PENTA UNIO Oktatási Centrum

PENTA UNIO Oktatási Centrum

A bankok szerepe az automatikus információcserében és ennek hatása az adóelkerülésre

NÉV:Schıner Gábor Szak: Okleveles nemzetköziadó-szakértı Konzulens: dr. Magyar Csaba

Tartalomjegyzék 1 Bevezetı .................................................................................................................... 2 2 Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tevékenysége az információcsere területén .................................................................................................. 3 2.1 Az OECD története az automatikus információcsere területén ......................... 3 2.2 Adóügyi pénzügyi automatikus információcseréjére vonatkozó sztenderd ....... 5 3 Az Európai Unió tevékenysége az információcsere területén ................................... 9 3.1 Megtakarítási Irányelv (2003/48/EK) ................................................................ 9 3.1.1

Illetőség az egyezmények alapján ....................................................................... 10

3.1.2

Illetőség a nemzeti jogszabályok alapján ............................................................ 11

3.1.3

A kettős adózás elkerülése a gyakorlatban ......................................................... 12

3.1.4

Az információcsere szabályai .............................................................................. 12

3.1.5

Megtakarítási irányelv megjelenése a hazai jogban ........................................... 14

3.1.6

A kamatriporttal érintett adóalanyi kör .............................................................. 14

3.1.7 Adóalany-azonosítás, vizsgálati hierarchia, haszonhúzó illetőségének megállapítása, azonosító okmányok ................................................................................... 15 3.1.8

A vizsgálati hierarchia a kamatriport szempontjából:......................................... 16

3.1.9

A Megtakarítási Irányelv kamat fogalma ............................................................ 18

3.1.10

A Megtakarítási Irányelv 2014. évi módosítása .................................................. 18

3.2

4 5 6 7

Közigazdasági együttmőködési irányelv (2011/16/EU) .................................. 19

3.2.1

Az információcsere hagyományos módjai .......................................................... 20

3.2.2

Információcsere az OECD sztenderd alapján ...................................................... 21

3.2.3

Az automatikus információcsere várható előnyei .............................................. 23

3.2.4

Az információcsere tartalma, határidők.............................................................. 24

3.2.5

Az ügyfelek azonosításával kapcsolatos szabályok ............................................. 25

3.2.6

Az automatikus információcsere várható hatásai............................................... 28

Az USA tevékenysége az információcsere területén (FATCA) .............................. 30 Kritika, megoldások ................................................................................................ 33 Összefoglalás, jövıkép, hatások .............................................................................. 37 Irodalomjegyzék ...................................................................................................... 39 1. számú melléklet: Szerzıi Nyilatkozat…………………………………………..41

1 Bevezetı Az államok az adóbevételeik növelésében érdekeltek, amíg az adózókat ezzel ellentétes célok mozgatnak. Az ellentét a gazdasági válság nyomán egyre erısödött és az államok egyre több eszközt vetettek/vetnek be az eltitkolt jövedelmek felkutatására. Ilyen eszköz például a magánvagyon felkutatása, amelynek egy része bankszámlákon, befektetésekben a banktitok által védett helyeken van. A globalizáció, a gazdasági világválság és a technológia fejlıdése is mind abba az irányba mutat, hogy a jövedelemáramok és az adóztatás átlátható, ellenırizhetı legyen valamint elvárás, hogy ehhez a jelenleg elérhetı legfejlettebb technológiákat használjuk fel. Mindezek kikényszerítik az automatikus információcsere bevezetését. Az „online pénztárgépek” korában nem tartható fenn az az állapot, hogy a pénzintézeteknél meglévı értékes információk az adóhatóságok számára rejtve maradjanak a banktitokra hivatkozva. Természetesen nem csak a banktitok és a közérdek fontossági sorrendjének megítélése szabhat gátat a megfelelı információcserének, hanem a gazdasági és politikai akarat megléte vagy éppen hiánya illetve az egyes érdekcsoportok erıviszonyainak alakulása is. A jelenlegi kiélezett gazdasági versenyben különös jelentıségőnek ítélem annak megvizsgálását, hogy a pénzintézeteknél meglévı értékes információkat milyen eszközökkel és milyen hatékonysággal lehet felhasználni olyan fejlett technológiai szint mellett, amelyben az információcserének nem lehetnek technikai akadályai. Az információcsere mellett elkötelezett erıknek nem csak az ellenérdekő felekkel kell megküzdeniük, hanem az alábbi alapvetı jogokat sem sérthetik meg. Ilyen alapvetı jogok pl. a következık: • a magánélethez való jog (pl. banki adatok alapján politikai, vallási nézetekre lehet következtetni), • a személyes adatok védelméhez való jog (kérdésként merül fel, hogy mi biztosítja, hogy az adatokat csak adózási célokra fogják felhasználni), • az egyenlı elbánáshoz és a diszkriminációmentességhez való jog (felmerül a kérdés, hogy nem eredményez-e ez a fajta adatszolgáltatás, adatcsere nemzeti alapon történı megkülönböztetést), • Védelemhez való jog (kérésre történı információszolgáltatás esetén nem lehet figyelmeztetni az adózót az adatkérésrıl). 2

2 Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tevékenysége az információcsere területén 2.1 Az OECD története az automatikus információcsere területén A Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Cooperation and Development, OECD) egy olyan globális nemzetközi gazdasági szervezet, amely azzal a céllal jött létre párizsi székhellyel, hogy segítse a tagállamokat a legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában, összehangolja a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi tevékenységeket. Magyarország 1996-ban csatlakozott. Az OECD jogelıdjét az Európai Gazdasági Együttmőködési Szervezetet (OEEC) 1948ban alakították a Marshall-terv végrehajtására. A terv megvalósítása során szerzett értékes tapasztalatokra és szakértelemre alapozva 1961-ben tizennyolc ország részvételével megalakították az OECD-t. A jelenleg már 34 taggal rendelkezı szervezet a fenntartható gazdasági növekedés, a magas szintő foglalkoztatottság, a liberális kereskedelem és tıkemozgás elımozdítása, az életszínvonal növelése, a pénzügyi stabilitás megırzése valamint mindezeken keresztül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erısítése érdekében munkálkodik. Mára a szervezet a fejlett országok egyik legfontosabb gazdasági érdekegyeztetı fórumává vált. Az OECD fennállása alatt számos irányelvet, szabványt, ajánlást, modellegyezményt, nyilatkozatot dolgozott ki, amelyeket a világ sok országa kötelezı jellegő szabályként adaptált. A szervezet ugyanakkor nem rendelkezik szankcionálási lehetıségekkel, eszközeként csupán a rábeszélés vagy a nyomásgyakorlás merülhet fel. Az OECD az adóztatás témakörével is foglalkozik. Nevéhez főzıdik a kettıs adóztatással kapcsolatos modellegyezmény és a kapcsolódó kommentár megalkotása és folyamatos fejlesztése. Az OECD céljai közt szerepel az átlátható adózás megteremtése, az adóelkerülés visszaszorítása, a kettıs adóztatás és az aluladóztatás elkerülése. Rendszeresen

közzé tette azon

országok

listáját,

amelyek

nem

hajlandóak

együttmőködni az átlátható adózás és az információcsere területén. 2009 májusában tulajdonképpen megszőnt az OECD „együtt nem mőködı adóparadicsomokról” vezetett fekete listája, miután utolsó három államként Liechtenstein, Andorra és Monaco is kötelezettséget vállalt a hatékony információcsere biztosítására.

3

1. táblázat: Az OECD tagállamai és a szervezethez történı csatlakozásuk éve Az OECD tagállamai és a szervezethez történı csatlakozásuk éve A taggá válás éve Az ország neve Ausztria Belgium Dánia Egyesült Államok Egyesült Királyság Franciaország Görögország Hollandia Izland Alapító országok Írország (1961) Kanada Luxemburg NSZK, ma Németország Norvégia Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Svájc Törökország 1964 Japán 1969 Finnország 1971 Ausztrália 1973 Új-Zéland 1994 Mexikó 1995 Csehország 1996 Magyarország 1996 Lengyelország 1996 Dél-Korea 2000 Szlovákia 2010 Chile 2010 Szlovénia 2010 Izrael 2010 Észtország forrás: http://www.ksh.hu/szamlap/hivatas_oec.html Meg kell említeni az agresszív adótervezés során a nyereség másik államba való áthelyezésébıl eredı társasági adóalap amortizációja ( Base Erosion and Profit Shifting, BEPS) elleni OECD akciótervet. A cél megakadályozni, hogy a nyereség a gazdasági tevékenység végzésének államától eltérı államba kerüljön át, hogy ott végül alacsonyabb adót viseljen. A BEPS akcióterv célja, olyan adózási instrumentumok kifejlesztése, amelyek a gazdasági tevékenység adóztatását biztosítják az egyébként ún.

4

„kettıs nem-adóztatási” helyzetekben, valamint olyan mechanizmusok kifejlesztése, amelyek képesek az agresszív adótervezési stratégiák felismerésére és jelzésére.1 Dolgozatom témájául választott információcsere területén is komoly munkát végez az OECD. Már a modellegyezmény is tartalmaz elıírásokat az információcserére (25. cikk) és egyeztetı eljárásokra (26. cikk) vonatkozóan. Ha a Magyarország által kötött modellegyezményeket vizsgáljuk, akkor is megfigyelhetjük, hogy az idıben késıbb kötött egyezmények szélesebb körő jogosultságot biztosítanak az adóhatóságok részére az információcsere területén.2 Az 1976-ban kötött magyar-osztrák egyezményben a 25. cikk csak a „szükséges tájékoztatás” megadására szorítkozik, amíg a 2003-as magyar-svájci egyezmény már az „elıreláthatólag fontos” információk megadását biztosítja.3 Ahogy a világ egyre jobban globalizálódik, egyre egyszerőbbé válik az adózók számára, hogy az adóilletıségük országából pénzügyi intézményeken keresztül egy másik országba helyezzék át a befektetéseiket. Óriási pénzösszegeket tartanak offshore számlákon és menekítenek ki az illetıség szerinti államokból adózatlanul. Az adóelkerülés az egész világon komoly probléma OECD és nem OECD, fejlett és fejletlen, kicsi és nagy országoknak egyaránt. Az országoknak közös érdekük az adóelkerülés

elleni

küzdelem,

amelynek

fontos

eszköze

az

adminisztrációs

együttmőködéshez szükséges közös rendszer felállítása, mőködtetése. Az OECD története során többféle lépést tett az információcsere érdekében. Az adózás területén nagyobb kooperációt szorgalmaz és folyamatoson fejleszti az információcsere különbözı formáit (kérésre történı, spontán és automatikus információcsere).

2.2 Adóügyi pénzügyi automatikus információcseréjére vonatkozó sztenderd 2013 április 9-én Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság bejelentette szándékát, hogy létrehozzanak egymás között egy információcserét, amely az USA külföldi számlák adómegfelelésére vonatkozó 1

http://www.mnb.hu/A_jegybank/eu/mnbhu_eu_oecd_1 2 http://www.step.org/sites/default/files/Branches/hungary/apr_2015/bekes2.pdf Dr. Békés Balázs: Az információcsere és -áramlás nemzetközi aspektusai 3 1976. évi törvényerejő rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kettıs adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadó területén Bécsben, 1975. február 25-én aláírt egyezmény kihirdetésérıl 2013. évi CLXIII. törvény Magyarország és a Svájci Államszövetség között a jövedelem- és vagyonadók területén a kettıs adóztatás elkerülésérıl szóló, Budapesten, 2013. szeptember 12-én aláírt Egyezmény kihirdetésérıl

5

törvényhez (Foreign Account Tax Compliance Act továbbiakban: FATCA) lenne hasonló. Ehhez a szándékhoz hamarosan számos ország, köztük hazánk is csatlakozott. A következı mérföldkı volt, amikor a G20-ak vezetıi a 2013. szeptember 13-i csúcstalálkozójukon elfogadták az automatikus információcserére vonatkozó teljesen globális modellt, amelyre az OECD tett javaslatot. Az OECD Tanácsa 2014. július 15-én hagyta jóvá az adóügyi pénzügyi információk automatikus információcseréjére vonatkozó sztenderdet (továbbiakban Sztenderd), amelyet a G20-ak pénzügyminiszterei is aláírtak szeptemberben. 2014 októberében az Európai Unió 28 tagállama politikai megállapodásra jutott a Sztenderd szabályainak átvételére a Közigazgatási Irányelv módosítása útján. A Sztenderd 3 fı részbıl áll. Az elsı rész egy összefoglalás, amelyet a hatáskörrel rendelkezı hatóságok modell megállapodása (Model Competent Authority Agreement, Model CAA) követ. Ez a megállapodás tartalmazza az információcserére vonatkozó részletes szabályokat. Az egyes országok adóhatóságainak külön-külön meg kell kötniük ezt a típusú megállapodást. A CAA modell-megállapodáson kívül a második rész tartalmazza az átvilágítási és egységes jelentési szabályokat (Common Reporting and Due Diligence Standard, CRS) is. A harmadik részben található a kommentár. A dokumentum hét mellékletet is tartalmaz.4 A Sztenderd G20-ak által történı elfogadását követıen még 2014 októberében 51 állam írt alá a multilaterális államközi egyezményt a Berlinben 105 ország részvételével tartott Átláthatóságról és Adóügyi Információcserérıl szóló Globális Fórumon. Kiemelendı, hogy az 51 államból 38 miniszteri szinten képviseltette magát.5 Az OECD, a G20-ak, az EU tagállamok és a további számos csatlakozott ország aktív részvétele jelzi ezen új automatikus információcsere fontosságát és a résztvevık politikai elkötelezettségét az adózás átláthatóságának megteremtése és az adóelkerülés elleni küzdelem mellett. Az elkötelezettség mögött a csatlakozott országok választópolgárainak egyre fokozódó elvárása is meghúzódik. Arra a kérdésre, hogy az információcsere milyen gazdasági célokat vagy gazdasági érdekcsoportokat fog szolgálni a jövıbeni tıkemozgások és adóhatósági megállapítások adják majd meg a választ.

4 5

http://www.oecd.org/tax/transparency/statement-of-outcomes-gfberlin.pdf http://www.oecd.org/tax/exchange-of-tax-information/mcaa-signatories.pdf

6

Az automatikus információcsere során pénzintézetektıl származó adatokhoz – számlára vonatkozó és személyes adatokhoz is – jutnak el a résztvevı országok adóhatóságai. Az adatcsere évente egy alkalommal történne. Számlaadatok szempontjából az adatcsere kiterjed a kapott kamatra és osztalékra, a számlaegyenlegre és a biztosításokból származó jövedelmekre valamint az eladásból származó bevételekre. Kötelezı lesz átadni a személyes adatokat is, így a név mellett a lakcímet vagy tartózkodási helyet, adóazonosításra alkalmas azonosítót és a születési helyet. Az adatszolgáltatási kötelezettség nem csak a bankokra terjed ki, hanem más pénzügyi intézményekre is mint például befektetési szolgáltatókra, biztosítókra, letétkezelıkre. Adatszolgáltatási kötelezettség alá esnek a magánszemélyek és nem magánszemélyek által fenntartott számlák, ideértve az alapok és trösztök által használt számlákat is.

A CRS-hez csatlakozott országokat három csoportra lehet osztani az alapján, hogy mikor kezdik el az ügyfél-azonosítást illetve mikor küldik ki az elsı riportot. Az elsıként csatlakozott ún. „early adopters” országok az alábbiakra vállaltak kötelezettséget. • „Meglévı” számláknak tekintik a 2015. december 31-én nyitva lévı számlákat. Az ezt követıen nyitott számlák „új” számláknak tekinthetık. Az „új” számlanyitási folyamat során megállapítják és rögzítik az adózás országa adatot. • 2016. december 31-ig befejezıdik a „nagy értékő meglévı” számlák átvilágítása, míg a „kis egyenlegő meglévı” számlák (az egyenleg értéke kisebb, mint 1 millió USD) és nem magánszemélyek által nyitott számlák átvilágítását 2017. december 31-ig fejezik be. • Az elsı információcsere 2017. szeptember 30-ig fog megtörténni a magánszemélyek „magas egyenlegő meglévı” és az „új” számlái tekintetében. • A magánszemélyek „meglévı alacsony egyenlegő” számlái és a nem magánszemélyek számlái tekintetében az információcsere legkésıbb 2018. szeptember végéig meg fog valósulni. A második csoportba Ausztria tartozik, aki az ügyfél átvilágítást 2016 októberében fogja elkezdeni, az elsı riportot pedig 2017 szeptemberében fogja kiküldeni. A harmadik csoportba tartozik az összes többi csatlakozott ország, mint pl. Oroszország, Kína, Hong Kong, Szingapúr, Ausztrália, Albánia stb. İk az ügyfél

7

átvilágítást 2017 januárjában fogják megkezdeni, az elsı adatszolgáltatás határideje pedig 2018 szeptembere.6 A Sztenderd részletes szabályait ebben a fejezetben nem ismertetem, mert azokat Európai Unió átültette a saját szabályozásába. Így a részletszabályokat az EU tevékenységével foglalkozó fejezet tartalmazza.

6

http://www.oecd.org/tax/transparency/AEOI-early-adopters-statement.pdf

8

3 Az Európai Unió tevékenysége az információcsere területén Az Európai Unióban az automatikus információcserére vonatkozóan két irányelvi szintő szabályozás van életben. Ezek a Megtakarítási Irányelv és a Közigazgatási együttmőködési Irányelv. Ebben a fejezetben az említett két irányelv által szabályozott információcsere módozatokat vizsgálom.

3.1 Megtakarítási Irányelv (2003/48/EK) Elsıként ismertetem magyar szemszögbıl a kamat és árfolyamnyereség típusú jövedelmek általános adóztatási elveit és ezt követıen mutatom be, hogy a megtakarítási irányelv milyen változásokat eredményezett.

A kamat és árfolyamnyereség adót a belföldi (magyar) illetıségő magánszemélyek a belföldi és a külföldi forrásból származó jövedelmeik után kötelesek megfizetni. A kamatjövedelmek és az árfolyamnyereség típusú jövedelmeket és azok adóztatását Magyarországon a Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban Szja tv.) szabályozza. Az Szja tv. 2. § (4) bekezdése a belföldi magánszemélyek

részére

teljes

körő

adókötelezettséget

ír

elı

(belföldiek

világjövedelmeit adóztatja). Ezzel szemben a külföldi illetıségő magánszemélyek csak a magyarországi forrásból származó jövedelmeik után adóztathatók Magyarországon a kettıs adózást kizáró egyezmények által megadott korlátok között (korlátozott adókötelezettség). Egyáltalán nem adóztatható Magyarországon a külföldi illetıségő magánszemély külföldi forrásból származó jövedelme után (pl. az osztrák adóilletıségő személy Romániából származó kamatjövedelme). Megjegyzendı, hogy a megtakarítási irányelv alapján az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjed a külföldiek külföldrıl származó kamatjövedelmeire is. Abban az esetben, ha az adott országgal van Magyarországnak egyezménye a kettıs adózás elkerülésérıl, akkor az egyezmény feltételei szerint kell megállapítani az adókötelezettséget. Egyezmény hiányában az Szja. törvény feltételei az irányadók. Eddigiekbıl következik, hogy az adóilletıség megállapítása különös jelentıséggel bír olyan országok esetében, amely országok rendelkeznek egyezménnyel. 9

3.1.1 Illetőség az egyezmények alapján Kiindulási pont, hogy abban az országban van az illetıség, ahol a lakóhely, vagy a tartózkodási hely van. Az egyezmények szempontjából nem létezik kettıs illetıség, így az ellentmondásos adatokkal az alábbi vizsgálati hierarchiát addig kell elvégezni, amíg egyértelmően meg nem állapítható az illetıség állama.

1. Elsıdlegesen az állandó lakóhely határozza meg az illetıséget. (A fogalmakat a szerzıdı államok nemzeti jogszabályai alapján kell elbírálni. Magyarországon ezeket a fogalmakat az Adózás rendjérıl szóló 2003. évi XII. törvény (továbbiakban Art.) határozza meg. Állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik.) 2. Ha mindkét államban van állandó lakóhely, akkor a létérdek központja határozza meg az adóilletıséget. Létérdek központja, ahova a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok főzik. 3. Amennyiben nem határozható meg, hogy a természetes személy létérdekeinek központja melyik államban van, úgy a természetes személy abban az államban tekintendı illetıséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van. Szokásos tartózkodási hely ahol naptári éven/ adóéven/ bármely 12 hónapon belül legalább 183 napot tartózkodik (nem feltétlen egybefüggıen és a ki és beutazás napját egész napnak kell számítani). 4. Amennyiben mindkét államban van, vagy egyik államban sincs szokásos tartózkodási helye, akkor az állampolgárság határozza meg az illetıséget. 5. Amennyiben

kettıs

állampolgár

vagy

egyik

szerzıdı

államnak

sem

állampolgára, a két állam illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel egyeztetı eljárásban döntenek 6. Ha a nem természetes személy mindkét szerzıdı államban illetıséggel bír, akkor abban a szerzıdı államban tekintendı illetıséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

10

3.1.2 Illetőség a nemzeti jogszabályok alapján Egyezmény hiányában a belföldi jogszabályok szerint kell elbírálni a személy illetıségét, amely természetes személy esetén az Szja. tv. alapján, nem természetes személy esetén a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tao. tv.) alapján határozható meg.

Illetıség az Szja tv. alapján: • A belföldi illetıség megállapítása az állampolgárságon alapul. Az a belföldi, akinek magyar az állampolgársága, kivéve ha egyidejőleg más államnak is állampolgára és belföldön nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. A kettıs (többes) állampolgárságúaknál az utóbbi feltételek közül bármelyik megléte önmagában elegendı, ami azért lényeges, mert pl. az állandó lakóhely alapján nem mindig dönthetı el az illetıség helye. Mivel az adókötelezettség a törvény szerint adóévre vonatkozik, így az illetıséget is az adóévre vonatkoztatva kell meghatározni, ugyanakkor a lakóhely megállapítása szükségszerően adott idıpont(ok)ban esetleg idıszakokban lehetséges. • Belföldi illetıségő továbbá állampolgárságától függetlenül 1. a letelepedési engedéllyel rendelkezı külföldi állampolgár, 2. a hontalan, 3. az, aki csak kizárólag belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, 4. az akinek a létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, 5. az, akinek a szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel és létérdekei központja sem állapítható meg.

A Tao tv. alapján belföldi személynek minısül a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, személyi egyesülés, egyéb szervezet és az szja tv. alapján belföldinek minısülı magánszemély. Belföldi illetıségő adózónak minısül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld.

11

3.1.3 A kettős adózás elkerülése a gyakorlatban Ahol a magánszemélynek adóilletısége van, annak az államnak (illetıség állama) korlátlan az adóztatási joga, míg annak az államnak, amelyben nincs illetısége, de ahonnan jövedelmet szerez (forrásország) a magánszemély csak korlátozott az adóztatás joga. Pl. magyar illetıségő magánszemély ausztráliai kötvény kamatát az ausztrál állam, mint forrás ország csak 10 % forrásadóval adóztathatja, míg a magyar állam a teljes 16% Szja-ra igényt tarthat, azzal, hogy magyar adóba az ausztrál adó beszámítható, vagy fordítva az ausztrál adóalanytól a magyar bank csak 10% szja-t vonhat le, míg Ausztráliában korlátlan mértékő adót állapíthatnak meg, amibe a magyar adó beszámítható. A kifizetıknek az Szja tv. egyébként elıírja, hogy az általuk fizetett jövedelembıl (kamat, osztalék) a forrásország szerinti (magyar) adót úgy állapítsák meg, hogy a külföldön levont adót a forrásország adójába beszámítsák maximum az egyezményben meghatározott mértékig vagy egyezmény hiányában a magyar adó nem lehet kevesebb 5 %-nál. Annak érdekében, hogy a megállapított külföldi adóilletıség alapján a Kifizetı az adóegyezmények szerint eljárhasson (pl. éljen a beszámítással, vagy egyáltalán ne vonjon adót) az adóalanynak illetıségi igazolással kell „megerısítenie” a megállapított külföldi illetıséget.

A

jövedelemben

részesülı

minden

adóévben

köteles

gondoskodni

az

illetıségigazolásáról annak az országnak az adóhatóságától, ahol a fenti szabályok alapján adóilletıséggel rendelkezik. (Adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. tv. 4. sz. melléklet)

Az

illetıségigazoláson

túlmenıen

az

egyezmények

haszonhúzói

nyilatkozatot is elıírhatnak (az egyezmény az adóztatást a haszonhúzó személyéhez köti).

3.1.4 Az információcsere szabályai Mielıtt bemutatom, hogy a Megtakarítási Irányelv hogyan módosítja a fent részletezett adókötelezettséget,

összefoglalom

az

Irányelvvel

kapcsolatos

legfontosabb

információkat. Az EU a világon elsıként vezette be az automatikus információcsere intézményét 2005ben de csak a jövedelmek egy meghatározott körére, a kamatjövedelmekre. A 12

megtakarítási irányelv (Megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv) értelmében a tagállamok és néhány további csatlakozott ország (pl. Svájc, Jersey, Andorra, Liechtenstein stb.) (továbbiakban EU+ államokként hivatkozok rájuk) automatikusan megosztják egymással az területükön illetıséggel nem bíró személyek által kapott kamatokra vonatkozó információkat (továbbiakban kamatriportként hivatkozom erre az információcserére). Ausztria, Belgium, Luxemburg kivétel volt az információcsere tekintetében, ık átmenetileg a forrásadóztatást alkalmazhatták. A forrásadó mértéke 2005. július 1.2008. június 30. között 15 %, 2008. július 1. – 2011. június 30. között 20 %, 2011. július 1-tıl 35 % volt. A levont adóból a két ország „osztozott”: 25 % forrásadó országát, 75 % pedig a levonással érintett haszonhúzó személy illetısége szerinti államot illette. A forrásadóztatásról az adatszolgáltatásra legkorábban Belgium tért át 2010. január 1-jével. İt követte Luxemburg 2015. január 1-jétıl. Ausztria még 2016ban is alkalmazni fogja a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv szerinti „átmeneti” forrásadót, ami alól kivételt képez a számlák azon köre, amely esetében az adatszolgáltatásra 2017-ben már a közigazgatási együttmőködésrıl szóló irányelv hatálya alatt kerül majd sor. Ausztria ugyanis a módosított közigazgatási együttmőködésrıl szóló irányelvet a legtöbb esetben egy évvel késıbb kezdi majd alkalmazni, és a késedelem mértéke az esetek nagy részében egy év. Az irányelv 2014. december 9-i módosításakor Ausztria kötelezettséget vállalt arra, hogy a számlák egy korlátozott körérıl (csak a 2016. október 1. és 2016. december 31. közötti idıszakban nyitott új számlák) már 2017-ben megkezdi az információcsere alkalmazását, míg a többi számla vonatkozásában igénybe veszi az egy éves haladékot. Ezért a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelvet Ausztria általában véve egy évvel tovább köteles alkalmazni, ami alól kivételt képeznek azok a számlák, amelyek esetében az adatszolgáltatásra 2017-ben már a közigazgatási együttmőködésrıl szóló irányelv hatálya alatt kerül majd sor.7 A cél az, hogy az EU tagállamok és az irányelvhez csatlakozó nem EU országok polgárai a megtakarításaikból külföldön keletkezı kamat típusú jövedelmeik után ténylegesen az illetıségük államában adózzanak, azaz a kamatot fizetı ország (forrásország) adóztatásának jogát korlátozza az irányelv. Az OECD egyezmények részleges adóztatási jogot hagytak a forrásországnál de ezt a Megtakarítási irányelv a

7

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2015:0129:FIN:HU:PDF

13

csatlakozott országok tekintetében felülírta. A cél elérése érdekében a kamatot fizetı ország bankjai az adóhatóság közbeiktatásával jelentést küldenek a haszonhúzó illetısége szerinti ország adóhatóságának az általuk külföldi személy haszonhúzónak kifizetett kamatjövedelmekrıl.

3.1.5 Megtakarítási irányelv megjelenése a hazai jogban Az Art. 7. számú melléklete határozza meg a magyarországi kifizetık által EU tagállamban vagy a csatlakozott államokban (továbbiakban „EU+ államban”) illetıséggel rendelkezı külföldi haszonhúzóknak fizetett kamatokra vonatkozó adatszolgáltatás tartalmi és eljárásjogi részleteit. A kamatriport az Szja törvénytıl független értelmezéseket alkalmaz a kamatra, a kamatjövedelemre, a kifizetıre és a haszonhúzóra. A kamatjövedelemben részesülık azonosítási szabályaiban is eltér az Szja törvénytıl, saját azonosítási szabályait a Pénzmosás megelızésérıl szóló törvény rendelkezéseire alapozza. Az Szja tv. adómentességet határoz meg a kamatriportolási kötelezettség alá esı kamatjövedelemre vonatkozóan. A két jogszabály együtt kezelendı. A kamatadómentesség meghatározásában elsıbbséget a kamatriport élvez. Amennyiben valakirıl és valamirıl kamatriportolási kötelezettség áll fenn, akkor kamatadó nem alkalmazható. Fordítva a szabály nem alkalmazható. Kamatriportot az adóéven belül január 1. és december 31. között kifizetett, vagy jóváírt kamatokról kell készíteni természetes személy esetén adóévet követı év január 31-ig szervezet haszonhúzó esetén, március 20-ig.

3.1.6 A kamatriporttal érintett adóalanyi kör •

Természetes személy haszonhúzók, akik EU+ államban bírnak illetıséggel.

Kivéve ha igazolják, hogy: •

a kamatot nem a javukra fizették ki, mert ık maguk is kifizetıként jártak el, vagy

•

jogi személy képviseletében jártak el, vagy

•

illetıségük szerinti tagállamban társasági adónak alanyai, vagy 14

•

meghatározott kollektív befektetési forma, vagy annak minısülı szervezet képviseletében járnak el és közlik a szervezet nevét és címét, és amelyrıl a juttató adatot szolgáltat vagy

•

haszonhúzó képviseletében jár el és közli annak nevét és címét a kifizetı számára.

•

Azon szervezetek, amelyek EU+ államban bírnak illetıséggel, és amelyek

haszonhúzó

természetes

személy

tagjainak

közvetlenül

kamatot

juttatnak.

Kivéve, ha hitelt érdemlıen igazolja a szervezet, hogy: •

jogi személy, vagy, hogy

•

illetısége szerinti államban társasági adónak alanya, vagy, hogy

•

meghatározott kollektív befektetési formaként mőködik, vagy

•

illetısége szerinti tagállam hatósága által kiállított igazolás alapján igazolja, hogy ilyen alapnak minısül.

A Megtakarítási Irányelv országaiban léteznek olyan speciális szervezeti formák, amelyek ún. személyegyesítı társaságként mőködnek, és amely formák a magyar cégjogban nem ismertek. Ezek úgy adóznak, hogy azt a kamatot, amelyet a szervezet kap meg formailag, gyakorlatilag a szervezet magánszemély tagjai adózzák le a személyi jövedelemadózás keretében. Az adatszolgáltatás ezen szervezetekre irányul. A fenti meghatározásból következıen nem alanyai a kamatriportnak azon természetes személyek illetve szervezetek, akiknek/ amelyeknek az illetısége magyar, vagy kívül esik az EU+ államokon.

3.1.7 Adóalany-azonosítás, vizsgálati hierarchia, haszonhúzó illetőségének megállapítása, azonosító okmányok Adóalany-azonosításra eltérı szabályt határoz meg a törvény a 2004. január 1. elıtt nyitott számlák és ezt követıen nyílt számlák esetében.

A 2004. január 1. elıtti szerzıdés, ügylet esetén az azonosítást: • név, • állandó lakóhely, • szokásos tartózkodási hely feltüntetésével és 15

• a Pmt szerint egyébként rendelkezésre álló adatok alapján kell elvégezni. A 2004. január 1. utáni szerzıdés vagy ügylet esetén az azonosítás: • az elıbbieken túl • az illetıség tagállama szerinti adóazonosító szám feltüntetésével, • a bemutatott útlevél, vagy személyazonosító igazolvány alapján történik. Amennyiben az állandó lakóhelyet vagy a szokásos tartózkodási helyet az útlevél, vagy személyazonosító igazolvány nem tartalmazza, akkor egyéb, hatóság által kiállított okirat (pl. illetıségi igazolás) hiteles magyar fordítása alapján kell megállapítani az illetıséget. Ha az útlevél nem tartalmazza az adóazonosító jelet, akkor helyette azonosítási adatként a születési helyet és idıt kell megadni. Az illetıséget ebben az esetben is vizsgálati hierarchiában kell elvégezni, ami azt jelenti, hogy amennyiben a hierarchiában elırébb álló adattal rendelkezünk, de a hierarchiában késıbb lévı adat azzal ellentmondásban van, akkor az elıbbre lévı adatot kell figyelembe venni.

3.1.8 A vizsgálati hierarchia a kamatriport szempontjából: 1.

A haszonhúzó illetıségét állandó lakóhelye, ennek hiányában szokásos

tartózkodási helye határozza meg. 2.

Ha tagállami hatóság által kibocsátott útlevéllel vagy személyazonosító

igazolvánnyal rendelkezı haszonhúzó állandó lakóhelye vagy ennek hiányában szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg vagy állítása szerint az Európai Közösség egyik tagállamában sem bír illetıséggel, akkor a kifizetı az illetıséget a hitelesen magyarra fordított illetıségigazolás alapján állapítja meg. A gyakorlatban külön figyelmet igényel, hogy a Megtakarítási irányelv alapján az illetıség megállapításához tehát követelmény az illetıség igazolás hiteles fordítása. Ugyanakkor az Art. 4. sz. melléklete szerint elfogadható a magyar vagy angol nyelvő illetıség igazolás valamint az illetıség igazolásról készített szakfordítás is. 3.

Illetıségigazolás hiányában a haszonhúzó illetısége szerinti országnak az

útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállam minısül. 16

Az illetıséget a kamat jóváírásakor/kifizetésekor hatályos adat alapján kell megállapítani. Ha a haszonhúzó adatai az elsı azonosítása és a kifizetés között változatlanok, akkor nem kell újra megállapítani az illetıséget, hiszen az azonosításkor megállapított illetıség alapján lehet eldönteni, hogy riportolás alá esik-e az adóalany illetve annak kamata. Amennyiben az adatok megváltoztak, akkor a kifizetéskor hatályos adatok alapján ismét meg kell állapítani az illetıséget. A kamatfizetés/jóváírás után történt adatváltozások nem határozhatják meg a kamatfizetéskori illetıséget.

A kamatriportolás alá esı külföldi szervezetek azonosítására vonatkozó adatok körét, az azonosítás és illetıség megállapítás módját nem határozza meg a törvény, így abban a Pmt. elıírásaira lehet támaszkodni. A Pmt. a külföldi szervezetek azonosítására az alábbiakat írja elı: 7. § (1) A szolgáltató köteles a 6. § (1) bekezdésében meghatározott esetben az ügyfelet, annak meghatalmazottját,

a

rendelkezésre

jogosultat,

továbbá

a

képviselıt

azonosítani

és

személyazonosságának igazoló ellenırzését elvégezni. (…) (2) A szolgáltató az azonosítás során legalább az alábbi adatokat köteles rögzíteni: b) jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet ba) nevét, rövidített nevét, bb) székhelyének, külföldi székhelyő vállalkozás esetén magyarországi fióktelepének címét, bc) cégbírósági nyilvántartásban szereplı jogi személy esetén cégjegyzékszámát, egyéb jogi személy esetén a létrejöttérıl (nyilvántartásba vételérıl, bejegyzésérıl) szóló határozat számát vagy nyilvántartási számát. (3) A szolgáltató az azonosítás során a (2) bekezdésben meghatározott adaton kívül - ha erre az ügyfél és az üzleti kapcsolat, ügyleti megbízás azonosításához az üzleti kapcsolat vagy ügyleti megbízás jellege és összege, valamint az ügyfél körülményei alapján a 33. §-ban foglalt belsı szabályzatban rögzített eljárás eredménye alapján, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelızése és megakadályozása érdekében szükség van - az alábbi adatokat rögzítheti: (…) b) jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet ba) fıtevékenységét, bb) képviseletére jogosultak nevét és beosztását, bc) kézbesítési megbízottjának az azonosítására alkalmas adatait.

17

3.1.9 A Megtakarítási Irányelv kamat fogalma 1. Általános szabály: követeléssel összefüggésben jóváírt, vagy kifizetett kamatról kell jelentést készíteni. Ilyen különösen az állampapírból (pl. államkötvény, DKJ), kötvénybıl és adósságlevélbıl származó kamat. De nem tartozik ide a késedelmi kamat. 2. Az

1.

pontban

meghatározott

követelések

átruházásakor,

beváltásakor,

visszaváltásakor felhalmozott vagy tıkésített kamat. 3. Kamatnak kell tekinteni meghatározott kollektív befektetési forma által közvetlenül teljesített kamatfizetést is. Kamat továbbá más EU+ államban illetıséggel bíró szervezet haszonhúzó tagjainak közvetve juttatott kamatjövedelem. 4. Kamatnak minısül a 3. pontban meghatározott instrumentumok átruházásából, beváltásából és visszaváltásából származó jövedelem, ha vagyonukat a tv. által elıírt befektetésbe feketetik legalább 25 %-ban. Az Szja törvénnyel ellentétben az 1.-és 2. pontokban nem tesz kivételt a törvény a külföldi értékpapírokkal. Tehát függetlenül attól, hogy külföldi szerzett jövedelmet külföldön, akkor is riportolni kell az eladásról és a kamatfizetésrıl is. A kamatriport alá esı ügyletekrıl a törvény nem ír elı kötelezıen összesített igazolás kiállítási kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy az adatszolgáltatással érintett kamatjövedelmekrıl nem kötelezı összesített jövedelemigazolást kiadni. Ez gyakorlati problémát jelenthet elsısorban az adatszolgáltatással érintett természetes személyek számára a bevallásuk összeállítása során.

3.1.10

A Megtakarítási Irányelv 2014. évi módosítása

A módosításra azért volt szükség, mert az irányelv hatálya csak a közvetlenül az Unióban illetıséggel rendelkezı természetes személyeknek fizetett kamatra terjed ki. Egy közbensı szervezet vagy jogi konstrukció közbeiktatásával megkerülhetı az irányelv. Az adófizetés is elkerülhetı, ha az adott szervezet vagy jogi konstrukció olyan joghatóság alá tartozik, ahol ezen szervezet vagy jogi konstrukció számára fizetett jövedelem adóztatása nem biztosított. Ezért az átláthatósági („look-through”) megközelítést kell alkalmazni az olyan szervezetek és jogi konstrukciók részére történı kifizetések esetén, amelyek olyan országokban vagy területen telepedtek le, vagy 18

rendelkeznek tényleges ügyvezetési hellyel, ahol az irányelv vagy az azzal egyenértékő intézkedések nem alkalmazandók. A módosított irányelv melléklete tartalmaz egy listát a harmadik országok szervezeteirıl és jogi konstrukcióiról (Pl.: Seychelles-szigetek esetén jelenteni kell a helyi vagy külföldi jog által szabályozott vagyonkezelı társasággal és az International business company-vel kapcsolatos adatokat). A bankoktól a pénzmosás elleni EU szabályok már évek óta megkövetelik a tényleges tulajdonosokra kiterjedı ügyfél-azonosítást. Ezen információ felhasználásával az „offshore” cégeken keresztül EU országban illetıséggel bíró magánszemélyeknek kifizetett kamatokról kell majd adatot szolgáltatni. A módosítás következményeként ezeket az ügyféladatokat és kapcsolódó számlainformációkat elsı alkalommal a 2017-es évrıl kell majd riportolni. A

módosítás

az

EU-tagállamokban

alapítható

speciális

szervezetekrıl

és

intézményekrıl is tartalmaz egy felsorolást, amelyek esetében a tényleges tulajdonost kell figyelembe venni az adatszolgáltatás érdekében (pl.: Magyarország esetén a vagyonkezelı társaság, Ausztria esetén az Offene Gesellschaft (OG), Offene Handelsgesellschaft

(OHG),

Kommanditgesellschaft

(KG),

Gesellschaft

nach

bürgerlichem Recht. illetve a vagyonkezelı társaság szerepel a listán.) Az Megtakarítási irányelv módosítása a kamat fogalmát is kiegészítette és így a kamattal egyenértékő jövedelmet generáló instrumentumok is az Irányelv hatálya alá kerültek. Azon életbiztosításokat is az Irányelv hatálya alá vonták, amelyek hozamgaranciát biztosítanak vagy hozamuk legalább 40 %-ban függ az Irányelv hatálya alá tartozó instrumentumok hozamától. A fenti módosításokat 2016 januárjáig kell a tagállami jogokba átültetni.8

3.2 Közigazdasági együttműködési irányelv (2011/16/EU) Fontosnak tartom kiemelni, hogy bár az adózás területén történı közigazgatási együttmőködésrıl szóló 2011/16/EU számú irányelv (továbbiakban: közigazgatási együttmőködési irányelv; angolul: EU Directive on Administrative Cooperation (DAC)) a jövedelmek széles körére alkalmazható, a 2. cikk felsorolja azon jövedelmeket, amelyek nem tartoznak az Irányelv hatálya alá. Az Irányelv nem alkalmazható a

8

http://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32014L0048&qid=1430747083642&from=HU

19

hozzáadottérték-adóra, a vámokra, jövedéki adókra és a kötelezı társadalombiztosítási járulékokra.

3.2.1 Az információcsere hagyományos módjai A közigazgatási együttmőködési irányelv többféle adatszolgáltatási kötelezettséget ír elı a tagállamok részére. Az irányelv egyrészt átvette a Jogsegély irányelvben (77/799/EGK) szereplı szabályokat úgy hogy az 1977-es irányelvet hatályon kívül helyzete, másrészt tartalmazza a tagállamok közötti automatikus információcserét a banki adatok vonatkozásában is. Az Európai Unióban a Jogsegély irányelv illetve az új Közigazgatási Együttmőködési irányelv

lehetıséget

biztosít

az

adóhatóságok

számára

bizonyos

mértékő

információcserére. Az irányelv alapján lehetıség van kérelemre történı, automatikus és spontán információcserére. Kérelemre történı információcsere esetén a megkeresett hatóság köteles megadni az egyedi adóüggyel kapcsolatos információt. Az információkérésnek valamilyen mértékben konkrétnak kell lennie és a megkeresı országnak valószínősíteni

kell,

hogy adókötelezettségek

teljesítése érdekében

szükséges

információt kér. Általános, adathalászás célú információ-kérés teljesítésére a megkeresett adóhatóság nem köteles. Nem tehetı olyan megkeresés, hogy például a külföldi adóhatóság szolgáltassa ki az összes ott bankszámlával rendelkezı, a megkeresı államban állampolgársággal rendelkezı személyek, személyes vagy bankszámlával kapcsolatos adatait. Lehetıség van azonban adózók egy csoportjára vonatkozóan adatkérésre (pl. egy adott adózó családtagjaira vonatkozó adatok bekérhetıek). Ez a típusú információcsere igazi veszélyt akkor jelent egy adózóra, ha vele szemben már az adóhatóság vizsgálatot folytat. Automatikus információcsere esetén a tagállamok illetékes hatóságai elızetes kérelem nélkül,

rendszeresen

szolgáltathatnak

információkat

egymásnak.

Ezen

típusú

információcserére a gyakorlatban viszonosság alapján kerül sor. Ezen túlmenıen lehetıség van spontán adatszolgáltatásra is, azaz megkeresés nélkül történı, nem rendszeres információ átadásra. A spontán információcsere kötelezı az alábbi esetekben: 1) a tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállamban adóbevétel kiesés veszélye áll fenn;

20

2) az adott tagállamban az adózó olyan adómérséklésben, vagy mentességben részesül, amely a másik tagállamban fennálló adókötelezettség változásához, vagy a fizetendı adó összegének növekedéséhez vezet; 3) ahol a különbözı tagállamokban levı adóalanyok egy, vagy több országon keresztül oly módon bonyolítják ügyleteiket, hogy az az érintett tagállamok rovására adómegtakarításhoz vezethet; 4) kapcsolt vállalkozások közötti transzferáraknak a szokásos piaci ár elvével ellenkezı alkalmazása; 5) az egyik tagállam által szolgáltatott információ egy másik tagállam számára lehetıvé teszi egy további információhoz való hozzájutást, ezt az újabb információt az utóbbi tagállam átadja az elızı tagállamnak. A közigazgatási irányelv 8. cikke tartalmazza az automatikus információcsere szabályait. A tagállamok adóhatóságainak kötelezı információt szolgáltatni másik tagállami illetıséggel bíró adóalanyok munkaviszonyából, vezetı tisztségviselıi tiszteletdíjából, életbiztosítási termékekbıl, nyugdíjából és ingatlanból származó jövedelmeikrıl. Ezen adatszolgáltatási kötelezettséget Magyarországon az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttmőködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény tartalmazza. A magyar Adóhatóságoknak az adóévet követı év június 30-ig kell az adatokat továbbítania. Azt, hogy a Nemzeti adó- és Vámhivatal a megfelelı információk birtokába kerüljön az Art 31. § (2) 25, 25a, 25b és 25c pontjai biztosítják. A kifizetık adatszolgáltatási kötelezettségét az említett törvényhelyek írják elı. A bankok, mint munkáltatók ebben az adatszolgáltatásban is érintettek, amelynek a kibıvített tartalmú havi adó- és járulékbevallásban tesznek eleget (2015-ben a 1508-as nyomtatvány).

3.2.2 Információcsere az OECD sztenderd alapján Az OECD által kidolgozott automatikus információcserével kapcsolatos globális sztenderdre reagálva az Európai Bizottság 2013 júniusában elıterjesztett egy javaslatot a közigazgatási irányelv módosítására. A módosítás alapján az automatikus információcsere tárgyi hatálya kiterjedne az osztalékra, tıkenyereségre és a pénzügyi bevételek illetve számlaegyenlegek egyéb formáira is. A módosítási javaslatot 2014. október 14-én fogadták el az EU pénzügyminiszterei. 21

Végül a 77/79/EK közigazgatási együttmőködési irányelvet 2014. december 9-én módosították a 2014/107/EU irányelvvel. Korábban érvényben lévı információcserére vonatkozó szabályokat kiegészítették a banki információkkal kapcsolatos kötelezı automatikus információcserére vonatkozó szabályokkal. Ezzel a módosítással az EU átültette saját jogrendszerébe az OECD által kidolgozott automatikus információcserére vonatkozó globális sztenderdet.

Minden EU tagállamnak kötelezı 2015 decemberéig az automatikus információcserével kapcsolatos szabályokat (2011/16/EU Irányelv) átültetni a saját jogrendszerébe. Magyarországon 2015 szeptemberében várható az új jogszabály megjelenése. Még nem lehet tudni, hogy az automatikus információcserére vonatkozó szabályok magyar jogba történı átültetésével párhuzamosan fognak-e módosulni az anyagi adójogszabályok. Itt arra gondolok, hogy a kamatadó bevezetésekor a Megtakarítási Irányelvvel érintett kamatjövedelmekre Magyarország nem vethetett ki adót. Ez idáig nem látott napvilágra olyan kommunikáció, amely a CRS-el érintett jövedelmek adóztatási jogával kapcsolatosan az EU módosításokat tervezne. 2014 októberében több mint 90 ország kötelezte el magát, hogy bevezeti az információcserére vonatkozó szabályokat. 51 ország pedig aláírt egy multilaterális megállapodást a hatóságok együttmőködésérıl (Multilateral Competent Authority Agreement). A szabályokat legkorábban adoptáló országok pénzintézetei 2016 januárjában kezdik el az ügyfeleik azonosítását. Az osztrák pénzügyminisztérium lobbytevékenységének eredményeképpen Ausztria az ügyfél-átvilágítást csak 2016 októberében köteles elkezdeni. Minden más ország 2017 januárjától azonosítja az ügyfeleit. Napjainkban az automatikus információcserét tartják a legmegfelelıbb eszköznek arra, hogy a nemzeti adóhatóságok az ıket megilletı, külföldön keletkezı jövedelembıl illetıleg vagyonból származó adót beszedhessék. Az irányelv módosításának és az ennek hatására kötött kormányközi megállapodások egyik fı katalizátora a FATCA volt, valamint az a tény, hogy az irányelv 19. cikkelye szerinti „Ha valamely tagállam az ebben az irányelvben elıírtnál szélesebb körő együttmőködést biztosít egy harmadik országnak akkor egyetlen másik, vele ugyancsak szélesebb körő, kölcsönös együttmőködést folytatni kívánó tagállamtól sem tagadhatja meg az ugyanilyen, szélesebb körő együttmőködés biztosítását”.

22

A rendszer keretein belül a tagállamok összegyőjtik az illetékességi területükön a belföldi illetıséggel nem rendelkezı személyek által realizált jövedelemmel kapcsolatos banki információkat és azokat továbbítják azon tagállam adóhatósága részére, amelyben a személy illetıséggel bír. Az információcserét biztonságos számítástechnikai (CCN – Carrier Comfort Network) rendszeren keresztül tervezik lebonyolítani. Ez a rendszer teljes mértékben megfelel az EU adatbiztonsági szabványának.

3.2.3 Az automatikus információcsere várható előnyei Az automatikus információcserére vonatkozó irányelv létjogosultságát és hatékony mőködését többek között az alábbi okokkal magyarázzák. 1. A globalizáció hatására egyre fontosabbá válik a kölcsönös segítségnyújtás az adózás területén is. Az adóalanyok mobilitása, határon átnyúló ügyleteik számának növekedése egyre nehezebbé teszik a tagállamok adóhatóságainak a helyes adó-megállapítást. A kettıs adóztatás alakulhat ki a nem megfelelıen mőködı

adózási

rendszerek

okán,

amely

adókikerülésre,

adócsalásra

ösztönözheti az adóalanyokat. Ehhez járul hozzá az adóellenırzések nemzeti szinten történı megrekedése. Mindezek a belsı piac mőködését veszélyeztetik. A nehézségek leküzdésének egyik eszköze lehet a tagállamok adóhatóságainak szoros közigazgatási együttmőködése. Fontos, hogy bizalom alakuljon ki a tagállamok között azáltal, hogy minden tagállam ugyan azon kötelezettségekkel, jogokkal rendelkezik, azonos szabályokat kell betartaniuk. 2. A belsı piac hatékonyabb védelme érdekében közvetlen kapcsolatra van szükség a tagállamok hivatalai között. A közvetlen kapcsolat hiánya a közigazgatási együttmőködés eszközrendszer kihasználatlanságához vezet. Ugyanakkor az irányelv a kapcsolattartó szervek hatásköreinek meghatározását nemzeti szinten hagyja. 3. Az automatikus információcsere hatékonyságára biztosíték, hogy az kötelezı és elıfeltételek nélküli. Az egyedi kérésre történı információ átadásnál sokkal hatékonyabb. 4. A tagállamok a megszerzett információkat – az irányelvben megállapított korlátok betartásával – más célra is fel tudják használni, sıt meghatározott feltételek mellett az információkat harmadik országba is továbbíthatják. Az irányelv rendelkezik arról is, hogy ha valamely tagállam egy harmadik 23

országnak szélesebb körő információt nyújt, akkor bármely tagállam ilyen szélesebb igényő információigényét is ki kell szolgálnia. 5. Az információáramlás elısegítése és az adatok feldolgozhatóságának érdekében egységes formanyomtatványokat, formátumokat és kommunikációs csatornát kell majd használni. 6. Az Uniós szinten történı szabályozás hatékonyabb mőködést eredményez (szubszidiaritás elve). 7. Az EU polgárai részérıl is jogos elvárás az adóztatás tisztaságának megteremtése. A magánszemélyek is egyre fokozottabb figyelmet fordítanak a jövedelmek átláthatóságának biztosítására. 8. A pénzintézeti rendszer értékes információkkal rendelkezik az adóztatás átláthatóságának biztosítására. A pénzintézetek egyébként már eddig is végeztek adóztatási feladatokat (adólevonás, lokális és nemzetközi adatszolgáltatás stb.), csupán ezen feladatok bıvítésére lenne szükség.

3.2.4 Az információcsere tartalma, határidők Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell majd az adatszolgáltató pénzügyi intézmény nevét és azonosító számát. Az adatszolgáltatással érintett személyekrıl és számlákról pedig a lenti táblázatban szereplı adatokat. 2.táblázat: Az OECD adatszolgáltatás tartalma Számlatulajdonos

Pénzügyi számla

Magánszemély Nem magánszemély név név lakcím cím illetıség szerinti illetıség szerinti tagállam(ok) tagállam adószám adóazonosító jel/szám születési hely és idı számla száma számlaegyenleg, számla értéke az adatszolgáltatási idıszak végén számla száma számlán jóváírt bruttó kamat, osztalék és egyéb bevétel pénzügyi eszköz visszaváltásából, beváltásából keletkezı bevétel és minden olyan jóváírás, amelynek kötelezettje vagy adósa az adatszolgáltatásra kötelezett.

24

Az adatcserékre évente kerül majd sor és az adatszolgáltatási idıszakot követı év szeptember végéig kell elkészíteni. Az adatokat a jelentendı számla pénznemében kell jelenteni. Amennyiben év közben megváltozott valakinek az illetısége, akkor az év végén érvényben lévı illetıséget kell az adatszolgáltatásban szerepeltetni. Az adatszolgáltatásra kötelezett bankoknak át kell világítaniuk az ügyfeleiket annak érdekében, hogy kiszőrjék a jelentendı számlákat és azok tulajdonosait. Különbözı határidık vonatkoznak a meglévı és új számlákra és ezen belül az alacsony egyenlegő és a magas egyenlegő számlákra. Meglévı számlának minısülnek azok a számlák, amelyeket 2015. december 31-ig megnyitottak (Ausztria esetében 2016.09.30.). Alacsony egyenlegő számlának minısülnek azok a magánszemélyek tulajdonában lévı számlák, amelyek értéke nem haladja meg 2015. december 31-én az 1 000 000 USD-t. Az ügyfél átvilágítást a magánszemélyek tulajdonában lévı, meglévı alacsony értékő és meglévı, nem magánszemély tulajdonában lévı számlák esetén 2017. december 31-ig kell elvégezni, amíg a meglévı, magánszemélyek által tartott, magas értékő számlák esetében 2016. december 31-ig kell elvégezni. Ausztria ezen határidık tekinttében is kapott 1 év haladékot. Nincs azonosítási, átvilágítási feladat azon nem magánszemélyek számlái tekintetében, amelyek egyenlege 2015. december 31-én nem haladja meg a 250 000 USD-t. Új számlák tekintetében mindig el kell végezni az átvilágítást. 3. táblázat: Az átvilágítási határidık Számla jellemzıi meglévı, magánszemélyek által tartott, magas értékő számlák magánszemélyek tulajdonában lévı, meglévı alacsony értékő számlák

Átvilágítási határidı 2016. december 31 2017. december 31.

meglévı, nem magánszemély tulajdonában lévı számlák, amelyek egyenlege alacsonyabb, mint 250 000 USD

2017. december 31

meglévı, nem magánszemély tulajdonában lévı számlák, amelyek egyenlege magasabb, mint 250 000 USD

nem kell átvilágítani

3.2.5 Az ügyfelek azonosításával kapcsolatos szabályok Az átvilágítás az alábbi szempontok alapján kell végrehajtani. Magánszemélyek esetén a pénzintézeteknek az elektronikusan tárolt adatok alapján meg kell vizsgálnia az ügyfél illetıségét, levelezési vagy lakcímét, telefonszámát, állandó

átutalási

megbízásait,

érvényes 25

meghatalmazásait,

delegált

aláírási

jogosultságait (ezeket nevezik vizsgálandó indiciáknak, figyelmeztetı jeleknek). Ha ezen adatok bármelyike alapján megállapítható az ügyfél illetısége, akkor valamennyi találat alapján illetıséggel rendelkezınek kell tekinteni az ügyfelet. Ha tehát több tagállamban is eredményre vezet a vizsgálat, akkor az adatokat minden érintett tagállamnak el kell küldeni. Az ügyfél felkérhetı arra, hogy nyilatkozzon az illetısége szerinti tagállam(ok)ról. A nyilatkozat azonban nem lehet ellentétes az illetıséget igazoló hivatalos okirattal. A magánszemélynek lehetısége van bizonyító okiratot benyújtania az illetısége megállapításához. Bizonyító okiratnak minısül az illetıség igazolás, illetve az olyan azonosító okmány, amely tartalmazza a magánszemély nevét. Ha az elızı szempontok alapján nem állapítható meg egy illetıség sem, akkor meg kell vizsgálni, hogy az ügyfél megjelölt-e kézbesítési megbízottat vagy rendelkezett-e postán maradó küldeményrıl. Ha igen, akkor a papír alapú dokumentációt is át kell vizsgálnia a pénzintézetnek illetve meg kell kísérelni nyilatkoztatni az ügyfelet vagy bizonyító okiratot bekérni. Ha ez utóbbiak sem vezetnek eredményre, akkor „nem dokumentált számla” címen kell elkészíteni a jelentést. A magánszemélyek által megnyitni kívánt új számlák esetében a számlanyitáskor kötelezı lesz nyilatkoztatni az illetıségrıl. A nyilatkozatot a pénzintézet összeveti a rendelkezésére álló adatokkal és ésszerő mérlegelés útján ellenırzi, hogy a nyilatkozat helytálló-e. Új számlák esetében nincs értékhatára az átvilágításnak. A magas egyenlegő számlák esetében kiterjesztett ellenırzés eljárást kell alkalmazni, amely a papír alapú dokumentumok átvizsgálását is jelenti. A papír alapú dokumentumok átnézésén túl az ügyfélkapcsolati felelısnek meg kell erısítenie az általa ismert adatok alapján, hogy a számla adatszolgáltatási kötelezettség alá esik-e vagy sem.

Nem magánszemélyek esetén a meglévı számlák közül nem kell átvilágítani a 250 000 USD-nél alacsonyabb egyenlegő számlákat mindaddig, ameddig a számla ıszesített egyenlege valamely év utolsó napján meg nem haladja ezt az értékhatárt. Nem kell adatot szolgáltatni: • azon társaságokról és kapcsolt vállalkozásaikról, amelyek részvényeivel nyilvánosan kereskednek, • az államigazgatási szervekrıl, • nemzetközi szervezetekrıl,

26

• központi bankokról és • a pénzügyi intézményekrıl. Az adatszolgáltatásra kötelezett pénzintézetnek azt kell vizsgálnia, hogy a vizsgált szervezet illetve annak egy vagy több tulajdonosa adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó személy-e vagy passzív nem pénzügyi szervezet-e, amely adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó ellenırzést gyakorló személy ellenırzése alatt áll. A szervezetek akkor minısülnek adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó személynek ha a székhely, a bejegyzés helye, magánszemély esetén a lakcím adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett tagállam területen található. Az adatszolgáltatási kötelezettség mégsem áll be, ha vagy az ügyfél nyilatkozik az illetıségérıl vagy a pénzintézet a rendelkezésére álló adatokat vagy a nyilvánosan elérhetı adatokat ésszerően mérlegelve megállapítja, hogy a vizsgált szervezet nem adatszolgáltatásra kötelezett. A pénzintézetnek azt is vizsgálnia kell, hogy a számlatulajdonos olyan „passzív nem pénzügyi szervezet-e”, amely egy vagy több, adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó személynek minısülı ellenırzést gyakorló személy ellenırzése alatt ál. Passzív nem pénzügyi szervezetnek minısül: • a nem „aktív nem pénzügyi szervezet” vagy • az a „befektetési szervezet”, amely az információcseréhez nem csatlakozott országban illetıségő. („aktív nem pénzügyi szervezetek” pl.: • jövedelmük és eszközeik kevesebb, mint 50 %-a származik passzív jövedelembıl, eszközbıl, • a nem pénzügyi szervezet részvényeivel nyilvánosan kereskednek, • Államigazgatási szerv, Nemzetközi szervezet, Központi Bank vagy ezek teljes tulajdonában álló szervezet, • „Start-up” nem pénzügyi szervezet, • átszervezés vagy felszámolás alatt álló nem pénzügyi szervezetek, • non-profit nem pénzügyi szervezetek.) A pénzintézetnek a minısítést itt is a rendelkezésre álló adatok és a számlatulajdonos nyilatkozatának ésszerő mérlegelése útján kell elvégeznie.

Új számlák esetében a nem magánszemélyek tekintetében sincs értékhatára az átvilágításra és a szervezetektıl is nyilatkozatot kell kérni az illetıségrıl, amely 27

helytállóságát ésszerő mérlegelés útján a pénzintézet ellenırzi a rendelkezésre álló adatok alapján. Az alábbi táblázatban összefoglaltam, hogy mely szervezetek lehetnek érintettek az adatszolgáltatással. 4. táblázat: Az OECD adatszolgáltatással érintett szervezetek Adatszolgáltatással érintett?

Szervezet Pénzügyi intézmény

1

Más pénzügyi szervezet által irányított befektetési szervezet

2 1-es pontban említetten kívüli pénzügyi intézmény Nem pénzügyi szervezet Olyan társaság és kapcsolt vállalkozásai, 1 amelynek részvényeivel nyilvánosan kereskednek 2 Államigazgatási szerv 3 Nemzetközi szervezet 4 Központi Bank 5 Fentieken kívüli aktív nem pénzügyi intézmény Passzív nem pénzügyi intézmény 6 ( a fent említett befektetési szervezeten kívül)

NEM, ha a befektetési szervezet az adatszolgáltatáshoz csatlakozott országban illetıségő IGEN, ha a befektetési szervezet nem az adatszolgáltatáshoz csatlakozott országban illetıségő. Ebben az esetben passzív nem pénzügyi intézménynek számít NEM

NEM NEM NEM NEM IGEN IGEN

3.2.6 Az automatikus információcsere várható hatásai A kötelezı automatikus információcserérıl szóló irányelv életbe lépésével a megtakarítási irányelv létjogosultsága kérdésessé vált tekintettel arra, hogy az automatikus információcsere lényegében lefedi a megtakarítási irányelvet és jóval szélesebb tárgyi hatállyal rendelkezik. A jogszabályi átfedések és a dupla adatszolgáltatások elkerülése érdekében a Bizottság most fontolóra veszi a megtakarítási irányelv hatályon kívülre helyezését.9

9

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2015:0129:FIN:HU:PDF

28

Jelenleg nem tudható, hogy az információt fogadó hatóságok milyen eljárást fognak követni majd a megszerzett adatok alapján. Magyarország esetében is valószínősíthetı, hogy az adóhatóságnál az ellenırzésre történı kiválasztás egyik lényeges paramétere lesz az automatikus információcsere keretében szerzett információ. Vagyonosodási vizsgálatok várhatóak, azon adózóknál akiknek a külföldi számlaegyenleghez képest a belföldi adóbevallások eltérı vagyoni helyzetet feltételeznének. A magyar adójogban az alacsony adózású területeken regisztrált cégek elleni védekezés eszközeként vezették be az ellenırzött külföldi társaság definícióját, amelyhez külön szankciórendszer kapcsolódik. Külföldi számlával rendelkezı ellenırzött külföldi társaság fel nem osztott eredményét a magyar adóhatóság a magyar adóilletıségő természetes személy tényleges tulajdonosánál egyéb jövedelemnek minısítheti az automatikus információcsere keretében kapott adatok alapján. Azon belföldi adózók, amelyek eltitkolt külföldi bankszámlával rendelkeznek, illetve ilyen bankszámlával rendelkezı ellenırzött külföldi társaság tényleges tulajdonosának minısülnek rá lesznek kényszerítve, hogy 2015. december 31-ig megtegyenek bizonyos lépéseket. Várhatóan egy részük olyan országokban nyitnak majd bankszámlát, amely ország nem vesz részt az automatikus információcserében. A magyar adószabályok alapján jelenleg is vannak lehetıségek ezen vagyonok „hazamenekítésére”: •

A korábbi adóbevallások önellenırzése,

•

Megtakarítások elhelyezése Stabilitási Megtakarítási Számlán

•

A meglévı külföldi céges struktúra átvizsgálása, átalakítása úgy, hogy ne minısüljön ellenırzött külföldi társaságnak („de-offshorizáció").

•

A természetes személy tényleges tulajdonos illetıségváltása olyan országba, amely nem alkalmazza az ellenırzött külföldi társaságra irányadó szabályokat.

Az utóbbi két eljárás esetében figyelemmel kell lenni a rendeltetésszerő joggyakorlás alapelvének betartására tehát az ügylet kizárólagos célja nem lehet az adóelıny elérése. Fontos kiemelni, hogy ezek a lehetséges megoldások csak a jövıre nézve tudják kizárni a felmerülı problémákat.10

10

http://www.crwwgroup.net/hu/blog-hu/globalis-automatikus-adougyi-informaciocsere-varhato-hatasai

29

4 Az USA tevékenysége az információcsere területén (FATCA) Az Amerikai Egyesült Államokban 2010 márciusában elfogadták a külföldi számlák adómegfelelésére vonatkozó törvényt (Foreign Account Tax Compliance Act továbbiakban: FATCA), amelynek célja annak biztosítása, hogy az USA-személyek az USA-n kívüli pénzügyi eszközeik tekintetében is megfizessék az USA által meghatározott adót. A FATCA hatására a külföldi pénzügyi intézményeknek (Foreign Financial Institution, továbbiakban FFI) széles körő átvilágítási és nyilvántartási rendszert kell bevezetniük és mőködtetniük, hogy azonosítani tudják az általuk vezetett amerikai számlákat, és azokról az amerikai adóhatóság (Internal Revenue Services továbbiakban IRS) részére a szükséges információkat jelenthessék Az Amerikai Egyesült Államok azzal tudta kikényszeríteni az információszolgáltatási rendszerhez való „önkéntes” csatlakozást, hogy azon személyek felé, amelyek nem felelnek meg a FATCA követelményeknek, nem együttmőködıek vagy nem járulnak hozzá személyük felfedését az IRS irányába, az amerikai forrású kifizetések csak 30 %os forrásadó levonását követıen juthatnak el. Tekintettel arra, hogy USA forrásból származó pénzáramok a világ minden pontjára eljutnak és jelentıs összegőnek számítanak, a világ pénzügyi intézményrendszerének nem maradt más választása mint csatlakozni a FATCA rezsimhez. A pénzügyi intézmények a csatlakozással elkerülhetik a jelentıs piacvesztést ugyanakkor jelentıs anyagi áldozatokat vállaltak/vállalnak a Jelentı Pénzügyi intézmény (FATCA Compliant FFI) státusz megszerzésére és megtartására.

30

A FATCA-nak való megfelelés Magyarországon is akadályokba ütközött az adatvédelmi, titoktartási szabályok miatt, amelyek megakadályozták, hogy a pénzintézetek adatot szolgáltassanak ügyfeleikrıl, az általuk vezetett számlákról, számlaegyenlegekrıl az amerikai adóhatóságnak, az IRS-nek. Ez hívta életre azokat a kormányközi megállapodásokat (ún. Intergovermental Agreement, IGA), amelyeknek különbözı változati az USA aláírt a csatlakozó országok kormányaival. Az IGA értelmében a pénzügyi intézmények az „illetıség szerinti ország” hatóságának jelentenek

az

amerikai

számlákról,

majd

az

„illetékes

hatóság”

szolgáltat

automatikusan, bizonyos idıközönként az információkat az IRS-nek. Magyarországon az „illetékes hatóság” természetesen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal lett. A megállapodás eredményeként a magyar pénzügyi intézmények mentesülnek az Egyesült Államokból származó jövedelmek után kivetendı 30 %-os forrásadó levonási kötelezettség alól, ha egyébként teljesítik a FATCA törvényben elıírt átvilágítási és jelentéstételi kötelezettségüket. Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok 2014. február 4-én aláírta a kétoldalú kormányközi megállapodást (Intergovernmental Agreement, IGA) a két ország adóhatóságai közötti automatikus adatcsere és a FATCA rendelkezésekben meghatározott feladatok teljesítésének támogatására Ennek eredményeképpen a magyar Országgyőlés elfogadta a 2014. évi XIX. törvényt a kormányközi FACTA megállapodás kihirdetésérıl, valamint ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról (FATCA törvény). A FATCA szabályozás egyik speciális rendelkezése, hogy az adatszolgáltatásban résztvevı jelentı pénzügyi intézménynek regisztrálnia kel az IRS-nél ahol egy GIIN számot (Global Intermediary Identification Number/globális pénzintézeti azonosító szám) kap. Ennek az azonosítónak a segítségével az IRS honlapján ellenırizhetı, hogy egy adott pénzügyi intézmény FATCA együttmőködı pénzügyi intézményként mőködik-e. Az USA adórendszere is az önadózásra és a hozzá kapcsolódó kontroll információkra épül. Az IRS össze fogja vetni a pénzintézetektıl származó információkat és az USA illetıségő személyek által kötelezıen beadandó bevallásokat (Report of Foreign Bank and Financial Accounts, FBAR). Az eltérések tisztázása során akár az adózó, akár az adatszolgáltatásra kötelezett pénzintézet elmarasztalható lesz. Az adózók helyzetét megkönnyíti, hogy az adatszolgáltatás tartalmáról a pénzintézetek igazolást kötelesek kiadni. 31

Abban az esetben, ha egy Jelentı Magyar Pénzügyi Intézmény nem tud eleget tenni a FATCA elıírásoknak és errıl értesítést kap, 18 hónap áll rendelkezésére, hogy a hiányosságokat kiküszöbölje. Ha ez nem sikerül, akkor átminısítik Nem Résztvevı Pénzügyi Intézménynek. 5. táblázat: Összehasonlító táblázat a FATCA és az automatikus információcsere által generált feladatokról FATCA

Automatikus információcsere

Pénzügyi intézmények regisztrációja

Regisztrációs kötelezettség nem értelmezhetı

USA adóalanyok azonosítása

Külföldi adóalanyok azonosítása

Adatszolgáltatás az USA adóalanyokról

Adatszolgáltatás a külföldi adóhatóságok felé a külföldi

az IRS felé

adóalanyokról

Az adatszolgáltatás az állampolgárság alapján történik, egy adóalanyról cask egy országba szolgáltatnak adatot.

Az adatszolgáltatás az adóilletıség alapján történik. Egy adózónak több adóilletısége is megállapítható.

A pénzügyi intézményeket is át kell világítani és érintettek az adatszolgáltatás

A pénzügyi intézményekrıl nem kell adatot szolgáltatni.

által. USA

forrású

jövedelmekbıl

30

%

forrásadó levonása

Kedvezményes értékhatár alkalmazható magánszemélyek

és

nem

magánszemélyek esetén is.

Bankok

ügyfeleinek

13

Meglévı magánszemély ügyfelek alacsony értékő számláin egyszerősített

eljárás

alkalmazható.

Egyébként

kedvezményes értékhatárt csak nem magánszemélyek esetén határoztak meg.

azonosítási

algoritmusa: 7 indicia Dokumentáció:

Forrásadó levonási kötelezettség nincs

féle

IRS

Bankok ügyfeleinek azonosítási algoritmusa: 6 indicia

Dokumentáció: nincs formanyomtatvány, saját nyilatkozatot

formanyomtatvány

lehet használni

Ügyfél azonosítási szakasz: 2014.07.01.

Ügyfél azonosítási szakasz: 2016.01.01.

Elsı adatszolgáltatás: 2015.06.30.

Elsı adatszolgáltatás: 2017.06.30.

32

A

legfontosabb

azonosság

a

FATCA

és

az

automatikus

információcsere

adatszolgáltatási forma között az alábbiakban foglalható össze: •

mindkét rendszer azonos XML sémát használ az adatszolgáltatáshoz,

•

azonos típusú adatokra vonatkozik az adatszolgáltatás (számlaegyenleg, befektetésbıl származó jövedelmek stb.),

•

egyszerő

adatszolgáltatási

eszközök

alkalmazása

(formalizált

kell

szolgáltatni

nyomtatvány), •

Az

ügyfelek

különbözı

csoportjairól

adatot

(magánszemély, nem magánszemély, befolyással bíró személy). Vannak azonban eltérések is. Egyik ilyen, hogy az automatikus információcserében egy adatszolgáltatandó személyrıl több országba is történhet adattovábbítás. Ez a FATCAban alkalmazott adatszolgáltatási forma átalakítását, bıvítését teszi szükségessé.

5 Kritika, megoldások Az eddig ismertetett automatikus információcserére vonatkozó szabályok közül az Európai Unió által a közigazgatási együttmőködési irányelvben rögzített eljárások eredményezhetik a legszélesebb körő információcserét, így a kritikákat is ezzel kapcsolatban részletezem, tekintettel arra, hogy a többi adatszolgáltatás az információk szőkebb körére és kevesebb állam részvételével zajlik. A FATCA jelentıségét azonban nem szabad elhallgatni, mert ez volt az a szabályozás amely „kitaposta” az utat a közigazgatási irányelv részére. Azt is meg kell említeni, hogy az Európai Unió tagállamai a Megtakarítási Irányelv nyomán már rendelkeznek tapasztalatokkal és mőködı folyamatokkal a kölcsönös információcsere területén, amely hasznosnak bizonyul a közigazgatási irányelv megalkotása és végrehajtása során. Sajnos azonban nem mondhatjuk, hogy a tapasztalatok nyomán sikerült megalkotni a kölcsönös információcsere tökéletes szabályait. Ebben a fejezetben azokra a gyenge pontokra szeretnék rámutatni, amelyek már a bevezetést megelızıen érzékelhetıek. Az egyik leggyakrabban hangoztatott probléma, hogy az átlátható adózás a fejlett országok számára hajt hasznot. Ezzel szemben a résztvevı országok mindegyikének bonyolult és költséges rendszert kell felállítania és mőködtetnie. Ráadásul a fejlıdı országokban felmerülı költségek magasabbak is lehetnek tekintettel arra, hogy az ottani adóadminisztráció jelentıs lemaradással bír a fejlett országokéhoz képest. Az sem 33

elhanyagolható

körülmény,

hogy

a

fejletlen

országok

nem

mőködnek

adóparadicsomként és az adózatlan pénzek általában a szegény országokból a gazdag országok felé áramlik. A sztenderd megalkotása során fejlett országok alkotta OECD játszotta a vezetı szerepet és a tervezés folyamán nem vonták be a fejlıdı országokat. Ennek következménye, hogy a rendszer elınyeit a fejlett országok egyoldalúan élvezhetik. Az adatcsere rendszerében alapvetı elvárás a viszonosság. Így a fejlıdı országokat kizárják az adatcserébıl, ha nem tudnak ugyan olyan információkat szolgáltatni, mint azt a fejlett országok teszik, holott az adóparadicsomok jellemzıen a fejlett országokban vannak. A viszonosság követelménye nem veszi figyelembe, hogy a fejlıdı országok nem rendelkeznek elegendı forrással és kapacitással az információk összegyőjtéséhez. Megoldás lehetne, ha a viszonossági követelményt lépcsızetesen vezetnék be. Azon fejlıdı országok esetében ahol a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások alacsony mértékőek, el lehetne tekinteni a kölcsönösségtıl és csak akkor kellene adatot szolgáltatniuk, ha valamilyen értékhatárt elér a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások aktivitása. Azt, hogy fejlett országok egyoldalúan kívánják élvezni a rendszer elınyeit mi sem bizonyít jobban, hogy a hazai elıírásaikat érvényesíthessék a fejlıdı államokkal szemben. Ezt támogatja az OECD bilaterális szerzıdési modellje (Model Competent Authority Agreement, Model CAA), ahelyett, hogy multilaterális megállapodásokat szorgalmazna. A kétoldalú szerzıdések mindig lehetıséget biztosítanak majd bizonyos szabályokban történı megállapodásra, amely az adóelkerülést segíti, illetve egyes országokat elınybe hoz másokkal szemben. A fejlıdı államok kapacitás és erıforrás hiányának megoldása érdekében az OECD-nek illetve a G20-aknak pénzügyi és technikai segítséget kellene nyújtania. Ilyen segítség lehetnének az oktatások, IT infrastruktúra biztosítása illetve a jogi szabályozásban történı támogatás.

Annak ellenére, hogy a szabályozás teljes körőnek és koherensnek tőnik, vannak kiskapuk és olyan részletek, amelyek további tisztázásra várnak. Az egyik ilyen, hogy a sztenderd „ellenırzést gyakorló személyek” azonosítására vonatkozó követelményeket határoz meg. Az ilyen személyek pontos meghatározásának szabályait még tisztázni kell. Félı, hogy a szabály értelmezése során bizonyos lobbycsoportok tevékenységének eredményeként pont azok a személyek azonosítása 34

fog elmaradni, akik egyébként a szabályozás célpontjában álltak. Szerencsésebb lett volna a szélesebb tartalmú „haszonhúzó” kifejezést használni az „ellenırzést gyakorló személy” helyett. A haszonhúzó mindig egy természetes személyt takar, legyen bármilyen hosszú is a hozzá vezetı láncolat. Az adóelkerülés elleni küzdelem hatásos módja lenne, ha le kellene jelenteni mindazon számlákat ahol a végsı haszonhúzó nem azonosítható. Ez a megoldás óriási feladatot és felelısséget róna a pénzintézetekre. A résztvevı államoknak létre kellene hozni egy nyilvános nyilvántartást a szervezetek haszonhúzóiról. A másik nyilvánvaló kiskapu az átvilágítási értékhatárokhoz kapcsolódik. Ha valaki nem szeretne belekerülni egyetlen pénzintézet adatszolgáltatásába sem, elegendı több számlára szétosztani az eszközöket vagy a jelentés dátumát megelızıen lecsökkenteni a számlaegyenleget, majd egy késıbbi idıpontban visszafizetni az összeget. Megoldás lehet az értékhatárok csökkentésén, eltörlésén túl, hogy ne csak egy meghatározott idıpontban meglévı számlaegyenleget kelljen lejelenteni, hanem a számlaegyenleg éves átlagát is. Az ügyfél-azonosítási folyamat gyenge pontja továbbá a hiteles címadatok hiánya. A riportolandó személyek könnyedén meg tudják változtatni címüket, amelyrıl a pénzintézet késve vagy egyáltalán nem szerez tudomást és így elkerülhetı az adatszolgáltatás vagy helytelen országba kerülhetnek az adatok. A címadat helyett adószámmal és születési dátummal kellene azonosítani az adózókat. Azon magánszemélyekrıl akiknek csak kézbesítési megbízotti vagy postán maradó megbízásuk van címadat nélkül a pénzintézetnek adatot kell szolgáltatni a nem dokumentált számláról de csak a saját adóhatósága felé és a számla bezárásra vonatkozó elıírás sincs. Jó megoldás lenne, ha a számlát be kéne zárni és minden kapcsolódó adóhatóság részére le kellene jelenteni. Az OECD sztenderd és így az EU Irányelv is csak „passzív nem pénzügyi intézmények” esetén írja elı az „ellenırzést gyakorló személy” azonosítását. Ugyanakkor annak megállapítása, hogy egy nem pénzügyi intézmény aktív vagy passzív rendkívül körülményes. Ezt ugyanis az is eldöntheti, hogy a jövedelme több mint 50 % passzív jövedelem-e vagy sem. Ennek vizsgálatához nem állnak rendelkezésre hiteles dokumentumok. A probléma megoldása lehet, hogy minden esetben meg kelljen vizsgálni az ellenırzést gyakorló személyt vagy még inkább a haszonhúzót és adatot is kelljen szolgáltatni róluk.

35

Fenti joghézagok arra adnak lehetıséget, hogy bár a jogalkotók és a végrehajtásban részt vevı adóhatóságok, pénzintézetek komoly erıforrásokat allokálnak a rendszer mőködtetéséhez, az adózók kijátszhatják a bonyolult szabályokat. Egyszerősítené és hatékonyabbá tenné az átláthatóság biztosítását az adózás területén, ha a pénzintézeti adatok részére egy közös adatbázist hoznának létre, amelybıl minden résztvevı adóhatóság lekérdezhetne. Az is hatékonyabbá tenné a rendszert ha valamilyen közösen használt azonosítót kellene alkalmazni. A FATCA szabályokkal összehasonlítva az OECD sztenderd nagy hiányossága, hogy az adatszolgáltatáshoz nem csatlakozottakkal szemben nem alkalmaz szankciókat. Ugyanakkor ha lennének szankciók, akkor a fejlıdı államok kivételt kellene, hogy élvezzenek ezek alól és a viszonosság követelménye alól is.11

11

http://www.internationaltaxreview.com/pdfs/TJN2014_OECD-AIE-Report.pdf

36

6 Összefoglalás, jövıkép, hatások A globalizálódott világunkban a tıke, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása már nem ütközik akadályokba. Adózási szempontból már nem mondhatjuk el ugyan ezt. Az egyes országok adóhatóságai nem jutnak hozzá olyan mennyiségő információhoz, amely alapot szolgáltathatna valamennyi adókötelezettség ellenırzésére. A világot behálózó banki szolgáltatások és az ezekhez köthetı adatok megszerzése lehetıvé tenné az államok számára, hogy olyan jövedelmeket is megadóztassanak, amelyek adóztatására eddig nem volt lehetıség. A pénzügyi közvetítı rendszert jogszabály útján kényszerítik a szükséges információk összegyőjtésére és azok továbbítására adózási célból. Az USA ezen túlmenıen az egyes országok és azok pénzintézeteinek üzleti érdekeire figyelemmel szinte az egész világból tud információhoz jutni. Az adóelkerülés visszaszorítása érdekében a banki információk automatikus cseréje területén három jelentıs lépést történt (Megtakarítási Irányelv, FATCA, CRS), amelyek közül

az

OECD

által

készített

adatszolgáltatási

sztenderd

tekinthetı

a

legmodernebbnek. Elınye abban van, hogy széleskörő, nem csak magánszemélyekre, hanem szervezetekre (ide értve az alapítványokat, vagyonkezelıket, befektetési szervezeteket) is kiterjed valamint részletes és alapos átvilágítási eljárást határoz meg. Gyenge pontja, hogy túl sok feladatot és felelısséget telepít a pénzügyi közvetítırendszerre. A bankoknak nem elegendı az informatikai rendszereiket fejleszteni, az ügyfél adatokat folyamatosan karban tartani, hanem egy olyan döntési mechanizmust kell kialakítani, amely alapján megállapítható az ügyfelek adóügyi illetısége. A pénzügyi adatszolgáltatások adóvizsgálatokat fognak generálni, amelyek során a bankok újabb megkeresést kaphatnak mind az ügyfelektıl, mind az adóhatóságtól. Rendezetlen kérdés, hogy mi a teendı, ha a jelentı pénzügyi intézmény hibázott illetve kell-e javítani az adatszolgáltatást, ha az ügyféladatokban bekövetkezett változás bejelentésének elmulasztása miatt történt adattovábbítás. Kérdés továbbá, hogy a bankok hibás adatszolgáltatása nyomán indított adóvizsgálatok következményeiért terhelheti-e kártérítési kötelezettség a bankokat. Az sem tisztázott, hogy milyen mértékő gondossággal kell eljárnia a jelentı pénzügyi intézménynek és milyen mértékő adózási, jogi, számviteli tudás várható el az ügyfelekkel kapcsolatot tartó banki munkatársaktól. 37

Arra nézve is folynak találgatások, hogy a banki ügyfelek viselkedése miként fog változni annak tükrében, hogy a banki információk nagy tömegben és automatikusan az adóhatóságok rendelkezésére fognak állni. Fenti kérdésekre a gyakorlatban elıforduló esetek és az azok nyomán születendı szabályok adnak majd választ. A nehézségek leküzdéséhez szükségszerő az adóhatóságok, jogalkotók, pénzintézetek és az ügyfelek együttmőködése. Mindegyik szereplı számára világossá kell tenni, hogy a banki információk valamilyen módon el fognak jutni az adóhatóságokhoz. Ugyanakkor mindenkinek az az érdeke, hogy ez nyomon követhetı módon történjen. az adóhatóság abban érdekelt, hogy minél több adathoz hozzájusson és az adattovábbítás mögött álló folyamatok ellenırizhetıek legyenek. A banki ügyfelek számára is fontos, hogy ismerjék azokat a szabályokat, amelyek alapján az ı adataikról információt szerez az adóhatóság illetve ismerjék a lejelentendı adatok körét. Egyik félnek sem érdeke, hogy hibás, téves következtetések levonására okot adó információkat továbbítsanak a pénzintézetek. Számítok rá, hogy azon banki ügyfelek esetében, akik a banki tranzakciókat nem tudják megkerülni illetve a rendszer bonyolultsága okán a kiskapukat nem képesek megtalálni, a jogkövetı magatartás erısödése kimutatható lesz az adózás területén.

38

7 Irodalomjegyzék Könyvek:

Dr. Herich György Nemzetközi adótervezés Penta Unió Oktatási Centrum, Pécs 2011. Batta Kálmán, Dr. Deák Dániel, Dr. Futó Gábor, Dr. Herich György, Kanyó Lóránd, Laczi Ferenc, Magony Krisztina, Dr. İry Tamás, Siegler Zsófia, Vertetics Ádám Nemzetközi adózás – Adózás az Európai Unióban Penta Unió Oktatási Centrum. Pécs 2011. Gyuricsku Eszter, Dr. Herich György, Horváthné Szabó Beáta, Kiss László, Mitrik Kornélia: Határon átlépı jövedelmek adózása Penta Unió Oktatási Centrum. Pécs 2010. Erdıs Gabriella, Gombkötı Bálint, Dr. Herich György, Dr. Reményi Gábor, Dr. Supala Ágnes, Szölgyémy Balázs, Dr. Winkler László: Kettıs adóztatási egyezmények Penta Unió Oktatási Centrum. Pécs 2009.

Internetes anyagok:

http://www.crwwgroup.net/hu/blog-hu/globalis-automatikus-adougyi-informaciocserevarhato-hatasai http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/tax_fraud_evasion/index_en.htm http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2015:0129:FIN:HU:PDF http://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32014L0048&qid=1430747083642&from=HU http://www.internationaltaxreview.com/pdfs/TJN2014_OECD-AIE-Report.pdf http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/taxation/standard-forautomatic-exchange-of-financial-account-information-for-tax-matters_9789264216525en#page4 http://www.ksh.hu/szamlap/hivatas_oec.html http://www.mnb.hu/A_jegybank/eu/mnbhu_eu_oecd_1 http://www.oecd.org/tax/exchange-of-tax-information/mcaa-signatories.pdf http://www.oecd.org/tax/transparency/AEOI-early-adopters-statement.pdf 39

http://www.oecd.org/ctp/exchange-of-tax-information/standard-for-automaticexchange-of-financial-information-in-tax-matters.htm http://www.oecd.org/tax/transparency/statement-of-outcomes-gfberlin.pdf http://www.step.org/sites/default/files/Branches/hungary/apr_2015/bekes2.pdf Dr. Békés Balázs: Az információcsere és -áramlás nemzetközi aspektusai

Felhasznált jogszabályok, egyezmények, szerzıdések

Megtakarításokból származó kamatjövedelem adózásáról szóló 2003/48 EK irányelv Az adózás területén történı közigazgatási együttmőködésrıl szóló 2011/16/EU számú irányelv Az Adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7. számú melléklete: Adatszolgáltatás a kamatjövedelemrıl. A Pénzmosásról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény, A Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, 2014. évi XIX. törvényt a kormányközi FACTA megállapodás kihirdetésérıl, valamint ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról, Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttmőködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény.

40

1. sz. melléklet

SZERZİI NYILATKOZAT

Alulírott Schıner Gábor István (született: Budapest, 1974.03.10; Anyja neve: Urhegyi Ilona Mária) ezúton nyilatkozatom, hogy „A bankok szerepe az automatikus információcserében és ennek hatása az adóelkerülésre” címő szakdolgozat saját önálló munkám.

Budapest, 2015. május 19.

…………………….. Schıner Gábor

41