Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) Munkavállalói Oldal Ügyvivı
Telefon: 3384-002 Telefax: 3384-271 E-mail:
[email protected] 1146.Budapest, Abonyi u 31. Mobil: +36309525523
ÖSSZEFOGLALÓ a közalkalmazottakat érintı munkajogi szabályok jogalkalmazási tapasztalatairól JAVASLAT a munkajogi szabályok módosítására
A közalkalmazottak érintı leglényegesebb munkajogi változás az, hogy (húsz év után) "kicserélıdött" az általános háttérjogszabályként (fı szabályként?) alkalmazandó Munka Törvénykönyve. Emellett 2012. július 1-i hatállyal a közalkalmazotti jogviszony különös szabályait közvetlenül megállapító közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény is (továbbiakban: Kjt.) is módosult. A munka törvénykönyvérıl szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggı átmeneti rendelkezésekrıl és törvénymódosításokról szóló törvény [Mth.] - többek között módosította a Kjt-t is. A július 1-én életbe lépett új Mt. továbbra is a Kjt. általános háttérjogszabálya (vagy fıszabálya?). A Kjt. 2. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a közalkalmazotti jogviszonyra a Munka Törvénykönyve szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Így a Kjt. egyes rendelkezései tartalmának megváltoztatásán vagy hatályon kívül helyezésén túlmenıen az Mth. értelemszerően módosította a Kjt. Azon rendelkezéseit is, melyek megállapítják: az új Mt. mely rendelkezései nem alkalmazhatóak a közalkalmazotti jogviszonyra. Jelen összefoglaló a jogalkalmazási tapasztalatokat és problémákat három csoportosításban tartalmazza: 1./ Az elsı csoportba azokat a szabályokat foglaltuk össze, amelyek véleményünk szerint „jogértelmezéssel” nem oldhatóak meg, álláspontunk szerint feltétlenül jogszabály módosítás indokolt. 2./ Az összeállítás második részében azokat a szabályokat foglaltuk össze, amelyeket valószínőleg meg kell változtatni, de addig is célszerő lenne kiadni valamilyen közös állásfoglalást, mert a gyakorlat igen eltérı megoldásokat mutat. 3./ A harmadik csoportba azokat a szabályokat foglaltuk össze, amelyek tartalma „egyértelmő” ugyan, de a munkavállaló, illetve az érdekképviselet szempontjából hátrányos, vagy vitatható rendelkezéseket tartalmaz. A munkabéke és a helyi szinten megvalósuló szociális partnerség erısítése érdekében ezen szabályok megváltoztatásáról is tárgyalni kíván a KOMT munkavállalói oldala.
2 I. Jogszabályváltozással (sürgısen!) orvosolandó problémák: 1.) Felmondási védelem: A vitatott jogszabály tartalma új Mt. 65. § „(3) A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a) a várandósság, b) a szülési szabadság, c) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §, 130. §), d) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint e) a nı jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggı kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétıl számított hat hónap tartama alatt. (4) A (3) bekezdés szerinti védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének, csoportos létszámcsökkentés esetén a 75. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének idıpontja az irányadó. (5) A (3) bekezdés a) és e) pontban meghatározott körülményre a munkavállaló csak akkor hivatkozhat, ha errıl a munkáltatót a felmondás közlését megelızıen tájékoztatta. (6) A (3) bekezdés c) pontban meghatározott védelem az anyát illeti meg, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülı igénybe veszi.” új Mt. 68. § „(1) A felmondási idı legkorábban a felmondás közlését követı napon kezdıdik. (2) A munkáltató felmondása esetén a felmondási idı legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követı napon kezdıdik: a) a betegség miatti keresıképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követı egy év, b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresıképtelenség, c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság. (3) A (2) bekezdésben foglaltakat csoportos létszámcsökkentés esetén abban az esetben kell alkalmazni, ha a (2) bekezdésben meghatározott körülmények a 75. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének idıpontjában fennálltak.” A probléma megnevezése: A Kjt. 38. § (1) bekezdése a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál kizárja alkalmazni az új Mt. 68. §-át. Ennek következtében a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történı megszüntetését tartalmazó munkáltatói intézkedés az új Mt. 68. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban megjelölt esetekben nem csak közölhetı, de a felmentési idı is megkezdıdhet. A jogalkotó szándéka erre, a két törvény hatálya alá tartozó munkavállalók közötti indokolatlan és súlyos diszkriminációra nem irányulhatott. Javaslat a megoldásra Javasoljuk a Kjt. 38. § (1) bekezdésének módosítását a következık szerint: A közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Mt-nek a munkaviszony megszőnésérıl és megszőntetésérıl szóló rendelkezései (X. fejezet) közül a ……….69.§ -70.§….nem alkalmazható.
3 2.) A Nyugdíjasnak minısülés, nyugdíjas munkavállaló A vitatott jogszabály tartalma a) Az Mth. 26. § (28) bekezdés k) pontja 2012. 07. 01. napjával hatályon kívül helyezte a Kjt. 37/B. §-át, amely meghatározta, hogy a Kjt. szabályainak alkalmazása tekintetében ki minısül nyugdíjasnak. „37/B. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott akkor minısül nyugdíjasnak, ha a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idıvel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), b) az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése elıtt öregségi nyugdíjban részesül, c) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és a Magyar Alkotómővészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíj segélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban, öregségi, munkaképtelenségi járadékban, növelt összegő öregségi, munkaképtelenségi járadékban, vagy rokkantsági ellátásban részesül, vagy d) a felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. (2) A közalkalmazott akkor részesül az (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti ellátásban, ha az ellátást jogerısen megállapították.” b) A Kjt. 86. §-a ugyanakkor nem zárja ki az új Mt. 294. § (1) g) pontjának alkalmazását. „294. § (1) E törvény alkalmazásában g) nyugdíjas munkavállaló, aki ga) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idıvel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), gb) az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése elıtt öregségi nyugdíjban részesül, gc) a Magyar Alkotómővészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül, gd) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül, ge) öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, gf) növelt összegő öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy gg) rokkantsági ellátásban részesül,” A probléma megnevezése A fentiekbıl következik, hogy a Kjt. rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében nyugdíjas munkavállalónak az új Mt. 294. § (1) bekezdés g.) pontjában írt valamely feltételnek megfelelı közalkalmazott minısül. Ennek ellenére a Kjt. az alábbi joghelyeken hivatkozik a hatályon kívül helyezett 37/B. §ra: 30. § (1) bek. d) pont (felmentési ok) 37. § (2), (7) bek. (végkielégítés) 78.§.(4) bekezdés (jubileumi jutalomra való jogosultság) A hatályon kívül helyezett Kjt. 37/B. § és az új Mt. 294. § (1) bekezdés g.) pontjában írtak egybevetésével egy érdemi, a közalkalmazottak nagy csoportját hátrányosan érintı különbség állapítható meg.
4 Nem minısül ugyanis nyugdíjas munkavállalónak az a közalkalmazott, akinek felmentésére a Kjt. 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor, azaz nem jogosult a Kjt. 78. § (4) bekezdése szerinti ún. kedvezményezett (40 éves) jubileumi jutalomra. A vitatott jogszabály tartalma Kjt. 78. § „(4) Ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya - a fegyelmi elbocsátás büntetés vagy a 25. § (2) bekezdés b) 1. pontja szerinti áthelyezés kivételével - megszőnik és legkésıbb a megszőnés idıpontjában nyugdíjasnak minısül [37/B. § (1) bekezdés], továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszőnésekor ki kell fizetni.” A probléma megnevezése Megjegyezzük, a munkáltatókra is hátrányos a jelenlegi szabályozás, mert amennyiben az érintett közalkalmazotti kör nem minısül nyugdíjas munkavállalónak, akkor a közalkalmazottak végkielégítésre, sıt bizonyos esetekben emelt szintő végkielégítésre válnak jogosulttá. Javaslat a megoldásra Javasoljuk : törölni a Kjt. 37/B. §-ára történı hivatkozást az alábbi joghelyeken: 30. § (1) bek. d) pont (felmentési ok) 37. § (2), (7) bek. (végkielégítés) a Kjt. 78. § (4) bekezdésének módosítását a következık szerint: „….nyugdíjasnak minısül ( új Mt. 294. § (1) bekezdés g. pont), illetve akinek közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 30. § (1) bekezdés f. pontja alapján felmentéssel szőnik meg.” A vitatott jogszabályi tartalom és a jogalkalmazási probléma 3.) Átlagkereset-távolléti díj a) Az új Mt. nem ismeri az átlagkereset fogalmát, és nem tartalmaz a régi Mt. 152. §ának megfelelı, vagy ahhoz hasonló átlagkereset-számítási szabályt sem. b) Az Mth. 9. § (1) bekezdése b) pontja értelmében „Ahol kollektív szerzıdés, vagy a felek megállapodása átlagkeresetet említ, azon távolléti díjat kell érteni. c) Megjegyezzük, hogy a Mth. több, módosított törvényben törvényhelyenként módosítja az átlagkeresetet távolléti díjra.(Pld. csıdtörvény, Pp. stb.) d) Ennek ellenére a Kjt. több helyütt használja az „átlagkereset” fogalmát: 25/A. § (6) bek. (közalkalmazotti jogviszony megszőnése jogállásváltás miatt) 27. § (2) bek. (határozott idejő közalkalmazotti jogviszony megszőntetése) 37. § (6), (7), (12) bek. b) pont,(végkielégítés, a felmentési idı alatti kötelezı munkavégzés alóli mentesítésre járó díjazás kifizetésével összefüggésben.) 37/A. § (2) bek.(a felmentési idı alatti kötelezı munkavégzés alóli mentesítés) e) Tovább nehezíti a jogalkalmazást, hogy a Kjt. 38. § (1) bekezdése kizárja a új Mt. 70. §- ának alkalmazását, amely - a felmondási idı alatt, a kötelezı munkavégzés alóli mentesítés idejére - távolléti díj fizetését írja elı.
5 Javaslat a megoldásra: az Mth. 9. § (1) bekezdés felvezetı mondatát kiegészíteni a következıképpen: „Ahol jogszabály,….”,– vagy hasonlóan a többi törvény módosításához – törvényhelyenként megjelölni, hogy „átlagkereset” helyébe „távolléti díj” lép. A jelzett koherencia-zavarok megszüntetése és az alkalmazhatóság érdekében indítványozzuk a két törvény „soron kívüli” módosítását. Módosítások hiányában konkrét munkajogi helyzetek megoldása vált, válik lehetetlenné, megszámlálhatatlan munkaügyi jogvitát keletkeztetve a munkaügyi bíróságok számára. A végrehajthatatlanság „kényszeredett” és nem egységes értelmezéseket szül. Igaz ez különösen a köznevelési intézményekre, ahol – a közoktatás rendszerének gyökeres átalakítására, kiemelten a 2013. január 1-jével, tehát tanév közben történı állami fenntartásba adásra tekintettel – jelentıs létszámváltozás prognosztizálható. A Munkavállalói Oldal rendkívüli aggodalommal tapasztalja, hogy a közszolgálat különbözı munkahelyein (közalkalmazottakat foglalkoztató intézményekben) egy „elbocsájtási akció” elıkészítése van folyamatban, illetve számos helyen már el is kezdıdött. Ennek kapcsán – a fenti törvényi szabályok alkalmazásával összefüggésben – merülnek fel az alábbi kérdések: 1./ Hogyan számolják ki a Kjt-ben még szereplı átlagkeresetet például a felmentési idı munkavégzési kötelezettség alóli mentesítési idejére vagy a végkielégítés összegének kiszámításakor, ha a Munka törvénykönyve már nem ismeri az átlagkereset fogalmát? 2./ Hogyan állapítják meg, ki minısül nyugdíjasnak, ha a Kjt. ezt definiáló paragrafusát hatályon kívül helyezték? 3./ Miért nem védi meg a Kjt. – az új Mt-hez hasonlóan – például a keresıképtelen betegeket keresıképtelenségük ideje alatt?
II. Változtatás indokolt, de (rövidtávon) értelmezéssel is megoldható problémák 1./ Kollektív szerzıdés a közalkalmazotti szférában. Az Mth. nem érinti a Kjt. közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályaival kapcsolatos rendelkezést tartalmazó 2. §-át. E törvényhely (2) bekezdése szerint a kollektív szerzıdés nem lehet jogszabállyal ellentétes. Az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik semmis. Ennek következtében a kollektív szerzıdés továbbra is bármely törvénytıl és más jogszabálytól csak annak kifejezett felhatalmazása alapján térhet el és állapíthat meg eltérı szabályokat. Az Mth. 26. § (5) bekezdése által megállapított Kjt. 13. §-a szerint a közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. kollektív szerzıdésre vonatkozó 277. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy kollektív szerzıdés a Kjt., illetve végrehajtási rendeleteitıl akkor térhet el, ha az eltérésre ezek a jogszabályok felhatalmazást adnak. E szabály egyrészt vélhetıen szükségtelenül megismétli az elıbb idézett Kjt. 2. § (2) bekezdését, ugyanakkor indokolatlanul szőkíti a lehetséges szabályozási tárgyköröket a Kjt. és végrehajtási rendeleteinek eltérést engedı szabályaira.
6 A Kjt. 13. §-ában megjelölt Mt. 277. § (1) bekezdés szerint a kollektív szerzıdés szabályozhatja • a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogot vagy kötelezettséget, továbbá • a feleknek a kollektív szerzıdés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását. Amennyiben értelmezzük a Kjt. 13. §-át, megállapíthatjuk: az új Mt. 277. § (1) bekezdésében megállapított szabályozási tárgykört érintıen (a közalkalmazotti jogviszony tartalmát érintı rendelkezések - a kollektív szerzıdés ún. normatív része, valamint a felek kapcsolatrendszere - a kollektív szerzıdés ún. kötelmi része) kollektív szerzıdés csak akkor tartalmazhat rendelkezést, ha arra a Kjt. vagy az érintett ágazatra hatályos végrehajtási rendelete felhatalmazást ad. Ezen túlmenıen - valószínősíthetı kodifikációs tévedésként - a Kjt. módosított 13. §-a a közalkalmazotti jogviszony tekintetében nem zárja ki a 272. § (2) bekezdésének alkalmazását, mely szerint a kollektív szerzıdés – eltérı rendelkezés hiányában – a Második és a Harmadik Részben foglaltaktól eltérhet. Álláspontunkat feltehetıen alátámasztja: a közszférában a jogalkotó nem olyan változtatást kívánt megvalósítani, mely szerint a Kjt-tıl és végrehajtási szabályaitól csak jogszabályi felhatalmazás alapján, ugyanakkor az Mt. II. és III. részben foglalt - a Kjt. által a közalkalmazotti jogviszony vonatkozásában nem kizárt - rendelkezésektıl az általános munkajogi szabályok szerint abszolút jelleggel, vagy kivételesen csak a közalkalmazott javára térhessen el a kollektív szerzıdés. Ennek következménye egyébként az lenne, hogy a kollektív szerzıdés tekintetében a Kjt. és végrehajtási rendeletei kötelezı (kógens), az Mt. viszont kétirányú eltérést engedı (abszolút diszpozitív) jogszabály lenne a közalkalmazotti jogviszony szabályozásában. Álláspontunk szerint a jelzett probléma véglegesen csak törvénymódosítással oldható meg. 2./ Rendkívüli felmondás Vélhetıen a fegyelmi felelısség intézményének megszüntetése az indoka, hogy a Kjt. módosított 38. §–a a gyakornoki idın túlmenıen, általános jelleggel bevezeti a rendkívüli felmentést. Ugyanakkor nem a Kjt. szabályozza e megszüntetési jogcím részleteit, hanem nevesíti az Mt. az Mt. 78. §-ának alkalmazását. E jogalkotási módszer annyiban kifogásolható, hogy miután az Mth. nem helyezte hatályon kívül a gyakornoki idı alatti rendkívüli felmentés szabályait [33/A. §], elégséges lett volna ez utóbbiak olyan tartalmú módosítása, amely a gyakornoki idıtıl függetlenül, a közalkalmazotti jogviszony teljes fennállásának tartama alatt lehetıvé teszi a rendkívüli felmentés alkalmazását. Javasolt módosítás: Az Mt. 78. § alapján a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt rendkívüli felmentéssel megszüntetheti, ha a közalkalmazott…. 3./ Mely feltételek esetén szüntethetı meg lemondással a határozott idejő közalkalmazotti jogviszony? A Kjt. korábbi 27. § (1) bekezdése tiltotta a határozott idejő jogviszony lemondással történı megszüntethetıségét. E tilalmat az új Mt-vel azonosan feloldotta a Kjt. módosított szabálya. E szerint a határozott idejő közalkalmazotti jogviszonyt a közalkalmazott írásban indokolt lemondással akkor szüntetheti meg, ha a lemondás indoka olyan ok, amely • számára a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy
7 • körülményeire tekintettel, aránytalan sérelemmel járna. E körbe sorolhatjuk azt az esetet, mely szerint a munkáltató mőködését a korábbi tényleges munkavégzési helyhez képest jelentısen megváltoztatja, idetartozik a családi körülmények olyan alapvetı változása, amely szintén aránytalanul sérelmessé tenné a közalkalmazottnak jogviszonya további fenntartását. Némiképpen jogmagyarázó, így felesleges a 27. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a határozott idejő közalkalmazotti jogviszony más okból lemondással nem szüntethetı meg. Nem találjuk ugyanis a törvényszövegben, például a felmentés lehetséges indokainak felsorolásánál, hogy további jogszerő indok már a felmentéshez nincs... 4./ A közalkalmazotti igazolás - féléves információhiány a betegszabadságról Figyelemmel arra, hogy az Mt. szerinti ún. munkáltatói igazolás megszőnt, a közalkalmazotti igazolás szabályozásakor a Kjt. - a korábbiakkal szemben - nem rendelheti el az igazolás tartalmának megállapításakor valamely Mt-ben foglalt szabály alkalmazását. A Kjt. új 36. §-a alapján a munkáltató a közalkalmazotti jogviszony megszőnésekor a közalkalmazott részére közalkalmazotti igazolást ad. Miután az igazolás átadása a közalkalmazotti jogviszony megszőnésekor esedékes, így azt például felmentés esetén nem az utolsó munkában töltött napon, hanem a felmentési idı utolsó napján is elegendı átadni. A közalkalmazotti igazolás tartalmazza • a közalkalmazott munkakörét, • a 22. § (8) bekezdés a)–c) pontjában meghatározottakat (a harminc napot meghaladó keresıképtelenséggel járó betegség vagy fizetés nélküli szabadság, valamint a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelı munka, a javító-nevelı munka, valamint a közérdekő munka és a szülési szabadság idıtartamát, • minden olyan, a közalkalmazotti jogviszony megszőnésének évében munkában nem töltött idıt, amely alatt a közalkalmazott illetményben részesült, • a jubileumi jutalom kifizetését és ennek idıpontját, • a közalkalmazott 37. § (7) bekezdésében meghatározott, emelt összegő végkielégítésben való részesülését, továbbá • a közalkalmazotti jogviszony megszőnésének módját. A korábbi szabály szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével kapcsolatban, ha a törvény indokolási kötelezettséget írt elı, az igazolásnak tartalmaznia kellett a megszüntetés okát, ugyanakkor ezt a közalkalmazott kérésére az igazolásból mellızni kellett. Az új szabály alapján csak a mód - pontosabban a megszőnés vagy a megszüntetés jogcíme tüntetendı fel, ugyanakkor mindennek az oka már nem. Indokolás nélkül is meglehetısen informatív például, ha az igazolás szerint a közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató rendkívüli felmentése szőntette meg. Az alcímben jelzett "féléves információhiány a betegszabadságról" 2012. második félére vonatkozik. Az igazolás ugyanis nem tartalmazza, hogy a korábbi - például munka- vagy közalkalmazotti - jogviszonyában, annak június 30-át követı megszőnése esetén hány munkanap betegszabadságot adtak ki a kinevezendı személynek. 2012 végéig viszont hatályban marad a közalkalmazotti jogviszonyra is irányadó korábbi Mt. 137. § (4) bekezdése, mely szerint év közben kezdıdı munkaviszony esetén a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadság idıarányos részére jogosult. Ez azonban - ha a munkavállaló az év folyamán már munkaviszonyban állt - nem lehet több mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része. Miután a betegszabadságra való jogosultsággal kapcsolatban a közalkalmazotti igazolás nem tartalmaz adatot, így július 1. után megszőnt és még ez évben létrejövı jogviszonyok esetén sem a Kjt., sem az Mt. rendelkezése alapján nem lesz megállapítható: hány munkanapnyi betegszabadság jár még, ha 2012. II. félévében a közalkalmazott keresıképtelen beteg lesz.
8 2013-tól mindez már nem jelent problémát, hiszen a betegszabadságra való jogosultságnál évközben kezdıdı jogviszony esetén a közalkalmazott a betegszabadság arányos részére jogosult. Függetlenül attól, hogy az érintett évben egy korábbi foglalkoztatási jogviszonyban volt-e már betegszabadságon. 5./ A Kjt. módosított 3. § (2) bekezdése - többek között - kizárja az új Mt. vezetı állású munkavállalókra vonatkozó, 208–211. § közalkalmazotti jogviszony tekintetében történı alkalmazását. Ugyanakkor a törvénymódosítás nem érintette a Kjt. 22/B. §-át, mely szerint végrehajtási rendelet meghatározhatja azokat a - munkáltató mőködése szempontjából meghatározó jelentıségő - magasabb vezetıi munkaköröket, amelyek betöltésére - a Kjt. 23. §-ban foglaltaktól eltérıen - a Munka Törvénykönyve vezetı állású munkavállalóra vonatkozó rendelkezései alkalmazásával munkaviszonyt kell létesíteni. A két rendelkezés között ellentmondás van, hiszen a Kjt. új rendelkezése általános jelleggel kizárja az Mt. vezetı állású munkavállalóra vonatkozó különös szabályainak alkalmazását, így viszont e speciális rendelkezések július 1-tıl nem alkalmazhatók a Kjt. hatálya alatti munkaviszonyban álló magasabb vezetıkre. 6./ Kinevezés helyett - munkaerı-kölcsönzés vagy iskolaszövetkezeti diák? A Kjt. június 30-ig hatályos 54. § (3) bekezdése az Mt. Harmadik részének XI. fejezetét (A munkaerı-kölcsönzés) azzal az eltéréssel engedte alkalmazni, hogy kölcsönzés keretében munkavállaló közvetlenül a munkáltató alaptevékenysége körében nem foglalkoztatható. Az egyes ágazatokra kibocsátott végrehajtási rendeletek állapították meg, hogy a kölcsönzés szempontjából a munkáltató mely tevékenysége minısül alaptevékenységnek. Az Mth. 26. § (1) bekezdésével megállapított Kjt. új 3. § (3) bekezdése szerint munkaerı–kölcsönzés vagy iskolaszövetkezeti tagság keretében közalkalmazott a munkáltató alaptevékenysége körében nem foglalkoztatható, kivéve, ha az alaptevékenység szerinti feladat más módon nem lenne ellátható. Azaz a kölcsönzés tilalma változatlanul megmarad, de - ha nincs más lehetıség - az alaptevékenységbe tartozó feladatok ellátásához is igénybe vehetık kölcsönzött munkavállalók vagy az iskolaszövetkezet tagjai. Jogalkotási kérdıjel - mi a törvényszöveg pontos tartalma? Problematikusnak tarjuk az alaptevékenységbe történı kikölcsönzés törvényi elıfeltételeként megfogalmazott "a feladat más módon nem lenne ellátható" fordulat pontos normatív tartalmának meghatározását. Kérdés, egy betöltetlen munkakör esetében vajon mely konkrét elıfeltétel esetén lehet megkeresni egy kölcsönbeadót vagy éppen egy iskolaszövetkezetet. Milyen módozatokat kell meg- és kipróbálnia a munkáltatónak ahhoz, hogy a kölcsönzés mellett döntsön? Az atipikus foglalkoztatás lehetıségét szélesítı szabály egy terminológiai problémát is felvet. Az új Mt. 214. § (1) bekezdése szerint munkaerı–kölcsönzés: az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevınek ideiglenesen átengedi (kölcsönzés). A 223. § (1) bekezdése meghatározza - a kölcsönzéshez ugyancsak hasonlatos iskolaszövetkezeti tag foglalkoztathatóságát. Az új Mt. szerint az iskolaszövetkezet (munkáltató) és a nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja (munkavállaló) között harmadik személy (a szolgáltatás fogadója) részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében munkaviszony határozott idıre létesíthetı. Ez utóbbi konstrukcióban a Kjt. hatálya alatti intézmény lesz a szolgáltatás fogadója. A Kjt. 3. § (3) bekezdése szerint "... munkaerı-kölcsönzés vagy iskolaszövetkezeti tagság keretében közalkalmazott a munkáltató alaptevékenysége körében nem foglalkoztatható,
9 kivéve, ha az alaptevékenység szerinti feladat más módon nem lenne ellátható." Amint az idézett törvényhelyek jelzik, az érintett esetben éppen, hogy nem közalkalmazott, hanem kikölcsönzött munkavállaló, illetve iskolaszövetkezeti tag foglalkoztatását teszi lehetıvé a Kjt. Közalkalmazottal egyébként nem is lehetne munkaerı-kölcsönzésre szóló munkaszerzıdést kötni, továbbá az iskolaszövetkezetek sem tartoznak munkáltatóként a Kjt. hatály alá. 7./ A közalkalmazotti kártérítési felelısség A Kjt. módosításával a közalkalmazottakra nézve súlyosabbá váltak a kárfelelısség törvényi feltételei. Egyrészt hatályát vesztette a Kjt. 81. §-ában foglalt azon szabály, amely gondatlan károkozás esetén lehetıvé tette a kártérítés mértékének legfeljebb hat havi illetmény erejéig történı megállapítását. Az Mt. munkavállalói kárfelelısségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni a közalkalmazotti jogviszonyra is. Ennek megfelelıen a közalkalmazott károkozása esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg négyhavi távolléti díjának összegét, ugyanakkor szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni [Mt. 179. § (3) bekezdés]. A súlyos gondatlanság fogalmát magyarázza a Kjt. módosított 81. §-a mely szerint ilyennek minısül a károkozás különösen, ha a) a közalkalmazott aa) a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabály – szándékosságnak nem minısülı – súlyos megsértésével, vagy ab) az ellenırzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozta a kárt, vagy b) a kár olyan – jogszabályba ütközı – utasítás teljesítésébıl keletkezett, amelynek várható következményeire az utasított közalkalmazott elızıleg a figyelmet felhívta. Megjegyezzük, a joggyakorlat szerint súlyos gondatlannak minısítendı a közalkalmazott magatartása, ha károkozásának következményeit elıre látja, de könnyelmően bízik azok elmaradásában. Mindezzel azért szükséges a Kjt. 81. §-hoz főzött magyarázatot kiegészíteni, mert a fentebb idézett törvényszöveg példálódzó értelmezı szabálya részben éppen a magyarázattal adós. A 81. § ugyanis úgy kezdıdik, hogy "súlyosan gondatlannak minısül a károkozás", majd az elsı értelmezı rendelkezéssel úgy folytatódik, hogy "a közalkalmazott a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabály szándékosnak nem minısülı súlyos megsértésével" okozza a kárt. Azaz, a Kjt. a súlyos gondatlanság fogalmát többé-kevésbé magával a magyarázandó fogalom megismétlésével törekszik értelmezni [lásd az aa) pont alatt írtakat!]. Ezen túlmenıen az is kérdés, megfelelı példa-e a Kjt. szövegében a súlyos gondatlanságra "az ellenırzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével" történı közalkalmazotti károkozás [ab) pont]. A törvényszövegben megjelenı példa ugyanis a közalkalmazotti magatartással megvalósított jogsértést tartalmazza - az érintett kötelezettségek megjelölésével, viszont önmagában az ellenırzés elmulasztása vagy hiányos teljesítése nem jelent szükségszerően súlyos gondatlanságot. Ennek következtében a munkáltatónak a gazdálkodására vonatkozó szabályok megsértése, illetıleg az ellenırzési kötelezettség elmulasztása vagy hiányos teljesítése, valamint egyéb, a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségszegés esetén külön vizsgálnia kell az említett kötelezettségszegést elkövetı közalkalmazott magatartásához főzıdı tudati viszonyát, a vétkesség megállapítása és szándékosság kizárása mellett a gondatlanság súlyát.
10 III. A szakszervezetek számára különösen hátrányos rendelkezések Kollektív jogok - szakszervezetek, kollektív szerzıdés és közalkalmazotti tanács Az Mth. 26. § (28) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte a Kjt. 7-12/A. §-át, a szakszervezetre és a kollektív szerzıdésre vonatkozó szabályokat. Ennek következtében a szakszervezetek és a kollektív szerzıdéskötés vonatkozásában teljes körően az Mt. rendelkezései alkalmazandók. A változás egyik következménye: megszőnt a Kjt. korábbi 9. §-a szerinti - a taglétszámon alapuló - szakszervezeti reprezentativitás. Így például a munkáltatónál, illetıleg fenntartói szinten (pl. helyi önkormányzatok) indifferensé vált, hogy mely szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni. A fegyelmi felelısség megszőnésével oka fogyottá vált a Kjt 10. §-a is, mely szerint a közvetlen felsıbb szakszervezeti szervet elızetesen értesíteni kell a választott szakszervezeti tisztséget betöltı közalkalmazott elleni fegyelmi eljárás megindításáról. A munkaidı-kedvezmény tekintetében is az új Mt. rendelkezései irányadók, a Kjt. 11. §-ának hatályon kívül helyezésével megszőnt annak a lehetısége, hogy az önkormányzat, az érintett munkáltatók és a szakszervezet megállapodása alapján, a több munkáltató szakszervezeti tagságának képviseletében az önkormányzati szintő érdekegyeztetésen eljárni jogosult szakszervezeti tisztségviselı részére a munkaidıkedvezmény vagy annak egy része az egyes munkáltatóknál meglévı szakszervezeti taglétszám alapján összevonható legyen. A Kjt. 16. § (1) bekezdése b) pontjának hatályon kívül helyezésével a közalkalmazotti tanácsot együttdöntési jog a kollektív szerzıdésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása tekintetében illeti meg, az ilyen jellegő intézmények és ingatlanok hasznosítására e jog július 1-el megszőnt. A változás igazodik az új Mt. üzemi tanácsi jogainak szabályozásához, éppen ezért kérdés, miért köti az együttdöntési jogot a Kjt. mégis a kollektív szerzıdéshez, amikor az Mt. valamennyi jóléti célú pénzeszköz esetén - azaz, kollektív szerzıdés rendelkezése hiányában is biztosítja a közös döntés jogát az üzemi tanácsnak. Az Mth. hatályon kívül helyezte a Kjt. csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó, az Mt-nél részben a munkavállaló számára kedvezıbb rendelkezéseit is [38/ A. § (1) bekezdés]. Így a 20 fınél kevesebb fıt foglalkoztató közintézménynél nem lehet már alkalmazni a létszámleépítés egyéb feltételeinek fennállása esetén a csoportos létszámcsökkentés szabályait. A 38/A. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezésével megszőnt a két törvény terminológiai eltérése miatt megalkotott megfeleltetéseket tartalmazó szabály (pl. a közalkalmazotti jogviszony esetén mit kell érteni a munkáltató felmondásán). Ezt is pótolni kellene, figyelemmel arra, hogy a Kjt. hatálya alatti csoportos létszámleépítésekre egyébként teljes körően az Mt. szabályai alkalmazandók. A Kjt. 38. § (1) bekezdése szerint nem alkalmazható az Mt-nek a munkaviszony megszőnésérıl és megszüntetésérıl szóló rendelkezései (X. fejezet) közül a 68-70. §. A kizárt Mt. 68. § (2) bekezdése szerint: (2) A munkáltató felmondása esetén a felmondási idı legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követı napon kezdıdik: a) a betegség miatti keresıképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követı egy év, b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresıképtelenség, c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság. Azaz épp a leglényegesebb felmentési védelmi eseteket zárja ki a Kjt., amely egyébként a 131. §-ában további ilyen eseteket maga is felsorol. Budapest, 2012. szeptember 20. Munkavállalói Oldal nevében: Fehér József ügyvivı
