Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára 485

Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára 485

A CÍMLAPON: A Hármas-Körös hullámtere Peresnél A HÁTLAPON: A Hármas-Körös AUF DER TITELSEITE: Das Vorland des Flusses Hármas-Körös bei Peres AUFDER RÜCKSEITE: Der Fluss Hármas-Körös ©Cartographia, Budapest, 1994. 660707

Körösvölgyi Természetvédelmi Terület 

„Azt tekintettem feladatomul, hogy tájékoztatást nyújtsak a természet kultusza mindenrendű művelőjének, felköltsem az érdeklődést a természetvédelem és a természeti emlékek gondozására, természeti kincseink védelmére.” Kaán Károly (1931) Az Alföld jelenlegi arculatának kialakulása évmilliókig tartott. Hegységek süllyedtek le és emelkedtek ki, tengerek töltődtek fel. A vizektől nem veszélyeztetett termékeny hátak kedvező feltételeket teremtettek az emberi kultúra fejlődéséhez. A Körösök vidékén az ember megjelenése i.e. 7000 körüli időre tehető. A népvándorlás hullámaival a IX. században idesodródott magyarság a középkorban felvirágoztatta a Körösök vidékét. A tatárjárás után az egyes erek, vízfolyások mentén már ármentesítési és vízgazdálkodási célokat szolgáló földműveket is építettek. A földművelés fejlődése a XVIII. század végén fölvetette a vízrendezés szükségességét. Jelentős előrelépés volt, amikor Huszár Mátyás kamarai mérnök feltérképezte a Körösöket (1818-23). E hatalmas erőfeszítéssel elkészített munka Beszédes József és Bodoki Károly terveivel kiegészítve vetette meg a folyószabályozás alapját. A kivitelezési munkák 1855-ben Bodoki Károly vezetésével indultak meg. 1895-ig 30 millió m3 földet mozgattak meg és 248 folyókanyarulatot vágtak át. A folyószabályozások elvégzése után hozzáfogtak a kívülrekedt vizek, a belvizek összegyűjtésére, a Körösbe való visszavezetésére szolgáló csatornák és szivattyútelepek építéséhez. E munkák alapvetően megváltoztatták a Körös-vidék arculatát. E hatalmas és felbecsülhetetlen értékű munka során jött létre az a másodlagos tájforma, amely építési megoldásaival és élővilágával együtt nagy értéket képvisel. A Körös-völgy jellegét nagy kiterjedésű mezőgazdasági területek, mélyebb részein levonuló folyók, csatornák, ezek holtágainak vízállásváltozásai szabják meg. A századforduló műszaki létesítményei a nádasokkal, füzesekkel tarkított vízi környezetbe harmonikusan illeszkednek be. A Körös jellegzetesen alföldi folyó. A gátak között széles, füzesekkel, legelőkkel és szántással tarkított hullámtereket látunk, ahová csak a nagyobb vizek lépnek ki.

Hármas-Körös parti részlet - Ufer des Flusses Hármas-Körös, Detail

A Körösök szabályozásának eredményei  A múlt századi ár- és belvízmentesítések az akkori országhatáron belül 37 ezer km2 földet tettek használhatóvá. A Körös-vidék 10 ezer km2-nyi területét szabadították meg a rendszeres vízkártól. Az ország folyószabályozásának 1/3-át ezen a tájon kellett végrehajtani. A szabályozást elemzők a Tisza-völgy legsikeresebb megoldásának tekintik a Körösvidékit. Itt érvényesült legjobban a folyómeder alakításának és a védelmi töltés nyomvonalának összehangolása, a közel párhuzamos kialakítás. Mindez annak eredménye, hogy a felmérések, a koncepciók alakulása, a beavatkozások megtétele és az eredmények értékelése összefogottan, néhány, már említett nagy egyéniség (Huszár, Beszédes, Bodoki) munkálkodása szerint történt meg.

Hármas-Körös parti részlet - Ufer des Flusses Hármas-Körös, Detail

Az a siralmas, alig hasznosítható terület, amit a Rákóczi-szabadságharc utáni időkre az ember és a természet együttesen teljesen degradált, az ember alkotóerejének, szorgalmának eredményeként civilizált lakóterületeknek, nagy hozamú mezőgazdálkodásnak, hatékony iparnak lett a színtere. Nincs túlzás abban, amikor „második honfoglalás”-ról beszélünk. A folyószabályozások eredményeképpen jöttek létre az Alföldön, így a Körös-vidéken is az „élő” folyótól árvízvédelmi töltéssel, azaz „gáttal” elvágott mederkanyarulatokból a holtágak. Az ember a természettel közösen hosszú ideig a holtágak lassú elhalását segítette elő, de az utóbbi évtizedekben a holtágak értékeinek fölismerése kezdődött meg. A Körös-vidék 88 holtága, holtmedre együttesen közel 1000 ha-t tesz ki. Némelyik már túlzottan szenved az üdülési hasznosítástól, de zöme még megmenthető. Szerencsére van még több mint egy tucat háborítatlan holtág a vidékünkön, ahol eséllyel lehet az élőhelyeket rekonstruálni. Az így keletkezett másodlagos folyóártéri tájforma a magyar természetvédelem egyedülálló sajátossága. Az itt található táji és természeti értékek, valamint vízépítészeti emlékek megőrzése érdekében hozta létre Békés és Szolnok megye 1979-ben a Körös-völgyi Természetvédelmi Területet. A Körösök mai arculatát a természeti erők és az ember tájformáló tevékenysége együttesen hozta létre. A jelenlegi Hármas-Körös medrének jelentős szakaszát az elmúlt egymillió év során egyaránt használta a Fehér-Körös, Maros, a Tisza. A Tiszántúlról több mint 5 ezer km2ről az egykori Berettyó medrét felhasználó Hortobágy-Berettyó főcsatorna ma a fő kapocs a

Tisza-vízzel. A Hármas-Köröst alkotó két főág a Sebes-, valamint a Kettős-Körös. Az előbbi fölveszi a Berettyót Szeghalom határában. A Kettős-Körös pedig a Fekete-és Fehér-Körös együtteséből jött létre.

A Körös­völgyi Természetvédelmi Terület  A védettség a Hármas-Körös Csárdaszállástól (a Kettős-Körös és a Sebes-Körös összefolyásától) Kunszentmártonig terjedő hullámtéri szakaszára vonatkozik. A csaknem 80 km hosszú és átlagosan 7-800 m szélességű zöld sáv 5100 hektárnyi területével a legnagyobb megyei védettségű terület. Tizenegy települést érint: Csárdaszállás, Gyomaendrőd, Szarvas és Békésszentandrás Békés megyéhez, Mezőtúr, Mesterszállás, Tiszaföldvár, Kungyalu, Szelevény, Öcsöd, valamint Kunszentmárton Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozik. A Körös-völgy 6292 ha kiterjedésű. A Békés megyei szakasz 1979-től, a Kunszentmártonig terjedő Jász-Nagykun-Szolnok megyei 1980-tól, a Szelevényi határig tartó rész 1987-től részesül védelemben. Az összes terület mintegy 2/3 része (4283 ha) jelenleg Jász-NagykunSzolnok megyéhez tartozik. A gátak közé szorított Körösök hullámterében, ha töredékében is, de újraéled a hajdani vízivilág. A növénytakaró jellegzetes eleme a ligetes állományba növő füzes-nyárfások, amelyek számos értékes állatfajnak (gémek, baglyok, kisemlősök, teknősök) nyújtanak életteret. A Körösök fontos szerepet töltenek be a Kárpát-medencei madárvonulásban.

Hármas-Körös parti részlet - Ufer des Flusses Hármas-Körös, Detail

A vízszabályozások tájformáló szerepe  Az alföldi tájon jellegzetes tájformáló szerepük van a hullámterek füzeseinek, bokrokkal és facsoportokkal tarkított rétjeinek, a szabályozott folyók töltéseinek, s az ezeket végigkísérő kubikgödröknek. Mindezek a területek nemcsak életlehetőséget adnak a növényeknek, állatoknak, hanem jellegzetes magyar alföldi tájformának számítanak. Ám a természeti kép nem egyedüli látványossága a Körösök vidékének. Az alföldi nagytájban harmonikusan egységet alkotó

töltések, települések, hidak, vizek, füzesek, szivattyú- és gátőrházak a Körösök vidékének legfigyelemreméltóbb természeti értékei. E vízi létesítmények tervezői nem idegenkedtek a funkció láttatásától, ezért egy-egy régi zsilipfelvonó vagy a gőzgépek hajtotta szivattyú esztétikai élményt is nyújt.

Kubikgödör - Schauflergrube

A Körösök vízlépcsőzésének célja az öntözés és a hajózás volt. 1937-42-ben hozták létre a Hármas-Körösön a Békésszentandrási Vízlépcsőt. Már a szabályozások idején is nyilvánvaló volt a vízmegtartás, vízvisszavezetés fontossága. A századforduló idején döntöttek a Körösök vízlépcsőzéséről: a hajózás és az öntözés előmozdítására. A békésszentandrási vízlépcső szükségességét Békés megye közigazgatási vezetői, vállalkozói szorgalmazták a harmincas évek elejétől kezdve. Megvalósításához átfogó Alföld-koncepció kialakítására került sor, törvény rendelkezett az öntözés fejlesztéséről. A Szarvas-Mezőtúr határában lévő átvágásban jelölték ki helyét a Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal szakemberei Lamp Hugó irányításával. Ezzel a tervezők a Körösök és a Hortobágy-Berettyó 100 km-nyi vízi útjának létrejöttét, valamint 25000 hold öntözését tették lehetővé. Több mint 50 év távlatában a vízlépcső sok tekintetben a várakozásokat is túlteljesítette. Környezet- és tájmunkálásban, vízkészletezésben nélkülözhetetlen szerepet játszik. Az elmúlt évtizedek egyre gyakrabban kialakuló aszályos időszakaiban a vízlépcső a medrek kiszáradásának megakadályozásával, a holtágak vízellátásának biztosításával, a jóléti vízhasználat megteremtésével az ökológiai rendszer elemeit hozta létre. A Hortobágy-Berettyó csatorna torkolatát 1889-ben háromnyílású táblászsilippel zárták le. Árvíz idején ezzel választják el a Hármas-Köröstől, hogy a Hármas-Körös hosszan tartó és magas árhullámait kizárják. 1940-41-ben építették fölé a mezőtúri árvízkaput. Az árvízkapu mélyépítési munkáival párhuzamosan készült el a körülbelül 1,5 km hajózható oldalcsatorna és a főcsatorna kotrási munkája. Az első hajó a főcsatornán 1942. október 14-én indult Mezőtúrra.

A mezőtúri árvízkapu - Fluttor bei Mezőtúr

Növény­ és állatvilág  Növényföldrajzi szempontból ez a táj az alföldi flóravidék tiszántúli járásához tartozik. A folyószabályozás után megváltoztak a vízviszonyok: a talajvíz lesüllyedt, a láptalajok helyén a vízigényes mocsári vegetációt teljesen kipusztító réti talajok alakultak ki. Így a föliszapolódott morotvákat nagy hínár (Myriophyleto-Potametum), illetve tündérrózsahínár (Nuphareto-Castalietum), vízi sulymos (Trapa natans) és tündérfátylas (Nymphoides peltata) társulások foglalják el. Nagy tömegben maradt fenn a nagyobb alkalmazkodóképességű rókasás (Carex vulpina), és gyakoriak a különböző szittyófajok (Juncus) sárga nőszirommal (Iris pseudocorus) tarkítva. Igen értékes alkotóelemei az itt található növénytakarónak az ártéri erdők, a bokros, ligetes állományban növő füzes-nyárasok (Populeto-Salicetum albae-triandrae). Ezek a növények határozzák meg a táj arculatát. A régen jellemző tölgy-kőris-szilesek (Fraxino pannonicae Ulmetum) ma csak a magas ártereket tarkítják maradványerdőként, és ritka fajok refugiumterületét képezik. A galériaerdőket gazdag cserje- és gyepszint jellemzi, nyárfáira és füzeire fölkapaszkodik a vidék jellegzetes kúszócserjéje, a ligeti szőlő (Vitis silvestris).

Az ártéri erdők legjellegzetesebb énekesmadara, a fülemüle

Die Nachtigall, ein typischer Singvogel der Wälder im Überschwemmungsgebiet

Nagy területet foglalnak el az ártéri rétek és legelők is. Jellemzők az ecsetpázsit-kaszálók (Agrosti-Alopecuretum pratensis). Az ártéri szikeseken leromlott mézpázsittársulások (Puccinellietum limosae) terülnek el. A hullámtér sok értékes állatfajnak nyújt életteret. A folyószabályozások előtti élővilág azonban a mainál is gazdagabb volt. A vízrendezések következtében megszűntek ezek az adottságok, s az egykori állatvilág részben kipusztult, részben pedig számbelileg megfogyatkozott. A szabályozott Körösök hullámterén, melyet a jellegében megváltozott folyóvizek és az ember együttesen alakított másodlagos élettérré, egy új, számos vonatkozásban egyedülálló, sajátos élővilág jött létre.

A nádasok legkisebb termetű fészkelő gémfaja, a törpegém Der Zwergreiher, der Kleinste nistende Reiher der Röhrichte

A Körös-völgyi Természetvédelmi Terület emlős állataiból az Európa-szerte szigorúan védett vidra (Lutra lutra) jelent különös értéket. Madarakból az itt telepesen fészkelő kis kócsag (Egretta garzetta) és üstökös gém (Ardeola ralloides), valamint a jégkorszak utáni maradványfajnak tekintett réti fülesbagoly (Asio flammeus) kiemelten kezelt természetvédelmi érték. A hullámtéri madáregyüttesek közül a lombkoronaszintben jellemzőek a gémfélék, fatörzsszinten az odúlakó baglyok, harkályok, szalakóta- és bankafélék, seregély, kerti rozsdafarkú stb. Talajszinten valamennyi fészkelő vadrécefaj, vízszegélyeken pedig a guvatfélék, vöcsökfélék és nádi énekesek változatos fajgazdasága található. A gémfajok és a fekete gólya vonulásában az alföldi folyóvölgynek maghatározó szerepe van. A jéggel csak nagyon rövid ideig borított vagy egész télen át jégmentes folyómedrek pedig az európai vadrécetelelés szempontjából jelentősek. Külön értékes vegetációt őriznek az élővízfolyások hullámterei a térségben. Helyenként a hullámtéren belül helyezkednek el a korábbi medermaradványok, ahol az időszakos vízborítás úszólebegő hínártársulásnak biztosít életlehetőséget. A mélyebb vizekben tündérrózsa (Nymphea alba) és vízitök (Nuphar luteum) gyakori. A morotvatavakban sulyom (Trapa natans) és rucaöröm (Salvinia natans) borítja a víz felszínét. A vízpartokon nád, gyékény és sás alkotja a növényzetet, a szárazabb területen réti iszalag (Clematis integrifolia), sárga nőszirom (Iris pseudocorus), valamint csikorgófű (Graciola officinalis) a fontosabb fajok. A

folyók árterületein puha és keményfás erdőtársulások váltják fel a magasabb térszíneken az előbbi növényzetet. Aljnövényzetében is találunk néhány érdekes fajt, közöttük a kutyabengét (Frangula alnus), a veresgyűrűsomot (Cornus sanguinea), a fagyalt (Ligustrum vulgare) és a kányabangitát (Viburnum opulus). A korábbi mocsaras területek elgátolásával jöttek létre a halastavak. Az egykori Kissárrét maradványából alakították ki a biharugrai halastavat is, amely védelemre érdemes gazdag madárvilága miatt. A nyári ludak, kanalas-, üstökös és szürke gémek, kis kócsagok, nádi poszáták, fehér gólyák és függőcinkék számára biztosít kedvező élőhelyet. A Körös-völgyi Természetvédelmi Terület – kevés kivétellel – egész évben szabadon látogatható. A hullámtérben és a töltéseken gépjárművel tilos közlekedni, csak a gyalogos vagy kerékpáros közlekedés engedélyezett. Ha a Körösök mentén tervezett nemzeti park megvalósul, ez a terület annak szerves alkotórészévé válik.

Turizmus  A megnőtt szabad időben egyre többen keresik fel a Körösök vidékét is. Van, aki csak kirándulni, sétálni jön, mások horgászni, madarászni vagy botanizálni. Megismerni hazánk egy szép vidékét. Bolyongás a Körösök árterében vagy a megmaradt tanyavilágban kukoricaés búzatáblák közt, nosztalgikus hangulatot ébresztő alföldi tájak, illatok, színek és hangok, melyek elvesztek a városi ember számára; csendes fű nőtte dűlőutak, kutyaugatás és a szél, amely távoli rétekről jön vagy a messzire nyúló pusztákról - ezek, amiért érdemes elindulni egy szabadnapon. Ez a kis füzet a Körös-vidék megismeréséhez nyújt segítséget. Benkő Gyula alföldi természetjáró túra  A mezőtúri Református Általános Iskolában működő „Benkő Gyula Búvár Klub”, amely a város egykori Református Fiúgimnáziumában tanító neves botanikus és tudós-tanár nevét viseli, 1989-ben alföldi túrát hirdetett. A túra névadója, Benkő Gyula nagy természetbúvár volt és nagy gyalogló. Diákkorában, 1906. június 30. és augusztus 20. között a Marosvásárhely-Berlin-Bécs-BudapestMarosvásárhely útvonalat végiggyalogolta egy iskolatársával és azt, hogy gyalog mentek végig az úton, mindenütt igazoltatták. Gimnáziumi kirándulásokat is vezetett. Túráinak nagy részét gyalogosan tették meg. Nagy szenvedéllyel rendezett be szertárakat. Ez családi örökség, hiszen dédnagyapja, Benkő Ferenc az első magyar ásványtani mű szerzője volt. Sokat tett - mint néprajzos - Ecsegpuszta természetvédelmi területté nyilvánítása érdekében.

Mezőtúr látképe a Hortobágy-Berettyó felől - Blick auf Mezőtúr von Hortobágy-Berettyó

A természetjáró túra célja a Tiszántúl, a Hármas-Körös térségében egyes kiemelt értékű, látványos természeti környezetben lévő természetvédelmi terület, a túzokrezervátum és az alföldi települések megismertetése. A túrára vállalkozóknak öt kijelölt túrapontot kell meglátogatniuk és ott lapjukat lebélyegeztetni. Aki a teljesítő lapot az 5 bélyegzővel visszaküldi, egy-egy emléklapot kap. A Benkő Gyula emléktúra útvonalát 1993-ban az országos kéktúra útvonalba is bekapcsolták a Szarvas-Mezőtúr-Ecsegfalva-Dévaványa településeken átvezető útvonalon. A Benkő Gyula emléktúra bélyegzőhelyei: 1 Mezőtúr - Fazekas Múzeum (Damjanich u. 2.); 2 Szarvas - Arborétum (Pepi-kert); 3 Dévaványa - túzokrezervátum bemutatóháza; 4 Ecsegfalva - Gátőrház; 5 Peres - Körös-völgyi természetvédelmi bemutatóház.

Mezőtúr nevezetességei  Mezőtúr a Nagyalföld középső részén, a Hortobágy-Berettyó partján fekszik, a BudapestSzolnok-Békéscsaba vasútvonal mellett. Nevét minden bizonnyal a Túr folyóról kapta. (A Berettyó, amelynek partján települt, az Árpád-korban a Túr nevet viselte.) Az ármentesítés előtt a települést szinte minden oldalról folyó, vagy nehezen járható vizenyős, mocsaras lapály vette körül. Utunkat a közúti hídnál kezdve elérjük a városháza egy tornyos, eklektikus stílusú épületét. Előtte tágas főtér (egykori piactér), a Kossuth tér. Jobbra a városi kórház patinás épülete (elődjét 1850-51-ben alapították). Egy kis utcában az egykori izraelita iskola ma a „Túri Fazekas múzeum” otthona. A volt izraelita templom pedig kiállítási csarnok.

Mezőtúr, egykori zsinagóga, ma kiállítási csarnok Mezőtúr, ehemalige Synagoga, heute Kunsthalle

Az 1889-ben épített fiúgimnáziumban tanított 1925-1958 között Benkő Gyula. A főtér Ny-i oldalán, mindjárt a sarkon az egykori elemi iskola egyemeletes épülete fogad, melyet Baumgarten Sándor budapesti műépítész tervei alapján Központi Református Fiúiskolának építettek eklektikus stílusban 1898-99-ben. Jelenleg újra a Református Általános Iskola és Diákotthon intézménye. Tágas, szép park közepén áll az 1843-1845 között átépített református templom. A Szabadság téren Dózsa György emlékét idézi fel Marton László neves Dózsa-szobra. A Petőfi téren a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Egyetem Gépészüzemmérnöki Főiskolai Karának épülete áll, a kollégium épülete előtt Erdei Ferenc mellszobrával. A főiskolával szemben emléktábla hirdeti az egykori Zsindelyes fogadó oldalán, hogy ott éjszakázott Petőfi Sándor 1847. június 11-én és itt írta Utazás az Alföldön című költeményét. Mezőtúr nevezetességét, a Badár-házat a Sugár út 28. szám alatt találjuk. Itt volt a híres Badár dinasztia fazekasműhelye, az emlékszobában Badár Balázs és lánya, Badár Erzsébet műveit láthatjuk. (Az emlékház kulcsa Szarka Jánosnénál található a 19. szám alatt.) A Sugár út beletorkollik a szarvasi komphoz vezető műútba. A kompon átkelve rövidesen a Szarvasi Arborétumhoz érünk, ez túránk 2. sz. bélyegzőhelye.

Szarvas nevezetességei  A Szabadság úton a város központja felé haladva található a műemlék jellegű katolikus templom, mellette a patinás Árpád Szálló. Közelében a város nevét szimbolizáló gímszarvasszobor, mögötte a klasszicista stílusú, 1830-ban épült Mitrovszky-kastély. A Szabadság úton van az óvónőképző intézet, az 1810-ben épült klasszicista stílusú egykori Bolza-kastély. Az épület ma az Öntözési Kutató Intézet központja. A Holt-Körös partján a mezőgazdasági szakoktatás intézményét látjuk - a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karát. Tessedik Sámuel lelkész (1742-1820) nevéhez fűződik az iskola elődjének alapítása, amely 1786-1806 között működött. Az ő kezdeményezésére épült az evangélikus ótemplom 1786-88-ban. Szomszédságában, a Vajda Péter út 1. szám alatt található a Tessedik Sámuel Múzeum. Utunkat folytatva átkelünk a Szarvas-Békésszentandrási holtágon. Az Alföld legjelentősebb

holtága ez, ami két folyórövidítés során jött létre. A Bika-zugot, az Anna-ligetet 1836-ban vágták át, míg a jelenlegi teljes rendszer az 1988-ban végzett szabályozás során alakult ki. Hossza: 29,2 km, általános szélessége: 70-80 m, átlagos mélysége: 2,0 m. Nyári természetes vízpótlást csak 1942 tavasza óta kap, a Békésszentandrási Duzzasztómű üzembe helyezését követően. A holtág a több mint egy évszázados múltja alatt sok emberi és természeti terhelést szenvedett el. Rehabilitációja másfél évtizede folyik, 1992-ben külföldi támogatással végzett kotrás és műtárgyépítések következtében a víz minősége sokat javult, a természeti feltételrendszer kedvezőbbé vált. Az Erzsébet-liget évszázados fái alatt Ruzicskay György festőművész alkotóháza található. A hídtól 750 méterre ágazik el északi irányba az arborétumhoz és a mezőtúri komphoz vezető út. A Szarvasi Arborétum a Dél-Alföld és egyben hazánk legjelentősebb élőfagyűjteménye, területe 42 ha. Az első fákat Bolza József (családi beceneve Pepi) telepítette, majd unokája, Bolza Pál folytatta az elkezdett munkát. Az arborétum ma a kertészeti egyetem önálló intézete. Az ide látogatók az arborétum melletti Holt-Körös-ágon látványban gazdag sétahajó utat is tehetnek. A Dévaványai Tájvédelmi Körzet (3. sz. bélyegzőhely) Országos jelentőségű védett terület, Békés megye északi harmadában a Dévaványa és Ecsegfalva közötti műút két oldalán terül el, 3433 ha területen. 1975-ben nyilvánították védetté, biztosítva ezzel legnagyobb pusztai madarunk – a túzok (Otis tarda) – élőhelyének és a sajátos pusztai növény- és állatvilágnak a védelmét. A magas füvű szikes legelőkkel, kaszálókkal, sztyepphez hasonló kultúrnövényezettel váltakozó pusztai növényzet a túzok igényeit eszményien kiszolgálja. A Békés megyei túzokállomány az egyik legnépesebb Európában, ezért a faj megmentését itt kell biztosítani. A réhelyi bemutatóházban színes videofilmen mutatják be a túzok szabadtéri állományvédelmét, a zárttéri tenyésztést, majd az ebből származó szaporulat visszavadítását. Az emeleti galérián a Sárrét és Nagykunság növény- és állatvilágáról, néprajzi és használati eszközeiről láthatunk kiállítást. Lehetőség van a szabadtéri kifutóban a félénk pusztai madár magaslesről való megfigyelésére és fotózására is. Benkő Gyula éveken keresztül leshelyén meghúzódva figyelte a pusztai életet és így ír róla: „Ecseg-pusztát csak egyszer kell látni csendes, őszi napon - összeverődött túzokfalkával, nyári délibábbal, tavaszi vagy őszi vadlibahúzáskor vagy délibábos tavaszi meleg napon pacsirták érkezésekor, vagy éppen daruvonuláskor - és soha-soha nem lehet elfelejteni az Alföld igazi szépségét, és benne Ecseg báját.” A fenti sorok ismeretében nem hagyhatjuk ki Ecseg-pusztát sem emléktúránk útvonalából. Ecseg­puszta (4. sz. bélyegzőhely) A Hortobágy-Berettyó folyó mellékének hullámterében Kisújszállás, Túrkeve, Ecsegfalva térségében, a Nagykunság, Hortobágy és Nagy-Sárrét szorításában fekszik. (A TKM Kiskönyvtára 438. sz. füzete részletesen ismerteti.) Az ecsegfalvi közúti Hortobágy-Berettyó hidat jó minőségű úton személygépkocsival is könnyen elérhetjük. Innen gyalog indulunk a folyó jobb partján. A látvány lenyűgöző - a régi vízivilágot véljük felfedezni. Hamarosan az ártér legszélesebb pontjához, a mirhói szivattyútelephez érünk. Az itt betorkolló kakati belvízlevezető és öntözőcsatorna abban a lapályban húzódik meg, amelyet Mirhói-toroknak neveznek. A tiszai árvizek itt futottak le a

Sárrét mocsárvilágába, itt találkozott a tiszai és körösi vízrendszer. Rövidesen a bokrosi fahídhoz érkezünk, melynek környéke tetszetős pihenőhely. Átkelve a folyó hullámterén, szemben feltűnik a Kóré-zug, Ecsegpuszta legnagyobb gyepterülete. Itt a tinókút mellett volt Finta Péter híres számadó gulyaállása, ezért kapta a Péter-állás nevet. Itt figyelt fel a pusztában járó Herman Ottó az akkori kilencéves rakoncátlan kisgyerekre, Finta Sándor kisbojtárra, aki később világhírű szobrász, festőművész és író lett az Egyesült Államokban. Több kiadást ért meg sikerkönyve, a Kisbojtár, amelyben e tájon szerzett élményeit örökítette meg, ami az 1940-es évek elején az USA-ban több kiadást élt meg és 1946-ban az év sikerkönyve volt. (Finta Sándor hagyatékát a túrkevei múzeumban őrzik.) A puszta szerelmesének, Finta Sándornak Benkő Gyula elküldte a Híradás Ecseg-pusztáról c. tanulmányát, amely a Jászkunság folyóiratban 1955-ben jelent meg. Választ is kapott rá Los Angelesből: „Talán az egész világon én vagyok az egyedüli élőlény, akit a cikke legjobban érdekel. Valaha, amikor valaki arra fog vállalkozni, hogy egy volt ecsegi csikós bojtár biographiáját megírja, annak megírásában nagy segítség lesz a tanár úr oly nagy gonddal megírt cikke” - írta Finta Sándor az amerikai angol költők akadémiájának tagja, volt ecsegi csikósbojtár. Elhagyva a Péter-állást, utunkat a bal töltésen folytatjuk Ecsegfalva irányába. Hamarosan elérjük a kiritói erdőt a szivattyútelep tőszomszédságában, amely kellemes pihenőhely. Az erdő sarkán a Mirhó-gát bicentenáriumán, 1987 októberében emlékkövet emeltek, amely Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész munkája. Benkő Gyula szinte az egész világgal levelezett Ecseg-puszta védetté nyilvánítása érdekében. Már 1955-ben figyelmeztetett: „Még van belőle valami. Bár törik őslegelő gyepét, de még ki lehetne hasítani 3-4000 holdat ebből a nagy határból, hogy a 12. óra utolsó percében, mint védett területet megmenthessük magunknak, ha kicsiben is Európa legjellegzetesebb táját, a régi Magyar Alföldet.” Álma azonban csak 1984 őszén vált valóra. A Szolnok megyére eső darabját a megyei tanács Tóth Albert kisújszállási tanár javaslatára Ecseg-pusztai Természetvédelmi Terület néven védetté nyilvánította.

A Peresi Bemutatóház - Das Pereser Heimathaus

A Peres­Körös­völgyi Természetvédelmi Bemutatóház és a csatlakozó túrák (5. sz.  bélyegzőhely) A 28 km hosszú peresi holtág mellett nyitotta meg kapuját 1983-ban a természetvédelmi bemutatóház. Hármas-Körös megközelítésére elsősorban a kerékpárutat ajánljuk az utazónak. A városból kiindulva akár a folyó jobb, akár a bal partján teszi meg a kb. 7 km-es távot, nagy élményben lesz része, a természetes és mesterséges erdősáv, a folyó, a változatos talaj és növényvilág látványától. Szép a szivattyútelep és a holtág idős fákkal övezett környéke is. A hullámtérben, ha éppen nincs víz alatt, kellemes sétát tehetünk a Körösig és vissza. A régi mezőtúri komp (már nem működik) bekötőútjáig aszfaltozott út fut a töltéskoronán, itt a rámpán É felé letér és beköt a 46-os sz. főközlekedési útba. A Peresen a volt mezőtúri rámpánál továbbhaladva a töltésen az árvízkapuhoz érünk. Itt torkollik a Hortobágy-Berettyó csatorna a Hármas-Körösbe úgy, hogy előtte kettéválik. Mindkét csatornaágon egy-egy műtárgy található. A bal parton az árvízkapu 1940-41-ben épült, a jobb parton a hármas zsilip 1889-ben.

Részlet a bemutatóház természetvédelmi kiállításáról Detail der Naturschutzausstellung des Pereser Heimathauses

1902-ben a Peresen épült gőzerőmű szivattyútelep épületében működik a két bemutatóteremből álló tájház. A kiállítóterem anyagából megismerheti a látogató a Körös vidékének élővilágát preparált állatok és növények, valamint térképek, leírások alapján. A szivattyúterem eredeti állapotában mutatja be a korabeli szivattyúkat, melyek a vadvizeket emelték át a folyómederbe. A századfordulói szivattyúház kiegészítő elemeként illeszkedik az ártéri környezetbe a közelmúltban épült szálloda, négy család számára nyújtva kényelmes pihenési lehetőséget. A modern szállóhoz a régmúlt hagyományait idéző, nyitott, nádfedeles építmény kapcsolódik: hangulatos étkezések, társalgások illő helyéül.

Részlet a bemutatóház természetvédelmi kiállításáról Detail der Naturschutzausstellung des Pereser Heimathauses

Az ideérkező a természet és a táj szépségei mellett gyönyörködhet a vízi építészet olyan emlékeiben is, mint a helyreállított hosszúfoki szivattyútelep, a békési és békésszentandrási gőzszivattyú, és néhány eredeti formájában fennmaradt gátőrház is van a töltések mentén. A folyópart menti települések (Köröstarcsa, Körösladány, Békés, Gyomaendrőd, Mezőtúr, Kunszentmárton, Öcsöd) szép példái a természetes és művi környezet esztétikus egybekapcsolódásának.

A Hercegasszony kastélya műemlék jellegű épület a város külterületén, a Túrtói holtág mellett helyezkedik el. (Az épület és a környezete magánterület.) A Peresi tájház a 46-os sz. főközlekedési útról is megközelíthető: erre jelzőtábla hívja fel a figyelmet. Ha ebből az irányból érkezünk, útba esik a Holtág Panzió, ahol három impozáns szállodaépületben éjszakai szállást, éttermi kiszolgálást, tárgyaláshoz, oktatáshoz, rendezvény lebonyolításához konferenciatermet, olcsó üdülési lehetőséget talál az ide látogató. 7 hektár parkosított területén - melyet a peresi Körös-holtág határol - ideális kempingterület található.

Takács-tanya - alkotótelep - Takács Hof, eine Kolonie der Künstler

Erről az útról érhető el a peresi holtág partján lévő Takács-tanya: neves képzőművészek mezőtúri alkotótelepe. A telep művészei által készített jó néhány köztéri szobor és plasztika gazdagítja a várost, közülük a legjelentősebb a város főterén látható II. világháborús emlékmű, mely négy alkotó közös munkája (Györfi Sándor, Borbás Tibor, Balogh Géza és E. Lakatos Aranka). A főútvonal DK-i irányban a Nagylaposig együtt fut a Budapest-Szolnok-Lökösháza villamosított vasútvonallal, majd egy éles kanyarral D-nek fordul. Ebben az útkönyökben fekszik a kis település: Nagylapos, szemközt vele a népies berendezésű Birkacsárda, a vasúti pálya másik oldalán pedig a vasútállomás. Az endrődi közúti hídnál zárjuk a hurkot, előtte azonban még áthaladunk a templom-zugi holtágon. A másik oldalon a hídról lefutó út a faluban balra kanyarodik, ebben a kanyarban van a Hídfő étterem (más néven a Dombszögi csárda). Endrőd központjában vagyunk. A főtéren áll az 1935-ös csendőrsortűz hét áldozatának emlékműve, mögötte az 1798-1805 között épült copf stílusú római katolikus templom és az I. világháborúban elesettek szobra. A D-i irányba, Szarvas felé vezető út egyik keresztutcája a Sugár út, ahol a 20. szám alatt tájházat találunk. A ház homlokzatán évszám hirdeti, hogy az 1862. esztendőben építették. A község egyik módos családjának, a Hunya családnak adott otthont nemzedékeken keresztül. 1977 óta korhűen berendezve mutatja be a közép-alföldi paraszti lakáskultúra századfordulói állapotát. Érdekes gazdasági felszerelései, használati eszközei, szép dísztárgyai miatt megéri a rövid kitérőt.

Az 1993. évi I. Országos Kaán Károly Emlékverseny Der erste Károly Kaán Gedächtniswettbewerb, 1993

Emlékfaültetés a Peresi Bemutatóháznál, 1993 Pflanzung eines Gedenkbaumes beim Pereser Heimathus, 1993

Visszatérve a 46-os főútvonalra K felé haladva jutunk át Gyomára. Ez az út teljes hosszában átkanyarog a két településen. Endrőd belterületét elhagyva a híres Enci cipőgyárat látjuk, majd bal kéz felől a fűzfás-zugi holtágat, amely egyúttal a régi határ volt Gyoma és Endrőd között. A vasúti kereszteződést elhagyva jobbra az állomásra visz az út, mi azonban egyenesen tartunk a község központjába. Félúton megcsodálhatjuk Kner Izidor és Kner Imre 1982-ben avatott emlékművét, a Kossuth utca 16. alatti Kner Nyomdaipari Múzeumot majd rövidesen ismét a főtéren vagyunk.

Gyalogtúra: Gyomaendrőd­ Peres  Gyomaendrődről indulva túránkat kezdjük az ötágú acélszerkezetű hídtól. A jobb parti hídfőnél rátérünk a folyásirányban az árvízvédelmi töltésre. Természetvédelmi területen haladunk 15,5 km hosszan a peresi bekötőútig. Először a Csengettyű gátőrházat, majd a

Német-zugi holtágat hagyjuk el. Az endrődi közúti híd a Templom-zugnál köti össze a folyó két partját. A zug neve arra utal, hogy itt állt a török hódoltság alatt elpusztult középkori falu temploma, amelynek falai a hullámtérben a múlt századi szabályozási munkálatok során semmisültek meg. A holtág alsó végénél a hullámtér felé tekintve a szabályozott folyóártéri táj talán legszebb arcát fordítja felénk: a hullámtéri füzes, a víz, a híd és az endrődi falukép együttese az emberkéz alkotta és a természetes környezet megkapó látványát nyújtja. A táj továbbra is változatos, a peresi holtág felső végéig még három átmetszett folyókanyart látunk. A Soczó-zug, a Bóné-zug és a Kecskés-zug hangulatos zárt kertjeiben sok hétvégi és üdülőházat építettek az elmúlt években. Az alföldi folyószabályozásoknak szinte mintaterülete ez a szakasz, térképünkre tekintve ki is bogozhatjuk, hogy milyen cifra „vitézkötéseket” rajzolt itt a tájra a Körös. A hangulatos séta után a gátról szemünkbe tűnik a peresi bemutatóház piros téglás épülete. A bemutatóház mellett 1993 májusában Kaán Károly-emlékfát ültettek. A Kaán Károly természet- és környezetismereti versenyt első ízben 1992-ben hirdették meg Kaán Károly erdőmérnök, a természetvédelem atyja születésének 125. évfordulója alkalmából. Dr. Krizsánné Józsa Piroska

ZUSAMMENFASSUNG  Der Körös-Tal ist eine der ureigensten Landschaften der ungarischen Tiefebene. Diese flache Gegend, wo einst noch Meer gewogt hatte, ist, wiewohl später durch Verlandung zum Festland geworden, auch fernerhin das Reich der Gewässer geblieben. Das auch heute noch stark sinkende Gebiet zog viele Flüsse an sich an. So entstand im Körös-Tal das grösste Sumpf gebiet Ungarns. Früher war die Theiss, heute sind die Körös-Flüsse und die Berettyó die grössten Gestalter der Landschaft. Diese Gegend sicherte für den Menschen immer gute Existenzbedingungen: die an Fisch und Wild sowie an Wasserlaufen reiche Landschaft gewährte Essen und Schutz; die von Überschwemmung nicht gefährdeten fruchtbaren Landrücken begünstigten die Herausbildung der Siedlungen. Das Körös-Gebiet wurde so zu einem bedeutenden Schmelztiegel der europäischen und asiatischen Völker und Kulturen. Die einstige Naturlandschaft hat aber die zunehmende Bevölkerung nicht mehr ernähren können. Um die Mitte des vorigen Jahrhunderts waren Flussregulierung und Hochwasserabwehr schon zu unaufschiebbarer Notwendigkeit geworden. Diese gewaltige Umgestaltung der Landschaft kann mit gutem Gewissen als „zweite Landnahme“ bezeichnet werden. Solch eine Landschaftsformung, wie sie auf der ungarischen Tiefebene des 19. Jahrhunderts, im Rahmen des Programmes von Széchenyi und Vásárhelyi vor sich ging, war in ganz Europa ohnegleichen. Die nach den Plänen des Kameralingenieurs Mátyás Huszár begonnenen Arbeiten im KörösTal wurden später unter der Leitung von ausgezeichneten Fachleuten, mit der Arbeitsaufwand von Tausenden von Erdarbeitern vollendet. Die als Resultat der Flussregulierung entstandene reiche agrarische Kulturlandschaft bewahrt aber - sporadisch und mosaikartig -ureigene, ursprüngliche Formationen, wie Sumpf- und Grasflecken, Kurgane oder uralte Ansiedlungen. Auch das sekundär entstandene Vorland und der Schüttdamm sind wertvolle Landschaftsbildungen. Weitere Besonderheiten der Gegend sind die Wiesen der Weiden- und Pappelwälder am Flussufer, die riesigen Heuwiesen, aber

auch die auf den Schüttdämmen vorfindlichen artreichen Lössrasen. Eigenartige, auch im europäischen Vergleich beispiellose Formationen sind die toten Arme. Diese sind während der Flussregulierungsarbeiten entstanden und zeigen heute schon sehr große individuelle Verschiedenheiten; alle sind aber der Beschützung werte Wasserflächen. Ihre Stille und ihre poetische Stimmung ziehen viele Besucher an. Insbesondere viele Touristen suchen den toten Arm bei Peres (dies ist der zweitlängste tote Arm des Landes) und die aus einem einstigen Pumpenhaus ausgestaltete kleine Sammlung auf. Das Naturschutzgebiet des Körös-Tales wird wegen seiner wertvollen Naturschätze dem demnächst zu eröffnenden Nationalpark der Körös-Maros-Gegend angefügt. Piroska K. Józsa

IRODALOM  Ádámné Csete G. - Szabó A. (szerk.): Mezőtúr városismertető. Mezőtúr, 1993. Gál I-né: A Körösök völgye. Búvár, 1980. p. 111-114. Goda P. - Köteles L.: Körös-Sárréti útikalauz. Kondoros, 1984. Kósa F.: A Körös-völgyi Természetvédelmi Terület. Körös-vidék vízügyi szemle 2., Gyula. 1978. Kósa F.: A Körösök tája. Élet és Tudomány, 1979. p. 719-722. Krizsán J.-né: Alföldi természetjáró túra. Mezőtúr, 1989. Rakonczay Z.: Kiskunságtól a Sárrétig. Budapest, Mg. Kiadó, 1987. Réthy Zs.: Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv. Békéscsaba, 4., 6., 1981, 1986. Tóth A.: A Körös-Sárréti Nemzeti Park megalapítása (kézirat). Kisújszállás, 1986.

A Körös‐vidéki Vízügyi Igazgatóság folyóparti környezetben lévő szálláshelyei  Simaháti Gátőrház (Köröstarcsán) Fokközi Fogadó (A Sebes-Körös közúti hídjánál. Vésztő és Szeghalom között.) Telefon és fax: (66) 371-244 (KÖVIZIG Szeghalmi Szakaszmérnökség) Peresi Bemutatóház (Mezőtúr) Telefon: 113. Információ a szállásokról és ellátásról: Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Gondnokság 5701 Gyula, Városháza utca 26. Telefon: (66) 463-563. Fax: (66) 463-128 GATE Mg. Gépészüzemmérnöki Főiskolai Kar. 5400 Mezőtúr, Petőfi tér 1. Telefon és fax: (59) 361-422. Dévaványa, Túzokrezervátum. Telefon: 77.

Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 485. szám Kiadja a TKM Egyesület a Körösvölgyi Természetvédelmi Egyesület megbízásából, a Benkő Gyula Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont támogatásával 1994-ben, 6000 példányban Felelős kiadó: Éri István Szerkesztette: dr. Tóth Albert Címlapterv, tipográfia: Szakál Erika Fényképek: Bagdán Sándor, Kissné Mikes Éva, dr. Krizsánné Józsa Piroska, Székely Tamás, Széll Antal, Takács Antal, dr. Tóth Albert, Zentainé Fejes Emma Fordítás: Wellmann Nóra Térkép, alaprajz: Cartographia Kft. Budapest Nyomdai munka: VESZPRÉMI NYOMDA RT. Felelős kiadó: Fekete István igazgató ISBN 963 555 965 8 ISSN0139-245X