Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
I. évfolyam 6. szám | 2015. július
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ
A HÓNAP TÉMÁJA
Tisztelt Olvasó! Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat.
- Teljesítés időpontjának meghatározása ingatlan visszterhes értékesítésénél
ELLENŐRZÉS - A számlabefogadó objektív felelősségét az adóhatóságnak vizsgálni kell
ÁFA A MINDENNAPOKBAN - Pénzforgalmi elszámolás az áfában
Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény.
- A Közösségen belüli – belföldön adómentes – termékértékesítések az áfa bevallásban
Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is.
OLVASÓI KÉRDÉSEK – SZAKÉRTŐ VÁLASZOK
Üdvözlettel: Varga Szabolcs Vezető szerkesztő
ADATSZOLGÁLTATÁS
- Használt ingatlan értékesítésének áfabeli megítélése - Árverésen vásárolt eszközök áfa visszaigénylése
Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le.
1.
A HÓNAP TÉMÁJA Teljesítés időpontjának meghatározása ingatlan visszterhes értékesítésénél Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
Az Áfa tv. rendszerében az ingatlan beépített vagy beépítetlen ingatlan lehet. Az Áfa tv. a lakóingatlan (Áfa tv. 259. § 12. pont) kivételével nem határozza meg a beépített ingatlan fogalmát, ennek következtében mögöttes jogszabály rendelkezéseit kell figyelembe venni. Az építmény fogalmát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) 2. § 8. pontja határozza meg, amely szerint építménynek minősül az építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított – rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül – minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Klasszikus értelemben vett épületek mellett ingatlannak minősülnek az egyéb építmények is (például a csővezetékek, elektromos berendezések stb.). Az Áfa tv. alkalmazásában beépített ingatlan alatt olyan ingatlan értendő, amelyen az Étv. által meghatározott építmény áll. Lényeges szabály, hogy a beépített ingatlanhoz tartozó földrészlet nem minősül külön adótárgynak, hanem az építménnyel együtt egy adótárgyat képez. Az Áfa tv. 259. § 12. pontja a lakóingatlan vonatkozásában ettől eltérő szabályt nem fogalmaz meg, tehát a lakóingatlanhoz tartozó földrészlet a lakóingatlan részének kell tekinteni, azaz nem tekinthető külön adótárgynak. Azonban nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még
akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület), ezen helyiségek önálló adótárgyak. Belföldön található ingatlan ellenérték fejében történt értékesítése – mint termékértékesítés – feltétlenül az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozik, tekintettel arra, hogy a teljesítés helye az ingatlan fekvése. Ingatlan (ingatlanrész) visszterhes értékesítése esetében a teljesítés időpontjának meghatározásánál speciális szabály hiányában az Áfa tv. 55. § (1) bekezdésében megfogalmazott fő szabályt kell alkalmazni, amely szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). Az Áfa tv. 57. § (1) bekezdése szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés. Ingatlan (ingatlanrész) visszterhes értékesítése esetén részteljesítésről nem lehet szó, hiszen az ingatlan (ingatlanrész) tulajdonjoga természetben nem osztható. Amennyiben az ingatlan (ingatlanrész) visszterhes értékesítését általános forgalmi adó terheli, akkor az eladó szempontjából a teljesítés időpontjának meghatározása lényeges kérdés, hiszen azt a teljesítés időpontját magában foglaló bevallási időszakban kell elszámolni, sem korábbi, sem későbbi bevallási időszakban. Abban az esetben, ha az eladó az Áfa tv. 61. §-a alapján jogosult az adófizetési kötelezettségét halasztani, akkor is alapvető fontosságú a teljesítés időpontjának helyes meghatározása, mivel attól kell számítani a halasztás lejártának időpontját. Az ingatlan (ingatlanrész) értékesítése esetén fordított adózás szabályai is irányadóak lehetnek. Ebben az esetben a teljesítés időpontjának helyes megállapítása az adó megfizetésére kötelezett vevő szempontjából bír nagyobb jelentőséggel. Az Áfa tv. 60. § (1)-(2) bekezdése értelmében a fizetendő adót a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
2.
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani, s azon pontban megállapított időpont alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be, feltéve, hogy nem az Áfa tv. 60. § (3) bekezdésében foglalt speciális szabály irányadó. Abban az esetben, ha az eladó az értékesítésről kiállított számlában a teljesítés időpontját tévesen állapította meg, s a fizetendő adó megállapításánál a c) pont az irányadó, akkor ez a tévedés azt eredményezheti, hogy a vevő a helytelen teljesítési időpontot alapul véve a fizetendő adót nem a megfelelő bevallási időszakban számolja el. Ennek az a veszélye, hogy az adóhatóság adóellenőrzés során olyan jogértelmezést alakít ki, hogy a fizetendő adót a megfelelő (korábbi) bevallási időszakban kell elszámolni, míg a levonható adó elszámolása nem módosítható. Ebből azonban az következhet, hogy az adóellenőrzés a vevő terhére adóhiányt állapít meg, hiszen a fizetendő adó korábbi bevallásban kerül figyelembe vételre, mint a levonható adó. A teljesítési időpont helyes meghatározásának kulcsa a „tényállásszerű megvalósulás” fogalmának megfelelő értelmezése, amely az adókötelezettséget megalapozó jogszabályi rendelkezés alapján kell elvégezni. Ingatlan (ingatlanrész) értékesítése esetén az adókötelezettséget az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése állapítja meg, amely szerint termék értékesítésének minősül birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet. E jogszabályi rendelkezés alapján a termékértékesítés akkor valósul meg, amikor az eladó részéről a vevő részére ingatlan átengedése, azaz a birtokba adása megtörtént. Amennyiben a birtokba adás és a tulajdonjog átruházásának időpontja egybeesett, akkor a helyzet egyértelmű, a teljesítés időpontjának ezen időpontot kell tekinteni. Tegyük fel, az eladó és a vevő a szerződésben akként rendelkezett, hogy a vevő az ingatlanok tulajdonjogát az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg megszerzi, ugyanakkor a teljes vételár megfizetésé-
ig a birtokba adásra nem kerül sor, a teljes vételár megfizetéséig az eladó viseli az ingatlan terheit és szedi annak hasznait. Ebben az esetben a vevő a tulajdonjogot korábban szerzi meg, mint ahogy a birtokba adás megtörténik. A Kúria Kfv.I.35.357/2013/3. számú ítéletében e tényállást akként értékelte, hogy az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése megköveteli a birtokba vehető dolog átadását, így a termékértékesítés teljes megvalósulása a birtokba adással következik be. A Kúria ezen döntése alapján a leírt esetben is a teljesítés a birtokba adás napjával valósul meg, s nem a tulajdonjog átruházásakor. Tegyük fel, hogy az adásvételi szerződés szerint a vevő a vételár teljes megfizetésétől függetlenül megszerezte a tulajdonjogot, valamint köteles viselni az ingatlan terheit és jogosult szedni hasznait, de a formális birtokba adásra (pl. kulcsok átadása, a közüzemi mérők leolvasása) a tulajdonjog átruházását követően kerül sor. Megítélésem szerint ebben az esetben a tulajdonjog átruházásának időpontja úgyszintén egybeesett a birtokba adással, hiszen a vevő jogi értelemben a tulajdon megszerzésével egyidejűleg birtokon belül is került. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy az eladó az ingatlant ugyan a vevő birtokába adja, de a tulajdonjogát mindaddig fenntartja, amíg a vevő a teljes vételárat meg nem fizeti. Ekkor is a teljesítés időpontjának a birtokba adás napját kell tekinteni, mivel az eladó részéről birtokba adás a tulajdonjog későbbi átruházásának kifejezett szándékával történt meg. Jellemző hiba az eladó részéről, hogy a teljesítés időpontjának a tulajdonjog átruházásának időpontját tekinti. Az Áfa tv. 10. § a) pontja a 9. § (1) bekezdésétől eltérő, speciális rendelkezést tartalmaz, amely szerint termék értékesítésének minősül az is, ha a termék birtokba adása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi. Az Áfa tv. 10. § a) pontja olyan esetben irányadó, ha a vevő az eladóval kötött szerződés alapján a az
3.
ingatlan birtokba vételét követően a (fennmaradó) vételárat legalább két részletben köteles megfizetni. Azonban az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése az irányadó, ha az eladó és a vevő által kötött szerződés értelmében a vevő az ingatlan birtokba vételét követően vagy azt megelőzően a (fennmaradó) vételárat egy összegben köteles megfizetni, de a szerződésben vállalt kötelezettségétől eltérően (önkényesen) a vételárat több részletben fizeti meg. Ha az ingatlan értékesítésénél az Áfa tv. 10. § a) pontja az irányadó, akkor a teljesítés időpontja a birtokba adás napja, mint az adóköteles ügylet tényállásszerű megvalósulásának időpontja.
ELLENŐRZÉS A számlabefogadó objektív felelősségét az adóhatóságnak vizsgálni kell Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
Általános forgalmi adónemre irányuló utólagos adóellenőrzések során az adóhatóság a vizsgálat során feltárt tényállás alapján gyakran jut arra a következtetésre, hogy a számlában feltüntetett termékeket ténylegesen nem a számla kibocsátója értékesítette, illetve a számlán megjelölt szolgáltatást nem a számla kibocsátója nyújtotta a vizsgálat alá vont – a számlán vevőként feltüntetett – adózó részére. Ilyen értelmű megállapítás önmagában nem teszi lehetővé az adóhatóságnak azt, hogy a vizsgálat alá vont adózónál (a számla befogadójánál) a számla alapján gyakorolt áfalevonást jogsértőnek minősítse. Ugyanis az Európai Bíróság több ítéletében is leszögezte, hogy adólevonási jog az áfa mechanizmusának szerves részét képezi, amely fő szabály szerint nem korlátozható. Azonban az Európai Bíróság számos ítéletében azt is rögzítette, hogy az adócsalás, az adóelkerülés, illet-
ve más visszaélések megakadályozását a 2006/112. irányelv is támogatja, ezáltal az adólevonási jog által biztosított előny megtagadható az adóalanytól, azonban ehhez objektív körülmények alapján bizonyítani kell, hogy az adóalany, aki számára a levonási jogot megalapozó termékeket értékesítették, illetve szolgáltatásokat nyújtották, tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ezen ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy valamely korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt. A cikk elején említett adóhatósági megállapítás esetében az objektív körülmények fennállásának vizsgálatára az adóhatóságnak hivatalból köteles, ha ezt elmulasztja, akkor nem eleget az Art. 97. § (4) bekezdésében előírt tényállás tisztázási kötelezettségének, ezáltal az általa hiteltelennek minősített számlára alapozott adólevonási jog elutasítása nem jogszerű. Véleményem szerint az elhatárolásnak azon kell alapulnia, hogy a számlabefogadó az adott körülmény fennállásáról saját hatáskörében, a rendelkezésére álló információ-források, információ-szerzési lehetőségek kihasználása útján tudomást szerezhetett volna-e, vagy sem. Álláspontom szerint a következő körülmények alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy a számlabefogadó adóalanynak tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a részére számlázott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató által elkövetett adócsalásban vesz részt (a felsorolás nem teljes körű, csupán példálózó jellegű): a számlakibocsátó és/vagy az általa a teljesítésbe bevont alvállalkozó(k) mikor vásárolták meg azt a számlatömböt, amelyből a számláját kiállította [számlabefogadónak nincs arra jogosultsága, hogy megvizsgálja a számlakibocsátó és alvállalkozói szigorú számadás alá eső nyomtatványairól vezetett nyilvántartását]; a számla kibocsátója rendelkezik-e az általa a számlán feltüntetett termékekkel [számlabefogadónak nem áll módjában megvizsgálni a számlakibocsátó könyvviteli nyilvántartásait annak érdekében, hogy annak készletnyilvántartása a számlán feltüntetett terméke(ke)t tartalmazza-e];
4.
a számla kibocsátója, vagy az általa megbízott fuvarozó képes-e a számlán feltüntetett termékek szállítására [számlabefogadónak ezzel összefüggő adatokat saját hatáskörében nem áll módjában beszerezni]; a számla kibocsátója és/vagy az általa a teljesítésbe bevont alvállalkozó a NAV és/vagy önkormányzati adóhatóság felé fennálló bevallási és/ vagy befizetési kötelezettségét teljesítette-e [az adótitok folytán ezeket az adatokat a számlabefogadó részére sem a NAV, sem az önkormányzati adóhatóság nem adhatja ki]; a számla kibocsátója és/vagy az általa a teljesítésbe bevont alvállalkozó az ügylet lebonyolításának időszakát magában foglaló üzleti évre vonatkozóan beszámolót nem tette közzé; a számla kibocsátója és/vagy az általa a teljesítésbe bevont alvállalkozó(k) az önkormányzati adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségét teljesítette-e [az adótitok miatt ilyen információt az önkormányzati adóhatóság nem adhat ki]. Megítélésem szerint az alábbi körülmények alapján viszont levonható az a következtetés, hogy a számlabefogadó adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a részére számlázott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy valamely korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt (a felsorolás itt is példálózó jellegű): a számlán feltüntetett termék, szolgáltatás a piaci árhoz képest irreálisan alacsony áron került számlázásra [ezen körülmény alapján levonható az a következtetés, hogy a számlakibocsátó nem kívánta az értékesítéshez kapcsolódó közterheket teljesíteni, hiszen azok az eladási árból, szolgáltatási díjból nem finanszírozhatóak]; a számlán feltüntetett termék, szolgáltatás a piaci árhoz képest irreálisan magas áron került számlázásra [az irreális áron történő számlázás adókijátszási szándékra utal, hiszen a számlabefogadó részéről nem életszerű a piaci árnál lényegesen magasabb áron történő beszerzés]; a számlakibocsátó képviselőként fellépő személy személyazonosságát, képviseleti jogosultságát nem igazolta, s ezt a számlabefogadó sem követelte meg; a számlabefogadó nem tudja megnevezni a számlázott ügylet során a számlakibocsátó részéről köz-
reműködő személyt, akitől a számlán feltüntetett termékeket, valamint a számlá(ka)t is átvette; a számlabefogadó több vállalkozás nevében kiállított számlában számlázott gazdasági eseményt ugyanazzal a személlyel bonyolította le, aki képviseleti jogosultságát nem igazolta, ezt a számlabefogadó nem követelte meg, vagy ezt a személy nem tudja megnevezni; a számlán feltüntetett tevékenység hatósági engedélyhez kötött, de a számlabefogadó a hatósági engedélyi meglétét nem ellenőrizte [kellő körültekintés esetén a hatósági engedély szükségességét a számlabefogadónak fel kellett volna ismernie]; a számlabefogadó készpénzfizetési számlákat fogadott be, de azokat részére nem az ügylet teljesítésével egyidejűleg állították ki. A 3-5. esetben a számlabefogadó által tanúsított magatartás arra utal, hogy ténylegesen nem kívánta az ügylet jogszerűségét kontrollálni, amely már rosszhiszemű eljárását támasztja alá, ezért az általa gyakorolt áfalevonás elutasítható. Az utolsóként említett körülményhez kapcsolódóan mindenképpen meg kell jegyezni a következőket. Az Áfa tv. értelmében (jelenleg és korábbi szabályozás szerint is) készpénzfizetési számla akkor állítható ki, ha az ügylet teljesítéséig az általános forgalmi adóval növelt ellenérték készpénzzel, vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul kiegyenlítésre került. Ez a szabály azt jelenti, hogy a számlaadásra kötelezett a készpénzfizetési számlát a teljesítéssel egyidejűleg köteles kibocsátani. Ha a készpénzfizetési számla kiállítására nem ekként került sor, akkor ezt a számlabefogadónak kellő körültekintés tanúsítása mellett észlelnie kell. Mindenképpen említést érdemel, hogy a cikk tárgyát képező tényállás esetében a Kúria által hozott ítéletek nem mindig konzekvensnek. Több, a Kúria által hozott ítélet [Kfv. VI.35.699/2012/7., Kfv.I.35.537/2012/5.] tételesen leszögezi, hogy ha a számlázott gazdasági esemény megtörtént, akkor a számlabefogadó objektív felelősségét az adóhatóságnak vizsgálnia kell. Ezzel ellentétes megközelítés olvasható ki a Kúria Kvf.
5.
VI.35.060/2013/6. számú ítéletéből. Ebben a Kúria leszögezte, miszerint alapvető tartalmi követelmény, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény az ott írtak szerint teljesedésbe menjen, ezáltal ennek hiányában szükségtelen a felperes tudattartalmának vizsgálata, számla szerinti gazdasági esemény hiányában nincs jelentősége annak, hogy a felperes tudott vagy tudnia kellett arról, hogy adócsalásban vesz részt. Az ítéletben foglalt tényállás szerint a felperes két társaságtól fogadott be termékek értékesítéséről kiállított számlákat. A Kúria döntése szerint a felperes a két társaságtól nem vásárolhatta meg a számlákon feltüntetett termékeket. Tehát a Kúria nem a számlázott gazdasági esemény meg nem valósulását állapította meg, de ennek ellenére a levont áfa elvonásához a számlabefogadó objektív felelősségének vizsgálatát nem tartotta szükségesnek. Amennyiben általános forgalmi adónemre irányuló utólagos adóellenőrzések során az adóhatóság kétséget kizáróan megállapította, hogy a számlában feltüntetett gazdasági esemény ténylegesen nem történt meg (azaz a számlázott gazdasági eseményt a számlabefogadó részére senki sem teljesítette), akkor megítélésem szerint helytállónak minősíthető a Kúria KvfVI.35.060/2013/6. számú ítéletében hivatkozott indoklás.
ÁFA A MINDENNAPOKBAN Pénzforgalmi elszámolás az áfában Írta: dr. Boda Péter NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Az alábbiakban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) XIII/A. fejezete (továbbiakban: XIII/A. fejezet) szerinti különös adózási mód, a pénzforgalmi elszámolás (továbbiakban: pénzforgalmi elszámolás) alkalmazásának feltételei, valamint a pénzforgalmi elszámolást választó áfaalanyok részére a XIII/A. fejezet által előírt kötelezettségek kerülnek röviden ismertetésre.
1. A pénzforgalmi elszámolás választására való jogosultság A XIII/A. fejezet a pénzforgalmi elszámolás választásával összefüggésben egyrészt meghatározza azt az adóalanyi kört, melynek esetében a pénzforgalmi elszámolás választása felmerülhet, másrészt pedig a fenti adóalanyok, mint jogosultak részére az általuk teljesített ügyletek ellenértékét alapul véve a választás feltételeként konkrét felső értékhatárt állapít meg. 1.1. A pénzforgalmi elszámolás választására jogosult adóalanyok A pénzforgalmi elszámolást – az alanyi adómentességben részesülő adóalanyok kivételével – azok az adóalanyok jogosultak választani akik/amelyek • a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint a tárgy naptári év első napján kisvállalkozások, vagy annak minősülnének, ha a Kkv. hatálya alá tartoznának, és • gazdasági céllal belföldön telepedetek le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van belföldön, továbbá • nem állnak csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt. 1.2. A pénzforgalmi elszámolás értékhatára A pénzforgalmi elszámolás értékhatárának a számításánál az adóalanyok összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített összegét kell figyelembe venni. A jogosultak körébe tartozó adóalanyok akkor választhatják a pénzforgalmi elszámolást, ha a fenti összeg sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem pedig a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 125 millió forintnak megfelelő pénzösszeget (továbbiakban: felső értékhatár). A felső értékhatárba nem kell beszámítani az alábbi ügyletek ellenértékét: • vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítése;
6.
• vállalkozásban immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése; • Áfa 89. § szerinti termékértékesítés; • Áfa tv. 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás; • Áfa tv. 86. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás. 1.3. A pénzforgalmi elszámolás választásának bejelentése és időtartama Az adóalanyok a tárgyévben bármikor dönthetnek úgy, hogy a pénzforgalmi elszámolást választják. Az adóalanyok a pénzforgalmi elszámolás választásáról, illetőleg annak megszűnéséről az állami adóhatóságnál kötelesek nyilatkozatot tenni. A fenti nyilatkozattételre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Art.) változás-bejelentésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A pénzforgalmi elszámolás választása mindig a tárgynaptári év végéig terjedő időszakra vonatkozik. Az adóalanyoknak a belföldi nyilvántartásba vételükkel egyidejűleg is lehetőségük van arra, hogy a bejelentkezés naptári évére a pénzforgalmi elszámolást válasszák. Ez utóbbi esetben a felső értékhatár összegére vonatkozó feltételt időarányosan kell teljesíteniük. 2. Egyes adókötelezettségek Általánosságban elmondható, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyoknak az Áfa tv. rendelkezéseit a XIII/A. fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazniuk. A XIII/A. fejezet az adó megállapításáról, az adólevonásról és a számlázásról külön rendelkezik. Az egyéb adókötelezettségek esetében az adóalanyokra az Áfa tv. általános szabályai vonatkoznak. 2.1. Az adó megállapítása A pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyok a pénzforgalmi elszámolás időszakában belföldön teljesített összes termékértékesítésük, szolgáltatásnyújtásuk után az általuk fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásának, kézhezvételének
időpontjában kötelesek megállapítani. Az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni azt is, ha az abból származó követelés vagy kötelezettség engedményezés, elengedés, tartozásátvállalás miatt vagy más módon szűnik meg. Az adó megállapítására vonatkozó fenti szabály • az Áfa tv. 10. § a) pontja és 89. § szerinti termékértékesítések; • az Áfa tv. „Második részében” foglalt, az adóalanyok választása alapján más különös rendelkezések hatálya alá tartozó termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások; valamint • a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést nem tartalmazó számlákkal bizonylatolt termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetében nem alkalmazható. Abban az esetben, ha a teljesítés időpontja és az adó megállapítására vonatkozó különös szabály alapján meghatározott időpont között a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany • Áfa tv. szerinti jogállásában bekövetkezett változás eredményeként az adóalanytól adófizetés nem lenne követelhető, akkor a jogállás-változást megelőző napon; • felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás alá kerül, akkor a tevékenységet lezáró adóbevallásban; • tevékenységét szünetelteti, illetve végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás nélkül jogutód nélkül megszűnik, akkor az Art. szerinti soron kívül benyújtandó adóbevallásban kell a fizetendő adót megállapítani. Amennyiben az ellenérték jóváírása, kézhezvétele, megfizetése részletekben történik, úgy a pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyok a fizetendő adót a részlet jóváírásakor, kézhezvételekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kötelesek megállapítani. 2.2. Az adólevonás A pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyok a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rájuk áthárított adó levonásának jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában leg-
7.
korábban abban az adómegállapítási időszakban gyakorolhatják, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a részükre termékeket értékesítő, szolgáltatásokat nyújtó partnereiknek megfizetik. Az adólevonásra vonatkozó fenti szabály az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelő beszerzések esetében nem alkalmazható. Abban az esetben, ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany • Áfa tv. szerinti jogállásában bekövetkezett változás eredményeként előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, akkor a jogállás-változást megelőző napon; • felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás alá kerül, akkor a tevékenységet lezáró adóbevallásban; • tevékenységét szünetelteti, illetve végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás nélkül jogutód nélkül megszűnik, akkor az Art. szerinti soron kívül benyújtandó adóbevallásban gyakorolhatja a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított adó levonásának jogát. Amennyiben az ellenérték jóváírása, kézhezvétele, megfizetése részletekben történik, úgy a pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyok a megfizetett részlet erejéig gyakorolhatnak adólevonási jogot. 2.3. Számlázás Abban az esetben, ha olyan számla érvénytelenítésére, vagy ellenérték visszatérítéssel járó módosítására kerül sor, amelyen a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés szerepel, akkor az áthárított adó csökkenését • a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany fizetendő adót csökkentő tételként, • a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany fizetendő adót növelő tételként, abban az adómegállapítási időszakban köteles figyelembe venni, amelyben az adott ügylet kötelezettje az ügylet a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti. Amennyiben olyan számla módosítására kerül sor, amelyen a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés sze-
repel és a módosítás ellenérték fizetési kötelezettséget keletkeztet, úgy az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásának, kézhezvételének időpontjában • a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany a számla módosításából eredően keletkező fizetendő adót köteles megállapítani, • a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalanynak adólevonási joga keletkezik. A pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyoknak termékbeszerzői, illetve szolgáltatás igénybevevői minőségben eljárva az általuk befogadott számláknak a pénzforgalmi elszámolási időszakában történő érvénytelenítése vagy módosítása esetén a fenti szabályokat értelemszerűen alkalmazniuk kell. 3. A pénzforgalmi elszámolás megszűnése A XIII/A. fejezetben foglalt alábbi jogcímek alapján a pénzforgalmi elszámolás megszűnik • a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni; • a felső értékhatár meghaladásának napját követő nappal, (ha a tárgy naptári évben a tényadatok alapján az adóalany a felső értékhatárt túllépi); • a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a tárgy naptári évet követő naptári év első napján nem minősül kisvállalkozásnak (a Kkv. szerint nem kisvállalkozás, illetve nem minősülne kisvállalkozásnak, ha a Kkv. hatálya alá tartozna); • az eljárás jogerős elrendelését megelőző nappal, ha az adóalany csőd-, felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás hatálya alá kerül; • az adóalany tevékenységének szüneteltetését megelőző nappal. Ha a pénzforgalmi elszámolás a felső értékhatár meghaladására tekintettel szűnik meg, akkor az adóalany a pénzforgalmi elszámolást arra a termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására sem alkalmazhatja, amelynek ellenértékével a felső értékhatárt meghaladja, valamint az adóalany a pénzforgalmi elszámolás választásának jogával a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.
8.
ADATSZOLGÁLTATÁS A Közösségen belüli – belföldön adómentes – termékértékesítések az általános forgalmi adó bevallásában (1565-01-01 lap 2. sor) Írta: dr. Váradi Adrienn NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Mint előző cikkünk témája körében már ismertettük, a Közösségen belüli termékbeszerzéseket megvalósító ügyletek vonatkozásában – a célország szerinti adóztatás elvének megfelelően – az adófizetésre kötelezettség teljesítésére főszabályként a beszerzés tagállamában kerül sor, melyből következően – a kettős adóztatás elkerülése céljából – a termékértékesítői oldalon az adóalany által belföldön teljesített ügylet mint Közösségen belüli termékértékesítés főszabály szerint adómentességet élvez. 1. A Közösségen belüli termékbeszerzés alaptényállása Az általános forgalmi adó rendszerében (az új közlekedési eszköz, valamint a jövedéki termékértékesítésére vonatkozó eltérő rendelkezések figyelembe vétele mellett) adó alóli mentességet élvez a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a feladást vagy a fuvarozást ki (értékesítő, beszerző vagy bármelyikük javára más) végzi, és amennyiben a termék vevője • egy olyan másik adóalany, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el vagy • a Közösség más tagállamában nyilvántartásban vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személy. A fenti rendelkezés alapján megállapítható tehát egyrészt az, hogy az adómentesség alkalmazhatósá-
gának egyértelmű feltétele, hogy a termékértékesítés tárgyát képező termék – elhagyva Magyarország területét – a Közösség területén belülrekerüljön elszállításra, másrészt az is, hogy ezenkörülményt (azaz a kivitel tényét) – az adómentesség érvényesítése érdekében – a termék értékesítőjének hitelt érdemlő módon kell igazolnia. Ehhez kapcsolódóan megjegyzést érdemel, hogy a gyakorlati életben előforduló esetek sokfélesége okán az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) konkrét, taxatíve felsorolást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mik fogadhatóak el a hitelt érdemlő igazolás különböző módjaiként, így kiviteli igazolásként nem kizárólag a CMR fuvarokmány mint az igazolás legáltalánosabb formája, hanem – különösen olyan esetekben, amikor fuvarokmány kiállítására nincsen lehetőség (például a felek valamelyike saját fuvareszközével viszi ki a terméket a másik tagállamba, azaz fuvarozó megbízására az adott esetben nem is kerül sor), vagy ha a háttérjogszabály ugyan kötelezővé (lehetővé) teszi a fuvarokmány kiállítását, de annak vevőtől való beszerzése indokolatlan költségekkel vagy nehézségekkel járna – más olyan igazolás is elfogadható, melyek tartalmából és rendeltetéséből egyértelműen kitűnik a kiszállítás ténye (ilyen iratok nem csak a hivatalos okmányok, közokiratok, hanem például kereskedelmi okmányok, a célország raktára által kibocsátott raktári átvételi elismervények, a célország szaktestülete által kibocsátott igazolások, a célországban ügyvédi letétbehelyezésről szóló jegyzőkönyvek is lehetnek). Általános jelleggel elmondható, hogy – azon túl, miszerint egy igazolás jellemzően akkor igazolja hitelt érdemlően a kivitel tényét, ha az az ügylettel érintett felektől eltérő személytől származik – a fuvarokmánynak vagy más igazolásnak az eset összes körülményeit alapul véve szükséges alkalmasnak lennie arra, hogy a termék más tagállamba való megérkezését hitelt érdemlő módon igazolja. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy az igazolás akkor elégíti ki a már említett követelményeket, amennyiben az alakszerűségét tekintve megfelelő (szabályosan kitöltött), az azon feltüntetett ada-
9.
tok egyértelműen azonosíthatóak, ellenőrizhetőek, valóságtartalmuk alátámasztott, és más igazolások adattartalmával egybevethetőek. 2. A belföldön adómentes Közösségen belüli termékértékesítés – az általános szabályokat alkalmazó adóalany részére Ahogy korábban már említésre került, az adómentesség alkalmazhatóságához – főszabály szerint – az szükséges, hogy az ügyletben beszerzői minőségben résztvevő fél a Közösség másik tagállamában illetékességgel rendelkező adóalany, illetve adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személy legyen. Ebben az esetben az eladó – feltéve, hogy maga is közösségi adószámmal rendelkező áfa-alany – nem belföldi áfa felszámításával, hanem adómentesen számlázza ki partnere felé a termékértékesítést; az adó megfizetésére a vevő által, Közösségi termékbeszerzés jogcímén kerül sor. 3. A belföldön adómentes Közösségen belüli termékértékesítés – a különleges adózói körbe tartozó vevő részére Más a tényállás adójogi megítélése, amennyiben a termék értékesítése különleges adózói körbe tartozó partnerek, azaz • kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyok, • kizárólag adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet folytató adóalanyok, • alanyi adómentességet választó adóalanyok, • adóalanynak nem minősülő, adófizetésre kötelezett (közösségi adószámmal rendelkező) jogi személyek, • egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva tv.) alanyai • részére történik. Ebben az esetben – tekintettel arra, hogy ezen adóalanyok főszabály szerint nem kötelezettek arra, hogy saját tagállamukban a Közösségen belüli termékbeszerzés után adót fizessenek – a terméket értékesítő adóalanynak alapesetben nem adómentesen, hanem belföldi áfa felszámításával kell az ügyletről számlát kiállítania.
Kiemelendő ugyanakkor, hogy a vevőnek a különleges adózói körbe tartozó minősége önmagában véve nem zárja ki azt, hogy az adómentességet biztosító jogszabályi rendelkezés alkalmazható legyen; egyes kivételes esetekben az adómentesség – feltéve, hogy saját tagállamában adófizetési kötelezettség terheli ilyen jogcímen – e körre is kiterjed. Kivételes – azaz az említett kör tagjainak Közösségen belülről történő termékbeszerzés jogcímén adófizetési kötelezettségét megalapozó – esetként említendő meg, ha a különleges adózói kör tagjainak beszerzései a saját tagállamuk által megállapított, az adófizetési kötelezettséggel nem járó értékhatárt elérik vagy meghaladják, illetve ha a Közösség más tagállamaiból történő beszerzések ellenértéke az értékhatárt ugyan nem éri el, de a különleges adózói körbe tartozó vevő a tagállamának adóhatósága részére tett nyilatkozata alapján jelzi, hogy a közösségi termékbeszerzések vonatkozásában adófizetési kötelezettséget kíván választani (vagyis ez esetben közösségi adószámot igényel). Amennyiben tehát a beszerzőt adófizetési kötelezettség terheli – vagyis a tagállam által erre vonatkozóan meghatározott értékhatárt elérte, vagyértékhatár elérésének hiányában, de az ilyen értékesítések után adófizetésre kötelezettként bejelentkezés esetén – a belföldi adóalany eladó alkalmazhatja az adómentességet, ellenkező esetben a számla belföldi áfával terhelten állítandó ki. (Amennyiben a vevő részéről nem kerül sor arra, hogy az ügylethez kapcsolódóan a közösségi adószámát az eladó részére rendelkezésre bocsássa,és ezzel jelzi, hogy különleges státuszú adóalanyként jár el, az eladó belföldi áfával terhelten számláz.) 4. Saját vagyon áthelyezés – értékesítői oldal Utalva a Közösségen belüli termékbeszerzés kapcsán már ismertetett szabályokra, az előző cikkünkben foglaltakkal való logikai összhang megteremtése érdekében jelzést érdemel, hogy az áfa bevallás 01-01 lapjának 2. sorában szerepeltetendőek azon tulajdonosváltozással nem járó Közösségen belüli vagyonmozgások (azaz ha a vállalkozás tulajdonában tartott termékét továbbítja vagy bizományba
10.
átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire) ellenértékei is, feltéve, hogy azok adómentesek. Ez gyakorlatilag azon ügyletek értékesítési oldalait jelentik, amikor a belföldi adóalany saját termékét – tehát tulajdonos változás bekövetkezése nélkül – viszi ki másik tagállamba. Az adómentesség feltétele, hogy az adóalany – aki saját termékét kívánja kivinni a Közösség más tagállamába – a célországban is regisztrált (tehát ottani adószámmal rendelkező) adóalany legyen, így a Közösségen belüli beszerzés után adófizetési kötelezettsége keletkezik. Amennyiben a célországban a vagyonáthelyező adóalany ezen kötelezettségének nem tesz eleget (azaz adóhatósági nyilvántartásba vételét nem kezdeményezi), akkor – amennyiben az érintett tagállam vevői készletre vonatkozó szabályainak esetköre nem áll fenn – az ügyletet belföldi áfa terheli.
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kérdését
[email protected] e-mail címen várjuk. Használt ingatlan értékesítésének áfabeli megítélése
Kérdés Egy Kft. eszközei között szerepel egy gárdonyi nyaraló, amit irodaként üzemeltetett. Ezt a nyaralót el szeretné adni. 3 évvel ezelőtt magánszemélytől vásárolta meg a cég: - nem új ingatlan - több, mint két éves a lakhatási engedélye - nincs adókötelesség tétel bejelentés sem a bérbeadási, sem az értékesítési tevékenységre. A cég szeretné eladni ezt az ingatlant.
Értelmezésem szerint ez nem lakóingatlan, hanem egyéb ingatlannak minősül, így nem tudom eldönteni, hogy az ÁFA törvény 86.§ (j) pontját (az ingatlan értékesítése adómentes) alkalmazhatjuk-e? Az ingatlan részét képező eszközök áfa tartalma levonásra kerültek, de értékesítéskor felül kell vizsgálni a levont áfákat? (A cégnek kizárólag áfás tevékenysége van.)
Válasz (Megjegyzés: A kérdés második részére nem áll módomban reagálni, mivel a kérdező konkrét (milyen eszközökről van szó, ezek különálló eszközök, vagy értéknövelő beruházásokat eszközölt a társaság a nyaraló megvételét követően?) információkat nem közölt. Ha a kérdező részletesebben leírja a tényállást, akkor szívesen válaszok a kérdésre.) Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja beépített ingatlan (olyan ingatlan, amelyen építmény helyezkedik el) értékesítése esetén irányadó, függetlenül az ingatlan típusától. Ennek következtében ezen jogszabályhely a nyaraló értékesítése esetén is irányadó. Amennyiben az értékesítésre első rendeltetésszerű használatbavételt követően történt, és az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése vagy használatbavétel tudomásulvételi eljárás esetén a használatbavétel hallgatással történő tudomásul vétele és az értékesítés között már eltelt 2 év, akkor az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján az értékesítés mentes az áfa alól. A kérdésben leírtak alapján adókötelessé tétel hiányában a nyaraló értékesítése áfamentes. Árverésen vásárolt eszközök áfavisszaigénylése
Kérdés Cégünk fémhulladék-nagykereskedelemmel foglalkozik. 2012.évben a Rendőr-főkapitányság árverést hirdetett lefoglalt gépjárművek értékesítésére. Az árverést megnyertük és 40 db gépjárművet megvásároltunk 24.000 Ft/db egységáron (ebből 37 db személygépkocsi). A gépkocsik még rendszámmal rendelkeztek, azok forgalomból való kivonatása a vevő feladata és költsége volt.
11.
A Rendőrség a számláján áfá-t tüntetett fel, amelyet cégünk visszaigényelt. Az áfa felszámolását az indokolta, hogy a forgalmi rendszámmal rendelkező gépjárműveket hulladékként fordított áfá-val számlázni nem tudták. Társaságunk az áfá-t visszaigényelte, mivel a vásárlás nem a gépjárművek személygépkocsiként való hasznosítása céljából történt, hanem roncsautóként kívántuk feldolgozni a járműveket. A számlát befogadás után a 15. főkönyvi számlára, mint befejezetlen beruházás könyveltük. A forgalomból való kivonások az év során megtörténtek és a gépjárművek feldolgozásra kerültek. Ekkor a beruházásokból selejtezés során a hulladékokat készletre vettük, majd fémhulladékként fordított adóval értékesítettük. Sajnos a Rendőrkapitánysággal kötött szerződés nem tartalmazza azt a tényt, hogy a vevő, mint roncsautó kívánja hasznosítani a gépjárműveket. Ugyan hivatkozik a 326/2011. (XII.2.) Kormányrendeletre, amely szerint a hatóság előtti ügyintézés a vevő feladata. A számla mellékleteként megküldött listában a gépjárművek mellett feltüntetett törvényi hivatkozások: Rtv., Ptk.,illetve Kkt. A NAV átfogó ellenőrzése során a fenti számla áfa visszaigénylését kifogásolja, mivel szerintük, mint személygépkocsit kell kezelni a gépjárműveket, ezért az áfa nem lett volna visszaigényelhető. A visszaigénylést az áfa tv. 136-a alapján sem tehettük volna meg, mivel nem értékesítés, hanem selejtezés történt. Kérem a Tisztelt Szakértő segítségét a fenti kérdésben, Ön szerint is tévesen jártunk el? A jövőre vonatkozóan is szeretnénk a kérdést tisztázni, mivel hasonló tárgyú beszerzésre számítani lehet. Mire kell figyelnünk, hogy az áfa visszaigényelhető legyen a különféle hatóságok lefoglalásából származó járművek beszerzése esetén, feltételezve, hogy a kivonás procedúráját és a költségeit az eladó továbbra sem fogja felvállalni? Található-e az áfa tv-ben olyan §., amely a visszaigénylés tényét lehetővé teszi?
Válasz Megítélésem szerint a kérdésben leírt esetben az Áfa tv. alkalmazásában személygépkocsi vásárlása történt meg. Amennyiben a beszerzésre nem továbbértékesítési, túlnyomórészt bérbeadási céllal, illetve taxiszolgáltatáshoz történő használat érdekében ke-
rült sor, akkor az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja alapján az áfa nem vonható le. A kérdésben leírt esetben álláspontom szerint is a beszerzést terhelő áfa levonására nincs lehetőség. A beszerzett járművek tárgyi eszközként történő kimutatása nem helyes, mivel a társaság nem kívánta tevékenységéhez használni a megvásárolt járműveket (ennek következtében az Áfa tv. 136. §-ának alkalmazása nem jöhet szóba), hanem más megjelenési formában (hulladékként, s nem személygépkocsiként), saját használat nélkül, áruként nélkül kívánta értékesíteni. Megítélésem szerint az Áfa tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az áfa levonását lehetővé teszi. Ehhez az Áfa tv.módosítására lenne szükség, amely a kérdésben leírt beszerzési cél esetében az áfa levonását lehetővé tenné.
Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez A kézirat lezárásának dátuma: 2015. június 25. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Grafikai kivitelezés: Prime Rate Kft.
12.
