénye. Egy hír értelmezését meghatározzák egyebek mellett a hírgyártás körülményei, az eseményről szóló narratívát (elbeszélést) befolyásoló érdekcsoportok, a befogadó társadalmi és gazdasági státusa, valamint a befogadás materiális körülményei. Mindenki saját értékrendjének megfelelően értelmezi az üzenetet. Tévénézés közben gyakran ezért alakulnak ki viták, hiszen mindenki mást érzékel a képernyőn abból, amit a kommunikátor üzen. A performatív hatás modellje A performatív hatás modellje – amelyet koherens módon először Danial Dayan és Elihu Katz fogalmazott meg („Médiaesemények: történelem egyenes adásban”, 1992) című munkájában – azt állítja, hogy a néző folyamatos „párbeszédet” folytat a televízióval. Az üzenetek befogadásának középpontjában a néző identifikációja áll: a média által felkínált diskurzusok segítségével fogalmazza újra saját azonosságtudatát – de közben nem passzív, hanem aktív és kreatív szerepet játszik. Egy műsor csak akkor képes hatást gyakorolni nézőire, ha képes mozgósítani, elkötelezni őket, vagyis a befogadók érzelmi kötődést alakítanak ki a műsorral, azonosulnak vele. A performatív hatás modellje tehát a szelektivitással magyarázza azt, hogy a média legfeljebb megerősíteni képes a létező véleményeket, de nem változtatja meg azokat. A szelekció hátterében azonban a performatív hatás modellje szerint nem a kognitív disszonancia redukálásának vágya, hanem a néző motiváltsága vagy motiválatlansága áll. Ma még nem egyértelmű, hogy a performatív hatás modellje önálló kutatási irányzatot jelent-e, vagy csupán a szelektívhatás-modell egy változata. Mivel azonban a performatív hatás modellje már nem a média hatására, hanem a befogadás módjára fókuszál, érvelhetünk úgy is, hogy önálló irányzatról van szó.

II. 4. 3. A meghatározott feltételek mellett érvényesülő médiahatás modell: A direkt hatás és a korlátozott hatás modelljein kívül létezik egy harmadik, egy új, és sokkal összetettebb modell. E modell arra fekteti a hangsúlyt, hogy a média csak meghatározott feltételek esetén rendelkezik erőteljes befolyásoló erővel. A modell szerint a befogadók egy bizonyos csoportjára meghatározott feltételek mellett a hatás akár 100%-os is lehet. Így lehetnek 18

olyanok, akikre a média aktuális üzenete nagyon nagy hatást gyakorol, míg más befogadókra ugyanaz az üzenet semmilyen hatással sincsen. A médiakutatás feladata, hogy megtalálja, hogy mik azok a feltételek, amelyek teljesülése esetén a média befolyása erős bizonyos személyekre, másokra gyenge, egyesekre pedig semmilyen hatással sincs. Ettől kezdve a hatásvizsgálatok központi kérdésévé az vált, hogy milyenek is ezek a változók. A fenti elméletek bár ellent mondanak egymásnak, azonban megállapíthatjuk, hogy a médiának az emberek értékrendjére, gondolkodására és viselkedésére gyakorolt hatásának mértéke megjósolhatatlan. Ennek az az oka, hogy a média csak egy az embereket befolyásoló tényezők közül, hiszen a szocializáció során környezetünk, családunk, társas kapcsolataink, az iskola és a munkahely is alakítja értékrendünket. A média nem képes mindezt legyőzni, azonban ezek a tényező együttesen hatnak az emberre, nehéz elkülöníteni őket. Azt is figyelembe kell venni, hogy a média társadalomra gyakorolt hatása folyamatosan változik a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és technikai változásaival párhuzamosan. Például, a háború során az emberek hajalmosabbak véleményük megváltoztatására, és sokkal nyitottabbak az új információra is. Növekedik az egymásra utaltság érzése, így a közönség sokkal homogénebb, mint más esetekben.

19

III. Az agresszió és erőszak „Az emberek sorsa nézetem szerint azon múlik, hogy sikerül-e kultúrájuk fejlõdésének folyamán az együttélésnek az emberi agressziós és önpusztító ösztön által okozott zavarai fölött úrrá lenniök." (Sigmund Freud)

A nézettség utáni hajszában kereskedelmi televízióink egyre korábbi időpontokra próbálják csempészni az erőszakot leplezetlen, olykor sokkoló formában bemutató képeket. Nehéz elképzelni, hogy a kedves illetékesek nincsenek tudatában annak, hogy a képernyőn megjelenő erőszak, legyen az akár híradó vagy rajzfilm, bizonyíthatóan nagy hatással van a kisgyerekek és tinédzserek gondolkodására és személyiség fejlődésére. A média gyermekekre gyakorolt szocializációs szerepe ma már vitathatatlan. Különösen áll ez a televízióra, amely a családok otthoni szabadidős tevékenységei között mára egyértelműen uralkodó szerepet tölt be. A média és különösen a televízió fokozott térnyerése az elmúlt évtizedekben a magyar népesség körében is világosan megfigyelhető jelenség. Bár a televíziózás már az 1980-as évek közepén is meghatározó helyet foglalt el az otthoni szabadidős tevékenységek között, az 1990-es évek végére a ráfordított idő növekedését tekintve szinte minden egyéb szabadidős tevékenységet maga mögé utasított. (Forrás: KSH) A kutatók szerint direkt hatás mutatható ki a nagymennyiségű erőszak televíziós nézése és maga az erőszak között. Az ilyen gyerekek (és felnőttek) agresszívabbakká válhatnak és/vagy előnyben részesíthetik az agresszivitást, mint a konfliktusmegoldás lehetséges eszközét. Talán a leghíresebb kísérlet az 1972-ben végzett úgynevezett Stein & Friedrich kísérlet. A Pennsylvania Egyetemen száz iskolás kor előtti gyermeket osztottak kisebb csoportokba, s velük egy hónapig különböző műsorokat nézettek. Az a csoport, amely agresszív rajzfilmeket nézett (Batman, Superman) egy idő után fizikailag aktívabbnak bizonyult az osztályban és a játszótéren, tagjai többek veszekedtek, verekedtek egymással, több játékot tettek tönkre és téptek ki egymás kezéből. Legalább ennyire figyelemreméltó, hogy azok a gyerekek, akik pozitív üzenetű műsorokat néztek, figyelmesebbé, együttműködőbbé váltak, hajlamosabbak voltak megosztani játékaikat a többiekkel.

20

Kevés olyan területe van a kommunikációtudománynak, amellyel a kutatók annyit foglalkoztak volna, s olyan fokú társadalmi érdeklődésre tart számot, mint a televíziós erőszak. A témában végzett kutatások száma már 1993-ban kb. 5000-re volt tehető (Kunczik 1993). A tömegkommunikáció térhódító eszköze, a televízió életünk szerves része, hiszen az információs társadalom megköveteli a naprakészséget, a tájékozottságot, a televízió „távolbalátásával” milliók számára teszi lehetővé a nagyvilággal való kapcsolatot. Az erőszak és a televízió viszonyáról még ma is széles körben él az a felfogás, hogy nem szabad a kettő között közvetlen, ok-okozati kapcsolatot látni. Ezzel szemben a kérdéssel foglalkozó igen bő szakirodalom alapján kijelenthető: a televízióban (vagy a moziban) látott agresszió sok esetben közvetlen kiváltója az erőszaknak. Sajnos kijelenthetjük, hogy számos bűncselekmény (még gyilkosságok is) a televíziós képsorokkal megegyező másolatnak bizonyult: egy-egy labilis személyiségű bűnelkövetőnek valamely konkrét adás szereplője szolgált modellként. Itt jelenik meg a sokat vitatott kérdés, miszerint milyen befolyással rendelkezik a televízió a fiatalkorú nemzedékre?

III. 1. Az agresszió meghatározása Aronson A társas lény című munkájában külön fejezetet szentel az emberi agressziónak, s ezt személyes példájával vezeti fel, miszerint a televízióban a délkelet-ázsiai híreket nézte: „A műsorvezető beszámolt arról, hogy amerikai repülőgépek napalmbombát dobtak egy délvietnámi falura, amelyről azt gondolták, hogy a partizánok egyik megerősített állása. Legidősebb fiam akkoriban tízéves lehetett, azt kérdezte: – Mondd, papa, mi az a napalm? – Hát – mondtam szórakozottan – úgy tudom, valami vegyszer, ami tapad és éget, ha rákerül a bőrre, nem lehet eltávolítani, és elég csúnyán összeég tőle az ember. Ennyit válaszoltam, aztán néztem tovább a híradót. Néhány perccel később véletlenül a fiamra sandítottam, és azt láttam, hogy könnyek folynak le az arcán..." (Aronson, 2008) Arról, hogy az ember eredendően agresszív lény-e, megoszlanak a vélemények. Rousseau Társadalmi szerződésében azt mondja, hogy csak a korlátokat állító társadalom kényszeríti ki belőle az agressziót és az aljasságot. (Rousseau, 1997)

21

Freud és mások azt a nézetet vallják, hogy az ember természetes állapotában vadállat, és csak a társadalom adta rend és törvény tudja lefékezni, vagy szublimálni eredendő agresszív ösztöneit. Freud tovább megy, s azt mondja, hogy az agresszív impulzusoknak valamiképpen felszínre kell törniük, különben elfojtásuk belső robbanáshoz, betegséghez, torzuláshoz vezethetnek. Konrad Lorenz azzal érvvel, hogy az „agresszió lényeges szerepet játszik az ösztönök életfenntartó funkciójában", tehát evolúciós jelentősége van (hierarchia, párosodás stb.). Leonard Berkowitz szintézist alkotott, így meghatározása nyomán az embernél „az agresszivitás a vele született hajlamok és tanult reakciók bonyolult egymásra hatásának függvénye". Agresszión olyan viselkedést értünk, amely szándékosan sért egy másik embert, vagy rombolja a környezet értékes tárgyait. Az elméletek egyik típusa szerint az agresszió velünk született ösztön. Olyan késztetés, ami mindenkiben megvan, és aminek a kifejeződését hosszútávon nem lehet megakadályozni, mert akkor feltorlódik a szervezetben, és hirtelen, robbanásszerűen jelenik meg. Ugyanakkor nem is véletlenül örököljük, szükségünk van rá az önfenntartáshoz, céljaink eléréséhez. Leggyakrabban olyankor jelenik meg, amikor egy személyt valami akadályozza célja elérésében. A keletkező indulat ilyenkor az illetőt arra készteti, hogy az őt korlátozó akadályt elpusztítsa. Az emberi agresszió megnyilvánulásának formái rendkívül széles skálán mozognak. Ha a leggyakrabban előforduló agresszió módokat vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a műsorszámokban a két leggyakoribb agresszió mód a támadás (17,4%), legyen az eszközzel vagy eszköz nélküli formában, illetve a súlyos testi sértés (16,1%)volt. A testi sértés enyhébb formája, amelyet tettleges bántalmazásnak neveztünk el, a személy ellen irányuló erőszak harmadik leggyakoribb módjaként fordult elő (14,9%). A televíziós erőszak ezen három leggyakoribb módja a mintánkban előforduló összes agresszív tevékenységi aktus közel felének felel meg, s ez az egyes műfajok szerinti megoszlás tekintetében is érvényes. A műfajokon belül az egyes módok sorrendjét illetően adódtak különbségek, így a sorozatokban egyértelműen a súlyos testi sértés vezetett, míg a rajzfilmekben a három módozat közül ez utóbbi fordult elő a legritkábban. A gyerekek számára a televízióban ábrázolt agresszió megértése folyamatosan változik növekedésük, értelmi fejlődésük, tapasztalataik révén. Kisgyerekkorban az egyes történéseket,

22

így az agresszivitást is önálló cselekményként kezelik a gyerekek, nem foglalkoznak kiváltó okaival, illetve következményeivel (Vetró–Csapó, 1991). Az agresszív személyiség kialakulása több módon is megtörténhet, véleményem szerint három alapvető tényezőn alapszik. Az első, és szerintem a legfontosabb alapköve, gyerekkori traumákon alapszik (erőszak, megszégyenítés, szeretet hiánya), ezáltal az énkép sérül. Statisztikák szerint a bűnözők 70%-a gyermekkorában valamikor traumát szenvedett el. A második legfontosabb tényező biológiai okokra vezethető vissza, azaz idegrendszeri problémákra. A harmadik, és egyben utolsó tényező pedig az agresszív környezet, amelybe a gyerekek akarva, akaratlanul belekeveredhetnek. Sajnálatos módon a szülők nem tudnak életük minden pillanatában velük lenni illetve megvédeni őket minden agresszív külső hatástól. (Haller, 2005) Az agresszió képi megjelenítésében véleményem szerint a gyilkolást ritkán kísérik extrém érzelmek. Az agresszor többnyire a félelem bármilyen jele nélkül, hideg közönnyel intézi el áldozatát. Az áldozat szenvedése, a rettegés, amely a nézőben sajnálatot vagy együttérzést kelthetne, többnyire elmarad. Az áldozat az esetek többségében semmilyen reakciót nem mutat, miután vagy már eleve halott volt, vagy az agresszió következményeként rögtön meghalt. Mindezek arra utalnak, hogy a vizsgált műsorszámok többsége akár azt az érzést is keltheti, mintha az emberi élet kioltása egyszerű, különösebb érzelmi megrázkódtatástól mentes módja lenne egyes konfliktusok megoldásának. Figyelembe véve azon körülményt, hogy a fiziológiai hatások és érzelmi reakciók a formai prezentáció - vagyis a kameramozgás, a zene, vágástechnika stb. - útján is befolyásolhatóak, megnéztem az agresszió valamint az áldozat képi megjelenítésének eszköztárát, illetve az egyes hatást felerősítő effektusok előfordulásának gyakoriságát. Az agresszió illetve az áldozat képi megjelenítését összehasonlítva elmondható, hogy az agresszió közvetlen hatásának bemutatásánál ritkábban változik a kameramozgás lassúbbá és részletezőbbé, mint amikor maga az agresszió technikája volt látható a közelképen. Az alkalmazott vizuális és akusztikus effektusok terén a zenei aláfestés bizonyult a hatás felerősítése leggyakoribb módjának, amennyiben előfordult valamilyen effektus. A vizsgált szekvenciák felénél azonban egyáltalán nem találtunk a figyelmet manipulatívan befolyásoló képi vagy hanghatást. 23

III. 2. Az erőszak meghatározása Hogy egy társadalomban mit tekintenek erőszaknak, az mindig az adott kultúrában élők konszenzuson alapuló minősítésének függvénye. Bár az egyértelmű, a verés, ütés, gyilkolás minden

kultúrában

agresszív

cselekedetnek

számít,

de

amennyiben

ezt,

mint

konfliktusmegoldási technikát vizsgáljuk, mérlegelni szükséges, hogy hazánkban elfogadott-e vagy sem, agressziónak minősül-e vagy sem. Ehhez kapcsolódóan lényeges szempont, hogy a műsor melyik ország illetve kultúra terméke, mennyire illeszkedik a magyar gondolatvilágba. Előfordulhat, hogy ami nálunk agresszió, az máshol a mindennapos viselkedés-repertoár eleme. Bár gyakori érvként hangzik el, hogy a televízió nem erőszakot közvetít, hanem egy másik kultúra jellemzőit mutatja be, ezt pedig a nézőnek a tolerancia jegyében kell elfogadnia. Az ilyen érvelés nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a minősítésnél kizárólagos szempont, hogy a hazai kultúra miképpen ítéli meg a műsorszámot. Az erőszak valamennyiünkben megtalálható egészen születésünktől kezdve, alapvető életmentő ösztönként, amely ahhoz szükséges, hogy támadás és veszély esetén megvédhessük magunkat. Már a csecsemők képesek arra, hogy érzelmeket éljenek át: örömöt, dühöt vagy éppen haragot. Az ezekhez tartozó arckifejezések egyetemesek, könnyen felismerhetők. Mégis szükséges a gyerekek érzelmi fejlettségének bizonyos szintje ahhoz, hogy az észlelés után értékelni is tudják a látottakat. Elsődleges érzelmeikhez – amely egy szűkebb készlet – a kisgyermekkor elején csatlakoznak a másodlagos érzelmek, amelyeket a másokhoz való viszony vált ki, amely érzelmeket „énre vonatkoztatónak” is nevezik. (Olivier, 2004) Erőszaknak tekinthető minden olyan szándékos vagy nem szándékos károkozás, amely emberekben, állatokban, kitalált lényekben, környezetben vagy tárgyakban keletkezik, függetlenül attól, hogy ezt egy vagy több személy, illetve humanizált szereplő magatartása, állat vagy kitalált lény támadása, vagy természeti erők és egyéb katasztrófák okozzák. Továbbá erőszaknak tekinthető az is, amikor az erőszakra utaló magatartás vagy fenyegetés nem éri el célját, mint például a verbális erőszak. Az erőszakos cselekmény az a mért időtartam, amely a vizsgált szekvenciában előforduló károkozást és ennek közvetlen következményeit, vagyis magát a műsoregységben megjelenő “tiszta” erőszakot tartalmazza. A mérés az agresszió manifeszt megnyilvánulásától veszi kezdetét, vagyis attól az időponttól, amikor a jelenetben kiderül, hogy az agresszív cselekedet rögvest kezdetét veszi, amikor az elkövető agresszív szándéka, illetve a 24

veszélyhelyzet felismerhető. A mérés véget ér, amikor maga az agresszív cselekedet véget ért és a károkozás direkt következményének bemutatása befejeződött. A mérés abban az esetben is véget ért, ha az erőszakos cselekedet folyamatossága több mint 10 másodpercre megszakadt egy erőszakot nem tartalmazó jelenettel. A kölöknet.hu, a szülőknek szóló portál 2009 tavaszán egy iskola- és településtípusra reprezentatív mintán országos online lekérdezést végzett általános- és középiskolák intézményvezetői között, mely 480 intézményvezető válaszain alapuló elemzés volt. Az iskolai erőszak jelenségvilága a kutatás szerint markánsan két területre osztható. Az általános iskolákra leggyakrabban csak a kevésbé súlyos "magatartási problémák" - a diákok közötti, a tanár-diák és a tanár-szülő konfliktusok, a diákok kommunikációja - jellemzőek, míg a szakiskolákra és a kelet-magyarországi általános iskolákra emellett a súlyos agresszív viselkedések - az iskolán kívüli konfliktusok, a szexuális megnyilvánulások, a bűncselekmények, az iskolai zaklatás is. Ám a megoldások körében a diákok által legkedveltebb sport- és szabadidős tevékenységek éppen ezekben a leginkább kitett iskolákban hiányoznak. Míg a középiskolák felében van a diákok számára vonzó délutáni tevékenység,

addig

ugyanez

a

szakiskoláknak

csak

a

harmadára

igaz.

1. ábra (Forrás: Kölöknet.hu)

25

A legutolsó közzétett adatok azt jelzik, hogy a felnőtt bűnelkövetők súlyosabb bűncselekményekért felelnek, 2007-ben közülük minden harmadik, míg a fiatalkorúakon belül minden negyedik személyt ítéltek szabadságvesztésre. A 14-17 éves bűnelkövetők mintegy kétharmadával szemben önállóan alkalmazott mellékbüntetést, intézkedést foganatosítottak. Pénzbüntetésre ítéltek 308 fiatalkorút (5%), közérdekű munkára pedig 236 főt (3,8%). (Forrás: KSH) A szabadságvesztésre ítéltek részesedése Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon a legnagyobb, 31% körüli. A közérdekű munka jellemzően Közép-Magyarországon, a pénzfőbüntetés Észak-Magyarországon, míg az önállóan alkalmazott mellékbüntetés, intézkedés Nyugat-Dunántúlon fordult elő legnagyobb arányban. Szabadságvesztés, mint a legsúlyosabb büntetéstípus, bűncselekmény-főcsoportonként eltérő mértékben jelentkezett a felnőtt és fiatalkorú elítéltek esetében. A jogerősen szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúak (1630 fő) zömére, 69%-ára egy év alatti büntetést róttak ki, további 26,5%-uk 1-2 év börtönbüntetést kapott, a két évnél hosszabb időre elzártak aránya alacsony, 4,5% (73 személy). A nemek szerinti vizsgálat azt jelzi, hogy a fiúk követnek el súlyosabb bűncselekményeket, hiszen körükben a kiszabott egy éven túli szabadságvesztés hányada (31,6%) lényegesen magasabb, mint a lányoknál (22,7%).

2. ábra (Forrás: KSH)

26

Az elkövetők adatainak területi vizsgálata tehát arra adhat választ, hogy mely térségek a bűnözés személyi oldalának főbb kibocsátói. Magyarországon a legutolsó feldolgozott adatok szerint 2007-ben mintegy 116,1 ezer bűnelkövető vált ismertté, közülük 10,9 ezer a fiatalkorú, ezen belül a jogerősen elítéltek száma 6197 volt. Meglepő az összes fiatalkorú elítélt nemek szerinti megoszlása: 88,7%-uk fiú, 11,3%-uk lány. Ez a kiugró eltérés talán a két nem különböző magatartásbeli sajátosságaiból fakad, melyet a későbbiekben ki fogok fejteni.

3. ábra (Forrás: KSH)

27

III. 3. A megismerés folyamata A ma gyermeke már el sem tudná képzelni, milyen lenne az élet televízió nélkül. Holott a nagyszüleink - esetleg szüleink - még emlékeznek azokra az időkre, mikor esténként nem egy ,,elektromos doboz” kerítette bűvöletbe őket, hanem a baráti társaság izgalmas, meseszerű történetei, a viccelődések, a mulatságok. Néhány évtized alatt a televízió szerepe óriásira nőtt. Mindenhol tért hódítva betört a családok, a szülők, a gyerekek mindennapjaiba. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy a gyermekek nevelésében manapság igen nagy szerepet játszik a televízió. Ahhoz azonban, hogy ez a nevelés negatív vagy pozitív irányban legyen elmozdítható, fontos ismernünk a gyermekek életkori sajátosságait, amelyek a helyes út kiválasztásában segíthetnek bennünket.

III. 3. 1 A gyermekek testi fejlődése A gyermekek testi fejlődése felnőtt korig bizonyos hullámzásszerű előrehaladást mutat. Ebben az életkorban a mozgásosság igénye igen nagy. Ez a szükséglet évről évre fokozódik, majd ennek végeredményeként 9-10 éves korra a gyermekek jellemzőjévé válik a heves mozgástevékenység, az erőfitogtatás, a versengés. Mindezek mellett ebben a korban az agyvelő súlya jelentősen megnövekszik. A nevelés hatására a serkentés izgalmi folyamatai mellett egyre gyakrabban jelenik meg a gátló funkció, amely elvezet az önellenőrzés, az önuralom kialakulásához. A mozgásfejlődéssel egy időben, ebben az időszakban, bizonyos mozgások összerendezettsége, koordinációja fokozódik. Ezek leginkább a gyermekek játékaiban, egyéb tevékenységeiben mutatkoznak meg, ahol pl. a látás és a kéz koordinációja szükséges. Mindezek természetesen elősegítik a megismerési folyamatok fejlődését, a gyermekek tapasztalatokkal gazdagodnak, kialakulnak belső sémák, ok-okozati összefüggések, amelyek egy belső, logikai háló formálódásához vezetnek.

III. .3. 2. A gyermekek szellemi fejlődése A megismerési folyamatok fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul, illetve az iskoláskor legfontosabb tevékenységévé válik, a tanulás. Ebben az életkorban a játék és a munka 28

egyaránt fontos szerepet tölt be a gyermekek életében, amelyek egyidejűleg fejlesztik az egész személyiséget. Kitárul a gyermek előtt a világ, ismeretei bővülnek, ezáltal fantáziája épül, gazdagodik. Különösen fontos szerepet játszanak a gyermekek által elolvasott olvasmányok, a film- és televízió-élmények, amelyekhez nagyon sok esetben a családi élet keretein belül jut a gyermek. Éppen emiatt ebben az időszakban a gyermeki érdeklődés alakításában nagy szerepe van a családi légkörnek, az otthoni élményeknek. A szocializáció már a gyerekek megszületésével elkezdődik, és felnőttkorban is tart; de míg a gyerekkori szocializációban nagyon sok a tanító, oktató, kondicionáló elem, addig felnőttkorban

már

inkább

észrevétlen

és

akarattalan

a

folyamat.

A

megfigyelt

viselkedésmintákat először fantáziájukban „gyakorolják” a gyerekek, majd játékokban, és csak ezután alkalmazzák szociális helyzetekben. (Buda, 1988.) Ahhoz, hogy a szocializáció megvalósuljon, szükség van az identifikációra, a felnőttel, a szülővel való azonosulásra. A gyermekek ekkor arra törekednek, hogy olyannak tűnjenek, olyanok legyenek, úgy viselkedjenek, mint környezetük meghatározó személyiségei. A szociális szerepek elsajátításakor olyan tanulási folyamat megy végbe, amelyet ritkán tudatosítanak tanításként a szülők. A szocializáció akkor „sikeres”, ha végül a gyerekek ésszerűnek és szükségszerűnek fogják fel a számukra betartandó szabályokat. III. 3. 3. Korosztályok szerinti fejlődés A család az első szocializációs kötelék, ez az első kiscsoport az egyén és a társadalom között. Szocializációs szerepe szinte pótolhatatlan, ezt bizonyítja például, hogy a kényszerűségből állami gondozottá vált gyerekek mennyire hátrányos helyzetűek a családban nevelkedő gyerekekhez képest, mennyivel nehezebb számukra a beilleszkedés. A család szocializáló hatása leginkább a pubertáskorig érezhető, ekkortól kezdve azonban szerepe áttevődik a kortárscsoportokba. A gyermekek ismeretei, képzete bővülésével hozzájárulnak a szókincs gazdagodásához, amely jó alapul szolgál a képzelet kiteljesedéséhez, különösen az alkotó-konstruáló képzelethez. Fantáziájuk gazdagon megnyilvánulhat a barkácsoló, konstruáló játékokban, melyben egyre erősebb a vágy: újat alkotni. A fogalmazásaikban a 8-10 éves gyermekek szárnyaló fantáziájukra számos példa adódhat. Ezekben igen gyakran keverednek az átélt élmények, a látott, felfogott képzetként lecsapódott információk és a fantázia szülöttjei.

29

Általánosságban elmondható, hogy 9-10 éves kortól a gyermek önálló olvasóvá válik. Kitárul előtte a könyvek izgalmas világa: csakhogy nem biztos, hogy minden könyv építi az érzelem világát. A gyermekek ebben az életkorban igen érzékenyek, éppen ezért fontos, hogy az életkoruknak megfelelő könyvet olvassák csak el, hiszen ez az érzékenység bizonyos fogékonysággal, a megismerés vágyával társul. Nem biztos, hogy jó, ha nem az életkorának megfelelő könyvbe lapoz bele a gyermek. Ezek az információk, ha nem épülnek be, a gyermekek aktívan működő emlékezetében megmaradnak, s esetleges félelmeit is ezek okozhatják. A gyermekek iskolába lépésekor megjelennek a társadalmi élet követelményei és szabályai, a feladatok, amik végrehajtását a tanító illetve az osztály ellenőrzi. Kialakul fokozatosan a kötelesség- és feladattudat, a helytelen-helyes magatartás megítélésének képessége. Mindez 6-7 éves kortól kezdődik el, azonban hosszas folyamat eredménye.

III. 3. 4. Nemek szerinti fejlődés A gyerekek fejlődési útját nemek szerint is felbonthatjuk. A fiúk és a lányok nem ugyanazon területeken fejlődnek ugyanabban az időben. A testi fejlődésben megjelenő változások és eltérések a magatartásban is jól figyelemmel kísérhetőek. A testi változások a lányok esetében hamarabb elkezdődnek, mint a fiúknál. A tantárgyi érdeklődés szerint a fiúk olyankor kerülnek előtérbe, amikor a térben elképzelés, a logikus okoskodás felhasználására van szükség, illetve ahol a szerszám használatát igénylő technikai, mechanikai feladatokról van szó. A lányok ezzel szemben a beszéd útján elsajátítható tárgyakat kedvelik, úgy mint az olvasást, fogalmazást, történelmet. Természetesen ezeket a különbségeket nagyban befolyásolja már születéskor az egyes nemeknek megfelelő szerep megtanítása, a környezet ajándékozási szokásai. Mindezek mellett azonban az eltérő hajlamok a játékban fejeződnek ki leginkább. A lányok főleg olvasni, babázni szeretnek szabadidejükben, míg a fiúk a mozgalmasabb, a szabadban is folytatható foglalkozásokat szeretik. A játék stílusában is van némi különbség: a fiúk több mozgást, erőt, olykor vadságot visznek a játékba, a lányok ugyanezt sokkal szelídebben játsszák. (Kasten, 2004) ,, A jellem az ember adott helyzetben sajátosan megnyilvánuló reakcióinak együttese.” - fogalmazta meg Kiss Tihamér. Míg egyes vonásai már az iskoláskor előtt kialakulóban vannak, ez folyamatosan változik, formálódik. 30

A rendszeres iskolai-közösségi munka az erkölcsi törvények elfogadását és elsajátítását, az akarat fejlesztését, és ezen keresztül az egész jellem formálását segíti elő. Éppen emiatt fontos ügyelnünk arra, hogy a gyermekeknek biztosítva legyen a közösség, amely befogadja, óvja és táplálja egész személyiségüket.

III. 4. A gyermekkor meghatározása Sokféle értelmezése létezik a gyermekkornak, biológiai, pszichológiai, pedagógiai, jogi szempontból is más-más meghatározásokkal találkozhatunk. Abban viszont megegyeznek, hogy ennek a korszaknak védettséget kell jelentenie. Ennek a védettségnek a televízió általi elvesztését látják valóra válni Neil Postman és Maria Winn. A szerzők, akik egyértelműen az elektronikus médiát teszik felelőssé azért, hogy folyamatosan csökken a különbség a gyermeki és felnőtt világ között, nem foglalkozva az egyéb környezeti tényezőkkel (a család, a társadalom változásaival). Postman Az elveszett gyerekkor című művében arra hívja fel a figyelmet, hogy a televízió képi kultúrája „nem az emberiség történelmében meghatározó szóbeliségen alapul”, lényege a vizualitás, értelmezéséhez nem szükséges különös képesség. Ez a fajta kultúra a nyilvánosságról szól, nem teszi lehetővé a szülők számára, hogy kiválogassák a gyermekeik érettségének, fejlettségének megfelelő tudásanyagot, információt, a televízió ezt kéretlenül megteszi helyettük. (Kósa, 1998) A másik mű, Maria Winn címben is idézett Gyerekek gyerekkor nélkül című könyve szerint azért változtatta meg a televízió elterjedése a gyermekkort, mert átalakította a nevelési szokásokat. A szülők a fegyelmezés, a szabályok felállítása helyett rábízzák a gyerekeket a televízióra, az „elektronikus bébiszitterre”. Winn szerint nem is az a lényeges, hogy mit néz a gyerek a tévében, hiszen ha ott tölti szabadidejét, az „mindenképpen megfosztja a játéktól és az egészséges kölcsönhatások más formáitól” (Buckingham, 2002). A konzervatív erkölcsi értékrendet tartja követendőnek, ezzel szemben az elektronikus média nem ezt közvetíti, a televízió által a gyerekek betekinthetnek a felnőttek világába, megtudják „titkaikat”, így saját életük során már nem a felfedezés örömével élik meg ezeket. A televízió szerinte „vezetékes kábítószer” – Plug in Drug–, amely függőséget okoz, és hatásának megszüntetésére „elvonókúrára” van szükség. (Kósa, 1998) A fentiekkel összefüggésben kísérleteket végeztek Németországban, ahol néhány család önként vállalta, hogy televíziójukat leplombálják, s bár minden televíziózás nélkül eltöltött

31

napért pénzt kaptak, átlagosan három hónapig bírták a televíziót nélkülözni. (Egy másik kutatásnál kényszerhelyzetet teremtve fosztották meg a családokat a tévézéstől, ekkor napokban volt mérhető az az idő, amíg kibírták televízió nélkül.) Mindkét kísérlet időtartama alatt megnőtt a családokon belüli konfliktusok száma, nemcsak a gyerekek váltak ingerlékenyebbé, hanem a felnőttek is. Mindent összevetve eme tények számomra igazolták, hogy a televíziózás mennyiségi és minőségi változói és a család szocializációs hatásai összefüggenek. Azok a gyerekek, akik olyan közegben nőnek fel, ahol nincsenek meg a szocializációhoz szükséges szülői „értékek”, többet nézik a televíziót, leginkább agresszív tartalmú műsorokat, így azok romboló, káros hatása érvényesül az amúgy is gyenge szocializációban. Azokban a családokban, ahol jobban figyelnek a gyerekekre és több időt töltenek velük, a tévézés bizonyos keretek közé szorul. Az agresszivitás szempontjából értékelve a mai gyermekeknél is érvényesülnek azok a tendenciák, amelyek meghatározóak a képernyős erőszak szempontjából: a gyermekek kevésbé érzékenyek mások szenvedéseire vagy fájdalmára, félelmetesebbnek érzik az őket körülvevő világot, konfliktusaikat gyakrabban oldják meg agresszív módon.

32

IV. A televízió “Engem a televízió műveltté tesz. Ha valaki bekapcsolja, mindig kimegyek a másik szobába könyvet olvasni.” (Groucho Marx)

IV. 1. A televízió története A televíziózást ma minden idők leghatásosabb kommunikációs médiumának tartják. Hatalma a hihetetlen mértékű meggyőző és befolyásoló erejében, képességében rejlik. Az 1920-as években kezdték kifejleszteni a televíziót a szakemberek. Közülük nem sokan gondolták volna, hogy majd egyszer a kulturális életben világszerte uralkodó szerepe lesz találmányuknak. 1926-ban, a tévé első bemutatóján kiváló tudósok kérdezték meg, hogy mire jó ez a szerkezet? A televíziót John Logie Baird találta fel az 1920-as években. Tihanyi Kálmán nevéhez fűződik a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziós rendszer feltalálása. 1924-ben jött rá a megoldásra, 1926-ban kelt magyar szabadalmi bejelentése, ezt követően kereste meg őt 1928-ban a Radio Corporation of America. Németországban Telefunken néven indult meg először a rendszeres adás, 1935-ben. A

televíziós

műsorszolgáltatás,

az

elektromágneses

hullámokkal működő rádiózási rendszer feltalálásával (Marconi) kezdődhetett meg. A BBC első adását 1936-ban kezdte meg a londoni Alexandra-palotában. Az első helyszíni tudósításra a 1937 novemberében, VI. György angol király koronázásakor került sor. A harmincas években a tévé csak a szegény rokona volt a rádiónak. A műsorokat nagyon szegényes anyagi keretekből kellett az akkori tévéseknek megoldaniuk. Ennek ellenére hangversenyeket, baletteket, drámákat és interjúkat is közvetítettek. 1929-ben a Bell laboratórium már bemutatta a színes televíziót, és 1940. január 12-én az első tévélánc is megkezdte a működését. A második világháború idején Angliában megszűnt a műsorszolgáltatás. A brit kormány attól tartott, hogy az Alexandra – palota az ellenséges bombázóknak célpontjává válik. A

33

műsort félbe szakították. A nézőknek hét évet kellett várniuk, az akkor játszott Miki egér rajzfilm befejezésére. A háború közben a technika mindennek ellenére továbbfejlődött. Az Egyesült Államokban és Angliában 1945 után a televíziózás elterjedt. A világ többi része csak az ötvenes években zárkózott fel. A televíziózás klasszikus kora sokak szerint 1953. június 3.-án kezdődött meg II. Erzsébet, angol királynő megkoronázásával. Az eseményt mindenki látni akarta, így vásárlási láz tört ki. Mindenki tévé készüléket akart. A világ többi országa is érdeklődött a brit televízió után. A nevezetes napon hét ország nézhette a BBC által készített felvételt. Annak ellenére, hogy mekkora volt az érdeklődés, először elutasították a tévések kérelmét, hogy a Westmister apátságban forgassanak, azonban maga a királynő bírálta felül a döntést. Peter C. Goldmark (1906–1977), a budapesti születésű mérnök, fizikus 1936. január 1jétől 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig) a CBS (Columbia Broadcasting System) alkalmazottja volt, hosszabb ideig annak igazgatója is.

IV. 2. A magyar televíziózás története 1953. január 23-án döntés született a hazai televíziózás megindításáról. A döntés értelmében a közben Újpestről Kőbányára települt Orion gyárat bízta meg a Minisztertanács, hogy

haladéktalanul

kezdje

meg

televízió

vevőkészülékek

gyártásának

technikai

előkészületeit. Eleinte egy 14 x 18 cm-es képméretű vevőkészüléket fejlesztettek ki, úgyhogy az 1954. január 20-án meginduló első próbaadások már ezeken a készülékeken voltak láthatóak. A nagy tömegeket vonzó őszi mezőgazdasági vásár egyik kiemelt látványossága is ez a tévékészülék típus volt. A vásárt követően a Corvin Nagyáruház, akkori nevén Budapest Nagyáruház kirakatában is díszhelyen mutatkozott be a televízió. 1955. augusztusára megszületett a szériagyártásra szánt tévékészülék első prototípusa, az Orion AT-501. 1956. tavaszától kerültek az első készülékek forgalomba, kezdetben csak Budapesten, az akkori Lenin körúti Ravill-Kereskedelmi Vállalat boltjába, 5500 Ft/db áron (akkor egy mérnök fizetése átlag 550-650-Ft volt), amelyből közel tíz nap alatt adtak el 150 darabot. 1957-re 5000 darab eladását célozták meg. 1957. február 23-án beszüntették az első próba-adások sugárzását, innentől fogva „élesben” mentek a műsorok, felkészülési időt hagyva a májusi indulásra.

34

1957. május 1.: hivatalosan megindult a Magyar Rádió és Televízió műsoradása. 1958 második felében a székesfehérvári VT (Videoton) gyár is megkezdte a tévékészülékek fejlesztését és gyártását a növekvő népszerűség kielégítése céljából. Ekkoriban hiánygazdaság működött, vagyis nem volt annyi készülék a piacon, amennyire igény lett volna. 1960. június 30-án az előfizetők száma már 78 681 fő. Ebben az évben a Videoton gyár bemutatta első önálló fejlesztésű, Tavasz típusú készülékét. Az Orion gyárban elkészült a 400 000. tévékészülék, amelyből 53 000 exportra került (KGST megállapodás szerint). 1969. április 5-én sugározták az első színes adást hazánkban, megkezdődött az első francia importból származó színes készülékek forgalmazása is, bár az ára visszatartó erővel bírt, emiatt az akkori státuszszimbólum egyik tárgyává lett. Az első színes adásokat is ezeken az akkor az országban működő 2-300 francia kísérleti készüléken lehetett fogni. 1970-ben az első színes helyszíni közvetítés az április 4-i díszszemle volt. Az előfizetők száma ekkorra már (augusztusra) elérte az 1 millió 700 ezret, amely előfizetésekhez tartozó készülékek zömét a hazai gyárak adták. Ugyanebben az évben kezdődik meg a hazai színes készülékek gyártása is. Az 1980-as évek második felére a két nagy hazai gyártó technológiai lemaradása a külföldi éllovasoktól szembetűnővé vált. A külföld és főképp a Nyugat olyan fejlesztési háttériparral rendelkezett, különösen az embargó alá eső fejlett elektronikai termékek, alkatrészek és kiegészítők terén, amely hátrányt egyik itthoni cég sem tudta ellensúlyozni. Ez gátolta legfőbbképpen a hazai gyártókat abban, hogy készülékeiken komplett technológiai fejlesztéseket hajtsanak végre. A magyar cégek idővel összeszerelő üzemekké alakultak át, majd 1990 után, a beáramló sokkal korszerűbb készülékek özöne mindkét nagy gyár elhalását eredményezte. Napjainkban a Magyar Televízió, 52 év után, egy kimondottan, a televíziózásra tervezett épületbe költözhetett 2009. június 30-án. Ezzel a Magyar Televízió összes műsora elköltözött az új Bojtár utcai TV-palotába. Július 24-én az adáslebonyolító-rendszert is áttelepítették az új székházba. Ezzel a legendás Szabadság tér 17. teljesen kiürült.

35

IV. 3. A televíziós piac Magyarországon IV. 3. 1. A magyarországi televíziós piac stabilizálódása A csatornaszám 1990-es évek folyamán tapasztalt megsokszorozódása, a kábeles és a műholdas műsorterjesztési technológiák terjedése, vagyis a sokcsatornás televíziós modell kialakulása nálunk is mélyreható változásokat okozott a piaci szerkezetben. A változások dinamizmusa azóta csökkent, de a fogyasztási szokások átalakulása ma is folyik. A televíziónézésre fordított idő – ha lassuló ütemben is – még mindig emelkedik, ezen belül is egyre nagyobb részt követelnek maguknak a kábelcsatornák. A sokcsatornás modell lényege, hogy egyszerre sok szereplő van jelen a piacon, a hagyományos földfelszíni műsorszórás mellett új terjesztési technológiák (műhold, kábel) is elterjednek, megjelennek a szakosodott csatornák, és a piac egyre inkább fragmentálódik (Gálik, 2003). Ma már elmondható, hogy ezek a jelenségek Magyarországra is jellemzőek, de éppen a változások sebessége miatt ennek a piacnak van néhány olyan sajátossága is, amely markánsan megkülönbözteti a többi országtól. Érdemes tehát áttekinteni, hogy az országos kereskedelmi televíziók megjelenése után hét évvel, aránylag stabilizálódott viszonyok mellett milyen jellemzőkkel bír az ország televíziós piaca. 2009-ben a gazdasági válság ellenére tovább nőtt a televíziós piac kínálata, az év végére új tematikus csatornák is indultak, (DigiSport, Nóta Tv, Ozone Network, Life Network), amelyek tovább színesítik a magyar kábelcsatornák világát. A napi hazai tévénézési idő 2004 és 2007 közötti csökkenését követően 2008-ban enyhe, 1 perces növekedést tapasztalhattunk és feltehetően a válság miatt ez a tendencia 2009-ben tovább erősödött: a teljes lakosság (4+) körében az egy főre jutó napi tévénézési idő átlaga 260-ról 265 percre emelkedett, a 18-49 éveseknél pedig ez az érték 226 perc volt, ami 6 perccel több, mint 2008-ban.

36

4. ábra (Forrás: © AGB-Nielsen Media Research)

IV. 3. 2. Közszolgálati televíziózás Már évek óta kedvelt vitatéma Magyarországon a közszolgálati média helyzete, de ez idáig nem született olyan koncepció, amelyet a legfőbb érintettek egységesen elfogadtak volna, lehetővé téve ezzel a közszolgálati intézmények átalakítását. A különböző politikai és szakmai álláspontokban talán az egyetlen közös pont, hogy a közszolgálati média – különösen a Magyar Televízió (MTV) – alkalmatlan a feladata ellátására, jelenlegi formájában nem finanszírozható és ezen aligha lehet változtatni radikális átalakítás nélkül. A Magyar Televízió beszorult egyrészt a kereskedelmi médiával folytatott, a hirdetési piacért folyó verseny, másrészt a politikai elvárásoknak való megfelelés csapdájába, ami törvényszerűen vezetett a teljesen diszfunkcionális működéshez. Stabilan működő legitim vezetés nélkül, állandó finanszírozási problémák mellett az intézmény csak a túlélésért harcolhat. Ez már csak azért is sajnálatos, mert így a közszolgálati televízió képtelen ellátni egyik legalapvetőbb feladatát, megkérdőjelezve ezzel létezésének szükségességét. Sajátos jellemzője a hazai televíziós piacnak, hogy a nézettség terén a közszolgálati Magyar Televízió teljesen lemaradt a kereskedelmi versenytársak mögött: az MTV két csatornájának részesedése 2002-ben 15 százalék körül alakult (azóta állítólag enyhén

37

növekedett). Sokakban él az a félreértés, hogy ez törvényszerű folyamat, a modern televíziós műsorkínálat szerte a világon ellehetetleníti a közszolgálati televíziók működését. Nos, ez részben igaz, a közszolgálati csatornák szinte mindenhol veszítettek piaci részesedésükből, de ez gyakorlatilag sehol nem volt olyan drámai mértékű, mint éppen nálunk. Vannak országok, ahol a közszolgálati műsorszolgáltató megőrizte piacvezető pozícióját, máshol pedig kemény versenytársa a kereskedelmi televízióknak. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Magyar Televízió permanens válsága mellett a Duna Televízió valamelyest betölti azt a szerepet, amely egy ország közszolgálati televíziójától elvárható. A pénzügyi nehézségek ugyan ezt az intézményt is sújtják, de kulturális értékközvetítés terén így is eredményesebbnek tekinthető, mint a Magyar Televízió, még ha a nézettségben ez nem is tükröződik. A közszolgálati televízió finanszírozása nemcsak Magyarországon problematikus, a kérdéssel már több országban is szembesültek. Ha el is fogadjuk azt az állítást, hogy a közszolgálati televíziózás jelenléte kívánatos és olyan új kínálatot nyújt a fogyasztónak, amelyet a piaci szereplők nem biztosítanak, felvetődik a működés finanszírozásának kérdése. (Doyle, 2003).

IV. 3. 3. Országos kereskedelmi televíziók A sokcsatornás modell kialakulásának egyik eredménye a televíziós műsorkínálat megsokszorozódása, ezen belül is a kereskedelmi csatornák számának gyors növekedése. A kereskedelmi műsorszolgáltatók között megkülönböztetjük az általános szórakoztató és az úgynevezett tematikus, vagyis szakosodott tartalmat kínáló csatornákat. Magyarországon 1997 őszén jelent meg a két országos kereskedelmi csatorna (RTL Klub, TV2), amelyek azóta is nagy fölénnyel vezetik a televíziós piaci versenyt. Általános kínálatú csatornák azonban indultak azelőtt (például MSat, TV3) és azóta is (például Viasat), még ha ezek nem is tudnak igazán számottevő piaci tényezővé válni, részben annak köszönhetően, hogy nem jutnak el az ország teljes lakosságához. Az országos kereskedelmi csatornák nagyban hozzájárultak a nézői szokások megváltozásához, ezen keresztül a közszolgálati adók műsorkínálatának átalakításához is. A magyarországi nézők körében is rendkívül népszerűek lettek a külföldön már sikert aratott

38

licenszműsorok (vetélkedők, szórakoztató műsorok, valóságshow-k), így a magyar piac fogyasztási szerkezete egyre inkább megfelel a nemzetközi televíziós piaci tendenciáknak. Mintegy másodlagos hatásként megjelentek az interaktív elemek a tévénézés során, így például az SMS-szavazásokban való részvétel, a különböző műsorok honlapjainak látogatása, használata. Ez annyiban feltétlenül pozitív jelenségnek tekinthető, hogy növeli az infokommunikációs eszközök népszerűségét és adott esetben ezek terjedéshez is hozzájárulhat. Sokak számára meglepő, hogy a két, egyébként éles piaci versenyt vívó csatorna műsorkínálata igen közel áll egymáshoz: nemcsak hasonló jellegű műsorok futnak, de ezek gyakran párhuzamosan, egy idősávban láthatók (Mónika Show–Joshi Bharat, Tények–Híradó, Aktív–Fókusz, Vacsoracsta-Hal a Tortán). A jelenség közgazdaságilag jól magyarázható, a mikroökonómiából

ismert

Hotelling-törvény,

illetve

a

médiapiacok

ilyen

irányú

törvényszerűségeit leíró Steiner-modell alapján a nézői preferenciák középutas jellege miatt két, egymással versengő kereskedelmi csatorna esetében nem meglepő, hogy a kínálat rendkívüli módon hasonlít egymásra (Gálik, 2003). Biztosra vehető, hogy az elkövetkező években folytatódik a TV2 és az RTL Klub közötti versenyfutás, és aligha kell attól tartaniuk, hogy más piaci szereplők veszélyeztetik pozícióikat. Jól látható, hogy a kis méretű magyar piac nem bír el ennél több nagy szereplőt, és ez egyben korlátozza a többi csatorna növekedési lehetőségét is. Összegezve, a magyar televíziós piac állandó mozgásban van, még ha a fejlődés kevésbé lesz is dinamikus a közeli jövőben, mint az elmúlt évtizedben volt. A televízió az átlagos napi időráfordítást tekintve továbbra is a legjelentősebb médium marad, mint ahogy reklámpiaci pozíciójának gyengülésére sem számíthatunk.

39

V. Jogi szabályzás

„Itt az ideje annak, hogy a polgárok részt vehessenek azokban a kulturális döntésekben, amelyek életüket és gyermekeik életét formálják.” (George Gerbner)

A kereskedelmi televíziózás magyarországi megjelenése óta folyamatosan napirenden van a gyermekek fejlődését károsan befolyásoló televíziós tartalmak problematikája. Számos szervezet tiltakozott a képernyőn tért hódító erőszak ellen. A rendszerváltás óta gyökeres változások mentek végbe a magyarországi média és közönsége szerkezetében. Az 1996. évi I. törvény megszületése és a duális médiarendszer létrejötte után sokak számára igen hamar világossá vált, hogy a választék bővülése nem feltétlenül jár együtt a minőség javulásával. A digitális technikán alapuló új audiovizuális szolgáltatások megjelenésével az utóbbi években ismét előtérbe került a kiskorúak védelmét szolgáló szabályozások szükségessége. Az Európai Unió többször hangsúlyozta: különleges figyelmet szentel e kérdésnek, tekintettel arra, hogy a kiskorúak és az emberi méltóság védelmének biztosítása egyben lényeges feltétele ezen új szolgáltatások fejlődésének. A gyermekek által nézett televíziós műsorszámok káros hatásainak csökkentésére a hazai jogrendszer az Európai Unió előírásaival összhangban kötelező jellegű előírásokat ad a média szereplői számára.

V. 1. Magyarországi szabályozás Az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményét nemzetközi szinten az úgynevezett New York-i Egyezmény rögzíti, amelyet Magyarországon az 1991. évi LXIV. Törvénnyel hirdettek ki. „Ez a dokumentum, amely igen részletesen tárgyalja a gyermekek jogait, tartalmazza azt az alapelvet is, hogy minden gyermeket érintő döntésben a gyermek mindenek felett álló

40

érdekét kell figyelembe venni. Ebből következik az a tétel, hogy a társadalmi élet minden szereplőjének saját tevékenységében ezt az elvet kell érvényesíteni.” (Polt Péter, 1998) A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény, azaz a Médiatörvény, csak néhány bekezdésében rendezi a kiskorúak védelmének kérdését. A törvény előírásai szerint minden műsorszámot 5 meghatározott kategóriába kell besorolni, és ettől a besorolástól függ az adásba kerülés idősávja, valamint ebben kerül előírásra a korhatárra utaló piktogram is. (lásd 1. számú melléklet) Korhatár besorolások: A törvény szerint a műsorelőzetesek, a hírműsorok, az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszámok, sportműsorok és a reklámok kivételével minden műsorszámot be kell sorolni a korhatár-kategóriák valamelyikébe. A műsorszámokat a közzététel előtt a műsorszolgáltatónak kell besorolnia. Az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszám (politikai háttérműsorok, aktuális ügyeket

tárgyaló

magazinműsorok),

sportműsorszám,

illetve

reklám

esetében

a

figyelmeztetést illetve a piktogramot a műsorszolgáltatónak nem kell alkalmaznia. Nem tehető közzé azonban ilyen típusú műsorszám olyan időszakban, amelyben tartalmának megfelelő kategóriába sorolása esetén - előre láthatóan - nem lenne helye. A műsorelőzetesek kizárólag abban az időpontban tehetők közzé, amikor maguk az ajánlott műsorszámok is sugárzásra kerülhetnek. Ezeknél figyelmeztetést és jelölést nem kell alkalmazni. A hírműsorok esetében nincs korlátozás, azonban a vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni. (lásd 2. számú melléklet)

Jelentés: Tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott Olyan műsorszám, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet. Időpont-korlátozás: 12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló, szülői magyarázatot nem igénylő (piktogrammal nem jelölt) műsorok között nem tehető közzé, egyébként bármikor közzétehető.

41

Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 12-es piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: A műsorszám előzetese 12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló, szülői magyarázatot nem igénylő (piktogrammal nem jelölt) műsorok között nem tehető közzé, egyébként bármikor közzétehető. Jelentés: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott Olyan műsorszám, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus. Időpont-korlátozás: Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 16-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelentés: Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott. Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. Időpont-korlátozás: Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 18-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé.

5. ábra (Forrás: Ortt.hu) 42

Az ORTT kizárólag a két országos kereskedelmi csatorna műsorkínálatára szorítkozó 2000-ben készült tartalomelemzése, amely a nyári és az őszi időszakban is vizsgálta a nemzenei-fikciós műsorszámok erőszaktartalmát, arra az eredményre jutott, hogy a TV2 műsorszámainak 59 százalékában, az RTL Klub műsorszámainak pedig 69 százalékában fordul elő valamilyen formában erőszak. Mindkét csatornán az erőszakos cselekményt ábrázoló műsorszámok mindössze egynegyede volt figyelmeztető jelzéssel ellátva. (SziládyBaranyai, 2002) Az új médiatörvény megalkotása évek óta húzódik, vannak ugyan kisebb előrelépések időnként, de legtöbbször a szakma a legkisebb változtatás miatt a felemeli a szavát, mert sokszor egy-egy rész csupán részben átgondolt. Lassan egy éve nem történt változás a tervezetben, pedig egyre inkább szükség lenne rá. Sajnos a perek, elsötétítések és a pénzbeli büntetések elkerülése miatt is jobban és körültekintőbben kellene szabályozni a műsorszórást, azonban az ülések tavaly tavasz óta szünetelnek. Az 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról a gyermek jogának tekinti fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások elleni védelemhez való jogot. Külön kiemeli az információs ártalommal szembeni védelemhez fűződő jogukat. (lásd 3. számú mellékelt) 2001-ben végzetek egy tanulmányt az Országos Rádió és Televízió Testület megbízásából 500 budapesti általános iskolás szüleinek megkérdezésével. A kutatás kísérelte meg először a kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmakkal kapcsolatos szülői vélemények feltérképezését. A kutatásból kiderült, hogy a szülők 76 százaléka egyáltalán nem tudta, hogy törvény írja elő a gyermekeknek sugározható műsorok időpontjait a szolgáltatók részére. Valljuk be, sajnálatos módon ez egy nagyon magas százalékos arány.

43

V. 2. Egyes országok szabályozásai V. 2. 1. Európai Unió • EU direktíva: Televízió Határok Nélkül (Television without frontiers /3.10.1989) Az 5. fejezet 22. paragrafusa megtiltja azon műsorok sugárzását, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, különös tekintettel a pornográf vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsorokra, kivéve, ha az adásidő megválasztásával vagy egyéb technikai módon biztosítható, hogy a gyermekek és fiatalkorúak a műsort nem hallhatják vagy/és láthatják. •

Európa Tanács: A Határontúli Televíziózás Európai Egyezménye (European Convention on Transfontier Television /5.5.1989)

II/7. A műsorszolgáltató felelőssége c. fejezet foglalkozik a műsorpolitikával kapcsolatos alapvető kérdésekkel, és ennek 1/b pontja konkrétan állást foglal az erőszak aránytalan jelenléte ellen. Ezen túlmenően (2. pont) megtiltja azon műsorok sugárzását, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, ha a sugárzás ideje alapján valószínűsíthető, hogy a gyermekek és fiatalkorúak a műsort nézhetik.

V. 2. 2. Amerikai Egyesült Államok: The Television Code A gyermekek iránti felelősség hangsúlyozása - és az ebből fakadó megkötések - mellett a Kódex a műsorokkal kapcsolatos különleges elvek fejezetében kimondja, hogy a tévétársaságoknak figyelembe kell venniük a családi környezetet, amely műsoraik nézésének sajátos vonása. Ebből kifolyólag azokat a szórakoztató műsorokat, amelyek nem alkalmasak arra, hogy az egész család nézze, időbeli korlátoknak veti alá. Ezeket 18 és 20 óra között sugározni nem szabad, ill. ha erre mégis sor kerül, a nézőket figyelmeztetni kell. A Kódex IV. fejezete “A műsorokkal kapcsolatos különleges elvek” címszó alatt, ezen belül az 1/A pontban foglalkozik konkrétan az erőszak kérdésével: “Az erőszak - legyen az fizikai vagy pszichológia természetű - csak felelőséggel kezelt kontextusban mutatható be, nem alkalmazható mértéktelenül. Azoknak a műsoroknak, amelyekben az erőszak is szerepet kap, be kell mutatniuk a következményeket az áldozatokra és az elkövetőkre. Az erőszakot bemutató részeknek kerülniük kell a túlzást, az önkényességet és az instruktív jelleget. Az erőszak önmagáért való alkalmazása és a brutalitás vagy a fizikai agónia részletes bemutatása - kép vagy hang útján - nem megengedhető.” 44

V. 2. 3. Németország Németországban az erőszak a médiában való ábrázolásának megengedhető módját szövetségi szinten elsősorban a német büntetőtörvénykönyv szabályozza. Az StGB 131.§ megtiltja olyan műsorok gyártását, importját és sugárzását, amelyek kegyetlen és embertelen erőszakos tetteket oly módon ábrázolnak, hogy ezeket ártalmatlannak vagy éppen dicsőségesnek tüntetik fel, vagy a folyamat embertelenségét oly módon mutatják be, hogy az az emberi méltóságot sérti. A tulajdonképpeni utólagos cenzúra elsődleges célja már magának a gyártásnak megakadályozása. A gyermekek és az ifjúság védelmével foglalkozó további szabályozásokat a szövetségi államok közötti többször módosított szerződés, az ún. Rundfunkstaatsvertag tartalmazza. Az I. fejezet 3. paragrafusának 2. pontja szerint tilos olyan műsorszámok sugárzása, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, kivéve ha a műsorszolgáltató az adásidő megválasztásával vagy egyéb módon gondoskodik arról, hogy a gyermekek és fiatalkorúak a műsort nem hallhatják vagy/és láthatják. Azoknál a filmeknél, amelyek nyilvános vetítésénél a 12 év fölötti korhatár lett megállapítva, az adásidő megválasztásánál a műsorszolgáltatónak tekintettel kell lennie a fiatalabb gyermekek (12 év alatti) javára és érdekeire. Filmek, amelyeknél az alsó korhatár 16 év fölött lett kijelölve, 22 és 6 óra között vetíthetőek. Végül, azok a filmek, amelyek 18 év alattiaknak nem látogathatók, televízióban csak 23 és 6 óra között sugározhatóak. A műsorelőzetesek csak abban az időpontban vetíthetők, amikor maga a film, amelyet a műsorelőzetes ajánl, műsorra tűzhető. A korhatárok megállapítását egy, az ifjúságvédelem, az egyház, a minisztériumok és a filmipar képviselőiből álló önszabályozó testület, az FSK (Freiwillige Selbstkontrolle der Filmwirtschaft) végzi. A mozikban nem vetített vagy a videotékákban nem forgalmazott, így korhatárral nem ellátott tévéfilmek, sorozatok stb. esetében ugyancsak egy önszabályozó testület bírálja el a műsorszámok vetíthetőségének kérdését, amennyiben erre a műsorszolgáltató törvényben előírt (a belső kontrollt ellátó) ifjúságvédelemi megbízottja igényt tart.

V. 2. 4. Franciaország Franciaországban a központi szabályozó feladatokat az audiovizuális szektorra vonatkozóan 1989 óta a „Conseil Superieur de l’Audiovisuel” (CSA) látja el, így a frekvenciagazdálkodással kapcsolatos teendők, a műsorszolgáltatási engedélyek elosztása,

45

továbbá az állásfoglalások és ajánlások megfogalmazása mellett, a műsorszámok monitoringozása is a kijelölt feladatai közé tartozik. A CSA kezdettől fogva különleges figyelmet szentel a kiskorúak védelmének. Még megalapítása évében lefektette az ártalmas médiatartalmakkal kapcsolatos műsorszerkesztési irányelveket, és kijelölte a családi televíziózás 06:00 és 22:30 közötti időszakra terjedő „védett” sávját, amikor a műsorszolgáltatók nem sugározhatnak erotikus vagy erőszakra ösztönző műsorszámokat.4 Továbbá ezen utóbbi műsorszámok ajánlóival kapcsolatban az is rögzítésre került, hogy nem sugározhatóak 20:30 előtt, valamint nem tartalmazhatnak a kiskorúak számára esetleg megrázó jeleneteket. A jelzés-rendszer bevezetésével kapcsolatos modalitások külön szerződésekben kerültek rögzítésre. A francia klasszifikációs rendszer a játékfilmekre, tévéfilmekre, sorozatokra, rajzfilmekre valamint dokumentumfilmekre terjed ki, s ezeket attól függően, hogy milyen mértékben tartalmaznak erőszakos vagy erotikus jeleneteket, illetve egyéb más, a kiskorú szempontjából problémás elemeket, a műsorszolgáltató előzetesen meghatározott kategóriákba osztályoz. Az 1998-ban módosított és standardizált rendszer különböző előírásokat

fogalmaz

meg

a

kódolatlan,

illetve

kódolt

csatornákra,

valamint

a

kábeltelevíziókra (a szolgáltatás típusától függően). A jelenleg érvényes „signaletique” 5 kategóriát különböztet meg: 1. Kategória (fehér rombusz zöld háttérrel): minden korosztálynak ajánlott, nincs korlátozás. A jelölés a kódolatlan csatornákon nem használatos. A kódolt csatornákon a szimbólum a műsorszám kezdete előtt 3 másodpercig látható. 2. Kategória (fehér kör kék háttérrel): a fiatal közönség számára esetleg félelemkeltő tartalmak, a szülői felügyelet ajánlott. A műsorszolgáltatónak a műsor összeállításánál figyelembe kell vennie, hogy az ilyen kategóriával megjelölt műsorszámok, illetve ezek előzetesei semmiféleképpen ne kerüljenek a gyermeksávba vagy annak közelébe. A szimbólum a műsorszám kezdetén legalább 60 másodpercig, illetve minden megszakítás után minimum 10 másodpercig látható. 3. Kategória (fehér háromszög narancssárga háttérrel): csak 12 éven felülieknek (olyan műsorszámok, amelyekben fizikai vagy lelki erőszak ismételten van jelen, illetve filmek, amelyeknek megtekintése 12 év alatt tiltott). Az ilyen kategóriával jelölt műsorszámok csak 22 óra után sugározhatók, kivéve speciális eseteket. Semmiféleképpen nem szabad az ekként jelölt műsorszámokat kedden, pénteken, szombaton, az ünnepnapokat megelőző este, valamint az iskolai szünetek alatt vetíteni. Az így besorolt műsorszámok előzetesei nem 46

tartalmazhatnak a kiskorú számára esetleg ijesztő jeleneteket, a sugárzás időpontjait pedig úgy kell megválasztani, hogy nem kerülhetnek a gyermekműsorok közelébe. 4. Kategória (fehér négyszög vörös háttérrel): csak felnőtteknek (olyan műsorszámok, amelyek erotikus vagy szélsőségesen erőszakos tartalommal bírnak, és a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését károsíthatják, valamint filmek, amelyek megtekintése 16 év alatt tiltott). Az ilyen kategóriával jelölt műsorszámok csak 22:30 után sugározhatók. 5. Kategória (fehér X lila háttérrel): pornográf és extrém erőszakot ábrázoló műsorszámok, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését súlyosan károsíthatják. Az ilyen kategóriába sorolt műsorszámokat kizárólag a kódolt csatornákon szabad vetíteni. Nem vetíthető a kódolatlanul sugárzott időszakban, valamint 05:00 és 24:00 óra között.

V. 2. 5. Ausztria Az osztrák Rundfunkgesetz, kimondja, hogy az ORF műsorainak, akár formai, akár tartalmi szempontból tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot és mások jogait. Az ezen túlmenő korlátozásokat az ifjúságvédelem kategóriájába utalja. Az osztrák törvény 2.§-a szerint a televízió nem sugározhat olyan műsorokat, amelyek a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan károsíthatják. Különösen vonatkozik ez a pornográfiára és az erőszak indokolatlan bemutatására. Azoknál a műsoroknál, amelyek a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatják (nem súlyosan), az adásidő megválasztásán keresztül kell a kiskorúak megóvásáról gondoskodni. Az ORF 1993 áprilisában elfogadott alapelvei döntő kritériumként kezelik a kontextust, amelyben az erőszak megjelenik. Az ORF nem sugároz olyan műsorokat, amelyek az erőszakot és a háborút magasztalják, az önkényes igazságszolgáltatást propagálják, az erőszakot öncélúan ábrázolják (példaként a küzdősport-filmeket említik) vagy az erőszakot és a szexualitást együttesen ábrázolják. Különleges óvatossággal kezelendők a realisztikusan ábrázolt erőszakos jelenetek, miután identifikáció lehetőségét a leginkább valószínűsítik. A műsorkészítők illetve a programszerkesztők általános szabályként alkalmazhatják, hogy minél realisztikusabb egy jelenet, az erőszak a jelenetben annál kevésbé lehet jelen. A gyermekműsorokkal kapcsolatosan az alapelv kimondja, hogy már a kisiskolások képesek a fiktív és a reális erőszak között különbséget tenni, így a klasszikus rajzfilmekben és a burleszkekben ábrázolt erőszak többnyire nem jár káros befolyással.

47

VI. A mese világa „Mese-zajlás volt. Még élt a Mese s egy tavaszon én valakire vártam. Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam, parthoz sodort egy illatos mesét, parthoz sodort egy kósza asszonyárnyat. Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép, új mese volt ez s az árny csodasápadt. Mindig szerettem árnyat és mesét.” (Ady Endre)

Nincs olyan ember, akit annak idején ne igéztek volna meg a mesék, ahogyan a gyermekek millióit időtlen idők óta. A mese nélkülözhetetlen "kelléke" a személyiség fejlődésének: a történetek segítségével a pszichikum megtanulja a jó és a rossz megkülönböztetését, a jóval való azonosulást. De biztos, hogy a mai, főként rajzfilmen látható mese segíti a gyereket?

VI. 1. A mese kialakulásának története Nagyon sokáig a mesékkel a gyermekek hallás révén ismerkedtek meg. Később - a nyomtatás elterjedésével - már olvashatták is a lélekemelő történeteket. Az illusztrációk növelték a leírt szó erejét. Azután jött a filmezés, és életre keltek a figurák. Megelevenedett Jancsi és Juliska, Piroska, a rendíthetetlen ólomkatona és megannyi varázslatos figura. Új világ volt ez már, a szó átvitt értelmében is. Majd berobbant az életünkbe a tévé, és ontani kezdte az animációs filmeket. Disney álma összefonódott a gyerekekével, akik gyönyörűen rajzolt, magas szinten animált figurák megrendítő történeteit láthatták élni a képernyőn. Az animációs filmgyártás hatalmas, jövedelmező iparággá fejlődött a nyugati világban, s a klasszikus mesék földolgozásán túl úgynevezett modern történeteket kezdtek ontani magukból a stúdiók. A jól komponált, tökéletesen fölépített mesék mellett megjelentek azok a sztorik, amelyek lassacskán elszakadtak a régi hagyományoktól, s egyre közeledtek a képregények, illetve a felnőtteknek szóló akciófilmek témáihoz. Paradox módon azonban az új keletű történetek egy része a hagyományos mesénél sokkal meseszerűbb, mert az örök testi élet illúzióját sugallja. A szereplőnek számtalan élete van, ezért nem is halhat meg, mint ahogy a való életben "szokás". Rengeteg történet éppen

48

arról a rémületesen változatos kísérletsorozatról szól, amivel a szereplők egymást próbálják (mindhiába) megsemmisíteni. A különleges képességgel végrehajtott, slamposan dramatizált jeleneteket a technika ráadásul tökéletesen tálalja (hang- és fényeffektusok, sűrű vágások). A cél még a pozitívnak ítélhető szereplők kezében is szentesíti az eszközt, így elmosódik az éles határ a fehér és a fekete mágia között, ami egy igazi mesében soha nem fordulhatna elő. Igazságtalan lenne, ha azt állítanánk: manapság nem készülnek szép és értékes emberi tulajdonságokat bemutató animációs filmek, amelyek egy része modern történetet mutat be, a mese formai követelményeit szem előtt tartva. Készülnek, de sajnos ezeket fel kell kutatni. A kulturális sorompók fölemelkedése azzal járt, hogy a képernyőt elözönlötték azok a filmek, amelyek - a fizikai erőszak bemutatása mellett - nem nélkülözik a verbális agressziót, sőt a kifejezetten obszcén szövegeket sem. A kontrollálatlan piac jó terep, mert egyetlen gyermek sem kapcsolja ki a tévét, mondván: az agresszív rajzfilm sérti az emberi méltóságát, a trágár szöveg bántja a fülét, és a primer erőszak károsan befolyásolja a személyiségfejlődését. A gyerek tehát ott ül a képernyő előtt, és rossz esetben szorong, fél. "Jó" esetben megbotránkozik, ha olyan szavakat hall, olyasmit lát, amitől mindig megkímélik a szülei. De az is lehet, hogy édes a tiltott gyümölcs, és a lurkó szomjasan inni kezdi a sületlen szöveget. A szakemberek fontosnak tartják, hogy a gyermekek és a fiatalok időben megtanulják az elektronikus médiumok használatát, vagyis hogy mit, mikor és miért kell (vagy nem kell) nézni. Ennek megvalósuláshoz keresik az utakat. Ugyanakkor azt is szorgalmazzák, hogy jöjjön létre olyan alap, amely a hazai filmek előállítását támogathatja. A mese a hagyományos megfogalmazások szerint olyan történet, amiben olyan népi figurák szerepelnek, mint tündérek, koboldok, manók, szörnyek, óriások, beszélő állatok és gyakran varázslatok is. A mese ezen klasszikus formájában sokkal inkább az "egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl" fiktív világában játszódik, mint valódi helyszíneken vagy időben. Cselekménye általában csodás, valószerűtlen elemekkel átszőtt fiktív térben és időben lejátszódó eseményeket ábrázol, a csoda természetes benne. A reális világot képviselő szereplők többnyire csak típusok (legkisebb fiú, öreg király, özvegyasszony, okos lány). Ők legtöbbször képzeletbeli hősökkel (sárkányokkal, óriásokkal, boszorkányokkal) viaskodnak. Az események is valószerűtlenek, de egy sajátos, mesei logikán belül maradva az egyik esemény már lehetőbbé teszi a másikat. A szereplők élesen elkülönülnek jókra és rosszakra, a végkifejletben mindig diadalt arat a jó, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését. Hagyományos mesének tekinthető tehát minden olyan fejlemény, amely a károkozástól vagy hiánytól 49

különféle közbeeső funkciókon keresztül a házasságig, meggazdagodásig vagy más megoldás értékű funkcióig vezet. Azokban a kultúrákban, ahol a boszorkányokat és démonokat valóságosnak tekintik, a mese és legenda határai elmosódhatnak, mivel ekkor a mesét a mesemondó és a hallgató is úgy tekinti, mint aminek történeti vonatkozásai vannak. A mese azonban – az eposztól és legendától eltérően – csak felületesen hivatkozik vallásra, valóságos helyszínekre, személyekre vagy eseményekre. A népmesék a legősibb műfajok egyike. Írásos emlékek alapján mesék már több ezer éve léteznek, bár korábban nem tekintették külön irodalmi műfajnak őket. Mesével az eredeti, szájhagyomány útján terjedő formájában és irodalmi művekben is találkozhatunk. Az egyes mesék történetét azért is meglehetősen nehéz nyomon követni, mert csak írott formájukban maradandóak. Az

angol

"fairy

tale"

műfaji

megnevezéssel

először

Madame

d'Aulnoynál

találkozhatunk. A világ minden táján az évszázadok során keletkezett irodalmi alkotásokban sok helyen találkozhattunk mesékkel és a mesegyűjtő néprajzkutatók majd minden kultúrában találtak mesét. A modern mese definíciója a XX. század második felében (és a XXI. elejére) sok más irodalmi műfajhoz hasonlóan jelentősen átalakult, köszönhetően többek közt olyan szerzőknek, mint Lázár Ervin (A kisfiú meg az oroszlánok; A négyszögletű kerek erdő; A manógyár), Janikovszky Éva (Csip-Csup; Akár hiszed akár nem; Ha én felnőtt volnék), Csukás István (Süsü; A téli tücsök meséi; Egy kiscsacsi története), vagy a legújabb időkből a verses mese megújítója, Varró Dániel (Túl a Maszat hegyen; Kerge ABC), akik e klasszikus fogalmakat (legkisebb királyfi, öreg király, sárkány, óriás, fele királyság, mesés kincs) a mai világ tartalmi és formai elvárásaihoz, a "mai kor tempójához" alakították át, igazították és finomították, mind a szereplők, mind a cselekmény tekintetében. Így a mese ma már születhet legkisebb fiú, boszorkány, királylány vagy sárkány nélkül is, sőt, helyüket átvették a hétköznapi kisfiúk-kislányok, a gonosz szomszéd nénik és kétbalkezes betörők, vagy a mezei halandók számára például egyszerű háziállatnak látszó, igazi valójában csak a főhősnek megmutatkozó és számára tündér-szerű képességekkel megáldott szereplők, a tömérdek arany és ezüst helyét pedig a kevésbé konkrét, ám érzelmileg annál fontosabb barátság és bizalom. Vagyis a mese - akár akarjuk, akár nem - "megy" a világ után, hogy az újabb nemzedékeknek a mai kérdésekre is válaszokkal szolgálhasson - akárcsak

50

a többi epikus és lírai mű - hisz miért pont az a műfaj maradna ki, amivel először találkozunk életünkben. Ezekben a modern mesékben már nem a különös lények és a varázslat jelentik a közösséget a mese hagyományos formáival, hanem az a mód, hogy a (nemcsak) gyermek olvasóknak lehetőséget adnak arra, hogy az olvasás ideje alatt egy olyan világba csöppenjenek, ahová álmaikban vágynának. És ezen XX.-XXI. századi szerzők meséi bizonyítják, hogy a mese immár véglegesen túlnőtt klasszikus definíciós keretein; nem egyszerűen új formája született, hanem azt is bizonyította, hogy mindig is képes lesz a változásra, az aktuális korokhoz való "sosem felnövésre" : mindig gyerekek maradhatunk. 4-5 éves korban alakul ki a mesét hallgató viselkedésmód (Mérei–V. Binét, 1997), amikor a gyerekek teljesen átadják magukat a hallottaknak, a mesét mesélő viselkedését – hangjának megváltozását, intonációjának különlegességét – érzékelve, maguk is átlépnek a rendkívüli dolgok birodalmába. Kettős tudattal fogadják be a mesét: egyrészt tudják, hogy bizonyos dolgok nem léteznek, csak a mesében, másrészt borzasztóan izgulnak a varázslatok sikerességén, a csodatévő lámpa működésén, a tündérek varázslatán. A mesék egyik visszatérő motívuma az átváltozás. Míg az írott meséknél a hallgató fantáziájának fejlesztésére szolgál ennek elképzelése, addig a rajzfilmekben megteszik ezt a gyerekek helyett. A vágástechnikák fejlődésével valóban varázslatosan történnek meg az átalakulások

egyik

pillanatról

a

másikra,

sokszor

viszont

ijedtséget

okoznak

„hirtelenségükkel”. A mesék segítségével átélik a veszély és megmenekülés érzetét, amit nem tehetnek meg a valóságban, azt megtehetik a mesehősökkel azonosulva a mesevilágban. A mese a vágyak teljesülésének világa. Lényeges motívum még az elégtételé. A gyerekek kompenzációs törekvéseinek megfelelője ez a mesék világában – aki valamilyen hátrány miatt nem tud elérni valamit, az valami másban emelkedik ki. Bettelheim (1985) szerint a mesék kimondatlanul, anélkül, hogy igazán magyarázatokba bocsátkoznának, megoldásokat ajánlanak a gyerekeknek konfliktusaik megoldására, feszültségük levezetésére. 8-9 éves korban annyiban változik meg a mesebefogadás, hogy a valósághű meséket kedvelik jobban. Érdeklődésük előterébe azok a történetek kerülnek, amelyek elképzelhetőek a hétköznapi életben is – a rajzfilmalkotók törekednek is erre, például a Mentőosztag vagy a

51

Sharon naplója című mesében olyan szereplőket alkottak, akik élete izgalmas, ugyanakkor egyszerű emberek, hétköznapi gondokkal, örömökkel. A 10-12 éves gyerekekre már az ideálkeresés jellemző, kedvenc mesefiguráik megtestesítik azt az életet, amilyenre ők is vágynak, bennük látják felnőttnek magukat.

VI. 2. Rajzfilmek A rajzfilm olyan művészeti ágazat, mely gyors egymás utánba vetített illusztrált képekkel kelti a mozgás illúzióját. A korai rajzfilmek még mindenki számára, a modern rajzfilmek azonban már jórészt gyerekek számára készültek. A rajzfilmek káros hatásának a megítélésének problematikájánál érezhető a legtöbb ellentmondás. Kevésbé zavaró ezen ellentmondó vélemények halmaza, ha a rajzfilmeken belül műfaji kategóriákat veszünk figyelembe, és különbséget teszünk az ún. klasszikus rajzfilmek és a manapság egyre inkább elterjedt akció-rajzfilmek között. A rajzfilmben ábrázolt erőszak ártalmatlanságát bizonygató vélemények elsősorban két ismérvet szoktak állításuk bizonyítására felhozni: egyrészt a gyermek viszonylag korán kialakuló képességét, hogy különbséget tud tenni fikció és realitás között, amelyet egyes kutatók nyolc éves korra, mások korábbra teszik, másrészt, hogy a gyermekek jóval differenciáltabban ítélik meg az erőszakot, mint ahogy azt mi, felnőttek gondoljuk.

VI. 2. 1. Amerikai típusú rajzfilmek •

Állatos hősök: A rajzfilmek erőszakosságára egyik gyakran említett példa a “Tom és Jerry”. Sok szülő

elborzadva nézi Tom, a macska és Jerry, az egér erőszakos cselekedetekben bővelkedő, permanens harcát, és úgy gondolja, ha a műsorszolgáltató nem veszi figyelembe a gyermeke érdekét, neki kell eltiltani a tévénézéstől. Az epizódok középpontjában rendszerint Tom, Jerry elfogására irányuló sikertelen kísérletei állnak. Tom a legtöbbször nem is akarja megenni Jerry-t és néhány részben a páros valójában egészen jól kijön egymással, így az ellenségeskedés hátterében valószínűleg csak a hagyományos macska-egér ellentét áll.

52

Az egyes epizódok a bennük megjelenő erőszakról is híresek; ám egy rész sem tartalmaz véres jeleneteket, és ezek a részek is inkább humorosak mint durvák - a sajátos képi humor és zene hatására. A háttérzene szintén fontos szerepet tölt be a részek alatt, kihangsúlyozza a cselekményt és érzelmeket is kölcsönöz az egyes jeleneteknek. További példák:

Boci és Pipi

Hódító Hódok

Menyus vagyok

Egyes kutatók szerint (pl. Kunczik 1987, Rogge 1990) ezek a rajzfilmek nem jelentenek valós veszélyt a gyermekre amiatt, hogy a gyermekek ezeket a rajzfilmeket nem találják erőszakosnak, hanem számukra egyszerűen komikusak. A humort általában, mint az erőszakos hatás kialakulásának enyhítő eszközét ítélik meg, amely hozzásegít, hogy a gyermek felismerje, hogy az agressziónak nincsenek megrázó következményei, azaz nem valódi. Ha el is fogadnánk ezt az argumentációt és nem feltételeznénk, hogy kisebb gyermekek is nézik ezeket az ún. klasszikus rajzfilmeket, akik még nincsenek birtokában a sokat hangsúlyozott realitás-fikció felismerésének képességének, semmiképpen nem tartható ezen álláspont a főleg realisztikus, naturalisztikus ábrázolásukkal kitűnő, többnyire Japánban gyártott, akció-rajzfilmek esetében. Ezen kívül fontosnak tűnhet megjegyezni, hogy a humor kétélű fegyver. Egyrészt bagatellizálja az erőszakot, másrészt az öncélú agresszió olyan hétköznapi formáit teszi a gyermek szemében elfogadhatóvá, mint például a kötekedés vagy a káröröm. •

Szuperhősök:

Ben 10

Pindúr pandúrok

53

Batman

•

Furcsa lények:

Spongya Bob

•

Jaj a szörnyek

Chowder

Emberek:

Fecsegő tipegők

Görcs ikrek

Simpson Család

South Park

VI. 2. 2. Japán rajzfilmek Az anime a rajzfilm általános elnevezése Japánban, a szigetországon kívül a japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve. A műfaj eredeti hazájában több korosztályt is megcéloz, és az élőszereplős filmekhez hasonlóan készülnek az idősebbek számára is például romantikus, komikus, akció- és drámaanimék, sőt erotikus, pornográf tartalmúak is. Az anime sajátos formája a mangához képest kissé késleltetve, a második világháborút követő zaklatott lelki világú Japánban alakult ki. Például számos műben megfigyelhető az atombomba gombafelhője. Sokszor jellemző a sötét jövőkép, ami jól kifejezi, hogy milyen mélyen benne él a japán társadalomban a nukleáris csapás okozta sokk. A japán animáció rajzstílusa a japán képregényművészetből vezethető le: a manga, mint rajzstílus a hagyományos japán fametszetekre, és tekercsekre rajzolt történetek és kompozíciók stílusát, valamint az akkori amerikai képregénystílust ötvözte. A női alakok ábrázolásánál a korabeli amerikai szexideált vették alapul: nagy kék szemű, szőke és karcsú. Oszamu Tedzuka tekinthető a műfaj egyik atyának, akinek első fekete-fehér képregényei a megszólalásig hasonlítanak az 1930–1940-es évek amerikai 54

rajzstílusára. A japán animátorok tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe. A nagyon alacsony költségvetés egészen egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek Ekkora válik el jelentősen a két ország animáció művészete. Míg Amerikában és az általában nyugati világban úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre, mint gyerekes szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában vele, hogy a képregények és az animációs film egyes műfajaira a felnőtt tartalom a jellemző. Ez nem csak az erőszakra és az erotikára, hanem a gondolatvilágra is értendő. Az animék manapság világszerte, így Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendenek. Fő példák:

Sailor Moon

Dragon Ball

Pokémon

Digimon

VI. 2. 3. Arab mesevilág Az Ezeregyéjszaka-korpusz anyagának története éppen olyan titokzatos és sokrétű, mint a mesevilága. Korai kéziratai igen ritkák és megbízhatatlanok, és ennek két igen jelentős oka van. Az egyik az arab mesemondás hagyományaiban keresendő, amely szerint a meséket kívülről kellett tudni, és írott anyaghoz csak időnként fordultak, sokszor csak az előadás nagyobb hatása kedvéért. Így a mesék nem kerültek lejegyzésre. A másik ok pedig az arab „magas” irodalom viszonya a fikcióhoz, a kitalált történetekhez. Az Ezeregyéjszaka történetei és általában a mese lenézett műfaj volt a művelt arabok körében, öregeknek, asszonyoknak és gyerekeknek való. Az érdektelenség ellenére fennmaradt néhány kézirat, amelyből nagy pontossággal rekonstruálni lehet az Ezeregyéjszaka kialakulásának folyamatát. A legrégibb arab kézirat a 800-as évek elejéről származik Szíriából. A 12. században keletkezett egy gyűjtemény, amelyben valószínűleg az al-Dzsahsijárí által gyűjtött mesék mellett egyiptomi

55

történetek is helyet kaptak, s ekkor kapta végleges címét. Az Ezeregyéjszaka fontosabb tényezőinek kialakulása, belső fejlődése a 14. századig tarthatott, de a gyűjtemény változása az európaiak érdeklődésének feléledésével elhúzódott egészen a 19. századig. Az Ezeregyéjszaka meséinek két alaprétege a bagdadi réteg és a kairói réteg. A kettőt összeköti és homogén egységbe forrasztja a magas szintű muszlim városi kultúra a maga kereskedőivel, kézműveseivel és hivatalnokaival. Az Ezeregyéjszaka meséiben az érdem és a gonoszság, a jótett jutalma nem kap akkora hangsúlyt, mint a nyugati, európai mesékben, hiszen a (sokszor ki sem érdemelt) szerencsének vagy a ravaszságnak legalább akkora szerepe van. A mesékben minden csodálatos vagy különös esemény Allah (kiszámíthatatlan) akaratából történik, s a végén sokszor hiányzik az európai mesékben megszokott kiengesztelődés, megbocsátás. A mesék között nagyon sok az indiai eredetű, s ezeket a történeteket többször átdolgozták Bagdadban és Egyiptomban, így több olyan elem is belekerült, amely jellegzetesen arab vagy afrikai, sőt kerültek a történetekbe zsidó mesékből ismert elemek is. Az Ezeregyéjszaka meséinek talán legismertebb rajzfilmváltozata az Aladdin. A történet lényege, hogy a szegény sorból származó Aladdin talál egy lámpást, amit ha megdörzsöl, egy minden kívánságát teljesítő dzsinn bukkan elő. Aladdin a legjobban a hercegnő szerelmét szeretné megszerezni, efféle varázslatra azonban nem képes a dzsinn (az emberi érzelmeket nem tudja befolyásolni) - a fiú így némi segítséggel ugyan, de végül is saját erejéből szerzi meg a lányt, akivel aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

VI. 2. 4. Magyar rajzfilmek Itthon 1914-ben Kató Kiszly István grafikus, a heti rajzos híradók animációs szerzője foglalkozott először rajzfilmkészítéssel. Néhány rövidebb alkotása után, főként pénzhiány miatt felhagyott evvel. Első fennmaradt ilyen jellegű dokumentumok 1918-ból Vértes Marcell által az esti híradónak készített rajzok. Az első számottevő magyar stúdió Bortnyik Sándor festőművész nevéhez fűződik, aki 1928-ban reklámművészeti iskolát nyitott, ahol megismerkedett Halász Jánossal és Macskássy Gyula grafikusművésszel. Együtt közös stúdiót alapítottak, melyhez később több híres karikaturista és rajzoló is csatlakozott. Macskássy műteremben 1945-ig közel 150 reklámfilm készült a legkülönfélébb animációs technikákkal és később az államosított filmgyártás idején

56

sem hagyott fel a reklámfilm készítéssel, több egyedi filmje tanmeséjével szinte átmenetet teremtett a reklám és a szórakoztatásra szánt rajzfilm között. Ilyen a fogmosásra nevelő „Az egér és az oroszlán”, a tejivás éltető hatását propagáló „Hol az a macska?”, vagy „Uhuka”, a kis bagoly története, aki egész nap a tévét nézte. Valójában a II. Világháború előtt nem készült számottevő rajzfilm itthon. A Magyar Film folyóirat 1942 júliusi számában két okot jelöl meg az aggódó szerző erre a problémára: "A magyarországi mozik sohasem fizették ki egy költséges rajzfilmnek még a negyedét sem, tehát a belföldi piac számára teljesen lehetetlen volt dolgozni. Ugyanakkor az amerikai rajzfilmek olyan tömeggel látták el az európai piacot, hogy kivitelre még gondolni sem lehetett." Macskássy Gyula. 1951-es, a Kiskakas Gyémánt Félkrajcárja” az első magyar színes rajzfilm animáció. Innentől számoljuk az "alkotók első nemzedékét" a magyar rajzfilmgyártásban. Ha eltekintünk a reklámfilmektől, 1950-60 között mozi rövidfilmként kizárólag gyerekfilmek készültek. Jellegzetességük a népmesei ihletettség és a moralizálás. A hatvanas években mind tartalmukban, mind formájukban megváltoztak a filmek, és rövid időn belül valóságos animációs újhullám vette kezdetét. A Macskássyék nyomában időközben felnövő új nemzedék (Nepp József, Dargay Attila, Csermák Tibor, Kovásznai Gábor) munkásságával megkezdődött a magyar animáció felnőtté válásának korszaka. Megváltozott a műfaj fősodrának karaktere, az intellektuális karikatúra vált a magyar animáció vezérstílusává. Nepp József Szenvedély (1961) című miniatűrje a vízválasztó, ez ugyanis szakított a mesehagyománnyal. Ettől kezdve jelent meg a mai történet a karikatúra naprakész hangoltságában. A karikatúra-stílus sajátosságaival vetett fel etikai, szociálpszichológiai, gazdasági problémákat. Ennek köszönhetően válhatott a magyar animációsfilm a korszak hiteles dokumentumává a hatvanas években, s a hetvenes évek elején. A szociális valóságra való rálátás, a hétköznapok kritikája a legkifejezőbben a műfaj abszurd, morbid vagy fekete színezetében mutatkozott meg: Öt perc gyilkosság, (1966), Tíz deka halhatatlanság (1966). "…Az animáció akkori mesterei nem egyszálbél történetecskéket fabrikáltak, hanem gondolatokat, csodákat, spirituális titkokat álmodtak filmvászonra..." - emlékszik Reisenbüchler Sándor a szemléletmódváltás idejére. A hatvanas években indultak a mai nézőnek is ismerős sorozatok, mint a Gusztáv, a Mézga család, Jankovics Marcell népszerű sorozata, a Magyar népmesék, vagy a Frakk, a macskák réme és a Kérem a következőt! Ezeknek már nagyban segített a televízió térhódítása és az, hogy egyre több ember számára elérhetővé váltak. 57

A hetvenes évekre "felnőtté szocializálódó" animációs filmgyártás 1980-ban tetőzött. Nemcsak mennyiségét tekintve, hanem nagykorúságát számos elismerés, rangos külföldi és magyar díj is minősíti. Egészestés rajzfilm hosszú ideig nem készült hazánkban. A Pannónia Filmstúdió eseménynapára szerint 1954 végéig a világon mindössze 26 hosszú animáció készült, 1972-ig pedig épphogy megközelítette a félszázat ezek száma a világon. Az első ilyen a János vitéz volt 1973-ban, s ezzel egy új időszámítás vette kezdetét a magyar animáció történetében: a rajzolt hosszúfilmeké. A hetvenes évek végéig még három hosszúfilm készül: az amerikai Fabergé Brut megrendelésére ugyancsak 1973-ban a Hugó a víziló, 1976-ban a Lúdas Matyi, Dargay Attila filmje, 1979-ben pedig Kovásznai György avantgárd filmmusicalje, a Habfürdő. 1980-tól napjainkig folyamatosan készültek a hosszúfilmek. Misimókus kalandjai 1982ben, Szaffi 1984-ben, Macskafogó 1986-ban. A nyolcvanas évek közepétől a Pannónia Film Vállalat gyártó tevékenysége is a hosszúfilmeket helyezte az előtérbe, s 1991-ben elkészült a Hercegnő és a kobold. A magyar animációs filmgyártás államilag támogatott művészeti ágként működött a nyolcvanas évek végéig. Az alkotói erőket a Pannónia Filmstúdió egyesítette, amelyet a hetvenes évek fordulóján a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye között tartottak számon (a másik négy a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm és a japán Toei voltak). A rendszerváltás után, 1990-től a kép megváltozott, az egyre nehezedő gazdasági körülmények miatt megvonták a műfajtól az állami támogatást, a Pannónia Film Vállalat mellett több kisebb, nagyobb stúdió jött létre. Az 1992-ben alakult Magyar Cartoon, amely az EU médiaprogramjához kapcsolta a magyar animációs filmgyártást. 1995-ben 10 jelentősebb rajzfilmstúdiót és 2 bábstúdiót tartott számon. Becslés szerint 500 tevékeny rajzfilmes dolgozott köreikben. Jelenleg a magyar rajzfilmipar jórészt külföldi tőkéből és minimális hazai megrendelésből próbálja fenntartani a működését. Hagyományainak megőrzése és továbbfolytatása érdekében szükségessé vált egy újfajta produceri szisztéma kialakítása. Erre a feladatra vállalkozott a magyar animációs filmgyártást megteremtő Pannónia Filmstúdióval szorosan együttműködő első rajzfilmes produkciós iroda, a Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda, mely 1998-ban alakult abból a célból, hogy a magyar animációs művészet által megteremtett értékeket életben tartsa, a magyar animáció jelenét biztosítsa.

58

Magyar mese példák: A kockásfülű nyúl Különleges tulajdonságokkal felruházott hős volt. Nevét hosszú füleiről kapta, amelyeket összecsavarva propellernek használ és így repülni tudott repülni. A néhány perces epizódokban ő az örök konfliktusmegoldó. 1975 és 1978 között a Pannónia Filmstúdióban készült 26 részes sorozat, rendezője Richly Zsolt volt. A sorozat többi hőse: Kriszta, Menyus, Kistöfi és „Mozdony”, a rossz gyerek. Bemutatásakor a sorozat szombat esténként futott a Magyar Televízióban. Később közel 90 országban mutatták be. A Mézga család Mézgáék az 1960-as évek végén születtek. Romhányi József és Nepp József együtt alkották meg a 60-as évek második felében Mézgáékat. 1968-ra elkészült 4 db 26 perces rész. Az édesapa Mézga Géza, az anyuka Mézga Gézáné. A Mézga családban két gyerek van, a kamaszlány Kriszta és öccse, Aladár. Ők a sorozat állandó szereplői. A családnak azonban szerves részei a háziállatok: a kutya: Blöki, aki tud beszélni és akinek a szíve elsősorban Aladárhoz húz, a macska, Maffia, aki Kriszta kedvence és a papagáj, aki ugyan kevesebb szerephez jut, de Mézga Géza nagyon szereti őt. A szomszéd lakásban lakik Máris szomszéd, aki hihetetlenül kiállhatatlan. Mindenbe beleköt, állandóan panaszkodik Mézgáékra. Ő egy igazi negatív figura. Mézga Géza gyakran kerül vele összetűzésbe, de valójában testi adottságaiban kicsit hátrányos helyzetben van a hórihorgas szomszéddal szemben. Pom Pom Hogy kicsoda Pom Pom? Többféle alakban láthatjátok: lehet paróka, szobafestő pemzli, egyujjas kifordított bundakesztyű vagy papucs orrán pamutbojt. Csodálatos történeteket mesél Nekünk és Picurnak Gombóc Artúrról, a falánk madárról, és a többi nem kevésbé izgalmas figuráról.

59

A nagy ho-ho-ho horgász Az 1982-ben készült Csukás István, Dargay Attila rajzfilmsorozatának hőse a mindenre elszánt horgász és barátja, aki ki más lehetne, mint a csali. Nyáron a hőségben nincs is jobb, mint a hűs víz partján üldögélni. Horgászszenvedélyének hódol főhősünk is, aki folyamatosan sok-sok kalandba csöppen. De a szenvedély azért szenvedély, hogy minden akadályt legyőzzön. A halak, amúgy sincsenek veszélyben, mert valahogy sosem sikerül kifogni. Barbapapa „Hüpp-hüpp-hüpp, barbatrükk.” Barbapapa egy francia gyermekkönyv sorozat címe, valamint a sorozat főszereplőjének neve. A Barbapapát 1970-es években írta Annette Tison és Talus Taylor Párizsban. 1974-ben szélesebb közönséghez is eljutott, így ismerhették meg a magyar tévénézők is. Barbapapa egy általában körte alakú, rózsaszín alakváltó teremtmény, aki megpróbál beilleszkedni az emberi világba. Különböző szórakoztató kalandok után találkozik fajtája női változatával, aki fekete színű és Barbamamának hívják. Hét gyermekük születik, mind különböző színű. Gyerekként olyan jól elszórakoztam rajta. Felnőttként visszanézve ezt a mesét, kicsit meglepődtem rajta, hogy ezt is szerettem. Bob és Bobek Két bugyuta ugrifüles, akik még hisznek a munka becsületében, s emiatt mindenféle érdekes szituációba keverednek „Ébresztő! Gyerünk dolgozni! – De miért? – Mert a munka nemesít!” – hangzott a nyuszi szájából. A csehszlovák rajzfilmsorozat két nyusziról szól, akik egy cilinderben laknak, és reggelenként tornáznak. A nagyobbik, Bob szorgalmas, a kisebbik Bobek (vagy fordítva volt?) lustább, sőt noszogatni kellett, hogy csináljon valamit. A cilinderből előbújó fülesek történeteit Vladimír Jiránek és író társa Jirí Sebánek vetette papírra, illetve Václav Bedrich rendező gondoskodott arról, hogy a kéziratok képernyőre kerülhessenek. Első része 1979. december 11-én mutatkozott be a csehszlovák televízióban, amit később, további 38 darab, 8 perces epizód követett.

60

Frakk, a macskák réme Egy kutya és két macska "barátságának" viharos krónikája. Lukrécia és Szerénke, leginkább kövérek, lusták és szemtelenek. Frakk (Szabó Gyula hangján szólalt meg), a magyar vizsla, ki nem állhatja a két cicát, ezért ádáz küzdelmet vív, hogy a két elfajzott jószágot megnevelje. Károly bácsi és Irma néni megtesz mindent, hogy kedvenceik megszeressék egymást, de nem sok sikerrel. A forgatókönyvet Bálint Ágnes írta. Frédi és Béni Avagy a két kőkorszaki szaki. Az amerikai rajzfilmsorozat, Joseph Barbera és William Hanna készített 1960 és 1966 között. A sorozat egy őskori család kalandjait mutatja be. A rajzfilmek magyar szövegét Romhányi József írta, és szemben az eredetivel, végig rímekbe szedett és nyelvi játékokkal tűzdelt szöveg festi alá a képsorokat. Egy városi legenda szerint Romhányi fordítása annyira jól sikerült, hogy az amerikai változatot újraszinkronizálták Romhányi szövegei után. 1994-ben és 2000-ben két élőszereplős film is készült a sorozat alapján. Így Kovakövi Frédiék mozisztárok lettek. Gusztáv Több, mint száz epizód készült belőle, a világ számos országában vetítették, sőt vetítik ma is. Gusztáv, nem a semmiből jött. Figuráját Nepp József 1961-es Szenvedély című filmecskéjéből emelték át a sorozatba. Maga a széria azonban már közös munka volt, Nepp-Dargay-Jankovics trió számára. 1964-ben indult világhódító útjára. Ő volt a kalapos, zakós kispolgár három szál hajjal, uborka orral, aki a kilencvenes években sört reklámozott, de valljuk be, ez is illett hozzá a legjobban. Hupikék Törpikék Elfogultság ide vagy oda, nekem Törpapáék voltak a kedvenceim. Az apró,

kék,

manószerű

lények,

az

azonos

című

képregény-

és

rajzfilmsorozatok szereplői, akik Peyo belga képregényszerző (Pierre Culliford) képzeletében születtek. 1965-ben készült egy 90 perces feketefehér animációs film (Les Aventures des Schtroumpfs – A hupikék törpikék kalandjai), de nem volt különösebben sikeres. 1976-ban az eredeti „Janó és Bibice” sorozatot feldolgozó 61

film készült el. 1980-ban indította útjára a Hanna–Barbera Produkció a közismert sorozatot. A sorozatot többször jelölték Emmy-díjra, amit a közhiedelemmel ellentétben sosem kapott meg. Ettől függetlenül sokunk kedvence a mai napig is. A 256 részes sorozatból 108 részt vetítettek a magyar tv-csatornák, így Törpillát, Okoskát, Ügyifogyit, Dulifulit, Hókuszpókot, na és a többieket, mindenki megismerhette. Kérem a következőt! Ezt az 1974-ben bemutatott mesét sokkal inkább főszereplőjének nevével, Dr. Bubóval azonosítják. Dr. Bubó, egy bagoly, miután megszerezte orvosi diplomáját, egy fa tetején rendezi be rendelőjét, ahol az erdő beteg lakóit gyógyítgatja titkárnője és egyben a rendelő ápolónője, Ursula nővér segítségével. A rajzfilm ugyan a gyerekek körében is népszerű, de számos olyan pszichológiai és társadalmi problémát gúnyol ki, amely csak felnőtt nézők számára érthető. A sorozat humora erősen épít a szójátékokra, ami nem is csoda, hiszen a forgatókönyvet Romhányi József és Nepp József írta. „Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, diktál a beteg, írja a doktor. Beszél majd az utókor, kiről? Dr. Bubóról” Kisvakond Volt egyszer egy ország, amit úgy hívtak: Csehszlovákia. Ennek az országnak a fővárosában, Prágában sok tehetséges rajzfilmkészítő dolgozott. Egyikük, Zdenek Miler megalkotta a Kisvakond figuráját, melyért 1966-ban a Velencei Filmfesztiválon különdíjjal jutalmazták. 1975-ig szórakoztatta vele a gyerekeket, s talán egy kicsit a felnőtteket is. Kukori és Kotkoda Kukori és Kotkoda "házassága" nem mondható felhőtlennek. Kukori nem nagyon szereti a házimunkát, így sok bosszúságot okoz Kotkodának. A büntetés csak azért maradhat el, mert ezek a szárnyasok egymást, mindezzel együtt és mindezek ellenére, szeretik. Milyen szép is a társas kapirgálás a közös szemétdombon. A mese 1970-ben született meg Mata János tervei alapján. Kukori Márkus László, Kotkoda Psota Irén hangján szólalt meg.

62

VI. 3. Magyar mesecsatornák kínálata Az országos kereskedelmi adók elindulása óta jelentősen nőtt a magyar nyelven látható televíziós műsorok száma, a jövőben pedig az egy-egy műfajra specializálódott, úgynevezett tematikus csatornák kerülnek előtérbe a médiapiacon. Ezek közül is világszerte az egyik legnépszerűbb a rajz- és animációs filmeket sugárzó gyermekcsatorna modellje, amelyből azonban földrészenként és országonként is különbözőek léteznek. A MINIMAX európai típusú, humánus arculatú csatorna, mely a színvonalas szórakoztatás mellett a gyerekek tanítását és újdonságokkal való megismertetését is célul tűzte ki. Lengyelországi sikere bizonyította, hogy az ilyen típusú csatorna méltán számíthat a gyermekek szeretetére és a szakma elismerésére egyaránt. A MINIMAX a magyar médiapiacon egyértelműen tapasztalható hiányosságokat is ellensúlyozni kívánja, hiszen a két új országos televízió megjelenésével nem növekedett lényegesen a gyermekeknek szóló programok száma, a Magyar Televízió műsorából pedig - amely korábban a színvonalas gyermekműsorok tárháza volt - lényegében eltűntek a klasszikus mesék, beleértve az évtizedekig főműsoridőben sugárzott Esti mesét is. A kereskedelmi televíziók heti mintegy 140 órás műsoridejéből mindössze 8 órát tesznek ki a gyermekműsorok, amely kevesebb, mint 6 %-ot jelent. Magyar rajzfilmek pedig, melyek - ha kisebb számban is mint korábban - továbbra is készülnek, már csak elvétve láthatóak a képernyőn. Mesekínálata: Thomas, a gőzmozdony, Szárnyas szakasz, Zigby, Bob és Bobek utazásai, Pat és Stan, Leo és Fred, Locsi-Fecsi Márta, Majomparádé, Nyúlport reptér, Akcióban Mary-Kate és Ashley, Timmy, Woofy, Lenny és Tweek, Shelldon, Mr Bean, Ormányos család, Rejtélyek Tesz-Vesz városban, Inami, Én kicsi pónim.

A gyerekeknek szóló JimJam tévé február 15-től új arculattal látható. Az egy és hatéves kor közti gyerekeket szórakoztatni kívánó JimJam műsorkínálatában különféle témák váltják egymást a műsorblokkok közt. Az első ilyen téma a dzsungel, majd következnek a világűr motívumai, a tenger mélye, a cirkusz, az állatkert és a farm. A mesekaraktereket a JimJam úgy kívánja közelebb hozni a tévézőhöz, hogy valódi, élő szereplők is hasonló tevékenység közben

63

szerepelnek a képernyőn: például láthatnak olyan jelenetet, amelyben gyerekek tortát készítenek, és rögtön utána Angelina Balerina is megjelenik tortasütés közben. Wayne Dunsoford, a JimJam vezérigazgatója szerint a témaváltós koncepció lényege, hogy a tanulságos történetek mellett az új arculattal segítsék a gyermekek felismerési képességének fejlődését is. "A megújuló tematikákhoz nagyon élénk színeket használtunk, hogy ezek megragadják és szórakoztassák a fiatal nézőket" - mondta a változásokról.

A Cartoon Network (rövidítve CN) a Turner Broadcasting (Time Warner) amerikai kábeltelevíziós társasághoz tartozik és annak az egész nap animációs filmeket bemutató adója. A csatorna 1992. október 1-jén kezdett el sugározni Amerikában, és műsorát szinte azonnal átvették Európában is. Ettől fogva a csatorna sok filmsorozatot indított, köztük a Dexter Laboratoriumát, a Pindúr pandúrokat és az Ed, Edd és Eddy-t. 2002 óta hajnali 3-tól este 9-ig fogható Magyarországon is. Ted Turner, a csatorna egyik alapítója 1990-ben megvette a Hanna–Barbera animációs filmstúdiót és több filmkönyvtárat is megszerzett, ezzel megalapozta a csatorna jövőjét. A televízió indulásakor az említett filmstúdió mellett MGM (például Tom és Jerry) és Warner Bros. (pédául Bolondos dallamok) rajzfilmeket vetít a mai napig. A Cartoon Network egy Tapsi Hapsi mesét sugárzott először. A televízió 2004. július 14-én megváltoztatta a logóját, szlogenjét („Ez a Cartoon Network”) és a műsorstruktúráját. A csatornáról 2004-ben hirtelen több klasszikus rajzfilm is eltűnt és a régi mesék a Boomerang-en jelentek meg: Bárány a nagyvárosban, Frédi és Béni, Jetson család, Bátor, a gyáva kutya. A televízió 2008-ban több kanadai produkciót is bemutatott, melyet a Teletoon készített: Totál Dráma Sziget, Chaotic. Mesekínálata: A görcs ikrek, Ben 10, Dexter laboratóriuma, Ed, Edd és Eddy, Fosterék háza képzeletbeli barátoknak, Pindúr pandúrok, Szamuráj Jack, Scooby-Doo, Shaolin leszámolás, Tom és Jerry, Kém a családban, Tini Titánok, Shaun, a bárány, Viharsólymok, Én vagyok Menyus, Bozont és Scooby Doo Chowder, Totál Dráma Sziget, Totál Dráma Akció Aktuális Csízió, Chop Socky Chooks, Sarah Jane kalandjai, Bakugan, Star Wars: A klónok háborúja (sorozat), Johnny Test, Nyomi szerencsétlen utazásai, Ben 10 és az idegen erők, Kémsuli, Szombaték titkos világa, Casper az ijesztő iskolában, Kedvenc Ed, Batman: A bátor és a vakmerő.

64

A Nickelodeon gyermekcsatorna az Egyesült Államokban indult 1979-ben, de ma már 150 országban látható, mintegy 300 millió család otthonában. A csatorna legfőbb céljának a gyerekek jótékony szórakoztatását tekinti, agresszivitástól és diszkriminációtól mentes programokat ajánl. A csatorna mottója szerint a gyerekeket helyezi a világegyetem és a programalkotás középpontjába. Ezért műsorai nem emberfeletti erejű hősök vagy lények világát jelenítik meg, hanem inkább a gyerekek képzeletvilágából fakadó témák és karakterek jelennek meg a csatornán. A Nickelodeon jellemzője az is, hogy mindig mulatságos/humoros témákat dolgoz fel, és elsősorban ennek köszönhető világméretű népszerűsége. Arculata azért is különleges a gyermekcsatornák körében, hiszen minden gyerek magáénak érezheti a csatornát, korcsoporttól függetlenül, mert minden korosztály számára különböző műsorokat sugároz a Nickelodeon, a legkisebbeknek bábfilmeket, a nagyobbaknak díjnyertes rajzfilmeket, és a tinédzsereknek ifjúsági filmeket, valamint sportés ügyességi vetélkedőket. Mesekínálata: Allegra ablaka, Heuréka vára, Fecsegő tipegők, Macseb, Rocko, Hódító hódok, Pete és kis Pete, Amanda show, A Garcia testvérek, Global Guts, Titkos templom legendái.

A Jetix többségi tulajdonosa eddig is a Walt Disney Company volt, így a változás nem jár vezetőváltással, csupán a műsorstruktúra átrendezésével. A Jetix programjában 2008 májusában jelentek meg a Disney saját sorozatai, így a Hannah Montana, valamint a Phineas és Ferb, amelyek most nagyobb szerepet kapnak. A Disney Csatornává való átalakulással olyan programok

kerülnek

előtérbe,

amelyek

a

családi

szórakozást

szolgálják.

Két

megkülönböztetett korcsoportot céloz meg: a 2-5 éveseket, illetve a 6-14 éveseket és szüleiket, lenyűgöző program-összeállítást kínálva nekik. A csatorna műsorát az élő-szereplős Hannah Montana sorozattal indította valamint Phineas és Ferb vezető animációs sorozattal és vetítik a "Jonas"-t a többszörös platina-lemezes Jonas Brothers szereplésével. Az óvodások számára naponta a Playhouse Disney műsorblokk is bemutatásra kerül, olyan szórakoztató és tanító-nevelő műsorokkal, mint a Mickey Egér Játszótere és a Manny Mester. Mesekínálata: Hannah Montana, Phineas és Ferb, Jonas, Waverly varázslói, Született hercegnők, Sonny a sztárjelölt.

65

VI. 4. Egyéb televíziós műfajok Kalandfilmek-westernfilmek A többnyire múltban játszódó kalandfilmek, ún. kosztümös filmek, valamint a westernfilmek távol esnek a magyar hétköznapok világától, ezért nem jelentenek potenciális veszélyt. (Vetró-Csapó, 1991) Krimik-bűnügyi történetek Többnyire olyan történeteket mesélnek el, amely környezetünkben is előfordulhatnak. A gyermekekre, fiatalkorúakra gyakorolt hatás vizsgálatánál nem szabad szem elől téveszteni, hogy műfajának lényege, az erőszakos tett elkövetője csak a történet végen derül ki, anélkül, hogy a tett következményei megmutatkoznának. (A történet rendszerint véget ér a rejtély felderítésével.) Akció filmek-horror filmek Műfajuk lényegéből adódóan (erőszakos cselekedetek sorozata, ill. szorongáskeltés) a gyermekekre való káros hatása a leginkább feltételezhető. Több eset került napvilágra, ahol az akcióhősök követendő példává váltak (Rambo, Nindzsa harcosok), s ezek végzetes következményekkel jártak, illetve a gyermekek üldöztetéses szorongásaik miatt nem egyszer pszichiátriai kezelésre szorultak. (Vetró-Csapó, 1991) Sex and Crime A szexualitás ábrázolásának televízióban megengedhető mértéke és a pornográfia káros hatása a gyermek pszichoszexuális fejlődésére legalább annyira

foglalkoztatja a

közvéleményt, mint az erőszak, s ennek megfelelően számos vizsgálat foglalkozott a kérdéskörrel. (Malamuth és Doennerstein 1984, Selg 1986, Huesmann és Malamuth 1986) Miután jelen kutatás a média és az erőszak viszonyát vizsgálja, a témát csak olyan mértékben érinti, amennyire a szexualitás és az agresszió együttesen jelenik meg. Tannenbaumnak és Zilmannnak (1971), akik az arousal (fokozott készenléti állapot) szerepét kutatták az erőszakot tartalmazó műsorok hatásának vizsgálatában, sikerült rámutatni az erőszakos tartalom és a szexuális ingeranyagok kombinációjának agressziót növelő hatására. Míg a korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nem agresszív, de izgatóbb erotikus filmek agresszívebb viselkedést váltanak ki, mint a kevésbé izgató, de agresszív profi

66

bokszmérkőzések, későbbi kísérletek igazolták, hogy az erotikát és erőszakot egyaránt tartalmazó helyzetek agresszívabb viselkedéshez vezettek, mint a csak erotikát tartalmazó jelenetek.

A műfajok tartalmi sajátosságuk szerint (százalékban)

6. ábra (Forrás: KSH)

A műfajok tartalmi sajátosságuk szerint (százalékban)

7. ábra (Forrás: KSH)

67

VII. Utószó: A probléma orvoslása

VII. 1. A V-chip „A violence-chip, azaz az erőszakcsip a kanadai Tim Collings mérnök professzor által kifejlesztett programozható mikrocsip, amely képes a műsorszámok besorolásának felismerésére egy standardizált jelzésrendszer, rating alapján és a szülő által nem kívánatosnak minősített műsorszámok szignálját blokkolja, így bizonyos műsorszámok esetében a képernyő sötét marad. ” Az erőszak szó angol megfelelőjének (violence) kezdőbetűjéről elnevezett eszköz valójában a durva vagy pornográf műsorokat blokkoló áramkör. Az USA-ban 1996-ban döntött úgy a kongresszus, hogy bevezetik a kanadaiak által feltalált V-chip-et. A Szövetségi Kommunikációs Bizottság (Federal Communications Commission) 2000-ben kiadott rendelete szerint minden háztartásba be kell építeni. Ha viszont a műsorszolgáltatók nem akarták műsoraikat az egyes kategóriáknak megfelelő jelzéssel ellátni, a v-chip nem ismeri fel, mit kell kiszűrnie. (Szilády, 2004) A V-chip előnye, hogy a programozása meglehetősen egyszerű és bármikor megváltoztatható. A programozást csak az a személy végezheti, aki ismeri a személyi azonosító kódot, amely minden V-chiphez jár. Ezen azonosító kód birtokában beütheti mindazon kategóriákat, amelyeket le akar tiltani, ily módon megakadályozva, hogy a letiltott kategóriákkal ellátott műsorokat a kiskorú megnézhesse. Amennyiben a szülő szeretné valamelyik, a gyermek számára letiltott műsort megnézni, csak be kell ütnie a személyi azonosító kódját, ezáltal a tiltás deaktiválódik, a műsor ismét nézhetővé válik. A chip memóriája azonban továbbra is megőrzi a beprogramozott információt, így az azonosító kód újbóli beütésével, a rendszer automatikusan visszaállítható. 2001-ben még nem láttak arra módot, hogy a V-chip Európába is betörjön, mivel az analóg technika ezt még nem tette volna lehetővé. Ma viszont egyre több háztartásban van elérhető digitális szolgáltatás, és Magyarországnak 2011-ig kell teljesítenie a digitalizált televíziózást, mellyel együtt a V-chip használatára kötelezi hazánkat az Európai Unió Bizottsága.

68

VII. 2. A szülők és a család felelőssége Az elmúlt évtizedekben a családszerkezet jelentősen megváltozott, felbomlóban van a hagyományos modell, egyre kevesebb nagycsalád létezik, nő a csonka családok száma, a válások mindennaposak, ennek nyomán növekszik az egyszülős háztartások száma. A megváltozott

szerkezet

miatt

a

családtagok

kevesebb

időt

töltenek

egymással,

súlyponteltolódás következett be, a televízió lényeges szerephez jutott. Régen az étkezések mutatták egy adott család belső kommunikációját, most ez a tévézési szokásokon követhető nyomon, a domináns szülő kezeli a távkapcsolót, szabja meg a közös programot (Kósa 1998). A nyolcvanas években kétféle irányban vizsgálták a televízió családban betöltött szerepét. Az egyik irányvonal Singer és Singer nyomán a szülői értékmintákra helyezte a hangsúlyt, vagyis a tévénézést a „családi életstílus tükreként” (Vetró–Csapó 1991) kezelte, megállapítva azt, hogy azok a veszélyeztetett gyerekek, ahol a családban a tévé nézését nem ellenőrzik. A gyerekek így erőszakos témájú műsorokat nézhetnek, illetve nem lényeges a gyerekek fantáziájának, kíváncsiságának kielégítése, így a televízió által képviselt értékeket tekintik követendő mintának. A másik irányvonal azt kívánta megvizsgálni, hogyan mutatják be a televíziós műsorok a családi életet, milyen jellemeket ábrázolnak, mennyire közelít a bemutatott világ a valóságoshoz. Sztereotip történeteket, jellemeket figyeltek meg és nemcsak a családdal kapcsolatban, hanem nemre, korra, bőrszínre vonatkozóan is. A filmekben több a férfi szereplő, mint a női, ők a dominánsabbak, a nőket általában hagyományos szerepkörben ábrázolják, érzékeltetve alárendeltségüket. A gyermekek nemcsak a saját korosztályukra vonatkozó sztereotípiákat tanulják meg, hanem a felnőttekét is, így ezeket használják a környezetükkel való kommunikációban. Azokban a családokban, ahol a gyermekek aktív pihenése nem pusztán a televíziós nevelésre szorítkozik, hanem egyéb hasznosságokra (olvasás, beszélgetések, mesélés vagy akár a sport, kirándulások és még rengeteg program, ahol a társas kapcsolat, a család együttléte a lényeg), ott a televízió nem olyan romboló hatású, mint azoknál a családoknál, ahol hiányzik a kontroll, hiányoznak az értékek, így a gyerekek kénytelenek a televízióból vett példaképekkel felnőtté válni. Míg az első esetben ismeretforrássá válhat/válik a televízió,

69

a másik esetben hézagkitöltő szerepe van, egyfajta menekülést is jelentve a sivár hétköznapokból. Mivel a szabályozásért felelős politikusok és a kereskedelmi televíziók illetékesei homokba dugják a fejüket a probléma elől, a szülő felelőssége kétszeres ez ügyben. Sajnálatos módon a televíziós csatornák között vad konkurenciaharc dúl és az erőszakos adásoknak igen jelentős a nézettsége. (Frydman, 1999) A tanulmányok egyébként nemcsak a televíziós erőszak gyerekekre gyakorolt negatív hatását emelik ki, hanem azt is, hogy a szülők kezében meglehetősen nagy hatalom van, hogy mérsékeljék a káros befolyást. Ennek több módszere is lehet. Véleményem szerint a legegyszerűbb az, hogyha a gyermeknek kevesebb tévét engednek nézni, ezzel valószínűleg automatikusan csökken a képernyőn látható erőszak mennyisége is. Elengedhetetlennek tartom, hogy minden olyan adásból, amit a gyerek néz, legalább egyet nézzen meg a szülő is. Így nemcsak leellenőrizhetjük, hogy mit néz a gyerek, hanem később el is tudunk beszélgetni a műsorról. Véleményem szerint, ha együtt látunk egy erőszakos jelenetet, fel kellene dolgoznunk azt a gyermekünkkel, vajon normális reakció-e az erőszak az adott helyzetben, milyen más megoldások lennének lehetségesek, stb. (lásd: 4. számú melléklet) Általánosságban

elmondható,

hogy

a

kiegyensúlyozott

családdal

rendelkező

gyermekekre kevésbé hat a média olykor romboló hatása, mint azokra a gyermekekre, akiket a szüleik gyakran az „elektromos bébicsősz” gondjaira bíznak. Ne feledjük, a hagyományos ismeretek megszerzését és a nevelést a televízió csak megkönnyítheti, de nem helyettesítheti! A szülők legfontosabb feladata az, hogy átadják értékeiket a gyermekeiknek. Ha a gyermek a szüleitől a televíziózás szokását lesi el, akkor nem várhatjuk tőle, hogy olvasson, sportoljon vagy más hasznos elfoglaltságot találjon magának. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink egészséges lelkületű felnőttekké váljanak, meg kell óvnunk őket a média testi, lelki romboló hatásától. A felnőtt társadalmi kontrol, az elit, a civil mozgalmak sokat tehetnek a média erőszakkal kapcsolatos amplitúdóinak csökkentéséért, a külcsín és belbecs arányok javításáért és az igazi kulturális értékek közvetítéséért vagy ezek kivívásáért. Ha ez mind hiányozna, akkor is van eszközünk: a csatornaváltó és a televízió kikapcsoló még mindig a mi kezünkben van!

70

Irodalomjegyzék Könyvek: 1. Cole, M – Cole, S.: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 2001; 2. Doyle, G. Understanding Media Economics. Sage Publications, 2002; 3. Dr. Buda Béla: A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998; 4. Elliot Aronson: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1996; 5. Frydman, Marcel: Televízió és agresszió. Pont Kiadó, Budapest, 1999; 6. Gálik, M. Bevezetés a Médiagazdaságtanba. Budapest: Aula, 2008; 7. Gerbner, George: A média rejtett üzenete. Osiris Kiadó, Budapest, 2002; 8. Haller József: Miért agresszív az ember? Osiris, Budapest, 2005; 9. Jenei Ágnes: Táguló Televízió. Médiakutató Alapítvány, 2008; 10. Kasten, Hartmut: Hogyan válnak felnőtté a gyerekek? Akkord Kiadó, 1999; 11. Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna: Szemben a képernyővel: az audiovizuális média hatása a személyiségre, Eötvös József Kiadó, Budapest, 1998; 12. Olivier Christiane: Az agresszív gyermek és a szülők. Pont kiadó, Budapest, 2004; 13. O’Sullivan, Tim & Dutton, Brian & Rayner, Philip: Médiaismeret. Budapest: Korona Kiadó, 2002; 14. Szilády Szilvia: Televíziós erőszak, Kispesti konferencia 2004.; 15. Szilády Szilvia: A televíziós erőszak és a kiskorúak védelme, Szabályozási alternatívák külföldön és itthon, 2001. április 01.; 16. Szilády Szilvia: Audiovizuális gyermek- és ifjúságvédelem az EU tagországaiban: ahány ház, annyi szokás, 2001; 17. Szilády Szilvia: Erőszak és brutalitás a magyar televíziós műsorkínálatban. JEL-KÉP, 33. 49–67 o, 1999; 18. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987; 19. Ranschburg, Jenő: Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt. Saxum Kiadó Bt., Budapest, 2006; 20. Rousseau, Jean-Jacques : A társadalmi szerződésről, PannonKlett Kiadó, Budapest, 1997; 21. Vogrinc, J.: A tévénéző. Pont Kiadó, Budapest, 2001. 71

Weboldalak: •

http://www.mediakutato.hu

•

http://www.ortt.hu/elemzesek.htm

•

http://www.cartoonnetwork.hu

•

http://www.ksh.hu

•

http://www.agbnielsen.net

72

Mellékletek

73

1. számú melléklet: 1991. évi LXIV. Törvénnyel A kiskorúak védelme 5/A. § (1) A műsorszolgáltató - a műsorelőzetes, a hírműsorszám, az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszám, a sportműsorszám, valamint a reklám kivételével valamennyi, általa közzétenni kívánt műsorszámot a közzétételt megelőzően az 5/B. § szerinti kategóriák valamelyikébe sorolja. (2) A műsorelőzetes nem tehető közzé olyan időszakban, amikor az általa bemutatott, ismertetett műsorszám nem lenne közzétehető. (3) Időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszám, sportműsorszám, illetve reklám nem tehető közzé olyan időszakban, amelyben tartalmának megfelelő kategóriába sorolása esetén közzétételének - előre láthatóan - nem lenne helye. 5/B. § (1) Azt a műsorszámot, amely korhatárra tekintet nélkül megtekinthető, az I. kategóriába kell sorolni. (2) Azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott. (3) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. (4) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, a IV. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott. (5) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, az V. kategóriába kell sorolni. 5/C. § (1) A II. kategóriába sorolt műsorszám tizenkét éven aluliaknak szánt műsorszámként, illetve ilyen műsorszámok között nem tehető közzé, egyébként megfelelő jelzéssel bármikor közzétehető.

74

(2) A III. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. (3) A IV. kategóriába sorolt műsorszám csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé, megfelelő jelzés feltüntetése mellett. (4) Az V. kategóriába sorolt műsorszám nem tehető közzé. 5/D. § (1) Műsorszám - e törvényben meghatározott kivételekkel - csak a kategóriájának megfelelő módon tehető közzé. (2) A műsorszám közzétételének kezdetekor közölni kell annak minősítését. (3) Az egyes műsorszámok közzétételekor a kategóriájuknak megfelelő jelzést piktogram formájában a képernyő valamelyik sarkában is meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Az I. kategóriába tartozó műsorszámok esetében a jelzést nem kell feltüntetni. Rádiós műsorszolgáltatóknál jelzést nem kell alkalmazni. 5/E. § Televíziós műsorszolgáltató műsorát közlő sajtótermékben valamennyi műsorszám 5/B. § szerinti minősítését jól látható módon fel kell tüntetni. 5/F. § Az 5/B. § szerinti minősítésnél irányadó szempontokat, az egyes műsorszámok közzététele előtt és közben alkalmazandó jelzéseket, illetve a minősítés közlésének módját az Országos Rádió és Televízió Testület - eljárására kötelező jelleggel - legalább kétharmados többséggel hozott állásfoglalásban határozza meg, amelyet a kultúráért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában közzétesz.

75

2. számú melléklet KÖZLEMÉNY Az ORTT 1494/2002. (X.17.) sz. határozatáról A rádiózásról és televíziózásról szóló, a 2002. évi XX. törvénnyel módosított 1996. évi I. törvény 5/F. §-ában kapott felhatalmazás alapján az Országos Rádió és Televízió Testület az 5/B. § szerinti minősítésnél irányadó szempontokat, az egyes műsorszámok közzététele előtt és közben alkalmazandó jelzéseket, illetve a minősítés közlésének a módját a következő állásfoglalásban határozza meg: I. Rész Televíziós műsorszolgáltatók I. Kategória: Korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető műsorszámok 5/B. § (1) Azt a műsorszámot, amely korhatárra tekintet nélkül megtekinthető, az I. kategóriába kell sorolni. Tekintettel arra, hogy az I. kategória nem ajánlást fogalmaz meg egy bizonyos korosztály részére, hanem az ilyen módon besorolt műsorszám korhatárra való tekintet nélkül az általános nagyközönséghez szól, a műsorszolgáltatónak abból kell kiindulnia, hogy a 12 éven aluli gyermekek is a nézőközönség részét képezhetik. Ezért az I. kategóriába olyan műsorszámok besorolása ajánlott, amelyek a 12 éven aluli gyermekek számára készültek, ezért számukra könnyen érthetőek, valamint olyan műsorszámok, amelyek bár nem kifejezetten gyermekek számára készültek, de nem tartalmaznak a tizenkét éven aluliak számára ártalmas elemeket. Az ilyen módon besorolt műsorszám, különös tekintettel az erőszak ábrázolására: • nem tartalmazhat olyan mértékben félelmet és támadó indulatot keltő jelenetet, amelyet a 12 év alatti gyermek még nem képes feldolgozni, • nem közvetíthet olyan magatartásmintákat, amelyeken keresztül az erőszak kritika nélkül jelenik meg, és amelyet a gyermek nem képes fikcióként értelmezni.

76

II. Kategória: 12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott 5/B. § (2) Azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott. 5/C. § (1) A II. kategóriába sorolt műsorszám tizenkét éven aluliaknak szánt műsorszámként, illetve ilyen műsorszámok között nem tehető közzé, egyébként megfelelő jelzéssel bármikor közzétehető. A II. kategóriába sorolt műsorszámokat az általános nézőközönség részére szánták, azonban a tizenkét éven aluliak számára megtekintésük nagykorú felügyelete mellett ajánlott, miután tartalmazhatnak olyan elemeket, amelyek számukra nehézséget jelenthetnek a látottak önálló értelmi és érzelmi feldolgozásában. Ugyanakkor a műsorszolgáltatónak különös gonddal szükséges eljárni annak kapcsán, hogy az ebbe a kategóriába sorolt műsorszámok témaválasztása, továbbá feldolgozásának módja a 12 és 16 év közötti korosztály érettségi szintjének megfelelő legyen. A műsorszámok minősítésénél a műsorszolgáltatónak szem előtt kell tartania, hogy a gyermek fejlődésében meghatározó jelentőséget tulajdonítanak a tizenkettő és tizenhat év közötti életkornak, miután erre az időszakra tehető a gyermek világképének és értékrendszerének kialakulása. Az ifjúság eszményképeket keres, amely számára követendő példa lehet, a televíziós hősök pedig azonosulási igényt ébreszthetnek. Ebből következően az ilyen módon besorolt műsorszámok nem csábíthatnak olyan hősökkel való identifikációra, akiket antiszociális, destruktív vagy erőszakos viselkedésformák jellemeznek, valamint nem sugallhatnak

kettős

értékrendet,

amely

a

gyermekekben

identitászavart,

morális

bizonytalanságot keltenek. Fontos továbbá, hogy a főhős által alkalmazott erőszak, akivel a néző azonosul, erkölcsileg igazolható legyen. A műsorszámok besorolásánál további irányadó szempont, hogy az egyes, erőszakot tartalmazó jelenetek - az előfordulás és az ábrázolás módját tekintve - visszafogottak legyenek az erőszakkal szembeni magatartásbeli elfásulás elkerülése érdekében. A

műsorszámok

megengedhető

szexuális

tartalmára

vonatkozóan

a

műsorszolgáltatónak figyelemmel kell lennie, hogy a serdülés időszakára a nemi szerepek eltanulását elősegítő példaképek keresése a jellemző. Ezért különösen kerülendők az olyan műsorszámok, amelyek a nemi szerepeket illetően negatív kliséket terjesztenek, a partnerkapcsolatban nem az egyenrangúságot hirdetik. 77

III. Kategória: 16 éven aluliak számára nem ajánlott 5/B. § (3) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. 5/C. § (2) A III. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. A 16 és 18 év közötti korosztály már komoly médiatapasztalattal rendelkezik, többnyire könnyen felismeri azokat a műfajokat, amelyeknek meghatározó eleme az erőszakosan megoldott konfliktus, mint például az akciódús, a közönség szórakoztatásához hangsúlyos látványelemeket felsorakoztató filmek, így azokat annak megfelelően, azaz a hétköznapi valóságtól távol eső fikcióként, egyfajta modern meseként kezelik. Nem megengedhetők

azonban

az

erőszak

nyersebb,

direktebb

formái

realitás-közelibb

kontextusban, amelynek feldolgozása nem annyira a médiatapasztalatoktól, sokkal inkább a befogadó élettapasztalataitól függ. Mindenekelőtt a társadalmilag káros üzenetek közvetítése jelent e korosztály szempontjából gondot, így például azok a műsorszámok, amelyekben dicsőítik az erőszakot. Tekintettel arra, hogy a 16 évesek többsége már maga is rendelkezik több-kevesebb szexuális tapasztalattal, az intim szexuális tevékenység visszafogott, stilizált képi ábrázolása, valamint erre vonatkozó közvetett verbális utalások megengedettek. A szexualitás vizuális ábrázolásának elfogadható mértéke kapcsán lényeges szempont, hogy az kizárólag színlelt módon és nem részletezően kerülhet bemutatásra, figyelemmel arra, hogy a naturális ábrázolásmód egy magasabb korhatári kategóriát követel meg. Az ajánlott korosztály korlátozott élettapasztalatainak következtében, akárcsak az erőszak esetében, itt is kitüntetett szerep jut a közvetített üzenet alapos vizsgálatának. Ebben a vonatkozásban károsak lehetnek azok a műsorszámok, amelyekben a szexualitás tisztán az ösztöni kielégülés eszközeként jelenik meg, a nemek sztereotip képe túlságosan nyersen ábrázolódik, illetve ha a nők szexuális objektum szintjére redukálódnak. Különleges óvatosság ajánlott az értékorientációk területén, mint például a kábítószerfogyasztás, a politikai radikalizmus vagy az idegengyűlölet esetében.

78

IV. Kategória: 18 éven aluliak számára nem ajánlott 5/B. § (4) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, a IV. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott. 5/C. § (3) A IV. kategóriába sorolt műsorszám csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé, megfelelő jelzés feltüntetése mellett. Ide sorolandók azok a műsorszámok, amelyek nem felelnek meg az alacsonyabb kategóriákban meghatározott szempontoknak, ellenben még nem merítik ki az V. kategóriában foglaltakat. A IV. kategóriába sorolt műsorszámok minősítésénél irányadó szempontok: • az előfordulás gyakoriságát tekintve: az erőszak halmozottan van jelen, • az erőszak intenzitását tekintve: durva, brutális, • az ábrázolás módját tekintve: az erőszak részletező, elnyújtott, realisztikus vagy naturális, • a közvetített üzenet ártalmasságának mértéke. Annak elbírálásához, hogy a műsorszám alkalmas-e a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének esetleg súlyosan kedvezőtlen befolyásolásra, a minősítésnél a műsorszolgáltatónak a fenti szempontokat együttesen kell figyelembe vennie. Súlyosan ártalmas hatásból lehet kiindulni - tehát a műsorszolgáltatónak az V. kategóriába kell besorolnia a műsorszámot -, amennyiben az erőszak brutalitása és kegyetlensége oly módon kerül ábrázolásra, hogy azt ártalmatlannak vagy éppen dicsőségesnek tüntetik fel, különösen azáltal: • ha az erőszaknak, mint sikeres cselekvési stratégiának viszonylagossága a műsorszám kontextusában elégtelenül jelenik meg; • ha az erőszak olyan koncentráltan van jelen, hogy a konfliktusmegoldás eszközeként alkalmazott erőszak problematikus volta nem kap elégséges hangsúlyt; • ha az erőszakos cselekmény ábrázolása oly mértékben megrövidített, hogy például az áldozatra gyakorolt hatás, következmény elhallgatásra kerül. Nem megengedhető az ártalmatlannak vagy jogosnak ábrázolt agresszió olyan személyek ellen, akik külső megjelenésük, kulturális és társadalmi önmeghatározásuk, szokásaik vagy gondolkodásmódjuk mássága alapján szenvednek erőszakot. 79

A műsorszolgáltatónak a IV. kategóriába kell sorolnia azokat a műsorszámokat, amelyekben az intim szexuális tevékenység nyíltan, naturális részleteivel kerül ábrázolásra, azonban még nem meríti ki a pornográfia fogalmát. Annak elbírálásához, hogy a műsorszám alkalmas-e a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, tehát az V. kategóriába kell sorolni, a műsorszolgáltató részére az alábbi szempontok lehetnek irányadóak: • a szexuális ábrázoláshoz, illetve témához erőszak kapcsolódik, különösen, ha az kiskorúakat érint, • a promiszkuitás és a prostitúció idealizáltan jelenik meg, vagy ártalmatlanként tüntetik fel; • azt a benyomást keltik, hogy a szexuális kielégülés központi értékét nyújtja az emberi létezésnek; • az embereket szexuális fogyasztási cikké alacsonyítja, vagy a nemi szerveik kihangsúlyozásával szexuális tárgyként ábrázolja. V. kategória: Televíziós sugárzásra alkalmatlan műsorszámok 5/B. § (5) Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, az V. kategóriába kell sorolni. 5/C. § (4) Az V. kategóriába sorolt műsorszám nem tehető közzé. Azok a műsorszámok, amelyek nem sorolhatók be sem a IV., sem az ennél alacsonyabb kategóriák valamelyikébe - tekintettel azok tartalmára vagy a téma feldolgozásának módjára -, televíziós sugárzásra alkalmatlanok. Tekintettel a törvényben megfogalmazott kritériumokra, azáltal, hogy az erőszak szélsőséges illetve indokolatlan módon jelenik meg, az V. kategóriába sorolandók azok a műsorszámok: • amelyekben az egyes erőszakos cselekmények oly mértékben elhúzódóan és kegyetlen részletességgel kerülnek ábrázolásra, hogy az messze túllépi a dramaturgiailag szükségszerűt, illetve • amelyekben az erőszak nem játszik integráns szerepet a cselekmény, a jellemek vagy a téma kibontásában, vagyis ha felismerhető ok nélkül, túlzón, csak magáért az erőszakért van jelen, kiindulva abból a feltételezésből, hogy az erőszak a nézők számára attraktív, figyelemfelkeltő hatású, ezért magasabb nézettséget garantál.

80

Ugyancsak az V. kategóriába kell sorolni azokat a műsorszámokat, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmasak, azáltal, hogy: • az ábrázolt erőszakos cselekedetek szadisztikus módon kerülnek ábrázolásra, azaz az erőszak elkövetése vagy az áldozat szenvedése kapcsán érzett öröm vagy élvezet dramaturgiailag kiemelt, és • az erőszak ábrázolása olyan hatással bír, hogy képes érzelemmentes, cinikus, mások sorsa és szenvedése iránt eltompult magatartást kiváltani vagy megerősíteni. Súlyosan ártalmas hatása miatt a műsorszolgáltatónak az V. kategóriába kell sorolnia azokat a műsorokat, amelyekben az erőszak brutalitása és kegyetlensége olyan módon kerül ábrázolásra, hogy azt ártalmatlannak vagy éppen dicsőségesnek tüntetik fel. Ennek meghatározásakor a műsorszolgáltatónak figyelembe kell vennie a IV. kategóriánál rögzített korlátozásokat. A műsorszolgáltatónak a pornográfia fogalmának értelmezésénél a Btk. 195/A. § (6) bekezdésében foglalt meghatározást kell figyelembe vennie, miszerint: „pornográf képfelvétel, illetve pornográf jellegű műsor a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázoló, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvés, ábrázolás." Ennek tükrében pornográfiaként minősíthető, amennyiben a szexualitás ábrázolása során az összes alábbi jellemző szempont jelen van: • az ábrázolás célja túlnyomórészt vagy kizárólagosan a nézőt szexuálisan izgalomba hozni; • a szexualitás ábrázolása minden érzelmi kapcsolati összefüggést nélkülöz; • az emberi ábrázolásmód egy bármikor kicserélhető szexuális tárgy szintjére redukálódik, amely csupán a szexuális vágy kielégítésére szolgál; • a szexualitás úgy jelenik meg, mint kizárólagos megnyilvánulása az életről alkotott felfogásnak; • a nemi szervek felnagyított, durván kihangsúlyozott módon kerülnek ábrázolásra. Ugyancsak az V. kategóriába szükséges sorolni azokat a műsorszámokat, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmasak azáltal, hogy a szexualitás ábrázolása az alábbi elemek valamelyikével párosul: • pártolja a fizikai és egyéb erőszakot a szexuális érdekek keresztülviteléhez; • a szadista magatartást, mint a szexuális élvezet forrását propagálja; • a nemi erőszakot az áldozat szempontjából kívánatosnak, az áldozat által kiprovokáltnak, esetleg számára élvezetesnek ábrázolja vagy tünteti fel;

81

• a műsorszám egészét tekintve valamelyik nemet lealacsonyító módon kezeli, emberi méltóságában sérti; • jelentős mértékben tartalmaz olyan ábrázolásokat, amelyek személyeket szexuális orientációik miatt degradáló módon kezeli.

82

3. számú melléklet: 1997. évi XXXI. Törvény II. Fejezet Alapvető jogok és kötelességek Gyermeki jogok 6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. (3) A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz. (4) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön. (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. (6) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia. 7. § (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. (2) A gyermeknek joga van - örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában - a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez. (3) A gyermek helyettesítő védelme során tiszteletben kell tartani lelkiismereti és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozására. (4) Ha törvény másként nem rendelkezik, a gyermeknek a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és - a vér szerinti család beleegyezése mellett - a kapcsolattartáshoz. 83

(5) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek. 8. § (1) A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben az e törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen. (3) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen. 9. § (1) Az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek joga különösen, hogy életkorához, egészségi állapotához, fejlettségéhez, valamint egyéb szükségleteihez igazodóan a) állandóságot, érzelmi biztonságot nyújtó teljes körű ellátásban, gondozásban, nemzetiségi, etnikai és vallási hovatartozását figyelembe vevő - megfelelő nevelésben, oktatásban részesüljön, b) gondozási helyének megváltoztatását, gyermekével vagy testvéreivel való együttes elhelyezését kezdeményezze, c) felzárkóztató, tehetségfejlesztő programokon és érdeklődésének megfelelő szabadidős foglalkozásokon vegyen részt, d) vallási vagy lelkiismereti meggyőződését szabadon megválassza, kinyilvánítsa és gyakorolja, valamint hit- és vallásoktatásban vegyen részt, e) véleményt nyilvánítson a részére biztosított nevelésről, oktatásról, ellátásról, a személyét érintő kérdésekben meghallgassák, tájékoztassák, f) érdekei képviseletére gyermekönkormányzat létrehozását kezdeményezze, g) támogatást kapjon gondozójától, törvényes képviselőjétől családi környezetébe való visszatéréséhez, h) családi környezetébe való visszatérését kezdeményezze, i) személyes kapcsolatait ápolhassa, j) a személyes tulajdon szokásos tárgyaihoz fűződő jogait gyakorolhassa, k) utógondozásban részesüljön. (2) Ha az (1) bekezdés i) pontja szerinti jog gyakorlása a gyermek személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolja, a szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult közeli hozzátartozó

84

kapcsolattartási joga az e törvényben foglaltak szerint korlátozható, megvonható vagy szüneteltethető. (3) A speciális gyermekotthonban vagy gyermekotthon speciális csoportjában elhelyezett gyermeket - helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben kell részesíteni. (4) A speciális gyermekotthonban elhelyezett gyermek a) egészségügyi ellátására, személyisége korrekciójához szükséges terápiára az állapotának megfelelő és a többi gyermek biztonságát védő módon, továbbá b) gondozása és nevelése során jogait, személyes szabadságát korlátozó intézkedés alkalmazására csak feltétlenül indokolt esetben önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerülhet sor. 10. § (1) A gyermek kötelessége különösen, hogy a) gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön, b) képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének, c) tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától. (2) A gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátást biztosító intézmények házirendje - e törvényben meghatározott keretek között - a gyermek életkorához, egészségi állapotához, fejlettségi szintjéhez igazodva állapítja meg a gyermekek jogai gyakorlásának és kötelességei teljesítésének szabályait. (3) Az intézmény - a külön jogszabályban meghatározottak szerint elkészített - házirendjét az intézményben mindenki által jól látható helyen ki kell függeszteni, és gondoskodni kell annak megismertetéséről. (4) Helyettes szülői és nevelőszülői hálózat esetében a jogok gyakorlásának és a kötelességek teljesítésének alapvető szabályait a szervezeti és működési szabályzat tartalmazza. Gyermeki jogok védelme 11. § (1) A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. (2) A gyermek alkotmányos jogainak védelmét az országgyűlési biztos (a továbbiakban: biztos) a maga sajátos eszközeivel segíti, és ennek során a) a biztos feladata, hogy a gyermek alkotmányos jogait érintő - tudomására jutott visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen, 85

b) a biztos az a) pontban megnevezett intézkedéseiről évente beszámol az Országgyűlésnek. 11/A. § (1) A gyermekjogi képviselő ellátja a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében. A gyermekjogi képviselő kiemelt figyelmet fordít a különleges vagy speciális ellátást igénylő gyermek védelmére. (2) A gyermekjogi képviselő a) segít a gyermeknek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását, b) segíti a gyermeket az állapotának megfelelő ellátáshoz való hozzájutásban, a gyermekjóléti szolgálat esetmegbeszélésén, illetve a területi gyermekvédelmi szakszolgálat elhelyezési értekezletén az ezzel kapcsolatos megjegyzések, kérdések megfogalmazásában, c) a 36. § (2) bekezdése szerinti esetben eljár a gyermek szülője vagy más törvényes képviselője, a gyermek, illetve fiatal felnőtt, valamint a gyermek-önkormányzat felkérése alapján, d) eljár az érdek-képviseleti fórum 35. § (4) bekezdése szerint tett megkeresése alapján, e) a gyámhivatal kirendelése alapján képviseli a gyermeket a nevelési felügyelettel kapcsolatos eljárásban. (3) A gyermekjogi képviselő jogosult a gyermekjóléti, illetve gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző működési területén tájékoztatást, iratokat, információkat kérni és a helyszínen tájékozódni. A gyermekjogi képviselő köteles a gyermek személyes adatait az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően kezelni. (4) A gyermekjogi képviselő e célra létrehozott szervezet keretében működik. A gyermekjogi képviselő jogállására és eljárására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály rendezi. (5) A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző biztosítja, hogy a gyermek és hozzátartozói a gyermekjogi képviselő személyét és a vele való kapcsolat felvételének módját megismerhessék. (6) A gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények, illetve szolgálatok vezetői tizenöt napon belül, a fenntartó harminc napon belül, illetve a képviselő-testület vagy a közgyűlés a következő testületi ülésén érdemben megtárgyalja a gyermekjogi képviselő észrevételeit, és az ezzel kapcsolatos állásfoglalásáról, intézkedéséről tájékoztatja őt. (7) A gyermekjogi képviselő figyelemmel kíséri az óvoda, az iskola, a kollégium és a pedagógiai

szakszolgálat

intézményeiben

folyó

gyermekvédelemmel

kapcsolatos

tevékenységet, segíti a gyermeki jogok érvényesülését. A gyermekjogi képviselő indokolt

86

esetben megkeresi az említett intézmények fenntartóját, illetve szükség szerint a gyermek érdekében a gyámhatóságnál eljárást kezdeményez.

87

4. számú melléklet: Interjú Holcsa Mónikával, Pszichológus Szupervizor Véleménye szerint mennyire alakították át a mai generáció televíziós nézési szokásai az általános szabadidős tevékenységeket? - Sajnos azt kell, hogy mondjam, nagyon. Manapság a szülőknek nehéz dolguk van, mert akik egy kicsit is több időt szeretnének tölteni a gyermekeikkel, azoknak sok akadállyal kell megküzdeniük. Megváltozott a családi struktúra, a legtöbb háztartásban folyamatosan éjjelnappal megy a televízió, akár háttérzajként, akár információszerzés céljából és ehhez a gyerekek sajnos nagyon könnyedén hozzá tudnak szokni.

Mennyire kerülhet egy gyerek szociális hátrányba a társaihoz képest, ha nem néz televíziót? - Ezt nagyon fontos kérdésnek tartom. A gyerekek olyan közösségekbe járnak, ahol a fő téma a televíziós műsorok megvitatása illetve ahol ez egy fontos kérdés. Alapvető dolognak számít, hogy ismerni kell olyan meséket, mint a Pokémon, Spiderman és hasonlók, amiket egyébként a mi generációnk nem ismer, hiszen mi nem ilyen meséken nőttünk fel. Sajnálatos módon a gyerekek már az óvodában is kirekesztettnek érzik magukat, ha nem látják ezeket a meséket, mert nem tudnak bekapcsolódni a beszélgetésbe. A legnagyobb baj az, hogy valóban ki is rekesztik őket emiatt. Úgy tapasztalom, hogy borzasztóan nehéz elvek mentén nevelni a gyerekeket, akik olyan környezetbe járnak, ahol nagyon más elvárások vannak. Nehéz dolgunk van, ha úgy szeretnénk őket felnevelni, hogy elköteleződtünk egy televízió-mentes vagy egy erősen csökkentett tévénézésű világ mellett. Kompromisszumot kell kötni úgy, hogy az a gyereknek is elfogadható legyen. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha már televíziót néz, akkor is ez egy társas tevékenység legyen a családban és ne egyedül üljön előtte. Én személy szerint, a magam anyai praxisában mindent elkövetek, hogy a lehető legkevesebb időt töltsünk el a képernyő előtt.

88

Mit gondol, melyik korosztály a legveszélyeztetettebb? - A kisiskolások nagyon könnyedén és kontroll nélkül azonosulnak a negatív hősökkel a maguk naiv módján. Főleg akkor, ha a családi háttér nem stabil és nincs ellenpólus. Nem tudják még értékelni, hogy mi jó és mi rossz. Őket veszélyeztetettebb kategóriának érzem, mint a nagyobbakat, akár már középiskolában, mert ők akkor fognak azonosulni az agresszív hősökkel, akár pozitív akár negatív figurák, ha amúgy a családjában ez a példa és ezek az „értékek„ vannak jelen.

Milyen szabadidős tevékenységekkel lehet egy gyereket lekötni? - Személyes véleményem szerint az a legnagyobb probléma, hogy a gyerekeket már egész picik koruktól kezdve megpróbáljuk lekötni, amikor erre nem lenne szükség. Természetüktől fogva érdekli őket a világ, saját maguk aktívan fedezik fel azt, ami őket egy szobában vagy a közvetlen környezetükben körülveszi. Szétszedik, összerakják, megfogják, megismerik. Egy gyerek sohasem unatkozik egészen addig, amíg mi szülők ezt nem rontjuk el. Borzasztóan kíváncsiak a világra saját maguktól és valójában nem is érdekli őket a televízió, csak a szülő gondolja úgy, hogy ha nem tud minden pillanatban foglalkozni csemetéjével, akkor az unatkozni fog. Azonban ilyenkor nem ingerszegény pillanatait éli át, hanem kijátssza azt, ami a lelkében van, és ehhez akár testvér vagy játszótárs sem kell neki. A legnagyobb hiba, hogy rákényszerítjük őket arra, hogy a tudásukat passzív módon, a televízió előtt szerezzék meg, csak azért mert nekünk nagyon tetszik, hogy mennyire aranyosan figyelik azt, és mennyire leköti őket. Ettől fogva ehhez szoknak hozzá és unatkozni fognak, ha ez a passzív tudásszerzési lehetőség az életükben nincs jelen. A televíziót nem gyerekőrnek kellene használni, ahogy ez manapság sok helyen van. Véleményem szerint a másik elrontási mód az túlzott foglalkozás/foglalkoztatás. Nagyon sokszor úgy gondoljuk, hogy azért mert a gyerek már gügyög, akkor el kell kezdeni lekötni a figyelmét, holott nem lekötni kéne, hanem engedni, hogy szárnyaljon a fantáziája amerre csak akar. Sokszor a szülő csak akkor veszi észre a problémát, amikor a gyerek már két vagy három éves, és nem bír vele, mert nem hagyja békén az anyukát. Folyamatos figyelmet igényel és erőszakoskodik, mert megszokta, hogy ő áll a középpontban.

89

Véleménye szerint milyen idős kortól lehetne alternatívákat mutatni a gyerekeknek más szabadidős tevékenységekre? - Mindenféleképpen attól kezdve, hogy a kisgyerek már kezd öntudatra ébredni. Úgy vélem, ez onnan ered, hogy a gyerekek vágynak arra, amit a szüleik szívesen csinálnak. Ha hallja a pozitív élményeket, akkor őt is elkezdi majd előbb-utóbb vonzani ugyanaz a tevékenységi kör. Nyilván nem óvodás korban kell ezt elkezdeni, hanem inkább kisiskolás korban és azt is óvatosan. Az életkoruknak megfelelő előadásokra vinni a gyereket, például bábszínházba és ne túl komoly darabra, mert az elveheti a kedvét. A kisiskolások már képesek az értékrendeket a saját maguk naív módján képviselni, mert már átitatódtak vele. Az osztálytársaik körében már érzik, hogy kik azok, akik hasonló értékeket képviselnek és csak azokkal barátkoznak. Ha stabil a családi értékrend, akkor a serdülőkor előtti időszakban nem annyira veszélyeztetett a gyerek abban, hogy eltérítsék az alap értékrendjétől.

Mit gondol, a sok válás, ami manapság van, hozzájárul-e a gyerekek agresszivitásához? - Tudjuk, hogy manapság a családok stabilitása sem olyan már, mint nagyszüleink idejében volt. Nagyon sok házasság válással végződik, azonban mégsem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy ellene vagyok, hiszen lehet, hogy a gyermek későbbi életére nézve ez pozitív hatással lesz. Azonban az addig vezető út az, ami romboló hatással lehet rá nézve. Válás után is fontos, hogy a két szülő együtt tudjon működni és a gyerek ne érezze azt, hogy egyedül van, mert a szülei folyamatosan veszekednek. Így is lehet egy kiegyensúlyozott légkört biztosítani, de ez csak a szülőkön múlik. A gyerek habitusától is függ, hogy ezt hogyan dolgozza fel és tulajdonképpen ez még segíthet is a későbbi probléma-megoldási szisztémáiban. Mindent összevetve nem gondolom, hogy ez lényegesen hozzájárul az agresszivitáshoz.

90

Vajon csak Magyarországon ilyen a helyzet vagy az egész világon nagy problémának tartja az agressziót? - A nyugati világban élő emberek egyre feszültebbek és ezzel együtt a szülők is. Szakértők már kimutatták, hogy ha a kismama a terhesség ideje alatt feszült és szorong, akkor az visszafordíthatatlan folyamatokat okoz a magzatban. Ezek a magzat idegrendszerére vannak hatással, ezáltal a későbbiekben a stressztűrését csökkentik. Köztudott, hogy aki stresszes, az esetleg agresszívabbá is válhat, hiszen sokkal könnyebben reagál egyes problémákra erőszakosan. Általánosságban a nyugati világ inkább arra bíztatja az embereket, hogy álljanak ki magukért és kevésbé legyenek alázatosak. A keleti filozófiában ez úgy jelenik meg, hogy le kell tudni mondani az egoról, nem csak önérvényesítés létezik, hanem a kettőnek összhangban kell lennie. Ezt nem támogatja sajnos manapság a társadalom, mert aki sikeres akar lenni, az jó, ha egy kicsit agresszív, proaktív és asszertív. Ebből kifolyólag a szülők is sokkal idegesebbek, mert küzdenek a mindennapokban, azonban ez a gyerekekre is ráragad. A gyerekek minden egyes negatív hullámot megéreznek maguk körül, még ha ezt nem is tudjuk.

Mit gondol, mi a helyes megoldás? - Ha olyan családunk van, akik eleve nem tévéznek, csak például a híradót nézik meg minden este, akkor jó példát lehet mutatni a gyereknek. Ha az a rendszer otthon, hogy az édesapa hazaérve munka után rögtön a televíziót kapcsolja be, akár csak háttérzajnak, akár mert nézi is, akkor azzal a gyereknek rossz példával jár elő. Számára ez lehet kikapcsolódás vagy csak egyszerű stresszkezelés, de a gyerek ezt a kettőt nem tudja kettéválasztani. Azt gondolom, hogy nem való sem televízió sem számítógép a kisgyerek szobájába, legalábbis felsős általános iskolás koráig. A szülő nem tudja kontroll alatt tartani, hogy mikor milyen műsort néz és ilyenkor történik meg az a hatalmas hiba, hogy a gyerek 18 éves korhatáros filmeket néz meg, amik még egyáltalán nem valók a szellemi fejlettségéhez. Életkori sajátosság, hogy az osztálytársaikkal a kíváncsiságukat kielégítik és olyan titkos dolgokat néznek meg az interneten, amikről esetleg tudják, hogy amúgy tilos lenne. Azonban ez nem lesz rá nézve olyan romboló hatással, ha egyébként az értékrendje a helyén van.

91

Ezeken felül minél több közös családi programot kell szervezni és minél több új világra kaput nyitni számukra, hogy azután eldönthesse, melyik is tetszik neki. És ha mégis úgy döntünk, hogy engedélyezünk egy filmek, ne sajnáljuk rá az időt, hogy azt utána meg is beszéljük.

92