VERTEBRATA
HUNGARICA
MUSEI HISTORiCO - NATURALIS Tom. VII.
1965.
HUNGARICI Fasc. t-2.
Szubfosszilis vadmadárleletek Magyarországon Irta: Bökönyi Sándor ás Jánossy Dénes Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum és Természettudc mányi Múzeum, Budapest
 szubfosszilis faunák feldolgozásánál a madárcsontok bosszú ideig háttérbe szorultak. Ennek egyszerű oka az volt, hogy ezeket a faunákat háziállattörténettel foglalkozó mammolőgusok dolgozták fel, akik ornithológiai jártassággal nem rendelkezvén, a madárcsontokat egyszerűen „Aves sp. indet." vagy „Aves sp.dlv.n megjelöléssel intézték el, s még jó eset volt, ha „tyuknagyságu madár" vagy „nagyobb gázlómadár "-szerű közelebbi utmutatást adtak. Persze még ha meg ie lett volna a feldolgozókban a törekvés a régészeti lelőhelyeken előkerült vad madárcsontok meghatározására, vagy meghatároztatására, akkor is nagy nehézségekkel kerültek volna szembe. Ezek onnan adódtak volna, hogy az európai madárfauna lényegesen több fajból áll, mint az emlősfauna s az egyes fajok közt gyakran igen apró osteológiai különbségek vannak, a madárcsontok meghatározása tehát csak teljes összehasonlító csontgyüjtemény segítségével lehetséges. Ilyen gyűjtemények pedig rendkívül ritkák, mindössze Európa néhány intézetében találhatók. . Emiatt van az, hogy mig a mai európai emlősfauna minden tagjának ismerjük szubfosszilis előfordulását, sőt nagyrészüknek a pleisztocén és a jelenkor közti fejlődéstörténetét is, a madárfauna kifejlődéséről nagyon keveset tudunk. Eltekintve azokból a feldolgozásoktól, melyekben egy-két madár-
faj szerepel, az alábbi, nagyobb madárfaunát feldolgozó munkákat említhetjük: RIESEL / 1 9 4 8 / Colli Berici bronzkori /kérés aeneolithikummal/ telepeiről 15 fajt emlit, HESCHELER és KUHN / 1 9 4 9 / Svájc neolith-bronzkori lelőhelyeiről összesen 26 fajt ir le, LEPIKSAAR A 9 5 5 / Styrmansberg- ill.Vallhagarból /népvándorláskor/ 16 illetve 1 0 fajt emlit, REQUATE / 1 9 5 6 / Schleswig-Holstein császárkori-koraközépkor! telepeiről 1 7 fajt, BOESSNECK A 9 5 8 / Bajorország szubfosszilis lelőhelyeiről 1 0 fajt, Seeberg-Burgäschisee-SÜd svájci korai neolithikus telepről /BOESSNECK - JÉQUIER - STAMPFLI, 1 9 6 3 / 18 fajt, VOINSZTYENSZKIJ A 9 6 0 / Szarkel /CImljanszk mellett/ IX-XII. szd.-i települési rétegeiből 33 tagu madárfaunát, DRAGER / 1 9 6 4 / pedig a karinthiai római településről 22 fajt irt le. Emiitette továbbá a madárfajok szubfosszills előfordulását a dán gerincesfajok listája /BRUUN - PFAFF - LÖPPENÎHIN - DEGERBÖL, 1 9 5 0 / és az észt ornithológiai összefoglalás /LEPIKSAAR - ZASTROV, 1 9 6 3 / is. A magyarországi őskorból eddig 26 vad madárfajt lehetett kimutatni, ezek közül azonban 24 bizonytalan korhatározásu barlangi lelőhelyekről származott /BÖKÖNTI, 1 9 5 9 / . A hiteles korhatározásu fajok kis száma nem annak tulajdonítható, mintha a m o d e m ásatások során előkerült anyagban kevés madárcsont fordult volna elő, hanem annak, hogy 1956-ban az összehasonlító madárcsontgyüjtemény elpusztult, így az előkerült csontanyago.t nem lehetett meghatározni. Rendkívül sok nehézséggel küzködve sikerült a MAGYAR NEMZETI MUZEUMTERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUMban mintegy hat év alatt 314 fajból és több mint 1000 csontvázból álló összehasonlító gyűjteményt összehozni, mely Európában egyedülálló és ilyen vizsgálatokra mindenképen alkalmas. E gyűjteménynek újra való felépítése után azonban hozzá lehetett látni az utóbbi években előkerült madárcsontok meghatározásának, aminek nyomán a Maroslele-Panán feltárt korai neolithikus teleprészletről már 15 madárfajt lehetett kimutatni /BÖKŐNYI, 1 9 6 4 / . S ennek a feldolgozó tevékenységnek eredménye jelen munka is, mely
a neolithlkum jezdetétől 18
magyarországi
a
lelőhely
17* századig terjedő időszakbői madáré s ont jainak
feldolgozását
E lelőhelyekről az alábbi fajok csontjai
kerültek előí
tartalmazza.
1. Kis vöcsök - Podiceps ruflcollla /PALL./4" Maroslele-Pana
/neolith • Körös kultura/j
tibia
/h. Ï
65.8/. - /S2.0 ma? 2. Búbos vöcsök - Podiceps eristatus /L./ Maroslele-Pana
/neolith = Körös kultura/í
deum /sérült/, humerus /h. : 94.2/, tibiadarab.
os coracoi-
Gyúl a-Vár
A ö z é p k o r =* 15-17.szd./í 2 humerus /h, ; 96.0, 98.0/, - /Humerus: 108.0 nmj/ 3. Gödény - Pelecanus onocrotalus L. Maroslele-Pana /neolith = Körös kultura/: humerusdarab. - Békés-VároserdŐ /bronzkor/:metacarpus distalis fele. » Zalaszentiván-Tőzegtelep
/bronzkor/:
synsacrum
és
/itóbbi nagyon kevéssé mine raliz ál va, feltehetőleg
humei us, fiatalabb
/h.: 306.0 ram/. - /Humerus: 322 mm, P. onocrotalusd 370, 380 mm, P. erispus/ 4. Kárókatona - Phalacrocorax carbo /L./ Tiszaluc-Dankadomb /bronzkor/: ulna /h.: 178/. - /Ülne: 164, 175, 177 mm7 5. Szürke gém - Ardea cinerea L. Maroslele-Pana /neolith = Körös kultura/: humerusdarab. 6. Vörös gém - Ardea cf. purpurea L. Polgár-Csőszhalom /neolith/: tibiadarab. 7. Nagy kócsag - Egretta alba /L./ Maroslele-Pana
/neolith = Körös kultura/:
ulnadarab,
tarsometatarsusdarab. - Esztergom-Alsósziget /középkor/: tar-
Az egyes fajok csontjainak ill.csontméreteinek felsorolása után szögletes zárójelben £ J összehasonlító madárc8ontgyüjteményünk megfelelő csontjainak hosszméreteit soroljuk fel. *
sometatarsus distalis fele. 8. Gólya - Clconia clconia /L./ Tác-Fövénypuszta
/római kor/:
2 ulnadarab, tarsometa-
tarsusdarab. - Türkeve-Móricz /középkor » 15-16. szd./: tarsome tatarsusdarab. 9. Fekete gólya - Clconia cf. ni^ra /L./ Tiszaluo-Dankadomb /bronzkor/: tarsometatarsusdarab. 10. Bütykös hattyú - Cygnus olor /GM./ Mezőkomárom /bronzkor/: humerusdarab. 11. Hagylillk - Anser alblfrons /SCOP./ Maroslele~Pana metacarpusdarabf
/neolith = Körös kultura/:
ulnadarab,
tibiadarab.
12. Vadlúd - Anser sp. Maroslele-Pana /neolith = Körös kultura/:
2 metacarpus
/sérült/, tibiadarab. - Tiszaluc-Dankadomb /brönzkor/: humerus /h.: 156/, metacarpus /h.: 82.5/. - /Humerus: 170 mm, A. anser; 157 mm, A* albifrons; 161 mm, A. faballs; metacarpus: 95 mm, A. anser; 89 mm, A. alblfrons; 91 mm, A. fabalis/ 13. Tőkés réce - Anas platyrhynchos L. Maro8lele-Pana /neolith= Körös kultura/: os coracoldeum /h. : 54.7/, os coracoideum-darab, humerus /h.: 94.2/, rusdarab.
-
hume-
Tác-Fövénypuszta /római kor/: humerus /h.:90/,
humerusdarab. — /5s coracoldeum: 47, 47, 48, 49, 50, 51 mm; humerus: 88, 89, 90t 90, 93 mm7 14. Böjti réce - Anas querquedula I. Tác-Fövénypuszta /római kor/: ulna /h.:55/. - VisegrádPalota /középkor = 15-16. szd./: humerus /h.: 66,5/. - /Humerus: 64,65, 68 mm; ulna 55, 56, 60 mnj/ 15. Csörgő réce - Anas crecca L. Tác-Fövénypuszta /római kor/: humerus /h.: 60/. *
/hu-
merus: 60, 61 mm/ 16. Vadréce - Anas s. str. Maroslele-Pana
/neolith » Körös kultura/:
tibiadarab.
Még leginkább a kendermagos récére /Anas strepera L./ keztet.
emlé-
17. Barátréce - Aythya ferlna /L./ Maroslele-Pana /neolith = Körös kultura/:
humerus /h.:
85.2/. - Tápiószele-Tüzköves /bronzkor/: femur /h.: Tác-Fövénypuszta /római kor/: 75 X /, femur /h. : 45.2/. -
45/.
humerus /h.: 94.2/, ulna /h. :
/Humerus: 87 mm; ulna: 76 mm; fe-
mur: 47 mm/ 18. Kontyos réce - Aythya cf. fuligula /L./ Tác-Fövénypuszta /római kor/: tibia /sérült/. 19. Barna kánya - Milvus cf. migrans /BODD./ Visegrád-Kálvária /középkor = 14. szd./: humerus proximalis fele. 20. Héja - Accipiter gentllls /L./ Tác-Fövénypuszta /római kor/:
humerus /h.: 100/,
ulna
/h. : 111.7/. - /Humerus: 100, 102 mm /$$/; ulna: 115 mm /$/7 21. Egerészölyv - Buteo buteo /L./ Budapest-Gellérthegy /bronzkor - La Tène-kor/: /sérült/, tibia /h.: 109/.
-
Gyula-Vár
humerus
/középkor = 15-17.
szd./: humerus /h.: 101/« - /Humerus: 106 mm; tibia: 119 mm/ 22. Szirti sas - Aquila chrysaetos /L./ Tápiószele-Tüzköves
/bronzkor/:
os
coracoideum
/h.:
77.5/, 2 humerus proximalis fele. = /Ös coracoideum: 70 mm/ 23. Réti sas - Haliaeetus alblcllla /L./ Berettyószentmárton /neolith = herpályi kultura/: humerus distalis fele.
- Tác-Fövénypuszta /római kor/: koponya,
os sacrum-darab, humerusdarab, 2 femur /h.: 120, 122/,
tar-
some tatarsusdarab. - Tiszalök-Rázom /árpádkor = 10-13.szd./: ulnadarab. - Gyula-Vár /középkor = 15-17.szd./: humerus /h.: 214/,ulna /h. : 244/. - /Humerus:230 mm, ulna: 270 mm, femur: 125 mm/ 24. Barna rétihéja - Circus aeruglnosus /L./ Tác-Fövénypuszta /római kor/: ulna /h.: 120/.
-
/Í20,
122 mm/ 25. Barátkeselyü
-
Aegyplus monachus /L./
Visegrád-Alsóvár /h. : 142/. - /132 mi^
/középkor = 15-17. szd./:
metacarpus
26. Hyirfajd - Lyrurus tetrix /L./ Bélcés-Városerdí /bronzkor/: stemumdarab. Visegrád-Alsóvár
-
Kardoskut-
2 ulna /h.: 75, X 77/.
Hatablak /árpádkor = 11-13. szd./í
/középkor » 15-17. szd./:
-
tarsometatarsus
/h.: 49.8/. - /Ulna: 70 mm /j/, 79 mm /i/J 27. Fogoly - Perdlx perdlx /L./ Visegrád-Palota /13-14. szd./:
os coracoideum-darab, 2
scapuladarab, ulnadarab. - Visegrád-Palota /14.szd./: os coracoideum /h. : 38/, scapuladarab, 3 humerus /h. : 47.8, 49.1, 50.5/,
humerus /sérült/,
5 humerusdarab,
3 ulna
/h.ï 45,
46.2, 50.3/, femur /h.: 56/, 2 femur /sérült/, 2 tibiadarab, - Visegrád-Palota /14-15. szd./: 2 os sacrum-darab, os coracoideum /h.:38.3/, os coracoideum-darab, scapuladarab, 2 femur /h.: 50, 57.7/, tibiadarab. - Visegrád-Palota /15.szd./: tibia /h.: 71/. - Visegrád-Kálvária /14.szd./: 2 os coracoideum /h.: 37, X 38, x /, 48.5, 49.3, 50/, nadarab,
os coracoideum-darab,
3 humerus /h.:
humerusdarab, 2 ulna /h..: 42.7, 44.4/, ul-
2 metacarpus /sérült/, 4 femurdarab, 5 tibiadarab.
- Visegrád-Alsóvár /15-17.szd./: ulna /h. : 60/. - /Ós coracoideum: 33, 35, 35, 37 mm; ulna: 4 4 ,
44, 45, 45 mm;
bia: 70, 70, 71, 74
humerus: 47, 48, 49, 49, 52 mm;
femur: 53, 54, 54, 57, 59 mm;
ti-
m 7
28. Fácán - Phaslanus colchicus L. Visegrád-Kálvária /14. szd./: os coracoideum-darab, ulnadarab.
os coracoideum /h.: 54/, -
Visegrád-Palota /14-15.
szd./: humerusdarab. - /Ös coracoideum: 4 6 , 50, -50 mm/ 29. Daru - Grus grus /L./ Maroslele-Pana /neolith = Körös kultura/: metacarpusdarab. - Folyás-Szilmeg /neolith = szilmegi kultura/: tarsometatarsusdarab. - Tiszaluc-Dankadomb /bronzkor/: tibiadarab, os phalangis I.-darab /ant./. - Dunaujváros-Koszider /bronzkor/: radiusdarab, ulnadarab. - Békés-Városerdő /bronzkor/: humerusdarab, tibiadarab, tarsometatarsusdarab. - Füzesabony /bronzkor/: /római/:
tarsometatarsus /h. : 258/.
humerusdarab, femur /h.: 135/,
«
Tác-Fövénypuszta
2 tibiadarab, tar-
someta^arsusdarab. -
Tokod-Erzsébet akna /római/: koponya a
hozzátartozó 9 végtagcsonttal ill.csonttöredékkel /femur h.: 92 x /.
-
Gyula-Vár /15-17.szd./: humerusdarab, radiusdarab,
ulnadarab, tarsometatarsusdarab.
- /Femur: 132 mm; tarsome-
tatarsus: 24-4 mm/ 30. Szárcsa - Fulica atra L. Maroslele-Pana femur /h.: 57.5/.
/neolith = Körös kultura/: -
os
sacrum,
Visegrád-Palota /14.szd./: os coracoi-
deum-darab. - /Femur: 54, 56 mm/ 31. Reznek - Otis tetrax L. Tác-Fövénypuszta /római kor/: tarsometatarsus /h. : 68/. - /62 mm/ 32. Túzok - Otis tarda L. Tószeg-Laposhalom /bronzkor/: tarsometatarsusdarab /LAMBRECHT, 1933, p.792/.
-
Türkeve-Móricz /15-16.szd./: tibia
/h. : 220 x /. - /171 mm /ç/; 223 mm /ô/J 33. Goda - Limosa linosa /L./ Szarvas-Rózsás /árpádkor = 10-12. szd./; 2 humerus /h.: 64, 64/,
2 ulna /70.5, 70.5/,
tarsometatarsus /h. : 71/.
/Humerus: 62, 62, 73 mm; ulna: 66, 69, 72 mm;
-
tarsometatar-
sus: 73, 75, 81 mm/ 34. Ezüstsirály - Larus cf. argentatus PONT. Maroslele-Pana
/neolith = Körös kultura/:
tibia
/h.:
105/, tarsometatarsus /h.: 61/. - /Tibia: 102, 113 mm; tarsometatarsus: 63, 71 mm/ 35. Örvös galamb - Columba palunibus L. Tác-Fövénypuszta /római kor/: tibia /h. : 57/. rád-Palota rád-Alsóvár
Viseg-
/14-15.szd./: tarsometatarsus /h.: 33/. - Viseg/15-17.szd./: humerus /h.: 54.2/.
-
/Humerus:
52 mm; tibia 59 mm; tarsometatarsus: 30 mm/ 36. Uhu - Bubo bubo /L./ Polgár-Csőszhalom /neolith/:tarsometatarsusdarab. - Visegrád-Alsóvár /17-18. szd./: radius /h.: 177/, radiusdarab. - /Radius: 173, 182 mm/
37. Macskabagoly - Strix aluco I. Visegrád-Palota /14. szd./í 2 humerusdarab. - VisegrádPalota /15-16. szd./: sternumdarab, tarsometatarsusdarab. 38. Banka - üpupa epops I. Visegrád-Alsóvár /17-18. szd./: koponya. 39. Vetési varjú - Oorvus frugllegua L. Tác-Fövénypuszta /római kor/: ulna /h.: 82/, tibia /h.: 79/. - Visegrád-Palota /14. szd./î koponyadarab. - /tHna: 79 mm; tibia: 83 mm/ 40. Varju - Corvus sp. Maroslele-Pana /h.s 46.8/.
-
/neolith * Körös kultura/:
metacarpus
Tác-Pövénypuszta /római/: liumerusdarab, ulna
/h.s 83/. 41. Csóka - Colaeus monedula /L./ Tác-Pövénypuszta /római kor: tibia /h.: 71/. 42. Léprigó - Turdus cf. vlscivorus L. Visegrád-Palota /14. szd./:
humerus /h.î 31.4/,
hume-
rusdarab. - /Humerus: 32 nn!j7 43. Fenyőrigó - Turdus pilaris L. Visegrád-Palota /14. szd./: ulnadarab. Ha az előbbiekben felsorolt fajokat régészeti korok szerint választjuk szét, kiderül, hogy a neolithikumból 17 faj /kis vöcsök, búbos vöcsök, gödény, szürke gém, vörös gém, nagy kócsag, nagy lilik, Anser sp., tőkés réce, Anas s.str., barátréce, réti sas, daru,szárcsa, ezüstsirály, uhu és Corvus sp./, a bronzkorból 11 faj /gödény, kárókatona, feke:e gólya, bütykös hattyú, Anser sp., barátréce, egerészölyv, szirti sas, nyirfajd, daru és túzok/, a római korból 15 faj /gólya, tőkés réce, böjti réce, csörgő réce, barátréce, kontyos réce, hója, réti sas, barna rétihéja, daru, reznek, örvös galamb, vetési varju, Corvus sp. és csóka/, a középkorból pedig 22 faj /búbos vöosök, nagy kócsag, gólya, böjti réce, barna kánya, egerészölyv, réti sas, barátkeselyü, nyirfajd, fogoly, fácán, daru, szárcsa, túzok, goda, örvös
galamb, uhu, macskabagoly, banka, vetési varjú,
léprigó
és
fenyőrigó/ került elő. Bár a fenti fajszám a szubfosszills faunák fajszámaihoz szokott szem számára
tekintélyesnek látszik,
ha
azonban a
recens magyar madárfauna fajainak számával /332, KEVE, 1960/ összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, nyes.
Ennek egyik oka az,
csontanyag
kivétel nélkül
emberi településekről származik.
Az emberi településeken viszont fordulnak elő, voltak,
melyek
hogy bizony elég szegé-
hogy az itt feldolgozásra került
az
csak olyan madarak csontjai
ott élt emberekkel
a telep közelében elejtették
vagy pedig valamilyen formában
/vadász-, halászmadár, kedvenc állat, stb./ tották őket. /1957/
kapcsolatban
azaz táplálékul szolgáltak, mint ragadozó madarakat a telepen
tar-
A másik ok, melyre már HERRE /1950/ ée KRYSIAK
is felhívta a figyelmet az,
hogy ezeken a telepeken
az elég nagyszámban előfordult kutyák a törékeny, vékonyfalu madárcsontok
tekintélyes részét
szétrágták.
saját ásatási tapasztalataink alapján
Arra
viszont
hivatkozhatunk,
hogy
még a modern ásatásoknál is könnyen előfordul, hogy - amenynyiben nem iszapolják az anyagot - a kisebb madárcsontok elkerülik a figyelmet. Ha ez a fauna
az előkerült fajok kis száma miatt
nisztikai vizsgálatokra nem is alkalmas, kes adatokat szolgáltat
a
fau-
mindenesetre érde-
különböző régészeti és történeti
korszakokban Magyarországon élt emberek életviszonyaira. ugyanis az egyes korszakokból előkerült madárfajokat
Ha
biotóp
és hasznosítás szerint osztjuk fel csoportokra /1. vízimadarak,
2. vizi ragadozó madarak.
szolgáló madarak,
3* szárazföldi,
táplálékul
4* szárazföldi ragadozó madarak, 5* egyéb
madarak/, az alábbi képet kapjuk:
szárazföldi, vizi vízitáplálékul szárazföldi egyéb ragadozó ragadozó madarak szolgáld madarak madarak madarak madarak neolithikum bronzkor római kor középkor
14 6
1
1
2
2
1 1
6 6
3 2
2
1
7
5
A fenti összeállításból egyrészt
az
0 0 -
látszik,
3 2
hogy
a
neolithikumtól a középkor felé haladva egyre csökken a vízimadarak száma hogy
és
növekszik a szárazföldieké,
másrészt az,
a középkorra erősen megnő a szárazföldi ragadozó mada-
rak száma a telepeken. A vízimadarak számának településeknek ja.
fokozatos csökkenése
az emberi
a vizektől való fokozatos távolodását mutat-
Amellett arnig a neolithikum és a bronzkor embere minden
állatot megevett,
olyan, csakis halakkal táplálkozó, emiatt
bűzös husu madárfajokat is, mint a szürke gém vagy az ezüstsirály, amelyeket ma nem ennénk meg, a római kor és a középkor telepein talált vizimadarakat nem mind fogyasztották el. némelyik fajt, mint éppen az itt is előforduló nagy kócsagot tollai ért vadászták, másokat, pl. a darut a középkori udvarházakban és várakban is /TAKÁTS, 1917/.
szintén
A darvászok
szedték ki és felnevelték őket. szerint
pl.
a tollai miatt tartották
a kis darvakat
a fészekből
Az 1554. évi egri összeírás
Magyarszálláson 20 szelid darvat tartottak,
NÁDASDY FERENCnek kaposvári tisztje irta 1572-ben: vala te nagyságodnak
valami darutollakat,
kiket
s
„Küldtem nagyságod
itt való darvai neveltek". Ugy látszik, ez nemcsak Magyarországon volt szokásban, mert már a 12,szd.-i Russzkaja Pravda emlit a háziszárnyasok közt hattyúkat és darvakat is
/1EBA-
SEVA, 1956/. Emellett a középkori vadászat inkább sport- és nem éle-
lemszerző tevékenység volt, űztek.
Középkori források
melyekbe
gyakran
melyet
gyakran
vadaskertekben
gyakran említenek vadaskerteket,
külföldről is
telepitettek
be
vadakat.
Ilyen betelepített vad madár volt a fácán, melynek 14.szd.-i visegrádi leletei számítanak.
a legkorábbi magyarországi előfordulásnak
Hogy a fácán,
a fogoly
és a seregély
mellett
igen gyakori volt Mátyás király budai és visegrádi palotájának étlapján, arról korabeli szerzők is Írtak /CSÁNKI,1883/, s a 15-16.szd.-ban az esztergomi érsekség és az egri püspökség mészárszéki beszerzési közt is
igen sok fácán szerepelt
/NYÁRY, 1867/. A két rigófaj előfordulása cs ont anyagában tükrözi,
viszont
a
visegrádi hulladékgödrök
a királyi udvarnak
olasz szokásait
melyek az Anjouk óta fennálltak és Mátyás idejében
ujabb lendületet vettek, ügy látszik az ilyen kistestti madarak fogyasztása a királyi udvarból a főúri házakba is átterjedt,
ugyanis
1603-ban THURZÓ ZSUZSA grófnő lakodalmára
a
bicsei, lie tavai és árvái uradalmaknak egyebek közt 130 apró madarat kellett beszolgáltatniok
/RADVÁNSZKY, 1893/.
zépkori lelőhelyekről előkerült fajok közt dozó madár van,
A kö-
több olyan raga-
melyeket vadászmadárként használhattak, ér-
dekes viszont, hogy az akkor annyira elterjedt vadászsolymok /VÖNÖCZKY-SCHENK, HUSZÁR, 1960-61/ közül egyiknek sem kerültek elő a palotákból és várakból maradványai. Ugyancsak az életviszonyokra vet fényt,
ha a középkori
madárleleteket aszerint választjuk szét, hogy azok falvakból vagy várakból ill. királyi székhelyekről kerültek elő. Ebből ui. kiderül, hogy a 87 db középkori vadmadárcsont közül csak 5 került falvakból elő, ból.
a többi mind várakból ill. paloták-
Erre a kérdésre már korábban kitértünk,
hogy a középkori jobbágyság
és
megállapítva,
városi polgárság
elfoglaltságai miatt nem vadászott,
hanem
nem egyéb
mert számára ezt
törvény tiltotta /BÖKÖNYI, 1958/.
A vadászati tilalom első-
sorban vad emlősökre vonatkozott,
legalábbis az 1504-es or-
szággyűlés 18. törvénycikke
a madarak közül csak a fácán ds
a császármadár elejtését tiltotta /ACSÁDY, 1944-/, ugylátszik azonban, hogy korábban általános érvényű tiltó rendelkezések voltak. Az előkerült fajok kis száma miatt csupán két faunisztikai »egjegyzésünk vaní 1. A felsorolt adatok leletekkel bizonyítják, hogy a nyirfajd /Lyrurus tetrix L./, mely jelenleg nem él Magyarországon, a holocén folyamán mindvégig előfordult itt a sik vidéken is. 2. Meglepő viszont a császármadár /Tetrastes bonasia L./ hiánya, mely pedig hegyvidéki, barlangi holocénünkben - sajnos pontosabb korhatározás nélkül » több helyen előkerült /Bükk hegység barlangjai /jiNOSST, 1963/ és még két, eddig nem közölt adat: a bakonybéli Ssárazgerence-barlang és a mecseki Mélyvölgyi kőfülke/. Ez a madárfaj - ugylátszik - már a korai holocéntól kezdve a hegyvidékekre húzódott vissza. Ezt középkori okleveleink is valószínűsítik: ezek u.i. kizárólag hegyvidékekről emiitik a császármadarat /RADVÍNSZKY, 1883, 1893/.
Subfossile Wildvogelfunde a u s Ungarn Von S. Bőkönyi und D. Jónossy Archäologisch» Abteilung des Natíonalmuseumc und Paiäontologische Abteilung dee Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums, Budapest
Die Verfasser geben die Liste der archäologisch gut datierbaren, bis heute aus Ungarn geborgenen Wildvogelresten vom Neolithikum bus zum späten Mittelalter. Aus den Listen geht klar hervor, dass im Heoltihikum in den Küchenabfällen noch die Wasservögel dominieren und später die Raubvögel in den Vordergrund treten, was mit wirtschaftlichen Ursachen zu erklären ist. Von faunistischer Hinsicht soll hier erwähnt werden, dass das Birkhuhn, das auf dem Gebiete des heutigen
Ungarns völlig fehlt, - früher auch auf der Grossen Tiefebene unseres Landes ständig einheimisch war. Die Reste des Haselhuhns
stammen
dagegen ausnahmslos aus dem leider
nicht
näher datierbaren Holozän der Höhlen unserer Mittelgebirgen, das Areal dieses Vogels
war also schon seinerzeit auf diese
Gebiete beschränkt.
Irodalom - Literatur 1. ACSÁDY l.ï A magyar jobbágyság története 1908, pp.551/. - 2. BÖKÖNYI S . Î
/Budapest,
A budai várpalota ásatásának
állatcsontanyaga /Bud.Rég., 18, 1958, p.455-486/. KÖNYI S.:
Die frühalluviale
Wirbeltierfauna
-
3. BÖ-
Ungarns.
Vom
Neolithikum bis zur La Tène-Zeit /Acta Arch. Hung., 11,1959, p.39-102/. - 4.: BÖKÖNYI S . :
A maroslele-panai
neolithikus
telep gerinces faunája /Arch. Ért., 91, 1964, p.87-93/. - 5. BOESSNECK, J. & JÉQUIER, J.P. & Burgäschisee-Süd; pp.215/. -
Seeberg,
6. BRUNN, A.Fr. «Sfc PFAFF, J.R. & LÖPPENTHIN, B. &
DEGERBÖL, M. : pp.180/.
STAMPPLI, H. R. :
Die Tierreste /Acta Bernens.,. II, 3,1963,
List of Danish Vertebrates /Copenhagen, 1950,
7. CSÁNKI, D. :
I. Mátyás udvara
1883, p.515-581, 617-667, 750-785/.
-
/Századok,17,
8. DRÄGER, N.Ï Tier-
knochenfunde aus der Stadt auf dem Magdalensberg bei Klagenfurt in Kärnten. I. Die Vogelknochen 32, Klagenfurt, 1964, pp.54/.
-
/Kärntn. Museumsschr.,
9. HERRE, W., Haustiere im
mittelalterlichen Hamburg /Hammaburg, 2, 4, 1950, p.7-19/. 10.
HESCHELER, K. & KUHN, E. :
schen Siedlungen der Schweiz
Die Tierwelt der prähistori-
/Tschumi, 0., Urgeschichte der
Schweiz, I. Frauenfeld, 1949, p.121-368/.
-
11. HUSZÁR L.ï
Sólyom-ábrázolások középkori pénzeinken /Aquila, 1960-61, p. 195-202/. -
12. JÁNOSSY D. : Letztint erglaziale Vertebraten-
fauna aus der Kálmán-Lambrecht-Höhle /Bükk-Gebirge, NordostUngarn/ I. /Acta Zool.Hung., 9, 1963, p.293-331/. - 13. KEVE
A . : Magyarország madarainak névjegyzéke /Budapest, I960, pp. 89/. -
14. KOLOSVÁRI B.í Vadászati jog /Budapest, 1928, pp.
364/. - 15. KRYSIAK, K.: Wartosci poznawcze badan zoologicznych dia archeblogii /Arch.Polsk.,1, 1957, p.103-115/. - 16. LAMBRECHT, K.: Handbuch der Palaeornithologie /Berlin, 1933, pp.1022/. - 17. LEBASEVA,V.P.xSzelszkoje hozjaisztvo /Moszkva, 1956, p.19-93/. from Wallhagar
-
18. LEP IKS AAR, J.:
/Stenberger, M.,
Stockholm, 1955, p.814-831/. -
The bird remains
Wallhagar II,
Kopenhagen-
19. LEPIKSAAR, J. <4 ZASTROV,
M.s Die Vögel Estlands /Ann. Soc. Tartu. ad Res Nat. Invest. Const., 3, Lund, 1963, pp.166/. - 20. NYÁRI A.: Az esztergomi érsekség és az egri püspökség számadási könyvei a XV-XVI. szd.-ból /Századok, 1867, p.378-384/.
-
21. RADVÁNSZKT B.:
Lakodalmak a XVI. és XVII. században /Századok, 1883, p.217226/.
-
22.
RADVÍNSZKT B. :
Gróf Thurzó Szaniszló lakomái
1603-ban /Századok, 27, 1883, p.197-210/. - 23. REQÜATE, H.: Die Jagdtiere in den Nahrungsresten einiger frühgeschichtlicher Siedlungen in Schleswig-Holstein. nengeschichte des Landes
Ein Beitrag zur Fau-
/Sehr.d.Naturwiss.Ver.f.Schlesw.-
Holst., 28, 1956, pp.21-41/. - 24. RIEDEL, A.: La fauna olocenica.delle torbiere dei Colli Berici /Boll. d.Soc. Adr. di Sci-Nat. in Trieste,
44, 1948, p.1-41/.
Rajzok a török világból.
III.
-
25.
TAKÁTS S.:
/Budapest, 1917, pp.452/.
-
26. VOINSZTVENSZKIJ, M.A.: Pticy sztepnoj poloszi evropejszkoj csaszty SzSzSzR /Izd. Akad. Nauk ükranszk. SzSzSzR,Kiev, I960, pp.289/. - 27. VÖNÖCZKI-SCHENK J.î A magyar sólymászat története /Kéziratos mü, évsz.nélk/»
A subfossilis madérleletek lelőhelyei Magyarországon.
Fundstellen der subfossilen Vogelfunde in Ungarn.
