van Itthon otthon Turizmus A Magyar Turizmus Zrt. szakmai és tudományos folyóirata MA G Y ARORSZÁG A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai

XIV. évfolyam 3. szám

Bulletin Turizmus

A Magyar Turizmus Zrt. szakmai és tudományos folyóirata

A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai Országos tájérték adatbázis A Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév legfontosabb eredményei A turisztikai desztinációk versenyképessége A Magyarországra érkező külföldiek jellemzői – különös tekintettel a kiadásokra A turisztikai felsőoktatás helyzete és kérdőjelei 2010-ben Magyarországon

Itthon

otthon

van

MAGYARORSZÁG

IMPRESSZUM

MAGYARORSZÁG

Megrendelő Turizmus Bulletin A MAGYAR TURIZMUS ZRT. SZAKMAI ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA XIV. évfolyam, 3. szám Megjelenés: 2010. november Lapzárta: 2010. szeptember

Turizmus Bulletin XIV. évfolyam (2010) 1—4. szám A Turizmus Bulletin folyóiratot ……….. példányszámban rendelem meg. Egységár: nettó 4500 forint + 5% áfa (bruttó 4725 forint)/évfolyam.

Megrendelő adatai Magánszemély esetén Számlázási név Számlázási cím Postai cím, ha nem azonos a számlázási címmel

Felelős kiadó: Horváth Gergely vezérigazgató Főszerkesztő: Halassy Emőke Szerkesztő: Mester Tünde

Telefon/fax/e-mail Cég esetén

Szerkesztőbizottság Dr. Aubert Antal Pécsi Tudományegyetem, Turizmus Tanszék

Dr. Badacsonyi György Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

Dr. Dávid Lóránt Károly Róbert Főiskola

Egriné Pap Ilona Nemzetgazdasági Minisztérium

Dr. Erdei János Magyar Szállodaszövetség

Háber Tamás Magyar Vendéglátók Ipartestülete

Horkay Nándor VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.

Hülvely István Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége

Dr. Jancsik András Pannon Egyetem, Turizmus Tanszék

Dr. Jandala Csilla Harsányi János Főiskola

Dr. Kóródi Márta Szolnoki Főiskola

Dr. Lengyel Márton Budapesti Kommunikációs Főiskola, Heller Farkas Turisztikai és Gazdasági Kar Magyar Turisztikai Egyesület

Meszter László Idegenforgalmi Koordinációs Testület Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége

Dr. Michalkó Gábor Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatóintézet

Molnár Gabriella Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége

Dr. Probáld Ákos Központi Statisztikai Hivatal, Szolgáltatásstatisztikai Főosztály

Dr. Puczkó László Turisztikai Tanácsadók Szövetsége

Dr. Rátz Tamara Kodolányi János Főiskola, Turisztikai Intézet

Dr. Simon Judit Budapesti Corvinus Egyetem, Marketing és Média Intézet

Stefkóné Vermes Judit Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége

Dr. Szabó Géza Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége

Dr. Szalók Csilla Budapesti Gazdasági Főiskola, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar

Dr. Tasnádi József Alapító tag

Dr. Várnai Zsuzsanna

TURIZMUS BULLETIN XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

Számlázási cím A megrendelő neve, beosztása (kontaktszemély) Cégjegyzékszám Adószám Kézbesítési cím, ha nem azonos a számlázási címmel Telefon/fax/e-mail Fizetés módja Átutalással. A megrendelés visszaigazolásától számított 8 munkanapon belül kérjük, szíveskedjenek átutalni a fizetendő összeget a Magyar Turizmus Zártkörűen Működő Részvénytársaság (Magyar Turizmus Zrt.) bankszámlájára. Kérjük, hogy az átutalási megbízás közlemény rovatában a visszaigazolási azonosítót feltüntetni szíveskedjenek. A számla alapjául a megrendelő szolgál, a számla a fizetendő összeg beérkezését követően kerül kiállításra. Készpénzzel. A megrendelőlap kitöltésével a folyóiratot helyben, a Magyar Turizmus Zrt. 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113. szám alatti épületében is meg lehet vásárolni (kedd és csütörtök 9—12 óráig). Befizetési csekkel.

Banki adatok Magyar Turizmus Zrt., 1115 Budapest, Bartók Béla út 105—113. Bankszámlaszám: 10300002-20392752-00003285 Magyar Külkereskedelmi Bank Zrt., 1056 Budapest, Váci u. 38. SWIFT kód: MKKB HU HB IBAN szám: HU90 1030 0002 2039 2752 0000 3285

A megrendelőt az alábbi címre kérjük visszaküldeni: Magyar Turizmus Zrt., Piac- és Termékmenedzsment Iroda 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., telefon: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected]

Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet

Kiadó: Magyar Turizmus Zrt. Előkészítés: VIVA Média Holding • Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Megrendelhető: Magyar Turizmus Zrt., Piac- és Termékmenedzsment Iroda Kutatási Csoportja 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., tel.: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected] Megtekinthető a www.itthon.hu > Szakmai oldalak internetcímen ISSN 1416-9967 (online: ISSN 1587-0928) A folyóirat megrendelőlapja honlapunkról letölthető, előfizetési díja 4500 Ft + 5% áfa/évfolyam.

82

Számlázási név

Visszaigazolási szám (a Piac- és Termékmenedzsment Iroda tölti ki):

Dátum Témaszáma: B136/TB

Aláírás/cégszerű aláírás és bélyegző TB

TARTALOM PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY Sulyok Judit

A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai

2

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS Mikházi Zsuzsanna – dr. Szilvácsku Zsolt

Országos tájérték adatbázis – A magyarországi vonzerők gyűjteménye

12

TURISZTIKAI TERMÉKEK Somogyi Bence

A vasúti közlekedés és a turisztikai termékfejlesztés kapcsolata, valamint a területi fejlődésre gyakorolt hatásmechanizmusa

17

Gondos Borbála – Hercz Ágnes

A gasztronómiai rendezvények hatásai a Torkos Csütörtök vendégkörének elemzése alapján

26

TURIZMUSMENEDZSMENT Sulyok Judit – Polgár Judit

A Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév legfontosabb eredményei

33

Sziva Ivett

A turisztikai desztinációk versenyképessége Egyedül miért nem, együtt mikor és meddig?

40

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK Koziel Miklós

A magánszállásadás helyzetének áttekintése, 1997–2009

50

Kaszás Krisztina

A Magyarországra érkező külföldiek jellemzői – különös tekintettel a kiadásokra

58

TALLÓZÓ Konferenciabeszámoló

I. Gasztronómia és Turizmus Szimpózium

70

A bolognai folyamat értékelése a turisztikai felsőoktatásban

71

A turisztikai felsőoktatás helyzete és kérdőjelei 2010-ben Magyarországon

72

Gondolatok a felsőfokú turizmusképzésről rendezett konferenciához

77

Kiadvány- és könyvajánló

Michalkó Gábor: Boldogító utazás – a turizmus és az életminőség kapcsolatának magyarországi vonatkozásai

78

Megatrend Review

79

NAPTÁR

80

TURIZMUS BULLETIN XIV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

1

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készült kutatás alapján összeállította: Sulyok Judit1

A fesztivállátogatás népszerűsége nemzetközi és hazai szinten egyaránt jelentősen nőtt az elmúlt években. Ennek hátterében nem csupán a bővülő, sokszínű fesztiválkínálat áll, de a lakosság is egyre szívesebben vesz részt a lakóhelyén vagy azon kívül tartott rendezvényeken. A helyszínek korábbi negatív megítélése (úgymint tömeg, higiénia hiánya) is számottevően javult, minden célcsoport megtalálja a számára legvonzóbb rendezvényt. A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a magyar lakosság körében végzett felmérés eredményei szerint tízből kilencen ismernek hazai fesztivál(oka)t, egyúttal elismerik a fesztiválkínálat minőségét, vonzerejét is. A legismertebb és legnépszerűbb a Sziget Fesztivál, a Debreceni Virágkarnevál és a Budapesti Tavaszi Fesztivál. 2007. január és 2010. március között a magyar lakosság 65,1%-a vett részt legalább egy hazai fesztiválon. Az elmúlt három évben kimutathatóan növekedett a fesztivállátogatók részaránya. A fesztivállátogatás továbbra is elsősorban nyári, szabadtéri tevékenység, a barátokkal, családdal együtt töltött időt jelenti. A fesztivál kiválasztásánál meghatározó a jelleg, műfaj, továbbá a konkrét műsor, a hangulat és a fellépő produkciók. A legnépszerűbbek a gasztronómiai és a könnyűzenei rendezvények. Összefoglalóan elmondható, hogy a magyarországi fesztiválpiacon az elmúlt években végbement kedvező változások a magyar lakosság fesztivállátogatási szokásain is nyomon követhetők.

Kulcsszavak: fesztivál, belföldi turizmus, turisztikai termék, témaév.

1. Bevezető

• a fesztivállátogatás szerepe a belföldi utazások során, • a fesztivállátogatási szokások általában, • az elmúlt három év (2007–2009) fesztivállátogatásai, • a 2010. évi fesztivállátogatási tervek, • a 2006. évi kutatáshoz képest bekövetkezett változások.

A Magyar Turizmus Zrt. 2006 óta egy-egy témára összpontosítja belföldi marketingtevékenységét. A fesztiválok a 2009. évi Kulturális Turizmus Évében is kiemelt helyet kaptak a kommunikációban, 2010 pedig a Fesztiválok Éve lett. A témaévhez kapcsolódóan több kutatás vizsgálta a magyar lakosság fesztiválokkal szembeni attitűdjeit, a fesztivállátogatási szokásokat, így a jelen tanulmányban bemutatott kvantitatív, lakossági nagymintás felmérés is. A kutatás eredményei nem csupán a témaév sarokpontjainak meghatározását segítik, illetve segítették, de egyaránt értékes információkkal szolgálnak a fesztiválszervezők és a fesztiválok kommunikációját végzők számára.

A személyes megkérdezés során a felmérésbe bevont 1000 fős minta nem, kor, településszerkezet és lakóhely szerint reprezentatív a magyar lakosságra. Jelen tanulmányban a kutatás főbb eredményei kerülnek bemutatásra, külön fejezetben ismertetve az elmúlt években bekövetkezett változásokat.

2. Módszertan

3.1. A FESZTIVÁLOK ISMERTSÉGE

A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság 2010 márciusában végzett kutatást a magyarországi fesztiválturizmusról, a magyar lakosság 2009. évi fesztivállátogatási szokásairól. A kutatás kiemelten vizsgálta a fesztiválturizmusra vonatkozó általános és személyes attitűdöket. A megkérdezés az alábbi főbb kérdésköröket foglalta magában: • a fesztiválok ismertsége, népszerűsége, • a fesztiválokkal kapcsolatos általános és személyes attitűdök,

A magyar lakosság döntő többsége, a megkérdezettek 91,2%-a ismer valamilyen magyarországi fesztivált. A fesztiválok ismertsége párhuzamosan nő az iskolai végzettséggel és a háztartás jövedelmi helyzetével. A lakosság átlagosan 3,3 fesztivált – ezen belül a fesztivált megnevezők átlagosan 3,6 rendezvényt – ismer. Az ismert fesztiválok száma ugyancsak párhuzamosan nő az iskolai végzettséggel és a jövedelmi helyzettel. A valamilyen fesztivált ismerők 16,6%-a csak egy, 21,6%-a kettő, 17,6%-a három, 15,4%-a pedig négy rendezvényt említett. Legalább öt fesztivált a válaszadók 28,8%-a nevezett meg (1. ábra).

1 Vezető kutató, Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport, e-mail: [email protected].

2


3. A fesztiválok ismertsége, népszerűsége

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 1. ábra A válaszadók megoszlása a megnevezett fesztiválok száma szerint (%) Egy 16,6

Négynél több 28,8

Kettő 21,6

Négy 15,4 Három 17,6 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.

A fesztivált ismerők összesen 601 különböző rendezvényt neveztek meg. Ezek egy része (6,9%) nem konkrét fesztiválra vonatkozott, hanem a rendezvény jellegére (például borfesztivál) utalt. A megnevezett fesztiválok mindössze 10,2%-át – konkrétan 61 fesztivált – említette tíznél több

megkérdezett. A fesztiválok közel felét (47,4%) csak egyegy, további 19,4%-át csak két-két megkérdezett sorolta fel válaszadása során. Ennek alapján elmondható, hogy a legismertebb hazai fesztiválok sorát a Sziget Fesztivál, a Debreceni Virágkarnevál, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a VOLT Fesztivál vezeti. A fesztiválokat az átlagosnál magasabb arányban ismerik az adott régió lakosai, illetve a népszerűbb rendezvények esetében a Budapesten élők (1. táblázat). 3.2. A LEGKEDVELTEBB FESZTIVÁLOK A megkérdezettek 55,9%-a tudott konkrét fesztivált megnevezni, 9,4%-uk csak a rendezvény típusát említette, 34,7%-uk pedig azt a választ adta, hogy számára nincs „legkedveltebb” fesztivál. Az említési gyakoriság alapján a két legnépszerűbb fesztivál a Sziget Fesztivál és a Debreceni Virágkarnevál, amelyek egyben a legismertebbek is. A rangsor harmadik, negyedik, ötödik és nyolcadik helyét nem egy konkrét fesztivál, hanem a rendezvény típusára utaló megnevezés (gasztronómiai fesztivál (4,1%-os említés), zenei fesztivál (3,7%), borfesztivál (3,6%), illetve hagyományőrző fesztivál (2,5%)) foglalja el. 1. táblázat

A legismertebb hazai fesztiválok Említett fesztivál

Említések száma

Sziget Fesztivál Debreceni Virágkarnevál Budapesti Tavaszi Fesztivál VOLT Fesztivál Hegyalja Fesztivál Mohácsi Busójárás Művészetek Völgye Miskolci Téli Kocsonyafesztivál Szegedi Szabadtéri Játékok Balaton Sound Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál Bajai Halászlé Fesztivál

316 143 108 103 94 83 69 68 59 59 57 52

5% feletti említési arány, N=912

Említések aránya a válaszadók százalékában 34,6 15,7 11,8 11,3 10,3 9,1 7,6 7,5 6,5 6,5 6,3 5,7 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.

2. táblázat A legnépszerűbb hazai fesztiválok Említett fesztivál Sziget Fesztivál Budapest Debreceni Virágkarnevál Mohácsi Busójárás VOLT Fesztivál Budapesti Tavaszi Fesztivál Szegedi Ifjúsági Napok Művészetek Völgye 2% feletti említési arány, N=1000

Említések száma 73 49 26 25 24 21 21

Említések aránya a válaszadók százalékában 7,3 4,9 2,6 2,5 2,4 2,1 2,1 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.


3

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY A konkrétan megnevezett fesztiválok közül a rangsor első tíz helyén található még a Mohácsi Busójárás, a VOLT Fesztivál, a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Szegedi Ifjúsági Napok és a Művészetek Völgye (2. táblázat).

4. A fesztiválokkal kapcsolatos általános és személyes attitűdök A fesztiválokkal kapcsolatos általános és személyes attitűdöket 17 általánosságban megfogalmazott és személyes viszonyulást kifejező állítás vizsgálta 1-től 7-ig terjedő skálán. A megkérdezettek tudatában összefüggő állítások faktoranalízissel az alábbi négy csoportba sorolhatók: • fesztiválok és az utazás, • negatívumok, elutasítás, • fesztiválok általános vonzereje és • személyes fenntartások. A fesztiválok és az utazás kapcsolatát vizsgáló kérdések közül a megkérdezettek leginkább azzal értettek egyet, hogy ha éppen olyan helyen vannak, ahol fesztivál is

zajlik, nem hagyják ki. Legjobban a „Ha olyan helyre szeretnék utazni, ahol fesztivál is van a környéken, akkor inkább arra az időre időzítem az utazásomat” állítás osztotta meg a válaszadókat. A negatívumokat, elutasítást vizsgáló állítások közül a „Gyerekekkel kényelmetlen fesztiválokra járni” kijelentés esetében viszonylag magas volt az értékelésére nem vállalkozók aránya, és ez osztotta meg leginkább a megkérdezetteket. A fesztiválok kedvező megítélését jelzi, hogy a megkérdezettek többsége elutasította azt a két kijelentést, hogy „Kerülöm a fesztiválokat, mert ott (általában) rosszak a higiénés körülmények”, valamint hogy „Kerülöm a fesztiválokat, mert a családdal nem érezzük ott jól magunkat”. A harmadik faktorba a fesztiválok általános minősítéséről szóló állítások kerültek. Az átlagértékek és az egyes állításokra adott válaszok megoszlása alapján elmondható, hogy a fesztiválok általános megítélése szinte egybehangzóan jó volt. A negyedik faktor a fesztiválokkal kapcsolatos személyes fenntartásokra vonatkozó állításokat fogja egybe. Ezen faktor esetében az állítások egyetértési rangsorát 2. ábra

Egyetértés a fesztiválokkal szembeni általános és személyes attitűdökre vonatkozó állításokkal (hétfokozatú egyetértési skálán, 1=egyáltalán nem ért egyet, 7=teljesen egyetért) Magyarország gazdag fesztiválkínálattal rendelkezik

5,78

A magyarországi fesztiválok a külföldiek számára is vonzóak

5,73

Az elmúlt néhány évben divatba jöttek a fesztiválok, divatos dolog fesztiválokra járni A fesztiválok látogatása nyári, szabadtéri program, amikor az ember már ki tud szakadni a négy fal közül, ezért akkor megy fesztiválra

5,57 5,33

Ha éppen olyan helyen vagyok, ahol fesztivál is van, nem hagyom ki

5,00

Mindig a fesztiválok hétvégi programja a legerősebb, ezért csak akkor érdemes menni

4,99

Amikor fesztiválra megyek, megnézem a környék látnivalóit is

4,74

Tudom, hol találok információt a fesztiválokról

4,67

A fesztiválok belföldi utazásra csábítanak

4,65 4,22

Mindenfelől fesztiválokról hallok, mégis alig ismerek párat Egy fesztivál felveri az árakat, én inkább más időpontban utaznék arra a környékre Ha olyan helyre szeretnék utazni, ahol fesztivál is van a környéken, akkor inkább arra az időre időzítem az utazásomat Szabadságom alatt nyugalomra vágyom, pihenni szeretnék, nem akkor keresek fel egy települést, amikor ott tömeg van, és hangzavar

4,15 3,96 3,79 3,62

Gyerekekkel kényelmetlen fesztiválokra járni Fesztiválra csak több napra érdemes menni

3,53

Kerülöm a fesztiválokat, mert ott (általában) rosszak a higiénés körülmények Kerülöm a fesztiválokat, mert a családdal nem érezzük ott jól magunkat

2,91 2,50 1

N=1000 fő

4


2

3

4

5

6

7

Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY „A fesztiválok látogatása nyári, szabadtéri program, amikor az ember már ki tud szakadni a négy fal közül, ezért akkor megy fesztiválra” kijelentés vezeti. A fesztivállátogatás időpontjára vonatkozó másik kijelentés, amely szerint „Mindig a fesztiválok hétvégi programja a legerősebb, ezért csak akkor érdemes menni”, már valamivel jobban megosztotta a megkérdezettek táborát. Két kijelentés esetén a mérleg negatív, az egyetértési index négy alatti, azaz többen nem értettek egyet a két állítással, mint amennyien egyetértettek. A „Fesztiválra csak több napra érdemes menni” kijelentés a válaszadók közel fele (48,9%) szerint nem igaz, míg 31,5%-uk szerint igen. A „Szabadságom alatt nyugalomra vágyom, pihenni szeretnék, nem akkor keresek fel egy települést, amikor ott tömeg van, és hangzavar” esetében az egyetértési index átlaga 4,79 a hetes skálán, amely a fesztiválok kedvező megítélését mutatja (2. ábra). A kapott faktorok klaszteranalízise eredményeként négy, viszonylag jól körülhatárolható csoport különíthető el. Az elsőbe azok tartoznak, akik „fesztiválhívők”, szívesen vesznek részt fesztiválon, és utazó „lelkesek”. Ide tartozik a klaszteranalízis alapján besorolhatók (724 fő) 31,4%-a. A második klaszter fő jellemzője, hogy tagjai negatívan állnak a fesztiválokhoz, határozottan elutasítják azokat (26,6%). A harmadik csoportba – „nem nagy szám egy fesztivál” – a fesztiválokat nem elismerő,

azonban személyes fenntartások nélküli válaszadók tartoznak (22,4%). A negyedik csoportba a fesztiválokat nem kerülő, de nem is kereső csoport, a „közömbösek” kerültek (19,6%) (3. táblázat).

5. A fesztivállátogatás szerepe a belföldi utazás során A fesztivállátogatás és a turizmus kapcsolatának feltárásakor vizsgáltuk, hogy a belföldi utazások során milyen szerepe van a fesztivállátogatásoknak, az úti cél kiválasztását mennyiben befolyásolja egy vonzó, érdekes fesztivál megrendezése, illetve ha az utazás helyszínén éppen egy fesztivál zajlik, a megkérdezettek meglátogatják-e azt. A megkérdezettek valamivel több mint harmadával (36,5%) már előfordult, hogy egy magyarországi régióba, településre azért utazott el pihenés, kikapcsolódás céljából, mert a környéken éppen akkor egy számára érdekes fesztivál zajlott. Minél magasabb a háztartás átlagos nettó havi jövedelme, annál magasabb arányban fordul elő, hogy olyan úti célt választanak, ahol az utazás alatt fesztivált tartanak. Ugyanakkor az életkor szerinti szegmentációs elemzés negatív összefüggést mutat: az életkor emelkedésével párhuzamosan csökken azok aránya, akiknél egyegy fesztivál az úti cél kiválasztásában szerepet játszik. 3. táblázat

Az egyes csoportok demográfiai jellemzői „Lelkesek” (227 fő)

„Elutasítók” (193 fő) • Legfeljebb 8 általános iskolát • Nők (36,4%) végzettek(34,4%) • 18–24 (46,3%) és 25–30 év • Egyedülállók (35,9%) (39,6%) közöttiek • A gyermeküket egyedül • Háztartásban gyermek nevelő szülők (39,7%) szerepet betöltők (43,3%) • Háromfős (37,9%) és öt- vagy • Interneteléréssel nem rendelkezők (32,3%) több fős (40,1%) • A Közép-Magyarország háztartások tagjai (40,0%) és a Nyugat-Dunántúl • Két aktív keresővel rendel(47,9%) régiók lakosai kező háztartások (36,7%) • 2007–2010. február között • Utazások során ingyenes nem voltak fesztiválon (40,3%) szálláslehetőséggel • 2010-ben fesztivállátogatást rendelkezők (40,3%) • Nagyvárosokban élők (37,4%) nem tervezők (34,9%) • Az Észak-Alföld régió lakosai (39,6%) • 2007–2010. február között fesztiválon részt vevők (39,2%) • A vizsgált időszakban legalább egyéjszakás tartózkodással járó utazás során látogattak el egy fesztiválra (44,9%) • 2010-ben fesztivállátogatást tervezők (38,5%)

„Nem nagy szám” (162 fő) • 51–60 év közöttiek (29,4%) • Felsőfokú végzettséggel rendelkezők (29,6%) • Nyugdíjasok (27,8%) • Átlag alatti jövedelemmel rendelkezők (26,1%) • Községekben élők (26,2%) • A Dél-Dunántúl (36,3%) és a Dél-Alföld (37,2%) régiók lakósai • 2010-ben fesztivállátogatást nem tervezők (30,1%)

Zárójelben a csoportba átlagon felüli arányban tartozók aránya került feltüntetésre.

„Közömbösek” (142 fő) • 51–60 év közöttiek (25,6%) és a 60 év felettiek (27,5%) • Legfeljebb 8 általános iskolát végzettek (25,4%) • Három aktív keresővel rendelkező háztartások (27,5%) • Interneteléréssel nem rendelkezők (30,4%) • Átlag alatti jövedelemmel rendelkezők (31,4%) • Kisvárosban élők (27,3%) • A Közép-Dunántúl (25,6%) és az Észak-Alföld (24,4%) régiók lakosai • 2007–2010. február között nem voltak fesztiválon (25,2%) • 2010-ben fesztivállátogatást nem tervezők (25,9%)



5

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY A megkérdezettek 41,1%-a azt nyilatkozta, hogy ha belföldi utazása során a helyszínen éppen egy fesztivál zajlik, meglátogatja azt. Akik utazásaik során éppen olyan településen vannak, ahol fesztivált tartanak, és minden esetben meglátogatják azt, azok az átlaghoz képest (5,0) szignifikánsan magasabb átlagos egyetértési indexszel rendelkeztek (6,2) arról az állításról, amely szerint „Ha éppen olyan helyen vagyok, ahol fesztivál is van, nem hagyom ki”. A válaszadók leginkább azért mennek el az adott rendezvényre, mert úgy vélik, ha már ott vannak, kár lenne kihagyni azt. Döntésükben jelentős szerepe van annak is, hogy kíváncsiak a fesztivál hangulatára (54,8%), extra szórakozást remélnek (38,2%), vagy egyszerűen csak szívesen ebédelnek, vacsoráznak ott egy jót (35,1%). A meglátogatott fesztivál környékének, helyszínének ismételt felkeresésében a legnagyobb vonzerőt a táj szépsége játssza (69,9%). Ezenkívül szívesen keresik fel a korábbi helyszínt azért, hogy a régió még nem látott, számukra ismeretlen nevezetességeit megismerjék (50,7%), illetve a régió programjain részt vegyenek (38,5%). A helyiek vendégszeretete a válaszadók mintegy harmada (34,1%) számára jelent csábítást.

6. A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai 2007 és 2010 között 6.1. INFORMÁCIÓGYŰJTÉS A 2007 januárja és 2010 februárja között a fesztiválon részt vevők (651 fő) több mint fele (58,4%) gyűjtött információt a fesztivállátogatásához kapcsolódóan (3. ábra). A kutatás külön vizsgálta, hogy a fesztiválokról tájékozódók igénybe veszik-e az internetet mint információforrást, és ha igen, milyen internetes oldalakat látogatnak meg. A világhálón információt keresők (279 fő)

átlagosan 1,4 honlapról tájékozódtak. A válaszadók (381 fő) közel háromnegyede (74,0%) gyűjt interneten információt. A világhálón információt keresők (279 fő) elsősorban az adott fesztivál honlapján tájékozódnak (63,1%), közel ötödük (19,0%) a Google keresőoldalt használja, 15,7%-uk az adott település honlapjáról gyűjt információt. A Magyar Turizmus Zrt. honlapjáról, a www.itthon.hu oldalról a válaszadók 7,4%-a, a 2009. évi Kulturális Turizmus Éve oldaláról, a kultura.itthon.hu honlapról pedig 3,4%-uk szerzett információt egy-egy fesztiválról. 6.2. A FESZTIVÁLLÁTOGATÁSSAL KAPCSOLATOS DÖNTÉS A kutatás során választ kerestünk arra is, hogy a rövidebb, illetve a hosszabb tartózkodással járó utazások során jellemzően mikor döntenek a fesztivállátogatásokról a rendezvényeket felkereső megkérdezettek. Az egynapos utazások esetében a válaszolók 73,1%-a két héten belül hozta meg döntését, ezen belül 44,7% néhány nappal, 28,3% pedig egy-két héttel előtte döntött. A fesztiválon való részvételről az egynapos utazások esetében csak nagyon kevesen (4,4%) döntöttek már az utazás előtt egy hónappal vagy még korábban. Az 1–3 éjszakás utazások keretében tett fesztivállátogatások esetében a válaszadók mintegy harmada (35,0%) legkésőbb az utazás előtt egy hónappal döntött a fesztivál felkereséséről. Ugyanilyen arányt képviselnek azok (34,6%), akik a rendezvény megtartása előtti két hétben határoztak. A legalább négy éjszakás utazás során fesztiválon részt vevők 12,5%-a két hónappal, 18,4%-a 3–6 hónappal, 5,1%-a pedig legalább 6 hónappal az utazás előtt döntött a fesztivállátogatásról. Hosszabb utazások esetén a fesztiválon való részvételről csak nagyon kevesen (5,7%) döntöttek néhány nappal az utazás előtt. 3. ábra

Milyen információt keres a fesztiválokról? 90,7

A fesztivál programja Látnivalók, programok

69,9

Árak

59,7

Közlekedési lehetőségek, megközelíthetőség

38,6

Szálláslehetőség

37,2

Éttermek, étkezési lehetőségek

27,5 26,1

Szórakozási lehetőségek, éjszakai élet Akciók

16,6

Egyéb

0,6 0

N=381

6

20

40

60

80

100



PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 4. ábra A fesztivál kiválasztását befolyásoló tényezők fontossága (átlagok ötös fontossági skálán) A fesztivál jellege, műfaja

4,62

A fesztivál konkrét műsora

4,45

A rendezvény hangulata

4,43

Fellépők, produkciók

4,31

A fesztivál helyének kulturáltsága, szépsége

4,08

A fesztivál helyének megközelíthetősége

4,05

Közös együttlétre adjon lehetőséget a barátokkal

3,93

Jegyár

3,91

Távolság

3,75 3,67

Közös családi együttlétre adjon lehetőséget Ismerősök ajánlásai

3,61

A fesztivál rangja, elismertsége

3,45

Szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek a fesztivál környékén A fesztivál közelében lévő szálláshelyek, vendéglátóhelyek színvonala Sokat hallani róla, divatban van

2,84

A fesztivál által kínált életforma

2,82

Reklám

2,82

3,38 3,28

1

2

3

N=644

6.3. A FESZTIVÁL KIVÁLASZTÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A fesztivál kiválasztását befolyásoló tényezők közül a megkérdezettek összesen 17 tényezőt osztályoztak ötös fontossági skálán. Az eredmények alapján elmondható, hogy a rendezvény kiválasztásánál kiemelkedően fontos annak jellege, műfaja (4,62). Ezt – kifejezetten fontos tényezőként – a konkrét műsor, a hangulat és a fellépők, illetve produkciók követik. Fontos még a hely kulturáltsága, szépsége, illetve megközelíthetősége, a közös együttlét lehetősége a barátokkal vagy a családdal, a jegyár, a távolság és az ismerősök ajánlásai. Ezzel szemben a fesztivál kiválasztását a legkevésbé a reklám, a fesztivál által kínált életforma és a rendezvény divatossága befolyásolja. A turizmus, az utazással egybekötött fesztivállátogatás szempontjából fontos információ, hogy a környék szállás- és vendéglátóhelyei, valamint a kikapcsolódási lehetőségek szintén nem döntőek, amikor egy-egy fesztivál felkereséséről gondolkodnak a látogatók (4. ábra). 6.4. A FESZTIVÁLLÁTOGATÁSOK ALAKULÁSA 2007 ÉS 2010 KÖZÖTT

4


A vizsgált időszakban kimutathatóan növekedett a fesztivállátogatók részaránya. A fesztiválon részt vevők 13,0%-a 2007–2008-ban, 15,7%-a 2009. január – 2010. március között, 71,3%-a pedig mindkét időszakban részt vett valamilyen magyarországi fesztiválon. 2009-ben a belföldi fesztiválon részt vevők átlagosan 2,2 rendezvényre látogattak el. A lakóhelyen megrendezett fesztiválok esetében az említett mutató értéke 1,4 (5. ábra). 5. ábra A fesztivállátogatás alakulása a vizsgált időszakban (%) 100 80

54,8

48,2

45,2

51,8

54,8

2008

2009

60 40 20 0

45,2

2007 Igen

2007. január és 2010. március között a magyar lakosság 65,1%-a vett részt legalább egy hazai fesztiválon.

5

Nem

Összes megkérdezett megoszlása, N=1000 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.


7

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 6. ábra A fesztivállátogatások megoszlása az utazás időpontja szerint 2009. január és 2010. február között 30

24,9

20

14,2 11,6 10

8,6

8,4

5,8

4,9

4,7

4,1

3,8

3,6 1,8

1,6

1,3

0,7 a

r

tu

dj

uá ne

m

br fe

nu ja

20 10 .

m

ár

r be

r ce de

be

be

r no ve m

ok

m te ep

tó

be

tu sz sz

gu au

N=711 fesztivállátogatás


Általánosságban megállapítható: minél fiatalabb a válaszadó, minél magasabb az iskolai végzettsége, minél nagyobb településen lakik és minél jobb körülmények 7. ábra A fesztivállátogatások megoszlása turisztikai régiók szerint (%) Tisza-tó Nem tudja 1,3 0,3 Közép-Dunántúl Balaton 8,4 15,2 NyugatDunántúl 10,4 ÉszakAlföld 14,7

DélDunántúl 11,4

Dél-Alföld 12,2 Észak-Magyarország 12,8

Budapest– KözépDunavidék 13,3

N=711 fesztivállátogatás Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T

8

r

s

s liu jú

us ni jú

m

áj

us

is áp

r il

s ciu ár m

20

fe

09 . ja

br

nu

uá

r

ár

0


között él, annál valószínűbb, hogy a vizsgált időszak alatt részt vett valamilyen hazai fesztiválon. A következőkben csak az utazással járó, azaz a nem saját lakóhelyen rendezett fesztiválokra vonatkozó fesztivállátogatási szokások kerülnek bemutatásra. 2009. január eleje és 2010. február vége között a belföldi fesztivállátogatások egynegyede (24,0%) augusztusra esett, amit július (14,2%) és szeptember (11,6%) követ (6. ábra). A belföldön fesztivált látogatók legnagyobb arányban (15,2%) a Balaton turisztikai régiót keresték fel. A második helyen az Észak-Alföld (14,7%), a harmadikon a Budapest–Közép-Dunavidék (13,3%) áll (7. ábra). A belföldi fesztivállátogatások között az egynapos utazások domináltak (64,6%). A belföldi utazások csak 35,4% -a volt ennél hosszabb. A rövid (1–3 éjszakás) utazások 27,1%-ot tettek ki, három éjszakánál tovább a belföldi utazások 8,3% -a tartott. A több éjszakás belföldi fesztivállátogatások átlagos hossza 2,8 éjszaka volt. Egy fesztivállal kapcsolatos utazáson átlagosan 2,3 fő vett részt. Egy-egy utazáson jellemzően több háztartástag is részt vett, minél nagyobb a háztartás létszáma, annál többen utaztak együtt az adott fesztiválra.

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 8. ábra A felkeresett fesztiválok megoszlása a fesztivál típusa szerint (%) Gasztronómiai

30,8

Könnyűzenei

18,6

Hagyományőrző

17,0

Összművészeti

5,5

Népművészeti

5,4

Képző- és iparművészeti

3,6

Színházi, tánc

3,6

Komolyzenei

2,1

Hobbi

1,3

Film, videó, média

1,1

Egyéb

10,8 0

5

10

N=711 fesztivállátogatás

A fesztiválokkal kapcsolatos utazások 19,5%-ában fizetős szállást vettek igénybe a megkérdezettek. A nem fizetős szálláshelyek részaránya 14,3% volt, az esetek 66,2%-ában pedig egynapos volt a fesztivállátogatás. Vagyis a legalább egyéjszakás tartózkodással járó fesztivállátogatások 58,2%-ában fizetős, 41,8%-ában ingyenes szálláshelyet vettek igénybe az utazók. Feltárásra került az is, hogy az utazás során a fesztivállátogatás milyen szerepet kapott, azaz a fesztiválon történő részvétel az utazás fő célja volt-e. A fesztivállátogatások 79,2%-ában magáért a fesztiválért utaztak a megkérdezettek. Általános jelenségként azt is kiemelhetjük, hogy a fesztivállátogatás alkalmával eltöltött idővel arányosan nő azok részaránya, akik kimondottan fő célként látogatták meg az adott fesztivált. A többnapos fesztivállátogatások esetében közel azonos aránnyal szerepelnek a fő és a nem fő úti célként látogatott fesztiválok. A vizsgált időszakban felkeresett fesztiválok között a gasztronómiai fesztivál számít a leglátogatottabbnak, a felkeresett fesztiválok 30,8%-a ebbe a kategóriába tartozik. Ezt követi a könnyűzenei (18,6%) és a hagyományőrző fesztiválok említési részaránya. A legkevésbé látogatott fesztiváltípus (1,1%) a film-, videó-, médiarendezvény volt (8. ábra). Egy belföldi fesztiválra utazó háztartás a vizsgált időszakban átlagosan 17 722 forintot költött a fesztiválra. Az utazó háztartások személyenként 8858 forintot költöttek el egy belföldi fesztiválos utazásra. Egy belföldi fesztiválos utazási nap költsége átlagosan 4829 forint volt egy főre. A fesztivál típusa alapján legdrágábbak az összművészeti (26 657 forint/háztartás), legolcsóbbak a film-, videó-, médiafesztiválok (7401 forint/háztartás) voltak. A gasztronómiai fesztiválok meglátogatása során

15

20

25

30

35


egy-egy háztartás átlagosan 14 905 forintot költött, míg a népszerűségi listán második helyezett könnyűzenei fesztiválok átlagosan 23 735 forinttal terhelték a családi költségvetést. 6.5. A 2010. ÉVI FESZTIVÁLLÁTOGATÁSI TERVEK 2010. március eleje és 2011. február vége között a magyar felnőtt lakosság 68,5%-a tervez (lakóhelyén, illetve utazással járó) fesztivállátogatást Magyarországon. Ugyanakkor a lakosság 30,5%-a biztos benne vagy valószínűsíti, hogy egyetlen fesztivált sem fog meglátogatni. A felmérés adatai szerint a felnőtt lakosság 50,7%-a tervez utazással járó fesztivállátogatást az adatfelvételt követő 12 hónapban. A saját lakóhelyen tartott fesztivál felkeresésének (52,6%) és az egynapos utazásnál nem hosszabb fesztivállátogatásnak (44,8%) van a legnagyobb valószínűsége a megkérdezettek körében (9. ábra). Az átlagosnál (68,5%) magasabb arányban terveznek fesztivállátogatást: • a 18–24 évesek (79,8%), a 25–30 évesek (78,9%) és a 31–40 évesek (79,1%), • a felsőfokú végzettségűek (82,6%), • a négyfős háztartások tagjai (77,3%), • az internettel rendelkezők (76,7%), • az átlag feletti jövedelműek (79,5%), • a Közép-Dunántúl (79,3%) és a Nyugat-Dunántúl (79,6%) tervezési-statisztikai régióban lakók, • akik 2009-ben belföldön utaztak (83,5%), • akik az elmúlt három évben voltak fesztiválon (91,1%). Azok, akik nem terveznek (47,4%) utazással járó fesztivállátogatást, többségükben (64,4%) anyagi okokra


9

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 9. ábra Fesztivállátogatási tervek 2010. március eleje és 2011. február vége között (%) 3,2

Egynapos utazással

4,1

1–3 éjszakás utazással

5,1

7,8

4+ éjszakás utazással

6,2

4,7

0

18,8

33,8

Lakóhelyén

19,1

22,4

18,2

10 Nem tudja

46,5

56,7

25,0 20

30,0

21,1

25,7

7,4

31,3

12,9

30

Biztosan igen

40

50

Valószínűleg igen

N=1000

60

70

80

Valószínűleg nem

90

100

Biztosan nem


hivatkoztak. Ezt az egészségügyi (21,5%), valamint a családi okokra (17,7%) történő hivatkozás követte. A legalább egy éjszakával járó fesztivállátogatást tervezőktől azt is megkérdeztük, hogy igényelnének-e olyan programcsomagot, amely tartalmazza a szállást, étkezést, szakvezetést, belépőket és a helyi utazást is. A megkérdezettek 12,5%-a biztosan, 29,0%-a pedig valószínűleg kipróbálna egy komplex szolgáltatást nyújtó programcsomagot.

7. Trendek, változások 2006 és 2010 között A 2006-ban végzett felméréshez képest a magyar lakosság körében jelentősen nőtt a hazai fesztiválok ismertsége. Ezt bizonyítja, hogy 2006-ban a válaszadásra felkért személyek 27,9%-a nem tudott egyetlen fesztivált sem megnevezni, míg a jelenlegi kutatásban az információval nem rendelkezők aránya mindössze 8,8% volt. A fesztiválok „térhódítását” mutatja az is, hogy a rendezvényeket ismerők sokkal többféle fesztivált neveztek meg spontán, mint négy évvel ezelőtt (4. táblázat).

Az említési gyakoriság alapján a legismertebb fesztivál 2006-ban és 2010-ben is a Sziget Fesztivál volt. A második, harmadik helyen ugyan eltérő sorrendben, de mindkét időpontban a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Debreceni Virágkarnevál állt. A megkérdezettek közel harmada vett részt 2005. december eleje és 2006. november vége között magyarországi fesztiválon. Ez az arány lényegesen magasabb (54,9%) volt 2009-ben. Ugyanakkor a fesztiválon részt vevők 2006hoz képest 2009-ben átlagosan kevesebb rendezvényre látogattak el. A fesztiválra ellátogatók 2006-ban átlagosan 2,9, 2009-ben 2,2 rendezvényen vettek részt. A helyi fesztiválok mindkét vizsgálati évben népszerűbbek voltak, mint az utazás során tett fesztivállátogatások. A különböző rendezvények közül, bár eltérő sorrendben, a könnyűzenei és a gasztronómiai fesztiválok a legkedveltebbek. Mind a fesztivállátogatások egy főre jutó költsége (+70,6%), mind az egy utazási nap egy főre jutó költsége (+28,2%) az inflációt2 (+19,4%) meghaladó mértékben növekedett 2009 és 2006 között (5. táblázat). A vizsgált időszakban fesztiválon részt vevő megkérdezettek mindkét kutatás esetében ötfokozatú 4. táblázat

A fesztiválok ismertsége Tényező Megnevezett fesztiválok száma (darab) Összes megnevezett fesztivál (darab) Nem konkrétan megnevezett fesztiválok aránya (%) Megnevezett fesztiválok átlaga a megkérdezettek körében (darab) Megnevezett fesztiválok átlaga a rendezvényt említők körében (darab)

2006 165 1419 28,0 1,4 2,0

Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T. 2

10


KSH Tájékoztatási adatbázis, www.statinfo.ksh.hu.

2010 601 3310 6,9 3,3 3,6

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY 5. táblázat A fesztivállátogatások főbb jellemzőinek változása 2006 és 2009 között Tényező Fesztiválon részt vevők aránya (%) Fesztivállátogatások átlaga (db) Egy főre jutó költség (forint) Egy utazási nap költsége egy főre (forint)

2006 31,3 2,8 5191 3767 1. könnyűzenei 2. gasztronómiai

Legkedveltebb fesztiváltípusok

2009 54,9 2,2 8858 4829 1. gasztronómiai 2. könnyűzenei


6. táblázat A fesztivál kiválasztását befolyásoló tényezők fontossága Fontosság

Tényező A fesztivál jellege, műfaja A rendezvény hangulata A fesztivál konkrét műsora Fellépők, produkciók A fesztivál helyének megközelíthetősége Közös együttlétre adjon lehetőséget a barátokkal A fesztivál helyének kulturáltsága, szépsége Jegyár Közös családi együttlétre adjon lehetőséget Ismerősök ajánlásai Távolság A fesztivál rangja, elismertsége A fesztivál közelében lévő szálláshelyek, vendéglátóhelyek színvonala A fesztivál által kínált életforma Reklám

2006 4,65 4,43 4,34 4,29 4,22 4,16 4,08 4,05 3,88 3,79 3,76 3,40 3,20 3,14 2,81

2009 4,62 4,43 4,45 4,31 4,05 3,93 4,08 3,91 3,67 3,61 3,75 3,45 3,28 2,82 2,82

Helyezés a rangsorban 1-1. 2-3. 3-2. 4-4. 5-6. 6-7. 7-5. 8-8. 9-10. 10-11. 11-9. 12-12. 13-13. 14-14. 15-15.


skálán értékelték, hogy egy-egy rendezvény kiválasztásában döntésüket mennyire befolyásolták a fesztiválokat jellemző különböző tényezők. Az egyes tényezők fontossága az elmúlt években nem változott (6. táblázat). Összefoglalóan elmondható, hogy a magyarországi fesztiválpiacon az elmúlt években végbement kedvező változások a magyar lakosság fesztivállátogatási

szokásain is nyomon követhetők. A fesztiválok felkeresése a lakóhelyen és a lakóhelyen kívül is egyre népszerűbb, ugyanakkor sokan továbbra is a nyári, szabadtéri programokkal azonosítják a fesztiválokat. További információ: Magyar Turizmus Zrt., Piac- és Termékmenedzsment Iroda (1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., telefon: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected]).


11

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS Országos tájérték adatbázis – A magyarországi vonzerők gyűjteménye Szerzők: Mikházi Zsuzsanna1 – dr. Szilvácsku Zsolt2

A táj magába foglalja egy adott terület turisztikailag hasznosítható természeti és kulturális adottságait. Tájértéknek nevezzük mindazt, ami a helyi lakosok és a térségbe érkezők (látogatók, turisták), valamint a fejlesztéssel foglalkozó turisztikai szakemberek számára mindenkor meghatározza a táj értékét, pozitív jellegét. A Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának irányításával létrehozott TÉKA (TájÉrtékKAtaszter) projekt 2010 végéig tart, partnerei a Norvég Élettudományi Egyetem, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI), a Vidékfejlesztési Minisztérium (ViM), a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), valamint a Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK). Célja egy az egész országra kiterjedő online adatbázis létrehozása, amely országos szinten tartalmazza a tájértékeket, a turizmus alapját jelentő vonzerőket. A TÉKA adatbázis működése révén a döntéshozók, szakértők és a civilek számára különböző szinten hozzáférhetővé, megismerhetővé válnak a tájjal kapcsolatos kulturális és természeti értékek3, növelve ezzel a helyi identitástudatot, a környezet iránti felelősséget és elősegítve a helyi és regionális értékekre alapozott döntéseket, fejlesztéseket.

Kulcsszavak: táj, tájértékek, TÉKA, turisztikai vonzerő.

1. Bevezetés Magyarország turisztikai vonzerőkben rendkívül gazdag. Mind természeti, mind kulturális adottságaink kiemelkedők, azonban a széles spektrumú választéknak csak igen kis része jelenik meg a turizmus kínálati oldalán. Ennek az az oka, hogy nem is ismerjük teljes egészében egy-egy terület attrakcióit, látogatásra sarkalló kincseit. A turisztikai szakma számára az Országos Idegenforgalmi Bizottság (OIB) határozata alapján a Magyar Turizmus Rt. koordinálásában 1997-ben készült el az a vonzerőleltár, amely országos viszonylatban tartalmazta hazánk legfontosabb látnivalóit. A turisztikai régiónként végzett kutatás eredményeit összesítve és esettanulmányokban is közreadták (Nemes–Kozma 1998). Az 1997. évi vizsgálat a turisztika szakma számára hiánypótló volt, de a dokumentum tartalma mára már 1 Egyetemi tanársegéd, Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, e-mail: [email protected]. 2 Projektvezető-helyettes, Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, e-mail: [email protected]. 3 A projekt keretében gyűjtött és feldolgozásra kerülő tájértékek az emberi tevékenység következtében megjelent objektumok vagy térkategória elemek, amelyek lehetnek vagy kultúrtörténeti vonatkozásúak (például kőkereszt) vagy természeti vonatkozásúak (például legelő). Ezen értékek nem feltétlenül élveznek védelmet, vagy jelentenek vonzerőt önmagukban a település számára. Ugyanakkor gyakran fűződnek hozzájuk gondolati képződmények (például történetek, mesék, legendák), vagy gazdálkodási módok és szokások, amelyek nem azonosak a tájértékekhez kapcsolódó újonnan kialakult turisztikai rendezvényekkel, viszont alkalmasak azok megalapozására.

12


nem kielégítő. A kutatás volumene ellenére a 3132 településen feltárt 5914 darab vonzerő településenként 1,8 vonzerőt jelent, ami nem reális eredmény. A magyar települések múltjukból, történelmükből fakadóan ennél sokkal több értékkel rendelkeznek. A több mint tíz évvel ezelőtti kutatásnak egyik komoly hiányossága, hogy elsősorban objektum szintű elemeket tartalmaz, amelyek legnagyobb hányada kulturális emlék, műemlék. A természeti értékek a lista kisebbik részét jelentik, és e tárgykörben nem teljes körű a felmérés. A táj egyes elemeihez (egy kőkereszthez, forráshoz, barlanghoz, egy dűlőhöz) kapcsolódó szellemi értékek, gondolati képződmények (például mesék, mondák, legendák, szájhagyomány útján terjedő történetek), amelyek sokszor a települések egyedi kultúrtörténeti vonzerejét jelentik, szinte teljesen hiányoznak a felmérésből. A turisztikai szakma, különösen a tervezés számára fontos egy olyan országos adatbank összeállítása, amely az 1997-es vonzerőleltárt aktualizálva, kiegészítve szélesebb témában tartalmazza az attrakciókat. A vonzerőleltár folyamatos naprakészen tartására vonatkozó igény kielégítéséhez járulhat hozzá a 2009 nyarán indult TÉKA (TájÉrtékKAtaszter) projekt, amelynek célja Magyarország tájértékeinek a turizmus számára is hasznosítható módon való összegyűjtése, valamint partnerségen, lakossági közreműködésen alapuló folyamatos frissítése. Hangsúlyoznunk kell, hogy a TÉKA-projekt keretében elkészülő adatbázis és szolgáltatási rendszer a tájértékek körét tartalmazza (lásd a következő pontban kifejtett tájérték fogalmat), a további, tájhoz kötődő kulturális rendezvényeket, programokat, szokásokat, szellemi értékeket, hagyományokat tartalmazó adatbázisokkal együtt, azokkal összekapcsolva jól használható információs szolgáltatásokat kínál a turizmus szakma számára.

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS Ez abból is következik, hogy a tájértékek kataszterezésére létrejött konzorcium elsődleges törekvése azokat a szervezeteket és a szervezeteknél meglévő adatokat összehozni és egy adatbázisba rendezni, amelyeknek szakmai vagy törvényileg szabályozott feladatai közé tartozik a tájértékek gyűjtése, rendszerezése és esetenként a megőrzése és működtetése is. Munkánk során látjuk, hogy bár szakmailag fontos a tájértékek összegyűjtése, azok fenntartására és megőrzésére csak akkor van esélyünk, ha más szakterületek számára is elérhetővé és hasznossá tesszük az elkészülő adatbázist. A TÉKA hosszú távú fenntartása és működtetése szempontjából ezért az egyik fő felhasználási területként a turizmust jelöltük meg a szakterületi szereplők és tervezők mellett. Ennek elindítására már több érintett turisztikai szervezettel is folytattunk egyeztetéseket és a jövőben szeretnénk egyrészt a már meglévő látnivaló adatbázist integrálni a TÉKA-rendszerbe, másrészt a megállapodástól függően az összegyűjtött nyilvános adatokat továbbítani például a NETA számára.

2. A tájérték fogalma, szerepe a turizmusban A táj önmagában is vonzerő vagy az elsődleges vonzerőt kiegészítő keret, így a turisztikai kínálatban fontos szerepet tölt be (Mikházi 2009). „A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természeti értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges (ember által létrehozott) környezeti elemek.” (1996. évi LIII. törvény) E meghatározásból is látszik, hogy a táj magában foglalja a természeti erőforrásokat és az erőforrásokat évszázadok óta használó, formáló társadalom kultúrájának minden elemét: építészetét, hagyományait, tájhasználatát. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a táj magába sűríti egy adott terület turisztikailag hasznosítható természeti és kulturális adottságait. Az egyedi tájérték fogalma és definíciója Magyarországon a múlt század nyolcvanas éveiben született meg. Igen gyorsan elterjedt és meghonosodott, majd 1996-ban a természet védelméről szóló törvénybe4 is bekerült. Egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. Az értékek csoportjairól és felmérésük módjáról az MSZ 20 381 sz. szabvány5 rendelkezik (Sallay 2009). 4

1996. évi LIII. törvény. Témája: Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése. 5

A tájérték több mint egyedi tájérték. Tájértéknek nevezzük mindazt, ami a helyi lakosok és a térségbe érkezők, valamint a szakmabeliek számára mindenkor meghatározza a táj pozitív jellegét (Sallay–Drexler 2009). A „tájértékek” magukban foglalják: • az egyedi tájértékeket (szabvány alapján), • a régészeti értékeket (régészetileg feltárt és kutatásra váró értékeket), • a műemlékeket (országos és helyi jellegűeket is), • a védett természeti értékeket (ex lege, országos védettségű, helyi védettségű értékek), • a tájra jellemző, hagyományosan termesztett tájfajtákat, művelési módokat és • azokat az objektumokat, területi kiterjedésű és helyhez köthető, de esetenként pontos földrajzi koordinátákkal nem rendelkező (esetleg csak gondolati képződmények – például legendák, mesék, hagyományok) értékeket, amelyek meghatározzák az adott hely egyediségét, karakterét. A tájértékekhez (a táj egyes elemeivel, egyes tájrészletekkel szorosan összefüggő értékekhez) kapcsolódó kultúrtörténeti és természeti örökségünknek széles a palettája, a már ismert műemlékektől a régi bakterházakon, gémeskutakon, tájfajtákon, mozaikos tájszerkezeten, nevezetes öreg fákon, harangokon, legendákon, a határjáráshoz kapcsolódó hagyományokon át a faluszéli kőkeresztekig sorolhatók az ide tartozó elemek. A projekt előkészítése során három fő kategóriát állítottunk fel (kultúrtörténeti, természeti és tájképi tájértékek), amelyeken belül összesen közel hatszáz tájértékfajtát különítettünk el. A természetvédelmi és a kulturális örökségvédelmi törvény hatálya alá eső objektumok mellett hazánkban még számos olyan tájérték található, amely országos szinten nem kiemelkedő jelentőségű, de mindenképpen fontos eleme a tájnak, a helyi értékeknek, a hagyománynak, a környezettudatnak és a turizmusnak is. Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy ezeknek a nem védett tájértékeknek a száma jelentősen meghaladja a védett értékek nagyságát, ugyanakkor az is tapasztalható, hogy számuk a megváltozó gazdasági környezet, életmód és védelem hiánya miatt rohamosan csökken. Sok esetben a turizmus sem veszi figyelembe, nem számol a védelem alá nem tartozó értékekkel, amelyek fennmaradása a hasznosítás hiányában kétséges.

3. A TÉKA-projekt, a tájértékek országos leltára A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Tájépítészeti Karának irányításával (dr. Csemez Attila dékán az irányítóbizottság elnöke, dr. Kollányi László dékánhelyettes a projekt vezetője) létrehozott TÉKA-projekt 2010 végéig tart, partnerei


13

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS a Norvég Élettudományi Egyetem, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI), a Vidékfejlesztési Minisztérium (ViM), a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), valamint a Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK). A projekt általános célja egy olyan átfogó, az ország egészét lefedő tájértékkataszter elkészítése, amely hozzájárul a kulturális és a természeti örökség megőrzéséhez. A projekt konkrét, rövid távú célja a tájértékkataszter módszertani megalapozása, az adatbázis kialakítása, a működési keretrendszerének megteremtése, fenntartása és működtetése, a terepi felmérések szervezése. A projekt keretében célul tűztük ki egy egységes, az egész országra kiterjedő online kataszter létrehozását. A létrehozandó tájértékkataszter nemcsak integrálná a kulturális és természeti értékek meglévő adatait, hanem új terepi felmérések révén, valamint a civil társadalom aktív részvételével ki is egészítené a hiányzó adatokat (Kollányi 2009). Az adatbázis megalapozásához egy, az érintettekkel egyeztetett rendszertervet és működtetési, fenntartási koncepciót dolgozunk ki. A TÉKA egy metaadatbázis, amely virtuálisan kapcsolja össze a partner szervezetek által működtetett és törvényi kötelezettségüknél fogva fenntartott adatbázisokat (például a műemlékkel kapcsolatos adatbázist a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal gondozza, a régészeti topográfiával kapcsolatos adatokat a Nemzeti Örökségvédelmi Központ, a természetvédelemmel kapcsolatosakat a Nemzeti Park Igazgatóságok és a Természetvédelmi Információs Rendszer gyűjti). A felhasználó az adatokat így egy helyen látja, így nem kell az egyes szervezeteknél külön-külön utánajárnia. A tájérték-adatbázis számos olyan adatgyűjtésre is alapoz, amely magánkezdeményezésből jött létre, például Magyarország talán legrészletesebb szoborgyűjteménye, a szoborlap.hu, vagy az országos műemlékek és a helyi védettségű műemlékek gyűjtését felvállaló muemlekem.hu, amelyek adatai integrálódnak az adatbázisba. További, már élő gyűjtemények bekapcsolását is tervezzük a rendszerbe, például a turizmus és a mezőgazdaság területéről. A projekt keretében a hiányzó adatok pótlására és hozzávetőleg 400 település helyszíni felmérésére is sor kerül. A kataszterezés a hiányzó egyedi tájértékek felmérését, a műemlékek és a táji léptékben megjelenő régészeti emlékek és földtani emlékek térinformatikai feldolgozását foglalja magában. A terepi munkát a partner szervezetek szakemberei végzik a FÖMI által biztosított térképi háttér segítségével. Az eredmények fénykép-dokumentációval és GPS-koordinátával kerülnek rögzítésre a partnerszervezeteknél, s majd innen egy integrált adatbázisba kerülnek. A különböző intézményeket összekapcsoló rendszer nyílt forráskódú térinformatikai megoldásokon alapul, kizárólag ingyenes, szabadon felhasználható szoftverelemekből épül fel (Kollányi 2010).

14


A felmérések egy több száz tájértéktípust, -kategóriát tartalmazó lista alapján történtek, amelyet a Felmérési Munkacsoport állított össze a kutatás elején (2009 őszén). A felmérendő objektumok listája az MSZ 20381, Egyedi tájértékek kataszterezéséről szóló szabványban szereplő tájértéklista bővítésével került kialakításra. Ezt minden partner szervezet elfogadta, és a felméréseket ehhez igazodva végzik. A felmért értékeket minden partnerszervezet saját adatbázisába gyűjti, ahol ezek az elemek minőségbiztosításon esnek át. A minőségbiztosítás rendszere partnerenként a szakterületi követelményeket tekintve eltérő lehet. A TÉKA-rendszerbe már minden partner részéről a minősített adatok kerülnek továbbításra. Tehát ez a minősítés elsősorban a konzorcium által kitűzött szakterületi célok megvalósítását szolgálja, ezáltal hiteles adatok szolgáltatását tudja majd biztosítani. Az, hogy a rendszerbe bekerülő minősített tájértékek turisztikai vonzerőként azonosíthatóak és hasznosíthatóak-e, más jellegű értékelést kíván, amelyet elsősorban a településeket érintő turisztikai fejlesztési elképzelések és tervek határoznak meg. Az eddigi eredmények alapján úgy véljük, hogy a felmért és rögzített tájértékek jelentős része vagy már jelenleg is vonzerőként működik, vagy megfelelő fejlesztéssel vonzerővé válhat. A rövid távú cél mellett a projekt hosszú távú, közvetett célja, hogy megteremtse egy olyan, szélesebb együttműködés kereteit az érintett szakmák képviselői, a civilek és a helyi lakosok között, amelynek révén folyamatosan biztosíthatóvá válna a tájértékek adatainak gyűjtése, rendszerezése, szolgáltatása, publikálása. Ezáltal maga a tájvédelem, továbbá a kulturális örökségvédelem nagyobb jelentőséget kapna a döntéshozatali és tervezési folyamatokban. A figyelemfelhívás első lépése a 2010 májusában elindított Értékvadászat nevű országos verseny6, amelynek célja a résztvevők környezetében található természeti és kulturális értékek feltárása, valamint célzottan gémeskutak és kiépített források, forrásfoglalások felkutatása. Az így gyűjtött értékeket – a regisztrációt követően – a pályázók a feltoltes.tajertektar.hu oldalon tölthetik fel. Második lépésben az „Értékgazdag Település” cím elnyerésére hirdetett pályázatot 2010 júliusában a TÉKAkonzorcium, ezzel kapcsolatban további részletek a www.tajertektar.hu oldalon találhatók. Összességében a projekt legfontosabb eredménye, hogy létrejön a turizmus alapját képező tájképi, természeti és kulturális táji értékeket közvetítő TÉKA-adatbázis és szolgáltatási rendszer. A TÉKA szolgáltatási rendszer révén a döntéshozók, szakértők és a civilek számára különböző szinten hozzáférhetővé, megismerhetővé 6 A részletes pályázati felhívás a www.tajertektar.hu/index.php/ tajertek-vadaszat.html oldalon olvasható.

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS válnak a tájjal kapcsolatos kulturális és természeti értékek, ezzel növelve a helyi identitástudatot, a környezet iránti felelősséget, továbbá elősegítve a helyi és regionális értékekre alapozott fejlesztéseket. A TÉKA-adatbázis és szolgáltatási rendszer célja, hogy tájértékek tekintetében megalapozza a tervezési, programalkotási, megvalósítási, értékelési döntéseket, igazodva a fenntarthatóság követelményrendszeréhez (Szilvácsku 2003).

•

4. A TÉKA jelentősége a turisztikai szakma számára A létrejövő online „TájÉrtékKAtaszter” a turizmus számára számos előnyt jelent, amelyek hozzásegítik az ágazatot a kínálat fejlesztéséhez és hozzájárulnak a hazai vonzerők népszerűsítéséhez. A következő pontokban összefoglalásra kerültek ezek a tényezők. • A rejtett értékek bevezetése a turizmusba. Az adatbázis által feltárásra kerülnek azok az idáig rejtett, elfeledett értékek, amelyek eddig nem voltak benne a köztudatban, és amelyek segítségével egy-egy település hatékonyabban vonható be a turizmusba. Bár az értékek tájtörténeti, kultúrtörténeti és természetvédelmi szempontból kerülnek összegyűjtésre, unikális, csak az adott tájra jellemező megjelenésük a turizmus potenciális vonzerőivé teheti őket. • A csomagkínálat kialakításában is előnyt jelent az adatbázis. Segítségével programajánlók, csillagtúrák, a „környék látnivalói” könnyebben összefoglalhatók és összefoghatók a szolgáltatók (például szálláshely-üzemeltetők) által. Az így kialakított gazdagabb kínálat hozzájárul ahhoz, hogy a turista hosszabb időre vegye igénybe a szolgáltatásokat. • Olyan adatbázis, értékleltár jön létre, amire stratégiát, illetve a programmegvalósítás értékelését alapozni lehet. A nemzeti szintű turisztikai termékfejlesztés nem képzelhető el anélkül, hogy összegyűjtenénk, minősítenénk meglévő vonzerőinket. Az adatbázis segítségével meghatározhatók a fejlesztésre leginkább érdemes régiók (kistérségek), valamint megfogalmazhatók a termékfejlesztési javaslatok. A szakembereket olyan nem nyilvános adatok segítik a tervezésben, amelyek egy-egy érték esetében a látogatók számára indifferensek. • Az adatbázisban található információk segítségével az eddig turisztikailag inaktív térségekben is fokozható a szolgáltatók aktivitása. • A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában (Magyar Turisztikai Hivatal 2005) is meghatározásra került, hogy a turisztikai ágazat piaci pozícióit javítani kell, és a kínálat egyediségével, minőségével

•

•

•

•

kell megnyerni a fizetőképes vendégkört. Ahhoz, hogy az egyediséget a kínálat szintjén meg lehessen fogalmazni, feltétlenül ismerni kell a vonzerők teljes spektrumát. A TÉKA és a benne összegyűlő adatok térségi, települési szinten egyaránt alapját jelenthetik a desztinációfejlesztésnek. Az adatbázis segítségével az adott célterület fel tudja mérni, hogy saját maga, valamint versenytársai milyen adottságokkal rendelkeznek, így a versenytársaktól markánsan megkülönböztethető ajánlattal tud megjelenni a piacon. A turizmus intenzíven felhasználja a táji értékeket, legyen az kulturális vagy természeti jellegű. A teherbíró képességet meghaladó látogatószám a vonzerőt jelentő adottságokat veszélyezteti. Azért is lényeges, hogy számba vegyük egy-egy térség értékeinek teljes tárházát, mert a különböző jellegű elemek eltérően „reagálnak” a turizmusból adódó terhelésre. A megóvás, a megőrzés szempontjából fontos, hogy az egyes értékeket megfelelően kezeljük. Ennek megvalósításához pedig minél több információra van szükségünk róluk, amit az adatbázis és a ráépíthető rendszeres monitoring és értékelési rendszer biztosíthat. A táji értékek védelme nem valósulhat meg a helyi lakosság értékmegőrző, értékmentő munkája, életmódja, hagyományápolása nélkül. Viszont a lakosok csak azon értékek (számukra mindennapi használati, vallási, gazdálkodási eszközök, objektumok) megőrzésében érdekeltek, amelyek vagy a hétköznapi életük szerves részét képezik, vagy gazdasági haszonnal kecsegtetnek. Az, hogy mára a turizmus számára a táji értékek fontosak, és egyes térségekben a turizmus alapját jelentik, hozzájárult ezen elemek felértékelődéséhez, ezáltal a lakosok érdekeltté váltak megőrzésükben. A települési önkormányzatoknak fontos tudni, hogy mekkora helyi tőkével rendelkeznek, beleértve a kulturális, természeti és társadalmi tőkét is. Saját érdekük, hogy a területükön található értékeket megismerjék és megóvják, valamint hogy tudatában legyenek a birtokukban lévő értékekben rejlő (turisztikai) lehetőségeknek, azaz a táji értékeiket értékesnek lássák, értékállóságáról gondoskodhassanak (valorizáció). Nemzeti érdek is, hogy összegyűjtsük és megőrizzük múltunk tájban megbúvó emlékeit, amelyek a társadalom, a gazdaság és a környezet együttes fejlődésének lenyomatai. Mindezek hozzájárulnak Magyarország egyedi arculatának kialakításához, az életminőség javításához és a turizmus versenyképességének fokozásához.


15

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS Felhasznált irodalom 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről KOLLÁNYI L. (2009) Táji értékek kataszterezése a TÉKA projekt keretében, Lippay János – Ormos Imre – Vas Károly Tudományos Ülésszak előadásainak és posztereinek összefoglalói, Budapest, 2009, pp. 68–69. KOLLÁNYI L. (2010) Tájértékek kataszterezésének metodikája, 4D Könyvek II. kötet – Tájépítészeti tanulmányok, Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar, Budapest 2010, pp. 159–165. Magyar Turisztikai Hivatal (2005) Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia 2005–2013, Budapest MIKHÁZI Zs. (2009) The tourism contexts of the landscape conservation and the regional development. A turizmus szerepe a területi fejlődésben II. Nemzetközi Konferencia, Gyergyószentmiklós (2009 szeptember 18–19.) pp. 255–269.

16


MSZ 20 381 sz. szabvány Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése NEMES A. – KOZMA B. (1998) Magyarország turisztikai vonzerőinek számbavétele. Turizmus Bulletin, 1. pp. 8–11. SALLAY Á. – DREXLER D. (2009) Tájértékek szerepe a Firtos kistérség turizmusában, In: Michalkó G. – Rátz T. (szerk.) A tér vonzásában: a turisztikai termékfejlesztés térspecifikus vonásai (Turizmus akadémia 4.), Székesfehérvár – Budapest, Kodolányi János Főiskola – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, pp. 215–234. SALLAY Á. (2009) Mérhető-e a táj? Szabványok gyakorlati alkalmazása, 4D Könyvek I. kötet – Tanulmányok és esszék a 90 éves Mőcsényi Mihály tiszteletére, pp. 177–185. SZILVÁCSKU Zs. (2003) Stratégiai környezeti vizsgálatok az Európai Unióban, VITA, REGIO ET NATURA I., Vitaragnat Bt. Budapest, p. 159.

TURISZTIKAI TERMÉKEK A vasúti közlekedés és a turisztikai termékfejlesztés kapcsolata, valamint a területi fejlődésre gyakorolt hatásmechanizmusa Szerző: Somogyi Bence1

Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy a vasúti közlekedés, bizonyos feltételek megléte esetén, milyen szerepet játszhat egy nem kellően városiasodott térség turisztikai fejlesztésében. Ezeknek a nagyvárosoktól távol eső kistérségeknek sokszor csupán a vasúti szolgáltatás révén van minőségi kapcsolatrendszerük más területekkel. Egy kevésbé fejlett térségben a vasút turisztikai hasznosítása olyan fejlődési alapot jelenthet, amely közvetve a nemzetgazdaság egészére hatással lehet. Kutatásomat a Győrszabadhegy–Veszprém vasútvonalon végeztem, amely egyike azon vasútvonalainknak, amelyek jó eséllyel képesek növelni a hazai nemzetgazdaság turizmusból származó bevételét. Az említett vasútvonal megtartása és tudatos fejlesztése javíthatja a térség imázsát, illetve a helyben élők életminőségét a munkahelyteremtés révén, valamint hozzájárul a környezettudatos gondolkodás erősítéséhez is.

Kulcsszavak: vasút, termékfejlesztés, vidékfejlesztés, közösségi közlekedés, környezettudatosság.

1. Problémafelvetés Több tudomány különböző képviselői kutatták már a vasút mint közlekedési eszköz társadalmi-gazdasági térstruktúrát megváltoztató sajátosságait, és annak bonyolult hatásmechanizmusát. Igen kevés kutatás foglalkozott azonban eddig a vasút és a turizmus talán az előbbinél is bonyolultabb kapcsolatrendszerével. Ennek oka a téma relatíve nehéz megfoghatóságában, továbbá a vasút utazási szokásokra gyakorolt hatásaiban keresendő. Felmerül a kérdés, értelmezhető-e diszciplináris szinten a vasút mint turisztikai terméktípus. A vasúti turizmusnak máig nincs elfogadott definíciója, a fő probléma a téma szerteágazóságával jeleníthető meg. A vasút elsősorban közlekedési eszköz, és kevésbé turisztikai termék. Elég csak azokra az agglomerációs körzetekre gondolni, amelyekben naponta emberek tízezrei utaznak vonattal az „anyaváros” és lakóhelyük között (Erdősi 2005). A vasút turisztikai értelmezése terén megállapítható, hogy az egyre inkább a mellékvonalakon fejti ki tevékenységét. A fővonalak továbbra is jelentős hivatásforgalmat bonyolítanak le, így turisztikai termékké formálásukra alig van esély. A probléma megértéséhez különbséget kell tenni a hivatásforgalom és a hivatásturizmus között. Míg előbbi a napi, heti, munkába, iskolába, hivatalba járást 1 PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem, e-mail cím: [email protected]. A tanulmány alapját képező értekezéssel a szerző a XXIX. OTDK Fizika, Földtudományok, Matematika Szekció Turizmusföldrajz Tagozatában II. helyezést ért el (témavezető: Dr. Michalkó Gábor, Kodolányi János Főiskola).

jelenti, addig utóbbi az üzleti, nem szabadidős céllal végzett turisztikai tevékenység. A MICE-turizmusban részt vevők azonban, a hivatásturizmus jellegéből fakadóan, jelentősebb mértékben használják a vasúti törzsvonalakat, mint a mellék- és szárnyvonali hálózatot. Ez utóbbiak az általuk feltárt természeti és társadalmi-kulturális környezet, adottságok révén illeszthetők egy térség szabadidős turizmusába, illetve annak fejlesztési programjába. A szabadidős turizmus modern, alternatív megközelítése azon az elven alapul, miszerint az egyén azért kel útra és azért vállal kiadásokat lakó- és munkahelyétől távol, hogy az számára élményt jelentsen (Michalkó 2004). Szabadidős turisztikai célú költés csak a diszkrecionális jövedelemből végezhető, ennek elköltése során pedig hatványozottan érvényesül az élményszerzés jelentősége. Ennek révén tehát elmondható, hogy akkor értelmezhető a vasúti közlekedés turisztikai termékként, ha az azon való utazás időtől és tértől függetlenül egyedi élményt jelent a látogatónak. Erre a tanulmány egy későbbi részében konkrét példákat kívánok bemutatni. A vasút a XIX. század közepe óta rányomja bélyegét az általa feltárt területek társadalmi, gazdasági környezetére (Erdősi 2000, Magyar 2000). A vasút turizmusban való hasznosítása azokon a területeken fokozhatja térképző hatását, ahol nem túlzottan erős a főleg munkába járást jelentő hivatásforgalom.

2. Kutatási előzmények Annak ellenére, hogy a közlekedés már évtizedek óta kedvelt kutatási téma, elsősorban a földrajz-, társadalom-, valamint a műszaki tudományok művelői számára jelentett feltárandó problémát, más területek képviselői


17

TURISZTIKAI TERMÉKEK közül a turizmus és a vasúti közlekedés kapcsolatrendszerének vizsgálatát eddig kevesen tűzték zászlajukra. A kevés szakirodalom miatt csak az említett három tudományág meglévő szakirodalmának témaspecifikus elemzését végeztük el. A hazai turizmuskutatásokban Michalkó Gábor végzett a turizmusföldrajzi tér közlekedési vonatkozásaira épülő kutatást (Michalkó 2007). Vizsgálata az egyes közlekedési alágazatok turizmusföldrajzi aspektusát tárja fel. Michalkó kutatásai során arra a turizmusban nem elhanyagolható megállapításra jutott, miszerint a hazai vasúti közlekedés problémái miatt a turisták vasúton utazva ugyanazt a várost távolabbinak érzik, mintha közúton közelítenék meg a települést. Ez a tény nem szolgálja a vasút turizmusban való hatékonyabb kihasználását. A magyarországi vasúti közlekedés turizmuspszichológiai megközelítésére utal Kisteleki Mihály írása, amely szerint a vasútra való átpártolást az egyéni közúti közlekedéshez szokott utazó minőségi visszalépésként éli meg (Kisteleki 2005). A vasút jelenlegi helyzetében nem lehet versenyképes a közúti közlekedés szolgáltatásaival. Az elöregedett járműpark és a „túlhasznált tömegközlekedés” nem tud érdemi vonzást kifejteni, még az amúgy vasútbarát beállítottságúak körében sem (Vörös 2005). A vasút elővárosi közlekedési rendszerekben betöltött szerepe a jelenkori közlekedéstudományi kutatások egyik saroktémája. A vasút ilyetén hasznosítása a turizmusban ugyan csak közvetve jelenik meg, hiszen az elővárosi ingázás jobbára a hivatásforgalmat szolgálja, ám a hazai elővárosi közlekedés nem kellő kiépítettsége jól tükrözi hazánk elmaradását e téren. A vasút hátrányára írható többek között a vasútállomások települési központoktól való nagy távolsága, valamint az a tény, hogy a közúti és vasúti szolgáltatások nem egymás kiegészítőiként, hanem versenytársakként vannak jelen a közlekedésföldrajzi térben (Hardi–Nárai 2005). A hazai kutatások mellett érdemes kitekintést tenni a nemzetközi szakirodalomra. A nemzetközi közlekedés- és turizmusföldrajzi szaksajtóban számtalan tanulmány született a közösségi közlekedés turisztikai vetületének témakörében. Ennek ellenére a nemzetközi szakirodalom tanulmányozása során is meglepően alacsonynak tűnik a vasút turisztikai termékként való értelmezésének kutatási foka. Ennek oka az elmúlt néhány évtized világtendenciájának köszönhető, amelynek révén a vasút jelentősen vesztett pozíciójából, és turisztikai hasznosítást néhány mellék- és szárnyvonalon kívül nagyobb forgalmú és jelentőségű hálózati pályaelem nem tud felmutatni. A nyugat-európai példák azt mutatják, hogy a vasút elsősorban a rurális, kevésbé urbanizált területeken szolgálhatja a fenntartható, környezettudatos turizmus elterjedését. Ezeket a vonalakat a közösségi

18


közlekedési szolgáltatások integrált, más közlekedési módokkal és ágazatokkal karöltve történő fejlesztése és menedzselése révén lehet bekapcsolni a szabadidős turizmus vérkeringésébe (Lumsdon–Downward–Rhoden 2006). Ennek kezdeti lépése a vasúton utazók motivációs igényszintjének, keresleti tényezőinek feltárása, amelyet hatékony, tudatos piacszegmentációnak kell követnie (Dallen 2007). Európában a vasút és a turizmus kapcsolatrendszerében új elemként jelentkezik a nagysebességű vasút. Ennek eddig elsősorban a nagy kiterjedésű országok, mint például Franciaország, Svédország, Spanyolország belföldi turizmusában volt komolyabb szerepe (Fröidh 2008). A jelenlegi tendenciák függvényében viszont kijelenthető, hogy egyre inkább a nemzetközi forgalomban használják ki ezt a vonattípust. Különösen igaz ez olyan kis országokban, mint a Benelux-államok, vagy a távoli jövőben (a cikk írásakor létező tervek szerint) Magyarország.

3. Történelmi folyamatok a turizmus tükrében 3.1. A VASÚT A XIX. SZÁZADBAN A vasút előtti korokban a közlekedés rendkívül körülményes volt. Lassúsága mellett fejlődését olyan akadályok is nehezítették, mint a rossz úthálózat, a nem megfelelő közlekedési eszközök, vagy az állati vonóerő teljesítményének korlátoltsága. A vasút megszületése új helyzetet teremtett a személy- és áruszállításban. Lehetővé vált ugyanis a személyek és az áruk egy időben, nagy tömegben való szállítása. Az új közlekedési rendszer kiépítése nyugaton kezdődött, majd fokozatosan terjedt kelet felé (Erdősi 2000). Általánosságban véve elmondható, hogy a vasút az egyes térségek áruszállítási céljainak kielégítése céljából épült. Különösen igaz ez azokra a rurális térségekben futó mellék- és szárnyvonalakra, amelyek a térség mezőgazdasági terményeinek és bányakincseinek elszállítására épültek (Erdősi 2005). A vasút elősegítette a városiasodást, és az ezzel együtt járó polgárosodást is. A korábban csak ünnepnapokon hordott népviseletek az utazás révén a mindennapi élet részévé váltak, így a vasút közvetítő szerepet játszott a vidéki térségek autentikus vonzerejét jelentő hagyományok megismertetésében és elterjesztésében is (Majdán 2001). A vasút turizmusban való kihasználása időben relatíve hamar elkezdődött. A Thomas Cook által alapított utazási iroda vasúton szervezett utazást Európa nagyvárosaiba. A XIX. században a vasút turizmusban betöltött szerepe kétarcú volt. Amíg a törzshálózati fővonalak közül több is szolgálta a turizmus érdekeit, addig a távoli térségeket csak korlátozottan feltáró mellék- és

TURISZTIKAI TERMÉKEK racionalizálása. Az 1. ábrán néhány európai ország hálózatritkítása figyelhető meg. A XX. század második felét az életszínvonal fokozatos növekedése jellemezte a fejlett nyugati államokban. Növekedett a turisztikai célú költésre fordítható diszkrecionális jövedelem, valamint a turisztikai célú utazáshoz szükséges szabadidő mértéke is (Michalkó 2004). A folyamat révén esély mutatkozott a vasút turizmusban történő hasznosítására. Ennek nyomán elsősorban a múltbéli élményeket megjelenítő nosztalgiavonatok közlekedtetése került előtérbe. A fennmaradt közforgalmú vasutak turisztikai kihasználása azonban csak lassan haladt, és elsősorban az alpesi országokban ért el kiemelkedő eredményeket.

szárnyvonalak a turisztikai célú utazásból gyakorlatilag nem vették ki a részüket. Nem véletlen, hogy a fő turisztikai desztinációk a vasúti fővonalak mentén, illetve azok végpontjainál alakultak ki. A Cote d’Azur vagy a Balaton egészen eltérő pályát futott volna be egy nagyobb utazási igényeket kielégítő vasútvonal híján. A turizmus elsősorban a fővonalak metszéspontjait jelentő városi térségekben csúcsosodott ki. A mellékvonalak ezzel szemben nem voltak képesek nagyobb volumenű turisztikai célú forgalom realizálására. Ennek oka abban rejlik, hogy ezek a vonalak műszakilag gyenge állapotúak, amelyek nem alkalmasak a nagyobb tömegigények kielégítésére. Gátolta a hasznosítást a szárnyvonalak alacsony térfeltáró képessége is (Erdősi 2000).

3.3. MAGYARORSZÁG KÖZLEKEDÉSI SZERKEZETE NAPJAINKBAN

3.2. A VASÚT A XX. SZÁZADBAN A Magyarországon élők közlekedési szokásait a 2. és a 3. ábrával szemléltetem. A téma áttekintése nagy fontossággal bír, mert a vasút jelenlegi kihasználása előrevetíti a turizmusban való hasznosítás problémáját. A 2. ábráról leolvasható információk közül lényeges a vasút és az autóbusz magas részesedése a személyszállításból. Ennek oka az ország területi adottságaiból fakad, legtöbben hivatásforgalomra használják a fent nevezett két közösségi közlekedési eszközt.

A XX. század alapvető mennyiségi és minőségi változást hozott a közlekedésben. A személygépkocsi, majd idővel a repülőgép megjelenése és térhódítása rendkívül felgyorsította és egyénivé tette a közlekedést. Ennek során, elsősorban a repüléssel való versenyhátránya révén, jelentős funkcióvesztést könyvelt el a vasút. Észak-Amerikában már a két világháború között elindult a vasút térvesztése, Európában az 1950–70-es években történt meg a hálózat

1. ábra Hálózatritkítások Európa néhány országában 1950–1995 között (km) 50 000

46 866 41 718

41 429

40 000 32 184

31 940

30 000 26 165 23 986 21 632 20 000

16 875

10 246

17 823

16 003

12 280

11 376

8716

10 000 6048 5672 5152

5536

7632

4294

2987

ro ya ag M

an yo l

or

rs

sz

zá

g

ág

g rs zá Sp

Ol

or ia nc Fr a

as zo

sz

ni an gy -B

r it

lg Bu

Na

1950

ág

a

ia ár

ia Ro m

sz á or ye l

án

g

c áj ng

r ia zt Au s

Sv Le

Né

m

et

or

sz

ág

0

1995

Forrás: Erdősi 2000


19

TURISZTIKAI TERMÉKEK 2. ábra A közlekedési eszközök személyszállítási teljesítménye az utaskilométerek alapján 1998–2009 között Magyarországon (millió km) 14 000 12 115

12 021

12 097

12 322

12 096

11 265

12 000

11 530

11 784 11 254

10 622 10 000 9514

9693

10 005

10 531

10 286

10 770

10 544 9880

9584

8884

8 000

11 497

8752 7923

7686

6 000

4 000

2000 41

40

45

43

30

34

38

25

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

35

31

15

14

2006

2007

2008

2009

0 Vasút

Autóbusz

Hajó

Forrás: KSH

A folyamatban lévő közúthálózat-fejlesztési projektek, autópálya-építések megvalósítása várhatóan tovább fogja csökkenteni a vasút részesedését. Részben ennek, illetve a személygépkocsik térhódításának tulajdonítom a két fő közösségi közlekedési eszköz, az autóbusz és a vasút részesedésének csökkenését is. Ehhez hozzájárul még a vasút körül tapasztalható társadalmi és politikai bizonytalanság is. A 3. ábrán a vasúti közlekedésben részt vevők megoszlása látható kilométer-övezetek szerinti bontásban. Ez lényegileg árnyalja a 2. ábrán látható tényeket. Legtöbben kevesebb, mint 30 kilométert utaznak, ez a nagy városok térségének közlekedését meghatározó ingaforgalommal

áll összefüggésben. A távolság növekedésével arányosan csökken az utazások száma. Az 1998 és 2008 közötti időszakban érdekesnek tűnik az 50–100 kilométer közötti utazások arányának és számának növekedése is, ez a kiteljesedő szub- és dezurbanizációs folyamatok számlájára írható (Hardi–Nárai 2005); a városokból a környező településekre történő intenzív kiköltözés jelentős mértékben növelte az elővárosi vasúti közlekedés súlyát. Különösen megfigyelhető ez a jelenség Budapest térségében, de más vidéki nagyvárosainkban is jelentkezik a probléma. A 31 és 49 kilométer közötti utazások számában kis mértékű csökkenés figyelhető meg a vasút részesedésében. Ennek oka gyaníthatóan az, hogy ezen a távon már előnyösebb a személygépjármű használata.

3. ábra Utasszám kilométer-övezetek szerint a vasúti közlekedésben Magyarországon (ezer fő)

4. A vasúti utazás élménygazdaságtani megközelítése

80 000 69 353 60 000

Ebben a fejezetben röviden szeretném ismertetni azokat az egyedi eseteket, amikor a vonattal való utazás az egyénre pszichésen ható élmények megszerzését jelenti, ezáltal a közlekedés mint vonzerő értelmezhető.

59 637

40 000 28 188 25 217 25 825 22 965 18 021 17 980

20 000

964 1540

0 1–30 km

31–49 km 50–99 km 100–299 km 300– km 1998

2008

Forrás: KSH

20


4.1. NAGYSEBESSÉGŰ VASUTAK A nagysebességű vasút diadalútja a hatvanas években Japánban kezdődött. Az 1980–90-es években NyugatEurópában épült ki a legkiterjedtebb hálózata. Nagysebességűnek azokat a vonatokat nevezzük, amelyek képesek a 200 km/h feletti sebesség tartós biztosítására

TURISZTIKAI TERMÉKEK (Erdősi 2000). A legújabb pályákon gyakori a nagyon nagy, 300 km/h feletti sebesség (Polgár 2008). Ezeken a pályákon elsősorban hivatásforgalom zajlik. Turisztikai vonatkozású megközelítése két irányból lehetséges: • A nagysebességű vasutak révén rendkívüli mértékben csökkent a menetidő (Párizs– Marseille három óra), és egyszerűbbé vált az utazás (nincs várakozási idő, városközpontból városközpontba való eljutás biztosítása). Ez elsősorban a hivatásturistáknak jelent könnyebbséget. • Sebessége révén egyedülálló – „repülés a földön” – élményt biztosít. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezen vonatnemek turisztikai célú kihasználása csak azoknál jelenik meg, akik lakó- és/vagy munkahelyén nem található hasonló műszaki paraméterekkel rendelkező vasútvonal. Ellenkező esetben zömmel a hivatásforgalom jelenik meg az igénybevétel során. 4.2. TRANSZKONTINENTÁLIS VASUTAK Ezek a vonatok napjainkban a legtöbb esetben nosztalgiajáratokként közlekednek. Személyforgalomban való fenntartásuk más közlekedési eszközök (repülőgép) és a pálya állapotának nem megfelelő volta miatt nem kifizetődő. Sokkal inkább az adott ország, társadalmi közeg identitásának megőrzésében van szerepe. Mind a korabeli, mind a mai transzkontinentális vasúti utazásokra jellemző volt a luxuskörülmények biztosítása. A történelmi korok talán legnevezetesebb luxusvonata az Európát átszelő Orient-expressz volt. Hasonló példa erre a vonattípusra a ma is üzemelő Transzszibériai vasút. Ezek a vonatok ugyan mára elvesztették eredeti vonzásukat, de az utazás során tapasztalható színek, ízek, hangok stb. együttes élménye miatt továbbra is turisztikai vonzerőként értelmezhetők. 4.3. MŰSZAKI-TECHNIKAI ÉRTÉKEKKEL BÍRÓ VONALAK Az Európában jellemző észak–déli közlekedési irányok kialakítása miatt szükség volt a kontinensen kelet–nyugati irányban húzódó magashegységek közlekedésföldrajzi feltárására (Erdősi 2000). Az Alpok országaiban a vasúti közlekedés technikai attrakciói tekinthetőek meg. Az Alpok nagy vasúti hágói (Semmering, Gotthard, Albula, Rigi stb.) a XIX. század második felében kezdtek kiépülni, és szinte azonnal nagy szerepet vállaltak a turistaforgalom dinamizálásában is. Nem véletlen, hogy a mai Ausztria turizmusa a Semmering térségében kezdett el fejlődni.

Az alpesi vonalakon két vonzerő összefonódása érvényesül: • Maga a vasútvonal mint építészeti attrakció. • A vonal által feltárt természeti és tájképi értékek. Az élményt tehát maga az utazás jelenti, és az eközben tapasztalható hatásmechanizmusok révén válik egyedi élménnyé a vasút kihasználása. Ez a típus Magyarországon is megtalálható, elsősorban azokon a hegyvidéki területeken, ahol csak magas költségigényű pályák építésével vált lehetővé a tér vasút általi feltárása. Ilyen többek között a Győrszabadhegy– Veszprém közti, 11. számot viselő vasútvonal.

5. A vasúti turizmus turizmuspszichológiai megközelítése A címben szereplő téma tág határok között mozgó elvi és gyakorlati kérdéseinek megválaszolásához mindenekelőtt a vasút turisztikai, és nem pusztán közlekedési elemként való teoretikus megközelítése szükséges. Amennyiben a ma egyre közkedveltebb, már idézett élményalapú megközelítésből indulunk ki (Michalkó 2004), látni kell, hogy turisztikai célú mozgás csak a mindennapi, a térség közlekedési feltételrendszerén és az egyén mentális beállítottságán alapuló térpálya (vagyis az az útvonal, amit az egyén napi tevékenysége során bejár) elhagyásával érvényesíthető. A mindennapi térpálya – amelynek természetszerűleg lehetnek nem minden egyes nap használt elemei is – csak a hivatásforgalom lebonyolítására ad lehetőséget. A vasúti turizmus marketingorientált megközelítéséhez érdemes azt megvizsgálni, hogy a Maslow-féle preferenciapiramis egyes szintjein a vasúton való utazás hogyan és milyen mértékben jelenik meg (Maslow 2003). Vizsgálataim alátámasztására zömmel a hazai vasúti személyközlekedésből veszek példákat, ám bizonyos esetekben elengedhetetlennek tartom a nemzetközi példák legalább említésszerű áttekintését is. Fiziológiai szükségletek szintje. Az ember alapvető létszükségleteinek kielégítése, élelemmel, ruházattal való ellátása minden tekintetben a legfontosabb emberi tevékenységfolyamat. Az egyén fiziológiai tevékenysége során a turisztikai élmény keresésének szerepe alárendeltnek tekinthető. A fiziológiai szükségletek kielégítése a turizmus élménygazdaságán belül elsősorban a bevásárlóturizmusban ölt testet. Valódi értelemben vett élményről azonban a legtöbb esetben itt sem beszélhetünk, hiszen egy bevásárlóturista minden bizonnyal kényszerből, egzisztenciális okok miatt keresi a számára financiális szempontból előnyösebb áru- és szolgáltatásvásárlási lehetőségeket. Ezért sokszor a nagyobb árumennyiség beszerzését tekintik elsődleges feladatnak,


21

TURISZTIKAI TERMÉKEK amit vasúton nehézkes megoldani. Ezen a szinten tehát a vasút versenyhátrányt kénytelen elszenvedni a közúti szolgáltatásokkal szemben, emiatt a vasúti turizmus itt gyakorlatilag nem jelenik meg. Biztonság szintje. Ezen a szinten, hasonlóan az előzőhöz, elsősorban az egzisztenciális biztonságot adó bevásárlóturizmus van jelen (Michalkó 2004). Ennek következményeként itt sem lehet érdemben vasúti turizmusról beszélni. Ráadásul a hazai vasúti közlekedés állapota sem segíti elő az egyén jobb biztonságérzetét. A késő, pontatlan vonatok, a leromlott pályahálózat és járműpark taszító hatása egyértelműen kimutatható. Szeretet szintje. Ezen a szinten jelenik meg először a vasúti turizmus jelentősebb formában. A vasúti utazások, mind belföldi, mind nemzetközi viszonylatban a családi, rokoni kapcsolattartás egyik legfontosabb eszközei. A VFR-turizmus jelentős hányada bonyolódik közösségi közlekedési eszközökkel (Vörös 2005). Megbecsülés szintje. A vasúti turizmus ezen a szinten felemás módon jelenik meg. Egyrészt a hivatásturizmusban, egy-egy fontosabb konferenciára, szakmai találkozóra igyekvők a vasút magas színvonalú, Intercity szolgáltatásait veszik igénybe. A konferenciaturizmusban részt vevők színvonalas, magas nívójú szolgáltatásokat várnak el, amelynek megléte esetén potenciális piaci szegmenst jelentenek. Ugyanakkor a felsőbb osztályoknak még a magasabb technikai és humán szolgáltatásnyújtás ellenére sem mindig fűződik presztízsérdekük a vasút igénybevételére. Az autóval utazók egyértelműen visszalépésként élik meg a rosszabb feltételekkel rendelkező vasútra való átállást (Kisteleki 2005), ami jelenleg igaz a vasút magyarországi helyzetére. Kognitív megismerés szintje. Az ember élete során megismert élmények, kölcsönhatások, interakciók az egyén kognitív térképén foglalnak helyet. A szelektív megismerés miatt azonban kimutathatók a mentális térkép fehér foltjai is, amelyek betöltésére az egyének újszerű, a legtöbb esetben a turizmusban realizálódó élményhatásokat keresnek (Michalkó 2004). E téren a vasútnak potenciális lehetőségei vannak. Hazánkban még mindig nincs az emberek kognitív térképén előkelő helyen a vasút. Magyarországon a vasút a már többször említett negatív jellemzői, valamint a turizmusban való feltáratlansága miatt általában e térkép fehér foltjain jelenik meg. Esztétikai élményszerzés szintje. A vasúti turizmus ezen a szinten jelenik meg legerőteljesebben a turisztikai élményszerzés függvényében. Az előző fejezetben említett három legfontosabb vasúti vonzerő mindegyike besorolható erre a szintre. A helyszín személyes, intellektuális megismerése az egyik legerősebb élményforrásnak tekinthető, jelentős turisztikai költés kapcsolódik hozzá. A nagysebességű vasút élményalapú kihasználása elősegíti a társadalom és a technika közötti interakciókat,

22


a technikai típusú élmények realizálódását. Egy nosztalgia luxusvonaton való utazás a jövő helyett a múltba repíti az utast, a szép természeti környezetben haladó vasútvonalak pedig egy, már általában ismert helyszín más perspektívában való megismerését szolgálják. Önmegvalósítás szintje. Az egyén pszichológiai preferenciapiramisának csúcskövét jelentő önmegvalósítás egyedi turisztikai élményként való megjelenése kisebb jelentőségű. Ennek oka abban rejlik, hogy az önmegvalósításhoz kellően nagyfokú szabadság szükségeltetik. Az önmaguk megvalósítását célként kitűzők elvárják, hogy sem térben, sem időben, sem testileg, sem mentálisan ne legyenek korlátozva élményszerzésük folyamatában. A vasút ennek az igénynek – mivel ez egy kötött pályás közösségi közlekedési eszköz – nem tud eleget tenni, az azon való utazás korlátok közé szorítja az egyén tér- és időbeli mozgásait.

6. A vasútvonalak turisztikai fejlesztésének tárgyi és humán feltételei A vasútvonalak turizmus általi megőrzése és fejlesztése ok-okozati kapcsolatban áll a vasút által feltárt tér társadalmi és gazdasági környezetével. Léteznek olyan tárgyi, és nem egy esetben személyi feltételek, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a térségben élők hasznot húzzanak a tervezett fejlesztésekből. Ugyanakkor a helyi gazdaság működőképességére van szükség a vonal turisztikai fejlesztéséhez. Az ehhez szükséges feltételeket a turisztikai termék leírásakor használt 4A módszer (a turizmushoz szükséges humán és tárgyi feltételek négy fő típusa, angol szakirodalomiból átvett rövidítésekkel: Attraction (vonzerő), Accommodation (szállás, ellátás), Access (megközelíthetőség), Attitude (attitűd)) segítségével szeretném elemezni, a Győrszabadhegy–Veszprém vasútvonalra alkalmazva (Michalkó 2004). 6.1. VONZERŐK A vasútvonal turizmusba vonásához szükséges, hogy az általa feltárt terület képes legyen olyan vonzerőt felmutatni, amely az idelátogatóknak életre szóló élményt biztosít. Fontos hangsúlyozni, hogy a fejlesztések semmit sem érnek akkor, ha nincs a vonal közvetlen közelében legalább országos jelentőségű természeti vagy ember alkotta vonzerő. A Győrszabadhegy–Veszprém vasútvonal ezt teljesíti, hiszen a Pannonhalmi Főapátság mint világörökség révén nemzetközi vonzású érték található itt. Ugyancsak fontos követelmény, hogy a vonzerők a vonal mentén lineárisan helyezkedjenek el, ne pedig egy tömbben. A Győrszabadhegy–Veszprém vasútvonal

TURISZTIKAI TERMÉKEK ennek a követelménynek is eleget tesz, hiszen az eplényi sípályák, Zirc látnivalói, a Cuha szurdokvölgye és Pannonhalma délről észak felé folytatólagosan követik egymást. A fentieken kívül lényeges, hogy a vasúton való utazás is jelentsen élményt, az út során az egyénre hatással bíró tényezők egyedi élményt kínáljanak. A Cuha völgyét átszelő vasútvonal hazánk egyetlen valódi szurdokban futó vonala, impozáns vonalvezetésével alpesi élményt teremt az idelátogatóknak. 6.2. SZÁLLÁS, ELLÁTÁS Az elsődleges és másodlagos turisztikai szuprastruktúra megléte elengedhetetlen a turizmusfejlesztés szempontjából. Ez már csak azért is fontos, mivel a turisztikai célú költésből adóbevétel származik. Minél nagyobb ez az egyébként helyben maradó adóbevétel, annál nagyobb esély van a fejlesztési források elnyerésére kiírt pályázatok önerejének biztosítására. Az alacsony infra- és szuprastrukturális ellátottságú térségekben a pályázatokhoz szükséges önerő megteremtése ezért sokkal nehézkesebb, sok esetben teljességgel lehetetlen. Könynyen érvényesülhet tehát a „gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek” elv. A fejlesztéshez ideálisan szükséges szálláshelyek megválasztásakor a várható keresletből érdemes kiindulni. Egy vasúti utazást elsősorban a kulturális örökség értékei iránt fogékony fiatalok és középkorúak, elsősorban az iskolás gyermekekkel érkező családok vennének igénybe a leginkább. A vasúton való utazás nehézségei miatt kevésbé lehet számítani az idősebb korosztályra. A társadalom hierarchiájának megfelelően túlnyomórészt a középosztály és az alsóbb rétegek utazása várható. A felső osztályokba tartozóknak nem fűződik presztízsérdekük a vasúton való utazáshoz (Middleton, 1994). Ennek nyomán elsősorban a családias hangulatú, olcsóbb árfekvésű szálláshelyek iránti kereslet a jellemző, panziók, falusi vendégházak, üdülőházak jöhetnek szóba. 6.3. MEGKÖZELÍTHETŐSÉG A turizmus érdemi működéséhez nélkülözhetetlen a megközelíthetőséget messzemenően szolgáló közlekedési infrastruktúra. Néhány kivételtől eltekintve elmondható, hogy a desztinációba látogatók csupán helybeli utazásaik során használják a vasutat, magát a desztinációt más közlekedési eszközzel közelítik meg. A Győrszabadhegy–Veszprém vasútvonal esetében a személygépkocsival való megközelítésben nagy szerepet vállalhat a terület északi részét átszelő M1 autópálya, légi úton történő megközelítését pedig a szentkirályszabadjai repülőtér tervezett polgári hasznosítása javíthatja.

A vasút fejlesztésével egy időben szükséges lenne ugyanakkor a vasúttal szimbiózisban élő, környezetkímélő közlekedési módok elterjesztése is. 6.4. ATTITŰD A vasút turisztikai fejlesztése elképzelhetetlen megfelelő attitűd nélkül. Ez két irányból közelíthető meg. Egyrészt meg kell jelennie az állami irányítás és adminisztráció szintjén, azaz a vasút fenntartójának és üzemeltetőjének legyen érdeke a turizmushoz kapcsolódó fejlesztés. Másrészt értelmezhető a helyi érdekérvényesítés szintjén is. Elengedhetetlen, hogy a helyi termékeket előállítók, a térségben működő vállalkozások, a vonzerőket üzemeltetők, valamint a települési önkormányzatok egyaránt érdekeltek legyenek a vasúti vonalak megőrzésében.

7. A fejlesztés hatásai 7.1. POZITÍV HATÁSOK 7.1.1. A települések, gazdasági és civil szervezetek közötti kohézió erősödése A turizmus multiplikatív hatásai miatt sokan sokféleképpen tehetnek szert haszonra a fejlesztések által. Az egyes érdekek közös céllá formálása terén szükség van az együtt gondolkodásra. A vasútvonal turisztikai célú fejlesztése elősegíti az érdekeltek közötti párbeszéd javítását. A szimbiózis megteremtése ugyanakkor nem csak cél, hanem követelmény is. A probléma közösségi szintre emelése nélkül, az egyéni, rövidtávú érdekek középpontba állításával nem érhető el érdemi javulás. A turizmus minden szereplőjének érdekeltnek kell lennie a turizmusfejlesztésre fordítandó anyagi, tárgyi és humán erőforrások minél hatékonyabb felhasználásában. 7.1.2. Vasútvonal: a műszaki-technikai érték megőrzésének lehetősége A korábbiakban már leszögeztem, hogy elsősorban azok a vasútvonalak érdemesek a turisztikai célú hasznosításra, amelyek szép természeti környezeten haladnak át, és az utazás élménye is sajátos vonzerőt jelent. Könnyen belátható, hogy ennek a feltételnek azok a hegyvidéki mellék- és szárnyvonalak felelnek meg, amelyek viszont jelenleg alacsony személy- és teherforgalommal, rossz műszaki állapottal rendelkeznek. A hasonló adottságú vasútvonalak többször kerültek már a megszüntetendő hálózati elemek körébe, sőt akadt ténylegesen bezárt pályaszakasz is. A Győrszabadhegy–Veszprém közötti vonal ugyan nem mellékvonal, ám jelenlegi adottságai folytán nem képes valódi fővonalként kiszolgálni a feltárt területet. A vonalat már többször is be akarták zárni, amit


23

TURISZTIKAI TERMÉKEK eddig többé-kevésbé sikerült megakadályozni, jelen cikk írásakor (2010. január) csak hétvégenként van személyforgalmi közlekedés a vonalon. A turisztikai célú fejlesztéssel pótlólagos bevételekhez jutna a térség, közvetve pedig a vasút üzemben tartója. Ez lehetővé tenné azt, hogy a vonal megszüntetésének ügye végleg lekerüljön a napirendről. 7.1.3. Munkahelyteremtés, a vállalkozói aktivitás növelése A turizmusba történő bekapcsolódás társadalomra és gazdaságra legelőnyösebb hatása, hogy a turisták által pótlólagosan elköltött jövedelem munkahelyeket teremt, ami – többek között – növeli a térségben a helyi kis- és középvállalkozások mozgásterét. A munkahelyek megjelenhetnek elsődlegesen, közvetlenül a turizmusban, de megjelenhetnek a másodlagos, a turizmussal csak közvetett kapcsolatban álló munkahelyek is (Puczkó–Rátz 1998). A növekvő turistaforgalom kiszolgálása miatt az áruforgalom is növekszik, ami újabb munkahelyeket teremt a térségben. 7.1.4. A környezettudatos gondolkodás erősítése A vasúton való utazás promotálása elősegíti a térségben élők környezettudatos gondolkodását is. Ugyanakkor szükséges megjegyezni, hogy a vasúti áruszállítás szerkezeti adottságai következtében nem helyettesítheti a közúton történő áruforgalmat. A környezettudatos szemlélethez viszont égetően fontos a közúti és vasúti közlekedés szimbiózisának megteremtése, például ráhordó buszjáratokkal, fedett kerékpárparkolókkal, összehangolt menetrenddel. 7.1.5. A terület ismertségének javítása A vasútvonal turizmusba való bevonása nem lehetséges megfelelő kommunikációs tevékenység nélkül. Fontos, hogy a vonal menti települések egységesen, közös arculattal jelenjenek meg, ezáltal is elősegítve a tudatos térségi tervezést. Az egységes megjelenés javítja a térség imázsát, és lehetővé teszi a turisztikai marketingtevékenységre költött összegek csökkentését. Ráadásul a megfelelő kommunikációs tevékenység érdemben csökkentené a hazai turizmusipart nagymértékben sújtó szezonalitást is. 7.2. NEGATÍV HATÁSOK 7.2.1. Az elmaradott térségekben futó vonalak nem segítik a turizmus területi decentralizációját Ahogy már írásomban többször említettem, a turizmusban hasznosítható vasútvonalak alacsony gazdasági és társadalmi színvonalú, zömmel rurális térségeket tárnak fel.

24


A rossz gazdasági helyzet miatt a vonal melletti, főleg kisebb falvak nem képesek nagyobb mértékű turisztikai bevétel realizálására. Különösen abban az esetben érheti nagy hátrány a térséget, ha a közelben más, nagyobb vonzást kifejtő desztinációk helyezkednek el. Ez a megállapítás messzemenően igaz a Győrszabadhegy– Veszprém vasútvonalra, ami gyakorlatilag a Balaton, illetve Győr és a Nyugat-Dunántúl „árnyékában él”. A környező desztinációk elszívó hatása miatt várhatóan továbbra is kis számú turista keresi fel a területet, ami kevesebb bevételt teremt. A problémára orvoslást nyújthat a marketingtevékenység fokozása, ez viszont a költségeket növelné. A vasútvonalak turisztikai termékként való értelmezése és fejlesztése pozitiv hatású is lehet, a szezonalitás csökkentését illetően. Ám éppen az előbb említett okok miatt ehhez nagy költségigényű kommunikációs tevékenység szükséges, amelyet egy elmaradott térség települései nem képesek megvalósítani. 7.2.2. A turistaforgalom által okozott káros környezeti hatások Ugyan a vasút környezetbarát közösségi közlekedési eszköznek tekinthető, mégis előfordulhatnak olyan hatások, amelyek károsan érintik a fizikai és társadalmi környezetet. A turistaforgalom növekedése degradálhatja a korábban vonzást jelentő természeti környezetet. Szintén káros lehet a turistaforgalom növekedése okozta zajártalom is (Puczkó–Rátz, 1998). A hatások mérséklése tudatos tervezéssel lehetséges, ami természetesen megint csak a turizmusra fordított pótlólagos kiadásokat növelné egy gyenge teljesítőképességű körzetben. 7.2.3. A vasút a jelenlegi állapotában nem képes javítani a térség imázsát A legfőbb negatívum, amit a hazai vasút „szemére vetnek”, hogy minőségében és felszereltségében nem felel meg annak az elvárható szintnek, ami a vasút tudatos választásához kívánatos lenne. Különösen a vidéki tájakat feltáró, alacsony kihasználtságú vonalakon fordul elő állandó lassújelzés, ott jellemző a vasúti kocsik rossz állapota, az állomásokon és megállóhelyeken való kulturált várakozási feltételek hiánya. Ezt súlyosbítja, hogy a források elosztásánál éppen a legnagyobb szükségben szenvedő mellékés szárnyvonalak kapnak alárendelt szerepet. A vidéki vasútvonalak állapota nem kedvez a térség imázsának sem. 7.2.4. Érdekellentétek A sok pozitív hatás ellenére lehetnek olyanok, akiknek nem érdeke a vasút turisztikai célú fejlesztése. Ide tartoznak azok a vállalkozók, akiknek telephelyei a vasúttól távolabb fekszenek, és így azok csak közúton érhetők el.

TURISZTIKAI TERMÉKEK A vasút mint közlekedési eszköz legnagyobb hátránya a rendkívüli kötöttség, ezáltal csak kis térséget képes valóban feltárni, és ez a feltárás erősen lineáris térszerkezetet mutat. A vasútvonaltól távolabb lévő településeken azonban csak korlátozottan fejtené ki áldásos hatását, ami az ott élőket a fejlesztés ellenérdekeltjeivé teheti. 7.2.5. Egyoldalú függés kialakulása Ez a probléma ismét a nem megfelelő színvonalú társadalmi és gazdasági környezeten alapul. A rurális tájakon fekvő kis és aprófalvak elöregedéssel és elnéptelenedéssel küzdenek, ipari és mezőgazdasági jellegű beruházásra a munkaképes korúak elvándorlása miatt kevés az esély. Ezeknek a falvaknak lényegében a turizmus fejlesztése az egyetlen esély a gazdasági lemaradásból való kilábalásra és a negatív társadalmi folyamatok fékezésére. A turizmus kizárólagos fejlesztése viszont egyoldalú függést eredményez a térségben. A Győrszabadhegy–Veszprém vonalon ez a helyzet sújthatja a Zirc és Veszprémvarsány közötti szakaszt.

8. Összegzés Összegzésül megállapítható, hogy a vasútnak komoly szerepe lesz a jövő turisztikai termékfejlesztésében, néhány piaci szegmens kereslete és meghatározott turisztikai termék révén. A létező nemzetközi példák működésük, menedzselésük révén pozitív hatással lehetnek a hazai, ma még kezdetleges állapotokat tükröző helyzetre is. A közeljövőben mind a hazai, mind a nemzetközi turizmusföldrajzi kutatások egyik fő sarokpontja lesz a közlekedés és a turizmus kapcsolatrendszerének többszintű értelmezésének vizsgálata. Különösen helytálló ez a feltételezés az európai vasúthálózat megújulását látva, amely előbbutóbb hatással lesz a magyarországi vasút helyzetére is. A vasút új pozíciója a világ fejlettebb régióiban új hatásmechanizmusokat indukált, amelyek előnyeit a területfejlesztésben is alkalmazni kell. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a turisztikai termékként való értelmezés problémáira is, ezek további kutatásának a közeljövő turizmusföldrajzi vizsgálatainak egyik kulcspontjává kell válnia.

Felhasznált irodalom DALLEN, J. 2007: Sustainable Transport, Market Segmentation and Tourism: The Looe Branch Line Railway, Cornwall, UK, Journal of Sustainable Tourism, 15/2, pp. 180–199. ERDŐSI F. 2000: Európa közlekedése és a regionális fejlődés, Dialog Campus, Budapest ERDŐSI F. 2005: Magyarország közlekedési és távközlési földrajza, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, p. 504. FRÖIDH, O. 2008: Perspectives for a future high-speed train in the Swedish domestic travel market, Journal of Transport Geography 16/4, pp. 268–277. HARDI T. – NÁRAI M., 2005: Szuburbanizáció és közlekedés a győri agglomerációban, Tér és Társadalom 2005/1. pp. 81–102. KISTELEKI M. 2005: Érdekességek a kisvasutak történetéből, Közlekedéstudományi Szemle 55/11, pp. 428–434. LUMSDON L. – DOWNWARD, P. – RHODEN, S. 2006: Transport for tourism: Can Public Transport Encourage a Modal Shift in the Day Visitor Market?, Journal of Sustainable Tourism, 14/2., pp. 139–156. MAGYAR I. 2000: Közlekedési rendszerek és infrastruktúráik, MTA, Budapest MAJDÁN J. 2001: A vasút polgárosító hatása, In: Modernizáció – vasút – társadalom, Tanulmányok a vasútépítések hatásáról a XIX–XX. században (Szerk: Majdán János), ISZE-Integral, Pécs. MASLOW, A. 2003: A lét pszichológiája felé, Ursus Libris, Budapest, p. 376. MICHALKÓ G. 2004: A turizmuselmélet alapjai, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, p. 218. MICHALKÓ G. 2007: Magyarország modern turizmusföldrajza, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, p. 288. MIDDLETON, V. 1994: Marketing in Travel and Tourism, Butterworth–Heinemann, Oxford, p. 393. POLGÁR J. 2008: Vasúti közlekedés Európában, Turizmus Bulletin, 2008/2. pp. 45–52. PUCZKÓ L. – RÁTZ T. 1998: A turizmus hatásai, Aula Kiadó, Budapest. VÖRÖS Zs. 2005: A fenntartható fejlődés egyik legfontosabb alappillére a közlekedésben a vasút, Közlekedéstudományi Szemle 55/11, pp. 415–427.


25

TURISZTIKAI TERMÉKEK A gasztronómiai rendezvények hatásai a Torkos Csütörtök vendégkörének elemzése alapján Szerzők: Gondos Borbála1 – Hercz Ágnes2

A Torkos Csütörtök kifejezés hallatán sokan nem is tudják, hogy ez egy régi népszokás, amelynek felélesztését a Magyar Turizmus Zrt.-nek köszönhetjük. Szerencsére 2006-ban, a Nagy Ízutazás Évében a Magyar Turizmus Zrt. újraélesztette ezt a hagyományt, amely a tematikus év legsikeresebb programja volt, népszerűsége pedig azóta is töretlen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyes vendéglátóhelyek az akciót a következő napokra vagy más csütörtöki napokra is kiterjesztették. Kutatásunknak kettős célja volt: egyrészt annak feltárása, hogy 2008 óta milyen változások következtek be az akció ismertségében, valamint a vendégkör összetételében, másrészt annak kiderítése, hogy az eseménynek vannak-e, lehetnek-e hosszú távú hatásai a vendéglátóhelyek látogatottságára, a hazai vendéglátás presztízsének, népszerűségének javítására. A kutatás során kiderült, hogy a rendezvény mára jelentős törzsvendégkörrel rendelkezik. A megkérdezettek elégedettek az akció szervezésével és megvalósításával, és a legtöbben tisztában vannak a Magyar Turizmus Zrt.nek az akcióban betöltött szerepével is.

Kulcsszavak: Torkos Csütörtök, gasztronómia, döntés, akció, vendégkörelemzés.

1. Bevezetés A gasztronómia, bizonyos étkezésekhez kötődő hagyományokhoz, népszokásokhoz hasonlóan egy nép kultúrájának szerves részét képezi. Ennek egyik elismeréseként a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában az örökségturizmus kiemelt területei közé tartozik a gasztronómia is. A hazai vendéglátás hírnevének javítása érdekében, a hagyományok és a gasztronómia összekapcsolása révén a vendéglátóhelyek lehetőséget kapnak arra, hogy saját népszerűségük mellett a hazai gasztronómiai kultúra fejlődéséhez is hozzájáruljanak (Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia, 2005). A Torkos Csütörtök akció célja, hogy növeljék az éttermek forgalmát és fejlesszék az éttermi kultúrát oly módon, hogy ezen a napon – az akcióban részt vevő vendéglátóhelyeken – az éttermi vendégek részére 50%-os engedményt biztosítanak az étel- és italfogyasztásból. Az akció sikerét az évről évre egyre nagyobb számban csatlakozó éttermek és az akcióban részt vevő vendégek növekvő száma is bizonyítja. A Magyar Turizmus Zrt. évek óta végez a Torkos Csütörtökkel kapcsolatos kutatásokat. Az első kutatások 2006-ban és 2007-ben még csak a vendéglátóhelyek 1 Főiskolai tanársegéd, Harsányi János Főiskola, Széchenyi István Egyetem, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola PhDhallgatója, e-mail: [email protected]. 2 Főiskolai docens, Harsányi János Főiskola, a Pécsi Tudomány Egyetem, Természettudományi Kar, Földtudományok Doktori Iskola PhD-hallgatója, e-mail: [email protected].

26


körében zajlottak, míg 2008 februárjában már komplex vizsgálatra került sor Budapesten és Miskolcon, amely során az akció hatékonyságát már a vendéglátóhelyek és a fogyasztók körében is értékelték. Az akkori kutatás eredményéből egyértelműen kiderül, hogy ez az esemény évről évre egyre sikeresebb. Összesen 652 vendég töltött ki értékelhető kérdőívet. Összességében elmondható, hogy a legtöbben 35–40 év közöttiek, felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, havi 1–3 alkalommal járnak étterembe. A megkérdezettek közel fele 2008-ban vett részt először ebben az akcióban. A legtöbben „szájhagyomány” útján szereztek információt az akcióról, és a legtöbben baráti társasággal érkeztek az étterembe, átlagosan öt fővel, foglalásukat pedig a vacsora előtt két héttel intézték.3 Összességében tehát elmondható, hogy egy sikeres kezdeményezés született annak érdekében, hogy ha csak egy napra is, de az éttermekbe csábítsák a lakosságot, illetve sok olyan embert, akinek talán csak ekkor van lehetősége arra, hogy étterembe menjen. A 2010. évi akció előtt és alatt végzett, e tanulmányban bemutatásra kerülő kutatásunknak kettős célja volt. Egyrészt annak feltárása, hogy 2008 óta milyen változások következtek be az akció ismertségében, valamint a vendégkör összetételében (hiszen ebben az évben már zajlott hasonló megkérdezés), másrészt annak kiderítése, hogy az eseménynek vannak-e, lehetnek-e hosszú távú hatásai a vendéglátóhelyek látogatottságára, a hazai vendéglátás presztízsének és népszerűségének javítására. 3 A Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportja (2008). A 2008. évi Torkos Csütörtök akció fogadtatása. Turizmus Bulletin XII. évfolyam 1. szám.

TURISZTIKAI TERMÉKEK A felmérést a Harsányi János Főiskola turizmus szakos hallgatói és oktatói készítették. A kérdőív összeállítása és a helyszínek kiválasztása a kutatásban részt vevő oktatókkal közösen történt. Mivel a válaszadásra csak rövid idő állt rendelkezésre, így igyekeztünk a legfontosabb területekre koncentrálni. A megkérdezés több étteremben zajlott Budapesten és vidéken egyaránt, ahol a vendégeket az étkezések előtt és után kerestük meg kérdőívünkkel.

2. A kutatás módszere Kutatásunkat két módszerrel végeztük, az online megkérdezést nem reprezentatív kényelmi mintavétel (Fischer, 2001), míg a vendégmegkérdezést véletlen mintavétel alapján, hiszen a vendégkör összetételéről előzetes információk nem álltak rendelkezésre. Az előzetes felmérés során egy online kérdőívet helyeztünk el többféle internetes portálon, illetve terjesztettünk különféle címlistákon keresztül. A kérdőív eredményei nem tekinthetőek reprezentatívnak, mivel online kérdőívről van szó, amely mind nem és életkor, mind pedig iskolai végzettség szempontjából eltér a teljes lakosság demográfiai összetételétől. A két kérdőívre nagyságrendileg azonos számú (hozzávetőleg 350–350) válasz érkezett. Az esemény előtti megkérdezés során az akció ismertségét, népszerűségét, illetve az akcióval kapcsolatos attitűdöket mértük fel, kíváncsiak voltunk továbbá a részvétel, illetve a távolmaradás okára. A helyszíni felmérés hoszszabb terjedelmű volt, ebben már részletesen vizsgáltuk az eseményen részt vevők vendéglátóhely-látogatási szokásait, az akcióval kapcsolatos ismereteiket, illetve megpróbáltuk felmérni azt, hogy a Torkos Csütörtök akciónak vannak-e, lehetnek-e hosszú távú hatásai a vendéglátóhelyek számára.

Az előzetes kérdőív tapasztalatai azt mutatják, hogy új vendégkör megnyerésére a vendéglátás számára az akció nem biztosít lehetőséget, hiszen a válaszadók között nem akadt olyan, aki egyébként egyáltalán nem engedhetné meg magának, hogy éttermeket látogasson, de a vendégek keresik a lehetőséget arra, hogy ilyenkor drágább, különlegesebb fogásokat és helyszíneket is kipróbáljanak. Akik még nem vettek részt akciós étkezésen, távolmaradásukat az alábbiakkal indokolták: nem volt megfelelő időpontban (42,1%); nem ismerte a rendezvényt (14,9%); még így is drága (9,8%). Mivel csütörtökön van ez az esemény, másnap munkanap, így sokan emiatt hagyják ki ezt a lehetőséget. 3.2. A VENDÉGEK KÖRÉBEN VÉGZETT MEGKÉRDEZÉS A következőkben az akció napján, 2010. február 18-án lekérdezett kérdőív eredményeit ismertetjük, amelyet 354 fő töltött ki, elsősorban Budapesten és néhány vidéki étteremben. Ez az előzeteshez képest egy részletesebb kérdőív, amely a demográfiai adatokon kívül 26 kérdést tartalmazott, és amelyben véleményüket is kifejthették a résztvevők az akcióval kapcsolatosan. A főbb kérdések az étteremlátogatási szokásokra, az akcióban való részvétel okára, a döntési folyamatra, a vendégek számára és a társaság összetételére, az előzetes információszerzésre, a költési hajlandóságra és az akcióval kapcsolatos tapasztalatokra vonatkoztak. 3.2.1. Az akcióban való részvétel, illetve távolmaradás Ebben a kérdéskörben azt vizsgáltuk, hogy a résztvevők milyen gyakran járnak egyébként éttermekbe, hányadik

3. A kutatás eredményei 1. ábra 3.1. ELŐZETES FELMÉRÉS A beérkezett és értékelhető 350 kérdőív feldolgozása alapján az akcióval kapcsolatos előzetes vélemények az alábbiakban foglalhatóak össze röviden: • a válaszadók körében az esemény ismertsége kiemelkedő (91,8%), habár egyharmaduk annak pontos tartalmával nincs tisztában; • a kedvezményes akciót a válaszadók 95,6%-a nagyon jó ötletnek tartja, ahhoz pozitív asszociációkat társítanak; • a kedvező megítélés ellenére csupán a válaszadók 30,2%-a vett részt már az eseményen, a résztvevőknek azonban közel fele (47,3%) már többször is valamelyik akcióban részt vevő vendéglátóhelyen ünnepelte a Torkos Csütörtököt.

A Torkos Csütörtök akcióban történő részvétel gyakorisága (%) Minden alkalommal részt vett 8,3

Még nem vett részt 56,7

Már néhány alkalommal részt vett 35,0

Forrás: saját szerkesztés


27

TURISZTIKAI TERMÉKEK alkalommal keresték fel ebben az évben a Torkos Csütörtök akcióban részt vevő éttermeket, illetve hogy mi motiválja őket a kedvezmény igénybevételére. Mint az 1. ábrán jól látható, a legtöbben (56,7%) most vettek részt először az akcióban, a megkérdezettek több mint harmada (35,0%) már két-három alkalommal, míg 8,3%-a eddig minden évben részt vett a Torkos Csütörtökön. Mivel ennyire jelentős az új vendégkör aránya, azaz az akció képes évről évre új vendégeket megnyerni, ezért nagyon fontos a megfelelő marketingtevékenység, az esemény további népszerűsítése. Az akcióban való részvétel motivációját vizsgáló kérdésre („Mi miatt vesz részt Ön az idei Torkos Csütörtök akciójában?”) természetesen több választ is adhattak a kitöltők. Az egyes válaszok jelölésének százalékos arányát a 2. ábrán mutatjuk be. A legnagyobb arányban (41,8%) a válaszadók a jelentős árkedvezményt jelölték meg, mint motiváló tényezőt, 37,6%-ukat a kíváncsiság motiválja, és sokan (28,0%) fontosnak tartják a rendezvény társadalmi jelentőségét, hiszen lehetőséget biztosít számukra a családi/baráti összejövetelek lebonyolítására is. A vendéglátóhelyek szempontjából az egyik legfontosabb tapasztalat az, hogy a vendégek 22%-a ilyenkor olyan helyeket keres fel, ahova egyébként anyagi okokból nem juthatna el, illetve 24% olyan ételeket, fogásokat is kipróbál, amelyeket egyébként – anyagi okokból – nem kóstolhatna meg. Ők azok a potenciális vendégek, akikre a közép-, illetve magasabb kategóriás vendéglátóhelyek

akciós ajánlataikkal egyébként is építhetnének a kevésbé forgalmas időszakok esetén. Kiderült ugyanakkor az is, hogy teljesen új vendégkör megnyerésére nem biztosít lehetőséget az akció (azaz csak a vendéglátóhelyek közötti belső átstrukturálódásra, illetve a fogyasztás volumenének növelésére alkalmas), hiszen mindössze a megkérdezettek 3,1%-a jelezte, hogy egyéb napokon nem látogatja a vendéglátóhelyeket, csak az akció alkalmából. A válaszok sorrendje nagyjából megegyezik azoknál, akik már jártak, és azoknál, akik még nem jártak az eseményen, de jól látszik, hogy a visszatérő vendégek számára az új – drágább – vendéglátóhelyek és az új, különlegesebb fogások kipróbálása sokkal fontosabb tényező, mint az árkedvezmény maga, hiszen a válaszadók több mint fele ebben a szegmensben kimondottan ezeket a lehetőségeket kereste az akciós éttermek kiválasztása során. A kérdéskör elemzésekor arra is kerestük a választ, hogy az akció során új éttermek felkeresését, vagy a kedvenc helyre való rendszeres visszatérést preferálják-e a válaszadók. A válaszadók harmada minden évben tudatosan más éttermet keres fel a Torkos Csütörtök akció keretében, 39,4% eddig nem az adott vendéglátóhelyen járt az akciós napokon, míg 17,4% már járt ott, sőt 12,0% mindig oda jár az akció keretében, amint azt a 3. ábra is szemlélteti. Ez tehát azt jelenti, hogy az akcióban korábban is részt vevő válaszadók közel harmada többé-kevésbé visszatérő vendégnek tekinthető az akció 2010. évi helyszínén. 2. ábra

A Torkos Csütörtök akcióban történő részvétel motivációja (%) 41,8

Féláron ehetek

37,6

Kíváncsi vagyok rá

28,0

Együttlét családdal/barátokkal

24,3

Különlegességek kipróbálása

Új, drágább éttermek kipróbálása

22,0

Csak ilyenkor juthatok el

3,1

5,7

Egyéb 0

5

10


28


15

20

25

30

35

40

45

TURISZTIKAI TERMÉKEK 3. ábra Az adott vendéglátóhelyre való visszatérés gyakorisága a Torkos Csütörtök alkalmából (%) Minden évben tudatosan más helyet próbálok ki 31,2

Mindig ide jövök 12,0

Már többször jártam itt 17,4

egyébként is rendszeresen látogatnak éttermeket, ezért az étteremlátogatási szokásaikat külön kérdésben is elemeztük. A „Milyen gyakran jár egyébként étterembe?” kérdésre adott válaszokat a 4. ábra szemlélteti. Kiemelkedően magas azon vendégek száma, akik rendszeresen (legalább negyedévente) étkeznek vendéglátóhelyeken (79,0%). Pozitív, hogy ők megragadták ezt az alkalmat, és kihasználták a kedvező lehetőséget. Akik szinte sosem járnak étterembe (3,4%), azok most is kevésbé szívesen keltek útra ebből a célból, azaz ismételten beigazolódik az a tapasztalat, hogy az akció alig alkalmas arra, hogy új vendégeknek mutassa be a hazai vendéglátás kínálatát. Ennek ellenére a 2,3%-ot kitevő új vendégkör megnyerése mindenképpen eredménynek mondható. 3.2.2. Döntés és foglalás

Eddig máshova jártam 39,4 Forrás: saját szerkesztés

A helyszín kiválasztásánál fontos szempont annak közelsége (28–30%), illetve az, hogy már sok jót hallottak az adott étteremről (27–26%). A direkt megkérdezés során jóval kisebb arányban mondták, hogy a döntésben az árak jelentős szerepet játszottak. Ennek oka lehet az is, hogy az előzetes tájékozódás során a magasabb kategóriájú vendéglátóhelyet részesítették előnyben, a döntésnél azonban már – ebből a leszűkített kínálatból – más preferenciák alapján választottak. Mivel a kutatásunkból egyértelműen kiderült, hogy az akcióban jellemzően azok vesznek részt, akik

Az akció népszerűsége miatt sokan tudják, hogy a vendéglátóhelyek jelentős részén erre a napra előre kell helyet foglalni. Ha a tervezési fázist is figyelembe vesszük, a válaszokból kiderül, hogy az akcióban való részvételről legtöbben már egy hónappal előre döntöttek, habár a végleges helyszínt csak pár nappal előre foglalták le. Azok, akik még nem jártak az eseményen, többségükben (51,0%) egy-két héttel előre lefoglalták helyüket, míg a megkérdezettek 34,6%-a hagyta csaknem az utolsó pillanatra a választást. A kérdésben még egy jelentős eltérés mutatkozik az egyes fogyasztói szegmensek tekintetében: a fiatalok között sokkal magasabb azok aránya (18,4%), akik az utolsó napra hagyták a döntést, mint az egyéb korosztályok esetén (6,0%). 4. ábra

Az étterembe járás gyakorisága az akción kívül (%) 35 31,0 30 25,0 25 20 15,3 15

12,8

10 5,4

4,8

3,4

5

2,3

se m ét j á r te ok re m be

So

n ba áb tk Ri

te alk 1–2 a lo m

Év en

te a l k 3–5 a lo m

Év en

ta av on 1– 2h


Ha v tö ont a bb sz ör

e nt te He

Na

po

nt

a

0


29

TURISZTIKAI TERMÉKEK 3.2.3. Információszerzés

internet szerepe a döntési folyamatban vitathatatlan, nagyon fontos egy ilyen rendezvény népszerűsítésében. Az internet azonban nem kimondottan a www.itthon.hu vagy a www.menjunkenni.hu oldalakat takarja, hiszen a rendezvény szervezőinek honlapja mindössze 6,8%-ban szerepelt forrásként. Itt fontos az együttműködés olyan szervezetekkel, amelyek ugyancsak népszerűsítik a rendezvényt (például www.etterem.hu, www.netpincer.hu). A válaszadók alapvetően elégedettek voltak a rendelkezésre álló információ mennyiségével és minőségével, valamilyen formában szinte mindenki találkozhatott a különböző reklámokkal, ismertetőkkel, legyen szó itt rádió- vagy tévéreklámról, plakátokról vagy újságról (6. ábra). A megkérdezettek nagy többségének a barátok és az internet segítségével az apróbb hiányosságok ellenére sem okozott különösebb problémát a rendezvény (akár első alkalommal történő) felkeresése.

A következő kérdéskör azt vizsgálta, honnan informálódtak a vendégek az eseményről, és elegendőnek találták-e a rendelkezésre álló információk mennyiségét és minőségét. A megkérdezettek egyharmada már tudatosan kereste a rendezvénnyel kapcsolatos információkat, míg kétharmad először véletlenül találkozott velük. A legtöbben először barátoktól, ismerősöktől hallottak a rendezvényről (45,2%). Ők jellemzően ezután tudatosan tovább tájékozódtak. A legkisebb – de még mindig nem elhanyagolható – nagyságú (21,8%) azok aránya volt, akik az első híreket véletlenül a médián keresztül hallották meg, és ez alapján döntöttek az akcióban való részvétel mellett. Az előző témához szorosan kapcsolódik az információk forrására vonatkozó kérdés. Itt már több választ is megjelölhettek a válaszadók, az eredmények összefoglalását az 5. ábra mutatja. Ahogyan azt a korábbiakban is láthattuk, a legtöbben a barátoktól, ismerősöktől hallottak bővebben a rendezvényről, itt az előző válasznál többen (51,7%) említették a szájpropaganda jelentőségét a rendezvénnyel kapcsolatosan. Ha az összes internetes információforrást figyelembe vesszük, akkor ezek említése volt a legmagasabb (53,7%), habár a rendezvény vagy a kiválasztott vendéglátóhely saját honlapját „csupán” 16,5% említette meg mint fontos információforrást. A rendezvénynek azonban mára hírértéke van, így számos egyéb portálon is találkozhattak vele az érdeklődők. Ebből is látszik, hogy habár a barátoknak, ismerősöknek nagy szerep jut az informálódásban, de napjainkban az

3.2.4. Az éttermek és az akció kapcsolata A válaszadók többsége (69,3%) tudja (és valóban meg is tudta nevezni), hogy ki szervezi az akciót, 30,7% azonban ezzel nincs tisztában. Mivel a Magyar Turizmus Zrt. a rendezvény sikeréhez anyagi eszközökkel is hozzájárul, úgy gondoljuk, ennek hangsúlyozása a jelenleginél is fontosabb lenne. Érdekes volt annak vizsgálata, hogy vajon a vendégek hogyan vélekednek arról, hogy az éttermeket mi motiválja az akcióban való részvételre. Amint az a 7. ábrán bemutatásra kerül, a válaszadók 71,5%-a véli úgy, hogy az akcióban a vendéglátóhelyek új vendégkör megnyerése 5. ábra

Az információforrások igénybevételének aránya (említések gyakorisága, %) 60 51,7 50 40

38,4

30 20 13,3

12,4

11,3

10,2

10

9,6 6,8

6,8

5,7 2,8

30


E ro gyé nó b m h o i ai nl ap sz t

ev Hí rl

át Pla k

él

ga

dé

gl át hi óhe rd ly et és Re e nd ez h o v én nl y ap ja

és


Ve n

Új sá

gh

ird

et

l ám Té vé re k

sz Sajá ta t l at ok Rá di ór ek l ám

ta

pa

B i sm arát er ok , ős ök Int er n h i et e rd s et és

0

TURISZTIKAI TERMÉKEK 6. ábra Az információk mennyiségével és hozzáférhetőségével való elégedettség (%) Nem, túl kevés volt 15,4

Igen, elegendőek és könnyen elérhetőek voltak 75,6

Nem, nehezen voltak fellelhetőek 9,0

hogy visszatérne az étterembe akár egy-két hónapon belül. A 2008. és 2010. évi vizsgálat során mért visszatérési hajlandóságbeli eltérést több dologgal magyarázhatjuk. Egyrészt a rendezvény népszerűsége, a vendégek nagy száma miatt valóban a szokásosnál gyakrabban fordulhatnak elő negatív tapasztalatok az akciós napon a vendéglátóhelyeken, amire az éttermeknek ezentúl még fokozottabban kellene ügyelniük, másrészt – ahogy az az előző kérdéseknél már kiderült – a vendégek egyre nagyobb arányban keresnek olyan helyeket az akciós napokon, amelyeket egyébként nem tudnának megfizetni, így a visszatérés csak abban az esetben lehet számukra reális lehetőség, ha egyéb módon juttatják őket kedvezményekhez (például törzsvendégkártya, akciós napok stb.). 3.2.6. Az akció célja


érdekében vesznek részt. 61,6% szerint ez jó reklám a vendéglátóhelyeknek, azaz hosszú távú befektetésként tekintenek az eseményre. Kisebb részük szerint ez a nap még így is megéri a vendéglátósoknak a nagy forgalom, kis haszon elve alapján (35,0%). Csekély azoknak a köre, akik úgy ítélik meg, hogy csupán a versenytársaktól való lemaradástól vagy a negatív hírértéktől félve vesznek részt a rendezvényen, habár annak gyakorlati hasznával nincsenek tisztában. 3.2.5. Az akció hatása hosszabb távon A vendégek 51,3%-a tervezi, hogy az akción kívül is viszszatér az adott étterembe, 30,0% még bizonytalan, de elképzelhetőnek tartja, míg 11,7% csak az akciós időszakokban látogatná meg újra a vendéglátóhelyet. A válaszadók 7,0%-a nem tervezi az étterem újbóli meglátogatását. 2008-ban az akcióban részt vevők 92,0%-a válaszolta, 7. ábra Mi motiválja az éttermeket a részvételre – a vendégek szerint (említések gyakorisága, %) 80 70

71,5 61,6

60

A kérdőív kitöltőinek arra is lehetőséget biztosítottunk, hogy a rendezvénnyel kapcsolatos véleményüket ki is fejtsék. Ezek elemzése során az életkorból adódó sajátosságok az eddigieknél is dominánsabban jöttek felszínre. A fiatalabbak leginkább a szakma, a vendéglátás reklámozásának lehetőségét látják az akciókban, amelyből hosszú távon is profitálhatnak a vendéglátó-ipari vállalkozások. A megkérdezettek kihasználják ugyanakkor az olcsóbb fogyasztás lehetőségét, és sokkal inkább érzik egyfajta „bulinak” a Torkos Csütörtököt, ahol amellett, hogy olcsóbban juthatnak hozzá a különböző fogásokhoz, az ismerkedés, a baráti találkozások lehetősége is megteremtődik. Az idősebbek ezzel szemben megemlítették a kulturális vonatkozásokat, a gasztronómiai kultúrára, a fogyasztási szokásokra hosszú távon pozitívan ható tényezőket is. Az alap- és középfokú végzettséggel rendelkezők elsősorban a marketinget, a vendégkör szélesítését, azaz a közvetlen hatásokat helyezték előtérbe, míg a magasabban kvalifikált válaszadók előtérbe helyezték a kezdeményezés kulturális és gasztronómiai lehetőségeit és jelentőségét. Válaszukban olyan kulcskifejezéseket használtak, mint „gasztronómia fejlődése”, „új helyek kipróbálása”, „népi hagyomány fenntartása” stb. Ők tehát az akció közvetett, szellemi, kulturális és szakmai előnyeivel is tisztában vannak. 3.2.7. Észrevételek az akcióval kapcsolatban

50 40

35,0

30 20

18,0

10 0 Új vendégkör Még így is Jó reklám, megnyerése megéri nekik hosszú távú befektetés Forrás: saját szerkesztés

„Lemarad, aki kimarad”

A szöveges válaszokat összefoglalva egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a vendégek legnagyobb része elégedett volt mind a kiszolgálással, mind pedig az ételek mennyiségével és minőségével. Kisebb panaszoktól, észrevételektől (amelyek elsősorban a mennyiségre, a megnövekedett várakozási időre, esetleg az étlapon szereplő leírástól való eltérésre vonatkoztak) eltekintve tehát egyértelműen pozitív képet kaptunk az akcióról. Egyetlen határozott igény fogalmazódott meg a szervezők


31

TURISZTIKAI TERMÉKEK számára: a hatékonyabb, korábban elkezdett marketingtevékenység szükségessége. Általában elmondható, hogy a fiatalabbak kritikusabbak a szolgáltatás minőségével kapcsolatosan, mert bár a megfogalmazott panaszok száma kevés, de arányaiban kétszer annyi a fiatalok, mint az idősebbek esetében. Az idősebb korosztály viszont különösen értékeli a vendéglátóhelyeken tapasztalt erőfeszítéseket (a megnövekedett vendégforgalom gyors és színvonalas kiszolgálása), a munkatársak helytállását is. Ennek a kérdéskörnek az elemzése során egyértelműen kiderült, hogy az elégedett vendégből lehet a viszszatérő vendég mind a vendéglátást általában tekintve, mind az akciót kiemelten vizsgálva. Akik már korábban is részt vettek a Torkos Csütörtök rendezvényein – függetlenül attól, hogy ugyanott vagy másik vendéglátóhelyen –, alapvetően most is elégedettek voltak az akció alatt kapott szolgáltatásokkal, pozitív élményekkel és emlékekkel távoztak. Ők természetesen a jövőben is szívesen térnek vissza akár ugyanarra a vendéglátóhelyre a következő évi akciók során. Az első látogatások alkalmával az átlagosnál több panaszt fogalmaztak meg a vendégek. A panaszok között megjelenik a zsúfoltság, a kiszolgálás hosszadalmassága, a mennyiségi és minőségi eltérés az étlapban szereplő és az asztalnál felszolgált ételek között. Jóllehet a probléma csupán a vendégek kevesebb mint 5%-át érintette, ennek ellenére mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Véleményünk szerint a jelenség oka lehet az is, hogy ők már abban az időszakban kapcsolódtak be a rendezvénybe, amikor az már valóban „tömegjelenséggé” vált, amikorra a vendéglátóhelyek többsége túlzsúfoltsággal küzd az akció napján, míg a visszatérő vendégek jobban érzékelték a fokozatosságot, az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján most is elnézőbbek voltak a kedvezményekért cserébe.

4. Összegzés A Torkos Csütörtök akció a Magyar Turizmus Zrt. sikeres kezdeményezéseinek egyike, amely évről évre több vendéget és vendéglátóhelyet képes mozgósítani. A rendezvény sikerét a résztvevők számának emelkedése

32


mellett az is bizonyítja, hogy igen magas (40% feletti) a viszszatérő vendégek aránya, akik sok esetben arra használják az akciós napokat, hogy magasabb árfekvésű éttermeket, különlegesebb – és természetesen drágább – ételféleségeket is kipróbáljanak. Mivel a vendégkör jelentős része eléggé árérzékeny, az éttermeknek érdemes lenne megfontolniuk, hogy a kevésbé forgalmas időszakok esetén akciós ajánlataikkal csábítsák be őket üzleteikbe, vagy akár az akció napján kiállított törzsvendégkártyával ösztönözzék őket a visszatérésre. A felmérésből egyértelműen kiderült ugyanis, hogy a rendezvény új vendégkör megnyerésére alig biztosít lehetőséget a vendéglátás számára, az akció kapcsán csak belső átstrukturálódást figyelhetünk meg az éttermek között. A többségében elégedett vendégkör ellenére úgy véljük, hogy a Torkos Csütörtök akcióban részt vevő vendéglátóhelyeknek mindenképpen figyelembe kell venniük teherbíró képességüket, hiszen az akció által generált figyelem középpontjában a hibák, a vendégeknek okozott kellemetlenségek is nagyobb nyilvánosságot kapnak. Az akció kapcsán is fontos tisztában lennünk azzal, hogy az internet korában a gyorsan és hatékonyan terjeszthető információk nem csak új lehetőségeket, de az eddigieknél nagyobb felelősséget is ruháznak a szervezőkre, illetve az érintett éttermekre.

Felhasznált irodalom FISCHER Gy. (2001), Hihetünk-e a közvélemény-kutatásoknak? Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest Magyar Turisztikai Hivatal (2005), Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005–2013 A Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportja (2008), A 2008 évi Torkos Csütörtök akció fogadtatása. Turizmus Bulletin XII. évfolyam 1. szám A Magyar Turizmus Zrt. közleménye: Ismét sikeres volt a Torkos Csütörtök (2008), 2008. március 13. itthon.hu/sajtoszoba/marcius/2009-ben-is-nagy-sikert itthon.hu/sajtoszoba/2006-elso-felev/sajtoanyag-nagyizutazas itthon.hu/sajtoszoba/marcius/torkos-csutortok-2010 itthon.hu/sajtoszoba/marcius/sikeresebb-masodik

TURIZMUSMENEDZSMENT A Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév legfontosabb eredményei A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készült kutatás alapján összeállította: Sulyok Judit1 – Polgár Judit2

A Magyar Turizmus Zrt. 2009-ben a Kulturális Turizmus Évét hirdette meg. A témaévhez kapcsolódóan számos kutatás vizsgálta a magyar lakosság kulturális utazási szokásait, köztük a jelen tanulmányban bemutatott felmérés, amely a témaévet követően került lebonyolításra, így a témaévet megalapozó kutatás eredményeivel összevetve a témaév sikerességét is mérte. Az eredmények alapján elmondható, hogy a magyarországi kulturális kínálat megítélése pozitív a magyar lakosság körében, a sok érdekes rendezvény, fesztivál, a helyi étel- és italválaszték mint a kultúra része, a nagyvárosok kulturális egyedisége és a kulturális látnivalók évszakfüggetlensége egyaránt elismertek. Az általános attitűdállításokhoz hasonlóan a személyes attitűdök esetében is jelentős befolyásoló tényező, hogy a megkérdezett 2009-ben részt vett-e kulturális célú utazáson. A hazai világörökség-helyszínek ugyancsak ismertek és megbecsültek: tízből kilencen meg tudtak nevezni legalább egy hazai világörökséget. 2009-ben a megkérdezettek 61,7%-a vett részt belföldi utazáson, ők átlagosan 4,43 utazást tettek. Többségük (53,3%) ezen utazásai során végzett valamilyen kulturális tevékenységet (is). A 2009-ben belföldi utazáson részt vevők mintegy ötöde nyilatkozott úgy, hogy utazási céljának kiválasztásakor befolyásolta döntését a Kulturális Turizmus Éve 2009 kampány, vagyis részben vagy teljes mértékben annak hatására utazott belföldön. A kampányt ismerők kétötöde részt is vett a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév keretében meghirdetett akciókban. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a magyarországi kulturális turisztikai kínálat általános és személyes megítélése egyaránt pozitívan változott a témaév hatására, és az országos marketingakciók is sikeresen továbbélnek a témaévet követően.

Kulcsszavak: kulturális turizmus, turisztikai termék, belföldi turizmus, témaév, hatékonyság, Pécs.

1. Bevezetés A Magyar Turizmus Zrt. 2006 óta egy-egy téma köré fókuszálja belföldi marketingtevékenységét, 2009-ben a kulturális turizmus állt a középpontban. A témaévhez kapcsolódóan több kutatás is vizsgálta a magyar lakosság kulturális turizmussal szembeni attitűdjeit, a kulturális utazási szokásokat a témaévet megelőzően és azt követően egyaránt. A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság 2010 márciusában kutatást végzett a kulturális turizmusról. A kutatás kiemelten vizsgálta a lakossági attitűdök Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév hatására bekövetkező változását. Jelen tanulmányban a kvantitatív, lakossági nagymintás felmérés főbb eredményei kerülnek ismertetésre.3 1

Vezető kutató, Magyar Turizmus Zrt., Piac- és Termékmenedzsment Iroda, e-mail: [email protected]. 2 Termékmenedzser, Magyar Turizmus Zrt., Piac- és Termékmenedzsment Iroda, e-mail: [email protected]. 3 A Kulturális Turizmus Évét megalapozó kutatások és a kulturális turizmussal kapcsolatos további tanulmányok a Turizmus Bulletin 2008/3. tematikus számában olvashatók, amely elektronikus formátumban az itthon.hu szakmai oldalain érhető el.

2. Módszertan A magyar lakosság körében lebonyolított felmérés kiemelten vizsgálta a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév hatékonyságát, emellett a kulturális turizmussal kapcsolatos – feltehetőleg a témaév által is befolyásolt – attitűdöket és utazási szokásokat tárta fel. A kutatás fő kérdéskörei a következők voltak: • a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév ismertsége, • a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaévvel kapcsolatos információs források, • a témaév kiadványainak ismertsége, • a témaév lakossági értékelése, • a kulturális turizmussal kapcsolatos vélemények, attitűdök, • a hazai világörökségek ismertsége és látogatottsága, • a vizsgálat előtti 12 hónap belföldi, kulturális tevékenységgel is járó utazásai, • a következő 12 hónapra tervezett kulturális célú és/ vagy tevékenységgel járó utazások, • az ilyen utak elmaradásának okai, az esetleges utazási ösztönzők szerepe, • Pécs mint Európa Kulturális Fővárosa ismertsége és a felkeresés hajlandósága. A személyes megkérdezésbe bevont 1000 fős minta kor, nem, megye és településszerkezet szerint reprezentatív


33

TURIZMUSMENEDZSMENT a magyar lakosságra. Jelen tanulmányban külön kiemeljük a kulturális turizmussal kapcsolatos attitűdöket, utazási szokásokat, valamint a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév hatását a belföldi turizmus fejlődésére.

3. A kulturális turizmus szerepe a belföldi turizmusban 3.1. A HAZAI KULTURÁLIS TURISZTIKAI KÍNÁLATTAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS ÉS SZEMÉLYES ATTITŰDÖK A hazai kulturális turisztikai kínálattal kapcsolatos attitűdöket – négyfokú egyetértési, illetve illeszkedési skálán – 14 általánosságban megfogalmazott és 11 személyes viszonyulást kifejező állítással való egyetértés segítségével tártuk fel. A hazai kulturális turisztikai kínálattal kapcsolatban azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek mennyire értettek egyet bizonyos állításokkal. Ezeket faktoranalízis segítségével csoportokba rendeztünk. Az első csoportba hét, Magyarország kulturális kínálatának jellegzetességeit minősítő állítás került, ezek megítélése nem volt egységes. Négy tényezővel – a sok érdekes rendezvény, fesztivál létével, a helyi étel- és italválaszték kulturális kínálatba tartozásával, a nagyvárosok

kulturális egyediségével, a kulturális látnivalók felkeresésének évszakfüggetlenségével – inkább egyetértettek a válaszadók. Ugyanakkor a látnivalók bemutatásának érdekességével, illetve a kulturális turizmus divatos voltával és főleg a modern művészet, építészet vonzerejével már kevésbé értettek egyet a megkérdezettek. A 2009-ben kulturális céllal utazók indexe, a két legkevésbé elfogadott állítást kivéve, magasabb volt a nem utazókénál: a kulturális turizmus divatos voltával és a modern művészet vonzerejének meglétével inkább a kulturális céllal nem utazók értenek egyet. A második csoportba a magyar kulturális turisztikai infrastruktúrára vonatkozó állítások kerültek, amelyek megítélése viszonylag egységes volt, a magyar kulturális turisztikai infrastruktúrát a megkérdezettek többsége jónak tartja. A harmadik csoportba a magyar kulturális turisztikai kínálat általános minősítéséről szóló négy állítás került. Közülük három tényező – hazánk kulturális adottságai jók, kiemelkedő érték a néphagyomány, a falusi örökség, illetve a magyar kulturális örökség világhírű – egységesen teljesen elfogadottnak bizonyult. Azzal viszont, hogy csak Budapest rendelkezik több napi utazást kitöltő kínálattal, inkább nem értettek egyet a megkérdezettek, vagyis ebben a fordított megközelítésben is inkább kedvezően értékelték a válaszadók a hazai kínálatot. A 2009-ben kulturális céllal utazók értékítélete 1. ábra

A magyar kulturális turisztikai kínálat megítélésével kapcsolatos általános attitűdök (átlagok -100-tól +100-ig terjedő illeszkedési skálán) 72

Magyarország kulturális adottságai jók Magyarország kiemelkedő értékei közé tartoznak a néphagyományok, a falusi örökség

70

A magyar kulturális örökség világhírű

65

Magyarországon sok érdekes rendezvényt, fesztivált tartanak A helyi étel- és italválaszték szerves része a kulturális kínálatnak Utazás előtt könnyen lehet információhoz jutni a kulturális programokról, látnivalókról A magyar városok többsége jellegzetes kulturális kínálattal rendelkezik Utazás közben, a helyszínen könnyen lehet információhoz jutni a kulturális lehetőségekről Magyarországon a kulturális látnivalókhoz megfelelő színvonalú szálláshely-szolgáltatás kapcsolódik A magyarországi kulturális látnivalókat bármely évszakban érdemes felkeresni A kulturális látnivalók bemutatása Magyarországon érdekes módon történik

64 58 55 53 45 44 40 31 21

A kulturális látnivalók meglátogatása divatos dolog Magyarországon a modern művészet, építészet vonzza az utazókat Magyarországon igazán csak Budapest rendelkezik -15 többnapi utazást kitöltő kulturális kínálattal -20

N=1000

34

-3

0

20

40

60

80



TURIZMUSMENEDZSMENT 2. ábra A magyar kulturális turisztikai kínálat megítélésével kapcsolatos személyes attitűdök (átlagok -100-tól +100-ig terjedő illeszkedési skálán) A hazai kulturális kínálattal elégedett vagyok

57

Ha belföldi utazásra készülök, előre tájékozódom a tervezett úti cél kulturális látnivalóiról Belföldi utazásaim elsősorban nem kulturális célúak, de szinte mindig végzek valamilyen kulturális tevékenységet is Számomra a kulturális látnivalók felkeresése, megtekintése általában megfizethető Szívesen utazom belföldön egy-egy kulturális látnivaló felkeresése céljából Számomra a kulturális programokon való részvétel általában megfizethető Szívesen utazom belföldön kifejezetten kulturális céllal

17 7 4 2 -2 -2

Szívesen utazom belföldön egy-egy kulturális programon, rendezvényen, fesztiválon való részvétel kedvéért

-4

A kulturális célú utazásaim nem függenek az évszaktól

-11

Belföldi utazás közben elsősorban a kulturális látnivalók érdekelnek, a kulturális programok kevésbé

-16

Szívesen utazom külföldre kifejezetten kulturális céllal

-37

-60

-40

-20

0

N=1000

20

40

60

80


A hazai kulturális kínálattal való elégedettség volt az egyetlen olyan tényező, amelyről a megkérdezettek azt gondolták, hogy viszonylag jól illik rájuk. Az általános attitűdállításokhoz hasonlóan a személyes attitűdök esetében is jelentős befolyásoló tényezőnek bizonyult, hogy a megkérdezett 2009-ben részt vett-e kulturális célú utazáson (2. ábra). 3. ábra

a három általánosan elfogadott kijelentés esetében jóval magasabb, a többnapos utazást kitöltő kulturális kínálatra vonatkozó negatív állítás vonatkozásában pedig sokkal alacsonyabb volt a kulturális céllal nem utazókénál (1. ábra). A kulturális turizmussal kapcsolatos személyes attitűdöket is különböző állítások segítségével vizsgáltuk.

A hazai világörökségek spontán említési gyakorisága (%) Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangjai A budai Várnegyed, Duna-part, Andrássy út Tokaj-Hegyalja történelmi borvidék kultúrtája

16,7

40,2

20,6

32,5

18,9

30,4 31,1

8,4

Hollókő ófalu és táji környezete

18,4

9,9

Mohácsi Busójárás

3,0

18,9

Fertő-Neusiedlersee kultúrtáj

3,8

17,3

Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete

3,5

17,3

Pécsi Ókeresztény sírkamrák

3,2

Nem említett egyet sem

12,1 12,0

0

10

20

30

Első említés N=1000

40

50

60

Többi említés Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.


35

TURIZMUSMENEDZSMENT 3.2. A HAZAI VILÁGÖRÖKSÉGEK ISMERTSÉGE

4. ábra Belföldi utazások és kultúra 2009-ben (%)

A megkérdezetteknek mindössze 12,0%-a egyetlen hazai világörökséget sem tudott megnevezni. Az interjúalanyok átlagosan 3,1 világörökséget neveztek meg. A megkérdezettek 20,6%-ának elsőként az Aggtelekiés Szlovák-karszt barlangjai jutottak eszébe, 18,9%-uk a budai Várnegyedet, Budapest Duna-parti látképét és az Andrássy út történelmi környezetét említette. Ugyanakkor az első említések sorrendjében harmadik Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta – (16,7%) bizonyult az összességében leggyakrabban megnevezett hazai világörökségnek. A megkérdezettek kevesebb, mint hatodának (15,3%) jutottak eszébe a Pécsi Ókeresztény sírkamrák (3. ábra). A hazai világörökségek vonatkozásában a következő szegmensek bizonyultak a leginkább tájékozottnak: • a 25–30 (90,4%), illetve az 51–60 év (90,1%) közöttiek, • a felsőfokú végzettségűek (97,0%), • a gazdaságilag aktívak (91,7%), • a háztartásfő társa státuszban lévők (91,7%), • a négyfős háztartásokban élők (91,7%), • a nyaralótulajdonosok (91,9%), • az interneteléréssel rendelkezők (90,7%), közülük is elsősorban azok, akik otthon és a munkahelyen is egyaránt hozzáférnek a világhálóhoz (92,1%), • az átlag feletti jövedelműek (93,1%), • a budapestiek (93,7%), illetve a nem megyei jogú városokban élők (94%), • a Közép-Dunántúl (93,0%) és az Észak-Magyarország régió (96,3%) lakói. 3.3. UTAZÁS ÉS KULTÚRA 2009-BEN 2009-ben a megkérdezettek 61,7%-a vett részt belföldi utazáson, ők átlagosan 4,43 utazást tettek. Többségük (53,3%) ezen utazásai során végzett valamilyen kulturális tevékenységet (is). Az utazásaik során kulturális tevékenységet végzők átlagosan 2,92, a kultúrához (is) kapcsolódó utazáson vettek részt 2009-ben. A 2009-ben belföldi utazást tevők mintegy ötöde, 19,9%-a nyilatkozott úgy, hogy utazási céljának kiválasztásakor befolyásolta döntését a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév, vagyis kifejezetten annak hatására utazott (4. ábra). 3.4. A 2010-BEN TERVEZETT KULTURÁLIS JELLEGŰ BELFÖLDI UTAZÁSOK A felmérést követő 12 hónap során – 2010. március és 2011. február között – a megkérdezettek 43,6%-a tervez olyan, legalább egyéjszakás tartózkodással járó belföldi utazást, amelynek fő célja kifejezetten kulturális jellegű lesz. 14,8% azok aránya, akik elsődlegesen kulturális célú utazást nem terveznek, de olyan utazást igen, amelynek során fognak kulturális tevékenységet végezni.

36


Utazott, és közben kulturális tevékenységet is végzett 53,3

Nem utazott 38,3

Utazott, de nem végzett kulturális tevékenységet 8,4 N=1000

Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T

A megkérdezettek 36,5%-a a tervek szerint egyáltalán nem fog részt venni kulturális jellegű utazáson. Azok, akik nem terveznek kulturális célú utazást, többségükben (68,3%) anyagi okokra hivatkoztak. Ezt az egészségügyi okokra (28,4%), az életkorra (15,6%), a családi okokra (13,2%) és az időhiányra (12,3%) való hivatkozás követte. Az utazásból való kimaradás oka hasonló a belföldi utazásokat általánosságban érintő kimaradás okaihoz, így nem kapcsolható közvetlenül a kulturális turizmushoz. Az eredmények értelmezésekor figyelembe kell vennünk a külső hatásokat is, nevezetesen azt, hogy a gazdasági válság ugyanebben az időszakban bontakozott ki. A Magyar Turizmus Zrt. kutatási eredményei szerint4 2008-ban a turisztikailag aktív lakosság mintegy harmada utazott kevesebbet és költött kevesebbet turizmusra, mint az azt megelőző évben. E csoport hozzávetőleg kétharmada ezt közvetlenül a gazdasági válsághoz kapcsolja és a 2009-re, illetve 2010-re vonatkozó utazási tervek esetében is úgy nyilatkoztak, hogy kevesebb pénzt szánnak az utazásra, illetve kevesebbet fognak utazni.

4. A kulturális turizmussal kapcsolatos attitűdökben és az utazási szokásokban 2008 és 2010 között bekövetkezett változások A 2010-ben lezajlott kutatás adatait a 2008 júliusában, a Kulturális Turizmus Éve 2009 megalapozása érdekében végzett vizsgálat eredményeivel összevetve kitűnik, 4

A pénzügyi-gazdasági válság hatása a turizmusra, 2008. december, A gazdasági válság turizmusra gyakorolt hatása, 2009. április, A pénzügyi-gazdasági válság turizmusra gyakorolt hatása, 2009. május. Mindhárom kutatást a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Kft. készítette.

TURIZMUSMENEDZSMENT hogy a témaév hatására – az évszaktól független felkeresésre vonatkozót kivéve – kedvezőbbek lettek a hazai kulturális turisztikai kínálattal kapcsolatos általános attitűdök. Különösen a következő, marketingkommunikációs eszközökkel befolyásolható tényezők esetében lettek kedvezőbbek a vélemények: • „Magyarországon a kulturális látnivalókhoz megfelelő színvonalú szálláshely szolgáltatás kapcsolódik.” • „A magyar városok többsége jellegzetes kulturális kínálattal rendelkezik.” • „A kulturális látnivalók meglátogatása divatos dolog.” • „Magyarország kulturális adottságai jók.” • „A kulturális látnivalók bemutatása Magyarországon érdekes módon történik.”

végzett 2010-ben. Mindkét alkalommal a Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta bizonyult a leggyakrabban megnevezett hazai világörökségnek. 2008 júliusában a megkérdezettek 63,6%-a nyilatkozott úgy, hogy a megkérdezést megelőző 12 hónapban részt vett a belföldi turizmusban. 2010 márciusában 2009-ről nyilatkoztak a megkérdezettek, akkor ez az érték 61,7% volt. 2009-ben 2,92, kultúrával (is) kapcsolatos utazást tettek a megkérdezettek, 2008-ban a megelőző 12 hónap vonatkozásában 3,17 volt ez az érték. A megkérdezést követő 12 hónapra tervezett kulturális utazások vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy csökkent az elsődlegesen kulturális célú utazást tervezők aránya, ugyanakkor nőtt a kulturális kiegészítő célú utazást fontolgatók tábora.

A következőkben néhány – módszertanilag is összevethető – fontosabb témakör kerül bemutatásra. A két felmérés között, 2009. szeptember 30-án a Mohácsi Busójárás is (szellemi) világörökség lett, bővült tehát a megnevezhető világörökségek köre, így a két vizsgálat adatai nem teljes körűen összevethetőek, csak tájékoztató jelleggel mutathatók be. 2008 júliusában a megkérdezettek 13,1%-a, 2010 márciusában mindössze 12,0%-a nem tudott megnevezni egyetlen világörökséget sem. 2008-ban átlagosan 2,8, 2010-ben 3,1 világörökséget említettek a megkérdezettek. A listára újonnan felkerült Mohácsi Busójárás az említések alapján a középmezőnyben

5. A Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév hatékonysága 5.1. ISMERTSÉG, INFORMÁCIÓFORRÁSOK A magyar lakosság közel fele (45,6%) hallott a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaévről, ez a 2009 áprilisában mért értékhez képest (35,0%) több mint 10 százalékpontos növekedést jelent. A megkérdezettek mintegy 40%-a találkozott a Magyar Turizmus Zrt. „Itthon láss csodát!” című kiadványával, vagy más, a témaévhez kapcsolódó kiadvánnyal, hirdetéssel, plakáttal, internetes megjelenéssel. 5. ábra

A Kulturális Turizmus Éve 2009 témaévet ismerők információs forrásai Televízió

67,1

Prospektusok, szórólapok

38,6 37,4

Sajtó Internetes honlapok

31,3 29,3

Barátok, ismerősök Óriásplakát, világító tábla, egyéb köztéri hirdetés

29,2

Rádió

27,9

Ingyenes programmagazinok Kulturális látnivalónál, program helyszínen kapott információ Internetes fórumok, közösségi oldalak

23,4 12,2 10,2

Az utazás helyszínén kapott információ

7,3 4,1

MOL töltőállomások információs pontjai Tourinform iroda

3,9

Szálláshely

3,8 3,5

Utazási iroda Utazás kiállítás

1,8

Egyéb hely

1,8 0

N=522

10

20

30

40

50

60

70

80



37

TURIZMUSMENEDZSMENT Összességében a megkérdezettek több mint fele (55,2%) hallott a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaévről és/vagy találkozott annak valamilyen megjelenésével. Az egyes információforrásokat vizsgálva elmondható, hogy a legtöbben a televízióból hallottak a programsorozatról (67,1%), ezt követték a prospektusok, szórólapok (38,6%) és alig lemaradva a sajtó (37,4%). A Kulturális Turizmus Éve 2009 témaév legismertebb kiadványának az Itthon Otthon Van című, napilapokban és magazinokban megjelenő melléklet bizonyult, ezt követte a Kedvezményes szállásajánlatok című kiadvány és a Házon kívül – házon belül akció kapcsán elkészült szórólap. A Kulturális Turizmus Éve 2009 témaévet ismerők átlagosan három (3,33) forrásból szereztek információt (5. ábra). Összességében a Kulturális Turizmus Éve 2009 témaévet az azt ismerők kedvezően értékelték, több mint harmaduk nagyon jó kezdeményezésnek minősítette. 5.2. AZ EGYES MARKETINGAKCIÓK SIKERESSÉGE A kutatásból kiderül, hogy a kampányt ismerők 43,0%-a a programsorozat hatására kedvezőbben ítéli meg Magyarországot mint úti célt. Pozitívum, hogy ezen belül 13,5% korábban kedvezőtlen véleménnyel volt Magyarországról mint úti célról, tehát a témaév hatására változott kedvezően a véleménye (6. ábra). A kampányt ismerők kétötöde (40,9%) részt vett a Kulturális Turizmus Éve 2009 programsorozat keretében meghirdetett akciókban. A résztvevők között jelentős arányban vannak – többek között – a 18–24 évesek, a felsőfokú végzettségűek, az interneteléréssel rendelkezők, a budapestiek, valamint a Közép-Magyarország, a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld régiók lakói. Az akciók közül egyértelműen a Torkos Csütörtök bizonyult a legnépszerűbbnek. Az említettség alapján felállított rangsor második és harmadik helyére is gasztronómiával kapcsolatos akció került, a Márton napi Libato(u)r és a Nyitott Pince Napok, de ezek említettsége meg sem közelítette a Torkos Csütörtökét. A kampányt ismerők valamivel több mint hetede (15,3%), az interneteléréssel rendelkező, kampányt ismerő válaszadók 21,0%-a járt 2009-ben a – témaév kapcsán elkészült – kultura.itthon.hu honlapon.5 A kutatás tapasztalata szerint a hozzáférés lehetőségén túlmenően az elérés helye is befolyásolta a látogatottságot, vagyis a munkahelyen internetezőkkel szemben a világhálón otthon (is) szörfölők magasabb arányban látogattak el a vizsgált oldalra. 5 Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Turizmus Zrt. sikeres Zöld út 2007 témaévének zoldut.itthon.hu honlapján a kampányt ismerő válaszadók 19,1%-a, a Vizek Éve 2008 témaév www.vizekeve.hu oldalán pedig a kampányt ismerők 12,1%-a járt a témaév során.

38


6. ábra A témaév hatása Magyarország mint úti cél megítélésére (%) Korábbi kedvező véleménye nem változott 52,0

Nem tudja 1,8 Korábbi kedvező véleménye javult 29,5

Korábbi kedvezőtlen véleménye javult 13,5 Korábbi kedvezőtlen véleménye nem változott 3,1 A témaévet ismerők körében, N=1000 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T

A jelenlegi kutatás során vizsgáltuk azt is, hogyan alakul a Pécs Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat ismertsége, illetve hogyan befolyásolja a pécsi utazásokat. Mivel a kérdéskört azonos módszertannal már 2006ban, illetve 2008-ban is vizsgáltuk6, nyomon követhető a rendezvénysorozat ismertségének változása. Az interjúalanyok döntő többsége (89,3%) hallott arról, hogy 2010-ben Pécs Európa Kulturális Fővárosa.7 2008 júliusa (74,3%) óta jelentősen, 15 százalékponttal (89,3%) nőtt azok aránya, akik tudják, hogy 2010-ben Pécs Európa Kulturális Fővárosa. A cím elnyerését követő 2006. decemberi adatfelvétel során feltárt értékhez (58,5%) viszonyítva még nagyobb mértékű, 30,8 százalékpontos a növekedés (7. ábra). 2010-ben a megkérdezettek harmada (33,4%) tervez biztosan utazást Pécsre. Gyakorlatilag ugyanekkora arányt (33,6%) képviselnek azok, akik viszont biztosan nem terveznek pécsi utazást ebben az évben. Minden bizonnyal az ismeretek bővülése, valamint a pécsi Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz kapcsolódó sokszínű rendezvénynek tudható be, hogy 2010-ben sokkal többen tervezik biztosan Pécs felkeresését, mint a megkérdezést követő egy éven belül a 2006-os (12,8%), illetve 2008-as (28,0%) felmérés során (8. ábra).

6 A kutatássorozat összefoglalása a Turizmus Bulletin 2008/3. számának 29. oldalán olvasható, illetve további információk találhatók a témával kapcsolatban a Turizmus Bulletin 2010/1-2. számának 44. és 47. oldalán is. 7 A Hungarofest eredményei szerint 2010 februárjában az EKF spontán ismertsége 72% volt, támogatott ismertsége pedig 95% (Turizmus Bulletin 2010/1-2. p. 50.).

TURIZMUSMENEDZSMENT 7. ábra

8. ábra

A Pécs EKF 2010 ismertségének változása, 2006–2010 (%)

A pécsi utazási tervek alakulása, 2006–2010 (%) 40

100 89,3 80 60

74,3

33,4 28,0

30

58,5 20

40

12,8 10

20 0

2006

2008

2010

A megkérdezettek körében, N=1000 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T

0 2006 2008 2010 A megkérdezést követő 12 hónap során pécsi utazást biztosan tervezők aránya, a megkérdezettek körében, N=1000 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T

6. Összefoglalás A Kulturális Turizmus Évé témaév értékelése tekintetében elmondható, hogy a magyar lakosság a kultúrát és a kulturális célú utazásokat széleskörűen értelmezi. Ennek pozitívuma, hogy számos célcsoport megszólítására alkalmas, negatívuma, hogy az utazások során nehezebb „tetten érni” a kultúra jelenlétét. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a magyarországi kulturális turisztikai kínálat általános és személyes megítélése egyaránt pozitívan változott a témaév hatására, és az országos marketingakciók is sikeresen továbbélnek a témaévet követően. Fontos ugyanakkor megjegyezni,

hogy a turizmust érintő egyéb, külső hatások (például a gazdasági válság) a Kulturális Turizmus Évének sikerességét is befolyásolták, e hatások nem választhatók külön az értékelés során. A 2009. évi témaév hatékonyan irányította rá a figyelmet a kulturális turisztikai kínálatra, aminek eredményeként a hazai látnivalók – megfelelő turisztikai szolgáltatásokkal párosítva – a többnapos utazások esetében is egyre népszerűbbek. További információ: Magyar Turizmus Zrt., Piac- és Termékmenedzsment Iroda, 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., telefon: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected].


39

TURIZMUSMENEDZSMENT A turisztikai desztinációk versenyképessége Egyedül miért nem, együtt mikor és meddig? Szerző: Sziva Ivett1

Napjainkban nem tudunk úgy egy turisztikai folyóiratot végigolvasni, hogy ne találkoznánk a gazdasági szakirodalom egyik (ha nem a) legnépszerűbb kifejezésével, a versenyképességgel. De mi is ez a fogalom? Egy cél, egy megoldás, vagy csak egy felkapott kifejezés? Mit is jelent a versenyképesség egy desztináció életében, és hogyan függ ez össze a térségi desztinációmenedzsment fogalmával, amely (TDM mozaikszóként) szinte valamennyi településünkön ismertté válik? Hogyan is tehető egy desztináció versenyképessé? Mit is jelent a desztinációmenedzsment, ha az több mint desztinációmarketing? Jelen cikk célja, hogy válaszokat adjon mindezen kérdésekre és segítse a napjainkban létrejövő desztinációmenedzsment szervezetek munkatársait, érintettjeit. Mindehhez elengedhetetlen a versenyképesség fogalmának, elveinek tisztázása, a legfontosabb „üzenetek” megértése. A klaszterelmélet segítségével világítható meg a desztinációk működésének egyik alaptétele, a versenyző együttműködés, a szereplőket összetartó „habarcs” jelentősége, amely mozgósítani képes a versenyképesség hajtóerőit. A tanulmány alapvetően a „Hogyan tehető egy desztináció versenyképessé?” kérdés körüljárásával foglalkozik, amit a desztinációmenedzsment szervezetek felelősségének bemutatásával színesít.2

Kulcsszavak: versenyképesség, desztinációmenedzsment, desztinációmenedzsment szervezet, klaszter.

1. A területi versenyképesség és a klaszterelmélet „üzenetei” 1.1. A VERSENYKÉPESSÉG MEGKÖZELÍTÉSEI ÉS TERÜLETI VETÜLETE A versenyképesség – annak ellenére, hogy értelmezése kapcsán számos elméleti vitának lehetünk tanúi – igen elterjedt és népszerű fogalom. Megközelítése során abból célszerű kiindulni, hogy „a versenyben való helytállás a túlélés feltétele a gazdaság valamennyi szintjén” (Chikán 2006). A versenyképesség hagyományosan a gazdaság négy szintjére – nemzeti, ágazati, vállalati és termék – vonatkozhat, de napjainkban nagy hangsúly helyeződik a regionális vagy más néven területi versenyképesség szintjére is (Chikán 2006). Vannak tehát olyan kutatók, akik csak termékek és vállalatok szintjén tudják értelmezni a fogalmat, hiszen ekkor valóban mérhető az, hogy helyt tudott-e állni a piacon a verseny mikroszintű egysége. Mások vállalják azt a kockázatot, hogy területek (városok, régiók, országok, kontinensek) versenyképességéről nyilatkoznak, összetett, sokszor nehezen mérhető tényezőket is bevonva. 1

Doktorjelölt, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola, e-mail: [email protected]. 2 Jelen cikk jelentős mértékben támaszkodik a szerző PhD diszszer táció-tervezetére: Sziva, I. (2009) Turisztikai desztinációk versenyképességének értelmezése és elemzése, Disszertációtervezet, BCE, Gazdálkodástani Doktori Iskola.

40


A versenyképesség fogalma több oldalról közelíthető meg, amelyek közül a „Hogyan tehető egy desztináció versenyképessé?” kérdés kapcsán a kimeneti (eredményszemléletű) és a bemeneti (fejlesztési szempontú) megközelítést emelem ki. A versenyképességet ugyanis mérhetjük az eredmény oldaláról, ezt nevezzük kimeneti (ex post) oldalnak. Erre használatosak a különböző versenyképességi indexek, amelyek közül turisztikai területen ismeretes például a Világgazdasági Fórum Turisztikai Versenyképességi Indexe (WEF TTCI – World Economic Forum Travel and Tourism Competitiveness Index). Az ex post megközelítés – az összehasonlítás alapjául szolgáló megfelelő mérőszámok alapján – lehetővé teszi a vizsgálati egységek versenyképességének összehasonlítását, egyrészt a múltbeli eseményekhez, másrészt a versenytársakhoz képest. A bemeneti (ex ante) oldal a versenyképességet meghatározó tényezőkre vonatkozik: egyaránt kiterjed a versenyelőnyt nyújtó feltételekre és az üzleti környezet adottságaira. Az ex ante oldal vizsgálata a gazdaságirányítás szempontjából kiemelendő, mivel arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen tényezőkre szükséges hatni a versenyképesség növelése érdekében. A versenyképesség „útvesztőiben” az elsődleges feladat a pontos irányok és megközelítések határozott megválasztása. A turisztikai desztinációk versenyképessége leginkább a területi vagy más néven regionális versenyképesség elméleti irányával közelíthető meg. A desztinációk földrajzilag értelmezhető területek, amely alapvetést tovább erősít az a tény, hogy a desztinációk gazdasági, térbeli csomópontoknak is tekinthetők,

TURIZMUSMENEDZSMENT amelyeket turisztikai szereplők hálózata épít fel egy gazdasági, társadalmi, természeti térre.3 Nem meglepő, hogy a regionális versenyképesség értelmezése tekintetében is különböző irányzatok megközelítéseivel találkozunk, amelyek közül az alábbiakban a következő átfogó és széles körben elfogadott meghatározást emelem ki. A regionális versenyképesség definiálására leginkább azok az irányadónak mondott, általános versenyképesség-definíciók alkalmasak, amelyek az EU versenyképességgel foglalkozó dokumentumaiban találhatók meg, és országok, régiók versenyképességére vonatkoznak. „[…] egy sikeres gazdaságban, egy sikeres régióban az ott lakókat magas és növekvő életszínvonal jellemzi, amelyet a termelékenység és a folyamatosan bővülő munkaerő-kereslet (növekvő foglalkoztatás) jellemez, egy fenntartható bázison.” (EC (1996) In. Lengyel 2002: 232) A definíció tartalmazza a versenyképesség legfontosabb célját, a jólétet, amely alapvetően meglehetősen tág és nehezen megfogható, számszerűsíthető fogalom. Makrogazdasági szinten a jólét a GDP-vel írható le, ugyanakkor a „[…] GDP növekedése például nem feltétlenül jelenti a jólét, és különösen nem a jóllét növekedését. A jóllét növekedésébe beletartozik az oktatás fejlődése, az egészségesen megélt élettartam növekedése, az élet- és szociális biztonság javulása, sőt olyan tényezők javulása is, mint például a személyes szabadság, amelyek mind-mind alkotóelemei az életminőségnek” (Kerekes 2006:196). Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a versenyképesség legfontosabb célja a helyi lakosság jólétének biztosítása, amely egyrészt GDP-ben mérhető jövedelmet jelent, másrészt olyan „lágy” tényezőket, (azaz kevéssé mérhető, kvalitatív tényezőket, például környezeti minőség, identitástudat) foglal magában, amelyek a jóllét (well-being) kérdéseihez köthetők. A helyiek jóléte akkor maximalizálható, ha a területen folyó termelés hatékonysága nő („jót s jól”), és a megtermelt jövedelmek helyben tartása érdekében nő a helyiek foglalkoztatottsága. A jólét fenntartásához és az annak „lágy” tényezőit magában foglaló jólléti dimenzió biztosításához szükséges a fenntarthatóság elveinek érvényesítése. A regionális versenyképesség meghatározásának pilléreit az 1. ábra foglalja magában. 1.2. KLASZTEREK A TERÜLETI VERSENYKÉPESSÉGÉRT Napjaink világgazdasági térképét sajátos központok, klaszterek uralják, amelyekre az jellemző, hogy kiemelkedő sikereket érnek el egy adott gazdasági területen (Porter 1998, 1999). A gazdasági csomópontokat 3 Hálózat alatt jelen cikk keretében önállóságukat megőrző, többnyire formális keretek között együttműködő szervezetek csoportosulását értem, amelyek egyik legfontosabb célja a közös képességek kiaknázásán alapuló erőforrás-teremtés (Chesnais 1996 alapján).

1. ábra A területi versenyképesség pillérei CÉL: Jólét

Fenntarthatóság

Termelékenység

Foglalkoztatás – helyiek jövedelme


specializáció jellemzi: adott iparágban működő, nemzetközi kereskedelemben is sikeres vállalkozásoknak adnak otthont. A klaszterek napjaink legversenyképesebb szervezeti formációi közé tartoznak, amelyek a helyi erőforrások hatékony kihasználása miatt képesek egyedülálló teljesítményre, ezért működésük vizsgálata a versenyképesség fejlesztési szemléletű kérdéseire ad választ. Általános definíció szintjén azokat a térbeli, gazdasági csomópontokat nevezzük klaszternek, amelyek egymással kapcsolatban álló, bizonyos működési területen elhelyezkedő vállalatok és intézmények földrajzi tömörülései, és amelyekben jelen van a verseny szempontjából fontos iparágak széles skálája (Porter 1999). Maga a koncepció olyan vállalatok és iparágak közötti kapcsolódásokon alapszik, amelyek során a tagok versenyző vagy kiegészítő termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak, és megosztják egymással a termelékenység szempontjából fontos technológiát, képességeket, információkat, továbbá a helyi közintézményekkel való kapcsolattartás során kihasználják és fejlesztik a közösen használt infrastruktúrát és erőforrásokat. A klaszterek tehát több szempontból hasonlóságot mutatnak a turisztikai desztinációkkal, mivel „[…] a desztinációk is olyan konglomerátumnak tekinthetők, amelynek együttműködő és versenyző szereplői általában együtt dolgoznak egyesületi keretek között, vagy marketing-együttműködések keretében annak érdekében, hogy a desztinációt feltegyék a térképre” (Jackson–Murphy 2006:1022). A klaszterek elméleti lehatárolását számos vita övezi, ugyanakkor lényegi jellemzőik, működésük iránymutatást szolgáltat központi kérdésünk megválaszolásában. A klaszterek működésére vonatkozó kérdések lényege, hogy miért és hogyan osztják meg erőforrásaikat az egymással alapvetően versenyben álló, klasztermagot alkotó szereplők. Ebben a tekintetben a következő tényezők emelendők ki, amelyek a klaszterek lényegi elemeinek is tekinthetőek: • Kifinomult verseny: A klaszter egyes versenyző tagjai fejlett üzleti kultúrával rendelkezvén képesek differenciálni a szolgáltatásaikat, folyamatosan megújulnak, és közben közösen fejlesztik az alapvetően szükséges erőforrásokat. A helyi verseny megléte alapvetően fontos, hiszen ha az nem imitációról és árversenyről


41

TURIZMUSMENEDZSMENT szól, akkor a verseny széles és kifinomult választékot alakít ki, és a folyamatos megújulási kényszer segíti a központi cél elérését, fokozza a termelékenységet. • „Társadalmi ragasztóanyag”: „A klaszterek abban a tekintetben különböznek más együttműködési formációktól (például hálózat, stratégiai szövetség), hogy a közelség miatt kialakuló vagy hagyományosan társadalmi alapokon nyugvó informális kapcsolatokra visszavezethetően szorosabb a kapcsolattartás a szereplők között, és ezért rugalmasabban és összehangoltan képesek reagálni a változásokra” (Porter 1999:10). Porter szerint ugyanis a klaszterek kötőanyagát a társadalmi kapcsolatok jelentik. Következőképpen érvel: „A vállalkozások, beszállítók és intézmények puszta jelenléte egy lokációban megteremti a gazdasági értékteremtés lehetőségét, de nem feltétlenül szolgál ezen lehetőség realizálásához. A társadalmi ragasztóanyag az, ami megteremti a klasztert, amely hozzájárul az értékteremtő folyamatokhoz. A klaszterek kompetitív előnyeinek legtöbbje az információáramlásból származik, ezáltal fedezhetők fel az extra értéket teremtő cserék és tranzakciók, így alakul ki a szervezetek közötti együttműködési hajlandóság és a fejlesztésre való törekvés erős motivációja” (Porter 1998:225). A hangsúly tehát a klasztertagok közötti informális hálózaton van, amely a következő területeken hordoz előnyöket: 1. vállalati és intézményi határok áteresztőképességének növelése és szoros együttműködések kialakulása; 2. bizalom és az egymástól való függőség érzésének kialakulása, amely rugalmassá, olajozottá teszi az interakciókat és ösztönzi az innovációt. • Támogató szervezetek: A klaszter fontos jellemzője az, hogy helyi szinten rendelkezésre állnak azok

a beszállítók (turizmus esetében például élelmiszeripari, mezőgazdasági, bútoripari vállalkozások), amelyektől való beszerzés a minimális szállítási költségek miatt alacsony, és egyben a helyi termékek által egyediség is megjeleníthető. A helyi beszállítóktól való vásárlás értelemszerűen növeli a helyi lakosság jólétét. Mindemellett a klaszter magját adó legfontosabb iparág szereplői bevonják, mozgósítják azokat a nem üzleti alapon működő támogató intézményeket (például civil szervezeteket, kormányzati szerveket), amelyek a közös erőforrások (például turizmusban vonzerő, úthálózat) fejlesztésében vállalhatnak szerepet, vagy éppen közösen indított alapkutatásokat, munkaerőképzést végzik. A támogató (nem üzleti) intézmények gyakran az együttműködés ösztönzői, segítői, ezért is kapták az IFC (institutions for collaboration – az együttműködés szervezetei) elnevezést a Harvard Business School kutatásaiban (Harryono et al. 2006). A klaszterek sikertényezőit a 2. ábrán látható két fogaskerék hivatott ábrázolni, amely egyrészt a helyi bázis legkritikusabb jellemzőit, a kifinomult – differenciálás alapú – verseny, a helyi támogató szervezetek és a sokszor hangsúlyozott „társadalmi ragasztóanyag” meglétét, másrészt a termelékenységet meghatározó sikertényezőket mutatja. A klaszter által nyújtott versenyelőnyök: • Speciális erőforrások megteremtése: A klaszterek közös tudás-, munkaerő- és beszállítói bázisra épülnek, valamint a helyi támogató intézményekkel való szoros együttműködés miatt a klaszter közös igényének megfelelő fejlesztések (munkaerőképzés, K+F) méretgazdaságosan megvalósíthatók. • Információ és tudás elérhetősége: A tudás, a legjobb gyakorlatok terjedése az egyik legfontosabb előnye a klaszteresedésnek. Az információcsere során 2. ábra

A klaszter sikertényezőinek modellje Speciális erőforrások megteremtése Helyi támogató szervezetek Kifinomult verseny

Kiegészítő hatás

Alapvető jellemzők

Termelékenység

Információ, tudás elérhetősége

Társadalmi ragasztóanyag

Forrás: saját szerkesztés erkesztés

42


Innováció

Befektetések, új vállalkozások

TURIZMUSMENEDZSMENT az azonos területen, azonos erőforrásokkal gazdálkodó vállalkozások teljesítménye könnyen összehasonlíthatóvá válik. Mindez egyrészt az egymástól való tanulást segíti elő, másrészt a közösségben egyfajta nyomás alakulhat ki a tagok között a fejlesztések folyamatos felülmúlására. • Kiegészítő hatás: A kapcsolódó iparágak – a komplementer termelők és szolgáltatók – megléte erősíti a klaszter valamennyi tagjának sikerét. • Innováció: A klaszter alapjellemzői jelentős ösztönző hatást gyakorolnak az innovációra; egyrészt a verseny megléte a vállalkozásokat folyamatos fejlesztésre ösztönzi, másrészt a klaszterben elérhető speciális erőforrások (kollektív tudás- és információbázis, egyetemi kutatóközpontok) megteremtik az innovációt motiváló környezetet, és az együttműködésben bizonyos fejlesztések költség- és kockázatmegosztását, továbbá gyorsaságát. • Beruházások és új vállalkozások: A klaszterek bővülése gyakorlatilag egy pozitív visszacsatolási folyamat, amely azt jelzi, hogy a terület sikeresen működik, vonzó az új befektetők számára. Az érkező vállalkozások erősíthetik a már jelenlévők közös erőforrásbázisát, fokozva a versenyt, ezáltal az innovációt és a termékdifferenciálást. A klaszterelmélet mindezen lényegi jellemzőit, a területi versenyképesség tekintetében bemutatott legfontosabb hajtóerőket még a Porter elméleteit bírálók is elismerik. Egyrészt arról van szó, hogy a klaszterelmélet fontos üzenetet közvetít „[…] a versenyelőnyök helyileg nemcsak az egyes vállalatok, hanem az állam, az intézmények és az egész lakosság által történő megteremtéséről, valamint és ezzel kapcsolatban a világpiacon sikeres nagyvállalatok, transznacionális társaságok „hazai bázisává” válásának lehetőségéről […]” (Török 2005:126). Másrészt az ismertté vált elmélet ráirányította a nemzetközi és nemzeti gazdaságfejlesztő intézmények figyelmét a regionális fejlesztés lehetőségeire és fontosságára (Martin–Stanley 2003).

versenyképességére. A téma irodalmát eleinte a desztinációk vonzerejének és imázsának keresleti oldali megítélésére vonatkozó kutatások jellemezték (Enright–Newton 2004). A legfontosabb kérdés arra irányult, hogy miért vonzóbb az egyik desztináció a másiknál? A desztinációk versenyképességét érintő ex ante összefüggések feltárása, a „hogyan tehető egy desztináció versenyképessé” kérdés kutatása az 1990-es évek közepétől került a kutatói figyelem középpontjába, és gyakorlati vonatkozásai miatt máig fontos megközelítésnek tekinthető (Pearce 1997). A turisztikai desztinációk versenyképességének egyik irányadó definíciója szerint „a versenyképesség a desztináció azon jellemzője, amely által sikeresen tud helytállni a turisztikai versenyben, az átlagon felüli és a lehető legkisebb társadalmi és természeti költségekkel fenntartható jólét biztosítsa érdekében. […] Egy versenyképes desztinációban a szereplők az átlagosnál magasabb profitot termelnek, és az átlagosnál magasabb bért fizetnek, a tárgyi eszközöket folyamatosan megújítják, az új beruházások könnyen jönnek. A vállalkozók és az önkormányzatok optimistán látják a jövőt, és a lakosok jóléte – fizikai és társadalmi jólléte – magas színvonalú.” (WTO 2000:66.). A definíció több tekintetben hasonlóságot mutat a területi versenyképesség fogalmi lehatárolásával, hiszen a jóléti cél láthatóan a célterületek esetében is kiemelendő, ahogyan a fenntartható fejlődésre, a helyiek jövedelmére és a termelékenységre is utalás történik. Látható ugyanakkor az alapvető különbség, a versenyben való helytállás célja, amely a keresleti igények felkeltésére és kielégítésére vonatkozik, és központi szerepet kap, tekintve azt, hogy a desztináció turisztikai élmények színhelye. A turisztikai desztinációk versenyképességének pillérei (3. ábra) és azok jellemzői a következők: • Versenyben való sikeres helytállás: A versenyben való sikeres helytállás a versenyképesség keresleti oldalát, a piaci igényeknek való megfelelést jelöli. Ebből a szempontból közelíti meg a témakört a Crouch–Ritchie szerzőpáros (1999), akik szerint a versenyképesség fogalma egyet jelent azzal, hogy

2. A turisztikai desztinációk versenyképessége 2.1. A DESZTINÁCIÓK VERSENYKÉPESSÉGÉNEK FOGALMA, PILLÉREI Az „új turizmus”4 által hozott változások és a célterületek közötti erősödő verseny miatt egyre nagyobb kutatói figyelem fordult a desztinációkra, a desztinációk 4 Új turizmus alatt azt a jelenséget értjük, amelynek során a hangsúly a tömegesen testre szabható utazási csomagok felé és egyre inkább az egyéni utazásszervezés irányába tolódik, miközben a résztvevők figyelembe veszik a desztinációk természeti, társadalmi és gazdasági érdekeit.

3. ábra A desztinációs versenyképesség pillérei CÉL: Jólét

Fenntarthatóság

Termelékenység

Helyiek jövedelme

Kereslet Forrás: saját szerkesztés


43

TURIZMUSMENEDZSMENT

•

•

•

•

a desztináció olyan átfogó vonzerővel és az élménynyújtás olyan képességével rendelkezik, amely legalább olyan jó, vagy jobb, mint az alternatív desztinációk által kínált. Jóléti cél: A turizmus (közvetlen és közvetett) hozzájárulása a helyi jövedelemhez a jóléti cél egyik oldalát jeleníti meg, amely a turizmus GDP-hez való hozzájárulásában mérhető. A számszerűsíthető jövedelem mellett a jólléti „lágy” tényezők éppen olyan fontosak, hiszen a turizmus pozitív hatásaiként ismert identitástudat, a biztonságérzet növekedése, vagy a jobb környezet is befolyásolja a helyi közösség „közérzetét”. A helybeliek jövedelme: A jóléti cél, a helyi lakosság jövedelmének biztosítása érzékeny kérdéskört jelent tekintve a turizmus szezonális jellegét, a munkalehetőségek természetét (gyakran az alacsony bérezést és alacsony képzettségi szintet igénylő munkakörök vannak többségben), a külső tőkétől való függőséget. A helyi lakosság akkor részesedik a turizmus bevételeiből, ha biztosított a helyiek foglalkoztatása, a helyi lakosok általi vállalkozások ösztönzése, a helyi beszállítók használata. További fontos célt jelent az, hogy a külső tőke által termelt jövedelem visszaforgatásra kerüljön a célterületen. Termelékenység: „A verseny (ennek a) szélesebb és dinamikusabb nézetében, a helyi üzleti környezet (lokáció) úgy befolyásolja a kompetitív előnyt, hogy a termelékenységre, különösen a termelékenység növelésére van hatással. (…) A jólét attól a termelékenységtől függ, amellyel a tényezőket kihasználják és fejlesztik az adott területen. (…) Ezáltal szinten tartható a bérszint és növelhető a megtermelt profit.” (Porter, 1998:210). Ez igaz a turisztikai célterületek esetében is. A területi termelékenység áll a már kifejtett klaszterek fókuszában, magában foglalva a differenciált, egyedi termékek szintjén történő versenyzést, a közös tudás- és információbázis használatát és az innovációt. Fenntarthatóság: A fenntartható fejlődés biztosítása többszörösen kulcskérdést jelent a desztinációkban: a globális környezeti problémák elleni küzdelem mellett a turizmus alaperőforrásainak a megőrzése a cél, az önrombolás elkerülése a tét. A fenntarthatóság átfogó (ökológiai, társadalmi, gazdasági) értelmezése szükséges a desztinációkban a turizmusfejlesztés negatív hatásainak elkerülése végett, a helyiek jólétének és jóllétének biztosítása érdekében. 2.2. HOGYAN TEHETŐ EGY DESZTINÁCIÓ VERSENYKÉPESSÉ?

A desztinációk versenyképességét több megközelítésben is vizsgálták a nemzetközi turisztikai szakirodalomban:

44


marketingre, menedzsmentre (minőség- és környezeti menedzsmentre), árversenyképességre specializált elméletek foglalkoznak a témakörrel. Annak ellenére, hogy számos turisztikai elmélet érinti a desztinációk versenyképességének egyes területeit, csak néhány átfogó, az egyes tényezők közötti összefüggéseket feltáró modellel találkozunk (Crouch–Ritchie 2000; Dwyer–Kim 2003; Enright–Newton 2004). Ezen modellek közel azonos tényezőket jelenítenek meg a desztináció versenyképességét meghatározó tényezők között, amelyek a következők: • Támogató tényezők és erőforrások: Idetartoznak azok a tényezők, amelyek nem jelentenek vonzerőt, ugyanakkor meglétük alapvető elvárás a turisták részéről és a turisztikai szolgáltatók működése szempontjából: infrastruktúra, támogató szereplők (például közintézmények), vállalkozások, megközelíthetőség, vendégszeretet. • Magerőforrások és vonzerők: Az alaperőforrások közé azon elemeket sorolják, amelyek a desztináció vonzerejének kulcstényezői: turisztikai vállalkozások, attrakciók, piaci kapcsolatok, aktivitások, programok. • Desztinációmenedzsment és desztinációs politika, tervezés, fejlesztés: A desztinációmenedzsment és a tervezés-fejlesztés a piramis modell középpontja, a siker kulcsa a szerzők értelmezésében. Ezen tényező felelős ugyanis a desztináció erőforrásainak feltérképezéséért és „kiaknázásáért”, kompetitív előnyre való váltásáért, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a hosszú távú, a fenntarthatóságot szem előtt tartó stratégiai tervezés. • Szituációs tényezők: Mindazon tényezők, amelyek a szélesebben vett politikai, gazdasági környezet részei, vagy esetenként bekövetkező katasztrófák, vis major események, amelyek a turisztikai kereslet érzékenységére hatnak és befolyásolják az utazási kedvet. Az átfogó elméletek empirikus kutatások alapjául szolgálnak, valamennyi fentiekben kiemelt tényezőhöz indikátorokat rendelve. Ezen kutatások általános jellemzője, hogy egy fázisban, előre megállapított indikátorok mentén, azok 5–7 pontos Likert-skálán történő mérésével értékelik a célterület versenyképességét, szakértői (többnyire utazásszervezői) megkérdezéssel. A kutatók az indikátorok mentén gyakran a desztinációt önállóan értékelve, ritkább esetben más desztinációkkal összehasonlítva határozzák meg azokat a kritikus pontokat, amelyek fejlesztése elengedhetetlen. Fontos kiemelni, hogy ezen kutatások eredményeinek általánosíthatósága és az indikátorrendszerek kutathatósága több kritikát kapott. „A konklúzió, amit az olvasó levonhat, az, hogy a versenyképesség tekintetében számtalan indikátor alkalmazható bármely esetben.” (Mazanec et al. 2007:87)

TURIZMUSMENEDZSMENT A klaszterelmélet átfogó és a területi versenyképesség tekintetében elismert alapvetéseinek adaptációja megtörtént a desztinációs versenyképességre vonatkozólag, elsődlegesen az elmélet sikertényezőinek desztinációkban történő kutatásával. Egyelőre ezen irány még nem nevezhető markáns irányzatnak a desztinációk versenyképességének kutatásai között, de az elmúlt néhány évben fejlődésnek indult. Mindezt mutatja az is, hogy a WTO (2000) köz- és magánszféra összefogását vizsgáló kiadványa kiemelt hangsúlyt helyez a klaszterelméletre. A WTO felhívja a figyelmet arra, hogy a desztinációk versenyképességét szolgáló turisztikai klaszterek egyik központi eleme a köz- és magánszféra együttműködése, amelynek eredményeként növelhető a desztináció termelékenysége. A termelékenység növekedést biztosíthatja a desztináció vonzerejének növelése és menedzsmentje, míg a költség oldalon történő csökkenést eredményezheti mindazon együttműködésben végzett tevékenység, amely a méretgazdaságosságot szolgálja. A turisztikai desztinációkra vonatkozó klaszterkutatások legrelevánsabb részét a Harvard Business School (HBS) Stratégiai és Versenyképesség Intézetének munkái adják a „Versenyképesség mikroökönomiája” elnevezésű program keretében. A HBS esettanulmányok kiemelt érdeme a klaszterstruktúrák feltérképezése, az ún. turisztikai klasztertérképek „megrajzolása”, amelyeken a tipikus szereplőcsoportok a következők: • Klasztermag (a turisztikai magszektor szereplői): a szálláshelyszolgáltatók, a közlekedési szolgáltatók, az utazásközvetítők és az attrakciók üzemeltetői.

• Támogató szolgáltatások (IFC): az oktató/kutató intézmények, a turizmus kormányzati és helyi közintézményei, az iparági egyesületek. • Üzleti partnerek (a kapcsolódó iparágak beszállítói): Ide azok a szereplők tartoznak, akiket beszállítóként vagy üzleti partnerként tartanak számon, ilyenek például az élelmiszer-beszállítók, a kiskereskedelem egységei, a média- és PR-ügynökségek, az építési vállalkozók, a pénzügyi beruházók. Ezen gondolkodásmenet alapján épül fel a thaiföldi egészségügyi klaszter térképe, amely a 4. ábrán látható. A klasz termag központjában azok a szolgáltatók állnak, amelyek a páciensek szempontjából a legfontosabbak. Ebben a különleges esetben idetartoznak a magánklinikák is, amelyek szolgáltatása jelenti az utazás fő célját. A klasztermag két pillérre épül: az egészségügyi szolgáltatásra, amelynek igénybevétele a cél, illetve a turisztikai szolgáltatásra, amely az egészségügyi kezelések utáni lábadozás és kontrollok idején kap kiemelt szerepet, a két pillér együttese jelent kiemelkedő vonzerőt. A klaszter üzleti partnerei között találhatók mindazon szolgáltatók, amelyek valamilyen extra értéket vagy a működéshez szükséges alapszolgáltatást (bankok, biztosítók) kínálnak. A modell különállóan kezeli a beszállítókat, mindazon termelőket, amelyekkel a magszolgáltatók napi szintű kapcsolatban állnak. A klaszter működését támogatják az ún. IFC-k, amely szervezetek között Thaiföld esetében jelentős szerep jut a kutatóintézeteknek. 4. ábra

Az egészségügyi turisztikai klaszter szereplői Thaiföldön Magszolgáltatók

Beszállítók Élelmiszerbeszállítók

Vendéglátóhelyek Attrakciók, aktivitások

Klinikaieszközbeszállítók Kézművesek (szuvenír)

Helyi tömegközlekedés

Kozmetikumbeszállítók

PR/Média ügynökségek

Közlekedési szolgáltatók Utazásközvetítők Hotelek

Klinikák

Kutatóközpontok

Üzleti partnerek

Akkreditációs szervezetek

Iparági egyesületek

Plasztikai sebészet

Kiskereskedelmi egységek Bankok, pénzváltók

Fogorvosok Alternatív orvoslás

Kormányzati szervezetek

Spec. üzleti szolg. biztosító, ügyvéd

Támogatók (IFC)

Forrás: Harryono et al. 2006:21


45

TURIZMUSMENEDZSMENT A klaszterek sikertényezőinek azonosítását szolgálta az Európai Bizottság „Klaszterek és innováció elnevezésű” programja (European Cluster Observatory (2008)). Ennek keretein belül azonosították és vizsgálták (egyetlen desztinációs szintű turisztikai klaszterkutatásként) a máltai turisztikai klasztert. A kutatás középpontjában a klaszter innovációs kapacitása állt, és a következő eredmények születtek. A Máltán megindult turisztikai fejlesztések hajtóerejét egyértelműen a magán- és a közszféra együttműködésében létrejött országos turisztikai marketingszervezet (Máltai Turisztikai Iroda) tevékenysége jelenti. Az iroda oktatási és marketing feladatokat lát el, továbbá komoly szerepe van abban, hogy a turisztikai kis- és középvállalkozások marketingakcióit összefogja és koordinálja. A szálláshely-szolgáltatók között differenciálás-központú verseny folyik, amelynek tanulságos jellemzője, hogy a szolgáltatók megosztják egymással a piaci információkat. A szállodapiaci tudás és a legjobb gyakorlatok terjedésének további útja az, hogy a szállodavezetők karrierépítés céljából viszonylag gyakran váltanak munkahelyet. A szolgáltatók online aktivitása jelenleg meglehetősen alacsony, ahogyan a belső folyamatokat támogató információs kommunikációs technológiák (ICT – information communication technology) használata is. Az innovációs tevékenység értékeléseként elmondható, hogy Málta mint desztináció jelentős eredményeket ért el a termék- és piacfejlesztés terén, továbbá a szállodai szektort egyedi, megkülönböztető szolgáltatások előállítása és folyamatos fejlesztése jellemzi. Ugyanakkor ezen megkülönböztető versenystratégia még nem vált jellemzővé a turisztikai kínálat más területein. Jelentős innovációs kapacitás lenne kialakítható abban az esetben, ha Málta két legfontosabb klasztere, valamint az ICT és a turisztikai klaszter együttműködne, és ezáltal növekedne a turisztikai szolgáltatók e-business aktivitása, amely jelentősen fokozná a termelékenységet. Az innováció további területeként szükséges számon tartani a környezetbarát technológiák alkalmazását, amelynek ösztönzését kormányzati feladatként határozta meg a tanulmány. A klaszterelmélet turisztikai desztinációkra vonatkoztatható legfontosabb tanulsága a termelékenység fokozásában áll, amely által a célterület jóléte növelhető, ha az kiegészül a helyiek foglalkoztatására és a fenntarthatóságra vonatkozó elvek érvényesülésével. A termelékenység fokozásának szolgálatában a következő tényezők állnak: 2.2.1. Alapvető jellemzők A stabil, fenntartható fejlődés alapját a szereplők közötti „társadalmi ragasztóanyag” biztosítja, amely a desztinációs versenyképesség szakirodalmában is megjelenik (Heath 2003; Dwyer-Kim 2004), és amely a szociológiai irodalomban ismert társadalmi tőkeként definiálható.

46


A társadalmi tőke leírható úgy, mint mindazon formális és informális kapcsolatok összessége, amelyek mozgósítása által az egyéni és kollektív szempontok érvényesülhetnek (Orbán–Szántó 2005). A formális és informális kapcsolati hálózatokban a (turisztikai magszektort alkotó) magszereplőkön kívül a helyi beszállítók, üzleti partnerek és a közintézmények, civil szervezetek is helyt kapnak. (A támogató szervezeteknek kiemelten nagy szerep juthat a helyiek foglalkoztatottságának és a fenntarthatóság elveinek biztosításában, továbbá meghatározó a civil szervezetek érdekérvényesítő képessége is.) Azt is fontos látni, hogy a szereplők közötti informális háló csak akkor használható fel a klaszter termelékenységi céljainak érvényesítésére, ha azt a közöttük lévő éles (romboló hatású) verseny nem akadályozza. Ebben a tekintetben is fontos, hogy a szereplők megkülönböztessék magukat és folyamatos fejlesztések által egyre jobb és egyedibb szolgáltatásokat nyújtsanak. A kifinomult verseny megléte széles választékot teremt, amely hozzájárul az élményelemek színessé válásához, a desztináció vonzerejének növekedéséhez. 2.2.2. Termelékenységet növelő sikertényezők • Közös stratégia: Stratégia alatt elsősorban a megfelelő célcsoportképzést és a pozícionálást értem, amely nem csak a szolgáltatók szintjén fontos, hanem a desztináció mint egység szintjén is, hiszen csak ilyen módon alakítható ki sikeres programcsomag a célterületen, és ezáltal folytathat a desztináció hatékony, fókuszált kommunikációt, amely valamennyi szereplő számára hasznot hoz. • Információ és tudás elérhetősége: A turisztikai desztinációkban kiemelt szerep jut a vevői információknak, a desztinációba érkezők utazási, költési szokásai ismeretének. Mindezen információk kutatása, megosztása, ahogyan a legjobb gyakorlatok terjesztése is, illetve ehhez kapcsolódóan új ötletek generálása kritikus tényező. • Speciális erőforrások közös fejlesztése, specializációja: Ezen erőforrások között szerepelhet a turisztikai attrakciók fejlesztése, a beszállítóktól való közös rendelés (például energia, élelmiszer), a piaci kapcsolatok közös fejlesztése (például tanulmányutak szervezése utazási irodák számára), ahogyan a desztináció átfogó kommunikációja is. • Innováció: Az „új turizmus” keresletének heterogenitása és gyorsan változó igényei folyamatos megújulásra késztetik a turisztikai desztinációkat (Poon 1993). Az innováció területei a következők lehetnek: a) termékfejlesztés: új turisztikai szolgáltatások fejlesztése, vagy a szolgáltatások minőségének növelése; komplementer turisztikai szolgáltatások „összecsomagolása”;

TURIZMUSMENEDZSMENT b) piacfejlesztés: piaci terjeszkedés együttműködésben, az ellátási lánc integrációja – a közvetítőkkel való szorosabb kapcsolat révén a minőség javítása, a vevők igényeinek gyors, rugalmas kiszolgálása; c) új technikák alkalmazása: ICT-alkalmazások, például online foglalási rendszerek, hozammenedzsment módszerek terjedése. • Kiegészítő hatás: A kiegészítő hatás a komplementer szolgáltatások egymást erősítő hatására vonatkozik, amelyre Porter (1998) az utazási csomagot hozza fel példaként. Az adott desztináció által nyújtott, modulokból álló, de bármikor aktivizálható komplex programcsomagok tartozhatnak ide. (Egyes célterületek a környező településekkel együttműködve nyújthatnak többnapos, komplex programot, és ekkor az együttműködő települések határai adják a desztináció határait kínálati szempontból.) Idetartozhat a közeli települések vagy a desztinációt magában foglaló régió jó híre is, amely árnyékhatásként pozitív következményekkel jár az adott célterület számára, ha ezt képes kiaknázni. • Beruházások: A klaszter termelékenységére az új beruházások pozitívan hatnak: az új vállalkozások megjelenése bővíti az erőforrás- és tudásbázist, piacot hozhat, továbbá az új „kihívók” ösztönzik az innovációt és a differenciálást. Mindez igaz a turisztikai desztinációk esetében is, hiszen a turisztikai szolgáltatások diverzifikált portfóliója növeli a desztináció egészének vonzerejét. A keresleti igényekhez alkalmazkodó, új termékekbe való befektetés csökkentheti a turisztikai szezonalitást. A külföldi befektetések pedig mind új piacot, mind új know-how-t hozhatnak a területre. • Fenntarthatóság: A fenntartható turizmus szempontjainak közös érvényesítése alapvetően fontos a helyiek jólétének növelése érdekében. A fenntartható fejlődés érvényesítése által megtakarítások érhetők el, és csökkenthetők az infrastruktúra karbantartási költségei, ami a termelékenység növeléséhez vezet. 2.3. A DESZTINÁCIÓMENEDZSMENT FELADATAI Vannak olyan desztinációk, amelyekben a klaszter elveire épülő működést, a termelékenység-növekedést stabilan és hosszú távon biztosító alapvető tényezők kialakulása természetes módon megy végbe, mert a szereplők olyan történelmi hagyományokra épülő kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, hogy a „társadalmi ragasztóanyag”, az egymásra utaltság érzése az üzleti kultúra része. A kérdés abban áll: ha ezen önjáró rendszer nem alapvető adottság, akkor mit lehet azért tenni, hogy mégis versenyképes legyen egy desztináció?

A megoldást a desztináció átfogó menedzsmentje hordozza, amely a versenyképesség valamennyi pillérének kialakításához rendelkezik eszközökkel. A desztinációk átfogó vagy úgynevezett metamenedzsmentje ugyanis számos olyan tevékenységet helyez a menedzsmentszervezetek felelősségkörébe, amelyek túlmutatnak a kommunikációs tevékenységen, és kooperatív feladatokként lettek azonosítva a turisztikai szakirodalomban (Bieger 2008, Kaspar 1992). A kooperatív feladatok körébe sorolandók a desztináció stratégiai tervezésétől, a termék meghatározásán és kommunikációján keresztül, egy élhető és életképes turisztikai rendszer létrehozásáig terjedő tevékenységek. A metamenedzsmentet teljességgel lefedő desztinációmenedzsment a következőképpen definiálható: „minden olyan stratégiai, szervezeti és operatív döntés, amely a desztinációban előállított turisztikai termék meghatározására és promóciójára vonatkozik annak érdekében, hogy a terület olyan menedzselhető, kiegyensúlyozott és fenntartható vendégérkezést generáljon hatékonyan, amely a turizmusba bevont szereplők gazdasági elvárásait kielégíti” (Franch–Martini 2002. In: Presenza et al. 2005: 3). A desztinációmenedzsment körébe pontosan ezért széles körű eszközrendszer tartozik, amely támogathatja, gyakran generálhatja a klaszter alapjellemzőit („társadalmi ragasztóanyag”, helyi támogató szervezetek bevonása, kifinomult verseny), és nagymértékben hozzájárulhat a sikertényezők kifejlesztéséhez. A desztinációmenedzsment szakirodalmában az alábbi átfogó kompetenciák jelennek meg (Bieger, 2008; Weiermar 2001; UNWTO 2004; ÖTM 2008): • Tervezés és fejlesztés: (A desztináció szegmentálási és pozícionálási stratégiájának meghatározása kutatásokon alapulva, a desztináció megkülönböztetése érdekében, és annak folyamatos felülvizsgálata a versenyhelyzet változásának tükrében. Piaci pozícióhoz illeszkedő, a természeti, társadalmi környezetet óvó és gazdaságilag fenntartható fejlesztések támogatása, indukálása, a helyiek foglalkoztatásának ösztönzése.) A tervezés és fejlesztés kritikus tényező, amely a desztinációs versenyképesség valamennyi pillérére (jólét, termelékenység, helyiek foglalkoztatása, fenntarthatósági elvek) tekintettel kell, hogy legyen. • Inkubáció és integráció: (A turisztikai szolgáltatók és a támogató szervezetek közötti formális és informális kapcsolati hálózatok kialakításának támogatása, a közös vízió megalkotásának, az információáramlás biztosításának elősegítése, a helyi vállalkozások létrejöttének ösztönzése. A kifinomult verseny és a szolgáltatói innováció segítése képzések szervezésével és tanácsadással. A desztináción kívül eső partnerekkel való kapcsolattartás, lobbizás, finanszírozási források megnyitása.) Az inkubációs és integrációs funkciók leginkább a termelékenységet


47

TURIZMUSMENEDZSMENT szolgáló alapjellemzők kialakulásához járulnak hozzá, ugyanakkor a sikertényezőket is érintik, mivel az azokhoz szükséges, kritikus információáramlás, és kapcsolati hálózat támogatói. • Kínálati kompetencia: (A desztináció pozíciójához szükséges kínálati csomagok és kapcsolódó bónuszrendszerek összeállítása, a folyamatos újításokhoz, vonzerőfejlesztéshez szükséges fejlesztések támogatása közösen finanszírozott alapkutatások által; infrastrukturális fejlesztések kezdeményezése; fejlesztési projektötletek generálása a szolgáltatóknál; és a desztinációba érkezők látogatómenedzsmentje.) A kínálati kompetencia elsősorban a termelékenység bevételi oldalára hat, speciális erőforrások, kiegészítő hatás és az innovatív termékkínálat fejlesztése által, ugyanakkor a közös fejlesztések méretgazdaságossághoz is vezetnek. • Kommunikációs kompetencia: (A desztináció egységként történő megjelenítése, olyan arculat megteremtése és célzott kommunikációja, amely mögé a terület valamennyi szereplője fel tud sorakozni, és amelynek pozitív imázs „árnyékhatásából” részesülni tud. A desztináció turisztikai csomagjainak, szolgáltatásainak a közvetítését, értékesítését is magában foglalhatja.) A kompetencia a desztináció egységes és méretgazdaságos kommunikációja által mind a vendégforgalomra, mind a szolgáltatók méretgazdaságos marketingtevékenységére hatással van. • Monitoring: (A hatások figyelése, a fejlesztések és a minőség folyamatos ellenőrzése, ami egyrészt a desztináció erőforrásainak védelmét szolgálja, másrészt a vendégelégedettséget és a hatékonyságot biztosíthatja.) A monitoringnak kiemelt szerepe van a desztináció jóléti és jólléti céljait tekintve, valamint a működési hatékonyság szempontjából is. Összefoglalóan elmondható, hogy a desztinációmenedzsment széles eszközrendszeréből a célterület alapjellemzői és a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek tekintetében szükséges megválasztani a TDM-szervezetek (TDMSZ) eszközrendszerét a versenyképesség érdekében. Fontos azt látni, hogy a marketingelemek, így a leggyakrabban megjelenő programcsomagok összeállítása és a desztináció kommunikációja elengedhetetlen a versenyben való helytállás tekintetében, ugyanakkor a meglévő kínálati elemek „újracsomagolásán” túl komoly hangsúly helyezendő a kínálat fejlesztésére a versenykörnyezet és a megcélzott szegmens(ek) igényeinek megfelelően. A megújulást szolgáló innováció központi kérdés, amely vonatkozik mind a desztináció TDMSZ által kezelhető vonzerőire, mind a turisztikai szereplők szolgáltatásaira, amelyek támogatása, tanácsadással való segítése elengedhetetlen, tekintve a turisztikai kisvállalkozások általánosnak mondható tőke- és tudáshiányát.

48


Annak érdekében, hogy a termelékenység hosszú távon fenntartható legyen, elengedhetetlen az ún. társadalmi ragasztóanyag megléte, mindazon formális és informális hálózatok működése, amelyek az információáramlást biztosítják, bizalmat, normákat és retorziókat hordoznak. Továbbá az ún. kifinomult versenyzés is alapvetés, amely során a káros árverseny és imitáció helyett az innovációra és differenciálásra kerül a hangsúly. Fontos azt is látni, hogy mindehhez nagyon magas üzleti kultúrára van szükség, amely fejleszthető, de mint minden kulturális változáshoz, ehhez is idő és szakértelem kell. Amikor a hazai helyi TDM-szervezetek megkezdik működésüket, az első őszintén megválaszolandó kérdések között kell annak szerepelni, hogy a szolgáltatók értik-e, mi is az a desztinációmenedzsment, magukénak vallják-e, és tudnak-e azért többet tenni azon kívül, hogy a tagdíjat befizetik, hajlandóak-e részt venni a döntésekben és fejlődni, hiszen ez a történet róluk kell, hogy szóljon. Ha bármelyik kérdésre ezek közül negatív válasz születik, akkor az inkubációs-koordinációs funkciókat kell a szervezetnek előtérbe helyezni, annak érdekében, hogy a versenyző együttműködés dinamikus folyamatát elindítsák.

3. Összefoglalás Habár a versenyképesség egy komplex és szakirodalmi viták folyamatos össztüzében álló fogalom, az elméleti megközelítések három nagyon fontos üzenetet közvetítenek a hazánkban napjainkban alakuló desztinációmenedzsment szervezetek felé. Egyrészt a területi versenyképesség mindenkori célja – akár egy általános térről, akár turisztikai desztinációs versenyképességről beszélünk – az, hogy az érintett terület lakosainak életszínvonala, jóléte és jólléte növekedjen. Ezen alapvető célnak különösen fontos prioritást adni egy olyan „szektor” esetében, mint a turizmus, ahol nem lehet elégszer hangsúlyozni a negatív gazdasági, természeti és társadalmi hatások mibenlétét és a menedzsment felelősségét. Másrészt a versenyképesség egy mozgó célpont, amelynek eléréséhez folyamatosan változó jellemzőkkel, versenytársakkal, környezeti feltételekkel kell számolnunk. Harmadrészt a versenyképesség egy koncepció, amely határozott irányokat tud mutatni a sokszor szintén felkapott kifejezésként használt, de jelen esetben komolyan gondolt fenntartható fejlődéshez. Ez annyiban jó hír, hogy a versenypozíció és a legfontosabb cél, a helyiek jóléte is fokozható, fejleszthető átgondolt és a marketingtevékenységnél szélesebb körű menedzsment eszközökkel.

Felhasznált irodalom BIEGER, T. (2008) Management von destinatationen und Tourismusorganisationen, 2. Auflage, Verlag Oldenbourg, München, Wien

TURIZMUSMENEDZSMENT CHESNAIS, F. (1996) Technological agreements, networks and selected issues in economic theory. In Combs, R. et al. (eds.): Technological collaboration: Dynamics of Cooperation in Industrial Innovation. Edward Elgar, Aldershot CHIKÁN A. (2006) A vállalati versenyképesség mérése, Egy versenyképességi index és alkalmazása, Pénzügyi Szemle, 2006. 51.évf. 1. szám. CROUCH, G. I. – RITCHIE, J. R. (2000) The competitive destination: A sustainability perspective. Tourism Management vol. 21. CZAKÓ E. (2007) A közszféra hozzájárulása a gazdasági versenyképességhez, a közszféra és a gazdaság versenyképessége, Tanulmány, Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet DWYER, L. – KIM, C. (2003) Destination Competitiveness: Determinants and Indicators, Current Issues in Tourism, Vol. 6, No. 5, pp. 365–417. ENRIGHT, M. J. – NEWTON, J. (2004) Tourism destination competitiveness: a quantitative approach, Tourism Management Vol. 25 , pp. 777–788. Európai Bizottság (European Commission, EC) (2001) Second report on economic and social cohesion, European Commission, Brüsszel. In: Lengyel, I. (2003) European Cluster Observatory (2008) Case Study: Tourism Industry Clustering Efforts in Malta, Project ”Entrepreneurial Innovation in the New Member Countries” (2005–2006) Case study for the Commission of the European Communities Enterprise and Industry Directorate-General. www.clusterobservatory.eu FRANCH, M., – MARTINI, U. (2002) Destinations and destination management in the Alps: A proposal for a classification scheme in the light of some ongoing experiences. Paper presented at meeting ”Territoires et marchés 2ème colloque de recherche en tourisme de l’Association française des IUP Tourisme, Hôtellerie et Loisirs”, Université de Savoie, Site de Chambery (F), 12–14 septembre HARRYONO, M. ET AL. (2006) Thailand Medical Tourism Cluster, Microeconomics of Competitiveness, HBS, 2008. Boston. Letöltés helye:www.isc.hbs.edu/econ-student_ projects.htm, letöltés ideje: 2009. január HEATH, E. (2003) Towards a model to enhance Africa’s sustainable tourism competitiveness. Proceedings of the Australian Tourism and Hospitality Research Conference. Coffs Harbour, February JACKSON, J. – MURPHY, P. (2006) Clusters in regional tourism, An Australian Case, Annals of Tourism Research, Vol. 33, No. 4, pp. 1018–1035.

KASPAR C. (1992) Turisztikai alapismeretek. KIT, Budapest KEREKES S. (2006) Fenntarthatóság közgazdasági értelmezése. In: Bulla, M. – Tamás, P. (szerk.) (2006) Fenntartható fejlődés Magyarországon, Jövőképek és forgatókönyvek, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest LENGYEL I. (2003) Hálózatosodás, versenyelőnyök, regionális lehetőségek, In Buzás N. (szerk.): Vállalkozók beszállítóvá válása – Integráció és hálózatépítés a gazdaságban. PROGRESS Csongrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Szeged, pp. 5–14. MARTIN, R. – STANLEY, P. (2003) Deconstructing clusters: chaotic concept or policy panacea? Journal of Economic Geography 3 (2003) pp. 5–35. MAZANEC, J. A. ET AL. (2007) Tourism Destination Competitiveness: From Definition to Explanation?; Journal of Travel Research, 46, p. 86. ORBÁN A. – SZABÓ Z. (2005) Társadalmi tőke, Erdélyi társadalom, szociológiai folyóirat, 3. évfolyam, 2. szám ÖTM (2008) TDM működési kézikönyv, Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai szolgáltatások Főiskolája, p. 216. PEARCE, D. G. (1997) Competitive destination analysis in Southeast Asia. Journal of Travel Research 35 (4), pp. 16–24. PORTER, M. E. (1999) Regionális üzletági központok – a verseny új közgazdaságtana, Harvard Business Manager 4, 1999. pp. 6–19. PORTER, M. E. (1998) On Competition, Harvard Business School Publishing, Boston, p. 210., p. 485. POON, A. (1993) Tourism, Technology and Competitive Strategies. CAB International, Wallingford SZIVA I. (2009) Turisztikai desztinációk versenyképességének értelmezése és elemzése, Disszertáció-tervezet, BCE, Gazdálkodástani Doktori Iskola TÖRÖK Á. (2005) A versenyképesség értelmezései, különféle aspektusai és szintjei, meghatározó tényezői és mérésének módozatai, 2005. In: SZENTES, T. ET. AL. (2005) Fejlődés–versenyképesség–globalizáció, Akadémiai Kiadó, Budapest WEIERMAIR, K. (2002) Aufgaben der Tourismuspolitik im Rahmen eines zukunftorientierten Destinationsmanagents. In.: Pechlaner – Weiermair – Laesser (2002): Tourismuspolitik und Destinationsmanagement; Neue Herausforderungen und Konzepte. Verlag Paul Haupt, Bern-Stuttgart-Wien. United Nations World Tourism Organisation (2004) Survey of Destination Management Organisations, Report, Madrid World Tourism Organisation (2000) Public-Private Sector Cooperation: Enhancing Tourism Competitiveness, Madrid, Spain, p. 289.


49

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK A magánszállásadás helyzetének áttekintése, 1997–2009 Szerző: Koziel Miklós1

A 110/1997. (VI. 25.) Kormányrendelet a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról közel 40 ezer legálisan működő magánszállásadó (fizetővendéglátó és falusi szállásadó) tevékenységét befolyásolta. A jogszabály pozitív és negatív hatásainak vizsgálata a szolgáltatással kapcsolatos, KSH által gyűjtött adatokon alapul, amelyeket a gyakorlati tapasztalatok, valamint a saját kutatások egészítenek ki. A cikk bemutatja, hogy a statisztikailag kimutatható folyamatos vendégszám-növekedéssel szemben hogyan csökken az egyes magánszálláshelyekre jutó árbevétel. Továbbá választ igyekszik adni arra, hogy a döntéshozói intézkedések mennyire hatékonyak a magánszállásadói szolgáltatás problémáinak megoldásában, illetve milyen mértékben veszik figyelembe a civil kezdeményezéseket. A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg a szabályozás korszerűsítésére, a magánszállások egyszerűbb, hatékonyabb értékesíthetőségére, valamint a fejlesztési irányokra. A 2009-ben hatálytalanított 110/1997 Kormányrendelet helyett a 239/2009 (X. 20.) Kormányrendelet egységesen szabályozza a hazai turisztikai célú szállásszolgáltatást.

Kulcsszavak: magánszállás, kapacitásadatok, forgalmi adatok, falusi szállásadó, fizetővendéglátó.

1. Bevezető Folyamatosan változó világunkban az egyre nagyobb fogyasztói igények szükségessé teszik annak áttekintését, hogy a magánszállásadás területén mennyire tudtunk lépést tartani a vendég elvárásaival. A statisztikai adatokból az látható, hogy bővül a vendégek és vendégfogadók száma, ugyanakkor a magánszállásadás jövedelmezősége reálértéken (azaz a pénzben kifejezett érték és az árindex hányadosával) számolva csökkenő tendenciát mutat, abszolút értéken is csak 2007-ben érte el az 1998. évi bevételi szintet. A magánszállások értékesítése egyre nehezebb és költségesebb. Lényegesen nem csökkent a papír alapú invitatív és informatív kiadványok jelentősége, illetve rohamosan nő az igény az internetes információszolgáltatásokra és az online foglalási rendszerekre. E tanulmány a változásokat elemzi, rámutat az utóbbi tíz évben tett állami intézkedések következményeire, valamint igyekszik a valós gondok megoldására javaslatokat tenni. A tanulmány elkészítése során (a kétféle adatgyűjtés nagy mértékben eltérő elemszáma miatt tájékoztató jelleggel) összevetésre kerültek a Falusi Turizmus Centrum2 kapacitás- és forgalmi adatai és a Központi 1 A szerző a Magyar Turisztikai Egyesület (MATUR) Falusi Turizmus Tagozat elnöke, e-mail cím: [email protected]. 2 A Falusi Turizmus Centrum az országban az egyetlen, magánszállások értékesítésére szakosodott, 1995 óta működő iroda. Kifejezetten a magánszállásadók piacra segítésével, vendégszervezéssel foglalkozik. 1998-ban a falusi szállásadók 9%-át forgalmazta, 2007-ben pedig a falusi szállásadók 1%-a volt értékesítési kapcsolatban a Falusi Turizmus Centrummal (www.falutur.hu).

50


Statisztikai Hivatal (KSH) által publikált adatok, ami megerősítette, hogy a tanulmány KSH-adatokra alapozott elemzései és következtetései a valóságos helyzetet tükrözik.

2. Előzmények Hazánkban a turisztikai célú magánszállásadás az 1930-as évekig nyúlik vissza. A jelentős természeti vonzerővel rendelkező Balaton, Mátra és Dunakanyar üdülőkörzetekben kezdtek működni az első falusi vendégfogadók (magánszállásadók), azaz azok a magánszemélyek, akik saját lakóházukban turisztikai céllal vendéget fogadtak. A II. világháború utáni elsorvasztásukat követően csak az 1970-es években lett ismét jelentősége a magánszállásoknak. A korábban monopolhelyzetben lévő IBUSZ mellett az Express és a Cooptourist is szervezett formában kialakította külföldi és hazai turisták részére a fizetővendéglátó-hálózatát. 1989-ben új színfoltként jelentkezett a falusi vendégfogadás, majd az 1990-es évek elején a magánszállásadás a tevékenység liberalizálása, a jogszabályi háttér deregulációja révén tovább erősödött. Megszűnt az addig kötelező „Fizetővendéglátó igazolvány”, aminek következtében átláthatatlanná vált a magánszállásadás. Az alanyi jogon végezhető magánszállásadói tevékenység következtében szinte egy csapásra megszűnt a szervezett magánszállásadás, a 100–120 ezerre becsült fizetővendéglátó jelentős része „falusi turizmusnak” nevezte magát, az akkori divat szerint, és a 300 000 forint bevételig szóló adómentességgel „takaródzott”, felhagyott a szervezett szálláshely-közvetítés igénybevételével.

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK Az 1990. évi 192 ezres kereskedelmiszálláshely-kapacitást csúcsidőszakokban hozzávetőleg 500 ezer3 férőhelyet biztosító magánszállásadói kapacitás egészítette ki. A magánszállásadás pontatlan, megtévesztő elnevezés. Több civil szervezet, így a MATUR is kezdeményezte 1995–96-ban, hogy a köztudatban elterjedt „falusi turizmus” – amelynek szolgáltatója az „alanyi jogán” tevékenykedő „falusi vendégfogadó” – elnevezés használatát szabályozzák. Az akkori szakmai irányítás ezt úgy valósította meg, hogy a magánszállásokra vonatkozó rendeletet kiterjesztette a fizetővendéglátásra. (A jogszabály mögött az a logika húzódott, hogy ha van már működési engedélyhez kötött „kereskedelmi szálláshely” fogalom, és a szállásadást külön engedélyezési eljárás nélkül is lehet gyakorolni, akkor ésszerű a „magánszálláshely” megkülönböztető gyűjtőnév bevezetése.) A jogalkotó eredeti elképzelése az volt, hogy a magánszállásadás kategóriát fizetővendéglátókra és falusi vendéglátókra osztja fel. Az egyeztetések során a MATUR javasolta, hogy a rendelet használja a néhány év alatt közismertté vált, és a tevékenységet jobban tükröző „falusi vendégfogadó” kifejezést, és kifogásolta a „fizetővendéglátó” szóhasználatot, hiszen a fizetővendéglátó alanyi jogon nem szolgáltathat étkezést, szemben a falusi vendégfogadóval, akinél kifejezetten támogatott volt a szállásadáshoz kapcsolt ellátás biztosítása. A jogalkotói akarat győzött, a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítására vonatkozó, 1997-ben véglegesített 110/1997. sz. Kormányrendeletben maradt a „fizetővendéglátás”, és új kifejezést építettek be, a „falusi szállásadó” szókapcsolatot. Rövidesen hatályba lépett a 45/1998. számú IKIM rendelet is, amely a magyarországi szálláshelyek besorolási követelményeit írta elő. E két rendelet ”szelleme” szerint a magánszállásadás – alkalmi jellegénél fogva – statisztikai szempontból nem tartozik a kereskedelmi szálláshelyek közé. A KSH a mai napig külön kezeli a magánszállások statisztikai adatait, hiszen a rendelet a kapacitásról évente kétszer, míg a forgalmi adatokról évente egy alkalommal ír elő adatszolgáltatási kötelezettséget. Részben a kereskedelmi, illetve nem kereskedelmi státusznak tudható be, hogy a magánszállásadás a turizmus szakma „mostohagyermeke”, lényegében a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia sem tér ki rá. A fent említett rendeleteknél a jogalkotó a Falusi Turizmus Országos Szövetségének (FTOSZ, ma Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége, FATOSZ) falusi vendégfogadásra vonatkozó belső szabályozását, valamint a magánszállásadók 2%-át képviselő Budapesti Fizetővendéglátok Szövetsége előírásait és értékesítési 3 Becslés a korabeli utazási irodai információk alapján, pontos adat nem áll rendelkezésre.

gyakorlatát vette figyelembe, ezt terjesztette ki országos hatályúvá. Megjegyzendő, hogy a közel 30 000 fizetővendéglátónak nincs országos érdeket képviselő civil szervezete. Ennek következményeként a magánszállásadáson belül két egymásnak is ellentmondó előírás jelent meg a rendeletekben annak ellenére, hogy marketing és értékesíthetőség szempontjából országos viszonylatban szinte azonos a magánszállásokkal szembeni vásárlói elvárás. A Magyar Turisztikai Egyesület (MATUR) csak a megjelenést követően véleményezhette a rendeleteket, ezek lényege a következő volt: • hiányolta a „falusi turizmus” értelmezésének szabatos meghatározását, • helytelennek találta, hogy azonos szállásadási formán belül kétféle besorolási rendszer lépett életbe (napraforgós, illetve osztályba sorolás), • kifogásolta, hogy a szabályozás kiforratlan, általánosan nem alkalmazható, mivel egy szakmai szövetség minősítési rendszerére hivatkozik a kormányrendelet. 2003-ban a két rendelet felülvizsgálatánál a MATUR észrevételeit és javaslatait ismét figyelmen kívül hagyta a jogalkotó. Ellentétben a hatályos szabályokkal, a Széchenyiterv kiírásánál figyelmen kívül hagyták, hogy a „falusi turizmus” magánszemélyek alanyi jogú tevékenysége. A pályázaton csak a bejegyzett vállalkozások indulhattak, ezért 2005-ben – utólag – úgy módosult a rendelet, hogy a jogszabályalkotó a gazdálkodó szervezetekre is kiterjesztette a rendelet hatályát, egyben megszüntette a „legfeljebb 5 szoba, legfeljebb 10 ágy” kapacitáskorlátozást. A MATUR a készülő „turizmus törvény” 2005. júliusi véleményezésében ismét összefoglalta a korábbi észrevételeket és javaslatokat, amelyeket elutasítottak, így e tanulmány azokat megismétli, egyben szorgalmazza a jogalkotó munkamódszerének finomítását a szakmai szervezetek irányában is.

3. Helyzetkép, 1997–2009 A kötelezően gyűjtött KSH-adatok elemzéséből ismerhető meg a magánszállásadás mai állapota tíz év tükrében. A rendelkezésre álló adatok alapján azonnal feltűnik, hogy az 1980-as évek elején 100–120 ezerre „taksált” magánszállásadói létszám az 1998. évi kötelező regisztráció idejére 34 ezerre csappant (illetve feltehetőleg sokan nem regisztráltatták magukat). Így alkalmilag (elsődlegesen az ünnepeken és a turisztikai főszezonban) 173 ezerrel egészítette ki a 192 ezer férőhelyes kereskedelmiszálláshely-kapacitást. A kapacitásra (szálláshelyenként a szobák és az ágyak száma) és a vendégforgalomra (a vendégek és


51

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK a vendégéjszakák száma) vonatkozó adatokat, ahogy említettük, a KSH gyűjti és összesíti. Ahhoz azonban, hogy a magánszállásadásról világos képet lehessen alkotni, további adatok ismerete szükséges. Jelen tanulmány a Falusi Turizmus Centrumnál nyilvántartott és a nyilvános katalógusokban megjelent szállásáradatokat figyelembe véve vizsgálja a magánszállásadásból származó éves bevételeket. E kétféle adattípus alapján már jó megközelítéssel lehet becsülni a magánszállásadás jövedelmezőségét és kiszámítani a kapacitáskihasználtságot is. Mivel a magánszállásadás alkalmi szolgáltatás, megtévesztő lenne, ha az év 365 napjára vetítenénk az adatokat. A szálláshely-kihasználtság számításánál akkor kapunk reális képet, ha egy átlagos magánszállás nyitva tartását évi 280 napban határozzuk meg. Ez a becslés azt feltételezi, hogy az összes szállásadó 50%-a (a városi, a hegyvidéki, a gyógyfürdő vagy egyéb jelentős vonzerő közelében szolgáltató és helyben élő szállásadók) egész évben, és a szállásadók 50%-a (az olyan vízparti vonzerőre alapozó szolgáltató, aki nem helyben lakik vagy a családi üdülőjében biztosít szállást) csak a tavasztól őszig tartó időszakban fogad vendéget. A KSH által gyűjtött kapacitás- és vendégforgalomadatok alakulását mutatja be az 1. táblázat. A külföldiek és belföldiek arányát nem vizsgáljuk, mert az a szállásadási jövedelmezőséget lényegesen nem befolyásolja. (Az 1998. évi 376 ezer külföldi és 197 ezer belföldi aránya 2009-re megfordult, mintegy 681 ezer hazai vendég és 280 ezer külföldi turista vett igénybe magánszálláshelyet). A számsorokból látható, hogy a szálláshelyek száma 2003-ig folyamatosan nő, majd csökkenő tendencia mutatkozik, így 2009-ben 15%-kal több magánszálláshelyet regisztráltak, mint 1998-ban. A férőhelykapacitás 2009-re 31%-kal bővült, a vendégszám pedig 68%-kal emelkedett 1998-hoz képest. A KSH-adatokból csak a vendégéjszakák számának alakulása figyelmeztet

a tennivalókra: a 2005-ös mélypont után némi javulás történt ugyan, de a 2009. évi adat csak 1%-kal magasabb, mint amennyi 1998-ban volt. A KSH-adatok alapján kiszámítható a szállások éves kapacitáskihasználtsága, az egy vendégfogadó helyre jutó vendégéjszakák száma, valamint a szerző által gyűjtött szállásáradatok felhasználásával az egy szállásadóra eső éves szállásadásból származó bevétel. Ezek alakulását szemlélteti a 2. táblázat. 1998 és 2009 között az egy magánszállásadóra jutó átlagos vendégéjszakaszám éves szinten 109-ről 96 vendégéjszakára csökkent, az éves kapacitáskihasználtság (a szállások átlagos, 280 napos „szezon” figyelembe vételével korrigált kihasználtsága éves szinten) 7,6%-ról 6,0%-ra esett vissza. A magánszálláshelyek kapacitáskihasználtsága 1998-tól évről évre romlott. Csak 2008-ban mutatott javulást, ám az is elmaradt az 1998. évi eredménytől. A magánszállásadók szolgáltatási árai 1990 és 1998 között lényegesen emelkedtek, a 300–500 forintos ágyár a település és vendégfogadó által biztosított szolgáltatástól függően 1000–3000 forintra nőtt. A magánszállás kategóriában ez az árszint az, amit a piac még elfogad. Az elmúlt tíz esztendőben szinte változatlanok maradtak a magánszállásadói szállásárak, az inflációs hatásokat csak a frekventált helyeken lehetett érvényesíteni, a Falusi Turizmus Centrum 2004-es szálláskatalógusa például még 2008-ban is használható volt. A magánszállásadó – szállásadásból származó – éves bevétele a vizsgált időszak alatt 2005-ig csökkent, csak 2006-tól tapasztalható hullámzó növekedés. A Falusi Turizmus Centrum által átlagosnak becsült 2500 forintos ágy/éjszaka áron számolva az egy szállásadó családra jutó 1998-as 271 280 forintos bevétel 2009-re 238 934 forintra csökkent. Természetesen óriási szórás mutatható ki a néhány száz, turisztikailag frekventált helyen működő 1. táblázat

A magánszállásadást jellemző fő mutatók alakulása, 1998–2009

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Magánszállásadók száma 1998=100% 34 132 100 39 289 115 42 658 125 43 840 128 45 323 133 45 353 133 43 889 129 42 881 126 40 508 119 38 715 113 39 203 115 39 310 115

Kapacitás ágy 1998=100% 173 408 100 200 371 116 219 229 126 228 702 132 242 188 140 245 787 142 240 376 139 239 911 138 230 425 133 223 114 129 226 190 130 227 455 131

Forrás: KSH-adatok alapján saját számítás

52


Vendégek száma fő 1998=100% 572 556 100 634 834 111 624 728 109 655 951 115 635 031 111 648 825 113 680 264 119 667 011 116 719 691 126 913 089 159 970 718 170 960 960 168

Vendégéjszakák száma éjszaka 1998=100% 3 703 737 100 4 015 363 108 3 867 684 104 3 813 191 103 3 488 500 94 3 393 330 92 3 094 224 84 2 948 870 80 3 094 296 84 3 730 937 101 3 892 490 105 3 757 300 101

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 2. táblázat Kapacitáskihasználtság, jövedelmezőség a magánszállásadás területén, 1998–2009 Egy szállásadóra jutó vendégéjszakák száma 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

éjszaka 109 102 90 87 77 76 71 69 76 96 99 96

Egy szállásadóra jutó átlagos bevétel forint 271 280 255 502 226 217 217 129 192 424 189 102 176 253 171 922 190 968 240 408 248 234 238 934

1998=100% 100 94 83 80 71 70 65 63 70 89 92 88

* 2500 forint/éj/ágy árral számítva. ** Kapacitás*365 nap.

és magas színvonalú szolgáltatásra is képes, valamint a néhány ezer, kifejezetten hátrányos körülmények között tevékenykedő magánszállásadó között, hiszen a 39 310 magánszállásadó 2009-ben 1409 hazai település valamelyikén tevékenykedett. A KSH-adatok szerint 1998-ban Magyarországon az összes szálláshely-kapacitásból (463 ezer férőhely) a kereskedelmi szálláshelyek részesedése 62%, a magánszállásoké 38% volt, illetve 2009-ben az 529 ezer férőhelyből 57% volt a kereskedelmi szálláshelyek és 43% a magánszállások kapacitásaránya, így – a főszezonban és az ünnepeken – a magánszállások kapacitása jelentősen segítette az ország vendégfogadási képességét. Miután a jogalkotó 1997-ben két nagy csoportra bontotta a magánszállásadást4, az 1998. évi statisztika 31 734 fizetővendéglátót (86,6%) és 4893 (13,4%) falusi szállásadót regisztrált. Az eredeti rendelet, valamint a 2006-tól érvényes módosítás rendezési elvként taxatív felsorolást mellékelt azokról a településekről, ahol nem alkalmazható a falusi szállásadás. A 2009 októberéig hatályos magánszállás-rendelet szerint 2006-tól mintegy 3000 szállásadó vált fizetővendéglátóból falusi szállásadóvá. Ennek következtében 2009-ben 74%-26% a fizetővendéglátók–falusi szállásadók aránya, míg a KSH hivatalos adatai szerint 4 A többször módosított 110/1997. Kormányrendelet hatályos változata 2006-tól érvényes. Egyik lényeges változtatás a tevékenység helyének meghatározása módosult, korábban „…fizetővendéglátás a városokban, kiemelt gyógyhelyeken, kiemelt üdülőhelyeken, a gyógy- vagy üdülőhelyeken folytatott magánszállásadói tevékenység” volt, 2006-tól pedig a rendelet 1. számú mellékletének taxatív felsorolása határozza meg, hogy mely településeken nem működhet falusi szállásadó.

Éves kapacitás** férőhely 63 293 920 73 135 415 80 359 130 83 476 230 88 398 620 88 526 370 87 737 240 87 567 515 84 105 125 81 009 925 83 014 505 83 017 425

Éves kapacitáskihasználtság % 5,85 5,49 4,81 4,56 3,95 3,83 3,53 3,37 3,68 4,61 4,69 4,53

1998=100% 100 94 82 78 67 66 60 58 63 79 80 77

Forrás: KSH-adatok alapján saját számítás

továbbra is 82%-18% ez az arány. E rendezetlenséget oldotta fel a 239/2009. Kormányrendelet, amely a magánszállásokat „egyéb szálláshelyek” közé sorolva a működésüket a kereskedelmi szálláshelyek között szabályozza. A fizetővendéglátók létszámának növekedésével szemben szinte stagnált a vendégszám és folyamatosan csökkent a vendégéjszakák száma, aminek következtében sokan végképp tarthatatlannak találták a kedvezményes adóterheket is, így fejlesztés helyett inkább megszüntették a (legális) vendégfogadást. A többnyire kiemelt üdülőhelyen működő magánszállások visszaszorulását a kereskedelmi szálláshelyek örvendetes növekedése is befolyásolta. A fizetővendéglátói kapacitás csökkenése és a 2006tól tapasztalható erőteljesebb vendégszám-növekedés következtében valamelyest javult a fizetővendéglátás jövedelmezősége, ami pedig az egy szállásadóra vetített bevételt illeti, abszolút értéken számolva még mindig mintegy 11%-kal elmaradt az 1989-es bázistól. A rendelet szerint korrigált adatokat figyelembe véve a helyzet még rosszabb, tíz év alatt már 20%-kal kevesebb, mint 1998-ban volt. Az átsorolás 1998-as szintre vitte a szállásadók számát, s habár 1998-hoz képest valamelyest még így is nőtt a vendégszám, de az átlagos tartózkodási idő csökkenése miatt a szálláshely-kihasználtság nem érte el a tíz év előtti szintet. Jövedelmezőség szerint is lényeges különbség mutatható ki a falusi szállásadók és a fizetővendéglátók „ágyára” között, amit a szolgáltatás helye befolyásol. A falusi szállásadók 1500–2500 Ft-os ágyárral fogadnak vendéget, míg az ismertebb fogadóterületen, városokban szolgáltató fizetővendéglátóknál 2000–3000 Ft volt az elfogadott szállásár.


53

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK Az elmúlt tíz évben a fizetővendéglátókhoz képest valamivel kedvezőbben alakult a falusi vendégfogadók helyzete, amihez nagyban hozzájárult az alanyi adómentesség 800 000 forintos bevételig, amit – tapasztalataink szerint – csak nagyon kevesen (néhány tucatra tehetően) közelítenek meg. (Az átlagos éves bevétel családonként az átlagos 1500–2500 forint/ágy/éjszaka ár mellett 150 000–250 000 forint.) A falusi szállásadók összetétele az elmúlt húsz esztendőben alig változott a Falusi Turizmus Centrum információi szerint. Az értékesítésre kínált szállásaikat a használaton kívüli szobák (20%), a kialakított apartmanok (30%) és a családi kikapcsolódásra átalakított vendégházak (50%) alkotják. A falusi szállásadók foglakozásukat tekintve főként adminisztratív területen dolgozók, illetve nyugdíjasok, akik csak saját célra vagy hobbi jelleggel tartanak állatot, művelik a kertjeiket. A Falusi Turizmus Centrumnak csak a falusi szállásadás vendégkörének megoszlására vonatkozóan van információja, amely a 2003–2005 közötti felmérés szerint a következőképp alakult: 70% gyermekes családok (nyaralás, üdülés), 10% fiatal, kirándulást kedvelő társaságok (ősztől tavaszig, egy-két éjszakás tartózkodással), 10% párok (egész évben, egy-két éjszakás tartózkodással), 10% nyugdíjas-unoka (egész évben, ahol a szállásadó étkezést is tud biztosítani). A falusi szállásadók bevétele csak 2006-ban közelítette meg az 1998-as bázisévet, s csak 2007-ben volt 13%kal (azaz csupán évi 15–20 ezer forinttal) több bevétele a falusi szállásadásból, mint 1998-ban. A falusi szállásadók körébe átkerült volt fizetővendéglátók (kisvárosokban tevékenykedő magánszállásadók) pozitív irányba mozdították el a 2008. évi adatokat. Jobb lett ezáltal a kapacitáskihasználtság, így 12%-kal lett nagyobb az átlagos bevétel. Míg a vendégszámnövekedés a KSH statisztikában 241%-os volt az 1998. évihez képest, a volt fizetővendéglátókkal együtt 372%-os növekedés mutatható ki. A 2006 óta falusi szállásadóvá lett 3000 fizetővendéglátó közel 43%-kal emelte a falusi szállásadók létszámát. Az átsorolt szállásadók túlnyomó többsége azonban nem tért át a „napraforgós” minősítésre, továbbra is a három csillag- és két apartmanosztály valamelyikét használta, ami rendkívül kedvezőtlen hatással volt a vendégkör magánszállásokkal kapcsolatos bizalmára. A szervezett magánszállás-értékesítésre pedig alkalmatlan a kialakult helyzet. A rendeleti átsorolásokra tekintettel 2007-ben áttekintésre került a magánszállásadás területi megoszlása. Ennek ismétlésére a későbbi években nem került sor, mivel az összesített KSH-adatokban a magánszálláshelyek tekintetében lényeges elmozdulás nem történt. Ha települések szerint vizsgáljuk a magánszállásadók adatait, akkor a 110/1997. Kormányrendeletet

54


figyelembe vevő adatbázis szerint 2007-ben 82 településen működött a 29 ezer fizetővendéglátó és 1342 településen a tízezer falusi szállásadó. Van néhány települése az országnak, ahol a fizetővendéglátás és a falusi szállásadás egyaránt megtalálható (például Kecskemét tipikus fizetővendéglátó hely, de a Kecskeméthez tartozó tanyás térség a falusi szállásadás klasszikus színhelye). A fizetővendéglátók településenkénti megoszlása a helyi vonzerő függvényében nagy szórást mutat. Az átlagos 353 fizetővendéglátó/településhez képest Siófokon 2686 szolgáltató működött 2007-ben, míg a legkevesebb fizetővendéglátó Salgótarjánban volt, mindössze öt. Tíz településen ezernél több fizetővendéglátó működött (nyolc balatoni üdülőhely, valamint Harkány és Hajdúszoboszló), a középmezőnybe (az átlagnál több, vagyis 353–1000 szállásadó) tizenöt település tartozik, míg az átlagot (100–353 szállás) megközelítő magánszállásadói létszám tizenhét településen volt 2007-ben. A falusi szállásadók országos megoszlása az említett 2007-es elemzés szerint a következőképp alakult: 15 településen 101–500 falusi szállásadó működik, 20 településen 51–100, 20 településen 51–100, 158 településen 11–50, 622 településen 2-10, illetve 509 településen egyegy falusi szállásadó található. A falusi szállásadók települési megoszlásánál is a helyi vonzerő befolyásolta a szolgáltatók számát, jellemző, hogy a „vizes”, (élővizes, termálvizes stranddal, gyógyfürdővel rendelkező) községekben volt a legtöbb magánszállásadó. A 2007-es adatok szerint falusi szállás kategóriában 383 szálláshellyel Dombóvár áll az élen, és Bogács (313 szállás), Abádszalók (298 szállás), Mezőkövesd (217 szállás) az a három település, ahol kétszáznál több magánszállásadó szolgáltat. Fejleszthetőség szempontjából kritikusnak tekinthető az a félezer település, ahol településenként mindössze egy-egy falusi szállásadó található. Reményt keltő, hogy ennél kicsit jobb helyzetben van az a hatszáz község, ahol a helyi összefogás eredményeként településenként már legalább kettő–tíz szállásadó tevékenykedik. A 2009. október 26-tól hatályos rendelet egységesen szabályozza a magánszállásokat, továbbra is használja a „falusi szálláshely5” fogalmat, de egységesen határozza meg az „egyéb szállásokra” alkalmazandó szolgáltatási feltételeket. 5 Falusi szálláshely: a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény szerint kiemelt üdülőkörzethez nem tartozó települések, valamint a természetes gyógytényezőkről szóló külön jogszabály alapján törzskönyvezett gyógyhelyek kivételével az 5000 fő alatti településeken, illetve a 100 fő/km2 népsűrűség alatti területeken található olyan egyéb szálláshely, amelyet úgy alakítottak ki, hogy abban a falusi életkörülmények, a helyi vidéki szokások és kultúra, valamint a mezőgazdasági hagyományok komplex módon, adott esetben kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt bemutatásra kerüljenek.

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK A KSH és az általunk számított számsorok alapján megállapítható, hogy ha nem nő megfelelő ütemben a vendégforgalom (illetve, ha közben folyamatosan csökken a vendégek átlagos tartózkodási ideje és gyarapodik a szálláshelyek száma), akkor a magánszállásadás bevétele egyre kevesebb, amelyet csak a vendégfogadók számának drasztikus csökkenése (illetve valójában feltehetően a szürke gazdaságba vonulása) képes megállítani, vagy pozitív irányba fordítani. A jelenleg még negatív irányba mutató kapacitáskihasználtsági, illetve jövedelmezőségi mutató pozitív irányba forduláshoz hozzájárulhat a turisztikai desztinációmenedzsment (TDM) szervezetek megalakulása, mivel van remény arra, hogy hatékonyan sikerül feltárni az ország turisztikai lehetőségeit, és közös összefogással, tudatos tervezéssel sikerül a kapacitásokat kihasználni.

4. A magánszállásadás szabályozásának hatása, 1997–2009 A szabályozás pozitív hatásaira árnyékot vetnek a rendeletek negatívumai, amit a MATUR annak idején (1997–98) azonnal észrevételezett. Mára bebizonyosodott, hogy megalapozott volt az akkor jelzett aggodalom. A 110/1997. Kormányrendeletben nem lett körültekintően meghatározva a fizetővendéglátás és a falusi vendégfogadás (hivatalosan „falusi szállásadás” népszerűen „falusi turizmus”) közötti alapvető különbség. Máig nem tisztázott, hogy a két szolgáltatás között mi a szakmailag indokolható azonosság, és mi a különbség. Szakmai berkekben sem egyértelmű, hogy a magánszállásadás kereskedelmi szállások közé sorolandó-e, vagy sem. A rendeletben használt kifejezések nem lettek definiálva (például a „tanyás térség” fogalma alkalmazható-e a Salgótarjánhoz tartozó Rónafalu hegyvidéki település részén). A MATUR álláspontja szerint hibás döntés volt, hogy a 45/1998. IKIM rendelet alapvetően más elvek szerint határozta meg a fizetővendéglátás feltételeit és szabályait, mint a falusi szállásadásét. A MATUR véleménye szerint az alapszolgáltatásnak azonosnak kell lenni, vagyis elnevezéstől függetlenül azonosan kell a szállásszolgáltatás minőségi feltételeit meghatározni. A falusi szállásadás (falusi turizmus) abban különbözik a fizetővendéglátástól, hogy a falusi vendégfogadónak olyan többlet kötelezettségei (például pihenőkert biztosítása) vannak, ami a fizetővendéglátásnál nem feltétel, illetve a falusi vendégfogadó különleges jogosítványa, hogy vendégének ételt adhat, lovagoltathat, kézművességet, kismesterséget bemutathat, taníthat stb., ezeket alanyi jogon (mindennemű külön engedély nélkül) végezheti. A MATUR álláspontja szerint szakmailag nem védhető, hogy külön mellékletekben, kétféleképpen legyen besorolva két, lényegében azonos szolgáltatást nyújtó

tevékenység, az egyik ötféle osztályba legyen sorolva (1, 2, 3 csillag, apartman, apartman de lux besorolás) a másik pedig négy kategória szerint legyen (nem osztályba sorolva, amit a többi szállástípus használ hanem) minősítve (1, 2, 3, 4 napraforgó besorolás). Bebizonyosodott, hogy a felemás módon besorolt szállások marketingje megoldhatatlan, a vendég szempontjából értelmezhetetlen. A FATOSZ által – eredetileg – védjegyként kidolgozott „napraforgós” megjelölést egyre többen használják illetéktelenül (interneten, kiadványokban találkozhatunk azzal, hogy például panziók is használják a napraforgós besorolási jelölést). A „falusi turizmust” – összemosva a „falu turizmusa” fogalommal – már kormányzati szinten is különbözőképp értelmezik, és rendre csak utólagos finomítással harmonizálják a jogalkotók. Erre szolgáltat példát, hogy az első Széchenyi-terv kiírása idején a Pénzügyi Minisztérium az szjatörvényben – szerintünk is helyesen – például a falusi turizmus szolgáltatás alanyának a magánszállásadók közül ma is azt a magánszemélyt tekintette – és biztosított adómentességet a tevékenységre – aki az eredeti 110/1997. sz. Kormányrendelet értelmében alanyi jogon szolgáltat, és legfeljebb 5 szobában 10 ágy kapacitással rendelkezett. Ugyanakkor az FVM a Széchenyi-terv pályáztatásánál falusi turizmus címszó alatt kizárólag a bejegyzett vállalkozásoknak adott lehetőséget szálláshely létesítésre, holott az akkori hatályos rendelet értelmében még a vállalkozásokra nem vonatkozott a magánszállás-rendelet. Bizonytalan a jogalkalmazó önkormányzati hatóság is. Feltehetően ennek tudható be, hogy a 3000 fizetővendéglátó az éves statisztikai jelentésekben nem lett átsorolva falusi szállásadóvá. A közigazgatási hely szerinti besorolás további zavarokat, félreértéseket, okoz például az, hogy „tanyás térségnek” neveznek egy hegyvidéki városhoz csatolt kistelepülést is. Az új, 239/2009. Kormányrendelet a felsorolt anomáliákat részben rendezte, alapfeltételeket írt elő a szolgáltatásoknál, illetve bevezette a védjegyhasználatot, amelynek kidolgozását a szakmai szervezetekre bízta.

5. A falu turizmusa nem egyenlő a falusi turizmussal Az 1989-ben alakult, a falusi vendégfogadást újra meghonosító Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége alapító tagjaként, a kilencvenes évek elején végzett szövetségi kutatások (Észak-Magyarország vendégfogadóinak személyes felmérése) értékelése hívta fel a szakmai kormányzat figyelmét a falusi vendégfogadás fogalmi értelmezésének hiányosságaira. Az 1995-ben létrehozott


55

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK Falusi Turizmus Centrum vendégszervező iroda működtetése során szerzett tapasztalatok (2009-ig mintegy 700, az ország különböző területén szolgáltató falusi vendégfogadó tevékenységének részletes megismerése) megerősítették, hogy folytatni kell a „falusi turizmus” és a „falu turizmusa” fogalom közötti kapcsolatok és különbségek feltárását, valamint a különböző fogalmak definiálását (a szolgáltatásnak ki az alanya és mi a tárgya, a tevékenység milyen feltételek meglétéhez köthető). A köznyelvben, a vendégek körében a kilencvenes évek elején terjedt el a „falusi turizmus” szóhasználat, az írott sajtó, illetve az elektronikus média intenzív „rásegítésével”. E kifejezés alatt a turisztikai szakmai vezetés is a falusi vendégfogadást értette. Ennek egyértelmű bizonyítéka a 110/1997. Kormányrendelet, ahol a falusi szállásadás feltételei úgy szerepeltek, hogy az a falun élő magánszemély, aki legfeljebb 5 szoba, 10 ágy kapacitásig, egyszerű jegyzői regisztráció alapján folytathatta legálisan a szállásadói tevékenységet. A Falusi Turizmus Centrum szállásadó partnereitől bekért több száz jegyzői regisztráció során kiderült, hogy a jogalkalmazásban óriási az eltérés, szinte önkormányzatonként változott a lajstromba vétel módja. Keveredett a „falusi szállásadás”, a „falusi turizmus”, a „falusi vendégfogadás”, a „falusi vendéglátás” elnevezés, illetve a fizetővendéglátásnál és a kereskedelmi szálláshelyeknél alkalmazott „osztálybasorolás” a „minősítéssel”, ami a szállások értékesítésénél, a vendégek hiteles tájékoztatásánál jelentett gondot. Tapasztalataink szerint az önkormányzatok, a hatóság, szakhatóság, a társadalmi szervezetek, vállalkozások vagy magánszemélyek, illetve a turizmus megszólítottja, a vendég a „falusi turizmus” szóösszetétel hallatán, a kiterjesztett értelmű falusi vendégfogadásra (falusi magánszállásadásra) asszociál. Ezt a „falusi turizmus” szókapcsolatot – éppen a pontos meghatározatlansága miatt („gumifogalom”) – a jogalkotó a rendeleteiben nem használta. Ugyanakkor a köznyelvben, szövegmagyarázatokban, nyilatkozatokban, sajtóanyagokban nap mint nap találkozunk a kifejezéssel. A „falusi turizmus” értelmezésénél könnyen bizonyítható az eredeti döntéshozói szándék, miszerint a „falusi turizmus”, „falusi vendégfogadás”, „falusi szállásadás” egyenlő a magánszemély alanyi jogon végzett szállásadásával és az ahhoz kapcsolódó turisztikai szolgáltatásaival. Az utóbbi években egyre gyakrabban mosódik össze a „falu turizmusa”, a „vidék turizmusa” és a „falusi turizmus” kifejezés. Leszögezhető, hogy a vidék turizmusának (legyen az tanyás térség, község, nagyközség, kisváros vagy város falusias környezete) csak része a falusi turizmus, illetve, a falusi vendégfogadás a magánszállásadáson belül is csak egy önálló, jól körülírható turisztikai szakterület. A vidéken (is) gyakorolt turisztikai szolgáltatás, mint a szervezett lovagoltatás, kézművesség tanítása,

56


hagyományőrzés, hagyományos mesterségek bemutatása, illetve egyéb kulturális szolgáltatás a községben sem nevezhető „falusi turizmusnak”. De, ha ezek közül bármelyiket a magánszállásadó a fő szolgáltatásához kapcsolva biztosítja a szállóvendégének, akkor az már a „falu turizmusához” tartozó és „falusi turizmusként” értelmezhető, különböző kedvezményekkel támogatandó. A „falu turizmusához” tartozó, de a magánszállásadástól függetlenül gyakorolható szolgáltatásokat a jogalkotó – a 136/2007. (VI. 13.) Kormányrendelet – szabályozta, ami a 2009. évi dereguláció folytán a hatályát vesztette.

6. Javaslat az átfogó szabályozás módosítására A magánszállásadásra vonatkozó rendeletek 2003. évi felülvizsgálatakor a MATUR javaslatok annak ellenére nem kerültek elfogadásra, hogy a MATUR a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége képviselőjével közösen egyeztetett a döntéshozóval, és a felvetett problémák tekintetében a felek részben egyezségre jutottak. A 2006. évtől hatályos módosítás szintén figyelmen kívül hagyta a MATUR javaslatokat. A MATUR ezért ismételten javasolja a vonatkozó rendeletek felülvizsgálatát és a szükséges módosítások megtételét. A MATUR javasolta, hogy a 110/1997. Kormányrendelet, valamint a 45/1998. IKIM rendelet egészüljön ki fogalmi meghatározásokkal, illetve legyen egységes a magánszállások besorolása. A falusi szállásadó – besorolás szerinti szolgáltatása – mindennel rendelkezik, amit a fizetővendéglátó tud biztosítani. Ugyanakkor a falusi szállásadó többlet szolgáltatásainak szabályai az egységesített magánszállás rendelet azonos mellékletébe beépíthető. Megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban, egész évben működő gyógyfürdőhely környékén indokolt, hogy egész évre számítva adózzon a fizetővendéglátó. A vízparti vagy csak idényszerűen látogatható vonzerővel rendelkező településeken túladóztatott a fizetővendéglátó. A fizetővendéglátók kedvezményes adózása legyen az idényszerűséghez igazítva. A turisztikai célú pályázati kiírásoknál – a javasolt fogalmakat használva – világosan legyen meghatározva és közzétéve a pályázatok célja és a pályázók köre. A pályázatok céljánál ne az új szálláshelyek kialakítása, hanem a meglévő szállások és szolgáltatások minőségi színvonalának emelése legyen a cél, a pályázatok elbírálásánál a pályázó korábbi munkássága legyen előtérbe helyezve. A falusi turizmust illetően feladat továbbá, hogy a szálláshely egy olyan turisztikai termékké legyen fejlesztve, amely a turistának megfelelő vonzerőt és élményt nyújt. Ezt a szállásadók külön-külön nem képesek megvalósítani, hanem csak a helyi, térségi közösség hozhatja létre, ezért célszerű a partnerség kialakítására

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK hivatott TDM-hálózat egyik kiemelt feladatává tenni, amit a magánszállásadók egyesületbe szervezésével célszerű megvalósítani. A magánszállások értékesítése a nagyszámú egyedi kínálat miatt jelentősen eltér a kereskedelmi szállások piacra vitelétől. A magánszállások értékesítésénél fontos szerepe van a magánszállásokra szakosodott önálló vendégszervezésnek, ezek segítése szakmai teendő. A magánszállások iránti belföldi kereslet növekedésében fontos szerepe van az üdülési csekknek, azonban csak a magánszállásadók 8–9%-a elfogadóhely. A csekkelfogadást gátolja az elfogadással kapcsolatos, a magánszállásadói bevételekhez képest magas adminisztrációs költség, amit – ha biztosított a jogi háttér – szervezett csekkelfogadással lehet könnyíteni.

7. Összegzés Magyarország szálláshely-kapacitásának jelenleg 43%-át biztosítják az időszakosan, alkalmi jelleggel működő magánszállások. Magánszállásadással jelenleg mintegy 39 ezer család foglalkozik. Területi megoszlásban Somogy megye jeleskedik 11 ezer magánszállásadóval. A gyarapodó szállodai beruházásokkal, fejlesztésekkel szemben a fizetővendéglátás esetében évek óta csökkenés tapasztalható (részben az átsorolás miatt, részben a bővülő szálloda- és panziókínálat következtében), miközben a falusi vendégfogadók száma 1998 és 2009 között megduplázódott. A vendégszám növekedését az átlagos tartózkodási idő csökkenése kísérte. A vendégeken belül átrendeződés figyelhető meg: a külföldi vendégek száma csökkent, a belföldieké közel megháromszorozódott. A szállásárak (átlag 2500 forint/fő/éjszaka) nem követték az átlagos árszínvonal emelkedését, így a magánszállásadás jövedelmezősége abszolút értéken 2009-ben 11-12%-kal maradt el az 1998. évihez képest. A fizetővendéglátóknál bekövetkezett erőteljes forgalomcsökkenés részben a magasabb szolgáltatási szintet biztosító kereskedelmi szálláshelyek bővülésével magyarázható, ami egészséges folyamatnak tekinthető. Azonban a fizetővendéglátásra továbbra is szükség van különösen a főszezonban, illetve azokon a településeken, településrészeken, ahol a kereskedelmi szálláshelyek nem lennének képesek rentábilisan működni. A falusi vendégfogadás iránti igény lassan, de folyamatosan nő, ennek ellenére a megduplázódott szolgáltatói körnél erőteljes forgalomcsökkenés mutatható ki, ami szükségszerűen a szolgáltatási színvonal romlásához vezet. Tehát elsődlegesen nem a falusi szállások számának növelésére, hanem a meglévő kapacitás színvonalának emelésére, a szolgáltatások bővítésére van szükség.

A magánszállásadók 29%-a, azaz tízezer család falusi vendégfogadó. A szállásadók fele, mintegy 4500 család több mint tíz évvel ezelőtt kezdte el működését, szűkebb hazájában többnyire a falu turizmusának „motorja” volt. A folyamatos bevételcsökkenés miatt érthető az elkeseredettségük, a kívánatos fejlődés, fejlesztés helyett sok esetben a szolgáltatásuk szinten tartása is gondot okoz. Véleményünk szerint a 239/2009. Kormányrendelet – azzal, hogy azonos feltételeket támaszt a szolgáltatással kapcsolatban – kedvező irányba terelte a magánszállásadást. Ha a jogszabály adta lehetőségekkel sikerül jól sáfárkodni (például bevezetésre kerülnek a civil védjegyrendszerek), az a magánszállásoknak általánosságban csak az előnyére válhat, a falusi vendégfogadásnak pedig új perspektívát nyithat. Ez különösen fontos a jelenlegi helyzetben, amikor a válság évek óta tartó gazdasági hatása a magánszállások területén is érzékelhető. A vendégszám ugyan lassú növekedést mutat, viszont a vendégéjszakák számának csökkenése jelentős, nem ritka a csupán két-három éjszakás „nyaralás”. A Falusi Turizmus Centrum tapasztalata szerint azokban az esetekben, amikor a szállásdíjak legalább 80%-át üdülési csekkben fizették, a szolgáltatás igénybevételének hosszát a birtokolt üdülési csekk értéke határozta meg. A vendégkör is némileg átrendeződött, az elmaradók egy részét pótolta az a réteg, akik korábban külföldre utaztak vagy hazai szállodai szolgáltatást vettek igénybe, ám most a lényegesen olcsóbb magánszállásokat választották. A válságnak az utazások iránti érdeklődésre gyakorolt hatását jelzik számunkra internetes statisztikáink, a Google Analytics által előállított adatok, amelyek jellemzik a látogatókat, az egyes honlap elemek látogatottságát, hogyan, milyen forrásból talált meg a látogató, mennyi ideig maradt az oldalon, milyen információkat tekintett meg és vásárolt-e, vagy érdektelenség miatt távozott a honlapról. A Falusi Turizmus Centrum adatai szerint a korábbi dinamikus fejlődés 2007-ben érte el csúcsát, 2008-ban 10%-kal, 2009-ben 14%-kal csökkent az utazás iránti érdeklődés az előző évhez képest. A realizálódott foglalások száma a két évben közel 50%-kal csökkent. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a válság hatása a turizmust csak átmeneti megtorpanásra kényszerítette, az iparág fejlődése folytatódni fog. Ha van fizetőképes kereslet, akkor elsődlegesen a jelentős vonzerővel rendelkező fogadóterületeken várható vendég- és vendégéjszakaszám-növekedés. Az elszórtan működő magánszállásadók számára ezért különleges fontossággal bír az összefogás, a TDM-ekbe tömörülés, hogy a kisebb jelentőségű turisztikai látnivalók, lehetőségek szakszerű csokorba szervezésével (az apró vonzerők erősítik egymást!) mielőbb képesek legyenek felzárkózni és a folyamatosan változó igényeknek megfelelni.


57

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK A Magyarországra érkező külföldiek jellemzői – különös tekintettel a kiadásokra A KSH adatfelvétele alapján összeállította: Kaszás Krisztina1

A külföldiek kérdőíves felmérésének főbb adatait a KSH 2004 óta negyedéves és éves rendszerességgel publikálja gyorstájékoztatók és egyéb elemző kiadványok formájában. Jelen összeállításunkban az eddig megszokottaktól eltérően első ízben kerülnek olyan kiadási adatok elemzésre a főbb adatokon túl, amelyek a korosztályokhoz kapcsolódó turisztikai kiadások nagyságáról, emellett a külföldiek kiadásainak régiónkénti megoszlásáról is becslést adnak. Az eredmények ismertetése mellett röviden bemutatjuk az adatgyűjtés módszertanát is.

Kulcsszavak: nemzetközi utazások, turisztikai export, külföldiek magyarországi kiadásai, korcsoportok, régiók, módszertan.

1. táblázat A kérdőívek megoszlása határátkelők szerint, 2009 Határátkelő

1. A KSH határstatisztikai felmérésének célja és módszere A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2004-ben indította el határstatisztikai felméréseit, amelynek keretében a külföldről hazatérő magyarokat 2, valamint a hazánkat elhagyó külföldieket 3 azóta is 24 határállomáson, hozzávetőleg havonta összesen 89, illetve 189 összeírási napon kérdezzük meg utazásaikról. A felmérés célja adatok gyűjtése a külföldi és magyar utazók magyarországi és külföldi kiadásairól, tartózkodási idejéről, utazási céljairól és egyéb jellemzőiről. Az eredményeket a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a Fizetési mérleg összeállításához (Idegenforgalom exportimport), továbbá a turisztikai szervezetek, a kutatók és az egyéb adatkérők tervezés és elemzés céljából használják fel. 2009-ben 24 közúti határállomáson – a schengeni határszakaszokon a megszűnt határállomás közelében, valamint Ferihegy mindhárom terminálján (1, 2A, 2B) – 54 kérdezőbiztos közreműködésével valósult meg az éves szinten közel 30 ezer magyar és 65 ezer külföldi kérdőív felvétele. A minta jelentős elemszáma részletes adatelemzést, tendenciák és változások megfigyelését teszi lehetővé, ezáltal reális képet ad a hazánkba érkező külföldiek/a külföldre utazó magyarok sok színű utazási céljairól, mozgásáról, viselkedéséről. Jelen elemzés a külföldi kereslet, illetve a külföldi látogatók költésének korcsoport és régió szerinti bemutatásával foglalkozik, a magyar 1

Közgazdász, Központi Statisztikai Hivatal, e-mail cím: [email protected]. 2 A lakosság utazásai külföldön kérdőív – OSAP 2007 (portal.ksh. hu/pls/ksh/docs/hun/info/02osap/onk/2007/k102007.doc). 3 A külföldiek magyarországi turisztikai és egyéb kiadásai kérdőív – OSAP 1943 (portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/info/02osap/ onk/1943/k101943.pdf).

58


Ártánd Barcs Bucsu Csengersima Esztergom Ferihegy 1 Ferihegy 2A Ferihegy 2B Gyula Hegyeshalom Komárom Kőszeg Letenye Nagylak Parassapuszta Rábafüzes Rajka Rédics Röszke Sátoraljaújhely Sopron Tiszabecs Tompa Tornyosnémeti Udvar Vámosszabadi Záhony Összesen

Kérdőívek darabszáma 2 610 541 510 1 723 1 919 4 231 4 474 3 010 1 775 5 917 1 496 620 2 438 7 040 1 347 2 203 2 554 2 444 4 265 2 012 3 285 851 2 000 1 412 539 757 2 885 64 858

Kérdőívek megoszlása (%) 4 1 1 3 3 7 7 5 3 9 2 1 4 11 2 3 4 4 7 3 5 1 3 2 1 1 4 100

Forrás: KSH

utazók jellemzőiről a KSH honlapján számos elemzés és adat áll rendelkezésre.4 A külföldi látogatásokról havonta közel 6000 kérdőív áll rendelkezésünkre. Az 1. táblázatban részletezzük, 4 Az érdeklődők további információkat találhatnak Gilyán Csaba Hiteles források: A KSH kiadványai a turizmusról című cikkében, amely a Turizmus Bulletin 2009/4. számában jelent meg.

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK mely határátkelőkön folynak megkérdezések és a havonkénti kérdőívmennyiség hány százaléka származik az adott átkelő kilépő külföldi utazóitól. A 23 közúti határállomás kiválasztása nem véletlen. A kérdezési helyszínek kijelölésénél szempont volt, hogy az átkelők közül a nagyobb és változatosabb utasforgalmat bonyolító átkelők kerüljenek a mintába, bár több, kisebb forgalmat bonyolító közúti határátkelőt is megfigyelünk. A megfigyelésből kimaradó átkelők a kisforgalmú légi, a jellemzően határmenti forgalmat bonyolító közúti, valamint a vasúti és vízi határátkelők. A nem megfigyelt határállomások okozta torzítást lefedettségi hibának tekintjük. A nem megfigyelt átkelők utazóinak jellemzői vélhetően eltérnek a megfigyelt határátkelők utazóiétól, ezért célszerű lenne megfigyelni azokat is, a felvételbe történő bevonásuk ellen azonban több érv is szól. Egyrészt a vasúti5 és vízi forgalom megfigyelése nehézkes, a kisforgalmú átkelők megfigyelése pedig nem hatékony, az összeírás fajlagos költsége jelentősen növekedne. Másrészt ezeknek az átkelőknek a megfigyelése a nagyobb forgalmú, jelentős átkelők megfigyelésének rovására menne. Budapest Ferihegy három helyszínt jelent (1, 2A és 2B), a terminálokat önálló helyszínként kezeljük. A napok kiválasztása nem egyszerű véletlen módon történik. A kiválasztási módszer egy sablonra épül, amely négy teljes hétből áll. Ebben a sablonban helyezzük el az egy hónapra kijelölt napokat úgy, hogy megfeleljen az alább ismertetett kiválasztási követelményeknek. Ennek következtében a kiválasztott napok tükrözik a valóságot: megfelelő arányban szerepelnek benne hétvégék és hétköznapok, azokon belül az egyes napokat lehetőség szerint egyenletesen osztjuk el. A sablon segítségével biztosítjuk, hogy a kérdezési napok lefedjék a teljes hónapot, a kiválasztott napok hetek közötti elosztása egyenletes. Ezen követelményeken túl a napok kiválasztása már véletlenszerű. A kérdezési tartomány közúton 7 és 22 óra közötti, ami évszakonként, valamint a schengeni és nem schengeni határállomásokat technikai feltételek szerint megkülönböztetve változik. Két kérdezési intervallumot különítünk el: a délelőttit (7:00–14:30) és a délutánit (14:30–22:00). Az a cél, hogy a hétköznapok és a hétvégék esetében a délelőttök és a délutánok megoszlása lehetőleg egyenletes legyen. 2009-ben közel 65 ezer kérdőív állt rendelkezésre, amelyek jelentős része a szomszédos országok állampolgáraitól származott. A 2. táblázat azon országok listáját tartalmazza, amelyek mintaelemszáma megbízható becsléseket tesz lehetővé (a földrészeknél Ausztrália és Afrika korlátozott részletezettséget tesz lehetővé). 5 A vasúti forgalom megfigyelésére tettünk kísérletet, negatív tapasztalatokkal.

2. táblázat Az interjúk száma* országok szerint, 2009 Országok, országcsoportok Ausztria Cseh Köztársaság Egyesült Királyság Franciaország Hollandia Horvátország Lengyelország Németország Olaszország Románia Svájc Svédország Szerbia, Montenegró, Koszovó Szlovákia Szlovénia USA Ukrajna EU-9 EU+15 (új tagállamok) EU (Románia és Bulgária együtt) EU-országok együtt Európa Ázsia Afrika Amerika Ausztrália Összesen

Interjúk száma 8 128 1 533 2 114 885 994 2 298 866 4 305 1 364 13 680 587 504 5 241 11 432 1 488 897 3 131 15 360 20 776 14 132 50 268 62 705 600 91 1 232 230 64 858

* „A külföldiek magyarországi turisztikai és egyéb kiadásai” című felvételből a feldolgozott kérdőívek alapján. Forrás: KSH

Ez a gazdag adatbázis, amely 2004 óta tartalmazza a külföldi kereslet legfontosabb jellemzőit (látogatók száma, tartózkodási ideje, küldőországok szerinti és motivációs szerkezete, fogyasztása, a kereslet regionális eloszlása), a kutatók számára fontos és mélyebb összefüggések értelmezésére alkalmas. Célunk, hogy a közel hat és fél évre visszamenőleg rendelkezésre álló adatok minél részletezettebb szinten publikussá váljanak, így azok is, amelyek a KSH kiadványaiban és a honlapunkon elérhető (www.ksh.hu) stADAT-táblákban mindeddig nem kerültek közzétételre.

2. A Magyarországra érkező külföldiek turisztikai jellemzői 2009-ben 2.1. ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK Magyarország összes utasforgalmi-export bevétele 2009-ben 1201 milliárd forintot tett ki. Az előző évhez viszonyított 10,4%-os növekmény teljes egészében a forint más valutákhoz viszonyított gyengülésének volt


59

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 3. táblázat A Magyarországra látogató külföldiek száma az utazás típusa (turisztikai illetve nem turisztikai cél) és küldőországok szerint, 2009 (ezer fő) Országok, országcsoportok, földrészek

Turisztikai motiváció

Ausztria Bulgária Csehország Egyesült Királyság Franciaország Hollandia Horvátország Lengyelország Németország Olaszország Portugália, Spanyolország* Románia Svájc Szerbia, Montenegró, Koszovó* Szlovákia Szlovénia Ukrajna USA Európa Európai Unió Ázsia Afrika Amerika Ausztrália Mindösszesen 2008=100%

2 889 20 330 296 220 183 224 594 2 034 360 194 1 122 173 460 1 414 80 335 383 11 741 10 343 311 18 536 63 12 670 100

Nem turisztikai motiváció 3 548 1 214 747 63 144 123 748 972 1 096 264 18 6 661 80 1 741 7 681 339 1 350 15 27 864 23 077 64 4 21 0 27 953 104

Összesen 6 437 1 234 1 077 359 364 306 971 1 566 3 130 625 212 7 783 253 2 201 9 095 418 1 685 397 39 606 33 420 376 22 557 63 40 624 103

* A jelölt országok a súlyozáskor összevonásra kerültek, ami az adott országok mintaelemszámának csekély voltával indokolható. Forrás: KSH

köszönhető.6 2009-ben az USA dollár és az euró árfolyama 18, illetve 12%-kal volt magasabb, mint az előző évben. Az utasforgalmi export 68%-a – 820 milliárd forint – származott a turisztikai céllal érkezőktől. A 3. és 4. táblázat a külföldi látogatók részletesebb bontását tartalmazza, ami alapján az egyes turisztikai, illetve nem turisztikai motivációkhoz kapcsolódó költések részletesebben elemezhetőek. Megfigyelhető, hogy az 1–3 éjszakás utazásokhoz igen nagy mértékű (64%-os) bevételnövekedés párosult (35%-os látogatószámnövekedés mellett). A hosszabb tartózkodásokra (4 vagy ennél több napra érkezők) már nem jellemző hasonló fejlődés. Összességében 16%-kal emelkedtek kiadásaik 4%-os látogatószám-csökkenés mellett, ily módon a bevételnövekedés jelentős része csupán a kedvezőtlen árfolyamváltozásokból ered.

6 A nemzetközi közlekedés és biztosítási kiadások nélküli MNB adatok megtalálhatók az MNB honlapján: www.mnb.hu/ Root/Dokumentumtar/MNB/Statisztika/mnbhu_statisztikai_ idosorok/mnbhu_fizm_20090330/fmuy_eur_hu.xls.

60


A válság egyértelmű hatásaként számos utazó anyagi vagy egyéb (például időhiány) okból arra kényszerült, hogy rövidebb utazást tegyen. Megfigyelhető egy szűkebb réteg (csehek, svédek, olaszok, britek), akik – feltételezhetően akár fő utazásuk mellett – második vagy többedik utazásként néhány napra (egy hosszú hétvégére, 1–2 éjszakás városlátogatásra vagy kulturális programokra) érkeztek hazánkba. A turisztikai fogyasztás költéselemek 7 szerinti vizsgálata (5. táblázat) azt mutatja, hogy a külföldiek minden egyes forint 44%-át szállás- és vendéglátó szolgáltatásokra fordították. Ebből a vendéglátó egységek bevétele közel 111 milliárd forint volt. Tartózkodási idő szerint jól látható, hogy az egy napra érkezők prevenciós és gyógyászati kezelésekre fordítják költéseik tetemes részét (37%). A több napra látogatók közlekedés- és üzemanyagköltése, amely az utazás korántsem elhanyagolható eleme – a teljes utazásra 7 A kérdőív 14. pontja, portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/info/ 02osap/onk/1943/k101943.pdf.

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 4. táblázat A turisztikai céllal érkező külföldiek kiadásai részletes motivációnként a tartózkodás hossza szerint, 2009 Külföldi látogatók kiadásai (millió forint) Motivációk

Üdülés Városnézés Rokon- és barátlátogatás Gyógykezelés, egészségmegőrzés* Konferencia, kongresszus Üzleti út Kulturális, sportprogram Vallási cél Természetjárás Vadászat Turisztikai célú kiadások Külföldi látogatók turisztikai és egyéb kiadásai összesen Turisztikai célú kiadások aránya az összes kiadáson belül (%)

Változás (2008=100%)

Több napra látogatók

Több napra látogatók

Egy napra látogatók

1 –3 éjszakát eltöltők

4 vagy több éjszakát eltöltők

Egy napra látogatók

1–3 éjszakát eltöltők

4 vagy több éjszakát eltöltők

1 007 6 815 8 207 21 890 210 8 516 1 117 693 479 189 49 123

47 931 60 951 22 414 11 904 9 424 72 564 8 729 830 662 835 236 242

175 737 66 464 100 607 109 712 13 538 51 315 12 424 1 248 1 392 1 802 534 240

80 142 94 85 77 87 90 259 136 73 93

164 106 105 124 100 90 109 399 340 35 108

116 111 117 123 146 106 110 488 80 104 116

353 234

257 060

590 343

109

109

112

14

92

90

-

-

-

* Az alábbi utazási motivációkhoz sorolt célok: egészségmegőrzés, gyógykezelés (wellnesskúrák, wellness-szállodák meglátogatása, wellnessfürdők meglátogatása, uszoda, termálfürdők, élményfürdő, gyógyfürdő gyógykezelés nélkül, strand, fogászat, gyógyfürdők kezeléssel, kórházi kezelés, szépészeti műtétek, plasztikai sebészeti beavatkozások). Forrás: KSH

szánt összeg 13%-a. Ennek nagy része a költségesebb repülős és egyéb utakból befolyt összeg (a nemzetközi szervezett légi és egyéb közlekedésből származó bevételek Magyarországon maradó hányada), a gépjárművel érkezők magyarországi tankolásainak része csupán 3%. A hosszabb ideig itt tartózkodók utazási keretük közel 10%-át fordítják az otthon maradtak számára ajándékok

vásárlására, emellett saját kényeztetésükről sem feledkezve meg kulturális, sport és egészségmegőrzési célokra további 16%-ot költenek. A főbb küldőországokra számított költéselemekhez tartozó arányok némileg eltérnek az átlaghoz viszonyítva. A 6. táblázat adatai alapján jól láthatók az egyes országokra vonatkozó sajátosságok. 5. táblázat

A Magyarországra látogató külföldiek turisztikai fogyasztásának szerkezete, 2009 Fogyasztási szerkezet Összes költés (millió forint) Szálláshely- és vendéglátó szolgáltatások Közlekedés Üzemanyag-vásárlás Élelmiszer, ital Egyéb árucikk Gyógyászati és egészségmegőrzési szolgáltatások Kulturális, sport- és egyéb turisztikai szolgáltatások Egyéb szolgáltatások Összesen

Turisztikai motivációval érkezők kiadásai Egy napra Több napra Összesen látogatók 49 123 770 482 819 605 Költéselemek megoszlása, % 12 46 44 1 10 10 2 3 3 13 7 7 26 12 13 37 9 10 2 7 7 7 7 7 100 100 100

Forrás: KSH


61

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 6. táblázat A legnagyobb turisztikai kiadással rendelkező küldőországaink fogyasztási szerkezete, 2009 Németország Egy napra

Fogyasztási szerkezet

Több napra

Ausztria

Összes

Egy napra

221 840

31 345

látogatók Összes költés (millió forint)

861

220 979

Több napra

USA Összes

Egy napra

87 933

187

63 174

63 361

35

16

53

53

látogatók 56 588

Több napra

Összes

látogatók

Költéselemek megoszlása, % Szálláshely- és vendéglátó szolgáltatások

21

Közlekedés

45

45

12

48

10

3

3

0

0

0

43

17

18

Üzemanyag-vásárlás

7

6

6

1

3

2

1

1

1

Élelmiszer, ital

4

9

9

10

8

9

0

4

4

Egyéb árucikk

52

10

10

20

12

15

21

11

11

Gyógyászati és egészségmegőrzési szolgáltatások

0

15

15

51

15

28

0

1

1

Kulturális, sport- és egyéb turisztikai szolgáltatások

1

5

5

1

7

5

16

7

7

Egyéb szolgáltatások

3

7

7

5

6

6

4

6

6

100

100

100

100

100

100

100

100

100

Összesen Forrás: KSH

7. táblázat A főbb turisztikai küldőpiacok részesedése a turisztikai látogatásokon belül a főbb mutatók szerint (%)

Országok, országcsoportok

Látogatók összesen

Turisztikai célú külföldi látogatók száma (ezer fő) 12 670

Turisztikai célú külföldi látogatók kiadásai (millió Ft)

Turisztikai célú külföldi látogatók összes tartózkodási ideje (ezer nap)

819 605

59 123

Megoszlás (%) Európa

93

82

88

EU

82

74

80

Ausztriaa,b

23

11

12

Németországa,b

16

27

30

Szlovákiaa

4

11

1

Románia

9

2

6

Lengyelország

5

5

6

Olaszország

3

3

3

Ukrajna

3

1

1

3

2

2

Ázsia

Csehország

2

5

4

Afrika

0

0

0

Amerika

4

11

70

USA b

3

8

5

1

1

1

Ausztrália a

Főbb küldőországaink a turisztikai látogatások tekintetében. Főbb küldőországaink a turisztikai kiadások tekintetében. Megjegyzés: A táblázatban a kontinenseken, illetve országcsoportokon belül azok az országok kerültek kiemelésre, ahol a turisztikai célú látogatások száma az összes turisztikai célú külföldi látogatás legalább 3%-át teszik ki. Forrás: KSH b

62


TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 8. táblázat Főbb turisztikai küldőpiacaink* látogatóinak száma turisztikai motivációk szerint, 2009 Motivációk Turisztikai motiváció Ebből: Üdülés (vízparti, hegyvidéki, falusi) Városnézés Természetjárás Rokon- és barátlátogatás Egészségmegőrzés, gyógykezeltetés Üzleti út, konferencia, kongresszus Kulturális rendezvény, sportrendezvény Vadászat Vallási cél

Ausztria (ezer fő)

2008=100%

Németország (ezer fő)

2008=100%

Szlovákia (ezer fő)

2008=100%

2 889

108,3

2 034

102,6

1 414

72,4

179 958 76 614 644 132 179 17 91

78,3 146,8 137,4 95,9 89,9 85,3 134,6 90,0 129,9

678 135 10 467 342 352 38 12 0

89,0 126,5 150,5 132,9 95,5 108,0 62,1 132,3 29,1

69 183 59 562 241 104 90 1 105

48,0 51,2 129,4 74,2 99,3 71,9 47,9 16,6 152,9

* Főbb küldőországaink a turisztikai látogatások tekintetében. Forrás: KSH

A 4–6. táblázatokban közzétett összefoglaló adatokon8 túl a továbbiakban részletes elemzést kívánunk adni néhány turisztikailag kiemelt országra, valamint a kísérleti jelleggel számított korosztályos és régiós kiadásokra vonatkozólag. 2.2. FŐBB TURISZTIKAI KÜLDŐORSZÁGAINK A turisztikai szempontból jelentős küldőországaink a látogatások száma alapján (7. táblázat) 9 Ausztria, Németország, Szlovákia, Románia és Lengyelország. Küldőpiacaink koncentráltságát jól szemlélteti, hogy az első három országból érkezett a turisztikai látogatóink 50%-a. Közel minden tizedik turisztikai céllal érkező szlovák nemzetiségű volt, 10-ből négy külföldi német nyelvterületről (Németország, Ausztria, Svájc) érkezett. A turisztikai szolgáltatásokhoz kapcsolódó bevételek nagyság szerinti sorrendje teljesen eltérő a látogatószámok rangsorától: Németország, Ausztria, USA, Lengyelország, Nagy-Britannia és Olaszország a sorrend. Számos motivációt különböztetünk meg a turisztikai utazások fő céljának leírására, ily módon rövid időtávon 8 További elemzések és adatok megtekinthetők a KSH honlapján az alábbi linkek alatt: portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,182779&_dad=portal&_ schema=PORTAL portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,592051&_dad=portal&_ schema=PORTAL Korábban megjelent negyedéves adatok (Gyorstájékoztatók): portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,665059&_dad=portal&_ schema=PORTAL 2010-től megjelenő negyedéves tájékoztatók (Statisztikai Tükör): portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,585303&_dad=portal&_ schema=PORTAL 9 Azon országok listája, ahol a turisztikai célú látogatások száma legalább az összes turisztikai célú látogatás 3%-át teszi ki.

jelezhetőek a tendenciákban bekövetkezett változások. A 8. táblázat alapján megfigyelhetjük a főbb célok 2008. évhez viszonyított alakulását. Szlovákia felől a természetjáró és vallási utak száma 30–50%-kal nőtt, e két célon kívül minden egyéb látogatás intenzitása csökkent. Az utóbbi években a vallási turizmus élénkülése figyelhető meg főként a szomszédos országok irányából, ezt mutatják az osztrák adatok is. Az egészségturisztikai utak minimális mértékű, a látogatások fő motivációját kitevő rokon- és barátlátogatás viszont 26%-os látogatószám-visszaesést mutat. Klasszikus értelemben a több napra, turisztikai motivációval érkezőket nevezzük turistáknak, akik a meglátogatott helyen legalább egy, ideális esetben ennél több éjszakát töltenek. A 9. táblázat és az 1. ábra a turisztikai kiadások szerinti főbb küldőországaink kiadás- és látogatószám- adatait tartalmazza részletes turisztikai motivációnként, illetve korcsoportonként. A következőkben a fenti fő piacokat egyenként is részletesen jellemezzük. 2.3. AZ OSZTRÁK TURISTÁK JELLEMZŐI 2009-ben osztrák szomszédaink turisztikai (szabadidős és üzleti) céllal 2,9 millió látogatást tettek Magyarországon, ami 8%-os látogatószám-növekedést mutat az előző évhez viszonyítva. Szomszédos országaink közül ez évben még Szlovénia esetében tapasztalhattunk látogatószámbővülést (+4%), azonban a Szlovéniából érkezők száma (80 ezer fő) igen csekély, nem képvisel jelentős piacot. Az utazás célja szerint a városnézés és az aktív turizmus (természetjárás) iránt érdeklődő osztrák turisták száma kimagasló mértékben (+47% és +37%) emelkedett. Vallási, kulturális céllal és a különböző rendezvényekre 30–35%kal érkeztek többen. A rokon- és barátlátogatások száma


63

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 9. táblázat A főbb turisztikai küldőországokból* több napra érkező látogatók kiadásai turisztikai motivációk szerint, 2009 Németország Kiadása (millió forint)

Motivációk

Üdülés Városnézés Rokon- és barátlátogatás Egészségmegőrzés, gyógykezelés Üzleti út Kulturális és sportrendezvények Vallásturizmus Természetjárás Vadászat Összesen

USA

Egy fő egy napjára jutó kiadása (forint) 9 969 15 471 7 619 16 156 30 514 18 776 7 289 15 249 20 688 12 544

71 576 12 983 32 765 60 939 36 936 3 778 25 828 1 148 220 979

Ausztria

Kiadása (millió forint)

Egy fő egy napjára jutó kiadása (forint)

Kiadása (millió forint)

Egy fő egy napjára jutó kiadása (forint)

20 517 15 627 10 834 257 15 023 542 297 76 63 174

24 679 27 542 9 956 18 326 38 854 22 931 14 021 10 386 21 490

14 092 434 7 456 25 364 4 331 4 014 160 273 463 56 588

11 315 12 322 8 300 12 382 30 218 9 515 7 593 6 902 16 744 11 594

* Főbb küldőországaink a turisztikai kiadások tekintetében. Forrás: KSH

4%-kal csökkent, azonban megfigyelhető, hogy a folyamatosan dráguló üzemanyag és utazási kiadások miatt az egy napon belüli látogatások észrevehetően ritkultak ugyan, de ezzel egy időben 12%-kal nőtt a többnapos látogatásra érkezők száma. Így azok, akik az emelkedő költségek ellenére sem halasztották el rokonlátogatásaikat, tovább maradtak hazánkban. Ausztria közelsége folytán igen nagyarányúak az éjszakázás nélküli turisztikai látogatások (közel 2 millió fő csupán egy napra érkezett). Az összes, külföldiek által hazánkban töltött idő 12%-a származik osztrák szomszédainktól, azonban a jelentős számú egynapos utak miatt a turisztikai látogatások átlagos hoszsza viszonylag csekély: 2,4 nap, ami a III. negyedévben

valamelyest emelkedett (2,7 nap), de az összes turisztikai céllal érkező külföldi látogató 4,7 napos átlag tartózkodásától két nappal így is elmarad. Az osztrákok közül összességében hozzávetőleg 872 ezer fő töltött legalább egy éjszakát Magyarországon. Ők – a korábban említett rokon- és barátlátogatáson kívül – egészségmegőrzés, kulturális és sportrendezvényen való részvétel, vallási turizmus és aktív pihenés céljából választották Magyarországot. Turisztikai bevételeink 11%-a (88 milliárd forint) – ami a második legnagyobb arányú az országonkénti összesítésben – osztrák szomszédainktól származik. Ezen összeg közel felét (44 milliárd forintot) a gyógyászati és egészségmegőrzési szolgáltatások igénybevétele teszi ki 1. ábra

A főbb küldőországainkból több napra érkező látogatók számának és kiadásainak korcsoportok szerinti megoszlása, 2009 (%) 7

Ausztria

Látogatók száma

5

Németország

Látogatók turisztikai kiadásai 2 2 6

Látogatók száma Látogatók turisztikai kiadásai

18

3

21

37

4

3 3

33 36

25

37

22

5 24

35

10

4

4

28

35

18

10

20

15

USA

Látogatók száma

30

Látogatók turisztikai kiadásai 1 5 0 0–14

15–24

18

20 25–44

Forrás: KSH

64

33


40 45–54

24 60

55–64

19 80

100

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 2. ábra A Németországból turisztikai céllal több napra érkezők száma korcsoportok és motivációk szerint 800 700 600 500 400 300 200 100 0 0–14 éves

15–24 éves

25–44 éves

45–54 éves

55–64 éves

65 év felettiek

Üdülés

Városnézés

Rokon- és barátlátogatás és egyéb cél

Egészségmegőrzés, gyógykezelés

Kulturális programok

Üzleti utak

Forrás: KSH

(9. táblázat), amelynek tekintélyes része fogászati és plasztikai sebészeti kezelés.10 A magyar fogorvosok szaktudása és nem utolsósorban a kezelések relatív olcsósága sok éve vonzó szomszédaink számára. A kezelések közkedveltségén túl a második legnagyobb tartózkodási idő (3,8 nap) is ezen úti célokhoz párosul. További multiplikátor hatással is bír, ha csak a szálláshelyek igénybevételére vagy a kezelések közti, vendégeknek szervezett programokra gondolunk. Az ilyen jellegű (gyógyászati és egészségmegőrzési) látogatások alkalmával naponta 18 ezer forint az egy főre jutó kiadás, ami igen magasnak számít a szabadidős utak körében. Viszonyításképpen a vadászatra érkezők napi költése közelíti csak meg ezt az összeget, ami köztudottan költséges sportág. A rokon- és barátlátogatásokból – ami jelenleg turisztikai célú utazásnak számít – közel 10 milliárd forint folyt be 2009-ben, azonban ennek alacsony hányada kapcsolható ténylegesen a turisztikai szolgáltatásokhoz. Közel egynegyede szálláshely- és vendéglátószolgáltatás, néhány százaléka egészségmegőrzéshez, kulturális programokhoz vagy szórakozáshoz kapcsolható, de túlnyomórészt – akár 40–50%-ban – vásárlásnak tekinthető (üzemanyag, ajándékok, saját részre vásárolt cikkek és nagy arányban élelmiszer). 2.4. A NÉMET TURISTÁK JELLEMZŐI Német látogatóink 3%-kal érkeztek többen turisztikai programokra, mint 2008-ban. Az egynapos utazások ez idáig soha nem tapasztalt mértékben, felére estek viszsza. Igaz azonban, hogy az egynapos német látogatások 10

A kérdőív 5. kérdésének szöveges beírásai alapján.

száma a korábbiakban sem volt jelentős, sőt a minta elemszáma is igen csekély (összesen 38 kérdőív egy év alatt), amiből semmiképpen nem vonhatunk le helytálló következtetéseket. A többnapos turisztikai utazók jellemzőiről – 2537 kérdőív alapján – már megbízhatóbb elemzés végezhető. Az üdülések száma összességében 10%-kal csökkent, ami a főszezonban az átlagtól kisebb, 8%-os mértékű gyengülést, az év elején közel 50%-os elmaradást, az év végén viszont közel hasonló mértékű bővülést mutat. Az üdülésre érkezők 66%-a a Balatont választotta. Egynegyedük a Nyugat-Dunántúl régióba, 12%-uk Budapestre látogatott. A városnéző programok 46%-kal emelkedtek. Ezek a tavaszi és téli hónapokra koncentrálódtak, ekkor tekintették meg legtöbben (67%) kulturális és történelmi nevezetességeinket (azaz érkeztek kulturális és sportrendezvényen történő részvétel motivációjával). A városlátogatások 67%-a Budapest felkeresésére irányult, 37%-uk a nyugat-dunántúli városokat fedezte fel. Kifejezetten a nyári és kora őszi időszakban koncentrálódva a németek 13%-a a Balaton környékére is ellátogatott, valószínű, hogy szervezett egynapos kirándulások keretében. Az egészségmegőrzési (wellness) és gyógyászati szolgáltatásokat igénybe vevők száma minimális mértékben csökkent (-4%). A német látogatók az igényes szolgáltatásokat keresik, világhírű gyógy- és termálfürdőinket választják felfrissülésük helyszínéül. 58%-uk Budapesten, 16% a Balaton környékén és 19%-uk a Dél-Dunántúlon pihent. A látogatók régiós elhelyezkedését nézve jórészt a dunántúli területeket kedvelik, alacsony százalékban lépik át a Duna vonalát. Korcsoportonkénti vizsgálatunk szerint 86%-uk a 45–64 éves korosztályba tartozik, 10% a 65 éven felüli látogatók aránya (1. és 2. ábra).


65

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK A rokonlátogatások száma 30%-kal növekedett, és időszak szerinti eloszlásuk is megváltozott. Míg 2008-ban inkább szezonon kívül érkeztek a legtöbben (az I. és IV. negyedévben összesen 59%, a III. negyedévben 19% realizálódott), addig 2009-ben a látogatások egyenletesebb eloszlása figyelhető meg (az I. negyedévben 18%, a további időszakokban 25–29% jelentkezett, amelyből a nyári szezon volt a legkedveltebb 29%-os részesedéssel). A többnapos turisztikai utazásokhoz általában egyhetes tartózkodási idő társul (6,8 nap). Az üdülési szándékkal érkezők átlag 10,6 napot töltöttek nálunk, ami a holland (11,7 nap), svájci (11,1 nap) és svéd (10,9 nap) turisták átlagos tartózkodási ideje után a negyedik leghosszabb volt. Jól látszik, hogy az első helyen álló hollandokhoz képest – akik köztudottan a hosszú tartózkodások hívei, és 45%-uk többnyire lakókocsival érkezik a Balatonra – a németek csupán egy nappal térnek haza előbb, másrészt közel tízszer nagyobb piacot képviselnek, mint a hollandok. A wellness(egészségmegőrzési) célú utazásokhoz még ennél is magasabb tartózkodási idő kapcsolódik (11 nap). Lényeges megemlíteni, hogy a németek ilyen célú utazásai nemcsak a hosszú látogatások tekintetében kiemelkedők, hanem az üdülési utakra fordított összegek (72 milliárd forint) után a második legnagyobb bevétel is innen származik (61 milliárd forint). A rokon- és barátlátogatásra érkezők (453 ezer fő) szintén huzamosabb ideig maradnak (9,5 nap), azonban az egy fő egy napjára jutó kiadásuk (7 ezer forint/nap/fő) a többi turisztikai motivációhoz mérten alacsony (9. táblázat). A német utazásokból 2009-ben 221 milliárd forintnyi turisztikai bevétel származott, amely közel 100%ban a többnapos utazók kiadásaiból fakad. Fogyasztási szerkezetük kismértékben tért el a külföldiek átlagos turisztikai kiadásaitól (5. táblázat). Közlekedési költségeik aránya kisebb (fapados járatok, időszaki kedvezmények), azonban üzemanyagra 3 százalékponttal nagyobb arányban költöttek az átlagosnál (a közúti forgalom dominál). Gyógyászati és egészségmegőrzési kiadásaik aránya 5 százalékponttal volt magasabb az átlagnál. Motivációk szerinti fajlagos kiadásuk (8. táblázat) az üzleti utazóknál volt a legmagasabb (31 ezer forint/nap/fő), a vallási célú látogatásoknál a legalacsonyabb (7 ezer forint/nap/fő). A látogatószámban és a kiadások tekintetében is elsődleges egészségturisztikai szolgáltatások 16 ezer forintot hoztak naponta, látogatónként. 2.5. AZ USA-BÓL ÉRKEZŐK JELLEMZŐI 2009-ben az Amerikai Egyesült Államokból érkezett turisztikai célú látogatóink 3%-a (383 ezer fő). Önmagában csak az érkezések számát nézve ez az információ nem lenne túl figyelemfelkeltő, főként, ha az osztrák (23%) és német (16%) érkezők arányával vetnénk össze (3. táblázat), azonban kiadásaik tekintetében nagyon is fontos piacról van szó. Ez évben 63 milliárd forintnyi összeg folyt be

66


a tengerentúlról érkezőktől, ami 13%-kal emelkedett a tavalyi évhez képest. Az USA a harmadik legnagyobb turisztikai költésű küldőországunk a bevételstatisztikák alapján. Tartózkodási idejük átlagosan 7,7 nap. Fő motivációik az üdülések (32%), a városnézés (31%), valamint a rokon- és barátlátogatások (19%), egészségturisztikai kiadásaik minimálisak (9. táblázat). Az üzleti utazók aránya a teljes beutazóforgalmon belül 14%-os. 2009-ben összesen 847 kérdőív készült az amerikai állampolgárokkal, amelyeknél az említett motivációk együttvéve 95%-ban fordultak elő. A rokon- és barátlátogatásra érkezők átlag 15 napot töltöttek nálunk, az üdülési és városnézési céllal utazók tartózkodási ideje 7, illetve 5 nap volt. E három motivációval érkezők összes kiadása 47 milliárd forint volt, ami 17%, 33% és 25% arányban oszlott meg. Az üzleti utazók – akik közel egy hétig maradtak – 14 milliárd forinttal járultak hozzá a bevételekhez. Az USA-ból érkezők látogatásai szinte 100%-ban a fővárosra koncentrálódtak. Emellett az üdülési szándékkal érkezők csupán néhány százaléka látogatott el egyéb régióinkba is. 3%-uk tett látogatást Észak-Magyarországon, 2%-uk pedig a Balatonhoz. A városnézők 2%-a tett Budapest környéki látogatásokat, az ő esetükben még kevésbé volt fontos cél az egyéb országrészek és látnivalók megismerése. Ezzel szemben a rokonlátogatásoknál már nem érvényesült a főváros-orientáltság. Feltehetőleg ez a hazai vendéglátóknak köszönhető, akik hozzátartozóik magyarországi tartózkodása alatt számos programot és vidéki utazást szerveztek vendégeiknek. Fogyasztási szerkezetük alapján (5. és 6. táblázat) közel 10 százalékponttal nagyobb összeget fordítottak szálláshelyi és éttermi szolgáltatásokra, mint a külföldiek átlagosan. A közlekedési költségeik érthető módon az utazás jóval nagyobb részét (18%) emésztették fel, mint az európai utazók esetében, kulturális programokra és egyéb szolgáltatásokra ellenben közel azonos arányban költöttek, mint a külföldiek átlagosan. 2.6. KIADÁSOK KORCSOPORTOK ÉS MOTIVÁCIÓK SZERINT 2009-BEN A külföldi látogatók kiadásainak minél részletesebb elemzése céljából a KSH kísérleti jelleggel számításokat végzett a látogatók korcsoportok és régiók szerinti kiadásainak meghatározására. Az első eredményeket jelen elemzésünkben tesszük közzé. A hazánkba látogatókat hat korcsoportra osztottuk fel szakértői becslés alapján (0–14 éves, 15–24 éves, 25–44 éves, 45–54 éves, 55–64 éves és 65 év felettiek korosztályra), a kérdőív életkorra és nemre vonatkozó kérdése szerint. A kérdőíven szereplő 25–34 éves és 35–44 éves kategóriák összevonásra kerültek, mivel a költések csoportosításában nincs jelentősége a két kategóriát külön kezelni, feltételezzük, hogy kiadási arányaik azonosak.

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 3. ábra A turisztikai kiadások* motivációnként, korcsoportos bontásban (milliárd forint) 65 év felettiek 10

25 23

55–64 éves

18

26

29

45–54 éves 25–44 éves

11

15–24 éves

13

39

40

59

51 58

63

47

78

69

13

12

0–14 éves

68

12 0

20

40

60

80

100

120

140

160

180

200

220

Kulturális rendezvény

Városnézés



Üzleti utak

Üdülés

240

260

280

* A külföldiek turisztikai kiadásai 2009-ben 820 milliárd forintot tettek ki. Forrás: KSH

A kérdőív válaszai alapján 1 és 9 fő között változik az együtt utazók száma. Az utazók 33%-a egyedül, 45%-uk párban, 12%-uk harmad-, 8%-uk negyedmagával utazik. Az együtt utazók számától függően kiadási arányokat határoztunk meg életkor szerint, például a két utazót tartalmazó kérdőív esetén korcsoport kombinációkat határoztunk meg,

és ezen csoportokhoz rendeltünk arányokat. A csoportosítás lehetővé teszi a családok, fiatalok, együtt utazó generációk kiadásainak elkülönítését, a korcsoportonkénti költés részletes becslését. A számítás kísérleti jellege és az egyéb külső információk későbbi felhasználása folytán az arányok kismértékben változhatnak. 4. ábra

A legnagyobb turisztikai költéssel rendelkező országok motivációnként és korcsoportos bontásban (milliárd forint)

Egészségmegőrzés, gyógykezelés Forrás: KSH

Kulturális rendezvény 0–24 éves

25–44 éves

45–54 éves

Városnézés

Németország

Ausztria

USA

Németország

Ausztria

USA

Ausztria Üzleti utak

Németország


USA

Németország

Ausztria

USA

Németország

Ausztria

USA

Németország

Ausztria

USA

75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

Üdülés

55 év felettiek


67

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 2009-ben a külföldiek megközelítőleg 820 milliárd forint értékű turisztikai kiadásainak 62%-a a 25–44 és a 44–54 éves utazóktól származott (3. ábra). A 25–44 évesek kiadásainak aránya 33%, amely nem sokkal több, mint a 44–54 éves korosztályé (29%). Az 55–64 évesek 183, a 65 év felettiek pedig 67 milliárd forintot költöttek nálunk A kiadások utazási cél szerinti megoszlása korosztályonként az előzetesen feltételezett, tipizálható eltéréseket mutatja. Az üzleti kiadások túlnyomó arányban az aktív, 25–54 éves korúaknál fordulnak elő, e korcsoport felett és alatt nem tekinthetők jelentősnek. Az 55 év felettiekre munka helyett inkább már a pihenés, a fürdő- és gyógykezelések jellemzőek. A városnézés és a kulturális turizmus kapcsán a 25–44 évesek és kiadásaik jelentik a fő piacot, azonban ez az idősebbek körében is kedvelt programnak számít. A rokonlátogatásokat és üdüléseket kortalan elfoglaltságnak tekinthetjük, mivel szinte minden korcsoport szívesen utazik e céllal. A hazai turisztikai bevételek legnagyobb részét kitevő országok utazási célok szerinti összehasonlítása is érdekes információkkal szolgálhat a téma iránt érdeklődőknek (4. ábra). Megállapíthatjuk, hogy a hazai egészségturisztikai iparág jól láthatóan nem vonzza a tengerentúlról érkezőket (az elemzett küldőországokat figyelembe véve). Kiadásaik nagysága szinte meg sem jeleníthető. Ezzel szemben az osztrák és a német látogatók esetében az ilyen célú kiadások aránya kiemelkedő. A németek esetében csak az üdülési célú utakra fordított összegek aránya magasabb az előbbi utazási célra fordított kiadásoknál. Korosztályi

sajátosságokat keresve szinte nem lehet nem észrevenni, hogy – egyedülálló módon – az egészségturizmus céljából utazó németek 78%-a az 55 éven felüli korosztályba tartozik. Az osztrákok esetében ez az arány 63%. Nincs hazánknak egyéb olyan vonzereje, amely iránt ilyen jelentős és jövedelmező lenne a nyugdíjas korosztály érdeklődése. 2.7. KIADÁSOK RÉGIÓK ÉS MOTIVÁCIÓK SZERINT 2009-BEN Az elkövetkezendőkben áttekintjük, hogy miként alakultak a külföldiek kiadásai régiónként, azonban ezt megelőzően bemutatjuk a feldolgozás módszertanát. A felvételi kérdőív 8. kérdése alapján a több napra látogatók számos magyarországi régiót is megjelölhettek, ahová ellátogattak útjuk során. Ily módon a régiós látogatószámok összege általában nagyobb, mint a tényleges látogatószám, mivel ilyenkor többszörösen kerül a látogató összegzésre. Ha például Budapestre érkezett, de Pécsen is tett látogatást, ez esetben Budapest és a Dél-Dunántúl látogatóinak száma is egy-egy fővel gyarapodott. A kiadások régiónkénti bontása ettől eltérő logikát követ. A látogatók kiadását az általuk felkeresett régiók között egyenletesen osztottuk el, mivel nem áll rendelkezésre a nem egyenlő arányok meghatározását megalapozó információ. Eltérő mértékben ugyan, de a régiónkénti költés nagy részét a rokon- és barátlátogatások, valamint az üdülések adják (5. ábra). A kulturális rendezvényekre fordított kiadások csekélynek mondhatók. 5. ábra

A több napra érkező külföldiek régiónkénti kiadásainak motivációk szerinti megoszlása, 2009 (milliárd forint) Dél-Dunántúl Dél-Alföld Közép-Dunántúl Tisza-tó Balaton Észak-Magyarország Nyugat-Dunántúl Észak-Alföld Közép-Dunavidék Budapest 0

50

100

150

200

Üdülés Rokon- és barátlátogatás és egyéb cél Üzleti utak Forrás: KSH

68


250

300

350

Városnézés Egészségmegőrzés, gyógykezelés Kulturális rendezvények

400

450

TÉNYEK ÉS ELŐREJELZÉSEK 6. ábra A több napra érkező külföldiek motivációkénti kiadásainak régiók szerinti megoszlása, 2009 (milliárd forint) Kulturális rendezvények

10

Üzleti utak

110


66

13


17 26

48

16

119

Városnézés

0

20

40

68

24

96

Üdülés

60

80

100

120

140

160

12 180

200

220

Budapest

Közép-Dunavidék

Észak-Alföld

Nyugat-Dunántúl

Észak-Magyarország

Balaton

Tisza-tó

Közép-Dunántúl

Dél-Alföld

Dél-Dunántúl

240

Forrás: KSH

A költések több mint fele (51%, 394 milliárd forint) Budapestre összpontosult. Ennek 72%-a magánutakhoz (üdüléshez, városnézéshez stb.) közel egyharmada (28%) az üzleti utazásokhoz kapcsolódott. Még két régiót érdemes megemlítenünk, amelyek esetében egy-egy motivációhoz nagyarányú költés társul. Az egyik a Nyugat-dunántúli régió, ahol a wellness- és gyógyászati kiadások aránya 49%, a másik a Balaton, ahol az üdülő célú utak adták az éves kiadások 68%-át. Az üzleti kiadások háromnegyede Budapestre koncentrálódott. A többi régió közül még Nyugat-Dunántúl mondhatott magáénak közel 7%-nyi részesedést, az ország további részén azonban elhanyagolhatóak voltak az ilyen jellegű bevételek. Nemcsak az üzleti utazás volt az egyetlen, amely ekkora mértékű fővárosfüggőséget mutat. A városnézésekből befolyt összeg 93%-a is a budapesti látogatóktól származott, a maradék 7% a többi régió között oszlott meg (6. ábra). Az üdülési kiadások 43%-át szintén a fővárosban költötték el a külföldi turisták, további

egyharmadát a Balatonnál. A nyári hónapokban a két régió bevételi aránya kissé megfordult. A III. negyedévben Balaton 40%-ban, Budapest 34%-ban részesedett a külföldi bevételekből, de a IV. negyedévben ismét Budapesten koncentrálódott a bevétel nagy része (67%-a).

3. Az adatok elérhetősége A közeljövőben a KSH honlapján elérhetővé tesszük részletes adatbázisunkat – a Tájékoztatási adatbázis „Turisztikai kereslet” alcím alatt –, amely számos mutatóra vonatkozóan, több dimenzió mentén lesz kombinálható a turizmusban dolgozók és kutatók igényeinek megfelelően. Továbbá dolgozunk egy Turisztikai Árindex (TURIX) összeállításán is – a fogyasztóiárindex-számítás és a külföldi felvétel adatainak felhasználásával –, amely reményeink szerint további hasznos információt szolgáltat olvasóink számára.


69


I. Gasztronómia és Turizmus Szimpózium Siófok, 2010. április 9. Összeállította: Dr. Füreder Balázs1 A Kodolányi János Főiskola (KJF) Siófoki Oktatási Központjában 2010. április 9-én került megrendezésre az I. Gasztronómia és Turizmus Szimpózium. A Kodolányi János Főiskola Turizmus tanszékének szervezésében lebonyolított tanácskozás célja a hazánkban élő, gasztronómiai és turisztikai kutatásokat folytató szakemberek közti párbeszéd kialakítása, valamint kutatási eredményeik bemutatása volt. Ebből adódóan a szervezők a sokszínűségre törekedtek, és nem akartak csupán egy szűkebb területre fókuszálni a konferenciaprogram kialakítása során. A tanácskozáson a délelőtti és a délutáni szekciókban összesen 22 előadás hangzott el. A plenáris előadásokat Várvizi Péter, a KJF gyakorlatvezetője kezdte, aki a múlt és a jelen értékeiről, a jó minőségű, helyben előállított nyersanyagok fontosságáról és a szakképzés szükséges átalakításáról beszélt. Őt Frittmann János borász, az „Év bortermelője 2007” cím birtokosa követte, aki a magyar borászat jelenlegi helyzetét ismertette és elemezte, külön kitérve az asztali borkultúra a borászok és a vendéglátós szakemberek segítségével történő felélesztésére a hazai fogyasztók körében. Szerinte elengedhetetlen, hogy a gazdák a csúcsborok mellett az asztali kategóriában is folyamatosan megfelelő minőséget produkáljanak évről évre, és ezeket a borokat a vendéglősök elfogadható áron kínálják és egyben ajánlják is a fogások mellé, mint ahogy ezt Nyugat-Európában tapasztalhatjuk. Ezt követően Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke a „Fesztiválok Éve 2010” kapcsán a hazai gasztronómiai fesztiválok fontosságát és a gasztroturizmusra gyakorolt hatását ismertette a hallgatósággal. A plenáris előadások sorát Dr. Füreder Balázs, főiskolai docens (KJF) előadása zárta. Az előadó elsősorban a magyar gasztronómiában megtalálható kontinuitásra hívta fel a figyelmet. Szerinte a magyar konyhakultúra jövője – napjaink trendjeinek megismerése és az oktatás fejlesztése mellett – a régi receptek, nyersanyagok és technológiák újbóli felfedezésében rejlik.

1 Főiskolai docens, Kodolányi János Főiskola, Turizmus tanszék, e-mail: [email protected].

70


Az ebédszünetet követően a szimpózium résztvevői három párhuzamos szekcióban kezdték el a munkát. Az elsőben a magyaros gasztronómia jelenéről tájékozódhattak az érdeklődők. Így szó volt a dunántúli és az alföldi ételkínálatról, a magyaros vendéglátásról, a lakodalmi szokásokról és a gasztronómiai hagyományokról. A második szekció kitekintést adott a világban tapasztalható trendekre. A hallgatóság megismerkedhetett a Guinnessnek az ír gasztronómiára és turizmusra gyakorolt hatásával, Svájc gasztroturizmusával, a gasztronómia egészségturizmusban betöltött szerepével nyugaton és keleten, valamint a világszerte hódító „lakáséttermekkel”. A harmadik szekció a globalizáció gasztronómiára, turizmusra és az emberek mindennapjaira gyakorolt hatásaira fókuszált, de nem a szokványos módon. Az előadók felhívták a figyelmet a gasztronómiai témájú regények és filmek motiváló hatása és az utazási hajlandóság közti összefüggésekre, a gyimesi multikulturális konyha geográfiájára (a csángó, a román és a székely hagyományok ötvöződésének és keveredésének bemutatása a Gyimes völgyében), de betekintést nyerhettünk a szicíliai gasztronómia filmvásznon történő megjelenésébe is. A szakemberek rövid szünetet követően két szekcióban folytatták a munkát. Az elsőben a bionyersanyagok megjelenése a konyhákban, a gasztronómiai trendek és az egészségtudatosság közti kapcsolat, a Tisza-tó gasztronómiai sajátossága, illetve a balatoni hajózás és a kikötők turisztikai miliőjéhez kapcsolódó gasztronómia szerepéről hangzottak el előadások. A másodikban a gasztronómiai rendezvények mellett a magyar borturizmust, valamint a balatoni borok ismertségét mutatták be az előadók. Az elhangzott előadások által inspirált, lektorált tanulmánykötet a Kodolányi János Főiskola Turizmus Akadémia szakkönyvsorozatában várhatóan 2011 első felében jelenik meg. További információ: Dr. Füreder Balázs, Kodolányi János Főiskola, Turizmus Tanszék, 8000 Székesfehérvár, Fürdő u. 1., e-mail: [email protected].


A bolognai folyamat értékelése a turisztikai felsőoktatásban Budapest, 2010. április 19. Összeállította: Dr. Niklai Ákos1 A Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kara – a Nemzeti Turisztikai Bizottság (NTB) kezdeményezésére és támogatásával rendezte meg a turisztikai felsőoktatás tapasztalatait elemző konferenciáját. A rendezvényen részt vettek a turizmus és vendéglátás szakos képzést folytató felsőoktatási intézmények és az NTB-ben képviselt szakmai szövetségek vezetői, továbbá számos, a felsőoktatási intézményekkel együttműködő, a hallgatóknak szakmai gyakorlati lehetőséget biztosító vállalkozás képviselője, valamint a felsőoktatási intézmények mellett működő Szakmai Tanácsadó Testületek tagjai. A konferencia aktualitását az adta, hogy a 2009/2010. tanévben tettek első alkalommal záróvizsgát a tanulmányaikat már a bolognai rendszerű turizmus-vendéglátás szakon megkezdett hallgatók. Ez jó alkalom volt arra, hogy az oktatási intézmények a felhasználói szféra képviselőivel közösen áttekintsék az új típusú képzés első tapasztalatait, megfogalmazzák a rendszer korrekciójára vonatkozó javaslataikat. Az előadók és hozzászólók számos kritikai megállapítást és konstruktív javaslatot tettek a bolognai képzés rendszerét illetően. A felszólalók döntő többsége azonban egyetértett azzal, hogy a nemzetközileg széles körben elterjedt, az összehasonlíthatóságot, az átjárhatóságot és transzparenciát biztosító rendszer alkalmazásával egyidejűleg szükség van az eddig felmerült problémák kiküszöbölésére, korrekciójára, amelynek során az ágazati sajátosságok markánsabb érvényre juttatását kell szem előtt tartani. A konferencián ajánlás jelleggel megfogalmazásra került néhány olyan javaslat, amelyek megvalósítása javítaná a képzés minőségét, színvonalát és a munkaerőpiaci igényeknek történő megfelelését. Az elhangzott javaslatokat az alábbiakban összefoglaljuk. Továbbra is cél a képzés gyakorlatorientáltságának fenntartása és erősítése. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a szakmai gyakorlat egy félévről két félévre történő visszaállítása, mivel nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy a hallgatók mindkét szezonnal megismerkedjenek. Törekszünk egy olyan módosító javaslat kidolgozására, amely figyelembe veszi a finanszírozási helyzetet, továbbá a felsőoktatási intézmények eltérő regionális és szervezeti, valamint fenntartói helyzetéből adódó sajátosságait. 1 Címzetes főiskolai tanár, a Budapesti Gazdasági Főiskola Gazdasági Tanács elnöke, a Magyar Szállodaszövetség ügyvezetés tagja, e-mail: [email protected].

A gyakorlatorientáltság magába foglalja az elméleti oktatás során megszerzett közgazdasági és szakmai ismeretek gyakorlati alkalmazásának elsajátítását is a főiskolai/egyetemi időszakban. A bolognai többciklusú képzés szakstruktúrája működésének első tapasztalatai alapján egyértelműen körvonalazódtak azok az érvek, amelyek indokolttá teszik a vendéglátás szak különválasztását a jövőben, és egy olyan multidiszciplináris szakként való megjelenítését, amely a gazdálkodástudományok mellett – a munkaerőpiac határozott kívánságának megfelelően – markánsabban kapcsolódik egyebek mellett az élelmezéstudományhoz is. A jelenlegi képzési struktúrában – amelynek alapját a más szakokkal egységes üzleti képzési modul, illetve a turizmus területén oktatandó, országosan nagyjából megegyező modulok adják – növekszik a szakirányok jelentősége. Szükség van az oktatott tematikák, tankönyvek és oktatási módszerek állandó korszerűsítésére, a szakmában dolgozó, gyakorlattal és pedagógiai ismeretekkel rendelkező szakemberek folyamatos bevonására az oktatásba. A turizmus és a vendéglátás területén kiemelt jelentősége van az idegen nyelvek ismeretének, ezért mérlegelni kell a középfokú nyelvvizsga felvételi követelménnyé tételének visszaállíthatóságát. A turisztikai képzés egyes alrendszerei képzési oldalról is összefüggenek, ezért az összes érintett bevonásával célszerűnek tartjuk a szakképzés gondjainak hasonló tanácskozás keretében való áttekintését. A résztvevők támogatták a konferencián megkezdett párbeszéd folytatásának és rendszeressé tételének gondolatát, beleértve egy, a turizmusoktatással foglalkozó szakmai szövetség létrehozását, amelynek képviselőjét delegálnák az NTB-be. Ez fórumot teremthet a turizmusoktatásban érintett összes szereplő párbeszédéhez, biztosíthatja a turizmusgazdaság igényeinek folyamatos érvényre juttatását az egyes képzési szinteken, valamint a turizmusképzés hangsúlyosabb megjelenítését az oktatás rendszerének egészén belül. Az alábbi összeállításunkban közöljük dr. Jandala Csilla cikkét, amely a Nemzeti Turisztikai Bizottság felkérésére készült tanulmány rövidített változata. Közreadjuk továbbá dr. Szalók Csilla és Kővári István írását, amelyben a turisztikai felsőoktatással kapcsolatos, a szakmai közvéleményben napjainkban gyakran elhangzó állításokról fejtik ki álláspontjukat, hogy további közös gondolkodásra, összefogásra ösztönözzenek.


71

TALLÓZÓ A turisztikai felsőoktatás helyzete és kérdőjelei 2010-ben Magyarországon Szerző: Dr. Jandala Csilla1

A magyar felsőoktatás az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül. Módosultak a bejutás feltételei, átalakult a képzési struktúra, új elnevezéseket kaptak az egyes végzettségek. A változások az ún. bolognai folyamat keretében zajlottak. Ez egyszerűbb felsőoktatási szerkezetet, jól egymásra épülő képzési szinteket jelent, előnye a horizontális és vertikális mobilitás lehetősége és az adott képzési ágon, illetve szakon belül elvárható tudás megszerzését biztosító tantárgyak/tananyagok kötelezővé tétele. Ezek a folyamatok természetesen érintették, érintik a turisztikai felsőoktatást is. Napjainkban a felsőoktatási intézmények egyféle Turizmus-Vendéglátás szakot indíthatnak; a hároméves alapképzést egy féléves kötelező szakmai gyakorlat egészíti ki, a turizmust érintő változások legvitatottabb pontja éppen a szakmai gyakorlat idejének csökkenése. Ugyan már folyik turizmusmenedzsment mesterképzés Magyarországon, de még nincs értékelhető tapasztalat a képzés piaci megítélésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a turizmus a piaci trendek alapján rendkívül gyorsan változó ágazat, a képzési program jelenleg nem teszi lehetővé a rugalmas alkalmazkodást, illetve a más szakokhoz képest markánsabb szakmai követelmények teljesíthetőségét. Ezek azok az elemek, amelyek miatt a Turizmus-Vendéglátás szak felsőoktatási tapasztalatai az első képzési ciklus lezárása után meglehetősen ellentmondásosak, és amelyeken a szakma és a felsőoktatási intézmények összefogásával minél hamarabb változtatni szükséges. A tanulmány a 2010. április 19-i turisztikai felsőoktatási konferencián elhangzott vitaindító előadás háttéranyaga, amelyet korábban (2009. november 29-én) megtárgyalt a Nemzeti Turisztikai Bizottság, valamint az Ágazati Párbeszéd Bizottság Turizmus-Vendéglátás bizottsága is.

Kulcsszavak: bolognai képzés, turisztikai felsőoktatás, szakmai gyakorlat.

1. Háttér A turizmus nemzetközi szervezetei megegyeznek abban, hogy napjainkban a világgazdaság egyik legnagyobb munkaerőpiaca a turizmusban található. Megközelítőleg minden 12. ember a turizmus szektorban keres és kap munkát, és ez összesen csaknem 250 millió regisztrált munkahelyet jelent. Közvetve természetesen ennél jóval több ember jövedelme származik a turizmusból. Azáltal, hogy egyre újabb és újabb desztinációk kapcsolódnak be a turizmus fogadásába, egyre több szakemberre van szükség, és mivel egyre inkább specializálódnak a turisztikai termékek, nélkülözhetetlenné válik a speciális oktatási, képzési programok beindítása. A már a szakmában dolgozókkal szembeni elvárások is változnak, a folyamatos képzés, továbbképzés elengedhetetlen követelménynek számít. A nyolcvanas években még azt mondhattuk, hogy elegendő a meglevő ismereteket háromévenként felfrissíteni. A kilencvenes 1

Rektor, Turizmus-Vendéglátás szak szakvezető főiskolai tanára, Harsányi János Főiskola, címzetes egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem, e-mail: [email protected].

72


évek végén – oly sok más területhez hasonlóan – a turizmussal kapcsolatos szaktudás is folyamatos karbantartást igényel. Magyarországon a hatvanas-hetvenes években a turizmus szakmában elhelyezkedők többsége valamilyen más – elsősorban bölcsész – végzettséggel rendelkezett, s a szükséges szaktudást munka mellett, különféle tanfolyamokon szerezte meg. Először megismerkedett a gyakorlattal, és csak azután volt lehetősége az elmélet elsajátítására. Kivételt csupán a vendéglátó-ipari, illetve szállodai dolgozók jelentettek, hiszen már a második világháború előtt is számos, ilyen képzést nyújtó neves intézmény működött hazánkban. A felsőfokú oktatásban a turizmus multidiszciplináris jelleggel volt jelen, azaz általában más tudományág – főként a földrajz vagy a közgazdaságtan – keretében volt lehetőség alternatív tárgyként turisztikai alapismeretek megszerzésére. A nyolcvanas évektől egyre több, már nemcsak vendéglátó, hanem idegenforgalmi szakképzést is biztosító középiskola kezdte meg működését. Megjelentek a két tannyelvű képzést folytató szakközépiskolák. Egyre több speciális program elsajátítására nyílt lehetőség középiskolai fakultációként: például idegenvezetés, utazás és turizmus (Travel and Tourism). A felsőfokú oktatás interdiszciplinárissá vált. A hallgatók tantárgycsoportot választva szerezték meg a turizmussal kapcsolatos

TALLÓZÓ ismereteiket, s emellett más tárgyakból szerzett tudásukat is adaptálniuk kellett a turizmusra. Az elmúlt években jelentős változások zajlottak a magyar felsőoktatásban. Megváltoztak a bejutás feltételei (kétszintű érettségi), megváltozott a képzési struktúra, a végzettség megnevezése. A változásokat az ún. bolognai folyamatként emlegetjük, amely egyrészt egyszerűbb felsőoktatási szerkezetet (a korábbi hozzávetőleg 400 szakhoz képest jóval kevesebb, alig 100 szakot), másrészt jól egymásra épülő képzési szinteket (hároméves, szakképzettséget is adó alap- és kétéves mesterképzés) jelent. Az új rendszer további sajátossága, hogy csak annak a szaknak enged zöld utat, amelynek van „kimenete”, azaz amelyről tovább lehet lépni magasabb képzési formába. Előnye a horizontális és vertikális mobilitás lehetősége, és az adott képzési ágon, illetve szakon belül elvárható tudás megszerzését biztosító tantárgyak/tananyagok kötelezővé tétele. Csak azok az intézmények kapnak szakindítási engedélyt a Magyar Akkreditációs Bizottságtól (MAB), amelyek megfelelnek az előírt feltételeknek: kellő számú főfoglalkozású és tudományos minősítéssel rendelkező tanárt alkalmaznak, infrastruktúrájuk megfelel a hallgatói létszámnak. A diploma mellékleteként kiadott dokumentum – magyar és idegen nyelven – részletesen tartalmazza a teljesített krediteket, az egyes tantárgyak tematikáit és a vizsgaeredményeket. Mindez elősegíti a diplomák külföldi elismertetését, illetve a munkáltató számára pontos információkat közöl a jelentkező tudásáról. Ezek a folyamatok természetesen érintették, érintik a turisztikai felsőoktatást is. A leglényegesebb változás az, hogy a korábban kétféle szakon (Idegenforgalom és szálloda, valamint Vendéglátó és szálloda) folyó főiskolai képzés helyett napjainkban egyetlen, Turizmus-Vendéglátás alapszakot indíthatnak a felsőoktatási intézmények. A képzés hároméves alapképzés, amelyet egy féléves kötelező szakmai gyakorlat egészít ki. (A 2008/2009-es tanévtől kezdődően már néhány intézményben folyik Turizmus-menedzsment mesterképzés, de mivel még csak néhány hallgató szerzett diplomát, nincs értékelhető tapasztalat a képzés piaci megítélésével kapcsolatban. Az mindenesetre megállapítható, hogy nincs tömeges érdeklődés e szak iránt.) Az alapképzésben végzettek „közgazdász TurizmusVendéglátás alapszakon” végzettséget szereznek, és a végzettség tartalmazza a választott szakirányt is. A jelzett változások egyik leginkább vitatott pontja a szakmai gyakorlat kérdése volt, hiszen a korábbi két féléves szakmai gyakorlat ideje az új rendszerben egyetlen félévre csökkent. Napjainkban 14 felsőoktatási intézmény rendelkezik MAB akkreditációval Turizmus-Vendéglátás alapszak indítására, közülük tízben már kaptak ilyen típusú diplomát a végzett hallgatók.

2. Specializációk – szakirányok A szakirányok az alágazati specifikumoknak megfelelő szakmai ismereteket foglalják magukba, illetve a turizmus egyes speciális részterületeire koncentrálnak. Megengedhető olyan szakirányok kialakítása is, amelyek több szakterületet ölelnek fel. A MAB által elfogadott, a Turizmus-Vendéglátás alapszak szakalapítási dokumentációjában szereplő javasolt (nem kötelező) szakirányok: • Szállodai menedzsment szakirány – szállodák és más üzleti alapon működő szálláshelyek működtetése, irányítása; • Vendéglátó menedzsment szakirány – vendéglátó vállalkozások termelésének, üzletvitelének szervezése és irányítása; • Utazás- és rendezvényszervezés szakirány – egyéni és csoportos utazások, rendezvények és kongreszszusok szervezése, az ezzel foglalkozó vállalkozások irányítása; • Rekreáció és egészségturizmus szakirány – az egészségmegőrzést és a tartalmas szabadidő-eltöltést szolgáló turisztikai programok szervezése; • Területfejlesztés/térségmenedzsment szakirány – a turizmus fejlesztésével kapcsolatos állami, regionális és önkormányzati feladatok koordinálása, a vonatkozó tevékenységek irányítása, a civil szféra szerepe a turizmusban. Intézményi hatáskörben más, illetve további szakirányok is kialakíthatók. Ez óriási változást jelent, hiszen az eddig megszokottakon túl, mint például szállodai menedzser, utazásszervező, vendéglátó menedzser, ezután olyan végzettséggel is találkozhatunk, mint például rendezvényszervező, települési-térségi-önkormányzati szakértő, egészségturisztikai-rekreációs menedzser, esetleg ökoturizmus menedzser vagy animátor. (Van olyan intézmény is, amelyik nem él ezzel a lehetőséggel, és általánosabb, hagyományosabb modellként, mintegy a régi struktúrát követve idegenforgalom és szálloda, valamint vendéglátó és szálloda szakirányokat hirdet.) A munkáltató számára ezek hasznos információk, mivel egyértelműen kitűnik, milyen ismeretekkel rendelkezik a végzett hallgató. Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a hallgató egy bizonyos szakirányt választva az annak megfelelő területen kívánja szakmai gyakorlatát tölteni, hogy abból a témából fog szakdolgozatot írni, vagy, hogy bizonyosan azon a szűkebb területen kíván majdan elhelyezkedni. Ezt az oktatási intézmény befolyásolni csak közvetve tudja: a szakirányt, illetve a szakszemináriumot (diplomakonzultációt) vezető tanár képes arra, hogy az általa jobban ismert hallgatót képességeinek megfelelő irányba terelje.


73

TALLÓZÓ Jelenleg a Felsőoktatási Tájékoztatóban közzétett, hivatalosnak tekinthető információk szerint a már említett 14 felsőoktatási intézmény összesen 41 szakirányt hirdet meg, ezek közül mindössze hat (!) felel meg a MAB előírásainak, azaz ezek egyeznek meg szó szerint a szakalapítási dokumentációban feltüntetett megnevezéssel. Hivatalosan csak ezek jogosultak arra, hogy a diplomában is feltüntetésre kerüljenek. A többi szakirány csak betétlapon szerepelhet, így nem szerezhetnek diplomában feltüntetett szakirányos végzettséget a hallgatók például borturizmusból, rendezvényszervezésből, ökoturizmusból vagy éppen vallási turizmusból. Mindez nem teszi lehetővé, hogy a felsőoktatási intézmények az egyébként is szűkösen rendelkezésre álló szabadon eldönthető, alakítható intézményi keretüket rugalmasan, a turizmus tendenciáinak megfelelően módosítsák, változtassák, ami egyébként alapkövetelmény lenne.

3. A szakmai gyakorlat rendje A MAB által jóváhagyott szakalapításnak megfelelően a Turizmus-Vendéglátás szakos hallgatók a 7. félévben féléves kötelező szakmai gyakorlaton vesznek részt, amelyre szintén kreditpontokat kapnak. A felsőoktatási intézmény szerződést köt a szakmai gyakorlat helyszínével, amely szerződés tartalmazza a menedzser-asszisztensi gyakorlat kötelező elemeit: • A hallgató forgatás alapján megismerkedik az adott vállalkozás, intézmény legfontosabb munkaköreivel, gyakorlati tapasztalatokkal mélyíti el elméleti tudását és felkészül a tanulmányait követő záróvizsgákra. • A hallgató munkáját a helyszínen kijelölt és a szerződésben megnevezett instruktor útmutatásával, ellenőrzésével végzi, gyakorlatáról beszámolót készít, amelyet láttamoztat az instruktorral. • Az instruktor véleményezi a hallgató munkáját és igazolja a gyakorlat teljesítését. • A főiskola a gyakorlat ideje alatt kapcsolatot tart az instruktorral. A hallgatók általában a következő területeken töltik gyakorlatukat: • szállodák és egyéb szálláshely-szolgáltatók, szállodavállalatok központi osztályai, • speciális szálláshelyek (gyógy- és wellness-szállodák, konferenciaszállodák stb.), • wellness- és egészségturisztikai szolgáltatók, • vendéglátó vállalkozások és azok központi osztályai, catering szolgáltatók, • utazásszervezők, utazási ügynökségek (utazási irodák),

74


• rendezvényszervezők, konferencia- és kongresszusszervező vállalkozások és intézmények, • a turizmus központi és helyi irányítási szervei: Turisztikai Szakállamtitkárság, Magyar Turizmus Zrt., Tourinform-hálózat, önkormányzatok, valamint egyéb regionális és helyi turisztikai irányítók, • nemzeti parkok, • közlekedési vállalatok (például Mahart, MÁV, Malév stb.), • kutatóintézetek, turisztikai és egyéb menedzsment tanácsadó vállalkozások. A lehetséges szakmai gyakorlati helyeket a képzést támogató szakmai szövetségek, intézmények segítségével a felsőoktatási intézmény közvetíti, ajánlja fel a hallgatóknak. Lehetőség van arra is, hogy a hallgató egyénileg keressen gyakorlati helyszínt (akár külföldön is), de ebben az esetben is az oktatási intézmény előzetesen ellenőrzi, megfelel-e a helyszín a követelményeknek. A MAB akkreditációval rendelkező felsőoktatási intézmények közül tíz intézmény a 2006/2007-es tanévben indította a turizmus-vendéglátás képzést, azaz jelenleg már vannak diplomát szerzett végzett hallgatóik, akik az elmúlt félévben kötelező szakmai gyakorlatukat töltötték. Az 1. táblázat (Jandala 2009) az egyes intézmények tantervében előírt szakmai gyakorlat hosszát tartalmazza. (Az egri Eszterházy Károly Főiskola, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem és a gödöllői Szent István Egyetem még nem rendelkezik szakmai gyakorlatos tapasztalattal.) Az összkép meglehetősen kaotikusnak tűnik. Annak ellenére az, hogy 2004-ben a Turizmus-Vendéglátás alapszak alapításakor az alapító intézmények megegyeztek abban, hogy eleget tesznek a turizmus szakma „követelésének” és igyekeznek minél hosszabb gyakorlatra küldeni a hallgatókat. Ráadásul a szakmai szövetségek ilyen szellemben adták támogató nyilatkozataikat is az intézményeknek. A táblázat szerint a „félév” értelmezése nem egységes: az oktatási tárca (és a MAB) által a félév egyenlő a szemeszterrel, ez tekinthető 13–15 hétnek, ha csak a szorgalmi időszakot vesszük alapul, de tekinthető 17–18 hétnek is, ha a vizsgaidőszakot is beleszámítjuk. Van olyan főiskola, ahol a gyakorlat egyértelműen 6 hónapig tart (Harsányi János Főiskola), ami a leghosszabb gyakorlati időt jelenti. A vizsgált főiskolák, egyetemek képzésében a turizmus különböző hangsúllyal szerepel, következésképpen az is lényeges, hogy összesen hány hallgatót kell szakmai gyakorlat címén elhelyezni. A felsőoktatási tájékoztatókat tanulmányozva megbecsülhető, hogy 2009 őszén, azaz a 2006/2007-ben indult első alapképzés utolsó szemeszterében kb. 1300–1500 Turizmus-Vendéglátás szakos diák töltötte gyakorlatát a szakmában.

TALLÓZÓ 1. táblázat A szakmai gyakorlat hossza az egyes felsőoktatási intézményekben (2009/2010-es tanév) Intézmény neve Budapesti Corvinus Egyetem Budapesti Gazdasági Főiskola* Harsányi János Főiskola* (Budapest) Heller Farkas Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája* (Budapesti Kommunikációs Főiskola) Károly Róbert Főiskola* (Gyöngyös) Kodolányi János Főiskola* (Székesfehérvár) Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Főiskolai Kar (Győr) Pannon Egyetem (Veszprém)* Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar (Szekszárd) Szolnoki Gazdasági Főiskola*

Szakmai gyakorlat időtartama (az egyes intézmények által tantervileg előírtak szerint) 15 hét 5 hónap Idegenforgalom és szálloda szakirányon, 1+4 hónap vendéglátó és szálloda szakirányon 6 hónap 640 óra (= minimum 4 hónap) 13–15 hét 15 hét (szemeszterrel egyezően) 3+3 hónap Idegenforgalom és szálloda szakirányon (6. félév), 3+3 hónap vendéglátó és szálloda szakirányon (5. félév) 4 hónap (=16 hét) 14 hét 15 hét

* A megjelölt intézmények egyidejűleg több mint 100 hallgatót küldenek gyakorlatra.

Az intézmények csaknem mindegyike a tantervnek megfelelően az utolsó, azaz a 7. félévre teszi a szakmai gyakorlatot: kivételt a vendéglátásra specializált képzésre hivatkozva két intézmény jelent, de ez nem a teljes gyakorlat, hanem csupán a gyakorlat egy részének előbbre hozásával jár. A fentiek alapján megállapítható, hogy 2010 tavaszán hivatalosan egyetlen egy hallgatóra sem számíthattak a szakmai gyakorlatos helyszínek, azaz nincs gyakornok, akit foglalkoztatni lehetne. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy bizonyos szakterületeken a tavaszi és nyári időszak kiemelten fontos, például az előbbi a rendezvények szervezése, utóbbi az animációs gyakorlatok lebonyolításának időszaka, illetve, hogy vannak olyan területek (például egészségturizmus), amelyek egész évben folyamatosan szeretnének hallgatókat fogadni, akkor azt láthatjuk, hogy a turizmus szakmai szempontjai, igényei és a MAB által megkövetelt, jóváhagyott képzési rendszer nincs összhangban egymással. A gyakorlati helyek sok esetben csak akkor fogadják a hallgatókat, ha ők a jelzettnél hosszabb ideig vállalják a munkát, és eleve így írják ki pályázatukat. Gondot jelent néhány felsőoktatási intézményben az is, hogy régóta meglévő külföldi szakmai gyakorlatos kapcsolataikkal hosszú távú megállapodást kötöttek a jelenleginél hosszabb időtartamra. A hallgatók, amennyiben vállalják a többlet gyakorlatot, hátrányba kerülnek a többiekkel szemben. Összességében az a hallgató, aki öt hónapnál több időt tölt szakmai gyakorlaton, nem tudja időben, a tantervnek megfelelően befejezni tanulmányait, csak később tud a záróvizsgán részt venni, hallgatói jogviszonya megkérdőjeleződik, később kap diplomát, azaz a továbbtanulásra való jelentkezéskor hátrányba kerül


a rövidebb időt szakmai gyakorlaton töltőkkel szemben (évet veszít), vagy éppen az álláskereséskor.

4. Összegzés és javaslatok A Turizmus-Vendéglátás szakon diplomát szerzett hallgatók elhelyezkedési lehetőségei rendkívül széles körűek. A turisztikai szakemberek iránt megnyilvánuló kereslet hazánkban már évek óta dinamikusan fejlődik, bár a kereslet struktúrájában kisebb változások figyelhetők meg. Az elmúlt években a turisztikai ágazat hazai munkaerőpiacán folyamatosan növekedett a felsőfokú végzettségűek iránti igény, és a foglalkoztatási trendeknek köszönhetően ez a jövőben is várható (MAB, 2004). A jelzett problémák, ellentmondások kiküszöbölésére óriási segítséget jelenthet a szakmai irányító szervezetek, szövetségek támogatása a következő pontokban: • A szakmai gyakorlatos helyszínek vegyék figyelembe a hallgatók kötelezettségeit: a tanterv szerint legkésőbb a 6. félév szorgalmi időszakának végéig (általában május 15.) megkötött szerződéssel kell rendelkezniük. Számos gyakorlatos fogadó hely ezt nem veszi számításba akkor, amikor ennél későbbi időpontra tervez interjút, versenyeztet hallgatókat. Sokan éppen ezért elállnak egy-egy vonzó lehetőség megpályázásától, pedig képességeik alapján alkalmasak lennének annak betöltésére. Időben küldjék meg igényeiket, hogy a tantervi előírásoktól eltérő időben szervezendő gyakorlatra a hallgató méltányosságból engedélyt kaphasson. • Látszólag javíthatna a helyzeten, ha nem a 7. félévben, hanem korábban is szerveződnének a gyakorlatok. A MAB által a Turizmus-Vendéglátás szak szakindítási


75

TALLÓZÓ kérelmében jóváhagyott tanterv szerint azonban a szakmai gyakorlat megalapozását szolgáló speciális tantárgyak (szakirány tárgyak) csak az utolsó tanévben kerülhetnek meghirdetésre. • Az oktatási intézmények arra számítanak, hogy a turisztikai, vendéglátó vállalkozások preferálják a Turizmus-Vendéglátás szakos hallgatókat, hiszen más, például Marketing vagy Pénzügy-Számvitel szakos hallgatók is jelentkezhetnek, jelentkeznek turisztikai vállalkozásoknál szakmai gyakorlatra. • A hazai felsőoktatásban a Turizmus-Vendéglátás szak a legkeresettebbnek számít, a legtöbb felvételiző ezt jelöli meg kérelmében. Éppen ezért a felsőoktatási intézmények érdemesnek tartanának egy közös fellépést a hazai meghatározó szakmai szervezetekkel, szövetségekkel annak érdekében, hogy – a jelenlegi képzés előtti struktúrához hasonlóan – a kötelező gyakorlat hossza két félévesre bővüljön. (A megkérdezett felsőoktatási intézmények készek akár a 2. félévi gyakorlat állami normatíva nélküli finanszírozásának megvizsgálására. is.). • Az új rendszerre való áttéréskor a korábban működő két szak (Idegenforgalom és Szálloda, valamint Vendéglátás és Szálloda szak) összevonásra került. Az elmúlt évek tapasztalata alapján a felsőoktatási intézmények kezdeményezik az önálló Vendéglátás alapszak alapítását, hiszen a jelenlegi TurizmusVendéglátás alapszak képzési programja nem képes a vendéglátás szektor igényeit maradéktalanul kielégíteni. • Szükségesnek tartják az intézmények a szakirányok kialakításának és módosításának rugalmasabbá tételét: a turizmus tendenciáinak megfelelően alakítható, változtatható specializációkat szeretnének kínálni, olyanokat, amelyekkel markánsan megkülönböztethetik magukat egymástól. • A képzési terület sajátosságaiból fakadóan kevés a tudományos minősítéssel rendelkező főállású oktatók száma (a 14 intézményben együttvéve sem éri el a 20 főt), így nem lehet azt a MAB követelményt teljesíteni, hogy a törzstárgyak, a szakirányok és a szakirány tárgyak többségének felelőse minősített oktató legyen. • A törzstárgyak jelentős része és a szakirányos tárgyak szinte mindegyike megköveteli a gyakorlati szakemberek bevonását a képzésbe, azonban

76


tudományos minősítéssel rendelkező gyakorlati szakember alig létezik az országban. Mindenképpen megoldásra vár az a kérdés, hogyan lehet a többéves, több évtizedes tapasztalattal és elismertséggel rendelkező gyakorlati szakembereket a MAB által is elfogadtatni, mint minősített oktatókat. A fentiek alapján megállapítható, hogy a turizmus-vendéglátás felsőoktatási tapasztalatai az első alapképzési ciklus lezárása után meglehetősen ellentmondásosak. Annak ellenére, hogy a turizmus egy, a piaci trendek alapján rendkívül gyorsan változó ágazat (Jandala 2007), a képzési program jelenleg nem teszi lehetővé a rugalmas alkalmazkodást, illetve a más szakokhoz képest markánsabb szakmai követelmények (például szakmai gyakorlat hossza) teljesíthetőségét. Ezek azok az elemek, amelyeken a MAB, a szakma és az intézmények összefogásával minél hamarabb változtatni szükséges.

Felhasznált irodalom JANDALA, CS.: „A turizmus fejlesztésének regionális kérdései: területi és oktatási együttműködés az EU-csatlakozás tükrében” előadás a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Turizmus Szakosztálya által szervezett XV. Idegenforgalmi Akadémián, Balatonfüred, 1997. április 24–25. JANDALA, CS.: Fogyasztói szokások változása a turizmusban, In: Turizmus a nemzetgazdaságban, 2007, Pécsi Tudományegyetem, Illyés Gyula Főiskolai Kar, Szekszárd JANDALA, CS.: „A felsőfokú turisztikai oktatás helyzete a Bolognai Rendszerre való áttérés után”, előterjesztés a Nemzeti Turisztikai Bizottság részére, Budapest, 2009. november 29. JANDALA, CS.: „Képzési helyzetkép, a felsőfokú képzés aktuális helyzete és a jelenlegi adottságok felhasználási lehetőségei a vállalkozások mindennapjaiban”, összeállítás az ÁPB részére, 2009. december Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB): TurizmusVendéglátás alapszak szakalapítási dokumentációja (alapítók: Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest, Harsányi János Főiskola, Budapest, Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, Budapest, Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, Szolnoki Főiskola, Szolnok, Veszprémi Egyetem, Veszprém), 2004. június 15.

TALLÓZÓ Gondolatok a felsőfokú turizmusképzésről rendezett konferenciához Szerzők: Dr. Szalók Csilla1 – Kővári István2 Jelen cikk azonos című írásunk rövidített, kivonatolt verziója, amely összefoglalja a szakmai közvéleményben gyakran elhangzó állításokkal kapcsolatos álláspontunkat, hogy további közös gondolkodásra, összefogásra ösztönözzük az olvasókat. A felsőoktatást, ezen belül az idegenforgalmi és vendéglátóipari képzést számos szakmai kritika éri: túl sok a hallgató, túlképzés van, gyenge, illetve csökkenő a színvonal, a turizmusoktatás nem gyakorlatorientált, a diploma „megvásárolható”, a képzés nem tart lépést a turizmus trendjeivel, így a frissen végzettek nem foghatók azonnal munkára. El kell ismerni, hogy a kritikák olykor jogosak. Ugyanakkor a megoldásokat keresve látni kell a rendszer egészének működési mechanizmusát, sőt a tágabb társadalmi-gazdasági környezetet is. A globális, az európai és a hazai folyamatok, valamint azok leképeződése jelen van az egyetemeken, főiskolákon, így a turisztikai felsőoktatásban is. A felsőfokú turisztikai képzőhelyek száma 1989 és 2010 között 1-ről 13-ra emelkedett, a turizmus-vendéglátás évek óta a legnépszerűbb három szak között van. Az egykori vendéglátó és szálloda, valamint idegenforgalmi és szálloda szakokat a bolognai rendszerben felváltotta a turizmus-vendéglátás alapszak, továbbá akkreditálásra került és több intézmény elindította a turizmusmenedzsment mesterszakot, amely a korábbi egyetemi végzettségnek megfelelő szintű, azzal egyenértékű diplomát ad. A turizmusképzés magterülete mellett a kapcsolódó képzési területek (például sport-, egészség-, agrártudomány) is meghirdettek turizmushoz kötődő kurzusokat, szakirányokat. Az állam a képzést szabályozó rendeletben a korábbi szakok esetében előírt két féléves szakmai gyakorlatot egy félévre csökkentette, ennek ellenére a turizmusképzést folytató intézmények erőfeszítéseket tesznek a szakmai gyakorlatok színvonalas megszervezésére, tanüzemeket hoznak létre, és kihasználják a nemzetközi hallgatói mobilitási projekteket. A turisztikai felsőoktatásban a diplomakiadás feltétele, hogy a hallgató két középfokú nyelvvizsgával rendelkezzen, továbbá az idegen nyelven folyó képzések bevezetésében is élen jár a terület, így az elhelyezkedés tekintetében az idegen nyelvi kompetencia nemzetközileg is növeli a végzettek

lehetőségeit. A magyar felsőoktatásban egységesen szabályozott a különböző szakok indításának követelményrendszere, amelynek alapja a minősített, PhD-fokozattal rendelkező oktatók megléte. Ennek hiánya – az alacsony fizetésekkel összefüggésben – nehezíti a gyakorlatból jövő szakemberek nagyobb mértékű alkalmazását. A fentiek, illetve az első kibocsátások közvetlen tapasztalatai alapján megfogalmazható néhány következtetés és javaslat. Álláspontunk szerint a bolognai rendszert fenn kell tartani, hogy felsőoktatásunk nemzetközileg transzparens és összemérhető legyen, amely biztosítja a hallgatók és az oktatók mobilitását. A turizmusképzésnek is nyitottnak kell lennie, nem szabad elzárkózni attól, hogy a határterületek (rekreáció, kultúra, egészségipar stb.) ismeretei beáramoljanak a képzésbe. Fontos, hogy a munkáltatók tisztában legyenek a különböző végzettségek tartalmával, ismerjék a képzés rendszerét, hogy markánsabban fogalmazhassák meg igényeiket az érintettek (kormányzat, felsőoktatási intézmények, oktatók, hallgatók) felé. A végzettek felkészültsége a nemzetközi tapasztalatok alapján is jó, számos külföldi elhelyezkedési lehetőség áll a rendelkezésükre. Fontos kérdés, hogy a külföldön munkavállalók visszajönnek-e néhány év után. E témában széles körű kutatásokra és pályakövetési vizsgálatokra lenne szükség. A keresleti és a kínálati oldalon egyaránt jelentős mértékben kibővült piacon a szereplők nagyobb fokú együttműködése szükséges. Ezt szolgálhatná egy, a turizmusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményeket tömörítő egyesület, amelynek létrehozását a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kara kezdeményezte a konferencián. Az egyesület segíthetne a minőségbiztosításban és a szakmai színvonal emelését szolgáló szakosodásban, de fontos feladata lehetne a képzési rendszer folyamatos monitoringja és módosítási javaslatok közös megfogalmazása, a szakmával való párbeszéd intézményesített fórumának megteremtése. A felsőfokú turizmusképzésben érintett összes szereplő összefogásával remélhetőleg nagyobb eséllyel tudjuk megfogalmazni és menedzselni a képzésre vonatkozó javaslatainkat.

1 Tanszékvezető, Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kara, Turizmus Intézeti Tanszék, e-mail: [email protected]. 2 Kabinetvezető, Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kara, Dékáni Kabinet, e-mail: [email protected].


77

TALLÓZÓ Kiadvány- és könyvajánló

Michalkó Gábor: Boldogító utazás – a turizmus és az életminőség kapcsolatának magyarországi vonatkozásai A könyvajánlót készítette: Kovács Balázs1 Vajon „mennyivel járul hozzá az emberiség boldogságához az óriási költséggel négy év alatt kifejlesztett piramis alakú teafilter?” – tette fel ironikus kérdését a The Economist egyik boldogsággal foglalkozó lapszámának vezércikkírója. „Az Ön véleménye szerint a kormányok valóban az emberek boldogságát leginkább befolyásoló dolgokat mérik, amely alapján döntéseiket hozzák?” – tudakolta az Egyesült Királyság polgárainak véleményét egy társadalmi vita részeként kidolgozott kérdőívében az angol konzervatív párt. „A BBC egyik közvéleménykutatása szerint a lakosság 81%-a annak örülne, ha a kormány célja inkább az lenne, hogy boldoggá, mintsem hogy vagyonossá tegye az embereket.” „Kínában egy új gazdasági mutatószámot alakítanak ki: az életkörülményeket, a környezet állapotát és a béreket egyaránt számításba vevő úgynevezett boldogságindexet.” A híradásokból, tudósításokból kiragadott fenti példák hosszan folytathatók lennének, ami annak bizonyítéka, hogy a közpolitika-formáló kormányzatok kezdik felismerni: a „munkahelyeket teremtünk”, „GDP-t növelünk”, „autópályákat építünk” címszavak köré épített gazdaság- és társadalompolitika tartalékai kifulladni látszanak. Egyre többen érzik, hogy a polgárok elégedettségének eléréséhez és szavazatainak elnyeréséhez a jövőben másra is szükség lesz, mint eddig. De miben is áll ez a más? Miként mérhető a boldogság? E kérdések megválaszolásához sokan az életminőség és a boldogság fogalmát hívják segítségül, s próbálják az évszázadok óta ismert gondolatok és eszmék XXI. századunkra való újraértelmezésével a kivezető utat megtalálni. Azt a kivezető utat, amely az emberek életminőségén keresztül szemléli a világ történéseit. Azt a kivezető utat, amely a „közjó” megvalósításáért felelős kormányokat az életminőség-központú gazdaság- és társadalompolitika megvalósítása irányába vezeti. Erre a járatlan útra rátalálni legalább olyan nehéz, mint végigmenni rajta. Ahol már felismerték, hogy a közpolitikaformálás centrumában az életminőség javításának kell állnia, a részletek kidolgozása még ott is csak gyerekcipőben jár. Komoly kihívást jelent például annak megvalósítása, hogy miként lehet az életminőséget mérni, s hogyan lehet a mérési eredmények alapján célkitűzéseket, terveket megfogalmazni. Úgy tűnik, most végre 1 A Magyar Turizmus Zrt. ausztriai külképviselője, a Corps Touristique Austria alelnöke, e-mail: [email protected].

78


sikerült valakinek rátalálni erre a bizonyos járatlan útra, s reménykeltően határozott lépéssekkel megindulni rajta a Boldogság felé... Michalkó Gábor Boldogító utazás című, közelmúltban megjelent könyve egyfajta beavató mű az „örömet okozó tevékenységként” is aposztrofálható utazás eddig rejtett világába. A szerző a kulisszák mögé vezetve, elemzői pontosággal és elmélyültséggel nyújt átfogó képet az utazás életminőségre, illetve boldogságra gyakorolt sokrétű hatásáról. Jelen sorok írója a téma iránt „kissé elfogult megszállottként” most először találkozott olyan összefoglaló dokumentummal, amely nem a már ismert fogalmakat és összefüggéseket járja unos-untalan körbe, hanem a turizmus és életminőség szimbiotikus viszonyát komoly hozzáadott értékkel gyarapítva mutatja be, megteremtve a „turizmus boldogságföldrajzának” alapjait – hogyha szabad a könyvből vett „boldogság turizmusföldrajza” alcím parafrázisával élnem. Az elméleti és gyakorlati szakemberek, s a téma iránt érdeklődő olvasó számára is élvezetesen megírt könyv elolvasása után garantáltan másként tekintünk majd a turizmus jelenségére és az azt meghatározó utazások világára. E mű megírásával ismét többszörösen reménykeltő vállalkozásba fogott Michalkó Gábor, mert folytatja és a legújabb kutatási eredmények fényében egyben visszaigazolja a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia egyik célkitűzéseként megfogalmazott feladatot, hogy mérésekkel igazoljuk a turizmusnak az egyén és társadalom életminőségében játszott fontos szerepét. Reménykeltő a vállalkozás azért is, mert tudományos érveléssel mondja ki, hogy a turizmus szerepe jóval több, mint egyfajta gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő, területfejlesztő funkció, s az ágazat igazoltan komoly részt vállal az utazók élettel való általános elégedettségének (boldogságának) gyarapításában, valamint a turizmusban érintett településeken lakók életminőségének javításában. A könyv megírásával többszörösen reménykeltő vállalkozást végzett el a szerző, mert egy helyen összefoglalta az elmúlt években a témában végzett valamennyi hazai kutatás, elemzés és erőfeszítés eredményét, s ezáltal a mű kordokumentumként is szolgál. Reménykeltő a vállalkozás, mert komoly muníciót és érvrendszert ad a turisztikai szakemberek, a turizmusban érdekeltek kezébe, hogy meggyőzhessék a közpolitika formálóit és a döntéshozókat arról, hogy az ágazat társadalmi és gazdasági jelentősége miatt kiemelt szerepet

TALLÓZÓ érdemel, az eddiginél is nagyobb súllyal kell latba esnie a turizmusban rejlő lehetőségeknek a „társadalomvezérlési döntések” meghozatalánál. A Boldogító utazás című könyv egyik legfőbb üzenete, hogy az utazás, illetve a turizmusban való részvétel igenis boldogít. A rendelkezésre álló kutatási eredmények részletes és aprólékos elemzése által jutunk el annak a hipotézisnek bizonyításáig, miszerint minél nagyobb szerepet játszik az utazás egy adott személy életében, az annál boldogabb lesz, illetve egy település minél inkább bekapcsolódik a turizmus vérkeringésébe, lakói annál boldogabbakká és elégedettebbekké válnak magukkal és a világ dolgaival. Ezt a kisebbfajta tudományos forradalomként értelmezhető felismerést most már csak a magunk javára kell fordítani. Ebből a szempontból is

reménykeltő vállalkozásként értelmezhető az ajánlott könyv, mert a kevésbé szemfüles olvasó is kap bőven tippet a kutatás eredményeinek a mindennapokban való hasznosíthatóságához, a marketingkommunikáció eszköztárától kezdve a mérési módszerek nemzetközi elterjesztéséig bezárólag. Mindenesetre Michalkó Gábor azt már korábbi könyveivel is bebizonyította számunkra, hogy nemcsak az utazás, hanem a szerző erről szóló értekezéseinek olvasása is boldogító hatású, amely éppen ezért mindenkori fogyasztásra, recept nélkül is ajánlott. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet gondozásában megjelent könyv megrendelhető levélben (1112 Budapest, Budaörsi út 45.), telefonon ((1) 309 2600/1443 mellék) és e-mailben ([email protected]).

Megatrend Review A Megatrend University tudományos folyóiratának Magyarországgal foglalkozó tematikus száma (Vol 7., No. 1., 2010) A kiadványajánlót összeállította: Stefán Klára1 A Megatrend Review a belgrádi székhelyű Megatrend University által létrehozott nemzetközi tudományos folyóirat, amely az alkalmazott közgazdaságtani vizsgálatokban megjelenő interdiszciplináris szempontokat tükrözi. A folyóiratban közreadott tudományos cikkek többnyire a globális gazdaság, a regionális gazdaságtan, a gazdasági és fejlesztési politikák, a pénzügyi piacok, a vállalati működés, a menedzsment és marketing, a statisztika, illetve a gazdasági kutatásokban alkalmazott új technológiák témaköreit ölelik fel. A folyóirat napjaink európai szinten is érvényesülő társadalmi, gazdasági folyamataira fókuszál, a lapban szereplő írások többsége a határ menti térségeket és Délkelet-Európa országait vizsgálja. A Szerbia geopolitikai hatósugarában fekvő országokat bemutató sikeres vállalkozás harmadik állomását a Magyarországgal foglalkozó tematikus különszám adja, amely Délkelet-Európa (a Balkán) legnagyobb magánegyeteme, a belgrádi Megatrend University és a Pécsi Tudományegyetem évek óta tartó együttműködésének egyik új eredménye. Korábban Olaszország és Románia gazdasági, társadalmi és szociális viszonyainak bemutatására került sor. A tematikus szám Magyarország elmúlt húsz évének gazdasági, politikai és társadalmi változásait, azok következményeit tárgyalja angol nyelven. A kiadvány szerzői olyan stratégiai kérdéseket vizsgálnak, mint a határmentiség dimenziói, a kistérségi intézményrendszer kialakítása, az önkormányzati rendszer gazdasági kérdései, 1 PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Földtudományok Doktori Iskola, e-mail: [email protected].

a humánerőforrás-fejlesztés és a foglalkoztatáspolitika, amelyek mellett néhány szűkebb terület mélyebb vizsgálata is szerepel (falusi térségek vállalkozóinak mentalitása, a turizmus és az életminőség szimbiózisa). A 20. század végi modernizáció és az európai integrációs folyamat sajátos ellentmondása, hogy bár soha nem irányult ennyi figyelem a regionális fejlesztésre Magyarországon, a területi-fejlettségi különbségek az elmúlt két évtizedben lejtőkből szakadékokká váltak, ezért minden egyes írás a gazdaság és társadalom területiségében rejlő eltéréseket vizsgálja. A globális gazdaságról szóló első fejezetben legaktuálisabb kérdéskörként a világgazdasági válság szerepel. A gazdasági és fejlesztési politikákat tárgyaló részben a szerzők döntően különböző együttműködési formák sikereit, akadályait, lehetőségeit tárgyalják magyar vonatkozásban, lokális és regionális szinten. A marketing és menedzsment kérdéskörét taglaló harmadik fejezet után, a negyedik fejezetben a gazdasági elemzés és tervezés tárgykörén belül a foglalkoztatottság, a magyar, szerb és bosznia-hercegovinai sajátosságok is felszínre kerülnek mind az egészségügy, mind a területi politika, mind pedig a társadalmi környezet tekintetében. A könyvajánló előtti utolsó fejezet pedig – egyfajta keretet adva a tematikus számnak – szintén a világgazdasági válsággal foglalkozik, annak az exportra és az értékpapírpiacra vonatkozó hatásait értékeli. A kiadványt ajánlom mindazoknak akik mélyrehatóbban érdeklődnek a délkelet-európai országok iránt, illetve akik geográfiai megközelítésben is szeretnének Magyarországról képet kapni. További információ: PTE TTK Földrajzi Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., telefon: (72) 503 600/4635.


79

TALLÓZÓ Naptár 2010. NOVEMBER 4–5. 8–11. 12–13.

12–14.

19. 22–23. 30–2.

World Travel Monitor Forum (Pisa – San Giuliano di Terme, Olaszország) WTM – World Travel Market (London, NagyBritannia) Workshop on Information Technology and Sustainability in Tourism (Edinburgh, NagyBritannia) 11th International Joint World Tourism Conference – World Cultural Tourism Association (Hangzhou, Kína) 3rd European Tourism Conference (Theszaloníki, Görögország) 10th International Forum on Tourism Statistics (Lisszabon, Portugália) EIBTM 2010 – The Global Meetings & Events Exhibition (Barcelona, Spanyolország)

20–22.

26–28. 31–3.

2011. FEBRUÁR 18–21.

10th Annual Conference of the International Association of Languages and Intercultural Communication (IALIC) (Leeds, Nagy-Britannia)

BIT 2011 – (Fieramilano, Olaszország)

2011. MÁRCIUS 3.–6. 9–13. 24–26.

2010. DECEMBER 3–5.

2nd International Place Branding Conference – Branding cities: The search for place identity (Bogotá, Kolumbia) ENTER 2011 – eTourism: Present and Future Interaction (Innsbruck, Ausztria) Tourism in the 21st Century: A Social Economic Approach (Ras Sudr, Egyiptom)

Utazás 2011 (Budapest) ITB Berlin (Berlin, Németország) 17th Ukraine Travel & Tourism International Exhibition (Kijev, Ukrajna)

2011. ÁPRILIS 11–13. 14–16.

TTRA Europe – Creativity and innovation in tourism (Archamps, Franciaország) On the Surface: The Heritage of Mines and Mining (Innsbruck, Ausztria)

2011. JANUÁR 2011. SZEPTEMBER 19–23. 20–21.

FITUR 2011 – International Tourism Trade Fair (Madrid, Spanyolország) New Museums, New Urban Eras, New Tourist Migrations (Párizs, Franciaország)

5–8.

4th Advances in Tourism Marketing Conference – Transforming Experience: Tourism Marketing from both Sides of the Counter (Maribor, Szlovénia)

Források: www.unwto.org, www.tourism-culture.com/conferences_and_events.html, www.fycma.com/fitc.asp, www.spas.ro/, www.tourisme-autrement.be/joomla/, www.wystc.org/Docs/2010/, www.ipkinternational.com, www.wtmlondon.com, www.eibtm.com, www.ifacca.org, www.ifema.es, www.enter2011.org/, www.international. stockholm.se, www.institute.si/atmc-2011, www.ttgincontri.it, www.visitinnovation.com/2010/index.php, www.ifitt. org/home/view/jitt-workshop, www.bit.fieramilano.it, www.uitt-kiev.com/en/events/, www.ttra-europeconference2011.com/, www1.messe-berlin.de/vip8_1/website/Internet/Internet/www.itb-berlin/englisch/index.html.

80


van Itthon otthon Turizmus A Magyar Turizmus Zrt. szakmai és tudományos folyóirata MA G Y ARORSZÁG A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai

Recommend Documents