TERMÉSZETESEN. nesetesemret INGYENES, IDŐSZAKI KIADVÁNY 1. SZÁM 2010 A LAP A KÖRNYEZETTUDATOS ÉLETMÓDÉRT. Madaras László felvétele

TERMÉSZETESEN

VÁNYUN AD K KI

O

K É S Z Ü LT

A

TO

R

JR A H ASZN

SÍ

∙

1. SZÁM ∙ 2010

∙Ú

Madaras László felvétele

INGYENES, IDŐSZAKI KIADVÁNY

T T PA P

ÍR

neseteSEmret A LAP A KÖRNYEZETTUDATOS ÉLETMÓDÉRT

TERMÉSZETESEN • 1. SZÁM • 2010

Kedves Olvasó! Közhasznú egyesületünk azzal szeretne a köz, a közösség javára lenni, hogy ismeretterjesztéssel is hozzájárul ahhoz, hogy minél több ember összhangban élhessen a természettel. A természet- és környezetvédelem hangsúlyozása helyett arra szeretnénk rámutatni, hogy az ember a természet része, akinek önmagában kellene rendet rakni ahelyett, hogy továbbra is a környezetével küzd. Már az 1960-as években így fogalmazta meg ezt Gábor Dénes fizikusunk: „Az ember idáig a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie.” Abban mindnyájan egyetértünk, hogy az utódainkért felelősek vagyunk. Ugyanakkor belegondoltunk már abba, hogy az ő életlehetőségeik meghagyásában is felelősség terhel minket? Milyen sokat rontottunk az elmúlt egy emberöltő alatt például azon, hogy mi még friss, hideg vizet ihattunk az ásott kútjainkból, ma meg már a vezetékes ivóvizet is legtöbben megszűrjük valamilyen házi szűrőberendezéssel. Egyre mélyebbről szivatytyúzzuk az ivóvizet, mert szennyeződik a talaj felső rétege. Unokáinknak ebben is milyen (mélységes!) lehetőséget hagyunk? Időszakos kiadványunkkal legalább évi rendszerességgel szeretnénk jelentkezni, eljuttatva azt városunk minden háztartásába. A megjelenés gyakorisága mindössze az anyagi lehetőségeinken múlik. Biztatjuk Önt kedves olvasó, hogy ha van olyan mondanivalója, ami a természetesség irányába mutat, ossza azt meg az újság olvasóival. Mi mindig szívesen adunk helyet az ilyen írásoknak, fényképeknek. Mindenkire szükség van abban a küzdelemben, amit a tudatlanságunkból adódó rossz szokásainkkal kell megvívnunk. Ezt nem tették meg elődeink, mi már nem halogathatjuk az utódaink létfeltételeinek megmentése érdekében. Szerkesztőség

Kiadja a Természetesen Egyesület. A kiadásért felelős és a szerkesztő: Szondi Miklós Elérhetőség: 6320 Solt, Gyöngyvirág utca 18. • (06 78) 488–231 • [email protected] Nyomdai előkészítés: Mészáros Arnold Készült az Innova-Print Kft. nyomdájában (1047 Budapest, Baross u. 92-96.). Felelős vezető: Komornik Ferenc Megjelenik 2 800 példányban. 2

xM2 • mAS .1 • neseteSEmret

Minden változik… Kusztos Ferenc

„Aki 50 évesen ugyanúgy látja a világot, mint 20 évesen, az 30 évet elvesztegetett az életéből.” – Muhammad Ali A természet-közeli népek mind a jelenünkben, mind a múltunkban csak annyit vettek el a Földanyától, amennyire szükségük volt az életben maradáshoz (ökológiai lábnyom1). Mindig figyeltek arra, hogy a túlélés esélye megmaradjon a körülöttük lévő állati és növényi fajoknál. Tették ezt hálával a szívükben. A természetben éltek. A technika fejlődésével egyre gyorsuló ütemben távolodunk ettől a fenntartható élettől. Volt idő, mikor szinte senkit nem érdekelt a természet, csak a minél gyorsabb tömegtermelés. Ezt hívták ipari forradalomnak. A XX. századtól egyre több ember látja, érti meg a körülöttünk zajló önpusztító folyamatokat, és azok okait. Néhányan eljutottak oda, hogy szót emeljenek, sőt foggal-körömmel védjék a Földünket, a jövőnket. Városunkba is begyűrűzött ez a gondolkodás, többek között a Természetesen Egyesület keretein belül. Gondoljunk bele, hogy Földünk pusztítását évszázadok óta közösen végzi az egész emberiség. Jelek tucatja mutatja, hogy szörnyű lehet a végkifejlet. Hiszem, hogy az emberek eredendően jók, és nem szeretnének maguknak és másoknak ártani, ezért olyan változásokat kell véghezvinnünk önmagunkban, mely a lehető legtöbb szereplő számára kényelmet, békét, EGÉSZséget, boldogságot biztosít, illetve megadja annak lehetőségét. Fel kell ismerni, hogy mindenkinek kell tennie valamit a rossz folyamatok megállításában és – amennyiben lehetséges – megfordításában. Ez nagyon egyszerű is lehet. Ha mi változunk, minden változik. Nyíljon ki a szemünk, és cselekedjünk belátásunknak megfelelően. A Természetesen Egyesület annyit tesz, hogy a lehető legtöbb eszközzel, több szemszögből mutatja be a körülöttünk lévő világot. Az olvasó szíve joga, hogy miként dönt, de szeretnénk a jó döntés meghozatalához elegendő, pártatlan ténnyel szolgálni. A szikla repedéséből előbújó kicsiny növény levelén megcsillanó nap látványa megmozdít bennünk valamit. Remélem, hogy unokáink is látni fogják! Jó hír: csak rajtunk múlik, rossz hír: csak rajtunk múlik. Minden változik, és a változás gyönyörködtet.

1

Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is.

3


Egyesületünk kérdései… • Mit gondol Ön, mennyibe kerül majd a friss levegő, ha már nem tisztán, a természettől kapjuk? • Föltűnt már Önnek is, hogy minél több az autó, annál kevesebb a fa? • Ön szerint is fejlődés az, hogy gyorsabban tudjuk pusztítani a környezetünket, mint 200 évvel ezelőtt? • Tudja Ön, hogy az elhasznált étolaj veszélyes hulladéknak számít? • Tudja Ön, hogy a készenléti módban hagyott elektronikus eszközei évente kb. 30 000 forinttal toldják meg áramszámláját? • Tudja Ön, hogy lakásonként évente 40 000 forintba kerül az „utca fűtése”? • Tudja Ön, hogy ha 40-ről 30 Celsius-fokra állítja a mosóvíz hőfokát, akkor 40% energiát takaríthat meg? • Tudja Ön, hogy a hűtőszekrényben az élelmiszereknek +5 Celsius-fokos hűtés is elegendő? • Tudja Ön, ha a villanysütőt 5 perccel a sült elkészülése előtt lekapcsolja, azzal évente annyi energiát takaríthat meg, mellyel több napig fűtheti otthonát? • Tudja Ön, ha hagyományos izzóit energiatakarékosra cseréli, akkor az évente anynyi energiát jelent, mellyel 4 évig világíthat? • Tudja Ön, hogy a hálózati aljzatban hagyott, nem használt telefontöltő úgy fogyasztja az áramot, mint egy kisebb villanyégő?

4


Nem minden tűzrevaló, ami éghető! Szondi Miklós

A fűtési idény beköszöntével a levegő nem csak füsttel telik meg, hanem – bizony sokszor – kellemetlen szagokkal is. Valószínűleg, mindegyikőnknek van olyan élménye, hogy megérezve a szúrós, orrfacsaró bűzt, ösztönösen keressük azt a kéményt, ahonnan jön ez a kellemetlenség. Külön szomorúság mikor azt állapíthatjuk meg, hogy az több helyről is jön. A begyújtások idején jellemző az égett műanyag- és gumiszag, sőt, néhol a ronggyal való fűtés bűze is jelzi, hogy olcsón akar valaki fűteni. Mindenütt azt olvashatjuk, hogy a művi anyagok, a mesterségesen előállított termékek elégetése olyan mérgező anyagokat juttat a levegőbe, amik betegséget okozhatnak. Így van ez a kidobott rongyokkal is, hiszen azok öszszetétele ma már nagyrészt műszálas (Kínából ruházatként kapjuk vissza az eldobott, oda kiszállított műanyag palackokat). Tudja azt Ön, hogy a használtruha-kereskedéseknek olyan kötelezettségük van, hogy a rájuk maradt, el nem adott ruhákat veszélyes hulladékként kell megsemmisíttetniük? Ez jelentős költséggel jár nekik, hiszen nem egyszerű eltüzelésről van szó. Mi se dobjuk tűzre kidobott rongyainkat, műanyag hulladékainkat, mert azzal szennyezzük a levegőt. Most ne vizsgáljuk molekulányi részletességgel, hogy milyen folyamatok zajlanak le ezek elégetésekor, csak használjuk a józan paraszti eszünket. A disznóvágás után a kolbászt, a sonkát, szalonnát fölfüstölnénk ezek füstjével? Ugye nem? Annak már nem lenne jó az égő műanyag fekete, egészségtelen füstje. Akkor már csak az a kérdés maradt, hogy miből gondoljuk, hogy ugyanez a füst jó lesz majd másoknak? A szomszédjainknak, azoknak, akik felé száll, azoknak nem árt? De belegondoltunk már abba, hogy másoknak mi is szomszédok vagyunk? Kibővítve a „szomszédság” körét, az utánunk jövő nemzedékek időbeli szomszédaink, akiknek megint csak jut ebből, a sokszor soha le nem bomló szennyezőanyagból. Ugye ezt nem akarjuk, hiszen ők a gyermekeink, az unokáink!

5


Temészetesen a szeretetről… természetesen?

Mészáros Arnold felvétele

Biró Lajosné

A közelmúltban Devecseren és Kolontáron történt katasztrófa elgondolkodtatott azon, hogyan is élünk vagy élünk vissza mindazzal a tehetséggel, természeti kincsekkel, melyek számunkra megadattak? Építünk vagy rombolunk vele? Felemeljük vagy eltapossuk egymást? A Teremtő Isten egységet teremtett természet és ember között. Hová lett ez az egység, mi maradt belőle? „Az egységet meg lehet bontani – de törvényszerűen helyreállítja magát. Jó példa erre a mai ökológiai helyzet – mohó, önző, szeretetlen célból ki lehet rabolni a Természetet –, csakhogy ennek a következménye, hogy a Természet a lázadó embert visszarántja. A víz elnyeli, a tűz elégeti, szomját nem oltja, mérgezett levegőjével beteggé teszi. Minden önző tettünk, amellyel megsértettük a szeretet egységét, visszahatást szül. Ez a karma. Megtanulni, hogy fájdalmat okozni fáj. És kifosztani a világot: nyomor. És rossznak lenni: rossz. És ridegnek lenni: megfagyás. És önzőnek lenni: elhagyatottság. És nem szeretni: félelem és halál.” (Müller Péter: Szeretetkönyv – részlet) Az önző hatalmi harcok, a rosszindulat („dögöljön meg a szomszéd tehene is” hozzáállás) nagyon megmérgezi lelkünket, tönkreteszi környezetünket. Hova vezet mindez? Katasztrófa, fájdalom, nyomor, félelem, halál. Ezt akarjuk? Semmivé akarunk válni még itt, a földi éltünkben? „És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1 Kor 13,2) Van megoldás mindannyiunk számára. Szeretettel adni, szeretettel elfogadni, akárcsak egy őszinte vigasztaló szót. Szeretettel felemelni embertársunkat, szeretettel gondozni kapcsolatainkat. Észrevenni a másikban az értéket, nem csak a „szálkát a szemében”. Szeretettel megalkotni a tudomány vívmányait, hogy azzal ne tegyük tönkre anyaföldünket, egészségünket. A szeretet gyakorlása nem kerül semmibe, ez egészen egyszerű, természetes dolog – és ami természetes az jó. Mindannyiunk számára lehetőség! Próbáljuk ki, éljünk vele bátran, és az eredmény biztosan nem marad el. Megmenthetjük vele a természetet, életünket, gyerekeink, unokáink életét, az egész teremtett földet. 6


MAGYAROK VÁSÁRA ADVENTI KÉSZÜLŐDÉS SOLTON, A PARKMOTEL UDVARÁN ÉS ÉTTERMÉBEN 2010. DECEMBER (ÁLOM HAVA) 4–5.

Folyamatos rendezvények egész nap Betlehemi élőkép – előadással Kézműves foglalkozások, ajándékkészítés

Ide várjuk a városi Mikulást is! Mindenkit szívesen látunk a jurtában egy meleg teára. A vásáron természetes alapanyagból készült termékekhez juthat.

VÁRUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐ CSALÁDOT KÉT NAPON ÁT! KÉSZÜLJÜNK EGYÜTT A KARÁCSONYRA!

Solt Város Önkormányzata védnökségével, a Természetesen Egyesület, a Solti Magyarok Szövetsége és a Solti Ipartestület szerezésében

7


A pokol belseje Barta Ferenc

Hová vezet az emberi felelőtlenség, hová vezet az emberi hanyagság, a mindent háttérbe szorító őrült hatalomszerzés, pénzsóvárság? Hová? Felsőzsolcára, Kolontárra, Devecserre! A 2010-es év (aminek még nincs vége) katasztrófa-mérlege: árvizek és vörösiszap. „A pokol tornáca” című számítógépes levél olvasása után (amiben a felsőzsolcai árvízkárosultak kértek segítséget) úgy döntöttünk több barátommal egyetemben, hogy gyűjtést szervezünk. Egy kis busznyi adomány összegyűlt, amivel meg is érkeztünk hozzájuk. Azóta már kiderült, hogy emberi mulasztások sorozata okozta a Felsőzsolcai árvizet. Évek óta beépítik az ártereket, egy bevásárlóközpontot védő körgáttal elzárták a víz lefolyását áradások idején. Így került Felsőzsolca a víz fogságába. A települést elöntő víz szintje magasabb volt, mint a Sajó mederében lévő. Csak önkényes gát-átvágással tudták megmenteni a település magasabban fekvő részét. A száznál több összeomlott lakóház látványa, a kárt szenvedett emberekkel való személyes találkozás meghatározó, leírhatatlan nyomott hagyott bennem. Úgy éreztem ennél nagyobb megrázkódtatás nem nagyon érhet, de – sajnos – tévedtem. Pár hónap múlva döbbenten, visszafojtott lélegzettel értesültünk a híradásokból az újabb borzalomról: a vörösiszap által megsemmisített településrészekről, az emberi áldozatokat követelő teljes természeti katasztrófát okozó szörnyetegről. Felocsúdva a látottak és hallottak után, rögtön tudtam, ismét szólít a tenni- és segíteni akarás: ott a helyünk. Újra meghirdettük az adományok gyűjtését. Minden az elképzelé8

xM2 • mAS .1 • neseteSEmret seknek megfelelően, a már megszokott rendben történt. Összegyűlt ismét egy busznyi tartós élelmiszer, tisztítószer, védőeszköz és egy keddi napon elindultunk úticélunk felé. Ami ezután következett, az minden képzeletet, eddig látott borzalmat felülmúlt. Devecser és Kolontár teljesen elzárva a külvilágtól, egyetlen egy bejárata – és ugyanaz a kijárata – volt. Csak kísérővel tudtunk bejutni. A látvány, ami fogadott egyszerre volt holdbéli, megdöbbentő és iszonyatos. Ha Felsőzsolcát a pokol tornácának neveztük, akkor ez egyenesen a pokol belseje, a pokol bugyra, a pokolbéli vörös ördög. Ha Felsőzsolcáról kérdeznek, még a mai napig könnybe lábadt szemekkel tudok csak beszélni, emlékezni. Kolontárról, Devecserről még beszélni sem tudok. Azt látni kellene mindenkinek: okulásul, örök tanulságul vésődjön minden emberi agyba, hogy ez nem fordulhat elő többet. Ismételten az emberi mulasztások sorozata, nyereségvágyból elkövetett nemtörődömség okozta az Európa vegyi szemétlerakójának használt vörösiszap-tározó túlterheltsége miatt bekövetkezett katasztrófát. Csak a remény, ami erőt adhat, csak remény maradt azoknak az embereknek, akik átélték, végigszenvedték a borzalmakat. Csak reménykedhetünk, hogy lesznek felelősök, lesz felelősségrevonás. Ugye tisztelt milliárdos „urak”: a remény hal meg utoljára? A felvételeket Szondi Miklós készítette.

9


A kemence vagy a tűz melege Fodor Károly

A kemence, ez az ősrégi használati eszköz, mára újra előtérbe került. Sok ember érdeklődését felkeltette, akár mint fűtőeszköz sütés-főzés használatára vagy csak múltidézésből. Elődeink elbeszéléseiből tudjuk, milyen átéléssel gondoltak vissza, például egy jó kenyérsütésre vagy a mellette elkészített ételek, lángosok, bucik, piték és számtalan finomságok ízére. Mindez arra késztet bennünket, hogy kipróbáljuk ezeket a régi készítési eljárásokat, megkóstoljuk a kemencés étkeket. Nincs új a nap alatt – szokták mondani. Mégis vannak új dolgok, amikre természetesen szükség is van a változás jegyében, de visszatérnek a régiek is. Emlékezzünk vissza, hogyan is alakultak a fűtési szokásaink az elmúlt évtizedekben! A kemencéket, üstöket felváltották a különféle szilárd tüzelésű vaskályhák, sparheltek, vízmelegítők, amelyek rövid időn belül szintén kellemes meleget biztosítottak, de elég hamar le is hűltek. Akik megtehették, építettek cserépkályhát, amely mellett hosszabb ideig lehetett melegedni. A fellendült kőolaj kitermelés hatására megjelentek az olajkályhák és olajkazánok, majd ezt követte a központi fűtés- és távhőszolgáltatás, amely már valóban a kényelmet szolgálta. A közelmúltban pedig megérkezett a földgáz, tapasztaljuk is előnyét-hátrányát egyaránt. Tehát az elmúlt évtizedek alatt kiszolgáltunk néhány iparágat és szolgáltatót, közben észre sem vettük, hogy elvették tőlünk a TÜZET. Pedig a tűzre szükség van minden nap. Ez biztosítja a főzést, a családi fészek melegét. A pattogó tűz mellett bizony nagyon jókat lehet beszélgetni, új gondolatok teremtődnek, ami az ember fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Ha már a teremtésről beszélünk, akkor nézzük meg a kemence formáját. A búbos kemence alapterülete körnek látszik, ami valójában hosszúkás, ellipszis alakú, mint a világegyetem forgása. Nézzük meg ősi templomainkat, amelyet körtemplomnak nevezünk. Hasonlítsunk össze egy körtemplomot és egy búbos kemencét, a hajós templomot a nyerges vagy donga kemencével! Kedves Olvasó! Ha esetleg hasonlóságot vél felfedezni, azt a fantáziájára bízom, hogy melyik formázza a másikat. Régen a kemence építését az asszonyok végezték. Botból és vesszőből vázat készítettek, amit agyag, homok és törek keverékéből betapasztottak a megfelelő falvastagságig, száradás után pedig kiégették. A kemencének nem volt kötött helye a házban, ezért az 10


Szondi Miklós felvétele

idők során „vándorolt”. Kezdetben még kémény nélküli, ún. banyakemencék épültek, amitől az egész ház füsttel volt tele. Majd a nyitott-kéményes házaknál a kemence bekerült a szobába. Később kívülről fűtötték a kemencét, így már a tiszta meleget biztosították a házban. Nyáron viszont nem volt szükség a plusz melegre, csak sütésre és főzésre kellett a tűz, így aztán kikerült az udvarra a kemence. Mivel ott ki volt téve az időjárás viszontagságainak, ezért építettek fölé tetőt, majd kisházat és kialakult a nyári konyha. Erre már többen emlékeznek, hisz a mai napig megtalálható ez az építési szokás. A mai házaknál meg tudjuk oldani a fűtés-hűtés-szellőztetés folyamatát, igaz nem kis energiaráfordítással. Ingyen nem kapunk semmit: megdolgozunk vagy fizetünk érte. A tüzelőanyagot hosszútávon ésszerű felhasználással úgy tudjuk biztosítani, hogy egy kivágott fa helyébe legalább kettőt ültetünk, a nyesedéket, szőlővenyigét, szalmát, kórót pedig fel tudjuk használni a kemence fűtésénél. Tervszerű gazdálkodással összhangban tudunk maradni a természettel. Ne feledjük, hogy amit földtől kapunk, azt előbb-utóbb vissza kell adnunk az Anyaföldnek. Ezért érdemes élni a Nap és a levegő adta lehetőségekkel. A közelmúltban településünkön, a Szőlőhegyen, a pincesoron épült egy közösségi kemence. Azóta a környéke kedvelt találkozások, jó beszélgetések helyszíne lett, ahol ki lehet próbálni a hagyományos sütést-főzést.

11


Minden gyermeknek ültessünk egy fát! Nyirfa István

Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem, mikor az került szóba, hogy mit tehetnénk környezetünk jobbítása érdekében. Természetesen, leültem a számítógép elé és szétnéztem, hogyan csinálják ezt mások, milyen ötletet kaphatunk tőlük. Így bukkantam rá a Gemenci Zrt. „Minden születendő gyermeknek ültessünk egy fát!” kezdeményezésére, amit 2009-ben hirdetett meg. Most ezt ismertetem röviden. „Az erdőgazdaság vállalja, hogy évente, a született gyermekek számának megfelelően, a szükséges facsemetéket térítésmentesen biztosítja a településeknek, valamint a tavaszi, illetve az őszi ültetés során szakmai iránymutatást és felügyeletet nyújt. A települések azt vállalják, hogy az éves tavaszi és őszi faültetési napot megszervezik, az ültetéshez a szerszámokat és a faültető személyzetet biztosítják (az erdőgazdaság javaslata szerint a facsemetét a szülők ültessék el). Az elültetett fákat névazonosítóval látják el, illetve az akció indulásától folyamatosan gondoskodnak az „ÉN FÁM” nyilvántartás megnyitásáról és vezetéséről. Ennek feltétele, hogy az ültetéshez a település parkjaiban, terein, utcáin területek legyenek biztosítva és az elültetett fák ápolása, gondozása megszervezésre kerüljön. Az erdőgazdaság a települések tájegységének megfelelő őshonos csemetéket adományoz, melyek a helyi talajviszonyoknak is megfelelnek. Főleg magyar kőris, virágos kőris, korai juhar, madárberkenye és közönséges nyír példányok jelzik majd a megszületendő gyermekek számát, de előfordulnak kislevelű hárs, nagylevelű hárs és mezei juhar fajták is. Az erdőgazdaság szerint ennek köszönhetően a felnövendő nemzedék érzelmileg is jobban kötődik majd a fához, erdőhöz, ezáltal természeti környezetünk védelméhez. Fontos célként jelenik meg a mozgalomban az az igény is, hogy a gyermekek nemzettudata, lakóhelyszeretetük, szülőhelyük megbecsülése erősödjön. A mozgalom egyben elősegíti, hogy bővüljön a települések természetes környezetének védelmére irányuló tevékenység is.” A fentiek ismeretében egyesületünk kezdeményezi, hogy ez a lehetőség városunkban megvalósulhasson. Sőt, mi onnan szeretnénk indulni, hogy ne csak azoknak lehessen névre szóló fájuk városunkban, akik ezután születnek, hanem mindazon gyermekeknek is, akik már itt vannak közöttünk. Ha a kiskorú gyermekek szülei is szeretnének fát ültetni gyermekeiknek, akkor megtehessék azt. Tehát jó lenne kezdésnek akár több száz csemetét is elültetni Solton, s már látjuk lelki szemeink előtt, hogy a város parkerdejében milyen szívesen tartózkodnak majd kint az emberek. Várjuk azon szülők jelentkezését, akik szeretnének részt venni ebben a közös faültetésben gyermekeink jövője érdekében. 12


Szeresd a fát Kürti Péterné †

Gondoltál már rá, milyen csodás ez a világ? Nézd csak a fát. Elülteted a kis palántát, Gondozod, neveled, mint jó anya a fiát. Egyszer csak egyre erősödik, megnő a fád, És akkor már az unokáddal élvezheted Lombjának hűsítő árnyékát. Meghálálja a gondviselést a fád, Ha egyszer megbetegszik, vagy kivágják, Akkor is téged szolgál. Törzséből készült bútorod Otthonossá teszi a szobád, Öreg ágából, gyökeréből befűtöd a lakást. Nézd az öreg faragott széket, ha leülsz rá, Úgy vesz ölébe, mint valamikor nagyanyád.

És aki arra jár, egy percre megáll, Megnézi, kinek emlékét őrzik a kopjafák. Szeresd nagyon a fát! A fenti vers azon néhány közül van, amit feleségem – röviddel halála előtt – szó szerint megálmodott. Ahogy ő mondta, neki reggel már csak papírra kellett vetnie, amíg emlékezett az álmában kapott sorokra. Ezeken kívül ő sohasem próbálkozott a versírással, de nagy szeretettel hagyta ránk, amit kapott az égiektől. 13

Mészáros Arnold felvétele

A másvilágra is veled megy át, Körül ölel, testébe zár, úgy vigyáz rád. Utoljára neked is ültetnek egy fát, De az már nem nevel koronát.

TERMÉSZETESEN • 1. SZÁM • 2010 Ip[h[pp[d ip[cbo[ibcdo[a[j Wdkab[|h_i[d[h]_W XaiYbWbaWbcWp|i|hb

@löda [d[h]_|`W J|`aepjWjiB|je]Wjapfedj -&)'FWai"F\$-' J[b[\ed0-++&..)) mmm$Wjec[heck$^k

14 L|h`kal[dZ]i]X[CW]oWhehip|]ej


Az éltető gyümölcslé Németh Tibor

Mindennek a kezdete a Nap! Egy élő anyag, állandóan mozog, dolgozik. Nem véletlen, hogy magyar őseink Istenként tisztelték! Együtt kelnek vele az emberek, dolgos kezek mennek metszeni, ápolni a fáikat. A termés növekszik, érik, a közös munka eredménye az ízletes gyümölcs. Solton is terem friss érett gyümölcs, értékesítése mesterséges akadályokba ütközik, úgy mint hazánkban máshol. Elmentem egy gyümölcslét előállító üzembe termékismeret, kapcsolatfelvétel céljából. Előre mondom: sikerült. Nagyszerű emberek, becsületesen, tisztán dolgoznak a mi egészségünkért. Nagy gyümölcstartályokban szállítják az évszaknak megfelelően érő gyümölcsöt, ami lehet meggy, kajszi- vagy őszibarack, szilva, körte, alma, bodza. Az egészséges, érett, tisztított alapanyagot magozzák, lezúzzák, majd préselik. A préselt levet hatalmas főzőüstben hőkezelik, ezzel tartósítják. Ezután rögtön mehet a palackozóba, igény szerint zacskós vagy üveges kiszerelésben csomagolva. Egyszerre több mázsa gyümölcsöt préselnek ki, a hőkezelt levet zárt hordókban, hűvös helyen tárolják. Az üzemvezető elmondta, hogy lassú volt az értékesítés, vissza kellett fogni a termelést. A látogatás után úgy váltunk el, hogy visszajövök és segítek az értékesítésben. Mint a mesében: hitték is meg nem is. Mentem, de nem egyedül, hanem az ALFÖLD BÁRKÁJA magyar családok független közösségének vezetőjével. „ADJON ISTEN!” köszönésből azóta a gyümölcslé elnevezése lett, ezen a néven forgalmazzuk és szállítjuk házhoz az egész országban (elérhetőségünk: www.csaladellato.hu). Remélem hosszú időre sikerült biztosítani az üzemnek a munkát. Kedves Olvasókat pedig arra kérem, győződjenek meg az igazságról, rendeljenek és fogyasszanak 100%-os magyar gyümölcslevet! A természet által előállított ízeket fogyasszuk, cukor és tartósítószer, mesterséges ízesítők mellőzésével! Ültess gyümölcsfát, az életedben legalább kettőt! 15


Természetes antibiotikumok Petra Neumayer fenti könyvének bevezetőjében így ír: „E könyv megírásával az a célom, hogy bemutassam mindazoknak, akik tudatosan is tenni szeretnének valamit az egészségük érdekében, hogy milyen természetes, antibiotikus hatással rendelkező anyagok segítségével lehet elkerülni a vegyi úton előállított gyógyszerek túlzott használatát.”

A fokhagyma gyógyhatásai Nagyon fontos szerepet játszik a hajnövekedésben és az egészséges bőr kialakulásában, valamint vércukorszint-csökkentő tulajdonsága is van. Ezenkívül szabályozza a vérnyomást, csökkenti az artériák meszesedésének veszélyét, megelőzi a trombózis kialakulását, erősíti az immunrendszert, a baktériumok és vírusok mellett más paraziták ellen is hatékony, és csökkenti a koleszterinszintet is. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a fokhagyma, főleg idősebb embereknél, rugalmasabbá teszi az ereket. Tehát soha nem késő elkezdeni a fokhagymaevést. A fokhagymát számos gyógynövénykutató és természetgyógyász a rákmegelőzés hatékony eszközének tartja. Erősíti az emésztőrendszerben található mirigyeket, és gyógyító hatása van a bél nyálkahártyájára. Ezáltal a nyálkahártya magától képes a természetes bélflóráját felépíteni. A zavaró mikroorganizmusokat a fokhagyma legyengíti, és elősegíti a kiválasztódásukat. A fokhagyma kiváló gyógyszere a bélpanaszoknak, hatékony puffadás, hasmenés és bélgörcsök esetén. Elősegíti az epe termelését és kiválasztását, valamint a tápanyagok lebontásában és megemésztésében is segédkezik. Gátolja a gázképződéssel járó rothadási és erjedési folyamatokat. A népi gyógyászatban a fokhagymát bronchitis ellen is használják. A légcsövek görcsét oldja, és ezzel elősegíti a köhögés felszakadását, és a baktériumokat megsemmisíti. A fokhagymában található kénvegyületek képesek arra, hogy a nehézfémekkel, például higanynyal, ólommal és kadmiummal ártalmatlan vegyületeket képezzenek, amelyeket a szervezet viszonylag könnyen ki tud választani. Ha megelőzésre és egészségmegőrzésre használjuk a fokhagymát, akkor fontos, hogy rendszeresen alkalmazzuk. 2-3 gerezd naponta a megfelelő adag. Hasmenés kezelésére fogyasszunk el 5-10 gerezdet egész napra elosztva.

16


Két farkas Tanmese

Egy este az öreg indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: – Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz: a düh, irigység, féltékenység, sajnálkozás, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az önzőség. Másikuk a Jó: az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: – Nagypapa… és melyik farkas győz? – Az öreg indián mosolyogva válaszolt: – Az, amelyiket eteted.

Korunk ellentmondásosságai • • • • • • • • • • • • • • • • •

Magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk. Szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van. Többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk. Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk. Több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk. Túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk. Túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékeinket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Folytatjuk… 17


Rólunk, fehér emberekről 1854-ben az akkori washingtoni elnök, a „Nagy Fehér Főnök” ajánlatot tett egy hatalmas, indiánok lakta terület megvásárlására, amiért cserébe rezervátumot ígért. A seattle-i indián nagyfőnök válasza úgy hangzik, mint a legszebb és legmélyebb nyilatkozat, amit valaha is tettek a környezetről: „Hogyan vásárolhatja meg vagy adhatja el valaki az eget és a föld melegét? Ez a gondolat furcsa számunkra. Ha nem mi vagyunk a levegő frissességének és a víz hűsének birtokosai, hogyan vásárolhatják meg ezeket mások? Tudjuk nagyon jól, hogy a fehér ember nem nagyon érti a mi útjainkat. Számára egy darab föld ugyanolyan, mint egy másik, mert idegen ő, aki az éj leple alatt jő és elrabol a földtől bármit, aminek csak szükségét érzi. Így a föld nem testvére, hanem ellensége, s mihelyt leigázta és kizsákmányolta azt, odébb áll, maga mögött hagyva elődei sírját. Semmivel sem törődik, a földet saját gyermekei elől rabolja el, ősei sírját, gyermekei születési jogát elfelejti. Saját édesanyját, a Földet és édestestvérét, az Eget úgy kezeli, mint megvásárolható dolgokat, melyek kizsákmányolhatók és eladhatók, mint az állatok és a csillogó-villogó ékszerek. Ha eltűnnek az állatok, az ember is ki fog pusztulni, ha másért nem, nagy lelki magányossága miatt. Mert bármi is történjék az állatokkal, az az ember sorsává is válik hamarosan. Minden egybetartozik és szoros összefüggésben áll egymással. A Föld sorsa ezért a Föld fiainak a sorsa is. Nem az ember szőtte az élet hálóját, ő csupán egy szála annak. Bármit cselekszik a hálóval, saját magával cselekszi azt. Egy dologgal tisztában vagyunk, amire a fehér ember is egy napon ráébred majd: a mi Istenünk és az ő Istenük egy és ugyanaz. Hihetik, hogy ők birtokolják Istent, mint ahogyan a mi földjeinket is birtokolni akarják, ám ez lehetetlen. Ő az ember Istene, aki ugyanolyan kegyes úgy a vörös, mint a fehér emberhez. Számára a Föld nagyon értékes, ezért a Földet bántalmazni ugyanaz, mint a teremtőjét megvetni. Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti a mi életmódunkat. Nem tud különbséget tenni az egyik kődarab és a másik között, idegen vagy kívülálló, aki az éjszakából jön, és elveszi a földet, amire szüksége van. A föld nem a nővére, hanem az ellensége, és ha egyszer meghódította, követi az útját, otthagyja az apái sírját anélkül, hogy törődne vele. Elrabolja a földet a fiaitól. Semmi nem számít. Az apái sírja, a fiai öröksége el vannak felejtve. Úgy bánik az anyjával, a földdel és fivérével, az égbolttal, mint tárgyakkal, amelyeket megvesznek, kihasználnak és eladnak, mint a birkákat, vagy színes gyöngyöket.” Folytatjuk…

18


Emberi „nyomok” Solt határában Madaras László és Szondi Miklós felvételei

19

Madaras László felvétele

A címlapon látható erdőrészlet szépségét rontja, hogy annak szomszédságában már ez a látvány fogadta a természetben gyönyörködőt…

TERMÉSZETESEN. nesetesemret INGYENES, IDŐSZAKI KIADVÁNY 1. SZÁM 2010 A LAP A KÖRNYEZETTUDATOS ÉLETMÓDÉRT. Madaras László felvétele

Recommend Documents