SZAKDOLGOZAT
LAZA BÁLINT 2009.
Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet
Információáramlás a komplex hálózatok archetípusában, az Interneten
LAZA BÁLINT Kommunikáció- és médiatudomány Szervezeti kommunikáció szakirány Balázs László
Tartalomjegyzék Bevezetés..........................................................................................................................4 1. Elméleti háttér................................................................................................................7 1.1. A komplex hálózatokról általában..........................................................................8 1.2. A komplex hálózatok törvényei.............................................................................9 1.2.1. 6 lépés távolság..............................................................................................9 1.2.2. Kis világok...................................................................................................10 1.2.3. Középpontok................................................................................................11 1.2.4. A hatványtörvény.........................................................................................12 1.2.5. A népszerűségi kapcsolódás.........................................................................14 1.2.6. Az alkalmasság.............................................................................................15 2. A közösségi web..........................................................................................................16 2.1. Félreértelmezett web2?........................................................................................16 2.2. A digitális és az emberi kapcsolati háló összekapcsolódásának vizsgálata.........17 2.2.1. A kérdőív felépítése......................................................................................17 2.2.2. A vizsgálat célja és a hipotézis.....................................................................18 2.2.3. A kutatás eredményei...................................................................................19 3. Összefoglalás...............................................................................................................26
BEVEZETÉS A komplex hálózatok kutatása fiatal tudomány. Az első publikációk az ezredforduló környékén jelentek meg a témában az erdélyi származású Barabási Albert-László és kutatócsoportja tollából. Ezen tudományág jelentősége abban áll, hogy nagyon mély, általános jellegű törvényekre bukkanhatunk és bukkantak a kutatók a hálózatok tanulmányozása során, hiszen, mint kiderült a komplex hálózatok mindenhol ott vannak: ez a szervezőelv figyelhető meg az interneten, a repülési útvonalakban, az elektromos hálózatban (Barabási, 2003.), és még rengeteg más helyen, például a legújabb kutatások szerint az úgynevezett mentális lexikonban is, amely az agyban eltárolt szavak, kifejezések összessége.1 Közös jellemzőjük, hogy néhány (eddig felfedezett) „egyszerű” törvény alapján szerveződnek, melyek tehát ugyanúgy jelen vannak az interneten, mint a sejtben. Az információáramlás szintén fontos témakör: nem vitatható, hogy napjainkban az információ birtoklása mekkora hatalom, de azt is tudjuk, hogy a történelem egyik legfontosabb alakító tényezője is az információ áromlásának könnyedsége, vagy éppen nehézsége volt. (Diamond 2000) Azért választottam ezen témát, mert mint a fentiekből is kitűnik, aki a komplex hálózatok vizsgálatára adja a fejét, az rengeteg irányba indulhat el. Ráadásul a terület még friss, viszonylag kevés publikáció, könyv jelent meg a témában szerintem, főleg a jelentőségéhez képest. Mindemellett, annak ellenére, hogy ezen hálózattípus felfedezése az interneten történt, a publikációk számát vizsgálva azt tapasztaltam, hogy kevés foglalkozik közölük magával a világhálóval, és ezen művek viszonylag régiek: az utolsó konkrétan internettel foglalkozó tanulmány 2002-ben jelent meg.2 Ezen hálózat pedig azóta rengeteget változott a rajta található, keletkező tartalom szempontjából: 2000 környékén gyakorlatilag egy statikus rendszerről beszélhettünk, pár kiemelkedő oldallal, viszonylag kevés felhasználóval. Mára viszont teljesen átalakult: sokan szeretnek ezen átalakulás kapcsán web2.0-ról beszélni, számomra azonban nem az a lényeg, hogy hogy hívjuk ezt a jelenséget, hanem, hogy változás igenis megtörtént. Az internet közösségivé vállt. Napjainkban milliárdok generálnak szinte felbecsülhetetlen mennyiségű tartalmat, 1
Kovács László szóbeli közlése alapján (Hálózatok – Irányzatok a mai magyar nyelvben, kultúrában és társadalomban címmel meghirdetett konferencia, Szombathely, 2009. november 30 – december 1.) Bővebb információ a kutatásról megtalálható a http://agykapocs.hu/ weboldalon (2010. április 21. 13:49) 2 Legalábbis a Barabási Albert-László szakmai honlapján található publikációs lista alapján. http://www.nd.edu/~alb/html/publications.html#complex 2010. április 12. 20:24
több fajta módon. Úgy érzem, ennek ellenére elhanyagolt területről beszélhetünk: az információáramlást az interneten senki, vagy csak nagyon kevesek, és nem általánosított módon vizsgálták. Jól mutatja ezt, hogy a komplex hálózatokkal foglalkozó publikációk mára már nem szólnak az internetről. A kutatók valószínűleg úgy gondolták, hogy ezen közeg kiindulási alapnak jó volt, de most már ideje, hogy figyelmünk a „valódi” összetett hálózatokra terelődjön. Furcsa ez a tény, hiszen a mai napig talán az internet a legnagyobb, és legjobban vizsgálható komplex hálózat, amelyet ismerünk. Nem beszélve arról, hogy a hatványtörvények által meghatározott világban fontos a történetiség is, (Buchanan, 2004) márpedig – igaz mára mind hardver, mind szoftverszinten „elszabadult”, követetlenné vált az internet pontos fejlődése, azért – a korai szakaszról nagyon pontos források állnak rendelkezésünkre.3 Bizonyos szintig gyakorlatilag az első két számítógép üzembehelyezésétől kezdve követhetjük az internet fejlődését. Nagy léptékben pedig továbbra is kiváló vizsgálódási terület: egyszerűen technikailag lehetséges, hogy bizonyos mértékig kövessük, vizsgáljuk a hálózat felépítését. Több szervezet foglalkozik például térképek készítésével4, melyek az internet jelenlegi felépítését próbálják modellezni, főleg a kapcsolatok sávszélessége alapján. Nincsenek azonban „térképek” arról, hogyan helyezkedik el az információ az interneten. Egy ilyen térkép elkészítése valószínűleg hatalmas erőfeszítéseket igényelne, úgyhogy ha erre nem is, de arra vállalkozom szakdolgozatomban, hogy meghatározom, hogy milyen szervezőelv alapján helyezkedik el és áramlik az információ. Hipotézisem az, hogy az interneten fellelhető információ nagy léptékben komplex hálózatot alkot, valamint két komplex hálózat összekapcsolódott: a szociális háló rákerült az internetre: kapcsolataink az offline világból egyenesen az online világba vándoroltak. Ennek következtében az elérési út – a gráfok éle – megrövidült: barátainkat, ismerőseinket ma már nem kell személyesen felkeresnünk, ha el akarjuk érni őket, meg akarunk osztani velük valamit: elég egy e-mail, egy státuszüzenet, sok esetben egyetlen kattintás, hiszen napjainkban minden internetkapcsolattal rendelkező számítógépen ott figyelnek az úgynevezett 3 Az ARPAnet fejlődése pontosan nyomon követhető, jól dokumentált: http://som.csudh.edu/fac/lpress/history/arpamaps/ 2010. április 12. 20:42 4 Számos projekt, weboldal foglalkozik az internet vizuális megjelenésével, melyek mind komplexhálózati struktúrát jelenítenek meg. A TeleGreography például évente frissíti az internet adatforgalmi térképét. ( http://www.telegeography.com/maps/index.php, 2010. április 12. 17:33) Emellett több projekt az interneten található információt próbálja képileg feldolgozni, például a weboldalak felépítését vizualizálja a http://www.aharef.info/static/htmlgraph/.
„azonnali üzenetküldő programok”, önként is dalolva visszük fel ismertségi hálónkat a közösségi oldalakra, miközben régen a szociológusok fél kezüket adták volna egy ilyen széleskörű és pontos ismeretségi térképért. Megint csak érdekes momentum, hogy annak ellenére, hogy ezen szociális háló már rendelkezésünkre áll, mégsem túl sokat volt vizsgálva, hiszen ezen vizsgálatok személyi jogi kérdéseket is felvetnek. Emlékezetes például az emberek mozgását modellező kutatás, melyhez „titokban megfigyelték” a mobiltelefonjaikat.5 A hipotézisemben szereplő két feltevést kétféle képen kívánom vizsgálni: először is, az interneten felelhető információ viszonylag jól vizsgálható: a felhasználók, újságírók, robotok kategorizálják a tartalmakat, címkéznek, hivatkoznak forrásokra. A keresők használatával pedig részben követhető az információ útja. A felhasználók magukról, maguktól osztanak meg tartalmat, így könnyű vizsgálni egy-egy ember (internetes identitás?) szerepét. A tartalommegosztási szokások, és típusok vizsgálatára kiváló teret nyújt a Twitter nevű mikroblog szolgáltatás, egy konkrét esettanulmány készítésével bepillantást nyújtanék a – jelenleg általam ismert – leggyorsabb információáramlásra képes felület felépítésébe, működésébe. A másik általam alkalmazott módszer pedig kérdőívezés. A felhasználókat kérdezem tartalommegosztási szokásaikról, valamint arról, hogy kapcsolataik hogyan alakulnak az online-offline egymásra hatásának következtében.
Érintőlegesen vizsgálom, hogy a
barátságok hogy alakulnak az online világban, melyek azok a kapcsolatok, amelyek mind az online, mind az offline világban jelen vannak. Érdekes lehet, hogy vajon az interneten is inkább a gyenge személyközi kapcsolatok fontosak (mint például a „valós életben” az álláskeresésnél), vagy pedig itt az erős kötődéseket tudjuk jobban hasznosítani.
5 Az informatikus szakma kényes a személyiségi jogok tekintetében, így ezen kutatás sem a megfelelő visszhangot váltotta ki, sokkal tovább foglalkoztak a jogi részével a dolognak, mint magával a kutatással. Forrás: http://itcafe.hu/hir/tudtuk_nelkul_kovettek_szazezer_mobil-elofizetot.html (2010. április 15. 17:30)
1. ELMÉLETI HÁTTÉR A komplex hálózatok alapfogalmainak ismertetése után felvázolom az egész kapcsolatát a világhálóval. A komplex hálózatok elmélete hatalmas terjedelmű munka, csak azon elméleti részekkel foglalkozom, amelyek szükségesek a konkrét kutatásom megértéséhez is. Ezt követően egyes információtípusok részletes vizsgálata következik, a teljesség igénye nélkül, hiszen az meghaladná ezen szakdolgozat formai és tartalmi kereteit – ez már átvezet minket a gyakorlati részbe. Az elméleti részben felvázolom még a komplex hálózatok irányából szemlélt személyiségtípusokat, és azt, hogy ezen típusok hogyan járulnak hozzá az információáramláshoz. Ez különösen hangsúlyos rész az általam vizsgált témakörben, hiszen minden valószínűség szerint azok a meghatározó személyiségtípusok akik az emberi kapcsolatok során meghatározó szerepet játszanak az információáramlásban, valószínűleg az interneten is jelen vannak a két hálózat „összekapcsolódása” következtében, sőt, esetlegesen több típus is létrejöhetett. Szintén külön vizsgálnám azokat az eszközöket amelyek segítségével tartalmat oszthatunk meg az interneten. Főleg az azonnali üzenetküldőkre és a közösségi oldalakra gondolok itt, olyan szolgáltatásokra koncentrálva, melyek itthon is népszerűek. Véleményem szerint fontos ez a kitétel, mert kérdőívem csak így lehet összhangban a kutatással, hiszen a válaszokat főleg magyar internetfelhasználóktól kaptam.
1.1. A komplex hálózatokról általában A hálózatkutatás, minden
a
matematikai Előfutárának
mai
mint
tudományban,
alapokon a
annyi
kezdődött.
Gráfelméletet
tekintjük, melynek alapjait Leonard Euler svájci matematikus fektette le, amikor
megoldást
keresett
az ábra 1: A königsbergi hidak elhelyezkedése
úgynevezett
„Königsbergi-hidak”6
problémára,
mely
a
következőről
szól:
„Átsétálhatunk-e a két hídon úgy, hogy közben egyiken sem megyünk át kétszer?” (Barabási 2003: 16). Az utak ebben az analógiában egy gráf pontjait összekötő élek. A gráfelméletet töretlenül fejlődött tovább olyan nagy nevű matematikusoknak köszönhetően, mint Cauchy, Hamilton, Cayley, Kirchoff és Pólya (Barabási 2003). A komplex hálózatok szempontjából a nagy áttörésre azonban egészen a huszadik századig kellett várni. A két kiváló magyar matematikus, Erdős Pál és Rényi Alfréd publikációikban ekkor alapozták meg a hálózatokban való gondolkodást. A két matematikus nem követte az addigi matematikai főirányt, és nem a gráffajták minél szélesebb körű leírását tekintette a gráfelmélet továbbfejlesztéséhez a megfelelő útnak. Ehelyett inkább általános érvényű törvényeket kerestek, melyekkel minden összetett gráf7 jól jellemezhető. „Mindegy, hogy pontosan mit jelölnek a pontok és a közöttük lévő kapcsolatok, a matematika számára ugyanazt az állatot alkotják: egy gráfot, vagy más néven hálózatot”. (Barabási 2003: 22) Erdős Pál és Rényi Alfréd véletlen gráf modellje szerint a gráfokban véletlenszerűség uralkodik. Tehát, ha elképzelünk egy időben fejlődő gráfot, melyhez egyre több kapcsolódik, egyre több éllel, akkor a pontokhoz az élek mindig véletlenszerűen fognak kapcsolódni, véletlenszerűen fognak kapcsolatok létrejönni tetszőleges élek között. Tehát a pontok nagysága (a szerint, hogy egy-egy pontból hány él indul ki) nagyjából mindig – átlagosan – azonos lesz. Ezzel el is érkeztünk a komplex-hálózatok előszobájához. Barabási Albert-László és kutatócsoportja az internet felépítését kutatva rájött, hogy az Erdős-Rényi modell nem ad kielégítő magyarázatot arra a struktúrára, amelyre az internetet kutatva leltek (R. Albert - H. Jeong - A.-L. Barabási 1999). Sőt, nem hogy nem szolgál magyarázattal, hanem a modell szerint kizárt, hogy egy hálózat úgy épüljön fel – hiszen a kapcsolatoknál az átlagok dominálnak, nem fordulhat elő szélsőség –, ahogy azt az elektronikus világháló teszi. Ezért új modellt kellett alkotniuk, melyet azóta skálafüggetlen hálózati modellként ismerünk. A matematikai hálózatok megismerése után az ezredforduló környékén a figyelem középpontjába a valódi 6 Idézi Barabási Albert-László a Behálózva (2003) című művében: Euler, L. „Solutio problematis ad geometriam situs pertinentis.” Comment. Acad. Sci. U. Petrop. 8, 128-140, 1736. Reprinted in Opera Omnia Series Prima, Vol. 7. pp. 1-10, 1766. 7 Összetettségen itt természetesen nem a matematikai definíciót értjük, mely akkor nevez egy gráfot összetettnek, ha annak van reflexív éle, hanem egyszerűen bonyolult gráfokra kell itt gondolnunk.
hálózatok kerültek: nem csak az internetre gondolhatunk itt, az embereket már régebb óta foglalkoztatta például a szociális hálózatunk felépülése – részben innen indul a komplex hálózatok törvényeinek felfedezése is.
1.2. A komplex hálózatok törvényei 1.2.1. 6 lépés távolság Anekdotaként talán már mindannyian hallottunk az úgynevezett „hatlépésnyi távolságról”. (Watts 2004) A hiedelem szerint bármely két embert maximum 6 emberrel való kézfogás választ el egymástól, függetlenül attól, hogy hírességről beszélünk-e, vagy pedig egy magyarországi könyvelő és egy alaszkai halász távolságáról. Barabási könyvében ennek a törvényszerűségnek legkorábbi felfedezését Karinthy Frigyesnek tulajdonítja, aki a Láncszemek című novella szerzője. „'Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – Ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen ismeretség alapon ', írja Karinthy a Láncszemekben. Valóban, Karinthy képzeletbeli személye azonnal összekapcsolja magát egy Nobel-díjassal. Megjegyzi, hogy a díjazottnak ismernie kellett Gusztáv svéd királyt, aki a Nobel-díjakat átadja, aki viszont lelkes teniszjátékos, és időnként azzal a teniszbajnokkal játszik, aki Karinthy szereplőjének jó barátja. Miután észreveszi, hogy a híres emberekhez könnyű kapcsolatot találni, Karinthy szereplője nehezebb feladatot tűz ki magának, és megpróbál kapcsolatot találni egy Ford gyári munkás és saját maga között. 'A munkás jól ismeri Fordot, Ford jóban van a Hearst-lapok vezérigazgatójával, a Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett Pásztor Árpád úr, aki nem csak ismerősöm, de tudtommal kitűnő barátom – csak egy szavamba kerül, csak egy szavamba kerül, hogy sürgönyözzön a vezérigazgatónak, hogy szóljon Fordnak, hogy szóljon a műhelyfőnöknek, hogy az a szögecselő munkás sürgősen szögecseljen össze nekem egy autót, éppen szükségem lenne rá'”8 (Barabási 2003).
8 Barabási a Minden másképp van (1929. Budapest, Athenaeum Irodai és Nyomdai Rt.) című Karinthy kötetből idéz.
A fenti példák már valószínűsítik, hogy az emberi szociális háló nem véletlenszerűen kapcsolódó pontokból áll. A szociális háló felépítését először Stanley Milgram harvardi professzor vizsgálta. Milgram kiválasztott 160 embert egy amerikai városból, majd küldött nekik egy levelet egy bróker nevével és címével, aki egy másik amerikai állam egy városában élt. A kísérlet alanyainak az volt a feladatuk, hogy a kapott borítékokra írják rá a nevüket, és küldjek el egy olyan ismerősüknek – benne a bróker adataival –, aki valószínűleg ismeri, legalábbis ismer olyat, aki ismerheti a brókert. „Ha például az omahai címzettnek van egy unokatestvére Boston környékén, eljuttathatja hozzá a borítékot, hiszen még ha az unokatestvér nem is ismeri személyesen a címzettet, tőle két-három közbeeső lépéssel valószínűleg előbb eljut a levél a brókerhez. Az ötlet az volt, hogy amikor a levél végül eljut a brókerhez, Milgram birtokában lesz a listának, hogy kinek a kezén ment át a küldemény, és megállapíthatja, milyen közeli kapcsolatban vannak a tőlük nagy távolságra lakó személlyel az ország másik részén élő, véletlenszerűen kiválasztott személyek” (Gladwell 2007). A kísérlet eredménye az lett, hogy a kiválasztott személyek átlagosan 5-6 lépés távolságra voltak a brókertől, mely eredmény kísértetiesen egybecseng Karinthy sejtésével. Felmerül a kérdés, hogy mi az oka ennek a jelenségnek? A válasz a komplex hálózatok egyik törvénye.
1.2.2. Kis világok Előző törvény már elég meghatározó ahhoz, hogy elgondolkozzunk azon, hogy talán az Erdős-Rényi-féle véletlen világegyetem modell nem tökéletesen modellezi a bennünket körülvevő hálózatokat, hiszen ott a pontok véletlenszerűen helyezkednek el, így a hat lépés szabálya nem lenne fellelhető a valódi hálózatokban. Sőt: ezen modell nem engedi meg a csoportképződést sem, általánosabb nyelven az úgynevezett kis világok kialakulását, márpedig, mint a vizsgálatok igazolták, a komplex hálózatok magukban hordozzák ezt a tulajdonságot.
A matematikusoknak még sikerült ideig-óráig megmenteniük a véletlen világegyetem modellt, mert találtak egy kompromisszumos megoldást: az élek ugyan továbbra is véletlenszerűen kapcsolják össze a hálózat pontjait, azonban léteznek olyan élek, amelyek egymástól nagyon távoli pontokat kötnek össze. Ahogy az a 2. ábrán megfigyelhető – ha a hálózatunkat egy körnek tekintjük-, ha véletlenszerűen kiválasztott pontokból nagy távolságra lévő pontokba indulnak élek, akkor
ábra 2: Kis világok reprezentációja egy körön (Moore – Newman 2000)
azok „sokkal közelebb kerülnek egymáshoz”, elérésükhöz nem kell végigmennünk a körön, hanem a közvetlen összekötő élet választjuk. Így azok a pontok is közelebb kerülnek egymáshoz, amelyeket nem köt össze közvetlenül él, hiszen van olyan pont a közelükben, amely viszont rendelkezik ilyen éllel. (Watts 2004)
1.2.3. Középpontok Barabási és kutatócsoportja végül az internet topológiájának feltérképezése közeben olyan dologra bukkant, amely végleg beütötte az utolsó szöget a véletlenszerű világegyetem koporsójába: a világhálót feltérképező robotuk nem várt eredménnyel tért vissza. Amennyiben a World Wide Web felépítése megfelelt volna a várakozásoknak, és az Erdős-Rényi által alkotott modellnek, a robot azt az eredményt hozta volna, hogy a weben a honlapok egyenletesen oszlanak el, körülbelül ugyanannyi kimenő és bejövő hivatkozással rendelkezik mindegyik. Ehhez képest a kapott eredmény az, hogy van rengeteg honlap, mely csak kevés linkkel rendelkezik, és van néhány – nagyon kevés –, mely kiugróan magas számot produkál. Ezek a honlapok az úgynevezett összekötők. Miattuk kicsi az internet: egy-egy ilyen honlapnak az internet egy jelentős hányadával van valamilyen kapcsolata. Az egész felfedezés jelentősége abban áll, hogy Barabásiék rájöttek: a csomópontok létezése túlmutat a világhálón: egy újabb általános, komplex hálózatok jellemző törvényre bukkantak9. (Barabási 2003) 9 Ilyen csomópontra először a hollywoodi színészek hálózatát vizsgálva bukkantak, amikor három diák
Ami a dolgozatom szemszögéből a legjelentősebb: ezen összekötőket Malcolm Gladwell felfedezte az emberi szociális háló vizsgálata során. Sőt, ennél többre bukkant: „A társadalmi járványokban különböző szerephez jutó emberek szép számmal vannak körülöttünk, mégis gyakran van, hogy nem ismerjük fel, milyen szerepet játszanak az életünkben. Szerepük szerint lehetnek Összekötők (Connectors), Sokattudók (Mavens) és Ügynökök (Salesmen)”. (Gladwell 2007: 36)
Mindhárom személyiségtípus
kiemelkedő szerepet játszik a komplex hálózaton belüli információáramoltatásban, ezért ezek jelenlétét feltételezem az interneten is.
1.2.4. A hatványtörvény „Itt és mindenütt” – ezzel a címmel jelent meg magyar kiadásban Mark Buchanan érdekes könyve, mely olyan érdekfeszítő kérdésekre keresi a választ, mint hogy mi okozza a földrengéseket, a hatalmas erdőtüzeket, vagy a homokhalmok leomlását, és főleg, hogy miért nem tudunk ezekről a mai napig szinte semmit. Legalábbis
egyiket
sem
tudjuk
pontosan
előrejelezni, megjósolni. Azt sem tudtuk, miért
ábra 3: Egy tipikus haranggörbe (Albert – Barabási 2002: 57)
van ez így, egészen a hatványtörvények felfedezéséig, melyek, mint kiderült, jelen vannak „itt és mindenütt”. (Buchanan 2004)
(Craig Fass, Brian Turtle és Mike Ginelly) egy amerikai TV-showban be akarta bizonyítani, hogy Kevin Bacon maga az Isten. Bemutatták, hogy Bacon pár lépéssel összeköthető bármely másik hollywoodi színésszel az alapján, hogy játszottak-e egy filmben. (Watts 2004)
ábra 4: Két tipikus hatványfüggvény (Albert – Barabási 2002: 51) „Ha Ön nem fizikus, vagy matematikus, akkor valószínűleg még soha nem hallott a hatványfüggvényekről. Ez azért is előfordulhat, mert a természetben a legtöbb mennyiség haranggörbe segítségével jellemezhető” – írja Barabási a Behálózva című könyvében. (Barabási 2003) Pedig, mint kiderült, a hatványtörvények életünk rengeteg területén jelen vannak: nemcsak a weben, de a molekuláris kémiában, az elektromos hálózatban, és még egy féreg felépítésében is. (Albert – Barabási 2002) A véletlen hálózatok leíró haranggörbe és a hatványfüggvény között az a legfontosabb különbség – mint ahogy az a 3. illetve a 4. ábrát összehasonlítva látszik –, hogy a haranggörbe farka exponenciálisan csökken, így nem engedi meg az olyan kiugró értékek létezését, amelyeket a komplex hálózatok vizsgálata során felfedeztünk, más szóval, ha ezen hálózatokat ez az eloszlás jellemezné, nem létezhetnének a csomópontok. A hatványfüggvény szerinti eloszlásnak nincs tipikus csúcsa, mint ahogy azt a haranggörbénél látjuk. „A hatványtörvény szerinti eloszlás tehát arra kényszerít bennünket, hogy teljesen lemondjunk a skála, vagy a jellemző pont fogalmáról. A folytonos hierarchiában nincs egyetlen olyan pont sem, amit kiválaszthatnánk és kijelenthetnénk, hogy arra az összes pont eléggé hasonlít.” (Barabási 2003: 80) Ennek alapján nevezzük Barabási után a hatványfüggvény-eloszlással jellemezhető hálózatokat skálafüggetlen hálózatoknak.
A kutatók rájöttek, hogy a hatványfüggvények mindenhol jelen vannak, ahol a rendetlenségből a rendezettség felé tart valami, és fordítva. A fizikusok ezt a jelenséget fázisátalakulásnak nevezik. Ez történik például akkor, amikor a víz jéggé fagy, vagy ha a héliumot közel abszolút nulla fokra hűtjük és szuper-folyadékká válik, vagy amikor a mágnesezett vasdarab felhevítve elveszíti mágnesességét. (Buchanan 2004) Barabási így ír erről: „A fázisátalakulások határozottan és világosan jelezték számunkra, hogy a rendezetlenségből a rendezettség felé vezető utat az önszerveződés hatalmas erői jelölik ki, és az út során lépten-nyomon hatványfüggvényekkel találkozunk. Megtudtuk, hogy a hatványfüggvények nem csupán a rendszerek egy újabb jellemzési lehetőségét jelentik, hanem a komplex rendszerek önszerveződésének nyilvánvaló jelei.” (Barabási 2003: 87)
1.2.5. A népszerűségi kapcsolódás A hatványfüggvények felfedezése után a kutatók számára már teljesen biztos volt: a véletlenszerű világegyetem modelljén túlléptünk. Viszont ez még mindig nem jelentette teljes bizonyossággal azt, hogy a komplex hálózatok működését általános törvények irányítják, hiszen a véletlen univerzum és a kis világok között kompromisszumot teremtett a Watts-Strogatz-modell. A komplex hálózatokat vizsgáló kutatók azonban rájöttek, hogy ideje elfelejteni a statikus modelleket. A komplex hálózatok nem érthetjük meg, ha egyszerű, mozdulatlan pontok és élek halmazaként tekintünk rájuk. A szemléletváltás áttörést hozott: a hálózatok dinamikus vizsgálata során a kutatok rátaláltak a népszerűségi kapcsolódás elvére. Barabási kutatócsoportja rájött mitől alakulnak ki a középpontok, összekötők a komplex hálózatokban: „Az az egyszerű jelenség, hogy a gazdag egyre gazdagabb lesz, amely jelen van a legtöbb hálózatban, megmagyarázza a világhálón és Hollywoodban észrevett hatványfüggvényeket.” (Barabási 2003: 91) Habár ezen kijelentés közel sem volt nyilvánvaló a hálózatok sokaságát szemlélve, annyi egyértelmű volt: a világháló – melyről matematikai úton is bebizonyították, akkorra, hogy középpontokkal rendelkezik – egyre növekszik, minden szinten. Először is, egyre többekhez jut el, egyre többen használják nap mint nap. Ennek következtében egyre több tartalom – videó, kép, egyszerű szöveg – található rajta. Az egyre erőteljesebb használat pedig egyre nagyobb hadvérigennyél bír, így az internetet fizikailag jelentő eszközök – szerverek, switchek, routerek
(útvonalválasztók),
a
hálózatba
kötött
munkaállomások,
személyi-
számítógépek száma is egyre növekszik. Barbásiék pedig rájöttek, hogy az internet ugyanazok a jellemzők írják le, mint a többi komplexnek feltételezett hálózatot. (Barabási 2003) Azonban később arra is rájöttek, hogy ez a feltétel – a növekedés – önmagában
nem
elegendő
arra,
hogy
megmagyarázza
a
felfedezett
hatványfüggvényeket. Ehhez bizony kell a népszerűségi kapcsolódás is. Az, hogy a gazdag egyre gazdagabb legyen, hogy a már sokak által ismert weboldalt keressük fel mi is, hogy az amúgy gyorsan fejlődő területekre fektessünk be. Ez a két tényező együtt pedig már elegendő volt egy működő modell felállításához: megszületett az úgynevezett skálafüggetlen-hálózatok modellje.
1.2.6. Az alkalmasság Hamar kiderült, hogy a skálafüggetlen-hálózati-modell még mindig nem alkalmas arra, hogy a minket körülvevő valódi, összetett hálózatokat pontosan modellezze: ezen modell feltételezte, hogy a korán érkező nyer, a későn jövő veszít. Vagyis, azoknak a pontoknak, amelyek korán érkeztek volt esélyük arra, hogy középpontokká váljanak. Az alkalmassági-modell túlmutat ezen: a pontokhoz alkalmassági értéket rendel. Így bizonyos pontoknak egyszerűen nagyobb a lehetőségük arra, hogy középponttá váljanak – függetlenül attól, hogy korai, vagy késői érkezők-e. Még nagyobb meglepetés érte a kutatókat, amikor rájöttek, hogy a komplex hálózatok ezen tulajdonsága meggyőző hasonlóságot mutat a kvantumfizikával, közelebbről a Bose-Einstein kondenzációval. Eszerint egyes hálózatokban végbemegy egy olyan folyamat, hogy a győztes mindent visz – egy csomópont válik kiemelkedővé, és a többiek messze vannak tőle. Ilyen például az operációs rendszerek piaca, ahol gyakorlatilag a Microsoft Windows nevű operációsrendszer-sorozata az egyeduralkodó. (Barabási 2003) Vagy ilyen volt pár évvel ezelőttig – hogy a világhálónál maradjunk –, a böngészők piaca, ahol szintén a Microsoft terméke, az Internet Explorer sorozat volt egyeduralkodó.10
10 Még ha nem is olyan hosszú ideig tartott a termék egyeduralma. Talán a böngészők piaca arra utal, hogy ezen egyeduralom megbontható. http://en.wikipedia.org/wiki/Browser_wars 2010. április 20. 22:03
2. A KÖZÖSSÉGI WEB 2.1. Félreértelmezett web2? Manapság sokat halljuk, az internet új korszakba lépett, nagy változásnak, hovatovább forradalomnak vagyunk szem-, és fültanúi. Bár a webkettőnek mint olyannak nincs egységesen elfogadott, konzisztens definíciója, a legtöbb elemző, szakember és publicista egyetért néhány alapelvben, amelyek az internetet igazán webkettessé teszik. Ezek közül az első számú, legtöbb ember által elfogadott elv a következő: a felhasználók – ellentétben a web korábbi szakaszával – tartalmakat (blogot, képeket, videót, stb.) oszthatnak meg. Korábban csak a szolgáltatóknak volt lehetősége erre. Tehát az eddig olvasónak, látogatónak tekintett „végfelhasználók” elkezdtek tartalmat előállítani. A másik általánosan elfogadott tézis, hogy a web közösségivé vállt. A felhasználók nem csak előállítanak tartalmat, hanem azokat megosztják egymással, célzottan, vagy akár bárkivel. A saját véleményem az, hogy legalább részben, de ezek a kritériumok hibásak. A webkettő definíciójának „megalkotói” nem számoltak (nem számolhattak?) egy új nézőpont megjelenésével: bár a komplex hálózati látásmód első szikrái már az ezredforduló környékén megjelentek, a széleskörű elterjedés inkább csak az évtized második felére tehető. Az internet megváltozása nem azzal függ össze, hogy a felhasználók tartalmat generálnak: ez a webkettő előtt is így volt, a saját tartalom már akkor megjelent, még ha a fajtája más is volt: a személyes honlapok egyidősek az internettel, hiszen az gyakorlatilag akkor született, amikor a világméretű – elsősorban katonai és kutatási célokat szolgáló – ARPANET-et szétválasztották a katonai célokat szolgáló MILnetre11 és a polgári lakosság számára használandó internetre. Tehát a felhasználók önálló tartalomgyártása már akkor megjelent, a különbség a láthatóságban, elérésben, megosztásban van. A felhasználók száma rendkívüli mértékben megnőtt az interneten a 2000-es évforduló óta. Ezt mutatja az alábbi táblázat.
11 Lévén a MILnet honvédelmi célokat szolgált nem sok információt találhatunk róla a neten. A Wikipédia is elég szűkszavúan ír róla. Később a MILNET nevet váltott, és protokollokat, így született meg a NIPRENET. http://en.wikipedia.org/wiki/NIPRNET (2010. április 21. 11:56) http://en.wikipedia.org/wiki/MILNET (2010. április 21. 11:56)
NÉPESÉG ÉS INTERNETHASZNÁLAT A VILÁGON12 Régiók
Népesség ( 2009)
Afrika
991,002,342
Internet használók (2000. dec. 31.)
4,514,400
Utolsó adatok
A haszn álók arány a
86,217,900
8.7
1,809.8
4.8 %
20.1
568.8 %
42.4 %
53.0
305.1 %
23.6 %
1,675.1
3.2 %
76.2
140.1 %
14.4 %
31.9
934.5 %
10.4 %
60.8
177.0 %
1.2 %
360,985,4 1,802,330,4 26.6 92 57 %
399.3 %
100.0 %
% Ázsia Európa
3,808,070,5 03
114,304,0 764,435,90 00 0
%
803,850,858
105,096,0 425,773,57 93 1
%
KözelKelet
202,687,005
ÉszakAmerika
340,831,831
LatinAmerika
586,662,468
3,284,800
58,309,546
%
28.8 %
Óceánia/A usztrália
34,700,201
ÖSSZES EN
6,767,805,2 08
Növeked Használó és k %-a a 2000- táblázatból 2009 között
108,096,8 259,561,00 00 0
%
18,068,91 186,922,05 9 0
%
7,620,480
21,110,490
%
%
táblázat 1: Internthazsnálat a világon – eredeti angol nyelvű forrás: http://www.internetworldstats.com/stats.htm (2010. április 21. 12:33 )
2.2. A digitális és az emberi kapcsolati háló összekapcsolódásának vizsgálata 2.2.1. A kérdőív felépítése A vizsgálathoz a kérdőívezés módszerét alkalmaztam. A kérdőívet digitális formában, online lehetett kitölteni. A kérdőív célcsoportját azok a jellemzően felsőoktatásban tanuló 18 és 30 év közötti férfiak és nők adták, akik rendelkeznek számítógéppel, gyors internetkapcsolattal és aktívan használják a közösségi hálózatok és üzenetküldő programokat. Kutatásom nem reprezentatív. Kérdőívemre 101 kitöltés érkezett az általam vizsgálandó 18-30 év közötti korosztályból, mely nem reprezentálja a magyar társadalmat, sem a magyar társadalomnak e korosztály szerinti szeletét. A mintavétel sem lehetett véletlenszerű, hiszen az információ, hogy kitölthető, az én kapcsolati 12 Mind a népességi, mind az internethasználati adatok 2009. decemberi állapotokat tükröznek.
hálózatomon elindulva terjedt, mások kapcsolatain keresztül idegenekhez. A kérdőív különösen az internethasználókra, – az eredményeik alapján pedig – főleg a nagyon aktív számítógép-, és internethasználókra koncentrál, akik számszerűleg is sok időt töltenek el gép, illetve internet előtt. Mintavételem tehát nem valószínűségi eljárás, egyszerűen elérhető alanyokra hagyatkozó (más néven kényelmességi) mintavétel. A kérdőív tartalmazott feltételes választási lehetőségeket,.így bizonyos kérdésekre csak azoknak kellett, és csak azok tudtak válaszolni, akik egy előző kérdésre igennel vagy nemmel válaszoltak. Ezt a funkciót a kérdőív automatikusan kezelte, így elkerülhető volt, hogy olyanok írjanak be nem valós, vagy torz adatokat, akik valójában nem is tudják megválaszolni az adott kérdést, hiszen ahhoz egy másik kérdésre máshogy kellett volna válaszolniuk. Konkrétan a kérdőívemben ilyen volt például az a kérdéscsoport (és a hozzá hasonlók), hogy „Tagja Ön a Facebooknak?”. Amennyiben a kitöltő ezen kérdésre nem válaszolt, úgy a kérdőív automatikusan a következő kérdéscsoportra ugrott, és az illetőnek nem hogy nem kellett kitöltenie az irreleváns kérdéseket (például Hány ismerőse van Facebookon?, Milyen nyelven használja a Facebookot?), hanem azok meg sem jelentek neki, lehetőséget sem adva így a torzításra.
2.2.2. A vizsgálat célja és a hipotézis Kérdőíves vizsgálatom több céllal készült. Először is szeretném vele alátámasztani – vagy megcáfolni – az egyik fő hipotézisemet, miszerint összekapcsolódott a valós életbeli kapcsolati háló az internettel – egész pontosan, a felhasználók önként viszik fel kapcsolati hálózatukat (és egyéb más személyes, érzékeny adatukat, bár ezt kevesen mérlegelik a döntés pillanatában) a közösségi oldalakra – kapcsolódva a világ jelenlegi trendjéhez. Hiszen a lehetőség már régóta adott lett volna erre, a közösségi oldalak jóval elindulásuk után ugrottak csak meg felhasználók, látogatók, tagok szintjén.13 Tehát a két hálózat kölcsönhatása következtében meg kell jelennie az elméleti részben kifejtett csomópontoknak, kis világoknak, és a népszerűségi kapcsolódásnak minimálisan. Az alábbiak ismeretében belátható, hogy ma már könnyedén lehetséges ezen két hálózat vizsgálata, hiszen az interneten rendelkezésünkre állnak a megfelelő adatok, melyek könnyen alátámaszthatóak, cáfolhatóak kérdőíves kutatással. 13 Szvetelszky Zsuzsanna szóbeli közlése (Hálózatok – Irányzatok a mai magyar nyelvben, kultúrában és társadalomban címmel meghirdetett konferencia, Szombathely, 2009. november 30 – december 1.
Vizsgáltam ezen kívül azt is, hogy a felhasználók osztanak-e meg tartalmakat egymással online környezetben (hiszen hipotézisem ezt feltételezi), és ha igen, miket, és milyen gyakran.
2.2.3. A kutatás eredményei A kérdőívet eredetileg körülbelül 150 fő töltötte ki. Az alkalmazott eljárás elengedhetetlenné tette az utólagos szelektálást, hogy a kiválasztott, számomra megfelelő ismérv szerint legyen elegendő kérdőívem. A szelektálás után az általam vizsgálni kívánt korcsoportból (18-tól 30 éves korig) maradt 101 kitöltés. A kérdőívet kitöltők között a nem
szerinti
megoszlás
a
alakult:
51
következőképpen férfi
és
50
nő,
tehát
megközelítőleg 50% – 50% az arány.
Ez
azt
sejteti,
hogy
ábra 5: „Mi az Ön neme?” kérdésre adott válaszok kördiagramja
manapság egy újfajta – digitális – emancipáció megy végbe: míg a számítástechnikát, az informatikát
(és
összességében
a
reáltudományokat,
különösen
a
számítástudományokat) alapvetően férfias dolognak tartották és tartják sokan még ma is, egyre több nő fordul az informatika felé. Alátámasztja ezt a saját személyes tapasztalatom is: a reáltudományok területén folytatott tanulmányaim során – ha nem is olyan arányban, mint mondjuk a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi karán, de egy másik egyetem Informatikai karán is viszonylag sok női hallgatóval találkoztam. Ezen kívül persze megkülönböztethetünk a számítástechnikában szerzett jártasság
alapján
felhasználói
szinteket.
alapvető
képesség olyan
követelmény, ábra 6: A kérdőívet kitöltők település szerinti megoszlása
Az
számítógép
használati mára
bizonyos
jogosítvány
pedig alapvető
mint
a
vagy
a
nyelvvizsga. Gondoljunk csak
bele, jó pár éve létezik Magyarországon is az úgynevezett ECDL (Europian Computer Driving Licence), mely olyan mint egy nyelvvizsga, csak a számítógép használatról ad papírt. Ennek megléte rengeteg munkahelyen alapvető követelmény, mely egyaránt vonatkozik nőkre és férfiakra, így a nők is kénytelenek voltak ebbe az irányba orientálódni. Ráadásul a tipikusan számítógépes irodai munkák többségét valószínűleg nők végzik. Az életkort bekérő ellenőrző kérdés után a következő azt mérte fel, hogy a válaszadó milyen településtípust tart a lakhelyének. A válaszok meglehetősen kiegyensúlyozott képet mutatnak: a válaszadók közül 32-en jelölték meg a fővárost lakhelyként, 23 fő várost, míg 24 megyeszékhelyt választott. Ez összesen 79, és csak a maradék 22 ember lakik falun. Ezen eredmény betudható annak, hogy egyrészt Magyarországon sajnos a városok és falvak között internetes ellátottság terén még jelentős különbség van.14 Ezen kívül a magyar társadalom mobilitása viszonylag alacsony, így falvakról, egyéb kistelepülésekről sokkal kevesebben kerülnek felsőoktatási intézményekbe. (Békesi 2003) Mivel a kérdőívem vizsgálati korcsoportja 18-30 közötti személyekből tevődik össze, valószínűleg a felsőoktatásban tanulók jelentős számban vannak jelent a kitöltők között, ezért a fent említett gyenge
társadalmi
mobilitásnak jelentős szerepe lehet a lakhely szerinti válasz kiválasztás diagramon látható arányainak kialakításában. ábra 7: Milyen gyakran ül gép elé?
A
kérdőív
következő
kérdése így hangzott: „Mikor
ül Ön a számítógép elé?”. A válaszok arányának figyelembevételével azt hiszem, kijelenthető, hogy valójában információs társadalomban élünk: a válaszadók jelentős többsége (88 válaszadó) a „Minden nap” válaszlehetőséget jelölte meg, és a maradék válaszok is mind a „Hetente többször” válaszlehetőségre érkeztek. Annak ellenére, hogy tudomásom szerint olyanok is kitöltötték a kérdőívet, akik tudomásom szerint nem 14 A magyar gerinchálózat alapvetően a városokra koncentrálódik, és technikai okokból a szolgáltatóknak egyszerűen nem éri meg a középpontoktól távoli településekre elvinni az internetet. Nem változtat ezen a helyzeten a mobil szélessáv megjelenése sem, hiszen az a technológia még nem elég fejlett, így a középpontoktól távoli helyek szintén nem tudnak olyan gyorsan kapcsolódni a hálóhoz, mint a városokban lakók. Jól látszik ez például a Pannon lefedettségi térképén. http://www.pannon.hu/egyeni/ugyfelszolgalat/technikai_segitseg/lefedettseg/ (2010. április 21. 14:37)
rendelkeznek otthon számítógéppel, sem hordozható eszközzel (Laptop, Okostelefon) a „Hetente egyszer” és a „Ritkábban” válaszlehetőségeket senki sem választotta. Ez egyrészről betudható annak, hogy manapság már nem csak otthonról lehetséges az internet-elérés, hanem ez a lehetőség megvan mind a munkahelyeken, mind a közoktatási intézményekben. Másrészről pedig mutatja, hogy az internethasználat milyen szinten a hétköznapjaink részévé vált: a világhálóra való kapcsolódás nélkül már nem csak egy szórakozási lehetőséget vesztünk. Szükségünk van az internetre a munkánk során, sőt tapasztalataim alapján egy felsőoktatási intézmény egy szakának elvégzése manapság szinte lehetetlen
internetkapcsolattal rendelkező számítógép
nélkül, hiszen az oktatók rengeteg anyagot csak az interneten tesznek közzé, és a diákoknak is digitális formában kell eljuttatniuk a tanárhoz dolgozataikat, házi feladataikat. A következő kérdés arra kereste a választ, amennyiben a válaszadók gép elé ülnek, mennyi időt töltenek előtte. Itt már azért nagyobb a szóródás, mint az előző válasznál, bár figyelembe véve, hogy a válaszadók nagy része minden nap gép elé ül, az ott töltök
ábra 8: Televíziózásra fordított idő (ATV, perc) napi átlaga demográfiai csoportok órák közötti eltérés legyen akármekkora is, a legkisebb válaszlehetőség megjelölése
esetén is nagyon magas az internet illetve, számítógép előtt töltő idő az általam vizsgált korcsoportban. A válaszadók közül 28-an ülnek öt óránál többet (!) gép előtt, ez rendkívül magas szám, hogyha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az átlagos tévénézéssel töltött idő megközelítőleg 200 perc az általam vizsgált korcsoportban naponta,15 mint ahogy az az AGB Bielsen és az ORTT 2009. januári felmérésén is látszik.16 Kérdőívem további részében a közösségi oldalak és azonnali üzenetküldők ismertségével, azok használatának mértékével és a használat módjával foglalkoztam. A
prekoncepcióm
kérdőívemre alapján
adott
igaznak
–
a
válaszok
ábra 9: Ismeri Ön az MSN Messenger programot?
bizonyult:
Magyarországon a legismertebb, legelterjedtebb azonnali üzenetküldő program (IM, azaz Instant Messenger) a Microsoft Corporation által fejlesztett és terjesztett MSN (MicroSoft Network) Messenger. Ez több okra vezethető vissza: először is a fent említett szoftvercég Bose-Einstein kondenzációt hajtott végre az operációs rendszerek piacán, mint ahogy azt már említettem.
Hogy
kapcsolódik ez az MSN-hez? A szoftvercég (sokat vitatott) üzletpolitikája
az,
hogy
bizonyos termékeket együtt ábra 10: Használja Ön az MSN Messengert?
terjeszt
az
rendszerével.
operációs Az
MSN
Messenger egyik ezek közül. Így, mivel – a világhoz hasonlóan – a magyar felhasználók 15 Megjegyzendő, hogy úgy tűnik, egyelőre például az online videónézegetés nem a tévénézéstől veszi el az időt. http://gkienet.hu/hu/hirek/jelentes-az-internet-gazdasagrol-fokuszban-az-online-tartalom-osszefoglaloa-sajto-szamara/ (2010. április 21. 15:25) 16 A kutatókálat nélkül, vizsgált csatornák: MTV1, MTV2, RTL KLUB, TV2, AXN, Cartoon Network, Cool TV, Discovery Channel, Duna TV, F+, Hallmark, Halózat TV, HBO, Magyar ATV, Jetix, Minimax/A+, MTV Europe, National Geographic Channel, Spektrum, Sport Klub, Sport1, Sport2, Viasat3, Viva TV, Other Hungarian, Other
zöme Windows használó, így ezzel a programmal találkoznak. Egy másik ok, hogy mire Magyarországon elterjedté vált az internethasználat, addigra a Microsoft már lenyomta versenytársait ezen a piacon, így fordulhat az elő, hogy például az IWIW-es regisztrációnál megadandó ICQ (I Seek You) üzenetküldőre vonatkozó kérdésnél a felhasználók zöme azt válaszolja, hogy „Mi az?”. Ráadásul ezek a „korai” üzenetküldők nem rendelkeztek magyar (sem semmilyen) nemzetközi interfésszel, így eléggé ezen körülmény szintén nehezítette azok elterjedését hazánkban. Manapság viszont megfigyelhető egy új trend: a közösségi oldalak – bár az itthon egyelőre legelterjedtebb IWIW ez alól kivételt jelent – rendelkeznek saját, web alapú chattel. Szintén web alapokon támad a GTalk, mellyel még bővebben foglalkozom a kérdőívemben. Összegezve tehát, hiába egyeduralkodó az asztali (desktop) üzenetküldő programok terén a Microsoft, ahogy a böngészők terén is nem várt konkurenciát kapott, ezen a területen is érhetik még meglepetések, figyelembe véve a közösségi oldalakon töltött idő jelentős növekedését. Figyelmeztető jel az is – és a webes messengerek terjedését jelzi –, hogy habár majdnem minden válaszadó ismerte a programot, csak háromnegyedük használja. Ez lehet amiatt is, hogy sokan nem saját gépükről interneteznek, ahol pedig az asztali programok futtatása erősen korlátozott lehet. Ilyen esetben pedig a webalapú programok előnyt élvezhetnek, hiszen – általában – ezek használatához semmiféle egyéb szoftverre nincs szükség egy standard (és modern) böngészőn kívül. Esetlegesen akkor, és akkor is csak kiegészítőkre, pluginokra, ha egyéb funkciókat kívánunk használni, mint például a GTalk esetében a videó, illetve audiohívás. Következő kérdésem arra irányult, hogy csomópontokat (Barabási 2003), összekötőket (Gladwell 2007) találjak. A mintámban a legkevesebb partnerszám 1 lett, míg a legnagyobb 480 – ez elég jelentős különbség. Az átlagos partnerszám 97,75. A válaszadók 70%-nak ennyi, vagy kevesebb partnere van. Ez 52 személyt jelent (az erre a kérdésre választ adó 75-ből). Csak 13 embernek van 100 és 200 közötti partnere, és 6nak 200 és 300 között. Összesen 2 embernek van 300-400 közötti ismerőse és szintén kettőnek 400 és 500 közötti. A kiemelkedően sok partnerrel rendelkezők (200 és 500 között) gyakorlatilag megfigyelhető a 80/20-as szabály. A következő kérdésem a tartalommegosztási szokásokat vizsgálta. Itt lehetőség volt több válasz megjelölésére, és egyéb lehetőségekkel is ki lehetett egészíteni a válaszokat.
Terveztem a miértek vizsgálatát is ezen kérdéskörnél, azonban számos ember szóbeli kikérdezése után arra jutottam, hogy Gladwellnek volt igaza, és döntéseink nagyon jelentős részét befolyásolja a tudatalatti. (Gladwell 2005) A kérdezettek egyszerűen nem tudják elmondani, felsorolni, mik azok az okok, amiért például egy videót jónak ítélnek, és továbbküldik számos ismerősüknek. A kérdésre adott válaszok alapján a legtöbben képeket osztanak meg ezen az üzenetküldőn keresztül. Valószínűleg ez jórészt annak köszönhető – azon kívül, hogy a digitális fényképezőgépek mára elérhető áron vannak, és mindenkinek van otthon –, hogy a legújabb verzió kifejezetten ennek a funkciónak a lekezelésére tartalmaz egy fejlesztést: amennyiben képet húzunk a programba, az megjelenik mind nekünk, mint a partnernek, akkora méretben, amekkorában az ablakot megnyitottuk. Így lapozhatunk több kép között, és el is menthetjük őket könnyedén. Ezen kérdés csoport után áttértem a Skype vizsgálatára. A Skype nem csupán egy azonnali üzenetküldő
(bár
a
MSN
Messenger sem csupán ennyit tud, de annak ez a fő funkciója): ábra 11: Skype ismertsége
ezen program fő profilja az
internetes telefonálás és üzenetküldés. A program nem csak szoftveren belüli telefonálásra képes (úgynevezett Skype-to-Skype hívás), mint az MSN, hanem telefonálhatunk vele – egyenlegünk feltöltése után, pénzért – vezetékes, illetve mobilhálózatba is. Ez az a plusz dolog, ami a Skypeot sikeresen behozta az azonnali üzenetküldők piacára, későn jövőként. Mindamellett, hogy a Skype fő profilja a fentebb említett telefonálás, elrendezését tekintve nagy hangsúlyt fektetnek az üzenetküldő, tartalommegosztó részre is, melyre most vizsgálatom irányult. Egyrészt, hiába, hogy mind a Skype mind az MSN közvetlen kapcsolatot teremt a gépek között fájlküldés esetén, egyszerű tapasztalat, hogy a Skype gyorsabb. Ez sok felhasználót késztet arra, hogy ezen programot használja fájlmegosztásra. Nem beszélve arról, hogy a Skype valamivel többet nyújt ezen területen, mint az MSN (igaz, képkezeléshez nem tartalmaz olyan extrát, mint az): képes a fájlküldés csoportosítására, ezáltal képesek vagyunk csoportos fogadásra is. Amennyiben az MSN-be belehúzunk több fájlt, akkor azok
csoportosítatlanul, egyesével, hatalmas helyet elfoglalva a képernyőből jelennek meg mind a fogadó, mind a küldő oldalán. A Skype ellenben a többszörös fájlküldéseket összecsukja, és opcionálisan lenyitható. Így kevésbé zavaró, ezen tényező szintén sokakat a Skype használatára ösztönözhet. Érdekes, hogy a Sype-ot mindenki ismerte a válaszadók közül, míg az MSN-t, bár csak eggyel mard le, de nem. Ez minimálisan a használaton is meglátszik, a Skype-ot valamivel kevesebben használják, mint az MSN-t.
A megosztási szokások kicsit
máshogy alakulnak mint az MSN esetében. Ugyan itt is a képmegosztás a vezető tevékenység, de már közel sem olyan kiugró, mint az MSN esetében. A zenék és cikkek megosztási aránya körülbelül azonos (~30%), és a videók is elég nagy arányt képviselnek (20%). Látszik az is, hogy sokan
csak
az
eredeti
funkcióját ismerik, használják a Skype-nak. 40% pedig a felsoroltakon kívül mást is ábra 12: Skype megosztási szokások
megoszt Skypeon. Egy biztos: mind a Skype-ot, mind az
MSN-t vizsgálva látszik, hogy a tartalommegosztás mára már fontos szerepet játszik. A Skype partnerek számát vizsgálva megállapítható, hogy habár nem sokkal kevesebben használják a Skype-ot, jóval kevesebb partneri kapcsolatot „ápolunk” ott, mint az MSN-en. Az átlagos kapcsolat itt 27,63 darab. Átlag alatti kapcsolatszámmal rendelkezik 50 felhasználó, átlag felettivel 22, ebből kiugróan magas, azaz 100 feletti kapcsolattal 4 Skype használó bír. A kérdőív következő része szintén egy azonnali üzenetküldő programmal foglalkozott: a Google keresőcég Gmail nevű webes levelezőszoftverébe beépített Gtalkkal. Ennek a szoftvernek több különlegessége is van, melyek mindegyike megítélésem szerint jelentősen jövőbemutató. A koncepció ezen programnál az, hogy az emberek elsősorban elektronikus levélküldésre használják az internetet, így aköré a szolgáltatás köré érdemes építeni mindent, hogy a felhasználónak egy helyen meglegyenek a legfontosabb dolgai.
Ezért a Google integrálta az azonnali
üzenetküldést a Gmail webes felületébe. Megjegyzendő, hogy a cég kiadott asztali változatot is az üzenetküldőből, azonban a fejlesztési ütemből látszik, hogy a webes klienst fontosabbnak tartják: az újdonságok (láthatatlanság, fájlküldés) mindig először ebben a kliensben jelennek meg, és csak később kerülnek bele az asztali változatba. Komplex hálózati szempontból a szoftver legfontosabb különlegessége az, hogy automatikusan alakítja ki a címlistát: azok, akikkel gyakran levelezünk, automatikusan felkerülnek a csevegőpartnereink közé. Így kapcsolati hálónk gyakorlatilag magától rákerül a programra. Természetesen lehetőség van a partnerek utólagos letiltására, sőt az egész funkció kikapcsolására is. A GTalk új a piacon, ez jól látszik
a
kérdőívemből
is.
Ismertsége alulmúlja az előző két vizsgált programot – sőt, megkockáztatom,
hogy
amennyiben nem került volna oda a válaszlehetőségek elé az
ábra 13: A GTalk ismertsége
a kis segítség, hogy a GTalk és a GMailben található üzenetküldő valójában egy és ugyanaz, még alacsonyabb
eredményt
kaptunk
volna, mert ezt a terméket a Google nem
márkázza
annyira
különválasztva. Program használata pedig a legalacsonyabb értéket kapta a
ábra 14: A GTalk használata
vizsgált üzenetküldők közül. Ez köszönhető annak is, hogy késői belépőről beszélünk, de annak is, hogy az embereknek nincs szüksége több nagyjából azonos funkciójú szoftverre, még akkor sem, ha más típusú partnerhálózatot alakítanának ki rajta. Ennek ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy a szoftver hasznos, tapasztalataim alapján főleg olyanok használják, akiknél a céges környezet rettentően lekorlátozott: nincs lehetőség mindenféle alkalmazások futtatására, így szükségük van egy mindenhol elérhető webalapú üzenetküldőre. A megosztási szokások is máshogy alakulnak, mint a másik két
vizsgálati alany esetén. Jóval kevesebben osztanak meg Videókat, képeket, zenéket és cikkeket, és jelentős azok aránya is akik semmit sem. A közé
GTalk
szolgáltatásai
csak
most
kerül
bevezetésre a fájlküldés opció ez nagyban befolyásolhatja a felhasználók szokásait,
megosztási hiszen
nincs
lehetőség fizikai fájlküldésre, ábra 15: Megosztási szokások GTalkon
csak arra, hogy a weben tárolt tartalmakat link formájában
megosszák egymással. Számomra meglepő volt, hogy videómegosztásra is ilyen kevesen használják a programot. Ezek szerint nem ismert azon funkció, hogy a Youtuberól17 belinkelt videókat a program automatikusan felismeri, és kis ablakban megjelenítve a beszélgetés fölött azonnal lejátszhatóvá válik, tehát a videók megtekintéséhez nem kell elnavigálnunk az adott beszélgetésről, mely ismerve a felhasználói szokásokat – mindent minél gyorsabban és egyszerűbben –, jelentős kényelmi szolgáltatás. Kérdőívem második felét a közösségi oldalak felmérése adta. Magyarországon. A kapcsolati hálót nyilvántartó oldalak ismertsége és használata egyaránt megugrott a kétezres évek második felében, mind itthon, mind külföldön. Külön kutatást érdemelne az okok feltárása egy azonban biztos: mindegyik közösségi oldal törekedett egyrészről a könnyen kezelhető interfész kialakítására, másrészről a tartalommegosztás minél jobban történő integrálására, bár ez Magyarország vezető közösségi oldala, az IWIW viszonylag késve tette meg. Talán ennek is köszönhető, hogy a Facebook, a világ vezető kapcsolati oldala hatalmas térnyerést hajtott végre itthon, viszonylag rövid idő alatt. Sokat segített még ezen a térnyerésen, hogy a Facebook közösségi élménnyé tette a fordítást is, így már akkor sokan csatlakoztak az oldalhoz, amikor még csak kis számú magyar közösség volt jelen ezen a hálózaton, és a lokális tartalommegosztás nem sok 17 Mind a megosztott tartalmak száma, mind a látogatottság alapján a Youtube a legnagyobb videómegosztó portál az interneten. A szolgáltatást mára felvásárolta a Google, mely a GMail és a GTalk fejlesztője is.
embert mozgatott meg – tehát a korán csatlakozok viszonylag sok irreleváns tartalmat kaptak. Nézzük meg, mit tud hozni riválisával szemben a legnagyobb magyar oldal (mely ahogy a neve is sugallja, azért rendelkezik angol kezelőfelülettel), az International Who Is Who. A kérdőívet kitöltők 100 százaléka ismeri a magyar közösségi oldalt, ami nem túl meglepő, hiszen a portálon gyakorlatilag a teljes internethasználó magyar lakosság rajta van, sőt, az ábra 16: Az IWIW ismertsége
IWIW-et
böngészve
látszik,
hogy
egyre gyakoribb, hogy már a frissen
megszületett babákat is felrakják szüleik az oldalra. Az IWIW használata érdekes módon jóval alacsonyabb, mint ismertsége. Ilyen kis korrelációt talán csak a Skype esetében
láthattunk.
kérdőívet
kitöltők
Miközben közül
ismerte az IWIW-et,
addig
a
mindenki arra a
ábra 17: Tagja Ön az IWIW-nek? kérdésre, hogy „Tagja Ön az IWIW-nek?” 92-en választok igennel, és 9-en nemmel, ami majdnem 10 százalék. Ez már jelentős tábor, ami jól mutatja, hogy a közösségi oldalaknak, a webketteségnek bizony bőven akadnak ellenzői. Az ellentábor számos érvet hoz fel ezen oldalak és szolgáltatások használata ellen, de amelyben mindenki egyetért, hogy ezen oldalak adatkezelése minimum aggályos. Ezen kérdéssel a kérdőív végén foglalkozom bővebben, ahol konkrétan is rákérdeztem erre a problémára a felhasználóknál. Az IWIW-nél már nem látható az a hatványfüggvény az ismerősök számánál, amit MSN-en tapasztaltunk. Azonban, ennek lehet az is az oka, hogy IWIW-en még az is bejelöl minket, akik az utcán látunk…. Tehát az oldal nem a valós kapcsolati hálózatot tükrözi, ráadásul az IWIW-en a „Kit ismerhetek?” funkció még ösztönöz is a gyakorlatilag nem létező kapcsolatok létesítésére – míg MSN-re csak olyanokat veszünk fel (főleg), akikkel valóban kommunikálunk, tartjuk a kapcsolatot.
A
megosztási
szokások
vizsgálata az IWIW esetében azt az eredményt adta, hogy a portál beépített
funkcionalitását
használják
ki
leginkább
a
felhasználók: képeket osztanak meg
magukról.
Ezen
kívül
kiemelkedő még a megosztott cikkek száma, ez egy nem túl régi újításnak, az üzenőfalnak köszönhető: itt ugyanis a megosztott cikkek úgy működnek, hogy elég egy URL-t bemásolnunk, ezután a szoftver magától kiírja a cikk címét és megjeleníti a lead képet (ha van, több-kevesebb sikerrel). Jelentős még azok száma, akik nem használják az IWIW-et közösségi felületként, hanem csak egy kvázi telefonkönyvként: eltárolják ott ismerőseik kapcsolati hálóját, adataikat, de megosztásra nem használják a portált. Amit a kapcsolati hálóban nem találtunk
–
a
kiemelkedő
csomópontokat –, az a megosztási szokásoknál tetten érhető. Úgy tűnik, ezen a portálon is léteznek a Gladwell által felfedezett ügynökök: a kérdőívem tanúsága szerint mindösszesen 1 ember volt a válaszadók között, aki rendszeresen (naponta többször) ír az IWIW üzenőfalára, a többiek nagy része csak hetente, sőt annál ritkábban. A következő vizsgálandó portál a világméretű közösségi oldal,
a
Facebook
kérdőívemben. ismertsége ábra 18: Ismeri Ön a Facebook nevű közösségi oldalt?
felhasználók kérdőívet
volt
a
Ennek a körében
kitöltők
magyar –
a
mintája
alapján – alatta van az IWIW-
ének, azonban a különbség nem szignifikáns: 101 kitöltőből kilencvenheten ismerik a Facebookot, és csak hárman vannak azok, akik nem. Ennél jóval alacsonyabb a nemzetközi használók
közösségi
oldalt
száma: 73
ember
használja,
és
28
nem.
Valószínűleg egyébként ez csak átmeneti időszak, a Facebook kései érkező a lokális magyar ábra 19: A Facebookot ismerők aránya
piacon, és a felhasználóknak már régóta adott volt az IWIW, ha
ilyen szolgáltatást kerestek. Azonban a Facebook kiforrottsága, nemzetközisége, és jóval gazdagabb alkalmazás és funkciókínálata, valamint a lokális piac meghódítására tett lépések valószínűleg azt az eredményt hozzák majd, hogy a Facebook ismertségben és használatban is beéri majd magyar párját, sőt valószínűleg át is veszi majd a helyét, az IWIW vesztét okozva ezzel. Az ismerősök számát vizsgálva hasonló eredményt kapunk, mint az IWIW esetében. Megítélésem szerint az okok is ugyanarra vezethetőek vissza: ezen portálok – még ha a Facebook egyelőre talán kicsit jobban is mint az IWIW, de teljesen mégsem – a valós szociális kapcsolati hálózatot tartalmazzák. Az emberek szeretnek több embert ismerni, mint amennyit valójában, legalábbis szignifikáns részük, ahogy ez majd a kérdőívem későbbi részéből kiderül. Az azonban látszik, hogy a Facebookot
jóval
többen
használják arra, amire a portál magát
pozicionálja:
tartalommegosztásra. Facebook
–
az
A IWIW-vel
ellentétben – jóval több egy ábra 20: Facebookos megosztási arányok
online
telefonkönyvnél:
a
felhasználók nagy része videót,
képeket, cikkeket, és zenét is megoszt a portálon. Ellentétben az IWIW-nél feltett
ugyanilyen tartalmú kérdésre, ahol a „Semmit” volt a legnagyobb eredményt elért választ, itt a kitöltők legkisebb hányada választotta ezt az opciót a válaszadás során. Az, hogy a Facebook ezen oldaláról mindenképpen előzi az IWIW-et több okra vezethető vissza: egyrészről az oldaluk sokkal innovatívabb ezen a területen, mint az IWIW. Másrészről az IWIW sokkal később integrálta a szolgáltatásai közé a megosztási funkciót, és a kettő össze is függ: ehhez kapcsolódóan ott sokkal kevesebb lehetőségünk van, sokkal elmaradottabb az egész szolgáltatás ezáltal, amit a felhasználók kegyetlenül megtorolnak. A Facebookon a megosztás valóban közösségi, az egész ténylegesen egy élményt ad, ami további megosztásra sarkall. Gondoljuk csak például a Like (magyarul Tetszik) funkcióra, amivel a felhasználók által megosztott tartalmaknál nyilváníthatjuk ki tetszésünket – mára gyakorlatilag a szó használata az élőbeszédbe is beépült ezen jelentésében, szlengként. A Facebook üzenőfalát is jelentősen
többen
használják,
mint az IWIW hasonló funkcióját: több
mint
20%
jelölt
válaszlehetőségeket a naponta – hetente többször intervallumból. ábra 21: Státuszüzenetek Facebookon
A kiugró csomópontok viszont itt
is megfigyelhetőek: csak 2% válaszolt úgy, hogy naponta többször küld úgynevezett státuszfrissítéseket, míg 6% úgy, hogy naponta legalább egyszer – ami az IWIW-hez képest még mindig magasabb, viszont a Facebookos össz. arányhoz viszonyítva ez is kiugró, Ügynököt sejtető eredmény. Érdekes
még,
hogy
a
Facebookot viszonylag sokan, 21% böngészi angol nyelven. Ez a – magyar viszonylatban magas – idegen nyelvű arány betudható annak, ábra 22: A Facebook használat nyelve
hogy
–
mint
már
korábban írtam – a Facebook a
fordítást is közösségi élménnyé kívánta tenni, így bárki fordíthatott az oldalon, és a fordítások helyessége is mennyiségi elv, demokratikus szavazás alapján dőlt el. Ezt azt
eredményezi, hogy összességében a Facebook fordítása a legalapvetőbb (internetes) fordítói elveknek sem felel meg, a fordítás sok tekintetben rendkívül inkonzisztens. Ezen okból valószínűleg – mintegy menekülésként –, sokan használják az oldalt inkább angolul. Vizsgálatom tárgyát a továbbiakban a Twitter nevű szolgáltatás képezte, mely érdekes kombinációja a közösségi oldalaknak és az azonnali üzenetküldőknek: rövid szöveges üzeneteket oszthatunk meg a világgal, melynek hossza maximum 160 karakter, mindezt a kapcsolati hálónkra építve, olyan módon, hogy ismerőseink, barátaink, rajongóink követhetnek minket, és mi is követhetjük őket. Akiket követünk, azok üzenetei megjelennek a mi főoldalunkon. A követőkből csoportokat – ahogy a Twitteren hívják: listákat – képezhetünk. A folyamot szegmentálhatjuk téma alapján is: az üzeneteinkbe írhatunk úgynevezett „hashtageket”18 amelyek megjelölik az adott üzenet
témáját.
kereshetünk,
Ezekre ezeket
is is
követhetjük. A
ábra 23: A Twitter ismertsége
Twitter
ismertsége
hazánkban
az
hónapokban
ugrott
elmúlt meg
jelentősen, elérve azt a szintet, hogy már az átlagfelhasználó –
aki csak böngészésre használja az internetet – is értesüljön róla. A kérdőívemet kitöltők közül
77-en
ismerték
a
szolgáltatást. A kérdőívemet kitöltők közül legkevesebben a Twitternek tagjai a vizsgált szolgáltatások közül. Ez nem túl meglepő, tekintve, hogy a Twitter interfésze angol ábra 24: Twitter tagság nyelvű, valamint hogy használata, megértése – annak ellenére, hogy véleményem szerint mondjuk egy Facebook-szintű közösségi oldal sokkal komplexebb tud lenni – magasabb számítástechnikai jártasságot igényel. Ezen kívül a Twitterhez kell egy sor 18 A hashtag egy szó, vagy bármilyen karakterlánc szóköz és speciális karakterek nélkül, a lényeg, hogy #-el kell kezdődnie. Például: #voks10.
előismeret: kit, mit kövessünk. Enélkül nem áll elő a Twitter-élmény, nem jutunk releváns tartalomhoz, csak sok mindenhez ami nem is érdekel minket. Megkérdeztem a Twittert használókat, hogy hány embert követnek Twitteren. Ezen kérdésre érkezett válaszok alapján egyértelmű csomópontra leltem: egyet leszámítva össze válaszadó 100 alatti embert követ (a legtöbben 0 és 20 között) míg egy válaszadó kiugróan magas értékkel rendelkezik: 406 embert követ. A „Hány követője van Twitteren?” kérdésre adott válaszoknál ugyanezt tapasztaltam,
ott
is
egy
csomópontot
találtam,
440
követővel. A státuszfrissítések vizsgálata során
szintén
hasonlót
tapasztaltam: összesen hárman küldenek ábra 25: Twitter státuszfrissítések naponta frissítéseket, míg a többiek ritkábban mint hetente.
a
kitöltők
közül
Érdekes, hogy a kérdőívre adott válaszok alapján nagyjából ugyanannyian Twitelnek angol nyelven, mint magyarul. Valószínűleg köszönhető ez az angol felületnek, és annak, hogy a kevés számú magyar felhasználó miatt jobban bekapcsolódhatnak a híráramba azok, akik az angol nyelvet választják. Rákérdeztem még arra, hogy hányan
követték
2010-es
ábra 26: A választásokat követők száma
Twitteren
a
országgyűlési
választások
első
fordulóját.
Emlékezetes,
hogy
urnazárási
problémák miatt nem oldották fel a kampánycsendet 19 órakor,
mindössze 15 percre, amely pont elég volt az adatok kiszivárgásához: a friss eredmények a Twitteren terjedtek leginkább, így ott folyamatosan lehetett tájékozódni. Ezen esemény számított talán a legkövetettebb eseménynek a magyar Twitter történetében: azonban a válaszadók közül még ezt is kevesen kísérték figyelemmel. Kérdőívem befejező részében összehasonlításokat kértem a felhasználóktól online életükre és nem digitális kapcsolataikra vonatkozólag.
Érdekes, hogy önbevallás alapján a felhasználóknak jóval kevesebb ismerősük van a való életben19 (165-ös átlag), mint mondjuk az IWIW-en (380-as átlag). A
következő
vonatkozott,
kérdésem
hogy
a
arra
kérdőívet
kitöltők saját megítélésük szerint több emberrel online ábra 27: Online - Offline kapcsolattartási arány
tartják-e mint
ambivalens
offline.
kapcsolatot Erre
eredmény
gyakorlatilag
ábra 28: "Saját megítélése szerint, több ismerőse van
a
elég
született:
50-50
százalék
válaszolt igennel és nemmel. Ez a közösségi oldalak magas kapcsolatai
számát
tekintve
számomra azt jelenti, hogy ezen
digitális
kapcsolatok
nagy része halott kapcsolat, gyakorlatilag a közösségi oldalakon, mint a való életben?"
a
bejelölésen
kívül semmi egyéb aktivitás nem történik a két fél részéről. A
legfurcsább
azonban megítélése
annak hozta,
eredményt szubjektív hogy
az
emberek mit gondolnak arról, ábra 29: Magánszféra
több ismerősük van-e a közösségi oldalakon, mint a való életben. A
kitöltők 47% gondolja úgy, hogy több ismerőse van, míg 53% azt, hogy kevesebb, ami a pár bekezdéssel korábban ismertetett összehasonlítás tükrében igencsak meglepő, tekintve, hogy a megadott adatok alapján körülbelül mindenkinek több ismerőse van a közösségi portálokon, mint a való életben. Úgy tűnik, ezt nem szeretjük beismerni, még magunknak sem. Érdekes eredményt hozott az a kérdés is, amely azzal foglalkozott, hogy az embereket zavarja-e magánszférájuk szűkülése: 43 válaszadót igen, míg 56-ot (a szűk 19 Az ismerőst itt úgy definiáltam, hogy az számít annak, akivel rendszeresen tartják a kapcsolatot.
többséget) nem. Különbség van ezen eredmény és a közösségi oldalakat nem használók száma között, tehát egy jelentős réteg úgy használja a közösségi oldalakat, hogy közben zavarja, hogy amit ott csinál, azt mások is láthatják. Utolsó
két
kérdésemben
vizsgáltam még az emberek preferenciáit a tájékozódás és a szórakozás-keresés tekintetében. A válaszokból látszik, hogy bőven megváltoztak a szokások a ábra 30: Hol tájékozódik?
10-20
évvel
ezelőtti
állapotokhoz képest. A kitöltők
közül összesen 15% tájékozódik a hagyományos médiumokból, míg 60% a hírportálokat választja. Azok száma akik a barátokat, ismerősöket jelölték meg fő tájékozódási forrásként (11%) lassan beéri azokét, akik a hagyományos médiumokból tájékozódnak. Ez egy figyelmeztető jel a marketingesek számára, az új generációhoz valószínűleg már másképpen kell szólni, a hagyományos tévéreklámok már a múlt. A
szórakozást
keresők
legnagyobb része (51%) még mindig a barátokat, ismerősöket választja, véleményem szerint nem igaz tehát az a tézis, hogy az ábra 31: Hol keres szórakozást?
internet
elidegenítő,
szegregáló hatású: a maradék aki
most
az
egyéb
válaszlehetőségeket jelölte (Hagyományos médiumok, Közösségi oldalak, Hírportálok) valószínűleg a „Sehol” lehetőséget gyarapítaná (mely most elenyésző 5%), amennyiben nem lennének a fenti lehetőségek.
3. ÖSSZEFOGLALÁS Szakdolgozatom központi témájának a komplex hálózatok témakörét választottam, nem véletlenül: ezen témakör választásával több célt is kijelöltem magamnak. A konkrét dolgozattal az volt a célom, hogy – a saját szerény eszközeimmel bár, hidat képezzek a reál és a humán tudományok között: úgy vélem, manapság túl erősek a határvonalak a két terület között. Azt hiszem, ezt a célt sikeresen teljesítettem: a szociális háló és az internet egymásra hatásának vizsgálata tipikusan interdiszciplináris feladat volt, bár azt hiszem, így is túlságosan humán oldalról közelítettem a problémához – igaz, egyedüli szerzőként nem is tehettem másképp…. A konkrét cél szintén realizálódott: bizonyos tartalommegosztási formák és digitális ismertségi hálózatok vizsgálata során felfedeztem a komplex hálózatok tipikus nyomait, a csomópontokat, és az információterjedésben fontos szerepet játszó Ügynököket. Úgy hiszem, valóban sikerült a komplex hálózatok elméletének lehetséges továbbfejlődési irányát kitapintanom: májusban jelenik meg Barabási-Albert László új könyve, a Bursts, mely az eddig hozzáférhető kevés információ alapján legalább részben hasonló témáról fog szólni, mint a szakdolgozatom. A szakdolgozatom kutatási témája több irányba is továbbvihető: egyrészről pontosabb képet kaphatnánk a komplex hálózatba történő rendeződésről egy teljesen valós digitális ismeretségi háló feltérképezése során. Ehhez persze szükséges, hogy a résztvevők önként névvel és egyéb adatokkal vállalva vegyenek részt a kutatásban. Ezen kívül érdekes kutatási terület lehet az ismertségi hálók kialakítása mögött rejlő motivációk vizsgálata, hiszen már az én kutatásaimból is kitűnik, hogy kicsit másról van szó mint amit való életben történő kapcsolatépítés során tapasztalhatunk.
Felhasznált irodalom a. Könyvek: Barabási Albert-László 2003. Behálózva : A hálózatok új tudománya : Hogyan kapcsolódik minden egymáshoz, és mit jelent ez a tudományban, az üzleti és a mindennapi életben. Magyar Könyvklub, Budapest Duncan J. Watts 2004. Small worlds, Princeton University Press, Princeton, US Jared Diamond 2000. Háborúk, járványok, technikák : A társadalmak fátumai, Typotex, Budapest Malcom Gladwell 2005. Ösztönösen. HVG Könyvek. HVG Kiadói Zrt., Budapest
Malcom Gladwell 2007. Fordulópont. HVG Könyvek. HVG Kiadói Zrt., Budapest
Mark Buchanan 2004. Itt és mindenütt. Akkor Kiadó, Budapest b. Folyóiratok: Cristopher Moore, M. E. J. Newman 2000. Epidemics and percolation in small-world networks, Phys. Rev. E 61, 5678-5682 Réka Albert, Albert-László Barabási 2002. Statistical mechanics of complex networks, Reviews Of Modern Physics, Volume 74 R. Albert - H. Jeong - A.-L. Barabási 1999. Diameter of the world wide web, Nature 401 c. Antológiák: Békesi Ágnes 2003. Vándorélet, földrajzi és munkahelyi mobilitás In: Némedi Dénes – Szabari Vera – Fonyó Attila (szerk.): KÖTŐ-JELEK, ELTE Szociológia Doktori Iskola , Budapest. 151-166.
