PENTA UNIO OKTATÁSI CENTRUM

PENTA UNIO OKTATÁSI CENTRUM

A fuvarozási szolgáltatás teljesítési helye 2010. előtt és napjainkban

Név: Durmics Erika Szak: Okleveles forgalmi-adó szakértő Konzulens: Szilágyi Miklósné

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés ....................................................................................................................................... 3 1.

Az európai uniós és a hazai áfa szabályozás jogforássai, jogharmonizáció ............. 4 1.1.

Az uniós áfa szabályozás jogforrása, az adójog harmonizációja ....................... 4

1.2. A hatályos magyar áfa szabályozás kialakulás, harmonizálása Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozás után .................................................................................... 7 1.2.1. A magyar adórendszer kialakulása az uniós csatlakozás előtt .................... 7 1.2.2. A magyar adórendszer az uniós csatlakozás után ....................................... 8 2.

A szolgáltatásnyújtás, valamint a fuvarozási szolgáltatás elszámolására, és

számlázására vonatkozó szabályok ............................................................................................. 10 2.1.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének általános szabályai......................... 10

2.2. A fuvarozási szolgáltatás teljesítési helyének, időpontjának szabályai ................. 13 2.2.1.Teljesítési hely szabályainak változása az adóalanyok közti ügyletek (B2B) esetében................................................................................................................... 15 2.2.2. A láncértékesítésre, valamint a háromszögügyletre vonatkozó szabályok 19 2.2.3. Teljesítési hely szabályainak változása nem adóalanynak nyújtott fuvarozási szolgáltatás (B2C) esetében .................................................................. 23 3.

A számlázási és áfa visszaigénylési szabályok a fuvarozási szolgáltatásokhoz

kapcsolódóan ............................................................................................................................... 26

4.

3.1.

Az összesítő nyilatkozatra vonatkozó szabályok............................................. 26

3.2.

Belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatérítési joga .......................... 28

Az adóhatósági ellenőrzés eszközei, az EKAER és a FELÍR rendszer szabályainak

bemutatása ................................................................................................................................ 33 4.1.

Az EKAER rendszer ....................................................................................... 33

4.2.

A NÉBIH FELIR és az EKÁER rendszer kapcsolata ..................................... 37

Összefoglalás ............................................................................................................................... 39 Irodalomjegyzék .......................................................................................................................... 41 Táblázatok jegyzéke .................................................................................................................... 44 Mellékletek .................................................................................................................................. 45 Nyilatkozat .................................................................................................................................. 49

BEVEZETÉS Szakdolgozatomat a szolgáltatásnyújtás, azon belül a fuvarozási szolgáltatás teljesítési helyének 2010. előtti és 2010. utáni változásairól írtam. Ezt a témát azért választottam, mert a 2010-ben érvénybe lépett változások jelentősen megváltoztatták a teljesítései helyre vonatkozó szabályokat. Választ kerestem arra, hogy ezen változások milyen hatással voltak az adóalanyok számára, mind az adminisztrációs kötelezettségüket tekintve, mind az adóhatósági ellenőrzések szempontjából. Mivel a szolgáltatásoknak nagyon széles körét ismerjük, ezért dolgozatomban csak a fuvarozási szolgáltatást, és az azzal összefüggő változásokat mutatom be. Az első részben a mai magyar hatályos áfa rendszer kialakulását, és szabályrendszerét mutatom be. Többek között ezt azért tartom lényegesnek, mert amint majd látható lesz például egy teljesítési hely meghatározásnál nem elegendő csak a magyar törvényeket ismerni, hanem hazánk 2004-es Uniós csatlakozása óta az Európai Unió jogszabályrendszere is hatással van a hazai jogszabályokra, keretet adva annak. A második részben bemutatásra kerül, hogy miként alakultak a teljesítési hely szabályai a fuvarozási szolgáltatásnyújtás során, adóalanyok és nem adóalanyok közötti ügyletek esetében, továbbá a teljesítési hellyel összefüggő számlázási és áfa bevallási, valamint az összesítő nyilatkozat összeállításának szabályaira, bemutatására is kitérek. A további részekben arra térek ki, hogy az adóalany miként igényelheti vissza a már megfizetett, levonható áfáját abban az országban, ahol az adóhatóság részéről nincs nyilvántartásba véve, kitérek az eljárás rendjére, valamint a visszatérítés szabályaira. Végezetül pedig egy 2015-ös szabály az EKAER és FELIR rendszer és annak szabályai kerülnek bemutatásra. Az EKAER és FELIR rendszert azért tartom lényegesnek dolgozatom szempontjából, noha a fuvarozó vállalatokat közvetlenül nem érinti az új rendszer bevezetése, a hatósági ellenőrzések során az adóhatóság a fuvarozó vállalat tagjait illetve alkalmazottjait is nyilatkozattétel adására kötelezheti.

3

1. Az európai uniós és a hazai áfa szabályozás jogforássai, jogharmonizáció 1.1. Az uniós áfa szabályozás jogforrása, az adójog harmonizációja Az Európai Unió, illetve annak elődje, az Európai Közösségek létrehozásának elsődleges célja volt a közös, egységes fellépés a harmadik országokkal szemben, illetve Európában a kereskedelmi, pénzügyi és politikai folyamatok egyszerűsítése és felgyorsítása oly módon, hogy egységes elvek mentén kialakított rendszerekkel, eljárásokkal könnyítsék a gazdaságban a mindennapos folyamatokat. Attól függően, hogy az évek során hogyan változtak a gazdasági és politikai prioritások, változott az egyes célok eléréséhez vezető eszközök tökéletesítésébe fektetett energia, valamint megvalósítása. A nemzetközi adójogban a szuverenitás elve alapján az egyes tagállamok fenntartják maguknak az adóztatás jogát, tehát az adópolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, mivel az EU törekvése e területen csupán annak biztosítása, hogy a tagállamok rendszerei kompatibilisek legyenek egymással és az EU célkitűzéseivel. A gazdasági integráció, valamint az európai adójog fejlődése szempontjából egyik legkiemelkedőbb szerepe az Egységes Európai Okmány megalkotása és elfogadása volt. Az európai integrációnak a kezdetektől deklarált céljai közt szerepelt az egységes belső piac kialakítása, a négy szabadság: a termékek, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő áramlásának megteremtése. (Dr. Herich György: Nemzetközi Adózás 2011. 341. o.) Az első áfa irányelv bevezetését megelőzően a tagállamok áfa rendszerért az egyvagy többfázisú, valamint a kumulatív forgalmi adók rendszere jellemezte. A forgalmi adózózás területén szükségessé váló integrációs cél egyik oka a tagállamok által alkalmazott kumulatív vagy kaszkád típusú forgalmi adóztatás, amely esetében nincs visszaigénylési lehetőség, azaz az adó összege a termelési fázisok függvényében különböző lehet, valamint a termékeket minden egyes ügylet után megadóztatták, tehát a teljes adóteher nem kizárólag az adómérték, hanem az ügyletek számának függvénye is volt. [Szloboda Alíz: Európai Füzetek 17. 2003.] Ez az áfa rendszer korlátozta a termékek és szolgáltatások

szabad

áramlását,

továbbá

adóhalmozódást

eredményeztek

és

versenytorzító hatásúak voltak. 4

Ezen akadályok kiküszöbölésére 1967. április 11-én született meg a forgalmi adók harmonizációjáról szóló első áfa irányelv (a Tanács 67/227/EGK irányelve). Az első irányelv arra kötelezte a tagállamokat, hogy legkésőbb 1970. január 1-jei határidővel szüntessék meg hazai adórendszereikben az egy-és többfázisú forgalmi adókat, és helyükre a hozzáadott értékre alapuló összfázisú adónemet vezessenek be. A többfázisú, vagy más néven összfázisú adó jellemzője, hogy az értékesítési láncban valamennyi ügyletet terheli, elvileg nem jelenthet ez alól kivételt az sem, ha egy adott ügylet nem belföldön, hanem külföldön teljesül. [dr. Csátaljay Zsuzsanna: Nagy áfa kézikönyv I.] Az irányelv csak a forgalmiadó-rendszer kereteit határozta meg, az adókulcsok és az alkalmazási kör meghatározásának joga továbbra is a tagállamoknál maradt. Az 1978. január 1-jén lépett hatályba a hatodik Áfa irányelv (77/388/EGK irányelv), amely máig meghatározza a közösség hozzáadottérték-adó rendszerét. Az irányelv hatályba lépését követően tovább folyt a harmonizációs munka, amelynek eredményeképpen az irányelv többszöri módosításon esett át (a 29 év alatt 28-szor módosították).

A HÉA rendszerrel kapcsolatban a fő problémát a cél ország szerinti

adóztatás elve, illetve az adókulcsok különbözősége jelentette. Az Európai Bizottság elsőként olyan HÉA rendszer bevezetését javasolta, amely a származási elven alapul. A tagállamok ezzel a koncepcióval azonban nem értettek egyet a tagállami adókulcsok közti jelentős különbségek, és az áfa tagállamok közti elszámolására és kiutalására vonatkozó eljárás nehézségei miatt. A módosításra 1991. december 16-án került sor 91/680/EGK Tanácsi irányelv elfogadásával, amely a célország szerinti adóztatás szabályait vezette be. A célország elve szerint - fogyasztás vagy rendeltetés helye- az adó felszámítása azon állam szabályai szerint történik, amelyikben a vevő, illetve a szolgáltatás igénybe vevője honosnak számít. Ezt, az eredetileg átmenetinek nevezett áfa rendszert csak 1996 végéig kívánták érvényben tartani, azonban a mai napig erre épül az EU áfa rendszere. [Dr. Herich György: Nemzetközi Adózás 2011.]

A másik jelentős módosításra a tagállamonként eltérő adókulcsok alkalmazása miatt volt szükség. Ennek eredményeképpen jött létre 92/77/EGK irányelv, amely a tagállamok számára egy 15%-os minimális normál és az 5%-os minimális kedvezményes áfa-kulcsot írja elő. Ezen adókulcsokon túl a 0 és az 5% alatti kulcsok alkalmazására csak átmeneti alapon van lehetőség.

5

Az új, közös hozzáadottérték-rendszerről szóló irányelvet (2006/112/EK) az Európai Tanács 2006. november 28-án fogadta el, amely 2007. január 1-jén lépett hatályba. Az új irányelvet az átláthatóság és az ésszerűség érdekében át kellett dolgozni, azonban érdemi változásokat nem eredményezett. A direktíva hatályba lépése óta már több ízben módosításra került.

A 2008/8/EK irányelv a határon átnyúló

szolgáltatásnyújtások teljesítési helyéről szól, melynek általános célja a szolgáltatások utáni forgalmi adóztatás minél inkább a fogyasztás helyéhez közelítése. Az irányelv 2010. január 1-jétől hatályos, amely alapjaiban változtatta meg a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályokat. Ezt követte a Közösség más tagállamában honos adóalanyoknak történő, áfa-visszatérítés szabályait részletező és egyben egy új áfa-visszatérítési rendszer kereteit meghatározó, 2008/9 számú Tanácsi irányelv. A jogszabályt módosította továbbá a 2008/117/EK irányelv, amely a közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében szabályokat állapít meg összesítő nyilatkozatadási kötelezettség gyakorisága, és tartalma tekintetében. Mindemellett általános elvárásként fogalmazzák meg a határon átnyúló szolgáltatások tekintetében (a termékekhez hasonlóan) az összesítő nyilatkozat adási kötelezettséget. Az irányelv legutóbbi jelentős módosítását a számlázási szabályokra vonatkozó változásokat tartalmazó, 2010/45. számú tanácsi irányelv jelentette. [Dr. Herich György: Nemzetközi Adózás 2011.]

Mindezek alapján megállapíthatjuk tehát, hogy az Európai Unióban, napjainkban alkalmazott HÉA szabályok több évtized alatt, többszöri irányelv, rendelet, jogszabály módosítás után alakultak ki. Bár a direktíva részletszabályait illetően történtek bizonyos fokú módosítások, a HÉA rendszer szabályainak alapját, lényegi koncepcióját ma is a 6. irányelv határozza meg. Szakdolgozatom további részében részletesen ki fogok térni a 2008/8/EK irányelvre, amely jelentősen megváltoztatta 2010-től a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó áfa szabályokat, valamint a HÉA irányelv 282/2011/EU végrehajtási rendeletére, amely többek között a teljesítési hely meghatározása szempontjából tartalmaz légyeges szabályozásokat.

6

1.2. A hatályos magyar áfa szabályozás kialakulás, harmonizálása Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozás után 1.2.1. A magyar adórendszer kialakulása az uniós csatlakozás előtt A mai magyar adórendszer kialakulás a rendszerváltás utáni időszakra tehető és az 1987-88-ban történt adóreformmal kezdődött. A rendszerváltást megelőzően a szocialista tervgazdaságban elkülönült a lakossági és a vállalati adórendszer. Az adóreform során bevezették a magánszemélyek jövedelemadóját és ezzel a lakosság nagy része adóalannyá vált. Tehát a lakossági jövedelmek egységes adóztatása Magyarországon ekkortól valósult meg, mivel az adóreform előtt (1988. évet megelőzően) a magánszemélyt jövedelme után csak bizonyos esetekben terhelte adófizetés [Kállai 2000].

Magyarország nyitása Európa felé, és bekapcsolódósa a

világgazdaságba egy teljesen új és modern adópolitika létrehozását és bevezetését követelte meg. Az 1988-ban bevezetett 1987. évi V. törvény átvette az uniós hozzáadott érték szerinti adóztatás elvét, tehát struktúrájában nagyfokú harmonizációt mutató szabálynak volt tekinthető. Ezt a törvényt újrakodifikáló 1992. évi LXXIV. törvény, („régi áfa törvény”) amely már teljes szerkezetében megfelelt a hatodik áfa irányelv rendelkezéseinek, az európai irányelvekre épül, és számos fogalom meghatározásában azonos vele, azonban ekkor még nem mondható áfa rendszerünk teljesen harmonizáltnak, hiszen a „régi áfa törvény” bizonyos területeken eltér a közösségi szabályozásoktól. [Dr. Őry Tamás 2007.] Az 1997-ben elkészített bizottsági országjelentés szerint hazánkban az adójog harmonizációja olyan ütemben haladt, hogy Magyarország pár éven belül készen fog állni a teljes közösségi szabályozás elfogadására, alkalmazására a forgalmi és jövedéki adózást érintően. A 2001-es további módosítások következtek a harmonizáció megteremtésének érdekében:  az ingyenes szolgáltatásnyújtás adókötelessé nyilvánítása, ha az input áfa részben vagy teljesen levonható, 

a rádiós és televíziós szolgáltatásnyújtás kivétele a kedvezményes kulcs alól, és normál áfa-kulcs alá sorolása. [Dr. Szloboda Alíz: Európai Füzetek 17 2003.]

7

1.2.2. A magyar adórendszer az uniós csatlakozás után Az előbbiekben már láthattuk, hogy a magyar adórendszer a 2004. május 1-i csatlakozása előtt is harmonizált volt az Európai Unió áfa jogszabályaival Az áfatörvény a 6. irányelv rendelkezésétől lényegében már csak három ponton tért el:  az egyes részterületeken az adómértékek alá való besorolásokban;  az adómérték minimum szintjében;  valamint az egységes belső piaci szabályok megalkotásában. Magyarország a 2014. május 1-i csatlakozásával vállalta, hogy az addigi közösségi vívmányokat (Acquis Communautaire) teljes egészében kötelező érvényűnek tekinti és ezzel közösségi jog részévé vált. A közösségi jog elsődlegességének elve alapján a nemzeti jog nem akadályozhatja a közösségi jog alkalmazását, tehát ha a hazai jogszabály ellentétes a közösségi joggal, a közösségi jog elsőbbséget élvez. Az „Acquis” magában foglalja az elsődleges jogforrásokat, és a másodlagos jogforrásokat. [Dr. Szloboda Alíz: Európai Füzetek 17 2003.]

Az elsődleges jogforrások közé tartoznak a Szerződéseket (Római Szerződés, Maastrichti Szerződés) ezek későbbi kiegészítéseit módosításai, illetve az új tagállamok belépésekor kötött csatlakozási szerződések. A másodlagos jogforrások közé tartoznak a Szerződésekben lefektetett célkitűzések, alapelvek, feladatok megvalósításához szükséges jogszabályok. A jogforrások közül megkülönböztetünk kötelező és nem kötelező érvényű jogi aktusokat. A rendelet (regulation), általános hatályú, teljes egészében kötelező jogi aktus. Hatályba lépésének kezdetétől – ha nincs külön meghatározva, akkor az Európai Unió Hivatalos lapjában történő közzétételt követő 20. napon belül - azonnal, szó szerint, közvetlen hatállyal, minden részletével együtt alkalmazniuk kell a tagállamoknak nemzeti jogrendszereikben.

A szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása

szempontjából lényeges szabályozásokat tartalmaz HÉA irányelv 282/2011/EU végrehajtási rendelete. Az irányelv (directive) ugyancsak kötelező erejű jogi aktus. Ezek esetében az EU csak az elérendő célokban és határidejükben kötelezi a tagállamokat, a nemzeti jogrendszerbe való beültetés módját, eszközeit már nem határozza meg.

8

A tagállam egy meghatározott átültetési határidőn belül köteles a saját módszereivel - törvényhozással, vagy törvénymódosítással - a nemzeti jogrendbe illeszteni az irányelvben leírtakat, ellenkező

esetben súlyos következményekre,

kötelezettségszegési eljárásra számíthat. Az irányelv az adóharmonizáció legfőbb eszköze, mind a közvetett, mind a közvetlen adók harmonizációjának jelentős elemei az irányelvek. [Őry Tamás, 2003.] Magyarország uniós csatlakozása előtt a 1992. évi LXXIV. áfa törvény volt hatályban, amelyet nagyfokú harmonizáció jellemzett a 6. áfa irányelvvel. Az egységes szerkezetbe foglalt 2006/112/EK irányelv hatályon kívül helyezte a korábbi 6. irányelvet, és ezt a változást a magyar áfa törvénynek is követnie kellet az Unió irányelve vonatkozó előírásai szerint. A HÉA irányelv magyar jogrendbe való átültetésként 2007-ben új áfa törvény került elfogadásra, (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) amely maximálisan alkalmazkodik az újonnan elfogadott EU-s szabályrendszerhez, és amely 2008. január 1-i hatálybalépése óta ma is meghatározza a magyar áfa szabályokat. Másodlagos jogforrásnak kell még tekinteni a határozatot (decision), amely konkrét vitás jogi kérdések esetén felmerülő, kötelező erejű közösségi jogi aktus. Címzettjei az érintett ügy résztvevői, akik lehetnek tagállamok, de akár természetes vagy jogi személyek is. Az ajánlások (recommendation) és vélemények (opinion) nem kötelező erejű jogi aktusok. Az ajánlás valamilyen magatartási vagy cselekvési elvárásokat fogalmaz meg címzettjei felé, míg a vélemény többnyire egyedi ügyekkel kapcsolatos, kérésre adott hivatalos válasz, álláspont. Bár nem kötelező erejűek, közösségi joggal kapcsolatos kérdésekben a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük az ajánlásokat és véleményeket. [Őry Tamás, 2003.]

9

2. A szolgáltatásnyújtás, valamint szolgáltatás elszámolására, és vonatkozó szabályok

a fuvarozási számlázására

2.1. A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének általános szabályai A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét 2010. előtt főszabály szerint a nyújtó országához rendelték, tehát az adófizetési költekezettséget abban az országban kellett teljesíteni, ahol a szolgáltatási tevékenység nyújtója gazdasági céllal letelepedett, Főszabály szerint nem volt különbség a között, hogy a szolgáltatás nyújtása adóalany, vagy nem adóalany részére történik. Ezt a szabályt írta felül és változtatta a meg a 2008/8/EK („szolgáltatási”) irányelv, amely 2010. január 1-je óta hatályos. Főszabály szerint az adófizetési kötelezettséget abban az országba kell teljesíteni, ahol a megrendelő, a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, ahol a székhelye, vagy a legközvetlenebbül érintett telephelye van. Ezzel a változtatással az eredet (származás) ország elve szerinti adóztatás helyett megvalósult a célország (fogyasztás) elve szerinti adózás. 2010-től meg kell ismerkednünk 2 új fogalommal is, mivel különbséget kell tenni aközött, hogy a szolgáltatást adóalany vagy nem adóalany részére nyújtják. Adóalanyok esetében B2B (business to business), nem adóalanyok esetében B2C (business to consumer) tranzakciókról beszélhetünk. A B2C szolgáltatások esetében a főszabály nem változott, továbbra is a nyújtó legközvetlenebbül érintett gazdasági letelepedettsége a meghatározó, míg adóalanyok közötti szolgáltatások esetében a fogyasztás helyén történő adóztatás érvényesül. A főszabály alól természetesen vannak kivételek, amelyek száma 2010. óta fokozatosan csökken, viszont a mai napig hatályos kivételeket csak a fuvarozással összefüggésben említeném meg. Fontos kiemelni továbbá a 2011. július 1-jétől hatályos 282/2011/EU végrehajtási rendelet (továbbiakban Vhr.) szabályait, amely ettől az időponttól közvetlenül hatályos Magyarországon is. A Vhr. értelmében külön meg kell vizsgálni, hogy a megrendelőnek hol van a székhelye, gazdasági célú letelepedettsége, van-e állandó telephelye külföldön, s ezek közül melyik a legközvetlenebbül érintett az adott ügylet szempontjából.

10

Főszabály szerint tehát abban az országban minősül áfa ügyileg teljesítettnek egy ügylet, ahol a megrendelő székhelye vagy állandó telephelye elhelyezkedik. Mit jelentenek ezek a fogalmak pontosabban? Az adóalany gazdasági célú letelepedettsége alatt a székhelyet és az állandó telephelyet kell érteni. A magyar áfa törvény értelmében; „Az adóalany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van. Abban az esetben, ha e törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez joghatást fűz, és az adóalanynak az (1) bekezdésben említett székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a joghatást a székhelynek vagy annak az állandó telephelynek kell betudni, amely az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett. A (2) bekezdést kell megfelelően alkalmazni az adóalany lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére abban az esetben, ha nincs gazdasági célú letelepedése.” [Áfa tv. 254 § (1)-(3)].

A rendelet értelmében székhely az, ahol a vállalkozás központi ügyvezetésének

a helye van. Az egyszerű postai cím önmagában nem fogadható el székhelynek. Ennek meghatározásakor azonban figyelembe kell venni a következőket:  hol hozzák meg az alapvető döntéseket a vállalkozás irányítására vonatkozóan,  hol van a vállalkozás létesítő okirat szerinti székhelye, 

hol van a vállalkozás ügyvezetése üléseinek helye. [dr. Csátaljai Zs. 2013., 421.old.]

A korábbi áfa szabályozás szerint a létesítő okiratban meghatározott székhelyet kellett a központi ügyvezetés helyének tekinteni, ezzel szemben a rendelet szerint a társaság székhelye ott van, ahol az alapvető döntéseket meghozzák, vagyis ahonnan a társaságot irányítják. Ennek meghatározása rendkívül fontos, mivel ez a kiinduló alapja a helyes bizonylatolásnak és a helyes bevallás elkészítésének. Az állandó telephely fogalmának meghatározását is megtaláljuk a Vhr-ben és az áfa tv-ben is. „Állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység - székhelyhez képeseti - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is.” [Áfa tv. 259 § 2. pontja]. A meghatározásból következően tehát csak akkor beszélhetünk telephelyről, ha az földrajzilag jól körülhatárolt, a tevékenységet tartósan végzik – az időtartamra az áfa tv. nem ad iránymutatást, tehát azt minden egyes ügyletnél külön-külön meg kell határozni –,

11

valamint tevékenység önálló folytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételeknek is rendelkezésre kell állnia. Az Európai Bírósági ítéletek alapján nem elegendő csupán a szolgáltatás nyújtásához szükségek feltételek megléte, hanem a vállalkozásnak konkrétan az adott szolgáltatás nyújtásához szükséges eszközökkel (pl.: árukészlet, iroda, termelőeszközök) kell rendelkeznie. Amennyiben az adóalany több telephellyel is rendelkezik, akkor meg kell vizsgálni, hogy az adott ügylet szempontjából melyik minősül a legközvetlenebbül érintett, releváns telephelynek, vagyis az adott telephely részt vesz-e a teljesítésben. Abban az esetben, ha az adóalany nem rendelkezik sem székhellyel sem telephellyel, akkor a meghatározó az állandó lakóhely vagy a szokásos tartózkodási hely. A Vhr. 54. cikke alapján azonban egyetlen kivétel van, mégpedig amennyiben a szolgáltatást nyújtónak van a teljesítési hely szerinti országban székhelye – függetlenül attól, hogy az részt vett-e az adott szolgáltatás nyújtásában - azt kell az ügylet szempontjából érintettnek tekinteni. [Vhr. 54. cikk] Amennyiben természetes személynek nyújt adóalany szolgáltatást meg kell határozni, hogy a természetes személy az áfa alanya-e vagy sem, illetve hogy EU-s vagy 3. országos magánszemélynek kell tekinteni az adott ügyben. Amennyiben az áfa alanya, akkor a teljesítés helye a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye lesz. EU-s magánszemélynek nyújtott szolgáltatás esetén a szolgáltatás nyújtó gazdasági célú letelepedése a meghatározó, 3. országos magánszemély esetén pedig a szolgáltatás igénybevevőjének letelepedése, ennek hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye lesz a meghatározó. [HÉA ir: 45,59 cikk, áfa tv. 37§ (2) 46§ (2)] Annak eldöntése tehát, hogy az adott szolgáltatásnak hol van a teljesítési helye, valamint a szolgáltatást igénybe vevő illetőségének meghatározása a szolgáltatást nyújtónak, mint számlakibocsátónak a kötelessége, abból ugyanis jelentős adókockázat adódhat, ha a számla nem a megfelelő módon van kiállítva. Az adókockázat mérséklése érdekében a megrendelőt célszerű nyilatkoztatni arról, hogy van-e az adott ügylettel legközvetlenebbül érintett belföldi telephelye. A nyilatkozat formájára nincs kötelező törvényi előírás, azonban ezt célszerű a megrendelővel kötött szerződésbe beépíteni. A megrendelő nyilatkozatának számít az is, hogy megadja héa azonosító számát, azonban még nem elegendő a teljesítés helyének pontos meghatározásához. A Vhr. 20. cikke továbbá előírja, hogy szolgáltatásnyújtó a megrendelőtől kapott információkat a rendes kereskedelmi biztonsági eljárásokkal (személyazonosság, fizetési módok ellenőrzése) ellenőrizni köteles, és ez alapján állapítja meg a teljesítés helyét.

12

Az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal történő kereskedelmi kapcsolat létesítését az adóköteles tevékenységét megkezdő adóalanynak, valamint a már működő, de közösségi adószámmal még nem rendelkező áfaalanynak is be kell jelentenie előzetesen az adóhatósághoz. Az adóhatóság a bejelentés alapján közösségi adószámot állapít meg a kérelmező számára. A közösségi adószám képzését az adózó székhelye szerint illetékes adóigazgatóságnál kell kérelmezni. Az EU adószám lehetővé teszi, hogy a külföldi partnerektől áfa-tartalom nélküli számlát kaphassunk, illetve adó nélkül számlázzunk EU tagországba. Az első fontos lépés egy közösségi értékesítés esetén, hogy megkérjük partnerünknek a saját tagországában kiadott közösségi adószámát, illetve le is ellenőrizzük annak érvényességét. Az ellenőrzéshez szükséges adatokat Közösségi szinten a VIES (Áfa Információ Csererendszer) rendszere teszi lehetővé, melyhez a NAV Központi Kapcsolattartó Irodáján keresztül férhetünk hozzá tagállami szinten. [1. számú melléklet] Alapvetően nem az adózó saját választásán múlik a közösségi adószám kiadása, de természetesen saját kérésre is lehet igényelni az illetékes adóhatóságnál. Kötelező kiváltani, amennyiben az adózónak az Európai Közösség másik tagállamában általa beszerzett termék, termékek adó nélkül számított összesített ellenértéke meghaladja a 10.000 eurót.

2.2. A fuvarozási szolgáltatás teljesítési helyének, időpontjának szabályai Az áfa tv. nem ad fogalmi meghatározást a fuvarozásra és a szállítmányozásra vonatkozóan, ezért a Polgári Törvénykönyv („Ptk.”) jogszabályi előírásaiból kell kiindulnunk. A Ptk. értelmében a fuvarozó fuvarozási szerződés alapján kötelezettséget vállal arra, hogy saját vagy bérelt fuvareszközével, árufuvarozási díj ellenében a szerződésben megjelölt árukat a rendeltetési helyre továbbítja, és a címzettnek kiszolgálja. A fuvarozási szolgáltatás tehát az áru rendeltetési helyére való eljuttatására való kötelezettségvállalás, amelyben a fuvarozó felelőssége egészen az áru átvételéig tart. A Ptk-ban megjelölt főszabály szerint a szolgáltatás akkor minősül teljesítettnek, amikor az áru a címzettnél lerakják.

13

Ettől a felek eltérő szerződést is köthetnek, mely szerint már a felrakás időpontjában teljesítettnek minősül a fuvarozási szolgáltatás, de ez esetben a fuvarozó felelősségét utólag nehezen tudja számon kérni a feladó. A szállítmányozási szerződés ennél jóval komplexebb, összetettebb, mivel ez már tartalmaz fuvarközvetítési és fuvarszervezési elemeket, valamint az ezekhez kapcsolódó járulékos tevékenységeket is. A szállítmányozó ezzel összefüggésben kötelezettséget vállal arra, hogy a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében, de a megbízója javára megköti (pl.: raktározás, tárolás, fuvarozás, vámkezelés), valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégzi. Mindezek ismeretében látnunk kell, hogy a két szerződés tartalmában különbségek vannak, azonban a fuvarozó és a szállítmányozó is a fuvarozási szolgáltatás elvégzésére köt szerződést a megrendelővel. Az áfa tv. értelmében, alapvetően a fuvarozási, és a szállítmányozási szolgáltatás egységes megítélés alá esik, ebből következően a szolgáltatok teljesítési helyére vonatkozó szabályok is azonosak. Már korábban említésre került, hogy a nemzetközi fuvarozásra- és szállítmányozásra vonatkozó teljesítési hely szabályai 2010. január 1-től jelentősen megváltoztak, a továbbiakban ezeket a változásokat kívánom bemutatni. [dr. Csataljai Zs., 2013]

14

2.2.1.Teljesítési hely szabályainak változása az adóalanyok közti ügyletek (B2B) esetében 1.táblázat A teljesítési hely szabályai adóalanyok közötti (B2B) ügyletek esetében Szolgáltatás Főszabály

2010 előtt

2010 után

Szolgáltatásnyújtó székhelye vagy telephelye

Szolgáltatást igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye

Közösségen belüli teherfuvarozás más tagállambeli adószámmal rendelkező

Igénybe vevő adószáma

Szolgáltatást igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye

Indulás helye

Szolgáltatást igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye

Megtett útszakasz

Szolgáltatást igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye

megrendelő esetén Közösségen belüli teherfuvarozás más tagállambeli adószámmal nem rendelkező megrendelő esetén (pl.: német) Harmadik országból, illetve harmadik országba irányuló, valamint belföldi fuvarozás Közösségen belüli

Ahol ténylegesen

teherfuvarozáshoz kapcsolódó

teljesül/igénybe vevő

raktározás, átrakodás, stb.

adószáma

Szolgáltatást igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye

Harmadik országot érintő fuvarozáshoz vagy belföldi fuvarozáshoz kapcsolódó

Ahol ténylegesen teljesül

raktározás, átrakodás, stb.

Szolgáltatást igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye

Forrás: Dr. Sztankó Dániel (2010): Fuvarozási és szállítmányozási áfa kézikönyv. Hunder MS Kft.

A 2009. december 31-ig érvényben lévő szabályok értelmében az volt a meghatározó, hogy milyen típusú – azaz belföldi, közösségen belüli, vagy 3. országos (export, import) – volt a fuvarozási szolgáltatás.

Ez 2010. után is igaz lesz nem

adóalanyoknak nyújtott szolgáltatások esetében. Alapvető változás, hogy 2010. után adóalanyok közötti (B2B) ügyletek esetében az lesz a meghatározó, hogy a megrendelőnek hol van a gazdasági célú letelepedése.

15

Közösségen belüli fuvarról abban az esetben beszélhetünk, amikor az érkezési és indulási hely is két különböző EU-s tagállamban van. Közösségi fuvar esetében az indulás helye lesz a teljesítés helye. Ha viszont a megrendelő az indulás helyétől eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, akkor a megrendelő nyilvántartásba vételének tagállamában van a teljesítés helye. Ilyen ügyletek esetében elegendő volt, ha a megrendelő megadta adószámát, nem kellett tovább vizsgálni a gazdasági célú letelepedését. 2010. után szabályok lényegesen leegyszerűsödtek, mivel a teljesítés helye mindkét esetben a szolgáltatást igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye. Belföldi fuvar esetében a szolgáltatás teljesítési helye a megtett útvonal tehát belföldön adóköteles a szolgáltatás a mindenkor hatályos áfa mértékkel. 2010. után, ha fuvar belföldi (pl.: Miskolc-Budapest), és a megrendelő EU-s vagy 3. országbeli adóalany, akkor a teljesítés helye az igénybevevő székhelye vagy legközvetlenebbül érintett telephelye. A 2010. utáni változást követően tehát, attól függetlenül, hogy a fuvar teljesítési helye belföldre esik, az áfa kötelezettséget nem Magyarországon, hanem a szolgáltatást igénybevevő székhelye szerinti országban kell teljesíteni. A szolgáltatást nyújtónak tehát, mindkét esetben adó felszámítása nélkül kell a számlát kibocsátania. Export – import fuvar esetében a teljesítés helye a megtett útvonal lesz, azonban ezt meg kell bontani belföldi és külföldi útszakaszra. Azonban itt létezik egy mentesítő szabály a belföldi útszakaszra vonatkozóan. Az áfa tv. 93 § (2) bekezdése szerint amennyiben a fuvarozási szolgáltatás termékimporthoz kapcsolódik, és a fuvardíj, mint járulékos költség igazoltan beépül a termékimport adóalapjába akkor a belföldi útszakaszra jutó fuvarköltség is mentes az áfa alól. Az importált termék az áfa tv. szerint olyan termék, amely nincs vámjogi szabadforgalomban, ezért a Közösség területére történő behozatala során a vámjogi sorsát rendezni kell, az import utáni vám és áfa megfizetésével. Azért viszont, hogy a fuvarozási szolgáltatás után az áfa ne legyen kétszeresen megfizetve a vámeljárás alkalmával közölni kell, hogy a fuvarköltség beépült a termékimport adóalapjába. Ebbe bele tartoznak még többek között a feldolgozás, megmunkálás költségei, egyéb közvetítői költségek, csomagolási és biztosítási költség. Az adó alóli mentesség vonatkozik a termékexportra is. 2010 előtt a termékexport mentességét ahhoz kötötte az áfa-szabályozás, hogy közösségen kívülre kiszállított termék a kiszállítást követően ténylegesen értékesítésre is kerüljön. 16

Ez azonban nem minden termékexport esetében valósult meg, és a fuvarozóknak sem volt mindig rálátásuk, hogy a fuvarozott terméket értékesítették-e? 2010. január 1-i hatállyal ez a szabály az áfa tv. 102 § (1) b pontja szerint módosításra került, amely szerint mentes az adó alól az a fuvarozás, illetve fuvarozáshoz hasonló (járulékosan kapcsolódó) szolgáltatás, amely kiviteli vámeljárás hatálya alá vonva elhagyja a Közösség területét, és a Közösség területéről való kiléptetés tényét a kiléptető hatóság igazolja. A 2010. előtti szabályokkal szemben tehát, ha a fuvarozó igazolni tudja a harmadik országba kiléptetés tényét a kiléptető vámhatóság által kiadott igazolás alapján, akkor az megalapozza a nemzetközi fuvar adómentességét és megrendelője felé adó alóli mentes számlát bocsáthat ki. A külföldi adóalanynak a saját illetékes adóhatósága által kiadott illetőség igazolás alapján kell az adóalanyiságát bizonyítania. A fuvarozáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások (be-, ki és átrakodás vámügyintézés, raktározás) esetében az 1992. évi áfa törvény adóalanyok közötti ügyletek esetében (B2B) különbséget tett a teljesítési hely meghatározása során abból a szempontból, hogy a fuvarozási szolgáltatás közösségen belüli, harmadik országot érintő, vagy belföldi ügylethez kapcsolódik. A jelenleg hatályos szabályozás azonban egységesen a fő szabály szerint határozza meg a teljesítés helyét ezen szolgáltatások esetében, azaz a teljesítés helye a szolgáltatást igénybe vevő székhelye, vagy legközvetlenebbül érintett telephelye. A raktározási költségek áfabeli kezelése azonban eltérhet a főszabálytól, mivel a raktározási szolgáltatások kapcsolódhatnak ingatlanhoz, vagy a fuvarozáshoz A „régi” áfa tv. a teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások közé sorolta a raktározási szolgáltatást, így különbséget kellett tenni a teljesítési hely szempontjából belföldi fuvar, közösségi fuvar vagy 3. országba irányuló fuvar esetén. Az új szabályozás

értelmében,

amennyiben

a

raktározási

szolgáltatás

fuvarozáshoz

kapcsolódik, akkor a teljesítési hely meghatározásánál a fő szabály érvényesül, amennyiben viszont ingatlanhoz kapcsolódik, akkor a teljesítési helyet az ingatlan fekvési helye határozza meg. [nemzetkoziadozas_2012.2_3 cikk] Ezek ismeretében a továbbiakban a számlázásra vonatkozó szabályokat ismertetem.

17

2.táblázat A számlázásra vonatkozó szabályok változása a teljesítési hely ismeretében Ügylet

2010. előtt

2010. után

Budapestről Bécsbe, az

Áfa területi hatályán kívül

Áfa területi hatályán kívül

osztrák adóalany

szolgáltatás

szolgáltatás

Belföldi fuvarozó cég osztrák adóalanynak fuvaroz

rendelkezik Ausztriában adószámmal Belföldi fuvarozó cég osztrák adóalanynak fuvaroz Budapestről Bécsbe, az osztrák megrendelő nem rendelkezik Ausztriában adószámmal Belföldi fuvarozó cég német adóalanynak fuvaroz Miskolc - Budapest viszonylatban

Az indulás helye Budapest, ezért belföldön lesz teljesített az ügylet, adóköteles szolgáltatás 25%-os* áfa

Áfa területi hatályán kívül szolgáltatás

felszámításával A megtett útszakasz belföldre esik, ezért belföldön lesz teljesített az ügylet, adóköteles szolgáltatás 25%-

Áfa területi hatályán kívül szolgáltatás

os áfa felszámításával A megtett útszakaszt meg kell

Belföldi fuvarozó cég

bontani, a külföldi rész THK,

A teljesítés helye belföld,

Zágrábból Budapestre szállít

a belföldi pedig adómentes

adómentes lehet, ha a

belföldi megrendelőnek

lehet, ha a feltételek

feltételek teljesülnek.

teljesülnek *Megjegyzés: az áfa mértéke 2012. január 1-jét követően 27% Forrás: dr. Csátaljay Zsuzsanna: Nagy áfa kézikönyv I. alapján saját szerkesztés

Összefoglalva tehát az előbbieket. 2010. január elsejétől az adóalanyok között létrejövő fuvarozás bekerült a főszabály alá, tehát mindig a megrendelő illetőségének országában adózik a szolgáltatás. Amennyiben magyar adóalany számláz magyar adóalanynak fuvarozási szolgáltatást, a teljesítési hely biztosan belföldre esik, fuvarozó a számlát 27%-os áfa mértékkel köteles kiállítani.

18

Ha a belföldi adóalany külföldön letelepedett adóalanynak nyújt fuvarozási szolgáltatást, ez lehet belföldi, közösségen belüli vagy 3. országos export, import fuvar, a fuvarozó köteles áfa törvény területi hatályán kívüli számlát kiállítani. Továbbá ha a magyar adóalany belföldi adóalany megrendelőjének export, import fuvart számláz, az belföldön lesz teljesített (adóköteles) a megrendelő gazdasági célú letelepedésének szabályai, viszont a mentesítési szabálynak köszönhetően a fuvarozási szolgáltatás beépül a termékimport adóalapjába, ezért adómentes lesz az ügylet Magyarországon. Az áfa törvény területi hatályán kívüli ügyletek esetében az adó megfizetése áttevődik a szolgáltatást igénybevevő országába, így ő lesz az adó megfizetésére kötelezett, és ha a jogosultságra vonatkozó feltételek fennállnak, akkor az adó levonására is jogosult. Ezt hívjuk fordított adózásnak (reverse charge). A „fordított adózás” kifejezést valamint a megrendelő közösségi adószámát a számlán kötelezően szerepeltetni kell. 2013-tól nem kötelező a számlán az „áfa területi hatályán kívüli kifejezést” feltüntetni, viszont közösségi és harmadik országos viszonylatban a kitétel javasolt. Abban az esetben, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany a teljesítési hely szerinti országban letelepedett, vagy a megrendelő adóalany nem adófizetésre kötelezett a teljesítési hely szerinti országban, akkor a megrendelő lesz az adófizetésre kötelezett. [HÉA-ir 194-196. cikk].

Amennyiben a szolgáltatásnyújtónak van telephelye a megrendelő

szerinti országban, és a telephely az adott szolgáltatásban részt vesz, akkor a nyújtó lesz az adófizetésre kötelezett. Ha a telephely nem vesz részt közvetlenül a szolgáltatásban, akkor marad a főszabály, a megrendelő lesz az adófizetésre kötelezett. [Vhr. 53-54. cikk] A belföldi adómentes ügyletek a magyar áfa törvény hatálya alá tartoznak, adófizetési kötelezettség azonban sem belföldön sem külföldön nem merül fel. A számlán fel kell tüntetni, hogy a szolgáltatás „mentes az adó alól”, valamint szerepeltetni kell az adómentesség jogcímét is.

2.2.2. A láncértékesítésre, valamint a háromszögügyletre vonatkozó szabályok Az áfa törvény 26-27 §-a speciális teljesítési hely szabályokat fogalmaz meg arra az esetre, amikor a termék több értékesítés tárgya úgy, hogy a termék közvetlenül az első eladótól az utolsó vevőhöz kerül. Ebben az esetben láncügyletről van szó.

19

A láncügylet szereplőinek száma nincs meghatározva, azok csak eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyok lehetnek, valamint a végső vevő eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany is lehet. Az Áfa-törvény 27. § (1) bekezdése alapján, a láncértékesítés során csak egyetlen értékesítésre lehet alkalmazni 26. §-nak azt a szabályát, amely szerint a fuvarozással érintett termékértékesítés teljesítési helye a fuvarozás megkezdésének a helye. Ezt a szabályt azzal tudjuk magyarázni, hogy bár az ügylet során több értékesítés történik, a termék fuvarozására fizikai értelemben csak egyszer kerül sor. Tehát a láncügyletek során mindig meg kell vizsgálni, hogy melyik értékesítés a fuvarozással érintett, mert a fuvarozással összefüggő értékesítés mentes az adó alól. Továbbá meg kell határozni a láncban a további értékesítések teljesítési helyét, az adókulcsot, valamint, hogy az ügyletben résztvevő adóalanyoknak be kell-e jelentkezni valamely másik tagállamban. A kérdés eldöntéséhez meg kell megvizsgálni, hogy a láncban melyik az a szereplő, aki saját nevében fuvaroz, vagy fuvaroztat. Amennyiben a sorban az első értékesítő fuvaroz, akkor biztos, hogy az ő értékesítése lesz a fuvarozással érintett, így ez az értékesítés fog a fuvarozás megkezdésének helyén adózni. Például: „A” ( HU adóalany)----> „ B” (DE adóalany)----> „C” (ATU adóalany) „ D” (RO adóalany)----> Magyar adóalany értékesít német adóalanynak, aki osztrák adóalanynak tovább értékesít, az osztrák adóalany értékesít román adóalany részére. A termék közvetlenül az „A” adóalanytól a „D” adóalany részére kerül elfuvarozásra. A termék fuvarozását az „A” szereplő végzi, eladóként, mivel ő az ügyletben csak eladóként tud eljárni. Ebben az esetben az

„A”- „B” értékesítéséhez kapcsolódik a fuvar. A magyar eladó

Közösségen belüli mentes számlát állít ki német adóalany felé, annak román adószámára, mivel „B” –„C” és „C” –„D” közötti ügylet már a fuvarozásos ügyletet követő értékesítés, amelynek teljesítési helye Romániában lesz. Ezért a német és osztrák adóalanynak be kell jelentkezni: „D” országban és ottani adószámáról, valamint román áfa-mértékkel számlázni. Abban az esetben, ha a végső vevő fuvaroz, akkor pedig egyértelmű, hogy a fuvarozásos értékesítést a végső vevő felé értékesítő adóalany teljesíti, így a láncban ezen utolsó termékértékesítés adózik a fuvarozás megkezdésének helyén. Az előző példánál maradva tehát az osztrák adóalany értékesítése a fuvarozással érintett, tehát ez lesz a mentesített.

20

Ebben az esetben a „A” „B”és „C” szereplőnek is regisztráltatnia kell magát Magyarországon, és belföldi adószámáról, 27%-os áfa mértékkel kell a számlát kiállítaniuk a termékértékesítésekről. A osztrák adóalany szintén a magyar adószámáról teljesít román vevője felé egy adómentes, területi hatályon kívüli értékesítést. Az Áfa-törvény 27. § (2) bekezdése szabályozza azt az esetet, hogy ha a láncértékesítés során olyan szereplő fuvaroz, aki a láncban szereplő egyik ügyletben vevőként, a másik ügyletben azonban eladóként szerepel, akkor hogyan kell eldönteni, hogy melyik ügylet minősülhet a fuvarozással legközvetlenebbül érintettnek. A közbenső szereplők ugyanis egyszerre vevői és értékesítői is a láncban a terméknek, hiszen ők nem a lánc legelején, se nem a legvégén állnak, azaz szükségszerűen első körben megveszik, majd eladják a láncügyletben szereplő terméket. Az Áfa-törvény 27. § (2) bekezdése alapján ilyen esetekben a közbenső szereplő főszabályként vevői minőségében fuvaroz, azaz az lesz a fuvarozásos értékesítés, amelyikben ő vevőként vesz részt, kivéve, ha ő bizonyítja, igazolja, hogy – a törvényi vélelemmel ellentétben – mégiscsak eladóként (nem pedig vevőként) szervezte, bonyolította a termék fuvarozását. Fontos megjegyezni, hogy a törvényi vélelem megdöntésére csak a közbenső vevő jogosult. A korábbi példánál maradva feltételezzük, hogy „B” – tehát a közbenső szereplő fuvaroz, ő szervezi meg a fuvart. Ebben az esetben a teljesítési hely, valamint a számlázára vonatkozó szabályok ugyan úgy alakulnak, mint „A” szereplő által végzett fuvarozás esetén. Abban az esetben viszont, ha „B” szereplő a törvényi vélelmet megdönti, és est igazolja, akkor nem vevőként, hanem eladóként fuvaroz. Ebben az esetben a fuvarozással érintett ügylet, tehát a mentesített „B” és „C” szereplő közötti létrejövő termékértékesítés lesz. A német adóalany ilyen esetben köteles Magyarországon adószámot kiváltani, mivel az ő értékesítésének a teljesítési helye mint az indulás helyén teljesített értékesítés Magyarországon lesz. A magyar közösségi adószámáról teljesít adómentes értékesítést az osztrák vevője felé annak román adószámára. Mivel az osztrák adóalany termékértékesítése a fuvarozásos értékesítést követi, ezért neki be kell jelentkeznie Romániában. A „C” osztrák adóalany pedig a román adószámáról teljesít belföldi értékesítést „D” román adóalany partnere felé. Azt tehát látnunk kell, hogy a láncértékesítés kapcsán a teljesítési hely helyes meghatározásának a számlázás, valamint a bevallási kötelezettség teljesítése érdekében nagyon nagy szerepe van.

21

A háromszög ügylet a láncügylet egyik speciális fajtája. A háromszög ügyletben csak 3 adóalany vehet részt, azonban ők csak eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyok lehetnek. Az ügylet lényege, hogy a láncügyletben közbenső vevőként szereplő B adóalanynak a mentesítési szabályok miatt nem kell bejelentkeznie adóalanyként C tagállamában, helyette az adókötelezettséget a „B” adóalany tagállamának szabályai szerint C szereplő rendezi. Ez a helyzet csak akkor állhat elő (lásd láncügylet), ha a fuvart „A” vagy „B” szereplő vevőként szervezi, egyébként az ügylet nem felel meg a háromszög ügyletnek. Például: A” ( ATU adóalany)----> „ B” (DE adóalany)----> „C” (HU adóalany) A háromszög ügylet esetén tehát a német adóalanynak nem kell bejelentkeznie Magyarországon A magyar adóalany a német adóalany helyett saját áfa bevallásában a szerepeltet először egy adómentes Közösségen belüli beszerzést az adóbevallás megfelelő sorában (11. sor), valamint az A60-as számú Összesítő Nyilatkozat 2. lapján a háromszögügylettel kapcsolatos sorban „C” jelölést kell tennie. Ezt követően az áfa törvény 141. §-a értelmében az adót a német adóalany helyett meg kell fizetnie. Az áfa bevallás 20-22. sorában az adóköteles beszerzésként kell jelölnie a háromszög ügylet során végső beszerzőként történő beszerzés ellenértékét. Ha a C szereplőnek adólevonási joga is van, akkor az adatot a 69. sorban kell feltüntetni. Abban az esetben, ha a magyar adóalany az A szereplő, úgy az értékesítést az áfa bevallás 2. sorában Közösségen belülre történő, adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítés címén kell szerepeltetni. Az A60 összesítő nyilatkozat 01. lapjának (b) oszlopába B szereplő (jelen esetben a német adóalany) adószámát kell szerepeltetnie, (c) oszlopban pedig az ellenértéket. A (d) oszlopban adatot feltüntetni nem lehet. Ha a magyar adóalany B szereplő, akkor az áfa bevallás 89. sorában kell az A szereplőtől

közbenső

vevőként

beszerzett

termék,

adó

nélküli

ellenértékét

szerepeltetnie. A bevallás 90. sorában pedig a C szereplőnek történő értékesítést szerepelteti. Az A60 összesítő nyilatkozat 01 lapjának (b) oszlopába C szereplő adószámát kell feltüntetni, (c) oszlopában az ellenértéket, a (d) oszlopban pedig szerepeltetni kell a (B) jelet. Az A60 összesítő nyilatkozat 02 táblájának (b) oszlopában A szereplőt kell jelölni, (c) oszlopban az ellenértéket, (d) oszlopban pedig a (B) jelet.

22

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez csak abban az esetben lehetséges, ha az A szereplő fuvarozza az árut, vagy fuvarozat, illetve a B vevői minőségében fuvarozik, vagy fuvaroztat. Abban az esetben, ha C végzi a fuvarozást, akkor a B szereplő teljesítési helye A tagállamában lesz, ezért a háromszögügylet feltételei nem valósulnak meg. A háromszögügylet szabályait összefoglalva tehát az ügyletnek csak három szereplője lehet, valamint mindhárom szereplő csak eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany lehet. A C szereplőnek a fuvarozás befejezésének a helyén nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie, valamint a B szereplőnek nem lehet C országában az ügylettel összefüggő gazdasági célú letelepedése.

2.2.3. Teljesítési hely szabályainak változása nem adóalanynak nyújtott fuvarozási szolgáltatás (B2C) esetében 3.táblázat A teljesítési hely szabályai adóalany által, nem adóalanynak nyújtott ügyletek esetén Ügylet Főszabály Közösségen belüli fuvarozás

2010 előtt

2010 után

Szolgáltatásnyújtó

Szolgáltatásnyújtó

székhelye vagy telephelye

székhelye vagy telephelye

Indulás helye

Indulás helye

Megtett útszakasz

Megtett útszakasz

Ahol ténylegesen teljesül

Ahol ténylegesen teljesül

Ahol ténylegesen teljesül

Ahol ténylegesen teljesül

Harmadik országból, illetve harmadik országba irányuló, valamint belföldi fuvarozás Közösségen belüli teherfuvarozáshoz kapcsolódó raktározás, átrakodás, stb. Harmadik országot érintő fuvarozáshoz vagy belföldi fuvarozáshoz kapcsolódó raktározás, átrakodás, stb. Forrás: dr. Csátaljay Zsuzsanna Nagy Áfa Kézikönyv I.

23

Nem adóalanyok (B2C) részére nyújtott fuvarozási szolgáltatások esetében a szabályozás 2010. után sem változott, a fő rendező elv szerint a szolgáltatást nyújtó székhelye vagy telephelye határozza meg a teljesítés helyét. Azonban ilyen esetekben azt kell vizsgálni, hogy milyen típusú fuvarról van szó. Az áfa tv. (41. § - a) szerint; nem adóalany részére nyújtott termékfuvarozási szolgáltatás esetén amennyiben Közösségen belüli fuvarozásról van szó, ott a teljesítés helye az indulási hely. Közösségen belüli fuvarozásnak minősül, az a fuvarozás, melynek indulási és érkezési pontja két különböző tagállamban van, még akkor is, ha közben 3. országnak minősülő területet érint a fuvar [dr. Herich György, 2012]. Amennyiben a fuvar belföldi és harmadik országba irányuló, vagy onnan érkező a teljesítési helye a megtett útvonal. 4.táblázat A számlázásra vonatkozó szabályok (B2C) ügyletek esetében Ügylet

2010 előtt és után

Belföldi fuvarozó cég osztrák magánszemélynek

Közösségen belüli fuvar, a teljesítés helye

fuvaroz Budapestről Bécsbe

Magyarország lesz

Belföldi fuvarozó cég osztrák magánszemélynek

Az indulás helye Bécs, ezért az ügylet

fuvaroz Bécsből Budapestre

Ausztriában lesz teljesített A megtett útszakasz belföldre esik, ezért

Belföldi fuvarozó cég német magánszemélynek

belföldön lesz teljesített az ügylet,

fuvaroz Miskolc - Budapest viszonylatban

adóköteles szolgáltatás 25%, (27%) - os áfa felszámításával A megtett útszakaszt meg kell bontani, a

Belföldi fuvarozó cég Zágrábból Budapestre szállít

külföldi útszakasz THK, a belföldi pedig

belföldi magánszemély megrendelőnek

belföldön adóköteles 25% (27%) - os áfa felszámításával

Forrás: dr. Csátaljay Zsuzsanna: Nagy áfa kézikönyv I. alapján saját szerkesztés

A fuvarozási szolgáltatás meghatározásakor tehát különbséget kell tennünk, hogy azt adóalany, vagy nem adóalany részére kívánjuk-e nyújtani. Ha ez megállapításra került, 2010 előtti szabályok értelmében azt kellett meghatározni, hogy a fuvarozási szolgáltatás, amit nyújtani kívánunk megrendelőnk részére, az milyen típusú. Ez némileg egyszerűbb feladatnak tűnhetett, mert a fuvarozási szolgáltatást teljesítő pontosan tudhatta, hogy milyen fuvarfeladat elvégzésére vállalt kötelezettséget. 24

Amíg a teljesítési hely meghatározása a 2010. évi szabályokhoz képest egyszerűbbnek tűnhet, addig a számlázási, áfa visszaigénylési és egyéb, az adott ügylethez kapcsolódó adminisztrációs kötelezettségek szempontjából bonyolultabb ügyletnek tűnhettek a fuvarozási szolgáltatások. A 2010-ben bekövetkezett változásokkal a számlázási szabályok adóalanyok közötti ügyletek esetében lényegesen leegyszerűsödtek, mivel fő szabályként a megrendelő székhelyéhez, vagy legközvetlenebbül érintett telephelyéhez rendelte a teljesítési helyet. Azonban a fuvarozási szolgáltatások esetében a fő problémát az adóalany gazdasági célú letelepedése, az adott ügylethez tartozó tényleges teljesítési hely meghatározása jelentheti. Ehhez szükséges többek között, hogy a megrendelővel kötött fuvarozási szerződésben egyértelműen meghatározásra kerüljön, hogy az adott ügylet szempontjából mi lesz a teljesítési hely.

25

3. A számlázási és áfa visszaigénylési szabályok a fuvarozási szolgáltatásokhoz kapcsolódóan A legfőbb változás, amint az előző fejezetben láthattuk, a szolgáltatások teljesítési helyének

meghatározását

érinti,

de

változtak

többek

között

az

Összesítő

Nyilatkozatokra, illetve a külföldi adóalanyokat érintő áfa-visszatérítési eljárásra vonatkozó szabályok is. Mivel ezen szabályozok ma is hatályosak, ezért a további részben csak a 2010 után bekövetkező változásokat, szabályokat kívánom bemutatni.

3.1. Az összesítő nyilatkozatra vonatkozó szabályok Az Összesítő nyilatkozatot 2010. előtt csak Közösségen belüli termékértékesítésre és közösségen belüli termékbeszerzésre vonatkozóan kellett benyújtani. Ez a szabály 2010. január 1.-től megváltozott, mégpedig úgy, hogy az összesítő nyilatkozatban be kell jelenteni a más tagállamban letelepedett adóalanyoknak nyújtott, illetve a tőlük igénybe vett szolgáltatásokat is. A bejelentési kötelezettség azonban csak olyan szolgáltatásokra vonatkozik, ahol főszabály szerint kell a teljesítési helyet meghatározni. Az összesítő nyilatkozatokban csak a közösségi adóalanyok közötti szolgáltatások adatait kell bevallani, a magánszemélyeknek vagy más, nem adóalanyoknak nyújtott, illetve a tőlük igénybe vett szolgáltatásokét nem. Az összesítő nyilatkozatot - az áfa bevallás gyakoriságához igazodva - havi áfa bevallásra kötelezettek havonta, negyedéves áfa bevallásra kötelezettek negyedévente kötelesek benyújtani. A közösségen belüli termékértékesítésre, és termékbeszerzésre vonatkozóan azonban egyedi szabályok vonatkoznak. 2010-től havi bevallást kell benyújtania annak a társaságnak, amely 2009. bármelyik negyedévében 100 000 eurót, vagy azzal egyenértékű nemzeti valutát meghaladó értékben végzett közösségen belül termékértékesítést. Ez az értékhatár 2011. december 31-ig volt érvényes, 2012. január 1jétől ezen összeghatár 50.000 euro. Továbbá havi összesítő bevallást kell benyújtani annak az adóalanynak is, aki 2010-ben negyedéves áfa bevallás benyújtására volt kötelezett, nem nyújtott és nem is vett igénybe szolgáltatást, viszont közösségi termékértékesítéseinek értéke 2009-ben legalább egyszer meghaladta a 100.000 eurót.

26

Változás azonban 2015. január 1-jétől, hogy amennyiben az adóalany közösségen belüli termékbeszerzése meghaladja az 50.000 eurónak megfelelő összeget, az adóalany havi összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett. Az összesítő nyilatkozatok benyújtási határideje 2010-től havi bevallás esetén a tárgyhónapot követő hónap 20-a, negyedéves áfa bevallás esetén a tárgynegyedévet követő hónap 20. napja. Nem kell összesítő nyilatkozatot tenni arra az időszakra, amelyben nem volt közösségi adóalanynak nyújtott termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás, illetve nem volt közösségi adóalanytól igénybe vett szolgáltatás és termékbeszerzés. Az összesítő nyilatkozatot csak elektronikus úton lehet benyújtani, kötelezően minden közösségi adószámmal rendelkező áfa alanynak. Más

közösségi

tagállamban

letelepedett

adóalanynak,

illetve

közösségi

adószámmal rendelkező, áfa adóalanynak nem minősülő jogi személy felé nyújtott fuvarozási szolgáltatás esetén a teljesítési hely főszabály szerint alakul, tehát az áfát a szolgáltatás megrendelője köteles fizetni a fordított adózás szabályai szerint. A számlát kibocsátó adóalany a saját belföldi adószámáról állítja ki a számlát a megrendelő felé. A számlán fel kell tüntetni a vevő közösségi adószámát, valamint a fordított adózásra történő utalást is. Továbbá nem kötelező, de javasolt az „áfa területi hatályán kívüli” kitételt is feltüntetni. Mivel az adóalany a belföldi adószámáról bocsátotta ki a számlát, ezért a belföldi áfa bevallásban és az összesítő nyilatkozatban is szerepeltetni kell ezen tranzakciót. A jelenleg hatályos A60-as bevallás 3. számú lapjának c sorában kell szerepeltetni ezen szolgáltatásnyújtások ellenértékét (ideértve az előleget is). Az aktuális negyedévre vagy hónapra vonatkozó szolgáltatásnyújtások összesített ellenértékének meg kell egyeznie a 65. számú áfa bevallás a 91,92. sorában szereplő összeggel. Az összesítő jelentésben az ellenértéket partnerenként összesítve és országkódonkénti felsorolásban kell benyújtani. Abban az esetben, ha az adóalany harmadik országbeli igénybevevő adóalany részére nyújt fuvarozási szolgáltatást, akkor a teljesítési hely, amennyiben 3. országban van az adóalany gazdasági célú letelepedése, akkor a teljesítési hely is 3. országba esik. Ilyenkor a számla kibocsátója a belföldi közösségi adószámáról teljesít egy áfa hatályán kívüli szolgáltatást, azonban a fordított adózás kifejezés ezeken a számlákon nem szerepelhet, mivel a vevő esetében nem biztos, hogy önbevallással fizeti az áfát a saját országában.

27

Az ilyen szolgáltatásokat a belföldi áfa bevallás 93. sorában kell szerepeltetni, és mivel nem közösségen belüli az ügylet, ezért az összesítő nyilatkozatban nem kell szerepeltetni. Amennyiben az adóalany nem végzi, csupán csak közvetíti a fuvarozási szolgáltatást a megrendelő felé, ebben az esetben közvetített szolgáltatásról beszélhetünk. Ilyen esetben a megbízás teljesítéséhez megbízási szerződés keretében alvállalkozót vesz igénybe továbbá a megbízott a fuvardíjról számlát állít ki az adóalany részére. Ha a szolgáltatást külföldi adóalany végzi, akkor a megrendelő adóalany fuvarozási szolgáltatásimportról szóló számlát fog kapni szállítójától. A számlát befogadó adóalany az 65-ös bevallásban fizetendő és levonható áfa tételként is szerepeltetheti a bevallás 18, és 67. sorában, amennyiben a levonáshoz szükséges feltételek rendelkezésre állnak. Az importszolgáltatásról továbbá az Összesítő Nyilatkozatban is jelentést kell tennie. A Közösségen belüli szolgáltatás igénybevételét a 04-es lapon kell jelenteni. A továbbiakban azokat az eseteket kívánom bemutatni, amikor az adóalany nincs belföldön letelepedve, hogyan érvényesítheti az áfa visszatérítését.

3.2. Belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatérítési joga 2010. január 1-jétől a Közösség valamennyi tagállamában megváltoztak a hozzáadott érték adó visszatérítés szabályai. Külön indokolhatta a változtatás szükségességét, hogy feltehetően az ebben az eljárási rendben visszaigényelt áfa összege a korábbiakhoz képest jelentősebbé vált a szolgáltatások teljesítési helyének szabályozásával összefüggő rendelkezések változása miatt. A új intézkedések bevezetésére alapvetően az adóalanyok adminisztrációs terheinek csökkentése miatt került sor. A szabályozás értelmében, amennyiben az adóalany olyan államból szerez be termékeket és vesz igénybe szolgáltatásokat, ahol nincs adóalanyként nyilvántartásba véve, akkor a rá áthárított héa levonására és visszaigénylésére 2 lehetséges mód van. Amennyiben az adóalany a teljesítés helye szerinti országban köteles adóalanyként beregisztrálni, mert ottani teljesítési hellyel végez termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást, akkor rá az adott ország hatályos áfa törvényei vonatkoznak. Ilyenkor köteles az adott országban önadózással áfa bevallást teljesíteni. Ilyen esetben az adóalany külön eljárásban külföldön nyilvántartásba vett adóalanyként nem kaphatja vissza az áfát. 28

Amennyiben a Közösség más tagállamában, vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany belföldön szeretné a rá áthárított áfát visszaigényelni, az adóalanynak nem lehet olyan belföldön teljesített termékértékesítése vagy/ és szolgáltatásnyújtása, ami miatt belföldön regisztráltatnia kéne magát. Azonban nem tartozik ide az adómentes termékfuvarozás és a termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtás, illetve az olyan ügyletek, ahol a fordított adózás szabályai szerint az adót a külföldi adóalany vevő köteles megfizetni. A jogszabály értelmében áfa visszatérítésre azon harmadik országban letelepedett, vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalanyok jogosultak, akik a visszatérítés időszakában nem rendelkeznek belföldi letelepedettséggel, azaz belföldön székhellyel, állandó telephellyel, ennek hiányában szokásos tartózkodási hellyel. Az adóalany jogosult a belföldön teljesített termékértékesítései és szolgáltatásai után, illetve termékimport esetén a rá áthárított áfát visszaigényelni. Az adóalany nem jogosult viszont olyan áfa visszatérítésére, amely belföldön levonási tilalom alá esik, illetve olyan termékbeszerzés és szolgáltatás igénybevétel utáni áfa levonására sem, amelyet nem adóköteles tevékenysége érdekében használt fel. Annak megállapításra, hogy az adómentes, vagy adóköteles tevékenység érdekében történik-e a használat, illetve a levonási és visszatérítési arány megállapításánál a letelepedés szerinti tagállam szabályait kell figyelembe venni. [dr.Herich György 2012.] Az áfa visszatérítésre irányuló kérelmet 2010-től csak elektronikus formában lehet benyújtani az illetékes állam adóhatósághoz. Harmadik országbeli adóalanyok esetében az áfa visszatérítésének helye szerinti tagállam adóhatóságához, míg más a Közösség tagállamban letelepedett adóalanyok esetében a saját letelepedettsége szerinti tagállam adóhatóságához. A kérelmet, valamint az azzal összefüggő egyéb írásos információkat, nyilatkozatokat magyar, angol, német és francia nyelven lehet megadni. Fő szabály szerint a kérelmekhez nem szükséges csatolni a visszatérítést megalapozó számlákat. Az irányelv azonban lehetőséget biztosít arra, hogy minden tagállam a számla vagy az import okmány másolatának elektronikus úton való benyújtását is kötelezővé tegye, ha az azokon szereplő adóalap legalább 1.000 euró vagy annak nemzeti pénznemben kifejezett ellenértéke. Amennyiben a számla üzemanyagra vonatkozik, ez az érték 250 euró vagy annak nemzeti pénzemben kifejezett ellenértéke.

29

A következő országok esetében kötelező csatolni a számla és import okmány másolatát

(pl.:

Magyarország,

Belgium,

Ciprus,

Németország,

Görögország,

Spanyolország, Franciaország, Szlovák Köztársaság). Vannak olyan országok, ahol értékhatártól függetlenül nem kötelező automatikusan csatolni a kérelemhez a számlákat valamint az import okmányokat (pl.: Ausztria, Bulgária, Dánia, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Svédország, Szlovénia). A visszatérítési kérelem esetében a tagállamok határozhatják meg, hogy mely időszakra fogadják be a nyilatkozatot. A visszatérítési időszak tekintetében a tagállamok dönthetnek úgy, hogy egy naptári évre fogadják be a kérelmet vagy annál rövidebb időszakra, amely azonban nem lehet három hónapnál rövidebb, csak abban az esetben, ha a fennmaradó időszak a naptári év fennmaradó részét teszi ki. Egy naptári évre maximum 5 kérelem terjeszthető elő. A tagállamok maguk határozzák meg – az irányelvben lefektetett keretek közt –, hogy minimálisan mekkora összeget kell elérnie a visszatéríteni kívánt összegnek. A tagállamok többsége az irányelvben meghatározott minimális összegben határozta meg az értéket. Ha a kérelmet három hónapnál nem rövidebb időszakra nyújtják be a visszatéríttetni kért összeg nem lehet kevesebb, mint 400 euró, amennyiben pedig a kérelem 1 naptári évre vagy a naptári év fennmaradó részére vonatkozik, nem lehet kevesebb, mint 50 euró. A visszatérítési kérelmet legkésőbb a visszatérítési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig be kell nyújtani a letelepedés helye szerinti tagállamban. Ez a határidő a jogvesztő, tehát az adóhatóság a hozzá, mint visszatérítő tagállamhoz késedelmesen benyújtott kérelemmel összefüggésben igazolást nem fogad el. Kizárólag a 2009. évi kérelmek esetében az uniós és a hazai jog is engedélyezte, hogy a kérelmeket legkésőbb 2011. március 31-ig be lehetett adni. [dr. Herich György, 2012.]

A letelepedés tagállamának adóhivatala a hozzá benyújtott kérelmeket megvizsgálja, és továbbítja a visszatérítés tagállamának megfelelő hivatalához, erről értesítést is küld a kérelmezőnek. Azonban ha a visszatérítéshez szükséges feltételek nem állnak fenn, a kérelmet el is utasíthatja. Amennyiben a külföldön letelepedett adóalany kérelmét az állami adóhatósághoz befogadta, az adó-visszatérítési kérelemről 4 hónapon belül döntenie kell, amelyet elektronikus úton közöl a kérelmezővel.

30

Amennyiben az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a döntéshozatalhoz további információkra van szüksége, akkor a 4 hónapos határidőn belül írásos megkereséssel további információkat, kiegészítő adatokat kérhet az adózótól, vagy, a nyilvántartásba vételi adóhatóságtól vagy akár harmadik féltől is. Az információkérés és a válaszadás is kizárólag elektronikus úton történik, kivéve, ha az adóhatóság eredeti számlák, okiratok, eredeti vagy hiteles másolatának benyújtását kéri, és az nem áll az adózó rendelkezésére elektronikus úton. Az adóhatóságnak lehetőség van még egy további alkalommal pótlólagos kiegészítő adatokat, további információkat kérni, amennyiben a kérelemről megalapozott döntést nem tud hozni. A válaszadásra nyitva álló határidő 1 hónap, amelyet a megkeresés közlésétől kell számítani. Az adóhatóság az adó-visszatérítési kérelemről a megkeresésre adott válasz érkeztetésétől számított 2 hónapon belül, vagy ha a megkeresésre érdemben nem kapott hiánytalan választ, a válaszadásra előírt határidő lejártát követő 2 hónapon köteles dönteni. Ha az állami adóhatóság egyszeri alkalommal kért megkeresést, a döntésre nyitva álló határidő összességében nem haladhatja meg a 7 hónapot. Amennyiben azonban pótlólag újabb tájékozódásra is sor került, maximálisan 8 hónapot vehet igénybe az eljárás. Amennyiben az állami adóhatóság a kérelem elfogadásáról vagy részleges elfogadásáról dönt, a határozatot elektronikus úton közli a kérelmezővel. Az adózónak joga van az adóhatósági döntés ellen fellebbezést benyújtani, a belföldi adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint, azonban a fellebbezést a visszatérítés szerinti tagállam adóhatóságához kell benyújtani. Az adó - visszatérítését az adóhatóság átutalással teljesíti a döntés meghozatalával egyidejűleg, de legkésőbb az attól számított 10 munkanapon belül a kérelemben megjelölt adózó fizetési számlájára. Az adó-visszatérítés átutalásának költsége a kérelmezőt terheli, ha az átutalás nem belföldön vezetett fizetési számlájára történik. Az átutalás költségével az adóhatóság csökkenti a visszatérítendő adó összegét. Az adóhatóság késedelmes teljesítés esetén, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni. Ugyanakkor nem terheli kamatfizetési kötelezettség az adóhatóságot, ha a belföldön nem letelepedett adóalany a korábban említett pótlólagos adatgyűjtések során nem működik együtt, a szükséges adatokat, okiratokat nem bocsátja a hivatal rendelkezésére. A HÉA irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy ha a visszatérítést kérelmező csalárd módon vagy egyéb helytelen úton jutott a visszatérítéshez, a visszatérítés helye szerinti tagállam illetékes hatósága 31

közvetlenül eljárást indíthat a tévesen kifizetett összegek, valamint a kirótt büntetések és kamatok visszafizettetésére. Amennyiben pedig közigazgatási bírság kivetésére vagy kamat felszámítására került sor, és azt a kérelmező nem fizette be, a visszatérítés helye szerinti tagállam – a be nem fizetett összeg erejéig – az érintett adóalany részére minden további visszatérítést felfüggeszthet. Harmadik országbeli adóalany részére a visszatérítés feltétele az, hogy az adóalanynak olyan elismert 3. országban legyen illetősége, amellyel Magyarországnak viszonossága van, illetve akivel Magyarország szerződést kötött. Hazánknak ma jelenleg Svájccal és Liechtensteinnel van viszonossága. A Közösségen kívül letelepedett adóalanyoknak az állami adóhatósághoz kell benyújtaniuk a kérelmet, a tárgyévet követő év szeptember 30-ig. Amennyiben az adóalany rendelkezik elektronikus elérhetőséggel akkor a kérelmet ilyen formában is be lehet nyújtani az adóhatóság részére, illetve az elérhetőséget a kérelemben is meg kell jelölni [dr. Herich György 2012.].

A nemzetközi fuvarozáshoz kapcsolódóan jellemzően a felmerült

üzemanyag-felhasználás, útdíj és javítás költségeihez kapcsolódó áfa visszaigénylésére kerül sor. A visszaigénylés technikai feladatainak elvégzésére adótanácsadó cégek specializálódtak Magyarországon és külföldön egyaránt. .

32

4. Az adóhatósági ellenőrzés eszközei, az EKAER és a FELÍR rendszer szabályainak bemutatása Az adóhatóság az áfa csalások visszaszorítása érdekében minden évben kiemelten ellenőrzi a közúti fuvarozókat. A fuvarozási szolgáltatás sokszor egy komplex ügylet részeként jelenik meg, így sokszor fuvarozó cégek is az ellenőrzés célpontjává válhatnak. Az adóhatóság egy ellenőrzés kapcsán nem csak a vevő és az eladó viszonyát vizsgálhatja, hanem az eladó, fuvarozó és vevő viszonyát is. A fuvarozás ellenőrzése során számos bizonylat, adat kerül felszínre, melyek az adott ügylet valódiságát vagy esetleg az ügylet fiktívségét támasztják alá. A „régi” áfa tv. szerint a termék más tagállamba történő elfuvarozásának tényét a CMR vagy más fuvarokmány hitelt érdemlően bizonyította. Az adóhatóság azonban az ellenőrzések során már nem elégszik meg a CMR valamint a fuvarokmányok vizsgálatával. Egy Közösségi adómentes értékesítés során például nyilatkoztatni kell az áru átvevőjét arról, hogy áru hozzá ténylegesen megérkezett –e. Export termékértékesítés, vagy import beszerzés kapcsán a kiléptetés tényét hitelt érdemlően igazolni kell a beléptető és kiléptető adóhatóság igazolásával. A fuvarozó vállalatnak igazolni kell például, hogy rendelkezik érvényes árufuvarozási engedéllyel, valamint rendelkezett-e megfelelő számú létszámmal, valamint fuvareszközzel a fuvarfeladat elvégzéséhez. Vizsgálat tárgyát képezheti még továbbá a vizsgált ügylettel összefüggő fuvarlevelek, menetlevek, valamint a megbízási szerződések. [2; 3; 4; számú melléklet]

4.1. Az EKAER rendszer A kormány az idei évben (bevezette) az áfa csalások visszaszorítására érdekében bevezette az elektronikus közúti áruforgalom ellenőrző rendszert (továbbiakban EKAER). Az rendszer a fuvarozott áruk nyomon követését szolgálja, csökkentve ezzel az

áfával

kapcsolatos

csalárd

ügyletek

elkövetésének

lehetőségét.

Kötelezően be kell jelenteni azon útdíjköteles gépjárművel végzett közúti fuvarozási tevékenységet, amelynek során:

33

 az

Európai

Unió

más

tagállamából

Magyarország

területére

történik

tagállamába

történik

termékbehozatal, illetve egyéb célú behozatal,  Magyarország

területéről

az

Európai

Unió

más

termékértékesítés, vagy egyéb célú kivitel,  belföldi

forgalomban,

első

adóköteles

termékértékesítés

történik

nem

végfelhasználó számára. A bejelentés kötelező abban az esetben is, illetve EKAER számot kell kérni, ha a terméket nem útdíjköteles gépjárművel szállítják, viszont kockázatos élelmiszernek számít. Kockázatos élelmiszernek számít a termék abban az esetben ha:  a terméket nem útdíjköteles gépjárművel szállítják, és egy fuvarozás keretében egyazon címzettnek szállított termékek össztömege több mint 200 kilogramm, vagy az adó nélküli ellenértéke meghaladja a 250 ezer forintot,  egyéb kockázatos termékek esetében, akkor, ha nem útdíjköteles a gépjármű, és az egy fuvar keretében ugyanannak a címzettnek szállított termékek össztömege több mint 500 kilogramm, vagy az adó nélküli ellenértéke több mint 1 millió forint Ha ezen felsorolt feltételek bármelyike fennáll, az adózók kötelesek az állami adóés vámhatósághoz bejelentést tenni, az adózás rendjéről szóló törvény 11. számú mellékletében meghatározott adattartalommal. A bejelentést az EKAER elektronikus felületén kell megtenni. A bejelentkezést követően az adóhatóság egy EKAER számot ad, amely 15 napig érvényes, tehát a felrakodás tényleges időpontjának bejelentése ezen az időtartamon belül lehetséges, mivel az EKAER szám 15 napon belül hatályát veszti. Az EKAER számról tájékoztatást kell kiadnia a fuvarozást végző személynek, mivel a bejelentéshez kapcsolódó árumozgást eseti vagy kockázati elemzés eredményeként a fuvarozás során ellenőrzik. A terméket értékesítő vagy beszerző belföldi adóalany helyett a bejelentést szállítmányozói tevékenységet végző is átvállalhatja. A bejelentést tehát az adózó törvényes képviselője, állandó meghatalmazottja is teljesítheti. A bejelentkezéshez szükséges felhasználónévvel és jelszóval rendelkező személyek által teljesített valamennyi bejelentés az adózó nevében tett jognyilatkozatnak minősül.

34

Továbbá az adózó nevében eljáró személyek addig az időpontig teljesíthetnek bejelentést, amíg az adózó (törvényes képviselője, állandó meghatalmazottja) az EKAER elektronikus felületén vissza nem vonja az erre vonatkozó jogosultságukat. A bejelentésre kötelezett az EKAER szám megállapítása érdekében köteles az alábbi adatokat az adóhatóság részére bejelenteni a gépjárműre történő felrakodás megkezdéséig:  a feladó félre vonatkozó adatokat (név, adóazonosító szám), a felrakodás címét,  a címzettre vonatkozó adatokat (név, adóazonosító szám), az átvétel címét,  ha kockázatos termék forgalmazása történik belföldre, akkor annak a vállalkozásnak az adatait, ami a kirakodás (átvétel) címén található ingatlant jogszerűen használja, csak abban az esetben, ha a vállalkozás és a címzett nem ugyanaz,  termék belföldre irányuló közúti fuvarozás esetén a felrakodás megkezdésének bejelentése milyen elérhetőségekről – telefonszám, e-mail cím - lehetséges.  továbbá EKAER számhoz tartozó termékek esetében:  a termék általános megnevezése,  a vámtarifa száma 4, kockázatos termékek esetében pedig 8 számjegyig,  az egyes tételek bruttó tömege kilogrammban, a veszélyességi bárca száma, ha veszélyes terméket fuvarozunk, a termék adózónál használt cikkszáma, hogy a terméket könnyebb legyen beazonosítani.  A termék közúton történő fuvarozásának az okát amely lehet: termék értékesítése, termék beszerzése, bérmunka, más cél,  a gépjármű rendszámát, ami a terméket szállítja,  a felrakodás kezdő időpontját, és az átvételi (kirakodási) helyre történő megérkezés időpontját. Azt tehát látnunk kell, hogy a bejelentési kötelezettség elsősorban nem a fuvarozó vállalatokat érinti, hanem az áruk kereskedelmében érintett belföldi eladót és vevőt, valamint a gyártókat és termelőket is. A fuvarozók azonban nem mentesülhetnek teljes mértékben a rendszer szabályozásai alól, mivel az eladón és a vevőn kívül a fuvarozást végző személy is nyilatkozattételre kötelezhető a közúti ellenőrzés során. A gépjármű mozgása – miután belföldre belépett – az elektronikus nyomkövető rendszeren keresztül folyamatosan ellenőrizhetővé válik, amennyiben útdíjköteles járműről van szó. 35

Ezáltal a fuvarozási tevékenység is az ellenőrzések középpontjába kerülhet. Az adóhatóság csak abban az esetben állapítja meg az EKAER számot, ha az adózó az egyéb kockázatos termékek esetében, a törvény szerinti biztosítékadási kötelezettségét teljesítette. Biztosítékot kizárólag akkor kell nyújtani, amennyiben az adózó kockázatos terméket hoz be az EU más tagállamából Magyarország területére, illetve ha belföldi forgalomban első adóköteles termékértékesítés történik nem végfelhasználó részére és egyéb olyan körülmény nem áll fenn, ami mentesítené a biztosítéknyújtási kötelezettség alól. Abban az esetben azonban, ha az adózó;

szerepel az állami adóhatóság által

vezetett minősített adózói adatbázisban szerepel, vagy amennyiben megfelel a következő feltételek mindegyikének:  legalább két éve működik,  szerepel

az

állami

adóhatóság által

vezetett

köztartozásmentes adózói

adatbázisban, valamint,  a bejelentés időpontjában nem áll adószám felfüggesztés hatálya alatt. Amennyiben az adózó nem nyújt megfelelő mértékű biztosítékot, az új EKAER kiadására nincs lehetőség. A szabályozás kitér arra is, hogy milyen összegű biztosítéknak kell folyamatosan rendelkezésre állnia, illetve leírja annak kiszámítási módját is. A biztosíték összege az előző kéthavi (60 napi) EKAER számhoz tartozó termékek nettó forgalmának 15 százaléka. A kockázati biztosíték az állami adóhatóság erre a célra elkülönített letéti számlájára történő fizetéssel teljesíthető, vagy az állami adóhatóság által nyilvántartásba vett garancia útján. A biztosítékot először a törvény hatálybalépését követő 30. napon kell benyújtani, az addig az időpontig EKAER-ben rögzített adatok alapján. Amennyiben a bejelentésre kötelezett nem tett eleget a törvényben előírtaknak, az adóhatóság bizonyos szankciókkal élhet az adózóval szemben. Az adóhatóság hatósági zárat alkalmazhat a szállítóeszközön, ha a rakomány jellege, vagy a szállítmány és a rendeltetési hely között nincs összhang, vagy egyéb kockázati tényezők állnak fenn, illetve ha a termék fuvarozásában érintett adóalany nem tesz nyilatkozatot. Kivételt képeznek ez alól az élő állat és a gyorsan romló áruk szállítása. Az adóhatóság az adózót az áru értékének 40 százalékáig mulasztási bírsággal sújthatja, amennyiben az adózó nem

tett

teljes egészében eleget

az

EKAER

számmal kapcsolatos

kötelezettségének, a termék vagy annak egy része igazolatlan eredetűnek minősül az 36

ellenőrzés során. Amennyiben az adóhatóság a mulasztási bírságot kiszabja, a bírság összegének mértékéig a fuvarozott terméket lefoglalhatja, (az élő állat és a gyorsan romló áru kivételével) amelyről jegyzőkönyvet készít. A lefoglalt áru szállításának és megőrzésének költségei az adózót terhelik.

4.2. A NÉBIH FELIR és az EKÁER rendszer kapcsolata Az EKAER számot kockázatos élelmiszerek esetében csak azon adózó számára állapít meg az adó- és vámhatóság, ha az rendelkezik az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság hatáskörébe tartozó termékek esetén a FELIR azonosítóval, így tehát az EKAER rendszerben történő regisztráció előtt olyan termékek esetében amely FELIR köteles, a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal (továbbiakban: NÉBIH) oldalán köteles regisztráltatnia magát, amennyiben még nem rendelkezik FELIR azonosítóval. Az azonosításhoz, be kell jelenteni az első magyarországi tárolási helyet, ahol az árut először betárolták, illetve az élelmiszer-vállalkozásoknak is regisztráltatniuk kell magukat. A 3/2010 (VII. 5.) rendelet szerint, az unió tagállamából behozott élelmiszerek esetében, valamint harmadik országból további feldolgozás céljából behozott élelmiszerek esetében a kitárolás csak a bejelentett első tárolási helyen engedélyezett. A vállalkozás TEÁOR szám alapján is lehet FELIR köteles, ezért ezt is köteles ellenőrizni a NÉBIH honlapján. Amennyiben tehát a vállalkozás olyan tevékenységet folytat amelynek TEÁOR kódja megtalálható a NÉBIH honlapján, akkor a tevékenysége a FELIR rendszer hatálya alá tartozik, tehát tevékenysége folytatásához FELIR azonosítóval kell rendelkeznie. Összefoglalva tehát, aki a FELIR hatálya alá tartozó tevékenységet végez, és nem rendelkezik azonosítóval, annak regisztrálnia kell magát a felügyeleti díj bevallási rendszeren keresztül a NÉBIH weboldalán. Amennyiben az adott vállalkozás 2014-es évi bevallási kötelezettségét sikeresen teljesítette vagy pótbevallást adott be az adóhatóság felé, úgy a FELIR nyilvántartásba való felvétel automatikusan megtörténik. Fontosnak tartom még megjegyezni az EKAER rendszerrel kapcsolatban, hogy a kormány 2015. március 1-ig meghosszabbította az on-line árukövető rendszer próbaüzemét. Az adóhatóság ezen időpontig az ellenőrzéseket ugyanúgy lefolytathatja, és jogsértés esetén büntetőjogi szankciókkal élhet.

37

Azonban az adózóknak az EKAER szabályainak megsértése miatt nem kell mulasztási bírságot fizetniük, továbbá a január 30-án hatályba lépett NGM rendelet szerint, a kockázatos termékek közúti szállítása esetén a vállalkozóknak március 1-ig még nem kell kockázati biztosítékot fizetniük. Véleményem szerint tehát az EKAER következtében a termék, valamint az áruértékesítések adóhatóság látókörébe kerülnek ezért vélhetően nem csak az áfa területén, hanem a társasági adónál és a helyi iparűzési adónál is bekövetkezhet adóalap növekedés. A fordított adózás helyes alkalmazásának bizonyítására – mely szerint az áru értékesítése más tagállamba történik, és valóban elhagyja Magyarország területét – is megfelelő lehet az EKAER rendszer. Egyértelműen megállapítható lesz a jövőben a fel- és lerakóhely, tehát a megrendelő személyére és adózási státuszára kell csupán a továbbiakban koncentrálni. A jogszabály bevezetése azonban sajnos nem volt kellően előkészített és az alkalmazás során nehézségek léptek fel.

38

ÖSSZEFOGLALÁS Szakdolgozatom összefoglalásaként a következő megállapításokat teszem. A szolgáltatásnyújtás ezen belül a fuvarozási szolgáltatás teljesítési helyét 2010. előtt a szolgáltatást nyújtó országához rendelték, tehát adófizetési költekezettséget abban az országban kellett teljesíteni, ahol szolgáltatást nyújtó gazdasági céllal letelepedett. Ezt hívjuk eredet (származás) ország elv szerinti adózásnak. Ekkor a szabályozás még nem tett különbséget aközött, hogy a szolgáltatás nyújtása adóalany, vagy nem adóalany részére történik. Ezen szabályokon változtatott a 2010. január 1-jén hatályba lépő jogszabály, amely szerint a célország (fogyasztás) elve szerinti fordított adózás valósult meg. A szolgáltatást nyújtóknak tehát ezen túl nem elegendő meggyőződnie arról, hogy a szolgáltatását adóalany vagy nem adóalany veszi-e igénybe, hanem meg kell győződnie arról is, hogy a szolgáltatást igénybe vevőnek hol van a székhelye, vagy telephely esetén mi az adott ügylettel kapcsolatban érintett telephelye. Ezen szabályok helyes értelmezésével már több bírósági ítélet is foglalkozott, ebből tehát látható, hogy milyen fontos szempont a teljesítési hely helyes meghatározása szempontjából. Az új szabályozás tehát egy kölcsönös együttműködést kíván az adóalanyoktól a helyes számlázási és bevallási szabályok betartása érdekében. A szabályozás bevezetésével az adóalanyok adminisztrációs terhei jelentős mértékben csökkentek, mivel helyettük a fordított adózás szabályai szerint a vevőjük kötelezett a héa befizetésére. Ezen a téren bevezetett fordított adózás szabályainak köszönhetően az adóhatóságok számára nagymértékben biztosítottá válhat, hogy a szolgáltatást igénybe vevő az áfát befizette, hiszen nála keletkezik az adólevonási jog is. Ezért tehát elmondható, hogy az adóhatóság az adócsalások elkerülésének csökkentése, illetve a csalárd ügyletek felszámolásának érdekében vezette be többek között a legtöbb szolgáltatásra vonatkozóan a fordított áfa elszámolást, azonban még a mai napig találunk kivételeket a szolgáltatások körében. A fuvarozási szektorban résztvevő vállalatok napjainkban is az adóhatósági ellenőrzések középpontjában állnak, az adóhatóság ennek érdekében kölcsönös együttműködést kíván meg az adózóktól.

39

A

fuvarozó

vállalatoknak

a

jövőben

is

számítaniuk

kell

a

folyamatos

jogszabályváltozásokból eredő adminisztrációs kötelezettségeik növekedésére. Véleményem szerint a szolgáltatási szektorban gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások számára pozitív változást hozott a teljesítési hely szabályainak megváltozása. Például egy nemzetközi árufuvarozással foglalkozó cég esetében, ahol a bevételeinek nagy részét a Közösségen belüli értékesítések teszik ki, az adóalanynak a fizetendő áfáját semmilyen esetben sem kell megfinanszírozni, attól függetlenül, hogy a fuvarozás mely országból mely országba irányul. Továbbá az adóalany a gazdasági tevékenységével összefüggésben felmerülő kiadások utáni áfát levonásba helyezheti, mind a belföldi mind pedig a Közösségen belüli szolgáltatások és termékbeszerzések igénybevétele után, amennyiben ennek feltételi fennállnak. Így tehát elmondható, hogy az adóalany folyamatosan áfa-visszaigénylési pozícióban van, ami jóval kedvezőbb számára a 2010. előtt érvényben lévő szabályoknál. Az hazai és a nemzetközi adóhatóságok számára is kedvezőbb változást hozott ez a szabályozás olyan téren, hogy a fordított áfa- szabályoznak köszönhetően a vevőre hárította át mind a fizetendő mind a levonható áfa megfizetését. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy ezen esetben a vevőnek is érdekében áll a levonható áfa érvényesítése érdekében a fizetendő adó megfizetése, amely pedig a tagállamoknak biztosítja, hogy a megfizetett áfa a költségvetés bevételeként meg fog jelenni. A fuvarozó vállalatok, mint ahogy már szó volt róla, az adóhatósági ellenőrzések kiemelt célpontjai. Azért annak érdekében, hogy ezen ellenőrzések során bírság kiszabására, illetve adóhiány megállapítására ne kerüljön sor az adózónak biztosítani kell az ügyletet alátámasztó valamennyi dokumentumok jogszerűségét. Számukra azt a javaslatot tenném, hogy mind a belföldi, mind a külföldi ügyleteik kapcsán működjenek együtt partnerükkel, illetve, hogy pontos információik legyenek pl. partnerük illetőségéről, adószámáról, közösségi adószámáról, illetve minden olyan lényeges információval rendelkezzenek, amely elengedhetetlen része a számlázási és bevallási jogszabályok helyes alkalmazásának. Ezen szabályok betartása jelentős adminisztrációs kötelezettséggel jár az adózók számára, de az adóhatóság szempontjából vizsgálva a helyzetet ezek fontos ellenőrzési lépések az adókijátszás és adóelkerülés kiküszöbölése, valamint az adóbevételek biztosítása szempontjából.

40

IRODALOMJEGYZÉK KÖNYVEK dr. Csátaljai Zsuzsanna. NAGY ÁFA KÉZIKÖNYV I. Nemzetközi ügyletek ÁFÁ-ja és számlázása. Vezinfo Kiadó és Tanácsadó Kft. Budapest, 2013. (619-636. p.) Dr Herich György: NEMZETKÖZI ADÓZÁS, Adózás az Európai Unióban III. átdolgozott kiadás. Penta Unió Pécs 2011. (341-345. p.) Dr. Herich György: Adó magyarázatok 2012., Penta Unió Pécs 2012. (306-309. p.) Dr. Kecskés András – Dr. Rozman András – Dr. Szalai Erzsébet: Jogi ismeretek a gyakorlatban. Penta Unió 2013. Pécs (403-408. p.) Dr. Sztankó Dániel: Fuvarozási és szállítmányozási áfa kézikönyv. Hunder MS Kft. 2010. Budapest (5-8. p.) Őry Tamás: Az Európai Unió adójoga. Osiris Kiadó. Budapest 2003. (62-67. p.) CIKKEK Dr. Őry Tamás: A közös áfa-rendszer 1. Európai Tükör 2007/2 Budapest 2007. (82-88. p.) Dr. Őry Tamás: A közös áfa- rendszer 4. Európai Tükör 2007/9 Budapest 2007. (72-80.p.) HVG Különszám 2014. Felelős kiadó: HVG Zrt. Budapest 2013. (223-224. p.) HVG Különszám 2015. Felelős kiadó: HVG Zrt. Budapest 2014. (45-46. p.) Nemzetközi Adózós Elektronikus szaklap/hírlevél II. évfolyam 2-3. szám/2012. október Budapest 2012. (4-9. p.) Önadózó, Adó- és számviteli szaklap 2015/01. Adonet.HU Zrt. Budapest 2014. (4-9. p.) Szloboda Alíz: A magyar áfa-szabályozás változásai az uniós csatlakozás tükrében, Európai Füzetek 17. Budapest, 2003. (2-14. o.)

41

INTERNETES FORRÁSOK

http://komarom.mkvk.hu/letolthetoanyagok/20110810_Vegrehajtasi_rendelet.ppt. Letöltve: 2015.02.07. http://logisztika.hu/2009/10/fuvarozasi-szallitmanyozasi-es-logisztikai-szektort-erintovarhato-afa-valtozasok-2010-tol/

Letöltve: 2015.02.13.

http://www.rsmdtm.hu/osszesito_nyilatkozat.php

Letöltve: 2015.02.13.

http://ekaer.hu/

Letöltve: 2015.02.13.

http://www.drszeiler.hu/hu/publikaciok/afa-vizsgalatok/itt-az-afaellenorzescsodafegyvere-minden-amit-az-ekaer-rendszerrol

Letöltve: 2015.02.15.

http://www.utdij.hu/ekaer/felir-ekaer/

Letöltve: 2015.02.15.

http://online.kpr.hu/t/a-lancertekesites-a-haromszog-ugylet.php

Letöltve: 2015.02.21.

JOGSZABÁLYOK 1992. évi LXXXIV. törvény az általános forgalmi adóról Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről 3/2010. (VII. 5.) VM rendelet az élelmiszer-előállítással és - forgalmazással kapcsolatos adatszolgáltatásról és nyomonkövethetőségről A Tanács Hatodik irányelve a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról 77/388/EGK A Tanács 2006/112/EK irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről A Tanács 2008/8/EK irányelve a 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról 42

A Tanács 2008/9/EK Irányelve a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról A Tanács 282/2011/EU Végrehajtási Rendelete a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról A Tanács 2008/117/EK irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról A Tanács 2010/45/EU Irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról

43

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat A teljesítési hely szabályai adóalanyok közötti (B2B) ügyletek esetében .... 15 2. táblázat A számlázásra vonatkozó szabályok változása a teljesítési hely ismeretében .. ...................................................................................................................... 18 3. táblázat A teljesítési hely szabályai adóalany által, nem adóalanynak nyújtott ügyletek esetén .............................................................................................. 23 4. táblázat A számlázásra vonatkozó szabályok (B2C ) ügyletek esetében ................... 24

44

MELLÉKLETEK 1. számú melléklet VIES rendszer a Közösségi adószám ellenőrzéseshez

45

2. számú melléklet Nemzetközi fuvarlevél

46

3. számú melléklet Megbízási szerződés

47

4. számú melléklet Tehergépkocsi menetlevél

48

NYILATKOZAT

HALLGATÓI NYILATKOZAT arról, hogy a szakdolgozat a saját munkám, és a felhasznált irodalmat a szakdolgozat készítési útmutatóban előírt módon kezeltem. Budapest, 2015. év 03. hónap 02. nap

Durmics Erika aláírás

49