Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar
Jogharmonizáció, a szociálpolitika jogharmonizációjának menete Magyarországon
készítette: Nagy Veronika
Budapest, 2003.
1
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék............................................................................................................. 0 Bevezető ......................................................................................................................... 2 1. Fejezet A rendszerváltástól a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig ...................... 8 1.1 A Társulási Szerzödés .............................................................................................. 8 1.2 Az Agenda 2000 és az Országjelentések................................................................ 11 1.3 A Fehér Könyv ....................................................................................................... 17 1.4. A Csatlakozási Partnerségi Szerződés................................................................... 17 1.5 Csatlakozási Tárgyalások és még egyszer az Országjelentések............................. 20 2. Fejezet A közösségi jog és a jogharmonizáció ........................................................ 23 2.1 A közösségi jog természete, jogalkalmazás ........................................................... 23 2.2. A szabályozás eszközei ......................................................................................... 24 2.3. A közösségi jog természete ................................................................................... 25 2.4. A közösségi jog érvényesülését meghatározó elvek ............................................. 26 2.5. Az Unión belüli jogharmonizáció ......................................................................... 28 2.6. Magyarország jogharmonizációs programja ........................................................ 30 2.7. A joganyag lefordítása........................................................................................... 36 2.8. Tárgyalási fejezetek............................................................................................... 36 3. Fejezet A szociálpolitika jogharmonizációja .......................................................... 38 3.1. A Szociálpolitika története az EU-ban, ................................................................. 39 3.3. Szociálpolititka, Foglalkoztatás helye a közösségi jogalkotásban ....................... 46 3.4. Magyarország szociálpolitikájának jogharmonizációja az Országjelentések alapján ...................................................................................................................................... 47 3.5 A jelen és a közeljövő szociálpolitikával kapcsolatos jogharmonizációs feladatai 56 Összefoglalás................................................................................................................ 60
2
Bevezető Magyarország 2004-ben csatlakozni fog az Európai Unióhoz. Ha az EU tagállamok parlamentje és Magyarország állampolgárai is úgy akarják 101 Európai országgal együtt az EU teljes jogú tagjává válunk. Nagy lépés lesz ez az ország életében. Évek óta készülünk erre rá. Magyarország gazdasága már jórészt alkalmazkodott ehhez a folytonos versenyre ösztönző világhoz.
Ha
összehasonlítjuk
Magyarország
az
Európai
Unió
jelenlegi
tagállamaival, megállapíthatjuk, hogy nem sokban különbözik az árukínálat, szabadon áramlik az eszme és a kultúra. Hosszú utat tettünk meg hogy idáig eljussunk. Mi magyar állampolgárok most már "hivatalosan" is európai állampolgárok leszünk. Magyarország az államalapítás óta igyekszik bizonyítani, hogy Európához tartozik, földrajzilag és kulturálisan is. Magunkkal hoztuk kultúránkat, szokásainkat a vándorlás éveiből, de közben természetesen alkalmazkodnunk is kellett, be kellett fogadnunk azt az európai kultúrát, ami már akkor itt volt, amikor mi még a vándorló népek életét éltük. Hogy fent tudjunk maradni, meg kellett ismernünk, ezt az európai kultúrát, hogy hozzátéve saját szellemi örökségünket, szokásainkat alakítsuk ki a saját irodalmunkat, közigazgatásunkat, gazdaságunkat stb... Európai ittlétünk során voltunk a kontinens védőbástyája tatár, török ellen; Mátyás királyunk uralkodása alatt országunk meghatározó tényező volt az európai szellemi és politikai életben; s volt időszak mikor uralkodtak rajtunk és küzdenünk kellett a fennmaradásért. Ezekben az években különösen fontos volt az, hogy megőrizzük kultúránkat, nyelvünket és ne felejtsük el hogy mi is európaiak vagyunk. Most, a XXI. század elején jött el végre az az idő, hogy közigazgatásilag, gazdaságilag is ténylegesen a Nagy Európai Közösséghez csatoljuk életünket. Csatlakozásunk fontos fejezete hazánk történelmének. Ebből a nagy fejezetből választottam ki egy kis szeletet dolgozatom témájául; a jogharmonizációt. A jogharmonizáció szervesen kapcsolódik Uniós csatlakozásunkhoz. Jogrendszerünket 1
Szlovákia, Litvánia, Észtország, Csehország, Szlovénia, Lengyelország, Málta, Magyarország, Ciprus, Lettország
3 úgy kell kialakítanunk, hogy az megfelelően illeszkedjen az EU-s jogszabályokhoz. Mindez hatalmas munka, amely egyben hosszú évekig is eltarthat még – a csatlakozás után is. A jogharmonizáció folyamatos, nem lehet pontosan meghatározni a kezdetét és a befejezését sem. Ha ilyen hosszú ez a jogharmonizációs folyamat, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, miért van ennek most ilyen nagy jelentősége? Azért, mert soha többé nem lesz országunknak lehetősége ilyen nagymértékben megváltoztatni törvényeit. A törvényeket, jogszabályokat most kell megváltoztatni, úgy, hogy azokaz az EU-ban, már teljes jogú tagként alkalmazni tudjuk. Az Unióban ugyanis a közösségi jogszabályoknak elsőbbségük van a nemzeti törvényekkel szemben. A közelítéssel így azt érjük el, hogy jobban sajátunknak érezhetjük a közösségi jogot illetve áthidaljuk a két jogrendszer közötti nagyobb különbségeket. A végső cél azonban nem az, hogy teljes egészében átvegyük a jelenlegi acquis communautaire-t, hanem hogy alkalmazni is tudjuk az átvett jogszabályokat. Ehhez azonban meg kell teremteni a szükséges technikai feltételeket. Ilyen a joganyag szakszerű lefordítása magyarra, továbbá a jogászok, joggal foglalkozó szakemberek képzése, felkészítése a változásokra. Dolgozatom, olyan témáról szól, ami mindennapunkat is érzékenyen érinti. Magánemberként rengeteg új szabályt, változást kell majd megismernünk, ami eddig egyáltalán nem vagy máshogyan létezett. A joganyagnak vannak olyan részei, ahol nagyon sok dolgot kell megváltoztatnunk a mi jogrendszerünkben, mert ezeket a területeket az EU nagymértékben szabályozása alá vette (ilyen például: a mezőgazdaság, vagy az adópolitika) és vannak olyan részei a jogi szabályozásoknak, amelyek nem szorosan a jogharmonizáció részei, mert azokat az Unió csak részben (például Szociálpolitika, foglalkoztatás) vagy egyáltalán nem vette szabályozása alá (például. Oktatáspolitika). Ezeken a területeken az Unió a jogalkotást nagyrészt a nemzetállamokra bízza, így a tagállamok feladata az, hogy megoldják a témához tartozó problémákat, feladatokat. A dolgozat második felében a Közösségi Szociálpolitikával szeretnék foglalkozni. A témát azért választottam, mert a szociálpolitika közvetlenül kihat mindennapi
4 életünkre. Beletartozik többek között a munkanélküliség kérdése, a nyugdíjpolitika, a munkaidő kérdése, egészségügy stb… Ezek a dolgok végigkísérnek életünkön keresztül, a szültésünktől, halálunkig. Szervesen hozzátartozik életünkhöz. Dolgozatom egyik célja a jogharmonizáció fontosságának megvilágítása. Miért kell nekünk a jogharmonizáció? Miért kell a jogrendszerünket hozzáigazítani az EU jogrendszeréhez ahhoz, hogy teljes jogú tagként tudjunk létezni a Közösségben? Nem veszélyezteti-e az ország jogalkotási függetlenségét az, hogy jogrendszerünket az EU jogrendszerének kell alávetnünk? Másik célom, pedig az, hogy választ kapjak arra a kérdésre, hogy hogyan, miként ment
végbe
a
Szociálpolitika,
Magyarországon. Hogyan
Foglalkoztatáspolitika
jogharmonizációja
működik a Szociális Politika az
EU-ban?
A
jogharmonizáció során melyek azok a főbb változások, állomások, amelyek megjelentek a magyar Szociális Törvényben? Milyen hatásai lesznek a jogharmonizációnak a magyar szociálpolitikára? Dolgozatom 3 fő fejezetből áll. Ebből az első és második fő fejezetet magának a jogharmonizáció vizsgálatának szentelem. A Bevezetés utáni első fejezetben, Magyarország jogharmonizációjának történetét vázolom fel, központban a Társulási Szerződéssel az Agenda 2000-el, Fehér Könyvvel és az Országjelentésekkel egészen a csatlakozási tárgyalásokkal bezárólag. Az országjelentéseknél részletesen is végigveszem a politikai, gazdasági, jogharmonizációs fejezeteket a Koppenhágai kritériumok, szemszögéből. Megvizsgálom, miben és hogyan változott a Bizottság véleménye az ország politikai, gazdasági, jogharmonizációs folyamatáról 1997-től 2002-ig. Ebben a fejezetben leírom azt is, hogy milyen nagy jelentősége volt ezeknek a főbb állomásoknak Magyarország Uniós jogi közelítéssel kapcsolatos felkészülésében. Milyen iránymutatásokat kaptunk az Uniótól, hogy minél jobban, gyorsabban, céltudatosabban végre tudjuk hajtani a jogközelítést? Ezek után a második fejezet a Közösségi joggal foglalkozik. A közösségi jog jogharmonizációt érintő kérdéseit vizsgálom. Szó lesz a szabályozás eszközeiről, hogyan viszonyul a közösségi jog a tagállamok belső jogrendjéhez, melyek a közösségi jog legfőbb jellemzői.
5 Aztán rátérek a Közösségi jog érvényesülését meghatározó elvekre, a közvetlen hatály, közvetett hatály elvének magyarázatára. Szorosan ehhez kapcsolódik a szubszidiaritás elve, ami viszont azt határozza meg, hogy hol alkossák meg a törvényeket. Közösségi szinten vagy tagállami szinten. A fejezet második felében tovább folytatom az EU jog és a jogharmonizáció kapcsolatát taglaló részt. Kitérek néhány szóban arra is, hogy mennyire befolyásolja a jogharmonizáció a magyar jogalkotást. Egy részt, igaz kisebb részt szentelek az Unión belüli jogharmonizációnak, ahol említést teszek arról, hogy milyen jogharmonizációs változatok léteznek, és külön egy már nagyobb részt Magyarország jogharmonizációs programjának. Foglalkozok azzal is, hogy milyen problémákat jelent és miért jelent problémát a közösségi joganyag lefordítása. A második fejezet utolsó pontjaként pedig bemutatom a tárgyalások fejezeteit, hogy ebből kiindulva rátérjek a harmadik fejezetre. A dolgozat második nagy részében a harmadik fő fejezetében, a Szociálpolitika jogharmonizációjával
foglalkozom
majd
bővebben.
Az
első
pontban
a
szociálpolitika Unióbeli szerepéről, történetéről beszélek. Hogyan változott a szociálpolitika szerepe az Unióban a Római szerződéstől napjainkig? Hogyan alakult ki a manapság olyan sokat emlegetett Szociális Európa fogalma? Melyek azok az elvek, amelyek meghatározóak a Közösségi Szociálpolitikában? A jogszabályoknak melyek azok a részei, amelyek szupranacionális szinten vannak jelen az Unióban és melyek azok, amelyek a tagállamok jogalkotói hatáskörében vannak? Külön pontban foglalkozom Magyarország szociálpolitikájának jogharmonizációs menetrendjével. Az országjeletnéseken keresztül végig lehet kísérni hazánk szociálpolitikájának jogharmonizációját.
A jelen jogharmonizációs folyamatot
pedig a jelenleg érvényben lévő jogharmonizációs programon keresztül vizsgálom. A szabályokat és a jelentéseket vizsgálva arra szeretnék választ kapni, hogy mennyiben és hogyan változott illetve változik hazánk szociálpolitikája azáltal, hogy igyekszik megfelelni az EU által támasztott irányelveknek? Mennyiben változott meg az új jogszabály a régihez képest? Hol kellett csak módosítani és hol kellett teljesen más új jogszabályt alkotni, mert azelőtt egyáltalán nem volt az a pont szabályozva a magyar jogrendszerben?
6 A Befejező részben összefoglalom a munkámat, amiben leírom, hogy sikerült-e megválaszolnom a dolgozat elején feltett kérdéseket. Mintegy keretet adva a munkának, lezárom a dolgozatot. A dolgozat írása közben sokat kutattam a könyvtárban, Európai Uniós és Szociálpolitikával foglalkozó szakfolyóiratokat olvastam (pl.: Esély). Sajnos mivel vidéken élek távol a fővárostól, ezért a szakirodalomhoz jutás terén kereteim korlátozottak voltak, annak ellenére, hogy úgy gondolom Huszár Gál Városi Könyvtárunk Európai Uniós szakirodalom terén a többi könyvtárhoz képest is gazdag anyaggal rendelkezik. Szakirodalmat tudtam gyűjteni a Győri Megyei Könyvtárunkból is. Néha ellátogattam a Főiskola Kari könyvtárába is, de sajnos az Európai Uniós szakkönyvtárban nem jutottam el. Ennek ellenére megpróbáltam a lehető legtöbb magyar és idegen nyelvű szakirodalomhoz hozzájutni, hogy az elolvasott anyag alapján minél nagyobb és több oldalú rálátásom legyen a jogharmonizációra
és
a
Szociálpolitika
–
munkajog
jogharmonizációjával
kapcsolatos problémákra. További kutatási alapként szolgált még az Internet, ahol nagyon sok anyagot lehet találni a témával kapcsolatban, de egyben óvatos is voltam ezekkel a fellelt anyagokkal hisz tudatában vagyok annak, hogy meg kell szűrni ezeket a dokumentumokat, amelyek közül nincs mindegyik mögött megfelelő szakmai háttér, hogy fel lehessen használni őket egy diplomadolgozatban. Dolgozatomban olyan a világhálóról keresett szakirodalmakra hivatkozom, amelyek hitelesek.
Ezért látogattam gyakran a Külügyminisztérium, az Igazságügyi
Minisztérium, Szociális és Családügyi Minisztérium honlapjait illetve az Európai Unióval foglalkozó hivatalos oldalakat. Konzultáltam a külső konzulensemmel is. Ő jogász, így sokat tudott segítetni a jogi fogalmak tisztázásban. Bevezetőmben meg kell említenem azt, is hogy nem vagyok jogász végzettségű. Eredetileg francia nyelvtanár vagyok és politológiai tanulmányokat folytattam továbbá érdekelnek a társadalomtudományok. A diplomadolgozat témájának kiválasztásánál azért esett a választásom a jogharmonizációra, és ezen belül a szociálpolitikára, mert úgy gondolom, hogy jogszabályaink ilyen nagy mértékű változása hatással kell hogy legyen a társadalom egészére. A jogszabályok ilyen irányú
változása
remélhetőleg
maga
után
vonja
az
emberek
szociális
gondolkodásának megváltozást is. Gondolok itt arra, hogy türelmesebbek,
7 szolidálisabbak leszünk a hátrányosabb helyzetben, nálunk rosszabb körülmények között élő vagy bármilyen módon (fizikai vagy szellemi értelemben) csökkent képességű emberekkel. A jogharmonizáción keresztül végbement jogszabályi változások hatással lesznek mostani életünkre, jövőnkre és következtetéseket lehet levonni abban a tekintetben, hogy, merre tart Magyarország? Úgy érzem, hogy már akkor elértem a célomat, ha sikerült egy kis részt kibogoznom a jog szövevényes hálójából. Remélem, hogy az olvasó olyan élvezettel fogja olvasni írásomat, mint amilyen lelkesedéssel én írtam.
8
1. Fejezet A rendszerváltástól a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig 1.1 A Társulási Szerződés A csatlakozási folyamat történések sora, amelynek sok állomása van. A rendszerváltás után 1988. augusztus 8-án a rendszerváltó országok közül először vettük fel a diplomáciai kapcsolatot az EK-val. 2
1994. február 1-én lépett hatályba az EK és hazánk között még 1991-ben
Brüsszelben aláírt Társulási Szerződés, amely egy sokoldalú együttműködési megállapodás. Szerepelt benne többek között az aszimmetrikus vámlebontás, végső célként pedig a teljes ipari szabad kereskedelmet tűzték ki célul. Az asszimetrikus vámlebontás ebben az esetben azt jelentette, hogy az EU az ipari termékekre gyorsabban bontja le a vámot, mint Magyarország. A törvény foglalkozott - ami már jobban hozzátartozik dolgozatom témájához - a jogharmonizáció kérdésével is.
3
Kimondta, hogy a nemzetközi szerződések
megkötésénél illetve a jogszabályok előkészítésénél biztosítani kell az Európai Megállapodással való összhangot. 4
A Társulási Szerződés kiemelése azért fontos Magyarország jogharmonizációja
szempontjából, mert a szerződés hatálybalépésének idejétől a magyar jogot már egyértelműen az Európai jog határozta meg. 5Ekkortól lépett ugyanis a magyar törvényhozás olyan fázisba, ahol a törvényeket az EK jogszabályainak figyelembevételével hozták meg.
2
1994. évi I.törvény Kecskés László: EK-jog és jogharmonizáció második átdolgozott kiadás Jogi és Közgazdasági Kiadó Budapest 1998. 309.o. 4 Kecskés László: 309.o. 5 Kecskés László 314.o. 3
9 Érdekes kettősséget figyelhetünk meg; egyrészt Magyarország kifejezte, hogy hosszú távú céljai közé tartozik a teljes jogú Európai Uniós tagság elnyerése, ugyanakkor az EK ekkor még semmi olyan konkrét kijelentést nem tett, amivel elkötelezte volna magát arra, hogy Magyarország a közeljövőben megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyanakkor a Társulási Szerződés V. címének III. fejezetének 67-69. Jogközelítés (approximation of laws) című cikkei a következőkkel foglalkoztak: 6
"67. Cikk
A szerződő Felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető feltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy amennyire
lehetséges,
jövőbeni
jogszabályait
a
Közösség
jogszabályaival
összeegyeztethetők lesznek." "68. Cikk A jogszabályok közelítése különösen a következő területekre terjed ki: vámjog, társasági jog, vállalati számvitel és adózás, szellemi tulajdonjog, a dolgozóknak a munkahelyen történő védelme, pénzügyi szolgáltatások, versenyszabályok, emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme, az élelmiszer-jogszabályok, a fogyasztói érdekvédelem beleértve a termékfelelősséget, a közvetett adózás, műszaki szabályok és szabványok, fuvarozás és környezetvédelem." Pedig a felkészülés - látens módon - a vámok lebontásával és azzal, hogy hazánk innentől kezdve jogrendszerét, törvényeit tudatosan az EK-éhoz igazította, tulajdonképpen már elkezdődött. A folyamat mindenképpen a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez és a legvégén – reményeink szerint - a teljes tagság elnyeréséhez vezetnek. Igaz ez nem volt annyira egyértelmű, mint aminek az első látásra látszik. Az hogy idáig jutottunk, az rengeteg ember munkájának és energiájának gyümölcse. Véleményem szerint az EU-ban is ugyanúgy tudták, hogy a rendszerváltó országok útja előbb vagy utóbb a Közösségbe vezet. Òvatosságukat annak tudom 6
Várnai Ernö Papp Mónika: Az Európai Unió joga Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 2002. 410.o.
10 tulajdonítani, hogy szerették volna, ha tisztán látják saját és a majdan csatlakozni kívánó országok helyzetét, lehetőségeit még mielőtt valami olyat jelentettek volna ki, ami elkötelezettséget jelent számukra. 7
A Társulási Szerződés alapján létrejött a Társulási Tanács, aminek abban volt
szerepe, hogy, évente egyszer ülésezett és miniszteri szinten vitatták meg a feladatokat, a folyamatos kapcsolattartást pedig a Társulási Bizottság, illetve a tíz albizottság biztosította. Ahogy már az előbb említettem Magyarország végső célja az volt, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz. A folyamat keretében lépésről lépésre kerültünk közelebb a teljes jogú tagsághoz. Számunkra, ennek a hosszú útnak az egyik lényeges állomása volt a Társulási Szerződés megkötése. Ebben az időben a legközelebbi cél az volt, hogy először is elnyerjük a „jelölt ország” státuszt. Így már valamilyen szinten, mégis csak szerződésileg hivatalosan kötődtünk az Unióhoz. 8
A Társulási Szerződés mindvégig jogharmonizációs kötelességeink jogi alapja
maradt, segítséget adott a lépések logikus sorrendjének meghatározásához. 1994-ben elérkezettnek láttuk az időt, és a körülményeket, hogy beadjuk csatlakozási kérelmünket az Európai Unióhoz. Ez április 1.-én történt meg, amikor is Jeszenszky Géza külügyminiszter Athénban átadta az Unió soros elnöki tisztét betöltő Görögország kormányának hazánk hivatalos csatlakozási kérelmét. A Bizottság - a Tanács megbízásából - először megvizsgálta tagfelvételi kérelmünket - és ennek keretében 1996-ban a ma már elhíresült több mint 100 kérdést tartalmazó minden témára kiterjedő kérdőívet adott át hazánk kormányának. Ennek alapján 1997-ben a Bizottság - ugyancsak a Tanács megbízásából - alkotta meg első, hazánkról alkotott "Országjelentését", amely rendkívül kedvező volt ránk nézve és így egyre nagyobb esélyt lehetett látni arra, hogy mielőbb megkezdjék velünk a csatlakozási tárgyalásokat.
7
Dr. Kondorosi Ferenc PhD; Dr. Molnár István PhD: Az Európai Unió és a Magyar Csatlakozás Intérményfejlesztési - jogalkotási feladatai Föiskolai Jegyzet, Budapest 1998. 8 Kecskés: 318.o.
11
1.2 Az Agenda 2000 és az Országjelentések Az Agenda 2000-et a Bizottság az országvéleménnyekkel együtt adta ki. Tartalmazta az EU jövőbeni stratégiáját, terveit. Jelentősége azért volt olyan nagy főleg számunkra, Magyarország számára - mert a programdokumentum már a Keleti országokkal kibővült EU-val számol. Egy olyan összegzésről van tehát szó, ami tartalmazta egyben az EU jövőbeni stratégiáját, reformjait, amely tervnek már a most csatlakozni kívánó Kelet-Közép Európai országok is részesei, valamint csatolt okmányként megtalálható volt a csomagban a jelölt országokról szóló első országjelentés, ami egy értékelés és segített minket abban, hogy tudjuk, hol tartunk, mit értünk el eddig és milyen területeken kell még javítanunk. Ezeknek az országjelentéseknek végig nagy szerepük volt, hiszen a Közösség ezzel osztályozott segített és egyben irányított is minket abban, hogy tudjuk mik a hiányosságaink, hol kell még fejlődnünk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Az Agenda 2000-ben a Bizottság rögzítette továbbá, hogy rendszeresen jelentést készít az Európai Tanácsnak valamennyi közép- és kelet-európai tagjelölt ország csatlakozási felkészülésben tett előrehaladásáról, valamint arról, hogy az első jelentését 1998 végén nyújtja be.9 Ezek országjelentések legfőképpen a koppenhágai kritériumokon alapultak. Az EU ugyanis addig nem kezdett semmiféle tárgyalást, amíg a jelölt ország nem teljesítette ezeket az alapvető kritériumokat. A koppenhágai kritériumok világosan meghatározták, hogy a Közösség mit vár el a jelölt országoktól; -
a jelölt országnak demokratikus berendezkedéssel kell rendelkeznie, ahol tiszteletbe tartják az emberi jogokat;
-
bírnia kell majdani EU tagként az EU-n belüli versenyt.
-
Késznek kell lennie arra, hogy teljes egészében átvegye az acquis communautaire-t.
9
Ennek megfelelően a Bizottság 1998. októberében adta közre az éves jelentések első sorozatát, 1999. októberében a második sorozatát, 2000. novemberében a harmadik sorozatát 2001. novemberében a negyedik sorozatát illetve a legutóbbit 2002. novemberében
12
Ezeknek a kritériumoknak azért volt olyan nagy jelentőségük, mert ez volt az első eset az Unió történelmében, hogy a felvételre váró országoknak először ezeknek az alapvető kritériumoknak kellett megfelelniük még mielőtt bármilyen csatlakozási párbeszédet is kezdtek volna a felvételükkel kapcsolatban. A Koppenhágai Kritériumokra megalkotására szükség volt, mégpedig azért, mert az Unió történetében most először fordult elő az, hogy olyan országok nyilvánították ki csatlakozási szándékukat, akik eddig 40 éven keresztül egy egypárt uralta diktatúrában éltek. Az Uniónak biztosnak kellett lenni abban, hogy ezek az országok megfelelő alapokkal rendelkeznek demokratikus berendezkedés terén, továbbá hogy megfelelő gazdasági és jogi alapokkal rendelkeznek, amelyekkel megfelelnek az Unión belüli elvárásoknak. Ennek alapján a
10
Magyarország EU-tagság iránti kérelméről készített 1997. évi
országvéleményében a Bizottság a következőket állapította meg: "A magyar intézmények jól működnek, a különböző hatóságok tudatában vannak jogkörüknek és az együttműködés szükségességének. A választások szabad és tisztességes feltételek között zajlottak le és 1990-ben és 1994-ben politikai hatalomváltást tettek lehetővé. Az ellenzék a szokásos szerepet tölti be az intézményrendszer működésében. Nincsenek nagyobb problémák az országban az alapvető jogok tekintetében. A kisebbségek jogait garantálják és védik. Bár bizonyos fejlődés még szükséges, haladás következett be a kormányzat által a romák (cigányok) számára biztosítandó igazságosság és védelem érdekében közelmúltban hozott intézkedések formájában. Hatékonyabbá kell tenni az erőfeszítéseket a korrupció elleni küzdelemben. Magyarország megtestesít egy stabil intézményrendszerrel bíró, a törvényességet, az emberi jogokat biztosító, s a kisebbségeket védő és tisztelő demokráciát." (Koppenhágai kritériumok 1. Pont)
10
www.gymskik.hu/eu_informaciok/jelentes.htlm fellelési idő 2003.02.21.
13 „Magyarország működő piacgazdaságnak tekinthető”; „középtávon képesnek kell lennie arra, hogy az Unión belüli verseny nyomásának és a piaci erőknek megfeleljen”.(Koppenhágai Kritériumok 2. Pont) „Amennyiben Magyarország további erőfeszítéseket tesz a közösségi vívmányok átvételére, különös tekintettel az egységes belső piacra, fokozza munkája hatékonyságát ennek gyakorlati alkalmazásában, középtávon képesnek kell lennie az acquis teljes körű átvételére. Jelentős erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a környezetvédelem, a vámellenőrzés és az energiaipar területén is érvényesüljenek a közösségi vívmányok. Emellett az országnak folytatnia kell a közigazgatás reformját, mert
csak
ezúton
biztosíthatók
azok
a
struktúrák,
amelyek
hatékonyan
alkalmazhatják és érvényesíttethetik a közösségi jogokat”(Koppenhágai Kritériumok 3. Pont) Hazánkat a Bizottság emberi jogokat tisztelő, diszkriminációmentes demokratikus országként jellemezte, ahol megteremtették a szabad verseny és az egyenlő esélyek feltételeit. A Bizottság jelentése alapján tehát megállapíthatjuk, hogy Magyarország jó alapokról tud kezdeni. Az alapvető feltételeket hazánk már teljesítette. Ez egy jó kiindulópont a kezdéshez. Az hogy a Koppenhágai Kritériumoknak ennyire megfeleltünk, azt mutatja, hogy a Bizottság Magyarországot elég érettnek tekinti a további tárgyalásokhoz. Ez volt a kiindulópont, a kezdőhelyzet. Az, hogy kezdésnek ilyen jól megfeleltünk a Bizottság értékelő véleményében, nagyon dicséretes. A következőkben nézzük meg röviden, hogy hogyan alakult ez a jelentés az elkövetkezendő években politikai, gazdasági, ill. az acquis átvételére vonatkozó kritériumok alapján. Sajnos nem tudok minden kérdésre részletesen kitérni. Az országjelentések terjedelme meglehetősen nagy, minden témára kiterjedő, átfogó tartalmú dokumentumok. Figyelemreméltó, hogy évenként növekszik a terjedelem. Míg az 1998-as jelentés 42 oldal, addig a legutolsó 2002-es Bizottsági jelentés már 144 oldal. A jelentések mind-mind angolul íródtak, magyarul csak nem hivatalos fordításban lehet fellelni a dokumentumokat.
14 politikai kritériumok Két fő kritikus terület volt, amit a jelentések végig megemlítettek a vizsgált időszakban. Ez a romák kérdése és a korrupció elleni harc. Sokat foglalkoznak a jelentések a Bíróságok helyzetével (túlterheltségével és a probléma megoldásával) illetve a börtönök zsúfoltságával és állapotával.
A roma kérdés és a kisebbségi kérdés esetében, folyamatos, de kis előrelépések történtek az évek során. Az 1998-as jelentésben, még kritika volt, hogy nem hogy nem született törvényi szabályozás a kisebbségek parlamenti szabályozását illetően, de ráadásul „a cigányság továbbra is széleskörű előítélettől és diszkriminációtól szenved a mindennapi életben”
A 99-es jelentés már arról beszélt, hogy a 98-as helyi önkormányzati választásokon megválasztották a helyi kisebbségi önkormányzatokat. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény módosítását követően, pedig 13 kisebbségi önkormányzat alakult. Fejlődésnek értékelhető az is, hogy támogató intézkedéseket vezettek be az oktatás, foglalkoztatás, szociálpolitika, jogvédelem területén. Napjainkba pedig a romáknak lehetőségük van a politikában való aktív részvételre. A 2000-es jelentés további pozitívumként kezeli, hogy Magyarország már csatlakozott a legfontosabb emberi jogi egyezmények legtöbbjéhez. Végül a 2002-es jelentés beszámol egy tervezett átfogó hosszú távú programról és az átfogó diszkrimináció ellenes törvényről, aminek elfogadása jelentős lépés a helyzet javítása érdekében. A másik súlyos probléma a korrupció kérdésében, már nem számol be ennyi előrelépésről annak ellenére, hogy folyamatos előrelépések és jogszabályalkotások tapasztalhatók ezen a területen de ezek mégsem olyan mérvűek, hogy jelentős, látható eredményekről lehessen beszámolni. A korrupciót a Bizottság folyamatos politikai problémaként kezeli a jelentésekben. Pozitívumként jelenik meg, hogy Magyarország 1999 decemberében ratifikálta az Európa Tanács Pénzmosásról, valamint a bűncselekményből származó javak felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló Egyezményét és 2000 májusában
15 kihirdette az OECD Külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló Egyezményét. A 2001. Bizottsági jelentés tartalmazza, hogy a kormány hosszú távú korrupció-ellenes stratégiát fogadott el, amelybe bele tartozik több jogszabály módosítása és egy teljesen új törvény a lobbi-tevékenységről. Ennek ellenére a korrupció kérdését a 2002-es Bizottsági jelentés is súlyok és még megoldatlan kérdésként kezeli. Gazdasági kritérium Gazdasági téren fejlődés ment végbe. A piacgazdaság tovább erősödött a jogi és intézményi struktúrákkal együtt. A jelentések szerint, ha az ország folytatja a reformokat középtávon képes a strukturális reformok végrehajtására. A vizsgált időszakban az infláció folyamatosan csökkent, a GDP pedig folyamatos növekedést mutatott. Az 1999-i jelentés bírálta a nyugdíjreformot, és sürgette az egészségügyi reformot is. Ez a probléma a 2002-es jelentésben is változatlanul fennmaradt illetve megemlítésre került. A 2000-es jelentés sok bírálatot tartalmaz a gazdaság területén, és már itt felhívja a figyelmet arra, hogy rövidtávon kell megfelelni az Unión belüli verseny nyomásának Ugyanebben az évben a jelentés megállapítja, hogy a vállalatalapítási
tevékenység
erős
volt,
ami
jót
tett
a
munkanélküliség
csökkenésének. A foglalkoztatás terén problémák voltak abban a tekintetben, hogy jelentős regionális különbségek állanak fenn és a szakképzett munkaerő hiánya tapasztalható a magas növekedést elérő iparágakban. 2001-ben fegyelmezettebb monetáris politikára hívja fel a figyelmet és sürgeti az egészségügy reformját is. A 2002-es jelentés dicséretként említi meg, hogy annak ellenére, hogy a világban gazdasági csökkenés tapasztalható, a magyar gazdaság tovább tudott növekedni, a külső negatív hatások ellenére. Jogharmonizációs rész A jogharmonizációs részben a Bizottság 1998-as 99-es-2000-es, 2001-es és 2002-es jelentésben
11
Magyarországot továbbra is olyan országként jellemezte, ahol
folyamatos a jogharmonizáció.
11
A jogharmonizációs menetrendről egy későbbi fejezetben lesz szó.
16
A 98-as jelentés bírálja, hogy „az Acquis Átvételének Nemzeti Programja nem fedi le a teljes acquis-t. A legtöbb területen az információ hiányos és nincs megjelölve a kapcsolat a javasolt magyar intézkedések és a vonatkozó acquis között.” Voltak olyan területek, melyek jogharmonizációja rendkívül problémás volt és lassan haladt. Ilyen volt a mezőgazdaság és a környezetvédelem ill. az acquis alkalmazását szolgáló intézmények kiépítése. A környezetvédelemmel kapcsolatban, a 2002-es jelentésben a Bizottság a hatásvizsgálatról, a víz-, a hulladék-, és az ipari szennyezés ellenőrzéséről, valamint a kockázatkezelésről, illetve a vegyi anyagokról és a sugárvédelemről szóló jogszabályok elfogadásával fejlődésről számol be. A mezőgazdaságban előrehaladás a 2002-es Bizottsági jelentés szerint csak az élelmiszerbiztonság terén és az állat-egészségügyi szektorban volt tapasztalható. További lemaradásról ad számot az állat- és növény-egészségügy területen illetve a közös mezőgazdasági politikát érintő eljárási rendszerek és struktúrák terén. Gyors és jó eredményeket értünk el viszont az általános forgalmi adók és jövedéki adók területén valamint a közlekedés jogi részeinek átvételében, kivétel a vasúti fuvarozás. Rendes ütemben és viszonylag gyorsan ment végbe a szociálpolitika, foglalkoztatás témakörbe tartozó jogi szabályozások átvétele is, bár itt azt is meg kell jegyezni egyben, hogy az EU a Szociálpolitika, Foglalkoztatás fejezetet nem szabályozza jelentős mértékben.12 A kényes de fontosabb kérdések közé tartozik a közbeszerzési jogszabályok harmonizációja, hiszen ez összefüggésbe hozható a korrupció elleni harccal. A jelentések szerint a jogharmonizáció ezen a téren jól halad, de problémák vannak és fejlődésre van szükség a következő területeken: a határidők, a kivételek, az értékelési szempontok, a közüzemi szolgáltatókkal kapcsolatos szabályozás és a nemzeti preferencia eltörlése tekintetében.
12
Hogy milyen mértékben és hogyan foglalkoznak az Európai Unióban a Szociálpolitikával, azt majd dolgozatom egy későbbi részében részletezem.
17 A Bizottság által készített országjelentések alapján megállapíthatjuk, hogy a politikai, gazdasági ill. jogharmonizációs területeken országunk folyamatosan kielégítő teljesítményt nyújtott. Ha voltak is lemaradások, megtorpanások, ezek mértéke nem volt olyan nagy és jelentős, hogy az akadályozta volna Magyarország uniós csatlakozásának folyamatát.
1.3 A Fehér Könyv A felkészülésben további segítséget nyújtott az 1995-ben kiadott cannes-i Fehér Könyv. Ez a könyv egy 40+438 oldalas kiadvány, ami az egységes belső piachoz leginkább szükséges lépéseket sorolta fel. Egy, az egységes belső piacot bemutató könyv,
ami
újabb
távpontokat
tartalmaz
a
jelölt
országok
számára
a
jogharmonizációs feladatok ésszerű ütemezésére. A kiadvány megkülönböztette a „sürgős” (első lépcsős) és „kevésbé sürgős” (második lépcsős) intézkedéseket. Mivel a Fehér Könyv a Közös Piachoz ad iránymutatásokat, ezért nem tartozik szorosan dolgozatom témájához és nem szeretnék vele bővebben foglalkozni.
1.4. A Csatlakozási Partnerségi Szerződés Az Unió számos segítséget nyújtott a jelölt országoknak, hogy segítse őket a csatlakozási felkészülésben. Ezek közül már többet megemlítettem. Az egyik ilyen még
az
országvéleményeken
alapuló
kétoldalú
Csatlakozási
Partnerségek
Szerződések is A Csatlakozási Partnerségi Szerződés egy kifejezetten az EU elvárásait tükröző dokumentum, volt, amely elvárásai közé egyik elsődleges helyen szerepet a jogközelítés.13 14
„A Csatlakozási Partnerség megjelöli Magyarország számára a csatlakozásra való
felkészülés
elsőbbségét
élvező
területeit.
Magyarországnak
ugyanakkor
a
Rendszeres jelentésben (Regular Report) foglaltakat is szem előtt kell tartania. 13 14
Várnay Ernő, Papp Mónika: Az Európai Unió joga 413.o. Csatlakozási Partnerség határozat 3. pontja In:Várnay Ernő, Papp Mónika: Az Európai Unió joga 413.o.
18 Ugyancsak fontos, hogy Magyarország az Európai Megállapodásban, a screening kapcsán megfelelően teljesítse a jogközelítési és az acquis cimplementálásáre vonatkozó kötelezettségeit. Meg kell jegyezni, hogy az acquis beépítése a jogba nem elegendő; azt is biztosítani kell, hogy ugyanolyan szinten alkalmazzák, mint az Unióban.” A Csatlakozási Partnerség egy billaterális szerződés volt az EU és a jelölt ország (Magyarország) között. Ez is egy segítség egy iránymutatás az EU részéről. Annyiban speciális, hogy ezt minden jelölt országgal külön-külön kötötték meg. Az EU a jelölt országgal együtt közösen határozta meg az acquis communautaire átvételének ütemtervét. Voltak rövidtávú feladatok és hosszú távú feladatok. A szerződés kinyilvánította, hogy a jelölt ország az előcsatlakozási programok keretében (Phare, SAPARD, ISPA) anyagi segítséget is kap a feladatok végrehajtásában,
amely
programok
nagy
szerepet
játszottak
a
magyar
jogharmonizáció elősegítésében.15 16
Az, hogy az Unió bevonta a jelölt országokat a különféle programokba ezzel is
lehetővé tette, hogy az országok jobban megismerkedjenek az Unió döntéshozatali mechanizmusával, eljárási rendjével. A Csatlakozási Partnerség programhoz tartoztak még a Nemzeti Programok - ami a jogalkotási és kormányzati, közigazgatási intézkedéseket határozta meg. Mindezek végrehajtását az előbb már említett Társulási intézmények felügyelték. Láthatjuk, hogy az Unió a legkülönfélébb iránymutatásokat adta meg, hogy irányítsa, „terelje” jogharmonizációnkat, jogközelítésünket. Megteremtette a feltételeket, megmutatja az irányt amerre mennünk kell, hogy elérjük a célunkat – a lehető legjobban végrehajtott jogközelítés - nekünk pedig az volt a feladatunk, hogy végrehajtsuk ezeket az utasításokat, útmutatásokat. Sokan mondhatják itt, hogy az EU diktál(t). Persze, hogy diktál(t). Mi igyekszünk oda az Unióba, és nem fordítva – miközben persze egy percig nem szabad elfelejtenünk, hogy nekik pontosan olyan 15 16
Várny Ernő, Papp Mónika: Az Eurpai Unió joga 413.o. Dr.Kondorosi Ferenc PhD, Dr. Molnár István PhD: Az Európai Unió és a magyar csatlakozás intézményfejlesztési-jogalkotási feladata 137.o.
19 nagy szükségük van ránk, mint nekünk rájuk. Mi kopogtatunk egy családi ház ajtaján, amin belül fel van építve egy olyan jogrendszer, aminél az összes többi tagnak ugyanúgy végre kellett hajtani a jogharmonizációt, mint nekünk. Azzal a különbséggel, hogy a régebbi EU tagállamok együttesen hosszú éveken keresztül alakították ki azt a szabályozási rendszert, amihez most nekünk kell harmonizálni. Hosszú éveken keresztül folytak a tarágyalások és a viták a tagállamok között az egyes témákról; mit emeljenek szupranacionális szintre és mi maradjon az államok kormányainak, törvényhozásának hatáskörében. Erre egy nagyon jó példa a dolgozat második felében szereplő szociálpolitika, aminek – mint majd láthatjuk – hosszú utat kellett megtennie, hogy eljusson az EU-n belül arra a szintre, ahol most van. Ez a mostani helyzet sem nem tekinthető még végleges állapotnak. A harmonizál szó szerintem a legjobb kifejezés arra, ami most történik jogi szabályozásunkkal. Nem kell átvennünk, illetve alkalmaznunk egy teljesen „idegen” joganyagot, hanem harmonizálnunk kell azt. Annak ellenére, hogy az unió sok mindent megszab a tagállamoknak a csatlakozással és Uniós tagságunkkal nem fogjuk elveszteni függetlenségünket a jogalkotásban igaz ez a függetlenség elég csekély mértékű. Vannak vélemények, amelyek szerint már csak a jogalkotás 2025%-a független az EU-ban a közösségi jogalkotástól. Másrészt viszont tagállamként részesei leszünk a Közösségi Jogalkotásnak. Az EU jogrendszere is állandóan változik. Változnak a szabályozások. Változik például azoknak a politikák száma amelyek a Közösségi Politika részei voltak és átkerülnek/maradnak részben vagy egészben az országok nemzeti hatáskörébe. Ilyen például mikor a Szociálpolitika részből a munkajogi, foglalkoztatáspolitikai rész az Amszterdami Szerződés óta a Közösségi Politikák közé tartozik, tartalmazza az acquis communautaire, - az Oktatáspolitika viszont már a tagállamok jogalkotói hatáskörben van. Ennél a résznél eszembe jutott egy kérdés. Mi a jobb, mi jelent fejlettebb szintet, ha az a bizonyos politika szupranacionális szinten van, vagy ha marad az államok helyi törvényhozásának hatáskörében? Eddigi tudásom és tanulmányaim után, szerintem a helyzettől függ. Az például, hogy az Unió külpolitikája egységes legyen, az már egy magasabb integrációs szintet jelent, ha nem a legmagasabbat. Ez rendkívül
20 nehéz, hiszen az aktuálpolitikában is tapasztalhatjuk, hogy a tagországok nem tudnak egységes véleményt kialakítani egy-egy külpolitikai kérdésben. Ha a jogalkotást nézzük, vannak területek, amelyek még nem érettek meg a közösségi irányításra, de véleményem szerint az út mindenképpen a közösségi szintre emelés irányában mozdul el. Ha nem is lesz még nagyon sokáig mindenhol ugyanolyan az egészségügyi ellátás, az oktatás szabályozása, de olyan nagyon különböző sem. Mivel olyan országok Uniójáról van szó melyeknek több mint 1000 éves történelmük van, nem lehet néhány tíz év alatt jogi szabályozásukat minden téren, minden szinten egységesíteni. Ha már bent leszünk az Európai Unióban könnyebb dolgunk lesz abban a tekintetben, hogy teljes jogú tagként már mi is formálói, a döntéshozatali mechanizmus részesei leszünk az Európai Jogrendszernek. Ez majd egy bizonyos fajta szabadságot fog adni a jogformálásban. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy az Unió mindent megtett azért, hogy országunknak megadjon minden olyan információt, segítséget, ami a felzárkózás sikeréhez vezet. Az, hogy élünk ezzel a segítséggel az már csak rajtunk múlott. Úgy tűnik azonban, hogy az ország összes kormánya megtett mindent annak érdekében, hogy az Unió iránymutatásainak megfelelő irányban terelje országunk hajóját, miközben a cél végig ott lebegett a szemünk előtt, minél előbb elkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat. A csatlakozás ugyanis jól felfogott érdekünk. Véleményem szerint nincs másik út csak erre. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ne éljünk a lehetőséggel. Kis ország vagyunk, hányatott történelemmel. Az Unió pedig gazdasági, politikai védelmet nyújthat számunkra.
1.5 Csatlakozási Tárgyalások 17
Hazánkkal 1998-ban kezdődtek el a Csatlakozási tárgyalások. A tárgyalások
bilaterális jelleggel folytak, ami azt jelentette, hogy a párbeszéden résztvevő egyik
17
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról harmadik bővített kiadás Magyar Országgyűlés Budapest 1999.
21 fél a csatlakozni kívánt ország a másik fél oldalán pedig az EU 15 tagállamának képviselői vettek részt. A Csatlakozási Tárgyalások nem tartoznak szorosan dolgozatom témájához és nem is akarok velük sokat foglalkozni. A jogharmonizáció, az országjelentések, Csatlakozási Tárgyalások stb. mind, mind részei annak az integrációs folyamatnak, aminek tanúi vagyunk a jelenben és ami lassan a közeljövőben végre lezárulni látszik. A most csatlakozni fogó országok felkészülési eredményei, teljesítményei is elsősorban a jog nyelvén mérhetők. Ezért (voltak) olyan fontosak a rendszeresen elkészülő országjelentések. A csatlakozási tárgyalások során egy kölcsönös kompromisszumokon alapuló tárgyalássorozatról beszélhetünk, ahol a felek folyamatosan
bizonyítják
felkészültségüket
az
egyes
szakfejezetekben.
A
kompromisszumokra egyrészt azért volt szükség, mert világos, hogy a csatlakozás pillanatában a jelölt országok felkészültek lesznek ugyan az Unión belüli életre, működésre, de a fejezetek megtárgyalásánál adódhattak olyan pontok, amelyek nem teljesítése, nem elengedhetetlenül szükségesek a belső léthez és a jelölt ország nem tudott határidőre felkészülni belőle. Ekkor kapott a jelölt derogációt, azaz valamiféle halasztást az egyes pontok, feladatok végrehajtásában. Továbbá valószínű, hogy ezeket a csatlakozás időpontjáig nem teljesített pontokat az Unión belül - nagyobb pénzügyi támogatásokkal - könnyebben tudják majd teljesíteni az új tagok. Ilyen téma nálunk például a környezetvédelem vagy a földvásárlás. Magyarország a dolgozatom harmadik fejezetében tárgyalt szociálpolitika területén egyetlen irányelvre kért és kapott halasztást. Ez a dohánytermékek előállítására, a cigaretták maximális kátránytartalmáról, a dohánytermékek bemutatására és értékesítésére vonatkozó irányelv, aminek bevezetésére hazánk 2007-ig kapott halasztást. A másik fél – az EU - részéről is szükségesek lehettek a derogációk, halasztások, mert ő is érezhette úgy, hogy nincs még a területen eléggé felkészült. Így kért derogációt az Unió a munkaerő szabad áramlásában.
22 18
Az Unió azonban ebben sem egységes. Vannak országok, ugyanis, amelyek
közvetlenül a csatlakozás után automatikusan engedélyezik az új tagországok állampolgárai számára a szabad munkaerő áramlást. Ezek az államok általában az új határtól távolabb eső országok, mint Dánia, Írország, Svédország és Spanyolország. Ők véleményem szerint, akik kevésbé érzik magukat „veszélyeztetve” a magyar munkaerő beáramlásától. Vannak országok, akik bizonyos feltételekkel (kvótákkal) engedélyezik, szabályozzák csatlakozásunk után a magyar illetve az új tagok munkaerő áramlását, mit Németország és Ausztria és vannak országok – pl. Finnország esetében is - amelyeknél az engedélyeztetési eljárás fennmarad ugyan, de az rugalmasabb feltételekkel teszi lehetővé a munkavállalást. A csatlakozási tárgyalásokon végül is azt a változatot fogadták el, hogy két évre csökkent az az időszak, amikor az egyes tagországokban tényleges közösségi korlátozásokra is lehet számítani.
18
Hogyan érinti az EU-csatlakozás a magyarok európai munkavállalását? In.: www.szcsm.gov.hu/main.php?folderd=2013articelD=292 fellelési idő 2003.02.18.
23
2. Fejezet A közösségi jog és a jogharmonizáció 2.1 19A közösségi jog természete, jogalkalmazás Miután áttekintettük az utat, ahol a jogharmonizáció a rendszerváltástól a csatlakozási tárgyalások elkezdéséhez vezet, tekintsünk bele a Közösségi Jog alapjaiba. A következő fejezetben néhány alapfogalomról lesz szó. Az Unióban független országok vesznek részt. Ők önkéntesen döntöttek arról, hogy csatlakoznak ehhez az alakulathoz. Ebben az esetben azonban - hogy megfelelően tudjanak működni és együttműködni az Unióban lévő független országoknak szükségük van intézményeik és jogrendszerük összehangolására is. Nem szükséges, hogy a szabályozások mindenhol teljesen ugyanolyanok legyenek, hiszen amire a terminus elnevezése is utal a jog harmonizál és nem egységesül. Megmaradhatnak az arra az országra, térségre jellemző szabályozások is. Ilyen például nálunk hogy az Unióba belépés után sem kell lemondanunk a magas zsírtartalmú tejről, vagy a karácsonyi mákos bejgliről, vagy akár a disznósajtról. Legfeljebb ezeket a termékeket nem exportálhatjuk. Érinteni fogja-e a jogharmonizáció Magyarország jogalkotásának függetlenségét? A válasz, igen. Igaz, hogy vannak olyan politikák, amiket a Közösség nemzeti hatáskörbe sorol, itt a tagállamok jogalkotói függetlensége szinte korlátlan, a közösségnek nincsenek kifejezett irányelvei az ilyen témákkal kapcsolatban. Ezekben az esetekben a tagállam gyakorlatilag olyan jogszabályokat alkot, amilyeneket akar, az Unió esetleg csak a nem kötelező véleményekkel, koordinál. A Közösségi Politikáknak a közösségi szabályozás körébe tartoznak, nem mindegy azonban, hogy ezeken keresztül milyen mélységig szabályozza tagállamait az Európai Unió. 19
A fejezet megírásához felhasználtam "A közösségi jogforrások státusza; Az EU-hozvaló csatlakozásnak a magyar jogrendszert érintö egyes kérdései IM/EUR/2000/Tervezet/2228/8" címü munka idevonatkozó részeit megtalálható az www.im.hu oldalon fellelési ideje 2003.01.28.
24 Jelenleg elosztó és szabályozó típusú politikák vannak a Közösségi politikák között. A Közösség által szabályozott politikák esetében, amely politikák az acquis communautaire része, a Közösség maximálisan megszabja, hogy a tagállam milyen szabályokat alkothat. Ezeket a minden tagállamra ugyanúgy érvényes és alkalmazandó rendeleteken és a nem a szó szerint, de nem sok mozgásteret hagyó irányelveken keresztül valósul meg. Vannak olyan területek, amelynek csak egy része áll közösségi jogszabályalkotó hatásköre alá. A fennmaradó rész megmarad a tagállami szabályozás keretei között. Láthatjuk, hogy egyes jogi területeken valóban nagyon, más területeken pedig csak részben sérül a nemzeti jog szuverenitása. A jogalkotás függetlenségének ilyesfajta elvesztését vállalnunk kell a tagságért.
2.2. A szabályozás eszközei Az Uniós jogban - ahogy már az előző részben érintőlegesen foglalkoztam vele vannak kötelező érvényű rendeletek, amelyek kötelező érvényűek mindenkire nézve, továbbá vannak irányelvek, ahol csak a cél a fontos, a megvalósítás szabadon választott, határozatok, amik csak kifejezetten a címzettekhez szól, és javaslatok, vélemények, melyek nem kötelező erejű, deklaratív eszközök.
Másképpen
megfogalmazva, a rendeletek, irányelvek, határozatokon keresztül maga a Közösség határozza meg a jogalkotást, a javaslatok, véleményeken keresztül pedig a tagállamok hatáskörébe kerül, illetve marad a jogszabályok megalkotása. A jogharmonizációban leginkább az irányelvek vesznek részt. Megadják az elérendő célokat, de az idevonatkozó jogszabály megalkotása illetve a végrehajtás a tagállamok hatáskörében marad. A rendeletek is a harmonizáció részei azzal a különbséggel, hogy az irányelvvel ellentétben a rendeletet „nem kell átvenni”, mert a rendelet minden esetben hatályos és alkalmazandó. Nem kell azt klasszikus értelemben a jog belső részévé tenni.
25
2.3. A közösségi jog természete Mi a közösségi jog? Miben különbözik, és hogyan kapcsolódik a nemzeti joghoz? A közösségi jog a nemzeti jogtól különböző, elkülönült jogrend, amelynek alkalmazása a tagállamokra nézve kötelező erővel bír. 20
Legfőbb jellemzője, hogy autonóm és a nemzeti joghoz képest elsőbbsége van
(a jog szupremáciája, primátusa). A jelenlegi közösségi jogrend a nemzeti jogtól független, elsőbbsége is ezen az autonómián alapul. Autonómián itt azt kell érteni, hogy a „közösségi jog egy olyan elkülönült jogi rendszer, amely a tagállami jogalkotástól függetlenül, illetve arra tekintet nélkül jogokat és kötelezettségeket állapíthat meg a tagállamok, illetve jogalanyai számára.” Tehát teljesen független a nemzeti jogtól; egy különálló jogrend. A közösségi jog másik fő jellemzője hogy elsődleges a nemzeti joggal szemben. 21 A tagállamoknak nincs arra lehetőségük, hogy a később keletkező nemzeti jogszabályokkal felülírják a közösségi rendelkezést. A közösségi jogszabályok elsőbbséget élveznek a nemzeti jogszabállyal szemben, függetlenül attól, hogy milyen szinten helyezkedik el. Ebből az következik, hogy a közösségi jog még a tagállamok alkotmányai felett is áll. Az elsődlegesség miatt a legtöbb esetben a közösségi jogot kell alkalmazni a tagállamoknak a nemzeti jogokkal szemben. Ezt a jog alkalmazóinak, használóinak szigorúan figyelembe kell venni. Ha egy állampolgár úgy érzi, hogy sérelem érte valamilyen európai irányelvvel, rendelettel kapcsolatban, panaszával joga van az Európai Bírósághoz fordulni, ahol kivizsgálják az ügyet, és döntést hoznak. Ha bent leszünk az Unióban, már könnyebb lesz a dolgunk, mert mi is részesei leszünk a közösségi jogalkotásnak, hatással lehetünk rá a Bizottságokban, Parlamentben és a Tanácsban dolgozó honfitársainkon keresztül. Eddig az időpontig viszont alkalmazkodnunk kell.
20 21
A közösségi jogforrások státusza: 7.8.o. Horváth Zoltán: Az Európai Unió kézikönyve 121.o., 122.o.
26 22
A közösségi jogszabályok elsőbbsége a nemzetiekhez képest elv alól azonban
mégis van néhány kivétel. A közösségi jogi szabályozás bizonyos esetekben tehát nem élvez elsőbbséget a nemzeti joggal szemben. Ilyen az „alapvető védelmi követelmények körében” – az egészségügy, biztonsági, fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos törvények. Itt ugyanis, ha a nemzeti jogszabályok szigorúbb előírásokat tartalmaznak, mint a közösségiek, akkor a tagállam nem kötelezhető arra, hogy átvegye az EU e témával kapcsolatos szabályozásait. Magyarország számára azért olyan fontos, hogy jogrendszerét a lehető legjobban harmonizálja a közösségi joghoz, hogy minél kisebb legyen a különbség a két jogrendszer között. Ez az alkalmazásban is könnyebbséget jelent. Alkalmazás! Itt kell megjegyeznem, hogy nem elég a jog harmonizációja, paragrafusok módosításával, új paragrafusok írásával, szabályok meghozatalával, hanem fel kell készíteni erre a jogalkalmazókat is, (bírókat, ügyvédeket, jogászokat stb...) hogy a jogszabályokat kellőképpen alkalmazni is tudják. Változni kell az emberek felfogásának is, hogy betartsák, illetve betartassák az új jogszabályokat. Gondolok itt például a diszkrimnáció elleni törvényekre, vagy a nők-férfiak esélyegyenlőségével kapcsolatos szabályozásokra.
2.4. 23A közösségi jog érvényesülését meghatározó elvek „A közösségi jognak, mint önálló jogrendnek az érvényesülését az Európai Bíróság joggyakorlatában kialakult elvek biztosítják. Ezek közül az elvek közül a legfontosabbak a közvetlen alkalmazhatóság, a közvetlen hatály és a szubszidiraritás elve.” 24
A közvetlen alkalmazhatóság azt jelenti, hogy az Európai Jogot minden
tagállamban belső jogként kezelik. Az elv garantálja, hogy a közösségi jog alkalmazását belső nemzeti jogként valósítják meg az Unió összes tagállamában.
22
Kecskés: 308.o. A közösségi jogforrások státusza: 8.o. 24 Dr.Fülöp Botond: A közösségi jog létrejötte, különös tekintettel az Európai Bíróság jogfejlesztö tevékenységére In.: www.jogforum.hu fellelési idő 2003.03.31. 23
27 25
A közvetlen hatály elv esetében viszont arról van szó, hogy az Unió állampolgárai
a nemzeti bíróságok előtt is hivatkozhatnak a közösségi szabályozásokra és az abból eredő jogaikat érvényesíthetik. A továbbiakban még egy fontos – ide kapcsolódó - fogalom kiemelésére gondoltam ez pedig a szubszidiaritás elve, ami a közösség egyik legfontosabb működési alapelve. Alapelvvé a Maastrichti Szerződés tette. A szerződés 3.b. cikke kimondja: ".... a Közösség ezen Szerződés és az abban számára meghatározott célok által átruházott hatalom korlátai között fog tevékenykedni. Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a Közösség a szubszidiaritás elvének megfelelően csak akkor és olyan mértékben intézkedik, ha a javasolt tevékenység célkitűzéseit a tagországok által nem lehet kielégítően megvalósítani és a javasolt tevékenység nagyságrendjénél vagy hatásainál fogva jobban megvalósítható a Közösség szintjén.” A szubszidiaritás elv jelentősége nagyon nagy, mert azt mondja ki, hogy minden politikát a saját maga szintjén kell működtetni. Ha tehát az Unió döntéshozatali kompetenciájába tartozik egy kérdés azt szupranacionális, közösségi szinten kell megtárgyalni, ha viszont tagállamon belüli, vagy regionális problémáról van szó akkor azt „helyben” kell megbeszélni. Így a döntéshozatal sokkal könnyebb. Az Unión belül amúgy is nagy kérdés, hogy melyek azok a politikák, kérdések, amiket szupranacionális – nemzetek feletti szinten kezeljenek és melyek azok a politikák, amelyeket az államok saját maguk, helyi szinten oldjanak meg. Ezért kapcsolódik a kérdés szorosan jogharmonizációt tárgyaló témánkhoz is. Összegezve a közösségi jog érvényesülését meghatározó elvekről elmondhatjuk, hogy az elvek biztosítják hogy a Közösségi jogszabályokat a tagállamok belső jogként kezeljék, az Unió egész területén érvényesek, továbbá, hogy minden államban egyaránt ugyanúgy érvényesek, az Unió állampolgárai ezekre a jogokra a 25
A közösségi jogforrások státusza: 8.o.
28 nemzeti bíróságok előtt is hivatkozhatnak de
26
„a döntéseket az érintettekhez a
lehető legközelebbi szinten kell meghozni”, tehát az acquis communautaire különbözik egy független ország jogi törvénykönyvétől, mégpedig abban, hogy nem szabályoz le minden területet Közösségi jogként, mert vannak olyan témák, amelyek – a szubszidiaritás elve alapján – a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartoznak.
2.5. Az Unión belüli jogharmonizáció 27
A jogharmonizációt már a Római Szerződés intézményesítette. Azóta is a
tagállamok a jog harmonizációjára és nem jogegyesítésre törekedtek. A cél tehát nem az egységes jog kialakítása, hanem a nemzeti jogrendszerek, jogszabályok és intézmények hasonlóvá téltele, a nagyobb különbségek megszüntetésére. Ez az eset áll fent Magyarország esetében is. Csak akkor tud az Unión belül megfelelően létezni, ha jogrendszerét közelíti az Közösség jogrendszeréhez. 28
A jogharmonizáció folyamatos az Unión belüli országok számára és a csatlakozni
kívánó országok számára is. A különbség ott jelenik meg a tagjelölt országok és a tagországok jogharmonizációja között, hogy ha a tagországok nem hajtják végre az előírt jogharmonizációs kötelezettségeket, akkor azt a felügyeleti szerveknek (Bizottság, Európai Bíróság) jogukban áll azt megfelelően szankcionálni. 29
A jogharmonizáció arra törekszik, hogy a tagállamokban azonos piaci feltételek
jöjjenek létre az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása érdekében. A jogharmonizáció erre a négy szabadság elvre épül. Így az azonos jogi feltételrendszer következtében az EU-n belül zavartalan lesz a piaci szereplők versenye. Ennek értelmében a jogharmonizáció maga után vonja a piaci szereplők szabad versenyét, amely versenynek kell majd nekünk is teljes jogú tagként megfelelnünk Ez a pont sem hiába szerepel a Koppenhágai kritériumok között. Napjainkra azonban ez a célrendszer kiterjedt, új célokat foglal magába, mint a környezetvédelem, vagy akár a foglalkoztatáspolitika, amelyeket az acquis communautaire részben vagy egészben tartalmaz.
26
Horváth Zoltán: Az Európai Unió kézikönyve:315.o. Horváth Zoltán: Az Európai Unió kézikönyve 122.o.-125o. 28 Várnai Ernő, Papp Mónika: Az Európai Unió Joga 397.o. 29 Várnai Ernő, Papp Mónika: Az Európai Unió Joga 397-398.o. 27
29 A jogharmonizációs tevékenység a Közösségen belül, a tagállamok és a Közösségi intézmények részvételével, jogilag szabályozottan zajlik. Többfajta jogharmonizációt különböztetünk meg, a jogharmonizációnak különböző vállfajai vannak. hagynak
30
A jogharmonizáció teljes, ha a védintézkedések kivételével nem
semmiféle
döntési
szabadságot
a
tagállamoknak.
Opcionális
harmonizációról beszélünk abban az esetben mikor a termék gyártója választhat, hogy a közösségi szintű előírásokhoz, vagy a nem harmonizált tagállami előírásokhoz tartja magát. Részleges harmonizáció esetén azt kell biztosítani, hogy a termékek megfeleljenek a harmonizált előírásoknak, de ha a terméket otthon adják el, akkor annak meg kell felelni a hazai szabályozásoknak is. Ez plusz terheket ró a forgalmazóra, gyártóra egyaránt, mert ha különböznek a belföldi és külföldi előírások mind a gyártónak mind a két fajta előírásnak meg kell felelnie. Érdekes a minimum-maximum harmonizáció is. Itt a rendelkezés egy minimummaximum értéket határoz meg. Ha a tagállamban szigorúbbak az előírások, mint a Közösségben, akkor a közösségi irányelvnek megfelelő terméket nem lehet kitiltani a tagállami piacról. A kölcsönös elismerés harmonizáció szabálya kimondja, hogy a tagállamoknak el kell fogadniuk kölcsönösen egymás szabályait annak ellenére, hogy azok nem fedik egymást. Ezzel azt a hatást érhetjük el, hogy a jogszabályok automatikusan közelednek egymáshoz, vagyis önkéntes jogharmonizáció jöhet létre. A tagállami ellenőrzések kölcsönös
elismerésénél nem a jogszabályokat
harmonizálja a közösség, hanem kötelezővé teszi a tagállamok ellenőrzési rendszereinek elismerését. Az eredeti jogalkotás Közösség szintjén pedig azt jelenti, hogy nincs tagállami szabályozás, a közösségi jog jelenti a szabályozást. A közösségi jog az elsődleges és a másodlagos jogforrások összessége. Az elsődleges joghoz tartoznak a Szerződések, amelyek a Római Szerződés és annak módosított változatai ilyen például az Egységes Európai Okmány, a Maastrichti Szerződés vagy az Amszterdami Szerződés.
30
Várnai Ernő, Papp Mónika: Az Európai Unió Joga 398-399.o.
30 A másodlagos joghoz tartoznak kötelező és nem kötelező jogforrások. A kötelező jogforrások között vannak a rendeletek (direktívák), a határozatok és az irányelvek. A nem kötelező jogforrások közé pedig a vélemények és az ajánlások tartoznak. A jogharmonizáció a másodlagos jogalkotáson keresztül valósul meg. A Római Szerződés nem határozta meg, hogy a tagállamok részéről milyen jogforrásban történjék az irányelv tartalmának átvétele, mert az irányelv a jogharmonizáció valódi eszköze. Az Európai Bíróság felállított egy ún. hármas követelményt a jogforrásokkal kapcsolatban. A hármas követelmény szerint olyan jogforrásból kell az irányelvet átvenni, ami általános, kötelező erejű és effektív. Az Egységes Okmány az irányelvek mellett ajánlásokat is az eszközök közé sorolta. Az ajánlásoknak olyan területeken van szerepük a jog harmonizációjában, ahol még nem érett meg a helyzet a közösségi szabályozás kötelező érvényű formáinak alkalmazására. Nem minősül jogharmonizációknak a rendelteken keresztül megvalósuló közösségi jogalkotás. A rendeletek jelentősége, hogy általunk nem a tagállami előírások összehangolása történik. A rendeleteket közvetlenül alkalmazni kell, közvetlenül hatályos, egységes közösségi jog szövegű, ami minden közösségi tagországban azonos tartalmú szövegű, mivel azokon nem lehet változtatni. 31
32
2.6. Magyarország jogharmonizációs programja
Jogharmonizáción azt a folyamatot értjük Magyarország vonatkozásában, amely
során országunk tudatosan törekszik arra, hogy megfeleljen a közösségi jognak. Ez a folyamat egyoldalúan vállalt kötelezettségeken alapul, ami tulajdonképpen a közösségi jog egyoldalú átvételét jelenti. 1995-ben jelent meg a 332004/1995. (I.20.) Kormányhatározat „Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását előkészítő jogharmonizációs feladattervéről”. A 31
www.euvonal.hu – weboldal alapján, a Külügyminisztérium EU tájékoztató szolgálata.htm fellelési idő 2003.03.10. 32 Várnai Ernő, Papp Mónika Az Európai Unió joga 413-414 o. 33 Hatályon kívül helyezte a 2212/1998. (IX.30.)Korm.határozat. Hatálytalan 1998 IX.30-tól
31 határozat előírta, hogy az Európai Megállapodás első és második ötéves szakaszaira átfogó jogharmonizációs menetrendet kell készíteni, továbbá az egységes belső piaci jogszabályok átvételére külön programot kell kialakítani. A határozat magába foglalt egy ütemezési tervet is a jogharmonizációs feladatokról. Ebben megfogalmazták azt, hogy melyik területekkel mikor kívánnak foglalkozni. Ez a kormányhatározat volt az ún. Jogharmonizációs Program. A program alapja a Társulási szerződés volt. A Társulási Szerződés maga már kiemelte a lényeges majdani jogharmonizációs területeket.34 A program pontokba szedte – témák szerint és évekre is lebontva - azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekhez a magyar jogszabályokat igazítanunk kell, mintegy 470 közösségi jogszabályt tüntetve fel. A jogharmonizációs program teljesítéséről beszámolót kellett készíteni, amit át kellett adni az Európai Unió képviselőinek a Társulási Bizottság soron következő ülésén. A program végrehajtása közben folyamatosan mérni kell azt is, rendelkezett a kormányhatározat – hogy milyen hatással volt a jogharmonizációs program a gazdaságra. A következtetések eredményeit pedig a jogharmonizációs tevékenységben hasznosítani kellett. A kontroll tehát folyamatos volt és oda-vissza működött. Az Unió állandó útmutatásokkal, visszajelzésekkel látta el a jelölt országot (minket) , miközben a változtatások vizsgálataival a törvényhozás és az illetékes szervek, intézmények is folyamatos visszacsatolásokat kaptak a tevékenységek következményeiről. Magyarország jogharmonizációs programjával kapcsolatban meg kell még említeni a
35
2282/1996 (X. 25.) kormányhatározatot, ami a 2174/1995 (VI. 15.)
kormányhatározatba foglalt átfogó jogharmonizációs programot és a 2403/1995 (XII. 12.) kormányhatározatban rögzített belső piaci jogharmonizációs programot 34
A Társulási Szerződésbe szereplő területek a következők voltak: vámjog, társasági jog, bankjog, vállalati számviteli tulajdonjog, dolgozók munkahelyi védelme, pénzügyi szolgáltatások, versenyjog, állatok és növények életének és egészségének védelme, élelmiszer-jogérdekvédelem, termékfelelősség, közvetett adózás, műszaki szabványok, környezetvédelem. Az egész jogharmonizációt több fejezet alkotja, mint amennyit a Társulási Szerződés megjelöl. Az 1995-ös jogharmonizációs program tehát nem tartalmazza az egész joganyag átvételének teljes menetrendjét. 35 Hatályon kívül helyezte a 2212/1998. (IX.30.) Korm. határozat. Hatálytalan 1998 IX.30-tól
32 egyesítette. Ez a kormányhatározat - néhány kivételtől eltekintve - csupán 1998 végéig irányzott elő jogharmonizációs lépéseket. További sajátossága és hiányossága, volt hogy elsősorban az Európai Megállapodás jogközelítésre vonatkozó
rendelkezéseit,
és
a
cannes-i
"fehér
könyv”-iránymutatásainak
végrehajtását célozta meg, ráadásul még ez a kormányhatározat sem terjedt ki tehát a csatlakozáshoz szükséges valamennyi jogharmonizációs feladatra. A következő állomás 1998, amikor is megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások hazánk és az Európai Unió között. A Tárgyalások első szakaszában többek között össze kellett vetni a magyar jogot a közösségi joggal és ezek után meg kellett határozni a jogharmonizációs lépéseket az elkövetkezendő időszakra . Mivel a jogharmonizációs program nem terjedt ki az egész acquis communautairere, ezért világos, hogy miért volt szükség a 2282/1996-os kormányhatározatban megállapított
jogközelítési
munkaterv
átfogó
felülvizsgálatára
és
új
jogharmonizációs program készítésére. Az új jogharmonizációs program 2212/1998 (IX.30) már tartalmazta a csatlakozással együtt elvégzendő valamennyi olyan hazai jogalkotási feladatot, ami a teljes Közösségi joganyag átvételéhez szükséges. A Program ezzel vált teljessé, mert amíg nincs lerögzítve az egész joganyag átvételére kiterjedő menetrend, a végrehajtás felelősei, addig nehéz az egész Közösségi joganyag harmonizációjában gondolkodni. Ez utóbbi kormány határozatot is még felvált egy újabb, 2099/2002. (III.29.) kormány határozat. A program magába foglalja a 2002. I. félévre, II. félévre, 2003. I. félévre, II. félévre, illetve 2004. évre történő jogharmonizációs programját. Egy irányelv több hazai jogszabályt is érinthet. Tehát az is elképzelhető, hogy egy uniós irányelv alapján több jogszabályt módosíthatnak, hatályon kívül helyezhetnek vagy új szabályozást alkothatnak. Mindez fordítva is igaz, azaz egy magyar jogszabályt több irányelv is érintheti. Ezt láthatjuk – hogy témánknál a Szociálpolitikánál maradjunk- a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.
33 Törvény esetében is, ahol a jogharmonizációs program során úgy kellett módosítani, hogy több irányelvnek is megfeleljen. A Kormányhatározatban – az előzőekhez hasonlóan – táblázat tartalmazza a menetrendet Az első rubrikában szerepel a közösségi jogszabály, ami alapján elvégzik a módosítást vagy az új törvény elkészítését; a második illetve harmadik rubrikában pedig az szerepel, hogy melyik jogszabályt kell módosítani, hatályon kívül helyezni, illetve milyen új szabályt kell alkotni az előzőek helyett az aktuális témában. A harmadik rubrikában a megnevezésre kerül a felelős minisztérium, akinek a hatáskörébe tartozik a jogszabály. Van egy ötödik rubrika is. A megjegyzéseknek, a „CS” jelzés azt jelenti, hogy a harmonizáció csak a csatlakozási szerződés hatálybalépésével egyidejűleg valósulhat meg, az „R” jelzés részleges harmonizálást jelent. Pl.: A jogharmonizációs program 2002. II. féléves tervezetében szerepel, a következő: A Tanács 1999/70/EK irányelve az ETUC, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatosan kötött keret-megállapodásról irányelv alapján módosítani akarják az 1992. évi XXII. Törvényt a Munka Törvénykönyvéről. Ennek a Gazdasági Minisztérium a felelőse, és a jogszabály a csatlakozási
szerződés
hatálybalépésével
egyidejűleg
fog
megvalósulni.
Magyarország jogharmonizációja mindenekelőtt az irányelvekre épült, de a Bizottság kérései között szerepelt az is, hogy már a csatlakozás előtt vezessünk be a közösségi rendeletek tartalmával megegyező szabályozásokat. A rendelet – ahogy nemrég beszéltem róla - olyan jogszabályozó eszköz, ami minden tagállamban azonos szöveggel, tartalommal érvényes. Elvileg tehát ezek a rendeletek ránk nézve csak a teljes tagsággal lennének érvényesek. Ez formálisan így is lesz, de mivel az adott jogszabály már előzőleg tartalmilag úgyis megegyezik a majdani hatályos rendelettel, a csatlakozás pillanata – szövegi változáson kívül – ebben a tekintetben semmilyen változást nem hozhat. A csatlakozásig, illetve a csatlakozással egyidejűleg, hatályon kívül kell(ett) helyezni vagy módosítani kell(ett) azokat a hazai jogszabályokat, amelyek a csatlakozást
követően
valamely
közösségi
rendelettel
ütköznének,
vagy
valamiféleképpen hátráltatnák érvényesülésüket. A Program a közösségi jogi
34 szabályozás nem kötelező elemeinek (az ajánlásoknak vagy a véleményeknek) megfelelő hazai jogszabályok elfogadását is tervbe vette. Számos példát láthatunk erre az Oktatáspolitikában, ami nem a Közösségi Joganyag része, a Közösség ajánlásokkal, véleményekkel próbálja egy platformra „terelni” az állalmok oktatáspolitikáját. Mindezt azért teszi, hogy ne sérüljön az Európai Unió négy alapelve, a személyek, a tőke, a szolgáltatások, és áru szabad mozgása. Maga a jogharmonizáció is ezen a négy alapelven alapul. Összegezve az előbbieket megállapíthatjuk, hogy a megújult Jogharmonizációs Program - főleg, ha az előző programtervezetekhez viszonyítjuk - érzékelhetően jobban átfogja a jogharmonizációval kapcsolatos feladatokat, megnevezi az ellenőrzésért és végrehajtásért felelős kormányzati szerveket. A kormányhatározat előírta azt is, hogy ha megalkotnak egy jogszabályt vagy előterjesztenek egy törvényjavaslatot, akkor minden esetben meg kell indokolni azt is, hogy a javaslat vagy jogszabály milyen mértékben felel meg jogharmonizáció követelményeinek; az Európai Közösség jogszabályainak, illetve, hogy azok összeegyeztethetőek-e az EK jogszabályaival. Ha eltérés van a jogharmonizációs programtól, akkor meg kellett indokolni az eltérés okát is. A különböző tárcáknak határidőket kellett megállapítani, ameddig az igazságügyminiszternek véleményeznie kellett a jogszabály-tervezeteket az EK jogával való harmonizáció
alapján
Államtitkársága
illetve,
megvizsgálta
ameddig a
a
Külügyminisztérium
jogszabály-tervezeteket
a
Integrációs csatlakozás
szempontjából. Elsőre kicsit bonyolultnak tűnik ennek a menete, de jobban belegondolva, mindenkinek meg van a saját feladata szerepe ebben a folyamatban. Másfelől azt is láthatjuk, hogy a jogharmonizáció és maga a csatlakozás is milyen összetett feladat, pontosságot és precizitást igényel a jogalkotóktól és az ezzel foglalkozó szakemberektől. Már maga a program, folyamat megtervezése sem sikerült elsőre. Módosított,
új
kormányhatározatokon
jogharmonizációs programig.
keresztül
jutottunk
el
a
teljes
35 36
Ugyanakkor a harmonizációnak alaposnak kell lenni, és úgy kell összedolgozni a
nemzeti és az EU-s jogi szabályozásokat, hogy az eredmény egy modern, a kor kihívásainak megfelelő jogrendszer legyen. 1994-től (A Társulási Szerződés hatályba lépésével) Magyarországon a jogi fejlődés irányát egyértelműen az EK joga határozza meg. A jogharmonizáció, jogközelítés kezdődött a Társulási Szerződéssel, vagy talán még annál is korábban, és nem fog befejeződni a csatlakozás után sem, mert a jogharmonizáció már a bent lévő tagállamok számára is, a közösségi célok megvalósításának fontos eszköze marad továbbra is. A nagy különbség abban lesz, hogy az Unión belüli jogharmonizáció kötelező, elmaradása, nem végrehajtása szankciókat von maga után. EU tagként viszont már Magyarországnak is több beleszólása lesz a jogalkotásba. 37
A dolgozat ezen részének írásakor még 60 új jogszabályt kell megalkotni és
csaknem 400 törvényt illetve rendeletet kell hatályok kívül helyezni. Azon túl, hogy folyamatosan új jogszabályok készülnek, valamennyi hatályban lévő rendeletet át kell még vizsgálni abból a szempontból, hogy megfelelnek-e az uniós követelményeknek. Munka a csatlakozásig tehát még van bőven.
36 37
Kecskés: 306.o.310.o. 2003. március 14.
36 38
2.7. A joganyag lefordítása
A joganyagot nem csak harmonizálni, hanem lefordítani is kell magyar nyelvre. Mindez óriási feladatot jelent hiszen maga a joganyag közel 80.000 oldal. Sok olyan terminológia van, ami eddig nem volt megtalálható a magyar nyelvben és mégis magyar kifejezéseket kell adni az angolul, franciául már jól csengő fogalmaknak. Ezeknek a fogalmaknak a lefordítása, illetve a terminus helyes magyar megfelelőjének megtalálása plusz munka elé állítja a szakembereket. A szövegek fordítását többször átlektorálják. Ez hosszadalmas és sziszifuszi munka, de megéri a fáradságot, mert lehetővé teszi, hogy a joganyag a nagyközönség illetve a jogalkalmazók számára is hozzáférhető legyen.
2.8. Tárgyalási fejezetek A második fejezet befejezése előtt vessünk egy pillantást a csatlakozási fejezetekre. Dolgozatom harmadik részében bővebben a 26. fejezettel - Szociálpolitika és foglalkoztatás című fejezettel fogok foglalkozni. 1.
Áruk szabad áramlása
2.
Szolgáltatások szabad áramlása
3.
Töke szabad áramlása
4.
Vállalati jog
5.
Versenyjog
6.
Mezőgazdasági politika, szorosan összefügg a szociálpolitikával
7.
Halászat
8.
Közlekedési politika
9.
Adórendszer
10. Közös gazdasági és pénzügyi politikához való alkalmazkodás 11. Energiapolitika 12. Iparpolitika 13. Kis és középvállalatok helyzete 14. Fogyasztóvédelem 15. Vámunió 38
A lefordított joganyagok megtalálhatók az Igazságügy Minisztérium honlapján
37 16. Pénzügyi ellenőrzés 17. Pénzügyi, költségvetési szabályozás 18. Közös kül- és biztonságpolitikához való alkalmazkodás 19. Együttműködés a bel- és igazságügy meghatározott területein 20. Személyek szabad áramlása 21. Kutatás, fejlesztés 22. Telekommunikáció 23. Kultúrpolitika, audovizuális helyzet 24. Oktatás-képzés 25. Intézmények 26. Szociálpolitika és foglalkoztatás 27. Regionális politika 28. Környezetvédelem 29. Külkapcsolatok 30. Statisztikai rendszer 31. egyéb
38
3. Fejezet A szociálpolitika jogharmonizációja Szakdolgozatom harmadik fejezetében, a Magyarország jogharmonizációjának általános ismertetése, elemzése után, rátérek Szociálpolitika és foglalkoztatás címet viselő fejezet jogharmonizációjának vizsgálatára. A Szociálpolitika, foglalkoztatás részben sorolható az EU közösségi Politikái közé. Az, hogy a Szociálpolitika, foglalkoztatás a Közösség joganyagát részben képezi, azt jelenti, hogy a Közösség ezen a területen leginkább a foglalkoztatáspolitikát emelte közösségi szintre, a szociálpolitika nagyrészt a tagállamok saját jogalkotói és végrehajtási hatáskörébe maradt. A szociálpolitika számomra azért érdekes, mert minden embert végigkíséri a születésétől, a haláláig. A régi időkben – így a középkorban is, az országoknak nem volt szociálpolitikájuk. A szegényekkel, a gyerekekkel, a társadalom hátrányos helyzetű tagjaival, a gyógyítással egyedül az egyház foglalkozott. Napjainkban az államok kormányai vették saját kezükbe a feladatok megoldását. Az egyháznak ugyan még mindig van szerepe az oktatásban, a szegények, hátrányos helyzetűek gyámolításában, de a szociálpolitika megalkotása, végrehajtása, finanszírozása csaknem teljes egészében az országok kormányaira hárult. 39Előzményének az 1793as francia forradalomban, és az ezt közvetlenül megelőző felvilágosodás gondolatköreiben keresendők. Ezekben az időkben az emberek látóköre kitágult, egyre fontosabbá vált az ember maga. Egyre jobban érvényre jutott az emberek törvény előtti egyenlősége, a nők helyzetének javulása, kiszélesedett az oktatásban résztvevők aránya a szociálpolitika az országok feladatává vált. Hogy érvényre juthasson az emberek jogainak tiszteletben tartása, a diszkriminációmentesség nemre, fajra, nemzetre való tekintet nélkül, a szolidaritás embertársaink iránt stb.. hosszú időnek kellett eltelni.
39
A Francia Forradalomnak azért volt olyan nagy jelentősége az emberi társadalom fejlődésére, mert leverte a feudális korlátokat és olyan problémákra mert keresni és találni megoldást, amit ez idáig még egyetlen rendszer sem tett meg. Mindez a „Szabadság , Egyenlőség, Testvériség!” hármas eszméjében fogalmazódott meg. A Francia Forradalom, véres volt, sok ember meghalt, és elmúlása után visszajött a király is, mégis jelentősége nem vitatható. A feudális rendszer végérvényesen felbomlott, ezáltal nagyobb lett az emberek szabadsága is. Jobban előtérbe került a szolidaritás
39 Az, hogy ezek az alapelvek az egész világon mindenhol elterjedjenek a világon és az emberek elfogadják, teljesen magukénak érezzék őket még sok idő és sok munka és erőfeszítés a feltétele. Talán nem is fog megvalósulni az egész világon. A Szociálpolitika, foglalkoztatás részben az Európai Unió Közösségi Politikái közé tartozik, az acquis communautaire része, így szerepel hazánk jogharmonizációs programjában is. Beletartozik többek között a munkajog, szociális párbeszéd, nők és férfiak esélyegyenlősége, foglalkoztatáspolitika, fogyatékosok esélyegyenlősége, népegészségügy és a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, rasszizmus elleni küzdelem, Európai Szociális Alap, társadalmi kirekesztettség elleni fellépés. Mielőtt
belekezdenénk
a
szociálpolitika
közösségi
jogharmonizációjának
taglalásába, tegyünk egy kis történelmi áttekintést. Nézzük meg hogyan fejlődött a Szociális jog az EU-ban. 40
3.1. A Szociális Európa kialakulása
Napjainkban a szociálpolitika egyre fontosabb helyen szerepel az Európai Unióban. Sokszor hallunk TV-ben rádióban a Szociális Európáról. Azért tartom fontosnak, hogy foglalkozzak a Szociálpolitika európai uniós történetével, mert úgy érzem, hogy ha a magyar jogharmonizáció szociálpolitikát, foglalkoztatáspolitikát érintő kérdéseivel foglalkozom, szükség van arra, hogy megismerjük a szociálpolitika helyét az EU-ban. A Szociálpolitikai együttműködést alapvetően három szakaszra bonthatjuk. Az első szakasz 1957-től 1972-ig tart. A kezdetben a szociálpolitika eléggé mellőzve volt az Európai Közösségben, még napjainkra sem sikerült teljes mértékben az acquis részévé tenni. Az pedig hogy már idáig is eljutottak nagy utat kellett megtenni. Az idök során változtak az EU céljai, célkitűzései, változott a világ – és benne Európa – helyzete és nem utolsósorban változtak a tagországok kormányai is, 40
Ez az alfejezet nagyrészt Gyulavári Tamás-Könczei György, Európai szociális jog Osíris Kiadó Budapest, 2000, Horváth Zoltán, Kézikönyv az Európai Unióról és a www.kum.hu/siwwwa/online/1001050.htlm – fellelési idő, 2003.02.20. weboldal felhasználásával készült
40 akik nem kis mértékben befolyásolták a szociálpolitika helyét az Közösség politikájában. 41
A Római Szerződésnek gyakorlatilag nem volt Szociálpolitikája. Ami pedig meg
volt belőle, arra is elég "homályosan" utalt. A Római szerződésben 12 szociális tartalmú cikk volt, amelyek azonban csak a foglalkoztatáspolitikára illetve a dolgozó emberekre vonatkoztak. (munkajog, munkafeltételek üzemi baleset elismerése, Szociális Alap létrehozása, munkaerő szabad áramlása, társadalombiztosítási rendszerek koordinációja, egyenlő bér biztosítása a férfiak és a nők részére) Ennek az volt az oka, hogy a Római Szerződést szentesítő, Európai Gazdasági Közösség egy olyan gazdasági integráció volt, ahol a fő cél nem az emberek jóléte illetve szociális biztonsága, hanem a gazdasági fejlődés, előrehaladás volt. Létezett egy ún. Ohlin-jelentés, ami azt vizsgálta, hogy az európai integráció rendelkezzen-e közös szociálpolitikával. A jelentés szerint a szociálpolitika harmonizációja azért nem indokolt, mert nehéz meghatározni pontosan a munkáltatók és munkavállalók szociális terheinek mértékét az egyes tagállamokban, így maga a harmonizálás nehéz. Már a kezdetektől vita alakult ki a harmonizációért és ellene. A franciák mellette voltak, a németek ellene. A Római Szerződésben végül is nem harmonizálták a szociálpolitikát. A 2. cikk erről úgy ír, hogy mivel a gazdasági fejlődés egyenes következménye lesz az életszínvonal és az életkörülmények automatikus javulása, így nem csak hogy nincs szükség a közösségi szociálpolitikát erőltetni, de egyenesen ártalmas, mert az így, a piac működését és gazdasági növekedését gátolná. A mai ember számára furcsának tűnnek ezek a gondolatok, de nem szabad egyértelműen elítélnünk ezt a felfogást. Bele kell magunkat érezni abba a korba. A háború utáni Európa fejlődő korszakát élte. Elképzelhetőnek tartom, hogy ilyen megfontolásból szükségtelennek tartották a Szociális Politika harmonizálását közösségi szintre emelését, mivel „úgysem lesz rá később szükség, mert úgyis mindenki jól fog élni” alapon. 41
Figyelemre méltó, viszont, hogy a Római Szerződést megelőző Európai Szén-és Acélközösség alapító szerződése nagyobb hangsúlyt fektetett a szociálpolitikára, mint maga a Római Szerződés, de ott sem volt harmonizálva a szociálpolitika!
41 Mindezt a Római Szerződés 117. cikkelyével tudom alátámasztani, ami szorgalmazta a munkavállalók élet és munkakörülményeinek javítását, ami automatikusan úgyis be fog következni az integráció következtében létrejövő gazdasági fejlődéssel. „A tagállamok egyetértenek abban, hogy szorgalmazni kell a munkavállalók élet-és munkakörülményeinek javítását, és a fejlődés fenntartásával lehetővé kell tenni közöttük a különbségek csökkentését.” A 118. cikk célul tűzi ki az együttműködést a
42
foglalkoztatás, munkajog és
munkakörülmények, szakmai alap- és továbbképzés, szociális biztonság, üzemi balesetek és foglalkozási betegsége megelőzése, munkahelyi egészségvédelem és szakmai alap-és továbbképzés területén, de ellenben hallgat az együttműködés formáiról. Nem is olyan sokára azonban - a 60-as évek végére az előbb említett gazdasági fellendülés megtorpant, a növekedés egyenlőtlenné vált, és számos régió hátrányos helyzetbe került. Megváltozott tehát a gazdasági helyzet, és ezzel együtt a szociálpolitika iránti igény is. Ennek a megvalósításának az első lépése, hogy 1960-ban aláírták és 1965-ben február 26-án életbe lépett az Európai Szociális Charta, amit aztán később többször módosítottak. A Chartát az Európa Tanács bocsátotta ki, jogi kötelező erejű. Magyarországon 1999.augusztus.22-én lépett életbe. Milyen alapjogokat rögzít a karta? A munkához; az igazságos, biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jogot, szakszervezeti szervezkedéshez; a kollektív béralkuhoz, a társadalombiztosításhoz, fiatalok, gyermekek védelmének jogát, dolgozó nők védelemhez való joga, pályaválasztási tanácsadáshoz való jog, szakmai képzéshez való jog, egészséghez való jog, a szociális és egészségügyi ellátáshoz való jogot, a család jogát a szociális és gazdasági védelemre, és a bevándorlók jogát a szociális segítésre. 42
A Római szerződésben felsorolt együttműködési pontok a mai Közösségi Szociálpolitika szerves részét képezik
42
Úgy gondolom, hogy itt kell említést tennem a Közösségi Chartáról, ami a munkavállalók alapvető szociális jogairól szól. Ez a dokumentum sokkal később – 43
1989-ben keletkezett, de könnyen össze lehet keverni a Közösségi Chartával, pedig
más dologról van szó. Van néhány különbség a két dokumentum között. A Szociális Chartát az Európa Tanács adta ki, kötelező minden aláíró államra nézve – így Magyarországra is. Ezzel szemben a Közösségi Chartát a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló dokumentumot, az Európai Közösség adta ki, nem kötelező egyetlen államra sem, nem tekinthető sem a Római Szerződés sem az Egységes Okmány módosításának, kiegészítésének. A dokumentum jelentősége abban áll, hogy határozott szociális célokat tűz ki az 1990-es évekre és ezeket az elveket egyetlen egy szövegben pontos alapelvek formájában jeleníti meg. Térjünk vissza az időben a 1972-es Párizsi csúcstalálkozóra, ahol a tagországok államfői felismerték és ki is nyilvánították, hogy a szociális területen végrehajtott intézkedéseknek ugyanolyan jelentőséget tulajdonítanak mint a gazdasági és pénzügyi kérdéseknek. Ez a felismerés nagy előrelépést jelentett a Közösségi Szociális Politika terén. 1974-ben fogadták az első Akcióprogramot az „európai New Deal-t”. A New Deal már a szociálpolitikai együttműködés második szakaszába ível át, amely második szakasz 1973-tól 1986-ig datálható. Ez az Első Akcióprogramot azért fontos megemlíteni, mert az általa felvázolt gondolatok úgy mint, a foglalkoztatás javítása, az élet és munkakörülmények javítása és az érintett felek közötti szociális párbeszéd javulása lesz később az EK szociálpolitikájának váza. Az akcióprogramnak volt köszönhető az is, hogy az EK szociális vonatkozású joganyaga jelentősen kibővült elsősorban a női-férfi egyenlőség, a jobb munkahelyi körülmények biztosításának, szociális rendszerek ill. munkahelyi egészség és biztonságvédelem területeken. Ebben az időszakban kezdtek el komolyabban foglalkozni a szegénység tényével.
43
A Chartát minden tagállam aláírta, Angliát kivéve
43 A 80-as évek elején a sok javaslat és határozat születése ellenére leült egy kicsit a jogalkotás. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy Európában a tagállamokban nagyrészt
konzervatív
gondolkodás
alakult
ki,
ami
nem
kedvezett
a
szociálpolitikának. Ez a megtorpanás a 80-as évek közepéig tartott, amikor újra feléledt a jogalkotás szociális területen. Ez volt a szociálpolitikai együttműködés harmadik szakasza. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik az „espace social”, azaz a szociális tér gondolata, ami Francois Mitterand–tól származott és Jaques Delors szintén francia politikus – a Bizottság akkori elnöke – gondolatmenete, miszerint a szociális tér a belső piac része és ha a szociális partnerek megállapodnak az elvekben és a célokban úgy a szociálpolitika jogharmonizációja is könnyebben tud végbemenni. A Maastritchti szerződés abban hozott újat, hogy létrehoztak egy jegyzőkönyvet, és egy
megállapodást
a
Szociálpolitikai
Jegyzőkönyvet,
és
Szociálpolitikai
Megállapodást, amit a Szerződéshez csatoltak A jegyzőkönyvet egyedül Anglia nem írta alá. Az egyébként is nagyon jellemző volt az egész Szociálpolitika Európa Uniós történetére, hogy az Angolok szinte végig ellene voltak annak, hogy ezt a szociális jogot szupranacionális szintre emeljék. Anglia amúgy is mindig kritikusan és távolról szemléli az Uniós dolgokat. Ezt a tartózkodást napjainkban is érezhetjük. Pl. az Euróból bevezetéséből való kimaradás. Ez azonban egy másik szakdolgozat témája is lehetne. A Szociálpolitikai Megállapodás felhatalmazta az aláíró 11 közösségi tagállamot, hogy jogilag kötelező érvényű jogszabályokat fogadjanak el a szociálpolitika területén, néhány kérdésben pedig minőségi többséggel hozzanak döntéseket44. Az Megállapodás további célja az volt, hogy új javítsa, mozdítsa elő a foglalkoztatási helyzetet, munkakörülményeket, szociális párbeszédet, kirekesztés elleni küzdelmet, hogy azok ne veszélyeztessék az Unió ipari versenyképességét. Az aláírók egyetértettek abban is, hogy a Jegyzőkönyv és a Megállapodás alapján elfogadott jogszabályok nem vonatkoznak az Egyesült Királyságra. A gyakorlat
44
ilyen témák voltak a munkakörülmények javítása, férfiak és nők közötti egyenlő elbánás és bérezés, munkavállalók döntésekben való részvétele, informálása, egészségvédelem, munkahelyi biztonság
44 azonban azt mutatta, hogy a Közösség inkább az összes tagállamra kötelező irányelveket fogadtak el, tehát nem hagyták ki Angliát. Következő előrelépés az 1993-ban megjelent Zöld Könyv és az 1994-ben megjelent Fehér Könyv. A Zöld Könyv célja az volt, hogy általános vitát indítson el a Szociálpolitika témakörben. Vitára pedig azért van szükség, hogy a különböző álláspontok megismerésével, és egyeztetésével a tagállamok előrébb vigyék a közös ügyet. 45
Az 1994-ben kiadott Fehér Könyvet a Bizottság azért bocsátotta ki, hogy
meghatározza a szociálpolitikai irányvonalakat, szükséges intézkedéseket az elkövetkezendő évekre. 1.
Munkahelyek
2.
Befektetés a jól képzett munkaerő kínálat érdekében
3.
Magas színvonalú munkaerő-piaci előírások, mint a versenyképes Európa
egyik összetevője 4.
Az európai munkaerőpiac kiépítése
5.
Nők férfiak közötti esélyegyenlőség
6.
Szociálpolitika és szociális védelem – mindenkiről gondoskodó társadalom
7.
Cselekvés a közegészségügy területén
8.
Szakszervezetek, munkáltatói szervezetek
9.
Az Európai szociálpolitika szerepe
10. Az európai jog hatékonyabb alkalmazása A 90-es években egyre növekedett a munkanélküliség az EU-n belül. Ismét megoldást kellett találni a felmerülő problémákra és kihívásokra. Az Amsztredami Szerződés megpróbálta megtalálni a megoldást. Kiemelt figyelmet fordított a foglalkoztatáspolitikára. Az Amszterdami Szerződés nagy érdeme, hogy a Maastrichti Szerződés Szociális Egyezményét beemelte az Szerződésbe. Ez óriási előrelépésnek számított. Sajnos azonban a Szociális Chartát továbbra sem sikerült beemelni az Szerződésbe. 45
Az a Fehér könyv, amit a csatlakozni kívánó országok számára adtak ki, egy másik Fehér Könyv volt, bár a könyvek kiadásának célja ugyanaz, csak a címzettek változtak. Mind a két esetben azért készült, hogy iránymutatást adjon az elvégzendő feladatok tekintetében.
45 Az
Amszterdami
Szerződés
után
került
megrendezésre
a
Luxemburgi
Foglalkoztatási Csúcs, aminek kézzel fogható eredménye a Tanács által elfogadott első
1998.
évi
Foglalkoztatási
irányvonalak,
amelyek
legfőképpen
a
munkanélküliség problémáira próbáltak válaszokat találni. Ennek alapján alkottak meg 4 irányvonalat elsősorban a munkanélküliség leküzdésére. !
Foglalkoztathatóság javítása
!
A vállalkozóvá válás ösztönzése
!
Az alkalmazkodóképesség fejlesztése
!
Esélyegyenlőség javítása a munkapiacon
A kitűzött irányvonalaknak voltak eredményei, mert a munkanélküliség – ami 1992óta 10% felett volt – végre sikerült leszorítani egyszámjegyűre. Az Európai Tanács 2000 március 23-24-i ülése fordulópont a szociálpolitika uniós történetében, mert innen datálható a lisszaboni folyamat elindulása. A lisszaboni folyamatok alapelvei, hogy Európa tudás-alapú gazdasággá váljon. A záródokumentum célkitűzései közé tartozik, hogy Európa legfőbb értékei az emberek, ők állnak az uniós politikák központjában. Európa gazdasági stabilitását a tudás-alapú társadalom teremti meg, ezért szükség van a minőségi oktatásra. A 2000. Decemberében megrendezett Nizzai csúcs elfogadta a Szociálpolitikai Menetrendet, amely menetrend sem a szociálpolitikák harmonizálására törekszik hanem megelégszik inkább az európai célok kialakításával. 46
A Szociálpolitikai Menetrend többek között magába foglalja a
!
teljes foglalkoztatást és a munka minőségét,
!
változások előrejelzése és kezelése, alkalmazkodás az új helyzethez,
!
tudás-alapú gazdaság lehetőségeinek kiaknázása
!
a mobilitás előmozdítása
!
technikai fejlődés kiaknázása
!
népesség elöregedésének kezelése
!
szociális kohézió erősítése
!
bővítésre való felkészülés
46
Európai Szociálpolitikai Menetrend In. Esély 2001/5
46 Napjaink történései közé tartozik még a Stockholmi Csúcs 2001. március 23-24-én, aminek záródokumentumában elfogadták a teljes foglalkoztatás elérését, amit a népesség elöregedése indokol. Az Unió Szociálpolitikája hosszú, kompromisszmokkal és egyeztetésekkel teli utat tett meg hogy legalább a foglalkoztatáspolitika a Közös Politikák közé tartozzon. Ma még a szociálpolitika alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozik, így hazánk a csatlakozás után a szociálpolitika irányvonalait döntően saját maga fogja meghatározni. 47
3.3.
Szociálpolitika,
Foglalkoztatás
helye
a
közösségi
jogalkotásban A Szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika nem egészen a Közösségi politika része, mert az Amszterdami Szerződés csak a foglalkoztatáspolitikát emelte közösségi szintre. A szociálpolitika megmaradt a tagállamok közös koordinációja alatt. Mivel a szociálpolitikának
nem
minden
részét
emelték
Közösségi
szintre,
így
Magyarországnak a szociálpolitika több területén, több helyen marad meg a szuverenitása a jogalkotás, jogszabályozás terén. A
Szociálpolitika,
Foglalkoztatás
területén
alapvetően
három
csoportot
különböztethetünk meg. Az egyik csoport a munkahelyi egészség- és biztonság, a munkajog, az esélyegyenlőség, és az
48
Európai Szociális Alap (ESZA) területek, ahol a Közösség
legjobban él a szabályozás lehetőségével. Nekünk is ezeken a területeken kell, kellett végrehajtanunk a jogharmonizációt. A szociális biztonság, társadalmi kirekesztettség elleni fellépés, szociális párbeszéd, fogyatékosok ügye, idősek támogatása területek a második csoport, ahol az Unió nem kötelező ajánlásokkal befolyásolja a nemzeti jogalkotást, ami egyébként itt a
47
Csatlakozási Szerződés 13. Fejezet: Szociálpolitika, foglalkoztatás Az ESZA a foglalkoztatási helyzet javításának legfontosabb eszköze, a Strukturális alapok összetevője. Célja, hogy a belső piacon javítsa a munkavállalók földrajzi és szakmai mobilitását. Ez elsősorban a szakképzések és az át- és továbbképzések finanszírozásánál jelenik meg. Hazánk a tervek szerint 550-600 milliárd forint támogatásra számíthat 2004 és 2006 között. elsősorban a szakképzések és az át- és továbbképzések finanszírozásánál jelenik meg. Hazánk a tervek szerint 550-600 milliárd forint támogatásra számíthat 2004 és 2006 között. 48
47 tagállamok sajátja. Itt fognak változások bekövetkezni, de a parlamentnek sokkal nagyobb a szabadsága a jogalkotás terén, mint az első csoportba tartozó területeknél. A harmadik csoportot pedig a bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra vonatkozó jogi szabályozások alkotják, amelyekre az Uniónak egyáltalán nincsenek saját szabályozásai, azok teljességgel
a tagállamok
jogalkotóinak hatáskörébe vannak. Tehát a csatlakozással együtt nem fognak megnövekedni a bérek, jövedelme, nyugdíjak, szociális juttatások, ezeken a területeken csak a remélhető gazdasági növekedéssel várható változás. 49
3.4. Magyarország szociálpolitikájának jogharmonizációja az
Országjelentések alapján A szociálpolitikai jogharmonizációt is nyomon tudjuk követni az Országjelentéseken keresztül.
Ezek
a
jelentések
évente
beszámolnak
a
szociálpolitika,
foglalkoztatáspolitika területén (is) végbement fejlődésekről vagy megtorpanásokról esetleg
visszaesésekről.
Ezzel
együtt
megállapíthatjuk,
hogy
az
acquis
communautaire Szociálpolitikai részével foglalkozó részeinek átvételével nem voltak nagy problémák. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy maga a fejezet sem tartalmaz sok irányelvet, amit harmonizálni kell, mivel a szociálpolitika és foglalkozatás még csak nemrég – az Amszterdami Szerződés óta része a Közösségi Joganyagnak. 1998-ban a munkanélküliség nagyon magas volt 9,1%. Ezen belül a vizsgált időszakban megfigyelhető az a tendencia, hogy az ország keleti részében magasabb a munkanélküliek száma, mint a nyugati országrészben. A Bizottsági beszámoló hírt adott arról, hogy a magyar törvényhozás kézzelfogható eredményeket produkált a munkajog jogharmonizációja területén Eredményeket értünk el abban, hogy a munkajog, az egyenlő esélyekkel kapcsolatos jogszabályok, valamint a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó magyar jogszabályok jobban megfeleljenek a közösségi vívmányoknak 49
A fejezetrész a Bizottság által 1998-ban, 1999-ben , 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben kiadott Országjelentéseket felhasználva készült.
48
A jogalkotók számos jogszabályt alkottak a férfiak és nők egyenlő esélyeinek biztosítása és a szociális biztonság területén történő alkalmazása területén is. Sok jogszabály született az állami- és a magán nyugdíjalapokkal kapcsolatban, valamint az állami egészségbiztosítás rendszerére vonatkozóan is. További pozitívumként értékelik, hogy néhány területen már a magyar bíróságok alkalmazzák az átvett harmonizált közösségi jogot.
1999-ben tovább folytatódott a munkanélküliségi ráta csökkenése ez a csökkenés a következő
években
is
folytatódott.
Azok
az
embercsoportok
a
legveszélyeztetettebbek a munkanélküliségtől, akik frissen kerülnek ki az iskolapadokból, pályakezdők és azok, akik tartósan nem találnak munkát. A munkajogi területek harmonizációja terén 1999-ben nem történt nagyarányú előrelépés. Ennek elsősorban az az oka, hogy az elmúl évben 1998-ban a magyar jogszabályokat már részben harmonizálták a közösségi szociálpolitikát érintő jogszabályokat. Az 1999-es országjelentés feladatként jelenítette meg a következő évekre a tömeges létszámleépítésre, a bérgarancia alapra, a munkavállalók kiküldetésére, az ideiglenesen alkalmazottak munkahelyi biztonsága és egészségére, valamint az Európai Üzemi Tanácsra vonatkozó irányelvek harmonizációját a magyar jogszabályokhoz. A munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó magyar szabályozás harmonizációja területén lemaradásaink vannak, mivel 1999-ben csak a kézi tehermozgatással kapcsolatos irányelvet harmonizáltuk. A további még nem átvett egészségügyi irányelvek a munkahelyek, az építési területek és a bányák területével foglalkoznak. Az Unióban kiemelkedő szerepe van a társadalmi párbeszédnek, a szociális partnerek között. Ez a társadalmi párbeszéd még csak átalakulóban van Magyarországon. Magyarországon ebben az évben hat országos szakszervezeti szövetség és kilenc munkáltatói szövetség képviselteti magát.
49 A nők és a férfiak esélyegyenlősége területen megkezdődött a közösségi jogszabályok végrehajtása. Én ezt a demokráciának egy magasabb fokaként értékelem azt, ahol a nőknek és férfiaknak ugyanolyan esélyeik vannak az élet legtöbb területén. Itt nem arról beszélek, hogy a nők pozitív diszkriminiáció alá esnek a férfiakkal szemben, hanem arról, hogy a nőket ugyanolyan jogok illessék meg ugyanolyan elbánásba részesüljenek a munkahelyeken, mint a férfiak, a gyermekvállalás miatt ne kerüljenek hátrányba a munkavállalásnál. 1999. januárjában életbe lépett a családi támogatásokra vonatkozó törvény. A törvény megfelel az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos irányelveknek, mivel a jogszabály kimondja, hogy gyermeket nevelő szülők a jövedelmi helyzetüktől függetlenül, és az anya illetve az apa megkülönböztetése nélkül jogosultak a családi pótlékra. 1998. novemberétől Magyarország részt vett az egyenlő esélyekkel kapcsolatos negyedik közösségi akcióprogramban, és 1999-től megkezdődtek a projektek munkálatai. Ezek a történések mind-mind az európai uniós szociális felzárkózás bizonyítékai. Az egészségügy nem tartozik szorosan a jogharmonizációs programhoz. Mindenesetre, ami az egészségügy reformját illeti 1999-ben jócskán le vagyunk maradva, írja kritikaként a Bizottsági Jelentés. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ebben 1999-ben nem történt nagyarányú előrehaladás a szociálpolitika jogharmonizációjában. A munkajog az egyetlen, aminek harmonizációja előrehaladott, azonban ezeket az eredményeket is leginkább 1998-ban értük el. A jelentés szerint a következő években szükség van az egészségügy nagyobb arányú reformjára és a több munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó irányelv átvételére. 2000-ben tovább folytatódott a jogharmonizáció, beleértve a Szociálpolitika, foglalkoztatás fejezet minden területét. Az átvett jogszabályok egy részének alkalmazása későbbre, néha csak a csatlakozási idejére ütemezett. A 2000-es Bizottsági jelentés hírt ad arról, hogy már a Parlament előtt van a Munka Törvénykönyvének módosítása. A módosítás magába foglalja a csoportos
50 létszámleépítésre,
a
munkaszerződésekre
-
beleértve
az
ideiglenes
munkaszerződéseket, az esélyegyenlőségre, a munkahelyi egészség és biztonság védelmét szabályozó jogszabályokra, a munkaidő megszervezésére, a fiatalok védelmére, az Európai Üzemi Tanácsra és a munkavállalók kirendelésére vonatkozó jogi szabályozásokat Az esélyegyenlőséggel kapcsolatban a jelentés szerint erőfeszítések történtek meg annak érdekében, hogy az elv belekerüljön a különböző szakpolitikákba. A Munka Törvénykönyvét az esélyegyenlőséghez tartozó elvvel kapcsolatban is módosították elsősorban a bizonyítási teher megfordítását és az egyenlő bérezést érintő kérdéskörökben. A bizonyítási teher megfordítása azt jelenti, hogy ha a munkahelyeken
megsértik
az
esélyegyenlőséggel,
vagy
akár
a
férfi-nő
egyenlőségével kapcsolatos elvekkel kapcsolatos jogszabályokat, akkor nem a munkavállalónak kell bebizonyítani a jogszabály megsértésének tényét, hanem a munkáltatónak kell bebizonyítania hogy nem történt meg a szabálysértés. Tovább folytatódott a munkahelyi egészség és biztonságot érintő irányelvek átvétele a magyar jogszabály rendszerébe. 2000-ben a következő irányelveket érintette a magyar
jogharmonizáció:
biológiai
hatóanyagokra
vonatkozó,
képernyős
munkahelyekre illetve az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos irányelvek, kémiai, fizikai
és
biológiai
hatóanyagokra
indikatív
határértékekre
vonatkozó
szabályozások, és a munkaeszközökre, munkavédelmi jelzésekre, a munkahelyekre és az ásványi nyersanyagot kitermelő iparágakra vonatkozó szabályozások. A jelentés felhívja a figyelmet, hogy ezeknek a jogszabályoknak az alkalmazására különösen figyelmet kell fordítani. A Népegészségügy reformja tovább folytatódott. Erre szükség is van, mert a népegészségügy hazánkban messze elmarad az európai átlagnak. A szociális párbeszéd, ahogy problémát jelentett 1998-ban, 1999-ben, úgy problémát jelent 2000-ben és 2001-ben is. 2000-ben a jelentés semmiféle előrelépésről nem tud beszámolni a területen. A Bizottság leírja, hogy a szociális párbeszéd hiánya egyrészt káros az európai szintű párbeszéd felkészülésének szempontjából, hiszen ha helyi szinten nem alakult ki a párbeszéd, akkor hogyan alakuljon ki európai szinten,
51 másrészt káros az ágazati, regionális és vállalati szintek tekintetében is. Ezért a kormány feladata, hogy segítse a szociális párbeszéd fejlődését. Ami a foglalkoztatáspolitikát illeti, igaz, hogy a foglalkoztatás minden évben nő 1-2 %-al, 2000-ben a nők foglalkoztatása (49%) még mindig alacsonyabb volt amint a férfiaké (62,2%). Cél a nők és az idősebb munkavállalók minél nagyobb arányú bevonása a foglalkoztatásba. Ami a Szociális Alapot illeti, 2000-ben folytatni kell a részvételre a már elkezdett felkészülést. A diszkriminációellenesség területén, ahol 2000-ig semmiféle előrelépés nem tapasztalható a jogharmonizáció területen, át kell venni a Közösségi Szerződés 13. Cikkelyére épülő faji és etnikai alapon történő diszkriminációt tiltó irányelveket. A 2001-es jelentésben olvashatjuk, hogy Magyarországon a munkanélküliségi ráta 6% alá csökkent. Csökkent a tartós munkanélküliség is, ami 2001-ben az európai átlag alá került. Az 2001. júliusában életbe lépett új Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. Törvény) előrelépést jelent a jogharmonizáció folyamatában, mert így sok irányelvet sikerült átültetni a magyar jogrendszerbe. A módosítások magukba foglalják a tömeges létszámleépítést, a munkaidő szabályozását, a fiatalokat továbbá a munkavállalók kirendeléséről szóló jogszabályokat. Ráadásul a sikeres jogalkalmazás érdekében munkaügyi bírák számára egy egyéves képzési program indult 2001 elején. A Munka Törvénykönyvével kapcsolatos jövőre vonatkozó feladat még a részmunkaidős munkavégzésre, a fizetésképtelenségre, és az Európai Üzemi Tanácsra vonatkozó irányelvek átvétele. Ami a nők és férfiak egyenlő bánásmódját illeti, Magyarország 2001-bem mind a jogharmonizáció, mind a végrehajtás, és a jogalkalmazás területén is előrehaladt. A jogszabályi módosítások az egyenlő bérrel és a bizonyítási teherrel kapcsolatos irányelveket célozták. Az egyenlő bérrel kapcsolatban Svédország áll a legjobban az Európai Unióban. Itt a legkisebb a különbség a férfiak és a nők közötti bérnek.
52 A munkahelyi egészség és biztonság területén jól haladt előre a jogharmonizáció. 2001-ben új jogszabályok léptek életbe a kémiai, a fizikai és a biológiai kockázatra, a fémólom, az azbeszt és a rákkeltő anyagok használatára, valamint meghatározott hatóanyagok és munkavégzés tilalmára vonatkozó irányelvekkel kapcsolatban. A munkahelyi egészség és biztonság területén viszont még további jogszabályok módosításai szükségesek a munkahelyekkel, a halászhajókkal, a képernyős berendezésekkel, az ideiglenes vagy mozgó építkezésekkel kapcsolatos minimális munkabiztonsági és egészségügyi követelmények, továbbá a tengerjáró hajókon biztosítandó orvosi ellátásokkal kapcsolatos irányelvek átvételének tekintetében. 2001-ben az Országjelentésekben a Bizottság még mindig nincs megelégedve a szociális párbeszéddel hazánkban, aminek elsődleges okát a Bizottsági jelentés a partnerek közötti bizalom hiányában látja. A Bizottság úgy látja, partnereknek jobban
ki
kellene
használniuk
az
önállóságukat,
hogy
így
egymással
megállapodásokat tudjanak kötni, konszenzusra tudjanak jutni. Mivel a Közösség 2002. évi Foglalkoztatási irányvonalai közé tartozik a foglalkoztatási stratégia megvalósítása érdekében a szociális párbeszéd javítása is a tagállamok között, ezért fontos, hogy hazánk is lépéseket tegyen a párbeszéd javítására. Szociális védelem témájában Magyarország a nyugdíjreform előkészítésére tett lépéseket. A nyugdíjreform végrehajtása 2003-ra várható. A fogyatékkal élő személyek számára is készültek programok ez nevezetesen az Országos Fogyatékosügyi Program, amelynek végrehajtásának első eredményei a Bizottság szerint a munkahelyi környezet, a kommunikáció, a közlekedés az egészségügyi ellátás, az oktatás és képzés, a foglalkoztatás, a sport és a szabadidős tevékenységek, és a szociális ellátás területein mutatkoztak meg 2001-ben. Az Anti-diszkrimináció tekintetében 2001-ben még mindig nem tapasztalt a Bizottság semmilyen előrelépést. Az előző években is kritika volt, hogy Magyarországon a népegészségügy nagyon rossz helyzetben van. Ennek javítása érdekében 2001-ben egy 10 éves Népegészségügyi Akcióprogramot fogadtak el, amelynek az, „Egészséges nemzetért” nevet kapta, és ami célul tűzte ki, hogy megnövekedjen a férfiak és a
53 nők születéskor várható életkora. A születéskor várható életkor tekintetében Magyarország az utolsók között áll az európai rangsorban. A népegészségüggyel kapcsolatban még 2001-ben lépett hatályba a dohánytermékek reklámozásáról szóló törvény, amely ugyan csak részben de megfelel a Közösség idevonatkozó irányelveinek. A Bizottsági Jelentés ide vonatkozó részéből még meg kell említeni a vérellátó rendszer átalakítására és fejlesztésére irányuló programot. Az új jogszabályok alkalmazását elősegítő az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) 2001-ben számos képzési tanfolyamot szervezett a dolgozóinak. Erőfeszítések
történtek,
az
ESZA
támogatások
kezelésére.
A
Gazdasági
Minisztérium vált az ESZA tevékenységek irányítójává. Befejezésül nézzük meg, miről szól a 2002-es Bizottsági Jelentés a szociálpolitikai felkészülésünkről, fejlődésünkről? A munkanélküliség 2001. végére elérte a 5,7%-ot , a tartós munkanélküliség 2,5 % körül van. Ez a kiindulási ponthoz képest jó eredménynek mondható. További sürgős feladatok a foglalkoztatáspolitika területén, a foglalkoztatási szint emelése, különösen az hogy minél több nő vállaljon munkát, a regionális mobilitás kérdéseinek megoldása. A
50
Közösség 2002. évi foglalkoztatáspolitikai irányvonalaiban célként fogalmazta
meg a teljes foglalkoztatás elérését, amire a népesség fokozatos elöregedésem miatt van szükség. A Munka Törvénykönyvének harmonizációja az inszolvencia – azaz a vállalatok, cégek fizetésképtelenségével kapcsolatos irányelv átvételével folytatódott. Ami a jog alkalmazóit illeti, a munkaügyi bírák számára elindították a képzési programokat, amik segítenek
felkészíteni
a
szakembereket
a
munkaügyi
jogszabályok
alkalmazására. A nők és férfiak esélyegyenlősége területén Magyarország 2001-ben átvette a közösségi
50
vívmányok
nagy
részét,
azzal
hogy
sikerült
harmonizálni
2002. évi foglalkoztatási irányvonalak www.fmm.gov.hu fellelési idő: 2003.02.18.
a
54 mezőgazdaságban és az önfoglalkoztatás terén kívánatos esélyegyenlőségre, a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez való egyenlő hozzáférésre vonatkozó EK jogszabályokat. Feladatok közé tartozik még a bírók, jogalkalmazók képzésében, illetve figyelem-felkeltő akciókat kell szervezni annak érdekében, hogy az embereket tájékoztassák a lehetőségekről. Ez az amiről már beszéltem többször is. Nem elég a leírt jogszabályok harmonizálására. Szükség van arra is, hogy az emberek is megismerjék ezeket a változásokat, tudatában legyenek a jogaikkal. Ami a munkahelyi egészség és biztonság területét illeti, lényeges előrehaladás a halászhajók
fedélzetén
egészségére
és
végzett
biztonságára,
tevékenységre, az
egyéni
munkavállalók
védőeszközökre,
munkahelyi a
képernyős
munkaeszközökre, az ideiglenes és mobil munkahelyekre, valamint a munkavállalók által a munkahelyen használt munkaeszközökkel kapcsolatos biztonsági és egészségügyi követelményekre vonatkozó közösségi szabályozás átvételében történt. A szociális párbeszéd területe végig a Bizottság által bírált területek közé tartozott. 2002-ben az kormány megkezdte a szociális partnerek közti bizalom helyreállítását és a kedvezőbb légkör kialakítását. A jelentés megállapítja, hogy a szociális párbeszéd javítása a mostani kormány számára nagyon fontos helyen áll, a kormány kinyilvánította azon szándékát, hogy támogassa a szociális partnerek párbeszédét egymás között és erőfeszítéseket tegyen annak érdekében is, hogy a szociális felekkel folytatott sorozatos konzultációkon keresztül bevonja őket a döntéshozatali eljárásba is. Ezen célok elérése érdekében 2002 júliusában az Országos Munkaügyi Tanács jogutódjaként megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács, az OÈT. A szervezet munkáját számos szakfórum segíti, mint például a Nemzeti ILO Tanács, az Európai Integrációs Tanács és az új Ágazati Tanács, valamint számos szakértői bizottság. Népegészségügy területén annyi előrelépés történt, hogy folyamatban van a még 2001-ben jóváhagyott, „Egészséges nemzetért” elnevezésű tízéves népegészségügyi program megvalósítása. Ez többek között magába foglalja az adminisztratív kapacitások megerősítését, a fertőző betegségek aktív felügyeletét és ellenőrzését, folyamatos szakmai továbbképzéseket, és a népegészségügyi intézmények
55 megerősítését. Cél a népesség egészségügyi állapotának javítása a születéskor várható életkor növelése. Az Európai Szociális Alappal kapcsolatban (ESZA) annyi előrelépés történt a múlt évhez képest, hogy létrehozták az ESZA Tárcaközi Bizottságot. A Nemzeti Fejlesztési
Terv
Humán
Erőforrás-fejlesztési
és
Regionális
Fejlesztési
Munkacsoportjainak szerepe tovább javította a Szociális Alappal kapcsolatos szakpolitikák és tevékenységek koordinációját. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtására azért van szükség, mert a csatlakozás után Magyarország is részesülni fog az ESZA-ból, ehhez azonban létre kell hozni azt az intézményrendszert, ami a koordinálja, kezeli az ezzel kapcsolatot, feladatokat, tevékenységeket. Az Alapból érkező támogatások fogadásához és elosztásához szükséges intézményi feltételeket a csatlakozás időpontjáig meg kell teremteni, hogy elkerüljük az időveszteséget a támogatások felhasználásában. 2002-ben az antidiszkriminációs törvény még mindig hiányzik. Ezek megalkotása dolgozatom írása közben zajlik. Ami pedig a szociális védelmet illeti, feladat a fogyatékos emberek szociális integrációjára, valamint a megkülönböztetés elleni fellépés. Ennek egyik eleme a közintézmények
akadály-mentesítése,
amelyre
a
kormány
már
hozott
intézkedéseket, de amelyeknek a végrehajtása sokkal lassabban halad az előirányzottnál.
56 51
3.5 A jelen és a közeljövő szociálpolitikával kapcsolatos
jogharmonizációs feladatai Az előző részben az Országjelentéseken keresztül már foglalkoztam hazánk Szociálpolitikai jogharmonizációjának alakulásával a következőkben, pedig azt vizsgálom
meg
közelebbről,
hogy
a
legutóbbi
2099/2002.
(III.29.)
Kormányhatározatként kiadott jogharmonizációs program, miként foglalkozik a már fent említett Uniós előírásokkal. Ennek a programnak a szociálpolitikát érintő kérdéseivel foglalkozó része 2002. II. félévtől 2003.II. félévéig határozza meg a feladatokat. A következőkben leginkább azokkal a területekkel foglalkozom, ahol a legjobban érvényesül az Uniós szabályozás, tehát amely területeket nekünk is erőteljesen harmonizálni kell, ez a munkaügy, az esélyegyenlőség biztosítása és az Európai Szociális Alap (ESZA) A szociálpolitika jogharmonizációjának az a különlegessége, hogy a környezetvédelemmel vagy akár a mezőgazdasággal ellentétben – itt nincs szükség a jogszabályok nagyarányú átvételére, harmonizálására. A közösségi szintű szociálpolitika ugyanis még csak gyerekcipőben jár, nem tartozik hozzá sok irányelv. Az irányelvek száma az idő folyamán változik, módosul. Annak ellenére, hogy a fejezet címe „A szociálpolitika, foglalkoztatás” az Európai Szociális jog elsősorban a munkaügyre korlátozódik, azt szabályozza. A munkaügy fő jellemzője a védelmi jelleg, ami jelen esetben azt jelenti, hogy az állam beavatkozásokon és garanciákon keresztül elsősorban a munkavállalók – és nem a munkaadók – érdekeit és jogait védi. Az Unió munkajoga
52
jelenleg tizennégy
irányelvet tartalmaz. Azért jelenleg, mert ez a szám állandóan változik. A jogalkotók az idők folyamán újabb és újabb irányelveket alkotnak a szabályozás érdekében. A jelenleg érvényben lévő irányelvek egy része a foglalkoztatás alapfeltételeivel foglalkozik, -amelybe beletartoznak többek között a munkahelyi egészségi és biztonsági előírások, a munkáltatók tájékoztatási kötelezettsége a munkavállalók felé, a munkástanácsokkal kapcsolatos előírások - amely irányelvek a munkavállalók alapvető jogait tartalmazza, másik részük tulajdonos váltás, fizetésképtelenség, 51 52
A 3.5-ös fejezetrész elkészítéséhez felhasználtam a Csatlakozási Szerződés idevonatkozó pontjait. Forrás: Csatlakozási Szerzödés
57 csoportos létszámleépítés esetén védik meg a munkavállalót, a harmadik csoportban pedig a részmunkaidős foglalkoztatás, határozott idejű
munkaszerződések
témakörbe tartozó irányelvek tartoznak. A legújabb már sokat említett jogharmonizációs program tanulmányozása során megfigyelhető, hogy vannak olyan irányelvek, aminek átvételét a már most tagállam országoknak is egy távolabbi határidőhöz kötik. Ezeket az irányelvek tehát nem csak nekünk, hanem a már Unióban lévő tagországok számára is újdonság és feladat az átvételük, harmonizációjuk. Például: „A Tanács 2000/34/EK irányelve, amely irányelv egy korábbi 93/104/EK irányelvet módosít a munkaidõ beosztásának egyes szempontjairól, hogy az ezen irányelvből kizárt ágazatok és tevékenységek is szabályozva legyenek „ a jelenlegi tagállamoknak ezt az irányelvet 2003.08.31.-ig kell átvenniük. A munkajogot érintő irányelvek a munkajognak nem sok területét érintik és ez a csekély terület is, csak minimális előírásokat tartalmaz. Ehhez kapcsolódik a jogharmonizációs program idevonatkozó része miszerint 2002. II. felében tervezték a Tanács 97/81/EK irányelvét az UNICE, a CEEP és az ETUC által a részmunkaidõrõl kötött keret-megállapodás alapján megváltoztatni a magyar 1992. évi XXII. törvényt a Munka Törvénykönyvéről, az 1992. évi XXXIII. Törvényt a közalkalmazottak jogállásáról, az 1994. évi LXXX. Törvényt az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl illetve az 1997. évi LXVIII. Törvény az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról. Ez a négy magyar jogszabály tehát mind – mind a fent említett irányelvhez kapcsolódik. Másik a jogharmonizációs program 2002. II. felében megvalósított jogszabály harmonizációja a Tanács 90/270/EGK irányelve a képernyõs berendezéssel folyó munkavégzés minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeirõl közösségi rendelkezéssel függ össze. Ennek az irányelvnek az alapján pedig a 50/1999. (XI. 3.) EüM rendeletet változtatták meg, amely ugyancsak a képernyõ elõtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeirõl szól. A Szociálpolitikai részben egyedül az Európai Parlament és a Tanács 2001/37/EK irányelve a dohánytermékek előállítására, a cigaretták maximális kátránytartalmáról,
58 a dohánytermékek bemutatására és értékesítésére vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról kaptunk halasztást. Magyarország azt vállalta, hogy 2005. december 31-ig eléri a 12 mg/cigaretta szintet. A nők és férfiak esélyegyenlősége és a faji és etnikai alapon történő megkülönböztetés
elleni
küzdelem
kérdésköreit
ugyancsak
irányelvekkel
szabályozza az Unió. Az előbbire eddig nyolc irányelv és több, nem kötelező ajánlás született, ami az egyenlő bérezés, az egyenlő bánásmód, a nők és férfiak egyenlő elbírálása a foglalkoztatásban és a szakképzésben, a terhesség és anyaság védelme a munkavégzés során illetve a szülői szabadságok rendszere kérdésköröket érinti. Hangsúlyozni kell azonban, hogy itt az „egyenlő-n” van a hangsúly, nem pedig azon, hogy a nők ezen túl a jövőben sokkal több jogokkal fognak rendelkezni mint a férfiaknak. A magyar jogrendszer tartalmazza az Unió esélyegyenlőségre vonatkozó irányelveken alapuló rendelkezéseit. A probléma még az, hogy ezek a gyakorlatban nagyrészt nem kerülnek alkalmazásra. Ez feltehetőleg akkor fog pozitív irányba elfordulni, ha a csatlakozás után részt veszünk majd az ezt segítő uniós programokban. Sajnos hiába vannak jogszabályok, az emberek gondolkodásának is változnia kell, ez azonban néha hosszú folyamat és nem lehet erőszakkal kikényszeríteni. Ami a diszkrimináció elleni küzdelmet jelenti, az Unión belül két irányelv foglalkozik a témával. Az egyik a Tanács 2000/78/EK irányelve az általános keret létrehozásáról az egyenlõ bánásmód biztosítására a foglalkoztatás és
a
munkavállalás terén, a másik pedig a Tanács 2000/43/EK irányelve az egyenlõ bánásmód elvének biztosításáról, faji és etnikai hovatartozástól függetlenül. A Bizottsági Jelentésekben állandó bírálatnak voltunk kitéve a törvény megalkotásának hiánya miatt. A fent említett két irányelveknek az átvételét teljesítő antidiszkriminációs törvény kidolgozása hazánkban éppen folyamatban van, része a jogharmonizációs programnak is.
59 A Szociális védelem, Szociális Európa, nők-férfiak közötti esélyegyenlőség, fogyatékosok esélyegyenlősége stb… szép és nemes célok. Ezeknek az elveknek az írásba foglalása még nagyobb előrelépést jelent. Meggyőződésem azonban, hogy ezeket a jogszabályokat igazán akkor lehet majd a való életben érvényesíteni, ha a fejekben is megváltozik ez az értékrend, nem csak a törvénykönyvekben. Én bízom benne! A jogharmonizáció a csatlakozás előtti bejezési fázisához közeledik. Szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika terén a feladatainkat szinte maradéktalanul teljesítjük. Csak egy a dohánytermékekre vonatkozó irányelvre kértünk halasztást. Maga a jog harmonizációja azonban közel sem ért véget, mivel a közösségi jogszabályok alakulásával fog alakulni a mi saját jogszabályozási rendszerünk is. A különbség annyi lesz - és ez lényeges különbség - hogy akkor már országunknak is, - mivel részesei leszünk a közösségi jogszabályok meghozatalának - beleszólása lesz a változásokba.
60
Összefoglalás Elérkeztem dolgozatom befejező részéhez, az Összefoglaláshoz. Dolgozatom e részében összegzem és értékelem kutatásaim eredményeit. Munkám első nagy részében egy napjainkban nagyon is aktuális kérdéskörrel a jogharmonizációval és annak Magyarországi vonatkozásaival foglalkoztam. A második nagy részben pedig Magyarország szociálpolitikájának jogharmonizációs menetét, kérdéseit vizsgálom. A dolgozat célja a vizsgálat, megismerés, az ismeretek legjobb rendszerezése volt. Magyarország a csatlakozás kapujában áll. A csatlakozás az események a közelmúltban felgyorsultak. Rengeteg információval áraszt(ott) el minket az elektronikus és az írott sajtó. Bár sok kritika éri(érte) az információs kampányt az Európai Unióval kapcsolatban (EUKK) én azt hiszem, hogy aki be akarja(ta) szerezni az információkat és tájékozódni akar(t) az Európai Unióról az megteheti(megtehette), lehetősége van(volt) rá. A dolgozat írása közben kitört a háború Amerika és Irak között. A háború így-vagy úgy de sok embert érint és érdekel. Ma még nem tudjuk, hogy mi lesz a végkimenetele, de remélem, hogy mire a diplomavédés elérkezik, ezekről az eseményekről már múlt időben beszélhetünk. Mindezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert most 2003. március 26-án az emberek figyelmét leginkább a háborús események kötik le és kevésbé figyelnek a Csatlakozási folyamatra és ehhez kapcsolódó eseményekre. Úgy tűnik, hogy jelenleg az Európai Unió tagállamai is inkább a háborúra figyelnek, és mintha az új tagállamok csatlakozása számukra is háttérbe szorult volna. Pedig a népszavazások megrendezésre kerülnek a tagjelölt országokban, a jogalkotók dolgoznak, a felkészülés tovább folyik, és nagyon lassan de befejeződnek az utolsó simítások is. A csatlakozási szándékot Magyarországon április 12-én szavaztuk meg. Április 16án szerdán pedig Athénban az Európai Unió aláírta a csatlakozni kívánó 10 országgal – köztük Magyarországgal – a Csatlakozási Szerződést, amely 2004. május 1-én fog életbe lépni. Én személy szerint a csatlakozás mellett állok. Azért is választottam a főiskolán az Európai Üzleti Tanulmányok szakirányt, hogy jobban megismerjem az Európai Unió
61 működését, az unión belüli összefüggéseket, hogy ezeket az ismereteket aztán később munkám során kamatoztatni tudjam. Igaz, hogy a csatlakozásnak nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak és biztos vagyok abban, hogy lesznek olyan emberek akik úgy érzik majd, hogy vesztettek a csatlakozással, viszont a másik oldalon azt is kell nézni, hogy Magyarország hosszú távú gazdasági és kulturális fejlődését jövőjét tekintve ez az egyetlen út. Napjainkban az integrációs folyamattal kapcsolatban leginkább a következő fogalmakkal találkozhatunk a mindennapi életben: csatlakozási tárgyalások, népszavazás, jogharmonizáció, irányelv, rendelet, országjelentés, csatlakozási szerződés. Így magához Uniós csatlakozásunkhoz, mint folyamathoz, szorosan kapcsolódik a jogharmonizáció, amit tekinthetünk ennek rendszernek a részének is. A jogharmonizáció témája kétségkívül rendkívül aktuális, mert közvetlenül hat és érinti a mindennapjainkat ezzel együtt jövőnket is. Ezen belül úgy gondolom, hogy az emberek többsége nem is tudja igazán pontosan, mit takar az a kifejezés, hogy jogharmonizáció. Ahogy beszélgetek az emberekkel, a legtöbbjük bonyolult, homályos jogi szakszóra gondol. A dolgozat megírása elején nekem sem volt egészen világos a fogalom jelentése. Folyamatosan összemostam a csatlakozási jelentésekkel. Sok szakirodalmat, újságcikket kellett elolvasnom és egyéb elektronikus információs csatornákon tájékozódnom, mire - remélem - teljesen tisztázni tudtam magamban a szó valódi értelmét. Az, hogy megértettem, hogy miről van szó bízom benne, hogy dolgozatomból is megfelelően kirajzolódik. A téma keretein belül megpróbáltam megvizsgálni, hogy miként veszi ki a szerepét a jogharmonizációs folyamat Magyarország Európai csatlakozásából ezen belül is miként zajlik le a magyar szociálpolitika és munkaügy jogszabályainak harmonizálása. Ezzel összefüggésben az első nagy fejezetet tulajdonképpen történeti áttekintésnek is tekinthetjük. Elindultam a Társulási Egyezménytől a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig. Ezt a periódust egy köztes időszaknak tekintem, ahol még nem vagyunk jelölt ország, de igyekszünk afelé, hogy azok legyünk. Éppen csak hogy kiszakadtunk egy diktatúra szorításából és újratanuljuk a piacgazdaságot.
62 Újratanuljuk, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a két világháború között Magyarországon virágzó piacgazdaság működött. A
történeti
részben
a
Társulási
Szerződésen,
az
Agenda
2000-ben,
országjelentéseken, Fehér Könyvön, Csatlakozási Partnerségi Szerződésen, keresztül mutatom be a magyarországi jogharmonizáció folyamatát abból a szempontból, arról az oldalról, hogy az Európai Unió milyen iránymutatásokat, utasításokat, kritikákat ad hazánknak a minél jobb és gyorsabb jogi (természetesen nem csak jogi) felzárkózás érdekében. A jogharmonizáció a Társulási Szerződésekkel kezdődött, itt szerepelt először az a kitétel, hogy a sikeres csatlakozás érdekében a magyar jogszabályokat harmonizálni kell az uniós jogszabályokhoz. Ez az egyik feltétele csatlakozásunknak. Az Agenda 2000, országjelentések stb. támpontokat adnak, amelyek az EU elvárásait, kritikai megjegyzéseit tartalmazzák. A Bizottság leírja véleményét, megjegyzéseit, amelyek néha nagyon kemény kritikai megjegyzések ha úgy tetszik ezzel segítséget ad - a felkészülésre, hogy tudnánk a legjobban, leghamarabb teljesíteni ezeket a szigorú elvárásokat. Valójában, megszabja, hogy mit tegyünk. A végrehajtás pedig a mi feladatunk. Az egész dolgozat felépítésében fontosnak tartottam az "Innen indultunk - és ide jutottunk elvet". Ez jelenik meg abban is, amikor az Országjelentéseket boncolgatva megvizsgáltam a három Koppenhágai elv fejlődési ütemét. A "Koppenhágai elvek" egy váza a felkészülésnek. A politika, gazdasági és jogi felkészülés kritériumai átfogják az egész felkészülést. A Koppenhágai kritériumok fejlődési üteméből - véleményem szerint - átfogó képet kaphatunk a felkészülési folyamatról. Ebből a vizsgálatból azt a következtetést vontam le, hogy egyik elv teljesítése sem volt könnyű. Mind a háromban akadtak nehézségek és lemaradások. Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a jelentések alapján sikerült összeszedni magunkat. Igaz állandó kritikaként jelentkezett a jelentésekben a korrupció kérdése még a 2002-es országjelentésben is, de ez a többi tagállamban is problémát jelent. Másrészt viszont gazdasági szempontból sikerült felkészülnünk a Közös Piacra, a munkanélküliség csökkent a gazdasági növekedés folyamatosnak mondható, a jogharmonizáció pedig megfelelő ütemben zajlott.
63 A második fejezet dolgozatom jogi részét képezi. Ebben a részben az volt a célom, hogy összeszedjem, illetve magyarázzam a jogharmonizációval kapcsolatos alapvető jogi kifejezéseket, terminusokat. A közösségi jog két legfontosabb jellemzője, hogy autonóm és primátusa van a nemzeti joghoz képes. Kivétel az utóbbi alól akkor van, ha az adott ország törvényei az "alapvető védelmi követelmények körében" magasabb szinten vannak. További meghatározó elvek a közösségi jog érvényesülését meghatározó elvei. Ezek a közvetlen alkalmazhatóság, közvetlen hatály és a szubszidiaritás elve. A három elv összefügg egymással oly módon, hogy míg az első kimondja, hogy az uniós jogszabályokat a tagállamoknak belső jogkként köteles alkalmazni és a Közösség egész területén érvényesek, a második szerint egy uniós állampolgár a nemzeti bíróságok előtt is hivatkozhat ezekre az elvekre, csak a szubszidiaritás elve alapján minden döntési témát "az érintettekhez lehető legközelebbi szinten kell meghozni" Harmonizáció nélküli az EU tagság nagyon megnehezítené benti életünket, mert minduntalan beleütköznénk a két jogrendszer közötti különbségekbe. Például hogy a munkaegészségügynél, szociálpolitikánál maradjunk; ha nem vesszünk át egy munkaügyi irányelvet (sem), nem szívesen dolgoznának nálunk más tagállamokbeli dolgozók, ilyen szempontból és ezzel együtt más szempontokból is, - hisz nem történt meg a jogharmonizáció - "elmaradott" országnak tekintenének minket és mint ilyenek, nehéz, vagy szinte lehetetlen lenne számunkra behozni a lemaradásunkat
minden
téren.
Ezzel
együtt
tudnunk
kell,
hogy
a
jogharmonizációnak többféle változata van, - teljes jogharmonizáció, opcionális jogharmonizáció, részleges harmonizáció, minimum-maximum harmonizáció, kölcsönös elismerési harmonizáció, illetve a tagállami ellenőrzések kölcsönös elismerése szinten. Ezekben a harmonizációs formákban a jogszabályok közelítése különbözőképpen valósul meg. Foglalkoztam azzal a kérdéssel is, hogy mennyiben érinti egy ország jogalkotói szuverenitását a jogharmonizáció. Itt most szeretnék hivatkozni Vékási Lajos jogászprofesszora, akinek meghallgattam előadását a Mindentudás Egyeteme sorozat keretében. Szerinte egyre több területen várható új közösségi szabályok elfogadása. Ezeken a területeken mindenképpen csorbul a szuverenitás, de mivel ekkorra már tagjai leszünk az Unió jogalkotói testületeinek, ezzel befolyásolhatjuk a
64 jogszabályok alakulását. Vékási professzor szerint a tendencia a közösségesiesedés felé vezet. Amíg az első fejezetben a jogharmonizációt az Unió elvárásainak szemszögéből vizsgáltam, addig a második fejezet utolsó részében a jogharmonizációt egy másik oldalról, Magyarország oldaláról veszem nagyító alá. Itt már nem elsősorban arról írok, hogy az Unió mit vár el tőlünk, hanem arról, hogy mi hogyan készülünk fel. Ennek
képezik
részét
a
jogharmonizációs
programok,
amelyek
mind
kormányrendeletek voltak. Az idő előrehaladtával a programok folyamatosan bővültek és tökéletesedtek. A legutolsó a 2099/2002. (III.29.) kormányhatározat már tartalmazza a jogharmonizációs programot 2002. I. félévére II. félévére, 2003. I. félévére, II. félévére illetve 2003. I. félévére. A harmadik fejezet magáról a Szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika részről szól. A történeti
áttekintésből
láthatjuk,
hogy
a
Római
Szerződéstől
napjainkig,
kompromisszumok és tárgyalássorozatok sorára volt szükség ahhoz, hogy aztán az Amszerdami Szerződés a Közösség Politikái közé vegye a foglalkoztatáspolitikát, de nem a szociálpolitikát. Ezek alapján a Szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika fejezetet három részre oszthatjuk. 1. A munkahelyi egészség- és biztonság, a munkajog, az esélyegyenlőség, és az Európai Szociális Alap (ESZA) amelyek a Közösség teljes koordinációja alatt állnak, és amelyeket az EU rendeletekkel és irányelvekkel irányít, 2. A szociális biztonság, társadalmi kirekesztettség elleni fellépés, szociális párbeszéd, fogyatékosok ügye, idősek támogatása területeket, amelyeket az Unió nem kötelező ajánlásokkal befolyásolja, 3. A bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra vonatkozó jogi szabályozások, amelyek teljességgel a tagállamok hatáskörébe maradnak. A következőkben újból az országjelentéseken keresztül kísérem végig, a terület jogharmonizációját hazánkban. Magyarországon a munkajog jogharmonizációja viszonylag simán ment végbe. Lemaradások inkább a szociális párbeszéd, az egészségügy területén és az antidiszkriminációs jogszabály megalkotásánál voltak.
65 Én személy szerint hiszek az Európai Unióban, hiszek a csatlakozásunkban. Véleményem szerint nem csak közigazgatási, gazdasági változásoknak kell, hogy végbemenjenek az országban, hanem hogy változások szükségesek a fejekben, is, az emberek gondolkodásában. Szükséges, hogy szociális téren megváltozzon az állampolgár gondolkodása azért, hogy egy olyan diszkriminációmentes Európát tudjunk létrehozni, a most csatlakozó és a jövőben csatlakozni kívánó országokkal együtt, ahol szociálisan mindenki biztonságban érzi magát és ahol az esélyegyenlőségnek nem csak az írott jogszabályokban van helye, hanem a mindennapi életben is. Úgy gondolom, hogy országunknak van annyi tehetsége, hogy behozza a lemaradásokat és ami a legfontosabb a csatlakozás után megtalálja helyét ebben a folyamatosan átalakuló Európai Unióban.
66
Felhasznált szakirodalom: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
Albert Levente-Gyulavári Tamás: Mit tesz az EU a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségért? – I. In.: Esély 2001/2 szám Arató Krisztina: Szociális párbeszéd az Európai Unióban Rejtjel Kiadó Budapest, 2001 Bagó József: A hazai foglalkoztatáspolitika közelítése az európai normákhoz In.: Esély 2000/3 szám Bárány Krisztina: The evolution of education policy in the European Union in: EU Working Papers 4/1999. szám Dienes, Egon-Oehm: Stability and Continuity of the Hungarian Strategy on Integration – Adjustments in Its Implementation In: Európa 2002 III.évf.2. szám. Ferge Zsuzsa: A szociális munka és az európai törekvések, Az Eu és kirekesztés in.:Esély 2002/6. szám Dr. Fülöp Boton: A közösségi jog létrjötte, különös tekintettel az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységére. www.jogforum.hu fellelési idő: 2003.03.31. Gyulavári Tamás – Könczei György Európai Szociális Jog Osíris Kiadó, Budapest, 2000. Halász Gábor: Mennyire felkészült a magyar oktatás az európai integrációra? Fellelési hely:www.oki.hu/PrinterFriendly.asp?Kod=2001-01-ko-halaszmennyire.htlm fellelési idő: 2003.02.21. Horváth H.Attila-Vass Vilmos: Az európai oktatási programok hazai adaptációs lehetőségei; fellelési hely: www.oki.hu/PrinterFriendly.asp?Kod=2002-01-ta-Tobbek-Europai.html fellelési idő: 2003.02.21. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról harmadik bővített kiadás Magyar Országgyűlés Budapest, 1999. HVG XXV.Évfolyam,13.szám 2003.03.29. Melléklet az uniós népszavazásról Kecskés László: EK-jog és jogharmonizáció, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1998. Szerk.: Kende Tamás és Szűcs Tamás: Európai Közjog és politika Osíris Kiadó Budapest, 2002. Dr. Kondorosy Fernc PhD és Dr.Molnár István PhD: Az Eurpai Unió és a magyar csatlakozás intézményfejlesztési-jogalkotási feladatai Külkereskedelmi Föiskola Budapest, 1998. Loboda Zoltán: Az oktatás és Európa hely:www.om.hu/okszi/html/kiadv/kvthcikk4.html fellelési idő 2003.02.18. Loboda Zoltán: Az oktatás és Európa In.:Könyvtárhasználattan: 5.évf.3.sz. fellelési hely: www.om.hu fellelési idő: 2003.02.21. Szerk.: Dr.Lomnici Zoltán Európai intézmények és a jogharmonizáció, HVGORAC Lap és Könyvkiadó KFT. Budapest, 1998. Szerk.: Madari Ákos:Európa 2010 Gyakorlati kézikönyv az EU jelenéről és jövőjéről Euro Info Service Budapest, 2001. Nagy András: A Jóléti rendszer Franciaországban in.Közgazdasági Szemle, XLV.évf.1998. május Palánkai Tibor: Az Európai integráció gazdagságtana, Aula Kiadó Budapest, 1999.
67 22. VárnayErnő, Papp Mónika: Az Európai Unió joga Jogi és Közgazdasági Kiadó Budapest, 2002. 23. Vobruba, Gregor: Valutaunió és szociálpolitika In.: Esély 2000/5. szám 24. Vörös Imre: Az EU-csatlakozás alkotmányjogi: jogdogmatikai és jogpolitikai aspektusai In: Európa 2002 III.évfolyam: 2.szám Dokumentumok 25. Külügyminisztérium EU tájékoztató szolgálata www.euvonal.hu -. fellelési idő 2003.03.10. 26. Európai Szociálpolitikai Menetrend in.: Esély 2001/5 szám 27. CD jogtár lezárva: 2002. December 31-én 28. Csatlakozási Szerzödés www.kum.hu/euanyag/csatlakozas20030131/18.fejezet.htlm fellelési idő: 2003.02.21. 29. A Bizottság 1998-as országjelentése (nem hivatalos fordítás) fellelési hely: www.kum.hu 30. A Bizottság 1999-es országjelentése (nem hivatalos fordítás) fellelési hely: www.kum.hu 31. A Bizottság 2000-es országjelentése (nem hivatalos fordítás) fellelési hely: www.kum.hu 32. A Bizottság 2001-es országjeletnése (nem hivatalos fordítás) fellelési hely: www.kum.hu 33. A Bizottság 2002-es országjelentése (nem hivatalos fordítás) fellelési hely: www.kum.hu 34. 2002. Évi foglalkoztatási irányvonalak www.fmm.gov.hu fellelési idö 2003.02.18. 35. www.gymskik.hu/eu_informaciok/jelentes.htlm fellelési idő 2003.02.21. 36. Hogyan érinti az EU-csatlakozás a magyarok európai munkavállalását? In.: www.szcsm.gov.hu/main.php?folderd=2013articelD=292 fellelési idő 2003.02.18. 37. A foglalkoztatáspolitikai Közös Értékelések végrehajtásának állása a jelölt országokban című Közleményhez készült [COM(2003)37 final számú] Bizottsági Munkaanyag Magyarországra vonatkozó része (16-18.oldal) Brüsszel, 2003.02.18.
