Versenyképes Zöldségágazati Platform. Stratégiai Kutatási Terv

Versenyképes Zöldségágazati Platform

Stratégiai Kutatási Terv 2010

Készült a Nemzeti Technológiai Platformok Támogatása 2, FKTPKT28 azonosító jelű, Fenntartható kertészet- Versenyképes Zöldségágazati Platform projekt keretében

Tartalomjegyzék I. Bevezetés 5 II. Helyzetelemzés 9 1. A zöldség- és gyümölcstermesztési ágazat helyzetelemzése 9 1.1. A hazai zöldség- és gyümölcstermesztési ágazat termelési jellemzői 9 1.2. A termékértékesítés jellemzői 10 1.3. A piac változásainak hatása a zöldség-gyümölcs termelő kisgazdaságokra 11 1.4. A zöldség-gyümölcs termelő szervezetek helyzetének értékelése 13 1.5. Az ágazat foglalkoztatási helyzetének, szakember ellátottságának értékelése 14 1.6. A gyümölcs- és zöldségtermelés környezeti hatásai 16 2. A zöldség-gyümölcstermesztő ágazat fejlesztését célzó programok, intézkedések 17 2.1. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban meghatározott fejlesztési prioritások 17 2.2. A zöldség-gyümölcs ágazat nemzeti stratégiájában meghatározott fejlesztési irányok a 2007-2013-as időszakra vonatkozóan 18 2.2.1. Az ágazat fejlesztési stratégiáját megalapozó SWOT analízis 18 III. A magyar zöldségágazat jövőképe 24 1. A SWOT analízis alapján megfogalmazott célkitűzések és azok megvalósítására irányuló intézkedések 26 1.1. A termeléstervezésre irányuló tevékenységek 32 1.2. Termékminőség javítására vagy fenntartására irányuló tevékenységek 32 1.3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenységek, valamint a promóciós és kommunikációs tevékenységek 33 1.4. Kutatás és kísérleti termelés 33 1.5. Képzési tevékenységtípusok, valamint a tanácsadó szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése 34 1.6. Válság-megelőzési és –kezelési intézkedések a vonatkozó rendeletben szabályozottak szerint 34 1.7. Környezetvédelmi tevékenységtípusok 35 1.8. Kapcsolat a vidékfejlesztési politikával 35 2. A zöldségtermelő vállalkozások fejlesztésének területei, eszközei 36 2.1. Technikai, technológiai fejlesztések 36 2.1.1. A termesztéstechnológiák modernizálása, termelőeszközök korszerűsítése 36 2

2.1.2. Öntözéstechnológiai korszerűsítések 2.1.3. Korszerű növényvédelmi eljárások alkalmazása 2.1.4. Alternatív energiaforrások felhasználása 3. Termékminőség fejlesztése 3.1. Kutatás és fejlesztés 3.2. Integrált termelés, biotermék előállítás 3.3. Minőségszabályozás, minőségirányítás 3.4. Egyedi márka, védjegy 4. Oktatás, képzés 5. Szaktanácsadás 6. Szakmai együttműködések, termelői kapcsolatok erősítése 6.1. Szakmaközi szervezetek működésének erősítése 6.2. Termelő és értékesítő szervezetek fejlesztése 6.2.1. Központi támogatások 6.2.2. A működés racionalizálása 6.2.3. Másodlagos együttműködések kialakítása 6.2.4. Logisztikai fejlesztések 6.2.5. Kockázati tőke bevonása IV. Kutatási stratégia 1. Biológiai alapok fenntartása, fejlesztése, géntérképezés 1.1. Zöldségnövények génforrásainak feltárása 1.2. Produkciós potenciál meghatározása 1.3. Diverzitás-vizsgálat 1.4. Génrezerváció 2. Fajtanemesítés, fajtaválaszték bővítése 2.1. Rezisztencianemesítés 2.2. Időjárási anomáliákkal szembeni fokozott ellenálló képességű fajták előállítása 2.3. Piacorientált nemesítési programok 3. Öntözés, integrált növényvédelem, biológiai növényvédelem, tápanyag-gazdálkodás 3.1. Víztakarékos öntözési technológiák fejlesztése 3.2. Integrált növényvédelmi technológiák tökéletesítése, biológiai növényvédelem szerepének növelése 3.3. Környezetkímélő, fenntartható tápanyag-gazdálkodási rendszerek tökéletesítése 3.4. Tápanyag-utánpótlás élelmezés-egészségügyi vonatkozásainak kutatása 3.5. Termesztés szén-dioxiddal dúsított légtérben

38 41 44 45 45 45 45 47 47 48 48 48 49 49 49 50 51 51 52 52 52 52 52 52 52 52 53 53 53 53 53 54 54 54 3

4. Komplex növényház-technológiai fejlesztések 4.1. Alternatív energiagazdálkodási rendszerek fejlesztése megújuló energiaforrásokra alapozva 4.2. Zöldséghajtatás inputanyag-felhasználásának optimalizálása 4.3. Zöldséghajtatás során keletkező hulladék anyagok kezelése, újrahasznosítása 4.4. Öntözővíz és tápoldatozó rendszerek optimalizálása, környezeti terhelés csökkentése 4.5. Költség hatékony kislégterű hajtatási rendszerek 5. Postharvest, logisztika, marketing, üzemgazdaságtan 5.1. Postharvest technológiák növényélettani és műszaki alapokon nyugvó fejlesztése környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szempontok figyelembe vételével 5.2. A zöldségtermeléshez kapcsolódó logisztikai rendszerek vizsgálata, termelő központú fejlesztése 5.3. A zöldségtermesztés versenyképességét és jövedelmezőségét szolgáló közgazdaságtani és marketingkutatások kivitelezése 5.4. TÉSZ-ek működésének optimalizálására, versenyképesség növelésére vonatkozó tanulmányok 6. Informatika, információszolgáltató rendszerek, eredetvédelem, nyomon követés 6.1. Piacorientált termelői információs hálózatok fejlesztése, kiépítése 6.2. Az élelmiszerbiztonságot és eredetvédelmet szolgáló nyomon követési rendszerek tökéletesítése, adaptációja a zöldségtermesztésben 7. Kutatás, oktatás, szaktanácsadás 7.1. Kutatás-fejlesztés-gyakorlati alkalmazás közötti kommunikációs rendszerek kidolgozása 7.2. Szakoktatás különböző szintjeinek összehangolása, fejlesztése, hatékonysági elemzések 7.3. Felnőttképzés (andragógia) kertészeti ágazattal kapcsolatos szervezése, kiépítése 7.4. Szaktanácsadói hálózatok fejlesztése V. Kapcsolódási pontok más technológiai platformok tevékenységével

4

54 54 55 55 55 55 56

56 56 56 57 57 57

58 59 59 59 59 59 60

I. Bevezetés A Versenyképes Zöldségágazati Platform által kidolgozott Stratégia alapját képezte 1. A Magyar Agrárkamara által megrendelt AKI tanulmány (2009.) Alapanyag-termelő vagy nagyobb hozzáadott-értékű termékeket előállító ország leszünk? (szerkesztette: Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor) 2. Az Európai Unió regionális és agrárpolitikája (Az Európai Unió strukturális és kohéziós politikája és főbb változásai; Dr. Bujáki Gábor, Dr. Puskás János) (Környezetvédelem és a Nemzeti Program; Dr. Ángyán József) 3. Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv (ÚMVST) 4. A rendelkezésünkre állt „Az európai mezőgazdaságról és intelligens növekedésről szóló EU elnökségi konferencia az Európa 2020 Stratégia tükrében” (Murcia). A konferenciát Madridban 2010. június 30-án tartották. Nagy örömünkre szolgált, hogy az Európai Bizottság képviselői többek között a 2010 őszén megjelenő Európai Kutatási és Innovációs Stratégiára hívták fel a figyelmet, bemutatva az uniós szinten működő technológiai platformokat. A konferencián elemzésre kerültek az intelligens növekedés kapcsán a mezőgazdaságra és vidéki területekre váró kihívások, továbbá a KAP ezen növekedéshez történő hozzájárulása. A Versenyképes Zöldségágazati Platform szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk az Európai Tanácson 2010. június 17-én elfogadott következtetéseket „5. A stratégiát (Európa 2020) minden közös szakpolitikának támogatnia kell, többek között a közös agrárpolitikának és a kohéziós politikának. A fenntartható, hatékony és versenyképes agrárágazat jelentős mértékben fog hozzájárulni az új stratégiához, a vidéki térségekben rejlő növekedési és foglalkoztatási potenciál miatt, a tisztességes verseny biztosítása mellett.” Az Unió mezőgazdaságának – így a zöldségágazatnak is – a jövője új kezdeményezések és innovatív ötletek keresésén alapul. A világgazdasági válság, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az energiaárak, az erőforráshiány, az urbanizáció, valamint az árak változékonysága nyomán a K+F+I még nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a megoldások keresésében.

5

A környezet megóvása, a biológiai sokféleség megóvása, továbbá az öntözés fejlesztése alapvető szereppel bírnak. Fel kell készülni az egyre szélsőségesebb időjárás nyomán kialakuló extrém helyzetekre. A kutató- és technológiai intézetek, a mezőgazdasági vállalkozások, valamint a különböző technológiai platformok szoros összefogására van szükség véleményünk szerint. A mezőgazdaságot és természetesen benne a zöldségágazatot egyetlen ágazat sem tudja helyettesíteni. Uniós szinten a mezőgazdaság, erdészet és halászat 3,6 millió főt foglalkoztat, az élelmiszeripar 5 milliót. Ez az EU GDP-jének 4%-át, a foglalkoztatottak 6,8%át jelenti. Az EU területének 80%-át a mezőgazdaság és az erdészet kezeli. Magyarországon a zöldségágazat kb. 80 ezer ha-on 1,7-1,9 millió tonna terméket állít elő 140-180 milliárd forint értékben (időjárástól függően). Ez EU tagországok között a középmezőnyben helyezkedünk el (11. hely). A fedett területünk (üvegház, fólia, gombaház) 5500-6000 ha között van. A fedett területeken termelik meg a teljes zöldségtermesztés 1/3-át. A szabadföldi termesztésben az iparnak szánt és a tömegzöldségeket termelik meg. A feldolgozóipar (hűtő, konzerv, szárító) – itt van a VZP legnagyobb kapcsolódási felülete az Élelmiszer Platformmal – kb. 700 ezer tonna nyersanyagot dolgoz fel kb. 38-40 milliárd forint értékben. A túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévő feldolgozóipar fokozatosan, évről évre szűkíti a termékpalettáját. A termelők és a feldolgozók szoros együttműködésével (TÉSZ és feldolgozó) a technológiai színvonal és a termésátlagok számottevő javulásával lehet előrehaladni. Az áruházláncok a beszállítóiktól elvárják, hogy a zöldségféléket nagy mennyiségben, az év minden napján, jó minőségben, nyomott áron és előrecsomagolva szállítsák. Ma már a zöldségfélék 60%-a áruházláncokon keresztül kerül a fogyasztóhoz. A friss zöldségtermesztés túlnyomórészt családi gazdaságokban történik – az áru koncentrálását a TÉSZ-ek végzik (az árutermelés 15-18%-át bonyolítják). A 2010 őszén megjelenő Európai Kutatási és Innovációs Stratégia a VZP számára is fontos lesz. A VZP tagszervezetei nagy reményekkel várják a 2011-ben nyilvánosságra kerülő „Fenntartható Zöldgazdaság”-ról szóló Közleményt is. „A következő 50 évben több élelmiszert kell előállítani, mint az elmúlt előző tízezer év során.” (Antonio Villaroel, 2010. június 30. Madrid). Figyelembe véve a korlátozott 6

erőforrásokat, a növekvő energiaigényt (2030-ig +55%) és más fontos szempontokat a technológiai fejlődés az egyetlen út. A Versenyképes Zöldségágazati Platform tagjai egyértelműen kiállnak azon véleményükkel kapcsolatban, hogy a szétaprózott birtokszerkezet, a termesztéstechnológia és az öntözés hiánya a versenyképességet rontja. A termálvízkincs a magyar zöldségtermesztés (hajtatás) fejlesztésének egyik tartaléka, a geotermikus energia hasznosításának a jelenlegi jogszabályi környezet azonban nem kedvez. A hazai zöldségtermesztési kutatások forrásait koncentrálni kell. Az elmúlt években kialakult gyakorlat, melyben konzorciumok jöttek létre egy-egy kutatási célra – feltétlenül folytatandó. Itt feltétlenül ki kell emelni Spanyolország példáját, mellyel a spanyol agrárkutatásokat támogatják. A spanyol Tudományügyi és Innovációs Minisztériumhoz tartozó Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) költségvetésének 12,5%-át agrárkutatásra fordítja. Azonban nem lehet csak az államra támaszkodni, a mezőgazdasági – így a zöldségtermesztéssel, -forgalmazással, -feldolgozással foglalkozó vállalkozásoknak is támogatni kell a kutatás-fejlesztés-innovációs tevékenységet. A magyar zöldségágazatnak a magyar fogyasztók, az EU polgárait, a fejlődő országok egyre növekvő igényeit és a szomszédos országok fogyasztóinak igényeit is szolgálnia kell. Feltétlenül a figyelem központjában kell lenni a zöldségágazat munkahelyteremtő és vidékfejlesztésben betöltött szerepére is. Munkánk 2010-es folytatásában kihangsúlyozzuk azokat a területeket, melyekkel érdemes és feltétlenül kell foglalkozni. Reményeink szerint kialakulnak azok a fókuszpontok, melyek a jövőképet is meghatározzák. Kapcsolódó hivatalos honlapok: -

Fenntartható Mezőgazdaság Technológiai Platform www.agriculturasostenible.org Tudományügyi és Innovációs Minisztérium (Spanyolország) www.micinn.es Nemzeti Kutatási Tanács 7

-

8

www.csic.es Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv www.unicreditbank.hu/system A versenyképesség javításának lehetőségei a magyar élelmiszergazdaságban www.bitesz.hu, AKI Környezetvédelem és a Nemzeti Program www.nakp.hu

II. Helyzetelemzés 1. A ZÖLDSÉG- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉSI ÁGAZAT HELYZETELEMZÉSE 1.1. A hazai zöldség- és gyümölcstermesztési ágazat termelési jellemzői Az EU-27 tagországok között Magyarország zöldségtermelésben a 11., gyümölcstermelés tekintetében a 9-10. helyen áll. Az ágazat elmúlt tíz éves árukibocsátásának átlagát figyelembe véve hazánk 2,6%-os részesedéssel bír az EU-27 teljes zöldség-gyümölcs termelésén belül. Termelésünkkel a nagy mediterrán tagállamokat követjük a rangsorban Portugáliával, Lengyelországgal, Hollandiával, Belgiummal és Romániával együtt. Ha az egy főre eső termelésünket hasonlítjuk össze, még előkelőbb helyet foglalunk el. A zöldség-gyümölcs ágazat elsődleges termékkibocsátása a mezőgazdasági termékek 12.2 %-át tette ki, melyen belül a zöldség : gyümölcs arány 70:30 %-ot mutatott. A zöldség-gyümölcs termeléssel hasznosított földterületek átlagos mérete jelenleg mintegy 155 ezer hektár, ami több mint 10 %-kal kisebb a tízéves átlaghoz viszonyítva. Ennek mintegy fele zöldség, fele gyümölcstermő terület. A területcsökkenést a termésátlagok javulása ellensúlyozta, így a termelt mennyiségek gyakorlatilag a 2,6 millió tonna körüli szinten maradtak. A zöldség-gyümölcs termelésünk szerkezete is jelentősen átalakult az elmúlt húsz évben, aminek vannak kedvező és kedvezőtlen oldalai is. Az egyik legnegatívabb trend, hogy a feldolgozóipari termékkör teljesen leszűkült és ma már szinte csak 5-6-féle termékből állítunk elő kereskedelmi mennyiségű készterméket. Ezek közül a meghatározóak a csemegekukorica, zöldborsó, ipari paradicsom, ipari alma és a meggy. Sajnos a friss piaci termékek között sem tudtak igazán új fajok kiemelkedni, sőt a káposztafélék és a gyökérzöldségek jelentősége sajnálatos módon nagyon lecsökkent. Ez az új termékek estében a hazai piaci ismeretlenséggel magyarázható, aminek következtében a piaci jelenlét megteremtéséhez szükséges mennyiség előállítása sem jelent gazdaságilag alternatívát a termelők számára, a többi terméknél viszont a termelés versenyképtelensége mutatkozik meg az európai versenytársakkal szemben. Ennek a törvényszerűségét talán csak a spárgatermelés felfutása cáfolhatja meg, ahol a szűk hazai piac ellenére, kifejezetten exportcélra egy jelentős termelői bázis alakult. Mindenesetre tény, hogy bármely termék meghonosításához legelőbb a hazai keresletet kell megteremteni, majd az így kialakult termelői bázis szélesítésével és a minőségi árualapok növelésével lehet exportpiaci lehetőségeket építeni. Azonban mindkettőhöz céltudatos és következetes marketingmunka szükséges, ami valljuk be őszintén egyelőre nem erőssége a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak. Bár az elmúlt tíz évben a szabadföldi zöldségtermő területeink a 2001-2004. évi felfutást követően jelentősen csökkentek, összességében hasonló területen gazdálkodunk, de az országos termésátlagaink mintegy 12,9 %-kal emelkedtek, így a megtermelt árualap is 1,3 millió tonnára 9

emelkedett. A termésátlagok növekedését két tényező idézte elő, amelyek közül sajnos a technológiai fejlesztéseknek volt a kisebb szerepe, míg a termelésből kieső extenzív kistermelők indirekt „javító” hatásának a nagyobb. Az elmúlt 15 év zöldség-gyümölcs termelése 2,4 – 2,7 millió tonna között ingadozott, enyhe emelkedő trenddel. Az egyedüli probléma, hogy ezt az enyhe emelkedő tendenciát az alacsonyabb értékű szabadföldi zöldségtermesztés adta és nem az igazán perspektivikus zöldséghajtatás és intenzív gyümölcstermesztés, ahol mindkettőnél enyhe csökkenést figyelhetünk meg, bár sajnos az utóbbi néhány évben már a szabadföldi zöldségtermesztés trendje is megfordulni látszik.

1.2. A termékértékesítés jellemzői Fontos kérdés az előállított termékeink áruszerkezete, mely sajnos még mindig nem képes követni a gyorsan változó piaci igényeket, ezért rendszeresen előfordul, hogy az egyébként nagy tömegben meglévő árualapokkal sem tudjuk kielégíteni a jelentkező kül- és belpiaci keresletet. Ez egyrészt a keresett és az általunk kínált áru eltérő minőségi specifikációival, időzítésével, fajtájával és fogyasztói kiszerelésével, másrészt a koncentrált kínálat alacsony szintjével magyarázható. Az ágazat átlagos árumérlegében az export és a belföldi piacok közel 50-50 %-os részesedéssel szerepelnek, mely egy igen jó aránynak tekinthető. Bár az EU csatlakozást követően az import jelentősen emelkedett és átlagosan elérte a kivitelünk 60%-át, ennek ellenére külkereskedelmünk még mindig egy jelentős, 50 milliárd Ft körüli pozitív egyenleget mutat. Ez szintén egy jelentős pozitívum, főként, ha számba vesszük, hogy az újonnan csatlakozott EU tagállamok (EU-12) közül rajtunk kívül mindössze Lengyelország büszkélkedhet még pozitív zöldséggyümölcs külkereskedelmi mérleggel. Hagyományos exportpiacaink főként friss termékek esetében Németország, a Visegrádi országok és a Baltikum, melyekhez az utóbbi években jelentősen felzárkózott Románia, ahová az EU csatlakozásuk óta meggyőződésünk szerint lényegesen több termék kerül ki a hivatalos statisztikai adatoknál, mely forgalom legalizálása mindkét ország érdekeit szolgálná. A friss zöldség-gyümölcs jellemzően két úton jut el a termelőtől a fogyasztóig: A kisebb boltokba és a fogyasztói piacokra hagyományosan az egyéni termelőktől származó áru kerül (leginkább nagykereskedőkön és a Budapesti Nagybani Piacon keresztül, illetve kisebb részben közvetlen értékesítés is előfordul, főleg a fogyasztói piacokon). Az élelmiszer-kiskereskedelmi láncokba elsősorban a szervezett gazdáknak (TÉSZ-eknek) vagy a nagyobb volument előállító termelőknek van esélyük beszállítani. A kistermelők, − ha egyáltalán bejutnak ide termékeik − főleg nagykereskedőkön keresztül szállítanak a láncoknak. Az egyéni termelők legnagyobb részben a nagykereskedők és a nagybani piac felé értékesítenek (12, illetve 14%). A KSH 1681 zöldség- és gyümölcs nagykereskedőt tart számon, ezek közül a 10 legjelentősebb – 1 milliárd árbevétel feletti cégek – az összes hivatalosan hazai nagybani piacokon értékesített áru 80%-át forgalmazó Budapesti Nagybani Piacon 10

is árusít. Ebben természetesen benne van az import termékek mintegy 70%-a is, aminek innen történik az elosztása. Az egyéni termelők termésük 6%-át a harmadik szinten elhelyezkedő fogyasztói piacokon, 1,5%-át közvetlen export formájában értékesítik. A Gazdasági Versenyhivatal 2007 évi tanulmánya szerint a hazai zöldség-gyümölcs kereskedő szervezetek árbevételében kiemelt szerepet játszanak a nagyméretű kiskereskedelmi láncok. Több cég forgalmában a láncok részesedése eléri a 80-90%-ot. Néhány megkérdezett vállalatnál ez az arány alacsony, 20-30%, de ők sem mellőzhetik a kereskedelmi láncokban való megjelenést. A kereskedelmi csatornák arányai és az értékesítési irányok alapvetően nem változtak 2002- 2004 óta. Közvetett adatok alapján úgy becsülhető, hogy a hazai értékesítésen belül a hipermarketeket, szupermarketeket és diszkontláncokat magában foglaló „modern kiskereskedelem” részaránya 2007re 50% fölé emelkedett, míg a hagyományos kiskereskedelemé (kis élelmiszerboltok, zöldségboltok, fogyasztói piacok) 47%-ra csökkent.

1.3. A piac változásainak hatása a zöldség- gyümölcs termelő kisgazdaságokra A kereskedelmi koncentráció egyik következménye a nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelés közötti, a méretek különbözőségéből eredő konfliktusok felerősödése a mennyiség, a választék, a minőség és az ár, továbbá a tőkeerő, a logisztikai-informatikai rendszer és az innováció tekintetében. Világszerte és az EU-ban is megfigyelhető tendencia, hogy a kisárutermelők jelentős része elsősorban a piac-felügyeletre és piacszabályozásra irányuló állami eszközöktől várja a megoldást, az államon keresztül próbál hatni a kereskedelemre. Ezek az eszközök azonban csak egyedi esetek és egyes területek kezelésére és szabályozására képesek (például a monopolhelyzettel, az erőfölénnyel való visszaélés egyedi esetei). Ezek enyhíthetik ugyan a méretek különbözőségéből eredő problémákat, de alapvetően nem tudják megváltoztatni a kereskedelmi koncentráció tendenciáját, illetve a nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelés közötti alapvető konfliktusokat. (Ennek ellenére a kis méretből eredő hátrányok piacfelügyeleti és piacszabályozási eszközökkel történő mérséklésének szükségessége nem kérdőjelezhető meg.) E felismerés hatására a kisárutermelők szemléletváltása, és ennek kertében az alkalmazkodás kerül előtérbe. A hazai zöldség-gyümölcs kisárutermelői szektorban a fő probléma az, hogy a kisárutermelők többsége nem hajlandó lemondani az önállóság egy részéről és kooperációkkal, társulásokkal növelni a gazdasági potenciált. Továbbra is külön-külön kívánják meghozni a termelési és értékesítési döntéseiket. Ennek a következő okai vannak: -

A fekete és szürke szektor jelentős aránya csökkenti érdekeltségüket az alkalmazkodásban. 11

-

-

Az állam nem ösztönzi hatékonyan a fekete szektor csökkenését és a termelői közös szervezeteken keresztül történő értékesítést, mert elsősorban az egymástól elszigetelt kisárutermelőket, és nem a beszállítást segítő termékpályás funkciókat támogatja. Így a TÉSZek jelentős része nem vagy alig lát el termékpályás funkciókat, inkább csak az állami támogatások szétosztását végzi. A kisárutermelésre alapozott korszerű kooperáció és társulás hagyományainak hiánya. A kisárutermelők nem, vagy nehezen tudják magukat túltenni azon az általuk negatívnak tartott pszichológiai hatáson, amit az önállóság egy részének elvesztése okoz. A gazdák jelentős része nehezen fogadja be az újat, az innovációt. Az integrációtól való félelem. Egy 2005-ben készült tanulmány szerint az egyéni gazdaságok 27%-nál az integrációtól való távolmaradás oka a szerveződésekkel kapcsolatos ellenérzés (Kapronczai et al. [2005].

Ilyen körülmények között azonban nem lehet jelentősen csökkenteni a konfliktusokat a nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelés között. A hazai megoldás alapfeltétele a kisárutermelők szemléletének és stratégiai gondolkodásmódjának alapvető megváltozása. Ennek lényege: a kereskedelemre történő „mutogatás” és az állami eszközöktől remélt „megváltó” szerep helyett a kereskedelem koncentrációjához történő alkalmazkodás.

Három alapvető stratégiai lehetőségük van. 2. Azt kell nézniük, hogy hol tudnak nagy mennyiségben szállítani, és ezeken a területeken termelési és értékesítési kooperációval, társulásokkal, továbbá a termékpályán szolgáltatási, logisztikai rendszerek, közvetítő szervezetek létrehozásával meg kell teremteniük a kínálati koncentráció és az azon alapuló versenyképes ár feltételeit. 3. A nagyméretű láncok, társulások, illetve nagy alapterületű kereskedelmi egységek kínálatában a nagy termelők között szabadon hagyott piaci rések, ahol kiegészítő szerepet tölthetnek be 4. A nagyméretű kereskedelmen kívüli réspiacok. Ide tartozik például a nagybani piac, a fogyasztói piacok, a társulásokhoz nem csatlakozott önálló kiskereskedők, kis szakboltok, a speciális, kisszériás termékek, illetve szakosodás réstermékekre, továbbá a kisárutermelők általi direkt fogyasztó értékesítési formák. Azonban azzal kell számolniuk, hogy a nagyméretű kereskedelmen kívüli, a fekete és szürke zónát is magában foglaló réspiacok aránya a nemzetközi tendenciáknak megfelelően, továbbá a feketekereskedelemmel szembeni hatékonyabb állami fellépéssel párhuzamosan várhatóan csökkeni fog.

A kis méretből eredő hátrányos helyzet miatt a zöldség-gyümölcs kisárutermelők saját erőfeszítései önmagukban nem elegendőek, versenyképességük növekedéséhez szükség van állami támogatási és 12

ösztönzési eszközökre. Az állami eszközöknek azonban csak kiegészítő szerepük van, mert ha a kisárutermelők stratégiai gondolkodásmódjának problémái nem oldódnak meg, akkor ezek hatástalanok. Ezért az állami támogatási és ösztönzési rendszert az alkalmazkodás és az innováció segítésére és kikényszerítésére, és ezen belül a termeltető és termékpályás funkciókat ellátó termelői közös szervezeteken keresztül történő értékesítés bővítésére, továbbá a nagy kereskedelmi láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható korszerű logisztikai centrumok-bázisok-körzetek elterjedésének segítésére kellene koncentrálni. A zöldség-gyümölcs kisárutermelés jövőjében döntő szerepe lesz e szféra stratégiájának és a kisárutermelési szektoron belüli, saját döntési hatáskörébe tartozó tényezők szerepének. Elhibázott stratégia és késve történő reagálás esetén a hazai zöldség-gyümölcs kisárutermelők többsége a koncentrációs folyamat egyik vesztese lehet. Ha ugyanis a kis- és törpebirtokon alapuló kisárutermelők nem csökkentik egymástól való elszigeteltségüket, akkor a legnagyobb részarányú piacon, a koncentrált, nagyméretű kereskedelemnél döntő többségük működés- és életképtelenné fog válni.

1.4. A zöldség-gyümölcs termelő szervezetek helyzetének értékelése A zöldség- és gyümölcspiac szabályozása az Európai Unióban jelentősen eltér más mezőgazdasági ágazatokétól. A zöldség- és gyümölcspiaci rendtartás piacszabályozási és támogatási rendszere, más közös rendtartástól eltérően a termelőket összefogó, centralizált szervezetekre épül. A zöldség- és gyümölcs közös piacot szabályozó 1234/2007/EK tanácsi rendelet értelmében a rendtartás alappillérei a zöldség-gyümölcstermelők által létrehozott termelői szervezetek (Producer Organisation (PO) és termelői csoportok (PG), magyarul Termelői Értékesítő Szervezetek – TÉSZ), amik más mezőgazdasági ágazatban működő termelői összefogástól eltérően a zöldség- gyümölcs ágazatban piacszabályozó tevékenységet is ellátnak, ezzel egyszerűsítve az ágazathoz kapcsolódó közigazgatást és a piaci válság-megelőzési- és kezelési tevékenységek végrehajtását. Az Európai Unióban 1594 termelői szervezet és 266 termelői csoport működik, melyek mintegy 33%át forgalmazzák az uniós zöldség-gyümölcs termékeknek. Hazánkban jelenleg 31 elismert termelői szervezet és 34 előzetesen elismert zöldség-gyümölcs termelői csoport van, akik piaci részesedése 20% körül alakul, mintegy 43 milliárd Ft nettó forgalmi értéket képviselve. A gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezésének 1996-ban végrehajtott reformja óta a termelői szervezetek és működési programjaik a gyümölcs- és zöldségkínálat csoportosításának kulcsfontosságú elemei. A nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján is még mindig a termelői szervezetek a legeredményesebbek a nagymértékben koncentrált kiskereskedelmi és diszkontláncokkal való együttműködésben. 13

A gazdasági szükségszerűség és a nemzeti támogatás együttes hatására a 2005. év elejéig 100 db, 60 millió és 2 milliárd Ft közötti tagi árbevétellel rendelkező termelői szervezet alakult az országban. A számuk 2007-ben ugyan 60 alá csökkent, de ez elsősorban összeolvadásoknak volt betudható. A termelői bázis, a terület még növekedett is. Újabb szervezetek megalakulásával számuk ma 65. Az így integrált gyümölcsösök területe 22 ezer hektár, a zöldség felület pedig közel 13 ezer hektár. A termelői szervezetek 2005-ben 23,5 milliárd Ft értékű tagi árut (a nem tagi árbevétellel együtt 32,8 milliárd Ft.) forgalmaztak. 2007. évben pedig a tagi árbevétel már 29,6 milliárd Ft felett alakult (a nem tagi árbevétellel együtt 36,2 milliárd Ft volt). 2008-ban 10-20 %-os növekedéssel számolhatunk. A termelői szervezetek által integrált termelők száma 2004-ben meghaladta a 25 ezer főt. Bár a tagok száma 2007-ben 20 ezerre csökkent, ez nem befolyásolta a termelői szervezetek árbevételét. A korábban kisméretű termelői szervezetek döntő többsége 2008-ra versenyképes szerveződéssé erősödött. Egyes szervezetek tagi árbevétele meghaladja a 3,5 milliárd Ft-ot. A hazai zöldséggyümölcstermelés értékesítésének ma már mintegy 15 %-a termelői szervezeteken keresztül történik. A magyar zöldség-gyümölcs termelés stratégiájában továbbra is első helyen szerepel a termelői szervezetek megerősítése, hiszen rajtuk keresztül növelhető az ágazat technikai és technológiai színvonala, létrehozható az ágazati szaktanácsadás. A termelői szervezetek igényei alapján létrejöhet a piaci szemléletű alkalmazott kutatás és szakemberképzés. Általuk erősíthető az őstermelői tevékenység sajnálatosan alacsony szintű átláthatósága és kialakítható az ágazatspecifikus marketingtevékenység. A termelői szervezetek megerősödése nem csak az egyre növekvő friss piac fejlődését segítené, hanem a – jelenleg többségi külföldi tulajdonban lévő – feldolgozóipar érdekeltségét is növelnék a magyar termékek iránt.

1.5. Az ágazat foglalkoztatási helyzetének, szakember ellátottságának értékelése A kertészet az intenzív termesztésben rejlő magasabb árbevételi lehetőségek és az ehhez társuló kézimunka-igény miatt a legjelentősebb munkahely-teremtő és vidékinépesség-megtartó ágazat az állattenyésztés mellett. Az AKI által vizsgált részmunkaidős kisgazdaságok átlagában a felhasznált saját munka 500-800 óra között változott hektáronként *pl. szabadföldi paradicsom 350-500, szabadföldi paprika 500-800, fűszerpaprika 600-700, vöröshagyma 400, uborka 800- 1000, alma 350500, őszibarack 700-800 óra/hektár, de a különösen kézimunka-igényes növényeknél (zöldséghajtatás, málna, gyógynövény-termesztés stb.) 6-7 ezer óra/ha is lehet+ (AKI tanulmány, 2008). A kertészeti ágazatok becsült kézimunkanap-igénye 49 millió nap/év, figyelembe véve a termesztés, tárolás, áruvá készítés teljes kézimunkanap-igényét. Miután a kertészeti termesztésben főleg a vegetációs időszakban folyik a munka – eltekintve most a hajtatástól és a tárolással kapcsolatos munkáktól – évi hat hónappal és havi 22 munkanappal számolva azt kapjuk, hogy a kertészet mintegy 340 ezer főnek biztosít fél éven keresztül munkalehetőséget. 14

Az országosan magas munkanélküliség ellenére problémát jelent a kertészeti termesztés magas kézimunka-szükségletének (növényápolási munkák, szedés, betakarítás) biztosítása a legális munkaügyi keretek, járulékterhek betartása mellett. A foglalkoztatási nehézségek, az idény- és alkalmi munkavállaláshoz kapcsolódó adminisztrációs terhek, a szociális segélyezés munkavállalást visszatartó ereje egyre kedvezőtlenebb helyzetet teremt, s ma már alig lehet mezőgazdasági munkást találni. (A magasabb fizetést viszont a termelési költség nem viseli el.) Az ellenőrzések során kiderült, hogy a kedvezőbb járulékfizetési kötelezettség miatt a foglalkoztatók a határozatlan idejű munkaviszonyt tömegesen alakították át alkalmi munkavállaló könyves foglalkoztatássá. A kertészeti munkák 70%-a szakmai alapvégzettségű munkaerővel (szakmunkással), kis betanítással elvégezhető. A jelenlegi gazdasági helyzet, főleg a vidéken élőket, alacsony képzettségűeket sújtja leginkább. Az ipari üzemek is először a vidékieket küldik el, mert költségtakarékosabb, ha a bejárást nem kell fizetni. Az egész mezőgazdaság, de elsősorban azon kertészeti kultúrák, melyek szakaszosan igényelnek nagy létszámú betanított munkást, teljes paradigmaváltásra van szükség a munkaerő szabályozást illetően. A mezőgazdaság összlétszámnak fogyatkozása mellett az egyes alágazatokban jelentős tudásszint emelkedés játszódik le. A mezőgazdaságban alkalmazott agrár- és kertészmérnökök létszáma is emelkedni fog, a számítások szerint évente közel 1000 fő újonnan belépő mérnökre lesz szükség. Ugyanakkor az egyetemekről évente közel 2000 fő pályakezdő lép ki mérnöki diplomával. Most tehát úgy tűnik, hogy mérnökökből jelentős túlkínálatra számíthatunk. Igaz, az agrármérnökök többségét már ma is a gazdasági szolgáltatás területén alkalmazzák, nagy szervezetekben épp úgy, mint szolgáltató mikro vállalkozásokban. A százezernyi családias vagy kollegiális vállalkozás eddig csak kis mértékben alkalmazott felsőfokú végzettségűeket, ha igen, akkor ezek főként a tulajdonosok voltak. A nemzedékváltással nő a gazdálkodó agrármérnökök száma. A következő tíz év alatt a mezőgazdaságban mintegy 16 ezer újonnan belépő szakmunkásra lesz igény. Ha a képzési kibocsátás jelenlegi szerkezete nem változik szakmunkásból hiány lesz, mégpedig tíz év alatt összességében több mint tízezer fő fog hiányozni. Az adatokból kitűnik, hogy a felső- és középfokú képzésből kikerülők létszámstruktúrája már ma is jelentős mértékben eltér a munkaerőpiac igényeitől, és a különbségek a jövőben még csak erősödni fognak, hacsak nem teszünk érte valamit egy új megközelítésű, területi gazdaságfejlesztési szempontokat is figyelembe vevő humán erőforrás fejlesztési stratégia alapján. A legátfogóbb szerkezeti feszültség a mezőgazdaságban a foglalkozások jelentős körében a szakmunkások hiánya.

15

1.6. A gyümölcs- és zöldség termelés környezeti hatásai: Magyarország környezeti tényezői kiválóan alkalmasak a legjobb minőségű zöldség és gyümölcs előállításához. A mezőgazdasági termelő tevékenység során, illetve a termelői szervezetek tevékenysége során azt a célkitűzést kell szem előtt tartani, hogy a környezet terhelését csökkentsük, miközben azt a gazdasági növekedéstől elválasztjuk. A mezőgazdasági termelés környezetterhelése jórészt a termelés intenzitásának, koncentráltságának csökkenése, a környezet-károsító ráfordítások (vegyszerek) mérséklődése miatt nem számottevő. Veszélyt inkább a termelés túlzott szétaprózottsága, helyenként pedig a szakszerűtlen termelés és a környezetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó agrotechnikai beavatkozások jelentenek. Néhol megfigyelhető a környezeti erőforrások túlzott használata, a környezettudatos gazdálkodás hiánya és az ebből származó környezeti problémák jelenléte is. A zöldség- és gyümölcstermesztés környezetre gyakorolt hatása az alábbiak szerint határozható meg: 1. Üvegházhatás: a termelés üvegházhatást súlyosbító tevékenységei a növényvédelem, az áruszállításból és az erőgépek alkalmazásából származó káros kibocsátások. 2. Természet és biodiverzitás: a természeti környezet sokféleségére a növényvédelem (gyomirtás, kártevőirtás során a hasznos szervezetek kiirtása), a műtrágyázás van a legnagyobb hatással. 3. Környezetünkre és egészségünkre a mezőgazdasági tevékenységek közül szintén a műtrágyázás, a kemikáliák túlzott használata van kihatással. A mezőgazdasági termelők felelősséggel tartoznak a társadalom többi tagjáért, ezért a megfelelő minőségű, vegyszermentes áru biztosítása, illetve a környezet védelme részben a termelői társadalmon is múlik. 4. Életminőség: a munkavállalók alapvető joga, hogy rendezett körülmények között dolgozhassanak. A termelői társadalom felelőssége, hogy munkavállalóit ne tegye ki fokozott veszélynek. Kapják meg a szükséges munkavédelmi és tűzvédelmi, valamint a termeléshez kapcsolódó higiéniai és műszaki oktatásokat. 5. Természeti erőforrásaink védelmében a mezőgazdasági termelés szempontjából az alábbi fontossági sorrend állítható fel: talaj, víz, levegő, természetes környezet, vidék. Ezek fenntartható használatát, a növényvédelem és termesztés helyes gyakorlásával lehet megvalósítani, illetve a biológiai növényvédelem elterjesztésével lehet hatékonyabbá tenni. 6. Hulladéktermelődés: a veszélyes és egyéb hulladékok keletkezett mennyisége az elmúlt időszakban egyre nőtt. Problémát jelent az üres növényvédő szeres csomagolás, az elhasználódott fóliatakarás és öntözőcsövek szakszerű elhelyezése. Gondot okoz továbbá a zöldség-gyümölcs ágazatban az egyre kisebb kiszerelési egységek szükségessége miatt egyre nagyobb mennyiségben fölhasznált csomagolóanyagok hulladékként való megjelenése. Ezek

16

egyszer használatos anyagok, a többször használható göngyölegben még kevéssé megoldott az áruk értékesítése.

2. A ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCSTERMESZTŐ ÁGAZAT FEJLESZTÉSÉT CÉLZÓ PROGRAMOK, INTÉZKEDÉSEK 2.1. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban meghatározott fejlesztési prioritások A 2007-2013 közötti programidőszakban az ÚMVP egyik fő fejlesztési prioritása a kertészeti ágazat, amit vidékfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai célokhoz való kapcsolódása indokol. Az ágazat export orientáltsága mellet, mint magas kézimunka igényes ágazat jövedelemforrást biztosít a vidéki lakosság jelentős részének. Az ágazat versenyképességének javítása és ezen keresztül piaci tevékenységének és népesség eltartó szerepének növelése érdekében a program a kertészeti termékek termelésének, a kezelési és feldolgozási technológiák fejlesztését, valamint a képzésiszaktanácsadási programok megvalósítását támogatja. A 2007-2013 közötti uniós költségvetési időszak végéig a program pénzügyi keretéből az előzetes tervek alapján megközelítőleg 80-100 milliárd forint állhat rendelkezésre a kertészeti ágazat modernizálására. A források felhasználásának kiemelt célterületei a növény- és gombaházak korszerűsítése, a gyümölcsültetvények megújítása, az öntözés fejlesztése, a zöldség-gyümölcs feldolgozás bővítése valamint az energiagazdálkodás fejlesztése. A program a kertészet hozzáadott értékének növelését a „mezőgazdasági üzemek korszerűsítése” valamint a „mezőgazdasági és erdészeti termékek értékének növelése” intézkedéseken belül támogatja. A „mezőgazdasági üzemek korszerűsítése” intézkedés révén a kertészeti ágazat szereplői számára lehetőség nyílik -

-

a termelés szerkezetének korszerűsítésére („gyümölcs ültetvények telepítése” alintézkedés), a termékek minőségét javító új postharvest technológiák valamint alternatív energiatermelési technológiák adaptálására, fejlesztésére („növénytermesztést és kertészetet szolgáló beruházások” illetve „önálló, építéssel nem járó – gépek, technológiai berendezések beszerzésének támogatása” alintézkedések), a termelést és az értékesítést elősegítő információs rendszerek valamint információs és kommunikációs technológiák adaptálására (pl. GazdaNet Program” alintézkedés).

A „mezőgazdasági üzemek korszerűsítése” intézkedésnek horizontális célja, hogy a mezőgazdasági, ezen belül a kertészeti üzemek megfeleljenek a fokozott fogyasztói, társadalmi és EU-s jogszabályokon alapuló elvárásoknak az élelmiszerminőség-és higiénia valamint a környezetvédelem területén.

17

A „mezőgazdasági és erdészeti termékek értéknövelése” intézkedés az élelmiszer célú feldolgozást végző vállalkozások szerkezetátalakítására és technológiai-műszaki fejlesztésének (pl. tartósítás) megvalósítására; új, innovatív, a speciális fogyasztói igényeket kielégítő, minőségi termékek előállítására; valamint az élelmiszerbiztonság és higiénia fokozására irányuló fejlesztés végrehajtására biztosít forrást. Az ÚMVP első szakaszában, 2007-2008 években összesen hat, a kertészet számára meghatározó beruházási és szerkezetátalakítási jogcímet hirdetett meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Ezek a következők voltak: -

Ültetvények korszerűsítése, telepítése (75/2007.(VII. 27) FVM rendelet) Kertészeti gépek, technológiai berendezések beszerzése (26/2008. (III. 7.) FVM rend.) Kertészet korszerűsítése (25/2008. (III. 7.) FVM rendelet) Az öntözés, a melioráció, a területi vízgazdálkodás üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése (34/2008. (III. 27.) FVM rendelet) Telephelyen belül történő energiaellátás megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztése (38/2008. (III. 29.) FVM rendelet) A mezőgazdasági termékek értéknövelése (47/2008. (IV. 17.) FVM rendelet)

2.2. A zöldség-gyümölcs ágazat nemzeti stratégiájában meghatározott fejlesztési irányok a 2007-2013-as időszakra vonatkozóan 2.2.1. Az ágazat fejlesztési stratégiáját megalapozó SWOT analízis A stratégiai célok, feladatok helyes meghatározása érdekében készült el az ágazat és a termelő szervezetek stratégiai elemzését szolgáló SWOT analízist. Ez az elemzés röviden mutatja be azokat az előnyöket, hátrányokat, amelyek a termelői szerveződések jelenlegi helyzetéből következnek. Valamint felvázolja azokat a külső lehetőségeket és veszélyeket, amelyekkel a termelői szervezeteknek, saját tevékenységüktől függetlenül számolniuk kell. A SWOT analízis eredményeire alapozva kerültek meghatározásra a termelői szervezetek célkitűzései. A célkitűzés egy röviden megfogalmazott, a termelői szervezetek tevékenységére vonatkozó összefoglalás. A zöldség-gyümölcs ágazat és ezen belül is a termelői szervezetek erősségeit és gyengeségeit állítottuk szembe a környezet adta lehetőségekkel és veszélyekkel, majd a találkozási pontok alapján stratégiai akciókat fogalmaztak meg a stratégiaalkotók.

18

SWOT analízis ERŐSSÉGEK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Termesztési hagyomány, szakértelem, Kedvező ökológiai-, klimatikus adottságok Export piacok közelsége Termál energia kincs Feldolgozói technológia megléte, bővíthetősége Logisztikai adottságok Kiváló minőségű prémium termékek Szakmai szervezetek megléte Korszerű fajták és technológiák kínálata

GYENGESÉGEK 1. 2. 3. 4.

5. 6.

7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

LEHETŐSÉGEK 1. Növelhető az export és a belső fogyasztás 2. Termál- és bioenergia adottságok kihasználása 3. Védjegyek használata és márkázás 4. Korszerű termesztéstechnológiai elemek bevezetése 5. Csomagolás és osztályozás javítása, a hűtőlánc megteremtése 6. Alacsonyabb vegyszerterhelés és környezetkímélő technológiák 7. Új piacok, piaci szegmensek megszerzése /

Magas a feketegazdaság aránya Kedvezőtlen adópolitika, őstermelői rendszer Alacsony a TÉSZ-ek vonzóképessége Az öntözött termelés, a korszerű termesztő berendezések és technikák alacsony aránya miatt heterogén technológiai színvonal és hullámzó termésátlagok Alacsony tőkeerő, versenyképesség és jövedelmezőség A postharvest technológia és logisztikai hiányosságok miatt alacsony a megfelelő osztályozottságú és csomagolt áru aránya Szétaprózott termesztés, az árukoncentráció hiánya és az értékesítés szervezetlensége Nagy méret és jövedelmezőségkülönbségek a termelők között Megbízható információk, statisztika hiánya Megfizethető beruházási hitelek hiánya Általános árualaphiány Gyenge marketingtevékenység Multinacionális cégek erőfölénye Árérzékeny fogyasztók Környezeti infrastruktúra hiányosságai Az ágazati kutatás és független szaktanácsadás hiánya Korrekt szerződéses kapcsolatok hiánya Foglalkoztatási nehézségek Gyenge és nem teljes körű minőségellenőrzés

VESZÉLYEK

1. Tovább növekvő import 2. Áruházláncok további erősödése 3. Lassú piaci növekedés, alacsony fizetőképes 4. 5. 6. 7. 8. 9.

kereslet A támogatási források elapadása Technológiai fejlesztések elmaradása Finanszírozási problémák Növekvő verseny és új versenytársak belépése A feldolgozók áttelepülése más országokba A bioenergia-termelés további felfutása 19

kiépítése 8. Termékskála bővítése 9. Termelők szerveződése, erős TÉSZ-ek 10. Beszállítás az áruházláncokba 11. Termelői tulajdonú feldolgozóüzemek létrehozása 12. Nyitás a minőségi réspiacok irányában 13. Élőmunka ésszerű helyettesítése gépesítéssel 14. Hatékonyabb minőség-ellenőrző rendszer 15. Az idénymunka foglalkoztatás könnyítése 16. Kötelező adatszolgáltatás a teljes élelmiszerláncon belül. 17. Korrekt kereskedelmi viszonyok kialakítása

20

10. Az inputanyag, az energiaköltségek és az adóelvonások növekedése, a jövedelmezőség további csökkenése 11. A termesztésben használt engedélyezett növényvédő szerek hiánya 12. Munkaerőhiány

A külső környezet adta lehetőségek kihasználásához kapcsolódó tevékenységek

Lehetőségek

Tevékenységek

Szükséges erősségek

1. Növelhető az export és a belső fogyasztás

Fogyasztásösztönző és termékmarketing programok

Lényegesen megnövelt marketingbüdzsé és marketing aktivitás

2. Termál- és bioenergia adottságok kihasználása

A termálenergia-hasznosítás

Kiemelt támogatások és preferenciák a termálenergiára alapuló fejlesztésekhez

3. Védjegyek használata és márkázás

A magyar zöldség-gyümölcs termékek eredet-megjelölése és védjegyezése

Nagy mennyiségű, egységes árualapok és jól körülhatárolható termelői körzetek

4. Korszerű termesztéstechnológiai elemek bevezetése

Technológiai- és fajtakutatás megerősítése

A TÉSZ/TSZT-kra alapuló kutatási-, képzési és szaktanácsadási rendszer

5. Csomagolás és osztályozás javítása, a hűtőlánc megteremtése

Postharvest fejlesztések

Kiemelt támogatások és

6. Alacsonyabb vegyszerterhelés és környezetkímélő technológiák 7. Új piacok, piaci szegmensek megszerzése / kiépítése

Integrált és biotermesztés elterjesztése

A TÉSZ/TSZT-kra alapuló kutatási-, képzési és szaktanácsadási rendszer

Piackutatás és marketing programok

Jól megtervezett marketing stratégia és elkülönített marketing alap

8. Termékskála bővítése

Fogyasztói és piaci felmérések, innováció

Innovációs készség és pénzügyi háttér

További termelők bevonása a

Jelentős támogatási-, pénzügyi és adózási előnyök a TÉSZ/TSZT tagságnak

9.

Termelők szerveződése, erős TÉSZ-ek

10. Beszállítás az áruházláncokba

ösztönzése

preferenciák a TÉSZ/TSZT-k postharvest fejlesztéseihez

termelői szervezetekbe Az árukoncentráció növelése

Korszerűbb termelés és erős TÉSZ-ek 21

11. Termelői tulajdonú feldolgozóüzemek létrehozása

Feldolgozók megvásárlása és új üzemek létesítése a TÉSZ/TSZT-k szervezésében

Innovációs készség és pénzügyi

12. Nyitás a minőségi réspiacok irányában

Új termékek és funkcionális élelmiszerek fejlesztése és gyártása

Piackutatás, innovációs készség és pénzügyi háttér

13. Élőmunka ésszerű helyettesítése gépesítéssel

Technikai innováció

Innovációs készség és pénzügyi háttér

14. Hatékonyabb minőségellenőrző rendszer

A minőség-ellenőrzés megerősítése

Megnövelt költségvetés és állomány a minőség-ellenőrző hivatalnál

15. Az idénymunka foglalkoztatás könnyítése

Az idénymunka adminisztrációjának csökkentése

Pozitív kormányzati döntés az

16. Kötelező adatszolgáltatás a teljes élelmiszerláncon belül. 17. Korrekt kereskedelmi viszonyok kialakítása

Az adatszolgáltatás rendeleti szintű szabályozása

Pozitív kormányzati döntés

Szigorúbb kereskedelmi törvény és ellenőrzések

Pozitív kormányzati döntés

22

háttér

agrárfoglalkoztatásról

A külső környezet fenyegetéseinek kivédésére irányuló tevékenységek

Lehetőségek

Tevékenységek

Szükséges erősségek

1. Tovább növekvő import

A hazai árukínálat erősítése

Korszerűbb termelés és erős TÉSZ-ek

2. Áruházláncok további erősödése

A termelői szervezettség növelése

Egyenlő versenyfeltételek a TÉSZ/TSZT-k részére

3. Lassú piaci növekedés, alacsony fizetőképes kereslet

Az önköltségek csökkentése a versenyképes árszínvonal érdekében

Fejlett technológiák alkalmazása mind a termelésben, mind az árukezelésben

4. Technológiai fejlesztések elmaradása

A kutatás-fejlesztés és innováció erősítése

Prioritások a vidékfejlesztési programokban

5. A támogatási források elapadása

Ágazati lobbi a támogatásokért

Az ágazatok teljesítményével arányos támogatási keretek

6. Finanszírozási problémák

Kedvező pénzügyi finanszírozási megoldások a TÉSZ/TSZT-k részére állami szerepvállalással

Erős pénzügyi- és finanszírozási háttér

7. Növekvő verseny és új versenytársak belépése

Az önköltségek csökkentése a versenyképes árszínvonal érdekében

Fejlett technológiák alkalmazása mind a termelésben, mind az árukezelésben

8. A feldolgozók áttelepülése más országokba

Termelői tulajdonú feldolgozó üzemek

Prioritások a vidékfejlesztési programokban

9. A bioenergia-termelés további felfutása

A zöldség-gyümölcs termelés jövedelmezőségének javítása

Korszerűbb termelés és erős TÉSZ-ek

10. Az inputanyag, az energiaköltségek és az adóelvonások növekedése, a jövedelmezőség további csökkenése 11. A termesztésben használt engedélyezett növényvédő szerek hiánya

Az önköltségek csökkentése a versenyképes árszínvonal érdekében

Fejlett technológiák alkalmazása mind a termelésben, mind az árukezelésben

Integrált és biotermesztés széleskörű bevezetése

A TÉSZ/TSZT-kra alapuló kutatási-, képzési és szaktanácsadási rendszer

12. Munkaerőhiány

Élőmunka ésszerű helyettesítése gépesítéssel

Jól működő kutatás-fejlesztés és innováció 23

III. A magyar zöldségágazat jövőképe A VZP munkabizottságai az elkészült stratégiához kialakították a zöldségtermék-pálya jövőképét. Egyértelmű állásfoglalásunk abban, hogy a zöldségágazatnak kiemelt feladata a környezet megóvása, a klímaváltozásra való felkészülés, illetve az egyre szélsőségesebb időjárás nyomán kialakuló extrém melegedésre való felkészülés. Feltétlenül számolni kell az ágazat munkahelyteremtő, illetve megtartó képességével és a vidékfejlesztésben betöltött szerepével. A nemesebb, értékesebb áruk kereskedelmének további piacait meg kell keresni. Élen kell járnunk termékekben.

a

környezetkímélő termesztési módszerekkel előállított

A tömegtermesztésben a környezetkímélő, korszerű technológiákkal tudunk talpon maradni, illetve fejlődni. Ahhoz, hogy a célok realizálódjanak korszerű kutatás-fejlesztésre és magas színvonalú oktatásra van szükség. A célok eléréséhez feltétlenül szükség van erőforráskímélő, a környezettel összhangban működtethető zöldségtermesztésre, kereskedelemre egyaránt. A zöldségágazat – teljes termékpálya – piaci részesedését növelni kell, ehhez marketing és ökonómiai kutatásokra is szükség van. A piaci részesedés növelésénél feltétlenül figyelembe kell venni a szomszédos országok fogyasztóinak igényét, illetve távolabbi fogyasztói igényeket is. Azonban – a munkacsoportok úgy látják, hogy biztosnak prognosztizálható az a tény, hogy a jövőben a kereslet irányítja a termesztést akár a csúcsminőségű, akár a tömegtermékek esetében. A szerződések (megrendelések), és azok betartása, jelentősége várhatóan domináló lesz. A termesztő berendezések alatt előállított zöldségtermékeknél várhatóan a „nagy” méretek dominálnak majd. További koncentráció várható. Várhatóan a jelenlegi „kis- és közepes” termelők valamely központosított telephez tartoznak majd. Az átmeneti időszakban a TÉSZ-ek jelentősége fokozottan figyelembe vehető. 24

A jelenlegi struktúrában – a jövő érdekében is - határozottan meg kell jelölni a kis, közepes és nagy zöldségtermesztő és –forgalmazó vállalkozások feladatait, lehetőségeit. A feladatok meghatározása összefügg a nagy hangsúlyt kapott klímakérdéssel is, a logisztikai kutatásokkal, illetve a szállítások ésszerűsítésével. Az ésszerűsítéssel a fölösleges kibocsátások is csökkenthetők. Ahhoz, hogy a magyar zöldségágazat versenyképes lehessen, a jövőben környezet- és erőforráskímélő technológiák mind szélesebb körű alkalmazására van szükség, nagy tartalékaink vannak a megújuló energiafelhasználásban és a vízgazdálkodásban egyaránt. Ahhoz, hogy a VZP munkacsoportjai által összeállított jövőkép realizálódjon, a VZP stratégiájában összeállított témakörök kutatás+fejlesztés+innovációjával hatékonyabban foglalkozni kell. A K+F+I tevékenység forrásait koncentrálni kell (állami + vállalkozási). A belföldi piac rendkívül érzékeny, amit elsősorban a jelenlegi gazdasági helyzettel magyarázunk. Tovább kell erősíteni „a magyar áruk” népszerűsítését, többek között azért is, mert a munkacsoportok egybehangzó véleménye: a hazai piac meghatározó szerepet kell, hogy kapjon a jövőben is mind a friss, mind a feldolgozott termékeknél egyaránt. A munkánk további szakaszában kiemeljük azon zöldségnövényeket, melyek a magyar klímában, a fejlesztett technológiákkal (ebben a vetőmagtól, az öntözésen, a postharvesten keresztül minden beleértendő) és logisztikával a jövőben foglalkozni érdemes és kell a versenyképességhez szükséges ökonómiai számításokkal együtt. A kertészeti ágazatok közül kiemelkedő szerepe van, volt és lesz a zöldségágazatnak. Munkahelyet teremt és megtart a vidék lakossága számára, és az egészséges táplálkozásban egyre nő a jelentősége. A SWOT analízis alapján megfogalmaztuk a célkitűzéseket és az ezek elérése érdekében végrehajtandó intézkedéseket, kiemelt feladatokat.

25

1. A SWOT analízis alapján megfogalmazott célkitűzések és azok megvalósítására irányuló intézkedések Az elmúlt 15 év piacgazdasági tapasztalatai rámutattak arra, hogy a magyar zöldség- és gyümölcstermesztésnek egy átalakított áruszerkezettel élesedő piaci versenyben kell helytállnia. Jelentősen felértékelődött a zöldség-gyümölcs ágazat és új lehetőségeket, prioritásokat jelölt ki a magyar mezőgazdaságon belül. A magyar zöldség-gyümölcs ágazat jövőbeni sikerének legfőbb eleme az életképes és működő TÉSZ rendszer létrehozása. Ezen keresztül növelhető a ágazat technikai és technológiai színvonala, létrehozható az ágazati szaktanácsadás. A TÉSZ-ek igényei alapján létrejöhet a piaci szemléletű alkalmazott kutatás és szakemberképzés. Általuk növelhető az őstermelői tevékenység sajnálatosan alacsony szintű átláthatósága és kialakítható az ágazatspecifikus marketingtevékenység. A TÉSZ szerveződés célja, hogy az ágazat termelésének legalább 40%-a ezeken a szervezeteken keresztül bonyolódjon. A TÉSZ-ek jelenlegi számának csökkenését úgy célszerű elérni, hogy az összeolvadásokkal a jelenlegi árukoncentráció szintjét megtartva, illetve növelve, nagyobb, ütőképesebb szervezetek jöjjenek létre. Ez a célkitűzés összhangban van a Brüsszelben lezárult reform elképzeléseivel is, ahol növelni akarják Európában a TÉSZ-ek szerepét, de ezen túlmenően támogatnák a TÉSZ-ek másod- és harmadszintű szerveződéseit, valamint azok nemzetközi szintű összefonódását is. A termelői szervezetek megerősödése nem csak az egyre növekvő friss piac fejlődését segítené, hanem a jelenleg többségi külföldi tulajdonban lévő feldolgozóipar érdekeltségét is növelnék a magyar termékek iránt. A jól szervezett zöldség-gyümölcs ágazat a közeli jövőben elérheti a rendszerváltás előtti termelési szintjét. A zöldség-gyümölcs ágazat uniós szabályozása lehetőséget biztosít számunkra az eséllyel versenyezni tudó zöldség-gyümölcs fajokból kínált nagyobb hányadú frisspiaci, kiváló minőségű áruk piacépítésére. Konkrét lehetőséget ad arra, hogy a ma mintegy 50 ezer főfoglalkozású zöldséggyümölcstermelő család eladható árualapot biztosítson ehhez az új pozícióhoz. A gyümölcs- és zöldségtermelés tudásigényes kézi munka tevékenység, magas munkaerőigénnyel. Fékezheti a következő évtizedekben a birtokméreteiben tovább koncentrálódó és eddigi extenzív irányba változó agráriumból a munkaerő-kiáramlását. Az ágazat a vidéken élő népesség helybefoglalkoztatása bővítésének lehetőségét kínálja, hiszen mintegy 25-30%-ban 10-11 hónapos, további 65-70%-ban 4-8 hónapos foglalkoztatást jelent a mikro- és kisvállalkozásnak számító zöldség-gyümölcstermesztést folytató vállalkozásoknál, gazdáknál és alkalmazottaiknál. A hazánkban megszervezett és létrehozott 173 kistérség közül zöldség-gyümölcs termőtájakban levőknél jelentős foglalkoztatás bővülést is jelent, ha a programhoz a vidékfejlesztés forrásainak felhasználását is lehetővé teszik, ami összhangban van a piacszervezés reformjával.

26

Az elmúlt évek pozitív elképzelései és elvárásai mellett azonban egy nagyon kritikus helyzetet alakított ki az a tény, hogy az elmúlt 15 évben sajnos elmaradt az ágazat technikai és technológiai fejlesztése. Ez mára már kétségessé teheti, hogy teljes körűen megvalósulhatnak-e az adottságainkból adódó lehetőségek. Magyarországon ma ugyanis a természeti adottságaink ellenére sem áll rendelkezésre olyan mennyiségű és eladható minőségű termék, mint amit a piac igényel. E jelenség megváltoztatásához meg kell teremteni a korszerű termelés és áruvá készítés feltételeit, valamint a célirányos ágazatspecifikus termékmarketinget. Jelentős feladat a minőségi áru koncepciónkhoz kötődő és az EU által a zöldség-gyümölcs piacszabályozásban preferált minőségvizsgálati, minőségbiztosítási és márkázási feladatok megvalósítása is. 2005. január 1. óta az egész Unióban kötelező a zöldség-gyümölcs termékek nyomon követhetősége. Ennek csak részleges megvalósulása rontja az export- és a belföldi piaci beszállítói pozícióinkat. A piacorientált termelésfejlesztés kulcskérdése, hogy a technikai- és technológiai fejlesztés, az oktatás és kutatás, valamint a szaktanácsadás összhangját sikerül-e megteremteni, valamint az ehhez szükséges források rövid- és hosszútávon rendelkezésre állnak-e. Ezen feladatok összehangolására a kormányzati és szakmaközi szerveződés ad lehetőséget, ami célirányos és költség hatékony fejlesztést tesz lehetővé.

27

Célkitűzések 1.

Intézkedések

A piac konkrét igényeinek és a fenntartható 1. Termeléstervezésre irányuló tevékenység mezőgazdaság feltételrendszerének teljesítését célzó, fejlesztő és alkalmazott kutatásoknak az uniós 2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység szabályozásnak is megfelelő módon történő 3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és megvalósítása. kommunikációs tevékenység 4. Kutatás és kísérleti termelés 5. Képzési tevékenység típusok 6. Válság-megelőzési és -kezelési intézkedések 7. Környezetvédelmi tevékenység típusok 8. Egyéb tevékenység típusok

2.

A hazai és nemzetközi tudományos eredmények 2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység gyorsított adaptálása, környezetbarát, integrált, elsősorban biológiai módszerek bevezetésének 4. Kutatás és kísérleti termelés gyorsítása. 5. Képzési tevékenység típusok 7. Környezetvédelmi tevékenység típusok 8. Egyéb tevékenység típusok

28

3.

Technológiai innováció az áru minőségének javítása 1. Termeléstervezésre irányuló tevékenység és a hatékonyság növelése érdekében. 2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység 3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és kommunikációs tevékenység

4.

A piaci igényeknek való jobb megfelelés érdekében a zöldség és gyümölcs, valamint a gomba termesztés szervezése az idő- és mennyiségi szempontokra figyelemmel illetve ennek áruvá készítése, osztályozása, csomagolása, tárolása, feldolgozása teljes logisztika fejlesztése

1. Termeléstervezésre irányuló tevékenység 2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység 3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és kommunikációs tevékenység 5. Képzési tevékenység típusok 6. Válság-megelőzési és -kezelési intézkedés

5.

A termelői szervezetek másod- és harmadszintű 1. Termeléstervezésre irányuló tevékenység együttműködésének erősítése, más tagállamok 3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és szervezeteivel való kooperáció elősegítése. kommunikációs tevékenység 8. Egyéb tevékenység típusok

6.

Különleges prémium minőség felépítése, a magyar 2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység termék jobb arculatának bemutatása érdekében a 3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és magyar zöldség-gyümölcs friss és feldolgozott kommunikációs tevékenység termékek eladásának ösztönzésével 5. Képzési tevékenység típusok 29

7. Környezetvédelmi tevékenység típusok 8. Egyéb tevékenység típusok 7.

A prémium termékek, a márkázott termékek, a földrajzi árujelzők és minőségi jelek használata

2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység 3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és kommunikációs tevékenység 7. Környezetvédelmi tevékenység típusok 8. Egyéb tevékenység típusok

8.

A környezetbarát termelés és termék előállítás

2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység 3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és kommunikációs tevékenység 4. Kutatás és kísérleti termelés 5. Képzési tevékenység típusok 7. Környezetvédelmi tevékenység típusok 8. Egyéb tevékenység típusok

9.

30

Minőségfejlesztés és minőségtanúsítás, a nyomon 1. Termeléstervezésre irányuló tevékenység követhetőséget biztosító jelölési rendszer kialakítása 2. Termékminőség javítására, fenntartására irányuló tevékenység

3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenység, valamint a promóciós és kommunikációs tevékenység 4. Kutatás és kísérleti termelés 5. Képzési tevékenység típusok 7. Környezetvédelmi tevékenység típusok 8. Egyéb tevékenység típusok 10.

A termékek piacain jelentkező válságok megelőzése 1. Termeléstervezésre irányuló tevékenység és kezelése 6. Válság-megelőzési és –kezelési intézkedések 7. Környezetvédelmi tevékenység típusok 8. Egyéb tevékenység típusok

31

1.1. A termeléstervezésre irányuló tevékenységek A termeléstervezés, mint intézkedés, olyan tevékenységek csoportja, amelyek az információgyűjtést, azok összesítését, elemzését, azokból következtetések levonását hivatott elősegíteni. A TÉSZ tagjainak termeléséről folyamatos, naprakész információkkal kell rendelkezni, amelyek az összegzésüket követően alkalmasak arra, hogy az értékesítés szervezése folyamán mindig a tényleges adatokra (fajta, mennyiség, minőség) tudjon a szervezet alapozni. Az értékesítési tárgyalások alkalmával a keresett termék mennyisége és minősége, illetve annak időbeni ütemezése ismeretében és a termelői oldalról történt adatszolgáltatást összevetve tervezzék meg az adott időszaki termékstruktúrát, adjanak iránymutatást a tag termelőknek, hogy mit termeljenek és mekkora mennyiségben a piaci kereslet alapján. Ahhoz, hogy az értékesítés szervezése hatékony legyen, a piaci változások nyomon követése elengedhetetlen. A zöldség-gyümölcs ágazatban a változásokra történő gyors reagálás nagyon nehéz, ezért itt elsősorban a több éves adatgyűjtéseken alapuló tendenciák figyelembevételét kell előtérbe helyezni. 1.2. Termékminőség javítására vagy fenntartására irányuló tevékenységek A zöldség-gyümölcs termékek minőségének javítása több tényező függvénye. Termelési oldalról a felhasznált anyagok, fajták, technológiák játsszák a döntő szerepet. Ezt követi a szállítás, az osztályozás, válogatás, csomagolás, amely a szervezet feladata. A termelői oldalon a termékminőség javítása az alábbi módokon történhet: 

szaktanácsadói szolgálat létrehozása, amelynek keretén belül konkrét információt kaphatnak a termelők fajta, technológia kérdéskörben, úgy, hogy a szaktanácsadó a termelői szervezet által tervezett termelést tartja szem előtt;  Minőségbiztosítási rendszerek kiépítése: akár szolgáltatón keresztül, akár saját - képzett munkavállalóval történő rendszerépítés, rendszerfejlesztés. Ebbe beletartozik a termelők felkészítése, a szervezet telephelyének felkészítése az auditra, a dokumentációk elkészítésével együtt, a szükséges vizsgálatok elvégzése, elvégeztetése, valamint maga az audit költsége, az audit időszaka alatt felmerült egyéb költségekkel;  Képzések, oktatások szervezése, a minőségfejlesztéshez igazoltan kapcsolódó témákban;  A termesztéstechnológia fejlesztése a termelőknél. Segítség nyújtása pályázatok megírásához, agrár-környezetgazdálkodási rendszerben való részvételhez, támogatások igénylése stb.;  Beruházásokhoz, fejlesztésekhez kedvezményes hitellehetőség biztosítása;  Termelők rendszeres, váratlan, véletlenszerű ellenőrzése. A szervezet oldaláról a termékminőség javítása az alábbi módokon történhet:  32

Megfelelő osztályozás, homogén árualap kialakítása.

  

Csomagolásfejlesztés. Megfelelő jelölés, címkézés, nyomon követés. Termelői szervezetek rendszeres ellenőrzése.

1.3. A forgalmazás tökéletesítésére irányuló tevékenységek, valamint a promóciós és kommunikációs tevékenységek A forgalmazás tökéletesítéséhez olyan feladatok megvalósítása szükséges, mellyel megvalósítható a minél nagyobb mennyiségű, lehetőleg az összes tagi áru értékesítése. Az ehhez szükséges tárgyi eszközök beszerzése, a szükséges munkaerő biztosítása, a szükséges szolgáltatások igénybevételével biztosítani kell ennek megvalósítását. Ehhez szükség lehet promóciós és kommunikációs tevékenységre is, mely az értékesítés volumenének növelését kell, hogy elősegítse. Természetesen ez a tevékenység szorosan kapcsolódik az első kettő tevékenységhez. Amennyiben a tagi termelésről megfelelő és valós információk állnak rendelkezésre, ekkor válik fontossá, hogy olyan műszaki és személyzeti háttérrel rendelkezzen egy termelői szervezet, amely a rendelkezésre álló információk alapján az értékesítési csatornák felkutatásával, kapcsolataik építésével képes az árut a fogyasztókhoz eljuttatni. A munka során visszajelzés szükséges az értékesítési tapasztalatokról a termelés felé, a termelt faj, fajta, minőség, mennyiség, betakarítás időzítés, csomagolási mód tekintetében. 1.4. Kutatás és kísérleti termelés Magyarországon a rendszerváltás óta a független zöldség-gyümölcs technológiai kutatás erősen visszaesett, pedig a gyorsuló fajtaváltás és a modern technológiák adaptációja szükségessé teszi ezen kutatási-fejlesztési feladatok elvégzését. Ezen a területen a termelői szervezetek tölthetnek be úttörő szerepet. Kutatás és kísérleti termelésben a termelői szervezetek szerepe abban van, hogy segítse tagjait az új technológiák, fajták, növényvédő szerek, megismerésében, akár egy bemutatóként szolgáló létesítmény megvalósításával. A kisebb termelők nem tudják tartani a fejlődési ütemet, a nagy termelők pedig a bizonytalan kimenet miatt nem merik az új technológiákat kipróbálni. Ezért szükséges a termelői szervezet részéről egy olyan szolgáltatás kifejlesztése, amelynek segítségével a termelők mindig a legújabb információk birtokában dolgozhatnak, csökkentve ezzel a gazdaságok közötti fejlettségi és jövedelmezőségi különbséget, valamint a szaktanácsadói tevékenység alapja lehet a kísérleti adatokból levont következtetések és tapasztalatok. A kutatási eredmények alapján ajánlásokat kell tenni a tagok felé. 33

1.5. Képzési tevékenységtípusok, valamint a tanácsadó szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése Tekintettel arra, hogy Magyarországon a szakképzés nem követi a korszerű gyakorlati ismereteket, szükség van a termelői szervezetek által végzett képzési, tanácsadási és továbbképzési szolgáltatásokra, amely mind a tagok felé, mind pedig a TÉSZ alkalmazott szakemberei felé folyamatosan a legkorszerűbb ismeretanyagokat juttatja el. Ez a tevékenység az egyik kulcseleme a termékminőség javításának, a versenyképes hozamok elérésnek és a különböző jogszabályi kötelezettségeknek való hiánytalan megfelelésnek is. A tagok részére olyan képzések, előadások szervezése, amelyek a termelési tevékenységükben, gazdálkodásukban segíti őket: -

-

-

Az áruminőséggel, a minőségbiztosítással, az árukezeléssel, nyomon követéssel kapcsolatos oktatások szervezése, meghívott vagy szervezeten belüli tanácsadók segítségével; a kutatás kísérleti termelés eredményeit, tapasztalatait referáló képzések, előadások tartása a termesztéstechnológiákról, növényvédelemről, fajról, fajtákról. Ideértve természetesen a mások által végzett kutatások eredményeinek közlését is; Képzések, előadások témája lehet: jogszabályi változások, adó, VPOP, munkaügy, munkavédelem, tűzvédelem, támogatások, aktuális pályázati lehetőségek, környezetvédelem, integrált és biotermesztés; Ezen túl a szaktanácsadási szolgáltatásokhoz is biztosítani kell a hozzáférésüket, melynek segítségével tájékozódhatnak az aktuális kutatási és kísérleti termelés eredményeiről.

1.6. Válság-megelőzési és -kezelési intézkedések a vonatkozó rendeletben szabályozottak szerint Célja a piaci válságok megelőzése és a kialakult kereslet-kínálati válságok kezelése. Válságmegelőző intézkedés alkalmazásának feltétele, hogy azt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a működési program részeként jóváhagyja. A szükséges információk birtokában (termesztett mennyiség, keresett mennyiség) valószínűsíthető, hogy az értékesítés során ár és/vagy mennyiségi problémák lesznek, a probléma megoldására alkalmazni kell ezt az intézkedést. Rögzíteni kell a termék megnevezését, aktuális árakat, mennyiséget, ami igazolja, hogy miért van szükség az intézkedés végrehajtására. Az intézkedés végrehajtása során elvégzett feladatokat, munkafolyamatokat, az intézkedéssel érintett termékeket, azok mennyiségét, minőségét, a felmerült költségeket is rögzíteni kell. Természetesen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által, az ellenőrzés során kiállított dokumentációk is bizonyítékként szolgálnak. Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy az intézkedés milyen hatással volt a piacra. A piaci információk segítségével az árnövekedést, a rendelt mennyiségek növekedését egyértelműen igazolni kell. 34

1.7. Környezetvédelmi tevékenységtípusok A Nemzeti Stratégia részét képező „Környezetvédelmi tevékenységek nemzeti kerete” tartalmazza a környezetvédelmi tevékenységgel kapcsolatos alapvető szabályokat, előírásokat. A nemzeti keretbe foglalt intézkedések az alábbiak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Tápanyag-gazdálkodási terv készítése/készíttetése és végrehajtása Komposzt használata Zöldtrágya használata A meglévő öntözési rendszerek fejlesztése vagy cseréje Megújuló energiaforrásokat felhasználó fűtésrendszer kialakítása Az újrahasznosítható csomagolás termelési szakaszban történő ismételt felhasználása Újrahasznosítható és újra feldolgozható csomagolóanyagok használata a forgalmazási szakaszban Biológiailag lebomló csomagolóanyagok alkalmazása A biológiailag lebomló szerves anyagok aerob lebontása és további felhasználásra alkalmassá tétele (Komposztkészítés) A növényi maradványok energetikai célú fölhasználásának elősegítése Szelektív hulladékgyűjtés A kedvezőtlen műszaki jellemzőkkel rendelkező növényvédelmi gépek és növényvédő szer kijuttatására szolgáló berendezések helyettesítése korszerűbb gépekkel és eszközökkel Biológiai növényvédelmi eszközök és készítmények alkalmazása Ökológiai gazdálkodás Horizontális intézkedésként, azaz a nemzeti keretben meghatározott esetekben: a. Víz-, talaj- és növényanalízis b. Oktatás, képzés c. Szaktanácsadás d. Tervezés

1.8. Kapcsolat a vidékfejlesztési politikával A zöldség-gyümölcs ágazat középtávú fejlesztésében az alábbi stratégiailag fontos elemekre kell koncentrálni: -

A vidékfejlesztési támogatásokat elsősorban a termeléshez kötődő technikai és technológiai fejlesztésekre és beruházásokra kell koncentrálni, melyek közül:  a gyümölcsültetvények faj- és fajtaszerkezet, valamint termesztéstechnológiai korszerűsítési programja,  a növény- és gombaházak fejlesztése és az öntözésfejlesztést kell kiemelni;  a termelői szervezetek, azok társulásai és leányvállalataik szintjén elsősorban a nagyobb volumenű infrastrukturális és logisztikai fejlesztések,  valamint az elsődleges termékfeldolgozás fejlesztése a vidékfejlesztési támogatások legfontosabb célterülete. 35

-

A zöldség-gyümölcs közös piacszervezés keretében a termelői szervezetek működési programjában elsősorban a 1580/2007/EK rendelet VII. számú mellékletében meghatározott intézkedésekkel kapcsolatos tevékenységek finanszírozását kell biztosítani, melyek közül:  a termelők és szervezeteik szintjén megjelenő termékminőség javításával és annak folyamatos kontrolljával,  a marketing promócióval,  valamint a kutatással és szaktanácsadással kapcsolatos tevékenységek fontosságát kell kiemelnünk.

2. A ZÖLDSÉGTERMELŐ VÁLLALKOZÁSOK FEJLESZTÉSÉNEK TERÜLETEI, ESZKÖZEI 2.1.

Technikai, technológiai fejlesztések

2.1.1. A termesztéstechnológiák modernizálása, termelőeszközök korszerűsítése Hajtatás-technológia alkalmazásának elterjesztése A pontosan időzíthető termesztés és szállítás hiánya a piacaiknak elvesztéséhez vezethet. Akár áruházláncokba, akár kereskedőknek értékesít a termelő, rá van kényszerítve, hogy az előre megbeszélt időpontra, a megadott mennyiségű árut beszállítsa. A szállítási pontosság, a minőség mellett, elsődleges szemponttá vált annak érdekében, hogy a termelőt partnerként kezeljék a kereskedők. A termésbiztonság megteremtése érdekében a fejlett kertészeti kultúrával rendelkező országokban egyre nagyobb lett a fedett termőfelületek aránya. Még olyan országokban is a növényházi termesztés került előtérbe, ahol azt a klimatikus okok nem feltétlenül indokolnák. A magyarországi tendenciák is hasonlóak, a friss export vagy belföldi piacra termelt melegigényes zöldségfélék szinte teljes egészében fedett termesztés alól kerülnek ki. Ezen növények körébe tartozik a paprika, a paradicsom, és az uborka, de ide sorolható például a kisebb jelentőségű padlizsán vagy a kisebb hőigényű saláta is. A primőr áruk jó áron történő értékesítése miatt, azonban szinte a zöldségfélék teljes palettája előfordul fedett termesztő berendezések alatt. A hajtató házak alól kikerülő termékekre jellemző, hogy ha a beltartalmi tulajdonságai alapján nem is, de a külső paraméterek alapján mindenképpen jobb minőségű, mint a szabadföldön megtermelt áru. Van olyan termék, mint például a fehér paprika, mely esetén a kereskedők ragaszkodnak, hogy a termék hajtatásból származzon. A növényházi fejlesztéssel a magyar zöldségtermesztésnek jelenleg mintegy 25-30%-át adó zöldséghajtatás termésmennyisége jelentősen növelhető, és ezáltal a jó minőségű, piacképes frissáruk mintegy 2/3-a innen kerülhetne ki. Ez jelentős eltartó képességet, foglalkoztatás növelést és régiófejlesztési lehetőséget is jelent. 36

A hajtatott kultúrák alkalmazásával megnövelhető a termelési periódus hossza, ezáltal nem csak az értékesítés terén tudunk hosszabb periódusban árualapot biztosítani, hanem a termelő is közel egész évben bevételhez jut. A hajtatott termesztéstechnológia ugyanakkor kiemelkedő szakértelmet és magas beruházási költséget igényel. Ekkora volumenű termelői beruházást csak akkor érdemes megvalósítani, ha rendelkezésre állnak az értékesítés feltételei. Ha a magyarországi adatokat megnézzük sajnos látható, hogy ezen a téren a lemaradásunk jelentős, a zöldségtermesztő felületünk csupán 9 %-án tudunk, az időjárás káros hatásaitól valamilyen szinten védett termesztést megvalósítani, pedig már hazánkban is kereskedelmi gyakorlattá vált, hogy egyes növények esetén friss piacra előállított zöldségfélék kizárólag a növényházi termesztésből kerülnek ki. Ezekből a termékekből csak a hajtatásban megtermelt áru minősége felel meg stabilan a piac elvárásainak. A jó minőség mellett a termelőnek megfelelő biztonságot nyújt, és az intenzitás emelésével költséghatékonyabbá teheti termelését. A hazai zöldségtermesztés fejlesztésében is kiemelt szerepet játszik a hajtatás. A minőségi, belföldi előállítású áruból (paprika, paradicsom, uborka) hiány van március közepétől november közepéig. A termesztő berendezések fejlesztésének segítségével ez az áruhiány megszüntethető. A termesztő berendezések négy típusa javasolható Magyarországon, melyek igazodnak a jelenlegi különböző színvonalú technológiai megoldásokhoz és szaktudáshoz és átmeneti lehetőséget biztosítanak az intenzív szabadföldi termesztés felől egészen a csúcstechnológiájú, talaj nélküli üvegházi termesztésig, a hidegfóliás mobil fóliablokkon és a fűtött blokkfóliákon keresztül. 1. Az üvegházak által elfoglalt terület jelenlegi nagysága kb. 100 hektár, ami a fedett felület 2%a. Ezek fűtöttek, egy növénnyel, egy hosszú kultúrával 10-11 hónapon keresztül hasznosítják. Általában TV paprikát és hegyes erős paprikát, paradicsomot, uborkát termesztenek bennük. A tervezett fejlesztések hatására 25-30% növekedést valószínűsítve, mintegy 125-130 hektárra bővülhet a terület – különösen, ha beindul a termál kutak fejlesztése is. 2. Az egyhajós hideg fólia jelenleg a magyar valóság gerince, a hazai hajtatás döntő része a dupla falú, fűtés nélküli, hideg fóliák alatt történik. Ezek technológiai felülete kb. 4500 ha, (vagyis egy adott fizikai terület annyiszor kerül számításba, ahány kultúrával hasznosítja a termelő). Részarányuk 90% a hajtatásban. 80%-ukban kettős termesztés folyik, főleg káposztafélék, paprika, salátafélék, gyökérzöldségfélék, egyéb zöldségek termesztése jellemző. 20%-ukban 7-8 hónapon keresztül egy növénnyel, hosszú kultúrákkal: paradicsommal, uborkával hasznosítják. Mivel a 7,5 m-es fóliákban előállított termékek minősége, hozama, önköltsége nem versenyképes a nagy légtérben előállított termékekével, további bővítése nem javasolható. 3. Egyre jobban terjednek Magyarországon is a különböző felszereltségű blokkfóliás rendszerek. A már említett legkorszerűbbek elsősorban a hosszú kultúrás intenzív zöldséghajtást szolgálják, míg az egyszerű szerkezetű sátrak esetén legfontosabb szerepet a környezeti tényezőkkel szembeni védelem játssza, így ezek a rendszerek a szabadföldi termesztést hivatottak leváltani. Hasonló kultúrákkal és hasonlóan hosszú ideig, mintegy 10 37

hónapon keresztül, egy növénnyel foglalkoznak a fűtött fóliablokkokban. A jelenlegi 350 ha felület, ami a teljes felület 7%-a, a fejlesztéssel 20–25%-os növekedést érhet el, ami 420–440 hektárt jelent. Itt is fontos szerepet játszhat a termál kutak fejlesztésének beindulása. 4. A mobil fóliablokk, vagy más néven vándorfólia egy jelenleg bevezetés alatt álló, mindössze 1-2%- nyi részesedéssel bíró növényház típus, mely a mediterrán országokban általánosan használt, általában szimpla falú, fűtés nélküli fóliablokkok hazai viszonyokra adaptált változatai. Ezek elsősorban a korábban szabadföldi technológiával termesztett zöldségek, a paprika, a káposztafélék, a salátafélék, a sárgadinnye és a tojásgyümölcs, valamint a szamóca magasabb szintű, védett termesztését biztosítja. Két réteggel takarva jó megoldás lehet. Éppen ezért ezen a területen látványos fejlődésre lenne szükség, és az összes termőfelületnek el kellene érnie a 650-700 ha felületet. Export lehetőségeinket és belföldi ellátásunkat egyaránt figyelembe véve a paprika, paradicsom, kígyó és salátauborka, saláta félék és káposzta félék hajtatása kiemelten fontos.

2.1.2. Öntözéstechnológiai korszerűsítések Egészen a XVIII. század végéig hazánkban ún. szórvány-öntözésről beszélhetünk, ezek összes területe kb. 3300 hektár volt, amely a rét-, a legelő- és a rizsterületek öntözését jelentette. A tiszántúli rétöntözés gondolatát Tessedik Sámuel vetette fel először, és így a hozamokat gyakorlatilag megduplázták. 1937-ben (törvényi rendelkezéssel) létrehozták az Országos Öntözésügyi Hivatalt. A törvény hatására 1938-39-ben az ország több pontján – Szarvas, Tiszaderzs, Alattyán, Gödöllő, Mosonmagyaróvár, Hortobágy, Kisújszállás, Tiszaörs, Sarkad – újra beindultak az öntözési kísérletek. Milyen messze vagyunk jelenleg ettől! 1954-ben üzembe helyezték a Tiszalöki Vízlépcsőt, majd 1956-ban a Keleti-főcsatornát, ez jelentős lökést adott az öntözésfejlesztési elképzeléseknek. 1974-ben a Kiskörei Vízlépcső és a Kettős Körösön kiépített Békési duzzasztómű átadásával az öntözési kapacitás elérte a 451 ezer ha-t és ebből abban az évben a ténylegesen öntözött terület meghaladta a 300 ezer hat. A csökkenés ellenére 1990-ben a ténylegesen öntözött területünk még mindig 200 ezer ha felett volt. A rendszerváltást követően a bekövetkezett változások a teljesség igénye nélkül a következők szerint foglalhatók össze: 

38

A módosult táblaméretek miatt a kimondottan nagyüzemi használatra alkalmas öntözőberendezések (Lineár, Center Pivot stb.) kihasználtsága romlott, a kis és



  

közepes méretű táblák öntözésére alkalmas berendezés viszont alig volt az országban. A tulajdonviszonyok megváltozása időben elhúzódott. A termelés költségformáinak fontossági sorrendje átrendeződött – az energiaköltség prioritása stabilizálódott, a gazdálkodás pénzügyi feltételei szigorodtak. A jövedelemtermelő képesség a kertészeti főágazatban (zöldség-, gyümölcstermesztés) jelentősen csökkent, az agrárolló továbbnyílt. Az egész ország gazdaságát jellemző tőkehiány az új mezőgazdasági tulajdonosokra – főként a kis, 10 ha alatti területen gazdálkodókra – különösen jellemző volt, és ez a helyzet máig fennmaradt. A mezőgazdaság részesedési aránya a GDP-ből drasztikusan és folyamatosan csökkent. A gazdasági és a jogi szabályozások – pl. a támogatások, pályázati lehetőségek – részben vagy egészben kiszámíthatatlanná váltak. Az öntözéses gazdálkodást szervező, irányító szakemberek létszáma csökkent.

Az öntözési helyzet értékelésénél, elemzésénél fontos figyelembe venni, hogy az évjáratok különbözőségéből adódóan, mindig jelentős eltérés volt és lesz a vízjogilag engedélyezett és a ténylegesen öntözött területek között. Az elmúlt évek során a vízjogilag engedélyezett öntözött területek nagysága határozottan csökkent, 1997-2006 között több mint 100 ezer hektárral és ez jogos aggodalomra ad okot. A ténylegesen öntözött területek nagysága pedig – évjárattól függően - kb. 35 és 130 ezer ha között ingadozott. Ez jelentős eltérés, ami egyben azt is jelzi, hogy az évek közötti időjárásbeli különbségek egyre nagyobbak. Erre a jövőben szintén fel kell készülni. Az öntözéssel a növény vízigényét a termelési célnak és módnak megfelelően, az adott körülmények között a gazdaságosság határáig kell kielégíteni. A szabadföldi zöldségtermesztésben a legnagyobb öntözési területet a csemegekukorica adja, ezt követi a zöldborsó, majd lényegesen kisebb területtel a zöldbab, az ipari paradicsom, az étkezési paprika és a káposztafélék. Az elkövetkező évek alapvető fejlesztési feladata a már meglévő öntözőrendszerek felújítása és bővítése. Erre már sok szerző és szakmaközi szervezet több alkalommal is felhívta a figyelmet. Természetesen a növénytermesztésen belül az öntözés fejlesztésének eltérő mértékben kell megvalósulnia. Az öntözött területek arányának növelése kiemelten fontos az intenzív termesztésnek számító kertészeti kultúrák tekintetében. A zöldség-, gyümölcs-, gyógynövény- és a dísznövénytermesztés esetében egységnyi területre vonatkoztatva nagy termelési értéket állítunk elő, ezért az öntözés hiánya a 39

termelők (vállalkozók) számára jelentős kockázattal jár. Önmagában az öntözés jelenlegi helyzete is jelentős mértékben meghatározza, korlátozza a hazai növénytermesztés – ezen belül különösen a kertészeti ágazatok – versenyképességét az Európai Unió piacain. Az öntözés fejlesztésének szükségszerűsége a zöldségtermesztési ágazatokra vonatkozóan Sajnos jelenleg a szabadföldi zöldségterületnek csupán 25-35 %-át öntözzük, évjárattól függően. A termésbiztonság, termésminőség és az Európai Unió többi termelőivel való versenyképesség elérése miatt indokolt lenne a közeli jövőben a 75-80 %-os arány elérése a zöldségágazatban. Tehát az lenne a kívánatos, hogy a szabadföldi zöldségtermesztésben a növényeket ilyen arányban termesszük öntözésre berendezett (nem öntözött!) területen. Egy termesztés minél intenzívebb, annál jobban igaz az a megfogalmazás, illetve állítás, miszerint a termesztés a növényélettan gyakorlati alkalmazása. Az öntözés jelentőségét és fejlesztésének fontosságát indokolja: - Az utóbbi években egyértelműen növekedett az aszályhajlam. Hazánkban az elmúlt néhány évtizedben a terméshozamok változékonyságának több mint 30 %-a „magyarázható” időjárási adatokkal. Az elmúlt 100 évet a csapadék és a hőmérséklet alakulása alapján vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az évek:    

17 %-át tekinthetjük csupán kedvezőnek, 32 %-át csapadékosnak, 23 %-át száraznak és 28 %-át igen száraznak.

Tehát az évek valamivel több, mint 50 %-a nagy valószínűséggel aszályosnak tekinthető, valamint az aszály mértéke is egyre jelentősebb. Természetesen ez függ a termesztett növényfajtól és a termőkörzettől is. Az előrejelzések szerint ez a tendencia fokozódik. -Termés mennyisége, minősége. Közismert, hogy egységnyi öntözött területen termelt érték lényegesen nagyobb, mint ami a természetes vízellátottságú területeken elérhető. Globalizálódott világunkban a hazai termésátlagoknak, a termelésnek versenyképesnek kell lennie a nemzetközi (EU-s) átlagokkal, ennek egyik kritikus eleme, hogy a termesztést öntözhető területen végezzük! A racionálisan végrehajtott öntözés a termés zsengeségét, minőségét is javítja. 40

-Termésbiztonság. Magyarországon az öntözés hiánya miatt évről évre jelentős termésingadozást tapasztalunk aszerint, hogy az adott növénykultúra számára kedvező, illetve kedvezőtlen volt-e az adott évjárat csapadékmennyisége és –eloszlása. Annak ellenére, hogy az utóbbi néhány évben a csapadék mennyisége meghaladta a sokévi átlagot (pl. 1998, 1999, 2001, 2004, 2005-ben), az aszályos évek száma egyértelműen nőtt, melynek oka sok esetben a kedvezőtlen eloszlás. A termésbiztonság mértéke jelentősen javítható, ha az öntözés a termesztéstechnológia szerves részét képezi. -Termesztés időzítése. A frissfogyasztás, de különösen a feldolgozóipar (konzerv, hűtő) számára a termesztés programozása, időzítése fontos. Ez az igény öntözött területeken könnyebben megvalósítható. Néhány feldolgozó üzem – teljesen indokoltan – nem is köt szerződést olyan termelővel (csemegekukorica, zöldbab, zöldborsó, ipari paradicsom stb. termelése esetén), aki nem tud öntözni. -Termesztés intenzitása. Az intenzív termesztési technológiák eleve feltételezik az öntözés lehetőségét. Ellenkező esetben a termelő túl nagy kockázatot vállal. A növénytermesztés és ezen belül a kertészeti termelés tudományterületei szervesen ráépülnek a vízgazdálkodás által elért eredményekre. Egy adott térség agro - ökopotenciáljának kihasználása öntözés nélkül nem képzelhető el. 2.1.3. Korszerű növényvédelmi eljárások alkalmazása A szintetikus vegyületek használata a zöldségtermesztés növényvédelmében, komoly veszélyeket hordoz magában. Nem véletlen, hogy a minőségbiztosítási rendszerek leginkább erre a területre fókuszálnak és igyekeznek a kemikáliák fogyasztókra, dolgozókra és környezetre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni annak érdekében, hogy a veszélyforrásokat feltárják, s az ebből eredő hibákat kizárják a termesztés és a feldolgozás folyamatából. A hagyományos kémiai növényvédelemre alapozott technológiák kiváltása soha nem volt olyan fontos, mint napjainkban. Egyfelől piaci elvárás az egészséges élelmiszer előállításának követelménye, másrészt a technológiát érintő szabályozások módosulása (elsősorban az EU rendelkezések nyomán kivont hatóanyagok elhagyása) kényszeríti ki a változtatásokat.

41

A zöldségtermesztés e területén bekövetkezett technológiai váltás nem éri el, az ágazat versenyképességéhez és fejlődéséhez szükséges mértéket. A biológiai növényvédelem gyors elterjedése nélkül a hazai zöldségtermelés nem vagy csak nehezen megoldható növényvédelmi gondok elé néz, amely a piacra jutás nehézségeivel kiegészülve, az ágazat utóbbi években folyó visszaesésének erőteljes felgyorsulásához vezethet. A biológiai növényvédelem széleskörű és hatékony elterjesztéséhez más országok kedvező tapasztalatait is figyelembe véve, megalapozott stratégia és összehangolt megvalósítás szükséges. A zöldséghajtatásban a biológiai növényvédelem üzemi alkalmazása az elmúlt évszázad elejéig nyúlik vissza, amikor angliai növényházakban telepítettek hasznos ízeltlábúakat, kertészeti kártevők féken tartása érdekében. Nevezetesen Encarsia fürkészdarazsat az üvegházi molytetű és Phytoseiulus persimilist a takácsatka ellen. A 60-as években még a Szovjetunióban volt elterjedt a biológiai módszer alkalmazása, de a vegyipar fejlődésével ez az irány Európa szerte háttérbe szorult. Az igazi áttörést a 80-as évek hozták meg, amikor a holland termesztők a túlzott kemizálás kedvezőtlen hatásait felismerve terjesztették el üvegházaikban a kártevők elleni biológiai növényvédelmet. Ennek hatására hazánkban is beindult a folyamat. A Csongrád Megyei Növényvédelmi és Talajvédelmi Állomáson létrehozták a Biológiai Védekezési Laboratóriumot, s elkezdték az Encarsia formosa tömegtenyésztését. Számos hazai kertészetben alkalmazták sikeresen az üvegházi molytetű ellen, melynek átütő sikerét a mai napig emlegetik a programban résztvevő kertészek. Néhány jó év után megtorpant a folyamat, mert más kártevők ellen nem volt mód biológiai módszert alkalmazni, s szelektív kemikáliák sem álltak rendelkezésre, így az alkalmazott növényvédő-szerek kiirtották hasznos segítőinket. Ez a helyzet akkor változhatott meg, amikor a 90-es évek elején megjelentek nálunk is a természetes ellenségek tömegszaporítására szakosodott nemzetközi cégek, s komplex biológiai növényvédelmi programjaikkal lehetőséget kínáltak az akkoriban túlzott mértékű növényvédő-szer használat kiváltására. Az évtized közepére több helyen sikerült hazai viszonyokra kidolgozni és alkalmazni a komplex védekezési rendszereket, melyek az üvegházi molytetűn kívül a tripsz, a levéltetű és a takácsatka ellen is megnyugtató eredményeket adtak. Ebben a munkában a Flóratom Kft. és az Árpád cégcsoport szerepe emelhető ki. A módszer terjedését termésfokozás céljára telepített poszméhek alkalmazása is segítette. A beporzó poszméhek kihelyezése egy sor rovarokra veszélyes növényvédő-szer használatát kizárta, így a termelőknek meg kellett tanulniuk, hogy a termesztő-berendezésben működő hasznos szervezetek igényeire is tekintettel kell lenni a hajtatási ciklus során. Ez az integrált szemlélet elsajátítása már ugródeszkaként szolgált a biológiai növényvédelemhez. A biológiai növényvédelem elterjedtsége nem éri el a zöldséghajtatási ágazat versenyképességéhez szükséges mértéket. Annak ellenére, hogy a forgalmazó cégek komoly energiákat fektettek a 42

módszer népszerűsítésébe, csak kis lépésekben növekedett az elmúlt években. Egyedüli komolyabb lendületet nemrég a paprika hajtatás területén tapasztalhattuk, a tripszek ellen használt kulcsfontosságú hatóanyag kivonásának, s a TÉSZ-ek segítő közreműködésének köszönhetően. A 2600 ha hajtatási felületből, mindössze 150 ha körül alakul a biológiailag védett felülete aránya, melyből paprika kb. 90 ha, paradicsom 50 ha egyéb növények 10 ha. Az ágazat további gondja, hogy igen széttagolt a termelési szerkezet. Az üzemméret néhány száz négyzetméteres termelőtől a húszhektáros gazdaságig terjed. Ez az áru egységes megjelenítése szempontjából nem a legkedvezőbb. Az egységes fajtahasználat és az egységes technológia is fontos lenne a piaci igényeknek való megfeleléshez. Ugyanígy a biológiai növényvédelem széleskörű alkalmazása is fontos kritérium. A felzárkózás az ágazat nagyszámú és kisméretű gazdaságai miatt jóval nehezebb. Ugyanez nehezíti a hatékony tanácsadói munkát is, mert a kevés kompetens szakember nem képes a kisgazdaságok mindegyikébe időben eljutni. A változatos termesztőberendezés típusok és különböző technológiai szintek gyakran egyedi helyzeteket teremtenek, melyek megoldása nehézségekbe ütközhet. A sikeres biológiai növényvédelem, egyelőre integrált szemléletű növényvédő-szer használat nélkül csak kivételes esetben oldható meg, így gyakorlatilag megkerülhetetlen néhány lágy kemikália alkalmazása a termesztés során. Ezen készítmények sora igen csekély, s bővülésükre csak igen korlátozott mértékben számíthatunk, így ezek működésének fenntartása rendkívül fontos a sikeres növényvédelem folytatása érdekében. A hagyományos növényvédelemben pont ezeket a jól működő hatóanyagokat alkalmazzák szabályszerűtlenül gyakran, mellyel a kártevőkben és a betegségekben ellenálló képességet generálnak, ami végül teljes hatástalansághoz vezethet. Ez a tény sajnos a termelőkben gyakran nem tudatosul, hiszen a gazdasági nehézségek miatt nem tudnak hosszútávra gondolkodni. A globalizálódó zöldségforgalmazás miatt sajnos hazánk is kitett különböző eddig még nem tapasztalt kártevők és betegségek megjelenésének. Rövid távú stratégia: A következő három évben zöldséghajtató ágazatot versenyképes állapotba kell hozni, melynek egyik legfontosabb eszköze a biológiai növényvédelem széleskörű elterjesztése a termelők között. Ez lehet a garancia arra, hogy a magyar termék egészséges, szermaradékoktól mentes, fogyasztása sokkal kisebb kockázatot jelent, mint a konkurens országokból származó árucikkek. Ennek legfontosabb eszköze a termékvédjegy, amely az EU előírásai szerint meghatározott földrajzi eredet igazoló integrált védekezéssel előállított termékvédjegy kell, hogy legyen. A módszer elterjesztéséhez elengedhetetlen, hogy egy hatékonyan működő szaktanácsadói rendszer épüljön ki, amelyet részben a forgalmazó cégek szakembereire, a TÉSz-ek szaktanácsadó rendszerére (TÉSZ-ÉSZ) és az oktatási intézmények szakoktatóira kell alapozni. A legkülönbözőbb marketing eszközökkel fokozni kell az egészséges táplálkozást népszerűsítő propagandát. El kell érni, hogy a fogyasztók az egészséges hazai termékeket vásárolják.

43

Középtávú stratégia: A következő tíz évben el kell érni, hogy a zöldséghajtató ágazat szereplői legalább 95% feletti mértékben alkalmazzák a biológiai növényvédelmet. A kártevők elleni védekezésen túl a növénybetegségek ellen is ki kell dolgozni a biológiai védekezési módszereket. A legfontosabb hajtatási növényeken kívül (paprika, paradicsom és uborka) a kisebb jelentőségű hajtatási növényekben is ki kell dolgozni és megvalósítani a biológiai növényvédelmi technológiát. A hajtatáson túlmenően, a szabadföldi zöldségtermesztéshez is eredményesen alkalmazható integrált növényvédelmi rendszert kell bevezetni, amely java részében biológiai védekezési elemekre épül. Ennek részeként a hasznos szervezetek életterének biztosítását, megtartó rezervoárok kialakítását kell kifejleszteni. Hosszú távú stratégia: Hosszútávon a vegyszerfelhasználás teljes elhagyását kell megcélozni. Olyan hazai kutatóbázist kell létrehozni, ami a zöldségtermesztés területén jelentkező növényvédelmi gondokra hatékony biológiai módszert tud kidolgozni a gyakorlat számára.

2.1.4. Alternatív energiaforrások felhasználása A kertészet magas érték-előállítása energia- és munkaigényes tevékenység. A magyar fedett termesztés gázfelhasználása jelentősen befolyásolja a termékek versenyképességét. A rohamosan növekvő gázárak miatt kiemelten kell támogatni az alternatív fűtési megoldások bevezetését. Geotermikus energia felhasználása Magyarországon a mezőgazdaságon belül a termálvíz legelterjedtebb hasznosítási módja a növényházak és a fóliasátrak fűtése. A termálvíz-hasznosítással működtetett növényházak, fóliasátrak a tenyészidőszak meghosszabbításában töltenek be jelentős szerepet, lehetővé téve a korai és a késői időszakban a gazdaságos friss zöldség-, illetve dísznövénytermesztést. Az üvegházak légtérfűtésére a 60-90 °C-os termálvíz a megfelelő, míg a talajfűtésre elegendő a 25-45 °C-os termálvíz is. A fóliaházak esetében pedig – amelyek télen nem, csak kora tavasszal és késő ősszel üzemelnek – az egészen alacsony hőmérsékletű (20-30 °C-os) termálvíz is alkalmas. A termálvízzel fűtött növényházak beruházási költsége 20-25%-kal nagyobb, mint az olaj- vagy a gázfűtésűeké, de a kisebb üzemköltségek miatt a többletkiadás 5-8 éven belül megtérülhet. Biomassza tüzelés Alternatív energiaként veendő figyelembe a biomassza tüzelés is. A biomassza kazánok kertészeti felhasználásának alapkövetelményei a következők: -

44

Minimum 5.000 m2, nagy légterű sátor nagyságrendtől válhat üzemi szinten gazdaságossá a beruházás Fontos szempont olyan kazán preferálása, amely a lágyszárú növények pelletjét és mindenféle mezőgazdasági hulladékot (megromlott termények, napraforgóhéj stb.) képes

-

hatékonyan elégetni. Fontos továbbá, hogy a kazán részét kell képeznie egy hőmennyiségmérőnek és egy több programos irányító PLC komputernek Kritikus pont a pellet folyamatos rendelkezésre állása és a rendeléstől számított min. két napon belüli szállítása, a gyártó üzemek megfelelő kapacitása és a logisztika megszervezése, valamint természetesen a szükséges biomassza rendelkezésre állása a pelletgyártáshoz.

3.Termékminőség fejlesztése 3.1. Kutatás és fejlesztés Magyarországon a rendszerváltás óta a független zöldség-gyümölcs technológiai kutatás is erősen visszaesett, pedig a gyorsuló fajtaváltás és a modern technológiák adaptációja szükségessé teszi ezen kutatási-fejlesztési feladatok elvégzését.

3.2. Integrált termelés, biotermék előállítás A zöldség-gyümölcs ágazatban kiemelten fontos az integrált környezetbarát termelés általánossá tétele, ez ugyanis ma a legerősebb versenyfeltételek egyike. A nemzetközi zöldség-gyümölcs kereskedelemben ma már elengedhetetlen a minőségbiztosítás, – a nemzetközi kereskedelem gyakorlatilag minden esetben megköveteli a termelésre vonatkozó élelmiszerbiztonsági rendszerek meglétét (Pl.: GLOBALGAP) – ezen rendszereknek pedig alapvető követelménye az integrált termesztéstechnológia megléte. Emellett a zöldséggyümölcs termékek belföldi kereskedelmének mintegy 50%-a kiskereskedelmi áruházláncokon keresztül kerül a fogyasztókhoz és ezek az élelmiszerhálózatok is megkövetelik valamely élelmiszerbiztonsági rendszer tanúsítását beszállítóiktól. Összességében tehát megállapítható, hogy az ágazati árukibocsátás mintegy 75%-ában gyakorlatilag az értékesítés feltétele az integrált termesztés. Tekintettel ez irányú lemaradásunkra a zöldség-gyümölcs termelés területén rövid határidőn belül el kell érnünk, hogy a termőterületek legalább 75%-a (55-57.000 ha) tanúsítottan integrált technológiát használjon.

3.3. Minőségszabályozás, minőségirányítás A zöldségek-gyümölcsök minőségének ellenőrzésére speciális szabályok vonatkoznak, azonban azokat illeszteni kell a növényi eredetű élelmiszer termékek különböző szintű általános szabályaihoz is. Vagyis a piac szereplőinek (termelők, feldolgozók, forgalmazók) valamennyi szabályt összefüggéseiben kell ismerniük. A piac szereplőinek is szükségszerű elvárása egy integrált zöldséggyümölcs ellenőrzési rendszer, amiben a kapcsolattartás egyszerűbb, a szabályok átláthatóbbak és speciális szabályok irányadók. A minőségi szabványok a zöldség-gyümölcs közös piaci szervezetszabályozásban központi jelentőséggel bírnak, szerepük, céljuk többrétű, melyeket a következők szerint foglaltunk össze: 45

-

Védi a fogyasztót a nem kielégítő minőségű termékek piacra kerülésével szemben, és egyben folyamatosan igyekszik összhangba hozni a termelést a fogyasztói igényekkel. - A minőségi szabványok egységes és objektív mércét állítanak fel a különböző körülmények között termelt, ezáltal különböző megjelenésű termékekre, ami a kereskedelem minden szintjén könnyíti az eladó és a vevő adás-vételi megállapodását, valamint a piaci átláthatóság kialakulását. - A minőség szabályozásával áttételesen a piacra kerülő mennyiség is szabályozható, mivel a szabványok szigorításával a „gyengébb” minőségű termékek egyre nagyobb köre zárható ki a friss zöldség-gyümölcs piacról, csökkentve ezzel a túlkínálatot eredményező mennyiséget. - Kizárja az EU belső piacáról az esetlegesen rosszabb minőségű, de olcsóbb külföldi termékeket, ezzel tehát piacvédő funkciót is megtestesít anélkül, hogy protekcionizmusnak minősülne. A minőségszabályozás szerint a piacra csak Extra, I. és II. osztályú áru kerülhet. Ez rendkívül komoly feladat elé állítja a hazai termelőket, mivel a nem megfelelő technológiai színvonal következtében legtöbb termelőnél az osztályos áru aránya nem haladja meg az 50-60 %-ot, márpedig ilyen paraméterek mellett gazdaságos termesztés nem folytatható. Az élelmiszerek, különösen a frissen fogyasztható termékek, zöldségek - gyümölcsök fogyasztói biztonságának érdekében be kell tartani a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabványait és a rossz árukezelési eljárásokat meg kell szüntetni. Ehhez valamennyi termelőnek bizonyítania kell, hogy betartja a nemzeti és nemzetközi jogszabályokat, kötelezettséget vállal, hogy a fogyasztóknak az élelmiszerek minőségébe és biztonságába vetett bizalmát fenntartja, a környezetet érő káros hatásokat csökkenti és védi a természetet. A zöldség-gyümölcs ágazatban ezen követelményeket részben vagy egészben felölelő rendszerek alakíthatók ki ill. alkalmazhatók: -

HACCP (Veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok) – Élelmiszerbiztonsági rendszer – elsősorban a feldolgozás folyamatára alkalmazandó, alkalmazható rendszer QS – egy aránylag újabb német kezdeményezésű minőségbiztosítási rendszer a zöldséggyümölcs ágazatban. GLOBALGAP – mára már világszerte elterjedt kertészeti minőségbiztosítási rendszer

A HACCP az élelmiszerek feldolgozása során kötelezővé tett rendszer, tulajdonképpen kiépíthető a kertészeti friss árutermelésre is, viszont felállítása bonyolult, és megfelelő információ, képzettség nélkül igen borsos árat kell fizetni a tanácsadásért. Elsődleges termelés esetén nem elterjedt rendszer. A QS németországi élelmiszerkereskedelem kezdeményezésére jött létre, mely elsősorban a származás biztosítására terjed ki a termelés, kereskedelem és értékesítés vonalán keresztül. Ez a Németországban kialakított rendszer kiterjedtebb, mint a termelői szintű GLOBALGAP. A vezérfonalak 3 szinten kerültek kidolgozásra, a termelés, zöldség-gyümölcs kereskedelem és az 46

élelmiszer-kereskedelmi hálózatok szintjein. Ezek a vezérfonalak garantálják a friss zöldség- és gyümölcs-termékek minőségét a farmtól az asztalig. A GLOBALGAP a friss zöldség-gyümölcs ágazatban legelterjedtebb, leginkább megkövetelt rendszer. Gyakorlatilag ma már a legtöbb élelmiszerhálózat megköveteli zöldség és gyümölcs áruszállítójától a GLOBALGAP feltételeinek teljesítését. A hazánkban is tevékenykedő, tanúsítványt megkövetelő, vagy a közeljövőben kérni fogó kiskereskedelmi hálózatok száma folyamatosan növekszik. A feldolgozóipar is egyre több országban követeli meg a friss zöldség-gyümölcs alapanyag beszállítóitól az GLOBALGAP tanúsítványt. Mind inkább úgy tűnik, hogy a minőségbiztosítás megléte a megtermelt áru eladhatóságának feltétele! A dinamikus növekedés magyarázatát az adhatja, hogy a fogyasztói biztonság megtartása érdekében az élelmiszerlánc tagjainak be kell tartania a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabványait, és a rossz árukezelési eljárásaikat meg kell szüntetniük.

3.4. Egyedi márka, védjegy Az Európai Unió zöldség-gyümölcs termesztésében élenjáró tagállamok integrált termesztéstechnológia alkalmazásának részaránya 70-90%-ra tehető, hiszen a fogyasztók szemszögéből ma már alapvető elvárás a környezet és fogyasztóbarát termesztés. Az ilyen módon előállított nemzeti, vagy tartományi szinten ellenőrzött termékeket védjeggyel látják el, már a 90-es évek közepétől (Pl: Spanyolországban: „Producció Integrada – Cataluniya” - Consell Catalá de la Producció Integrada; Németországban: „Herkunft und Qualität” - Ministerium für Ländlichen Raum, Ernährung, Landwirtschaft und Forsten; Ausztriában: „Frisch-saftig, steierisch - Aus integriertem Anbau” - AMA-Agrarmarkt Austria). Ezek nagyon fontos szerepet töltenek be a fogyasztók tájékoztatásában és a termékek marketingjében. A fenti példák alapján rendkívül fontosnak tartanánk a magyar fogyasztók tájékoztatása érdekében a friss fogyasztásra alkalmas termékek esetében (zöldségek és gyümölcsök) egy nemzeti védjegy kidolgozását és a hazai marketing megszervezését.

4. Oktatás, képzés A gazdálkodás rendjének, szervezettségének, technológiájának átalakulása – a belső és külső kereslethez való igazodása – új elvárásokat teremt a szakember-ellátottsággal, a szakemberképzéssel szemben. A megváltozott feladatok ellátása nem csupán a szakemberek arányának növekedését feltételezi, hanem a szükséges szakismeretek átalakulását, újfajta képességekkel és készségekkel való kiegészülését. A szakképzés és munkaerő piaci képzés struktúrájának igazodnia kell az új termelési szerkezet által megkövetelt keresleti szerkezethez, emellett pedig kiemelt figyelmet kell fordítani az eddig „kiegészítő ismeretekként” számon tartott, de ma már nélkülözhetetlen számítástechnikai, kommunikációs és kreatív képességek elsajátítására, miközben az oktatásnak és még inkább a felnőttképzésnek közvetítenie kellene egy új munkakultúra elterjedését is.

47

Tekintettel arra, hogy Magyarországon a szakképzés színvonala egyre csökken és nem követi a korszerű gyakorlati ismereteket, szükség van a felnőtt képző intézmények és a termelői szervezetek együttműködésén alapuló képzési és továbbképzési szolgáltatásokra, amely mind a tagok felé, mind a pedig TÉSZ alkalmazott szakemberei felé folyamatosan a legkorszerűbb ismeretanyagokat juttatja el. Ez a tevékenység az egyik kulcseleme a termékminőség javításának, a versenyképes hozamok elérésnek és a különböző jogszabályi kötelezettségeknek való hiánytalan megfelelésnek is.

5. Szaktanácsadás Az elmúlt évek tapasztalatai alátámasztották azt a tényt, hogy jól működő független szaktanácsadási rendszer nélkül a zöldség-gyümölcs ágazat várt fejlődése nem biztosítható és még a különböző jogcímeken kifizetett támogatások segítségével megvalósuló beruházások és fejlesztések megfelelő hasznosulása sem garantálható.

6. Szakmai együttműködések, termelői kapcsolatok erősítése 6.1. Szakmaközi szervezetek működésének erősítése Az Európai Unió agrárpiaci rendtartásának intézményrendszerében fontos szerepet töltenek be az egyes termékpályákon szerveződő mezőgazdasági szakmaközi (interprofesszionális) szervezetek. A szakmaközi szervezetek az EU-ban egy-egy termékpálya adott országban működő különböző szereplőit (termelők, kereskedők, feldolgozók, fogyasztók) fogják össze, azzal az elsődleges céllal, hogy a termékek termelésének (fenntartható termelési módszerek) és forgalmazásának fejlesztését előmozdítsák, valamint a piac szereplői között az információáramlást elősegítsék. A szakmaközi szervezetek elismerését és működésük felügyeletét az 1234/2007/ EK tanácsi rendelet alapján a tagállamok illetékes hatósága (Magyarországon az FVM) végzi. Magyarországon a zöldséggyümölcs ágazatban szakmaközi szervezetként a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács van akkreditálva. A FruitVeB legfőbb célkitűzése a magyar zöldség-gyümölcs ágazat érdekösszhangjának elősegítése, a magyar termékek piacainak fejlesztése és a jobb átláthatóság megteremtése az uniós és hazai szabályozáson keresztül. A jövőben célszerű lenne a nemzeti mezőgazdasági szakmaközi szervezeti szabályozás létrehozása, biztosítva ezzel a hatékonyabb civil szakmai munka megerősödését és a tevékenységhez szükséges ágazati önfinanszírozás megalapozását.

48

6.2. Termelő és értékesítő szervezetek fejlesztése 6.2.1. Központi támogatások A TÉSZ-ek további fejlődése és az egyesülési folyamatok fenntarthatósága érdekében fontos, hogy a működési és beruházási, infrastruktúrafejlesztési támogatások továbbra is a szervezetek rendelkezésére álljanak és az új CMO adta lehetőségek maximális kihasználásával a lehető legmagasabb szintű nemzeti támogatásokkal ösztönözzük a további integrációt. A támogatások csökkenése, vagy elmaradása esetén számolni kell a TÉSZ-ek sorozatos felszámolásával, ami a kívánatos összeolvadási folyamatokat is meggátolja. 6.2.2. A működés racionalizálása A TÉSZ-nek a tagok (tulajdonosok) érdekeit maximálisan képviselő szervezeteknek kell lennie, amely koordinált, irányított termesztéssel állítja elő a piac által igényelt áruféleségeket. Emellett biztosítja a raktározáshoz, hűtőtároláshoz, feldolgozáshoz és értékesítéshez szükséges háttér infrastruktúrát is. A TÉSZ legfontosabb feladata az értékesítés biztonságának a megteremtése, aminek megvalósulása esetén szolgáltatásokkal is segítheti a tagjait. Egy TÉSZ akkor tud eredményesen működni, ha tagjai a belépés után is beszállítói maradnak, vagyis rajta keresztül értékesítenek. A TÉSZ-en keresztül történő értékesítés legfontosabb belső ösztönzői a termelő számára a megfelelő mennyiségű áru átvételével, a beszállításkor mutatott rugalmassága, a megbízhatóságával és a pozitív személyes kapcsolatok megléte. A rugalmas és gyors fizetési feltételek és az érvényes szerződések a tagok számára további ösztönző tényezők lehetnek. Az előbbi tényezőknél kevésbé fontos motiváló tényező az ár, valamint a TÉSZ által nyújtott szaktanácsadás és egyéb szolgáltatások. A TÉSZ-ek jelenlegi formájukban csak azoknak a termelőknek tudnak alternatívaként szolgálni, akik önállóan is képesek minőségi árutermelésre, viszont értékesítési lehetőségeik korlátozottak. Ezt támasztja alá az is, hogy a tagok a TÉSZ legfontosabb feladatának az értékesítés biztonságának a megteremtését, azaz értékesítési kapcsolatok kiépítését tartják. Az értékesítés feltételei között pedig fontos tényező a megfelelő mennyiségű áru átvétele. A TÉSZ-ek költségeinek minimalizálásával kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy takarékosság miatt sok esetben magát a TÉSZ-t valójában egy gesztor cég működteti szinte a teljes adminisztrációval. Ez olyan szinten is igaz, hogy az alkalmazottak is onnan kapják a fizetésüket. Így a TÉSZ gyakorlatilag egy „fedőszerv”, ellenőrzési funkcióval.

49

Ettől még, ha átlátható a működés és a szervezet megfelel a jogszabályi követelményeknek, akkor betölti a szerepét, sőt adott esetben hatékonyabb is lesz. Ez volt tapasztalható például az osztrák Steierobst szövetkezetnél, ahol a Beerenfrost GMBH vitte az ügyeket. A szövetkezetben csak egy adminisztrátor van állandó alkalmazásban. Az elnökség, a felügyelő bizottság társadalmi funkció költségtérítéssel működik. A szaktanácsadók, betakarítás szervezők önálló vállalkozók. Így, a célfeladatok ellátására tud mindenki koncentrálni. Ez a tevékenységek teljes kiszervezésének tekinthető, ahol azonban nehézkes lehet az adott termelői kör kiszolgáltatottságának elkerülése, hiszen ebben az esetben nem igazán marad olyan terület, aminek működtetésébe demokratikusan beleszólhatnak. Az adatszolgáltatás is egy lényeges feladata a TÉSZ-eknek. Elengedhetetlen alapfunkció a normális tervezhető működéshez, ami területén azonban számos probléma van. Egyrészt komoly adminisztrációt jelent, már 100-200 fős létszámnál is. Az adatok frissítése, karbantartása megfelelő informatikai háttér és szaktudás hiányában sok TÉSZ-nél kaotikus helyzetet teremt. Ehhez több esetben hozzájárul a termelők gondatlansága, vagy az adatáramlás tudatos akadályozása. Sajátos tapasztalat, hogy többször kötelezettségnek és tehernek élik meg a termelők a kitöltendő adatlapokat, amiben persze szerepe van a piaci taktikázásnak is. Alapvetően nem lehet elkerülni egy hatékony, képzett vezetőréteg kialakítását és a megfelelő adminisztráció kiépítését. Ehhez – tekintve a nagy létszámot, s a kötelezően gyűjtendő adatokat elengedhetetlen a tevékenységhez illeszkedő informatikai háttér.

6.2.3. Másodlagos együttműködések kialakítása Amennyiben a közeljövőben a TÉSZ-ek megszilárdítják gazdálkodásukat, stabilizálják a termelői körüket, akkor a másodlagos együttműködések kialakításának az irányába is elmozdulhatnak. Az alapítók önállóságának fenntartása mellett létrehozott közös vállalkozás bizonyos funkciókat és tevékenységeket a nagyobb méretből adódóan költséghatékonyabban működtethet. Hasonlóan a TÉSZ működéséhez a közös vállalkozáson keresztül a tag TÉSZ-ek alacsonyabb áron juthatnak a termesztéshez szükséges inputanyagokhoz (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer), csomagolóanyagokhoz, valamint az összehangolt értékesítés segítségével nagyobb volumenű hazai és export piacokra is beléphetnek, hiszen a közösen nagyobb mennyiségű árualappal rendelkeznek. A TÉSZ-ek közötti információáramlás és együttműködés lehetővé teszi a közös termelési stratégiák és azonos minőségbiztosítási rendszerek kidolgozását és alkalmazását is. Magyarországon történtek kísérletek a másodlagos együttműködések létrehozására, de jelenleg is sikeresen működő szervezetről egyelőre nem beszélhetünk. 50

6.2.4. Logisztikai fejlesztések Magyarországon a 12 új EU tagállam között legnagyobb számban kialakult TÉSZ hálózat kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy összefogás, közös értékesítés, beolvadás vagy másodlagos szerveződés és a kereskedelemmel piaci alapon együttműködve harmadlagos szerveződéssel egy ütőképes zöldség-gyümölcs logisztikai hálózat alakuljon ki. A program részeként a TÉSZ-ek megerősödése után lehetőséget kell biztosítani arra, – miként ez az EU nagy zöldséggyümölcs termelő országaiban is így van –, hogy átlátható érdekeltségi alapon a privát kereskedelem is bekapcsolódhasson a TÉSZ-ek munkájába. Ez a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainkat is alapvetően továbbfejleszti, mind a TÉSZ-ek, mind a kereskedő cégek részéről. Fontos feladat a tagok számára a tárolási, csomagolási és értékesítési feltételek biztosítása. A tárolás és logisztika számos beruházást tesz szükségessé. A TÉSZ-ek egy részénél, amely nem kezdett erőn fölüli beruházásokba, a kapott támogatások nagy része elment működésre, vagy kisebb gépberuházásokra. Ezek a szervezetek jellemző módon bérelt infrastruktúrával dolgoznak, melyek vagy korábbi termelői bázisok (volt tsz, állami gazdaság) vagy az elmúlt tíz évben épített hűtőházak telepek, amik egy termelő, vagy független magáncégek tulajdonában vannak. 6.2.5. Kockázati tőke bevonása Kockázati tőke befektető szempontjából bár egy TÉSZ nonprofit jellegű gazdálkodást folytat, ettől függetlenül a tőkének meg kel térülnie. A hitelekkel szemben jobb megoldás egy ilyen befektető, s ő is jobban jár, mintha a pénzét bankba tenné, mert nagyobb lehet a hozama, mint a bankbetét. Ugyanakkor az állami szerepvállalás miatt van egy biztonságérzet; nem utolsósorban a kapott támogatás miatt létrejövő beruházás kapacitás kihasználása termelői háttérrel, csábítóbb és megoldhatóbb lehet.

51

IV. Kutatási stratégia A Versenyképes Zöldségágazati Platform célrendszerének megfelelően, az ágazati elemzések (hiv. Vállalkozásfejlesztés a zöldségágazatban – zöldségágazat SWOT analízise, Hajtatott és szabadföldi zöldségtermesztés költségelemzése, A biológiai növényvédelem stratégiája tanulmányok) és a VZP üléseken elhangzottak, valamint a nemzetközi kitekintés és a Platform tagok véleménye alapján az alábbi kutatási prioritások körvonalazódtak: 1. Biológiai alapok fenntartása, fejlesztése, géntérképezés: 1.1. Zöldségnövények génforrásainak feltárása Számos az üzemi termesztésből kivont, un. örökségfajta (heirloom) létezik, amelyek a nemesítés révén értékes tulajdonságokkal szolgálhatnak a modern termesztési rendszerekben is. Ezek a tulajdonságok mind a termesztéstechnológia, a postharvest, mind pedig a fogyasztó preferencia szintjén hasznosak lehetnek. 1.2. Produkciós potenciál meghatározása 1.3. Diverzitás-vizsgálat 1.4. Génrezerváció Elsősorban az 1.1-es pontban említett örökségfajták és a bennük rejlő értékes genotípus megőrzése elengedhetetlen a későbbi nemesítésben történő felhasználást illetően 2. Fajtanemesítés, fajtaválaszték bővítése 2.1. Rezisztencianemesítés A kémiai növényvédelem alkalmazásának csökkentése mind ökológiai, mind pedig humán-egészségügyi szempontból kulcsfontosságú, de nem elhanyagolhatók az ökonómiai szempontok sem. A kemikáliák alkalmazását visszaszorítandó egyik eszköz a rezisztencianemesítés. Ugyanakkor azok ellen a növényeket megbetegítő szervezetek (vírusok, mikoplazmák, rickettsiák) ellen, amelyekkel szemben nem alkalmazható kémiai növényvédelem, a terjedést meggátló megelőzés mellett az egyetlen lehetőség a rezisztencianemesítés. Így elkerülhetőek a vektorok elleni fokozott vegyszeres kezelések, és növelhető a termésbiztonság is.

52

2.2. Időjárási anomáliákkal szembeni fokozott ellenálló képességű fajták előállítása Bár cél és szerencsére tendencia is a zöldségtermesztésben a termésbiztonságot növelő hajtatás terjedése a szántóföldi termesztéssel szemben, ez utóbbi soha nem fog teljesen eltűnni, sőt igen jelentős marad, különösen az élelmiszeripari alapanyag előállítás és egyes zöldségfajok terén. A globális klímaváltozás következtében már napjainkban is fokozódó időjárási anomáliák az előrejelzések szerint tovább erősödnek. Így a szántóföldi zöldségtermesztés versenyképességének jövőbeni megőrzése szempontjából elengedhetetlen a megfelelő stressz tűréssel rendelkező szabadföldi fajták előállítása. 2.3. Piacorientált nemesítési programok Napjainkban a vezető nemesítési műhelyek pontosan követik a piaci igényeket. Vetőmag forgalmazó- és előállító multinacionális cégek szintjén ezek az információk két irányban áramolnak, a nemesítőtől az értékesítésig és vissza a fogyasztótól a nemesítőig. Ezt részben az un. chainmanagmenten keresztül valósítják meg. Értékesíthető, a termesztésben sikeresen alkalmazható fajtákat csak a piac – ideértve a termelőt, forgalmazót és nem utolsó sorban a fogyasztót- alapos ismeretével lehet előállítani. 3. Öntözés, integrált növényvédelem, biológiai növényvédelem, tápanyag-gazdálkodás 3.1. Víztakarékos öntözési technológiák fejlesztése Gyakran puffogtatott közhely, hogy a tiszta víz kincs. Ugyanakkor természetesen ez a kijelentés megalapozott. A globális klímaváltozás következtében egyre szeszélyesebb lesz a csapadékeloszlás. Így az időszakos víztöbblet mellett egyre gyakoribbakká válhatnak a vízhiányos (aszályos) időszakok. Intenzív, versenyképes zöldségtermesztésben elengedhetetlen a folyamatos, időzített öntözés. Ezt a fenti tények figyelembevételével víztakarékos öntözési technológiák fejlesztésével és elterjesztésével lehet megvalósítani. Ez a prioritás nemcsak a termésbiztonság és költséghatékonyság növelése szempontjából lényeges, hanem ökológiai szempontok alapján sem hanyagolható el. 3.2. Integrált növényvédelmi technológiák tökéletesítése, biológiai növényvédelem szerepének növelése A 2.1-es pontban már említett növényvédőszer alkalmazás minimalizálásának érdekében elengedhetetlen az integrált növényvédelmi technológiák korszerűsítése és ezen belül a biológiai növényvédelem részarányának növelése. Mindezt növényfaj-specifikusan, sőt fajtatulajdonságokat is figyelembe szükséges megtenni. 53

3.3. Környezetkímélő, fenntartható tápanyag-gazdálkodási rendszerek tökéletesítése A korszerű tápanyag-utánpótlási technológiák alkalmazása nélkül napjainkban - a biotermesztést leszámítva - nem folytatható versenyképes zöldségtermesztés. Ugyanakkor mind növényélettani szempontból, mind pedig ökonómiai szempontok alapján szükséges a tápanyag-utánpótlási technológiák fejlesztése. Mindezt az ökológiai fenntarthatóság jegyében lehet csak megtenni. 3.4. Tápanyagutánpótlás élelmezés-egészségügyi vonatkozásainak kutatása A főként fényszegény időszakokban - azoknál a fajoknál, amelyeknél a szárat, levelet vagy ezek módosulatait fogyasztjuk – jelentkező nitrát felhalmozódás kulcselemét képezik a tápanyag-utánpótlás mennyiségi és minőségi kérdései. A túlzott nitrát bevitel káros humán-egészségügyi hatásai közismertek, ezért szükséges a tápanyagutánpótlás egyéb technológiai elemekkel egy rendszerben történő vizsgálata a nitrát felhalmozódás tekintetében. A kertészeti termékek és ezen belül a zöldségfélék táplálkozás-élettanilag fontos beltartalmi összetevői – úgy, mint vitaminok, ásványi anyagok, antioxidáns hatású, és egyéb bioaktív vegyületek – jelentős mértékben függnek a tápanyag-utánpótlás mennyiségi és minőségi tényezőitől. Így a fenti összefüggések vizsgálata elengedhetetlen. Az említett területek kutatásait minden esetben a 3.3-as pontban felvázolt szempontok figyelembevételével szükséges megvalósítani. 3.5. Termesztés széndioxiddal dúsított légtérben A növénytáplálás egyik kiemelt területe a CO2-trágyázás, amelynek egyre nő a gazdasági jelentősége a termelésben. Alkalmazásának tökéletesítésére további kutatás-fejlesztési tevékenység szükséges. 4. Komplex növényház-technológiai fejlesztések 4.1. Alternatív energiagazdálkodási rendszerek fejlesztése megújuló energiaforrásokra alapozva A kertészeti ágazat - beleértve a postharvest tevékenységeket is - jelentős energiaigénnyel rendelkezik. Törekedni kell arra, hogy ezt az igény minél nagyobb arányban alternatív energiagazdálkodási rendszerek segítségével fedezzük. Ez mind 54

ökonómiai, mind pedig ökológiai szempontból kívánatos kutatás-fejlesztési prioritás. Ugyanakkor geopolitikai aspektusból is hasznos lehet, hiszen hozzájárulhat az ország energiafüggőségének csökkentéséhez is. A számításba vehető megújuló energiaforrások az alábbiak:      

geotermikus energia, fényenergia, szélenergia, szilárd biomassza, hulladékhő, biogáz

4.2. Zöldséghajtatás inputanyag-felhasználásának optimalizálása Az inputanyagok felhasználásának optimalizálása hozzájárul a költséghatékonysághoz és ezzel a versenyképességet növeli. A hajtatás teljes technológiáját tekintve szükséges az inputanyagok felhasználásának optimalizálására vonatkozó kutatás-fejlesztési tevékenységek elvégzése. A prioritás szoros kapcsolatban áll a 3.1, 3.2, 3.3-as pontokkal. 4.3. Zöldséghajtatás során keletkező hulladék anyagok kezelése, újrahasznosítása Elsősorban környezetvédelmi szempontok alapján szükséges a termelés során keletkező hulladék anyagok kezelése és újrahasznosítása, ugyanakkor ez utóbbi a költséghatékonyságot is javíthatja. Az újrahasznosítás történhet energetikai és tápanyagvisszapótlási céllal. Részben szintén ide sorolható a fűtést biztosító kazánokban keletkező CO2 újrahasznosítása a növényházak légterében (kapcsolatban a 3.5-ös ponttal). 4.4. Öntözővíz és tápoldatozó rendszerek optimalizálása, környezeti terhelés csökkentése Szoros kapcsolatban a 3.1, 3.3-as ponttal, azonos célok elérésének érdekében a talajnélküli hajtatási technológiákat is bevonva. 4.5. Költséghatékony kislégterű hajtatási rendszerek A szántóföldi zöldségtermesztés egy része hajtató berendezésekbe kerül át. Ennek nem elsősorban a koraiság fokozása a célja, hanem egyfajta védelem az időjárási szélsőségekkel szemben. Így nagyobb termésbiztonságot és intenzívebb 55

termesztéstechnológia révén nagyobb hozamot illetve jobb minőséget lehet elérni. Hajtatásban a nagylégterű berendezések biztosítják a legoptimálisabb feltételeket, azonban egyes kultúrák nem viselik el a magas költségterheket, illetőleg a termelők nagy része forráshiánnyal küszködve nem engedhet meg magának jelentős beruházásokat. Éppen ezért szükséges az egyszerűbb hajtató berendezések és az alkalmazott technológia optimalizálása költséghatékony szempontok figyelembevételével. 5. Postharvest, logisztika, marketing, üzemgazdaságtan 5.1. Postharvest technológiák növényélettani és műszaki alapokon nyugvó fejlesztése környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szempontok figyelembevételével Egyes elemzések szerint a világon megtermelt kertészeti termékek 1/3-a semmisül meg a termelőtől a fogyasztóig tartó út során. Ez a veszteség a postharvest tevékenységek optimalizálásával közel felére csökkenthető. A magyarországi zöldségtermesztés egyik meghatározó gyenge pontja a postharvest tevékenységek alacsony színvonala. A versenyképesség növeléséhez nélkülözhetetlenek az ilyen irányú kutatások és fejlesztések. Ezek során szükséges figyelembe venni környezetvédelmi (pl.: újrahasznosítható csomagolóanyagok, több utas göngyölegek, vegyszeralkalmazás minimalizálása, energiatakarékos szállítási és tárolási megoldások, stb.) és humánegészségügyi (pl.: vegyszerfelhasználás minimalizálása) szempontokat is. 5.2. A zöldségtermeléshez kapcsolódó termelőközpontú fejlesztése

logisztikai

rendszerek

vizsgálata,

Az 5.1-es prioritásnak a logisztika is részét képezi, azonban a terület kiemelt fontossága miatt külön is említést érdemel. A koncentrálódó kereskedelem következtében csak magas fokú logisztikai rendszerekkel biztosítható a magyar zöldségtermesztésben előállított termékek kiskereskedelembe való eljutása. Ezek a rendszerek az 5.4 prioritással szoros összefüggésben fejlesztendők. 5.3. A zöldségtermesztés versenyképességét és jövedelmezőségét közgazdaságtani és marketingkutatások kivitelezése

szolgáló

Mint minden ágazat természetesen a zöldségágazat is a piacra termel. A befektetések a termékek értékesítése során térülnek meg, és optimális esetben ekkor realizálódik a haszon is. Amennyiben a termelés nem a piaci igényeknek megfelelő mennyiségű és minőségű terméket állít elő, az ágazat nem lehet sikeres. A piaci lehetőségek, elvárások 56

és a versenyhelyzet folyamatosan változnak. Éppen ezért szükséges ezeknek a folyamatos monitorozása és kommunikálása a termelés felé, amit marketingkutatásokkal, piacelemzésekkel és üzemgazdaságtani tanulmányokkal lehet megvalósítani. Külön hangsúlyt kell fektetni a következő témakörökre:        

családi gazdaságok versenyképességének növelése a nagyüzemi termelés árnyékában; termelői szerveződések (kapcsolódva az 5.4-es ponthoz), piaci trendek; nemzetközi versenytársak elemzése növénykultúránként és időszakonként; szabályozások, támogatások, érdekérvényesítés rendszerének összehasonlító elemzése országonként; globalizálódó kiskereskedelem és inputanyag piac hatásai a termelésben és a nemkívánatos hatások kivédésének lehetőségei; márka; földrajzi oltalom.

5.4. TÉSZ-ek működésének optimalizálására, versenyképesség növelésére vonatkozó tanulmányok A termelői szerveződések (termelői csoportok, TÉSZ-ek) fontossága egyértelmű az ágazat versenyképességének szempontjából. Azonban a jelenlegi helyzetben 10 vezető TÉSZ közül 9 csőd közeli helyzetben van. Működésük közgazdasági szempontok alapján történő optimalizálására elengedhetetlen, amelyhez üzemgazdasági kutatások, tanulmányok szükségesek. 6. Informatika, információszolgáltató rendszerek, eredetvédelem, nyomon követés 6.1. Piacorientált termelői információs hálózatok fejlesztése, kiépítése A versenyképes zöldségtermesztés elengedhetetlen feltétele a termékpálya és ezen belül elsősorban a termelők, illetve az általuk létrehozott termelői szerveződések naprakész információval való optimális ellátottsága. Ezt megfelelő globális információs hálózat kidolgozásával, és nem pedig párhuzamosan működő, részleges információszolgáltatással lehet elérni. A rendelkezésre bocsájtott információk az alábbi területeket kell, hogy lefedjék: 57

      

technológiai innovációk; piaci információk; agrometeorológiai prognózisok; pályázati lehetőségek; támogatási rendszerek; szabályozások; érdekképviseleti és érdekérvényesítési lehetőségek.

Ezen prioritás a 7.4-es ponttal szorosan összefügg. 6.2. Az élelmiszerbiztonságot és eredetvédelmet szolgáló nyomonkövetési rendszerek tökéletesítése, adaptációja a zöldségtermesztésben. A zöldségtermesztésből származó termékek piacra jutásának egyre inkább elengedhetetlen feltétele a minőségbiztosítási rendszerek (GlobalGAP, QS, stb.) alkalmazása. Ezek többek között nagy hangsúlyt fektetnek a nyomon követhetőségre. Szükséges ezen nyomonkövetési rendszerek tökéletesítése, úgy hogy alkalmazhatóságuk minél egyszerűbb legyen, ugyanakkor a lehívható hasznos és szükséges információ mennyisége bővüljön. A megfelelő színvonalú nyomon követés az eredetvédelem alapfeltételét is képezi.

58

7. Kutatás, oktatás, szaktanácsadás 7.1. Kutatás-fejlesztés-gyakorlati kidolgozása

alkalmazás

közötti

kommunikációs

rendszerek

Sajnálatos, hogy a gyakorlat által jelentkező valós innovációs igények nem jutnak el a kutatás és fejlesztés résztvevőihez, illetőleg a kutatás és fejlesztés eredményei nem kerülnek gyakorlati alkalmazásra. Ezen mindenképpen szükséges javítani az információáramlás, a kommunikációs rendszerek fejlesztésével. 7.2. Szakoktatás különböző szintjeinek összehangolása, fejlesztése, hatékonysági elemzések A versenyképes termelés alapja a szakmailag jól képzett humán erőforrás. A kertészeti szakoktatás egyes szintjein folyó képzéseket szükséges összehangolni, így elkerülve a párhuzamosságokat és elősegítve az egymásra épülést. Fel kell mérni a szakma igényét és a kibocsájtott szakemberek számának viszonyát, a felesleges kapacitásokat a képzés minőségi javítására kell használni. Ezen célok megvalósításának elérésére a kertészeti szakoktatást illetően helyzetelemző és stratégiai tanulmány kidolgozására lenne szükség. 7.3. Felnőttképzés (andragógia) kertészeti ágazattal kapcsolatos szervezése, kiépítése Az ágazat tevékenységeiben résztvevő munkaerő továbbképzésére, az esetlegesen szükséges átképzésekre vonatkozóan andragógiai programok kidolgozása szükséges. 7.4. Szaktanácsadói hálózatok fejlesztése A kutatás-fejlesztés eredményeinek gyakorlatba történő átültetésének egyik kulcseleme a szaktanácsadói hálózat megfelelő működése. Ehhez a teljes rendszer helyzetét és a fejlesztési lehetőségeket elemző, illetve a hatékonyság növelését tárgyaló tanulmányok szükségesek.

59

V. Kapcsolódási pontok más technológiai platformok tevékenységével: NESSI - Szoftver és Szolgáltatások Nemzeti Technológiai Platform: 6.1, 6.2 Nemzeti Víztechnológiai Platform: 3.1, 4.4 Magyar Nemzeti Élelmiszer-technológiai Platform: 3.4, 5.1, 6.2 A fenti prioritások nem egyfajta merev, hanem „képlékeny”, flexibilis rendszert alkotnak. A munkacsoportok szintjén további egyeztetés alatt állnak, és így folyamatosan egészülhetnek ki újabb elemekkel, illetőleg a már meglévő elemek tökéletesítése, pontosítása folyik. Ennek fórumai a munkacsoportok által koordinált ülések, illetőleg az interaktív vitára lehetőséget biztosító honlap (www.zoldsegplatform.hu). Így biztosítható, hogy a kutatási prioritások a jelenlegi helyzetnek és a megcélzott jövőképnek a lehető legtökéletesebben megfeleljenek. Fontos hangsúlyozni a kutatás-fejlesztés eredményeinek a gyakorlatba történő hatékony átvitelét (transzfer), amely nélkül az anyagi és szellemi invesztíciók nem térülhetnek meg nemzetgazdasági szinten.

60