SZAKDOLGOZAT Mihajlov Boján 2009

SZAKDOLGOZAT

Mihajlov Boján 2009 1

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

AZ USA ÉS KÍNA SZIMBIÓZISA

Készítette: Mihajlov Boján

Budapest, 2009 2

Tartalomjegyzék Ábrák jegyzéke ...................................................................................................................................... 4 Táblázatok jegyzéke .............................................................................................................................. 4 Bevezetés ................................................................................................................................................ 5 Kína és USA rövid történelmi áttekintése ........................................................................................... 7 Kína történelme ................................................................................................................................... 7 USA történelme ................................................................................................................................... 8 Az USA és Kína államszervezetének összehasonlítása ..................................................................... 11 Kína átalakulása a II. világháború után ........................................................................................... 21 Reform és nyitás ................................................................................................................................ 22 Agrárreform ....................................................................................................................................... 22 Vidéki ipari fellendülés ...................................................................................................................... 23 Állami szektor reformja ..................................................................................................................... 23 Árreform ............................................................................................................................................ 24 Az új rendszerrel kialakult problémák ............................................................................................... 24 Az USA a II. világháború után ........................................................................................................... 26 Gazdasági válság ................................................................................................................................. 29 A globális válság hatása Kína külpolitikai stratégiájára, illetve mozgásterére .................................. 29 A Kommunista Párt belső fejlődési trendje ....................................................................................... 30 Változó társadalmi értékek ............................................................................................................... 32 Protekcionizmus hatása a kínai exportra .......................................................................................... 36 A válság hatása Kína globális felelősségvállalására ........................................................................... 37 EU-Kína gazdasági kapcsolatok alakulása, a stratégiai partnerség lehetősége................................. 40 A válság hatása USA-Kína gazdasági összefonódására ...................................................................... 41 A globális válság hatása az Egyesült Államokra ................................................................................. 42 Duzzadó államadósság ...................................................................................................................... 44 USA versus Kína.................................................................................................................................. 48

3

Kínai gazdasági modell átalakulása és a zöld energia ...................................................................... 55 Kínai gazdasági terjeszkedés és amerikai reakciók ......................................................................... 60 Külföldi működő tőke Kínában és a kínai tőkekivitel......................................................................... 63 Összegzés .............................................................................................................................................. 66 Bibliográfia .......................................................................................................................................... 69

Ábrák jegyzéke 1. Kína közigazgatása………………………………………………………………………………………………………………………12 2. USA államai…………………………………………………………………………………………………………………………………..13 3. USA államadóssága a GDP százalékában……………………………………………………………………………………. 44 4. USA adóssága……………………………………………………………………………………………………………………………….45 5. Az USA külföldi hitelezői……………………………………………………………………………………………………………....46 6. Az USD/CNY árfolyam alakulása (2007-2009)……………………………………………………………………………....50 7. Kína kereskedelme Afrikával…………………………………………………………………………………………………………60 8. Kínai FDI Afrikában(2005)……………………………………………………………………………………………………………..61 9. Kínai működőtőke-forgalom (állomány és éves áramlás) egyenlege……………………………………………..64 10. Kínai FDI export évente 1982-2006……………………………………………………………………………………………..65

Táblázatok jegyzéke 1. Kína éves GDP növekedése, 1960-2008………………………………………………………………………………………..21 2. USA államadóssága……………………………………………………………………………………………………………………….26 3. Az USA GDP növekedése, 1960-2008…………………………………………………………………………………………….27 4. Kína kereskedelme a világgal………………………………………………………………………………………………………..36 5. Kínai valutatartalék……………………………………………………………………………………………………………………….41 6. Kínai import az USA-ba 2008…………………………………………………………………………………………………………51 7. Kína kereskedelme az Egyesült Államokkal…………………………………………………………………………………..52 8. Kínai FDI beáramlás……………………………………………………………………………………………………………………..63

4

Bevezetés Az Egyesült Államok és Kína napjainkban a legmeghatározóbb tényezők közé tartoznak a világban. Az USA már egészen a II. világháború óta tartja domináns szerepét, míg Kína sokkal inkább napjaink és a jövő története. A két ország teljesen máshonnan indult, teljesen más utat futott be, és mind a mai napig teljesen különbözik egymástól. Ez igaz történelmükre, kultúrájuk, nyelvezetükre, az ott élő emberekre, sőt egész értékrendjükre. Talán emiatt is van úgy, hogy a két ország mai berendezkedése jelentősen eltér egymástól, tulajdonképpen két külön világot alkotva. Az USA a demokrácia hazája, és legnagyobb hirdetője, a liberalizmus fellegvára, a kapitalizmus csúcsa. Kínában ezzel szemben egy erős, központosított autokratikus rendszer van, melyben szinte mindenről meg van szabva, hogy mi engedett és mi nem. A cenzúra még az internetet sem kerüli el, és a szocializmus egy sajátos kínai módját követik. Ez a két ország különbségeik ellenére mára mégis egymás meghatározó szövetségesei lettek, egy olyan összefonódás alakult ki közöttük, hogy egymás nélkül a mai formájukban nem működhetnének. Ennek az egymásrautaltságnak rengeteg hátulütője is van, hiszen a két ország érdekei különbözőek, mások a perspektívák, és más a jövőről alkotott elképzelésük. Ez az állapot egy gazdasági összeépülésnek az eredménye, melynek röviden a lényege, hogy, Kína finanszírozza az USA fogyasztását, ezáltal biztosítva saját termékei számára a felvevőpiacot. Ez így persze egyszerűnek, és ésszerűnek hangzik, melyet érdemes továbbra is mindkét félnek fenntartania, de ennél valójában összetettebb dologról van szó. Ennek a szimbiózisnak megvannak a maga hátrányai, mind gazdasági téren, de legfőképpen politikai tekintetben. Kína gazdasági előretörésével, és a gyorsuló tempóban eladósodó USA-val egyre inkább nyilvánvalóvá kezd válni, hogy ez a fajta reláció nem maradhat fenn huzamosabb ideig anélkül, hogy túlzottan ne kezdje sérteni a két állam érdekeit. Legfőképp Kínáét, aki minden bizonnyal egyre befolyásosabb szerepre törekszik a világ színpadán. A szegény szocialista ország először a világ ’feldolgozó üzemévé’ változott a reform politika által beengedett külföldi tőkének köszönhetően, majd szép lassan elkezdte az átalakulást, hogy egy ténylegesen fejlett, modern iparral rendelkező országgá váljon. Az átalakulás sikeressége legjobban a dél-keleti part menti nagy városokban figyelhető meg, melyek arculata az elmúlt 15-20 évben gyökeresen megváltozott. Rogyadozó szocialista gyárvárosokból modern 5

metropoliszokká alakultak. 2008-ban a Pekingi Olimpiai Játékoknak köszönhetően az egész világ megcsodálhatta, hogy a mai Kína már nem az a szegény óriás aki volt, hanem igenis komolyan kell számolni vele. Az Egyesült Államok a Szovjetunió szétesésével az egyedüli szuperhatalom maradt a világon. Azonban a politikai hatalmi vákuummal nem tudott érdemlegesen mit kezdeni. A 90es években gyors gazdasági növekedés jellemezte, ami aztán az ezredfordulóval megszakadt, majd mostanra egy világgazdasági válságba torkollott. Az USA hihetetlen módon eladósodott ez idő alatt, és közben egyre több új pólus jelent meg a világon, melyek az Egyesült Államok hegemóniáját kívánják ellensúlyozni. Az Európai Unió egyre több taggal bővül, egyre inkább kezd kialakulni saját arculata. A Szovjetunió nagy összeomlása után Oroszországnak is sikerült talpra állnia, és egyre hangosabban képviseli érdekeit a világon. És emellett megjelent Kína, mint egy régi-új pólus, ami az egyik legkomolyabb kihívást jelenti az USA számára óriási méretével, és majd másfél milliárdos népességével. Dolgozatom témája az USA és Kína közötti politikai-gazdasági kapcsolatrendszer sajátosságainak feltárása, elemzése, és a lehetséges jövőbeli fejlődési irányok beazonosítása. A két ország történelmének fontosabb állomásait is számba véve elemzem jelenlegi politikai rendszerüket, kétoldalú gazdasági kapcsolataik jellegét, valamint megkísérlem beazonosítani azon – már most tetten érhető – folyamatokat, tendenciákat, melyek e kapcsolatrendszer változását, a szimbiózis megszűnését vetítik előre.

6

Kína és USA rövid történelmi áttekintése

Kína történelme1 Kína az egyik legősibb civilizáció a Földön, területén már az i. e. 6. évezredből találtak emberi településekre utaló nyomokat. Az első kínai államot a monda szerint Huang Di, első kínai császár alapította i. e. 2100-ban a mai Peking környékén. Ez után alakult ki a többi kínai királyság. I. e. 221 táján a Qin kínai állam legyőzte a többi tizenegy királyságot, és így létrejött az egységes Kína. Ez a birodalom sok etnikumot egyesített, de kifelé nagyon jól védhető határokkal rendelkezett: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról pedig magas hegyek határolták. Egyedül északról volt sebezhető az állam, de i. e. 51. század között felépült a kínai nagy fal, melynek hála, már minden irányból védve volt az ország. Kínát ebben az időben óriási virágzás jellemezte, aminek a hunok i. sz. 316-os hódítása vetett véget. Ezután az ország egészen 589-ig több részre szakadva maradt, amikor is a Sui-dinasztia újra egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Song-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár. megalapította a Yuan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsuk Qing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakul ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Qianlong császár halála után megindult Kína bomlása. Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek között egyre gyakrabban tört ki lázongás. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot.

1

http://kinaon.com/kina-torteneleme/kina-tortenelme (2009. szeptember 10.) Kína Online, „Kína történelme” című írása alapján

7

Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháborúba tört ki, amely 1949-ig tartott. A II. világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben sem szünetelt a polgárháború. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot (Nemzeti Párt) Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezette Kínai Népköztársaság, és 1950-ben Tajvanon a Kínai Köztársaság. Kína lakosságának 95százaléka kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60százalékát adja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg népcsoportot ide soroltak be és erőszakosan kínaizáltak. Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni).

USA történelme2 Az USA eredetileg több brit gyarmatból állt. A 18. század második felére azonban Boston vezetésével egyre több hang szólalt fel az angol gyarmati politikával szemben. Az nagyméretű kivándorlás következtében a fehér telepesek száma ebben az időszakban negyedmillióról hamarosan két és fél millióra nőtt. Az angolok is hasznot akartak húzni ebből és jelentősen megemelték az adókat és a behozatali vámokat. Az 1765-ös bélyegtörvény (Stamp Act) és az 1767-es, számos termékre – többek közt a teára – új adókat kivető Townshend törvények felkorbácsolták a telepesek érzelmeit (lásd Bostoni sortűz), akik sérelmezték, hogy úgy kell adókat fizetniük, hogy közben nincsen képviseletük a brit parlamentben. Az új adók kijátszására széles körben elterjedté vált a csempészet, melyben többek között egy John Hancock nevű ember is részt vett. Hajóját, a Libertyt a brit vámhatóságok 1768-ban elkobozták, őt magát pedig vád alá helyezték a jövedéki törvények megsértése miatt. Az ellene emelt vádakat később elejtették, ám Hancock bojkottot szervezett a Brit Kelet-indiai Társaság Kínából behozott teája ellen, így annak az eladásai a gyarmatokon az addigi 320 000-ről mindössze 520 fontra zuhantak. 1773-ra a Kelet-indiai Társaság eladósodott, raktárai pedig tele voltak a csempészek vámmentesen behozott teája miatt eladhatatlan

Norbert Dubovský: Az Amerikai Egyesült Államok a kulcslyukon keresztül című tanulmány alapján 2

8

készletekkel. A brit kormány jóváhagyta a tea törvényt (Tea Act), amely lehetővé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy a gyarmatokon a szokásos gyarmati adó megfizetése nélkül, a gyarmati kereskedők és csempészek árai alatt adhassa el az árut. A legtöbb amerikai kikötőben visszafordították a Társaság teát szállító hajóit, ám Bostonban, ahol a Kelet-indiai Társaság bírta a kormányzó támogatását, előkészületeket tettek, hogy brit hadihajók támogatásával tegyék partra a teát. 1773. december 16-án mohikán vagy narraganszet indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötőben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták. Ennek közvetlen oka az volt, hogy az angol kormány a Londonba szállított tea vámját megszüntette, de változatlanul fenntartotta a tea vámját az észak-amerikai gyarmatokon. A bostoni teadélutánt követően a brit parlament megtorlásként öt törvényt hozott, melyeket a gyarmaton élők a „kényszerítő” vagy „tűrhetetlen törvények” elnevezéssel illettek. Az 1774 szeptemberében összehívott Első Kontinentális Kongresszuson a gyarmatok képviselői a brit áruk bojkottja mellett döntöttek és petícióban követelték a királytól a törvények visszavonását – sikertelenül. 1775. április 10-én kitört az amerikai függetlenségi háború. Az 1775 májusában, Philadelphiában összeült Második Kontinentális Kongresszus egyes küldöttei számára a függetlenné válás már reális célnak tűnt, ám egyelőre senki sem sürgette. Bár sokan úgy gondolták, a brit parlamentnek nincs törvényes fennhatósága az amerikai gyarmatok felett, azt remélték, hogy III. György király az ő oldalukon foglal állást, mivel a hozzá és a brit alkotmányhoz való hűségüket továbbra is hangsúlyozták. 1775. július 5-én a kongresszus újabb petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az Londonba ért) az uralkodó nem vett át. Augusztus 23-án, a Bunker Hill-i csata hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek, október 26-án, a parlament nyitó ülésén tartott beszédében pedig színleltnek nevezte az amerikaiak iránta való hűségét, mivel valódi céljuk szerinte egy független birodalom megalapítása volt. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi. A király válasza után a függetlenséget sürgető hangok felerősödtek. Az 1776. június 7-én összeült Kongresszus egyetértett a teljes függetlenségre való törekvésével. Június 11-étől Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman elkezdték írni a nyilatkozatot, és összeállították az első változatot, ami július 1-jén került a Kongresszus elé. John Hancock, a Kongresszus elnöke, és titkára, Charles Thomson, július 4-én aláírta az okmányt. A nyilatkozat azonban csak augusztus 10-ére ért el Londonba, és csak 1783-ban, a párizsi békével lépett érvénybe. 9

Anglia 13 amerikai gyarmata 1776. július 4-én a függetlenségi nyilatkozat elfogadásával alakult meg az Amerikai Egyesült Államok. Az ezt követő függetlenségi háborút az új állam nyerte Nagy-Britanniával szemben. A függetlenségi háborút követően az új állam gyors fejlődésnek indult. A 19. század elején megvásárolták I. Napóleontól Louisiana francia gyarmatot, a spanyoloktól megszerezték Floridát, majd Mexikótól háborúban elhódították a mai Texas, Új-Mexikó, Kalifornia, Nevada, Arizona és még néhány állam területét. A jórészt indiánok lakta területeket fokozatosan európai bevándorlók foglalták el, lényegében kiirtva az őslakosságot. Az új területeken a század folyamán egymást követően hozták létre az új államokat, amelyek csatlakoztak az Unióhoz. A 19. század közepére mind élesebb ellentét alakult ki az északi, gyorsuló ütemben iparosodó államok és a déli, jórészt monokultúrás gyapottermeléssel foglalkozó, főként Angliának eladó államok között. Utóbbiak munkaerő-szükségletét fekete rabszolgák biztosították. Az északi államokban ekkor már tilos volt a rabszolgatartás (szabad államok). A rabszolgaság ellen az 1850-es évektől mozgalom bontakozott ki. Amikor 1860-ban a rabszolgaságot ellenző, 1855ben alakult Republikánus Párt elnökjelöltjét, Abraham Lincolnt választották elnökké, 11 déli állam (Texas, Louisiana, Mississippi, Arkansas, Tennessee, Alabama, Georgia, Florida, DélCarolina, Észak-Carolina, Virginia) kivált az Unióból, és Richmond fővárossal megalakították az Amerikai Konföderációs Államokat. Elnökké Jefferson Davist választották. Ezzel kitört a polgárháború, ami 1861–től 1865-ig tartott. Az öt éves háború az északiak győzelmével ért véget, amivel helyreállt az Unió egysége. 1867-ben Oroszországtól megvásárolták Alaszkát. A 19–20. század fordulóján jelentős volt az európai bevándorlás, ami biztosította a gyors gazdasági fejlődés által megkívánt munkaerőt. A 20. század elejére az USA felsorakozott a világ nagy ipari hatalmai közé. Az első világháború idején az USA az Antant-hatalmakkal szimpatizált, az amerikai közvélemény azonban sokáig idegenkedett attól, hogy beavatkozzanak az európai hatalmak ügyeibe. Amikor azonban 1917-ben Németország meghirdette a korlátlan tengeralattjáró-háborút Nagy-Britannia ellen, az USA belépett a háborúba, melyet 1918-ban meg is nyertek. Az ezt követő évek gyors gazdasági fellendülését a nagy gazdasági világválság szakította meg. A válságból való kilábalásra Franklin Delano Roosevelt elnök meghirdette a New Dealnek

10

(„új irány”) nevezett politikát, mely szerint recessziós időszakban az államnak kell beruházásokkal segíteni a gazdaságot. Az Egyesült Államok kezdetben a második világháborúba sem lépett be, de a kölcsönbérleti törvény alapján utánpótlással és hadianyaggal segítette Nagy-Britanniát, Kínát és a Szovjetuniót. Az amerikai közvéleményre azonban drámai hatást gyakorolt a Pearl Harbor elleni váratlan japán támadás, és a következő nap, 1941. december 8-án az USA hadba lépett a tengelyhatalmak ellen. A II. világháború 1945-ös szövetséges győzelmében az Egyesült Államok roppant gazdasági erejének fontos szerepe volt. A háborúban meggyengült NagyBritannia helyébe Amerika lépett, és a kapitalista világ vezető hatalmává vált.

Az USA és Kína államszervezetének összehasonlítása3 A következő részben a két állam berendezkedésének az óriási különbségeit szeretném bemutatni, mert véleményem szerint nagyon fontos látni, hogy melyik rendszer hogyan épül fel, és melyik képes gyorsabban, hatékonyabban reagálni a fellépő problémákra, változásokra. A Kínai Népköztársaság (KNK) 1949-es megalakulását követően néhány évig katonai közigazgatás működött az országban. A polgári közigazgatásra való áttérés a rendezetlen belső állapotok és a koreai háború miatt csak 1952-ben indult meg. Az első választásokat 1953 májusa és 1954 augusztusa között rendezték meg. 1954. szeptember 15-én kezdte meg ülését az Országos Népi Gyűlés (ONGY). Ekkor fogadták el a Kínai Népköztársaság első alkotmányát, s ekkor alakult ki a mai kínai állam szervezete. A polgári kormányzásra való áttérés során a hat katonai adminisztratív körzetet megszüntették. Kína mai közigazgatási rendszere 1954–55 között alakult ki. Ez a rendszer három szintre oszlik: tartományokra, megyékre, és járásokra. A központi kormányzat alatt a legfelsőbb szintet képviselik a tartományok (sheng), a nemzetiségi autonóm területek (minzu zizhi qu), valamint a 3

USA: http://zskflnk.uw.hu/nk/usa__alkotmany.pdf (2009. november 10.) - Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya, https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/us.html (2009. november 10.) CIA The World Factbook Egyesült Államokról készült tanulmánya, http://usinfo.org/enus/government/index.html (2009. november 10.) U. S. Government források alapján Kína: http://english.gov.cn (2009. november 15.) The Central Peoples’s Government of The People’s Republic of China cikkei, http://www.prcgovernment.org/ (2009. november 15.) Guide to P.R.C. Goverment Agencies cikkei, http://state.gov (2009. november 15.) U.S. Department of State cikkei, és a http://english.people.com.cn/data/organs/home.html (2009. november 15.) CPC and State Organs of the PRC források alapján

11

közvetlenül a központi kormány hatásköre alá tartozó városok (zhixiashi). A középső szinten a tartományok és az autonóm területek járásokra, autonóm járásokra és városokra oszlanak. A járások és autonóm járások községekre, nemzeti kisebbségi községekre és mezővárosokra tagolódnak. Kína jelenleg 22 tartományból, 5 autonóm területből, 4 közvetlenül a központi kormány irányítása alá tartozó nagyvárosból (Peking, Tianjin, Shanghai, Chongqing) és két különleges közigazgatási körzetből (Hongkong, Makao) áll. A Kínai Népköztársaság megalakulása óta négy alkotmányt fogadtak el (1954, 1975, 1978 és 1982). A jelenlegi alkotmányt az ötödik Országos Népi Gyűlés 1982 decemberében megtartott ülésén fogadták el. Ezt az 1982-es alkotmányt két alkalommal módosították: először

1993-ban,

majd 1999-ben. Az alkotmány összesen 138 cikkelyből áll, s a bevezetésen kívül négy fejezetre oszlik: általános elvek, az állampolgárok alapvető

jogai

kötelességei,

és az

államszervezet, valamint a nemzeti zászló,

a

nemzeti

címer és a főváros. Az amerikai politika alapjait az 1789-ben érvénybe lépett alkotmány tette le. A hatalmi ágak (végrehajtó, törvényhozó, igazságszolgáltató) egymás ellenőrzésével és felülbírásával biztosítják a demokrácia stabilitását. Az USA Kínával szemben szövetségi állam, melynek a kezdetekben 13 tagállama volt, ami mára 50-re emelkedett. Alkotmánya az egyik legrégibb a világon, és rendkívül körülményes módon lehet csak rajta változtatni, mivel a parlament mindkét házának 2/3-os többséggel kell elfogadnia, és ezen kívül az államok ¾-nek is ratifikálnia kell. Valószínűleg ennek is tudható be, hogy eddig csak kevés módosításra került sor.

12

A kínai alkotmány első fejezete szerint a Kínai Népköztársaság szocialista állam, a munkásosztály által vezetett, a munkásparaszt szövetségen alapuló

„népi demokratikus

diktatúra”. A KNKban – az alaptörvény –

szerint

minden

hatalom a népé. A nép

az

Országos

Népi Gyűlésen és a különböző

szintű

helyi népi szervezeteken keresztül gyakorolja az államhatalmat. A nép intézi az állami, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi ügyeket a törvény előírásai szerint. Az állami intézmények a demokratikus centralizmus elvét alkalmazzák. Az állami szervek közé tartoznak az államhatalmi szervek (az Országos Népi Gyűlés és a helyi népi gyűlések), az állam elnöke, az államigazgatási szervek (az Államtanács és a helyi népi kormányok), az állam vezető katonai szerve (a Központi Katonai Bizottság), az állami igazságszolgáltatási szervek (a Legfelsőbb Népi Bíróság, a helyi népi bíróságok és a különleges népi bíróságok), az állami ügyészi szervek (a Legfelsőbb Népi Ügyészség, a helyi népi ügyészségek és a különleges népi ügyészségek). A KNK-ban hivatalosan sem valósítják meg a három hatalmi ág szétválasztását, bár a fő állami funkciókat végző szervek jól elkülöníthetők egymástól. Az amerikai egy prezidenciális rendszer, melynek lényege, hogy a végrehajtó hatalom monolitikus, azaz az államfő és a kormányfő egy személy, aki hivatalosan az USA elnöke. Az elnököt 4 évre választják és maximum még egyszer választható meg. Csak amerikai születésű ember indulhat a posztért. Az USA elnöki posztját 2009 óta Barack Hussein Obama tölti be.

13

A választás elektori rendszerben történik. Az Amerikai Egyesült Államok elektori kollégiuma jelenleg 538 elektorból álló testület, amely hivatalosan az USA elnökét választja meg. Valójában azonban az elektorok – nagyon ritka történelmi kivételektől eltekintve – valamennyi esetben az országosan megrendezett választásokon a választópolgárok leadott voksai alapján szavaznak az elnök személyéről, gyakorlatban döntési jogkörrel nem rendelkeznek. A jelölteknek 270 elektori szavazatot kell megszerezniük, hogy elnyerjék az elnökséget. Az egy tagállam által delegált elektorok száma megegyezik a kongresszusba delegált küldöttek és szenátorok számának összegével. Minden államnak két szenátora és az állam népességétől függő számú kongresszusi küldöttje van. Ehhez adódik még a törvényhozási képviselettel nem rendelkező főváros, Washington D.C. három elektora, az 1961-ben elfogadott 23. alkotmány kiegészítés alapján. Az elnököt és alelnököt a választópolgárok a négyévente novemberben megrendezett választásokon valójában nem közvetlen szavazással választják meg. Bár a szavazólapokon általában az elnökjelöltek neve szerepel, a szavazók az elnökválasztáskor tulajdonképpen elektorokat választanak. Hivatalosan az elektorok választják meg az elnököt és az alelnököt. Mivel két állam kivételével az elektor választáskor „a győztes mindent visz” elv érvényesül, így előfordulhat, hogy hiába nagyobb országos az egyik jelölt támogatottsága, a másik mégis több elektort szerez. A KNK elnökét és alelnökét az Országos Népi Gyűlés választja meg, a szavazati és választhatósági joggal

rendelkező

45.

életévüket

betöltött

állampolgárok közül. Az elnök és az alelnök megbízatása öt évre szól, s csak két egymást követő cikluson keresztül tölthetik be a posztjukat. Az elnök hirdeti ki az ONGY vagy az Állandó Bizottság határozatait és törvényeit. Kinevezi vagy felmenti a miniszterelnököt, a miniszterelnök-helyetteseket, az államtanácsosokat,

a

minisztériumok

vagy

bizottságok vezetésével megbízott minisztereket, a Legfelsőbb Ellenőrzési Főigazgatóság vezetőjét és az államtanács főtitkárát. Rendkívüli kegyelmi határozatokat, mozgósítási rendeleteket bocsát ki. 14

Hasonlóan az Állandó Bizottsághoz, állami kitüntetéseket és megtisztelő címeket adományoz, statáriumot és hadiállapotot hirdet ki. A KNK nevében fogadja a külföldi országok diplomatáit. Kinevezi vagy visszahívja a külföldre akkreditált képviselőket, valamint megerősíti vagy megszünteti a külföldi államokkal megkötött szerződéséket és lényeges megállapodásokat. Ha az elnöki szék megüresedik, az elnök teendőit a ciklus végéig az alelnök látja el. Jelenleg az államelnöki posztot Hu Csin-tao (Hu Jintao) tölti be 2003 óta. Kínában lényegében egypártrendszer van. Bár léteznek más kis pártok is, de ezek inkább látszat pártok, melyek kénytelenek elfogadni a Kínai Kommunista Párt egyeduralmát. Az USA-ban demokratikus többpártrendszer van, melyben azonban hagyományosan két nagy párt dominál, a Republikánus Párt és a Demokrata Párt.4 Nagyon hosszú ideje ez a két párt adja az USA elnökeit, több jelentősebb párt nincs is. Az alkotmány előírása szerint a végreható hatalom egy személyben az Egyesült Államok elnökét illeti meg, akit az állampolgárok választanak meg.5 A miniszterek közvetlenül az elnöknek vannak alárendelve, testületet nem alkotnak. Csak az elnök bizalmától függnek, de kinevezésükhöz a szenátus hozzájárulása is szükséges. A minisztériumok és a miniszterelnök mellett fontos szerepet töltenek be a végrehajtó hatalom működésében az elnök tanácsadó stábjai. A stratégiai jellegű döntések egy-egy szféra szempontjából itt kerülnek előkészítésre. Az USA elnökének legfontosabb jogosítványai, hogy egyben ő a haderők parancsnoka, ő nevezi ki és menti fel az állami főtisztviselőket, a szenátus hozzájárulásával nemzetközi szerződéseket köthet, és ő nevezi ki a Legfelsőbb Bíróság és a diplomáciai testületek tagjait. Az alkotmány megnevezi a legfontosabb elnöki feladatokat is: a költségvetés és törvényjavaslatok előkészítése, a törvények végrehajtása, évente jelentés írása az UNIO állapotáról. Az elnöknek joga van megvétózni a törvényeket, de ezt a kongresszus hatálytalaníthatja mindkét ház 2/3-os többségével.

4

Republican Party 1854 óta és Democratic Party 1792 óta

5

Lásd feljebb.

15

Az elnöknek külön hivatala van, a Fehérház, melynek nincs rögzített belső felépítése, ő határozza meg struktúráját, nevezi ki az alkalmazottakat. Feladatuk az elnöki funkció és a fegyveres erők parancsnoki funkcióinak segítése. A kormánynak az amerikai rendszerben nincs túl nagy jelentősége, a miniszterek nem tartanak üléseket, de az elnök az érintett miniszterekkel tárgyalja meg az ügyeket. Kínában a végrehajtó hatalmat országos szinten az Államtanács gyakorolja, ami tulajdonképpen a kínai kormánynak felel meg. Az Országos Népi Gyűlésnek vagy az Állandó Bizottságnak tartozik felelősséggel. A miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettesek és az államtanácsosok legfeljebb két egymást követő cikluson át láthatják el hivatalukat. Az Államtanács alá harminchét minisztérium és nyolc bizottság tartozik. A minisztériumoknak egy minisztere és kettő-négy miniszterhelyettese, a bizottságoknak egy minisztere, kettő-négy miniszterhelyettese és öt-tíz tagja van. A minisztériumok és a bizottságok munkája felett egységes vezetést érvényesít, valamint a minisztériumok és a bizottságok hatáskörébe nem tartozó, országos jelentőségű közigazgatási munkát irányítja. Kidolgozza és végrehajtja a népgazdasági és társadalomfejlesztési tervet és az állami költségvetést. A gazdasági ügyeket, a városok és falvak fejlesztését, az oktatási, a tudományos, kulturális, közegészségügyi, a testnevelési és családtervezési ügyeket, a polgári ügyeket, a közbiztonságot, az igazságszolgáltatást, a honvédelmi építkezést, a nemzetiségi ügyeket irányítja. Vezeti a külügyeket, a külföldi államokkal szerződéseket és megállapodásokat köt. Védi a külföldön élő kínai állampolgárok törvényes jogait és érdekeit, a visszatért tengerentúli kínaiak és a külföldön élő kínai állampolgárok családtagjainak törvényes jogait. Az Egyesült Államok parlamentjének, a Kongresszusnak két kamarája van: a képviselőház és a szenátus. A két háznak alapvetően egyenlő jogai vannak a törvényhozás területén. Lényeges még, hogy egy sor fontos kinevezési jogkör, amely a végrehajtó hatalom fejét az elnököt illeti meg, a szenátus hozzájárulásához van kötve. A Kongresszus az egyik legfőbb államhatalmi szerv az USA-ban. A Kínai Népköztársaságban az Országos Népi Gyűlés a legfőbb államhatalmi szerv. Az alkotmány szerint csak az ONGY módosíthatja az alkotmányt, hozhat törvényeket és dönthet az ország politikai élete szempontjából jelentősebb kérdésekben. Az ONGY-ben egyaránt képviselve vannak a tartományok, a központi kormányzat alá rendelt városok, a fegyveres erők választott küldöttei, valamint valamennyi nemzetiség. Az ONGY tagjait ötéves 16

időtartamra választják meg. Évente egyszer ülésezik, ülését az ONGY Állandó Bizottsága hívja össze. Mielőtt az ONGY éves ülése megnyílik, előkészítő ülést tart, hogy megválassza az elnökséget és a főtitkárt, és hogy elfogadják a hivatalos programot. Amikor az ONGY nem ülésezik, a munkát az ONGY Állandó Bizottsága folytatja, amely felelősséggel tartozik az ONGY-nek. Az Országos Népi Gyűlésnek széles feladat- és hatásköre van. Ebbe beletartozik az, hogy módosíthatja az alkotmányt, illetve ellenőrzi annak betartását. Törvénybe iktatja és módosítja a bűncselekményekre, az állami szervezetekre és az egyéb fontosabb területekre vonatkozó alapvető szabályokat. Megválasztja a Kínai Népköztársaság elnökét és alelnökét. A miniszterelnök javaslata alapján dönt a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsőbb Ellenőrzési Főigazgatóság vezetőjének és az Államtanács főtitkárának jelöléséről. Megválasztja a Központi Katonai Bizottság (KKB) elnökét, s az elnök javaslata alapján dönt a KKB más tisztségviselőinek megválasztásáról. Megválasztja a Legfelsőbb Népi Bíróság elnökét és a Legfelsőbb Népi Ügyészség főügyészét. Felülvizsgálja és jóváhagyja a népgazdasági és társadalomfejlesztési tervet, valamint az ezek végrehajtásáról szóló döntéseket. Módosítja vagy érvényteleníti az Állandó Bizottság nem megfelelő határozatait. Jóváhagyja a tartományok, autonóm területek, közvetlenül a központi kormányzat alá tartozó városok létrehozását. Dönt a különleges közigazgatási területek felállításáról, és meghatározza az ottani rendet. Dönt háború és béke kérdéséről. Visszahívhatja, vagy felmentheti hivatalából a KNK elnökét vagy alelnökét, az Állandó Bizottság, az Államtanács és a KKB tagjait, a Legfelsőbb Népi Bíróság elnökét és a Legfelsőbb Népi Ügyészség főügyészét. Az ONGY Állandó Bizottság az elnökből, az alelnökből, a főtitkárból és a tagokból áll, akiket az ONGY első ülésszakán öt évre választanak meg. Az Állandó Bizottság tagjai hivatali idejük alatt nem tölthetnek be semmiféle tisztséget az állam közigazgatási, bírói vagy ügyészi szervezetében. Tisztségüket csak két egymást követő cikluson keresztül láthatják el. Az Bizottság általában kéthavonta ülésezik, és elég széles hatáskörrel rendelkezik. Az Állandó Bizottság, amikor az ONGY nem ülésezik, megvizsgálja és jóváhagyja a népgazdasági és társadalmi tervekben, valamint az állami költségvetésben szükségessé vált változtatásokat. Érvényteleníti az Államtanács, a tartományok, autonóm területek és a közvetlenül a Központi Kormánynak alárendelt városok államhatalmi szerveinek az alkotmányba vagy törvényekbe ütköző határozatait. Amikor az ONGY nem ülésezik, az Államtanács elnökének javaslata alapján dönt a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsőbb Ellenőrzési Bizottság vezetőjének, az Államtanács főtitkárának és a Központi 17

Katonai Bizottság elnökének személyéről. Kijelöli vagy felmenti a Legfelsőbb Népi Bíróság elnökhelyetteseit és bíróit, a törvényszéki bizottság tagjait és a Legfelsőbb Népi Ügyészség főügyészét és ügyészeit. Dönt a külföldre akkreditált diplomaták kinevezéséről és visszahívásáról, a külföldi államokkal kötött szerződések és lényeges megállapodások megerősítéséről és hatályon kívül helyezéséről. Dönt az állami kitüntetések és megtisztelő címek alapításáról és létrehozásáról. Dönt a rendkívüli kegyelem gyakorlásáról, az országot ért fegyveres támadás esetén dönt a hadiállapot kihirdetéséről, támadás elleni közös védekezésre vonatkozó nemzetközi szerződéses kötelezettség teljesítéséről, valamint az egész ország általános vagy részleges mozgósításáról. Az ONGY-nek az Állandó Bizottság mellett több más bizottsága és ideiglenes bizottsága is van. Az Egyesült Államokban a törvényhozói hatalmat a Kongresszus gyakorolja. Az egyik kamarája a 435 fős képviselőház, melynek tagjait 2 évre választják. Az államok képviselőinek száma lakosságarányosan dől el, de minden államnak minimum egy képviselője kell, hogy legyen. A másik kamara a 100 fős szenátus, melynek tagjait hosszabb időre, 6 évre választják, minden államból két szenátort. Mindezek következtében a nagyobb kaliberű politikusok a szenátusban foglalnak helyet, az elnökválasztáskor is döntően a szenátorok közül kerülnek ki az igazán esélyes jelöltek. Az alkotmány szerint, ha valaki a képviselőház vagy a szenátus tagja, akkor az nem lehet miniszter vagy más közjogi méltóság. A kongresszus feladata a törvényhozás, az elnöki döntések jóváhagyása, és a költségvetés elfogadása. Fontos szerv a Nemzetbiztonsági Tanács, melynek vezetője nagyobb hatalommal rendelkezik a külügyminiszternél. A Tanács feladatkörébe tartozik, mind a belpolitika, mind a külpolitika, mind a hadügy figyelése. Az Igazgatási és Költségvetési Hivatalnak meghatározó szerepe van a pénzügyi, és költségvetési struktúra kérdéseiben. Vezetője mindig kormánytag. A Kínai Népköztársaság fegyveres erejét a Központi Katonai Bizottság irányítja, amely az elnökből, az alelnökből és a tagokból áll. A Központi Katonai Bizottság megbízatása öt évre szól. A bizottság elnöke egyszemélyi felelősséggel tartozik az Országos Népi Gyűlésnek vagy az Állandó Bizottságnak. Az Egyesült Államok, mint már említettem 50 tagállamból áll, melyek mind gazdaságilag, mind népességben és mind területben különbözőek. Minden állam rendelkezik saját alkotmánnyal, de az államok felépítése mégis nagyon hasonló, a szövetségi szinten kialakult struktúrát képezi le. Egy állam kivételével két kamarás parlament, élen a kormányzó, akit 4 18

évre választanak, és hasonló feladatokat lát el, mint szövetségi szinten az elnök. Az állami kormányszervek függetlenek a szövetségiektől, nincs alárendeltségi viszony, viszont vannak olyan kérdések, melyekben szoros az együttműködés. Ilyen a külügy, a hadügy, és a pénzügy. Minden államnak saját nemzeti hadserege van, amely az USA elnöke által bevonható szövetségi szinten. Az Egyesült Államokban az önkormányzatiság angolszász mintáját követik. Az angol decentralizáció lényege, hogy a parlament törvényben állapítja meg az önkormányzatok hatáskörét. Ennek alapján az önkormányzatok elvileg függetlenek és csak a parlament irányíthatja őket. Valójában azonban a kormány az anyagi támogatás révén nagy befolyást szerez az önkormányzatok fölött. Kínában a helyi népi gyűlések képviselik az államhatalmat helyi szinten, az adott területen gyakorolják a törvényhozó hatalmat. A helyi népi gyűléseket és kormányokat az országos közigazgatásnak megfelelően hozzák létre. Biztosítják az alkotmány, a törvények, a közigazgatási rendeletek és szabályok betartását és végrehajtását. Helyi szinten határozatokat hoznak a gazdaság, a kultúra és a közigazgatás területén, illetve ellenőrzik ezeket. Saját szintjükön megválasztják a népi kormány tagjait. A megyei és annál magasabb szintű népi gyűlések állandó bizottságokat hoznak létre. A helyi népi kormányok az államhatalom helyi szerveinek, valamint a megfelelő szintű helyi államigazgatási szervezetnek a végrehajtó testületei. A helyi népi kormányok felelősséggel tartoznak a megfelelő szintű népi gyűlésnek és a következő, magasabb szintű államigazgatási szervnek. A munkájukról is kötelesek beszámolni, s az Államtanács egységes vezetése alatt állnak. Amikor a népi gyűlés nem ülésezik, a kormány felelősséggel tartozik a megfelelő szintű népi gyűlés állandó bizottságának, és beszámol neki a munkájáról. Mint már említettem, a legnagyobb különbség a két rendszer között, hogy Kínában egypártrendszer van. A párt hozza meg a legfontosabb lépéseket, szabja meg az ország követendő irányát, így lényeges megismerni annak felépítését. Kína legfontosabb politikai szervezete a Kínai Kommunista Párt, amelynek vezető szerepét a jelenleg hatályos alkotmány preambuluma is rögzíti. A KKP gyakorlatilag a hatalom kizárólagos birtokosa, s bár a KNKban hivatalosan többpártrendszer van, a többi politikai párt jelentéktelen bábszervezetnek mondható. A párt legfontosabb testülete az országos pártkongresszus. Ötévente ülésezik, ez

19

határozza meg a Kína által a következő években követendő politikát, és választja meg a Központi Bizottság tagjait. A Központi Bizottság évente egyszer-kétszer ülésezik, és inkább a szűkebb vezetés által hozott döntések jóváhagyását végzi, mint új döntések hozatalát. A KB-tagokat elméletileg a pártkongresszus választja, valójában azonban a jelöltek listáját, amelyen nem, vagy csak alig szerepel több személy, mint a betöltendő helyek száma, a Politikai Bizottság állítja össze, s a kongresszus csupán jóváhagyja a listát. A Politikai Bizottság (PB) általában 14-24 főből áll, tagjai általában a KKP legszűkebb körű vezetéséhez tartoznak, de a legfontosabb döntéseket nem itt hozzák, hanem a párt csúcsszervében, a Politikai Bizottság Állandó Bizottságában (ÁB). Ez utóbbinak általában 4-6 csúcsvezető a tagja, akik a feltételezések szerint hetente tanácskoznak, de ezt nem lehet pontosan tudni, mert nem nyilvánosak. A KKP legfontosabb tisztségviselője a főtitkár, ő hívja össze a PB-t és az ÁB-t, s elnököl ezen testületek ülésein. A főtitkár munkáját segíti a titkárság, amely fontos szerepet játszik a PB- és ÁB-határozatok előkészítésében, megszövegezésében és végrehajtatásában. Látható, hogy mindkét rendszer több szintből épül fel, törekedve arra, hogy a kisebb területek az óriási országokon belül minél jobban képesek legyenek a saját ügyeiket intézni a felsőbb levéve ezzel a terhet a felsőbb szervek válláról. A központi hatalom szintén magas fokon centralizált mind Kínában, mind az USA-ban. De Kína esetében nincsenek szétválasztva a hatalmi ágak, és mivel egypártrendszerről van szó, így az elnök sokkal kevésbé van alávetve külső ellenőrzésnek, egyszerűbben hozhat meg komoly döntéseket, amiket aztán végre is hajtanak. Az Egyesült Államokban ezzel szemben mindennapos dolog, hogy a Kongresszus nem szavaz meg elnöki döntéseket, sokkal szűkebb mozgásteret biztosítva ezáltal. Ennek egyenes következménye, hogy Kína képes gyorsabb politikai lépések megtételére, hiszen nem szükséges azokat több lépésben is egyeztetni különböző szinteken. Részben ennek tudható be az egyre sikeresebb világgazdasági expanzió, melynek segítségével Kína újabb felvevő piacokat teremthet majd magának, ezáltal is csökkentve az Egyesült Államokkal meg lévő szimbiózisának szükségességét önmaga szempontjából. Erről azonban a dolgozatom későbbi pontjában értekezem majd bővebben.

20

Kína átalakulása a II. világháború után Kína a 70-es évek végén beindított reformok óta óriási fejlődésen ment keresztül, s mára a világ egyik legnagyobb gazdaságává vált, és a világgazdaság egyik hajtómotorjává. Ennek az alapjait már a reformok előtt lerakták, bár ezt az időszakot súlyos gazdaságpolitikai hibák („nagy ugrás” 6, „kulturális forradalom”7) jellemezték. A népköztársaság 49-es kikiáltásakor radikális földreformot hajtottak végre, melynek keretében államosították a komprádor és külföldi tőke érdekeltséget, és egy olyan vegyes gazdaságot alakítottak

ki,

amely

kistermelői,

állami,

szövetkezeti, magántőkés és államkapitalista szektorokra oszlott. 1953-tól azonban bevezették a szovjet típusú tervgazdálkodási rendszert. Ebben az időszakban megkezdődött az iparosítás szovjet és kelet-európai

támogatással. A

mezőgazdaság és a kisipar kollektivizálásával nagymértékben

kiszélesedett

a

szövetkezeti

szektor, a tőkés magánvállalatokat pedig az államkapitalista szektor olvasztotta magába. 1960-ban

főleg

ideológiai

okok

miatt

megszakadt a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés, és az ország az önerőre való támaszkodáson alapuló gazdaság kialakítására tért át. 66 és 76 között, az úgynevezett „kulturális forradalom” idején, amikor az első években a termelés és életszínvonal újabb visszaesése következett be, a gazdaságpolitikában ismét a társadalmi (állami és szövetkezeti) 6

A Nagy Ugrás nevű terv a 60-as évek elején született, célja a megnövelt mezőgazdasági termesztés és a gazdaság rövid időn belüli, világszintre való emelése volt. A forradalmi lelkesedés ellenére a tervet meghiúsította a hatástalan vezetés és alacsony ösztönzés, és az árvizek, a szárazság. 7

A kulturális forradalom a Kínai Kommunista Párt drámai "megtisztítása", amely 1966-tól 1976-ig tartott. Az állítólagos cél a kínai társadalomnak a "burzsoá" befolyásoktól való megtisztítása volt. Közel félmillió ember vesztette életét a kulturális forradalom következményeként.

21

tulajdon erősítését szorgalmazták. De ez idő alatt vidéki iparosítási programokat is hajtottak végre és jelentősen decentralizálták a tervezést, a beruházást és az elosztást. A hetvenes évek elejétől kezdve több nyugati országgal is megkezdődött a kapcsolatok normalizálása, többek között az Egyesült Államokkal is.

Reform és nyitás 1978-ban Kína szakított a szovjet tervgazdálkodási modellel, és fokozatosan áttért a szocialista piacgazdaságra, melyben a piac- és tervgazdálkodás együttműködéséről van szó. A folyamatos gazdasági reformok és nyitás következtében Kína hihetetlen mértékű fejlődést produkált az 80-as – 90-es és a 2000-es években is. 2007-ben Kína az Amerikai Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdaságává vált.8 Gazdaságának növekedési üteme több évben is meghaladta az évi 10 százalékot. Ez az ütem már túlfűtöttnek is tekinthető, ezért a kínai kormányzat is próbál tenni ennek lassítása érdekében, hiszen ez súlyos egyensúlyi, környezeti és egyéb problémákat okoz.

Agrárreform9 A kínai gazdaság megreformálása az agráriumnál kezdődött. Az 1970-es évek kollektivizált földjein a termelés stagnált, a vidéki életszínvonal jóval elmaradt a várositól, így a vezetés egyik fő célja a falusiaknak a termelésben való érdekeltté tétele volt. Ennek első lépéseként 1979-ben 20 százalékkal, a következő két évben további 13 százalékkal növelték a termény felvásárlási árakat. Egyes régiókban a helyi hatóságok kísérleti jelleggel magánszemélyeknek adtak ki földeket, rájuk bízva a termelés és az eladás megszervezését. Ez aztán 1982-től általánossá vált, és megjelent a tartós bérlet fogalma. A reform előtt a termőterületek mintegy 5százaléka volt családi birtok, az új lehetőségek ezeknek a gazdaságoknak kedveztek. A bérbe vehető földekkel megnövelhették területüket, komoly gazdaságokat alakítva, és a piac bővülésével párhuzamosan egyre nőtt a termelés, egyre több pénz halmozódott fel vidéken. 8

Ez abban az esetben igaz, ha az Európai Uniót nem egységként vesszük figyelembe. Jelenleg az EU, mint egység gazdasága a legnagyobb a világon, megelőzve az USA-t is. 9

http://www.jed.or.kr/full-text/14-2/11.pdf (2009. november 15.), Terry Y.S. Wu „Economic Reform s in China: The Case of the Agricultural Sector” című tanulmánya alapján

22

A reform egyik legfontosabb eredménye a termelékenységben bekövetkezett óriási növekedés. 1985-re a megtermelt mennyiség a legtöbb mezőgazdasági termék esetében a duplájára nőtt 1978-hoz képest. Így jelentős mennyiségű többletpénz juthatott vidékre, ami az ottani életszínvonal növekedését is jelentette. Viszont egyre nagyobb különbségek alakultak ki a vagyoni helyzetek között, megjelent a munkanélküliség fogalma, és a minél nagyobb terményhozam érdekében elkezdődött a földek túlzott kihasználása.

Vidéki ipari fellendülés Az 50-es évektől kezdődő városi iparosítás lehetetlenné tette a falusi ipar működését, így az óriási hanyatlásnak indult. Ennek hatására a hatóságok a 70-es évektől egyre nagyobb figyelmet szenteltek a szövetkezeti tulajdonban működő gyárak felélesztésében. Az ekkor pártolt öt vidéki iparág a vas-, a cement- és a műtrágyagyártás, mezőgazdasági gépek készítése és a vízenergia hasznosítása volt. A 80-as években az agrárreform hatására meggazdagodott paraszti réteg a vidéki iparban látott befektetési lehetőséget, és az olcsó munkaerőre alapozva rengeteg textilipari üzemet létesítettek. Azóta a vidéki ipar már a könnyűipar minden ágában jelen van, az ország ipari termelésének 25százalékát adja. 10 A vidéki iparban a kollektív tulajdon a meghatározó, csak elenyésző része van magántulajdonban. A mai napig a nagyon alacsony bérek, a munkaköri rossz viszonyok és az előírások hanyagolása jellemző.

Állami szektor reformja A rendkívüli ütemben gyarapodó magángazdaság mellett az ország termelésének egy nagy részét továbbra is az állami vállalatok adják, ahol nemhogy fejlődésről, de inkább hanyatlásról lehet beszélni. A kínai állami vállalatok nagy többsége nem alkalmazkodott a piaci versenyhez, túl sok embert foglalkoztatnak, elavult technikával dolgoznak, és jelentős veszteséget termelnek. Ezt erősíti a nagy kínai állami bankok pénzügyi politikája, amivel a dolgozat későbbi részében foglalkozom majd. Megoldást jelenthetne a vállalatok átalakítása, 10

http://www3.interscience.wiley.com/cgi-bin/fulltext/121474829/PDFSTART (2009. november 17.) Rizwanul Islam „Growth of Rural Industries in Post-reform China: Patterns, Determinants and Consequences” című tanulmánya alapján

23

privatizációja. Ám ez a már megindult folyamat eddig nem sok pozitívumot mutat, leginkább azért, mert a kínai állam az átstrukturálással keveset foglalkozva bocsátja a befektetők elé a cégeket, amikre így a befektetőknek még sokat kellene költenie, ezért természetesen minimális áron vásárolják fel azokat, ha egyáltalán felvásárolják. Egyelőre Kína esetében nem lehet olyan jelentős privatizációs bevételekről beszélni, mint Kelet-Közép-Európa államaiban, mivel erre az ország gazdaságpolitikájában eddig nem nagy súlyt fektettek. A jövőben azonban a fejlődés megtartása érdekében feltétlen szükséges lesz az állami szektor átalakítása, amely azonban a szükséges elbocsátások miatt egyet jelent az amúgy is feszült szociális helyzet továbbromlásával, így kérdéses, hogy a vezetés mikor meri majd ezt felvállalni, és milyen módon viszi majd véghez.

Árreform A tervgazdaság egyik jellemzője az volt, hogy az árakat központilag szabályozták. Az egyik leglényegesebb lépés, ami szembement az addigi szovjet gazdasági modellel a szabad árak bevezetése volt. Az első lépés, az agrárreform is ennek köszönhetően jöhetett létre. Azóta a kínai kormány fokozatosan törli el a korábbi szabott árakat, és veszi át a piac által diktált árakat. Az áttérés során alkalmazott kettős árrendszer – amikor az érvényben lévő állami árak mellett már a piac is ármeghatározó – igen nagymértékben tudja torzítani a piacot.

Az új rendszerrel kialakult problémák Az új gazdasági rendszer nem fordít kellő figyelmet a szociális helyzetre. Ennek következtében egyre nagyobb mértékűvé válnak a társadalmi különbségek. Miközben a befektetéseken sokat profitáló vállalkozók, illetve a korrupción meggazdagodó állami hivatalnokok óriási vagyonokat gyűjtöttek és gyűjtenek össze, a másik véglet, a szegények száma is fokozatosan nő. A szegények elsősorban a bezárt gyárak volt dolgozói, a vidéken élő földnélküli parasztság, vagy a nyugdíjasok, akik az államtól szinte semmi pénzbeli juttatást nem kapnak, így csak saját megtakarításaiktól vagy családjuktól várhatnak segítséget. Probléma a vidéken és a városban végbe ment fejlődés közötti különbség, mivel vidéken és az elmaradott régiókban az életszínvonal stagnált, vagy csökkent, mialatt a városokban ugrásszerűen megnövekedett.

24

A gazdaság másik nagy problémája a korrupció, amely a hivatalok minden szintjén óriási mértéket ölt. Habár az állam próbál ellene fellépni, de nagyrészt egy párti politikai berendezkedésének következtében, nem képes nagy előrelépésekre.11

11

A reformok indítása óta több korrupciós forma is ismerté vált. Egyik módja ennek a kettős árrendszer kihasználása, azaz alacsony állami áron vásárolt termékek piacon való eladása jóval magasabb áron.

25

Az USA a II. világháború után A XX. század az Egyesült Államok évszázada volt. A II. világháborúból győztesen kikerült USA képes volt irányítani a háború utáni folyamatokat. Vezényletével felépítettek egy új nemzetközi pénzügyi rendszert12, újjászervezték a világpiacot, és az 1970-es évekig példátlan mértékű növekedés vette kezdetét a világgazdaságban. A hegemón állam egyértelműen az Egyesült Államok volt. Az amerikai hegemónia először 1971 augusztusában szenvedett el jelentős presztízsveszteséget. A vietnámi háború, valamint a Johnson-adminisztráció „Nagy társadalom” programja 13 hatalmas összegeket igényelt. A kormányzat ekkor nem merte felvállalni, hogy az eseményeket amúgy is növekvő elégedetlenséggel figyelő lakosság hangulatát adóemeléssel borzolja, ezért a pénznyomás eszközéhez fordult kiadásai finanszírozására. A folyamat hatalmas inflációt gerjesztett, a dollár veszített értékéből, a Bretton Woods-i rendszer alapjaiban roppant meg. 1971 augusztusában Nixon kénytelen volt bejelenteni a dollár leértékelését, majd ugyanebben az évben, decemberben újra hasonló lépésre került sor. Innentől kezdődött az Egyesült Államok szerepének a nemzetközi pénzügyi rendszer irányításában a fokozatos degradálódása, hegemón szerepének fokozatos csökkenése. A világ pénzkínálata feletti ellenőrzését elvesztette az USA kormányzata. Ehhez járult hozzá az a folyamat, amely a piac térnyerésével jellemezhető. A piac növekvő ereje – tőkeáramlás mértéke, spekulatív tőkemozgások volumene – kikényszerítette az állami eszközök privatizálását, piacokra történő átruházását. Így például az árfolyam-ellenőrzés vagy a kamatszabályozás állami monopóliuma fokozatosan megosztottá vált a köz- és a magánszféra között. Tendenciájában mindinkább a piac akarata érvényesült. Ha párhuzamba állítjuk a hegemónia és a piaci logika fogalmát, akkor észrevehetjük, hogy amikor nőtt a piacok irányítási képessége, azzal együtt csökkent az Egyesült Államok vezető képessége a világgazdaságban. A trendet továbberősítette, hogy a neoliberális gazdaságfilozófia Reagan elnöksége idején felerősödött. 12

A II. világháború után kialakuló nemzetközi pénzügyi rendszert létrehozó nemzetközi megállapodással jött létre, amelyet 1944-ben kötöttek Bretton Woods-ban a nemzetközi kereskedelem liberalizálására. 13

Egy sok területre kiterjedő, átfogó fejlesztési, felzárkóztatása program volt

26

Az olvadó amerikai hegemóniát továbberodálta az évről évre növekvő amerikai adósságállomány. Míg 1980-ban az Egyesült Államok teljes adósságállománya 1 trillió USD körül alakult, addig 1991 környékére már a 4 trillió USD-t súrolta, 2002-re már a 6 trilliós határt is átlépte, és mostanra pedig már 12 trillió USD felett száguld.14 A világ legnagyobb gazdasága, egykori nagy hitelezője folyamatosan, egyre nagyobb mértékben adósodik el. A 2007-től kibontakozó pénzügyi és gazdasági válság történetének egy olyan periódusában érte el

a

világgazdaságot,

amikor

annak

irányításában épp egy vákuumhelyzet állt elő. A XX. század vezető nagyhatalma, a hegemónia korábbi birtokosa, az Egyesült Államok már nem rendelkezett megkérdőjelezhetetlen erővel, és egyre több ország erősödött meg, élükön Kínával, aki pár évtizeden belül már komoly vetélytársává válhat. Az 1990-es években azonban még úgy tűnt, hogy a folyamat megállítható. Az Egyesült Államokat ekkoriban a költségvetés hiányának fokozatos csökkentése jellemezte, sőt mi több a központi költségvetés a Clinton kormányzat egyes éveiben már többletet mutatott. Úgy tűnt, hogy

az

évtized

az

IT

szektor

nagy

konjunktúrájának köszönhetően az USA nagy léptékkel lesz képes csökkenteni államadósságát, gazdasága egy kívánatos és fenntartható pályán halad. A dotkomlufi15 kipukkanása azonban a recesszió árnyékát vetítette Amerikára. Ehhez járult hozzá a 2001-es World Trade Center ikertornyok elleni terrortámadás. Az általános bizalmatlanság és a gazdasági visszaesés elkerülésére a Bush-kormányzat nagyarányú adócsökkentésbe kezdett, illetve a szeptember 11-i katasztrófa által sokkolt amerikaiak megnyugtatására azonnal költséges védelmi intézkedéseket foganatosított. Nem beszélve az Afganisztán és Irak ellen indított háborúról, ami iszonyatos költségeket emészt fel, 14

http://www.bea.gov (2009. november 30.), US. Bureau of Economic Analysis (BEA) adatai alapján

15

Az IT szektor fejlődése, de legfőképpen az internetben rejlő üzleti lehetőségek túlértékeléseséből kialakult gazdasági lufit nevezik így. A „.com” internetvégződésből alakult ki.

27

mind a mai napig. Ezek összessége jelentősen megterhelte az USA központi költségvetését, és óriási méretű költségvetési hiányt teremtett néhány éven belül. Az eladósodás nemcsak folytatódott, hanem elképesztő léptékkel haladt előre. Ezzel párhuzamosan alakult ki a már említett ingatlanpiaci buborék, de ami még ennél is figyelemre méltóbb, hogy Amerikában a fogyasztás mértéke minden addigi rekordot megdöntött. Az amerikai állampolgárok fogyasztása az évi 10 trillió dollárt is elérte 16 , az emberek messze lehetőségeik felett fogyasztottak, nem kis mértékben a bankok túlzott, elővigyázatlan hitelezési gyakorlatának köszönhetően. A felfokozott fogyasztás tovább rontotta az Egyesült Államok amúgy is deficites folyó fizetési mérleg pozícióját, és krónikussá vált az ikerdeficit az Államokban. A költségvetési hiány növekedésének trendje azonban tovább tartja magát, és egyre nagyobb mértékben növeli az államadósságot. A 2009-es költségvetési évben – amely szeptember 30án ért véget – a költségvetési hiány elérte az 1,4 trillió dollárt, ami már a GDP 10százaléknak felel meg. 17 Gazdasági értelemben ez az egyik olyan faktor, amely jelentős mértékben gyorsította az Egyesült Államok XX. századi hegemóniájának tompulását. Ugyanis a növekvő államadósságot a központi kormányzat kötvénykibocsátással fedezte, a kötvényeket pedig kínaiak jegyezték a legnagyobb mértékben. Ezzel nem csak a felvevő piacot biztosítják a termékeik számára, hanem egyben a jüan alacsony árfolyamát is, ami nagyon fontos a válság hatására nagymértékben csökkent kínai export megsegítése érdekében.18

16

http://www.bea.gov/national/nipaweb/TableView.asp?SelectedTable=5&Freq=Qtr&FirstYear=2007&LastYear =2009 (2009. november 30.), Bureau of Economic Analysis (BEA) adatai alapján 17

http://content.usatoday.com/communities/theoval/post/2009/10/620000005/1 (2009. december 3.) USA Today, „Obama team makes it official: Budget deficit hits record. By a lot.” című 2009. október 16.-ai cikke alapján 18

http://profitline.hu/hircentrum/hir/141448/Kilencedik_honapja_csokken_a_kinai_export/rss (2009. december 5.) ProfitLine, „Kilencedik hónapja csökken a kínai export” című 2009. augusztus 11.-ei cikke alapján

28

Gazdasági válság A világban napjainkban zajló válság az 1930-as évekbeli nagy depresszió óta a legnagyobb méretű. Egyes vélemények szerint akár jelenlegi kapitalista rendszernek az összeomlását okozhatják a most lezajló folyamatok.19 Ha ennyire talán nem is okoz majd gyökeres változást, azt mindenestre már most észrevehető, hogy komoly átalakuláson fog keresztülmenni a világ. És ez nem csak gazdasági, pénzügyi értelemben igaz, hanem politikai értelemben is. Mind az Egyesült Államok, mind Kína esetében megfigyelhetők ezek a hatások. Az USA esetében egyre több kérdőjelt vet fel jövőbeni pozíciójával kapcsolatban, míg Kína esetében egyre jobban körvonalazódni látszik jövőben követendő útja, mind külpolitikai stratégiáját tekintve, mind belső berendezkedését nézve. Emiatt szükségesnek tartom a következő részben átvenni mélyebben, hogy mik is ezek a változások, hogy még tisztább képet kapjunk a két ország egymáshoz és a világhoz fűződő helyzetéről.

A globális válság hatása Kína külpolitikai stratégiájára, illetve mozgásterére A most zajló világgazdasági válság és az abból való kilábalás, illetve a válság utáni helyzet veszélyeket, de egyben lehetőségeket is jelenthet Kínának. Úgy tűnik, hogy az ország pragmatikus, rugalmas, alkalmazkodó politikával, a belső társadalmi átalakulások, és az egyre komolyabb külső elvárások jelentette nehézségek ellenére is megerősödve lép ki a krízisből, és a felhalmozott gazdasági erőforrásait fokozatosan értékes stratégiai pozíciókra cseréli a globális uralmi rendszerben. Az elért gazdasági sikerek nyomán a kínai vezetés egyértelmű célja Kína globális hatalommá formálása, e törekvéseknek azonban komoly akadályát képezi számos külső és belső társadalmi-politikai tényező. A belső stabilitást fenyegeti az egyes régiók, tartományok egyenlőtlen fejlődése, az agrárszektorhoz kötődő nagyszámú népesség. Az elmúlt évtizedekben elszegényedett vidéki lakosok milliói indultak meg az ország keleti, fejlettebb régióinak nagyvárosaiba, melyek az elmúlt három évtized alatt elért gazdasági prosperitásnak köszönhetően képesek voltak felszívni a beáramló munkaerőt. Az ilyen vándormunkások száma hozzávetőlegesen több mint 200 millió körüli főre tehető, mely a kínai össznépesség 19

http://dallassouthblog.com/2009/03/02/james-guess-is-the-game-of-american-capitalism-over/ (2009. december 1.) Dallas South, „James Guess: Is The Game of American Capitalism Over?” című 2009. március 2.-ai cikke

29

nagyjából 16 százalékát teszi ki.

20

A globális gazdasági válságot követő visszaesés

következtében vándormunkások tömegei veszítették el állásukat. Az ijesztően növekvő munkanélküliség elsősorban nem gazdasági, hanem társadalmi értelemben jelent komoly kockázatot Pekingnek. Kínának óriási valutatartalékai vannak, nincs szüksége külső pénzügyi segítségre, a kérdés inkább az, hogy tudja-e a kormányzat pénzügyi erőforrásai segítségével enyhíteni a kialakuló szociális feszültségeket. Az általános körben elfogadott számítások szerint a kínai gazdaságnak legalább 8 százalékos GDP-növekedést kell elérnie 2009 végére ahhoz, hogy a kormány hosszú-távon fenn tudja tartani a belső stabilitást. 21 Ez az a legalacsonyabb növekedési érték, ami mellett a gazdaság munkaerő-felszívó képessége még tűréshatáron belül helyezkedik el. Ha a növekedés ezen a szinten válna tartóssá, az megkérdőjelezné a gazdasági növekedés, végső soron a társadalmi stabilitás fenntarthatóságát. Ez pedig alapjaiban ingatná meg a kínai Kommunista Párt legitimitását. A válság komoly problémát jelent a kínai vezetés számára, mivel számos társadalmi konfliktus torlódik össze a hatására.

A Kommunista Párt belső fejlődési trendje

A Kínai Kommunista Párt belső viszonyai és jelenlegi fejlődési iránya, formája alapján már nem felel meg a klasszikus kommunista párti fejlődési modellnek. A Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság irányítását a kollektív vezetés jellemzi. Hu Csin-tao államfő és Ven Csia-bao kormányfő közötti munkamegosztásban fellelhetőek a hatalommegosztás jelei. Kína kulturális és történelmi tradícióiból kiindulva megállapítható, hogy az országban nincsenek meg az alapjai egy nyugati értelemben vett plurális demokráciának, az eltérő véleményeket ütköztető politikai hagyományoknak. A rendszerkritikai nézetek tradicionálisan nem kaphatnak széles nyilvánosságot, a tömegtájékoztatás pedig hathatós politikai közbelépés nélkül is szigorú öncenzúrát gyakorol. A gazdasági fellendüléssel együtt jelentkező „ideológiai fellazulás” azonban vitathatatlanul magával vont bizonyos rendszerkritikai észrevételeket is, amiket a kínai vezetés, az ország gyors ütemű gazdasági fejlődésének, és a növekvő nemzetközi befolyásának fenntartás mellett megengedhet magának, ám ezek a 20

http://hvg.hu/kultura/20080814_olimpia_mingong_peking.aspx?s=st (2009. december 1.) HVG.hu, „Kiszolgáltatott vándormunkások az olimpiai létesítmények építői” című 2008. augusztus 14.-ei cikke alapján 21

http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090413-kinai-gazdasag-ujra-novekszik-az-ipari-termeles.html (2009. november 30.) Origo, „Kína visszatért a növekedés útjára” című 2009. április 13.-ai cikke alapján

30

kritikák nem léphetik át a mindenkori Kommunista Párt és társadalmi-politikai berendezkedés kritizálását jelentő határvonalat. A Kommunista Párt helyzetének stabilitása ma olyan mélységű, hogy az elkövetkező évtizedben lényegi változások nem várhatóak a kínai politikai rendszer struktúrájában. Peking az elmúlt időszakban széles körű szakértői egyeztető platformot biztosított a kínai külpolitikai célkitűzések megvitatására. A vita középpontjában Kína nemzetközi stratégiája, új nemzetközi hatalomként való öndefiniálása áll. A témát érintő vitában a mérsékeltebb tábor álláspontja lényegében véve a kínai állam hivatalos külpolitikai doktrínájának alaptételével vág össze, a „békés felemelkedés” következetes véghezvitele iránti elkötelezettség politikájával jellemezhető. A nacionalista iskola ezzel szemben azt vallja, hogy Kína már valóságos szuperhatalommá nőtte ki magát, és ezzel összefüggésben, amikor más hatalmakkal való kontaktusra kerül sor, a mindenkori vezetésnek ennek megfelelő hozzáállást kell tanúsítania. E mellett szükségesnek tartják, hogy a Nyugatot ráébresszék Kína új globális státuszának elismerésére. Noha a „nemzeti kártyát” kijátszó nacionalista tábor közel sem tükrözi a kínai elitben uralkodó ilyen irányú többségi véleményt, és számos kritika érte, kiváltképpen a kínai külpolitikai törekvésekre való kártékony természete miatt, mégsem hanyagolható el a jelentősége. A nacionalista retorika kihasználja az erősödni látszó nemzeti büszkeséget. Véleményük szerint Kínának el kell szakadnia a Nyugati befolyástól, továbbá sokkal keményebb, akár a megtorlás, és szankciók rezsimjeit is magába építő külpolitikát kellene folytatnia. Jelenleg az ébredező nacionalizmus komoly gondot okoz a kínai vezetésnek, és az általa támogatott „békés felemelkedés” politikájának. Arra ugyan esély még nem mutatkozik, hogy egy nacionalista irányvonal hatalmi alternatívaként jelenjen meg a Kommunista Párttal szemben, ám a Tienanmen téri pro-demokratikus megmozdulások óta22 a kínai vezetés berkein belül változatlanul megvan a fennálló rendszerrel elégedetlen társadalmi megmozdulások hatására kialakult sebezhetőség érzése. Ez okot adhat a vezetés számára, hogy a Párt hatalmának megőrzése érdekében, kompromisszumos megoldásként, belső nyomásra játssza ki a „nacionalista kártyát”, aminek igen komoly következményei lehetnek Kína globális önmeghatározásában, ezzel pedig Pekingnek a világhoz való viszonyulásában. Kína külpolitikai stratégiája körül kialakult, és a kormány által szoros figyelemmel kísért vitával párhuzamosan zajlik két, nagyjából egyenlő befolyással bíró hatalmi frakció párton

22

1989-ben demokratikus reformokat követelő diáktűntetés, melyet június 4-én vérbefojtottak

31

belüli versengése. Ennek kimenetele ugyancsak létfontosságú a nemzetközi közösség szempontjából. Az egyik oldalon (i) a Hu Csin-tao, illetve Ven Csia-bao jelentette vezetés mögé sorakozó populista koalíció áll a szociális biztonság fokozatos kiterjesztésének, a környezetkímélőbb gazdaságpolitikák bevezetésének, illetve az elmaradottabb nyugati régiók felzárkóztatásának célkitűzéseivel. A másik oldalon az iparosodottabb keleti partvidék továbbfejlesztését,

az

export-vezérelte

gazdasági

növekedés

prioritását,

a

szabad

kereskedelem kiterjesztését favorizáló „elitisták” találhatóak. A nemzetközi közösség számára az, hogy melyik frakció adja Hu utódját a 2012 évet követően olyan kulcsfontosságú kérdéseket érint, mint hogy milyen mértékig hajlandó Kína tovább finanszírozni az USA államadósságát, illetőleg mennyiben járul hozzá a klímaváltozás elleni globális összefogáshoz a saját károsanyag-kibocsátása visszaszorításával. A két politikai tábor hatalmi manőverezése a kínai egypártrendszeren belüli politikai versengés intenzívebbé válásának az egyértelmű jele. Ennek ellenére a kínai vezetésnek deklarált célja a párton belüli demokrácia fejlesztése. A 17. Kíni Kommunista Párt Központi Bizottság 2009. szeptember 15-18-án Pekingben tartott negyedik plenáris ülésén, deklarálták is ezt a célt, garanciákat biztosítva arra, hogy a párt tagjai felügyelhessék és információt kaphassanak a párt ügyeiről, és hogy mind a párt tagjai, mind a helyi szervezetek indíthassanak jelölteket a helyi szintű választásokon.

Változó társadalmi értékek A folyamatban lévő gazdasági struktúraváltással párhuzamosan zajlik a kínai társadalom értékrendszerének átalakulása is. Az 1949-1979 közötti értékek jórészt devalválódtak, a mai Kínában végérvényesen elavultnak bizonyulnak. A kínai gazdaság fokozatos liberalizálásával, a piacgazdaság bevezetésével erőteljes modernizáció vette kezdetét az országban, Kína gyors ütemben integrálja a fejlett világgazdasági mechanizmusokat, de ez nem jelenti, hogy az ország adaptálódna a nyugati mintákhoz. A kínai civilizáció rendkívüli összetettségéből, és egyedi mivoltából következően a kínai társadalom „nyugatiasodása” csak felszíni jelenségként érvényesül, mely nem érinti a felszín alatti valódi társadalmi változásokat. A 80as, 90-es években megjelenő individualizmus, a hagyományos viselkedési formák háttérbe szorulása, a materializmus felé fordulás mellett az elmúlt években egyre intenzívebben nyilvánul meg ország felemelkedéséből táplálkozó patriotizmus, az ősi civilizációra, konfuciánus tradíciókra épülő nemzeti büszkeség. A han összetartozás-tudat mára olyannyira megerősödött, hogy – nem utolsósorban magának a kínai politikai vezetésnek az ösztönzésére – legitimáló erővé válhat a megújuló kommunista állam megváltozott társadalmi

32

berendezkedési modellje számára. A Kínában megfigyelhető ébredő nemzeti büszkeség a kisebbségi problémák kapcsán egyre jobban felszínre hozza Kína erősen nacionalista arcát. A központi kormányzat ugyan aktívan demonstrálja a nemzet multikulturális arculatát, Peking azonban mindig is tartott a kisebbségek öntudatra ébredésétől, és eltökélt, hogy leszámoljon az etnikai kisebbségek közt előforduló szakadár csoportokkal (Tibet, Hszincsiang tartomány). A kínai vezetés a nemzetiségek által lakott területek gazdaságát kiemelt támogatásokkal, jelentős fejlesztési programokkal kívánja vonzóvá tenni a belföldi befektetők, gazdasági céllal letelepedni kívánó személyek, vállalatok számára. Ezeket fejlesztési programokat megfelelő módon és hatékonysággal táplálja a központi média gépezet mind külföld, mind pedig belföld felé. Hosszabb távon e gazdaságfejlesztési koncepció a helyi lakosság arányának megváltoztatásával jár, ami alapjaiban inkább hasonlíthat az asszimilációra, mint az integráció politikájához. Az export- és beruházás vezérelte növekedési mintának köszönhetően Kínát sem kerülték el a gazdasági világválság negatív következményei. A külkereskedelemben jelentős csökkenés következett be, ami az export-függő ipari szektort igen érzékenyen érintette. A pénzügyi válság nem hagyta érintetlenül a tőzsdén elhelyezett megtakarításokat sem, a sanghaji tőzsdén az eszközök 70 százaléka veszett el, 23 ami negatív módon érintette a magánszektorbeli beruházásokat, illetve a magánfogyasztást. A válság ellenére Kínában nincs alternatívája a reformok és a nyitás politikájának, sőt a válság bizonyos értelemben meg is növelte a reformok iránti igényt, melyek középpontjában a munkahelyteremtés, a nagyberuházások megvalósítása, a jóléti rendszerek hálózatának kiépítése, bérek növelése, az ezzel járó belső vásárlóerő fokozása, átfogó vidékfejlesztési politika, végső soron a társadalmi-politikai stabilitás erősítése áll. Fontos célként jelenik még meg a kínai gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégiában a munkaerő minőségének javítása, egy tudásalapú gazdaság és korszerű informatikai társadalom alapjainak lerakása, és a környezetvédelem előtérbe helyezése a lakosság egészségének megőrzése, és a természeti katasztrófák megelőzése céljából. A reformok végrehajthatóságát nehezíti az exportpiacok beszűkülése nyomán meglódult munkanélküliség. Ez pedig tovább erősíti a kínai gazdaság hagyományosan súlyos problémáját, a mezőgazdaságból élő agrártársadalom, a vidék elszakadását az urbanizált,

23

http://www.sse.com.cn (2009. december 3.) Shanghai Stock Exchange adatai alapján

33

erősen iparosodott keleti-partvidéktől. A 2008-at megelőző évek dinamikus és egyenletes fejlődése nyomán fennmaradtak a korábbi évtizedekben felhalmozódott aránytalanságok, melyek felszámolása csak az eddigi fejlődési modell, és nemzetgazdasági stratégia gyökeres átalakításával érhető el. A szerkezeti aránytalanságok között szerepel a fejlődő országokat jellemző gazdaság duális szerkezete, a mezőgazdaság elmaradottsága, az egyes régiók, valamint a város és vidék fejlettségi szintjei közötti nagy különbség. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést akadályozza továbbá a növekedés extenzív módja, illetve az exportvezérelt fejlesztési politika egyoldalú kihangsúlyozása. A szerkezeti aránytalanságok kiküszöbölése érdekében a hosszú-távú kínai nemzetgazdasági stratégiában célként jelenik meg a nagyobb szabású vidékfejlesztési programok kidolgozása, a beruházási politikában tudatosan törekednek a tengerparti országrészeknél jóval elmaradottabb belső, szárazföldi régiók felzárkóztatására, tervben van az extenzív-exportorientált gazdasági modell fokozatos átalakítása az intenzív-belsőfogyasztás vezérelte modellre. A gazdasági struktúraváltást azonban nehezíti, hogy a gazdasági növekedés és az export nagymértékben függ a fejlettebb ipari országból érkező importtól. A kínai nettó export nagy része kis hozzáadott értékkel rendelkező feldolgozott termékekből áll. Kínának jelenleg nincs meg az a szintű technológiai kapacitása, amelyre támaszkodva kiválthatná ezt a főleg technológiai jellegű importot. A belső fogyasztás sem tudja ellensúlyozni a komoly export kiesést. A hosszú-távú változás feltétele a jövedelem- és munkahelybiztonság magasabb színvonalának megteremtése, ami végső soron növeli a magánfogyasztást, és felszabadítja a meglévő és jövőben keletkező megtakarításokat a belső piac számára. A fordulat hiányában Kína lehetőségei leszűkülnek az alacsony energia hatékonyságú, munkaerő igényes export és befektetés vezérelte modell – erős állami finanszírozást igénylő – fenntartására. A világgazdaságban bekövetkezett fejlemények 2008-ban számottevően lelassították ugyan a kínai gazdasági fejlődést; idén azonban Kína lehet az egyetlen gazdasági hatalom, amely számottevő növekedést tud produkálni. Kína kivitele idén már meghaladta Németországét és ezzel az ázsiai ország a világ legnagyobb exportőrévé vált 24 . Piaci sikerei ugyanakkor kereskedelmi súrlódásokhoz vezethetnek az USA-val és az EU-val. A növekedés fenntartását elősegítették az alábbi tendenciák: Kína okulva a korábbi kelet-ázsiai pénzügyi válság 24

http://chinanewswrap.com/2009/08/26/chinas-export-volume-surpasses-germanys-for-the-first-time/ (2009. november 28.) China News Wrap, „China’s export volume surpasses Germany’s for the first time” című 2009. augusztus 26.-ai cikke alapján

34

tapasztalataiból következetes nemzetközi valutatartalék-felhalmozásba kezdett, így a válság kirobbanásakor a világ legnagyobb, több mint 2000 milliárd dollárt25 kitevő valutatartalékával rendelkezett,

a

kínai

lakosság

(és

vállalkozások)

kirívóan

magas

megtakarítási

hajlandóságának köszönhetően kevésbé volt nyomasztó a gazdaságban a likviditás hiánya, a bankrendszer pedig nagyrészt sértetlenül vészelte át a pénzügyi válságot, mivel a prudens állami felügyeletből kifolyólag az állami bankok kitettsége az amerikai lakossági jelzáloghitelekre épülő eszközökben elhanyagolható volt. Ennek megfelelően a kínai kormány jelentős pénzügyi erőforrásokat mozgósíthatott a válságkezelő

intézkedései

finanszírozására.

Kína aktív válságkezelői

programjának

középpontjában a közel 600 milliárd dollár mértékű gazdaságélénkítő csomagja áll, mely elsősorban közvetlen állami megrendeléseken, illetve az állami bankok nyújtotta kölcsönökön, másodsorban jelentős mértékű adócsökkentéseken keresztül jut el a piaci szereplőkhöz.26 A csomag az ország fejlesztéséhez igazodva főként infrastrukturális-beruházások, aránytalanul kisebb mértékben pedig szociális jóléti programok, ilyen célú beruházások, jövedelemkiegészítés, illetve környezeti helyreállítást szolgáló kiadások fedezésére jött létre. A világválság konszolidálásának, és a kormány erőteljes gazdaságösztönző programjának hatására reális esély mutatkozik aziránt, hogy Kínában a reálgazdaság helyreállítása és megújulása az év végén fel fog annyira gyorsulni, hogy éves szinten elérje a célul tűzött 8 százalékos GDP-növekedést. Emellett negatív hatásai is vannak a konjunktúra-élénkítő csomagnak, a megnőtt közmegrendelések, rekord összegű hitelfolyósítások hatására a nehéziparban túl kapacitás alakult ki 2009 utolsó negyedévében, a kialakult feleslegnek a világpiaci árnál jóval alacsonyabb tömeges piacra vitele kiélezheti a kereskedelmi kapcsolatokat az USA-val, illetve az EU-val, másodsorban a túl kapacitás környezetterhelő hatása elnehezítheti a Koppenhágai-csúcsra tekintettel ígért kínai vállalásokat. A kínai vezetés által alkalmazott „irányított-kapitalizmus” óvatos modellje a válság előtt – többek közt azzal, hogy a kormány utasította a kínai állami bankokat az amerikai lakossági jelzáloghitelekre épülő eszközökben való kitettségük minimalizálására – megmentette a kínai pénzügyi rendszert egy komolyabb krízistől. A válságkezelés későbbi fázisában azonban az állami szubvenciókat intenzívebbé tevő kínai válságkezelő stratégia nem feltétlenül halad jó 25

http://penz.transindex.ro/?cikk=9240 (2009. november 28.) Transindex, Sipos Géza „Válságkrónika: Hogyan fest a kapitalizmus jövője?” című 2009. március 28.-ai cikke alapján 26

http://articles.latimes.com/2008/nov/10/business/fi-china10 (2009. november 28.) Los Angeles Times, „China’s stimulus plan sets high bar” című 2008. november 10.-ei cikke alapján

35

irányban. A rövid-távú növekedést stimuláló mentőcsomag, ami az export-szektorban, illetve az infrastrukturális fejlesztésekben érdekelt állami vállalatoknak rendkívüli pénzügyi forrásokat biztosított, ugyanakkor a „híd a semmibe” típusú projektek – valódi gazdasági szükségszerűség hiányában – „non-performing” hitelek tömkelegét eredményezhetik, ami az infláció elszabadulásának, illetve egy új gazdasági buborék kialakulásának a veszélyét hordozza magában. A jelenlegi válságkezelés a munkahelyteremtésekkel és a növekedés mesterséges fenntartásával rövid-távon enyhíti ugyan a válság teremtette társadalmi feszültségeket, ám ez nem oldja fel a fennálló társadalmi- gazdasági berendezkedésben mutatkozó mélyebb, strukturális problémákat.

Protekcionizmus hatása a kínai exportra27 Egyes országok és térségek növelték exportjukat, miután belső fogyasztásaik növelésére irányuló kezdeményezéseik kudarcot vallottak, sőt, leértékelték nemzeti valutáikat és növelték állami támogatásaikat exportjuk versenyképességének növelése érdekében, amely lépések a kereskedelmi protekcionizmus növekedéséhez vezettek. 2009 első 9 hónapjában 19 ország 88 eljárást indított kínai termékekkel szemben, 10 milliárd dolláros értékű kínai exportot érintve, amelynek eredményeként 57 esetben indult anti-dömping, 9 ártámogatás-ellenes eljárás, illetve 15 esetben vagyonvédelmi, 7 esetben pedig különleges védelmi szankciók születtek. Az USA Kínával szembeni kereskedelmi szankciói növekvő tendenciát mutatnak. Ez évben 14 esetben, összesen 6 milliárd dollár értékű kínai termék, a 2008. évi értékű áru hétszerese

került amerikai vizsgálat tárgyává. Más vezető gazdaságok esetében ugyancsak csökkent a kínai export volumene a válság hatásaként, ugyanakkor a kínai áruk piaci részesedése ezen országok külkereskedelmi forgalmában is növekedett. Az USA-val való kétoldalú kereskedelemben a kínai export értéke az év első 9 hónapjában 185 milliárd USD volt, ami 27

http://news.xinhuanet.com/english/2009-11/07/content_12406848.htm (2009. december 6.) China View, „China suffers most from rising trade protectionism: MOC spokesman” című 2009. november 7.-ei cikke alapján

36

15százalékos csökkenést jelentett a tavalyi év hasonló időszakához képest. Ugyanakkor, az USA importjában Kína 18,8százalékos részesedéssel bír, ami évi 4 százalékpontos növekedést jelent. Ugyanebben az időszakban a Japánba irányuló kínai export 14százalékkal csökkent (87,9 milliárd USD), míg Kína 22százalékos részesedést mondhatott magáénak a japán összimportban (4 százalékpontos növekedés). Az év első 9 hónapjában az EU-ba irányuló kínai export 21százalékkal csökkent (161 milliárd USD), míg az EU össz-importjának 17százalékát tette ki (2,9 százalékpontos növekedés). A piaci részesedés növekedése ezen országok külkereskedelmi forgalmában egyben a kínai áruk, illetve a kínai külkereskedelem versenyképességének növekedését jelenti.

A válság hatása Kína globális felelősségvállalására

A kínai stratégia célkitűzések lényegén alapjaiban nem változtatott a gazdasági világválság, azok továbbra is az egyenjogú hatalmi státusz kivívása és a multipoláris világrend új alakító tényezőjévé válása. A válság új megvilágításba helyezte Kína nemzetközi súlyát és szerepét. A világgazdasági válság miatt növekvő külső nyomás nehezedik Kínára, hogy tegyen megfelelő lépéseket a nemzetközi pénzügyi és gazdasági stabilitás helyreállításának segítése érdekében, de a válság lehetőséget is jelent a pénzeszközökben gazdag ázsiai hatalomnak, hogy tovább erősítse a stratégiai pozícióit. Erre jelenleg a gazdasági téren mutatkozik csak lehetőség, a biztonságpolitikában egyelőre Kína nem érte el azt a kritikus pontot, hogy vezetői szerepet vívhasson ki magának az USA katonai hatalmi pozíciója mellett. A nemzetközi együttműködés terén az ország konstruktív fellépése a gazdasági válság kezelésében, a G-20ban növekvő szerepe, a sikeres belső válságkezelés jelentősen erősíti Kína tekintélyét a világpolitikában, ami különösen a harmadik világ országaiban jelenthet lényeges presztízsnövekedést.

Kína

nagyobb

szerepet

kíván

vállalni

a

globális

világrend

kormányzásából, ez pedig párosul azzal az igen erőteljesen megmutatkozó igénnyel, hogy vezető szereplőként ismerjék el az új globális játszmákban. A kínai vezetés a fontolva haladás fegyelmezett taktikáját követi, az első számú szempont, hogy a hosszú távú stratégiai célkitűzéseket ne befolyásolják károsan az esetleges rövid-távú kilengések. Egy USA-Kína alkotta bipoláris világrend kialakításának javaslatát Peking mindezidáig mereven elutasította, ami megegyezik Kínának, mint legnagyobb fejlődő országnak a multipoláris világrend iránti 37

elkötelezettségéből fakadó hosszú-távú elképzeléseivel. Továbbá az óvatos kínai vezetés túl korainak tartja Kína globális hatalmi rendszerben betöltendő, egy ekkora felelősséggel járó szerepét. De a globális problémák kezelésében tovább erősödik az USA-Kína stratégiai együttműködés (G-2), aminek a keretrendszerét a két fél közötti Stratégiai és Gazdasági Párbeszéd fóruma alkotja, melynek első fordulójára 2009. július 27-én került sor Washingtonban. 28 Az egyeztető fórum eddig inkább csak bizalomerősítő mechanizmusként volt sikeres, de a jövőben konkrét együttműködések, gazdasági-politikai alkuk színtere is lehet. Kína hozzá kíván járulni a globális kormányzás elmélyítéshez, de ezt nem egyedül, hanem elsősorban a kelet-ázsiai gazdasági tömb megerősítésével, és az abban való vezető szerep kivívásával kívánja biztosítani. Ennek érdekében a jövőben Kína elsőszámú külpolitikai prioritása a szomszédságpolitika lesz, ezt a folyamatot erősítheti a Kína felé közeledő új japán kormány hivatalba lépése és az ASEAN+3 folyamat dinamizálása. A regionális stratégiai elképzelések után a kínai külpolitika második számú prioritása a világ nagy erőközpontjaival szembeni elhelyezkedése. Ebben a kontextusban elsőszámú fontossággal bír az USA és Oroszországgal kapcsolatos bilaterális pozíciók helyzete, az EU-val Kína egyelőre nem törekszik a stratégiai partnerségre, a kapcsolatok mélyítését elsősorban a gazdaság területén látja elképzelhetőnek. Peking az EU-ra, mint gazdasági óriásra, és egyben politikai törpére tekint, bár kínai körökben bizakodóan tekintenek a Lisszaboni Szerződés ratifikálására és végrehajtására, amitől az Unió globális fellépésének erősödését várják. Kína harmadik külpolitikai prioritása a fejlődő világ felé irányuló kapcsolatok mélyítése, az ezekben az országokban már meglévő pozíciói erősítése, illetve új partnerségi kapcsolatok kiépítése. Közép-ázsiai törekvéseiket Peking a Sanghaji Együttműködésen

29

keresztül kívánja

érvényesíteni. Kína számára Afrika és az ásványkincsekben gazdag egyéb fejlődő országok kulcsfontosságú energia és nyersanyag ellátó szerepet töltenek be, és egyre fontosabb piacokat kínálnak a kínai export, illetve tőkebefektetések számára. A kapcsolatok politikai természete ugyancsak létfontosságú Peking külpolitikai céljainak elérésében, igyekszik az ENSZ-ben ezen országok támogatását elnyerni a Tajvannal, Tibettel, emberi jogokkal, illetve egyéb stratégiai érdekeivel kapcsolatos kérdésekben. 28

http://hungarian.cri.cn/1/2009/09/21/2s115404.htm (2009. december 5.) CRI online, „Megnyílt a kínaiamerikai stratégiai és gazdasági párbeszéd első fordulója” című 2009. szeptember 21.-ei cikke alapján 29

http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter4/chapter40402.htm (2009. december 5.) CRI online, „Kína az Sanghaji Együttműködési Szervezet-hez Fűződő kapcsolatai” című cikke alapján

38

Biztonsági téren elsőrendű feladat az ország szuverenitásának megőrzése, Kína területi integritásának megvédése. A külföldi kínai kereskedelmi és egyéb gazdasági érdekeltségek elsősorban Afrikában és Ázsiában növekvő számára tekintettettel Peking külpolitikai célkitűzései között fokozott jelentőséget kap a kereskedelemi érdekek, és a külföldön letelepedett, illetve dolgozó kínai személyek erőteljesebb védelme. A kínai külpolitikai irányvonalat alapvetően befolyásolják az olyan gazdaságpolitikai célkitűzések, mint a gazdaság egyenletes, fenntartható fejlődésének a biztosítása. Nemzetközi színtéren ennek érdekében Peking aktívan reagál a pénzügyi és gazdasági világválságra, erősíti a kínai állam szerepét a nemzetközi multilaterális intézményi szinteken. A válság felgyorsítja Kína beilleszkedését a globális folyamatokba, mindenekelőtt lehetőséget ad intézményi befolyásának növelésére, ami együtt jár globális felelősségvállalásának növekedésével. Másrészről nagyon fontos, hogy Kína növekvő szerepe a globális folyamatokban nem kizárólag belső dinamikájából, elhatározásából fakad, hanem eredménye egy külső igénynek, hogy Kína fontosabb szerepet vállaljon a világválság kezelésében és megoldásában. Ennek hatására felgyorsulnak azok a folyamatok, amelyek az átalakuló, modern Kínát jellemzik a XXI. században, nevezetesen a gazdasági felzárkózás új minősége, a társadalmi-politikai reformok, illetve a kínai hagyományok újraértelmezése. Kína elkötelezett a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja, és egy olyan új, multipolaritáson alapuló nemzetközi rezsim létrehozása iránt, ami jobban tükrözi az ország növekvő súlyát a világgazdaságban. Ugyanakkor továbbra is várható, hogy fennmarad Kína globális helyzetét jellemző azon fáziskésés, ami a világgazdasági folyamatokban játszott szerepe és ennek a nemzetközi gazdasági- és pénzügyi intézmények működésében történő megnyilvánulása között észlelhető. A legutóbbi évtizedben biztonsági és katonai területeken is megjelent Kína a nemzetközi platformon, bár továbbra is a „be nem avatkozás” doktrínája határozza meg Peking biztonságpolitikáját, az elmúlt években – kizárólag ENSZ-felhatalmazás alapján – mégis legitimnek értékelt számos, konfliktus övezettel kapcsolatos nemzetközi fellépést, továbbá egyes békefenntartó missziókban maga is részt vállalt. A nemzetközi missziókban való nagyobb arányú feladatvállalás ellensúlyozni látszik a Kínáról kialakított fenyegető képet, és mindinkább hozzájárul a kínai vezetés által szorgalmazott „békés felemelkedés”, „felelős globális szereplő” arculat kialakításához. Bár főszabály szerint Kína külpolitikáját egyértelműen áthatja a „be nem avatkozás” doktrínája, illetve a klasszikus ENSZ alapelvek 39

melletti egyöntetű elkötelezettsége, Peking világos, és döntő mértékű szerepet játszik olyan konfliktus

sújtotta

régiókban

indult

humanitárius

kezdeményezésekben,

ahol

a

konfliktuskezelés közvetlen célja a stabilitás helyreállítása. Az Afrikában folytatott békefenntartó tevékenységekhez köthető kínai konfliktuskezelő mechanizmusok gyakran kapcsolhatóak az adott országban Peking merkantilista érdekei, illetve beruházásai védelméhez.

EU-Kína gazdasági kapcsolatok alakulása, a stratégiai partnerség lehetősége

Az EU Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, a kereskedelmi deficit azonban közel sem akkora mértékű ebben az esetben, mint az USA-nál. Az aszimmetrikus gazdasági kapcsolatok egyik másik tagállamot súlyosabban érintik, mint a többit, ami erősíti az egységes közösségi fellépés ellenében ható belső széthúzást, az egyes tagállami politikák között felmerülő inkonzisztenciákat pedig Kína kihasználja az EU-val szembeni stratégiai pozíciói megerősítésére. A globális gazdasági válság központi jelentőségű feladattá emelte az egyenlőtlen gazdasági kapcsolatok kiegyenlítését. A folyamatot nehezítheti és egyben a kereskedelmi mérleg egyensúlytalanságának egyik alapvető oka, hogy az Uniós vállalatok még mindig számtalan tarifális és nem tarifális kereskedelmi akadállyal, a helyi szinteken megnyilvánuló önkényes döntéshozatali mechanizmusokkal, külföldi piaci szereplőket diszkrimináló gazdaságpolitikákkal, illetve a termelésbe és a szolgáltatásokba való szabad beruházások korlátozásával szembesülnek a kínai piacon. Az aránytalanságok csökkentése és a stratégiai partnerség dinamizálása érdekében az EU-nak a politikai befolyás, illetve a gazdasági ösztönzés eszközei révén határozottabban kell fellépnie a jövőben Pekinggel szemben. Ehhez egyrészről szükséges a közösségi érdekek erőteljesebb kialakítása a Kínával fennálló kapcsolatok elmélyítése iránt, másrészt a tagállamok felől megnyilvánuló valóságos politikai akarat egy koherens, Kínával szembeni Uniós álláspont kialakítása érdekében. Az új EU irányvonal kialakításakor figyelembe kell venni a két kulturális környezet közötti értékbeli különbségeket; a demokratikus, és jogállami értékek kihangsúlyozását, az autoriter tendenciákat mutató Kína egyoldalúan értékalapú kezelését fel kell, hogy váltsa egy sokkal érdek-orientáltabb pragmatikus külpolitika.

40

A válság hatása USA-Kína gazdasági összefonódására

A válság egyértelművé tette Peking számára, hogy az ország

gazdasági,

és

pénzügyi

stabilitásának

veszélyeztetése nélkül nem rendezkedhet be tartósan az USA

költségvetési

hiányának,

gazdasági

túlfogyasztásának finanszírozására. A kínai kormányzat – korlátozott mértékben – igyekszik a dollár szerepét ellensúlyozni a jüan fokozatos konvertibilissé tételével, a nemzetközi pénzpiacokon való fokozatos megjelenítésével. Azzal, hogy Kína egyre inkább igyekszik diverzifikálni a pénzügyi tartalékait a dollár ellenében, lehetőséget kínálkozik arra, hogy Peking – elsősorban az európai államkötvény, illetve egyéb értékpapír piacokon való erőteljesebb megjelenésével – fokozza az Uniós tagállamok

gazdaságaiba, pénzügyi

rendszereibe eszközölt befektetései intenzitását. Ehhez az EU-nak mindenekelőtt befektetőbarát környezet biztosításával kellene vonzóbbá tennie a közösségi piacot a kínai befektetői érdekcsoportok számára. Rövid-távon Kínának a dollár további támogatásán kívül kevés más lehetősége nem maradt, ami az amerikai-kínai gazdasági függés egyenes következménye. Hosszútávon azonban elképzelhető, hogy a Peking megpróbálja leválasztani a kínai gazdaságot a Kína-USA gazdasági szimbiózisról. Ez esetben Peking saját gazdasági erejére támaszkodva a maga módján vívhatja ki globális geopolitikai vezető szerepét, amiben nagy szerepe lehet az ország óriási dollártartalékainak. Az USA felvevő piacától, és a dollár központi szerepétől független gazdasági struktúra kiépítéséhez azonban szükség van a fenntartható gazdasági növekedést finanszírozó fogyasztói társadalom létrehozására. Egy komoly vásárlóerővel rendelkező kínai belső piac pedig rendkívüli mértékben fellendítené a szomszédos – export-orientált – ázsiai országokkal folytatott külkereskedelem volumenét, nagymértékben hozzájárulna a kelet-ázsiai gazdasági tömb újabb fejlődési szintjének megalapozásához. A kínai-amerikai kölcsönös gazdasági függésnek végérvényesen a jüan nemzetközi pénzpiacokon való konvertibilissé válása, illetve a világkereskedelemben túlzott egyenlőtlenségeket okozó export szemléletű gazdasági modell felhagyása vethet véget, amire azonban – az erősen exportfüggő kínai ipar, és a szolgáltatói szektornak a gazdaságon belüli viszonylagos másodrendű szerepe miatt – az elkövetkező két, de legalábbis egy évtizedben nincs lehetőség. 41

Összegzésként tehát elmondható, hogy a válság nem akasztotta meg Kínában a belső reformfolyamatokat, érdemibb együttműködés jött létre Peking és az egyéb vezető hatalmak között. A kínai válságkezelés továbbra is a korábbi reformstratégiákat szem előtt tartva folytatódik, Peking partner a nemzetközi pénzügyi rendszerek reformjában, a globális pénzpiacok erőteljesebb szabályozásában. A válság utáni időszakban számítani lehet egy megerősödött Kínával kiegészült többpólusúvá váló világra, ahol a partnerségi kapcsolatok multilaterális mechanizmusok mentén erősödhetnek tovább. A krízis hatására megszületett ösztönző csomag legnagyobb mértékben a belső fogyasztás növelésére helyezi a hangsúlyt, megtéve ezzel az első lépést az amerikai gazdaságtól való függés megszűntetésére.

A globális válság hatása az Egyesült Államokra

A gazdasági világválság elsőnek az USA-ban éreztette hatását. Ez egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy a kiváltó okok is itt találhatók. A gazdasági válság először hitelpiaci válság volt, az USA jelzáloghitel piacának krízise. Kiváltó oka az volt, hogy az évek során olyan alacsonyak lettek a hitelkamatok, és úgy megdrágultak az ingatlanok, hogy egy-egy házra, lakásra több hitelt is fel lehetett venni. A felvett hitelek összege ennek következtében sokszor meghaladta a fedezetként szolgáló ingatlan értékét. Egy idő után, az emberek már mindennapi fogyasztásukat is hitelből kezdték el finanszírozni. Aztán már azért vettek fel hitelt, hogy a pénzt befektessék, mert az elérhető nyereség magasabb volt, mint a hitel kamata. A bankok ezután elkezdtek olyan termékeket forgalmazni, amelyek az ilyen hitelek nyereségességére épültek. Ezeket egybecsomagolták más, stabilabb befektetésekkel, úgyhogy a csomag egész biztonságosnak tűnt. Világszerte kelendőek is voltak, a lakosság, az alapkezelők, a bankok és a nyugdíjpénztárak is vásároltak belőlük elhintve így a válság magvait az egész világon. A válság rendkívüli módon megtépázta az USA eddig sem túl egészséges költségvetését. Az államháztartási hiány az Egyesült Államokban 2009-ben várhatóan eléri a GDP 13,5 százalékát. Ez kétszerese a 80-as évek eleji olajválságok okozta válság idején regisztrált rekordnak. Ugyanez a mutató Kínában csupán 4,7 százalék. Recesszió idején általában automatikusan visszaesnek az adóbevételek, miközben növekednek a szociális-jóléti juttatások. Sok országban azonban ezen felül is megemelték a kiadásokat, illetve adócsökkentést hagytak jóvá, hogy élénkítsék a gazdaságot. A deficit növekménye így

42

részben az automatikus stabilizátorok hatásából, 30 részben az egyedi, célzottan alkalmazott programokból áll össze. Ez utóbbi a legnagyobb hányadban az Egyesült Államokban volt kimutatható, ahol elérte a GDP 4,8 százalékát, Kínában a 4,4 százalékát. Az automatikus stabilizátorok szerinti kiadásnövelés szintén az Egyesült Államokban volt a legnagyobb. Ennek a tételnek az automatikus hatása várhatóan rövidesen elenyészik, amint a gazdaságok visszatérnek a normális növekedési pályára. A ma hitelként felvett és ösztönzésre költött összegeket a jövőben kamatostul vissza kell fizetni az országoknak, ami hosszú távon megterhelheti a növekedést, emiatt fontos megvizsgálni, hogy a felvett összegeket jövőben megtérülő, hasznos beruházásokra fordítjáke. A gazdaság állapotának a költségvetésre kifejtett hatása gyorsabb, biztosabb és szélesebb körű, mint fordítva. Abban minden közgazdász egyetért, hogy hagyni kell érvényre jutni az automatikus stabilizátorok hatását. Az ezen felüli, célzott fiskális politika azonban gyakran nehézkes. A mostani amerikai élénkítő program például az ígértnél sokkal később lépett hatályba, így a kiadásra szánt pénz legnagyobb hányadát például akkor költik el, amikor a recesszió szemlátomást véget ért. Az teljesen helyénvaló, hogy a hosszútávon ható állami beruházásokat hitelből finanszírozzák, mert az előnyök sok éven át hatnak, ráadásul a terheket akár több generációra lehet elosztani. Az is hatékony eljárás, ha a kormányok az adókulcsokat hosszabb időn keresztül stabilan tartják, és deficittel finanszírozzák a kiadásokat, s egy későbbi fázisban fékezik meg az adósság növekedését. Az amerikai szövetségi kormány hitelfelvételei például a második világháború óta rendre meghaladták az adóbevételeket 31 . A mostani ösztönző programok azonban a fent említett okok egyikével sem igazolhatóak. A deficitek főleg akkor problémásak, ha a fogyasztást finanszírozzák, nem pedig az állami infrastruktúraberuházásokat. A deficitek ráadásul meglódíthatják az inflációt, ha a központi bankok

30

http://www.vg.hu/velemeny/elemzes/ujabb-osszeomlas-kovetkezhet-297762 (2009. november 27.) Világgazdaság Online, „Újabb összeomlás következhet” című 2009. november 27.-ei cikke alapján 31

http://www.bea.gov/ (2009. december 4.) Bureau of Economic Analysis (BEA) adatai alapján

43

monetizálják az államadósságot, ami nemcsak a piacokat aggasztja, hanem – mint az Amerikához intézett kínai figyelmeztetés jelzi32 – a külföldi kormányokat is. Kína az Egyesült Államok felelőtlen pénzügyi politikáját okolja a gazdasági válság kirobbanásáért, és egyre gyakrabban hangoztatja, hogy az ország legnagyobb hitelezőjeként, félti befektetései megtérülését.

Duzzadó államadósság Az Egyesült Államok a kezdetek óta rendelkezik államadóssággal. Az első feljegyzett érték 1791. január 1-éről származik. Ekkor még csak 75,5 USD-t tett ki az USA, de innentől kezdve folyamatosan nőtt ez az érték. Habár 1835. január 8-án nullázták az értékét, de gyorsan sikerült újra több milliósra növelni. Az első igazán drámai növekedés azonban csak a polgárháború idején következett be. Az 1860-ban meglévő 65 millió USD-ről

1863-ra

már

1

milliárd fölé emelkedett, és a háború utánra elérte a 2,7 milliárd

USD-t,

a

GDP

40százalékát. Innentől azonban lassult a növekedés üteme, és a GDP-hez képest csökkent a mértéke. A

következő

nagyobb

emelkedés a 10-es évek végén, 20-as évek elején következett be – ami az első világháborúba való belépés költségeivel magyarázható – és elérte a 22 milliárd USD-t. A 30-as évek elejére sikerült lecsökkenteni 20 milliárd alá az adósságot, de ennek a tendenciának véget vetett a pénzügyi válság, majd a második világháború, melynek hatására az USA államadóssága megsokszorozódott, és elérte a GDP több mint 100százalékát. Innentől kezdve egészen a 80-as évekig az inflációval

32

http://online.wsj.com/article/SB123698956400826279.html (2009. november 16.) The Wall Street Journal, „U.S. Insists China Fears Over Debt Unfounded”című 2009. március 14.-ei cikke alapján

44

megegyező mértékben nőtt tovább, ami csökkenést jelentett GDP arányosan. 1980-ra a 909 milliárd USD-s adósság a GDP 33,3százalékát tett ki. Ronald Reagan elnöksége idején azonban megint nagymértékben felgyorsult az USA eladósodása. Ez annak volt

betudható,

hogy

mind a magán, mind a vállalati

szektorban

adócsökkentést hajtottak végre, és ekkor indult el megint a fegyverkezési harc a Szovjetunió és az USA között, melynek központi

eleme

az

amerikai csillagháborús terv volt. Habár óriási összegeket emésztett fel a versengés a két szuperhatalom között, ezúttal mégsem zárult eredménytelenül. A Szovjetunió nem tudta finanszírozni a nagymértékű fegyverkezést, és az afganisztáni háborúját, egyre nagyobb problémákkal kellett szembenéznie, melyek végül az évtized végére összeomlásához vezettek, az Egyesült Államokat hagyva egyetlen szuperhatalomként. Viszont ennek megvolt az ára, mert 1990-re az USA adósságállománya 3 trillió USD fölé emelkedett, ami a GDP 55,9 százalékának felelt meg. A következő évtizedben azonban sikerült konszolidálni az USA adósságát, és GDP-hez mért aránya nem emelkedett. Ehhez nagymértékben hozzájárult az IT szektor ebben az időben történő forradalma, minek köszönhetően az USA régen nem látott növekedést produkált. Átlagosan 3százalék felett nőtt évente az amerikai gazdaság az évtizedben. Még olyan év is akadt, melyben a költségvetés szufficittel zárt. Azonban ennek a pozitív tendenciának több dolog is véget vetett. Először is az ezredfordulóra kidurrant az úgynevezett dotkomlufi, melyet főként az internetes vállalkozásokba vetett túlzott hit, és az IT szektor bővülésének lassulása okozott. Mivel ezek voltak az előző évtizedben az amerikai gazdaság hajtómotorjai, így az USA bővülése nagymértékben lelassult. Ráadásul a 2001. Szeptember 11. után megindított afganisztáni háború, majd két évre rá az iraki háború óriási plusz terhet rótt a költségvetésre. Ennek egyenes következménye lett a deficit és vele együtt az államadósság növekedése. 2000-ben az adósság 5,628 trillió USD-t tett ki amely a GDP 58 százaléknak 45

felelt meg. 2008-ra ez az összeg 9,985 trillió USD-re emelkedett, ami már a GDP 70,2 százalékát jelentette. Ilyen állapotban köszöntött be az pénzügyi, gazdasági világválság 2008-ban. Az USA recesszióba süllyedt, míg a kiadások az egekbe szöktek. Mennyire nagy baj a magas amerikai adósság? Az idén rekord méretű költségvetési hiány lesz az Egyesült Államokban, több mint 1 trillió USD.33 Nem mintha a bankmentések és a soha nem látott ösztönző csomag idején erre ne számíthatott volna mindenki, sőt még ennél is valamivel nagyobbra. Az nagyon valószínű, hogy 2 éven belül a GDP arányos államadósság eléri a 100 százalékot. Ez magas érték és az elmúlt 100 évben csak a második világháború idején volt ennél magasabb. Van viszont a fejlett országok között, mindjárt a harmadik legnagyobb gazdaságban, ahol ugyanez az arány

176 százalék! Japánban, és ott lassan két évtizede nevetséges kamatok mellett hordoznak magukkal mamut méretű államadósságot. Egyes elméletek szerint ekkora adósságnál annyira megnő a kockázat, hogy már csak magas hozamok mellett hajlandó finanszírozni a piac. Erre azonban ellenpélda, hogy a növekvő államadósság ellenére a GDP arányos és az abszolút kamatkiadások is csökkentek, miközben ráadásul a Japán gazdaság szenvedett. Sőt, a teljes kiadáson belül a kamatkiadás a majdnem 20százalékos szintről közel a felére esett, bár ehhez nyilván kellett a szigorúbb költségvetés is. Ez nem azt jelenti, hogy jó ennyire eladósodni, egyáltalán nem, de ha egy fejlett és stabilnak gondolt gazdaság eljut idáig, akkor jobb, ha 33

Csak a méretek érzékeltetése végett Magyarország 2008-as éves GDP-je megközelítőleg 197 milliárd USD volt vásárlóerő paritáson számolva. Az éves amerikai hiány ennek több mint hatszorosa.

46

nyomott kamatszint mellett teszi ezt. Az USA éppen ezt teszi, és még jól is kijöhet a mostani helyzetből, csak azért mert nagy és még tud bizalmat teremteni. A nagy különbség a két helyzet között, (amellett, hogy a Japán problémát a kilencvenes években relatíve alig érezte meg a globális gazdaság miközben az USA, mint nagy fogyasztó ezt nem mondhatja el magáról), hogy Japán külső adóssága a teljes adósságállományon belül sokkal kevesebb. Amíg az amerikai külső adósság majdnem egyenlő a teljes GDP-vel Japánban a 40 százalékot sem éri el. Tehát amíg Amerika külföldről “kapott kölcsön”, Japán nagyrészt a saját állampolgáraitól (akik fogyasztás helyett tették ezt). Plusz Amerika a globális gazdaságban is sokkal nagyobb szereplő, így nehezebb lesz más országoktól összeszedni ezt a pénzt. Mégis, ha az USA képes lesz elhitetni, hogy stabil, akkor igen jó üzlet alacsony kamatlábak mellett felvenni további hiteleket, miközben a gazdaság az adósságnál jobban nő, így a későbbi adóbázis is magasabb lesz. Szélsőséges esetben a teljes adósságállomány reálértéken 80százalék is alacsonyabb lehet 30 év alatt (és egyébként nap mint nap vesznek is 30 éves kötvényeket, tehát már most megy erre az időtávra is a finanszírozás). Ezért nem is az élénkítés, hanem az olcsó forráshoz jutás miatt is érdemes lehet a kamatlábakat alacsonyan tartani. Ha ezt sokáig meg tudják csinálni, az minden idők egyik legnagyobb üzlete. Persze csak akkor, ha a beruházásokra és nem a tulajdonképpen fedezetlen import fogyasztásra mennek az erőforrások. Erre mutatkoznak is jelek, hiszen az Obama kormányzat komoly szándékot mutat a megújuló, zöld energia irányába, és az ez irányú beruházások akár a gazdaság motorjává is válhatnak a közeljövőben.

47

USA versus Kína Amikor államok egymással való viszonyáról beszélünk, akkor általában igaz az a megállapítás, hogy a baráti megnyilvánulást az érdek vezérli. Mint ahogy a 19. Század közepén, az akkori brit miniszterelnök, lord Palmerston

34

egyszer megjegyezte: a

nemzeteknek nincsenek barátai, a nemzetnek érdekei vannak. Az az érdek, ami elindította az USA és Kína közeledését az volt, hogy a hidegháború idején ne történjen meg, hogy a SZU és Amerika egymásnak essenek nukleáris arzenáljukkal. Az USA és Kína gazdasági összefonódása mára azonban egy mesterséges buborékká vált, melynek célja, hogy megakadályozza a másik gazdaságának szétesését, biztosítsa sajátja növekedését. De függetlenül attól, hogy szándékosság vagy baleset folytán, előbb vagy utóbb a piaci erők érvényre juthatnak majd, és mindkét gazdaság mély átalakuláson mehet majd keresztül. Bár Kína már tett némi előrelépést abban, hogy átalakítsa gazdaságát a sikeres piacgazdaságokra jellemző módszereket alkalmazva, de emellett számos káros tulajdonságát továbbra is fenn tartja a tervgazdaságnak. Ez különösen abban nyilvánul meg, hogy a négy legnagyobb állami bankon és egyéb intézményeken keresztül rengeteg nem piaci vállalkozást pumpál folyamatosan hitelekkel, támogat pénzügyileg. Az ilyen viselkedés miatt óriási problémát okoz az ebből kifolyólag kialakult nagymértékű korrupció, mivel a hivatalnokok saját állami cégeik, beruházásaik számára próbálnak minél több pénzhez jutni, és ebből minél többet a maguk számára felhasználni. Ennek másik következménye, hogy a nem piaci beruházások, vállalatok mértéke szokatlanul magas, 2004-ben a GDP 43,6 százalékát tette ki. Viszont ez a magas beruházási ráta nem kis mértékben hozzá járul Kína átlagon felüli gazdasági növekedéséhez is. Azonban ezen állami vállalatok közül rengeteg az olyan, amelyik teljesen gazdaságtalanul működik, óriási veszteséget termelve, de mivel az állami bankok támogatják őket, így sok vállalat vagy nem képes vagy nem akarják visszafizetni tartozásaikat. Mivel ezt megtehetik, így semmi nem ösztönzi átalakításukat, gazdasági racionalizálásukat. Ebből következően a nem piaci hitelek nagy részét teszik ki a négy kínai óriás bank portfóliójának, amely állománynak nagy része

34

Henry John Temple, 3rd Viscount Palmerston, 19.sz.-i angol politikus, miniszterelnök

48

nem teljesítő hitelekből áll. Egyes közgazdászok becslései szerint, a KNK rossz hitel problémájának megoldása a GDP 40 százalékát emésztené fel. A rossz hitelezési mód ráadásul túlzott piaci befektetésre ösztönözte az nem piaci befektetőket, és mivel nem volt megfelelő önszabályozó háttér mögöttük, így rengeteg rossz befektetés született. Ezeknek a befektetéseknek a fenntartása, vagy felszámolása komoly veszélyt hordoz magában a kínai gazdasági növekedésre. Kína mára magas fokú világgazdasági integráltsága miatt, egy kínai gazdasági lassulás vagy recesszió komoly hatással lehet az egész világra, és megszüntethetné az esélyt az USA további gazdasági növekedésére. Az USA-központú globális spekulatív rendszer viszont továbbra is működik, mint egy örökmozgó, melyet a világ jegy bankjainak politikája, és az a hajlandóság támogat, hogy külföldi befektetők hajlandók finanszírozni az USA fogyasztását, hogy export bevételek és megtakarítások útján támogassák saját gazdasági expanziójukat. Az utóbbi évtizedekben az amerikai gazdaság szinte teljesen alárendelte magát ennek a pénzügyi modellnek: egy gigantikus, kockázatos, egy irányú fogadás, mely dollár milliárdnyi hitelt használ fel külföldi emberek megtakarításaira alapozva, hogy finanszírozza saját fogyasztását, és a világ jegybankjai ügyelik ennek a fenntarthatóságát. Amíg ez a rendszer működni tud, addig a források eloszlása továbbra is torzulni fog. Annak érdekében, hogy Kína fenn tudja tartani a saját kettős, gazdaságtalan vállalatokkal teli gazdaságát, szüksége van az USA-ra. Olyan mértékben kell biztosítani, hogy felszívja a termékeit, hogy a gyorsuló gazdasági növekedés fenn maradhasson. Ha ez nem sikerülne, akkor a kormányzó párt nagy bajba kerülne, hiszen ezáltal nem csak annak a köznépnek a hallgatólagos támogatását veszítené el, akinek immár nem lenne képes elegendő munkát nyújtani, hanem az újonnan kialakult és felemelkedett vállalkozói osztályét is. Ez beláthatatlan következményekkel járhatna az egész kínai rendszerre nézve. De eközben az Egyesült Államoknak is szüksége van az olcsó kínai importra, hogy kiegyensúlyozza az inflációt, melyet eszköz-spekuláció alapú gazdasága okoz. Mivel azonban az amerikai fogyasztók nem rendelkeznek elegendő pénzügyi megtakarítással, így csak hitelből képesek megvásárolni az elegendő terméket. De ahhoz, hogy elegendő hitelhez jussanak, alacsony kamatra van szükség. Alacsony kamathoz, viszont szükséges, hogy az USA állami kötvényeit megvegyék elegendő mennyiségben, hogy a FED alacsonyan tarthassa 49

a kamatot. Ez a múltban főleg Japánnak és az Egyesült Királyságnak köszönhetően működhetett, mára azonban Kína vált az Egyesült Államok legnagyobb hitelezőjévé. Az alacsony költségű munka az egyik oka annak, hogy olcsó a kínai export. Összehasonlítás képpen egy amerikai GM gyári munkás óra bére 70 USD felett van, míg egy kínaié 3,5 USD körül mozog. Ez az összeg a többi ázsiai országhoz képest is nagyon alacsony. Ráadásul a termékek minősége is egyre jobb, ma már nem is nagyon van különbség például egy Kínában gyártott és egy Koreában gyártott autó között. Kivétel ez alól, hogy amit Kínában gyártottak azt fele áron lehet adni a koreaihoz képest, a kínai pénznem, a jüan mai árfolyamán

számolva.

Ez

talán a legfontosabb faktor, ami a kínai exportot olcsón tartja az amerikai fogyasztók számára: az árfolyam kedvez a kínai exportnak. Emiatt egyre több ember hangoztatja az USA-ban, hogy a jüan túl olcsó. Azonban a tény az, hogy azáltal, hogy Kína indirekt módon finanszírozni tudja az amerikai fogyasztók kínai termék vásárlását, ahhoz amerikai állami kötvényeket kell vennie. De mivel ehhez, mindig át kell váltania a jüant USD-re, így ez automatikusan erősítőleg hat a dollárra, mivel fenn tartja a dollár iránt magas keresletet. Ez segít egyben megőrizni a kínai termékek olcsóságát dollárban. Az általános nézőpont szerint a jüan 40 százalékkal kellene felértékelni, hogy reális legyen az árfolyama. De egy ilyen lépés nagy valószínűséggel az amerikai kamatok emelkedésével járna, ami jelentős negatív hatást fejtene ki, a válság által már így is eléggé megtépázott amerikai fogyasztásra. Ennek ellenére mégis folyamatosan vannak olyan hangok a Kongresszusban, melyek szankciókkal szeretnék kikényszeríteni Kínától ezt a lépést, amire azonban folyton azzal reagál, hogy ez esetben megszüntetné az amerikai kötvények vásárlását, ami megint csak nagy csapást jelenthetne az amerikai fogyasztásra, hiszen szintén a kamatok emelkedésével járna. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy Kína 2005-ben áttért a jüan napi lebegtetésére, és a következő három évben a kínai valuta 21 százalékkal erősödött a 50

dollárral szemben. Az export támogatása végett azonban a kínai kormány tavaly ősszel leállította a fokozatos felértékelést. Bonyolult helyzet alakult ki. A fejlett országoknak egyfelől továbbra is érdekük az erősebb jüan, amely gátolhatja a kínai exportdömpinget, és támogatná a kínai hazai kereslet és az import bővülését. A Kínával szembeni amerikai kereskedelmi deficit 2008-ban 266,3 milliárd USD-t tett ki, és évek óta folyamatosan növekszik. Ez az akkori 295,5 milliárd USD-s kínai aktívumnak a 90százaléka, ami nem elhanyagolható mérték Kína számára. Érdemes megvizsgálni, vajon ténylegesen pozitív hatással volna-e az amerikai gazdaságra a kínai árukra kivetett magas vám, vagy a

jüan

felértékelése.

Ezzel

kapcsolatban érdemes megvizsgálni, hogy

milyen

importálnak

termékeket Kínából.

A

is 10

legjelentősebb dolog a következők: elektronikai termékek, felszerelések; áram

termelő

egységek;

játékok;

ruházati cikkek; bútorok; vas és acél; cipők; műanyag termékek; bőr és utazási cikkek; gépjárművek. Ezen termékek az összimport több mint 80százalékát teszik ki. Ha jobban megvizsgáljuk ezeket látszik, hogy nagyrészt nem magas hozzáadott értéket képviselő termékekről van szó, ráadásul nagy része nem is eredeti kínai termék, hanem főleg multinacionális vállalatok kínai részlegei által előállított dolgok. Ezeknek a multinacionális vállalatoknak a nagy része ráadásul amerikai, vagy távol keleti cég, melyek az ottani alacsony termelési költségek miatt helyezték oda termelésüket. Így joggal merül fel a kérdés, hogy ha ezek az eszközök kiszorulnának az amerikai piacról az járna-e egyáltalán pozitív hatással. A legnagyobb, és talán egyetlen előnye ezeknek a termékeknek, hogy nagyon alacsony költséget emészt fel előállításuk, és így sokkal olcsóbban kerülhetnek a boltok polcaira. Ha megszűnne ez a kedvező áruk, akkor valószínűleg nagymértékben csökkenne az arányuk a piacon, de ez nem jelenti azt, hogy a helyi termékek 100 százalékban átvennék a helyüket, mivel azok a Kínában gyártottakénál csak drágábban lennének eladhatók. Mivel az amerikai 51

fogyasztók, csak ugyanazzal a pénzmennyiséggel rendelkeznének utána is, így csak kevesebb mennyiségben lennének képesek vásárolni, így nem dobódna meg akkor mértékben az

amerikai termelés, mint amilyen mértékben a kínai import csökkenne. Viszont az USA kereskedelmi mérlegének deficitjén lényegesen csökkenthetne, hiszen annak jelentős részét a Kínával szembeni kereskedelem okozza. De ez azonban már egyáltalán nem ilyen egyértelmű a folyó fizetési mérleg esetében. Mivel a kínai import jelentős részét amerikai leány vállalatok állítják elő, így ezen cégek ottani gyárai nagy mértékben megsínylenék, hogy nem képesek eladni termékeiket. Ezzel csökkenne az ott előállított profit, ami egyben az anya vállalatok profitja, azaz csökkenne az USA-ba visszaáramló pénzmennyiség, negatívan befolyásolva ezzel a folyó fizetési mérleget. Ráadásul az amerikai gazdasági növekedésre is negatívan hatna, hiszen kevesebb pénz jutna az otthoni termelés fejlesztésére. Ráadásul az is kézpénznek vehető, hogy a Kínában kieső termelésnek egy tetemes részét olyan országokba ültetnék át, ahol továbbra is az amerikainál jobb feltételek mellett, olcsóbban lehetne folytatni a termelést, ezzel is tompítva a kereskedelmi mérlegben várható esetleges javulást. Érdemes megvizsgálni ezt kínai szemszögből is. Az Egyesült Államok Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, ráadásul 2008-as 409,2 milliárd USD-s forgalom tetemes részét a kínai export tette ki. Ahogy már említettem a kereskedelmi aktívum 90százalékát is ez adja, így stratégiai fontosságú Kína számára, hogy ezt minél tovább fenntartsa. Ehhez azonban szükséges, hogy a jüan továbbra is alacsony árfolyamon maradjon, és így a termékek ára se emelkedjen. Ha ez ellen azonban magas vámokkal védekezni kezdene az USA, nagyon valószínű, hogy nagy mértékben visszaszorulna a kínai termékek piaca, ami igen komoly következményekkel is járhat Kínára nézve. Valószínű, hogy még közép távon sem sikerülne más piacokkal helyettesíteni az amerikait méretei miatt, így rengeteg gyár nem lenne képes eladni termékeit. Mivel a kínai nagy bankok már eddig is rengeteg gazdaságtalan állami vállalatot hiteleznek, úgy hogy azok nem képesek törleszteni, valószínűleg képtelenek 52

lennének ezeket vállalatokat is finanszírozni hasonló módon. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy nagyrészt nem állami vállalatokról van szó, hanem amerikai, európai, és más távol keleti országok leány vállalatairól. Márpedig ez nagyméretű gyárbezárásokkal járna, ami tetemesen megnövelné a munkanélküliséget, abban a Kínában, ahol már csak ahhoz is 6százalék fölötti növekedésre van szükség évente, hogy az újonnan munkaképessé váló lakosait felszippantsa. Mivel a jelenlegi rendszer legitimitását nagyrészt abból nyeri, hogy a maximális hatalomért cserébe biztosítja a fejlődést, és megélhetést lakosai számára, így egy nagy mértékű munkanélküliségből olyan mérvű társadalmi feszültség keletkezhet, mely felszínre hozná a jelenleg is meglévő, de eltűrt problémákat is, ezáltal komoly veszélyt jelentve az egész kínai rendszerre. Habár a két ország kapcsolatai kezdetekben a hideg háború okán jöttek létre és erősödtek fel, annak érdekében, hogy az akkori két szuperhatalom nehogy egymásnak essen, azóta ezen kapcsolatok sokkal mélyebbek, sokkal komolyabbak lettek, légyegükben teljesen átalakultak. A két ország között kialakult egy egyfajta egymásra utaltság, amiben mindkettőjüket komoly hátrányok érik, de mégis érdemes, vagy sokkal inkább szükségszerű fenntartani ez az állapotot. Az utóbbi két évtizedet a „Kínamerika” néven fémjelzett kettősség, együttműködés jellemezte, határozta meg, de sok esély látszik arra, hogy ez a kooperáció egyre inkább versengésbe csaphat át a jövőben. Ennek már most megmutatkoznak a jelei. Kína egyre gyakrabban kritizálja Amerikát annak egyre nagyobb fiskális hiányosságai, problémái okán. Egyre hangosabban hangoztatja véleményét egy új nemzetközi kulcsvaluta bevezetéséről a dollár helyett, és egyre többször fenyegetőzik különböző okokra hivatkozva, hogy ha kell, tömegesen eladja amerikai állampapírjait tönkre téve ezzel a dollárt. Kína azonban a legnagyobb hitelezője az Egyesült Államoknak és továbbra is lázasan vásárolja fel az állampapírokat. Ezzel azon felül, hogy fenntartja az amerikai fogyasztást és ezzel biztosítja termékeinek az eladhatóságát, ráadásul a kamatok révén jelentős bevételekre tesz szert, még a mostani alacsony kamatok mellett is. A „Kínamerikai” modell azonban továbbra is fenn áll. Andy Xie pekingi közgazdász találóan írta le a működését: olyan ez, mint egy motorkerékpár, melynek vezetője az amerikai

53

fogyasztó, motorja pedig a kínai munkás.35 E modell kétségtelen érdeme, hogy férfiak és nők százmillióit emelte ki a nyomorúságból, s megteremtette a feltételeit egy hosszantartó, mintegy két évtizedes inflációmentes világgazdasági növekedésnek. A Kínamerika modell üzemanyaga azonban nem volt más, mint egy hitelbuborék, mely persze kidurrant, magával vonva ennek minden, ma már jól ismert következményét. A következő öt-tíz év feladata ezért talán az lesz, hogy lebontsa a világ „Kínamerika” idejétmúlt modelljét. Az USA szemszögéből nézve a felfordulás elsődleges okai maguk a fogyasztók. Amint az eszközök felértékelődése visszavetette az amerikaiak megtakarításait, értékcsökkenésük ezúttal ösztönözni fogja ezeket. A fogyasztók vagyonának meredek csökkenése arra fogja késztetni a családokat, hogy jövedelmük nagyobb hányadát tegyék félre. Egy másik változást Obama gazdaságpolitikai intézkedéscsomagja fog elindítani az állami keresletteremtés révén két fő területen, a természettudományok és a zöld energia terén. Obama módszere egyúttal kínálatoldali politikának is tekinthető, megszüntetheti Amerika fogyasztásfüggőségét. Kínában ennél sokkal fokozatosabb, ám szintén radikális változások várhatók. A Kínai Népköztársaság Amerikával ellentétben nem fogyasztásfüggő, hanem exportfüggő. A kommunista kormányzat most arról igyekszik meggyőzni népét, hogy a 25-30 százalékos megtakarítási ráta

36

egyszerűen abszurd,

miközben a jóléti kiadásokat emelni és a szociális hálót erősíteni szeretné. Ennek eredménye

az

lehet,

hogy

Kína

belső

fogyasztás által vezérelt növekedésre és a mainál jóval alacsonyabb szinten stabilizálódó külkereskedelmi többletre térhet át. Azonban ugyanannyi jelet találhatunk arra utalólag is, hogy a két ország kapcsolata még szorosabbá válhat a közeljövőben. Ha gazdasági kapcsolatukat „Kínamerika” néven említjük, akkor politikai kapcsolatukra ugyanígy mondhatjuk, hogy G2, melyet a média, és az 35

http://www.atbc.asn.au/prosperity/atbc_bulletin.asp?subbulletin_id=195&bulletin_id=103 (2009. december 7.) Australia – Taiwan Business Council, Rowan Callick 2009. április 22-ei beszédében idézi 36

http://go.worldbank.org/3EQL46KTS0 (2009. november 20.) The World Bank, Bert Hofman és Louis Kuijs „A Note on Saving, Investment, and Profits of China’s Enterprises” című tanulmánya alapján

54

értelmiség is egyre gyakrabban használ. Kína és az Egyesült Államok méreteit tekintve a világ két legnagyobb gazdasága. Ugyan az EU egységesen véve mindkettőnél nagyobb, de politikai megosztottsága, és struktúrája miatt, egyenlőre képtelen az egységes fellépésre. Az Egyesült Államok viszont lassan egy évszázada a világ vezető hatalma, míg Kína pedig egyre vehemensebben és karakánabban lép fel a nemzetközi porondon, juttatja érvényre érdekeit, amit ráadásul nagy mértékben segít erősen központosított, autokratív tulajdonságokkal jócskán megtűzdelt belső politikai berendezkedése. Tehát ha a két ország közös álláspontot képvisel a nemzetközi porondon, akkor olyan érdekérvényesítő erőt képvisel, ami ellen nehéz ellenállni. Ennek tudatában egyáltalán nem meglepő, ha a két hatalom törekszik stratégia partnerség kialakítására. Talán legjelentősebb része ennek, a két ország között félévente történő találkozók. 2009 júliusáig „stratégiai gazdasági dialógus” volt az ülések neve, de innentől azonban „gazdasági és stratégiai párbeszédről” van szó. A kettő között nagyon komoly a lényegi különbség. Míg az előbbi esetben gazdasági témákra szorítkozott a párbeszéd, addig az utóbbiban ezen túl a világjelentőségű ügyek együttese szerepel a két óriás tárgyalóasztalán. Szintén a politikai közeledést mutatják, hogy az USA egyre kevésbé áll ki Tajvan függetlensége mellett, és támogatásáról biztosasítja Kínát az „egy Kína” elvvel kapcsolatban. Így reálisnak tekinthető, hogy Tajvan pár éven belül a hong kongihoz hasonló feltételekkel szintén a Népköztársaság részévé válik, még tovább erősítve Kína súlyát a globális világban. A Kína és Amerika által alkotott kettős, azaz a G2ugyan olyan meghatározó, egyedüli szuperhatalomként léphet fel, mint ahogy azt az Egyesült Államok tehette a Szovjetunió összeomlása után kialakult politikai vákuumban. Azonban több kérdés is felmerül egy ilyen helyzettel kapcsolatban. A G2 nem alakul-e át G3-á az Európai Unió csatlakozásával, hiszen a Liszaboni Szerződés ratifikálásával az Unió „arcot” kapott, és képessé válhat az erőteljesebb fellépésre. Kissinger szavait idézve, Európának végre van telefonszáma. De ha ez nem következik be, akkor nem rejti-e a G2 magában azt a veszélyt, hogy egy ugyanolyan vagy hasonló kétpólusú világ alakuljon ki, mint annak idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok között volt.

Kínai gazdasági modell átalakulása és a zöld energia A kínai fejlődési modell fenntarthatóságát komoly kihívások elé állítja a gazdasági növekedés negatív hozadéka, a régiókat mind erőteljesebben sújtó környezetrombolás, aminek a hatásait 55

felerősítik a klímaváltozás súlyos következményei. Rendkívül sok tényező befolyásolja Kína jövőbeni energiagazdálkodását és a környezet állapotát, többek között a népesség, a gazdaság növekedése, az ipari szerkezet átalakítása, a technológiai korszerűsödés és az energiaforrások felhasználásának diverzifikálása. Kína ma az intenzív iparosodás fázisában lévő fejlődő ország. A gazdaság bővülése, a népesség növekedése, a magasabb fogyasztói színvonalra való törekvés a jobb hatásfokú energia-felhasználás ellenére is növelni fogja a felhasznált energia mennyiségét és minden jel szerint fokozni fogja a környezetszennyezés mértékét is. A széndioxid intenzitás csökkentéséről szóló előirányzatok koherens végrehajtása számos nehézségbe ütközhet, mivel az ipar átstrukturálása viszonylag nehéz folyamat és nagy befektetéseket igényel. Az óriási gazdasági növekedés lassításával nyilvánvalóan nehezen egyeznének ki az ország vezetői. A jelenlegi tendenciák hosszabb időtávon belül azonban Kína számára könnyen végződhetnek negatív szaldóval, vagyis a környezetkárosítás miatt többet kell „fizetnie” a gazdasági növekedésért, mint amennyi „haszna” származik belőle. Amennyiben a jövőben a kínai kormány nem tud hatékonyan reagálni a környezetszennyezés jelentette kihívásokra az komoly társadalmi válsággal járhat. Kína klímapolitikája tehát nemcsak a világnak, de Kínának is kényes ügy. A

nemzetközi

elemzések

egybehangzóan

megállapítják,

hogy

2001-ben

a

világ

energiafelhasználásának közel 10 százaléka esett Kínára, a jelenlegi tendenciák alapján 2025re pedig ez az érték 15 százalék fölé emelkedik. 37 A fejlett országoktól eltérően az energiafogyasztásban a háztartások és a szolgáltatói, illetve közlekedési szektor felhasználása eltörpül az ipar igényei mellett, ami jól szemlélteti a kínai gazdasági modell szerkezeti aránytalanságait. Kína feltételezhetően már 2006-ban – megelőzve az USA-t – a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátó államává vált. A jelenlegi 12,7 százalékos részaránya 2025-re eléri a 18 százalékot. A fejlett országok által visszatérően a konstruktív együttműködést akadályozó szereplőként jellemzett Kína ugyanakkor egyre aktívabb a klímaváltozás hatásainak kezelését érintő politikai egyeztetések terén. Az alacsony hatékonyságú és erősen környezetszennyező ipari infrastruktúra környezetkárosító hatásai, és a klímaváltozás ehhez társuló negatív hozadéka alapvető paradigmaváltást eredményezett a kínai politikai gondolkodásmódban: a kínai fejlődési modell központi elemének számító gazdasági prosperitás biztosításával összefüggésben mára a – a környezeti externáliákat is figyelembe vevő – fenntarthatóság határozza meg a kínai nemzetgazdaság prioritásait. A 37

http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemz%C3%A9sek_Arch%C3%ADvum/analysys_117_hu.html (2009. november 15.) Budapest Analyses, „Energiafogyasztás és környezeti problémák Kínában” című elemzése alapján

56

környezet és a hatékony energiakonzerváció kérdései a politikai agenda legfelső szintjeire kerültek, az energia- és klímapolitika a kínai biztonságpolitika alappilléreivé váltak. Mindemellett számításba kell venni, hogy a gazdaság mérete és növekedési üteme ellenére sok tekintetben Kína relatíve egy fejlődő ország képét mutatja, hatalmas lakossága közül megközelítőleg 800 millióan lényegesen a fejlett ipari országokban mérhető átlagéletszínvonal alatt élnek. Ahogy a nemzetstratégiai prioritásnak megfelelően tovább folytatódik a gyors gazdasági növekedés úgy nőnek majd az energiafelhasználási igények is, a fejlődés eredményeként egyértelműen folytatódni fognak az urbanizációt erősítő migrációs tendenciák. Mindebből látható, hogy az éghajlatváltozás jelentette kihívások Kínát különbözőképpen érik, mint a fejlett ipari államokat: sokkal alacsonyabb fejlettségi szintről kell eljutnia a globális fenntartható fejlődés szempontjából egyedüli alternatívaként létező „low carbon future”38 felé. A gazdasági válság hatására a fejlett ipari országokba áramló export kivitel volumene lényegesen megcsappant, ugyanakkor a kedvezőtlen világpiaci körülmények arra ösztönözték a kínai fejlesztési politikát, hogy a 2008 novemberében bejelentett gazdaságélénkítő csomag jelentékeny részét (mintegy 5 százalékát) az ún. „zöld szertor” támogatására használják fel. A kínai gazdaság fejlődése és az energiaforrások felhasználása között lévő feszültség enyhítése, a magas CO2 kibocsátás, illetve környezetszennyezés csökkentése érdekében a kormányzat nagyratörő makro-stratégiai „zöld agendát” indított el. A hosszú-távú energiastratégia kulcsterülete az energiakonzerváció és az energiatermelés strukturális optimalizációja (az energiatermelés és fogyasztás szerkezeti átalakítása révén implicite a szén-dioxid kibocsátás emelkedésének drasztikus visszafogása is ide tartozik). Az állami szubvenciók különös jelentőséggel bírnak az alternatív energia felhasználásban, mivel a kínai vállalatoknak ezen a területen

óriási

technológiai

lemaradást

kellett

behozniuk.

Az

energiaintenzitás

visszaszorításával összefüggésben közre adott kormányzati célkitűzések 2020-ra Kínát a klímaváltozás ellen küzdő államok élvonalába emelhetik. Emellett a zöldgazdaság fellendítése és a klímabarát technológiák széleskörű használata új dinamikát adhat a kínai növekedésnek, jelentősen hozzájárul a hosszú távon fenntartható intenzív gazdasági modell kialakulásához. A gazdasági tervezés kulcsdokumentumában, a 11. Ötéves Tervben (2005-2011) kitűzött céloknak megfelelően 2010-re Kína egy egységnyi GDP-re jutó energiaintenzitását 39 20 38

Alacsony szennyezőanyag kibocsátású világ koncepciója, melyben kiemelt hangsúlyt kap a megújuló energia források használata 39

Az energiaintenzitás az az energiamennyiség, amely 1 USD bruttó hazai össztermék (GDP) előállításához szükséges

57

százalékkal kívánja csökkenteni, aminek a jelenlegi helyzetet tekintve nagy eséllyel eleget fog tenni az ázsiai ország. A 2007-ben meghirdetett Nemzeti Klímaváltozási Program, illetve a Közép- és Hosszú Távú Megújuló Energiafejlesztési Terv ambiciózus előirányzatai értelmében Kína igyekszik fejleszteni a megújuló energia- és nukleáris energiaforrásokat és 2020-ra 15 százalékra kívánja növelni a nem fosszilis források arányát az össz energiafogyasztásában, melyek 2008 végén körülbelül 9 százalékot tettek ki. A megújuló energiaforrások közül a szél és vízenergia lesz a legjelentősebb a következő évtizedekben. Kína nukleáris alapú energiatermelése jelenleg nem jelentős, az 1 százalékot sem éri el az ország energiatermelésében. A tervek szerint 2025-re 5 százalék körüli lesz az érték (ami több mint 80 GW-os összteljesítményt takar).40

Kína és a fejlett országok klímapolitikai diskurzusai mindazonáltal jellemzően feszült hangneműek. Ez elsősorban az EU-Kína párbeszédekre jellemző, az USA-val kiépített stratégiai együttmüködés (G2) keretében zajló tárgyalások inkább kompromisszum kész hangnemben zajlanak. A pekingi politikai elit szkepticizmussal kezeli a nyugati követeléseket, többek között a magas CO2 kibocsátással járó szénalapú energiatermelés drasztikus csökkentésére vonatkozó visszatérően hangoztatott igényeket, melyek alapvetően figyelmen kívül hagyják az ázsiai ország gazdasági realitásait. Kínai elemzői források szerint a klímaváltozás enyhülését célzó politikák nyugati elképzeléseknek megfelelő implementációja az ország jelenlegi fejlődési szintjén hatalmas szociális és gazdasági költségekbe kerülnének, egybehangzóan megállapítják, hogy a CO2 kibocsátás fejlett országok által követelt szintre való csökkentése jelentősen vetné vissza a jelenlegi gazdasági növekedést. Az elképzelések szerint Kínában az urbanizáció és iparosodás folyamata 2030-ig folytatódni fog és akkorra az egész gazdaságon belül az ipar 46százalékot fog kitenni, ami azt jelenti, hogy a szén-dioxid kibocsátás várhatóan tovább növekszik. Egyes elemzések szerint a GDP 2,3százalékos csökkenése árán 2050-re Kína 83 százalékkal tudja csökkenteni a szén-dioxid intenzitást a 2005-ös bázis évhez képest, míg a 90 százalékos szén-dioxid intenzitás csökkenés igen drága lenne, azaz körülbelül a GDP 7 százalékába kerülne.

40

http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemz%C3%A9sek_Arch%C3%ADvum/analysys_117_hu.html (2009. november 15.) Budapest Analyses, „Energiafogyasztás és környezeti problémák Kínában” című elemzése alapján

58

Peking legfőbb nemzetstratégiai prioritását jelenleg a robosztus gazdasági növekedés generálta jóléti színvonal emelkedésének a biztosítása jelenti. Kína infrastrukturális beruházásokra összpontosító konjunktúra-élénkítő gazdasági reformja nyomán komoly erőfeszítések történtek a szociális ellátások szélesebb rétegek számára történő hozzáférhetővé tételében, a vidék modernizálásában, és mindenekelőtt – elsősorban a belső területeken való – munkahelyteremtésben. Ezek a politikai prioritást élvező kezdeményezések az ország energiaigényének folyamatos és egyre gyorsuló ütemű növekedését generálják.

59

Kínai gazdasági terjeszkedés és amerikai reakciók Kína 9 éve hirdette meg stratégiai együttműködését az afrikai kontinens országaival, amelynek eredményeit időről-időre magas- és legfelső szintű találkozókon értékelik, illetve adnak új lökést a mechanizmusnak. Ven Csia-bao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök bejelentette a 2009. november 9-én tartott Kína-Afrika csúcson, hogy a kínai kormány megduplázza a (Hu Csin-tao államfő által a 2006. novemberi pekingi KínaAfrika Csúcstalálkozón kilátásba helyezett) kínai kormányhitel összegét. Ennek eredményeképpen Kína 10 milliárd USD hitelt nyújt az afrikai országoknak, emellett

az

elkövetkező

3

évben

a

kontinens

legszegényebb, Kínával diplomáciai kapcsolatban álló országok esetében, eltörli az áruk 95százalékára (első lépésben 2010-ben az áruk 60 százalékára) vonatkozó összes

kereskedelmi

vámtételt.

A kínai vezetés

visszautasítja azokat a nyugati támadásokat, amelyek kétségbe vonják a kínai kezdeményezések valódi gesztus értékét, s amelyek szerint a kínai segélyek még nagyobb

adósság-spirálba

sodorják

a

kontinens

országait, s azok valójában a saját gazdasági növekedési céljait kielégítő afrikai ásványkincsek és energiaforrások feletti kontroll megszerzésére irányulnak. Felháborítják azok a nyugati vádaskodások, amelyek Kínának az elmúlt évtizedben jelentősen megnövekedett részesedését az afrikai kontinensen egyfajta új gyarmatosításként értelmezik. A kínai vezetés szerint a kontinens fejlődéséhez nyújtott segítsége valóságos és megbízható támogatás, amely a világban zajló hektikus folyamatoktól függetlenül, a jövőben sem fog megváltozni. Kína az elmúlt közel két évtized során a kontinens kb. 30 országában több mint 30 millió malária- és egyéb fertőző betegségek elleni gyógyszereket és oltóanyagokat juttatott el a rászorulóknak. Ugyancsak jelentősek a kínai beruházások az elektronikai ipar területén. Az afrikai olaj- és gáz szektorba befektetett kínai tőke mindössze 1/12-ed részét teszi ki a kínai 60

befektetéseknek a kontinensen. A 2006. évi csúcstalálkozón meghirdetett 3 éves program részeként meghirdetett vállalásait a kínai állam 2009 végéig maradéktalanul teljesíti. A pénzügyi segélyek, valamint a vámcsökkentések mellett az előnyös kínai kezdeményezések kiterjednek majd a külkereskedelem fejlesztésére, a klímaváltozás okozta nehézségek csökkentésére, tiszta energia alkalmazására, valamint az oktatás, a mezőgazdaság és az infrastruktúra fejlesztésére. Kína és Afrika (a legnagyobb fejlődő ország és a legtöbb fejlődő országot tömörítő kontinens) közötti stratégiai együttműködés egy olyan hatékony és kölcsönös előnyökön alapuló Dél-Dél közötti együttműködési mechanizmus, amely elősegíti a globális béke és fejlődés ügyét. Különösen nagy jelentőséggel bírnak a kínai beruházások a jelenlegi globális gazdasági recesszió időszakában, amikor a szabad tőkekapacitások meglehetősen szűkösek. Kína segélyezési politikájában együtt alkalmazza a pénzsegélyt a megfelelő szakértői segítségnyújtással és szakemberképzéssel, amely az abban részesülő országok számára sokkal többet jelent, mint az egyirányú segítségnyújtás. A kínai vezetés szerint Kína nem támaszt feltételeket az együttműködéshez. Európával ellentétben, soha nem tekintette Afrikát saját hátországának. Soha nem próbálta

meg

saját

társadalmi berendezkedését vagy gazdasági rendszerét afrikai országokra erőltetni, nem avatkozott be azok belügyeibe,

tiszteletben

tartja az adott országok saját fejlődési vonatkozó

modellre választását.

A

kínai kormány a jövőben is ösztönözni kívánja a kínai pénzintézeteket és vállalatokat, hogy nyújtsanak hiteleket afrikai partnereiknek, és segítsék 61

elő az afrikai termékek piacra jutási feltételeit. Kína számára nyersanyag forrásain kívül azért lehet fontos az Afrikai kontinens, mert újabb felvevő piac lehet a termékei számára, biztosítva ezzel a további növekedést. Óriási valutatartalékai, és egyes alacsonyabb hozzáadott értékű termékeket gyártó egységeinek áttelepítésének segítségével – cipő-, játékgyártás – képes lehet megteremteni és részben finanszírozni az afrikai vásárló erőt, élénkíteni egyes elmaradott országok keresletét. Azonban Kína afrikai törekvéseit az USA igyekszik ellensúlyozni. A 2000-es évek elején az Egyesült Államok szintén létrehozta a saját afrikai fórumát, az US-Afrikai Szub-Szaharai Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Fórumot41, melynek keretében igyekezett saját segélyezési politikáját előnyben részesíteni a kínaival szemben. 2009-ben nem csak Kína tett jelentős lépéseket afrikai jelenlétének növelése érdekében, hanem az USA is. Először Obama látogatott el Ghánába, majd röviddel utána Hilary Clinton külügyminiszter is afrikai körúton vett részt augusztus 3-14-e között, amikor látogatást tett Kenyába, Dél-Afrikába, Angolába, Kongóba, Nigériába, Libériába és a Zöld-foki Köztársaságba. Clinton augusztus 5-én beszédet mondott a 8. US-Afrikai Szub-Szaharai Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Fórumon, melynek kiemelt üzenete volt az USA segélyezési politikájában történő hangsúlyváltás. A külügyminisztert elkísérte Tom Vilsack mezőgazdasági miniszter - aki Clintonnal és a kenyai mezőgazdasági miniszterrel közös sajtótájékoztatót is tartott a Kenyai Mezőgazdasági Kutató Intézetben (Kenya Agricultural Research Institute - KARI) -, Nita Lowey és Donald Payne kongresszusi képviselők, valamint az USA kereskedelmi képviselője, Ron Kirk is. A körút alatt több eredmény is született. Az afrikai mezőgazdaság fejlesztési segélyezése az amerikai külpolitika egyik kiemelt pillére lesz. Az USA segítséget nyújt Afrikának, hogy elegendő élelmiszert termeljen, és ezáltal gazdasági lehetőségeket teremtsen a kontinens számára. A rövid távú élelmiszersegélyekről a hangsúly a hosszabb távú fejlesztések irányába tolódik át. Az amerikai stratégia egyik központi eleme lesz a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése, a technológia-export (vetőmag, műtrágya) és a fenntarthatóság. Az USA fejlesztési projektek során ország alapú megközelítést fog alkalmazni. Clinton az ENSZ közgyűlés margóján egy megbeszélést hív össze, melynek témája a mezőgazdaság és élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos globális partnerség előremozdítása. A kereskedelem 41

The African Growth and Opportunity Act (AGOA)

62

fejlesztése és a kereskedelmi akadályok csökkentését, különösen az Afrikán belüli, kiemelkedő fontosságúnak tartja az USA az Afrika gazdasági növekedése szempontjából. Az USA elkötelezett a Dohai Forduló sikeres lezárása iránt. Az USA törekedni fog kétoldalú befektetés-ösztönző megállapodások megkötésére az Afrikai országokban. Ennek egyik első példája, hogy 2009. augusztus 5-én hivatalosan is megkezdődtek Mauritiusszal a témában a tárgyalások. Amerikai részről a nők helyzetének javítására kiemelt figyelmet fordítanak, olyan eszközök segítségével, mint az AWARD Program, mely női tudósoknak nyújt támogatást a mezőgazdaság területén. Kína igyekszik kiterjeszteni befolyását az afrikai kontinensre. Érdeke is hiszen ezáltal nem csak politikai befolyása növekszik, hanem elképesztő energia éhsége számára is biztosítja a nyersanyagforrást és a jövőben alacsony hozzáadott értéket termelő ipara egy részének oda telepítésével felvevő piacot is teremthet saját termékei számára.

Külföldi működő tőke Kínában és a kínai tőkekivitel42 Kína egyike azon országoknak a világon, melyek a legtöbb külföldi tőkebefektetést vonzzák évről évre. A fejlődő világba áramló összes befektetésnek több mint a fele áramlik oda. 2002 óta a világ legjelentősebb működőtőke importőrének számít. Ez leginkább az óriási piacának, gazdasági növekedés dinamikájának, vám és árfolyam politikájának, kedvező adóinak, és a befektetéshez szükséges alacsony költségeknek köszönhető. A legnagyobb befektetők az úgynevezett Kínán kívüli kínai területek (mint Hong Kong vagy Tajvan), Japán, Dél-Korea, az Európa Uniós és az Egyesült Államok. Érdekes, hogy a kínaiak a legnagyobb ’külföldi befektetők’, hiszen a befektetések 70 százalékát ők adják. A legtöbb tőke a tengerparti területekre érkezik, de Kína egyre inkább ösztönzi a belsőbb tartományok fejlesztését is. 2008 végére az összes FDI értéke már meghaladta a 2500 milliárd USD-t, miután egy év alatt 25,5 százalékkal nőtt.43 42

Az UNCTAD World Investment Report adatainak felhasználásával

43

http://www.stats.gov.cn/was40/gjtjj_en_detail.jsp?searchword=foreign+direct+investment&presearchword=fdi&channeli d=9528&record=3

63

Kína nem csak FDI importőrként, hanem exportőrként is egyre komolyabb súlyt képvisel a világgazdaságban. Ennek talán a legnagyobb lökést a Kínai Kommunista Párt XVI. Kongresszusán hozott döntés adta, mely rendelkezett a tőke exporttal kapcsolatos nyitásról.44 Ez a működőtőkeexport-elbírálás áramvonalasítását és standardizálását, a külföldön beruházó cégek támogatását és általában a cégek nemzetközi tevékenysége előtt álló akadályok leépítésének szándékát jelentette. Az ellenőrzés enyhülését jelzi, hogy az Államtanács (ez valójában a kormány, melyet a minisztériumok és a legfontosabb, országos hatáskörű állami bizottságok alkotnak s melynek munkáját a miniszterelnök irányítja) 2004-ben a beruházási rendszer „megreformálásáról” hozott döntést. Eszerint a kormány ellenőrző, jóváhagyó intézményből felügyelő, támogató intézménnyé válik. A kínai tőkekiáramlás leggyakrabban vállalat felvásárlásokban, vagy fúziókban mutatkozik meg. A kínai cégek külföldi terjeszkedésében nagy segítségnek számít, hogy a kínai vezetés

tisztában van vele, hogy ha versenyképes vállalatokat akar maga mögött tudni, akkor mindenképpen támogatnia kell azoknak nemzetközi színtérre lépését. Ezt leginkább olyan ágazatok cégeivel teszik, melyek Kínában el vannak zárva a külföldi befektetők elől. Ilyenek a telekommunikáció, az energiaipar, és a hadiipar.45

44

Ezt szokás „Gog Global” néven emlegetni.

45

http://hvg.hu/gazdasag/20070326_kina_india.aspx (2009. december 5.) hvg.hu, „Ázsia újra támad: sárga veszedelem, indiai nyomulás” című 2007. március 26.-ai cikke alapján

64

A kínai tőkebefektetéseknek fontos feladata, hogy a nyersanyag szükségletek minél inkább biztosítva legyenek. Példaként álljon itt pár projekt az utóbbi évekből: ecuadori kőolajvezeték

és finomító építése, az orosz Rosznyefty egyik leányvállalatának megvétele, nigériai tengeri olajkutató platformok építése, kazahsztáni kőolajipari létesítmények megvétele, 5 milliárd USD-nyi beruházás 2012-ig Venezuela olajágazatába.

65

Összegzés Jelenleg a Kína politikáját leginkább meghatározó tényező a gazdasági növekedés magas dinamikájának fenntartása, hiszen a lakosság életkörülményeinek javításával segíti a politikai stabilitást.46 A vásárlóerő növekedésével ugyanakkor egyre nagyobb piaca alkalmassá válhat arra, hogy a jövőben exportfüggő gazdasága átalakulhasson saját belső fogyasztása által vezérelté, megszűntetve ezzel az USA-tól valló függőségét. Ez valószínűleg a két ország gazdasága között meglévő szimbiózisnak a végét jelentené. Jelenleg Kína számára a legnagyobb problémát a kevés termőterület és víz, a nyersanyagok hiánya, és a különböző területei között végbement aránytalan fejlődés jelenti. Azonban a kínai kormány tesz lépéseket ezeknek a problémáknak a csökkentésére. Erősen törekszik a mezőgazdaság modernizálására, hogy az ország minél kevésbé szoruljon élelmiszer importra. Nagy mértékben támogatja az infrastrukturális fejlesztéseket, a válság miatt létrehozott gazdasági ösztönző csomag jelentős része is ebből áll, a fogyasztást serkentő intézkedéseken felül: komplex áru, személyszállítási és távközlési rendszereket építenek ki. Az óriási energia igényt is próbálják egyre nagyobb részben alternatív forrásokkal megoldani, mint a vízenergia, napenergia. Ahogy nőni fog az életszínvonal és a gazdaságot egyre inkább a fogyasztás határozza majd meg, valószínű hogy ezáltal a GDP növekedésének dinamikája lassulni fog a jövőben. Előreláthatólag a kisebb hozzáadott értéket képviselő, főleg ipari tevékenységeket áttelepítik majd az afrikai kontinens országaiba, míg a saját gazdaságában, a mostanival ellentétben egyre nagyobb súlyt kap majd a szolgáltató szektor, hasonlatosabbá téve szerkezetét a nyugati fejlett gazdaságokéhoz. A jüan felértékelése is valószínűleg meg fog történni, hiszen ezzel is a belső fogyasztást lehetne növelni. Ezáltal viszont megszűnik majd a kínai termékek olcsósága, ami nagyban visszavetheti az exportot, megszűntetve a tetemes kereskedelmi aktívumot. De az ipar külföldi olcsó – elsősorban afrikai országokba – való telepítésével, ez talán majd nem is okoz, majd akkora problémát.

46

A lakosság a magas gazdasági növekedésért cserébe fogadja el a jelenlegi kínai vezetést, ennek megszűntével könnyen az 1989-es lázadáshoz hasonló folyamatok indulhatnak be.

66

A kínai szocialista rendszernek a jövőben nyugati mintájú demokráciává való átalakulása szinte teljesen kizárható. A vezetés sokkal inkább egy párton belüli demokráciában gondolkodik. 47 De ez saját céljai elérésében nem feltétlenül tekinthető hátránynak, hiszen államszervezetének felépítése, annak autokratikus módja lehetőséget kínál a rendkívül gyors világpolitikai lépések megtételére, és egy folyamatosabb irányvonal követésére. Hogy a jövőben végbemenő változások milyen hatással lesznek az USA és Kína kapcsolataira az még kérdéses. Tény, hogy az Egyesült Államok számára folyamatos kihívást jelent az kínai dollártartalékok ügye. Olyan nagy mennyiségről van szó ugyanis, amellyel ha akarná, Kína egymaga képes lehetne válságba sodorni az USA-t, ha kincstárjegyeit egyszerre a piacra dobná, komoly nyomást gyakorolva ezzel a dollár árfolyamára. Legrosszabb esetben akár végleg megszűnhetne kulcsvaluta szerepe. 48 Jelenleg ez azonban nem valószínű, hiszen az export nagy része az USA-ba megy, a lakosság tetemes részének biztosítva ezzel megélhetést. Emiatt

sokkal

valószínűbb,

hogy

fokozatos

diverzifikálást

fog

végrehajtani

valutatartalékaiban, megakadályozva ezzel legnagyobb fogyasztó piaca hirtelen elvesztését, és biztosítva a lehetőséget saját gazdasága további fokozatos átalakítására. Kína külföldi expanziója is egyre erőteljesebb. Ma már nem csak tőkeimportőrként, hanem tőkeexportőrként is meghatározó.49 Afrikában egyre inkább sikerül domináns szerepet elérnie az európai országokkal szemben, és Venezuela támogatásával már keményen amerikai érdekszférába tartozó területen is tevékenykedik. 2012-ig 5 milliárd USD-t kíván költeni a venezuelai olajiparra. A gyorsan fejlődő országokban működő 100 új globális kihívó cég közül 44 kínai, ami szintén jelzi a kínai terjeszkedés mértékét.

50

Egyenlőre nehéz

megmondani, hogy milyen hatással lesz az USA-Kína kapcsolatokra ez a fajta expanzió. Tény, hogy eleddig nem került sor szinte semmilyen összetűzésre a két állam között, sőt sokkal inkább egy komoly stratégiai partneri kapcsolat látszik körvonalazódni. Azt azonban nagyon nehéz elképzelni, hogy az erősödő Kína saját politikai érdekei sehol ne ütközzenek az Egyesült Államokéval a jövőben. És ahogy a jövőbeni gazdasági átalakulása hatására csökken 47

Lásd részletesebben a dolgozat korábbi pontján

48

Egy ilyen lépés hatására, elképzelhető, hogy mindenki szabadulni próbálna dollár tartalékaitól, félve annak értékvesztésétől, ezzel egy megállíthatatlan láncreakciót indítva el. 49

Például Magyarország esetében is sokkal nagyobb méretű a beáramló kínai tőke, mint a kiáramló magyar tőke mértéke. Magyarország számára esetlegesen előnyökkel járhat, ha Kína EU-n belüli elosztó központjává válhat. 50

http://hvg.hu/gazdasag/20070326_kina_india.aspx (2009. december 5.) hvg.hu, „Ázsia újra támad: sárga veszedelem, indiai nyomulás” című 2007. március 26.-ai cikke alapján

67

az USA-tól való függősége, ezt minden bizonnyal azokat jobban érvényesíteni is fogja. A két ország kapcsolata mindenképpen átalakul majd a jövőben. Ahhoz, hogy Kína a 21. század második felének katonailag és politikailag is meghatározó tényezője legyen, sok mindennek még teljesülnie kell. Meg kell oldaniuk az ellentmondást gazdaságuk magas növekedési rátája, illetve az egy főre jutó alacsony bevételek között. Épp ezért az a feltételezés, hogy Kína gazdasági teljesítménye 2050-ben elérheti a 45 ezer milliárd USD-t, szemben Amerikáéval, mely ekkor 35 ezer milliárd USD lehet, még nem mond semmi lényegeset a jövőről.51 Kína egyre növekvő gazdasági teljesítménye következtében egyre nagyobb ütőerővel rendelkezik majd, és a jövőben meghatározó lehet, hogy a világ, és elsősorban az Egyesült Államok milyen irányba tereli majd politikájával Kínát. A békés együttélés, gazdasági verseny, vagy a nagyhatalmi rivalizálás, és egy fenyegető katonai katasztrófa irányába.

51

http://www.photius.com/rankings/gdp_2050_projection.html (2009. december 5.) Top 10 GDP Countries 2000-2050

68

Bibliográfia http://aic.ucdavis.edu/oa/iartccarter.pdf (letöltve: 2009. október 11.) Colin A. Carter – Xianghong Li: Economic Reform and the Changing Pattern of China's Agricultural Trade (1999. július)

http://www.ruaf.org/system/files?file=Periurban%20Agriculture%20Development%20in%20 China.pdf (letöltve: 2009. október 20.) Periurban Agriculture Development in China

http://www.allcountries.org/china_statistics/10_3_savings_deposit_in_urban_and.html (letöltve: 2009. szeptember 21.) Saving Deposit in Urban and Rural Areas – China Statistics Census (2006. április 26.) http://www.rcuk.cn/rcuk/fore/s_content_cnt_en.php?lid=68&cnt_id=63 (letöltve: 2009. Október 14.) Research Councils UK, China’s Research System

http://profitline.hu/hircentrum/hir/151808/Kina-miert-nem-hagyja-vegre-a-juantfelertekelodni (letöltve: 2009. november 29.) ProfitLine.hu, Kína miért nem hagyja végre a jüant felértékelődni?! (2009. november 29.) Tálas Barna – Jordán Gyula: Kína az új évezred küszöbén, Védelmi Tanulmányok No. 33. Budapest, 1999. http://hvg.hu/gazdaság/20070326_kina_india.aspx (letöltve: 2009. december 5. ) Ázsia újra támad: sárga veszedelem, indiai nyomulás (2007. március 26.) http://www.portfolio.hu/users/elofizetes_info.php?t=cikk&i=117012 (letöltve: 2009. október 31.) Portfolio.hu, Halál vár KínAmerikára, győz az államadósság (2009. július 22.) http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=410847&place= (letöltve: 2009. november 15.) Napi Gazdaság, Várják már a nagy vihart, csak nem tudni honnan (2009. június 22.)

http://penz.transindex.ro/?cikk=9240 (letöltve: 2009. november 28.) Transindex, Sipos Géza: Válságkrónika: Hogyan fest a kapitalizmus jövője? (2009. március 28.) 69

http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=MEI_BOP (letöltve: 2009. december 10.) OECD, Balance of Payments http://bea.doc.gov/search/index.cfm (letöltve: 2009. december 10.) Bureau of Economic Analysis

http://go.worldbank.org/3EQL46KTS0 (letöltve: 2009. november 20.) The World Bank, Bert Hofman – Louis Kuijs: A Note on Saving, Investment, and Profits of China’s Enterprises http://www.uschina.org/statistics/tradetable.html (letöltve: 2009. november 20.) The US-CHINA BUSINESS COUNCIL, US-China Trade Statistics and China’s World Trade Statistics

http://www.bp.com/productlanding.do?categoryId=6929&contentId=7044622 (letöltve: 2009. november 23.) BP, Statistical Review of World Energy 2009

http://www3.interscience.wiley.com/cgi-bin/fulltext/121474829/PDFSTART (letöltve: 2009. november 17.) Rizwanul Islam: Growth of Rural Industries in Post-reform China: Patterns, Determinants and Consequences http://www.state.gov/r/pa/ei/bgn/18902.htm (letöltve: 2009. november 26.) U.S. Department of State, Background Note: China (2009. október) http://www.zsmmiertornala.edu.sk/usa.pdf (letöltve: 2009. október 20.) Norbert Dubovsky: Az Amerikai Egyesült Államok a kulcslyukon keresztül

http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemz%C3%A9sek_Arch%C3%ADvum/analysys_ 117_hu.html (letöltve: 2009. november 15.) Budapest Analyses, Energiafogyasztás és környezeti problémák Kínában

http://www.jed.or.kr/full-text/14-2/11.pdf (letöltve: 2009. november 15.) Terry Y.S. Wu: Economic Reform s in China: The Case of the Agricultural Sector , Journal of Economic Development 14. évf. 2. Szám, 1989. december

70

http://www.crikey.com.au/2009/03/10/chinas-bad-debts-leave-holes-in-the-silk-curtain/ (letöltve: 2009. november 9.) Crikey, China’s bad debts leave holes int he silk curtain (2009. március 10.) http://www.mtakpa.hu/kpa/download/1134658.PDF (letöltve: 2009. november 20.) Artner Annamária: A kínai működőtőke offenzívája, Statisztikai Szemle, 86. évf. 9.szám http://online.wsj.com/article/SB123698956400826279.html (letöltve: 2009. november 16.) The Wall Street Journal, U.S. Insists China Fears Over Debt Unfounded (2009. március 14.) http://www.mta.hu/fileadmin/2008/04/KinaInotai.pdf (letöltve: 2009. november 23.) Inotai András: Kína és az Európai Unió intézményes kapcsolatrendszere (2008. április 29.) http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=146786 (letöltve: 2009. október 25.) Világgazdaság, Kína a legnagyobb kihívás (2006. október 25.) http://hvg.hu/gazdasag.nemzetkozi/20070411_kina_energia.aspx?s=hl (letöltve: 2009. november 4.) hvg.hu, Kína még több olajat akar (2007. április 11.)

http://www.vg.hu/velemeny/elemzes/ujabb-osszeomlas-kovetkezhet-297762 (letöltve: 2009. november 27.) Világgazdaság Online, Újabb összeomlás következhet (2009. november 27.)

http://news.xinhuanet.com/english/2009-11/07/content_12406848.htm (letöltve: 2009. december 6.) China View, China suffers most from rising trade protectionism: MOC spokesman (2009. november 7.)

71