VERTEBRATA MUSEI Tom.
HUNOARICA
H I S T O R I C O - N ATURÁLIS
I.
HUNGARY!
1957
FOÍC.
1.
Két ritka denevérfal a Kárpótmedence fauná}ában Irta: Topái György T«rmész*Hudományi H u z * u m ,
Budapest
MÉHELY 1900-ban megjelent alapvető
»unkájában
/7/
21
denevérfajt sorolt fel az akkori Magyarország területéről. A FAUHA REGHI HUNGÁRIÁÉ emlőstani részének összeállítója PASZLAVSZKY /9/ főként MÉHELY-től vette adatait,
de további egy
fajt, as időkösben előkerült Rhlnolophua blaeii PETERS-t említi. A fajok száma ujabban 1924-ben emelkedett, amikor ÉHIK /3/ kimutatta Magyar ore» ágról a Ityotls oxygnathus /M0NTICELLI/-t. MÉHELY annakidején synonymjának
ezt a
tartotta. ÉHIK /4/
tovább növelte a fajok számát
Myotls myotis /BORKHAUSEN/ 1941-ben
WETTSTEIN nyomán
/Nyctalus lasiopterua /SCHRE-
BER/ és Pipiatrellus kuhll /KÜHL//, Így a letről származó denevérek száma
szóbanforgó terü-
amint azt 1954-ben faunisz-
tikal összefoglalásomban /12/ kimutattam, egészen napjainkig 25 volt.
Most
a
Kárpátmedence faunájára
piatrellus savii /BONAPARTE/-val ujabb előfordulásával foglalkozom.
és
teljesen uj
Pi-
a Nyctalue laslopteruB
A délies elterjedésü
Pipietrellue aavli eddig egyetlen
faxmalistánkban sem szerepelt, még feltételesen sem. Előfordulása p e d i g némileg
indokolt
egészen
az
felhatol.
csekély
északi denevér
Alpokig
volt, hiszen tőlünk nyugatra A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM
/EpteBicus nilssoni /KEYSERLING
&
BLASIUS// anyagának, valamint az általam Csehszlovákiában
ós
a Szovjetunióban gyűjtött ujabb északi denevér részletesebb tanulmányozása során
példányoknak
nemrégiben kezembe került
a MÉHELY által 1899 junius 15-én Báziáson.az Aldunánál gyűjtött és E.nilBsonl-nak határozott, kopott fogú nőstény denevér /lelt. sz.: 2420/6/ koponyája,
mely összehasonlítva két
olaszországi P^savii koponyájával /lelt.sz.: 4581/1 és 4583/, kétségtelenül ez utóbbi fajának bizonyult. melkedett a Kárpátmedence denevérfajainak
Ezzel 26-ra
A következőkben jellemzést adok fajunkról, rozókulcsot
közlök
a
e-
száma. rövid
többi európai PlplBtrellus-tól
kritikus E.nilesonl-tól való elválasztására, valamint zatosan adom meg P.savli anyagunk méreteit,
hatáés
a
táblá-
összehasonlítva
MILLER /8/ és KUZJAKIN /6/ adataival. A P.savli-t országból. önálló
1837-ben irta le BONAPARTE Pisa-ból, Olasz-
Alfajaival együtt,
Eptesicus
fajoknak
melyeknek egy részét
tartották: Yesperugo
caucasicus SATUWIN, Eptesicus tamerlanl BOBRINSKII
eleinte
/Yesperus/ Eptesicus
alaschanlcus BOBRINSKII, Amblyotus taurlcua OGNEV, Amblyotus velox OGNEV,
elterjedési területe magában foglalja Francia-
ország, S v á j c , Olaszország, Spanyolország,
Görögország,Krim,
Kaukázus, Turkesztán /Turkménia, Uszt-urt, Tiansan/ a keletszibériai Usszuri vidék, Mongolia, Sikkim, Aasam, rületeit, s a Kanári szigeteket. németországi
és
A
régebbi
Burma te-
adatok, melyek
csehszlovákiai előfordulására
vonatkoznak,
feltétlenül megerősitóere szorulnak. Az ujabb szerzők ezeket nem fogadják el. előfordulását Széles BLASIUS/-éra
Jugoszláviában legújabban DJULIC /1/ közli
Mljet füle
szigetéről. a
Plpistrellus nathusii
emlékeztet.
/KEYSERLING
&
A fülkagyló hátulsó szegélye gyen-
gén konkáv* ez antitragus kicBi. A tragus a fül felenagasságánál alacsonyabb ás nagyon széles. Legszélesebb elülső szélének középmagaaságában. Szélessége
negközelitőleg
egyenlő
oz elülső gzegély hosszával. Ez majdnem egyenes,ralg a hátulsó szegély orősen konvex. A osárny B a láb, a oarkaatyu és farok olyan cint a törpe denevéren lua /SCHREBSR//.
a
/Plplstrellus pipistrel-
A szőrzet minősége
és
elterjedése
szin-
tén olyan minta törpe denevóren„de az interfemorális vitorla /uropatagium/ háti felszine kevésbé szőrös.
A többi európai
Pipiatrallus-tól eltérően a hátszőrök világos csúcsa tét alapja között kifejezett ellentát van.
ós sö-
Szinezete egyéb-
ként gyakran egészen olyan mint as S.nllssonl-é, de a faj sgyedei között is sok változat fordul elő. Koponyája
a
többi
európai
Piplstrellus-énál nagyobb
ós azonnal megkülönböztethető a rostrum dorzális felszínének lapos volta által. Jellemző még rá az orbiték
szegélyén vé-
gighúzódó kiemelkedés. E két jelleg amennyire elkülöníti ezt a
fajt
a többi Plplstrellus-tól, annyira hasonlóvá teazi a
Vespertlllo murlnus LINIÍB-hez. Az állközötti csontokat intermaxillaria/ elválasztó hasadék viszonylag kicsi, nagyobb mint a P.plplstrellus-on.
/ossa alig
A rostrum aránylag széle-
sebb mint a génusz bármely más európai tagján. Bár az agykoponya valamivel jobban lenyomott, X;Tan mint a ?.plplstrellus-on. rülbelül fele
a
dorzális profilja mégis o -
Az agykoponya szélessége kö-
koponya lagnagyobb hosszának,
A aandibula
loronanyujtványa /processus coronoidous/ feltűnően r-int az isületi njujtvány /processus condyloideu®/, e darab i'slső széle rézsútos^ res vonallal - eiben fajïôl
eltérően
a
úgyhogy
ós nem párhuzamos az alveola-
P.kuhli-ra
szögletnyujtványa
emlékeztet - de a többi /processus annularis/
hosszabb ás kevésbé görbült.
PcskáplaSó:
oagasabb
§ J I J » 34, vagy;
§ Y | f » 32,
Az inoisivusok olyanok
mint
a P.plplstrelluB-él, de a
belső felső metszőfog második csúcsa Jobban fejlett. Az
el-
ülső felsÄ /kicai/ premolaris nagyon apró. Koronájának átmérője kevesebb mint hatoda.
a
külső felső metBzőfog koronájának egy
A fogsor vonalából befelé tolódott,
premolaris mindig
teljesen
úgyhogy a nagy
érintkezik a szemfoggal.
elülső apró előzápfog néha a foghus alá rejtett, hiányozhat is, hiányzik,
A nagy felső
előzápfog
vagy alig fejlett.
Ez az
vagy pedig
elülső belső csúcsa
Az alsó premolarisok méretben
erősen különböznek. As elülső kevesebb
mint
magasságának, és viszonylag alacsonyabb
fele a második
és kevésbé
fejlett
mint bármely más európai fajon.
Kulcs az európai Plplstrellus-ok és B.nilBsoni elkülönítéséhez. 1. A koponya
condylobasalis
hossza
nagyobb mint 14,5
mm. Az elülső felső előzápfog mindig hiányzik,
a fogak szá-
ma 32. Alkar hossza 38-43 mm. Epteslous nllssonl /KEYSERLIHG k BLASIUS/ A koponya condylobasalis hossza kisebb mint 14,5 mm. Az elülső felső előzápfog különböző nagyságú, sőt egyes esetekben
hiányozhat
is.
A fogak száma 34, ritkábban 32.
Alkar
hossza 28-38 mm 2. Az elülső
2. felső
foghus alá rejtett,
előzápfog rendkívül kicsi,
sőt teljesen hiányozhat is.
külső metszőfog koronájának körülbelül egy hatoda. legnagyobb szélessége hosszával,
közel
egyenlő
néha a
Koronája a A tragus
az elülső szegélyének
A hátoldal szőrei feltűnően világos hegyűek.
Az
alkar hossza európai állatoknál 33-38 mm. Plpistrellua savil /BONAPARTE/ Az elülső felső körülbelül egyenlő a
előzápfog külső
normális méretű.
Koronája
metszőfog koronájával. A tragus
legnagyobb ezélesaége
eokkal
kisebb
mint az elülső szegé-
lyének hOBaza. A hátezőrök hegye nem feltűnően
világos....3.
3. A belső felső metszőfog egyhegyü. A külső felső m e t szőfog magassága a belső fele magasságánál kisebb.A kis felső előzápfog a fogsor vonalából befelé tolódott, úgyhogy k í vülről alig, vagy nem látható; a nagy előzápfog rintkeaik a szemfoggal.
majdnem
á-
A vitorla feltűnő, cérnaazerü fehér
sávval szegélyezett. Az alkar h o s s z a 31-35 m m . Pipistrellus kuhli A belső felső
metszőfog
/KUHL/
kéthegyü, a külső metszőfog a
belső felemagaaságánál nagyobb.A szeafogat fogat határozott hasadék választja el,
és a nagy
előzáp-
melyben kívülről
jól 4,
látható a kis előzápfog 4. A külső metszőfog
csúcsa nem éri el a belső metsző-
fog második caucsának magasságát. A
kcponya
condylobasalis
hossza 11-12 mm. Az alkar hossza 27,5-32,5 m m . kz ötödik ujj h o s s z a körülbelül 40 Piplatrallaa pipistrellus A külső felső setssőfog csúcsa túlnyúlik
a
/SCHRBBER/ belső m e t -
szőfog második csúcsán.A koponya condylofcssalis hossza 13,4 m m , az alkar hossza 33-34 » a .
Az ötödik
12?6-
hossza k ö -
rülbelül 46 mm. Pipistrellus n a t h u s i l / K 5 Y S B R L I K & BLASIUS/ MÉHELY idézett könyvében /222. old./ a
Yespertilio
realis /* Eptesious nilaaoni/ tárgyalása Borán többször líti az általa Báziáson gyűjtött példányt.
Mint frissen fo-
gott példányra, az E.nllS8onl jellemzéaének nagy réazét alapította, s méreteket
boem-
erre
aőt rajzokat közöl róla. Igy a mono-
gráphiának az éazaki denevérre
vonatkozó
része több tekin-
tetben már eleve hibás. A bundaazinezet leírása például teljesen a P.aavii-ra vonatkozik /224. old./. Az
inyredők
le-
írásánál bizonyos különbségekre u t a l a báaiásl ás sás általa vizsgált
állatok
között. A fogazat leiráaáhos valószínűleg
nem vette figyelembe abáziáai koponyát,mert amint arra könyvében
többször
rámutat, szerencsétlen véletlen folytán „az
erősen lekoptatott fogazata legfontosabb bélyeg megállapítását lehetetlenné tette" /lásd. 225 ás 227 oldalak/. Éppen ez utóbbi az egyik fő oka MÉHELY helytelen határozásának. A másik magyarázatot abban találjuk,hogy a P,Bavll sok példányánál mint arra már fentebb utaltam,a kis felső előzápfog /p 2 / hiányzik,
ezáltal a fogképlet az Epteslcus nem fajaira jel-
lemző fogképlettel egyezik aeg. A báziási állatcíl ie hiányzik ez az egyébként is csökevényes fogaoska. A R,aavil ós 5, nilssoni méretei emellett ne>o olyan rendkívüli mértékben ütnek el egymástól, úgyhogy meg lehet érteni MÉHELY zavarét és tévedését, különösen akkor ha tekintetbe ve0S3ük s hogy a savil-ból annakidején egyetlen
összehasonlító
állett r*aá*lkesásére, s az E.nilBaoni-ból
példány
is CBak
P. sein
nagyon
kevés. A P.savii fogazatának ezen Eptesious jellegeket variálása, sok
kutatót
mutató
valamint más egzotikus fajok hasonló viselkedése zavarba
rendszertani kérdést
hozott. A problémakörrel a
mai napig
sem
MILLER /8/ /203.oldal/ a következőket mondja genus tárgyalásánál:
kapcsolatos
sikerült megoldani. a Plplstrellue
„It ÍB in reality not much more than a
subgenus of Eptesicus, through for the sake
of
the two groups are best treated as distinct".
convenience Majd az Epte-
elcus tárgyalásánál /225. old./ igy ir: „The group is nearly related to Pipietrellus through P.savii premolar is occasionally absent
in
which the small
and not infrequently so mi-
nute as to be concealed by the gum". TATE /11/ aki igen moly munkát végzett a
Vespertlllonlna
sor^n, maga sem tud egyebet mondani the
distinction
revíziója
/232. old./:
„Altough
based on the prerence or
disappearing structure seeme
of
ko-
denevérek absence
of this
doubtful validity i»
dis-
tinguishing Pipistrellus-like genera from Eptesicus-like genera, I have nevertheless adhered to the accepted practice". Majd az
Eptesicus-nál
/271. oldal/: „This
dental
formula
differs from that of Fipistrellus only by the absence of the anterior upper premolar, an
obsolescent
tooth which varies
m lA IA r-i o (\J 4" rA
.
. . . . I F T R L » » « « » » L A R A R A V O T V L A J F C V J L A R A C D F A L N
1
1
1
1
1
1
1
IA rA O CVJ • >o IA IA rH IA »A CO ON r H » « » ON IA
4,6-4,8
5,0-5,2
4,6-4,8
5,0-5,2
obere Zahnreihenlänge c-m5
untere Zahn^eihenlänge c-mj
5,4-3,6
6,6-7,0
8,6-9,0
3,4-3,6 Interorbitalbreite
1
9,4-10,0
15,0-15,6
8,4-9,3
CVJ « VO fA Ai CM 4- « « •» « rH 0\ et 00 IA t 1 1 1 1 1 1 rA rA (\J rA « » « «. « Oj 00 »A IN
12,8-14,0
VO 1 iA •
12,4-15
33 56-57 42-43
rA rH 1 1 rH rH
1
-
Í
Schädelbreite /Otion-Otion/
Condylobasallänge
Traguslänge
5.Fingerlänge
Ohrlänge
3.Fingerlänge
Unterarmlänge
Pusslänge
Tibialänge
•
51-32,6
13-15,4
6,6-7
55-39 34-35
46-47 43-48,6
? «Ï8TTTH
Schwanzlänge
4 •I8IITH
IA O 4 1 1 11 rH rH (A rA
Kopfrümpflänge
utJiBfznM
IA IA 1 (NJ «t-
41-43
1
3/OZPZ'OR
12,4-13
C8S* 'ON
1
IA í H IA [N OOtAlAlAOJ - „ ~ rA •• lf\ í v0 iA lA rA IA rA 00 K"\ CN •A —1 JA rH rH IA ON C - ON CN F A L A rH ON tN 1 . . . O 10 » « « « » « VO IA Vß rH IA K\ ON tA CN rH rA rH rH
54-57
1
5,6-7
T I Ó D « «
12,6-13,2
Tabelle 1. Körper- und Schädelmasse der Plplatrellua savll in mm.
rH O N A L O K\ ON I A IO Í \0*ArAC^K\lAi}-<-ftA ? rA rH (A rH ' Z * TSÍifr ' °H £
ON
rH
9,4-10,0
rH
6,6-7,2
X\
Hirnkapselbrei te
tt IA rH
Joehbogenbreite
' O N
IA IA IA tN 1N
!
Mándibellänge
OCT\^VÛO\
in size in PipistrelluB but always reduced. Moreover.certain species groups of Eptesicus resemble given species groups of Pipi8trellus in the for« of
their
skulls,
or that one ask
one's self, wether obsolescence of p2 with consequent transformation of a
pipistrelle
into an Epteeicus, may not have
taken plaoe more than once".
KUZJAKIN /6/ odáig «egy munká-
jában, hogy tagadja a különálló genusok létezését, s éppen a P.savli-t
tekinti
összekötő
kapocsnak
/342.oldal/
a Pl-
plstrellus, Eptesicus és Vespertillo genusok között,az egész csoportot pedig Vespertillo genus néven tartja nyilván. Anélkül, hogy a probléma mennék,
réazletea
tárgyalásába bele-
szeretnék kitérni egy olyan bélyegre,
melyet eddig
nem vettek figyelembe, de amelynek tanulmányozása véleményem szerint feltétlenül hozzájárulhat
a
kérdés
tisztázásához.
1956-ban közölt dolgozatomban /13/ a hazai Plpistrellus. Eptesicus
áa
Vespertillo fajok os penia-ének
megállapítottam egyrészt a lyetalus
és
kialakulásából
Plpistrellus
genus
fajainak közelállóságát - mely egyébként más bélyegek tekintetében is nyilvánvaló,ezért
SIMPSON /10/ csak Piplstrellus-
ról beszél - másrészt azt, hogy milyen jelentőa
a különbség
egyfelől a Plpistrellus és Bpteslcus.másfelől a Plpistrellus és Vespertillo hazai fajai között ebben a vonatkozásban. Szovjetunióbeli MOSZKVAI
tanulmányutam során
LOMONOSZOVRÓL
módomban állott a
ELNEVEZETT ÁLLAMI EGYETEM Z00L0GIAI
MUZEUMÁBAN az M. 11.2765 leltári számú
„Vespertillo
pistrellus/ caucasicus" néven szereplő és 1940 IX. 6.-án Kra8zkinó-ban
KUZJAKIN
/Vlagyivosztok mellett/
/Pláltal gyűj-
tött P.savil peniszcsontját megvizsgálnom. Ebből a szempontból ugyancsak tanulmányoztam a
TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM e-
gyetlen him P.savil példányát,
melynek leltári száma 4581/1
és 1913-ban gyűjtötték Fuorigrotta környékén
/Olaszország/.
A két állat o s penis-e a legnagyobb mértékben megegyezik egymással.
A P.savil os penis-e jóval nagyobb mint a többi ná-
lunk élő Plpistrellus fajé. Hossza 2,0-2,1 mm. ; disztális végének terpesztése 0,65-0,8 mm.. Igen jellemző rá, hogy disz-
Pig. A-D.
Obersicht der Penisknochen.
A. Pipistrellus savii, B. Pipistrellus nathusii, C. Pipistrellus pipistrellus, D. EptesicuB nilssoni.
tális vége
lapátszerüen
szélesedik kl. Bs a
glans csúcsában foglal helyet, ós a többi os penis-ónek
disztális
csúcsán
könnyen levezethető. A csont kony, de
fő
levő
lapos
rész a
Pipistrellus villás
faj
elágazásból
darabja önmagában véve vé-
szólesen, majdnem teljes hosszában, nagy mértékben
ráborul az urethrára. A sulcus urethralis ilyen fejlettségét nem látjuk más Plplstrellus-on,
csak a P.nathusii os penis-
ének proximális darabján némileç kifejezett.
A csont proxi-
málie v é g é n falának
nincs
meg az a bemetszés mint más fajokon,
szerkezetebői következtetni
lehet
de
arra, hogy talán
még az egyedfejlődés folyamán is jelentkezik. Az egész csont egyszeres görbületet
mutat,mégpedig dorzáliean felhajló ivet
alkot. Az olaszországi
példány os peniB-ének rajzát
közlöm
a
P.nathusll-éval éB P.plplstrelluB-éval valamint az E.nlleaonl-éval
összehasonlítva
/lásd: ábra/. Kitűnik, hogy bár a P.
8avil peniszcBontja a P.plplatrellus-étól mégsem
és
a P.nathusli-
étól is különbözik,
ez a különbség
olyan kifejezett
mint az E.nllBSonl
peniszcsontjához viszonyitott
eltérése.
Látható, hogy a P.aavil os penis-e nagyjából ugyanazt a felépítést mutatja Eptesicus
mint
a
hazai
Plplstrellus fajoké, mig az
peniszcsontja csak a glansra szorítkozó
ka.Nagyon fontos volna az ivarszerv vizsgálatokat teni m á s Plplstrellus és Eptealcus fajokra is. szerint
csontocskiterjesz-
Elképzelésem
a különbségek ennél a bélyegnél maradandóbbak,
zervativebbek lehetnek,mig a koponya és fogazat könnyebben létrejöhetett
a
helyzet mint a jelen eset: hasonlósága
sőt
megegyezése
alapBzabáBának hasonlósága egyforma
testnagyaág, a
fogyasztott
parallel a tipikus az
és
fejlődés
során olyan
Plplstrellus
fogazat
Epteslcus-éval. a koponya
igy tovább. A megközelítőleg
hasonló
biotop, magával hozhatja a
táplálék minőségének megegyezését,
az
előbbiek
együttesen pedig a rágóizomzat, a koponya, a fogazat kialakulását
hasonló
okozhatják.
A Nyctalus laslopterus-t
a
Kárpátmedence
területéről
Zengg m e l l ő l , WETTSTEIN nyomán 1941-ben ismertette Egyébként
kon-
tekintetében
ÉHIK /4/.
hazánkból mostanáig nem volt ismeretes, 1958-ban a
TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM Nyctalus noctula /SCHREBBR/
anya-
gának behatóbb tanulmányozása során kezembe került a 4095/22 leltári
számú denevér bőr és koponya.
lelőhelycédulán egyaránt nyájának méretei, a
N.noctula
kitömött
nyilvánvalóan arra utalnak,
bőr
A leltárkönyvben és a néven szerepelt.
egyéb
jellegei
hogy ezt a denevért
Kopoazonban
annakidején
~ u 8 q 1 e jrtrtfB 2 »•le^un
-CoqfejutfBz saeqo
-IsqTPtn?^
rH * <0 1 W\ t> vû C"1 o 1 C» <£>
O CO » CM CN
1
IÁ D1 c\0
ts t © 10 O
o co
r-4
t-i
lA O-
<£>
TI
IA
FA
K"\ R-T
r-t
«•
r-f
o fk! I-I
uo-t^o -
rf\ CO
OS
»
00 » 0\ ;
»
1 LÀ CO
7-I
4
1
O-
DJ R-T
«
«
ITS
C\j -
r"
i
2 rH «o O ' J
OJ O « <X> " CT\
r-j 7 CK
OS
--[eediS3{tu:f H
i-i
tA
e^TsjqrepBt^os d «-1
t
tr\ lí\ H H
Os
10 -Í RI 1 r-i
^ K\ rí 1 C\J r-i
PH
IA
*T
LA
CU
TA
F<"\ H
R-A
O
•> ! \ß
K\
« \A
1 o
LA
TO
VŰ
i-H
IA
»A
CM
O
LA
< M
0J H
(M f-í
LA .H
4£>
CA
FH
H
TH
U rl\ o
IN
4"
0-
1-n
[S
JC"1—1
r-l I
CVJ
AI
Cd
CVI
cy
c<\T vj N.lasiopterue /Kuzjakin/
i-n
1
r-t t
KQ
rH t J*-
1
N.lasiopterus /Miller/
--[BSBqox^pnoo
Cn ~ Lf\ O
N.lasiopterus No. 4095/22
©3Uï?I
CD
N.noctula
ueSoqtjoop
LA
/Kuzjakia/
i-l 1
t
N.noctula /Millar/
--[«^•jqaoje^ui
C-
N.noctula
s^xejq
C^ «*• • « IA IA l i O f f )
rosszul határozták meg, s nem egyéb mint a N.laalopterue fiatal példánya. A H.laalopteruB elterjedési területe: Svájc, Franciaország, Olaszország, Szicilia, a Szovjetunió területén a Krim, Transzkaukázus, északon Moszkva környékéig,
keleten Buzuluk
vidékéig. Feltétlenül ritka fajnak kell tekintenünk. Feltűnően hasonlít a korai denevérhez
/K.noctula/,
de
annál sokkal nagyobb. FJle szélesebb és nagyobb. Tragusa nagyobb, kiszélesedőbb ée hátulsó szegélyén
az alaphoz közel,
körülbelül első harmadában,feltűnő konkavitása van, ami a S. noctula-nál nem található meg.
A tragus elülső szegélyén is
sokkal erősebb konkavitást találunk, mint a Az antitragali8
karély
kisebb
fajnál.
hosszabb, de egyben lapitottabb is.
Bundaszinezete olyan mint a korai denevéré. A koponya és fogazat nagyon emlékeztet a H.noctula-éra, s attól általában
csak
nagy
méretei által különbözik.
Az
occipitális régió hátulsó része azonban a koponyaalaphoz viszonyítva jobban felemelkedik. A 4095/22 lelt. sz. him denevért, munkban az egyetlen
N.laslopterua
mely jelenleg muzeu-
példány, 1933 szeptember
11.-én gyűjtötte VÁSÁRHELYI Lillafüreden a Bükk Feltűnő,
hegységben.
hogy a késői dátum ellenére mennyire fiatal állat-
tal van dolgunk.
Felső szemfoga
még
nem nőtt ki teljesen,
hanem csúcsa csak a nagy premolaris csúcsának magasságáig ér. A felső metszőfogak ugyan áttörőben vannak, de mindkét oldalon megvan még a két-két tej-metszőfog is. Az állkapcsi fogsorban szintén a szemfog az amelyik még nem fejezte be növekedését, a többi fog azonban fent és lent is végleges formáját mutatja. Ha négy hetesnek tartjuk ezt az állatot,
akkor
is nagyon késői dátumot kapunk a születés időpontjául. Ennek ellenére nincs okunk feltételezni, tokat közölt volna.
hogy a gyűjtő téves ada-
Sajnos a preparált koponya éppen zsenge
volta miatt eléggé rossz állapotban van, A kitömött bőrön is jól láthatók a fiatalkori jegyek.A bőrben maradt végtagcsontok végdarabjai még nem csontosodtak el. Mindennek
ellenére
a száraz bőrről levehető méretek nagyobbak mint a felnőtt N. noctula-k megfelelő méretei.
P41dányunk színezete valamivel
sötétebbnek látszik a tipikus korai denevér színezetnél. azonban talán szintén fiatalkori bélyeg.
teljes mértékben megegyezik a KUZJAKIN /6/ által dalon a N.laslopterue-ra vonatkozó rajzzal. tileg felvett méreteit
a
a 337. ol-
A gyűjtő erede-
azonosithatatlanságuk
szem figyelembe. Ezzel szemben
Ez
Tragus-ának alakja
miatt nem ve-
száraz példányon megmérve
az alkar hossza körülbelül 59 mm, a tibia és a lábfej együttes hossza /karmok nélkül/ 34 mm.A korai denevér
alkarmére-
te maximálisan csak 55 mm-ig terjed, mig a
és
együttes hossza általában 28 mm.
tibia
lábfej
Végül a 2. sz. táblázatban
közlöm a szóbanforgó példány koponyaméreteit .összehasonlítva a hazai N.noctula koponyaméreteivel és MILLER /8/ ée KUZJAKIN /6/ adataival. Remélhető, hogy a falakó tása során ebből e ritka
és
legnagyobb termetű fajból elő hazánk
denevérek az
erőteljesebb kuta-
európai denevérek között a
tov-íbbi
példányok
kerülnek majd
területéről.
Zwei seltene Fledermausarten in der Fauna des Karpathenbeckens Von G . Topói Zoologische Abteilung des Ungarischen N a t i o n a l Museum«, Budapest
Der Autor weist als erster beckens
den
Grund eines im Jahre Epteslcus nllssoni Exemplares aus. Art, befasst Stellung.
in der Fauna des Karpathen-
Pipistrellus savii /BONAPARTE/ 1899
/KEYSERLING & BLASIUS/
Nach Bekanntmachung der in
sich
und
zwar
auf
gesammelten, aber irrtümlich als
der Verfasser
mit
festgestellten Rede
stehenden
deren systematischer
Er beschreibt das os penis des Pipistrellus savii
und weißt nach, dass die Grundfora des Knochens suit dem Aufbau des os penis der anderen europäischen Piplstrellus
über-
einstimmt, weicht aber von dem der Eptealcus-arten stark ab. Dar Author betont
die Bedeutung der
Genitalienforschung.Sei-
ner Auffassung nach ist in dem Karakter
der Schädel und des
Zahnwerkes eine grössere Möglichkeit vorhanden,dass im Falle einer parallelen men,
Entwickelung
während die Kennzeichen
sein dürften. Jahre
1933
laslopterua
gleiche der
Im weiteren schildert in Ungarn
Formen
Genitalien
gesammeltes
der Verfasser, Exemplar
des
Gebiete
dieser seltenen
des
ein im Nyctalua
Sammlung
der
Ungarischen Nationalauaeuras als
Hyctalus noctuia /SCHREBER/ figurierte.Dieses a u s dem
des
/SCHREBER/, welches bisher in der
zoologischen Abteilung
Zustandekomkonservativer
Karpathenbeckens
ist das zweit®
stammende
Exemplar
Art.
L i t e r a t u r
1. DJULIC, B.s über die
Ökologie
der
Plpistrellus savii /Bonaparte, 1837/, /Meleda/ in Süddalmatien 10-11/.
-
auf
2. 2LI£RMASK J. -R.
&
MORRISON-SCOTT, T. C. S.j
- 3. ÉHIK, Gy.: A new vole from Hungary to
the
der
/London,1951,pp.810/. and
an interesting
Hungarian Fauna /Ann. Sus. Nat. Hung., 21,
1924, p. 159-162/. Katalog
Insel Mljet
/Säugetierk. Mitteil., 6, 1958, p.
Palearctic and ladian Mammals 1758-1946
bat new
Alpenfledermaua, der
-
4. ÈHIK, Gy.:
Ergänzende Angaben zum
ungarisçhen Säugetiere /Fragm. Faun. Hung., 4,
1941, p. 3-13/. - 5. OAISLER, 3.; Faunistische Übersicht
der
tschechoslowakischen Pledermäuse /Ochrana prirody, 11, 1956, p. 161-169/.
-
6. ZUZJAKIN, A. ?. :
letucsie
nüsi/Moszkva,
1950, pp. 443/.
-
7. MÉHELY, L. : Monographia Chiropterorum
Hungáriáé /Budapest, 1900,pp.372/. - 8. MILLER, G. S.: Catalogue of the mammals of Western Europe Russia/ in
the
collection of
the
/Europe exclusive of
British Museum /London,
1912,pp.1019/. - 9. PASZLAVSZKY, J.: Mammalia in: Fauna Regni Hungáriáé I. /Budapest, 1918, p. 3-43/. - 10. SIMPSON, G.G. : The principles of classification and a classification of mammals /Bull. Amer. Mus. Nat. Hist., 85, 1945, pp. 350/. - 11.TATE, G. H. H.: Results of the Archbold Expeditions. No.47, Review of
the
Vespertilionine
bate, with
special
genera and species of the Archbold Collections
attention
Mus. Nat. Hist., 80, 1942, p. 221-297/. - 12. T0PÁL, Gy.: K^rpátmedence
denevéreinek
elterjedési
to
/Bull. Amer. A
adatai /Ann. Hist.
Nat. Mus. Nat. Hung., series nova 5, 1954, p.471-483/. - 13. T0PÁL, Gy.:
Morphological studies on
the
os penis of bats
in the Carpathian Basin /Ann. Hist.-Nat. Mus, Nat. Hung.,50, 1958, p. 331-342/.
