TERMÉSZETESEN. nesetesemret INGYENES, IDŐSZAKI KIADVÁNY 4. SZÁM 2013 A LAP A KÖRNYEZETTUDATOS ÉLETMÓDÉRT

TERMÉSZETESEN INGYENES, IDŐSZAKI KIADVÁNY

4. SZÁM ∙ 2013

neseteSEmret

A LAP A KÖRNYEZETTUDATOS ÉLETMÓDÉRT a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forrás támogatásával

TERMÉSZETESEN • 4. SZÁM • 2013

Kedves Olvasó! Közhasznú egyesületünk azzal szeretne a köz, a közösség hasznára lenni, hogy ismeretterjesztéssel is hozzájárul ahhoz, hogy minél több ember összhangban élhessen a természettel. Már az 1960-as években figyelmeztetett bennünket Gábor Dénes fizikusunk: „Az ember idáig a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie.” Jelen kiadványunkkal továbbra is legalább évi rendszerességgel szeretnénk jelentkezni. Jó hír, hogy az idei „Zöld Forrás” támogatásnak köszönhetően Solton kívül már Harta, Dunaegyháza és Apostag minden háztartásába is eljuttathatjuk azt. Mindenkire szükség van abban a küzdelemben, amit a tudatlanságunkból adódó rossz szokásainkkal kell megvívnunk, mert ha ezt nem tették meg elődeink, mi már nem halogathatjuk az utódaink létfeltételeinek megmentése érdekében. Mindennapjainkat az a felelősség kellene áthassa, hogy a Földet az unokáinktól kaptuk kölcsönbe – és a kölcsönkenyér visszajár! Szerkesztőség

„A világ elég nagy ahhoz, hogy kielégíthesse minden ember igényét, de ahhoz túl kicsi, hogy kielégítse az egyén kapzsiságát.” Mahátma Gandhi

ISSN 2062-3216 Kiadja a Természetesen Egyesület. A közhasznú egyesületünk adószáma: 19551827–1–03 A kiadásért felelős és a szerkesztő: Szondi Miklós Elérhetőség: 6320 Solt, Gyöngyvirág utca 18. • (06 78) 488–231 • [email protected] Nyomdai előkészítés: Mészáros Arnold Készült az F&F Print Line Nyomdában, Budapesten. Felelős vezető: Forgács Mária Megjelenik 5 800 példányban. A meg nem jelölt fényképek egyesületünk tagjainak felvételei.

2

3xM2 • mAS .4 • neseteSEmret

Mondok valamit, barátom! Szólanom kell! Tudom! Látom! Van nékem egy régi álmom, minden tiszta a világon!

ÉN VALAKI VAGYOK!

AZTÁN RÁJÖTTEM, HOGY

NEM TESZ MÁR VALAKI VALAMIT…

MINDIG CSODÁLKOZTAM, HOGY MIÉRT

Természetesen

Műanyagot sose égess, mert a levegő, az véges! Másnap te is azt használod, sötét, súlyos lesz az álmod Használt ruhát ne dobj tűzbe, gyűjtsed inkább egybe fűzve! Mert műanyag van abban is. friss levegőnk így lesz hamis! Petpalackot se dobj tűzbe, szúrós, fojtó lesz a füstje. Károsítja egészséged. Szagolj bele! Rögtön érted! Jegyezze ezt meg mindenki, ne maradjon most ki senki! Ebben egyet kell értenünk, hiszen a tét, az életünk! Mondtam valamit, barátom! Szólnom kellett! Tudom! Látom! Van nékem egy régi álmom, minden tiszta a világon! Szőke István Atilla 3


Adok–kapok Kusztos Ferenc

„Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.”

„Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni. Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez. Az Adás törvényének megvalósításához – az egész körfolyamat elindításához – a legjobb út az a döntés, hogy minden olyan alkalommal, amikor valakivel kapcsolatba kerülünk, adunk valamit. A gondoskodás, figyelmesség, rokonszenv, nagyrabecsülés, szeretet a legértékesebb ajándékok, amit csak adhatunk és nem kerülnek pénzbe.” Nem kell attól aggódnunk, hogy mit kezdenek a mi ajándékunkkal. Bármi volt is az, ha szívből adtuk, akkor az adás pillanatában el is engedjük. A másik döntése, hogy mit kezd vele. Hogyan működik végső soron az adok-kapok törvénye? Kaptam Öntől figyelmet és a cikk írásakor adtam magamat. Ezzel akár be is zárulhatott a kör, de remélem, hogy nem. Őszintén kívánom, hogy megtalálja életében azokat a lehetőségeket, ahol önzetlenül tud adni, és ezáltal gazdagítja az egész világot. Több előadáson voltam mostanában, ahol nem volt kötelező belépő, annak ellenére, hogy biztosan pénzbe is került az adott esemény létrehozása. Volt egy adományláda, és mindenki annyit dobott bele, amekkora értéknek vélte az adott élményt, előadót. Először nekem furcsa volt, de aztán rájöttem: aki tisztában van azzal, hogy mekkora értéket közvetít, és őszintén adja, az nem vár viszonzást. Amennyiben ez a törvény igaz, akkor úgyis bőség fog áramlani az életébe. Mindennek megfizetjük az árát, de sokszor nem is tudunk róla. A tévében játszott film elkészítési díját pl. a bosszantó reklámokban, illetve a benne reklámozott áru megvásárlásakor. Néhol nem ennyire egyszerű, de biztos vagyok benne, hogy egyensúlytalanság hosszú távon nem maradhat világunkban. Ezt a fizika és más tudományok is megállapították. Miért gondoljuk, hogy ez csak néha működik? Egyáltalán gondolkodunk rajta? Volt hogy hallottam a rádióban egy zenét és nagyon megérintett. Nem tudtam, hogy hogyan tudnék adni egy zenekarnak, valószínűleg soha nem találkozom velük. Megvettem egy lemezüket, és örömmel gondoltam rá, hogy továbbment a körforgás. Kedves Olvasó! Az újság olvasásával Önnél a döntés lehetősége, hogy mit tesz. Megtartja magának amit kapott, vagy továbbáramoltatja azt, amit elindítottunk. Ha az utóbbit dönti, tudjon róla, hogy csak a képzelet ereje szab határt. Amennyiben érdekli a téma, nyugodtan osszon meg velünk cikkeket, könyveket, filmeket. Sokkal szerteágazóbb ez, mint itt akár csak érinteni tudnánk minden részét. Kérdezték egyszer, hogy mit adnék, ha olyan lehetőséget kapnék, mellyel bármit megváltoztathatok az életemben? Nem tudtam a jó választ. Pénz jutott az eszembe és egyéb anyagi javak. Jellemző ez a mai társadalmunkra, holott egyetlen valós dolgot tudok adni, aminél nagyobb nem létezik: ha magamat, önvalómat adom oda valamiért vagy valakiért. Enélkül működhet bármi, de az nem lesz az igazi. 4


Amilyen az Adjon Isten, olyan a Fogadj Isten Talán a címben olvasható mondásunk fejezi ki leginkább a túloldalon lévő írás mondanivalóját, ezért annak mintegy folytatásaként közli szerkesztőségünk az alábbi két írást. Áldásból átok – „Ma egyre többen gondoljuk úgy, hogy a természetet sosem fogja tudni legyőzni az ember. Legelsősorban azért nem, mert harcolni az ellenséggel kell. A természet pedig nem ellenségünk, sokkal inkább társunk, sőt: részünk. Vagy ha úgy tetszik, mi, emberek vagyunk a részei. Ha pedig ez így van, akkor le kellene végre tenni a fegyvert, s kiegyezésre törekedni vele – magunkkal – , amíg nem késő. S a folyóinknak sem a megzabolázására kellene törekednünk, hanem okos kormányzással minél több vizet az ország határain belül tartani, hogy amikor kevés hullik az égből, akkor se szomjúhozzanak a földjeink. Hiszen az ár nem átok – sokkal inkább áldás.” Részlet Hardi Péter tollából, ami a Szabad Föld 2014-es Kalendáriumának 94. oldalán található. Minden gyermeknek ültessünk egy fát! – Ezzel a felhívással fordultunk Solt lakosságához korábbi lapszámainkban, először 2010-ben. Aztán kiderült, hogy az önkormányzat nem biztosít erre a célra olyan összefüggő területet, amin parkerdőt lehetne kialakítani. Majd jött olyan lakossági felajánlás, hogy ingyen rendelkezésünkre bocsátja a földjét, de kiderült, hogy az erre a célra kicsi, s nem is közvetlenül a város határában van. Szándékunkról nem mondtunk le, s ha Solton még nem is tudjuk adni azt az ajándékot, hogy újszülöttjeink facsemetét kapjanak, a lehetőséget szíves figyelmükbe ajánljuk Harta, Dunaegyháza és Apostag lakosainak. A „Minden születendő gyermeknek ültessünk egy fát” mozgalmat a Gemenc Zrt. indította útjára 2009 őszén. Céljuk, hogy a gyerekek jobban kötődjenek szülőhelyükhöz és a természethez. Az elmúlt közel 3 évben 13 megye 84 települése csatlakozott a programhoz: http://www.gemenczrt.hu/index.php?apps=content&c_id=69 Az önkormányzatokkal történő együttműködés keretében az erdőgazdaság az adott tájegységnek megfelelő őshonos facsemetéket ajándékoz a született gyerekek számának megfelelően, és szakmai segítséget nyújt az ültetés során. Az önkormányzatok vállalják az ültetéshez a terület biztosítását, a faültetési nap megszervezését, biztosítják a szerszámokat és az ültető személyzetet (a legjobb, ha a szülők ültetik el a fát). Az elültetett fákat névazonosítóval látják el, a mozgalom indulásától folyamatosan gondoskodik az „ÉN FÁM” nyilvántartás megnyitásáról és vezetéséről, valamint az elültetett fák további gondozását, ápolását is megszervezik. A Gemenc Zrt. ezzel azt szeretné elérni, hogy a gyermekek kötődése és szeretete erősödjék a természethez, a fákhoz, az erdőhöz, a születési helyükhöz. 5


Ellenségünk nekünk a Duna? Szondi Miklós – Természetesen Egyesület nevében

Bizony, a címben megfogalmazott kérdés merült föl bennünk a júniusi árhullám elleni védekezés napjaiban. Védekezésre szólított föl minden híradásra alkalmas eszköz, külön árvízi rádiót üzemeltettek. Folyamatos volt a tudósítás, hogy éppen hol fenyeget a Duna, s hol kell védekezésre felkészülni. A kormányfő bejelentette, hogy a valaha volt legnagyobb árhullámmal kell szembenézni a Dunán, a legrosszabbra is fel kell készülni, ezért minden korábbinál nagyobb összefogást és együttműködést kért mindenkitől. A mozgósítás kiválóan sikerült, még az ország távoli részeiből is jöttek segíteni emberek. Összességében elmondhatjuk, hogy a híradásokból azt hallhattuk ki, mintha valami hatalmas ellenség lépett volna országunk területére, ami súlyos veszélyt jelent hazánkra, amit csak országos összefogással tudunk legyőzni. Már megint a természetet akartuk legyőzni, még mindig nem aszerint cselekszünk, amire Gábor Dénes fizikusunk már az 1960-as években figyelmeztetett bennünket: „Az ember idáig a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie.” Nem irodalmi tanítás akart ez lenni, ő már akkor belátta, hogy az emberiség a saját vesztébe rohan, ha nem a természet részeként, hanem annak ellenségeként akar tovább élni. A Föld nem a miénk, azt az unokáinktól kaptuk kölcsönbe, s minden kölcsön visszajár! Mert mit is csinálunk a Dunával, ami annak természete ellen való? Először is gátak közé szorítottuk, de annyira, hogy a „nyúlgát” szinte a part mentén épült. Úgy teszünk mintha elfelejtettük volna, hogy a mostani ártereken azért olyan jó minőségűek a földek, mert azokat egykor a Duna a hordalékával gazdagította. Az egykor életet adó folyót szennyvíz-csatornaként használtuk, sok esetben ma is ezt tesszük. Ne feledjük el, hogy pl. Budapest 2011-ig a város szennyvízének csak a felét tudta megszűrni (a többi tisztítatlanul ömlött a Dunába!) s az Energetikai Szakkollégium leírása szerint teljes terheléskor ma sincs biológiai tisztítás. Környezetünk szennyezésével azt értük el, hogy meglepődve hallhattuk az idei híradásokban, hogy ahonnan visszahúzódott a kiöntött Duna, azt veszélyes területnek minősítették. Mit is hagyunk az utánunk jövő nemzedékeknek, ha belegondolunk, hogy ami most veszélyes terület lett, az egykor életet adó volt? A gátakon való védekezéssel azon vagyunk, hogy a folyón érkező nagy mennyiségű víz minél előbb hagyja el a Kárpát-medencét, hogy itt ne veszélyeztessen senkit, semmit. Jellemző módon, a levonulás után meg majd indíthatjuk az öntözőberendezéseket, mikor az aszály fenyeget. Ahelyett, hogy azt tennénk, amit az őseink, akik az ártereken „befogták” a levonuló víznek nagy részét, ami aztán föltöltötte az öntözőcsatornáinkat s a talajvizeinket, s a halgazdálkodásból sok-sok embernek adott megélhetési lehetőséget. S tudjuk, azért is települtek az emberek a folyók közvetlen közelébe, mert ott volt az életet adó víz. Kipróbált már valaki egyetlen napot is víz nélkül? 6

3xM2 • mAS .4 • neseteSEmret Hogy milyen magas szinten művelhették a Dunával való együttélést jelentő ún. foki gazdálkodást, annak emlékét jól mutatja a közelünkben lévő Foktő vagy éppen Budafok. Olyan növényzetet telepítettek ide, amiben nem tudott kárt tenni az árvíz, mint az erdő, gyümölcsös vagy éppen a rét és legelő, amik aztán jelentős állatállományt voltak képesek eltartani. Minden élőnek mozgástérre van szüksége. A Dunától mi éppen ezt vesszük el, mikor nem engedjük kijönni azokra a hullámterekre, amiket jól körbeépítettek az ún. nagy gátakkal (Solt és Dunapataj között sokáig ezen ment az 51-es számú főút). A Duna korlátozásakor hiányzik belőlünk az a bölcsesség, mint ami megvan egy buzgár hatástalanításakor. Ugyanis kinek jutna eszébe, hogy bedugja azt a lyukat, amin utat talált magának az átszüremkedő víz a gáton? Helyette teret adunk neki azzal, hogy homokzsákokból medencét építünk köréje, s mikor kiegyenlítődik a vízszint a gát két oldalán, akkor megszűnik a nyomás, s vele a gátat rombolni kész átfolyás is. Nagyban miért nem ugyanezzel a bölcsességgel teszszük a dolgunkat? Tudjuk, ennek egyik legfőbb akadálya, hogy az ártereken jelentős értékű szántóföldi növényzet látná kárát, ami komoly veszteséget jelentene az ottani gazdálkodóknak. Az országos összesítések ismeretében belátható, hogy ha az ártereken elszenvedett kárt teljes mértékben kártalanította volna az állam, akkor sem került volna többe, mint amennyit a védekezésre költöttek. A vízügyi szakemberek tájékoztatása szerint a régmúltban kiszámíthatóan 10-12 évenként jött a Dunán rendkívüli árvíz. Ez az utóbbi évtizedben fölborult, mert 2002 után jött 2006-ban is és aztán most, 2013-ban. Az okokat az egyre nagyobb felületű beépítettségben s a vízgyűjtő helyeken történő nagyarányú, esztelen erdőírtásban látják. Ezeket sajnos azok követik el, akik nem elszenvedői az árvizeknek, így nem igazán érdekeltek az okok megszüntetésében. Tehát a jövőben is egyre sűrűbben érkező és árvízi magasságokat döntögető árhullámok várhatók. Ahogy tanulni voltunk képesek az 1941-es jeges árvíz pusztításából, úgy fel kell tudnunk készülnünk az elkövetkező évek veszélyeire is. Már tudjuk, hogy nem a Dunát beszorító nyúlgát magasítása a megoldás, hanem a saját természetünkkel való megküzdésnek jött el az ideje. Az utódainkért érzett felelősség mondatja velünk, hogy az egész országunkra kiterjedő olyan döntésekre van szükség, ami hosszú távon is minden érintettet arra ösztönöz, hogy ismét megtanuljunk békében élni a Dunánkkal. 7


A fogyasztói boldogtalanságról… Brazília városában, Rio de Janeiro-ban tartották 2012-ben a fenntarthatósági csúcskonferenciát. Ezen – a vele szomszédos Uruguay-ból, annak elnöke – az akkor 77 éves José Mujica őszinte, lényegbevágó beszédével keltett világraszóló figyelmet. A résztvevők köszöntése után a lentieket mondta (részlet) – a teljes felszólalás megtekinthető: http://www.youtube.com/watch?v=la8W9_Vgj3E „Most mi, az ország irányítói kinyilvánítjuk azt a legbenső óhajunkat, hogy tartsunk be minden olyan megállapodást, aminek megkötésére boldogtalan emberiségüknek lehetősége lehet. Mindemellett ragadjuk meg a lehetőséget, és hangosan tegyünk fel néhány kérdést. Egész délután a fenntartható fejlődésről beszéltünk, arról, hogyan mentsük meg a tömegeket a szegénység karmaiból. Mi az, ami ott motoszkál a fejünkben? A fejlődés és a fogyasztási modell az, ami a bővelkedő társadalmakat uralja? Azt kérdezem magamtól: mi történne, ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének, mint a németek? Mennyi oxigén maradna nekünk, hogy belélegezhessük? Még világosabb leszek: van a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati társadalmak? Lehetséges lesz ez valaha is? Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk? Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk: a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció, ami azt jelenti, hogy az egész bolygót átlátjuk. Mi irányítjuk a globalizációt vagy a globalizáció irányít bennünket? Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról és arról beszélni, hogy »mindannyian egyek vagyunk«? Milyen messzire terjed a testvériességünk? Az előttünk álló kihívás roppant horderejű és a nagy válság nem gazdasági válság, jóval inkább politikai válság. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amiket szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket és az életet. Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk! Mert az élet rövid és pillanat alatt véget ér! És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet. Ez mindennél fontosabb. De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk és a fogyasztói társadalom a motor – végül is, ha a fogyasztás megbénul, a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki előtt. Pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. […] 8

3xM2 • mAS .4 • neseteSEmret Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epikurosz, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak: »Szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége és végtelenségig többet és többet kíván.« Ez egy nagyon fontos kulturális dolog. Örömmel fogadom az erőfeszítéseket és a megkötött megállapodásokat és be fogom őket tartani, mint az ország egyik irányítója. Tudom, hogy amiket mondok, nem könnyű megemészteni. De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre, és az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk. […] Munkatársaim keményen harcoltak a 8 órás munkanapért, és most ezt 6 órára csökkentik. De az az ember, aki 6 órát dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik, mint azelőtt. De miért? Mert havonta kell fizetnie az autóért, amit megvett, a motorkerékpárért, és fizetnie és fizetnie kell és mikor mindezzel végzett, rájön, hogy reumás öregember, mint én és már vége is az életének. És akkor megkérdezhetjük: hát ez az emberi sors? Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak: a fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a Föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincsünk, amink van: a boldogság. Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme, az emberi boldogság. Köszönöm!” Azoknak, akik szerint ő „a világ legszegényebb elnöke”, ezt üzeni: „Szegény az, akinek semmije sincsen, vagy túl sokat akar. Én nem szegénységben élek, hanem képes vagyok bizonyos dolgokért egyes dolgokról lemondani, és nincsenek nagy igényeim. A börtönben rájöttem, hogy rengeteg fölösleges problémát gyártottam saját magamnak. Szabadnak lenni anynyit jelent, hogy az ember a lehető legtöbb időt azzal tölti, amivel igazán szeret foglalkozni. Persze Kép: Primicia ehhez rengeteg időre van szükség. Ha sokat fogyasztanék, és nagy igényeim lennének, az egész életemet arra pazarolnám, hogy pénzt gyártsak az igényeim kielégítésére, így pedig nem lenne időm szabadon élni.” 9


Korunk problémája: a hulladék Leitert András – környezetvédelmi mérnök

A kényelmes életünk, az egyre nagyobb vágyaink mellékterméke az a sok „hasznavehetetlen” anyag, amit hulladéknak hívunk. Sőt, minél többet fogyasztunk, annál többet kell termelnünk. Ezért értelemszerűen nő a felesleg, és a szemét mennyisége is. Kidobunk mindent, ami már divatjamúlt, még akkor is, ha csak néhány hónapja használjuk. Ruhák, gépek, kisebb-nagyobb használati tárgyak kerülnek oktalanul a „szemétbe”. A felgyorsult ipari termelés megbontja az anyagok természetbeli lebomlásának ütemét és sajnos a talajba visszakerülő szerves anyagok mennyisége is csökken, mert az nagyüzemi állattartás trágyája tárolókban bomlik el vagy vizeinkben okoz káros tápanyag-feldúsulást (eutrofizáció) ahelyett, hogy a talajban fejtené ki jótékony hatásait. A pazarló gazdálkodás miatt nem képesek megújulni a természeti erőforrások és a hulladékokkal együtt értékes anyagok mennek veszendőbe, illetve a környezetet mérgezve megbontják az élővilág (bioszféra) egyensúlyát. Rendkívül fontos feladat ezért a hulladék válogatott (szelektív) gyűjtése és újrahasznosítása. Az élet különféle területein más és más hulladékok keletkeznek. A települési hulladék minősége és mennyisége függ az életmódtól, fogyasztási szokásoktól és persze az adott terület népességének számától is. A hulladékok kategóriába tartozhat a tejfölös pohártól a kiselejtezett járművekig minden, ami napi életünk része és rendszeresen használjuk, majd eldobjuk. A hulladékok kezelése nagy szakértelmet kíván, de elsősorban a társadalmi tudatformálás az első és legfontosabb lépcsője annak a folyamatnak, hogy a szemét ne váljon még nagyobb veszélyforrássá. Nem szabad rálegyintenünk arra a világméretű problémára, amit a hulladékok egyre növekvő mennyisége okoz. A tudatosan gondolkodó társadalom szilárd elhatározása szükséges ahhoz, hogy az első határozott lépéseket megtegyük. Fontos, hogy tudatosan tervezzük fogyasztásunkat, megtartva a józan ész diktálta igényeket és mennyiségeket. A mai fogyasztói társadalom hajlamos átlépni a már meglévő problémákon, mintegy tudomást sem véve azokról. A legnagyobb veszély mégis az, hogy a hosszútávú hatások következményeit még nem értjük vagy inkább nem akarjuk érteni. Nagyvonalúan a jelennek élünk, a széltől is óvjuk gyermekinket, miközben gátlástalanul romboljuk azt a környeztet, amiben majd ők fognak élni. Magunkat is, de főként utódainkat csapjuk be azzal, hogy tetteink súlyát és következményeit nem mérlegeljük. A ma társadalma teheti meg azokat a fontos és felelős lépéseket, amelyek még megmenthetik a megmaradt értékeket. Először is, magunkban kell rendet tennünk és meg kell látnunk, hogy életünk mellékterméke, a hulladék zömmel hasznosítható. Rá kell jönni a természet ősi szabályaira és el is kell fogadni azokat. Ehhez csak a szemünket kell kinyitni. A környezetünk folya10

3xM2 • mAS .4 • neseteSEmret matait megtanulva magunk is rájöhetünk a feladatok mikéntjére. Együtt kell, hogy ráébredjük környezetünk tisztaságának fontosságára! Már gyermekeink nevelésében nagy hangsúlyt kell fordítani annak az érzékenységnek a kialakítására, ami szinte önműködően észreveteti velük az esetleges hibás döntéseket e témában. Nekünk ezt még meg kell tanulnunk, de nekik már eszükbe sem fog jutni, hogy eldobjanak egy műanyag flakont az erdőben vagy egy papírzsebkendőt az utcán. Aki még bizonytalan abban, hogy érti-e a természet könyörgő sóhajait, annak javaslom, ölelje át egy megtermett fa törzsét, tartsa szorosan jó sokáig, és így megérzi azt a mérhetetlen erőt, ami ebből a bolygóból ered. Ez a Föld, életünk záloga. Óvjuk, védjük, érezzük meg fájdalmát. Milliárdok élete van a kezünkben, hát cselekedjünk helyesen e hatalmas felelősség tudatában! Energia nem vész el, csak átalakul! – mondják a fizikusok. Nyersanyag nem vész el, csak átalakul! – mondják a környezetgazdálkodási szakemberek. Valóban! A természetből kinyert nyersanyag, például a vas, hosszú utat jár be a kitermeléstől a késztermékké válásig. Vasból gépalkatrész, radiátor, konzervnyitó és még ezernyi eszköz lesz, amit mindaddig használunk, amíg szükségünk van rá. Aztán a gép elromlik, a kés eltörik, félredobjuk és egy alkalmas időpontban – lomtalanítás – megválunk tőle. A mai „fogyasztói társadalom” tagjai nem is gondolkodnak azon, hogy anyagfajta szerint szétválogassák, összegyűjtsék azokat a tárgyakat, amit már nem akarnak vagy nem tudnak használni. A reklámok zöme is arra buzdít, hogy ne gondolkodj, csak vásárolj! Ez a folyamat most megakadni látszik. A világ sok országában már rájöttek arra, hogy sokkal egyszerűbb a szilárd háztartási hulladékot anyagfajta szerint szétválogatni és újrahasznosítani, mint nyersanyagként kibányászni vagy drága kémiai folyamatokban előállítani. Legjobb példa erre Norvégia, ahol az életszínvonal nem éppen alacsony, de mégsem ülnek tétlenül a jólétük kényelmében – pedig megtehetnék –, hanem hatalmas hajókkal hozzák el a szilárd hulladékot az USA-ból. A hulladékkal megtömött hajók rakományát hatalmas válogató-művekbe juttatják, ahol különválogatják a papírt, a műanyagot, az üveget, a fémet. A szétválogatott anyagok ezután az újra-feldolgozó gyártelepekre, olvasztóművekbe kerülnek, ahonnan már, mint egységes jellegű alapanyagként folytatják útjukat a készterméket előállító üzemekbe. Ezekben a gyárakban azután újra üveg-, papír-, fém-, műanyag termékeket állítanak elő, melyek rövidesen az áruházak polcára kerülnek, mint megvásárolható árucikkek. Norvégiában már rájöttek, hogy az újrahasznosítás a jövő egyik fontos feladata. A magyarországi helyzet ugyan még nem túl jó a hulladék-gazdálkodás terén, de ha a szakmai tervek megvalósulnak és a lakosság is partner lesz e téren, akkor elérhetővé válik az a cél, hogy csak szelektíven gyűjtött hulladék kerüljön ki a háztartásokból, és a hulladék elszállítása így akár még ingyenes is lehet.

11


Mi szedtük… Tudjuk, hogy mindig is lesznek olyan emberek, akik lelketlenül eldobják a szemetüket, de ha ezt mindnyájan otthagyjuk, akkor egyre nagyobb szemétkupacok között lennénk kénytelenek élni. Ezért az idei TeSzedd napra is jelentkezett egyesületünk. Az esős idő ellenére 15 zsák hulladékot szedtünk össze. Kis létszámmal tettük mindezt, de hozzá kell tennünk, hogy így is könnyen összejött ez a mennyiség! Az esős időn túl az is nehezítette a szedést, hogy ez a nap a betakarítás idejére esett. Jeleztük is a szervezőknek, hogy a jövőben erre kora tavaszi vagy késő őszi napot jelöljenek ki, így talán többen lehetünk majd, akik tenni is akarnak környezetünk elszemetesedése ellen.

„Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.” – indián mondás

12


MindEgy

Géczy Gábor – Magfalva

Ez egy két félből álló világ. Férfi-nő, jobboldal-baloldal, rész-egész, anyag-szellem együtt és csak együtt adják a teljességet. Ha letagadom valamelyiket vagy kijátszom őket egymás ellen, szétesik az egység, kétfelé szakad, kétségbe esik a világ. Az élet törvénye az IS-IS törvény. Itt az ideje, hogy az atomjaira bomlott világunk újra felfedezze a Törvényt, hogy a törmelék mögül újra előbukkanhasson az IS-ek tengere: Isten. A természettudomány eddigi legnagyobb meglepetését talán a kvantumfizika okozta, ahol először szembesült az emberiség az IS-IS élettörvénnyel. Az elemi részecskék világát kutatva kiderült, hogy az anyagnak ezen parányi részei nem hullámként VAGY részecskeként viselkednek, hanem egyszerre hullámként IS és részecskeként IS. Mai gondolkodásunkat átszövi a kizárólagosság, a VAGY-okba vetett megingathatatlan hit. Mint a viccben, amikor a székely és fia találnak egy teknősbékát: – Mi lenne ez idesapám? – Hát fiam ez vagy valami, vagy mén valahová… Vagy vallásos valaki, vagy ateista. Vagy katolikus, vagy református. Vagy jobboldali, vagy baloldali. Ez egy hibás kérdésfelvetés, amely önmagában is alkalmas arra, hogy megossza az embereket. Ma egy tárgy vagy dísztárgy, amely használati érték nélkül lóg a falon, vagy használati tárgy, amely általában ronda, formáját kizárólag a használhatósága szabja meg. Pedig tárgyi emlékeink azt bizonyítják, hogy valaha nem így volt. Hétköznapi használatra szánt tárgyainkat is gazdagon díszítették, egyszerre voltak dísztárgyak is, és használati tárgyak is. Nézzük meg, hogyan tettük tönkre világunkat a hibás gondolkodásunk következtében. Ma egy folyó menti terület vagy ártér, vagy ármentes terület. Még a folyóra is megpróbáljuk rákényszeríteni az általunk kiagyalt „rendet”. Valaha a Kárpát-medence lakói minden csepp vizet megfogtak, hiszen tudták: a víz az élet! Amikor sok víz volt, az általuk vágott fokokon a többlet vizet a folyó mellett fekvő laposabb területekre engedték. Ezekben az időszakos tavakban ívtak a halak, szaporodtak a vízimadarak, később a visszavonuló víz nyomában bő legelők sarjadtak, mindig maradt elegendő víz a talajban. A folyók mente egyszerre volt ártér is, halastó is, legelő is, gyümölcsös is. Amíg az IS-IS törvény szerint békében élt az ember a folyóval, az táplálta, megvédte őt. A tájban élő tündérek segítették munkáját, nem kellet küzdenie vagy az árvízzel, vagy az aszállyal… Ma nekünk egy növény vagy gyógynövény, vagy fűszernövény, vagy táplálék-növény. Pedig az IS-IS élettörvény miatt minden növényben mindhárom erő benne él. A paraszti kultúrában a beteg vagy legyengült embernek húslevest vittek szomszédai, rokonai. A petrezselyem, a zeller, a hagyma, a fokhagyma, a sárgarépa mind – a legerősebb naponta használható – gyógynövényünk. Akkor most levest etettek vele vagy gyógytea keveréket ittak? Nem egyszerűbb így gyógyítani, mint patikamérleggel? Ízlés szerint fű(fő)szerezve? Egyáltalán van olyan, hogy egészséges vagy beteg ember? (folytatjuk) 13


A mindennapokra… Öblítő házilag – Nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető és nem kell rohangálni a boltba az öblítőért, ha éppen elfogy. Töredékéből kihozzuk, ha otthon csináljuk. Az öblítő almaecettel készül, mert így még a nagyon érzékeny orrúak sem érzik meg az ecetszagot (aki nem érzékeny a szagára 10%-os étkezési ecetet is használhat). Elkészítése: Öntsünk egy egyliteres műanyag palackba egy deciliter almaecetet és töltsük fel azt 9 dl vízzel. Cseppentsük bele 7 csepp narancs-, 6 csepp jázmin-, és 2 csepp teafa illóolajat és alaposan rázzuk össze. Az illóolajok kihagyhatók, illetve változtathatók a saját ízlésünkre (allergiásoknak nem is ajánlott, hogy használjanak illóolajat). Amit jó tudni, hogy a teafa-olaj gomba- és baktériumölő (zoknik); a levendula-olaj nyugtató (ágyneműk); az ánizs-olaj a bolhákat és kullancsokat tartja távol (kutya, macska pokróc). Aki sokat mos, az ezt a nagy kiszerelést készítse el, de nyugodtan lehet kevesebbet is csinálni. Mondjuk 4,5 deciliter vízhez, fél deci ecet. Ezt a keveréket a világhálón találtuk, mindjárt ki is próbáltuk és most arról számolhatunk be, hogy mi már csak ennél maradunk és jó szívvel ajánljuk mindenkinek. Fejfájásra egy pohár sós víz – A vízhiányra számos tünet vezethető vissza, többek között gyengeséget, fáradékonyságot, szédülést, fejfájást, izomgörcsöt, magas vérnyomást, valamint a koncentrálási képességnek a csökkenését is okozhatja. Sokan, akik rendszeresen szenvednek migrénes fejfájástól, kétségbeesetten keresik az okát, súlyos betegségekre gyanakszanak. Dr. Lenkei Gábor határozottan állítja, a fejfájások leggyakoribb oka a szervezetben fellépő folyadék-, illetve sóhiány. Ezért, ha nagyon fáj a fejünk, kapjunk be egy teáskanálnyi – 4-5 gramm – sót, majd igyunk rá egy liter vizet, és szinte teljesen biztos, hogy megszabadulunk a gyötrő érzéstől. Javasoljuk a tiszta, patikai minőségű só fogyasztását! Regina Brett 90 éves újságíró tanácsai – Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold • A munkád nem ápol majd, ha megbetegszel – ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot • Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet • Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el • Csak te felelsz a saját boldogságodért • Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád • Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni • Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi • Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal

14


Hasznos növényeink Fodor Károlyné, Pannika

Fontos étrendi hatással bírnak növényeink, s mi gyakran mégis elszaladunk mellettük vagy áttaposunk rajtuk, de csak azért, mert nem ismerjük a felhasználási módjukat. Sorozatunkban szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét a szinte parlagon heverő, a legtöbbje gyomnövényként ismert, ingyen beszerezhető gyógynövényeinkre. Csalán – vétek nem felhasználni. Őshonos, évelő értékes gyógynövény. Májustól augusztusig gyűjthetjük. Gyökerétől a virágjáig minden részét használhatjuk. Bőséges vitaminforrás. Kiváló vértisztító, salaktalanító, vízhajtó, vesetisztító. Jótékonyan hat légzésünkre, szívműködésünkre, anyagcserénkre. Gyógyítható vele a reuma, a májbetegség, erősíti az immunrendszert. Leginkább tea formájában isszuk, folyamatos fogyasztása esetén 6 hét után legalább 3 hét szünetet kell tartani. Csalán-tinktúra készítése: Ősszel a csalángyökeret kiássuk, kefével alaposan megtisztítjuk. Apró darabokra vágjuk és befőttes üvegbe tesszük. 38-40%-os pálinkával fölöntjük, hogy az teljesen ellepje a gyökereket. Szobahőmérsékleten tartva 14 napig állni hagyjuk. Ezt követően leszűrjük és naponta teában vagy pohár vízben fogyasztjuk úgy, hogy abba egy teáskanálnyi tinktúrát teszünk. Levest is készíthetünk belőle: Kora tavasszal a zsenge csúcsát szedjük le. A feldarabolt csúcsokat gyengén sós vízben megfőzzük. Ezután rántást készítünk, amit tejjel föleresztünk. Ekkor fűszerezzük, ízlés szerint tehetünk bele őrölt szerecsendiót, törött borsot és fokhagymát. A tejes rántást beleöntjük a csalánlevesbe és jól összeforraljuk. (A levest sűríteni rántás helyett habarással is lehet, ekkor a tej helyett tejfölt használunk.) Csicseriborsó – Nem túlzottan ismert növény, őseink főleg az állatokat etették vele. Nagyanyáink idejében jöttek rá, hogy ízletes, kiadós, hüvelyes növény. Jól tűri a szárazságot, bőtermő, igénytelen a talajra, főleg az Alföldön terjedt el. Csicseriborsó-leves: Egy csésze tisztára mosott csicseriborsót este hideg vízbe áztatunk. Reggel 4-5 csésze hideg vízzel elkezdjük főzni, sót, 2 szál sárgarépát, 2 szál petrezselymet és a zöldjét, 1 fej vöröshagymát (aprítva), 2 gerezd fokhagymát (zúzva) teszünk bele, puhára főzzük. Végül rántást készítünk és összefőzzük. Közönséges tyúkhúr vagy libafű – A tyúkhúrt gyakran a kertek istenverésének tartják, pedig ebből is finom és értékes eledel készíthető, íze a kukoricáéra és a salátáéra emlékeztet. Fiatal, zsenge hajtásait keressük. Tyúkhúr dinsztelve: Alapos mosás után tegyük serpenyőbe. Diónyi vajban kevés apróra vágott zöldhagymával folyamatos keverés közben hirtelen süssük meg (maximum 2 percig). Utána ízesítsük pár csepp citromlével, szerecsendióval. Jó étvágyat, jó egészséget! 15


Szappanfőzés Szondi Zsóka

Az én 87 éves nagymamám még ma is tud hagyományosan háziszappant főzni. Egyesületünk tagjai már több alkalmat is teremtettek arra, hogy eltanuljuk tőle. Legutóbb a május 26-án tartott solti Városi Gyermeknapon kaptunk lehetőséget, hogy minél több embernek mutathassuk meg ezt az eljárást. Minden érdeklődőnek tudtunk adni az előző főzésünkből származó kis szappandarabot (1. kép), s ott merült föl annak igénye, hogy jó lenne ha írott formában is közzé tennénk ezt a tudást. Most ennek teszünk eleget. Előrebocsátjuk, hogy többféle elkészítési mód is ismert. Mi most azt tudjuk továbbadni, amit a nagymamámtól, Szenohradszki Sándornétól tanultunk. Eszközök, kellékek a szappanfőzéshez: zománcozott üst, zománcozott merőkanál, eső- vagy lágy víz, használt zsiradék, szappanszóda, tyúk szárnytolla, sűrű szövésű szövet. Fontos a zománcozott eszköz, mert a lúg megeszi a fémet is. Az első főzethez odakészítünk az üstbe minden főzni kívánt 1 kg zsiradékhoz 0,9 liter lágy vizet. A tiszta vizet felforraljuk, és addig adagoljuk bele a szappanszódát, amíg olyan erős főzetet kapunk, ami „megeszi” a tyúktollat. A szappanszódát ma már Magyarországon nem lehet beszerezni, de Erdély-szerte kapható. Ha a megfelelő erősségű lúg már az üstben fortyog, akkor óvatosan beletehetjük a zsiradékot, és azt folyamatos keverés mellett, lassú tűzön addig főzzük, amíg sárgásbarna habos anyagot nem kapunk. Ezt úgy mondja nagymamám, hogy „pénavásodik” a szappan (2. kép). Ha szép, egyöntetű a hab, akkor a sűrű szöveten próbát végzünk úgy, hogy egy kis darab előfőzött szappant beleteszünk a ruhába, azt csücsökre tekerve átnyomjuk a szöveten. Ha szép, folyamatos kukacok jönnek át az anyagon, akkor megfelelő a zsírossága a szappan előfőzetünknek (3. kép). Ezek után leszedjük a szappant a lúgról egy zománcozott tálba (4. kép). A lúgot kiöntjük egy edénybe, és feltöltjük ismét az üstöt lágy vízzel. Itt minden kg előzőekben lemért nyers zsiradékhoz 0,5 l vizet számolunk. A szappanszódát ismét addig adagoljuk (5. kép), míg a tollat „meg nem eszi” a lúg (6. kép). Miután megfelelő erősségű a keverék, beletesszük az egyszer már felfőzött zsírt (7. kép), és lassú tűzön addig forraljuk, míg az előzőekben leírt módon felhabosodik, és a szövetpróbánál is szép, folyamatos kukackákat kapunk. Aromákat, gyógynövény darabkákat ekkor tehetjük bele. Ha elkészült a szappanunk, akkor nedves fakeretbe vagy tetszőleges formába merjük (8. kép), elsimítjuk a tetejét, és másnap, miután kihűlt, dróttal vagy citerahúrral a kívánt méretűre darabolhatjuk.

Sikeres szappanfőzést kívánok! 16


1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8. 17


Összhangban a természetünkkel Biró Lajosné

„A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.” – Gárdonyi Géza Hogy is lehetséges összhangban lenni természetünkkel ebben a rohanó, embert próbáló fogyasztói társadalomban, ahol az értékek és az érdekek már régen helyet cseréltek? Itt akár be is fejezhetném, hisz a válasz egyszerű: az lehetetlen. Vagy mégsem? Összhangban akkor lehetünk a természetünkkel, ha a bennünk lévő szeretetet hagyjuk kiáradni. Hallgatunk belső hangunkra és nem a külsőségek, az anyagi érdekek, a hatalomvágy irányítja tetteinket. Ismerjük azt a mondást: a nagyhal megeszi a kishalat. Ez az életforma vezet az aránytalansághoz, elégedetlenséghez, a békétlenséghez. Aztán, mikor eljön az a pillanat, amikor elvesztünk valakit, akit nagyon szerettünk, aki fontos volt számunkra, akkor átértékelődik bennünk minden. Akkor döbbenünk rá, hogy egyetlen fontos dolog létezik csak életünkben, amivel gyakran rosszul sáfárkodtunk, nem sokasítottuk meg úgy, ahogy arra a gazdánk, a Teremtő Istenünk képessé tett. Pedig a bennünk lévő jóság és szeretet az által nő, ha minél többet adunk belőle másoknak. Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha szétosztjuk szívünk szeretetét. Hogyan is működik, és működött néhány évtizeddel korábban ez a gyakorlatban? Nincs időnk, mindig rohanunk, mégsem jutunk el a szeretteinkhez, pedig igényünk lenne a szeretetükre és fordítva. Az utóbbi évtizedekben az jött a szokásba, hogy karácsonykor díszesen becsomagolt (utána a kukába kerül a szép papír) ajándékokat adunk egymásnak. Előtte heteken keresztül esténként és vasárnaponként a boltokat járjuk, hitelre vásárolunk, és mire elérkezik az ünnep, teljesen kimerülünk, és már nem tudunk ünnepelni, örülni egymásnak. Nálunk régen csak a gyerekek kaptak valami kis ajándékot, a felnőttek az idejükkel és az asztalra varázsolt saját készítésű finomságokkal ajándékozták meg egymást, minket, gyerekeket sem hagytak ki belőle. Szép emlékeim közt őrzöm azokat a csendes, havas karácsonyi, újévi estéket, amikor szüleimmel sorba látogattuk a rokonságot. Nem volt gond, ha a falu egyik széléből a másikba kellett gyalogolni, örültünk, hogy együtt lehettünk. Nem felejtem a nagy családi szüreteket, disznóvágásokat sem. Még érzem az illatát, ízét nagymamám és nagynénéim süteményeinek, a frissen sült kolbásznak, a ropogós cseresznyebefőttnek, amikbe szívük szeretetét is beletették. Nem felejtem a nagy családi Duna-parti találkozót sem, a rég nem látott idegenbe kitelepített rokonokkal. Olyan ajándékok ezek, amik örökre megmaradnak. 18


Népdalaink és a lelkünk Fontné Dobosi Erzsébet

Az utóbbi években nagyon sok népzenét hallgatok a Kárpát-medence hihetetlenül gazdag kincsestárából. Megfigyeltem, hogy nem mindegy hol, milyen tájegységen születtek a népdalok. Nagyon érdekes, hogy a Kiskunságban például az emberek hozzászoktak a gyorsasághoz. Az Alföldön messzire ellátni, ha bármivel közlekedünk, nem akadályozza a látást és a haladást sem hegy, sem domb, tehát gyorsan lehet előbbre jutni. Bennük van, hogy „gyerünk, gyerünk”. Ez meglátszik a népdalaikon is. Nem nyújtják hosszan, nem cifrázzák a dallamokat, hanem lényegretörően gyorsan, röviden elmesélik a mondanivalót. A népviseletük is egyszerű, nem túlságosan díszes. Egészen más a helyzet Kalotaszegen. A székely ember csak szépen lassan, komótosan mendegélt a lovas szekérrel, hegyen-völgyön, kanyargós utakon. A zenéjükben benne van a sok „kacskaringó”, gyönyörű díszítések. Minden táncot, amit az Alföldön is ismernek, ők is eltáncolják, csak sokkal mutatósabban, díszesebben. Azután a széki táncok és népdalok még ennél is lassúbbak. A hallgatókat (kesergőket) annyira lassan, elnyújtva éneklik, hogy szinte nem lehet egy levegővétellel végigénekelni egy sort. Itt már nem annyira jellemző a túldíszítettség, inkább a dalok különös lüktetése, a lassú visszafogott tempó a lényeg, de érezni benne azt a visszafogott életerőt, ami olyan hangulatossá teszi ezt a zenét. Mindegyik jellegnek megvan a maga szépsége. Mégis szinte biztos, hogy az emberek zöme azt a zenét szereti jobban, amelyik az ő lakóhelyén született. Az alföldi nótázó embert idegesíti a lassú széki tempó, a széki ember meg nem érti, hová sietnek annyira az alföldiek. Ez a kis apróság példázza, hogy nem mindegy, hová születtünk. Ebből adódik, hogy nem kellene a magyar fiataloknak külföldön letelepedniük. Elmehetnek tanulni, tapasztalni, de azután a vándortarisznyába összegyűjtött tudással, tapasztalattal haza kell jönni és itthon boldogulni. A szervezetük magyarként szenved külhonban. Nem azt kapja ott, amihez hozzászokott itthon. A testünknek meg kell adni a magyar ételt, lelkünknek pedig a Kárpát-haza megnyugtató rezgését. Tudom, hogy sok emberben most megrökönyödést váltok ki, de gondoljanak bele, mi történik azokkal, akik elhagyják az országot? Kint csak egy bevándorló lesz. Amikor hazajön, visszavágyik, mert ott többet keres. Vajon a pénz tudja pótolni azt a hiányérzetet, amit úgy hívnak, hogy honvágy? Tudja pótolni a mama főztjét, szokásait, életvitelét? Az értékek a hagyományainkban vannak, a lelkünkben, a nagypapa meséiben, a nagymama dalaiban. Amelyik fa elveszti a gyökereit, nem tud tovább táplálkozni, halálra van ítélve, nincs jövője. Addig él egy nemzet, amíg vannak hagyományai. Őrizzük és éltessük ezeket! 19


Kísérlet az öntözővízzel Szondi Miklós

Azt olvastam a világhálón, hogy ha mikrohullámú sütőben melegített, majd kihűtött vízzel öntözzük a csírázó magokat, akkor azok elveszítik csíraképességüket. Szöget ütött ez a fejembe, hiszen mi is használjuk ezt a készüléket, még ha csak keveset is. Az igazság kiderítése miatt kísérletbe kezdtem a következők szerint. Egy zacskóra való, ugyanazon fajtából származó babból kiszámoltam három rész, azonos szemmennyiséget, amiket egyforma tányérokba tettem csíráztatni. Mindent egyformán csináltam. Egyidőben, egyforma mennyiségű vízzel öntöztem mindegyiket és együtt raktam föl azokat a konyhai szekrény tetejére, hogy még ne is legyenek szem előtt, nehogy ezzel is befolyásoljam a fejlődésüket. A különbség csak annyi volt, hogy mindhárom tányérban lévő magokat más-más eszközzel felforralt öntözővízzel locsoltam meg (természetesen már kihűlt állapotában). Hogy mindig ugyanazt a tányért locsoljam ugyanazzal a vízzel, ezért a tányérokat is meg kellett jelölnöm, amit a tányérok szélein látható 1, 2 és 3 ponttal tettem meg. Fényképezéskor mindig úgy raktam és úgy fordítottam a tányérokat, hogy a beazonosítás végett láthatóak legyenek ezek a pontok, így a képek jobb oldalán található az 1-es, középen a 2-es s bal oldalon a 3-as tányér. Legjobb arányban az 1-es tányéron lévő babok csíráztak ki, s a fejlődésük is egyenletesebb, s erőteljesebb, mint a másik kettőé. A 2. tányéron lévő babszemek már megsínylették az öntözővizüket, mert kevesebb csírázott ki közülük s azok közül is sok egyenetlenül fejlődött. A legrosszabb képet a 3. tányéron lévők mutatják. A csírázáskor ugyan még nem nagyon maradt el a 2. számútól, de a növekedés során egyre nagyobb lett köztük a különbség, egyenetlen s ritka lett a végeredménye. S hogy mi okozta a különbségeket? Az 1. tányéron lévőknek az öntözővizét a gáztűzhelyen, nyílt lánggal forraltam föl, a 2-ét pedig elektromos forralóban, s a 3. tányéron lévőket öntöztem a mikrohullámú sütőben felforralt vízzel. A következtetések levonását a Kedves Olvasóra bízom. 20


Mozdulj! Rácz Ottó

Rohanó világunkban észre sem vesszük, mennyi minden mellett megyünk el. Már az igazán fontosra, az egészségünkre sem nagyon marad időnk, illetve azt hisszük, hogy pénzért meg lehet azt vásárolni gyógyszer formájában. Holott nagyrészt magunk tehetünk érte a legtöbbet megfelelő táplálkozással, mozgással, a lelki és testi egészség megőrzésével. Ezek közül most a mozgást emelem ki, ami az élet megnyilvánulásának egyik alapeleme. Az egyoldalú vagy megerőltető munka is mozgás, de egy kis lazításra, edzésre, feszültség levezetésére is szükség van. Erre alkalmas a különböző sporttevékenység, tánc, túrázás, kerékpározás, stb. Utóbbi kettővel foglalkoznék kicsit többet. A dolog gyakorlatias oldalával kezdjük. Az egyik nagy (ha nem a legnagyobb) környezetszennyezési forrás a motorizált közlekedés. Nagyon sok üzemanyagot takaríthatunk meg, rengeteg káros kipufogógázzal nem terheljük a környezetünket, ha kicsit többet kerékpározunk – és még az egészségünkért is tettünk valamit! Tudjuk, hogy kevés a kiépített kerékpárút, a közlekedési magatartás olyan, amilyen, és kerékpárral nem is lehet mindig és mindenhová – még Solton sem – eljutni, de ahová és amikor el lehet, próbáljunk élni vele! A gyakorlatias dolgon túl közelebb kerülhetünk a természethez is. Nagy élmény egy szép kerékpárúton (mondjuk Kalimajor–Harta között a nyúlgáton) akár ősszel, a színpompás ártéri erdő mellett vagy tavasszal, kikeletkor vagy egy szép verőfényes nyári napon végig tekerni. Bátran mondhatom, a mai stresszel teli világban nagyon jó feszültséglevezető egy túrázás, kerékpározás. Kisétálhatjuk, kitekerhetjük magunkból a bosszúságot, a stresszt. Olyan szép a Kárpát-medence, de még a szűkre szabott mai Magyarország is telis-tele van természeti csodákkal, sőt még a közvetlen környezetünk is nagyon szép, hogy csak a Duna-partot, a Szőlőhegyet, a szikes pusztákat említsük. Csak nyitott szem, fül és szív kell hozzá. A „lábunk mindig kéznél van”, egy jó kerékpárt már pár tízezer forintért lehet vásárolni (az én bringám 28.000 Ft volt 3 évvel ezelőtt és eddig 6300 km-t tekertem vele azóta). Tisztelt Olvasó! Ha kicsit is felkeltettem az érdeklődését, akkor MOZDULJUNK! Bringázni egyedül is lehet, de érdekesebb kisebb-nagyobb csoportban elérni egy kitűzött célt. Kicsit távolabbi tájakat is be lehetne barangolni akár gyalog, akár kerékpárral. Itt össze lehetne fogni, hiszen „telekocsis” megoldással az utazási költségek csökkenthetők. Hívok, várok bárkit korhatár nélkül, akit a természetjárás, kerékpározás megérintett. Elérhetőségem: +36 30 828–6830. 21


KÉZMŰVES FOGLALKOZÁS ÉS VÁSÁR SOLTON, A VÉCSEY MŰVELŐDÉSI HÁZBAN ÉS UDVARÁN

2013. ÁLOM HAVA / DECEMBER 7-ÉN 9 órától kezdődően délután 5 óráig A „Szeretet-kuckóban” kézműves foglalkozások gyermekeknek, szakszerű segítséggel az ingyenesen biztosított alapanyagokból.

Természetes anyagokból készült, magyar kézművestermékek kirakodóvására.

Délután 3 órától ünnepi műsor „Elmesélem mit láttam!” • Versek és megzenésített versek egy csokorban gyerekeknek és szülőknek Aki elmeséli szóval és zenével: Balogh Bodor Attila, a Budapesti Operettszínház művésze Karácsonyváró műsor • Vécsey Általános Iskola és AMI Mária-énekek • Fontné Dobosi Erzsébet A fűtött jurtában mindenkit forró teával, zsíros-kenyérrel ajándékozunk meg. INGYENES RENDEZVÉNYÜNKRE SZERETETTEL VÁRJUK! A Természetesen Egyesület és a Vécsey Károly Művelődési Ház és Könyvtár szervezésében

Elérhetőség: +36 78 486 – 045 22


Madaras László felvételei a tavalyi rendezvényről

AZ EMBERI ÉRTÉKRŐL Egy tanár felmutatott egy 10000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdezte: „Ki szeretné ezt a bankjegyet?” Erre minden gyerek felemelte a kezét. Aztán összegyűrte a kezében lévő pénzt, majd újból feltette a kérdést a tanulóknak: „Továbbra is szeretnétek?” A kezek ismét az égbe emelkedtek. A tanár eldobta a gyűrött bankjegyet, majd ráugrott, megtaposta, ezután újból megkérdezte: „Még mindig akarjátok a pénzt?” A gyerekek újból jelentkeztek egytől-egyig. A tanár ekkor így szólt: „Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az életről. Habár ezt a 10000 forintost összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti mégis továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert tudjátok, a bankjegy értéke nem változott, még most is 10000 forintot ér! Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak benneteket. Ilyenkor azt érezhetitek, hogy már nem ér semmit az életetek, de tudjátok meg, hogy a ti értéketek továbbra is ugyanannyit ér, még akkor is, amikor a legrosszabb formában vagytok. Ezt mindig megláthatjátok azok szemében, akik igazán szeretnek benneteket. Mindig bízzatok magatokban!” 23

∙

K É S Z Ü LT

H AS Z NO

SÍ

TO

RA

JRA

már a saját szemetünk ellen is!

∙Ú

Dunai védekezés…

VÁNYUN AD K KI

T T PA P

ÍR

TERMÉSZETESEN. nesetesemret INGYENES, IDŐSZAKI KIADVÁNY 4. SZÁM 2013 A LAP A KÖRNYEZETTUDATOS ÉLETMÓDÉRT

Recommend Documents