SZAKDOLGOZAT Dömök Diána 2009

SZAKDOLGOZAT

Dömök Diána 2009

BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI FİISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelezı tagozat Public Relations szakirány

ERİSZAK ÉS AGRESSZIÓ A KÉPERNYİN A GYERMEKEKNEK SZÓLÓ MŐSOROKBAN

Készítette: DÖMÖK DIÁNA

Budapest, 2009.

Erıszak és agresszió a képernyın a gyermekeknek szóló mősorokban

Tartalomjegyzék Ábrák jegyzéke ...........................................................................................................................4 1

Bevezetés, a témaválasztás indoklása.................................................................................5

2

A gyerekek viselkedésbeli problémáinak növekedése........................................................6 2.1

A mentális és viselkedésbeli zavarok áttekintése .......................................................7

2.2

A televízió, mint a problémák lehetséges forrása .....................................................13

2.2.1

Minek köszönhetı a gyermekkori problémák gyakoriságának növekedése?...13

2.2.2

Mennyi idıt töltenek a gyerekek a TV elıtt? ...................................................13

2.3

2.3.1

A TV-nézés káros hatása, a tartalomtól függetlenül.........................................20

2.3.2

A televízió hatása a család mindennapjaira ......................................................23

2.3.3

A felnıtt mősorok agresszív, erıszakos tartalmai ............................................24

2.3.4

A mai gyermekmősorok agresszív, erıszakos tartalmai...................................27

2.4 3

4

A televíziónézés káros hatásai ..................................................................................18

Mennyi káros hatással találkoznak a TV-t nézı gyerekek?......................................29

Szakmai vélemények a televíziós erıszak gyermekekre gyakorolt hatásairól .................33 3.1

Általános vélekedések...............................................................................................33

3.2

Megalapozott tudományos vizsgálatok.....................................................................36

3.3

Átfogó értékelés és vélemény a gyerekekre gyakorolt hatásról ...............................38

Mit kell tenni? A kérdéskör kezelése................................................................................40 4.1

Jogi elıírások ............................................................................................................40

4.2

A média gyakorlata (érdekeltség és ellenérdekeltség)..............................................45

4.3

Civil és szakmai törekvések......................................................................................48

5

Saját kérdıíves felmérés ismertetése ................................................................................49

6

Befejezés, összefoglalás....................................................................................................53

Irodalomjegyzék: ......................................................................................................................56 Mellékletek ...............................................................................................................................59

3.


Ábrák jegyzéke 1. ábra A televíziónézık korcsoport szerinti megoszlása .........................................................14 2. ábra A televíziózásra fordított idı napi átlaga ......................................................................15 3. ábra Tévénézésre fordított napi átlagos idı 4-17 éves gyermekek körében .........................16 4. ábra Tévénézésre fordított idı a 4-12 évesek és 13-17 évesek körében ...............................16 5. ábra A 4-14 évesek napi tévénézési görbéi 2007-ben...........................................................17 6. ábra Csatornatípusok közönségaránya a 4-14 évesek körében .............................................17 7. ábra Kedvenc tévécsatornák megoszlása 10 éves gyerekek körében ...................................18 8. ábra Erıszakot tartalmazó mősorok és mősorelızetesek aránya ..........................................31 9. ábra Az erıszak elıfordulásának aránya mőfajok szerint ....................................................32 10. ábra Korhatáros filmek nézettsége......................................................................................43

4.


„A média hatalmas kárt tud okozni a családnak, ha nem megfelelı, sıt torz képet mutat az életrıl, magáról a családról, a vallásról és erkölcsrıl.” II. János Pál Pápa, 2004

1 Bevezetés, a témaválasztás indoklása Társadalmunk jövıjének letéteményesei a jelen kor gyermekei, így kiemelt figyelmet kell fordítanunk a gyermekek fejlıdésére, az ıket érı hatásokra, az ennek következtében bekövetkezı változásokra. A gyermeket érı hatások jelentıs része a médiából, elsısorban a televízióból származik. A sokféle hatás közül talán a legnagyobb súlyú az erıszak megjelenése és térhódítása a képernyın, illetve ennek következményei, hatásai a gyermekkorú nézık fejlıdésére, személyiségére. A TV-nek a személyiségre gyakorolt hatása, a médium ereje közismert, vétek lenne ezt a hatást nem kihasználni a gyermekek fejlıdése szempontjából. De a jelenlegi és leendı szülıkben azonnal tucatnyi kérdés merül fel a téma hallatán. Nézzen-e tévét a gyerek? Ha igen, mit, mikor és mennyit? Manapság a kisiskolás gyermekek szülei szinte végeláthatatlanul tudnák ecsetelni dilemmáikat a gyermekük (gyermekeik) számára a lakóhelyük médiaszolgáltatóinál elérhetı, vagy az otthonukban ténylegesen rendelkezésre álló TV mősorokkal kapcsolatosan. Magam is – több éves általános iskolai pedagógusi múlttal és tapasztalattal – érzékelem a problémát: mit nézzen a gyerek a TV-ben, mire van lehetısége egyáltalán TV mősor kiválasztásakor, és vajon valóban azt kapja, amire igénye és szüksége lenne? Vajon hogyan viszonyulnak ehhez a médiumhoz és ezekhez a hatásokhoz a gyerekek és a fiatalok? Vajon használ-e értelmi, érzelmi fejlıdésüknek – mint állítják ezt, fıként azok, akik a televíziós és a számítógépes üzletben érdekeltek – ha naponta több órát is a képernyık elıtt töltenek? Vagy inkább azoknak van igazuk, akik a televíziót (és gyakran a számítógépet is) minden gonoszság forrásaként tartják számon? Akik azt állítják, hogy gyerekeink a televízióból áradó erıszak hatására válnak egyre agresszívabbakká, és a

5.


számítógép vonja el ıket a tanulástól, a hétköznapi, a valódi emberi kapcsolatok ápolásától? A téma aktualitását jól mutatja, hogy számtalan fórumon, közöttük éppen a médiában is, civil kezdeményezésre és hivatalos programként is vizsgálódások, viták, néha harcok folynak a témában. A jogi szabályozás is változó, nemzetközileg sem egységes. A televízió, a számítógép és az internet a modern világ technikai újdonságai, amelyek minden eddiginél erıteljesebben avatkoznak be mindannyiunk – így gyermekeink – életébe is. Nélkülük nemcsak ízetlenebb az élet, de olyan tápanyagokban is hiányt szenvedhetünk, amelyek az egészséges mentális fejlıdés nélkülözhetetlen elemei. De természetesen – akárcsak a valódi táplálék esetében – a rossz minıség vagy a túlzott fogyasztás könnyen ártalmassá válhat. Ebben a szakdolgozatban megkísérlem körbejárni és ismertetni a témával kapcsolatos legfontosabb kutatásokat és szakmai álláspontokat, valamint bemutatni a kapcsolódó felmérések statisztikai eredményeit, a 6-12 éves életkor közötti, úgynevezett kisiskolás korosztályra koncentrálva. Bemutatom és elemzem egy saját felmérés tapasztalatait. Végül kitérek az általam helyesnek vélt megközelítés és problémamegoldás alapvetı szempontjaira.

2 A gyerekek viselkedésbeli problémáinak növekedése Az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk a „problémás gyerek” kifejezést mind pedagógus vagy pszichológus szakmai körökben, mind szülıi megnyilatkozásokban. Gaddes 1985-ös munkájában közölt nemzetközi adatok szerint a tanulási zavarok elıfordulási gyakorisága – az általános iskolai populációra vonatkoztatva – 15% (idézi Gyarmathy, 1998). Mára ez az arány 20 %-ra tehetı. Úgy tőnik, nı az agresszív, erıszakos, magatartási vagy tanulási zavarokkal küszködı, hiperaktív, szorongó gyerekek száma. Mit is jelentenek ezek a fogalmak? Érdemes ezeket röviden áttekinteni, lényeges vonásaikat, jellemzıiket ismertetni, mielıtt megpróbálunk arra a kérdésre választ találni, hogy ki vagy mi okolható egyre gyakoribb megjelenésükért?

6.


2.1 A mentális és viselkedésbeli zavarok áttekintése Agresszió „Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon.”(Ranschburg, 2006, p.90) A gyermeki agresszió és az erıszak társadalmunkban gyakori, élénk vitákat kiváltó téma. Nem mindegy azonban, hogy az agresszió melyik típusáról beszélünk és gyermekünkben ez milyen mértékő. Mindenki tud ugyanis agresszívan viselkedni, a gyerekek is. Az agresszió elsısorban érzelmi állapot, amelyet mindannyian azonosan nevezünk, de mind másképpen élünk meg. Testileg minden emberben ugyanaz megy végbe: az érzelmi ingerhelyzetet fokozott adrenalin kibocsátás követi, amelyet agresszív érzésként élünk meg, ha agressziót kiváltó oka van. A veleszületett adottságok (pl. a temperamentum) vagy a szituáció (pl. a körülmények vagy a szubjektív érzések) befolyásolják az emberben végbemenı folyamatot. Az agresszió és a vele kapcsolatos – a körülmények által befolyásolt – magatartás tehát egészen természetes, az egyén és a csoport szempontjából fontos funkció (Rumpf, 2004). A nevelés gyakran találkozik a gyermek dühével, haragjával, ilyenkor azután a felnıttek nagyon agresszívnek tartják a gyerekeket. De nem szabad rögtön elítélnünk ıket! Az agresszió megjelenési formái között tudnunk kell különbséget tenni. Egyes tudósok három formát különböztetnek meg: a jóindulatú aktív–spontán mellett a reaktív–defenzív agressziót, amire az ellenséges érzülettel szembeni szorongás elhárítása jellemzı. Ha valaki fenyegetve érzi magát, a félelem agresszív cselekedetekre késztetheti. A félelem és az agresszió közötti összefüggést a gyermekeknél gyakran ki tudjuk mutatni. Az agresszió harmadik formája az aktív–destruktív viselkedés, nyilvánvalóan tudatos ellenséges és romboló tendenciákkal. Ez a fajta agresszió és csakis ez, a keletkezését, eszközeit és céljait tekintve destruktív agresszió játszik szerepet abban, amit felnıttek és gyerekek egymás kárára követnek el. Ez a biológiailag nem adaptív, rosszindulatú agresszió nem születik az emberrel, ezt életében sajátítja el (Rumpf, 2004).

7.


Hiperaktivitás A hiperaktivitás két alapvetı eleme a túlmozgás és az impulzivitás. A túlmozgás sokszor nem egyszerően azt jelenti, hogy a gyerek másoknál többet mozog, hanem azt, hogy rendezetlenül, nem a megfelelı idıben, helyen és módon mozog. Az impulzivitás azt jelenti, hogy a gyerek nem tudja megfékezni magát, viselkedését az impulzusok vezérlik. Elıbb cselekszik, és utána (esetleg) gondolkodik. Ezen jellemzık miatt lényegében folyamatos veszélyben vannak a hiperaktív gyerekek és a körülöttük lévık is. A hiperaktivitáshoz társulhat specifikus tanulási zavar (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, melyek meghatározása e fejezet késıbbi részében szerepel) és/vagy figyelemzavar. Mindezek azonban hiperaktivitás nélkül is felléphetnek. A hiperaktivitás fogalmának olyan értelmő, közkelető meghatározása, mely szerint hiperaktívnak,

figyelemzavarosnak

vagy

egyéb

pszichiátriai

„rendellenességgel”

rendelkezıknek általában azokat a gyerekeket tekintik, akik az iskolában, az órán nem tudnak nyugodtan megülni a helyükön, mással foglalkoznak, vagy nem képesek odafigyelni, zavarják a tanárt vagy a többi gyereket, ez csupán sértés a hiperaktív gyerekekkel a gyakorlatban foglalkozó szakemberekre, pedagógusokra nézve. Azt sugallja, hogy lényegében azért nevezik betegnek, „rendellenesnek” ezeket a gyerekeket, mert kellemetlenségeket okoznak. Ezen felül a hiteles meghatározás sokszor elmarad. Hiperaktivitás jellemzı tünetei: A hiperaktív gyermeknek nagy a mozgásigénye, rosszul tőri a monotóniát. Nagy benne az újdonság iránti igény. Ennek a három tényezınek a következtében aztán elıfordul, hogy nem tudja végigülni a tanórákat. Különösen igaz lehet ez akkor, ha kevésbé érdekes a tananyag, vagy csak egyszerően nem sikerül felkelteni és fenntartani az érdeklıdését. Ilyenkor unatkozni kezd, és elkezd magának érdekesebb elfoglaltságokat találni. Zavarni kezdi az órát, beszélget, játszik, olvas, esetleg feláll valamilyen mondvacsinált ürüggyel, csak hogy végre mozoghasson egy kicsit. A hiperaktivitás nagyon fontos jellemzıje, hogy az ilyen gyerekeknek nincs figyelemzavara, képes kitartóan figyelni, amennyiben újdonság utáni igénye kielégítésre kerül. Cselekvésük mindig célra irányul. Bármit is csinálnak, abban nagyon hatékonyak. Általában gyorsabban dolgoznak, mint a többiek, ami további problémák forrásává válhat,

8.


hiszen ha végeztek a feladatukkal, és még várni kell a többiekre, unatkozni kezdenek, és biztosak lehetünk benne, hogy találnak maguknak elfoglaltságot. Mivel a hiperaktivitás igazából személyiségjellemzınek tekinthetı, ezért a kezelésében nem a gyerek megváltoztatását tőzzük ki célul. El kell fogadnunk, hogy a gyerekek személyisége nagyon különbözı lehet: vannak csendes, visszahúzódó, nagyszájú, barátságos, stb. gyerekek és vannak – még ha ritkán is – hiperaktív gyerekek. Ezzel a ténnyel meg kell barátkoznunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk a kialakuló problémás helyzeteket. Szándékosan nem problémás gyereket írok, mert maga a gyerek nem tekinthetı problémásnak, viszont személyiségébıl adódóan könnyebben kerül zőrös helyzetekbe. Ilyenkor nagyon nagy a pedagógusok felelıssége. Fel kellene ismerniük és el kellene fogadniuk, hogy a gyermek hiperaktív, és ennek megfelelıen kellene vele bánni. Szorongás A gyerekek általában nem tudják szavakba önteni a szorongást. Nehézséget jelent számukra, hogy félelmeikrıl, aggodalmaikról beszéljenek. Szülıként elsısorban a mi felelısségünk, hogy észrevegyük gyerekünk megváltozott szokásait, érzéseit. Mi a szorongás? A mentálhigiénés szakemberek akkor használják a szorongás kifejezést, ha a gyerek fél, aggódik, és ez az állapot hosszan elhúzódik. Néhány gyereknél a félelem és aggódás konkrét helyzetekben lép fel, például a játszótéren vagy lefekvés elıtt. Más gyerekek attól szoronganak, hogy valami rossz történhet akármilyen helyzetben, iskolában, sötétben, stb. Ezek lehetnek normális reakciók. Szülıként arra kell odafigyelnünk, hogy mikor válik a gyerek félelme, nyugtalansága komolyabbá, erısebbé annál, amit a helyzet indokol (Babarczy, 2009). Az aggodalmak és félelmek nagyon gyakoriak mind a gyerekeknél, mind a felnıtteknél. Óvatosnak kell lennünk, hogy ne túlozzunk el egy apró problémát, vagy ne tévesszünk szem elıl egy valóságosat, ami hátráltathatja a gyerekünk fejlıdését. Ha szülıként gyerekünk életének valamennyi aggodalmát komoly problémaként kezeljük, az több kárt okozhat, mint amennyit használ: a gyerek kezdheti úgy érezni, hogy a világ nagyon veszélyes hely. Nem minden félelem és aggodalom kíván szakértıi segítséget, hiszen vannak olyanok, melyek természetesek és éppen azt mutathatják, hogy a gyermek érik.

9.


Melyek gyerekünk szorongásának jelei? - A szorongó gyerek sokat aggódik valamilyen veszély vagy fenyegetés miatt. Például attól tart, hogy megsebesül, kinevetik vagy pl. egy hozzá közelálló személy megbetegszik. - Ha gyerekünk szorong, légzése szaporábbá válik, jelentkezhet izzadás, hányinger, hasmenés, fejfájás. - A gyerekeknél a szorongással idegesség jár, elıfordulhat sírás, nyugtalan izgés-mozgás. - A szorongó gyerekek általában elkerülik a dolgokat, amitıl félnek, például nem akarnak játszótérre menni, hogy elkerüljék az ismeretlen gyerekeket, vagy kerülik az összejöveteleket, mert félnek elszakadni a szülıktıl. Milyen esetekben kell komolyabban foglalkozni a gyermeki félelmekkel, szorongással? 1. Nem múlik el: Tegyük fel, hogy gyerekünket bántották a játszótéren, és ez után egy ideig megijedt, szorongott, ha más gyerekek tartózkodtak a környezetében. Többet nem bántották, a gyerek félelme mégis megmaradt. Még, ha egy rossz emlékektıl mentes játszótérre mennek, akkor is rettegés fogja el. Ha ez a helyzet, akkor valószínőleg szakember segítségére van szükség ahhoz, hogy legyızze félelmeit. 2. Az aggódás idıvel romlik: Meg kell vizsgálnunk, mi történik, ha a kezdeti szorongásos reakció újabb problémákba fordult, különösen, ha testi tünetek, hányás, hasfájás, fejfájás jelennek meg. 3. Az élet más területein is megmutatkozik: Ha a gyerekünk félelem vagy szorongás miatt nem képes megtenni dolgokat, melyekkel korábban nem volt gondja, akkor oda kell figyelnünk. Ha úgy érezzük, hogy reakciói gátolják normális életét, és a növekedéssel egyre rosszabbodnak, kérjük szakember segítségét. Magatartászavar A magatartászavarok megjelenési formái és okai igen változatosak lehetnek. Oka lehet közvetlenül az idegrendszer súlyos éretlensége, mint például a hipermotilitás esetében. A hipermotilis gyerek állandóan matat, mocorog, nem tud a helyén megülni. A hiperaktívval ellentétben nagyon fáradékony, nagy az alvásigénye.

10.


Kialakulhat másodlagos tünetként, mintegy ráépülve a tanulási nehézségekre. Ilyenkor a gyerek az állandó stresszt és kudarcot okozó helyzeteket igyekszik elkerülni, például bohóckodással, hisztivel, vagy a társai ellen irányuló agresszióval. Okozhatja a családi szocializáció problémája, mint például: a nem megfelelı anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, érzelmi elhanyagolás, családon belüli erıszak, hospitalizáció, stb. Magatartászavarhoz vezethet, ha nem megfelelıek, a többségi társadalom számára nem elfogadhatóak a család által közvetített minták: például életvitelszerő bőnözés a családban. Problémát okozhat, fıleg kamaszkorban, a kortársak egymásra gyakorolt negatív hatása, amikor "rossz társaságba" keveredik a gyerek. Szintén okai lehetnek a magatartási problémáknak az osztályközösségben kialakuló csoportdinamikai jelenségek, mint például a bőnbakképzés vagy az ellenállás. Gyermekek esetében a koncentrációs nehézségeknél gyakran hiányzik a munkaképesség, azaz nem tudják, hogyan kezdjenek el egy munkát, nem dolgoznak tökéletesen és nem tudják ellenırizni az eredményt. Ezeket a dekoncentrált gyerekeket könnyen el lehet terelni, ki lehet zökkenteni, mert igen érzékenyek a külsı benyomásokra. Impulzívan reagálnak, néha hiperaktívak, azaz nem tudnak nyugodtan ülni és sokáig magukkal foglalkozni. Ezzel szemben mások a saját álomvilágukba menekülnek. Tanulási nehézségek A tanulási nehézségek nagyon szoros kapcsolatban vannak az elıbb említett magatartászavarral. A tanulási nehézségekkel küzdı gyermek nem tudja társai tudásszintjét elérni és a szülık gyakran nem tudnak mit kezdeni ezzel a problémával. A tanulási nehézségek a kisiskolás korosztály 4-6 százalékát, azon belül is túlnyomórészt a fiúkat érintik. Mostanság a gyermekkorban jelentkezı tanulási nehézségeket – a korszerőbb orvosi diagnosztikának, a pedagógiai ismeretek bıvülésének, valamint a szülık tájékozottságnak is köszönhetıen – egyre gyakrabban ismerik fel idıben. Mindez azért nagyon fontos, mert az elhanyagolt olvasási, írási, számolási zavarok kihatással vannak az érintett gyermek személyiségfejlıdésére és késıbbi életére, felnıttkorára.

11.


A tanulási nehézségek egyik csoportjába tartoznak azok a zavarok, melyeknek valamilyen hirtelen kiváltó oka van, például a család felbomlása, súlyos betegség stb. Ezek egyértelmően pszichés eredetőek. A másik kategóriába a beiskolázás kezdetétıl fennálló problémák sorolhatók. Ezeknél nagy valószínőséggel az agy biológiai érésében valamifajta gát, funkciózavar következett be, aminek következtében a két agyfélteke közötti kommunikáció egyensúlya megbomlik, nehézkessé válik. Kiemelendı, hogy egy mai gyereknek, aki születésétıl kezdve televízión, videón, interneten kapja a kész információkat, a hagyományostól eltérıek az olvasási, írási, számolási szokásai. Agyának felfogóképessége más mőködtetést igényel, és megjegyzı, megırzı memóriáját másképp használja. Meggyızıdésem szerint nagyon fontos lenne például, hogy a szülı úgy határozza meg a kisgyerek szokásait, hogy abba a tévénézésen kívül beleférjen az esti meseolvasás is egy tartalmilag, formailag szép könyvbıl. A tanulási nehézségek közül a leggyakoribbak: DISZLEXIA - az olvasás zavara A gyerek hiányosan ismeri fel a betőket és a szavakat. Gyakran társul beszédfejlıdési, valamint írás- és számolászavarral. DISZGRÁFIA - az írás zavara Helyesírási készség és a szavak betőzésének zavarát jelenti. Ezeknél a gyerekeknél kifejezetten hátrányos, ha a hagyományos módszer helyett az angol nyelvterületrıl átvett úgynevezett szóképolvasási módszerrel tanulnak meg olvasni, mert ha nem tudnak szótagolni, akkor helyesen írni sem lesznek képesek megtanulni. DISZKALKULIA - a számolás zavara Általában az írási és olvasási zavarhoz társulva jelentkezik, de bizonyos esetekben izoláltan is elıfordulhat.

12.


2.2 A televízió, mint a problémák lehetséges forrása 2.2.1

Minek köszönhetı a gyermekkori problémák gyakoriságának növekedése?

Vajon minek tudható be a fentebb bemutatott viselkedésbeli, mentális, tanulási, stb. zavarok elıfordulásának a tapasztalt mértékő emelkedése? Részben talán annak is, hogy a pedagógiai, gyermekpszichológiai, szociológiai tudományok és vizsgálati módszerek fejlıdésével sokkal árnyaltabban vizsgálható a gyermekek viselkedése, fejlıdése, így több olyan jelenséget ma a különféle zavarok között nevesítve számon tartunk, melyet korábban nem vagy csak jóval kevesebb esetben szőrtünk volna ki, illetve soroltunk volna a „problémás gyermek” fogalomkörbe. De úgy vélem, nem ez a jellemzı, nem ez a meghatározó hatás. Biztosan közelebb járunk az igazsághoz, ha általában egy új „tünetcsoport” megjelenésének okát új hatások, új körülmények megjelenésében keressük. Kézenfekvı feltételezésnek tőnik, hogy a televízió beépülése a gyermekek mindennapjaiba, és a televíziózás csaknem minden mást háttérbe szorító térhódítása közrejátszhatott ezen kedvezıtlen tendenciák megjelenésében és felerısödésében. Sarkosan fogalmazva: akár kizárólag a TV-t is okolhatnánk mindezért. De vajon valóban így van-e? Valóban ez az eszköz, mely az elmúlt évtizedekben a mindennapi életünk legszembetőnıbb változását hozta, ez gyakorolta volna szükségszerően a legerıteljesebb és ráadásul kedvezıtlen hatást a gyermekek fejlıdésére? A kézenfekvı és kényelmes IGEN válasz helyett a kérdéskör alaposabb vizsgálatot igényel. Kezdjük talán a „mértékkel”, a behatás, a ráhatás idıtartamával, vagyis a tévézésre fordított idı vizsgálatával.

2.2.2

Mennyi idıt töltenek a gyerekek a TV elıtt?

Saját, közvetlen tapasztalataink is azt sugallják számunkra, hogy az emberek többsége, de különösképpen a gyermekek túlnyomó része, igen sok – valószínőleg a kelleténél több – idıt tölt a televízió képernyıje elıtt. Idırıl idıre számtalan felmérés, statisztika próbál errıl a tényrıl objektív képet adni a számunkra. 13.


A gyermekek tévézési szokásainak vizsgálatában az elsı fontos kérdés, hogy a tévénézık között vajon milyen arányt képviselnek a gyermekek (1. ábra)?

1. ábra

Forrás: AGB Nielsen, 2009, internet letöltés

Az ábra számszerősíthetı adatai igazolják azt a véleményemet, hogy a gyermek tévénézı korosztály jelentıs részarányt képvisel. Hiszen a nap nagy részében 10-15% közötti hányadot jelentenek az összes nézıszámban, szinte csak az ötven és hatvan év közöttiek, valamint a hatvan év felettiek hányada nagyobb, természetesen leszámítva a késı esti tévézési idıszakot. A nézıszám megoszlása azonban még nem ad teljes képet. Ugyanis fontosabb kérdés az, hogy mennyi idıt töltenek a képernyı elıtt az egyes korcsoportok, ezen belül hol helyezkedik el a gyermekek korcsoportja. Errıl ad információt a 2. ábra.

14.


2. ábra 2005 egész év - A televíziózásra fordított idı napi átlaga Hétfıtıl Vasárnapig; 2h - 26h Total 4+

04:24

4-12 éves

03:10

13-17 éves

03:14

18-29 éves

03:03

30-39 éves

03:56

40-49 éves

04:41

50+ éves 00:00

05:47 01:00

02:00

03:00 04:00 ATV (óra:perc/fı) xx

05:00

06:00

07:00

Idıszak: 2005. Jan. 03. - 2006. Jan. 01.

(C) AGB Nielsen Médiakutató Kft.


Jól látható, hogy a 2005 évi adatokban a gyermekek átlagos televíziózásra fordított ideje nem nevezhetı kevésnek (3ó 10p), még akkor sem, ha vannak ennél jóval többet tévézı korcsoportok, jellemzıen az idısebb korosztály. Megemlítendı, hogy a felnıtt lakosság tekintetében az adatok még sokkolóbb eredménnyel szolgálnak, hiszen a 18 év feletti magyar népesség 2008 vizsgált idıszakában már több mint négy és fél órát (272 perc) ült a képernyı elıtt, fımősoridıben ez majd két órát (113 perc) jelentett. A gyermekkorúak tévénézésre fordított idejét tekintve a helyzet az utóbbi években nem túl sok változást mutat. A hitelesnek elfogadott AGB Nielsen Médiakutató Kft. mőszeres mérési eredményei alapján a gyermekek 2001 óta legalább három órát töltenek szabadidejükbıl tévénézéssel naponta (lásd 3. ábra). Igaz, ebben a vizsgálatban a teljes 18 év alatti korosztály szerepelt, míg jelen dolgozat inkább a kisiskolás, 6-12 éves korosztályra kíván koncentrálni.

15.


3. ábra Tévénézésre fordított napi átlagos idı 4-17 éves gyermekek körében 250 200

195

199

2001

2002

212

203

192

181

183

184

2006

2007

2008

Perc

150 100 50 0 2003

2004

2005 Év


2004 óta kedvezı tendencia érvényesült, és a képernyı elıtt töltött idı a gyermekek körében kissé mérséklıdött, naponta átlagosan közel fél órával. 2008-ban a 18 év alattiak átlagosan 184 percet szántak televízió nézésre, ami persze véleményem szerint még mindig túl sok. Számunkra fontos információ, hogy a vizsgált korcsoporton belül sajnos a kisebb gyermekek, a 12 év alattiak fordítanak több idıt a tévézésre szabadidejükbıl. 2008-ban ez a napi átlagokat tekintve, és fımősoridıre nézve is, igaz megállapítás. 2008-ra a két korcsoport közti olló egyre inkább szétnyílt, a tizenkét év alatti gyermekek naponta már több mint húsz perccel többet töltöttek a televíziós mősorok nézésével idısebb társaiknál. Fımősoridıben a két korosztály közötti különbség öt percre mérséklıdött (4. ábra). 4. ábra Tévénézésre fordított idı a 4-12 évesek és 13-17 évesek körében (percben)

250 219 200

201

205

194

199

194

200 184

199

191

183

187

180

177

170

Perc

150

193

100

50

egész nap, 4-12 éves egész nap, 13-17 éves este, 4-12 éves

77

79

73

71

72

2001

2002

2003

77

81 78

78

73

71

72

75

70

68

67

2005

2006

2007

2008

este, 13-17 éves

0 2004 Év


16.


Érdemes megvizsgálni azt is, hogy a nap során melyik a gyerekek által leginkább a tévénézésre szánt idıszak? Mit mutat a gyermek korosztály napi nézettségi görbéje (5. ábra)? 5. ábra


Az ábrából jól látható, hogy – amint az várható is – a hétvége délelıtt kiugróan magas értéket mutat, de ezen túlmenıen látható az is, hogy az esti tévézési idıszak jócskán belenyúlik a késıi órákba, ami a másnapi kipihentséget erısen megkérdıjelezheti. Tanulságos egy rövid pillantás vetni arra is, hogy milyen típusú csatornákat preferálnak a gyerekek (6. ábra). 6. ábra


17.


A 6. ábra egyértelmően azt mutatja, hogy a 4-14 éves kor közötti gyermek közönség elsısorban a kereskedelmi csatornákat nézi. Csak a második helyen állnak a kifejezetten ezt a korosztályt megcélzó gyerekcsatornák (terjesztésük jellemzıen kábelen történik). A közszolgálati csatornák pedig szinte eltörpülnek az elızıek mellett! A 7.ábra hasonló következtetést enged levonni, de itt már nem csak a csatorna típusok közötti tényleges nézettséget, hanem a konkrét csatornák közötti népszerőségi megoszlást láthatjuk. Ez az ábra az 5. részben ismertetésre kerülı, 10-11 éves korú általános iskolások között végzett saját felmérés alapján készült. (A „Melyik a kedvenc csatornád?” kérdésre adott válaszok eredménye.) A felmérés nem reprezentatív jellegő és viszonylag kis létszámú megkérdezésen alapult. Ennek tudható be a megoszlás adatok nagyléptékő, kvantált jellege. 7. ábra

Eurosport

3%

Spektrum

3%

Nickelodeon

3%

Animal Planet

6%

HBO

6%

Cartoon Network

10% 13%

Minimax

19%

TV2

35%

RTL Klub 0%

10%

20%

30%

40%

Kedvenc tévécsatornák megoszlása

Forrás: saját felmérés, 2009

Az RTL Klub vezetı helye a csatorna mősorpolitikája, mősorösszetétele alapján a késıbbiekben még indoklást nyer.

2.3 A televíziónézés káros hatásai Az elmúlt pár évtized annyi változást hozott az elektronikus szórakoztatásban, amennyi akkor is soknak tőnne, ha egy teljes évszázad során valósult volna meg. Több száz csatorna elıfizetésére van lehetıségünk, a vibráló doboz megállás nélkül, éjjel-nappal ontja magából a magyar vagy idegen nyelvő mősorokat.

18.


A kép, amit az adott pillanatban a monitoron látunk, a valóságban csupán 300 ezer fénypont, melyek kizárólag az emberi agyban jelennek meg kép formájában. A nézı valóságnak véli, amit a képernyın lát, holott annak a valósághoz alig van köze: a benyomást gyors kameramozgások, merész vágások, számítógépen elıállított terek és objektumok idézik elı. A tévé megformál egy mesterséges világot, mely az emberi agyban a valódi világ helyébe lép. Jerry Mander a „Négy érv a televízió megszőntetése mellett” címő, a TV-t kategorikusan elutasítók által azóta is sokat emlegetett mővében találóan jellemzi a televízió hatásmechanizmusát (Mander, 1980). Mander szerint a nézınek semmiféle hatalma, ellenırzési lehetısége nincs a képek felett, melyek a szolgáltató által meghatározott sorrendben és ritmusban érkeznek, és mi, a nézık, nem tehetünk mást: tehetetlenül és passzívan meredünk a képernyıre. Ha egy másik csatornára váltunk, gyakorlatilag ugyanez történik: a televíziót a szolgáltató irányítja, nem a nézı kedve, hangulata, érdeklıdése! Mindezt talán a sugárzott film megszakításával bevágott reklámanyag érzékelteti a legjobban: egyszerre – természetesen mindig izgalmas, feszült pillanatban – megszakad a mősor, és a nézı azon kapja magát, hogy már nem az addigi film hıseit figyeli, hanem csinos hölgyeket, akik valamilyen kiváló termék vásárlására buzdítanak. A televíziózás nem aktív, hanem passzív és unalmas tevékenység. A képek ugyanis olyan sebességgel áramlanak, hogy az ember minden mentális erejével arra összpontosít: egyáltalán követni tudja az eseményeket. A reakcióra semmi módja nincs. A televízió – ugyancsak Mander szerint – álnok és alattomos találmány: a folytonosan változó képek rabul ejtik az agyat, mely, mintegy hipnotikus állapotban, képtelen szabadulni a képernyıtıl. Véleményében sok igazság van, ezt a hazai szakemberek is részben elismerik. Kétségtelen, hogy a televízió könnyen válhat az emberek butításának, érzelmi és intellektuális eltompításának eszközévé. A nézı a képernyıre függeszti tekintetét, jólesik neki, hogy nem kell gondolkodnia, és kiüresedı agyába belopóznak a készülékbıl áradó normák, értékek, viselkedésminták. (Ranschburg, 2006) Ugyanakkor minden éremnek két oldala van. A mai ember számára a tévékészülék már megszokott bútordarab, és kevesen tudatosítják azt a rendkívüli hatást, amit ez a készülék a mindennapi életünkre gyakorol. Csak egy gombot kell megnyomnunk és máris elárasztanak

19.


az információk: filmek, koncertek, a legfrissebb hírek, sportesemények, ismeretterjesztı mősorok,

játékos

vetélkedık.

Ezek

pozitív

hatásai,

elınyei

szintén

nem

megkérdıjelezhetık. Érdemes áttekinteni a média hatásaival foglalkozó szakmai véleményeket, kutatásokat a tévénézés hatásainak értékelésére.

2.3.1

A TV-nézés káros hatása, a tartalomtól függetlenül.

A számtalan, elsısorban Amerikában végzett kutatás között gyakran egymásnak meglehetısen ellentmondó eredményőeket is találhatunk, meglepı, néha szélsıséges következtetésekkel is. Ezekrıl legtöbbször csak jól felkészült szakemberek tudják eldönteni, hogy a felmérések kellı szakmai alapossággal és körültekintéssel történtek-e, illetve

a

levont

következtetések

valóban

tudományosan

igazolható

ok-okozati

összefüggéseken alapulnak-e. A kutatások egy része a televízió, mint médium közvetlen – tartalomtól független – hatásainak vizsgálatával foglakozik, míg másik részük inkább a tartalomra és az információ közvetítés kontextusának hatásaira koncentrál. Nagy visszhangot váltott ki 2004-ben Dimitri Christakis amerikai kutatócsoportjának felmérése a televíziónézésnek a kifejezetten kiskorú (1-3 éves koszosztály) gyerekekre gyakorolt hatásáról, melyet a hazai szakvélemény is kiemelten említ (Ranschburg, 2006). Ez

a

vizsgálat

kifejezetten

arra

irányult,

hogy

a

kisgyerekek

figyelmére,

gondolkodásmódjára, tanulási folyamataira milyen hatást gyakorol a TV. A megállapítások ijesztıek voltak. A hivatkozott kutatók szerint a televíziómősorok képi megjelenítési jellegzetességei, az éles vágások, a képáramlásnak a mindennaposnál jóval nagyobb sebessége óhatatlanul kórosan befolyásolja az agy normális fejlıdését. A kicsiny gyermekeket a televíziónézés túlingerli, a tartós hatás bizonyos értelemben „átprogramozza” az agymőködésüket. Minél hosszabb idıt töltenek a kisgyermekek a képernyı elıtt, annál nagyobb valószínőséggel lesznek iskolás korukra nyughatatlanok, impulzívak, a figyelemkoncentráció zavarának egyértelmő jeleivel. Ráadásul – véleményük szerint – mindez a hatás független a mősorok tartalmától, kizárólag a képi megjelenítés sajátosságainak eredménye lenne.

20.


Olyan megállapítások is napvilágot láttak, mely szerint a tévénézés során, rövid idın belül, az agy az éberséget jelzı béta hullámokról a hipnotikus állapotra is oly jellemzı alfa hullámokra vált, vagyis ilyenkor az információk mintegy megkerülik az agy kritikai centrumát. Így a látott erıszak és dekadencia szinte beépül a gyermek személyiségébe, bármilyen morális értékítélet hozzákapcsolása nélkül. Persze ezek az állítások legtöbbször ugyan orvosoktól, de gyakran nem a téma kutatásában jártas szakpszichológusoktól, szociológusoktól származnak. Azok a kutatási eredmények, melyek azt az állítást vélik bizonyítottnak, mely szerint a tévénézés a nézett mősor tartalmától, minıségétıl, a tévézés egyéb szociális körülményeitıl függetlenül, önmagában káros hatású, jellemzıen négy fı érv köré csoportosíthatók. Elsıként azt emeli ki számos kutató, hogy a televízió egyszerően elveszi a gyermekektıl az idıt, amelyet sokkal hasznosabb tevékenységre fordítanának tévénézés helyett (tanulás, olvasás). Objektivitás tekintetében erısen sántító beszámolók szólnak egy amerikai kisvárosról, amelynek lakói önkéntesen teljes tévémentességet vállaltak egy hónapra. A beszámolók szerint a tévémentesség rendkívül hasznosnak bizonyult a családok mindennapi életében. Sajnos a média által feltupírozott, kizárólag szülıi, szubjektív beszámolókon alapuló „vizsgálati eredmény” erısen kérdéses. Másrészt joggal teszi fel az ember a kérdést, vajon honnan lehet tudni, hogy pontosan milyen tevékenységtıl veszi el a TV a gyermekek idejét? Egyéb pozitív pedagógiai, családi, stb. hatások híján nem más „haszontalan” és káros tevékenységgel töltenék ki idejüket a gyakran elhanyagolt gyermekek? Második tipikus érv a tévénézés ellen (tartalomtól függetlenül), hogy a gyermekek sok idıt töltenek a tévéképernyık elıtt (ami egyébként igaz is), fıként az esti órákban, ami szükségszerően az alvásra, pihenésre fordított idı csökkenését eredményezi. Ennek egyenes következménye a másnapi fáradtság, alacsonyabb teljesítmény, a koncentrálás hiánya. Ez a megállapítás alapvetıen igaz, hiszen a tévénézésre fordított idıt bemutató statisztikák is ezt igazolják. Azonban túlzás lenne kategorikusan mindennemő tévézés ellen fellépni emiatt, ahelyett, hogy a megfelelı idıtartamot és idıpontot próbálnánk kitőzni gyermekeink napirendjében, és mindenképpen törekednénk a megfelelı pihenés és kikapcsolódás biztosítására, még a tévénézés mértékletes megtartása mellett is.

21.


Több kutatói vélemény erısíti azt a tévézés elleni érvet is, mely szerint – Dimitri Christakis korábban említett kutatási eredményeihez hasonlóan – a képernyın látható mősorok vizuális hatása folyamatos „vibrálásra” készteti a gyermeket, arra, hogy figyelmével villámgyorsan kövesse a száguldó, pergı képsorokat. A gyereknek nincs nyugalma, folyamatosan valami újat kell figyelnie, ez megakadályozza ıt a tartós koncentrálásban, és abban, hogy figyelmét a belsı vágyainak megfelelı dologra tudja összpontosítani. El kell ismernünk, kétségtelen, hogy az élet és a televízió ritmusa élesen különbözik egymástól. Érdemes megjegyeznünk, hogy ebben a tekintetben éles különbség figyelhetı meg a televíziózás (fıleg a hazai televíziózás) hıskorából származó gyermekmősorok képi világa, vágási technikája és a mai számítógép animációval készült rajzfilmek vizuális effektjei között (pl. Futrinka utca, illetve Pókember). Ez a felpörgetı hatás azonban környezı világunk számtalan más forrásából is ér bennünket, illetve gyermekeinket. Ugyancsak hiba lenne emiatt megszüntetésre kárhoztatni a televíziót, különös tekintettel arra, hogy más, szakmailag valóban megalapozott kutatások bebizonyították, hogy ezek a hatások nem vezetnek közvetlenül a gyermekeknél káros jelenségek, pl. hiperaktivitás kialakulásához. A tévézés ellenérveinek negyedik csoportja a gyermeki képzelet fejlıdésének akadályoztatása köré csoportosítható. Bizonyos kutatói vélemények szerint a televízió akadályozza a gyermeki képzelet mőködését, megfelelı fejlıdését. A tévé készen nyújtja a gyermeki gondolkodás számára a képeket, ezáltal – véleményük szerint – a gyermeki gondolkodás visszaesik, egyfajta mentális renyheség alakul ki, hiszen nincs szükség a gyermek saját képalkotására hallott vagy olvasott anyag alapján, a televízió mindent készen rendelkezésükre bocsájt. Ez meglehetısen súlyos érvnek tőnik, hiszen a gyermekek gondolkodását – különösen a 3-8 életév közötti korban – a képalkotás jellemzi. Ilyen korban még nem rendelkeznek absztrakt fogalmakkal, így a képalkotó képesség tulajdonképpen magát a gondolkodást jelenti. Tehát a képalkotó képesség csökkenése a fantázia, a kreativitás, sıt az intelligencia fejlıdésének csökkenését eredményezné. Mindezek a hatások a televízió, mint eszköz lényegébıl fakadnának, a közvetített tartalomtól függetlenül. A szakmailag megalapozott kutatások és kiegyensúlyozott vélemények azonban nem ilyen sötét képet festenek. Errıl bıvebben a 3. fejezetben írok.

22.


2.3.2

A televízió hatása a család mindennapjaira

A mai viszonyok között nem könnyő definiálni a család fogalmát, az elmúlt évtizedekben ugyanis a családok radikális változásokon mentek át. Az okok közül csak felsorolásszerően említenék néhányat: nıi foglalkoztatottság, növekvı szülıi életkor, engedékenyebb szülı – gyermek kapcsolat, az apák nagyobb mértékő bevonása a nevelésbe. Egy család mindennapjaiba manapság már a tévé is beleszól, hiszen: -

alakítja a családi életmódot

-

átszervezi a családi együttlétek formáit

-

hozzájárul a családtagok közötti viszonyok átalakulásához

-

átalakítja a konfliktuskezelési normákat

-

átalakítja a személyközi kommunikációs mintákat

-

új szokásokat hoz létre

-

meghatározza a napirendet.

Az elmúlt évtizedek alatt igen jelentısen megváltozott a családokban a szabadidı felhasználása, a kultúra és a televíziómősorok „fogyasztása”. Az a tény, hogy az európai országok lakossága egyre inkább lakásában tölti az estét és az otthonon kívüli családi szórakozás csak a magasabban képzett, szők társadalmi réteg körében tapasztalható, a tévé elterjedésével van összefüggésben. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a televízió bezárta a családot otthonába. Sajnos ezzel együtt azonban nem hozta közelebb egymáshoz a család tagjait. Mind a családtagok egymás közötti kapcsolatairól, mind a tévénézési szokásokról sokat elárul, hogy: -

hol van a tévékészülék elhelyezve a lakásban

-

hány készüléke van a családnak

-

milyen körben szokták nézni a televíziót

-

ki dönti el, hogy mit néznek

-

milyen szempontok szerint válogatják a mősorokat

-

a család hogyan fogadja az információkat

-

beszélgetnek-e a látottakról.

23.


Mivel a szülık leterheltsége igen nagy (manapság egy „átlagos” anyuka dolgozik, háztartást vezet és gyermeket nevel, az apuka gyakran többlet munkákat vállal), természetes, hogy estére a szülı fáradt, türelmetlen és szívesen veszi a tévé „segítségét”, ami pár órára leköti a gyerekeket. Ez is lehet oka, hogy a tévé központi helyet foglal el a lakásban. A készülék abban a helyiségben található ahol a család a legtöbbet tartózkodik. A legtöbb

családban

a

tagoknak

megszokott

ülıhelyük

van,

sıt,

a

nézıhelyek

elrendezıdésébıl a családi kapcsolatrendszer váza is leolvasható. A kommunikációs rendszert is átalakította a televízió a családon belül. Mivel a családtagoknak tévénézéskor akad szabadidejük egymás számára így a családi társalgás beleolvad a tévézési helyzet, a mősor által kiváltott beszélgetésekbe. Így persze kevesebbet beszélgetnek egymással, hiszen senki sem szeretné, ha a másik zavarná a film alatt. Ezzel viszont a gyerekeket megfosztják attól a lehetıségtıl, hogy magyarázatot kapjanak kérdéseikre, vagyis éppen az a pozitív hatása nullázódik le a televíziónak, amely arra irányul, hogy a sok válasz és magyarázat révén nevelıeszközzé váljon. Egyértelmően káros hatás, ha a televízió akadályozza a családtagok közti elmélyült beszélgetéseket. A gyerekek úgy érezhetik, a felnıttek nem figyelnek rájuk. Így aztán az esetek többségében a család együtt van ugyan a közös tévézések alatt, azonban ennek érdemi tartalma nincsen, a gyermek egészséges fejlıdését nem segíti elı.

2.3.3

A felnıtt mősorok agresszív, erıszakos tartalmai

Az utóbbi két évtizedben, elsısorban a kereskedelmi csatornák megjelenésével, a hazai televíziózást elárasztotta a brutalitás és az agresszió. A sugárzott óriási mennyiségő akciófilm révén esténként vérbe és lángba borulnak a tévéképernyık. És a nézık között – természetesen – ott ülnek a kisebb-nagyobb gyermekek is. Az erıszak ilyen mértékő térhódításával szinte egyidıben megjelentek különbözı civil kezdeményezések annak érdekében, hogy legalább a fejlıdı, kiforratlan lelkivilágú gyermekeket kíméljük meg (kíméljék meg a TV társaságok) az eredendıen felnıtt nézıknek szánt szennyáradattól. Bizonyos eredmények születtek is ezen a téren, mint például

a

megfelelı

(késı

esti,

éjszakai)

idısávokba

terelése

a

legdurvább

mősortípusoknak, illetve a képernyın megjelenı, korhatárra figyelmeztetı feliratok és piktogramok. (Ezekrıl a késıbbiekben még bıvebben szólok.)

24.


Ennek ellenére a gyermekek számtalan felnıtteknek szóló akciófilmet és egyéb erıszakos mősort néznek meg, szinte kikerülhetetlenül, hiszen az esti fı mősoridı a felnıtt nézık igényeit követve elsısorban ilyen témákkal van tele, és a családi tévézés résztvevıi a gyerekek is. A televíziómősorok káros hatásainak megítélésében sokáig tartotta magát az úgynevezett katarzis-elmélet, mely szerint a televízióban látott erıszak hatására a nézıben felgyülemlett agresszív érzelmek csökkenhetnek, sıt meg is szőnhetnek a látott erıszakos cselekményben való közvetett részvétel által. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egyfajta „kiélési” lehetıséget jelent a képernyın megjelenı agresszió, eliminálja a belsı feszültségeket, késztetéseket. Mára a katarzis-elmélet a szakértık részérıl elutasításra talált, még legfıbb képviselıje, Feshbach is felülbírálta hipotézisét (idézi Szilády, 1999). Ma már a tudósok abban jórészt egyetértenek, hogy a médiában ábrázolt erıszak nézıkre gyakorolt hatásának mechanizmusa nem egyszerő és nem direkt, azaz nem mondhatjuk, hogy azok a nézık, akik a média kínálatából sok erıszakot “fogyasztanak”, maguk is szükségszerően és egyértelmően a mősorok hatására agresszívak lennének, vagy magát az erıszakot pozitívan ítélnék meg. Ugyanakkor az erıszak mediális megjelenítése bizonyos körülmények között kedvez ezen magatartásmódok kialakulásának. így a képernyın megjelenı erıszak hatása függ a nézı típusától, a tévénézés körülményeitıl, a látott agresszió mértékétıl, módjától, stb. Különösen alkalmas a nézı agresszivitásának növelésére a filmek által közvetített erıszak, ha: • „1. a képernyın élı, valós szereplık elıadásában jelenik meg, vagyis nem rajzfilm vagy tudományos-fantasztikus film; • 2. az erıszakot tartalmazó program a valós élet eseményeit eredeti felvételen közvetíti; • 3. gyermekek vagy serdülık a nézık; • 4. a nézık elızıleg frusztrált állapotban voltak; • 5. a nézı maga agresszív viselkedéső; • 6. a nézı szokásos agressziórepertoárja a látottakhoz hasonló”. (Vetró-Csapó, 1991, p.36)

25.


A hazai szakirodalom más összefoglalást is közöl az agresszív hatást kiváltó feltételekrıl, ezek azonban lényegében hasonló tényezıket emelnek ki, illetve alátámasztják, hogy a konkrét ábrázoláson túlmenıen a kontextus igen nagy jelentıségő. (Vetró-Csapó, 1991) Ezek a lényegi szempontok: • 1. jutalom adása, vagy a büntetés elmaradása az elkövetett erıszakért, • 2. az erıszaknak, mint jogosnak a beállítása, • 3. az áldozatnak, mint a való élet áldozatának ábrázolása, • 4. a tettesnek, mint a nézıhöz hasonlító személynek ábrázolása, • 5. az erıszaknak, mint kifejezetten rosszakaratúnak és szándékos sérülést okozónak az ábrázolása, • 6. az erıszaknak, mint valósnak és nem kitaláltnak ábrázolása, • 7. a nézı számára tetszetıs erıszak, • 8. igen izgalmas tartalom, akár erıszakkal, akár anélkül, • 9. kritika nélkül bemutatott erıszak. Persze nem csak az akciófilmek dömpingje befolyásolhatja a gyermekek mentális fejlıdését. Nem kisebb hatást gyakorol(hat) rájuk az egyéb, erıszakos és durva tartalmú mősorok sora, mint egyes valóságshow mősorok, bőnügyi magazinmősorok és a naponta többször jelentkezı híradó mősorok. Ez utóbbiak, a híradó mősorok, önmagukban is megérdemelnek néhány további gondolatot. A televíziók híradói – lényegükbıl adódóan – hihetetlen töménységben sőrítik össze mindazt a szörnyőséget, amit az emberiség nap mint nap produkál, gyakorlatilag a bolygónk bármely pontján. Médiakommunikációs alapelvek közül a legfontosabb a közönség figyelmének megragadása (Domokos, 2005). Az ember pedig felkapja a fejét borzalmas, megdöbbentı események hallatán, mint például a földrengés, cunami, háború, gyilkosság, halálos baleset, stb. Ez bizonyítottan hatással van a rendszeresen tévézı felnıtt életkorú nézıkre is, hát még a fogékony gyermekekre! Ugyanakkor a híradó már más típusú üzenetet küld a gyermekeknek, különösen a 8 év felettieknek, akik már egyre inkább képesek megkülönböztetni a játékfilmek fikciós világát a realitástól. A híradó ugyanis a valós világot mutatja be, konkrét valóságos események felvételeivel sokkolja a nézıket. Itt nem kitalált történetek pozitív és negatív figurái küzdenek egymással vagy a természettel,

26.


számtalan vizuális trükkel látványossá tett akciófilmekben, hanem valós bőnözık, valós katonai csapatok „tevékenysége”, vagy éppen földrengések, autós tömegbalesetek következtében láthatunk a valóságban is vérzı, megnyomorított, vagy éppen halott emberek tucatjait. A nevelési szakemberek és a szülık véleménye is megoszlik abban a tekintetben, hogy vajon meg kell-e óvnunk a gyermekeket a híradó borzalmaitól? Nem vezet ez egyfajta szorongáshoz, eltúlzott félelemhez az élet minden percében és minden területén, a gyermek biztonságérzetének megingásához? Vagy ellenkezıleg, ha már ilyen világban élünk, és ebben lesznek kénytelenek felnıni és élni gyermekeink is, akkor már helyesebb, sıt szükséges is felkészítenünk ıket az élet szörnyőségeire? Valószínőleg nem lehet egyszerő, sarkosan alkalmazható szabályt adni erre feleletként. Bizonyára nem helyes a gyermeket hermetikusan elzárni a felnıtt világ valóságától és kizárólag a gyermeki világ békéjét és harmóniáját láttatni velük egész felnıttkorukig. Lassan meg kell ismerjék világunk ellentmondásait, néha tragikus eseményeit, az ember tehetetlenségét a természet erıivel szemben. De nem szabad, hogy ez uralja gondolkodásukat, gyermeki világukat. A biztonságot nyújtó családi légkör, a nyugodt együttlétek, beszélgetések segítséget kell nyújtsanak a látottak megértésében, helyes értékelésében, feldolgozásában.

2.3.4

A mai gyermekmősorok agresszív, erıszakos tartalmai

A felületesen gondolkodó felnıtt hajlamos azt hinni, hogy ha meg akarja óvni gyermekét a televízióból áradó erıszak mindennemő káros hatásától, akkor elegendı eltiltania gyermekét a felnıtteknek szóló mősorok megtekintésétıl, és nyugodt lehet, ha gyermeke kizárólag gyerekmősorokat „fogyaszt”. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerő. A gyerekek számára sugárzott mősorok legalább annyi erıszakot tartalmaznak, mint a felnıttek filmjei, legfeljebb kicsit más képi megjelenítésben (pl. rajzfilm). A kutatók egy része szerint a rajzfilmek, legalább is a „klasszikusnak” nevezhetı rajzfilmek (pl. Tom és Jerry, Gyalogkakukk, Disney-filmek), ártalmatlanok a gyermek nézık számára az ábrázolt erıszak hatásai tekintetében. Egyrészt azért, mert a gyermekben viszonylag korán kialakul a képesség, hogy különbséget tegyen fikció és realitás között (ez a gyermekek 7-8 éves korára tehetı). A nem realitásközeli rajzfilmeken az erıszak elveszti

27.


valóság talaját, és a gyermeknek a valódi élethelyzetekben nem jut az eszébe, hogy a filmen látott agresszív cselekedetet utánozza. Másrészt pedig azért, mert az ábrázolás vidám, komikus, így a gyerekek ezeket a filmeket egyáltalán nem érzékelik erıszakosnak. Felismerik, hogy az agressziónak nincs megrázó következménye, azaz nem valódi. Hazai kutatók idézik a fenti véleményeket, de azonnal megfogalmazzák a – jogos – kételyeiket is (Vetró-Csapó, 1991). A rajzfilmeket nem csak az említett, 8 éven felüli korosztály nézi, a kisebbek pedig még nincsenek birtokában a sokat hangsúlyozott realitásfikció felismerés képességének. Ezen kívül fontosnak tőnhet megjegyezni, hogy a humor kétélő fegyver. Egyrészt bagatellizálja az erıszakot, másrészt az öncélú agresszió olyan hétköznapi formáit teszi a gyermek szemében elfogadhatóvá, mint például a kötekedés vagy a káröröm. Jeles hazai kutatók is úgy vélik, hogy a féktelen agresszivitás beáramlása a hazai televíziózás gyermekmősoraiba a Tom és Jerry és ahhoz hasonló rajzfilmsorozatok megjelenésével kezdıdött (Ranschburg, 2006). Talán meglepı ez a vélemény, de ez az egyébként kedves, számtalan humoros és játékos ötletet tartalmazó rajzfilm – alaposabban belegondolva – valóban tele van az agresszió különbözı szintő és mértékő elemeivel. Már az alapötlet is ez, az egyik szereplı folyamatos ártó szándéka a másik szereplıvel szemben (hasonlóan, mint pl. a Gyalogkakukk sorozatban a kakukkmadár és a farkas szerepe). A történet gerince is a különbözı ártalmas akciók felvonultatása valamelyik szereplı rovására. És a nézı gyermek is ehhez szokik hozzá, ez épül be bizonyos mértékig gyermeki mesevilágába. Persze – a rajzfilmek sajátos törvényszerőségeinek megfelelıen – az ott látható durva akciók valójában nem okoznak semmilyen komoly, visszafordíthatatlan károsodást az elszenvedıben. Az agresszív cselekedet eredménye csak egy újabb humorforrás lesz, és nem érvényesülnek a valóság fizikai és biológiai törvényszerőségei. Így pl. a szitává lıtt macska nagyon vicces, mivel a testén minden lyukból, mint a szökıkútból, spriccel a megivott folyadék, de semmiképpen nem hal meg ettıl. Vagy a mázsás kıtömbtıl palacsintává lapított farkas is mulatságosan néz ki, de már a következı jelenetben ismét vidáman és egészségesen szalad. Az ilyen típusú cselekedeteknek a rajzfilmek világában valójában nincs súlyos, visszavonhatatlan következménye. Jogosan tehetı fel a kérdés, vajon elhiszik a gyerekek, hogy ez így történik a valóságban is? Vajon helyes képet alakítanak ki ezek gyermekmősorok (különösen sok ilyet nézve) az

28.


erıszakos cselekedetek következményeirıl, az elszenvedı személy érzéseirıl, rá gyakorolt hatásáról? Nyilván nem a Tom és Jerry rajzfilmektıl kell elsısorban és mindenáron megóvni a kisgyermekeket, az agresszív személyiségjegyek erısödésére ezeknek nagy valószínőséggel csekély hatása van. De a „kedves” rajzfilmek valóságos tartalmán és a gyermek gondolkodásmódjára, agresszív cselekedetekkel kapcsolatos ítéletalkotására gyakorolt hosszú távú hatásán mindenképp érdemes elgondolkodni. Az említett, úgynevezett klasszikus rajzfilmek valójában csak a kezdetet jelentették. A mai akciórajzfilmek – különösen talán az ázsiaiak (japán Manga) – még koncentráltabban tartalmaznak erıszakos eseményeket, és még inkább erre építenek a történetek dramaturgiájában. A képi megjelenítés is egyre sokkolóbb lett az utóbbi években. Nem véletlen, hogy Japánban 2002-ben legalább 560 személy (többségük gyerek) kapott görcsrohamot, közülük sok gyermeket kellett epilepsziás jellegő tünetekkel kórházba szállítani egy különösen erıteljes, villódzó vizuális effekteket tartalmazó rajzfilmsorozat – a PocketMonster, más néven Pokemon – következtében (Poole-Wilson – Kumakura, 2002). (Sok számítógépes játékon azóta fel is tüntetik ennek a vizuális hatásnak a veszélyét.) Ugyanakkor a gyermekmősorok száma – a külön gyermekcsatornák megjelenésével és elszaporodásával – rendkívüli mértékben megnıtt. Így tehát semmiképpen nem célszerő a gyermekek tévézésének családi szabályozását kizárólag azzal az egyszerő és kényelmes intézkedéssel elintézni, hogy a gyerekek nézzék a nekik szánt gyermekcsatornákat!

2.4 Mennyi káros hatással találkoznak a TV-t nézı gyerekek? A dolgozat korábbi fejezeteiben láthattuk, hogy a gyermekek által a képernyı elıtt eltöltött idı igen sok, valamint azt is, hogy akár a felnıtt televíziómősorok, akár a gyermekcsatornák mősorai, tele vannak erıszakot ábrázoló jelenetekkel. De az erıszakkal való „találkozás” mennyisége a tévéképernyıkön ennél pontosabban is meghatározható, számszerősíthetı. Az elmúlt évtizedekben – fıként az Egyesült Államokban, mely média nagyhatalomként e kérdéskörben különösen érintett – számos tartalomelemzés készült a képernyıre kerülı agresszivitásról. Ezek közül talán a legjelentısebb a Televíziós Erıszak Nemzeti Kutatása (National Television Violence Survey – NTVS), mely nem csak azt vizsgálta, hogy 3 29.


egymást követı éven keresztül mennyi erıszak jelenik meg az amerikai polgárok televíziójában, hanem azokat a jellemzıket is, melyek az agresszív viselkedést vonzóvá teszik a nézı számára, és arra késztetik ıt, hogy elsajátítsa és utánozza az ilyen magatartást (ismerteti OSG, 2001). Az igazán alapos és nagy ívő felmérés legfontosabb tapasztalatait a szakemberek az alábbi 5 pontban szokták kiemelni, összefoglalni (Ranschburg, 2006): 1.

A televízióban bemutatott mősorok 61 százaléka tartalmaz valamilyen erıszakot, de ezeknek csupán 4 százalékában mutathatók ki jól érzékelhetı erıszakellenes vonások.

2.

A televíziós mősorokban megjelenı erıszakos interakciók 44 százalékában olyan negatív hısök vesznek részt, akik – az agressziótól függetlenül – vonzó, utánzásra érdemes tulajdonságokkal rendelkeznek.

3.

Az erıszakos mősorok 43 százaléka humoros; vagy úgy, hogy a humor magát az agresszív cselekményt, vagy úgy, hogy az elkövetık tulajdonságait, karakterét jellemzi.

4.

Az ilyen mősoroknak közel 75 százalékában az agresszív aktust nem követi azonnali büntetés, vagy legalább a cselekmény helytelenítése.

5.

A programok 40 százalékában szerepelnek olyan negatív jellemő figurák, akik sohasem, vagy csak nagyon ritkán szembesülnek agresszív viselkedésük következményeivel.

A számok önmagukért beszélnek. Külön figyelmet érdemelnek az agresszív cselekedetek körülményeivel foglakozó következtetések, mely szerint az agresszió jórészt büntetlenül marad, nincsenek szükségszerően súlyos következményei az elkövetıre nézve, sıt, gyakran humoros és vidám jelenség. Fıként az angolszász országokban végeztek hasonló jellegő tartalomelemzéses vizsgálatokat, ezek eredménye is hasonló képet fest az erıszakkal való tévés találkozások mennyiségérıl és jellemzı körülményeirıl. A hazai vizsgálatok közül jól szemlélteti, hogy mennyi erıszakos jelenetet tartalmazó mősorral találkoznak a gyermekek, az ORTT 2003-as felmérése, amely az erıszakot tartalmazó mősor-elızetesek aránya csatornák szerinti adatait tartalmazza (idézi Virág, 2007). Bár hozzá kell tenni, hogy az elızetesek gyakran éppen a leginkább akciódús

30.


jeleneteket tartalmazzák, nyilván a nézık érdeklıdésének felkeltése érdekében. Az arányok minden esetre elırevetítik a tényleges mősorok ilyen jellegő tartalmi arányait is. 1. Táblázat

I. negyedév Csatornák

MTV TV2 RTL Klub Duna TV Hálózat TV Összesen

Mősorelızetesek db 292 324 288 56 960

II. negyedév

Erıszakot tartalmazó mősorelızetesek db % 64 22 151 47 150 52 11 20 376 39

Mősorelızetesek Db 202 356 359 531 1448

Erıszakot tartalmazó mősorelızetesek db % 13 6 93 26 168 47 131 25 405 28 Forrás: Virág, 2007, p.12

A táblázatban megfigyelhetı az RTL Klub „vezetı” szerepe, itt látható a legtöbb akciófilm, krimi, horror, stb. Nyilván ennek köszönheti magas nézettségét és a gyerekek körében tapasztalható kedveltségét is (lásd korábbi diagramok). Érdemes egy másik hazai média-tartalomelemzés eredményeibıl is idézni (Szilády, 1999). A felmérés – többek között – a szakmai elnevezés szerinti „nem-zenés-fikciós” mősorok és elızeteseik között vizsgálta azok erıszaktartalmát. Mindezt a kiválasztott 5, nagy nézettségő csatorna kínálatában (a TV3 azóta, 2000-ben megszőnt). Az eredményeket a 8. ábra mutatja. 8. ábra Erıszakot tartalmazó mősorok és mősorelızetesek aránya 100% 80%

42%

41%

42%

46%

45%

59%

58%

54%

55%

71%

60% 40% 58% 20%

29%

0% MTV1

Duna TV

TV2

RTL Klub

TV3

Erıszakot nem tartalmazó

42%

71%

41%

42%

46%

45%

Erıszakot tartalmazó

58%

29%

59%

58%

54%

55%

Forrás: Szilády, 1999, p.58

Az ábrából látható, hogy a mősorok és elızeteseik kb. 60 százalékában megjelenik az erıszak. Ha pedig csak a mősorszámokat (elızetes nélkül) vizsgáljuk, akkor az arány még rosszabb. Az ilyen típusú mősorok közel kétharmadában legalább egyszer, valamilyen formában megjelenik az agresszió (Szilády, 1999). 31.


A számunkra legfontosabb információt ugyanezen médiatartalom-elemzésben az erıszak elıfordulásának mőfajok szerinti aránya mutatja (Szilády, 1999), lásd 9. ábra: 9. ábra Az erıszak elıfordulásának aránya mőfajok szerint 100% 23% 80%

67%

60% 40%

29%

40%

77%

71%

60% 20% 0%

33% Filmek

Sorozatok

Színház

Rajzfilmek

Erıszakot nem tartalmazó

23%

40%

67%

29%

Erıszakot tartalmazó

77%

60%

33%

71%

Forrás: Szilády, 1999, p.58

Az aggressziót tartalmazó rajzfilmek, azaz a kifejezett gyerekmősorok aránya igen magas, a filmekkel vetekszik! Ráadásul a vizsgálatok rámutattak, hogy az agresszió adott mősorszámon belüli idıtartamát vizsgálva a rajzfilmek kiugróan magas értéket mutatnak. Idıarányosan ezekben fordul elı a legtöbb agresszió, megelızve a filmeket is! (Szilády, 1999) Érdemes egy kis kitérıt tenni a valós bőnözés médiamegjelenítése felé is, hiszen nem csak a fikciót bemutató mősorok tartalmaznak erıszakot, hanem a hétköznapi élet (a „való világ”) eseményeirıl beszámoló mősorok is (Kék fény, Híradó, Magazinmősorok, stb.). A bőnözésrıl és erıszakról szóló hírek és fikciók hagyományosan kiemelkedı teret kapnak a médiában. A média elsısorban a súlyos, erıszakos, személyelleni cselekményekre koncentrál, a megjelenítés arányai ellentétesek a hivatalos statisztikák arányaival. Média tartalomelemzések egyértelmően azt mutatják, hogy a médiában az erıszakos, személyelleni, szexuális bőncselekmény felül-, a vagyon elleni pedig alulreprezentált módon jelenik meg. Vagyis az elıfordulásuknál sokkal nagyobb gyakorisággal jelennek meg a képernyın az erıszakos bőncselekmények és a tényleges arányuknál sokkal kevesebb hír szól a vagyon elleni bőncselekményekrıl. Pl. Elizabeth J. Marsh 1991-ben végzett felmérése szerint az USA-ban az erıszakos/vagyon elleni arány 8:2 a médiában, és 1:9 a bőnügyi statisztikákban (idézi Virág, 2007).

32.


Mire egy gyerek 18 éves lesz, átlagos televízió nézési szokásokat feltételezve 200 ezer erıszakos cselekményt és 40 ezer gyilkosságot lát az amerikai televíziócsatornákon (NCCEV, 2005). A 8-18 év közötti gyerekek több idıt töltenek a tv és a számítógép elıtt, mint amit bármi más aktivitással töltenek, az alvást leszámítva. Ráadásul a kisebb gyermekek különösen veszélyeztetettek, mert - nagyobb hatást gyakorol rájuk a média (különösen az elektronikus médiumok), - nehezebben választják el a valóságot a fantáziától, - nem tudják az erıszak indokát, mozgatóit megérteni, - megfigyeléssel és utánzással tanulnak.

3 Szakmai vélemények a televíziós erıszak gyermekekre gyakorolt hatásairól 3.1 Általános vélekedések Nem kétséges, hogy egyre több gyerek fejlıdésében ismerhetık fel különféle fejlıdési zavarok: hiperaktivitás, szorongás, agresszivitás, beilleszkedési rendellenességek. De nem lehet, hogy nekünk, felnıtteknek a lényegi okok keresésére, a felelısség vállalására nincs elég erınk, így hajlamosakká váltunk egy lényegesen egyszerőbb megoldásra, és „ne keressetek tovább, itt a bőnös, minden probléma egyetlen de mindenképpen legfıbb okozója” felkiáltással mutatunk a tévére? A tévéerıszak negatív hatása három különbözı módon is érvényesül: - pszichológiailag félelmet kelt a nézıkben, - morálisan érzéketlenné teszi ıket a szenvedés látványával szemben, végül - a gyakorlati életben a látott erıszak mintául szolgálhat, utánzásra ösztönözhet különösen a gyermekek között.

33.


Gyermekorvosok és pszichológusok ajánlása szerint 3 év alatt egyáltalán nem javasolt a tévénézés. Nemcsak azért, mert nem értik a látottakat, hanem a lehetséges negatív fizikai, egészségügyi, mentális következmények miatt sem. A tévé egy olyan passzív kikapcsolódási forma, ami felnıtt korban, meghatározott keretek közé szorítva teljesen elfogadható. A baj azzal van, hogy a szülık - egy divatos kifejezéssel élve - elektronikus babysitternek használják, vagyis odateszik elé a gyereket, amikor nincs idı foglalkozni vele. És a gyerek persze válogatás nélkül nézi a mősorokat. Ebben komoly szerepet játszik, hogy felborultak a klasszikus családi szerepek és értékek. Nincs idı a gyerekkel beszélgetni, játszani, mert a nık is legalább olyan keményen dolgoznak, mint a férfiak, így egyébként is kevés idıt tölt együtt és otthon a család. A filmekrıl a felnıttek általában tudják, hogy nem a realitást jelentik. A gyerekekben 4-6 éves korban alakul ki a mesetudat, ami azt jelenti, hogy a mesét és a valóságot már el tudják választani egymástól. Gyakran elhiszik azt, amit a tévében látnak, ezért félni kezdhetnek különféle szörnyektıl, szellemektıl. A híradó pedig "hitelesen" szolgáltatja a világ híreit, csak azt felejtjük el, hogy a saját, illetve a szerkesztık szőrıjén át. Az emberek többsége elhiszi, hogy az a fontos, amit ott hallunk, mert olyan személyektıl halljuk, akik kompetensnek és szimpatikusnak tőnnek. Szinte megvalósíthatatlan, de igazából az lenne az ideális, ha óvodás korban egyáltalán nem nézne tévét a gyerek - vallja a pszichológus. „Ekkor kell megtanulnia, hogy hogyan kell a kortársaival viselkedni, tanulja a szociális normákat, ezeket meg élıben lehet igazán elsajátítani. A fantázia fejlıdése szempontjából ugyancsak nagyon fontos, hogy a gyerekek ne készen kapják a képi információt, hanem egy mese elolvasásakor maguk találják ki, hogy nézhetnek ki a szereplık, a helyszín. Nem beszélve arról, hogy a kisgyermekkori meseolvasás milyen fontos az »olvasóvá nevelés« szempontjából.” (Szigeti, 2008) Pszichológusok és gyermekorvosok egyetértenek abban, hogy kisiskolás korban is nagyon fontos a tévémősorok szőrése, ezért sokan közülük nem értenek egyet a "tévé a gyerekszobában" elvvel, mert ennek következtében teljesen kikerül a kontroll a szülı kezébıl. A pszichológusok többsége szerint leginkább a 14 éves kor az, amikor már lehetne hagyni a gyereket szülıi felügyelet nélkül tévét nézni. De akkor sem sokat, és nem éjszaka! Nem kétséges, hogy a gyerek – nyolc-tízesztendıs koráig – a képernyı elıtt veszélyeztetettebb helyzetben van, mint a felnıtt. Ennek az az oka, hogy a gyerek 34.


nehezebben tesz különbséget a képzelet és a valóság, a játék és a valóság között, mint a felnıtt. Számára a filmben látott események ugyanúgy megtörténnek, mint a valóságban, ezért nehezen érti meg, hogy az egyik filmben agyonlıtt színész vidáman ugrabugrál a következıben, illetve, a virtuális és a valódi tér felcserélhetısége miatt nehezen fogja fel, hogy aki a valóságban válik hasonló támadás áldozatává, az garantáltan és mindörökre képtelen ugyanilyen színészi mutatványra. A gyerekek figyelmét nem könnyő viszonylag hosszú ideig – a kicsikét négy-öt percig, a nagyokét tíz-tizenöt percig – folyamatosan a képernyın tartani. Ehhez – a tartalmi kérdések mellett – pergı ritmusra, változatos, élénkre vágott képanyagra van szükség. A gyerekek általában nem erıszakot, agresszivitást, hanem mozgalmasságot akarnak látni a képernyın, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a nyílt, fizikai agresszió ábrázolása meglehetısen mozgalmas képsorokat eredményez. Amikor a gyerekmősorok készítıi felismerték, hogy a gyerekek odafigyelnek a képernyın megjelenı erıszakra, azt hitték, hogy ez az agresszivitás iránti „kötelezı” érdeklıdés jele, és úgy vélték, az ilyen jelentıs, veleszületett érdeklıdést érdemes kiszolgálni: sorra gyártották az erıszakosnál erıszakosabb filmsorozatokat, pedig a gyerekeknek mindebbıl csupán a mozgalmas képsorokra lett volna szükségük – az agresszióra nem. Szinte a televíziózás elterjedésével egy idıben láttak napvilágot az elsı elemzések, melyek azt tőzték ki célul, hogy feltérképezik a televízió személyiségre gyakorolt hatását, ezen belül külön figyelmet szentelve a gyerekeknek. S minél több tanulmány készült, annál ellentmondóbb álláspontokat ismertettek (Ginott, 1977): -a televízió káros a gyerek számára, kedvet csinál az erıszakhoz, és érzéketlenné teszi a gyerekeket az emberi szenvedés iránt; -a televízió jó a gyerekek számára: az eljátszott erıszak segítségükre van abban, hogy megszabaduljanak ellenséges indulataiktól; -a televízió kevéssé hat a gyerekekre: személyiségüket és értékrendszerüket szüleik és barátaik alakítják ki, nem pedig a képernyın látott történetek.

35.


A tömegkommunikáció térhódító eszköze, a televízió életünk szerves része, hiszen az információs társadalom megköveteli a naprakészséget, a tájékozottságot, a televízió „távolbalátásával” milliók számára teszi lehetıvé a nagyvilággal való kapcsolatot. Nehéz egyértelmően jellemezni a szerepét, a különbözı álláspontok sokszor egymásnak ellentmondóak. Hallhatunk olyan vélekedést, miszerint a televízió „az emberiség jótevıje” vagy „a gyerekek dadája, a fiatalok iskolája, a felnıttek szórakozása, az öregek társasága”, lehet a „tömegek pihentetıje és informálója”, s ugyanakkor „az emberiség megrontója”, „a szem, illetve a szellem rágógumija” vagy csak egyszerően „idiótadoboz”, hogy csak a leginkább közszájon forgó elnevezéseket említsem. Az emberek gondolkodását, véleményalkotását olyan mértékben befolyásolja, amilyenre a többi tömegkommunikációs eszköz nem képes. Az általa megteremtett nyilvánosság nagyobb hatású, mint az írott médiumoké (Kósa, 1998), a „függıségnek” nehezen szabhatunk határt. A televízió nemcsak befolyásolja, hanem alakítja is a valóságot.

3.2 Megalapozott tudományos vizsgálatok Számtalan helyen, igen sokféle módon vizsgálták a kérdést: van-e összefüggés a televízióban látott agresszivitás és a gyermek gondolkodásmódja, viselkedése között? Ezek a vizsgálatok egyre alaposabbak és körültekintıbbek lettek az elmúlt évtizedekben, így eredményeik is egyre pontosabban körvonalazzák a jelenséget és az összefüggéseket. Az úgynevezett korrelációs kutatások az egyes jelenségek közötti összefüggések kimutatását és az összefüggés erısségének mértékét határozták meg. Az eredmények vitathatatlan összefüggést mutattak a médiában megjelenı erıszak és az emberi – különösképpen a gyermeki – agresszív magatartás valamennyi formája között. A kapcsolat kétség kívül fennáll, de ezek a vizsgálatok nem tárták fel az ok okozati összefüggéseket. Két jelenség együtt járása korántsem jelenti azt, hogy az egyikbıl szükségszerően következik a másik megjelenése. A fordított összefüggés sem kizárt, hiszen lehet, hogy éppen azok a gyerekek nézik gyakrabban a károsnak mondott tartalmú filmeket a tévében, akik eleve agresszívabbak. Az összefüggések valódi irányát kísérleti kutatásokkal próbálták feltárni. Gondosan megtervezett laboratóriumi kísérletekben elemezhetı és összehasonlítható az erıszakos tartalmú mősort megtekintı és a normál gyerekmősort megtekintı csoportok viselkedése. 36.


Az ilyen kísérletekben még az olyan finomabb különbségek és hatások kimutatására is mód van, hogy a filmbeli erıszakos cselekedetet követi-e büntetés, föloldja-e az erıszakot valamiféle katarzis a filmben. Nem meglepı módon ezekben a megrendezett kísérletekben az erıszakos mősorok hatására növekedett az agresszív viselkedés a gyermekekben. De nem minden gyermeket befolyásolt ez azonos módon, egyfajta hajlam, „prediszpozíció” jelentısen szerepet játszott a hatás érvényesülésében. A kísérleti „steril” körülmények megkérdıjelezik a valós körülmények közötti hatás érvényesülését, és a hatás tartósságát, személyiségformáló erejét is. Az úgynevezett pszichológiai terepkutatások már valós, életszerő környezetben vizsgálták a kérdést. A legkézenfekvıbb módszer két különbözı hatásoknak kitett csoport viselkedésbeli, személyiségbeli jellemzıinek összehasonlítása. Rendkívül érdekes – bár ugyancsak nem meglepı – eredményekkel szolgált az a vizsgálat, mely egy –földrajzi adottságai miatt – a televíziótól elzárt kanadai városka gyermekeinek viselkedését hasonlította össze egy átlagos, észak-amerikai város tévézı gyermekeivel (idézi Ranschburg, 2006). Sıt, a késıbbiekben, a kisvárosba is eljutott a televízió, így lehetıség volt a helybeli gyerekeken megfigyelni a változásokat. Egyértelmően jelentkezett a hatás. Pszichológiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy a városka gyermekei kevésbé voltak agresszívak a tévémentes korszakban, mint a szomszéd városban tévézı társaik, és náluk is megnıtt az agresszív viselkedés, amint a tévézés mindennapi életük részévé vált. A televízió ellenesség megrögzött hívei a mai napig is talán ezt a vizsgálatot citálják a legtöbbet, mint a gyerekekre gyakorolt káros hatás cáfolhatatlan bizonyítékát. Pedig a kétségtelen tények és általános összefüggések bemutatásán túl még számtalan részletkérdést nem tisztázott ez a vizsgálatsorozat sem. Pl. a nézett mősorok tartalma. A televízió megjelenésével együtt az életvitelben bekövetkezett változások, a kisvárosi környezetben a média megjelenésével elıidézett hatások bizonyára árnyalják a jelenséget. Fontos, alapvetı jelentıségő következtetések levonását célozták meg az úgynevezett longitudinális, azaz nyomonkövetı vizsgálatok. Az agresszivitás hatásának tartósságát, tényleges személyiségformáló hatását kívánták ilyen módon kimutatni. Az ilyen típusú, rendkívül idıigényes, precíz szakmai munkát igénylı vizsgálatok igazolták azt a feltételezést, hogy a 3-8 esztendıs korban történı tévézés minıségének fontos szerepe van a személyiség alakulásában. Ha valaki életének ebben a szakaszában naponta több órát tölt el az erıszakos mősorok nézésével, nagy a valószínősége, hogy felnıtt korára agresszívabb emberré válik a többieknél. Életében gyakrabban várhatók agresszív jegyek megjelenése – 37.


közlekedési

kihágások,

családon

belüli

erıszak,

stb.

–

mint

azokénál,

akik

gyermekkorukban nem néztek agresszív mősorokat. Természetesen nem válnak szükségképpen bőnözıkké, gyilkosokká, de életvezetésükben többnyire tetten érhetı ez a kétségtelenül fennálló hatás. Persze az ok-okozati összefüggések itt is vitathatók, hiszen az erıszakos filmek nézése itt lehet, hogy csak tünet. A veleszületett hajlam (prediszpozíció), a neveltetés szociális és egyéb körülményei egyaránt okai lehetnek az agresszív felnıtté válásnak és az agresszív filmek gyermekkori kedveltségének.

3.3 Átfogó értékelés és vélemény a gyerekekre gyakorolt hatásról A szakmai vizsgálatok egy nem elhanyagolható csoportja – némi elfogultsággal – véli igazoltnak, hogy a televíziózás kifejezetten káros hatással van a gyermekek intellektuális fejlıdésére és az iskolai munkájuk eredményességére. A szakirodalom széleskörő áttanulmányozása alapján egyértelmően megállapítható, hogy ez a vélemény, legalább is ilyen egyszerősített, sommázott formában, nem helytálló. Az iskolai teljesítmények és a televíziózásra fordított idı korrelációja létezhet, de ez nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést. A csökkenı teljesítményeknek nem szükségszerő oka a televíziózásra fordított idı növekedése, hanem együtt járó jelensége. A bonyolult és összetett családi, szociális,

személyiségfejlıdési

okok

egyszerre

okozzák

jellemzıen

az

iskolai

teljesítmények csökkenését és a tévézés szerepének felértékelıdését a gyermek elfoglaltságában. A szakma kiegyensúlyozott, túlzásoktól mentes, általános vélekedése szerint a gyermek iskolai teljesítménye akkor a legjobb, ha a televíziózás beépül rendszeres tevékenységi formái közé, kiválasztja és megnézi az ıt érdeklı és életkorához illı mősorokat, de a tévézés nem válik elsırendően fontos idıtöltéssé az életében. A gyermekekre gyakorolt hatás tekintetében a nézett program minısége sokkal fontosabb, mint a televízió saját – a konkrét mősortól független – hatásai. A gyermeki fantázia és érdeklıdési kör szélesítését, érzelmi gazdagodását eredményezı mősorok mindenképpen pozitív hatást gyakorolnak nézıikre, szemben az értelmetlen akciófilmekkel és bugyuta rajzfilmekkel. Sıt, kijelenthetı, hogy az információkban gazdag tévémősorokat általában az átlagosnál jobban tanuló gyerekek nézik. Persze ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy ezek a gyerekek a televízió megfelelı mősoraitól váltak okosabbakká, de a jobban tanuló gyermek

38.


inkább keres megfelelı, színvonalas mősorokat, azok pedig semmi esetre sem rongálják intellektusát. A gyenge iskolai teljesítmény és az úgynevezett negatív tévémősorok preferenciája azonban kétségtelenül összefügg. A két jelenség szoros korrelációt mutat. Azt azonban nem sikerült eddig egyértelmően bizonyítani, hogy a nemkívánatos tévémősorok rendszeres nézése játszik-e szerepet az intellektus és az iskolai teljesítmény alacsony szintjében, vagy fordítva: ezeket a mősorokat eleve azok a gyerekek választják, akik különbözı okok miatt rossz tanulónak számítanak. Az összefüggések vizsgálatánál, a hatások elemzésénél körültekintıen kell eljárni, mert a jelenségeket (pl. iskolai eredmény) igen sok más körülmény is befolyásolja, amelyek ellensúlyozhatják a televíziózás akár pozitív, akár negatív hatásait is. Az értelmiségi családból származó, meleg családi légkörben nevelkedı, kellı odafigyelésben részesülı gyermekek iskolai teljesítménye akkor kiemelkedı lehet, ha egyébként viszonylag sok idıt töltenek a tévékészülék „negatív” mősorai elıtt. Valamint az alacsonyabb IQ-val rendelkezı gyerekek iskolai teljesítménye sem fog jelentısen emelkedni, ha több oktatófilmet és kevesebb erıszakos mősort néznek meg a televízióban. Ha pedig kifejezetten a mősorok tartalmára koncentrálva akarunk összefüggést megállapítani

a

gyermekek

személyiségfejlıdésével,

akkor

is

kiegyensúlyozott

megállapításokkal találkozunk a szakmai körökben. Nem vitatott, hogy van korreláció az erıszakos média-tartalmak, a látott erıszak és az agresszív viselkedés között a gyerekek és fiatalok estében, de ennek ok-okozati összefüggése nem egyértelmő, a hatást számos más körülmény befolyásolja, ráadásul nem elhanyagolható mértékben. Az erıszakos média tartalom nem szükséges vagy elégséges feltétele az agresszív magatartásnak. Az igazi kérdés valójában az, hogy mennyire fontos az egyéb hatásokhoz képest. Az erıszakos médiatartalom mértéktelen és nem kontrollált „fogyasztása” felerısítheti a meglévı agresszív hajlamokat, számtalan más ok miatt kialakult késztetést. Ugyanakkor – és éppen ezért – az erıszakos médiatartalom kiiktatása, vagy jelentıs csökkentése a gyermekek körében még nem fogja önmagában az agresszív és erıszakos viselkedés határozott visszaszorulását eredményezni.

39.


4 Mit kell tenni? A kérdéskör kezelése. 4.1 Jogi elıírások A gyermekek által nézett televíziós mősorszámok káros hatásai kiküszöbölésére, de legalább is csökkentésére vagy elfogadható keretek közé szorítására, a hazai jogrendszer kötelezı jellegő elıírásokat ad a média szereplıi számára. Ezek a jogszabályok a legfontosabb alapelvek tekintetében az Európai Unió elıírásaival és ajánlásaival, valamint más nemzetközi jogi elıírásokkal összhangban vannak. A gyermekek jogait nemzetközi szinten az úgynevezett New York-i Egyezmény rögzíti, melyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Ebben alapvetı jogként szerepel a kiskorúak véleménynyilvánítási szabadsága, valamint hangsúlyozásra került a tömegtájékoztatási eszközök kiemelt szerepe abban, hogy a gyermek hozzájuthasson a szociális, szellemi és erkölcsi jólétét elımozdító, fizikai és szellemi egészségét biztosító tájékoztatáshoz. A New York-i Egyezmény rendelkezésein túl az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérıl és a gyámügyi igazgatásról a gyermek jogának tekinti a fejlıdésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások elleni védelemhez való jogot. Ezen belül külön kiemeli az információs ártalommal szembeni védelemhez főzıdı jogukat. (Alapvetıen idetartozik a gyermekek Internettel együtt járó káros hatásoktól való védelme is.) A törvény ugyanakkor elıírja azt is, hogy a médiának a káros tartalomtól való megóvás mellett biztosítania kell, hogy a gyermek a fejlettségének megfelelı, ismeretei bıvítését segítı, a magyar nyelv és kultúra értékeit ırzı mősorokhoz hozzáférjen, védelmet élvezzen olyan káros hatásokkal szemben, mint a győlöletkeltés, az erıszak és a pornográfia. Az Uniós szabályozást a „Televízió határok nélkül” címő EU direktíva, valamint „A határon túli televíziózás európai egyezménye” tartalmazza, amelyek elvárásai ugyancsak beépültek a hazai jogrendszerbe (az úgynevezett Médiatörvény 2002 évi módosításával). Az európai – és így a hazai – szabályozás televíziós erıszak megjelenítésével kapcsolatos elveit az EBU (European Brodcasting Union) 1991-ben megalkotott irányelvei a következıképpen fogalmazzák meg:

40.


“Miután a konfliktus és az ezzel összefüggı erıszak az ember sajátja, természetszerőleg gyakran képezik a szórakoztató és fikciós mősorok központi részét. Lényeges azonban, hogy az erıszak indítékai hitelesen legyenek ábrázolva, és ne jelenjenek meg indokolatlanul csak azon célból, hogy szórakoztassanak vagy a nézettséget emeljék. Ok nélküli erıszaknak nincs helye. (…) Az erıszak vagy agresszív magatartás olyan ábrázolása, amely utánzásra késztet, kerülendı. Az ártalmatlannak feltüntetett erıszak, illetve a fizikai vagy lelki erıszak olybéli bemutatása, mint a konfliktusok megoldásának eszköze, mindenáron kerülendı. Fontos, hogy az erıszak indítékai mellett az erıszak destruktív következményei is ábrázolódjanak, valamint, hogy az erıszak alkalmazása, mint a problémák megoldásának eszköze, kritikusan legyen bemutatva.” (Idézi Szilády, 1999. p.56) Magyarországon a fiatal nézık káros befolyásolásának alapvetı szabályait a rádiózásról és televíziózásról szóló – médiatörvényként közismert – 1996. évi I. törvény tartalmazza, azon belül is az 1/A fejezet (A kiskorúak védelme, 5/A§ - 5/F§). Terjedelmét tekintve viszonylag szőkszavú a törvény teljes hosszához viszonyítva. Ebben került elıírásra a gyakorlatból már mindenki számára ismerıs, a tévéképernyık sarkában megjelenı, korhatárra utaló piktogram is. A szőkszavú alaptörvény alkalmazásában, értelmezésében támpontot nyújt az ORTT 1494/2002. (X.17.) sz. határozata a mősorok minısítésénél irányadó szempontokról. A törvény elıírásai szerint minden mősorszámot 5 meghatározott kategória valamelyikébe kell besorolni. A besorolástól függ a lehetséges közzététel (adásba kerülés) idısávja, valamint a mősorszám kezdetekor kötelezı, korhatárra vonatkozó közlés és a mősor alatt a képernyın alkalmazandó piktogram. Az I. kategóriába a korhatár nélkül megtekinthetı mősorszámok tartoznak. Az ORTT irányadó szempontjai szerint az ide sorolt mősor nem tartalmazhat olyan mértékben félelmet és támadó indulatot keltı jelenetet, amelyet a 12 év alatti gyermek még nem képes feldolgozni, illetve nem közvetíthet olyan magatartásmintákat, amelyeken keresztül az erıszak kritika nélkül jelenik meg, és amelyet a gyermek nem képes fikcióként értelmezni A II. kategóriába azok a mősorszámok sorolandók, amelyek a 12 éven aluli gyermekekben félelmet kelthetnek, illetve amelyeket – koruknál fogva – nem, vagy félreérthetnek. Megtekintésük a 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Az ORTT

41.


irányadó szempontjai szerint ezek a mősorok a 12-16 éves korosztály érettségi szintjének megfelelıek legyenek, szem elıtt tartva, hogy ez a kor meghatározó a gyermek értékrendszerének, világképének kialakulása szempontjából. Ne állítson a mősorszám negatív eszményképeket az ifjúság elé, illetve a fıhıs által alkalmazott erıszak erkölcsileg igazolható legyen. Elvárt az erıszak ábrázolásában a visszafogottság. A III. kategóriába sorolandók azok a mősorszámok, melyek a 16 éven aluli nézık fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlıdésére kedvezıtlen hatással lehetnek, elsısorban az erıszakra és szexualitásra közvetett utalással, illetve a konfliktusmegoldás jellemzıen erıszakos megoldásával. Megtekintésük 16 éven aluliak számára nem ajánlott. A közzététel 21.00 és 05.00 között történhet. Az ORTT iránymutató állásfoglalása a 16-18 éves korosztályt már olyan nézıközönségnek tekinti, amely képes az akciódús, erıszakos elemeket is tartalmazó mőveket fikcióként, a valóságtól távol esıként értelmezni, de mégsem megengedhetı a nyersebb, direktebb megjelenítése az erıszaknak, elsısorban ezen nézıcsoport csekély élettapasztalatai miatt. Fontos szempont a közvetített társadalmi üzenet (pl. ne dicsıítse az erıszakot, ne adjon káros értékorientációt kábítószer fogyasztás, idegengyőlölet, stb. területen). A IV. kategóriába sorolandók azok a mősorszámok, melyek a kiskorú (tehát a 18 éven aluli) nézık fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlıdésére kedvezıtlen hatással lehetnek, elsısorban azáltal, hogy meghatározó elemük az erıszak, vagy a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. Megtekintésük 18 éven aluliak számára nem ajánlott. A közzététel 22.00 és 05.00 között történhet. Az ORTT irányadó szempontjai szerint az ide sorolandó mősorokban az elıfordulás gyakoriságát tekintve az erıszak halmozottan van jelen, az erıszak intenzitását tekintve durva, brutális, az ábrázolás módját tekintve az erıszak részletezı, elnyújtott, realisztikus vagy naturális, a közvetített üzenet jellemzıen ártalmas mértékő. Az V. kategóriába azok a mősorszámok sorolandók, melyek a kiskorú (tehát a 18 éven aluli) nézık fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlıdésére súlyosan kedvezıtlen hatással lehetnek, elsısorban azáltal, hogy pornográfiát, vagy szélsıséges, öncélú erıszakot tartalmaznak. Az ilyen mősorszám nem tehetı közzé. Az ORTT állásfoglalása itt az erıszak brutalitását és kegyetlenségét ártalmatlannak vagy éppen dicsıségesnek feltüntetı mősorokat sorolja ide.

42.


A Médiatörvény egyes részei csak némi bizonytalansággal értelmezhetık. Nem teljesen egyértelmő az erıszak ábrázolásánál az öncélúság kérdése, vagy az agresszivitás követendı példaként beállítás kérdése, függetlenül a bemutatott agresszió jogos vagy jogtalan voltára. Ez utóbbinál kiemelendı az a körülmény, hogy a pozitív fıhıs, aki nagy nehézségek során kiharcolja az igazságot, vagyis a jó gyız azáltal, hogy viszonozza és alkalmazza az erıszakot, sértheti a Törvény 5§ 3. cikkelyét, miután követendı példává válik: lehet vele azonosulni, és ugyanakkor egyik fı tulajdonsága az esetek nagy részében, a morális vagy jogi állásponton túl, az agresszió képessége és sikeressége. Természetesen nem ezek az értelmezési bizonytalanságok jelentik az egyetlen és legnagyobb problémát az erıszakábrázolás gyakorlati kérdéseiben. De érezhetı, hogy az alapelvek szigorú érvényre juttatását meglehetısen nehéz a szolgáltatóknál elérni, amíg az értelmezés is lehetıséget ad vitákra. Ahogy mondani szokták: minden szabály annyit ér, amennyit betartanak belıle. Így sokat mond az alábbi diagram (8. ábra), amely 10-11 év közötti, általános iskolások között végzett saját felmérés alapján (lásd 5. fejezet) mutatja, hogy milyen korhatár jelzéső mősorokat nézhetnek meg a gyerekek (saját bevallásuk alapján). 10. ábra

Korhatáros mősorok nézettsége Korhatár nélküli mősorok: 13%

18 éven felüli mősorok: 10% 16 éven felüli mősorok: 23%

12 éven felüli mősorok: 54%

Forrás: saját felmérés, 2009

A grafikon alapján elmondható, hogy a 16 éven felülieknek szóló mősorokat már nézik a 10-11 évesek, és a vizsgálat egyéb kérdéseibıl kiderül, hogy inkább egyedül, mint szüleikkel, bár sokan megjelölték mindkét lehetıséget, azaz hol egyedül, hol szülıvel tévéznek. Elıfordul a 18 éven felülieknek szóló filmek megtekintése, igaz, a kis mintaszámú saját felmérésben megeshet, hogy csak „vagányságból” is adtak néhány ilyen értelmő választ a gyerekek. 43.


Érdekes kérdés a civil szféra, azaz a szülık tájékozottsága és véleménye a jogi szabályozottságról. Egy 2001-ben végzett, 500 budapesti általános iskolás gyermek szüleinek megkérdezésén alapuló kutatásból – többek között – az derült ki, hogy a szülık 76 százaléka nem tudta, hogy törvény írja elı, mely idıpontok között sugározhatnak gyermekre ártalmas mősorokat a szolgáltatók! (Szilády – Baranyai, 2002) Önkritikusan meg kell állapítani, hogy ez nagy fokú tájékozatlanság. A civil kezdeményezések csak akkor lehetnek eredményesek, ha többé-kevésbé tisztában vagyunk a szabályozási környezettel. Ugyanezen felmérésbıl kiderült az is, hogy a szülık nagy részében meg van az igény a gyermekvédelmi

szempontok

fokozottabb

érvényesítésére

a

televíziócsatornák

mősorkínálatában. (Szilády – Baranyai, 2002) A szülıknek mindössze 10 százaléka szerint nincs szükség különösebb intézkedésre ezen a téren, 20 százalékuk szerint a civil összefogás lehet célravezetı, és közel 70 százalék véleménye az volt, hogy jogi eszközökkel kell a fokozottabb gyermekvédelmet elérni. A döntı többség a felülrıl jövı jogi lépésekben bízik inkább, mint az alulról jövı civil kezdeményezésekben. Ebben nyilván benne van az is, hogy hazánkban még nem túl nagy hagyománya van az eredményes civil mozgalmaknak.

Kis kitérıvel érdekes lehet szót ejtenünk arról is, hogy más országokban milyen szabályozásokkal védik a gyerekeket a televízió, azon belül pedig elsısorban a reklám negatív hatásaitól (Akenji, 2005): - Belgium flamand régiójában nem engedélyezett a reklámozás öt perccel a tizenkét éven aluli gyermekeknek szóló mősorok elıtt és után. - Dániában egy idıben a gyerekmősorokat nem lehetett reklámokkal megszakítani, 2000ben önkéntes tilalmat vezettek be a gyerekreklámokra (amely sajnos 2002-ben megbukott). - Norvégia a gyerekprogramok elıtti, közbeni és utáni reklámozás betiltását tervezi. - Bizonyos folyóiratok szők körétıl eltekintve a kanadai Québec tartomány a tizenhárom évesnél fiatalabb gyerekeket célzó reklámozást teljesen megtiltotta az elmúlt két évtizedben.

44.


- Svédországban nem megengedett a tizenkét éven aluli gyermekeknek szóló reklámozás, a gyerekmősorok megszakítása reklámokkal és hirdetések sugározása gyerekprogramok elıtt és után. - Ausztráliában tiltanak mindenfajta reklámozást az iskoláskornál fiatalabb gyereknek szóló mősorok ideje alatt. - Hollandiában korlátozták a gyerekmősorok során sugárzott reklámok hangerejét. - Finnországban a McDonald’s hirdetéseiben nem szerepeltetheti az ingyenes játékokat. - Dániában, Finnországban és Hollandiában a gyerekmősorok szereplıi vagy tévébemondói nem jelenhetnek meg a hirdetésekben.

4.2 A média gyakorlata (érdekeltség és ellenérdekeltség) A média résztvevıi, az egyes tévétársaságok, forgalmazó cégek természetesen többnyire betartják a jogszabályi elıírásokat, azaz a törvény betőjét. Nyilván azért, mert ez a törvény által elıírt kötelességük, illetve jól felfogott gazdasági érdekük is a törvényszegéssel együtt járó – esetenként nem csekély összegő – büntetések elkerülése. Ezzel együtt a cég (vagy a csatorna) image-ét, publicitását, társadalmi megítélését is pozitívan kell alakítani, hiszen hosszútávon valahol ez is kihatással van egy üzleti vállalkozás eredményességére. Ugyanakkor a kereskedelmi csatornák elsısorban a nézettségbıl, a bevételek növelésébıl „élnek”, vagyis természetszerőleg érdekeltek minden olyan lépés megtételében, olyan mősorpolitika kialakításában, amely versenyhelyzetüket erısíti, profitjukat növeli. Ennek a szempontnak hajlamosak csaknem mindent alávetni, legalább is a társadalom és a jogszabályok által még éppen elfogadható mértékig. A csatornák és a forgalmazók a kıkemény üzleti érdek és az egyre erısödı gyermekvédelmi elvárások között egyensúlyoznak. Ez utóbbinak is meg kívánnak felelni, de az üzleti érdek jelentıs csorbulása nélkül. A gyerekmősorok készítıi 1995-ben, Melbourne-ben világtalálkozót tartottak, ahol egységes chartába foglalták a gyerek-televíziózás szakmai és erkölcsi alapelveit és szabályait. A dokumentumot az Egyesült Államokon és a Fülöp-szigeteken kívül a világ minden országa aláírta. (Az USA szerint náluk a mindennapi gyakorlatban már rég

45.


megvalósultak a charta elıírásai.) A dokumentum legfontosabb gondolatai az alábbiak (Kovács, 2002): 1. A gyerekeknek színvonalas, ıket nem kihasználó (reklámtevékenység), kifejezetten nekik szóló mősorokat kell készíteni. Ezeknek a programoknak a szórakoztatáson kívül a legteljesebb mértékben elı kell segíteniük a gyerekek testi, lelki, szellemi fejlıdését és szocializációját. 2. A gyerekek láthassák, hallhassák, fejezhessék ki magukat, kultúrájukat, nyelvüket, élményeiket a gyerekmősorokban a televízió segítségével. Ez megerısíti én-tudatukat, földrajzi, közösségi, nemzeti hovatartozásukat. 3. A mősorok azonban ne csak a gyerekek kulturális hátterét mutassák be, hanem legyenek nyitottak és érzékenyek más kultúrák iránt is. 4. A gyerekmősorok mőfaj és tartalom tekintetében rendkívül változatosak lehetnek, egyetlen dolgot kell mindenképpen elkerülniük: az indokolatlanul ábrázolt erıszakos és szexjeleneteket. 5. A mősorokat megbízhatóan, rendszeresen ugyanabban az idıben kell sugározni úgy, hogy a gyerekek valóban láthassák azokat. 6. Mindent meg kell tenni a pénzügyi lehetıségek elıteremtésére, hogy a mősorok a lehetı legszínvonalasabban készülhessenek el. 7. Az állam, a gyártók, a terjesztık és a pénzügyi szervezetek ismerjék el a hazai gyerektelevíziózás fontosságát és lássák be sebezhetıségét. Tegyenek lépéseket védelmére és támogatására. A valóban jól csengı, a jövı nemzedéke iránt elkötelezett alapelvekkel azonban nem mindenben fér össze az üzleti érdek. A gyermek-televíziózásban háromféle bevételi forrást különíthetünk el. Egyrészrıl léteznek a felnıtt programokhoz hasonlóan a reklámbevételek, másrészrıl a fizetıs csatornák esetében

a

elıfizetési

díj.

Harmadrészt

forgalmazásából befolyó bevételek.

46.

megjelentek

a

kereskedelmi

termékek


Néhány példával jól érzékeltethetı ennek az üzleti hányadnak a nagyságrendje és a várható növekedése a The Economist-ban 2004. decemberben megjelent Children’s television címő cikk szakirodalmi interpretációja alapján (Goda, 2005): A Nickelodeon – köszönhetıen a Spongya Bob címő rajzfilmnek, ami az óceán mélyén élı szivacsról szól – irigylésre méltó helyzetben van, hiszen a reklámok hatására a mősorhoz kapcsolódó termékek eladásából hatalmas bevételre tesz szert. 2003-ban a cég fogyasztási cikkekkel foglalkozó részlege 3 milliárd dollár bevételt könyvelhetett el, 20%-kal többet, mint 2002-ben. A Nickelodeon így messze a leggyorsabban fejlıdı részlege lett a Viacom cégnek, amely emellett filmstúdióval, mősorszóró hálózattal és rádiócsatornával is rendelkezik. A Time Warnerhez tartozó Cartoon Network több bevételt produkált 2003-ban, mint a CNN hírcsatorna. A gyermekek felgyorsult ütemő fejlıdéséhez igazodóan, azt mintegy kiszolgálva és kihasználva, a televízióadásokat a közeljövıben még jobban szegmentálják. Így pl. a hatévesek pont az ı korosztályuknak megfelelı programot kapják, és nem kell osztozniuk a négyévesekkel, vagy a náluk idısebbekkel. A gyermektelevíziós piac a jövıben még ennél is specifikusabb lesz. A mősorkészítık most a még kisebbeket célozzák meg. A csecsemıkre eddig a médiaipar nagyon kevés figyelmet fordított. Egy denveri pedagógus és édesanya Julie Clark ezt a hiányt felszámolandó egy komolyzenei videó-összeállítást készített saját kisgyermeke számára. Elıször csak az ismerısei szerezték meg az anyagot. Késıbb szerzıdést kötött egy játékcéggel a termék forgalmazására „Baby Einstein” néven. Végül a Disney felvásárolta a céget és a 25 millió dolláros forgalmat 165 milliósra növelte. A Fox Kids azt fontolgatja, hogy más terméket is készít csecsemık és óvodások számára. Kezdetben egy új dvd- és videósorozatot kíván forgalmazni, késıbb pedig önálló, csecsemıknek szóló tévécsatorna beindítását tervezi. Célja olyan mősorok készítése, amelyeknek sokkal inkább oktató jellegőek, mint a Baby Einstein. A másik oldalról azonban, ahogy a gyerekeknek szóló tévémősorok száma gyarapszik, úgy növekszik a szülık aggodalma is, különösen Amerikában és Nagy-Britanniában. A Baby Einstein mősort pedagógiailag nagy baklövésnek tartják. Ugyan leköti a csecsemıket, és még a sírást is abbahagyják, de vajon biztosan ez a jó megoldás? A Pediatrics címő lap egyik számában egy cikk arról számolt be, hogy a televíziónézés növeli a figyelemzavar 47.


kialakulását. A táplálkozáskutatók pedig a túlsúly kialakulásáért teszik felelıssé a kisgyermekkori tévézést. Az ilyen típusú szakmai és társadalmi nyomás hatására Nagy-Britanniában pl. a kormány hajlik arra, hogy meghatározott idıszakokban korlátozzák az élelmiszerreklámokat. Ez az intézkedés azonban csökkentené a bevételeket, így a programkészítık komolyan veszik a problémát. Amerikában a Nickelodeon októberben három órára megszakította az adását annak érdekében, hogy nézıi menjenek ki a szabadba játszani. Mindhárom nagy médiacég reklámozza mősoraival a fizikai mozgást. De a gyermekek számára készülı mősorok száma mégis erıteljesen növekszik. Habár sok szülı aggódik a televízió rossz hatásai miatt, mégis jó pesztrának tartják, ha egy kis szünetre vágynak. És végül is Spongya Bob és társai még mindig ártalmatlanabb pajtásnak tőnnek, mint a felnıtteknek szóló programok szexi és vad figurái.

4.3 Civil és szakmai törekvések A gyermekneveléssel, gyermekpszichológiával, gyermekek szórakoztatásával foglalkozó hazai szakmai körökben – különösen a közszolgálati médiához valamilyen módon kapcsolódó szakembereknél – folyamatosan jelen van egyfajta öntevékeny, elhivatottságtól vezérelt törekvés a gyermekmősorok jobbítása, színvonaluk emelése érdekében. A nyilvánosság elé kerülı szakmai események során (ORTT, vagy MTV szakmai egyeztetései, munkabizottságai) nap mint nap elıkerülnek a jelenlegi mősorok kritikái és a jobbítási javaslatok. A gyakorlati megvalósításig azonban ezek többnyire nem jutnak el, leginkább anyagi okok miatt. A kevésbé káros hatású mősorok saját elıállítása sokkal költségesebb, mint a nemzetközi tömegtermelés tucattermékeinek megvásárlása. A nézettségért és a reklámozók megbízásáért folyó harcban a leginkább figyelemfelhívó, nézıszám-növelı mősorszámokat illesztik programjukba a szolgáltatók. Az állam is közvetett módon – inkább csak az elvekben – támogatja ezeket a pozitív törekvéseket, hiszen számtalan hivatalos fórumon, országos szervezetek és intézmények által szervezett konferencián központi téma a média és az ifjúság, a média és az erıszak kapcsolata. Sajnos az állam közvetlen, határozott beavatkozása már nem történik meg, pl.

48.


nagyobb szabályozottság, kötelezı kritériumrendszer bevezetésével, nyilván a média szereplıinek erıs ellenállása miatt. A jelenlegi jogi szabályozás nem túl elıremutató, jószerivel inkább a minimális nemzetközi normák alkalmazását valósítja meg. A civil társadalom oldaláról érezhetı igény (mármint a gyerekeknek a média általi „veszélyeztetettségének” visszaszorítására) kiszolgálására ma már inkább rámozdulnak az üzleti alapon mőködı gyártó és szolgáltató cégek, fıként a nagy médiafogyasztó országokban (pl. USA). Amerikában egyre népszerőbb a televíziókészülékekbe

épített

v-chip,

mellyel

egyszerően

letilthatók

a

gyermek

képernyıjérıl az erıszakos, vagy más felnıtt tartalmak A nagy internetszolgáltatók (pl. a hazai T-Home is) szoftveres tartalomszőrıket kínálnak, igaz, fizetıs konstrukcióban. Egyre több média megjelenítı eszköz rendelkezik a hozzáférhetıség, a tartalomkontrol valamiféle lehetıségével (gyerekzár, idızítés, tartalomszőrés). Némely civil kezdeményezés jelentıs kiterjedésőre képes növekedni, hatásuk is széles körben érezhetı, igaz ez is inkább a nagy médiafogyasztó, vagy a gyermeknevelésre hagyományosan kiemelt figyelmet fordító országok sajátja (USA, Skandináv országok).

5 Saját kérdıíves felmérés ismertetése A szakirodalom áttanulmányozása mellett arra a következtetésre jutottam, hogy érdekes és hasznos lehet egy saját felmérés készítése. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a szakmai elemzések megismerése mellett milyen eredmény születik, ha egy mai, teljesen átlagos általános iskola tanulóit kérdezzük meg tévénézési szokásaikról. A kutatási módszer kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kellett vennem. Olyan kutatást szerettem volna végezni, melybıl képes vagyok levonni általános – de természetesen nem országosan reprezentatív – következtetéseket. Számba kellett vennem az idıtényezıt és a feladat anyagi vonzatát, és a megkérdezett korosztály válaszadási képességeit is. Végül egy kérdıív összeállítása mellett döntöttem. (Lásd 1. sz. Melléklet!) A kérdıíves felmérés eléggé kötött kérdezési forma, amelyben a kérdések részletesen meg vannak fogalmazva, és a kutatók vagy megbízottaik, az ún. kérdezıbiztosok mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, ugyanolyan módon, ugyanabban a sorrendben, és legfeljebb csak annyi megjegyzést főznek hozzájuk, amennyi egyes kérdéseknél a jobb megértéshez szükséges. 49.


A kérdıív kérdéseinek megfogalmazása, szerkesztése során kiemelten ügyeltem arra, hogy a kérdések világosak, gyerekek számára könnyen érthetıek, átláthatóak legyenek. Az átláthatóságot azzal biztosítottam, hogy nem kifejtendı kérdéseket tettem fel illetve válaszlehetıségeket

adtam.

Az

általános

feldolgozhatósági,

és

értékelhetıségi

szempontokon kívül a kérdıív hossza is fontos tényezı volt, vagyis hogy minél kevesebb kérdéssel, minél több releváns információhoz juthassak, a kérdezés ne vegye igénybe túl sok idejét, energiáját a kérdezettnek, tehát emiatt ne hiúsuljon meg a kérdıív felvétele. A kérdıíveket egy Pest megyei általános iskola harmadik osztályos (10-11 éves) tanulóival töltettem ki, 31 diák bevonásával. A kérdıív kitér demográfiai adatokra is: szülık végzettsége, testvérek száma. A tanulók a név nélküli, önkitöltéses kérdıívet osztályfınökük jelenlétében töltötték ki, akivel elızetesen egyeztettük a kérdéseket az értelmezési nehézségek elkerülése érdekében. (A válaszok rövid összefoglalását lásd a 2. sz. Melléklet-ben!) A kérdıívek elemzése A kérdıívek elemzése során az elsı megdöbbentı dolog, amivel szembesültem az volt, hogy milyen komolyan jelen van már a tízévesek mindennapi életében is a televízió. Harmincegy gyerekbıl tizenkettı válaszolta, hogy van saját tévéje a szobájában! Ne felejtsük el, hogy tízéves gyerekekrıl van szó! A saját tévékészülékkel teljesen megszőnik a szülı általi kontroll. A szülınek legtöbbször fogalma sincs, hogy a gyerek mikor, mit és mennyit néz tévét. Ezzel kizárja annak a lehetıségét is, hogy megtanítsa gyermekének az irányított tévénézést vagyis, hogy csak akkor kapcsolja be a készüléket, amikor egy számára érdekes mősor kezdıdik, majd annak befejeztével kapcsolja is ki. A felmérés adatai azt támasztják alá, hogy a gyerekek nagy arányban néznek este, sıt még éjjel is televíziót, amely a nyugodt alvást gátolhatja, hiszen a félelmet keltı vagy csak egyszerően lármás, sok izgalommal járó történetek izgatják az idegrendszerüket, és így az alváshoz szükséges agykérgi gátlások nem jönnek létre. A gyerekek fáradtabbak, ingerlékenyebbek, ha nincsen meg a 8–11 éves korban szükséges tíz és fél órás alvásmennyiségük. A gyerekek széleskörő tájékozottságról tettek tanúbizonyságot az ismert csatornák felsorolásánál is. Minden tanuló 10-nél több csatornát sorolt fel. Ez köszönhetı a széles körben elterjedt kábeltévé hálózatnak, ahol a különbözı csomagok tévécsatornák tömegeit

50.


kínálják. Könnyő elveszni ebben a rengetegben. Hiszen a gyerek lehuppan a készülék elé és akár órák telnek el úgy, hogy csak kapcsolgat a különbözı adók között, semmi igazán érdekes mősort nem talál, és mégis, hosszú és értelmetlen idıt töltött a képernyı elıtt. Nem véltem azonban érdemi kapcsolatot felfedezni a szülık iskolai végzettsége és a tévénézési szokások között. Az értelmiségi szülık gyermekei is ugyanúgy hétköznap általában délután, hétvégén pedig délelıtt nézik legtöbbet a tévét, mint a kevésbé iskolázott szülık csemetéi. Érdekes volt viszont látni, hogy az értelmiségi szülık gyermekei sokkal változatosabban töltik el szabadidejüket. Sokan nem a felsorolt lehetıségekbıl válogattak, hanem saját maguk írták be szabadidıs tevékenységüket, mint például lovaglás, zeneiskola, néptánc, színjátszó szakkör, számítógépes játékok. A kevésbé tanult szülık gyermekei elsı helyen a játszást, sajnos második helyen pedig a tévénézést jelölték meg! Véleményem szerint a gyerekeknek nem feltétlenül kedvenc elfoglaltsága a tévénézés, hanem inkább más elfoglaltság hiányában egyszerőbb és kényelmesebb leülni a fotelbe és bámulni a képernyıt. Ezt a feltevésemet igazolja az is, hogy amikor rákérdeztem kivel néznek tévét a gyerekek 65 százalékuk az egyedült jelölte meg. Ez azt bizonyítja számomra, hogy a tanulók többségénél a tévénézés egy céltalan, unalom elleni cselekvés. Rákérdeztem arra is, ki a gyerekek kedvenc rajzfilm és akciófilm hıse. Utóbbira azért voltam kíváncsi, hogy kiderüljön egy tízéves gyerek tudja-e mi az, hogy akciófilm, ismer-e ilyen karaktereket. Örömmel töltött el, hogy minden válaszadó írt kedvenc rajzfilm hıs neveket, volt, aki többet is, de az akciófilm hıs helyét többen üresen hagyták. Az összesen megkérdezett tanulóból tizenhét volt lány és érdekes volt azt tapasztalni, hogy a tizenhét lányból csak öt írt valamit az akciófilm hıshöz. A többi kislány üresen hagyta vagy nincs kedvencemmel válaszolt. A tizennégy fiú közül azonban mindegyik válaszolt erre a kérdésre, elsı helyeken a Terminátor, a Pókember és Batman végeztek, mint kedvencek. Jó érzéssel töltött el az is, hogy a gyerekek elsısorban mesefilmbıl és vígjátékból sugároznának többet, amennyiben ık állíthatnák össze a tévémősort. Egyikük sem jelölte meg a horrorfilmet és a híradót, bár a vallási mősorok és a kalandfilmek sem bizonyultak népszerőnek. Kérdıívem elkészítésekor az egyszerőségre és az eldöntendı kérdések alkalmazására koncentráltam, de feltettem egy kifejtendı kérdést is ugyanis kíváncsi voltam ismerik-e a gyerekek azt a bizonyos 18-as karikát a képernyı alsó sarkában és meg tudják-e fogalmazni, mit jelent. A megkérdezett tanulók 40%-a válaszolta, hogy igen, ismeri ezt a 51.


jelet. Ezek a gyerekek többségében le is tudták írni mit jelent, persze csak amolyan gyerekes „nagyoknak való mősor” magyarázattal. Érdekes kérdés, hogy ez most jó vagy rossz, hogy a tízéves gyerekek majdnem fele ismeri ezt a jelet. Jó esetben a szüleivel együtt nézett egy érdekes mősort amikor egy pár perces átkapcsolás erejéig véletlenül belepillantottak egy 18 éven felülieknek való mősorba. Legyünk jóhiszemőek és tételezzük fel, hogy a szülı egybıl elmagyarázta csemetéjének, mit jelent ez a piktogram és miért nem szabad ilyen filmeket nézni. Bennem viszont felmerült az a kérdés is, hogy honnan ismerik ilyen jól a gyerekek ezt a jelzést. Ez azt jelenti, hogy már találkoztak vele, ami azért furcsa, mert a jogszabály elıírja, hogy ilyen filmeket csak 22 óra után sugározhatnak. De mit keres egy tízéves kisgyerek este 10 óra után még a képernyı elıtt? Ismét visszautalnék a saját tévékészülék negatívumaira. Lehet, hogy nem ritkán fordul elı az, hogy amíg a szülı teljesen megnyugodva, hogy gyermeke a szobájában alszik, végzi esti teendıit, addig gyermeke titokban még nem éppen neki való mősorokat néz a tévében. Végül még arra térek ki, hogy az a sok durvaság, agresszió, vérengzés, ami nap mint nap eláraszt bennünket a tévébıl, hogyan befolyásolja a gyerekek hétköznapi cselekedeteit, viselkedését. Érdekességképpen azt kérdeztem meg tılük, hogy társuk egy úgymond agresszív cselekedetére (bosszantja, elveszi a tízóraiját) hogyan reagálnak. Elkeserítı volt tapasztalni, hogy a harmincegy gyerekbıl mindössze 6 lány és 1 fiú kérné a tanár néni segítségét! Sajnos ebbıl a tanárok nagyon alacsony megbecsültsége vonható le. A fiúk agresszív magatartása abban tükrözıdik, hogy közel 80%-uk a „visszaszerzem magam” választ jelölte meg. A többiek apukájuk segítségét kérnék.

Összességében tehát elmondható, hogy a tévénézés egyértelmően ott van a gyerekek hétköznapjaiban, többségüknek egy természetes, mindennapos cselekvés. Miután a televízió mindenütt jelen van, hatása minden korlátozás, tiltás ellenére érezhetı, ezért e médium

által

okozott

káros

hatások

visszaszorításához

szükségeltetnek, hanem a társadalom szabályozó funkciói is.

52.

nemcsak

a

családok


6 Befejezés, összefoglalás Számomra a televízió értékét a nézett mősor minısége, a készülék elıtt eltöltött idı, valamint azok a körülmények határozzák meg, melyek között a gyerek és a sugárzott program kapcsolata megvalósul. Véleményem szerint a szülıknek – és a társadalomnak – semmi oka nincs arra, hogy a gyermekek intellektusát, fantáziáját, gondolkodását, kreativitását féltse magától a televíziótól, mint eszköztıl. Persze a negatív hatások kivédése és a pozitív hatások érvényre juttatása érdekében vannak teendık, mind a társadalom szereplıi (pedagógusok, a média, a közmővelıdés állami szereplıi, stb.), mind a gyermek legszőkebb környezete, a család részérıl. A problémák forrását és az esetleges veszélyeket nem a készülékben kell keresnünk, hanem a nem megfelelı tartalmakban, a sokszor hibás mősorpolitikában, a helytelen tévénézési szokásokban, a vonzó tevékenységi alternatívák hiányában, és abban, hogy a gyermek tévénézése családon belül is elszigetelt, magányos tevékenységgé válik. A televízióban megjelenı erıszak gyermekekre gyakorolt hatásának kialakulásában részt vevı szereplık (mősorgyártók, mősorszolgáltatók, állami szervezetek, pedagógusok, szülık) mindegyikének tisztában kellene lenni a hatás legfontosabb káros elemeivel, a hatásmechanizmus jellegzetességeivel és a kontextus szerepével. Csak ezeknek az ismeretével felvértezve lehet – amennyiben a szándék egyáltalán meg van rá – eredményesen tenni a médiaerıszak személyiségromboló hatásainak kialakulása ellen, ráadásul úgy, hogy a televízió pozitív hatásairól (információszolgáltatás, szórakoztatás, nevelés, ismeretterjesztés) nem kelljen lemondani, ezek beépülhessenek a gyermek hétköznapi életvitelébe. Továbbra is nyitott, még megoldásra váró feladat, hogy a társadalom milyen módon tud érvényt szerezni a pszichológiai, nevelési szakmában, a médiaetikában, a törvényekben és jogi irányelvekben már deklarált, a gyermekek védelmét szolgáló szempontok tényleges megvalósulásának. Úgy tőnik, birtokában vagyunk a szükséges ismereteknek, mellyel kivédhetı a gyermekeket – kedvezıtlen körülmények között – fenyegetı káros hatások nagy része, de ezek nem nyernek széleskörő alkalmazást. A média szereplıi elsısorban ellenérdekelt gazdasági érdekeik és nem túl erıs kényszerítettségük miatt, a szülık pedig részben tudatlanságuk, mérsékelt felelısségtudatuk és talán kényelmességük okán (persze tisztelet a kivételnek).

53.


A televíziónak megvannak a lehetıségei, hogy sajátos eszközeivel segítse a gyermeki megismerés fejlıdését. Ennek legfontosabb elemei: - A televíziómősorok szolgáltatóinak olyan mősorokat kellene sugározni, melyek összhangban vannak a különbözı korú gyermekek természetes érdeklıdésével. A mősoroknak elsısorban tartalmával kell hatást gyakorolnia a gyerekekre, azaz lekötni ıket, nem pedig a harsány, figyelemfelkeltı, eltúlzott vizuális effektekkel. - A gyerekeknek szánt mősorok a tartalmukon túl a megvalósítás, a témafeldolgozás módszerével is alkalmazkodjanak a gyermekek fejlettségi szintjéhez. A program ritmusa, az alkalmazott vágási technika, kép megjelenítési specialitások, stb. egyaránt olyanok legyenek, hogy a gyermekek képesek legyenek az információk befogadására, helyes értelmezésére és feldolgozására.

A szülık és a nevelık részérıl is szükséges aktív közremőködés a televízió pozitív hatásainak érvényesülése érdekében: - A szülık és a pedagógusok segítsék a gyerekeket abban, hogy a rendkívül széles kínálatból ki tudják választani azokat a programokat, melyeknek tartalma felkelti majd érdeklıdésüket és ébren tudja tartani figyelmüket. A mősor megértése nem okoz gondot, megfelel a gyerek életkorának, de mégis intellektuális szórakozást tud nyújtani számára. - Elsısorban a szülık teremtsék meg a lehetıségét, hogy a televíziózás ne magányos elfoglaltság, hanem interaktív, társas tevékenység legyen. Vagy a szülı nézze együtt a gyermekkel legalább a mősorok egy részét, és folyamatos kapcsolattartással érje el, hogy a gyermek értse a mősort, ne veszítse el a fonalat. Vagy pedig a mősort követıen, pl. az esti vacsora közben, lefekvés során, beszélgessenek el a látottakról. Ezzel segítse a szülı a látottak feldolgozását, helyes értelmezését, az esetleges negatív hatások feloldását. - Segítse a szülı már viszonylag kisgyermek korban (6-8 év) a helyes tévénézési szokások kialakulását. Ez lehet az alapja a késıbbi, már kicsit „értelmesebb” korban a tévézés problémamentes szülıi szabályozásának. - Tanítsák meg gyermeküket tévézni, kerüljék az órákon át tartó kapcsolgatást. Helyette inkább a programfüzetek segítségével tervezzék meg, milyen mősorokat fognak megnézni.

54.


- Legyen korlátja a tévénézésre fordítható idınek. - Minimalizálják az erıszakos, agresszív tartalmú mősorok elérhetıségét, vegyék figyelembe a képernyın megjelenı piktogramokat. A mősorok megbeszélésénél próbálják ezeket helyesn értelmezni, illetve emeljék ki a mősorok azon mozzanatai, melyek megfelelı, kívánatos emberi magatartásmintákat tükröznek. - Minimalizálják a hírmősorok megtekintését a 10 év alatti gyermekek számára. Ezek a gyerekek még nem értik az „ilyesmi veled nem történhet meg” feltételezést. - Ne feledjék a szülık: a televízió NEM babysitter! Ne használják a televíziót elektronikus pórázként! Ne ültessék a gyerekeket a képernyı elé csak azért, mert addig sincs gond vele! - Ne maradjanak meg a tévécsatornák által nyújtott választéknál! Kölcsönözzenek, vagy vásároljanak a gyerekek számára kifejezetten érdekes, maradandó élményt nyújtó alkotásokat. És ne hanyagolják el a tévé mellett az olvasát sem, sıt kisebb gyerekeknél feltétlenül legyen a mesekönyv (az esti mesélés) a mesefilm (az Esti Mese) kiegészítıje! - És végül a szülık számára legfontosabb tanácsként Ranschburg Jenıt idézem: „Soha ne felejtsük el, hogy a gyerek számára mi, szülık vagyunk a legfontosabb modellek!” (Ranschburg, 2006, p.176) Ha mi magunk a televízió rabjaivá válunk, akkor gyermekünkre nehéz lesz más viszonyulást ráerıszakolni.

A gyermekek tévénézési szokásainak helyes irányba terelésével kapcsolatosan a feladatunk tehát nem az, hogy megvonjuk tılük a – sajnos – negatív hatások lehetıségét is magában hordozó eszköz használatát, hanem az, hogy olyan televíziózási szokásokat alakítsunk ki náluk (és a család minden együttmőködı tagjában), melyek ezt az elektronikus médiát mindennapi életünk fontos és hasznos részévé, nem pedig kizárólagos birtokosává teszi!

55.


Irodalomjegyzék: BAGDY Emıke (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. – Budapest: Tankönyvkiadó. BÉKÉSI László (1999): Tévé elıtt védtelenül. – Budapest: Pont Kiadó. BUCKINGHAM, David (2002): A gyermekkor halála után: felnıni az elektronikus média világában. – Budapest: Helikon Kiadó. COLE, M. – COLE, S. (2001): Fejlıdéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó. DOMOKOS Lajos (2005): Press & PR – A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai. – Budapest: Teleschola. ERDÉLYI Ildikó (1988): Televízió a családban. – Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóintézet. FRYDMAN, Marcel (1999): Televízió és agresszió. – Budapest: Pont Kiadó. GABOS Erika (1999): A média hatása a gyerekekre és a fiatalokra: Dobogókı, 1998. – Budapest: Nemzetközi Gyerekmentı Szolgálat Magyar Egyesülete. GERBNER, George (2000): A média rejtett üzenete: válogatott tanulmányok. – Budapest: Osiris Kiadó. GINOTT, Haim (1977): Szülık és gyermekek. – Budapest: Medicina. GYARMATHY Éva (1998): Tanulási zavarok szindróma a szakirodalomban. In Új Pedagógiai Szemle, XLVIII. évf. 1998/10. 59-68. HALL, Edward Twitchell (1975): Rejtett dimenziók. – Budapest: Gondolat Kiadó. KISS Éva (1998): A televízió káros hatásai az ifjúság fejlıdésére. – In Család, gyermek, ifjúság, 1998. 1. 15–18 o. KONCZ István, Dr. – NAGY Andor József (2002): A média pedagógiai és pszichológiai problémái. – Szentendre: Fitt Image. 56.


KÓSA Éva (1998): Szemben a képernyıvel: az audiovizuális média hatása a személyiségre. – Budapest: Eötvös Kiadó. KİRÖS Anikó (2001): A Pokémon-jelenség. – In Óvodai Élet, 2001. 5. 28–30 o. MANDER, Jerry (1980): Four arguments for the elimination of television (Négy érv a televízió megszőntetése mellett) – Brighton/Sussex: Harvester Pr. RANSCHBURG Jenı (2006): Áldás vagy átok? – Gyerekek a képernyı elıtt. – Budapest: Saxum Kiadó. RANSCHBURG Jenı (1983): Félelem, harag, agresszió. – Budapest: Tankönyvkiadó. RANSCHBURG Jenı – POPPER Péter (1978): Személyiségünk titkai. – Budapest: RTVMinerva. RUMPF, Joachim (2004): Hogyan bánjunk az agresszív gyerekkel? – Verekedés, veszekedés, rombolás. – Budapest: Akkord Kiadó. SALAMON Jenı (1990): A pszichikum fejlıdésének alaptörvényei. In Klein Sándor, Farkas Katalin (szerk.): A nevelés pszichológiai alapjai. – Budapest: Tankönyvkiadó. SZILÁDY Szilvia (1999): Erıszak és brutalitás a magyar televíziós mősorkínálatban. In JEL-KÉP, 1999. 3. 49–67 o. TANNENBAUM, Percy H. (1985): A televíziózás szociálpszichológiája. – Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont. VETRÓ Ágnes – CSAPÓ Ágnes (1991): A televízió és a gyermek. – Budapest: Animula Egyesület. VIRÁG György, Dr. (2007): Erıszak a médiában. – „Média és az erıszak hatása a gyermekek és a fiatalok fejlıdésére” Gyermek- és Ifjúságvédelmi Országos Konferencia. – Budapest,. WERNER, Anita (1998): A tévékor gyermekei. – Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

57.


INTERNET letöltés:

AGB NIELSEN (2009): Statisztikák 2000 -2008. www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?lang=local&id=106&country=Hungar y letöltés: 2009.04.10.18:30 AKENJI, Lewis (2005): Édes hazugságok. In Tudatos Vásárló 2005. http://tudatosvasarlo.hu/cikkek/163 letöltés: 2009.04.20.21:33 BABARCZY Eszter (2009): Szorongás gyerekeknél – amit szülıként tudnunk kell. – Búra Alapítvány, http://www.bura.hu/article.jsp?id=10000193 letöltés: 2009.04.01.20:15 GODA Beatrix (2005): Gyermektelevíziók – Túl sok a jóból? In Elektronikus Könyv és Nevelés, VII. évf., 2005/2. http://www.tanszertar.hu/eken/2005_02/goda.htm letöltés: 2009.04.10.22:52 KOVÁCS Róbert (2002): Vége a gyerekkornak. In Médiamix 2002.04. http://www.mediamixonline.hu/index.php?pg=news_45_530 letöltés: 2009.04.01.19:10 NCCEV – National Center for Children Exposed to Violence, Yale University, Child Study Center (2005): Violence in the Media (Erıszak a médiában), http://www.nccev.org/violence/statistics/statistics-media.html letöltés: 2009.04.11.18:15 OSG – Office of the Surgeon General (2001): Youth Violence: A Report of the Surgeon General, http://www.surgeongeneral.gov/library/youthviolence/chapter4/appendix4b.html letöltés: 2009.04.11.21:45 POOLE-WILSON, P. – KUMAKURA, T. (2002): A Nintendo-rajzfilm görcsrohamot okozott Japánban – The New York Times Health News Service, fordítása: http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/neuro/epilepsy/?article _hid=23263 letöltés: 2009.04.22.19:10 SZIGETI Mónika – N-Joy Média (2008): A vibráló doboz veszélyei, http://www.n-joymagazin.hu/index.php?inc=anyag&AnyagID=1191&RovatID=3 letöltés: 2009.04.08.11:35 SZILÁDY Szilvia – BARANYAI Eszter (2002): A kiskorúak védelme és a televízió. In Médiakutató 8. 2002 ısz. http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/01.html letöltés: 2009.04.24.19:35

58.


Mellékletek

1. sz. Melléklet:

Kérdıív (minta)

2. sz. Melléklet

Kérdıív, a válaszok rövid összefoglalásával

59.

1. sz. Melléklet

Kérdıív a tévénézési szokásokról 1.

Hány éves vagy?

....................

2.

Nem:

fiú

3.

Hány testvéred van?

4.

Édesapádnak mi a foglalkozása?

…………………………………………..

5.

Édesanyádnak mi a foglalkozása?

…………………………………………..

6.

Szabadidıdben mit csinálsz legszívesebben?

lány nincs

1

2

3

3-nál több

- olvasok - tévézek - sportolok - játszok - segítek a szüleimnek - találkozok a barátaimmal - más: 7.

……………………………………………………………………

Milyen TV-csatornákat ismersz?

……………………. …………………… ……………………. …………………… ……………………. …………………… ……………………. …………………… ……………………. …………………… ……………………. …………………… ……………………. ……………………

8.

Melyik a kedvenc TV-csatornád?

………………………………….

9.

Melyik a kedvenc TV mősorod?

………………………………….

10.

Van-e saját tévéd a szobádban?

van

nincs

11.

Mikor nézel tévét hét közben? Karikázd be a rád jellemzı választ vagy válaszokat! - iskola elıtt - iskola után - este - éjszaka, amikor a szüleim már alszanak - nem szoktam hét közben tévét nézni

12.

Mikor nézel tévét hétvégén? Karikázd be a rád jellemzı választ vagy válaszokat! - reggel - délelıtt - délután - este - éjszaka, amikor a szüleim már alszanak - nem szoktam hétvégén tévét nézni

13.

Kivel szoktál leggyakrabban tévét nézni? - testvéremmel - szüleimmel - egyedül - másvalakivel:

……………………………..

14.

Melyik rajzfilmhıs a kedvenced?

…………………………………………..

15.

Melyik a kedvenc akciófilm hısöd?

…………………………………………..

16. Ha te állíthatnád össze a tévé mősort, milyen mősorból lenne több a tévében? (Többet is megjelölhetsz!) rajzfilm

mesefilm

reklám

zenés mősor

kalandfilm

vallási mősor

akciófilm

sportmősor

híradó

fantasztikus film

háborús film

krimi

sorozat

vetélkedı

vígjáték

horrorfilm

ismeretterjesztı mősor

17.

Tudod-e mit jelent ez a jel, ha a tévé képernyın látod? Ha igen, írd le! ……………………………………………………………………… ………………………………………………………………………

18.

19.

Szoktál korhatáros filmeket nézni? -

12 éven felülieknek szóló mősorokat:

Igen

Nem

-

a 16 éven felülieknek szóló mősorokat:

Igen

Nem

-


Igen

Nem

Ha korhatáros filmet nézel, egyedül nézed vagy szülıvel?

………………………….

20. Képzeld el, hogy az egyik osztálytársad egész órán bosszant, a szünetben pedig elveszi a tízóraidat. Szerinted ki tudna segíteni? - a tanár néni - apukám - senki, én visszaszerzem - másvalaki (itt bárkire gondolhatsz!):

……………………………….………

2. sz. Melléklet

Kérdıív a tévénézési szokásokról A 31 gyerek válaszainak rövid összegzése dılt betővel! 1.

Hány éves vagy?

A válaszadók mindegyike 10 vagy11 éves.

2.

Nem:

A válaszadók között: 14 fiú 17 lány

3.

Hány testvéred van?

zárójelben a választások száma Nincs (9)

4.

1 (15) 2 (6)

3 (1)

3-nál több (0)

Édesapádnak mi a foglalkozása?

A gyerekek közel felénél értelmiségi vagy vállalkozó, többinél alkalmazott, illetve fizikai munkás

5.

Édesanyádnak mi a foglalkozása?

A gyerekek közel 40 %-ánál otthon van az anyuka, kb. 30 % értelmiségi, 30 % alkalmazott.

6.

Szabadidıdben mit csinálsz legszívesebben?

7.

8.

- olvasok

4-en jelölték

- tévézek

17-en jelölték

- sportolok

6-an jelölték

- játszok

21-en jelölték

- segítek a szüleimnek

nem jelölte senki

- találkozok a barátaimmal

9-en jelölték

- más:

10-en jelöltek mást: lovaglás, zeneiskola, néptánc, színjátszó szakkör, számítógép

Milyen TV-csatornákat ismersz?

Melyik a kedvenc TV-csatornád?

A megnevezett csatornák gyakoriságuk szerint: RTL Klub

Minimax

TV2

Cartoon Network

MTV1

Duna TV

Eurosport

Animal Planet

Viasat3

Nickelodeon

Spektrum

Discovery Channel

Elsı az RTL Klub, 35 %-al (lásd 7. ábra)

9.

Melyik a kedvenc TV mősorod?

Legtöbben a „Kölyökklub”-ot és a „Disneyrajzfilmek”-et nevezték meg.

10.

Van-e saját tévéd a szobádban?

12 gyereknek: van

11.

Mikor nézel tévét hét közben? Karikázd be a rád jellemzı választ vagy válaszokat!

12.

13.

19 gyereknek: nincs

- iskola elıtt

6-an jelölték

- iskola után

12-en jelölték

- este

30-an jelölték

- éjszaka, amikor a szüleim már alszanak

2 jelölte

- nem szoktam hét közben tévét nézni

1 jelölte

Mikor nézel tévét hétvégén? Karikázd be a rád jellemzı választ vagy válaszokat! - reggel

10-en jelölték

- délelıtt

16-an jelölték

- délután

15-en jelölték

- este

31-en jelölték

- éjszaka, amikor a szüleim már alszanak

2 jelölte

- nem szoktam hétvégén tévét nézni

nem jelölte senki

Kivel szoktál leggyakrabban tévét nézni? - testvéremmel

1 jelölte

- szüleimmel

7-en jelölték

- egyedül

20-an jelölték

- másvalakivel:

3-an mást írtak: barátaimmal

14.

Melyik rajzfilmhıs a kedvenced?

15.

Melyik a kedvenc akciófilm hısöd?

SpongyaBob, Makkosmotkány (Jégkorszak), Robin (TiniTitán) Terminátor, Pókember, Batman,

16. Ha te állíthatnád össze a tévé mősort, milyen mősorból lenne több a tévében? (Többet is megjelölhetsz!) zárójelben a választások száma rajzfilm (18)

mesefilm (20)

reklám (8)

zenés mősor(10)

kalandfilm (2)

vallási mősor (1)

akciófilm(12)

sportmősor (8)

híradó (0)

fantasztikus film (3) háborús film (4)

krimi (3)

sorozat (9)

vetélkedı (3)

horrorfilm (0)

ismeretterjesztı mősor (9)

vígjáték (19)

17.

Tudod-e mit jelent ez a jel, ha a tévé képernyın látod? Ha igen, írd le! A válaszadók kb 40 %–a ismeri a jelzést, és többé-kevésbé helyesen (az életkornak megfelelı szinten) írja le jelentését. Tisztában van vele, hogy nem az ı életkorának szánt mősort jelöl.

18.

19.

Szoktál korhatáros filmeket nézni? -

12 éven felülieknek szóló mősorokat:

17 Igen

4 Nem

-


7 Igen

21 Nem

-


3 Igen

28 Nem

Ha korhatáros filmet nézel, egyedül nézed vagy szülıvel?

15 egyedül, 14 szülıvel.

20. Képzeld el, hogy az egyik osztálytársad egész órán bosszant, a szünetben pedig elveszi a tízóraidat. Szerinted ki tudna segíteni? - a tanár néni

7-en jelölték

- apukám

6-an jelölték

- senki, én visszaszerzem

20-an jelölték

- másvalaki (itt bárkire gondolhatsz!):

2-en mást írtak: barátom, testvérem.

SZAKDOLGOZAT Dömök Diána 2009

Recommend Documents