Hotel „Nóniusz”
Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára 193
Mezőhegyes Műemlékek
„ ... mely intézet Európában kétségkívül minden rokonneműeket nagyszerűségével felülhaladt ...” (Fényes Elek. 1839)
Mezőhegyest, Budapesttől Kiskunfélegyházán és Orosházán át kb. 215 km megtétele után érjük el. A határmenti település, a Szegedet Gyulával összekötő út csaknem felénél található. A XVIII. század második felében a harci cselekményekhez, közlekedéshez és áruszállításhoz oly szükséges lóállomány, a császárság területén igen leromlott állapotban volt, az utánpótlás nem volt kielégítő. A tarthatatlan helyzet orvoslása Csekonics József nevéhez fűződik. Csekonics József 1757-ben született Kőszegen, köznemesi családban. 1774-ben katonai pályára lépett, 1783-ban másodosztályú századossá léptették elő és egyben gróf Haditz tábornok a pótlovazási teendőkben való részvétellel bízta meg. Új feladatkörében bejárta az országot és megismerte a méneseket, és tapasztalta a hazai lóállomány leromlott voltát. A siralmas helyzet orvoslására, részletes tervet készített egy nagyszabású állami törzsménes létrehozásáról, amely biztosítaná a hadsereg lóellátását és a legnehezebb helyzetben levő alföldi vármegyék lóállományának feljavítását célozná, ismeretei alapján a ménes helyéül a mezőhegyesi kincstári legelőket javasolta. II. József császár a birodalom legkiválóbb szakembereiből alakult bizottsággal a tervezetet elbírálta, majd 1784. december 20-án aláírta a Császári és Királyi Ménesintézet alapítólevelét. Megbízta Csekonics Józsefet a szervezési feladatok elvégzésével. A 42 000 magyar holdból álló birtokot Vertics József földmérő 84 földtáblára osztotta, amely mindegyike 500 magyar hold lett. A táblákat megszámozták. Amelyik táblára majort telepítettek, az „nevét” a tábla számáról kapta. Harminc major jött létre az idők folyamán, amelyeket négy kerületközpontból irányítottak. A parancsnokság, a gazdatiszti kar, a hadtápüzemek és a katonaság, a falanszter központjában, a későbbi Mezőhegyes nagyközségben kaptak helyet. A kerületközpontok a növénytermesztéssel és -tárolással foglalkoztak, itt lakott a cselédség is. Ezek, számuk mellett az elpusztult középkori falvak neveit is megtartották (Fecskés, Kamarás, Pereg). A majorokban állattartással foglalkoztak, ott voltak a ménesek vagy a gulyák és néhány csikós és gulyás élt ott. 1785 tavaszán kezdték meg az építkezést a Bécsi Katonai Építészeti Igazgatóság elképzelései szerint, Kohlhoffer és Le Fevre katonai mérnökök irányítása mellett. A budai Helytartótanács Hacker József pesti építési vállalkozót bízta meg az épületek kivitelezésével, ugyanakkor régi munkatársát, a neves pesti építészt Jung Józsefet (1734-1808) bízták meg az építési, illetve tervezési feladatokkal. Az állatok részére eleinte, az árnyéktalan síkságon nyitott-fedett állásokat építettek erdélyi fából, amely az esőtől, hótól és a tűző naptól védte az állományt. A külterületeken a csikósok részére földbe süllyesztett, hosszdonga boltozata, kéthelyiséges, végén külső kemencével ellátott épületeket emeltek. A fátlan pusztán végigszáguldó szél és hóvihar ellen biztos menedéket nyújtottak ezek a földbe horgonyzott házak. A kifelé fordított kemencére akkor van szükség, ha nyáron meg akarják őrizni a ház hűvösségét, mint például a nyári konyhák
kifelé fordított búbos kemencéjét. A külső kemencés házak mediterrán hatást mutatnak, a francia Le Fevre lehetett tervezőjük. Három ilyen maradt fenn a birtokon, kettő Ómezőhegyesen a 18-as majorban és egy Külső-peregen a 48-as majorban.
A reprezentatív központ, Jung József és Hild János tervezte
Az első négy évben a mai nagyközség déli részén fekvő Ómezőhegyesen folyt az építkezés, esetleges telepítéssel, számottevő építészeti igény nélkül. Ekkor készült a két ókaszárnya és néhány parasztházszerű tisztilak, az egyikben szállt meg 1787-ben II. József császár is. Ómezőhegyesen az eredeti ménesudvar is három, fából ácsolt állásból állhatott. A komponálatlan telepítés északon folytatódott, ahol egy hadtáp központot építettek. A négy objektum tengelyei különböző irányúak. 1786-1787. között épülhetett az építészeti üzem, a Pekeráj, egy szárazmalommal, majd kevés lévén a malom, mellette egy ikerszárazmalom is épült. Ennek szomszédságában épült az ún. „új-kaszárnya” karakteres épülete.
A központi istálló, Hild János tervezte
II. József a törökkel folytatott háború befejeztével, 1789-től nagyobb igénnyel, lendülettel látott a ménesbirtok kialakításához. Az új reprezentatív központot a 17-es majorból induló hármas barokk sugárút tengelyébe szervezték. A központ görögkereszt alakban komponált öt négyzetudvarból állt. A sugárút felé eső nyugati udvar díszkert volt. A kereszt észak—déli szárán a három udvar alkot
egységet, középen a parancsnoki épülettel, északon és délen egy-egy 90 méter hosszú reprezentatív kaszárnyával. A kereszt keleti udvara négy „L” alakú csikóállásból állt össze. A központtól északra épült a vendégfogadó. Ezek Jung József későcopf stílusú művei. Az idős mester 1795 körül elhagyta Mezőhegyest és helyette a Helytartótanács Hild János (17611811) neves pesti építészt küldte a további építési és tervezési munkálatok ellátására. Hild János építészetén érződik a copf stílus alkonya, de az empire, antik építészeti előképekből merítő kubista stílusa dominál igazán munkájában. Az empire építészet a felületek ki-be ugratásával komponál, elért hatásait a fény-árnyék adta plaszticitásra építi. Az empire építészeti stílus legmonumentálisabb hazai megnyilvánulásai Hild János kezenyomán Mezőhegyesen születtek és maradtak fenn mindmáig. Ez a tény Mezőhegyest azon városok és községek közé emeli, amelyek a magyar építészet történetében egy-egy korszak csúcsteljesítményével rendelkezének. Az empire stílus a modern építészet előtti stílusok közül a legkevésbé él díszítő elemekkel. A királyi pompa ellentéteként, a francia forradalom körüli demonstratív légkör hívta életre. Európában két terv képviseli igazán gondolkodásmódját, Boullee: Newton-emlékháza 1784-ből és Ledoux: Mezőőr laka 1790-ből. Mindkét épület gömbformájú, talapzatuk henger vagy más kubus. A kor részben technikai, részben esztétikai éretlenség miatt nem hagyta megépítem azokat. A XX. század elején a modern építészet — a díszítőelemeket fölöslegesnek tartva —, az ipari építészetben születik meg. Hasonlóképpen a kubista empire is célszerűségből az állami nagybirtok mezőgazdasági üzemében és ezek legnagyobbikán, Mezőhegyesen valósul meg, legreprezentatívabb módon. Az eredmény európai rangú, amit Fényes Elek is hangsúlyoz. A kubista empire, a központi magtárban éri el csúcspontját. Hild János az 1790-es évek végén lát munkához Mezőhegyesen és haláláig, 181l-ig készülnek el monumentális alkotásai. Hild első művei istállók voltak. A félszilajtartás megkívánta a fedett állást. Hild félkörívpillérsorra állította az állás takarmányos padlását. Az ívnyílások nyáron nyitottak voltak, télen mobil deszkafallal lezárták azokat. A tartás belterjessé válása folyamán az íveket vékonyabb fallal véglegesen elzárták, de a pillérek és ívek kirajzolta falfülkék plaszticitása így is kb. 1,5 láb, azaz 45 cm mély maradt. A kb. 150 m hosszú istállók íveinek száma 29 és 33 között mozog. Ilyen istálló tizenkettő majorban volt, ma már csak a 13-, 17-, 20-, 22-, 39- és 48-as majorokban található egy-egy. Az ómezőhegyesi 18-as majorban három istálló alkot elegáns udvart. Mint típusépületet Hild halála után még az 1820-as években is építették. A célszerűen anyagtakarékos ív-pillérsoros megoldást ezután más épületeknél is alkalmazta Hild János. A központi magtár római vízvezetékre emlékeztető, hosszoldalán 27 ívvel, 28 pillérrel és kubista empire legreprezentatívabb alkotása. Hild a reprezentatív központban ív-pillérsoros szerkezettel lovardát, központi istállót, valamint empire diadalíveket és kapukat alkotott. Művei közé soroljuk még az öregcsűrt, az ómezőhegyesi igazgatósági épületet és a csikóscsárdát is.
A fedett lovarda, épült Hild János tervei szerint
A mezőhegyesi épületek előképei lehettek azok az ív-pillérsoros homlokzatú templomok, amelyek a szomszédos Tótkomlóson, Vásárhelyen, Mezőberényben és Dobozon épültek 1792-1798 között. Ezeknél azonban a magas homlokzati fülkéket íves átmenettel kibélelték, a részletgazdagabb copf stílus elvei szerint. 1800 körül Mezőhegyesen ugyancsak a formák éles kubista kontúrokkal jelentkeztek. 1806-ban 21 évi szolgálat után Csekonics József megvált Mezőhegyestől. 1807-ben szétvált a katonai ménes a gazdaságtól, amely külön igazgatót kapott, székhelye Kozma Ferenc u. 12. számú Hild-féle épület lett. A hármassugárút által határolt területen különleges növényekből „angol ízlésű kertet” telepítettek, amelyben kávéház is helyet kapott. Azonban az 1830 és 1832 között egy új találmány, a zabsilótorony terjed el a birtokon. Ezek közül hét maradt fenn és szintén a táj meghatározó elemeivé váltak (18-, 23-, 39-, 56-, 66- és 79-es majorokban). A manzardtetős tornyokba felülről öntötték be a zabot, majd egymást keresztező „A” metszetű lamellák között keveredve, szellőzve érte el a lefejtőzsákot. A tornyok befogadóképessége 500 mázsa volt. Hasonló, egyedülálló zabsilótorony még kettő van az országban, Monostorapályiban 1826ból, majd Ybl Miklós épít két egyforma angolromantikus magtárat Nagymágocson és Csabacsüdön úgy, hogy négy sakrában egy-egy zabsiló kap helyet. Legérdekesebb Ybl által 1863-ban épített dobozi magtár, amelyhez diadalívvel kapcsolódik a zabsilótorony.
Déli kis diadalív a reprezentatív központban
A klasszicizmus idején 1844—46 között épült Handl Ferdinánd tervei szerint a római katolikus templom, közvetlen utána 1847-ben 83 ágyas, emeletes „ember kóroda” is épült. A külterületen az 1850-es években a kerületközpontokban két, a főmagtárhoz hasonló, de három szintet átfogó ívpillérsoros homlokzatú magtár épült 18 falfülkével a hosszoldalukon. Fecskésen a 6-os majorban és Peregen az 57-es majorban állnak ezek. A romantikus korszakot 1864 körül a díszes oromzatú, római katolikus plébániaház, az állatjárvány-kórház elkülönítő istállói, a főépítész villája, néhány kettős tisztilak képviseli. A legkarakteresebb romantikus emlék a 19-es majorban fekvő temetőkápolna elliptikus alaprajzú kupolás, támpilléres épülete. A kiegyezés után 1869-ben a ménes magyar kezelésbe került „Magyar Királyi Állami Ménesbirtok” néven. A dualizmus korának két kiemelkedő személyisége, Kozma Ferenc minisztériumi osztályfőnök és Gluzek Gyula igazgató volt. Kettőjük munkája nyomán a mezőhegyesi lovak sorra nyerték a nemzetközi versenyek aranyérmeit, a legkorszerűbb technológiákat vezették be.
Szárazmalom terve 1789-ből
Építészetben ezt a korszakot az eklektika elővárosi faverandás, fagerendavázas sveici irányzata jellemzi. Arabeszkes oromzati fadíszítéssel épült 1883-ban a vasútállomás felvételi épülete, fagerendavázas lett a lovarda új oromzata és az 1885-ben épült Hotel Centrál, amely az ország egyetlen fachwerkes szállodája. A szállótól induló sétány bazárjai és a vadászvendéglő szintén ebbe a műfajba sorolódik. Még az 1913-ban épült nőtlen tisztilak, a mai tanácsháza is illeszkedik a szálló formáihoz. Az 1888-ban épült víztorony tartályháza is míves ácsmunka. Értékes, építészetileg igényes együttest alkot az 1889-ben épült cukorgyár kis lakótelepével együtt. Figyelemre méltóak még a népies faépítmények, így az 57-es majorban lévő komlószárító és a 6-, 21-, 28-, 57- és 73-as majorokban lévő fa haranglábak is. A mintegy hatvan védett épületből álló együttes és az üde zöldterületek arra késztetik Mezőhegyes mai építőit, hogy a helyi történeti formák szintézisét adják terveikben. Szép, illeszkedő épületek, a könyvtár, az ABC-áruház, a nevelési központ, az új OTP-lakóház és néhány családi ház is. A történeti hangulatot a központban 52 öntöttvas lámpa, 13 lugasárkádív és 4 nagyméretű pásztorbot lámpa festi alá. A történeti környezeti értékek megőrzéséért, helyreállításáért és azokhoz illeszkedő harmonikus településfejlesztésért 1984-ben Mezőhegyest Hild-éremmel tüntették ki.
Mezőhegyesi műemléki séta Mezőhegyesre Tótkomlós vagy Szeged felől jövet a reprezentatív központ északi részéhez érkezünk. Az 1789-ben Jung József tervei szerint épült „Hangai” vendégfogadó és postaállomás (Kozma F. u. 34.) előtt a kocsik fordulására nagy teret biztosítottak, ezért áll hátrább, mint a központ többi épülete. Az emeletes vendégfogadóhoz kerített nagy udvar csatlakozik, amelynek végében állt a kocsiszín és istálló. A 11 tengelyes ház boltozott földszintjén balra volt a posta és postáslak, középen volt a vendéglő, jobbra pedig a bérlőlak. Az emeletre fa bábkorlátos lépcső visz, ahol egy nagyterem és kilenc vendégszoba volt. Erre a fogadóra vásárlási szándékkal érkező hadtáptisztek elszállásolása miatt volt szükség. A vendégfogadóval szemben áll a volt mészárszéki intézői lak. A Hild János tervezte empire diadalíven belépve, jobbra találjuk a Jung-féle északi reprezentatív kaszárnya emeletes késő barokk tornácos épületét (Kozma F. u. 32.), amelyben 1985-ben megnyitott a 60 férőhelyes Nónius vendégfogadó. A boltozott földszinti helyiségekbe történeti bútorok is helyet kaptak. A vendégfogadó előtti udvarban öreg platánok és gesztenyefák alatt kör és ovális karámokban, kerített futtatókban gyönyörködhetünk a legszebb lovakban. A karámok mellett az udvar déli oldalán húzódik a Hild-féle központi istálló, ív-pillérsoros homlokzatával. Belsejét az 1880-as években öntöttvas oszlopokkal háromhajóssá alakították. A kerített lóállásokban megvannak még a „vörösmárvány” zab tálak. Az istállón végighaladva a vendégfogadóval szemközti épületben találjuk a kocsimúzeumot, amelyen régi túrakocsik, fiákerek, szánok láthatók. Tovább dél felé haladva elsétálunk a régi falovarda helyén épült étterem mellett és nézzünk be a Hild János tervezte lovardába. Ez az ország legrégebbi, működő lovardája. Ív-pillérsoros oldalhomlokzati eredetiek, a tető 1885 körüli átépítése előtt nyugati végén órás oromzata és kis huszártornya volt. Az 1885-ös, 20 méteres fesztávú mérnöki leleménnyel épített fedélszéke lenyűgöző látvány. Nyugati végében az előkelőbb nézők számára üvegezett, fűthető nézőteret építettek. A lovarda toronyórája ma is megvan és üti az időt, fölötte szélló mutatja a szélirányt. A lovardából délre sétáljunk el az 1819 óta itt fejlődő hihetetlenül szabályos koronájú platánfa lombja alá, a nyugati homlokzat közepén kitűnő bronz domborművet találunk, amelyen Kozma Ferenc bemutatja a 20. ménest Ferenc Józsefnek. A fedett lovardával szemben áll a volt ménesparancsnoki épület, amelyet szintén Jung József tervezett, 1790 körül késő copf stílusban. 1900 körül az oly kedvelt sveici típusú arabeszkes faverandával itt is felcserélték a korábbi csukott emeleti verandát. A középső udvart késő copf-empire kapuk zárták le. Dél felé elhaladunk a másik emeletes tornácos laktanya mellett. A reprezentatív központot dél felől is diadalív zárja le. Itt azonban kettő van, jobbra fordulva felfedezünk egy kisebb diadalívet, mely nagyon fontos, hiszen ezen őrződtek meg legjobban a díszítő elemek. Ez a kapu a hajdani angolpark felőli oldalon egy parádézó lófuttató bejárata volt. A kis diadalív melletti épület az emeletes, az 1847-ben épült boltozott földszintű kórház. A Kozma Ferenc utca másik oldalán találjuk a szabadtéri lovardát és kocsifuttatót, amely a turista vendégeket fogja ezentúl szolgálni. Az öntöttvas oszlopú lámpasorral övezett sétány az 1908-ban telepített újabb angolpark tisztására visz, ahol Mezőhegyes egyik legüdébb környezetében találjuk magunkat. A parkban áll az 1846-ban felszentelt Szent György templom. Tervezője Handl Ferdinánd dór lizénákkal tagolta homlokzatát. Belsejében a késő klasszicista pesti festők Pesky és Herally György műveit, valamint Prokopp Péter és Molnár C. Pál modern képeit szemlélhetjük. Követve a sétányt a kolostorszerűen elkerített, játékosan ívelt oromzatú, romantikus plébánia mellett haladunk el. A Kozma Ferenc utca másik oldalán álló elegáns intézői lakokra pillantva térjünk le a sétányról és nyugat felé haladva nézzük meg a Nevelési Központot, amelyet
Tihanyi Judit tervezett. Álló paneleinek ritmusa és az íves árnyékoló tetők az ív-pillérsoros homlokzatok modern utódai. A Nevelési Központtal szemben épült ABC áruház is a környezethez kívánt illeszkedni.
A központi magtár, Hild János tervezte
Ezután a már sokat méltatott 1806 körül épült központi magtárat pillantjuk meg. Hild János a római császárok vízvezetékeinek az aque-ductusoknak motívumát elevenítette fel, amikor az uralkodói birtok éléstárát megformázta. A 27 falfülke száma szemvillanásra nem mérhető, tehát a mérhetetlent szimbolizálja, ugyanakkor egy-egy ívbéllet menedékérzetet ad az embernek, ezzel magyarázható miért nyeri el osztatlanul mindenki tetszését. A forma nem volt öncélú, a pillérek a belső faoszlopok előtt vannak, a köztes helyen vékonyabb a fal, ezzel jelentős mennyiségű téglát takarított meg az építész. A magtár négyszintes, két szint a homlokzat mögött, kettő a tetőtérben kapott helyet. Az öreg magtárban ma már nem tárolnak gabonát, múzeum lesz belőle. A központi magtárból a vasútállomás felé haladva, útközben az 1890-ben épült faverandás „Vadász-vendéglőt” nézzük meg, amely ma élelmiszerbolt, amely ismét eredeti formájában, üdén hat környezetére, fedeles kéményével, íves zsalugáteres ablakaival. Az elővárosi eklektika építészeti együttesét látjuk a vasút melletti sávon. Az 1883-ban épült indóház oromzatainak arabeszkeit is helyreállítják és az állomás teret ad majd a vasút történeti emlékeinek, régi mozdonyokat, szerelvényeket mutatnak be itt. Egyik érdekesség, az 1889ben épült cukorgyár 377 típusú tolatómozdonya, amely ma is üzemképes. Induljunk el kelet felé a Petőfi sétányon, amelyre 13 fehér indás lámpás árkádívet állíttattak 1924-ben, az ívekre rózsa volt futtatva. Útközben elhaladunk két faverandás pavilon előtt, és a régi mozi mellett, amely a Centrál Szálló hajdani istállójából és kocsiszínéből alakult át. A sétány végén áll az ország egyetlen megmaradt fagerendavázas szállodája, amely üdülőhelyi hangulatot áraszt. A Centrál vagy Központi Szálló 1885-ben épült a budapesti országos kiállítás pavilonelemeinek felhasználásával. Az épület fachwerkes oromzatai asszimetrikusak, óratornyával a színes üvegű zárt erkélyt összekomponálták. Az emelet famennyezetes, karzatos báltermet rejt, hasonlóképpen díszes a volt kaszinórész, a mai vendéglő két terme, az egyikben két öntöttvas oszlop is van. A Centrál Szállóhoz igazodik az 1913-ban épült nőtlen tisztilak, a mai tanácsháza, és az 1982-1984 között Palánkai Tibor tervei szerint épült OTP lakóház is, amelyen a fachwerk modern eszközökkel jelentkezik. A Kozma Ferenc utcán dél felé haladva több ún. kettős tisztilakot látunk, és közben megérkezünk Ómezőhegyesre. A Kozma Ferenc u. 12. sz. földszintes oromzatos ház volt az ún. Gazdasági Osztály igazgatósági épülete. A Hild János által 1806 körül tervezett épület, ablakok fölötti napsugaras ívdísze figyelemre méltó. A napsugaras motívum szerepel a lovardán és Hild,
Nemzeti Múzeum tervén is. A Kozma F. u. 6. sz. sarokház volt a régi Csikós-csárda, ahol a Mezőhegyesen vásárolt méneseket és gulyákat hajtó csikósokat szállásolták el és lakatták jól, de itt mulattak a helyi csikósok is. A Hild János idejében, 1806 körül épült csárda ív-pillérsoros tornáca az istállók motívumát örökölte. Ha a csárdától nyugat felé megyünk, megtaláljuk a 18-as major két zabsilótornyát.
Zabsilótorony a 66-os majorban
Ha viszont délnek tartunk, az ókaszárnya mentén megtaláljuk a két földbe süllyesztett külsőkemencés házat Tovább délre haladva megérkezünk az ómezői majorudvarhoz, amely három ív-pillérsoros istállóval határolva kolostor-kerengőudvarra emlékeztet. Az istállók 1806 körül Hild János tervei szerint épültek. Visszafordulva, a Kozma Ferenc utca keleti oldalán fekvő parkban megpillantjuk az 1888ban építészeti igénnyel épült víztornyot, amelynek tartályháza fagerendavázas, ácsolt szerkezet.
Víztorony és vízmű 1888-ból
Észak felé tartva a Kossuth u. 10. sz. alatt találjuk az ország legnagyobb cséplőházát, az Öregcsűrt. A csonkakontyos, háromszintes magtárszerű épület bejárati oromzatát tartó félkörös ívnyílása miatt a Hild korszakra tesszük születését.
Tovább, észak felé tartunk, a vasúti átjáró után balra találjuk az építészeti telepet, amely az alapítás óta azonos felállásban működik, egyesítve az építéshez szükséges szakmákat, és azonkívül kocsigyártással is foglalkoznak. A teleptől keletre a Kossuth u. 23-25-ös telken találjuk az ún. Új-kaszárnyát, amely 1790 körül épült késő barokk stílusban, Jung József lehetett tervezője. A kb. 100 méter hosszú részben boltozott földszintes épülethez nagy kerített udvar tartozik. A Kossuth u. 39. sz. alatt találjuk az ikerszárazmalmot, amely 1789-ben épült és szerencsére eredeti tervei is fennmaradtak. A falanszter szemlélet szellemében a főmolnár háza is a malmok között volt. Lóval hajtott malom igen sok volt az országban, azonban ezek közül mára tíz sem maradt. A Kossuth u. 43-45. sz. alatt találjuk a hatalmas falanszter barokk sütőüzemét, az ún. Pekerájt. Ez egy szárazmalmot, lisztraktárt, péküzemet, két óriáskemencét, éléstárat és az ott dolgozók szállásait foglalta magába. A Kossuth u. 53—57. sz. alatt találjuk az állatjárványkórház félnyeregtetős elkülönítő istállóit Ezzel bejártuk a falanszterközpontot. Forduljunk nyugat felé és a Hangai vendégfogadó mögött helyi ízű modern családi ikerházakkal találkozunk. Palánkai Tibor és Sipos György építészek munkái példát mutatnak a magánerő környezetgazdagító szerepére. A reprezentatív központ felé vezető, hármassugárút északi útján haladva jutunk el a sugárutak fókuszába, a 17-es majorba, ahol egy 32 ívmezős, ív-pillérsoros, mintegy 150 méter hosszú istállót találunk, a tájba helyezett empire ménesistállók 1800 körüli reprezentánsát. Innen északnyugatra a szegedi utat keresztezve találjuk a 13-as major empire istállóját. A tótkomlósi műútról keletre fekszik a fecskési kerületközpont, a 6-os major, ahol a központi magtár mintájára az 1850-es években ívpillérsoros homlokzatú magtárat építettek. A majorban régi csűr, cselédházak, intézőlak és fa harangláb is található.
Kerületközponti magtár 6-os majorban, Fecskésen
Tovább észak felé haladva, az út bal oldalán lévő erdőparcellában találjuk a hajdani 79-es major utolsó hírmondóját, a manzárdtetős zabsilótornyot. A birtok bejárását a Hangai vendégfogadótól indulva a mezőkovácsházi úton, vagy lóval földúton folytatva a 20. ménesbe tartunk, ahol ismét empire ívsoros istállót találunk. Innen a 21-es majorba vesszük utunkat, amely Belsőkamarás néven kerületközpontként működik. Az itt épült magtárat 1864-ben Zellenka tervei szerint építették, ívpillérsor nélkül. A majorban szintén találunk haranglábat, régebbi egyszerű magtárat, cséplőházat, kontyolt istállót és cselédházat. Innen a közeli 22-es major ív-pillérsoros empire istállóját keressük fel, majd a
23-as major zabsilótornyát és romantizáló szegmens ív-pillérsoros istállóját (1847) látogatjuk meg. Ezután az 57-es majorba a peregi kerületközpontba jutunk, ahol a fecskési ív-pillérsoros magtár párját találjuk. Az 1888-ban épült gabonaosztályozó üzemház, a Glezek Gyula elevátor, sajnos újabban részben leégett. A major szélén kis komlószárítót találunk, amely egy fa szellőztetőházból és egy füstölőházból áll. Az intézői lak parkjában kis zsindelyes harangláb áll. A közeli battonyai út mentén találjuk a hajdani 56-os major helyén telepített erdőben az 1830-as években épült zabsilótornyot. A manzardtetőben csúcsíves dongaboltozatot találunk, az alsó és felső ajtó között oldalanként 20-20 szellőzőnyílás gazdagítja a homlokzatot. A battonyai úton kelet felé haladunk, az út déli oldalán lévő 48-as erdő mélyén bukkanunk rá a gazdaság legszebb fekvésű és legarchaikusabb majorjára, az ív-pillérsoros empire istállóra, a karámokra, a csikók futópályájára, és a harmadik megmaradt földbe süllyesztett, boltozott külsőkemencés csikóslakra A major akácvirágzás idején a legszebb. Visszafordulva a központ irányába, a battonyai úttól délre találjuk a 39-es majort, Árokospusztát, ahol ív-pillérsoros istálló és zabsilótorony is együtt megmaradt. Ebben a majorban cselédházakat is találunk, iskola és kultúrház is volt itt. A puszta árka fölött szív alakú betonhidacskák díszítik a környezetet. A távolabbi, északkeleti részeken műúton a mezőkovácsházi útról Csatókamarás felé elágazva érjük el. Csatókamaráson a 73-as majorban egy harangláb védett, innen a hajdani 66os major utolsó hírmondójához, a mezőn groteszk módon magányosan álló zabsilótoronyhoz megyünk.
A Centrál v. Központi Szálloda 1885-ből
Érdemes felkeresni az innen északra fekvő Rajta-erdőt, amelyen keresztül folyik a Száraz-ér. Az ér partján kis empire erdészházat találunk. A 66-os majortól délre találjuk a 65. ménest, ahol az istálló ugyan egyszerű, de a futópálya terébe ültetett ovális alakú erdő egyéni tájképi alakulat. A kezdeti időkben az északkeleti irányból fújó szél ellen pedig kifli alakú erdősávokat telepítettek az istállók előtt. Végül keressük fel a központtól északkeletre a 19-es táblán fekvő temetőt, ahol régi síremlékeket és egy ellipszis alakú kupolás angolromantikus fehér temetőkápolnát találunk. Bugár-Mészáros Károly
IRODALOM Bugár-Mészáros Károly: Mezőhegyes építészeti emlékei Kőrös-Sárréti Útikalauz. 223. old. Kondoros, 1984. Gerőné Kramer Márta: Jung József pesti építőmester. Magyar Műemlékvédelem 1967-68. 195. old. 1970. Rados Jenő: Hild József. Budapest, 1958. Ruisz Gyula: Mezőhegyesi állami ménesintézet alapításának története. T. 1888.43.pl.
Készítette a Tájak-Korok-Múzeumok Szervező Bizottsága a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát megbízásából 1985-ben 10 000 példányban Felelős kiadó: Éri István Szerkesztette: Dercsényi Balázs Tervezte: Köböl Vera Fényképek: Bugár-Mészáros Károly, Hajba Nándor Rajz: Bugár-Mészáros Károly Fedél: Kartográfiai Vállalat, Budapest Belív: Pannon Nyomda, Veszprém 85 50189 ISBN:963 555 288 2 ISSN: 0139-245 X
MEZŐHEGYES BELTERÜLETI MŰEMLÉKI TÉRKÉPE
1 2 3 4 5 6
19 20 21 22 23 24
Vasútállomás Árkádíves lugassétány Pavilonok „Hotel Centrál” és mozi „Nőtlen tiszti lak” - Tanácsháza Ómezőhegyesi igaz. épület
7 8 9
„Hangai” vendégfogadó Északi nagydiadalív Északi rep. kaszránya – Hotel „Nóniusz” Központi istálló Fedett lovarda Ménesparancsnoki épület – MMK központja Későbarokk díszkerti parter A nagy platánfa Déli reprezentatív kaszárnya
25 26 27
10 11 12 13 14 15 16 17 18
Déli nagydiadalív Déli kisdiadalív a parádézó futtatón „Ember kóroda” Kocsifuttató pálya és szabadtéri lovarda Római katolikus templom A régi óvoda Plébánia Kettős tiszti lakok „Vadász vendéglő” – ÁG. termékbolt
28 29 30 31 32 33 34 35 36
Csikóscsárda Ókaszárnyák Földbe süllyesztett külsőkemencés házak Ómezőhegyesi majorudvar istállói Régi víztorony Öreg csűr Építészeti telep és kocsigyár „Új kaszárnya” A főépítész villája Iker szárazmalom Pekeráj Az állat-járványkórház elkülönítő istálló
A CÍMLAPON: Hotel Nóniusz A HÁ TLAPON: A 48-i istálló
A 48-i istálló
