Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar

Közművelődési könyvtárak szerepe az Európai Unióban, a magyar könyvtárakra váró kihívások az integráció kapcsán, különös tekintettel az intézmények pr - és marketingtevékenységére

Káldi Emese

Budapest, 2003.

3

Tartalomjegyzék

0.0 Bevezetés 0.1 Motivációk

5. oldal

0.2 Bevezető

7. oldal

0.3 Témamegjelölés

9. oldal

1.0 A közművelődési könyvtárak szerepe az Európai Unióban 1.1 Kezdeti tervek és törekvések

10. oldal

1.2 Az információ jelentősége és a közművelődési könyvtárak szerepe az Európai Unióban napjainkban

12. oldal

1.3 Az uniós állampolgárok könyvtárhasználati szokásai

16. oldal

1.4 Az európai irányvonal

19. oldal

2.0 Közművelődési könyvtárak Magyarországon 2.1 A közművelődési könyvtárak története

23. oldal

2.2 Az információs forradalom hatása a magyar társadalomra és a közművelődési könyvtárakra

30. oldal

2.3 XXI. századi közművelődési könyvtári helyzetkép Magyarországon

34. oldal

2.4 A magyar olvasók könyvtárhasználati szokásai

36. oldal

4

3.0 A magyar irányvonal 3.1 A könyvtári terület stratégiai céljai 2003 és 2007 között

41. oldal

3.2 Az európai és a magyar irányvonal összevetése

48. oldal

3.3. A pr és a marketingszemlélet megjelenése

51. oldal

4.0 Egy lehetséges segítség: a pr és marketing a könyvtárakban 4.1 Pr- és marketingtevékenység a közművelődési könyvtárakban

53. oldal

4.2 Példák a könyvtári pr- és marketingtevékenység megvalósulására az Európai Unió egyes országaiban

62. oldal

4.3 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár marketingkommunikációja napjainkban

67. oldal

4.4 A szemléletváltás szükségessége

70. oldal

5. Összegzés

73. oldal

Függelék

76. oldal

Bibliográfia

87. oldal

5

0.0 Bevezetés 0.1 Motivációk

Bő egy évvel a sokak számára várva várt, mások által rettegett, az EU-csatlakozást jelentő dátum előtt a magyar könyvtáros szakma még mindig nem tisztázta: hogyan kezeli a csatlakozás kérdését. A háttérbe húzódva, csendesen eltűri a küszöbön álló változást, vagy szembenézve a nehézségekkel, igyekszik a lehető legtöbbet profitálni Magyarország megváltozott státuszából. Ha vannak is erre vonatkozó elképzelések, azokat a laikus közönség nem ismeri, holott a csatlakozás finisében rengeteget jelenthetne a határozott kommunikáció a könyvtárak pozíciójának erősítésére. Úgy tűnik azonban, hogy kevés kivétellel a könyvtárak továbbra is a csendes túlélés technikáját követik, és még azokat a pozitív példákat sem tárják büszkén a közönség elé, amelyek pedig az egész ország számára irányt mutathatnának. Az a számtalan potenciális vagy tényleges olvasó, aki nem érdeklődik tudatosan a téma iránt, szinte semmit nem tud meg a mai hazai könyvtárügy alakulásáról a médiából, s jóformán csak a lakóhelyéhez legközelebb eső könyvtárat ismeri. Nem csoda hát, ha tapasztalatai alapján egyúttal azzal azonosítja az itthoni könyvtárakat, s talán elképzelni sem tudja, hogy azért léteznek teljesen megújult vagy éppen újonnan létrehozott könyvtárak is. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a könyvtárosok csak a legritkább esetben hibáztathatóak azért, mert az intézmény, amelyben dolgoznak, nem újul meg. Nem kétséges, hogy mindenki szívesebben dolgozna egy szép, a modern kor igényeinek megfelelni tudó, felhasználható tőkével rendelkező könyvtárban. Az is nyilvánvaló, hogy mindez elsősorban financiális kérdés. Az azonban már nem biztos, hogy ezen nem lehet, vagy nem kell változtatni. Mikulás Gábor a Meddig lehet túlélő a könyvtár? című cikkében1 felteszi a kérdést: „Miért nem képesek a könyvtárak saját lehetőségeiket így kihasználni, és miért húzódnak önként vissza a ráfizetéses vagy alig nyereséges szolgáltatási

ágakba?”

Mert

korunk

könyvtárai

igenis

lehetnének

az

információszolgáltatásból magukat fenntartó, ugyanakkor a művelődést, a mindenki számára elérhető kultúrát továbbra is szinte térítésmentesen biztosító szervezetek. De nem

1

Mikulás Gábor: Meddig lehet túlélő a könyvtár? In=Könyvtári Figyelő, 44. évfolyam, 1998. különszám

6

azok, nem lettek azok, s egy újabb lehetőséget, az EU-csatlakozás kapcsán kialakult információéhséget szinte észre sem véve megmaradtak olyannak, amilyennek eddig is ismertük őket. Kicsit megkopottnak, lomhának és nem éppen tenni vágyónak. Ez pedig nem kedvező imázs. Könyvtáros szemmel nézve természetesen értem és látom a problémákat, az anyagi lehetőségek szűkös voltát, azonban felhasználóként gyakran elkedvetlenít a rugalmatlanság, az olykor tudatosan felvállalt változni nem akarás. Persze eredhet ez abból is, hogy napjainkban szinte minden a piaci versenyről, a lépéselőnyről szól, mindannyian megszoktuk, hogy a gazdaság diktál, farkastörvények uralkodnak, így ennek tükrében igazán elmaradottnak ítélhetjük meg a könyvtárakat, amikor azok mit sem törődve mindezzel, szinte tüntetőleg hagyják, hogy elszáguldjon mellettük a világ. Igaz, ez is lehetne egyfajta „mission statement”, az állandóság, a nyugalom megtartása és közvetítése, ám akkor ezt kellene tudatosan kommunikálni. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, mely a szakdolgozat fókuszában áll majd, a tudatos kommunikációhoz, mely érzésem szerint az egyik legnagyobb hiányossága a mai magyar könyvtárügynek. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy pontosan mi az, amin e témakörben változtatni kellene, és azt hiszem, elsősorban a szemléletet kellene átformálni ahhoz, hogy a közművelődési könyvtárak végre elfoglalhassák azt a helyet a társadalomban, amely elégedetté teszi mind az olvasókat, mind pedig az intézményeket, s a könyvtárakban dolgozókat. Dolgozatomat azzal a szándékkal írom, hogy a lehetőségekhez mérten megvilágítsam azokat az Európai Unióban kijelölt utakat, törekvéseket, melyek a könyvtárak helyét és szerepét meghatározzák és nem utolsósorban tudatosítják, valamint, hogy

felhívjam

a

figyelmet

a

megtervezett

kommunikáció

fontosságára,

a

közönségkapcsolatok hasznosságára, elengedhetetlen voltára a célok elérésének érdekében.

7

0.2 Bevezetés

Pelejtei Tibor, a közönségkapcsolatok magyarországi élharcosa és tudója – aki egyszersmind a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa – már 1979-ben megjelent munkájában (Pelejtei Tibor: Közönségkapcsolatok, 1979.) számos indokot sorol fel, hogy miért érdemes, sőt, miért kell a könyvtáraknak és minden szolgáltató intézménynek kommunikálnia közönségével és eltartóival.2 A több mint két évtizede megfogalmazott útmutatások, a szerző javaslatai többé-kevésbé meg is valósultak a hetvenes-nyolcvanas években a hazai könyvtárakban. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) szervezésében tanfolyam indult, melyen a résztvevők a közönségkapcsolatok elméleti kérdéseiről és annak könyvtári alkalmazásáról tanulhattak, 1976-ban a KMK-ban – a közép- és kelet-európai könyvtárakban elsőként – pr-osztály alakult. A hetvenes években létrejött Magyar Reklámszövetség is jelentősen hozzájárult az itthoni pr-munka kibontakozásához. A pr-rel együtt megindult a könyvtárakban a marketing eszközeinek alkalmazása is. Úgy tűnt, a fejlődés megállíthatatlan, s hogy a könyvtárak végre túl akarnak lépni önmagukon, kezükbe veszik saját sorsukat. A lendület azonban hamar alábbhagyott, részben a pénzügyi problémák, részben a rendszerváltozás miatt. Mára már csak kevés maradt a dinamizmusból és a változtatásra való hajlandóságból, pedig megváltozott a kor, vele együtt az igények. Sokan és sokszor eljutottak már ide, a kilencvenes években egyre-másra jelentek meg a publikációk, melyek a megváltozott igényeket, az információbirtoklásban rejlő hatalmat, a virtuális teret tárták fel, mutatták be. E munkák egy része bizakodó, nagyobb részük szorongó hangvételű. Pedig kiderült, hogy a könyvtárak társadalmi megítélése, a könyvtárakról és a könyvtárosokról alkotott kép az évtizedek során nem sokat változott. Állítólag még mindig többen járnak könyvtárakba, mint moziba vagy focimeccsekre3, tehát az emberek továbbra is szeretik ezeket az intézményeket, vagy legalábbis használják őket. Teszik ezt annak ellenére is, hogy könyvtáraink nagy része komoly lemaradásban van. S ahogy telnek az évek, ez a lemaradás egyre szembetűnőbb. A legtöbb hazai könyvtár ugyanis az utóbbi évtizedekben nem tudott korszerűbbé válni, ami nemcsak a raktárakban, 2

Pelejtei Tibor: Közönségkapcsolatok. A könyvtári alkalmazás módszerei. Budapest. Népművelési Propaganda Iroda. 1979. 10-17.p. 3 A városi könyvtáraknak kávét és süteményt kell kínálniuk In=KIT Hírlevél – 2003./7. 2003. 02. 19., http://epa.oszk.hu/kit/2003

8

az olvasótermekben, a kölcsönzés és nyilvántartás technikai megoldásaiban látszik, hanem sokszor a munkaerő-állomány szemléletmódján is. Mert addig aligha beszélhetünk megújulásról, ameddig a könyvtárakban nem következik be a szemléletváltás, amely természetesen elsősorban a dolgozókból fakad. Jó lenne, ha az 3157 főnyi főállású könyvtáros4 is úgy gondolná, hogy megérett az idő a változásra, s hogy az előttünk álló jövő nem sorscsapás, hanem sokkal inkább kihívás és lehetőség. Az is jó lenne, ha ebben a szellemben nevelkednének a könyvtárospalánták, ha a felsőoktatási intézményekben használható, gyakorlati, azaz mai tudást szerezhetnének meg. Nem lenne baj az sem, ha ráadásul minderről a nagyközönség is értesülne, ha – mondjuk – a közművelődési könyvtárak arcot és hangot kapnának egy vállalkozó szellemű vezető vagy politikus személyében. Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy a közművelődési könyvtárak sikeresen használják ki lehetőségeiket, meg kell változtatniuk az emberekben kialakult képet. A könyvtáros ugyanis még mindig a legtöbb embernek egy kék köpenyes, vastag szemüvegű, kicsit mogorva alkalmazottat jelent, a könyvtárak pedig sokaknak a „szükséges rossz” kategóriájába tartoznak, melyeket nem lehet elkerülni az iskola vagy a munka miatt. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már jó ideje rájöttek arra, hogy érdemes a könyvtárakat olyan helyekké formálni, ahová szívesen járnak az emberek. Sok helyen kávézót, játszóteret alakítottak ki a könyvtárakban, vagy azok közvetlen közelében (lásd Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), így alakítva át találkozóhellyé, kulturális központtá az intézményeket. A befektetés pedig mindenképpen megtérül, hiszen az emberek hálásak, ha olyan környezetben juthatnak hozzá ismeretekhez, információkhoz, ahol ráadásul otthonosan érzik magukat. Korunk modern könyvtára tehát nemcsak építészetileg és infrastrukturálisan, de szemléletében és funkciójában is eltér az eddigiektől, s egyre közelebb kerül azokhoz, akik valóban használják őket, az olvasókhoz.

4

Vidra Szabó Ferenc: A legfontosabb könyvtári mutatók változásai (1989-1999). In= Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 10 évfolyam 4. szám, 2001. április, 10-24. p.

9

0.3 A szakdolgozat témaválasztása

Dolgozatomban a könyvtárakat érintő pénzügyi, infrastrukturális kérdéseket, a technológiai újítások körét úgy tekintem, mint az idővel – remélhetőleg – mindenképpen megváltozó tényezőket. Elhatárolódásomat e problémáktól az is lehetővé teszi, hogy véleményem szerint a megújulás origója feltétlenül a könyvtárak dolgozóiban keresendő. Ezért szeretnék erről, a könyvtárosokban, kommunikációjukban rejlő, szemléletükből adódó lehetőségekről írni, s ezen belül is különös figyelmet szentelek az európai és magyar közművelődési könyvtári közönségkapcsolatoknak. Amellett, hogy szakdolgozatomban igyekszem az Európai Unió közművelődési könyvtárainak szerepét és küldetését ismertetni, a marketing és a pr jelentőségét és szerepét megvizsgálni a modern könyvtárakban, egyúttal szeretném uniós és magyar példákkal összehasonlíthatóvá tenni ezt a területet. Nem utolsósorban a marketing és pr tevékenységek ismert eszköztárából válogatva néhány elképzelhető és számos helyen már alkalmazott gyakorlatot, elképzelést vázolok fel.

10

1.0 Közművelődési könyvtárak az Európai Unióban

1.1 Kezdeti tervek és törekvések

1985-ben az Európai Közösség kulturális miniszterekből álló tanácsa felhívást fogalmazott meg, melyben együttműködésre szólította fel a közösségi könyvtárakat, valamint a Tanács céljai közé emelte egy olyan gyors akcióterv elkészítését, amely az uniós könyvtárak fejlesztését volt hivatott segíteni. Hasonló céllal, az Európai Bizottság telekommunikációért és innovációért felelős főigazgatósága már a hetvenes évektől általánosan támogatta az automatizált dokumentációs rendszerek létrehozását, valamint a tudományos és technikai információk áramlását. A törekvések hatását a nyolcvanas években már érezni lehetett, elsősorban a könyvtárközi kölcsönzésben, a különböző együttműködések létrejöttén és a források megosztásának módján. A Közösség tehát egyértelműen átjárható rendszerré akarta formálni a könyvtárakat és információs központokat, melyeknek az információszolgáltatás mellett a különböző kultúrák megőrzésében is nagy szerepet szánt. Az általános elképzelések után, 1985-ben a Miniszteri Tanács ennél pontosabban, kifejezetten a könyvtárakra vonatkozóan alakította ki a két évvel később életbe lépett akciótervét, mely négy fő célt fogalmazott meg: -

a könyvtárak felelősségének promotálása (hangsúlyozása) és a könyvtárak modern szolgáltatásaihoz való hozzáférés biztosítása,

-

új technológiák fejlesztése, figyelembe véve gazdasági megtérülésüket,

-

normák kialakítása, mely történhet a már meglévő normák felhasználásával vagy újak létrehozásával,

-

a könyvtárakat érintő nemzeti politikák harmonizációjának érdekében.

Az akcióterv kimondja, hogy a felsorolt pontok mindegyikében törekedni kell a már meglévő gyakorlat harmonizációjára, ugyanakkor figyelembe kell venni a különböző országok könyvtárainak – elsősorban az Európa északi és déli területein találhatóaknak – fejlettségi szintjének különbségét. A program mindenekelőtt a nemzeti bibliográfiákra, a különböző rendszerek összekapcsolására és a könyvtári pénzügyi alapokhoz való jobb hozzáférésre építi stratégiáját.

11

A megvalósulás érdekében az akciótervet egy javaslat előzte meg, mely minden országban egy „fókuszpont”, azaz egy vezető könyvtár kijelölését szorgalmazta, valamint lehetővé tette a könyvtáraknak, hogy az akciótervvel kapcsolatos véleményüket, kritikájukat megfogalmazzák. Ezt követően aztán az akcióterv szerint a fő hangsúly az új információs technológiák fejlesztésén, a különböző rendszerek közötti átjárhatóságon és a nemzeti bibliográfiák elektronikussá tételén volt. Ezek az együttműködési törekvések elsőként teremtették meg az egységes európai könyvtárak közösségét, igaz, a konkrét szabályozások mindvégig nemzeti szinten maradtak, ám az alapvető céltételezések mindenhol megegyeznek, így legalábbis elméleti síkon beszélhetünk közösségről. 1987-es becslések szerint, ha a fent felsorolt együttműködések és a harmonizáció megtörténne, akkor a közösségben 75 000 épületben, 1,2 milliárd dokumentummal (lakosonként 3,8 könyvvel) és mintegy 74 millió felhasználóval kellene számolni, akiket nagyjából 243 000 könyvtári alkalmazottnak (ebből 56 700 szakképzett) kellene ellátni.5 Természetes, hogy egy ekkora rendszer teljesen egységes működtetése nem valósítható meg maradéktalanul, hiszen az anyagi lehetőségeken túl a kulturális különbözőségek is lehetetlenné teszik az uniformizálást. De ahogyan az Európai Unió országai más területeken közös célokat fogalmaznak meg, úgy a közművelődési

könyvtárakra

vonatkozóan

is

hasonló

jövőképet

alakítanak

ki.

Mindeközben a helyi stratégiák, a nemzeti politikák eszközei nagyon eltérőek lehetnek, hiszen másra van szükség Európa fejlettebb és kevésbé fejlett területein ahhoz, hogy a helyi könyvtárak megvalósíthassák kitűzött céljaikat. Éppen ezért az Európai Unió leginkább fejlesztési támogatásokkal igyekszik a könyvtári rendszereket támogatni, a szervezeti és tartalmi kérdéseket közvetlenül nem befolyásolja. A majdan létrejövő egységes információs rendszeren túl azonban, más értelemben már lehet egységességről beszélni. Európa ugyanis nem csupán információs rendszerekből, hanem emberekből is áll, akik az egyes országok kulturális identitását adják. Egy egységes európai rendszernek ezért egységes, a közösséget erősítő kulturális, tudományos, oktatási és szociális célokat is meg kell fogalmaznia, melyek szorosan kapcsolódnak az egységes információs rendszerhez. Jelenthet ez például diákcsere-programokat, információs központok különböző együttműködését, amelyek mind-mind a közösségen belüli munkaerő- és információáramlást serkentenék anélkül, hogy homogenizálnák az egyes országok kultúráját. 5

Les Bibliotheques publiques en Europe. Sous la direction de Martine Poulain. Colletcion Bibliotheques: Édition du Cercle de la Librarie. Paris, 1992. 10-11.p.

12

1.2. Az információ jelentősége és a közművelődési könyvtárak szerepe az Európai Unióban napjainkban

„Ma a világ szinte valamennyi országában keresik azokat a sikertényezőket, amelyek hosszú távon biztosítják az adott ország gazdasági stabilitását és versenyképességét. Az informatikát és a távközlést, valamint az elektronikus médiát látják a jövő szempontjából a legígéretesebbnek. Napjainkban a gazdaság és a társadalom minden területét érintő, mélyreható változások mennek végbe, kirajzolva az ipari társadalmat követő időszak fő vonásait. Az elmúlt években a legfejlettebb országok fejlődésének egyik fontos jellemzője a globális információs társadalom irányába haladás volt.”6 A hosszú távú gazdasági fejlődés és a technológiai változások, azaz a haladás olyan gyors ütemben zajlott le, hogy ma már valóban információs társadalomról kell beszélnünk. Alig több mint száz évvel ezelőtt az információs technológia a telefont, az írógépet, a távírót és a fényképezőgépet jelentette. A XX. század első évtizedeiben aztán megjelent a rádió, a televízió, a telex s a könyvtárakat érintő újítás, a könyvtári lyukkártya is. Szinte hihetetlen, de már az 1940-es években léteztek az első elektronikus számítógépek, s az ötvenes években kereskedelmi forgalomba is kerültek. Ekkoriban jelent meg a xerox és az integrált áramkör. A hatvanas években hatalmas előrelépést jelentett az információ továbbításában a távközlési műholdak üzembe helyezése, a hetvenes évek pedig meghozta a végső, azóta is talán a legdinamikusabban fejlődő technológiát, az Internet elődjét, az Arpanetet. Ebben az évtizedben a számítógépek egyre nagyobb mértékű terjedésével az online adatbázisokra is igény támadt, a kilencvenes években pedig megszülettek az azóta is virágkorukat élő internetes keresőrendszerek. Alig két emberöltő alatt tehát „sarkaiból fordult ki a világ”, nem csoda hát, ha a magát sok évszázadon át makacsul fenntartó könyvkultúra után sokak számára csak nehezen dolgozható fel mindez. Ráadásul a fejlődés töretlennek látszik, újabb és újabb technológiák jelennek meg, melyek elképzelése is jó fantáziával lehetséges csak, megértésük pedig sokak számára szinte lehetetlen. A legmodernebb technika például már azt is lehetővé teszi, hogy papírhoz hasonló, vékony fólia alapanyagú újságot hozzanak létre elektronikus tartalommal, mely időről-időre frissül.7 Az információt műholdról közvetítik, s az apró, a papírlapokba beépített leolvasó

6 7

Az információs társadalom. http://epa.oszk.hu/eu-info/euinfo/Info9711.htm, 2003. 03. 13. Origo, http://www.origo.hu/tudomany/technika/20021114ajon.html, 2003. 04. 22., 10 óra 55 perc

13

képes – a megfizetett dátumig – állandóan frissíteni a papíron megjelenő tartalmat. Ilyesmit talán még Jules Verne sem mert álmodni regényei írása közben, holott a szakértők szerint az újságolvasásnak ez a módja rövid időn belül nemcsak hogy természetessé, de igen népszerűvé válik majd. Talán nem is lenne csoda, hiszen tökéletesen kielégítené az emberek vágyait, a hagyományost ötvözné a csúcstechnológiával. Az információs technológiák kétségkívül rendkívüli tempóban fejlődnek, s a gazdasági átrendeződéssel együtt számolnunk kell a megjelent lehetőségekkel, változásokkal, melyek egész Európát és a világot érintik. Az információs társadalom ugyanis merőben más, mint a megelőző korok társadalmai. Egyrészről az jellemzi, hogy az információt a társadalom tagjai gazdasági forrásként használják, azaz a szervezetek kihasználják az információt azért, hogy növeljék hatékonyságukat. Ezért az utóbbi években létrejött információs hálózatok jelentősége abban is áll, hogy a segítségükkel egy-egy gazdaság, szervezet vagy akár egy-egy ország is jelentősen nagyobb fejlettségi szintet érhet el, mint a többi. Az információs társadalmat ugyanakkor az is jellemzi, hogy általában mindenki jobban kihasználja az információkat. Ennek következményeként a gazdaságon belül egy önálló információs iparág fejlődik ki, melynek célja, hogy mind az információs technológiák, mind pedig az információs szolgáltatások iránt ébredt igényeket kielégítse. Bár az elektronikus kereskedelem egyelőre még mindig nem vette át a hagyományos csatornák szerepét, s a használat gyakoriságát tekintve az elektronikus dokumentumokat még mindig megelőzik a nyomtatott formátumúak, talán csak idő kérdése, hogy mikor változik meg mindez. 1994-ben például a globális informatikai iparág több mint 5 százalékkal nőtt, míg az egész világ gazdaságának növekedése nem érte el a 3 százalékot.8 Ráadásul úgy tűnik, hogy az információs technológiák gyors fejlődése egyáltalán nem lassul, sőt, az alkalmazott technológiák javarészt önmaguk segítik elő a további fejlődést. Mindez pedig azt eredményezi, hogy az információs technológiák költségei a felhasználók számára egyre csökkenek. Ennek ellenére is félő, hogy az információs társadalomba való átlépés csak növeli a szakadékot a fejlett és a fejlődő országok között. Tovább nehezíti a helyzetet az információ megfoghatatlan természete is, hiszen komoly problémákat vet például fel az információ eladása után kiróható adó kérdése. Az információ értéke ugyanis nagy mértékben különbözhet: az idő múlásával általában csökken, ugyanakkor az is igaz, hogy a használat során gyakran értékesebbé válik. Jellemző az is, hogy az információ létrehozásának (kutatásának, megszűrésének) a költsége igen magas lehet, míg a másolatok 8

UNESCO Információs világjelentés 1997-1998. Országos Rádió és Televízió Testület, Magyar UNESCO bizottság, HÉA stratégiakutató Intézet. Budapest. 1998. 227. p.

14

szinte nem kerülnek semmibe. Az esélyegyenlőség megőrzéséért minden nemzet érdeke tehát, hogy az infromációbirtoklás se országokon belül, se globálisan ne okozzon megosztottságot. E célt szolgálhatják a könyvtárak, melyek legfőbb feladata – továbbra is – az információszolgáltatás minden ember számára. Ezzel a funkciójukkal a könyvtárak az információs iparágak közül a közvetítőágban töltenek be jelentős szerepet, terjesztve azt az információt, amelyet az ún. információ-tartalom iparág, azaz a szellemi termékeket előállító iparág dolgozói létrehoznak. Az információ feldolgozását a különböző hardver- és szoftvergyártó cégek végzik, felhasználva azokat az adatokat, információkat, melyeket a kommunikációs és terjesztő hálózatok, vagyis az információt szolgáltatók adnak. A különböző iparágak kialakulása a foglalkoztatottság átalakulását is okozta, hiszen az állások egy része az információ feldolgozásának munkafolyamatait jelenti, s miközben folyamatosan nő a gazdaság teljesítménye, egyre nagyobb a bizonytalanság. Az automatizáció, a fejlett technológia ugyanis számos munkahely megszűnésével jár. Egy 1994-es adat szerint az információs ipar mérete az Európai Unióban 544 milliárd, míg az Egyesült Államokban 566 milliárd dollár volt. 1. sz. táblázat Az információs ipar mérete 1994-ben, milliárd amerikai dollárban Európai Unió

Amerikai Egyesült Államok

Információ-tartalom

186

255

Informatikai ellátás

165

160

Információ-feldolgozás

193

151

Összesen:

544

566

Forrás: UNESCO Információs világjelentés 1997-1998. Országos Rádió és Televízió Testület, Magyar UNESCO bizottság, HÉA stratégiakutató Intézet. Budapest. 1998. 233. p. Eközben a hagyományosan információs szakmaként ismert könyvtárosi, levéltárosi, kiadói munkakörök is átalakulóban vannak. Az információs technológia nagymértékben kiterjesztette a munkaterületeket, s ezzel egyidejűleg a felhasználók elvárásai, igényei is mind magasabbra nőttek. Erről a könyvtárosok már csak azért sem feledkezhetnek el, mert a munkájukból fakadó felelősség még mindig igen nagy. Egy 1999-ben végzett angliai 15

felmérés szerint9 ugyanis az információszerzés elsődleges forrásai még mindig a közművelődési könyvtárak (77 százalékban), ezt követi az informális forrás, azaz a család és a barátok köre (62 százalékban), majd ezután következnek a hivatalok (54 százalék), a posta (53 százalék) az állampolgári tanácsadások (50 százalék), a különböző szakemberek (49 százalék), a helyi közigazgatás (49 százalék) és a felsőoktatási könyvtárak (42,5 százalék). Emellett megfontolandó az is, hogy az információszerzés módszere elsősorban a személyes megbeszélés, s csak ezt követi a könyvolvasás, az önálló keresés, az újságolvasás, a telefonos információszerzés, a rádiózás, tévézés és a számítógép-használat. Ez azt jelenti, hogy minden egyes könyvtáros nagy befolyással lehet az információkérőkre, hiszen valószínű, hogy azok elsőként a közművelődési könyvtárakban rendelkezésre álló könyvtárostól igyekeznek megszerezni az őket érdeklő információt. Anélkül, hogy fel akarnám nagyítani ennek jelentőségét, úgy gondolom, ez nagy hatalom és óriási felelősség. Ha ugyanis igaz, hogy az információs társadalomban az információ a legnagyobb érték, s ha csakugyan él még a megszokás, és valóban a könyvtárakban keresik kérdéseikre a válaszokat az emberek, akkor efelett nem lehet elsiklani. Az UNESCO már idézett Információs világjelentésében10 ráadásul az is hangsúlyozottan szerepel, hogy az információ abban is segítségére lehet a mai kor emberének, hogy saját életének irányítójává váljon. Ez pedig egyes helyeken a boldogulás vagy akár a boldogság, más régiókban pedig a túlélés lehetőségét jelentheti.

9

Sonnevend Péter: Netezők és olvasók. Nemzetközi kitekintés. In= Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 10. évfolyam 5. szám, 2001. május 13-25.p. 10 UNESCO Információs világjelentés 1997-1998. Országos Rádió és Televízió Testület, Magyar UNESCO bizottság, HÉA stratégiakutató Intézet. Budapest. 1998.

16

1.3 Az uniós állampolgárok könyvtárhasználati szokásai

Ahhoz azonban, hogy a közművelődési könyvtárak és a könyvtárosok saját felelősségüket és szerepüket valóban felbecsülhessék, ismerniük kell országuk, régiójuk lakosainak könyvtárhasználati szokásait. Tisztában kell lenniük azzal, hogy melyek azok a csoportok, amelyeket kiszolgálnak, vagy hogy kik azok, akik szinte soha nem veszik igénybe a könyvtár szolgáltatásait. Természetesen egy rutinos könyvtáros, aki az olvasószolgálaton dolgozik, általában jól ismeri a visszajáró olvasókat, de olykor-olykor nem árt magasabb szinten is számba venni a könyvtárhasználókat, szokásaikat. Az Európai Unióban nemcsak fejlettségi szintbeli különbségeket észlelünk, ha az északi és a déli közművelődési könyvtárakat vizsgáljuk, hanem markáns eltérés mutatkozik az e területeken lakók könyvtárhasználati és olvasási szokásai között is. Míg Dánia és Hollandia kiemelkedően sok könyvtárhasználóval és magas olvasási rátával büszkélkedhet, addig Olaszországban csupán a lakosok 37,5 százaléka olvasott el legalább egy könyvet egy év leforgása alatt.11 Általánosságban elmondható az európai könyvtárhasználókról, hogy leginkább a nők és a gyerekek, fiatalok járnak könyvtárba, valamint elsősorban az értelmiségiként dolgozók. Ez utóbbi csoport és az idősebbek leginkább kikapcsolódásra választanak könyveket, míg a fiatalok jelentős része tanulmányai miatt jár könyvtárba. Régiók szerint változó lehet a könyvtárhasználók száma az összlakosság százalékában egy-egy országon belül is, Németországban egy 1992-es adat12 szerint azonban az egész országra vetített mutató 10-15 százalék körüli. Itt a könyvtárba járók többsége fiatal, a 14 és 17 év közötti korosztály 45 százalékot tesz ki, míg érdekes, hogy az idősebb generáció, a nyugdíjasok kevéssé képviseltetik magukat. Ez utóbbi tényt leginkább az magyarázza, hogy a németek szívesebben vásárolják meg az olvasnivalót, vagy barátaiktól kölcsönkérik, minthogy azt a könyvtárakból szerezzék be. Egy 1989-es felmérésből az is kiderült, hogy a könyvtárlátogatók csupán 30 százaléka jár kölcsönözni a könyvtárakba, az emberek többsége inkább találkozni szeret ott az ismerőseivel, oda jár információkat szerezni bizonyos témákban, vagy ott oldja meg iskolai feladatait.

11

Vigini, Giuliano: L’Italia del libro. Milano, Editrice Bibliografica. 1990. Les Bibliotheques publiques en Europe. Sous la direction de Martine Poulain. Colletcion Bibliotheques: Édition du Cercle de la Librarie. Paris, 1992. 41.p.

12

17

Az északi területeket tovább vizsgálva Belgium esetében érdekes módon alacsonyabb mutatókat találunk. Az ott élő közel 10 millió lakosból csupán 1,7 millió beiratkozott olvasó a közművelődési könyvtárakban. Összehasonlítva ezt az adatot a szomszédos Hollandiával szembetűnővé válik a különbség. Hollandiában ugyanis 1993-ban a mintegy 15,3 millió lakosnak közel az egyharmada, azaz 4,5 millió ember használta a közművelődési könyvtárakat. A mintegy 1000 közművelődési könyvtár (ebből 600 központi, a többi fiókkönyvtár) olvasóinak csaknem fele 18 év alatti, vagyis a gyerekek és fiatalok 60-90%-a, míg a felnőttek köréből a használói részarány 20%-ot mutat. Egy könyvtárhasználó átlag csaknem 40 tételt kölcsönöz évente, vagyis a 45 milliós állományból több mint 160 milliót, ami lakosonként tíz egységet jelent (itthon 3-4, Dániában 14 körüli érték ismert). A könyvtárba járás természetesen szorosan összefügg egy társadalom fejlettségével, a különböző gazdasági szférákban dolgozók számának megoszlásával. A hagyományosan a harmadik szektorban és az információs iparágban rangos helyet elfoglaló országok jellemzően könyvtárhasználó nemzetek. Emellett egy-egy régió időjárási adottságai is befolyásolják a könyvkultúrát, azaz a könyvtárhasználatot és az olvasási szokásokat is. Az Egyesült Királyságban, ahol gyakran alkalmatlan az időjárás szabadtéri programok szervezésére és az információs és a szolgáltató szektor is igen fejlett, például a lakosság csaknem 50 százaléka volt könyvtárhasználó 1990-ben.13 2000-ben pedig a felnőtt lakosság csaknem háromnegyede azt vallja magáról, hogy évente legalább egyszer ellátogat a könyvtárba.14 Kor szerinti megoszlásban – Németországgal ellentétben – az 50 évnél idősebbek állnak az élen, közülük 58 százalék beiratkozott olvasója valamelyik közművelődési könyvtárnak. Emellett a fiatalabb generációk is rendszeres olvasóknak tartják magukat – s ha nem is könyvtárban –, az össznépesség 45 százaléka saját állítása szerint mindennap olvas valamit. Nagy-Britanniában is, ahogy egyébként szinte mindenhol Európában, a nők jócskán vezetnek könyvtárhasználat tekintetében, nemcsak hogy több a beiratkozott nő a közművelődési könyvtárakban, de gyakrabban is látogatják azokat. Összehasonlításként, az észak-dél közötti különbségek bemutatására érdemes Spanyolország mutatóit megvizsgálni. Ebben az országban dinamikusan fejlődik a könyvtári ellátottság, 1990 és 2000 között 62 százalékkal nőtt a közművelődési könyvtárak száma, 2465-ről 4009-re. Ugyanez mondható el a könyvtárhasználatról is, hiszen míg 13

Les Bibliotheques publiques en Europe. Sous la direction de Martine Poulain. Colletcion Bibliotheques: Édition du Cercle de la Librarie. Paris, 1992. 361.p.

18

1990-ben csupán 3 278 154 fő, addig 2000-ben a lakosság közel 20 százaléka (19,4%), azaz 7 904 273 fő volt beiratkozott olvasója valamelyik könyvtárnak. A könyvtárba járóknak köszönhetően 2000-ben 31,4 millió kölcsönzést regisztráltak, 55,6 millió látogatás alatt.15 Érdemes talán még a Franciaországban élők könyvtárhasználati szokásait is tanulmányozni, különösen azért, mert az ország számtalan különböző adottságú és kultúrájú régióból áll. Egy 1989-es felmérés szerint a franciák 23 százaléka jár valamelyik könyvtárba, s érdekes adat, hogy az 5000 főnél kisebb lélekszámú településeken az átlag feletti, azaz 19,6 százalékos a beiratkozásai arány, míg a fővárosban, Párizsban ez az érték csak 10,1 százalék. A könyvtárba járási szokásokat tekintve az mondható el, hogy abból a 23 százalékból, amely rendszeresen látogatja a könyvtárakat, 6 százalék legalább hetente egyszer, 9 százalék 1-2 alkalommal havonta, s 7 százalék ennél ritkábban keresi fel ezeket az intézményeket. Franciaországban általános jelenség, hogy az elsődleges olvasói kör a fiatalok, gyerekek csoportja (az összes könyvtárhasználó 40 százaléka), így a legnagyobb kihívást ezen olvasók megtartása jelenti. Az iménti adatok tükrében nehéz lenne általánosan leírni az európai uniós állampolgárok könyvtárhasználati szokásait, hiszen az eltérések mind a szokásokat, mind a számokat tekintve óriásiak. Ezért lokális szinten éppen az egyedi vonulatokra érdemes koncentrálni, azt kiszolgálni és kiaknázni, míg az Európai Unió összességét tekintve egy olyan utat kijelölni, amely a különbözőségek ellenére mindenki számára előremutató és követhető.

14

IFLA Journal, Public libraries section - Country reports: United Kingdom. 2002. http://www.ifla.org/VII/s8/annual/cr02-gb.htm 15 Fundación Germán Sánchez Ruipérez. Las colecciones de las bibliotecas públicas en España. Un estudio sobre su desarrollo (2002). http://www.fundaciongsr.es/

19

1.4 Az európai irányvonal

Az Európai Unió kezdeti törekvései és célkitűzései is elsősorban fejlesztési irányelveket fogalmaztak meg, melyek – főként az információs rendszerek kiépítése – az évek során meg is valósultak. 1995-től a PubliCA program keretében (Concerted Action for Public Libraries) – mely a közművelődési könyvtárak információs szolgáltatásaink fejlesztését és kiterjesztését tűzte ki célul az EU egész területén –, számos könyvtár jutott hozzá különböző támogatásokhoz. Majd 1998-tól ennek a keretprogramnak a kibővülésével létrejött a PubliCA CEE, azaz ettől kezdve a közép- és kelet-európai régió közművelődési könyvtárai is részesülhettek a különböző támogatásokból. Emellett az Európai Unió arra is törekszik, hogy kijelölje a közművelődési könyvtárak és általában a könyvtárak szerepét és helyét korunk társadalmában. Ezen irányelvek összefoglalásaként

készült

el

1997-ben,

Luxembourgban

az

Európai

Bizottság

Közművelődési könyvtárak és az Információs Társadalom című tanulmánya16, mely négy olyan stratégiai célt jelöl meg, amelyet elsősorban a közművelődési könyvtáraknak kell megvalósítaniuk: -

demokratikus szellemben hozzáférést biztosítani valamennyi kiadott dokumentumhoz

-

lehetőséget teremteni az „életen át tartó tanulásra”

-

biztosítani az állampolgárok számára a számítógép-használatot

-

védeni a kulturális identitást a gyorsan változó környezetben

Ezek teljesítésével a közművelődési könyvtárak kulcsszerepet kapnának a demokrácia megőrzésében, elősegítenék az oktatást és a tanulást, kulturális intézményekké, és lokális szinten IT központokká válhatnának. Kérdés, hogy vajon az unió több mint 70 000 működő könyvtára képes-e mindezt biztosítani. Ahogy a tanulmány is megállapítja, számos könyvtár lemaradásban van, ráadásul a különböző régiók intézményeinek fejlődése nem azonos ütemben zajlik. Ennek hátterében egyrészt a politikai akarat és tervezés, a szakképzett munkaerő, a pénzforrások és a szemléletváltás hiánya áll. A könyvtárosok egy része még mindig nem rendelkezik

16

Public Libraries and the information society. J. Thorhague, G. Larsen, H.-P. Thun, H. Albrechtsen, M. Segbert (ed.). Luxembourg, Office for Official Publictions of the European Communities, (1997)

20

megfelelő számítógépes ismeretekkel, és fél a változásoktól, nincsenek kielégítő vezetői ismeretei. A tanulmány két területen javaslatként a következő szükséges változtatásokat veti fel: -

a nemzeti politikák szolgálják a közművelődési könyvtárak érdekeit, a nemzeti információs politika hívja fel a közművelődési könyvtárak figyelmét szerepükre, illetve a lokális, regionális és nemzeti stratégiákban támogassák a közművelődési könyvtárakat

-

megfelelő képzési lehetőségek biztosítása, illetve a különböző könyvtártípusok közötti szorosabb együttműködés kialakítása

Emellett a tanulmány külön, speciális ajánlásokat is megfogalmaz, melyek megvalósítását európai szinten javasolja: -

akciók megtervezése, kutatások megszervezése, melyek a különböző politikákat és tervezéseket érintik, valamint új szolgáltatások bevezetése

-

a folyamatos oktatás és képzés fejlesztése, illetve támogatása

-

kutatások és projektek megszervezése, melyek új eszközöket és szolgáltatásokat fejlesztenek

-

a telematikus piac stimulálása

Két évvel az előbbi tanulmány után, 1999 októberében 31 európai ország – köztük Magyarország – politikusai vitatták meg újra a közművelődési könyvtárakra váró feladatokat, s rögzítették javaslataikat a koppenhágai deklarációban17. A dokumentum a közművelődési könyvtárak alapvető szerepének a következőket tekinti: 1. Demokrácia és állampolgárság: A közművelődési könyvtárak felelőssége és lehetősége az információs társadalomban élő állampolgárok életminőségét javítani azzal, hogy számukra szabad és egyenlő hozzáférést biztosítanak a minőségi információhoz. 2. Gazdasági és társadalmi fejlődés: A közművelődési könyvtáraknak a helyi igényeket kielégítve kell információs szolgáltatásokat nyújtaniuk, mely által a közösségek gazdasági növekedését segítik elő. Jelentős szerepet töltenek be Európában az 17

Koppenhágai deklaráció.http://presentations.aakb.dk/CoppenhaenConference99/-declaration_.htm, 2003. 04. 10. 15 óra 35 perc

21

információval jól ellátott és az információhiányban szenvedő állampolgárok közötti különbségek kiegyensúlyozásában. 3. Lifelong learning (életen át tartó tanulási folyamat): A közművelődési könyvtárak költséghatékonyan tudják Európa-szerte biztosítani az állampolgárok számára az életen tartó tanulási folyamat lehetőségét, illetve könnyű hozzáférést adnak a virtuális hálózatokhoz. Emellett az oktatásban minden szinten támogatják a tanulókat. 4. Kulturális és nyelvi sokszínűség: A közművelődési könyvtárak az Európai Szerződésben (okmány) foglaltak szerint biztosítják a kulturális sokszínűséget, különösen a kulturális örökséget, az irodalmat és a nyelvi kultúrát. A koppenhágai deklarációt aláírók az Európai Bizottságot kérték meg arra, hogy támogassa az Európai Parlament a „Könyvtárak szerepe a modern társadalomban” elnevezésű kezdeményezését azzal, hogy a deklarációban foglaltakat alkalmazza, illetve támogatja. A nemzeti és szövetségi kormányokat a deklaráció a következőkre kéri fel: -

Fogalmazzanak meg nemzeti információs politikákat, melyek a lakosság igényeit figyelembe véve használják ki és fejlesztik a lehetséges forrásokat.

-

Hozzanak létre működtethető hálózati infrastruktúrát, hogy ezzel támogassák a nemzeti informatikai politika fejlesztését.

-

A közművelődési könyvtárakra vonatkozóan működtessenek fejlesztési programokat, melyek rögzítik az információhoz jutás minimális alapfeltételeit.

-

Gondoskodjanak arról, hogy a közművelődési könyvtárak felszereltsége legyen megfelelő

arra,

hogy

az

állampolgárok

számára

elérhetővé

tegye

az

információforrásokhoz való hozzáférést. -

Lobbizzanak az Európai Parlamentnél annak érdekében, hogy a közművelődési könyvtárak a szociális agenda prioritási sorrendjében előrébb kerüljenek a jelenben és a jövőben egyaránt.

-

Dolgozzanak azért, hogy az állampolgárok jobb életet élhessenek azáltal, hogy egyformán jutnak az információhoz.

A közművelődési könyvtárak figyelmét pedig három alapvető dologra irányítja a deklaráció:

22

-

Álljanak készen szerepkörük és szolgáltatásaik újragondolására a megváltozott társadalmi igényekhez igazodva.

-

Hozzanak létre hosszú távú együttműködéseket más hasonló szerepkörű és oktatási intézményekkel.

-

Hatékony marketingmunkával biztosítsák, hogy minden állampolgár érezze úgy és legyen tudatában annak, hogy maximálisan ki tudja használni a rendelkezésére álló információs forrásokat. A fentiek ismeretében tisztán látszik, hogy elsősorban a politikusoknak kell nagyobb

figyelmet szentelniük a közművelődési könyvtárak és az információs rendszerek fejlesztésének, előtérbe helyezésének, de még a konkrét ajánlások megfogalmazása után sem ülhetnek ölbe tett kézzel a könyvtárak abban bízva, hogy hirtelen minden megváltozik. A könyvtárosoknak és a könyvtárvezetőknek igenis tenniük kell azért, hogy a különböző javaslatokban és tervekben szereplő elképzelések minél gyorsabban, minél hatékonyabban valósuljanak meg. Ezt pedig csakis azzal lehet siettetni, ha a változást mindenki szükségesnek és mindennél előbbre valónak tartja. Azt, hogy a könyvtárak mire képesek, bizonyítaniuk kell. Szüntelenül tudatniuk kellene a világgal, hogy léteznek, hogy szolgáltatnak, s azt is, hogy terveik vannak. Annál is inkább fontossá válik a lobbizás, az eltartókkal és ezáltal a felhasználókkal kiépített jó kapcsolat, mert a megfogalmazott elképzelések nem kötelező érvényűek, hiszen az európai uniós alapszerződések az oktatás és a kultúra tartalmi és szervezeti kérdéseit nemzeti kompetenciaként minősítik.

23

2.0 Közművelődési könyvtárak Magyarországon

2.1 A magyar közművelődési könyvtárak története

Azt, hogy a magyar közművelődési könyvtáraknak milyen helyzetet és lehetőségeket kell a közeljövőben úgy formálniuk, hogy az európai uniós irányelveknek és elvárásoknak megfeleljenek, csak úgy érthetjük meg, ha jelenlegi helyzetük mellett múltjukra, kialakulásuk történetére is vetünk egy pillantást. A rövid könyvtárügyi áttekintést – Csapodi Csaba, Tóth András és Vértessy Miklós remek munkája alapján – a legelején, a könyvkultúra elterjedésével kezdhetjük. Hazánkban – ahogyan számos európai országban – a könyv megjelenése szorosan kapcsolódott a keresztény vallás és kultúrkör befogadásához. Magyarország igazi bekapcsolódását az európai könyvkultúrába a hittérítés és a hittérítő papok megjelenése hozta meg a X. században, az első könyvtárak itthon a XI. században, a Benedek-rendi kolostorokban jöttek létre. Igaz ugyan, hogy az ezt követő időszakban, a kereszténység térhódításával párhuzamosan számos könyvtár is elkezdett működni, de ezek javarészt kolostori vagy székesegyházi könyvtárak voltak, s a gyűjtemények nagysága általában nem haladta meg a pár száz kötetet. Az első nem egyházi könyvtárat Könyves Kálmán királyunk mondhatta magáénak, s ha további magánkönyvtárak nem is jöttek létre, a kolostori könyvgyűjtemények fejlődése a következő királyok uralkodása alatt töretlen volt. Ezt a nyugodt időszakot törte meg 1241-1242-ben a tatárjárás, mely nem kímélte az addig felhalmozott könyveket sem. A pusztítást követő századok viszontagságai sem voltak éppen alkalmasak a könyv- és könyvtárkultúra dinamikus fejlődésére, s így az olvasás és írás művészete elsősorban az egyházi személyek kiváltsága maradt, az egyházi könyvtárak mellett csak viszonylag kevés főúr hozott létre saját kedvtelésére magánkönyvtárakat. A városi könyvtár általánosabb jelenséggé csak a XV. század végén vált Németországban, Franciaországban, Svájcban, majd igazán nagy jelentőséget Luther Márton feltűnése után kapott ez a típusú intézmény, hiszen ő az ember életének központjába a Bibliát, és áttételesen az olvasást, tanulást állította. Luther 1524-ben körlevelet intézett az összes német város tanácsaihoz, hogy ne sajnálják a pénzt „nagy könyvtárakat vagy könyvesházakat létrehozni, különösen a nagyabb városokban, amelyek

24

arra képesek”18. Ennek következményeként megmaradhattak az egyes kolostori könyvállományok, hiszen nagyrészüket a városi vagy iskolai könyvtárakba beépítették. Valahogy így történt ez nálunk is, Nagyszebenben és Brassóban, Kőszegen és Debrecenben vagy Sárospatakon egyaránt megnyitotta kapuit a városi könyvtár. A leírásokból tudjuk, hogy például a brassói könyvtári szabályzat szerint a gyűjteményt gondozó „oeconomus”-nak kora reggeltől este 6 óráig nyitva kellett tartania a könyvtárat, és nem engedhette, hogy valaki könyvet vigyen el belőle. Havonta kellett a köteteket megtisztítani a portól. Az „oeconomus”, azaz a könyvtáros tisztségét egy évig viselhette, de ha méltatlannak bizonyult, év közben mást bíztak meg helyette. A brassói könyvtár állományáról csupán annyit tudunk, hogy 1575-ben 600 kötetből állt, közte 70 kéziratból.19 A következő évszázadokról – bár hatásuk tagadhatatlanul érezhető – azt lehet elmondani, hogy számottevő változást nem hoztak a magyar könyvtárügyben. Tulajdonképpen egészen a kiegyezésig a hazai könyvtárügy eléggé kezdetleges szinten állt. A főúri magángyűjtemények és az egyházi könyvtárak mellett csak elvétve működtek közművelődési vagy szakkönyvtárak az országban. Az egyetlen nagy állami könyvtár, az Egyetemi Könyvtár is igen kevés pénzből gazdálkodva tartotta fenn magát. Aztán 1867ben Eötvös József kultúrpolitikai törekvéseinek köszönhetően a közművelődés került a figyelem középpontjába, s bár a politikus elképzelései nem valósultak meg maradéktalanul, a fejlődés, ha kis lépésekben is, de megindult. Igazi nagy beruházásokra, új könyvtárak építésére ugyan nem jutott pénz, az országgyűlés azonban a már működő nagykönyvtáraknak beszerzési keretet szavazott meg. A kiegyezés idején a közoktatás és általában a közművelődés még igencsak kezdeti szakaszban állt – ekkoriban mindössze 5 városi közművelődési könyvtár működött –, ezért egyre fontosabb feladattá vált a kevés iskolát végzett falusi lakosság műveltségének emelése. Ennek a problémának egyfajta megoldása lett volna a kistelepülések közművelődési könyvtárakkal – népkönyvtárakkal – történő ellátása, s a lakossággal való megkedveltetése. Ez volt Eötvös törekvése is, ám mindössze a népnevelési intézetek alapítására hívta fel a politikusokat, hangsúlyozva, hogy ezeket könyvtárakkal is el kell látni, mert máskülönben nem tudnak eredményes munkát végezni. Ezen indítvány hatására egy ideiglenes népoktatási szövetség alakult, mely a népművelési intézetek számára alapszabály-tervezetet készített, s ennek 6. paragrafusa szerint „helyenkénti körülmények szerint választott könyvekből s a művelődést előmozdító egyébfajta eszközökből könyv- és 18 19

Csapodi Csaba - Tóth András - Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 94.p. Csapodi Csaba - Tóth András - Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 95.p.

25

gyűjteménytárakat fognak alapítani”.20 Valójában azonban a népkönyvtárak igazi szervezése az 1870-es évek közepén indult meg, amikor is a Népkönyvtárak Alapítására és Terjesztésére

Alakult

Központi

Bizottság

megkezdte

működését.

A

bizottság

kezdeményezésére a „népkönyvtárak felállítása a népoktatási intézményekkel szerves összeköttetésben történjék... A népkönyvtárak szorosabb értelemben véve tisztán csak az elemi népiskolát végzett felnőtt egyének számára állítandók, s így a népkönyvtárak alapítása alkalmával sem a tanuló ifjúság sem az úgynevezett értelmiség, sem pedig a magasabb oktatásban részesült ifjúság igényei nem veendők tekintetbe”.21 A kiegyezés után, a XIX. és a XX. század fordulóján a népkönyvtári mozgalom ellenére sem volt valódi lehetőség a közművelődésre. Budapesten, ahol egyébként – akárcsak jelenleg – az ország szellemi tőkéje összpontosult, ugyancsak nem volt alkalmas intézmény, mely a társadalom szélesebb rétegeinek szellemi igényét elégítette volna ki. Az összes nagy-, kis-, szak- és népkönyvtár együttesen sem tudott a főváros 800 000 lakosának 2500-nál több olvasótermi férőhelyet biztosítani, s ezt is naponta legfeljebb öt órán át. Számszerűen 4 nyilvános könyvtár 100-nál több látogatónak, 4 nyilvános könyvtár 50-nél több látogatónak, 8 nyilvános könyvtár 25-nél több látogatónak, 18 nyilvános könyvtár 10-nél több látogatónak és 8 nyilvános könyvtár 4-10 látogatónak tudott egyszerre helyet adni.22 A tarthatatlan állapotok rendezésére a főváros már két működő könyvtár – a Budapest Székesfőváros Könyvtára és a Fővárosi Statisztikai Hivatal Könyvtára – egyesítését indítványozta, mely átalakítás lebonyolításával Szabó Ervint bízták meg, aki 1905 közepéig sikeresen egyesítette a két állományt, mely így a Fővárosi Könyvtár nevet kapta. Az állományok összeolvasztásán túl Szabó Ervin már ekkor megkezdte a gyűjtőkör kibővítését; hagyományos dokumentumok, a várostörténeti, közigazgatási, statisztikai anyag mellett társadalomtudományi műveket is beszerzett, s 220-féle folyóirat legújabb számai sorakoztak a szabadpolcokon. A modern szellemű kezdeményezés azonban nem érte el a célját, a lakosság nemigen kereste fel a könyvtárat, jellemzően a professzorok, tudósok, diákok köre alkotta az olvasói csoportokat. Pár évvel később született meg aztán az az ötlet, mely végérvényesen elindította a közművelődési könyvtárakat fejlődésük útján. 1910-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa felkérte a fővárost arra, hogy szervezzen egy angol-amerikai minta 20

Csapodi Csaba -Tóth András -Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 263.p. Csapodi Csaba -Tóth András -Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 264.p. 22 Csapodi Csaba -Tóth András -Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 295.p. 21

26

szerinti közművelődési könyvtárat, és később létesítsen mellé fiókokat is. Ezt a feladatot is Szabó Ervin kapta, aki elsődleges fontosságúnak az olvasók körének kiterjesztését jelölte meg. Úgy gondolta, ha megfelelően érdekes állománnyal várja az intézmény olvasóit, akkor azok tanulásra vagy szórakozásra máris használni kezdik azt. Céljai között szerepelt az is, hogy azokkal a társadalmi csoportokkal is megismertesse az olvasást, akik ezt a szükségletet még nem ismerik. A recept bevált, a fővárosiak hamar megszerették a könyvtárat, s annak ellenére is használták, hogy a könyvtár épülete már nemigen tudta befogadni az újabb szerzeményezéseket. A könyvtár fejlődését még a háború sem akadályozta meg. Ezt támasztják alá a korabeli adatok: „1915-ben 153 892 kötetet kölcsönöztek ki és 117 268 kötetet használtak az olvasóteremben. 1916-ban ezek a számok 281 158-ra, illetve 52 040-re módosultak. (Az olvasótermi forgalom a szénhiány miatti bezárás következtében csökkent le.) Az olvasók a következő foglalkozásúak közül kerültek ki: főiskolai hallgatók, középiskolás diákok, magánalkalmazottak, szabad foglalkozásúak, és utánuk messze lemaradva köztisztviselők, tanárok, tanítók, munkások.”23 Míg a központi könyvtár egyre sikeresebben működött, addig a fiókkönyvtárak megszervezése csak lassan folyt, pedig az olvasási kedv – elsősorban az értelmiségiek körében – egyre nőtt. Az ő igényeiket igyekeztek kielégíteni az ún. kölcsönkönyvtárak, melyek azonban inkább üzleti vállalkozások voltak (általában kereskedők tartották fenn őket), s a művelődést csak másodlagos célnak tekintették, ezért állományuk gyarapításának megtervezésekor arra törekedtek, hogy minél jobban kiszolgálják látogatóik igényeit. A javarészt könyvkereskedők által létrehozott mintegy 100 ilyen könyvtár főleg német nyelvű dokumentumokat gyűjtött, tematikájában pedig a szórakoztatásra helyezte a fő hangsúlyt. A századforduló után aztán ezek a könyvtárak is egyre több magyar nyelvű könyvet kezdtek el gyűjteni, ám tevékenységük megmaradt a szórakoztatás biztosításánál, igazi közművelődési funkciót tehát nem láttak el. Nyilvános könyvtáraknak, vagy inkább periodikatárnak tekinthetünk ebben a korban jónéhány kávéházat is, ahol a tulajdonosok törekedtek arra, hogy a vendégeknek külföldi és magyar szaklapokat kínáljanak feketéjük mellé. Az első világháború és a trianoni békeszerződés számos magyar könyvtárat tett tönkre, s az egykori állományok helyrehozása és gyarapítása hosszú ideig messze elmaradt az ideálistól.

23

Csapodi Csaba -Tóth András -Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 298.p.

27

2. sz. táblázat A veszteség könyvtárfajták szerint részletezve Könyvtártípus

volt

maradt

Tudományos és közművelődési nyilvános könyvtár

117

55

Hivatali, hatósági könyvtár

61

40

Főiskolai könyvtár

114

65

Középiskolai könyvtár

185

82

Szakiskolai könyvtár

184

90

Egyházi könyvtár

98

41

Társadalmi és egyesületi könyvtár

481

191

Egyéb közművelődési könyvtár

108

41

Összesen:

1348 605

Forrás: Csapodi Csaba - Tóth András - Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 298. p. Sem a fiókkönyvtárak, sem a vidéki közkönyvtárak nem fejlődtek megfelelő mértékben, ráadásul az akkori politika sem kedvezett ezen intézményeknek. A két világháború közötti időszak, a tanácsköztársaság, majd ezt követően a második világháború utáni egy évtized jelentős változást igazán nem hozott a magyar könyvtárügyben. Nagyjából az 1950-es évekre jutott el odáig a szocialista vezetés, hogy a háborút követő romeltakarítási feladatokat befejezve átgondolja a következő lépéseket. A szocialista művelődéspolitika egyik céljaként azt jelölte meg, hogy a lakosság minél nagyobb részében felébressze és növelje az olvasás iránti igényt, ehhez pedig rendelkezésükre kellett bocsátani a szükséges könyveket. Természetesen ezen a téren is érvényesült az egyenlőség eszméje, s szinte önműködő módon, a munkásság kezdte meg elsőként az üzemekben a könyvtárak újjászervezését. 1947-ben aztán a „Magyar Kommunista Párt irányításával megalakult egy központi szerv, a Népkönyvtárakat Szervező Országos Bizottság, amely két év alatt 1100 helyre juttatott el 60-70 kötetes gyűjteményeket. 1948-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ládákban 600 vándorkönyvtárat küldött a kis településekre. Ezek 1949-1959-ben beolvadtak a körzeti

28

könyvtárak által szervezett falusi népkönyvtárakba.”24 A központi elgondolások sorában volt a körzeti könyvtárak rendszerének ötlete is, amely 1949-tól kezdett valósággá válni, s rövid időn belül szinte az egész országot behálózta, igaz leginkább kisegítő szerepet betöltve a közművelődési könyvtárak között. Ezek a körzeti könyvtárak voltak hivatottak a körzetükbe tartozó népkönyvtárak helyszínét kijelölni, mely olyannyira hatékony elképzelésnek bizonyult, hogy ennek köszönhetően 1952-ben már a háromezredik falusi könyvtár nyitotta meg kapuit. Másrészről a töretlen fejlődés inkább csak a könyvtárak mennyiségében, a gyűjtemények nagyságában volt észlelhető, hiszen a központi érdekek azt diktálták, hogy a dokumentumok összetétele ellenőrzött legyen. Ennek ellenére sem elvitatható e korszaktól a dicsőség, hiszen a könyvtárak – talán azóta is irigyelt módon – ekkoriban valóban azt a funkciót töltötték be, melyet a vezetők és a társadalom is szánnak nekik. Egyes becslések szerint a közkönyvtári hálózat ilyen tempójú növekedése azt eredményezte, hogy a nyolcvanas évekre a magyar lakosság harmada könyvtárba járó, olvasó embernek mondta magát, s a könyvtáraknak mint a kultúrát közvetítő intézményeknek a társadalmi megítélése is igen pozitív képet mutatott. Mint annyi más területen, a könyvtárügyben is jelentős változást hozott a rendszerváltás, a könyvtáraknak jutó állami pénzforrások jócskán megcsappantak, s az új korral az új igények is megjelentek, melyek alapvetően más feladatokat szánnak a modern könyvtáraknak. „A könyvtárosok igen nagy reményeket fűztek a rendszerváltozáshoz. Abban bizakodtak, hogy általánosan elismert fontosságú intézményük a korábbinál sokkal jobb feltételekhez jut. Nem így történt. Az önkormányzati törvény, amelynek a közművelődési könyvtárak fenntartásáról is intézkednie kellett, az önkormányzatok kötelező feladatává tette ugyan a könyvtárak fenntartását, de normatív támogatást nem rendelt hozzá (mint például az iskolák esetében). Ez különösen az első években azzal járt, hogy az ellátás addigi színvonala is veszélybe került, sőt helyenként a könyvtárak léte is megkérdőjeleződött. (A szakszervezeti könyvtárak megszűnése más okból következett be, de ez egy másik történet.)25” Igaz,

a

rendszerváltás

után

a

könyvtárak

az

ideológiai

kötöttségektől

megszabadulva, sokat változtattak a korábbi merev megoldásokon, de gyökeres modellváltás alig-alig történt. Annak felismerése, hogy a könyvtár nem a szocialista 24

Csapodi Csaba -Tóth András -Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 435.p. Kiss Jenő: Emlékek, élmények, észrevételek – az ötven éves közművelődési könyvtárügyről. In= Könyvtári Figyelő 46. évfolyam, 2000. 1-2. szám

25

29

nevelés intézménye, sőt, egyáltalán nem nevelési, hanem szolgáltató intézmény, nem lett általánossá. Elsőként a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kezdeményezte a 80-as évek közepén az „olvasó könyvtárának” kialakítását, ami állományátalakítást jelentett, valamint a feltárás, a szolgáltatásrend, a marketing ehhez való alakítását, ám ez a kezdeményezés sokáig – szinte napjainkig – igazi követő nélkül maradt.

30

2.2 Az információs forradalom hatása a magyar társadalomra és a közművelődési könyvtárakra

Ahogyan más országokat, úgy Magyarországot sem hagyta érintetlenül az információs forradalom, ám a szakemberek csak a kilencvenes évek második felétől kezdtek igazán komolyan foglalkozni a témával. 1995-ben kidolgozták a Nemzeti Informatikai Stratégiát, s a Miniszterelnöki Hivatal két dokumentumban is tárgyalta az információs társadalom kialakulásával járó változásokat Magyarországra vonatkoztatva. A Magyar válasz az információs társadalom kihívásaira (1999.) amellett, hogy górcső alá veszi Magyarország jelenlegi fejlettségi színvonalát, terveket fogalmaz meg szinte minden gazdasági ágazatra vonatkozóan. Az alapvető feladatok eléréséhez a tanulmány hat prioritást határoz meg: „Az első három prioritás azoknak a feltételeknek a megteremtésével foglalkozik, amelyek az Információs Társadalom kialakulásához szükségesek (infrastruktúra, hasznos tartalom, hozzáértő felhasználó), míg a további három prioritás azokat a legfontosabb területeket tekinti át, ahol az Információs Társadalom hatásai az ember számára leginkább érzékelhető formában jelentkeznek (gazdasági élet, közigazgatás, életminőség).”26 -

Az első prioritás az információs infrastruktúra fejlesztése, melynek célja, hogy olyan szabályozások szülessenek, melyek lehetővé teszik a magyar lakosság meghatározó részének azt, hogy bekapcsolódhasson az európai szinthez felzárkózó információs infrastruktúrához.

-

A második prioritás az elektronikus tartalomszolgáltatás, amely a lakosság számára lehetőséget ad arra, hogy a kívánt információhoz mindig, mindenütt, elérhető áron és garantált minőségben hozzájuthasson, illetve, hogy adminisztrációs ügyeit a hálózaton keresztül intézhesse.

-

A harmadik az információs társadalom polgárának képzése, azaz az információ felkutatására és felhasználására alkalmassá tevő képességek megtanítása az új generáció számára.

-

A negyedik prioritás a versenyképes gazdaság kialakítása, ennek szervezeti és infrastrukturális feltételeinek megteremtése.

-

Az ötödik a hatékony, szolgáltató közigazgatás létrehozása, mely megteremti az információkhoz való egyenlő hozzáférés esélyét.

31

-

A hatodik prioritás pedig a javuló életminőség biztosítása. Az egyes prioritások körülbelül 15 év előrevetítésével általánosabban, 2005-ig viszont

a kitűzendő célokat fogalmazzák meg. Az egyes prioritások több éves programokban valósulnak meg, egy-egy minisztérium irányítása alatt. A tanulmány ezeknek a programoknak a céljait, kereteit is felvázolja.27 A másik dokumentum, a Tézisek az információs társadalomról28 egy évvel később, 2000-ben a következő kérdésekben kereste a válaszokat: 1. Gazdasági kihívások és a munka új világa 2. A tudásszerzés szükségszerűsége és új módjai 3. Az állam szerepe és az állampolgár esélyei az elektronikus közigazgatás korában 4. Az életminőség javítása, a kockázatok csökkentése 5. Az együttműködés és szabályozás új kultúrája A tézisgyűjtemény számos korábbi munkaanyaggal ellentétben szakított a kérdéskör technológiai, eszközcentrikus megközelítésével, s a társadalmi aspektusokat állította a középpontba. A tézisgyűjteményt kidolgozók szerint a technika és technológia gyors fejlődése nem teszi lehetővé – szükségessé –, hogy kormányzati szinten konkrét eszközökről essen szó, s ezért csak az ellátandó funkciókat, feladatokat kell meghatározni. Éppen ezért azonban valóban komoly hiányosság, hogy a fenti dokumentumokkal párhuzamosan nem készült akcióterv arra vonatkozóan, hogy Magyarország konkrétan hogyan kíván megfelelni az újonnan támadt kihívásoknak. A magas hazai telefontarifák és az itthoni életszínvonal ugyanis a megfogalmazott törekvések ellenére sem tették lehetővé a dinamikus fejlődést. Rendszeresen csupán a magyar lakosság 6-8 százaléka internetezik, szemben az európai átlaggal, mely 20 százalék körül mozog (Észak-Európában még ennél is magasabb ez a mutató), vagy az amerikai internet-használat adatával, mely csaknem 50 százalékos.

29

A hazai és nemzetközi információs társadalom trendjeinek feltérképezésére

és az információs társadalommal kapcsolatos ismeretek minél szélesebb rétegekhez való

26

Magyar válasz az információs társadalom kihívásaira. http://www.iif.hu/~lengyel/valasz, 2003. 03. 31. 12 óra 10 perc 27 Magyar válasz az információs társadalom kihívásaira. http://www.iif.hu/~lengyel/valasz, 2003. 03. 31. 12 óra 10 perc 28 Tézisek az információs társadalomról. http://www.kancellaria.gov.hu, 2003. 04. 01. 11 óra 41 perc 29 Mészáros Anikó: Kis információs társadalmi körkép. In=Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 48. évfolyam 2001. 5. szám, 211.p.

32

eljuttatása érdekében 1998-ban a BME és az UNESCO támogatásával létrejött az Információs Társadalom és Trendkutató. 2000-től pedig Magyarország is bekapcsolódott az eEurope elnevezésű programba, s elindult az eMagyarország, mely a gondolati kapcsolódás megkönnyítése érdekében az EU dokumentumának szerkezetéhez igazodik. Ennek megfelelően a program tíz legfontosabb fejezete a következő: 1. A fiatalok beléptetése a digitális korszakba 2. Olcsó internet-hozzáférés biztosítása 3. Az elektronikus kereskedelem terjedésének gyorsítása 4. Gyors internet-hozzáférés a kutatók és a diákok számára 5. Intelligens kártyák alkalmazása a korszerű informatikai rendszerekben 6. Kockázati tőke a high-tech kis és középvállalatok (KKV-k) számára 7. „Elektronikus részvételi” lehetőség a fogyatékos, csökkent munkaképességű és hátrányos helyzetű személyek számára 8. On-line egészségügyi szolgáltatások alkalmazása 9. Intelligens közlekedés, szállítás 10. On-line kormányzás „Az e-Magyarország keretében a magyarországi információs társadalom megvalósítását szolgáló stratégiai célok, átfogó jövőkép meghatározására van szükség. A részfeladatok, így az informatikai technológiák alkalmazása részletes programjának kidolgozását másutt kell elvégezni. Itt a globális és az európai információs társadalomba lépő Magyarországnak kell közérthető – a reális helyzetből kiinduló –, távlatos programot kínálni.30” A különböző programok és törekvések azonban a közművelődési könyvtárak számára nem fogalmaznak meg konkrét feladatokat, az akcióterv ebben az értelemben is hiányzik. Ráadásul, a legtöbb felmérés elsősorban azt vizsgálja, hogy a magyar lakosság hány százaléka rendelkezik otthonában számítógéppel, internet-kapcsolattal stb., s a könyvtári helyzetet kevéssé veszi figyelembe. Pedig szükséges volna, hiszen – sajnálatos módon – a fejlődés hiánya a közművelődési könyvtárakban igen szembetűnő. Kevés a számítógép, nagy részük csak az adatbázis böngészését hivatott elősegíteni, a könyvtárosok nemigen értenek az interneten való hatékony kereséshez stb. A fejlesztés tehát rövid időn belül elkerülhetetlen lesz, ha a közművelődési könyvtáraknak valóban meghatározó szerepet szánnak az információs társadalom kialakításában.

30

Az eMagyarország programja. http://www.emagyarorszag.hu/emagyar.htm, 2003. 04. 20. 22. óra 03 perc

33

Az információs forradalom a magyar könyvtárakban konkrét információtechnológiai változásokat is hozott. „Egyrészt felvetette a könyvtári dokumentumok feldolgozásában és általában a könyvtárak közötti kapcsolatokban egy olyan új együttműködés lehetőségét, amelyet korábban elképzelni sem lehetett. Ezt példázzák az olyan működő vagy tervezett projektek, mint a több könyvtár közös lekérdezést biztosító KözElKat, az egytípusú könyvtári szoftverek közös feldolgozási rendszerei (pl. Vocal), vagy a nagyobb szabásúra tervezett Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA). Másrészről lehetővé vált, hogy a könyvtárak és a könyvtárosok messzemenően túllépjenek az adott gyűjteményben meglévő anyagok bibliográfiai szintű kataszterén. Ez azt jelenti, hogy megindult annak a számbavétele, hogy a könyvtári dokumentum ill. annak különféle szintű digitális másolata milyen új utakon, módokon juttatható el az olvasóhoz.”31

31

Kokas Károly: Könyvtárak az ezredforduló után. In=Iskolakultúra 2000./ 4. szám, http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/inftars/jovoktar/jovoktar.mek, 2003. 04. 01. 21 óra 14 perc

34

2.3 XXI. századi közművelődési könyvtári helyzetkép Magyarországon

Azt, hogy mekkora fejlesztésre szánt pénzösszeg lenne elég a hazai közművelődési könyvtárak kielégítő színvonalra emelésére, pontosan senki sem tudja. Érdemes azonban legalább azzal tisztában lenni, hogy az egyes régiókban hogyan alakulnak a könyvtári mutatók, hiszen ezeknek segítségével jól kirajzolódik a magyar lakosok könyvtárakhoz való viszonya, a különböző területek dokumentummal való ellátottsága. Ahogy azt már említettem, a magyar könyvtárak színvonala sok helyen messze elmarad

a

kívánatostól.

Ennek

oka

többek

között

az

ország

elaprózott

településszerkezetében keresendő. Míg a skandináv vagy az angolszász országokban 10-15 ezer lakosú közigazgatási egységek működnek, hiszen az ennél kisebb lélekszámú egységek nem tudják eltartani magukat, addig nálunk az ennél jóval kisebb lélekszámú települések is önálló gazdálkodást folytatnak. Ez a könyvtárak szempontjából azért hátrányos, mert így gyakran előfordul, hogy a költségvetésből már nem marad pénz a könyvtár fejlesztésére, hiszen sürgetőbb problémákat kell orvosolni az amúgy sem túl bő keretből. S miután Magyarország 3200 községéből mintegy 2400 rendelkezik önkormányzati közkönyvtárral, ez nem elhanyagolható tényező. Másrészről viszont előnyös a kiskönyvtári hálózat, hiszen hagyományosan a személyes kapcsolatok dominálnak benne, így a községek könyvtárai és könyvtárosai kicsiben valóban el tudják látni a személyes kultúraközvetítés feladatát. 32 Egy összehasonlító felmérésből33, mely tíz év adatait (1989-1999) vizsgálta, kiderül, hogy a Nyugat-Dunántúl könyvtári ellátottsága a legjobb, hiszen ebben a régióban 554 települési könyvtár működik. Csökkenést mutat a Dél-Alföld és Észak-Magyarország – ezeken belül is Csongrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye –, ahol a legnagyobb volt a szolgáltató helyek csökkenésének mértéke. Budapesten is hússzal kevesebb szolgáltató hely lett ez alatt a tíz év alatt, növekedést egyedül Bács-Kiskun megyében regisztráltak. Általánosságban az is megállapítható a felmérés alapján, hogy az egész országra vetített különböző mutatók szinte mindegyike negatív tendenciájú. Amíg 1989-ben a főfoglalkozású könyvtárosok száma 4 403 volt, addig 1999-re már csak 3 157-en dolgoztak 32

Sonnevend Péter: Kistérségek könyvtári ellátása: vannak-e esélyek?. In=Könyv, könyvtár, könyvtáros 10. évfolyam. 4. szám 2001. április 3-10.p.

33

Vidra Szabó Ferenc: A legfontosabb könyvtári mutatók változásai (1989-1999). In=Könyv, könyvtár, könyvtáros 10. évfolyam 4. szám 2001. április 10-24. p.

35

főállásban (az eltérés közel 30 %). Ezzel együtt a beiratkozott olvasók száma is csaknem 25 százalékkal csökkent (leginkább a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon), összesen 1554 351 főről 1 364 488-ra. A kölcsönzők és a kölcsönzött állományegységek száma is kevesebb lett, mint ahogyan az egy év alatt leltárba vett állomány is. Érthető módon a könyvtári állomány nagysága nőtt, hiszen a tíz év alatt beszerzett dokumentumok gyarapították a már meglévő készleteket, így 1989-ben 40 997 142, míg 1999-ben 43 355 549 darab állományegységet tartottak számon. Árulkodó adat lehet a beiratkozott olvasók száma a lakosok százalékában. A települési könyvtárak regisztrált olvasóit számolva a dél-alföldi terület vezette a mezőnyt, itt az összlakosság 16,5 százaléka volt beiratkozott olvasó. Az Alföld északi részén ez a mutató csaknem egy százalékkal kevesebb, azaz 15,6 százalék, ezt követi a Közép-Dunántúl, ahol a lakosság 15,1 százalékát tartják számon könyvtári olvasóként. A Budapestet is magába foglaló közép- magyarországi régió 10 körüli százalékával látszólag sereghajtó, ám ha figyelembe vesszük az egyéb könyvtárakba beiratkozott olvasói létszámot is, akkor kiderül, hogy hazánk északi területe az, ahol a legkevesebben használják a könyvtárakat (13,3 %). Emellett ez az a régió, ahol a legkevesebb főfoglalkozású könyvtáros jut 10 000 lakosra (3,55). Ebből a szempontból a közép-magyarországi területé a vezető szerep, hiszen itt ennek csaknem a duplája, azaz több mint 6 főállású könyvtáros lát el 10 000 lakost. Jól tükrözi az egyes régiók anyagi lehetőségeit a beszerzésekre fordított összegek nagysága. E szerint Észak-Magyarország van a legrosszabb helyzetben, ahol 111,73 forint jut lakosonként a települési könyvtári beszerzésekre (az egyéb típusú könyvtárakkal kiegészítve ez a szám 119, 29-re változik), de nem sokkal több jut ennél az Észak-Alföldön (114,56) sem. Minden nyilvános könyvtári beszerzést figyelembe véve KözépMagyarország a legszerencsésebb, itt 444,32 forint jut lakosonként arra, hogy növeljék az állományt. Messze lemaradva következik a Dél-Dunántúl, az Észak-Alföld, a Közép- majd a Nyugat-Dunántúl, a Dél-Alföld és a már említett Észak-Magyarország. A szakdolgozat következő nagyobb témaköréhez, a magyarok könyvtárhasználati szokásaihoz vezet el az az idézett felmérésben publikált tény is, hogy míg egész Magyarország területén az a jellemző, hogy az olvasók kikölcsönzik az őket érdeklő dokumentumokat, addig Budapest területén inkább a helyben olvasás, a könyvtárban történő tanulás, vizsgára készülés dominál.

36

2.4 A magyar olvasók könyvtárhasználati szokásai

Magyarország lakosai körében az olvasás egyre kevésbé népszerű kikapcsolódási forma, ezt igazolja számos felmérés, s ezzel a könyvtáraknak is szembe kell nézniük. A KSH Időfelhasználás 1986 és 1999 őszén című tanulmánya szerint „a férfiak körében az olvasásra fordított idő a kétharmadára, a nőknél kevesebb, mint háromnegyedére csökkent.”34 Ez a tény talán nem is tűnik annyira megdöbbentőnek, ám ha a számszerűsített adatokat vetjük össze, máris jobban kirajzolódik a két időpont közötti különbség. A 15-19 éves fiúknál a fent megjelölt több mint tízéves periódus alatt 39 percről 13 percre csökkent az olvasásra fordított idő, míg a hasonló korú lányoknál 37 percről 17 percre. Ezzel a jelenséggel biztosan összefüggésben van az is, hogy a lakosság könyvvásárlása jelentősen visszaesett, ám a könyvtárhasználat ezzel párhuzamosan nem nőtt.35 Magyarország ezekkel a mutatókkal jelentős lemaradásban van Nyugat-Európához képest, ahol mind az olvasási kedv, az olvasással eltöltött idő, mind a könyvvásárlás és a könyvtárhasználat mértéke jóval nagyobb. 1985-86-ban egy 1000 főből álló csoport olvasási és könyvtárhasználati szokásait vizsgálta Gereben Ferenc, majd 1991-ben és 1993-ban is végzett egy hasonló felmérést – melynek eredményeit összevonva hozta nyilvánosságra –, igaz, ezúttal szűkebb körben és kvalifikáltabb lakosok körében. Mindkét mintacsoport tagjait megkérték, hogy rangsorolják a különféle szabadidős tevékenységeket aszerint, hogy mivel szeretik leginkább eltölteni az idejüket. Az így kapott sort a családi együttlét, a beszélgetés családi körben vezette, ezután a televíziózás, a rádiózás, az újságolvasás, a kertészkedés, barkácsolás következett, s csak ezt követően került sorra a szépirodalmi mű olvasása. Igaz, ez a tevékenység – ahogyan a tévézés is – nagyobb népszerűségnek örvendett a kilencvenes évek elején, mint az 1985/86-os felmérés idején. A szépirodalom-olvasás tehát a lista 6. helyén áll, míg a könyvtárlátogatás ugyanezen a listán a 24-25. helyezést kapta. Biztató jel, hogy e tevékenység népszerűségi indexe is – ha csak kis mértékben is – emelkedett, a 10-ből 1,47 pontról 2,14 pontra.(3. sz. táblázat) A könyvbeszerzés módjai között a könyvtár és a vásárlás mellett a családi könyvtárból vagy ismerőstől való kölcsönzés és az ajándék is szerepel, melyeknek jelentősége – ha nem is nagyon látványosan – az utóbbi évtizedben nőtt. Elmondható, hogy „a gazdasági 34

KSH: Időfelhasználás 1986 és 1999 őszén. Budapest, 2000. Sonnevend péter: Kistérségek könyvtári ellátása: vannak-e esélyek?In= Könyv, könyvtár, könyvtáros 10. évfolyam 4. szám 2001. április

35

37

nehézségek következtében megcsappant könyvvásárlási hajlandóságot a lakosság nem annyira a közkönyvtárakkal kompenzálja, hanem inkább a baráti könyvbeszerzés és a családi könyvtárak újbóli fokozott igénybevételével.”36 Érdekes, hogy ennek ellenére a könyvtárba járásról az mondható el, hogy mértéke az összlakosság százalékában csak keveset változik az évek múlásával. 1985-86-ban az országot reprezentáló mintacsoport 17,7 százaléka volt tagja valamilyen könyvtárnak, mely az akkori népességre kivetítve mintegy 1,3 millió főt jelentett. 1996-ban ez a százalékadat alig több mint 1 százalékkal módosult, ekkor a 18 éven felüli népesség 19 százaléka mondta magát könyvtártagnak. Többet árul el a könyvtárak népszerűségéről az, ha megnézzük a másik oldalt is, azaz azt a csoportot, amely nem jár könyvtárakba. Míg 1985-86-ban a lakosság 37,7 százaléka soha nem is volt beiratkozott olvasója egyetlen könyvtárnak sem, addig ez 1996-ra 29 százalékra csökkent. Elgondolkodtató, hogy emellett viszont azoknak a száma, akik valaha tagok voltak, s ma már nem azok, növekedett, a tíz év alatt 44 százalékról 50 százalékra. Ez a hat százalék valamilyen okból már nem jár könyvtárba, noha feltehetően kevesebb pénze van a könyvvásárlásra. A könyvtártagságot, a könyvtárba járás szokásának kialakulását számos társadalmi tényező befolyásolhatja. (4. sz. táblázat) Számít a nem, az életkor, az iskolázottság, a munkahely, a lakóhely és sok egyéb tényező is. A nők például hajlamosabbak arra, hogy beiratkozzanak a könyvtárakba, s az is elmondható, hogy az életkorral együtt csökken, az iskolázottság mértékével pedig nő a könyvtárhasználat. Ezt mutatják azok az adatok, melyek szerint a 18-20 évesek közül 41 százalék, a diplomát szerzettek közül 47 százalék volt beiratkozott olvasója valamelyik könyvtárnak, szemben a 60 évesnél idősebb generáció mintegy 10 százalékos mutatójával, illetve a 8 osztálynál kevesebbet végzettek 5 százalékos könyvtárhasználatával.37 (Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az idősebb és alacsonyabb iskolázottságú társadalmi csoportokból kerültek ki azok, akik soha nem is voltak könyvtári tagok.) A foglakozási rétegződés is nagyban befolyásolja a könyvtárlátogatás kialakulását. Míg 1991 és 1993 között a felnőtt könyvtári tagok közül 61 százalék az ún. értelmiségiek közül kerül ki, addig a középszintű szakemberek és az egyéb szellemi dolgozók összesített százalékos mutatója 33 százalékos. A könyvtárba járók 20

36

Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében.) Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 1998. 131.p. 37 Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében.) Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 1998. 138.p.

38

százaléka munkás vagy mezőgazdasági dolgozó, s a nyugdíjasok és a háztartásbeliek összesen 19 százalékot képviselnek.38 Területi megoszlás szerint érdekes változások voltak megfigyelhetőek a magyar lakosság könyvtárhasználatát illetően az utóbbi negyven évben. Korabeli megfigyelések szerint a hatvanas években még a település nagyságrendjével párhuzamosan nőtt a könyvtártagok aránya is, így Budapest vezette a könyvtártagsági mutatókat. Ez a tendencia a hetvenes évek második felére megfordult, s egészen a kilencvenes évek elejéig a fővárosban folyamatosan csökkent a könyvtártagok száma. Ezzel párhuzamosan a kisvárosok a hetvenes években tapasztalt mértekhez képest a kilencvenes évek elején felzárkózófélben voltak, ellentétben a községekkel, ahol viszont látványosan visszaesett a könyvtárba járás mértéke. Az élet más területein is tapasztalható jelentős különbségek a magyar társadalom különböző rétegei között a könyvtárhasználati és az olvasási szokásokon is érzékelhetőek. Gereben könyvében arról számol be39, hogy e tekintetben is tapasztalható az a törvényszerűség, amelyet „Máté-effektusnak” hív a szakirodalom, azaz, akik eleve szerencsésebb környezetben élnek, akiknek van lehetőségük arra, hogy kulturált körülmények között olvassanak, azok használják inkább a könyvtárakat is. Sőt, az is igaz, hogy aki minél több könyvet vásárol és minél nagyobb házikönyvtárral rendelkezik, annál valószínűbb, hogy könyvtárba is jár. A pontosan mérhető számszerű adatok mellett érdemes megvizsgálni az olvasók ízlésvilágát, s azt, hogy ez milyen relációban áll a könyvtárhasználattal. Egyáltalán nem meglepő, hogy azok az olvasók járnak rendszeresen könyvtárba, akiknek az ízlésvilága kifinomultabb. „A lektűr illetve a romantikus irodalom elkötelezettjeinek 19-19 százaléka könyvtári tag, a klasszikusok híveinek 30, a modern értékes irodalom kedvelőinek pedig 72 százaléka (!) jár könyvtárba.”40 Az eddig felvázolt adatok már így is sok mindent elárulnak a magyar könyvtárhasználókról. Ám, ha a könyvtárak vezetői és a könyvtárosok olyan munkát szeretnének folytatni, amely az összes olvasói csoportot és a potenciális csoportokat is megfelelően szolgálja ki, ennél még árnyaltabban kell ismerniük a könyvtárhasználattal 38

Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében.) Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 1998. 139.p.

39

Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében.) Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 1998. 142.p.

40

Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében.) Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 1998. 142.p.

39

kapcsolatos adatokat. (Sőt, jelentősen megkönnyíti a kívánatos színvonal és munka kialakítását, ha az egyes könyvtárak a velük kapcsolatban álló olvasókat még alaposabban megismerik – például egy adatlapos felmérésen keresztül.) Akár egy ilyen, lokális kutatás egyik kérdése lehetne az, amelyet Gereben Ferenc is megkérdezett a mintacsoportoktól, azaz, hogy milyen gyakorisággal veszik igénybe a könyvtári szolgáltatásokat. Az adatok tanúsága szerint azok közül, akik egyáltalán használják a könyvtárakat, a legtöbben havonta járnak oda, ez az 1985-86-os felméréskor 50, az 1991-93-asnál 44, s egy 1995-ös vizsgálatkor 35 százalékot jelentett41. Azok, akik hetente legalább egyszer mennek könyvtárba, 1991-93-ban 22 százaléknyi, 1995-ben pedig 34 százaléknyi olvasót tettek ki. Érdekes, hogy nincs sokkal lemaradva az a csoport sem, akik rendszeres (azaz hetente többszöri) látogatói a könyvtáraknak. Ez 1985-86-ban 10, 1991-93-ban 14, 1995-ben 23 százalék volt. A másik véglet a beiratkozott olvasók körében azoknak a csoportja, akik félévnél is ritkábban jutnak el a könyvtárba. Ők az olvasók 5, 4 és 2 százalékát jelentették a három vizsgált időszakban. Megállapítható tehát, hogy azok, akik egyáltalán járnak könyvtárba, viszonylag rendszeresen teszik azt. Sokat segíthet a könyvtárosi munka megtervezésekor az is, ha ismerjük a könyvtári szolgáltatások igénybevételének sorrendjét, azt, hogy az olvasók általában miért járnak közművelődési könyvtárakba. Dolgozatomban előzőleg már utaltam rá, hogy Budapesten inkább a helyben olvasás, míg vidéken a kölcsönzés dominál. Ezt egészíti ki az a megfigyelés, hogy „a könyvtárba pusztán kölcsönözni járó olvasók arány a nyolcvanaskilencvenes években jelentősen csökkent, az igénybe vett szolgáltatások száma pedig növekedett.”42 A kilencvenes éveket a vizuális dokumentum-kölcsönzés mértékének és a helyben olvasás arányának növekedése is jellemezte, ugyanakkor a tájékoztató szolgálat igénybevétele egyelőre (1995-ig) nem nőtt látványosan. További fontos kérdésre kereste a választ a felmérés, arra, hogy az olvasók vajon mennyire elégedettek a könyvtári szolgáltatásokkal, a könyvtárakkal és a könyvtárosok munkájával. Elégedettségi tesztet – véleményem szerint – minden könyvtárnak időrőlidőre ki kellene töltetnie, hiszen egy ilyen teszt kiértékelésével kapott válaszok pontosan megmutathatják egy-egy könyvtár erősségeit, gyenge pontjait, esetleges hiányosságait. Természetesen a kérdőívek készítése előtt alaposan át kell gondolni annak formáját, felépítését, s főleg azt, hogy a kérdések megfelelőek-e. Hibás kérdésfeltevéskor ugyanis 41

Vidra Szabó Ferenc: A könyvtárhasználati szokások... In=Könyvtári Figyelő, 1997.1.sz.64.p. Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében.) Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 1998. 157.p.

42

40

könnyen előfordulhat, hogy a beérkező válaszok – bármennyi is legyen belőlük – természete nem teszi lehetővé az összesítést, a valódi mérést. Ám ha sikerül jó kérdéssort összeállítani, akkor az objektív módon mutatja mindezt, hiszen az olvasók nem tudják (és nem is kell, hogy tudják), hogy mi van egy-egy szolgáltatás hátterében, hogy mennyi pénz jut erre vagy arra stb. A jogos kritikából pedig minden szervezet sokat tanulhat, ugyanakkor – ha valóban van foganatja a javaslatoknak – az olvasók is azt érezhetik, figyelnek rájuk, adnak a véleményükre. Személy szerint én azt gondoltam, hogy a Gereben-féle felméréskor megkérdezettek biztosan megfogalmaznak majd kritikát is, ám ezzel szemben az derült ki a feldolgozott adatokból, hogy az 1985-86-os megkérdezéskor „a válaszadók nagy többsége, azaz kétharmada teljesen elégedett volt a könyvtárban tapasztaltakkal, s a maradék egyharmad túlnyomó többsége is részbeni elégedettségről számolt be.”43 Még akkor is meghökkentő ez az eredmény, ha tudjuk, hogy a nyolcvanas évek közepén a könyvtárak jobb helyzetben voltak, mint manapság, s hogy akkoriban még nem állt az olvasók rendelkezésére a „nyugati mérce”. Ez a nagyfokú elégedettség egyébként azért is számított kicsit ellentmondásosnak, mert az elégedettségi mutatókat nem támasztották alá használati mutatók, azaz sokan, annak ellenére, hogy nem is nagyon használták a könyvtárakat, mégis teljes elégedettségről számoltak be. Később, 1995-ben az OSZK (Országos Széchényi Könyvtár) is folytatott hasonló vizsgálatokat (megyei és városi könyvtárakban, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban), melyek eredményei már azt mutatták, hogy a beiratkozott olvasók igényei jócskán megnőttek, s hogy teljesen elégedettnek csak kevesebben érezték magukat. Ám ennek ellenére általánosságban még mindig az mondható el, hogy a lakosság zöme nem azért nem jár könyvtárba, mert nem szereti az intézményeket, vagy mert nem elégedett az ottani szolgáltatásokkal, hanem sokkal inkább azért, mert életkörülményei, életritmusa nem teszi azt lehetővé. Az időhiány valószínűleg nem fog megszűnni a következő évtizedekben sem, ezért a könyvtáraknak azt kellene elérniük, hogy „létszükségletté”, de legalábbis a lakosság életében nagyon fontos szerepet betöltő intézménnyé váljanak. Erre valóban van esély az információs társadalom kapcsán, a kérdés csak az, hogy milyen utakon, milyen módszerekkel juthatnak el idáig a közművelődési könyvtárak.

43

Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében.) Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 1998. 154.p.

41

3.0 A magyar irányvonal

3.1 A könyvtári terület stratégiai céljai 2003 és 2007 között

Sokan a könyvtárosok közül azt mondják, hogy a könyvtárügy első lépéseit a rendszerváltás és a fejlődés felé 1997-ben tette meg igazán, amikor életbe lépett az 1997. évi CXL. törvény. Ez a rendelkezés nemcsak jogilag szabályozta a könyvtárak helyzetét, de fejlesztési változtatásokat is hozott, és stratégiai célokat is megfogalmazott. Ezek között szerepelt egy ún. Országos Dokumentumellátási Rendszer (ODR) kialakítása, az ehhez a rendszerhez tarozó tagkönyvtárak minél több területen való fejlesztése, a nyilvános könyvtárak feltételrendszereinek kialakításának elkezdése, a könyvtárak telematikai fejlesztésének növelése, a könyvtáros-továbbképzés korszerűsítése, a Könyvtári Intézet létrehozása, valamint az Országos Széchényi Könyvtár szervezeti és szolgáltatási korszerűsítése. A kitűzött célok közül jónéhány megvalósult, így például 2003. április elejétől az Országos Széchényi Könyvtár megújult honlappal várja a látogatókat. Az 1997 óta eltelt hat év alatt azonban mind újabb és újabb szempontokkal bővült a könyvtárügy fejlesztésének tervezett menete, azóta a hangsúly erősen eltolódott az Európai Unió felé, hiszen 2004 májusától mi is a Közösség tagjai leszünk. A csatlakozás és a modernizáció

jegyében

ez

év

februárjában

a

Nemzeti

Kulturális

Örökség

Minisztériumának Könyvtári Osztálya a szakmai szervezetekkel és a Könyvtári Intézettel együttműködve megfogalmazta a hazai könyvtárügy 2003 és 2007 közötti stratégiáját, mely a Könyvtári Levelezőlap 2003-as első számában meg is jelent.44 A dokumentum új kihívásként az uniós csatlakozáson kívül a határon túli magyar települések könyvtáraival való kapcsolat rendezését, a magyarországi kistelepülések, kisvárosok könyvtárügyének fejlesztését, a minőségbiztosítás kérdését és a könyvtáros személyiségének előtérbe helyezését tekinti. Az új feladatok és a változó kor elvárásainak ismeretében a hazai könyvtárügy jövőképét a következő öt évre így fogalmazták meg: „Az információs társadalom, a tudás alapú társadalom alapintézménye az információt gyűjtő, feltáró és szolgáltató intézmény: a könyvtár.”45 Ennek megfelelően a könyvtárak küldetése

44 45

A könyvtári terület stratégiai céljai 2003 és 2007 között. In=Könyvtári Levelezőlap 2003. 1. szám A könyvtári terület stratégiai céljai 2003 és 2007 között. In=Könyvtári Levelezőlap 2003. 1. szám 4.p.

42

a következőképpen alakul: „A hazai és nemzetközi információhoz és tudásanyaghoz történő szabad és korlátlan hozzáférés biztosításával a könyvtári rendszer egésze legyen alkalmas -

az állampolgári jogok, a demokratikus jogi szabályozás megismerésére, és így a demokratikus jogállamiság továbbfejlesztésére,

-

a gazdaság, a piacgazdálkodás kérdéseiben való eligazodásra, illetve az ehhez kapcsolódó információk aktív felhasználására,

-

az oktatás különböző szintjeiben részt vevők segítésére,

-

az egész életen át tartó tanulás támogatására,

-

a kulturális, a művészeti terület megismerésére és az abban való részvételre,

-

a szabadidő hasznos eltöltésének segítésére,

-

az írni-olvasni tudás fejlesztésének segítésére, amelyek az előbbi tevékenységek aktív használatához elengedhetetlenek.”46 Mindezek megvalósulásához a minisztérium négy konkrét stratégiai célt jelölt meg,

melyek elérése biztosítja a fent vázolt jövőkép létrejöttét. A stratégiai célok pontos megértését a jövőkép és a küldetésnyilatkozat megfogalmazása, valamint az egyes célokhoz tartozó feladatok segítik. A magyar könyvtárügy 2003 és 2007 közötti stratégiai céljai tehát a következők: I. Felkészülés az Európai Unióhoz történő csatlakozásra Jövőkép: A hazai könyvtári ellátás, a könyvtárak minden tekintetben: feltételeiket és szolgáltatásaikat tekintve egyenrangúak az Európai Unió könyvtáraival. Küldetésnyilatkozat: A hazai könyvtári ellátásban azoknak a prioritásoknak kell érvényesülniük, amelyek a könyvtárhasználókat és a szolgáltatásokat helyezik előtérbe, amelyek az Európai Unió országai közül a jó könyvtárüggyel rendelkezőkét meghatározzák. Ennek érdekében meg kell honosítani minden olyan új technikát és módszert, amely alkalmas az új szolgáltatások és feladatok megvalósítására és a teljesítés mérésére. Ki kell alakítani a minőségalapú szakfelügyelet kritériumrendszerét. Fokozatosan tovább kell változtatni a társadalomban élő, már nem releváns könyvtárképet.

46

A könyvtári terület stratégiai céljai 2003 és 2007 között. In=Könyvtári Levelezőlap 2003. 1. szám 4.p

43

Az ehhez a célhoz kapcsolódó feladatok: !

A

minőségi

szolgáltatások

növelése,

a

könyvtári

minőségfejlesztés

és

minőségbiztosítás meghonosítása az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében. A különböző típusú könyvtárak szolgáltatásainak széles spektrumot kell átfogniuk, az élethosszig tartó tanulástól, az „életre tanulástól”, a hátrányos helyzetűek megfelelő könyvtári ellátásáig kell terjedniük. !

A szolgáltatás környezeti feltételeinek javítása, hogy megfelelőképpen szolgálja az új igényeket.

!

A „Könyvtári minőségfejlesztési program 21” c. projekt megvalósítása a felsorolt célok elérése, az egységesen magas színvonalú könyvtári szolgáltatások és a különböző könyvtártípusra vonatkozó irányelvek kidolgozásának érdekében. A minőségbiztosítás könyvtárakban megvalósítható formáival a könyvtári szolgáltatások minőségét tovább kell közelíteni az Európai Uniós normatívákhoz, és meg kell valósítani a minőségalapú szakfelügyeletet.

!

A your@library elnevezésű IFLA program mintájára széles, a társadalom aktív rétegeit is megcélzó tevékenység szervezése a könyvtárak elfogadottságának megerősítésére.

!

Az Európai Unióra és az uniós tagállamokra vonatkozó szakirodalom és információs eszközök gyűjtése és szolgáltatása legalább városi szintig. II. Az információhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításának növelése a

demokrácia és az esélyegyenlőség elveinek érvényesítése érdekében a telematikai fejlesztésen és az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer fejlesztésén keresztül. Jövőkép: Bárki, bárhonnan az ország területéről, bármely számára szükséges információhoz és dokumentumhoz a lehető leggyorsabban a számára megfelelő formában jut hozzá. Küldetésnyilatkozat: Folytatni és továbbfejleszteni kell a könyvtárak hálózati információs infrastruktúráját, a legkisebb településeket is bekapcsolva a hálózatba, prioritást biztosítva a tartalomszolgáltatásnak, beleértve a szükséges dokumentumok digitalizálását és az információs elektronikus adatbázisok (teljes szövegű folyóiratok is) könyvtári jelenlétét, az OSZK katalógusainak visszamenőlegesen az internetre történő felrakását, az ODR- funkcióval kibővített Magyar Országos Közös Katalógus működését. 44

Az ehhez a célhoz kapcsolódó feladatok: !

Tovább kell fejleszteni a könyvtárak és a közgyűjtemények nagyterületi hálózati kapcsolatainak infrastruktúráját. A nyilvános könyvtári rendszerben a nagyközségi és községi könyvtárak szintjéig, (mozgókönyvtári ellátás esetén is), valamint azokban a nem nyilvános könyvtárakban (múzeumi, egyházi, főiskolai, akadémiai kutatóintézeti), amelyek – nemzeti vagy egyetemes kulturális örökség szempontjából – jelentős állománnyal rendelkeznek.

!

A kulturális örökség szempontjából jelentős állománnyal rendelkező nem nyilvános könyvtárak fejlesztése az ODR-szolgáltatás színvonalának emelése érdekében.

!

A határom túli magyar könyvtárak dokumentumokkal történő ellátásának támogatása a könyvtárak igényei szerint.

!

A nemzeti könyvtárból hiányzó hungarica dokumentumok beszerzésének támogatása a környező országokból.

!

A kis települések intézménykorszerűsítésénél az ún. Teleház programot is figyelembe kell venni.

!

Minden könyvtárban biztosítani szükséges az internethez való szabad, ingyenes hozzáférést. A kormányprogram idézett céljai megvalósításának technikai feltétele: a hálózati, vonalkiépítési feladatok elvégzéséhez az Informatikai és Hírközlési Minisztériummal való egyeztetés, összehangolt együttműködés.

!

Az országos közös katalógusnak egységesen kell tartalmazni a jelenlegi közös katalogizálási lehetőségeket (MOKKA, ODR, OSZK-LibriVision, VOCAL, stb.), hogy megoldódjék az adatcsere országos problematikája.

!

Ennek alapfeltétele a különböző integrált könyvtári rendszerek MARC formátumú rekordszerkezetben történő input és output adatcseréje;

!

A Z39.50 szabványú protokoll programozás technikai megoldásával az egyes könyvtári rendszereknek idegen rendszerekhez való kapcsolódása.

!

A digitalizálás és a tartalomszolgáltatás terén:

!

Az OSZK dokumentum állományát feltáró katalógusok retrospektív katalóguskonverziójának elvégzése,

!

Egy-egy könyvtár – a tudományos kutatás és a kulturális örökség szempontjából – kiemelkedő gyűjteményének digitalizálása;

45

!

A megyei könyvtárak értékes (egyedi vagy kutatási szempontból fontos) helyismereti állományának digitalizálása;

!

A bibliográfiai rekordokhoz kapcsolódó teljes szövegű elektronikus dokumentumok megjelenítése;

!

Az elektronikus formában lévő folyóiratok számbavétele és archiválásának megoldása és – a szerzői jogok figyelembe vétele mellett – azok közgyűjteményi szolgáltatása;

!

Az Országos Széchényi Könyvtár feladataként a digitális formában hozzáférhető teljes szövegű

elektronikus

publikációk

bibliográfiai

számbavétele,

archiválása

és

használatának biztosítása; !

A közkönyvtárak bekapcsolása a nemzetközi és hazai elektronikus dokumentum- és információszolgáltatás rendszerébe.

!

Az országos digitalizálási program megvalósítása a Neumann János Digitális Könyvtár által

kidolgozott

digitalizálási

stratégiák

és

digitalizálási

tevékenységek

közgyűjteményi szintű koordinálásával. !

A hátrányos helyzetű könyvtárhasználók könyvtári ellátásának kiemelt kezelése

III. Regionális könyvtári ellátás Jövőkép: A kistelepüléseken és a kisvárosokban élők ugyanazt a könyvtári ellátást kapják, mint amit az ODR tagkönyvtáraiban. Küldetésnyilatkozat: Meg kell valósítani az 1997. évi CXL. Tv. 61. § 1) 2) bekezdésében írottakat. Miután az esélyegyenlőség érdekében a bárhol az országban élő állampolgárnak is joga van minden számára szükséges információhoz és dokumentumhoz, a kistelepülések könyvtári ellátását hozzá kell kapcsolni a nagyobb egységekéhez akár úgy, hogy a település önálló könyvtárat tart fenn és ezt fejleszti, akár úgy, hogy a megye megyei vagy nagyobb városi könyvtárától vásárolja meg az önkormányzat mindazon szolgáltatásokat, melyekre a településen szükség van.

46

Az ehhez a célhoz kapcsolódó feladatok: !

A (EU) régiók figyelembevételével, azzal összhangban létre kell hívni az egyes régiókban a könyvtári ellátás koordinálását szolgáló ún. „könyvtári tanács"-ot. Az egyes régiók – az egyetemi, köz- és egyéb fenntartású könyvtárakra vonatkozóan is, mintegy 1-2 milliós lakosság könyvtári ellátásának – összehangolására szolgálnak.

!

Letéti ellátás keretében az 1997. évi CXL. törvény értelmében annak a modellnek a kidolgozása, amely a kis könyvtárakat fenntartó önkormányzatok számára biztosítja a szolgáltatások megvásárlását más könyvtáraktól.

!

Az ellátórendszerek korszerűsítése, 10 - 50 ezer fős ellátó körzetek kialakításával.

!

A mozgókönyvtári ellátási rendszerre történő felkészülés kialakítása a hátrányos helyzetű települések ellátása érdekében. A projektet – a megfelelő vizsgálatok elvégzését követően – négy ezt vállaló megyében meg kell valósítani, további költségvetési ráfordítással.

!

A felhasználónak közvetlenül postai és/vagy elektronikus úton eljuttatott szolgáltatás kiterjesztését is vizsgálat tárgyává kell tenni.

IV. A könyvtárosi életpálya vonzóbbá tétele Jövőkép: Mind a könyvtáros felkészültsége és szakmai elhivatottsága, mind társadalmi megbecsülése olyan értelmiségi pályakép, amely alkalmas a XXI. század könyvtár használói igényeinek partnerkénti kielégítésére. Küldetésnyilatkozat:

A

könyvtárosnak,

az

információmenedzsernek

egyrészt

rendelkeznie kell a legújabb szakmai ismeretekkel, amennyiben a dokumentum és információszolgáltatás bármely területe a feladata, és az ismeretek mellett olyan speciális tudással is, amely empatikussá teszi a hátrányos helyzetű könyvtárhasználókkal történő foglalkozásra, amennyiben ez a feladata. A képzésnek meg kell újulnia, hogy a várt igényeknek megfeleljen. A felkészült könyvtárosokra megfelelő előmenetel – a bérezést is magában foglaló – vár a könyvtárakban.

47

Az ehhez a célhoz kapcsolódó feladatok: !

A társadalmi megbecsültség növelés lehetőségeinek vizsgálata

!

A képző intézmények informatikai infrastruktúrájának fejlesztése az IHM-mel és az OM-mel

!

Az

OM-mel

együttműködve

a

felsőfokú

szakirányú,

akkreditált

képzések

megindításának ösztönzése !

A javasolt akkreditálandó továbbképzések többéves rendszerének kidolgozása

!

A fiatal munkatársak felkészítésének programja

!

A minőségi bérezési szempontok kidolgozásában való részvétel

A dokumentumhoz kapcsolódóan a Könyvtári Levelezőlap ugyanezen számában megjelent egy interjú dr. Skaliczki Judittal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Könyvtári Osztályának vezetőjével. A beszélgetésből kiderül, hogy a stratégiai célok között megjelölt, kistelepülések könyvtári ellátásának fejlesztése áttételesen a Nemzeti Fejlesztési Terv része is, hiszen ez a törekvés szoros összefüggésben áll az információs hálózatok általános fejlesztésével, a mindenhol elérhető internetszolgáltatás kialakításával. Emellett a negyedik stratégiai célként megfogalmazott képzés- és szakmafejlesztés sem egyedül a könyvtárügyet érintő kérdés, hiszen itt is beszélhetünk nagyobb, átívelő feladatkörről, melynek eredményei a magyar társadalom egészére kihatással lehetnek. Az első, az Európai Unióhoz történő csatlakozás kapcsán megjelenő új kihívások is értelmezhetőek tágabb kontextusban, hiszen valójában az élet minden területére kiható változásokat hozhatnak. Ezért a dokumentumban szereplő céltételezések ugyanúgy tartoznak a kulturális tárcához, mint ahogy az informatikaihoz, és egyaránt érintik a helyi önkormányzatokat is, melyek az egyes könyvtárakat fenntartják.

48

3.2 Az európai és a magyar irányvonal összevetése

A magyar és az európai ajánlás összehasonlítása nem könnyű vállalkozás, hiszen az előbbi lokális, míg az utóbbi inkább összeurópai szinten fogalmaz meg célokat és feladatokat. Ám talán mégsem haszontalan megvizsgálni a közös és az eltérő pontokat. Általánosságban elmondható, hogy míg a koppenhágai dokumentum és az Európai Bizottság ajánlásai elsősorban továbbfejlesztési elképzeléseket és célokat határoznak meg, addig a magyar stratégiai célok között számos fejlesztés megalapozása, a szükséges feltételek megteremtése, a felzárkózás szerepel. Magyarország könyvtárügyének egyik alapvető feladata a közeljövőben az európai, „jónak tekinthető” példák követése. Ezt a törekvést – a dokumentum szerint – mindenekelőtt a felzárkózás iránti vágy, a megfelelni akarás vezérli, s benne csak áttételesen jelennek meg a felhasználók, a magyar könyvtárba járók és igényeik. Híven tükrözi a magyar könyvtári szemléletmódot, hogy a könyvtári szolgáltatások fejlesztésének hosszú távú céljaként nem jelenik meg a gazdasági haladásban való részvétel, vagy a felhasználók jobb életszínvonalának elősegítése. Míg az európai irányvonal egyértelműen azt tűzi ki elsődleges célként, hogy a közművelődési könyvtárak tulajdonképpen az információs társadalomban élő emberek életminőségén hivatottak javítani azzal, hogy információval látják el őket, addig a magyar stratégia a szabadidő hasznos eltöltésére, a kulturális és művészi területek megismerésére és a gazdaságban való eligazodásra helyezi a hangsúlyt. Nem elhanyagolható a különbség aközött sem, ahogy a magyar és a külföldi dokumentumok a demokrácia építését vázolják. A magyar könyvtárügy küldetései között az állampolgári jogok, a demokratikus jogi szabályozás megismerése, és ezzel a demokratikus jogállamiság továbbfejlesztése szerepel. Ezzel ellentétben a már idézett dokumentumok a demokrácia megvalósulását sokkal inkább a könyvtárak által mindenki számára egyenlően nyújtott szolgáltatásokban látják, azaz a demokráciát a könyvtárak nem elsősorban

a

jogi

szabályozásról

adott

információszolgáltatással,

hanem

egész

attitűdjükkel, nyitottságukkal építik tovább. Ilyenformán a könyvtárak a demokratikus morál közvetítői és megjelenítői, példát adó, átvitt értelemben akár „nevelő” intézmények is. A

demokrácia

gondolatához

szorosan

kapcsolódva

nagy

szerepet

szán

a

könyvtáraknak az Európai Unió a kulturális sokszínűség, a kulturális identitás

49

megőrzésének feladatával. A magyar stratégiában a kulturális életben való részvétel ösztönzése, a kultúra megismerése szerepel anélkül, hogy megjelenne a kulturális diverzitás megóvásának gondolata, amely azért is tűnik nagy hiányosságnak, mert az uniós csatlakozás előtt jócskán megnőtt azoknak a száma, akik nemzeti örökségük, kulturális hagyományaik elvesztésétől félnek. Anélkül, hogy e félelem realitását vizsgálnánk, mégis úgy látszik, ártalmas semmiképpen sem lett volna egy olyan céltételezés – vagy akár kommunikált törekvés – a könyvtárak részéről, amely ezekre a problémákra ígért volna megoldást. Ez természetesen cselekvő, a társadalmi problémákra reagálni tudó hozzáállást igényel, melynek megteremtése nagyon nehéz akkor, amikor a legtöbb energiát a keretek kialakítása, a feltételek megteremtése emészti fel. Nagy valószínűség szerint azonban egy ilyesfajta gondolat és akarat a könyvtárak társadalmi elfogadottságát is növelné. Ugyancsak több aktivitást igényel a telematikus piac serkentése, mely összeurópai célként megjelenik az Európai Unió tanulmányában. Igaz, ez a célkitűzés túlságosan általános, nem pontosítja az eszközöket, és azt sem, hogy erre a könyvtáraknak miért van szükségük. Feltételezhetjük azonban, hogy ezzel a megfogalmazással a dokumentum arra igyekezett rávilágítani, hogy a könyvtáraknak meghatározó pozíciójuk lehet egy pezsgő telematikus piacon, s hogy minél erősebb a verseny ezen a piacon, a könyvtáraknak annál magasabbra kell tenniük a mércét. Mindez maga után vonja azt is, hogy ha a könyvtárak megfelelnek a felhasználók elvárásainak, akkor egyre magasabb társadalmi elismerésre és ezzel együtt növekvő felhasználószámra számíthatnak. Közös pontként jelenik meg a dokumentumokban a hálózatok létrehozása, melyek egyrészről az eltérő fejlettségi szintű régiók között teremthetnének átjárhatóságot, csökkenthetnék

a

különbségeket,

másrészről

az

esélyegyenlőséget

növelhetnék.

Ugyanilyen megegyező pont a „life long learning”, azaz a XXI. század gyakran hangoztatott mottója, az életen át tartó tanulás szükségessége, mely a modern kor emberének életét alapvetően meghatározza. Az elképzelések szerint ennek a tanulási folyamatnak egyik hathatós elősegítője a könyvtár, hiszen mindenkinek egyformán, mindenhol és mindig képes azt a tudást közvetíteni, mely lehetővé teszi az állandó önképzést. A koppenhágai deklaráció könyvtárakhoz intézett ajánlásai között elsőként az szerepel,

hogy

az

intézményeknek

fel

kell

készülniük

küldetésük,

feladataik

újragondolására, s szolgáltatásaikat az új társadalom igényeihez javasolt igazítaniuk. Ez igen nagyfokú rugalmasságot, belátást, szaktudást és nem utolsó sorban önkritikára való hajlandóságot feltételez. A magyar stratégiából hiányzik ez a fajta szemlélet, s bár abban is 50

szó esik a megváltozott igényekről, a feladatok lokális újradefiniálását, a helyi szinten történő szolgáltatásjavítás egyedi kidolgozását nem jelöli meg célként. Ez, a könyvtárak szintjén megvalósuló tervezés hiánya egyfelől – nagy valószínűséggel – az egyes könyvtárak aktivitási szintjét is óhatatlanul csökkenti, s központi elképzeléseket sugall, másfelől pedig a szükséges szemléletváltást és a rugalmasságot kérdőjelezi meg. Bár nem feltétlenül szembetűnő, de igen lényeges különbség ez, hiszen alapvetően befolyásolhatja az egyes könyvtárak részvételét, megnyilvánulásait és attitűdjét a könyvtárügy minden kérdésében, s egyszersmind a különböző területeken a szaktudás szükségességét is vitathatóvá teszi. Egy olyan könyvtárban ugyanis, ahol minden részfeladatot az intézményen belül kell megoldani, s a központi segítség leginkább anyagi lehetőségként jelenik meg, az eltérő feladatok megtervezésére és kivitelezésére eltérő szaktudású kollégák hozzáértése szükséges. Még a legkisebb könyvtárak sem igen engedhetnék meg maguknak, hogy ugyanaz a személy lássa el a ruhatárosi, a kölcsönzési, a raktárosi és a pres feladatokat. Ezen munkafolyamatok mindegyike egész embert igényel, s ha a könyvtáros többfunkciós alkalmazott, könnyen előfordulhat, hogy az elvégzett munka minősége nem megfelelő, hiszen egyszerre szinte fizikailag kivitelezhetetlen mindezek végrehajtása. Az ellenőrzést is nagyban megkönnyíti a munkafolyamatok logikus elválasztása és egy felelős kiválasztása, hiszen így jobban követhetővé válik a különböző területek működése. Ez pedig alapfeltétele lenne annak az önvizsgálatnak, a feladatok felhasználók igényeihez való igazításának, melyet az európai könyvtárak számára ajánlott a koppenhágai deklaráció.

51

3.3 A pr- és marketingszemlélet megjelenése

Ahogy már a dolgozat elején utaltam rá, Magyarországon a könyvtári pr-törekvések a hetvenes, nyolcvanas években kiugróan hangsúlyosak voltak, s akkor úgy látszott, hogy a közönségkapcsolatok terén az itthoni közművelődési könyvtárak egyáltalán nincsenek elmaradva a nyugat-európaiaktól. Azonban ez a fajta igyekezet szinte a nullára esett vissza az utóbbi években, s ha történt is valami e téren, az inkább egy-egy helyi könyvtár jóvoltából jött létre. Sajnos a 2003-2007-es periódusra megfogalmazott stratégiai célok között sem jelenik meg elég markánsan ez a kérdéskör, bár vitathatatlan, hogy egy ponton felmerül. Az első stratégiai cél, az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés feladatai között határozza meg a dokumentum a „your@library elnevezésű IFLA-program mintájára széles, a társadalom aktív rétegeit is megcélzó tevékenység szervezése a könyvtárak elfogadottságának megerősítésére”47 pontot, melyet azonban elsősorban az Európai Unió tagállamainak való megfelelni akarás, a hozzájuk való felzárkózás motivál. Nem esik szó az IFLA-program – melynek egyébként helyesen @yourlibrary a hivatalos neve – eszközeiről, céljairól, az a szóhasználat pedig, hogy mindez csupán a könyvtárak elfogadottságát és nem – mondjuk – reklámozását, a használat megsokszorozódását célozza meg, nagymértékű önbecsülés-hiányról tanúskodik. Az információs társadalom korában ugyanis – ahogyan arra a magyar dokumentum több helyen is utal – a könyvtár, szolgáltatásai jóvoltából az egyik meghatározó intézmény, s ennél fogva a társadalom minden tagja számára nemcsak elfogadott, de gyakran igénybe vett, sűrűn látogatott hely is. Ha ez valóban így van, akkor ebben az esetben már nem egyszerűen a könyvtárak „rehabilitációja” a cél, hanem az információs piacon a versenyelőny, az imázs, a goodwill megteremtése és megtartása. Bár a koppenhágai deklarációban sem jelenik meg mindez konkrétan, ám azzal, hogy a szövegben a marketing terminus szerepel, az olvasó óhatatlanul a mai gazdasági versenyre jellemző aktív és tudatos tevékenységre asszociál. A dokumentum az egyes könyvtáraknak szóló javaslatai között fogalmazza meg a következőt:

47

A könyvtári terület stratégiai céljai 2003 és 2007 között. In=Könyvtári Levelezőlap 2003. 1. szám 4.p

52

„Hatékony marketingmunkával biztosítsák azt, hogy minden állampolgár érezze úgy és legyen tudatában annak, hogy maximálisan ki tudja használni a rendelkezésére álló információs forrásokat.” Miután a dokumentum a könyvtárak szintjére lebontva csupán három kívánatos célt jelöl meg, s ezek között szerepel a fent idézett is, joggal gondolható, hogy valóban igen fontos szerep jut a könyvtári marketingnek. Ez pedig felkészült marketing-munkatársak munkáját,

átgondolt,

tudatosan

megtervezett

marketingstratégiát,

kommunikációt

feltételez. A következő fejezetben részletesen foglalkozom majd a könyvtári pr- és marketingmunka európai megvalósulásával, elöljáróban azonban annyi mindenképpen leszögezhető, hogy míg hazánkban ez a terület csupán elméleti szinten létezik, addig Nyugat-Európa közművelődési könyvtáraiban aktív gyakorlata van. Elgondolkodtató, hogy vajon Magyarországon a marketing-szakterületet csak néhány elméleti – egyébként kitűnő – munkából ismerő könyvtárosok hogyan tudnak majd a csatlakozásig a kívánatos tudásszintre eljutni ezen a területen. Szerencsére léteznek olyan közművelődési könyvtárak, ahol ösztönösen elindultak ilyen irányú törekvések, ám ezekről a könyvtáros társadalom nagyobb hányada többnyire csak másodlagos forrásokból értesül. Hiányoznak a workshopok, a gyakorlati útmutatók, a jó példák bemutatásai, melyek alapján a könyvtárak promotálása könnyebben elindulhatna, s egyelőre hiányzik mindennek a mozgatórugója, a marketingszemlélet meghonosodása, elfogadása is.

53

4.0 Egy lehetséges segítség: a pr- és marketing a könyvtárakban

4.1 Pr- és marketingtevékenység a közművelődési könyvtárakban

Amikor a könyvtári marketing meghatározását keressük, nem szükséges feltétlenül különleges forrásokat felkutatni, a szorosan vett könyvtári szakirodalmat böngészni, hiszen a könyvtári marketing is ugyanúgy a piac elsődlegességét biztosító szemléletmód és magatartásforma, valamint az ezeket érvényre juttató tevékenységek együttese, akár az üzleti életben bárhol alkalmazott marketing. Nem más, mint egy olyan bevált módszer, amely „az intézményi célok figyelembevételével összegyűjti az erőforrásokat, hogy azokra támaszkodva a piac felmérése után a legmegfelelőbb szolgáltatásokat tudja nyújtani, mert a piac csakis a számára jó szolgáltatást fizeti meg.”48 A marketing lényege általánosságban tehát a piacon megjelenő fogyasztókra való odafigyelés, és a tájékozódás után igényeik gyors kielégítése. A könyvtárak, mint non-profit intézmények esetében pedig a marketing „a megcélzott piacokkal történő önkéntes értékcsere előidézésére gondosan kialakított programok elemzése, tervezése, megvalósítása és ellenőrzése, az intézmény céljainak elérése érdekében.”49 Legyen akár profitorientált vagy non-profit egy szervezet, marketingtevékenységekor az értékcsere folyamat közben a résztvevő felek mindegyikének jól kell járnia. Ha abból indulunk ki, hogy ennek igaznak kell lennie a könyvtárakra vonatkozóan is, s ha tudjuk, hogy esetükben a cserében makroszinten a könyvtári hálózat és a társadalom, mikroszinten pedig az olvasó és a könyvtáros vesz részt50, felmerülhet a kérdés, vajon a könyvtárak mit profitálhatnak a szolgáltatás-nyújtáskor. Meglátásom szerint ez az a kérdés, amelyet talán a legfontosabb tisztázni, ha azt szeretnénk, hogy a könyvtáros társadalom örömmel és tudatosan használja fel rejtett tartalékait, s végre a marketinget ne csak mint kötelező terhet, hanem mint a fejlődés lehetőségét tekintse. A kérdés megválaszolásakor általánosságban elmondható, hogy igenis sokat kaphatnak az 48

Mikulás Gábor: marketing a könyvtárban. In=Orvosi könyvtár. 32. évfolyam, 1993. 2. szám 96.p. Walters, Suzanne: A marketing és a könyvtárak. In=Könyvtári Figyelő 36. évfolyam, 1990. 1-2 szám 125127. p. 50 Alföldiné Dán Gabriella: Marketing könyvtárosoknak, információmenedzsereknek. In=IM-Távoktatási jegyzetek 4. Szombathely. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 1999.13. p. 49

54

értékcsere alkalmával a könyvtárak is a társadalomtól. Az olvasóval történő személyes találkozáskor a könyvtárosok kedvességben, megbecsülésben, tiszteletben, elvégzett munkájukért pedig fizetésben részesülnek. Nagyobb összefüggésben a társadalom tartja el a könyvtárakat, az intézmény saját létét is csak a társadalomnak köszönheti. Az értékcserét fordítva szemlélve pedig az olvasók a keresett tudást, a társadalom a tudáshoz való hozzájutás lehetőségét, a közös tudásanyag tárházát kapja a könyvtáraktól. De vajon mennyire fontos a társadalom számára mindez? Csak annyira, hogy épp csak legitimálja a könyvtárak létezését, vagy netán annyira is, hogy a könyvtárakra támaszkodva, belőlük merítve magasra emelje őket? Talán még soha nem volt ilyen nagy szükség a könyvtárakra, mint most, az információs társadalom korában. Ha a könyvtárak és a társadalom

igazán

megtalálnák

egymást,

mindkét

fél

nagyon

jól

járhatna

a

cserefolyamatkor. Ezt azonban – ahogy mondani szokás – akarni kell. Addig ugyanis, amíg az olvasók rá nem ébrednek arra, hogy a könyvtárak számukra hasznos, sőt szinte létfontosságú szervezetek, nem jöhet létre valódi értékcsere. Az pedig, hogy mikor és minek a hatására tudatosul mindez, elsősorban a könyvtárakon múlik. Azon, hogy milyen sikerrel tudják a társadalom tudomására hozni szolgáltatásaik, az élet szinte minden területén sikerrel hasznosítható előnyeik létezését. Ez pedig már szorosan a marketingmunkához kapcsolódik. Ezzel párhuzamosan ugyancsak a könyvtárak marketingjén múlik, hogy eltartójuk, az állam milyen fontosságot tulajdonít nekik. A könyvtárak speciális esetéből adódóan, abból, hogy alapszolgáltatásaik megrendelője tulajdonképpen az állam – hiszen „a könyvtári termékek kvázi közjószágnak minősülnek, mert egy bizonyos szintig a fogyasztás állampolgári jogon, egyenlő eséllyel jár mindenkinek”51 – különösen hangsúlyos marketingstratégiai kérdés az állam felé történő kommunikáció. A közművelődési könyvtárak számára ezért mindkét irányban alapfeltétel a hatékony, adekvát kommunikáció a bizalom és az elfogadottság elérése érdekében. A könyvtáraknak szükségük van eltartóik elfogadására, s létjogosultságukat fenntartóik felé a legjobban azzal tudják bizonyítani, ha a társadalom tagjai is elfogadják őket. A bizalom, a hitelesség, az elfogadottság megteremtése és megtartása pedig már a könyvtári pr, azaz a közönségkapcsolatok feladatai közé tartozik. A pr-tevékenység funkciói a könyvtárakban (is) a szervezeti imázs kialakítása, az intézmény belső és külső kapcsolatainak ápolása, az információáramlás elősegítése, a vezetés támogatása, a szervezet folyamatos harmonikus 51

Alföldiné Dán Gabriella: Marketing könyvtárosoknak, információmenedzsereknek. In=IM-Távoktatási jegyzetek 4. Szombathely. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 1999.16. p.

55

működésének és stabilitásának elérése, s nem utolsósorban az eladások támogatása. Ezek közül a közművelődési könyvtárakban talán a külső és belső jó kapcsolat kiépítése a legfontosabb, hiszen ez nemcsak a közvéleményre lehet jó hatással, hanem a vezetőségre is, melynek – várható – következménye az intézményen belüli jó légkör kialakulása. Az üzleti szférában már jó ideje tudatosan igyekeznek a jó hangulatot, a bizalmi légkört az egyes szervezeteken belül megteremteni, mert ez bizonyítottan kedvező hatással van a szervezet hatékonyságára. Nem véletlenül terjedt el hazánkban is a különféle csapatépítő tréningek műfaja, a különböző vállalati programok szervezésének gyakorlata. Számos felmérés, de a gyakorlat is azt igazolja, hogy akár az egyes szervezetek létezése múlhat azon, hogy kapcsolataikkal hogyan gazdálkodnak. A pr, mint a közönségkapcsolatokat fenntartó tevékenység ezért a belső kapcsolatokon kívül a médiakapcsolatokkal, a szakmai és ágazati kooperációval, a közösségi kapcsolatokkal is foglalkozik. Ezekben a kapcsolatokban természetesen a könyvtáraknak is – mint miden más intézménynek – egységes szervezetként, egységes arculattal, összehangolt célokkal és kommunikációval kell megnyilvánulni. Mindez együtt a szervezeti arculatot, azaz a corporate identity-t jelenti, melyet tudatos, átgondolt munkával célszerű kialakítani, s minden részletét összecsiszolni. A megfelelő pr azért is lényeges a könyvtárak esetében, mert míg a tágabban értelmezett marketing eszközei általában költségesek, a jól kialakított prtevékenység inkább a dolgozók kreativitásán és munkakedvén múlik, s csak másodsorban az anyagi lehetőségeken. Ennek ellenére a marketing nem helyettesíthető, nem váltható ki pr-tevékenységekkel, hiszen az előbbi egy átfogó szemléletmód és tevékenységsorozat, bele tartoznak a különböző felmérések, a piackutatás és szegmentálás, a pozicionálás stb., melyek nélkül képtelenség a külső és belső pr eszközeit hatékonyan alkalmazni. Az viszont elmondható, hogy könyvtárak marketingfolyamataiban különös hangsúlyt kap a pr, mely így nem más, mint a hagyományos marketingmix negyedik p-jének, a promotion-nek a kulcseleme. Azonban addig, amíg a marketingmix megtervezéséig eljut egy közművelődési könyvtár, számos felmérésen, elemzésen, céltételezésen kell túljutnia. Ezeknek jogosultságát és szükségszerűségét megannyi piaci tendencia, felhasználói attitűdváltozás bizonyítja. A mai olvasók ugyanis alapvetően egy olyan szolgáltatásközpontú világban élnek, ahol a források megszerzésért folytatott verseny igencsak kiéleződött, s ahol a könyvtáraknak, mint információforrásoknak már számos versenytársa akadhat. Ezért az általában minden könyvtárban – igaz, ad hoc módon – végzett, többnyire az olvasói elégedettséget, esetleg a felhasználói csoportok összetételét vizsgáló felméréseken túl 56

környezetelemzést,

a

versenytársak

szolgáltatásaira

irányuló

vizsgálatokat,

igénykutatásokat is célszerű végezni. Ezek segítségével kiderülhet, hogy milyen lényeges trendek vannak hatással az információs iparra, s ezen belül is a könyvtárakra, hogy a könyvtárak szolgáltatásait potenciálisan igénybe vevők milyen elképzelésekkel és igényekkel bírnak a közművelődési könyvtárakkal kapcsolatban, s hogy igényeiket a könyvtárak mellett még mely intézményekben elégíthetik ki, s nem utolsósorban a versenytársak miben jobbak és rosszabbak a könyvtáraknál. Jo Bryson 1990-ben52 16 olyan kulcskérdést állapított meg, melyeknek megválaszolása elengedhetetlen a könyvtárak stratégiai marketingjének meghatározásához, s ezek között az iméntiek is szerepelnek. (5. sz. táblázat) Az e kérdésekre adott pontos válaszok, s azok elemzései vezethetik el a könyvtárakat egy olyan marketingprogram kialakításához, mely valóban a célcsoportok érdekeit szolgálja. A marketingprogram, mely a marketingstratégián belül a konkrét, operációs feladatokat határozza meg, magában foglalja a piaci szegmensekhez igazított marketingmix összeállítását, a folyamatos ellenőrzést, valamint a belső marketinget is. A piac szegmentálását a közművelődési könyvtárakban alapvetően kétféleképpen érdemes végezni, vagy koncentráltan a felhasználók egy bizonyos körére összpontosítva, vagy differenciáltan, az olvasókat egy-egy közös jegy alapján (pl. életkor) csoportokra osztva. Ez utóbbi nem igényel különösebben nagy előzetes felmérést, hiszen az olvasók regisztrált adatai alapján ez a munka könnyen elvégezhető. A célcsoportok elkülönítése után a célok meghatározása következik, a szervezeti céloktól egészen az apró, operatív célokig. A céltételezés alatt az esetleges piaci réseket is célszerű számba venni (niche marketing), valamint azt is tudatosítani kell, hogy a piacon a versenytársak szolgáltatásaihoz képest hol helyezkednek el a könyvtári szolgáltatások. A könyvtárak esetében a hagyományos marketingmix négy eleme hétre bővíthető, hiszen

a

terméken

(product),

az

áron

(price),

a

helyen

(place)

és

a

marketingkommunikáción (promotion) kívül az emberi tényezőt (people), a környezetet (physical evidence) és a folyamatot (process) is tervezni kell. Így, a marketingmix hét tervezett eleme együtt alkalmas arra, hogy a felhasználók igényeinek maximálisan megfelelő szolgáltatások nyújtásával a könyvtár, mint szervezet céljait realizálja. A következőkben a marketingmix elemeinek különleges, a könyvtárakban speciálisan jellemző jegyeit és lehetőségeit vizsgálom:

52

Bryson, Jo: Effective library and information centre management. London. Gower, 1990. 124. p.

57

1. TERMÉK A könyvtárak termékeire, azaz a szolgáltatásokra sajátos tulajdonságok jellemzők. A szolgáltatás egyrészt helyettesíthető, azaz nem biztos, hogy a felhasználó csak azzal az egy szolgáltatással tudja kielégíteni igényét. Másrészt megfoghatatlan, mert csak nehezen vagy egyáltalán nem érzékelhető, s ezért a marketing feladata a külső körülmények által (pl. könyvtárosi magatartás) bizonyítékokat, kézzel fogható jellemzőket kapcsolni az elvont termékekhez. A szolgáltatás egyszersmind elválaszthatatlan a szolgáltatást nyújtó személytől, s már a keletkezés pillanatában elfogyasztódik, s éppen ezért ingadozó minőségű lehet, hiszen a szolgáltató személy pillanatnyi szellemi és fizikai állapotától is függ a színvonala. Romlékony, azaz rövid életű s egyszersmind megismételhetetlen is a szolgáltatás, valamint differenciálatlan is, hiszen a könyvtárak általában azonos szolgáltatásokat nyújtanak. 2. ÁR Magyarországon a közművelődési könyvtárak hagyományosan nem túl sok szolgáltatásért kérnek pénzt, s abból is elég keveset, s úgy tűnik, a profitra való törekvés motívuma csak nagyritkán jelenik meg egy-egy könyvtár életében. Természetesen igaz az, hogy a könyvtárak sokkal inkább költségvetési finanszírozási alapon működnek, a pénzügyi támogatás mértéke pedig – ahogyan arra már utaltam –attól függ, hogy a fenntartó intézmény mennyire tekinti hasznosnak a könyvtárat, ám emiatt nem szabad a költségeket és az árakat figyelmen kívül hagyni. Az ár ugyanis amellett, hogy a költségek fedezésére szolgál, reklámeszközként is funkcionál, sőt egy-egy szervezet presztízsét, imázsát is befolyásolja. A fogyasztók számára többek között az ár kommunikálja egy-egy szolgáltatás értékét, s azt, hogy a könyvtár, mint szervezet mire tartja magát. Így az árképzés során a külső és belső piaci helyzet elemzése után feltétlenül számba kell venni az árképzés célját, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy termékkel profitot akar-e termelni a könyvtár, vagy az eladásokat kívánja ösztönözni általa. Nem hagyható figyelmen kívül az árképzésnél az sem, hogy a versenytársak milyen árakkal dolgoznak, s hogy az adott ár illeszkedik-e az információs szolgáltatások stratégiájába. 3. HELY A marketingmix ezen eleme nemcsak a földrajzi helyet jelenti, ahol a felhasználó a szolgáltatáshoz hozzájuthat, hanem ehhez kapcsolódóan a nyitva tartást, a hálózati elérési 58

helyeket is. Manapság már feltétlenül ide tartozónak gondolom a könyvárak honlapjait is, amelyek virtuális elérési pontjai a fizikai szolgáltatásoknak. Emellett természetesen fontos az is, hogy az egyes könyvtárak földrajzi elhelyezkedése milyen, könnyű-e eljutni oda, van-e parkolóhely a közelben, illetve útba esik-e esetleg a mindennapos útvonalak bejárása közben. Számos európai országban a tudatos könyvtárügynek köszönhetően bezárt áruházakban, mozikban, a sétálóutcákban létesítettek közművelődési könyvtárakat, melyek elhelyezkedésüknél fogva igen látogatottá váltak, az építés költségei viszont arányaikban alacsonyabbak voltak a már félig kész épületek miatt. Budapesten a Szabó Ervin Könyvtár vezetősége is hasonló megfontolásból egy volt moziépületet – az Ugocsát – szándékozik átalakítani a XII. kerületi fiókkönyvtár számára. Bár az átépítési tervek tudomásom szerint már megszülettek, s az építkezés is megindult, a projekt nemrégiben mégis leállt – gyaníthatóan pénzügyi nehézségekből adódóan. Mindenesetre a kezdeményezés nagyon jó. 4. PROMÓCIÓ A reklám és a közönségkapcsolatok a marketingnek az az eleme, amely a termékről, az árról, a helyről, az emberi tényezőről, a folyamatról és a környezetről tájékoztatja a piacot, s egyszersmind arra ösztönzi a valós vagy potenciális felhasználókat, hogy vegyék igénybe a felkínált szolgáltatásokat. Akkor lesz hatékony a promóció, ha mindig sikerül elérni a felhasználót az üzenettel, tehát ha a könyvtár marketingkommunikációja átgondolt és folyamatos. A célcsoportokat már szükségletük felmerülése előtt célszerű tájékoztatni a könyvtári szolgáltatásokról, hogy amint igényeik megfogalmazódnak, tudják, hogy lehet és érdemes a könyvtárakhoz fordulniuk. Ugyanígy nagyon fontos az információ a felhasználó számára a tájékozódó fázisban, mely a döntést előzi meg. Ha keresés közben a hasonló szolgáltatást nyújtó intézményekről könnyebben elérhető információkra bukkan, nem kutat tovább. A fogyasztó a döntés meghozatalakor számos tényezőt figyelembe vesz, attól függően, hogy mennyire fontos számára a szolgáltatás, vagy hogy mennyi ideje, pénze, egyéb lehetősége stb. van. Mivel korunk fogyasztói szinte minden szolgáltatótól elvárják, hogy hozzájuk alkalmazkodjanak, hogy értesítsék őket szolgáltatásaikról stb., és sok esetben a külső megjelenés, az arculat dönti el a versenyt, ezért a marketingkommunikáció minden elemének összehangoltnak kell lennie. Nem mindegy az sem, hogy adott üzenet mely célcsoportot akarja elérni. A célcsoport tagjainak jellemzőitől függően változhat a kommunikációs stílus, a felkínált szolgáltatás. (Pl.: egészen más szövegezésűnek kell lennie a nyugdíjas olvasókat megcélzó üzenetnek, mint a kamaszoknak szólóénak.) Természetesen óriási jelentősége van a szervezet további élete szempontjából annak, 59

hogyan nyújtja a szolgáltatást. A termék elem tárgyalásakor leírt sajátságos jegyek (megfoghatatlanság,

romlékonyság

stb.)

pedig

még

pontosabb

és

hatékonyabb

munkavégzést követelnek meg, mint egy kézzel fogható termék esetében, hiszen a szolgáltatás

megismételhetetlen,

és

utólag

gyakorlatilag

nem

korrigálható.

A

marketingtevékenység tervezése szempontjából ugyancsak érdekes a szolgáltatás igénybevételét követő szakasz, mely értékes információkat hordozhat a felhasználó elégedettségéről, a szolgáltatásról alkotott véleményéről. A fejezet első részében már szó esett arról, hogy a közönségkapcsolatoknak kiemelt szerepük van a közművelődési könyvtárak marketingkommunikációjában. Különösen hangsúlyos lehet a felhasználókkal folytatott személyes kommunikáció, mely lehetővé teszi

a

szolgáltatásnyújtás

összes

fázisában

való

párbeszédet,

ami

mind

eladásösztönzőként, mind pedig visszacsatolásként funkcionálhat. A pr eszközeinek alkalmazása látszólag egyszerűnek tűnhet, ám a sikeres kivitelezéshez az kell, hogy az egész szervezet részt vegyen a közönségkapcsolatokban, s hogy eredményeit folyamatosan ellenőrizzék. A pr megjelenése ugyanis a telefonálási stílustól az intézmény hivatalos levelezésén át a dolgozók képzéséig mindenhol elképzelhető, hiszen a célja minden tevékenységnek közös: az intézményről kialakított vélemény pozitív irányú alakítása, a szervezet hitelességének, elfogadottságának növelése és megtartása. Ezt természetesen számos tevékenységi területen, megannyi eszközzel el lehet érni, ám arra mindenképpen szükséges figyelni, hogy amit az egyik területen valaki elért, azt a másik területen alkalmazott rossz marketingkommunikáció ne rombolja le, ne legyen ellentmondás egy szervezeten belül. A külső pr eszközeként egy közművelődési könyvtár szervezhet kiállításokat, bemutatókat, nyílt napokat és egyéb rendezvényeket, felveheti a kapcsolatot a sajtóval, s sajtótájékoztatót tarthat egy-egy fontosabb esemény kapcsán, végezhet közszolgálati tevékenységet, készíthet kiadványokat, brosúrákat stb. A non-profit pr-re jellemző módon kiaknázható szponzorációs lehetőségeket is számba vehetik a közművelődési könyvtárak, ám ehhez előzetesen tájékozódni kell a potenciális szponzorok tervezett támogatási céljairól, s végig kell gondolni, hogy a könyvtár mit nyújthat cserébe. 5. EMBERI TÉNYEZŐ A szolgáltatás-termék természetéből fakadóan (azaz, hogy nem elválasztható nyújtójától) az emberi tényező a marketingmix egyik elemeként szinte kulcsfontosságú lehet a könyvtárak hatékony marketingkommunikációjában. A dolgozat elején vázolt általános könyvtáros-kép talán nem túlzás. Magyarországon biztosan nem az, hiszen a 60

legtöbb ember lelki szemei előtt valóban egy kissé divatjamúlt öltözetű, nem túlságosan vidám dolgozó jelenik meg a könyvtáros szó hallatán. Ez pedig sajnos jelentős mértékben befolyásolja az egész könyvtári szervezetről alkotott véleményt is. Ellenben az is igaz, hogy egy-egy kellemes csalódás, melyet az olvasó él át néhány könyvtáros személyével kapcsolatban, pillanatok alatt a visszájára fordíthatja az addigi negatív tapasztalatot. Egy kezdeményező, megfelelő szaktudású, kellemesen és átgondoltan kommunikáló, udvarias, bizalomkeltő és megbízható könyvtáros sokszor többet ér minden fizetett hirdetésnél. Ahhoz, hogy az aktív könyvtárosok hozzáállása feladatukhoz megváltozzon, a képzési rendszeren és a fizetések mértékén kívül a belső pr gyakorlatának is szükségszerűen meg kell változnia. Igaz, ez a témakör a marketingmixen belül a promócióhoz tartozik, ám hatásait tekintve az emberi tényezőre lehet nagy befolyással. Nem véletlen az, hogy abban a könyvtárban, ahol olyan vezetőség dolgozik, amely nyitott a világra, nem fél a változásoktól, ráadásul szereti a munkáját és örömmel végzi azt, az alkalmazásban dolgozó könyvtárosok munkakedve is nagyobb. Óriási motiváló ereje lehet a dicséretnek, a személyes odafigyelésnek, a közösen szervezett programoknak. A belső pr lényege tulajdonképpen nem más, mint annak a légkörnek a megteremtése a szervezeten belül, amelyet az kifelé is kommunikál. A belső pr hivatott a dolgozókat mindenről tájékoztatni, problémáikkal, igényeikkel foglalkozni, képzésükről gondoskodni, belső programokat szervezni stb. Ez – különösen egy nagy szervezetnél – egész embert kívánó feladat, melyet azonban a hazai könyvtárak egyelőre nemigen tudatosítanak. 6. KÖRNYEZET Korunk átalakult igényei ma már azt diktálják a közművelődési könyvtáraknak, hogy belső tereiket úgy alakítsák ki, hogy ott az olvasók ne csak „átutazó vendégek” legyenek, hanem legyen alkalmuk társasági életet élni, kényelmes körülmények között dolgozni, s mindenekelőtt zökkenőmentesen juthassanak hozzá az igényelt szolgáltatásokhoz. Hazánkban komoly gondot jelent a tárgyi eszközök korszerűsítése – sokszor egy-egy asztalt egészen addig használnak a könyvtárak, amíg össze nem dől –, hiszen a megfelelő pénzügyi források a legtöbbször nem állnak rendelkezésre. Szerencsére egy-egy új beruházásnál azonban már megjelenik ez a fajta törekvés (ld. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), ám a közművelődési könyvtárak nagy többségébe belépve még igencsak elavult környezetbe csöppenünk. Azonban a kívánt mennyiségű támogatás híján is lehetséges egyegy olyan változtatás bevezetése, amely a felhasználók kényelmét szolgálja. Érdemes megvizsgálni például a tájékoztató táblákat és feliratokat, vajon megfelelően informálják-e 61

az új olvasókat. (Ha nap mint nap megkérdezik például, hogy merre találják a mosdót, valószínűsíthető, hogy nincs kellően feltüntetve a helyiség.) Akár egy otthon berendezésekor, a könyvtárak belső tereiben is lehet olcsó, de szép dekorációkat készíteni, zöld növényeket elhelyezni, és persze nem utolsósorban állandó tisztaságot tartani. Számokban ugyan pontosan nem kifejezhető annak a mértéke, hogy mindez mennyire számít a könyvtárba látogatóknak, az azonban biztos, hogy a környezet tudat alatt nagy mértékben befolyásolja mindenki hangulatát, s hatással van a kialakított véleményre is. 7. FOLYAMAT „A szolgáltatás folyamata során szembesül a felhasználó az előzőekben felsorolt technikák együttesével. Egy teljes hatás éri, amelyben szerepet kap a környezet, amelyben a szolgáltatást igénybe veszi, a szolgáltatást nyújtó munkatárs szaktudása, hozzáértése, udvariassága, a szolgáltatásról kapott információk alapján elvárt tartalom és a ténylegesen kapott szolgáltatás tartalma.”53 A szolgáltatás nyújtásának folyamata közben az alkalmazott technikák egyúttal azokra a tevékenységekre is felhívják a figyelmet, amelyek a fizikai termékektől eltérő piaci munka alapjait jelentik, így ez a folyamat teljesen más lehet, mint egy konkrét termék piacon való értékesítésének folyamata. Veres Zoltán54 szerint ez a különbség a vevői elégedettségből fakadó dolgozói elégedettségben is megmutatkozik, hiszen ha a szolgáltatás nyújtásának folyamata a szervezeten belüli szolgáltatásoknál kezdődik, akkor mindez kihatással lesz a szervezetben dolgozókra is. Ez pedig – ahogyan már utaltam rá – biztosan befolyásolja a szolgáltatás minőségét, hiszen az természeténél fogva nagyban függ az emberi tényezőtől. (A szervezeten belüli és a külső szolgáltatások összefüggését a felhasználói elégedettséggel a 6. sz. táblázat mutatja.)

53

Alföldiné Dán Gabriella: Marketing könyvtárosoknak, információmenedzsereknek. In=IM-Távoktatási jegyzetek 4. Szombathely. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 1999.67. p. 54 Veres Zoltán: Kell egy csapat, avagy ki mit tud a belső marketingről?In=Marketing menedzsment. 32. évfolyam 1. sz. 1998. 42.p.

62

4.2 Példák a könyvtári pr- és marketingtevékenység megvalósulására az Európai Unió egyes országaiban

Szakdolgozatom

előkészítésekor

a

könyvtári

pr

és

marketing

témaköréhez

kapcsolódóan kérdőíves felmérést szerettem volna készíteni az Európai Unió egyes tagországainak néhány közművelődési könyvtárában. A dolgozat függelékében olvasható angol nyelvű kérdéssort – melyet olaszra, franciára is lefordítottam – összesen 121 közművelődési könyvtárba juttattam el, e-mailen keresztül a Libweb könyvtári nyilvántartásának

címjegyzéke

alapján

(http://sunsite.berkeley.edu/libweb).

Sajnos

azonban kellő mennyiségű válaszlevél híján – összesen 22 könyvtárból érkezett értékelhető válasz – inkább csak tapasztalataim és feltételezéseim alátámasztására tudom felhasználni az adott válaszokat, példaként állítva egy-egy kérdésre vonatkozóan. A kérdőíves felmérés célja mindenekelőtt az volt, hogy néhány európai példán keresztül érzékeltetni tudjam azt az alapvető különbséget, amely a magyar és az európai uniós könyvtárügyet, s azon belül is a pr és marketing gyakorlatát jellemzi. Ehhez – úgy gondolom – elegendő mennyiségű válasz érkezett, ám ahhoz kevés, hogy általánosan írhassak egy-egy ország, vagy az EU könyvtárairól. Az összeállított kérdéssor elsősorban a megkérdezett könyvtár általános jellemzőire valamint a pr- és marketingtevékenységre vonatkozott, és nem utolsósorban arra, hogy a válaszadó nagyobb összefüggésekben hogyan vélekedik a könyvtárak esélyeiről, lehetséges versenytársairól. Az értékelhető válaszok közül a legtöbb az angolszász régióból érkezett – Írországból, az Egyesült Királyságból –, de a válaszadók között voltak németországi, olasz, spanyol, portugál, holland könyvtárak is. Franciaországból nem érkezett egyetlen válasz sem, annak ellenére, hogy 12 könyvtárnak küldtem el a kérdéseket. A beérkezett kérdőívekről általánosságban elmondható, hogy szinte minden kérdésre kimerítő részletességgel adtak választ, s egyértelműen kiderült, hogy az olvasók összetételéről, a látogatottságról már létező felmérések adatai alapján adtak tájékoztatást. Sokan a válaszadáskor egy url megjelölésével egészítették ki a leírtakat, ahol a kérdésre vonatkozóan további információkat találtam. Elgondolkodtató, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik könyvtár hivatkozott legalább egyszer a saját honlapján közzétett adatokra, s a

63

legtöbben friss, az előző évben készített statisztikákat idéztek egy-egy kérdés megválaszolásakor. Az általános kérdések között szerepeltek a könyvtár felépítésére, állományára vonatkozóak is. Ezekre azonban olyannyira eltérőek voltak a válaszok – s a kérdések is inkább csak azt szolgálták, hogy a megkérdezett könyvtár működéséről fogalmat alkothassak –, hogy részletes ismertetésük szükségtelen. A könyvtárak méretét és a közösségben betöltött funkcióját azonban a válaszok pontosabb értelmezése érdekében mindenképpen fontos ismerni. A legtöbb választ küldő nyilvános könyvtár a szó hagyományos értelmében vett városi könyvtár, állományaik mérete attól függően, hogy mekkora közösségeket láttak el, a 40 000-es kötetszámtól (Wickford Public Library, Egyesült Királyság) a 73 000-esen át (Biblioteca Civica Di Vimercate, Olaszország) az 1 472 761 tételt számlálóig (Openbare Bibliotheek Amsterdam) terjedt, ám jellemzően a 100 és 600 000 közötti tételszámot számláló könyvtárak voltak többségben a válaszadók között. A könyvtárhasználói kör összetételét tekintve minden korosztály és társadalmi csoport látogatta a megkérdezett közművelődési könyvtárakat, többen említették (Amszterdam, Vimercate, Rotterdam) a külföldi, de a környéken élő vagy dolgozó olvasókat, valamint az idősebb, nyugdíjas korosztályt. A gyerekek, mint látogatói csoport szinte minden könyvtárban kiemelt helyen szerepelt. A legnépszerűbb könyvtári szolgáltatásként a legtöbben a számítógép- és internethasználatot (a megkérdezettek mintegy fele), valamint a könyvkölcsönzést (nagyjából 40 %) jelölték meg, ezt követően pedig a kiállítások és egyéb események következtek (16 %). A helyben olvasást egy válaszadó említette. Arra a kérdésre, hogy kínál-e a könyvtár a hagyományos szolgáltatások mellett bármilyen rendhagyó lehetőséget (adatbázis-használatot, különgyűjteményt, különleges eseményeket) a legtöbb válaszadó igennel felelt. A könyvtárak több mint 50 százaléka különböző eseményeket szervezve igyekszik minél több látogatót vonzani, kiállítások, speciális, a gyerekközönséget megcélzó programok, író-olvasó találkozók, versenyek színesítik a közművelődési könyvtárak kínálatát. A megkérdezettek közül 5 könyvtár válaszában szerepelt a különgyűjtemény – leginkább lokális, helytörténeti és zenei –, mint kiegészítő szolgáltatás, s 4 könyvtárból jelezték, hogy különféle adatbázisokat kínálnak az olvasóknak. A válaszok között egyszer szerepelt még a siketek és halláskárosultak, valamint a vakok és gyengénlátók számára kialakított dokumentumállomány is. Szorosan kapcsolódik a marketing- és pr-tevékenység a könyvtárak speciális kínálatához, hiszen a legtöbb helyen ezeket a plusz szolgáltatásokat helyezik a pr és a 64

marketing fókuszába. Az ezen tevékenységek gyakorlatára vonatkozó kérdésre a legtöbben azt felelték, hogy természetesen van külön pr- és marketingtevékenység, s bár olykor nagyon szerény, de elkülönített pénzalap áll az ilyen irányú tevékenységek, programok megvalósítására. Nagyon sokatmondó, hogy sok könyvtár meg tudta mondani, nagyjából mennyi az erre szánt pénz évente (7. sz. táblázat), s ez nemcsak azt jelenti, hogy pontos kimutatásokkal rendelkeznek minden területre vonatkozóan, hanem azt is, hogy e tevékenységek éppolyan elfogadottak, mint mondjuk a beszerzés vagy az informatikai fejlesztés. Ezt az is bizonyítja, hogy a válaszok szerint még azokban a könyvtárakban is van lokális marketing és pr, ahol pedig leginkább a megyei központok szervezésében valósulnak meg a különböző programok, események. A legtöbb megkérdezett könyvtárban a közönségkapcsolatoknak és a marketingprogramoknak is a fő célcsoportja a jövő generációja, azaz a gyerekek csoportja volt. Ezen kívül szinte mindenhol arról számoltak be, hogy a még nem könyvtári tagokat igyekeznek elérni, a már beiratkozott olvasók felé való kommunikációt csak kevesen említették. Az írországi Wexford Public Library-ban és a németországi Jülichben a családot, mint önálló egységet is igyekeznek elérni a különféle aktivitásokkal. Egy-két válaszadó (Vimercate, Mayo) arról számolt be, hogy eltérő célcsoportokat is megkülönböztetnek, úgyis mint az iskolás kor alatti gyerekeket, a tanuló felnőtteket, illetve szervezett közösségeket is, mint amilyen például egy-egy iskolai osztály. Egyedül Dublinból írták a lehetséges szponzorokat és a fenntartókat, mint a marketingtevékenységek egyik fő fókuszát. Az amszterdami nyilvános könyvtár a negyven felettiek korosztályát célozza meg az internethasználatot oktató programjával, s ugyanitt „idegenvezetést” szerveznek a könyvtárban a menekülteknek és a kulturális kisebbségeknek. Ezeken kívül is számos lehetséges és megvalósított programot, elképzelést, törekvést írtak le a válaszadó könyvtárak, melyek közül néhányat kiemelek, elsősorban azért, mert meglátásom szerint azok eltérnek a megszokott gyakorlattól, s így ötletet adhatnak bármely hazai könyvtár számára is. Természetesen a legtöbb közművelődési könyvtárban kiállításokat, könyvbemutatókat szerveznek, reklámok tekintetében pedig szinte mindenki a brosúrákon, kiadványokon, plakátokon, szórólapokon és a világhálón keresztül igyekszik megszólítani a potenciális olvasókat. Olaszországban, a 25 000 lakosú Vimercatéban a nyilvános könyvtár minden vasárnap nyílt napot szervez, amikor mindenki számára lehetővé teszik a könyvtár bármely részének látogatását, s az ekkor érkezők számára teljes körű felvilágosítást adnak szolgáltatásaikról. Ugyanitt olvasóversenyeket szerveznek a gyerekek számára, a 65

felnőtteket pedig internethasználatra tanítják, s ebben a könyvtárban kulturális konferenciák lebonyolítására is van lehetőség. Wickfordban, az Egyesült Királyságban is hasonló olvasóversenyre kerül sor minden évben, amelynek keretében a gyerekeknek egy nyár alatt legalább 6 könyvet kell elolvasniuk, s azok, akik ezt valóban meg is teszik, egy oklevelet és egy érmet vihetnek haza. 2001-ben ebben a megmérettetésben 1 064 gyerek vett részt. A Bookstart program keretében ennek a könyvtárnak az önkéntesei időről időre ellátogatnak a klinikák szülészeti osztályaira, ahol a 8 hónapos terhes kismamákat tájékoztatják a könyvtári szolgáltatásokról. Minden babának pedig egy kis „könyvtári csomagot” adnak, mely két ingyenes könyvet, a könyvtár leírását, egy beiratkozási űrlapot és egy naptárat tartalmaz, melyben a környéken szervezett mesedélutánok időpontjai és helyszínei szerepelnek. Az amszterdami Openbare Bibliotheek a könyvkiadókkal és könyvesboltokkal közösen tematikus heteket szervez; hasonlóan az itthoni könyvhéthez, Amszterdamban is nyaranta

egy-egy hetet

a

könyveknek

szentelnek,

számos

könyvújdonság jelenik meg ilyenkor, sőt, erre az alkalomra egy neves író egy kisregényt vagy novellát ír, melyet minden, a könyvhéten megvásárolt könyv mellé ajándékba adnak. A könyvhét mellett létezik gyerekkönyvhét, a tudomány hete, az irodalom hete stb. Ezek mindegyike jó alkalmat ad arra, hogy a különböző, a könyvekkel foglalkozó szervezetek együttműködjenek. Számomra meglepő, nagyon érdekes törekvésről számolt be az angliai surrey-i könyvtár, ahol egy hosszabb program keretében a férfiakat igyekeztek a könyvtárhasználatra ösztönözni. Sajnos arról, hogy milyen eredményességgel zajlott a kísérlet, nem tett említést a válaszadó. Természetesen az itt kiragadott példákon kívül kisebb, egy-egy szűkebb olvasói kört megcélzó programok szinte mindenhol vannak, s jellemző az is, hogy ezek a közönségkapcsolatot erősítő események az egész évre egyenletesen elosztva tervezettek. A kérdőívben szerepelt a marketing- és pr-tevékenységek hatékonyságára vonatkozó kérdés is, igaz, csak nagyon egyszerűen: vajon lehet-e érezni a fáradozás hatását. Valószínűleg jobban össze lehetett volna hasonlítani a válaszokat akkor, ha „forgalomnövekedésben” mérve érkeznek be az adatok, de így is tanulságos, hogy kivétel nélkül mindegyik válaszadó sikeresnek ítélte programjait, közönségkapcsolatait és marketingjét – egyedül a spanyol Biblioteca Pública de Valladolid írta azt, hogy náluk nem igazán érzékelhető a marketing és pr hatása. Az angliai Conwyból érkező válaszban kiemelték a gyerekeket, mint a legjobban motiválható csoportot, a feléjük irányuló marketingtevékenység hatása kiemelkedően pozitív. Wickfordból arról számoltak be, hogy az egy-egy újdonságot kísérő promóció hatására látványosan megnő az érdeklődés a könyvtár iránt, ám amint lecseng az 66

újdonság, a forgalom ismét a megszokottra esik vissza. Az angliai Essexből jelezték, hogy a közeljövőben egy új – elektronikus – szolgáltatásuk reklámkampányát hatás szempontjából is megvizsgálják majd. Sokat elárult e törekvések megítéléséről az is, hogy három könyvtárból az igen választ felkiáltójellel erősítették meg, ami azt mutatja, hogy a siker egyértelműen örömteli mindenki számára. A marketingszemlélet megköveteli minden szervezettől, hogy tisztában legyen az őt körülvevő környezettel, a versenytársakkal és ezáltal a továbblépési lehetőségekkel. Erre gondolva tettem be a kérdések közé hármat, mely egyrészről a vélt vagy valós versenytársakra, másrészről a könyvtárak társadalmi és az egyes személyek életében betöltött szerepére vonatkozott. A választ adó könyvtárak többsége (mintegy 50 százaléka) az internetet és a könyvesboltokat tekinti legfőbb konkurensének. Ez utóbbit főleg azért, mert Nyugat-Európában – ahogyan erre a dolgozatomban már utaltam – a könyvvásárlást a társadalom széles rétegei megengedhetik maguknak, ráadásul az utóbbi években a könyvek ára egyre alacsonyabb lett. Versenytársként említették az egyéb könyvtárakat és a szabadidős tevékenységek egyéb fajtáit is. E kérdés megválaszolásánál több könyvtár is hangsúlyozta, hogy igyekszik a versenytársakra potenciális együttműködő partnerként tekinteni, s hogy elképzelhetőnek, sőt jónak tartaná a különböző közös programok kidolgozását, megvalósítását. A válaszok szerint az Európai Unióban a könyvtárak feladatai közé tartozik az egyes, elmaradottabb területek információval való ellátása, s ezáltal az esélyegyenlőség biztosítása. Ezen kívül a könyvtárak az e-kormányzatokban, az életen át tartó tanulásban és az információszolgáltatásban töltenek be jelentős szerepet. A nyilvános könyvtárak pedig az egyes emberek életében közösségi központokként működnek, ahol hasznos információkhoz, az életen át tartó tanulást biztosító anyagokhoz, interneteléréshez juthatnak, s egyúttal kellemesen tölthetik el az időt. Mindez meglepő összhangban áll azzal, amit a koppenhágai deklaráció vagy az Európai Bizottság ajánlása megfogalmazott, ami azt jelenti, hogy az egyes könyvtárak nemcsak tisztában vannak a kitűzött célokkal, de igyekeznek meg is valósítani azokat. Emellett saját tapasztalataim is azt mutatták, hogy az európai közkönyvtárak társadalmi megbecsültsége lényegesen jobb, mint a hazaiaké. Könyvtárba menni Párizsban, Amszterdamban vagy Barcelonában sokak számára egyúttal szórakozást, kikapcsolódást is jelent. Ez pedig a könyvtárakban dolgozók hangulatán, lelkesedésén is nyomot hagy, s így kedvezően befolyásolja a szervezet működését is.

67

4.3 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár marketingkommunikációja napjainkban

Az európai uniós kívánt fejlettségi szintet hazánkban csak kevés közművelődési könyvtár éri el. Közéjük tartozik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSzEK), melyről megújulása óta rengeteget lehetett és lehet hallani. Ez a könyvtár valóban betölti azokat a funkciókat, melyek ideálisan tervezettek egy közművelődési könyvtár számára: közösségi élet zajlik a falai között, sok fiatal látogatja, valóban egyenlő esélyt ad mindenkinek az információhoz jutás terén, számítógépes rendszere és gépparkja kielégítő szinten áll, a kölcsönzés automatizált stb. Ráadásul mindezt büszkén felvállalja, s a „kötelező” programok mellett egyéb vonzó eseményekkel is igyekszik látogatóinak kedvezni, s ezt nem felejti el kommunikálni. Ismerve mindezt azt feltételeztem, hogy az FSzEK tudatos, szakemberek által előkészített marketingkommunikációt folytat, ezért egy erre vonatkozó kérdéssorral kerestem meg a könyvtár vezetőségét, mely hasonló volt az EU-s könyvtárakhoz intézetthez (ld. Függelék). Meglepetéssel olvastam a válaszban, hogy bár éves marketingkommunikációs terv létezik, külön pr- vagy marketing osztály viszont nincs, s a költségvetésből is csak minimális mennyiségű pénzt lehet e tevékenységekre fordítani. Mindez számomra két okból volt megdöbbentő. Egyrészt, mert tarthatatlannak érzem, hogy a főváros egyik legjobban működő könyvtára ne rendelkezhessen megfelelő mennyiségű pénzzel, melyet közönségkapcsolatai, marketingje fejlesztésére fordíthatna, másrészt éppen ezért tiszteletre méltó, hogy a szűkös lehetőségek ellenére is mégis ilyen aktív és kreatív, kezdeményező az FSzEk közönségkapcsolati szempontból. A kérdőívből és egy személyes találkozó alkalmával kiderült, hogy nagy részben maga a könyvtárigazgató az, aki jó érzékkel mindig el tudja érni, hogy az FSzEK és az ott történő események a média fókuszában legyenek, így talán azt is mondhatjuk, hogy ő az egyik prvezetője a könyvtárnak. A 13 600 négyzetméter alapterületű, az 5 részleget mintegy 160 főnyi személyzettel működtető könyvtár naponta 4600-5200 látogatónak nyújt különféle szolgáltatásokat. A forgalom a vizsgaidőszakok alatt jelentősen megugrik, s ez érthető is, hiszen a látogatók jelentős része (65 százaléka) felsőoktatásban tanuló diák. Őket követik az aktív korúak 20 százalékkal, majd a nyugdíjasok, akik az összlátogatók 12 százalékát adják. A gyerekek 3 százalékos aránya kevésnek mondható, hiszen a könyvtárban ötletesen berendezett, s jól

68

felszerelt gyerekkönyvtári részleg is van. A legnépszerűbb szolgáltatásokon, a kölcsönzésen,

a

másolatkészítésen

túl

közhasznú

információs

telefonszolgálat,

felhasználóképzés (internet- és könyvtárhasználat, on-line keresés, olvasói levelezőlista) is színesíti a könyvtári kínálatot. S bár hivatalosan nincs közönségkapcsolati vagy marketing osztály az FSzEK-ben, egy dolgozó mégis foglalkozik az ehhez kapcsolódó ügyekkel, a főigazgató által jóváhagyott éves marketingkommunikációs tervet követve folyamatosan tájékoztatja az olvasókat a helyi és az internetes eszközök segítségével (plakátok, szórólapok, honlap stb.). Az ilyen irányú tevékenységekre éves szinten a költségvetés minimális része jut csak, s nyolcvan százalékban a különféle pályázatokból összegyűjtött pénz fedezi a marketing- és pr-költségeket. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére is a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudatosan igyekszik minden médium időben is következetes, kiegyensúlyozott tájékoztatására, s általában is nyitott a média felé, akár helyszínként, akár riportalanyként. A közönségkapcsolatok erősítése érdekében a lakosság minden rétegét megcélzó programokat, rendezvényeket szerveznek a könyvtárba, a jövőben pedig nagyobb teret kívánnak adni a csoportos programoknak, a hátrányos helyzetű olvasókkal való foglalatosságnak, mint például a. szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok, idősebbek oktatása az internet használatára. Emellett a szponzorok és szellemi támogatók csoportba szervezése is a közeljövő céljai között szerepel, idén a könyvtárpártoló baráti kör megszervezése az egyik ehhez a gondolathoz kapcsolódó konkrét feladat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár azt az egyre népszerűbb közművelődési könyvtári formát hívja életre, amely több funkciót ötvözve mindenki számára kikapcsolódási és tanulási, tájékozódási lehetőséget kínál. Ehhez igazodóan számukra is az a leghatásosabb pr, ha mind dokumentumban, mind szolgáltatásokban megtalálják az olvasók, amit keresnek, és egyúttal jól is érzik magukat. A kérdőívből kiderült, hogy a könyvtár vezetősége rendkívüli fontosságúnak ítéli az épület(ek) állapotát, felszereltségét, mely – amennyiben funkciójának megfelelő, kényelmes és barátságos – nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az egyszeri látogatóból olvasó legyen. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a közelmúltban felújított fiókkönyvtárakban – a legkisebben is – megduplázódott, megháromszorozódott a forgalom az újranyitás után. Bár úgy tűnik, az FSzEK-ben a fejlődés megállíthatatlan, mégis számos feladat és lehetőség áll még a könyvtár előtt, amelyek megvalósítását leginkább a költségvetés behatárolt volta nehezíti. A kérdőív egyik pontjában az iránt érdeklődtem, hogy milyen fejlesztésekre áldozna elsősorban a könyvtár akkor, ha korlátlan pénzmennyiség állna rendelkezésére. A válaszból az derült ki, hogy 69

számos tennivaló akadhat még, hiszen az informatikai fejlesztéstől kezdve, a digitalizáláson, az épület és az eszközpark állagának folyamatos karbantartásán és rendszeres felújításán keresztül, esztétikus kiadványok megjelentetéséig, és az olvasók számára a társadalmi helytállást, előbbre jutást támogató projektek (dokumentumbeszerzés, programsorozat, informálás) lebonyolításáig megannyi cél szerepelt a listán. Külön kiemelten szerepeltek a hátrányos helyzetű olvasók, akik számára az „esélyegyenlőség biztosítását, támogatását, a nyitottság, a tolerancia és a kölcsönös támogatás jegyében” igyekszik biztosítani a könyvtár. A potenciális és az új olvasók elérésére és megtartására mindig is nagy hangsúlyt fektetett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1995-ben az „Összefogás a könyvtárakért 1995” országos program keretében indult például a könyv-örökbefogadási mozgalom, mely azóta is sikeresen működik. E kezdeményezés lényege, hogy mindenki, aki legalább 100 forintot befizet, olvasótársainak ajánlhatja azt a könyvet, amelyet valamiért jónak, fontosnak talál. Az ajánlott könyvekbe egy matrica kerül, amely bizonyítja, hogy valaki örökbefogadta a könyvet, s így az új olvasók is könnyebben rátalálnak a méltán népszerű művekre.

70

4.4 A szemléletváltás szükségessége

Az 1995-ös, a Könyvtári és Információs Kamara (KIK), mai nevén Informatikai és Könyvtári Szövetség által szervezett országos program, mely talán a hetvenes évek eseményteli időszaka után az első – és azóta az utolsó – nagyszabású könyvtári kezdeményezés volt, jó alkalmat adott arra, hogy az egyes könyvtárak tanúságot tegyenek kreativitásukról. Meglepődve olvastam, hogy például Sárospatakon könyvvásárlási utalvánnyal köszöntötték a régi törzsolvasókat, Kecskeméten, az akkor épülő megyei könyvtár

udvarán

elültették

az

„összefogás

fáját”,

Szombathelyen

pedig

a

Könyvtároshallgatók Egyesülete könyvtárlátogatásra invitálta a más szakokon tanulókat. A számtalan jó ötlet és a megfelelő sajtóinformálás eredményeképpen az Összefogás a könyvtárakért program sajtóvisszhangja kiemelkedően jó volt. Több országos és helyi lap is szinte miden fontosabb részeseményről hírt adott, a KIK pedig egységes arculattervekkel segítette a program azonosíthatóságának megkönnyítését. Az 1995-ös Összefogás programmal összehasonlítva korántsem volt ilyen sikeres a 2001-es évben megrendezett az Olvasás éve program, mely a vártnál jóval kevesebb eredményt hozott. A kiváló elképzelések ellenére (például az abban az évben megjelent könyvek belső borítójára embléma került) a közvélemény érdeklődése nem fordult e program felé. Szinte alig lehetett hallani a létezéséről, a konkrét eseményekről szóló híradások pedig elvesztek a megannyi információ között. Hasonlóan nehéz elképzelni, hogy az ez év márciusától, a tizenkilenc megyei könyvtárban átadott EU-információs sarkok

könnyen

bekerülnek

majd

a

köztudatba,

hiszen

a

szakmának

szóló

szakfolyóiratokon és híranyagon kívül sehol nem találkoztam erről szóló hírekkel. (Ehhez kapcsolódóan felmerül a kérdés, vajon a közművelődési könyvtárak miért csak most, s miért csak ilyen visszafogott lelkesedéssel reagáltak az EU-csatlakozás kérdéskörére, mely nem elég, hogy a társadalom minden tagjára hatással van, de már eddig is alaposan felkavarta a közvéleményt.) Szükség lenne tehát valamilyen jól kialakított marketingkommunikációs stratégiára – akár összkönyvtári szinten –, mert ennek híján a legjobb kezdeményezések is nyom nélkül halnak el. Számtalanszor eszembe jutott már, hogy vajon nem azért szorul-e ennyire háttérbe a könyvtári szakma kommunikációja, mert alapvetően szerény, a dolgukat ugyan kiválóan végző dolgozók alkotják a nagy részét, akiknek az a természetes, ha mindent jól

71

csinálnak, s nem értik, hogy miért van szükség ennek szétkürtölésére. Lehet, hogy ez is oka a hallgatásnak, ám ha igen, akkor ezen is túl kell lépni. Közhely, de a mai világban valóban csak az tud túlélni a piaci versenyben, aki a jobbnál is jobban műveli tevékenységét, s ráadásul mindent megtesz azért, hogy ezt rajta kívül mások is tudják. Erre a tényre épül két igen divatos és keresett szakma, a reklám és a pr, s ezért alkalmazzák a piacon megmaradni akaró cégek a legjobb tanácsadókat, akiket sokszor még az felső vezetőknél is jobban megfizetnek. Persze a könyvtáraknak nem lehet céljuk az információs piac minden más szereplőjének kiszorítása, s minden egyes felhasználó behálózása. De igenis a célok között lehetne a felhasználók hűségének tudatos kialakítása, a potenciális felhasználói csoportok elérése, a „márkaépítés”, a hírnév és a hitelesség kialakítása stb. Ezek elérését minden, a profitért vagy a non-profit szektorban dolgozó cég alapfeladatai között tartja számon, hiszen e nélkül maga a szervezet létezése kérdőjelezhető meg. Mert mit ér egy olyan vállalat, mely a legkorszerűbb, legjobb szolgáltatásokat nyújtja, ha semmit nem tesz meg azért, hogy a fogyasztókkal kommunikáljon, s ha így azok nem is tudnak létezéséről? A „Csináld jól, és beszélj róla!” sokat hangoztatott, már-már elcsépelt szlogen, de mint minden gyakran elhangzó mondat alapvetően nagyon is igaz. Jó lenne, ha a hazai közművelődési könyvtárak követnék ezt a mottót, ha pontosan tisztában lennének azzal, hogy mit csinálnak jól, s hogy azt milyen módon, és kinek kommunikálják. Lokális és országos szinten is hiányzik a közlésvágy a könyvtárosokból, ami arra utal, hogy kevéssé tartják fontosnak, jónak, érdekesnek munkájukat, hivatásukat. Ha ugyanis valami nagyon jót csinálunk, ha valami jó történik velünk, akkor alig bírjuk magunkban tartani saját lelkesedésünket, örömünket, elmondjuk mindenkinek, sokszor akkor is, ha egyáltalán nem is kíváncsi rá. Teljesen természetes emberi reakció ez, mely az üzleti életben is eredményeket hozhat. A lelkesültség, a látható öröm ugyanis a legjobb meggyőző erő, mely ráadásul az energiákat is megsokszorozza. A szakdolgozat bevezetőjében már szó volt arról, hogy a lelkesedés hiánya, a kicsit halovány munkakedv számos – többek között anyagi – okra vezethető vissza. Ráadásul a könyvtárosi munka is csak épp olyan, mint bármi más, sokszor unalmas és kudarcokkal teli, fárasztó és állandó megterhelést jelentő. Nem várható el tehát, hogy mindenki, aki ezt a pályát választja, állandóan tűzben égve csak azért fáradozzon, hogy a könyvtár, ahol dolgozik, minden nap jobb legyen. Ugyanakkor a társadalom, amely nem lát mást, mint hogy emberek kevés pénzért, többnyire ingyenesen nyújtanak szolgáltatásokat, sokszor értetlenül áll a helyzet előtt, hiszen ennek alapján az lenne logikus, ha a könyvtárosok elhivatottságból, megszállottságból dolgoznának. Ehelyett legtöbbször kissé fásult, a 72

munkájukat ugyan szerető dolgozók fogadják őket a könyvtárakban, akik segítőkészek, kedvesek ugyan, de a dinamizmus hiányzik előlük. A magyar közművelődési könyvtárak minden szempontból haladnak a megújulás felé, ám a valódi változás akkor következik majd be, ha ezt nemcsak a könyvtári vezetők, a szakma felső rétege tartja kívánatosnak, hanem minden könyvtáros ráébred saját munkája jelentőségre, annak súlyára. Ha egy nap a magyar lakosok útja a napi bevásárlás után teljesen természetesen a könyvtárba vezet majd, a könyvtárosok talán majd észlelik, hogy szükség van rájuk, hogy a felhasználók igényt tartanak munkájukra. Ám – ahogyan erre már kitértem – ez csakis akkor fordulhatna elő, ha ezek a könyvtárak mindenben megfelelnének a felhasználóknak, s pontosan olyan szolgáltatásokat, úgy nyújtanának, ahogyan az a legjobban kielégítené őket. Ez a Huxley-féle „szép új világ”-ba illő kép persze erősen idealisztikus, ám az alaptézis, az állandó megújulni, fejlődni akarás már egyáltalán nem az.

73

5. Összegzés

Alig egy év választja el Magyarországot, s a magyar közkönyvtárakat az EUcsatlakozástól, de a könyvtárak szerepe és helye a társadalomban még mindig nem pontosan meghatározott. Mint minden más területen, a könyvtárügyben is vízválasztóhoz érkezünk majd a csatlakozással, és sajnos, a megmérettetés valószínűleg nem lesz túlságosan örömteli, hiszen a hazai közművelődési könyvtárak komoly lemaradásban vannak az európaiakhoz képest. A magyar közművelődési könyvtáraknak a megújuláshoz, a felzárkózáshoz elsősorban nagymértékű pénzügyi segítségre lenne szükségük, de emellett égető szükség lenne egy jól átgondolt, megfelelően kialakított marketingkommunikációs stratégia kidolgozására is. A könyvtárügyre általában vonatkozó hivatalos stratégia, mely a következő 4 évre (2003-2007) állapítja meg az irányvonalakat és teendőket, a fontossági sorrendben mindenek elé helyezi az Európai Unióban általánosan megvalósult fejlettségi – mind technikai, mind pedig szakmai –szint elérését, s csak egy rövid utalás formájában hívja fel a figyelmet a könyvtárakban alkalmazható marketing és pr-tevékenység szerepére. Ezzel szemben az EU hivatalosan is közzétett, a közművelődési könyvtárak küldetését az információs társadalomban meghatározó dokumentumában55, s az európai országok által aláírt koppenhágai deklarációban56 is egyértelműen fontos helyen szerepel a tudatos marketing, mint a közművelődési könyvtárak egyik lehetséges eszköze önmaguk szerepének definiálására. Ez pedig több szempontból is döntő fontosságú lehet. Egyrészt mert – ahogyan nálunk is – a közművelődési könyvtárak nagymértékben eltartóiktól függenek, akik felé tehát létszükséglet annak bizonyítása, hirdetése, hogy a társadalomnak igenis szüksége van a könyvtárakra, s hogy az új, az információt középpontba állító időszakban a közkönyvtáraknak nemcsak feladatuk, de felelősségük is az állampolgárok információval való ellátása, s ezáltal életük jobbá tétele. Másrészt viszont aktívan kell a társadalom tagjai felé is kommunikálni azt, hogy a könyvtárak képesek mindazt az információt, tudást megadni használóiknak, amelyre szükségük van, s teszik ezt ráadásul nagyobbrészt ingyen, ezzel is biztosítva az esélyegyenlőséget mindenki számára. 55

Public Libraries and the information society. J. Thorhague, G. Larsen, H.-P. Thun, H. Albrechtsen, M. Segbert (ed.). Luxembourg, Office for Official Publictions of the European Communities, (1997) 56 Koppenhágai deklaráció. http://presentations.aakb.dk/CoppenhaenConference99/-declaration_.htm, 2003. 04. 10. 15 óra 35 perc

74

Tudatosulnia kell az emberekben annak, hogy a közművelődési könyvtárak fel tudják venni a versenyt azokkal a profitorientált intézményekkel, melyek hasonló szolgáltatásokat esetleg jóval nagyobb publicitás mellett kínálnak. Harmadrészt azért elengedhetetlen fontosságú a megfelelő marketingkommunikáció, mert általa, a társadalom elfogadása által nő a dolgozók motiváltsága, aktivitási szintje, s ez biztosan jobb és hatékonyabb munkát generál. Mindez a magyar közművelődési könyvtárakra is vonatkozik, de egyelőre úgy tűnik, hogy egy-két lokális szinten megvalósuló kezdeményezésen kívül nincsen olyan egységes akarat, amely a könyvtárak helyének és szerepének megerősítését tűzné ki célul a marketing és a pr eszközeinek segítségével. Éppen ezért szakdolgozatom elsődleges célja az volt, hogy a közkönyvtárak helyzetének, s a hivatalos irányvonalak ismertetése mellett számot adjon néhány, az Európai Unió különböző országaiban működő könyvtár gyakorlatáról, s hogy a könyvtári marketing és pr napi szintű megvalósulását vázolja. Az általam összeállított, és 121európai uniós közkönyvtárba szétküldött kérdőívre viszonylag kevés (22 db) válasz érkezett, így valódi tendenciát, trendeket megállapítani vagy következtetéseket levonni nem lehet, így ezek a válaszok inkább csak alátámasztják a tapasztalatokat és feltevéseket, miszerint az európai közkönyvtárak nagy részében előre megtervezett marketingkommunikációs stratégiát követnek. A magyar gyakorlathoz képest szembetűnő volt a különbség néhány területen, mint például az internetes honlapok fejlettségi szintje, az éves költségvetésből a marketingre és pr-tevékenységre elkülönített összeg nagysága, a célcsoportok tudatos kiválasztása, a könyvtár átalakult szerepkörének erősítését célzó tevékenységek hangsúlyozása, és a különböző, a közönség és eltartók felé irányuló kapcsolatokat erősítő programok, tevékenységek változatossága, ötletessége. Azért, hogy némi összehasonlítási alapot tudjak a dolgozatban adni, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba is hasonló kérdőívet juttattam el, mert kíváncsi voltam arra, hogy a főváros egyik legnyitottabb, leginkább élő könyvtára milyen eszközökkel, milyen rendszerességgel, milyen stratégia szerint tartja a kapcsolatot olvasóival, hívja fel a figyelmet egy-egy aktualitásra. Meglepő, és egyben csodálatra méltó, hogy az FSzEK-ban sincs külön kijelölt részleg, amely a marketingkommunikációért lenne felelős, s elkülönített marketing-költségvetés sem létezik, ám ennek ellenére a központi könyvtár mégis kiemelkedően jó érzékkel kommunikál. Ez túlnyomó részben a főigazgatónak, s az ott dolgozó többi könyvtáros nyitottságának, szemléletének köszönhető. Ennek a könyvtárnak ugyanis az egyik célja éppen az, hogy szervesen bekapcsolódjék a város életébe, hogy a klasszikus információszolgáltatás mellett olyan egyéb tevékenységeket is 75

megvalósítson, amelyek az olvasók kikapcsolódását, életminőségének javítását szolgálják. A könyvtár óriási forgalma, az ott tapasztalható légkör jól bizonyítja, hogy erre van igény, s hogy az FSzEK sokak számára nem egyszerűen csak egy könyvtár, hanem olyan élettér, ahol szívesen töltik el az időt. A magyar közművelődési könyvtárak szűkös anyagi lehetőségeit a szakdolgozatban nem kívántam taglalni, s nem foglalkoztam szervezései, vezetési kérdésekkel sem, de természetesen tisztában vagyok azzal, hogy számos esetben minden egyéni igyekezet és törekvés hiábavaló akkor, ha nincsen rá megfelelő forrás, ha nem érkezik akár anyagi, akár erkölcsi, szellemi támogatás. Biztos vagyok abban, hogy hazánkban is nagyon sok olyan könyvtáros dolgozik, aki nagy lelkesedéssel, nap mint nap hatalmas erőkkel tesz azért, hogy minden akadály ellenére a könyvtárak elfogadottsági indexe, megbecsültségi szintje magasabb legyen. Összességében azonban hiányzik az a fajta szemlélet és gondolkodás, amely kellő lendületet adna a könyvtárosok számára ahhoz, hogy alulról építkezve, kis ráfordítással olyanná alakítsák a könyvtárakat, melyek a XXI. századi ember igényeinek, elképzeléseinek megfelelnek. Meggyőződésem, hogy sok-sok olyan – talán nem túl szembetűnő – megújulási pont és lehetőség van, melyek összessége ténylegesen is észlelhető változást hozna a közművelődési könyvtárak életében, ehhez azonban elsősorban az kell, hogy a könyvtárak, a könyvtárosok is átgondolják és tudatosítsák önmagukban, illetve környezetükben is, hogy mennyit is ér egy könyvtár, s hogy a modern ember számára nélkülözhetetlen intézmény.

76

Függelék 3. sz. táblázat Szabadidős tevékenységek népszerűsége Sorszám

Tevékenységek

1985/86-os

felmérés 1991-es és 1993-as

megnevezése

pontszáma (0-5)

felmérés

összevont

pontszáma (0-5) 1.

Családi

együttlét, 4,17

beszélgetés

4,22

családi

körben 2.

Televíziózás

3,93

3,62

3.

Rádiózás

3,65

3,15

4.

Újságolvasás

3,64

3,40

5.

Kertészkedés,

3,33

3,33

2,91

3,16

járás, 2,90

3,14

barkácsolás 6.

Szépirodalom olvasása

(regény,

vers, novella) 7-8.

Társaságba beszélgetés

7-8.

Utazás

2,90

3,38

9.

Képeslapok olvasás

2,76

2,45

10.

Töprengés,

2,70

3,00

és 2,49

2,76

elmélkedés 11.

Magnólemezhallgatás

12.

Természetjárás

2,45

3,14

13.

Folyóirat-olvasás

2,31

2,46

14.

Ismeretterjesztő

és 2,13

2,88

szakirodalom olvasása

77

15.

Sport

2,04

2,72

16.

Műemlékek

2,03

2,68

felkeresése 17.

Autózás, motorozás

2,00

2,54

18.

Színházlátogatás

1,94

2,54

19.

Moziba járás

1,87

1,76

20.

Múzeum-

és 1,84

2,34

tárlatlátogatás 21.

Ábrándozás

1,59

1,96

22.

Műkedvelés (zenélés, 1,53

1,97

néptánc,

éneklés,

színjátszás, festegetés stb.) 23.

Művelődési

ház 1,49

1,70

látogatása 24-25.

Könyvtárlátogatás

1,47

2,14

24-25.

Táncos rendezvények 1,47

1,87

látogatása 26.

Képregények olvasása 1,34

1,11

27.

Komolyzenei

1,01

1,44

koncertek látogatása 28.

Nyelvtanulás

0,89

2,04

29.

Videózás

0,70

1,74

30.

Pop-koncertek

0,59

0,86

látogatása Forrás:

Gereben

Ferenc:

Könyv,

könyvtár,

közönség.

(A

magyar

társadalom

olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében). Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1998. 21.p.

78

4. sz. táblázat A könyvtári tagok és nem tagok társadalmi összetétele Társadalmi

Könyvtári tag

alakulatok

Nem könyvtári tag Soha nem volt az Egykor az volt

Összesen

Férfi

43,6

50,3

46,0

48,0

Nő

56,4

49,7

54,0

52,0

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

18-20 éves

18,0

1,1

9,2

5,5

21-30 éves

13,9

4,4

17,3

11,4

31-40 éves

22,7

6,8

29,0

18,9

41-50 éves

19,8

13,8

15,9

14,9

51-60 éves

11,0

25,5

11,3

17,8

61-70 éves

7,6

20,5

8,3

13,9

70 év fölött

7,0

27,9

9,0

17,6

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

59,0

14,8

35,0

36,1

50,7

44,0

40,8

3,3

26,2

15,5

21,5

1,6

8,3

5,5

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

Értelmiségi

25,7

0,8

6,0

3,6

Középszintű

33,6

4,1

20,8

12,9

8

osztálynál 8,1

kevesebbet végzett 8

osztályt 29,6

(esetleg szakmunkás bizonyítvánnyal) Középiskolát végzett Főiskolát, egyetemet végzett

szakember

és

egyéb szellemi

79

Szakmunkás

9,6

26,3

18,6

18,6

16,4

17,4

1,7

5,7

2,8

4,1

Nyugdíjas

12,2

47,0

21,3

33,4

Háztartásbeli

0,6

14,2

6,4

10,0

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

Budapesti

22,7

16,1

23,3

20,0

Városok 50 ezer 27,3

13,7

19,4

16,8

13,4

16,1

14,9

14,7

15,0

14,9

42,1

26,2

33,4

100,0

100,0

100,0

Betanított

12,8 és 13,4

segédmunkás Mezőgazdasági fizikai dolgozó

lakosok fő felett Városok 50 ezer 16,3 fő alatt Községek 5 ezer 9,3 fő felett Községek 5 ezer 24,4 fő alatt Összesen: Forrás:

Gereben

100,0 Ferenc:

Könyv,

könyvtár,

közönség.

(A

magyar

társadalom

olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében). Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1998. 145.p.

80

5. sz. táblázat A könyvtárak és információs intézmények stratégiai marketingjének 16 kulcskérdése A. Piaci analízis 1. Mely lényeges trendek vannak hatással a könyvtárakra és az információs iparra? (környezetei elemzés) 2. Mi a könyvtárak és információs intézmények elsődleges piaca? (a piac definiálása) 3. Melyek a legfontosabb piaci szegmensek? (szegmentáció, célcsoportok meghatározása) 4. Melyek az egyes piaci célcsoportok igényei? (igénykutatás) 5. Mennyire ismerik, tudják, érdeklődnek az egyes célcsoportok a könyvtár és információs intézmény iránt? ( a piac tudatossága és magatartása) 6. Miként vélekednek rólunk és versenytársainkról a kulcsszerepet játszó felhasználók? (imázselemzés) 7. Mi módon ismerik meg a potenciális felhasználók az intézményt? (használói szokások, magatartás) 8. Mennyire elégedettek jelenlegi használóink? (elégedettségi szint összesítése) B. Forráselemzés 1. Melyek a fő erősségeink és gyengeségünk programjainkban, felszereltségünkben, a szakember-ellátottságban? (SWOT) 2. Milyen lehetőségeink vannak a pénzügyi források növekedésére? (költségelemzés) C. Az átfogó célok (mission) elemzése 1. Milyen üzlet a miénk? (üzleti általános célok) 2. Kik a használóink? (használók definiálása) 3. Milyen igényeket kívánunk kielégíteni? (célzott igények elemzése) 4. A felhasználói piac melyik célcsoportja a fókuszcsoportunk? (célpiac) 5. Kik a versenytársak? (a versenytársak azonosítása) 6. Melyek azok az előnyök, amiket szeretnénk kínálni a célpiacunknak? (piacon való elhelyezkedés – pozícionálás) Forrás: Bryson, Jo: Effective library and information centre management. London. Gower, 1990. 124.p.

81

6. sz. táblázat A belső marketing hatása a szervezeti eredményességre

Belső szolgáltatások minősége

Alkalmazottak

Alkalmazottak

elégedettsége

hűsége

Külső szolgáltatások minősége

Felhasználók elégedettsége

Szervezeti

Felhasználók

eredményesség

hűsége

Forrás: Veres Zoltán: Kell egy csapat, avagy ki mit tud a belső marketingről? In=Marketing menedzsment. 32. évfolyam. 1. sz. 1998. 42.p.

82

Az európai uniós könyvtárakba elküldött kérdőív Questionary about your library

(the data will be used for the dissertation: “The importance of the libraries in the EU’s information system – challenges and expectations for the Hungarian library system”)

1. In your country how does the library system look like?

2. How old is your library?

3. How big is the collection of your library?

4. What type of documents do you collect?

5. How does your reading public look like? (age, sex, profession)

6. Which is the most popular provision of the library? (Internet, video, other events)

7. Besides the traditional ones, do you have any “irregular” provision? (events, databases, audiovisual documents etc.)

8. How does the structure of your library look like?

83

9. Do you do marketing and/or “pr” activity? Generally how much do you spend on it annually? 10. If yes: Can you feel its influence on readers’ habits?

11. Which is the target group of your “pr”/marketing activity?

12. What do you think; who/what might be the competitors of the libraries?

13. What do you think, what is the importance of the libraries in the EU?

14. What is the importance of the libraries in people’s everyday life?

The … of …….. 2002.

Thank you very much for your cooperation. Emese Káldi from the Budapest Business School - Hungary

84

7. sz. táblázat A választ adó európai nyilvános könyvtárak átlagos évi költése a marketing- és prtevékenységekre

Nyilvános könyvtár neve

Van-e ilyen tevékenység?

Összeg/év

Pénznem

1.Biblioteca Angelica Roma

Igen

5 000- 20 000

€

10 000

€

Queriniana -

-

-

Bibliotheek Igen

-

-

Biblitheek Igen

-

-

2.Biblioteca

Civica

Di Igen

Vimercate 3.Biblioteca Brescia 4..Openbare Rotterdam 5.Openbare Amsterdam 6.Dublin Public Library

Igen

30 000

€

7.Wexford Public Library

Igen

25 000

€

8.Mayo Public library

Igen

2

százaléka

az €

összköltségvetésnek 9.Surrey Public Library

Igen

20 000

₤

10.Wickford Public Library

Igen

-

-

11.Essex Public Library

Igen

-

-

12.Conwy Public Library

Igen

Min. 1500

₤

13.Würzburg

-

-

-

14.Jülich

Igen

-

-

15.St. Pölten

Igen

-

-

de Igen

-

-

16.Biblioteca

Pública

Valladolid Forrás: Saját gyűjtés 2002 júliusa és 2003 februárja között

85

Kérdőív a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár pr- és marketing tevékenységéről A kérdőívben feltett kérdésekre adott válaszokat „A könyvtárak szerepe és helyzete az Európai Unióban, a magyar könyvtárakra váró kihívások az integráció kapcsán, különös tekintettel az intézmények pr- és marketing tevékenységére” című szakdolgozat megírása során használom fel. Előre is nagyon köszönöm a segítségét! Káldi Emese 1. Mekkora alapterületű a főkönyvtár? 2. Hány fő dolgozik itt? 3. Milyen részlegekre különíthető el a könyvtár? 4. Mekkora az átlagos napi látogatószám? 5. Mekkora a gyűjtemény? 6. Főleg mely látogatói csoportok veszik igénybe a könyvtári szolgáltatásokat? 7. Vannak-e a szokásostól eltérő, rendhagyó szolgáltatások? 8. Ha igen, melyek azok? 9. Mely szolgáltatások a legnépszerűbbek? 10. A könyvtár kommunikációja során mit tekint elsődlegesnek: a folyamatos, a közvélemény figyelmét állandó szinten tartó funkciót, vagy inkább az új információk hangsúlyos közlését? 11. Hogyan éri el ezt? 12. Van-e a könyvtárnak külön marketing és/vagy pr- osztálya? 13. Ha igen, hány főt foglalkoztat? 14. Évente hozzávetőlegesen menyi pénzt tudnak ilyen jellegű tevékenységre költeni? 15. Ennek mekkora része származik a központi keretből és mekkora a pályázatokból? 16. Készül-e éves/féléves szintű kommunikációs vagy marketing terv? 17. Ha igen, ki hagyja jóvá? 18. Ha nem, kik hoznak döntést az egyes ilyen témájú kérdésekben? 19. Milyen eszközökkel erősítik a könyvtár közönségkapcsolatait?

86

20. És melyek azok az eszközök, amelyeket nem használnak, de véleménye szerint hatásosak lennének? 21. Ki a fő célcsoportja a könyvtár marketingkommunikációjának? 22. Milyen eredményességűek ezek a tevékenységek? 23. Ha korlátlan pénzmennyiség állna a rendelkezésére a könyvtár fejlesztésére, mire fordítaná? 24. Ön szerint mi a szerepe a könyvtáraknak hazánk EU-csatlakozásával kapcsolatban? 25. Mit gondol a könyvtárak sorsának alakulásáról az elkövetkező 10 évre vonatkozóan? Budapest, 2003.................. Köszönöm az együttműködést!

87

Bibliográfia

1. Az eMagyarország programja. http://www.emagyarorszag.hu/emagyar.htm, 2003. 04. 20. 22. óra 03 perc 2. A könyvtári terület stratégiai céljai 2003 és 2007 között. In=Könyvtári Levelezőlap 2003. 1. szám 3. Bátonyi Viola: Könyvtári marketing. In=Korszerű könyvtárak – korszerű módszerek, A könyvtári menedzsment füzetei 4., Budapest. OszK, 1997. 4. Bryson, Jo: Effective library and information centre management. London. Gower, 1990. 5. Csapodi Csaba – Tóth András – Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Budapest. Gondolat, 1987. 6. Fundación Germán Sánchez Ruipérez. Las colecciones de las bibliotecas públicas en España. Un estudio sobre su desarrollo (2002). http://www.fundaciongsr.es/ 7. Gereben Ferenc – Lőrincz Judit – Nagy Attila – Vidra Szabó Ferenc: Magyar olvasáskultúra határon innen és túl. Budapest. Közép-Európai Intézet, 1993. 8. IFLA Journal, Public libraries section – Country reports: United Kingdom. 2002. http://www.ifla.org/VII/s8/annual/cr02-gb.htm 9. Kiss Jenő: Emlékek, élmények, észrevételek – az ötven éves közművelődési könyvtárügyről. In= Könyvtári Figyelő 46. évfolyam, 2000. 1-2. szám 10. Kokas Károly: Könyvtárak az ezredforduló után. In=Iskolakultúra 2000./ 4. szám, http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/inftars/jovoktar/jovoktar.mek, 2003. 04. 01. 21 óra 14 perc

88

11.

Koppenhágai

deklaráció,

http://presentations.aakb.dk/CoppenhaenConference99/-

declaration_.htm, 2003. 04. 10. 15 óra 35 perc 12. Könyvtárhasználat, könyvtárkép – tanulmánygyűjtemény. Budapest. OSzK KMK, 1982. 13. Könyvtári menedzsment és marketing szimpózium. Szerk: Kériné Tóth Ildikó. Budapest. Könyvtári és Informatikai Kamara, 1993. 14. Les Bibliotheques publiques en Europe. Sous la direction de Martine Poulain. Colletcion Bibliotheques: Édition du Cercle de la Librarie. Paris, 1992. 15.

Magyar

válasz

az

információs

társadalom

kihívásaira.

http://www.iif.hu/~lengyel/valasz, 2003. 03. 31. 12 óra 10 perc 16. Mészáros Anikó: Kis információs társadalmi körkép. In=Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 48. évfolyam 2001. 5. szám 17. Mikulás Gábor: Meddig lehet túlélő a könyvtár? In=Könyvtári Figyelő, 44. évfolyam, 1998. különszám 18. Pelejtei Tibor: Közönségkapcsolatok. Budapest. Népművelési Propaganda Iroda – OSzK KMK, 1979. 19. Pelejtei Tibor: Public Relations.A kommunikáció szervezésének gyakorlati kézikönyve és kiegészítő szakismeretei 2. bővített kiadás. Budapest. S.n., 1998. 20. Planned Public Relations For Libraries. Edited by Margaret Kinnell. London, Taylor Graham, 1989. 21. Public Libraries and the information society. J. Thorhague, G. Larsen, H.-P. Thun, H. Albrechtsen, M. Segbert (ed.). Luxembourg, Office for Official Publictions of the European Communities, (1997)

89

22. Sonnevend Péter: Netezők és olvasók. Nemzetközi kitekintés. In= Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 10. évfolyam 5. szám, 2001. május 13-25.p. 23. Stratégiai tervezés – Marketing – TQM. Szerk: Kériné Tóth Ildikó. Budapest, Könyvtári és Informatikai Kamara, 1994. 24. UNESCO Információs világjelentés 1997-1998. Országos Rádió és Televízió Testület, Magyar UNESCO bizottság, HÉA stratégiakutató Intézet. Budapest. 1998. 25. Veres Zoltán: Kell egy csapat, avagy ki mit tud a belső marketingről? In=Marketing menedzsment. 32. évfolyam 1. sz. 1998. 26. Vidra Szabó Ferenc: A legfontosabb könyvtári mutatók változásai (1989-1999). In= Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 10 évfolyam 4. szám, 2001. április 10-24.p.

90