Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára 238
Gyula Erkel Ferenc Emlékház
„Kölcsey Himnusza, a Hunyadi, a Bánk bán zeneszerzőjénél akadhat még nagyobb zeneköltő, de nagyobb érdemű nem.” Vajda János írta ezeket a sorokat Erkel Ferencről, aki elősegítette a nemzettéválás folyamatát, azáltal, hogy megteremtette a nemzeti operát és a magyar nép nemzeti himnuszát, létrehozta a Filharmóniai Társaságot, felkarolta a népi dalosmozgalmat, s végül a zenei képzés legmagasabb fórumán, a Zeneakadémia élén fejezte be bőségesen mért, sok sikert megért pályafutását. A zeneköltő szülőházának egyik tantermében először 1960-ban — Erkel születésének 150. évfordulóján — nyílt kiállítás. Negyedszázad telt el azóta, s napjainkban az egész szülőház felújítva áll Erkel életének és életművének bemutatására, születésének 175. évfordulója alkalmából. Az „L” alakú épületet az egykori Németváros központjában, a templom szomszédságában találjuk. A térre néző szárnya volt az iskola, Ajtósi Albert utcai frontján a tanítói lak. Az épület sarokszobájában született Erkel Ferenc 1810. november 7-én. A hat helyiségből álló Emlékházban három szolgál az életmű bemutatására, a negyedikben egy 19. századi enteriőr idézi Erkel korát. 1. terem A bejárattól balra az egykori tanterem Erkel életének és életművének egy részét mutatja be.
Gyula és az Erkel család A család 1806 őszén vándorolt be Pozsonyból Gyulára. Erkel nagyapja, id. Erkel József a Wenckheim grófok meghívására költözött a városba a kastély gondviselőjeként, három fia közül József — Erkel édesapja — pedig a németvárosi iskola tanítója lett. Így kapta meg fiatalon a németvárosi tanítói lakást, amelynek lakója volt 1841-ig. Hamarosan megházasodott, nőül vette Rutkay Klárát, a dobozi gazdatiszt lányát. Házasságukból tíz gyermek született, Borbála után Ferenc a második. A családban — mint ahogy a kiállításon látható családfa is mutatja — öröklődött a zenésztehetség. Már Erkel dédapja is muzsikus volt, nagyapja a Békés megyei alispán házi koncertjein játszott. A családi, baráti körben érték a gyermek Erkelt az első zenei hatások. Az elemi iskola három osztályát járta Gyulán, majd Pozsonyba került, ahol rokonai körében élhetett. Tanulmányai és a városi kulturális élet jó hatással voltak rá. 15 éves, amikor befejezi iskolai tanulmányait. Ekkor két évre eltűnik szemünk elől, valószínűleg ez alatt Gyulán élt.
Erkel Ferenc szülőháza
Kolozsvár 18 évesen került Erkel Erdély „fővárosába”, s hat évig élt itt. A város döntő hatással volt egész életpályájára. Kolozsvárról maga vallja a következőket: „ami vagyok, mindent Kolozsvárott töltött éveimnek köszönhetek. Ott műveltem ki magamat zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek s ott kötötték szívemre a magyar zene elhanyagolt ügyét, s ott telt meg a szívem a szebbnél szebb magyar népdalok árjával.” Kolozsváron több kiváló barátra talált, köztük Brassai Sámuelre, az „utolsó erdélyi polihisztorra”, akihez élete végéig szoros barátság kötötte. Erkel 1834 tavaszán hagyta el Kolozsvárt. Pesten átutazván, 1834 májusában a Nemzeti Casinóban először szerepelt a főváros közönsége előtt. A Honművész május 8-án írja a zongoraművész Erkelről: „Kalkbrenner 93. szerzeményét ... ritka ügyességgel, mind a jobb, mind a balkéznek egyirányos fürgeségével játsza a Kolozsvárról jött s éppen Pesten keresztül utazó, Békés-Gyulán született hazánkfija, a klavirtanító Erkel Ferenc úr ...” Ez az első újsághír Erkel Ferencről. A következő évben már Pesten találjuk, ettől kezdve útja egyenesen vezet felfelé a csúcsig. A kiállítás következő egységei ezt az életutat mutatják be, témákra bontva Erkel munkásságát.
A zongoraművész Erkel az 1830—1840-es években gyakran szerepelt különböző hangversenyeken kora világhírű művészei társaságában, ünnepelt zongoraművész volt, az 1850-es évektől azonban elfoglaltsága miatt egyre kevesebb fellépést vállalt. A kiállításunk Erkel zongoraművészi pályájából mutat be korabeli emlékeket: színlapokat, kritikákat, fellépéseinek színhelyeit, illetve nagy kortársait, művésztársait. Ő fedezte fel Chopint a magyar közönség számára.
Részlet az 1. teremből
Az operamester Mint karmester, Erkel igyekezett a színházak műsorába minél több operát felvetetni. A klasszikusok mellett fokozatosan ismertette meg a közönséggel korának zeneszerzőit, vállalva a bemutatás kockázatát is. A Várszínházban 1835-ben operatársulatot hozott létre, majd két évre a nagy hagyományú Városi (Német) Színházhoz szegődött, ahol kitűnő gárdával dolgozhatott. Az itt eltöltött két év jó előtanulmány volt számára. 1837. augusztus 22-én nyílt meg a Magyar Színház, s Erkelt hamarosan a színház karnagyává választották. Itt gyümölcsöztette addigi karmesteri tevékenységét. 1838. január 25-én tartották meg az első operaelőadást. Az operaelőadások ébresztették rá Erkelt a magyar operairodalom szegénységére, s arra, hogy meg kell teremteni az európai színvonalú magyar operát. Erkel kora egyébként a kelet-európai államok nemzeti operáinak megszületésének kora is. A következőkben Erkel operáinak történetét mutatjuk be.
Báthori Mária 1840. augusztus 8-án mutatták be első operáját a Báthori Máriá-t, amely jelentősebb volt elődei alkotásainál. „Ha szerző úr már első művén ilyen mesteri műértést tud feltüntetni, lehetetlen neki szerencsét tiszta szívből nem kívánni” — írja a bemutató után Mátray Gábor, a kor neves zenekritikusa. A művészek a bemutató alkalmával — a kiállításon látható — bronzkancsóval ajándékozták meg Erkelt.
A Báthori Mária bemutatója alkalmából kapott bronzkancsó (1840)
Hunyadi László Első operájának sikere a zeneszerzőt további munkára ösztönözte. 1844. január 27-én került színre a Hunyadi László. A kiállítás bemutatja az opera születésének történetét. ,,Ha van a magyar zenének jövendője, ha zeneművészetben magyar iskoláról valaha szó lehet ... úgy annak megalapítását nagyrészben Hunyady László szerzőjének fogja köszönni nemzetünk” — írja a kor kritikusa. Az opera női szerepeit olyan hírességek énekelték, mint Schodelné Hollósy Kornélia, Anne de la Grange, Luisa Lesniewska, Désirée Arthot.
Anne de La Grange
A kiállított bronztálat a 200. előadás alkalmával ajándékozta a Nemzeti Színház személyzete Erkelnek. A terem hátsó falán a bemutató zárójelenetének színpadképe látható.
Himnusz Még tartott a Hunyadi László bemutatásának láza, amikor Bartay Endre színigazgató kiírta
pályázatát Kölcsey Himnuszának megzenésítésére. A történet szerint Erkel csak Bartay kifejezett kérésére látott hozzá a komponáláshoz. A pályaművek bemutatása, 1844. július 2án, egyöntetűen Erkel sikerét hozta. A kiállítás végigkíséri a Himnusz születésének történetét, az eredeti dokumentumok alapján. Fotómásolatban látható Erkelnek a pályázatra benyújtott pályaműve — az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának tulajdona —, s kiállításra került néhány a mű számtalan kiadásából.
Bánk bán A Hunyadi László után az operaszerző Erkel 17 évig hallgatott. Valójában több népszínműhöz írt dalbetéteket, komponált, hangversenyezett, szervezett. 1857-ben bemutatták ugyan az Erzsébet című 3 felvonásos operát, amelynek második felvonását Erkel írta, a másik kettőt a Doppler fivérek, de igazi nagy művel nem jelentkezett. Az újságok ugyanakkor az 1850-es évek elején hozták a híreket, hogy Erkel új operán dolgozik, sőt azt késznek mondották. (Mindezt korabeli cikkek bizonyítják.) A következő mű, a Bánk bán azonban csak 1861. március 9-én került bemutatásra, nagy sikert aratva. „Sehol opera a politikai világban még nem játszott oly fontos s kiható szerepet, mint e válságos időszakban Erkel Bánk bánja” — írja róla Ábrányi Kornél. A Bánk bán tiltakozás volt mindenféle elnyomás ellen.
A többi opera A Bánk bán sikere új lendületet adott alkotó munkájának. Már a következő évben bemutatták a Sarolta című vígoperáját, igaz, kevés sikerrel. Annál zajosabb volt a Dózsa György fogadtatása (1867). Erkel Dózsa tragédiájának színre vitelével tiltakozott a kiegyezés ellen. Hét év múlva (1874) a Brankovics György-ben ismét a despotizmus problémáját veti fel, szokatlan zenei eszközökkel lepve meg hallgatóit. 1880-ban a Névtelen hősökben a szabadságharc hőseinek állít emléket. Utolsó bemutatott műve, az István király (1885) már jórészt fia, Erkel Gyula műve.
A Bánk bán bemutatójának színlapja
2. terem A zongoraművész és operaszerző Erkel után itt a zeneköltő másirányú munkásságával ismerkedhetünk meg.
A Himnusz pályázati példányának első, jeligés oldala, Erkel későbbi megjegyzésével
A hangverseny dirigens Erkel Kolozsváron kezdte dirigensi pályáját. Pesten ebben az időben a színházak zenészeiből verbuválódott zenekarokkal tartottak hangversenyeket. Az igazi fordulat 1853-ban következett be. Erkel néhány barátjával együtt megalakította a Filharmóniai Társaságot, amely a rendszeres hangversenyek lehetőségét biztosította. A társaság zenekarát 1853—1871 között megszakítás nélkül vezényelte. A legtöbb Beethoven-szimfónia és a legtöbb Wagnerrészlet pesti bemutatása Erkel nevéhez fűződik. Berliozt a közönség csak a Rákóczi-induló bemutatása után fogadta el.
Stéger Ferenc, "Erkel énekese"
A Zeneakadémián Erkel maradandó alkotása a Zeneakadémia felállítása is. 1875-ben ideiglenes épületben, az egykori Hal téren indult meg a tanítás. Négy év múlva a Sugár úti palotába költöztek. Erkel igazgatója és tanára volt a Zeneakadémiának.
A dalármozgalom élén A 19. század közepén fellendülő dalármozgalom — Kodály szerint — „híd volt a komolyabb művészet és a közönség közt”, kapunyitás a nagy mesterek művei előtt. Erkel felkarolta a dalármozgalmat. 1867-ben Aradon megalakult az Országos Daláregyesület. A következő évben, 1868-ban Erkelt az ország összes daláregyletének karnagyává választják. Ezután kétévenként tartják a dalegyletek országos összejöveteleit, a zeneszerző az összejövetelek ünnepelt vendége és szereplője.
A debreceni dalostalálkozó, 1868.
Az 50 éves karmesteri jubileuma alkalmából (1888), az Operaház művészeitől kapott serleg
Erkel maga is írt kórusműveket, ezek operáiban érik el csúcspontjukat. A Meghalt a cselszövő a Hunyadi Lászlóból, a Bánk bán Bordala, a Névtelen hősök Takarodója kiváló alkotás. A hódmezővásárhelyi dalkör díszoklevele, a pécsi dalárda díszes emlékalbuma s az 1868-i dalostalálkozó emlékéül kapott szőlőindás serleg a dalosmozgalom legszebb relikviái közé tartoznak.
Az életút vége 1885 után a 75 éves Erkel már ritkán lépett a nyilvánosság elé. A nemzet tisztelete által övezett idős mester szereplései ünnepi alkalmakra korlátozódtak, 1886-ban a Bánk bán bemutatójának 25 éves évfordulóját ünnepelték. A következő évben a Nemzeti Színház megnyitásának 50. évfordulójára Erkel megírta az Ünnepi nyitányt. 1880-ban fényes keretek között ünnepelték 50 éves karmesteri jubileumát a Vigadóban. Az Operaházban a Hunyadi Lászlót adták — ekkor vezényelt utoljára. 1890. november 1-én a 80 éves mester tiszteletére ünnepi hangverseny volt a Vigadóban. Ez volt az utolsó hangversenye. A kiállított Erkel-relikviák közül kiemelkedő jelentőségű a díszes sakk-album, a zeneszerző
működésének 50. évfordulója alkalmából ajándékozott impozáns serleg és a hangszerkészítők díszes ajándéka.
Erkel emléke Gyulán Erkel mindvégig hű maradt szülővárosához. Többször adott hangversenyt a városban vagy a város javára. Nyarait, szabadságait legtöbbször Gyulán töltötte, családja körében. Az elvonultan dolgozó zeneszerző szívesen időzött a kastélykert ma is meglévő juharfája alatt, ahol a Bánk bán és a Brankovics egy része született. A neves „Bánk bánfát” díszes vasrács veszi körül a várfürdő parkjában. A város is kegyelettel őrzi halhatatlan fia emlékét. Már 1896-ban elkészíttették a fiatal Kallós Edével Erkel mellszobrát. A városi dalkör és sakkör felvette Erkel nevét. Erkelről nevezték el az 1901-ben épült Színkört, sok neves színielőadás helyét. 1963-ban rendezték meg először az Erkel Diákünnepeket. Erkel nevét viseli több kulturális és oktatási intézmény is. Az Erkel-évfordulók mindig jelentős események a városban.
Részlet a 2. teremből ("Erkel emléke Gyulán")
3. terem A terem első felében Erkel fiainak munkássága kerül bemutatásra. Erkel tudatosan nevelt zenei tehetséggel megáldott fiaiból zenészeket. Keményen dolgoztatta őket, s az eredmény nem maradt el: a fiúk atyjukhoz méltóan maradandót alkottak a magyar zenei és színházi életben. Erkel Gyula 1863-tól harminc éven át volt az Operaház karmestere. 1878-tól harminc évig tanított a Zeneakadémián, de elsősorban mint zeneszerző alkotott maradandót. A magyar népszínmű úttörője és diadalravivője lett. Olyan ismert népszínművek szerzője volt, mint a Csongor és Tünde (1872), A falu rossza (1875), A tolonc (1876). A kiállításnak ebben a részében a népszínműek hőskora jelenik meg. Erkel Elek Élete az 1875-ben felépített Népszínházhoz kötötte, amelynek megnyitásától első karmestere volt. Az operett úttörője hazánkban. Bemutatta kora ma már klasszikussá vált operettszerzőinek műveit (Suppé, Offenbach, Johann Strauss, Hervé). Őt tekinthetjük az első magyar operettszerzőnek: a Sárga Csikó és a Piros bugyelláris ma is ismertek. Erkel László A négy gyerek közül róla tudunk a legkevesebbet. 16 éves korától Gyulán élt, itt a zenei élet egyik mozgatója, szereplője volt. 1871-ben Pozsonyba költözött s itt zenetanárként dolgozott. Bartók Béla itteni tanára. „Akkoriban a magyar vidéki városok közül Pozsonyban volt a legélénkebb a zenei élet. Ennek köszönhetem, hogy Erkel Lászlótól ... tanulhattam tizenötéves koromig zongorát és összhangzattant” — emlékezik vissza Bartók Béla. Erkel Sándor Atyja nyomdokait követve a zene minden területén működött. Ő emelte európai színvonalra az Operaházat, nevéhez emlékezetes bemutatók sora fűződik. Az Operaház legnagyobb karmestereként emlegetik. Karmesteri tehetsége a Filharmóniai Társaság zenekarának élén mutatkozott meg igazán. A 100. hangversenye alkalmával, a Filharmóniai Társaságtól kapott díszdoboz a kiállításon látható. Mint zeneszerző keveset alkotott. Egyetlen operája, a Csobánc nem aratott különösebb sikert. Élete utolsó évtizedében sokat betegeskedett, s fiatalon, 54 éves korában halt meg. A terem másik fele Erkel Ferenc főbb műveinek „utóéletébe” enged bepillantást. Nevesebb magyarországi felújítások (elsősorban az operaházi és a szegedi bemutatók) egy-egy színpadképével villantjuk fel Erkel operáinak mai útját, kibővítve a külföldi bemutatókkal is. A tárlók az Erkel-irodalomból adnak válogatást: könyvek, tanulmányok láthatók itt a nagy magyar zeneművészről.
Erkel műveinek utóélete - részlet
4. terem A lakószobában az Erkel-család hagyatékából származó harmónium, pianínó, asztali óra, képek és Erkel zongorája képezik a zeneszerző relikviáit. A többi bútor csak a berendezés kiegészítése. A kemence az 1985-ös rekonstrukció idején épült újjá. 5. terem A konyhában a rekonstrukció alkalmával a régi szabadkéményt kibontották, s a kéményt újjáépítették. A beépített tűzhelyet egy németvárosi lakásból hozták ide át, kiegészítve az üstházzal. Az éléskamra az épület legérintetlenebb része.
ERKELS GEBURTSHAUS Ferenc Erkel war neben Franz Liszt der grösste ungarische Musikkünstler des 19. Jahrhunderts, doch während Franz Liszt seine für alle Welt geltenden Erfolge im Ausland erreichte, blieb Erkel im Lande und diente auf seinem Gebiet der Schöpfung einer Nationalkultur. Er war ein sehr vielseitiger Künstler. Die sich im Geburtshaus des Tondichters befindende Ausstellung zeigt das Lebenswerk Erkels und seiner Söhne in chronologischer bzw. thematischer Zusammenstellung. 1. Raum Erkel wurde am 7. November 1810 in Gyula geboren. Das musikalische Talent vererbte sich in der Familie. Seine Schulen und Studien absolvierte er in Gyula und Pozsony, später verbrachte er 6 Jahre in Kolozsvár, wo er sich unwiderruflich dem Dienste der ungarischen Musik verpflichtete. Von 1835 lebte er in Pest, und seitdem erlebt seine Laufbahn einen geraden Aufstieg. In den
Jahren zwischen 1830 und 1840 gab er viele Konzerte, und gemeinsam mit den besten Europas trat er in den Pester Konzerten als Pianist auf. Von 1837 wurde er Dirigent des Ungarischen (später National-) Theaters. Er schuf auch die Opernabteilung des Theaters, jedoch musste er feststellen, dass die ungarische Oper von europäischem Niveau fehlte. (Gleichermaßen galt dies für die osteuropäischen Völker.) So schrieb er Opern. Das Thema für seine Opern entnahm er der Geschichte des ungarischen Volkes. Seine Oper Maria Báthori (1840) war bereits von höherem Niveau, als die von seinen Vorgängern komponierten Stücke. Seine Oper László Hunyadi (1844) erreichte einen überwältigenden Erfolg und ist noch heute eines der schönsten Stücke unserer Opernliteratur. Noch im gleichen Jahre vertonte er die Hymne (Himnusz) des Dichters Ferenc Kölcsey mit derartigem Erfolg, daß diese die von der österreichischen Regierung eingeführte „Gott erhalte“ in wenigen Jahrzehnten gänzlich von den amtlichen Feierlichkeiten verdrängte und zur Hymne des ungarischen Volkes wurde. Nach dem Scheitern des Freiheitskampfes (1849) war der Opernschöpfer Erkel zum Schweigen gezwungen. Nach 17 Jahre lang währender Pause wurde 1861 seine nächste Oper uraufgeführt, die Oper Bánk Bán, die einen frenetischen Erfolg erzielte, da das Stück zur Deklaration gegen die fremdherrschaftliche Unterdrückung und zum Boten des Unterganges der Tyrannei wurde. Diese Oper ist auch heute noch unsere größte Nationaloper. Die letzte Einheit in diesem Raum stellt die späteren Opern Erkels vor. 2. Raum Dieser Raum stellt Erkels weiteren Wirkungskreise vor. So den Konzertdirigenten, der gemeinsam mit seinen Freunden 1853 die auch heute noch bestehende Philharmonische Gesellschaft ins Leben rief. Er war der erste Direktor und ein hervorragenden Lehrer der 1875 gegründete Musikakademie. (Ihr Präsident war Franz Liszt.) Erkel trat auch an die Spitze der in den 60-er Jahren des 19. Jahrhunderts Aufschwung nehmenden Sängerbewegung. Weiterhin unterstützte er die Herausbildung des Landesgesangsvereins (Arad 1867) und dessen Bewegung. 1868 wurde Erkel zum Dirigenten aller Gesangsvereine des Landes gewählt. Seit den 1880-er Jahren trat der mehr als 70 Jahre alte Erkel nur noch bei feierlichen Anlässen auf, und er genoß die Ehre der Nation. Hier zeigen wir auch die Verbindung des großen Meisters mit seiner Geburtsstadt. Seinen Urlaub verlebte er allgemein in Gyula, im Kreise seiner Familie, und mehr als nur ein Werk entstand in der Einsamkeit der Provinz. 3. Raum Erkels Söhne hatten das musikalische Talent ihres Vaters geerbt, und vier Seiner Söhne trugen ihren Namen in die ungarische Musikgeschichte ein. Gyula Erkel war einer der Wegbereiter für das moderne Bühnenstück seiner Zeit, für das Volksschauspiel, Autor mehrerer erfolgreicher Stücke, Dirigent des Volkstheaters und über 30 Jahre Lehrer an der Musikakademie. Elek brachte die europäischen Operetten auf die Bühne, und er war auch der erste ungarische Operettenkomponist. László war in Pozsony Lehrer Béla Bartóks. Sándor wirkte auf allen Gebieten der Musik. Mit seinen Uraufführungen erhob er das Opernhaus auf europäisches Niveau, sowie auch durch sein außergewöhnliches Talent als
Dirigent, welches er auch an der Spitze der Philharmonischen Gesellschaft bewies. Im anderen Teil des Raumes geben wir einen Überblick über die Opernerneuerungen und die ausländischen Aufführungen der Opern Erkels, sowie eine Auswahl aus der über Erkel geschriebenen Literatur. 4. Raum Dies ist ein Zimmer aus dem 19. Jahrhundert, in welchem die Instrumente Eigentum der Familie Erkel, sowie persönliches Eigentum Ferenc Erkels waren. 5. KaminKüche Dieses ist eine rekonstruierte Küche des im 19. Jahrhundert noch bestehenden alten Typs der ungarischen Küche. Dr. Czeglédi Imre
IRODALOM Bónis Ferenc: Erkel, Budapest, 1954. Erkel-emlékkönyv. Szerk.: Fabó Bertalan. Budapest, 1910. László Zsigmond: Erkel élete képekben. Budapest, 1956. Németh Amadé: Az Erkel család. (Kandidátusi értekezés, kézirat) 1977. Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Budapest, 1973. Németh Amadé: Erkel. Budapest, 1979. Szerdahelyi István: Erkel. Budapest, 1979. Szerdahelyi István: Erkel Ferenc. Gyula, 1960.
Tájak—Korok—Múzeumok Kiskönyvtára 238. szám Kiadja a TKM Egyesület Gyula Város Tanácsa V. B. Művelődési Osztálya megbízásából, 1986-ban, 10 000 példányban Felelős kiadó: Éri István Szerkesztette: Rappai Zsuzsa A sorozatot tervezte: Köböl Vera A belívet tervezte: Kulcsár Ágnes Fényképek: Váradi Zoltán Fedél: Kartográfiai Vállalat, Budapest Belív: 86 60927 Pannon Nyomda, Veszprém Felelős vezető: Danóczy Balázs igazgató ISBN: 963 555 373 0 ISSN: 0139-245X
AZ EMLÉKMÚZEUM ALAPRAJZA
1-3 4 5 6 7 8
Történeti kiállítás Enteriőr Konyha Kamra Tornác Udvar
CÍMLAPON: Enteriőr-részlet A HÁTLAPON: Erkel Ferenc 50 éves karmesteri jubileuma alkalmából kapott aranykoszorúja
