Genomikai Nemzeti Technológiai Platform (GNTP) „Genomikai kincs, biobanking” Munkacsoport
STRATÉGIAI KUTATÁSI TERV
Összeállította Prof. Dr. Melegh Béla Dr. Polgár Noémi
1
Tartalomjegyzék 1.
2.
3.
4.
Összefoglaló.......................................................................................................................3 1.1.
Ritka betegségek kutatása ..........................................................................................3
1.2.
Genomi asszociációs vizsgálatok (GWAS) ...............................................................4
1.3.
Deep sequencing technológia ....................................................................................4
1.4.
Systems biology és systems medicine .......................................................................5
Helyzetelemzés ..................................................................................................................6 2.1.
A biobankok megalakulását megalapozó folyamatok ...............................................6
2.2.
Pillanatkép az operatív környezetről..........................................................................8
2.3.
A biobankok nemzetközi helyzete - BBMRI...........................................................10
Jövőkép, az optimum részletesen kidolgozva..................................................................14 3.1.
„Felzárkózás és kitörés”...........................................................................................17
3.2.
„Lassú víz”...............................................................................................................18
3.3.
„Megszegett ígéretek”..............................................................................................19
3.4.
„Sodródás” ...............................................................................................................20
Stratégiai Kutatási Terv ...................................................................................................21 4.1.
Stratégia K+F területek és célok ..............................................................................23
4.2.
Együttműködések.....................................................................................................23
4.3.
Oktatás, tudásmenedzsment.....................................................................................24
4.4.
A kutatási infrastruktúra (KI) fejlesztése:................................................................25
4.5.
A kutatási infrastruktúra működtetése .....................................................................26
4.6.
Szabályozás..............................................................................................................27
2
1. Összefoglaló A Genomikai Nemzeti Technológiai Platform (GNTP) „Genomikai kincs, biobanking” munkacsoportja az ország azon vezető biobankjait tömörítő stratégiai szövetség, melyeknek vezetősége érdeklődést mutatott a GNTP munkájában történő részvételre. A munkacsoport Stratégiai Kutatási Tervének célja, hogy áttekintse a biobanki tevékenység fejlődési lehetőségeit, a hazai diagnosztikai és kutatómunkában betöltendő szerepét, valamint a hazai és nemzetközi együttműködésekben rejlő kitörési lehetőségeket, továbbá célja az, hogy rávilágítson a megvalósításhoz szükséges feladatokra. A GNTP „Genomikai kincs, biobanking” munkacsoport olyan tervet dolgoz ki, amely a döntéshozók és a szakterület szereplői számára jövőbeli stratégiaként, kutatási sarokpontokat és módszereket meghatározó iránymutatásként szolgál. A biobankolás tématerületében rejlő lehetőségek a mai gazdasági, társadalmi környezetben a kedvezőtlen jelenségek és akadályok ellenére igen ígéretes. A magyar biobanki tevékenység hátterében erőforrásként olyan szaktudás és nemzetközi kutatói kapcsolatok állnak, amelyekre a célok közt bemutatott jövőbeli fejlődés alapozható. A Stratégiai
Kutatási
Terv
törzsanyaga
összegző,
iránymutató
célzattal
szerkesztett
dokumentum. Ha elfogadjuk Lee Hood (Institute for Systems Biology, Seattle, Washington) azon általános jövőképét, miszerint a biológia lesz a XXI. század vezető tudományterülete, a legrelevánsabbnak tartott trendek a humángenetika területén a közeljövőre vonatkoztatva a következők lehetnek:
1.1. Ritka betegségek kutatása A ritka betegségek genetikai hátterű csoportja a populáció 3–7%-át érintik, a világ morbiditási és mortalitási adataiban jelentős hányadot képviselnek. A ritka betegségben szenvedők száma 27–36 millióra tehető az Európai Unióban; az Európai Parlament felismerte, hogy a probléma kezeléséhez összehangolt cselekvésre van szükség. Az Európa Tanács ajánlása szerint ezen a téren kiemelkedő fontosságú a szakértő központok létrehozása, a ritka betegségekre vonatkozó epidemiológiai adatok gyűjtése és a szakemberek mobilizálása. Az ajánlás javaslatot tesz az öröklődő ritka betegségek esetszámának
3
csökkentésére a hordozó szülők genetikai tanácsadása, illetve ahol azt a helyi törvényi szabályozás lehetővé teszi, a preimplantációs diagnosztika segítségével. Ugyanakkor, világosan kell látni azt, hogy a ritka betegségek kutatása során nyert ismeretanyag valóban egyedülálló mivel számos biokémiai, élettani, molekuláris biológiai és genomikai ismeretünk annak köszönhető, hogy ezekben a betegségekben bizonyos mechanizmusok sérültek, és ezért kutatás tárgyát képezték. 1.2. Genomi asszociációs vizsgálatok (GWAS) A humángenetika területén hatalmas áttörést jelentett a genomi asszociációs technika megjelenése és terjedése, ezt a Science magazin 2007-ben „breakthrough of the year”-nek minősítette. Ma a nagy populációkat érintő, komplex betegségek genetikai hátterének felderítése a vezető alkalmazása, ebben robbanás is észlelhető. Ugyanakkor, a biobankok terjedése miatt már a gyakoribb ritka betegségek kialakulásában szerepet játszó öröklődő faktorok kutatásában is kezdték alkalmazni. A genomi asszociációs vizsgálatok jellegüknél fogva jelentős számú, akár több ezres minta gyűjtését és elemzését igénylik az esetleges asszociációk felderítésére, melyekhez egy-egy betegség esetén elengedhetetlenül szükséges a nemzetközi kutatócsoportok együttműködése. Úgyszintén, a korábbi populációgenetikai vizsgálatok, melyek segítségével népek, népcsoportok eredete, kapcsolatai vizsgálhatóak, már gyakorlatilag birtokukba vették a módszert (Nature 2009;461:489). 1.3. Deep sequencing technológia A deep sequencing technológia (vagy helytelenül teljes genom szekvenálás) valóban nagy áteresztőképességű szekvenálási módszer, amelyben a kódoló régiók szekvenálási költségét a Complete Genomics (Mountain View, California) alkalmazottai már 5000 dollárra ígérik 2010-re (Nature 2009;461:459), ezzel is megközelítve az 1000 dolláros álmot. A deep sequencing módszer máris eredményesen célozta meg a ritka betegségek körét; valóban jól művelhető területet jelenít meg a közeljövő genomikája számára.
4
1.4. Systems biology és systems medicine Mindezeket mintegy megkoronázandó, a systems biology és az azt orvosi területekre vivő systems medicine a fenti módszereket és infrastruktúrákat felhasználva várhatólag hatalmas erővel törnek be egyre több területen. Már megjelentek az erre a technológiára építő konzorciumok is (Report on EU-USA workshop: how systems biology can advance cancer research. Mol Oncl 2009;3:9.).
5
2. Helyzetelemzés 2.1. A biobankok létrejöttét megalapozó folyamatok
A biobanki tevékenység előfutára a genetikai diverzitást megőrizni hivatott génbanki állományok létrehozása volt. A genetikai sokféleség megőrzését mint célkitűzést nemzetközi egyezmények rögzítik1. A magyar jogrendszerben három törvény és három miniszteri végrehajtási rendelet foglalkozik legalább érintőlegesen a genetikai (biológiai) sokféleség fenntartásával, kifejezve az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárásokat. Nemzetközi szinten számos nemzeti törvény, szabályzó rendelet, szakmai ajánlás mellett OECD állásfoglalás is rendelkezésre áll (Guidelines for Human Biobanks and Genetic Research Databases2). A növényi génforrások jelentősége, a növénytermesztés biológiai alapjainak megőrzése és
fejlesztése,
a
génmegőrzési
tevékenységbe
bevonandó
génforrások
körének
meghatározása, valamint egységes, a nemzetközi előírásoknak és szabványoknak megfelelő módszerek összeállítása és következetes alkalmazása, a nemzeti prioritások meghatározása szakmai tanácsadó testület létrehozását és működtetését tette szükségessé. Ezen indokok alapján alakult meg az országban elsőként a Növényi Génbank Tanács (NGT), melyet a Földművelésügyi Minisztérium hozott létre 1995-ben, a génfenntartási és génbanki munka szervezése, a hazai géntartalékokkal való gazdálkodás fejlesztése és a génfenntartás céljára biztosítható állami támogatás hatékonyabb felhasználásáért. Tevékenységét és ügyrendjét a 92/1997. FM sz. növényi genetikai anyagok megőrzéséről és felhasználásáról szóló rendelet rögzítette. A magyar háziállatfajták génállományának megőrzésére és felderítésére is történtek törekvések. Például az őshonos magyar sertés, a mangalica génállományának meghatározását tűzte ki célul egy konzorcium, amely erre a célra közel félmilliárd forintot nyert a Nemzeti Technológiai
és
Kutatási
Hivatal
(NKTH)
pályázatán.
A
„Mangalicatermékek
versenyképességének javítása komplex vizsgálati portfolió felhasználásával” című projekt keretein belül a mangalica genetikai állományának részletes felmérését, illetve egy gén- és szövetbiobank létrehozását tervezik. Mindez segíthet a hungarikum fajtavédelméhez szükséges jogszabályi környezet kialakításában, illetve a hamisítások kiszűrésében. 1 2
Rio de Janeiro, Strasbourg, Helsinki I. és II. http://www.oecd.org/document/12/0,3343,en_2649_34537_40302092_1_1_1_1,00.html
6
A magyarországi biobanki állományok jelentős hányadát azonban humán eredetű mintagyűjtemények teszik ki.
7
2.2. Pillanatkép az operatív környezetről A biobankolás, különösen az emberi szövetek és testfolyadékok klinikai adatokkal együtt történő gyűjtése nagy jelentőséggel bír. A genomi technológiák a kutatók számára lehetővé teszik, hogy ne csak monogénes betegségek hátterében álló géneket azonosítsanak, hanem hogy több nagy populációkat érintő betegségek hátterében álló hajlamosító faktorokat is felderítsenek. Ám ez utóbbiak feltérképezése, a betegségek kialakulására gyakorolt kisebb mértékű hatásuk miatt, csupán nagy, akár százezres populációk vizsgálatával lehetséges. A genomikai technológiák fejlődésével és a nagyszabású genomi vizsgálatok számának növekedésével párhuzamosan fokozott igény jelentkezett a nagy mintaszámú, jól karakterizált és rendszerezett biológiai mintagyűjtemények iránt. A korábban, pusztán tudományos érdeklődésből gyűjtött mintaállományokból szerveződő biobankok ezen igények kielégítését is szolgálják. Számos magyarországi diagnosztikai és kutatóközpont több évtizedes múltra visszamenőleg végzett biobanki tevékenységet, noha akkor még ezt nevezéktanilag nem így jelölték. A 2008. év július 1-jétől hatályos „A humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól” szóló XXI/2008. évi törvény hivatott szabályozni a diagnosztikus célú genetikai vizsgálatok végzésének, a genetikai kutatások bizonyos kereteinek szabályozása mellett a biobankok létrehozásának és működtetésének körülményeit. A törvény 23. szakasza előír miniszteri meghatározandókat is; ezek közül a biobank minimumfeltételekről szóló 26/2008. (V. 26.) sz. EüM rendelet már hatályos. Elsődlegesen ezen törvényi szabályozók talaján alakultak át a korábbi biomolekuláris gyűjtemények illetve készletek biobankká. A hazai gyakorlatban ugyanakkor a biobankolható készletek felhasználásában és a biobanki gyűjteményekben rejlő lehetőségek még nagymértékben kihasználatlanok. Az intézmények együttműködését és az információáramlást elősegítendő 2002-ben megalakult a Nemzeti Biobank Hálózat, amely a magyarországi biobankok internetalapú regiszterét hozta létre a www.biobank.hu weboldal összeállításával. A hazai biobank hálózat megalapításakor a „Genomikai kutatás az emberi egészségért” névvel 2002 decemberében létrehozott, EU6 támogatást élvező konzorcium, amely a keretet biztosította, a pályázat lejárta után úgy döntött, hogy kisebb átszervezések mellett tovább folytatja tevékenységét. A konzorcium és az életre hívott hazai biobank hálózat vezetése a www.biobank.hu honlap adatállományát Pécsre helyezte; így az 2009 januárjától Pécsett üzemel, 2009 júniusától pedig a biobank
8
regiszter legújabb változatát a www.biobanks.hu oldalon találhatja meg az érdeklődő. A virtuális hálózatban jelenleg 90 intézet és 71 mintaállomány adatai szerepelnek. Az első nemzetközi biobanki együttműködés az EU6-os keretprogramon belül, Danubian Biobank Konzorcium 2006-os megalakulásával indult el, melynek célja a Duna mentén lévő, illetve azzal határos országokban működő egyetemek, oktató kórházak és rehabilitációs kórházak biobanki tevékenységének összekapcsolása és működési protokolljaik, standardjaik összehangolása volt. Európai szinten 2008 februárjától kezdte meg tevékenységét az EU7 keretprogram által támogatott Biobanking and Biomolecular Resources Infrastructure (BBMRI) projekt, ami elsődlegesen biobankok működésének összeurópai szakmai koordinációval létrehozott működtetési és fenntartási elemeit hivatott koordinálni Európában. A BBMRI projekt előkészítési fázisában a biobanki állományok felmérésében és az ehhez szükséges adatgyűjtésben Magyarország aktívan részt vett. A kezdeményezés eredményeként számos magyarországi intézmény regisztrálta biobank állományát. A Kormány az 1066/2007. (VIII. 29.) számú határozatával döntött a 2007–2010-re vonatkozó tudomány-, technológia- és innováció-politikai intézkedések végrehajtásáról, melyben önálló projektként szerepel a nemzeti kutatási infrastruktúra felmérés és fejlesztési stratégia elkészítése. A megvalósítás fő felelőse a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter. A Miniszter a Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Fejlesztési Útiterv Projekt (NEKIFUT) irányítására szakmai Irányító Testületet hozott létre, és megbízta a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt (NKTH) a projekt koordinálásával. Az Irányító Testület tevékenységét a Miniszter által jóváhagyott ügyrend alapján végzi, elnöke Kroó Norbert, akadémikus, az MTA alelnöke, társelnöke Falus András, akadémikus. A NEKIFUT célkitűzései között szerepel a hazai biobank rendszer, mint meglévő és hatalmas potenciális lehetőségeket rejtő infrastrukturális elem, részletes regiszterének megalkotása is. Mindez a hazai és nemzetközi láthatóságot és a hatékonyabb együttműködést fogja biztosítani. A lényeges és távlati kihatású kérdéseket az European Strategy Forum on Research Infrastructures (ESFRI) keretén belül folyamatosan követik, a nemzetközi tudományos élet közreműködésének köszönhetően az európai politikai döntéshozók felismerték az általános stratégiai kérdések között a biobankolás jelentőségét is.
9
2.3. A biobankok nemzetközi helyzete – BBMRI Európa vezető szerepet tölt be a biobankolás területén. Több, mint 400 biobankja sok százezer beteg és egészséges egyéntől származó mintával rendelkezik. Az Európai Bizottság támogatásával elindított BBMRI projekt előkészítési fázisának (preparatory phase) feladata az európai biobank állományok felmérése, abból a célból, hogy működésüket és szabályozásukat harmonizálják egy később hálózatba szervezés és a kutatócsoportok könnyebb hozzáférésének biztosítása végett. Ez a feladat különösen nagy kihívást jelent akkor, amikor a társadalom érzékenyen reagál bármely, a génekkel és biológiai mintákkal kapcsolatos kérdésre. A biobanki tevékenység legtöbbet tárgyalt aspektusa az anonimitás és a beleegyező nyilatkozatok témaköre. Emellett az is sokat vitatott, hogy a gyógyszeripari kutatásokat végző szervezetek ugyanolyan hozzáférési jogokkal rendelkezzenek-e, mint az akadémiai kutatók. Az európai állampolgárok ugyanis könnyen a biobankolás ellen fordulhatnak, ha úgy érzik, anyagi haszonszerzés céljával kihasználják őket. A BBMRI projekt célja ennek elkerülése a résztvevő felek érdekeinek figyelembe vétele mellett. A biobanki készletek elengedhetetlenül fontosak lehetnek a gyakori komplex betegségek molekuláris alapjainak felderítésében, ám a gyógyszeripari cégek hasonlóan fontosak a megfelelő terápiák kidolgozásában, és bár a cégek saját biobankokat igyekeznek létrehozni, azok korántsem elegendőek az előrelépéshez. A gyógyszeripar a nagy biobanki állományokhoz való hozzáférésre igényt tart, és a BBMRI projekt felismerte azon kötelességét, hogy elősegítse új gyógyszerek fejlesztését. A konzorcium azt reméli, hogy a folyamatos
kapcsolattartás
és
a
biobanki
állományok
megfelelő
szabályozása
a
közvéleményre gyakorolt negatív hatás nélkül tud a közös célhoz hozzájárulni. A BBMRI által felvetett megoldás a szakértő központokban rejlik. Ezek a központok végeznék el a molekuláris diagnosztikai munkát az adott vizsgálatnak megfelelő mintagyűjteményeken, és a vizsgálati eredményeket a megbízóknak továbbítanák. Így a donorok mintái nem hagynák el a biobank infrastruktúráját, az adatok esetleges további tanulmányokban történő felhasználás céljából tárolásra kerülnének, így a gyógyszeripar azokra nem formálhatna kizárólagos jogot. Az iparnak ugyanakkor késznek kell lennie az ellenszolgáltatásra, például a saját biobankjaihoz való hozzáférés biztosítása vagy szakértelmük rendelkezésre bocsátása révén.
10
A szakértő központok kialakítása tehát elősegítheti mind a biobankok társadalmi támogatottságának növekedését, mind a gyógyszeripari cégek tevékenységét. A hazai biobanki tevékenység SWOT-elemzése: Erősségek A hazai biobankok, legfőképp a humán eredetű mintákat tartalmazó gyűjtemények egyik erőssége, hogy a rendkívüli szakmai elhivatottságnak köszönhetően számos, már korábban megalapozott bank létezik az ország területén, és bővítésük folyamatos. Pozitívum továbbá, hogy a gyűjtési folyamat szigorú etikai szabályok betartásával és ellenőrzés mellett történik, ami a donorok és a társadalom kedvező hozzáállását eredményezi, és jelentősen megkönnyíti a mintagyűjtést. Emellett, az európai viszonyokhoz hasonlóan, a magyar mintagyűjtemények donorjai relatíve jól követhetőek, klinikai adataik hozzáférhetőek. Talán ennek is köszönhetően számos nemzetközi együttműködés alakult és alakul ki a magyar biobankok és külföldi partnerek között. Az erősségek között említendő egyúttal a kutatásban érintett humán erőforrás felkészültsége, magas szintű szakmai hozzáértése, amely minden esetben alapot biztosíthat egy sikeres projekt megvalósításához. Az erős szakmapolitikai támogatottság folyamatos lendületet képes biztosítani a biobanki aktivitás megtartására, ezzel segítve a zavartalan működést, együtt a célok elérésének elősegítésével. Gyengeségek A biobanki tevékenységet nagymértékben meghatározza a terület kiszámíthatatlan, hektikus finanszírozottsága, amely befolyásolja mind az infrastruktúra-fejlesztést, mind a mintaállományok bővítését. Ez utóbbiak hiánya gátolja a magas szintű szolgáltatás kivitelezését. Az állományok kutatási célokra történő felhasználhatóságát korlátozzák a minta- illetve adatgyűjtési és -tárolási protokollok eltérései, a megfelelő bioinformatikai háttér gyakori hiánya, valamint a nemzeti együttműködések csekély száma is. Igény
11
jelentkezik a virtuális biobank-regiszter fejlesztésére is, mert jelenlegi formájában és fejlettségében nem képes feladatait teljes körűen ellátni. A jelenlegi biobanki szabályozás egyik kérdéses pontja a minták irreverzibilisen anonimizált módon történő tárolása. A mintaadó klinikai adatai a jelenlegi formában nem kapcsolhatók össze a genetikai mintával, így az nem használható fel további genetikai vizsgálatok során. Lehetőségek A genomikai kutatások által a biobanki állományok iránt felmerülő igény a biobanki aktivitás fellendülését eredményezheti, a BBMRI kezdeményezéshez hasonlóan szakértő központ(ok) alakulhatnak, melyek elősegíthetik a K+F+I tevékenységet. További előrelépést jelenthet a nemzetközi kapcsolatok bővítése, a biobanki állományok bevonása internacionális tanulmányokba, hozzájárulva ezzel az EU-s pályázati források elérhetőségéhez. A BBMRI kinövéseként 2009-ben létrejött egy konzorcium „BBMRI Prototype” néven, melynek célja, nevének megfelelően, prototípus elvek kidolgozása a nemzeti hálózathoz. Ennek Magyarország is tagja lett. Magyarország egyik, a biobanking szempontjából gyakorlatilag kihasználatlan értéke a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása (VRONY). Miniszteri rendelet alapján 1962-től kötelező minden 0–1 éves korú, veleszületett rendellenességgel született gyermeket jelenteni a nyilvántartásba. A VRONY adatainak felhasználásával a ritka betegségek speciális csoportjának összefogó biobankolása válna lehetővé, és ezáltal a rendellenességek kutatása is új lendületet kaphatna az országban, és minthogy a VRONY tagja az EUROCAT-nak, EU szinten is előrelépés történhetne. További lehetőség a virtuális biobank regiszter fejlesztése is, amely tevékenység egyszerre járulhat hozzá az országos hálózat kiépüléséhez és a hazai biobankok harmonizációjához is. A
humán
erőforrások
munkáját
hatékonyabbá
tevő
eszközparkok
és
információtechnológiai eszközök átgondolt fejlesztése pedig lehetőségeket nyújt a magas minőségű,
célorientált
feladatellátás
megvalósításához.
A
biobankok
rendszerének
hatékonyabb működését elősegítheti egy, a későbbiekben bemutatásra kerülő biobank adatbázis-kezelő szoftvercsomag.
12
Veszélyek Az
egyik
potenciális
tervezhetősége/ütemezhetősége,
veszélyforrás ami
az
a
finanszírozás
infrastrukturális
csökkenése, fejlesztések
előre
nem
hiányában
a
mintagyűjtemények számának és minőségének csökkenéséhez vezethet. A társadalmi támogatottság csökkenése is hasonló következményekkel járhat, mivel megnehezíti a mintagyűjtést, így ellehetetleníti a projekt működését.
13
3. Jövőkép, az optimum részletes kidolgozása A „Genomikai kincs, biobanking” munkacsoport céljai és jövőképe illeszkednek a GNTP globális jövőképeihez. A lehetséges jövőképeket a következő táblázat jeleníti meg, amelyből egy, név szerint a „felzárkózás és kitörés” az, amelyet a munkacsoport hosszú távú célként tűzött ki önmaga számára alakuló ülése alkalmával. A táblázat a társadalmi dimenziók tükrében elemzi a stratégiai érdekérvényesítés sikerességét. 1. táblázat Stratégiai keretmátrix: Gyenge
vagy
átlagos Optimális
társadalmi elfogadottság Nincs stratégia, vagy nem „Sodródás”
társadalmi
támogatottság „Megszegett ígéretek”
valósul meg A genomikai technológiák, Koordinálatlan üzleti
alkalmazások
fejlődés
a
hazai K+F, innovációs törekvések,
fejlődése a jelenlegi szinthez orvosi, üzleti alkalmazások képest is visszaesést mutat.
területén.
Külföldi innovatív termékek Csökkenő „fogyasztása”. Alul-
és
genomikai
kihasználtságú infrastrukturális
dezinformált kapacitások.
társadalom negatív attitűddel. Az ipar számára érdektelen Romló kilátások, színvonalú
kutatói,
oktató akadémiai K+F tevékenység csökkenő Külföldi innovatív termékek
élettudományos „fogyasztása”.
közép- és felsőfokú oktatás.
A kutatók és a társadalom közötti párbeszéd ad hoc jellegű, szervezetlen.
14
Aktív, megvalósuló stratégia
„Lassú víz”
„Felzárkózás és kitörés” Gyors
Lassú
fejlődés,
azaz
a
nemzetközi lemaradás tartós fennmaradása.
felzárkózás
nemzetközi
élvonalhoz;
egyes területeken (pl. IT, gyógyszeripar);
kitörési
A kutatási eredmények a lehetőségeket nemzetközi lassabban
a
nyújtó
trendeknél fejlesztések és alkalmazások kerülnek
át
a bevezetése.
gyakorlatba.
Aktív és szervezett párbeszéd
A társadalom elégtelen, nem folyik
a
kutatók
és
meggyőző az eredmények társadalom között. disszeminációja, az érintettek bevonása döntésekbe.
az
etikai
Egészségesebb csökkenő
társadalom, egészségügyi
kiadások.
15
A jövőkép megvalósítását befolyásoló tényezők, azaz a genomika hajtóerői: A genomika hajtóerői jelentősen befolyásolják a biobanki aktivitást. Ezek a tényezők a következő felsorolásban kerülnek összegzésre: 1. A genom megismerésének igénye: a. tudományos megismerés (állati és humán genomok megismerése), b. a személyes genom megismerhetőségének igénye. 2. Társadalmi elfogadottság (ellene vagy mellette; tanulás, az attitűd megváltoztatásának lehetősége, eszközei, korlátai). 3. Szabályozás (megengedő vagy tiltó törvényi szabályozás, etikai normák). 4. Társadalmi és gazdasági igények: genomikai technológiákra támaszkodó, magas hozzáadott értéket képviselő termékek iránti kereslet: a. Orvosi alkalmazások (költséghatékony gyógyszerek és a személyre szabott orvoslás társadalmi szinten történő hasznosítása, a genomikán alapuló diagnosztika és terápia finanszírozása az egészségbiztosítási rendszerben); b. Gyógyszeripar (biobankok a genomika szolgálatában, biobankon és klinikai adatokon alapuló gyógyszerfejlesztés); c. Mezőgazdaság (szárazság- és sótűrő növények, személyre szabott táplálkozás, növényorvoslás, növényvédelem, termesztett genotípusok, élelmiszerek molekuláris ellenőrzése, diagnosztika); d. Környezetvédelem; e. Kommersz genomika (ténylegesen nem használható eredményeket nyújtó, mégis eladható alkalmazások). 5. Tudományos és technológiai fejlődés, ezen belül is kiemelten az IT fejlődés (adatok értelmezése, illetve felhasználóbaráttá történő alakítása szoftverfejlesztés). 6. Igazodás a nemzetközi trendekhez (amerikai és EU trendek). 7. K+F irányváltás, nemzeti K+F stratégia részévé válik a genomika. 8. Fenntartható fejlődés (agrár-élelmiszeripari és környezetvédelem).
16
A stratégiai keretmátrix lehetséges kimeneteleinek elemzése, az optimum bemutatása: 3.1. „Felzárkózás és kitörés”
Optimális esetben, akkor tehát, ha megfelelő a társadalmi elfogadottság és támogatottság, és megvalósul egy jól megalapozott stratégia is. A jövőkép összefoglalása: „A genomika folyamatosan fejlődik, nemcsak követő, hanem úttörő kutatás-fejlesztés is folyik Magyarországon, a genomika fontos társadalmi és gazdasági igények kielégítéséhez járul hozzá.” A „biobank-felhasználók” igénye a tevékenység támogatását vonja maga után a döntéshozók szintjén, akik felismerik a megfelelő finanszírozás jelentőségét. A biobanki aktivitás az orvostudomány, a gyógyszeripar, a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a környezetvédelem szerves részévé válik, hozzájárul a magas színvonalú genomikai kutatási projektek eredményeihez. A társadalom és a szakmai fórumok egyaránt támogatják a biobankolást. A társadalmi elfogadottságnak köszönhetően a biobanki állományok bővülnek, a tájékoztatást szolgáló kommunikáció a társadalommal hatékony és fontos szerepet tölt be. Így a magyar biobankok egyedülálló, a magyar lakosságot reprezentáló gyűjteményt hozhatnak létre, mely további genomikai kutatásokat segíthet elő. A magas színvonalú, jól finanszírozott alap- és alkalmazott kutatás a nemzetközi együttműködések révén is hozzájárul a biobankok fejlesztéséhez, hálózatba foglalásához, a biobanki állományok bővüléséhez és azok széleskörű felhasználásához. A nemzetközi együttműködések jelentős külső kapcsolatokat eredményeznek, és számottevő külföldi támogatást is hoznak. Emellett a nemzeti biobank hálózat a hazai együttműködéseknek köszönhetően hatékonyan működik. Biobank-központok alakulnak a nagyobb egyetemeken, amelyek tevékenysége lehetővé teszi a mintaállományok hatékonyabb felhasználását kutatási célokra, és elősegítik azok hozzáférhetőségét, valamint a minta- és adatgyűjtési illetve -tárolási protokollok egységesítését. Az anyagi támogatottság lehetővé teszi az infrastrukturális fejlesztéseket,
ami
megkönnyíti
a
biobank-harmonizációt.
A
hatékony
nemzeti
17
együttműködés elősegíti a biobanki K+F+I tevékenységet, ami többek között a minta- és adatgyűjtés illetve -tárolás modernizálását és adatfeldolgozó rendszerek fejlesztését vonja maga után. A biobank-központok megalakulásával megnő az igény a képzett szakemberek iránt, ami elősegíti a „biobankár”-képzés kidolgozását és elindítását. Ugyanakkor a nemzetközi együttműködések is fontos szerephez jutnak, a magyarországi biobankok az európai szervezetek részeként felzárkóznak a nemzetközi elvárásokhoz.
Fontos leszögezni, hogy az optimum megvalósulásának alapfeltétele egy jól kimunkált nemzeti genomikai stratégia megtervezése és megvalósítása, ami nemcsak hogy összehangolja a rendszerben jelentkező infrastrukturális fejlesztéseket, hanem javaslatokat is megfogalmaz egy megbízható és stabil pénzügyi keretrendszer kialakításához, ezzel támogatva az erőforrások koncentrált és hatékony felhasználását. 3.2. „Lassú víz”
Az érdekeltek szinergikus tevékenysége révén elkészül egy jól kidolgozott stratégia, annak megvalósítása azonban sokszor társadalmi ellenállásba ütközik. A jövőkép összefoglalása: A genomika fejlődése mellett a biobanki tevékenység fejlődése is elindul, ugyanakkor a társadalmi érdeklődés és támogatottság alacsony szintje miatt a humán minták esetében a gyűjtés folyamata, az állományok felhasználása nehézségekbe ütközik. A kevésbé kedvező megítélés következtében a társadalom nem ismeri fel a biobankokban rejlő lehetőségeket. Emellett, bár kezdetben a meglévő források a biobankok/biobank hálózatok fejlesztését, a K+F+I-t segítik, a csökkent társadalmi támogatottság következtében a döntéshozók is módosítják a prioritási sorrendet a projektek támogatása terén. A biobanki tevékenység egy szinten marad, nem fejlődik, nem válik az orvostudomány, a gyógyszeripar, a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a környezetvédelem szerves részévé. A
biobankok
mintaállományának
felhasználása
legfőképp
az
alapkutatásra
korlátozódik.
18
3.3. „Megszegett ígéretek”
A társadalom várakozásokkal tekint a genomika vívmányaira, de csalódni kényszerül bennük, mivel várakozásait a genomikai technológiák fejlesztői és alkalmazói aktív nemzeti stratégia hiányában nem képesek kielégíteni. Megfelelő szintű társadalmi támogatottság ellenére, a szükséges anyagi erőforrások hiányában a biobanki tevékenység csak lassú ütemben bővül, a szükséges infrastruktúrák kialakítása, a minta- és adatgyűjtési és -tárolási protokollok harmonizációja elmarad. A magyarországi biobankok nem képesek az európai elvárásokhoz felzárkózni, azoknak megfelelni. Az összehangolt együttműködés nélkül a biobankok izolálódnak, a szerény anyagi források és az egyes biobankok érdekütközései következtében a nemzeti biobank hálózat felaprózódik, szakértő központok ki sem alakulnak. A genomikai kutatások a megfelelő biobanki háttér hiányában stagnálnak. Nemzeti együttműködés nélkül nem történik biobanki K+F+I tevékenység sem. Megfelelő stratégia hiányában a nemzetközi együttműködések is elmaradnak, az ország lehetőségei a külső pályázati források kihasználására a kollaborációk hiányában beszűkülnek, esetleg megszűnnek.
19
3.4. „Sodródás”
Nincs sem társadalmi igény a genomika eredményeire, sem aktív nemzeti stratégia, amely ilyen eredmények létrehozására képes lenne. A biobanki tevékenységek megtorpannak, csupán az alapkutatás igénye miatt maradnak fent, esetleg kisebb nemzetközi kollaborációk miatt, vagy a biotech cégek és a gyógyszeripar fejlesztési keresletének köszönhetően folynak. Az egyes biobankok egymástól függetlenül működnek, az infrastrukturális igények nem kerülnek egyeztetésre, a biobankok „elszigetelődnek”, az erőforrások felaprózódnak.
20
4. Stratégiai Kutatási Terv
A biobankok az élettudományokat és a biotechnológiát támogató infrastruktúra esszenciális részei. A biobanki tevékenység fontos célja, hogy megfeleljen a nemzetközi kutató- és ipari csoportok által támasztott magas minőségi és szakmai követelményeknek a biológiai minták és a hozzájuk tartozó adatok disztribúciója terén. A nemzetközi követelményekhez való felzárkózás az optimális jövőkép esetében a legvalószínűbb. Az optimális jövőkép elérése érdekében megvalósítandó célok a biobanki tevékenység esetében tehát a következők: -
a biobankok működésének technikai harmonizációja, a minőségirányítás kidolgozása a nemzetközi elvárásoknak megfelelően;
-
a biobankok minőségbiztosítási programokba történő bejelentkezése;
-
a magyarországi biobank hálózat kiépítése, a biobank-regiszter bővítése;
-
biobank-központok
létrehozása,
a
gyűjtemények
széleskörű
felhasználásának
elősegítése; -
a megfelelő szakmai képzés lehetőségének megteremtése;
-
nemzetközi együttműködések, fórumok, európai integráció a biobanki tevékenység terén is; tehát bekapcsolódás az „infrastructure” és ERANET jellegű programokba;
-
a hatékony adat- és anyaggyűjtés megszervezése;
-
a társadalom megfelelő tájékoztatása (disszemináció) ismeretterjesztő előadások, közlemények, programok formájában. Ebben egyértelműen pozitív jel, hogy a Time magazin 2009. március 23-i számában a „10 Ideas Changing the World Right Now” fedőlapos vezércikk összefoglalójában egyik pontként a biobankokat jelöli meg.
A biobankok működésének technikai harmonizációja, a minőségirányítás kidolgozása a nemzetközi elvárásoknak megfelelően A mintagyűjtemények adott vizsgálatban történő felhasználhatóságát részben befolyásolja a minta gyűjtésének és tárolásnak módszere. A biobankok metodológiai összehangolásának a minőségirányítás megszervezése fontos lépése, mert az annotált és
21
validált minták etikai szabályoknak és törvényi kereteknek megfelelő módon történő összegyűjtésén alapuló együttműködéseket segít elő. Fontos lenne tehát olyan „best practice” irányelvek kidolgozása, amelyek alapul veszik a már működő biobankok tapasztalatait, és elősegítik azok harmonizációját technikai és szabályozási szinten egyaránt.
A biobankok minőségbiztosítási programokba történő bejelentkezése Az előző célkitűzéshez szervesen kapcsoló témakör ez, ami a nemzetközi standardok hazai megismerését és terjesztését hivatott megkönnyíteni. A BBMRI projekt keretén belül már megkezdődött egy ilyen folyamat: első körben a biobankok DNS koncentráció meghatározásból „vizsgáznak”. Az UK Biobank koordinálása alatt 47 laboratórium kapott 6 különböző koncentrációjú DNS-t, ezeknek adatait a megadott időn belül a metodikai kérdőív adataival együtt kellett visszaküldeni 2009 októberében, a kiértékelés még zajlik.
A magyarországi biobank hálózat kiépítése, a biobank-regiszter bővítése A biobanki állományok széleskörű felhasználásának előfeltétele a rendelkezésre álló források ismerete. Egy részletes mintaregiszter jelentős segítséget nyújthat adott projektek tervezése és kivitelezése közben, illetve a minták disztribúcióját is elősegíti. A NEKIFUT regiszter felállítása és bővítése hatalmas segítséget jelent ezen a téren.
Biobank-központok létrehozása, a gyűjtemények széleskörű felhasználásának elősegítése A kialakítandó központok szerepe – a már korábban bemutatott módon – egy köztes szervezethez
hasonlítható.
Fő
célja
a
biobankok
adatállományaiban
érdekeltek
együttműködésének intézményes keretek közé szervezése, menedzselése. Ily módon lekövethető és átlátható együttműködési rendszer kerül megalkotásra, ahol az együttműködés jól szabályozott keretben történik, így szolgálva az érintettek (biobank létrehozók, felhasználók, „stakeholder”-ek) érdekeit.
A hatékony adat- és anyaggyűjtés érdekében a társadalom megfelelő tájékoztatása (disszemináció) ismeretterjesztő előadások, közlemények, programok formájában A biobank rendszer közmegítélésének érdekében elengedhetetlen a megfelelő disszeminációs stratégia és módszerek kialakítása, illetve kiválasztása, amelyek nyomán kialakul a közösségi célokat is szolgáló társadalmi tudatosság.
22
A megfelelő szakmai képzés lehetőségének megteremtése Európai mintára a biobankár-képzés vagy hasonló szakirányú képzési rendszer tervezetének
kidolgozása.
Ebben
Magyarországnak
célszerű
európai
kidolgozású
koncepciókat átvenni.
4.1. Stratégia K+F területek és célok A legkedvezőbb jövőkép megvalósításához a biobanki tevékenységen belül főként a mintatárolás és az adatnyilvántartás területén szükséges kutatás-fejlesztés. A mai biobanki gyakorlatban inkább a hagyományos, papír- vagy „Excel-alapú” nyilvántartási rendszerek alkalmazottak. Ezzel szemben a nemzetközi gyakorlatban egyre inkább elterjednek az adatbázis-kezelő szoftverek, amelyek nem csupán a minták, hanem a hozzájuk tartozó adatok nyilvántartását is ellátják. A hasonló adatbázis-kezelők fejlesztése illetve a mindennapi gyakorlatban való alkalmazása fontos előrelépés lenne a biobankok életében. Valószínű, hogy a tranzíció kezdetben nehézségekbe ütközne, de amennyiben a biobanki állományok bővítése és könnyebb kezelhetősége a cél, az átallás idővel elkerülhetetlen. A kutatás-fejlesztésben továbbá a minta-előkészítést és biomolekula-izolációt felgyorsító, költséghatékony technológiák alkalmazása illetve újítások kidolgozása is figyelemre méltó terület.
4.2. Együttműködések
A genomikai kutatások hátterét képző biobankok korszerűsítése, fejlesztése mind a biobank, mind a potenciális felhasználó érdeke. A fejlesztések létrejöttéhez a jelenlegi biobankokat működtető intézetek – főként egyetemek – és a felhasználó kutatóintézetek vagy az egyetemek és az ipari felhasználók közötti együttműködés tartható kívánatosnak. A biobanki állományok bővítése és a biobank-modernizálás rövidebb távú projektek és hosszabb távú együttműködések keretein belül is megvalósulhat. A meglévő infrastruktúrák fejlesztése
23
mellett új biobanki infrastruktúrák kialakítása is lényeges, mert jelenleg nem adottak a megfelelő körülmények a hatékony biobanki funkciók ellátásához. A kollaborációk keretein belül azonban a közös K+F tevékenységet és a K+F tevékenység eredményének gazdasági hasznosítását tartják a munkacsoport tagok alapvetőnek.
4.3. Oktatás, tudásmenedzsment
Az európai szakmai társadalom korán felismerte a biobankár képzés jelentőségét. A Lyoni Egyetem az International Agency for Research on Cancer (IARC) szervezettel együttműködésben képzési tervet dolgozott ki „Biológiai mintagyűjtemény menedzsment” címmel. A tanterv lényegi elemeit fontosnak tartjuk a megemlítésre, és a következőkben röviden ismertetjük: A projekt célja olyan, a biomedicinában jártas ügyvezető szakértők képzése, akik az egészségügyben, a gyógyszeriparban, az akadémiai vagy magán kutatóintézetekben és a kórházakban helyezkedhetnek majd el. A képzés végén a szakemberek kvalifikáltak lesznek a biobanki központokban a mintagyűjtés, a validálás és a disztribúció megszervezésére, a már létező mintagyűjtemények kezelésére és a tudományos közösség részére szóló szolgáltatások kidolgozására. A képzésben résztvevők jártasságra tehetnek szert a következő területeken: - biológiai minták előkészítése és tárolása; - bioetikai szabályok alkalmazása; - a biobanki központokra vonatkozó jogszabályok alkalmazása; - minőségirányítási és -biztosítási rendelkezések betartása; - technológiai innováció – minta és adat tárolására és gyűjtésére vonatkozóan; - a biológiai mintához tartozó információ kezelése; - menedzsment. A munkacsoport tagjai körében végzett szűk felmérés alapján a többség, bár nem tartja elengedhetetlenül szükségesnek a biobankár-képzést, a szakemberképzés területén a biobanki munkát elősegítő adatgyűjtő, -tároló, -rendszerező ismeretek és genomikai alapismeretek
24
oktatását támogatja. Kevésbé találták fontosnak az etikai ismereteket és a menedzsmentben való jártasságot. A magyarországi „biobankár-képzés” lehetőségének tehát vegyes a fogadtatása, ám a nemzetközi példa részben elfogadott: új ismeretanyagok átadása szükséges a biobankokat üzemeltető szakemberek képzéséhez. A kérdés felveti a nemzetközi együttműködés lehetőségét az oktatás terén, esetleg csereprogramok keretén belül.
4.4. A kutatási infrastruktúra (KI) fejlesztése: A KI fejlesztésének elemeit a korábbiakban már bemutattuk, a dokumentáció kohéziójának megtartásának érdekében nem ismételnénk meg a korábbi pontokban bemutatott tényeket és információkat. Árnyalva a korábbiakban bemutatottakat, a következő kiegészítő információkat tartjuk fontosnak megemlíteni: -
A helyzetfelmérés alapján a KI-k kiépítettsége kielégítő, így ennek fényében javasolt a már meglévő eszközparkok felújítása, modernizálása. Új KI-k létesítésének támogatása csak különösen indokolt esetben javasolt.
-
Mivel a biobank hálózat optimális működése leginkább nemzetközi színtéren képzelhető el, fontos hangsúlyt fektetni a határon átnyúló együttműködések ápolására, azon belül is a több partnert magába foglaló, akár európai szintű konzorciális kollaborációkra. A nemzetközi együttműködést azonban meg kell hogy előzze a hazai biobankok közös hálózatba kapcsolódása. Az együttműködések azonban nem szűkülnének le csak egyszerű adatcserére, a tudásmenedzsment és best-practice technikák megjelennének a megvalósítás minden szintjén.
-
A fejlesztések fontosabb pénzügyi forrásait vélhetően hazai pályázati támogatások jelentik majd, kis mértékben azonban szükség lesz a résztvevő intézmények anyagi támogatására is. Az európai pályázatokban az Európai Bizottság korábbi döntésének következtében a pusztán biobanki aktivitás önállóan nem támogatható elem, azonban ha sikerül olyan kollaborációkat létrehozni, amelyeknek szerves részét képeznék a KI fejlesztések, nagyobb pályázati siker és jobb anyagi támogatottság lenne elérhető.
-
A külső finanszírozási forrásoknak a költségvetésbe történő becsatornázása relatíve bizonytalannak tekinthető. Ennek áthidalását jelenthetné a humán eredetű mintákat
25
tároló biobankok esetében, ha azok az egészségügyi ellátórendszerek szerves részét képeznék, hiszen a biobankok éppoly elengedhetetlen feltételei az orvosi kutatásoknak, mint a betegágyak a gyógykezelésnek. A biobankok ilyen módon történő integrálása az egészségügybe részben biztosíthatná azok hosszú távú anyagi fenntarthatóságát. -
További finanszírozási források felmérésében segítséget jelenthetnek a hiánypótló kezdeményezések, mint az EU7 keretprogram által benyújtott GenERA projekt (ERA-NET on Genomics and Genetic Epidemiology of Multifactorial Disease), melynek célja olyan tudásközpont összeállítása a genomika és genetikai epidemiológia területén, amely összefoglalja a partner országok pályázati programjait, kutató-hálózatait, stratégiáit és prioritásait. A projekt célja a kutatási programok átfedő területeinek és hiányosságainak felmérése, és ezáltal olyan pályázati kiírások összeállítása, amely a kevésbé támogatott területek finanszírozását tenné lehetővé. A projektnek hazánk affiliált tagja.
-
Nemzetközi szinten olyan jól üzemelő, szakmai ajánlatokat kidolgozó, gyakorlatilag az egész világ szakember gárdáját, vezető biobankjait megszólító hálózatok is működnek, mint a Public Population Project in Genomics (http://www.p3g.org/), vagy általánosan használt rövidítéssel a P3G. Fontos lenne a hálózati tagság nemzeti szintű megvalósítását elősegíteni, mivel jelenleg sajnos intézményi részvétellel sem rendelkezünk.
4.5. A kutatási infrastruktúra működtetése -
Az infrastruktúrák felügyeletét optimális esetben szakmai szervezetek látják el, amelyek az alap- és az alkalmazott kutatási tevékenységet egyaránt elősegítik. A mintaállományokhoz való hozzáférés biztosításának fontosságát szem előtt tartva a szakmai irányítók a leendő felhasználó által előterjesztett projekt elbírálását szakmai és etikai szempontok alapján végzik, pozitív elbírálás esetén megadják a biobankhoz való hozzáférés lehetőségét.
-
A biobanki állományok nagyobb mértékű kihasználtsága érdekében nemzetközi együttműködések kialakítása szükséges. Ennek azonban előfeltétele a hazai biobanki
26
tevékenység harmonizációja az európai előírások figyelembevételével, és olyan biobanki regiszter kialakítása, amely a létező mintagyűjtemények könnyebb áttekinthetőségét teszi lehetővé azok rendszerezése révén, így segítve elő a hazai és nemzetközi projektek megtervezését és a kapcsolatépítést.
4.6. Szabályozás A biobanki tevékenységet jelenleg meghatározó rendelkezések az emberen végzett orvostudományi kutatásokról szóló 23/2002. (V. 9.) EüM rendelet, a 2008. évi XXI. törvény a humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól és a biobanki szolgáltatásokhoz szükséges szakmai minimumfeltételeket taglaló 26/2008. (V. 26.) EüM rendelet. Ezen szabályozók együttes alkalmazása során, e rövid idő alatt is már felmerültek olyan területek, amelyek a szabályok bővítésének vagy módosításának igényét vetik fel. Az egyik ilyen terület a mintákhoz tartozó adatok nyilvántartásának jogi aspektusai, amely például gyermekektől szülői beleegyezéssel gyűjtött minták esetében vet fel számos problémát (például az újbóli beleegyezés szükségessége). Ebben a tekintetben is szerencsés elem, hogy a törvény Miniszteri Meghatározandókat előíró paragrafust is tartalmaz (31.§), továbbá a törvény 32. §-a előírja, hogy „A Kormány évente beszámol az Országgyűlés előtt e törvény alkalmazásának tapasztalatairól és megvizsgálja a törvény módosításának szükségességét.”
27
„Biológiai mintagyűjtemény menedzsment” Mesterképzés tervezet
1. A képzés leírása és céljai: A projekt célja olyan, a biomedicinában jártas ügyvezető szakértők képzése, akik az egészségügyben, a gyógyszeriparban, az akadémiai vagy magán kutatóintézetekben és a kórházakban helyezkedhetnek majd el. A képzés végén a szakemberek kvalifikáltak lesznek
a
biobanki
központokban
a
mintagyűjtés,
validálás
és
disztribúció
megszervezésére, a már létező mintagyűjtemények kezelésére és a tudományos közösség részére szóló szolgáltatások kidolgozására. 2. A képzésben résztvevők jártasságra tehetnek szert a következő területeken: a. biológiai minták előkészítése és tárolása: i.
A biológiai minták tárolásra való önálló előkészítése;
ii.
A mintának megfelelő tárolási mód megválasztása;
iii.
A minták biztonságos tárolása;
iv.
Anyagok és eszközök felügyelete, fenntartása, fejlesztése és kezelése.
b. bioetikai szabályok alkalmazása; c. a biobanki központokra vonatkozó jogszabályok alkalmazása: i.
Működési protokollok (SOP) kidolgozása.
d. minőségirányítási és -biztosítási rendelkezések betartása; e. technológiai innováció – minta és adat tárolására és gyűjtésére vonatkozóan: i.
Technológiai platformok létrehozása;
ii.
Biológiai minták izolálására, tárolására, elérhetőségére és kezelésére vonatkozó technikák kifejlesztése;
iii.
Az innovációhoz szükséges információk felkutatása.
f. a biológiai mintához tartozó információ kezelése; i.
adatbázisok kidolgozása és fenntartása;
28
ii.
a biológiai minta nyomon követhetőségének és biztonságénak garantálása.
g. menedzsment: i.
technikusok és bioinformatikusok csoportjának vezetése;
ii.
idegen nyelvű szó- és írásbeli kommunikáció az együttműködő felekkel;
iii.
projektek kidolgozása és kivitelezése.
3. A képzés előfeltételei: A résztvevőknek legalább 60 kreditponttal kell rendelkezni valamilyen biológia MSc képzés keretein belül vagy a következő végzettségek/előfeltételek valamelyike szükséges: -
Biológia, kémia vagy orvosi MSc fokozat;
-
befejezett ötödév a gyógyszerész szakon;
-
orvosi, állatorvosi vagy biomérnöki diploma.
4. Lehetséges akadémiai partnerek: meghatározandó
5. Lehetséges ipari partnerek: meghatározandó
6. A képzés szerkezete: Az első félév modulokra osztott, és gyakorlati foglalkozásokkal bővített: -
4 kéthetes oktatási periódus;
-
3 négyhetes gyakorlati periódus. Hét
1. félév
37–38 39–42
Modul 1 Gyakorlat
29
43–44
Modul 2
45–49 50–51
Gyakorlat Modul 3
52–03 04–05
Gyakorlat Modul 4
A második félév modulokra osztott, és gyakorlati foglalkozásokkal bővített: -
2 kéthetes oktatási periódus;
-
2 másfél hetes oktatási periódus;
-
2 négyhetes gyakorlati periódus;
-
1 hathetes gyakorlati periódus. Hét
2. félév
06–09 10–11
Gyakorlat Modul 5
12–15 16–17
Gyakorlat Modul 6
18–23 24–27
Gyakorlat Modul 7 és 8, vizsga
Összesen tehát 26 gyakorlati és 15 oktatási hét.
30
7. Az oktatási modulok Modul 1: A biológiai minták és a biológiai, biokémiai, molekuláris és patológiai adatok forrásai - Fehérjék; - Genomok, plazmidok, DNS fragmentumok; - Eukarióta és prokarióta sejtek; - Vér: szérum, plazma, limfociták, vörös vértestek; - Fagyasztott és paraffinba ágyazott szövetek; - Haj-, vizelet-, széklet-, köröm-, bukkális sejt-; méhnyak hámsejt- és köpetminták; - Sejtek, DNS, RNS, szövet, szérum – molekuláris szemszögből; - Bevezetés a patológiába. Modul 2: Mintagyűjtési és -tárolási technikák - Paraffinba ágyazás; - Liofilizáció; - Fagyasztva tárolás; - Sejtkultúra; - Csomagolás; - Jelölés; - Tárolás. Modul 3: Bioinformatika a biológiai mintagyűjtemény-központokban - Adatbázis-kezelő szoftverek alkalmazása; - Adatbázisok kiépítése; - Laboratóriumi információmenedzsment rendszer; - Információbiztonság (követhetőség, minőség). Modul 4: Minőség - A biológiai mintagyűjteményekre vonatkozó szabályozások; - Minőségellenőrzés és -bizosítás; - Tanúsíttatás, akkreditáció;
31
- Jó laboratóriumi gyakorlat (GLP); - Higiénia és biztonság. Modul 5: Bioetikai szempontok - Bioetikai szabályozások keretei; - Beleegyező nyilatkozatok; - A minták biológiai és klinikai adatainak védelme; - Anonimizált minták. Modul 6: Törvényi szabályozás és mintagyűjtemény menedzsment - Az egyének jogait védő törvények; - A humán minták gyűjtésére, tárolására és transzferére vonatkozó szabályozások; - Biológiai mintatranszfert szabályozó rendelkezések; - A biológiai mintagyűjtemények különböző formái és a rájuk vonatkozó rendelkezések; - A minták és a hozzájuk tartozó adatok hozzáférhetőségének szabályai. Modul 7: A biológiai mintagyűjtemények integrálása - A biológiai mintagyűjtemény központok szervezete; - Nemzetközi szervezetek; - Epidemiológia: különböző epidemiológiai tanulmányok megszervezése, és a hozzájuk tartozó mintagyűjtés; - Mintatranszfer platformok felállítása. Modul 8: Menedzsment - csoport menedzsment; - projekt menedzsment; - társalgás és viselkedés; - kapcsolattartás; - pénzügyi menedzsment.
32
