A MENEDZSER A menedzserek egészségügye A vezetők gyakran csak saját életük minőségének a kárára képesek eleget tenni a megnövekedett követelményeknek. Ez többnyire nem szervi megbetegedésekben, hanem olyan közérzeti zavarokban nyilvánul meg, amelyek hosszabb idő után demotivációhoz, teljesítménycsökkenéshez és az ún. kiégettség tünetegyütteséhez vezetnek. Csak az a vállalati kultúra képes megelőzni az említetteket, amely lehetővé teszi, hogy a vezetők felismerjék és kielégítsék saját egyéni igényeiket. Csak a korszerű ösztönzési politika keretében, a munka és a magánélet összhangjára épülő koncepció alkalmazása révén javulhat a vezetők egészségi állapota, közérzete és ennek nyomán lojalitása és teljesítőképessége. Tárgyszavak: megelőző egészségügy; egészségügyi kompetencia; vezetők közérzete. DÖNTŐEN FONTOS SZEMÉLYZETI FELADAT • Az egész gazdaságra kiterjedő forradalmi változások következtében a vállalatok, a vezetők és a beosztott dolgozók gyökeresen új kihívásokkal és egyre sokrétűbb feladatokkal találják szemben magukat. A döntéshozatal fokozódó rövidülése és a vezetési hatáskörök bővülése jelentős mértékben növeli az egészségügyi erőforrások felhasználását és szembetűnően fokozza a stressz okozta tüneteket. Ezért a korszerű vállalatok személyzeti stratégiáinak fontos alkotórészévé vált az a feladat, hogy a teljesítményhordozók egészségének a megőrzésével egyidejűleg gondoskodjanak az illetők magas szintű teljesítőképességéről is. MIT JELENT AZ EGÉSZSÉG? • Az egészség fogalmának meghatározásakor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciójára célszerű támaszkodni. Eszerint az „egészség” két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy az ember nem beteg, másrészt azt, hogy közérzete és teljesítőképessége „jó”. A „nem betegnek lenni” fogalma kifejezetten a hagyományos orvostudomány területéhez tartozik, amely sikeresen tud kezelni számos betegséget, sőt korai stádiumukban is fel tudja ismerni őket és képes megakadályozni kitörésüket. Néha azonban túllő a célon. Egyre világosabban mutatnak rá sok hosszú időn át tartó megfigyelés értékelése nyomán, hogy az orvosi beavatkozások esetében a haszon és a mellékhatások viszonyának a mérlegelésére van szükség. Még az olyan meghonosodott eljárások, mint pl. a mellráknak a mammográfiával vagy a prosztataráknak a vérvizsgálatok során bizonyos té-
nyezők mérésével végbemenő korai felismerése, sem mentesek ma már a kritikáktól. A fő problémát a tévesen diagnosztizált pozitív esetek nagy száma jelenti. Ez esetben tulajdonképpen egészséges embereket kezelnek, akik így szükségtelenül ki vannak téve bizonyos mellékhatásoknak. A hagyományos orvostudomány megelőző intézkedései azonban elkerülhetetlenek. Napjainkban pl. az évenkénti székletvizsgálat révén 96%-os biztonsággal ki lehet zárni annak veszélyét, hogy meghaljon valaki vastagbélrákban. Így komoly egészségügyi felügyelet esetén csak akkor van értelme a táplálkozási tanácsadásnak, ha előzőleg rendszeresen teljesítik ezeket a „házi feladatokat”. A korszerű ellenőrzés figyelembe veszi ezeket az összefüggéseket és felelősségteljesen azokat a megelőzési célzatú vizsgálatokat választja ki, amelyek az egyének számára a lehető legcsekélyebb mellékhatásokkal nyújtják a biztonság legmagasabb fokát. Érdekes módon a menedzserek ellenőrzésének értékelése sok esetben azt mutatja, hogy a vezetők más lakossági csoportokhoz képest nem szenvednek gyakrabban szervi megbetegedésekben. Csak mítosz, hogy pl. a szívinfarktus klasszikus menedzserbetegség lenne. Ennek ellenére a vezetők egészsége különösen veszélyeztetett. Az egyik felmérés során erre vonatkozólag több nagyvállalat személyzeti vezetőit kérdezték, akik 70%-ban osztották ezt a véleményt. A megkérdezettek 95%-ban azt is mondották, hogy a vezetők hajlamosak arra, hogy betegen is dolgozzanak és csak munkájuk végeztével, túl későn fordulnak orvoshoz. A KÖZÉRZETI ZAVAROK ÁLLNAK AZ ELŐTÉRBEN • A vezetők egészségileg nem különböznek más lakossági csoportoktól, pl. nem betegednek meg gyakrabban szívinfarktusban vagy fizikai kopásból eredő betegségekben. Náluk más panaszok gyakorisága feltűnő: egyértelműen a közérzeti zavarok állnak az előtérben. A krónikus fej- és hátfájások, az alvászavarok, a gyomorvagy bélpanaszok, ill. a depressziós tünetek okait azonban többnyire nem lehet a modern diagnosztikai eljárásokkal megállapítani. Itt inkább olyan funkcionális zavarokról van szó, amelyek fiziológiailag kedvezőtlen életmódra utalnak. Ezek a zavarok gyakran nagymértékben rontják az élet minőségét, egészen a „kiégettség”-nek nevezett szindrómáig terjedően. Ez a jelenség egyértelműen az egészségi állapotnak azt a területét érinti, amely a jó közérzetet és a teljesítőképességet befolyásolja és amelyet más eszközökkel lehet és kell kezelni, mint pl. a szervi megbetegedéseket. Ezért azok az ellenőrzések, amelyekről – ebben a helyzetben – az orvosok azzal a megállapítással engedik el a pácienseket, hogy „bár szervezete egészséges, de tartózkodnia kell a túl sok stressztől”, nem feltétlenül segítenek. Ez esetben ti. az érintettek általában magukra maradnak és egészségükkel kapcsolatos magatartásukban – nagy megerőltetések közepette – a táplálkozással, a sporttal vagy a fitness-szel kapcsolatos közkedvelt javaslatokhoz igazodnak, amelyek azonban inkább divatirányzatoknak, semmint konkrét, egyénekre szabott megoldásoknak a
megnyilvánulásai. Ezen túlmenően nincsenek jelentős tudományos bizonyítékok pl. arra, hogy a mindenkinek szóló tanácsok, mint pl. a zsírszegény táplálkozás vagy a vitaminkiegészítések gyakorlata valóban használnának az egészségi állapotnak, természetesen két kivétellel, úm. a kevesebb alkoholfogyasztásra és a kb. 3000 méteres napi gyaloglásra vonatkozó javaslattal. AZ EGÉSZSÉGMEGŐRZÉSSEL KAPCSOLATOS ÖNÁLLÓ ÉS EGYÉNI KOMPETENCIA • A megelőző orvoslásban személyenként és egyéni élethelyzetükben vizsgálják az embereket. Közérzetük és teljesítőképességük javítása érdekében inkább az egyes személyiségek azon fiziológiai igényeit kell megfelelően felbecsülni, amelyek egyénileg igen eltérőek lehetnek. E tekintetben a hagyományos természetgyógyászati koncepciók meglepően korszerű és hatékony megoldásokat kínálnak. Középpontjukat az ún. konstrukciós tan alkotja, amely kimondja, hogy csak akkor mondhatunk egészségesnek valakit, amikor saját élethelyzete megegyezik egyéni igényeivel, pl. táplálkozási, mozgási vagy a stresszel kapcsolatos magatartásának a területén. Az egészség egységes természetgyógyászati értelmezéséből fejlődött ki a pszichológiai személyiségkutatás, amely azt bizonyítja, hogy elsősorban akkor teljesítőképes és elégedett valaki a munkájával, ha a vele szemben támasztott követelmények profilja megegyezik személyiségi struktúrájával. Ezzel kapcsolatban a hagyományos orvostudomány tudományosan értékelt adatokkal alig tud szolgálni. Így annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy egyéni esetekben milyen táplálkozási vagy mozgási forma vagy milyen mértékű fizikai inger (hőmérséklet, fény stb.) biztosítja a leginkább jó egészségi állapotot, empirikus felismerésekre vagyunk utalva. Mindamellett a kutatások egyre inkább felfedezik az egyéni természetgyógyászati megoldásoknak pl. az immunrendszerre és a hangulati magatartásra gyakorolt jótékony hatását, ill. e hatások jelentőségét. A Hannoveri Főiskolán jelenleg olyan tanulmányterven dolgoznak, amely pontosabban fogja felmérni és objektív módon fogja mérhetővé tenni azokat a paramétereket, amelyekkel az ismertetett célokat a vezetők élet- és munkahelyzetében el lehet érni. Az első útmutatásokat szakszerű egészségügyi tanácsadás keretében adják meg. Ha pl. egy leptoszom testi felépítésű, tehát igen karcsú és a hidegre érzékeny ember – teljes értékű táplálkozás esetén – gyomorégésre és teltségérzésre panaszkodik, akkor az étkezési idők rendszeres betartásával és fehérjékben gazdag, jól megfőzött ételek hangsúlyozásával csökkennek majd a panaszai. Az inkább piknikus felépítésű embereknél viszont a növényi eredetű ételek fogyasztása esetén szűnnek meg éjszakai izzadásai. Ezzel kapcsolatban döntő az egyéni megfigyelések támogatása. Minthogy az emberi szervezet rendkívül bonyolult homeosztatikus rendszer, kiegyensúlyozatlansága esetén mindig ellentétes hatású szabályozásokra törekszik. Ez olyan fizikai jelekben nyilvánul meg, mint pl. az étvágy vagy a hangulati magatartás,
és helyesen értelmezve olyan intézkedésekhez vezet, amelyek az optimális egyensúlyt igyekeznek megteremteni (1. ábra).
szabályozott regenerálás, rendszeres életmód, az érdekek és a társadalmi környezet ápolása
stresszfüggőség, hosszú, ellenőrizhetetlen stressz, egysíkúság, társadalmi elszigetelődés
a rendszeres mozgás és a fény egészséges mértéke
fizikai lustaság, extrém sportok, fényhiány
rendszeres, könnyű táplálkozás, étkezési kultúra
az emésztőrendszer fiziológiai igényeinek figyelmen kívül hagyása a WHO-ideál:
a típusprofilnak megfelelő életfeladatok
a típusprofilnak tartósan ellentmondó léthelyzet
egészséges étvágy egészséges ösztönök elégedettség
ésszerű megelőzés, orvosi terápiák
betegségeket kiváltó tényezők, öröklött betegségek
panaszmentesség teljesítőképesség hangulatkeltők iránti vágy közérzeti zavarok szervi és lelki megbetegedések
1. ábra Az egészség mint az egyéni kiegyensúlyozottság eredménye A STATISZTIKAILAG MEGALAPOZOTT JAVASLATOK EGYÉNILEG TÉVESEK LEHETNEK • Mindamellett az egyedi esetekben tapasztalható egészségi észlelések az általános egészségügyi javaslatok ellen is hathatnak,
hiszen ez utóbbiak a Gauss-féle normáleloszlás értelmében csak a középérték körüli nagy mennyiségre érvényesek. Ha tehát az egyén szervezete bizonyos jellemző megnyilvánulásoknál eltér a normától, a statisztikailag igazolt javaslat egyénileg tévesnek is bizonyulhat. Amikor pl. valakinek nincs kedve ahhoz, hogy naponta annyi alkoholt fogyasszon, amennyi még nem káros az egészségére, akkor enzimei alapján valószínűleg olyan anyagcserével jellemezhető, hogy nincs szüksége véredényei védelmére. Értelmetlen tehát az ilyen személyt – fizikai érzései ellenére, tudományos adatokra hivatkozva – akárcsak a legcsekélyebb mértékű alkoholfogyasztásra is ösztönözni. A szóban forgó testi észleléseket inkább az ösztönös egészségügyi magatartás útmutatóinak kellene tekinteni. Minthogy egyrészt a vezetőket inkább arra tanították, hogy hogyan kell bizonyos testi jeleket elfojtani, másrészt pedig a megfelelő értelmezés bizonyos ismereteket előfeltételez az emberi test fiziológiájára és a külső zavaró értékekre (így pl. a gyakori időzónaváltások vagy stresszparaméterek által gyakorolt befolyásra) vonatkozólag, megfelelő oktatásban kell őket részesíteni. Ilyen módon lehetővé válik a különböző menedzserek esetében a teljesen személyes valóságos és kívánatos egészségi állapot meghatározása és pl. az egyéni potenciálok megfelelő egészségügyi pontszám formájában való megjelenítése. Az ún. vezetői egészségi tanácsadó támogatásával és értékelésével azután az egyes vezetők megtanulhatják a számukra eredményes eljárások felismerését. A személyre szóló valóságos és kívánatos állapot meghatározásával egyéni potenciálokat lehet kidolgozni az egészség javítása érdekében. Ezzel kapcsolatban az első fontos tennivaló a szóban forgó menedzser egészségügyi karbantartó vagy javító módszerének kialakítása, begyakoroltatása és értékelése, ti. csak ily módon tudják az egyének a számukra eredményes tennivalókat megismerni. HOZZÁFÉRÉS AZ ELLENŐRIZHETŐ INFORMÁCIÓKHOZ • A következő években változás lesz tapasztalható a statisztikailag alátámasztott adatok alapján végzett orvosi beavatkozások megítélésében. E változások célja, hogy bizonyítottan bevált, hatékony terápiákat tudjanak alkalmazni. A vezetők önálló egészségügyi kompetenciájának egy további fontos feltételét az igazolható egészségügyi információkhoz való hozzáférésük jelenti. Ennek érdekében az újonnan kifejlesztett, tapasztalatilag igazolt orvoslás a tényleges hasznuk szempontjából vizsgálja felül a tudományos terápiákat. Képes arra, hogy egységes szempontok alapján értékelje a tudományos vélemények valóságos információtartalmát, és így meg tudja mutatni a számtalan és egymásnak gyakran ellentmondó egészségügyi javaslatok dzsungelén keresztül vezető utat.
Az olyan elektronikus egészségügyi dokumentum jövőbeli alkalmazása, amelyhez az egészséges és beteg menedzserek egyaránt hozzá tudnak férni, fokozni fogja a saját egészségi állapot átláthatóságát. Ily módon az olyan ellenőrzött információkkal és eljárási javaslatokkal együtt, amelyek egyrészt egyénre szabottak, másrészt érthetőek és teljesek, az egyes vezetők megfelelő érzékenységét is figyelembe véve teljesen újfajta bázis jön létre a vezetők egészségének ellenőrzése számára, ti. a menedzserek önkontrollon alapuló egészségi állapota, egészségügye. Mindezzel együtt megjelenik s majd általánossá válik a vezetők öngyógyító kompetenciája, legalább is a nem szervi megbetegedések területén. A MUNKA ÉS A MAGÁNÉLET EGYENSÚLYÁNAK JELENTŐSÉGE • A dolgozók a hatórás munkanappal ma már meg tudják valósítani szabadidejükben azokat az intézkedéseket, amelyekkel javíthatják egészségüket, ráadásul teljesíteni tudják családjuk velük kapcsolatos igényeit is. Ezt azonban utópia volna a vezetőktől is megkívánni a rendszerint 10–12 órás munkanap után. Hiába tanulják meg e menedzserek azt, hogy hogyan váljanak önnön egészségük szakembereivé, ha ezt csupán elméletben tudják megvalósítani. Csak ha már olyan vállalati kultúrát fognak kifejleszteni, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy legfontosabb fiziológiai igényeiket, pl. a táplálkozás vagy a mozgás területén integrálni tudják munkával eltöltött napjaikba, és egyidejűleg el tudják látni családjukkal kapcsolatos feladataikat is, nyílik majd a vezetőknek alkalmuk arra, hogy valódi egészséget és ezzel tartós teljesítőképességet tudjanak maguknak biztosítani. A vállalatok egyre inkább felismerik ennek szükségességét és megfelelő koncepciókat keresnek. Kevés értelme van azonban annak, hogy pl. egy magas színvonalú üzemi étkezdébe fektessék a pénzüket, ha az a divat, hogy a vezetők étkezés nélkül dolgozzák végig napjukat. Minden egészséggel kapcsolatos változásnak a fejekben kell elkezdődnie! AZ INTEGRÁLT ALKALMAZÁS • Annak érdekében, hogy a vezetők esetében az önálló egészségügyi kompetencia, a munka és a magánélet közötti egyensúly valóban érezhető változásokat eredményezzen, szükség van az egyes területek szoros összefonódására és az egyéni igényekhez való igazítására (2. ábra). Ez olyan egészségügyi ellenőrzés megtervezésével és megvalósításával kezdődik, amely mind tartalmilag, mind pedig a szolgáltatás minősége tekintetében optimálisan a vezetők igényeihez igazodik. Ennek érdekében az egyénileg támogatott egészségügyi intézkedéseket integráló terv közös kidolgozásának kell a középpontban állnia. Ezt az adott helyzet szerint pl. egy elektronikus egészségügyi dokumentum keretében az oktatási-edzési elemek vagy az interaktív visszajelzési modulok formájában lehet párhuzamosan elvégezni. Az egyéni megvalósítást tartalmilag az ehhez igazított előadásés szemináriummodulok támogatják a megfelelő vállalati kultúra kifejlesztése
révén. Az egyes intézkedések végrehajtása során fontos, hogy szigorúan figyelembe vegyék a tudományos tényeket. Csak így lehet tartósan maximális hatékonyságot elérni.
személyiségi szféra: önmegfigyelés/ésszerűség személyes igények testi egészség orvosi intézkedések
egészségügyi ellenőrzés munkaszféra:
magánszféra:
elkötelezettség/célok életpályatervezés/célok dolgozók továbbképzés
partner család barátok/hobbik társadalom
önálló kompetencia
vállalati kultúra
2. ábra A munka és a magánélet egyensúlya a vállalati kultúra összefüggésében A jelek szerint a költségek szempontjából a megoldást és – elsősorban – az egész vállalatra érvényes színvonalat megadni az egész cég számára egységes szolgáltatóval lehet. Ezzel a vállalati kultúrának, de a kulcsfontosságú személyek termelékenységének a területén is tartósan tudják támogatni és biztosítani a célkitűzések megvalósítását. Egyúttal az adatvédelem és a bizalom is hitelesen megőrizhető. A MUNKA ÉS A MAGÁNÉLET EGYENSÚLYA MINT A KORSZERŰ JAVADALMAZÁSI RENDSZER MODULJA • Az ezeket – a vállalati kultúra számára is fontos intézkedéseknek a bevezetésével összefüggő – beruházásokat széles körű összjavadalmazás-politika keretében kell eldönteni és megvalósítani.
Az egészségügyi ellenőrzéseket a pénzértékben kifejezhető mellékjuttatásként a vállalat területére kell telepíteni. Ez csaknem mindig szervesen és történelmileg fejlődik, és messzemenően leválik az aktuális vállalati stratégiáról, sőt, annak ellentmondó is lehet. Noha a mellékjuttatásokkal sokszor veszteséget szenved a vállalati hatékonyság s így veszélybe kerül a vállalati célok elérése, az egészségügyre fordított kiadások bizonyosan megtérülnek. A vállalati juttatások, jóléti kiadások portfoliójával pénzügyileg szabad cselekvési mozgástér jön létre, és ha a vállalatvezetőség ezt a mozgásteret az ismertetett juttatások bevezetésére használja fel, és ezt az összvállalati stratégia keretén belül kommunikálja, a vezetők és a beosztott dolgozók komoly javulást fognak érzékelni. A jó egészségi állapotnak a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésével és karbantartásával végzett előmozdítása a személyzeti munka egyik jövőbeli súlypontja. Ezzel kapcsolatban elengedhetetlen az olyan összstratégia kifejlesztése, amely magában foglalja a tudományos megelőzést, a vezetők önálló egészségügyi kompetenciáját és az egyes intézkedések megvalósításának a felügyeletét. A korszerű javadalmazási politika keretében kiszámítható ráfordítással világos „nyertes-nyertes” helyzetet lehet teremteni a beosztott dolgozók és a vállalatvezetőség számára. Ugyanakkor lehetővé válik, hogy a vállalatok biztosítsák a tartósan jó teljesítménynyújtás fő előfeltételeit és érzékeny, a korszellemnek is megfelelő problématerületet tematizáljanak és oldjanak meg. Azok a vállalatok, amelyek olyan kultúra megteremtésére törekednek, amely lehetővé teszi, hogy a kulcsfontosságú személyek eleget tudjanak tenni egyéni fiziológiai igényeiknek, nagyobb lojalitást és teljesítőképességet várhatnak el menedzsereiktől. Végül – különösen azok a vezetők, akik sikeresen töltötték vállalatuknál az első tanulóéveket – életük jobb minőségét legalább ugyanannyira fogják értékelni, mint jövedelmüket. Éppen akkor, amikor a vezetők különösen értékessé válnak a vállalatok számára, a vezetők korszerű egészségügye, önálló és kompetens egészségügyi önkontrollja, valamint esetükben a magán- és a vállalati élet közötti jobb egyensúly megnöveli a cégek vonzerejét és ezzel végeredményként termelékenységüket is. (Kovács Géczi Judit) Frank, G.; Lüdi, M.: Gesundheitliche Selbstkompetenz für Manager – Der Vorsorge-Checkup als zentrales Element des Gesundheitsmanagements. = New Management, 71. k. 5. sz. 2002. p. 71–77. Water for all. = The Courier, 2002. 195. sz. nov.–dec. p. 76–77.
EGYÉB IRODALOM Leber, M.; Rentzmann, R.: Die Perspektive des Kunden. (A vevők távlatai.) = Absatzwirtschaft, 46. k. 2. sz. 2003. p. 86–87. Van Suntum, U.: Mehr Bewegung durch Dezentralisierung. (Több mozgás a decentralizálás nyomában.) = Wirtschaftsdienst, 83. k. 1. sz. 2003. p. 11–14. Cichy, U.: Mittelstandspolitik im Zeichen der Globalisierung. (Középosztály-politika a globalizáció körülményei között.) = Wirtschaftsdienst, 83. k. 1. sz. 2003. p. 45–50. Bendeich, E.: Industrial Engineering. Entwicklungen, Anwendungen und Defizite. (Üzemszervezés. Fejlesztés, alkalmazások és fogyatékosságok.) = Zeitschrift für Unternehmensentwicklung und Industrial Engineering, 50. k. 5. sz. 2001. nov. p. 224–231. Winter, T.: Der Fall: Kosten sparen mit kollaborativen Internetstrategien. (Költségcsökkentés együttműködésen alapuló internetstratégiák alkalmazásával.) = New Management, 71. k. 3. sz. 2002. p. 80–84. Haller, F.; Krautwald, M.: Per interaktiven TV: Von der Masse zum individuum. (Interaktív tv: nem a tömegekhez, az egyénhez szól.) = Marketing Journal, 35. k. 1. sz. 2002. p. 14–18. Shenhar, A. J.; Dvir, D. stb.: Project success: a multidimensional strategie concept. (A projektsikerre épülő, sok dimenzióban kifejlesztett stratégiai koncepció.) = Long Range Planning, 34. k. 6. sz. 2001. dec. p. 699–725. Deiters, W.; Lucas, R.; Weber, T.: Skill-Management: ein Baustein für das Management flexibler Teams. (A készségek fejlesztése a rugalmas teamek vezetésében a siker záloga.) = Information Management and Consulting, 15. k. 3. sz. 2000. p. 54–60.
