ÖSSZEFOGLALÓ A PROGRAMTANÁCS VITÁJÁRÓL VI.
Téma:
Szempontok a roma integráció feladataihoz
1. A cigányság helyzete az Uniós elnökség idején Európában 8-12 millió roma él, vagyis egy Magyarországnyi cigány ember. Magyarországon a hivatalos felmérések szerint a roma népesség létszáma 5700000, más becslések ennél nagyobb (7-800000-es) számot is feltételeznek. A hazai cigányság helyzetének mutatói ismertek. A rendszerváltás óta a foglalkoztatási adatok romlottak a legdrámaibban. A romák a magyar lakosság legkisebb jövedelmű 10 százalékán belül is a többiekhez képest kevesebb pénzből élnek, az 1 főre jutó átlagjövedelmük 34 ezer forint. Ugyanakkor téves az a feltételezés, hogy a cigányság kizárólag a szociális rendszer eltartottja. A gazdasági válság kitörése előtt a roma családok nagyobb része önfenntartó volt, noha nem volt stabil és legális helye a munkaerőpiacon: zömmel fekete munkából, alkalmi munkából, önellátó termelésből éltek. A szociális ellátások egészéből már csak azért is kevésbé részesülhettek, mert a jóléti ellátások 80 %-a keresetarányos (nyugdíj, táppénz, GYED, stb.) A 3-5 éves roma gyerekeknek csak 42 %-a óvodás, szemben a magyar átlagot jelentő 88 %-kal. A szocialista és koalíciós kormányok legfontosabb lépése az óvodáztatás ösztönzése és az integrált iskolai oktatás előmozdítása volt, amelyet az iskola melletti külön felzárkóztatást biztosító tanoda-program egészített ki. Utóbbi kiterjesztésére azonban már nem volt idő, egyelőre csak 2500 diák kapott segítséget ebben a formában. Az általános iskolai oktatás általános jellemzője: a gyakorlatias és szociális készségek fejlesztésének hiánya különösen azok beilleszkedését akadályozza, akik (mint a cigány fiatalok többsége) nem tanulnak tovább. Még mindig jellemző az a gyakorlat is, (és nem csak Magyarországon), hogy a problematikus roma gyerekeket könnyedén minősítik enyhe fokban értelmi fogyatékosnak. Így a cigányság körében a középiskolát végzettek aránya 5 %, kevesebb, mint egy tizede az országos átlagnak. A roma társadalom települési megoszlása nem egyenletes. 50-60 %-uk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, társadalmilag és földrajzilag
egyaránt a periférián él. Az utóbbi időben megfordult a roma migráció iránya: míg korábban munkát, megélhetést keresve sokan jöttek a nagyvárosokba, ma olcsó rezsit keresve vagy éppen a városok tudatos kiszorító politikája eredményeként a mozgás visszafelé, az ország széleire irányul. Újabb 25-30 % valamivel jobb helyzetben, rendszeresebb alkalmi munkákhoz jutva él a városi települések szélein vagy elgettósodott negyedeiben. Kb. 10 % kapaszkodott meg Budapesten vagy valamelyik nagyvárosban, ahol még mindig a legnagyobb az esély az emberhez méltóbb életre. A szociológusok, kulturális antropológusok körében vita zajlik arról: a cigányság integrációjának nehézségei valamilyen törzsi életforma, sajátos kultúra továbbélését jelentik-e, avagy egyfajta mennyiségi különbségről: több évszázados modernizációs lemaradásról van szó. A többségi vélemény szerint bár az előbbi magyarázat elemei is jelen vannak, a lényeg mégiscsak a modernizációs lemaradás. Különösen a romák többségének lakóhelyéül szolgáló zárványokban a modernizáció minden előnye (jó iskola, infrastruktúra, kiterjedt szolgáltatások, stb.) hiányzik, minden hátránya (uzsora, szerencsejáték, alkohol, bezárkózás) jelen van. Amit kellemesebb volna „hagyományos életformának, kulturális tradíciónak” tekinteni, az döntő elemeiben a modern társadalom szélein kialakult stigmatizált és marginális helyzet. Az ilyen helyzet (nem csak a romáknál, de mindenki másnál is) alkalmatlan arra, hogy kifejlessze a liberális demokráciák egyik alapelvét jelentő egyéni felelősséget. 2. Az integrációs politika dilemmái A következő három kérdésre mindenképpen választ kell találni a politikai stratégiák kidolgozásához: a./ Az integráció eszközei megcélozhatják-e közvetlenül a cigányságot, vagy szélesebb merítést kell alkalmazni? b./ Területi, szociális vagy emberi jogi alapú támogatáspolitika? c./
Egyéni vagy/és kollektív integrációban, egyéni vagy csoportos beilleszkedésben érdemes-e gondolkodni?
a./A kifejezetten csak a cigányszármazásúakra célzó támogatás elve csupán kivételképpen (pl. a közszférában való alkalmazás esetén vagy a média szereplők arányaira vonatkozóan a pozitív diszkrimináció érdekében) lehet és érdemes alkalmazni. Egyrészt azért nem alkalmazható a cigányságra „célzott támogatás” elve, mert az etnikai határok nem pontosak, másrészt azért, mert a legnehezebb helyzetben élő nem cigányok problémái sokban hasonlatosak a cigányokéhoz, harmadrészt azért, mert az európai tapasztalatok szerint is ez kontraproduktív módon növeli az előítéleteket és erősíti a többségi társadalom
ellenérzését és ellenérdekeltségét. (Ezért hirdet az EU újabban „explicit, de nem exkluzív”, világos célú, de nem egyes csoportokat kizáró szociális elveket.) b./ Kérdés azonban, hogy ha a „célzás” nem etnikai alapú, akkor vajon inkább területi, szociális vagy emberi jogi alapon történhet-e, mi a ”hívószó”, az „indítógomb” az integráció feladatsorában. Az elmúlt két évtizedben elsősorban az emberi jogi megközelítést alkalmaztuk, ami azt feltételezte, hogy megoldást elsősorban az egyén jogainak biztosítása és ezzel összefüggésben az előítéletek csökkentése hozhat. Nem lefokozva az emberi jogok jelentőségét, ma már világos, és kormányzásunk utolsó éveiben az intézkedésekben is polgárjogot nyert, hogy ez önmagában kevés. Az európai és a magyar tapasztalatok egyaránt azt igazolják, hogy (ha a településszerkezet alkalmat ad rá) a leghatékonyabb a területi célzás, a földrajzilag koncentrál mélyszegénység megcélzása. Ennek során a kiemelten támogatandó földrajzi térségek meghatározása természetesen szociális (foglalkoztatási, jövedelmi, iskolázottsági) adatok alapján történik. A szakemberek szerint Magyarországon eddig a legígéretesebb kezdetet a 33 különösen hátrányos helyzetű kistérség komplex fejlesztési programja jelentette. Erre a magyar településszerkezet már jelzett adatai is alkalmat adnak: a cigányság több mint fele (és szegényebb fele) a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben él. A célzásban így is megvan a szükségszerű veszteség: az adott kistérségek helyi elitje nyilván megpróbálja az elosztásban a saját érdekeit érvényesíteni (néhány polgármester inkább a fő utcát, a temetőt, vagy a nem cigányok által látogatott iskolát hozná rendbe), de ezt a „célzási hibát” csökkenteni lehetett, ahol szervezett cigány közösség is érvényesíteni képes a tárgyalásnál saját érdekeit, illetve amikor a kormányzat gondoskodott az esélyegyenlőségért felelős koordinátorokról. c./A kollektív vagy egyéni integráció útjaira (de főleg párhuzamos alkalmazására) egyaránt vannak jó nemzetközi példák. Az egyéni integráció módszerei az egyes személyek útjából kívánják elgördíteni a szociális, emberi jogi és előítéletekből fakadó hátrányokat, az egyént „emelik be” integrált oktatással, az antidiszkrimináció elleni fellépéssel. A kollektív integráció módszerei egy egész közösség sajátos kultúráját teszik egyenrangúvá, elismertté. A párhuzamos útra a legjobb példa az amerikai feketék története, akik esetében a következetes polgárjogi küzdelmet kiegészítette, hogy létrejöttek a feketék saját templomai, olykor főiskolái, kulturális közösségei, és „trendivé” válhatott az afroamerikai kultúra számos eleme, a zenétől az afrofrizuráig. Ugyan a magyar cigányság helyzetének meghatározó vonása inkább a modernizációs leszakadás, mint egy „más”, alternatív kultúra továbbélése,
mégis érdemes mind két út bevált eszközeit használni. Elengedhetetlen az integrált oktatás elvének érvényesítése, a hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni harc, de ez nem zárja ki pl. a Gandhi gimnáziumhoz hasonló intézmények hálózatának sokszor tervezett kiépítését., vagy a cigány kultúra (zene, művészet, konyha) divatossá tételét. 3. Feladatok, az MSZP fő mondanivalói Az MSZP roma integrációs programja szélesebb társadalmi integrációs programjának része, kell hogy legyen. Nem véletlenül viselte „A társadalom újra egyesítése” címet a választási időszakban született romapolitikai program. Az MSZP általában is a földrajzi és társadalmi különbségek csökkentésére törekszik, amely elképzelhetetlen a leszakadás legdrámaibb jeleit mutató cigányság fölemelkedésének programja nélkül. Amikor a baloldal a Fidesz szegényellenes, különbségnövelő politikája ellen harcol, egyben harcol a cigányság érdekében is. Az uniós elnökség idején meg kell követelni a kormány konkrét programját a roma integráció hazai előmozdítására, illetve napirendre tűzetni ezzel összhangban a roma évtized programja teljesítésének félidős értékelését. Az MSZP-nek ugyanakkor (elsősorban a szociálpolitika és családpolitika területén) le kell folytatnia saját belső vitáit. Másrészt rendszeresen konkrét kezdeményezéseket kell tennie az oktatáspolitika, a foglalkoztatási, szociális és emberi jogi politika témakörében egyrészt a korábbi jó kezdeményezések megvédése és folytatása érdekében, másrészt új programok indítására, az alábbiak szerint: a./ Oktatás sürgetni kell a „biztos kezdet” óvodafejlesztési program folytatását, az óvodáztatási támogatások megőrzését és növelését az MSZP továbbra is tartson ki az integrált oktatás elve mellett, és emeljen szót a nyílt és burkolt szegregáció ellen. Emellett tegyen javaslatot az integrált oktatást speciális felzárkóztatással kiegészítő „tanoda program” kiterjesztésére Oktatáspolitikai szakprogramjaiban hangsúlyozza az általános iskolai képességfejlesztés szükségességét, a szociális, valamint a gyakorlatias, hétköznapi ismereteket nyújtó, a munkaerőpiacra és a társadalmi beilleszkedésre alkalmassá tevő készségek érdekében. Kezdeményezzen a felsőoktatásba eljutó cigány fiatalok mentorálására alkalmas szakkollégiumi rendszert, „romaversitas”-t. Maga is segítse nyári táborral stb. a cigány főiskolai, egyetemi hallgatók összefogását és identitásuk erősítését.
b./ Foglalkoztatás A cigányság foglalkoztatásának eszközrendszere kettős. A végcél nyilván a munkaerőpiacra való integrálás, ugyanakkor tudomásul kell venni hogy ez nem érhető el a súlyos egészségi, iskolázottsági, szocializációs hátrányokkal küszködő embereknél közvetlenül, vagy akár egy generáción belül. Az integráció előmozdítása ugyanakkor azoknál is szükséges, akik alkalmasak a munkaerőpiaci beilleszkedésre. (Még a diplomás romák is bizonyos mértékig szegregáltak: közülük a pedagógusok saját szándékuktól függetlenül is leginkább roma gyerekek iskoláiban kapnak állást, a jogászok elsősorban az ilyen irányú jogsegélyszolgálatban stb.) A közvetlenül a munkaerőpiacra való bekapcsolódást az MSZP segítse néhány konkrét javaslattal: A startkártya járulékmentességet biztosító kedvezményét terjesszék ki pl. az önfoglalkoztatókra is. A vállalkozóvá váló munkanélküliek ne csak kaphassanak, hanem kötelezően kapjanak is hat hónapra a minimálbérnek megfelelő összeget, hiszen ilyenkor a segély már nem jár, de a vállalkozás sem hoz még bevételt. Egyszerűbb vállalkozási tevékenységek pl. favágás, takarítás, mozgóárusítás végzéséhez ne legyen feltétel az általános iskolai végzettséget megkövetelő OKJ vizsga letétele. Folytatódjék a roma fiatalok államigazgatásba jutását segítő köztisztviselői program. A munkaerőpiacra közvetlenül belépni nem képesek számára az MSZP tegyen javaslatot az „út a munkához” program kiszélesítésére, tiltakozzon a program és fedezete megnyirbálása ellen, dolgozza ki a közösségi célú munkavégzés és szociális szövetkezés új formáit. A térbeli kirekesztettség csökkentésére az MSZP nyújtsa be a munkába járás támogatására vonatkozó javaslatát. (A munkaügyi szervezetek jelenlegi rendszere önmagában nem alkalmas a földrajzi mobilitás újraindítására.) Az MSZP követelje a leghátrányosabb helyzetű kistérségek komplex támogatásának folytatását. Lépjen fel az ellen, hogy az uniós pályázatoknál már nem jelent többletpontot a hátrányos helyzetű térségekre való célzás. Nyújtson be konkrét javaslatokat (az ezzel foglalkozó civil szervezetek 2010 nyarán összegyűjtött javaslatai nyomán) a hatékonyabb és könnyebben elérhető kistérségi támogatások érdekében. (Adminisztratív könnyítések, pl. ne kelljen mindenütt felsőfokú végzettségű, teljes munkaidőben, munkaviszony alapján foglalkoztatott projektmenedzser, lehessen kisebb projekteket is benyújtani stb. Igényelje a támogatások feltételét jelentő helyi esélyegyenlőségi programok megvalósulásának értékelését.)
c./ Szociálpolitika, lakhatás, életmód Az MSZP folytassa le belső szakmai vitáit a következő témákban: negatív családi adókedvezmény programjának érintettjei, a gyermeknevelési kedvezmények rendszere, életkor és iskolai fokozat szerint differenciált családi pótlék, a szociális kártya valamint a természetbeli és pénzbeli támogatások arányának megítélése. Építsen ki kapcsolatokat nemcsak a hagyományos érdekképviseleti cigányszervezetekkel, hanem a cigányság körében tevékenykedő karitatív, kulturális, közösségszervező kezdeményezésekkel, és segítse kapcsolatfelvételüket, tapasztalatcseréjüket. Lépjen fel határozottan a szociálpolitika „lopakodó” fordulata, a normatívvitást háttérbeszorító, „érdemesség” alapján önkényes elbírálást lehetővé tevő szabályzás és gyakorlat ellen. Tegyen javaslatokat az intézményrendszer szabályzásának szükséges korrekciójára. Vegye figyelembe, hogy az egyébként helyes kistérségi összefogás keretében a szociális és egészségügyi intézmények (a családsegítő irodája, az orvosi rendelő, stb.) gyakran épp a roma lakta helyekről vonultak ki. Vitassa meg a létszám szerinti normatívák rugalmasabbá tételének lehetőségét a nehéz helyzetben lévő területek pozitív diszkriminációja érdekében. (A családsegítők kötelező létszáma ma a lakosság számától, és nem a problémák sűrűségétől függ.) Kezdeményezze, hogy az adósságkezelés segítése (krízisellátás a hátralékosok számára) ne csak a negyvenezer lakos fölötti nagyobb városokban legyen kötelező feladat. A lakhatás segítése érdekében ne csak a lakástulajdon, hanem a bérlakás elvesztésének megelőzésére is tegyen javaslatokat: az önkormányzati bérlakások lakbér-emelkedésének törvénnyel való behatárolása, a szolgáltatók számára a kártyás órák beszerelésének kötelezettsége, stb. d./ Teendők a többségi társadalom körében Magyarországon a legelterjedtebb előítélet ma a cigányellenesség. (69 % szerint a cigányok csak kihasználják az államot, 77% szerint eleve hajlamosabbak a bűnözésre) A magyar társadalom túlnyomó többsége ugyanakkor nem rasszista. Az előítéletesség gyökere nálunk nem valamiféle tudatos „fajelmélet”, hanem inkább a rossz értelemben vett konzervatív, bezárkózó, más életformák, élethelyzetek, problémák iránt érzéketlen, antiszolidáris világlátás. Ugyanakkor tévedés az, hogy a cigányellenesség egyformán jellemző valamennyi párt híveire. Mindenütt erősen jelen van ugyan, de a legnagyobb arányban természetesen a Jobbiknál, ezt követőleg a Fidesznél, ugyanakkor az MSZP áll a leghátul (vagyis a legjobb helyen) a
sorban. Ez erkölcsi alapot és reális lehetőséget ad arra, hogy az MSZP tisztázza és következetessé tegye pozícióit, és a valódi integráció élharcosa legyen. Az antidiszkriminációs jog- és intézményrendszer Magyarországon lényegében kiépült, de a legújabb kormányzati törekvések ismeretében szót kell emelni megvédése érdekében. Az MSZP érvelésében mindenütt erősítse az összetartozás, az egymásra utaltság érzését. (A politikai PR ezt nevezi „Obama-modellnek”, mert Obama alapozta kommunikációját az amerikai nemzet, fehérek és feketék összetartozására és közös sorsára.)
