SZAKDOLGOZAT
HENN TAMÁS
Pécs, 2009.
A szántóföldi gyomnövényzet változása az utóbbi öt évtized során az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés tükrében SZAKDOLGOZAT
Készítette: HENN TAMÁS Biológia BSc hallgató
Témavezetı: DR. PÁL RÓBERT PTE TTK Biológiai Intézet Növényrendszertani- és Geobotanikai Tanszék
PÉCS, 2009.
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŐZÉS...........................................................................................5 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS...................................................................................................6 2.1. A gyom fogalma ..............................................................................................................6 2.2. A gyomnövények száma..................................................................................................8 2.3. A gyomnövények kártétele és jelentısége.....................................................................10 2.4. A gyomflóra elszegényedése, annak okai és következménye .......................................11 2.5. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés .................................................................13 2.5.1. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés története ...........................................13 2.5.2. Az országos gyomfelvételezések célja és eddigi eredményei ................................13 2.5.3. A gyomfelvételezés helyszínei ...............................................................................14 2.6. A felvételi helyek természet- és növényföldrajzi jellemzıi ..........................................15 2.6.1. A kistájak növényföldrajzi jellemzése....................................................................16 3. ANYAG ÉS MÓDSZER ......................................................................................................18 3.1. A terület kiválasztása.....................................................................................................18 3.2. A felvételi pontra vonatkozó azonosító és termesztés-technológiai adatok ..................19 3.3. A felvételezések ideje....................................................................................................19 3.4. A gyomfelvételezés módszere .......................................................................................20 3.5. Adatok rögzítése ............................................................................................................20 3.5.1. A rögzítı táblázatok felépítése ...............................................................................21 4. EREDMÉNYEK...................................................................................................................23 4.1. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés és a korábbi felmérések összehasonlító elemzése........................................................................................................................23 4.2. A szántóföldi gyomflóra összetétele .............................................................................26 4.2.1. Különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciójának összehasonlítása ............26 4.2.2. A szántóföldi gyomflóra rendszertani értékelése ...................................................27 4.2.3. A szántóföldi gyomflóra életforma-spektrumainak értékelése...............................29 4.2.4. A szántóföldi gyomflóra flóraelem-spektrumainak értékelése...............................32 4.3. A szántóföldi kultúrák diverzitása.................................................................................34 4.3.1. A különbözı szántóföldi kultúrák diverzitásának összehasonlítása.......................34 4.3.2. A felmért gabona- és kapás kultúrák diverzitásának összehasonlítása...................35 4.3.3. A veszélyeztetett gyomfajok helyzete ....................................................................36
3
4.3.4. A szántóföldi környezetben elıretörı özönnövények helyzete..............................38 5. IRODALOMJEGYZÉK .......................................................................................................42 6. ÖSSZEFOGLALÁS .............................................................................................................46 7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ..............................................................................................48 8. MELLÉKLETEK .................................................................................................................49
4
1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŐZÉS Az utóbbi évtizedek intenzív, egyre nagyobb méreteket öltı, iparszerő mezıgazdasági termelése rányomta bélyegét a szántóföldi gyomnövényzet mai arculatára is. A jelenség talán a földmővelı emberiséget már több évezrede kísérı gabonavetések gyomflórájának drasztikus elszegényedésében a legszembetőnıbb. Hazánkban a II. világháború óta négy, az egész országra kiterjedı gyomnövényfelmérést végeztek, 2007 és 2008 között pedig lezajlott az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés is, amelynek Baranya megyében magam is részese lehettem. A felvételezések eredeti célja fıként
növényvédelmi
jellegő
volt,
elsısorban
a
legveszélyesebb
gyomnövények
elterjedésének megállapítására és borítási adatainak összegyőjtésére törekedtek. A negyedik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (1996-1997) óta jelentıs változások történtek a szántóföldjeinken.
Az
utóbbi
másfél
évtizedben
megtörtént
a
földterületek
tulajdonviszonyainak átrendezıdése, a kisebb területeken gazdálkodók száma és az általuk mővelt területek nagysága növekedett. A szántóföldi gyomnövényzet dominancia-viszonyai jelentısen megváltoztak, több szántóföldi gyom térhódítása fokozódott, míg mások visszaszorultak. A
jövı
szempontjából
kiemelt
jelentıségő
az
V.
Országos
Szántóföldi
Gyomfelvételezés, amely a korábbi felvételezések eredményeivel együtt elemezhetı, kompatibilis adatbázis létrehozását is célozza. A gyomflóra országos felmérésén alapuló ismeretek tükrében pontos képet kaphatunk az egyes régiók gyomviszonyairól a terjeszkedı és a visszaszoruló fajok helyzetérıl, és ezáltal hatékonyabban alkalmazhatók az integrált gyomszabályozási és gyomirtási módszerek is. Dolgozatom célja Baranya megye gyomvegetációjának felmérése, értékelése, az V. Országos
Szántóföldi
Gyomfelvételezés
keretein
belül,
valamint
az
eredmények
összehasonlítása a korábbi felmérésekkel. Célul tőztük ki továbbá a különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciójának részletes elemzését és összehasonlítását, e területek diverzitásának megállapítását, a védett és veszélyeztetett gyomfajok feltérképezését, valamint a szántóföldi környezetben élı özönnövények terjedésének kimutatását.
5
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A gyom fogalma Az emberi kultúrtevékenységek a történelem folyamán egyre sokoldalúbbak és hatékonyabbak lettek. Mindezek eredményeképpen a természetes környezet egyre kisebb és kisebb helyre szorult vissza. Különösképpen igaz ez a növényekre, hiszen az ember már az ıskortól kezdve törekedett a minél jobb hatásfokú mezıgazdasági termelésre, melynek során egyre nagyobb területeket vont mővelés alá. A földmővelés hatására a növényvilágban jelentıs változások mentek végbe. Kialakultak olyan növények, melyek az egyre növekvı kultúrhatásokat egyáltalán nem voltak képesek elviselni, ezek kiszelektálódtak és eltőntek az idık során, azonban megjelentek olyan növények is, melyek képesek voltak zavartalanul együtt élni a kultúrhatásokkal, sıt, egyesek olyannyira adaptálódtak a mőveléshez, hogy manapság már csak ebben az állandóan bolygatott környezetben találják meg életfeltételeiket. E folyamat során jöttek létre a gyomnövények is, melyek kiválóan alkalmazkodtak az ismétlıdı és gyakran szélsıséges behatásokhoz a növénytermesztés évezredes története folyamán. A ma élı növényeket három csoportba oszthatjuk az alapján, hogy az emberi behatásokkal szemben miként viselkednek (UJVÁROSI 1973b): 1. Az elsı csoportba azok a növényfajok tartoznak, amelyek egyáltalán nem képesek elviselni a kultúrhatásokat, s már a legkisebb beavatkozás hatására eltőnnek az adott élıhelyrıl. 2. A második csoportba azok a fajok tartoznak, amelyek a kultúrhatásokkal szemben, vagy azok egy részével közömbösek, elviselik azokat. 3. A harmadik csoportba tartozó növények olyan mértékben alkalmazkodtak az egyes kultúrhatásokhoz, hogy azokat ma már nem is képesek nélkülözni, és hiányuk esetén visszaszorulnak, vagy eltőnnek az adott élıhelyrıl. A gyomnövények túlnyomó többsége a harmadik csoport fajaiból alakult ki. A kultúrterületek nagyarányú kiterjedése tette lehetıvé, hogy azok a gyomok, melyek ezekhez a különbözı behatásokhoz alkalmazkodtak, széles körben elterjedjenek. Egyes fajok, melyek az ısi természetes környezetben jelentéktelen szerepet játszottak, mára hatalmas területeket hódítottak meg az emberi kultúrtevékenységek, a mezıgazdasági behatások segítségével. A termelés és felhasználás szempontjából a növényeket szokás hasznos és nem hasznos növényekre osztani. Nem sorolhatunk azonban minden „nem hasznos” növényt a gyomok közé, hiszen napjainkban egyre több ez eddig közömbös növényt vonunk be a
6
haszonnövények közé. Ezek a ma még nem hasznosított növények akár a jövı gyógyszer-, táplálék- és takarmány alapanyagait is képezhetik. Maga a gyom szavunk ótörök eredető jövevényszó, mely valamikor az 1620-as években kerülhetett be a magyar nyelvbe. Eredeti jelentése: csúnya, szúrós, tüskés. A gyomok pontos definiálására már a XIX. század elejétıl kezdve több kísérletet tettek: Dudva alatt most minden olyan plántát értünk, mely az önként termesztett plánta között, a neki szabott helyen magában vadon terem, legyen bár az a leghasznosabb plánta magában (PETHE 1805). BALÁS (1876): Gyom, gaz, dudva alatt olyan növényeket értünk, melyek mővelt növényünk között akaratunk ellenére megjelenvén, azokból tért és tápanyagot elfognak, és rendszeres növekedésüket gátolják. CSERHÁTI (1906) szerint: „Gyomnak mondunk minden olyan növényt, amely akaratunk ellenére fordul elı ott, ahol valamely növényt termelünk. A gyom károsítja a termést, mert csökkenti a hozamot, és esetleg rontja a minıséget”. A gyom fogalma a különbözı kultúrterületek szempontjából meglehetısen különbözı lehet. A kerti- és szılıkultúrákban, a szántóföldeken gyomnak tekintünk minden olyan növényt, amelyet nem vetettünk vagy ültettünk, mert jelenléte káros, legalább azzal, hogy a vetett növény elıl helyet foglal. Rét-, legelı- és kaszálóterületeken azok a növények minısülnek gyomnak, melyeket a haszonállatok nem fogyasztanak. Ezek általában kellemetlen ízőek, szúrósak, vagy mérgezık, és elszaporodva elnyomják vagy kipusztítják a takarmányt adó növényt. Állattenyésztési szempontból gyomnak tekintünk minden mérgezı vagy szúrós növényt a szántó-, vagy legelıterületen. Átfogó, általános meghatározásként gyomnak általában azokat a káros vagy értéktelen, rendesen szapora növényeket tekintjük, amelyek vagy csak kultúrterületeken élnek, az ısi természetes környezetben nem is fordulnak elı, vagy az ısi vegetáció azon káros tagjait, amelyek kultúr-, vagy természetes területeken, valamely
kultúrhatáshoz
való
alkalmazkodásuk
következtében
teret
hódítottak
és
elszaporodtak (UJVÁROSI 1973a). HUNYADI (1988) definíciója alapján: „Gyomnak nevezzük bármelyik fejlıdési stádiumban lévı olyan növényi részt (rizóma, tarack, hagyma, hagymagumó, stb.), amely ott fordul elı, ahol nem kívánatos.” Ökológiai szempontból gyomoknak a bolygatáshoz (talajmővelés, taposás, legeltetés, stb.) legjobban alkalmazkodó növényeket tekintjük. Az ökológiai megközelítés szerint a gyomnövények a másodlagos szukcesszió pionír fajai, ahol a szántóföld egy speciális terület (BUNTING 1960, HUNYADI 1988). 7
A gyomnövények egy része spontán domesztikációs folyamat eredményeként válogatódott ki a természetes vegetációból, és talált helyet magának olyan másodlagos élıhelyeken, ahol a kiválogatódás és alkalmasság nem a tápanyagfelosztásnak versenyen alapuló szabályai szerint történik – mint a természetes vegetációban –, hanem a szabaddá váló tápanyag- vagy energiakínálat gyors felhasználásának képességén és a szaporodási stratégiák pillanatnyi sikerességén múlik (BORHIDI 2003, PINKE és PÁL 2005). Egyszerőbben fogalmazva a gyomok az ember által nem kívánt helyen és idıben nınek. Ez alapján tehát bármely növényfaj tekinthetı gyomnak, bele értve a termesztett és kultúrfajokat is, ha azok jelenléte adott esetben nem kívánatos (PINKE és PÁL 2005). Ennek megfelelıen gyomokról mindenekelıtt a szántóföldi növénytermesztésben, a kertészetben és az erdészetben beszélünk. A gyomok az ember termesztési tevékenységéhez legjobban alkalmazkodó növények és azt jelentısen befolyásolják (HOLZNER, 1978). A tudományos megfogalmazásokon kívül, az interneten is találhatunk frappáns definíciókat: „A gyom olyan növény, amely ismeri a túlélés minden trükkjét, de nem képes egyenes sorokban nıni (1. webhely).”
2.2. A gyomnövények száma A Földön ma megközelítıleg 200 000 növényfaj él. Ebbıl mintegy 6700 faj befolyásolja valamilyen
módon
a
mezıgazdasági
termelést,
és
tekinthetı
gyomnövénynek.
Világviszonylatban körülbelül 200 olyan fajról beszélhetünk, mely problémákat, esetleg súlyos gondokat okoz a mezıgazdasági termelésben (HOLM és mts. 1977). A legveszélyesebb gyomnövények közé 76 faj tartozik, ebbıl 18 kiemelt jelentıségő (1. táblázat). A fajok csaknem 40%-át az Asteraceae és a Poaceae (2. táblázat) család foglalja magába (HUNYADI és KAZINCZI 1991). 1. táblázat: A világ legjelentısebb gyomfajai 1. Cyperus rotondus (szíriai palka) 2. Cynodon dactylon (csillagpázsit) 3. Echinochloa crus-galli (kakaslábfő) 4. Echinochloa colonum (sáma-köles) 5. Eleusine indica (aszályfő) 6. Sorghum halepense (fenyércirok) 7. Imperata cylindrica (alangfő) 8. Eichornia crassipens (vízijácint) 9. Portulaca oleracea (kövér porcsin)
10. Chenopodium album (fehér libatop) 11. Digitaria sanguinalis (pirók ujjasmuhar) 12. Convolvulus arvensis (apró szulák) 13. Avena fatua (vadzab) 14. Amaranthus chlorostachys (karcsú disznóparéj) 15. Amaranthus spinosus (tövises disznóparéj) 16. Cyperus esculentus (mandula palka) 17. Paspalum conjugatum 18. Rottboellia exaltata
8
2. táblázat: A világviszonylatban jelentıs gyomnövényeket adó 10 legfontosabb növénycsalád 1. Poaceae (Pázsitfüvek) 2. Asteraceae (Fészkesek) 3. Cyperaceae (Sásfélék) 4. Polygonaceae (Keserőfőfélék) 5. Amaranthaceae (Disznóparéjfélék)
6. Brassicaceae (Keresztesvirágúak) 7. Fabaceae (Pillangósok) 8. Convolvulaceae (Szulákfélék) 9. Euphorbiaceae (Kutyatejfélék) 10. Chenopodiaceae (Libatopfélék)*
*A legújabb rendszertani szisztéma alapján a libatopféléket a disznóparéjfélékhez sorolják. UJVÁROSI Miklós 1973-ban megjelent Gyomnövények címő könyvében 805 gyomfajt írt le hazánkban. A II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (1969-1971) gyomborításának mértéke szerint ezeket a fajokat már könnyen sorba lehetett rendezni a fontosságuk szerint. Ekkor 50 faj adta a teljes gyomborítás 90%-át, 100 faj pedig a 96%-át. A fennmaradó 4%-on több mint 700 faj osztozott. A gyomnövényzet 70%-át egyévesek, 30%-át pedig évelı fajok tették ki. A hazai gyomnövényfajok egynegyedét a fészkesek és a pázsitfüvek családja adja, a maradék háromnegyed részt pedig csaknem teljesen az alább felsorolt családok teszik ki. A II. és a IV. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés adatai alapján hazánkban az alábbi növénycsaládok (3. táblázat) és fajok (4. táblázat) a legjelentısebbek. 3. táblázat: Magyarország 10 legfontosabb, gyomnövényeket adó növénycsaládja (II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés) 1. Asteraceae (Fészkesek) 2. Poaceae (Pázsitfüvek) 3. Brassicaceae (Keresztesvirágúak) 4. Caryophyllaceae (Szegfőfélék) 5. Fabaceae (Pillangósok)
6. Lamiaceae (Ajakosok) 7. Chenopodiaceae (Libatopfélék)* 8. Scrophulariaceae (Tátogatófélék) 9. Polygonaceae (Keserőfőfélék) 10. Amaranthaceae (Disznóparéjfélék)
*A legújabb rendszertani szisztéma alapján a libatopféléket a disznóparéjfélékhez sorolják.
4. táblázat: Magyarország legfontosabb gyomnövényei (IV. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés) 1. Ambrosia artemisiifolia (ürömlevelő parlagfő)
6. Convolvulus arvensis (aprószulák) 7. Tripleurospermum inodorum 2. Echinochloa crus-galli (közönséges kakaslábfő) (kaporlevelő ebszékfő) 3. Amaranthus retroflexus (szırös disznóparéj) 8. Datura stramonium (csattanó maszlag) 4. Chenopodium album (fehér libatop) 9. Amaranthus chlorostchys (karcsú disznóparéj) 5. Cirsium arvense (mezei aszat) 10. Sorghum halapense (fenyércirok)
9
2.3. A gyomnövények kártétele és jelentısége A botanikusok és növénytermesztık már a XIX. században is foglalkoztak gyomnövényekkel (GÖNCZY, 1864; DEININGER, 1878; PECK, 1878). A növénytermesztık a gyomokat, mint kellemetlen kártevıt emlegetik, és irtásukat minden területen szorgalmazzák (BALÁZS 1944). A magyar herbológia elsı kiemelkedı publikációját a témában WAGNER 1908-ban alkotta, a mő már útmutatást adott a gyakorlati gyomirtáshoz is. Termesztett növényeink produkcióját az állományukban található gyomnövények csökkentik. A gyomok kártételének mértéke függ azok biológiai tulajdonságaitól. Vannak gyomfajok, amelyek szinte minden kultúrában lényeges károsítók, míg mások csak egy-egy kultúra jellemzı gyomnövényei. Egyes fajok könnyen visszaszoríthatók, mások csak nagy nehézségek árán. Szaporodásuk és elterjedésük is igen különbözı (CZIMBER 2006). Terméscsökkentı hatásukkal és ezek okaival hazánkban elsıként UBRIZSY (1954) foglalkozott. A gyomnövények jelenlétükkel elfoglalják a kultúrnövények elıl a termıterületet, megakadályozzák fejlıdésüket, termésképzésüket. Így az elgyomosodás a termıterületek csökkenésével jár (UJVÁROSI 1973b). Egy másik jelentıs, de kevésbé látványos kártétel a talaj hasznosítható víztartalmának elvonása (KORSMO 1930). A gyomnövények jelentıs hányada nagy párologtató levélfelülettel rendelkezik és gyökérzetük a talaj mélyebb rétegeibe hatol, emiatt sok vizet vonnak el a kultúrnövényeinktıl. A víztartalom csökkenése miatt gyengül a tápanyagok felvehetısége is (WENGRIS 1953). A gyom- és a kultúrnövények közötti kölcsönhatás nem magyarázható minden esetben tisztán a fajok kompetíciós képességével, gyakran más tényezık együttes hatását is figyelembe kell venni (RICE 1984; NARWAL 1994; WEIDENHAMER 1996: cit. BRÜCKNER 1998). Ezen tényezık egyike lehet a növények allelopátiás tulajdonsága, mely a növények közötti mindennemő serkentı és gátló biokémiai kölcsönhatást takar. Gyakoriak az olyan megfigyelések, melyek agresszív gyomok elıretörését vizsgálva azok allelopátiás hatásának is jelentıséget tulajdonítanak. Az allelopátia jelenségével a gyomnövények kapcsán hazánkban elsıként UJVÁROSI (1973b) foglalkozott. Betakarításkor a terményekbe akaratlanul is nagy mennyiségő gyommag keveredhet, így csak költséges tisztítást követıen értékesíthetık vetımagként. Sok gyom tartalmaz méreganyagokat, kellemetlen íző alkaloidokat, így a betakarított kultúrtermények élvezeti értékét csökkentik, betegségeket, haszonállatok elhullását okozhatják. UJVÁROSI (1973b) az alábbiak szerint foglalta össze a gyomnövények károsítási módjait:
10
Közvetlen kártételi formák: • • • • • •
Közvetett kártételi formák: •
A termıhely elfoglalása A talaj vízkészletének felhasználása A talaj tápanyagkészletének felhasználása Árnyékolás A talaj hımérsékletének csökkentése Élısködés
• • • • •
Betegségek köztes gazdái, kártevık szaporítói Termelési költség növelése Termés értékének lerontása Növényvédelmi, vagy egyéb munkák akadályozása Mérgezı hatás Zárlati és veszélyes gyomnövények
A gyomnövényzetnek a gazdasági szempontból kifejezıdı kártétele mellett azonban számtalan pozitív hatása is van. A mélyen gyökerezı gyomok tápanyagokat hoznak fel a talaj alsóbb rétegeibıl (melyeket számos kultúrnövény másként nem érne el). A gyomnövények a talajok nitrát-túltelítettségét is képesek enyhíteni, mivel a növekedésük során nagy mennyiségő nitrogént vesznek fel a környezetükbıl. Az így átmenetileg megkötött nitrogént pedig a pusztulásuk és lebomlásuk után még ugyanabban vagy a következı vegetációs periódusban a kultúrnövények hasznosítani tudják. A herbicidrezisztens fajokkal szemben a ruderális területekre és a táblaszélekre visszaszorult fajtársaik a genetikai puffer szerepét tölthetik be. A gyomállomány védi a talajt az eróziótól, ezen kívül kedvezı mikroklímát biztosít a talaj mikroorganizmusainak, és ellátja ıket szerves hulladékkal. Indikálja a környezeti tényezıket (klíma, talajtípus, víz- és tápanyag-ellátottság, talajkémhatás). Esztétikai értékük mellett számos közöttük a gyógyhatású faj is. A biológiai sokféleség hordozói, és mivel fontos génforrások, jelentısek a növénynemesítésben, valamint a domesztikációval kapcsolatban hasznos modellek az evolúciókutatásban. Korábbi koroknak élı reliktumai, és mint történelmi-kulturális örökségünk részét, etikai kötelességünk ıket a jövı generációinak megıriznünk (PINKE és PÁL 2005).
2.4. A gyomflóra elszegényedése, annak okai és következménye A több évezrede folytatott termelı tevékenységnek köszönhetıen nagymértékben specializálódott gyomnövények fejlıdtek ki. A gazdálkodó ember együtt vetette és aratta a kultúr-, illetve a gyomnövények magvait, és miközben céljainak megfelelıen szelekciót végzett a kívánt fajták nemesítésére, önkéntelenül a gyomnövényeket is ugyanabba az irányvonalba vitte el (PINKE és PÁL 2005).
11
Manapság azonban az általunk alakított környezeti feltételek gyorsabban változnak annál, mint hogy az adaptációs mechanizmus azokat követni tudná, így az illetı faj könnyen kipusztulhat. Ennek a folyamatnak lehetünk tanúi napjainkban is. Az utóbbi évtizedekben lezajlott mezıgazdasági újítások következtében számos gyomnövény tőnt el a szántóföldekrıl (PINKE 1999, PINKE és PÁL 2005). A középkori Európában a nyomásos földmővelési rendszerek igen fajgazdag gyomvegetációnak biztosítottak élıhelyet. Fıként fénykedvelı, kevésbé kompetitív egyévesek, köztük számos archeofiton faj és mélyen gyökerezı évelık terjedtek el, melyek csak az extenzív gazdálkodási körülmények között képesek szántóföldi gyomként létezni. Napjainkra a gyomflóra drasztikusan elszegényedett, ez a folyamat különösen az archeofiton fajokat érintette érzékenyen. İket nitrogénkedvelı és árnyéktőrı apofitonok váltották fel, így fajokban rendkívül szegény, de egyedszámban gazdag gyomtársulások keletkeztek (HILBIG 1982). A változásokért felelıs okok az alábbiakban foglalhatók össze (PINKE 1999): A jó hatásfokú vetımagtisztítás bevezetésével fıként a len- és gabonakultúrákra jellemzı speriochor gyomfajok (pl. Agrostemma githago, Nigella arvensis, Adonis aestivalis, stb.) drasztikusan visszaszorulnak. A mőtrágyák széleskörő alkalmazása indirekt módon növeli a kultúrnövény kompetitív képességeit, így a fényigényes, lassú növekedéső fajok (pl. Papaver dubium, Consolida regalis, Rumex acetosella) eltőnnek, helyüket pedig a tápanyagkedvelı nitrofil, és árnyéktőrı fajok foglalják el. Az intenzív talajmővelés, a tarlóhántások következtében visszaszorulnak a mediterrán eredető hagymás geofiton (pl. Allium, Gagea, Muscari és Ornithogalum fajok) és mélyen gyökerezı évelı fajok (pl. Knautia arvensis, Falcaria vulgaris), megszőnik a tipikus tarlónövények élettere (EGGERS 1984, HILBIG és BACHTHALER 1992, KUMP 1970, MEISEL 1985). A kismérető, sekély termırétegő, lejtıs, nehezen megközelíthetı, nehezen mővelhetı és gyenge termıképességő szántók felhagyásának, begyepesítésének, beerdısítésének vagy beépítésének következtében a kevésbé kompetitív, fıként a fénykedvelı mész-, illetve savanyúságjelzı
kipusztulással
fenyegetett
gyomnövények
elveszítik
speciális
menedékhelyként szolgáló utolsó élettereiket is (HILBIG 1987, WILLERDING 1986). A vegyszeres gyomirtás hatására csökken a gyomok összborítása és fajszáma, valamint átalakulnak a dominanciaviszonyok. A herbicidérzékeny fajok (pl. Ranunculus arvensis, Adonis aestivalis, Centaurea cyanus, Consolida regalis, Sinapis arvensis) visszaszorulnak, a 12
rezisztens fajok (pl. pázsitfüvek) pedig elıretörnek és elfoglalják az eltőnt fajok megüresedett nich-eit olyan területekre is benyomulva, amelyeken korábban képtelenek lettek volna versengeni. Ez az úgynevezett kompenzációs jelenség, mely fajokban szegény, de egyedekben gazdag gyomtársulásokban mutatkozik meg (HOLZNER 1978, ROLA 1975).
2.5. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés 2.5.1. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés története Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezéseket Dr. UJVÁROSI Miklós indította el több mint öt évtizede, 1950-ben. A második (1969- 1971) és harmadik (1988- 1989) felvételezést a Mezıgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kezdeményezte, és a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ koordinálásával zajlottak le. A negyedik (1996-1997) országos gyomfelvételezést a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatta, és a Budapest Fıvárosi Növény- és Talajvédelmi Állomás koordinálásával a megyei növény- és talajvédelmi állomások gyombiológus szakemberei végezték (DANCZA és SZENTEY 2008). 2.5.2. Az országos gyomfelvételezések célja és eddigi eredményei Az elsı négy felmérés rámutatott arra, hogy a vegyszeres gyomirtás és a termesztéstechnológiák fejlıdése jelentıs változásokat eredményeztek a hazai gyomflórában. Napjainkban a szántóföldek már oly mértékben szennyezettek gyomokkal, hogy a herbicidek alkalmazása meghatározó jelentıségő a növénytermesztés technológiájában, s nagy valószínőséggel a jövıben is az lesz (DANCZA és SZENTEY 2008). A negyedik országos gyomfelvételezés (1996-1997) óta jelentıs változások történtek a szántóföldjeinken.
Az
utóbbi
másfél
évtizedben
megtörtént
a
földterületek
tulajdonviszonyainak átrendezıdése, a kisebb területeken gazdálkodók száma és az általuk mővelt területek nagysága növekedett. A szántóföldi gyomnövényzet dominanciaviszonyai jelentısen változtak, több szántóföldi gyom térhódítása fokozódott (pl. Ambrosia artemisiifolia, Asclepias syriaca és a C4 típusú gyomnövények). A negyedik országos gyomfeltételezést követıen jelent meg szántóföldjeinken a jelentıs kártételt okozó Cyperus esculentus (DANCZA 2008) és Panicum dichotomiflorum (CSIKY et al. 2004, PÁL és PINKE 2006). A gyomirtási technológián belül a herbicid-használat változása szintén fontos szerepet játszott a gyomnövényzet változásában. A közelmúltban és napjainkban az Európai Unió számos
herbicid
hatóanyag
engedélyét
visszavonta.
13
Ezért
a
herbicid-felhasználás
szempontjából fontos a jelenlegi szántóföldi gyomnövényzet dominancia viszonyainak dokumentálása. A jövı szempontjából kiemelt jelentıségő lehet az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés, amely a korábbi felvételezések eredményeivel együtt elemezhetı, kompatibilis adatbázis létrehozását is célozza. A felvételezett gyomnövények (mintegy háromszázötven gyomfaj) országos terjedési tendenciái évtizedes léptékben válnak kimutathatóvá. Közöttük is kiemelt jelentıségőek például az allergén Ambrosia artemisiifolia és az Iva xanthiifolia, a mérgezı gyomfajok (pl.: Datura stramonium), valamint a kiemelt gazdasági kárral fenyegetı gyomnövények (pl.: Asclepias syriaca, Cyperus esculentus). A gyomflóra országos felmérésén alapuló ismeretek tükrében hatékonyabban alkalmazhatók az integrált gyomszabályozási- és gyomirtási módszerek (DANCZA 2008). 2.5.3. A gyomfelvételezés helyszínei Országosan kettıszázegy községhatárban (1. ábra), megyénként eltérı számban és arányban ıszi vetéső kalászos- és kukoricatáblákon történt a felmérés. Felvételezésre kerültek a kalászos gabona- és kukoricavetések, illetve a kalászos gabonák tarlói. A megyénként kijelölt községhatárok a térség leggyakoribb talajtípusait reprezentálják. Az egyes felvételi helyek nem feltétlenül a községhatárokhoz kötıdnek, sokkal inkább az adott talajtípusokhoz. A felvételi pontok pontos kijelölését segítette a második országos gyomfelvételezések helyeinek leírása is (UJVÁROSI 1975).
1. ábra: Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések helyszínei 14
2.6. A felvételi helyek természet- és növényföldrajzi jellemzıi A Baranya megyében felvételezésre kijelölt 13 település 8 földrajzi kistájon helyezkedik el (2. ábra). Az 5. táblázatban összefoglaltuk az egyes kistájak természeti adottságait (MAROSI és SOMOGYI 1990). A kistájak természetes növényzete nagy változatosságot mutat, ezek jellemzése alább olvasható.
2. ábra: A felvételezett települések elhelyezkedése a földrajzi kistájak területén Települések kódjai: 66= Bakóca, 67= Somogyviszló, 68= Endrıc, 69= Drávakeresztúr, 70= Zaláta, 71= Drávapalkonya, 72= Beremend, 73= Szalánta, 74= Nagynyárád, 75= Homorúd, 76= Mohács, 77= Himesháza, 78= Pécsvárad A kék színnel jelzett településeken a felmérést a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának megyei munkatársa végezte
5. táblázat: A kistájak természeti adottságai Kistáj neve és a felmért települések Dél-Baranyai-dombság (Himesháza, Pécsvárad, Szalánta) Észak-Zselic (Bakóca) Dél-Zselic (Somogyviszló) Dráva-sík (Drávakeresztúr, Drávapalkonya, Zaláta) Fekete-víz síkja (Endrıc) Mohácsi-sziget (Homorúd) Mohácsi teraszos sík (Mohács) Nyárád-Harkányi-sík (Beremend, Nagynyárád)
Tengerszint feletti magasság
Évi átlagos Évi csapadékmennyiség középhımérséklet
Évi napsütéses órák száma
130-250 m
650-700 mm
9,5-10,8 oC
2060
250-300 m
730-760 mm
10,0 oC
1980-2020
200-250 m
710-740 mm
10,0 oC
1950-2000
96-110 m
680-750 mm
10,2-10,8 oC
1950-2000
96-130 m
700-760 mm
10,2-10,6 oC
2000
85-143 m
610-630 mm
10,7-10,8 oC
2060-2070
85-105 m
620-650 mm
10,8 oC
2060-2070
89-125 m
660-680 mm
10,6-10,8 oC
2050
15
2.6.1. A kistájak növényföldrajzi jellemzése Dél-Baranyai-dombság (Himesháza, Pécsvárad, Szalánta) A kistáj napjainkban kultúrtájnak tekinthetı, megmaradt, fragmentálódott természetes vegetációja viszont változatos. Klímazonális növényzete cseres-tölgyes, elıfordul még tatárjuharos lösztölgyes, helyenként gyertyános-tölgyesek, bükkösök és szurdokerdı fragmentumok is elıfordulnak. Gyakoriak az akácosok és az ültetett fenyvesek. A megmaradt löszgyepek és erdıs-sztyepréteken számos ritka és szubmediterrán faj él (PURGER és mts. 2008). Észak-Zselic (Bakóca) A Dél-Dunántúl leginkább montán jellegő dombvidéki kistája, melynek jelentıs részét ıshonos erdıségek borítják. Meghatározó klímazonális növényzete ezüsthársas bükkös, kevésbé csapadékos részein és fagyzugos völgyeiben gyertyános-kocsánytalan tölgyesek találhatók. Állomány-töredékekben még cseres- és molyhos tölgyesek is megtalálhatók, a patak menti égeresek, tölgy-kıris-szil ligetek, mocsár-és láprétek helyén ma nagyrészt szántókat találunk. A táj regenerációs potenciálja erıs, a spontán cserjésedés-erdısülés gyors, jelentısek a szubmediterrán növényfajok (JUHÁSZ 2008). Dél-Zselic (Somogyviszló) A dél felé egyre alacsonyabb tájban a dombhátak nagy része mezıgazdasági terület, a természetes növényzet maradványai fıként völgyekben és meredek oldalakon találhatók. Klímazonális társulása a gyertyános-kocsánytalan tölgyes, mellette északon nagyobb szerepet kapnak az ezüsthársas bükkösök, délen pedig a ligeterdık. A hatalmas területő felhagyott legelık és kaszálók a táj mai képének meghatározó elemei. A kistáj déli részén a síkságba futó lapos dombhátakon sztyeppesedı rétek és mocsárrétek alkotják az egykori erdık helyén kialakult növényzetet. Az erdei flóra jellemzıi a szubmediterrán és illír elemek (JUHÁSZ és CSIKY 2008). Dráva-sík (Drávakeresztúr, Drávapalkonya, Zaláta) A szlavón tölgyeseirıl is híres, vízjárta, ısi Dráva-ártér a folyószabályozás, ármentesítés óta jelentısen átalakult. Fragmentálódott természetes vegetációjában megmaradt nagyobb erdıtömböket szubmontán szubmediterrán elemekben gazdag tölgy-kıris-szil ligetek és gyertyános-kocsányos tölgyesek alkotják. Gyakoriak az ültetvények (nemes nyár és –főz, akác) a természetes puhafa ligetekre azonban csak fragmentumok utalnak. A feltöltıdési szukcesszió különbözı stádiumait megjelenítı holtágak láp növényzete: főzlápok, láperdık,
16
ingóláp, valamint változatos hínár-, nádas-, magassásos társulások és pionír iszapvegetáció. A mocsár- és láprétek a legeltetés és kaszálás felhagyása után csaknem teljesen eltőntek (DÉNES és ORTMANNÉ 2008). Fekete-víz síkja (Endrıc) A Fekete-víz és a Pécsi-víz korábban egymással és a Drávával összefüggı „vadvízországot” alkotott. Ma már ár és belvízmentesített terület, jelentıs részben mővelt táj, ahol egyre nagyobb teret hódítanak az akácültetvények. A szántók között megmaradt néhány nagyobb erdıtömböt gyertyános-kocsányos tölgyesek uralják, korábban a bükk is gyakori lehetett. Jellemzı táji elemek az egyre szaporodó mesterséges tavak. A legelık – különösen a fás legelık – az évszázados ártéri gazdálkodás emlékei, különleges táji értékek. A sokszor fajgazdag mocsárrétek, kiszáradó láprétek, kaszálók, a magasabb térszínek sztyeppesedı rétjei egyre fogyatkoznak. Az iszapos, pionír felszíneken még sok ritkaság él (DÉNES és mts. 2008). Mohácsi-sziget (Homorúd) és Mohácsi teraszos sík (Mohács) A kistáj nagy része potenciális erdıterület. Nagyobb része ma már mezıgazdasági mővelés alatt áll, természetközeli növényzete inkább csak a Duna mentén maradt meg. Ez utóbbit jelentısen befolyásolja az intenzív erdı- és vadgazdálkodás. A természetes erdıtársulások közül legjelentısebbek a tölgy-kıris-szil ligeterdık, az alacsonyabb ártéri szinteket főz- és nyárfaligetek foglalják el. Gyakoriak a telepített kultúrerdık. Az egykori ligeterdık irtása nyomán mocsárrétek jöttek létre. A holtágakban gazdag hínárnövényzet, az ártérbıl kiemelkedı löszdombokon sztyepnövényzet alakult ki (LÁJER 2008). Nyárád-Harkányi-sík (Nagynyárád) Erısen átalakított, szántók borította agrártáj. Eredeti növényzete gyertyános-tölgyes, sok lösztölgyes jelleggel. Az eredeti vegetáció ma már csak elszigetelt foltokban maradt fenn, gyakoriak a rontott erdık és az akác, nemes nyár és fenyı ültetvények. A szárazabb részeken apró, szubmediterrán hatást mutató löszgyep-fragmentumok is felbukkannak. A szabályozott vízfolyások mentén többnyire fajszegény vízi, vízparti növényzet, magassásosok és mocsárrétek találhatók (CSIKY és ORTMANNÉ 2008).
17
3. ANYAG ÉS MÓDSZER Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés az UJVÁROSI Miklós (1973b) által kidolgozott módszertan alapján történt, amelyet a közelmúltban DANCZA és SZENTEY (2007) aktualizált. A módszer fontosabb részletei az alábbiakban olvashatók.
3.1. A terület kiválasztása Baranya megyében 13 korábban kiválasztott településhatár területén végeztük a felméréseket. Ezek a helyszínek jól reprezentálják a megye legjellemzıbb talajtípusait (6. táblázat). A térségben található mezıgazdasági kultúrák gyomkompozíciójának összevetése érdekében a felvételezési helyszínek közelében évelı takarmány- és lágyszárú energianövény kultúrákban is végeztünk felméréseket, azonban ez utóbbiak nem képezték az országos gyomfelvételezés szerves részét. 6. táblázat: A 13 Baranya megyei település és a reprezentált talajtípusok A dılten szedett településeken a felmérést a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi igazgatóságának megyei munkatársa végezte
Felvételi helyek Baranya megyében
Talajtípus
Bakóca Somogyviszló Endrıc Drávakeresztúr Zaláta Drávapalkonya Beremend Szalánta Nagynyárád Homorúd Mohács Himesháza Pécsvárad
agyagbemosódásos barna erdıtalaj agyagbemosódásos barna erdıtalaj réti talaj nyers öntéstalaj nyers öntéstalaj nyers öntéstalaj csernozjom barna erdıtalaj barnaföld, Raman-féle barna erdıtalaj csernozjom barna erdıtalaj réti öntéstalaj tipikus mészlepedékes csernozjom barnaföld, Raman-féle barna erdıtalaj barnaföld, Raman-féle barna erdıtalaj
A felvételezési helyként megadott községek (3. ábra) határában ıszi vetéső gabona- és kukorica kultúránként tíz-tíz felvételi négyzetet jelöltünk ki. A kvadrátok mérete 4x4 m volt, ahol szabályos négyzet kijelölésére nem volt lehetıség, ott elongált kvadrátokkal dolgoztunk, továbbra is megtartva a 16 m2-es mintaterületet. Törekedtünk arra, hogy a tíz felvételi pontot külön táblákban, azonos talajtípuson jelöljük ki.
18
Azokon a területeken, ahol a felvételezés évében gyomirtottak, nem felvételeztünk. A kiválasztott területeken felvettük a GPS koordinátákat, megoldva ezzel a helyazonosítást és a késıbbi térinformatikai feldolgozást.
3. ábra: A Baranya megyében felvételre kijelölt települések A kék színnel jelzett településeken a felmérést a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi igazgatóságának megyei munkatársa végezte
3.2. A felvételi pontra vonatkozó azonosító és termesztés-technológiai adatok A termıhelyi adatlapok (1. melléklet) tartalmazzák a felvételi pontokra vonatkozó azonosító adatokat, a szántóföldi tábla alapadatait, valamint a növénytermesztés-technológiai (elıvetemény, mőtrágya, szerves trágya, gyomirtási technológia) alapadatokat három évre visszamenıleg. Egy termıhelyi adatlap egy felvételi pontot reprezentál.
3.3. A felvételezések ideje A kalászos gabonát és a fiatal kukoricát május 15-tıl június 15-ig terjedı idıszakban, a termı korú kukoricát és a tarlót augusztus 15-tıl szeptember 30-ig terjedı idıszakban felvételeztük. A felvételezést két éven keresztül (2007-2008) végeztük az évjárati különbségek kiküszöbölése érdekében. A két felmérési év alatt a 9 településen összesen 720 felvétel készült.
19
3.4. A gyomfelvételezés módszere A felvételezés az UJVÁROSI által módosított BALÁZS-féle módszerrel történt. A felvételezés módszertani alapjai UJVÁROSI (1973b) munkájában találhatók. A felvételezés során a kijelölt kvadrátokban egy fajlistát készítettünk és megbecsültük a hozzájuk tartozó százalékos borítási értékeket. A gyomfelvételezési adatlapon (DANCZA és SZENTEY 2007) (2. melléklet) ezeken kívül még az alábbi adatok kerültek feljegyzésre: •
A gyomnövényzet teljes borítása %-os értékben
•
A gyomnövények fajonkénti %-os borítása a teljes gyomborításon belül
•
A gyomnövények fenológiai állapota (1 - csírázó növény, 2 - szárba induló növény, 3 virágzó növény, 4 - elvirágzott növény, 5 - magot érlelı növény, 6 - elhalt növény) Ha egy gyomnövény több fenológiai állapotban is megtalálható volt a felvételezési területen, akkor a legfejlettebb fenológiai stádiumot tüntettük fel az adatlapon.
•
A kultúrnövény megnevezése
•
A felvételi hely kódja 001-tıl 202-ig, valamint a felvételi pont kódja 1-tıl 10-ig
•
A felvételezés pontos ideje
•
A felvételezés helyének közigazgatási megnevezése
•
Termelı, gazdaság neve
3.5. Adatok rögzítése Az adatok rögzítése és értékelése külön erre a célra készített EXCEL – táblázat segítségével történt, mely megyei és országos szinten is lehetıvé teszi az adatfeldolgozást (DANCZA 2008). A megyénként elıkészített adatrögzítı fájlok a megyében kijelölt felvételi helyek számának megfelelı munkalapból állnak. A munkalapokban egy-egy felvételi hely, azon belül tíz-tíz felvételi pont négy-négy idıszakból származó adatait (százalékos borítási értékek, valamint a fenológiai stádium) rögzítettük. Az utolsó munkalapokon, a fájlba elıre beillesztett hivatkozások
segítségével
az
átlagos
borítási
értékek
automatikusan
megjelentek,
megkönnyítve ezzel az adatok késıbbi értékelést. Az adatrögzítı fájlban a felvételi helyek és -pontok kódolása más szoftverek számára is lehetıvé teszi a további adatfeldolgozást. Így országos, megyei, és felvételi hely szintjén is lehetıvé válik a felvételek nyilvántartása, rendezése. A GPS-kódok rögzítése a térinformatikai szoftverrel történı adatbázis-kezelés mellett a felvételi helyek újbóli azonosítását teszik lehetıvé.
20
Az országos, kétszázegy felvételi hely egy idıszakban történı felvételezése során négyezer-húsz mintavételi ponton készült felvétel, amely négy idıszak esetében összesen tizenhatezer-nyolcvan felvételnek felelt meg. A Baranya megyében kijelölt 13 település közül 9 területén végeztük a felméréseinket, a fennmaradó 4 településen pedig a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának megyei munkatársa. 3.5.1. A rögzítı táblázatok felépítése A rögzítı táblázatok (4. ábra) megyei bontásban, felvételi helyenként, gabona és kapás kultúrák szerint egy-egy munkafüzeti lapot tartalmaznak. A munkafüzeti lapok a négy idıszakban felvételezett adatok egy helyen történı bevitelére alkalmasak. Az egyes idıszakok végén külön zöld színnel jelölt oszlopok tartalmazzák az automatikusan számolt átlagos értékeket. Az átlagok külön, az utolsó kettı munkalapon szintén automatikusan megjelennek. A fejléc sorai a felvételi helyek, és felvételi pontok azonosításához szükséges adatokat, valamint a felvételezések pontos idejét tartalmazzák. A százalékos borítási értékek helyén mindenütt nulla szerepelt. A nullával történı kitöltés az automatikus átlagszámításokat szolgálta. A gyomnövény fenológiai állapotát az alábbi skála alkalmazásával, külön a FEN. címő oszlopokban felvételi pontonként és idıszakonként rögzítettük. 7. táblázat: A gyomnövények fenológiai állapotának kódjai 1 – csírázó növény 2 – szárba induló növény 3 – virágzó növény
4 – elvirágzott növény 5 – magot érlelı növény 6 – elhalt növény
Azokat a növényfajokat, amelyek nem szerepeltek a fajlistában, vagy a kvadráton kívül fordultak elı, és elıfordulásuk fontos volt, a fajlista végén lévı További fajok mezıben tüntettük fel. A táblázatok
kitöltését
követıen
az
összesített
táblázatokból
ellenırizhettük
számadataink helyességét. Ez a táblázatrész már az átlagolt adatokat tartalmazta, így nagymértékben megkönnyítette a visszaellenırzést, az áttekintést és az értékelést is.
21
4. ábra: Az adatrögzítı táblázat
3.6. Az adatok feldolgozása és elemzése Az adatok elemzését Microsoft Excel programban végeztük. A fajok borítását az egyes felvételi helyek és idıszakok értékeinek átlagolásával számítottuk. A többváltozós analízist (PCoA) SYN-TAX 2000 (PODANI 2001) programcsomaggal végeztük. A távolságok számításához hasonlósági arányt (Similarity ratio) használtunk. Ezt a döntést az indokolta, hogy a változók arányskálán mértek, és mivel a gyomtársulások legnagyobb része dominanciatársulás, ezért a felvételek kvalitatív különbségei mellett a kvantitatív különbségek is rendkívül fontosak. A kultúrák diverzitásának kiszámításához Shannon-Wiener indexet (H’): HS= - Σpi*lnpi - használtunk. A felvételekben szereplı gyomnövények nevezéktanához és flóraelem szerinti besorolásához SIMON (2000) mővét használtuk fel. Az életformák megállapítása esetében UJVÁROSI (1952) munkáját vettük alapul.
22
4. EREDMÉNYEK 4.1. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés és a korábbi felmérések összehasonlító elemzése A negyedik országos gyomfelvételezés óta (1996-1997) rendkívül jelentıs változások történtek a hazai mezıgazdaságban. A privatizációval, kárpótlással megtörtént a földterületek tulajdonviszonyainak
átrendezıdése
(DANCZA
2008).
Ezek
a
változások
saját
eredményeinkben is tükrözıdnek. Az 8. táblázatban feltüntettük a 24 legfontosabb gyomnövény sorrendjét és borítási értékeit, a 9. táblázatban pedig összehasonlítottuk ezeket az eddigi Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések eredményeivel. A legnagyobb borítással rendelkezı fajok közé saját adataink alapján a következı gyomok tartoznak: Ambrosia artemisiifolia (10,08 %), Echinochloa crus-galli (4,78 %), Setaria pumila (4,7 %), Convolvulus arvensis (3,99%), Sorghum halapense (3,49%), Cynodon dactylon (3,06%), Cirsium arvense (2,54%), Polygonum aviculare (2,2%), Chenopodium album (2,03%), Elymus repens (1,97%), Digitaria sanguinalis (1,42%). Ezeknek a gyomoknak jelentıs része a mezıgazdaság számára veszedelmes szaporítógyökeres faj, másik része pedig agresszíven terjedı, több esetben allelopatikus hatású adventív elem. Sajnálatos módon a korábbi évtizedekben még nagy területeken gyakori archaeofiton gyomnövények az elsı 24 faj között csak elszórtan vannak jelen. 8. táblázat: A legfontosabb gyomnövények Baranya megyében az V. Országos Gyomfelvételezés adatai alapján Gyomfaj neve Ambrosia artemisiifolia Echinochloa crus-galli Setaria pumila Convolvulus arvensis Sorghum halapense Cynodon dactylon Cirsium arvense Polygonum aviculare Chenopodium album Elymus repens Digitaria sanguinalis Setaria viridis
Fontossági sorrend 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Borítási % 10,08 4,78 4,70 3,99 3,49 3,06 2,54 2,20 2,03 1,97 1,42 0,89
Gyomfaj neve Tripleurospermum inodorum Fallopia convolvulus Triticum aestivum Consolida regalis Artemisia vulgaris Amaranthus chlorostachys Apera spica-venti Mentha longifolia Galinsoga parviflora Panicum dichotomiflorum Anthemis austriaca Veronica persica
Fontossági sorrend 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.
Borítási % 0,88 0,83 0,60 0,59 0,57 0,56 0,54 0,45 0,44 0,43 0,41 0,38
Az öt felvételezés összehasonlításának eredményeibıl jól látszik, hogy az 1950-es években veszélyesnek számító gyomfajok fontossága napjainkra jelentısen megváltozott. Az utolsó két felvételezés eredményei hasonlóak, az elsı 10 legfontosabb gyomnövény sorrendje 23
gyakorlatilag alig különbözik. A legdrasztikusabb változás az 50-es évek után bevezetett nagyüzemi módszerek alkalmazásának tudhatók be, amikor a termelı szövetkezetek kialakításának következtében a termıföldeket összevonták, és intenzív mőveléssel kezdték hasznosítani. Ezekben az években kezdték meg a herbicidek nagyüzemi alkalmazását is, ami leginkább átformálta a hazai gyomflóra összetételét. A következı nagy változás a rendszerváltást követıen figyelhetı meg, amikor a termıföldek nagy része ismét magántulajdonba került. Ezután ismét megnıtt a kisebb területeken gazdálkodók száma és az általuk mővelt területek nagysága, több terület maradt parlagon, lecsökkent a vegyszeres gyomirtás területe, így új, veszélyes gyomnövények jelentek meg a termıföldeken.
24
9. táblázat: Az országos felvételezések és a Baranya megyei eredmények
Gyomfaj neve
Ambrosia artemisiifolia Echinochloa crus-galli Amaranthus retroflexus Chenopodium album Cirsium arvense Convolvulus arvensis Tripleurospermum inodorum Datura stramonium Amaranthus chlorostachys Sorghum halapense Galium aparine Elymus repens Helianthus annuus Fallopia convolvulus Panicum mileaceum Xanthium strumarium Persicaria lapathifolia Setaria pumila Sinapis arvensis Apera spica-venti Hibiscus trionum Papaver rhoeas Chenopodium hybridum Stachys annua
I. Országos Gyomfelvételezés (1947-1953)
II. Országos Gyomfelvételezés (1969-1971)
III. Országos Gyomfelvételezés (1987-1988)
IV. Országos Gyomfelvételezés (1996-1997)
V. Országos Gyomfelvételezés (2007)
V. Országos Gyomfelvételezés Baranya megye (2007-2008)
Fontossági sorrend 21. 9. 17. 3. 2. 1. 66. 179. 105. 138. 27. 206. 14. 199. 130. 29. 7. 22. 56. 25. 24. 60.
Borítási % 0,39 0,86 0,51 1,53 2,00 7,93 0,07 0,01 0,02 0,01 0,28 0,00 0,71 0,00 0,01 0,25 1,11 0,37 0,08 0,30 0,35 0,07
Fontossági sorrend 8. 1. 5. 3. 7. 2. 26. 59. 18. 94. 50. 12. 119. 6. 192. 113. 16. 4. 13. 36. 11. 21. 53.
Borítási % 0,87 3,73 1,47 2,06 1,12 2,51 0,23 0,06 0,39 0,03 0,09 0,51 0,01 1,14 0,00 0,01 0,40 1,95 0,48 0,14 0,51 0,32 0,08
Fontossági sorrend 4. 1. 3. 2. 8. 5. 6. 19. 13. 18. 12. 20. 16. 11. 23. 24. 10. 7. 9. 14. 17. 15. 33.
Borítási % 2,57 4,42 3,06 3,08 0,71 1,94 1,30 0,38 0,57 0,40 0,59 0,38 0,42 0,60 0,29 0,27 0,60 0,72 0,63 0,46 0,41 0,43 0,18
Fontossági sorrend 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.
Borítási % 5,37 3,90 3,63 2,80 1,81 1,66 1,49 1,10 0,94 0,78 0,73 0,65 0,59 0,58 0,56 0,55 0,53 0,50 0,47 0,47 0,41 0,32 0,32
Fontossági sorrend 2. 1. 4. 3. 6. 7. 8. 11. 12. 14. 9. 18. 20. 17. 19. 13. 5. 16. 10. 15. -
Borítási % 4,71 4,72 2,46 2,99 1,99 1,73 1,48 1,16 1,15 1,07 1,4 0,65 0,45 0,67 0,57 1,09 2,34 0,84 1,21 0,85 -
Fontossági sorrend 1. 2. 36. 9. 7. 4. 13. 40. 18. 5. 25. 10. 85. 14. 26. 136. 34. 3. 79. 19. 67. 47. 43.
Borítási % 10,08 4,78 0,25 2,03 2,54 3,99 0,87 0,15 0,56 3,49 0,37 1,97 0,02 0,83 0,35 0,01 0,26 4,7 0,03 0,54 0,05 0,11 0,15
13.
0,74
9.
0,82
31.
0,19
24.
0,32
21.
0,37
75.
0,04
25
4.2. A szántóföldi gyomflóra összetétele 4.2.1. Különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciójának összehasonlítása Ha a 2007-ben győjtött adatok alapján megvizsgáljuk a különbözı szántóföldi kultúrák (gabonakultúrák, kapáskultúrák, évelı takarmánynövények, lágyszárú energianövények) gyomkompozícióját, akkor az ordinációs diagramon (5. ábra) jól látható ezek határozott elkülönülése. Gyakorlatilag 3 nagy csoport körvonalazható: a gabonakultúrák, a kapáskultúrák, és az évelı kultúrák csoportja. Ez utóbbi kategóriába tartoznak az energianövények, és az évelı takarmánynövények is. PCoA – Similarity ratio
5. ábra: Ordinációs diagram a különbözı szántóföldi kultúrák gyomkompozíciója alapján c = gabona kultúrák, rc = kapás kultúrák eg = lágyszárú energianövények, a = évelı takarmánynövények
Látható, hogy az évelı kultúrák gyomnövényzete között is van bizonyos fokú elkülönülés, ám ez korántsem olyan mértékő, mint például a gabona- és kapáskultúrák esetében. Amennyiben az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés két éves eredményeit vizsgáljuk a fajkompozíció tekintetében, akkor az ordináció (6. ábra) során szintén jól elkülönül a gabona és a kapás kultúrák gyomnövényzete. A felvételek alaposabb vizsgálata során határozott elkülönülést mutatnak a gabonakultúrák, a tarlók, és a kapás kultúrák is. Ez utóbbiban azonban csekélyebb különbség mutatkozik a nyári, illetve az ıszi idıszakban végzett felvételekben.
26
6. ábra: Gabona és kapás kultúrák elkülönülése a gyomkompozíció alapján az egyes felvételi idıszakokban TB = tavaszi gabona, T = tarló, TK – tavasz kapás, OK = ıszi kapás
4.2.2. A szántóföldi gyomflóra rendszertani értékelése A 720 felvételünkben összesen 285 fajt találtunk, amelyek 46 családba sorolhatók. A családok számszerő megoszlása a 10. táblázatban került összefoglalásra. Saját felvételeinket összehasonlítottuk a világ és hazánk gyomnövényeinek 10 legfontosabb családjával (11. táblázat). Összevetve az általunk felállított sorrendet a világviszonylatban is jelentıs gyomfajokat adó növénycsaládokkal, megállapítható, hogy a felmérésünk során szintén a Poaceae és az Asteraceae családokból került ki a fajok túlnyomó többsége (16,5% ill. 15,7%). Emellett jelentıs számban voltak jelen a szántókon a Fabaceae (9,1%) és Brasicaceae (5,9%), családok képviselıi is. A II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (UJVÁROSI 1973b) során leírt tíz legfontosabb hazai gyomnövényeket adó család sorrendje, ha nem is egyezik meg adatainkkal, de ugyanazokat a családokat tartalmazza.
27
10. táblázat: A felvételezett fajok családonkénti megoszlása ábécérendben 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.
Család Aceraceae Amaranthaceae Apiaceae Aristolochiaceae Asclepiadaceae Asteraceae Boraginaceae Brassicaceae Campanulaceae Cannabaceae Caprifoliaceae Caryophyllaceae Chenopodiaceae Convolvulaceae Cornaceae Cyperaceae Dipsacaceae Equisetaceae Euphorbiaceae Fabaceae Geraniaceae Hypericacaeae Juglandaceae
Fajszám 3 6 11 1 1 46 7 17 1 1 1 11 7 3 1 1 2 2 5 26 4 1 1
24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46.
Család Lamiaceae Lythraceae Malvaceae Onagraceae Oxalidaceae Papaveraceae Plantaginaceae Poaceae Polygonaceae Portulacaceae Primulaceae Ranunculaceae Resedaceae Rosaceae Rubiaceae Salicaceae Scrophulariaceae Solanaceae Thimelaeceae Urticaceae Valerianellaceae Verbenaceae Violaceae
Fajszám 13 1 4 1 2 2 2 47 11 1 2 9 2 5 3 1 11 4 1 1 2 1 1
11. táblázat: A 10 legfontosabb gyomnövény-családjának megoszlása
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
A világ gyomnövényei (HOLM és mts 1977) Család Fajszám Poaceae 44 1. Asteraceae 32 2. Cyperaceae 12 3. Polygonaceae 8 4. Amaranthaceae 7 5. Brassicaceae 7 6. Fabaceae 6 7. Convolvulaceae 5 8. Euphorbiaceae 5 9. Chenopodiaceae 4 10.
Hazánk gyomnövényei Felvételeink gyomnövényei (UJVÁROSI 1973) Család Fajszám Család Fajszám Asteraceae 29 1. Poaceae 47 Poaceae 24 2. Asteraceae 45 Brassicaceae 18 3. Fabaceae 26 Caryophyllaceae 16 4. Brassicaceae 17 Fabaceae 13 5. Lamiaceae 13 Lamiaceae 12 6. Apiaceae 11 Chenopodiaceae 11 7. Caryophyllaceae 11 Scrophulariaceae 11 8. Scrophulariaceae 11 Polygonaceae 8 9. Polygonaceae 11 Amaranthaceae 4 10. Ranunculaceae 9
Az 7. ábrán feltüntettük a legfontosabb növénycsaládok megoszlását a különbözı szántóföldi kultúrákban. A grafikonon jól látszik, hogy a kapás kultúrákban a két legfontosabb család (Poaceae és Asteraceae) képviselıi jóval gyakrabban fordultak elı, mint a gabonakultúrákban. Ugyanakkor a színesebb, dekoratívabb virágzattal rendelkezı családok (pl.
Lamiaceae,
Caryophyllaceae,
Scrophulariaceae)
képviselıi
egyértelmően
a
gabonakultúrákban értek el nagyobb részesedést. Ennek a különbségnek az a magyarázata,
28
hogy a Poaceae és az Asteraceae családba tartozó fajok nagy többsége a nyári egyéves (T3, T4) kategóriába tartozik, ezek pedig csak a nyár második felére, vagy ıszre fejlıdnek ki, amikorra már a kalászos gabonakultúrákat learatták. A Lamiaceae, Caryophyllaceae és Scrophulariaceae családok képviselıi ezzel szemben inkább a téli egyéves (T1, T2) életformát képviselik. Ranunculaceae
Kapás kultúra
Apiaceae
Gabona
Scrophulariaceae Caryophyllaceae Polygonaceae Lamiaceae Brassicaceae Fabaceae Asteraceae Poaceae 0,0
2,0
4,0
6,0
8,0
10,0
12,0
14,0
16,0
18,0
20,0
Részesedés %
7. ábra: A növénycsaládok százalékos részesedése a fajszámok alapján 4.2.3. A szántóföldi gyomflóra életforma-spektrumainak értékelése Különbözı növények a hasonló környezeti feltételekhez azonos struktúrával, fejlıdés-, vagy életmóddal, illetve magatartásformával alkalmazkodnak. Az alkalmazkodásuk alapján a növények különbözı csoportokba sorolhatók. A leggyakrabban alkalmazott csoportosítási rendszer a RAUNKIAER (1934) életforma-osztályozás, mely az áttelelı szervek (rügyek) helyzetét és védelmének módját veszi figyelembe. Számos növény a számára kedvezıtlen idıszakot (hideget, szárazságot vagy hıséget) rügyei segítségével, nyugalmi állapotban vészeli át. UJVÁROSI 1952-ben a gyomnövényzet több évi sokoldalú kutatása után a RAUNKIAERféle életforma-rendszert úgy alakította át és egészítette ki, hogy abban mind a gyomnövényeknél annyira fontos szaporodásmód, mind a gyomfajok vegetációs ciklusa is kifejezésre jutott. Felvételeink értékelésében ezt a csoportosítást alkalmaztuk. Az általunk felvételezett gyomnövények életforma-spektrum szerinti megoszlása a 8. ábrán látható. Hazánk flórájának több mint felét (56%) hemikriptofitonok képezik, azaz olyan növények, melyek áttelelı szervei (rügyei) a talaj felszínén, esetleg közvetlenül a talaj 29
felszíne alatt fejlıdnek. Ez a mérsékelt közép-európai klímának megfelelı életforma. Ezzel szemben felvételeinkben a hemikriptofitonok csupán 17,6%-ot képviselnek. Ugyanakkor a hazai flórában mintegy 18,0%-kal képviselt terofitonok a felvételek sokkal nagyobb arányban, 56,8%-kal szerepelnek. A terofiton növények inkább a mediterrán jellegő területekre jellemzıek. Magas arányuk felvételeinkben annak tulajdonítható, hogy a kalászosok származási központja a Földközi-tenger partvidéke volt, így az onnan északra húzódó kultúrnövények magvaival együtt a gyomnövények magvai is elterjedtek. Másrészt ezek a fajok adaptálódtak a leginkább az évenkénti talajmővelés ciklikusságához. A geofiton fajok közül a tarackos-rizómás fajok (G1) voltak jelen a legnagyobb arányban (11,0%) felvételeinkben. Ebbe a kategóriába tartoznak a mezıgazdaságban legveszélyesebb főfélék (pl. Elymus repens, Cynodon dactylon), amelyek vegetatív szaporítóképleteit a mechanikai talajmővelés feldarabolja, így azok hatványozottan terjednek tovább. 11,0% 1,1% 2,9%
30,0%
2,9% 2,9% 7,0% 2,2% 2,6%
2,6%
7,0% 16,5%
3,7% 7,7%
G1
G2
G3
H1
H2
H3
H4
H5
HT
PH
T1
T2
T3
T4
8. ábra: A felvételezett gyomnövények életforma-spektrumának megoszlása Talajban áttelelı évelık (geofitonok): G1 – tarackos-rizómás fajok; G2 – gumósok; G3 - szaporítógyökeres fajok; G4 – hagymások A talajszintben áttelelık (hemikriptofitonok): H1 – bojtos gyökérzetőek; H2 – indás évelık; H3 – szaporodásra képes gyökerőek; H4 – szaporodásra nem képes karógyökerőek; H5 – ferde gyöktörzsőek Kétéves növények (hemiterofitonok): HT Egyéves növények (terofitonok): T1 – ısszel csírázó, kora tavaszi egyévesek; T2 – ısszel és tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek; T3 – tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek; T4 – nyár elején csírázó, nyárutói egyévesek
A gabona- illetve kapás kultúrákat összehasonlítva megfigyelhetı, hogy a nyárutói egyévesek (T4) a gabonavetésekben kisebb számban szerepelnek, mint a kapás kultúrákban. A
30
téli egyévesek (T1, T2) azonban itt szerepelnek legnagyobb arányban. Ennek oka a kultúrák különbözı fejlıdési idıszakára vezethetı vissza. A kalászos gabonákat ısszel vetik, így az ısszel és kora tavasszal csírázó gyomnövények találnak bennük optimális körülményeket, ezzel szemben a kapás kultúrák magjait április végén szórják el, ezért a nyár elején csírázó fajok terjednek el bennük. Kalászos gabonák
Kapás kultúrák
9. ábra : Kalászos gabonák és kapás kultúrák életforma-analízise Eredményeinket az életformák megoszlása alapján összehasonlítottuk az I. és II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (1947-1953 ill. 1969-1971) eredményeivel is (12. táblázat). A két felvételezés között eltelt több mint 30 évben elég jelentıs változáson ment át a gyomflóra életforma-összetétele. A tarackos-rizómás fajok (G1) és a nyárutói egyévesek (T4) borítása 1952 óta több mint a kétszeresére emelkedett (10. ábra). Az elıbbi kategória növekedése a rendszeres és mély talajmővelés következménye, illetve, hogy az ellenük való herbicidekkel történı védekezés meglehetısen nehézkes. Adataink alapján a T4-es fajok borítása ugyan jelentısen növekedett, azonban érdekes módon a fajszámuk drasztikusan (1969 óta 23 %-kal) csökkent. Fontos kiemelni, hogy 1952-ben a hagymások (G4) is jelen voltak a szántóföldeken, azonban ezek már a II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés idejére szinte teljesen eltőntek.
31
12. táblázat: Az életformák megoszlása a három országos gyomfelvételezés alapján borítási százalékban kifejezve Életforma 1947-1953 G1 2,918 G2 0,000 G3 11,436 G4 0,020 H1 0,005 H2 0,023 H3 0,334 H4 0,622 H5 0,029 HT 0,037 PH 0,006 T1 0,211 T2 1,612 T3 1,060 T4 13,343
1969-1971 1,337 0,165 3,564 0,000 0,000 0,012 0,208 0,038 0,177 0,073 0,000 0,444 1,855 0,591 20,018
2007-2008 9,673 0,472 6,698 0,000 0,408 0,197 0,563 0,010 0,757 0,138 0,035 0,949 2,989 0,050 33,072
35,000 30,000
Borítási %
25,000 20,000 15,000 10,000 5,000 0,000 G1
T4
1947-1953
1969-1971
2007-2008
10. ábra: A tarackos-rizómás (G1) és a nyárutói egyéves (T4) fajok borításának változása három gyomfelvételezés adatai alapján 4.2.4. A szántóföldi gyomflóra flóraelem-spektrumainak értékelése Egy adott terület flórájának tagjai csoportosíthatók – többek között – származásuk helye, vándorlásuk útja, iránya és ideje, vagy jelenlegi elterjedésük alapján. A flóraelemeket ma elsısorban az utóbbi szempontok, tehát jelenlegi areájuk alapján osztályozzák. Az általunk felvételezett 285 gyomfaj 23 flóraelem-csoportba sorolható. A gabonavetések gyomnövényeinek flóraelemeivel MÁTHÉ (1943) foglalkozott részletesen. Megállapította, hogy a mediterrán elemek aránya jóval az országos százalékarány felett áll
32
(15,6%). Kalászos gabonakultúrákban győjtött adatainkat összevetve munkájával (11. ábra) látható, hogy a mediterrán elemek 26,8%-kal, a szubmediterrán csoport tagjai pedig 5,5%-kal szerepelnek, jóval nagyobb arányban tehát, mint MÁTHÉ korábbi tanulmányában. Ez a számarány nem meglepı, mivel a búza származási központja is a mediterráneumban található, kísérı gyomfajainak jelentıs része is ebbıl a térségbıl került Közép-Európába. Az utóbbi meleg és aszályos évek különösen kedveztek egyes termofil fajok, mint például a Sorghum halapense és a Cynodon dactylon terjedésének, melyek saját felvételeinkben is az 5., illetve 6. helyen állnak. A Sorghum halapense terjedésével kapcsolatban kimutatták, hogy 1960 óta évente 30 km-es sebességgel terjed délrıl északi irányban (BERCA és CHIRILA 2004). Igen jelentıs a kozmopolita és közép-európai elemek aránya felvételeinkben, melyek jócskán felülmúlják az 1943-as adatokat. A kozmopolita elemek arányának növekedése összefüggésbe hozható a mezıgazdasági termékek fokozódó mértékő világkereskedelmével. Ezzel szemben az eurázsiai, európai és kontinentális flóraelem-csoportokba tartozó fajok száma jelentısen megfogyatkozott napjainkra. 40,0 1943 (Máthé) 35,0
2007-2008
Részesedés (%)
30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 Euá
Med
Eu
Kozm Kont
Adv Pont- Cirk Pont med
Köz- Balk eu
End
Flóraelem
11. ábra: A gabonakultúrák flóraelem-megoszlása MÁTHÉ 1943-as eredményeivel összehasonlítva Euá= eurázsiai, Med= mediterrán, Eu= európai, Kozm= kozmopolita, Kont= kontinentális, Adv= adventív, Pont-med= pontuszi mediterrán, Cirk= cirkumpoláris, Pont= pontuszi, Köz-eu= közép-európai, Balk= balkáni, End= endemikus
A gabona- és kapáskultúrák gyomnövényzetének flóraelem-megoszlása esetében (12. ábra) nagyfokú hasonlóságot tapasztaltunk. Mindkét esetben elmondható, hogy a mediterrán
33
elemek érték el a legmagasabb százalékarányt, azonban a gabonakultúrákban itt is jóval nagyobb a részesedésük. A tágabb értelemben vett európai elemek (európai, közép-európai, eurázsiai, cirkumpoláris) közül különösen az eurázsiai elterjedéső fajok képviselnek magas értéket (22,4 % ill. 22,3 %). Ezentúl jelentıs a kozmopolita elemek aránya is. A kapás kultúrákban magasabb ezen fajok részesedése, mivel a tipikus kapásgyomok nagy része ebbe a flóraelem-kategóriába tartozik. Kalászos gabonák
Kapás kultúrák
12. ábra: A flóraelemek százalékos megoszlása a felvételezett kultúrákban
4.3. A szántóföldi kultúrák diverzitása 4.3.1. A különbözı szántóföldi kultúrák diverzitásának összehasonlítása 2007-es felvételi adatok alapján (13. ábra) összehasonlítottuk a gyomflóra diverzitását különbözı mezıgazdasági kultúrákban (gabona-, kapás-, évelı kultúrákban, és lágyszárú energetikai ültetvényekben). Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb diverzitással a kalászos gabonakultúrák jellemezhetıek, míg az évelı kultúrák diverzitása a legalacsonyabb. Ez az eredmény meglepınek tőnik, hiszen az egyéves gabonakultúrák a mővelés (talajmővelés, kemikália használat) tekintetében a legintenzívebbek, szemben a több évig bolygatatlan évelı kultúrákkal. Ezt az elvárásainknak kissé ellentmondó eredményt azzal tudjuk magyarázni,
34
hogy rengeteg gyomnövény adaptálódott ehhez az intenzív mőveléshez, s számos faj nagyrészt ezek között a rendkívül szélsıséges termıhelyi körülmények között találja meg optimális életfeltételeit. Az évelı kultúrákból ezek a gyomok rövid idın belül kiszorulnak. A rendszeres kaszáláshoz alkalmazkodó fajok száma jóval alacsonyabb, egy diverz gyep fajkészletének kialakulásához pedig hosszabb idıre van szükség, mint az évelı kultúrák mővelési ideje. 2,8 2,4 2,0
HS
1,6 1,2 0,8 0,4 0,0 Gabona
Kapás
Lucerna
Energiafő
13. ábra: A szántóföldi kultúrák diverzitása (Shannon) 2007-es felmérési adatok alapján 4.3.2. A felmért gabona- és kapás kultúrák diverzitásának összehasonlítása Ha az V. országos gyomfelvételezés baranyai adatai alapján kiszámoljuk a diverzitást kultúránként, akkor az elızı vizsgálathoz hasonlóan ismét a gabonakultúrák diverzitási értéke lesz magasabb a kapás kultúrákkal szemben (14. ábra). Ha a különbözı idıszakok vizsgálati eredményét tekintjük (15. ábra), megállapítható, hogy a diverzitás a 2008-as évre minden esetben csökkenı tendenciát mutatott. Továbbá kimutatható, hogy a kora nyári idıszakban a diverzitás mindig magasabb volt az ıszi idıszaknál. Gabonakultúrák esetében ez a visszaesés – fıként a 2007-es évben – a korai tarlóhántásokkal és a száraz nyári idıszak hatásával magyarázható.
35
4,0 3,5 3,0
HS
2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 Gabona
Kapás kultúra
14. ábra: A vizsgált szántóföldi kultúrák átlagos diverzitása
15. ábra: A vizsgált szántóföldi kultúrák diverzitási értékei részletekben 4.3.3. A veszélyeztetett gyomfajok helyzete Hazánkban a legutóbb publikált Vörös Lista (KIRÁLY és mts. 2007) megjelenéséig 17 gyomnövény szerepelt a Vörös Könyvben (NÉMETH 1989), ebbe beletartoznak a védett és veszélyeztetett fajok is. A legújabb Vörös Listában megközelítıleg 50 gyomfaj szerepel (pontos számuk megadása a növények különbözı megítélése miatt lehetetlen). Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés baranyai eredményei között a fent említett fajok közül 7 szerepel, ez az összfajszám 2,41%-a. A PINKE (1995) által összeállított lista 258 fajt tartalmaz, ebbıl 30 hivatalosan védett, 51 pedig szerepel a Vörös Könyvben. Mivel 15 faj mindkét kategóriában érintett, így összesen 66
36
azon növényfajok száma, melyek feltétlenül védendıek. A fennmaradt 192 faj pedig, ha egyelıre nem is veszélyeztetett, mindenképpen védelmet érdemelne. Az adatfeldolgozás során összegyőjtöttük a fent említett listákban szereplı védett és veszélyeztetett gyomfajokat, ezen túl számításba vettük az extenzív szántóföldi termıhelyeket indikáló, de a Vörös Listákban nem szereplı gyomokat is, amelyek jelenléte természetvédelmi szempontból mindenképpen kívánatos. Így összesen 30 fajt győjtöttünk ki, melyek kiemelt figyelmet érdemelnének (13. táblázat). Ezek a botanikai szempontból értékes gyomok összesen 0,83% borítási értéket képviselnek, mely a teljes gyomborítás 1,51%-ának felel meg. A 16. ábrán az egyes felvételi helyeken megtalált, a listánkon szereplı fajok láthatók az összes fajszámhoz viszonyítva. 13. táblázat: A felmért kvadrátokban szereplı, természetvédelmi szempontból értékes gyomnövények 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Adonis aestivalis Agrostemma githago Ajuga chamaepitis Anthemis arvensis Anthemis austriaca Bromus secalinus Camelina microcarpa Caucalis platycarpos Centaurea cyanus Cerastium glomeratum
100 90
Conringia orientalis Coronopus squamatus Euphorbia falcata Galeopsis ladanum Geranium dissectum Kickxia elatine Kickxia spuria Lathyrus aphaca Lathyrus hirsutus Legousia speculum-veneris
21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.
Lithospermum arvense Melampyrum barbatum Melandrium noctiflorum Nigella arvensis Phleum paniculatum Ranunculus arvensis Reseda phyteuma Stachys annua Thimelaea passerina Tordylium maximum
11 4
80 70 Fajszám
11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
6
4
6
4
6
6
16
60 50 40 30 20 10 0 66
67
68
69
74
75
76
77
78
Települések
16. ábra: A veszélyeztetett fajok (piros szín) az egyes felvételi helyeken 66= Bakóca, 67= Somogyviszló, 68= Endrıc, 69= Drávakeresztúr, 74= Nagynyárád, 75= Homorúd, 76= Mohács, 77= Himesháza, 78= Pécsvárad
37
A legtöbb értékes gyomnövény Pécsvárad és Bakóca körzetében szerepelt a felvételeinkben, ami feltételezhetıen annak köszönhetı, hogy a térségekre igen változatos felszínmorfológia jellemzı. Ezen túl a mészben gazdag extenzív szántóterületek aránya is magas. A bázisokban gazdag termıhelyeket a következı fajok indikálják: Adonis aestivalis, Ajuga chamaepytis, Caucalis platycarpos, Conringia orientalis, Stachys annua. Fontos eredménynek tekinthetı a Bromus secalinus (17. ábra) újabb populációinak felfedezése Endrıc térségében, ahol néhány gabonatábla esetében a faj jelentıs borítással szerepelt. A védett konkolyt (Agrostemma githago) (18. ábra) csupán két település környékérıl sikerült kimutatnunk (Bakóca, Pécsvárad).
17. ábra: Bromus secalinus
18. ábra: Agrostemma githago
4.3.4. A szántóföldi környezetben elıretörı özönnövények helyzete Ambrosia artemisiifolia L. Az Ambrosia artemisiifolia (19. ábra) 1888-ban egy budapesti kísérleti telepen jelent meg elıször hazánkban (PRISZTER 1960), s azóta már az egész országban súlyos problémákat okoz. Az elsı hivatalos leírása JÁVORKA (1911) nevéhez főzıdik, BOROS (1924) véleménye szerint „… veszedelmes gyommá elıreláthatólag nem fog válni…”. BOROS ezen kijelentését azonban hamar megcáfolta a parlagfő gyors terjedése (20. ábra), és allergén hatása. Eredményeink alapján Baranya megyében az Ambrosia artemisiifolia borítása a jelenlegi országos átlag kétszeresét érte el (10,08%). Egyaránt gyakori volt a szántókon (6,89%), a tarlókon (19,81%) és a kapás kultúrákban (6,80%) is. Az Ambrosia artemisiifolia inváziója hazánkhoz hasonlóan más európai országokban is nagy problémát okoz,
38
terjedésének
sikerét
nagy
ökológiai
alkalmazkodóképességével
és
allelopatikus
tulajdonságával egyaránt igazolták (BRÜCKNER 1998, FUMANAL és mts. 2008).
19. ábra: Az Ambrosia artemisiifolia
20. ábra: Az Ambrosia artemisiifolia terjedésének folyamata Magyarországon
A 21. ábrán jól látható, hogy az 1950-es évek óta lezajlott országos gyomfelmérések során az Ambrosia artemisiifolia borítási értéke szinte minden esetben megduplázódott az elızı felmérések értékeihez képest.
12
10,08
10
Borítási %
8
6
4,70
4
2
2,57
0,39
0,87
0 1950
1970
1988
1997
2008 (Baranya)
21. ábra: Az Ambrosia artemisiifolia borítási értékeinek változása hazánkban
39
Panicum dichotomiflorum Michaux. A Panicum dichotomiflorum (22. ábra) 2004-ben CSIKY és mts. által leírt, a hazai flórát tekintve új gyomnövény. A növény hazája Észak-Amerika, innen került át Európába, ahová valószínőleg különféle vetımagokkal hurcolták be. Már a századelırıl is ismertek elıfordulási adatai Európából, de igazán veszélyessé csak az 1950-es évek után kezdett válni. Hazánkban való megtelepedésére csak 2004-ben hívták fel a figyelmet. Nagy valószínőséggel a növény már jóval korábban megjelent Magyarországon, de jelenlegi elıfordulási gócpontjai csak az utóbbi években kerültek részletes florisztikai vizsgálat alá (PÁL
22. ábra: A Panicum dichotomiflorum
és PINKE 2006). Felméréseink során a növényt sikerült olyan területekrıl kimutatni, ahonnan eddig még nem voltak róla elıfordulási adatok. A térségben korábban a Dél-Zselicbıl, a Pécsi síkságról, valamint a Dráva-síkról közölték a növényt. Eddig nem ismert elıfordulási helyei szintén a Dél-Zselicben és a Dráva-síkon találhatók, ám mindkét kistáj esetében új településhatárokról van szó (23. ábra).
23. ábra: A Panicum dichotomiflorum elterjedése Magyarországon
40
A Panicum dichotomiflorum Somogyviszló, Endrıc és Drávakeresztúr térségében kifejezetten problémás gyomnövénynek bizonyult a kapás kultúrák esetében. Egyes felvételi helyeken
hatalmas
tömege
összefüggı
szınyeget
alkotott,
szinte
kizárva
más
gyomnövényeket. Átlagos borítása tarlókon 0,03%, kapás kultúrákban pedig 0,83% volt, ezzel pedig a kapás kultúrák 15. legfontosabb gyomnövényének bizonyult.
Elymus elongatus subsp. ponticus cv. Szarvasi-1 A Szarvasi-1 energiafő kivadulásával és özöngyomként való terjedésével kapcsolatos predikciók egyelıre pozitívak és nem valószínősítik a növény ilyen jellegő tulajdonságát. Baranya megyében a Szarvasi-1 több helyütt is termesztett biomassza-növény. Kivadulásáról eddig a térségbıl még nincsenek adatok, azonban Himesháza környékén kimutattunk néhány szántószegélyben megtelepedett tövet. Ezeknek a spontán termıhelyeknek a regisztrálása, illetve további monitorozása fontos feladat a faj (fajta) késıbbi megítélése és termesztése szempontjából.
41
5. IRODALOMJEGYZÉK BALÁS, Á (1876): Általános és különleges mezıgazdasági növénytermelés. Budapest. BALÁZS, F. (1944): Elméleti elıismeretek a gyakorlati mezıgazdasági növényszociológiához. Növénytermesztési Kutatószolgálat, Kolozsvár. BERCA, M. és CHIRILA, C. (2004): Die Verbietung mehrjähriger Ackerunkräuter in Rumänien, ihre Häufigkeit und Abhängigkeit vom Bodentyp in der Zeit 1960-2002. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft 19: 91-96. BORHIDI, A. (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest. BOROS, Á. (1924): Hazánk új észak-amerikai gyomnövénye. Köztelek 34: 1253. BRÜCKNER, D. (1998): A parlagfő (Ambrosia artemisiifolia L.) allelopátiás hatása a kultúrnövények csírázására. Növénytermelés 47(6): 635-644. BUNTING, A. H. (1960): Some reflections on the ecology of weeds. In: HARPER, J. L. (ed): The Biology of Weeds. Blackwell, Oxford, pp.: 11-16. CSERHÁTI, S. (1906): Általános és különleges növénytermelés. Nitsmann József Könyvnyomdája, Gyır. CSIKY, J., KIRÁLY, G., OLÁH, E., PFEIFFER, N., VIRÓK, V. (2004): Panicum dichotomiflorum Michaux., a new element in the Hungarian flora. Acta Botanica Hungarica 46(1-2): 137141. CSIKY, J. és ORTMANNÉ, A.A. (2008): Nyárád-Harkányi-sík In: KIRÁLY, G., MOLNÁR, ZS., BÖLÖNI, J., VOJTKÓ, A. (szerk.) Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, p.: 37. CZIMBER, GY. (2006): Kísérlet a gyomnövény fajok veszélyességi indexének kimunkálására. Magyar Gyomkutatás és Technológia, 7(1): 51-62. DANCZA, I. (2008): Beszámoló az ötödik országos szántóföldi gyomfelvételezés (2007-2008) elızetes eredményeirıl. III. Magyar Növényorvos Nap, Budapest, a szakmai rendezvény kiadványa pp.: 8-9. DANCZA, I. és SZENTEY, L.
(2007):
Útmutató
az
ötödik
országos
szántóföldi
gyomfelvételezéshez. Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Növény- Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Budapest. DANCZA, I. és SZENTEY, L. (2008): Tájékoztató az Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezésrıl. In: 18. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum kiadványa, elıadás összefoglaló, p.: 82.
42
DEININGER, I. (1878): Mosonymegye mezı- és erdıgazdasági virányának általános átnézete. In: MAJOR P. (szerk.): Mosonymegye Monographiája I. Mosonmagyaróvár, pp.:144-158. DÉNES, A. és ORTMANNÉ, A. A. (2008): Dráva-sík In: KIRÁLY, G., MOLNÁR, ZS., BÖLÖNI, J., VOJTKÓ, A. (szerk.) Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, p.: 35. DÉNES, A., ORTMANNÉ, A.A., CSIKY, J. (2008): Fekete-víz síkja In: KIRÁLY, G., MOLNÁR, ZS., BÖLÖNI, J., VOJTKÓ, A. (szerk.) Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, p.: 36. EGGERS, TH. (1984): Some remarks on endangered weed species in Germany. COLUMA/EWRS 7th International Symposium on Weed Biology, Ecology and Systematics, Paris, pp.: 395-402. FUMANAL, B., GIROD, C., FRIED, G., BRETAGNOLLE, F., CHAUVEL, B. (2008): Can the large ecological amplitude of Ambrosia artemisiifolia explain its invasive success in France? Weed Research 48: 349-359. GÖNCZY, P. (1864): Pest megye tájéka viránya. Ráth Mór Bizománya, Pest. HILBIG, W. (1982): Preservation of agrestal weeds. In: HOLZNER, W. and NUMATA, M. (eds.), Biology and ecology of weeds. Geobotany 2. Junk, The Hauge, 57-60. HILBIG, W. (1987): Wandlungen der Segetalvegetation unter den Bedingungen der industriemässigen Landwirtschaft. Archiv für Naturschutz und Landschaftsforschung 27(4): 229-249. HILBIG, W. és BACHTHALER, G. (1992): Wirtschaftsbedingte Veränderungen der Segetalvegetation in Deutschland im Zeitraum von 1950-1990 (Teile 1 und 2) Angewandte Botanik 66: 192-209. HOLM, L.G., PLUCKNETT, D.L., PANCHO, J.V. HERBERGER, J.P. (1977): The World’s Worst Weeds. Distribution and Biology. University Press of Hawaii. HOLZNER, W. (1978): Weed species and weed communities. Vegetatio 38(1): 13-20. HUNYADI, K. (1988): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. HUNYADI, K. és KAZINCZI, G. (1991): A gyom és az ember. Növényvédelem 27(9) 403-404. JÁVORKA, S. (1911): Ambrosia artemisifolia L. Magyarországon. Botanikai közlemények 10(1-2): 32. JUHÁSZ, M. (2008): Észak-Zselic In: KIRÁLY, G., MOLNÁR, ZS., BÖLÖNI, J., VOJTKÓ, A. (szerk.) Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, p.: 138. 43
JUHÁSZ, M. és CSIKY, J. (2008): Dél-Zselic In: KIRÁLY, G., MOLNÁR, ZS., BÖLÖNI, J., VOJTKÓ, A. (szerk.) Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, p.: 139. KIRÁLY, G. (szerk.) (2007): Vörös Lista – A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. Szerzıi kiadás, Sopron. KORSMO, E. (1930): Unkräuter im Ackerbau der Neuzet. Springer Verlag, Berlin. KUMP, A. (1970): Verschollene und seltene Ackerungkräuter in Oberösterreich südlich der Donau. Mitteilung der Botanischen Arbeitsgemeinschaft am Oberösterreichischen Landesmuseum Linz 2: 25-40. LÁJER, K.(2008): Mohácsi-sziget, Mohácsi teraszos sík In: KIRÁLY, G., MOLNÁR, ZS., BÖLÖNI, J., VOJTKÓ, A. (szerk.) Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, pp.: 15-16. MAROSI, S. és SOMOGYI, S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. MÁTHÉ, I. (1943): A búza magyarországi gyomnövényeinek származása. Mezıgazdasági Kutatások – Közlenyomat 16: 95-99. MEISEL, K. (1985): Gefährdete Ackerwildkräuter – historisch gesehen. Natur und Landschaft 60(2): 62-66. NARWAL, S.S. (1994). Allelopathy in crop production. Scientific Publishers, Jodhpur (India) p.: 288. NÉMETH, S. (1989): Vörös Könyv – A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növényés állatfajok. Akadémiai Kiadó, Budapest. PÁL, R. és PINKE, GY. (2006): Panicum dichotomiflorum Michaux. – új gyomnövény a magyarországi kapáskultúrákban. Acta Agronomica Óváriensis 48(2): 137-144. PECK, Á. (1878): A megye viránya. In: MAJOR, P. (szerk): Mosonymegye Monographiája I. Magyaróvár. p.: 47. PETHE, F. (1805): Pallérozott mezei gazdaság. Szísz Antal József Nyomdája, Sopron. PINKE, GY. (1995): Kísérlet a botanikai szempontból értékes gyomnövényeink összeírására. Acta Agronomica Óváriensis 37(2): 153-175. PINKE, GY. (1999): Veszélyeztetett szegetális gyomnövények és fenntartásuk lehetıségei európai tapasztalatok alapján. Kitaibelia 4(1): 95-110. PINKE, GY. és PÁL, R. (2005): Gyomnövényeink eredete, termıhelye és védelme. Alexandra Kiadó, Pécs.
44
PODANI, J. (2001): SYN-TAX 2000, Computer Programs for Data Analysis in Ecology and Systematics, User’s Manual. Scientia Kiadó, Budapest. PRISZTER, SZ. (1960): Adventív gyomnövényeink terjedése. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest. PURGER, D., PÁL, R., DÉNES, A. (2008): Dél-Baranyai-dombság. In: KIRÁLY, G., MOLNÁR, ZS., BÖLÖNI, J., VOJTKÓ, A. (szerk.) Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, p.: 137. RAUNKIAER, C. (1934): The life forms of plants and statistical plant geography. Clarendon Press, Oxford. RICE, E. L. (1984): Allelopathy. Academic Press Inc. The University of Okalahoma. Norman Oklahoma. ROLA, J.
(1975):
Der
Einfluss
der
intensivierung
der
Landwirtschaft
auf
die
Segetalmeinschaften. In: SCHUBERT, R. – HILBIG, W. – MAHN, E. G. (szerk.): Probleme der Agrogeobotanik.
Wissenschaftliche
Beitrage,
Martin-Luther-Universitat.
Halle-
Wittenberg, 139-146 pp. SIMON, T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest. UBRIZSY, G. (1954): Vizsgálatok ıszi búzavetés agrofitocönózisában. Növénytermelés 3(4): 281-299. UJVÁROSI,
M.
(1952):
Szántóföldjeink
gyomnövényfajai
és
életforma-analízisük.
Növénytermelés 1: 315-354. UJVÁROSI, M. (1973a): Gyomnövények. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. UJVÁROSI, M. (1973b): Gyomirtás. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. UJVÁROSI, M. (1975): A második országos gyomfelvételezés a szántóföldeken I-VI. Mezıgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Budapest. WAGNER, I. (1908): Magyarország gyomnövényei. Magyar Királyi Földmővelésügyi Hivatal Kiadványa, Budapest. WEIDENHAMER, J. D. (1996): Distinguishing resource competition and chemical interference: overcoming the methodological impasse. Agronomy Journal 88: 866- 875 WENGRIS, I. (1962): The effect of rhizome lengths and depth of planting on the mechanical and chemical control of quackgrass. Weeds 10: 71-74. WILLERDING, U. (1970): Vor- und frühgeschichtliche Kulturpflanzenfunde in Mitteleuropa. Neue Ausgrabungen und Forschungen in Niedersachsen 5: 287-375. Webhelyek: 1. http://makvirag.extra.hu/Okossagok/mondasok.html 45
6. ÖSSZEFOGLALÁS Az elmúlt öt évtizedben jelentıs változások zajlottak le a magyar mezıgazdaságban (földterületek tulajdonviszonyainak többszöri átrendezıdése, korszerő technológiák és herbicidek bevezetése, stb.), melyek rányomták bélyegüket a szántóföldi gyomnövényzetre is. 2007 és 2008 között lezajlott az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés, amelynek Baranya megyében magam is részese lehettem. A dolgozatban a szegetális gyomflóra változásait vizsgáltuk meg az elızı felmérések tükrében. Felméréseink elemzésével megállapítottuk, hogy Baranya megyében az átlagos gyomborítás gabona kultúrákban 45,25%, tarlókon 63,68%, kapás kultúrákban pedig 55,79% volt. A legnagyobb borítással rendelkezı fajok közé a parlagfő (10,07%), a fakó muhar (9,20%), és a fenyércirok (5,03%) sorolható. Az öt felvételezés összehasonlításának eredményeibıl jól látszik, hogy saját eredményeink rendkívül hasonlóak a IV. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés eredményeihez, azonban nagymértékő változások figyelhetık meg a korábbi gyomfelvételezésekkel való összehasonlításkor. A kalászos gabona, valamint a kapás kultúrák gyomkompozíciójának összevetése során azt tapasztaltuk, hogy a gabonakultúrák, a tarlók és a kapás kultúrák gyomnövényzete határozott elkülönülést mutat, de utóbbiban csekélyebb különbség mutatkozott a nyári, illetve az ıszi idıszak felvételeiben. Különbözı szántóföldi kultúrák (kalászos gabona, kapás, évelı takarmánynövények, lágyszárú energianövények) diverzitásának vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a legnagyobb diverzitással a gabonakultúrák, míg a legalacsonyabbal az évelı kultúrák jellemezhetıek. Mindkét felvételi évben (2007-2008) a kalászos gabonák diverzitása bizonyult nagyobbnak a kapás kultúrákkal szemben. A 720 felvételben összesen 285 faj fordult, amelyek 46 családba sorolhatók. Adataink alapján a Poaceae és az Asteraceae családokból került ki a fajok túlnyomó többsége (16,5% ill. 15,7%). Az életformák vizsgálata során megállapítottuk, hogy a kalászos gabona-, illetve kapás kultúrák esetében is a T4-es életforma-csoportból került ki a legtöbb faj. Az 1950-es évek óta a mezıgazdaságban tetemes károkat okozó két életforma-csoport (G1, T4) részesedése napjainkig folyamatosan emelkedett. Ezzel szemben a gyakori és mély talajmővelésre érzékeny G4-es csoport tagjai szinte teljesen eltőntek.
46
A flóraelemek értékelése során az általunk felvételezett 285 faj 23 flóraelem-csoportba soroltuk, melyek közül mindkét kultúrában feltőnıen magas a mediterrán elemek aránya (26,8%, ill. 23,0%). Természetvédelmi tekintetben legtöbb értékes gyomnövény Pécsvárad és Bakóca körzetében szerepelt a felvételeinkben. Fontos eredménynek tekinthetı a Bromus secalinus újabb populációinak felfedezése Endrıc térségébıl. A szántóföldi környezetben elıretörı özönnövények közül Baranya megyében az Ambrosia artemisiifolia borítása a jelenlegi országos átlag kétszeresét érte el (10,07 %). Egyaránt gyakori volt a szántókon (6,89 %), a tarlókon (19,81%) és a kapás kultúrákban (6,80%). A gyomflóra - vizsgálatainkhoz hasonló - országos felmérésén alapuló ismeretek tükrében pontos képet kaphatunk az egyes régiók gyomviszonyairól a terjeszkedı és a visszaszoruló fajok helyzetérıl, és ezáltal hatékonyabban alkalmazhatók az integrált gyomszabályozási és gyomirtási módszerek is. A hazánkban elvégzett gyomfelvételezés világviszonylatban is jelentısnek számít, mivel egyetlen ország sem rendelkezik hasonló mérető és ekkora idıszakot felölelı adatbázissal, amelynek további elemzése komoly perspektívákat ígér a jövıben.
47
7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Szakdolgozatom a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézetében, a Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszéken készült. Köszönettel tartozom témavezetımnek, Dr. PÁL Róbertnek a terepi munkák, az adatfeldolgozás és –elemzés során nyújtott segítségéért, támogatásáért és jó tanácsaiért a dolgozat készítése során, valamint felbecsülhetetlen szakmai kritikájáért és javaslataiért. Szeretnék köszönetet mondani továbbá azoknak, akik munkájukkal bármilyen módon segítették munkámat. DANCZA Istvánnak, aki rendelkezésemre bocsátotta a felvételezések elızetes adatait; METSZİSY Gabriellának, aki lelkesen javította a helyesírási és fogalmazási hibákat; valamint családomnak, akik megértéssel viseltettek irántam a dolgozat írása során.
48
8. MELLÉKLETEK 1. melléklet: Termıhelyi adatlap
49
2. melléklet: Gyomfelvételezési adatlap
AZ ÖTÖDIK ORSZÁGOS SZÁNTÓFÖLDI GYOMFELVÉTELEZÉS ADATLAPJA A kultúrnövény megnevezése: _________________________ A felvételi hely kódja:
A felvételi pont kódja:
A felvételezés dátuma:
A felvételezı neve: ______________________________
50
