VERTEBRATA
HUNGARICA
tCUSEI HISTORICO - NATURALIS 1am. VII.
1965.
HUNGARICi Fasc. 1-2.
A pérpcïiapocok (Ondatra zibethica) (L., 1776) magyarországi belső élősködő férgei I . * Irta: Sey Ottó Tanárképző Főiskola, Pécs
A pózwmapocok a magyar fauna bevándorolt tagja, őshazája Észak-Amerika, ahonnan 1905-ben telepitették be a cs^ hországi dobrisi uradalomba. A nagy szaporasággal, vándorlási hajlammal és jó aklimatizálódó képességgel rendelkező faj csakhamar elterjedt egész Csehországban, és ezzel egyidőben .^indult európai térhódítása. Hazánkban éppen fél évszázaddal ezelőtt /1914/ került kézre az első példány a Moson megyei Németjárfaluból. Napjainkban általánosan ismert mindenütt, és faunánk jelentős prémes állata. Észak-Amerikában és szinte valamennyi európai országban is tanulmányozták parazita faunáját. Magyarországon ez az első adat belső élősködő férgeiről. A pézsmapocok féregfaunájának feldolgozását 1962 májusában kezdtem,, és 1964 februárjában fejeztem be. Ezalatt az idő alatt több, mint 400 db pézsmapockot boncoltam fel. A vizsgálati anyag az ország alábbi vidékeiről származott:
Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1965. január 8-án tartott* 569. ülésén.
Hanság
223 db
Fertő
178 db
Nagyatád
7 db
Szeged
5 db
Vásárosnamény összesen
7 db 420 db
Az előkerült férgek 4 osztályba tartoznak. T 0 D A:
T R E M A-
Echinostoma coalltum BARKER & BEAVER,1915;
volutum /FRÖHLICH,1802/ DIETZ,1909;
Echlnoparyphlum sp. J.
GABDA,1954; Plaglorchls /P./ proximus BARKER,1915; muris /TANABE,1922/; Psllotrema marki SKW0RC0W,1934; chis albidus /BRAUN, 1898/; Me tac ercar la. Aprostatandrya
/kJ
E. reP. /M./ Metor-
C E S T O I D E A :
macrocephala /DOUTHITT,1915/
SPASSKT,
1949; Cysticercus taenia taeniaeformls /BATSCH,1789/. - N EM A T 0 D A: Capillaria sp.,Ascaris sp./lárva/. T H O C E P H A L A :
A C A N-
Macracanthorhynchus hirudinaceus /PAL-
LAS, 1781/. T R E M A T O D A Csaiád:
E c h i n o s t o m a t i d a e
DIETZ,1909
1. Echinostoma coalltum BARKER & BEAVER,1915 A pézsmapocok betelepítésekor az állattal együtt került Európába. Észak-Amerikában közönséges élősködője a pézsmapocoknak. Európában TENORA /34/ irta le először a csehszlovákiai pézsmapockokból. Erősen megnyúlt, nagytestű féreg. Testhossza 18-33 mm, test szélessége pedig 1,3-2,3 mm között váltakozik. A test elülső részén elhelyezkedő galléron 35 tüske található. A szájsziyó kör alakú, terminális elhelyezkedésű. Mérete: 0,20,4 mm. A hasi szivó jól fejlett, izmos,0,9-1,6 mm nagyságú. A pharynx erősen fejlett,a nyelőcső viszonylag rövid. A bélágak egyszerűek, a test végéig nyúlnak.
Az ovarium 0,2-0,6 nra nagyságú, tojás vagy ovális alakú, ép vagy enyhén hullámos azélíi. A test hátsó felének elülső részéhen fekszik. A her*»*: a test középvonalában találhatók. Az első here mérete 0,5-1,3 mm, a íúásoiik pedig 0,8-1,5 mm kőzött váltakozik. A cirrusz-zsák jól fejlett, a hasi szivő előtt helyezkedik el. A genitalis pórus valamivel a hasi szivó előtt van. A Mehlis-féle szerv az ovarium és az első here között található,nagyobb az ovariumnál. A szikmirigyek a test két oldalán helyezkednek el. A hasi szivő magasságában kezdődnek, a test végéig húzódnak, és betöltik a herék mögötti testrészt is. Az uterus harántos kanyarulatokat alkotva jut el a genitalis pórusba.A peték száma sok, ovális alakúak. Méretük: 0,06-0,1 x 0,05-0,07 mm. Élőhelye :vékonybél. Gazdái: Ondatra zibethica. Apodemus flavicollls.
1. * ' ira Echinostoma cosl'.ltnm BARKER & BEITEFTm^í habituskóp t>s a fejvég
Elterjedése : Észak-Amerika, Csehfizlo- kia, Magyarország. 2.
Echinostoma revc.lutum /F3ÖFLICF,>.802/ DIETZ,1909
A faj előfordulása Bűiért* su. egész Földön ismeretes. Filogenetikailag egymástól távolállő gerincesekben egyaránt
előfordul.
Észak-Amerikában LEIDY irta le először a pézsma-
pocokból, Dis Bornum echinatum ZEDER, 1803 néven. Európában pedig J.GRABDA találta meg a pézsmapocokban. Élőhelye: vékonybél. Gazdái: különböző házi
és
vadon élő madarak, emlősök,
sőt az ember is. 3. Echinoparyphlum sp. J.GRABDA,1954 Az Echinoparyphlum genusnak több mint 30 faja ismeretes. Ezek - néhány kivétellel - vízimadarak élősködői. Csupán három fajuk fordul elő emlősökben: Echinoparyphium japonicum ANDO & 0ZAKI,1923, a Rattus norvegicus-ban; E.sisjakowi SKW0RC0W,1934 az Arvicola terrestris-ben; E.contignum BARKER & BASTRON,1915 az Ondatra zlbethicus-ban. J.GRABDA /19/ a lengyelországi pézsmapocokból emlit egy Echinoparyphlum sp.-t ivaréretlen állapotban. Az általam talált Echinoparyphium sp. azonos J.GRABDA által közölt fajjal ivarérett formában. Az Echinoparyphium genus fajai közül az E. cont ignum-hoz áll legközelebb, de attól jelentős bélyegekben tér el. Kistestü féreg. A test elülső része erősebben, a hátsó kevésbé vékonyodik el. A test hátsó vége tompán végződik. Szélessége a test hátsó vége felé fokozatosan nő, legnagyobb az elülső here magasságában. A test hossza 2-3,6 mm, szélessége 0,75-1,03 mm között váltakozik. A szájszivó kör alakú, 0,14-0,16 X 0,16-0,20 mm nagyságú. A szájszivó körüli galléron 26 tüske található, amelyek közül 4-4 a ventralis karély.on, 18 pedig körben a galléron van. Az egyik sorban lévő tüskék mérete 45 másikban lévőké 54 /<-. A ventralis karélyon elhelyezkedő tüskék mérete pedig 43,5-46 /t. A kutikulát egyeseknél elszórtan,másoknál sürün borítják tüskék /5-11 /, az első here szintjéig. A szájnyílás kicsi, a szájszivó közepén nyilik. A pharynx közepesen fejlett, a nyelőcső viszonylag rövid. A bélágak egyszerűek,elágazásuk a hasi szivó előtt van. A szikmi-
rigyektől nagyrészt elfedve a test két oldalán húzódnak, kevéssel
a test vége előtt
végződnek.
és
A hasi szivő izmos,
erősen fejlett. Mérete: 0,41-0,53 mm. A test elülső harmadának végén fekszik a test középvonalában.
2. ábra. Echinoparyphlum sp. J.GRABDA,1954 fejvég és habltaskép
Az ovarium gömbölyű, épszélü, közvetlenül az első here előtt, a középvonaltól kissé jobbra található. Mérete: 0,160,21 X 0,15-0,20 mm. A herék a test második felében vannak, közvetlenül egymás mögött a középvonalban. Az első here hossztengely^ merőleges a test hossztengelyére. Alakja szabálytalan ovális alak. A második here alakja lekerekített
háromszög.
Méretük:
0,39-0,59 x 0,19-0,33 mm,illetve 0,33«
0,47 x 0,28-0,44 mm. A cirrusz-zsák jól fejlett, a hasi SZÍVÓ háti oldalán helyezkedik el.
Egyeseknél a hasi szivó kö-
zepéig ér, másoknál a hasi szivó aljáig nyúlik.
A genitalis
pórus a hasi szivó és a "bélelágazás között van.
A szikmiri-
gyek a hasi szivó alsó részének magasságában kezdődnek, és a test hátsó végéig terjednek. A herék mögötti testrész középsó mezejébe is benyomulnak. kevés, világos sárga szintiek.
Az uterus rövid,
a peték száma
Méretük: 0,11-0,13 x 0,05-0,08
mm. élőhelye: vékonybél. Gazdája: Ondatra zlbethica. Elterjedéses Lengyelország, Magyarország Család:
O p l s t h o r e h i d a e 1.
BRAUN, 1901
Metorchis albldus /BRAUN, 1898/
Kistestti, körte formájú féreg. A test elülső része erősen összeszükül,a hátulsó pedig lekerekített.A kutikulát apró tüskék borítják. A szájszivó terminális elhelyezkedésű, méretet 0,16-0,38 mnu A test hossza 1,5—4,6 mm, szelessege 0,74-2,0 mm« A kerek hasi szivó a test elülső és középső harmadának' határán található. Méretes 0,18-0,32 mm. A szájszivó után közvetlen a pharynx következik, amely a bélágakban folytatódik* A bélágak egyszerűek, a test hátulsó végénél végződnek. Az ép vagy gyengén karélyos szélű herék a test hátsó részében találhatók; egymáshoz viszonyítva ferdén helyezkednek el. Az első here mérete s 0,22-0,49 x 0,17-0,45 mm,a másodiké 0,25-0,60 x 0,16-0,43 mm. Az ovarium kerek vagy ovalis, a test bal oldalán fekszik, nem sokkal a jobb here előtt. Mérete: 0,14-0,21 x 0,12-0,31 mm. A lateralisan elhelyezkedő szikmirigyek a bélelágazás szintjénél kezdődnek, és az első here szintjének magasságában végződnek. A jól fejlett uterus a test elülső részében fekszik. Hátsó kanyarula-
tai az elülső here
elülső széléig
érnek,
az elsők pedig a
hasi SZÍVÓ előtt lévő részre is kiterjednek, A genitalis pórus a hasi ezivő előtt van, A peték világos sárgák t méretük: 0,024-0,034 X 0,012-0,016 mm. Élőhelye ; epehólyag• Gazdái: Canls famaliaris, Vulpes vulpes, V . fulvus, Putorius putorius, Fells catus dom.. Ondatra zlbethlca, Neomys fodlens• Elterjedése: Németország,
Franciaország,
Szovjetunió,
Magyarország. A
Metorchis
genus
fajai ragadozó és rovarevő emlősök,valamint vizi madarak
epehólyag já-
ban élősködnek. mapocokból
A pézs-
az
irodalmi
adatok szerint /32/ csak egy alkalommal ebbe
irtak le
a genusba
tartozó
fajt /Metorchis conjunctus COBBOLD, 1860/
éspe-
dig Észak-Amerikában.
A
M. albidus-nak a pézsmapocokban való
előfordu-
lása igazolja,hogy időnként halat ugyanis
is fogyaszt, az
említett
T R E M A T O D A metacercariája
faj édesvízi
halakban található. szeretném
3. ábra. Metorchis albidus /BRAON,1898/
hangsúlyozni,
hogy a felboncolt, egyikének
Bár
viszonylag
a tápcsatornájában
kimutatható hal maradványt.
nagyszámú
vizsgálati
anyag
sem találtam makroszkópikusan
Család:
P l a g i o r c h i d a e
LÜHE, 1901
1. Plaglorchls /H./ marls /TANABE, 1922/ Kistestü, ovális féreg. Testhossza 0,80-2,6 mm, szélessége 0,24-0,84 mm. A szájszivó subterminalis elhelyezkedésű, mérete: 0,16-0,27 mm.
A hasi szivó a test elülső harmadában
található. Nagysága majdnem akkora,mint a szájszivójé: 0,150,21 mm.
A praepharynx nagyon rövid, a pharynx kör alaka. A
nyelőcső rövid, a bélágak egyszerűek és a test végéig érnek.
4. ábra. Plagiorchis /H./ maris /TAHABE, 1922/
Az ovarium a hasi szivó mögött található, gömbölyű formájú. Mérete: 0,11-0,28 mm. A herék a test hátulsó felében vannak, egymáshoz viszonyítva ferde elhelyezkedésnek. Az első here mérete:0,14-0,36 mm, a másodiké:0,20-0,35 mm. A cirrusz-zsák nagy, S-formáju. A hasi szivó és as ovarium kösött található, alapjával túlér a hasi szivó alsó szélén. A genitalis pórus a hasi szivó és a bélelágazás között van.A ssikmlrigyek közepes méretűek, a test elülső részében kezdődnek, a hasi szivó előtti középteret kitöltve, laterálisan húzódnak és a test végéig terjednek. A peték ovális alakúak, ssámuk sok. Méretük: 0,030-0,045 x 0,019-0,028 mn.
Élőhelye: vékonybél. Gazdái:Microtus oeconomus méhelyi, Mus agrestis, Clethrionomys glareolus,
Rattus norveglcus, Apodemus sylvaticus.
Mus musculus, Ondatra zibethica« Elterjedése: Észak-Amerika, Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország. 2. Plagiorchis /P./ proxlmus BARKER,1915 A pézsmapocokkal együtt került Európába. SCHULTZ 1932ben a Szovjetunióban, J.GRABDA 1954-ben Lengyelországban, ERHARDOVi pedig 1958-ban Csehszlovákiában élő pézsmapocokból irta le* Az európai egyedek testformája és mérete eltérést mutat a BARKER által közölt adatoktól.
5. ábra. Plagiorchls /P./ proximus BARKER, 1915
Kistestü féreg. Testhossza: 1,30-4,60 mm, szélessége 0,49-1,10 mm között váltakozik. A szájszivó subterminalis elhelyezkedésű. Mérete: 0,08-0,28 x 0,04-0,17 mm» A hasi SZÍVÓ a test első és második negyedének határán található, 0,06-0,15 x 0,07-0,14 mm nagyságú. A szájnyíláshoz közvetlen kapcsolódik a pharynx, amely a rövid nyelőcsőben folytatódik. A bélágak egyszerűek, a test végéig nyúlnak. Az ovarium gömbölyű vagy ovális alakú,a test középvonalától kissé jobbra, közvetlen a cirrusz-zsák mellett helyezkedik el. Mérete: 0,095-0,17 x 0,10-0,30 mm. A herék gömbölyűek vagy oralis alakúak, épszélüek. A test hátulsó felének
elülső részében fekűsznek. sodik 0,2-0,25 mm.
Az első here 0,12-0,22 mm, a má-
A cirrusz-zsák jól fejlett, körte alakú,
alapi része az ovarium, szintjéig nyúlik. rűn egymás mellett, zástól a test végéig.
A szikmirigyek sű-
lateralisan helyezkednek el a bélelágaA peték száma sok» szalmasárga színű-
ek. Méretük: 0,032-0,037 x 0,016-0,024 mm. Élőhelye: vékonybél. Gazdái: Ondatra zibethica. Arvicola terrestrls. Elterjedése: Észak-Amerika, Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország. Család:
P s i l o s t o m a t i d a e
O D M E R , 1913
1. Psllotrema marki SKWORCOW, 1934 A pézsmapocokból először S P A S ^ Y és társai tik.
A lengyelországi pézsmapocokból pedig
/42/
emii-
J.GRABDA
közli
1954-ben. Kistestü Trematoda.
Testének hossza 1,11-1,37 mm, szélessége 0,53-0,67 mm.
A
száj SZÍVÓ
subterminalis
helyzetű.
Mérete: 0,14-
16 X 0,15 mm.A hasi SZÍVÓ kerek, a test hosszának
második
negyedében
található.itmérő j e: 0,190,16 mm.A pharynx erősen fejlett tána
és közvetlen u-
a tápcsatorna
ágra oszlik.
két
A bélágak
egyszerűek a test végéig nyúlnak. Az jobbra 6. ábra. Psllotrema marki SKWORCOW,1934
ovarium látható
középvonalától, SZÍVÓ,
és
az
kissé a
test a hasi
első here
között. Mérete:0,11-0,15 x 0,09-0,16 mm. A herék a test hátáé felében vannak, egyik a másik mögött. 0,19 x 0,14-0,16 mm,
Az első here 0,09-
a második 0,13-0,20 x 0,16-0,19 mm,
genitalis pórus a pharynx magasságában található,
A
Az uterus
rövid,a peték száma kevés. A peték kissé ovális alakúak, Méretük: 0,095 x 0,11 mm. Élőhelye ; vékonybél. Gazdái: Arvicola terrestrls, Ondatra zibethlca. Elterjedése: Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország. Metacercarla gen. sp. A Pertőről származó vizsgálati anyag egyetlen példányában találtam egy darabot, A metacercariát vékony burok határolta, amelynek segítségével a mesentheriumhoz kapcsolódott.Ovális formájú, Hossza 415 /t, szélessége 333/«-.A kutikula, vékony és sima. A szájszivó subterminalisí elhelyezkedésű.Mérete 86 x x 7 4 A hasi szivó a test második felében található, 103 x 80/*nagyságú. A bélágak körvonalai jól észrevehetők. Az ivarszerveknek csak kezdeményeit lehet megfi7. ábra. gyelni, petéket nem tarMetacercarla gen. sp. talmaz. Az irodalmi adatok tanúsága szerint ez a második eset, hogy a pézsmapocokból metacercariát Írtak le.
C E S T Q I D E A Család:
A n o p l o c e p h a l i d a e
1. Aprostatandrya /kJ
CHOLODKOWSKY, 1902
maerocephala /LOUTHITT,1915/
SPASSKY,1949 Közepes nagyságú féreg. A scolex többé-kevésbé formájú. A scolexen kerek vagy ovális szivék találhat volodva a scolextől
az egyes izek
viyii Tá-
fokozatosan szélesednek.
Legnagyobb szélességüket a kifejlett ivarszerveket tartalma-
8. ábra. Aprostatandrya /A.^macroce^hala /DOUTHITT',1915/ scolex /balra/
és próglottisek /jobbra/
zé izeknél éri el. A kutikula meglehetősen vékony, a parenchima-izomzat jől fejlett. A herék száma sok /40-100 db/, nagy részük apolarisan helyezkedik el. A női ivarszerv karélyos felépítésű. Az ovarium nagyszámú buzogány formájú lebenyből áll. A szikmirigyek az ovarium lebenyei közt helyezkednek el. A peték kerekek vagy ovalisak, méretük: 0,03-0,04 mm.
Élőhelye: vékonybél. Gazdái: Geomys bursarlus, Mlcrotus arvalis,Mus agrestis, Microtus oeconomus, Clethrionomys glareolus,Arvicola terrestris. Ondatra zibethica. Elterjedése: Észak-Amerika, Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország. Családi
T a e n i i d a e
LUDWIG, 1886
1. Cysticercus taenia taeniaeformis /BATSCH, 1786/ Gyakori élősködője a pézsmapocoknak. borították a máj felszínét. tén dae,
3-40 db
Néha teljesen el-
A clszták száma a fertőzés ese-
között váltakozott. Az ivarérett féreg a Cani-
Pelidae,
Mustelidae család fajainak
bélcsatornájában
élősködik. Élőhelye: máj. N E M A T O D A
Család:
C a p i l l a r i d a e
NE7EU-LAMAIRA,1936
1. Capillarla spe A Pertőről szármázd vizsgálati anyag egyetlen példányából került elő egy nőstény egyed. Élőhelye: vékonybél. Család:
A s c a r i i d a e
BAIRD,1853
1. Ascaris sp. /lárva/ A hansági és a vásárosnaményi anyagból került elő egy példány. Élőhelye: vékonybél.
egy-
A O A H T H O O E P H A I A Családi
G i g a n t h o r h y n c h l d a e SOUTHWELL & MACPIE,1925
1.
Macracanthorhynchus hirudlnaceus /PALLAS, 1871/
Egy alkalommal került elő
egy
ivaréretlen
példány
a
Pertőről származó vizsgálati anyagból» Élőhelye: vékonybéle S. serofa domestIca,
Sciurus
nlger ruflventrls. Hyaena hyaena, Canis familiaris.
Gazdái: Sus serofa fera,
Ondatra
zibethica. A pézsmapocok
hazai parazita faunájának
azzal a kérdéssel állunk szemben,
vizsgálatakor
hogy miként változik meg
egy állat belső élősködő férgeinek száma és jellege,
ha azt
eredeti környezetéből kiszakítva egy uj környezetbe telepitik át.
A magyarországi pézsmapockok élősködő férgeit
portba lehet osztani.
Az egyikbe tartoznak
azok
két csoa férgek,
amelyek a pézsmapocokkal együtt kerültek hazánkba, a másikba viszont azok, amelyek Európában mint a rágcsálók, vagy egyéb állatok élősködői ismertek. A 2, táblázat adatainak összehasonlításából megállapítható, hogy a pézsmapocok az európai aklimatizáció következtében amerikai élősködőinek jelentős részét elvesztette. Észak-Amerikában 51 parazita férge ismeretes, Európában viszont 39 faj, amelyek közül csak 5 faj amerikai származású. Az élősködők száma közvetlenül az aklimatizáció után volt a legkevesebb, azóta fokozatosan nő, azaz a helyi emlős-fauna egyre több élősködője válik a pézsmapocok élősködőjévé is. BAYLIS /11/ és WARTWICH /35/ az angliai pézsmapocokból csak 5 élősködő fajt emlit, SPASSKY és társai /4-2/, viszont 24 élősködőt ismertetnek dolgozatukban. GRABDA /19/ Lengyelországban 9, TENORA /34/ Csehszlovákiában 13 fajt emlit. Hazánkban szintén 13 faj került elő az eddigi vizsgálatok so-
rán.Az amerikai származású férgek száma Nagy-Britanniában 1, Szovjetunióban 3, Lengyelországban 1, Csehszlovákiában 5,Magyarországon 2 faj. Érthető módon, az európai országok közül a Csehszlovákiában élő pézsmapocokbői mutatták ki a legtöbb amerikai származású fajt. A pézsmapocok napjainkban még nem rendelkezik specifikus, európai féreg-faunával. Az aklimatizáció óta eltelt 60 esztendő nem volt elégséges ahhoz, hogy sajátos parazita faunája kialakulhasson. Élősködőkkel való benépesedésének iránya - ahogy azt az eddigi eredmények mutatják - filogenetikailag rokon és ökológiailag hasonló körülmények közt élő emlős fajok irányából tapasztalható és várható az elkövetkezőkben is. Ebből a szempontból elsősorban avizi környezetben élő rágcsálók jöhetnek számításba. A rokon rágcsáló fauna élősködőinek ismeretében pontosan nyomon lehet majd követni azt az utat, amelyen keresztül a pézsmapocok európai parazita féreg faunája kialakul. Az eredmények azt igazolják, hogy ha egy állatot eredeti környezetéből kiragadunk, parazita faunája csak abban az esetben marad többé-kevésbé változatlan, ha az uj környezetben a paraziták fejlődéséhez szükséges köztesgazdák megtalálhatók. Ellenkező esetben élősködő faunája elszegényedik vagy teljesen ki is pusztul, és a helyi, származástanilag és ökológiailag rokon fajok parazitái válnak az illető állat élősködőivé is.
Die Inneren Würmerparasiten der Ondatra zibettiica (L., 1776) In Ungarn, L
Smj
Von O . Pädagogisch» Hochschule, Pécs
Ondatra zibethlca hat während ihrer europäischen Akklimatisation einen beträchtlichen Teil ihrer amerikanischen
Parasiten verloren. Ihre europäischen Würmerparasiten bestehen aus den Würmern einer phylogenetisch verwandten lokalen Nagerfauna von ökologisch ähnlicher Lebensweise. Auf Grund der bisherigen Untersuchungen sind von den ungarischen Ondatra 13 parasitierende Arten zum Vorschein gekommen und zwar 8 Treiaatoden, 2 Cestoden, 2 Nematoden und 1 Acantocephala. Ein neuer Parasit für Ondatra ist Metorchls albidus /BRAUN, 1898/, Metacercaria. Für die ungarische Fauna sind: Echinostoma coalitum BARKER & BEAVER,1915; Echlnoparyphium sp. J. GRABDA; Plagiorchis /M./ muris /TANABE, 1922/; P. /P./ proximus BARKER,1915; Psilotrema marki SKW0RC0W,1934; Metorchis albláus /BRAUN, 1898/; Aprostatandrya/A./ macrocephala /DOUTHITT,1915/e Irodalom - Literatur 1. AMEELL, D.J.: The muskrat, a new host of Paragonimus /Science, 21» 1932, p.382/. - 2. AMEELL, D.J.ï Two larval Cestodes from the muskrat /Trans. Amer. Microscop. Soc.» 61, 1942, p.267-271/. - 3. BALL, L. : Notes on the helminth parasites of muskrat from Western Colorado /J. Parasit., 38, 1952, p*.83-84/c - 4. BARKER, F.D. : Parasites of the American muskrat /Fiber zihethicus/ /Journ. Parasit., 1, 1915, p.184197/. - 5. BARKER, F.D.: Parasites of the muskrat /Science, 37, 1913, p.268/. - 6. BARKER, F.D. & LAUGHLIN, J.W.: A new species of Trematoda from the muskrat /Trans. Amer. Microsc. Soc., 30, 1911, p.261-274/. - 7. BARKER, F.D.: Parasites of the muskrat /Science, 42, 1915, p.570/. - 8. BARKER, F.D.: Parasites of the muskrat /Science, 43, 1916, p.208/. - 9. BARKER, F.D.: A new monostome Trematoda parasitic in the muskrat /Trans. Amer. Microsc. Soc., 35.» 1916, p. 175-184/. 10. BARTIC, M., PECHA, J. & BERDECHOVA, J.: Nález motolice EchinoStoma coalitum njihom oravskych ondater /Ceskos. Parasit., 1956, p.9-13/. - 11. BAYLIS, H.A.: Some parasitic worms from the muskrats in Great Britain /Ann. Mag. Nat.
Hist., London, 10, 1935, p.543-549/. - 12. BURNETT, M.P.: A preliminary reports on the helminth parasites fron muskrats collected In vicinity of Port Collin /J. Colorado-Wyoming Acad. Sei., 4, 1956, p.45/. - 13« CHANDLER, A.C.: Helminths of muskrats in Southeast Texas /J.Parasit., 22» 1941, p.175181/. - 14. BAVES, B.ï The Trematoda /Chambrldge, 1956, p. 175-181/. - 15. DÜNAGAN, T.T.: Helminth parasites of Alaskan muskrats /Trans. Amer. Mlcrosc. Soc., J, 1957, p.318-320/. - 16. EDWARDS, R.L.: Internal parasites of central New-York mu8krat /Ondatra zibethica L./ /J. Parasit., 25., 1949, p. 547/. - 17. ERHARDOTA, B.: Parasiticti cervi hlodavcu Cesko8lovenska /Ceskos. Parasit., 1958,p.27-103/. - 18. GOLBA, T.C.: Dog heartworm in the muslcrat in New-York /J. Mammal. Baltimore, 2£, 1942, p.346/. - 19. GRABDA, J.t Les parasites internes dn rat mosque - Ondatra zihethica - des environs de Bydgoszcz /Pologne/ /Acta Parasit. Polon., 2, 1954,p. 17-36/. - 20. GYPTA,S.P. :0n a new trematode Quinqueserialis zibethioa sp.n. of the subfamily Notocotylinae from the duodenum of muskrat /Ondatra zibethica/ from Canada /Indian J.Helm., 14, 1963,p.66-70/. - 21. KNIGHT, J.M.: Diseases and parasites of the muskrat /Ondatra zibethica/ in British Columbia /Canad. J. Zool., 2£, 1951, p. 188-214/ • - 22. LEXDY, J.: On the Trematodes of the muskrat /Proe. Acad. Nat* Sei. Phi la., 40. 1888,p. 126-128/. - 23. LEIDY, J.: Trematodes of the muskrat. Smithaonian Mitscel /Collec., 46, 1904, p.28l/. 24. LINTON, E. : Cestoda cysts fron the muskrat /J. Parasit., 2, 1915, p.46/. - 25. MORE, P.: Contribution à l'étude de rat mosqué en France /1949, p.1-104/. - 26. OLIVIER, L.: A new trematode /Allassogonoporus marginal is/ from the muskrat /J. Parasit., 24.»1938, p.155-160/. - 27. PENN, G.H. : Parasitological survey of Louaiana muskrats /J. Parasit., 28, 1942, p.348-349/. - 28. PRICE, E.V.: Four new of trematode worms from the muslcrat, Ondatra zibethica, with a key to the trematode parasites of the muskrat /Proc. U.S. Nat. Mus., 79, 1931, p.1-1^1/. - 29. RAUSCH, R. : Parasites of Ohio muskrats
/J.Wildlife Mgt., 10, 194-6, p.79/. - 30. RIDEE, C.L. & MAC Y, R.W. ïPreliminary survey of the helminth parasites of muskratB in Northwestern Oregon, datrae n. sp.
with description of Hymenolepis on-
/Trans, Amer. Mierosc. Soc., 66, 1947, p.176-
181/. - 31. SCHMITH, P.R.: Muskrat insertlgation In Dohester Country Maryland, 1930-1943. /U.S. Dept. Agr. Circ., 1938,p. 474/. - 32. SWEATMANN, G.K.: Endoparasites of muskrats vicinity of Hamilton, Ontario /J. Mammal., 32, 1952, p.248-250/. - 3 3 . TENORA, F.
&
formis
cizopasnik
-
vazny
BARUS, V.î Cysticercus Taeniae taeniaenasich
ondater /Shornik Skoly
Zem. Lesn. Tak., 2, 1955, p.143-148/. - 34. TENORA p P.iPrlspevek k poznani helmint of auny ondatry pizmove /Ondatra zibethica/
V CSR.
p.37-50/.
-
/Shornik Vys* Skol. Zemed. Lesn. Tak., 1956, 35. WARTWICH, T.Ï The parasites of the muskrat
/Ondatra zibethica L./ in the British Isles /J.Parasit., 28, 1936, p.394-402/. - 36. WALLACE, P.G. & PENNER, L.R.: liver fluke of genus Oplsthorhis
A new
/J. Parasit., 25, 1939, p.
437-440/. - 37. PETROCSENKO, V.l.:
Akantocefalü domásnyih I
gylkih zsivotnüh /Moszkva, 1958/.
-
38. SHARPYLO, L.D. &
SHARPYLO, N.P.: A new species of trematode Stepanoproraoides markewitschi
n. sp.
from the muskrat
URSR., 8, 1959, p.923-925/. ORLOV:
-
/Dopovidi Akad. Nauk
39. SZKRJABIN - SIH0B0L0VA -
Asznovti nematodologli /1957/. - 40. SZKRJABIN, K.I.:
Trematodü
zsivotnüh
i
cselaveka /Lenlngrad-Moszkva, 1948-
1963/. - 41. SZERKOVA, O.P.:
Parazltofauna ondatrü akklima-
tlzlrivannoj v Karelo-Pinszkij Sz.Sz.R. /Par. Sbor. X., Izd. Akad. ANSzSzR. Moszkva,
1948, p. 189-192/. - 42. SPASSKY, A.
A.,- ROMANOVA, N.O. & NAIDENOVA, N.V.: Novüe dannyle a faunye paraziticseszklh cservej ondatrü /Ondatra zibethica/ Gelm. Lab., jj, 1951, p.42-52/. - 43. SPASSKY, A.A.: cefaljátü, I. /Moszkva, 1953/.
-
/Trud. Anoplo-
44. VAREN0V„ I.V.: Macro-
ste8tophles ondatrae gen. nov. sp.nov. - novoj trematoda ondatrü.
K-85 letyiju Akademlka Szkrjabina
1963, p.142-144/.
-
45. VASZIJEV, E.A. :
/izd. Akad. Nauk, Parazltofauna on-
datrü /Tp. Karelszkovo Ped. Inst. Szer. Biol.,1,1939,p.39/.
1. táblázat.
A pézsmapocok fertőzöttségének 36-os kimutatása /Gyűjtési hely: 1 = Hanság, 2 = Fertő, 3 = Nagyatád, 4 - Szeged, 5 = Vásárosnamény/ Fajok Vizsgált egyedek száma
2
1
4
3
5
223 178 7 58,0 50,6 56,8
60
7 64,6
Trematoda
39,3 44,6 56,8
20
50,6
Echinostoma coalitum
10,3
Fertőzöttség
Echinostoma revolutum Echinoparyphium sp. Metorchis albidue Metacercaria Plagiorchis muris Plagiorchis prozimus Psilotrema marki Cestoidea Aprostatandrya macrocephala Cysticercus taenia taeniaeforrnis
« 6,3 19,5 10,7 14,0 6,1 1,3
-
1,2
-
«
-
14,0 -
-
-
«
-
5,7 13,8 42,8 20,0 25,8 10,8 1,3 1,6 4,2 40 17,9 6,7 11,2
Nematoda Capillaria sp.
0,8
Ascaris sp. /lárva/
0,8
Acanthocephala Macracanthorhynchus hirudinaceus
2,5 3,6
5
-
4,2 1,0 1,0 -
-
-
-
-
40,0
-
-
14,0
»
-
-
14,0
-
1,0
-
«
- í
-
1,0
-
-
- 1
2. táblázat.
A pézsmapocok északamerikai és európai féreg-élősködői, az irodalmi adatok alapján, 1964-ig /1 = Észak-Amerika, 2 ® Szovjetunió, 3 » Nagy-Britannia, 4 = Lengyelország, 5 = Csehszlovákia, 6 = Magyarország/ Fájok:
1
2
3
4
5
6
T R E M A T O D A 1. Alaria mustelae BESMA,1931 2. Allossogonoporus marginalis OLIYIÉR, 1938 3. Catatropis filamentis BARKER, 1938 4. Echinochasmus schwartzii PRICE, 1931 5. Echinoparyphium contiguum BARKER 4 BASTRON, 1915/ 6. Echinoparyphium sp. in GRABDA,1954 7. Echino8toma armigerum BARKER & IRVINE,1915 8. Echinostoma coalitum BARKER & BEAVER, 1915 9. Echinostoma revolutum /FRÖHLICH, 1802/ 10. Echinostoma sp. in SWALES, 1933 11. Fibricola craterum /BARKER à NOLL, 1915 • 12. Faeciola hepatica L., 1758 13. Lyperasomum vitta /DUJ ARD IN, 1845/ 14* Metacercaria In GRABDA,1954 15. Metacercarla gen. sp. 16. Metorchis albidus /BRAUN, 1898/ 17. Metorchis conjunctus /COBBOLD,1860/ 18. Monpstomum affine LEIDY,1858 19. Quinqueserialis zibethica GYPTA,1962 20. Quinqueserialis /BARKERquinqueserialis & LAUGH,1911/
+
+
-
-
+ - - -
-
+ + +
+
+
-
-
-
-
- - + +
-
_ _ _ + + - - + + + - - - - +
-
-
-
-
-
+ -
+
- - - + + +
+ + +
-
-
-
-
-
+
+
+
-
+
»
Fajok:
1
2
3
4
5
6
21. Nudacotile novícia BARKER, 1916 22. Notocotilus urbanensis C0RT,1914 23. Opisthorchis toncae WALLACE & PENNER, 1939 24. Paragonimus sp. in AMEELL,1932 + . _ « . _ - _ 25. Paranosomum pseudalveatum PRICE, 1931 + - - - - 26. Phagicola lageniformis CHANDLER, 1941 + - - - - - > 27. Plagiorchis eutamiatus zibethicus WASILIEW.1939 + 28. Paranosomum echinum HARRAS, 1922 + 29. Plagiorchis blatnensis CHALUPSKY,1954 - - - + 30. Plagiorchis muris /TANABE, 1922/ - • - - - + 31. Plagiorchis proximus BARKER, 1915 + + - + + + 32. Psilostomum ondatrae PRICE,1931 + 33. Psilotrema marki SKWORCOW,1933* 34. Psilotrema phagicola nana /BYRD & REIBER, 1942/ + 35. Psilotrema pharyngeatum GRABDA,1954 - - - . + ««. 36. Macrotestophies ondatrae VAREN07,1963 - + - - - 37. Schistosomum duothitti /CORT,1915/ 38. Stepanoproraoides markewitshi SHARP YLO, 195 9 39. ïïlotrema shillingeri PRICE, 1931 + 40. Wardius zibethicus BARKER & EAST,1915 + - - - - C E S T O I D E A 1. Andrya ondatrae RAUSCH, 1948 2. Anomotaenia telescopia BARKER & ANDREWS,1915 + - - - - 3. Aprostatandrya macrocenhala /UOUTHITT, 1915/ + + - + + 4. Echinococcus granulosus /BATSCH,1786/ larva 5. Hymenolepis diminuta /RUD,1819/
-
+
~
-
~
-
Fajok:
1
6. Hymenolepis evag inata BARKER ft ANDREWS,1915
+
7. Hymenolepis f r a t e m a /STILES, 1906/
-
8. Hymenolepis ondatrae RIDER ft MACI, 1947 9. Paranoplocephala omphaloides /HERMANN, 1783/
2
3
4
5
6
-
-
-
-
-
+
-
+
10. Schisotaenia americana /STILES, 1896/
•
-
11. Schisotaenia variabilis DOUTHITT,1915
-
-
-
-
12. Cladotaenia sp. in AMEELL,1942
*
-
-
-
-
-
13. Taenia crassiceps /ZEDER,1800/ lárva
-» +
-
+
+
-
+
+
+
+
+
+
+
+>
+
«
»
-
14. Taenia taeniaeformis /BATSCH,1786/ lárva 15. Taenia tenuicollis RUD.,1819
lárva
16. Taenia orassieollis RUD. 1810
+
« , - - « . -
N E M A T O D A 1. Ascaris sp.
-
+
+
2. Ascaris lumbricoides L.,1758 3. Capillaria sp. 4. Capillaria ramsonia BARKER A HOTES, 1915 5. Capillaria hepatica /BANCROFT, 1849/ 6. Capillaria michiganensis READ, 1949 7. Contracoecum spiculigerum /HDD., 1809/ 8. Dirofilaria innnitis /LEIDT,1856/ 9. Dirofilaria sp. in SMITH, 1938 10. Litomosoi^es carini /TRAVASSOS,1915/ 11. Long!strlata dalrymplei DIKMANS,1935 12. Heligmosomum costellatum /BUJAREIB, 1845/ 13. Heligmosomum sp. in TEN0RA,1956 14c Phy sal optera sp. in PENN,1942 15. Porrocoecumlárva sp. in SZERKOVA, 1948
+ + +
+
+
+
+
+ + •=,«=>»«=,= +
~
-
»
=
m
Fajok:
16«, Ricturalia ondatrae CHANDLER, 1941 17c Rodentocaulus ondatrae SCHULZ, ORLOW, KUTASS,1933 18» Strongyloidea rattl var. ondatrae CHANDLER, 1941 19. Trichocephalus suis SCHRANK, 1788 20. Trichostrongylus fiberius BARKER A NOTES,1915 21. Trichostrongylus colubriformis /GILES, 1892/ 22. Trichocephalaus opaca BARKER & NOYES, 1915
1 2
3
+
-
-
+
-
+
4 _
_
5
6
_
_
- - - -
_ _ _ _
+
„
+ - - -
+
-
A C A N T H O C E P H A L A 1. Polymorphus sp. in KNIGHT, 1951
+
2. Polymorphus minutus GOEZE,1782
-
+
3. Macracanthorhynchus hirudinaceus /PALLAS, 1781/
-
+
+
