VERTEBRATA HUNGARICA M I U S E I H I S T O R I C O - N A T U RA L ! S T o m . II.
1960.
HUNGARICI ÏqscT^L
Adatok a barátcinege (Parus palustris L.) fiókóinak tápiálkozósmennyiségi ismeretéhez Irta: Korodi Gál János Babes - Bolyai Tudományegyetem Állattani Tanszéke, Kolozsvár
A rovarevő madarak,de különösen a cinegefélék /Paridae/ hasznossága ma már bebizonyított tény ós e problémát eddig szómos szaksmber igyekezett kézzelfogható adatokkal alátámasztani. E kérdésre vonatkozó kutatások általában két irányban folytak. A szakemberek egyrésze /GELEI /1/, MORBACH /4/, WARGA /7, 8/, NOVIKOV /5//, különböző módszerekkel a széncinege /Parus m. major L./, illetve a kék cinege /Parus coeruleus L./ fiókéinak napi etetési szómét törekedett megállapítani a fiókák nevelésének időszakóban. A kutatók másik csoportja /GYURKŐ & KORODI GÁL & GYÖRFI & RÁTKONYI /2/, TITAEVA & POLIVANOV /6// a Parus m. major és a Parus coeruleus napi etetési száméinak megállapításával párhuzamosan, a fiókák által elfogyasztott táplálék mennyiségének a minőségét is tanulmányozta. Mivel azonban a barátcinegére /Parus palustris L./ vonatkozóan a rendelkezésemre álló irodalomban hasonló adatokkal nem találkoztam, igy tervbevettem e faj fiókóinól a tóplólkozás mennyiségének vizsgálatát.
Jelen dolgozatomban Igyekezem megállapítani a Parus palustris fiókák napi etetési számát,annak váltakozását a fiókák növekedésének időszakéban, lönböző szakaiban
és
az etetési számnak a nap kü-
óráiban való ingadozását,
az első és
utolsó etetés időtartamát és végül a szóbanforgó faj etetési teljesítményét.
fióka-
Eredményeimet a széncinege ós a kék
cinegéről szóló korábbi közös tanulmányunk /2/ hasonló
ada-
taival hasonlítottam össze. A barátcinegére
vonatkozó
megfigyeléseimet I960 május
10-20 között, az Állattani Tanszék lucfenyő /Picea excelsa/, juhar /Acer sp./, alma /Pyrus communis/, körte /Pyrus pyraster/ és szilvafákból /Prunus domestica/ álló kevertállományú kertjében végeztem.
A madár fészkét egy aránylag fiatal al-
mafa 80 cm magasan lévő odvába épitette, egy tavalyi széncinege fészkére.
Az első fióka I960. IV. 30-án, a hatodik pe-
dig I960. V. 2-án kelt ki. Az etetési számok
rögzítését
szerelt kontaktuspálcikékkal
és
az odu röpnyilására felvezetékkel egybekötött un.
„Aktográf"-al végeztem /2/, a fiókák 8 napos korától a szekből való kirepiilé8ig.
fé-
Hogy eredményeimet jobban kiérté-
kelhessem, a fiókákat 3 korcsoportba osztottam. Az I-ső korcsoportba az 1-9 naposak,
a II.-ba a 10-14 naposak,
korcsoportba pedig a 15-20 naposak kaptak helyet. léseim eredményeit az I-ső számú táblázat
és
a III.
Megfigye-
az 1-eB számú
ábra szemlélteti /Lásd I-ső táblázatot és az l-es ábrát!/. Amint
a táblázatból
kitűnik,
a Parus palustris
etetési száma a fiókák korának növekedésével váltakozik. első korcsoportba sorolt
/8-9 napos/
napi Az
fiókáknál a napi ete-
tési szám átlaga 279,5 etetés,az óránkénti átlag pedig 17,42 etetés. szerint,
A WARGA /7,8/ által feléllitott etetési osztályozás az etetés ebben a korban,
közepesnek minősithető.
A második korcsoportba tartozó /10-14 napos/ fiókáknál a napi etetési szám átlaga 292 etetés, 18,2 etetés,
az óránkénti átlag pedig
tehát magasabb mint az előzőeknél.
A legmaga-
sabb napi etetési szám a fiókanevelés egész időtartama alatt
Verschieden« Stunden des Tages Zahl der tägliohen Fütterung der Sumpfmeise /Parus palustris L./ nach Alteregruppen und Tagesseiten sowie die Fütterungskurve der Suapfmeise verglichen mit den einschlägigen Daten der Kohlmeise und der Blaumeise. Kurve A - 8-9 Tage alte Jungen; Kurve B - 10-14 Tage alte Jungen ; Kurve C - 15-20 Tage alte Jungen : Kurve D], - Schwankungskurve der Sumpfmeise ; Kurve D2 - Schwankung s kurve der Kohlmeise; Kurve J>\ - Schwankung s kurve der Blaumeise, bezüglich der Zalil der taglichen Fütterung während der Ereiehungsperiode der Jungen.
Die tägliche Fütterungswerte der Jungen verschieAltersgruppen
I. Mai I960
Fixierte Zeit der Fütterung der im Neste befindlichen Jungen
Alter Zahl
Zeit der ersten Fütterung
10
11
12
13
8
9
10
11
6
6
6
6
4,52
4,56
4,58
4,48
15,28 15,22 15,04 15,22
S t u n d e n
d e s
T a g e s
Dauer der Fütterung pro Tag
schiedenen Stunden des Tages
19,40 19,38 19,22 19,30
Zahl der Fütterungen in den ver-
Zeit der letzten Fütterung
4-5
11
11
14
17
5 - 6
16
17
18
18
6 - 7
15
16
15
14
7 - 8
18
26
19
17
8 - 9
20
17
18
25
9-10
21
22
17
13
10 - 11
20
19
19
28
11 - 12
21
19
23
22
12 - 13
19
17
18
14
13 - 14
18
17
15
17
14 - 15
29
19
19
24
15 - 16
21
15
20
23
16 - 17
16
23
18
19
17 - 18
13
18
19
24
18 - 19
17
22
18
12
19 - 20
8
6
9
11
280
279
277
308
17,5
17,4
17,3
19,2
Quantum der täglichen Fütterungen Durchschnitt der täglichen Fütterungen pro Stunde Durchschnitt der Fütterungen nach Altersgruppen
279,5
denen Altere der Sumpfmeise /ParuB palustris I./ III.
II.
14
15
16
17
18
19
20
21
22
JO o •H I rH rC -M O 4*
12
13
14
15
16
17
18
19
20
o
6
6
6
6
5
5
5
5
5
Mai 1960
(0
4,56
4,55
4,52
4,48
4,50
4,51
4,57
4,58
4,57
19,33 19,40 19,41 19,46 19,28 19,36 19,18 19,28 15,17 15,25 15,29 15,38 15,18 15,25 15,01 15,10
4,53 19,33
-
15,19
2
3
4
6
12
8
5
6
6
8,3
18
24
20
17
16
16
16,9
24
23
14
10 12
13
23 16
17 22
15
17,1
19 27 20
17 21
19 16
20
23 22
15 18
15 10
15
18
15 16
4 16
16,4 19,0
14
14
9 21
21 25
26 22
17 20
14 22
24 22
13
16
21
20
17
15 20
19
13 20
17 18
19 20
20
22
17 20
16 18 18 21
19 16
19 22
16 13 18
15 10
12
15
18
18
-
16,4 20,8
14 16 8
21
-
19,8
8
-
6
-
19 16
10
3
-
15,5 15,5 17,6
14
-
18,4
9
17 10
19 12
-
17
-
17,3 17,8
-
16,8
-
9,4
18
15
10 8
30
9 10
10
9
6
9 8
281
259
293
225
191
199
17,5
16,1
18,3
14,1
11,9
12,5
20
23
20 21
14
12
15
290
304
18,1
19,0
292
17
20
17
281 ,4
72
250,8
-
16,56 284,3
itt figyelhető meg, amikoris a 11, 12 ás 13 napos fiókák naponta 308, 290 és 304-sser kapnak szüleiktől táplálékot. Ennek ellenére
as
etetés
intensitáss még ebben as időben is
csak a közepes minősítést éri el. Az etetési szám ilyen hirtelen növekedésével e korban a sséncinegénél /2/, valamint a kerti rozsdafarkúnál /Phoenicurus ph. phoenicurus L./ is találkostunk /K0R0DI GÁL k GYÖRPI /3//. A harmadik korcsoportba osstott /15-20 napos/ /281,4 etetés/
fiókáknál
a
de még mindig- magasabb
as első korcsoportba
etetési számánál. Úgyszintén csökken átlaga
napi
etetési
ssám
as előbbiekhes viszonyítva csökkenést mutat,
/14,5 etetés/
az
tartósé fiókák
óránkénti etetések
is, amit gyengének minősíthetünk.
Az
utolsó fejlődési szakaszban szereplő etetési szám csökkenése - amint azt már egyik előső tanulmányunkban kimutattuk RODI GÁL k GYÖRPI /2// - azzal magyarázható,
hogy
/K0-
ebben
a
szakaszban a szülőmadarak, nagyobb térfogatú táplálékdarabokat hordanak kicsinyeiknek,
s Így
alacsonyabb etetési szám
mellett is biztosítják szok táplálékezükségletét. Pigyelembevéve s teljes etetési időszakot, hatjuk, hogy a barátcinege fiókáit, ponta átlagosan 284,3-ezor eteti,
megállapít-
a vizsgált esetben, na16,56 óránkénti átlaggal,
össsehasonlitva a fenti aáatokat a széncinege átlfegs 359, 21,4 óránkénti átlaggal/
/napi etetési
és a kék cinege
etetési átlaga 535» óránkénti átlaga pedig 31/
/napi
hasonló ada-
taival, megállapíthatjuk, hogy e három cinegefaj közül a barátcinege mutatja a legalacsonyabb értékeket. A fiókák etetési számának váltakozását az egyes napszakokban
és
a nap óráiban, az l-es számú ábra A, B, C görbéi
szemléltetik /Lásd l-es ábra A, B, C görbéit!/. Az első korcsoportba tartozó fiókáknál /l.ábra „A" görbe/ megfigyelhető, hogy az etetések intenzitása a nap különböző óráiban általában ugyanazon a szinten mozog.
Mégis el-
különíthető egy reggeli /7-8 óra között/, egy délelőtti /1011 óra között/, egy déli /14-15 óra között/ /17-19 óra kösött/ főetetési időszak.
és egy délutáni
A második görbs/
korcsoportba
a főetetési időszakok
jóval korábbra tolódnak el. 5-7 óra közé, közé,
sorolt
fiókáknáí
/l.ábra „B"
általában ugyanazok,
de ezek
így a reggeli főetetési időszak
a délelőtti 8-10 óra közé,
a déli 11-12
óra
mig a délutáni főetetési időszak 15-16 óra közé esik. A harmadik korcsoportba szereplő fiókáknáí
görbe/
/l.ábra „C"
már csak 3 főetetési időszakot lehet elkülöníteni. A
reggeli
és
délelőtti főetetési időszakok egybeolvadnak
idejük 5-9 óra közé tevődik, óra között van,
és
a déli főetetési időszak 10-12
a délutáni pedig megmarad 15-16 óra között.
összehásonlitva az etetések óránkénti átlagának ingadozását a 3 cinegefajnál megállapíthatjuk, cinegének
/„D^" görbe/,
mind pedig
görbe/ és a kék cinegének
hogy mind a barát-
a széncinegének
/„Dj* görbe/
/„D 2 W
nagyjából ugyanazon
főetetési időszakaik /reggeli 5-6 óra között, déli 10-12 óra között
és
délutáni vagy esti 16-19 óra között/ vannak, az-
zal a különbséggel,
hogy a 3 faj
óránkénti
etetési átlaga
/kék cinege 31,széncinege 21,4 és barátcinege 16,56/ változó. Ha ismerjük valamely madárfaj etetési óraátlagát, a napi etetés időtartamét és azt az időt /napokban/, a szülőmadarak fiókáikat táplálják,
mely alatt
ugy e három érték szor-
zatából az illető faj fiókaetetési teljesítménye kiszámítható. Pl. a barátcinegének az etetési óraátlaga 16,56, napi etetési időtartama 15,19' nap.
és fiókaetetési periódusa pedig 20
E három adat alapján tehát a fiókatáplálás teljesítmé-
nye - 16,56 x 15,19 X 20 - 5,030 etetés. Összehasonlítva a nyét
Parus palustris
a Parus m. major-éval
18 napig/ és
etetési teljesítmé-
/6,526 etetés 12 fióka esetében
a Parus coeruleus-éval
/9,468 etetés 12 fióka
esetében 18 napig/ /2/ megállapítható, hogy a megfigyelt barátcinege
pár
etetési teljesitménye
6
fióka esetében vi-
szonylag magasabb előbbi két rokonáénál. Ha a fiókák által elfogyasztott karjuk kiszámítani,
táplálékmennyiséget a-
ugy az etetési teljesítmény értékét még
meg kell szoroznunk a fiókáknak egy alkalommal hozott táplá-
lékdarabok átlagszámával /2-3-al/ /3/. Ennek megfelelően a megfigyelt barátcinege fiókák a fészekben való tartózkodásuk ideje alatt, összesen 15,090 darab táplálékot fogyasztottak el. Ha feltételezzük, hogy a barátcinege tápláléka ugyanolyan káros rovarokból, hernyókból és bábokból áll, mint a többi cinegéké, akkor világosan látható, hogy hasznosság szempontjából ez a faj sem marad el rokonaitól, sőt túlszárnyalja azokat. Megtelepitése, fokozott védelme és a biológiai védekezésbe való bevonása tehát igen indokolt és ajánlatos .
Beiträge zur Kenntnis der Z a h l der Fütterungen bei den Jungen der Sumpfmeise (Parus palustris L.) Von J. Korodi G á l Lehrstuhl für Zoologie der "Babes Bolyai" Universität, Cluj
Mit Hilfe eines automatischen Apparats „Aktograf" genannt, bestimmte der Verfasser die tägliche Zahl der Fütterungen, welche von den Erwachsenen durchgeführt werden, sowie ihre Variation während der Periode der Entwicklung der Jungen. Es wurden ferner folgende Seiten des Ernährungsprozesses bestimmt: Die Variation der Anzahl der täglichen Nährung in verschiedenen Stunden des Tages, die Stunde in der die Ernährung beginnt, bez. aufhört, die Dauer der Fütterung und zuletzt der Nahrungsertrag der Erwachsenen in einem Nest mit 6 Jungen. Das untersuchte Nest befand sich 0,80 m hoch in der Aushöhlung eines Apfelbaumes in einem Gerten mit gemischten Baumbestand. Die Ergebnisse sind in der Tafel I. und Abb. 1. wiedergegeben .
Eb wurde festgestellt, dass die
Anzahl
der
täglichen
Ernährungen bei der untersuchten Art, Altersvariationen aufweist. gen/
Während der ersten Altersklasse
/8-9 Tage alte Jun-
beträgt die tägliche Durchschnittsmenge 279,5 und jene
einer Stunde 17,42 Ernährungen.
Während der zweiten Alters-
klasse /10-14 Tage alte Jungen/
beträgt die tägliche Durch-
schnittsmenge Während
der
292
und
dritten
jene einer Stunde 18,2 Ernährungen. Altersklasse /15-20 Tage alte Jungen/
beträgt die tägliche Durchschnittsmenge 281,4 und jene einer Stunde
14,5
Ernährungen.
Wird die gesannnte Zeitspanne der
Entwicklung der Jungen ins Auge gefasst, so ergibt sich tägliche
Durchschnittsmenge
Stunde 16,56 Ernährungen.
284,5,
Durchschnittsmenge
Werden diese Werte
einer
mit denen von
Kohlmeise und Blaumeise verglichen, so ergibt sich, dass unter den Meisen
die
Sumpfmeise
die
niedrigsten Werte auf-
weist . Die Variation der
Anzahl
der täglichen Ernährungen in
verschiedenen Stunden des Tages in der Abb.l. wiedergegeben: Kurve A - Jungen der ersten Altersklasse,
Kurve B - Jungen
Kurve C - Jungen der dritten Al-
der zweiten Altersklasse, tersklasse . Wird die Variation
der
Anzahl
der
Ernährung in verbei den 3 Mei-
schiedenen Stunden des Tages /Abb. Kurve D./
senarten verglichen /Kurve D^ - Sumpfmeise, Kurve D 2 - Kohlmeise, Kurve D^ - Blaumeise/ so ergibt sich,
dass bei allen
3 Alten, im allgemeinen 3 Haupternährungsperioden auftreten: am Morgen, zwischen 5-6, am Abend,
zu Mittag,
zwischen 16-19 Uhr.
zwischen 10 und 12 und
Die Intensität der Ernährung
in diesen Stunden ist je nach der Art verschieden. Zuletzt wird der Ertrag der Ernährung
eines Paares der
Sumpfmeise während der ganzen Nahrungsperiode bestimmt.
Er
beträgt im Ganzen 5030 Ernährungen. Der Verfasser betont die Notwendigkeit des Schutzes der Sumpfmeise
und
ihre Verwen-
dung im biologischen Kampf gegen die schädlichen Insekten.
L i t e r a t u r
1. GELEI, J.Î A madár 1944/. - 2. HONYI, K.Í
fiókéinak
nevelése
/Kolozsvár,
GYURKÓ, I. & KORODI GÁL, J. & GYÖRFI, S. & RÁTObservations on the Feeding of the Young of some
Passeridae /Aquila, Budapest, 66, 1959,p.25-39/. - 3. KORODI GÁL, J. & GYÖRFI, S.î
Contributions à la connaissance de la
nourriture de la couvée de Phoenicurus phoenicurus L.
/Stu-
dii §i Cercetari de Biologie, Cluj, Anul IX.1958/. - 4. MORBACH, J.: Vogel der Heimat /Meissen,1935, VII/. - 5. NOVIKOV, G.A.tPolevie iszledovanyia po ekologij nazemnlh pozvanoscnih /Sov. Nauka, Moszkva, 1953/. - 6. TITAEVA, N.N. k PQLIVANOV, V.M.;
0 metodike izucsienia pitányijá melkih naszekomjédnlh
ptic V gnezdovoi period /Bul. Moszk. Iezp. Prir. Otd. biol,, Moszkva, 8, vip. 2, 1953/. - 7. WARGA, K.:
Egy széncinkepár
fiókaetetésének pozitiv megfigyelése /Aquila, Budapest,19311934, p. 258-268/. - 8. WARGA, K.: fiékfcetetésének megfigyelése,
Egy száncinkepár 18 napi
az etetési napok ugyanazon ó-
ráiban /Aquila, Budapest, 1939-1942, p. 424-443/.