Napocska
Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára 571
A CÍMLAPON: Napocska A HÁTLAPON: (fent) A Meseház - (lent) A Meseszoba-Fabulatórium COVER: The Sun BACK COVER: The House of Stories (top) - The Room of Stories - Fabulatorium (bottom)
Békéscsaba, Meseház „Süvítsen be a szabadság szele a Meseház ajtaján. Szabadítsa fel a fantáziánkat, hogy kezünk ügyébe vehessük a Szívünk szerint valót. Legyünk a szabadságban játékosak és a játékban szabadok Közelítsük a szépséggel az igazságot.” (Schéner Mihály) Az ország délkeleti városában, a vizek szabdalta, erdők díszítette és vetések ékesítette alföldi csücskében elterülő Békéscsabán van egy csoda-ház, a Meseház. Egy nagy tehetségű, garabonciás lelkű művész, Schéner Mihály álmodta meg, amelyről 1991-ben így nyilatkozott: „El kell hinnünk a gyermek igazságát, a gyermek világát, abban tükröződik a mi boldogságunk is, amit annyira nem találunk... Több évtizedes munkásságomnak mindig egyik vezérfonala volt, hogy amit a gyermekkultúrában alkotásaimmal elértem, azt a gyermekek szolgálatába állítsam. Mutassam meg, ami orientálhatja őket, ami formai, strukturális és játékos pozíciókat adhat számukra.” Azonban a Meseház több mint a gyermeki képzelet teremtményeit, illetve a gyermekien tiszta világ tanulságait felsoroló példatár. Jelképe az alkotói felelősségnek, a tiszta, egyértelmű érték emberformáló erejének, az emlék és a jövő mostani pillanatába történő egybekapcsolódásának. A Meseház a XX. század második fele magyar képzőművészetének megújulást sugalló emlékműve, de egyben eleven, élő otthon, ahol egymásra találnak az emberek, a különböző művészeti ágak, ahová belépve megtisztulhatunk életünk kompromisszum-porától, ahol a hely szellemének varázsa a gyermeklélek egyszerűségétől, a népművészet egyértelműségétől és az alkotó ember nagyszerűségétől válik teljessé.
A Mester - The Master
„ ...és minden olyan lesz mint valaha és minden olyan lesz, mint még soha... „ (Simai Mihály) Úgy tűnik, a Meseház életében a tízes szám mágikus jelentőségű. Hiszen a gondolat 1978ban fogant. Tíz év vajúdás után 1988-ban született meg az álom, s most, a tizedik születésnapon ismét csak rácsodálkozunk a Meseház nagyszerűségére. Schéner Mihály alkotói pályája csúcsára érkezett: mögötte sikeres kiállítások, a szakma, a közönség szeretete. Művészetében már kikristályosodtak a „Schéner-ikonográfia” motívumai: kéz, kalap, Dorottya, huszárok, pásztorok, lovak. Megszületett a filozófiai igényességű rajzsorozatok egy része. Ámulatba ejtő volt a műfaji gazdagság, s a mézeskalács-program. Megelégedhetett volna az eredményekkel, de nem, újabb és újabb programokat alkotott, amelyek között az egyik legfontosabb a népművészet és a progresszív művészet újítóképességének egybekapcsolása volt. Saját szavaival élve: „Hitem szerint a népművészetet táplálni kell, ne úgy használjuk, hogy csak feléljük! Próbáljuk gazdagítani!” Ez nyomonkövethető az életműben is: Dorottyás kocsik, a mesehősöket idéző mézeskalács- és kerámiafigurák, a játszótéri plasztikák, a pásztor fa- és fémplasztikák és festmények logikus belső fejlődés szerint építik Schéner Mihály képzőművészeti világát.
A tornác - The porch
Gondolati kísérletek is történtek - kár, hogy nem valósultak meg -, mint például az Alföldre álmodott nagyméretű „Pásztorvendéglő”. A szélmalom formáját követő testen nyugvó stilizált kalapos pásztorfej kalapjának pereme egyben kilátó is lett volna.
A Viráglányok - Flower girls
A következő lépés a gyermekek, azaz a jövő felfedezése. A gyermekekért érzett felelősségben, a tisztább emberi magatartás megteremtésének igényében megfogalmazódik az európaiság és népiesség összekapcsolásának követelménye, a munka és a szeretet összefüggéseinek feltárása. Ez a kiteljesedett program vezet el a Meseházhoz, amelyben a meghatározó a folklór és a népművészeti motívumok egybekapcsolása, a gyermekért vállalt szolgálat jövőt adó hitének felmutatása. Szinte biblikus mélységű a mester által fogalmazott „hivatás és megváltás” egység, amikor 1994-ben visszatekintve így szól a Meseházról: „Végtelenül zavaros, romlásban lévő világunkban a legnagyobb veszély az ártatlan és tiszta gyermekeket fenyegeti. Szeretném őket megőrizni ártatlanságukban és játékosságukban, mert a játékosság a szellem indázó, csapongó, égig érő fája. Ha jól alakítjuk, felér Istenig, s fürge gyermekként ezen majd mi is átugorhatunk a mennybe.”
A mesepad - The story bench
Természetesen az ötlet születésekor, 1978-ban nem volt egyértelmű a fogadtatás. Nem volt könnyű megértetni az elképzelést - még a szimpatizálók is féltek az illusztratív jellegétől - de még nehezebb volt az anyagi és technikai feltételek megteremtése. Schéner Mihály megszállottan kereste és kerestette a megoldást. Szerencsére akadtak barátok, iskolatársak, rajongók akik partnerek voltak ebben. Elsősorban Dér László megyei múzeumigazgató volt biztos abban, hogy a Meseházzal csoda van készülőben, s a megszállottságban Schéner méltó társaként, a helyi viszonyok és lehetőségek ismerőjeként mindent megtett annak megvalósításáért. Visszatekintve azt mondhatjuk, az olykori reményvesztések ellenére is hasznos volt a tízéves vajúdás, mert a megoldás tökéletesre sikeredett. A Békési út 15-17. szám alatt a két egymáshoz kapcsolódó parasztház felújításával az akkori városi vezetés megteremtette a helyet.
Részlet a kiállításból - Detail of the exhibition
„Külső és belső körei” vannak a Meseháznak. Gyönyörű udvart fognak közre a házak. Az udvar dísze, értelmet adó központja a góré. A formájában, ritmusában tökéletes arányú építmény idézi az udvar egykori funkcióját, funkció és forma abszolút harmóniáját. Ugyanakkor gondolati fókusza is az udvarnak: eseményszervező, színpad, ünnepi asztalt védő bástya. Balra indulva jutunk be a Meseházba, ahol az utcai szobában a „Fabulatoriumban” gyönyörű díszítésű kerek asztal és mögötte a mesélő széke található, amelynek támláját Szent István uralja. Virágból, szűrrátét motívumból, stilizált formákból álmodott palástban várja a mesét mondót. A sarokban a magyar mese- és mondavilág újraálmodott motívuma a színeiben, formájában gazdagon pompázó Életfa áll, mellette Csukás István a „Gyalogcsillag” című mesejátékának figuráival díszített lóca; fölötte a Viráglányok sorozattal. Azokkal a gyönyörű szép virágmotívumokat idéző, mézeskalács figurákra emlékeztető, népművészeti stilizáltsággal épített dekoratívan színes leányokkal, amelyeknek egyike, a Búzavirág, Ágh Istvánt is megihlette.
Részlet a kiállításból - Detail of the exhibition
Az ajtó feletti szemöldökfáról a „népivé vált” János vitéz néz le ránk huszárcsákóban. Szív, gránátalma, különböző mese és legenda figurák pompáznak színesen, a gyermekjátékok
világát a Meseházba varázsolva. A hetyke huszár, a krumplinyomó huszár, parasztok, pásztorok, Tulipános Mariska, tükrök, királyok mind-mind a felszabadult, játszani is tudó lélek szárnyalását segítik; mesélnek egy valaha volt aranykorról, és ígérik a játék és szeretet egységében kibontakozó értelmes emberhez való világ lehetőségét. Sétálva a kiállításban soksok apró, a részletekben rejlő szépséget fedezhetünk fel, például a díszítéseket, a forma funkciót szolgáló egyszerűségét. Az asszociáció játékos elmét felmutató szárnyalását, a kulturális örökség ősöket megérteni segítő, jelent megélni tudó összefüggését láthatja a nyitott lelkű látogató. Ünnepi és kultikus légköre van a Meseháznak, olyan miliője, amelyben megérezzük, hogy a faragott és színezett jelképrendszer: „Szent István népe” mi vagyunk, de úgy, hogy azt is tudjuk: testvérünk minden ember.
Krumplinyomó huszár - Potato-pressing hussar
A meseház, az udvar, s a gyerekfoglalkoztató műhelyeket befogadó ház egysége a kortárs magyar képzőművészetnek is egyik jeles produkciója. Példaértékű együttműködés valósult meg egy zseniális mester, a kivitelezést végző mesteremberek, az építészek és városi vezetők között. Azt, hogy mennyire eleven és élő a ház, az is bizonyítja, hogy a megnyitás óta eltelt tíz évben - az organikus természetű dolgok lényegének megfelelően - fejlődött, formálódott a Meseház világa. Újabb és újabb figurák születtek, s találták meg helyüket a szobákban, egyre több esemény otthona lett, azaz kilépett „múzeumi funkciójából”. Beszélgetések, ünnepnapi rendezvények, mesejáték bemutatók, baráti összejövetelek váltak teljesebbé azáltal, hogy itt leltek otthonra. S ami igazán az eleven lét bizonyítéka - Schéner mester tovább álmodja ezt a világot. Például a pincegrádics mellett a népi infernó alakjait kívánja elhelyezni, talán éppen a kor kuszaságát idéző szándékkal. Az építész-tervező partner az ötlethez, már csak a támogatók nagylelkűségére van szükség. Annak belátására, hogy a Meseház a „déli végek” egyik országos és világérdeklődére számot tartó csodája, a város olyan kincse, amely a maradandóság, a minőség sugarával vonja be a település közösségét.
Görgő Gergő (festett fajáték) - Georgie Roller (coloured wooden toy)
A szellem és a lélek megragadásában kitüntetett szerepű Meseház Schéner Mihály arcképe is. Művészetének összefoglalása, alkotói programjának egyik célja és eredménye. Nem véletlen, hogy a közönség szeretete mellett az alkotótársak is érzékenyen reagáltak a kiállításon látható művekre, a festményekben, a szobrokban megjelenő program fragmentumaira. Zenészek, képzőművészek, írók s különösen a költők érezték és értették meg a mester művészi szándékát. Nagy László, Juhász Ferenc, Ágh István, Veress Miklós, Tóth Éva, Gyurkovits Tibor, Simai Mihály művekhez kötődő írásai bizonyítják a schéneri életmű művészet-szervező erejét, a vállalt feladat egyetemlegességét. Gyönyörűen szól erről Nagy László „Vidám üzenetek” című versében: „...Önnel vagyok én valóban ládahasú szép falóban, fölkuncogunk a nemjóját, bevesszük mi játszva Tróját! Figurával, ezerszázzal, bevonulunk szivárvánnyal, ott cikázunk mint a csík-hal babaszerető kocsikkal” Voltak akik a rajzokhoz, voltak akik a szobrokhoz, voltak akik a mézeskalács-figurákhoz írtak verseket. Voltak, akik a szellemiséget idézték, a lényeg azonban az, hogy a „műfajok ölelkezése” végső soron az 1978-ban vállalt program kiteljesedése, olyan művészetformáló erő, amelynek eredménye például a mára már népköltészeti súllyal érzelem és gondolatvilágunk részévé vált Ágh István költemény, amely a Kerámiavariációk című textilgrafika ihletésében született: „Édesanyám virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban. Édesanyám,
te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál” Békéscsaba büszkesége lett tíz év alatt a Meseház. Olyan kulturális centrum, amely aktív közreműködést kíván az azt megálmodó művésztől - hiszen ő maga mondta: „Azzal a gondolattal hoztuk létre a Meseházat, hogy gyűjteményét majd folyamatosan gyarapítani kell” — a fenntartó közhivataltól, a múzeumtól, az alkotó világát megértő és továbbformáló más műfajban alkotó művészektől, s természetesen a látogatóktól. Legyen sziget, a szellem feltöltődésének temploma, otthon, ahol a tisztesség és szeretet melegsége tölti meg a termeket, s az ott megfordulók szívét. A kívánság valóra válása Schéner Mihályon nem múlik.
Meseházi figurák (fa relief) - Figures from the House of Stories
„A művészet lényege az, hogy hibáinkat miképpen tudjuk erénnyé változtatni, javunkra fordítani, a tökéletesség által Istenhez közelíteni.” (Schéner Mihály)
A Meseház gondolati formálódásainak évtizedében, 1983-ban életmű-kiállítással mutatkozott be művész a Műcsarnokban. Az akkor még szokatlanul tarkának számító, sokféleséget felsorakoztató tárlat fogadtatása is többféle volt. A fenntartás nélküli lelkesedőktől az indulatos elutasítókig terjedt a fogadtatás; csupán egyet nem vettek észre az elutasítók, de olykor a lelkesedők sem: hogy azonos, filozófiailag megalapozott szemlélet adta a hátteret a művekhez. Minden kezdeményezés, stiláris sokrétűség, a formai és műfaji kavalkád mögött a kulturális hagyományt és a kornak megfelelés újítási kötelezettségét kutató művész munkája volt felfedezhető. Ennek az alkotói programnak a kiteljesedése a Meseház, amely végső soron a hazai pop art gyűjteményes mintatára is lehetne. Schéner megérezte a popularitás kommercializáló veszélyét, de azt is, hogy ebben a folyamatban új fétisek is születhetnek. Számára a reagálás gondolati útja volt fontos, így találkozott egymással a népművészet egyetemessége, a gyermeki világ naivitása és tisztasága és a friss amerikai művészeti irányzat a pop art lázadása. Csakhogy Schéner Mihály művészetében a találkozás új összefüggéseket teremt elsősorban az egyetemesség és szűkebb kultúrkör hagyományainak ütköztetésében. Nem a mindenáron való felszíni újítás, s nem a szimplifikáló struktúraformálás, hanem az emberi kiszolgáltatottság és méltóság kapcsolata ölt testet a Meseház egészében és minden figurájában. A kiszolgált kiszolgáltatott, a tömegben, de közösségi kapcsolatok nélkül élő, értékekben tájékozatlan ember egyre silányabb, egyre szürkébb világával szemben mutat fel új lehetőségeket a Meseház. Úgyis mint intézmény,
úgyis mint kiállítás, s úgyis mint a XX. század magyar képzőművészet világ-képzőművészeti mozgalmakra választ adó, érzékeny alkotói csúcsteljesítménye.
Fémjátékok (kiállításrészlet) - Metal toys (detail of the exhibition)
Egyéni teremtmény és csapatmunka; a múlt ma is érvényes üzenetét segítette tisztán megjelenni az építész, s ebben a környezetben álmodta meg Schéner Mihály az öröktől hiteles mesét, a festményt, a grafikát, a szobrot azt a mindenből összeálló „Egyet”, azt a művet, amely közvetíti a magyar kultúra hagyományait, s felmutatja az egyetemes emberi kultúra ismérveit. Egy-egy mű születésének szellemi kínjairól szólva Schéner Mihály a Meseházhoz kapcsolódó ars poétikáját is elmondta, amikor így fogalmazott: „Most már elmondhatom, hogy az utóbbi időkben alkotói tevékenységem nem egyéb, mint színjátszás. Voltaképpen egy nagy színházi művön dolgozom, amit igyekszem a magam figuráival benépesíteni. Az élet, amin áthaladunk, színjátéknak is felfogható, amelyben a jó és az ördögi egyaránt szerephez jut, s amelyben a figurák a legkülönbözőbb szituációkba kerülve kísértése, manipulációk, katasztrófák kiszolgáltatottjai. Az én hajómnak két háborúság zátonyain is át kellett vergődnie, s a vizek ma sem csendesek. Művészi tevékenységem segít a navigációban és abban, hogy a nagy hullámveréseket is könnyebben, jobban tudjam kivédeni. A művészet emellett azzal a reménységgel is kecsegtet, hogy bajaimban feldolgozást és üdvösséget nyújt.”
A góré - The wooden construction for maize store
Köszöntsük a tíz éves Meseházat azzal a kívánsággal, hogy adjon feloldozást és üdvösséget minden látogatójának. Bereczky Lóránd
Schéner Mihályról Medgyesegyházán született 1923. január 9-én. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt 1942-től 1947-ig. Az első kiállítását 1963-ban rendezte a budapesti Csók Galériában, amelyet aztán számos hazai és külföldi bemutatkozás követett. Talán a legjelentősebb ezek közül az 1983-as, a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítás és az 1988. október 15-én megnyitott Meseház. Munkásságát 1978-ban Munkácsy-díjjal, 1984-ben Érdemes Művész kitüntetéssel, 1989-ben Kiváló Művész, és Békéscsaba Városáért kitüntetéssel, 1994-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével, 1995-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1998. március 15-én - 75. születésnapja és a városért végzett művészi munkásságáért - Békéscsaba díszpolgárává avatták. Budapesten, valamint Békéscsabán él és dolgozik.
A mesemondó szék támlája - Backrest of the Story Teller's chair
Az épületről Békéscsabán, a Békési úton kis népi építészeti együttes világít fehéren, az arra járók szemét akaratlanul is odavonzza. A 15. és 17. szám alatti két ház a műemléki helyreállítás után Békéscsaba egyik idegenforgalmi látványossága lett. Abban az időben - a 80-as évek első felében - országosan is páratlan összeget költött a város a tulajdon megváltására és a helyreállításra. Az építési munkákat az Országos Műemléki Felügyelőség is támogatta. A Békési út 15-ben Nemzetiségi Klubházat alakítottak ki. A 17. szám alatti épületben kapott helyet a Meseház. Békéscsaba népi építészeti emlékei országosan is jelentős értéket képviselnek. Alaprajzi elrendezésük megegyezik a nagyalföldi lakóépületekével: általában tetőgerinc vonalukkal merőlegesek az utcatengelyre. A fennmaradt emlékek alapján általános a szobakonyha-szoba beosztás, folytatása az alsókonyha és a gazdasági épületek. Az utca felöli második helyiség többnyire a szabadkéményes konyha volt. A szobákban búbos kemencével fűtöttek. Előfordult, hogy a belső helyiségeket és a fűtőberendezéseket is festették. Különleges értékes része ezeknek a házaknak a kőoszlopos elő tornác. Erről terjedt el a szlovák elnevezés: podsztyenás háznak hívták a magyarok is, pedig volt ennek magyar megfelelője, mégpedig a pletyka elejű ház. A tornácon szőttek, fontak a lányok-asszonyok, beszélgettek, vagy éppen fogadták az udvarlóikat. Ez a „kő” oszlopos előtornác az 1850-es évektől vált jellemzővé a gazdasági fellendülés jeleként. Korábban fából készültek az oszlopok. Megtaláljuk ezeket a fatornácokat az ú.n. sipkás, vagy simléderes házaknál. Még a történelmi Magyarország területén általános volt, hogy az előtornác hasonló minőségben az udvar felé is folytatódott. A csabai épületeknél bizonyos fokú különbség alakult ki, itt a főhomlokzat oszlopai magasabbrendűek, az oldaltornác oszlopai általában fából vannak, könyökfákkal, ú.n. darufákkal készülnek. Az évek folyamán a két egységből álló lakóépületet többször jelentősen átalakították. A nagyobbik épületnél az utca felől már hármasablak volt, belső nyílászáró rendszere is csak kutatás alapján volt feltárható, a telek végében a kerítés mögötti szakaszon több kisebb melléképület állt. A 17. számú ház helyreállítási tervei 1983-ban készültek el. A rekonstrukció 1987-ben fejeződött be. Feladata volt az épület teljes műszaki felújítása. Ennek kapcsán visszaállítottuk az eredeti közbenső főfal és nyílászáró rendszert. Mindkét épület első szobájába búbos kemence készült. Vissza kellett volna állítani a nagyobbik épület udvari tornácának eredeti darufás rendszerét, de erre semmiféle nyomot nem találtunk, ezért meghagytuk a meglévő négyszög keresztmetszetű pilléreket. A kisebb épületnél viszont nem volt előtornác, így visszaállításra kerülhetett a darufás oldaltornác.
Lovacska - Horse
Az utca felöli kerítés téglából készült, kívül-belül vakolva. Ez majdnem teljes elzártságot biztosít a két épület által közrefogott udvarnak. Az udvarban a kukoricagóré megmaradt, sikerült megoldani a hasznosítását is. Eredetileg a főépületekkel párhuzamosan állt. A felújítás után a górét keresztbe fordítottuk, középső részét megnyitottuk, s így alkalmassá vált bábjátékok, vagy kisebb gyermekelőadások megtartására. A lakóépületek véghomlokzatánál a telek téglakerítéssel lett összekötve. A hátsó kőfal előtt kapott helyet a teljes egységet kiszolgáló vizesblokk. Nyilvánvaló, hogy korábban az épület mögötti terület is ehhez a gazdaházhoz tartozott. Az épület jelenlegi megjelenési formájában hasonlít az eredeti kialakításához. A teljesen zárt belső udvar hangulatában kiválóan alkalmas a csoportos játékokra, bábfoglalkozásokra, stb. A felújított házak melletti újabb keletű épületek is ezeknek az egységeknek a hangulatát követik, holott a városrendezés eredetileg az egész környéket letarolta volna. Szerencsére erre azonban nem került sor. Ezáltal egy jellemzően kisvárosi utcakép gazdagítja a megyeszékhely építészeti emlékeit. Sisa Béla
SUMMARY The folk architectural monuments and listed buildings of Békéscsaba are of national significance. Their arrangement is characteristic of the residential houses of the Great Pain. On the basis of the remaining monuments they generally had a room-kitchen-room layout, continuing with the lower kitchen and the farm buildings. The second space from the street is usually the kitchen with an open chimney. The rooms had round, clay stoves. The columned porch is a special feature of theses houses. This is where girls and women wove and did spinning, or received their sweethearts. The porch generally continued along the courtyard. Plans for restoring the 19th century building at 17 Békési út were made in 1983. Restoration ended in 1987. In its exterior appearance the house is similar to its original form. The interior courtyard is absolutely enclosed and its atmosphere is suitable for children's games, puppet sessions, etc. The wooden construction for storing maize remained, although after restoration it now stands across the courtyard; its middle part was opened up, making it suitable for puppet shows or smaller children's performances. Mihály Schéner's work is exhibited in the larger building, the 'House of Stories'. The Club for Nationalities is based in the smaller building. The view of the whole street enriched the architectural monuments of the county centre with an atmospheric small town unit. The 'Housc of Stories' is a monument to the renewal of Hungarian fine arts in the second half of the 20th century, but at the same time it is a vivid living home where people meet each other, various branches of art live together. Stepping inside we are purified from the dust of the compromises in our lives. The magic of the place becomes whole, duc to the simplicity of a child's soul, the unequivocal nature of folk art and the greatness of the creative person. After ten years of labour, dream became reality in 1988, and now on the tenth birthday we again realise how great the House of Stories is. Mihály Schéner arrived at the peak of his creative oeuvre. The motifs of the „Schéner iconography” already ripened in his art: a hand, a hat, Dorothy, hussars, shepherds and horses, etc. The richness of the genre and the honey bread project was amazing. But he also created newer and newer projects which, most importantly, aimed to connect folk art and the renewal of progressive art. In his own words: „My belief is that folk art has to be fed, and not just used until we devour it entirely! Let us try to enrich it!” The theme can be traced in his work: Dorothy coaches, honey bread and ceramie figures of children's story heroes, small statues for playgrounds, the shepherd in the form of wood and metal statuettes and paintings. This expanded programme leads to the House of Stories, in which connecting folk art and folk motifs, together with belief in the future of the service undertaken for children are the determining factors. „The largest danger threatens innocent and unspoilt children in our infinitely confused and declining world. I would like to keep them in their innocence and playfulness, because playfulness is the tendril, fetterless and sky-high tree of the spirit. If we form it well, it will reach up to God, and as lively children we can also leap to heaven via this.” We enter the House of Stories, setting off to the left. In the room called „Fabulatorium” overlooking the street there is a round, beautifully decorated table with the chair of the storyteller behind it. In the corner stands the re-dreamed motif of Hungarian stories and legends, the Tree of Life in rich colours and forms. A heart, a pomegranate and various figures from stories and legends are also present. The gay hussar, the potato-pressing hussar, peasants, shepherds, kings and mirrors all assist the free and playful soul. The remind us about a past golden age and promise the opportunity of a world for people in the unity of play and love. The House of Stories which encaptulates this spirit and the soul is a portrait of Mihály Schéner. It is a summary of his art, one of the goals and results of his creative programme. It
is not surprising that in addition to the admiration of visitors other artists have reacted to his pieces of work displayed in the House of Stories with great sensitivity. The House of Stories has become Bekescsaba's pride in the last ten years. It is an island of spiritual recharge, it is a home where integrity and love fill the rooms and the heart of those who come to visit. Lóránd Bereczky - Béla Sisa
Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 571. szám Kiadja a TKM Egyesület, Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala megbízásából, 1998-ban, 5 000 példányban. Felelős kiadó: Éri István Szerkesztette: Simon Mária Fényképek: Váradi Zoltán Fordítás: Rácz Katalin Térkép, alaprajz: Cartographia Kft., Bp. Színes feldolgozás: B. B. Color Stúdió, Bp. Tipográfia: TKM Tipográfia Stúdió – Török Balázs Nyomdai munka: Veszprémi Nyomda RT. Felelős vezető: Erdős András vezérig. ISBN 963 554 202 X ISSN 0139-245X
MESEHÁZ SCHÉNER MIHÁLY ALKOTÁSAI THE HOUSE OF STORIES MIHÁLY SCHÉNER'S COMPOSITIONS
1 2
Gergő Görgő - Georgie Roller Mesetrón -Throne of stories
13 14
3 4 5 6 7 8 9 11 12
Meseterítő aszta! - Story laying table Életfa - Tree of Life Viráglányok - Flower girls Mesepad - Story bench János Vitéz -Knight John Tükör-Mirror Tulipános láda - Tulip chest Meseházi áldás - House of Stories blessing Szent János kenyér huszár - Saint John's bread hussar
15 16 17 18 19 20 21 22
Krumplinyomó huszár – Potato-pressing hussar Törvénytáblák (mézeskalács ütőfák) – Law plaques (honey bread making wooden boards) Sültparaszt – Silly baked peasant Fémfigurák – Metal figures Skorpió - Scorpion Sáska - Locust Dorottyáskocsika – Dorothy carriage Pásztorok - Shepherds Színes sakkfigurák – Colourful chess figures Elefánt cókmókláda - Elephant kit chest
A Meseház - The House of Stories A Meseszoba – Fabulatórium – The Room of Stories – Fabulatorium (bottom)
