DUNASZEKCSÔI KÖZÉLETI LAP
•
INGYENES
•
V. évfolyam, 1. szám / 2002. január
» Adjon Iste n szép h azám n ak s zeb b j ö v ô t ! «
Poraiból támadt fel az újság Kíváncsisággal teli aggódással figyeljük, vajon milyen fogadtatásra talál a megújult lapunk. Most lehetne órákat elmélkedni azon, nyár óta miért nem jelent meg (sokak örömére, vagy bánatára). Természetesen tudjuk, hogy Szekcsôn még nem alakult ki olyan társadalmi élet, hogy igénnyé váljon egy helyi újság. A helyzet fordított, a lap eszköz ahhoz, hogy létrejöjjön nálunk is a köz társadalma. Reméljük, rendszeres megjelenéssel sikerül hozzátenni egy kis színt a település mindennapjaihoz. Nem tartanánk most itt, ha december folyamán nem bukkan fel egy szekcsôi érzelmû hunpolgár, aki ugyan nem lakott sosem Szekcsôn, de családja gyökerei mélyen nyúlnak a falu múltjába. Puskás Attiláról van szó, aki Budapesten él, és szülei Szekcsôrôl költöztek el még születése elôtt. Attila és cége ajánlotta fel segítségét, hogy lapunk tovább éljen, és jusson el mindenkihez, aki itt lakik, vagy csak megfordul erre. Az újság tartalmát megpróbáljuk változatossá tenni, de ehhez az Önök segítsége is szükséges. Bárki elmondhatja lapunkban véleményét, problémáit. A lapzárta minden hónap huszadikán lesz, és a hónap utolsó napján veheti kézbe a Tisztelt Olvasó. További felvilágosítást a Teleházban tudunk adni. A terjesztésben és a tartalmi rész kialakításában jelentôs szerepet szánunk az iskolának, és munkájukért jutalmazni szeretnénk ôket az Önök segítségével. Néhány boltban, akik már eddig is támogattak bennünket, urnát helyezünk el, és mindenki lehetôsége szerint támogathatja a lap megjelenését. A bevételbôl az iskolát kívánjuk segíteni. A lap önköltségi ára 55 forint, de mindenki annyival nehezítse az urnát, amit számára megér, hogy havonta postaládájába tesszük a legfrissebb számot. Természetesen bárki lemondhatja az “elôfizetést”, ha nem tart igényt rá. A lap Budapesten kerül nyomdába, a kedvezô nyomdai ár Tamási Gábornak és cégének köszönhetô. Eddig Szekszárdon, majd néhány számot helyben, fénymásoló segítségével próbáltunk sokszorosítani. Megköszönjük az eddigi segítséget Schmidt Zoltánnak, és továbbra is számítunk a segítségére. – Szerkesztôség –
HÍREK
Visszapillantó Újra elmúlt egy év, egy elnöki periódus (3 év) harmadik éve. Ha számba vesszük a 2001. év eredményeit, akkor egészében véve elégedettek lehetünk. Településünk ismét gazdagabb lett néhány dologgal. Az év elején elhatároztuk, hogy rendbe tesszük Szekcsô egyházi emlékhelyeit, szobrait. Felhívást tettünk közzé a Falu TV-ben, a Dunaszekcsôi Hírekben, esperes úr is többször hirdette a templomban, személyesen is megkerestünk embereket, ennek ellenére az eredmény lehangoló volt. Mindössze ketten jelentek meg a helyszínen a megbeszélt idôben. A kuratórium tagjai azonban (néhány családtaggal és baráttal, valamint a település két orvosával kiegészülve) szinte teljes egészében kivették részüket a munkából. A Kálvária domb rendbetétele két szombat délelôttöt vett igénybe. Az elsô délelôtt a több évtizedes dzsungelt szüntettük meg, míg a második szombaton
Kulutácz Zoltán segítségével, lehetôség szerint a szobrokat állítottuk helyre. Az Önkormányzat egy padot helyezett el az ott található fa alatt. Sajnos a Kálvária domb állandó rendbetartása nem megoldott. Tavasszal meg kell találni a módját, hogy az év folyamán odalátogatók mindig rendben találják. Én úgy gondolom, hogy a Plébániahivatalnak, az Önkormányzatnak, valamint az Alapítványnak kellene közös nevezôre jutni ez ügyben. Nyáron folytatódott az egyházi szobrok felújítása. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni, hogy Plisz József restaurátor személyében településünk olyan önzetlen barátra talált, amit szavak segítségével aligha lehet kifejezni. Elôször a Flórián szobor újult meg csodálatosan, majd a Nepomuki Szent János szobor következett. Ezt követte a templom elôtti kereszt, a templom bejárata és végül az Folytatás a 2. oldalon
Betörés 2002. január 18-án immár másodszor kirabolták a Teleház kirakatát. A kár kb. 15.000 forint volt. Betörték az ablakot, amit elértek, elvitték. Reggelre egy pólóval és 9 könyvvel lettünk szegényebbek. Mint az elôzô betöréskor, most is azzal vigasztalódtunk, hogy „lám-lám, milyen nagy igény van itt a kultúrára, képesek érte törni-zúzni” (bár most valószínûleg a szép alapítványi póló volt a cél). „Sajnos” nem sok idô maradt az olvasásra, mert nem hivatalos értesülésünk szerint a faluban házkutatást tartottak valakinél és a könyvek is elôkerültek. A pólóról még nincs hír (de nem reménytelen)! – Dunaszekcsô 2001 –
2
DUNASZEKCSÔI HÍREK
Visszapillantó Folytatás az 1. oldalról
egyik legnagyobb munka, a Szentháromság szobor. Legnagyobb örömünkre, itt már bôven akadt segítség. Máté József az állványzatot kölcsönözte bérmentesen. A restaurátor munkáját segítették: Schmidt István, Varga Zsigmond, Gász József, Tóth János, Poros Mihály, Schaffer Ádám, Bachmayer Ádám, Máté Zoltán, Hergenrôder János, Friedrich Zoltán. Anyagiakkal, az Önkormányzat 50.000 forinttal, az Alapítvány 10.000 forinttal támogatta a munkálatokat. A Plébániahivatal a minimális napidíjat fizette Jóska barátunknak. Hálás köszönet mindenkinek, aki ez ügyben bármit is segített, ezáltal településünk lett ismét gazdagabb. Az említett munkálatokat, ha tényleges áron készíttettük volna el, az összeg több százezer forint lett volna. Terveztük még a határban található Vendel szobor felújítását, de sajnos ezt a tervünket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudtuk megvalósítani. (Lásd külön cikk.) Az elmúlt évben már harmadszor rendeztük meg a DUNASZEKCSÔI NYÁR rendezvénysorozatot, egyre nagyobb közönségsikerrel. Bizonyíték erre, hogy az idén nyáron nézôcsúcs született, mert Nagy Bandó András, népszerû humoristánk elôadását több mint hatszázan tapsolták végig. Nem célom, hogy valamennyi rendezvényünket felsoroljam, csupán a szekcsôiek estjével kapcsolatban szeretnék néhány tanulságos észrevételt megemlíteni. Még egyszer nem fordulhat elô, hogy bármelyik mûsorunkat utólagos szervezéssel bárki is megzavarja, amint az történt a szekcsôiek estje elôtt. Úgy gondolom arra feltétlen szükség van, hogy a településünkön mûködô kulturális cso-
portok minden évben bemutassák az elmúlt évben tanultakat. A mûsor sorrendjén azonban mindenképpen változtatni kell. Nem jó megoldásnak bizonyult, hogy a nyugdíjasokkal zártuk a mûsort. Így a legidôsebbeknek kellett a legtöbbet várni. Sajnos a mûsor késôn fejezôdött be, így a megérdemelt hangulatos vacsorát egy késôbbi idôpontban kellett megrendezni. Köszönet érte a Vadásztársaságnak és az Önkormányzatnak. Köszönjük a finom borokat Hauk Istvánnak, Szabó Gergônek és Turschl Lászlónak. Köszönet a szakácsoknak, Martina Miskának és segítôinek. Az elmúlt nyáron több alkalommal is használtuk a világító berendezésünket, nagyon jó eredménnyel. Az ôsz Alapítványunk életében elég eseménytelen idôszak. Valami újdonság azonban mégis jutott az év végére. 2001-ben az Advent idôszakában Ezüstvasárnap az idén elôször rendeztük meg a mi Karácsonyi hangversenyünket. A komlói Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai és legtehetségesebb növendékei adtak színvonalas mûsort. Sajnos a nem túl kedvezô idôpont (délelôtt 11 óra), valamint a kemény hideg miatt a vártnál kisebb volt az érdeklôdés, de akik mégis rnegtisztelték rendezvényünket, reményeink szerint szép élményekkel lettek gazdagabbak. A templomban mért 11 °C szinte alig volt alkalmas a hangverseny megtartására. Úgy gondolom, kissé rugalmasabb hozzáállással talán néhány fokkal lehetett volna emelni a hômérsékletet. Végezetül, az Alapítvány és a magam nevében kívánok a település minden lakójának eredményekben gazdag békés, boldog Új Esztendôt, valamint jó egészséget. Deák Árpád
„Félig Szekcsôé, félig a világé az ember.” A fotóalbum kapcsán kértünk meg embereket, hogy írjanak a faluról. Név nélkül kaptuk a következô írást, melyet az író utólagos engedelmével közkincsé teszünk. „Félig Szekcsôé, félig a világé az ember. A család az ükapáktól kezdve él itt, a Duna mellett. ôk pedig más országból települtek választott hazájukba. A földbôl éltek, oda tértek vissza. Így tesszük mindannyian. Csak a kezdet és vég között próbálunk máshol szerencsét. Én ha hazajövök, sétálni jövök haza. Gyümölcsöt szedni a fáinkról. Itt lehet mezítláb menni az úton, és Duna-illat van. Itt mindenkinek köszön az ember, „csókolom” -ot akár. Viszontláthatja régi ismerôseit, akik szintén látogatóba jönnek haza és a nagyszülôknél finom meleg ebédet kap vasárnap délben. Követhet sorsokat. Aztán itt hagyja az este üres utcákat, a disznóvágások vérpocsolyáit, a füsttel és agglegényekkel teli kocsmákat, a nem is tudni milyen segélyre váró romákat, hogy a városban, ahol kimûvelik, elolvassa a megszokott ingyenes napilapot a világ nagy és jelentôs eseményeirôl. Szeretném a városban élôket és „kimûvelteket” elhozni falunkba, hogy ôk is pihenhessenek, sétálhassanak, akár mezítláb, friss gyümölcsöt ehessenek és lássanak. A világ egy világát. Írják meg az újságjaikban és könyveikben, fessék meg, fotózzák le az este üres utcákat, a disznóvágások vértócsáit, az agglegényeket és romákat, a Dunát, akit a „volt” és a „lesz” és az újság a világ nagy eseményeirôl nem érdekel. Ha megbetegszem, hazautazom a szekcsôi orvosomhoz, és otthon gyógyulok meg.”
A Teleház legfrissebb pályázata A Szociális és Családügyi Minisztérium rehabilitációs és szociális információs és szolgáltatási háló kiépítésére pályázatot írt ki. Ez egy mintaprojekt, mely része a Nemzeti Egészségvédelmi programnak, valamint az Eu. – csatlakozásnak is követelménye ez a szolgáltatás. A programra, mely egy személy alkalmazását teszi lehetôvé – technikai és egyéb alkalmasságuk miatt is – csak teleházak pályázhattak. A nyertes 30 pályázat között van a dunaszekcsôi teleházé is. A Minisztérium támogatása 2002. február 1-tôl 2004. április 30-ig 27 hónapon át tart. A támogatás tartalmazza egy fô programvezetô teljes munkabérét, ez több, mint 3 millió forintot jelent. A munkakör ellátásához szükséges szakmai képzést is teljes mértékben a minisztérium állja, ami 360 óra számítástechnikai és szakmai oktatásból áll, a támogatás költsége 260.000 Ft. Az egész programért a szerzôdés aláírója – a teleház vezetôje – felel, amiért a teleház dologi költségekre a Minisztériumtól havi 15.000 Ft-ot kap. Lapzártakor az alkalmazandó munkatárs személye még nem dôlt el. Dr. Schmidt Józsefné
Ne vesszen el… Adójuk egy százalékával támogassák alapítványunkat! A tavalyi évben 240.000 Ft-ot kaptunk az Önök segítségével. Ha Ön úgy ítéli meg, hogy szervezetünk megérdemli az Önök támogatását, kérjük, adóbevallásának elkészítésekor, személyesen, vagy munkáltatóján keresztül válassza kedvezményezettnek alapítványunkat! A szervezet neve: Dunaszekcsô Emlékeiért és Jövôjéért Alapítvány Székhelye: 7712 Dunaszekcsô Rév u. 4. Adószáma: 18311178-1-02 Amennyiben további információra, segítségre lenne szüksége, keresse fel a Teleházat (69-535-010)! Ha nem adja, elveszik! Köszönjük!
DUNASZEKCSÔI HÍREK
3
Közösségfejlesztô Program – Falukutatás A Cinege Ifjúsági Klub tagjai a tavalyi évben pályázatot nyertek a faluban megrendezésre kerülô programok minél sikeresebb lebonyolításához. E pénzösszeget az óvodai, iskolai rendezvényekhez (farsangi bálok, szavalóverseny, kirándulások, gyermeknap, játszóházak), a falu közös programjaihoz (német nemzetiségi nap, nyári rendezvénysorozat), valamint a nyugdíjas klubok és a mûvelôdési házban mûködô öntevékeny csoportok (énekkar, taiji klub, gyermek tánccsoport) mûködéséhez használtuk fel. A fenti programok megszervezése (vagy a megszervezésük figyelése) során nagyon erôteljesen megfogalmazódott az a probléma, hogy bár többen vannak, akik tenni akarnak a falu fejlôdéséért, de hiányzik az összefogás, a közös akarat, a célok megvalósítására, és idônként hiányoznak maguk a célok is. Ezért az idei évben egy újfajta közösségfejlesztô programsorozatba kezdünk, ahol számítunk Dunaszekcsô minden lakójára, a Szekcsôrôl elszármazottakra, az ide visszatérô vendégekre és a munkájuk során falunkhoz kötôdôkre egyaránt. A program ötletét egy dunakömlôdi projekt adta, melynek zárása 2001 májusában volt, de szinte a kezdetektôl sikerült figyelemmel kísérnünk. Az ottani program módszereit, tapasztalatait megismerve, és Dunaszekcsô adottságait figyelembe véve fejlesztettük ki ezt a speciálisan saját településünkre tervezett Közösségfejlesztô Programot. A Közösségfejlesztô Program falukutatással kezdôdött: az ifjúsági klub tagjai egy tizenkét kérdésbôl álló kérdôívvel 160 dunaszekcsôit kerestek fel és kértek válaszadásra. Ezt követôen került sor az információk elemzésére, értékelésére. A falukutatás célja Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Közösségfejlesztô Programot megvalósító szervezôcsoport tagjait a falu véleménye alapján válasszuk ki és kérjük fel. Ezért kerestük a hiteles, elismert, a falu iránt elkötelezett, tettre-késznek, jó vezetônek tartott személyiségeket. Kíváncsiak voltunk továbbá a civil szervezetek elfogadottságára, az emberek szabadidôs szokásaira és igényeire. A falukutatás módszere Kérdôíves lekérdezés kérdezôbiztosok által. A válaszadás névtelen volt, csak a válaszadó korára és nemére kérdeztünk rá. 160 személyt kérdeztünk meg 16 éves kor felett, ez a felnôtt lakosság 10%-a. A korcsoport és nem szerinti megoszlást tekintve felmérésünk 90%-ban reprezentatívnak mondható. A 90 % azt jelenti, hogy a 70 év fölötti férfiak alul-, míg a 30-40 év közötti nôk felülreprezentáltak. A lekérdezést a Cinege Ifjúsági Klub tagjaiból 14 fô önkéntes munkában végezte. A kérdôívek 25%-a önkitöltôs módszerrel készült (a válaszadók elkérték, kitöltötték és visszaküldték a kérdôíveket), a többit – az eredeti terveknek megfelelôen – sikerült személyes beszélgetés keretében, a kérdezôbiztosoknak kitölteni. Ezt a módszert tartjuk hatékonynak azért, mert a település közösségi hálójának szerkezetére voltunk kíváncsiak, azaz konkrét neveket vártunk, nem általános megfogalmazásokat. Ahhoz azonban, hogy az emberek megnevezzék a számukra fontos személyeket, bizalmi légkörnek kell kialakulnia a kérdezô és a válaszadó között. A válaszadók együttmûködôk, segítôkészek voltak, amiért köszönet illeti ôket. A válaszok értékelése: Nemre és korra vonatkozó adatok: A 160 fôbôl 156 fô adta meg a nemre és korra vonatkozó adatait, így a lekérdezettek között 93 nô, 63 fô férfi válaszadónk volt, akikbôl 14-en 10-20 év közöttiek, 67 fô 20-40 év közötti, 53 fô 40-60 év közötti és 60 felett 22 fô volt. Mint ahogy már említettük ez majdnem teljes reprezentációt eredményezett. A teljes reprezentációhoz szükséges újabb lekérdezést nem tartjuk indokoltnak, mert a kutatás elérte célját. Összesen 81 nevet soroltak fel a válaszadók, akik közül csak azokat nevezzük itt meg, akiket 10-nél többször említettek. A válaszok értékelésekor az volt számunkra a leglényegesebb, hogy az emberek kiben bíznak, kitôl várnak segítséget, kirôl gondolják úgy, hogy eddigi munkájával hozzájárult a falu fejlôdéséhez. A válaszokban felmerült nevek betûrendben: Bíró Boglárka, Bíró Zsolt, Deák Árpád, Faller János, Gubik Viktória, Guzsván Lajosné, Hauk Istvánné, Hegedüs György, Pappné Dobos Ildikó, Pazaurek Dezsô, Pest Éva, Scheppi Zoltán, Dr. Schmidt Józsefné, Szingler József, Tóth András, Treutz Lászlóné. Az említett személyek közül többen képviselôtestületi tagok, vagy a faluban mûködô civil szervezetek vezetô emberei. Vállalkozók, vállalkozások A vállalkozói szférára vonatkozó válaszokban jelentôs volt a kereskedelemmel foglalkozók aránya (kérdés: Soroljon fel sikeres vállalkozókat!).
Véleményünk szerint ez a vállalkozásoknak egy olyan formája, amely szinte mindenki számára jól látható. Feltételezzük, hogy ebbôl a kategóriából kimaradtak a más szolgáltatásba-vállalkozásba tartozók. A faluban sikeresnek tartott vállalkozók szintén betûrendben: Ifj. Faller János, Pazaurek Dezsô, Sándor József Benedek, Sárközi János, Vágó Gábor, Wahler János. Szabadidô: Rákérdeztünk a szabadidôs szokásokra és az ezzel kapcsolatos igényekre. A megkérdezettek 63%-a szívesen menne vidékre kirándulni, országot járni, színházba, koncertre, a válaszadók 30%-a pedig szervezett túrázáson venne részt szívesen. Összességében 40%-os azok aránya, akik a szabadidejüket valamilyen kulturális program keretében szeretnék eltölteni. Tanulságos adat, hogy bár a munkanélküliségre ebben a kutatásban nem tettünk fel kérdést, mégis ennél, a szabadidôre vonatkozó kérdésnél a válaszadók 20%-a említette, hogy munkalehetôségekre lenne szüksége (nem elsôsorban szabadidôs programokra). Falufejlesztés: A megkérdezettek 100%-a részt venne falunk fejlesztésében, és ezt szükségesnek is tartja. Összefoglalva: Számunkra azért volt elengedhetetlenül fontos e lekérdezés, mert szerettünk volna képet kapni azon személyekrôl, akiknek hívó szavára egyre többen bekapcsolódnak a programba, és segítségükkel elérhetjük, hogy egymás segítése, támogatása, a közös jövô építése fontos lesz Dunaszekcsôn. Folytatás a 4. oldalon
A Dunaszekcsô Emlékeiért és Jövôjéért Alapítvány 2000. évi közhasznúsági jelentése Tétel (ezer forintban) Tárgyi eszközök Készletek Pénzeszközök Saját tôke Tárgyévi eredmény Kötelezettségek Közhasznú bevétel Vállalkozási tevékenység bevétele Közhasznú tevékenység költségei Vállalkozási tevékenység költségei Adózás elôtti eredmény Adófizetési kötelezettség Személyi jellegû ráfordítások Közterhek Anyagi jellegû ráfordítások Értékcsökkenés Egyéb költségek
Elôzô év 509 0 318 827 161 0
Tárgyév 726 1171 810 2602 105 506 2802 1973 1984 2198 128 23 1080 188 2354 146 539
A 2000. évben megvalósult fôbb eredmények: Teleház létrehozása (önerôbôl és önkormányzati segítséggel), régésztáborra és néprajzi, régészeti gyûjtemény kezelésére 540.000Ft pályázati pénzt, és további saját forrást biztosítottunk, Népi hangszeresek országos találkozójának megrendezésére 1.000.000 Ft pályázati támogatást fordítottunk, Halász Ferenc monográfiájának kiadása 1.750.000Ft-ba került, az ORTT 600.000 Ft-al támogatta a Falutévé mûködését. A többi szabad forrást a nyári rendezvényekre fordítottuk. Az alapítvány kuratóriumának tagjai nem részesültek sem javadalmazásban, sem költségtérítésben. Személyi jellegû kiadások kizárólag a Munkaügyi Központ által támogatott alkalmazottak bérére, valamint a Falutévé mûködését biztosító fiatalok megbízási díjaira, és közterheire vonatkoznak. Az Alapítvány irataiba elôzetes kérésre bárki betekinthet. A kuratórium
4
DUNASZEKCSÔI HÍREK
Közösségfejlesztô Program – Falukutatás Folytatás a 3. oldalról A kérdôíves kutatás a program megvalósításának elsô, de jelentôs lépése volt, hiszen a válaszokkal felhatalmazást kaptunk az itt élô emberektôl arra, hogy megkezdjük a közös munkát. Ehhez bátorítást is kaptunk a válaszokban, alapos okunk van tehát reménykedni abban, hogy az emberek elfogadják majd a meghívásainkat és bekapcsolódnak a programba. A program következô szakaszai: Szervezôcsoport alakulása, képzése. (január) Problémafeltáró beszélgetések a falu lakóival. (február) Jövôtervezés, programalkotás (március) Programcsoportok alakítása, képzése. (április-május)) Programok megvalósítása, ill. megkezdése. (folyamatos) Értékelés, programzárás. (szeptember) A szervezôcsoport megalakulása és elsô képzése január 18-19-én volt a mûvelôdési házban. Ott a szervezôcsoport tagjai nevet, logót, szlogent választottak a Közösségfejlesztô Programnak: (Az emblémát Gilles Weissmann festômûvész tusrajza alapján Schmidt Zoltán készítette. Köszönjük.)
2001-ben történt... Az elmúlt évre visszatekintve megállapítható, hogy az önkormányzat alapvetô feladatainak eleget tett, biztosította az intézmények zavartalan mûködését, igyekezett a lakossági igényeket minimális szinten kielégíteni. Mindemellett történt elmozdulás a felújítások, fejlesztések irányába is. Sok számmal nem szeretném untatni az olvasókat, de érzékeltetés céljából néhány fontosabb számot meg kell említenem, mert a többséget mégis a pénzfelhasználás módja és mértéke érdekli igazán. A képviselô-testület – ellentétben az Országgyûléssel – nem készített két éves költségvetést, mert úqy ítélte meg, hogy a gazdasági és pénzügyi folyamatokat nem képes ilyen távra elôre látni. Fontos tény, hogy az állam a pénzügyi támogatását (a normatívákat) az elôre becsült infláció arányában biztosítja évrôl évre. Ezzel az a baj, hogy a tényleges pénzromlás értéke mindig nagyobb volt a vártnál, ezért a szükségesnél kevesebb pénzt kaptak a települések. A hiányzó keretet takarékos gazdálkodással, a kiadások visszafogásával lehet csak “pótolni”. A költségvetés fôôszege tavaly közel 180 millió Ft. volt. Ebbôl: – az iskolára 38 millió, – az óvodára 13,6 millió, – a központi konyha kiadásaira 9 millió, – a mûvelôdési házra és könyvtárra 6,3 millió, – az egészségügyi ellátásra (orvosi ügyelet, iskola-egészségügy, fogorvosi szolgálat, védônô) 5 millió, – nappali szociális ellátásra 3,2 millió forintot költöttünk. Megjegyzendô, hogy a felsorolt intézmények közül az óvoda és az idôsek klubja kiadásaira fedezetet nyújt az állami költségvetés (ez természetesen a mûködési kiadásokra értendô!) Többen fölvetik, hogy a mûködési kiadásokon kívül alig költünk, és
Kérünk mindenkit, hogy ha a következô hónapokban bárhol látja ezt az emblémát (falutévé, Dunaszekcsôi Hírek, szórólapok, plakátok, levelek), akkor azt figyelmesen olvassa el, mert ezeken az anyagokon keresztül tájékoztatunk, ismertetünk és hívunk meg a különbözô programokra. Az Együtt Dunaszekcsôért Programban minden dunaszekcsôi lakos részvételére számítunk, a program bármelyik szakaszában szívesen látunk minden érdeklôdôt, segítôt (elszármazottakat, barátokat is). Ha bárkinek véleménye, ötlete van, azt kérjük, ossza meg velünk. (Keresheti Pappné Dobos Ildikót a 335-068 számon, vagy Bíró Boglárkát a 06-70 215 8901 számon. Észrevételeiket elôre is köszönjük!) Köszönjük valamennyi kérdezôbiztosnak az áldozatos munkát, a válaszadóknak a kedves fogadtatást, a közös gondolkodásra szánt idôt, az értékes válaszokat. Támogatásukra számítunk a jövôben is, hiszen csak együtt tudunk tenni valamit egymásért, közös jövônkért! „A falu mindenkié – legyen mindenki a falué!” Pappné Dobos Ildikó programvezetô A fenti programot a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a Phare támogatja.
az ÖNKORMÁNYZAT hírei
mégsem marad pénz a falu fejlesztésére, szépítésére. Mi ennek az oka? A megítélés többféle lehet, de most csak néhány tényt emelek ki: – Dunaszekcsô intézményhálózata a lakosság mai számának duplájára épült ki, és ehhez jött még a közös tanács idején Bár lakossága is. Mára – az egészségügy kivételével – bári lakost nem látunk el, saját lakosságunk pedig lassan a kétezer fô alá esik. Alkalmazotti létszámcsökkentéssel az önkormányzat próbálta ezt ellensúlyozni, de tovább már nem igazán lehet. Az intézmények méretei adottak, ehhez a kiadások arányosak. – A családok jövedelmi viszonyai olymértékben romlottak, hogy az önkormányzat szociális segélyekre egy év alatt közel 18 millió forintot fordít. Ez a teljes költségvetés 10 %-a! Hozzánk hasonló nagyságú településekhez képest ez példátlanul magas arány. Így van ez annak ellenére, hogy a kérelmeket elbíráló bizottság csak a törvény által kötelezô segélyeket ítéli oda többségében, mérlegelési jogkörében szigorúan jár el. – A szennyvízcsatorna-hálózat építésének befejezése miatt 3 éve felvett 22 millió Ft. hitelbôl 2001-re 10,2 millió maradt. A tervezéskor senki nem bízott benne, mégis sikerült az év végére a teljes összeget letörleszteni a kamataival együtt! Az elmúlt év volt az elsô, amikor a 15,4 millióba került közvilágítás korszerûsítés részleteit kezdtük fizetni. Minden évben a törlesztô részlet 3,8 millió Ft. A DÉDÁSZ a teljes bekerülési költségre számítja a kamatot, így ehhez jött még 1,4 millió Ft kamat is. Ennek a fejlesztésnek már látszik a haszna, mert a megelôzô évi 4 milliós közvilágítási díj 2,5 millióra csökkent. A teljes megtérülés hosszabb idôt vesz igénybe, mint a többi környékbeli településen (Az újság
egy korábbi számában már megírtam, hogy Mohács után a legtöbb közvilágítási lámpa nálunk van). Megkezdtük az elhanyagolt állapotban lévô intézményeink felújítását. Az elsô lépés a központi konyha tetôszerkezetének javítása volt. A bekerülési költség 2,5 millió Ft. , melyhez 800 ezer Ft. önerô kellett, a többit pályázaton nyert pénzbôl biztosítottuk. Átalakítottuk az óvodában a vizesblokkot, most már megfelel az ÁNTSZ. elôírásainak is. Az iskolában a szokásos nyári karbantartáson túl jelentôsebb parketta-felújításra került sor részben saját kivitelezésben. Részt vettünk a Szociális és Családügyi Minisztérium pályázatán, melyet “roma közmunkaprogram” címmel hirdettek meg. A 4 dolgozó 4 hónapon át a falu patakjaiban, árkaiban a vízelvezetés javításán dolgozott. A törvény elôírja, hogy a rendszeres segélyben részesülô személyeknek évente 30 munkanap “közcélú” munkát kell teljesíteni. Az ô munkájukat is hasznosítva megkezdtük a legrosszabb állapotú járdák javítását a nagyobb gyalogos forgalomnak kitett helyeken. Bevált az a gyakorlat, hogy a közterületek rendben tartását megosztottuk a vállalkozó (Prucs András) és az önkormányzati brigád (kiegészülve közcélú munkásokkal) között. Ha a lakossági közremûködés még nagyobb lenne, szebb és tisztább lehetne a falu. Az év folyamán egyre többen csatlakoztak a szennyvízhálózatra. Nyilván volt ebben kényszerítô elem és saját érdekfelismerés is. Több, mint 1.5 millió Ft-ot fordítottunk a lakossági vízdíj támogatására. Mindenki a saját számláján láthatta, hogy az ô családja részére ez pontosan mennyit jelentett. Üdvözöljük és támogatjuk, ha az ún. civil szféra új tagokkal bôvül. Így
volt ez a vendégvárók egyesülete tavaszi megalakulásakor is. A támogatás pénzben is megmutatkozik, mert az év folyamán – 300 ezer Ft-al támogattuk a Dunaszekcsô Emlékeiért és Jövôjéért Alapítvány nyári rendezvénysorozatát, a teleház a könyvtár helyiségében van, fenntartási kiadásait az önkormányzat fizeti, ezen túlmenôen az Internet használatot biztosító telefonköltségekhez havi 20 ezer Ft plusz támogatást adtunk, 50 ezer Ft-al támogatunk a nyári fotótábort. – a vendégvárók egyesületét 50 ezer Ft-al segítettük, – 70 ezer Ft tagdíjat fizetünk a Mohács-Bóly Fehérborút Egyesületbe, hogy a magánszemély tagok élvezhessék a tagságból fakadó elônyöket. A lakosság egészét érintô támogatás, hogy tagjai vagyunk a jégesôelhárítási egyesülésnek. Talán ennek is köszönhetô, hogy nagyobb jégverést nem kellett elszenvednünk. A szociális ellátási körbe tartozóan megemlítem, hogy 10 hónapon át havi 32 ezer Ft össztámogatást nyújtunk 8 fô felsôfokú tanulmányokat folytató hallgatónak. A “Duna Gyöngye 2000 RT.” megbízásával gondoskodtunk a leesett hó eltakarításáról, az alapvetô közlekedési feltételek biztosításáról. Hiányosságok vannak e területen, de ezek az utcák kedvezôtlen földrajzi elhelyezkedésébôl adódnak. Irigykedve olvastam az újságban a görcsönydobokai példát, mely szerint az önkormányzatnak nem kell kötelezni a lakókat a járdára hullott hó eltakarítására, mert megteszik azt önként, sôt, a dobokai részen még az utat is megtisztították. A 2002-re vonatkozó önkormányzati elképzeléseket az újság következô számaiban illetve falugyûlésen ismertetem. Hegedûs György polgármester
DUNASZEKCSÔI HÍREK
Pályázati eredmények A “könyvnek köszönöm” címmel megyei irodalmi pályázaton vettünk részt, több felsôs osztálytársammal együtt. Egyszer Szabó Zoltánné (Eszti néni) a magyar tanárnônk egy nagyon jó hírt mondott az osztálynak. A felsô tagozatból 8 embernek el kellene utaznia Pécsre eredményhirdetésre. Ezek a tanulók: Hegedûs Gábor, Máté Melinda, Schmidt Andrea, Oláh Andrea, Sándor Judit, Varga Mariann és Ratting Gergely 8. osztályosok. Mindegyikünk örült, amikor megtudta a nagy hírt, és nagyon boldogok voltunk azért, hogy a fogalmazásaink elértek valamit. Persze még nem tudtuk mit kapunk, de már elôre örültünk. Mikor elérkezett a nagy nap csalódottak voltunk, mert a nagy hóviharok miatt nem mehettünk el Pécsre. Eszti néni azzal vigasztalt minket, lehet, hogy utánunk küldik az ajándékokat. Mi türelmesen vártunk, vártunk, vártunk és csak vártunk. Nagy meglepetés volt, amikor a karácsonyi mûsoron az igazgató bácsi felolvasta a neveket, megdicsért mindet és átadta a jutalomkönyveket. Én 5000 Ft értékben különdíjat kaptam és nagyon boldog voltam Sándor Judit 6. osztály
Téli örömök Sok gyerek kedvenc évszaka a tél. Ilyenkor jön a szánkózás, a korcsolyázás, a hógolyózás és még sok más téli játék. Mikor a gyerekek reggel felébrednek és látják, hogy kint a szabadban minden csupa hó, egyszerûen nem bírnak magukkal, mert már
5
ISKOLAI HÍREK játszani szeretnének a hóban. De ezekbe a dolgokba beleszól a délelôtti iskolai tanítás, ami még egy kicsit átnyúlik a délutánba is. Mindezek után elsô a lecke, amit a tanárok feladnak. Ezt a sorrendet azonban nem mindenki tartja. ôk úgy gondolják, hogy a játék az elsô, nem a tanulás. Külön öröm a gyerekeknek télen, amikor a szüleikkel mennek el szánkózni, vagy korcsolyázni. Ilyenkor együtt az egész család és nagyon jót szórakoznak. Persze én is gyerek vagyok és ezek a dolgokat tapasztalatból mondom. Számomra is fontos a tél, a szánkózás és más egyebek. Jó ezekben a pillanatokban gyereknek lenni. A barátok egymással játszanak. De azért bevallom, jobban szeretem a nyarat, mint a telet, mert akkor még több mozgási és játéklehetôség van és az iskola is szünetel. Egyszóval a tél fantasztikus évszak csakúgy, mint a nyár, és amikor ennek az évszaknak a végére érünk mindig várjuk és várjuk, hogy újra tél legyen. Hegedüs Gábor 6. osztály
Továbbtanulás, pályaválasztás az idei évben A nyolcadikosoknak, mint minden évben, most is el kell dönteniük, hova szeretnének menni, hogy folytassák tanulmányaikat. Ebben az évben, 16 nyolcadikos körül 15 szakközépiskolát, 1 pedig gimnáziumot jelölt meg elsônek. A legtöbben Mohácsra, vagy Szekszárdra szeretnének menni, de van aki Pakson, és van aki Pécsen akarja kamatoztatni tudását. Ha a tavalyi
A szeretet a legfontosabb
A barátság
Szeress mindig Ne csak addig Siess, siess nagyon Nem elég csak a vagyon
Tiszta az az érzés Amiben nincs kérdés Csak a szeretet, ami fontos, Egy barátság mindig legyen szoros
Tudni kell szeretni S aszerint is élni! Mert aki nem szeret Majd elhagy téged!
Ha a barátság elszakad A szeretet megmarad Olyankor a szív oly szomorú A szíved nagyon bú! Hegedûs Krisztina 8. osztályos tanuló versei
nyolcadikosokat nézzük, közülük csak két személynek kellett otthagynia iskoláját. A többieknek pedig sikerült az elsônek, vagy a másodiknak megjelölt iskolába bejutniuk és úgy tûnik, ott meg is állják helyüket. Reméljük mindenkit felvesznek oda, ahova továbbtanulni szeretne menni. Sok szerencsét kívánunk a nyolcadik osztálynak! Statisztikai adatok A továbbtanulás és pályaválasztás az idei nyolcadikosoknál Lányok: 10 lányból a legtöbb szakközépiskolát választott. Az annyi mint, hogy öten. A szakmunkásképzô iskolába hárman szeretnének menni. Végül legkevesebb arányban választottak gimnáziumot, mindössze ketten. Fiúk: a hat fiú közül, hasonlóan a lányokhoz, szakközépiskolát választottak a legtöbben. Így hát kb. hárman vannak. Gimnáziumot pedig ketten választottak. Végül szakmunkásképzô iskolát egy fiú választott. Tehát statisztika: Lányok Fiúk Gimnázium 2 2 Szakközépiskola 5 3 Szakmunkásképzô 2 1 Megjelölt iskolák sorrendje (A legtöbbek által választott): 1. Dr. Kelemen Endre Szakközépiskola és Kollégium (7 fô) 2. Kisfaludy Károly Gimnázium (2 fô) 3. Radnóti Szakközépiskola (2 fô) Sándor Judit 6. osztály
évben február 9-én tartja a bált. Mindegyik osztály készül valamivel, de az titok, hogy ki mibe öltözik be. Mindenki szeretne nyerni. A bált az SZMK vagyis a szülôi Munkaközösség szervezi. Minden bál elôtti napon lehet beadni pénzt. Ebbôl veszik meg az ajándékokat. A tombolával lehet nyerni kis csomagokat és tortákat. A sarokban szokott lenni a büfé, ahol lehet venni csokit, rágót és ilyen kis dolgokat. Ezenkívül lehet még venni zsemlét és innivalót. Farsang Január 6-a a karácsonyi ünnepkör záró és a farsang kezdônapja. Jó jelnek tekintették ilyenkor a napsütést. A busójárás is hasonló. Ott is jelmezbe öltöznek az emberek, de ijesztgetnek is. Ez Mohácson történik. Mohács lakossága régen a török háborúk idején elbujdostak. Gyûlölték a törököket és egy éjszaka megjelent nekik fehér paripán egy aranyruhába öltözött vitéz, aki azt parancsolta: a száz esztendô alatt készült kürtöket fújjátok meg, ijesztô fasisakokat tegyétek a fejetekre és félelmetes hangú kolompjaitokat kössétek derekatokra. Keresztül a városba a Dunán induljatok. Amikor meglátták ôket a törökök megijedtek és elfutottak. Ezért ijesztgetik az embereket a busójáráson, ahol vásár is van. A farsang és a busójárás közti hasonlóság, hogy emberek öltöznek be és jól mulatnak. Ilyenkor ûzik el a telet, és Mohácson koporsót égetnek, vagy a Dunába dobják. A farsangi idôszak a hamvazószerdával fejezôdik be. Az idei farsang február 7-én a kisfarsanggal kezdôdik és a busótemetéssel (febuár12-én) fejezôdik be. Aranyi Erzsébet, Máté Melinda, Oláh Andrea
Farsangi bálra készülünk (A farsang eredete) Mindenki nagyon várja már a farsangi bált. Úgy tûnik, hogy az idei bál ötletesebb és színesebb lesz, mint a tavalyi. Most már alsósok és a felsôsök együtt öltöznek be. Kíváncsiak leszünk az új ötletekre! A farsang A farsang egy nagyon jó mulatság. A mi iskolánk ebben az
Varga Mariann 8. osztályos tanuló alkotása
6
DUNASZEKCSÔI HÍREK
Óvodánk élete 2001. szeptemberétôl...
Már mindenki nagyon várta az új tanévet a hosszú szünet után, hogy végre elkezdôdjön az óvoda. Szeptemberben nagy örömmel vettük birtokba a felújított mosdónkat. Mikor már az új kiscsoportosok is beilleszkedtek a mindennapi óvodai életbe, akkor októberben felkerekedtünk és elutaztunk Pécsre a Bóbita Bábszínházba, ahol a “Mese a Szaltán cárról” címû elôadást néztük meg. A buszra várva sétáltunk egyet a Székesegyház elôtt, a szökôkút körül, majd tovább indultunk az Abaligeti Cseppkôbarlangba. A barlang elôtti tónál nagyot játszottunk, majd végre végigjárhattuk a barlangot. A csodálatos cseppkövek és a kis alvó denevérek nagy élményt jelentettek a kicsiknek. Csodálatos nap volt és mindenki jól elfáradt. Még ebben a hónapban Buci bohóc is járt az ovinkban, egy vidám délelôttöt szerezve a gyerekeknek. Novemberben Márton-napon az ötödik osztályosok kis elôadással lepték meg az ovisokat. Közös énekléssel, lámpás felvo-
nulással emlékeztünk meg Szent Mártonról. Decemberben Mikulás-ünnepélyünkön Fredico és kis bohóca Bonifác látogatott el ovinkba és rövid mûsorukkal szórakoztatták a gyerekeket. Közben a betoppanó Mikulás is szórakozott a mûsoron, majd kiosztotta a jó gyerekeknek a megérdemelt ajándékokat. A karácsonyváró játszóházban karácsonyi ajtódíszeket készítettünk a gyerekekkel. Az ünnep elôtt Bárban jártunk vendégségben, ahol a Mûvelôdési Házban a “Brémai muzsikusok” címû elôadást láttuk a bári óvodásokkal közösen. A Dunaszekcsôi Mûvelôdési Házban pedig a Kalamajka tündér címû elôadást tekinthették meg a gyerekek. Karácsonyváró mûsorunkon a szülôk is jelen voltak és ezzel egyben elbúcsúztattuk a 2001-es esztendôt is. Programjaink támogatói: a Mobilitás Dél– Dunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda és a dunaszekcsôi Cinege Ifjúsági Klub.
Cinege hírek – A taiji-klub minden héten szerdán 19 órakor, szombaton 18 órakor tart foglalkozást, melyre szeretettel várjuk az érdeklôdôket. (Tavasszal ismét tervezünk egy intenzív tanfolyamot, melyen kibôvíthetjük ismereteinket.) – A játszóházi és kézmûves foglalkozásokra ismét sikerült 105 000 Ft-ot nyernünk a Mobilitástól. A Kézmûves Mûhely most van kialakítás alatt a Napközi Konyha két utolsó termében, melyhez köszönjük az Önkormányzat támogatását. A foglalkozások menetét most állítjuk össze, ide szintén várjuk azok jelentkezését, akik szívesen tanulnának, vagy tanítanának meg különbözô technikákat. – Köszönjük Erdélyi Máriának, hogy megtervezte a Cinege Ifjúsági Klub emblémáját!
Horgászegyesület hírei – Február 24-én délelôtt 9 órakor a mûvelôdési ház tánctermében tisztújító közgyûlést tart a Horgászegyesület, melyre szeretettel meghívja minden tagját.
Hagyományôrzô Nyugdíjas Klub hírei – A Hagyományôrzô Nyugdíjas Klub a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség pályázatán 30 000 Ft-ot nyert, melynek ünnepélyes átadására január 22-én kerül sor a Szövetség székházában. – Február 6-án kerül megrendezésre Farsangi Piroskontyos Bál, melyen vendégként a Mároki Nyugdíjas Klubot szerepel. Minden nyugdíjas társukat szeretettel várnak a rendezôk.
Bátáért Egyesület
Vállalkozások és a helyi társadalom. A nyáron egy helyi vállalkozó nekem szegezte a kérdést: Ha már az alapítvány a település jôvôjéért is tevékenykedik, akkor miért nem a munkahelyek létrehozásán fáradozik? Végezetül megegyeztünk abban, hogy nagyobb pressziót kellene gyakorolni az önkormányzatra, ösztönözze jobban a vállalkozásokat a munkahelyteremtésre. Természetesen ennél súlyosabb kérdésrôl van szó. A rendszerváltozáskor meglévô szabadabb vállalkozási légkörben elsôsorban (napjainkig is) a szolgáltatással és termékek eladásával foglalkozó üzletek szaporodtak el, nem pedig az értéket, terméket létrehozók, feldolgozók. Több boltot már nemigen bír el a falu, és az apró boltok sem képesek már több embert eltartani, munkahelyet teremteni. Kevés a vásárlóerô, minek oka a sok alacsony keresetû lakos, és az, hogy helyben kevés pénz „termelôdik meg”. Az üzlet azért még eltartja a családot, de fejlôdésre nem lehet számítani. Sokan számítottak az idegenforgalomra, de a vásárlói szokásokat figyelembe véve (inkább nagyobb városi üzletekben vásárolnak, úgy jönnek Szekcsôre) ez nem teljesen vált be. Kevés az olyan vállalkozás, ahol az elôállított termék vidéken találna gazdát, és a pénz visszajönne a faluba, elköltésre. Fellendülést csak az hozhat, ha helyben termelt, vagy feldolgozott alapanyagokból állítanának elô piacképes termékeket, amit a falun kívül értékesítenének. Pozitív példa a Kriegler pékség termékeinek sikere a környezô településeken. Mesteremberek is egyre kevesebben vannak, gyakran elôfordul, hogy építkezésekhez, javításokhoz vidéki vállalkozók kapnak szerepet, mert az a szakma vagy nincs képviseltetve Szekcsôn, vagy rossz színvonalú munkát végeznek, esetleg nem tud számlát adni. A helyi vállalkozások jövedelmezôségét nem lehet összehasonlítani egy prosperáló településen lévôkével, ahol a helyi vállalkozók jelentôs iparûzési adót tudnak az önkormányzat kasszájába fizetni. Nálunk a Dunagyöngye RT. fizeti a legtöbbet, a többi befizetés elenyészô hozzá képest. Mit lehet akkor tenni? Az önkormányzat azzal tudna hozzájárulni a fejlôdéshez, ha megrendelésekhez tudná juttatni a helyi vállalkozókat, így megszûnne az egymásra mutogatás, miszerint „adnék a falunak, de adj munkát!”. A csatornaépítés ebbôl a szempontból elszalasztott lehetôség volt, amit a helyi vállalkozói társadalom azóta is sérelmez. A vállalkozók pedig fogjanak össze, rengeteg olyan termék van, amit helyben is elô lehetne állítani. -naki-
Közhasznú szervezetet hoztak létre Bátán, tavaly augusztusban. Az Egyesület céljai között olvasható: fogja össze a bátai és Bátáról elszármazott személyeket a közös célok megvalósítása érdekében, képviselve a település érdekeit különbözô gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai szervezeteknél. Távlati céljuk, hogy a falu természeti adottságait kihasználva a falusi turizmus meghonosítása, ahol a vendégeket horgászati, vadászati, gyalogos– és vizitúrázási lehetôségek, kulturális programok várják. Együtt kívánnak mûködni a sárközi falvakkal és Bátaszékkel, a régióban pedig Dunaszekcsô, Dunafalva és Szeremle településekkel. Rövid távú célok között szerepel a kerékpár és gyalogút kiépítése a települések, így Dunaszekcsô, és Báta között is. Üdvözöljük az új civil szervezetet, és sok sikert kívánunk munkájukhoz! Már eddig is szép eredményeket értek el, szépítve, csinosítva a falut. Közös terepbejáráson néztük végig a kerékpárút és turistaút lehetséges nyomvonalait. Az Egyesület havonta jelenteti meg a Bátai Hírlap címû folyóiratot.
DUNASZEKCSÔI HÍREK
7
Fotótábor és kiállítás Dunaszekcsôn, 2001 nyarán, avagy a cigánykérdés a helyi társadalomban Elôzô számunkban tájékoztattuk a Tisztelt Olvasót, hogy július folyamán fotótábort szervezünk, és az alkotásokból kiállítást hozunk létre. Azóta Pécsett a Mecseki Fotóklub Halász Rudolf Galériájában és Budapesten a Vista kávéházban volt látható egy 40 képbôl álló válogatott anyag. Az itt megforduló alkotók, fotómûvészek és fotóriporterek (Gárdi Balázs tudósította például Pakisztánból és Afganisztánból képeivel a Népszabadság olvasóit, és elnyerte az év sajtófotósa címet is), saját fotóalbumokkal, kiadványokkal rendelkeznek, melyekkel bizonyították a fotószakmában elfoglalt elôkelô helyüket. Munkájuk során önállóan választották a fényképek témáit, köz-
ben megismerkedtek a faluval, a helyi emberekkel. Egyöntetû benyomásuk, hogy nagyon szimpatikusak, és segítôkészek a helyi emberek, és szép jövô elôtt áll a település. Megtetszett nekik a falu, még biztosan találkozhatunk velük. Képeik Szekcsôrôl reményeink szerint bejárják a fél világot, különbözô kiállításokon hívják fel a figyelmet arra, hogy létezik valahol egy Dunaszekcsô nevû település, amit ezért, vagy azért érdemes meglátogatni. Nagyon sok munkával telt a tábor 10 napja, és az idô sem volt kegyes hozzájuk, de mindenki megoldotta a rá váró feladatokat. A tábor nem jöhetett volna létre támogatók nélkül: Dunaszekcsô Önkormányzata, a Baranya Megyei
Szent Vendel Szeretném elôrebocsátani, hogy minden tekintetben hagyománytisztelô ember vagyok. 55 éve kötôdöm Dunaszekcsôhöz és ez a kötôdés az idô elôre haladtával egyre erôsebb. Egy régi mondás jut eszembe, miszerint a hagyománytiszteletet olykor csak egy hajszál választja el a maradiságtól. Nézzük tehát a tényeket. Alapítványunk tervbe vette, hogy 2001ben rendbe teszi az évtizedek óta elhanyagolt Kálvária dombot, valamint a településünkhöz tartozó egyházi jellegû és egyházi tulajdonban lévô szobrokat. A Vendel szobor kivételével minden szobor elkészült, amirôl egy másik cikkben már beszámoltam. Gyermekkoromban édesapámmal gyakran elmentünk a szobor mellett és emlékezetemben egy nagyon szép szobor él, rendezett környezettel. Most, ha valaki megnézi a szobrot – szerencsére kevesen látják – a látvány megrázó. Az idô vasfoga megtette a magáét, de ami leginkább elszomorító, az elhanyagolt környezet. Úgy gondoltuk, a szobrot ebben a környezetben felújítani teljesen értelmetlen volna, ezzel Plisz József restaurátor is egyetértett, így született a többségi döntés, hogy a szobrot át kell helyezni a templom környékére, ahol a többi egyházi szobor többsége található. Szoboráthelyezésre számtalan példa van. Kevesen tudják, hogy a Flórián szobor sem a mostani helyén volt eredetileg, hanem a Réti féle vendéglô közelében. A kocsmában elfogyasztott sok sörtôl és bortól kialakult feszültségtôl igyekezvén megszabadulni, sokan a szobrot meglocsolva könnyítettek magukon. Akkor is indokolt volt az áthelyezés. Vannak helyhez kötött szobrok, amelyeknek semmiképpen nem lehet a helyét megváltoztatni. Például, senkinek nem jutna eszébe, hogy a
mohácsi csata emlékmûvét áthelyezze máshová. A Vendel szobor azonban nem ilyen. Az 1800-as évek közepén azért került a jelenlegi helyére, mert akkor azon a környéken még birkanyájak legelésztek. Tudni illik, hogy Szent Vendel a juhászok és állattartók védôszentje. Hol vannak már a birkanyájak? Én vállaltam a feladatot, hogy végigjárom a hivatalos utat. Legelôször Román János esperes urat kerestem meg, ô egyértelmûen támogatta a tervet. Azután az Önkormányzattól helyet kértem a szobor számára a templom környékén. Új helyéül a templom mellett lévô parkban található virágágy közepét találtuk a legalkalmasabbnak. Az Önkormányzat jóváhagyta javaslatunkat. Ezután személyesen felkerestem Heltai Lászlót, a Duna Gyöngye 2000 Mezôgazdasági Rt. elnökét, vállalják a szobor átszállítását. Elnök úr ezt határozottan megígérte. Plisz József restaurátorral egyeztetve, október 10-ét jelöltük meg az átszállítás idôpontjának. Október 9-én hívott fel telefonon Hegedûs György Polgármester úr, hogy néhányan tiltakoznak a szobor áthelyezése miatt. Kérdezem én, akiket évtizedeken keresztül nem érdekelt a szobor állapota, akik gyakrabban elmentek mellette és hagyták, hogy a szobor és környéke ilyen szégyenteljes állapotba kerüljön, milyen alapon tiltakoznak most? Miért lett egyszerre ilyen fontos ez a szobor? Alapítványunk szeretné ezt a szégyenteljes állapotot megszüntetni, a szobrot mindenki számára láthatóvá tenni és megmenteni az utókor számára. Reményeink szerint tavasszal a szobor átkerül új helyére és aki azt mondja, hogy ez a megoldás nem jobb mint a régi, az magának sem mond igazat. Deák Árpád
Millenniumi Bizottság, és egy roma civil szervezet járult hozzá a szállás és étkezéshez egyenként 50.000 Ftal. A különbözetet alapítványunk tagjai tették hozzá, munkájukkal, természetbeni és anyagi hozzájárulásukkal. A szekcsôi kiállítás azonban kisebbfajta vihart kavart néhány ember szívében. Mielôtt ezekre rátérnénk, a tények: 14 alkotó dolgozott a táborban, megállapodás alapján mindenki legfeljebb 10 képet küldhetett. Egymás képeirôl az idô rövidsége miatt nem tudtak, így több téma átfedésben jelent meg. A képeket saját költségen állították elô, darabonként hozzávetôlegesen 5.000 forintért. Ezek után sokunknak csak az tûnt fel, hogy „miért ilyen sok a cigány?”, ami még a legenyhébb kijelentések közé tartoztak, de amit tapasztaltam az kôkemény rasszizmus, Dunaszekcsôn a harmadik évezredben. Itt, ahol végignézték a szerbek, majd a németek kitelepítését, zsidók elhurcolását, most egy több, mint 20%-os helyi kisebbséget minôsítenek negatívan helyi és társadalompolitikai okokból. Már eddig is feltûnhetett, hogy írásaim zöme mentegetôzéssé válik a végére, mindig azt kell bizonygatnom(nunk), hogy van néhány „hülye” (már elnézést a kifejezésért), aki feláldozza a nyarait, pénzét, energiáját, hogy legyen „valami”. Létrehoz egy pénzben ki sem fejezhetô értéket, hogy „legyen valami a faluban” és akkor még nekem(ünk) kell magyarázkodni sok esetben azoknak, akik sokkal tehetôsebbek és sokkal többet tehetnének Szekcsôn élve, mint mi „vidéken”. No ennyit az emberi gyengeségrôl, legyünk realisták és gondolkodjunk hideg fejjel. Vizsgáljuk meg a cigánykérdést Dunaszekcsôn. Egy viccet kifordítva, „Van-e cigánygyûlölet Dunaszekcsôn?”, mire a válasz: „Nincs, de igény lenne rá…”, mutat rá a dolog kétélûségére. Statisztikai adatokat nézve a múlt század 40-es éveiben még elenyészô számú roma származású ember élt Szekcsôn. Megjelenésük a 60-70-es évekre tehetô, mikor is a környezô településekrôl „véletlenül” kiszorultak (emberjogi szempontból inkább ne firtassuk, hogyan…), és egy részük nálunk tudott letelepedni. Ekkor még viszonylag sok munkalehetôség volt, és Szekcsôn az elvándorlás és a népességfogyás miatt olcsón lehetett ingatlanhoz jutni. Ez a folyamat máig is tart, nehéz sorsú nagycsaládok (nem feltétlenül csak cigány származásúak) telepedtek le, bízva a helyi és országos szociális háló védelmében. Az önkormányzat jelentésében olvasható, hogy a költségvetés 18%-a fordítódik szociális támogatásokra. A 70-es évek végétôl jellemzôvé váltak az ipari méretû bolti lopások,
máig bármit meg lehet kapni a faluban, olcsón, akár rendelésre is (ha jól tudom, ez még mindig így van). A fô ok, hogy a vándorló életet folytató és azt természetesnek vevô (mármint az, hogy idônként életteret változtatnak) cigány életformát az itt letelepedô cigányok nem folytatták, hanem viszonylagos jólétet teremtettek maguknak, annak pontosan azaz oka, hogy a helyiek megvásárolták (most is) a lopott holmit. A roma családok igen zárt közösségekben élnek, de nagy közöttük a szolidaritás. Távoli rokonoknak is készek segítséget nyújtani, így elég nehezen követhetô, kik is laknak Szekcsôn. Ennyit a „történelemrôl”, és most nézzük a helyi társadalomban betöltött szerepüket. A nem roma emberek nagy részérôl egy határozott és merev elutasítás és kirekesztés, míg a másik oldalon büszkeséggel töltött nagyfokú asszimilálódási vágy érezhetô. ôk is szeretnének teljes jogú polgárai lenni a falunak. Követendô példaként említem meg „Gusztit, a szódást”, ahogy Markovics Ferenc fotómûvész a róla készült képsorozatot elnevezte. Persze lehetne példákat pro és kontra felhozni, a tényeket azonban nem lehet megváltoztatni. Dunaszekcsônek jelentôs számú cigány lakosa van, problémáikat és általánosabban a köz problémáit meg kell oldani, ami nagy kihívás a jövô faluvezetôinek. Ne csak autóból nézzük a falut, hanem menjünk ki az utcára, hátha nem is csal az a „Vendégszem”! Végezetül elmondok egy történetet, ami egyetemista koromban történt velem Szegeden. Késô este mentem hazafelé, amikor oroszlánkörmeiket próbálgató cigány fiatalok célpontjává lettem. Miután minden ok nélkül jól helybenhagytak, meg tudtam volna ölni az összes cigányt. Azóta inkább arra jöttem rá, hogy az embereket nem a származásuk különbözteti meg egymástól, hanem a neveltetésük. Ebben léphetne a helyi értelmiség, az „igény meg van rá!”. Most bizonyára mindazok, akiknek negatív élményei vannak a cigányokkal szemben, mert mondjuk ellopták a terményét, neheztel rám, de mondjon más (törvényes) lehetôséget! Visszatérve az albumra, megjelenése óta szintén éles viták tárgyát képezi a faluban, de ennek örülni kell, mert legalább beszélnek az emberek kényesebb dolgokról is. Elôször mosakodjunk meg, majd aztán vegyük fel a tiszta ruhát! No jó, jövôre készítünk Karácsonyra egy színes, szép képeket tartalmazó albumot is. A könyv kapható a Teleházban és a Falumúzeumban, kérjük, támogassa vásárlásával alapítványunkat! Bíró Zsolt
8
DUNASZEKCSÔI HÍREK
Comenius Logo tanfolyam a Teleházban 2001. augusztusában sikerrel pályáztunk a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány “Programozás kicsiknek” 2001 címû pályázatára. Ennek köszönhetôen a tanfolyam sikeres zárásával, a Teleház tulajdonába kerültek a következô eszközök: 2 db számítógép, 2 db hangkártya, 6 db hangfal, 1 db webkamera, 2 db digitális rajztábla, 9 db fejhallgatós mikrofon, 1 db comenius szoftver (összesen 560 000 Ft értékben). Ezeken kívül 260 000 Ft pénzbeni támogatásban részesültünk a program lebonyolítására. A program szeptember elején indult, amikor az általános iskolában meghirdettük. A jelentkezési határidô szeptember közepe volt, a rendelkezésre álló 2 hét alatt a gyerekek bejárhattak a Teleházba és megismerkedhettek a comenius játékokkal. Szeptember közepére 21 gyerek jelentkezett, 4-8 osztályig vegyesen. A tanfolyamon résztvevô gyerekek: Raffai Edina 4. osztály, Alföldi Gábor 4. osztály, Lábas Róbert 4. osztály, Potó István 5. osztály, Kiss Vivien 5. osztály, Szabó Lívia 5. osztály, Balog Viktor 5. osztály, Bak Gabriella 5. osztály, Ratting Gábor 5. osztály, Fitus Roland 6. osztály, Rutsch Ádám 6. osztály, Hegedüs Gábor 6. osztály, Szalai Zoltán 7. osztály, Treutz Ágnes 7. osztály, Nagy Zsolt 7. osztály, Schmidt Zoltán 7. osztály, Gura Tamás 7. osztály, Ratting Gergely 8. osztály, Glock Fruzsina 8. osztály, Kis-Gadó Dániel 1. osztály. A gyerekek alapos tanulmányozás után kiválasztották a programot, amiben dolgozni kívántak. 16-an a krea-com programot, és 4-en a programozást választották. A kisebbek közül a többség az írást választotta a krea-com programból. A merészebbek az animációval, a montázzsal és egy kislány pedig a narrációval próbálkozott. A krea-com program 3 részbôl állt, amit havi bontásban kellett teljesíteni. A programon belül is 6 részprogram közül választhattak a gyerekek. A feladatok megoldása sok ötletet, kreativitást és több számítógépes program elsajátítá-
sát igényelte. A programozó gyerekeknek folyamatosan kellett a feladataikat elkészíteni és az Interneten keresztül elküldeni a budapesti mentoruknak, aki ezután „feladta az újabb leckét”. A komoly munka mellett a játékra is jutott idô. Mikulás napra kihúztuk egymás neveit egy kalapból, és különbözô számítógépes programokkal ajándékokat készítettünk, majd az Interneten keresztül elküldtük egymásnak. Ezen kívül mi is készítettünk a gyerekeknek meglepetést, megajándékoztuk ôket tortával és egy kis emlékkártyával. Eljátszottunk egy mikulásról szóló mesével és errôl a gyerekek illusztrációkat készítettek. A szülôk is megtekintették az elkészült munkákat, illetve a gyerekeiket munka közben. Nagyon örültek, hogy jó helyen vannak és ilyen sokat tanultak. A program megkezdésekor célunk az volt, hogy minél több gyerek vehessen részt a tanfolyamon, és olyan dolgokat tanuljanak meg, melyeket a késôbbiek során is hasznosíthatnak. A 20 gyerek lelkesen és ötletesen csinálta végig a képzést. A helyi általános iskola információs csatornaként segítette munkánkat. Az Internet használatának megismerése nagyon fontos pontja a képzésnek. Nálunk a gyerekeknek ideje és lehetôsége volt arra, hogy kitapasztalják a különbözô lehetôségeket. Jó példa erre, hogy Nagy Zsolt 7. osztályos tanuló az Interneten talált rá egy országos levelezôversenyre, ahová be is nevezett. Mûvészettörténet tárgykörben az elsô fordulóban a második helyet érte el, és szorgalmasan készült a második fordulóra is. Sok gyerek talált levelezôpartnerekre, akikkel azóta már jó barátság alakult ki. A faluban ez volt az elsô számítástechnikai képzés gyerekek
Apróhirdetéseket bármely magánszemély ingyen tehet közzé, vállalkozók számára, mérettôl függôen 500-1000 Ft támogatást kérünk a megjelentetéshez. Névnapra, születésnapra történô jókívánságok közléséhez szintén ingyenes lehetôséget biztosítunk. Természetesen a támogatásokat sem utasítjuk vissza! Hirdetések leadása a Teleházban.
HIRDETÉSI LEHETÔSÉG!
számára, amit a szülôk is örömmel fogadtak. Ezt mutatja az is, hogy többször ellátogattak a foglalkozásokra, hogy megtekintsék az itt folyó munkát, ezen kívül a falutévén keresztül is értesülhettek róla. A foglalkozások alkalmával barátságos légkört teremtettünk a gyerekeknek, teával, meglepetés süteménnyel vártuk ôket, ezzel is növelve kedvüket a részvételre. A tanfolyam befejezése óta, (december 31.) ezek a gyerekek otthonosan mozognak a Teleházban, bátran veszik igénybe szolgáltatásainkat, kérik ki tanácsainkat, és közülük többen szeretnék folytatni a programot. Gubik Viktória Teleház munkatárs
Bezárták… Novembertôl nem üzemel egyelôre tovább a dunaszekcsôi Halászcsárda. A vidékiek körében még mindig fogalomnak számító intézmény bérlôje nem vállalta tovább az üzemeltetést. A település idegenforgalmának érdekében nem mellékes, mi lesz a sorsa. Tovább mûködik-e eredeti formájában, vagy egy újabb toronnyal bôvül a Duna-part. Következô számunkban megkérdezzük az érdekelteket, teret adva a kulturált vita lehetôségének is. További tavalyi hír, hogy több éves vajúdás után a fatelep sem mûködik a jövôben. Sport A dunaszekcsôi serdülô labdarúgó csapat a Baranya megyei területi bajnokságában az ôszi szezont, a 3. helyen zárta. A tavaszi szezonra történô felkerülést a tornateremben megkezdte. A bajnokságban csapatunk a dobogós helyet szeretné megôrizni. Papp János edzô
„Szekcsôi vagyok, nem vidéki!” A nyáron Szekcsôre látogató budapesti vendégek hívták fel a figyelmet, számukra kissé humorosnak tûnô, a címben megfogalmazott kijelentésre. Tehát aki nem szekcsôi, az vidéki. A dolgok mélyén erôs lokálpatriotizmus húzódik, ami a település jövôje szempontjából fontos erôforrás. Az itt lakók büszkék származásukra, sôt az elszármazottak is hasonló képpen vélekednek errôl. Azonban a lokálpatriotizmusnak vannak negatív oldalai is. Mikor kezdtek komolyra fordulni az események a helyi alapítvány körül, szembesültem elôször azzal, hogy vannak “szekcsôibbek” a szekcsôieknél is, vagyis valakit szekcsôinek nevez a helyi társadalom, valakit meg nem. Sôt, különbözô fokozatok is vannak, léteznek “igazi” szekcsôiek, és vannak úgymond “jöttmentek”. Most megpróbáljuk megkeresni a válasz arra, hogy ki az “igazi” szekcsôi. A régmúlt idôkbe visszatekintve a történelem viharai errefelé sem maradtak nyom nélkül. Voltak jó és rossz periódusok. Talán Dunaszekcsô az egyik olyan település, ahol a legtöbb népcsoport megfordult az elmúlt évszázadokban. Csak a legjelentôsebbeket említve: szerb bevándorlás, török megszállás, német betelepítés, felvidékiek megjelenése, nem beszélve a szocialista idôszak demográfiai változásairól. Az egykori új lakosok váltak szekcsôivé, ötvözve a kultúrák sokszínûségét, éltek harmóniában, vagy viszályban egymással. Egyben közös volt mindenki, itt akartak élni, és biztosítani a család jövôjét. Most sincs másként. Az ember féltékeny típus, félti hegemóniáját, domináns szerepét a helyi társadalomban, ritkán enged be másokat. A kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés mindig bajt hozott az egyszerû emberekre. Ki válik “igazi” szekcsôivé, kit fogad be a helyi társadalom? Ezekre a kérdésekre majd-
nem lehetetlen válaszolni. Sokféle példával lehetne elôhozakodni, talán néhány tulajdonság felsorolása adhat némi támpontot: érdekei ne keresztezzék másét, segítsen a rászorulókon, járuljon hozzá a település felemelkedéséhez. Sajnos a demográfiai adatok azt a tendenciát igazolják, hogy egyre kevesebb “régi” szekcsôi marad a faluban, a fiatal generációk más településeken keresik boldogulásukat, a betelepülôk nagy része vagy szociális támogatásra rászoruló, vagy a település természeti adottságai miatt házat vásárló, építô tehetôsebb polgárok, akik inkább vágynak nyugalomra, mint a település nehézségeinek megoldására. Szinte lehetetlennek tûnik, de ez lehet az egyetlen kiút, egységbe kovácsolni azokat az embereket, akik képesek és akarnak is tenni a faluért. Vajon a következô századfordulón kik lesznek az “igazi” Szekcsôiek? – szerk –
Kiadja a Dunaszekcsô Emlékeiért és Jövôjéért Alapítvány Felelôs kiadó: a kuratórium elnöke Szerkeszti a szerkesztôbizottság Tördelôszerkesztô: ????????? Munkatársaink: Guzsván Lajosné Treutz Lászlóné Engedélyszám Nyt.e.sz: 361/1997 Nyomdai munkák: Folpress Nyomdaipari Kft. Felelôs vezetô: Várlaki Imre ügyvezetô igazgató
