SZAKDOLGOZAT
Birinyi Dominika Anna 2009
BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási és menedzsment alapszak
Szingapúr válaszai az elmúlt húsz év és az elkövetkezendő húsz év kihívásaira
Készítette: Birinyi Dominika Anna Témavezető: György László
Budapest 2009
Tartalomjegyzék 1.Bevezetés................................................................................................................................. 6 1.1.Kelet- és Délkelet-Ázsia gazdasági helyzete.................................................................... 6 1.2.Az országok versenye....................................................................................................... 6 1.3.A Távol-Kelet főbb nemzetközi szervezetei.....................................................................8 2.Szingapúr rövid története.......................................................................................................10 3.Szingapúr pénzügyi politikája................................................................................................13 3.1.Fiskális és költségvetési politika.....................................................................................14 3.1.1.A fiskális politikáról általánosságban...................................................................... 14 3.1.2.A fiskális politika Szingapúrban..............................................................................14 3.1.3.Szingapúr társadalombiztosítási rendszere.............................................................. 18 3.2.Szingapúr monetáris politikája........................................................................................20 3.2.1.A monetáris politikáról általánosságban..................................................................20 3.2.2.A monetáris politika Szingapúrban..........................................................................20 3.2.3.Szingapúr, mint pénzügyi központ, a bankrendszer kialakulása és működése........24 3.3.Kereskedelempolitika Szingapúrban...............................................................................27 3.3.1.A kereskedelempolitikáról általánosságban.............................................................27 3.3.2.A kereskedelempolitika Szingapúrban.....................................................................27 3.3.3.Szingapúr és a kereskedelmi egyezmények.............................................................29 4.Szingapúr jövőbeli kihívásai..................................................................................................31 4.1.Hosszú távú stratégiák, célok..........................................................................................33 4.2.Állami iparpolitika eszközei, állami tulajdonú vállalkozások........................................ 37 4.2.1.Kialakulásuk okai.....................................................................................................37 4.2.2.Felmerülő problémák, és esetleges megoldások......................................................40 4.3.Az állam regionális stratégiája........................................................................................41 4.4.Technológiai fejlesztések................................................................................................42 4.4.1.Kutatás és Fejlesztés................................................................................................ 42 4.5.E-government..................................................................................................................42 4.6.Oktatás-, és humánpolitika..............................................................................................44 4.6.1.Szingapúr oktatásrendszerének általános bemutatása..............................................44 4.6.2.Entrepreneurial University, a Vállalkozói egyetem.................................................46 4.7.Szingapúr válasza Kína felemelkedésére........................................................................49 5.Szingapúr és Hongkong összehasonlítása..............................................................................52 5.1.Történelmi áttekintés.......................................................................................................52 5.2.Hongkong gazdasága és működése.................................................................................52 5.3.Hongkong és Szingapúr közötti különbségek.................................................................54 6.Konklúzió...............................................................................................................................56 7.Irodalomjegyzék.....................................................................................................................58
Tartalmi kivonat Szingapúr ötven éve elmaradott, szegény ország volt, de mára a világ legfejlettebbjei között tartják számon. A GDP per capita (PPP) tekintetében a világ ötödik legvagyonosabb országa. E rendkívüli fejlődést mindenképpen érdemes részletesen megvizsgálni. Sikerének egyik kulcsa, hogy pontosan tisztában volt, és van napjainkban is az ország helyzetéből adódó előnyökkel, és hátrányokkal. Az ország vezetése emellett minden eszközzel azon van, hogy a pozitív tulajdonságokra építsen, a hátrányait, pedig erősen szabályozott formában elfedje, mérsékelje. Mivel Szingapúr egy kis városállam, a hazai piac nem meghatározó tényező, ráadásul természeti erőforrásokkal nem rendelkezik, emiatt erősen függ az importtól, és ezen keresztül a nemzetközi tendenciáktól is. E függőség ellensúlyozására hozták létre a rendkívül szigorú szabályokat, melyek az élet minden területére hatással vannak. Kihasználva kedvező földrajzi fekvését a megfelelő intézkedésekkel entrepôt szerepet alakított ki, és mára rendkívül forgalmas hajózási csomóponttá vált. Az államnak nem csak a kereskedelem a fő profilja, hanem a pénzügyi szolgáltatások területén is több évtizedes múltra tekint vissza. A pénzügyi központ kialakítása az 1970es években kezdődött, ekkor eltörölték a valutáris korlátozásokat, és ösztönzőket vezettek be a verseny élénkítésére. Ennek a sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy ekkor a régióban versenytársakkal még nem kellett számolnia. Szingapúr pénzügyi szektorának felemelkedése szorosan összefügg az ázsiai dollárpiac 1968-as létrehozásával, illetve a Szingapúri Nemzetközi Valutatőzsde (SIMEX) 1984-es kialakításával. Szingapúr földrajzi fekvése kedvező, mivel beleesik a Frankfurt – London - New York – Tokió, pénzügyi központok által szabadon hagyott területbe, és így csatlakozásával kialakulhatott a világ egészét átfogó pénzügyi-tőzsdei rendszer. Természetesen ez a jó helyzetkihasználás nem valósulhatott volna meg a megfelelő szabályok, a makroökonómiai alapok, és az ország vezetésének elkötelezettsége nélkül. Mára Szingapúr gazdasági-, és pénzügyi központtá nőtte ki magát, ám ha ezt a pozícióját meg szeretné őrizni, továbbra sem bízhatja el magát. A régióbeli országok, valamint Kína rohamos fejlődése nagyban veszélyeztethette volna az ország helyzetét, ha az nincsen kész a változtatásra a versenyképessége megőrzése érdekében. A változtatás alatt főként a korábban szigorúan szabályozott szektorainak fokozatos megnyitását-, valamint a tudás alapú gazdaságra való áttérés megkísérlését értem. Emellett külön figyelmet kell fordítani a megfelelő tudású munkaerő biztosítására, mivel a nemzetközi összehasonlítás szerint ezen a téren Szingapúrnak vannak még hiányosságai. Ehhez még hozzáadódik a piacok egyre nagyobb kiszámíthatatlansága. Az elmúlt tíz évre a bizonytalanság, illetve az egyre gyakoribbá váló kilengések, és az egyre sűrűsödő nemzetközi pénzügyi válságok a jellemzőek. Hongkongról és Szingapúrról elmondható, hogy sikerük kulcsa a gazdaságuk nyitottságán, és a megfelelő szaktudású munkaerőn alapszik. Ugyanakkor ennek a megvalósításra két teljesen eltérő utat választottak. Szingapúr némiképp kedvezőtlenebb helyzetből indult, mert nem volt hátországa, ezzel szemben Hongkongnak ott volt Kína. Részben ennek is köszönhető, hogy Szingapúrban ez a gazdasági nyitás teljes szabályozottsággal, míg Hongkongban rendkívül szabadon valósult meg. Mára Szingapúr felért a legnagyobbak közé, és Magyarország számára is hasznos lehet fejlődési útját tanulmányozni. Bár a társadalmi-, és kulturális különbségek szembetűnőek, de érdemes volna levonni a tanulságokat, valamint meggondolni a pozitív, esetleg nálunk is alkalmazható minták átvételét.
Summary Fifty years ago Singapore was an underdeveloped and poor country. Today it is ranked 5th on the list of countries by GDP per capita. The key to success lies in the competence of the government, which has been fully aware of the strengths and the weaknesses of the island, deliberately putting emphasis on its advantages, while controlling its vulnerabilities through strict, sound regulations. Singapore is a small city-state, its domestic market is not a determining factor. It is poor in natural resources, which makes the state heavily dependent on import and global economic trends. Strict regulations provided a solution to moderate the effect of this dependency. Singapore took advantage of its favorable geographical location, and managed to turn itself into an entrepôt port. Besides trade, financial services are also part of the countries core competence. Singapore’s rise as a financial centre dates back to 1968, when the Asian dollar market was established, followed by the foundation of the Singapore International Monetary Exchange (SIMEX), in 1984. Until the nineties, Singapore faced no competition in the region. Singapore perfectly fitted into the Frankfurt-London-New York-Tokyo financial centerline, which then evolved into a comprehensive international financial and stock market system. This outstanding gap filling could not have been carried out without sound regulation, stable macroeconomic basis, and the commitment of the Singaporean leaders. Today Singapore is an economic- and financial centre, however maintaining that position needs further hard work and discipline. Together with the robust growth of the Asian region (especially China and India) Singapore – without significant changes may well lose its position. The government started to liberalize strongly regulated key sectors, and targeted a shift to a knowledge-based economic model. In our ever-changing global environment Singapore should not underestimate the importance of keeping up with the continuous technological development, as a small lag can easily lead to severe consequences. It has to focus its attention on global trends as well, for markets tend to act more unpredictable. The past ten years of the international financial system has seen the rise of increasing uncertainty and complicity which resulted in several financial crises and greater vulnerability. Singapore needs to pay special attention on the quality of its labor force, surveys pointed out that the city-state is lacking skilled labor. The key elements of success in Singapore and Hong Kong were to open the economy to foreign direct investment, heavily relying on qualified labor force. However, comparing the road to success, several differences can be identified. Singapore – unlike Hong Kong, which had China - did not have a hinterland. This might be the reason, why Singapore’s case to economic openness went hand in hand with strict regulation, while Hong Kong established a free, laissez-faire type of economy system. Singapore is among the most developed nations in the world today, which makes it worthwhile for Hungary to study and examine its road to success. Albeit social and cultural differences are significant, many parts or patterns of this transformation might as well be implemented into the Hungarian model.
1. BEVEZETÉS Szakdolgozatom a gazdaságpolitika-gazdaságtörténet témában íródott. A munkám középpontjában Szingapúr gazdasági felépítésének, és működésének részletes bemutatása áll, fókuszban a pénzügyi rendszerével. Úgy vélem, hogy e kis városállam fejlődésének, intézkedéseinek megismerése Magyarország számára is hasznos lehet. Bár a társadalmi-, és kulturális különbségek szembetűnőek, érdemes ettől elvonatkoztatni, és kiszűrni a tanulságokat,
valamint
tanulmányozni
a
pozitív,
esetleg
nálunk
is
alkalmazható
intézkedéseket és szabályozásokat.
1.1. Kelet- és Délkelet-Ázsia gazdasági helyzete Az 1930-60-as években a kelet- és délkelet-ázsiai régió - még Japán is - romokban hevert, hol éhínség, hol háború, és volt, ahol forradalom zilálta szét az országokat, tehát a kilátások borzalmasak voltak. Senki sem gondolta volna, hogy a következő 30 évben olyan fejlődés, és minőségi ugrás megy végbe éppen ebben a régióban, amelyet még nem tapasztaltak a Földön. Az első táblázat a GDP alakulását szemlélteti egy főre vetítve nemzetközi összehasonlításban, amely tükrözi az adott terület gazdasági teljesítményét. [5] 1. táblázat: GDP/fő változása, éves átlag 1950-2015 (%) Forrás: Maddison, 2002, 39. o.
1950-1973 1973-1990 1990-2001 2001-2015* Nyugat-Európa Egyéb nyugati** Japán Fejlett Kelet-Európa Volt SZU Latin-Amerika Ázsia (Japán nélkül) Afrika Fejlődő Világ
4, 08 2, 44 8, 05 3, 73 3, 79 3, 36 2, 52 2, 92 2, 07 2, 83 2, 93
1, 94 1, 92 2, 96 2, 13 0, 51 0, 74 0, 65 3, 24 0, 09 1, 58 1, 35
1, 68 2, 03 0, 89 1, 78 0, 71 -3, 52 1, 28 3, 88 0, 16 1, 93 1, 46
1, 68 1, 92 0, 89 1, 76 3, 00 2, 40 1, 50 3, 88 1, 00 3, 07 2, 11
* MADDISON előrejelzése alapján ** USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland
1.2. Az országok versenye Az országok - természetesen nem csak Ázsiában - a fejlődésük érdekében folyamatosan versenyeznek, ez tekinthető a globalizáció egyik eredményének. Ez azt jelenti, hogy az országok küzdenek (egymás ellen) a minél nagyobb világpiaci részesedésért, ideértve a külföldi (tőke) befektetéseket és az exportot is, hogy növelhessék életszínvonalukat, és hogy fejlődhessenek. A kormányzat politikájának kiemelkedő szerepe van ebben a forrásokért indított küzdelemben, nekik kell megadni a keretet, egyfajta stratégiát, amelyet követve az
adott ország eredményesebb lehet versenytársaihoz képest. A Kelet- és Délkelet-Ázsiára jellemző stratégiák nagymértékben függnek a világviszonylatban kiemelkedően magas arányú megtakarításoktól (1. ábra), és a beruházásoktól, különösképp a külföldi működőtőke befektetésektől (Foreign Direct Investment (FDI)). Természetesen a stratégiának biztosítani kell egyfajta strukturális keretet, amelyben az előbb említettek megvalósulhatnak, mely különböző politikák, irányelvek alkalmazását jelenti. [6]
1. ábra: A megtakarítási ráta néhány ázsiai országban (GDP százaléka) Forrás: http://www.galbithink.org/topics/ea/save.htm [2009-04-14]
Az első ábrából egyértelműen kiderül, hogy Szingapúrban a lakossági megtakarítások mértéke legnagyobb a régióban, míg például Hongkongé (is) jóval alacsonyabb. Kínában, 1995-ben a megtakarítások mértéke a GDP 39, 3%-a volt, míg az Egyesült Államokban ez az érték, csak 5% körül mozgott. Ráadásul az USA-ban, 2005-ben a megtakarítási ráta negatív értéket vett fel, amire 1932-33 óta nem volt példa. Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet, a kilencvenes évek közepén 9% körül mozgott a háztartások megtakarítási rátája, de 2003-ra ez 0, 1%-ra csökkent. [41], [42] 2. táblázat: A kormányzat által foglalkoztatottak száma a teljes népesség arányában (%) Forrás: World Public Sector Report (2001): Globalization and the sate
USA Nagy-Britannia Magyarország Japán Fülöp-szigetek India Indonézia Kína Malajzia Szingapúr
Kormányzat által foglalkoztatottak száma a teljes népesség arányában
A felmérés éve
7, 3 % 6, 5 % 7, 5 % 4, 1 % 1, 8 % 2, 1 % 2, 0 % 20, 1 % 3, 1 % 2, 8 %
1997 1997 1997 1996 1995 1995 1997 1996 1998 1997
Általánosságban elmondható hogy az ázsiai modellben a kormányzati bürokrácia sokkal kevésbé kiterjedt, mint a fejlett országokban. Ellenben a kormányzat aktívabb szerepet játszik az ország gazdaságának irányításában (ez alól kivétel Hongkong). A második táblázatban látható az egyes országokban a kormányzat által foglalkoztatott köztisztviselők aránya, és láthatjuk, hogy a fejlődő országok a fejlettekhez képest jóval kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak ebben a szektorban. Kínánál a politikai berendezkedésből fakadóan magas ez az arányszám. [4], [6] Az ázsiai növekedés magyarázataként még fontos kiemelni, hogy a bérek jellemzően alacsonyak csakúgy, mint az inflációs ráta, ráadásul az ázsiaiak életfelfogásából fakadóan az emberek keményen, és kitartóan dolgoznak, és a már említett megtakarítási rátájuk - többek között a kormányok ösztönzése miatt is - kiugróan magas. A kormányzat megtakarítás ösztönzésére jó példa Szingapúr esete, ahol a kormány kötelezővé tett bizonyos mértékű befizetéseket a Központi Takarékalapba (Central Provident Fund (CPF)), melybe kezdetben a munkavállalónak a bérük 5%-át kellett befizetnie, amit a munkáltató megtoldott még 5%-al. Mivel ez nem bizonyult elégségesnek, ezért fokozatosan felemelték a befizetési alapot 25%ra. [5], [6] E régió céljairól általánosságban elmondható, hogy a nagy fejlődéshez különösen szükség volt a külföldi tőkére, így ennek beáramlását az országokba szabaddá kellett tenni. Például adókedvezményekkel, vagy hatalmas ipari parkok létesítésével, melyekkel sikerült megnyerni a külföldi befektetőket. Főleg a hatalmas kikötővárosoknál kiemelkedő jelentőségű a hatékony kereskedelempolitika, mely eszközei lehetnek tarifák, kvóták, vagy csak szimpla adók, ez általában az import megadóztatását, és az export ösztönzését jelenti. [6]
1.3. A Távol-Kelet főbb nemzetközi szervezetei A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (Association of Southeast Asian Nations (ASEAN)) volt az első nagyobb regionális nemzetközi szervezet a térségben, amely 1967. augusztus 8-án jött létre. Általánosságban elmondható, hogy az e térségbeli együttműködések sokkal lassabban haladnak előre a világ más területein megfigyelhető kezdeményezésekhez képest (pl. EU). Megalakulását követően (alapító tagok: Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld) főleg a politikai együttműködés volt a cél, de a 80-as években megtorpant a kooperáció. Az új lendületet az 1992-ben az ASEAN országok által aláírt AFTA (ASEAN Free Trade Area) szerződés hozta meg, amelynek célja, a kölcsönös vámleépítést és szabad kereskedelem kialakítása volt. Ez ugyan zökkenőkkel, lassan, de teljesült. Hozzá kell tenni, hogy a működést szintén lassította új tagok felvétele (Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Brunei). [3], [4]
1989-ben jött létre az Ázsiai- és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (Asia-Pacific Economic Cooperation (APEC)), amely egyesíti az egész csendes-óceáni régiót, és ma már 21 tagot számlál. A kooperációt lassítja, hogy az önkéntesség elvén alapul, vagyis a nemzetközi kereskedelem
szabaddá
tétele
csak
az
egyes
országok
által
vállalt
kizárólagos
kötelezettségekkel valósítható meg. Az is problémát jelent, hogy a tagok között nagyok az (gazdasági) eltérések, ráadásul az USA-nak és Japánnak az elképzelései is merőben eltérnek: USA gyorsítaná, Japán pedig lassítaná a folyamatokat. [4] Említésre méltó még az Ázsia-Európa Találkozó (Asia-Europe Meeting (ASEM)), amely egy tárgyalássorozat, ami 1996-ban vette kezdetét. Célja az ASEM országok és az EU tagországok közötti gazdasági-, kulturális- és politikai kapcsolat mélyítése, de gazdasági integrációról egyáltalán nincs szó. Magyarország is ASEM tag. [4] Fontos kiemelni, hogy az említett regionális szerződések ellenére a WTO és az IMF még mindig nagyobb hatással vannak az egyes országok gazdaságpolitikáinak alakítására, de tagadhatatlan, hogy közvetlenül, vagy közvetve mindegyik fent említett egyezmény hozzájárult az átlagos vámtarifák csökkenéséhez, melyet nemzetközi összehasonlításban a harmadik táblázat szemléltet. [4] 3. táblázat: Átlagos vámtarifák csökkentése régiónként, 1978-99 (%) Forrás: Hoekman, 2002, 6. o.
1978-80 1981-85 1986-90 1991-95 1996-99 Afrika Kelet-Ázsia Latin-Amerika Közel-Kelet Dél-Ázsia Európa, Közép-Ázsia Fejlett országok
38, 2 23, 5 28, 1 29, 8 n.a. 12, 0 11, 9
29, 3 26, 9 26, 4 24, 8 71, 9 21, 6 8, 9
26, 9 20, 7 24, 1 24, 1 69, 8 14, 9 8, 2
22, 3 14, 6 13, 9 22, 9 38, 9 8, 1 6, 9
17, 8 10, 4 11, 1 19, 3 30, 7 10, 1 6, 1
Az USA, és az EU külön említést érdemelnek, ugyanis különleges szerepük van Kelet- és Délkelet-Ázsia kereskedelmének alakításában. Vegyük azt az egyszerű példát, hogy az EU a Kínai Népköztársaságból származó cipőre (és textilárura) engedélykötelezettséget, és felügyeleti rendszert vezetett be (megemlíteném a ’Ce = China Export’ jelölésrendszer létrehozását külön a kínai termékekre). Vagyis az EU szabályozza az importot, szerződéses vagy autonóm módon import kvótákat állapít meg a saját preferenciái alapján (közel negyven országgal van szerződéses viszonyban). Védi a belső piacát, protekcionista politikát folytat, és ezzel egyúttal erősíti versenypozícióját. Hatékonyan képviseli és védi érdekeit, a világszervezeteken (pl. WTO-n) keresztül a feltörekvő piacokon, ezzel párhuzamosan viszont korlátozza a kelet- és délkelet-ázsiai térség kereskedelmi-, és fejlődési lehetőségeit. [43], [44]
2. SZINGAPÚR RÖVID TÖRTÉNETE A szigetről már a 3. századból vannak források, de akkor még csak halászok éltek ezen a vidéken. Majd a 17. században megjelentek az európaiak, először a portugálok, majd a hollandok, de végérvényesen Nagy-Britannia vonta felügyelete alá a szigetet 1819-ben, ekkor megállapodtak a legyőzött hollandokkal, hogy kikötővárost alapítanak. Ez sikerült is, hiszen a szigetből virágzó kikötőcsomópont létesült, és 1867-ben brit koronagyarmat lett. Az I. világháború után a britek légitámaszpontot létesítettek a szigeten, ennek ellenére a II. világháborúban a Japánok megszállták a városállamot, és maradtak körülbelül három és fél évig. A háború után ismét brit kézre került, 1946-ban önálló koronagyarmat lett, majd 1959ben önigazgatást nyert, és a szabad választásokon Lee Kuan Yew-t választották meg miniszterelnöknek. [3], [38] Ezt követően 1962-ben a sziget úgy döntött (demokratikus népszavazáson), hogy csatlakozik a Maláj Államszövetséghez. Ez 1963 szeptemberében létrejött, de nem volt hosszú életű Szingapúr számára, mivel két év múlva a sok (főleg etnikai) ellentét következtében kizárták a városállamot a szövetségből. Így 1965. augusztus 9. óta Szingapúr független állam. [3] Lee Kuan Yew-re és kormányára nehéz időszak várt a függetlenségük kikiáltása után. Ahogy ’A harmadik világból az elsőbe’ c. könyvében is írja, legfőbb céljuk az volt, hogy Szingapúr függetlenségét minél hamarabb elismerje a többi állam - ezt Malajzia 2 nap múlva meg is tette - , és minél hamarabb elfoglalhassák helyüket az ENSZ-ben. [3] Következő mérföldkő a hadsereg felállítása volt, hogy országukat meg tudják védeni. Ráadásul e szempontból veszélyt jelentett Malajzia, mivel néhány szélsőséges csoport szerint rossz döntés volt Szingapúrt elengedni, e helyett be kellett volna kényszeríteni a Kuala Lumpur-i kormányzat alá, megfosztva minden kiváltságától. Abból a szempontból előnyös helyzetben volt a városállam, hogy nagyszámú brit haderő állomásozott náluk, ez egyfajta védettséget jelentett az esetleges támadók ellen. Viszont mindenki tudta, hogy a britek előbb utóbb el fognak menni, mivel költséges a bázis fenntartása, ráadásul a brit kormány pénzügyi gondokkal is küzdött. Lee Kuan Yew-nek (aki nagyon jó kapcsolatot tudott fenntartani az angolokkal és különösen az angol miniszterelnökkel) és az országnak az volt az érdeke, hogy a britek minél tovább maradjanak, hogy Szingapúr minél tovább élvezhesse a vendég haderő előnyeit (rengeteg munkaerőt foglalkoztatott, és védte is a városállamot), és minél több idejük legyen a saját ütőképes hadseregük felállítására. Ezt sikeresen teljesítették, ma állandó haderejük több mint 60.000 főt számlál, és több mint 300.000 fő tartalékossal rendelkeznek, akik bármikor behívhatóak. [3]
A harmadik fontos tennivalójuk a közrend megszilárdításához kapcsolódott, ami nehéz feladatnak ígérkezett, mivel három nagyobb etnikai csoportból tevődik össze Szingapúr lakossága: kínai- 75,2%, maláj- 13,6%, és indiai származásúak 8,8%. Lee Kuan Yew irányelve, az összes népcsoportra vonatkozólag a törvény előtti egyenlőség megvalósítása volt úgy elméletileg, mint gyakorlatilag, és ez az évek során meg is valósult. Az 1960-as években voltak még etnikai lázadások, többek között azért, mert a rendőrök között nagyobb számban alkalmaztak malájokat, és ők a malájokkal szemben elfogultak voltak. De itt is sikerült megteremteni az egyensúlyt. [3] Negyedik lépés volt a munkalehetőség – a megélhetés és a lakhatás – biztosítása. Szingapúrnak nem voltak ásványkincsei, se hátországuk. Így csak egy lehetőség volt számukra, megnyitni a gazdaságukat a külföldi tőke beáramlása előtt, mindezt szellemi tőkéjükre alapozva, és kihasználva a kiváló földrajzi adottságukat. Ez a gazdasági nyitás nagyon erős kontroll mellett ment végbe, szinte mindent szabályoztak, törvénybe foglaltak. Rengeteg energiába és időbe került, hogy meggyőzzék (akár személyesen Mr. Lee) a külföldi, nagy multinacionális vállalatokat, hogy hozzájuk telepítsék regionális központjukat. A meggyőzés érdekében nekik is sokat kellett tenni. Óriási ipari parkokat hoztak létre, folyamatosan, gyors ütemben építették ki a legfejlettebb infrastruktúrát, közben szigorú környezetvédelmi szabályozást is életbe léptettek, de természetesen adókedvezményekkel is szolgáltak. [3] A szingapúri filozófia szerint, ahhoz hogy egy gazdaság versenyképes maradhasson, valamilyen pluszt kell nyújtani a befektetőknek, nevezetesen: kellően szakképzett, magas szintű tudás birtokában lévő munkaerőt, valamint rugalmas, és hatékony üzleti környezetet. Szingapúr exportösztönző gazdaságstratégiát folytatott (és folytat most is), így ügyelni kellet a kivitel szerkezetének folyamatos modernizálására, mert ez a rugalmas környezet megteremtésének alapja. Az állam függetlenné válása után közvetlenül még nem rendelkeztek magasan kvalifikált emberek tömegével, ezért a munkaerő-igényes iparágak váltak a gazdasági növekedés motorjává (pl. könnyűipar, feldolgozóipar), ahol a munkaerő mennyisége, és nem a minősége volt a kulcstényező. Idővel ebben az üzleti környezetben, amire a korábbi expanzió épült, már nem volt több fejlődési lehetőség. Az 1970-es évekre, a hatékony oktatás, és a migráció eredményeképp, egyre több szakképzett munkaerő állt rendelkezésre, és elmozdulhattak a tőkeigényes- (pl. elektronikai ipar), a 1990-es évekre pedig a technológiaigényes (pl. gyógyszeripar) iparágak felé. Az egy munkaerőre vetített hozzáadott érték egyre magasabb lett. Már említettem az erős állami kontrollt, ami a rugalmas üzleti környezet alakításában is meghatározó szerepet játszik. A fent említett fejlődési folyamatok megvalósulásához nélkülözhetetlen volt a kormányzat által biztosított a keret a
versenyképesség és a rugalmasság fenntartásához, többek között az adók csökkentésével, a speciális társadalombiztosítás (CPF) létrehozásával, és folyamatos újrahangolásával. [3], [4], [9] Fontos megjegyezni, hogy a lakosság támogatása, és életkörülményeik javítása nélkül (kormány által építtetett lakások, putrik felszámolása, a korábbi életmód radikális megváltoztatása, speciális egészségügyi rendszer kialakítása, megtakarítások ösztönzése stb.) ez a hihetetlen fejlődés nem valósulhatott volna meg. Lee-nek sikerült egységes nemzetet kovácsolnia a szingapúri emberekből. [3] Mivel Szingapúr legfőbb erőforrása a szakképzett munkaerő, kiemelkedő szerepe volt és van az alap-, szak- és felsőoktatásnak. Az 1980-as évekre, miután átvészelték az olajválságokat, és a gazdaság ismét felívelőben volt, munkaerőhiány lépett fel. Emiatt azóta is nagy hangsúlyt fektetnek a külföldi szakképzett munkaerő megnyerésére, átcsábítására. A külföldi munkavállalók aránya itt a legnagyobb a világon, 29,2%, amelynek markáns változását a negyedik táblázat jól szemlélteti. [3] 4. táblázat: A külföldi munkaerő aránya Szingapúrban Forrás: http://www.migrationinformation.org/Profiles/display.cfm?ID=570 [2009-04-14]
Év 1970 1980 1990 2000
Teljes munkaerő Külföldi munkások száma Arányuk a teljes munkaerőhöz 650.892 fő 1.077.090 fő 1.537.000 fő 2.094.800 fő
20.828 fő 119.483 fő 248.000 fő 612.200 fő
3,2 % 7,4 % 16,1 % 29,2 %
A pénzügyi stabilitás sem elhanyagolható, a szingapúri dollár nem volt kötve az amerikai dollárhoz, ráadásul a kamatlábak is alacsonyak voltak, így az USD(United States Dollar)-beli adósság elenyésző volt az országban. A korrupció szinte ismeretlen fogalom Szingapúrban. Az ügyintézési folyamatok átláthatóak, ezért az esetleges visszaélések nagyon hamar felderíthetőek. A törvények nagyon szigorúak, így komoly büntetésre kell számítania annak, akit tetten érnek. [3], [7] A városállam valutatanácsot alkalmaz, vagyis nincsen fedezetlen pénzkibocsátás, tehát a forgalomban lévő pénzösszeg nem halad(hat)ja meg az ország valutatartalékait, ezzel is biztosítva a stabilitást. Az állam a bankok működését is szigorúan felügyeli, főleg a valuta tranzakciókat, és mindent megtesz a tőzsdemanipulációk megakadályozására. Az 1997-98-as délkelet-ázsiai pénzügyi válság Szingapúrt is érintette, de a már fent említett pénzügyi szabályozások miatt, sokkal könnyebben és gyorsabban vészelte át ezt az időszakot, mint egyes szintén régióbeli országok. [7]
3. SZINGAPÚR PÉNZÜGYI POLITIKÁJA Szingapúr egy kis gazdaság, amely Kelet-Ázsia GDP-jének 1,2-, valamint a világ GDPjének 0,3 százalékát teszi ki. Ahogy már az előzőekben is kiemeltem, Szingapúr gazdasága ultra-nyílt, ezért nagymértékben függ a külföldi piacoktól, legfőképp a külföldi kereslettől. A szingapúri gazdasági növekedés ikermotorjai az ipari-, és a szolgáltatási szektor. Az ipari szektor biztosítja Szingapúr GDP-jének 26,3 százalékát, míg a szolgáltatási a 63 százalékát, valamint a szolgáltató szektor a foglalkoztatja a dolgozók 75 százalékát. Annak érdekében, hogy versenyképességét és pozícióját megőrizze és erősítse, folyamatosan tisztában kell lennie a nemzetközi tendenciákkal, és azonnal tudnia kell reagálnia a bekövetkezett változásokra. A kis városállamnak létkérdés a külföldi befektetések vonzása és tartós letelepítése, emiatt rendkívül kedvező kondíciók megteremtésére van szükség. E feltételek közé tartoznak a kiszámítható és igazságos központi szabályozás, a korrupciómentes környezet, kellően képzett munkaerő, kedvező adózási törvények és pénzügyi feltételek biztosítása, valamint a vállalati költségek leszorításának szorgalmazása. [46] Hogy Szingapúr gazdaságáról egy átfogó képet kapjunk, az ötödik táblázatban megtalálhatóak a főbb gazdasági- és pénzügyi
mutatószámok.
Látszik, hogy a
munkanélküliségi ráta általában véve alacsony, illetve a lakosságra magas megtakarítási hányad a jellemző. Fontos kiemelni még az infláció felpörgését 2007-ben, de főleg 2008-ban. 5. táblázat: Szingapúr főbb gazdasági és pénzügyi mutatószámai 2002-09 Forrás: [14]
2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008* 2009* Növekedés mértéke (%) Reál GDP Nettó export Megtakarítás és beruházás (GDP %-a) Bruttó nemzeti megtakarítások Bruttó beruházás Infláció és munkanélküliség (időszaki átlag, %) CPI infláció Munkanélküliségi ráta Fizetési mérleg (milliárd US$) Folyó fizetési mérleg GDP %-a Kereskedelmi mérleg Teljes mérleg
4,2 1,8
3,5 -8,4
9,0 14,0
7,3 2,9
8,2 7,7
7,7 9,2
4,5 8,9
4,5 5,3
36,3
39,2
38,4
38,5
41,8
46,8
43,8
43,8
23,7
16,0
21,7
19,9
20,0
22,6
25,6
26,2
-0,4 3,6
0,5 4,0
1,7 3,4
0,5 3,1
1,0 2,7
2,1 2,1
6,7 2,1
3,5 2,2
11,1 12,6 18,8 1,3
21,6 23,2 29,4 6,8
18,2 16,7 31,0 12,1
22,3 18,6 37,1 12,3
29,8 21,8 43,4 17,0
39,2 24,3 49,2 19,4
34,5 18,2 48,8 17,7
36,2 17,6 49,4 10,8
*2008-as, 2009-es adatok előrejelzések
Szingapúr gazdasága 1960 és 1999 között átlagosan 8 százalékkal növekedett. Ezt követően a délkelet-ázsiai válság után 1999-ben csak 5,4 százalékos expanziót tudott produkálni, de gyorsan magához tért a gazdaság, mivel 2000-re 9,9 százalékkal bővült.
Viszont 2001-ben 2 százalékkal csökkent a szeptember 11.-i események következtében. 2002ben 2,2%-os növekedést ért el, de ez 2003-ra ismét visszaesett a SARS járvány kitörése következtében. 2004 és 2007 között a gazdaság átlagosan több mint 6 százalékkal növekedett, de 2008-ra 1,1 százalékra esett vissza a kedvezőtlen nemzetközi környezet miatt. Összességében tehát Szingapúr gazdasági teljesítménye az elmúlt bő tíz évben ingadozó képet mutat. [46]
3.1. Fiskális és költségvetési politika 3.1.1. A fiskális politikáról általánosságban A költségvetési politika a gazdaságirányítás egyik fő eszköze, mely az állami kiadások, és bevételek
szabályozásán
keresztül
fejti
ki
hatását,
legfőbb
intézménye
a
Pénzügyminisztérium. Eszközei az adók és a közkiadások (állami kiadások) szabályozása, irányítása. Például recesszió idején célszerű az adókat csökkenteni és egy közkiadási programot (pl. építkezések, állami megrendelések…) beindítani, hiszen ez keresletnövekedést gerjeszt a piacon. [72], [73], [74] Az eszközei lehetnek automatikusak és diszkrecionálisak. Az automatikus eszközök például a munkanélküli segély, és a progresszív adóztatás, ezeket szabály szerintinek is szokták nevezni, mivel a politikusok előre meghirdetik, hogy bizonyos szituációkban hogyan fognak reagálni. Ezek nem eseti alkalmazások, mert például a progresszív adóztatásról törvény rendelkezik, és a törvény meghozatalától kezdődően folyamatosan él ez az eszköz (ez a szabályozás). A progresszív adónál az adóalap növekedésével nő az adókulcs is. Ennek jó példája a személyi jövedelemadó, ahol a jövedelem növekedésével nő az adókulcs, így a magasabb jövedelműektől az állam a magasabb adókulcson keresztül több adót von el. A diszkrecionálisak ezzel szemben eseti beavatkozást jelentenek, például az állami foglalkoztatási programok, közmunka, eseti kifizetések. [72], [74] 3.1.2. A fiskális politika Szingapúrban A fiskális politika központi intézménye Szingapúrban a Pénzügyminisztérium (Ministry of Finance (MOF)), azon belül az adók beszedésével, kezelésével foglalkozó szervezet pedig az Inland Revenue Authority of Singapore (IRAS). Az állami bevételek 93%-át az adók képezik, ezért fontos nyomon követni alakulásukat. A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Szingapúrban is folyamatosan adókulcscsökkentés figyelhető meg, melyeket az alábbi táblázatok is jól szemléltetnek. [47], [48] A hatodik táblázatban láthatjuk, hogy a vállalati adókulcsok több mint a felére csökkentek fél évszázad alatt. Ez a tendencia kifejezi azt, hogy Szingapúr számára mindennél fontosabb
az új beruházók érdeklődésének felkeltése, és az országba való letelepítése. A vállalati jövedelmek adókulcsának alacsonyan, versenyképesen tartása (más országokhoz képest) rendkívül fontos. A másik lényeges adótényező egy betelepülni kívánó szervezet számára a személyi jövedelemadó, ugyanis lényeges, hogy a potenciális dolgozóinak mennyi kötelezettsége van az állam felé. [10], [11] 6. táblázat: A vállalati jövedelemadóztatás alakulása Szingapúrban Forrás: [10]
Az adókivetés éve Adókulcs 1965-1986 1987-1989 1990 1991-1992 1993 1994-1996 1997-2000 2001 2002 2003-2004 2005-2007 2008-
40 % 33 % 32 % 31 % 30 % 27 % 26 % 25,5 % 24,5 % 22 % 20 % 18 %
A hetedik táblázat a személyi jövedelemadó alakulását mutatja az elmúlt 4 évben, mely progresszív, vagyis a jövedelem emelkedésével az adókulcs, ezáltal az adóalap és a fizetendő adó is sávosan növekszik. Itt is egyértelműen kimutatható az adókulcsok változtatása, időben csökkenő tendenciája, mely a diszkrecionális fiskális politika egyik részterülete. 1987-ben ez az adókulcs még 3,5- és 33% között mozgott, de 1997-re a legalacsonyabb érték 2-, a legmagasabb 28% lehetett, illetve 2002-ben már megjelent a 0% a legalsó sávban. [11], [49] 7. táblázat: SZJA Forrás: http://www.mof.gov.sg/taxation/indiv_income_tax_rates.html [2009-04-15]
Adóköteles éves jövedelem Ráta 2005 Ráta 2006 Ráta 2007/2008 Első S$20,000 S$20,000 - S$30,000 S$30,000 - S$40,000 S$40,000 - S$80,000 S$80,000 - S$160,000 S$160,000 - S$320,000 S$320,000 – és fölötte
0% 4% 6% 9% 15% 19% 22%
0% 3.75% 5.75% 8.75% 14.5% 18% 21%
0% 3.5% 5.5% 8.5% 14% 17% 20%
A jövedelemadók csökkenésének okaként már említettem a nemzetközi környezet hatását, a másik fontos ok pedig, a GST (goods and services tax), bevezetése 1994-ben (Áfa-hoz hasonló), mely alakulását a nyolcadik táblázat szemlélteti. [49] Ezzel a lépéssel a kormány határozott célja, hogy a direkt adóztatásról áthelyezzék a hangsúlyt az indirekt adókra. A direkt (vagy közvetlen) adó az, amikor az adó alanya és teherviselője ugyanaz a személy, ő fizeti be az adót közvetlenül az államnak. Ide tartoznak a jövedelemadók, osztalékadó, kamatadó stb. Az indirekt (vagy közvetett) adónál az alany
(adófizető) és a teherviselő elválik egymástól, ezt vagyoni, szociális helyzettől függetlenül meg kell fizetni vásárláskor, viszont ez az adó továbbhárítható, például általában a végső vásárló fizeti meg a termék egészére vonatkozó adót. Ilyen adó az ÁFA, és mindenféle fogyasztási adó, melyek termékekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. [11], [12], [50] 8. táblázat: A GST alakulása Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Goods_and_Services_Tax_(Singapore) [2009-04-13]
Az adókivetés éve Adókulcs 1994-2002 2003 2004-2006. június 2007. július-
3% 4% 5% 7%
Azzal hogy Szingapúrban bevezették, és folyamatosan emelték a GST kulcsát, lehetővé tették a jövedelemadók további csökkentését, és ezen keresztül az ország piaci pozíciójának, és attraktivitásának növelését. A másik érv az indirekt adók áttérésére az öregedő társadalom problémája. Mivel Szingapúrban is öregszik a társadalom, bár még nem olyan mértékben, mint Európában, ezért egy bizonyos idő után a jövedelemadóztatásból befolyó összeg nem tudná kielégíteni az állami kiadásokat. Erre a problémára ad választ a fogyasztási adó, és így a jövedelemadó súlya csökken az állami bevételeken belül. Megjegyezném, hogy a GST 5-ről 7 százalékra való emelése is hozzájárult a 2008-as, 6,5 százalékos infláció kialakulásához, mely 28 éves csúcsot jelent. [11], [50] 9. táblázat: Állami bevételek 1999-2008 (millió S$), (2008 becsült érték) Forrás: http://www.mof.gov.sg/budget_2008/ [2009-04-03]
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Működési bevétel Vállalati jöv. adó Személyi jöv. adó Felügyelő bizottságok hozzájárulásai (Stat.Boards) Vagyonadó Vámok és fogyasztási adó GST Gépjárműadó Jármű kvóta prémium Szerencsejáték adók Egyéb adók Egyéb díjak Egyéb
30,65 6,57 3,51 1,68
31,44 8,32 4,03
28,50 7,827 4,55
25,47 6,82 4,05
25,32 5,92 3,86
27,47 6,11 3,96
28,17 7,34 4,32
31,29 8,47 4,71
39,65 9,00 5,58
39,84 9,19 5,94
1,19
0,86
0,63
0,49
1,41
1,25
0,96
1,67
1,99
1,31 1,57
1,61 1,85
1,52 1,80
1,31 1,73
1,51 1,90
2,06 1,92
1,91 1,97
2,11 1,89
2,57 1,96
2,49 2,01
1,99 1,72 2,51 1,37 2,90 2,05 3,46
2,12 2,51 3,11 1,49 2,52 2,55 0,16
2,12 1,97 2,09 1,58 1,94 2,05 0,19
2,16 1,45 1,78 1,55 1,81 2,03 0,16
2,96 1,49 1,54 1,52 1,85 1,95 0,32
3,47 1,39 1,26 1,53 1,95 2,11 0,31
3,82 1,43 0,32 1,50 2,14 1,93 0,24
3,98 1,75 0,09 1,57 3,40 2,11 0,26
6,00 2,12 0,62 1,71 5,44 2,87 0,13
6,19 2,00 0,89 1,80 4,18 3,02 0,13
Az állami bevételek és kiadások kapcsán fontos megemlíteni, hogy Szingapúrban az államapparátus sokkal kevésbé kiterjedt, mint Európában. Ezt szemlélteti a kilencedik, és a tízedik táblázat, mely tartalmazza az állami bevételek rendszerét először millió szingapúri dollárban, majd a GDP százalékában. A táblázatokból leolvashatóak a már említett tendenciák, vagyis a jövedelemadók súlyának csökkenése, amelyek 1999-ben még 7,9
százalékát tették ki a bevételeknek, míg 2008-ra már 5,8 százalékra estek vissza. Ezzel szemben a forgalmi adó, jelen esetben a GST részesedése a bevételeken belül 1,4-ről 2,3 százalékra nőtt a vizsgált időszakban. Összehasonlításképp Szingapúrban az állami elvonások mértéke 2007-ben a GDP 16,5 százaléka, ezzel szemben Magyarországon a GDP 44,6 százaléka (természetesen a magyar állami kiadások aránya is magasabb) volt. Az állami bevételek GDP arányos csökkenése is megfigyelhető a tízedik táblázatban. [79] 10. táblázat: Állami bevételek 1999-2008 (GDP %-a), (2008 becsült érték) Forrás: http://www.mof.gov.sg/budget_2008/ [2009-04-03]
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Működési bevétel Vállalati jöv. adó Személyi jöv. adó Felügyelő bizottságok hozzájárulásai Vagyonadó Vámok és fogyasztási adó GST Gépjárműadó Jármű kvóta prémium Szerencsejáték adók Egyéb adók Egyéb díjak Egyéb
21,2 4,5 2,4 1,2
19,3 5,1 2,5 0,7
18,7 5,1 3,0 0,6
16,1 4,3 2,6 0,4
15,3 3,6 2,3 0,3
15,0 3,3 2,2 0,8
14,2 3,7 2,2 0,6
14,6 3,9 2,2 0,4
16,5 3,7 2,3 0,7
15,1 3,5 2,3 0,8
0,9 1,1
1,0 1,1
1,0 1,2
0,8 1,1
0,9 1,1
1,1 1,1
1,0 1,0
1,0 0,9
1,1 0,8
0,9 0,8
1,4 1,2 1,7 0,9 2,0 1,4 2,4
1,3 1,5 1,9 0,9 1,5 1,6 0,1
1,4 1,3 1,4 1,0 1,3 1,3 0,1
1,4 0,9 1,1 1,0 1,1 1,3 0,1
1,8 0,9 0,9 0,9 1,1 1,2 0,2
1,9 0,8 0,7 0,8 1,1 1,2 0,2
1,9 0,7 0,2 0,8 1,1 1,0 0,1
1,9 0,8 0,0 0,7 1,6 1,0 0,1
2,5 0,9 0,3 0,7 2,3 1,2 0,1
2,3 0,8 0,3 0,7 1,6 1,1 0,0
Érdemes megemlíteni a gépjárműadó rendkívül magas kulcsát, mely ezáltal fontos állami bevétel is. Szingapúrral kapcsolatban elmondható, hogy a járművekkel kapcsolatos járulékos költségek, és adók rendkívül magasak. Ezzel a kormányzatnak nem titkolt célja, hogy minél kevesebb gépjármű legyen a város útjain, mivel ezek magas száma ellehetetlenítené a közlekedést, és a mindennapi egészséges életet. [51], [52], [53] 11. táblázat: Az adókulcsok alakulása nemzetközi összehasonlításban, (2008 becsült érték) Forrás: KPMG’s Corporate and Indirect Tax Survey 2008, http://en.wikipedia.org/wiki/Tax_rates_around_the_world , http://www.worldwide-tax.com [2009-04-14]
Vállalati jövedelemadó 2000 2004 2008 Ausztrália 36% 34% 25% Hong Kong 16% 17,5% 16,5% India 38,5% 35,875% 33,99% Indonézia 30% 30% 30% Japán 42% 42% 40,69% Kína 33% 33% 25% Malajzia 28% 28% 26% Thaiföld 30% 30% 30% Tajvan 25% 25% 25% Szingapúr 26% 22% 18% Vietnám 32,5% 28% 28%
Személyi jövedelemadó ÁFA/GST 2008 2007 0-45% 0-15% 10-30% 5-35% 5-40% 5-45% 0-28% 5-37% 6-40% 0-20% 0-40%
10% 12,5% 10% 5% 17% 10% 7% 5% 5% 10%
A tizenegyedik táblázat megmutatja a három fő adótípus összehasonlítását nemzetközi környezetben, fókuszban a délkelet-ázsiai fejlődő országokkal. Tisztán kivehető hogy a régióban Szingapúr rendelkezik az egyik a legkedvezőbb adózási feltételekkel, ez sokat erősít az ország nemzetközi helyzetén, sokan adóparadicsomnak is nevezik emiatt, bár ezt a státuszt a kormány határozottan elutasítja. [54] Végül a tizenkettes táblázat összefoglalja Szingapúr költségvetési helyzetét az 1999-től 2008-ig terjedő időszakban. Általánosságban a költségvetést a többlet jellemzi, de például 2001-ben erősen deficites lett a mérleg, ez tulajdonítható a szeptember 11.-i terrortámadás következményeinek, valamint a SARS vírus felbukkanásának Ázsiában. De 2002-re már ismét pluszban zárt a költségvetés, ami azt is mutatja, hogy rögtön kezelni tudták a válságot, gyors volt a reakcióidő, és azonnali intézkedésekkel szinte rögtön egyensúlyba hozták a gazdaságot. 12. táblázat: Általános költségvetési helyzet (millió S$), (2008 becsült érték) Forrás: http://www.mof.gov.sg/budget_2008/ [2009-04-03]
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 30,65 22,62 4,56 3,46 25,08 14,87 10,21 5,57
31,44 25,63 5,65 0,16 27,91 18,42 9,49 3,53
28,50 24,17 4,13 0,19 27,31 18,54 8,77 1,19
25,47 21,50 3,81 0,16 27,15 19,36 7,79 (1,68)
25,32 21,50 3,49 0,32 28,50 19,99 8,51 (3,18)
27,47 23,80 3,37 0,31 28,96 20,36 8,60 (1,49)
28,17 25,69 2,25 0,24 28,63 21,45 7,19 (0,46)
31,29 28,83 2,20 0,26 29,91 23,93 5,98 1,38
39,65 36,03 3,49 0,13 33,30 26,22 7,09 6,35
39,84 35,79 3,91 0,13 37,46 29,00 8,45 2,38
(-)Speciális transzferek (+)Nem-belső hozzájárulás
0,68 -
1,83 2,29
5,26 1,38
1,80 3,68
0,60 1,90
1,66 3,04
0,83 2,78
3,57 2,13
2,20 2,30
5,40 2,22
Teljes költségvetési többlet / (hiány)
4,89
3,98
(2,70)
0,19
1,89
(0,11)
1,49
(0,55)
6,44
(0,80)
Működési bevétel Adóbevétel Összes díjak Egyéb
Összes kiadás Működési kiadás Fejlesztési kiadások
Elsődleges többlet / (hiány)
3.1.3. Szingapúr társadalombiztosítási rendszere Közvetlenül ugyan nem kapcsolódik a fejezethez, de itt szeretném részletezni Szingapúr társadalombiztosítási rendszerét, mely szintén elvonásnak minősíthető. Tehát Szingapúr társadalombiztosítási rendszerét Központi Takarékalapnak (Central Provident Fund (CPF)) hívják, mely merőben eltér az európai modellektől. Eredetileg azért hozták létre, hogy biztosítsa a dolgozó embereknek az idős kori éveik biztonságát, mára tevékenységi köre lényegesen kibővült. 1955-ben, a gyarmati időkben vezették be, mint egyszerű nyugdíj megtakarítási formát. Ekkor a munkavállalók és a munkáltatók is a munkabér 5-5%-át fizették be a kötelező megtakarítások rendszerébe, a kifizetések pedig 55 évesen kezdődtek. A hatvanas évek végétől a CPF hatókörét folyamatosan bővítették. Emiatt növelték a kötelezően
befizetendő járulékok mértékét, viszont cserébe a lakosok egyre több címre használhattak fel az alapból. A CPF hozzájárulások 1955 és 1968 között nem változtak, majd 1984-ig a kezdeti 5-5%-ról 25-25%-ig emelkedtek, így a teljes megtakarítás mértéke a bérek 50%-nak felelt meg. Ezt 1986-ban az olajválság miatt mérsékelték 35%-ra, akkor 10-25% lett a munkáltatóimunkavállalói hozzájárulási arány. Majd 1995-ig ismét módosították a kulcsokat 20-20%-ra, de az ázsiai krízis alkalmával 1999-ben megint csökkentették a hozzájárulások mértékét összességében 30%-ra. Azóta kisebb változtatások történtek, a mai séma látható a tizenharmadik táblázatban. Megállapítható, hogy a hozzájárulási arányok meghatározása a nemzetközi környezeti változásokon alapulnak. A CPF kötelező magtakarítási ráta differenciált az évek, illetve a státusz szempontjából, de a mai elvonások maximuma a bérek 33%-a lehet. A tizenharmadik táblázat megmutatja egy tipikus lakosra vonatkozóan a hozzájárulási arányt, amely még sok más tényezőtől is függhet, emiatt az arányok is változhatnak (például ha nem állandó lakos a munkavállaló, stb.). A CPF tagok összlétszáma 2008. szeptember 30-án 3,22 millió fő volt (Szingapúr teljes lakossága, 4,6 millió), ebből aktív (akinek már történtek kifizetések) 1,60 millió fő. A CPF befizetések befektetésre kerülnek három technikai számlára, ezek az ’ordinary’, ’special’ és a ’medisave’ account, melyek a táblázatban is szerepelnek. [55], [56] 13. táblázat: CPF hozzájárulási arány Forrás: http://www.cpf.gov.sg/cpf_info/online/ContriRa2005.asp [2009-04-15]
Életkor Munkavállalói hozzájárulás -35 35-45 45-50 50-55 55-60 60-65 65-
13 13 13 11 6 3,5 3,5
Bér %-a Számla jóváírás % Munkáltatói Összes Ordinary Special Medisave hozzájárulás hozzájárulás Account Account Account 20 20 20 19 12,5 7,5 5
33 33 33 30 18,5 11 8,5
22 20 18 15 10,5 2,5 0
5 6 7 7 0 0 0
6 7 8 8 8 8,5 8,5
Az első tevékenységi kör bővítés alkalmával a CPF megtakarításaikat a tagok felhasználhattak a Lakásügyi és Fejlesztési Hivatal (Housing Development Board (HDB)) által meghirdetett lakás felújítási programok igénybe vételére. Később egészségügyi kiadásokra is (nem csak saját, hanem egész családjuk vonatkozásában) fordíthatták, ezt nevezték el Medisave programnak, de itt meghatározták a kötelezően félreteendő arányt a biztos fizetőképesség érdekében. A kilencvenes években bevezették a Medishield-et, mely a gyógyíthatatlan betegségek finanszírozására jött létre, majd később a lakosok már közvetlenül fektethették be CPF számlájuk bizonyos részét különböző alapokba, részvényekbe, majd családtagjaik taníttatását is finanszírozhatták a megtakarításaikból. Természetesen a CPF számla örökölhető. [3], [55]
3.2. Szingapúr monetáris politikája 3.2.1. A monetáris politikáról általánosságban A pénzügyi politika második fő területe a monetáris politika, mely a gazdaságban lévő pénz mennyiségét szabályozza. A monetáris politika jóval összetettebb, mint a fiskális politika, emiatt eredményességét illetően sok a vita. [75] A pénzpolitika alapját képező bankrendszer a modern piacgazdaságokban hierarchikusan épül fel. Van egy központi pénzteremtő, pénz kibocsátó (emissziós) bank, más néven Jegybank vagy monetáris hatóság, amely felügyeli, ellenőrzi az országban működő összes kereskedelmi bankot. [1] A monetáris politikával kapcsolatban rengeteg a vitatott kérdés, de van négy terület, amelyben egyetértés mutatkozik: Első, hogy a monetáris politikának hosszútávon nincsen reálhatása, ugyanis a rövidtávú hatásosságot a gazdasági szereplők beépítik a várakozásaikba. A második konszenzus az, hogy szükséges a monetáris hatóság függetlensége, önállósága, átlátható működése és elszámoltathatósága. Harmadrészt fontos a szabályokhoz kötött, előre bejelentett monetáris politika, szemben az aktivista jellegűvel. A negyedik egyezmény a jegybank céljaira vonatkozik, mely szerint a Jegybanknak két elem rendkívül fontos, nevezetesen az árstabilitás, és a pénzügyi rendszer stabilitásának megteremtése és biztosítása, valamint sok területen kapcsolódó céljai vannak. Végül pedig felállítják azokat a kereteket, amelyek biztosítják, hogy a kereskedelmi bankok rendben és biztonságosan működhessenek. [1] [2] A monetáris politika a stabil nemzetközi pénzügyi rendszer kialakítása szempontjából lehetetlen feladat elé néz. Ugyanis lehetetlen, hogy a rögzített árfolyamok, a szabad tőkeáramlás és a monetáris autonómia, három kívánatos tényező egyszerre megvalósuljon. Ha kettőt kiválasztunk, a harmadik elvész. Például szabad tőkeáramlás esetén, ha a jegybanknak van konkrét árfolyam célkitűzése, akkor a kamatpolitika ez alá rendelődik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a monetáris politika általánosságban nézne lehetetlen feladat elé. [2] 3.2.2. A monetáris politika Szingapúrban Az egyre fokozódó globalizációs viszonyok, és a folyamatosan növekvő nemzetközi tőkeáramlás mennyisége következtében a megfelelő monetáris politika meghatározása egyre komplexebb feladattá válik, főleg egy olyan, relatíve kisméretű nyitott gazdaság számára, mint Szingapúr. [13] Szingapúr monetáris politikájának végső célja az árstabilitás fenntartása a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében. A leghatékonyabb eszköz az árstabilitás megvalósítására Szingapúr esetében az árfolyamokon keresztül történik. Szingapúrban a jegybank szerepét a
’Monetary Authority of Singapore’ (MAS) tölti be, mely egészen 1998-ig nem rendelkezett pénzkibocsátási jogkörrel, de ezen kívül a többi működési területe megegyezik a hasonló monetáris hatóságokkal. A MAS 1981. óta irányítja a szingapúri dollár valutaárfolyamát, egy nem nyilvánosságra hozott, külkereskedelmileg súlyozott valutakosárral szemben, de az indexszel kapcsolatos részletek, valamint a sáv határai ismertek. A kosár összetételét folyamatosan vizsgálják és korrigálják, hogy összhangban legyen Szingapúr külkereskedelmi sémájával. A MAS fel-, vagy leértékeli a valutát annak függvényében, hogy az inflációs nyomás növekszik, vagy csökken. Figyelembe véve a monetáris politika késését, folyamatosan kontrollálni kell a kitűzött irányelveket, majd a trendeket és a külső környezeti hatásokat be kell építeni a döntésekbe. E döntések alapja a megfelelő adatok, kutatások, statisztikák megléte, melyeket az átláthatóság növelése érdekében a MAS félévente közzétesz a ’Monetary Policy Statement’-ben, illetve a ’Macroeconomic Review’-ban (ezek mellett még rengeteg más típusú kiadványt is publikál). [13], [57] A MAS az árfolyam politikáját a külföldi devizapiacon történő USA dollár közvetlen vásárlásával-, vagy eladásával hajtja végre. Szingapúr egyik specialitása, hogy a devizapiacán szinte csak USA dollárral kereskedik, például az USA dollár - némát márka és az USA dollár - japán jen a kereskedés 31, illetve 29 százalékát tették ki 1990-ben, míg a szingapúri dollár USA dollár a kereskedésnek csak az öt százalékát tette ki. A külföldi devizaműveleteket kiegészítik a pénzpiaci műveletek, melyek arra szolgálnak, hogy kiegyensúlyozzák a bankok likviditásának rövid távú fluktuációját. A MAS pénzpiaci (nyíltpiaci) eszközei magába foglalják a külföldi deviza swapokat, bankközi kölcsönvételt vagy kölcsönnyújtást, valamint állampapírok eladását, vételét, vagy újra vételét. A deviza-swap (foreign exchange swap) egy direkt, nyíltpiaci eszköz, ahol egy időpontban kötnek ellentétes irányú spot (azonnali) és forward (határidős) tranzakciókat, melyek alkalmával egy fizetőeszköz egy másikkal szemben átváltásra kerül. Ez a lebegő árfolyamos monetáris keretrendszer hozzásegítette Szingapúrt az alacsony inflációs szint eléréséhez, valamint a gazdasági növekedés meghosszabbításához. A monetáris politika úgy egyensúlyozza ki az inflációs nyomást, hogy folyamatosan felértékeli a valutát. [13], [14] A következőkben egy konkrét példán szeretném bemutatni a felértékelés mechanizmusát és következményeit Szingapúrban.
Itt a külkereskedelmileg súlyozott indexet (Trade Weighted Index (TWI)), vagy más néven a nominális effektív árfolyamot (Nominal Effective Exchange Rate (NEER)) 2%-al értékelték fel, amely pénzügyi politikai megszorításként értékelhető.
2. ábra: 2%-os felértékelés - ár hatás Forrás: http://www.mas.gov.sg/resource/publications/staff_papers/Staffpaper39model.pdf [2009-04-04]
A második ábra a 2 százalékos TWI felértékelés hatásait mutatja a bérekre (Wages), illetve CPI-re (Consumer Price Index (fogyasztói árindex)). Az ábráról jól leolvasható, hogy a 15-16. negyedben mind a bérek, mind az árindex a felértékelést meghaladó mértékben esnek, körülbelül 3 százalékkal, de végül beállnak 2 százalékra, vagyis a felértékelés mértékével megegyező szintre. [15]
3. ábra: 2 %-os felértékelés hatása a teljesítményre Forrás: http://www.mas.gov.sg/resource/publications/staff_papers/Staffpaper39model.pdf [2009-04-04]
A harmadik ábrán a 2 százalékos TWI felértékelést a munkanélküli ráta (Unemployment Rate), a GDP (Gross Domestic Product) valamint a GNE (Gross National Expenditure (bruttó nemzeti kiadás)) viszonylatában vizsgáljuk. A monetáris politikai megszorítás csökkenti a hazai keresletet, és így a GNE hat negyed után 0,5 százalékkal csökken a kezdeti értékhez képest. Az ideiglenesen magasabb árfolyamsáv csökkenti a nettó exportot is, és ez a GNE
csökkenésével együtt eredményezi a GDP 1,1 százalékos esését, ahogy ez az ábrán is látható. Viszont a GDP csökkenésre reagál a munkanélküliségi ráta, mely 0,4 százalékpontos eséssel tetőzik a hetedik negyednél. A hazai kamatlábak ebben a példában változatlanok. [15] Mindkét ábra megerősíti, hogy hosszútávon a monetáris politikának semleges a hatása, mivel a bérek és a CPI a felértékeléssel megegyező mértékben csökkent, és a teljesítmény szint is visszaállt a kezdeti értékre. Tehát felértékeltük a nominális árfolyam szintet 2 százalékkal, amely ugyanolyan mértékben csökkentette az árakat, vagyis a reálárfolyam szint nem változott. A teljesítmény rövidtávon csökkent, de hosszú távon változatlan maradt. Ebben az esetben az árfolyam szint a nominális stabilizátor szerepét tölti be. [15]
4. ábra: 2 %-os felértékelés – GDP per szektor Forrás: http://www.mas.gov.sg/resource/publications/staff_papers/Staffpaper39model.pdf [2009-04-04]
A negyedik ábra megmutatja, hogy az egyes szektorokat hogyan érinti az árfolyam felértékelése.
Tisztán
legérzékenyebben
ez
látszik, a lépés.
hogy
a
Ez annak
gyártás
(Manufacturing)
tulajdonítható,
hogy ez
területét
érinti
a szektor a
legexportorientáltabb mindközül, és már említettem, hogy az ideiglenes reálárfolyam növekedés jelentősen csökkenti a nettó reálexportot. A csökkenő nettó export a csökkenő hazai kereslettel párosulva körülbelül 1,8 százalékos output csökkenést eredményez a kezdő értékhez képest a gyártás területén a negyedik-ötödik negyed időszakában. Az építőiparra (Construction) és a pénzügyi szektorra (Finance & Business) az export kevésbé jellemző, ennek köszönhető az alacsonyabb teljesítményesés. [15] Az ázsiai krízis kibontakozásával Szingapúr gazdaságának szembe kellett néznie a szingapúri dollár erősödésével, ami a régió valutáinak éles devalvációjának volt köszönhető. Bár a S$ gyengült vis-á-vis az US$, de szignifikánsan erősödött a thai és a maláj fizetőeszközzel szemben. Ebben az esetben a MAS felhagyott a TWI felértékelésének politikájával, helyette engedte a devizaárfolyamot ingadozni egy zéró felértékelődési devizaárfolyam sávban. Valamint a MAS műveletein keresztül biztosította a megfelelő
pénzpiaci likviditást, illetve engedte a kamatláb csökkenését. A megbízható gazdasági és pénzügyi alapok hozzásegítették a szektort, hogy viszonylag jól átvészelje az 1997-98-as délkelet-ázsiai válságot a régió országaihoz képest, Szingapúrban egyetlen bank sem dőlt be a válság következtében. [13], [16] Ahogy már a fentiekben is említettem, hogy a SG$-US$ kapcsolat rendkívül szoros, ezért érdemes figyelemmel kísérni alakulását. A következő táblázat ezt is szemlélteti, emellett a táblázatból kiolvasható, hogy 2004-től, a pénzügyi politika megszorítási ciklusának kezdete óta a szingapúri dollár több mint 20 százalékkal értékelődött le vis-á-vis az USA dollár, és ez 11 % körül van reál effektív értelemben. 2007-ben a reál effektív árfolyam (Real Effective Exchange Rate (REER)) 3 százalékkal értékelődött le, valamint további 2 százalékkal 2008 májusáig, és a piac további leértékelődésre számít. Az inflációs aggodalmak, valamint az árfolyamot érintő felfelé irányuló nyomás miatt 2008-ban a MAS körülbelül 2 százalék ponttal tolta fel a sávot. [14] 14. táblázat: A devizaárfolyam és a tartalék alakulása Szingapúrban 2002-08 Forrás: [14]
2002 2003 2004
2005
2006
2007
2008
1,737 1,701 101,0 97,0 97,5 92,8
1,664 100,3 93,2
1,534 104,0 95,1
1,441 106,0 98,0
1,366 109,5 102,6
Devizaárfolyam (időszak végi) S$/US$* Nominális effektív árfolyam (NEER)** Reál effektív árfolyam (REER)** Bruttó hivatalos tartalék (milliárd US$)
82,2
1,634 97,9 92,4
96,2 112,6 116,2 136,3 163,0 180,7
*utolsó megfigyelés 2008. május ** 2000 teljes évi átlag=100, utolsó megfigyelés 2008. május
Kezdetben a stabil inflációs rátát az árfolyam felértékelésével társították, de az olajválság hatására Szingapúr 30 százalékkal értékelte fel a TWI-t, ennek ellenére az inflációs nyomás még így is erős volt, az infláció 6% körüli értéket vett fel 1981-82-ben. 2007 második felében az infláció ismét felpörgött, és 28 éves csúcsot döntött meg, 2008 szeptemberében 6,7%-ot növekedett (y-o-y). Ennek hátterében egyrészt a már említett GST adókulcsának 2 százalékkal történő emelése, - mely drágította a termékek árát - másrészt a nemzetközi élelem-, és energiaárak GST független drágulása áll, ezeket még erősítette a szűk munkaerő piac is. [11], [13] 3.2.3. Szingapúr, mint pénzügyi központ, a bankrendszer kialakulása és működése Szingapúr, mint pénzügyi központ kialakítása az 1970-es években kezdődött, amikor az államvezetés az ország gazdasági bázisának szélesítését tűzte ki célul. 1971-ben a kormány létrehozta a MAS-t, majd ösztönzőket vezetett be, valamint eltörölte a valutáris szabályozásokat, hogy élénkítse a verseny kialakulását, és felgyorsítsa a pénzügyi szektor
fejlődését. Szingapúr ma a vezető nemzetközi pénzügyi központok között szerepel, melynek valutatőzsdéjét New York, London és valamivel Tokió után jegyzik. Természetesen nem válhatott volna azzá, szilárd makroökonómiai alapok, és megbízható gazdasági háttér nélkül. [16] Szingapúr bankszektorát az 1990-es évek második feléig rendkívüli szabályozottság és szoros felügyelet, illetve nagymértékű protekcionizmus jellemezte. A külföldi bankok belépése a piacra nagyon korlátozott volt már 1971-től kezdve. Mialatt a helyben jegyzett bankoknak adtak engedélyt a fiókhálózatuk kiterjesztésére, addig a külföldön bejegyzett bankokra korlátozó intézkedések voltak érvényben a terjeszkedéssel kapcsolatban, tehát a helyi bankok védve voltak a külföldi versenytől. Ezek következtében a 90-es évek végéig a banki szektorra a sok nemzetközi szereplő volt a jellemző, de a helyi jegyzésű bankok dominanciájával. [16] Szingapúr pénzügyi szektorának felemelkedése szorosan összefügg az ázsiai dollárpiac (Asian Dollar Market (ADM)), és az ázsiai pénzegység (Asian Currency Unit (ACU)) bevezetésével 1968-ban, melyet a londoni euro-dollár piac mintájára alakított ki Szingapúr. Azért hozta létre, mert az offshore dollárpiaccal már csak nehézkesen lehetett boldogulni. Kezdetben inkább szingapúri bankközi piacként működött, mely külföldi bankoktól valutaeszközöket vásárolt azzal a céllal, hogy a régióban lévő bankok számára kikölcsönözze azokat, vagy fordítva. Későbbiekben működési területe kiszélesedett, a valutákkal, külföldi pénznemben kibocsátott értékpapírokkal kereskedett, kölcsönkibocsátó konzorciumok szervezésében is részt vett, valamint kötvénykibocsátásra és alapkezelésre is vállalkozott. Az ázsiai dollárpiac növekedése rendkívül gyors volt, 1997-re átlépte az 500 milliárd US$ szintet, ami az akkori szingapúri bankpiac háromszorosa volt. A pénzügyi szolgáltatások piaca nagyban hozzájárul az ország egészének gazdasági növekedéséhez, körülbelül a GDP 13-15 százalékát teszi ki. [3], [17] A másik fontos mérföldkő a Szingapúri Nemzetközi Valutatőzsde (SIMEX) létrehozása1984-ben, nyílt kialakítási rendszerben. A Chicagói Kereskedelmi Tőzsdével (CME) kölcsönös ellentételezési viszonyba lépett a SIMEX, ami huszonnégy órán át tartó kereskedést tett lehetővé. Ez azért is volt nagyon praktikus, mert a befektetők pozíciót nyithattak a CME-n, majd pozíciót zárhattak a SIMEX-en (vagy fordítva), anélkül hogy árfolyam különbözetet kellett volna fizetniük. [3], [45] A kormány felismerte, hogy a versenyképesség fenntartása érdekében liberalizálnia kell a zárt, túlszabályozott szektorait. Többek között emiatt 1998 folyamán a MAS lényeges reformokat helyezett kilátásba, melyek kidolgozásába bevonta a gazdasági és ipari
szereplőket, valamint több kormányzati szervet is. A MAS eddig két reformcsomagot vezetett be, az egyiket 1999 októberében, a másikat 2001 júniusában. Mindkettő a szingapúri bankrendszer erősítését szolgálja a külföldi szereplők nagyobb játékterének biztosításán keresztül. [16] Az első reformcsomag a bankszektor liberalizálását, a külföldi bankok kategóriákba történő sorolásával kezdte. Négy banknak ítélte meg a „Qualifying Full Bank” (QFB) minősítést, név szerint: ABN Amro, Banque Nationale De Paris (ma BNP Paribas), Citibank (2004-óta Citibank Singapore) és a Standard Chartered Banknak. Ez a cím járt a legtöbb kiváltsággal és lehetőséggel. Létrehozták még a „Restricted Banking Licence”-t és az „Offshore Banking licence”-t a versenyképesség, és a teljesítmény növelése érdekében. [16], [58] A második reformcsomag 2001 júniusában történő kihirdetésével szabad belépést biztosított a külföldi QFB-knek a szingapúri dollár (S$) nagykereskedelmi piacára, ezzel is erősítve a kiskereskedelmi versenyt, ezáltal szélesedtek a QFB bankok üzleti lehetőségei. E rendelkezés szerint az eddig három részre osztott külföldi bankok rendszerét (full, restricted, offshore), kétszereplősre szűkítik a ’restricted’ és az ’offshore’ kategória egyesítésével, mely a „wholesale licence” nevet viseli ezután. A csomag lehetővé teszi a bankok számára a szingapúri dollárban történő fix betétek korlátlan elfogadását (ezt megelőzően 250,000 S$ volt a plafon), és részben eltörli a korlátokat a szingapúri dollárban történő hitelnyújtás elől is. A külföldi QFB bankok ezentúl maximum 15 helyen lehetnek jelen a városállamban, melyből 10 lehet bankfiók, a többi pedig ATM, korábban a maximum jelenlét 10 volt, 5 bankfiók lehetőséggel. [16], [58] További kisebb változtatások is történtek, 2002 júliusától a külföldi QFB-k számára engedélyezték a hitel szolgáltatások nyújtásának lehetőségét, valamint hitelkártyák kibocsátását. És szintén ettől a naptól kezdve megoszthatják egymás között az ATM hálózatukat, és szolgáltatásaikat EFTPOS rendszeren keresztül nyújthatják. 2004-ben a QFB engedélyt tovább bővítették, 2005. január 1.-jétől a maximum telephelyek számát megnövelték 25-re, melyen belül a bankfiókok száma változatlan maradt. Szintén ekkor engedélyezték a QFB-knek a CPF ’supplementary retirement scheme’, és ’investment scheme’ számlák vezetését, valamint fix CPF betétek elfogadását. Szingapúr még ma is fenntart néhány korlátozó intézkedést, főleg a S$-ban történő hitelezéssel kapcsolatosan. (például 5 millió S$-t meghaladó hitel összeget át kell váltani egy külföldi valutára, mert a S$ elleni lehetséges spekulációt meg kell akadályozni). [16], [58]
E két nagy liberalizációs csomag a szingapúri pénzügyi szektor számára mérföldkőnek számít. A tizenötös táblázat megmutatja a bankszektorra vonatkozó főbb mutatószámokat, melyből érdemes kiemelni a nem bankszektornak nyújtott kölcsönök szignifikáns emelkedését, főleg 2007-ben, a már többször említett kedvezőtlen gazdasági környezet, és magas infláció következtében. [16], [58] 15. táblázat: Bankszektorra vonatkozó főbb mutatószámok Forrás: [14]
2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Pénz és hitel (időszak végi, %) Broad Money (M3) Kölcsön nem-bankszektornak Kamatláb (3 havi, bankközi, %)
-0,8 -1,0 0,8
5,9 6,3 0,8
6,1 4,5 1,4
6,4 2,2 3,3
19,1 6,3 3,4
14,1 20,0 2,4
12,4 24,4 1,4
3.3. Kereskedelempolitika Szingapúrban 3.3.1. A kereskedelempolitikáról általánosságban A kereskedelempolitika fő célja, hogy befolyásolja a termelési tényezők elosztását a kereskedelembe kerülő tradable és non-tradable termelők között, emellett hatása van az erőforrások exportorientált vagy importhelyettesítő tevékenységekbe való áramoltatásának. Ezeken keresztül meghatározóan hat a makrogazdasági folyamatokra. [2] A kereskedelempolitikát két fő szempont szerint kategorizálják. Első szempont, hogy az állam milyen mértékben avatkozik be a kereskedelembe. Ha nem avatkozik be, vagyis csak a törvényi
kereteket
biztosítja,
akkor
semleges,
ha
beavatkozik,
akkor
aktivista
kereskedelempolitikáról beszélünk. Az aktivista politikát még két további részre bonthatjuk az állam céljai mentén. Vagyis ha az állam a belföldi termelők, és a hazai piac érdekében lép fel azt importhelyettesítőnek nevezzük, és ha az export ösztönzése a célja, akkor exportorientált kereskedelempolitikáról beszélünk. [2] 3.3.2. A kereskedelempolitika Szingapúrban Szingapúr
kereskedelempolitikai
mozgásterét
nagyban
korlátozza
a
külföldi
gazdaságoktól való függés, mivel belföldi piacuk igen kisméretű, ráadásul természeti erőforrásokkal gyakorlatilag nem rendelkeznek. Szingapúr élelmiszer készleteinek körülbelül 90%-át importálja,
önmagát
nem képes ellátni
az ország. Ezek
exportorientált
kereskedelempolitikára ösztönzik Szingapúrt, és érdekelté teszik, hogy minél hamarabb bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe. A fentiekből adódóan céljai a kereskedelmi korlátok csökkentése, és eltörlése, valamint a külföldi befektetések ösztönzése. 1965-ben, amikor Szingapúr független lett, a teljes kereskedelem értéke 6,8 milliárd S$-ra rúgott, míg 2008-ben ugyanez az érték több mint 911 milliárd S$ értékű volt (a 16. táblázatból is
leolvasható), ez több mint háromszor nagyobb az ország GDP-jénél. Szingapúr kereskedelmének a GDP-hez viszonyított aránya ezzel a legmagasabb a világon. [18] Mivel Szingapúr gazdasága közvetlenül függ az importtól, ezért az összes import több mint 99%-a vámmentesen lép be az országba, kivéve négy tarifa csoportot, amelyek a sörre, és néhány más alkoholos italra vonatkoznak. (ezt a négy tarifa vonalat az USA-SG FTA keretein belül megszűntették, így az USA-ból származó import teljesen vámmentes). Szociális és környezeti okok miatt magas fogyasztási adót szabnak ki a szeszes italokra, dohány termékekre, a már említett gépjárművekre, és a kőolaj származékokra is. [21] Szingapúr egy szabad kikötő, fekvése rendkívül kedvező, és ez is nagyban hozzájárult Szingapúr entrepôt szerepének kialakulásához. A világ legforgalmasabb átrakodó kikötője, és a teljes hajózás lebonyolítás tekintetében is első, ez az érték 1,25 milliárd GT (gross tonns, össztonna) volt 2005-ben, valamint az ötödik legforgalmasabb konténer kikötője. 2005-ig az első helyen állt a teljes rakomány kezelésében (tonna) is, de ekkor Shanghai megelőzte, és azóta is első. [21], [60] Szingapúr kevés kereskedelmi akadályt alkalmaz, de van néhány korlátozott terület, mint például a hírközlés, jogi szolgáltatások, néhány pénzügyi és banki szolgáltatás (ezeket már említettem), valamint a dohányáruval való kereskedés, és az ingatlan piac. De a hírközlés, energia, pénzügyi és jogi szolgáltatási szektorokat fokozatosan liberalizálják, ezáltal nagyobb szabadságot biztosítanak a piaci erőknek a gazdaságban. [21] 16. táblázat: Szingapúr kereskedelmi mérlege 2006-os árakon, (%-os változás, kivéve utolsó oszlop) Forrás: http://www.singstat.gov.sg/stats/themes/economy/hist/trade1.html , http://www.singstat.gov.sg/stats/themes/economy/ess/aesa61.pdf [2009-05-13]
1998 2000 2001 2004 2005 2006 2007 2008 2008 (mS$) Teljes kereskedelem -5,9 -11,8 Import 1,5 Export Hazai export Olaj Nem-olaj Re-export
n.a. n.a. n.a. n.a.
11,7 11,8 11,6
-5,0 -7,4 -2,4
19,5 20,7 18,5
9,5 8,2 10,7
11,2 11,0 11,4
6,9 6,4 7,4
6,1 9,6 3,0
911.607,4 442.228,5 477.379,1
n.a. n.a. n.a. n.a.
n.a. n.a. n.a. n.a.
16,0 11,9 17,9 21,9
9,0 5,1 10,7 12,8
6,4 -2,8 10,2 17,4
5,2 -1,2 7,5 9,8
-0,9 8,5 -3,9 7,2
237.145,2 63.851,1 173.294,1 240.234,0
A tizenhatodik táblázat megmutatja Szingapúr kereskedelmi mérlegét az előző évhez viszonyított változást százalékban kifejezve. Látszik, hogy 1998 és 2001 kivételével a kereskedelmi mérleg erősen pozitív. A negatív eredmények 1998-ban az ázsiai krízisnek tudhatók be, de itt is látszik, hogy az ország gyorsan felépült a veszteségekből és a következő éveket már többlettel zárta. A 2001-es recesszió pedig a terrortámadásnak, az Iraki eseményeknek, illetve a SARS vírus kitörésének köszönhető, de itt is, mint az előbbi krízisnél, a következő évet már pluszban zárta. (A harmadik nagy kereskedelmi mínusz érték itt nem látszik, de 1986-ban az olajválság miatt következett be, szintén a következő év már
pozitív lett.). Kitérnék még a 2007-es évre, ahol bár nincs szó negatív mérlegről, de a növekedés mértéke jelentősen visszaesett az előző évekhez képest, ezt az eseményt a kedvezőtlen nemzetközi helyzettel lehet magyarázni, illetve a már említett infláció felpörgésével is. A 2008-ban kibontakozott nemzetközi válság hatása is látható az adatokon, egyes export tételeknél visszaesés volt tapasztalható (de például az olajexport terén drasztikus növekedés következett be az előző évi adatokhoz képest), de a kereskedelmi mérleg ennek ellenére is pozitív maradt, csak a növekedés mértéke csökkent 2007-hez képest.[18] A kereskedelem történhet termékekkel (javakkal), illetve szolgáltatásokkal. Szingapúr legfőbb kereskedelmi termékei: az elektronikai alkatrészek, olaj és vegyipari termékek. Szolgáltatási exportját két fő részre oszthatjuk: a hagyományos szállítás és az utazási szolgáltatások, valamint az utazásokhoz kapcsolódó pénzügyi, üzleti és technológiai szolgáltatások. 1998 és 2002 között a szolgáltatások exportja 9,4-, az importja pedig 11 százalékkal nőtt. 3.3.3. Szingapúr és a kereskedelmi egyezmények Már említettem, hogy Szingapúr nagymértékben függ a külföldi gazdaságoktól, illetve azok keresletétől, emiatt exportorientált kereskedelempolitikájának szerves részét képezi a kereskedelmi akadályok minél nagyobb mértékű csökkentése. Szingapúr a szabad kereskedelem kialakításának fő szószólója, melyet különböző egyezményeken, és nemzetközi szervezeteken keresztül igyekszik elérni. Szinte minden nemzetközi kereskedelmi szerveződésben részt vesz, a WTO és a GATT tagja, valamint alapító tagja volt az ASEANnak, az APEC-nek, és az ASEM-nek, melyek létrejöttét és működését már korábban említettem, így ezekre most nem térnék ki. A legfontosabb az, hogy Szingapúr minden nemzetközi csatornát megragad a szabad kereskedelem megvalósításának ösztönzésére. [11], [19] A multilaterális egyezmények több oldali megállapodást jelentenek. Ilyenek a már említett WTO, GATT, ASEAN, APEC, ASEM, valamint ide tartozik az Urugay- és a Doha Round is. A Doha Development Round a WTO szervezésében jött létre, mely a kereskedelmi akadályok csökkentésére próbál kísérletet tenni (mely kereskedelmi cél megegyezik Szingapúréval, ezért érthető hogy vezető szerepet tölt be ennek a tárgyalássorozatnak a lebonyolításában). Elvileg 2001-óta tartanak az egyeztetések, gyakorlatilag a kiéleződött ellentétek miatt - főleg USA kontra EU és Japán - nincsen semmilyen kézzelfogható eredménye, vagy haszna. Illetve talán annyi, hogy a fejlődő országok is részt vesznek rajta, ezáltal a fejlett világ is elismeri fontosságukat. A szakértők egyik fele halottnak tartja ezt a tárgyalás sorozatot, de vannak olyanok is, akik látnak még esélyt a folytatásra. Mindenesetre a
Doha tárgyalássorozat jó példája a multilaterális egyezményeknek, vagyis a gyakorlati eredmények hiányának. [11], [19] Ezzel át is szeretnék térni a bilaterális, kétoldali egyezményekre. Szingapúr a 2000-es évek elejétől kezdve alakított ki ilyen megállapodásokat, melyeket FTA-nak (Free Trade Agreement) hívnak. Szingapúr ilyen típusú egyezményt kötött Új-Zélanddal, Japánnal, az EFTA (European Free Trade Association) országokkal, Jordániával, Ausztráliával, USA-val, Koreával, Indiával és Peruval. Jelenleg is folynak a tárgyalások Kanadával, Bahrainnel, Kuvaittal, az Egyesült Arab Emirátusokkal, Egyiptommal, Mexikóval, Sri Lankával és Kínával. Ezek a típusú egyezmények azért lettek népszerűek, mert a multilaterális tárgyalások csak nagyon lassan és vontatottan haladnak a sok fél jelenléte miatt, viszont a bilaterális tárgyalásokon csak két fél veszt részt, sokkal gördülékenyebb, és eredményesebb. A másik ok, hogy az 1997-98-as ázsiai válság rávilágított az ASEAN országok közötti gazdasági és pénzügyi strukturális különbségekre. Például Szingapúr a gazdasági nyitottság zászlóshajója, míg Malajzia részben protekcionista politikát folytat, és ezek az eltérő politikai törekvések szignifikánsan különböző intézményrendszert, és gazdasági szerkezetet eredményeznek, ahol az érdekek egymással ellentétesek, így meghiúsítják az érdemi kommunikációt, és együttműködést. Így Szingapúr agresszívabb megoldást választott, kikerülve a csak többoldalú egyezményekre való utaltságot, a bilaterális megállapodások felé fordult. Az USASzingapúr, és a Japán-Szingapúr egyezményekkel szeretnék részletesebben is foglalkozni, ugyanis ez a két ország Szingapúr két fő kereskedelmi partnere. [11], [19] Kiemelném az USA-Szingapúr FTA egyezményt, ahol Szingapúr aktivitása a szolgáltatási szektor szabályainak, illetve a belföldi piaci szabályázás tárgyalásában mutatkozott meg, és hangsúlyos szerepet kapott a szellemi tulajdonjog is, és az ezzel kapcsolatos versenyjogi szabályozás implementálására vonatkozó kötelezettségvállalás mindkét fél részéről. Fontos még megemlíteni a versenyképesség növelésére való törekvést, az országok kötelezettségvállalását a versenyt gátló szabályozók eltörlésére. (Például a már említett import szabályok megszűntetése) [11], [19] A Japán-Szingapúr megállapodás fókuszában a szolgáltatási szektor liberalizálása, valamint az FDI ösztönzése áll a két ország között. A vám és nem vám jellegű szabályok leépítése érdekében konkrét szabályozásokat is említenek. A gazdasági haszna ennek a megállapodásnak a becslések szerint 69 millió SG$ évente, és a következő öt évre az előrejelzés 330 millió SG$. [11], [19]
4. SZINGAPÚR JÖVŐBELI KIHÍVÁSAI Szingapúr jövője teljes mértékben attól függ, hogy meg tudja-e őrizni jelenlegi pozícióját, vagyis versenyképes tud-e maradni a napjainkat jellemző rendkívül dinamikusan változó piaci környezetben. A versenyképesség kialakítása és megőrzése bonyolult és összetett feladat, amelyre egységes, mindenki által elfogadott definíció sem létezik. Az OECD és az EU fogalma a versenyképességre: „a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozására, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki vannak téve”. Vállalati szinten világosabb a kialakítása és ellenőrzése, mivel amelyik piacon a vállalat jelen van, ott rögtön megmérhető a piaci részesedéséből vagy jövedelmezőségéből. Nemzeti szinten ez sokkal komplexebb, valamint kevésbé egyértelműen meghatározható fogalom. Biztos, általános recept nincs, teljesen külön kell kezelni az országokat, régiókat. Sokfajta indexszámot neveztek már ki a versenyképesség mutatószámának, de a gyakorlatban egy szám sem tudja önállóan kifejezni ezt a bonyolult fogalmat. A szakértők között sincs egyetértés, például Boltho szerint a reálárfolyam rövidtávon, a trend termelékenység növekedés pedig hosszútávon fejezi ki legjobban a versenyképességet. Porter szerint pedig a teljes termelékenység a megfelelő mutatószám, és még lehetne folytatni. [22], [61] Először Porter 1990-ben tanulmányozta egyes nemzetek versenyképességét, ehhez megalkotta a Diamond modellt (vagy Gyémánt modell), mely eredetileg csak a négy országspecifikus tényezőt tartalmazta, mely látható az ötödik ábrán. [22]
5. ábra: Porter eredeti Diamond (gyémánt) modellje Forrás: Hoványi Gábor (1999): A vállalati versenyképesség makrogazdasági és globális háttere
Az eredeti modellt kiterjesztették, mivel figyelmen kívül hagyta a nemzetközi környezetet, amely később a globalizáció térnyerésével kulcsfontosságúvá vált a versenyképesség szempontjából. A feltételi tényezők a termeléshez szükséges erőforrásokat, valamint infrastruktúrát jelentik, a keresleti tényezők a hazai-, valamint nemzetközi piac igényeit, szerkezetét, sajátosságait stb. tartalmazzák. Egy adott iparághoz, vagy a teljes termelési lánchoz kapcsolódó és kiszolgáló iparágak tartoznak. Szintén fontos szerepet játszik a vállalat stratégiája, iparágon belüli helyzete. Az egyik külső tényező, a lehetőségek, mely a versenyképesség növelésére vonatkozó egyéb tulajdonságok, pl. innováció, ide tartozhat a nemzetközi helyzet is stb. Szintén elengedhetetlen egy ország vizsgálatakor a kormányzati stabilitás, gazdaságpolitikai szabályozás. Porter tíz országot tanulmányozott a 90-es évek elején, köztük Szingapúrt is, de potenciálját jócskán alulbecsülte, a már említett hiányosságok miatt, emiatt később az alapmodellt többször is bővítették. [22]
6. ábra: A nemzeti versenyképesség szerkezete Forrás: C. Kao et al (2008): Measuring the national competitiveness of Southeast Asian countries
A hatodik ábrán látható a nemzeti versenyképesség szerkezete C. Kao szerint. Négy elsődleges-,
valamint
belőlük
leágazó,
másodlagos
tényező
alapján
vizsgálja
a
versenyképességet, sokkal részletesebben, mint az eredeti Diamond modell. [22] A fenntartható fejlődés és a versenyképesség szoros kapcsolatban állnak egymással, szinte elválaszthatatlanok. Általánosságban nyolc aranyszabály fogalmazható meg a versenyképesség fenntartására, melyek a következők: •
Tettre kész, prudens kormányzat megválasztása
•
Előre jelezhető, üzlet-barát környezet kialakítása és fenntartása
•
A liberális kereskedelem ösztönzése
•
Humán tőkébe való befektetések
•
Kiváló infrastruktúra kiépítése és folyamatos fejlesztése
•
Egyértelmű jelzések küldése a befektetőknek
•
Az adók alacsonyan tartása
•
A magán megtakarítások ösztönzése, támogatása
A korábban említett két modellt, valamint az aranyszabályokat szeretném alapul venni Szingapúr versenyképességének, jövőbeli potenciáljának részletes elemzésekor. [36]
4.1. Hosszú távú stratégiák, célok Mielőtt elmélyülnék Szingapúr versenyképességének elemzésébe, tisztázni kell a városállam jelenlegi helyzetét. Az ország erőssége közé tartozik versenyképességi szempontból a rendkívüli nyitottsága új ötletekre, tervekre, tehetségekre stb. (Természetesen a nyitottságnak megvannak a veszélyei is, melyeket szintén számításba kell venni) Másik előnyös tulajdonsága, hogy a humántőke jelentőségét felismerte, és rengeteg erőforrást áldoz a fejlesztésére. Harmadsorban kiválóan kihasználja a már meglévő pénzügyi pozícióból fakadó előnyöket. A versenyképességet erősíti az intézményi hatékonyság, és a stabil, elkötelezett kormányzat is, bár az utóbbinak a megítélése nem egyértelműen pozitív (a versenyképesség kapcsán), különösen a centralizált, központosított döntéshozatal esik negatív megítélés alá. Hátrányként említhető a belföldi piac kis mérete, mely a külföldi befektetők számára nem vonzó. Kedvezőtlen megítélés alá esik a versenyképesség tekintetében az egyes szektorokra még mindig jellemző szigorú korlátozás is. [23] Szingapúr jelenlegi helyzete a versenyképesség szempontjából kedvező, ezt a ’World Competitiveness Yearbook 2008’ is alátámasztja, mely az egyes országok teljesítményét vizsgálja, és rangsorolja minden évben. Szingapúr 2008-ban (2007-ben is) a második helyet
szerezte meg, csak az USA előzte meg, vagyis az ázsiai régióban a legversenyképesebb ország. Az ország célkitűzése, ezt a pozíciót megőrizni, esetlegesen javítani rajta, de a hangsúly az eddig is sikeresen kialakított, rendkívül versenyképes gazdasági környezet fenntartásán van. [36], [62] Ennek érdekében - még a délkelet-ázsiai válság előtt - 1997 májusában létrehozták a Szingapúri Versenyképességi Bizottságot, mely 1998-ra készítette el Szingapúr hosszú távú irányelveit. Kidolgozott egy részletes stratégiai tervet a versenyképesség maximalizálására, akár krízis idején is. Első lépésként az üzleti költségek csökkentésének fontosságát emelték ki, hogy segítsék a vállalkozásokat, és hogy minimalizálhassák a munkanélküliséget. Fontos a piaci szereplők biztosítása a kormányzat és az intézményi rendszer alkalmasságáról, stabilitásáról (válság idején is), a befektetők bizalmának elnyerése, és megőrzése érdekében, mivel a külföldi működőtőke beáramlás kulcsfontosságú Szingapúr számára. A következő pont, a piacok szélesítése, új befektetők, szereplők megnyerésére. Negyedik lépésként a vállalatok számára stratégiai partnerkapcsolatok kialakítását szorgalmazzák a régióban, egyrészt hogy növeljék befolyásukat és hatalmukat a térségben, másrészt így az ország gazdasági növekedését is szolgálják. És végül ötödik lépésként a termelékenység növelése céljából gazdasági átalakítást, illetve új képességek és tudás kiépítését javasolják. [36] 2001-ben létrehozták a Gazdaságot Vizsgáló Bizottságot (Economic Review Committee (ERC)), hogy folyamatosan vizsgálja a gazdaságot, és konkrét ajánlásokat fogalmazzon meg (A Versenyképességi Bizottság általános irányelveinek megfelelően). Három kulcstényező szem előtt tartásával tegyék meg javaslataikat, melyek a következők: •
Kreativitás és a vállalkozási kedv támogatása,
•
Gazdaság liberalizálása és deregulációja,
•
Államtól való függés csökkentése. [36], [67]
Hét albizottsága működik, melyek a részletes cselekvési programok kidolgozásáért felelősek. Az ajánlások pedig a következőek (nem teljes lista, és nem rangsorolva): •
Adózási rendszer megváltoztatása a vállalatok jutalmazása érdekében
•
Bérrugalmasság növelése
•
Vállalkozói attitűd támogatása
•
Nemzetközi tehetségek vonzása
•
A bürokrácia csökkentése a közszférában
•
A kormányzat szerepének újragondolása
•
A kezdő vállalkozások ösztönzése
•
A hátrányos megkülönböztetések, korlátozások eltörlése a szolgáltatások terén
•
A technológiai fejlődés elősegítése
•
Új piacok felkutatása
•
Nemzeti-, és iparági klaszterek fejlesztése és támogatása. [36], [67]
Szingapúr gazdasági teljesítménye 1987-től 1997-ig stabilan legalább évi 8 százalékos növekedést mutatott, viszont ezt követően megváltozott a helyzet. 1997-ben a gazdaság még 8,5 százalékkal bővült, de a délkelet-ázsiai válság miatt 1998-ra ez a növekedés 0,1 százalékra esett vissza. Ezt követően 1999-ben 6,9-, majd 2000-ben 10,3 százalékos volt az expanzió, de 2001-ben ismét visszaesett 2,2 százalékra. A növekedés üteme 2004-re állt helyre, amikor 8,5 százalékkal bővült a gazdaság, de a 2008-as gazdasági válság hatására ez a teljesítmény 1,1 százalékra apadt. Vagyis egyértelműen kijelenthető, hogy a folyamatos növekedés korszaka megszűnt, a növekedési periódusok lerövidültek, és gyakoribbá váltak a piaci kilengések, hullámvölgyek és egyúttal egyre bizonytalanabbá, kiszámíthatatlanabbá vált a nemzetközi környezet. A pénzügyi válságok száma is megnövekedett, amelyek a globális gazdaság hatására, minden országba begyűrűznek, így az egész világra hatással voltak/vannak. Az elmúlt tíz év változásainak eredménye a rendkívül árérzékeny verseny, ez az árnyomás a kiéleződő nemzetközi versennyel együtt arra késztette a vállalatokat, hogy termelésüket az egyre alacsonyabb költségű régiókba helyezzék át. Vagyis ezeknek meghatározó szerepük volt az outsourcing jelenség kialakulásában. [24], [36] 1997 óta alapvetően pozitív változások történtek
Szingapúr gazdaságában
a
versenyképesség szempontjából, összhangban a fent említett ajánlásokkal. [36] •
Liberalizáltak több szektort is (például a telekommunikációs-, pénzügyi-, és energia szektort), mivel belátták, hogy csak így tarthatnak lépést a világgal, csak így őrizhetik meg előkelő pozíciójukat.
•
Megreformálták az adórendszerüket, áttértek az indirekt adóztatásra, mely következtében csökkenteni tudták a direkt adókulcsokat, például a személyi-, valamint a vállalati jövedelemadókat. Mivel az öregedő társadalom problémája Szingapúr versenyképességét is rontja (vagy rontani fogja), az indirekt adók, vagyis a fogyasztás adóztatása a munkaerő helyett, hatékony eszköz lehet ennek a problémának a kezelésére.
•
Az oktatási rendszerben is reformokat hajtottak végre, nagy hangsúlyt fektettek a humánpolitikára, és a kellően kvalifikált szakemberek képzésére.
•
Sok kétoldali, és regionális FTA megállapodása van Szingapúrnak, szinte a legtöbb, ezekkel is hozzájárul a liberális, szabad kereskedelem kialakításához, és akadályok nélküli folyamatos működéséhez, mely létezésének és versenyképességének kulcsa.
•
A szingapúri dollárra vonatkozó korlátozások nagy részét megszűntették, ezzel párhuzamosan reformokat hajtottak végre a pénzügyi szektorban, melynek eredménye a külföldi jelenlét növekedése a pénzügyi szolgáltatások terén.
•
A CPF befektetési sémát is liberalizálták, a világgazdasági tendenciákhoz alakították, csökkentették a hozzájárulási arányokat. [36]
Szingapúr gazdaságának motorja az 1960-70-es években a munkaerő-igényes iparágak voltak, mivel akkor még nem állt rendelkezésre kellő mennyiségű és megfelelően kvalifikált munkaerő, így a hangsúly a mennyiségen, és a tényezők olcsóságán volt. Ebben a korszakban kulcsfontosságú volt a külföldi működőtőke beáramlás, valamint az import. Majd az 1980-90es évekre áttértek a befektetés alapú, vagy más néven tőkeigényes gazdasági modellre, mely fókuszában a technológia állt, illetve ennek fejlesztése minél magasabb szintre. Emellett még kiemelkedő fontosságú a fizikai-, valamint emberi tőkefelhalmozás. A szabályzási keretrendszer átlátható, akadálytalanul működő, befektetés ösztönzők biztosítása a központi kérdés, hogy elősegítse a minél gyorsabb tőkéhez való jutást és a termelékenység növekedést. Ebben az állapotban a hatékony termelékenységből származik a fő versenyelőny az ország számára. Ezután következik az innováció vezérelt gazdasági berendezkedés, ez napjaink állapotát tükrözi, melynek kialakítása még folyamatban van. Erre a sémára történő átállás sokkal nehezebb, emiatt kifinomultabb szabályozást és megvalósítást igényel. A gazdasági növekedés ezen a szintjén, a kutatásba és fejlesztésbe történő befektetéseken, az innováción, illetve a vállalkozói attitűdön van a hangsúly. A versenyelőny a legmodernebb technológiai eljárással történő innovatív termékek előállítási képességében rejlik. A gazdasági intézményeket, valamint a támogatási struktúrát is úgy alakították ki, hogy ösztönözzék az innovációt, és elősegítsék a K+F szektorba irányuló köz-, és magánbefektetéseket. [23], [24], [36], [63] Szingapúr legfőbb célja, a tudás alapú gazdasági modellre való áttérés, mely cél elérése érdekében szervezi az egész gazdaságát. A megvalósításához az alábbi iparágakban vannak kiaknázandó lehetőségek: elektronikai-, gyógyszer- és vegyipar, biotechnológia, pénzügyi szolgáltatások, telekommunikáció, egészségügy és egészségmegőrzés, oktatás, turizmus (kaszinók). Ezek azok a szektorok, ágazatok, amelyekbe Szingapúrnak érdemes befektetnie, ha át szeretne lépni a tudás alapú társadalmak körébe, és az innováció vezérelt gazdaság működésével is összhangban vannak. Egyébként szakértők az átmenet eredményes
megvalósulásától teszik függővé a kis városállam sikeres felzárkózását a fejlett gazdaságok táborához. Emellett szintén kiemelkedően fontos a világszínvonalú vállalatok létrehozása, valamint gazdaságának ikermotorjai – az ipar és a szolgáltatások – prosperitásának fenntartása. Nem elhanyagolható tényező a potenciális piacok felemelkedése sem, legfontosabb közülük Kína és India, de ide tartozik az ázsiai-, és csendes-óceáni térség is. Ezek a területek tekinthetők Szingapúr versenytársainak, éppen ezért meg kell találnia a módját, hogyan tudja ő is kihasználni ezeknek a felemelkedő területeknek az előnyeit. [36], [63] A következőekben azokra a szektorokra, főbb területekre tagolom a vizsgálatomat, mely megítélésem szerint Szingapúr szempontjából kulcsfontosságú.
4.2. Állami iparpolitika eszközei, állami tulajdonú vállalkozások 4.2.1. Kialakulásuk okai Az állami tulajdonú vállalatokat (Government Linked Company (GLC)), és felügyelő bizottságokat (Statutory Boards (SB)) az 1960-as években hozták létre, hogy elősegítsék Szingapúr gazdasági fejlődését, és legfőképp, hogy beindítsák az ország iparosodási folyamatát. A legelső GLC-k között volt a Keppel, a Sembawang és a Jurong Shipyards, amelyek Szingapúr fejlődését szolgálták, hogy hajóépítési-, és javítási központtá válhasson. Szintén a korai GLC-k közé tartozik a Development Bank of Singapore, amelyet a fejlesztések finanszírozására hoztak létre, valamint a Neptune Orient Lines, amely a sziget stratégiai helyzetének kezelésére alakult. Néhány GLC-t kimondottan stratégiai szempontból alapítottak, például a Chartered Indusries and Allied Ordnance, mely védelmi célokat szolgált. Sok korai GLC vegyes vállalkozás volt külföldi befektetőkkel, például a Petrochemical Corporation of Singapore, mely az ország belépését jelentette a petrolkémiai iparra, a Shell és egy japán konzorciummal való együttműködés eredményeként jött létre. [25], [26], [27] A kormányzat négy különböző csatornán keresztül fektethet be vállalatokba: az MND Holdings-on (a maradvány és rejtett vállalati részesedések kezelése), a MOH Holdings-on (kórházak), a GIC-en (Szingapúr tartalékait kezeli), valamint a Temasek Holdings-on keresztül, ezek közül is a legfontosabb a legutóbbi. [26], [27] A kormány 1974-ben a Pénzügyminisztériumon keresztül létrehozta a Temasek Holdings nevű csúcsvállalatot, hogy kezelje az állam befektetéseit a GLC-kben, ekkor csak 36 vállalkozás tartozott a felügyelete alá, ami körülbelül 354 millió szingapúri dollár értékű befektetéseket kezelt. Az 1980-90-es években a Felügyelő Bizottságok állami tulajdonú vállalatokká alakítása volt a jellemző tendencia, ezért a Temasek Holdings által felügyelt
vállalatok száma dinamikusan növekedett. Mára a fennhatósága alá tartozó vállalatok száma száz fölött van, és 185 milliárd szingapúri dollárra rúg a holding portfóliója, ami 134 milliárd USA dollárnak felel meg. A tizenhetedik táblázatban láthatjuk a holding portfóliószerkezetének összetételét, és változását. Fontos tisztázni, hogy a Temasek Holdings, és leányvállalatai is hivatalosan nyilvántartott vállalatok, melyekre a Companies Act (Vállalati Törvény) szabályozása érvényes csakúgy, mint az ugyanolyan követelményeket teljesítő a magánvállalatokra. Legtöbb felügyelt vállalatát a Szingapúri Tőzsdén is jegyzik. [25], [64], [68] 17. táblázat: A Temasek Holdings befektetési portfóliója szektorok szerint (%) Forrás: http://www.temasekholdings.com.sg/our_portfolio_portfolio_highlights_sector.htm [2009-04-04]
2007 2008 Pénzügyi Szolgáltatások Telekommunikáció és Média Szállítmányozás és Logisztika Ingatlan Infrastruktúra, Ipari és Műszaki Energia és Erőforrás Technológia Fogyasztás és Életmód Egyéb
38 23 12 9 6
40 24 10 7 6
6 2 1 3
5 2 2 4
A kormány szerint a GLC-k ugyanolyan profitorientáltan működnek, mint a magánszektorbeli társaik, nem esnek külön elbírálás alá, nem részesülnek kedvezményekben, tehát egyenrangúak a magánvállalatokkal. A 90-es évek végére a Temasek Holdings kinőtte Szingapúrt, és külföldön kezdett el terjeszkedni, melyet nem mindig fogadtak kitörő örömmel a régió államai, mivel nem akarták, hogy a holdingon keresztül a Szingapúri állam befolyásolhassa az adott országok belügyeit. 2002-ben egy strukturális váltás ment végbe a vállalatnál, ebben az évben hozták nyilvánosságra először az éves jelentésüket, és a menedzsment összetétele is változott, a CEO pedig Ho Ching lett, aki nem mellékesen a jelenlegi miniszterelnök felesége. (Egyébként 2009 októberében le fog köszönni erről a posztról, a 2008-as év nem megfelelő eredményei miatt.) Az elmúlt 30 évet tekintve a Temasek Holdings évi hozama elérte a 18 százalékot. A sikeres működés mellett, vannak kevésbé eredményes befektetései is, mint például a Singapore Airlines befektetése az Air New Zealandbe, amely csődbe ment. A vállalatóriás működését jól jellemzi, hogy 2008. decemberi jelentések alapján, mindkét nagy hitelminősítő cég, a Moody’s Aaa, és a Standard & Poor’s is az AAA, vagyis a legjobb kategóriába sorolja a holdingot. [25], [64], [68], [76], [77] Az állami tulajdon tagadhatatlan előnye, a piacoknak küldött pozitív jelzés, a hitelesség már a kezdetektől fogva. A GLC-knek a nemzetközi megítélése negatív, a tapasztalatok szerint nem hatékonyan működő vállalkozások, és általában veszteségesek is, de erre jó
ellenpélda Szingapúr esete. Az országban a kormányzati tulajdonú cégeket köztudottan sikeresen és hatékonyan vezetik. Ezt a tizennyolcadik táblázat is jól szemlélteti, ami a Temasek Holdings tevékenységének alakulását, és profitját mutatja éves bontásban. [25] 18. táblázat: A Temasek Holdings bevételei (milliárd S$) Forrás: http://www.temasekholdings.com.sg/our_portfolio_financial_highlights.htm [2009-04-04]
Pénzügyi évre bontva, melynek vége Márc. 31. Állami jövedelem Rendkívüli tételek előtti profit Nettó profit
2004 2005 2006 2007 2008 56,5 7,4 7,4
67,5 9,4 7,5
79,8 14,9 12,8
74,6 13,6 9,1
83,3 20,2 18,2
Tehát a Temasek Holdings 100%-ban a Pénzügyminisztérium kezében lévő befektetési óriásvállalat rendkívül fontos pillére az államnak. Ez a cég kezeli, ellenőrzi, vizsgálja felül stb. az állami részesedéseket (és mindezt eredményesen), és nyújt szolgáltatásokat, valamint javakat. Rengeteg kapcsolt vállalkozásban vannak érdekeltségei, iszonyúan kiterjedt, és mindent átszövő hálózattal rendelkezik, kimutathatatlan a közvetlen hatása számokban, hiszen az élet minden területén jelenlévő vállalkozásokban vannak érdekeltségei. Emiatt támadások kereszttüzét kell elviselnie, mivel főleg külföldről sérelmezik ezt a kivételes, mindent felülbírálható kapcsolatot, bár eddig a pozícióját nem tudták megingatni. [3], [65], [66] A 100%-ban a holding kezében lévő vállalkozások a következők (szektor szerint): •
Telekommunikáció és Média: MediaCorp, Singapore Technologies Telemedia
•
Szállítmányozás és Logisztika: PSA International
•
Ingatlan Tulajdon: Mapletree Investments
•
Energia és erőforrások: Singapore Power, PowerSeraya, Senoko Power,
Azok a vállalkozások, ahol minősített többséggel rendelkezik a Temasek Holdings (szektor szerint): •
Pénzügyi Szolgáltatások: PT Bank Internasional Indonesia
•
Telekommunikáció és Média: Singapore Telecommunications
•
Szállítmányozás és Logisztika: Singapore Airlines, Neptune Orient Lines, SMRT Corporation
•
Infrastruktúra (ipar és műszaki): Singapore Technologies Engineering
•
Technológia: STATS ChipPAC, Chartered Semiconductor Manufacturing
•
Fogyasztás és Életmód: Wildlife Reserves Singapore. [66]
Ebből a listából tisztán látszik, hogy minden kulcsfontosságú szegmensben jelen van az állam, és így közvetlen irányítással rendelkezik az ország működése, és a gazdaság felett. Egyrészt kizárja a külföldi befolyást az ország belügyeiből, másrészt biztosítja a status quo-
ját, és ez diktatórikus vonásokra utal. Ebből a jelentős befolyásból előnyt lehet kovácsolni egy esetleges válság idején (mint ahogy az 1997-98-as válság idején történt), mivel a kormány közvetlenül tud szabályozni egyes tevékenységeket, például biztosítani tudja az energiával való ellátottságot (Singapore Power), vagy befolyásolni az élelmiszer utánpótlást stb.. Érdemes megjegyezni, hogy rengeteg külföldi érdekeltsége van a Temasek Holdingsnak (bár ezek általában nem többségi tulajdonlások), például a Bank of China, vagy a PT Bank Internasional Indonesia. Tehát nemcsak belföldi ’nagyhatalommal’ rendelkezik, hanem közvetve külföldi országok politikájának formálására is van lehetősége, mely összhangban van az ország regionális politikájával. [3], [65], [66] 4.2.2. Felmerülő problémák, és esetleges megoldások Bár a GLC-ket Szingapúrban tényleg folyamatosan erős és stabil pénzügyi teljesítmény jellemzi, de a gyors növekedésükkel együtt az aggodalmak is növekedtek. Aggályos, hogy túl sok iparágba avatkoznak be, kiszorítva a magánszektort, ezáltal gátolva a magánvállalatok prosperitásának lehetőségét. Ráadásul GLC-k egyenrangúsága is megkérdőjelezhető, főleg KKV-k viszonylatában. Más kritikusok szerint az állami vállalatok kevésbé hatékonyak, mint a magánszektorbeli társaik a kormányzathoz fűződő intézményi kapcsolat-, a speciális piaci szerkezet-, és a menedzsment kialakítása miatt. Például a GLC menedzsereket általában az idősebb állami tisztviselők-, vagy katonatisztek közül kerülnek ki, és bár általában a képességeik és teljesítményük alapján léptetik elő őket, de sokat kritizálják őket a kockázatkerülésük, valamint a vállalkozói attitűd hiánya miatt. Szintén aggályosnak találják, hogy a GLC befektetések inkább politikailag, mintsem kereskedelmileg motiváltak. Az is problematikus kérdés, hogy mi tartozik a GLC kategóriába. A Szingapúri Statisztikai Hivatal azokat a vállalatokat sorolja ide, amelyben a kormánynak elsődlegesen a tényleges tulajdona 20%, vagy ennél több. De többen rámutattak, hogy ez a meghatározás sok olyan másod-, esetleg harmad ági tulajdonlást nem mutat, amely szignifikáns lenne, esetleg ezekből a 20% is összeadódna. A GLC-kre és a Temasek Holdings-ra is jellemző, hogy alig publikál adatokat, eredményeket, kimutatásokat, és így a tevékenységük nem követhető nyomon egyértelműen, ez bizalmatlanságra ad okot, és ez a kétkedők egyik alapproblémája. [25], [26], [27], [28] Mivel az előbb tárgyalt aggodalmak egyre erősödtek, ezért a kormánynak a 90-es évek vége fele engednie kellett a nyomásnak, különben ellehetetlenült volna. Vagyis elkezdődött egy privatizációs-liberalizációs folyamat, mely jelentős szektorokat érintett, például a telekommunikáció, energia-, pénzügyi szektor… De ennek ellenére a GLC-k jelenléte és szerepe még mindig meghatározó Szingapúr gazdaságában, hozzávetőlegesen a teljes GDP 20 százalékát teszik ki. [25]
4.3. Az állam regionális stratégiája A szingapúri kormány az 1990-es évek második felétől fektetett nagy hangsúlyt a regionális politikára. (Ez a tevékenység nem idegen a fejlett gazdaságoktól sem, például USA-nak, a háború utáni időszakban sok vállalata vált nemzetközivé). A regionális politika lényege, hogy a szingapúri székhelyű vállalatok külföldre irányuló közvetlen befektetéseket áramoltassanak az ázsiai-, és csendes-óceáni régióba. A célpiacok egyértelműen a fejlődő országok, főképp a Szingapúrtól elmaradottabbak. A fő okok, amiért megérte, és megéri a vállalatoknak külföldön befektetni: •
A szingapúri piac kicsi mérete, és korlátai,
•
Az olcsóbb nyersanyaghoz, és munkaerőhöz való hozzájutás,
•
A komparatív előnyök jobb felhasználásának lehetősége,
•
Hozzáférés új technológiákhoz és piacokhoz,
•
A kockázat diverzifikálása. [29]
Az állam célja a szingapúri vállalkozások terjeszkedésének, befolyásának, sikerességének növelése. A kormány a regionális stratégiát szánta az ország ’külső szárnyának’, a mottója: ’Vigyük ki Szingapúrt a világpiacra’. Ebben a folyamatban a kormányzat több helyen is ösztönözte és ösztönzi a hazai vállalkozásokat. Elsősorban rengeteg információt, tanulmányt és adatokat szolgáltat(ott) a potenciális célországokról, különböző előadásokat, és kiállításokat szervez(ett), hogy ezzel is megkönnyítse a befektetési döntéseket. Másodsorban, hogy segítsék a magánszektort a beruházási döntések meghozatalában, kiadta a GLC-knek és a Felügyelő Bizottságoknak, hogy biztosítsanak konzultációs lehetőségeket, vagy társuljanak egy vagy több magánvállalkozással, és mint egy vegyesvállalat fektessenek be külföldre. És végül a GLC-ket is arra ösztönözte, hogy akár egyedül is célozzák meg a külföldi piacokat. E tevékenység eredménye látható a tizenkilencedik táblázatban is, amely a Temasek Holdings befektetéseit mutatja földrajzi elhelyezkedés szerint. [29] 19. táblázat: A Temasek Holdings befektetéseinek földrajzi eloszlása (%) Forrás: http://www.temasekholdings.com.sg/our_portfolio_portfolio_highlights_geography.htm [2009-04-04]
2007 2008 Szingapúr Észak Ázsia (Kína, Tajvan, Korea) ASEAN (kivéve Szingapúr) Dél Ázsia OECD gazdaságok (kivéve Korea) Egyéb
38 24 12 4 20 2
33 22 12 7 23 3
Jól látható, hogy a külföldi befektetések vannak túlsúlyban, és a megfigyelt időszak alatt is jelentősen növekedik az arányuk. Hangsúlyváltás is megfigyelhető, a 90-es években főleg
az észak-ázsiai régióba áramoltak a befektetések, de ennek a térségnek a jelentősége csökken, és áttevődik egyre inkább Dél-Ázsiába. Vagyis ennek a stratégiának még ma is, és a jövőben is van létjogosultsága, de folyamatos nyomon követésre, és felülvizsgálatra szorul. [29]
4.4. Technológiai fejlesztések 4.4.1. Kutatás és Fejlesztés A versenyképesség fenntartásának egyik kulcstényezője a technológiai fejlettség szintje. A dinamikusan fejlődő környezetben, a nemzetek között éles harc bontakozott ki a minél modernebb technológiák kifejlesztésére és használatára, mivel ezen a területen egy kis lemaradás is óriási következményekkel járhat. A kulcsszegmense a Kutatás- és Fejlesztési szektor. A negyedik táblázatban látható a K+F kiadások mértéke ágazatok szerint. A táblázatból kiderül a folyamatos növekedés, a kormányzat ezt a szektort kiemelten kezeli, és kedvezményeket biztosít (pl adókedvezmény…). A K+F szektor az alapja az innováció által hajtott gazdaságra való áttérésnek, emiatt az állam rengeteg csatornán próbálja ösztönözni a vállalatokat erre a tevékenységre. 20. táblázat: K+F kiadások a magánszektorban, ágazatok szerint (Millió Dollár) Forrás: Yearbook of Statistics Singapore 2008
Teljes Ipar Szolgáltatások Egyéb
2002 2003 2004 2005 2006 2.091,3 2.081,2 2.590,0 3.031,3 3.293,0 1.514.7 469,6 107,0
1.548,8 519,0 13,4
1.649,1 928,1 12,8
1.974,3 1.053,6 3,4
2.213,3 1.075,9 3,7
Idetartozik többek között az infrastruktúra folyamatos fejlesztése, ebben a tekintetben Szingapúr nagyon fejlett, például az egész város területén elérhető WiFit építettek ki, valamint az elektronikus úthasználati díj is egyedülálló a világon. Például az Abbott januárban jelentette be, hogy új gyógyszerészeti kutató laboratóriumot kíván nyitni a Biopolis kutatási parkban (természetesen a kormányzat támogatásával) stb. Szingapúrban rengeteg olyan új technológián alapuló eljárást dolgoztak ki, amely mind Magyarország, mind más országok számára hasznos lehet. Részletesebben az e-governement-tel (e-kormányzat) szeretnék foglalkozni, ami ráadásul egy állami fejlesztés. [69]
4.5. E-government Az E-citizen-t, Szingapúr e-kormányzati portálját azzal a céllal hozták létre, hogy hosszútávon a technológiából származó előnyt maximalizálják. Ennek eredményeként évente körülbelül 14 millió dollár megtakarítást generál a kormánynak, és a világon, a kanadai után, ezt tartják a második legjobb e-kormányzati rendszernek. [31]
Szingapúr már az 1980-as években felismerte a technológia hasznosíthatóságát a közszférában, ugyanis ekkor indították be az első IT programot a közszolgálat számítógépesítésére. Ezután egymást követték az állami IT fejlesztések, amelyek különböző programokban testesültek meg, így ettől kezdve beszélhetünk az IT tervszerű felhasználásáról a kormányzati politikában. Az E-citizen pilot verziója 1999 áprilisában indult, de ez még eléggé kezdetleges verzió volt. Rohamos fejlődésről 2000 óta beszélhetünk, bár rengeteg problémát kellett áthidalni, például a technikai képességek és a kellő pénzügyi erőforrások hiányát, a közszolgák hozzáállásának problémáját stb. Azt megállapíthatjuk, hogy a kormánynak alapvetően három fő csoporttal kell kapcsolatot tartania, mégpedig a lakosokkal, vállalkozásokkal, és a munkavállalókkal. Az elektronikus kormányzati rendszer négy fő tényezőből tevődik össze. Első elem az információ tartalom és közvetítés, mely egyébként jellemzi a rendszer első állapotát is, amikor még többre nem is volt képes. A második, az ICT (Information and Communication Technologies) infrastruktúra kiépítése, és folyamatos fejlesztése. Ez a rendszer hardver igénye, e nélkül a szolgáltatás továbbfejlesztése nem lehetséges. A harmadik lépés az e-kormányzat infostruktúrájának kialakítása, mely az előző két összetevő összehangolását jelenti, ami nem kis feladat. Végül az utolsó pont nélkül az eddig említettek nem lehetnek sikeresek, ez pedig az e-kormányzat népszerűsítése. A szingapúri kormány aktívan reklámozta az új szolgáltatását fizetett hirdetésekben, külön előadásokon, kiállításokon, és road show-kon. A média szerepe sem elhanyagolható, minden új szolgáltatás megjelenésekor részletesen bemutatják és ismertetik a működés folyamatát. Ráadásul az állam külön kedvezményekkel is ösztönzi a lakosságot, az e-folyamatok használatára. Például egy útlevél elkészítésének ideje rövidebb, ha azt az interneten keresztül igényeltük, mintha személyesen tettük volna ugyanezt. Valamint a személyes ügyintézéskor 60-, míg az e-szolgáltatáson keresztül csak 50 szingapúri dollárba kerül az útlevél. Sőt a felhasználók között már ajándékokat is sorsolnak ki, például repülőjegyeket Párizsba stb. Ezeknek a segítségével, mint ahogy azt a huszonegyedik táblázat is mutatja, az e-szolgáltatást felhasználók aránya csakúgy - mint az Internet felhasználók aránya - dinamikusan bővült. [30], [31], [32], [70], [71] 21. táblázat: A kormányzati e-szolgáltatások használóinak aránya Forrás: [30]
2002 A kormányzat e-szolgáltatásainak használata az felhasználók körében Az Internet felhasználók száma Az Internet felhasználók aránya a teljes lakossághoz
internet
42,1%
2003
2004
42,2%
56%
2.063.000 2.135.034 49,5% 51%
2.421.782 57%
Fontos kiemelni, hogy 2004-re készült el a rendszer integrált változata, ahol már a különböző kormányzati szervek közötti kommunikációt is azonos platformra helyezték, ezért
sokkal több szolgáltatás vált elérhetővé. Ma egy szingapúri lakos a kormánnyal kapcsolatos ügyeinek 97%-át tudja lebonyolítani az e-kormányzaton keresztül, ami nemzetközi összehasonlításban kiváló. Ennek ellenére a fejlesztések tovább zajlanak, hogy a jövőben minden ügyet el lehessen intézni a portálon keresztül. [30], [31], [32], [70], [71]
4.6. Oktatás-, és humánpolitika 4.6.1. Szingapúr oktatásrendszerének általános bemutatása Mint ahogy a többi Újonnan Iparosodott Gazdaság (Newly Industrialized Economy (NIE)), Szingapúr is a tudás alapú stratégiát választotta a gazdasági növekedés generálására. Az áttérés a befektetés-hajtottból az innováció vezérelt gazdaságra egyik kulcstényezője a szellemi tőke fontosságának felismerése, piaci alapokra helyezése, valamint tudatos építése, hogy ez által értéket, és munkahelyeket teremthessenek. [35] A második világháború utáni gyarmati korszak hozta meg az áttörést Szingapúr oktatási rendszerében. Prioritása az angol nyelv terjesztése volt (főleg a maláj nyelv visszaszorítása mellett), mely hamar sikereket hozott. 1959-re az általános iskolákban már 130.976-an tanultak angolul, 118.389-an kínaiul, 15.804-an malájul és 1.456-an tamilul. A helyi kínai közösség létrehozta 1953-ban a Nanyang Egyetemet. Fontos kiemelni, hogy ekkor még szinte kizárólag humán beállítottságú volt az intézmény, és ebben a formájában nem szolgálta a szingapúri műszaki értelmiség kialakulását. Az ötvenes években alapítottak egy műszaki iskolát is, de a gyarmati rendszerben nem támogatták eléggé az ilyen jellegű oktatást. A poszt koloniális rendszer az angoloktatás fontosságát megőrizte, és továbbfejlesztette. A hatvanas évek elején elkezdtek nagyobb hangsúlyt fektetni a matematika és egyéb tudományok oktatására. Ekkor vezették be az angol-kínai vegyes oktatási tanrendet, mely a nemzet új egyesített identitástudatának kialakítására volt hivatott. A hetvenes évek elején felülvizsgálták a középfokú iskolai rendszert, és kidolgozták a Singapore-Cambridge GCE szinteket, mely egy egységes tanulmányi értékelési rendszer. Bizonyos szintek megszerzésével volt csak lehetőség a továbbtanulásra a diákoknak. Szintén ebben az időszakban kezdték az oktatás szerkezetét az ipari- társadalmi célokhoz igazítani. Így a hetvenes évek végére bevezették az alapszintű műszaki oktatást, mivel érezhetővé vált a kellőképpen kvalifikált munkaerő hiánya. Ezekből az okokból kifolyólag felismerték a magas színvonalú oktatásban rejlő lehetőségeket, és jelentős fejlesztésekbe kezdtek. Megalapították a National University of Singapore-t (NUS), illetve később a Nanyang Egyetemet ’Nanyang Technological University’-vé (NTU) alakították át. 2000-ben a kormányzat létrehozott egy harmadik egyetemet, mely a Singapore Management University (SMU) nevet kapta, és úgy tudni, hogy gondolkodnak egy negyedik intézmény felállításán is. Ezen kívül a műszaki oktatást sem hanyagolták el, több ilyen jellegű
képzést biztosító intézményt hoztak létre, mely nagy hatással van a szingapúri munkaerőpiacra. Ahogy a huszonkettedik táblázatból is látszik, a kormányzatnak folyamatosan növekedik az oktatási szférába irányuló kiadásai, ez is e terület fontosságát tükrözi (néhány kivételtől eltekintve, melyek a válságoknak tudhatóak be). [34], [35] 22. táblázat: A kormány oktatási kiadásai (millió Dollár) Forrás: Yearbook of Statistics Singapore 2008
1997 2002 2003 2004 2005 2006 2007 4.450 6.598 6.214 6.214 6.082 6.959 7.539
Összes Ismétlődő kiadások Általános Iskolák Középiskolák Szakközépiskolák Felsőoktatás Egyetemek Nemzeti Oktatási Intézet Műszaki Főiskolák Egyéb Fejlesztési kiadások
3.348 830 1.019 124 1.134 657
4.824 1.096 1.398 170 1.647 974
4.997 1.066 1.429 171 1.830 1.035
4.975 1.071 1.503 191 1.698 1.030
5.216 1.126 1.566 204 1.766 1.058
6.352 1.290 1.833 249 2.548 1.719
6.796 1.525 2.087 260 2.419 1.490
48
95
81
73
85
100
108
429 240 1.102
579 515 1.774
714 500 1.218
594 512 1.239
623 553 867
729 432 608
820 504 743
A huszonharmadik táblázat pedig a kormányzat oktatási kiadásait mutatja meg, egy tanulóra vetítve. Itt is szembetűnő a folyamatos emelkedés, tehát a városállam nem a tömegtermelésre állt rá, vagyis felismerte, hogy nem mindenáron a diplomások számát kell növelni, hanem a minőségre is nagy hangsúlyt kell fektetni. Ennek a felfogásnak tudható be, hogy a NUS a Time magazin által évente összeállított egyetemek rangsorában, már évek óta stabilan az első ötvenben benne van, jelenleg a harmincadik (2007-ben harmincharmadik volt), az ázsiai régióra vetítve pedig a harmadik helyezést szerezte meg. [78] 23. táblázat: A kormány oktatási kiadásai per tanuló (Dollár) Forrás: Yearbook of Statistics Singapore 2008
1997 Általános Iskolák Középiskolák Junior Colleges Technikai Oktatási Intézet Műszaki Főiskolák Egyetemek
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2.960 3.535 3.508 3.575 3.820 4.243 4.469 5.614 5.437 5.746 5.793 6.246 7.052 8.497 8.791 8.850 9.445 10.161 10.586 8.056 8.367 9.399 9.249 10.209 9.018 9.793 10.197 10.695 10.843 11.903 15.125 14.287 17.477 17.609 17.793 18.472
5.123 7.234 11.332 10.343 12.510 19.464
A huszonnegyedik táblázat mutatja meg az oktatás diverzifikációjának folyamatát, és eredményeit. Egyértelműen látszik az egyetemeken, és a műszaki főiskolákon tanulók számának drasztikus emelkedése, míg 1965-ben még csak közel ötezren tanultak a felsőoktatásban, addigra ez a szám 2005-re majdnem a tizenkétszeresére, közel hatvanezer főre nőtt. Ugyanez a tendencia jellemzi a műszaki oktatást, viszont az öregedő társadalom problémája is leolvasható a táblázatból. Az általános iskolai diákok száma az 1965-ös 355.096-ról 2005-re 290.261 főre esett vissza.
24. táblázat: A közoktatási intézményekben tanulók száma (fő) Forrás:Singapore Ministry of Finance 2007
1965 Általános Középfokú Egyetem-előtti Technikai Oktatási Intézet Műszaki Főiskolák Nemzeti Oktatási Intézet Egyetemek
1975
1985
1995
355.096 328.034 277.875 261.553 104.720 160.556 163.590 180.982 6.671 13.782 24.699 21.690 1.193 9.830 18.894 9.476 3.208 9.276 21.610 46.841 5.603 685 1.125 2.482 4.996 8.540 16.958 34.591
2005 290.261 213.063 28.901 21.603 64.422 3.676 59.441
4.6.2. Entrepreneurial University, a Vállalkozói egyetem Napjainkban a felsőoktatásra jellemző trend világszerte, az egyetemek tradicionális oktatás-szolgáltató, valamint tudományos-tudásalkotó szerepének megszűnése, és áttérés egy merőben új és sokkal komplexebb, úgynevezett vállalkozói egyetem modellre. Ez a modell magába foglalja a tudás piaci alapokra helyezését, valamint aktívan hozzájárul a magán vállalatok fejlesztésére a helyi és regionális gazdaságban. Ennek eredményeként az egyetemeknek kiemelkedően fontos szerepük lett a nemzeti innovációs rendszerben. Így működésükre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a Triple Helix modellen belül, amely az egyetemek
szoros
együttműködését
jelenti
a
kormányzati
intézményekkel
és
a
magánvállalatokkal. A NUS szemszögéből tanulmányozom ezt az új trendet, mivel ez az intézmény Szingapúr vezető egyeteme. [35] Ez a szerkezeti modellváltás az ázsiai NIE országok számára még sürgetőbb három fő tényező miatt. •
Először is, az újonnan iparosodott országokban ezek az intézmények sokkal fiatalabbak, mint a fejlett gazdaságokban lévő versenytársaik, és jellemzően közintézmények a kormányzat szoros felügyelete alatt. Emiatt sokkal kisebb autonómiával
rendelkeznek,
mint
az
európai
közegyetemek,
az
USA
magánegyetemeiről nem is beszélve. •
Másodsorban, mint ’későn érkezők’, ezek a gazdaságok sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a technológiai tudás előállítására és elmélyítésre, mint az innovációra. Vagyis a kormányzat határozott utasítására, ezek az intézmények eddig a kellő mennyiségű, és megfelelően kvalifikált munkaerő fejlesztésére, biztosítására koncentráltak.
•
Harmadszor, az áttérés a tudás alapú gazdaságra szignifikáns képességnövekedést kíván meg a helyi vállalkozásoktól, mivel eddig csak a fejlett országokból importált tudásra építettek, most nekik kell létrehozni, és üzleti alapokra helyezni az új ismereteket. Ráadásul sok helyi magánvállalat még elmaradott a K+F erőforrások
megkötésében és az innovációs tevékenységekben, a technológiailag fejlett versenytársaikhoz képest. A legnagyobb nehézség a helyi egyetemek által generált tudás piaci alapokra helyezési tapasztalat hiányából, és az alacsonyabb képességekből ered. [35] Összefoglalva, ez a három tényező arra utal, hogy a Triple Helix kölcsönhatás tényezői sokkal gyengébbek a NIE országokban, mint a fejlett gazdaságokban, emiatt sürgetőbb a vállalkozói szerep felvétele, hogy kompenzálják az előfeltételbeli hiányosságokat. Szingapúr esete különleges méreteiből adódóan, ezért a hazai piac korlátjait is ellensúlyoznia kell, melyre a megoldás a külföldi tehetségek, kutatók vonzása. A városállam egyetemeit mágnessé kell változtatnia, hogy a legjobb tanulókat csábítsa el a legjobb külföldi egyetemekről. A 90es évek végétől a kormányzat aktívan szorgalmazza a vezető tengerentúli egyetemekkel való együttműködés-, csereprogramok, és ösztöndíjak kialakítását. Ez a politika sikeresnek értékelhető, mivel a NUS-nak szinte az összes rangosabb egyetemmel van megállapodása. Csak néhányat említenék, például a Johns Hopkins Egyetem (JHU) az Orvostudományi szakágat-, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) a műszaki tudományterületet képviseli csakúgy, mint a Georgia Institute of Technoloyval (GIT), de említhetném még az Ausztráliai Nemzeti Egyetemet (ANU), vagy a Müncheni Műszaki Egyetemet (TUM) is. Mint a huszonharmadik, és a huszonnegyedik táblázat kapcsán is említettem, hogy a kormány oktatási kiadásai folyamatosan növekvő tendenciát mutattak az elmúlt évtizedben, és ennek az eredménye (a NUS esetében) jól látszik a huszonötödik táblázatban. [33], [35] 25. táblázat: A NUS profilja (AY96-97, FY2005-06) Forrás: [35]
AY1996-97 FY2005-06 Oktatók száma ebből külföldi (%) Kutatók száma ebből külföldi (%) Beiratkozott egyetemi hallgató (fő) Beiratkozott végzős hallgatók (fő) Végzős hallgatók aránya a teljes létszámhoz (%) Külföldi hallgatók aránya a NUS-on (%) Össz kutatási költségvetés (millió S) amelyből ipari szponzorált kutatás (alapítványi vagy magán) (%) Összes alapított kutatási projekt (db) Kutatási publikációk (db) Benyújtott szabadalom (db) Engedélyezett szabadalom (db) Felhalmozott szabadalmak az USPTO által engedélyezve (db) Felhalmozott szabadalmak az USPTO, és IPOS által engedélyezve (db)
114 39 843 70,1 17.960 4.478 20,0 13 101,7 n.a. 1.408 4.949 13 4 20 30
USPTO = US Patents and Trademark Office (USA Szabadalmi és Védjegyhivatala) IPOS = Intellectual Property of Singapore (Szingapúri Szellemi Tulajdon védjegy)
1.765 51,9 1.087 78,6 22.510 8.231 26,8 33,3 185.9 6,7 1.759 7.382 150 40 187 345
Mindegyik tényező növekedett, melyek közül kiemelkedően fontosak a kutatások, a szabadalmak, és a külföldi jelenlét helyzete. Az előbb említett irányelveknek megfelelően, a külföldi tanulók aránya jelentősen növekedett, 13-ról 33 százalékra, valamint a szabadalmak helyzete (ami ugye a tudás-alkotás, és piaci alapokra helyezése szempontjából fontos tényező) is sokat javult. A külföldi hallgatók, kutatók érkezése azért olyan fontos, mert egyrészt lehet, hogy kedvező munkalehetőségeket találnak, és letelepednek Szingapúrban, ez a kedvezőbb alternatíva. Másrészt, ha vissza is mennek a hazájukba, a városállamban lévő ismerőseikkel, barátaikkal tartják a kapcsolatot, esetleg ez egy későbbi közös vállalkozás alapja lehet ez a kötődés, és így nagy hatással lehet Szingapúr számára a ’brain circulation’-nek nevezett jelenség. [33], [35] A vállalkozói egyetem modellben kulcsfontosságú az intézmény K+F működése, illetve e tevékenység folyamatos fejlesztése, mely a huszonötödik táblázatban a szabadalmak mennyiségének növekedéséből is jól látszik. A NUS lett Szingapúrban a harmadik legtöbb szabadalmat tulajdonló intézmény, a Chartered Semiconductor (helyi vállalat), és a HP után, megelőzve olyan szervezeteket, mint a Motorola Inc., vagy a Texas Instruments. Vagyis jól látszik, hogy ezen a téren az intézmény nagyon jól teljesít, és folyamatosan közelíti a legjobb egyetemeket. Bár a magán-, és közszektorbeli vállalatokkal való közös projektek, kutatások, esetleges vállalkozások terén a lemaradása még szignifikáns. [35] Szintén fontos tényező a modellben a vállalkozási hajlandóság erősítése és ösztönzése, de ezen a téren nemcsak az egyetemre, hanem általánosságban a szingapúriakra nem jellemző kellő aktivitás. Emiatt ez mindenképpen fejlesztésre szorul, különben nem tudják elérni a kívánt versenyképességi helyzetet. Ez egyébként annak tulajdonítható, hogy korábban a viszonylag konstans gazdasági növekedés szinte teljes foglalkoztatottság mellett teljesült, amely jó karrier kilátásokkal kecsegtetett. A növekvő globalizációval és az innováció hajtott gazdaságra való áttéréssel ez a biztonság elapadt, és az egyetemek feladata a hallgatók elvárásainak újrahangolása, szembesítése a valósággal, és ösztönzése a vállalkozóibb, kockázat vállalóbb felfogás kialakítására. Fontos feladat az intézmény autonómiájának bővítése, illetve az egyetem és a piaci szereplők együttműködésének ösztönzése, ha fel szeretnének zárkózni a fejlett gazdaságokhoz. Ebbe természetesen beletartozik az oktatási séma a piaci igényekhez igazítása, a cél a ’NUS Enterprise’ elérése, ami azt jelenti, hogy az Egyetem ténylegesen úgy működjön, mint egy vállalat. A NUS már jó úton halad ennek kialakítására, de még idő kell, míg a változtatások beérnek, és a hiányosságokat behozzák. [35]
4.7. Szingapúr válasza Kína felemelkedésére Kína felemelkedése előtt az ázsiai országok kényelmesen élvezték a fejlődő országokból érkező közvetlen külföldi működőtöke beáramlását, valamint könnyen beléphettek a fejlett országok piacaira. Az 1990-es évek közepétől ez a helyzet gyökeresen megváltozott Kína megjelenésével, és gyors terjeszkedésével. A fő kihívás Kína fejlődésével kapcsolatban a verseny hihetetlen mértékű növekedése a világ exportpiacán a munkaigényes termékek iránt, valamint a versengés a külföldi FDI-ért. Kína 2001-es belépése a WTO-ba egy jelzés a világpiac számára az ország a korábbinál megbízhatóbb voltáról. Kína exportja az 1994-es 120 milliárd US$-ról, 2005-re 762 milliárd US$-ra növekedett. Ilyen gyors mértékű export növekedése elkerülhetetlenül elszívja a hagyományos munkaigényű termékeket exportáló országok piacát, főleg az NIE országokét. Ezek közül is Szingapúrt érinti a legmélyebben a változás, mivel Kína exporttermelésének nagy résztét Tajvanból, és Hongkongból helyezték át, amelyek ugyanazokat a javakat termelték, amelyeket Szingapúr is. A huszonhatodik táblázatban megmutatja Kína és Szingapúr exportjának összehasonlítását. Látszik, hogy 1994ben és 1995-ben az exportjuk mértéke szinte azonos mértékben nőtt, de később Kína (a válságokat leszámítva) rendszeresen 20 százalék feletti növekedést tudott produkálni, ráadásul még a két válságos évben (1998, 2001) is emelkedett az exportja. A táblázatból kiderül, hogy komoly versenytársa lett Szingapúrnak, és ha a városállam nem tudja felvenni vele a versenyt, könnyen elvesztheti a kemény és kitartó munka árán megszerzett piaci pozícióját. [20] 26. táblázat: Kína és Szingapúr exportjának alakulása Forrás: [20]
Szingapúr Kína Export (mrd US$) Export változás (%) Export (mrd US$) Export változás (%) 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
96 118 125 125 110 115 138 122 125 144 184 232
31 23 6 0 -12 4 20 -12 3 15 28 13
121 149 151 183 184 195 249 266 326 438 593 762
33 23 2 21 1 6 28 7 22 35 35 28
Az FDI áramlása az ázsiai régióba szignifikánsan megváltozott Kína megjelenésével. A korábban Délkelet-Ázsiába áramló FDI több mint 70%-ának mára már Kína a végső célja. A huszonhetes táblázat mutatja meg Kínába, és Szingapúrba áramló FDI mennyiségét. A táblázatból jól kivehető, hogy Kínába szinte töretlen az FDI beáramlás, miközben Szingapúr
helyzete messze nem ilyen kedvező, ugyanis főleg 1995 után a külföldi befektetések mértéke igen ingadozó-, 1999-től pedig csökkenő tendenciát mutat. [20] 27. táblázat: Kínába és Szingapúrba áramló FDI (millió US$) Forrás: [20]
Év
Kína
Szingapúr
Év
Kína
Szingapúr
1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991
57 265 430 636 1.258 1.659 1.875 2.314 3.194 3.393 3.487 4.366
1.236 1.660 1.602 1.134 1.302 1.047 1.710 2.836 3.655 2.887 5.575 4.887
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
11.156 27.515 33.787 35.849 40.180 44.237 43.751 40.319 40.772 46.846 52.700 53.500
2.204 4.686 8.550 11.53 9.303 13.533 7.594 13.245 12.464 10.949 7.655 5.528
Kína, gazdasági megerősödésének pozitív oldala is van, hiszen óriási potenciális befektetési lehetőségeket hordoz magában Szingapúr számára is. Ezt a városállam időben felismerte, és mára Kína lett a szingapúri befektetések legfontosabb célországa. 2003-ban a teljes szingapúri FDI elérte a 24,4 milliárd USD-t, és így Hongkong, Tajvan, USA és Japán után Szingapúr lett az ötödik legnagyobb befektetője Kínának. Főként a gyártási-, és ingatlanszektorba invesztál Szingapúr. Erre jó példa a Suzhou ipari park létrehozása 1994ben, a kínai és szingapúri kormány együttműködése keretében. A park eddig stabilan fejlődött, fő gazdasági mutatói több mint 30%-al emelkedtek évente, és körülbelül 510 ezer munkahelyet teremtett. Egy kutatás szerint a park 2007-es GDP-je több mint 80 millió jüan volt, amely százszorosa a park létrehozása költségeinek. Adatok szerint a világ 500 legjelentősebb vállalata közül 77 jelen van a parkban, és több mint háromezer külföldi vállalat telepedett le ide. [20], [59] A Kínába irányuló export mértéke is jelentősen növekedett, Kína kereslete főleg a bonyolult, speciális elektronikai cikkek iránt jelentős. Ennek következtében teljesen átrendeződtek Szingapúr exportjának-, és importjának célországai, megjelent Kína, mint fő kereskedelmi partner, és mára Hongkonggal együtt megelőzte Japánt is, így Szingapúr harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált kevesebb, mint tíz éven belül. Ez a tendencia figyelhető meg a huszonnyolcadik táblázatban. Látható, hogy 1995-ben a Kínába irányuló export 2,8 milliárd US$ volt, míg 2004-re ez 15,3 milliárd USD-ra növekedett. 2004ben a szingapúri export Kínába 51,5%-al emelkedett, és a kereskedelmi volumen a két ország között már elérte a 31,5 milliárd USD-t, ami 48,6%-os növekedés volt, és ez 9,2%-os részét képezi a szingapúri teljes kereskedelemnek. [20]
28. táblázat: Szingapúr export és import célországainak alakulása (milliárd US$) Forrás: [20]
Ország 1. Malajzia 2. USA 3. Hongkong 4. Japán 5. Kína 6. Thaiföld 7. Korea 8. Németország 9. Hollandia 10. Ausztrália
Össz. Export 1. Malajzia 2. USA 3. Japán 4. Kína 5. Thaiföld 6. Korea 7. Németország 8. SzaúdArábia 9. Hongkong 10. Fülöp-szig.
Össz. Import
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
22,7 21,6 10,1 9,2 2,8 6,8 3,2 4,0 3,1 2,6
22,5 23,1 10,2 10,2 3,3 7,0 4,7 3,8 2,8 2,8
21,8 23,1 12,0 8,8 4,0 5,7 3,6 3,6 3,0 2,9
16,7 21,8 9,2 7,2 4,0 4,2 2,5 3,3 3,7 3,1
18,9 22,0 8,8 8,5 3,9 5,0 3,5 3,2 3,8 3,1
25,0 23,8 10,8 10,4 5,3 5,8 4,9 4,2 4,0 3,2
21,1 18,7 10,8 9,3 5,3 5,3 4,6 4,2 4,0 3,1
21,8 19,1 11,4 8,9 6,8 5,7 5,2 4,0 4,3 3,3
22,7 20,5 14,4 9,6 10,1 6,1 6,0 4,0 4,6 4,6
27,2 23,2 17,6 11,5 15,3 7,7 7,3 6,2 5,4 6,6
118,2 125,1 125,3 109,8 114,7 137,9 121,7 125,0 144,1 179,4 19,3 18,7 26,3 4,0 6,4 5,4 4,3 3,8
19,7 21,5 23,8 4,4 7,1 4,8 4,7 4,9
19,9 22,3 23,2 5,6 6,8 4,1 4,5 5,3
15,6 18,7 17,0 4,8 4,8 3,0 3,4 3,2
17,2 19,0 18,5 5,6 5,2 4,1 3,6 3,2
22,8 20,2 23,1 7,1 5,8 4,8 4,2 4,3
20,0 19,1 16,0 7,1 5,1 3,8 3,8 4,2
21,2 16,6 14,5 8,8 5,4 4,3 3,9 3,8
21,5 18,0 15,3 11,0 5,5 4,9 4,8 3,9
24,9 20,7 19,0 16,2 6,7 6,9 5,6 5,0
4,1 1,1
4,2 1,3
3,9 1,9
2,8 2,3
3,1 2,9
3,5 3,3
2,7 2,5
2,8 2,5
3,0 2,8
3,6 4,2
124,4 131,3 132,5 101,6 111,0 134,6 116,0 116,4 127,9 162,9
Szeretném kiemelni a Kína-Szingapúr FTA tárgyalások fontosságát. Bár még nem jött létre a megállapodás, de előreláthatóan pár éven belül létre fog jönni. Ez már most egy fontos mérföldkő, mivel Kínának még nincsenek ilyen jellegű megállapodásai más országokkal, tehát ez mindenképpen pozitív hatással lesz Szingapúr exportjának alakulására. Másrészről Szingapúrnak társadalmi kötelékei is vannak Kínával, ugyanis a szingapúri lakosság 75,2 százaléka kínai származású. [20] A jövőt illetően, Kína ilyen mértékű fejlődésével Szingapúrnak lényegesen át kell értékelnie helyzetét, és új stratégiákat kell kialakítania annak érdekében, hogy Kína térnyerésével megbirkózhasson. Valamint nem szabad figyelmen kívül hagynia India jövőbeni fejlődési potenciálját sem, mely szintén szignifikáns hatással lehet Szingapúr gazdaságára.
5. SZINGAPÚR ÉS HONGKONG ÖSSZEHASONLÍTÁSA 5.1. Történelmi áttekintés Az összehasonlítás érdekében röviden összefoglalom Hongkong történelmét (Szingapúrét lásd a 2. fejezet). Hongkong a Kínai Birodalomhoz tartozott egészen 1842-ig, amikor a briteknek az ópium háborúban sikerült megszerezniük a területet, majd az 1898-as pekingi konvencióval 99 évre fennhatóságuk alatt tarthatták a térséget. Mivel e bérleti jog meghosszabbításáról nem tudtak megegyezni a felek, ezért 1984-ben kétoldalú egyezmény (Közös Nyilatkozat) született, hogy a 99 év lejártával Hongkong visszakerül Peking fennhatósága alá, valamint ebben a szerződésben rögzítették az „egy ország két rendszer” elvének fenntartását 50 évig. Hivatalosan 1997. június 31-én csatolták vissza a Kínai Népköztársasághoz a területet, amely felvette a Hongkong Különleges Közigazgatási Régió (Hong Kong Special Administrative Region (Hong Kong SAR)) nevet. [8], [37]
5.2. Hongkong gazdasága és működése A brit irányítók a régi birodalmi módon kormányoztak, idegenként kezelték a helyieket. A kormányzók a brit gyarmati hadierő vezetőiből kerültek ki, ez 1971-ben megváltozott, amikor is a jó nevű brit külügyi szolgálatból nevezték ki a kormányzót erre a posztra. Általános nézet szerint igazságosan kormányoztak, kivéve a 60-70-es években, amikor a korrupció hatalmas méreteket öltött, természetesen a mérleg a brit befektetők, üzletemberek javára billent. Emiatt a kormányzók gyakran tettek látogatást Szingapúrba, hogy ötletet merítsenek többek között az ottani hatékony korrupcióellenes szabályozásokból. [3], [37] A hongkongiakra nem jellemző a nemzeti öntudat, mivel a britek nem törekedtek ennek a kialakítására, ráadásul ezt Kína sem nézte volna jó szemmel. [3], [5] Hongkongnak előnye származott az 1949-es ’Kína felszabadításból’, ugyanis ezt követően a városállamot elözönlötték a bevándorlók, főleg azok a kínai bankárok, gyárosok, üzletemberek, akik Sanghajból és Kantonból menekültek a karhatalom elől. Így Hongkong ingyen kapta a szakképzett munkaerőt. Emiatt sokáig nem fektetett hangsúlyt az oktatásra, viszont a 90-es években (miután elfogyott az ’örökölt’ munkaerő) már felismerte ennek jelentőségét, és azóta sokat fejlődött az oktatási rendszer. Bár Hongkongot 1949 után a kínai hadsereg szinte biztos sikerrel megszállhatta volna, nem tette, mert a kínai kormánynak is érdeke fűződött a brit fennhatóság fenntartásához. Míg a szárazföld nem folytatott nyitott politikát, addig Hongkong volt a közvetítő kapocs a Kínai Népköztársaság és a (fejlett) világ között. Így Hongkongon keresztül hatalmas mennyiségű pénz, és áru folyt át, ráadásul előnyös földrajzi fekvése csak erősítette ezt a szerepet. Hatalmas kikötővé fejlődött, ahol
rengeteg terméket raktároznak, és milliós nagyságrendű konténertömeg fordul meg évente. [3], [8] Hongkongban, a világon egyedülálló módon, szinte teljesen szabad gazdasági rendszer (laissez faire) jött létre, sokan említik a szabad kapitalista minta leghűbb példájának. Többek között a szabad rendszer, és a nemzeti öntudat hiányából fakadóan nem jött létre kiterjedt szociális háló, sem a jóléti állam többi intézménye. Emiatt a hongkongiak nem számítanak az állam segítő kezére, tudják, hogy csak saját maguk, és családjuk segítségére támaszkodhatnak. Ez napjainkra már megváltozott (köszönhetően főleg a 97-98-as válságnak), az oktatás- és szociálpolitikának már sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint kezdetben. Azóta már létrejött egy lazább szociális háló (állami lakásépítési programok, részleges egészségügyi rendszer stb.), és oktatáspolitikai változások. Az 1997-98-as délkelet-ázsiai válság rendkívül mélyen érintette a hongkongi gazdaságot, leginkább a szabad működési rendszer miatt. Az állam nem tudta megakadályozni a krízis begyűrűzését, és nem rendelkezett kellő eszközökkel annak kezelésére sem. A válságból való kilábalás után hoztak kisebb stabilizációs intézkedéseket, de a kormányzat szerepvállalása, még így is jóval alacsonyabb a szingapúrihoz képestés. [3], [8], [37] Az angolok következetesen gyakorolták a hatalmat, minden általuk javasolt jelentősebb politikai változást, még a hivatalos bejelentés előtt megvitattak Kínával. Azonban az 1989-es Tienanmen téri események után, úgy érezték, hogy tenniük kell valamit azért, hogy a Hongkongban élő emberek megőrizhessék életkörülményeiket a Kínához való csatlakozás után is. Ki akarták tágítani az 1984-es Közös Nyilatkozat kereteit, próbáltak minél több jogot kivívni a hongkongiaknak (a Közös Nyilatkozathoz képest). Erre jó példa az 1992. októberében hozott intézkedés, amely az ún. funkcionális választói körzetek szavazói körének bővítésére tett kísérletet, minden vállalati alkalmazottnak szavazati jogot biztosítva. Ez az intézkedés is mutatja, hogy Kína ellen próbálták hangolni a hongkongiakat, így folyamatosan nőtt a feszültség Nagy Britannia-Kína, és Hongkong-Kína között. Az 1997-es átadás gördülékeny lebonyolításában egyre többen kételkedtek. Végül Hongkong Kínához való visszacsatlakozása a tervezett időpontban, nagyobb atrocitás nélkül megtörtént. [3] A kínai hatalomátvétel nem változtatta meg radikálisan Hongkong helyzetét, a jelentős változás inkább Kína külföld felé nyitása (leginkább a külföldi tőke felé) miatt következett be. Ez által sok eddig hongkongi székhelyű cég telepedett át Kínába az olcsóbb munkaerő miatt, ráadásul már a közvetítő szerepkörnek sincs olyan nagy jelentősége, mint korábban. Hongkongnak résen kell lennie, ugyanis Kína liberalizációjával például Sanghajban is pénzügyi-, és gazdasági központ jött létre és dinamikusan fejlődik. Mi több Hongkong hátországa Guangdong (Kanton) tartomány már jobban ki van aknázva, mint Sanghaj
mögöttes területei, Jiangsu és Zhejiang tartományok. De Hongkongnak tagadhatatlanul vannak előnyei, például a Kínai Népköztársaságtól különálló jogrendszere van, a törvényhozás és a szabályok átláthatóak, saját pénzneme-, és bevándorlási törvénye van, gyakorlatilag csak honvédelmi, és diplomáciai ügyekben kötődik az anyaországhoz. Az angol nyelvhasználat, és az ehhez kapcsolódó világpolgári életmód, és életszínvonal is döntő súlyú lehet a befektetők szempontjából. Így ebből a szemszögből sokkal biztonságosabb és kiszámíthatóbb terep, mint Kína. [3], [8], [37]
5.3. Hongkong és Szingapúr közötti különbségek Fontos kiemelni a két városállam közötti különbségeket, melyet a huszonkilencedik táblázat szemléltet. Hongkong kétszer akkora területen fekszik, mint Szingapúr, és körülbelül két és fél millióval többen is laknak itt, a világon a legsűrűbben lakott országok egyike. 29. táblázat: Hongkong SAR, és Szingapúr összehasonlítása (2008-as adatok) Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/hk.html https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/sn.html [2009-04-27]
Hongkong SAR Szingapúr Terület (sq km) Népesség (fő) Várható élettartam (év) GDP (PPP) (milliárd $) Reál GDP növekedés, (2007) (%) GDP/fő (PPP) ($) Inflációs ráta (fogyasztói áron), (%) Ipari termelésnövekedési ráta (%) Munkanélküliségi ráta (%)
1.092 7.055.071 81.68 307.6 2,8 (6,4) 43.800 2,1
629.7 4.657.542 81.98 240 1,2 (7,7) 52.000 4,3
0 4,1
-4,1 2,3
Szingapúrhoz hasonlóan, nekik sem voltak ásványkincseik, viszont nekik ott volt Kína hátországnak. Végeredményben mind a két állam kulcsfontosságú kikötői központ lett, de más-más úton jutott el odáig. Hatalmas szárnyalásba kezdtek, kereskedelmük felvirágzott. Ráadásul többek között a gazdasági nyitottságnak, a kedvező fekvésnek, és az alacsony adóterheknek köszönhetően mindkét városállam gazdasági-, és pénzügyi fellegvár is lett. Fontos eltérés, hogy a hongkongiakra nem jellemző a nemzeti öntudat, ráadásul az etnikai problémák sem jelentkeztek. Hongkong lakosságának 95%-a kínai, így ez abszolút többség, itt az ellentétek nem is voltak jellemzők, a már említett nemzeti tudat hiánya miatt sem. Ezzel ellentétben, Szingapúrban komoly problémák forrása lett volna, ha nem alakítanak ki erős nemzeti öntudatot az emberekben, és nem rendezik az etnikumok helyzetét. [3], [5] Hongkongban sokkal liberálisabb a gazdasági rendszer, minden téren sokkal kevésbé szabályozott. „Hongkongban mindent szabad, ami nincs kifejezetten megtiltva, míg Szingapúrban semmit sem szabad, ami nincs kifejezetten engedélyezve.” (Lee Kuan Yew,
2003, 68. o.) Vagyis míg Szingapúrban szoros a szociális háló (Előtakarékossági Számlák Rendszere, kormányzati lakásépíttetések, oktatás-, nyelvtanulás-, megtakarítások ösztönzése, állam szerepvállalása a magánszférában/vállalatokban), addig Hongkongban szinte ismeretlen ez a jelenség. Ennek tulajdonítható, hogy az ott élő emberek csak saját magukra, illetve családjukra vannak utalva, nem számíthatnak ennyire az állam segítő kezeire, emiatt vállalkozó kedvűek, sokkal kockázatvállalóbbak minden téren, mint a szingapúriak. Míg Szingapúrban a kezdeti időkben nem volt elegendő kellő szaktudású munkaerő, addig Hongkongba az 1949-es kínai hatalomátvételkor rengeteg kvalifikált szabad munkaerő vándorolt át. Az 1997-98-as válság is eltérően érintette a két országot. Szingapúrba kevésbé gyűrűzött be a szoros állami felügyelet miatt, viszont Hongkongban nagyobb károkat okozott, mivel állami szerepvállalás nem volt. [3] Fontos különbség, hogy Szingapúr rengeteget fektetett az oktatásba már kezdetektől fogva, hogy legyen kellő szaktudású utánpótlás. Ennek jelentőségét sokkal később ismerte fel Hongkong, mivel egy ideig ingyen kapta a sok jól iskolázott, kész munkaerőt, így jelentős a lemaradása volt ezen a téren. Bár Szingapúr és Hongkong merőben eltérő életutat járt be, de mindkettő hasonló eredményt
ért el. Mind a két terület kiemelkedően fontos
kikötőcsomóponttá, és gazdasági-, pénzügyi központtá nőtte ki magát a XX. század folyamán. Ezt jól szemlélteti a minden évben publikálásra kerülő Globalizációs lista, mely első helyét Szingapúr, a másodikat, pedig Hongkong foglalta el a 2007-es évben. [40]
6. KONKLÚZIÓ Mint láthattuk Szingapúr fejlődési útja egyedülálló. Ötven év alatt gyakorlatilag a semmiből vált világvárossá, mindezt egy merőben új módszerrel, a nyugati, vagy fejlett országokétól teljesen eltérő úton valósította meg. De ahhoz hogy ezt a jelenlegi rendkívül előkelő szerepet meg tudja őrizni, nagy gondot kell fordítani a versenyképessége fenntartáshoz. Folyamatosan figyelni-, és korrigálni kell, hogy megőrizze és továbbfejlessze a mostani piaci pozícióját. E versenyképesség megőrzéséhez kulcsfontosságú a teljes felzárkózás a fejlett világhoz, mely alapjában véve a tudás alapú gazdasági modellre való sikeres áttéréstől függ. Ennek érdekében meg kell határozni a versenyképesség szempontjából stratégiai fontosságú szektorokat, amelyeket fejleszteni kell. Ide tartozik a humánpolitika, és az oktatáspolitika fejlesztése, hogy az ország képes legyen előállítani kellő mennyiségű magas képzettségű munkaerőt. Egy másik kulcsszektor a kutatás- és fejlesztés, és maga a technológiai fejlesztés, ugyanis napjainkban a nemzetközi környezet és a technológia rendkívül dinamikusan változik és fejlődik. Ha egy régió ezen a területen lépéshátrányba kerül, az a versenyképesség romlását idézheti elő. Valamint szintén fontos tényező az állami gazdaságpolitika, a biztos és kiszámítható üzleti feltételek biztosítása a tényleges-, és leendő vállalatok számára. Szingapúr esetében az államot ráadásul speciálisan kell kezelni, mivel szerepvállalása a gazdaság alakításában rendkívül aktív, a szabályozottság a gazdaság minden területére kiterjed, diktatórikus jegyeket hordoz. Ez nem új trend, de mivel eddig bevált, és a siker egyik kulcstényezője, így erre a jövőben is számítani lehet. Kína újabb kihívást hordoz Szingapúr számára, ugyanis a kilencvenes évek közepétől középpontba került Ázsiában, és hatalmas konkurenciát jelentett és jelent a régióbeli, szintén fejlődő országok számára. Szingapúrnak eddig sikerült vennie az akadályokat, felismerte a problémát, és ahelyett hogy kizárta volna Kínát a piacáról, inkább szövetségre lépett vele, és a jelentős befektetőjévé vált. Ez a kapcsolat nem egyoldalú, ugyanis Kínának nagy a kereslete a komplexebb termékek iránt, melyet például Szingapúrtól tud beszerezni, így kölcsönösen profitálnak a megváltozott, új helyzetből. A pénzügyi központ kialakításában is kulcsszerepe van a kormányzatnak, hiszen felismerték a régióban lévő űrt, és megteremtették az ideális feltételeket ennek a létrehozására. Bár a pénzügyi szektorra is a szigorú reguláció a jellemző, de az utóbbi évtizedben, egy két lépésben beiktatott liberalizációs folyamat ment végbe, mely által már lényegesen szabadabb játéktere van a külföldi bankoknak. Szingapúr azért válhatott pénzügyi centerré, mert a kormányzat politikája folyamatosan megbízható volt, átlátható és
következetes környezetet biztosított a külföldi vállalatok számára, valamint mindent megtett a befektetők odacsábításáért. Hongkong és Szingapúr hatalmas szárnyalásához hozzájárult az előnyös földrajzi adottságuk, mivel mindkét terület fontos kereskedelmi útvonalak csomópontjaiban helyezkedik el. Megfelelő intézkedésekkel ezt ki is tudták használni, így óriási és megkerülhetetlen kikötő centrumokká váltak. Mindkét terület sikerének kulcsa gazdaságuk megnyitotta a külföldi tőke felé, kellő szaktudású munkaerőre alapozva, de ennél több hasonlóságot nem nagyon lehet találni, ugyanis a gazdasági nyitás folyamata merőben eltérő módon valósult meg a két országban. Szingapúrra az erős kontroll volt a jellemző (és még mindig az), gyakorlatilag mindent szabályoztak, és törvénybe foglaltak. A kormánynak itt elég különleges a szerepe, ugyanis mindenre kiterjedő vétó-, és beleszólási joga van. Ez a széleskörű szabályozottság nem csak gazdaság működtetésére vonatkozik, hanem az emberek mindennapjaira
is. Ez a kötött környezet
magyarázható azzal,
hogy Szingapúr
függetlenségének kikiáltása után lehetetlen helyzettel szembesült, romokban hevert, és nem sok esélye volt a túlélésre. Innen talpra állni viszont csak szoros állami felügyelettel volt lehetséges, mely diktatórikus vonásokban gazdag. Ennek a szabályozottságnak köszönheti, hogy az 1997-98-as délkelet-ázsiai krízis annyira nem érintette mélyen az országot, mint Hongkongot. Napjainkra már van néhány olyan szegmens, ahol enyhült a szigor, a piaci pozíciójuk fenntartása és versenyképességük megőrzése érdekében. Hongkongban némiképp más volt a helyzet, mivel létét nem fenyegette veszély, hiszen bérbe volt adva az angoloknak, akik biztosítékként szolgáltak, ráadásul a kínaiak közvetítőjeként funkcionált, így Kína is nagyban hozzájárult e terület fejlődéséhez. Itt a szabályok, törvények abszolút nem kötötték a befektetőket, a kormány nem gyakorolt szoros felügyeletet se az ország, se a lakosság felett, gyakorlatilag szociális háló nem létezett. A szabadkapitalizmus megvalósulása volt ez az állam, de a 90-es évek végi válság részben megváltoztatta az ország felépítését. A krízis sokkal mélyebben érintette Hongkongot, mint Szingapúrt, éppen a szabad kialakítású rendszer miatt. Ugyanis a kormány nem bírt befolyásoló hatással, tehetetlenek voltak, és ki voltak szolgáltatva az eseményeknek. Ez után stabilizációs lépéseket vezettek be, hogy ne történhessen újra ehhez hasonló eset. Mára mindkét területet a világ legfejlettebbjei között tarják számon, és Magyarország számára is hasznos lehet tanulmányozni fejlődésük útját, és kiszűrni a tanulságokat, valamint megfontolni a pozitív, esetleg nálunk is alkalmazható minták átvételét.
7. IRODALOMJEGYZÉK [1] Tarafás Imre (2001): A monetáris politika a nagy válságtól az ingatag pénzpiacokig, Aula Kiadó [2] Szerkesztette: Veress József (2005): Fejezetek a gazdaságpolitikából, Aula Kiadó [3] Lee Kuan Yew (2003): A harmadik világból az elsőbe. Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézet (MTA VKI) [4] Bassa Zoltán, Buzás Sándor, Ludvig Zsuzsa, Dr. Majoros Pál, Székely-Doby András, Dr. Szigetvári Tamás (2004): Világgazdasági régiók. Perfekt kiadó [5] Rohwer, J. (1995): Asia Rising. Nicholas Brealey Publishing Limited [6] Vietor, Richard H. K. (2007): How Countries Compete. Strategy, Structure, and Government in the Global Economy. Harvard Business School Press, Boston, Massachusetts [7] Artner Annamária, Bassa Zoltán, Hernádi András, Mészáros Klára, Székely-Doby András (2002): Távol-keleti gazdaságok pozitív és negatív fejlődési tapasztalatai. MTA VKI [8] IMF, Hong Kong SAR: Meeting the Challenges of Integration with the Mainland (2004): IMF Occasional Paper 226 [9] Borkó Tamás (2005): Növekedés és versenyképesség empirikus tapasztalata két távolkeleti és egy dél-amerikai ország alapján [10] Foreign Direct Investment and Corporate Taxation: Overview of the Singaporean Experience Associate Professor Donghyun PARK [11] WTO Trade Policy Review, Singapore, Report by Government (2004): WT/TPR/G/130 [12] Lakatos Mária, Adózási ismeretek diasor 2008, adó alapfogalmak [13] IMF Working Paper WP/04/10 (2004): Singapore’s Unique Monetary Policy: How Does It Work?, Eric Parrado [14] IMF Singapore Country Report No. 08/280 (August, 2008), Staff Report [15] Two decades of macromodelling at MAS (2005): Economic Policy Department MAS [16] International Journal of Business Studies, Vol 15. No1, June 2007: pages 83 of 106 [17] Jin Ngiam Kee (1996): Singapore as Financial Center: New Developments, Challenges and Prospects, NUS [18] Margaret Liang (2005): Singapore’s Trade Policies, ASEAN Economic Bulletin Vol. 22, No. 1 pp 49-59; [19] S. M. Thangavelu and Mun-Heng Toh (NUS) (2004): Bilateral ’WTO-Plus’ Free Trade Agreements: The WTO Trade Policy Review of Singapore [20] Yunhau Liu (2007): Facing the challenges of rising China: Singapore’s responses [21] Singapore Country Conditions – Investment Climate (1-Apr-2007): Political Risk Services [22] Chiang Kao, Wann-Yih Wu… (2007): Measuring the national Competitiveness of Southeast Asian countries [23] Loo-Lee Sim, Seow-Eng Ong, Adeesh Agarwal, Ali Parsa, Ramin Keivani (2003): Singapore’s competitiveness as a global city: development strategy, institutions and business environment
[24] Tan Khee Giap, Chen Kang (2006): Enhancing Singapore’s Competitiveness: Some Fundamental Rethinking [25] Carlos D. Ramírez and Ling Hui Tan (2003): Singapore, Inc. Versus the Private Sector: Are Government-Linked Companies Different? IMF Working Paper WP/03/156 [26] Fang Feng, Qian Sun, Wilson H.S. Tong (2003): Do government-linked companies underperform? [27] James S. Ang, David K. Ding (2005): Government ownership and the performance of government-linked companies: The case of Singapore [28] Kulwanth Singh, Siah Hwee Ang (1999): Government in Business: An empirical analysis of the strategies and success of government linked corporations in Singapore [29] Mei-Lin Goh, Douglas Sikorski, Wing-Keong Wong (2001): Government Policy for Outward Investment by Domestic Firms: The Case of Singapore’s Regionalisation Strategy [30] Calvin M.L. Chan, YiMeng Lau, Shan L. Pan (2006): E-government implementation: A macro analysis of Singapore’s e-government initiatives, [31] Welling Ke and Kwok Kee Wei (2004): Successful E-Government in Singapore [32] Shirish C. Srivastava, Thompson S.H. Teo (2005): Electronic government as a guided evolution in Singapore: Vision for the world in the 21st century [33] Kris Olds (2007): Global Assemblage: Singpore, Foreign Universities, and the Construction of a “Global Education Hub” [34] Willie Tan (2003): The Development of Construction Education in Singapore [35] Poh-Kam Wong, Yuen-Ping Ho, and Annette Singh (NUS) (2007): Towards an “Entrepreneurial University” Model to Support Knowledge-Based Economic Development: The Case of the National University Singapore [36] Presentation by Pang Eng Fong (SMU) (2004): Competitiveness: The Singapore Story [37] http://hu.wikipedia.org/wiki/Hongkong [2009-04-18] [38] http://hu.wikipedia.org/wiki/Szingap%C3%BAr [2009-04-18] [39] http://en.wikipedia.org/wiki/Southeast_Asia [2009-04-18] [40] http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=201843 [2009-04-18] [41] http://delawarewatch.blogspot.com/2006/01/usa-savings-rate-is-now-at-great.html [200904-18] [42] www.kkdsz.hu/userimages/hirlev12-2.doc [2009-04-18] [43] http://textil.stfi.de/download/sites/download_script.asp?filename=233_91.doc [2009-0418] [44] http://web.kvif.bgf.hu/upload/subject/doc/20071112161103Y_bevkvg_gazdpol.pps [2009-04-18] [45] http://en.wikipedia.org/wiki/Financial_policies [2009-04-18] [46] http://en.wikipedia.org/wiki/Economy_of_Singapore [2009-04-18] [47] http://en.wikipedia.org/wiki/Inland_Revenue_Authority_of_Singapore [2009-04-18] [48] http://www.mof.gov.sg/taxation/index.html [2009-04-18] [49] http://en.wikipedia.org/wiki/Individual_income_tax_in_Singapore [2009-04-18] [50] http://en.wikipedia.org/wiki/Goods_and_Services_Tax_(Singapore) [2009-04-18]
[51] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-EK-08-002/EN/KS-EK-08002-EN.PDF [2009-04-18] [52] http://en.wikipedia.org/wiki/Singapore_Area_Licensing_Scheme [2009-04-18] [53] http://www.lta.gov.sg/motoring_matters/index_motoring_erp.htm [2009-04-18] [54] http://en.wikipedia.org/wiki/Tax_rates_around_the_world [2009-04-18] [55] http://en.wikipedia.org/wiki/Central_Provident_Fund [2009-04-18] [56] http://mycpf.cpf.gov.sg/CPF/About-Us/CPF-Stats/CPF_Stats2008q3.htm [2009-04-18] [57] http://www.mas.gov.sg/index.html [2009-04-18] [58] http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_banks_in_Singapore [2009-04-18] [59] http://hungarian.cri.cn/1/2008/11/03/2s101632.htm [2009-04-18] [60] http://en.wikipedia.org/wiki/Port_of_Singapore [2009-04-18] [61] http://hu.wikipedia.org/wiki/Versenyk%C3%A9pess%C3%A9g [2009-04-14] [62]http://www.icegec.hu/hun/kutatasi_projektek/world_competitiveness_yearbook_2008.htm [2009-03-18] [63] http://app.mti.gov.sg/default.asp?id=148&articleID=11821 [2009-04-04] [64] http://www.temasekholdings.com.sg/ [2009-04-08] [65] http://en.wikipedia.org/wiki/Temasek_Holdings [2009-04-08] [66]http://www.temasekholdings.com.sg/our_portfolio_portfolio_highlights_major_investme nts.htm [2009-04-08] [67] http://app.mti.gov.sg/data/pages/507/doc/ERC_Challenges.pdf [2009-04-17] [68] http://www.guidemesingapore.com/business/c645-singapore-company-actamendments.htm [2009-03-25] [69] http://www.abbott.com/global/url/pressRelease/en_US/60.5:5/Press_Release_0689.htm [2009-04-10] [70] http://en.wikipedia.org/wiki/E-Government [2009-04-15] [71] http://www.ecitizen.gov.sg/ [2009-04-15] [72] http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6lts%C3%A9gvet%C3%A9si_politika [2009-0420] [73] lucifer.kgt.bme.hu/pub/penzugytan/Szoradi_Makro+idoertek.pdf 6.o. [74] www.freeweb.hu/kvif/jegyz/penzugy1.doc [2009-04-20] [75] http://hu.wikipedia.org/wiki/Monet%C3%A1ris_politika [2009-04-20] [76] http://www.singapore-window.org/sw04/040812e1.htm [2009-04-21] [77]http://www.time.com/time/specials/2007/time100/article/0,28804,1595326_1615737_161 5992,00.html [2009-04-21] [78] http://www.timeshighereducation.co.uk/hybrid.asp?typeCode=243&pubCode=1 [200904-21] [79] http://www1.pm.gov.hu/ [2009-04-27]
