Beszámítás és engedményezés a felszámolási eljárásban
Szakdolgozat 2014
Készítette: Pénzes Zsolt Konzulens: Dr. Kárpáti Zoltán Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék
Compensation and assigment in the liqudation process Thesis 2014
By: Zsolt Pénzes Consultant: Dr. Zoltán Kárpáti University of Miskolc School of Law Department of Civil Law
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ...............................................................................................................4 I.
A BESZÁMÍTÁS ...................................................................................................7
Beszámítás a polgári jogban .........................................................................................7 Beszámítás a felszámolási eljárásban ...........................................................................8 Beszámítás a fizetésképtelenség vizsgálata idején ..................................................9 Beszámítás a felszámolási eljárás során ..............................................................11 Beszámítás és hitelezővédelem ................................................................................13 II.
AZ ENGEDMÉNYEZÉS .................................................................................15
Az engedményezés a polgári jogban ........................................................................15 Történeti áttekintés ..............................................................................................15 Az engedmény fogalma ........................................................................................16 Az engedmény tárgya és megengedhetősége ........................................................18 Az engedményezés alakja és jogcíme ...................................................................19 Az adós értesítése .................................................................................................20 Engedményezés az Európai Unióban ......................................................................21 III.
A BIZTOSÍTÉKI CÉLÚ ENGEDMÉNYEZÉS ...............................................24
A fiduciárius engedményezés jellemzői ...................................................................24 A fiduciárius engedményezés előnyei és hátrányai .................................................26 A biztosítéki célú engedményezés a polgári törvénykönyv rekodifikációját követően ................................................................................................................................28 IV.
ENGEDMÉNYEZÉS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN ............................31
A 439/2001 számú gazdasági elvi határozat ............................................................33 A megkülönböztetés jelentősége ..............................................................................36 V.
A FIDUCIÁRIUS ENGEDMÉNYEZÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE ..................39 Megtámadási lehetőségek .......................................................................................39 A sikeres megtámadás következménye ....................................................................41
VI.
ZÁRÓ GONDOLATOK ...................................................................................44
VII.
ÖSSZEGZÉS ...................................................................................................47
VIII. IX.
FELHASZNÁLT IRODALOM ....................................................................49 HIVATKOZOTT JOGSZABÁLYOK és ÍTÉLETEK .......................................52
BEVEZETÉS A 2008-as ún. világgazdasági válság hatásai a mai napig tartanak.1 A válságra hivatkozás több politikai, gazdasági és média szereplőnek sikereket hozott, a pesszimizmus azonban meglátszik a felszámolási eljárások számának növekedésében. Habár a hazai felszámolások egy része valóban a csökkenő kereslet miatt piacot vesztett és fizetésképtelenné vált, rossz döntések sorozatát elszenvedő gazdasági társaságot érinthet, jelentős lehet azon felszámolási eljárások száma is, amelyek spekulációs céllal indultak.
Egy jól működő piacgazdaságban természetes dolog a cégek fizetésképtelensége. Magyarország a piacgazdaság szempontjából rosszabb helyzetben volt, mivel 40 év tervgazdálkodását
kellett
egyik
napról
a
másikra
egy
teljesen
ellentétes
gondolkodásmóddal felváltani. Ebben a korszakban, amikor a jogszabályok hiánya és gátlástalanság hatalmas vagyonokat szerzett bizonyos érdekcsoportoknak, a vezetők nem tudták irányítani a cégeket a megváltozott helyzetnek megfelelően. Nem volt tapasztalatuk, nem ezt tanulták, és többé már az állam sem állt mögöttük, hogy „átszervezéssel” kiegyenlítse a veszteségeket. A piacgazdálkodással együtt megjelent a fizetésképtelenség állapota is. A változásokat követendő megszületett a 1986. évi 11. tvr. a felszámolási eljárásokról (Ftvr.), valamint néhány évvel később az 1991. évi XLIX. tv. a csődeljárásről és a felszámolási eljárásról. Azt gondolhatnánk, hogy a helyzet az elmúlt 20 évben megváltozott és mára beletanultak az egyének a piacgazdálkodásba és kevesebb felszámolás indul. Sajnos azonban részben a növekvő munkanélküliség miatt, részben a gazdasági válság miatt a felszámolások száma nem csökken. Ennek egyik oka az, hogy nagyon sok a kényszervállalkozás, akik megfelelő képzettség, tőke, piacismeret, kapcsolatok hiányában indítanak vállalkozást, a legtöbbször a munkanélküliséget elkerülendő. Ezek a gazdálkodó szervezetek csak néhány hónap múlva szembesülnek a ténnyel, hogy a befektetett pénz - aminek legtöbbször banki hitel vagy családi megtakarítás a forrása - elfogyott.
1
2008. Szeptember 15.-től, a Lehman Brothers csődjétől számoljuk a gazdasági válság kezdetét
4
További problémát jelent a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek és tagjainak „felelőtlensége”. A felszámolási eljárások nagy részében a gazdálkodó szervezetnek nincs megmaradt vagyona, a hitelezőket nem tudják kielégíteni. A vezető tisztségviselővel szemben kárigény nem érvényesíthető, a kárért még akkor is a jogi személy felelős, ha azt a társaság alkalmazottja, tagja vagy vezető tisztségviselője saját anyagi gyarapodása érdekében okozta. A kártérítési per eljárásjogi szempontból meglehetősen bonyolult, mivel a hitelezőnek először a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló pert kell indítania, majd csak ezen per illetve a felszámolási eljárás befejeződése után lesz lehetősége marasztalási per indítására. Lehetőség van ugyan arra, hogy a bíróság vagyoni biztosíték nyújtására kötelezze a vezető tisztségviselőt, de a kétlépcsős igényérvényesítés továbbra is komoly hátráltató tényezője a vezető tisztségviselők és tagok felelősségre vonásának.2
A felszámolások számának visszaszorításához szemléletváltásra lenne szükség, annak belátására, hogy a hitelezők többet várhatnak egy reorganizációtól, mint a felszámolástól, hiszen a megtérülés az évekig tartó folyamat után szerencsés esetben is 3 és 5 százalék közötti.3 Némi javulás tapasztalható ugyan, mivel a felszámolások száma egy nemrégiben közzétett cikk szerint harmadával csökkent4 2012 szeptembere és 2013 szeptembere között, de ennek valószínűleg vajmi kevés köze van a rendszer javulásához. „A hitelezők általában már csak legyintenek, ha adósuk felszámolás alá kerül, a követelésüket azonnal leírják, a megtérülésben és a bíróságok felelősségre vonó, reparáló funkciójában és képességében nem hisznek, legalábbis szkeptikusan fenntartással szemlélik és erőtlennek tekintik.”5 Jellemző az is, hogy szerződéskötéskor a felek nem ellenőrzik a partnert, örülnek, hogy „van forgalom”. Azután több hónapot is várnak, mire türelmüket vesztve azonnal szeretnének hozzájutni a kintlévőségükhöz, és rendszeresen felkeresik a jogi képviselőjüket, hogy gyorsítsa fel az eljárást.
A felszámolások számának csökkenése inkább a kényszertörlési eljárás bevezetésével függhet össze. A felszámolók mindent megtesznek, hogy a vagyonból minden megmaradt vagyonelemet megmentsenek, igaz ennek folyamata hosszú időt 2
Fónagy Sándor: A fizetésképtelenségért való magánjogi felelősség. PhD értekezés, Miskolc, 2011, 11. o. http://www.feketelista.hu/masfelmillioan-tartoznak-az-adohivatalnak/ Letöltés dátuma: 2013. október 9. 4 http://www.feketelista.hu/feny-az-alagut-vegen-harmadaval-csokkent-a-felszamolasok-szama/ Letöltés dátuma: 2013. október 9. 5 Fónagy Sándor i.m. 10. o. 3
5
vesz igénybe. A Nemzeti- Adó és Vámhivatal azonban eredménytelen végrehajtás esetén azonnal elrendeli a kényszertörlési eljárás lefolytatását, amelynek végén az adós gazdálkodó szervezet minden következmény nélkül megszűnik. Mindezek ellenére a cégek száma nem csökken. A 2012 szeptembere és 2013 szeptembere közötti egy éves időszakban országosan kétszer annyi cégalapítás történt, mint felszámolás.6
Szakdolgozatomban szeretnék betekintést nyújtani a felszámolás hatalmas kérdéskörének két területére, a beszámításra és az engedményezésre, illetve külön kitérek a fiduciárius engedményezés kérdéskörére is. A jogintézmények bemutatásának célja, hogy rávilágítsak azokra a gyakori hibákra, amelyeket az eljárás alanyai – az adós, a hitelezők és a felszámoló – elkövetnek, és javaslatokat fogalmazzak meg ezek elkerülésére. Ismertetésre kerül a témával kapcsolatos bírósági gyakorlat illetve az a jogintézményekkel kapcsolatban felmerült ellentétes álláspontok is, valamint az Európai Unió néhány országának vonatkozó gyakorlata.
A dolgozat írásának időpontjában a Polgári Törvénykönyvek közül az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) hatályos, de rövid időn belül hatályba lép a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Új Ptk.), amely a témával kapcsolatban jelentős változást hoz, megtiltja ugyanis a biztosítéki célú engedményezést, amellyel kapcsolatban a polgári kódex jelenleg nem tartalmaz rendelkezést.
A
dolgozat
elkészítésekor
a
jogtörténeti
elemzést,
a
nemzetközi
jogösszehasonlítás módszereit, illetve a normaszövegek és a bírói gyakorlat esetében a leíró és elemző metódust alkalmaztam.
6
http://www.feketelista.hu/feny-az-alagut-vegen-harmadaval-csokkent-a-felszamolasok-szama/ Letöltés dátuma: 2013. október 9.
6
I. A BESZÁMÍTÁS
Beszámítás a polgári jogban
Egy adott szerződésben a felek szolgáltatások nyújtására kötelezettek és ezen kötelezettségek nemcsak teljesítéssel szűnhetnek meg. A beszámítás során a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló követelését úgy is megszüntetheti, hogy ellenkövetelését beszámítja. Ekkor a kötelezett egyoldalú akaratnyilatkozat formájában jelzi, hogy a tartozást nem egyenlíti ki, de kötelezettsége megszüntetése érdekében a jogosulttól nem is követeli a vele szemben fennálló tartozását. A beszámítás hatályosulásához nincs szükség a felek megállapodására, és a követeléseknek sem kell ugyanabból a jogviszonyból származniuk, de a másik fél tudomásszerzése a beszámításról elengedhetetlen.
Beszámítás esetében három törvényi feltételnek kell teljesülnie:
1. Csak olyan követelések alkalmasak beszámításra, amelyek azonos jogalanyok között létrejött jogviszonyokból erednek. Ezen szabály alól kivételt jelent az engedményezés esete, ahol a kötelezett az engedményezővel szembeni, engedményezés előtt fennállt követelését beszámíthatja az engedményessel szemben is.
2. A kölcsönös követeléseknek egyneműeknek kell lenniük, ami azt is jelenti, hogy csak azonos fajtájú szolgáltatások számíthatók be, tehát például pénzkövetelés pénzköveteléssel szemben beszámítható, de dologi igény kötelemi igénnyel szemben nem.
7
3. Mindkét követelésnek esetében a teljesítési határidő elteltét meg kell várni a beszámítással, azaz a követelésnek és az ellenkövetelésnek is lejártnak, tehát esedékesnek kell lennie.
A három feltétel teljesülése esetén az akaratnyilatkozat megtehető akár peren kívül, akár peres eljárás során, ebből következően a felszámolási eljárásban is. A beszámítás következményeként a kötelezettségek a beszámítás erejéig megszűnnek. A megszűnés teljesnek tekinthető, ha a kölcsönös követelések egyenlők, azonban ha a kötelezett ellenkövetelése kisebb összegű, a megmaradt részre a követelés fennmarad.
Az új polgári kódex beszámítással kapcsolatos rendelkezései jelentős változást nem hoznak. Az Új Ptk. megkülönbözteti a pénzkövetelés beszámítását illetve a nem pénzkövetelés beszámítását, de ez utóbbi esetében is szükséges, hogy a követelés lejárt és egynemű legyen.
Beszámítás a felszámolási eljárásban
Láthatjuk tehát, hogy a beszámítás viszonylag egyszerű jogintézménye jogrendszerünknek, mégis számos értelmezési kérdést felvet. A BH1996.113 számú döntés alapjául szolgáló ügyben a felszámoló hibázott, mivel az egyneműség hiánya miatt elutasította a beszámítást a Ptk. rendelkezésére, a 296. § (1) bekezdésére hivatkozva. A felszámolási eljárásban azonban a Csődtörvény rendelkezései alkalmazandók, amelynek 36.§. (1) bekezdése szerint a beszámítás kritériumai az elismertként történő nyilvántartás és engedménymentesség. A Kúria ezért döntésében kimondta, hogy a felszámolási eljárásban történő beszámítás feltétele - eltérően a Ptk. rendelkezésétől - az, hogy a tartozások és a követelések kölcsönösen elismertek legyenek, még az egyneműség követelményét sem kell érvényre juttatni.7
Más véleményen van Miskolci-Bodnár Péter: „A felszámolási eljárás során alkalmazott beszámítás korábbi szabályai szigorúbbak voltak: csak az ugyanabból a jogviszonyból eredő pénzkövetelés beszámítását engedték meg. Előbb a 20/1978. (IX.5) PM. sz.r. 9. § (3) bekezdés, majd az 1986. évi 11. sz. tvr. 17. § (2) bekezdése
7
LB Fpkf. VI.30689/1994. - BH 1996/2. sz. 133.
8
rendelkezett így.”8 Megítélése szerint a Csődtörvény 36. §-a nem a beszámítás definícióját fogalmazza újra, hanem egyszerűen a korábbi szűkítő felfogástól szeretne elszakadni, ezért az egyneműség és a követelések lejárt volta továbbra is követelmény.
A felszámolási eljárás - amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós hitelezői az adós jogutód nélküli megszüntetése során kielégítést nyerjenek – során a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet vagyonát értékesíti illetve követeléseit behajtja. A jogalkotó figyelembe veszi, hogy az esetek nagy részében nem jut elegendő megmaradt vagyon a felszámolás költségeinek illetve a hitelezők követeléseinek kielégítésére – hiszen akkor nem indulna felszámolás – ezért kielégítési sorrendet állapít meg. Ezen kielégítési sorrend megkerülésének illetve a teljesítés elérésének rövidebb útja a beszámítás.
A felszámolási eljárásban történő beszámításra speciális rendelkezések vonatkoznak. A felszámolási eljárás esetében el kell határolni a felszámolási eljárás kezdetén, a fizetésképtelenség vizsgálata idején történő beszámítást és a már folyamatban lévő felszámolási eljárásban történő beszámítást. A két időpont közötti különbség az, – ahogyan ez egy bírói döntésben is kifejtésre került.9 - hogy a fizetésképtelenség bírói megállapításáig a beszámítással kapcsolatban a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, míg a felszámolás kezdő időpontját követően a Cstv. rendelkezései szerint kell a beszámítás lehetőségét megvizsgálni. Tehát, míg az egyik esetben a követeléseknek egyneműeknek és lejártaknak kell lenniük, a másik esetben elegendő a hitelezői lejárt követelés és a kölcsönös elismertség További különbség, hogy míg a közzététel napja előtt a gazdálkodó szerv vezetője teheti meg a beszámításhoz szükséges akaratnyilatkozatot, addig a felszámolás kezdő időpontja után már csak a felszámoló.
Beszámítás a fizetésképtelenség vizsgálata idején
A felszámolási eljárás kérelemre vagy hivatalból kerül lefolytatásra. Mindkét esetben feltétele az eljárásnak a fizetésképtelenség megállapítása, amely a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék feladata. A fizetésképtelenség vizsgálata már a felszámolási eljárás része – hiszen az az eljárás lefolytatására irányuló kérelem 8 9
Miskolczi Bodnár Péter: Beszámítás a felszámolási eljárásban. Jogtudományi Közlöny 9/92:396.o. BDT2007. 1632.
9
bírósághoz történő beérkezésétől az eljárás végét jelentő bírósági határozat jogerőre emelkedéséig tart – de nem része a felszámolásnak – amely a felszámolási eljárást elrendelő végzés közzétételének napjától (a kezdő időponttól) az eljárás lezárásáig terjed.
A fizetésképtelenség vizsgálata esetén, amennyiben a hitelező a felszámolási kérelmét a Csődtörvény 27.§ a. pontjára alapítja, azaz ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, az adós a hitelező követelésének beszámítással történő teljesítésére akkor hivatkozhat, ha
a) közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy követelése fennáll, és a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően keletkezett, azonban csak a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően vált esedékessé, vagy
b) közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy a hitelezővel szembeni követelésének fennállásáról vagy lejáratáról a fizetési felszólítás kézhezvételét követően szerzett tudomást, vagy
c) a beszámítani kért követelést a hitelező elismeri.10
A fenti eseteken kívül nincs lehetőség beszámításra hivatkozásra, mivel az adósnak az ezt az igényét már a fizetési felszólítás előtt jeleznie kellett volna, vagy beszámításra egyáltalán nincs is lehetőség. Amennyiben a fenti esetek valamelyike a bíróság megállapítása szerint fennáll, úgy a felszámolási eljárást meg kell szüntetnie, a feleknek ugyanis egy másik eljárásban kell tisztázni, hogy a követeléseik hogyan is viszonyulnak egymáshoz.11
10
1991. évi XLIX. törvény 27.§ (5) Fodorné dr. Lettner Erzsébet: NAGYKOMMENTÁR a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez. CompLex Web Jogtár Lezárva: 2013. április 19. 274.o. 11
10
Az a) pont esetében az adós megelőzheti a felszámolási eljárást, ha a fizetési felszólításra válaszul közli, hogy a beszámításra még nincs lehetősége, de azzal amint lehetséges élni kíván. A b) pont értelmezési kérdéseket vet fel. Olyan esetekben képzelhető el ilyen eset, amikor a fizetési felszólítás kézhezvételét követően történik olyan esemény, amely megalapozza a beszámítási igényt. A c) pont azt jelenti, hogy a hitelező a felszámolási eljárásban tesz beszámítható követelést elismerő nyilatkozatot.
Beszámítás a felszámolási eljárás során
A felszámolási eljárásban történő beszámítás másik esete a felszámolási eljárás során beszámítható követelés. A felszámolási eljárásban történő beszámítás a kielégítési sorrend alóli kivételként jellemezhető jogintézmény, mivel a beszámítással a hitelező hozzájut követeléséhez vagy annak egy részéhez, adott esetben akár a rangsorban őt megelőző hitelezőkkel szemben is. A beszámítás erejéig a kölcsönösen fennálló kötelezettségek megszűnnek.
A felszámolás során csak olyan követelés számítható be, − amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és − amely követelés vonatkozásában nem került sor engedményezésre a felszámolás kezdő időpontját követően, vagy amennyiben a követelés a kezdő
időpontot
követően
keletkezett,
a
keletkezést
követően
engedményezés-mentes a követelés és − amelynek
hitelezője
nem
áll
a
Csődtörvényben
meghatározott
kapcsolatban az adóssal.
A fenti szabályozás hangsúlyos elemei:
1. Az elismertként nyilvántartásba vett követelés, mivel a felszámolónak nyilvántartásba kell vennie minden olyan követelést, amelyet bejelentenek és a regisztrációs díját megfizetik, akár elismert, akár vitatott. Azonban beszámításra kizárólag olyan követelés alkalmas, amelyet már elbíráltak és fennálló követelésként elismertek. Korábbi bírósági döntés alapján az is 11
egyértelmű, hogy azon követelés, amelyet a hitelező nem jelent be, - ezáltal természetesen a felszámoló nem is tudja nyilvántartásba venni, tehát hiányzik az egyik beszámítási feltétel - nem számítható be sem a felszámolási eljárás alatt, sem a felszámolási eljárás egyezséggel történt megszűnését követően sem.12
2. Az engedményezés-mentes követelés, hiszen beszámítás érvényesítésére csak az jogosult, aki a felszámolás kezdő időpontjában is – később a követelés jogosultja volt, tehát jogutódlás nem történt, de olyan követelés beszámítására is lehetőség van, amely a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett és a követelés jogosultja a felszámoló által nyilvántartásba
vett
hitelező.
13
Az
engedményezett
követelések
beszámíthatóságával kapcsolatban a Kúria álláspontja szerint lényeges szabály, hogy a hitelezők érdekében a Csődtörvény korlátozza a polgári jog alapján fennálló beszámítás lehetőségét. Ezen rendelkezés célja az, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek tartozó személyek ne szabadulhassanak tartozásaiktól azáltal, hogy engedményezéssel kedvező áron követelést szereznek és annak beszámításával haszonra tesznek szert, egyben elvonják a hitelezők kielégítési alapját.14
3. Nem élhet a beszámítás lehetőségével: az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője,
vezető
állású
munkavállalója
vagy
azok
közeli
hozzátartozója illetve élettársa, valamint az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, továbbá az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagja.
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a beszámítással mikor élhet az eljárás alanya. A Csődtörvény rendelkezési szerint a felszámolási eljárásban bármikor lehetőség van a beszámítási kifogás előterjesztésére. Az EBH2001.448 számú döntés szerint egyetlen feltétel van csupán, hogy a hitelező követelésének a felszámolás kezdő időpontjában - a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napján - lejártnak kell lennie. Ez a
12
BDT 2008.1881 Kúria Gf.IX.30.396/2011/3. 14 Kúria Gfv.X.30.287/2010/4. 13
12
szabály az adós követelésére nem vonatkozik, tehát annak lejárt volta nem releváns a beszámítás érvényességének vizsgálatakor. A jogesetben a gazdálkodó szervezet felszámolója nyújtott be kifogást azzal kapcsolatban, hogy az adóhatóság, mint hitelező felé fennálló követelése nem tekinthető lejártnak, ezért az is nem is alkalmas beszámításra, tehát a visszaigénylendő összeg a felszámolási vagyon része. A bíróság ítéletében rámutatott, hogy a beszámítás jogi jelentősége a felszámolási eljárásban éppen az, hogy a hitelező a kielégítési sorrendtől függetlenül hozzájuthat a követeléséhez és teheti ezt bármikor a felszámolási eljárás folyamán.
A hitelező a beszámítási igényét a bíróság eljárást befejező végzéséig terjesztheti elő. Ez azt jelenti, hogy olyan hitelező is élhet a beszámítás lehetőségével, aki a kielégítési sorrendben hátrébb álló csoportba tartozik, ezért követeléséhez csak részben vagy egyáltalán nem jutna hozzá. Ha ez a hitelező a vagyonfelosztási javaslat elkészítése után közli beszámítási nyilatkozatát, akkor emiatt a vagyonfelosztási javaslat átdolgozására lesz szükség. Ez hátrányosan érinti a többi hitelezőt, hiszen jelentősen késleltetheti az eljárás befejezését. Ezért a jogalkotónak meg kellene fontolnia egy beszámításra rendelkezésre álló időkeretet, amely határidő lejártát követően már nem lehetne élni a beszámítás lehetőségével a felszámolási eljárásban.15
Beszámítás és hitelezővédelem
A beszámítás tehát a teljesítés egy olyan formája, amely a törvény erejénél fogva megszünteti a tartozást. A felszámolási eljárásban látszólag hitelezővédelmi eszköz, ha az adós és a hitelező kapcsolatában szemléljük a jogintézményt, hiszen kölcsönösen megszünteti a követeléseket és a teljesítést leegyszerűsíti, mivel nem kell az összeget átadni, majd rögtön visszavenni. Ha azonban a többi hitelező érdekét is megvizsgáljuk, már egészen másképp látszanak a pozíciók. „Le kell szögeznünk, hogy a beszámítás az adós helyzetén nem javít. Tartozása csak az őt illető követeléssel együtt szűnik meg. Több hitelező egymáshoz való viszonyát azonban a beszámítás alapvetően megváltoztatja.”16 A hitelezői csoportok rangsorát megkerülve, bizonytalan követelése ellenére az adott hitelező úgy kerülheti el az anyagi veszteséget, hogy a többi hitelező, akinek esetleg pont ez az összeg jelentett volna kielégítést, nem jut hozzá 15 16
Miskolci Bodnár Péter i.m. 397.o. Miskolci Bodnár Péter i.m. 397.o.
13
követeléséthez. Ez adott esetben jelentős összeg is lehet, ha például egy több tízmilliós áfa visszaigénylés összegét az adóhivatal – aki a rangsorban hátrébb áll, mint egy kisvállalkozás vagy őstermelő - beszámítja követelésébe, ezzel elvonhatja akár egész csoportok követelését, így nehéz helyzetbe hozva kisebb cégeket, akiknek az párszázezre vagy néhány milliós veszteség is fizetésképtelenséget okozhat, ezáltal újabb cégek kerülhetnek felszámolás alá. Nem is beszélve arról az esetről, ha emiatt kártérítés, tartásdíj folyósítása vagy szavatossági igények kielégítése kerül veszélybe.
Érdemes lenne a jogalkotónak erre a helyzetre figyelemmel is jogszabályt alkotnia, hogy az ország jelentős részének munkát adó és GDP egyharmadát adó kkv szektor védett legyen egy ilyen helyzettel szemben. A felszámolónak ugyan lehetősége van a hitelezői érdekekre illetve a kielégítési sorrendre hivatkozással a beszámítást elutasítani, de ez a Kúria több eseti döntése alapján is hibás érvelés. „A Cstv. 4.§ (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint az adós gazdálkodó szervezet lejárt pénztartozása nem tartozik a vagyonába, mivel az a tartozás jogosultját (tehát ebben az esetben a beszámítással élő hitelezőt) illeti meg. Ebből eredően a lejárt tartozással a felszámolás alatt lévő adós nem rendelkezhet, tehát a Cstv. 57. §-ába nem ütközik és hitelezői érdeksérelmet sem valósít meg a beszámítás.”17
A felszámolók egyébként is ellenérdekeltek a beszámítással kapcsolatban, hiszen a felszámolás során elért bevételek bizonyos százaléka a bevételük. A beszámítással ez a bevétel csökken, ezért a felszámoló aligha fog beszámítási nyilatkozatot tenni. Habár a felszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni, valószínűleg inkább a saját jövedelmét tartja szem előtt, mint az adós vagy a hitelezők érdekét.18
17 18
Gál György: Beszámítás a felszámolási eljárás során. Napi Jogász. 2001/2 26.o. Miskolci Bodnár Péter i.m. 402.o.
14
II. AZ ENGEDMÉNYEZÉS
Az engedményezés népszerű jogintézménye napjainknak, a biztosítéki célú változatát a hitelintézetek előszeretettel használják követeléseik túlbiztosítására. A teljesítési célú változat, a „követeléssel fizetés” mellett előfordul a követelésfelvásárlás, amikor egy adott gazdálkodó követelés-állományát vásárolja fel egy cég és ezen kintlévőségek behajtásával próbál profithoz jutni. Azonban az engedményezés nem tartozik az egyszerű jogi konstrukciók közé, alkalmazása számos kockázatot jelent az engedményezés szereplőire. A bírói gyakorlat sem egységes egy-egy engedményezés megítélést illetően, ezért érdemes elmerülnünk ennek a régóta alkalmazott jogügyletnek a vizsgálatában.
Az engedményezés a polgári jogban
Történeti áttekintés
Az engedményezés (cessio) már a római jogban is ismert jogügylet volt, mint kötelemátruházó megegyezés a régi és az új hitelező között. Gyökerei egyrészt az öröklési jogra vezethetők vissza, ahol lehetőség volt az örökség és vele a keresetek átruházására, másrészt a kényszerengedményezésre, ahol például a fizető kezes követelheti a hitelezőtől a főadós elleni kereset átengedését.19 Azonban kezdetben a római jogban sem volt lehetőség az engedményezésre, mint különleges jogutódlásra a hitelező egyoldalú nyilatkozata alapján, ehhez az adós hozzájárulására volt szükség, mivel a római jog a hitelező személyében beállott változást a kötelemben beállott változásként tekintette. A későbbiekben utilis actio-ként már elismerésre került, de a szerződésből eredő obligatio maradt az eredeti hitelezőé. 20
19
Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008. 458.o. 20 Villányi László: A kötelem alanyai (in: Szladits Károly szerk. Magyar Magánjog Kötelmi jog Általános része, Grill Károly Könyvkiadóvállalata Budapest, 1941. 132.o.
15
Az engedmény fogalma
A kötelem az azonosság változása nélkül módosulhat alanyában vagy tartalmában, mivel a kötelem tárgyának módosulása általában nem hagyja érintetlenül a kötelem azonosságát. A kötelem alanyának megváltozása bekövetkezhet egyrészt a kötelem aktív oldalán, ilyenkor a hitelező személye változik, ebben a helyzetben beszélhetünk engedményezésről. Amennyiben viszont a kötelem passzív oldalán történik a módosulás, tehát az adós személye cserélődik, tartozásátvállalásról lesz szó.21 Az engedményezés olyan szerződés, amellyel az eredeti jogosult, az engedményező
(cedens)
a
kötelezettel
szembeni
követelését
átruházza
az
engedményesre (cessionarius). Az engedményezéssel megváltozik a jogosult személye, az engedményes lesz az új jogosult. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is. Az engedményezés több alapelemmel rendelkezik, amelyek nélkül nem beszélhetnénk engedményezésről. 1. Az engedményezés szerződés, tehát a szerződések érvényességéhez szükséges elemek itt is elengedhetetlenek, például a cselekvőképesség megléte. A szerződési szabadságból kifolyólag az engedményezési szerződés esetében is említhető a partnerválasztás szabadsága, a szerződéskötés szabadsága, a típusválasztás szabadsága illetve a szerződési tartalomszabadság.
2. Az engedményezés származékos jogszerzés, tehát az engedményező csak annyi jogot ruházhat át, amennyivel ő is rendelkezett (nemo plus iuris elve).
3. Az engedményezés absztrakt, jogcímtől független jogügylet, a jogcímnek csak a felek közötti kapcsolatban van jelentősége.
4. Az engedményezés hasonlít a tulajdon átruházáshoz, mivel rendelkező ügylet, ráadásul a célja is ugyanaz: a követelés értékesítése vagy ajándékozása.
21
Szászy István: A kötelmi jog általános tanai. Grill Károly Kiadó Vállalata, Budapest, 1943. 185. o.
16
5. Az engedményezéshez rendelkező hatalomra van szükség, tehát ha nem a jogosulttól származik az engedményezés, az érvénytelenséghez vezet.22 6. Az engedményezéssel az adós terhe nem növekedhet, például a római császárkorban tilos volt hatalmasabbra engedményezni, jelenleg ilyen megkötés nincs, ezért könnyen előfordulhat, hogy az új hitelező sokkal erőteljesebben fog fellépni a követelés behajtásának érdekében, mint elődje.
7. Az engedményezéssel a követelés állapota nem változik, az engedményest megillet minden olyan lehetőség, amely az engedményezőt megillette, tehát elkövethet mindent a követelés érvényesítése érdekében, az engedményező szavatossági jogait illetve választási jogát gyakorolhatja vagy átértékelheti a követelést.23
8. Az engedményes kizárólag az engedményezési szerződésre vonatkozólag élhet megtámadási jogával, gyakorolhatja elállási vagy felmondási jogát. Az engedményező és az adós közti alapjogviszonyba azonban nincs beavatkozási lehetősége.
Az engedményezés a konszenzuális ügyletek körébe tartozik, a puszta megegyezéssel létrejön a jogügylet, az engedményező rendelkezési joga megszűnik, az esetleges többszörös engedményezés érvénytelenné válik. „Az engedményezéssel csak a követelés – a járulékos mellékkötelezettségekkel együtt – száll át, azaz az engedményes kizárólag az engedményező jogosulti pozíciójába lép, és nem a szerződéses viszonyban betöltött helyébe (a magyar jog nem ismeri a szerződés-engedményezést), azaz kifejezett tartozás-átvállalás hiányában az engedményes a visszterhes szerződéses jogviszonyban csak jogosítottá válik, miközben az engedményező marad továbbra is a másik szerződő fél felé kötelezve.”24
22
Bacsa György: Engedményezés biztosítéki célból. 2003. évi OTDK, Állam- és jogtudományi szekció, Polgári jogi III. tagozat 1.o. 23 Villányi László: i.m. 140. o. 24 Bacsa György i.m. 1.o.
17
Az engedmény tárgya és megengedhetősége
Az
engedményezés
tárgya
a
követelés,
jogok
átruházása
vonatkozó
megállapodás jogátruházásról beszélünk. A követelés általában vagyonjogi, de a nem pénzbeli követelések engedményezése sem kizárt. Gárdos amellett érvel, hogy célszerű lenne,
ha
a
jogalkotó
előírná,
hogy
csak
pénzkövetelések
legyenek
engedményezhetőek,25 az Új Ptk.-ban ilyen norma nem szerepel. A visszterhes szerződésből származó követelések szintén engedményezhetőek, de az engedményező kötelezettel szembeni kötelezettségei fennmaradnak. Engedményezhető a követelés egy része is, valamint a feltételes és jövőbeli követelések is, de nem létező követelést nem lehet engedményezni.
Az engedményezés nem lehetséges, ha a felek – élve a szerződési szabadság adta lehetőségekkel – az engedményezést a szerződésben kizárják. Ez a kikötés azonban harmadik személlyel szemben hatálytalan, és nem érinti az engedményező felelősségét, tehát nem írható elő ezen szerződésszegési okra tekintettel felmondási jog vagy kötbérfizetési kötelezettség. Jogszabály szintén tilthatja az engedményezést. Olyan jogszabályokról van szó, amelyek vagy az engedményezést zárják ki, vagy az átruházást tilalmazzák. Ilyen rendelkezés például a haszonélvezeti jog illetve az elővásárlási jog átruházásának tilalma, mivel az ú.n. legszemélyesebb jogok engedményezése minden esetben tilos. A Ptk. kommentárja szerint: „[a] szolgáltatás jellege kizárja a természetbeni
tartásra
irányuló
és
más
olyan
személyre
szóló
követelés
engedményezését, amelynek engedményezése a szerződés tartalmának módosítását jelentené.”26 „A Ptk.-hoz hasonlóan rendelkezik az Európai Szerződési Jog Alapelvei is, amikor kimondja, hogy az adós hozzájárulása nélkül nem engedményezhetőek azok a követelések, amelyek esetében a szolgáltatás jellegéből vagy az adós és az engedményező kapcsolatából adódóan ésszerűen nem várható el, hogy az adós ne az engedményesnek teljesítsen.”27
25
Gárdos Péter: Az engedményezésre vonatkozó szabályok újragondolása a nemzetközi gyakorlat tükrében. Polgári Jogi Kodifikáció. V. évfolyam 5. szám. 3.o. Véleménye szerint még nem született olyan ítélet, ami érvényesnek tekintette volna a nem pénzbeli követelések engedményezést és az engedményező vagyon feletti rendelkezési jogát sem korlátozná túlságosan egy ilyen szabály. 26 Gellért György: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998., Budapest. 882. oldal. 27 Gárdos Péter: i.m. 3.o.
18
Kizárt továbbá a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetet megillető követelés ingyenes engedményezése a felszámoló által, akkor is, ha az engedményezés kedvezményezettje egy másik gazdálkodó szerv, aki szintén felszámolás alatt áll és egyben hitelezője az engedményezőnek.28 A bíróság a fenti tétel indoklásban kifejtette, hogy a felszámoló kötelessége a vagyon megóvása illetve a vagyon értékesítése során a legmagasabb ár elérése. Az ellenérték fejében engedményezés tehát jogszerű lett volna a jogesetben, de az ingyenes engedményezés sérti a hitelezők érdekeit és sérti a kielégítési sorrendet is.
Az engedményezés alakja és jogcíme
Az engedményezésre meghatározott alakiság nem került előírásra a törvényben. Ezért az engedményezési szerződés érvényes megkövethető írásban, szóban és ráutaló magatartással is. Ezt a felfogást erősíti az is, hogy a bírói gyakorlat szerint az engedményezés absztrakt jogügylet. Egy másik álláspont szerint azonban az engedményezési szerződés formájának igazodnia kell az eredeti szerződésre érvényes alaki kötöttségekhez, azaz például ingatlan adásvételből származó követelés engedményezése esetén az írásbeli formához.
A követelés átruházással való megszerzéséhez szükséges egy olyan szerződés, amely átruházásra irányul vagy egy olyan jogcím, amely a tulajdonátruházás jogcímeihez hasonlóan adásvétel vagy ajándékozás lehet. Az engedményezési szerződés érvényességi feltétele a felek konszenzusa a szerződést érintő lényegi kérdésekben. Így meg kell jelölni a kötelezett adatait, az engedményezés jogcímét, a követelés összegét, az esedékesség dátumát, vagy egyéb adatot, amely a követelést azonosíthatóvá teszi. Az engedményezés jogalapját illetően a legfontosabb a szavatosság kérdése. A Ptk. szerint az engedményező kezesként felel azért, hogy a követelés fennáll és az adós fizetőképes. A kezesség az engedményezésért kapott ellenérték erejéig terjed. Nem felel kezesként az engedményező, ha a felelősségét az engedményezési szerződésben kizárja vagy a követelést eleve bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre.
28
BH 1995.120.
19
Az Új Ptk. jogcímes jellegűvé tette az engedményezést, ezért az engedményező felelősségére vonatkozó normaszöveg kikerült a kódexből, mivel az engedményezés jogcíme fogja meghatározni a felelősségi alakzatot.29
Az adós értesítése
Az Új Ptk. bevezette a teljesítési utasítás fogalmát. A Ptk. nem tette kötelezővé az adós értesítését az engedményezés tényével kapcsolatban, amennyiben az adóst nem értesítette az engedményező a jogügyletről, az adós jogszerűen teljesíthetett az engedményezőnek. Amennyiben az engedményes értesítette az adóst, az adósnak igazolást kellett kérni az engedményezésről, ellenkező esetben csak a saját veszélyére teljesíthetett az engedményesnek. Az Új Ptk. ezen annyiban változtatott, hogy az értesítés önmagában nem vált ki joghatást, szükség van teljesítési utasításra is. Tehát ha az engedményes értesíti az adóst és a teljesítési utasításban megjelöli az engedményes adatait, az adós csak ekkor teljesíthet jogszerűen az engedményesnek. Amennyiben a teljesítési utasítás kibocsátására az engedményezésről szóló értesítést követően kerül sor, azt már csak az engedményes bocsáthatja ki érvényesen.
A teljesítési utasítás bevezetése nem teszi az engedményezést reálszerződéssé, tehát nem a teljesítési utasítás kibocsátása illetve annak az adós általi kézhezvétele esetén történik meg az alanyváltozás, az továbbra is az engedményező és az engedményes megállapodásával azonnal megtörténik. Viszont ezzel is egy lépést tesz a jogalkotó a biztosítéki célú engedményezés megsemmisítése érdekében, hiszen a teljesítési célú engedményezés egyik kritériuma pont az adós értesítése, ahogy azt a későbbiekben ismertetésre kerülő jogesetben olvashatjuk. A biztosítéki engedményezés esetében sok esetben a követelés kötelezettjét nem értesítették, hiszen ha az adós időben és megfelelően teljesített, akkor az adós adósa nem jutott szerephez a hitelező és az adós közötti jogviszonyban.
29 2013. évi V. törvény indokolása - a Polgári Törvénykönyvről. Lezárva: 2013. szeptember 11. Complex Jogtár.
20
Engedményezés az Európai Unióban30
Az Európai Uniós belső piac megteremtésével lehetővé válik a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása, amit nem gátolnak nemzeti határok. Magyarország uniós tagságából kifolyólag egyre több a határon átnyúló, nemzetközi elemet tartalmazó jogügylet, amely megköveteli az egyes nemzeti normarendszerek ismeretét. Érdemes tehát megismerkedni a három legmeghatározóbb európai állam engedményezésre vonatkozó szabályaival, mert ez segítséget jelenthet a mindennapi jogászi munka során is.
A német Polgári Törvénykönyv szerint a követelés a felek szerződésével átszáll, de törvény vagy hatósági rendelkezés is előírhat engedményezést. A követelések átruházásához mindig szükséges egy alapügylet, mivel az engedményezés maga csak egy teljesítési aktus, mint a magyar jogban az adásvétel esetén amikor az eladó átruházza a tulajdont a vevőre. Mivel a német jogban a követelés elzálogosítása az adós értesítéséhez kötött, a fiduciárius biztosítékok - így a biztosítéki engedményezés (Sicherungsabtretung) is - nagyon elterjedtek.
A német engedményezés tárgya lehet minden olyan jelenlegi vagy jövőbeli követelés, amely nem esik tilalom alá, sőt egy hitelező valamennyi jelenlegi és jövőbeli követelése is engedményezhető (Globalzession). Az engedményezés formája szabadon megválasztható, kivéve a jelzáloggal biztosított követelések és a értékpapírba foglalt követelések valamint az utalványozás. A német jogban az adós értesítése nem kötelező, de a joghatások itt is ugyanúgy érvényesülnek az értesítés elmaradása esetén. Az adós érvényesítheti mindazon kifogásokat és beszámíthatja azokat a követeléseket, amelyek az engedményezéskor fennállt jogviszonyból származnak. Többszörös engedmény esetében az első engedményes rendelkezik a követeléssel. Az engedményező a követelés fennállásért mindig felelős, a fizetési képességért csak akkor, ha azt kifejezetten vállalja.
30
Toldi Judit: Engedményezési modellek a német, angolszász és francia jogban. Jogi Fórum Publikáció.2005.http://www.jogiforum.hu/letoltes/!/files/publikaciok/dr_toldi_juditengedmenyezesi_mod ellek%5Bjogi_forum %5D.pdf!1385313482!/publikaciok/206 Letöltés dátuma: 2013.11.24.
21
Az angol jogban engedményezés esetén az adós beleegyezése nem szükséges. Az engedményezéssel csak jogok járnak, kötelezettségek nem, így az adóst az új jogosulttal szemben közvetlen jogi igény nem illeti meg. Jövőbeli kötelezettségek nem engedményezhetők,
mintahogy
személyes
igények
és
a
közalkalmazottak
illetménykövetelései sem.
Az engedményezésnek az angol jogban három alaptípusa van. A legal assigment azaz törvényi engedményezés tárgya fennálló törvényi vagy méltányossági igény, amelynek feltétetlennek, azaz teljesnek kell lennie, részbeni vagy feltételes nem lehet. Az engedményezési szerződésnek formai követelménye van, a nyilatkozatot az engedményezőnek saját kezűleg alá kell írni és dátummal kell ellátnia, ezek nélkül az ügylet semmis. Az adós írásbeli értesítése kötelező ennél a típusnál, az értesítés mellé az engedményező vagy az engedményes által kiállított notice of assigment okiratra is szükség van, hasonlóan az Új Ptk. értesítés plusz teljesítési utasítás szabályozásához.
Ha
a
formai
követelmények
nem
teljesülnek,
akkor
méltányossági
engedményezésről (equitable assigment) beszélünk. Ennél a típusnál lehetséges jövőbeli követelés
engedményezése
is.
Követelmény,
hogy
legyen
ellenszolgáltatás
(consideration) ellenkező esetben az ügylet hatályát veszti, tehát biztosítéki célra nem alkalmazható. Az adós részére notice kiállítás nem kötelező. Méltányossági engedélyezéskor nem történik meg a jogosultságok átszállása, csak egy eljárásjogi pozíciót jelent, amely alapján az igény bíróság előtt érvényesíthető. A harmadik engedményezési típus a general assigment, amelyhez regisztráció szükséges.
Többszörös engedmény esetén a brit jogban az az engedményező élvez elsőbbséget, aki először értesíti az adóst, kivéve, ha tudott a többi engedményezésről. Az amerikai jogban az időrendi sorrend szerint az első engedményes lesz jogosult.
A francia jogban az engedményezés a különös jogutódlás egyik típusa. Az engedményezés nem absztrakt ügylet, a követelés ellenérték nélkül, cserével vagy datio in solutummal is engedményezhető. Bármely követelés engedményezhető, amelyet törvény nem zár ki, a feltételhez kötött és a jövőbeli követelések is. A megállapodás formátlan, és a követelés átruházását és az ellenszolgáltatást foglalja magában. Az engedményezés hatályosulása az adós értesítéséhez kötött, akit az engedményező vagy 22
az engedményes bírósági végrehajtó útján értesít (signification). A követelés engedményezésének adós általi elfogadása közokirati formához kötött (acceptation). Az értesítés elfogadása többszörös engedményezés esetén irányadó, illetve az elfogadástól számítva az adós nem érvényesítheti az engedményezővel szembeni kifogásait.
Az engedményezéssel a követelés valamennyi joggal együtt átszáll. Az adós érvényesítheti kifogásait és beszámíthatja követeléseit az engedményessel szemben, ha azok az engedményezésről szóló értesítés előttről származnak. Az engedményező szavatosság terheli a követelés fennállásáért és azért, hogy az még nem került engedményezésre, de a fizetőképességért csak akkor, ha azt kifejezetten vállalta.
Az engedményezés különleges formája a francia jogban a subrogation, amely esetében az alanycsere bekövetkezhet a törvény erejénél fogva, de alapulhat a régi jogosult és az adóstól különböző teljesítő fél vagy utóbbi és az adós közötti megállapodáson.
A különböző jogok összehasonlításából kitűnik, hogy az Új Ptk.-val bevezetett magyar szabályozás több ponton is hasonlít a jelentősebb európai államok jogszabályaihoz, például a jövőbeli követelések engedményezése, az adós kötelező értesítése illetve a teljesítési utasítás bevezetése terén.
23
III. A BIZTOSÍTÉKI CÉLÚ ENGEDMÉNYEZÉS
A fiduciárius engedményezés jellemzői Az engedményezésnek két formáját különböztethetjük meg, a teljesítési célú engedményezést illetve a biztosítéki célú engedményezést. A teljesítési célú engedményezés a teljesítés egyik formájaként funkcionál, tehát az adós azzal teljesíti a hitelező felé fennálló tartozását, hogy egy vagy több követelését a hitelezőre engedményezi, lényegében a követeléssel „fizet”, így az adós adósa fog a továbbiakban a hitelezőnek tartozni, az adós kötelezettsége pedig megszűnik.
A biztosítéki célú engedményezést a Kúria már 1885-ben elismerte és az engedményezés szabályait rendelte a jogintézménnyel kapcsolatban alkalmazni. Az 1930-as évektől viszont már a zálogjoghoz hasonlóan kezelték a fiduciárius engedményezést a bíróságok, tehát végrehajtási eljárásban történt követelésfoglaláskor a jogosult elsőbbségi igényét érvényesíthette, igénypert nem indíthatott.31
A biztosítéki célú, más néven fiduciárius engedményezés esetében az adós engedményezi a követelést, de ez az engedményezés csak akkor lép hatályba, ha az adós nem fizet a hitelezőnek. Szerződésszerű teljesítés esetén, amennyiben az adós a szerződésben foglaltak szerint kiegyenlíti tartozását, a hitelező nem léphet fel engedményesként. Más megfogalmazásban: „Biztosítéki célú engedmény esetén az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az átruházott követelés már nem illeti meg, azt vissza kell szolgáltatnia. Ebből adódik, hogy egymás közti viszonyukban az engedményes az engedménnyel nem rendelkezhet korlátlanul, a kapott jogosultsága korlátozott, célhoz kötött."32 Villányi szerint a fiduciárius engedmény minőségileg korlátozott engedmény, mivel a követelés külsőleg korlátlanul engedményezésre kerül, de az engedménnyel csak meghatározott cél érdekében lehet élni. Amennyiben az engedményező az ügylettől eláll, úgy az engedmény visszaengedményezését kérheti. Ráadásul az 31
Leszkoven László: A bizalmi (fiduciárius) biztosítékokról. Polgári Jogi Kodifikáció, VI. évfolyam, 1-2. szám, 27.o. 32 BH2001. 489.
24
engedményezés absztrakt jellegéből kifolyólag, ha az engedményes szerződésszegő módon továbbengedményezi a követelést, az engedményező kártérítést követelhet jogalap nélküli gazdagodás miatt, ha azonban a követelést az engedményes hitelezői foglalják le, ellenük nem fordulhat.33
A biztosítéki célú engedményezést a Ptk. nem szabályozza, a gyakorlat pedig eléggé vegyes képet mutat:
- „A jogirodalomban vitatott, a joggyakorlatban pedig bizonytalan, hogy a zálogjog részletes szabályozásával a jogalkotó az egyetlen dologi hitelbiztosítékot kívánta-e
megteremteni,
vagy
a
zálogjog
szabályaitól
eltérő
fiduciárius
hitelbiztosítékokat a felek a szerződési szabadság elve alapján szabadon hozhatnak létre. A bírói gyakorlat ellentmondó, vannak ítéletek, amelyek az ilyen hitelbiztosítékokat meghatározott
feltételek
esetén
elfogadják,
míg
más
bíróságok
az
ilyen
megállapodásokat zálogjoggá minősítik át.”34
- „A bírói gyakorlat a gazdálkodó szervezetek pereiben és a felszámolási eljárásban elismerte mind a biztosítéki célból alapított vételi jog, mind a biztosítéki célú engedményezés érvényességét, pontosabban önmagában a biztosítéki cél miatt nem minősítette azokat érvénytelennek.”35
Egy adott engedményezési szerződés biztosítéki jellégének megítélésével kapcsolatban született ítélet a Fővárosi Ítélőtáblán.36 Az ügyben a bank és az építési vállalkozás kölcsönszerződést kötött, amelyben a bank a kölcsönösszeg ismételt felhasználását engedélyezte, amennyiben a vállalkozás a kölcsönösszegnek megfelelő nettó árbevételt a bank javára engedményez. Az engedményezés megtörtént, a kötelezettek nyilatkoztak, hogy közvetlenül a banknak teljesítenek. Azonban az alperes nem a bank részére teljesített, mivel szerinte az értesítés nem történt meg. Az elsőfokú bíróság az engedményezést biztosítéki célúnak minősítette és megállapította, hogy az engedményezésre vonatkozó értesítés nem volt szabályszerű. A felperes az ítéletet 33
Villányi i.m. 164.o. Kommentár - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez. Lezárva: 2013. szeptember 10. 416. o. 35 Vuleta Csaba: A biztosítéki célú vételi jog és a biztosítéki engedményezés a felszámolási eljárásban. In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerk: Gárdos Péter. HVG-Orac, Budapest, 2010. 425.o. 36 BH2005.16 34
25
megtámadta, mivel véleménye szerint a kölcsönszerződés rulírozó jellegéből és az engedményezési szerződés tartalmából az következik, hogy az engedményezésre a kölcsönszerződés teljesítése érdekében került sor, annál is inkább, mivel a szerződő felek nem állapodtak meg abban, hogy az engedményezés csak az adós nemteljesítése esetén lép életbe. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta. Indoklásában arra hivatkozott, hogy megállapítható, hogy az engedményezett árbevételek a kölcsön törlesztésére szolgáltak, márpedig a biztosítéki célú engedményezés esetében az engedményezés hatályának beállta az adós teljesítésének elmaradásához kötött. Az ítéletből megállapítható, hogy adott engedményezési szerződés vizsgálatakor az engedményezés akkor
tekinthető
biztosítéki jellegűnek,
ha
a
szerződés
az
engedményezés fennállását az adós fizetésének elmaradásához köti. Ebből az is következik, hogy ha az engedményes a követelést függőben tartja, azzal nem rendelkezik, akkor az biztosítéki célú, ellenben ha felhasználja, rendelkezik vele akkor teljesítési célú, hiszen az ténylegesen az övé. Ugyanezen megállapításra jutott a Debreceni Ítélőtábla egy hasonló ügyben37, amelyben a bank engedményezési szerződéssel biztosította a kölcsönszerződést. A bíróság megállapította, hogy az engedményezési szerződések járulékos és biztosítéki jellegűek voltak és az engedményezés alapján a hiteltartozás csökkent, a felek a szerződésben pedig elsősorban a törlesztés mikéntjéről rendelkeztek. Jelentőséget tulajdonított a bíróság annak is, hogy a befolyó összegeket a bank saját választási szerint felhasználhatta – rendelkezett vele. Álláspontja szerint akkor tekinthette volna az engedményezést biztosítéki célúnak, ha azt utólag, önállóan kötik meg.
A fiduciárius engedményezés előnyei és hátrányai
A biztosítéki célú engedményezés különösen a finanszírozásban résztvevők kedvelt biztosítéka, a követelések bankra történő engedményezése könnyen kezelhető, gyorsan létrejövő garanciának bizonyult nem fizetés esetére, ugyanakkor jogilag ellentmondásos, mivel harmadik személyek érdekei nincs garantálva. Az adós vagy a
37
Gf. III. 30.449/2007/7. szám
26
hitelező felszámolása esetén az engedményezési szerződés csak korlátozottan érvényesíthető, illetve a vagyon tényleges hovatartozása is kérdéseket vet fel.
A fiduciárius engedményezés népszerűségének indokaként említhetjük, hogy a zálogjoghoz képest számos előnyt nyújt a hitelezők számára. Egyrészt a biztosíték létesítése olcsóbb és egyszerűbb. Az engedményezésről nem kell a kötelezettet értesíteni illetve nem kell azt nyilvántartásba bejegyeztetni. Ezzel szemben a követelésen alapított zálogjog esetében az Új Ptk. normáinak értelmében kötelező az elzálogosított követelés kötelezettjének értesítése illetve a követelésre alapított zálogjog hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzése.
Másrészt egyszerűbb a követelés érvényesítése. Amennyiben az adós nem fizet, rendelkezésre áll egy érvényesíthető követelés, de előfordulhat olyan eset is, amelyben az adós már teljesített az engedményesnek és ezt a teljesítést az engedményes biztosítékként - vagyonától elkülönítve - tarthatta magánál. Ez kockázatmentességet jelent. Az engedményezéssel több biztosítékhoz jut a hitelező, nemcsak a kölcsönszerződésben foglaltak védik az érdekeit, így gyakorlatilag nem kockáztat semmit.
„A biztosított követelés jobban érvényesíthető az adós fizetésképtelensége esetén. A zálogjog, mint dologi biztosíték alapvető célja, hogy biztosítsa a követelés kielégítését abban az esetben is, ha az adós fizetésképtelenné válik. E cél érvényesülését azonban korlátozzák a csődjogi szabályok azzal, hogy a zálogjoggal biztosított követelés csak a felszámolási eljárás keretében kerül kielégítésre. Erre a korlátozásra az adós és a zálogjogos hitelező viszonyán túlmutató okból, harmadik személy hitelezők érdekeire tekintettel kerül sor. A biztosítéki átruházás lényeges célja e korlátozás elkerülése. Az ügylet azt célozza, hogy a fedezetül szolgáló javak a továbbiakban ne képezzék az adós tulajdonát, így ne legyenek részei a csődvagyonnak, azaz ne képezzék a felszámolási eljárás tárgyát; ennek következtében a biztosítéki átruházással biztosított hitelező abszolút elsőbbségi kielégítési joggal rendelkezzék, kielégítési jogait ne érintse az adós elleni esetleges felszámolási eljárás.”38
38 Gárdos István – Gárdos Péter: Az engedményezés és a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása. In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerk: Gárdos Péter. HVG-Orac, Budapest, 2010. 183.o.
27
A biztosítéki engedményezésnek azonban nemcsak előnyei, hátrányai is vannak. „A hitelező szempontjából az engedményezett követelés kockázatos biztosítéknak minősül, mert az adós – kifejezett elismerés hiányában – a követelés fennálltát vagy összegszerűségét vitássá teheti, illetve az engedményező – mivel nem az adóssal való jogviszonyát, hanem csak az abból származó követelését ruházza át – nincs elzárva attól, hogy a követelést utólag a jóhiszemű adóssal kötött megállapodással megszüntesse.”39
A biztosítéki célú engedményezés a polgári törvénykönyv rekodifikációját követően
Az Új Ptk. rekodifikációs munkái 1989-ben kezdődtek. A tényleges munka 1998-ban indult el, amiben nagy szerepe volt Vékás Lajos professzornak. A kódex társadalmi viták és hosszas egyeztetéseket követően összeállt tervezetét 2007-ben az akkori igazságügyi minisztérium a saját érdekeinek megfelelően átfogalmazta. Az átfogalmazott törvénytervezet végül alkotmányellenesnek bizonyult és nem lépett hatályba. 2010-ben Vékás professzort újból felkérték a kodifikált joganyag elkészítésére, amit az Országgyűlés 2013. február 11.-én fogadott el és 2014. március 15.-én lép hatályba.
Az Új Ptk. minden kétséget eloszlatott a fiduciárius biztosítékokkal kapcsolatban: „Semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével - pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.”40
Gárdos István és Gárdos Péter által az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája kapcsán megfogalmazott de lege ferenda szabályozási javaslatok41 között szerepelt a fiduciárius biztosítékok törvényben történő expressis verbis tiltása. A szerzők álláspontja szerint a biztosítéki átruházás tiltása igazolná azt, hogy a dologi jogokkal kapcsolatban csak korlátozottan érvényesül a szerződési szabadság és a magyar jogrendszerben kizárólag a zálogjog szolgál dologi jellegű biztosítékként. Az Új 39
Leszkoven László: i.m. 27.o. 2013. évi V. törvény - a Polgári Törvénykönyvről, 6:99.§ [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége] 41 Gárdos István-Gárdos Péter: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? Vitacikk. In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerk: Gárdos Péter. HVG-Orac, Budapest, 2010. 122.o. 40
28
Ptk. ezt a megoldást maradéktalanul megvalósította, a „Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége” paragrafus beillesztésével.
A jogalkotó meg is indokolta a szabályozást: „A törvény célja az is, hogy visszaszorítsa a zálogjogon kívüli dologi (fiduciárius) biztosítékok alkalmazását, mert azok a gyakorlatban alapvetően a kógens zálogjogi szabályok megkerülésére irányulnak.”42 „A törvény semmisnek mondja ki azt a szerződést, amely - pénzkövetelés biztosítása céljából - tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására irányul. … a törvény a fiduciárius biztosítékokat azért tekinti érvénytelennek, mert azokkal a hitelező az adós rovására több jogot - a legteljesebb jogi hatalmat biztosító tulajdonjogot - szerez, mint amennyi a követelésének biztosításához valójában szükséges és jogilag indokolt. Emellett a fiduciárius biztosítékok az adós és az adós többi hitelezője érdekeinek védelmét szolgáló szabályok megkerülésével járnak. Kiegyensúlyozott zálogjogi szabályozás mellett az ilyen kerülő megoldások jogi elismerése nem indokolt. A törvény zálogjogot tekinti az alapvető dologi hitelbiztosítéknak, mert a zálogjog nem fosztja meg az adóst a tulajdonjogtól, de az érintettek (elsősorban a hitelező és az adós) érdekeit kiegyensúlyozottan figyelembe veszi, és a zálogjogosult hitelező számára megfelelő, rendezett elsőbbségi kielégítési jogot biztosít. Elismeri ezen kívül a törvény a tulajdonjog-fenntartást, továbbá a biztosítéki szerepet is betöltő, de alapvetően más gazdasági funkciókat szolgáló, a törvényben szabályozott, széles körű elfogadottságot élvező lízinget és faktoringot is.”43
Gárdosék aggodalma a bizalmi biztosítékok egyértelmű meghatározásával kapcsolatban alaptalannak bizonyult, a kodifikáció során pénzkövetelés biztosítása céljából követelés átruházására irányuló kikötéséként lett meghatározva a biztosítéki célú engedményezés. Fentieken kívül a javaslatok között szerepelt, hogy kivételt képezzenek a biztosítéki átruházás törvényben kifejezetten szabályozott esetei, amely a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével nyilvánítja semmissé a fiduciárius biztosítékokat, fenntartva a tulajdonjogfenntartás, a lízing és a faktoring intézményét.
42 43
2013. évi V. törvény indokolása. Lezárva: 2013. szeptember 11. 182.o. 2013. évi V. törvény indokolása. Lezárva: 2013. szeptember 11. 235-236. o.
29
A zálogjog kizárólagosságát hirdető jogalkotói szándék a jövőben valószínűleg beárazásra kerül. A pénzintézetek további lehetőség után néznek, amivel egy felszámolás esetében is pénzükhöz juthatnak, mivel a jelenlegi törvényi kielégítési sorrendben meglehetősen hátulról várhatják a felszámolási vagyon alakulását. A zálogjog bonyolultsága, kötelező nyilvántartása egyben költségnövekedést is jelent, amik csökkenő beruházási kedvhez, közvetve romló gazdasági mutatókhoz vezethetnek. Az adós hitelfelvételi képesség is romlik, mivel a túlbiztosításhoz egyre több fedezetet fog követelni a hitelintézet.
Ráadásul a jogalkotó a zálogjog kapcsán csak az optimális esetet veszi figyelembe,
és
nem
számol
a
zálogjog
felszámolási
eljárásban
való
érvényesíthetőségével. A zálogjog kiüresedéséhez és kerülő utak kereséshez éppen az vezetett, hogy a gazdálkodó szervezetek felszámolása esetén a zálogjogos hitelezőnek nincs külön kielégítési joga, hanem a zálogtárgy a felszámolási vagyon részeként csak egy privilegizált besorolásra jogosít annak erejéig. Ez az előnyösnek látszó besorolás azonban sok esetben nem nyújtott kielégítést, mert a felszámolás költségei minden megmaradt vagyont felemésztettek. Ebben a helyzetben a zálogjog egyedüli biztosítékként szerepeltetése meglehetősen hátrányos lehet a hitelezőkre nézve. A jogalkotónak érdemes lenne megfontolnia a zálogtárgy kivételét a felszámolási vagyonból és külön kielégítési jogot biztosítania a zálogjogos hitelezőknek.
30
IV. ENGEDMÉNYEZÉS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN
A biztosítéki célú engedményezés az elmúlt 20 évben eljutott a szabályozatlan, de a jogalkalmazás által érvénytelennek nem minősülő státuszból a kifejezetten tilalmazott kategóriába. A bíróságok által kimunkált elvek a felszámolási eljárások tapasztalataiból születtek.
A biztosítékú célú engedményezéssel kapcsolatban a fő kérdést az jelentette, hogy az engedményezett követelés beletartozik-e a felszámolási vagyonba vagy pedig ezen vagyonnak nem része. Ezen kérdést megválaszolása két oldalról közelíthető meg, egyrészt felmerül, hogy az engedményezett követelés kinek a vagyonába tartozik. Ez valószínűleg az adós, mivel a hitelező nem használja a követelést, az hiába száll át azonnal, ez az átszállás nem tükrözi a felek valódi szándékát, nem akarták az adós vagyonából kivonni és a hitelező vagyonához hozzátenni a követelést. Másrészről a kérdés az, hogy az adós teljesítésének elmaradása esetén a hitelező mikor fordulhat az adós adósa ellen és van-e olyan határidő, amely eltelte esetén a biztosítéki követelést már nem használhatja fel. A második kérdésre a Kúria a Gfv. X.30.409/2010/5. számú határozatában adott választ. „A biztosítéki célú engedmény esetén az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem fizetése esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg, vagyis az engedményes az engedményezett követelést csak az adóssal szembeni követelése kielégítése végett szedheti be. Ebből pedig az következik, hogy a biztosítéki célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában. Így, ha a hitelező az engedményen alapuló követelését a felszámolás kezdő időpontjáig a kötelezettől nem szedte be, azzal ő már nem rendelkezhet, mivel az adós által biztosítékként engedményezett követelések az érvényesen létrejött engedményezési szerződés ellenére sem kerültek ki az engedményező felszámolás alá vonható vagyonából.”
A fenti érvelés csak abban az esetben állja meg a helyét, ha az engedményezett követelés kötelezettjének székhelye Magyarországon található. Ha ugyanis a
31
fizetésképtelenségi eljárás a 1346/2000/EK rendelet hatálya alá tartozik, abban az esetben az eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők dologi jogaira.44 Azzal kapcsolatban, hogy az engedményezett követelés kinek a vagyonába tartozik, két egymásnak ellenmondó álláspontra jutott a Legfelsőbb Bíróság néhány év eltéréssel. Első alkalommal a Legfelsőbb Bíróság az engedményezés jogi konstrukcióját megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy mivel az engedményezés a puszta megállapodással létrejön, ezzel a követelés a hitelező/engedményes pénzintézet vagyonába tartozik, a kötelezett/engedményező vagyonának nem képezi részét. A felszámolót tehát nem rendelkezhet az adós gazdálkodó szervezet vagyonába immáron nem tartozó követeléssel, ezért nem gyakorolhatja a felmondási jogot sem. Ezért is volt a fiduciárius engedményezés olyannyira kedvelt a bankok hitelkihelyezéseinél.
Néhány évvel később a Legfelsőbb Bíróság változtatott az álláspontján, amikor egy különösen jelentős felszámolási ügyben a felszámolás alá került adós lízingtevékenységét hitelből finanszírozta, és biztosítékul a hitelezőre engedményezte a lízingszerződésekből fakadó követeléseit és ezáltal a vagyonának jelentős része kikerült a felszámolás köréből. A bíróság szerette volna megakadályozni a fedezetnek a felszámolási vagyonból való kivonását, a Legfelsőbb Bíróság ezt azáltal érte el, hogy megtagadta a jövőbeli követelések engedményezésének elismerését.45
A Legfelsőbb Bíróság 2001-ben hozott ítéletében felismerte az engedményezés biztosítéki jellegének jelentőségét. „A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a biztosítéki jelleg miatt az engedményezett követelés az engedményező vagyonában marad egészen az adós szerződésszegéséig, így a felszámolási eljárásban „a biztosítéki engedményezés osztozik a többi biztosíték jogi sorsában.” A bíróság a deklaráció szintjén ugyan elismerte az engedményezés érvényességét, azonban mégsem engedte érvényesülni annak leglényegesebb joghatását, hogy az engedményezés következtében a követelés kikerül az adós vagyonából. Ez azt jelenti, hogy az engedményezést valójában átminősítette biztosítékká.”46 A jobb érthetőség kedvéért érdemes felidézni a jogesetet.
44
A Tanács 1346/2000/EK rendelete az európai fizetésképtelenségi eljárásról, 5 cikk, (1) bekezdés Gárdos István-Gárdos Péter: i.m. 119.o. 46 Gárdos István-Gárdos Péter i.m. 120.o. 45
32
A 439/2001 számú gazdasági elvi határozat
A Legfelsőbb Bíróság a 439/2001 számú gazdasági elvi határozatában kimondta, hogy a felszámolási eljárás során a fiduciárius engedményezés a többi biztosíték jogi sorsához hasonlóan a felszámolási vagyon részét képezi. Amennyiben tehát a jogosult a követelést nem szedte be a kötelezettől, a felszámolás kezdő időpontját követően azzal már nem rendelkezhet.
A jogesetben egy faktoring szerződések kötésével foglalkozó cég került felszámolás alá. Az adós gazdálkodó szervezet a faktoring ügyletek finanszírozására három
jelentős
összegű,
együttesen
mintegy
egymilliárd
forint
összegű
kölcsönszerződést kötött a hitelező pénzintézettel. A bank a kölcsönszerződésben vállalta a kölcsön összegének rendelkezésre tartását, amelyet az adós kizárólag a faktoring
szerződésekből
eredő
követelésvásárlások
során
felmerülő
fizetési
kötelezettségeinek teljesítésére fordíthat. A kölcsönszerződés mellett folyószámlahitel szerződés is megkötésre került.
A felek engedményezési szerződéseket is kötöttek biztosítéki célból, ezen szerződések szolgáltak fedezetül egyéb biztosítékok mellett. Az engedményezési szerződések szerint az adós a tartozások és járulékok biztosítékául átruházta a faktoring szerződések alapján keletkező követeléseit. Az adós kezesként felelt, ha az engedményezett követelés kötelezettje tartozását nem fizette meg határidőre. Megállapodtak a felek abban is, hogy az adós kötelezettségeinek nem teljesítése esetén a hitelező jogosult az engedményezett követelések kötelezettjeit értesíteni az engedményezésről, és felszólítani őket a követeléseknek a hitelezőhöz történő teljesítésére.
A hitelező néhány hónap után azonnali hatállyal felmondta a szerződést és felszólította az adóst a felhasznált hitel és kamatai kiegyenlítésére. Az adós erre válaszul felszámolási eljárás iránti kérelmet nyújtott be a bírósághoz, aki végzésével elrendelte a felszámolást és kijelölte a felszámolót. A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjában azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződéseket és a folyószámlahitel szerződést biztosító engedményezési szerződéseket, egyúttal értesítette a faktoring szerződések
33
kötelezettjeit, hogy a felszámolás alatt álló cégnek teljesítsenek, ne pedig a hitelező pénzintézetnek.
A bank kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedései ellen és kérte az engedményezési szerződések felmondásának jogsértő voltának megállapítását arra hivatkozva, hogy az engedményezi szerződés a megkötés időpontjában teljesült, így nem mondható fel. Kérte továbbá a bíróságot, hogy a felszámolót kötelezze a faktoring kötelezettek értesítésére arra vonatkozóan, hogy a hitelező részére teljesítsenek, mivel az engedményezett követelések nem tartoznak a felszámolási vagyonba.
Az elsőfokon eljáró bíróság a pénzintézet kifogásának részben helyt adott és kötelezte a felszámolót a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződések és folyószámlahitel
szerződés
biztosítékául
engedményezett
számlakövetelések
kötelezetteit értesítse arról, hogy a pénzintézetnek teljesítsenek. Az indoklás szerint a bíróságnak nem a kifogás tárgyában, azaz az engedményezési szerződések felmondását és a faktoring kötelezettek értesítését illetően kellett döntenie, hanem abban a kérdésben, hogy az engedményezés megtörtént-e, tehát a biztosítéki célt szolgáló faktoring szerződések a felszámolási vagyon tartozónak tekinthetőek-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kölcsönszerződéseket és a folyószámlahitelt biztosítandó a felek
engedményezési
szerződéseket
kötöttek,
amelyeken
felül
egyenkénti
engedményezési nyilatkozatokat is felvezettek a számlákra. Az engedményezés a felek között csendes engedményezéssel történt, tehát olyan formában, amelyben a hitelező nem értesíti az adóst az engedményezésről. A felszámoló felmondása jogszerű volt, igaz a bank által felmondás után csak annyiban értelmezhető, hogy a felszámolás alatt keletkező követelések esetében az engedményezés már nem engedhető meg, ellenben a felszámolás kezdő időpontjáig engedményezett követelések a pénzintézetet illetik, tehát a faktoring kötelezettek értesítésére és a követelések behajtásra is jogosult.
A másodfokon eljáró Kúria a végzést megváltoztatta és a hitelező kifogását elutasította.
Az
indoklás
szerint
a
szerződési
szabadság
elvének
Ptk.-beli
megfogalmazásának47 megfelelően engedményezési szerződés jött létre a felek között a kölcsönszerződések és a folyószámlahitel biztosítására, ahogy azt az elsőfokú bíróság 47
Ptk. 200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
34
helyesen megállapította. Azonban tévedett abban a kérdésben az elsőfokon eljáró jogalkalmazó,
amikor
az
engedményezés
azonnali
hatályosulása
okán
az
engedményezetett követeléseket a felszámolási vagyon nem tartozónak ítélte. A Kúria álláspontja szerint ez csak teljesítési engedményezés esetében jelent késedelem nélküli átszállást, az adott ügyben pedig biztosítéki engedményezésre került sor, ami azt jelentette, hogy a követelés tulajdonjoga csak abban az esetben és időpontban kerül a hitelező tulajdonába, amikor az adós szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti. Ezért ezen követelések nem a hitelező vagyonába, hanem a felszámolási vagyonba tartoznak és a többi hitelező érdekeit sértené, valamint a kötelező kielégítési sorrendet meghatározó jogszabályba ütközne ha a biztosítékot szerződés szerint igénybe venné a pénzintézet.
A másodfokú végzés ellen a hitelező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérelmében előadta, hogy az engedményezés alanycserét jelent, és ezért az engedményezett követelések nem tartoznak a felszámolási vagyonba. Álláspontja szerint az engedményezésért cserébe kölcsönt nyújtott, ami pedig a felszámolási vagyon részét képezi. A felszámoló véleménye szerint a szerződési szabadságnak megfelelően az engedményezési szerződéstől el lehet térni oly módon, hogy feltételtől teszik függővé az érvényesítését.
A Kúria helybenhagyta a másodfokú végzést. Az indokolásában arra hivatkozott, hogy a felek egyező akarattal eltérhetnek a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől, így tehát nincs „jogi akadálya annak, hogy a faktoring hitelező a követelését kifelé, harmadik
személyek
irányában
korlátlanul
engedményezze,
ugyanakkor
az
engedményessel abban állapodjon meg, az az engedménnyel csak meghatározott célból, meghatározott feltétel mellett élhet. Ez a cél lehet többek között az engedményező engedményessel szemben fennálló tartozásának a biztosítása.”48
A Kúria elvi éllel rámutatott, hogy az adós nem teljesítéséként engedményezte a követeléseket, hanem a teljesítés elérése érdekében, a tartozás mellé biztosítékként lépett az engedmény.
48
EBH 2001.439
35
A biztosítéki célú engedményezés és a teljesítési célú engedményezés között tehát a legfontosabb különbség, hogy amíg a teljesítési célú engedményezés esetén a követelés ellenszolgáltatásként szerepel, addig a biztosítéki célú engedményezés esetében csak „mellérendelt” szerepet tölt be.
Azonban az ítélet a felek szerződéses akaratát teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. A felek az engedményezéssel éppen azt akarták elérni, hogy az engedményezett követelés ne váljon a felszámolási vagyon részévé, hanem a hitelezőé legyen. Éppen azért folyamodtak az engedményezést jogintézményéhez, hogy a követelés a szerződés megkötésének
pillanatában
kikerüljön
az
engedményező
vagyonából
és
az
engedményes vagyonát gyarapítsa. „A bíróság ezt a kérdést ebben az ítéletben megkerülte. Nem tisztázta, hogy a biztosítéki engedményezést, mint szerződést biztosító mellékkötelezettséget, vagy mint engedményt ismeri el. Amennyiben szerződést biztosító mellékkötelezettségnek minősíti a bíróság a biztosítéki engedményezést, az azzal jár, hogy az engedményes utolsóként elégítheti ki a követelését a csődvagyonból. Amennyiben a biztosítéki engedményezést is engedményezésnek fogadjuk el, akkor a követelés nem válik a csődvagyon részévé. Bármelyik megoldást választjuk is, az kizárja a másik gondolatmenet együttes alkalmazását. A bíróság azonban épp ezt tette, amikor azt mondta ki, hogy érvényes jogügyletnek ismeri el a biztosítéki célú engedményezést, majd azt a következtetést vonja le, hogy az osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, és így „a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése értelmében (az engedményes) nem minősül privilegizált hitelezőnek.””49
A megkülönböztetés jelentősége
A Kúria az Gfv.X.30.025/2012/15.számú ügyben kifejtett álláspontja világosan rámutat arra, hogy mennyire fontos különbséget tenni a teljesítési célú engedményezés és a biztosítéki célú (fiduciárius) engedményezés között, valamint, hogy a különbségtétel milyen szempontok alapján történhet. Az ügy a Csongrád Megyei Bíróság előtt kezdődött, a tényállás szerint a felek hitelszerződéseket és bankgarancia szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítékaként a II.r. alperes lejárt és jövőbeni követeléseire engedményezési szerződést készítettek, továbbá keretbiztosítéki jelzálogot
49
Gárdos Péter i.m. 7.o.
36
alapítottak ingó és ingatlan vagyonán. 10 hónappal később újabb engedményezési szerződést kötött a felperes és a II.r. alperes, amelyben kifejezetten megjelölték, hogy a felperes az engedményezett követelésekből származó összegeket jóváírja, így az engedményezés teljesítési engedményezésnek minősül. Ennek érdekében a felperes az engedményezett követelésekkel szabadon rendelkezik, és azokat a biztosított kötelezettségek törlesztéseként felhasználja. 4 hónappal később a felperes és a II.r. alperes újabb hitelszerződést kötött, amelynek biztosítékaként az előbb említett engedményezési szerződés is szolgált. A II.r. alperes csődeljárás kezdeményezett maga ellen, majd ennek sikertelensége miatt az felszámolási eljárásként folytatódott tovább. A felperes bejelentett hitelezői igényét és tájékoztatta a felszámolót az engedményezési szerződésre illetve arról, hogy a követeléseit keretbiztosítéki jelzálogjog terheli. Az engedményezet követelésekkel kapcsolatban közölte, hogy azok nem képezik a felszámolási vagyon részét, azok a felperes vagyonába tartoznak.
A felperes marasztalási és megállapítási keresetet indított, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított és megállapította, hogy az engedményezés biztosítéki célú volt, ezáltal az osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, ezért azzal a felperes nem rendelkezhet. Az ügy másodfokon folytatódott, a másodfokú bíróság álláspontja szerint is biztosítéki célú engedményezési szerződést kötöttek a felek, a folyószámla hitelszerződés szükségképpen biztosítéki jellegű. A szerződés szövegezésében az engedményezést a biztosítékok között szerepeltették, ráadásul az bankgarancia biztosítására is szolgált, amelyből követelés nem állt fenn, ezért sem lehetséges, hogy teljesítési engedményezésről lenne szó. A bíróság véleménye szerint csak egyetlen szövegrészt említi a teljesítési engedményezést, a szöveg teljes egésze viszont másra utal. A Ptk. szerint vita esetén a szerződéses nyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogy azt a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kell.50 Mindezekből a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az engedményezési szerződés nem a tartozás kiegyenlítése érdekében, nem teljesítésként, hanem a teljesítés elérése érdekében jött létre, tehát hitelbiztosítékként funkcionál, amit csak a felszámolás kezdő időpontjáig érvényesíthet a hitelező, később azzal már nem rendelkezhet.
50
Ptk. 207. § (1)
37
Az ügy ezután a felülvizsgálati kérelmek elbírálása végett került a Kúriához, akinek abban a jogkérdésben kellett döntést hoznia, hogy a felek közötti engedményezési szerződés biztosítéki célú vagy teljesítési célú, mert amennyiben ez utóbbi, akkor a követelés nem tartozik a felszámolási vagyonba. A Kúria álláspontja szerint a biztosítéki célú engedményezésnek több különböző változata jött létre, amelyek kialakításakor minden esetben arra törekedett a készítő, hogy a számára előnyös tulajdonságokat megőrizve a negatív értékelést elkerülje.
A bíróság megítélése szerint az ügyben teljesítési engedményre utaló pontok: 1. a hitelező a ráengedményezett követeléssel szabadon rendelkezhet 2. az adós kézfizető kezességet vállal adósa nemteljesítése esetére 3. engedményezési értesítő kibocsátása az adós részére
Biztosítéki célú engedményezésre utaló pontok: 1. azon fennálló vagy jövőben esedékessé váló követelések felsorolása, amelyeket az engedményezés biztosít 2. az adós részére az aktuális követelést meghaladó rész visszafizetése 3. a befolyt összegek elkülönített számlán kezelése 4. a kötelezettségek teljes megfizetéséig az engedményezési szerződés hatályban marad
Ezen kritériumokat tekinthetjük úgy is, mint egy általános formulát, iránymutatást, aminek segítségével megkülönböztethetjük a teljesítési célú engedményezést a biztosítéki célú változatától.
38
V. A FIDUCIÁRIUS ENGEDMÉNYEZÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE
Megtámadási lehetőségek
Mind a beszámítás, mind az engedményezés esetében láthattuk, hogy alkalmas arra, hogy adott esetben bizonyos vagyontömeget kivonjon a felszámolási vagyon köréből. Mivel a felszámoló egyik legfontosabb feladata az adós vagyonának védelme a hitelezők egyenlőségének megőrzése mellett, ezért fokozottan ügyelnie kell arra, hogy a két említett jogintézmény alkalmazásakor ne kerüljön sor joggal való visszaélésre. A felszámolónak a Csődtörvény különleges jogokat biztosít, amellyel ezen szerződéseket megtámadhatja.
A római jogban a praetor nemcsak az adóssal összejátszó, de a jóhiszemű szerző ellen is védelmet nyújtott Actio Pauliana útján, ha a hitelezők megkárosítására irányuló vagyon-elidegenítés szándékát észlelte. Az összejátszó kártérítésre volt kötelezett, a jóhiszemű a jogalap nélküli gazdagodás kiadásával tartozott. A magyar jogban az 1881. évi XVII. tc. hatálytalannak nyilvánította a közadós taxatíve meghatározott jogcselekményeit, amelyek a csődnyitás előtt keletkeztek. Az Ftvr. 3. § (3) bekezdése értelmében a hitelezők a felszámolás megindítását megelőző hat hónap alatt, kötött szerződéseit megtámadja, ha azok a hitelező követelésének kielégítését veszélyeztetik.51
A
megtámadási
jog
a
Cstv.
40.
§-ában
szerepel,
fontos
eszköze
a
hitelezővédelemnek a fizetésképtelenségi eljárásban. Célja a felszámolási vagyon egybentartása, a kikerült vagyonrészek visszajuttatása a felszámolási vagyonba annak érdekében, hogy a kielégítési sorrendnek megfelelően kerüljön felosztásra a megmaradt vagyon a hitelezők között.
A megtámadási lehetőségre rendelkezésre álló határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani, ami azért fontos, mert a megtámadható szerződést valószínűleg nagyon jól elrejti az adós gazdálkodó szervezet vezetője. A szubjektív megtámadási határidő 90 nap, a jogvesztő határidő pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 1 év múlva jár le. A határidők elévülési jellegűek, az alperesnek hivatkozni kell az elévülésre, a
51
Juhász László: Csődjog. Novotni Alapítvány Kiadó. Miskolc, 2012, 174. o.
39
bíróság hivatalból nem észleli. A megtámadási jog jogosultja a hitelező illetve az adós nevében a felszámoló. Speciális szabály vonatkozik arra a hitelezőre, aki a felszámolótól értesül a megtámadható szerződésről: az ő esetében a felszámoló tájékoztatását követően még 15 nap áll rendelkezésére a megtámadásra, akkor is ha a 90 napos határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra. Az 1 éves objektív határidő azonban itt is érvényes.
A megtámadható szerződések 4 csoportra oszthatók:
a. Az első csoportba azok a szerződések és jognyilatkozatok tartoznak, amely célja a hitelezők kijátszása volt és amelyről a másik fél tudott vagy tudni kellett. Ezek az ún. csalárd szerződések, ezek a felszámolási eljárásra vonatkozó kérelem bíróságra érkezését megelőző öt éven belül és azt követően kötött vagyoncsökkenést okozó szerződések. A perben bizonyítani kell a keresetet indítónak, hogy a felek rosszhiszeműségét, az adós egyenes szándékát, a vele szerződő tudattartalmát illetve az okozati összefüggést a szerződéskötés és felszámolás alá került vagyon csökkenése között. „A csalárd ügyletek tényállása sok tekintetben hasonlóságot mutat a Ptk.ban
szabályozott
fedezetelvonó
szerződés
tényállásával.
A
Ptk.-ban
szabályozott, a hitelezőket károsító fedezetelvonó szerződés – a semmis és a megtámadható szerződéstől eltérően – érvényes szerződés, azonban az adós hitelezőivel szemben hatálytalan. A Ptk. rendelkezései alapján a szerződés viszonylagos hatálytalansága következtében a jogszerző fél csak arra kötelezhető,
hogy
tűrje
a
behajthatatlanná
vált
követelésnek,
vagy
követelésrésznek a szerződéssel átruházott vagyontárgyból történő kielégítését, azonban a szerző fél az elvont fedezet visszaszolgáltatására nem köteles.”52
b. Az ingyenes és értékaránytalan szerződések tartoznak a második csoportba, ezek esetében a két éven belül és azt követően kötött szerződések számítanak. Ide tartoznak
az
ingyenesen
elidegenített
vagyontömegek,
az
ingyenes
52
MISKOLCZI-STEUER Annamária: Fiduciárius biztosítékok sorsa a felszámolási eljárás során, különös tekintettel a biztosítéki célú vételi jogra és a biztosítéki célú engedményezésre. Themis: Az ELTE Államés Jogtudományi Doktori Iskola lektorált elektronikus folyóirata. Budapest, 2013. február. 184. o.
40
kötelezettségvállalások illetve a feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött jogügyletek.
c. A kérelem beérkezését megelőző kilencven napos határidő vonatkozik a hitelező előnyben részesítésére alkalmas szerződésekre. Ilyennek minősül a biztosíték nyújtása is, illetve ha az engedményezés miatt egy hitelező a kielégítési sorrend figyelmen kívül hagyásával, a többi hitelezőt megelőzően jutott kielégítéshez.53
d. Végül a felszámolónak hatvan napja van visszakövetelni a rendes gazdálkodás körébe nem tartozó szolgáltatást, tehát például valamely hitelező követelésének esedékesség előtti kiegyenlítése.
A sikeres megtámadás következménye
Amennyiben a szerződéseket vagy jognyilatkozatokat a felszámoló sikerrel támadja, a szerződésekre a Ptk. érvénytelen szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni a Cstv. Az érvénytelenség alapján eredeti állapot helyreállításának illetve bejegyzett jog törlésének van helye.
A Cstv. 2009-es módosítását megelőzően nem szerepelt a Cstv.-ben az érvénytelenség egyértelmű megjelölése. Ahogy a Legfelsőbb Bíróság 3/2008 számú jogegységi határozata a Cstv. 40. §-val kapcsolatban fogalmaz: „Miután a sikeres megtámadás jogkövetkezményére vonatkozó speciális rendelkezést nem tartalmaz, ezért a Ptk. megtámadásra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni.”
A jogalkotó a jelzés alapján megalkotta a 2009. évi LI. törvényt, amely módosította a Csődtörvény rendelkezéseit, így bekerült a normagyűjteménybe a bíróság álláspontja. „A törvénykezési hatalmat gyakorló jelzése alapján a törvényhozónak lehetősége lett volna a Ptk. és a Cstv., mint a lex generalis és lex specialis viszonylatában a jogkövetkezményeket eltérően szabályozni. A törvényhozó azonban nem amellett döntött, hogy a csődtörvényben szabályozott megtámadásnak - mint hitelezővédelmi eszköznek - az általános polgári jogi megtámadástól eltérő jellegét vegye figyelembe a
53
Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.396/2011/4.
41
jogkövetkezményeinél, hanem a keresetindítással megtámadott szerződést vagy más jognyilatkozatot
ugyanúgy
szerződéskötéskor
kívánja
vagy
kezelni,
mint
jognyilatkozat-kiadási
az
érvénytelenségi
időpontban
okkal
minősíthető
jogcselekményeket.”54
Az érvénytelenség Ptk.-beli szabályozása szerint a megtámadható szerződés sikeres megtámadás esetén annak megkötésének időpontjára visszaható hatállyal érvénytelen. „Az érvénytelenség alapvetően az anyagi jogviszonyokat minősítő jogi tény. Az érvénytelen jognyilatkozatokhoz, az érvénytelen szerződéshez semmilyen hatály nem fűződhet. Egy megtámadott anyagi jognyilatkozat vagy szerződés érvénytelensége nem attól függ, hogy azt a bíróság megállapítja-e vagy sem. Semmisség megállapítása - a jogkövetkezmények akár önkéntes alkalmazásához - külön polgári peres eljárásban szintén nem szükséges. A semmis jognyilatkozatokhoz kezdettől fogva nem fűződik hatály.”55 Az érvénytelenség nem a bíróság döntése, nem a bíróság teszi érvénytelenné az adott szerződést vagy jognyilatkozatot, hanem az már eleve érvénytelen, így ahogyan a Ptk. fogalmaz: A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.56
Az érvénytelenség jelentőség jogrendszerünkben az, hogy ezen jogügyletek vagy jognyilatkozatok jogszerzésre alkalmatlanok. Érvénytelen szerződés alapján vagyoni jogok szerzése kizárt, mintahogy ezen vagyontárgyak gazdasági forgalomban részvétele és
ezeken
való
jogszerzés
is
limitált
lehet.57
Ezért
az
érvénytelenség
jogkövetkezményeként a megtámadott szerződésben résztvevő vagyonába nem tartozhat bele az érvénytelen jogügylettel szerzett vagyontárgy vagy pénz, azt csak felelős őrzőként tarthatja magánál és köteles azt visszaadni annak, akitől az érvénytelen szerződés alapján hozzá került. A 3/2008. számú polgári jogegységi határozat értelmében, ha az érvénytelen szerzőnek pénzszolgáltatás jár vissza, azt a felszámoló által nyilvántartott hitelezőként, a Cstv. 57. § (1) bekezdésben megjelölt törvényi
54
Juhász Csaba: Nagykommentár a csődlejárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez 40. §. 358. o. Complex Webjogtár. Lezárva: 2013. április 19. 55 Juhász Csaba: i.m. 359.o. 56 Ptk. 234. § (1) 57 Juhász Csaba: i.m. 361.o.
42
kielégítési sorrend figyelembevételével kaphatja vissza. Ez azt is jelenti, hogy az eredeti állapot helyreállítása kölcsönösségének és egyidejűségének elve nem érvényesül.
A határozat viszont nem szól arról az esetről, ha az adós nem pénzt kapott az érvénytelen szerződés ellenértékeként, hanem más dolgot. Ez a dolog valószínűleg nem tartozik a felszámolási vagyonba, az mindössze az adós felelős őrzésében van. Ilyenkor az érvénytelen szerződés ellenére nincs in integrum restitutio, nem kell az érvénytelen szerződőnek visszaszolgáltatni a dolgot?
Az a kérdés is felmerülhet, hogy az eredeti állapot helyreállítása hogyan történik, ha az érvénytelen szerződés kiegyenlítése beszámítás útján történt. Ezzel kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf. 40.285/2008/7. számon meghozott határozatában kifejtette, hogy ilyen esetben a beszámított követelés ismét feléled, amihez az érvénytelen szerző szintén csak a felszámolási eljárás keretében történő felszámolói nyilvántartásba vétel és kielégítési sorrend szabályainak betartása mellett juthat hozzá.
Problémaként merül fel az is, hogy a Cstv. 40.§ (1) bekezdés b) pontjára alapított megtámadás sikeressége esetén kizárólag a szerződés érvényessé nyilvánításának jogkövetkezményét alkalmazták, pedig a Ptk. 237. § alapján – nem minden esetben – lehetőség lenne az eredeti állapot helyreállítására is. A szerződés érvényessé nyilvánításával ugyanis az adós a legtöbb esetben csak a feltűnően nagy értékkülönbözet arányos részéhez jut hozzá, az érvénytelen szerződő viszont megtarthatja a kapott szolgáltatást. Az érvénytelenség ezen a módon való kiküszöbölése viszont sérti a hitelezők egyenlőségének elvét, ezért ebben az esetben is az lenne célravezető, ha az adós az általa nyújtott szolgáltatást visszakapná, a vele szerződő fél pedig a felszámolás keretében keresné igényének kielégítését.58 59
58 59
MISKOLCZI-STEUER Annamária i.m. 193-194.o. Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf. 40.166/2008/4.
43
VI. ZÁRÓ GONDOLATOK
Szakdolgozatomban bemutattam a beszámítás és az engedményezés jogintézményét és ezek felszámolási eljárásban betöltött szerepét. A feldolgozásból kiderült, hogy mind a beszámítás, mind az engedményezés hatással van a felszámolási vagyonra, megváltoztathatja a kielégítési sorrendet, előnyt biztosíthat sorban hátrébb álló hitelezőknek, elvonhatja a kielégítési alapot a törvény által előnyben részesíteni kívánt hitelezői kategóriák elől. Ezért indokolt fokozottan foglalkozni a témával, mert ezen két jogintézmény visszaélésszerű használata felboríthatja azt a törékeny egyensúlyt, amit a jogalkotó a felszámolás szabályozásával megteremtett.
Kiderült a dolgozatból, hogy a biztosítéki célú engedményezés kialakulásához a gyenge, kiüresedett és drága zálogjog vezetett, valamint az a tény, hogy a hiába van egy adott hitelezőnek zálogjoga, a követelését a felszámolási eljárásban csak a kielégítési sorrend betartásával, a felszámolás költségei után kaphatja meg a hitelező. Ez sok esetben azzal jár, hogy a hitelező csak részben vagy egyáltalán nem jut a pénzéhez.
Ugyanakkor a fiduciárius engedményezés sem mentes a hátrányoktól. Egyrészről hiába szerepel az engedményezés polgári jogi szabályai között az azonnali átszállás, a bírói gyakorlat szerint a biztosítéki célból engedményezett követelés a felszámolási vagyonba tartozik, ha az engedményes a felszámolás kezdő időpontjáig nem érvényesíti igényét. Emellett a fiduciárius engedményezési szerződést megtámadhatja a felszámoló illetve más hitelező érvénytelenség címén. Keresztbe tehet az engedményezésnek az adós ha a követelést vitássá teszi illetve az engedményező ha megszünteti a követelést.
Érzékelhető, ha egy hitelező helyébe képzeljük magunkat, hogy meglehetősen nehéz olyan konstrukciót találni, amivel egyszerű lenne egy követelés visszaszerzése az adós felszámolása esetén, amivel kikerülhető lenne a törvényi kielégítési sorrend. Ráadásul ez a jövőben még nehezebbé válik, hiszen a jogalkotó a zálogjogot tekinti az egyedüli és alapvető dologi hitelbiztosítéknak.
Úgy gondolom, a probléma megoldása két irányban lehetséges. Egyrészt a fiduciárius biztosítékok, köztük a biztosítéki célú engedményezés tiltásának 44
feloldásával, rehabilitálásával, majd ezek olyan módon való szabályozásával, amivel elérhető az a cél, hogy az adós tulajdona is védelemben részesüljön, de a hitelezőnek sem kell attól tartania, hogy a követelése csak kis részben vagy egyáltalán nem kerül visszafizetésre. Ezek a szabályok figyelembe vennék a zálogjogban kialakult jogfejlődés
eredményeit,
valamint
csődjogi-felszámolási
igényeket.
Ehhez
kapcsolódóan a jogalkotónak határidőt kellene szabnia az engedményezéssel biztosított követelések érvényesítésére a felszámolási eljárásban, és nem a felszámolás kezdő időpontjához kellene azt kötnie. Javaslatom szerint az is elképzelhető lenne, hogy az ilyen engedményezett követelés felszámolási vagyonból való kiemelése esetén meghatározott százalékot fizessen vissza a hitelező a felszámolási vagyonba, így valamennyire „kártalanítva” lennének az egyes hitelezői osztályok és felszámolónak is nagyobb összeg maradna.
A másik út az Új Ptk. irányvonalának továbbvitele lehetne, tehát a fiduciáirius hitelbiztosítékok tiltása, ami a jogbiztonság szempontjából is kívánatos lenne, mivel komolytalan színben tűnne fel a törvényhozó, ha egy ilyen hosszan előkészített, széleskörű vitákon keresztülment kódexet lépten-nyomon módosítana. Emellett két egymással konkuráló, hasonló jogintézmény léte is problémás lehet. Mert létezik a zálogjog, amit kissé nehézkes és költséges létrehozni, alapítani, de ugyanakkor a szigorú szabályozás miatt kellően biztonságos. Mi értelme lenne egy újabb jogintézményt létrehozni azonos funkcióval, ha az ugyan könnyen és olcsón alapítható, de ugyanakkor a felek számára bizonytalanságot hordoz és a felszámolás során semmilyen előnyt nem nyújt a zálogjoghoz képest. Véleményem szerint a zálogjogi szabályozást kellene úgy átalakítani, hogy megőrizze a biztonságos elemeket, de alapítása egyszerűbb és olcsóbb legyen.
Harmadik javaslatom a beszámítás intézményéhez kapcsolódik. A dolgozatban kifejtettem, hogy egy-egy nagyobb összegű beszámítás teljes egészében elvonja a kielégítés lehetőségét a felszámolási eljárásban. Ennek ellensúlyozására olyan jogszabályt kellene alkotni, amely figyelembe venné az ilyen eseteket és a beszámítást százalékos mértékben vagy összegszerűleg korlátozná. A jogalkotónak illetve az államnak mérlegelnie kellene, hogy adott esetben lemondjon valamennyi bevételről és ezzel lehet, hogy jónéhány, a kielégítési sorrendben hátrébb álló kkv-nak, őstermelőnek stb. nyújthatna segítséget a további működéshez. Tehát ha például az adóhatóság vagy 45
egy bank a több-tízmilliós beszámítási lehetőségét csak 70 százalékban számítaná be, néhány millió forint maradna olyan hitelezői csoportoknak is, akiknek erre nagyobb szükségük lehet, esetleg a további működésük múlhat rajta.
46
VII.
ÖSSZEGZÉS
A szakdolgozatom célja a beszámítás és az engedményezés szerepének bemutatása a felszámolási eljárásban. A beszámítás a polgári jogban viszonylag egyszerű jogintézmény, a fizetésképtelenségi jogban mégis alkalmas arra, hogy adott esetben jelentős összegeket vonjon el a felszámolási vagyonból. Szerencsére a rendszerváltás óta eltelt idő alatt indult számtalan felszámolási eljárás tapasztalatait felhasználva a Csődtörvény napjainkban már tartalmaz rendelkezéseket az esetleges joggal való visszaéléseket kiküszöbölendő.
Az engedményezés szintén egy meglehetősen régi ügylettípus, már a római jogban is ismerték, az Európai Unió országaiban is alkalmazzák, habár mindenhol kicsit más formában. Két formája, a teljesítési célú engedményezés és a biztosítéki célú engedményezés közül ez utóbbi terjedt el. Különösen a bankok alkalmazzák előszeretettel kintlévőségeik biztosítására, mivel a zálogjoggal szemben számos előnyt biztosít. A fiduciárius engedményezés létrehozása olcsóbb és egyszerűbb, egy esetleges felszámolás esetén pedig – ha sikerül a felszámolás kezdő időpontja előtt érvényesíteni a követelést – a teljes kintlévőség megtérül és nem kerül be a felszámolási vagyonba. Azonban a biztosítéki célú engedményezésnek hátrányai is vannak, amelyek miatt a felek helyzete bizonytalannak nevezhető, ha pedig a felszámolásról a hitelező későn értesül, a vonatkozó bírósági ítéleteknek megfelelően követelése menthetetlenül a felszámolási vagyon részét fogja képezni.
A
dolgozat
utolsó
fejezetében
a
biztosítéki
célú
engedményezés
érvénytelenségével kapcsolatban a fiduciárius engedményezés megtámadásának lehetőségre tértem ki, amely jogszabályok kivétel nélkül a hitelezők védelmét szolgálják és sikeres megtámadás esetén érvénytelenné teszik a csalárd módon vagy a hitelezők kijátszására irányulóan kötött szerződéseket.
A hitelezővédelem elsődlegessége és az eljárás tisztaságának védelme motiválta a jogalkotót akkor is, amikor a hosszú idő alatt elkészült, széles körű vitákon keresztülment Új Polgári Törvénykönyvben megtiltotta a fiduciárius biztosítékok alkalmazását. A kódex indoklása szerint a hatálybalépést követően a zálogjog lesz az
47
egyetlen dologi hitelbiztosíték, mivel ez kellő biztonságot jelent a felek számára és megfelelő kielégítést biztosít a felszámolási eljárásban is.
48
VIII. FELHASZNÁLT IRODALOM
BACSA György: Engedményezés biztosítéki célból. 2003. évi OTDK, Állam- és jogtudományi szekció, Polgári jogi III. tagozat FEHÉRVÁRY Jenő: A magyar magánjog kistükre. Budai Nyomda, Budapest, 1941. FODORNÉ LETTNER Erzsébet: NAGYKOMMENTÁR a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez. CompLex Web Jogtár Lezárva: 2013. április 19. FÓNAGY Sándor: A fizetésképtelenségért való magánjogi felelősség. PhD értekezés, Miskolc, 2011 FÓNAGY Sándor: Hitelbiztosítékok érvényesíthetősége a felszámolási eljárásban I. Hitelintézeti Szemle 2013/1. FÓNAGY Sándor: Hitelbiztosítékok érvényesíthetősége a felszámolási eljárásban II. Hitelintézeti Szemle 2013/2. FÓNAGY Sándor: Javaslatok az új csődtörvény megalkotásához - a beszámítás jogintézménye. Studia iurisprudentiae. Tomus 4/1. 2004. FÖLDI András – HAMZA Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008. GÁL György: Beszámítás a felszámolási eljárás során. Napi Jogász. 2001/2 GÁRDOS István – GÁRDOS Péter: Az engedményezés és a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása. In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerk: Gárdos Péter. HVG-Orac, Budapest, 2010. GÁRDOS István: Fiduciárius biztosítékok az új polgári törvénykönyvben. Gazdaság és Jog, 2008/7-8. GÁRDOS István-GÁRDOS Péter: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? Vitacikk. In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerk: Gárdos Péter. HVG-Orac, Budapest, 2010. GÁRDOS Péter: Az engedményezésre vonatkozó szabályok újragondolása a nemzetközi gyakorlat tükrében. Polgári Jogi Kodifikáció. V. évfolyam 5. szám.
49
GELLÉRT György: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998., Budapest. JUHÁSZ Csaba: Nagykommentár a csődlejárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez 40. §. 358. o. Complex Webjogtár. Lezárva: 2013. április 19. JUHÁSZ László: A Cstv. 40. § és a Ptk. 203 § kollíziója a felszámolási eljárás során. Gazdaság és jog, 2010. 9-10. sz. JUHÁSZ László: Csődjog. Novotni Alapítvány Kiadó. Miskolc, 2012 KOLOSVÁRY Bálint: Magyar magánjog II. kötet. Politzer-féle könyvkiadóvállalat, Budapest, 1907. LAJER Zsolt: A jövőbeni követelések engedményezése, mint hitelbiztosíték. Magyar Jog, 1997/1. LESZKOVEN László: A bizalmi (fiduciárius) biztosítékokról. Polgári Jogi Kodifikáció, VI. évfolyam, 1-2. szám MISKOLCZI BODNÁR Péter: Beszámítás a felszámolási eljárásban. Jogtudományi Közlöny 9/1992 MISKOLCZI-STEUER Annamária: Fiduciárius biztosítékok sorsa a felszámolási eljárás során, különös tekintettel a biztosítéki célú vételi jogra és a biztosítéki célú engedményezésre. Themis: Az ELTE ÁLLAM- és Jogtudományi Doktori Iskola lektorált elektronikus folyóirata. Budapest, 2013. február. NIZSALOVSZKY Endre: Kötelmi jog. I. általános tanok. (egyetemi előadások) Bp. 1949. PATASSY Benedek: A beszámítás lehetőségei és korlátai a felszámolási eljárásban. A jóteljesítési biztosíték I. Gazdaság és jog, 2002. (10. évf.) 10. sz. SUPPAN Ágoston: A biztosítéki célú engedményezés. http://www.portfolio.hu/gazdasag/jog/ a_biztositeki_celu_engedmenyezes.131153.html Letöltés dátuma: 2013.08.20 SZÁSZY István: A kötelmi jog általános tanai. Grill Károly Kiadó Vállalata, Budapest, 1943. TOLDI Judit: Engedményezési modellek a német, angolszász és francia jogban. Jogi Fórum Publikáció, 2005, http://www.jogiforum.hu/letoltes/!/files/publikaciok/dr_toldi_ 50
juditengedmenyezesi_modellek%5Bjogi_forum%5D.pdf!1385313482!/publikaciok/206 Letöltés dátuma: 2013.11.24. VILLÁNYI László: A kötelem alanyai (in: Szladits Károly szerk. Magyar Magánjog Kötelmi jog Általános része, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1941. VULETA Csaba: A biztosítéki célú vételi jog és a biztosítéki engedményezés a felszámolási eljárásban. In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerk: Gárdos Péter. HVG-Orac, Budapest, 2010.
51
IX. HIVATKOZOTT JOGSZABÁLYOK és ÍTÉLETEK 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 2013. évi V. törvény - a Polgári Törvénykönyvről BDT 2008.1881 BDT2007. 1632. BH 1995.120. BH2001. 489. BH2005.16 EBH 2001.439 Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf. 40.166/2008/4. Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.396/2011/4. Kúria Gf.IX.30.396/2011/3. Kúria Gfv.X.30.287/2010/4. Legfelsőbb Bíróság Fpkf. VI.30689/1994. - BH 1996/2. sz. 133.
52