VERTEBRATA MUSEI
HÜNGARICA
H l S T O R l C O - N ATURAUS
Tom. I.
H U N GARICI
195V
Fosc. 1.
A nádifarkas Irta: Dr. Síunyoghy János Természettudományi H u i e u m ,
Egyike a ködös múltba megbízható leírással nem
Budapest
eltűnő azon emlősünknek,
melyről
rendelkezünk.
A nádifarkas nyomaira néhány
XVIII.századi
természet-
rajzi m u n k á b a n is ráakadunk. így K R A M E R W.H. 1756-ban megjelent
„Elenchus
vegetabl-
llum et anlmallum per Austriam inferiorem observatorem" munkájában megjegyzi, h o g y a vadászok a farkasnak két zatát különböztetik meg, él, testsúlyra kisebb
és
c.
válto-
melyek közül az egyik a n á d a s o k b a n többnyire szürke szinü s n á d i f a r -
kasnak hívják /11, p.241-242/. GROSSINGER J.B. 1793-ban ..Universa Hist .Fhys.Regnl Hun,g. Tom.I." c. müvében a
410
oldalon a farkassal
kapcsolatban
azt irja,hogy hazánkban a köznép a farkasnak két alakját
kü-
lönbözteti meg. Ezek közül az egyik nagy erdőségek l a k ó j a , a másik nádasokban
és mocsaras területeken magánosan
találha-
tó, Ez utóbbiak valamivel kisebbek s az erdőkben élőkhöz képest kevssbbé vadak.
A nádifarkas
nevét
a nád után
kapta.
A nádifarkas GROSSINGER szerint a Duna, Dráva, Száva
szige-
tein és az Alföldön él. TSCHUDI P. „Das Thierleben der Ajpenwelt", 1856 müvében a 433 oldalon azt állit ja „hogy Magyarországon az emberek két farkas fajt különböztetnek meg. nevezett
erdei farkas
Ezek közül az egyik az úgy-
illetve közönséges sárgásszürkés far-
kas, mely a Kárpátokban,Lengyel- és Oroszországban igen gyakori. A másik a kisebb»úgynevezett
pusztai farkas vagy nádi-
farkas a olk területek lakója, mely pontosabb vizsgálat után külön fajnak
bizonyulhat.
ANDRÁSSY 1., etc : Hazai vadászatok és sport Magyarországon, Í857 c.munkában farkasvadászat fejezet cím alatt a farkasról a következőket irja: „E roszból egy faj is untig elég volna; hanem, hogy párja legyen ebből hegyi farkas a Kárpátok bérczein,
is van kettő, egyik a
testre sokkal nagyobb le-
vén a m á s i k , úgynevezett nádi-farkasnál, mely amannál kisebb és alakjában is némileg különbözik - hanem a bárányt ós csikót egyaránt
szeretik".
E régi feljegyzések szerint
a nádifarkas kisebb az er-
dei, vagy hegyi farkasnál és a nádasok lakója; sajnos semmiféle méretadatot nem tartalmaznak, ezért nem tudhatjuk, hogy nagyságra nézve, hol kezdődik az erdei és hol végződik a nádifarkas . A réti, illetve nádi, továbbá az erdei, vagy hegyi farkas elkülönithetőségóvel kapcsolatban igen tanulságos S. jeles vadászati szakírónk néhány től, melyet net azakiró Wolf/
soros
HAVAS
közleménye 1859-
éppen ezért teljes terjedelmében idézek: Sok néa
farkasnak „két nemét erdei,vagy hegyi /Wald-
ós réti farkast /Sumpf oder Rohr-Wolf/
különböztetik
meg; minálunk is ezen kétféle elnevezés van szokásban, pedig természettanilag a kettő közt semmi különbség nincsen. vadászati szempontból sincs,
arról kiki meggyőződhetik,
Szabolcsban farkasokra vadászott. nem is lehet a réti farkast
az
Hogy ki
Itt igen bajos volna, sőt erdeitől
megkülönböztetni,
mert aidőn az erdőt hajtják,valamellyik közeli nádasba illan
el, viszont midőn vadász, a száraz
vagy
kopó vagy agarász lovak dübörgése
befagyott nádcseretből kizavarja, azonnal az
erdőnek vagy cserjésnek veszi útját..." „Az sem áll,
hogy a
réti farkas kisebb, alacsonyabb
mint a
a
vékonyabb volna,
hegyi vagy erdei ; - láttam én egy pár évvel ezelőtt gon,
Karcza-
mellynek közelében vagy 12 mértföldnyire nincs erdő, a
kunlaposi rétben
egy
juhászbojtár
által a karámban bottal
agyonütött olly nagy farkast, melly kinyújtva - szaglója hegyétől nyele szirmáig tökéletes öt láb hosszú...
Ellenkező-
leg tehát némely szakemberek állításaival,kik mindenben módfölött hajhásszák a különbségeket, a farkast pedig mint mondám alkalmasint csak mások leirása után ismerik, azt tapasztaltam, hogy az alföldi réti farkas,melly juhot,tulkot,tinót csikót, lovat, ökröt, sertést bőven kap,majdnem erősebbre nő mint az erdei,
vagy éppen hegyi,
olly gazdag választéka.
mellynek a konczban nincs
A falat bősége vagy hijánya vélemé-
nyem szerint a farkasnál is az egyedüli tényező,melly a vadnak külső kifejlését föltételezi. Az áll,hogy az úgynevezett réti farkas fakóbb szinü szokott lenni, mint az melly mindig erdőkön s bérceken kullog,ezt azonban csupán a nap hatásának tulajdonithatni../7,
p.485-486/.
Az idézett sorokból látható, ki az erdei
és
hogy mennyire másként néz
réti farkas problémája, ha olyan ember nyul
hozzá, aki, mint HAVAS maga is vadászott rájuk, sőt aki vett magának annyi fáradtságot is megadta.
és egy réti farkasnak
Ez HAVAS szerint 5 láb hosszú volt,
szerint 158 cm,
ami egy jól fejlett 40-45
kg-os
a
méretét
mai mérték farkasnak
felel meg. Ebből jogosan következtethette HAVAS, hogy a réti farkasok egyáltalában nem kistermetüek. Az ujabb időkben
hazai vonatkozásban a nádifarkas kér-
désével MOJSISOVICS A., MÉHELY L., ÉHIK Gy., NAGY J. és SZUNYOGHY J. foglalkoztak. Időrendben
MOJSISOVICS
nádifarkast - melyet ő
az első, aki 1897-ben a magyar
Canis lupus minor-nak nevezett el
ismertette /11, p.241-244/.
-
Szerinte a nagyar farkas
két
farkast
éa
azerémaégi vadászok a közönséges
ozinvarlánsán
kivül megkülönböztetik a tipikus
/ahogyan HOJSISOVICS nevezi a Lupua vulgaris-t/
éa
a jelentősen kisebb nádifarkaat. Ez utóbbinak az elterjedéai torülete nyugaton
a
Fertőig tart.
Amint Írja nem könnyű a
nádifarkasról találó leirást adni, hiszen ilyesmit irodalomban
sem
találunk.
nondja MOJSISOVICS »,
A
legvalószínűbbnek
szak-
ahogyan azt JEITTELES is hangoztatja,
hogy a magyar nádifarkas az EVERSMANN-tól sárgásabb ssinezetü B
a
látszik -
megkülönböztetett
kisebb pusztai farkassal azonos
/11,p.
241/. MOJSISOVICS bár igen sokat fáradozott, hogy nádifarkast o szabadtermészetben legalább láthasson,
sohasem
aikerült
neki, jóllehet 1897 előtt tiz éven át csaknem minden esztendőben felkereste ezzel a szándékkal a mocsaras nádrengetegek igazi hazáját, a Drávaháromszöget.
1890-ben azonban
egy sajátságos színezetű,szőnyegnek
kikészített bőrhöz
Bellyén ju-
tott, melyet nádifarkasnak határozott meg /11, p.241/. MOJSISOVICS ezen bőr
alapján
az állat testméreteit
is
megadta.Ezek közül a leglényegesebb a testhossz, mely - orrhegytől a farok tövéig - 118 cm és a farokhosez, mely 44 cm. MOJSISOVICS eme bőr
azonosításánál
elég óvatosan járt
el, mintegy már eleve védekezett az ellen, hógy derül ki róla utólag. „Bei
der
Langel
hátha
más
Ezt a következő megjegyzése igazolja:
wissenschaftlicher
zwischen den beiden Wolfformen
Differentialdiagnosen
und bei der
ausserordentli-
chen Variabilität des Schakales, ferner in Berückaichtigung, dass die möglichen Bastarde erkannt werden können,
in
noch nicht genügender Welse
iat ein Irrthum der Diagnose des er-
wähnten Balges allerdings nicht ausgeschlossen" Hogy pedig MOJSISOVICS miként vélekedett
/11,p.244/. a
nádifarkas
és a sakál nevének felcserélhetőségéről azt a következő megjegyzés e tanúsítja: „Allerdings befremdete es mich, dass ein /uncolorirtes/
Lichtdruckbild eines
im
Draariede erlegten
echten Schakalaa von syrmischen Jägern auch aia
„Rohrwolf"
engeschprochen wurde" /11, p.244/. „Meine frühere Vermuthung,
Majd egy
dass in
Ungarn
másik
helyen
der Schakal als
„Rohrwolf" unerkannt bleibe, halte ich, auf Grund meiner Erfahrungen in Syrmien, vollkommen aufrecht..." /11, p.247/. MOJSISQVICS
állitásaival kapcsolatban meg kell jegyez-
nünk a következőket: 1./ Az állat hovatartozandóságának a megítélésében SISOVICS tévedett.
MOJ-
A rendszertani leirás és értékelés egyik
alaptörvénye értelmében ugyanis, ugyanannak a fajnak két alfaja - MOJSISOVICS esetében
a
Canis lupua lupus
és
Canle
lupus minor - egy azon területen nem fordulhat elő. Hozzátehető meg ehhez, hogy Európában semmiféle kisebbtermetü pusztai farkasról nem beszélhetni. HEPTNER W.G.
szovjet
manmso-
logus - az orosz farkas anyag alapján -, amint azt TOPÁL Gy. kollegámmal közölte, ugyanezen a véleményen van. 2./ E lábszönyeg alapján felvett és megadott teknek
tudományos
jelentősége alig van,
köztudomásu a kutya félék bőre kikészités megnyúlik,
így ezek a
méretek
hiszen,
testméreamint az
közben jelentősen
legfeljebb csak körülbelüli
tájékozódásra alkalmasak. Hogy a
140JSISOVICS
használhatók, ennek
féle testméret adatok mennyire nem
illusztrálására
közlöm, hogy 1959.III.
1-én Lad-on /Somogy m./ lelőtt igen Jól fejlett him farkas mely zsigerekkel együtt 42 kg volt - testhossza 122 cm,farok hossza 37 cm /a végszőrök nélkül/. farkas testhossza viszont 118 cm,
A MOJSISOVICS féle nádifarok hossza pedig 44
cm
/valószínűen a végszörökkel együtt/. Tehát a MOJSISOVICS féle nádifarkas - amelynek kisebbnek kellett volna
lennie
a
farkashoz képest -, egy jókora farkassal csaknem felérő nagyságú , MOJSISOVICS után
MÉHELY
Természet" cimü állattani
ás
és nádlfarkas" c. közleményében
következett, aki 1898-ban „A vadászati folyóiratban „Sakál foglalkozott
a
nádifarkas
kérdéssel javarészben megismételve azt, amit MOJSISOVICS állított .Végeredményben arra az álláspontra jutott,hogy „A ná-
difarkas dolgában tehát a legsötétebb tájékozatlanságban vagyunk. Nem tudjuk, a farkasnak valamely határozott válfaját, vagy csak színbeli eltérését lá8Buk-e benne, - sőt
még
azt
sem tudjuk nem a sakál rejtőzik-e alatta?" /10, p.8-9/. MÉHELY azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem cikkének végén felhívással fordult
a
folyóirat olvasóihoz a kö-
vetkezőképen: „...kérjük vadászainkat, annak,
a mi vidékünkön „sakál",
róka korcsa", „kutya tárgya,
szíveskedjenek mind-
„nádifarkas", „farkas
és róka korcsa"
név alatt
buzgón utána járni - ha áldozatok árán ia - megsze-
rezni és a Nemzeti Muzeum Állattárába beküldeni. gálatot
és
szóbeszéd
tesznek
vele a tudománynak"
Nagy szol-
/10, p.9/.
Felhívása
eredménytelen maradt. Megjegyezni kivánom, hogy nem MÉHELY volt az első hivatásos zoologus,
aki a nádifarkasra vonatkozó
objektumokat össze akarta gyűjteni. őt
egy
muzeumi
szakember,
adatokat
éa
E téren jóval megelőzte
FRIVALDSZKY JÁNOS igazgató őr.
FRIVALDSZKY ugyanis 1883-ban abba a szerencsés helyzetbe került,hogy hozzájutott egy „nádifarkas" bőréhez. A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM régi leltárkönyvében - amint azt ÉHIK kimutatta - az 1883
1476 leltári szám alatt
FRIVALDSZKY
sajátkezüleg a következő bejegyzést eszközölte:
évben
„Gróf Káro-
lyi Gyula Párád vidékén lőtt hiányzott úgynevezett
s
eddig nemzeti intézetünkben
nádifarkas
bőrét ajándékozott. Löve-
tett Heves megyei debrői pagonyban 1882 január 17-én.
Lupus
aureus". Azon most már vitázni sem érdemes, hogy vajon
FRI-
VALDSZKY már eredetileg nádifarkasként kapta é a bőrt,
vagy
ő határozta meg annak.
Bejegyzése ugyanis mindkétféleképpen
értelmezhető. Tény viszont az,hogy nádifarkas gyanánt vezette be a leltár könyvbe.
De tény
az
is, hogy a leltárkönyv
„Jegyzet" clmü rovatba a sakál akkor használatos latin nevét a
»Lupus aureus"-t irta be. A leltározást
tehát tudta, hogy sakált jegyez be
végző
nádifarkas
szakember, névvel,
ami
kétségtelenül bizonyltja, hogy a sakált nádifarkas névvel is nevezték. Ez a régi bőr egyébként ma is meg van a muzeum tu-
lajdonában. Kétségtelen továbbá az is,hogy PRIVALDSZKY a nádifarkae bőr adományon felbuzdulva még ugyanebben az évben itehát 1883-ban beadott egy felhívást a nádifarkassal kapcsolatban a VadáBZ-Lap-hoz, az akkor legelterjedtebb magyar v a dászuJsághoz.A szerkesztőség PRIVALDSZKY nevének
felemlítése
nélkül, de minden kétséget kizáróan tőle eredően e felhívást a következő szövegezésben hozta: di-farkae?
„ - KérdéB - Van-e még n á -
A Nemzeti Muzeua állatosztályától ama megkeresés
érkezett hozzánk,
közölnénk
a
Vadász-lapban,
miszerint a
Nemz. Muzeum ez osztályának szüksége volna egy vagy több ily példányra, részint kitömée, részint csontvázak miatt. szok kik ilyennek
birtokába
kerülnek:
Vadá-
Szíveskedjenek
azt
pénzért vagy szívességből átengedni. Évek óta nem hallottuk„ hogy a farkasnak e kisebb fajtája még léteznék. sza szabályozás
és
Miôtts a Ti-
vele a mértföldekre terjedő nádasok el-
tűntek, ugy látszik a nádifar'ras íb kipusztult,
mely külön-
ben ÍB csak az ember nem lakta rengetegben marad meg. Vájjon az ecBedi lápokban,a cBongrádi nagy nádasokban nem észlelték e még az utóbbi években? - Igen
kérnénk
vadásztársainkat
kivált a Tisza mentén - kik még az 1848 előtt nes években a nádifarkassal találkoztak - s
-
vagy az ötveazóta
le
ams
vidéket lakják - szíveskedjenek véleményt mondani ez ügyben. A Szerk." /6, p.446/. VALDSZKY a beküldött elkövetett,
E felhiváBból is Bakált
látható,
hogy PRI-
nádifarkasnak tartván, mindent
hogy további nádifarkas példányokhoz
juthasson
és,hogy róla adatokat kapjon. Pelhivása sajnoB válasz
nélkül
maradt. A századforduló után LEN DL A.
az első
magyar
1902-ben
s
ezt megelőző
zoológiai laboratórium
években
igazgatója
próbálkozott azzal, hogy nádifarkashoz jusson, de minden
e-
redmény nélkül /Vadász-Lap, 1902, p.429/. Az előbb közöltekből is láthatni, gusok mindent elkövettek,
hogy a magyar zoolo-
hogy nádifarkas példányokhoz jus-
sanak, elmondhatjuk abban az időben, araikor még jogosan feltételezhető volt azok előfordulása. Sajnos fáradozásukat nem
kiBérte
eredmény.
MOJSISOVICS-nak éa MÉHELY-nek a munkáira felfigyelt
egy
német szakember HILZHEIMER M,, aki előbb 1906-ban „Eine zoologische Entdeckung, die in Europa noch zu machen lat", majd utóbb 1 9 0 9 - b e n „Der Rohrwolf" c.
közleményében
foglalkozott
a nádifarkasBal. Ez utóbbi közleménye az előző kiegészitését és helyesbítését
jelenti. HILZHEIMER első közleményében fel-
hívás is volt a folyóirat farkassal kapcsolatban.
magyarországi A beérkezett
olvasóihoz a nádi-
válaszokat
a második
dolgozatában ismertette /9, p.117-118/, melyek közül
a leg-
értékesebb az, amelyet LANG M. kisasszonytól kapott, aki viszont E N T Z profeasort
kérdezte meg.
existiert nämlich gar nicht, da er 1st. Er unterscheidet
sich
von
E Bzerint „Der Rohrwolf keine
besondere
dem gewöhnlichen
apecies
Wiesenwolf
durch k e i n e besonderen Merkmale, den Namen hat ihm nur
das
Volk b e i g e l e g t , da er sich durch den Wohnort von den anderen Wölfen unterscheidet;
auf diese Weise sind durch den beson-
deren N a m e n auch die Gelehrten garischen
Zoologen
aber
irregeführt
worden: die un-
denen die Sache näher liegt, haben
schon den Irrtum erkannt". ENTZ professor ezen megállapítása rendkivül találó
és valószinü. HILZHEIMER végeredményben
második dolgozatában arra az álláspontra helyezkedett,
a
hogy
„Der Canis lupus minor MOJSISOVICS bezeichnet also nach meiner AnBicht nur einen Schakal /Canis aureus L./" /9, p.118/. M É H E L Y cikke után hosszú évtizedekig a magyar szakvonalon érdemben senki sem foglalkozott sakál
kérdésével.
zoológiai
a nádifarkas és
Ebben a tekintetben fordulópontot
ÉHIK több szakcikke /1,2,3,4/,melyekben a Tyúkodon
jelent
/Szatmár
m./ 1937.1.25-én elejtett sakállal foglalkozott. ÉHIK e cikkeiben a r r a az álláspontra helyezkedett, hogy a Bakái azonos a nádifarkassal.
Érvelése a következőként hangzik:
difarkasról mindig és mindenütt, ugy Írnak, hogy
„A
kisebb
náaz
erdeinél;kisebb voltát nem lehet vitássá tenni. Azonban feltűnően kisebbnek kellett lennie,mert nem feltűnő nagyaágbeli különbséget
egyszerű rátekintéasel
n e m lehet
megállapítani,
legfeljebb ceak méréssel. A régi vadászok, s még inkább a halászok, pákászok nem méricskéltek.
Az erdei farkasnál, fel-
tűnően kisebb nádifarkas csak sakál lehetett, kassal
összetéveszthető
mert más far-
állatunk nincsen, s nem ie hiszem,
hogy valaha is lehetett. Mert ilyen feltűnő nagy különbség a ma ismert farkas alfajok, ugyanannak
a
válfajok között sincsen
fajnak ez esetben
a
és
mert
farkasnak /Canis lupus/
két annyira különbözően kialakult fajtája egyazon
területen,
egymáemellett nem élhet" /7, p.6/.ÉHIK-et cikkei megjelenése után a vad-íszati szaksajtóban több támadás érte. - akik főleg
E cikkirók
laikus vadászok voltak - vitába szálltak
ÉHIK-
kel ós vele szemben a nádifarkae és a sakál különállását vitatták. Ez a sajtó polémia, mely végül is eredményre nem vezetett, csupán arra volt jó, hogy a vita egyoldalúan befejeződött, amennyiben ÉHIK nem válaszolt a hozzáintézett
Írá-
sokra. Valljuk be teljeeen Jogosan,hiszen azokra valóban fölösleges lett volna véleményt nyilvánítani, mert azok csupán okvetetlenkedések ás személyeskedések voltak. ÉHIK hallgatását
ellenfelei
félreértették s azt gon
az „érveikre" válaszolni. A nádifarkas vita kb. ilyenformán lanyhult ebben a stádiumban leiedzett
el ismét
s
napjainkig.
A történeti hüaég kedvéért meg kell emlékezni befejezésül NAGY J. a „Säugetierkundliche Mitteilungen" folyóiratban 1956-ban
megjelent
„Der
ausgerottete
/Canls lupus/ war kein Schakal
ungarische
Rohrwolf
/Canls aureus/" c. cikkéről.
Erről a cikkről megemlékezni nem azért kell, mintha NAGY ezzel e nádifarkas problémát előbbrevitte,vagy megoldotta volna, hanem azért, hogy a hazai természettudományi ás vadászati szakkörök - akiket
NAGY
a nádifarkas probléma tárgyában
leveleivel eláraszt - tisztán lássák,
hogy mit állit NAGY a
nádifarkas és sakál probléma kapcsán és, hogy főként
állitá-
sait mivel bizonyltja. Idézett dolgozatában NAGY a már régebbről ismert pontját képviseli azaz,
hogy a nádifarkas
és
a
állás-
sakál két
különböző
ragadozó. Ezt igyekszik
igazolni
„bizonyítékai"
révén. Bizonyitékal első csoportjába tartoznak a GERÉBY család tulajdonában levő illetve részben csak „volt" azon olajfestm é n y e k , melyek egy Adacs /Pest ra./ környéki, lóhátról agarak 8egitségével végzett
farkas
közül az egyiken
agarakkal
az
vadászatot ábrázolnak. E képek viaskodó farkast
láthatjuk,
mely nagyobb az agaraknál. E képről ÉHIK-nek az volt a véleménye,
hogy „Ebből a nádifarkas minemüségét
illetőleg semmi
bizonyos nem állapitható meg" /1, p.3/. Viszont NAGY határozottan felismeri benne a nádifarkast. ton hazatérő vadászokat látjuk,
A másik képen a lóhá-
melyek közül
nyeregben balfelé kifelé hajolva, nyilván miatt - karjára akaBztottan,
az
az
egyik - a
egyensulyozáe
lábainál összekötve viszi haza
az elfogott farkast. Ezt az állatot
ÉHIK és az ő nyomán HAGY
is sakálnak tart a rövid, bozontos, tompán levágott farka és a kép alapján 10-13 kg-ra becsült
testsúlya miatt.
ményben tehát ÉHIK szerint mind a két kép
Végered-
a sakált vagy ná-
difarkast - nála ez utóbbi név a sakállal azonos - , mig NAGY szerint két különböző fajú állatot a sakált
éspedig
a nádifarkaat
és
ábrázolja.
E festmények
állatábrázolásainak
felhasználása
értékelni kell magát a festőt, a festő kvalitását. tudhatjuk meg, hogy az ábrázolt fedheti a valóságot
előtt
Ez által
jelenet vagy tárgy mennyiben
ós igy mennyiben használható fel
tudo-
mányos következtetésekre, összehasonlításokra. A szóban leve képeken a festő, olyan primitiv készséggel örökítette meg az egyes vadászjeleneteket, hogy alig éri el az amatőr festegetők színvonalát.
A gyarló rajztudás,
az alakok
sablonszert
egyformasága - mely a képeken az emberek ás állatok lását
egyarán jellemzik - azonnal szembeötlő.
keztében e képek, ugy a sakál előfordulásának, farkas sak.
és
Ennek
ábrázokövet-
mint a nádi-
sakál külön állásának bizonyítására nem alkalma-
E képekről utólagosan kiderítettem,
hogy azok nem
is
eredeti festmények,hanem csak másolatok, E képekről a Vadász
és Versenylap m
egjegyzéseket
1857, p.129-130 oldalain
a
következő
találni: „GERÉBY PÁL Pest megyében
idomitott agarakat, amelyek erősek, de amellett
igen futósak
voltak,több farkast fogatott velők, két szelindek vel. A farkasokat
érdekes
farkasokra
segítségé-
rendesen elevenen vitték haza.E vadászatok
máig is Jeles festményekben láthatók utódainál".
E megjegy-
zésből kiderül, hogy az 1857-es évben a cikkíró,
aki a fent
többször emiitett
képeket
bizonyára
jól ismerte nem
nádifarkasról, hanem CBak farkasról, illetve ról. Tehát e képek farkasokat
beszél
farkasvadászat-
ábrázolnak és nem
nédifarkast
meg Bakált. NAGY érveinek második csoportjában emliti.hogy dings erhielt
ich vor fünf Jahren
mutlichen Rohrwolf
in
einer
Nachricht
Sammlung auf dem Lande unweit
von Szeged, der laut den Angaben des dortigen stete als
Rohrwolf
„Aller-
von einem ver-
betrachtet wurde.
Porstpersonals
Etes rd 22 kg schwere
Tier hat keinen genauen Pundort .stammt jedoch sicher aus dem Karpathenbecken. Wegen der
Abgelegenheit
des Ortes bin ich
noch zu keiner ausführlichen Untersuchung des Stückes g e k o m men, halte es jedoch für wahrscheinlich, d a s e es der einzige mir biBher als erhalten bekannte echte R o h r w o l f ist.
Nähere
Einzelheiten werde ich nach der Untersuchung mitteilen"
/14,
p.166/. E példányról tudni kell még azt - aalt NAGY nem
em-
iitett meg - ,
hogy szőrzete alaposan kifakult,
mivel a nap
évtizedeken keresztül sütötte.Van tehát N A G Y szerint egy lőhelyadatnélküli, tönkrement kas", melynek
rendszertani
szőrzetü állítólagos
szempontból h i t e l e nincs,
fentiek következtében nem is lehet.
Éppen ezért
hogy ezt a példányt NAGY „igazi" nádifarkasként E kitömött
példány
jelenleg
a
le-
„nádifarde a
sajnálatos, publikálta.
szegedi M Ó R A PERENC MUZEUM
természetrajzi részlegében található. Véleményem szerint legalább a koponyáját ki kellene venni
és
megvizsgálni,
hogy
valóban farkassal állunk e szemben. Nincs bizonyítva NAGY azon állítása,
hogy a 90-es
kig az egész Alföldünkön és a Fertő-Hanság környékén
éve-
„közön-
ságes" lett volna a nádifarkas. A téves következtetések
merőben
ingatag
talajára lép
NAGY,akkor amikor érveinek harmadik csoport jakónt idős pásztorok, halászok
és
pákászok bizonytalan visszaemlékezései-
re támaszkodva próbál érvet kovácsolni
a nádifarkas elkülö-
nithetőségének igazolására.Amint fent megneveztem
cikkében
Írja 1956 előtt néhány évvel - egymástól függetlenül megkérdezett, 80-90 éves pásztorok a Nagy-Sárrét területén korukban háromféle farkas formát p.164/. Ez a
megjegyzése
„pontosan"
azért érdekes,
/14,
mert még 1942-ben
SZŰCS SÁNDOR: Régi Sárrét világa c. munkájával NAGY
fiatal
ismertek
kapcsolatban
a következőket irta: „Csodálatos, hogy SZŰCS SÁNDOR az
öregek elbeszélései
alapján
semmit
sem tud arról, hogy
a
Sárrétben voltak-e kisebb ós nagyobb rétifarkaeok?" Továbbá, hogy „A sárréti őslakók csak a nádi vagy réti farkaat ismerték,ahogy ő könyvében Írja, s veres vadnak vagy veresfülüsknek nevezték őket. tesebb
Ez már igen fontos jegy, s habár részle-
leírását nem is közli,
de én remélem,
hogyha engem
majd elvezet azokhoz az öreg sárréti pásztorokhoz, majd többet
is
ki tudok belőlük szedni
a
akkor én
veresfülüekről"
/13, p.555/.Ez utóbbi állítása NAGY-nak valóban
bebizonyult
s a sárréti öreg pásztoroknak egyszerre megjött az emlékezőíiehetségök s kifogástalan pontossággal emlékeztek a Sárréten egykor élt három farkas formára s csodálatosképpen azok rokhosszára és súlyára is /14, p.164/, sem kell,
amelyekről
fa-
mondanom
hogy NAGY feltételezéseinek teljes mértékben meg-
feleljek. Sajm'latos,hogy NAGY a Sárréten végzett ilyen irányú kutatásait soha és sehol közre nem adta.
így nem tudjuk
azt sem,hogy kit, mikor és hol kérdezett meg. Szerintem teljesen hiábavaló fáradozás ma élő idős pásztorok, halászok és pákászok kérdezgetése a nádifferkas. ügyben.
Hiszen
a manap-
ság
század
80-90-e8
80-90
éves pásztorok ifjúkora a mult
éveire esik, azon időkre tehát„amikor már hiábavaló kisérlet volt hazai vonatkozásban „aádifarkas" utón kutatni.
Der Rohrwolî Von Dr. J. Síunyoghy Zoologische
Abteilung des Ungarischen National
Museums,
Budapest
Der Autor hat die
auf die ungarischen Rohrwölfe bezüg-
lichen Daten zusammengefasst, ergänzt und überprüft. Eine naturwissenschaftlich Rohrwolfes ist
uns
nicht
wertvolle
erhalten
Beschreibung des
geblieben. Die älteren
lückenhaften Aufzeichnungen behandeln im allgemeinen kleinere Tiere als die Wölfe. Einzig und allein
MOJSISOVICS
die Färbung der Behaarung eines zum Fussteppich ten,
gibt
zugerichte-
seither aber bereits in Verlust geratenen Felles eines
angeblichen „Rohrwolfes" bekannt aus Bellye. Ob
dieser
von
MOJSISOVICS beschriebene Balg jener eines Schakals war,
wie
dies MÉHELY behauptet, Ermangelung
des
feststellen.
oder jener eines Wolfes, kann man in
entscheidenden Objektes heute
Übrigens war
MOJSISOVICS
nicht
mehr
selber nicht dessen
überzeugt, dass er diesen Fell richtig determiniert hat, wie ar hierauf in seiner diesbezüglichen Arbeit auch hinweist. Nach
EOJSISOVICS
lebte der kleinere Rohrwolf - den er
irrtümlicherweise Canis lupus minor nannte - und der grössere »gewöhnliche Wolf /Canis lupus lupus/ in ein und demselben Lebensraume.
Auch diese Eehauptung beruht auf Irrtum, da im
Sinne eines Grundgesetzes der Tiersystematik, cies einer Species auf demselben
Gebiete
zwei
Subspe-
nie nebeneinander
leben können. In Ungarn ist ein
einziges
Exemplar
eines Rohrwolfes
bekannt und zwar aus dem Jahre 1083, welches in NATURWISS3N-
SCHAFTLICHES MUSEUM deB UNGARISCHEN NATIONALMUSEUMS
im
In-
ventar unter diesem Namen figuriert und dortselbst auch heute noch zu Behen ist.AlB wissenschaftlichen Namen dieses Tieres hat der
inventarisierende
Fachmann
den damaligen wis-
senschaftlichen Namen des Schakals: Lupus aureus gen. Sehr richtig, da dieses Tier tatsächlich
eingetra-
ein
Schakal
ist. Diese Eintragung beweist gleichzeitig ohne Zweifel,dase man damals den Schakal auch Rohrwolf genannt hatte. Das im
MÓRA FERENC MUSEUM
zu Szeged befindliche,
NAGY als Rohrwolf determinierte exemplar schen Standpunkte wertlos. Ursprunges ist,
Einerseits,
andererseits
weil
von
ist vom systematiweil es unbekannten
die Behaarung unter der
jahrzentenlangen Einwirkung des Sonnenlichtes gänzlich
fahl
wurde. Die Versuche ungarischer Zoologen 1887-1897, 1898 und 1902 zu Exemplaren
in den Jahren, 1883, der Rohrwölfe,
oder
mindestens zu deren Beschreibung zu gelangen, blieb ganzlich erfolglos.
Ebenso erfolglos blieb die Bestrebung von MOJSI-
SOVICS, wenigstens einen Rohrwolf zu Gesicht zu bekommen obwohl er hiefür wie er schrieb von 1897 zehn Jahre lang, beinahe
jährlich
durchgestöbert
die
uralten
Röhrichte
des
Drava-Dreiecks
hatte.
Eben aus diesem Grunde ist die Behauptung NAGY*s :
dass
der Rohrwolf bis in die neunziger Jahre des vorigen Jahrhunderts auf dem Tieflande, ferner
um
die Gegend des Neusied-
lersees und des Hanság, allgemein verbreitet war, völlig unbegründet. Andererseits
die
Feststellungen
der
Zoologen
FRI-
VALDSZKY, MGJSISOVICS, MÉHELY, HILZHEIMER, ÉHIK, NAGY beweisen es, dass der Name Rohrwolf anstatt des Namens Schakal im Gebrauch war. Als Beweis für das Vorhandensein des Rohrwe]fes und für seine Absonderung von Schakal
sind die im Besitze der Fami-
lie GERSBY befindlichen WolfJagden darstellenden Gemälde ungeeignet,
da dieselben nur sehr schwache Kof' er. von Bildern
eines italienischen Malers mit verzeichneten Tieren und Menschen sind. Als Endresultat scheint noch diese Auffassung nünftigste zu sein
Orten entlang der Flüsse bestehenden richten
des
die ver-
dasa in den in früheren Zeiten an vielen
ungarischen
weitausgedehnten
Tieflandes
der
/Cani8 lupus lupus/ sehr verbreitet war, lung von Waldungen sich mit
Vorliebe
Röh-
gewöhnliche Wolf da er in
Ermange-
in diese von den Män-
nchen ungestört gebliebanen,
beinahe vollkommene Sicherheit
bietenden Gobiete surückzog.
Aus diesen Schlupfwinkeln
gar
oft herausbrechend declmierten sie den Stand der Pferde, der Viecher
und
Schafe der Umgebungen. Auch ist
scheinlich, dass mit ihm
in
demselben
es
sehr war-
Lebensraum auch der
tatsächlich bedeutend kleinere und seltenere Schakal
lebte.
Höohatwarsoheinlich war der Letztsr« der Rohrwolf unserer Vorfahren. Dieses Tier
war
auf dem Gebiete unseres Va-
terlandes - abgesehn von den FUohsen - der einzige hundartige Raubtier, welches, was
seine
Grösse
betrifft, vom
ge-
wöhnlichen Wolfe bedeutend abwich, auch in den Augen der als Laien geltenden Jäger,Sohäfer und Fischer. Unabhängig hievon ist es aber sehr warscheinlich,
dass die Alten auch
den in
Röhricht lebenden gewöhnlichen Wolf Rohrwolf genannt hatten, wie dies auch aus den Sohriften von
HAVAS
gut zu entnehmen
ist.
L i t e r a t u r
1. EHIK,Gy. :
"'agyar sakál,
nagyar nádifarkas
szettud. ïôzl.,67,1937,p.1-7/. - 2. ÉEIK, Gy.:
/Termé-
Jacal
or
Read-7/oIf from Hungary /Ann.Mus.Nat.Hung. ,31, 1937/33,p.1115/, - 3. ÉEI3C, Gy.; Wis versteht naa unter
den „Rchrvrolf?
/Der Zoologischen Garten, 1 1 ,
1939,
p.232-238/.
-
4.
ÉHIK,
Gy. : U j a b b adat a nádifarkashoz /Nimród Vad 'szlap, 1 , p. 1 4 5 / .
-
5.
1940,
ELLERMAN, J.R. k M0RRIS0N-SC0TT,T.C.S. :
Check-
list of Palaearctic and Indian Mammals 1 7 5 5 -to 1 9 4 6 / L o n d o n , 1951.
pp.810/.
-
/Vadász-Lap, 4 ,
6.
FRIVALDSZKY, J./?/Ï
1883,
p. 4 4 6 / .
-
7.
Van-e még nádifarkae?
HAVAS, S.:
/Szabolcsból/ /Vad4sz és Verseny Lap, 3 0 ,
Vadászrajzok
1859,
p.
485-486/.
- 8. H I L Z H E I M E R , M.:Eine zoologische Entdeckung die in Europa noch zu machen ist /Kosmos, 3 , HILZHEIMER, M . Ï 10.
1906,
p.179-180/.
Der Rohrwolf /Kosmos, 6 ,
1909,
8-9/.
-
11.
MOJSISOVICS, A.: Das Thierleben
NAGY.J.ï 13.
N A G Y , J.í Régibb
és ujabb adatok
kálok előfordulásairól 556/.
-
14.
1942,
der
p.
österrei-
a nádifarkasok és sa-
/Nimród Vadászlap, 3 ,
1942,
/Canis l u p u s / war kein Schakal /Canl« aureus/ 1956,
előfor-
100-101/.
NAGY, J.: Der ausgerottete ungarische
kundliche Mitteil., 4 ,
-
p. 1 - 3 4 4 / . - 1 2 .
A titokzatos sakál vagy nádifarkas legújabb
dulása h a z é n k b a n /Nimród Vadászlap, 3 ,
9.
20,1898,p.
M É H E L Y , L.: Sakál és nádifarkae /A Természet,
chisch - ungarischen Tiefebenen /Wien, 1 8 9 7 ,
-
p. 1 1 7 - 1 1 8 / .
p. 1 « 5 - 1 6 7 / .
p.
554-
Rohrwolf /Säugetier-
- 15.SZUNYOGHY,J. :
Systematische Revision des ungarlSndischen Schakals, gleichzeitig
eine
Bemerkung
Hist.-nat.Mus.Nat.Hung. ,
über 8,
das
1957,
Rohrwolf - Problem p.
425-433/.
/Ann.
