Nora Roberts Biztos rév 4. kötet A férfi hazafelé tartott. Maryland keleti partvidékén mocsarak és iszapos lapályok váltakoznak hatalmas gabonatáblákkal, s a lustán kanyargó, széles folyók rejtett öbleiben kócsagok fészkelnek. Számára a vidék az öblöt és a rákokat jelentette, meg a halászokat, akik ezekből éltek. Nem számított, hol töltötte élete első nyomorúságos tíz évét, sem az, merre járt az utóbbi pár évben, a harminchoz közeledve - valódi otthona ez a partszakasz maradt. Számtalan érzelem, élmény és emlék kötötte ide, és mindegyik olyan élénken és csillogón élt emlékezetében, mint ahogy a nap fénye megcsillan a Chesapeake-öböl vizén. Keresztülhajtott a hídon. Művészszeme igyekezett megragadni a pillanatot - a víz színárnyalatokban gazdag kékjét, az öbölben ringatózó csónakokat, a fehér tarajú hullámokat és az éhesen rikoltozó, mohó sirályokat. S a szárazföld aranybarna és zöld sávját, ahogy itt-ott belefut a vízbe. A fák kibomló leveleit, a tavaszi melegben sütkérező virágok színorgiáját. Meg akarta őrizni ezt a pillanatot, ahogy azt a napot sem felejti el soha, amikor először tette meg az öbölhöz vezető utat - komor, halálra rémült fiúként utazott az autóban a férfi mellett, aki az életet ajánlotta fel neki. A vezető melletti ülésen ült, a kormány mögött a férfit alig ismerte. Minden ruhája elfért egy hátizsákban, személyes tárgyait egy kisebb papírzsák rejtette. Gyomra összeszorult az idegességtől, de arcára unott kifejezést erőltetett, úgy bámult ki az ablakon. Amíg ezzel az öregemberrel volt, addig sem volt ővele. Eddig ez a legjobb, ami érhette. Különben is, az öreg elég jó fejnek tűnt. Nem bűzlött az alkoholtól, mint azok a fickók, akiket Glória szokott felhozni a nyomorúságos lakásba, ahol éltek. És amikor együtt voltak, az öreg Ray, mindig hozott neki hamburgert vagy pizzát. És beszélgetett vele. Tapasztalatai szerint a felnőttek nem szoktak a gyerekekkel beszélgetni. Beszélnek hozzájuk, elbeszélnek mellettük vagy fölöttük, de nem beszélgetnek velük. Ray megtette. Sőt, meg is hallgatta. És amikor egyenesen megkérdezte tőle - aki végül is csak egy kölyök volt -, hogy akar-e vele élni, nem rohanta meg az a különös, torokszorító félelem. Úgy érezte, hogy talán - de csak talán - lélegzetvételnyi szünethez jutott. Távol az anyjától. Ez volt a legjobb az egészben. Minél tovább utaztak, annál messzebb jutottak tőle.
Ha a helyzet kezd veszedelmes lenni, majd elfut. Ez a férfi tényleg öreg. Hatalmas termet, azt meg kell hagyni, de öreg. A haja hófehér, az arca csupa ránc. Gyors oldalpillantást vetett rá, gondolatban rajzolni kezdte az arcát. Átható, kék a szeme, ami különös, mert pontosan olyan, mint az övé. A hangja is robosztus, akárcsak a termete, de amikor beszél, egyáltalán nem hat kiabálásnak. Inkább nyugodt, egy kicsit talán fáradt. Az biztos, hogy most nagyon fáradtnak látszik. - Mindjárt otthon vagyunk - szólalt meg Ray, amikor a híd közelébe értek. - Éhes vagy? - Nem tom. Igen, aszszem. - Tapasztalataim szerint a fiúk mindig éhesek. Három feneketlen bendőjű srácot neveltein fel. Az öreg hangjában erőltetett vidámság bujkált. A gyerek még csak tízéves volt, de már felismerte a hamis felhangot. Elég messze eljöttek már, gondolta a fiú. Ha futni kell. Addig is, nézzünk bele a lapokba, és lássuk, mi a franc jön ki belőle. - Miért visz haza magához? - Mert szükséged van egy otthonra. - De komolyan! Az emberek nem szoktak ilyen baromságokat csinálni. - Néhányan igen. Stellával, a feleségemmel szoktunk hasonló baromságokat csinálni. - Megmondta neki, hogy odavisz engem? Ray szomorkásán mosolygott. - A magam módján. Néhány éve meghalt. Tetszett volna neked, ő pedig már az első pillantás után a szívébe fogadott volna. Erre nem tudott mit mondani. - És mit kell majd tennem, ha odaérünk? - Csak élned kell - mondta Ray. - Légy gyerek. Járj iskolába, keresd a bajt. Megtanítalak vitorlázni. - Hajóval? Ray felnevetett. Testes hangja betöltötte a kocsit, és valamilyen érthetetlen oknál fogva feloldotta a görcsöt a fiú gyomrában. - Igen, hajóval. Van egy ostoba kölyökkutyám, nekem valahogy mindig az ostobák jutnak. Most próbálom szobatisztaságra szoktatni. Segíthetsz, ha akarsz. Meglesz a feladatod, majd megbeszéljük. Szabályokat állítunk fel, és be is fogjuk tartani őket. Ne gondold, hogy átverhetsz, csak mert öreg vagyok! - De pénzt adott neki! Ray egy pillanatra elszakította tekintetét az útról, és kék szemével a fiúra nézett. - így-van. Ahogy látom, csak ebből ért. Téged sohasem értett meg. Igaz, fiam? Valami kavargott a fiú lelkében, a fel nem ismert remény vihara készült kitörni. - Ha felbosszantom, vagy fárasztja, hogy folyton engem lát, vagy egyszerűen csak meggondolja magát, akkor vissza fog küldeni. De én nem megyek
vissza! Már a hídon jártak. Ray az út szélére kormányozta a kocsit, odahajolt hozzá, amíg szeme egy vonalba nem került az övével. - Néhányszor biztos fel fogsz bosszantani, és az én koromban már könnyen elfárad az ember. De itt és most megígérem neked ... a szavamat adom, hogy nem foglak visszaküldeni. - És ha ő... - Nem engedem, hogy visszavigyen - vágott közbe Ray, kitalálva, hogy mit akar mondani. - Nem számít, hogy mit kell érte tennem. Te már hozzám tartozol. Te a családom része vagy. És addig maradsz nálam, amíg csak akarsz. Ha egy Quinn megígér valamit - tartotta elé a kezét -, azt meg is tartja. Seth ránézett a felkínált kézre, miközben a sajátja hideg verejtéktől lett nyirkos. - Nem szeréten ha megérintenek. Ray bólintott. - Rendben. De akkor is, tiéd a szavam. - Újra visszakormányozta a kocsit az útra, és egy utolsó pillantást vetett a fiúra. Majdnem otthon vagyunk - ismételte. Alig pár hónap telt el, és Raymond Quinn meghalt. De a szavát megtartotta. Megtartotta a három férfin keresztül, akiket fiaivá fogadott. A három férfi új életet adott a vézna, gyanakvó és rettegő fiúnak. Otthont adtak neki, és férfit neveltek belőle. Cameron, az indulatos és hirtelen haragú Ethan, a türelmes és rendíthetetlen halász Phíllip, az elegáns, éles eszű üzletember. Kiálltak mellette, harcoltak érte. És megmentették. Ők a fivérei. A késő délutáni nap fénye bearanyozta a mocsárvidéket, a lapályt és a gabonamezóket. A kocsi lehúzott ablakán át beáramlott a közeli víz sós illata, ahogy elhajtott St. Christopher városka mellett. Gondolt rá, hogy beugrik a városba. Először a régi téglaépülethez hajtana. Quinn Hajók - hagyományos technikával készült fahajók. Az elmúlt tizennyolc év alatt, mióta belevágtak a vállalkozásba, a Quinn-féle hajók kiváló minőségükkel és mesteri kivitelezésükkel nagy hírnévre tettek szert. A fiúk minden bizonnyal most is ott vannak. Cam átkozódik, ahogy az utolsó simításokat végzi egy flancos kabinon. Ethan a deszkákat csiszolja a maga csendes, nyugodt módján. Phillip pedig az irodában ül és valami hatásos reklámkampányon töri a fejét. Beugorhatna Crawfordsba és vehetne egy karton sört. Bár az is lehet, hogy a műhelyben van behűtve pár doboz, és megdobnák eggyel. De inkább Cam odalökné neki a kalapácsot és rámordulna, hogy elég a lustálkodásból. Élvezné, de most mégsem erre vágyott. Nem ezért hajtott végig a keskeny országúton, ahol a mocsár néhol egészen az útig kúszott elő a göcsörtös törzsű, évszázados fák fényes lombkoronájának árnyékából!
Megcsodálta Firenze templomtornyait és gyönyörű székesegyházait, Párizs virágdíszes, élénk színpompáját, Írország lélegzetelállító zöld dombjait, de soha, semmilyen látvány nem volt rá olyan torokszorító hatással, nem töltötte el a szívét olyan békével és megnyugvással, mint a régi, fehér falú ház a lágy, fakókék szegélyeivel és a csendes, vízhez lefutó, selymes zöld pázsittal. Bekanyarodott a kocsifelhajtóra, és megállt az öreg, fehér Corvette mögött, amely hajdan Ray és Stella Ouinné volt. A kocsi fényesen csillogott, mint új korában. Biztosan Cam műve, gondolta Seth. Cam bizonyára azt mondaná, hogy egy kivételes és rendkívüli autó megkülönböztetett bánásmódot igényel. De valójában Rayról és Stelláról szól a dolog, a családról és a szeretetről. Az orgonabokrot elborították a virágok. Ez is a szeretetről szól, elmélkedett Seth. Ő ajándékozta Annának az akkor még apró bokrot anyák napjára, tizenkét éves korában. A lány sírt. Gyönyörű, barna szeme könnyben úszott, ahogy nevetve állt mögöttük egy bottal a kezében, amíg Cammel elültették a bokrocskát. Anna Cam felesége volt, tehát Seth sógornője. De lélekben mindig is úgy gondolt rá, mint az anyjára. És a Quinnek nagyon jól tudták, hogy mi lakozik a lélekben. Seth kiszállt a kocsiból. Békés csend vette körül. Többé már nem az a vézna fiú volt, aki nem tud mit kezdeni aránytalanul hosszú végtagjaival, és gyanakvó szemmel bámul a világra. Már felnőtt. Majdnem 190 cm magas, szívós és izmos testalkattal. Haja sötétebb lett, már nem emlékeztetett a parti föveny színére, inkább bronzbarna volt. Ujjaival szórakozottan végigszántotta sörényét, majd megrezzent, mert eszébe jutott, hogy le akarta vágatni, mielőtt elindul Rómából. A fiúk biztosan ugratni fogják a lófarka miatt, ami azt jelenti, hogy egy ideig nem vágathatja le. Ez elvi kérdés. Megrántotta a vállát, majd kezét elnyűtt farmerja zsebébe dugva a ház felé indult, szemével a környezetet fürkészve. Anna virágait, a hintaszéket a tornácon, a ház melletti kis erdőt, ahol kisfiúként annyit rohangált. Az öreg mólóra siklott a tekintete, ahol most is fehér vitorlás ringatózott. Megállt. Sovány, napbarnított arca várakozón fordult a víz felé. Szigorú, telt ajka mosolyra húzódott. A szívére nehezedő nyomás, amit eddig észre sem vett, lassan enyhülni kezdett. Az erdőből hallatszó csörtető hangra megfordult, a benne élő kisfiú gyors, védekező mozdulatával. A fák közül fekete szőrgolyó robbant ki. - Bolond! - parancsoló hangjába könnyed humor vegyült. A kutya megtorpant, de rohanását csak faron csúszva tudta lefékezni. Félrehajtott fejjel, lógó nyelvvel tanulmányozta a férfit. - Gyerünk, öregem! Nem volt az olyan régen! - Lekuporodott és pacsira
nyújtotta a kezét. - Megismersz? Bolond pofáján komikus vigyor jelent meg, hanyatt vetette magát, és odakínálta a hasát, hogy a férfi megvakargathassa. - Ez az! Jó kutya. Ebben az udvarban mindig volt egy kutya. A mólónál hajó ringatózott, a tornácon hintaszék állt, az udvarban kutya játszott. - Igen, megismersz - simogatta Bolondot, közben szeme az udvar távoli pontjára tévedt. Oda, ahol Anna hortenziát ültetett saját kutyája, a hűséges és imádott Butus sírjára. - Seth vagyok - mormolta. - És túl sokáig voltam távol! Motorzajt hallott, kerekek panaszos sivítását, ahogy egy autó, éppen csak egy hajszállal gyorsabban a megengedett sebességnél, beveszi a kanyart. Felegyenesedett. A kutya felugrott és elszáguldott a ház eleje felé. Seth lassan követte. Hallotta az ajtó csapódását, majd a csengő, kacagó női hangot, ahogy a kutyához beszél. Aztán csak nézte. Anna Spinelli Ouinn. Szélfútta, dús, sötét fürtjei a vállát verték, két kezében hatalmas bevásárlószatyrok, amiket most vett ki a kocsiból. Seth egyre szélesedő mosollyal figyelte az asszony védekezését a kutya elszánt szeretet-megnyilvánulásával szemben. - Hányszor kell még elmondanom ezt az egyszerű szabályt? - kérdezte a nő követelő hangon. - Nem ugrálsz fel az emberekre, különösen rám nem. Főleg akkor nem, ha kosztümben vagyok. - Csodás kosztüm! - kiáltott oda Seth. - Még csodásabb lábak. Anna felkapta a fejét, meleg barna szeme tágra nyílt, meglepetés és öröm csillant benne. - Édes istenem! - Nem törődve a táskák tartalmával, a nyitott kocsiajtón keresztül bedobta őket a hátsó ülésre, aztán futásnak eredt. Seth elkapta, felemelte és megforgatta maga körül. Mikor letette, nem engedte el, hanem arcát a nő hajába temette. - Szia! - Seth! Seth - kapaszkodott bele Anna a férfiba. Eszébe se jutott rászólni az ugráló, vinnyogó kutyára, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy orrát kettejük közé fúrja. - El sem hiszem, hogy itt vagy! - Ne sírj! - Csak egy kicsit. Mutasd magad! - Hátralépett és két kezébe fogta a fiú arcát. Istenem, milyen jóképű, gondolta. Igazi felnőtt. - Lám csak, lám - mormolta, és beleborzolt a fiú hajába. - Le akartam vágatni. - Nekem tetszik - mondta Anna mosolyogva, de arcán még csorogtak a könnyek. - Olyan bohém. Nagyszerűen nézel ki! - Te vagy a legszebb nő az egész vüágon.
- Ó - szipogott Anna, és megrázta a fejét. - Ettől még nem tudom ezt itt abbahagyni - törölte le a könnyeit. - Mikor érkeztél? Azt hittem, Rómában vagy. - Ott voltam. De itt szerettem volna lenni. - Ideszólhattál volna telefonon, és akkor vártunk volna. - Meg akartalak lepni benneteket. - Seth a kocsihoz sétált és kivette a szatyrokat. - Cam a műhelyben van? - Remélem. Add csak ide őket! Neked ott a saját holmid, azt hozd be. - Majd később. Hol van Kevin és Jaké? A ház felé indultak. Anna az órájára nézett, és elgondolkodott. - Milyen nap van ma? Még kóvályog a fejem. - Csütörtök. - Kevin az iskolai színjátszó csoporttal próbál, Jaké pedig edzésen van. Kevin megkapta a jogosítványát. Az isten irgalmazzon mindannyiunknak! Hazafelé felveszi az öccsét. - Anna kinyitotta a bejárati ajtót. - Egy órán belül hazaérnek, és nem lesz többé nyugalom a házban. Semmi sem változott, gondolta Seth. Nem számít, hogy milyen színűek a falak, vagy más a kanapé és új lámpa áll az asztalon. Semmi sem változott, mert az érzés ugyanaz maradt. A kutya a lába körül tekergőzött, majd bevágtatott a konyhába. - Ülj le - intett Anna a konyhaasztal felé, amely alatt Bolond boldogan rágcsált egy kötéldarabot. - Mesélj! Mindent hallani akarok! Kérsz bort? - Igen, csak előbb segítek elpakolni ezt a sok cuccot. - Anna felhúzta a szemöldökét, mire Seth megállt a tejesüveggel a kezében. - Mi van? - Csak eszembe jutott, hogy annak idején mindenki, köztük te is, eltűnt a színről, ha el kell pakolni a vásárolt holmit. - Mert mindig azt mondtad, hogy mindent rossz helyre teszünk. - Ez így is volt, ráadásul szándékosan csináltátok. Ezért kénytelen voltam kipenderíteni benneteket a konyhából. - Szóval, rájöttél, mi? - Én mindenre rájövök, ha rólatok van szó. Semmi nem kerüli el a figyelmemet, kispajtás! Történt valami Rómában? - Nem - folytatta Seth a pakolást. Tudta, mire utal a kérdés. Mindig is így zajlott ez Anna konyhájában. - Nem vagyok bajban, Anna. De valami aggaszt, gondolta Anna, egyelőre azonban annyiban hagyta a dolgot. - Kinyitok egy üveg finom olasz fehérbort. Iszunk egy pohárral, és közben elmeséled, milyen csuda dolgokat csináltál Rómában. Olyan, mintha száz éve beszélgettünk volna utoljára így négyszemközt. Seth becsukta a hűtő ajtaját, és Anna felé fordult. - Sajnálom, hogy nem jöttem haza karácsonyra! - Édesem, megértettük. Januárban kiállításod volt.
Mindannyian nagyon büszkék vagyunk rád, Seth. Cam bözfos rév legalább száz példányt vett a Smithsonian Magazinból, amikor megjelent a cikk rólad. A fiatal amerikai művész, aki meghódította Európát. Seth a Quinnekre oly jellemző mozdulattal megrántotta a vállát, mire Anna elmosolyodott. - Ülj már le - parancsolta. - Rendben, de jobb lenne, ha előbb te mesélnél. Mi van a többiekkel? Hogy vannak, mi a fenét csinálnak? Először magadról! - Nem bánom - nyitotta ki Anna az üveget, aztán elővett két poharat. - Mostanában többet dolgozom az irodában. A szociális munka rengeteg papírmunkával jár, de közel sem olyan érdekes, mint amikor konkrét esetekkel dolgozom. Emellett még ott a két kamasz fiam is, úgyhogy igazán nincs időm unatkozni. A hajóépítő vállalkozás virágzik. - Leült, az egyik poharat Seth elé rakta. - Aubrey is ott dolgozik. - Nem viccelsz? - Seth lelki szemei előtt megjelent a lány képe, akit sokkal inkább érzett testvérének, mint bármelyik vérrokonát. Na, és hogy megy neki? - Fantasztikusan. Gyönyörű, okos, makacs, és Cam véleménye szerint zseniálisan ért a fához. Azt hiszem, Grace egy kicsit elkeseredett, hogy Aubrey nem folytatja a táncot, de nagyon nehéz ellentmondani, amikor az ember látja, milyen boldog a gyereke. Emily viszont, Grace és Ethan kicsi lánya, az anyja nyomdokaiba lépett. - Még mindig azt tervezi, hogy augusztus végén New Yorkba megy? - Nem mindennap kap az ember lehetősége, hogy az American Ballet társulatával táncoljon. Ezt nem hagyja ki, és esküszik, hogy még a huszadik születésnapja előtt főszerepet fog táncolni. Deke az apja fia csendes, okos, és akkor a legboldogabb, ha kint lehet a vízen. Drágám, kérsz valami rágcsálnivalót? - Nem. - Seth kinyújtotta a kezét, és Annáéra fektette. - Folytasd! - Rendben. Phillip továbbra is a reklámszakmában dolgozik, és elismert szaktekintélynek számít. Szerintem senki, maga Phillip sem gondolta volna, hogy egyszer majd feladja a nagyvárosi életet, és eltemetkezik egy olyan kis helyen, mint St. Chris. De mivel már vagy tizennégy éve itt él, azt hiszem, nem nevezhetjük futó hóbortnak. Persze van egy lakásuk New Yorkban is. Sybill új könyvön dolgozik. - Tudom, beszéltem vele. - Seth lábával szórakozottan megdörzsölte a kutya fejét. - Valami társadalomfejlődés a kibervilágban a témája. Nem akármi az a nő. Hogy vannak a gyerekek? - Őrültek, mint minden magára valamit is adó tizenéves. Bram a múlt héten még halálosan szerelmes volt egy Cloe nevű lányba. Annak már valószínűleg vége. Fiona érdeklődése egyelőre
megoszlik a fiúk és a vásárlás között. De mivel tizennégy éves, ez teljesen természetes. - Tizennégy!? Jézusom! Még tízéves sem volt, amikor Európába mentem. Még ha futólag találkoztunk is az utóbbi években, akkor is... lehetetlennek tűnik, hogy Kevin már vezet és Aub hajókat épít, Bram meg lányok után szaladgál. Emlékszem... - félbeszakította magát és megrázta a fejét. -Mire? - Emlékszem, amikor Grace Emilyvel volt terhes. Ez volt az első alkalom, hogy valaki a közelemben babát várt, és akarta is a kicsit. Mintha öt perccel ezelőtt történt volna, és most Emily New Yorkba készül! Hogy lehet, hogy tizennyolc év eltelt, és te semmit sem változtál, Anna? - Jaj, annyira hiányoztál! - nevetett a nő, és megszorította a kezét. - Te is. Mindannyian hiányoztatok! - Majd bepótoljuk. Összetereljük a bandát és csapunk egy hatalmas, zajos, Quinn-féle Isten hozott itthon bulit. Hogy hangzik? - Csábítóan. A kutya ugatni kezdett, előmászott az asztal alól és az ajtó felé rohant. - Megjött Cameron - mondta Anna. - Menj és üdvözöld. Seth keresztülsétált a házon, mint már annyiszor. Kinyitotta a szúnyoghálót, aztán csak állt és nézte a férfit, aki a kutyával játszott a füvön. Még mindig magas volt, igazi atlétaalkattal. Sötét hajába azonban ezüstszálak vegyültek. Munkásingének ujját feltűrte könyök fölé, farmerja a combján fehérré fakult. Szemét napszemüveg védte, lábán viharvert Nike edzőcipő. Ötvenévesen Cameron Quinn még mindig úgy nézett ki, mint egy igazi suhanc. Üdvözlés helyett Seth elengedte a szúnyoghálót, és hagyta, hogy becsapódjon mögötte. Cameron felpillantott. Arcizma sem rándult. Csak az árulta el meglepetését, hogy elengedte a kötél végét, amin a kutyával huzakodott. Ezernyi szóval üzentek egymásnak anélkül, hogy beszéltek volna. Milliónyi érzés, számtalan emlék kavargott közöttük. Seth lesétált a lépcsőn, miközben Cameron átvágott a füvön. Egyikük sem szólalt meg, csak némán megálltak egymással szemközt, és nézték a másikat. - Remélem, az a tragacsot a kocsifeljárón csak bérelted - mondta végül Cameron. - Igen. Ez volt a legjobb, amit ilyen rövid idő alatt sikerült szereznem. Arra gondoltam, hogy holnap visszaviszem és a Corvette-et használom egy ideig. Cameron mosolya pengeéles volt. - Álmodban, fiacskám! Legfeljebb álmodban. - Semmi értelme, hogy ott álljon kihasználatlanul. - Több kell ahhoz, hogy valami félnótás, nagyzási hóbortban szenvedő festónek megengedjem, hogy egy ilyen
nemes kocsiba üljön. - Öregem, hiszen te tanítottál vezetni! - Csak megpróbáltam, fiacskám, csak megpróbáltam. Egy törött karú, kilencvenéves öregasszony is jobban elvezetne egy ötsebességest, mint te. Az a szégyenletes járgány ott a kocsifeljáróm közepén - intett fejével Seth bérelt kocsija felé - nem igazán tud meggyőzni arról, hogy fejlődtél volna ezen a téren. Seth most önelégülten hintázni kezdett a sarkán. - Néhány hónapja egy Maseratit teszteltem. Cam szemöldöke magasba szökkent. - Na, tűnj el innen. - Száznyolcvanat is ment, amikor kicsit odaléptem neki. Öregem, majd berosáltam ijedtemben. Cameron felnevetett, barátságosan belebokszolt a fiú karjába. - A fenébe, te gazember! - ölelte szorosan magához Setht. - Miért nem értesítettél, hogy jössz? - A pillanat hatása alatt cselekedtem - kezdte Seth. - Csak szerettem volna itt lenni. Úgy éreztem, itt kell lennem. - Rendben. Gondolom, Anna ráült a telefonra és mindenkinek elújságolja, hogy nagy lakomát csapunk. - Valószínűleg. Azt mondta, vasárnap bulizunk. - Az jó. Kipakoltál már? - Nem. A cuccom még a kocsiban van. - Ne hívd azt a gusztustalan dolgot kocsinak. Na, szedjük ki a holmidat. - Cam - fogta meg Seth a férfi karját. - Haza akartam jönni. Nem csak egy-két napra vagy pár hétre. Itthon akarok maradni. Maradhatok? Cam levette a napszemüveget, és füstszürke szemét Seth tekintetébe fúrta. - Mi a fene ütött beléd, hogy ilyet kérdezel? Fel akarsz bosszantani? - Sose kellett sokat próbálkoznom, ahogy másnak sem. Mindenesetre, teljes erőbedobással fogok dolgozni. - Mindig is teljes erőbedobással dolgoztál. És különben is, már nagyon hiányoltuk, hogy nem látjuk a ronda képedet a ház körül. Nem is volt másra szüksége, gondolta Seth, mint ilyen fogadtatásra Cameron Ouinntől. Megtartották a szobáját. Az évek során sokat változott - átfestették a falakat, új szőnyeg került a padlóra -, de az ágy ugyanaz maradt, amelyben aludt, álmodott és reggelente felébredt. Ugyanaz az ágy, amelyet gyerekként megosztott Butussal. Ugyanaz az ágy, ahová Alice Alberttel bújt, amikor azt hitte, hogy már férfi. Az egyértelmű volt, hogy Cam tud Butusról, de Seth gyakran elgondolkozott, vajon tudott-e Alice-ről. Hanyagul az ágyra dobta bőröndjét és ütött-kopott festékdobozát - azt, amit még Sybilltől kapott a tizenegyedik születésnapjára - az asztalra tette, amelyet Ethan készített neki. Találnom kell egy műtermet, gondolta. Előbb vagy utóbb. Amíg az idő szép, addig a szabadban is dolgozhat. Amúgy is jobban szeretett a szabadban festeni. De akkor is
szüksége lesz egy helyre, ahol a vásznait és a felszerelését tartja. Talán akad egy szabad helyiség a műhelyben, de az nem alkalmas állandó telephelynek. Márpedig ő komolyan gondolja ezt az állandót. Egyelőre nincs kedve többet utazgatni, és egy életre elege van abból, hogy idegenek között éljen. El kellett mennie, hogy bebizonyítsa magának, meg tud állni a saját lábán. El kellett mennie, hogy tanuljon. De elsősorban arra volt szüksége, hogy fessen. Ó istenem, de még milyen fontos volt számára, hogy fessen! Tanult Firenzében, dolgozott Párizsban. Bebarangolta Írország és Skócia dombjait, lenézett Cornwall szikláiról. Többnyire szerény körülmények között élt. Ha választania kellett, hogy eszik-e aznap vagy fest, akkor inkább éhezett. Éhezett már azelőtt is. Remélte, hogy hasznára válik annak a felidézése, milyen érzés, amikor nincs mellette senki, aki gondoskodna róla, aki vigyázna rá. Feltételezte, hogy a Ouinn-vér az, ami arra sarkallja, ösztönzi, hajtja előre, hogy megtalálja a saját útját. Kirakta a rajztömbjét, elpakolta a rajzszenet, a ceruzákat. Szán egy kis időt arra, hogy felelevenítse az alapokat, mielőtt új ra ecsetet vesz a kezébe. A szoba falán néhány korai rajza lógott. Cam annak idején megtanította, hogyan kell keretet készíteni a képekhez. Levette az egyiket a falról, és tanulmányozni kezdte. Ezek a durva, elnagyolt vonalak ígéretes tehetségről árulkodnak, gondolta. És ami még ennél is sokkal többet jelent, hogy az élet ígéretét is hordozták. Elég jól sikerült őket elkapnia, nézte elégedetten. Cam, hüvelykujját a farmernadrágjába akasztva, harcra készen áll. Aztán ott van az okos és elegáns Phillip, végül a türelmes és megingathatatlan Ethan. Magát is rárajzolta a képre. Seth tízévesen, gondolta. Sovány, a válla vékony és csontos, aránytalanul hosszú lábát felhúzta az állához, hogy elleplezzen valami fájdalmasabbat, mint a félelem. Valami döbbent, óvatos reményt. Az élet egy kiragadott pillanata ceruzával elbeszélve. Azzal, hogy lerajzolta, hinni kezdett. Hinni kezdte egész valójával, hogy ő is közéjük tartozik. Hogy ő is Ouinn. - Ha valaki beleköt egy Quinnbe - mormolta maga elé, ahogy visszaakasztotta a képet a falra -, az azt jelenti, hogy mindegyikbe beleköt. Megfordult, pillantása a bőröndre esett. Vajon egy kis hízelgéssel rá tudná venni Annát, hogy kipakoljon neki? Esélye sincs. - Szia! Az ajtó felé pillantva Seth arca felderült, amikor meglátta
Kevint. Ha már ruhákkal kell bajlódnia, legalább nem lesz egyedül. - Szia, Kev! - Akkor most tényleg itt maradsz? Örökre? - Nagyon úgy néz ki. - Király! - Kevin komótosan besétált a szobába, levetette magát az ágyra, lábait felrakta az egyik bőröndre. - Anyu teljesen fel van dobva. Márpedig ha anyu boldog, akkor itt mindenki boldog. Annyira ellágyult, hogy még azt is megengedte, hogy a hétvégén használjam a kocsiját. - Örülök, hogy segíthettem. - Leseperte Kevin lábát a bőröndről és felnyitotta. Az anyjára hasonlít, gondolta Seth. Sötét, göndör fürtök, hatalmas olasz szemek. Seth nagyon is el tudta képzelni, hogy a lányok fürtökben lógnak rajta. - Milyen a darab? - Szuper! Igazán klassz. A West Sídé Story. Én játszom Tonyt. Apám, ha az ember egyszer jetnek születik. - Akkor Jet is marad - dobta hanyagul az inget a fiókba Seth. - De megölnek a darabban, igaz? - Igen - kapott a szívéhez Kevin. Fájdalmas arccal rángatózni kezdett, majd összecsuklott. - De mielőtt eljátszanám ezt a halál-dolgot, van egy állati nagy verekedős jelenet. Bemutató a jövő héten. Eljössz, ugye? - Semmi pénzért nem hagynám ki! Ott fogok ülni az első sor közepén. - Csak figyeld meg Lisa Maxdont, ő játssza Mariát. Nagyon baba! Van egy csomó szerelmi jelenetünk együtt. Rengeteget gyakoroltunk - kacsintott Sethre. - A művészetért mindent.... - így van. - Kevin felpattant. - Oké, most pedig mesélj el mindent az európai csirkékről. Forróvérűek, mi? - Másképp hogy égetnéd meg magad? Volt egy lány Rómában, AnnaTheresának hívták. - A mindenit! Kétnevű lány. - Kevin úgy rázta az ujjait, mintha tűzbe nyúlt volna. - A kétnevű lányok nagyon izgatóak. - Nekem mondod? Egy kisvendéglőben dolgozott, és ahogy felszolgálta a paradicsomos spagettit, az maga volt a művészet. - És? Lefektetted? Seth szánakozó pillantást vetett a fiúra. - De kérlek, mit gondolsz, kivel beszélsz? - Farmerját egy másik fiókba dobta. - A haja egészen a fenekéig ért, és ha láttad volna, igazán első osztályú feneke volt. A szeme, mint az olvadt csokoládé, és a szája... csak csókolnád egy életen át. - Lerajzoltad meztelenül? - Csináltam egy tucat vázlatot a legkülönbözőbb beállításokkal. Olyan természetes volt, olyan nyugodt, annyira gátlástalan. - Öregem, meg akarsz ölni? - És olyan csodálatos... - elhallgatott, két kezével mutattá, mekkora mellei voltak a lánynak - ...volt a személyisége - fejezte be, kezét maga mellé
ejtve. - Szia, Anna! - A művészetről beszélgettek? - kérdezte Anna szárazon. - Igazán kedves tőled, hogy megosztod a kulturális élményeidet Kevinnel. - I-igen, nos... - A gyilkos mosolytól, amelyet Anna rávillantott, Seth nyelve megbénult, úgy érezte, csak dadogni tudna. Magyarázkodás helyett ártatlan kifejezést erőltetett az arcára. - A mai kultúrtörténeti órának vége, Kevin. Ha jól sejtem, kaptatok leckét. - Igen, máris nekilátok. - A történelemfeladat remek ürügyet kínált a menekülésre. Anna belépett a szobába. - Gondolod - kérdezte kedvesen Sethtől -, hogy a szóban forgó fiatal hölgy értékelné, hogy mindössze a melleit vetted észre belőle? - Ó... a szemeit is említettem. Majdnem olyan csodás szeme volt, mint neked. Anna kivette az inget a fiókból, és rendesen összehajtogatta. - Gondolod, hogy ezzel célt érsz nálam? - Nem. De talán a könyörgés megteszi. Kérlek, Anna, ne bánts. Még csak most jöttem haza. Az asszony másik inget vett elő, azt is összehajtogatta. - Kevin tizenhat éves, és tisztában vagyok vele, hogy nem érdekli más, mint a meztelen női mellek, és az, hogyan tudna minél többet a kezébe kapni belőlük. Seth meglepetten pislogott. - Jézusom, Anna! - Azzal is tisztában vagyok - folytatta Anna rendületlenül -, hogy ez az érdeklődés a férfinép alaptermészetéhez tarozik, bár remélhetően idővel civilizáltabb és visszafogottabb formában hatja át mindennapjaikat - Figyelj csak, nem akarod megnézni a tájképeket, amiket Toscanában festettem? - Férfiakkal vagyok körülvéve - sóhajtott Anna, és újabb ingért nyúlt. - Amióta csak beléptem ebbe a házba, mindig is ők voltak létszámfölényben. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám egymáshoz ütni az ostoba fejeteket, ha szükséges. Megértetted? - Igenis, asszonyom. - Remek! Na, mutasd azokat a tájképeket. Később, amikor a ház elcsendesedett, és a hold felkúszott az égre, Anna a hátsó tornácon talált rá Camre. Kilépett az ajtón és egyből a férfihoz simult. Férje átölelte, megdörzsölte a vállát, hogy ellensúlyozza a csípős esti levegőt. - Mindenkit elrendeztél? - Ez a dolgom. Hűvös van ma éjjel. - Anna felnézett az égre, a csillagok jeges pontocskáira. - Remélem, tiszta marad az idő vasárnapig! - Aztán arcát visszafordította, és férje mellkasára hajtotta a fejét. - Ó, Cam! - Igen, tudom. - A férfi megsimogatta a haját, majd arcát gyengéden hozzádörgölte. - Olyan jó volt látni, ahogy ott ül a konyhaasztalnál.
Vagy ahogy Jake-kel és azzal az idióta kutyával birkózik. Még azt is jó volt hallani, ahogy Kevinnek arról a meztelen nőről mesél... - Miféle meztelen nőről? Anna elnevette magát, és megrázta a fejét, mikor férje kíváncsi tekintettel rábámult. - Nem ismered! Olyan nagyszerű érzés, hogy hazajött. - Mondtam, hogy vissza fog jönni. A Quinnek mindig visszatérnek a gyökereikhez. - Igen, azt hiszem, igazad van. - Anna hosszú és forró csókkal tett pontot beszélgetésük végére. - Menjünk fel mi is! - mondta, és keze sürgetően megragadta Cam fenekét. - Menjünk fel, és téged is elrendezlek. - Ébresztő, hasadra süt a nap! Nem szállodában vagy. A hangból kicsendülő kaján szadizmus nyögésre késztette Setht. A hasára fordult, párnáját a fejére szorította. - Menj innen! Menj a csudába! - Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy fél napokat az ágyban fetrengve tölthetsz - rántotta le a párnát a fejéről Cam látható élvezettel. - Felkelni! Seth fél szemmel az órára pislantott. Még hét óra sem volt. Arcát a matracba temetve néhány durva szót motyogott olaszul. - Ha azt hiszed, hogy annyi év után, amit egy Spinellivel töltöttem, még azt sem tudom, hogy most elküldtél a francba, akkor legalább olyan ostoba vagy, mint amilyen lusta. Cam a legegyszerűbb megoldást választotta a probléma megoldására. Lekapta a takarót Sethről, megragadta a bokáját és a padlóra rángatta. - A fenébe. Hogy az a... - Seth meztelenül és sajgó könyökkel bámult kínzójára. - Mi a fene esett beléd? Ez az én szobám, az én ágyam, és éppen aludni próbáltam benne. - Vegyél fel valami ruhát. Van egy kis tennivaló számodra odakint. - Az isten verje meg! Igazán adhatnál egy nap pihenőt, mielőtt újra nekem esel. - Idefigyelj, kölyök! Tízéves voltál, amikor először neked estem, hogy megneveljelek, és biztosíthatlak, hogy korántsem fejeztem még be. Dolgom van, szóval csipkedd magad. - Cam! - Anna állt az ajtóban csípőre tett kézzel. - Azt mondtam, ébreszd fel, nem azt, hogy üsd le. - Jézusom! - Seth kitépte Cam kezéből a takarót és gyorsan maga köré tekerte. - Jézusom, Anna, meztelen vagyok! - Akkor öltözz fel - javasolta az asszony, és hátat fordított nekik. - A hátsó udvarban - emlékeztette Cam, miközben kisétált Anna után a szobából. - Öt perced van. -Jó, jó! Vannak dolgok, amik sohasem változnak, gondolta Seth, előrángatva a farmerját. Lehet akár hatvanéves is, ha ebben a házban él, Cam akkor is úgy fog bánni vele, mint egy tizenkét évessel. Elóhalászta a Marylandi Egyetem hosszú
ujjú pólójának maradványait, és a fején áthúzva lassan kiballagott a szobából. Ha nem várja forró, frissen főzött kávé a konyhában, akkor valaki komoly farba rúgásra számíthat tőle. - Anya! Nem találom a cipőm! Seth a lépcső felé haladtában benézett Jaké szobájába. - Idelent van - kiabált fel Anna. - A konyha kellős közepén, ahol mellesleg semmi keresnivalója. - Nem azt a cipőt keresem. Jesszus, anya! hmásikaü. - Nézd meg talán a lábad között. - A finoman árnyalt javaslat Kevin szobájából jött. - A fejed már úgyis ott van. - Neked nem gond megtalálni az alfeledet - vágott viszsza dühösen Jaké. Mivel ott hordod rögtön a válladon. Ez a hangulatos családi párbeszéd máskor biztosan mosolyra késztette volna Setht, de nem most, amikor alig pitymallott, a könyöke fájdalmasan sajgott, és még egy korty koffein sem jutott a szervezetébe. - Egyikőtök sem képes megtalálni a tulajdon fenekét a saját kezével - morogta álmosan, miközben lebaktatott a lépcsőn. - Mi a fene ütött Cambe? - támadt rá Annára a konyhába lépve. - Van kávé? Miért üvöltözik itt mindenki hajnalok hajnalán? - Cam odakint vár rád, mert dolga van veled. Igen, még félig van a kávéskanna, és azért kiabálunk hajnalok hajnalán, mert így szeretjük köszönteni az új napot. - Kávét öntött egy fehér bögrébe. - Egyedül kell reggelizned, mert van egy korai megbeszélésem. Ne duzzogj, hazafelé hozok fagyit. A nap valamivel fényesebben sütött. - Epreset? - Epreset. Jaké, tüntesd el a cipődet a konyhából, mielőtt a kutya szájába adom! Gyerünk, Seth, indulj kifelé, különben elrontod Cam fényes jókedvét. - Ja, valósággal ragyogott, amikor kirángatott az ágyból - füstölgött Seth, és a konyhaajtónak vette az irányt. És ott álltak mind, majdnem úgy, ahogy évekkel ezelőtt lerajzolta őket. Cam hüvelykujját a nadrágzsebébe akasztotta, Phillip elegáns öltönyében, és Ethan, széltől kócos haján kopott baseballsapkával. Seth lenyelte a kávét, és visszaparancsolta torkába ugrott szívét is. - Ezért rángattatok ki az ágyból? - Ugyanaz a nagyszájú fickó - ölelte át Phillip. A hajával szinte azonos árnyalatú aranybarna szeme végigsiklott Seth szakadt pólóján és farmerén. - Jézusom, kölyök, hát semmit sem tanultál tőlem? - Fejcsóválva megtapogatta a fakószürke ruhaujjat. - Olaszország szemmel láthatóan csak időpocsékolás volt számodra. - Ez csak egy ruha, Phil. Azért veszi fel az ember, hogy meg ne fázzon, vagy hogy le ne tartóztassák. Phillip fájdalmas arckifejezéssel lépett hátra. - Hol rontottam el? - Szerintem teljesen rendben van. Csak mintha egy kicsit
ványadt lenne a fiú. Mi ez? - cibálta meg Ethan Seth haját. - Hosszú, mint egy kislányé. - Tegnap este még helyes copfban hordta - szólalt meg Cam. - Igazán aranyos volt. - Bagoly mondja verébnek - nevetett Seth. - Veszünk neked egy szép rózsaszínű szalagot - kuncogott Ethan, és ő is alaposan megszorongatta a fiút. Phillip kivette Seth kezéből a csészét és beleivott. - Arra gondoltunk, hogy nem várunk vasárnapig. - Jó újra látni benneteket, fiúk! Tényleg örülök. - Szemrehányóan nézett Camre. - Elég lett volna annyit mondanod, hogy mindenki itt van, ahelyett hogy kirángattál az ágyból. - így élvezetesebb volt. Nos - hintázott Cam a sarkán. - Nos. - Phülip letette a csészét a tornác korlátjára. - Nos. - Ethan még egyszer megrángatta Seth haját, majd vasmarokkal megszorította a karját. - Mi van? Cam csak vigyorgott, és megragadta a másik karját. Seth a szemükben felcsillanó jókedv nélkül is megértette, mi következik. - Ugyan már, fiúk! Csak hülyéskedtek, ugye? - Ennek meg kell lennie. - Mielőtt Seth ellenkezni tudott volna, Phillip kirántotta alóla a lábait. - Nem mintha aggódnod kéne, hogy vizes lesz a flancos ruhád. - Engedjetek el! - fickándozott, próbált rúgni, miközben testvérei lecipelték a tornácról. - Komolyan mondom. Rohadt hideg a víz! - Szerintem elsüllyed, mint a nyeletlen fejsze - jegyezte meg Ethan. - Úgy látszik, Európában úri kisasszonyka lett belőle. - Kisasszonyka, egy nagy francot. - Seth próbált kiszabadulni a szorításból, miközben küzdött, hogy legyűrje nevethetnékjét. - Hárman kellettek ahhoz, hogy elkapjatok. Egy csapat nyomorék vénember - vicsorgott. Acélkemény szorítással, tette hozzá gondolatban. Ezt hallva, Phillip szemöldöke a homlokára szaladt. - Mit gondoltok, milyen messzire tudjuk bedobni? - Próbáljuk ki. Egy - kezdett számolni Cam, miközben hintáztatták a móló szélén. - Megöllek benneteket - fogadkozott Seth nevetve, és úgy fickándozott, mint egy halacska. - Kettő - folytatta Phillip vigyorogva. - Jobban tennéd, ha mély levegőt vennél, kölyök. - Három. Isten hozott itthon, Seth! - mondta Ethan, és a három férfi a levegőbe lendítette a testét. Igaza volt. A víz valóban jéghideg volt. Elakasztotta Seth lélegzetét, csontjáig hatolt. Prüszkölve, köpködve bukkant a felszínre, kirázta hajából a vizet. Hallotta fivérei hangos kurjantásait, látta, ahogy egy emberként felsorakoznak a mólón. A ház fölött felkelő nap fénye aranykeretbe foglalta alakjukat.
Seth Ouinn vagyok, gondolta. És végre hazaértem. A kora reggeli fürdés után már nem volt értelme, hogy tovább lustálkodjon. Ha már úgyis felkelt, legjobb lesz, ha elintéz egy-két dolgot, határozta el Seth. Baltimore-ba ment, egyenesen egy autókereskedésbe, és némi vita és alkudozás után egy rendkívül férfias, ezüstmetál színű Jaguár büszke tulajdonosaként hajtott St. Chris felé. Tudta, hogy az autó szinte rendőr után kiabál: Biztos úr, újon már fel gyorshajtáséra. De nem tudott ellenállni neki. Az, hogy művészetét áruba bocsátotta, kétélű fegyver volt. Valahányszor megvált egy képétől, kiszakított egy darabot a szívéből. De mivel nagyon jó áron adta el őket, logikus volt, hogy élvezze a hasznot is. A testvérei elsárgulnak az irigységtől, ha meglátják legújabb szerzeményét, gondolta önelégülten Seth. Ahogy St. Chrisbe ért, visszavett a sebességből. A kis vízparti város a maga nyüzsgő dokkjaival és csendes utcáival egy festményt jelentett a számára. Olyan festményt, amelyet számtalanszor és számtalan szemszögből újraalkotott már. Az üzletekkel és éttermekkel teli Markét Street párhuzamosan futott a dokkokkal, ahol a rákválogatók hétvégeken még mindig felállították kis asztalaikat, hogy a turistákat szórakoztassák, akik számára a munkájuk látványosságnak számított. A zsákmányt a halászok szállították. Olyanok, mint Ethan. A történelmi hangulatú kisváros takaros Viktoriánus házaival, szép kertjeiben a gondosan nyírt gyeppel és bokrokkal, tiszta utcáival és eredeti hangulatával vonzotta a turistákat, akik szívesen vásároltak boltjaiban, beültek az éttermekbe egy finom ebédre, vagy hétvégére megszálltak az egyik hotelben, hogy kipihenjék a hét fáradalmait. A helyiek megtanultak együtt élni velük, mínt ahogyan megszokták már az Atlanti-óceán felől fújó viharos erejű szelet vagy az aszályt, amely kiégette a szójababültetvényeiket. Ahogy megtanultak együtt élni a szeszélyes öböllel és egyre fogyatkozó adományaival is. A Crawfords mellett elhajtva szinte a szájában érezte a vastag, szaftos húsos szendvicsek és olvadó jégkrémek ízét. Városi pletykák futottak át a fején. Ezeken az utcákon kerekezett, Danny és Will McLeannel versenyezve. És azon a nyáron, amikor tizenhat lett, büszkén cirkáltak a használt Chevyvel, melyet Cammel közösen pofoztak helyre. És itt ült hajdan - a férfi és a fiú - az egyik napernyővel védett asztalnál, a nyüzsgő várost figyelve, és próbálta megfejteni, mi lehet az oka, hogy számára a kerek világon itt süt legfényesebben a nap. Nem valószínű, hogy valaha is rájön a megfejtésre. Az egyik parkolóban leállította a kocsit, hogy lesétáljon a dokkokhoz. Tanulmányozni akarta a fény. és az árnyék játékát, a színeket és a formákat. Már sajnálta, hogy nincs
nála a rajzmappája. Újra és újra lenyűgözte a világ ezernyi szépsége. Ahogyan mozdul és változik a szeme előtt. Ahogy a nap fénye megcsillan a víz tükrén, majd eltűnik egy komor felhő mögött. Vagy milyen bájos az a kislány, az állának vonala, mikor felemeli a fejét, hogy a sirályokat nézze, vagy nevetésre húzza kis száját, és teljes gyermeki bizalommal édesanyja nyaka köré fonja pufók karjait. Seth csak állt és nézte, ahogy egy fehér vitorla táncol a kék vízen, majd szélirányba fordul és dagadó vitorlákkal száguldani kezd. Jó lenne újra kint lenni a vízen, gondolta sóvárogva. A részese lenni. Talán sikerül Aubreyt elrabolnia pár órára. Még meg kell állnia egy-két helyen, aztán irány a műhely. Majd meglátja, szerencsével jár-e. Az utcát fürkészve visszaindult a kocsihoz. Figyelmét egy üzlet cégére ragadta meg. Feslő bimbók, kibontott szirmok. Virágüzlet. Ez új! Közelebb lépett, szemügyre vette az üzlet előtt sorakozó díszes cserepeket. A kirakat is tele volt növényekkel és mindenféle mütyürökkel. Nagyon ötletes, gondolta Seth, miközben megcsodálta a fekete-fehér foltos tehenet, amelynek egyenesen a hátából bújtak elő az árvácskák. A kirakat jobb alsó sarkában a cégérhez hasonló díszes felirat hirdette - Tulajdonos: Drusilla Whücomb Banks. Nem ismerte a nevet. Mivel a feliratból azt is megtudta, hogy az üzletet előző év szeptemberében alapították, egy fontoskodó, idősebb özvegyet képzelt maga elé. Ősz hajú, folytatta a rajzot gondolatban, illedelmes, virágmintás ruhában, hozzávaló kényelmes cipővel, szemén félhold alakú szemüveg aranylánccal. Ő és a férje minden bizonnyal gyakran töltötték a hétvégét St. Chrisben, és amikor a férfi meghalt, a nőnek túl sok pénze és túl sok ideje maradt. így aztán ideköltözött, megnyitotta a virágboltot, beteljesítve ezzel régi álmát. Ott élhet, ahol annyi kellemes órát töltött a szeretett férfival, és azt teheti, amire már oly régen sóvárgott titokban. Ahogy felépítette magában a történetet, Seth érezte, hogy máris megkedvelte Mrs. Whitcomb Bankset és Ernestine nevű macskáját - igen, egy ilyen hölgynek biztos van macskája is. Elhatározta, hogy boldoggá teszi őt és a többi nőt is az életében. Azzal a szándékkal nyitott be, hogy virágot vesz. Az ajtó feletti kis harang vidáman csilingelni kezdett. A tulajdonosnak igazán jó érzéke van a művészethez, nézett körül elismerően. Nem egyszerűen virágokat látott maga előtt, hanem szinte festményeket. Remekül válogatta össze a színeket, keverte a különböző formákat, ütköztette az anyagokat. Takaros és rendezett volt, ahogyan várta, de közel sem merev vagy ünnepélyes. Annának köszönhetően eleget tudott a virágokról ahhoz, hogy észrevegye, milyen okosan párosította össze a tulajdonos az élénk
rózsaszínű gerberákat a mélykék szarkalábakkal, a hófehér liliomokat a vörös rózsák eleganciájával. És mindezt a színorgiát a zöld kiegészítők legyezői, lándzsái és kígyózó bodrai ölelték körül. És újabb elbűvölő furcsaságok. Öntöttvas malackák, furulyázó békák, komisz arcú vízköpők. Cserepek és vázák, szalagok és csipkék, lapos tálak burjánzó növényekkel művészi összevisszaságban, remekül kihasználva a szűkös helyet Debussy tündérmeséjének, az Egy faun délutánjának halk hangjai varázsolták sejtelmessé a kis helyiség hangulatát. Ügyes munka, Mrs. Whitcomb Banks, gondolta Seth, s elhatározta, hogy nagyvonalú lesz és rengeteget fog költeni. A nő, aki a hátsó ajtón belépett és a hosszú pult mögé sétált, egyáltalán nem hasonlított Seth elképzelt özvegyasszonyához, de nagyon is jól illett ebbe a környezetbe. Seth gondolatban újabb piros pontot adott képzeletbeli özvegyasszonyának, hogy olyan eladónőt alkalmazott, akiről a férfinépnek tündérlányok és elvarázsolt hercegkisasszonyok jutnak eszébe. - Segíthetek? - Ó, igen - lépett közelebb Seth, csak hogy jobban szemügyre vehesse a lányt Magas, karcsú, gyönyörű, mint egy rózsaszál. Hollófekete haját rövidre vágva viselte, és a lágy hullámok szépen kirajzolták a fej csodálatos formáját, de szabadon hagyták a finom, elegáns ívű nyakat. Igazi rámenős nőiesség és magabiztos öntudat sugárzott belőle. Mivel a haj nem foglalta keretbe az arcot, így annak halvány elefántcsontszín bőre tökéletes oválist formázott. Az istenek valószínűleg jókedvükben teremtették a lányt, mert hosszúkás, mandulavágású, mohazöld szemében aranyosan csillogó glória övezte a pupillát. Orra kicsi volt és egyenes, széles és érzékien telt száját égővörösre festette. Állán alig észrevehető hasíték, mintha a teremtő helyeslését fejezte volna ki egy könnyed ecsetvonással. Meg fogja festeni ezt az arcot ehhez kétség sem férhet. És nem csak az arcot. Látta maga előtt, ahogy rózsaszirmokkal teleszórt ágyon fekszik, igéző tündérszemeivel lustán felpillant, szája sarka mosolyra húzódik, mint aki most ébredt szerelmes álmából. A lány mosolya nem halványult, mialatt Seth tanulmányozta őt, de sötét szemöldöke a homlokára kúszott. - Mégis, miben segíthetek? Jó hang, nyugtázta Seth. Nyugodt és erős. De nem idevalósi, tette hozzá. - Kezdjük talán a virágokkai - mondta Seth. - Nagyszerű az üzlet. - Köszönöm. Milyen virágra gondolt? - Mindjárt oda is eljutunk - támaszkodott a pultra a férfi. St. Chrisben az embereknek mindig akad ideje egy kis tereferére. - Régóta
dolgozik itt? - Az első naptól. Ha előre tervez az anyák napjára, akkor van néhány nagyon szép... - Nem, az anyák napját már elintéztem. Nem idevalósi, ugye? Csak a kiejtéséből gondoltam - magyarázta, amikor a lány szemöldöke újra megemelkedett. - Nem a partvidékről jött. Talán északról? - Talált. A fővárosból. - Aha. Szóval az üzlet neve: Feső bimbók, kibontott szirmok. Whistlertől kölcsönözte? Meglepetés suhant át a lány arcán. - Ami azt illeti, igen. Maga az első, aki rájött. - Az egyik bátyám nagy rajongója az ilyesminek. Nem emlékszem pontosan az idézetre. Valami olyasmiről szól, hogy a virág bimbóként és kibontott szirmokkal is tökéletes. - A mestermű olyan, mint a virág a festőnek - tökéletes feslő bimbó korában hibátlan, de szirmait kibontva is elragadó. - Igen, ez az! Valószínűleg azért ismertem fel, mert én magam is festek. - Valóban? - A lány türelemre intette magát. A kisvárosi élethez az is hozzátartozik, hogy lassú, ráérős beszélgetéseket folytat a betérő idegenekkel. Már felmérte a férfit. Arca halványan ismerős volt, megdöbbentően átható kék szeme nyüt, őszinte érdeklődéssel nézett rá. Nem fog vele flörtölni csak azért, hogy eladjon neki pár szál virágot, de semmi akadálya, hogy barátságos legyen. Azért jött St. Chrisbe, hogy barátságos legyen. Mivel azt hitte, hogy a férfi házakat fest, ezért gyorsan végiggondolta, mi lenne a legjobb a férfi pénztárcájának. - Helyben dolgozik? - Most már igen. Sokáig távol voltam. Egyedül van itt? - Körbepillantott, felmérve, hogy mennyi munkát jelenthet fenntartani ezt a tündérkertet. - Be szokott jönni a tulajdonos is? - Egyelőre egyedül dolgozom. És én vagyok a tulajdonos. Seth ránézett és kacagni kezdett. - Uram atyám, ezt nem hittem volna! Örülök, hogy megismerhetem, Drusilla Whitcomb Banks nyújtott kezet. - Seth Ouinn vagyok. Seth Ouinn. Automatikusan elfogadta a kinyújtott kezet, közben gyorsan kiigazította magát. Rájött, hogy nem a városban látta ezt az arcot, hanem az újságokban. A látszat csal. A nyűtt farmer és fakó póló ellenére a férfi nem szobafestő-mázoló, hanem művész. A helyi fiú, aki meghódította Európát. - Csodálom a munkáit - mondta neki. - Köszönöm. Én is a magáét. És valószínűleg fel is tartom benne. Megpróbálom kárpótolni az elvesztegetett időért. Szeretnék néhány hölgyet lenyűgözni. Igazán segíthetne. - Néhány hölgyet? Több is van? - Igen. Három, nem, négy - javította ki magát, Aubreyra gondolva.
- Csodálom, hogy van ideje festeni, Mr. Quinn. - Csak Seth. Megoldom valahogy. - Lefogadtam volna. - Vannak férfiak, akik mindig meg tudják oldani, futott át az agyán. - Vágott virágra gondoltál, vagy cserepesre, esetleg virágkosárra? - Ó... vágott virágra, valami szép dobozban. Az romantikusabb, ugye? Lássuk csak. - Végiggondolta az útvonalat meg az időt, és végül úgy döntött, hogy Sybillt látogatja meg először. - Az első kifinomult ízlésű, elegáns, intellektuális és rendkívül gyakorlatias, mégis mély érzésű. Talán legyen rózsa. - Az túl szokványos. - Akkor inkább ne legyen, szokványos - függesztette tekintetét a lányra. - Egy pillanat! Van valami hátul, ami biztosan elnyeri a tetszésed. Itt is van valami, ami elnyerte a tetszésem, gondolta Seth, ahogy a lány megfordult és kiment a hátsó ajtón. A férfi szíve megdobbant a látványra. Phillip értékelné az érett barack színére emlékeztető ruha klasszikus, egyenes szabását, révedt el Seth. Ethannek az jutna eszébe, hogyan tudna segíteni a lánynak a munkában, ami egy ilyen hely vezetésével jár. És Cam... nos, Cam alaposan szemügyre venné, aztán elismerően elvigyorodna. Seth feltételezte, hogy mindhármukból van benne egy kicsi. A lány visszajött. Mindkét keze tele volt hosszú, karcsú és elegáns, padlfzsánszínű, viaszos virágú csokrokkal. - Kalla, vagy más néven tündérkonty - mondta Sethnek. - Előkelő, mégis egyszerű, ízléses és ebben a színben rendkívül ritka. - A hölgy el lesz ragadtatva! A lány egy tölcsér alakú vázába tette a virágokat. - A következő? - Lágy-meleg, ódivatú a szó legjobb értelmében. - Elég volt csak Grace-re gondolnia, és mosolyogni kezdett. - Egyszerű. Érzékeny, de nem érzelgős. Kemény, mint az acél. - Tulipánok - mondta határozottan Drusilla, és odament az átlátszó üvegű hűtőszekrényhez. - Halvány rózsaszín. Szerény virág, amely jóval szívósabb, mint amilyennek látszik - fűzte hozzá, és odavitte a férfihoz a virágokat megmutatni. - Telitalálat. Nagyon értesz hozzá! - így van. - Drusilla maga is élvezte. Nem csupán az elJJztos ra adást, hanem a játékot, amivel járt. Hiszen pont ezért nyitott virágüzletet. - A harmadik? Aubrey, hogyan írhatná le Aubreyt? - Fiatal, üde, csupa móka. Szívós és megingathatatlanul hűséges. - Várj - sietett ki újra a lány a hátsó ajtón, és amikor visszajött, széles tányérú, mosolygó napraforgóvirágokat hozott magával. - Jézusom, ezek tökéletesek. Drusilla, ez neked való foglalkozás.
Ez volt a legszebb bók, amit valaha is kapott, gondolta a lány. - Nincs értelme olyannal foglalkozni, amihez nem értünk. És mivel egyetlen vásárlásoddal megdöntőd minden eddigi bevételi rekordomat, szólíts nyugodtan Drunak. - Kedves. - És a negyedik szerencsés hölgy? - Merész, gyönyörű, okos és vonzó. A szíve olyan, mint... - Anna szíve, gondolta. - Olyan, hogy nincs arra szó. A legcsodálatosabb nő, akit valaha is ismertem. - És nyilvánvalóan ismersz egy párat. Egy perc - ment újra hátra. Seth a napraforgókban gyönyörködött, amikor Drusilla visszatért, karján egy csokor fenséges, skarlátvörösben pompázó liliommal. - Ó, istenem. Olyanok, mint Anna. - Kinyújtotta a kezét, és óvatosan megérintette az egyik élénkvörös szirmot. - Teljesen olyanok, mint ő. Igazi hőst csinálsz belőlem. - Örülök, hogy segíthettem. Dobozba rakom őket, és mindegyiket olyan szalaggal kötöm át, ami színben illik a benne lévő virághoz. El tudod vinni őket egyszerre? - Azt hiszem, megbirkózom vele. - Válassz hozzájuk kísérőkártyát. Bármelyiket elveheted a tartóról, amelyik tetszik. - Nincs szükségem kártyára. - Figyelte, ahogy a lány vízzel töltött üvegcsékbe helyezi a hosszú szárú virágok végét. Észrevette, hogy nincs jegygyűrű az ujján. Akkor is lefestené, ha férjnél lenne, de az romba döntené a többi szép tervét a lánnyal kapcsolatban. - És te melyik virág vagy? Drusilla éppen csak felpillantott, ahogy az első virágokat elhelyezte egy hófehér, selyempapírral bélelt dobozba. Mindegyik. Szeretem a változatosságot. - Sötétlila szalagot kötött az első doboz köré. - Akárcsak te, ha jól látom. - Igazán utálom lerombolni azt a képet, mintha háremet tartanék fent a környéken. Nőrokonaim - intett széles mozdulattal a virágok felé. - Ami azt illeti, a napraforgó az unokatestvérem és a húgom is egy személyben. Egy kicsit zavaros, hogy pontosan milyen rokonsági kapcsolatban is állunk. - Ü-hüm. - A fivéreim feleségei - magyarázta Seth. - És az egyik bátyám legidősebb lánya. Gondoltam, jobb lesz, ha ezt tisztázom, mivel le foglak festeni. - Lefestesz? - kötött a második dobozra egy fehér csipkével szegett rózsaszín szalagot Drusilla. - Komolyan? Seth elővette a hitelkártyáját és a pultra tette, miközben a lány a napraforgókat vette kézbe. - Most biztosan azt hiszed, hogy csak szeretnélek meztelenül látni, bár az ellen sem lenne semmi kifogásom. Drusilla előhúzott egy aranyszínű szalagot a többi közül. - Miért is lenne?
- Erről van szó. De mi lenne, ha egyelőre csak az arcoddal foglalkoznánk? Jó arc. Meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszik a fejformád. Most először, Drusilla ujjai ügyetlenkedni kezdtek. Abbahagyta a munkát és halk nevetéssel felnézett a férfira. - A fejformám? - Igen. És neked is tetszik, különben nem így hordanád a hajad. Erőteljes hatást kelt, mégsem igényel sok felhajtást. A lány megkötötte a maslit. - Nagyon ügyesen tudod jellemezni a nőket néhány találó megjegyzéssel. - Szeretem a nőket. - Ezt magamtól is kitaláltam - fejezte be a vörös liliomok csomagolását Dru. Két új vásárló lépett az üzletbe, és nézelődni kezdtek. Éppen jókor, gondolta megkönnyebbülten a lány. Itt az ideje túllépni a művészi Mr. Quinnen. - Nagyon hízelgő, hogy szépnek tartod a fejformámat - kapta fel a hitelkártyát és beütötte a tételeket a pénztárgépbe. Nemkülönben hízelgő, hogy egy olyan tehetséges és híres ember, mint te, le akar festeni. De az üzlet szinte minden időmet lefoglalja, és ami marad, azt nagyon önző módon használom fel A férfi elé tolta a számlát aláírásra. - Mindennap hatkor zársz be, és vasárnaponként ki sem nyitsz. Drusilla tudta, hogy haragudnia kellene, de ehelyett kellemes izgalmat érzett. - Semmi sem kerüli el a figyelmedet, igaz? - Minden apró részlet számít. Miután aláírta a számlát, Seth felkapott egy ajándékkártyát a pultról, és megfordította. Néhány gyors, könnyed vonással felvázolta a lány arcát mint egy hosszú szárú, elegáns virágot, majd felírta az otthoni telefonszámát, mielőtt aláírta volna a kártyát. - Arra az esetre, ha meggondolnád magad - adta át a lánynak. Drusilla gondosan megnézte, ajka mosolyra húzódott. - Azt hiszem, szép summát kapnék érte, ha eladnám. - Annál te sokkal nagyvonalúbb vagy - nyalábolta fel a dobozokat Seth. - Köszönöm a virágokat. - Szívesen. - A lány előjött a pult mögül, hogy ajtót nyisson neki. - Remélem, hogy a... nőrokonaidnak is tetszeni fognak. - Az biztos - vetett még egy utolsó pillantást a lányra a válla fölött. - Visszajövök. - Itt leszek - dugta zsebre a kártyát a vázlattal Drusilla, majd becsukta az ajtót. Nagyszerű volt újra látni Sybillt s egy órát kettesben tölteni vele. Nézni, hogy milyen élvezettel rendezi el a virágokat egy karcsú, hosszú nyakú vázában. A virágok tökéletesen illettek hozzá, akárcsak a maszszív, öreg viktoriánus ház, amelyet Phiilippel közösen vásároltak és együtt rendeztek be. Sybill az évek során többször is megváltoztatta a hajviseletét, de most újra úgy viselte, mint régen. Seth így szerette a legjobban. Sötétbarna,
fényesen csillogó fürtjei szabadon omlottak majdnem a válláig. Mivel aznap otthon dolgozott, nem fárasztotta magát sminkeléssel, egyszerű fehér blúzt és fekete szegecselt farmernadrágot viselt, amit nyilván kényelmes, hétköznapi viseletnek tartott. Két rendkívül élénk gyermek édesanyja volt, emellett elismert szociológus és sikeres író is. Mégis, tökéletesen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak néz ki, gondolta Seth. Nagyon jól tudta, milyen kemény munka van e mögött! Sybill ugyanabban a házban nőtt fel, mint Seth anyja, akivel féltestvérek voltak, egymásnak tökéletes ellentétei. Elég volt csak rágondolnia Glória DeLauterre, és máris görcsbe rándult Seth gyomra, de most elhessentette a kellemetlen gondolatokat, és csak Sybillre figyelt. - Amikor néhány hónapja Phillel és a gyerekekkel átugrottatok Rómába, nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk legközelebb. - Annyira szerettem volna, hogy hazagyere. - Sybill jeges teát töltött mindkettőjüknek. - Tudom, hogy ez nagyon önző dolog tőlem, de akkor is nagyon akartam. Néha egyszerűen megálltam egy munka kellős közepén és arra gondoltam, valami hiányzik. Ugyan mi? Aztán eszembe jutott. Ó persze, hát Seth! Seth hiányzik. Ugye, ostobán hangzik? - Inkább kedves - szorította meg Seth az asszony kezét, mielőtt felemelte volna a poharat. - Köszönöm! - Mindent el kell mondanod - követelte Sybill. Beszélgettek. A férfi képeiről, a nő könyvéről. A gyerekekről. A változásokról, és arról, ami nem változott. Amikor Seth végül felállt, hogy továbbinduljon, Sybill átkarolta és egy percig szorosan tartotta. - Köszönöm a virágokat. Gyönyörűek! - A Markét Streeten vettem, abban az új üzletben. Úgy tűnik, a tulajdonos érti a dolgát. - Kéz a kézben sétáltak az ajtó felé. - Jártál már ott? - Egyszer vagy kétszer. - És mivel jól ismerte unokaöccsét, elmosolyodott. - Nagyon csinos, nem igaz? - Kicsoda? - De amikor Sybill válasz helyett sokat sejtetően nézett rá, elvigyorodott. - Na jó, beismerem. Nem akármilyen arca van. Mit tudsz róla? - Valójában semmit. Azt hiszem, tavaly nyáron költözött ide, és őszre meg is nyitotta az üzletet. Szerintem a fővárosból jött. Úgy rémlik, a szüleim ismertek néhány Whitcombot és Bankset arrafelé. Talán rokonok. - Vállat vont. - Nem vagyok biztos benne, és a szüleim meg én... mostanában nem túl gyakran beszélünk egymással. - Sajnálom - érintette meg Seth az asszony arcát. - Ne sajnáld. Van két csodálatos unokájuk, akikről tudomást sem vesznek. - Mint ahogy veled sem törődtek soha, tette hozzá Sybill gondolatban. - Ők veszítenek vele. - Anyád sohasem bocsátotta meg, hogy kiálltai értem. - Az ő baja - fogta a fiú arcát két kezébe Sybill, hangjából megfontoltság,
határozottság áradt. - Én viszont nyertem vele. És nem voltam egyedül. Ebben a családban senki sincs magára hagyatva. Igaza van, gondolta a műhely felé hajtva Seth. Soha, egyetlen Quinn sincs egyedül. De Seth nem volt biztos benne, hogy képes lenne a nyakukba akasztani azt a bajt, amiről biztosan tudta, hogy még idehaza is meg fogja találni. Miután Dru kiszolgálta a következő vevőt és újra magára maradt a boltban, elővette zsebéből a kártyát, s a vázlatot nézegette. Seth Ouinn. Seth Quinn le akarja festeni őt. Ez fantasztikus! És izgalmas, ismerte el magában, akárcsak maga a művész. De egy nő nem érez izgalmat, hacsak nem vonzódik a férfihoz. Márpedig ő nem vonzódik. Nem akart modellt ülni, nem akarta, hogy megbámulják, vagy hogy megörökítsék. Még akkor sem, ha ilyen tehetséges kéz tenné azt. De kíváncsi volt. Érdekelte az ötlet, mint ahogy érdekelte Seth Quinn is. A cikk, amit róla olvasott, tartalmazott néhány személyes információt is. Tudta róla, hogy gyerekként érkezett a keleti partra, Ray Quinn hozta magával nem sokkal azelőtt, hogy meghalt egy autóbalesetben. A történet egyikmásik része homályos volt. Nem szólt a szüleiről, és Seth is nagyon szűkszavúan nyilatkozott erről a témáról. Mindössze annyit lehetett megtudni, hogy Ray Quinn a nagyapja volt, és halála után Ray három örökbe fogadott fia nevelte fel. És a feleségeik, ahogy a fiúk szép sorban megnősültek. Azt mondta, a testvérei, jutottak eszébe a virágok, amiket a férfi vett. Valószínűleg azoknak a nőknek vette, akiket a testvéreinek tart. Végül is nem számít. Jobban érdekelte, amit a munkáiról olvasott és arról, hogyan támogatta a család tehetségének kibontakoztatását egészen ifjú korától kezdve. S azt a kívánságát is, hogy Európában tanuljon. Milyen szerencsés! A családja eléggé szereti ahhoz, hogy elengedje - engedjék a maga útját járni, felfedezni, elbukni, és újra talpra állni, sikereket elérni a maga erejéből. És nyilvánvalóan önzetlen szeretettel fogadják újra itthon. Mégis, nehéz volt elképzelni, hogy az olaszok által il maestro giovanné-nak - az ifjú mesternek - titulált férfi St. Christopherben telepszik le és tájképeket fest. Mint ahogy, feltételezése szerint, az ő egy-két ismerőse is nehezen tudta elképzelni Drusilla Whitcomb Bankset, a fiatal és előkelő hölgyet, amint virágokat árul egy tengerparti kisváros virágüzletében, s hogy ezzel tökéletesen elégedett. Már nem érdekelte, mit gondolnak vagy mondanak az emberek, és feltételezte, hogy Seth Quinn sem törődik ilyesmivel különösebben. Drusilla azért jött ide, hogy elmeneküljön a követelmények és elvárások elől, hogy kiszakítsa magát a családi kötelékek szinte elviselhetetlen
szorításából. Megunta, hogy ő legyen a fegyver, amelyet apja és anyja állandó családi veszekedéseik, véget nem érő csatározásaik során egymás ellen kijátszanak. A békét szerette volna megtalálni St. Christopherben, amelyre oly régen sóvárgott már. És meg is találta. Bár anyja valószínűleg el lenne ragadtatva, hogy az ő drága kislánya felkeltette Seth Quinn érdeklődését, Dru mégsem szándékozott bátorítani a férfit. Sőt, talán pont ez az oka, hogy makacsul ellenáll. Nem érdekli sem a művész érdeklődése, sem a férfié, amely sokkal nyilvánvalóbb volt - amikor Seth ránézett, elemi, nyíltan szexuális érdeklődés tükröződött a tekintetében. Vagy - ha őszinte akar lenni - az a szexuális vonzalom, amit ő maga érzett a férfi iránt. Információi szerint a Quinnek hatalmas, bonyolult, nehezen áttekinthető családot alkottak, és csak az isten a megmondhatója, hogy neki mennyire elege van a családból. Milyen kár, gondolta sajnálkozva. Egy kicsit még melengette tenyerében a kártyát, mielőtt az egyik fiókba dobta. Az ifjú mester vonzó volt, szórakoztató és elbűvölő. És az a férfi, aki veszi a fáradságot, hogy virággal lepje meg nővéreit, sőt arra is odafigyel, hogy mindegyiknek a megfelelő virágot válassza, a legmagasabb pontszámot érdemli Dru értékítéletében. - Nagy kár - mormolta halkan, és kis sóhajjal becsukta a fiókot. Seth gondolatai is Dru körül forogtak. Elképzelte, milyen beállítás, milyen színek felelnének meg legjobban az arcképéhez. Különösen tetszett neki egy olyan kép, amelyen a lány fejét balra fordítja, de tekintete visszanéz a festőre a vászonról. Ez remekül kiemelné a viselkedésének hűvössége és lényének forró érzékisége közti ellentétet. Egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy a lány modellt áll majd neki. Számtalan módszert ismert, hogy megtörje egy modell vonakodását. Csak ki kell választania, hogy Drusilla esetében melyik működik a leghatékonyabban. Ujjaival a kormánykeréken dobolt a hangszóróból hallatszó, dobhártyaszaggató Aerosmith zene ütemére, közben mérlegelte a lány személyiségét. Az biztos, hogy vagyonos családból származik. Seth felismerte az elegáns szabást és a finom anyagot még akkor is, ha jobban érdekelte a forma, mint az öltözék, amelybe bújtatták. A lány hanglejtése is előkelő, gazdagoknak fenntartott magániskoláról árulkodott. James McNeill WhistlertóT kölcsönözte az üzlet nevét, ami azt jelenti, hogy elit oktatást kapott, vagy volt valaki a környezetében, aki érdeklődését a költészet és az irodalom felé irányította, mint az övét Phil.
Valószínűleg mind a kettő igaz lehet. Elégedett a külsejével, és nem zavarja, ha egy férfi elárulja, hogy tetszik neki. Nincs férje, és az ösztöne azt súgta Sethnek, hogy nincs komoly kapcsolata senkivel. Egy olyan lány, mint Dru, nem azért költözik valahová, hogy új hódítások után nézzen. Azért költözött el Washingtonból, nyitott üzletet és azért vezeti egyedül, mert így akarja. Aztán Sethnek eszébe jutott, mekkorát tévedett, amikor maga elé képzelte az özvegy Whitcomb Bankset, és elhatározta, hogy még egyszer nem esik ebbe a hibába. Végez egy kis kutatást, mielőtt bármit lépne. Seth a kocsit a parkolóban hagyta az öreg téglaépület mellett, amelyet a Ouinn fivérek akkor vettek meg Nancy Claremonttól, amikor annak fölöttébb zsugori férje szívrohamot kapott, miközben Cy Crawforddal vitatkozott a bérleti díjról. Eredetileg csak bérelték a masszív épületet, amelynek megvolt a maga történelme: az 1700-as években dohányJ. M. Whistler 1834-1903 - amerikai festő raktárként szolgált, az 1800-as években csomagolóüzem működött benne, majd az 1900-as években újra raktárként használták. Aztán a Ouinn fivérek kibérelték és átalakították induló vállalkozásuk számára. Hajókat kezdtek építeni benne, és nyolc éve már, hogy az övék. Seth a kocsiból kiszállva felnézett a tetőre. Ő maga is segített újrazsindelyezni a tetőt, emlékezett vissza, és majdnem ki is törte a nyakát a nagy munka közben. Kente a forró szurkot az eresztékekre, közben megégette magát. Ethan türelmes irányítása mellett megtanulta, hogyan kell fényesre csiszolni a deszkákat. Izzadt, mint egy ló, mjközben Cammel a dokkot javították. És mindenféle ürüggyel sikerül ellógnia, amikor Phil megpróbálta rávenni, hogy megtanulja a könyvelést. A bejárathoz sétált, és csípőre tett kézzel tanulmányozta a viharvert táblát: QUINN HAJÓK. Észrevette, hogy egy újabb nevet véstek a táblára a már meglevő négy mellé. Aubrey Ouinn. Éppen mosolyogva szemlélte a feliratot, amikor az ajtóban feltűnt a lány. Derekán szerszámos öv, kopott baseballsapkáját mélyen a homlokába húzta. Sűrű, sötét mézszínű haja, amit áthúzott a sapka bújtatóján, a hátát verdeste. Pecsétes és csupa karc munkásbakancsa olyan apró volt, mint egy babacipő. A lába is pici volt. De a hangja annál nagyobb, gondolta Seth, amikor a lány örömében nagyot rikkantott. Hatalmas ugrással előtte termett, a nyakába ugrott, két karjával átölelte a vállát és lábaival átkulcsolta a derekát.
A sapka ellenzője végigkarcolta Seth homlokát, ahogy a lány szorosan szájára tapasztotta a száját és egy hatalmas, cuppanós csókot nyomott rá. - Az én Sethem! - Csengő kacagással fonta szorosabbra karjait a férfi nyaka körül. - El ne menj újra. A fenébe, el ne merészelj menni még egyszer! - Nem is tudnék. Túl sok minden történik errefelé, ha nem vagyok itt. Na, szállj csak le rólam - parancsolta és eltartotta magától a lányt, hogy jobban szemügyre vehesse az arcát. Kétévesen még angyali kis hercegnőnek tűnt. Húszévesen izmos és kecses volt, mint egy fiatal csikó. - A mindenit, te aztán csinos lettél - mondta elismerően. - Igazán? Te is jól nézel ki. - Miért nem vagy a főiskolán? - Ne kezd te is - forgatta csillogó zöld szemét Aubrey, és a földre huppant. - Rét évet elvégeztem, de még a börtönben is boldogabb lennék. Ez az, amit akarok - bökött hátra mutatóujjával a tábla felé. - Bizonyítékul ott a nevem is. - Mindig is az ujjad köré tudtad csavarni Ethant. - Lehet. De most nem volt rá szükség. Apa elfogadta, és bár kezdetben aggódott, végül anya is beleegyezett. Én sosem voltam olyan lelkes tanuló, mint te, mint ahogy te sohasem voltál olyan jó hajóépítő, amilyen én vagyok. - A francba. Alig néhány évre hagylak magadra és máris nagyképű lettél. Ha sértegetsz, nem adom oda az ajándékodat. - Hol van? Mi az? - Aubrey bökdösni kezdte a fiút a bordáinál, mivel tudta, hogy Seth ott a legérzékenyebb. - Naaa, add ide! - Hagyd abba! Oké, oké. Öregem, te nem változol. - Ugyan miért kezdenél ki magával a tökéllyel? Csak add ide a zsákmányt, és senkinek nem esik baja. - A kocsiban van - mutatott Seth a parkoló felé, és nem kis elégedettséggel látta, hogy a lány álla leesik. - Istenem, egy jaguár! - Aubrey sietősen keresztülvágott a füvön a parkoló felé, majd ujjaival gyengéden megcirógatta az ezüstösen csillogó karosszériát. - Cam elsírja magát, ha ezt meglátja. Biz isten, zokogni fog, mint egy csecsemő. Add ide a kulcsot, hadd próbáljam ki! - Persze, majd ha piros hó hull, és ördögök szánkáznak a Markét Streeten. - Ne légy már ilyen irigy! Te is velem jöhetsz. Elugrunk a Crawfordsba és veszünk egy kis... - elakadt a szava, ahogy Seth a csomagtartóból előhúzta a hosszú, fehér virágdobozt. Pislogva nézett fel, és tekintete ellágyult, a szeme megtelt könnyel. Virágot vettél nekem! Igazi hölgynek való ajándék. Jaj, hadd lássam! Milyenek? - Övéből előhúzott egy kést, levágta a szalagot és leemelte a doboz tetejét. - Napraforgók. Nézd, milyen boldogok! - Te jutottál eszembe róluk. - Annyira szeretlek. - Aubrey le nem vette szemét a vi- .
ragokról. - Tisztára megbolondultam, amikor elmentél. - Hangja elcsuklott, és Seth sután veregette a vállát. - Nem fogok sírni - morogta, visszanyelve a könnyeit. - Mi vagyok én, egy pisis kislány? - Ugyan már! - Oké, szóval... az a fontos, hogy visszajöttél. - Megfordult és újra megölelte a férfit. - Nagyon tetszenek a virágok. - Remek - ütött Seth a lány kezére, amelyikkel a zsebe felé matatott. - Nem kapod meg a kulcsokat. Különben is mennem kell. Grace-nek is vettem virágot. Hazafelé be akarok ugrani hozzátok, hogy megnézzem, hogy van. - Nincs otthon. Délután az ügyei után jár, aztán felveszi Deke-et a sulinál, elviszi zongoraórára és így tovább, és ÚÖ így tovább. Fogalmam sincs, hogyan képes mindezt kézben tartani. Majd én elviszem neki a virágokat - tette hozzá Aubrey. - A virágok kárpótolni fogják, amiért nem tudott ma találkozni veled. - Mondd meg neki, hogy holnap megpróbálok idót szakítani rá, hogy meglátogassam. Ha nem sikerül, akkor vasárnap találkozunk. - Elővette a virágdobozt a csomagtartóból és a közelben álló sportos, kék kisteherautóhoz vitte. Aubrey az utastérbe tette a virágokat, az anyjáét is. - így most van egy kis időd. Szóljunk Camnek, és mutassuk meg neki a kocsidat. Én mondom neked, ha meglátja, zokogni fog, mint egy csecsemő. Alig várom, hogy lássam! - Van benned valami kegyetlenség, Aub - karolta át Seth a lány vállát. - De nekem tetszik. Most pedig meséld el szépen, mit tudsz a virágárus lányról, Drusilláról. - Aha - nézett föl hamiskásan Aubrey. - Szóval, így teremnek a virágok, mi? - Talán. - Mondok én neked valamit. Találkozzunk Shiney sörözőjében vacsora után. Mondjuk, nyolc körül. Fizetsz nekem egy italt, és én mindent elmondok, amit tudok. . - Még fiatalkorú vagy. - Persze, mintha még sohasem ittam volna sört - vágott vissza. - Csak egy üdítőt, apuka. És ne feledd, alig hat hónap múlva nagykorú leszek. - Rendben, addig is fizetek neked egy kólát - kopogtatta meg a sapka ellenzőjét Seth, aztán belökte az ajtót és belépett a gépektől hangos műhelybe. Cam végül mégsem kezdett el zokogni, gondolta később Seth, miközben leparkolt a Shineys előtt, de azért csorgott a nyála egy kicsit. Majdnem térdre hullott. De közvetlenül előtte - mivel nagyobb és kegyetlenebb volt, mint Aubrey - lecsapott a kulcsokra, és elvitte a kocsit egy körre. Aztán természetesen egy egész órát töltöttek el azzal, hogy a motort csodálták és dicsérték. Sethnek hízott a mája. Seth pillantása a mellette álló kisteherautóra esett. Egy
dolgot mindenképpen Aubrey javára lehet írni. A lány mindig pontos volt. Kinyitotta a söröző ajtaját, és újra úgy érezte magát, mint aki hazaérkezik. Egy újabb állandó, biztos pont St. Chris életében. Shiney sörözője mindig úgy néz ki, mint amire ráférne egy alapos takarítás, a sört mindig hosszú lábú pincérnők hordják ki, és hagyományosan a lehető legrosszabb bandát szerződtetik, akiket csak Maryland államban találni lehet. Míg az énekes kerékbe törte a Mezítelen hölgyek című számot, Seth az asztalokat és a bárpultot vizslatta egy baseballsapkás szöszi fej után kutatva. A szeme először elsiklott felette, majd visszaugrott rá. A lány tényleg a bárpultnál ült, egyszerű fekete ruhában, sötétszőke haja göndör fürtökben omlott a hátára. Látszólag teljesen elmerült a beszélgetésben, amelyet egy főiskolás külsejű fiúval folytatott. Seth összeszorította a száját, teste verekedésre készen megfeszült. Elszántan elindult feléjük, hogy megmutassa annak a nyálas gyereknek, mi történik, ha valaki az ő kishúgára hajt rá. - Te el vagy tájolva. - Aubrey hangja korbácsként csattant, és Seth szája mosolyra húzódott. - Teljesen rossz nyomon jársz, pajtás. A sorsolás nekünk kedvez, a kapójátékosoknak szuper kesztyűjük van, a dobójátékosok is kezdenek belejönni. Mire azAl-Star Game megkezdődik, a Madarak több mint ötszáz pontot csinálnak. - Az egész szezonban nem tudnak összeszedni ötszáz pontot - vágott vissza a fiú. - hzAU-Star Game-it már rég el lesznek temetve a legalsó osztályban. - Fogadjunk! - Aubrey előkotort egy húszast a zsebéből és a pultra csapta. Seth megkönnyebbülten sóhajtott. Igaz, hogy ennivalóan néz ki, de senki nem kóstolhatja meg az ő Aubreyját. - Seth! - A lány észrevette, elkapta és a karjánál fogva a pulthoz húzta. - Sam Jacoby - intett fejével a mellette ülő fiú felé. - Azt hiszi szegény, mert egy kicsit softballozott, már tud is valamit a nagyokról. - Sokat hallottam rólad - nyújtott kezet Sam. - Mesélt rólad ez a szánalmas, szentimentális alak, aki azt hiszi, az Oriolesnek van még egy dobása, hogy idén felkerüljön a középmezőnybe. Seth megrázta a kinyújtott kezet. - Ha öngyilkos akarsz lenni, Sam, vegyél egy pisztolyt. Kevésbé lesz fájdalmas, mintha ez a lány elevenen megnyúz egy tompa késsel. - Szeretek veszedelmesen élni - állt fel a fiú. - Ülj le, neked tartottam fenn. Amúgy is mennem kell. Később találkozunk, Aub! - Júliusban jössz nekem egy húszassal - szólt utána a lány, aztán Seth felé fordult. - Sam kedves fiú, csak az a baj vele, hogy valami végzetes tévedés folytán a Tengerészeknek szurkol. - Azt hittem, rád startolt - Sam? - nézett vissza az asztalok felé igazi női önelégültséggel a lány, amitől Seth fészkelődni kezdett a széken. - Még szép, hogy rám startolt.
Talonban tartom a fitít. Mostanában Will McLeannel szoktam találkozgatni. - Will? - Seth kis híján megfulladt. - Will McLean? - A gondolat, hogy Aubrey és gyerekkori cimborája együtt vannak - úgy -, arra késztette, hogy odaintse a pincért. - Azt hiszem, most meg kell innom egy sört. - Nem mintha túl gyakran látnánk egymást. Osztályos orvos a St. Chris-i kórházban. A beosztás egyszerűen rémes! De ha sikerül összejönnünk, akkor megéri az időt. - Fogd be! Will túl idős hozzád. - Mindig is rajongtam az idősebb férfiakért. - Szándékosan belecsípett Seth arcába. - Olyan aranyos. Különben is csak öt év van köztünk. De ha te a szexuális életemről akarsz beszélgetni velem... - Nem! - Seth a sörösüveg után nyúlt és hatalmasat kortyolt. - Én igazán nem. - Rendben, akkor ennyi elég is rólam. Beszéljünk inkább rólad. Halljuk, hány rovást véstél fel, míg Európát fosztogattad? - Tisztára mintha Kevint hallanám. - De Aubreyval azért nem volt annyira kellemes erről beszélgetni. - Nem szexmaratonra mentem Európába, hanem dolgozni. - Vannak lányok, akik kifejezetten a művésztípusra buknak. Ha szerencséd van, a te virágárus hölgyed is közéjük tartozik. - Nyilvánvaló, hogy túl sokat voltál együtt a bátyáimmal. Olyan mocskos a fantáziád, mint egy szennyvízcsatorna. Mi lenne, ha egyszerűen csak elmondanád, amit tudsz róla? - Oké! - Aubrey elvett a pultról egy sósmogyorós zacskót és rágcsálni kezdett. - Kábé egy évvel ezelőtt tűnt fel .. először és egy hetet időzött. Felmérte a lehetőségeket - tette hozzá bólintva. - Ezt Doug Mottstól hallottam. Emlékszel Dougie-ra? Olyan pufók kölyök volt, pár évvel alattad járt. - Rémlik valami. - Mindegy, időközben lefogyott. Ingatlanügynökként dolgozik. Szerinte a lány pontosan tudta, mit keres, és megkérte, ha adódik valami, akkor lépjen kapcsolatba vele Washingtonban. Na már most, Doug... - A lány az üres poharára mutatott, ahogy a pincér elhaladt mellettük. - Ő éppen akkoriban kezdett az ügynökségen, és remélte, hogy sikerül megcsípnie valamit. Ezért aztán körbeszimatolta az egész várost, hogy megfelelő helyet találjon reménybeli ügyfelének. A lány elmondta, hogy gyerekkorában többször is megfordult St. Chrisben, ez adta Dougnak az ötletet. - Crawford mama - nevetett Seth. - Eltaláltad. Amit Crawford mama nem tud, arról nem is érdemes tudni. Ráadásul olyan a memóriája, mint egy egész elefántcsordának. A Whitcomb Banksekre is emlékezett. Mondjuk, ilyen nevet nehéz is lenne elfelejteni. Ami azt illeti, még arra is emlékezett, amikor még Mrs. WB kislányként
látogatott ide a családjával. A mellesleg rohadtul gazdag családjával. Whitcomb Technologies. Rajta vannak a Fortune 500 listáján. Ismered az ilyet. Mintha ők fedezték volna fel Amerikát. Vagy ott van James P. Whitcomb szenátor, a Marylandi úriember. - Aha. Szóval, az a Whitcomb. - Eltaláltad. A szenátor, aki a virágárus hölgyed nagyapja, erősen vonzódik a keleti parthoz. És a lánya, a mostani Mrs. WB hozzáment a Banks Shelby Communication öröA Fortune az Egyesült Államok - sőt, az egész világ - legelismertebb általános gazdasági folyóirata minden évben rangsorolja az 500 legsikeresebb amerikai vállalatot. köséhez, Proctor Bankshez - úgy mellesleg, micsoda hülye név az, hogy Proctor? Hatalmas családi vagyonról van itt szó, egy egész birodalomról. - És a fiatal, eladósorban lévő és piszokul gazdag Drusilla üzlethelyiséget bérel St. Chrisben és virágokat árul. - Üzlethelyiséget vesz - javította ki Aubrey. - Megvette a helyet, kis királyságunk legmenőbb helyén. Pár hónappal azután, hogy Doug nagy szerencsésen a Keleti-parti Ingatlaniroda ügynöke lett és a lány megbízta a kereséssel, árulni kezdték a helyet. Az előző tulajdonosok Pennsylvaniában laknak, és rendszeresen kiadták ennek-annak a helyiséget. Emlékszel a New Age boltra - kristályok, illatgyertyák, meditációs kazetták? - Igen. A férfinak, aki vezette, egy sárkány volt a jobb kézfejére tetoválva. - Tovább kitartott, mint bárki gondolta volna, de amikor tavaly év elején felmentek a bérleti díjak, ő is bedobta a törölközőt. Doug, megszimatolva a lehetőséget, felhívta a lányt, hogy a Markét Streeten szabaddá vált egy bérlemény, és tisztára lázba jött, amikor megkérdezte, hogy a tulaj nem akarja-e eladni. Amikor kiderült, hogy igen, és nyélbe ütötték az üzletet, Doug hallelujázott örömében. Mikor pedig a lány megkérte, hogy keressen neki egy eladó házat is, a világ legboldogabb emberévé tette. A lány lejött, megnézte a kínálatot, és egy roskatag, öreg viktoriánus ház az Osztriga-öbölhöz vezető úton megnyerte a tetszését. De a hely megint csak első osztályú, ha engem kérdezel - tette hozzá Aubrey. - A mi virágárus hölgyünk nem esett a feje lágyára. - Az az öreg, kék ház - kérdezte Seth -, ami úgy néz ki, mint egy félig megevett mézeskalács házikó? Azt vette meg? - Tokkal-vonóval - bólintott Aubrey a mogyorót ropogtatva. - Egy hapsi vette meg kb. három éve, kipofozta egy kicsit, át akarta építeni. - Nincs más körülötte, mint mocsár és bozótos. - De pontosan a lustán hömpölygő folyó kanyarulatában áll, futott át Seth agyán, ahol a dohányszínű víztükör borostyáncsillogással veri vissza a tölgyek és gumifák lombjain
átszűrődő napfényt. - A lány szereti a magányt. Előzékeny és segítőkész a vevőkkel, udvarias, még barátságos is, de óvatos és viszszafogott. - Új még itt. - Csak az isten tudja, hogy mennyire megértette, milyen érzés, amikor olyan helyen találja magát az ember, ahová mindig is vágyott, ugyanakkor kétség marcangolja, hogy megtalálja-e a helyes utat. - Kívülálló - vonta meg a vállát jellegzetes Ouinn-mozdulattal Aubrey. - Ami azt jelenti, hogy új lesz itt az elkövetkező húsz évben. - Talán jól jönne neki egy barát. - Csak nem új barátot keresel, Seth? Valakit, akivel smárolhatnál? Seth intett a pincérnek, hogy kér még egy sört, aztán előrehajolt, amíg az,orruk össze nem ért. - Lehet. Talán ti is azt csináljátok Will-lel, amikor együtt vagytok? - Többnyire. Ha akarod, kiviszlek a vízre, de én vagyok a kapitány. Olyan régen vitorláztál, hogy biztos felborulnál. - Naná, hogy akarom. Holnap kimegyünk. - Ezt megbeszéltük. Ha már a találkáknál tartunk, az új barátod éppen most jött be. - Kicsoda? - Kár volt kérdeznie. Tudta, mielőtt megfordult volna, hogy végigpásztázza a tömeget, míg végül felfedezi a lányt. Erősen kirítt a cserzett arcú, sebhelyekkel, vágásokkal tarkított kezű halászok meg a menő cipőt és buggyos inget viselő főiskolások közül. Kosztümje még mindig tökéletes eleganciával simult csinos alakjára, arca eleven alabástromra emlékeztetett a félhomályos világításban. Tudja, hogy fejek fordulnak felé, amióta csak belépett, gondolta Seth. A nők mindig tudják. De mégis könnyedén, kecsesen mozgott a pecsétes asztalok és rozoga székek között. - Nagyon előkelő - summázta Aubrey a véleményét. - Ó, igen. - Seth pénzt húzott elő és a pultra dobta. - Most itt hagylak, kölyök. Aubrey eltúlzott döbbenettel nyitotta tágra a szemét. - Na, ne mondd. - Holnap - figyelmeztette Seth, majd lehajolt és gyors puszit nyomott az arcára, mielőtt Dru felé indult volna. A lány megállt egy asztalnál és beszélgetni kezdett az egyik pincérnővel. Seth annyira Drura figyelt, hogy beletelt egy percébe, mire felismerte a másik nőt. Terri Hardgrove. Szőke, jó alakú, de lomha. Középiskolás korában jártak együtt néhány emlékezetes hónapig. Nem túl szépen ért véget a kapcsolatuk, jutott eszébe Sethnek, és majdnem kikerülte a találkozást. Aztán meggondolta magát, és könnyed mosollyal folytatta útját, míg végül olyan közel került, hogy elkapott néhány mondatot a beszélgetésükből. - Mégsem veszem ki a helyet - mondta Terri csípőjén egyensúlyozva a tálcát. - J.J. és köztem rendbe jöttek a dolgok. - J.J. - hajtotta félre a fejét Dru. - Ő az az alvilági figura,
az a sárban hempergő mocskos disznó, akit soha többé nem akarsz látni, még ha az utolsókat rúgja, akkor sem? - Nos, ami azt illeti... - Terri a másik lábára helyezte a súlyt, megrebegtette a szempilláit. - Amikor ezt mondtam, akkor éppen haragban voltunk. És tudod, arra gondoltam, hogy ott hagyom. Szerzek magamnak egy helyet, és újra belevetem magam az életbe. És akkor megláttam a Kiadó táblát, és éppen állati dühös voltam rá, meg minden. De azóta megbeszéltük a dolgokat és kibékültünk. - Gratulálok! Azért jó lett volna, ha átjössz délután, ahogy megegyeztünk, és nekem is elmondod. - Igazán sajnálom, de akkor... - Beszéltétek meg a dolgokat - fejezte be Dru. - Szia, Terri. A nó felsikított. Seth már el is felejtette, hogy Terri mindig is amolyan sikítozós fajta volt. Úgy látszik, azóta se nótte ki. - Seth! Seth Quinn! Nézzenek oda! -Hogy vagy? - Remekül. Hallottam, hogy visszajöttél, de most itt is vagy teljes életnagyságban, helyesebben, mint valaha, és még híres is vagy. Milyen régen volt, hogy együtt jártunk középiskolába. - Bizony, jó ideje annak - bólintott Seth, és Drura nézett. - Ismeritek egymást? - kérdezte Terri. - Már találkoztunk - felelte Dru. - Magatokra hagylak benneteket, hogy fel tudjátok idézni a régi szép időket. Remélem, te és JJ. nagyon boldogok lesztek. -TeésJ.J. Wyatt? - Úgy bizony - illegette magát Terri kényesen. - Gyakorlatilag jegyesek vagyunk. - Később találkozunk, és mindent elmesélsz - hagyta ott a lányt, aki ajkbiggyesztve bámult utána. Seth megszaporázta a lépteit, hogy beérje Drut. - J.J. Wyatt - kezdte, ahogy mellé szegődött - Durva védőjátékos volt a középiskola csapatában. Annyi fejet összetört, ahányat csak tudott a helyi főiskola csapatában is, de végül a pályán mutatott bulldog harcstílusa sem tudta megmenteni a bukástól. - Hálásan köszönöm ezt a kis ízelítőt a helyi történelemből. - Most nagyon dühös vagy. Mi lenne, ha meghívnálak egy italra és elmesélnéd, mi bosszantott fel. - Köszönöm, de nem vagyok szomjas, és szeretnék kijutni innen, mielőtt berepedne a dobhártyám aack ésamié őrületesen hangos és elképesztően rossz feldolgozásától. Seth úgy döntött, hogy feltétlen jó pontot érdemel, amiért felismerte a teljesen kitekert dalt, és kinyitotta előtte az ajtót. - Nagy sikerük volt a virágoknak. . - Örülök neki - húzta elő kulcsait a lány barnás táskájából. Seth arra készült, hogy meghívja valahová egy italra, de
a lány szigorúan összevont szemöldöke láttán meggondolta magát. - Szóval, van egy kiadó szobád? - Történetesen, igen - lépett a kocsijához a lány. Egész lényéből sugárzott az elutasítás. Seth még Dru előtt a kilincsre tette a kezét, majd kényelmesen az ajtónak támaszkodott. - Hol? -A bolt fölött. - És ki akarod adni? - Üresen áll, és ez egyszerűen pazarlásnak tűnik. Nem tudok vezetni, ha nem ülök be a kocsimba - jegyezte meg a lány. - A bolt fölött - ismételte Seth, és gondolatban maga elé idézte az épületet. Valóban emeletes. - Három hatalmas ablak elöl és hátul - mondta hangosan. - Biztos jó világos. Milyen nagy? - Nyolcvanhárom négyzetméter, ebben benne van egy kis amerikai típusú konyha is. - Elég nagy. Nézzük meg! - Elnézést, hogy mondtad? - Mutasd meg a helyet. Lehet, hogy érdekel. A lány türelmetlenül megcsörrentette a kezében a kulcsokat. - Azt akarod, hogy most mutassam meg a kiadó lakrészt? - Persze. Ha nem akarod elvesztegetni a helyet, miért vesztegetnéd az időt? - nyitotta ki Seth a kocsiajtót a lánynak. - Követlek a kocsimmal. Nem fog sokáig tartani - húzta mosolyra a száját. - Általában gyorsan döntök. azt illeti, Dru sem habozott sokat. Sikerült Seth Ouinnt rabul ejtenie, gondolta, miközben kihajtott a söröző parkolójából. Magabiztos és tehetséges. Az egyik tulajdonság valószínűleg táplálja a másikat. Az a tény, hogy a csiszolatlan, nyers természetét finom modorral tompította, csak még izgatóbbá tette személyét, és a lány esküdni mert volna rá, hogy ezzel Seth is tisztában van. És jól ki is használja. Vonzó férfi. Magas, karcsú alakját mintha csak arra teremtették volna, hogy kopott farmert hordjon. Fényes szőke haja túlságosan is egyenes, fodrászt nem sűrűn látott. Sovány arc, élénk kék szempár. De még milyen kék. Tekintete átható. Ahogy az emberre néz, olyan érzésed támad, hogy lát benned valamit, amit senki más nem lát. Még te magad sem. Ez hízelgő, mámorító és elkeserítő is egyszerre. Arra késztet, hogy érdeklődni kezdj iránta. És ha érdeklődsz egy férfi iránt, akkor egyfolytában rá gondolsz. Számára a nők olyanok, mint a színek a palettáján. Hangulatától függ, hogy éppen melyikbe mártja az ecsetjét. Ahogy azt a szőkét megölelte a sörözőben - persze csak egy kis könnyed játék volt, amit azonnal észrevett, ahogy
belépett a terembe -, alátámasztotta a véleményét. . Aztán ahogy arra a reménytelenül ostoba pincérnóre, Terrire mosolygott. Széles, meleg és barátságos mosollyal, melybe egy cseppnyi intimitás vegyült. Nagyon is hatásos volt, ismerte el Dru, de rá nem hat az ilyesmi. Az olyan férfiakat, akik az egyik nőtől a másikhoz csapódnak, csak mert megtehetik, túlságosan is közönségesnek tartotta. És mégis, itt ül a kocsijában és a bolt felé hajt, hogy megmutassa a férfinak az emeleti lakrészt, amikor valójában legszívesebben hazamenne az ő kedves, csendes házikójába. Természetesen logikus és érthető, amit tesz. Semmi értelme hagyni, hogy az a hatalmas tér ott álljon kihasználatlanul. De az kifejezetten sértette, hogy Seth feltételezi, azért veszi az időt és a fáradságot, hogy megmutassa neki a helyet, mert a férfi így akarja. Most nem okozott problémát parkolóhelyet találni. Még kilenc óra sem volt, de a parti sétány ezen a hűvös tavaszi estén majdnem teljesen kihalt. Néhány lehorgonyzott hajó ringatózott a hullámokon, emberek - többnyire turisták kis csoportjai siettek tova a pislákoló holdfényben. Ó, mennyire szerette a parti sétányt! Kis híján ugrálni kezdett örömében, amikor sikerült megszereznie ezt az épületet boltnak, tudva, hogy elég, ha kilép az ajtón és a nap bármely szakában láthatja a tengert, a rákászokat, a turistákat. Érezheti a balzsamos tengeri levegőt a bőrén. És ami még ennél is többet jelent, mindennek saját elhatározásából, saját szabályai szerint a részese lehet. Talán okosabb és ésszerűbb lett volna, ha az emeleti részt megtartja magának, és lakószobákat alakít ki, de tudatosan döntött úgy, hogy nem akar ott lakni, ahol dolgozik, és ehhez határozottan tartotta is magát. És ez, vallotta be magának Dru, miközben lekanyarodott a Markét StreetróI az üzlet hátsó frontjához vezető bekötőútra, remek ürügy volt arra, hogy kimeneküljön a város nyüzsgéséből egy csendes helyre. Megint csak víz mellé természetesen. Egy helyre, ami csak az övé. A georgetowni házat sohasem érezte magáénak. Leállította a motort, lekapcsolta a világítást és a táskája után nyúlt. Seth már ott állt az autója mellett és előzékenyen kinyitotta neki az ajtót, mielőtt még a kilincshez érhetett volna. - Csak óvatosan! Elég sötét van már. - A férfi belekarolt és az emeletre vivő falépcső felé vezette. - Köszönöm, de remekül látok - húzódott el tőle Drusilla. Kinyitotta táskáját és előkotorta a kulcsokat. - Amint látod, saját bejárata van, és parkolási lehetőség. - Igen, én is remekül látok. Figyelj - tette a kezét a lány karjára Seth, és megállította. A lépcső felénél járhattak. - Csak figyelj és hallgasd - nézett az alattuk húzódó utat szegélyző házak felé. - Hát nem nagyszerű? A lány nem bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Tökéletesen
megértette a férfit. És valóban nagyszerű volt az a csend. - Néhány hét, és nem lesz itt ilyen csend. - Seth tekintete az estét, a házakat, a pázsitot fürkészte. És a lánynak megint az jutott eszébe, hogy olyan dolgokat lát, amit senki más. - A Megemlékezés napja után a turisták elözönlik a várost. Az éjszakák hosszabbak és melegebbek lesznek, az emberek szívesen sétálnak majd az utcákon a kellemes nyári estéken. Az is nagyszerű lehet, az a sok nyüzsgés. A szünidő, a szabadság hangjai. Az a fajta, amikor jégkrémet vesz magának az ember, és nem hallja az óra sürgető tiktakolását a fejében. Megfordult, átható tekintetét a lányra szegezte. Dru megesküdött volna, hogy olyan erő sugárzott abból a szempárból, amelytől szinte megtántorodott. - Szereted a jégkrémet? - kérdezte a lányt. - Valami baj lenne velem, ha nem szeretném - felelte gyorsan és felsietett a lépcsőn. - Semmi baj nincs veled - mormolta maga elé Seth, és hüvelykujját a zsebébe akasztva várta, hogy a lány kinyissa az ajtót. Dru felkapcsolta a villanyt, aztán szándékosan nyitva hagyta az ajtót a férfi mögött. Deelég volt egy pillantást vetni rá, hogy lássa, kár volt izgatnia magát. A férfi most nem vele volt elfoglalva. Ami azt illeti, tudomást sem vett róla. Először az utcára néző ablakokhoz ment, és ott állt kifelé nézve kényelmes, lezser tartással, amely egyszerre sugallt lazaságot és odaadó figyelmet. Nagyon szexi, gondolta Dru. Kopott farmerját olyan eleganciával viselte, ahogy sok férfinak még a több ezer dolláros öltönyt sem sikerül. Cipőjét festékfoltok tarkították. Ijedt pislogással tért vissza a valóságba, amikor a férfi morogni kezdett. - Mit mondasz? - Tessék? Csak felmérem a fényviszonyokat - a napfényt, a beesési szöget, meg ilyesmit. - Átszelte a szobát a hátsó ablakokhoz, ott is sokáig álldogált és maga elé mormogott, akárcsak az imént. Magában beszél, jött rá Dru. Nos, ez egyáltalán nem furcsa, tényleg. Ó maga is egész beszélgetéseket folytatott néha magával fejben. - A konyha... - kezdte Dru. - Az most nem számít - nézett Seth homlokráncolva a mennyezetre. Olyan intenzitással bámult felfelé, hogy Dru azon kapta magát, ő is a plafont nézi. Néhány perces néma ácsorgás és felfelé bámulás után Dru kezdte nevetségesen érezni magát. - Valami van a mennyezettel? Biztosítottak, hogy a mennyezet tökéletesen szilárd, és tudom, hogy nem ázik be. - Aha. Van valami kifogásod a tetőablak ellen? Az én költségemre, természetesen. - Én... nos, nem is tudom. Feltételezem...
- Jó lesz. Újra járkálni kezdett a szobában, gondolatban elhelyezve a vásznait, a festéket, a festőállványt, a dolgozóasztalt, amin a vázlatait készíti, polcokat a felszerelésének. Be kell tennie egy kanapét vagy heverőt. Talán a heverő jobb lenne. Ha elfárad vagy későig dolgozik, egyszerűen leheveredik rá, és már alszik is. - Jó hely - mondta végül. - A tetőablakokkal jó lesz. Kiveszem. Dru emlékeztette magát, hogy még nem is egyezett bele a tetőablakba. Aztán meg az jutott eszébe, hogy miért is ellenezné, nincs rá semmi oka. - Ez gyors volt, ahogy ígérted. Nem akarod látni a konyhát vagy a fürdőszobát? - Megvan bennük minden, ami elvárható egy konyhától vagy fürdőszobától? - Igen. Kád helyett azonban csak egy zuhanyozó van a fürdőben. - Nem áll szándékomban hosszas ülőfürdőt venni, vagy habfürdőben áztatni magam. - Seth visszasétált az utcai ablakokhoz. - Elsőrendű kilátás! - Igen, szerintem is nagyon szép. Nem mintha az én dolgom lenne, de feltételezem, hogy akad néhány hely, ahol megszállhatsz, amíg a városban tartózkodsz. Mi szükséged van erre a lakásra? - Nem akarok itt lakni, csak dolgozni. Szükségem van egy műteremre. - Elfordult az ablaktól. - Annáéknál fogok lakni, és az egyelőre nagyon megfelel. Előbb-utóbb majd lesz saját házam is, de addig nem, amíg meg nem találom azt a helyet, ami megfelel az elképzeléseimnek. Mert nem látogatóba jöttem St. Chrisbe. Visszajöttem, és itt is maradok. Örökre. - Értem. Szóval műterem. Akkor már értem a tetőablakot. - Velem jobban jársz, mint Terrivel - mondta gyorsan Seth, mert megérezte a lány habozását. - Semmi házibuli, vagy hangos veszekedés, ami rá annyira jellemző. Könnyen kezelhető és hasznos ember vagyok. - Valóban? - Cipekedés és emelgetés, alapvető javítások, karbantartás. Biztos lehetsz abban, hogy nem fogok nyavalyogva a nyakadra járni, valahányszor csöpögni kezd a csap. - Egy jó pont oda - morogta Dru. - Mennyit kell összegyűjtenem? Tényleg nagyon szeretném ezt a helyet. Lassan vissza kell térnem a munkához. Mit szólnál egy hat hónapos bérlethez? - Hat hónap? Én egy egész évre gondoltam. - Hat hónap. Ha nem működik, akkor idejekorán ki tudunk szállni. Dru ajkbiggyesztve fontolgatta az ajánlatot. - Ésszerű javaslat. - Mennyit kérsz? A lány megnevezte az összeget. - Az első és az utolsó havi díjat akkor kérem, amikor aláírtuk a szerződést, és még egyhavi díjat kérek biztosítékul. -Juj, de szigorú!
A lány elmosolyodott. - Terri felbosszantott. Valakinek meg kell fizetni ennek az árát. - Nem ez lesz az első alkalom, hogy az a lány sokba kerül nekem. Holnap hozom a pénzt. Vasárnap családi összejövetel lesz nálunk, és a tetőablakokat is meg kell rendelnem, de szeretném minél előbb áthozni a holmimat. - Remek! - Drunak tetszett az ötlet, hogy a férfi ott fog festeni az emeleten, a bolt fölött, és jó érzéssel töltötte el, hogy teljesen kihasználhatja az épület lehetőségeit. - Gratulálok. Szereztél magadnak egy műtermet. - Köszönöm - fogta tenyerébe Seth a lány kezét. Nincs rajta gyűrű, nyugtázta újra. Hosszú, karcsú ujjak, festetlen körmök. - Gondolkoztál már rajta, hogy modellt ülj nekem? - Nem. Seth mosolya tovább szélesedett a száraz, kategorikus válasz hallatán. - Rá foglak beszélni. - Engem nem olyan könnyű meggyőzni. Ezt tisztáznunk kell, mielőtt belevágnánk, hogy úgy mondjam, egy kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatba. - Rendben, beszéljük meg! Erőteljes, gyönyörű arcod van. Művészként és férfiként is vonzódom az olyan tulajdonságokhoz, mint az erő és a szépség. A művész szeretné ezeket vászonra varázsolni. A férfi pedig élvezetet akar lelni bennük. Ezért szeretnélek lefesteni, és szeretnék randevúzni veled. Hiába hagyta nyitva az ajtót, Dru mégis úgy érezte, hogy nagyon is egyedül van a férfival. Egyedül, bezárva a tekintete, a kéztartása által. - Meg vagyok győződve róla, hogy éppen elég számú nő áll a rendelkezésedre, akit lefesthetsz, vagy akit élvezhetsz. Olyanok, mint az a bögyös szőke feketében, akivel a sörözőben édelegtél. - Kicsoda...? - Seth arcát vidám fintor derítette fel. Mint amikor a fény áttör a komor fellegek között. - Bögyös szőke feketében ismételte, mintha egy film címe lenne. - Jézusom, ezt imádni fogja! Vele nem lehet együtt élni. Ő Aubrey, Ethan bátyám legidősebb lánya. - Értem. - Dru úgy érezte magát, mint egy idióta. - Nem olyannak látszott, mint egy különleges, öreguras rokoni kapcsolat. - Nem is érzem a nagybátyjának magam. Inkább amolyan idősebb testvérnek. Kétéves volt, amikor St. Chrisbe érkeztem. Azonnal beleszerettünk egymásba. Aubrey volt az első olyan ember, akit igazán és feltétel nélkül szerettem. Benne is megvan az erő és a szépség. Le is festettem, és élveztem is a társaságát, de ez nem ugyanaz, mint ahogy irántad érzek. - Akkor el kell, hogy keserítselek. Még ha érdekelne is az ajánlatod, egyszerűen nincs időm arra, hogy modellt üljek, és nem vonz a lehetőség, hogy bárki is élvezetet leljen bennem. Te nagyon- vonzó vagy, Seth, és ha sekélyes
akarnék lenni... A férfi arcán újabb elragadó mosoly fénylett fel. - Igen. Legyünk sekélyesek! - Sajnálom. - De ő sem bírta megállni mosolygás nélkül. - Feladom. Ha az akarnék lenni, talán még élvezném is a társaságodat. De a dolgok jelenlegi állása szerint maradjunk egyelőre a gyakorlatiasságnál. - Jó. Kiindulási pontnak megteszi. Most pedig, mivel az előbb te kérdeztél, most én jövök. - Rendben, és mire vagy kíváncsi? Seth látta, hogyan válik a lány arca zárkózottá, és biztos volt benne, hogy ha valami személyeset kérdezne, nem kapna rá választ. Ezért témát váltott. - Szereted a főtt rákot? Dru majd tíz másodpercig bámult rá döbbenten, és megadta a férfinak azt az örömet, hogy láthatta megnyugodva ellazulni az arcát. - Igen, szeretem a főtt rákot. - Rendben. Nem fogom elfelejteni, hogy az első randevúnkon legyen főtt rák is. Reggel jövök, hogy aláírjam a bérleti szerződést - tette még hozzá az ajtóhoz lépve. - A reggel megfelel. Lenézett a lányra, ahogy az lehajolt, hogy becsukja maguk mögött az ajtót. Hosszú, elegáns ívű nyaka éles és drámai ellentétet képezett sötét hajának szigorú, egyenes vonalával. Anélkül, hogy meggondolta volna, ujját végighúzta a nyak lágy vonalán, hogy kipróbálja, milyen az érintése. Dru megdermedt. Egy pillanatra kimerevedett a kép, mintha valaki megfestette volna kettejüket. A nőt elegáns, élénk színű kosztümben, ahogy enyhén előrehajol az ajtó felé, és a férfit durva ruhában, amint ujja a nő nyakához ér. Dru apró, ingerült mozdulattal emelkedett fel, és Seth keze lehanyatlott. - Sajnálom. Egyike idegesítő szokásaimnak. - Sok van belőlük? - Attól tartok, igen. Az előbbit ne vedd személyeskedésnek. Igazán szép ez a forma itt hátul. - Seth zsebre dugta a kezét, hogy ne váljon túl személyessé a dolog. Most még ne. - Szakértő vagyok formákban, szépségben meg ilyesmiben - lépett el Dru a férfi mellől, és elindult lefelé. - Hé! - ügetett utána Seth. - Tudok ennél jobbat is. - Lefogadtam volna. - Majd később kipróbáljuk. De addig is... - kinyitotta a kocsi ajtaját. - Van itt valami raktárféleség? - Van egy amolyan mindenes szoba. Ott - mutatott a lány egy ajtóra a lépcső alatt. - Van benne kazán, vízmelegítő meg ilyesmi. Néhány polc és szekrény. - Ha szükséges, használhatom addig, amíg el nem rendezem a dolgokat odafönt? Várok néhány holmit Rómából, valószínűleg hétfőre megérkeznek. - Természetesen. A kulcsok a boltban vannak. Holnap emlékeztess rá, hogy odaadjam őket.
- Nagyra értékelem a segítőkészségedet. - Miután a lány beült, becsukta a kocsiajtót, Seth megkocogtatta az ablakot. - Tudod kezdte, amikor Dm lehúzta az ablakot -, nagyon szeretek okos, magabiztos nők társaságában időzni, akik pontosan tudják, hogy mit akarnak, és meg is szerzik azt. Ahogy te is megszerezted ezt a helyet. Nagyon vonzó ez a fajta elhivatottság. Dru kivárt egy szívdobbanásnyit. - Ez már bók volt a javából. Szemét a férfin tartotta, amíg felhúzta az ablakot kettejük között. És csak akkor engedett meg magának egy nevetést, amikor már kikanyarodott a főútra. A vasárnapban Dru szerint az a legjobb, hogy nem kell kipattanni az ágyból. Ráér lassan ébredezni, félálomban lebegni, mialatt a napfény áttör a fák lombjain, keresztültáncol a szobán, és csiklandón megállapodik lezárt szemhéjain. A vasárnap arról híres, hogy semmit sem muszáj csinálni, mégis megannyi tennivalót, lehetőséget rejt magában. Először is kávét készít magának, méghozzá a saját konyhájában, aztán megreggelizik az apró ebédlőben, közben átlapozza az üzleti katalógusokat. Később elpepecsel a kertben, ahol minden szál virágot maga ültetett a két kezével, közben zenét hallgat. Nincs jótékonysági rendezvény, sem kampány célból szervezett összejövetel, nincs kötelező családi ebéd vagy teniszjátszma a klubban, hogy elviselhetetlenül zsúfolttá tegye ezt a napot. Nem kell hallgatnia a szülei közti házastársi vitákat, ahol ő szokta a döntőbírót játszani, így nem szembesül ma sértett és szemrehányó arcokkal, mert mindketten úgy érzik, hogy a másik pártját fogta. Vasárnap van. A vasárnap csak az övé, és ki is fogja élvezni az utolsó percéig. Az utóbbi hónapokban, mióta csak itt élt, egyszer sem vehette ezt biztosra. Alaposan ki is használt minden percet, nem mulasztott volna el egyetlen örömteli pillanatot sem. Különös élvezetet jelentett számára, hogy állt az ablaknál - a saját ablakánál - és bámészkodott. Most is ezt tette. Kinyitotta az ablakot és beengedte a hűvös, friss reggeli levegőt. Csodálatos kilátása nyílt az ő külön bejáratú kis folyókanyarulatára. Egyetlen ház sem állt a környéken, így csak akkor foglalkozott másokkal, amikor kedve tartotta. A tölgyfa alá ültetett májmoha csillagfoltjain megvillant a napfény, bimbói élénk rózsaszínben pompáztak. A gyöngyvirág harangjai már vidám táncot jártak a szélben. A vadfű és a bozótos közti kis tisztásra aranysárga szirmú íriszeket fog ültetni, azok szeretik a nedves talajt. Hallotta a madarak énekét, a szellő finom susogását, a halak vagy békák távoli csobbanását. A reggeliről is megfeledkezve átsétált a házon, egyenesen
a bejárati ajtóhoz, hogy a tornácon elácsorogva a környéket csodálja. Könnyű nyári pizsamáját viselte, és senki nem volt a közelben, hogy megjegyzést tegyen a szenátor unokájának pongyolájára. Nem járt erre riporter vagy kotnyeles fényképész, aki olcsó szenzációt keres a társasági oldalra. Nem volt más, csak a csodás, békés nyugalom. Felkapta a locsolókannát és bevitte a házba, hogy megtöltse, közben nekilátott a kávékészítésnek. Seth Quinnek egy dologban igaza volt, ismerte el. Ő olyan nő, aki tudja, hogy mit akar, és amit akar, azt meg is szerzi magának. Igaz, beletelt egy kis időbe, amíg felismerte, de amikor ez megtörtént, nem habozott megtenni a megfelelő lépéseket. Üzletet szeretett volna, üzletet, ahol kibontakoztathatja kreativitását, és boldog lehet. És elszánta magát, hogy sikerre viszi a vállalkozását, méghozzá a saját erejéből. Eleinte egy kis faiskolára vagy kertészetre gondolt, de ezen a téren nem érezte igazán magabiztosnak magát. Tapasztalatai kizárólag georgetowni kis kertjére és cserepes virágokra korlátozódtak. És noha nagyon büszke volt kísérleteire s el volt ragadtatva saját eredményeitől, azok alapján aligha tarthatja magát komoly szakembernek. De ismerte a virágokat. Kisvárost szeretett volna, ahol senki sem rohan, és kevés a követelmény. És vizet akart. A víz mindig megbabonázta. St. Christopher tetszett neki hangulatos rendezettsége és az öböl különböző, szeszélyes vagy szelíd arcai vonzották. Szerette a bóják halk csilingelését és a ködkürtök rekedt hangját a szitáló ködben. Lassan megszokta és szinte megkedvelte a helybeliek közvetlen, barátságos modorát. S azt a jószívűséget, amely a múlt télen, a nagy vihar idején arra késztette Ethan Ouinnt, hogy átjöjjön hozzá és ellenőrizze, minden rendben van-e. Nem, soha többé nem fog nagyvárosban élni! A szülei hozzá fognak szokni a távolsághoz, amelyet köztük és maga között teremtett. Földrajzilag és érzelmileg is. Végül is ez a legjobb megoldás mindegyikük számára, ebben biztos volt. És most, bármennyire önzőn hangzik is, elsősorban azzal törődött, hogy mi a legjobb Drusillának. Elzárta a csapot, majd miután megkóstolta a kávét, a csészét a kannával együtt kivitte, mert kínt szerette volna átnézni a postáját. Szeretne egy üvegházat is. Akkor megkísérelhetné a saját virágait árulni. De előbb meg kell győződnie arról, hogy az új építmény nem rontja el házának hóbortos vonalait. Imádta az épület különös kiszögelléseit és mézeskalács házikóra emlékeztető cirádáit. A legtöbb ember valószínűleg ostobaságnak tartaná a cicomákat és a sötétkék színt itt a mocsár mellett, a fák és a sűrű bozót között. De számára ez
egyfajta kinyilatkoztatás volt. Ha eléggé akarod, az otthonod pontosan ott lesz, ahol szükséged van rá, és pont olyan lesz, amilyenre szükséged van. Csészéjét az asztalra tette, majd vizet töltött egy kerti virágládába, mely szinte lángolt a verbénától és napraforgótól, amit beleültetett. A zizzenésre felnézett. Szürke gém emelkedett ki a magas fűből, és méltóságteljes nyugalommal tovaszárnyalt a barna víz fölött. - Boldog vagyok - mondta ki hangosan. - Boldogabb vagyok, mint eddig bármikor életemben. Úgy döntött, hogy megfeledkezik a reggeliről és a katalógusokról, s inkább kertészkedik egy kicsit. Egy órát dolgozott a ház napos oldalán, ahol élósövénnyel kombinált virágágyásokat akart kialakítani. A rododendronok vérvörös virágai, ha majd kibontják szirmaikat, remek ellentétet alkotnak a ház kékjével. Múlt télen legalább egy hónapig minden estéjét azzal töltötte, hogy megtervezze, melyik virágot hová ültesse. Szerette volna, ha az összhatás egyszerű, egy kicsit vad lesz, mint egy erdei házikó kertje, teli galambvirágok, szarkalábak és kedves arcú sárgaviolák festői összevisszaságával. Ó igen, gondolta elégedetten, a művészet minden formájában jelen van a kertben. Elképzelte, ahogy Seth bólogatva helyeselné választását. Nem mintha számítana a véleménye. A kert az övé, a saját örömét szolgálja. De jóleső érzés volt arra gondolni, hogy egy művész is értékelné az erőfeszítéseit. Előző nap nemigen akadt mondanivalója a számára, emlékezett vissza Dru. Alighogy kinyitotta a boltot, berobbant, letette a kialkudott összeget, odakanyarította nevét a szerződésre, felkapta a kulcsokat és már ment is. Semmi flört, semmi csábító mosoly, így volt a legjobb, emlékeztette magát. Ebben a pillanatban a legkevésbé flörtre és csábításra vágyik. Mégis, kellemes volt elképzelni a lehetőséget, amelyet minden eshetőségre felkészülve tartalékol. Minden bizonnyal randevúja volt az egyik érte sóvárgó hölggyel. Nagyon is úgy néz ki, mint akiért elepednek a nők. Az a bozontos üstök, karcsú termet alkalmas rá, hogy megragadja a nők fantáziáját. Na, és a keze! Lehetetlen nem észrevenni - széles tenyér, hosszú ujjak. Nyers eleganciájuk arra készteti a nőket - néhány nőt, javította ki magát -, hogy elképzelje, milyen érzés lehet, amikor azok az ujjak végigsimítanak a bőrén. Dru sóhajtva ült vissza a sarkára, mert tudta, nagyon is élénken képzelte maga elé a jelenetet, és egy kósza gondolatnál jóval tovább időzött a képnél. De csak azért, mentegette magát, mert Seth az első férfi, akit vonzónak talál az utóbbi... édes istenem, mióta is? Az elmúlt évben jó, ha egy randevúja akadt. Te döntöttél így, emlékeztette magát. És egyelőre nem is
áll szándékában megváltoztatni az elhatározását Seth Quinn és holmi főtt rákok miatt. Folytatja az életét és az üzletét, mintha mi sem történt volna, mialatt a férfi nekikezd a sajátjának, és ott fog festeni a feje fölött nap mint nap. Hozzászokik majd, hogy a férfi ott dolgozik fölötte, és egy idő után észre sem veszi már. Ha pedig lejár a bérleti szerződés, meglátja, hogy... - A fene vigye el! A raktárszoba kulcsa. Elfelejtette odaadni. Nos, ami azt illeti, a férfi felejtette el emlékeztetni őt, hogy adja oda. Nem az ő gondja, mondta magának, és nekilátott gyomlálni. Végül is, ő akarja raktárnak használni, és ha reggel nem. rohant volna annyira, akkor neki biztos eszébe jut, hogy odaadja a kulcsot. Elültette a gólyaorrot és a kerti szarkalábat, aztán dühösen talpra állt. Egész nap piszkálni fogja. Nem tud szabadulni tőle, ismerte be magának, miközben megkerülte a házat. Nem tud másra gondolni, és aggódni fog a holmik miatt, amik másnap Rómából érkeznek. Egyszerűbbnek tűnik beülni a kocsiba, átmenni Anna Quinnhez és nála hagyni a kulcsot. Az egész nem tart tovább húsz percnél, és a faiskolát is útba ejthetné, ha már úgyis elmegy itthonról. A kertészkesztyűt és a szerszámokat a tornácon hagyta egy kosárban. Seth elkapta a kötelet, amit Ethan odadobott neki, és figyelte, ahogy a hajó a mólóhoz simul. A gyerekek ugrottak ki elsőnek. Emily karcsú, táncosnő-alakjával és aranyszínű hajával, majd Deke egy tizennégy éves kamasz bájos esetlenségével. Seth satuba fogta Deke fejét és Emilyre mosolygott. - Arról nem volt szó, hogy felnőttök, amíg én nem vagyok itthon! - Nem tehetek róla - simította arcát a férfiéhoz Emily. - Isten hozott itthon! - Mikor eszünk? - tudakolta Deke. - A srácnak valami bélférge lehet - ugrott ki Aubrey fürgén a mólóra. Nincs öt perce, hogy bekebelezett egy fél cipót. - Mert növésben vagyok - kuncogott Deke. - Megyek és elbűvölöm Annát, hátha kapok tőle pár falatot. - Tényleg azt hiszi, hogy elbűvölő - csóválta meg a fejét Emily. - Ez rejtély! Ethan Nigel nevű vizslája boldog csobbanással ugrott a vízbe, majd kimászott a partra, és Deke után rohant. - Segíts, Em, mert az a fajankó itt hagyott - fogta meg a hűtőtáska egyik fülét Aubrey, amit előtte Ethan kirakott a mólóra. - Lehet, hogy anya elsírja magát - súgta oda Sethnek. - Annyira izgul, hogy újra láthat. Seth a hajóhoz lépett, és két kezébe fogta Grace arcát. Ha Aubrey volt az első ember, akit szeretett, Grace volt az első
nő, akit szeretett, és akiben bízott is. Grace karja szorosan a nyaka köré fonódott, ahogy kilépett a mólóra, és arcát Seth arcához dörgölte ugyanazzal a nőies kedvességgel, mint Emily. - Hát itt vagy - mondta halkan, hangjában nevetés bujkált. - Hát itt vagy, és végre minden újra a helyére kerül. Mindenki ott van, ahol lennie kell. - Hátrahajolt és Sethre mosolygott. - Köszönöm a tulipánokat! Gyönyörűek. Sajnálom, hogy nem voltam otthon. - Én is nagyon sajnáltam. Arra gondoltam, hogy becserélem őket valami finomságra, amit te sütöttél. Még mindig te vagy a legjobb. - Gyere el holnap vacsorára. Készítek neked valami finomat. - Hamburgert bőséges paradicsomszósszal? Grace újra elnevette magát, közben egyik kezét hátranyújtotta Ethan felé. - Úgy látom, ezen a téren nem változott semmi. Igen, hamburgert. Deke el lesz ragadtatva. - És csokoládétorta is lesz? - A mai legények elég sokat kérnek pár szál virágért cserébe - jegyezte meg Ethan. - Én legalább nem Anna kertjéből csórom a virágokat, és nem fogom rá szegény ártatlan nyuszikra és őzekre. Ethan összerezzent, óvatos pillantást vetett a ház felé, hogy Anna nincs-e hallótávolságon belül. - Erről talán ne beszéljünk! A fenébe is, majdnem húsz év telt el azóta, de még mindig leszedné érte a fejemet. - Azt hallottam, hogy attól a nagyon csinos Markét Street-i virágárustól vetted - karolta át Grace Seth derekát, ahogy megindultak a ház felé. - És azt is hallottam, hogy kibérelted az üzlet fölötti helyiséget műteremnek. - Terjednek a hírek! - Sebesebben, mint a szél - bólintott Grace. - Miért nem meséled el? - Még nincs mit mesélnem. De már dolgozom rajta. Le volt maradva, és ezt csak magának köszönhette. Hiszen semmi oka, semmi konkrét, megmagyarázható oka nem volt, hogy újra zuhanyozzon és át is öltözzön, mielőtt elindul. Arra meg pláne nincs magyarázat, gondolta dühösen, Utalás a szerző Háborgó tenger című művére. hogy az értékes vasárnapjából még arra is áldoz, hogy kisminkelje magát. És közben dél is elmúlt. Nem számít, mondogatta magának. Ezt a napot a jóisten is arra teremtette, hogy autózzon egyet. Rászán két percet Seth Quinnre és a kulcsra, aztán irány a faiskola. Ma kényeztetni fogja magát. Ez persze azt jelenti, hogy újra át kell öltöznie, de ez most nem fontos. Ha mindent elültetett, készít magának egy limonádét, és a jól végzett munka örömével kiül a tornácra gyönyörködni a művében. Élvezte a levegő süvítését a füle mellett. A tavasz friss
leheletét. Az út két oldalán elterülőföldeken már zöldellt a vetés, érezte a vegyszerek erős szagát, de még az sem tudta elnyomni a friss tavaszi föld édes illatát. Befordult, és még elcsípte, ahogy a napfény megcsillan a lapály felett, mielőtt a hatalmas fák lombjai árnyékba borítanák a környéket. Az öreg, fehér ház tökéletes helyen állt. Egyik oldalán kis erdő terpeszkedik, mögötte ott hullámzik az öböl vize, a ház előtt pedig gondozott kert és gyep látványában gyönyörködhet a vendég. Dru már korábban is megcsodálta, a barátságos hangulatot és kényelmet sugárzó épületet, tornácán a nyikorgó hintaszékkel és megkopott, kék zsalugátereivel. Miközben érezte, hogy saját házának furcsasága és elkülönült helyzete tökéletesen megfelel számára, ugyanakkor csodálattal adózott a Quinnház jellegének. Olyasfajta rendet sugallt, amelyhez nem kapcsolódik parancsolgatás. Egy otthont, ahol nyugodtan felteheti az ember a lábát a dohányzóasztalra. Senki még csak álmodni sem merne arról, hogy az anyja XIV. Lajos korabeli asztalán pihentesse a lábát. Még az apja sem. A kocsifeljárón álló autók száma homlokráncolásra késztette. Egy fehér Corvette - igazi klasszikus példány -, egy erős szabadidő-autó, melyen látszott, hogy sok kilométert futott már. Egy formás, lenyitható tetejű kisautó, egy ütött-kopott háromajtós kiskocsi, ami legalább húszévesnek nézett ki, egy kisteherautó és egy karcsú, férfias Jaguár. Dru egy pillanatig habozott, majd gondolatban megjelölte a kocsik gazdáit. A szabadidő-autó minden bizonnyal a családi kocsi. A Corvette kétségtelenül a volt autóversenyző Cameron Ouinné, mint ahogy a kisteherautó is, azzal jár a munkák után. A lehajtható tetős Annáé, míg a kopott, ócska háromajtós a legidősebb fiúé, aki elég idős már ahhoz, hogy vezessen. A Jaguár Sethé. Tegnap éjjel már megcsodálta. De ha nem látta volna, akkor is tudná, hogy kié, a betérő vevők pletykáiból. A Jaguár mögött állt meg. Két perc, emlékeztette magát, és a táskája után nyúlt, miközben leállította a motort. Abban a pillanatban meghallotta az üvöltő zenét. A fiatalok, találta ki. A bejárat felé indult, közben lépteit automatikusan a Matchbox20 zenéjéhez igazította. Megcsodálta a cserepeket és virágos dézsákat a tornácon. Tudta, hogy Annának jó keze és még jobb szeme van a virágokhoz. Kopogott, majd erősebben megverte az ajtót. Senki sem fogja meghallani ebben a dübörgő zenében, még ha faltörő kost használ, akkor sem. Lemondóan hátralépett és elindult a ház oldala felé. Már
nem csak a zenét hallotta. Kiáltozás, rikoltozás hallatszott, és még valami, amit leginkább ördögi kacajnak nevezett volna. A srácok buliznak. Csak hátramegy, odaadja a kulcsot Anna egyik fiának, és már megy is. Elsőként a kutya érkezett, egy fekete, bolyhos ágyúgolyó kilógó nyelvvel. Ugatása gépfegyverzajnak hatott, és noha kedvelte a kutyákat, Dru mégis azonnal megtorpant. - Hello, szép kutyus, jó kutyus. Úgy tűnt, a kutya ezt felszólításnak vette, hogy fusson két sebes kört, majd orrát a lány combja tövéhez nyomta. - Rendben. - Dru határozottan a kutya álla alá nyúlt és felemelte. - Ez egy kicsit túl barátságos nekem. - Megvakargatta a füle tövét, majd eltolta magától. Alig egy lépést sikerült tennie, amikor vad üvöltéssel egy fiú rontott elő a ház sarka mögül. Bár a kezében hatalmas puskát tartott, mégis nyilvánvaló volt, hogy éppen visszavonul. Sikerült kikerülnie Drut. - Jobb lesz, ha elfut - vetette oda sietősen a lánynak épp egy pillanattal azelőtt, hogy Dru a szeme sarkából érzékelte volna a villámgyors mozgást. Egy pillanattal később halálos szívlövést kapott egy hatalmas és jéghideg vízsugár jóvoltából. Eltátotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Hallotta, hogy mögötte a fiú felmordul: - Hűha! Aztán a srác elhagyta a terepet. Seth haja még csöpögött az előző támadástól. Kezében a vízipuskával egyetlen pillantást vetett Drura. - Ó, a francba! A lány tehetetlenül nézett eláztatott piros ingére és tengerészkék nadrágjára. A vízsugár az arcát is elérte, teljesen fölöslegessé téve azt az időt, amit a sminkeléssel töltött. Felemelte tekintetét, amely döbbentből haragosra váltott, amikor észrevette, hogy Seth nagyon is úgy néz ki, mint akinek komoly erőfeszítésébe kerül, hogy visszafojtsa nevetését. - Megőrültél?! - Sajnálom. Igazán. - Nagyot nyelt, tudván, hogy a kitörni készülő nevetés mindent elrontana. - Nagyon sajnálom - sikerült kinyögnie, ahogy a lány felé indult. - Jake-et kergettem, a kis gazember elkapott az előbb. így sajnos kereszttűzbe kerültél. - Megpróbálkozott egy csábos mosollyal, és hátsó zsebéből előhúzott egy tarka selyemkendőt. - Ez is azt bizonyítja, hogy egy háborúban nincsenek ártatlan szemlélődök. - Inkább azt bizonyítja - sziszegte a lány a foga között -, hogy néhány férfi idióta, akire még egy gyerekjátékot sem lehet rábízni. - Hé, álljon meg a menet, ez itt egy Szuper Vízivadász 5000-es - emelte fel a vízipuskát, de meglátva a lány szemében a fenyegető villanást, gyorsan le is engedte. Mindegy! Rettenetesen sajnálom. Mit szólnál egy sörhöz?
- Tudod mit tegyél a söröddel és a Szuper Vízivadász 5000-eseddel... - Seth! - Anna sietett elő a ház sarka mögül, aztán hatalmasat sóhajtott. Te idióta! - Jaké - morogta Seth a bajsza alatt és bosszút esküdött. - Anna, mi csak... - Csend legyen! - bökött rá erélyesen az ujjával Anna, majd átkarolta Dru vállát. - Szeretnék bocsánatot kérni az agyament kölykök miatt. Te szegény! Gyere, kapsz valami száraz ruhát. - Igazán nem kéne. Én csak... - Ragaszkodom hozzá - szakította félbe Anna, a ház felé terelgetve a lányt. - Micsoda fogadtatás. Mondhatnám, hogy általában nincs itt ilyen őrültek háza, de hazugság lenne. - Erősen fogta Dru karját. Ő aztán igazán felismerte, ha valaki el akart szökni. Beléptek a házba és felmentek a lépcsőn. - Ma egy kicsit nagyobb a felfordulás, mint általában, mert itt az egész csapat. Seth hazatérését ünnepeljük. A fiúk rákot akarnak főzni. Itt maradsz! - Nem akartam betolakodni... - Dru ingerültségét zavar váltotta fel. - Csak azért ugrottam be, hogy itt hagyjam a raktárszoba kulcsait Sethnek. Nekem igazán... - Kell pár száraz ruha, egy kis étel és bor - mondta kedvesen Anna. - Kevin egyik farmerja biztos jó lesz - mondta, miközben egy kék pamutinget húzott elő a saját fiókjából. - Megyek és megnézem, elő tudok-e bányászni egyet a szobájában uralkodó rendetlenségből. - De hát ez csak víz. A családod vár. Nekem pedig mennem kell. - Édesem, teljesen átáztál és reszketsz. Most pedig vesd le azokat a vizes cuccokat. Bedobom a szárítóba, amíg eszünk. Egy perc és itt vagyok. Ezzel kiment, és egyedül hagyta Drut a szobában. Anna egyáltalán nem tűnt ilyen... félelmetesnek - Dru ízlelgette a szót -, amikor az üzletben járt. Elgondolkozott azon, hogy volt-e valaha bárki is, aki vitát nyert volna ezzel az asszonnyal szemben. Igazság szerint tényleg fázott. Feladta. Lehámozta magáról az elázott inget, majd kis sóhajjal megvált a hasonlóképpen vizes melltartótól is. A kölcsöninget gombolgatta, amikor Anna visszatért. - Teljes siker - mutatott fel Anna egy Levist. - Jó az ing? - Igen, köszönöm. SS - Ha kész vagy, hozd le a konyhába a ruhákat. - Újra kifelé indult, de az ajtóból visszafordult. - Majd elfelejtettem, Dru. Isten hozott a bolondok házában! Közel jár az igazsághoz, gondolta Dru. A nyitott ablakon át jól lehetett hallani a kiabálást és nevetést, a zene dübörgését. Olyan érzése támadt, hogy fél St. Christopher ott
nyüzsög Quinnék buliján. De amikor megkockáztatott egy pillantást az ablakon át, látnia kellett, hogy ez a nagy zaj egyedül a Ouinn családtól származik. Különböző korú és nemű gyerekek rohangáltak, versenyt futva két vagy három kutyával. Négy, javította ki magát, amikor egy jól megtermett vizsla ugrott ki a vízből, és szökellésekkel száguldott körbe-körbe, igyekezvén annyi embert telepöttyözni vízcseppekkel, amennyit csak tud. A fiatal fiú, akit Seth üldözött, hasonlóan cselekedett. Nyilvánvaló, hogy Sethnek végül sikerült puskavégre kapnia. A mólónál hajók ringatóztak kikötve, ami megmagyarázta, hogy miért nem stimmelt a kocsik és az emberek száma. Quinnék hajóval közlekednek. Hangosak és nedvesek voltak, teljes összevisszaságban kavarogtak a füvön. A lenti jelenet egyáltalán nem emlékeztetett szülei rendezvényeire. Ott kellemesen halk, klasszikus zene szól. A beszélgetés visszafogott, nyugodt hangon folyik csupa illedelmes témáról. Az asztalok pedig aprólékos gondossággal elhelyezve és megterítve várják az éhezőket. Anyja remekül értett a megfelelő ételek kiválasztásához, pontos kívánságlistát nyújtott át a szállítónak, aki ismerte az elvárásokat és tökéletesen teljesítette a kéréseket. Dru nem igazán tudta, hogyan kellene viselkednie, még ha csak rövid időt tölt is a társasággal. De mindenképpen meg kell próbálnia, ha nem akarja megsérteni őket. Felvette a farmert. A fiú - Kevin, emlékezett vissza a nevére - magas volt. Fel kellett hajtania a nadrág szárát, hogy ne taposson rá. Megnézte magát a komód feletti szép fakeretes tükörben, és sóhajtva vett elő egy papír zsebkendőt, hogy arcáról is eltüntesse a váratlan zuhany nyomait. Végül felnyalábolta vizes ruháit és elindult a földszintre. A nappaliban ősöregneklátszó zongora állt. A vörös liliomok, amelyeket Sethnek eladott, ott pompáztak egy vázában, az egész szobát betöltve finom illatukkal. A kanapé új volt, a szőnyeg régi. Nagyon is családias, gondolta Dru, vidám színeivel, puha párnákkal, némi kutyaszőrrel és női jelenlétre utaló virágokkal, gyertyákkal. Mindenfelé fényképek, különböző keretekben és minden rendszer nélkül. Épp ez a rendezetlenség tette bájossá az egészet. A falakon festmények lógtak - tájképek, városképek, csendéletek -, biztosra vette, hogy valamennyi Seth munkája. De volt köztük egy kisebb ceruzával rajzolt kép, ami megragadta a figyelmét. A képen egy erdőtől övezett fehér ház látszódott, melynek végében ott hullámzott az öböl vize. Egyszerű és világos volt a mondanivalója: ez itt
egy otthon. És ez megérintett a lányban egy húrt, sóvárgó érzést keltett benne. Közelebb lépett, és a kép sarkában látható rendkívül gondos aláírást kezdte tanulmányozni. Olyan gondos, olvasható volt az írás, hogy csak egy gyerek ír, ismerte fel, mielőtt még megnézte volna a dátumot Valóban gyerekkorában festette. Még kisfiú volt, amikor megrajzolta az otthonát, már akkor felismerve az értékét, és elég tehetséges volt ahhoz, hogy ceruzájával meg is tudja jeleníteni ezt az értéket, melegséget és biztonságérzetet, amit számára jelentett. Nem tehetett róla, de szíve meglágyult a férfi iránt. Lehet, hogy egy idióta, aki vízipuskával rohangászik, de az biztos, hogy jó ember. Ha a mű tükrözi a művészt, akkor Seth nagyon különleges ember. A hangokat követve a konyhába jutott. Azonnal észrevette, hogy ez a helyiség is központi helyet foglal el a család életében egy olyan asszony parancsnoksága alatt, aki komolyan veszi a főzést. A makulátlanul fehér munkapultot vidám, élénkpiros szegély keretezte. Rajta étellel teli tányérok és tálak sokasága. Seth Anna vállát átölelve állt, fejük összehajolt, és noha az asszony egy pillanatra sem hagyta abba a tál kicsomagolását, mégis szoros egység érződött kettejük között. Szeretet. Dru szinte a bőrén érezte, ahogy a szeretet árad a helyiségben, erősen, szilárdan, megingathatatlanul. A lárma változatlan erővel hallatszott kívülről, emberek jöttek-mentek körülöttük, de ők ketten tökéletes szigetet, a szeretet és ragaszkodás szigetét alkották a zűrzavarban. Drut mindig is elbűvölte ez a fajta kapcsolat, és most is azon kapta magát, hogy mosolyogva figyeli a két embert, míg egy nő -bizonyára Grace lesz, gondolta - elő nem bukkant a hatalmas hűtőszekrényből újabb tállal a kezében. - Ó, Dru. Várj, hadd vegyem el azokat. Félretette a tálat. Hangjára Seth és Anna megfordultak. És Dru szívből jövő mosolya udvariassá halványult. Azért, mert a szívében megenyhült a művész iránt, még nem fog túl könnyen megbocsátani ennek az idiótának. - Köszönöm. Alig nedvesek. Az ing járt a legrosszabbul. - Én jártam a legrosszabbul - intett fejével Seth Anna felé, mielőtt előrelépett volna. - Nagyon sajnálom. Nem is tudom, hogy keverhettelek össze egy tizennégy éves fiúval. Dru olyan pillantást vetett rá, amitől még egy halastó is befagyott volna a nyár kellős közepén. - Miért nem mondasz egyszerűen csak annyit, hogy rosszkor voltam rossz helyen, és maradjunk ennyiben? - Nem, ez itt jó hely - fogta meg a lány kezét Seth, és az ajkához emelte. Dru ezt ellenállhatatlannak találta. - És a jelen pillanat mindig a kellő idő. - Baromság! - jelentette ki Jaké, aki éppen akkor viharzott be a hátsó ajtón.
- Most dobáljuk be a rákokat - fordult Sethhez. - Apa azt üzeni, hogy emeld a hátsódat, és kifelé. - Jaké! A fiú ártatlanul pislogott anyjára. - Én csak átadtam az üzenetet. Mindjárt éhen halunk! - Tessék - nyomott a szájába Anna egy kaszinótojást. - Ezt pedig máris viheted kifelé. Aztán próbálj meg úgy visszajönni, hogy nem csapod be az ajtót, és kérj bocsánatot Drutól. Jaké a tojáson csámcsogva kivitte a tálat. - Igazából nem az ő hibája volt - kezdte Dru. - Ha nem ez, akkor valami más van a rovásán. Valami mindig akad. Megkínálhatlak egy kis borral? - Igen, köszönöm. - Nyilvánvaló, hogy nem tud elmenekülni. Ráadásul kíváncsi is volt a családra, amely a fiatal művész ecsetjében élt. - Tudok segíteni valamiben? - Kapd fel valamelyik tálat és vidd ki. Hamarosan tömegeket kell jóllakatnunk. Anna szemöldöke megemelkedett, ahogy Seth felkapta az egyik tálat, majd kinyitotta az ajtót Dru és a káposztasalátás tál előtt. Aztán jelentőségteljesen Grace-re nézett. - Aranyosak együtt. - Szerintem is - helyeselt Grace. - Tetszik nekem a lány. - Az ajtóhoz ment és Annával együtt kikémlelt. - Először mindig hűvös egy kicsit és visszafogott, de aztán felenged, lazább lesz, azt hiszem. Nagyon szép lány, ugye? És olyan... csiszolt - A pénz teszi. Még merev, de ha ez a csapat nem tudja feloldani, akkor senki és semmi. Sethnek nagyon tetszik. - Én is észrevettem - fordult Grace Anna felé. - Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha igyekszünk minél többet megtudni róla. - Pontosan így gondoltam én is - lépett vissza Anna a konyhába és megragadott egy üveg bort. A Quinn fivérek mind az emberi faj kivételes példányai voltak. Együtt megdöbbentő hatást gyakoroltak az emberre. Lehet, hogy vér szerint nem voltak rokonok, de a vak is láthatta, hogy testvérek, együvé tartoznak. Négy magas, karcsú, jóképű és elsősorban rendkívül férfias emberpéldány. A forró üst körül tömörülő négy pasasról úgy áradt a férfiasság illata, mint másokról az egyszerű borotválkozás utáni arcszesz. Dru egy percig sem kételkedett abban, hogy ezzel ők is tisztában vannak, sőt nagyon is élvezik a dolgot. Mint nő vonzónak találta ezt a fajta veleszületett önelégültséget. Tisztelte a magabiztosságot és a jó, egészséges egót. Amikor hátrasétált a kis, téglából rakott tűzhelyhez, ahol a rákokat főzték egy hatalmas üstben, hogy Anna kérésére odaadja a söröket, elcsípte a beszélgetés végét. - Az a tökfej azt hiszi magáról, hogy ő Nelson admirális - így Cam.
- Sokkal inkább Onedin kapitány - morogta Ethan. - Engem nem érdekel, hogy kinek képzeli magát, amíg ropogós, zöldhasú bankókkal fizet - vonta meg a vállát Phillip. - Eddig is építettünk hólyagfejűeknek hajókat, és ezután is fogunk nekik építeni. -Az egyik barom ugyanolyan... - Seth elharapta a mondatot, amikor meglátta Drut. - Uraim. - Drunak a szeme sem rebbent. - Hideg sör a forró üst mellé. - Köszönjük - vette el az egyik üveget Phillip. - Hallottam, ma már lehűtötték egyszer. - Igen, egy váratlan hideg zuhany formájában. - Az üvegektől megszabadulva, ajkához emelte borospoharát és nagyot kortyolt belőle. - De ezt a módszert jobban kedvelem, mint a Szuper Vízivadász 5000-est. - Elnézett Seth mellett. - Maga fogta őket? - fordult Ethanhez az üstre mutatva. - Igen, Deke-kel fogtuk. - Elvigyorodott, amikor Seth megköszörülte a torkát. - Elvittük ezt a fiút is, mondván, hogy ballasztnak jó lesz, de így csupa hólyag lett a finom úri keze. - Eltölt néhány napot a műhelyben, az talán formába hozza - vélekedett Cam. - Bár mindig is nyápic legény volt. - Azért sértegettek, hogy felkapjam a vizet, és dühömben elvégezzem helyettetek a férfimunkát - kortyolt a sörbe Seth. - Álmodozzatok csak. - Nyápic, de esze van - jelentette ki Phillip. - Esze mindig is volt, - Szívesen megnézném egyszer, hogy folyik a műhelyben a munka. Cam Dru felé fordította a fejét. - Kedveli a hajókat, igaz? - Igen. - Elmehetnénk vitorlázni - javasolta Seth. A lány lesújtó pillantást vetett rá. - Álmodozz csak - mondta leereszkedő kedvességgel, azzal elsétált. - Nemes husi - nézett utána elismerően Phillip. - Kedves lány - mondta Ethan, miközben az üstöt ellenőrizte. - Vonzó, határozottan vonzó - kommentálta Cam. - Az ember tüzet fog tőle. - Szívesen lehűtelek, ha akarod. Egy perc, és jól fenékbe lőlek a Szuper Vízívadász 5000-esemmel - füstölgött Seth. - Rá akarsz hajtani - csóválta Cam szánakozóan a fejét. - Attól tartok, nem ugyanabban a ligában játszotok, kölyök! - Eegen - húzott újra nagyot az üvegből Seth. - De nagy híve vagyok az interligás meccseknek. Phillip kuncogva nézett a távolodó Seth után. - Úgy tűnik, a fiunk pokoli sok pénzt fog kiadni virágokra a közeljövőben. - Igen, de az a bizonyos virágszál igencsak hosszú, szúrós tüskéket növesztett - bólintott Cam. - Jó szeme van. - Ethan jellegzetes Quinn-mozdulattal rántotta meg a vállát, amikor Cam rámeredt, - Mindent lát, mindent észrevesz, beleértve Setht is, de mindezt három lépés távolságból teszi. Nem mintha félénk lenne, ez a lány
nem félénk. Inkább óvatos. - A pénz és a politika világából jött - itta ki a maradék sört Phillip. - Ott pedig jobb, ha óvatos az ember. - Saint Chris meglehetősen érdekes hely lehet a számára, nem gondoljátok? - Cam elképzelése szerint a család formálja az embert a család, ahová született, vagy a család, amelyet ő teremtett. Kíváncsi lett volna, hogy Dru családja hogyan, mivé formálta a lányt. Dru úgy tervezte, hogy nem marad egy óránál tovább. Csak egy udvarias órácska, amíg megszáradnak a ruhái. De valahogy beszédbe elegyedett Emilyvel, aki New Yorkról faggatta. Később Annával folytatott hosszas eszmecserét a kertészkedésről. Aztán szóba kerültek a közös fővárosi ismerősök Phillel és Sybill-lel. Az étel fenséges volt. Amikor megdicsérte a krumplisalátát, Grace felajánlotta, hogy odaadja a receptjét. Drunak fogalma sem volt, hogyan közölje, hogy ő egyáltalán nem főz. Heves viták zajlottak a baseballról, ruhákról, videojátékokról. Nem tartott soká felismernie, hogy a vita is az egymás közti párbeszéd egyik formája. A kutyák odasompolyogtak az asztalhoz, ahonnan aztán szigorúan elparancsolták őket - többnyire az után, hogy valamelyikük finom falatokat dugott az eb szájába. A víz felől hideg szellő fújdogált, közben legalább hat különböző párbeszéd folyt egy időben az asztalnál. Dru lépést tartott velük. Neveltetése kora gyermekkorától arra irányult, hogy mindig mindenkihez legyen egy-két, az adott helyzetben odaillő szava. Véleményt tudott mondani a baseballról és a hajókról, az ételről vagy a zenéről, a művészetről és az utazásról, és akkor sem jött zavarba, amikor a beszélgetés egyre hangosabb lett, és örvényként kavargott körülötte. Keze között egy második pohár bort melengetett, s a tervezettnél jóval tovább maradt. És nem csak azért, mert nem tudta udvariasan kimenteni magát. Azért is, mert megkedvelte őket. Bámulta és ugyanakkor irigyelte is a bensőséges családi légkört. Sokan voltak, és óriási különbségeket fedezett fel köztük - a legékesebb példa az éles nyelvű, sportkedvelő Aubrey s testvére, a magának való, finom balerina, Emily -, mégis szemmel láthatóan szoros kötelékek fűzték őket egymáshoz. Mint egy hatalmas és színpompás képet adó kirakójáték darabjai. A családi kirakójáték mindig bámulattal töltötte el. Az biztos, hogy a saját családja egyelőre rejtély maradt számára. Bármennyire színesnek és vidámnak is tűnt a felszínen a Quinn család kirakójátéka, ennek is megvoltak az árnyoldalai és bonyodalmai. Minden családnak megvannak. Akárcsak a férfiaknak, gondolta Dru, fejét szándékosan Seth felé fordítva, aki meredten figyelte. Tudta, hogy gyakorlatilag egy
pillanatra sem vette le róla a szemét, mióta leültek az asztalhoz enni. Meg kell adni, remek beszélgetőpartner volt. Bárkivel is beszélt, mindig neki szentelte teljes figyelmét. De a tekintete, azok az állhatatos és átható kék szemek újra meg újra visszatértek rá. Érezte. Átforrósodott tőle a bőre. Nem hagyta, hogy ez felbosszantsa. És természetesen azt sem, hogy felizgassa. - Nagyon jó itt a délutáni fény - jegyezte meg Seth, és hatalmas adag salátát szúrt a villájára. - Dolgozhatnánk a szabadban. Van valami jó cuccod meg egy hosszú körszoknyád? Ujjatlan, vagy pánt nélküli, ami látni engedi a válladat. Szép, erős vállak - tette hozzá, újabb adag salátát véve a villára. - Illik az arcodhoz! - Ez nagy szerencse számomra, nem igaz? - Legyintett Dru elutasítóan, és Sybill felé fordult. - Nagyon élveztem a legutóbbi könyved a vegyes családok dinamikájáról. Gondolom, egy részét a saját tapasztalataidból merítetted. - Nehéz lenne figyelmen kívül hagynom ezeket. Évtizedekig tanulmányozhatnám őket, és soha nem fogynék ki az anyagból. - Mi vagyunk anyu kísérleti nyulai - jelentette ki Fiona, felkapva a következő rákot. - Jobb lesz, ha nagyon vigyázol. Ha még egy kis időt eltöltesz itt, észre sem veszed, és Seth már le is festett meztelenül, anyu pedig kianalizált az egyik könyvében. - Ó, nem is tudom - intett Aubrey a poharával. - Annié Crawford hónapokig itt lebzselt, és Seth mégsem festette le őt - sem meztelenül, sem másként. Arra sem emlékszem, hogy Sybill írt volna róla valamelyik könyvében, hacsak nem maradtam le a Buta libák társadalmi helyzete címűről. - Annié nem is volt buta liba - tiltakozott Seth. - Sethie-nek hívott és olyanokat mondott, hogy Ó, Sethie, te egy igazi Michel Da Angelo vagy. - Azt akarod, hogy én is felemlegessem azokat a srácokat, akikkel néhány évvel ezelőtt jártál? Matt Fishert például? - Akkor még fiatal voltam és bohó. - Ja, mert most öreg vagy és megfontolt. Nem érdekes! - Újra Druhoz fordult. - Szóval, van valami hosszú, szellős cuccod? Parányi felsőrésszel? -Nincs. - Majd szerzünk valamit. Dru kiszippantotta az utolsó borcseppeket, majd érdeklődőén oldalra billentette a fejét. - Volt már rá példa, hogy valaki visszautasított? - Nem. Nem igazán. - Hadd legyek én az első. - Akkor is meg fogja csinálni - szólt közbe Cam. - A kölyök olyan makacs, mint egy öszvér. - És ezt a világ legrugalmasabb, legjózanabb és legalkalmazkodóbb férfija
mondja - jelentette ki Anna, és felemelkedett. - Maradt még a hasakban hely egy kis édességnek? Maradt, bár Dru maga sem értette, hogyan lehetséges ez. Határozottan visszautasította a tortát, a pitét, de a tejkaramellás sütivel szemben alulmaradt. Miután átöltözött saját megszáradt ruháiba, a kölcsön inget és nadrágot összehajtogatta és az ágyra tette. Még egy utolsó pillantást vetett a barátságos szobára, aztán elindult lefelé a lépcsőn. Egy pillanatra megtorpant a konyhaajtónál, amikor meglátta, hogy Anna és Cam a mosogató előtt ölelkeznek mohón és forrón, sokkal hevesebben, mint ahogy azt gondolná az ember olyanokról, akiknek már tizenéves gyerekeik vannak. - Menjünk fel és zárjuk magunkra az ajtót - hallotta Cam hangját, és nem tudta, hová nézzen, amikor látta, hogy a férfi keze birtoklóan átfogja feleségét, és keményen megmarkolja a fenekét. - Senkinek sem fogunk hiányozni. - Ezt mondtad Hálaadáskor is - karolta át Anna Cam nyakát, hangjába melegség, ugyanakkor kuncogó vidámság is vegyült Tévedtél. - Phil csak féltékeny volt, mert nem neki jutott eszébe először. - Később, Quinn. Ha jól viselkedsz, talán megengedem, hogy... Ó, Dru. A két arcon átfutó grimasz láttán Dru megértette, hogy hármuk közül ő van leginkább zavarban. - Sajnálom. Csak köszönetet szerettem volna mondani a vendéglátásért. Nagyon jól éreztem magam ma délután! - Remek. Akkor feltétlenül el kell jönnöd újra. Cam, szólj Sethnek, hogy Dru elmegy - utasította Anna a férjét, de mielőtt kibontakozott volna a karjaiból, gyorsan még egyszer megszorította a fenekét. - Nem fontos. Nagyszerű családod van, Anna, és gyönyörű otthonod. Nagyra értékelem, hogy ma itt lehettem. - Örülök, hogy beugrottal - mondta Anna, közben titokban Cam felé intett, karját pedig Dru vállára tette, a bejárati ajtó felé irányítva őt. - A kulcs. - Dru fejét csóválva belekotort a táskájába. - Teljesen elfelejtettem, hogy eredetileg miért is jöttem. Odaadnád ezt Sethnek? Egyelőre azt tárolhat a helyiségben, amire csak szüksége van. Később majd megbeszéljük a részleteket. Anna meghallotta a konyhaajtó csapódását. - Te magad is odaadhatod neki. Már jön is - mondta Anna, majd gyors puszit nyomott a lány arcára. - Már mész is? - Seth kicsit lihegve, de sietősen érkezett, hogy elcsípje Drut a tornácon. - Miért nem maradsz? Aubrey egy softball-meccset szervez.
- Haza kell mennem. A kulcs - tartotta elé, de a férfi csak bámult értetlenül. - A raktárszoba, tudod? - Ja, igen. - Seth elvette, és a zsebébe süllyesztette. - Figyelj csak, még korán van, de ha nem akarsz itt maradni, elmehetünk máshová. Bárhová. Kocsikázni vagy ilyesmi. - Még rengeteg dolgom van - indult a kocsija felé Dru. - Meg kell oldanunk, hogy a második randinkon kevesebb ember nyüzsögjön. A lány megtorpant, visszanézett a válla fölött. - Még az első randink sem volt meg. - Dehogynem volt. Főtt rákot ettünk, ahogy megjósoltam. Legközelebb te nevezed meg a helyet, és te választod a menüt is. A kocsi kulcsait zörgetve Dru szembefordult a férfival. - Azért jöttem, hogy odaadjam a kulcsot, erre lelocsoltak egy vízipuskából, végül főtt rákot ettem a családoddal. Ezt én nem nevezném randevúnak. - Akkor lássuk, ezt minek neveznéd. Gyors és sima mozdulat volt. Olyan gyors, hogy észre sem vette. Talán ha észreveszi, kitérhetett volna előle. Vagy talán nem. De amikor a férfi átkarolta a vállát és forró száját az övére szorította, ez nem volt többé kérdés. Seth gyöngéden megemelte, a fejét egy leheletnyit hátrahajtotta, és így csapott le a szájára, először csak finoman, csábítóan súrolva, miközben keze lefelé kalandozott testén, forró vágyat gerjesztve, amely Drut váratlanul érte. Érezte, ahogy Seth lehelete az arcát csiklandozza, hallotta, hogy újra megszólal a dobhártyaszaggató zene. És amikor a férfi kemény teste hozzásimult, rájött, hogy ő volt, aki a másik felé mozdult. Gyomra görcsbe rándult, ujjait mégis a sűrű, napszítta szőke hajba mélyesztette és hagyta, hogy keze kószálni kezdjen. Seth csak könnyed tanulmánynak szánta a csókot, csábító játéknak, amellyel mosolyt vagy homlokráncolást csalhat elő, hogy aztán gyönyörködhessen a lány arcában, bármelyik kifejezés jelenik is meg rajta. Csak egy finom érintés, hogy mindkettőjüknek megmutassa, milyen mélységek rejtőzhetnek a felszín alatt. De amikor a lány teste hozzáért, nekipréselődött, körülölelte, Seth elmerült. A nők az ő számára kápráztató, színpompás virágok sorát jelentették. Anya, nővér, szerető, barát. De még soha, egyetlen nő sem volt rá ilyen szédületes hatással. El akart merülni benne, összeolvadni és eggyé válni vele, míg mindketten fel nem oldódnak egy nagy extázisban. - Hadd menjek haza veled, Drusilla! - Szája ide-oda csapongott a lány arcán, nyakán, végigsimította a pipereecset nyomait, majd visszatalált a szájához. - Szeretnék lefeküdni veled. Melletted akarok lenni. Engedd, hogy megérintselek.
Dru megrázta a fejét. Nem kedveli a gyors iramot, emlékeztette magát. A bölcs asszony soha nem vág neki az útnak, amíg a térkép segítségével meg nem ismeri a teljes útvonalat, és akkor is csak fokozott óvatossággal indul el. - Én nem vagyok fogékony az ilyesmire, Seth. Meggondolatlan sem vagyok. - Kezét a férfi vállára tette és eltolta magától, de szemét nem vette le róla. - Nem fekszem le egy férfival csak azért, mert izgalomba hoz. - Rendben. - Seth puszit nyomot a homlokára, mielőtt hátra lépett volna. - Maradj, kérlek. Labdázunk egyet, talán még vitorlázunk is. Semmi bonyodalom. Ha mindezt másik férfi javasolja, Dru egy újabb trükknek fogta volna fel, hogy ágyba csábítsák. De Sethnél nem érezte ezt. A férfi komolyan gondolta, amit mondott, döntötte el. - Lehet, hogy a végén még megkedvellek. -Számítókra! - De nem maradhatok. Rengeteg dolgomat hagytam félbe, és már így is tovább maradtam, mint terveztem. - Soha nem lógtál annak idején a suliból? - Nem. Seth kezét a lányéra kulcsolta, mielőtt az kinyithatta volna a kocsiajtót. Egyszer sem? - Attól tartok, nem. - Egy mintadiák. Milyen izgalmas! Nem tehetett róla, de Drunak erre nevetnie kellett. - Ha azt mondtam volna, hogy hetente egyszer ellógtam a suliból, akkor bezzeg lógósnak hívtál volna, és azt nevezted volna izgalmasnak. - Megfogtál. Mit szólnál egy vacsorához holnap este? - Nem. - Elhessentette a férfit a kocsiajtótól. - Még gondolkoznom kell rajta. Nem akarok beléd esni. - Ami azt jelenti, hogy máris érdeklődsz irántam. A lány beült a kocsiba. - Ami azt jelenti, hogy nem akarok. Majd szólok, ha megváltoztattam a véleményem. Menj vissza a családodhoz. Igazán szerencsés vagy, hogy ilyen családod van - mondta, és becsukta az ajtót. Seth figyelte, ahogy hátratolat és elhajt. Vére még mindig forrt a csóktól, elméje zsongott a lánytól és a rá váró lehetőségektől, szinte oda se figyelt a kocsira, amely rákanyarodott a fasorral szegélyzett útra és eltűnt a kanyarban. ru tudta, hogy Seth beköltözött. Akárhányszor bement az üzlet raktárába, hallotta a zenét a ventilátor nyílásán át. Nem lepte meg a zene hangereje, sem a műfajok széles választéka, ami a dübörgő rocktól a lágy hangzású blueson keresztül egészen a szenvedélyes operáig terjedt. Semmi sem tudta meglepni Seth Quinn-nel kapcsolatban. Ahogy Dru meg tudta ítélni, az elsó héten semmiféle rendszert nem lehetett felfedezni abban, hogy mikor vagy miért jött és ment a férfi. Egyszer-egyszer beugrott a boltba és
megkérdezte, nincs-e a lánynak szüksége valamire szólt, hogy most kezdi beépíteni a tetőablakokat, vagy hogy berakott néhány dolgot a raktárszobába és másolatot készített a kulcsról. Mindig barátságos volt, úgy tűnt, soha nem siet különösebben. És egyszer sem próbálkozott újra azzal, hogy megcsókolja. Ez több okból is bosszantotta a lányt. Először is, mert elhatározta, hogy nem lesz folytatása annak a vasárnap délután elcsattant, forró csóknak. Egy ideig semmiképp sem. Nem szándékozik úgy viselkedni sem Sethszel, sem más férfival, hogy az biztosra vehesse a hódítást. Ez egyszerűen elvi kérdés. Es természetesen számított rá, hogy lesz folytatás. Nem azért kérte meg, hogy lefeküdhessen vele, hogy aztán annyiba vegye, mint egy közönséges szomszédot. Ami azt jelenti, hogy mégiscsak meglepetést okozott neki. Ez pedig még jobban bosszantotta. Nem is baj, mondogatta magának, miközben a kis asztali díszeken dolgozott, amiket az egyik előkelő parti étteremnek adott el. Letelepedett St. Chrisben, létrehozott egy üzletet, megteremtett magának egy olyan életet, amilyenre mindig is vágyott, bár nem is tudatosult benne ez a vágy. Egy kapcsolat, legyen az viszony, románc vagy csak kötöttségek nélküli szex, felborítaná az egyensúlyt. Márpedig ő élvezte ezt az egyensúlyt. Az egyetlen személy, akire szüksége van, aki elvárásokat támaszthat, kérhet vagy követelhet tőle bármit is ezekben a napokban, az saját maga. Ez így önmagában csodálatos, isteni ajándék volt számára. A nárcisz és a jakabliliom kombinációjával tökéletesen elégedetten rakta be a díszeket a hűtőbe. Majd a részmunkaidőben foglalkoztatott férfi kiviszi őket, a mutatós íriszekből, tulipánokból és fehér liliomokból álló csokorral együtt, amit az egyik helyi moteltulajdonos házaspár rendelt. Hallotta, hogy Seth megérkezik - csapódott a kocsiajtó, lépések csikordultak a kavicson, aztán léptek gyors kopogása a hátsó lépcsőn. Egy perccel később felcsendült a zene. Ma rock van soron, vetett egy pillantást Dru a feje fölé beépített ventilátorra. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy a férfi hamarosan a tetőn lesz, az ablakokon dolgozik. Dru visszament az üzletbe, felemelt egy növényt, amit korábban megjelölt, aztán kilépett a hátsó ajtón, és elindult felfelé a lépcsőn. Az udvarias kopogást nem valószínű, hogy meghallaná az üvöltő zene mellett, ezért a lány öklével verte meg az ajtót. - Igen, igen, nyitva van. Mióta szokásotok kopogni, fiúk? Seth éppen a szerszámos övet csatolta fel a derekára.
Az ajtónyitásra megfordult. - Hello - mosolyodott el azonnal. - Azt hittem, az egyik bátyám jött, de te sokkal jobban nézel ki. - Hallottam, hogy feljöttél. - Nem fog közhelyesen viselkedni, ígérte magának. És nem fog nevetséges képzelgésekkel foglalkozni, csak mert összeakadt egy magas, karcsú és jóképű férfival, aki szerszámos övet visel. - Arra gondoltam, hogy ez esetleg tetszene neked. - Tessék?! Várj egy kicsit. - Magában jól szórakozva, Seth átballagott az apró konyhába és levette a hordozható magnón a hangot - Bocs! Járás közben a kalapács a csípőjének ütődött. Rongyos farmerján a lyukak és a farmeranyag körülbelül egyforma mennyiségben képviseltették magukat. Kifakult, szürke pólóját festékfoltok és talán valamilyen gépzsír tarkította. Nem borotválkozott. Dru egyáltalán nem vonzódott a huligános, szakadt férfiakhoz. Általában. - Hoztam egy növényt. - Hangja élesebb, türelmetlenebb volt, mint akarta. Saját magát is meglepte. Nem akart érdeklődést mutatni Seth Ouinn iránt. - Igazán? - A lány éles hangjától mit sem zavartatva magát, Seth odasétált hozzá és elvette a cserepet. - Köszönöm - mondta, és tanulmányozni kezdte a zöld leveleket és az apró, fehér virágokat. - Lóhere - magyarázta. - Ouinn. Úgy gondoltam, ehhez a névhez ez illik. - Azt hiszem, eltaláltad. - És akkor azok az átható kék szeme ránéztek, fogva tartották a tekintetét. - Nagyra értékelem. - Ne hagyd kiszáradni. - Dru felnézett. A tetőablakokat már beillesztették. És a férfinak igaza volt, valóban sokat dobott a hely hangulatán. - Sokat dolgoztál. - Hm. Dolgoztam egy kicsit a műhelyben, cserébe Cam átjön ma segíteni, és befejezzük a munkát. - Rendben, akkor... - körülnézett. Végül is, emlékeztette magát, itt ő a tulajdonos. Mutathat egy kis érdeklődést az iránt, hogy mi folyik itt. A szoba két falához vásznak voltak támasztva. A festőállvány az ablak előtt, rajta üres vászon kifeszítve. Elképzelni sem tudta, hogyan sikerült a férfinak felhoznia és a keskeny ajtón bepréselnie a hatalmas, masszív munkaasztalt, de ott állt a szoba közepén, és máris elborították a festőkre jellemző dolgok: ecsetek, festékek, terpentines üveg, rongyok, ceruzák, rajzkréták. Néhány sámli, hokedli, egy öreg faszék, egy még öregebb asztal, rajta egy különlegesen ronda lámpa egészítette ki a berendezést. A fából készült polcokon további festókellékek hevertek. A falakra nem akasztott semmit, figyelte meg a lány. Nem uralta más a szobát, csak a tér, az eszközök és a fény. - Úgy látom, éppen rendezkedsz. Nem zavarlak tovább.
- De az egyik falhoz támasztott vászon megragadta a figyelmét. Csupa lila és zöld akvarell. A gyöngyházfényben Ouinn - keresztnévként is használatos ír vezetéknév, jelentése: értelem vagy kellemes ember. A lóhere Írország jelképe. fürdőző gyűszűvirágok annyira vonzották, hogy szinte a bőrén érezte a levelek és szirmok finom érintését. - Országút Írországban, Clare megyében. Ott töltöttem néhány hetet. Akárhová néz az ember, mintha festményt látna. Lehetetlen átadni vásznon azt a látványt. - Azt hiszem, neked mégis sikerült. Csodálatos! Egyszerű és erős. Még sohasem láttam gyűszűvirágot vadon nőni az országút mentén Írországban. De most úgy érzem, hogy láttam. Nem ez volt a célod? A férfi rámeredt. A felső ablakon beáradt a reggeli napfény, aranykeretbe fogva, a lány arcát, kiemelve az áll és az orca vonalát. - Maradj ott, és ne mozdulj. Csak maradj ott - ismételte, és az asztalhoz sietett. - Tíz perc. Na jó, hazudtam. De legfeljebb húsz. - Tessék? - Csak maradj ott, és ne mozdulj. A francba, hol van a... megvan. - Felkapott egy rajzszenet, odarángatta a festőállványt. - Ne, ne nézz rám! Oda nézz. Várj! Gyorsan mozgott. Megragadta a gyűszűvirágos festményt, szöget kapott elő a zsebéből, és villámgyorsan felszegezte a képet a falra. - Csak a képet nézd! - Nincs időm arra, hogy... - A képet! - Ostorként csattant Seth hangja. Olyan erő és türelmetlenség csengett benne, hogy a lány önkéntelenül is engedelmeskedett neki, végig sem gondolva, mit tesz. - Megfizetem az idődet. - Nem kell a pénzed. - Kössünk alkut. - A rajzszén már fürgén járt a vásznon. - Ott van a házad a folyónál. Biztos akad rajta tennivaló. - Magam is el tudom... - Aha, aha. Az állad döntsd egy kicsit jobbra. Jézus. Édes Jézusom, ez a fény! Lazítsd el az állkapcsod. Később majd bosszankodhatsz, de most engedd meg, hogy ezt megcsináljam. Ki az ördög ez az ember? - csodálkozott a lány. Ott áll, lábait szétvetve, olyan testtartással, mint aki harcolni készül. Csípőjén a szerszámos öv, és keze a rajzszénnel úgy jár, mintha az élete függne tőle. Szeme résnyire szűkült, és olyan intenzíven, olyan erősen összpontosított, hogy a lány szíve hevesebben dobbant meg, ahogy tekintete fel-alá járt az arcán. A magnón az ACDC éppen úton volt a pokol felé. A nyitott ablakon behallatszott a vízre le-lecsapó sirályok rikoltozása. Dru csak állt és a gyűszűvirágokat bámulta, maga sem tudva, miért engedi, hogy parancsolgassanak
neki. Ahogy a virágokat nézte, lelki szemei előtt megjelent szobája, a falon a képpel. - Mennyit kérsz érte? A férfinak a szeme sem rezdült. - Majd szólok, ha befejeztem. - Félreértesz. A képre gondolok, amire éppen nézek, miközben mindent elkövetek, hogy ne kezdjek el dühöngeni. Szeretném megvenni. Gondolom, van ügynököd. Vele kell kapcsolatba lépnem? A férfi csak mordult egyet. Ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekelte az üzlet. Folytatta a munkát. - Ne mozgasd a fejed, csak a szemed. És nézz rám. Ez aztán az arc! - Igazán hízelgő az érdeklődésed az arcom iránt, de le kell mennem, és ki kell nyitnom az üzletet. - Csak pár perc. Highway to Hell Országút a pokolba - album, ACDC, 1979 - Érdekel a véleményem azokról az emberekről, akik képtelenek megérteni egy egyszerű nemet? - Most nem igazán. - Foglald le, beszéltesd, suhant át Seth fején. Ó, Jézusom! Egyszerűen tökéletes-, a fény, az arc, az a hűvös tekintet, ahogy zöld szemével ránézett. Hallottam, hogy alkalmaztad az öreg Mr. Gimballt, hogy kivigye a megrendeléseket. Hogyan vált be? - Tökéletesen, és hamarosan jönnie kell... - Majd vár egy kicsit. Mr. Gimball tanította nekem a történelmet a felső tagozaton. Már akkor is ósöregnek nézett ki, olyan ásatagnak, mint a halott elnökök, akikről beszélt. Egyszer a fiúk közül néhányan találtak egy nagy kígyóbőrt. Bevittük a suliba, és az óra előtt rátekertük a székére. - Gondolom, ezt roppant mulatságosnak találtátok. - Viccelsz? Csak tizenegy éves voltam akkor. És majd megpukkadtam a nevetéstől. Ti soha nem követtetek el ilyen csínyeket abban az elit lányiskolában? - Nem, és különben is, honnan veszed, hogy én elit lányiskolába jártam? - Ó édesem, messziről lerí rólad. - Hátralépett, a vászon felé bólintott. - Igen, és nagyon jól áll neked. - Kinyújtotta a kezét, hüvelykujjával lágyított az egyik vonalon, mielőtt a lányra nézett. - Ülésnek vagy második randinak szeretnéd ezt nevezni? - Egyiknek sem. - Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne menjen oda a képhez megnézni. - Második randevú - döntötte el a férfi, félredobva a szenet. Szórakozottan felkapott egy rongyot, és tisztogatni kezdte a kezét. - Végül is, virágot hoztál nekem. - Csak egy növényt - javította ki Dru. - Elhanyagolható apróság. Tényleg szeretnéd a képet? - Az attól függ, hogy ez mennyivel emeli az árát. - Meglehetősen cinikus vagy.
- Nem is sejted mennyire. Miért nem adod meg az ügynököd nevét? Aztán majd meglátjuk. Seth szerette a lány fényesen csillogó, rövid haját, mely tökéletesen követte a fej formáját. Többet akart, mint egy vázlat. Le akarta festeni. És meg akarta érinteni. Szerette volna végigfuttatni a kezét a selymes, dús feketeségen, amíg ujjai meg nem érzik, el nem sajátítják a csillogás lényegét. - Kössünk inkább baráti egyezséget. Modellt állsz nekem, és tied a kép. - Azt hittem, az előbb pont ezt tettem. - Nem, olajban szeretnélek lefesteni. - És vízfestékkel. És pasztellel. Az ágyban. Az elmúlt pár napban meglehetősen sokszor gondolt a lányra. Éppen elégszer ahhoz, hogy arra a következtetésre jusson, egy ilyen lány - az ő külsejével és családi hátterével - hozzá van szokva a férfiak aktív érdeklődéséhez. Ezért szándékosan lassított az iramon, és kivárta, hogy a lány tegye meg a következő lépést. És az ő fogalmai szerint Dru meg is tette. Azzal, hogy szobanövényt hozott. Legalább annyira kívánta személyesen, mint szakmailag. Nem érdekelte, hogy melyik következik be előbb, ha végül mind a kettőt megkapja. Dru tekintete visszavándorolt a képre. Setht mindig meglepte és ugyanakkor örömmel is töltötte el, ha látta a vágyat megcsillanni a szemekben, amikor valaki az ő művét nézte. Amikor ezt a vágyat látta Dru szemében is, tudta, megnyerte a csatát - szakmailag. - Van egy üzletem, amit én vezetek - kezdte a lány. - Tudok alkalmazkodni hozzád. Adj nekem egy órát, mielőtt kinyitnál, amikor tudsz. Négy órát vasárnaponként. Dm homlokráncolva töprengett. A férfi előadásában nem is tűnt soknak. És az a festmény, ó istenem, az maga volt a gyönyörűség. - Mennyi ideig? - Még nem tudom. - Seth enyhe ingerültséget érzett. - Ez művészet, nem könyvelés. -Itt? -Kezdetnek itt is jó. Dru habozott, vívódott. Azt kívánta, bárcsak soha ne látta volna meg azt az átkozott-festményt. Aztán, mivel csak egy ostoba nő köt egyezséget anélkül, hogy minden feltételt alaposan meg ne vizsgálna, Dru odasétált a festőállványhoz, és tanulmányozni kezdte a saját arcát. Valami durva, elnagyolt dolgot várt, csak egy vázlatot, hiszen a férfi nem fordított rá tizenöt percnél többet. Ehelyett részletes és meghökkentően jó rajzot látott maga előtt. Minden a helyén volt - a formák, az ívek, az árnyék. Nagyon hűvösnek látszik a képen, gondolta. Egy kicsit tartózkodó és nagyon, nagyon komoly. Talán cinikus,
szemlélte tűnődve a szája sarkában megbúvó félmosolyt. - Nem valami barátságosnak nézek ki - jegyezte meg. - Mert nem is tápláltál barátságos érzelmeket. - Ezzel nem tudok vitatkozni. Mint ahogy az sem kérdéses, hogy istenadta tehetséged van. - Felsóhajtott. - Sajnos, nincs hosszú ruhám körszoknyával és ujjatlan felsőrésszel. Seth rávigyorgott. - Majd rögtönzünk valamit. - Kapsz holnap egy órát. Fél nyolctól fél kilencig. - Hűha. Rendben. - Átsétált a szobán, leemelte a festményt a falról és a lány felé nyújtotta. - Látom, megbízol az emberekben. - Manapság alábecsülik a bizalmat. Amikor a lány mindkét keze tele volt, Seth megfogta a karját. Gyengéden megszorította, mintegy a lábujjhegyére emelve Drut. És akkor az ajtó kicsapódott. - Na ne! - morogta maga elé, ahogy Cam bemasírozott a szobába. - Kopogni bezzeg nem tudnak. - Szia, Dru! Szabadidődben csókolózz, kölyök. Miért nem érzek kávéillatot? - indult a konyha felé, mint aki otthon van. Aztán észrevette a vásznat. Arcán elragadtatás tükröződött. - Életem legkönnyebb ötvenese. Fogadtam Phillel, hogy Seth még a hét vége előtt rábeszél, hogy modellt állj neki. - Ó, igazán? - Ne sértődj meg. Ha ez a Rembrandt le akar festeni valamit, akkor meg is találja a módját, hogy megtegye. Bolond is lenne, ha kihagyná a lehetőséget - fűzte hozzá, és arcán olyan büszkeség ragyogott, ahogy a képet szemlélte, hogy Dru megenyhült. - Többnyire rendkívül kellemetlen fickó, de meg kell hagyni, nem bolond. - Azt már én is megtapasztaltam, hogy kellemetlen fickó. Arról azonban, hogy bolond-e vagy sem, nem nyilatkozhatom addig, amíg jobban meg nem ismerem. Fél nyolc - szólt oda Sethnek, az ajtó felé tartva. - Reggel. Cam nem szólt semmit, csak nyitott tenyerét a szívére fektette. - Tehetsz egy szívességet. - Szóval, lefested vagy megkettyinted? - Cam harsányan felkacagott Seth dühös horkantását hallva. - Előbbutóbb mindennek eljön az ideje. Még emlékszem, nem is olyan régen meglehetősen sok időt töltöttél azzal, hogy utálkozz rajtunk, amiért másra sem gondolunk, csak a kettyintésre, hogy a te szavaddal éljek. - Mivel ez a nem is olyan régen több mint tizenöt évvel ezelőtt volt, ez is azt bizonyítja, hogy vészesen öregszel. Biztos, hogy fel akarsz mászni a tetőre? Még a végén napszúrást kapsz nekem és lezuhansz. - A farod még mindig szét tudom rúgni, kölyök. - Persze. Ha Phil és Ethan segítenek lefogni, talán van egy kis esélyed, hogy elkapj. - Nevetett, amikor Cam harapófogóba fogta a
fejét. - Öregem, most aztán jól betojtam. De még mind a ketten emlékeztek arra a sovány, nagyszájú kisfiúra, aki valósággal megfagyott minden érintésre, legyen az durva vagy gyengéd. A tudat, az emlékezés hatására Seth kis híján kifecsegte féltve őrzött titkát-gondját. Nem, mondta magának, ezt már egyszer elintézte. És ha szükséges lesz, újra megbirkózik vele. Seth szavatartó ember volt. Amikor az utolsó tetőablak is a helyére került, szó nélkül követte Camet a műhelybe, hogy néhány órát ott dolgozzon. Valamikor úgy képzelte, hogy mindig itt fog dolgozni, vitorlás hajókat fog építeni testvéreivel együtt. Ami azt illeti, legszebb emlékei közül nem egy ehhez az öreg téglaépülethez kötődött, izzadsággal és egy kis vérrel, s azzal a borzongtató érzéssel fűszerezve, hogy ő maga is része ennek a csodának. Aztán az évek során lassan megváltoztak a dolgok. Kifinomultak, ahogy Phillip mondaná. A csupasz, kopott téglafalakat fehérre festették. Kialakítottak egy új bejáratot, amely az emeletre és a Phillip irodájához vezető lépcsőre nyílott, így elméletben leválasztották a fő munkaterületet. A falon durva fakeretben különböző hajók képei sorakoztak. Azokról a hajókról készült vázlatok voltak, amelyeket a Quinn fivérek építettek az évek során. Jól nyomon követhető rajtuk az üzlet fejlődése és a művész tehetségének kibontakozása. Tudta, mert Aubrey elmondta neki, hogy két évvel azelőtt bejött egy műgyűjtő, és negyedmilliót ajánlott a testvéreinek a falakat díszítő ötven képért. Simán elutasították, de felajánlották az illetőnek, hogy építenek neki egy hajót, bármelyik vázlat alapján, amelyik neki tetszik. Soha nem pénzről szólt a dolog, noha az első néhány év igazán kemény volt. Arról szólt, hogy együtt vannak. És egy ígéretről, amit Ray Ouinn-nek tettek. A műhely nem változott sokat. Még mindig tágas, hatalmas, jól megvilágított térség volt. Csigák és csörlők lógtak a mennyezetről. Fűrészgépek, munkapadok, nagy halom deszka, a frissen fűrészelt fa, lenolaj, izzadság és kávé illata, üvöltő rock and roll, fűrészgépek zaja, enyhe hagymaszag valakinek az uzsonnás táskájából. Mindez ismerős volt neki, akárcsak a saját arca. Igen, volt idő, amikor azt hitte, hogy egész életében itt fog dolgozni, hallgatja Phillip siránkozásait a kifizetetlen számlákról, figyeli, ahogy Ethan türelmes mozdulatokkal lecsiszolja a deszkákat, együtt izzad Cammel, amikor megfordítják a hajótörzset. De a művészet győzedelmeskedett. A rajz szeretete messzire repítette gyerekkori álmaitól. És egy időre elvitte
őt a családjától is. De most már felnőtt férfi, emlékeztette magát. Férfi, aki megáll a maga lábán, aki megvívja a saját csatáit. Az, amivé lenni akart. Senki és semmi nem állíthatja meg! - Egész nap a töködet akarod vakarni - szólt oda neki Cam -, vagy délután még dolgozni is látunk? Seth visszatért a jelenbe. - Nem úgy néz ki, mintha szükség lenne itt rám - jelentette ki. Észrevette Aubreyt, ahogy a fedélzeten helyére illesztette a padlódeszkákat, a kezében elektromos fúró. Fején Orioles sapka, hosszú copfját hátul áthúzta a sapka bújtatóján. Ethan az esztergapadnál állt, az árbocrúdon dolgozott, hűséges kutyája ott feküdt a lábánál. - Azon a hajótörzsön még be kell tömíteni a réseket. Rabszolgamunka, gondolta Seth, és nagyot sóhajtott. - Na, és te mit fogsz csinálni? - Sütkérezem az én kis birodalmam dicsőségének fényében. Ez a sütkérezés a kormányfülke választófalának részletes kidolgozását jelentette, olyan ácsmunkát, amit Cam művészi tökélyre fejlesztett. Seth végezte a rabszolgamunkát eleinte nem ment könynyen. Ő is tudja, hogyan kell fényesre csiszolni azokat a deszkákat, fortyogott magában, ahogy Aubrey fúrója egyre ott zümmögött a feje felett. - Figyelj csak - hajolt le hozzá a lány. - Will ma este szabad lesz. Elmegyünk pizzázni, utána meg moziba. Velünk jössz? Csábító ajánlat volt. Szívesen találkozott volna újra Will-lel, nemcsak azért, mert jó barátok voltak, hanem ellenőrizni akart minden hímneműt, aki Aubrey körül legyeskedik. A javaslat ellen szólt azonban, hogy semmi kedve ötödik keréknek lenni. - Village Pizza? - Még mindig az a legjobb Saint Chrisben. - Lehet, hogy beugrom - döntötte el végül. - Csak hogy üdvözöljem Willt. A mozit inkább kihagyom. Holnap korán kell kezdenem. - Azt hittem, ti művészek magatok szabjátok meg, mikor dolgoztok. Seth tömítőanyagot simított az egyik ferde deszka réseibe. - Az alany szabja meg. - Milyen alany? - A lány a sarkára ült, aztán a férfi arckifejezését látva hirtelen fény gyúlt az elméjében. - Ó! A csinos virágárus lány modellt ált a hírneves művésznek. Új híreim vannak róla. - Nem érdekelnek a pletykák. - Seth keményen kitartott. Majdnem tíz másodpercig. - Milyen híreid? - Fincsi, szaftos hírek, édesem! Jamie Stylestól hallottam őket, aki viszont az unokatestvérétől hallotta, aki a Fehér Házban dolgozott pár éve. Dru és egy bizonyos magas beosztású személy közeli kapcsolatban álltak egymással. - Mennyire közeli? - Elég közeli ahhoz, hogy majdnem egy évig témát szolgáltassanak a
Washington Fost társasági rovatának. El is jegyezték egymást. Jamie unokatestvére szerint akkora gyémánt volt az eljegyzési gyűrűn, mint egy kisebbfajta ajtógomb. Aztán a gyémánt eltűnik, a szenvedély kihűl, és az újságok arról kezdenek cikkezni, hogy a magas beosztású személy egy tüzes szőkével tölti az idejét. - El volt jegyezve? - Igen. Rövid ideig, a hírnököm szerint. Kiderült, hogy a szőke már az eljegyzés felbontása előtt is képben volt. Ha érted, mire célzok. - Megcsalta Drut egy ribanccal? - A helyzet az, hogy ez a szőke egy nagymenő ügyvéd, aki az egyik tanácsadó asszisztense, vagy valami ilyesmi. - Nem lehetett könnyű Drunak, hogy a személyes ügyeit kiteregették a sajtóban. - Nekem olyan lánynak tűnik, aki meg tudja védeni magát. Nem hagyja, hogy bárki is belé törölje a lábát. És egyhavi fizetésembe fogadok, hogy alaposan tökön rúgta a csaló gazembert, mielőtt lenyomta volna a gyűrűt a torkán! - Te biztos megtetted volna - bólintott Seth egyetértően. - Mielőtt a kitépett nyelvével feltörlöd a padlót. De Dru nem olyan erőszakos fajta. Inkább jéggé dermesztette a tekintetével és néhány fagyosan odavetett szóval. Aubrey megvetően horkantott. - Mert te olyan sokat tudsz a nőkről! Hidd el nekem, pajtás, az a lány állóvíz. Olyan, mintha kettőig sem tudna számolni, de ha lángra kap... Talán, gondolta Seth, ahogy sajgó, fájó testét a volán mögé préselte. De fogadni mert volna, hogy Dru úgy szedte darabokra a fickót, hogy egy csepp vér nem sok, annyi se folyt. Pontosan tudta, milyen az, ha az ember életének - intim és zavarba ejtő - dolgait megszellőztetik a sajtóban. Talán azért költözött ide, hogy elmeneküljön az ilyesmik elől. Seth nagyon is megértette, hogyan érezhet most a lány. Az órájára nézett, ahogy kihúzott a parkolóból. Nagyon is jól esne most az a pizza, amit Aubrey említett, és időpocsékolásnak tűnt megtenni a hosszú utat hazafelé, lezuhanyozni az egész napos munka porát, majd újra visszahajtatni a városba. Úgy döntött, hogy beugrik a műterembe, és ott zuhanyozik le. Szerencsére áthozott néhány törölközőt és szappant is. Sót még az is eszébe jutott, hogy egy váltás ruhát is betegyen a táskába. Ha szerencséje van, ott találja még Drut az üzletben és rábeszéli egy baráti pizzára. Amit akár harmadik randevúnak is kinevezhetnek, töprengett vidáman, mert tetszett neki az ötlet. Maga elé képzelte, ahogy a lány arcán megjelenik az a hűvös, nem-ájultam-el kifejezés, ugyanakkor a szemében árulkodó, huncut fény csillan.
Seth egyenesen megőrült ettől a nyilvánvaló ellentéttől. Órákat vagy akár napokat is képes lett volna eltölteni, hogy a fény és árnyék különböző változatain elmélkedjen, melyek a lány jellemét uralták. De Dru kocsija nem állt a ház mögötti kicsiny parkolóban. Fel akarta hívni, hogy rávegye, jöjjön vissza a városba, amikor rájött, hogy nincs telefonja. Ezt még el kell intéznie, döntötte el azonnal. De mivel innen nem tud telefonálni, villámgyorsan lezuhanyozik, aztán irány a Village Pizza, és onnan felhívja a lányt. Valakinek csak megvan a száma. Még jobb lesz, fűzte tovább a gondolatait a lépcsőn felfelé ballagva, ha rendel egy pizzát elvitelre, és hazafelé beugrik Druhoz. Egy üveg Merlotval egyetemben. Van olyan nő, aki képes kiutasítani egy férfit, aki pizzával és borral érkezik? Tervével tökéletesen elégedetten belépett, és érezte, hogy valami megzizzen a talpa alatt. Lehajolt, hogy felvegye az összehajtogatott cetlit, amit az ajtaja alatt dugtak be. Gyomra hirtelen görcsbe rándult, és mintha a talaj megnyílt volna a lába alatt. Tízezer dollár elég lesz. Majd kapcsolatba lépek veled Seth egyszerűen leült a padlóra, hátát nekitámasztotta az ajtónak, és lassan apró galacsinná gyűrte a papírt. Glória DeLauter visszatért. Nem számított rá, hogy ilyen hamar meg fogja találni. Nem készült fel rá, ismerte be magának, hogy alig két héttel azután, hogy elhagyta Rómát, a nő már ott liheg a sarkában. Időt akart nyerni, hogy gondolkozzon. Hogy dönteni tudjon. Keresztülhajította a kis papírgolyót a szobán. Nos, tízezer dollárért vesz magának időt, ha el akarja pazarolni a pénzt. Megtette már azelőtt is. Ha az anyjáról volt szó, minden pénzt megadott volna, hogy megszabaduljon tőle. És ami még ennél is fontosabb, hogy távol tartsa a nőt a családjától. Pontosan erre számított Glória is. mólón ült, és Anna Brie-sajtját használva csalinak, horgászott. A forró augusztusi nap égette a hátát, a meleg, párás levegő elbágyasztotta. Nem viselt mást, csak kopott, levágott szárú farmerját és egy drótkeretes napszemüveget. Szerette figyelni a sötét üvegen át a napsugarak villódzó táncát a hőségtől vibráló levegőben, és ahogy a nyári, mélykék égből induló hosszú útjuk után megtörnek a fényes víztükrön. Talán félre is teszi a botot, és maga is besiklik a vízbe, hogy egy kicsit lehűljön. A víz lustán csapkodta a dokkhoz kötött kis facsónakot, amelyen kék vitorla lengett. A fák között mátyásmadár trillázott, és a ház felől rózsaillatot hozott a nyári szellő a bokorról, amely régebben élt itt, mint ő.
A ház csendes volt. A füvet frissen nyírták, annak is érezte az illatát. Frissen nyírt fű, rózsák és lustán csobbanó víz. Nyári illatok. Nem találta furcsának, pedig még csak tavasz volt. Valamit tennie kell, és csak az isten a tudója, mennyire szerette volna tudni, hogy mit, hogy megőrizze a ház csendjét, a levegő nyári békéjét. És a családja biztonságát. Kutyaugatást hallott, majd rohanó praclik zaját. Nem nézett fel még akkor sem, amikor a kutya hideg orrát az arcahoz nyomta. Csak felemelte a karját, hogy az állat az oldalához simulhasson. De ez nem volt elég a kutyának. Farka ütemesen verte a móló deszkáit, közben végignyalta Seth arcát. - Oké, oké, csak nyugi! Hagyj gondolkozni - kezdte, de szíve hirtelen a torkába ugrott, ahogy fel akart emelkedni, hogy lerázza a kutyát. Nem Cam kutyáját, hanem a sajátját Butust, aki öt évvel azelőtt a karjai között pusztult el. A férfi némán meredt az ismerős, hűséges kutyaszemekbe, amelyek most mintha rajta kacagtak volna, egy jól sikerült tréfa elégedettségével. - Várjunk csak. Várjunk csak egy percet. - Öröm és megdöbbenés kavargott benne, ahogy megragadta a kutya pofáját. Meleg bunda, hideg orr, nedves nyelv. - Mi a fene van itt? Butus újra lelkesen felugatott és imádattal a szemében Seth ölébe ugrott. - Hát itt vagy, te ostoba kutya - mormolta Seth, és kimondhatatlan szeretet áradt szét benne. - Hát itt vagy, te buta! Ó, istenem! Ó, édes istenem. Mennyire hiányoztál. - Ledobta a pecabotot, nem törődve azzal, hogy hová esik, és forrón magához ölelte kutyáját. Kinyúlt egy kéz, és megmentette a botot a vízbeeséstől. - Kár lenne elpazarolni ezt a finom sajtot. - A nő, aki mellette ült a mólón és lábát lóbázta, kezébe vette a horgászbotot. - Arra gondoltunk, hogy Butus majd felvidít. Semmi sem hasonlítható egy kutyához, nem igaz? A társad jóbanrosszban, szeret, megnyugtat vagy elszórakoztat Nincs ma kapás? - Nem, eddig még... A szavak a torkán akadtak, ahogy a nőre nézett. Ismerte ezt az arcot Éppen elégszer látta fényképeken. Hosszú, vékony arc, orra körül ezernyi szeplő aranylott. Ezüstszálakkal tarkított kócos vörös fürtjein formátlan khakiszínű kalap ült Sötétzöld szemét nem lehetett eltéveszteni. - Te vagy Stella. Stella Quinn. - Stella Ouinn, gondolta szédülő fejjel valami értelmet keresve, aki több mint húsz éve halott. - Igazán jóképű fiú lett belőled. Mindig is sejtettem, hogy így lesz - rángatta meg barátságosan Seth lófarkát. - Rád férne egy hajvágás, barátocskám. - Azt hiszem, álmodom. - Igen, én is azt hiszem - mondta a nő könnyedén, de közben keze Seth hajától az arcához vándorolt, és megdörzsölte, mielőtt
lekapta volna a szemüvegét. - A szemed olyan, mint Rayé. Tudod, én a szemébe szerettem bele. - Mindig is szerettem volna találkozni veled! - Álmaiban valóra válnak az ember kívánságai, vélte Seth. - Nos, itt vagyok. - Kuncogva rakta vissza a napszemüveget a helyére. Soha nem késő, igaz? Nem nagyon érdekelt a horgászás, ami azt illeti. Szeretem a vizet - nézni, úszni benne. De azért a horgászás nagyszerű, ha az ember elmélkedni akar. Vagy ha egyáltalán nem akar gondolkodni. Ha egyszer töprengeni kezdesz, közben nyugodtan lógathatod a zsinórt a vízbe. Sohasem tudhatod, hogy mit húzol ki. - Még soha nem álmodtam rólad. így nem. Tény, hogy még sohasem látta álmában ennyire tisztán a dolgokat. Keze alatt érezte Butus meleg szőrét, a hőségtől ziháló állat szapora szívdobbanásait. Hátát égette a forró nap, távolból motorcsónak dübörgése hallatszott A mátyásmadár egy percre sem hagyta abba vidám énekét - Arra gondoltunk, itt az ideje, hogy nagymamát játsszak - veregette meg Seth térdét Stella. - Amíg itt voltam, erre nem volt alkalmam. Nagy hűhót csapni, amikor jönnek az unokák, kényeztetni téged és a többieket. A halál meglehetósen kellemetlen dolog, én mondom neked! Amikor Seth szó nélkül rámeredt, Stella hangosan felkacagott. - Teljesen természetes, ha egy kicsit meg vagy riadva. Végtére is, nem minden nap történik meg az emberrel, hogy egy szellemmel beszélgethet. - Nem hiszek a szellemekben. - Nem hibáztatlak érte. - A nő egy hosszú percig a vizet nézte, arcán tökéletes elégedettség tükröződött. - Szívesen sütöttem volna neked valami finomat, de nem vagyok nagy szám a konyhában. De hát nem lehet minden az emberé, ezért jól teszi, ha megragadja, ami megadatott neki. Ray unokája vagy, ez azt jelenti, hogy az enyém is. Bár a feje kóválygott, Seth mégsem érezte rosszul magát. Pulzusa száguldott, de nem érzett félelmet. - Ő jó volt hozzám. Igaz, csak kis ideig lehetett itt velem, de ő olyan... - Rendes volt. Ezt mondtad Camnek, amikor kérdezett róla. Ray rendes volt veled, és biztos vagyok benne, hogy nem sok jót tapasztaltál azelőtt, te szegény gyermek. - Mindent megváltoztatott számomra. - Lehetőséget teremtett, hogy mindent megváltoztass. Eddig nagyon jó munkát végeztél. Nem választhatod meg, hogy honnan származol, Seth. Senki nem tudhatja ezt jobban nálad és a fiaimnál. De azt már te döntőd el, hogy hol az út vége, és hogyan jutsz el oda. - Ray magához vett, és ez megölte őt. - Ha komolyan is gondolod, amit mondtál, akkor mégsem vagy olyan okos, ahogy mindenki hiszi. Ray nagyon
elkeseredne, ha ezt hallaná. - Nem ment volna el arra az útra, ha én nem vagyok. Értem tette. - Honnan tudod? - bökte meg Stella újra. - Ha nem akkor és ott, akkor egy másik úton és máskor történik meg. Az az átkozott bolond mindig is gyorsan hajtott. A dolog megtörtént, és ezen már nem változtathatunk. Ha másként történt volna, akkor is itt ülnénk, csak épp azon siránkoznánk. Ha engem kérdezel, túl sok időt vesztegetünk el arra, hogy azon töprengjünk, mi lett volna, ha... -De... - Nincs semmiféle de, a pokolba is! George Bailey megtanulta a leckét, nem így van? - Kicsoda? Stella a szemét forgatta. - Az élet csodaszép. James Stewart játszotta George Baileyt. Úgy dönt, hogy mindenkinek jobb lett volna, ha meg sem születik, erre egy angyal megmutatja neki, hogy milyen lenne, ha valóban így történik. - És nekem te fogod megmutatni? - Miért, úgy nézek ki, mint egy angyal? - kérdezte Stella, miközben remekül szórakozott. - Nem. De én nem is gondolom, hogy jobb lett volna meg sem születnem. - Ha megváltoztatsz egy dolgot, magától megváltozik a többi is. Erről szól a lecke. Mi lett volna, ha Ray nem fogad be, és nem megy neki annak az átkozott oszlopnak? Talán Anna és Cam sohasem találkozik. És akkor Kevin és Jaké sem született volna meg. Ezt akarod? - Nem, Jézusom, dehogyis! De ha Glória... - Aha! - Stella elégedett bólintással emelte fel az ujját. Utalás a szerző Hazai vizeken című művére. - Hát ez böki a csőrödet. Nincs értelme azt mondani, hogy ha Glória vagy de Glória. Glória DeLauter valóság. - Visszajött, A nő arca ellágyult, hangja simogatott. - Igen, drágám, tudom. És ez nyomaszt téged. - Nem engedem, hogy újra beleavatkozzon az életükbe. Nem engedem, hogy piszkálja a családomat. Csak pénzt akar. Mindig is csak az kellett neki. - Azt hiszed? - Stella sóhajtott. - Nos, ha így van, akkor feltételezem, hogy adni fogsz neki. Megint. - Mi mást tehetnék? - Rá fogsz jönni - adta vissza neki a pecabotot Stella. Az ágy szélén ülve ébredt, keze lazán ökölbe szorítva, mintha egy horgászbotot tartana benne. És amikor ujjait kiegyenesítette, azok enyhén remegni kezdtek. Amikor egy óvatos, mély lélegzetet vett, esküdni mert volna, hogy a nyári fű távöli illatát érzi. Különös, gondolta, kezével végigszántva a haján. Nagyon különös álom. És arra is megesküdött volna, hogy
még mindig érzi az ölében heverő kutya finom melegét. Életének első tíz évét az örökös félelem, erőszak és közöny börtönében töltötte. Ez erősebbé tette, mint a legtöbb tízéves fiút. És sokkal, de sokkal óvatosabbá, gyanakvóbbá. Ray Quinn kapcsolata Barbara Harrow-val rövid életű volt és még azelőtt történt, hogy Stellát megismerte volna. Annyira nem számított, hogy még három fogadott fia sem tudott róla. Mint ahogy Ray sem tudott a kapcsolat következményéről. Glória DeLauterről. De Glória tudott Rayról, és felkutatta. Szokásos eszközeivel élve megpróbálta megzsarolni Rayt. Erőszakkal vádolta, hogy pénzt csikarjon ki belőle, végül pedig gyakorlatilag eladta a fiát a saját apjának. De Ray váratlanul meghalt balesetben, mielőtt elmondhatta volna a fiainak és unokájának, hogy milyen kapcsolat is van köztük. A Quinn fivéreknek Seth nem volt több, mint egy újabb szerencsétlen fiú, akit Ray megmentett. Nem kötötte őket semmi más, mint egy haldoklónak tett ígéret. De ennyi elég is volt nekik. Megváltoztatták érte egész addigi életüket. Otthont adtak neki, kiálltak érte, megmutatták, milyen egy családhoz tartozni. És harcoltak, hogy maguknál tarthassák. Anna gyámügyi előadó volt, és Seth az egyik esete. Grace lett az ő édes mostohája. És Sybillhez, Glória féltestvéréhez kapcsolódott gyermekkorának néhány kellemes emléke. Tisztában volt vele, mennyi áldozatot hoztak érte. Azért, hogy neki is rendes élete legyen, amilyet Ray Quinn ígért. Mire Glória újra az életébe lépett, remélve, hogy a fivéreket tovább zsarolhatja apjuk helyett, ő már egy volt közülük. Egy a Quinn fivérek közül. Nem ez volt az első alkalom, hogy Glória pénzt kért tőle. Három éve volt, hogy elfeledje, hogy biztonságba ringassa magát új családja körében. Aztán Glória visszaóvakodott St. Chrisbe és zsarolni kezdte a tizennégy éves fiút. Soha nem mondta el nekik. Eleinte csak néhány százast adott neki, emlékezett Seth. Ennyit tudott összeszedni úgy, hogy a családja ne találja ki, és ennyi elég is volt. Egy ideig. És valahányszor visszajött, ő mindig fizetett neki, míg Európába nem ment. Európa nemcsak a munkát jelentette számára, hanem a menekülést is Glória elől. Nem bánthatja a családját, ha nincs velük. És nem követheti őt az Atlantióceánon át. Legalábbis azt hitte. A festészetben elért sikeréi ismertté tették, neve bekerült az újságokba, és ez nagy reményekkel töltötte el Glóriát. Követelései is megnőttek. Seth eltöprengett, nem volt-e hiba hazajönni, bármennyire is hiányzott az otthona. Tudta, hiba volt Glóriának pénzt adni, de a pénz számára nem jelentett semmit.
Csak a család számított. Nagyon is el tudta képzelni, hogy Ray ugyanígy érzett. A nappal józan fényénél tudta, hogy az lenne a leghelyesebb, az egyetlen okos dolog, ha megmondaná Glóriának, tűnjön el. Ha tudomást sem venne róla. Ha felvenné a kesztyűt és szembeszállna vele. De amikor megkapta egy-egy levelét, vagy ott állt vele szemtől szemben, mindig megingott. Valósággal megbénították nyomorúságos gyermekkorának emlékei és a kétségbeesett vágy, hogy megoltalmazza szeretteit. Ezért inkább fizetett, sokkal többet adott, mint pénzt. Ismerte Glóriát, mint a saját tenyerét. Tudta, nem fog egyenesen odajönni az ajtaja elé. Előbb hagyja a saját levében főni. Hagyja, hogy aggódjon és töprengjen, amíg odáig nem jut, hogy tízezer nem is olyan sok a lelki béke megőrzéséért. Nem St. Chrisben száll meg, nem kockáztatja, hogy felismerje valaki. De a közelben lesz. Bármilyen őrültségnek is tűnt, Seth megesküdött volna rá, hogy érzi a nő - gyűlölettel és mohó irigységgel teli - lélegzetét a tarkóján. Nem fog újra elfutni. Nem fog másodszor is elszakadni a családjától miatta. Ez alkalommal beletemetkezik a munkájába - ahogy előtte is tette -, és éli az életét. Sikerült egy második reggeli időpontot is kihízelegnie Druból. Áz előző heti ülésből tudta, a lány elvárja tőle, hogy mindennel készüljön el, mire megérkezik - pontosan fél nyolckor -, hogy azonnal elkezdhessék a munkát. Hogy aztán hajszálpontosan hatvan perccel később befejezzék. És hogy ebben biztos lehessen, Dru magával hozta a vekkert is. A nőnek nincs semmi érzéke és türelme a művészek szeszélyes természetéhez. De ez nem zavarta Setht. Úgy gondolta, az ő természete nem szeszélyes. Ezúttal pasztellt használt. Csak egy egyszerű tanulmányt szándékozott készíteni, mintegy a szénrajz kiegészítéseként. A legjobb módja annak, hogy tanulmányozza a lány arcát, hangulatait, testbeszédét, mielőtt rábeszélné azokra a portrékra, képekre, amelyek már ott éltek a fejében. Amikor a lányra nézett, érezte, hogy az összes modell, akivel eddigi pályafutása során dolgozott, csak előtanulmány volt Drusillához. Dru kopogott. Ő ugyan mondta neki, hogy nem szükséges, de a lány makacsul ragaszkodott a három lépés távolság megtartásához. Erről majd le kell szoktatnia, határozta el Seth az ajtó felé lépkedve. Nem lehet köztük semmi formalitás, semmi merevség vagy távolság, ha úgy akarja lefesteni, ahogy vágyik rá képzeletben. - Pontos vagy. Micsoda meglepetés. Kérsz kávét? Seth levágatta a haját. Még mindig elég hosszú volt,
hogy rálógjon kopott pólójára, de nem volt többé lófarka. Drut meglepte, hogy hiányzik neki. Mindig is úgy érezte, hogy ez csak vonzóbbá teszi a férfit. Meg is borotválkozott, szinte rendezett külsejűnek is tarthatta volna, ha nem számolja a nadrágján éktelenkedő lyukakat és a festékfoltokat a cipőjén. - Nem, köszönöm. Már ittam egy csészével ma reggel. - Egyet? - csukta be az ajtót mögötte Seth. - Még egy egyszerű kijelentő mondatot sem tudok mondani, ha csak egy csésze kávét iszom. Hogy csinálod? - Akaraterő. - Van belőle jócskán, igaz? - Ami azt illeti, de nem akarok felvágni. Seth magában mulatva figyelte, ahogy a lány az órát a dolgozóasztalra teszi, és beállítja hatvan percre. Aztán egyenesen a székhez megy, amit neki készített oda, és leül. Dru azonnal észrevette a változást. A férfi vett egy ágyat. A fekete vaskeret ugyanolyan egyszerű volt, mint a díszítés nélküli fejtámla vagy a stabil lábak. A csupasz matracon még ott lógott az árcédula. - Mégis beköltözöl? Seth felnézett. - Nem. De sokkal kényelmesebb, mint a padló arra az esetre, ha sokáig dolgozom, és itt akarnék aludni. Ráadásul igen alkalmatos jószág. A lány szemöldöke megemelkedett. - Valóban? - Mindig ilyen előítéletes vagy a szexszel, vagy csak velem kapcsolatban? Sethnek nevetnie kellett, ahogy a lány szája tátva maradt. - Igen alkalmatos - folytatta -, ahogy az a szék is, vagy azok a régi üvegek - mutatott a sarok felé. - A vázát és ezt a repedt kék tálat a konyhában szedtem össze. Általában megszerzem azokat a dolgokat, amelyeken megakad a tekintetem. A krétáit vizsgálgatta, közben a szája mosolyra görbült. - Beleértve a nőket is. Dru ellazította a vállait. A férfi észrevenné, ha mereven tartaná, és akkor még nagyobb bolondnak érezné magát. - Ez aztán szép kis beszéd volt egy sima Valóbanl-xa. - Édesem, annyi mindent belesűrítettél abba a sima Vaóban7-ba. Emlékszel még, milyen pózban ültél? - Igen. - Dru engedelmesen feltette a lábát a szék lábait összekötő lécre, összefűzte kezeit a térde előtt, és bal válla fölött hátranézett, mintha beszélne hozzá valaki. - Tökéletes. Ebben igazán jó vagy. - Egy egész órát ültem ebben a helyzetben alig pár napja. Egy órát - ismételte Seth. - A hétvégi vad bujálkodás előtt. - Úgy hozzászoktam már a vad bujálkodáshoz, hogy fel sem tűnik a mindennapi életben.
Most a férfin volt a sor. - Valóban? Olyan tökéletesen utánozta a lány hangját és arckifejezését, hogy Dru felé nézett, megtörve ezzel a pózt, és hangosan felkacagott. A férfi mindig meg tudta nevettetni. - Még a főiskolán felvettem a VB-t kiegészítő tárgyként. - Ó, bárcsak... - ujjai igyekeztek elkapni a vidám, felszabadult nevetést. Ismerem a fajtádat, babám! Csak járkálsz köztünk gyönyörűen, okosan, szexisen és megközelíthetetlenül, a férfinép meg csak szenved és álmodozik. Nyilvánvaló volt, hogy ezt nem kellett volna mondania, mert a derű azonnal lefagyott a lány arcáról. - Nem tudsz te semmit rólam vagy a fajtámról. - Nem azért mondtam, hogy megbántsalak. Ne haragudj! Dru vállat vont. - Nem ismerlek még annyira, hogy meg tudj bántani. De ahhoz elég jól ismerlek, hogy felbosszants. - Akkor azért kérek bocsánatot. Csak tréfáltam. Szeretem hallani a nevetésedet. Szeretem látni, amikor nevetsz. - Megközelíthetetlen - morogta a lány, mielőtt visszanyelhette volna, mielőtt megzabolázta volna az indulatát. Akkor is azt gondoltad, hogy átkozottul megközelíthetetlen vagyok, amikor elkaptál és megcsókoltál? - Inkább azt mondanám, hogy a dolog önmagáért beszél. Figyelj, ha egy srác meglát egy lányt - csinosát, akihez vonzódik is -, elkezd butaságokat beszélni és csinálni. Könnyebb azt mondani, hogy a lány elérhetetlen a számára, mint azt elemezgetni, hogy mitől lett hirtelen ostoba és kétbalkezes. Nők... Ha düh az, amit ki tud hozni belőle, akkor a dühöt örökíti meg. - A nő egy nagy rejtély számunkra. Akarjuk őt. Ezen nem lehet segíteni. De ez nem jelenti azt, hogy ne rémítene halálra minket - így vagy úgy - az esetek nagy részében. Dru erre legszívesebben megvetően szipogott volna, ha nem lett volna olyan kiszámítható ez a reakció. - Te komolyan azt várod tőlem, hogy elhiggyem, félsz a nőktől? - Nos, ami azt illeti, valóban volt egy kis előnyöm, köszönhetően a sok nőnek a családban. - A férfi már dolgozott, de a lány észre sem vette. Néha ez volt a legjobb. Ezért Seth csak beszélt tovább, a lány pedig homlokráncolva figyelte. - De az első lány, aki komolyabban érdekelt? Majdnem két hetembe telt, mire összeszedtem a bátorságom, és randevúra hívtam. A nők el sem tudják képzelni, min mennek át a krapekok. - Hány éves voltál? - Tizenöt. Marilyn Pomeroy, egy szédítő kis barna. - És mennyi ideig tartott? - Kábé annyi ideig, amíg összeszedtem a bátorságom, hogy randira hívjam. Két hétig, talán egy-két nappal tovább. Mit mondhatnék? A férfiak egy hajítófát sem érnek. Dru szája mosolyra húzódott. - Ezt mondanod sem kellett volna. Amikor tizenöt éves voltam, én is belebolondultam egy fiúba. Wilson Bufferton Lawrence. A negyedik.
A barátai csak Buffnak hívták. - Jézusom, honnan szedik a srácok ezeket a neveket? Mit tudsz csinálni egy olyan alakkal, akit Buffnak hívnak? Lovaspólózol vagy fallabdázol? Eltűnt belőle minden indulat, gondolta Dru. Ez is valami olyasmi, amihez nagyon ért a férfi. Mivel szemmel láthatóan nem izgatta, ha a lány dühöngött, időpocsékolásnak tűnt dühöngenie. - Teniszeztünk. Amit te hivatalosan első randevúnak neveznél, azon a klubban teniszeztünk. Három játszmában simán megvertem, és ez véget is vetett bimbózó románcunknak. - Ha valakit Buffnak hívnak, az csak egy nagy hólyag lehet. - Először összeomlottam, aztán őrjöngtem. Az őrjöngés jobban tetszett. - Nekem is. Mi lett Buff-fal? - Hmm. Az anyám épp a hétvégén mesélte, hogy ősszel másodszor is megnősül. Az első házassága alig tartott tovább, mint a mi emlékezetes teniszmeccsünk annak idején. - Talán legközelebb több szerencséje lesz. - Ez csak természetes - mondta Dru józan hangon. - A férfi az üzleti életben tevékenykedik, ahogy az elvárható egy negyedik generációs Lawrence-től, és a boldog pár most ötvenszobás szerelmi fészekre vadászik. - Jó látni, hogy már nem vagy dühös miatta. - Legalább ötször elmondták, ha jól emlékszem, hogy meg kell szereznem a szüleimnek azt az örömöt, hogy több zsák pénzt költhessenek az esküvőmre, és ezzel megmutassák Lawrenceéknek meg a többieknek is, hogy kik vagyunk. - Szóval... kellemesen telt az idő édesanyáddal az anyák napján. - Noha a lány arcán most bosszúság tükröződött, Seth egy pillanatra sem hagyta abba a munkát. - Csak óvatosan, a végén még felnyársalsz a tekinteteddel. Dru vett néhány mély lélegzetet, majd újra a kívánt pózba hajtotta a fejét. - Az anyámmal töltött időt ritkán lehet kellemesnek nevezni. Gondolom, azzal töltötted a vasárnapot, hogy meglátogattad mindegyik anyádat - nővéredet. - Nehéz lenne meghatározni, hogy kik is ők tulajdonképpen. Igen, mindegyiknél voltam. Elvittem nekik az ajándékaikat. És mivel mindegyik sírva fakadt, azt hiszem, sikerült eltalálnom a szívük vágyát. -Mit kaptak? - Családi portrékat. Annát és Camet a fiúkkal, és sorra a többieket is. - Ez aranyos. És milyen kedves ötlet. Én egy Baccarat vázát vittem anyámnak és egy tucat vörös rózsát Nagyon örült nekik. Seth letette a krétát, amivel dolgozott, nadrágjába törölte a kezét és odasétált a lányhoz. - Akkor miért vagy ilyen szomorú?
- Nem vagyok szomorú. Válaszul Seth szó nélkül rászorította ajkát a lány homlokára, és le sem vette róla, amíg meg nem érezte, hogy a feszült izmok ellazulnak. Dru nem emlékezett rá, hogy volt-e valaki, akivel ilyen felszabadultan tudott beszélgetni. Mint ahogy azt sem tudta megfejtem, hogy miért tűnik természetesnek, ha ilyesmiről beszélget a férfival. Biztos nehéz megértened, hogy egy család,tele van konfliktusokkal, amikor a tied olyan egységes. - Nálunk is mindennaposak az összecsapások. - Nem, ha a dolgok gyökerét nézed, akkor nem. Le kell mennem. - Maradt még egy kis időnk - tartotta vissza a lányt, aki fel akart állni a székről. - Már nem dolgozol. - Maradt még egy kis időnk - ismételte Seth, és az órára mutatott. - Ha van valami, amit jól ismerek, az a családi konfliktus, és az, hogy milyen hatást gyakorol az emberre. Életem első harmadát szüntelen konfliktusok között töltöttem. - Arról az időszakról beszélsz, mielőtt idejöttél volna a nagyapáddal lakni? Olvastam néhány cikket rólad, de nem tértél ki életednek erre a szakaszára - jegyezte meg, miközben a férfi felemelte a fejét. - Igen. - Megvárta, amíg a mellkasára nehezedő nyomás enyhül. - Arra az időre gondolok. Amikor a biológiai anyámmal éltem. -Értem. - Nem, drága, nem érted! Szajha volt, és iszákos meg drogos, és azok az évek valóságos rémálommal értek fel. - Sajnálom. - Igaza lehet, gondolta Dru. Ez valami olyan dolog, amit nem érthet igazán. De megérintette a kezét, aztán meg is fogta, mintegy vigasztalásul. - Szörnyű lehetett. Mégis, nyilvánvaló, hogy az a nő semmit nem jelent számodra. - Szóval, erre a következtetésre jutottál egyetlen kijelentésem és néhány újságcikk kapcsán? - Nem. Erre a meggyőződésre jutottam, miután rákot és krumplisalátát ettem veled és a családoddal. Na, most te nézel ki szomorúnak - mormolta, és megcsóválta a fejét. - Nem is tudom, miért beszélünk ilyesmiről. Seth maga sem tudta, miért említette meg Glóriát. Talán azért, amiért az emberek hangosan szellemet kiáltanak, hogy elűzzék a küszöbről. Vagy inkább azért, mert szerette volna, ha Dru tisztában van vele, ki is ő valójában. - Mert az emberek így szokták. Azok, akik érdeklődnek egymás iránt. Elmesélik, kik ők és honnan jöttek. - Már megmondtam... - Tudom, nem akarsz érdeklődni irántam. De mégis érdekellek. - Egyik ujjával végigsimította a lány haját a rövid, hegyes frufrutól a tarkó finom vonaláig. - És mivel hetek óta randevúzunk... - Még egy randevúnk sem volt.
Seth lehajolt és gyors, de annál forróbb csőkot lopott. - Látod? - És mielőtt Dru megszólalhatott volna, újra lecsapott a szájára. Ezúttal lágyabban, lassabban vette birtokba a száját, csodálatos ujjai az arcát, nyakát, vállát simogatták. A lánynak minden izma remegett. Minden eskü és fogadalom, amelyet a férfiakkal és a velük folytatott viszonynyal kapcsolatban tett, semmivé lett. Amikor a férfi hátralépett, Dru mélyet sóhajtott. És apró engedményt tett. - Lehet, hogy a végén az ágyadban kötök ki, de nem randevúzom veled. - Szóval, arra jó vagyok, hogy lefeküdj velem, de nem elég jó, hogy egy gyertyafényes vacsorát költsünk el együtt. Ilyen olcsó lennék? A francba. Ó, a fenébe is! Nem tehetett róla, szerette. - A randevúzás nem más, mint egy körülményes, gyakran gyötrelmes út a szexhez. Ezért úgy döntöttem, hogy azt átugrom. De azt mondtam, lehet, nem pedig azt, hogy meg is teszem. - Talán előbb teniszeznünk kéne. - jól van. Mókás vagy. Ez vonzó. Csodálom a képeidet és tetszik a családod. Ezek ugyan teljesen feleslegesek egy fizikai kapcsolathoz, de mégis kellemes ajándék, hogy így van. Rendben, ezt még átgondolom. Az óra csörgése mentette meg. Felpattant a székről és az állványhoz ment. A saját arcát látta vagy egy tucat példányban. Különböző szögekből, különböző kifejezésekkel. - Ezt nem értem. - Mit? - lépett mellé Seth. - Bella donna - mormolta, mire a lány meglepetten összerezzent. - Azt hittem, hogy úgy rajzolsz le, ahogy a széken ülök. El is kezdted, de most itt vannak ezek a vázlatok körülötte. - Ma nem voltál olyan hangulatban, hogy modellt ülj. Más foglalkoztatta az elmédet. Ez látszott is az arcodon. Ezért ezekkel az érzelmekkel dolgoztam. Ez mélyebb betekintést nyújt nekem, nem is szólva az újabb képötletekről. Egy komolyabb portrét is szeretnék. Látta, hogy a lány összehúzza a szemöldökét. - Azt mondtad, van néhány órád vasárnap - emlékeztette Drut. - Szeretnék a szabadban dolgozni. Jó idő ígérkezik. Jártam a házadnál. Fantasztikus! Van kifogásod ellene, hogy ott dolgozzunk? - A házamnál? - Remek hely. Te is tudod, különben nem ott laknál. Túlságosan is egyéni az ízlésed, nem telepedsz le akárhol. Mellesleg, kényelmesebb is lenne neked. Tízkor, rendben? - Azt hiszem. - Hogy el ne feledjem, a gyűszűvirágok. Hányszor vagy még hajlandó ülni nekem, ha bekeretezem a képet? - Én nem is... - Hozd vissza. Bekeretezem, és utána eldöntheted, hogy
mennyit ér meg neked. Jó így? - Lent van az üzletben. Ezen a héten akartam elvinni egy képkeretezőhöz. - Beugrom érte, mielőtt ma hazamennék. - Megsimogatta a lány karját. Gondolom, semmi értelme, hogy vacsorázni hívjalak. - Semmi a világon. - Később megállhatnék nálad egy gyors, semmitmondó szexre. - Ez rettenetesen vonzó ajánlat, de inkább nem, köszönöm. - Az ajtóhoz lépett és visszanézett. - De ha majd eljutunk oda, Seth, megígérhetem, hogy nem lesz semmitmondó. És gyors sem. Amikor az ajtó becsukódott, Seth megdörzsölte a gyomrát, mert a lány utolsó, provokatív pillantásától borsónyira zsugorodott össze. Újra a vászonra nézett. Megállapította, hogy legalább egy tucat különböző nőt lát egyetlen fantasztikus csomagolásban. És mindegyiküket hihetetlenül vonzónak találta. - Valami bántja. - Anna a fürdőszobában cserkészte be Camet, az egyetlen helyen, amely többé-kevésbé alkalmas volt egy kis bizalmas beszélgetésre anélkül, hogy félbeszakítanák őket. Fel-alá járkált a parányi helyiségben és a férfi árnyékához beszélt a zuhanyzófüggönyön át. - Hidd el, hogy jól van. Vissza kell rázódnia a megszokott ritmusába. - Tudom, hogy nem alszik éjszakánként. És arra is megesküszöm, hogy valamelyik éjjel magában beszélt. - Te is éppen eleget morogsz magadban, amikor felbosszantanak. - Mit mondtál? - Semmit. Anna önelégültséggel vegyes kegyetlen arckifejezéssel - mivel kristálytisztán hallotta, mit mondott Cam - húzta meg a vécézsinórt. Elégedett, hűvös mosollyal hallgatta férje átkozódását a váratlan forró vízsugár miatt. - A fenébe! Ezt meg miért csináltad? - Mert idegesít, és mert ezzel fel tudom kelteni a figyelmed. Ami pedig Setht illeti... - Fest - mondta Cam elkeseredetten. - Dolgozik a műhelyben, megpróbálja utolérni magát. Adj neki egy kis időt, Anna! - Észrevetted, hogy mit nem csinál? Nem megy el szórakozni a barátaival. Nem randevúzik Druval vagy más lányokkal. Bár abból, ahogy ránéz, elég nyilvánvaló, hogy más lányok egy ideig szóba se jöhetnek. Vagy inkább soha, tette hozzá gondolatban. - Videojátékot játszik Jake-kel odalent - folytatta. - Péntek este! Aubrey mondta, hogy vele is csak egyszer ruccant ki, mióta itthon van. Hány hétvégét töltöttél itthon az ő korában? - Ez itt Saint Chris, nem Monté Carlo. Jó, rendben van - mondta Cam gyorsan, mielőtt újabb forró zuhanyt kapott volna. A felesége igazán gonosz tudott lenni. De ezt is imádta benne. - A fiú teljesen be van havazva, én sem vagyok vak. Ha jól
emlékszem, én is el voltam varázsolva, amikor beléd habarodtam. - Ha azt hihetném, hogy belehabarodásról, vonzalomról vagy akár csak egészséges testi vágyról van szó, amelynek Dru a tárgya, nem aggódnék. Márpedig aggódom. Nem tudom megmagyarázni, de amikor aggódni kezdek valamelyik fiamért, annak mindig van valami komoly oka. - Remek. Menj és faggasd ki! - Nem. Azt akarom, hogy te faggasd ki. - Én? - Cam elhúzta a függönyt annyira, hogy láthassa asszonyát. - Miért én? - Csak. Mmm, igazán aranyos vagy így nedvesen és idegesen. - Ez nem fog működni. - Esetleg bemehetnék melléd megmosni a hátad - mosolygott csábosán Anna, és elkezdte kigombolni a blúzát. - Rendben, az biztosan működni fog. a leügetett a lépcsőn. Semmi nem tudta jobban feldobni, mint egy közös zuhany Annával. Bedugta a fejét a kuckóba, ahol kisebbik fia és Seth halálos, véres csatát vívott. Átkok, káromkodások, bosszús kiáltások vagy éppen diadalüvöltések röpködtek a levegőben. Néhány csatazaj a számítógép képernyőjén viaskodó figuráktól származott. Mint mindig, Cam sem bírta kivonni magát a küzdelem varázsa alól. Csatabárdok röpültek, pengék csaptak össze és ömlött a vér. Ő pedig teljesen elmerült a játék világában, míg Jaké győzedelmes kiáltása ki nem zökkentette. - Ez az! Kinyuvasztottalak. - A francba! Rohadt szerencséd volt. Jaké a levegőbe lökte a játék botkormányát. - Én uralom a világot, apukám! Hajts fejet a Mortal Kombat királya előtt! - Csak álmaidban, kisfiam. Kezdjük újra! - Hajts fejet a király előtt - ismételte Jaké élvezettel. - Imádj engem, szánalmas halandó. - Majd mindjárt megmutatom, mennyire imádlak. Azzal Seth elkapta a fiút. Cam egy percig csak nézte a szobában dúló küzdelmet. Még több morgás, kiabálás, fenyegetések és egy kamasz idétlen vihogása hallatszott. Seth és Jaké, gondolta, sokkal közelebb állnak korban egymáshoz, mint annak idején ő és Seth volt. De Jaké olyan ártatlansággal nézi a világot, amilyen Sethnek soha nem adatott meg. Jake-nek soha nem volt oka, hogy megkérdőjelezze, ki is ő, és soha nem kellett azon aggódnia, hogy a felé nyúló kezek mit akarnak tőle. Hála istennek! Cam lustán az ajtófélfának dőlt, és elkiáltotta magát. - Nézd, Anna, ezek itt teljesen megkergültek. Anna nevének hallatára azonnal elengedték egymást, és rémülten néztek az ajtóra, szemükből bűntudat áradt.
- Rátok hoztam a frászt, mi? - nevetett elégedetten Cam. - Ez nem volt szép tőled, apa! - így kell megnyerni egy csatát, egyetlen ütés nélkül. Te - mutatott Sethre. - Velem jössz. - Hová mentek? - pattant fel Jaké. - Jöhetek én is? - Kitakarítottad már a szobádat? Rész a leckéd? Megtaláltad a rák ellenszerét? Cseréltél olajat az autómban? - Ugyan már, apa! - nyavalygott Jaké. - Seth, fogj pár sört és várj meg odakint. Rögtön jövök. - Rendben. Később, kölyök - csapott öklével a tenyerébe Seth - még táncba viszlek! - Csak ha hozol virágot és egy doboz csokoládét. - Ügyes - mondta elismerően Cam, miközben Seth felhorkantott és nevetve kiment a szobából. - Erre az alkalomra tartogattam. Miért nem mehetek veletek, apa? - - Beszélnem kell Sethszel. - Dühös vagy rá? - Dühösnek látszom? - Nem - felelte Jaké, miután gondosan szemügyre vette apját - De lehet, hogy át akarsz verni. - Csak beszélnem kell vele. Jaké megrántotta a vállát, de Cam látta a szemében - ó, Anna olasz szeme! - megvillanni az elkeseredettséget, mielőtt visszaült volna a földre, hogy felvegye a joysticket. Cam leguggolt. - Jaké. - Rágógumiillat és a fiatalos izzadságszag csapta meg az orrát. A fiú kítérdelt nadrágján fűfoltok éktelenkedtek, cipőfűzője lógott. Hirtelen jött, mint mindig, az érzelmek keveréke - szeretet, büszkeség és zavarodottság sűrűsödött össze egyetlen erővé és fogta satuba Cam szívét. - Jaké - mondta újra, végigsimítva a fiú kócos haját. - Szeretlek! - Jézusom, apa. - A fiú meggörnyesztette a vállát, állát leszegve emelte tekintetét Camre. - Tudom. - Szeretlek - ismételte Cam. - De amikor visszajövök, akkor itt véres csata fog dúlni, és Quinnland új királyt üdvözölhet. És én mondom neked, te fogsz fejet hajtani előttem. - Azt szeretnéd, mi? Camnek tetszett a fiú harcias arckifejezése. - Uralmad napjai meg vannak számlálva. Kezdj el imádkozni - állt fel Cam. - Imádkozom, hogy ne nyálazz nagyon össze, amikor térden csúszva kegyelemért könyörögsz. El kell ismerni, sikerült felnevelnie egy halom okoskodó csirkefogót, gondolta Cam büszkén. - Mi van? - nyomott a kezébe egy sört Seth, ahogy kilépett a hátsó ajtón. - Elmegyünk vitorlázni. - Most? - Seth önkéntelenül felnézett az égre. - Egy órán belül besötétedik. - Fél a sötétben, kisasszonyka? - Cam leballagott a mó
lóhoz, fürgén beszállt az ott ringatózó vitorlásba, letette maga mellé a sört, miközben Seth eloldotta a kötelet. Mint már előtte annyiszor, Seth felemelte az evezőt, hogy ellökje a csónakot. Felhúzta a fővitorlát, a magasba emelkedő vászon hangja zene volt füleinek. Cam szélirányba állította a kormánylapátot, így simán, könnyedén és szinte nesztelenül siklottak el a mólótól. A nap alacsonyan járt, ferde sugarai megvilágították a keskeny csatornát, rövid időre elűzve a sötét, sejtelmes alkonyi árnyakat. Átsiklottak a jelzőbóják között, le a folyón, egyenesen ki az öbölbe. Kiegyensúlyozva a hajó ringását, Seth felhúzta az orrvitorlát, majd sorban a többit. És Cam befogta a szelet. A csónak repülni kezdett, a fehér vitorlákat dagasztotta a szél. Sós levegő illata érződött, a kis vitorlás fel-alá bukdácsolt a mélykék hullámokon. A sebesség, a szabadság és a nyüt vízen való száguldás semmihez sem fogható élménye a lemenő nap lágy arany fényében kimosott minden aggodalmat, kétséget és bánatot Seth szívéből. - Húzzunk bele! - kiáltott oda Cam, és úgy manőverezett, hogy még több szelet fogjon be, még gyorsabban haladjon. A következő negyedórában alig szóltak egymáshoz. Amikor lelassultak, Cam kinyújtotta a lábát, és lepattintotta a sör kupakját. - Szóval, mi van veled? - Hogyhogy mi van velem? - Anna radarja azt jelezte, hogy valami bajod van, és engem nyaggat, hogy tudjam meg, mi az. Seth, hogy időt nyerjen, elvacakolt egy ideig a sörösüveg kupakjával és az első hosszú korttyal. - Alig néhány hete jöttem vissza, tele van a fejem tennivalókkal, ez minden. Kitalálni, hogy mi hová kerüljön, berendezkedni meg ilyesmi. Annának nem kell aggódnia. - Azt várod tőlem, hogy most visszamenjek, és azt mondjam neki, hogy nem kell aggódnia. Ó, remek! Ez igazán megnyugtatja majd. - Cam újra a sörbe kortyolt. - Figyelj, remélem, nem kell végigmennünk ezen a tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz dumán. Tisztára úgy éreznénk magunkat, mint két fajankó. - Persze hogy nem. - De azért egy mosoly erejéig Seth is megenyhült. - Csak annyit mondj neki, hogy azon gondolkozom, hogyan tovább. Előbb-utóbb találnom kell magamnak egy saját házat. Az ügynököm is állandóan piszkál, hogy össze kéne hozni egy újabb kiállítást, és azt sem tudom, merre induljak. Még a műteremmel sem vagyok kész, nemhogy egy kiállításra valóval. - Ühüm. - Cam a part felé nézett, a folyó kanyarulatában megbúvó öreg ház felé. Amikor Seth követte a pillantását, önkéntelenül is felemelkedett. Annyira elmerült a vitorlázásban, hogy észre sem vette, merre tartanak.
- A virágok szexis királynője még nincs itthon - jegyezte meg Cam. - Talán randevúja van. - Nem randevúzik. - Szóval ezért nem másztál még rá? - Ki mondta, hogy nem? Cam csak felnevetett, belekortyolt a sörbe. - Ha megtetted volna, kölyök, most sokkal nyugodtabb lennél. Ezt jól eltalálta, gondolta Seth, de csak vállat vont - Ha gondolod, kitehetlek a partra. Megpróbálkozhatnál az Éppen erre jártam és beugrottam, hogy megmossam a hátad szöveggel. - Volt rá példa, hogy bevált? - Ohó! - sóhajtott hatalmasat Cam, s szemét az égre meresztve elmerült az édes emlékekben. - Tudnék mesélni. Tapasztalataim szerint, egy férfi minél többször jut szexhez, annál többet gondol rá. És minél kevesebbszer jut szexhez, annál többet gondol rá. De ha végre megkapja, akkor legalább jobban alszik. Seth megtapogatta a zsebeit. - Van egy tollad? Ezt le akarom írni. - Nagyon ízletes falatnak látszik. Seth arca megkeményedett. - Ő nem valami átkozott desszert. - Jól van! - Cam pont ezt a választ várta, ezért elégedetten bólintott. Kíváncsi voltam, mennyire bonyolódtál bele. Seth sziszegve fújta ki a levegőt, és csak nézte a folyókanyárban megbúvó hóbortos, kék házikót, míg végül el nem vesztette szem elől. - Fogalmam sincs, mi vagyok. El kell rendeznem az életemet, és amíg ezzel foglalkozom, nincs időm... bonyodalmakra. De ránézek és... - Megvonta a vállát. - Nem is tudom. Szeretek a közelében lenni. Nem mintha könnyű természete lenne. Az esetek többségében olyan, mintha sündisznót simogatnék. Sündisznót gyémánt fejdísszel. - Azok a nők, akiknek nincs tartásuk, legfeljebb egy éjszakára valók, hogy elszórakoztassanak, de amikor hosszú távra tervezel... Döbbent riadalom suhant át Seth arcán. - Azt nem mondtam. Csak azt, hogy szeretek a közelében lenni. - Ja, és közben bánatos kiskutyaszemeket meresztettél. - Marhaság! - De érezte, ahogy elönti testét a forróság, és fülig vörösödik. Remélte, hogy Cam nem veszi észre a lezuhanó alkonyi félhomályban. - Még egy perc és nyafogni kezdesz. Megigazítod azt az orrvitorlát, vagy hagyod, hogy elszálljon? Seth morogva húzta meg a megfelelő köteleket. - Figyelj, le akarom festeni, szórakozni akarok egy kicsit, és végül le akarok feküdni vele. Hidd el, képes vagyok megoldani mind a három dolgot egyedül is, de köszönöm az aggódásod. - Ha sikerül, biztos jobban alszol majd. - Drunak semmi köze ahhoz, hogy én hogyan alszom.
Vagy legalábbis nem sok. Cam fordított a kormánylapáton és hazafelé vette az irányt. - Szóval, elmondod nekem, hogy mi tart fenn éjszakánként, vagy úgy kell kivernem belőled? Ha nem mondod el, Anna mindkettőnk életét pokollá teszi, amíg végül ki nem bököd. Seth Glóriára gondolt, és a szavak ott tolongtak a nyelvén. Ha kimondja az elsőt, a többi kijön magától. Olyan lenne, mint a lavina. Maga alá temetné az egész családját. Camnek bármit elmondhat. Bármit, csak ezt nem. De talán itt az ideje, hogy elterelje a figyelmét, - Volt egy igazán különös álmom. - Csak nem térünk vissza a szexre? Mert ha igen, több sört kellett volna hoznunk. - Stelláról álmodtam. A gonoszkodó, gunyoros arckifejezés eltűnt, csupaszon és sebezhetőén hagyva Cam arcát. - Anya? Anyáról álmodtál? - Tudom, hogy nagyon furcsa. Hiszen még csak nem is találkoztam vele soha. - Mit csinált a... - Különös, hogy a gyász milyen mélyen rejtőzködik az emberben. Csak lapul a mélyben, mint egy vírus, hónapokig vagy akár évekig, és amikor előbújik, újra gyengének és tehetetlennek érzi magát az ember. - Mit csináltatok? - A ház mögötti mólón ültünk. Nyár volt. Forró és száraz. Horgásztam. Nem volt nálam más, csak a bot meg Anna sajtja. - Jobb is, hogy csak álmodtál - nyögte ki nagy nehezen Cam. - Különben már halott ember lennél. - Látod, ez az. A zsinór a vízbe lógott, de én tudtam, hogy feltűztem a sajtot csalinak. Éreztem a rózsák illatát, a nap erejét. Aztán hirtelen Butus bukkant fel mellettem. Tudom, hogy már meghalt - úgy értem, az álomban tudtam, hogy meghalt -, ezért meglehetósen meg is lepődtem, hogy egyszer csak ott volt. A következő dolog, amire emlékszem, hogy Stella ott ül mellettem a mólón. - Hogy nézett ki? A kérdés egyáltalán nem tűnt furcsának, ahogy ott siklottak a csendes vízen az alkonyi félhomályban. Sőt, teljesen ésszerűen hangzott. Fantasztikusan nézett ki. Karima nélküli, khakiszínű kalap volt rajta. Az a fajta, amit csak úgy hanyagul a fejébe nyom az ember, az összes haja kilógott alóla. - Jézusom. - Cam emlékezett a kalapra, és ahogy anyja megpróbálta alátűrni rakoncátlan haj tincseit. Van képük arról a kalapról? Nem tudott visszaemlékezni. - Nem akartalak megzavarni vele. Cam csak megrázta a fejét. - Folytasd! Mi történt még álmodban? - Nem túl sok. Csak ültünk és beszélgettünk. Rólatok, megRayrőlés... - Igen?
- Arról, hogy arra gondoltak, ideje visszajönni, és nagymamát játszani, mivel erről ő lemaradt. Annyira valóságosnak tűnt az egész. Még amikor felébredtem az ágy szélén ülve, akkor is teljesen valósnak hatott. Egyszerűen nem találok szavakat, hogy leírjam. - Nem kell, értelek. - Nem beszélgetett-e ő is számtalanszor az apjával Ray halála után? És nemcsak ő, hanem két öccse is. De az olyan régen történt. Anyjukat viszont még régebben vesztették el. És egyiküknek sem adatott meg a lehetőség azóta, hogy beszéljen vele. Még álmában sem. - Mindig szerettem volna találkozni vele - folytatta Seth. - Úgy látszik, sikerült. - Mikor történt ez? - A múlt héten, azt hiszem. És még mielőtt rám támadnál, hogy miért nem mondtam, azért, mert attól tartottam, hogy megrémítelek. Ami azt illeti, egy kicsit félelmetesnek tartom magam is. És akkor még nem is láttál semmit, gondolta Cam. De nem szólt semmit. Igazi Quinn. Saját magának kell megtapasztalnia a dolgokat. - Ha megint álmodsz róla, kérdezd meg tőle, hogy emlékszik-e a gyümölcskenyérre. -Amire? - Csak kérdezd meg tőle - mondta Cam, miközben a hajó a mólóhoz simult. Amikor hazaértek, főtt a vacsora. És Dan McLean állt a tűzhelynél, kezében sörrel, miközben Annához hajolt, hogy megkóstoljon valami vörös szószt. - Mi az ördögöt keres ez itt? - csattant fel Cam, és közben mogorva arckifejezést erőltetett magáraimért tudta, hogy Dan ezt várja tőle. - Csak épp erre vitt az utam. Ez isteni, Ms. Ö. Senki nem tudja úgy készíteni, mint maga. Még azt is megkönnyíti, hogy újra el kell viselnem annak a fickónak a képét - mutatott Seth felé. - Mintha két hete is éppen erre vitt volna az utad - vonta össze a szemöldökét Cam. - Nem, akkor Ethannél lógtam. Szeretem megmutatni magam itt is, ott is, hogy el ne felejtsenek. - És ahogy látom, van is mit mutogatnod ahhoz képest, amikor utoljára láttalak. - Seth hüvelykujját a zsebébe akasztotta, és alaposan szemügyre vette gyerekkori barátját. Dan kidolgozott izmai világosan mutatták, hogy mivel tölti a szabadidejét. - Ó, ti férfiak. Nem tudtok egyszerűen csak annyit mondani: Szia, örülök, hogy újra látlak! - kérdezte Anna. - Szia - visszhangozta Seth. - Örülök, hogy újra látlak. Fél kézzel megölelték egymást, ami szerintük nagyon férfiasan hatott. Cam beleszimatolt a fazekakba. - Istenem, mindjárt elsírom magam. Ez
olyan megható. - Inkább terítsd meg az asztalt - javasolta Anna. - Mielőtt még szentimentális bolondot csinálsz magadból. - Majd a potyázó megteríti. Ő is tudja, mi hol van. Nekem most le kell taszítanom a trónjáról a kisebbik fiunkat. - Rendben, de csak húsz perced van a trónfosztásra. Pontosan huszonegy perc múlva vacsora. - Megterítem az asztalt, Ms. Q. - Azt már nem! Kifelé a konyhámból! Fogjátok a sörötöket meg a férfias allűrjeitekét, és kifelé. Istenem, miért nem lehetett legalább egy lányunk. Olyan nagy kérés ez? - Legközelebb, ha ez a fickó megint idetolja a képét, adj rá szoknyácskát - szólt vissza Cam a válla fölött a fia szobája felé tartva, hogy kihívja a sorsot. - Cam úgy szeret engem, mint a tulajdon testvérét - jegyezte meg Dan, és otthonosan a hűtőhöz ment, hogy kivegyen egy sört Sethnek. - Menjünk, üljünk le odakint, mint az igazi férfiak, miközben vakaródzunk, és nagyokat lódítunk a szexuális életünkről. A lépcsőn ültek le. Mindketten nagyot kortyoltak a sörből. - Aub azt mondja, hogy ezúttal végleg hazajöttél. Még műtermet is szereztél a virágos fölött. - így van. Aub mondta? Úgy tudtam, hogy az öcséd jár utána. - Ha akad egy kis ideje. Aubreyt gyakrabban látom, mint Willt. Annyiszor osztják be dupla szolgálatba a kórházban, hogy éjszaka álmában mindenféle szexis orvosi kifejezéseket kiabál. - Még mindig együtt laktok? - Egyelőre igen. De többnyire enyém a kégli. Will többet van a kórházban, mint otthon. Will McLean, az orvostudományok doktora. Hát nem marhaság? - Az biztos, hogy már a suliban is imádott békát boncolni. Te bezzeg mindig majréztál tőle. Dan arcán még ennyi idő után is undor futott át. - így volt, és most is így van. Barbár dolog és gusztustalan. Különben is, a békák soha nem ártottak nekem. Most, hogy visszatértél, oda a szép tervem, hogy meglátogatlak Olaszországban, beülünk valami út menti kis kávézóba... - Trattoriába. - Mindegy. És a lányokat bámuljuk. Gondoltam, hatalmas sikerünk lenne a te művészi vénáddal és az én átkozottul csinos arcommal. - Na, és mi van azzal a tanárnővel, akivel jártál? Hogy is hívták? Shelly? - Shelby. Nos hát, igen. Ez a másik, ami dugába döntötte az én kisded tervemet. - Dan a zsebébe nyúlt, ékszeres dobozt húzott elő és hüvelykujjával felpattintotta a tetejét. - Ördög és pokol - nyögte Seth, a gyémántgyűrűre pislogva. - Nagy terveim vannak holnap estére. Gyertyafényes vacsora, halk zene, térdre hullva elmondott szerelmi vallomás. Minden
egyben. - Dan megeresztett egy reszketeg sóhajt. - Öregem, halálra vagyok rémülve. - Megnősülsz? - Remélem, mert fülig bele vagyok zúgva. Gondolod, hogy tetszeni fog neki? - Honnan tudjam? - Te vagy a művész - dugta a gyűrűt Seth orra alá. - Neked hogy tetszik? Úgy nézett ki, mint egy flancos aranykarika, gyémánttal a közepén. De a barátság ennél többre kötelezte. - Fantasztikus. Elegáns és előkelő. - Igen, igen. - Dan látható örömmel vette újra szemügyre a gyűrűt. - Ez ő. Shelby. - Megkönnyebbült sóhajjal tette vissza a dobozt a zsebébe. - Jól van. Nagyon szeretne találkozni veled. Odáig van a művészetért. Ennek köszönhetően ismertem meg. Aub elcipelt egy kiállításra az egyetemen, mert Will nem ért rá. És akkor megláttam Shelbyt az egyik kép előtt, amely köztünk szólva olyan volt, mintha egy csimpánz festette volna. Úgy értem, mi abban a művészi, hogy a festék csak úgy fel van fröcskölve a vászonra? Haengem kérdezel, ez egyszerűen csalás. - Biztos vagyok benne, hogy Pollock meghalna szégyenében. - Igen persze, biztos igazad van. Mindegy. Szóval, odamentem és elővettem a Mit mond ez a kép nekedl dumát. És tudod, mit válaszolt? Élvezve barátja elvarázsolt arckifejezését, Seth nekidőlt a lépcsőnek. - Mit mondott? - Azt, hogy az ő ötéves óvodásai puszta kézzel is jobbat festenének ennél. Öregem, szerelem volt első látásra. Ekkor aztán elővettem az aduászt, és megmondtam neki, hogy a barátom is festő, de ő igazi képeket fest. Aztán bedobtam a neved, és a nő majdnem elájult. Azt hiszem, akkor fogtam fel igazán, hogy nagymenő festő lettél. - Megvan még az a vázlat, amit rólad és Willről készítettem, ahogy másnaposan a WC fölé görnyedtek? - Méghozzá főhelyen lóg. Szóval, mit szólnál hozzá, hogy találkozzunk valamikor a jövő héten. Innánk valamit, esetleg ennénk is pár falatot, és megismerkedhetnél Shelbyvel. - Lehet róla szó, de mi van akkor, ha belém szeret és otthagy téged összetört szívvel? - Igen, ez könnyen megeshet. De a biztonság kedvéért elhozná egy barátnőjét... - Ne! - Seth igazi rémülettel emelte fel a kezét. - Semmi előre megszervezett találka. Kénytelen leszel vállalni a Jackson Pollock 1912-1956 - Az ő nevéhez fűződik a csepegtetéses dripping technika felfedezése, amely a hangsúlyt a műről a festés aktusára tette át. Pollock az akciófestészet, a későbbi akcionizmus számára példaértékű festészeti irányzat megteremtője. kockázatot, hogy szíved hölgye nem lesz képes ellenállni
személyes varázsomnak. A zajos vacsora után Seth hagyta, hogy Dan rábeszélje egy görbe estére Shiney sörözőjében. Az est végül pocsék zene mellett eltöltött vég nélküli emlékezésbe torkollott. Égve hagyták számára a lámpát a tornácon és a nappaliban, így akadálytalanul feljutott a lépcsőn, míg át nem botlott a fürdőszoba küszöbén heverő kutyán. Halkan átkozódott egy sort, bebotorkált a szobájába, és minden ruhát ledobott magáról. Füle még mindig csengett az utolsó óra megpróbáltatásaitól, amikor arccal előre az ágyára zuhant. De jó újra itthon - ez volt az utolsó gondolata, mielőtt álomtalan álomba zuhant volna. - Anya? - A műhely irodájában Phillip lerogyott a székébe. - Azt mondod, anyáról álmodott? - Talán álom volt, talán nem. Ethan megdörzsölte az állát. - Azt mondta, a régi kalapját viselte? - Igen. - Elég gyakran volt rajta az a kalap - mutatott rá Phillip. - Biztos látott róla egy fényképet. - Egyik képen sincs rajta. - Cam ellenőrizte. - Nem mondom, hogy nem láthatott egy képet, és azt sem, hogy nem csak álom volt. De akkor is különös. Gyakran lejött a mólóhoz és elüldögélt mellettünk. A horgászás nem érdekelte különösebben, de ha valamelyikünk ott ült és borongott valamin, akkor odaült mellé és beszélgetni kezdett vele, amíg ki néni bökte, mi nyomja a szívét. - Ehhez nagyon értett - helyeselt Ethan. - Hogyan hatoljon egészen a probléma gyökeréig. - Ez nem jelenti azt, hogy ez is olyasmi lenne, mint ami velünk történt apa halála után. - Te azt sem akartad elhinni - emlékeztette Ethan, miközben elővett egy üveg ásványvizet Phillip irodai hűtőjéből. - Én már ismerem ezt. Valami bántja a kölyköt, de nem akar róla beszélni. Nekem legalábbis nem. - Cam kénytelen volt beismerni magának, hogy ez fájdalmasan érinti. - Ha van valaki, aki ki tudja szedni belőle, az anya. Még ha csak álmában is. Mi pedig a háttérből figyelünk. Lemegyek, mielőtt rájön, hogy mind itt vagyunk fent, és róla beszélünk. Cam elindult, aztán megtorpant és visszafordult. - Mondtam neki, ha megint róla álmodik, kérdezze meg tőle a gyümölcskenyeres esetet. Öccsei értetlenül meredtek rá. Ethannek jutott eszébe először, és úgy elkezdett nevetni, hogy le kellett ülnie az asztal szélére. - Krisztusom! - dőlt hátra a széken Phillip. - Egészen elfelejtkeztem róla. - Meglátjuk, hogy anya emlékszik-e - mondta Cam, azzal elindult lefelé a munkaterembe. Már az utolsó lépcsőfokon járt, amikor kinyílt a külső ajtó, beengedve a napfényt és Drut. - Szia, szépségem. Az idióta öcsémet keresed?
- Melyik idióta öcsédet? - Most megfogtál. - Cam arca tiszta elismerést tükrözött. - Seth most keresi meg a kenyérre valót. - Igazából nem hozzá... - De Cam már fogta a kezét és vezette. Seth háttal állt neki a hajó fedélzetén, széles terpeszállásban, derékig meztelenül. Háta és karja jóval izmosabb volt, mint ahogy azt az ember elvárná egy olyan férfitől, aki ecsetforgatással keresi a kenyerét. Olyan mohón kortyolt a vizesüvegből, mint aki legalább egy hete nem ivott. Dru szája teljesen kiszáradt, ahogy nézte. Micsoda ostoba és sekélyes dolog csak azért vonzódni egy férfihoz, mert izmos, jóképű és izgi, gondolta Dru. Ő valójában az értelmet helyezi előtérbe, nagyra értékeli az akaraterőt, a jellemet és... a remekbe szabott feneket. Megállta, hogy megnyalja a száját, mielőtt a férfi megfordult volna. Seth felemelte a karját, hogy kézfejével megtörölje a homlokát, amikor észrevette a lányt. A magas, karcsú, mindössze egy farmerba és munkáscipőbe bujtatott férfitest látványa mellé most még ellenállhatatlan mosolya is megtámadta a lány érzékeit. Látta, ahogy mozog a szája, de a kimondott szavakat elnyelte a dübörgő zene. Cam segítőkészen a magnóhoz lépett és lejjebb vette a hangot. - Hé! - Aubrey feje bukkant elő a fedélzetnyílásból. - Mi ütött beléd? - Társaságot kaptunk. Dru érdeklődéssel figyelte, hogy Seth végigsimítja Aubrey vállát, ahogy leugrik a fedélzetről. - Holnap van találkánk, igaz? - kérdezte a férfi, zsebéből kendőt húzott elő, hogy megtörölje arcát, kezét. - Igen. - Dru észrevette, hogy Aubrey legalább olyan érdeklődéssel figyeli őt, mint ő a lányt. - Nem akartam félbeszakítani a munkát. Akadt néhány elintéznivalóm, addig Mr. G. ügyel a boltra. Ezért arra gondoltam, hogy beugrom és megnézem, hogy folyik itt a munka. - Körbevezetlek. - Neked most dolgod van. - És ráadásul a szőke barátnőd úgy néz rám, mintha el akarnálak rabolni. - Mindenesetre, ha jók az információim, valószínűleg hozzád jöttem - fordult Camhez. Cam Seth felé intett. - Látod, mondtam én, hogy minden csinos nő hozzám jön. Mit tehetek érted? - Hajót szeretnék venni. - Szóval, erről lenne szó? - Cam átkarolta a lány vállát és a lépcső felé vezette. - Nos, drága, a legjobb helyre jöttél. - Hé! - kiáltott utánuk Seth. - Én is tudnék a hajókról beszélni. - A fiatalabb társunk. Igyekszünk nem kedvét szegni.
Szóval, milyen hajóra gondoltál? - Egyárbocosra. Öt és fél méteres. ívelt fenék, cédrusfa törzs. Kerekített orr, bár ezt rugalmasan kezelem, ha a tervezőnek más ötlete van. Kiegyensúlyozott, stabil hajót képzeltem el, de legyen gyors, ha száguldani támad kedvem. A falon levő vázlatok felé fordult, és úgy döntött, hogy ráér később is értékelni a művész tehetségét. Most fontosabb, hogy megértesse magát. - Ezt a törzset és ezt az orrot gondoltam - mutatott két rajzra. - Azt akarom, hogy megbízható legyen, gyors és könnyen irányítható, valamint tartós. Nyilvánvaló, hogy a lány ismerte a hajókat és tudta, mit akar. - Az ilyen egyedi kivitelezésű hajó sokba fog kerülni. - Nem is számítottam rá, hogy ingyen lesz, de ha jól tudom, nem te foglalkozol az anyagiakkal, hanem az öcséd, Phillip. És ha valami különleges igényem lenne a tervezésnél, akkor Ethanhez kell fordulnom. - Jól felkészültél. - Szeretem tudni, kivel kötök üzletet, és ha már üzletet kötök, akkor a legjobbat választom. Az pedig kétségtelenül a Quinn Hajók. Mikorra tudjátok elkészíteni a terveket? Szentséges istenem, gondolta Cam, meg fogod őrjíteni a kölyköt. És milyen élvezet lesz végignézni, tette hozzá magában. Menjünk fel és beszéljük meg! Ethan volt az, aki fél órával később lekísérte a lányt. Megállapította, hogy minden fontosat tud a hajókról, nagyon is kialakult elképzelése van arról, mit akar, és nem hátrált meg a férficsapat előtt, akiknek soha nem volt erőssége a finom modor. - A jövő hét végére meglesz a tervrajz vázlata - mondta a lánynak. - Talán előbb is, ha rá tudjuk venni Setht, hogy segítsen. - Ó? - Dru elképzelése szerint közönyös pillantást vetett a munkaterület felé. - Ő is benne van a tervezésben? - Csak ha lekötözzük. Mindig van a tarsolyunkban valami trükk. Nyilvánvaló, hogy egymaga ezerszer jobban rajzol, mint mi hárman együttvéve. Ezeket is ő rajzolta - mutatta a képeket a falon. Dru követte a tekintetével a kezét. - Csodálatos gyűjtemény, és gondolom, több év munkája. Nagyon tisztán látszódik a fejlődés. - Ezt itt - kopogtatta meg egy kis vitorlás rajzát Ethan -, még tízéves korában készítette. - Tízévesen? - Dru ámultán lépett közelebb, hogy jobban szemügyre vegye a rajzot. Úgy tanulmányozta, ahogy egy diák tanulmányozná egy mester korai rajzait a múzeumban. - El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet, ha valaki ilyentehetséggel születik. Vannak emberek, akiknek ez óriási terhet jelentene, nem gondolod? A maga megfontolt, lassú módján Ethan fontolóra vette a kérdést, közben szeme végigsiklott egy tízéves fiú tehetségével papírra vetett vitorlás vonalain. - Azt hiszem, igen.
De nem Sethnek. Számára ez élvezet, egyfajta út, ha tetszik. Mindig is az volt. Nos, akkor... - Mivel soha nem volt erőssége a sok beszéd, Ethan csendes mosollyal kezet nyújtott. - Öröm lesz veled dolgozni. - Veletek is. Köszönöm, hogy időt szakítottatok rám. - Mindig van egy kis időnk. Kikísérte, aztán visszaballagott Sugár Ray és a csiszológép pokoli zajába. Még félúton sem járt, amikor Seth kikapcsolta a gépet. - Végzett Dru a fiúkkal? - Igen. Már el is ment. - Elment? Ó, a fenébe is, igazán szólhattál volna. - Leugrott a csónakról és az ajtó felé startolt Aubrey gondterhelten nézett utána. - Félig már bele is van zúgva. - Nagyon úgy néz ki. - Ethan félrebillent fejjel nézett fel rá. - Gond? - Nem tudom - rántotta meg a vállát a lány. - Tényleg nem tudom. Nem az a fajta, akit elképzeltem Sethnek, ennyi az egész. Olyan flancos, fenn hordja az orrát. Az a felvágós, előkelősködő fajta, ha engem kérdezel. - Magányos - javította ki Ethan. - Nem mindenki ért szót az emberekkel olyan könnyedén, mint te, Aubrey. Ráadásul Seth elképzelésének megfelel, és csak ez számít. - Egén. - De Aubrey egyelőre távolról sem kedvelte Drusillát. a férfi nem mondta meg, hogy mit vegyen fel az üléshez, Dru az egyszerű megoldás: kék vászonnadrág és fehér póló mellett döntött. Meglocsolta a kertet, kétszer kicserélte a fülbevalóját, aztán friss kávét főzött. Talán a karika fülbevaló jobb választás lett volna, töprengett, miközben a füléből lecsüngő kis lápiszgolyókkal játszott. A férfiaknak tetszetni szokott, ha egy nő karika fülbevalót hord. Talán valami ősi cigányjelkép, ami szexuális jelentéssel bír. De mi a fenét érdekli ez őt? Nem volt biztos abban, hogy szeretné, ha a férfi megtenné a következő lépést. Az első lépés után óhatatlanul jön a második, majd a harmadik, és e pillanatban egyáltalán nem érdekelte egy újabb kapcsolat-sakkjátszma. Legalábbis eddig nem érdekelte. Jonah mattot adott neki, gondolta, miközben élvezettel vette tudomásul az átsuhanó dühöt. A gond az volt, hogy azt hitte, abban a játszmában ő uralja a táblát és minden játékos a megfelelő helyen vaní Nem tudta, hogy a férfi szimultánt játszik egy másik sakktáblán. Jonah hűtlensége és csalárdsága összetörte a szívét és sárba tiporta a büszkeségét. Míg a szíve meggyógyult - taIán túl könnyen is -, a büszkesége továbbra is romokban hevert.
Nem hagyja, hogy még egyszer bolonddá tegyék! Ha hajlandó lesz bárminemű kapcsolatra Sethszel - az esküdtszék még nem hozta meg a döntését -, az csakis a saját feltételei szerint lehetséges. Már bebizonyította magának, hogy nem csupán dísz egy férfi oldalán, vagy egy újabb rovás az ágy fejtámláján, esetleg a következő létrafok a pasi karrierjéhez. Jonah ezen a ponton elszámította magát. Ami még fontosabb, bebizonyította, hogy meg tud állni a saját lábán, és olyan életet teremtett magának, amellyel tökéletesen elégedett volt. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem hiányzott neki a társaság, a szex vagy egy részegítő tánc kihívása egy érdekes és vonzó férfival. Meghallotta az autógumik csikorgását a kocsibejáró salakján. Egyszerre csak egy lépés, emlékeztette magát, és várta, hogy a férfi kopogjon. Na jó, rendben, gondolta, valóban érzett egy kis izgalmat, amikor ajtót nyitott és meglátta őt. De ez csak azt bizonyítja, hogy ő is ember, méghozzá egészséges ember. - Jó reggelt - lépett hátra az ajtóból illedelmesen, hogy a férfi beljebb kerülhessen. - Jó reggelt. Tetszik nekem ez a hely. Csak most jöttem rá, hogy ha nem vetted volna meg a hazatérésem előtt, akkor én tettem volna meg. - Szerencsém volt. - Ahogy mondod. - Seth alaposan szemügyre vette a nappalit. Erős színek, jó anyagok. Az ő ízlésének persze jobban megfelelne egy kis lazaság, de a lányhoz jól illettek az ízléssel, gondosan válogatott darabok, a friss virág és a tisztaság, rendezettség illata, amely belepte a szobát. - Azt mondtad, a szabadban akarsz dolgozni. - Igen. Ja, és itt van a festményed - vett elő a hóna alól egy barna papfirú csomagot és a lánynak adta. - Felakasztom neked, ha kiválasztottad a helyet. - Ez gyors munka volt, - És mivel Dru nem tudott ellenállni a kísértésnek, leült a heverőre és leszakította a védőpapírt. Vékony, fakóarany lécet választott a férfi, amely tökéletesen kiegészítette a virágok és lombok gazdag színárnyalatait. Ugyanolyan egyszerű, mégis erős hatású keret, mint maga a festmény. - Csodálatos! Köszönöm szépen. A Seth Quinn-gyűjteményem első darabja. - Gyűjteményt tervezel? Dru végigfuttatta ujját a keret felső részén, közben felnézett a férfira. Lehet. És szívesen elfogadnám az ajánlatodat, hogy felakasztod nekem, mert alig várom, hogy lássam, hogyan mutat a falamon, de sajnos, nincs megfelelő akasztóm. - Mint például ez? - nyúlt a zsebébe Seth, és előhúzott
egyet - Pontosan ilyenre gondoltam - döntötte oldalra a fejét Dru. - Te mindenre gondolsz, ugye? - Ez elengedhetetlen. Van kalapácsod és mérőszalagod, vagy hozzam az enyémet a kocsiból? - Történetesen akad a házban kalapács és egyéb hasznos háztartási eszköz is. - Dru felállt, kiment a konyhába és egy újonnan csillogó kalapáccsal tért vissza. - Hova akarod? - Az emeletre, a hálószobámba - indult felfelé, hogy mutassa az utat. - Mi van a táskában? - Az eszközeim. A fickó, aki ezt a helyet építette, tudta, mit csinál - vizsgálgatta Seth a korlát szaténborítását. - Csodálom, hogy képes volt eladni. - Magában a munkában leli örömét, és persze a haszonban. Ha egyszer befejez valamit, meg is unja, és tovább akar lépni. Legalábbis nekem ezt mondta, amikor megkérdeztem. - Hány hálószobád van? Három? - Négy, bár az egyik igencsak aprócska, inkább irodának való, esetleg kisebb könyvtárszobának. - Van második emelet? - Tetőtér van, amely nagyon alkalmas egy kisebb szobának vagy - nézett hátra a férfira - akár manzárdszobának is egy festő számára. Beléptek a hálószobába, és Seth megállapította, hogy a lány itt is jó ízléssel választotta ki, mi illik hozzá a legjobban. Az ablakok az árnyas kertre néztek, és a fák lombjain túl egész a folyóig ellátott az ember. Az ablakkeret meglehetősen cikornyás volt, és Dru a szokványos függöny helyett leheletfinom fehér gézanyagot választott hozzá, amely hosszú füzérként ölelte körbe. Megszűrte a napfényt, ugyanakkor látni engedte a keret mesteri faragásait. A falak az ég kékjét idézték, a fenyőfa padlón elszórva virágmintás szőnyegek hevertek, a berendezésben az antik darabok domináltak. Az ágy gondosan be volt vetve, ahogy Seth várta is. A fehér paplant bonyolult módon egymásba kapcsolódó gyűrűk és rózsaszirmok díszítették. Úgy látszott, mintha külön erre az ágyra készítették volna. - Nagyszerű darab! - Közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre vegye a paplan kidolgozását. - Családi örökség? - Nem. Tavaly találtam egy kézműipari kiállításon Pennsylvaniában. Egyből eszembe jutott az ablakok közötti falrész. Nagyszerűek a fényviszonyok, de nem tűz egyenesen ide a nap. - Remek választás. - Seth felemelte a festményt. - Ez pedig olyan lesz itt, mint egy harmadik ablak, így aztán télen is lesznek virágaid. Pontosan erre gondolt ő is, ismerte be Dru. - Valahol itt?
A lány hátralépett, több szemszögből is ellenőrizte a látványt, nagy nehezen ellenállva a vágynak, hogy lefeküdjön az ágyra, csak azért, hogy lássa, hogy fog mutatni, ha reggel felébredve ráesik a pillantása. - Tökéletes! Seth körmével alig láthatóan megjelölte a falat, majd félretette a képet, hogy méricskélni kezdjen. Különös érzés volt újra férfiembert látni a hálószobájában. És egyáltalán nem volt kellemetlen látvány, ahogy a szerszámaival tüsténkedett durva ruhájában és gyönyörű kezeivel. - Nézd meg, mi van a táskában. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik - szólt oda neki Seth anélkül, hogy hátrafordult volna. Dru felemelte és kinyitotta a táskát. Szeme elkerekedett, ahogy kiemelte a hosszú, fátyolszerű szoknyát - lila árvácskák lázadoztak a hűvös kék anyagon - és egy keskeny vállpántos, karcsú felsőrészt, melynek színe megegyezett a szoknya kékjével. - Te aztán elszánt ember vagy, nem igaz? - Jól fog állni rajtad, és nekem az kell. - És mindig megkapod, ami kell? A férfi most hátrafordult, arcán csibészes kifejezés ült. - Eddig még megkaptam. Van esetleg olyasmid...? - kezével köröket rajzolt a levegőbe. - Karika fülbevaló. Jól illene a ruhához. Tudhattam volna, gondolta Dru, de hangosan csak annyit mondott. - Ühüm. A szoknyát és a topot az ágyra fektette, aztán hátralépett, miközben Seth felakasztotta a képet a falra. - A bal alsó sarkát egy kicsit feljebb... nem, az túl sok... most jó. Tökéletes! Festette, keretezte és felakasztotta Seth Ouinn. Azt hiszem, nagyon jó üzletet kötöttem. - Az én oldalamról nézve is jó üzletnek látszik - jegyezte meg Seth, egyre a lányt nézve. Amikor felé lépett, Dru arra gondolt, hogy ő is előrelép. És akkor megszólalt a telefon. - Elnézést - mondta és felkapta a kagylót. így a legjobb mindenkinek, nyugtatta meg magát. - Halló! - Szervusz, hercegnőm. - Apa! - Öröm, aggodalom, és némi ingerültség futott át rajta. - Hogyhogy nem a hetedik lyuknál vagy a kedvenc golfpályádon ilyenkor? - Szomorú híreim vannak számodra - sóhajtott nagyot Proctor. - Édesem, anyád és én elválunk. - Értem. - A lány halántékán az ér lüktetni kezdett. - Várj egy percet, kérlek. - Kezével letakarta a kagylót és Sethhez fordult. - Ne haragudj, de ez fontos. Találsz kávét a konyhában. Rögtön végzek. - Oké. - A lány üres tekintettel nézett rá. Arca nagyon nyugodt, nagyon kifejezéstelen volt. - Iszom egy csészével, mielőtt
felállítom az állványt odakint. Csak intézd el nyugodtan. Dru várt, amíg meg nem hallotta a férfi lépteit a lépcsőn lefelé, akkor leült az ágy szélére és beleszólt a kagylóba. - Sajnálom, apa. Mi történt? - És a nyelvébe harapott, hogy hozzá ne tegye: ezúttal. - Attól tartok, anyád és én már nem jövünk ki egy ideje egymással. Megpróbáltalak megvédeni a problémáktól. Meggyőződésem, hogy már évekkel ezelőtt megtettük volna ezt a lépést, de tekintettel voltunk rád. De most, hercegnőm, nem mehet így tovább. - Rettenetesen sajnálom, apa! - Nagyon jól tudta, mi a kötelessége. - Segíthetek valamiben? - Hát igen. Azt hiszem, sokkal nyugodtabb lennék, ha személyesen is megmagyarázhatnám, és látnám, hogy nem izgatod fel magad miatta. Túl bonyolult ezt telefonon megbeszélni. Mi lenne, ha feljönnél délután? Bekapnánk valamit, csak te és én. Semmi sem dobhatná fel jobban a napomat, mint pár óra az én aranyos kicsi lányommal. - Sajnálom, de dolgom van ma délután. - A körülményeket is figyelembe véve, biztos vagyok benne, hogy ez fontosabb. Dru feje fájdalmasan lüktetett, és a bűntudattól összeszorult a gyomra. Nem mondhatom le ezt a találkozót. Ami azt illeti, éppen arra készültem, hogy... - Jól van! Rendben - mondta apja szenvedő hangon, amelybe azért némi élénkség is vegyült. - Reméltem, hogy lesz időd számomra. Harminc év. Harminc év, és így kell végződnie! Dru megdörzsölte a tarkóját, hogy enyhítse a feszültséget, - Sajnálom, apa! Egy idő után már nem is számolta, hányszor mondta ki még ezt a mondatot a beszélgetés során. De tudta, mire leteszi a telefont, halálosan kimerült lesz tőle. Alig tette le a kagylót, a telefon újra csengeni kezdett. Harminc év, gondolta Dru, magyarázat lehet a hatodik érzék kifejlődésére, amellyel a szülei egymásra reagáltak. Lemondóan nyúlt a kagyló után. - Szia, anya! Seth egy piros pokrócot terített a földre az árnyékkal pettyezett, napsütötte folyóparton. Fonott kosarat tett a pokrócra, nyitott borosüveget és hosszúkás üvegpoharat támasztott hozzá. Az összképet egy vékony, kopott, fehér borítójú könyvvel egészítette ki. Dru felvette a ruhát, amit hozott neki, és a fülébe karikát tett, ahogy a férfi kérte. És kihasználta az időt, hogy összeszedje magát. Seth már felállította az asztalt, rajta ott hevert a vázlattömb. Lábánál hordozható magnó, de a dobhártyaszaggató rock helyett Mozart lágy zenéje áradt a hangszóróból, ami meglepte a lányt. - Sajnálom, hogy várnod kellett rám.
- Semmi gond! - Elég volt egy pillantást vetnie Dru arcára, hogy odamenjen hozzá és átkarolja. A lány megrándult, de Seth nem törődött vele, csak tartotta gyengéden. Egyik része szeretett volna hozzábújni és belefúrni magát a kérés nélkül felkínált vigasztaló ölelésbe. - Ennyire szörnyen nézek ki? - Ennyire szomorúnak látszol. - Ajkával beleborzolt a lány hajába. - Ha akarod, visszajövök máskor. - Nem, nem történt semmi különös. Csak a szokásos családi őrület. - Abban nagyon jó vagyok - hajtotta hátra Seth a lány fejét gyengéden. - Valóságos szakértője vagyok a családi őrületnek. - Ez nem az a fajta - hajolt hátra Dru. - Elválnak a szüleim. - Ó, kicsim - simogatta meg az arcát. - Sajnálom! - Nem, nem, nem. - Seth legnagyobb megdöbbenésére Dru nevetni kezdett, közben kezét a halántékára szorította. - Nem érted. Úgy ütögetik ide-oda ezt a szót, mint a pingponglabdát. Kétháromévente kapok egy telefont: Drágám, rosszhírem van. Vagy: Ó, Dru, fogalmam sincs, hogy mondjam el neked. Egyszer, tizenhat éves koromban, tényleg különváltak két teljes hónapra. Gondosan a nyári szünetre időzítették, hogy anyám el tudjon szökni velem Európába egy hétre, utána pedig apám cipelt magával Bar Harborba vitorlázni. - Nekem ez ügy hangzik, hogy te játszottad a pingponglabda szerepét. - így van. Teljesen kimerítenek, ezért menekülök mindig el, mielőtt... mielőtt elkezdeném megvetni őket. És mégis, tiszta szívemből azt kívánom, hogy legyen már vége, fejezzék be már egyszer. Tudom, hogy szörnyen érzéketlennek és önzőnek tűnhetek. - Egyáltalán nem. Nem, amikor könnyben úszik a szemed. - Túlságosan is szeretnek - mondta halkan Dru. - Vagy nem eléggé. Soha nem tudtam kitalálni. Szerintem ők maguk sem tudják. Képtelen vagyok velük élni, hogy én legyek a mankó számukra, vagy ami még szörnyűbb, a döntőbíró kettejük között egész hátralévő életemben. - Megmondtad már nekik? - Próbáltam. Meg se hallják. - Végigsimította a karját, mintha csak a felborzolódott tollait akarná lesimítani. - Ne haragudj, nem volt jogom a nyakadba zúdítani a bánatomat. Végül is nem rád tartozik. - Miért ne? Hiszen gyakorlatilag együtt járunk. Dru halkan felnevetett. - Átkozottul jó vagy ebben. - Annyi mindenben jó vagyok. Mire gondolsz? - Először is, a hallgatásban. - Dru előrehajolt és gyors puszit nyomott Seth arcára. - Én sohasem tudtam jól kérdezősködni, és nem voltam különösebben jó hallgatóság sem. Másodszor pedig - és megcsókolta a férfi másik arcát is -, mindig meg tudsz nevettetni, még ha dühös vagy szomorú vagyok is. - Még tovább is hallgatlak, és meg is nevettetlek, ha újra megcsókolsz. De most én szabom meg a helyet, hogy hol tette hozzá, és a
szájára mutatott. - Kösz, de egyelőre ennyi elég volt. Hagyjuk az egészet! Nem tudok velük mit kezdeni. - Hátralépett. - Gondolom, azt szeretnéd, hogy a pokrócra feküdjek. - Mi lenne, ha elnapolnánk az ülést, és elmennénk vitorlázni. Az mindig kitisztítja a fejemet. - Nem. Már előkészítettél mindent, és legalább lesz, ami eltereli a figyelmemet. De azért köszönöm, Seth. A férfi elégedetten bólintott, mivel a lány arcáról eltűnt a szomorúság. - Rendben! Ha úgy döntesz, hogy elég, csak szólj. Először is, vedd le a cipőd. - Mezítlábas piknik - lépett ki a vászonpapucsból Dru. - Nagyon jó. Feküdj a pokrócra. Dru azt hitte, hogy ülnie kell majd, szoknyája szétterül, kezében könyv. De azért odalépett a pokróchoz. - Hasra vagy a hátamra? - A hátadra. Csússz egy kicsit lejjebb - javasolta, miközben körülötte járkált. - A jobb karodat tedd a fejed fölé. Hajlítsd be a könyököd és lazítsd el a kezed. - Ostobán érzem magam. A műteremben nem éreztem magam ostobán. - Ne foglalkozz vele. Húzd fel a bal térdedet. - Dru felhúzta, de amikor a szoknya is ment vele, lesimította a lábára. - Ó, gyerünk már - térdelt le mellé Seth, és a lány szeme résnyire szűkült, amikor a férfi felhúzta a szoknya szélét, hogy a fél combja kilátszott. - Nem kellene valami olyasmit mondanod, hogy nem akarsz rám ugrani, és ezt csak a művészet kedvéért teszed? - Ezt csak a művészet kedvéért teszem. - Ujjaival megérintette a lány combját, ahogy elrendezte a szoknyát körülötte. - De természetesen, szívesen rád ugranék. - Lehúzta a vékony pántot a válláról, összehúzott szemmel tanulmányozta az eredményt, majd elégedetten bólintott. - Lazíts, kezdd a lábujjaiddal. - Megdörzsölte a lány csupasz lábát. - Aztán folytasd fölfele. - Szemét le nem véve róla, végighúzta kezét a lábszárán, egészen a térdéig. - Fordítsd felém a fejed. Dru oldalt fordította a fejét, és meglátta a festékeket az állvány mellett. - Azok nem vízfestékek? Azt hittem, olajban akarsz lefesteni. - Ez most akvarell lesz. Az olajképhez más ötletem van. - Mindig ezt mondod. Mégis, mit képzelsz, hányszor tudsz rávenni ilyesmire? - Ahányszor szükséges. Délután van, képzeld azt, hogy a vízparton pihensz - utasította a lányt, miközben keze könnyedén járt a papíron. - Egy kicsit elálmosodtál a bortól és az olvasástól. - Egyedül vagyok? - Egyelőre igen. Álmodozol. Oda mész, ahová akarsz. - Ha melegebb lenne, beugranak a folyóba.
- Olyan meleg, amilyen meleget szeretnél. Csukd be a szemed, Dru, álmodj egy kicsit! Dru megtette. A halk, romantikus zene balzsamként hatott rá. - Mire gondolsz, amikor festesz? - Mire gondolok? - Erre a kérdésre teljesen kiürült az elméje. - Nem is tudom. Talán a... formákra. Fény, árnyék. Jézusom. Hangulat. Nem tudom rá a választ. - Most válaszoltál a kérdésre, amit még fel sem tettem. Ösztön. A tehetséged ösztönös. Annak kell lennie, mert már fiatalon is nagyon ügyesen rajzoltál. - Mi akartál lenni, amikor gyerek voltál? - A lány teste hihetetlenül arányos volt és karcsú. Tökéletes forma. - Sok minden. Balerina, filmcsillag, felfedező. Hittérítő. - Hűha, hittérítő? Tényleg? - A nap átsiklott a levelek között és finom, aranyló fényt vetített Dru bőrére. Fény és árnyék. - Rövid ideig tartott, de nagyon erős elhatározás volt. Az egyetlen, amire soha nem gondoltam, hogy üzletasszony legyek. Meglepetés. - De szereted csinálni. - Imádom. Szeretem, hogy valamiből, amit személyes szenvedélynek és a virágokhoz való kevéske érzéknek neveznék, teremtettem valamit, amit hasznosnak érzek. - Elméje hullámzott, akárcsak a közelben a folyó. - Azt hiszem, soha többé nem leszek képes úgy beszélgetni valakivel, ahogy veled tudok beszélni. - Nem viccelsz? - Olyan volt, mint egy tündérkirálynő szemének egzotikus formájával, manósapkára emlékeztető sötét, szexis hajával. Volt valami női felsőbbrendűség ebben a pózban. A tündérkirálynő, amint a saját tisztásán szundikál. Hangulat. - Mit gondolsz, mitől van ez? - kérdezte Seth kíváncsian. - Fogalmam sincs - sóhajtotta Dru, és azzal álomba merült. Megváltozott a zene. Egy szívfájdító női hang a szerelemről énekelt. Dru még félálomban - felemelkedett. - Ki énekel? - mormolta. - Darcy Gallagher. Pár évvel ezelőtt láttam egy előadásukat, amikor a két bátyjával énekelt együtt. Egy kicsiny faluban, Waterford megyében, Ardmore-ban. Csodálatos élmény volt. - Mmm, azt hittem, angyalokat hallok... - Félbeszakította a mondatot, amikor kinyitotta a szemét és meglátta, hogy Seth rajztömbjével a kezében mellette ül a pokrócon, ahelyett hogy a festőállványnál állna. - Mit csinálsz? - Várom, hogy felébredj. - Elszundítottam... - Dru zavartan felkönyökölt. - Sajnálom. Mennyi ideig aludtam? - Nem tudom. Nincs órám. - Seth félretette a rajztömböt. - Nem kell bocsánatot kérned. Pontosan azt kaptam tőled, amit reméltem. Dru próbálta megtisztítani az agyát. Oldalt nézett az asztal felé. A kép elkeserítő módon kívül esett a látószögén.
- Befejezted? Utalás a szerző A tenger szíve című művére. - Nem, de a kezdet már megvan. Viszont óra ide vagy oda, a gyomrom azt mondja, hogy ebédidő van. - Lekapta a hűtőtáska tetejét. - Egy egész piknikre való kaját hoztál! - A kosár a művészetet szolgálta, de a hűtőtáska a szükségleteinket. Van itt kenyér, sajt, szőlő, és hoztam abból a pástétomból, amire Phil esküszik. - Beszéd közben tányérokat vett elő. Gondoltam, megalázkodom Anna előtt, és kunyerálok a fantasztikus salátájából. Ezt a csodálatos bort Velencében fedeztem fel. Az a neve, hogy Álmok. Azt hiszem, pont illik a helyzethez. - Azon mesterkedsz, hogy összehozz ebből egy randevút - mondta gyanakvóan a lány. - Késő! - Seth bort öntött és odanyújtotta Drunak. - Ez már randevú. Meg akartam kérdezni, hogy miért mentél el olyan gyorsan tegnap a műhelyből. - Mert elvégeztem, amiért odamentem. - Dru kiválasztott egy harmatos szőlőt és élvezettel harapott bele fanyar húsába. - És vissza kellett mennem dolgozni. - Szóval hajót akarsz? - Igen, szeretek vitorlázni. - Gyere el velem vitorlázni. így legalább ellenőrizheted, mennyire tengerálló egy Quinn-hajó. - Még meggondolom. - Megkóstolta a pástétomot, és nagyot csettintett a nyelvével. - Phillip bátyádnak remek ízlése van. Nagyon különbözőek, mármint a testvéreid. Mégis egységes képet mutatnak. - Ettől család a család. - Igazán? Nem, nem mindig, sőt általában nem, legalább is az én tapasztalatom ezt mutatja. A tiétek egyedülálló, több tekintetben is. Hogy-hogy nem sérültél? Seth hökkenten nézett fel a salátából. - Tessék? - Épp elég információ szivárgott ki a sajtóból, és pár dolgot hallottam is, mióta Saint Chrisben élek. Mind arra enged következtetni, hogy nagyon nehéz gyerekkorod volt. Te magad is ezt mondtad. Hogy tudtad mindezt túlélni úgy, hogy nem sérültél lelkileg? Az újságcikkek alig érintették a felszínt, gondolta Seth. Ők semmit nem tudtak arról a kisfiúról, aki nem egyszer rejtőzött el dobogó szívvel a részeg vagy bekábítózott férfiak elől, akiket Glória hozott fel, és akik meg akarták tapogatni a sötét, savanyú verejtékszagú szobában. Nem tudtak semmit a verésről, zsarolásról vagy a félelemről, amely befészkelte magát a szívébe és ma is ott terpeszkedik, mint valami rosszindulatú daganat. - Megmentettek - mondta olyan őszinte egyszerűséggel, amelytől a lánynak elszorult a szíve. - Nem hiszem, hogy túlzok, amikor azt mondom, hogy megmentették az életemet. Ray Quinn,
aztán Cam, Ethan és Phil. Miattam átrendezték az életüket, és ezáltal az enyémet is. Anna, Sybill, Grace és Aubrey ugyanígy tettek. Otthont teremtettek nekem, és semmi, de semmi, ami azelőtt történt, nem számított ahhoz képest, ami azután következett. Dru a megindultságtól szólni sem tudott, csak előrehajolt és némán hozzáérintette ajkát a férfi szájához. - Ez a harmadik, mert elérted, hogy megszerettelek. Jó ember vagy. Csak azt nem tudom, mit kezdjek veled. - Talán kezdhetnéd azzal, hogy megbízol bennem. - Nem - hőkölt hátra a lány. Letört egy darab kenyeret, - Semmi sem kezdődik a bizalommal. A bizalmat meg kell alapozni. És nálam ez meglehetősen sok időt vesz igénybe. - Biztosíthatlak, hogy én még csak véletlenül sem hasonlítok arra a fickóra, akivel el voltál jegyezve. - Amikor látta, hogy a lány teste megfeszül, vállat vont. - Nem én vagyok az egyetlen, akiről beszélnek vagy írnak. Amikor ő érintett személyes kérdéseket, Seth nem zárkózott el, emlékeztette magát Dru. - Nem, valóban nem hasonlítasz Jonah-ra. Vele például soha nem piknikeztem és a nővére salátájából sem hozott nekem. - Vacsora Jean-Louis-nál a Watergate-ben, vagy valami elegáns francia étteremben, manapság nagy divat. Megnyitók a Kennedy Központban. Előkelő koktélpartik a Beltwayben, vagy alkalmi összejövetel vasárnap délután a nagyon is megfelelő barátokkal. - Seth kivárt egy szívdobbanásnyit. - Na, hogy csinálom? - Egész jól. - Már igencsak messze vagy a Beltwaytől. Mit veszített az a fickó! - Nem úgy tűnik, mint aki nagyon elkeseredett. - Szeretted? Dru válaszra nyitotta a száját, és saját magát is meglepte azzal, hogy teljesen őszintén felelt. - Már nem tudom. Akkor biztos voltam benne, hogy szeretem, különben nem készültem volna hozzámenni. Vonzó volt és okos, gunyoros megjegyzései gyakran nagy bölcsességeket takartak. És mint később kiderült, a hűsége legfeljebb egy kóbor macskáéval ért fel. Jobb, hogy a házasságunk előtt kiderült. De ennek a kalandnak köszönhetően magamról is megtanultam egyet s mást. Például, hogy senki nem csalhat meg büntetlenül. - Szétrúgtad a mogyoróit? - Ó, annál sokkal rosszabbat tettem vele - vett egy újabb adag pástétomot a szájába Dru. - Nálam hagyta a kasmírkabátját, más holmikkal egyetemben. Miután józan hidegséggel összecsomagoltam a cuccait, a kabátot visszavettem a dobozból, levágtam a két ujját, a gallérját és a gombokat. És mivel határozottan élveztem, ezek után egyesével betettem a mikrohullámú sütőbe az összes Melissa Etheridge
CD-jét. Csodálatos énekesnő, de a mai napig sem tudom úgy hallgatni, hogy ne éreznék sürgető késztetést a rongálásra. Aztán a Ferragamo papucscipőjét belevágtam a mosógépbe. Ez nem igazán tett jót a gépnek, de annál jobban esett a lelkemnek. Ha már ilyen jó formában voltam, nekiláttam, hogy lehúzzam a vécén a háromkarátos, négyszögletesre csiszolt orosz fehérgyémánt eljegyzési gyűrűmet, de akkor győzött a józan ész. - Mit csináltál vele? - Beleraktam egy borítékba, ráírtam: A bűneiért, és bedobtam egy georgetowni kis templom perselyébe. Talán egy kicsit túldramatizáltam, de megint csak azt mondhatom, gyógyír volt a lelkemnek. Ez alkalommal Seth hajolt előre és nyomott puszit a lány ajkára. - Szép munka, bajnok! - Igen, én is úgy gondoltam. - Dru felhúzta a térdét, belekortyolt a borba, tekintete a folyót pásztázta. - A legtöbb ismerősöm azt hiszi, Jonah miatt jöttem el Washingtonból. Tévednek. Már akkor megszerettem ezt a helyet, amikor először hozott ide a nagyapám. Amikor rájöttem, hogy változásra van szükségem, újrakezdésre, akkor megpróbáltam magam elé képzelni, hogy hol milyen lenne élni. Különböző városokba, sőt országokba képzeltem magam. De a gondolataim mindig visszatértek ide. Nem megfontolatlanul jöttem el, bár ezt sokan így hiszik. Évekig terveztem. Mert én így intézem a dolgokat. Gondosan megtervezek mindent. Lépésről lépésre. - Elhallgatott, állát a térdére fektetve tanulmányozta a férfit. - Nyilvánvaló, hogy valahol kihagytam egy lépést veled kapcsolatban, különben most nem ülnék itt a füvön bort iszogatva vasárnap délután, és nem mesélnék neked olyan dolgokat, amikhez semmi közöd sincs. - Újra felemelte a fejét, ivott egy korty bort. - Tudsz hallgatni. Ez nagy ajándék a sorstól. Ugyanakkor hatékony fegyver is. - Nem fogok neked fájdalmat okozni. - Az egészséges emberek nem úgy indulnak neki egy kapcsolatnak, hogy fájdalmat akarnak okozni a másiknak. Mégis megteszik. Lehet, hogy a végén én leszek az, aki fájdalmat okoz neked. - Lássuk csak. - Egyik kezével gyengéden átfogta a lány tarkóját, finoman megdörzsölte, közben ráhajolt a szájára. - Nem - mondta egy perc múlva. - Még nincsenek rajtam sérülések. Ezután két tenyere közé fogta a lány arcát, és magához húzta, amíg ajkaik nem találkoztak. Lágyan, mélyen és szinte fájdalmas gyengédséggel hatolt be a hívogató melegségbe. Nyelve játékos tánccal járta be a lány száját, miközben ujjai a nyakát és a vállát cirógatták. Dru a bor ízét érezte, a borét, mely észrevétlenül kilöttyent, amikor ujjai elgyengültek a poháron. Seth érzékelte a lány elakadó lélegzetét, ahogy
közelebb bújt hozzá, végsőkig felkorbácsolva vágyát. Háttal a pokrócra fektette, majd karjával átölelte a nyakát, s óvatosan ráereszkedett. Dru érezni akarta magán a férfi súlyát. A keze érintését. A száját a száján. Érezte, ahogy a férfi ujjai végigsimítják a kulcscsontját, és megremegett. Végigtáncoltak a vállán és lesiklottak a mellére, hogy ott folytassák felfedező útjukat. Seth a lány nevét mormolta, mielőtt fogaival végigkarcolta az állát. És a kezei, azok a csodálatos művészkezek, azok a durva munkáskezek képlékennyé, formázhatóvá varázsolták a testét. Elöntötte a forróság. Sürgető kényszert érzett, hogy elvegyen, és hogy adjon. Helyette nekifeszítette tenyerét a férfi vallanak. - Seth, várj! A férfi szája visszatért az övéhez, sürgető, mohó, veszedelmes étvággyal. Engedd, hogy megérintselek. Meg kell, hogy érintselek. - Várj! Seth visszanyelt egy káromkodást, homlokát megpihentette a lány homlokán, ereiben forrón lüktetett a vér. Érezte, hogy a lány teste szinte vibrál alatta a vágytól, hogy Dru ugyanúgy kívánja őt. - Oké, oké - nyögte. - Miért? - Még nem vagyok kész. - Ó, drágám. Ha ennél jobban kész leszel, az már túl sok lesz nekem. - Az, hogy akarlak, nem jelenti azt, hogy készen is állok. - De Dru félt, hogy a férfinak igaza van. - Nem akartam, hogy ez megtörténjen. így nem. Nem fogok lefeküdni valakivel, aki másba szerelmes. - Szerelmes? Kibe? Jézusom, Dru! Még alig jöttem haza, de azóta rá se néztem más nőre, amióta téged megláttalak. - Ez a kapcsolat még azelőtt született, hogy engem megismertél volna. Seth olyan zavartnak, ziláltnak és csalódottnak látszott, hogy Drunak kuncogni lett volna kedve, de komoly maradt - Aubrey. - Mi van Aubreyval? - Beletelt néhány döbbent másodpercbe, amíg Seth rájött, mire céloz a lány. - Aubre1 Hogy én és...? Teremtő szent atyám! Most hülyéskedsz? - Ha nem lett volna annyira megdöbbenve, biztos jót nevetett volna az ötleten. - Ezt meg honnan vetted? - Nem vagyok vak. - Dühében lökött egyet a férfin. - Menj odébb. - Nem vagyok szerelmes... - Még kimondani sem tudta, de azért hátrább húzódott. - Szó sincs ilyesmiről. Jézusom, Dru, ő a húgom! - Nem a húgod. - Unokahúgom. - Még csak az se. És lehet, hogy neked fel sem tűnik, mi van köztetek - bár nem úgy nézel ki, mint egy ostoba tökfilkó -, de kétlem, hogy Aubrey is így gondolná. - Én nem gondolok rá úgy.
- Talán tudatos szinten nem. - Semmilyen szinten. - Még a gondolattól is kilelte a hideg. - Egyáltalán nem gondolok úgy rá. És ő sem énrám. Dru lesimította a szoknyáját. - Biztos vagy benne? - Igen. - De a bogarat már betette a fülébe. - Igen. És ha az a képtelen ötleted támadt, hogy amikor veled vagyok, akkor tulajdonképpen megcsalom Aubreyt, ezt elfelejtheted. - Én azt gondolom - jegyezte meg Dru szárazon -, hogy nem vagyok hajlandó szerelmi viszonyba keveredni olyan férfival, akiről gyanítható, hogy szerelmes egy másik lányba. Talán tisztáznod kellene ezt a dolgot Aubreyval, mielőtt kialakul valami kettőnk között. De jelen pillanatban azt hiszem, az lesz a legjobb, ha hagyjuk az egészet. Nem bánod, ha megnézem a képet? - De igen - vágta rá nyersen Seth. - Nagyon is bánom. Majd megnézheted, ha elkészült. - Rendben. - Lám csak, lám, elmélkedett Dru, csak kiütközik a szeszélyes művésztemperamentum. - Összecsomagolom az ételt. Feltételezem, hogy legalább még egy alkalomra szükség lesz - kezdett bepakolni a hűtőtáskába. - A jövő vasárnap lesz egy kis időm a számodra. Seth csak állt és mereven bámulta. - Te aztán szép kis eset vagy! Csak azért, mert valami barom megcsalt, azt jelenti, hogy mindannyian csalók vagyunk? - Nem. - Dru értette a férfi indulatát, és mivel úgy vélte, teljesen normális reakció a történtekre, igyekezett megőrizni a nyugalmát. - Egyáltalán nem. Azt hiszem, olyan becsületes vagy, ahogy mondod. Nem is töltöttem volna veled ennyi idót, ha nem így gondolnám. De ahogy az előbb is mondtam már, még nem vagyok kész arra, hogy viszonyt kezdjek veled, és fenntartásaim vannak az érzelmeiddel kapcsolatban, nem is beszélve Aubrey érzelmeiről. - Felnézett. - Én már voltam a megcsalt asszony helyzetében, Seth. Nem akarom, hogy más énmiattam élje át ugyanezt. - Talán nem is neked kellett volna a lelki sebeimről kérdezned, hanem inkább nekem a tieidről. Dru bólintott és felemelkedett. - Igen, talán igazad van. Mivel most valószínűleg duzzogni fogsz, ezért magadra hagylak. Seth elkapta a lány karját, mielőtt elosont volna mellette, és maga felé perdítette olyan gyorsan, hogy Drut páni rémület fogta el. Csak lépegess, drága, egyiket a másik után. Egyszerre mindig csak egyet. Lehet, hogy így tovább tart, amíg pofára esel, de biztosíthatlak, hogy legalább olyan fájdalmas lesz, mint először. - Engedj el! A férfi ellökte a karját, hátat fordított neki és elkezdte összepakolni a felszerelését. Dru mélyen felkavarva - sokkal mélyebben, mintsem bevallotta volna - kényszerítette magát, hogy lassan, nyugodtan sétáljon be a házba.
De ez mégiscsak visszavonulás volt. Seth ingerülten belökte a hűtőtáskát a csomagtartóba, mellé rakta a kosarat. Már éppen azt hiszed, hogy kiismerted őket, amikor hirtelen földönkívülivé változnak. És ráadásul megvan a hatalmuk, hogy egy normális, értelmes férfiból komplett hülyét csináljanak. A férfi semmit sem tehet, hogy lépést tartson velük. Belökte a pokrócot a csomagtartóba, belerúgott a kerékbe, majd újra kirángatta a pokrócot. A házra bámult, közben félhangosan morgott. A morgás átkok és rövid, de velős megjegyzések keveréke volt. Közben ellépett a kocsitól, hogy elrakja az összecsukható asztalkát. Tekintete a papírra esett. Ott volt Ő, ahogy aludt a piros pokrócon a játékos napfényben. Csupa kéz és láb és szín, s az arca egy álmodó tündérkirálynőé. - Tudnom kellene, hogy kihez vonzódom - mondta neki, ahogy gondosan felemelte a félig kész festményt és a kocsihoz vitte. - A hapsidról kiderült, hogy egy nagy hólyag, erre egy kalap alá veszed vele a többi srácot. - A papírt a pokrócra tette és rámeredt. - Ez a te bajod, hugicám. Hugi, gondolta, és gyomra ideges görcsbe rándult. Mi a fenéért ültette a bogarat a fülébe Aubreyról? Csak el akarta terelni a figyelmét. Igen, nem lehetett más. Csak elterelő hadművelet. De melléfogott. Szereti Aubreyt. Ez természetes. De soha nem gondolt arra, hogy... Vagy mégis? - Látod? Látod?! - Ujjaival vádlón döfött a képre. -Ezt teszi velünk a te fajtád. Összezavartok mindent, míg végül az ember kételkedni kezd a tulajdon józan eszében. De ne is reménykedj! Ez nálam nem fog működni. Mivel ez volt az egyszerűbb, újra dühbe lovallta magát. Majdnem ráfordult a hazafelé vezető útra, de meggondolta magát Megfordult a kocsival, és teljes eróvel a gázra taposott. - Elrendezzük a dolgot - mondta hangosan, határozottan és a kép felé biccentett. - Egyszer és mindenkorra. Majd meglátjuk, ki itt a hülye. Aubreyék háza elótt kiugrott a kocsiból, a düh és indulat vitte az ajtóig. Kopogtatás nélkül benyitott. Igaz, senki nem is várta tőle ebben a házban, hogy kopogtasson. A nappali, akárcsak a ház többi része, takaros volt, legfeljebb annyira zsúfolt, hogy kényelmes és otthonos legyen, és persze makulátlanul tiszta. Grace nagyon értett ehhez. Valamikor egyedülálló szülőként azzal kereste a kenyerét, hogy mások házát takarította. Ma már saját vállalkozását vezette, egy takarító céget. Húsznál is több alkalmazott végezte a munkát az otthonokban, cégeknél és üzlethelyiségekben a tengerpart mentén. Saját háza volt a legjobb reklám, de most túlságosan is csendes volt.
- Aubrey! - kiáltott fel Seth az emeletre. - Van itthon valaki? - Seth? - Grace sietett elő a konyhából. Mezítláb, levágott szárú nadrágjában, lazán hátrakötött hajával túl fiatálnak látszott, hogy akkora lánya lehessen, akibe ő - valami zavarodott fejű nő szerint - bele van esve. Jézusom, hiszen annak idején dajkálta Aubreyt. - Gyere hátra - nyomott puszit Grace Seth arcára. - Ethan és Deke a fűnyírót szerelik. Éppen limonádét készítettem. - Csak azért ugrottam be, hogy Aubreyval beszéljek a... - na nem, gondolta, Grace-nek mégsem mondhatja el. - Itt van valahol? - Vasárnap délután softballozni szokott. - Persze! - Seth összevonta a szemöldökét és zsebre dugta a kezét. - Hát persze. - Drágám, valami baj van? Te és Aubrey összekaptatok? - Nem, dehogyis. Csak éppen... beszélnem kell vele valamiről. - Egy órán belül megjön. Emily is. Em elment a barátjával. Miért nem mész hátra Ethanhez és Deke-hez? Itt maradhatnál vacsorára. - Kösz, de... van egy-két dolog... - Furcsa volt, nagyon furcsa Grace-re nézni és Aubreyt látni, és közben arra gondolni, amire gondolt. - Mennem kell. - De... - Ezt már a fiú hátának mondta. Seth szapora léptekkel ment az ajtó felé. Annának igaza volt, nézett utána tűnődve Grace. Valami bántja a fiút. A hatodik játszmánál tartottak, amikor Seth kiért a pályára. Két ember volt benn és kettő kint. Aubreyék csapata egy pont hátrányban volt az örök rivális Rockfish ellen. A nézők hotdogot faltak, papírpohárból hideg üdítőt ittak, és különféle sértéseket vagy buzdítást kiabáltak a játékosoknak. Beköszöntött a június szokásos forró leheletévei és párától nedves érintésével, kellemes emlékké szelídítve a tavaszt. A nap perzselőn tűzött a pályára, a fülledt levegő csatakossá áztatta a játékosok mezét. Seth a lelátó felé indult. Észrevette Crawford Juniort, kopasz fejét és gnómszerű ráncos arcát sapka védte. Csontos térdén egy három év körüli legénykét tartott. - Szia, Seth! - Junior odébbrakta csontos fenekét. - Hogyhogy nem vagy odalent a pályán? - Későn jöttem, és kimaradtam a válogatásból. - Seth végigpásztázta a pályát és látta, hogy Aubrey az alapponton áll, míg a soros ütő a harmadik labdát vette kézbe. Aztán a kisfiúra nézett. - Ki ez a legényke? - Ő Bárt, a dédunokám - büszkélkedett Junior. - Dédunoka? - Ja, van már nyolc unokám, és most itt van ő. - Az ütő reccsenése visszatérítette figyelmét a pályára. - Ez falsra ment - morogta. - Az ég szerelmére, Jed Wilson, hozd rendbe ezt az ütést! - üvöltötte. - Jed Wilson? Csak nem Mrs. Wilson unokája? - De, ő az. Elég rendes fiú, előzékeny meg minden, de az
ütése lószart se ér. - Lószart se ér - ismételte boldogan Bárt. - Nana, kölyök - fenyegette meg kuncogva a fiút Junior. - Ugye tudod, hogy anyád kizár engem a kutyaólba, ha előtte is így beszélsz? - Lószart se ér, dédpapi! - Bárt gyöngyözőn felkacagott, majd Seth felé nyújtotta összenyomorgatott hotdogját. - Kérsz egy harapást? - Még szép. - Seth, hálásan a figyelemelterelés miatt, előrehajolt, és úgy tett, mintha hatalmasat harapna a hotdogba. Amikor a negyedik hibapontot is bemondták, a tömeg felzúdult. Junior sípolva fújta ki a levegőt. - Besétált. Istenemre. Ezt még megkeserülitek, büdös Rockfish! - Büdös Rockfish - visszhangozta vidáman Bárt. - Talán most igazi játékot is láthatunk, a fene vigye el. Most majd meglátjuk, ki mennyit ér! A Blue Crab szurkolói skandálni kezdték Aubrey nevét, ahogy a lány az ütő helyére lépett. - Üss egy rendeset, Aub! Ez a lány meg tudja csinálni. - Junior annyira lelkesedett, hogy Seth azon csodálkozott, hogyhogy nem kap szívrohamot ott helyben. - Figyeld csak! - Hegyes könyökével oldalba bökte Setht. - Csak figyeld, hogyan ejti ki azt a köcsögöt. - Kiejti a köcsögöt! - kiabálta Bárt, és integetni kezdett az elgyötört hotdoggal, szétfröcskölve belőle a maradék mustárt. Mindkettőjük megkönnyebbülésére Seth elcsípte a kisfiút és a saját térdére ültette. Kellemes ránézni Aubreyra, gondolta Seth. Ez nem is kétséges. Karcsú, kisportolt alkat. Sugárzik belőle a nőiesség, dacára a férfias baseballszerelésnek, vagy pont annak köszönhetően. De ez nem jelenti azt, hogy úgy gondolna rá... Aubrey dobbantott néhányat. Gyors váltás a kapójátékossal. Seth elképzelte, hogy valószínűleg gúnyosan merednek egymásra. A lány csak úgy próbaképpen ütött néhányat a levegőbe. Feneke megremegett a mozgás ütemére. Jézusom, miért bámulja a fenekét? És keményen meglendítette az ütőt az első dobásnál. A tömeg üvöltve ugrott talpra. Aubrey úgy iramodott az első bázis felé, mintha puskából lőtték volna ki. Aztán az emberek csalódottan rogytak le helyükre. A lány visszaügetett a kiinduló pontra, mivel a labda érvénytelen területre esett. A nézők újra kántálni kezdték a nevét, míg ő megismételte az előző rituálét. Két hintázás, ütőlengetés, fenékrázás, aztán beállt a dobáshoz. Amikor a bíró bemondta az ütőhibát, a lány felé fordult. Seth látta, hogy megmozdul a szája, és szinte hallani vélte csípős szavait. Ütőhiba, egyjészkesjenét. Na meg ennél is kijjebb megy,
akkor Virginiában köt ki Mégis, mekkora ütőzónát akar adni ennek ajkkónak ? Ne tégy kétértelmű megjegyzéseket az anyjára, üzente Seth gondolati úton. Ne menj oda hozzá, és ne lökd fel. Talán sikerült némi önuralomra szert tennie, talán Seth figyelmeztetése ért célba, Aubrey mindenesetre csak baljós pillantást vetett a bíróra és visszalépett az ütőpontra. A kántálás felerősödött, lábak dobbantak a fán, míg végül a lelátó vibrálni kezdett. A kicsi Bárt péppé nyomorította, ami a hotdogból még megmaradt, vidáman ugrált Seth ölében és torkaszakadtából kiabált. - Kiejti a köcsögöt! És megtette. Seth abban a pillanatban tudta, hogy megvan, amikor a labda hozzáért a lány ütőjéhez. Nyilvánvalóan azért tudta megcsinálni, mert a helyes tartást alkalmazta - vállak elöl, csípő előretolva, az elöl lévő láb magasban egyensúlyoz, mint egy táncosé -, miközben a magasan szálló labdát figyelte. Mindenki talpra ugrott, valóságos hangorkán tört ki, ahogy a lány félredobta az ütőt és végigfutott a bázispontok között. - Átkozottul jó ütés volt! - Junior hangja a nagy lelkesedésben szinte zokogásnak hatott. - Átkozottul klassz ez a csaj! - Klassz ez a csaj - helyeselt Bárt és előrehajolt Seth öléből, hogy egy nedves puszit nyomjon Junior arcára. A Rockfish nem szerzett pontot a hetedik játszmában, három ütőhibával kiestek, majd Aubrey elegáns duplajátszmája következett. Seth a cserepad felé sétált, miközben a szurkolók tömege megindult hazafelé. Amikor meglátta Aubreyt, a lány a pad mellett áll és egyenesen a kancsóból kortyolja az energiaitalt. - Jó játék, lustaság! - Hello! - Aubrey továbbadta a kancsót az egyik csapattársának. - Nem is tudtam, hogy itt vagy. - A hatodik játszma végén jöttem, éppen időben, hogy lássam, hogyan radírozod le a Rockfisht a pályáról. - Ziccer volt. Gyors, alacsony labda. Tudhatta volna a fickó. Azt hittem, a virágárus hölgyedet fested ma. - Egén, nos, volt ma egy ülésünk. Aubrey felhúzta a szemöldökét, majd megdörzsölte az orrát, ahogy Seth egyenesen rámeredt. - Mi van? Koszos az arcom? - Nem. Figyelj, beszélnem kell veled. - Rendben. Beszélj. - Nem, ne itt. - Seth meggörnyesztette a vállát. Nyüzsögnek körülöttük az emberek. Játékosok, nézők, kölykök. Ismerős arcok tucatjai. Olyanok, akik mindkettőjüket ismerik. Istenem, vajon az emberek is azt hiszik, hogy ő és Aubrey...? - Ez olyan, tudod, magántermészetű dolog. - Figyelj, ha valami baj van...
- Egy szóval sem mondtam, hogy baj van. Aubrey dühösen fújta ki a levegőt. - Az arcodra van frva. Joe-val és Aliceszel jöttem. Csak szólok nekik, hogy veled megyek haza. - Remek! A kocsinál várlak. Átrakta a pokrócot és a festményt a hátsó ülésre. Rátámaszkodott a motorháztetőre. Nyugtalanul járkált a kocsi körül. Amikor Aubrey kezében kesztyűvel, vállán az ütővel közeledett felé, megpróbált olyan szemmel ránézni, mintha még sose látta volna. De nem ment a dolog. - Kezdek aggódni miattad, Seth. - Ne kezdj! Add ide ezeket, beteszem a csomagtartóba. Hátul az én cuccaim vannak. A lány vállat vont, odaadta a felszerelést Sethnek, aztán bekukkantott a hátsó ülésre. - Hűha! - felrántotta az ajtót, hogy közelebbről is megnézze a képet. - Nem csodálom, hogy annyira le akartad festeni. Ez csodálatos! Jézusom, Seth, ezt soha nem tudom megszokni. - Még nem fejeztem be. - Látom - jegyezte meg Aubrey szárazon. - Nagyon izgató, de mégis nyugodt. És meghitt. - Felnézett, gyönyörű zöld szemei találkoztak a férfi tekintetével. Seth megpróbálta felmérni, hogy érzi-e azt a szexuális izgalmat, amely elfogta, ha Dru függesztette rá sötét szemét. Még rágondolni is túl zavarba ejtő volt. - Ezt kerested? - Mi? - nézett fel hökkenten. - Mi az, amit kerestem? - Tudod te azt. Nyugodt, de mégis izgalmas, meghitt. -Ó... - A festményben - fejezte be Aubrey, tökéletesen összezavarva. - A festmény. - A gyomrában tomboló idegességet enyhe hányinger váltotta fel. - Igen, ez az. A lány arcán elképedt csodálkozás tükröződött, amikor Seth kinyitotta előtte a kocsiajtót. - Sietünk valahová? - Csak azért, mert te vagy a mérkőzés sztárja, még nem jelenti azt, hogy egy férfi ne nyithatná ki előtted az ajtót. - Elharapta a szavakat, ahogy megkerülte a kocsit, és beszállt a másik oldalon. - Ha Will nem bánik veled kellő tisztelettel, kénytelen leszek ellátni a baját. - Na, álljon csak meg a menet. Will jól bánik velem. Mi a fenétől vagy ilyen zabos? - Még nem akarok beszélni róla. - Beindította a kocsit, és elindultak. Aubrey nem törte meg a csendet. Elég jól ismerte már Setht ahhoz, hogy tudja, ha valami nyomja a bögyét, csendben emészti magát. Magába zárkózik olyan mélyre, ahová még neki sincs bejárása. Ha készen áll, majd beszélni fog. Seth beállt a műhely parkolójába, egy percig némán fogta a
kormánykereket. - Sétáljunk le a mólóhoz, jó? - Rendben. De amikor a férfi kiszállt, ő továbbra is a kocsiban ült, megvárva, amíg Seth körbekerül és kinyitja neki az ajtót. - Mit csinálsz? - Csak arra várok, hogy a megfelelő tisztelettel bánj velem - rezegtette meg a szempilláit, közben kicsusszant a kocsiból. Nagyot nevetett Seth arckifejezésén, majd előhúzott egy gyümölcsrágót a hátsó zsebéből és Seth felé kínálta. - Nem kérek, köszönöm. - Mi van, Seth? - kérdezte Aubrey, miközben kihámozta a rágót a papírjából. - Szívességet akarok tőled kérni. Aub bedobta a rágógumit a szájába. - Mire van szükséged? Seth kisétált a mólóra, hosszasan bámulta a vizet és az oszlopon pihenő halászsast, mielőtt visszafordult. - Meg akarlak csókolni. A lány magasba tartotta a kezét. - Ennyi? Istenem! Már azt hittem, halálos beteg vagy. Rendben. Jézusom, Seth, legalább ezerszer megcsókoltál már. Miért kellett ennek ekkora feneket keríteni? - Nem. - Karjait előbb összefonta a mellkasa előtt, aztán tanácstalanul leengedte, végül zsebre dugta a kezét. - Úgy értettem, hogy csókolózni akarok veled. - Hogy mit? - döbbent meg Aubrey. - Valamit el kell rendeznem magammal, ehhez pedig meg kell csókoljalak. Ahogy egy normális pasas tenné. - Seth - paskolta meg gyengéden a férfi karját. - Ez nagyon különös. Megütötted a fejed, vagy mi? - Tudom, hogy furcsa - csattant fel Seth. - Azt hiszed, én nem tudom, hogy ez milyen furcsa? Képzeld el, én hogyan érezhetem magam, hiszen én hoztam fel a témát. - Hogy jutott eszedbe ilyesmit kérni tőlem? Seth fel-alá járkált a mólón. - Dru meg van győződve arról, hogy én... hogy mi... Ó, Krisztusom! Hogy én szerelmes vagyok beléd. És hogy te is szeretsz engem. Valószínűleg. Aubrey meglepetten pislogott kettőt. - Azt hiszi, hogy beléd vagyok esve? - Ó, Jézusom, Aub! - Szóval, azt hiszi, hogy van valami köztünk, ezért lapátra tett. - Többé-kevésbé ez történt - morogta Seth. - És most miatta akarsz rám mászni? - Igen. Nem. A francba, magam sem tudom. - Vajon tud magából ennél nagyobb hülyét csinálni? - Bogarat ültetett a fülembe, és egyszerűen képtelen vagyok megszabadulni a gondolattól. Mi van, ha igaza van? - Mi van, ha igaza van? - Aubrey torkát kaparta a visszafojtott nevetés. - Mi van, ha titokban kettőnkről fantáziálsz? Legyen eszed, Seth! - Na látod! - ragadta meg a lány vállát olyan szenvedéllyel, hogy az csak
pislogott. - Nem fogsz belehalni, ha megcsókollak. - Oké, rendben. Láss neki. - Oké. - Seth kifújta a levegőt, lassan lehajolt, majd újra kiegyenesedett. - Nem is emlékszem... Adj egy percet. Hátralépett, elfordult, megpróbált tiszta fejjel gondolkozni. - Próbáljuk meg ezt - fordult vissza, átkarolta a lány csípőjét, hogy magához húzza. Eltelt pár másodperc. - Talán te is átkarolhatnál, vagy valami. - Jaj, bocsi. - Aubrey felnyúlt és ujjait összefonta a férfi tarkóján. - így jó? - Igen, egész jó. Egy kicsit feljebb - javasolta, mire a lány lábujjhegyre emelkedett. Oldalra döntötte a fejét. Szája már csak egy leheletnyire volt a lányétól, amikor az felnevetett. - Ó, istenem! - Bocs. Igazán sajnálom. - Aubrey nem bírta abbahagyni a nevetést. Kénytelen volt hátralépni. Két kezét a hasára szorítva nevetett. Seth csak állt és várt, hogy abbahagyja. - Csak egy apró akadály, de máris folytathatjuk - emelte fel a kezét, hogy újra átkarolja a férfit, de akkor eszébe jutott valami. - A francba. Várj! - Kivette a rágógumit a szájából és gondosan visszacsomagolta a papírjába. - Ha már ezt csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Igaz? - Feltéve, hogy képes vagy uralkodni az állati röhögéseden. - Első ingyen lecke, barátocskám. Amikor arra készülsz, hogy megcsókolj egy nőt, ne ejtsd ki a szádon, hogy állati vagy disznó. Aubrey újra átkarolta, ezúttal szorosan tartotta, és az ajkára tapasztotta száját, mielőtt még bármelyikük is meggondolta volna magát. Aztán úgy maradtak, könnyű szellő játszadozott a fejük felett. Zúgás törte meg a csendet, ahogy a közeli országúton kocsi haladt el. Egy kutya ugatása, ahogy a kerítés mögött követte az elhaladó autót. Ajkaik szétváltak, szemük találkozott. Néhány végtelennek tűnő másodpercig csend honolt köztük. Aztán egyszerre kezdtek el nevetni. Még mindig fogták egymást, ami nem is ártott, mert olyan eszelős jókedv vett erőt rajtuk, hogy támasz nélkül valószínűleg eldőltek volna a nevetéstől. Seth megkönnyebbült sóhajjal hajtotta le fejét a lány vállára. - Szóval - csípett bele barátságosan Seth fenekébe Aubrey. - Ugye, akarsz engem? - Fogd be! Megölelte a lányt, a húgát, mielőtt hátralépett volna. - Köszönöm! - Szívesen. Mellesleg, nagyon jól csókolsz. - Te is - simogatta meg a lány arcát. - De ilyet soha többé nem teszünk. - Megegyeztünk. Seth felemelte a karját, hogy átölelje a lány vállát, amikor hirtelen rémisztő gondolat jutott eszébe. - Ugye nem mondod el senkinek? Sem anyádnak, sem Willnek.
Senkinek. - Viccelsz? - Aubreyt még a gondolattól is kilelte a hideg. - De te se. ígérd meg! - Beleköpött a tenyerébe és előretartotta. Seth fintorogva bámult rá. - Ezt nem kellett volna megmutatnom neked. De azért lemondóan ő is a tenyerébe köpött, majd némán kezet ráztak. Túl ideges volt ahhoz, hogy hazamenjen. Ráadásul, ismerte be magának, szüksége van még egy kis időre, mielőtt találkozik a családjával. Túl élénken élt még emlékezetében a csókos közjáték. Az egyik énje szeretett volna visszamenni Druhoz és elmondani neki, mekkorát tévedett, mennyire sértő volt a feltételezése. De a másik, az okosabbik énje azt súgta, hogy nincs abban az állapotban, hogy értelmes beszélgetést folytasson vele. A lány miatt kételkedni kezdett magában, és ez fájt. Keményen dolgozott azért, hogy megteremtse a magabiztosságát, a hitet önmagában, munkájában, a családjában. Egyetlen nőnek sem engedi meg, hogy megrendítse ezt a hitet. Szóval, csak visszakoztak, mielőtt a dolgok továbbfejlődtek volna. Lefestette, mert nem tehetett mást. De ennyi és nem több. Semmi szüksége, hogy belehabarodjon egy nőbe, aki ennyire bonyolult, kiszámíthatatlan és ilyen átkozottul fontoskodó. Épp ideje, hogy lassítson, hogy újra a munkájára és a családjára összpontosítson. Hogy megoldja a saját problémáját, mielőtt másét venné magára. A műteremnél leparkolt, felvitte a holmiját és a festményt a lépcsőn. Új mobiltelefonját használta, hogy hazaszóljon Annának, ne várják vacsorára. Bekapcsolta a magnót, és nekilátott, hogy emlékezetből befejezze a festményt. Amikor festeni kezdett, eltűnt az aggodalom, az idegesség és minden gond, akárcsak vitorlázás közben. Gyerekként a rajzolásba menekült. Néha a rajzok olyan drámaiak voltak, mint maga a túlélés, máskor egyszerűen az unalom elűzését szolgálták. De mindig élvezetet jelentett számára, egyfajta ünnepi szárnyalást. Huszadik életévéhez közeledve komoly bűntudata és kétségei támadtak, mert ő soha nem szenvedett meg a művészetéért, soha nem élt át érzelmi konfliktusokat, drámai küzdelmet, amíg egy mű megszületett. Amikor mindezt bevallotta Camnek, testvére értetlenül meredt rá. - Mi van, megbolondultál? Ez volt a legjobb felelet, mert kiragadta Setht a saját maga teremtette félelmek és kétségek világából. Volt idő, amikor úgy érezte, hogy a festmény eltávolodik tőle, és ő ott marad zavartan és elkeseredetten, elméjében a képpel, amit nem tud papírra vetni.
De volt, amikor felkínálta magát egy kép, olyan magasságokba repítve őt, amelyet emberi képzelet fel sem ér. Ilyenkor mindenhatónak érezte magát. Amikor az ablakon túl lehullt az alkony, kénytelen volt felkapcsolni a felső világítást. Hátralépett és szemügyre vette, amit alkotott. És felismerte, ez is olyan alkalom, amikor szárnyalni tudott. A színek valósággal vibráltak - a fű és a levelek zöldje, a nap aranyló csillogása a víz tükrén, a lány bőrének a pokróc megdöbbentő vörösétől elütő fehérsége. A virágoskert a szoknyáján feltűnő kontrasztot alkotott a leheletvékony anyag finom elrendezésével, mely szabadon hagyta majdnem a teljes lábszárát. Maga előtt látta a vállak kecses ívét, a kar háromszögét, a pokróc négyszögének végét. És a széttárt ujjak árnyait az álmodozó arcon. Nem tudta megmagyarázni, hogyan csinálta. Ugyanügy, ahogy azt sem tudta elmondani Drunak, hogy mire gondol, amikor fest. Technikai sajátosságok. Szükségszerű, alapvető, de nem tudatos tevékenység, amikor úgy dolgozott, mintha az élete függne tőle. Nem tudta megmagyarázni, hogyan történik meg, amikor a festmény kiszakad a művész szívéből és önálló életre kel. De eszébe sem jutott megkérdőjelezni. Egyszerűen az ecset után nyúlt és visszatért munkájához. Később, amikor le sem vetkőzve az ágyba zuhant, rögtön elaludt, és azt álmodta, hogy Drusilla ott alszik mellette. - Müyen címet adsz neki? - kérdezte Stella. Az állvány előtt álltak és a műterem lámpáinak fényében a festményt vizsgálgatták. - Nem tudom. Még nem gondolkodtam rajta. - Avószépség-javasolta Stella.- Én ezt adnám neki. Az asszony túlméretezett, könnyű pamutinget és bő farmert viselt, lábán vékony vászoncipó, amin látszódott, hogy sok mérföldet tett már meg. És amikor karját Seth karjába fonta, enyhe citromillat érződött. A szappan és a hajmosó illata. - Büszkék vagyunk rád, Seth! Nem annyira a tehetségedre, hiszen azt istentől kaptad. Hanem azért, mert hű vagy hozzá. Ez a hűség tesz azzá, ami vagy, ez különböztet meg másoktól. Stella ellépett a képtől és körülnézett. - Fájdalmat okozna, ha kitakarítanád valamelyest ezt a helyet? Azért, mert művész vagy, még nem kell úgy élned, mint egy disznónak. - Reggel megcsinálom. - Hol is hallottam már ezt? - kérdezte Stella szárazon. - Az a lány ott - mutatott a kép felé. - Olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Talán túlságosan is, de nem ez a te bajod, ebben biztos vagyok. Aggódik, hogy valami nem helyénvaló dolgot tesz, ha elengedi magát. A rendezetlenség megzavarja,
különösen, ha a saját összekuszálódott érzelmeiről van szó. Észrevehetted már, hogy meglehetősen zavarosak, főleg ami téged illet. Seth tipikus Quinn-mozdulattal felrántotta a vállát, mosolyra késztetve ezzel Stellát. - Ami azt illeti, visszafogom magam. Túl sok vesződséggel jár. - A-ha - ragyogott rá Stella. - Csak mondogasd magadnak, fiú. Seth szerette volna ejteni a témát Nem bánta különösebben az összekuszálódott érzelmeket, de a saját érzelmei olyan állapotban voltak, hogy erősen kételkedett abban, képes lesz-e valaha is kibogozni őket. - Cam a lelkemre kötötte, hogy kérdezzelek meg a gyümölcskenyérről. - Valóban? Talán azt hiszi, elfelejtettem. Nyugodtan mondd meg neki, azért mert halott vagyok, az eszem még nem vesztettem el. Soha nem voltam nagy szakács. Többnyire Ray tevékenykedett a konyhában. De időnként nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és belekontárkodtam a konyhaművészetbe. Egy nap elhatároztam, ha törik, ha szakad, én gyümölcskenyeret sütök. Szóval, elóvettem a szakácskönyvet és nekiláttam. Négy cipót is sütöttem, és kiraktam a rácsra, hadd hűljön. Mondanom sem kell, hogy átkozottul büszke voltam magamra. - Egy pillanatra elhallgatott, megdörzsölte a homlokát, mintha az emlékeit rendezné. - Egy fél órával később visszamentem a konyhába. Látom ám, hogy a négy cipó helyett már csak három hűl a rácson. Az első gondolatom az volt, hogy itt jártak a fiúk, és megkínálták magukat. Nagyon elégedett voltam magammal. Egészen addig, amíg ki nem néztem az ablakon. Mit gondolsz, mit láttam? - Fogalmam sincs. - De Seth biztos volt benne, hogy élvezni fogja a történet folytatását. - Majd én megmondom - biggyesztette le az ajkát. - A fiaim és az én szerelmetes férjem odakint az udvaron fociztak, és az én vérrel-verejtékkel megsütött gyümölcskenyeremet használták labdának. Harsány csatakiáltásokkal húzzák-vonják, dobálják, mintha a Super Bowl mérkőzésén lennének. Mint a villám kint teremtem az udvaron, készen arra, hogy elevenen megnyúzzam őket. Phil pont akkor dobta el a cipót - magas, erős dobás volt -, és Ethan érte vetődött. Cam pedig - már akkor is gyors volt a fiú, mint a kobra - közéjük ugrott, hogy megszerezze. A cipó eltalálta, pontosan itt. Stella megütögette a homlokát, közvetlenül a szemöldöke felett. - Azonnal fenékre ült. Az az átkozott cipó olyan kemény volt, mint a kő. - Harsányan felnevetett, közben előre-hátra hintázott a sarkán, mintha a mulatságos történet kibillentette volna az egyensúlyából. - Ethan felkapta a kenyeret, megállt Cam fölött, aki kóválygó fejjel ült a földön, majd a földhöz érintve gólt csinált. Mire odáig jutottam, hogy ellenőrizzem Cam sérülését, már megrázta magát, és mind a négyen a földön fetrengtek a
röhögéstől, mint a bolondok. Attól kezdve Kenyér Kupaként emlegették az esetet. Azóta sem sütöttem kenyeret, nekem elhiheted. Hiányoznak azok a napok. De mennyire hiányoznak! - Szerettem volna, ha veled lehetek. Ha több időt tölthettem volna el Rayjel és veled. Stella odalépett hozzá, kisimított Seth homlokából néhány kócos tincset. A mozdulat olyan gyengéd volt, hogy Sethnek megsajdult a szíve. - Hívhatlak nagyinak? - Természetesen. Kedves fiú vagy - mormolta Stella. - Az a nó nem tudta megfertőzni a jó szívedet, akárhogy próbálkozott is. Nem is értette, ezért bántott állandóan. Ez volt az egyszerűbb. Most nem Druról beszél, gondolta Seth, hanem Glóriáról. - Nem akarok rá gondolni. Többé nem tud ártani nekem. - Gondolod? A baj megtalál. A baj mindig megtalál. Légy erős, okos és hű! Hallod? Nem vagy egyedül, Seth. Soha többé nem leszel egyedül. - Ne menj el! - Nem vagy egyedül - ismételte Stella. De amikor a hajnali nap fénye besiklott a szobába, és Seth kinyitotta a szemét, nagyon úgy nézett ki, hogy egyedül van. Ami még rosszabb, meglátta a padlón az ajtó alatt becsúsztatott, összehajtogatott cetlit. Kényszerítette magát, hogy felkeljen, odamenjen és felvegye. Lucy Étkezdéje, a 13-asúton, a By-Wqy Hotel mellett. Ma este tizenegykor. Készpénzt hozzál! A baj megtalál. Stella hangja ott visszhangzott Seth fejében. A baj mindig megtalál. . aubrey egyre fortyogott. Jól megrágta, ízekre szedte, és újra összerakta a történteket. S minél többet füstölgött és morgott, annál dühösebb lett. Nyilvánvalóvá vált számára: éppen itt az ideje, hogy valaki istenesen elbeszélgessen Drusilla Whitcomb Banksszel. És ez a valaki nem lehet más, csak ő. Mivel megegyezett Sethszel, nem önthette ki a szívét az anyjának vagy az apjának, nem fordulhatott Sybillhez pszichológiai elemzésért vagy tanácsért. És természetesen nem rohanhatott Annához, hogy kiadja magából dühét és sértődöttségét. Mire mindezt lépésről lépésre végiggondolta, gőzmozdonyként zakatolt az agya, amikor öt óra után lelépett a műhelyből, és beült a kocsijába. Gondosan eltervezte, mit fog mondani. Hűvös, megfontolt, de mégis csípős, kemény szavakkal, amelyek majd helyre teszik Maga-A-Tökély kisasszonyt. Senki nem úszhatja meg, aki boldogtalanná teszi Setht. Ha valaki beleköt egy Quinnbe, gondolta Aubrey, miközben leparkolta a
kocsit a járda mellé, mindegyikbe beleköt. Munkáscipőjében, koszos pólójában és kitérdelt farmerjában bemasírozott a virágüzletbe. Ó, igen, ez a lány valóban tökéletes, gondolta Aubrey, és ez valamelyest lelohasztotta dühét, mialatt Dru egy csokor margarétát csomagolt be Carla Wigginsnek. Tökéletes a rózsaszín selyemblúzban, ezzel az erdeinimfa-hajával. Szürke nadrágja lágyan simult a lábára. Valószínűleg az is selyem. Aubrey bosszankodva vette tudomásul, hogy csodálattal bámulja a lány eleganciáját. Dru felnézett az ajtónyitásra. Arcán az udvarias üdvözlésnek szánt mosoly megfagyott, amikor észrevette Aubrey metszőtekintetét. Na, ez legalább valami! Carla nagy lendülettel fordult meg. - Szia, Aubrey. Az volt ám a játék tegnap. Mindenki a hazafutásodról beszél. Csak körbekocogta az alappontokat - fordult Carla Druhoz. - Aubrey egyszerűen kiütötte a Rockfisht. - Valóban? - Dru legalább tucatszor hallotta már aznap a történteket. - Gratulálok! - Úgy ütöttem, hogy győzzünk. - Majdnem szívrohamot kaptam, ahogy a labda repült - veregette meg apró, kemény melleit Carla, szemléltetendő, hogy mit érzett. - Jed még most is a fellegekben jár. Ő volt Aubrey előtt, és nem volt más dolga, mint hogy az alappontra sétáljon - magyarázta Drunak. - Mindenesetre, ma este a szülei vacsorára hivatalosak hozzánk, meg kell beszélni az esküvőt meg ilyesmi. Ma egész nap takarítottam, hogy kinézzen valahogy a lakás, és egyszer csak eszembe jutott, hogy nincs semmi virágom az asztal közepére. Spagetti lesz húsgombóccal. Az Jed kedvence. Csupa móka, kacagás. Tudod, hogy megy az ilyesmi! És Dru azt mondta, hogy a margaréta nagyon jól fog mutatni a piros vázában. Mit gondolsz? Aubrey a virágokra nézett. - Szerintem szépek. Talán barátságosnak mondanám. Egyszerű és kedves. - Ez az! Pontosan erre gondoltam - túrt bele szőke hajába izgatottan Carla. - Fogalmam sincs, miért vagyok ilyen ideges. Most valahogy minden más, hogy decemberben megesküszünk. Mondtam Drunak, hogy a ruhám éjkék és ezüst lesz. Nem akartam piros-zöldet, de mégis meg akartam tartani a karácsony jellegét és ünnepélyességét. Tényleg úgy gondolod, hogy jók lesznek azok a színek? - Carla az ajkába harapva Drura nézett. - A virágokhoz meg a többihez. - Csodálatos lesz. - A melegség visszatért Dru arcára. - Ünnepélyes lesz, ahogy mondtad is, és romantikus. Felvázolok pár ötletet, aztán édesanyáddal és veled együtt megbeszéljük. Ne izgulj, minden rendben lesz! - Jaj, nem tehetek róla! Szerintem mindenkit az őrületbe fogok kergetni decemberig. Most rohannom kell. - Felkapta a virágokat. -
Egy órán belül megérkeznek. - Kellemes estét kívánok - mondta Dru. - Köszönöm! Később találkozunk, Aubrey. - Igen. Add át üdvözletemet Jednek. Az ajtó becsukódott Carla mögött, és amint a csilingelés hangja elhalt, tovatűnt a jó hangulat is. - Nem hinném, hogy virágot venni jöttél. - Dru összefonta a karját maga előtt. - Mit tehetek érted? - Hagyd abba Seth hülyítését, és ne állíts engem egy másik asszony szerepébe! - Tény, hogy azt hittem, én játszom a másik nő szerepét, azt pedig nem akartam. Az összes, előre megtervezett hűvös és megfontolt szó kihullott Aubrey fejéből, mintha sohasem léteztek volna. - Mi a fene esett beléd? Csak nem képzeled, hogy Seth rád hajtott volna, ha valaki más érdekelné? - Rám hajtott! Aubrey előreejtette a vállát. - Családi kifejezés - morogta. - Mégis, minek nézed? Soha nem közeledne hozzád, ha valaki mással járna. Ő nem olyan, és ha erre még nem jöttél rá, akkor ostoba vagy. - Azzal, hogy ostobának neveztél, be is fejeztük a beszélgetést, még mielőtt elkezdtük volna. - És ha beverem az orrod? Dru felszegte az állát, amivel kivívta Aubrey elismerését. Ezzel és a gúnyos hangnemmel. - Szóval, te így oldod meg a problémáidat? - Néha. így gyorsabb. - Aubrey kivillantotta a fogait. - Különben is tartozom neked a bögyös szőkefeketében jelzőért. Dru meglepetten pislogott, de hangja kimért maradt. - Egy ostoba megjegyzés még nem teszi ostobává az embert. De szükségtelen volt és meggondolatlan. Elnézést kérek érte. Gondolom, neked még sohasem hagyta el a szádat olyan megjegyzés, amit azonnal megbántál. - Dehogynem! Szinte naponta - mondta most már vidáman Aubrey. Bocsánatkérés elfogadva. De ez még nem hozza rendbe a dolgokat Sethszel kapcsolatban. Összezavartad őt és boldogtalanná tetted. Ez jóval többet érdemel, mint egy egyszerű orrba vágás, legalábbis én így látom. - Nem szándékosan tettem. - Dru enyhe bűntudatot érzett. Az nem zavarta, hogy megőrjítette a férfit, de semmiképp nem akarta boldogtalanná tenni. Mégis, úgy vélte, helyesen cselekedett. Azt tette, ami szerinte mindenkinek a legjobb volt. - Nem leszek egy férfi játékszere, még ha nem is veszi észre, hogy azzá tesz. Láttalak benneteket együtt. Láttam, hogy néztél rám, amikor bementem a műhelybe. Most is azért állok itt, várva, hogy bármelyik pillanatban a torkomnak ugrasz, mert azt jelentitek egymásnak, amit jelentetek. - Tudni akarod, mit jelentünk egymásnak? - A düh újra
forrni kezdett Aubreyban. - Egy család vagyunk. És ha te nem tudod, hogy egy család tagjai szeretik egymást, kiállnak egymásért, aggódnak a másikért, amikor látják, hogy bánata van, akkor sajnállak. És ha nem tetszik a mód, ahogy rád nézek, az a te gondod. Azért figyellek ilyen behatóan, mert egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy elég jó vagy neki. - Én sem - mondta nyugodtan Dru, mire Aubrey elvesztette a fonalat. Végre egy pont, amelyben egyet értünk. - Egyszerűen nem értelek - ismerte be Aubrey. - De Setht ismerem. Ő máris törődik veled. Ismerem őt... nem is tudom, nem emlékszem olyan időre, amikor ne ismertem volna. Észreveszem, ha valakit megszeret. Tegnap megbántottad, és én nem bírom elviselni a látványt, hogy fáj neki valami. Dru lenézett, és látta, hogy keze görcsösen markolja a pultot. Tudatosan ellazította a kezét, majd felnézett. - Hadd kérdezzek valamit! Ha azt vennéd észre, hogy komolyabban érdeklődni kezdesz egy férfi iránt életednek pont egy olyan szakaszában, amikor ez az utolsó dolog, amit szeretnél, de mégis megtörténik, s közben azt látnád, hogy ez a férfi kapcsolatban áll egy másik, csinos, élénk, elragadó és érdekes nővel, és mégpedig különleges, intim és megfoghatatlan kapcsolatban, te hogyan ereznél? Aubrey kinyitotta a száját, majd újra becsukta. Időbe telt, mire válaszolni tudott. - Fogalmam sincs. A fenébe! A fenébe is, Dru. Szeretem őt. Annyira szeretem, hogy amikor Európában volt, úgy éreztem, belőlem hiányzik egy darab. De ez nem szex, vagy romantika, vagy ilyesmi. Ő a legjobb barátom. A bátyám. Ő az én Sethem. - Nekem sohasem volt legjobb barátom vagy bátyám. A mi családunkban nincs annyi... életerő, mint a tiétekben. Talán ezért olyan nehéz nekem benneteket megértenem. - Talán könnyebb dolgod lenne, ha láttál volna bennünket tegnap összeomlani a csók után. - Aubrey ajka megrándult. - Ezt tetted Sethszel. Bogarat ültettél a fülébe, és egyre csak rágódott rajta. Istenem, mi van, ha tényleg hozzá kötódöm, és közben feldúlom azoknak a lelki békéjét, akiket szeretek?, kérdezgeti magától. Hogyan tudnám rendbe hozni? Ezért tegnap megkeresett, előadta a nagyjelenetet, és azt mondta nekem, meg akar csókolni olyan igazi férfi módra -, hogy megbizonyodhassunk, semmi jel nem utal arra, hogy van köztünk valami. - Ó, édes istenem! - Dru lehunyta a szemét. - És nem vette észre, hogy ez számodra milyen sértő? - Nem. - Aubrey meglepődött, még inkább örült, hogy Dru ezt az oldalát is meglátta a dolognak. Valamivel barátságosabb hangulatban támaszkodott a pultra. - Nem hagytam, hogy megzavarjon, mert láttam, hogy ő mennyire zavarodott, elkeseredett a dolog miatt. Tisztára úgy viselkedett, mint egy idióta. így
aztán megtörtént a dolog. Igazán magas pontot ért el a tízes skálán. Seth tudja, hogyan kell csókolni. - Igen, tényleg tudja. - Legnagyobb megkönnyebbülésünkre, a föld nem mozdult meg alattunk, de még csak meg sem remegett. Aztán jót röhögtünk magunkon, és most jól vagyunk. Ezt az utóbbit nem akartam elmondani neked - tette hozzá Aubrey. - Arra gondoltam, hagyom, hadd szenvedj egy kicsit te is. De mivel azt mondtad rólam, hogy csinos, élénk és elragadó vagyok, ezért megkönyörülök rajtad. - Köszönöm. És sajnálom. Az egész kezdett... - Dru elharapta a szót és megrázta a fejét. - Mindegy, nem számít. - Ha már eddig eljutottunk, ne fogd vissza magad. Dru már készült újra megrázni a fejét, amikor rádöbbent, hogy éppen ez az egyik legnagyobb hibája. Mindig visszafogja magát. Rendben. Ami Seth és köztem történt, kezdett egy kicsit aggasztani. Volt előtte valakim, aki sokat jelentett nekem, de az illető megcsalt. Kezdtem a másik nő szerepében látni magam, és valamiféle együttérzés alakult ki bennem iránta. De nem akartam együtt érezni vele. Jobban tetszett, hogy megvethetem. - Aha, értem! - Aubrey szerint világosabban ki sem fejezhette volna magát. - Nos, megnyugodhatsz. Tiéd a pálya. Megegyeztünk? - Igen, persze. Nagyra értékelem, hogy megbeszélted velem a dolgot, és nem vágtál orrba. - Ha orrba váglak, attól Seth teljesen kiborult volna, nem is beszélve a szüléimről, és így is pont jó volt. Azt hiszem, jobb, ha most megyek. - Aubrey! - Dru számára mindig is ijesztőnek tűnt a pillanat hatása alatt cselekedni. - Nem könnyen barátkozom. Nem ez a legerősebb képességem. Kiváló vagyok ismeretségek kötésében, semmitmondó, társasági beszélgetésekben. De nincs sok barátom. - Mély lélegzetet vett, mielőtt folytatta volna. - Ma egy kicsit korábban zárok be. Beletelik pár percbe, amíg mindent elrendezek és bezárok. Nagyon sietsz, vagy lenne kedved meginni velem valamit? Seth elveszett ember, döbben rá Aubrey. Soha nem lesz képes felvenni a versenyt ezzel a csiszolt modorral, a burkolt célzásokkal, amely mögé a valódi mondanivalót rejtik. - Van valami jó borod otthon? - Igen. - Dru ajka mosolyra húzódott. - Van. - Hazaugrom lezuhanyozni. Nálad találkozunk. Seth a műterem ablakából nézte, ahogy Aubrey beült a kisteherautó kormánya mögé. Majd félórával azelőtt látta, ahogy berobog az üzletbe. És arra gondolt, hogy arcáról és testbeszédéből világosan ki tudja olvasni a szándékát Készen állt egy igazi, hangos veszekedésre. Nem ment le. Amíg Glóriával nem rendezte az ügyeit, távol tartja magát a családjától. De azért figyelt, hogy hall-e kiabálást vagy üvegcsörömpölés zaját. Ha
odáig fajulnak a dolgok, mégiscsak le kell szaladnia, hogy szétválassza a két nőt. De erre nem került sor. Aubrey fürgén beugrott a pilótafülkébe, és a düh vagy egyéb indulat minden különösebb jele nélkül elhajtott. Egy gonddal kevesebb, könnyebbült meg Seth, és a konyhába ment, hogy egy pillantást vessen az órára. Már csak alig több mint öt óra gyötrődés, aztán találkozik Glóriával, odaadja neki a pénzt, amit a bankszámlájáról emelt le. És aztán visszatér a saját életéhez. Dru alig lépte át a háza küszöbét, amikor meghallotta Aubrey kocsijának a hangját. így aztán nem maradt ideje előkészíteni a rágcsálnivalót és sajtot, ahogy tervezte, sem megmosni a kövér szemű szőlőt, amit útközben vett. Hiába volt csak egyszerű meghívásról szó, mégis másfajta vendégfogadáshoz szokott. Idegen volt számára az, ahogy Aubrey lazán besétált, egy barna zacskót nyomva a kezébe, aztán körülnézett, és elismerően füttyent egyet. - Király! A Szép házak címlapjára való. - Huncut mosolyt küldött Dru felé. Ezt nem günynak szántam. Öregem, hogy tetszene ez anyámnak! Majd meghal a kíváncsiságtól, hogy egyszer bekukkanthasson ide. Takarítónőd van? - kérdezte Aubrey, s közben végighúzta az egyik ujját az asztallapon. - Sehol egy porszem. - Nem, magam takarítok és... - Kellene, hogy legyen. Dolgozó nő és egyéb blabla. Anya mindent megcsinálna neked. Jó nagy hely. - Aubrey sétára indult a házban, Dru pedig csak állt, kezében a zacskóval. - Én is nagy házat szeretnék, ha majd arra kerül a sor. Hogy legyen helyem tombolni. Egy kis változatosság a mostani zsúfoltság után. Néha mintha millióan nyüzsögnének körülöttem. Aztán persze egyedül fogom magam érezni, és annyira hiányoznak majd, hogy az időm nagy részét náluk fogom tölteni. - Aubrey felnézett. - Magas mennyezet. Egy vagyonba kerülhet télen kifűteni. - Szeretnéd látni a számlákat? - kérdezte Dru szárazon, megnevettetve ezzel Aubreyt. - Talán később. Most inkább a borra szavaznék. Ja, a zacskóban sütemény van. Anyu sütötte tegnap. Dupla csokis szelet. Fantasztikus. Erre van a konyha? - Igen - sóhajtott Dru, és Aubrey után ballagott. Elhatározta, hogy megpróbál úszni az árral. - Tiszta és nett, ugye? - jegyezte meg Aubrey, miután körülnézett. Odament a hátsó ajtóhoz és kinyitotta. - Öregem, ez klassz! Saját, külön bejáratú szigeted van. Gyakran megijedsz itt a semmi közepén egyedül? - Nem. Gondolom, félnem kéne - folytatta Dru, miközben lepakolta a zacskót a pultra és előhúzott belőle egy üveg Pinot Grigiót. - De mégsem félek. Szeretem hallgatni a vizet, a madarakat és a szelet. Szeretek itt élni. Nem akarok a városban lakni. És már az első reggel, amikor felébredtem itt a nagy csendben, és
az ablakomon beköszönt a napsugár, felismertem, hogy soha nem is akartam igazán. Más emberek akarták, hogy ott éljek. - Kitöltötte a bort. - Van kedved leülni a belső udvarban? - Az jó lesz. Hozom a süteményt. így aztán fanyar fehér bort ittak és csokis süteményt ettek hozzá, mialatt mögöttük, a fák lomjai között lassan lebukott a nap. - Jut szembe - nyelte le Aubrey a szájában lévő falatot. El kell mondanom, hogy Seth és én megegyeztünk, hogy soha senkinek nem beszélünk a mi kis kísérletünkről. - Arról a...? Ó! - Nem hiszem, hogy számítana, végül is a te ötleted volt. Valamilyen szinten feltétlenül. De mivel elszóltam magam, választhatsz. Vagy megesküszöl, hogy senkinek nem mondod el, vagy kinyírlak. - Szükség van ehhez az eskühöz a véremre is? - Én általában a tenyerembe szoktam köpni. Dru vagy két másodpercig gondolkozott a dolgon. - Nem szívesen vonnám be egyik testnedvemet sem. A szavam nem lenne elég? - De igen - kapott fel egy másik sutit Aubrey. - Az olyan emberek, mint te, meg szokták tartani a szavukat. - Az olyan emberek, mint én? - Igen. Az olyan előkelők - tett széles mozdulatot a kezével Aubrey. - Te olyan született kékvérű vagy. - Azt hiszem, ezt bóknak kell felfognom. - Az biztos. Körülleng téged a Túlságosan is kulturált és jól nevelt vagyok ahhoz, hogy ügyet csináljak belőle levegő. Mindig tökéletesen nézel ki. Ezt akkor is csodálom benned, ha egyébként gyűlölöm az ilyesmit. Nem mintha olyan flancos lennél meg lányos meg mit tudom én. Egyszerűen csak mindig jól nézel ki. Aubrey elhallgatott. Aztán gyorsan lenyelte, ami a szájában volt. - Hé, figyelj csak, nehogy azt hidd, hogy rád hajtok, vagy ilyesmi. Én a fiúkat szeretem. - Ó, értem. Akkor gondolom, semmi értelme, hogy mi is belefogjunk a magunk kis kísérletébe. - Egy hosszú, döbbent másodperc után Dru hangos kacagásban tört ki. A végén két kézzel fogta a hasát. Annyira nevetett, hogy szúrni kezdett az oldala. - Az arcod. Leírhatatlan. Ez az első alkalom, hogy azt kell látnom, nem jutsz szóhoz. - Ez jó volt - bólintott elismerően Aubrey, és felemelte a poharát. - Ez átkozottul jó volt. Lehet, hogy a végén mégis megkedvellek. Szóval, rábeszéled Setht, hogy adja neked a portrét, ha elkészül vele? - Nem is tudom. - Vajon befejezi-e egyáltalán, töprengett Dru. Vagy annyira megsértődött, hogy a sarokba vágja? Nem, be fogja fejezni. Egy igazi művésznek nincs más választása. - Ha a helyedben lennék, én biztos elkunyerálnám tőle.
- Azt hiszem, borzasztó furcsa lenne, ha egy olyan kép lógna a falon, ami engem ábrázol. Mellesleg, nem is láttam. Túl dühös volt rám, és nem engedte, hogy megnézzem. - Igen, nagyon csökönyös tud lenni, ha rájön az ötperc. Rendben, adok egy tippet. - Drut figyelve, Aubrey kényelmesen rákönyökölt az asztalra. - Nem akarsz sírni. Amit akarsz, az az, hogy hősiesen visszatartod a könnyeidet. A szemed fényes lesz és nedves, az ajkad megremeg. Várj csak. Újra hátradőlt, lehunyta a szemét, vett néhány mély lélegzetet. Aztán újra kinyitotta és Drura nézett tágra nyílt, könnyben úszó szemmel, tekintete szánalomért esdekelt. - Istenem! - mormolta őszinte bámulattal Dru. - Ez nagyon jó. Ami azt illeti, ez egyenesen fantasztikus! - Nekem mondod - szipogott Aubrey. - Esetleg hagyhatod, hogy egy könnycsepp kigördüljön a szemedből, de több nem kell. - Egyetlen könnycsepp gördült le a lány arcán. Aztán kuncogni kezdett. - Ha sírni kezdesz, akkor elkezd simogatni, megveregeti a fejed, felkap egy rongyot, és a kezedbe nyomja, hogy letöröld a könnyeidet, vagy valami ilyesmi, mielőtt teljesen magába zárkózna. És már el is veszítetted őt. De ha könnytől csillogó szemekkel bámulsz rá, az ajkad remeg, akkor nem tud mit tenni. Ettől egyszerűen megsemmisül. - Ezt meg honnan tanultad? - Elfelejted, hogy csupa férfi vesz körül. - Aubrey letörölte a könnycseppet az arcáról. - Az ember kidolgozza a szükséges stratégiákat. Ha akarod, fogadd ezt a tippet mint fegyvertárad első darabját. De ha már a fiúkról beszélünk, miért nem mesélsz arról a kripliről, aki eljegyzett, hogy aztán begyűrjük a hapsit a kukába. - Jonah-ról? Kommunikációs igazgatóhelyettes, az elnök jobb keze. Ragyogó elme, kifinomult stílus, megnyerő arc, fantasztikus test, amin kizárólag Armani-öltöny feszült, mintha ráöntötték volna. - Ettől még nem fogom megutálni. Gyerünk, a piszkos részeket akarom hallani! - Nem is túl mélyen, a felszín alatt találod. Washington, felsőbb társadalmi körök. A nagyapám még mindig jelentős hatalommal bír Washingtonban, és a családom is a befolyásos körökhöz tartozik. Aktív társadalmi életet élnek. Egy koktélpartin találkoztunk, és ott kezdődött a dolog. Gördülékenyen és megfelelő ütemben. Élveztük a másikat, és megkedveltük egymást. Voltak közös ismerőseink, érdeklődésünk, nézeteink. Aztán eljött az idő, amikor azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. - Ha erre gondolt, sohasem dühöt érzett. Inkább szomorúságot. Talán tényleg szerettük egymást. Szeretők lettünk... - Milyen volt az ágyban? Dru tétovázott, töltött még egy kis bort magának. Nem
szokott hozzá, hogy megbeszélje másokkal az ilyen dolgokat. Aztán újra csak rá kellett döbbennie, hogy soha nem is volt olyan barátja vagy rokona, akivel beszélhetett volna ilyesmikről. Aubreyval magától értetődőnek tűnt minden. - Az ördögbe, pokoli jó volt. Akkor azt hittem, nagyon jól illünk egymáshoz. De a helyzet az, hogy a szeretőkkel ugyanúgy állok, mint a barátokkal. Nem könnyen fekszem le valakivel. - Ettől aztán sokkal fájdalmasabb, ha véget ér - jegyezte meg Aubrey. - Igen, azt hiszem, így van. De én azt hittem akkor, hogy Jonah és én összeillünk, nemcsak az ágyban, hanem az élet más területén is. Teljesen felkészülten ért, amikor megkérte a kezem. Minden abba az irányba mutatott, és én is készültem rá. Mindent alaposan megfontoltam, átgondoltam. Aubrey érdeklődve hajtotta oldalra a fejét. - Ha át kellett gondolnod, lehetséges, hogy mégsem voltál belé szerelmes. - Lehetséges. - Dru félrenézett, figyelte egy pillangó nyugtalan röptét, hallgatta a folyón elhúzó motorcsónak egyre halkuló moraját. - De nekem fontos, hogy átgondoljam a dolgokat. Minél nagyobb lépésre készülök, annál jobban megfontolom a döntést. Nem voltam biztos abban, hogy férjhez akarok menni. A szüleim házassága... nos, nem is hasonlít a te szüleid házasságára. De úgy éreztem, hogy Jonah-val más lesz. Mi soha nem veszekedtünk. - Soha? - Aubrey arcán tiszta, kendőzetlen döbbenet tükröződött. - Soha nem kiabáltátok ki magatokat úgy szívből igazán? - Soha. - Elmosolyodott arra a gondolatra, hogy mindez milyen unalmasnak tűnhet egy olyan embernek, akit Quinn-nek hívnak. - Ha valami nézeteltérés támadt köztünk, azt kulturált módon megbeszéltük. - Ó persze, mi is pont ezt tesszük a családban. Megbeszéljük a nézeteltéréseinket. Csak éppen torkunk szakadtából kiabálunk. Szóval, te és ez a fickó jók voltatok az ágyban, sohasem veszekedtetek, és sok közös vonásotok volt. Mi történt? - Eljegyeztük egymást, partikra jártunk, terveket szövögettünk az elkövetkezendő esküvőről. Júliusra terveztük, mert ez felelt meg legjobban mindkettőnknek. Őt lefoglalta a munkája, engem lefoglalt az anyám, aki az egyik ruhapróbáról a másikra cipelt. Házat kerestünk magunknak - Jonah és én, anyám és én, apám és én. - Ez aztán a keresés. - Fogalmad sincs róla, min mentem keresztül. Aztán egy éjszaka nála voltam. Ágyba bújtunk. Szeretkezés közben végig éreztem, hogy valami szúrja, kaparja a hátamat, végül kénytelen voltam megállni. Muris volt, tényleg viccesen fogtam fel. Aztán felkapcsoltuk a lámpákat és átkutattam a lepedőt. És egy női fülbevalót
találtam. - Óóó - Aubrey arcán együttérzés suhant át. - Jaj! - Még fel is ismertem. Láttam a nőn egy-két estélyen. Megcsodáltam, megdicsértem. Valószínűleg ez késztette arra, hogy ott hagyja, ahol végül is rábukkantam, a lehető legrosszabb pillanatban. - A ringyó! - Na igen. - Dru félig-meddig tósztra emelte a poharát. - Tényleg az. De szerette Jonah-t, és ezt a kevésbé diszkrét módot választotta, hogy megszabaduljon tőlem. - Semmi mentség - fenyegette meg az ujjával Aubrey. - Végül is egy másik nő pasasával kavart, még ha az a pasas egy fabatkát se ért. Ő legalább olyan alattomos volt, mint a pasi, és ugyanolyan bűnös is. - Igazad van. Semmi mentség. Megérdemelték egymást. - Erről van szó. Szóval, csomót kötöttél a farkára? Dru nagyot sóhajtott. - Istenem, bárcsak meg tudtam volna tenni. Bárcsak képes lettem volna rá. De nem, egyszerűen felöltöztem, miközben ő elkezdett mentegetőzni. Hogy szeret engem. Az a másik pusztán fizikai vonzalom és nem jelent számára semmit. - Istenem! - Aubrey hangjában undorral vegyes gúny csendült. - Hát egyik sem képes semmi eredetit kitalálni? - Tapasztalataim szerint nem. - A hirtelen és fenntartás nélküli együttérzés és támasz enyhítette azt a nyers keserűséget, amelyet azóta is hordozott magában. - Neki szükségletei vannak, szexuális vágyai, amelyeket én nem tudtam kielégíteni. Csak még egyszer ki akart rúgni a hámból, mielőtt végleg megállapodik. Gyakorlatilag azt mondta, hogy ha én jobb szerető lettem volna, ha készségesebb vagy kreatívabb az ágyban, akkor nem lett volna kénytelen máshol keresni ezt a fajta kielégülést. - És még életben van - morogta Aubrey. - Hagytad, hogy ezt az egész mocskot a nyakadba varrja ahelyett, hogy jól megszorongatod a mogyoróit. - Azért nem hagytam annyiban - tiltakozott Dru, és sorra elmesélte, hogyan állt bosszút. - Megsütötted a CD-it? Ez jó. Máris jobban érzem magam. Elfogadsz egy javaslatot a kabátot illetően? Én nem az ujjait vagdaltam volna le. Megtöltöttem volna a zsebeit... ó, nem is tudom... záptojással, motorolajjal, egy kis lisztet is tettem volna bele, hogy sűrűbb legyen, esetleg egy-két gerezdnyi fokhagymát. Csupa olyan dolog, amit minden háztartásban megtalálsz. Aztán gondosan összehajtogattam volna zsebekkel befelé, és bele egy dobozba. Mit gondolsz, meglepődött volna, ha előhúzza a dobozból? - Majd észben tartom, jó lesz a következő alkalommal, ha ilyen gondom támad. - Rendben. De nekem igazán a CD tetszik, meg talán a cipő is. Ha a pasi csak annyira volt érzékeny a cipőire, mint
Phil, akkor ez igazán fájdalmas lehetett a számára. Mit szólnál egy kis sétához, hogy ledolgozzuk ezeket a sütiket. Aztán meg rendelhetnénk valami kínait. Nem is olyan nehéz barátságot kötni, vélte Dru. - Ez remekül hangzik! Az étkezde úgy meg volt világítva, mint egy leszállópálya, bár a forgalom nem volt reptérinek mondható. Seth a leghátsó bokszban ült le. Glória még nem volt ott. Késett. Mindig késni szokott. Seth tisztában volt vele, ez is csak azt szolgálja, hogy bebizonyítsa, az ő kezében van az irányítás. Seth kávét rendelt, noha tudta, úgysem issza meg. De szüksége volt a kellékre. A tízezer dollár ott lapult egy öreg vászontáskában mellette. A pultnál egy férfi ült, vállai olyan szélesek, mint az államhatár, tarkóját vörösre égette a nap, haja pedig olyan éles és tömör taréjt alkotott, hogy közelről nézve az ember elhitte, akár kenyeret is szelhetne vele. Farmert viselt, és a bádog dohányszelence, amelyet valószínűleg rendszeresen a zsebében hordott, napszítta fehér nyomot hagyott a fakó vásznon. Olyan körültekintéssel fogyasztotta az almáspitéjét, mint egy orvos, amikor különösen bonyolult műtétet végez. A zenegépből hangzó Waylon Jennings-dal tetőtől talpig illett hozzá. A pult mögött a pincérnő vattacukor-rózsaszínben pompázott, nevét fehérrel hímezték a blúzba, közvetlenül a jobb melle fölött. Felkapta a kávéskannát a melegítőről, odalibegett az almáspités fickóhoz, és csípőjét előretolva töltötte fel a férfi csészéjét. Seth ujjai szinte viszkettek, azt kívánta, bárcsak itt lenne a rajztömbje. Helyette a fejében rajzolt, hogy gyorsabban múljon az idő. Pult, jelenet - erős, élénk színekkel. Az egyik középső bokszban egy pár. Úgy néznek ki, mint akik egész nap úton voltak és most halálosan fáradtak. Szó nélkül esznek. Majd az asszony odatolja a sót a férfi elé, aki gyors kézszorítással köszöni meg. Út mentijogadó, ez lenne a kép címe, gondolta. Esetleg A 13-as út mentén. A képzeletbeli rajz megnyugtatta, látta maga előtt az egész kompozíciót. Ekkor besétált Glória, és a rajz elhalványult. Glória nagyon lefogyott. Több volt ez, mint soványság. Seth látta az éles csontokat a nyakán, a csípőjén, amelyek szinte átdöfték a bőrét és a szűk, piros nadrág anyagát. Elöl nyitott, pánt nélküli szandált viselt, melynek sarka ütemesen kopogott az ősöreg linóleumon. Erősen kiszőkített haja szinte fehéren világított. Rövidre vágatta, ezzel még jobban kiemelte arcának soványságát. A szája és a szeme körül mély ráncok ültek, amelyeket az erős smink sem tudott elrejteni. Seth el tudta képzelni, milyen nyugtalan és dühös lehet,
amikor tükörbe néz. Még nincs ötven, számlálgatta magában, de máris úgy néz ki, mint aki évekkel ezelőtt átlépte az ötödik ikszét. Glória becsusszant a bokszba a Sethszel szemközti ülésre. Erős parfümillatot árasztott. Elég erős, hogy elrejtse a whisky szagát, de az is lehetséges, hogy a találkozó előtt visszafogta magát, és nem ivott. - Legutóbb hosszabb volt a hajad - jegyezte meg Glória, aztán az odasiető pincérnőre villantotta fogait. - Milyen pitéjük van ma? - Almás, meggyes és citromhabos. - Egy szelet meggyest kérek vaníliafagyival. És te, Seth drágám? A hangja! Már a hangjától is felállt a szőr a hátán. - Köszönöm, semmit. - Ahogy tetszik. Van csokoládékrémjük is? - fordult Glória újra a pincérnőhöz. - Igen. Kér? - Csak öntse rá a fagyira. És kávét is kérek. És most... - hajolt vissza az asztalra, egyik kezével a boksz hátsó falára könyökölt. Csont és bőr, figyelte meg Seth, de a bőr már kezd megereszkedni. - Azt hittem, tovább maradsz Európában, eljátszol az olasz lányokkal. De gondolom, honvágyad támadt. És hogy van manapság a boldog Quinn család? Hogy van az én édes húgocskám, Sybill? Seth felemelte a táskát, figyelte, ahogy a nő tekintete mohón rátapad, miközben leteszi kettejük közé az asztalra. De amikor érte nyúlt, Seth összezárta ujjait a táska felett. - Fogod és elmész! Ha csak egyetlen lépést is teszel a családom bármelyik tagja felé, csúnyán megfizetsz. Jóval többet, mint amennyi ebben a táskában van. - Hogy a fenébe beszélsz te a tulajdon anyáddal? Seth hangja nyugodt maradt. - Te nem vagy az anyám. Soha nem is voltál. - Kilenc hónapig hordtalak a méhemben, vagy nem? A világra hoztalak. Tartozol nekem! Elhúzta a cipzárt és belenézett a táskába, hogy lássa a tartalmát. Az arcán megjelenő elégedettségtől Sethnek felkavarodott a gyomra. - Itt a fizetséged. Tartsd magad távol tőlem és az enyéimtől! - Te és a tieid, te és a tieid! Mintha valami közöd lenne azokhoz a szemétládákhoz, akikre én csak köpök. Azt hiszed, nagymenő vagy, mi? Azt hiszed, valami különlegesség lettél. Tévedsz. Egy nagy senki vagy. A nő hangja egyre erősebb lett. A pincérnő aggódó pillantást vetett feléjük, és a pultnál ülő férfi is felfigyelt rájuk. Seth felállt, előhúzott egy tízest és az asztalra lökte. - Lehet, de még így is jobb vagyok nálad. Glória keze ökölbe szorult, de erővel visszafogta magát, és asztalra nyomta az öklét, mialatt Seth kisétált az étkezdéből. Ezután
felkapta a táskát és szorosan maga mellé tette. Aprópénz, elmélkedett. Arra elég, hogy néhány hétig a felszínen tartsa. Ennyi elég lesz, hogy részletesebb tervet dolgozzon ki. Még nem végzett Sethszel. Semmi esélye a fiúnak! Oeth elbújt a műtermében. Menekülésnek, mentségnek és csalódottságának levezetésére használta a festést. Tudta, hogy családja aggódik érte. Az utóbbi három napban alig látta őket. Ami azt illeti, jóformán ki se dugta az orrát a szobából. A Glóriával való találkozása után egyszerűen képtelennek érezte magát, hogy bárkivel is együtt legyen. Nem akarta, hogy bármilyen módon is betolakodjon az otthonukba, az életükbe. Glória púp volt a hátán, és akármit megtett volna, hogy megóvja tőle a családját. A pénz nem is volt olyan nagy ár azért, hogy megszabaduljon tőle. Vissza fog jönni. Mindig visszajön. De ha tízezerrel meg lehet váltani egy időre a békét, akkor megéri. Ezért most kidolgozza magából a dühét, amíg rá nem talál arra a békére. Felhurcolta a nagy vásznat a raktárból, és festette, amit érzett. Kavargó érzelmei és képzetei színt és formát öltöttek a vásznon, és amikor ez megtörtént, kiürültek belőle. Evett, ha éhes volt, aludt, ha elhomályosult a látása. És festett, egyre csak festett, mintha az élete függne tőle. Ez jutott Dru eszébe, ahogy ott állt az ajtóban és a férfit nézte. Ecsettel vívott küzdelem volt ez a javából, harc az élet és a halál, a józan ész és az elkeseredés között. Az egyik ecsettel éppen széles és vad mozdulatokkal festett, a másikat a szájába szorította, mint egy tartalék fegyvert. A zene üvöltött, a nyers, durva gitárkíséret harsány csatakiáltásra emlékeztetett. Festék borította az ingét, a farmerját, a cipőjét. És a padlót. Ez is egyfajta vérveszteség, gondolta Dru, és ujjai szorosabbra fonódtak a kezében tartott vázára. Seth az üvöltő zene miatt nem hallotta a kopogást, de ahogy ránézett, Dru ráébredt, hogy a férfi akkor sem hallaná meg, ha a szobában néma csend uralkodna, és ő hangosan kiáltaná a nevét. A férfi nem volt a szobában. A festményben volt. Drunak azt súgta a józan esze, hogy lépjen vissza és csukja be maga mögött az ajtót, különben durván megsérti a férfi magánéletét és munkáját. De képtelen volt rá. Lenyűgöző volt így látni Setht, meghitt és egyúttal furcsán erotikus látványt nyújtott. Csábította a férfi szenvedélye, amely nemcsak érthetetlen volt számára, hanem oly távoli és elérhetetlen, mint a hold. így hát csak állt és figyelte, hogyan vált át egyik ecsetről a másikra, hogyan csap le és keveri a festéket, és aztán hogyan veri fel a vászonra. Merész, szinte vad vonások után finomabb ecsetkezelés, amely mintha szelídebb dühöt közvetített volna. Az ablakokon beáradó friss levegő ellenére Seth ingén
izzadságfoltok ütköztek ki, s verejték fénylett a karján, a nyakán is. Ez kemény munka, gondolta a lány, nem csupán kedvtelés. Seth azt mondta neki, hogy soha nem kellett megszenvednie a művészetért, de nyilvánvalóan tévedett. Bármi, ami ilyen tökéletesen képes felemészteni az embert, csakis fájdalom árán jöhet létre. Amikor Seth hátralépett a vászontól, Dru arra gondolt, úgy bámulja a saját alkotását, mintha az hirtelen a semmiből bukkant volna elő. Ecsetet tartó kezét leejtette. Szájából kivette a másik ecsetet és félretette. Szórakozottan megmasszírozta jobb kezét, kifeszítette ujjait. Dru hátrébb lépett, hogy visszavonuljon, de a férfi megfordult és rámeredt. Tekintete tisztulni látszott. Fáradtnak nézett ki, egy kicsit nyomottnak és fájdalmasan sebezhetőnek. Mivel elszalasztottá a lehetőséget, hogy észrevétlenül eltűnjön, Dru az általa egyetlen lehetségesnek tartott megoldást választotta. Belépett a szobába, a magnóhoz sétált és lehalkította. - Elnézést! Úgy tűnik, nem hallottad, hogy kopogtam. - Nem nézett a festmény felé, szinte félt arra nézni. A férfira nézett. Félbeszakítottalak? - Nem - simította hátra a homlokába hullott tincseket Seth. - Azt hiszem, kész van. Nagyon remélte, hogy tényleg kész, mert nem volt már mit adnia magából. Végre teljes, áldott ürességet érzett. A munkapadhoz lépett, hogy kitisztítsa ecseteit. - Mit gondolsz? - intett fejével a festmény felé. Vihar a tengeren. Durva, vad és kegyetlen, mégis valahogy élő. Sötét és félelmetes színek - a kék, zöld, fekete és vad sárga különböző árnyalatai egymásba fonódtak és megannyi fájdalmas, lüktető sebhelyre emlékeztettek. Dru hallani vélte a szél süvöltését, érezte a férfi rettegését, aki elszánt küzdelmet folytat a haragos tengerrel, hogy megmentse a hajóját és puszta életét a toronymagas hullámok támadásától. A felkorbácsolt víz bömbölve zúgott, a viharos eget villámok szaggatták ízekre. Arcokat látott - csak szellemképeket - a vadul gomolygó felhőkben, melyek bősz és haragos záport zúdítottak alá. Ahogy jobban megnézte a képet, a tengerben még több szellemarcot fedezett fel. Éhesnek tűntek. A tengeren dúló küzdelemben csak a csónak és az egyetlen élő ember vett részt. És a távolban Dru meglátta a földet és a fényt. Egy aprócska folt - nyugodt és tiszta kék ég. Az otthon. Az ember az otthona felé vágott utat magának. - Hatásos - nyögte ki nagy nehezen Dru. - És fájdalmas. Nem mutattad meg a férfi arcát. Kíváncsi lennék, mi tükröződik rajta. Elkeseredettség vagy elszántság, izgalom vagy
félelem? És ez a lényeg, ugye? Nem mutatod meg az arcát, így aztán azt látjuk benne, amit mi éreznénk, ha egyedül kellene szembeszállnunk a démoni elemekkel. - Arra nem vagy kíváncsi, hogy győz-e? - Győzni fog, mert haza kell érnie. Várnak rá. - Felnézett. Látta, hogy Seth még mindig a festmény hatása alatt áll, és bal kezével a jobbját dörzsölgeti. - Jól vagy? - Mi? - Előbb Drura nézett, aztán le a kezére. - Néha begörcsöl, ha túl sokáig fogom az ecsetet. - Mennyi ideig dolgoztál ezen? - Nem tudom. Milyen nap van ma? - Ilyen soká? Gondolom, jobb szeretnél most hazamenni és pihenni egy keveset. - Felkapta a virágokkal teli vázát a magnó mellől. - Ezeket ma este zárás előtt állítottam össze. Békeajánlatként - nyújtotta előre. Virágok és formák keveréke volt egy zömök, kék vázában. - Köszönöm. Nagyon szép. - Nem is tudom, hogy elkeseredjek vagy inkább megkönnyebbüljek, hogy az utóbbi pár napot nem azzal töltötted idefent, hogy a nézeteltérésünk miatt füstölögsz. Seth gyorsan beleszagolt a virágokba. Valami a csokorban vaníliaillatot árasztott. - Szóval nézeteltérés volt közöttünk? - Nos, nem voltunk egy véleményen. Tévedtem. Nagyon ritkán szoktam tévedni. - Valóban? - Nagyon ritkán - ismételte a lány. - Éppen ezért, mindig felér egy kisebb sokkal, ha mégis megtörténik. Ilyenkor szeretem beismerni a hibámat, bocsánatot kérni és aztán amilyen gyorsan csak lehet, továbblépni. - Rendben. Megmondanád, hogy a nézeteltérésünk mely pontjában tévedtél? - Aubreyt és téged illetően. Nemcsak a kapcsolatotok megítélésében követtem el hibát, hanem abban is, hogy a személyes ügyedből csináltam vitatémát. - Mi a csoda? Szóval kétszer is tévedtél. - Nem. Ez egyetlen hibának a két oldala. Csak egy tévedésről van szó. És bocsánatot kérek miatta. Seth letette a virágokat, majd megmozgatta a vállát, így próbálván enyhíteni a feszültséget. - Honnan tudod, hogy tévedtél? Nos, ha azt várta, hogy egy egyszerű bocsánatkéréssel megússza, akkor rosszul hitte, gondolta Dru. - Pár napja Aubrey beugrott az üzletbe, és nagyon is világosan elmagyarázta a helyzetet. Aztán eljött hozzám, együtt boroztunk, és kínai kaját ettünk. - Várj csak! Én is elmagyaráztam a helyzetet, de engem kirúgtál... - Én soha... - Átvitt értelemben gondolom. Aub megmagyarázza a helyzetet, és ettől minden tiszta?
- Tiszta? - kuncogott Dru, majd vállat vont. - Igen. - Csak a szavát vetted, aztán meg tavaszi tekercset ettetek? - így van. - Drunak még most is jólesett visszagondolnia. Az egész Aubreyval töltött este nagyon kellemes volt. - Mivel nem próbált ágyba csábítani, és mivel úgy láttam, nincs semmi, ami miatt hazudoznia kellene. És ha holmi romantikus érzelmeket táplálna irántad, vagy akár csak szexuálisan vonzódna hozzád, akkor nem állt volna érdekében megtisztítani az ösvényt számomra. Ami azt jelenti, hogy tévedtem. Ezért bocsánatot kérek. - Nem tudom, miért - mondta Seth egy perc múlva. - Nem értem a lényeget, és ettől megint dühös leszek. Muszáj innom egy sört. Kérsz egy sört? - Ez azt jelenti, hogy elfogadod a bocsánatkérésemet? - Még meggondolom - szólt vissza Seth a konyhából. - Menj vissza a megtisztította az ösvényt számomra részhez. Azt hiszem, az megfordíthatja a dolgokat. Dru elfogadta az üveget, amit a konyhából visszatérve a férfi odanyújtott neki. - Nem ismerlek, nem túl jól - mondta. - Drága, én egy nyitott könyv vagyok. - Tévedsz, nem vagy az. És én sem. De azt hiszem, szeretnélek jobban megismerni. - Mit szólnál egy pizzához? - Tessék? - Mit szólnál ahhoz, ha rendelnénk egy nagy pizzát, mert mindjárt éhen halok. És szívesen veled maradnék még egy kicsit. Éhes vagy? - Nos, én... - Remek. Hol a pokolban van a telefon? - Végigtúrta a munkapadot, átböngészte a polcokat, végül a párnája alól bányászta elő a telefont. - Gyorshívás - mondta a gombokat nyomogatva. Az összes létfontosságú számot betápláltam... Halló, Seth Ouinn vagyok. Igen, jól érzem magam. Na és te? Mérget vehetsz rá. Egy óriáspizzát feltéttel. - Nem - szólt közbe Dru, mire Seth homlokráncolva nézett rá. - Várj egy percet - mondta a telefonba. - Mi nem? - Nem kell rá feltét. - Nem kell rá feltét? - meredt a lányra döbbenten. - Semmilyen! Mi van, beteg vagy? - Nem kell rá feltét - mondta most már Dru kimérten. - Ha salátát akarok enni, akkor salátát kérek. Ha húst, akkor húst kérek. Ha pedig pizzára fáj a fogam, akkor pizzát kérek. - Öregem - fújt nagyot Seth, és megdörzsölte az állát, pont úgy, ahogy Dru Ethantől látta. - Jó, rendben. Az egyik felét csináld tök unalmasra, a másik felére pedig tegyél minden földi jót. Igen, pontosan. Hozzám, a virágüzlet fölött. Koszi. Kikapcsolta a telefont és az ágyra dobta. - Nem tart sokáig. Figyelj, tisztálkodnom kell. - Beletúrt az egyik dobozba, és egy
feltehetőleg tiszta farmert húzott elő. - Gyorsan lezuhanyozom. Te csak pihengess. Mindjárt visszajövök. - Megnézhetem a többi képedet? - Persze - intett a kezével Seth, miközben belépett a parányi fürdőszobába, kezében a sörrel. - Csak rajta! Ez az, gondolta Dru, újra sima talajon járnak. Csak pihengess, mondta a férfi, mintha barátok lennének. Hát nem csodálatos, hogy valóban úgy érezte, barátok? Bármi történt, vagy nem történt köztük, barátok. De azért megvárta, amíg becsukódik az ajtó Seth mögött és meghallja a zuhany hangját. Csak akkor ment oda az ablaknál lévő állványhoz, ahol a képek voltak. Aztán a szíve megállt egy pillanatra. Feltételezte, hogy egészen természetes reakció, ha valaki hirtelen szembetalálja magát a saját képével egy festményen. A meglepetés és a csodálat pillanata, ahogy megbűvölten nézi magát, mintha valaki más szemével látná. Ő maga sohasem látta így magát. Ilyen romantikusnak, nyugodtnak és vonzónak egyszerre. A színek merésszé, a fények álmodóvá, a póz - csupasz lábaival és a hanyagul elrendezett szoknyával - vonzóvá varázsolták. Valahogy mindenhatónak látszott, még így pihenés közben is. Befejezte. Biztos volt benne, hogy a kép kész van, hiszen tökéletes. Csodálatos és tökéletes. A férfi gyönyörűnek festette le. És kívánatosnak, ugyanakkor tartózkodónak. Nyilvánvaló, hogy azért van egyedül, mert egyedül akar lenni. Az imént azt mondta a férfinak, hogy nem ismeri. Most mindennél világosabban látta, hogy mennyire igaza volt. És hogyan ismerhetné bárki is Setht? Hogy lehet megismerni egy férfit, aki ennyi mindent rejt magában, aki képes ilyen csodálatosat és álmodozót alkotni az egyik képén, ugyanakkor annyira vadat és szenvedélyeset a másikon? De azért minden lépés, amit vele tett meg, arra ösztönözte, hogy jobban megismerje. Odasétált a padlón felhalmozott képekhez, félretette a sörét, és tanulmányozni kezdte a festményeket. Napsütötte jelenetek Firenzében, piros cserepes tetőkkel, aranyló házakkal, macskaköves, girbegurba utcácskákkal. Egy másik, amely szinte felrobbant a színektől és a mozdulatoktól Velence, ismerte fel Dru -, az egész egy hatalmas, emberektől nyüzsgő folt. Ragyogó zöld mezőn kanyargó út. Egy akt, álomtól elneHl hezült sötét szempár, vadul kavargó sötét hajkorona övezte arc és vállak, és a háta mögött egy ablak üvegén Róma látképe tükröződik. Napraforgómező izzad a szinte tapintható hőségben - és egy kislány, aki nevető arccal fut a napraforgók között, mögötte piros léggömb úszik. Dru örömet és romantikát, bánatot és szeszélyt, vágyat
és elkeseredést látott. Nem, javította ki magát. Mindezt Seth látta. A férfi mindent látott. Amikor Seth visszajött, a lányt a padlón ülve találta, ölében egy képpel, söre érintetlenül állt mellette. Odalépett hozzá, felemelte az üveget. - Kérsz helyette bort? - Mindegy. - Dru nem tudta levenni tekintetét a képről. Ez is vízfestmény volt, egy olyan, amit emlékezetből festett egy esős napon Olaszországban. Nyugtalan volt és honvágy kínozta. Ezért lefestette a mocsarat, amit még gyerekként járt be és fedezett fel kuszán nőtt gumifáival és tölgyeivel, sással és nádbuzogányokkal, az alkonyi fény varázslatos és sejtelmes csillogásával. - Ez a hely nincs messze a házunktól - mondta Seth. - Ha az ösvényt követed, odajutsz. - Valószínűleg maga is ezt tette, amikor a képet megfestette. Követte az ösvényt, - Eladod nekem? - Ha továbbra is feljársz hozzám, nem lesz szükség ügynökre. Lekuporodott a lány mögé. - Miért pont ezt? - Szeretnék kisétálni oda, keresztül a ködön. Látni akarom, ahogy a köd felszáll, amikor a víz felett felkel a nap. Olyan érzésem támad tőle... Elhallgatott, ahogy a férfi gyengéden az álla alá nyúlt, hogy felemelje a fejét, és rá nézzen. Nem vett fel inget, mellkasán néhány vízcsepp csillogott Farmerja a csípőjére csúszott, és nem gombolta be a legfelső gombot. Dru elképzelte, hogy milyen lenne végighúzni az ujjait azon a vonalon. Közvetlenül a derék vonala alatt. A farmeranyag alatt. - Milyen érzés? - nógatta Seth. Hiányérzet, gondolta Dru. Viszketős és nyugtalan. Ostoba. - Hmm. - Némi erőfeszítés árán sikerült újra a képre koncentrálnia. - Egy kicsit magányos, azt hiszem. De nem szomorú. Mert gyönyörű a hely, és mert az ösvény azt jelenti, hogy csak akkor kell egyedül lenned, ha egyedül akarsz lenni. Seth lehajolt, közelebb a képhez. A lány érezte a zuhany illatát - víz és szappan -, és a gyomrában minden izom görcsbe rándult, combizmai ugyanakkor elernyedtek. - Hová tennéd? Ha ez testi vágy, gondolta Dru, akkor soha még ilyen erővel nem tört rá. - Az otthoni irodámba. így, ha elfáradnék, csak vetnék rá egy pillantást, és máris jobban érezném magam. És persze elmennék sétálni. Hátrább lépett a férfitól és újra magasba emelte a képet. - Szóval, megvehetem? - Valószínűleg. - Seth a lánnyal együtt felemelkedett, testük összeért. A férfi szeme villanásából Dru megértette, hogy ő is tisztában van vele, hogyan hat rá a közelsége.
- Láttad a portrédat? - Igen. - Ez alkalmat adott neki, hogy eltávolodjon a férfitól. Odasétált a képhez. - Csodálatos! - De nem akarod megvenni, igaz? - Nem nekem való. Mi lesz a címe? - Alvó szépség - mondta, aztán összevonta a szemöldökét, ahogy hirtelen eszébe jutott az álom. - Gyümölcskenyér-foci - mormolta maga elé. -Mit mondtál? - Semmit. Csak egy furcsa látomás. Itt a pizza - indult az ajtó felé, ahogy meghallotta az erőteljes kopogást. - Hello, Miké, hogy vagy? - Kösz, megvagyok. A sovány, pattanásos arcú kamasz odaadta Sethnek a pizzás dobozt. Tekintete beljebb vándorolt a szobába, és észrevette Drut. Ádámcsutkája megugrott, az arcán tükröződő meglepetés, érdeklődés és irigység figyelmeztette Drut, hogy valószínűleg ők lesznek a téma a kisvárosban, és még valószínűbb, hogy nem lesz olyan ember, aki ne hozná őket össze egy párnak. - Hmm, hello. Izé, a nagyi küldött egy halom szalvétát meg mindent. - A papírzacskót is Seth kezébe nyomta. - Remek. Mondd meg neki, hogy köszönöm. Tessék, Miké. Tartsd meg az aprót. - Igen. Hmm. Izé. Akkor viszlát. - Úgy látszik, megtetszettél Mike-nak - jegyezte meg Seth, ahogy becsukta az ajtót. - Inkább azt mondanám, hogy Mike-nak kétszer annyi időbe fog telni a visszaút, mert útközben mindenfelé elhinti a hírt, hogy a festő és a virágárus lány együtt pizzáznak és szexeinek. - Remélem, igaza lesz. Ha azt akarjuk, hogy az első része a hírnek megvalósuljon, akkor jobb lesz, ha nekilátunk - dobta le a dobozt az ágyra. - Kérsz tányért? A lány szíve megingott egy pillanatra, de aztán bólintott. - Igen, kérek tányért. - Ugyan már, ne légy morei. Hozok neked egy pohár fantasztikus Chiantit a sör helyett. - Jó nekem a sör is. - Jó lenne - indult a konyhába Seth -, de inkább bort innál. Én majd megiszom a sört. És drága, ha nem akarod, hogy rólad beszéljenek az emberek, nem kellene ilyen szorosan összetartozó kis közösségben élned. - Nem nagyon bánom, ha az emberek beszélnek rólam. - Legalábbis nem bánom, ha úgy beszélnek, ahogy itt, tette hozzá gondolatban Dru. Ez itt más volt, közel sem olyan rosszindulatú és bántó, mint ahogy Washingtonban pletykálnak az emberek. - Egyszerűen nem bánom, hogy olyasmiről beszélnek, amit még nem is volt alkalmam megtenni. - Most a pizzára gondolsz vagy a szexre? - érdeklődött
Seth, aki közben visszatért a papírtányérokkal. - Még nem döntöttem el. - Dru végigtúrta a ruhásdobozt, végül talált egy farmeringet. - Vedd ezt fel. - Igenis. Hajlandó vagy az ágyon ülve enni, ha megígérem, hogy nem ugrom rád? A lány leült, és a Miké nagymamájától kapott fehér műanyag villákkal kiszabadított egy szelet pizzát. A tányérjára ejtette, és ugyanezzel a módszerrel a férfi részéről is felemelt egy szeletet. - Tudod, mivel már egy ideje randevúzunk... - Mi nem randevúzunk. Ez nem randi. Ez csak egy pizza - vágott közbe Dru. - Rendben. Egyébként is. - Seth leült, lábait keresztbe tette, ingét hanyagul begombolatlanul hagyta. Ez így rosszabb, mintha egyáltalán nem lenne rajta ing, döbbent rá Dru. - Még nem érintettünk néhány alapvető kérdést, amely azt hivatott eldönteni, van-e esélye ennek a kapcsolatnak. - Mint például? - Mint például egy hétvége együtt. A tengerparton vagy a hegyekben? - A hegyekben. A tengerparton élünk. - Egyetértek. - Seth beleharapott a pizzába. - Kedvenc gitárosod Eric Clapton vagy Chet Atkins? - Chet kicsoda? A férfi elsápadt. - Ó, istenem! - Apró fintorral megdörzsölte a szívét. - Ezt akkor ugorjuk át. Ez túl fájdalmas. A valaha volt legfélelmetesebb film - klasszikus kategória, természetesen - aPsycho vagy a Cápal - Egyik sem. Az ördögűző. - Nem rossz. Kiben bízol annyira, hogy akár az életedet is rábíznád? Superman vagy Batman? - Buffy, a vámpírok réme. - Gyerünk már! - Seth nagyot kortyolt a sörből. - Superman. Supermannek 7 lennie. - Elég egy morzsányi kriptonit, hogy kidőljön a pasi. Különben is - kezdett neki egy újabb szelet pizzának Dru -, Buffynak sokkal érdekesebb a ruhatára. Seth undorodva rázta meg a fejét. - Menjünk tovább. Zuhany vagy fürdő? - Az attól függ... - Nem, nem és nem - tömött a szájába egy nagy falat pizzát. - Csak semmi attól függ. Válassz! - Fürdő. - Dru lenyalogatta az ujjáról a szószt - Hosszú, forró, sok habbal. - Ahogy sejtettem. Kutya vagy macska? - Macska. Seth letette a pizzaszeletet. - Ez egyenesen szörnyű! - Én egész nap dolgozom. A macska önellátó. És nem rágja össze a cipőidet. Seth elkeseredve rázta meg a fejét. - Ez bizony a kapcsolatunk végét
jelentheti. Nézzük, meg lehet-e még menteni? Gyorsan. Sült krumpli vagy kaviár? - Igazán, Seth, ez nevetséges. Természetesen sült krumpli. - Komolyan gondolod? - Ahogy a remény visszatért a szívébe, elkapta, és ragyogó arccal megszorította a lány kezét. - Nemcsak azért mondod, hogy lekötelezz és így szerezz meg magadnak? - A kaviár nagyon jólesik bizonyos alkalmakkor, de nem hinném, hogy az élet szerves részét képezné. - Hála istennek! - nyomott cuppanós csókot a lány kezére, aztán visszatért a pizzához. - Ha leszámítjuk szánalmas tudatlanságodat a zene területén és gyatra ítélőképességedet az állatok tekintetében, azt hiszem, megfelelsz. Hajlandó vagyok veled aludni. - Nem is tudom, mit mondjak erre. Mélységesen meg vagyok hatva. Mesélj arról a nőről a képen, a barnáról, aki egy ablak előtt ül Rómában. - Belláról? Kérsz még egy kis bort? A lány felhúzta a szemöldökét, amitől a férfinak felforrósodott a vére. Húzod az időt? - Igen, de tényleg, kérsz még bort? - Kérek. Felállt, behozta az üveget és teletöltötte Dru poharát, mielőtt újra leült volna. - Arra vagy kíváncsi, hogy lefeküdtem-e vele? - Csodás! Tökéletesen átlátsz rajtam. - Dru újabb pizzafalatot vett a szájába. - Nyugodtan mondhatod, hogy semmi közöm hozzá. - Mondhatnám. Vagy akár hazudhatnék is. Idegenvezető. Hébe-hóba találkozgattunk. Megismertük egymást. Megkedveltem. Lefestettem, és le is feküdtem vele. Élveztük egymás társaságát. Ennél tovább sohasem mentem. Nem szoktam minden nővel lefeküdni, akit lefestek. És nem szoktam minden nőt lefesteni, akivel lefekszem. - Kíváncsi voltam. Kíváncsi voltam, hogy hazudni fogsz-e. Ez régi, rossz szokásom. Feltételezni a másikról, hogy előáll valami kényelmes hazugsággal, mintsem hogy belebonyolódjon a kellemetlen igazságba. Te nem olyan férfi vagy, mint amilyenekhez hozzászoktam. - Drusilla - kezdte, de a telefon csörgése félbeszakította. Seth halk átkot mormogott a bajsza alatt. - Vedd csak fel. Ezeket majd én elpakolom. Dru felkelt az ágyról, összegyűjtötte a pizzás dobozt és a tányérokat, mialatt Seth felvette a telefont. - Igen? Nem, jól vagyok. Kicsit zavart voltam az utóbbi napokban. Anna, hidd el, hogy jól vagyok. Befejeztem a képet, amin dolgoztam. Nem, egyáltalán nem éhezem. Ami azt illeti, éppen most ettem meg egy óriáspizzát Druval. Aha. Persze. Holnap hazamegyek. Száz százalék. Én is szeretlek. Letette a telefont. Dru visszajött a szobába. - Anna volt az.
- Igen, hallottam. - Felvette a telefont és a közeli asztalkára tette. - Tudsz róla, hogy a hűtőben nincs más, csak sör, bor, legalább egy hónapra elegendő üdítő és most már a pizza maradéka? - Volt ott egy fél doboz húsgombóc is, de már megettem. - Ó! Nos, akkor... - Az ajtóhoz ment és kulcsra zárta. A ráforduló kulcs hangja ott visszhangzott a fejében, de ez nem állíthatta meg. Lassan odasétált a férfihoz. - Amikor legutóbb ágyba bújtam egy férfival, rendkívül megalázó élmény volt számomra. Ez majdnem két évvel ezelőtt történt. Nem igazán hiányzott a szex. Lehetséges, hogy egy bizonyos szinten arra használlak, hogy visszakapjak valamit, amit egy másik férfi vett el tőlem. Mivel Seth még mindig törökülésben trónolt az ágyon, Dru az ölébe siklott, lábait a dereka köré fonta, karjaival átölelte a nyakát. - Nem bánod? - Nem mondhatnám. - Ujjai végigsimítottak a lány gerincén. - De van itt még egy dolog. Lehet, hogy többet kapsz, mint amire szerződtél. - Ennyi kockázatot vállalok - mormolta a lány, és ráhajolt a férfi szájára. rfl férfi keze végigsiklott a bőrén, izgalmas vibrálásra késztetve a bőr alatt meghúzódó idegeket. Akarta ezt az érzést, akarta őt. Ő maga döntött úgy, hogy odasétál az ágyhoz. De azzal is tisztában volt, hogy szívének dübörgését legalább annyira a pánik okozza, mint a vágy. És ugyanígy érzett a férfi is, döbbent rá Dru, ahogy azok a csodálatos kezek fel-alá vándoroltak a hátán. - Lazíts - suttogta Seth az arcát csókolgatva. - Ez nem agyműtét. - Nem hiszem, hogy most lazítani akarnék. - Minden egyes idegszálát külön érezte, ahogy a vágytól forrón megbizseregnek. Nem hiszem, hogy tudnék. - Rendben - simogatta tovább, ajka, keze könnyedén csapongott. - Akkor szánd el magad. - Már elszántam. Ez biztos. - Hátrahajolt. Látni akarta a férfi arcát. - Még soha nem tettem olyan dolgot, amiben ne lettem volna biztos. - Beleborzolt Seth hajába, aztán hagyta, hogy a tincsek a homlokába hulljanak. - Csak... olyan régen volt már. Hogyan mondhatná el neki, hogy elvesztette az önbizalmát ezen a területen? Ha elmondaná, soha nem lehet biztos abban, hogy ami történt kettejük között - bármi legyen is az -, azt legalább annyira magának is köszönheti, mint a férfinak. - Akkor majd lassan haladunk. Dru megerősítette magát. Mindig is úgy vélte, az intimitás legalább annyi bátorságot igényel, mint amennyi vágyat. Megtette az első lépést. Kulcsra zárta az ajtót és odament az ágyhoz. Most megteszi a következő lépést. - Talán. - Szemét le nem véve a férfiról, elkezdte kigombolni a blúzát.
Látta, ahogy a másik tekintete lefelé vándorol. Látta, hogy mélyül el szemének kékje, ahogy széthúzza magán a blúzt, és lassan leengedi a válláról. - Talán nem. Seth végigfuttatta ujjait a lány mellének lágy vonalán, közvetlenül a melltartó finom, fehér csipkéje fölött. - Tudod, mi az egyik legnagyszerűbb dolog a nőkben? - kérdezte társalgási stílusban, miközben keze alátáncolt a csipkén, majd újra és újra visszatért a bőréhez. - Nemcsak az, hogy mellük van - amit nem lehet eléggé értékelni -, hanem az a sok fantasztikus cucc, amibe belepakolják. Ezen muszáj volt nevetnie, még ha a bőre megborzongott is. - Tetszenek a fehérneműk? - Ó, igen - játszott a melltartó pántjával Seth, aztán lehúzta a lány válláról. - A nőkön feltétlenül. Néha el szoktam csórni Anna Viktória titkai katalógusát, hogy... Hmm. - Lehúzta a másik vállpántot is. - Talán nem kellene most ebbe belemennem. A bugyid is ilyen izgalmas? Dru az idegeiben lüktető erőt érzett. - Azt hiszem, ezt kénytelen leszel magad felfedezni. - Lefogadom, hogy igen. - Előrehajolt, ajkával súrolta Dru vállát. - Te olyan fajta vagy, aki szereti az összhangot. Ha már itt tartunk, tudod-e, hogy melyik másik testrészedet imádom még? Ajkaival most a lány nyakán játszadozott, simogatón és felkorbácsolón egyszerre. - Félek megkérdezni. - Pontosan ezt itt - simította végig Seth a tarkó vonalát. - Az őrületbe kerget a látványa. Figyelmeztetlek, hogy hamarosan beleharapok, ne ijedj meg. - Értékelem, hogy ... mmmm. - A férfi Dru állkapcsát harapdálta, egy pillanatra finoman fogai közé zárta az állát, mielőtt bekapta volna az alsó ajkát. - Éppen lazítani készültél - suttogta Seth, ahogy a lány lélegzete elakadt. - Abba ne hagyd! Ez alkalommal szája birtokba vette a lány száját, forrón, keményen, kisajátítón, mintha bélyeget égetett volna bele. A játéktól a birtoklásra való ugrás olyan gyors volt, hogy Dru semmit sem tehetett, csak szorosan hozzátapadt és átadta magát a pusztító erejű csóknak. Eltökéltség, gondolta Dru szédülő fejjel. Valóban azt hitte, hogy eltökéltnek és magabiztosnak kell lennie? Ó nem, ez az izgalmas, lélegzetelállító iram jobb volt. Sokkal jobb. Lábait a férfi csípője köré fonta, teste megfeszült. Seth követelő, vágyteli csókjára mohó vággyal válaszolt. Nem, döbbent rá, ez már nem csak egyszerű akarás! Ez már sóvárgás. Türelmetlen mozdulattal lelökte Seth válláról az inget, hogy hozzáférjen a bőréhez, ujjaival meg tudja ragadni a húst, kitapintsa az izmokat. A lány illata mindenhol ott érződött, mintha csak virágokban fürdött volna.
Az édes illat, a bőr selymes tapintása elhomályosított Seth elméjét. A halk, torokhangú nyögésektől, ahogy megérintette, amikor belekóstolt, forrni kezdett a férfi vére. Odakint alkonyba fordult a délután, megváltoztak a fények. Seth látni akarta, ahogy a halványuló napsugár végigtáhcol a lány testén, ahogy megcsillan szemének zöld aranyán. Dru lélegzete megremegett, teste megfeszült, ahogy a férfi finoman a nyakát harapdálta. Erőtlenül visszazuhant az ágyra, amikor Seth nyelve besiklott mellének domborulatai közé. Seth kényszerítette magát, hogy ne siessen. Felemelte a fejét és lenézett a lányra. - Rugalmas vagy, ugye? - Jógázni járok - borzongott meg Dru, meghajtva magát. - Kétszer egy héten. - Szentséges szűzanyám! - Seth csak ennyit tudott kinyögni, ahogy a lány, lábait még mindig Seth csípője köré fonva, kiegyenesedett. Szinte állhatatosan érintette meg Dru testét, felfedezve a váll hajlatát, a mell lágy ívét, a test karcsú vonalát. Kigombolta a nadrágot és lehúzta a cipzárt. Lassan. - Igazam volt - kínozta mindkettőjüket, ahogy ujjai lassan besiklottak a fehér, csipkés bugyi rugalmas anyaga alá. - Összhang. Minden tekintetben. Kezét a lány csípője alá csúsztatta és megemelte a testét. Orrával, ajkaival csiklandozni kezdte a hasát. Érezte, ahogy a hasizmok finoman megremegnek az érintésétől, majd összerándulnak, ahogy száját a Vénusz-dombra nyomta. A gyönyör olyan erővel tört rá, mintha a hasába öklözött volna valaki, aztán szétáradt a testében. Amikor lábai remegni kezdtek, Seth gyengéden az ágyra fektette, majd félrehúzta a csinos és izgató bugyit. - Fel kell jutnom valahogy a tarkódig. - Ajka és ujjai a lány lábát simogatták. - Lehet, hogy eltart egy darabig. - Rendben. - Drunak elakadt a lélegzete, majd nagyot sóhajtva fújta ki a levegőt. - Csak lassan, finoman! Seth nem sietett. Ahogy az édes, kínzó fájdalom erősödött, Dru ujjai a lepedőt markolták, hogy ne kezdjen el hangosan könyörögni. Szeretett volna beletúrni a férfi hajába, végigsimogatni izmos testét, de attól félt, ha egy pillanatra is elengedi a mentőkötelet, elszáll, örökre kirepül a gyönyör medencéjéből. Ő pedig elsüllyedni szeretett volna benne. Seth finoman belekóstolt a combjába, amitől Drunak a párnába kellett fúrnia az arcát, hogy elnyomja feltörő nyögését. A férfi nyelve bejárta a csipke vonalát, s ettől a nyögésből zokogás lett. Amikor pedig behatolt a csipke alá, a zokogást gyors, lihegő sikolyok váltották fel. Találkozott a vágyuk, de Seth még mindig csigalassúsággal húzta le a bugyit, érintette kezét a forrósághoz. Figyelte, hogy emelkedik meg a lány
a teste, ahogy elárasztja a sürgető vágy, látta, ahogy elhomályosul a szeme, ahogy teste szinte könyörög a kielégülésért. Csodálatos érzés kerítette hatalmába. Amikor a lány erőtlenül zuhant vissza az ágyra, lusta csókokkal ébresztgette újra. Azt akarta, hogy remegjen, hogy hangosan sikoltsa a nevét, hogy összefonódjon vele, mintha az élete függne tőle. És meg is teszi, ígérte magának Seth, ahogy szájába vette az egyik mellbimbót a csipkén keresztül. Mielőtt mindketten eljutnak a mennyországba, meg is teszi. Érezte a lány szívének heves dobogását az ajkai alatt, és a dobogás még erősebb lett, ahogy félrehúzta a csipkét és a csupasz mellét kezdte becézgetni. A lány ujjai a hajába túrtak, kényszerítették, hogy közelebb hajoljon, majd lesiklottak a hátán. - Engedj! - Hangja elmélyült a vágytól, keze a férfi farmerját rángatta. Engedd, hogy én... A halkan, se sürgetően lüktető zene mintha egy ritmusra vert volna a szívével. Sikerült lerángatni a nadrágot, és testével szorosan hozzásimult a férfihoz. Szájuk vad, elkeseredett csókban forrt össze. Kívánta, mindennél jobban kívánta a férfit. Szája vad túrára indult Seth arcán, nyakán, mellkasán. Istenem, milyen kemény, milyen karcsú, milyen férfias! Akarta, hogy a férfi betöltse, magáévá tegye, most rögtön. Érezni akarta a megszállás gyönyörét, az összekapcsolódás csodáját. De amikor rá akart ülni, hogy magába fogadja, a férfi felemelkedett. - Még ne! - És hasra fordította a lányt. - Akarom... - Én is. Istenem, de még mennyire! Amikor fogai összezárultak a nyakszirtjén, Dru felsikoltott az erotikus élmény sokkoló hatásától. Keze megmarkolta a fejtámla vasrácsát, de már semmilyen mentőkötél nem segített. Megvadult Megfeszítette magát a férfi alatt, érezte, hogy őrült módon sodródik a megsemmisülés felé. - Istenem. Ó, édes istenem. Most! A férfi keze szinte égette, okos ujjai belehatoltak, forrósággal és nedvességgel töltve el. Vadul feldobta magát, borzongás futott át rajta, és szörnyen gyámoltalannak, védtelennek érezte magát. Amikor keze elengedte a vasrácsot, Seth gyengéden visszafordította a hátára. - Most - mondta, és száját rászorította a szájára, elnyelve ezzel a lány sikolyát, amint belehatolt. A lány körülölelte, és ő elmerült benne. Gyors emelkedés és süllyedés, test feszül a testnek, egy ütemre mozdulva. A lány lélegzete elakad, a férfi vére a fülében dobol. Seth figyelte, ahogy a nap utolsó sugara végigtáncol a
lány testén, arcán és megcsillan könnyel teli szemének zöld aranyán. Dru a férfi arcához emelte a kezét, és hangjában ámulattal mondta: - Seth. Az élmény elborította őket. Seth addig nézte a lányt, míg mindketten darabjaikra hullva elsüllyedtek a gyönyör óceánjában. A szerelmeskedésben a második legjobb dolog Seth szerint az a lusta, elégedett lebegés a kielégültség meleg folyójában. Van valami hihetetlenül lágy és finom a női testben a kielégülés után, amitől tökéletes pihenőhellyé válik. A nap leszállt és egyre sötétebb lett. Időközben lejárt a legutolsó CD is, fedezte fel Seth. Az egyeden hang, amely a felkerekedő szél mellett megtörte a csendet, Dru lélegzete volt. Esni fog. Érezte az illatát - szinte tapintani tudta a levegőben táncoló, kitörni készülő vihart. Be kell csuknia az ablakot. Később. Felemelte a kezét, hogy megsimogassa a lány mellét. - Azt hiszem, most igazán laza vagy, akár tetszik, akár nem - mormolta. - Én is azt hiszem. A férfi biztosan az, gondolta Dru. Ez jó jel. Nem igaz? Gyűlölte magát az ostobaságáért. Gyűlölte a tudatot, hogy most, amikor tisztul az elméje, megjelennek a kétségek is. Mégsem kérdezhette meg, hogy neki jó volt-e vele, azzal nevetségessé tenné magát. Ijesztően szokványos kérdés lenne. De ez nem tartotta vissza attól, hogy ne akarta volna megtudni. - Szomjas vagy? - kérdezte Seth. - Egy kicsit. - Hmm. Hozok valamit, ha majd képes leszek újra megmozdulni. Beleborzolt a férfi hajába. Olyan puha haja volt, egyenes és tele fénnyel. - Ööö... jól vagy? - Aha. Beesik az eső. Dru az ablak felé nézett. - Nem is. - Úgy értem, esni fog. - Elfordította a fejét, hogy ki tudjon nézni a szürke égre. - Vihar lesz. Fel van húzva a kocsid ablaka? Hogy a pokolba tud ilyenkor a kocsi ablakával foglalkozni, mikor ő éppen most élte át élete egyik legnagyszerűbb, mindent megváltoztató élményét? - Igen. -Jó. Dru a plafonra meredt. - Haza kell mennem, mielőtt esni kezd. - Ü-hüm - húzta közelebb magához Seth, aztán vele együtt átfordult. - Itt kellene maradnod. Hallgathatnánk az eső kopogását, és újra szeretkezhetnénk. - Újra? - Mmm. Tudtad, hogy van egy kis gödröcskéd pont itt, a gerinced végén? - Rányomta az ujját, aztán kinyitotta a
szemét és meglátta a lány arcát. - Valami baj van? - Én nem tudom. Szerinted, van? Két tenyere közé fogta a lány arcát, és alaposan szemügyre vette. Ismerem ezt az arcot. Még csak zabos vagy, de csak idő kérdése, hogy komolyan felhúzd magad. Mi a baj? Durva voltam? - Nem. - Akkor nem elég durva? Hé - rázta meg a lány fejét gyengéden. - Mondd el, mi a baj, Dru! - Semmi. Semmi az égvilágon! Csodálatos szerető vagy. Még sohasem voltam senkivel, aki ilyen figyelmes vagy izgató lett volna. - Akkor mi van? - akarta tudni Seth, miközben a lány elhúzódott tőle és felült. - Mondtam, hogy semmi. - Maga is hallotta, milyen zsémbes a hangja. Uramisten, mindjárt nyavalyogni fog! A vihar első fenyegető moraja pont megfelelő aláfestésnek tűnt hangulatához. - Mondhattál volna valamit rólam is. Akármilyen szokványosat, mint például Ó bébi, ez csodálatos volt. - Ó bébi, ez csodálatos volt. - Seth majdnem elnevette magát, de amit a lány szemében látott, az több volt, mint egyszerű indulat. - Várj egy kicsit! - Megragadta, mielőtt a lány ki tudott volna ugrani az ágyból. És hogy elkerülje a huzakodást, egyszerűen ráfeküdt, hogy a helyén tartsa. - Mi a fene történt közted és a srác között, akivel el voltál jegyezve? - Nem hiszem, hogy ez most idetartozna! - De igenis, idetartozik, amikor épp most loptad be közénk az ágyba. Dru kinyitotta a száját, hogy visszavágjon. De helyette csak sóhajtott egyet. - Igazad van. Tökéletesen igazad van. És én egy ostoba tyúk vagyok. Most pedig engedj felkelni. Képtelen vagyok így beszélgetni. A férfi odébb gördült, hogy Dru fel tudjon emelkedni. Akkor sem szólt semmit, amikor a lány mintegy pajzsként maga elé húzta a lepedőt. Dru megpróbálta összeszedni a gondolatait, közben odakint a vihar teljes erővel támadott, villám szelte ketté a sötét égboltot. - Megcsalt, és miközben nem szűnt bizonygatni, hogy szeret, azt hozta fel indokul, hogy unalmas vagyok az ágyban. - Már akkor is jógáztál? - Amikor Dru csak meredten bámult, Seth megcsóválta a fejét. - Drága, ha ezt bevetted, akkor tényleg ostoba vagy. - Úgy volt, hogy férjhez megyek hozzá! Megrendeltük a meghívókat. Megvolt az első ruhapróbám. Aztán felfedeztem, hogy egy ügyvédnővel hancúrozik a lepedőn, amelyet mellesleg én vettem. Érted, egy ügyvédnővel! Az ablakon át dühödt erővel támadt a szél, mögötte újabb villám cikázott. De Seth nem vette le a szemét Druról. Nem rohant át a szobán, hogy kizárja a bevágó esőt. - Ezek után elvárta, hogy fogadjam el az ő érvelését
- folytatta Dru. - Elvárta volna, hogy végigcsináljam az egész esküvői cécót, mert az csak szex volt, semmi több. Valami olyasmi, amiben én nem voltam különösebben jó. Rohadt strici!, gondolta Seth. Az ilyen alakok miatt van a rendes srácoknak is rossz hírük. - És tényleg úgy gondolod, hogy egy olyan fickó, aki az egyik lánnyal elmegy esküvői meghívót rendelni, közben egy másikkal bújik ágyba, megérdemel akár egy percet is az életedből? - Nem. Akkor nem hagytam volna ott, meglehetős bonyodalmat és kényelmetlenséget okozva magamnak és a családomnak is. Nem gondolok rá, csakis magamra gondolok. Ebben ugyan tévedett, de Seth szükségtelennek tartotta megemlíteni. - Szeretnéd, ha elmondanám, milyen volt veled? Varázslatos. - Előrehajolt és finoman megcsókolta az ajkát. - Varázslatos volt. Amikor kezébe fogta a kezét, Dru lenézett összefont ujjaikra. Aztán nagyot sóhajtva az ablak felé pillantott. - Esik - mondta lágy hangon. - Maradj még velem. - Seth az ajkához emelte összekulcsolt kezüket. Hallgassuk együtt az esőt. Még mindig esett, amikor Dru felkelt. A vízcseppek csendes kopogása a tetőn meghitt fészekké varázsolta a szobát, ahol szívesen pihent volna még. - Maradj itt éjszakára. Ha akarod, kiszaladok hajnalok hajnalán, hogy valami reggelit szerezzek. - Nem maradhatok. - Olyan meghitt és romantikus volt beszélgetni vele a sötétben, hogy Dru egy pillanatra csalódottságot érzett, amikor a férfi felkapcsolta a villanyt. A következő érzés viszont a sokk volt, amikor felfedezte, hogy az ablakból tökéletes rálátás nyílik. - Az isten szerelmére! Fehérneműjével gyorsan visszavonult a fürdőszobába. - Ja, mintha bárki is lenne odakint ebben az időben. - Meztelenségével mit sem törődve, Seth felkelt és követte a lányt a fürdőszobába. Sikerült megakadályoznia, hogy becsapja az orra előtt az ajtót. - Nézd arról az oldaláról, hogy reggel csak le kell sétálnod a lépcsőn, ha dolgozni mész. - Nincs ruhám. Úgy értem, nincs nálam tiszta ruha - tette hozzá, amikor a férfi a szoba padlóján heverő ruhakupacra mutatott. - Csak egy férfinak juthat eszébe, hogy reggel ugyanabban a ruhában legyek, ami előző nap volt rajtam. Idehoznád a blúzomat? Seth megtette, de ez nem tántorította el. - Holnap hozzál váltás ruhát. Én feltöltöm a hűtőszekrényt. Együtt vacsorázunk. Én főzök. Tudok főzni - mondta nyomatékosan a lány kételkedő tekintetére. - Elfogadhatóan. Vagy elmehetek hozzád, és főzhetsz te, ha akarsz. - Én még elfogadhatóan sem tudok főzni. - Akkor beülünk valahová vacsorázni, aztán visszajövünk ide. Vagy hozzád - karolta át a lány vállát. - Nekem
mindegy. Egy igazi randevú, nem csak rögtönzött. - Ez nem randevú volt - húzódott hátrébb Dru, és gombolgatni kezdte a blúzát. - Ez szex volt. - Már megbocsáss, kérlek. Előbb ettünk, utána alkoholt ittunk, beszélgettünk, és a szex csak aztán jött. Ez bébi, igenis randevú. Dru önkéntelenül is elmosolyodott. - A mindenit. Most megfogtál. - Erről van szó. - Elkapta a derekát, és amikor a lány megpróbált újra elhúzódni, szorosan magához ölelte. - Vacsorázz velem, bújj az ágyba velem és ébredj velem. - Rendben, de nyolc után kell vacsoráznunk. Holnap jógaórám lesz. - Csak azért mondod, hogy engem gyötörj. De ha már témánál vagyunk, tényleg fel tudod emelni a sarkad a fejedhez? Dru nevetve lépett hátra. - Mennem kell. Már éjfél is elmúlt. Holnap nyolc körül itt vagyok. Megkockáztatom a főztödet. - Remek! Várj csak, akarod, hogy bekeretezzem neked azt az akvarellt? Dru rácsodálkozott. - Megtarthatom? - Az attól függ. Hajlandó vagyok üzletet kötni. Képért képet. - De hiszen már befejezted a képemet. - Szeretnék egy másikat is festeni. Dru felvette a cipőjét. - Kettőt festettél. - Egy napon, amikor már halott és hírneves művész leszek, tanulmányokat írnak majd a műveimről, amelyek ára az egekbe szökik, és ezt az időszakot úgy fogják hívni, Drusilla-korszak. - Érdekes meglátás. Ha ez az ára a festménynek, szívesen ülök újra modellt. - Vasárnap. - Rendben. Tudod, hogy ez alkalommal mit akarsz? Mit vegyek fel? - Pontosan tudom, hogy mit akarok. - Odasétált hozzá, kezét a vállára tette és megcsókolta. - És rózsaszirmokat fogsz viselni. - Elnézést, hogy mondtad? - Vörös rózsák szirmait. Mivel virágüzletet vezetsz, remélem, el tudsz látni megfelelő anyaggal. - Ha azt hiszed, hajlandó vagyok modellt ülni úgy, hogy semmi sincs rajtam... Nem. - Szeretnéd azt az akvarellt? - Nem annyira, hogy hagyjam magam megzsarolni. Elfordult, de Seth elkapta a kezét, és maga felé pördítette. - Eléggé csodálod a képet ahhoz, hogy magadnak akard. - Nagyon csodálom a művedet, de akkor sem festesz le meztelenül. - Rendben. Akkor felöltözöm, de rajtad csak rózsaszirmok lesznek. Csitt -
tette ujját a lány szájára, mielőtt Dru meg tudott volna szólalni. - Nyilvánvaló, hogy nem azért akarlak meztelenül lefesteni, mert szeretnélek ágyba vinni, hiszen már ágyba vittelek. És csak a tények kedvéért, soha nem használom ilyesmire a művészetet. Azóta dédelgetem a fejemben a képet, amióta megláttalak. Meg kell festenem azt a képet. Megfogta a lány kezét. - Muszáj megfestenem! De kössünk egyezséget. - Milyen egyezséget? - Senkinek nem fogom megmutatni. Amikor elkészült, te döntőd el, mi legyen vele. Felismerte a lány arckifejezését - töprengő, fontolgató arc. És tudta, hogy győzött. - Én döntök? - Megbízom benned, mert tudom, hogy becsületes döntést hozol. Hinned kell, hogy azt fogom lefesteni, amit látok, amit érzek. Megegyeztünk? - Vörös rózsaszirmok - hajtotta oldalra a fejét Dru. - Rengeteget rendelek belőle. Seth másnap reggel fütyörészve ment be a műhelybe. Egy doboz friss fánkot vitt magával. Cam már javában dolgozott, a feszítőcsavarokat fúrta be a hajótörzsbe. - Gyönyörű a bestia - kiáltott oda neki Seth, ahogy felsétált a tökéletes kétárbocoshoz. - Biztos a beleteket is kidolgoztátok, hogy ilyen gyorsan ennyit haladtatok. Már majdnem készen van. - Egén. Kész van, már csak a fényezés van hátra, és pár apróbb szerelnivaló a kabinban. Az ügyfél vasárnap akarja elvinni. - Sajnálom, hogy az utóbbi pár napban nem segítettem. - Azért boldogultunk valahogy. Nem volt él Cam hangjában, de érteni lehetett a burkolt célzást. - Hol vannak a többiek? - kérdezte Seth. - Phil fent van az irodában. Ethan és Aubrey a hálókat ellenőrzik. Kevin beugrik suli után. Még egy hét vagy még annyi sem, és vége az iskolának. Akkor több idót tud itt tölteni. - Befejeződik a suli? A pokolba, milyen nap van ma? - Jobban képben lennél, ha legalább hébe-hóba felbukkannál otthon. - Dolgom volt, Cam. - Egén. - Cam egy másik csavart tett a helyére. - Hallottam. - Most mit kapod fel a vizet? - Seth a padra lökte a fánkos dobozt. - Itt vagyok, nem? - Besasszézol ide meg kisétálsz, ahogy a kedved tartja. Büszkélkedni jöttél ma, mert tegnap sikeres éjszakád volt? - Mi közöd hozzá? - Mi közöm hozzá? - Cam félretette a fúrót, leugrott a padlóra, szikrázott a dühtől. - Tudni akarod, hogy mi közöm hozzá, te
tökfej? Nagyon is sok, amikor fogod magad és napokra eltűnsz. Úgy mászkálsz körülöttünk, mintha egy átkozott fekete felhő lógna a fejed fölött, aztán bevackolod magad a műtermedbe. Nagyon is sok, amikor azt kell látnom, hogy Anna halálra aggódja magát, mert arra sem veszed a fáradságot, hogy elmondd, mi a fene van veled. Azt hiszed, hogy csak úgy vígan besétálhatsz ide, mintha mi sem történt volna, mert végre sikerült lehúznod Druról a bugyit. A kezdődő bűntudatot egy szempillantás alatt felváltotta a vad, őrjöngő düh. Még mielőtt meggondolta volna, nekilökte Camet a hajótörzsnek. - Ne beszélj így róla! Ő nem az a könnyű préda, aki csak arra jó, hogy újabb rovást véssek az ágy fejtámlájára. Soha többé ne merészelj így beszélni róla! Cam mellbe lökte Setht, amitől a fiú egy lépést hátrált. Szemtől szemben álltak most, harcra készen. Két bokszoló, akik nem törődnek a meccs végét jelző csengővel. - Te pedig ne bánj így a családoddal! Az indulat vadul acsargó kutyaként ugrott a torkuknak. - Na, gyere csak! Ki akarsz hívni egy meccsre? - lengette meg az öklét Cam. - Várjatok, hé, várjatok! Jézus Krisztus, azonnal hagyjátok abba! - Phillip ugrott közéjük, ellökte őket egymástól. - Mi az ördögöt műveltek? Úgy üvöltöttetek, hogy még odafent is hallottam. - A kölyök azt hiszi, hogy legyőzhet - mondta vadul Cam. - Éppen alkalmat akartam adni neki. - A pokolba veletek. Ha laposra akarjátok verni egymást, akkor menjetek ki. A legjobb lesz, ha te mész ki, Seth, és lehiggadsz - mutatott Phillip a mólóhoz vezető ajtóra. - Amúgy se sűrűn láttunk errefelé az utóbbi időben, ez a néhány perc már igazán nem számít. - Ez csak Camre és rám tartozik. - Ez itt egy vállalkozás - mutatott rá Phillip. - A mi vállalkozásunk, ezért rám is tartozik. Csak folytasd, és lehet, hogy az első ütést tőlem kapod. Éppen eléggé felbosszantottál hozzá. - Mi a fenéről beszélsz? - ígéretek megtartásáról, kötelesség teljesítéséről beszélek. Arról beszélek, hogy van egy ügyfelünk, aki várja tőlünk a megrendelt hajójának tervrajzait, amit ígértél. Hol a pokolban vannak a rajzok, Seth? Seth válaszra nyitotta a száját, majd be is csukta. Drusilla hajója. Elfelejtette. Mint ahogy azt is elfelejtette, hogy megígérte Annának, elviszi neki a virágföldet az új virágágyáshoz. És a Bramnek megígért kocsikázásról is az új autóval. Dühe maga ellen fordult, kimért léptekkel kisétált a hátsó ajtón. - Átkozott bajkeverő! - morogta Cam. - Jól farba kéne
rúgni. - Miért nem szállsz le róla? Megzavarodva, még mindig fortyogva a dühtől, Cam Phillipre támadt. - A franc beléd! Hiszen te voltál az, aki földbe döngölte alig egy perce. - Én legalább annyira aggódom és dühöngök, mint te - vágott vissza Phillip. - De ennyi elég. Már elég idős ahhoz, hogy úgy jöjjön-menjen, ahogy kedve tartja. Amikor annyi idős voltál, mint ő, te körbeutaztad Európát és a világot, versenyeztél, és annyi bugyit húztál le, ahányhoz csak hozzáfértél. - Én sohasem szegtem meg a szavam. - Nem. - Phillip most már nyugodtabban nézett Seth felé, aki a móló végén állt. - De úgy látom, hogy neki sem volt szándékában megszegni. Meddig akarod, hogy ott álljon, és kutyául érezze magát? - Egy vagy két hét talán megteszi. Phillip mereven nézte Camet, aki erre vállat vont. Felfújta az arcát, majd hangosan kifújta a levegőt. Érezte, hogy dühe is távozik. - A francba! Úgy látszik, öregszem. Ezt gyűlölöm. Megyek, rendezem a dolgot. Seth hallotta a lépteket maga mögött. Megfordult, megfeszítette az izmait. - Csak rajta, üss meg! De csak az első ütést kapod ingyen. - Nekem egy ütés is elég, kölyök. - Krisztusom, úgy sajnálom - tört ki Sethból. - Sajnálom, hogy cserbenhagytalak. Megcsinálok bármit, csak mondd meg, mit kell. Még ma meglesznek a rajzok is. - A francba! - Ez alkalommal Cam túrt bele a hajába. És most ki érzi kutyául magát, kérdezte magától. - Nem hagytál cserben. Aggódtam miattad, felbosszantottál, de nem hagytál cserben. Senki nem várja el tőled, hogy minden idődet a műhelynek szenteld. Vagy hogy minden szabad percedet otthon töltsd. A francba, először Anna azért nyaggat, mert túl sokat vagy otthon, és ez szerinte nem jó. Aztán azért aggódik, hogy egyáltalán nem jössz haza. Hogy a fenébe kerültem én ebbe bele? - Szerencséd volt. Figyelj, van egy-két dolog, amit el kell intéznem. Ennyi az egész. És dolgoztam. Elkapott az ihlet, és minden másról megfeledkeztem. A család sokat jelent nekem, akár hiszed, akár nem. Egy csoda. Ha ti nem lettetek volna... - Most hagyd abba! Ez nem a régi dolgokról szól, hanem a jelenről. - Nekem nem lenne jelenem nélkületek. - Ray nélkül nem lenne. Egyikünknek sem lenne. Hagyjuk ezt most. - Cam zsebre dugta a kezét, kinézett a vízre. Jézusom, gondolta. Mindegy, hogy hány éves egy gyerek. Mindig az övé marad. - Szóval, komoly az ügy a szexis virágárussal? Seth öntudatlanul is felvette Cam testtartását, és most már ketten bámulták a vizet. - Úgy látszik.
- Most, hogy végre sikerült felvésned azt a rovátkát, talán valami munkát is kipréselhetünk belőled. - Úgy néz ki, maradt még egy kis energiám ma reggelre. - Igen, nálam is működött a dolog. Milyen fánkot hoztál? Ezzel minden rendben is van köztük, gondolta Seth. Ami volt, az nem számít, valahogy minden visszatért a régi kerékvágásba. Vegyesét. Enyém a vanfliakrémes. - Én a lekvárosra szavazok. Gyerünk, mielőtt Phil megtalálja a dobozt. Együtt indultak vissza, aztán Seth hirtelen megtorpant. - Gyümölcskenyér-foci. Cam arcából minden szín kiszaladt - Mit mondtál? - A Kenyér Kupa. A gyümölcskenyér. Stella kenyeret sütött, és ti fociztatok vele. Mondta nekem. - Mikor? - Cam megrendülten fogta meg Seth vállát. - Mikor láttad? - Nem tudom. Tényleg nem. Álmodtam. Úgy éreztem, mintha álmodnék - morogta. A gyomra remegett, de nem volt kellemetlen az érzés. Inkább egyfajta öröm. Stellával beszélgetett. Van egy nagymamája, aki elmesélt neki egy történetet. - így volt, igaz? - Az öröm kicsengett a hangjából, kiült az arcára is. - És te... te megpróbáltad elcsípni a lasztit, és eltalált a szemed fölött. Fenékre ültél tőle, majdnem kifeküdtél. Ugye, így volt? - Igen. - Camnek össze kellett szednie magát. Kellemes emlék volt. Annyi kellemes emléke volt abból az időből. - Kirohant a hátsó ajtón és kiáltozott valamit, pont akkor, amikor felugrottam. Megfordultam, és bumm. A Tejút összes csillaga megjelent előttem. Az a kenyér olyan kemény volt, mint egy tégla. Fantasztikus orvos volt, de a konyhában egy hajítófát sem ért. - Igen, mondta. - Lehajolt, megnézte a pupillámat, vagy mit, feltartotta az ujjait, hogy számoljam meg őket. Azt mondta, hogy szerencsére kőkemény kobakom van, így megspóroltam neki a fáradságot. Aztán nevetni kezdtünk mindannyian - én, apa, Phil és Ethan. Egy csapat eszement bolond. Anya csak állt csípőre tett kézzel és minket nézett. Még ma is előttem van az egész jelenet. Még mindig látom őt. Cam nagyot fújt. - Aztán visszament a konyhába és hozott egy másik cipót, hogy tudjunk tovább játszani. Ezt is elmondta? - Nem. - Seth Cam vállára tette a kezét, ahogy az ajtó felé fordultak. - Gondolom, azt akarta, hogy te meséld el nekem. A fiúk már minden fánkot felfaltak, Seth pedig egy sarokban guggolva finomította Dru egyárbocos vitorlásának Ethan által felvázolt rajzát, amikor Dru kilépett az üzletéből, hogy levágja a bejárati ajtó előtti whiskyshordóba telepített verbéna elhervadt virágait.
Az éjszakai vihar után az előző napi fullasztó pára helyére friss levegő érkezett, tiszta, hűvös reggel köszöntött a kisvárosra. Az öböl vize mélykéken csillogott, felszínén még nyugtalan hullámok futották át a mozgalmas éjszaka emlékeként. A hullámokon a halászhajók mellett a nyaralók kölcsöncsónakjai - motoros vagy vitorlás hajói - szelték a vizet. Az egész nyarat itt töltők, akik a kikötőben tárolták hajóikat, már korán kint voltak a vízen. Miért kellene elvesztegetni egy tökéletes nap akár egyelten percét is? - elmélkedett Dru. Csak néhány hónap, és ő is azzal töltheti ezeket a szép reggeleket, hogy a kötélzetet igazgatja, felmossa a fedélzetet, fényesíti a korlátot. Méghozzá a saját hajóján. Ha az embernek hajója van, az sokkal többet jelent, mint kifutni a vízre, felhúzni a vitorlákat és száguldani a szelek szárnyán. Azt is jelenti, hogy rengeteg időt, pénzt és energiát kell szánni a fenntartására. De ez is része az élvezetnek, gondolta. Legalábbis számára az lesz. Szeretett dolgozni. Ez is egyike volt azoknak az apró felismeréseknek, amelyek az évek során fokozatosan tudatosultak benne. Szeretett dolgozni, teremteni, és szívesen figyelte elégedetten, mit sikerült létrehoznia saját erejéből. Élvezte a virágüzletet is, és azt, hogy ő vezeti. A könyvelést, az árubeszerzést, a nyomtatványok kitöltését, a számokkal való bűvészkedést. Ezek a tevékenységek nagyon is megfeleltek rendszerető, rendszerező elméjének, míg az üzlet jellege remekül illett a szépség iránti vonzalmához. A hajó, ha elkészül, ajándék lesz önmagának, kitüntetés annak elismerésére, hogy mindezt megteremtette. És Seth... egyáltalán nem volt biztos abban, hogy Seth mit jelent számára. A vele töltött éjszaka csodálatos volt. De akárcsak a hajóval, a vele való tartós kapcsolat sem lesz mindig zavartalan vitorlázás, és ezt is rendszeresen karban kell tartani. Mi történik velük, töprengett tovább, ha a szél, amely összehozta őket, egyszer csak megfordul? Mi lesz, ha komoly viharba kerülnek, vagy zátonyra futnak, vagy egyszerűen nem találják többé izgalmasnak az utazást? Annyi emberrel történt már ez meg. Dru őszintén azt kívánta, bárcsak élvezni tudná a pillanat szépségét anélkül, hogy folyton nehézségeket keresne. A férfi izgalmat és kihívást jelentett számára. Magához térítette és szórakoztatta. Felkavarta az érzelmeit, ahogy előtte senki más, még az a férfi sem, vallotta be magának, akihez majdnem férjhez ment. Vonzotta Seth szilárd öntudata, becsületessége és nyugalma. És bámulatba ejtette az a féktelen vadság és szenvedély, amely a nyugodt felszín alatt rejtőzött. Ő volt a legellenállhatatlanabb férfi, akit valaha ismert. Efelől semmi kétsége nem volt. Boldoggá tette. De most,
hogy szeretők lettek, ő máris azt kutatja, hogy milyen baj törhet rájuk. Mert ha nem gondol az ember a jövőre, emlékeztette magát, akkor a gondok felülkerekednek és lenyomják a mélybe. Visszavitte a metszőollót a raktárhelyiségbe, s a helyére tette, a polcra. Szeretett volna valakivel, egy másik asszonynyal elbeszélgetni a gondjairól, izgatottságáról, idegességéről, kétségeiről. Szeretett volna leülni egy barátjával, és vidáman fecsegni az őt aggasztó érzelmekről, gondokról. Hogy hevesebben kezd dobogni a szíve, ha a férfi rámosolyog. Hogy majd kiugrik a helyéről, ha megérinti. Hogy milyen ijesztő, mégis csodálatos volt együtt lenni valakivel, aki szereti és elfogadja olyannak, amilyen. Szerette volna elmondani valakinek, hogy szerelmes. Az ismeretségi köréből egy nő sem értené meg. Abban az értelemben nem, ahogy ő szeretné. Érdekelné őket a dolog, még együtt is éreznének vele. De elképzelhetetlennek tartotta, hogy elmesélje nekik, hogyan harapta meg Seth a nyakszirtjét, s ettől ők irigykedve felsóhajtsanak. Pedig őezt akarta! Felhívhatná az anyját és elmondhatná neki, hogy élete legfantasztikusabb szexuális élményét élte át egy férfival, akibe bele is szeretett. De ez nem olyan beszélgetésnek ígérkezett, amelyet bármelyikük élvezne. Bár az ösztöne azt súgta, a világon nincs olyan dolog, amivel meg tudná hökkenteni Aubreyt ezen a téren, és abban is biztos volt, hogy új barátnőjétől pontosan azt a reakciót kapná, amit vár, de Aubrey meghitt, szoros kapcsolata Sethszel lehetetlenné tette, hogy vele beszélje meg a dolgokat Szóval, teljesen magára maradt! Pontosan ez volt a szándéka, amikor elköltözött a fővárosból. De most, amikor szüksége lenne valakire, hogy megossza vele a gondjait, az élményeit, amikor úgy érzi, hogy az élete gyökeres fordulatot vehet, nincs senki a közelben, akihez fordulhatna. Ezt saját magának köszönheti, ismerte be. Élhet ezzel, vagy elkezdheti megváltoztatni. A nyitottság többet jelent, mint egy szeretőt. Többet egy-két új barátnál. Munkát jelent. És ő dolgozni fog. Megcsendült a kisharang a bejárati ajtó felett, jelezve, hogy megérkezett a nap első vásárlója. Dru kihúzta magát. Egyszer már bebizonyította, hogy rendbe tudja hozni az életét. Képes lesz megtenni újra. Felkészülve arra, hogy több legyen egy udvarias és hatékony virágárusnál, széles mosollyal az arcán kilépett a raktárhelyiségből. - Jó napot! Miben segíthetek? - Ó, nem is tudom. Csak szeretnék körül nézni. - Csak nyugodtan. Szép napunk van ma, nem igaz? - Dru odasétált az ajtóhoz és szélesre tárta. - Túl szép ahhoz, zárva legyen.
Látogatóba jött Saint Chrisbe? - Igen - bólintott Glória. - Egy kis nyaralás. - A legjobb időt választotta. - Dru elhessentette a nő fürkész tekintete miatt támadt kellemetlen érzést. - A családjával jött? - Nem, egyedül vagyok. - Glória meglegyintette az egyik virágdísz szirmait. - Néha a nőnek ki kell szabadulnia a mindennapok világából, hogy egyedül legyen egy kicsit. Elhiszi? - Igen. - Nem olyannak nézett ki, mint aki időt vagy pénzt fecsérel a virágokra, gondolta Dru. Inkább kegyetlennek, ingerültnek és... olcsónak látszott. Sortja túl szoros volt és túl rövid, a felsőrész túlságosan is a testére taI padt. Amikor a virágillatú parfümön át megérezte a whisky szagát, arra gondolt, mi van, ha ki akarja rabolni ez a nő. Aztán elvetette a gondolatot. Senki nem rabol ki egy virágüzletet, főleg nem St. Chrisben. Fegyvere sem igen lehet, nem tudná elrejteni a ruházata alatt. És pusztán annak alapján megítélni valakit, hogy nem megfelelő ízléssel öltözködik, nem visz közelebb az új, nyitott, barátságos és vevőközpontú szemlélethez. - Ha szeretné hangulatosabbá tenni a hotelszobáját, amíg itt tartózkodik, gyönyörű szegfűket tudok ajánlani. Jó illatuk van, és kevés törődést igényelnek. Ezen a héten akciós ára van. - Az jó lesz. Tudja, valahogy olyan ismerős nekem, és a kiejtése alapján nem idevalósi. Lehet, hogy már találkoztunk korábban. Szokott Washingtonban járni? Dru megnyugodott. - Ott nőttem fel. - Akkor ez lesz az. Abban a pillanatban, amikor megláttam, gondoltam... Várjunk csak egy kicsit. Te Katherine lánya vagy, Prucilla - nem, nem, Drusilla. Dru megpróbálta elképzelni, hogy anyjának milyen köze lehet ehhez a sovány, rosszul öltözött nőhöz, aki olcsó parfümtől és whiskytől bűzlik. Aztán szidni kezdte magát a sznobságáért, - Igen, az vagyok. - Ez aztán a találkozás - tette csípőre a kezét a nő, és mosolyát barátságosra igazította. Végzett egy kis kutatómunkát, mielőtt idejött volna. - Mi az ördögöt keresel itt? - Most itt élek. Szóval, ismeri az anyámat? - Persze hogy ismerem. Együtt dolgoztunk Kathyvel egy-két bizottságban. De már jó ideje nem találkoztunk. Talán három vagy négy éve is van. Úgy emlékszem, valami irodalmi alapítvány rendezvényén beszéltünk utoljára. Könyvbemutatóval egybekötött vacsora a szerzővel Shorehamben. Az eseményről beszámolt a Washington Fost, és elég részletesen ahhoz, hogy Glória felhasználhassa, miután Interneten elolvasta az újság archívumában. - Hogy van Kathy? És az apád? Nem, gondolta Dru, mégsem sznob. Csak jó érzéke van az emberek megítélésében. De a hangja nyugodt maradt,
ahogy válaszolt. - Mind a ketten jól vannak, köszönöm. Elnézést, nem értettem a nevét. - Glo. Glo Harrow. - Glória az anyja leánykori nevét használta. - Milyen kicsi a világ, nem igaz? Úgy rémlik, amikor utoljára beszéltem Kathyvel, el voltál jegyezve. Emlékszem, anyád a fellegekben járt örömében. Feltételezem, végül mégsem jött össze a parti. -Nem. - Hát, a férfiak olyanok, mint a buszok. Ha elment az egyik, jön a másik. Tudod, az anyám nagyon jó barátságban van a nagyapáddal. - Ez legalább igaz, bár az ismeretség szó találóbb lett volna. - A szenátor rendületlenül nyomul előre. A tőle megszokott alapossággal. - A nagyapám csodálatos ember. - Dru hangja meglehetősen hűvösen csengett. - Az ember önkéntelenül is csodálja. A kora ellenére még mindig milyen aktív! Persze, ha végiggondoljuk, a hatalmas családi vagyonnak köszönhetően egy napot sem kellett dolgoznia életében... Mégis politikai pályára lépett. Kemény küzdőtér, még egy fiatalember számára is. Manapság az emberek szívesen dobálják sárral a másikat. - Az emberek mindig is szívesen dobáltak sarat egymásra. A családom soha nem úgy fogta föl, hogy a gazdagság azt jelentené, más végzi el helyettük a munkát. - Csodálom is érte, ahogy már mondtam. Amikor egy férfi lépett az üzletbe, Dru lenyelte növekvő ingerültségét és felé fordult. - Jó napot! - Hello. Ne is törődjenek velem, csak fejezzék be nyu: godtan, amit elkezdtek. Én ráérek. - Szeretne jobban körülnézni, Ms. Harrow? - Nem. - így is épp elég időt töltöttem itt. - Egy tucatot kérek... mit is mondtál, mi a heti ajánlat? - Szegfű - mutatott Dru a váza felé, ahol a legkülönbözőbb színű szegfűk pompáztak. - Szeretne valami különleges kombinációt vagy színt? - Nem, nem. Csak adjál minden színből. Glória megnézte az árcédulát és kiszámította, hogy elég olcsón megúszta az ismerkedést. Pénzt vett elő és a pultra tette. Most, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie, Glória minél előbb menni szeretett volna. Nem érdekelte, hogy a srác, aki bejött, egyre csak őt nézi, miközben próbál úgy tenni, mintha nem őt nézné. - Remélem, sok öröme lesz benne. - Máris nagyon tetszenek. Add át üdvözletemet anyádnak, ha beszélsz vele - mondta Glória, és kifelé indult. - Feltétlenül átadom. - Dru az új vásárlóhoz fordult. A benne fortyogó indulat akarata ellenére is kiült az arcára. - Rosszkor jöttem? - Nem, természetesen nem. - Igyekezett összeszedni magát. - Miben segíthetek?
- Először is hadd mutatkozzam be. Will vagyok. Will McLean. Szia - nyújtott kezet. - Ö, te vagy Aubrey barátja. Szervusz. - Olyan komoly, de aranyos, mondta róla Aubrey. És tökéletesen illik rá a jellemzés, gondolta Dru, miközben kezet ráztak. - Örülök, hogy megismerhetlek! - Én is. Most szabadultam a kórházból, és elhatároztam, hogy beugrom Aubreyhoz, esetleg dumálok egyet Sethszel is, mielőtt hazamegyek és bevetem magam az ágyba. Nagy sikerük volt a virágoknak, amiket Seth vitt a barátnőmnek pár hete. Nem engedhetem, hogy lepipáljon. Van-e valami, amitől elájul és hajlandó megbocsátani a dupla műszakokat, ami miatt egész héten nem láthattuk egymást? - Mennyit szántál rá? - Most kaptam fizetést - ütögette meg a zsebét Will. - A csillagos ég a felső határ. - Ebben az esetben várj meg itt. - Töprengve mérlegelt egy percig. A reggeli incidens nem teheti tönkre a terveit egy nyitottabb Drusillát illetően. - Nem, jobb lesz, ha hátrajössz velem. Ha tetszik, amire gondoltam, akkor leülhetsz pár percre, amíg becsomagolom. Legalább pihensz egy kicsit. - Ennyire rosszul nézek ki? - Kimerültnek látszol. Gyere, ülj csak le - intett a székek felé, miközben odament a hűtőhöz. - Friss, ma reggel hozták - húzott elő egy hosszú szárú, vattacukor-rózsaszín rózsát. - Ebből egy tucat, és garantáltan a karjaidba dől. A férfi megszagolta a virágokat, ahogy Dru elé tartotta. - Fenséges illatuk van. Talán két tucatot kéne vennem. Két találkánkat is le kellett mondanom az elmúlt tíz napban. - Két tucattól egyenesen el fog ájulni. - Tökéletes. Beletennéd nekem egy olyan flancos dobozba? - Természetesen - ment vissza a pulthoz Dru. - Te és a bátyád lesztek a legjobb vevőim. A bátyád a múlt héten megvette az összes sárga rózsámat - Eljegyezte magát. - Igen, tudom. Legalább tíz centivel a föld felett lebegett. Te, a bátyád és Seth régóta barátok vagytok? - Gyerekkorunk óta. El sem hiszem, hogy már egy hónapja itthon van, és még nem volt időm összejönni vele. Dan azt mondja, hogy Setht teljesen leköti a festés, a mun-ka a műhelyben és te. Hoppá! - Bocsánatkérő mosoly suhant át az arcát. - Ne haragudj. Csak összevissza fecsegek, ha beáll nálam az agyhalál. - Nincs semmi baj. Nem hiszem, hogy titok maradna, hogy Seth és én... - mit is? - .. .találkozgatunk - döntötte el végül. Will mindent elkövetett, hogy elnyomjon egy ásítást. - Nos, ha valaha is sikerül időpontot egyeztetnünk, összehozhatnánk egy bulit mi hatan.
- Az tényleg jó lenne. - Dru belefektette a rózsákat egy papírdobozba, és kísérőnek pár szál fátyolvirágot tett melléjük. - Nagyon jó lenne. - Remek. Kérdezhetek valamit? Az a nő, aki előttem volt itt. Zaklatott téged? - Miért kérdezed? - Nem tudom, csak egy érzés. Volt benne valami. Azt hiszem, ismerem valahonnan. Nem tudom megmagyarázni, miért, de úgy érzem, valami nem stimmel vele. Érted, mire gondolok? - Pontosan tudom, mire gondolsz - nézett rá. Aubrey barátja és Sethé. Az új, nyitottabb Dru úgy döntött, hogy őt is a barátai közé sorolja. - Azt állította, hogy ismeri az anyámat, de ez nem igaz. - Senki, az ismerőseik közül a világon senki nem nevezné anyját Kathynek. Mindenki Kathérine-nek hívja, vagy nagy ritkán Kate-nek. De Kathynek soha. - Nem tudom, mit akart tőlem, de örülök, hogy akkor jöttél, amikor jöttél - Akarod, hogy itt maradjak még egy darabig arra az esetre, ha esetleg visszajönne? - Nem, de azért kösz. Nem félek tőle. - Harrow-nak szólítottad? - Will megcsóválta a fejét. - Nem cseng ismerősen. De mégis ismerem valahonnan. Ha eszembe jut, majd szólok. - Ezt nagyra értékelem. Hiba volt felhívni az anyját. Dru azonnal rájött. De képtelen volt kiverni a reggeli vásárlót a fejéből. Az egyetlen módja, hogy ellenőrizze, ha megkérdezi anyját. Anyja azt mondta, hogy nem ismer senkit, akit Glo Harrow-nak hívnak, ismer viszont egy Laura Harrow-t, és egy Barbara Harrow-t, akinek ez volt a leánykori neve. Drut megnyugtatta anyja vidám hangja és a hír, hogy apjával kibékültek. Legalábbis egyelőre. De a beszélgetés hamarosan a megszokott ösvényre kanyarodott Miért nem ment haza a hétvégére, vagy inkább a nyárra? Miért nem töltenek együtt pár napot a családi birtokon North Hamptonban? Félresöpörte az indokokat, a mentségeket elengedte a füle mellett, és mire befejezték a beszélgetést, Dru biztosra vette, hogy anyja legalább annyira ideges, mint ő maga. Ez emlékeztette, hogy ne menjen elébe a kellemetlenségeknek. De amikor tíz perccel a zárás előtt anyja lépett be az üzletbe, rájött, hogy elkésett. - Édesem! - Katherine kitárt karokkal sietett a pulthoz es szorosan magához ölelte Drut. - Olyan boldog vagyok, hogy látlak. El se tudom mondani, mennyire boldog vagyok. - Anya - veregette meg a hátát Dru, és gyűlölte magát, amiért legszívesebben elhúzódott volna. - Mit csinálsz itt? - Alighogy letettem a kagylót, rájöttem, hogy nem bírok
egy percet sem várni. Annyira hiányzol. Hadd nézzelek! - Katherine hátralépett, végigsimította Dru haját. - Mikor növeszted meg újra? Olyan gyönyörű hajad volt, erre itt mászkálsz tövig nyírt hajjal, mint valami fiú. Olyan sovány vagy! Lefogytál. - Nem fogytam le. - Attól félek, nem eszel rendesen. Ha felvennél egy-két embert... - Anya, nem akarok felvenni senkit. Rendesen eszem. Egy grammot sem fogytam azóta, hogy a múlt hónapban találkoztunk. Te viszont nagyszerűen nézel ki. Ez vitathatatlanul igaz volt. Csodás rózsaszín blézert viselt gyöngyházszínű nadrágja fölött. Mindkettő tökéletesen simult szigorú diétával és tornagyakorlatokkal karbantartott alakjára. - Ó, ne is mondd! Igazi öregasszonynak érzem magam mostanában - legyintett anyja elutasítóan. Dru ellágyult. - Nem igaz, csak nagyon kritikus vagy magaddal és túl sok tükör vesz körül. - Olyan édes vagy! -Egyedül jöttél? - Henryvel - felelte az asszony a sofórre utalva. - Mondtam neki, hogy van egy szabad félórája, sétálgasson egy kicsit. Igazán kedves ez a kisváros. Kellemes lehet itt vakációzni. - Igen. - Dru igyekezett kedves hangon beszélni. - Azok, akik itt laknak, hálásak is, hogy a turisták is olyan bájosnak találják, mint mi. - De mit tudsz itt csinálni? Ne légy dühös. Kérlek, ne légy dühös. - Katherine megint legyintett, miközben odasétált a kirakathoz. - Olyan messze vagy a várostól. Mindentől, amit kínálhat, mindentől, amihez hozzászoktál. Drágám, bárhol élhetsz. De mégis, isten a tanúm, beleőrülök, ha még messzebb költözöl. Fáj a szívem, hogy eltemetted magad itt. - Nem temettem el magam. És Saint Christopher nem a világ vége. Ha bármi olyanra támad kedvem, amit csak egy város adhat meg, kocsival egy órán belül ott lehetek. - Nem földrajzilag gondoltam, Dru, hanem kulturális és társadalmi értelemben. Nagyon festői vidék, de elvágtad magad az eddigi életedtől, a családodtól, barátaidtól. Te jó isten, drágám, mikor randevúztál utoljára partiképes fiatalemberrel? - Ami azt illeti, éppen tegnap este. - Valóban? - Katherine pontosan úgy vonta össze a szemöldökét, ahogy Dru is szokta. - És mit csináltatok? Dru nem fogta vissza magát. - Pizzát ettünk és szerelmeskedtünk. Katherine szája döbbenten elkerekedett. - Ó, édes istenem, Drusilla! - De most nem ez a téma. Nem voltam elégedett az életemmel, ezért megváltoztattam. Most elégedett vagyok. Bárcsak te is tudnál ennek örülni. - Ez az egész Jonah hibája. Meg tudnám fojtani! - Nem, ő csak egy apró fogaskerék volt. De nem akarok újra meg újra végigmenni ezen veled, anya. Sajnálom,
hogy nem értjük meg egymást. - Én csak a javadat akarom. Te vagy az egész életem. Dru feje fájdalmasan lüktetni kezdett. - Nem akarok az egész életed lenni. És az sem kellene, hogy én legyek a te egész életed. Apa... - Na, persze, az apád. Csak a jóisten tudja, miért vagyok hajlandó mindig kibékülni vele. Igaz, huszonnyolc évet húztunk le együtt. - Neked csak ennyit jelent a házasság? Mintha valami munkáról beszélnél. - Hogy a csodába tértünk el ennyire a tárgytól? EgyáltaIán nem ezért jöttem el idáig. - Szereted? - követelte Dru, és látta, hogy anyja szempillája megrebben. - Persze hogy szeretem. Micsoda kérdés!? És bármenynyit is vitatkozunk, van egy pont, amiben mindig egyetértünk. Te vagy mindkettónk életében a legértékesebb. Most pedig - hajolt oda Druhoz és mindkét oldalról arcon csókolta. - Csodálatos meglepetésem van a számodra. - Megszorította Dru kezét. - Most gyorsan hazaszaladunk hozzád, hogy össze tudj csomagolni pár holmit meg az útleveled. Nincs szükség sok ruhára, majd ott kipótoljuk a ruhatáradat. -Hol? - Párizsban. Már minden el van rendezve. A ma reggeli beszélgetés után támadt ez a remek ötletem. Felhívtam apádat, és egy-két napon belül ő is csatlakozni fog hozzánk. A gép a reptéren vár minket. Eltöltünk pár napot Michelle néni párizsi lakásában, vásárolgatunk, és persze rendezünk egy szűk körű partit is. Aztán elindulunk délre, és a villában töltünk egy hetet. Elmenekülünk a tömeg és a forróság elől. - Anya... - Arra gondoltam, hogy te és én rendezhetnénk egy igazi anya-lánya hétvégét. Mostanában nem is voltunk igazán együtt, csak mi ketten. Van ott egy csodálatos fürdőhely, nem messze... - Anya, én nem tudok veled menni. - Jaj, ne butáskodj! Már minden el van rendezve. Egyetlen apró részlet miatt sem kell aggódnod. - Nem tudok menni. Nem hagyhatom itt az üzletet. - Igazán, Dru! Biztos, hogy bezárhatsz néhány hétre, vagy megkérsz valakit, hogy vegye át az üzletet egy időre. Nem engedheted, hogy ez a bolondériád minden élvezettől megfosszon. - Ez nem bolondéria, és nem foszt meg semmitől. Nem zárhatok csak úgy be, hogy átugorjak Franciaországba. - Te nem akarsz bezárni! - Rendben. Nem akarok. Katherine szeme megtelt könnyel. - Hát nem látod, mennyire kell ez nekem? Hogy megtehessem érted? Te
vagy az én kisbabám, az én édes kisbabám. Halálra aggódom magam, hogy itt vagy a világ végén egyedül. - Nem vagyok egyedül. Majdnem huszonhét éves vagyok. Szükségem van a saját életemre. Nektek apával megvan a sajátotok. Kérlek, ne sírj! - Nem tudom, hol rontottam el. - Katherine kinyitotta a táskáját, előhalászott egy zsebkendőt. - Miért nem vagy képes rám szánni egy kis időt? Olyan elhagyatottnak érzem magam. - Én nem hagytalak el. Kérlek... - Amikor megszólalt a kisharang, Dru felnézett. - Seth - mondta határtalan megkönnyebbüléssel. - Arra gondoltam, beugrom, mielőtt... - Elhallgatott, ahogy meglátta a zsebkendőjébe szipogó nőt. - Elnézést. Ööö... majd visszajövök. - Nem, nem. - Dm kényszerítene magát, hogy ne ugorjon az ajtó elé visszatartani a férfit. Tudta, semmi sem szárítja fel olyan gyorsan anyja könnyeit, mint egy újabb társasági ismeretség. - Örülök, hogy beugrottal. Szeretném bemutatni az édesanyámat. Katherine Whitcomb Banks, Seth Ouinn. - Örülök, hogy megismerhetem. - Részemről a szerencse. - Katherine könnyes mosolyt villantott rá, ahogy kezet nyújtott. - Meg kell bocsátania, de annyira hiányzik a lányom, és ez túl érzékennyé tesz. - Megtörölgette a szemét, tekintete élesebbé vált. - Seth Ouinn. A festő? - Igen - erősítette meg Dru ragyogva. - Emlékszel anya, amikor megcsodáltuk Seth műveit? - Igen, igen. A fivérem és felesége Rómában jártak tavaly, és valósággal beleszerettek a Spanyol-lépcsőről készített festménybe. Nagyon irigyeltem őket érte. És itt nőtt fel, ugye? - Igen, asszonyom. Itt él a családom. - Nagyon fontos, hogy az ember ne feledkezzen el a családjáról - vetett bánatos pillantást lányára Katherine. - És mennyi ideig marad itt? - Itt élek. - Ó, de hát én azt hittem, hogy Európában él. - Egy ideig valóban Európában tartózkodtam. De itt élek. Itt van az otthonom. - Értem. És számíthatunk arra, hogy lesz majd kiállítása Baltimore-ban vagy Washingtonban? - Igen, egyszer biztosan. - Feltétlen értesítenie kell róla. Szívesen megnézném a többi művét is. Szívesen látom ebédre egy alkalmas időpontban, amikor önnek is megfelel. Van esetleg névjegykártyája, hogy tudjak meghívót küldeni? - Névjegykártya? - Gyors, széles vigyor jelent meg Seth arcán. Nem tehetett róla. - Nem, sajnos nincs. De csak szóljon Drunak. Ő mindig tudja, hol lehet elérni. - Értem. - És valóban kezdte érteni. - Hamarosan sort
kerítünk rá. - Anya Párizsba utazik - mondta Dru gyorsan. - Amikor visszajössz - fordult anyjához, és az ajtó felé terelte -, megbeszéljük az anya-lánya hétvégét is. - Bon voyage - intett búcsút Seth. - Köszönöm, de még nem biztos, hogy... - Anya, utazz el Párizsba! - Dru határozott csókot nyomott az arcára. Érezd jól magad. Tölts el apával egy igazi romantikus vakációt. Foszd ki Chanelt. Küldj egy képeslapot. - Nem tudom. Még meggondolom. Örülök, hogy megismerhettem, Seth. Remélem, hamarosan találkozunk. - Az nagyszerű lenne. Kellemes utazást. Seth csípőre tett kézzel várt. Figyelte, ahogy Dru kikíséri anyját. Az ablakon át látta, hogy besegíti egy krémszínű Mercedes kupéba, amit egy egyenruhás sofőr vezet. Erről eszébe jutott egy apróság, ami teljesen kiment a fejéből. Dru családja nagyon gazdag. De könnyen megfeledkezhetett róla, hiszen Dru nem a gazdagok életét éli. Normálisan él. Amikor a lány visszajött, kulcsra zárta az ajtót és nekitámaszkodott. - Sajnálom. -Mit? - Mert téged használtalak, hogy kikeveredjek egy nagyon kényelmetlen helyzetből. - Mire valók a barátok? - Odalépett hozzá, ujjával felemelte a lány állát. - El akarod mondani, hogy miért sírt és te miért néztél olyan kétségbeesetten? - Azt akarta, hogy Párizsba menjek. Csak úgy. - Dru felemelte a kezét, aztán újra leejtette. - Mindent elrendezett, de engem meg sem kérdezett, és elvárta volna, hogy ugorjak a nyakába örömömben, rohanjak pakolni, és máris induljak. - Gondolom, vannak emberek, akik megtették volna. - Azoknak az embereknek nem kell egy üzletet vezetniük. Vannak emberek, akik még nem voltak annyiszor Párizsban, hogy össze se tudják számolni. És vannak olyanok, akik nem szeretik, ha gondosan megtervezik helyettük az életüket, mintha még mindig nyolcéves gyerekek lennének. - Drága. - Seth érezte, hogy a lány valósággal vibrál a dühtől, ezért finoman, nyugtatóan megdörzsölte a karját. - Én nem azt mondtam, hogy el kellett volna menned, csak annyit, hogy vannak emberek, akik megtették volna. Felbosszantott? - Majdnem sikerült neki. És tudom, hogy tényleg nem akarta. Ő valóban azt hiszi, hogy mindezt értem teszi. Mindketten azt hiszik, és ettől még rosszabb az egész. Olyan követelményeket támaszt, amelyeket nem kellene, olyan döntéseket hoz helyettem, amelyekhez rég nincs joga. Amikor aztán nem azt teszem, amit ő gondolt vagy tervezett, megsértődik. - Ha ez téged megvigasztal, ma reggel Cam úgy leteremtett, hogy meg se álltam a lábamon, mert az utóbbi időben nem jártam otthon meg a műhelyben, ráadásul elfelejtettem megcsinálni
egy-két dolgot, amit megígértem. Dru oldalra döntötte a fejét. - Sírt is? - Mintha elhomályosodott volna a tekintete. Na, jó! Nem sírt - mondta Seth, és megkönnyebbült, amikor a lány szája mosolyra húzódott. - De már azon a ponton voltunk, hogy behúzunk egymásnak, amikor Phil közbelépett. - Hát, nem hiszem, hogy megüthetem az anyámat. Kibékültetek a testvéreddel? - Igen, már minden rendben. Haza kell mennem, hogy egy kicsit körüludvaroljam Annát, de arra gondoltam, hogy előtte beadom a hajód tervrajzát - mutatott a mappára, amit a pultra tett. - Ó! - Dru megnyomkodta a homlokát. - Megnézhetném később? El fogok késni a jógaórámról, és még be is kell zárnom. - Persze, a jóga. Azt nem szabad kihagynod. Áll még a ma esti randi? - Velem akarsz lenni ma este? - Egész nap csak rád gondoltam. Arra, hogy este együtt leszünk. Ez átmelegítette a lányt. - Átfutott rajtam, hogy fel kellene hívjalak, de meglehetősen elfoglalt voltam ma. - Hallottam. Will kijött a műhelybe és Aubrey csaknem szívrohamot kapott az erdőnyi rózsától. -Tetszett neki? - Elpityeredett - és nekem elhiheted, nem könnyen pityereg. Will pedig úgy állt ott, mint aki kettőig sem tud számolni. Úgy látszik, komoly a dolog. Eljön ide, virágot vesz neki, elhozza a műhelybe, pedig messziről lerí róla, hogy legalább egy hete nem aludt. - Kedvelem őt, meg a testvérét is. Szerencsés vagy, hogy vannak gyerekkori barátaid. - Neked nincsenek? - Nem igazán. Mindenesetre - igyekezett ejteni a témát - volt ma egy különös vevőm Will előtt. Egy nő - folytatta, miközben kiürítette a kasszát és elzárta a napi bevételt. - Azt állította, hogy ismeri az anyámat, de ahogy elkezdett beszélni, rögtön tudtam, hogy hazudik. Nem csak abból, amit mondott, hanem abból is, ahogy kinézett. Tudom, hogy nagyon sznobnak hangzik, de így érzem. - Milyen volt? - Kegyetlen, olcsó és nem úgy nézett ki, mint aki egy jótékonysági bizottságban együtt dolgozhatott anyámmal. Kérdezősködött, tapogatózott. - Dru vállat vont. - Nem olyan szokatlan, ha befolyásos családból származol. Mintha jeges kéz simított volna végig Seth hátán. - Mit mondott? Mit csinált? - Semmi különöset. Azt hiszem, megpróbált előkészíteni valamit, de akkor bejött Will. A nő vett néhány szegfűt és elment. Furcsa, Will azt mondta, hogy ismerősnek találja
valahonnan. Setht a rosszullét környékezte. - Megmondta a nevét? - Mmmm? Igen. - Dru körülnézett, aztán fogta a táskáját és a kulcsait. Harrow, Glo Harrow. Most már igazán indulnom kell. Megtorpant, amikor a férfi ujjai összezárultak a karján. - Seth? - Ha újra idejön, azt akarom, hogy hívj fel. - Miért? Csak egy nő, aki azt hitte, sikerül megvágnia pár dollárra, vagy bemutatom a nagyapámnak. Hidd el nekem, tudok bánni az ilyenekkel, volt alkalmam gyakorolni egész életemben. - Azt akarom, hogy ígérd meg. Komolyan gondolom. Ha újra bejön az a nő, menj hátra a raktárba, emeld fel a telefont és hívj fel! Dru szerette volna azt mondani neki, hogy semmi szüksége védelemre, de olyan tűz, annyi sürgetés volt Seth hangjában, hogy inkább bólintott. - Rendben. Megígérem! ethnek várnia kellett reggelig, amíg Dru leslisszolt a lépcsőn, hogy átnézze az aznapi rendeléseket. Alig aludt valamit. Noha megpróbálta nyugtalanságát félretenni, az éjszaka nagyobb részében álmatlanul feküdt és a plafont bámulta. Még annak az öröme is meg lett mérgezve, hogy Dru ott fekszik mellette összegömbölyödve. Bizonyosságot kell szereznie! Noha a zsigereiben érezte, hogy sejtése nem csalja meg, mégis bekopogott a McLean testvérek ajtaján. Meg kell bizonyosodnia. Dan nyitott ajtót, munkához öltözve, kezében hatalmas csésze kávé. - Hello, mi újság? Épp hogy itthon értél. Van ma egy korai megbeszélésem. - Beszélnem kell Will-lel. - Sok szerencsét hozzá. A folyosó végén, a hálószobában találsz egy hullát. Kérsz kávét? Nem hiszem, hogy délnél előbb képes lesz kimászni az ágyból. - Ez nem várhat. - De tényleg, Seth, hidd el, csak az idődet pazarlód. - Mivel Seth már átvágott a nappalin, Dan utánament. - Nem, az az enyém. - Lemondóan a másik ajtó felé intett. Az ajtón egy cetli függött a következő tanáccsal: Vegyél be két aszpirint és menj afénébe. s Seth nem fárasztotta magát kopogással, hanem habozás nélkül benyitott a sötét szobába. Az előszobából beszűrődő fényben látta, hogy az ablakokon gondosan le van húzva a sötétítő. A helyiség egyébként alig volt nagyobb egy fürdőszobánál, és jóformán az egészet elfoglalta az ágy. Will az ágyon feküdt, arccal felfelé, kezei az oldala mellett, mint aki ebben a helyzetben az ágyra zuhant, és azóta meg se moccant. Marvin, a marslakó bokszer volt rajta és csak az egyik lábán zokni.
Horkolt. - Hozom a fényképezőgépem - morogta Dan. - Figyelj Seth, nyolc napja ez az első alkalom, hogy végre kialudhatja magát. Mindenképpen Aubreyval akarta tölteni az estét, így aztán éjjel kettő után vánszorgott haza. Talán nem is volt eszméleténél, amikor betámolygott az ajtón. - Ez most nagyon fontos. - Ó, a francba! - Dan az ablakhoz ment. - Nem valószínű, hogy kihúzol belőle egy értelmes szót is. - Közben könyörtelenül felhúzta a sötétítőt. Az ágyat elöntötte a vakító reggeli napfény. Will meg se rezzent. Seth az ágy fölé hajolt és megrázta a vállát. - Ébredj! - Eltem tévoda. - Mondtam én neked. - Dan az ágyhoz lépett. - így működik a dolog. Száját Will füléhez tette és kiabálni kezdett. - Kék kód! Kék kód! Dr. McLean azonnal menjen a hármas vizsgálóba! Sürgős! - Mi... mi történt? - Will úgy ült fel, mintha puskát sütöttek volna el mellette. - Hol van a sürgősségi kocsi? Hol van a... - Agyának egy része mintha kitisztult volna, ahogy Sethre pislogott. - Ó, cseszd meg! - kezdett volna visszazuhanni, de Seth elkapta a karját. - Beszélnem kell veled. - Belső vérzésed van? - Nincs. - Mindjárt lesz, ha nem tűnsz el innen nagyon gyorsan, és nem hagysz aludni. - Hátranyúlt, felkapta a párnát és a szemére szorította az éles napfény ellen. - Nem látod a fickót évekig, aztán meg se tudsz szabadulni tőle. Menj a fenébe, és vidd magaddal azt az alakot is, aki a bátyámnak nevezi magát. - Tegnap Dru üzletében jártál. - Rögtön sírva fakadok. - Will. - Seth elkapta a párnát az arca elöl. - Arról a nőról van szó, aki ott volt, amikor bementél. Azt mondtad, ismered valahonnan. - Jelen pillanatban a tulajdon édesanyámat sem ismerném fel. Különben is, ki a franc vagy te, és mit keresel a szobámban? Hívom a rendőrséget. - Mondd el, hogy nézett ki. - Ha elmondom, elmész? - Igen. Kérlek. - Jézusom, hadd gondolkodjam. - Hatalmasat ásított, kezével megdörgölte az arcát. Szimatolni kezdett. - Kávé. - Szeme ide-oda vándorolt, míg meg nem állapodott Dan csészéjén. - Kérem azt a kávét. - Ez az enyém, te balfék. - Add ide azt az átkozott kávét, vagy megmondom anyának, hogy szerinted a sárga ruhában túl nagy az ülepe. Egy petákot sem fog érni az életed.
- Add oda neki azt az átkozott kávét! - csattant föl Seth. Dan odaadta. Will belekortyolt. Seth megvárta, amíg fejét beledugja a túlméretezett csészébe, és nyelvével belenyal a kávéba. - Oké, mi volt a kérdés? Seth ökölbe szorította a kezét maga mellett, lelki szemei előtt szinte látta, ahogy nő belsejében a düh. Nagyot nyelt. - A nő, akit Dru üzletében láttál. - Igen, igen. - Will újra ásított, megpróbálta összeszedni a gondolatait. - Volt valami furcsa benne, ami nem hagyott nyugodni. Úgy volt öltözve, mint egy sarki kurva Baltimore-ban. Nem mintha láttam volna egyet is - tette hozzá angyali mosollyal. - Csontos, szőke. Apám azt mondaná rá, kivénhedt. Ha gyors diagnózist akarnék felállítani, azt mondanám, hogy súlyos alkoholos befolyásoltság, némi élénkítő tablettával feldobva. Sápadt, szürke bőr. Valószínűleg gondok a májjal. - Mennyi idős? - követelte Seth. - Ötven felé járhat, de nehéz megmondani. Kemény évek vannak mögötte. Kevesebb is lehet. Rekedt a dohányzástól. Ha a tudománynak szenteli a testét halála után, nem sok hasznát vesszük. - Igen - mondta Seth és lerogyott az ágy szélére. - Ahogy mondtam is Drunak, volt valami ismerős benne, de nem tudtam helyretenni. Lehet, hogy csak hasonlított valakire. Kemény, ideges, az a fajta - nem is tudom, olyan ragadozó fajta. Mi van? Csak nem ment vissza? Zaklatta Drut? Ott maradtam volna egy darabig, ha csak sejtem... Hirtelen elhallgatott. A kép a helyére került, és neki leesett az álla a döbbenettől. - A francba. Jézus Krisztus és minden szentek. Glória DeLauter. Seth a homlokára szorította a tenyerét. - A rohadt életbe! - Na, várj csak. Álljon meg a menet! - Dan a magasba tartotta mindkét kezét. - Azt mondod, Glória DeLauter Dru üzletében járt? Tegnap? Az nem lehet. Hiszen elment. Évekkel ezelőtt elment. - Ő volt az - állította Will határozottan. - Eddig nem ugrott be. Végül is, csak egyszer láttuk - mondta Dannek. - De az is elég volt. Nemigen lehet elfelejteni, ahogy üvöltözött és megpróbálta Setht berángatni a kocsiba. Sybill leütötte, Butus ügy vicsorgott rá, mintha bele akarna kóstolni. Megváltozott, de nem nagyon. - Nem - ejtette le Seth a kezét. - Nem annyira. - Mi az ördögöt keres itt? - kérdezte Will. - Már nem vagy gyerek. Már nem vihet magával, hogy váltságdíjat követeljen a testvéreidtől. Az sem valószínű, hogy anyafia találkozót jött szervezni, hogy bepótolja az elmulasztott éveket. De akkor mit keres itt? - Will egy kicsit lassú felfogású - jegyezte meg Dan.
- Különösen, ha az élet sötét oldaláról van szó. A pénz itt a lényeg, igaz, Seth? A barátunk időközben sikeres festő lett, híres és gazdag. Akármilyen mélyre süllyedt is a nő, erről biztos hallott. Ezért jött vissza, hogy megfejje Setht. - Nagyjából erről van szó - morogta Seth. - Még mindig nem értem - túrt a hajába Will. - Hiszen semmivel sem tartozol neki. Nincs semmi köze hozzád. - Évek óta fizetek neki. - Ó, a francba, Seth! - Rendszeres időközönként felbukkant. Adtam neki pénzt, hogy elmenjen. Tudom, hogy ostobaság, de semmi más ödetem nem volt, hogyan tartsam távol a családomtól. Nem akartam, hogy zaklassa őket. Ott volt nekik a vállalkozás, aztán jöttek sorban a gyerekek. Nem akartam nekik plusz gondot okozni. Utalás a szerző Csendes öböl című művére. - Nem is tudják? - kérdezte Will. - Nem. Soha nem mondtam el senkinek. - Magába fojtotta, elrejtette olyan mélyre, hogy ne zavarhassa azt az életet, amelyet kialakított magának. - Néhány hónappal ezelőtt felkutatott Rómában. Akkor döntöttem úgy, hogy semmi értelme ötezer kilométerre lenni a szeretteimtől. Haza akartam jönni. De újra rám talált, talán egy hete. Általában hosszabb időre szokott eltűnni. Egy-két évre legalább. Azt hittem, időt nyertem. De ha megjelent Dru boltjában, akkor biztos nem azért, hogy néhány rohadt margarétát vegyen. - Mit akarsz, mit tegyünk? - Semmit sem tehettek. Csak tartsátok titokban, amíg mindent kiderítek. Egyelőre várni fogok. Meglátjuk, mit lép. De Seth képtelen volt várni. Órákat töltött azzal, hogy hoteltől hotelig kocsizott, és megpróbálta megkeresni Glóriát, noha fogalma sem volt, mit fog tenni, ha végül megtalálja. Inkább a düh hajtotta, nem volt kész terve, amikor elindult. Arra gondolt, hogy csak ki kell elégítenie, elvinnie, akárhová akarja is. De ahogy a hoteleket járta, lassan lehiggadt. És elkezdett Glória fejével gondolkozni. Hidegen, számítón. Ha azt hiszi, Dru fontos neki, akkor fel fogja használni ellene. Eszköz lesz a kezében, fegyver, áldozat. Nagyon valószínű, hogy mind a három egyszerre. Ha újra találkozik a nővel, úgy kell beállítani a kapcsolatát Druval, mint egy hétköznapi, érzelemmentes ismeretséget. Semmi különös. Ha van valami, amit Glória értett, sőt tisztelt, az a másik ember kihasználása volt. Valaki mást használni saját céljaink elérésére. Amíg abban a hiszemben tartja, hogy csak arra használja Drut, hogy lefeküdjön vele, és hogy használhassa műteremnek a bolt feletti helyet, addig a lány biztonságban van. így legalább a szerettei közül egy ember távol tartható
Glória mesterkedéseitől. Alig hetven kilométerre St. Christophertól megtalálta, amit keresett. Egy motelt, amely medencével, kábeltévével és családi lakosztályokkal dicsekedett. A recepciós kisasszony fiatal volt és csintalan. Seth úgy gondolta, hogy csak nyárra fogadták fel. A pultra könyökölt és barátságos, közvetlen hangot ütött meg. - Hello, hogy megy az üzlet? - Elégjél. Bejelentkezik? - Nem. Azért jöttem, hogy egy barátommal találkozzam. Glória DeLauterrel. - DeLauter. Egy pillanat. - Beharapta ajkát, és nyomogatni kezdte a gombokat a számítógépen. - Hmm, betűzné kérem a vezetéknevet? - Persze. Amikor Seth megtette, a lány újra nyomogatni kezdte a billentyűket, majd bocsánatkérően felnézett. - Nagyon sajnálom, de nincs DeLauter nevű vendégünk. - Köszönöm. Ó, várjon csak, talán Harrow néven jelentkezett be. Ezt a nevet szokta használni az üzleti életben. - Glória Harrow? - A lány visszafordult a géphez, aztán a homlokát ráncolta. - Attól tartok, Miss Harrow kijelentkezett. - Kijelentkezett? - Seth felegyenesedett, és mindent elkövetett, hogy továbbra is nyugodt, egyenletes hangon beszéljen. - Mikor? - Ma reggel. Én magam írtam ki. - Ez furcsa. Szőke? Sovány? Kb. ilyen magas? - tartotta fel a kezét Seth a megbecsült magasságig. - Igen, pontosan. - Ó, a csudába! Biztosan eltévesztettem a dátumot. Köszönöm. - Elindult kifelé, aztán, mint akinek hírtelen eszébe jut valami, visszafordult. - Nem említette véletlenül, hogy St. Christopherbe megy-e tovább? - Nem. Nekem úgy tűnt, az ellenkező irányba indult. Remélem, nincs baj. - Nem, csak egy kis félreértés - mondta Seth, és halvány remény lopózott a szívébe. - Köszönöm a segítségét! Seth azt mondta magának, hogy Glória elment. Fogta a tízezret és eltűnt. Ellenőrizte Drut, és ez aggasztó, de Seth azt képzelte, hogy Glória, miután találkozott Druval, egyszer s mindenkorra elvetette azt az ötletet, hogy közte és a lány között olyan kapcsolat lehet, amiből hasznot húzhatna. Ami azt illeti, ő maga sem volt biztos benne, hogyan is áll Druval. A lány nem az a fajta volt, aki kimutatja az érzelmeit. És vajon nem az volt az egyik tulajdonsága, amiért beleszeretett, hogy annyira tartózkodó? Legalábbis az volt az érdeklődés meg a vonzalom összeolvadásából valami sokkal erősebb érzelem bontakozott ki közöttük. De most már többet akart.
Az egyik módja, hogy megismerje az embereket, az volt, hogy lefestette őket. Tudta, hogy a lány nem igazán örül az újabb modellkedésnek - főleg nem abban a pózban, ahogy ő elképzelte -, Seth mégis úgy készülődött vasárnap délelőtt a műteremben, mintha Dru lelkesen beleegyezett volna. - Miért nem fogadsz el pénzt a festményért? - Nem kell pénz. - Elrendezte a lepedőket, amelyeket Philtól kölcsönzött, miután feltúrta a ruhásszekrényt. Az anyag puha, lágy esésű volt. És halványsárga színe tökéletes ellentéte lesz a rózsaszirmok merész vörösének és Dru finom fehér bőrének. Hangulatok egyvelegét - meleg, forró, hűvös - akarta létrehozni, mert ez volt jellemző a lányra is. - Miért, nem azért festesz, hogy eladd a műveidet? - Dru a nyakánál szorosan összezárta köntösét, és nyugtalan pillantásokat vetett az ágy felé. - Pénzért? - Nem pénzért festek. A pénz csak egy hasznos melléktermék, és a vele való bajlódást meghagyom az ügynökömnek. - Nem vagyok modell. - Nem akarok modellt. - Seth elégedetlenül lökte, vonta, húzta az ágyat, míg sikerült megváltoztatni a beállítás szögét. - A hivatásos modellekről fantasztikus tanulmányokat lehet készíteni, de én úgy találom, hogy a hétköznapi emberek többet adnak. Különben is, ehhez a képhez senki mást nem használhatok, csak téged. - Miért? - Mert rólad szól. Dru sziszegve fújta ki a levegőt, miközben Seth kinyitotta az első, rózsaszirmokkal teli táskát. - Ez meg mit akar jelenteni? - Téged látlak. - A férfi szétszórta a virágszirmokat az ágyon, látszólag véletlenszerű rendetlenségben. - Te csak lazíts és hagyj mindent rám. - Nem tudok lazítani, amikor meztelenül fekszem egy ágyon, amit rózsaszirmok borítanak, és engem bámulsz. - Dehogynem tudsz. - Még több szirmot szórt szét, hátralépett, hogy ellenőrizze a látványt. - Néhány órája még szeretkeztünk rajta. - Pontosan. - Most végre ránézett, elmosolyodott. - Segíteni fog, ha erre gondolsz, amikor dolgozom. - Ó, szóval csak azért szeretkeztél velem, hogy a megfelelő hangulatba kerüljek? - Nem. Azért szeretkeztem veled, mert úgy tűnik, belőled soha nem elég. A hangulat csak egy másik hasznos melléktermék. - Tudod, hová tedd a hasznos melléktermékeidet? A férfi csak nevetett, majd elkapta Drut, mielőtt bemenekülhetett volna a fürdőszobába. - Megőrülök érted! - Hagyd abba! - A lányt elöntötte a forróság, amikor
Seth szopogatni kezdte a fülcimpáját. - Komolyan gondolom. Hallod? - Tiszta őrült vagyok. Te pedig gyönyörű. Ne szégyenlősködj. - Bókokkal és hízelgéssel nem tudsz levenni a lábamról. - Hízelgés. Milyen rideg szó. Mi lenne, ha a művészet iránti vonzalmadra és hozzáértésedre hivatkoznék? Próbáld csak meg. Könnyű csókot lehelt a lány ajkára. - Adj nekem egy órát. Ha akkor is kényelmetlenül érzed magad, átgondoljuk az egészet. Az emberi test természetes dolog. - Ugyanilyen természetes a pamut fehérnemű is. - Ahogy te viseled, feltétlenül. Ettől Drunak nevetnie kellett. - Egy óra? - Hátralépett. - És enyém a kép? - Megegyeztünk. Na most, megfelel ez a zene, vagy azt szeretnéd, ha valami vetkőzós számot tennék be? - Nagyon humoros. - Hadd vegyem ezt le. - Seth kioldotta a köntös övét, és gyengéden lesimogatta a lány válláról. - Szeretek rád nézni. Szeretem a formádat. - Halk, lágy hangon beszélt, az ágy felé terelgetve Drut. - Ahogy a bőröd csillog a fényben. Meg akarom mutatni, milyennek látlak téged. - Miből gondolod, hogy segít az ellazulásban, ha elcsábítasz? - Feküdj le. Ne gondolj semmire. Azt akarom, hogy feküdj az oldaladra, arccal felém fordulva. A karodat így emelte fel a lány karját és lassan a melle fölé fektette. Dru mindent elkövetett, hogy figyelmen kívül hagyja a bizsergő érzést, amit a férfi ujjai keltettek a bőrén, a bőre alatt. - Úgy érzem magam, mint aki... leleplezi magát. - Feltárulkozol - javította ki Seth. - A kettő nem ugyanaz. Húzd fel ezt a térdedet. A másik karod hagyd itt lent. Tenyérrel felfelé. Nagyon jó. Kényelmesen fekszel? - El sem hiszem, hogy ezt teszem. Ez nem én vagyok. - De igen. - Seth a táskába nyúlt és szirmokat szórt a lányra. Néhányat a nyitott tenyerébe, aztán a hajába is szórt szirmokat, majd a melleire, a karjára, a csípőre és a lábára is. - Próbáld így megtartani a kedvemért - kérte. Hátralépett, végignézett rajta, amitől Dru elvörösödött. - Seth! - Csak ne mozogj túl sokat. Először a testedre van szükségem. A fejed és az arcod most nem olyan fontos. Beszélj hozzám. - Seth visszavonult a festóállvány mögé. - Mégis miről? Hogy milyen ostobán érzem magam? - Mi lenne, ha ma este elmennénk vitorlázni? Kunyerálnánk kaját Annától, aztán kimennénk a vízre. - Nem tudok most a vacsorára gondolni, a sógornődre nem is akarok gondolni, amikor... Az emberek ezt fogják látni... így fognak látni engem. Meztelenül. - Az emberek egy festmény fognak látni, amin egy lélegzetelállító nő van. - Az anyám - mondta hirtelen rémülettel Dru. - Hogy van? Ő és az apád még együtt vannak?
- Amennyire én tudom, igen. Párizsba utaztak. De nem túl elégedettek velem. - Nehéz állandóan mindenkinek a kedvére tenni. - Seth felvázolta a lány vallanak ívét, a nyak karcsú vonalát, a test finom hajlatait. - Mikor jártál utoljára Párizsban? - Talán három évvel ezelőtt, a nénikém esküvőjén. Most is ott él, Párizs környékén, hogy pontos legyek, de fenntartanak egy lakást a városban is. Seth is mesélni kezdett Párizsról, és elégedetten látta, hogy a feszültség eltűnik a lány testéből. Ekkor festeni kezdett. A vörös szirmok és a fehér bőr kiáltó ellentéte, a fény csillanása a bőrön, a lepedők finomsága, a sötétebb árnyalatok az anyag redőiben. Meg akarta ragadni a nyitott tenyér eleganciáját, a vádli erős izmait. Dru felemelkedett egy kissé, de Seth nem szólt rá. A beszélgetés, amit azért folytatott, hogy a lányt megtartsa ebben a lazaságban, agyának egy más területét foglalta el. A többi részt teljesen áthatotta a kép, amelyet ecsettel és festékkel hozott létre. Újra itt van az ő tündérkirálynője. De most nem alszik. Most teljesen éber. Dru nem gondolt többet a pózra, sem az erényére. Hihetétlenül izgalmas volt nézni, ahogy a férfi dolgozik. Igazi élvezet. Vajon tudatában van annak, elmélkedett Dru, hogy milyen erőteljesek a mozdulatai? És ahogy megváltozott a tekintete, az a kemény összpontosítás éles ellentétben állt könnyed szavaival, amellyel a beszélgetést irányította. Vajon látta magát? Látnia kellett. Ismernie kell azt a mozgékonyságot és feszült figyelmet, amely annyira jellemzője technikájának. A benne rejlő szexualitást. És a szépséget, az erőt, amelytől a modell is szépnek és erősnek érzi magát. Meg is felejtkezett arról, hogy egy órában állapodtak meg. Bármilyen fantáziaképet is alkotott magának Seth, Dru túlságosan is a részévé vált, semhogy megtörje a varázslatot. Vajon a modell mindig beleszeret a festőbe? - töprengett a lány. Vagy ez a dolgok természetes rendje, hogy annyira meghittnek érzi a kapcsolatukat, hogy ilyen kétségbeesetten vágyik rá? Hogyan válhatott számára a legfontosabb férfivá, a nagy Ő-vé, akinek adni akar. Mindent megadni, amit csak kér. Ijesztő volt tudni, hogy a szerelem azt is jelentheti, hogy sok mindent felad magából. Mi marad belőle, ha behódol a férfinak? Ahogy a férfi tekintete végigsuhant rajta, mintha csak el akarná nyelni, a lány megremegett. - Fázol? - Seth hangja türelmetlenül csengett. Aztán, mintha megnyomott volna egy gombot, könnyedebb hangra váltott. Elnézést, fázol? - Igen. Nem. Talán. Egy kicsit merevnek érzem magam.
Seth a homlokát ráncolta, aztán a csuklójára nézett, de már megint elfelejtette feltenni az óráját. - Gondolom, letelt már az óra. - Végre - próbálkozott Dru egy mosollyal. - Pihenned kell. Kérsz vizet? Gyümölcslevet? Vettem gyümölcslevet. - A víz nagyon megfelel. Felülhetek? - Aha. - Seth letette az ecsetet, felkapott egy rongyot, de egyetlen pillanatra sem vette le tekintetét a vászonról. Dru leugrott az ágyról, felkapta a köntösét és miközben belebújt, odament a férfihoz. Az ágy került a kép középpontjában, a környezet még fehér volt, Seth nem festette meg. Az ágy középpontjában pedig ő volt. Az arca még hiányzott, csak a teste látszott - hosszú végtagok rózsaszirmokkal borítva. Karja eltakarta a mellét, de az mégsem az erényesség mozdulata volt. Inkább a flörté. A csalogatásé. A tudásé. Még csak egy része van kész, de máris zseniális. Nem emlékezett, hogy látta-e valaha is a fény és árnyék játékát ilyen csodásnak. Seth jól választotta meg az ágyat. A vékony vasrácsok egyszerűséget és időtlenséget sugalltak. A lepedő finom színe átmelegítette a bőrét, és jól ellenpontozta a merész, lendületes ecsetvonásokat. - Gyönyörű! - Az lesz - helyeselt Seth. - Ez egyelőre még csak a kezdet. - Tudtad, hogy nem foglak megállítani, ha egyszer láttam, amit alkottál. - Ha megnézed, de nem láttad volna, amit láttatni akartam, akkor megbuktam, Drusilla. A lány őt tanulmányozta. Pulzusa száguldani kezdett, amikor meglátta a férfi arcán ugyanazt a feszült összpontosítást, erőt és céltudatosságot. De ezúttal ő volt a kiváltó ok. - Még senkit sem akartam ennyire - nyögte. - Nem tudom, ez mit jelent. - Kit érdekel? - húzta magához Seth, és a szájára vetette magát. Együtt botladoztak az ágy felé, közben a férfi már húzta le róla a köntöst. Dru egy része - amelyik luxus körülmények között nőtt fel és előkelő nevelést kapott - meg volt botránkozva a bánásmódon. De még jobban azon, ahogy reagált rá. És az a rész győzelmeskedett, amelyik reagált. Letépte a férfi ingét, ahogy a rózsaszirmokkal borított lepedőre zuhantak. - Érints meg. Ó, istenem, érints meg! Úgy, ahogy elképzeltem az érintésed, amikor festesz. A férfi keze türelmetlenül járta be a lány testét, érintése kemény volt és vágytól tüzes. Ahová nyúlt, apró lángok gyúltak a lány bőre alatt. Ott lobogtak remegve, ahogy meztelenül feküdt az ágyon, energiával töltötték fel a testét, felforralták a
vérét, amíg azt nem érezte, hogy nem más, mint a nyers vágy és vakmerő mohóság remegő tömege. Szájuk harcolt egymással, hogy melyik adjon többet. Seth elveszett a lányban, csapdába ejtette az érzelmeknek az a kavalkádja, amin Dru keresztülment. A különös élménnyel teljesen átitatódva Dru úgy érezte, hogy felkavarja minden simogatás, becézgetés, minden szó. Növekvő vágya a szerelem szikláját ostromolta. Akkor Seth magához ölelte, szorosan tartotta és... valami kattant benne. Gyengédség ütött át a mohó nyersességen. Elnyelte, és Dru a férfihoz simult. Szájuk most hosszú, kábító csókban forrt össze. A kéz most gyengéden simogatott. A levegő sűrűbb lett, megtelt a szirmok illatával, a festék és terpentin szagával, és mindezt felkavarta az öböl felől érkező, a sós víz érintését hozó szellő. Dru a férfi fölé került, szerelmes tekintettel nézett le rá. A torka kapart. Szíve kalapácsként dübörgött mellkasában. Szinte a könnyekig meghatódva hajolt le és addig csókolta a férfi száját, amíg torka az édes kíntól elszorult. Ez több volt, mint élvezet, biztosan tudta. Túl volt minden vágyon és szükségleten. Ez volt a minden. Ha a szerelem pusztító, akkor ő hajlandó feláldozni magát az oltárán. És befogadta a férfit magába, mindent odaadva neki. Lassan, selymesen és tökéletes összhangban mozogtak együtt. Remegve közeledtek a csúcshoz, sóhajtva lebegtek a gyönyörök óceánján. Színek - merész, élénk színek, amelyeket Seth a képeihez használ - úsznak, áradnak belé. Seth felemelkedett hozzá, megtalálta a száját és karja újra átfonta őt magához ölelte. Szorosan egymásba kapaszkodva süllyedtek a megsemmisülésbe. Egyikük sem szólalt meg. Dru a férfi vállán pihentette a fejét és az ablakon át beáradó fényt figyelte. A férfi kinyitott egy ablakot, döbbent rá. Azt, amelyikről biztosan tudta, hogy zárva kell maradnia. Most fény és friss levegő áradt be rajta. Hogy lesz képes valaha is újra becsukni? - Soha nem szeretkeztem még rózsaszirmokon - szólalt meg csendesen. - De nagyon tetszett. - Nekem is. Felcsípett egy szirmot a férfi hátáról. - De nézd meg, mit csináltunk - tartotta elé. - A művész most biztos nagyon dühös ránk. - Dühösnek kellene lennie, mégsem az. Mellesleg - élmény, csodálatos élmény volt belehatolni elnyújtott, lusta lökésekkel - a művész nagyon találékony. - Ezt én is igazolhatom. - Adj még egy órát. Dru hátrahajolt, hogy jobban lássa az arcát. - Újra festeni akarsz? Most? - Bízz bennem. Ez most fontos, igazán fontos. Csak... így. - Dru még mindig meredten bámulta, amikor Seth felemelte, majd
könnyedén visszaejtette az ágyra. - Emlékszel a pózra, vagy állítsalak be újra? - Hogy emlékszem-e... ó, az isten szerelmére! - Dru sértődötten fordult az oldalára és karját a mellére ejtette. - Oké, beállítalak. - Frissen, vidáman, tele energiával rendezkedett, újabb szirmokat szórt szét, hátralépett, mérlegelt, megint előrehajolt, hogy tovább igazgasson. - Nyugodtan duzzoghatsz, de a fejed fordítsd felém. - Nem duzzogok. Túl érett vagyok már ahhoz, hogy duzzogjak. - Ahogy gondolod. - Seth felkapta a farmerját és belebújt. - A fejed kell most nekem... feljebb az állad. Stop, ne annyira, drága. így jobb - nyúlt az ecset után. Dönts meg a fejed, csak... Ez az, így jó. Csodálatos vagy, tökéletes vagy. Te vagy a legjobb. - Te meg egy szemét disznó vagy. - Ez aztán érett megnyilvánulás volt. - Seth dolgozni kezdett. - Bár tőled talán durva egy kicsit. - Ha az alkalom megköveteli, nyugodtan lehetek durva. - És mivel meg volt győződve arról, hogy a férfinak fontosabb a munkája, mint ő, aki pont most ébredt rá, hogy szerelmes belé, úgy vélte, minden oka és joga megvan a durvaságra. - Oké, fogd be a szád. Most csak nézz rám és hallgasd a zenét. - Remek, úgy sincs mit mondanom neked. Lehet, hogy nincs, de az arca mindennél ékesebben beszél, gondolta Seth. És ő az egészet akarta. Lefestette az erőszakos, erős állat, közepén az elragadó árnyékkal, az előkelő, magas arccsontokat, a csodálatos formájú szemet, szemöldököt és az egyenes, előkelő orrot. De a többihez, a szájhoz és a tekintethez többre volt szüksége. - Ne mozdulj - parancsolta, ahogy odament hozzá. - Azt akarom, hogy gondolj arra, mennyire kívánlak. - Tessék??? - Gondolj arra, hogy milyen hatalmad van, ahogy nézel. Mintha most ébrednél fel és látnád, hogy téged nézlek. Téged kívánlak. Teljesen a hatalmadban tartasz. - Valóban? - Megőrülök érted. - Lehajolt és a fülébe suttogta. - Te is tudod. Nem kell mást tenned, csak intened. Elég, ha rám mosolyogsz. - A lány szájára hajolt és lassan, szenvedélyesen megcsókolta, hogy ízelítőt adjon a sóvárgásából. - Én a rabszolgád vagyok. Hátralépett, szeme fogva tartotta a lány tekintetét, ahogy a vászonhoz lépett. - Ez te vagy, Drusilla. Te magad. A lány ajka csábító mosolyra húzódott, szemében hívogató, kacér fény csillant. Seth mindent látott abban a pillanatban - tudatosság, önbizalom, vágy és ígéret égett azokban a szemekben.
- Maradj így! Seth nem látott semmit, csak őt. Nem érzett semmit, csak őt, keze szinte öntudatlanul mozgott. Kikeverte a festéket, felrakta a vászonra, elkente széles ecsetvonásokkal. Az arc ott ragyogott, élt előtte, éppen csak levegőt nem vett. Igyekezett minél többet megragadni. Tudta, hogy látni fogja ezt a fényt a lány arcán örökre. Ott lesz akkor is, amikor be kell fejeznie a művet. Ott lesz az elméjében, a szívében, ha bármikor egyedül lesz. Ha magányosnak érzi magát. - Meg tudom csinálni - mondta, letéve az ecsetet. - Amikor megfestem, ez lesz a legfontosabb dolog, amit valaha is csináltam. Tudod, miért? Dru nem tudott megszólalni, levegőt is alig kapott a szívében dúló izgalomtól, csak a fejét rázta. - Mert azt jelented nekem, amit az első perctől éreztem. Valahogy tudtam, hogy mit fogsz jelenteni nekem, Drusilla. - Az ágyhoz lépett. - Szeretlek! Dru remegve felsóhajtott. - Tudom. - Kezét a szívére szorította. Csodálkozott, hogy nem ugrik ki a helyéről egyetlen, nagy dobbanással. - Tudom, és meg vagyok ijedve. Ó istenem, Seth! Annyira meg vagyok ijedve, mert én is szeretlek téged. A rózsaszirmokkal mit sem törődve, felugrott az ágyról és a férfi karjaiba vetette magát. Gnna hurrikánként sepert végig a házon, a férfiak fedezékbe siettek előle. Keresztülszáguldott a nappalin, felkapva az útjába kerülő zoknikat, cipőket, baseballsapkákat és üres üvegeket. Az összeszedett holmit odadobálta azoknak, akik nem voltak elég fürgék, hogy elmeneküljenek, közben életveszélyes fenyegetéseket mormolt. Mire elérte a konyhát, a túlélők elillantak. Még a kutya is elbújt. Seth, reményei szerint biztos távolságból, megköszörülte a torkát. - Khm, Anna, csak egy vacsoráról van szó. Anna rátámadt. Seth arra gondolt, hogy vagy húsz kilóval nehezebb Annánál, mégis, a gyomra összeszorul a szemében villogó gyilkos fény láttán. - Csak egy vacsora? - ismételte csípősen. - Az étel meg, gondolom, magától készül el? - Nem. De mindegy, mi lett volna a vacsora, nekünk megfelel. Tökéletesen megfelel - javította ki magát gyorsan. - Dru nem finnyás vagy ilyesmi. - Ó, nem finnyás vagy ilyesmi? - Anna ingerülten felrántotta a konyhaszekrény ajtaját, előszedte a vacsorához valókat, majd becsapta az ajtót. - Szóval, szerinted az normális, hogy csak most szólsz, hogy vendégünk lesz vacsorára? - Nem igazán vendégségre gondoltunk. Gondoltam, csak gyorsan bekapunk valamit és... - Ó, tehát úgy gondoltad, hogy csak gyorsan bekaptok valamit? - Lassú, megfontolt léptekkel elindult felé, amitől
Sethnek egy pillanatra kihagyott a szívverése. - Talán pizzát kéne rendelnünk, és megkérnünk Drut, hogy útközben idefelé ugorjon be érte. Cam, remélve, hogy Seth felnyársalása elvonja Anna figyelmét, beosont a konyhába, hogy megpróbáljon elcsenni egy sört. Persze tudnia kellett volna... - És te - támadt rá Camre Anna. - Azt hiszed, hogy csak bemasírozhatsz a konyhámba a koszos cipődben? Ne is álmodj róla, hogy a nappaliban terpeszkedve elszopogathatod azt a sört. Nem te vagy itt az atyaúristen. Cam gyorsan a háta mögé rejtette a megszerzett sört, hátha Annának veszélyes ötlete támad. - De édesem, én csak egy ártatlan kívülálló vagyok. - Ebben a házban nincsenek ártatlanok. Itt maradsz! - csattant fel, amikor Seth megpróbált kisurranni a hátsó ajtón. - Még nem végeztem veled. - Oké, rendben. Figyelj, most mit vagy úgy oda? Valaki mindig be szokott esni vacsorára. Valamelyik este Kevinnek az a fura haverja is itt járt. - Nem is fura - kiáltott Kevin a nappali biztos fedezékéből. - Ja, csak karika volt az orrában, és egész este Dylan Thomas-idézeteket szavalt. - Ó, Marcus. Ő tényleg fura. Azt hittem, Jerryre gondolsz. - Látod? - emelte fel Seth a kezét. - Annyi ember mászkál itt ki-be, hogy számon se tudjuk tartani. - Az más. - Mivel Anna közben előhúzott egy hatalmas kést a fiókból, és Cam gyáván megfutamodott a csatatérről, Seth úgy döntött, hogy nem vitatkozik. - Óké, sajnálom! Segítek. - Még szép, hogy segítesz. A krumpli - intett a késsel a kamra felé. - Pucold meg. - Igenis, asszonyom. - Ouinn! - Mi van? - kérdezte Cam megbántott hangon. Visszaóvakodott a konyhába, de a sört továbbra is a háta mögött tartotta. - Nem csináltam semmit. - Hát ez az. Zuhanyozz! És ne dobd a törölközőt a padlóra! Borotválkozz meg. - Borotválkozzam meg? - Megdörzsölte az állát és bosszankodva nézett Annára. - Nincs reggel. - Borotválkozz meg - ismételte Anna, és olyan lendülettel látott neki a fokhagyma aprításának, hogy Seth - biztos, ami biztos alapon - zsebre dugta a kezét. - Jézus Krisztus! - Cam Sethre vicsorított és kiballagott. - Jaké, szedd fel a zsibvásárt a padlóról a szobádban. Kevin, porszívózz ki. - Miért akarod, hogy utáljanak engem? - fogta könyörgőre Seth. Anna csak egy éles tekintettel válaszolt. - Ha majd megpucoltad a krumplit, akkor azt akarom, hogy vágd is fel körülbelül ekkorára - mutatta a méretet a hüvelyk- és mutatóujjával. Amikor azzal kész vagy, tegyél ki vendégszappant és törölközőt a
földszinti fürdőszobába. Akit rajtakapok, hogy a vendégszappant használja, vagy ujjlenyomatokat hagy a törölközőn, annak levágom az ujjait. Belerakta egy tálba a nyersanyagokat, és keverni kezdte. - Csak hogy tudd, az a zsibvásár nem mind az enyém - toppant be Jaké, gúnyos mosolyt küldve Seth felé. - Egy csomó ember fordul meg a szobámban és széthagyja a dolgait. - Mégis, mit képzelsz, mit csinálsz? - hördült fel Anna, amikor a fiú kinyitotta a hűtő ajtaját. - Csak ki akartam venni egy... - Szó se lehet róla. Terítsd meg az asztalt! - Ma Kevin a soros a terítésben és a mosogatásban. - Ma este te teríted meg az asztalt és te is fogsz elmosogatni. - Miért pont én? Nem én hívtam meg valami béna nőt vacsorára. - Mert én azt mondtam. Szóval, teríts meg az ebédlőben a jobbik készlettel. - Hogyhogy ott eszünk? Nincs is Hálaadás. - És a textilszalvétát használd - tette hozzá. - Amin rózsa van. Hat terítéket tégy fel. És előtte moss kezet! - Jézusom! Csak egy lányról van szó. Úgy viselkedsz, mintha az angol királynő jönne vendégségbe. Odasétált a mosogatóhoz, megengedte a vizet, közben ugyanúgy biggyesztette az ajkát, ahogy apja szokta. - Soha nem fogok lányt idehozni. - Ezt majd néhány év múlva eszedbe juttatom. - Mivel a gondolattól, hogy az ő kicsi fia lányt hozhat a házhoz, szúrni kezdett a szeme, Anna szipákolt egyet-kettőt, ahogy a páclevet a csirkemellre öntötte. - Én magam is kétszer meggondolom legközelebb - morogta Seth a bajsza alatt. - Tessék? - Semmi - pislogott Seth. - Csak... a pokolba is, Anna, azelőtt is hoztam már ide lányokat. Sőt, Dru egyszer itt is vacsorázott, és mégsem csináltál ekkora cirkuszt. - Az más volt. Váratlanul esett be, és nem is nagyon ismertük. - Igen, de... - És lehet, hogy hoztál már ide más lányokat is, de még sohasem hívtál meg olyan nőt, akibe szerelmes vagy. A férfiak nem értenek semmit. Semmit az égvilágon, és én nem is tudom, miért bosszankodom egy csapat vadember miatt. - Ne sírj, Anna! Édes istenem, ne tedd ezt! - Akkor sírok, amikor akarok. Próbáld csak megakadályozni! - Ügyes - morogta Jaké, és átment az ebédlőbe. - Majd én megsütöm a csirkét. - Seth otthagyta a krumplit, és elkeseredetten simogatta Anna haját. - Csak mondd meg, hogyan akarod. És a többit is rám bízhatod. És vacsora után elmosogatok... - Hirtelen hátralépett.
- Soha nem mondtam, hogy szerelmes vagyok Druba. - Vaknak nézel engem vagy ostobának? - Anna felkapta az olívaolajat és a mustárt, hogy elkészítse a különleges mártást a krumplihoz. - Add ide azt az átkozott Worcester szószt. Helyette azonban Seth megfogta Anna kezét, megsimogatta a karját. Még én is alig mondtam meg neki. Te honnan találtad ki? - Azért, te ostoba idióta, mert szeretlek. Menj innen! Dolgom van. Seth hozzásimította arcát Anna arcához és felsóhajtott. - A fenébe is! - Anna átkarolta a férfit. - Azt szeretném, ha boldog lennél. Annyira szeretném, hogy boldog légy. - Az vagyok - temette arcát Anna hajába. - Egy kicsit meg is ijedtem tőle. - Nem is igazi a szerelem, ha nem vagy megijedve egy kicsit. - Még egy percig szorosan ölelte Setht, aztán elengedte. - Most pedig menj! Vendégszappan, törölköző. Hajtsd le a vécétetőt. És keress egy farmert, ami nem lyukas. - Nem biztos, hogy van olyan. És köszönöm, Anna. - Szívesen. De attól még te mosogatsz. Az ebédlőből hallani lehetett Jaké lelkes hurrá kiáltásait. - Nagyra értékelem, hogy megengedted, hogy a nyakatokba varrjam magam. Megint. Anna egy sötétkék vázát választott a nevető arcú, sárga kúpvirágoknak, amelyeket Dru hozott neki. - Örülünk, hogy itt vagy. Egyáltalán nem probléma. - Nehéz elképzelni, hogy egy utolsó pillanatban beesett vacsoravendég nem jelent gondot, amikor egész nap dolgoztál. - Ó, ez csak csirke. Semmi különös - mosolygott Anna halványan, közben Jaké a szemét forgatta Dru mögött. - Kérdezni akarsz valamit, Jaké? - Csak azt, hogy mikor eszünk? - Te leszel az első, aki megtudja. - A virágokat az asztalra tette. - Szólj Sethnek, hogy jöjjön és nyissa ki ezt az üveg finom bort, amit Dru hozott nekünk. Vacsora előtt iszunk egy pohárral. - Az ember akár éhen is halhat ebben a házban - suttogta maga elé Jaké panaszosan, ahogy kifelé indult. - Tudok valamit segíteni? - érdeklődött Dru. A konyhában fantasztikus illatok terjengtek. Valami, feltételezése szerint csirke fortyogott egy letakart serpenyőben. - Köszönöm, de mindent kézben tartok. - Anna fürgén lekapta a tetőt, könnyedén megrázta a serpenyőt, egy villával megszurkálta a csirkét, majd gyorsan visszatette a fedőt. - Szoktál főzni? - Ilyeneket nem. Viszont nagyon tehetségesen tudok tésztát kifőzni, konzervszószt felmelegíteni a mikrobán, és aztán összekeverni a kettőt. - Jaj, a szívem - nevetett Anna. - Egy csiszolatlan gyémánt. De én nagyon szeretek gyémántot csiszolni. Valamelyik nap megmutatom, hogyan kell
elkészíteni egy egyszerű paradicsomszószt, aztán majd meglátjuk, hogy mit tudunk még kihozni belőled. Seth - ragyogott fel Anna -, kinyitnád a bort? Tölts Drunak egy pohárral, kérlek. Aztán vidd ki a kertbe és mutasd meg neki, hogy mennyit fejlődtek a virágaim. Addig befejezem a vacsorát. - De én szívesen segítek - tiltakozott Dru. - Igaz, hogy nem tudok főzni, viszont nagyszerűen követem az utasításokat. - Majd legközelebb. Most menj ki Sethszel és élvezd a bort. Tíz percen belül vacsora. Anna kihessentette őket a konyhából, és magával elégedetten dörzsölte össze a kezét. Aztán nekilátott, hogy befejezze az előkészületeket. Negyedóra múlva valamennyien ott ültek a ritkán használt ebédlőben, a helyiséget vagy fél tucat gyertyaláng remegő fénye tette hangulatosabbá. A kutyát is kitiltották, vette észre Dru. - Gyönyörű ez az étkészlet - jegyezte meg Dru. - Szeretem is nagyon. Olaszországban vettük Cammel, a nászutunkon. - Ha csak egyet is eltörsz közülük, akkor be leszel zárva a pincébe, ahol a patkányok lerágják a füledet - figyelmeztette Jaké, miközben nekiesett a csirkének. - Jaké! - szólt rá Anna döbbent nevetéssel. - Micsoda beszéd ez? Nincs is pincénk. - De hiszen apa is ezt szokta mondani, még ha ásnia is kell egy pincét, akkor is. Igaz, apa? - Elképzelésem sincs, miről beszélsz. Egyél a spárgából. - Muszáj? - Ha nekem muszáj, neked is. - Egyikőtöknek sem kell enni, ha nem akar. - Anna türelemért fohászkodott. - Ez szuper! Én még kérek - nyúlt Kevin újabb adagért, amikor elkapta anyja figyelmeztető tekintetét. - Most mi van? Nekem ízlik. - Akkor kérj rendesen, Jólnevelt Jankó, ne nyúlkálj át az asztalon. Nem túl gyakran engedjük őket szabadjára - fordult Druhoz. - Mindig is szerettem volna, ha van egy bátyám. - Ugyan minek? - csodálkozott Jaké. - A legtöbbször csak azért vannak, hogy verekedjenek. - Nos, ami azt illeti, valóban elég megviseltnek látszol - mérte végig a lány. - Én mindig úgy gondoltam, hogy nagyszerű lehet, ha van kivel megbeszélned a dolgokat és... van kivel verekedni. Valaki, aki elvonja a figyelmet, amikor a szüleim dühösek, vagy idegesek voltak. Ha egyke vagy, akkor mindig te állsz a figyelem középpontjában, nincs hová bújnod, ha érted, mire gondolok. Ráadásul nincs senki, aki megegye helyetted a spárgát. - Igen, de Halloweenkor Kev elcsórta az édesség nagy részét. - Jézusom, igazán elfelejthetnéd már - csattant fel Kevin.
Jaké dühösen meredt a testvérére. - Sohasem fogom elfelejteni. Minden kis részlet el van raktározva az agyamban. És egy nap, csokibuci, megfizetsz mindenért. - Gennyes alak vagy. - Kreszbi! - Jaké ezt a sértést tartogatja a végére - fordult Seth Druhoz, a borospoharával hadonászva. - Ez egy számítógépes játék. - Rímel a leszbire - magyarázta készségesen Jaké, miközben anyja elfojtott egy sóhajt. - Ez frankó módja, hogy kislánynak nevezzem. - Okos. Tetszett a darab, amit a múlt hónapban előadtatok - mondta Dru Kevinhez fordulva. - Szerintem nagyon jól volt színpadra állítva. Tervezed, hogy színi főiskolán tanulj tovább? - Na, igen, a színdarabok szuperek. De én jobban szeretem a mozit. A srácokkal csináltunk néhány tök jó filmet. Az utolsó, a Felhasítva című lett a legjobb. Egy félkarú, őrült gyilkosról szól, aki az erdőt járja és elkapja a vadászokat. Felhasítja őket szépen sorjában bosszúból, amiért az egyikük levágta a karját egy szerencsétlen vadászbalesetben. Vannak benne visszapergetett jelenetek meg minden. Meg akarod nézni? - Még szép! - Nem is tudtam, hogy elmentél Kevin előadására. Dru Sethhez fordult. - Igyekszem lépést tartani a helyi eseményekkel. Különben is, szeretem a kis színházakat. - Mehettünk volna együtt. Dru felemelte a borát, a pohár széle fölött rámosolygott Sethre, amitől Annának repesni kezdett a szíve. - Mintha randevúznánk? - Drunak elvi kifogásai vannak a találkák ellen - mondta Seth, szemét le nem véve a lányról. - Vajon miért? - Mert gyakran olyan emberekkel kell találkoznom, akik nem érdekelnek. De elsősorban azért, mert mióta idejöttem, nem volt időm ilyen jellegű dolgokra. Az üzlet beindítása és fenntartása előnyt élvezett. - És miért a virágüzlet mellett döntöttél? - kérdezte Anna. - Meg kellett vizsgálnom, mihez értek, aztán kiválogatni ezek közül, hogy melyiket élvezném leginkább. Imádom a virágokat. Elmentem néhány tanfolyamra, és rájöttem, hogy tehetségem van hozzá. - Nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy valaki vállalkozásba kezdjen egy teljesen új helyen. - Belehaltam volna, ha Washingtonban kell maradnom. Tudom, szörnyen hangzik, de így van. Új helyre volt szükségem. Egy helyre, amit magaménak erezhetek. Minden helyet és lehetőséget számba vettem, és bármerről is közelítettem, mindig Saint Christopher és a virágüzlet jött ki. Egy virágüzlet egyből a mélyvízbe dobja az embert. - Hogy érted ezt? - kérdezte Cam kíváncsian. - Szinte azonnal bizalmas viszonyba kerülsz a helyiekkel. Amikor virágot
árul az ember, tudja, hogy kinek van születésnapja, házassági évfordulója. Tudja, hogy ki halt meg és hol született baba. Hogy ki szerelmes, vagy békül ki éppen egy veszekedés után, kit léptettek elő és ki beteg. És egy ilyen kisvárosban, mint St. Chris, az emberek óhatatlanul elmesélik a részleteket is. Egy percig gondolkozott, aztán a partvidék lassú, vontatott stílusában folytatta. - Meghalt az öreg Mrs. Wilson... 89 lett volna szeptemberben. Hazament a piacról, és infarktust kapott a konyhában, miközben pakolta ki a cuccokat. Milyen kár, hogy nem rendezte a dolgokat a húgával, mielőtt ez még megtörtént volna. Tizenkét éve nem beszéltek egymással. - Nagyon jó - ámult Cam, állát a tenyerébe támasztva. Több ez a lány, mint csinos külső és puszta ész. Melegség és humor is van benne, csak elő kell csalogatni. Seth ráemelte a poharát. - És én még azt hittem, hogy csak bokrétákat kötsz meg ilyesmi - fűzte hozzá. - Ó, ennél jóval többet jelent. Amikor bejön egy férfi, őrjöngve, mert elfelejtette a házassági évfordulójukat, az én dolgom nemcsak annyi, hogy a kezébe nyomom a megfelelő virágot, hanem diszkréten tudni kell kezelni az ügyet. - Mint egy pap - vetette közbe Cam, amivel megnevettette a lányt. - Közel jár hozzá. Meglepődnél, hogy mi mindent hallok az üzletben, vallomásokat, örömöket és bánatokat. - Szereted ezt csinálni - jegyezte meg halkan Anna. - Igen. Nagyon szeretem. Szeretem az üzleti részét is, de még jobban szeretem, hogy része lehetek valaminek. Washingtonban... - félbeszakította magát. Maga is csodálkozott, hogy milyen fecsegő lett belőle - ...minden más volt - fejezte be végül a mondatot. - Én ezt kerestem. Seth hazakísérte Drut. Kiültek a tornác lépcsőjére a szép nyári estén, és figyelték a szentjánosbogarak táncát a sötétben. - Jól érezted magad? - Nagyszerűen éreztem magam. A vacsora. Hogy jobban megismertem a családodat. A vitorlázás. Csodás volt. - Remek. - Seth ajkához emelte a lány kezét. - Csak mert Anna elmondja majd a többieknek, ami azt jelenti, hogy Grace-nél és Sybillnél is el kell játszanod a szereped. - Ó?! - erre nem is gondolt. - Nekem is meg kell hívnom őket. Mindegyiket meg kell... - Gondoskodnia kell a vacsoráról, és ki kell találnia, hogyan tud lekötni egy fél tucat tinédzsert. - Be kell vallanom, nem tudom, hogyan tovább. Az a fajta vacsorameghívás, amihez én értek, nem is hasonlít az itteniekre. - Mindegyiket meg akarod hívni ide? - Seth el volt ragadtatva az ötlettől. Szerzünk egy grillsütőt és felállítjuk a kertben. Sütünk húst, pattogtatunk kukoricát. Nem kell túlbonyolítani. Szerzünk, gondolta Dru, mi. Az egyes szám első személyből valahogy többes szám első személy lett. Mi. Nem
igazán tudta, hogyan érez felőle. - Szerettem volna kérdezni tőled valamit - dőlt hátra Seth a lépcsőkön, és a lány arcélét tanulmányozta. - Milyen érzés piszok gazdag családban felnőni? A lány felhúzta a szemöldökét, pont úgy, ahogy a férfi szerette. - Jobban kedveltük a rendkívül gazdag kifejezést. És nyilvánvaló, hogy megvannak a maga előnyei. - Meghiszem. Azt még csak értjük, hogy egy rendkívül gazdag társasági lány a parton virágüzletet nyit, de hogyan lehetséges, hogy nincs segédje, személyzete? - Ott van Mr. G., aki tökéletes munkát végez. Rugalmas, független, szereti a virágokat, és ért is hozzájuk. Azt is tervezem, hogy felveszek valakit az üzletbe részmunkaidőben. De előbb meg akartam bizonyosodni, hogy van annyi forgalom, ami indokolja ezt a lépést. Hamarosan keresni kezdem a megfelelő személyt. - De te csinálod a könyvelést is. - Szeretek könyvelni. - És a megrendeléseket, a leltárt meg ezeket. - Szeretem... - Igen, megértettem. Nem kell védekezned. - Csodálkozva látta, hogy a lány válla megfeszül. - Szereted az üzlet kevésbé napfényes oldalát is. Nincs abban semmi rossz. - Erről jut eszembe, tetszett a tervrajzod. Nagyon. Kap.csolatba lépek Phillippel, és megkérem, hogy készítse el a szerződést. - Klassz, de megkerülted a kérdést. Miért nincs házvezetőnőd? - Ha most Grace vállalkozásának akartál reklámot csapni, Aubrey már megtette. Tervezem, hogy beszélek Graceszel. - Nem ez volt a szándékom, de azért jó ötletnek tartom. - Ujjai végigsimítottak a lány lábán. Nem is volt tudatában, hogy milyen intim az érintése. - Továbbadod a gazdagságot, és több szabadidőd lesz. Dupla haszon. - Hirtelen mennyire érdeklődni kezdtél a vagyon iránt. - Irántad érdeklődöm - javította ki Seth. - Sybill az egyetlen olyan ember, akit ismerek, igazán ismerek, és gazdag családból származik. De van egy olyan érzésem, hogy az ő vagyonuk meg sem közelíti a tiéteket. Amikor az anyád meglátogatott, egyenruhás sofőr vezette az autót. Proccos. Te meg még a klotyót is magad súrolod. Ezért kérdeztem magamtól, hogy ez meg hogyan lehet. Talán szeret klotyót súrolni? - Gyerekkorom óta erről álmodtam - mondta Dru szárazon. - Ha bármikor szeretnéd valóra váltani ezt az álmot a műterem mellékhelyiségében, ne fogd vissza magad. - Ez rendkívül nagylelkű tőled. - Végül is, szeretlek. Megteszem, amit tudok. Dru majdnem felsóhajtott. A férfi szereti őt. És meg akarja érteni. - A pénz - kezdte -, különösen, ha sok van belőle, rengeteg problémát oldhat meg. És újakat teremt.
De így vagy úgy, gazdag vagy szegény, ha megharapod az ujjadat, az fáj. Az is bántó lehet, hogy nem lépsz ki a varázskörödből, nem kötsz ismeretségeket, barátságokat ezen a körön kívül. Nyersz és vesztesz is vele. Az biztos, hogy rengeteget vesztesz azzal, hogy a szüleid mindent elkövetnek, hogy megóvjanak minden hatástól ezen a körön kívül. - A férfi felé fordította az arcát. - Ez nem a szegény gazdag lány szövege. Ez tény. Előkelő nevelést kaptam, mindig is kivételezett helyzetben voltam. Soha nem kellett anyagiak miatt aggódnom, és ezután sem kell soha. A legjobb iskolákba jártam, utazhattam. És ha abban a körben maradok, szép lassan elsorvadtam volna. - Megcsóválta a fejét. - Ez már drámaian hangzik, megint. - Nem hiszem, hogy drámai. Inkább egyfajta éhségnek nevezném. Ha nem kapsz megfelelő táplálékot, éhes maradsz. - Akkor talán így mondanám, másféle menüre volt szükségem. A washingtoni házunkban tizenhat fős személyzet dolgozik. Gyönyörű lakás, tökéletesen berendezve. Itt a magam ura vagyok. Amikor Georgetownban a saját lakásomba költöztem, a szüleim akaratom ellenére felvettek egy házvezetőnőt, ajándékba. Szóval, megint csapdába kerültem. - Visszautasíthattad volna. Dru megcsóválta a fejét. - Nem olyan könnyű az, mint ahogy hiszed, és csak újabb konfliktushoz vezetett volna, amikor éppen befejeztem egy sikeres csatát, hogy saját lakásba költözhessek. Mindegy, nem a házvezetőnő hibája. Ő igazán kedves volt és nagyon hatékony. De nem akartam, hogy ott legyen. Csak azért tartottam meg, mert a szüleim őrjöngtek a gondolattól, hogy nem fogok többé otthon élni, és egyre azt mondogatták, sokkal jobban aggódnának értem, ha nem tudnák, hogy van valaki mellettem, akire számíthatok. Én meg elfáradtam az állandó csatározásban. - Senki nem tudja jobban, hogyan lehet hatni rád, mint a család. - Igazad van - helyeselt Dru. - Talán nevetségesen hangzik, hogy valaki azért panaszkodik, mert van, aki mos, takarít, főz rá meg ilyesmi. De a kényelemért cserébe fel kell adnod a magánéletedet. Soha, de soha nem lehetsz egyedül. És nem számít, hogy milyen kellemes, milyen hűséges és diszkrét a személyzet, akkor is mindenről tudni fognak, ami a házban történik. Tudják, ha veszekedtél a szüléiddel vagy a kedveseddel. Hogy mit eszel vagy nem eszel. Mikor alszol, és mikor kerül az álom. Azt is tudni fogják, ha lefeküdtél valakivel, és azt is, ha nem. Minden hangulatod, cselekedeted, és ha elég sokáig velük élsz, akkor minden gondolatod ismert lesz előttük. Nem akarok itt személyzetet - fújta ki a levegőt. - Különben is, szeretem magam intézni a dolgaimat a legapróbb részletekig. Szeretem tudni, hogy jól intézem őket. De abban nem vagyok
biztos, hogy sikerül-e összehozni egy vacsorát a Ouinn családnak. - Ha ez megnyugtat, elárulhatom, Anna szinte hisztérikus volt, mielőtt jöttél ma este. - Igazán? - A gondolat felmelegítette. - Ettől azért jobban érzem magam. Mindig olyan nyugodtan néz ki, mint aki tökéletesen kézben tartja a dolgokat. - Igen, ő olyan. A frászt tudja ránk hozni. - Szeretitek és tisztelitek. Mindannyian. Ez csodálatos, számomra egészen új élmény. - Nekem is. - Nem - fordította el a fejét Dru.- Neked nem. A családi összejövetelek, legyen az hagyományos vagy sem, tervezett vagy véletlen, nagyon jól ismert vidék számodra. Nincs szükséged térképre hozzá. Szerencsés vagy, hogy ők itt vannak neked. - Tudom. - Seth arra gondolt, hogy honnan jött. Glória jutott eszébe. - Tudom. - Igen, látszik. Annyira együtt vagytok. Befogadtak engem, mert te kérted. Törődsz velem, tehát ők is törődnek velem. Az én családom nem így viselkedne. Ha majd találkozol velük, alaposan ki fognak kérdezni, levizsgáztatnak, kielemeznek és megítélnek. - Ami azt jelenti, hogy vigyáznak rád. - Inkább saját érdekeiket védik. A család jó hírét. Pozícióját. Diszkréten érdeklődni fognak az anyagi helyzeted iránt, hogy megbizonyosodjanak, nem a pénzemért veszel el. Az anyám persze el lesz ragadtatva, hogy olyasvalakivel jöttem össze, aki magabiztosan mozog a művészkörökben. - Művészkörökben. Micsoda rideg szavak! - Olyan sekélyes az egész. - Ugyan, ne foglalkozz vele! - Seth beleborzolt a lány hajába, mintha csak egy tizenéves fiú lenne. - Nem fogok megsértődni azon, hogy a társaságot lenyűgözöm, mert híres festő vagyok. - De lehet, hogy sértőnek érzed majd, amikor csendesen, de alaposan elkezdik vizsgálgatni a családi hátteredet, vagy amikor ellenőrzik a Quinn-hajók folyószámláját. A gondolattól, hogy a családi hátterét felkutatják, Setht kirázta a hideg. - Ó, a Krisztus szerelmére! - Tudnod kell. Ez a megszokott eljárás a családomban. Jonah a legmagasabb osztályzatokat érdemelte ki, és a politikai kapcsolatai plusz pontokat értek. Nem véletlen, hogy a szüleim nem voltak elragadtatva, amikor visszaléptem az esküvőtől. Sajnálom. Tudom, hogy elrontottam az est hangulatát, de arra gondoltam, hogy tudnod kell ezt, ha a dolgok továbbra is ilyen irányba mennek tovább. - Oké, előbb vagy utóbb úgyis el kellett volna mondanod. - Megfogta a lány kezét, az ujjaival kezdett játszani. - Ha nem tetszik nekik, amit találnak, akkor kettőnk között vége
mindennek? - Azért jöttem el tőlük, mert nem tudtam úgy tovább élni. - Dru megszorította a férfi kezét. - Magam hozom a döntéseimet. A szívügyekben is. - Akkor ne aggódjunk emiatt. - Átölelte a lányt. - Szeretlek, és nem érdekel, hogy ki mit gondol. Szerette volna, ha ilyen egyszerű lenne az egész. Tudta, hogy a szerelemnél nincs nagyobb erő. Képes legyőzni az irigységet, kisszerűséget, a kapzsiságot és a gyűlöletet. Életeket változtat meg. Az ég a megmondhatója, hogy az övét megváltoztatta. Hitt a szerelem kimeríthetetlen erejében, mutatkozzon ez akár szenvedélyben vagy önzetlenségben, dühben vagy gyengédségben. De a szerelem ritkán egyszerű. Megvannak a különböző arcai, összetett dolog, ami különleges erőt biztosít ennek az érzelemnek. A Dru iránt érzett szerelme asra ösztönözte, hogy mondjon el mindent a lánynak. Végül is, nem tízévesen született. Drunak joga van tudni, mi volt előtte. Honnan jött és hogyan. Módot kell találnia rá, hogy mesélhessen neki a gyerekkoráról. Glóriáról. Egyszer. Azt mondogatta magának, hogy kiérdemelte ezt, hogy egyelőre csak vele legyen. Hogy élvezhesse az új érzés csodáját. Mentségeket keresett. Azt akarja, hogy Dru jobban megbarátkozzon a Quinn családdal. Be kell fejeznie a képet. Időt és energiát akart szentelni a lány hajójának, hogy ha majd elkészül, úgy érezhessék, egy kicsit mindkettőjükhöz tartozik. Különben is, ráér. Nem szabad elsietni semmit. A napokból hetek lettek, és Glória nem jelentkezett. Könnyű volt meggyőznie magát, hogy újra elment. Talán ez alkalommal vissza se jön. Alkudozott magával. Nem is gondol rá a július negyediki ünnepségig. A Quinn család minden évben nagy összejövetelt rendez ezen a napon, amelyre mindenki el szokott jönni. A család, a barátok és a szomszédok összegyűlnek a háznál, mint ahogy Ray és Stella idején is tették, és esznek, isznak, pletykálkodnak, úsznak egyet az öbölben, és megnézik a tűzijátékot. De a sör és rák előtt még hátra volt a pezsgő és a kaviár. Hosszas és teljesen érthető vonakodás után Dru megadta magát a szülői nyomásnak, és beleegyezett, hogy megjelenik az egyik washingtoni gálán Sethszel az oldalán. - A francba, nézd csak, micsoda úri fiút látok! - Cam állt az ajtóban, és nagyot füttyentett, amikor meglátta, hogy Seth szmokingot vett fel. - Nagyon elegáns vagy ebben a szerelésben. - Szeretnéd, ha fele ilyen jól néznél ki, mint én - tette be a mandzsettagombot Seth. - Van egy olyan érzésem, hogy
én leszek az estély fő szenzációja. Majdnem köpenyt és svájcisapkát vettem fel. De aztán visszafogtam magam. A nyakkendővel kezdett bajlódni. - Phil választotta ezt az öltözetet. Szerinte elég elegáns, de nem hivalkodó. - Ő biztos tudja. Ne szerencsétlenkedj már. Jézusom! - Cam ellökte magát az ajtótól és Sethhez lépett, hogy maga bajlódjon tovább a nyakkendővel. - Idegesebb vagy, mint egy szűzlány a nászéjszakáján. - Az meglehet. Ma este úszkálni fogok a kék vérben. Nem akarok belefulladni. Cam felnézett, tekintetük találkozott. - Nem a pénztől leszel jobb. Érsz annyit, mint bármelyik közülük. A Quinnek nem szorulnak a második helyre senkivel szemben. - Feleségül akarom venni, Cam. Cam gyomrában apró görcs keletkezett. Soha nem tart annyi ideig, míg a fiúból férfi lesz, mint ahogy szeretnénk, gondolta. - Igen, magam is rájöttem erre. - Amikor feleségül veszel valakit, akkor magadra veszed az egész családját, a hozzájuk tartozó embereket, az egész bagázst. -így igaz. - Ha én elboldogulok velük, neki is boldogulnia kell veletek. Ha megúszom a mai estét, és ő is túléli a július negyediki banzájt, akkor... Még előtte el kell mondanom neki. Beszélnem kell Glóriáról meg a többiről is. Beszélnem kell neki... mindent el kell mondanom. - Ha azt hiszed, hogy ettől megfutamodik, akkor nem is való hozzád. De a nőket ismerve, és én aztán igazán ismerem őket, Dru nem az a megfutamodós fajta. - Nem hiszem, hogy megfutamodna. Nem tudom, mit fog tenni. Azt se, hogy én mit teszek. De mindenképpen el kell mondanom mindent és megadni a lehetőséget, hogy ő döntse el, merre és hogyan tovább. TVtár így is túl sokáig húztam-halasztottam. i- Ez már történelem. De a te történelmed, ezért neked is kell elmondanod. Aztán pedig tedd félre - Cam hátralépett - Nagyon elegáns. - Megnyomogatta Seth bicepszét, tudva, hogy ez felderíti a fiút. - Ó, súlyt emeltél? - Fogd be! Seth nevetve hagyta el a házat, és vigyorogva nyitotta ki a kocsiajtót. De mintha ököllel a gyomrába csaptak volna, úgy fogta el a pánik, meglátva a papírdarabot az elsó ülésen. Holnap este, tízkor. Miller bárjában, a St. Michaelnél. Beszelnünk kell. Idejön, gondolta, összegyűrve a papírt. Az otthonához. Alig egy lépésre a családjától. Beszélniük kell. De még mennyire hogy beszélniük kell. eth nem felejtette el megmondani a lánynak, hogy gyönyörűen néz ki. Valóban csodálatosan festett élénkpiros ruhájában, mely csábosán tapadt fantasztikus alakjára,
miközben néhány csillogó, vékony keresztpántot kivéve, szabadon hagyta az egész hátát. Nem felejtett el mosolyogni, és beszélgetni vele a Washingtonba vezető úton, mintha mi sem történt volna. Kényszerítette magát, hogy nyugodt maradjon. Minden rendben lesz Glóriával, hiszen eddig is boldogult vele. Egyre csak azt mondogatta magának, hogy a pénzén kívül nem vehet el mást tőle. De maga is tudta, hogy ez hazugság. Nem erre célozgatott Stella is az álmában? Hogy Glória nem csak a pénzét akarja. Addig akarja gyötörni, amíg a boldogság utolsó szikrája is kihuny a szívében. Glória gyűlölte őt, amiért egész életet él. Seth valahol mélyen mindig is tisztában volt ezzel. - Értékelem, hogy hajlandó vagy elviselni ezt a cirkuszt ma este - szólalt meg Dru. Seth oldalt nézett, megsimogatta a kezét. - Ugyan már! Végül is, nem minden nap vehet részit az ember olyan partin, ahol libériás inasok szolgaijától a pezsgőt és a szendvicset. Nagyon elegáns - tette még hozzá. - Inkább otthon ülnék, a tornácon hintázva. s - Nincs is hinta a tornácon. - Észben tartom, hogy vegyek egyet. Szóval, a tornácon szeretnék ülni, lengve a képzeletbeli hintámon, a kezemben egy pohár finom borral. Naplementekor. - Dru úgy vélte, hogy valószínűleg Seth is inkább erre vágyik. Bármit is mondott, valami baj van vele. Annyira jól ismerte már az arcát elég jól ahhoz, hogy behunyt szemmel is maga elé tudta képzelni minden egyes vonását. Határozottan érezte, hogy valami bántja Setht, valamit titkol előle. - Két óra - szólalt meg. - Két órát maradunk, aztán eljövünk. - Ez a te estéd, Dru. Addig maradunk, amíg neked tetszik. - El se jöttem volna, ha találtam volna valami kibúvót. De a szüleim ezúttal egyesítették erőiket, hogy meggyőzzenek. Igazán kíváncsi vagyok, meddig mehet el egy szülő az érzelmi zsarolásban, ha el akarja érni, hogy megtegyük, amit nem is akarunk megtenni. A lány szavairól Glória jutott eszébe, és görcsbe rándult a gyomra. - Ez csak egy parti, drága. - Ó, bárcsak az lenne! A parti számomra azt jelenti, hogy lazíthatok, jól érezhetem magam, és olyan emberekkel találkozhatom, akikkel közös az érdeklődési körünk. De ezekkel az emberekkel már nincs bennünk semmi közös. Talán sose volt. Az anyám el akar dicsekedni veled, én pedig hagyom, mert már teljesen kikészített. - Nos, el kell ismerned, hogy fantasztikusan nézek ki ma este. - Nem vitatom. És mindent megpróbálsz, hogy felvidíts.
Úgyhogy, köszönöm! Megígérem, hogy hazafelé én is mindent elkövetek, hogy jobb kedvre derítselek, amikor a vallatástól fáradt és zavarodott leszel. - Számít valamit, hogy mit gondolnak rólam? - Persze hogy számít. - Dru az ajakrúzs után kutatott a táskájában, így nem látta, hogy a férfi álla megfeszül. Azt akarom, hogy lásson mindenki, aki sajnálkozott, amikor szakítottam Jonah-val, és akik ott ólálkodtak körülöttem és szemtől szembe rákérdeztek az esetre, remélve, hogy mondok vagy teszek valamit, amit másnap majd kibeszélhetnek. Azt akarom, hogy elismerjék: lám-lám, Dru igazán talpra állt, hát nem? Kifogta magának il maestro giovanná.. Seth érezte, hogy mázsányi súly nehezedik a vállára. Túl nehéz, semhogy le tudná rázni magáról. - Ezek szerint most státus szimbólum lettem. - Igyekezett könnyed hangon beszélni. Dru felfrissítette ajkán a rúzst. - Jobb, mint Hány Winstori gyémánt nyakéke. Úgy értem, ez olyan kicsinyes, annyira jellemzően nőies. De nem érdekel. Döbbenetes felfedezni, hogy pont olyan vagyok, mint az anyám. Én is fel akarok vágni veled. - Nincs menekvés. Az embert meghatározza, honnan jött. Nem futhat el a múltja elől. - Ez tényleg lehangoló. De ha hinnék ebben, levetném magam egy szikláról. Hidd el nekem, nem fogok jótékonysági bizottságokban ülésezni, és szerdánként teadélutánokra járni idős hölgyek társaságában. Volt valami a férfi hallgatásában, ami arra késztette, hogy megfogja a kezét. - Két óra, Seth. Nem több. - Minden rendben lesz - nyugtatta meg Seth. Alig léptek be a bálterembe, SetlftfTáris ízelítőt kapott Dru előző életéből. Az emberek csoportokba verődve beszélgettek, a háttérzenét egy tizenkét tagú zenekar szolgáltatta. Az egész terem hazafias - vörös, kék és fehér színekben pompázott, a virágok, az asztalterítők és a léggömbök egyaránt. Az amerikai zászló hatalmas jégszobrát úgy faragták ki, mintha lobogna a könnyű szélben. A fehér szín a hölgyvendégeken gyémánt és gyöngyök formájában képviseltette magát. A ruhák többnyire konzervatívak, hagyományosak és nagyon drágák voltak. Részben politikai jellegű összejövetel, vélte Seth. Részben társadalmi esemény, és részben egyszerű pletykaparti. Akrilt használna, ha meg akarná festeni. Éles színek és formák a kristálycsillár vakító fényében. - Drusilla! - sietett eléjük a lány anyja talpig kék ruhakölteményben. Csodásan nézel ki. De ha jól emlékszem, azt kértük, hogy a fehér Valentinót vedd fel. - Arcon csókolta Drut, majd elégedetlen ciccegéssel simított végig a lány haján. - És Seth - nyújtott kezet - Örülök, hogy újra láthatom.
Aggódtam, hogy elakadnak a forgalomban. Annyira reméltem, hogy Druval itt töltik a hétvégét, és akkor megspórolhatták volna ezt a szörnyű utat idefelé. Ezt ugyan Seth most hallotta elóször, de azonnal készen állt a válasszal. - Nagyra értékelem, hogy meghívott, de nem tudtam előbb elszabadulni. Remélem, megbocsátja és fenntart nekem egy táncot. Akkor elmondhatom, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a földön, mert táncolhattam a két leggyönyörűbb nővel a teremben. - Hát nem elbűvölő? - pirult el Katherine. - Biztos lehet benne, hogy élek a lehetőséggel. Most pedig jöjjön, szeretném bemutatni a társaságnak. Rengetegen várják türelmetlenül, hogy megismerhessék. Mielőtt megfordulhatott volna, felbukkant Drusilla apja. Magas, vonzó férfi volt. Fekete hajába ezüstszálak vegyültek, mélyen ülő barna szeme vidáman tekintett a világba. A, itt az én hercegnőm! Magához szorította lányát, erős, birtokló öleléssel. - Olyan későn jöttetek, hogy már aggódtam értetek. - Nem késtünk el. - Az isten szerelmére, meg ne fojtsd azt a lányt - szólt rá Katherine, és megfogta Proctor karját. Sethnek Bolond jutott eszébe, aki megpróbálta Anna és bárki közé befúrni magát, aki megölelte Annát, amikor ő is a közelben volt. - Proctor, ő Drusilla kísérője, Seth Ouinn. - Örülök, hogy megismerhetem. Végre - szorított meg Seth kezét határozottan Proctor. A sötét szemek fürkészően az arcára meredtek. Tanulmányozták. - Részemről a szerencse. - Már éppen csodálkozni kezdett, hogy vajon ki akarja-e hívni egy meccsre, amikor Proctor végre elengedte a kezét. - Kár, hogy nem sikerült időt szakítania, hogy itt töltse a hétvégét. - Igazán sajnálom! - Apa, nem Seth hibája. Mondtam neked, mindkettőtöknek mondtam, hogy én nem tudtam elszabadulni. Ha én... - Dru üzlete egyszerűen fantasztikus, nem gondolják? - szakította félbe Seth vidám hangon. Az arra járó pincér tálcájáról pezsgőt vett el, és sorban átnyújtott egyet-egyet Katherine-nek, Drunak és Proctornak, mielőtt magának is vett volna egyet. - Bizonyos vagyok benne, hogy az üzleti élet bonyolult és kihívó, de én mét esztétikai értelemben gondoltam. Ahogy kihasználja a teret, a fény és árnyék hatásait, összhangba hozza a színeket és anyagokat. Mint művész csodálattal adózom a másik művésznek - mondta könnyedén. - El tudom képzelni, hogy milyen büszkék rá. - Természetesen büszkék vagyunk - felelte Proctor pengeéles mosollyal. Ő az én kislányom, adta tudtul minden kétséget kizáróan, ahogy Katherine ölelése sem szólt másról. - Drusilla a mi legdrágább kincsünk.
- Hogyan is lehetne más? - helyeselt Seth. - Ott a nagyapám, Seth - ragadta meg a karját Dru. - Feltétlenül meg kell ismerned. - Természetesen. - Seth ragyogó mosolyt küldött a szülók felé. Megbocsátanak egy percre? - Nagyon jól csinálod - jegyezte meg Dru. - Taktikai és diplomáciai osztály. Valószínűleg Philnek köszönhetem. Szólhattál volna a hétvégi meghívásról. - Igaz, ne haragudj. Szólnom kellett volna. Azt hittem, sikerül megmentenem mindkettőnket, ehelyett kényelmetlen helyzetbe sodortalak. Legalább egy tucatszor álltak meg, mire eljutottak az asztalhoz, ahol Whitcomb szenátor ült. Dru minden alkalommal kezet rázott vagy könnyű csókot váltott valakivel, bemutatta Setht, aztán továbbment. - Te is nagyon jó vagy ebben - bókolt Seth. - A véremben van. Szia, nagyapa! - Lehajolt, hogy megcsókolja a jóképű és még mindig fiatalos férfit. Nyers, gyanakvó a pillantása, gondolta Seth, mint egy bokszolónak, aki legalább annyira az eszével uralja a ringet, mint az izmaival. Haja ősz, szeme pedig ugyanolyan fantasztikusan zöld, mint az unokájáé. Felállt, két hatalmas tenyerébe fogta Dru arcát. Mosolya ellenállhatatlan volt. - Itt az én legkedvesebb lányom. - Minden unokádnak ezt mondod. . - És komolyan is gondolom. Hol az a festő, akiről anyád hetek óta áradozik? A, itt van! - Egyik kezét továbbra is Dru vállán tartva felmérte Setht. - Hm, nem látszol idiótának, fiam. - Próbálok nem az lenni. - De nagyapa! - Csend legyen. Szóval, elég eszed van ahhoz, hogy ezzel a szép kislánnyal töltsd az idődet? Seth elvigyorodott. - Igen, uram. Whitcomb szenátor, Seth Quinn. Nagyapa, ne hozz zavarba, kérlek. - Az idős emberek kiváltsága, hogy zavarba hozzák az unokájukat. Meglehetősen tetszenek a munkái - mondta Sethnek. - Köszönöm, szenátor úr. Nekem is meglehetősen tetszik az öné. Whitcomb lebiggyesztette az ajkát egy pillanatra, de szája szögletében mosoly bujkált. - Úgy látom, van gerinced. Nos, majd meglátjuk. A forrásaim szerint elég jól keresel a festéssel. - Csend legyen! - szólt rá Seth Drura, amikor a lány tiltakozásra nyitotta a száját. - Olyan szerencsés vagyok, hogy jól megélek abból, amit szeretek. Mivel ön a művészetek nagy pártfogója, bizonyára megérti ennek fontosságát, és önmagáért becsüli a művészetet. Az anyagi elismerés másodlagos. - Hajókat is építesz? - Igen, uram. Amikor időm engedi. A testvéreim a legjobb vitorláshajó-
tervezők és -építők akeleti parton. Ha újra Saint Christopherbe látogat, a sjét szemével győződhet meg róla. - Talán egyszer elmegyek. A nagyapád tanár volt, igaz? - Igen - mondta nyugodtan Seth. - Igaz. - Elismert tanár. Egyszer találkoztam vele a főiskolán, egy politikai nagygyűlésen. Érdekes és kivételes ember volt. Örökbe fogadott három fiút, ugye? - Igen, uram. - De te a lányától vagy. - Bizonyos értelemben, igen. Sajnos, nem voltam olyan szerencsés, hogy nagyapám egész életemben mellettem legyen, mint Dru, akinek itt van Ön. De a hatása, s amit átadott nekem, az legalább olyan mély. Szeretném, ha csak félig olyan büszke lenne rám, mint én őrá. Dru Seth karjára tette a kezét, érezte a feszültséget. - Ha befejeztétek a kölcsönös vájkálást egymás életében, szeretnék táncolni. Seth? - Természetesen. Ugye megbocsát, szenátor úr? - Sajnálom - bújt Seth karjai közé Dru a táncparketten. - Annyira sajnálom! - Semmi okod rá. - Mégis. Ilyen a természete, mindent tudni akar, legyen az akár a legszemélyesebb magánügyed. - De ő legalább nem akart nyársra húzni és elevenen megsütni, mint az apád. - Nem. Ő nem akar birtokolni, és sokkal nyitottabb. Hagyja, hogy magam döntsek, engedi, hogy hallgassak az ösztöneimre. - Nekem tetszett az öreg. - És épp ez a probléma. Látott egy ravasz és intelligens embert, aki szereti az unokáját, és a legjobbat akarja neki. Aki nyilvánvalóan arra a megállapításra jutott, hogy Dru is a legjobbat akarja magának. Az pedig valószínűleg nem egy lelenc, aki soha nem látta az apját, és anyja előszeretettel zsarol másokat. - Általában udvariasabb szokott lenni - szólalt meg Dru. - És méltányosabb. De a Jonah-val történek feldühítették. Most, gondolom, túlságosan is óvni akar, és nagyon megnézi, hogy kivel járok. Miért nem megyünk el? - Az nem segít, ha megfutamodunk. Hidd el nekem, én már próbáltam. - Igazad van, és ez bosszantó. Dru elhúzódott tőle, amikor véget ért a zene, és a férfi válla fölött Jonah-t pillantotta meg. - És még nincs vége mondta csendesen. - Maradt még valami a diplomáciai érzékedből? - Akad még egy kevés. - Akkor adj belőle nekem is. - Ajkán hűvös, tartózkodó mosoly jelent meg. - Szervusz, Jonah. Ő Angéla, ugye? - Dru! - Jonah előrehajolt, mintha meg akarná csókolni, de a lány figyelmeztető pillantására visszafogta magát. Arcizma sem
rándult, amint udvariasan megrázta a lány kezét. Külső szemlélőnek fel sem tűnt a kis közjáték. - Csodásan nézel ki, mint mindig. Jonah Stuben fordult Seth felé a férfi, és kezet nyújtott. - Quinn. Seth Quinn. - Igen, a festő. Már hallottam önről. A menyasszonyom, Angéla Downey. - Gratulálok. - Mivel tudta, hogy a teremben minden szem rájuk szegeződik, Dru továbbra is udvarias arckifejezést erőltetett magára. - És fogadd jókívánságaimat - mondta Angélának. - Köszönöm. - Angéla nem engedte el Jonah karját. - Láttam két festményét a Smithsoniah tavalyi képkiállításán. Az egyik olajfestmény nagyorfszemélyesnek tűnt. Egy öreg fehér ház, bólogató fák, emberek egy étellel megrakott asztal körül és kutyák az udvaron. Olyan hangulatos volt és békés! - Köszönöm. - Az Otthon, gondolta Seth. Emlékezetből festette, és az ügynöke azonnal becsomagoltatta a galériának. - És milyen a boltocskád, Dru? - érdeklődött Jonah. - Milyen az élet a kisvárosban? - Mindkettő nagyszerű. Élvezem, hogy olyan emberek között élek és dolgozom, akik nem színjátékkal kezdik a napot, hogy aztán képmutatással fejezzék be. - Valóban? - Jonah mosolya elhalványult. - Én azt hallottam a szüléidtől, hogy hamarosan visszaköltözöl. - Tévedsz, és ők is tévednek. Seth, szeretnék egy kis friss levegőt szívni. - Remek. Ja, és Jonah. Köszönöm, hogy ekkora ökör voltál. - Seth kedvesen Angélára mosolygott. - Remélem, nagyon boldogok lesznek együtt. - Ez nem volt valami diplomatikus - jegyezte meg Dru dorgáló hangon. - Azt hiszem, Camtől tanultam, hogy nevükön nevezzem a dolgokat. Az, hogy példás önuralommal nem téptem le a golyóit, amikor boltocskának titulálta az üzletedet, valószínűleg Ethan öröksége. Kimegyünk a teraszra? - Igen. De adj egy percet, jó? Hadd menjek előre. Szeretnék egyedül lenni egy kicsit, hogy megnyugodjak. Aztán megtesszük a maradék tiszteletköröket, és elmegyünk innen a pokolba. - Jól hangzik. Figyelte, ahogy a lány kimegy. Körülnézett, hogy búvóhelyet keressen magának, de Katherine lecsapott rá. Odakint Dru vett két mély lélegzetet, aztán belekortyolt a pezsgőbe, amit magával hozott a teraszra. Ez a város megfojtja, gondolta, miközben a fényeket és épületeket nézte. Csoda, hogy olyan helyet keresett, ahol tiszta a levegő? Otthon akart lenni, kiülni a tornácra egy hosszú, végigdolgozott nap elégedettségével. Tudni akarta, hogy Seth ott van mellette, vagy ott lesz.
Milyen különös, hogy tisztán látja maga előtt a képet, látja, ahogyan nap nap után ott ülnek. Évről évre. És már alig-alig tudta felidézni előző élete formáit, összefüggéseit. Csak a ránehezedő nyomás emlékeztette rá olyan pillanatokban, mint ez is. - Drusilla! Hátranézett a válla fölött, és sikerült elfojtania egy hangos sóhajt, amikor látta, hogy Angéla tart felé. - Ne tegyünk úgy, mintha lenne mondanivalónk egymás számára. Most nincsenek itt emberek, akik előtt meg kell játszanunk magunkat. - Mondanom kell valamit. Már régóta szeretnék valamit elmondani neked. Tartozom egy bocsánatkéréssel. Dru felhúzta a szemöldökét. - Miért? - Ez nem túl könnyű nekem. Féltékeny voltam. Haragudtam rád, mert a tiéd volt, amit én akartam. És azért feküdtem le azzal a férfival, akihez feleségül akartál menni, hogy igazoljam magam. Szerettem őt, és azt akartam, hogy az enyém legyen, ezért mindent eszközt bevetettem. - És most már a tied. - Dru megvonta a vállát, tenyerét kifordította. - A probléma meg van oldva. - Nem szerettem a másik nő szerepét. Bujkálni, felcsipegetni a morzsákat, amit a másik hagyott. Meggyőztem magam, hogy az egész a te hibád, isnéíh kell mást tennem, csak téged eltávolítanom az útból, akkor Jonah és én együtt lehetünk. - Szóval, tudatosan tetted. - Dru elfordult, nekidőlt a korlátnak. - Sokat töprengtem ezen. - Igen. Tudatosan tettem. Hirtelen jött az ötlet, és azóta meg is bántam... igen, megbántam. Nem érdemelted meg, hogy így kelljen rájönnöd. Nem tettél semmit. Te voltál a sértett fél, és nekem komoly szerepem volt a fájdalomban, amit okoztunk neked. Nagyon sajnálom. - Azért kérsz bocsánatot, mert nem hagy nyugodni a lelkiismereted, vagy azért, mert rendezni akarod a dolgokat, mielőtt összeházasodtok Jonah-val? - Mindkettőért. Legalább becsületes, és Dru mindig is értékelte a becsületességet. Rendben van, megbocsátok. Menj, és ne vétkezz többé. Jonah nem jött volna ide szemtől szembe, hogy bocsánatot kérjen, és beismerje, hogy rosszat tett. Annál ő sokkal gyávább. Miért vagy olyan emberrel, mint ő? - Szeretem - felelte Angéla egyszerűen. - Jó és rossz tulajdonságaival együtt, olyannak, amilyen. - Igen, azt hiszem, tényleg szereted. Sok szerencsét. Tiszta szívemből kívánom, hogy boldog légy! - Köszönöm. - Angéla visszaindult a házba, de megtorpant. - Jonah soha nem nézett rám úgy, ahogy Seth Quinn néz rád, és nem hiszem, hogy valaha is fog. Van, aki beéri azzal, ami jut neki. És van, aki jóval többet kap, mint amiről valaha is álmodni mert, döbbent
rá Dru. Seth teljesen kimerült, mire Dru házához értek. A vezetéstől, a feszültségtől, és a keselyű módjára fejében köröző gondolatoktól. - Az adósod vagyok. A férfi Dru felé fordult, üres tekintettel bámult rá. - Tessék? - Tartozom neked mindenért. Hogy elviselted nagyapa faggatózását, a volt vőlegényem önelégült viselkedését, hogy anyám egy órán át vonszolt fel-alá, mint valami díjnyertes lovat, az összes kérdést, zaklatást, spekulációt. Olyan lehetett neked, mint egy vesszőfutás. - Na, igen. - Seth megmozgatta a vállát, kinyitotta a kocsiajtót. - Végül is, figyelmeztettél. - Az apám durva volt. Nem is egyszer. - Nem igazán. Egyszerűen csak nem kedvel engem. - Kezét zsebre dugva sétált Druval a ház felé. - De van egy olyan érzésem, hogy egyetlen fickót sem kedvelne különösebben, aki szemet vet az ő hercegnőjére. - Nem vagyok hercegnő. - Ó, drága, amikor a családod több nagy vállalkozást is magáénak tudhat, ráadásul jelentős politikai hatalommal bír, akkor igenis hercegnő vagy. Csak nem akarsz elefántcsonttoronyban élni. - Nem az vagyok, akinek hisznek. És egyáltalán nem arra vágyom, amit folyamatosan belém akarnak beszélni, hogy akarom. Soha nem fogok a kedvükre tenni abban az értelemben, ahogy ők elvárják. Ez már az én életem. Itt maradsz? - Ma éjjel? - Kezdetnek. Együtt léptek be a házba. Seth nem tudta, mit kezdjen az elkeseredéssel, a mardosó félelemmel, hogy mindent elveszíthet, amit annyira igyekezett megtartani. Szorosan magához ölelte a lényt, mintha bizonyítani akarná magának, hogy igenis támaszkodhat rá. És hallotta, hogy valaki kárörvendőn felkacag tudata legmélyén. - Kell... - Arcát a lány arcához szorította. - A fenébe. Szükségem van... - Mire? - Dru megnyugtatóan simogatta a hátát. - Mire van szükséged? Túl sok mindenre, gondolta. Többre, mint amennyit a sors engedélyezni fog, ezt biztosra vette. De ma éjszaka csak egy dologra van szüksége. - Rád. - Megfordította és háttal az ajtónak döntötte a lányt olyan gyors, éles mozdulattal, mint a korbácsütés. Szája belefojtotta a meglepetés hangját, és vadul, szinte őrjöngve csókolni kezdte. - Szükségem van rád! - Nézte a tágra nyílt, döbbent szemeket. - Nem fogok úgy bánni veled ma éjjel, mint egy
hercegnővel. - Felhúzta a ruháját egészen a derekáig, és durván, követelőzőn benyúlt a lábai közé. - Te sem akarod, hogy úgy bánjak veled. - Seth! - Dru megragadta a férfi vállát, de túl zavart volt ahhoz, hogy ellökje magától. - Mondd, hogy hagyjam abba. - Ujjai belehatoltak, gyorsan, keményen. Pánik és izgalom tombolt a lányban, összekeveredve a legsötétebb vággyal. - Nem. - Élvezte, hogy repülni kezd, és fogadkozott, hogy magával viszi a férfit is. - Nem fogunk megállni. - El fogom venni, amire szükségem van. - Megrántotta az egyik vékony, csillogó pántot, mire az anyag megadta magát és ott csüngött a lány ágaskodó mellbimbóján. - Lehet, hogy még nem vagy felkészülve arra, amire nekem ma éjjel szükségem van. - Nem vagyok törékeny. - Drunak elakadt a lélegzete. Nem vagyok gyenge. - Egy pillanatra sem vette le a férfiról a tekintetét. - Mi van, ha te nem vagy felkészülve arra, amire nekem van szükségem ma éjjel? - Mindjárt kiderül. - Seth megpördítette a lányt, nekinyomta az ajtónak, és fogait a tarkójába mélyesztette. Dru felkiáltott, keze ökölbe szorult, ahogy a férfi szája mohón, türelmetíenül bejárta a testét. Szeretkeztek már azelőtt mohó vággyal, gyengéden, sőt nevetve is. De még soha nem tapasztalt ilyen elszántságot, mint amivel a férfi birtokba vette. Ez az elszántság durva volt, kegyetlen és nemtörődöm. Dru nem gondolta volna, hogy örömmel merül el benne, hogy maga is érzi az erőszak borzongató izgalmát. Vagy hogy élvezni tudja, ahogy elveszti az önuralmát. A férfi ostrom alá vette az összes érzékét, és csak gyötrődő, vonagló romokat hagyott maga után. Seth leszakította a másik csillogó pántocskát is, majd hosszában kettétépte a ruhát és hagyta, hogy a vörös anyag lecsússzon a padlóra. Dru pánt nélküli melltartót és halvány csipke harisnyatartót viselt, hosszú, karcsú lábára leheletvékony harisnya simult, lába magas, ezüstsarkú cipőben egyensúlyozott. Seth megfordította, mélyen a szemébe nézett, ujjai a lány vállába vájtak. Dru minden porcikájában reszketett, bőre kipirult, verejtékcseppek lepték el. Szemében a vágy hatalmas szikrái villództak. - Vigyél az ágyba! - Nem - cirógatta a mellét Seth. - Máshová viszlek. Keze már ott volt a lány csípőjén, megemelte, magához emelte. Szomjasan vette birtokba a száját, miközben türelmeden ujjai felfedező útjukat járjáJs arsipke, a hús és a selyem között. Vére forrón lüktetettTszáguldott ereiben, szája ugyanolyan forrósággal járta be a test ösvényeit. Fel akarta falni elevenen. Megízlelni, kóstolgatni, lakmározni belőle, amíg
kínzó éhsége nem csillapul. El akarta veszteni az eszét, nem akart másra gondolni, csak követelóző, mindent elsöprő vágyára. A bőr bársonyossága megőrjítette, Dru friss, nőies illata csak fokozta állati étvágyát. Amikor a lány hasonló mohósággal vetette rá magát, Seth nem érzett mást, csak fényes, lángoló diadalt. Dru lecibálta róla a zakót, keze ügyetlenül matatott, elfojtott kiáltásai tompán visszhangzottak a fülében. Kapkodva próbálta kioldani a nyakkendő csomóját. - Kérlek. - Dru már nem is törődött azzal, hogy könyörög a férfinak. Kérlek, siess! Seth még mindig félig fel volt öltözve, amikor magával húzta a lányt a földre. Dru teste követelőzőn megfeszült, ahogy Seth belehatolt. Körmei végigszántottak a férfi ingén, bebújtak az ing alá, belevájtak a forró, verejtékes bőrbe. Együtt mozogtak most, egyre gyorsuló, ziháló lélegzettel. Szívük dübörögve dobolt egymáson, míg körülölelték egymást és elvesztek a mindent felemésztő, forró kielégülésben. Dru kifulladva, elhasználva és boldogan feküdt a puszta padlón. A sötétséget csak imádott Tiffany-lámpájának fénye törte meg. Amikor fülében alábbhagyott a dübörgés, eljutottak tudatáig az éjszaka hangjai. A víz lusta áramlása, egy bagoly huhogása a távolból, a tücskök éneke. Érezte a férfiból áramló forróságot, ami úgy járta át Dru testét, mint valami ajzószer. Lábát lustán nekidörzsölte a férfi bokájának. -Seth? -Hmm? - Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet mondok, de végtelenül boldog vagyok, hogy elmentünk arra az unalmas, szörnyű partira. Ami azt illeti, ha ilyen hatással van rád, akkor legjobb lesz, ha hetente legalább egyszer elmegyünk egyegy ilyen helyre. Seth oldalra fordította a fejét, és meglátta a széttépett vörös selymet a padlón. - Kifizetem a szabószámládat. - Rendben, bár kissé kínos lesz megmagyarázni a varrónőnek, hogyan keletkezett a kár. Ahonnan ő jött, ott az erőszak uralkodott, gondolta Seth. Megtanulta, hogyan uralja, hogyan vezesse le. Felismerte a különbséget az indulat és a megtorlás között. Tudta, hogy a szex alantas is lehet, mint ahogy azt is tudta, hogy ami közte és Dru között történt, fényévnyi távolságra van attól, amit élete első éveiben látott és tapasztalt. És mégis... - Nagyon sok mindent nem tudsz még rólam, Dru. - Feltételezem, hogy elég sok mindent nem tudunk még egymásról. Mindketten voltunk már mással is, és nem vagyunk gyerekek. De azt is tudom, hogy soha, senki iránt
nem éreztem még ilyet. És életemben most először nem éreztem szükségét, hogy minden apró részletet gondosan megtervezzek, hogy minden feltétellel tisztában legyek. Ez... felszabadítóan hat rám. Szívesen felfedezem, ki vagy te, és ki vagyok én. Kik is vagyunk mi. - Megsimogatta a férfi haját. - Mi lesz belőlünk így együtt? Számomra ez a szerelem egyik csodálatos oldala. A felfedezés. - Dru felemelte a fejét, hogy a férfira nézzen. - A tudat, hogy van elég időm arra, hogy többet tudjak meg rólad, rólam, rólunk. Seth aggódott, hogy éppen az iddaz, amiből nagyon kevés van. - Tudod, mit szeretnék most a legjobban, hogy mit csinálj? - kérdezte Dru. - Mit csináljak? Mi a szíved vágya? - Vigyél az ágyba - karolta át a nyakát. - Máris itt van valami, amit nem tudtál rólam. Titokban mindig is arról fantáziáltam, hogy egy erős, nagyszerű férfi a karjaiban visz fel a lépcsőn. - Titkos és romantikus fantázia. - Seth úgy döntött, hogy ez az éjszaka a békéé. Könnyed csókot lehelt a lány szájára. - Nagyon érdekes. Lássuk csak, valóra tudom-e váltani az álmodat. Felállt, végignézett magán. - Először is megszabadulok ettől az ingtől. Elég hülyén nézne ki, ha a férfi egy szál ingben vinné föl a meztelen nőt az emeletre. - Jó ötlet. Kigombolta az inget, kiszedte a mandzsettagombokat, majd az inget a ruha mellé dobta a padlóra. Lehajolt a lányért, az felnyújtotta a karját. - Eddig milyen? - Tökéletes - mondta a nyakát csókolgatva, miközben a férfi a lépcső felé vitte. - Mondj nekem valamit, amit még nem tudok rólad. Seth egy pillanatra megtorpant, de aztán könnyedén feljebb emelte a lányt, és folytatta az útját. - Többször is a nagyapám feleségéről álmodtam, akivel sohasem találkoztam. Meghalt, mielőtt én Saint Chrisbe jöttem. - Valóban? És milyen álom volt? - Nagyon részletes, nagyon tiszta, amelyben hosszú beszélgetéseket folytattunk. A fiúk sokszor beszéltek róla, és mindig szerettem volna, ha én is ismerem. - Szerintem ez nagyon kedves történet. - A lényeg azonban, hogy nem hiszem, hogy álom lett volna. Azt hiszem, valóban vele beszélgetek. - Akkor gondolod ezt, amikor álmodsz? - Nem. - Az ágyra fektette Drut, elnyújtózott mellette, aztán magához húzta a lányt. - Ebben a pillanatban gondolom. -Ó! - Most megfogtalak, igaz? - Gondolkozom. - Addig fészkelődött, amíg fejét befúrta a férfi nyakhajlatába. - Azt hiszed, ez valamiféle látomás? Hogy a szellemével beszélgetsz?
- Valami ilyesmi. - Miről szoktatok beszélgetni? Seth habozott egy pillanatig, aztán megkerülte a választ. - A családról. Többnyire családi dolgokról. Olyan történeteket mesélt, amik a bátyáimmal történtek meg, amikor gyerekek voltak. Amikről később kiderült, hogy tényleg úgy történtek. - Tényleg? - bújt oda hozzá Dru. - Akkor azt hiszem, az lesz a legjobb, ha hallgatsz rá. - Okos ez a lány - jelentette ki Stella. A folyóparton sétáltak a súlyos, páratelt éjszakában, nem messze Dru házától. A nappaliban égő lámpa halvány fénycsíkot vetített ki az ablakon át a sötét tájra. - Eszes, de bonyolultan gondolkodik. Minden, ami vele kapcsolatos, erőt sugároz, de nagyon bonyolult. - Az erős az vonzó. Szexis - mondta Stella. - Nem gondolod, hogy ugyanezt látja benned? A erős jellemet, szívet, agyat? A többi csak másodlagos. Nem mintha azokra nem lenne szükség. - Olyan gyorsan történt az egész. Észre sem vettem, és már bele is estem. Nem gondoltam volna, hogy vele is ez történt. De mégis. Valahogy megtörtént. - És mit szándékozol tenni? - Nem tudom. - Seth felkapott egy követ és elhajította, bele a sötét folyóba. - Ha valakivel együtt jár az ember, akkor vállalja őt minden jóval és nehézséggel együtt. És én nagy terhet cipelek, nagymama. És valahogy olyan érzésem van, hogy egyre nehezebb lesz. - Azért, mert hozzáláncoltad magad, Seth. De nálad van a lakat kulcsa. Mindig is nálad volt. Talán eljött az ideje annak, hogy használd és megszabadulj a kellemetlen csomagtól. - Soha nem fog elmenni, és békén hagyni. - Ez valószínű. Amit teszel ez ügyben, az csak növeli a teher súlyát. Túl makacs vagy, semhogy megoszd másokkal a gondodat. Akárcsak a nagyapád. - Tényleg? - Valami meleget érzett a szíve környékén. - Gondolod, hogy mégiscsak hasonlítok rá valamiben? - Az ő szemét örökölted. - Stella előrenyúlt és megsimogatta Seth haját. De ezt már úgyis tudod. Örökölted a makacsságát. Mindig azt hitte, hogy egyedül is boldogul. Bosszantó. Addig minden rendben volt vele, amíg fel nem dühítette magát. Te pont ugyanolyan vagy. És elkövetted ugyanazt a hibát Glóriával, amit ő. Hagytad, hogy fegyverként használja ellened a szeretetet, amit a családod és Dru iránt érzel. - Ez csak pénz, nagymama. - A fenét csak pénz! Tudod, mit kell tenned, Seth. Menj és tedd meg! Bár, mivel férfi vagy, biztos megtalálod a módját, hogyan tedd még bonyolultabbá. Seth álla megfeszült. - Nem rángatom ebbe bele Drut.
- A pokolba! Annak a lánynak nem mártír kell. - Stella csípőre tett kézzel, bosszúsan nézett rá. - Makacs, mint egy öszvér. Akárcsak a nagyapja - morogta. Azzal eltűnt. ,yí bár egy igazi lebuj volt, az a hely, ahová egyedül járnak inni az emberek. A gomolygó kék cigarettafüst, amelyben a kezéig se látott az ember, az egész helyiséget egy rosszul berendezett, fekete-fehér filmjelenethez tette hasonlóvá. A lámpák halványan pislákoltak, ezzel is hozzájárulva, hogy a vendégek a maguk dolgával törődjenek, külön esélyt adva azoknak, akiknek rejtegetnivalójuk volt. Áporodott cigaretta- és savanyú sörszagtól bűzlött a helyiség. A szórakozásra és társadalmi érintkezésre szánt rész akkora helyet foglalt el a fal közelében, ahová éppen sikerült bezsúfolni egy biliárdasztalt. Egy csapat fickó nyolclabdás menetet játszott, míg néhányan, arcukon fásult, unott kifejezéssel, sörüket szopogatva álltak körülöttük. Az ablakba beépített légkondicionáló hörögve kavarta a levegőt, de ennél többre nem volt képes. Seth a pult végén foglalt helyet, és mivel nem akart kockáztatni, üveges sört rendelt. Arra gondolt, nagyon is jellemző, hogy Glória ilyen helyen adott neki találkát. Gyerekkorában éppen elégszer rángatta be az anyja hasonló helyekre - vagy ha Glóriának éppen fuvarja volt, akkor a kocsiban aludt. Hiába nevelkedett Glória felsőosztálybeli környezetben, neveltetésének összes velejárója és előnye nyilvánvalóan elvesztegetett befektetés volt egy olyan egyéniségre, amelyik elégedetlenül keresett-kutatott, míg végül sikerült megtalálnia a legalsóbb rétegeket. Seth már régen nem töprengett azon, mi késztethette Glóriát, hogy mindent, ami rendes és tisztességes, megvessen és gyűlöljön. Mi vezette oda, hogy bárkit, aki valaha is törődött vele, kihasználjon vagy tönkretegyen. Függősége a férfiaktól, a kábítószertől és az alkoholtól ezt nem indokolta. Ezek csak újabb adalékot jelentettek saját vágyainak kielégítésében. Nagyon is illene hozzá ez a hely, gondolta Seth, ahogy ott ült és hallgatta a biliárdgolyók összecsattanó, éles hangját, a légkondicionáló halódó hörgését, és beszívta a szagokat, amelyek visszarepítették gyerekkorának rémálmaiban. Ha nem lenne pénze, bejönne, hogy felcsípjen egy pasit. Ha lenne, akkor azért, hogy leigya magát - kivéve, ha nem a piát választotta kábítószernek aznap éjszakára. Akkor vásárolni jött volna be. Ha a pasi volt a cél, akkor magával vitte abba a lyukba, ahol éppen meghúzták magukat. Szex hangjai és durva nevetés szűrődött át a szomszéd szobából. Ha leitta magát vagy benarkózott, és jó hangulatba került, akkor megálltak
valami éjjel-nappal nyitva tartó helynél. És aznap éjjel kapott enni. De ha rossz volt a hangulata, akkor étel helyett az öklök csattanását élvezhette. Mindez csak addig tartott, amíg elég nagy, elég gyors és elég ravasz nem lett, hogy elkerülje- azütéseket. - Megissza azt a sört? - nézejLjátsúnyán a csapos. - Vagy csak ott ül egész este és nézegeti? Seth felnézett, és a szemében villanó hideg figyelmezteip téstől a csapos hátrahőkölt. Szemét le nem véve a férfiról, előhúzott egy tízest és leejtette érintetlen söre mellé. - Talán valami gondja van? - kérdezte halk, fenyegető hangon. A csapos vállat vont és hirtelen sürgős dolga akadt a pult másik végénél. Amikor Glória besétált, a biliárdozó férfiak alaposan megnézték maguknak. Seth elképzelte, hogy kihívó pillantásaikat Glória hízelgőnek találja. Levágott szárú farmert viselt, amely eltakarta csontos csípőjét, és közvetlenül a combtövénél végződött. Az élénk rózsaszín felsőrész szorosan rátapadt, szabadon hagyva felsőtestének egy részét. Köldökébe aranykarikát rakatott, mellé egy szitakötőt tetováltatott a hasára. Körmei a lábán és a kezén ki voltak lakkozva, szinte feketének látszottak a bár félhomályában. Felült az egyik székre és hosszú, igéző pillantást vetett a csapos felé. Elég volt csak ránéznie, és Seth azonnal tudta, hogy a pénz nagy részét, amit tőle kapott, felszippantotta. - Egy gin tonikot - intett Glória a csaposnak. - Óvatosan a tonikkal. Cigarettát vett elő, felkattintotta ezüst öngyújtóját, majd hosszú füstcsíkot fújt a mennyezet felé. Keresztbe tette és meghintáztatta a lábát. - Na, elég csábos? - Öt perced van. - Mi ez a nagy rohanás? - szívott bele a cigibe Glória, miközben csillogó körmeivel karcolgatni kezdte a pultot. - Idd meg a sörödet és lazíts. - Nem iszom olyan emberekkel, akiket nem kedvelek. Mit akarsz, Glória? - Először csak ezt a gin tonikot. - Felemelte a poharat, amit a csapos elé rakott. Hosszú, mohó kortyokkal ivott. - Talán egy kis kalandot. - Megnyalta ajkait, és olyan pillantást küldött a biliárdasztal felé, hogy Sethnek felkavarodott a gyomra. - És mostanában azon gondolkodtam, hogy szükségem lenne egy kedves házikóra, valahol a tengerparton. Talán Daytona megfelel. - Újra belekortyolt az italába, az ajakrúzs foltot hagyott a pohár szélén. - Te ellenben nem akarsz saját otthont magadnak, ugye? Még mindig ugyanott élsz azokkal a kölykökkel meg kutyákkal a nyakadon. Micsoda zsivaj lehet ott.
- Tartsd magad távol a családomtól! - Vagy különben? - Glória sötét mosolyt küldött Seth felé. - Megmondasz a testvéreidnek? Azt hiszed, aggódom a Quinnek miatt? Mind tunyák és ostobák, mint általában az olyan emberek, akik leragadnak egy dögunalmas városban, és egész életükben ott vakarják a feneküket, miközben pisis kölyköket nevelnek, esténként meg a tévét bámulják, mint egy csapat idétlen zombi. Az egyetlen ügyes húzásuk az volt, hogy téged elvettek tőlem, így megkapták az öreg pénzét, akárcsak az a barom, aki a pénzéért elvette az én gerinctelen húgocskámat. Visszalökte poharát a pultra, erőteljes kopogással kérve a következőt. Egész teste mozgott - lábait hintáztatta, kezével türelmetlenül dobolt a pulton, feje ide-oda forgott. - Az öreg az én vérem volt, nem az övék. Engem illetne az a pénz. - Éppen elég pénzt kizsaroltál belőle, mielőtt meghalt. De soha nem elég, igaz? - . .... - Kapd be! - Újabb cigarettára gyújtott. - Látom, mégiscsak szedtél össze egy kis észt magadnak az utóbbi években. Megszerezted magadnak azt a gazdag csajt, igaz? Drusilla Whitcomb Banks. Hu-hú! - vetette hátra a fejét Glória huhogva. - Flancos és gazdag tyúk. Ez az első okos dolog, amit életedben tettél. Megalapoztad a jövődet. Abban a pillanatban felkapta a poharat, ahogy a csapos letette elé. - Persze, elég jól keresel a rajzaiddal is, jobban, mint gondoltam volna. - Szétrágott egy jégdarabot. - Sose fogok rájönni, miért dobnak ki az ablakon annyi pénzt az emberek valami vacakra, ami csak a falon lóg és semmi haszna nincs. Seth megfogta Glória csuklóját, és lassan megszorította, elég erősen ahhoz, hogy a nő keze megránduljon. - Most jól figyelj rám. Ha a családom vagy Dru közelébe mész, vagy bárkit megkörnyékezel, aki fontos nekem, pontosan meg fogod tudni, mire vagyok képes. Biztos lehetsz benne, hogy ezerszer rosszabb lesz, mint amikor évekkel ezelőtt Sybill úgy megütött, hogy hanyatt estél. Glória az arcához hajolt. - Fenyegetsz, kisfiam1. - Nem. Ez egy ígéret. Az italon és narkón keresztül is eljutott hozzá valamennyi az ígéretből, és hátrahőkölt, akárcsak a csapos. - Ez az utolsó szavad? - Szabad kezével felkapta az italt, sovány, kiélt arca óvatos, ravasz kifejezést öltött. - Azt akarod, hogy óvakodjam a szeretteidtől? - Ez az utolsó szavam. - Akkor most hallgasd meg az enyémet. - Kirántotta a csuklóját Seth markából, és cigaretta után nyúlt. - Elég sokáig játszottuk a filléres kis játékainkat. Te most nagy dohányt kaszálsz a képeidért, és a legjobb úton vagy, hogy
beházasodj a tejszínhabos osztagába. A részemet akarom. Kifizetsz egyszer s mindenkorra, és én eltűnök. Ezt akarod, nem? Hogy eltűnjek. - Mennyit akarsz? Glória elégedetten szívott bele a cigarettába, a füstöt Seth arcába fújta. Mindig is könnyű prédának bizonyult a fiú. - Egymilliót. Sethnek arcizma sem rándult. - Egymillió dollárt akarsz? - Én felkészültem, picikém. Azok a balfácánok nagy zsozsót perkálnak le a képeidért. Európában is jócskán kaszáltál. De ki tudja, meddig van még fenn a csillagod? Megemelkedett a széken, megcserélte a lábait. A pia és a narkó sebesen keringett az ereiben, ettől erősnek és hatalmasnak érezte magát. Mintha feltámadt volna. - A lány is benne van a képben. Hatalmas vagyonról van szó. Ősi vagyonról. Az a fajta, amelyik nem szereti a botrányt. Megkavarná neked a dolgokat, ha a sajtó megszellőztetné, hogy a szenátor kékvérű unokája egy korcsnak tette szét a lábát. Egy olyannak, akit erőszakkal szakítottak ki az anyja karjaiból, amikor az a sohasem látott apjához jött segítséget kérni. Minden kártyát a kezemben tartok - tette hozzá. - A Quinnek nem fognák tisztán kikerülni ebből az ügyből. És a lányt is beszennyezik. Nem sokáig marad melletted, ha elkezdik a sarat vastagon dobálni rátok. - Intett a harmadik italért, kihúzta magát. - Dobni fog téged. Nem telik bele sok idő, és az emberek már nem is fognak annyira lelkesedni a képeidért, ha meghallják az én történetemet. Ó, én vettem neki az első festőkészletet. Snitt. Hátradőlt és harsány kacajra fakadt. Annyi rosszindulat és káröröm vegyült a nevetésébe, hogy a biliárdasztalnál megállt az élet, mindenki Glóriára nézett. - A sajtó zabálni fogja az ügyet. Az a helyzet, hogy eladhatom az egész sztorit egy nagy halom pénzért. De elővásárlási jogot adok neked. Tekintsd úgy, mint egy bfcfektetést. Te fizetsz nekem, én pedig örökre eltűnök az életedből. Ha te nem fizetsz, fizet majd valaki más. Seth arca végig kifejezéstelen maradt. - A sztorid csak koholmány. - Hát persze - nevetett Glória, és lenyelte a gint. - De az emberek imádják a botrányos történeteket, főleg ha mást érintenek, és nem őket. Egy hetet kapsz, hogy összeszedd a pénzt. Készpénzt akarok. De szükségem van egy kis előlegre. Nevezzük biztosítéknak. Tízezer. Holnap este tízkor, ugyanitt. Ha nem jössz, akkor kénytelen leszek felhívni néhány embert. Seth felállt a székről. - Ha még tízezret felszippantasz, Glória, akkor elpusztulsz egy odúban, mielőtt még élvezhetnéd a milliódat. - Te csak ne aggódj miattam. Fizesd ki az italt. Seth egyszerűen hátat fordított és kisétált az ajtón. Képtelen lett volna hazamenni. Eltökélt szándéka volt,
hogy a sötétben üldögélve csendben és alaposan leissza magát. Tudta, hogy ez csupán menekülés, önsajnálat, zsákutca. Egy mankó, puszta illúzió, csapda. Mégsem törődött vele. Újabb adag Jamesont töltött magának, és hosszan tanulmányozta, ahogy a borostyánsárga folyadék csillog a lámpa fényénél. Testvérei a huszonegyedik születésnapján kínálták meg először whiskyvel. Csak négyen ültek a konyhaasztal körül, a gyerekeket és a nőket elküldték. Ez is egyike volt azoknak a kellemes emlékeknek, amelyekről tudta, hogy sohasem felejti el. A szivar kesernyés füstjét, amit Ethan adott körbe, a whisky csípős ízét a nyelvén, majd végig a torkában, és végül a megszelídült, izgató bizsergést a gyomrában. Testvérei hangját, a nevetésüket, és a biztos tudatot, hogy hozzájuk tartozik. Nem sokat törődött a whisky ízével. Most sem izgatja különösebben. De ez az a szer, amihez egy férfi nyúl, ha feledni akar. Már régen nem firtatta, kicsoda Glória DeLauter, és hogyan lett azzá, ami. Egy része benne élt, és elfogadta, mint egy anyajegyet. Nem hitt abban, hogy a szülők bűnei visszaütnek a gyermekekre. Nem hitt abban, hogy a romlott vér örökölhető. Mindegyik bátyja rémálommal felérő környezetből jött, mégsem ismert náluk jobb embereket. Bármit is örökölt Glóriától, elfojtotta azt a józan ész, a büszkeség és a szenvedély, amit a Ouinnektől tanult. Talán ez volt az oka, hogy Glória gyűlölte őt - mindegyiküknél jobban gyűlölte. Nem számított, hogy miért. Glória az élete része, és törődnie kell vele. így vagy úgy. A műteremben egyetlen lámpa világított, és ő ott ült szeretett festményei s a munkaeszközei között. Már meghozta a döntését, és eszerint fog cselekedni. De ma éjszakára az ír whisky jótékony ködébe burkolja a jövőt, hagyja magát elzsongítani a szomorú bluestól, amit az ital mellé választott. Megszólalt a mobiltelefonja, de nem törődött vele. Újabb adag whiskyt töltött magának. Dru letette a telefont, fel-alá járkált a nappaliban. Legalább fél tucatszor hívta Setht az elmúlt két órában, és közben ösvényt taposott a szoba padléjábcr. Két órával ezelőtt Aubrey nála kereste Setht. Nem volt Aubreyval, pedig neki azt mondta, hogy vele tölti az estét. De nem volt Druval sem, pedig a családja úgy. tudta, vele van. De akkor hol a pokolban van? Kikészült. Valami kikészítette az előző este. Még a parti előtt. Még mielőtt elindultak volna. Volt benne valami elfojtott erőszakosság - irtózatos erővel elfojtott vadság, amelyet végül a durva szexben élt ki. De még azután is, hogy teljesen kimerülten egymás karjaiba dőltek, Dru
érezte a mélyen meghúzódó feszültséget. De átsiklott felette, ismerte be a lány magának. Nem az ő természete volt, hogy kérdezősködjön. Visszautasította szülei módszerét, akik minden kis hangulatváltozásról részletesen kifaggatták. A hangulat, véleménye szerint, a magánügy kategóriájába tartozik. És most a férfi hazudott neki. Ez pedig nem jellemző rá, ezt biztosan érezte. Ha valami baj van, akkor ő segíteni akar. Nem ez lenne természetes a szerelmesek között? Megnézte az óráját. Alig bírta megállni, hogy ne kezdje tördelni a kezét. Elmúlt éjfél. Mi van, ha megsérült? Mi van, ha balesetet szenvedett? És mi van, ha csak egyedül akart tölteni egy estét? - Akkor szólnia kellett volna - morogta maga elé, és az ajtó felé indult. Volt még egy hely, ahol elképzelése szerint Seth lehetett. Addig nem nyugszik, amíg azt nem ellenőrizte. Miközben a város felé hajtott, magát leckéztette. Kapcsolata Sethszel nem azt jelenti, hogy a férfinak minden percével el kell számolnia. Mindkettőjüknek megvan a saját élete, érdeklődési köre, elkötelezettségei. Ő igazán nem tartozott az olyan nők közé, akik nem tudnak önálló és hasznos életet élni. De ez nem jogosítja fel Setht, hogy hazudjon neki. Ha felvette volna azt az átkozott telefont, most nem kellene bekocsiznia a városba az éjszaka közepén, hogy ellenőrizze a férfit, mint valami házsártos feleség. És elevenen meg fogja nyúzni, mert ostoba viselkedésével arra kényszerítette, hogy annak érezze magát. Sikerült alaposan felhergelnie magát, mire befordult az üzlet mögötti parkolóba, ahol meglátta Seth kocsiját. A sértett düh olyan erővel nyilallt belé, hogy kis híján visszafordult. Nem lett volna elég annyit mondania neki - és a többieknek is -, hogy dolgozni akar? Nem tudta volna felemelni a telefont, hogy... A fékbe taposott. De mi van, ha nem tudta felemelni a telefont? Ha azért nem válaszolt a hívására, mert eszméletlen? Leparkolt, kiugrott a kocsiból és felszaladt a lépcsőn. A kép, hogy a férfi ott fekszik eszméletlenül a padlón, annyira erős volt, hogy amikor berobbant és meglátta az ágyon ülve, amint whiskyt tölt magának egy pohárba, az első pillanatban fel sem fogta a látványt. - Jól vagy? - Dru megkönnyebbülést érzett, térde megcsuklott. - Ó, édes istenem, Seth! Annyira aggódtam. - Ugyan, miért? - meredt rá zavaros szemekkel a férfi, és kiitta a poharát. - Senki sem tudta, hogy hol... - Ekkor rátört a felismerés, amitől a vére forrni kezdett. - Részeg vagy. - Dolgozom rajta. De még van mif tenni ez ügyben. Mit
keresel itt? - Aubrey telefonált órákkal ezelőtt. Téged keresett. Lebuktál. Mivel nem vetted fel a telefont, elég ostoba módon aggódni kezdtem érted. Seth még mindig túl józan volt. Elég józan ahhoz, hogy rájöjjön, a lány hangulata nagyon is kedvez annak, amit tenni akar, és így mindkettőjüknek könnyebb lesz. - Ha abban a reményben rohantál ide lóhalálában, hogy egy másik nővel ágyban találj, nagyon sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom. - Eszembe se jutott, hogy megcsalsz. - Dru legalább annyira összezavarodva, mint dühösen, az ágyhoz sétált, felmérte, hogy mennyi hiányzik az üvegből. - Igaz, azt sem gondoltam volna soha, hogy hazudni fogsz nekem. Vagy hogy itt ülsz egyedül és leiszod magad. - Mondtam már, drága, hogy rengeteg mindent nem tudsz rólam. - Mutatóujjával rábökött az üvegre. - Kérsz egy kortyot? A konyhában találsz poharat. - Nem, köszönöm. Van valami különös oka, hogy itt iszogatsz, miközben a családod aggódik érted? - Nagyfiú vagyok már, Dru. Semmi szükség arra, hogy nekem ess néhány pohár ital miatt. Ez sokkal inkább az én stílusom, mint néhány udvarias kör, pezsgővel a kezemben valami holt unalmas politikai estélyen. Az, hogy te nem boldogulsz vele, nem az én gondom. Ez fájt. Dru sértődötten szegte fel az állát. - Nekem kötelességem volt elmenni, de neked nem. Te választottad. És ha bele akarod fojtani magad a whiskysüvegbe, az is a te választásod. De nem tűröm, hogy hazudj nekem. És azt sem, hogy bolondot csinálj belőlem. Seth hanyagul vállat vont, és mivel a whisky dolgozott benne, úgy döntött, ő jobban tudja, mi kell a lánynak. Még egy-két döfés a büszkeségének, és el fog menni. - Tudod, mi a baj a nőkkel? Egyszer-kétszer lefekszel velük, azt mondod, amit hallani akarnak, elszórakoztatod őket, és egyből bekerítenek. Ha egy kis szusszanáshoz akarsz jutni, akkor egyből rajtad teremnek, mint a tetű a majmon. Jézusom, tudtam, hogy nem lett volna szabad tegnap este elmennem veled arra a partira. Mondtam is magamnak, még a végén merész következtetéseket vonsz le belőle. - Merész következtetéseket? - ismételte Dru, szinte fulladozva az elfojtott könnyektől. - Merész következtetéseket? - Nem hagyod, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, mi? - Seth megcsóválta a fejét és újra töltött magának. Mindig előre kell tervezned. Mi lesz holnap, mi történik a jövő héten? Részletesen megtervezed a jövőt, drága, csakhogy én nem ilyen vagyok. Igaz, hogy rohadt jó veled lenni, ha sikerül elengedned magad, mégis azt hiszem, jobb lesz, ha most elválunk.
- Te... te most szakítasz velem? - Ó, édesem, nem kell ilyen tragikusan felfogni. Csak egy kicsit visszaveszünk a gázból. Fájdalom hullámzott át a lányon, valósággal megbénította. - Ez az egész akkor nem szólt másról, mint a szexről és a művészetről? Ezt nem hiszem el! Nem. - Ne fújjuk fel a dolgokat. - Seth az üvegért nyúlt, rátöltött a whiskyre. Mindegy, hogy mit csinál, csak ne kelljen ránéznie, ne kelljen látnia azokat a könnyben úszó szemeket. - Bíztam benned, teljes szívemmel és lelkemmel. Soha nem kértem tőled semmit. Mindiglőbb adtál, mintsem kérnem kellett volna. Nem szolgáiéin rá, hogy így bánj velem, hogy eldobj, mint egy cigarettacsikket, csak azért, mert beléd szerettem. Seth ránézett, a büszkeség és a bánat keveréke a lány arcán megsemmisítette. - Dru... - Szeretlek - mondta Dru nyugodtan. Még nyugodt tudott maradni. - De ez az én problémám. Magadra hagylak a tiéddel és a whiskysüveggel. - A francba! Ó, a francba, ne menj el! - kérte, ahogy a lány az ajtó felé indult. - Dru, ne menj el! Kérlek, ne! - A poharat az asztalra lökte, fejét a két tenyerébe ejtette. - Nem tudom végigcsinálni. Nem engedem, hogy ezt is elvegye tőlem. - Azt hiszed, hogy itt maradok zokogni elótted? Talán még beszélgessek is veled, amikor részeg vagy és sértegetsz? - Sajnálom, jézusom, annyira sajnálom! - Sajnálhatod is. - A lány keze megremegett az ajtókilincsen, szeméből ömleni kezdtek a könnyek. Ez feldühítette. - Nincs szükségem a patetikus bocsánatkérésedre, mert annyira megsértettél, hogy néhány könnyet is ejtettem. Csak egy dolgot akarok itt és most. Mégpedig azt, hogy menj a pokolba. - Kérlek, ne menj ki azon az ajtón. Nem hiszem, hogy el bírnám viselni. - Minden, ami benne volt, bánat, bűntudat, gyűlölet és szerelem, összesűrűsödött egyetlen érzéssé és a torkát fojtogatta. - Azt hittem, legjobb lesz, ha ellöklek magamtól, mielőtt magammal rántanálak. De nem tudom megtenni. Képtelen vagyok rá. Nem tudom, hogy ez önző dolog-e tőlem vagy sem, de nem engedhetlek el. Az isten szerelmére, Dru, ne menj el tőlem! A lány csak nézte, látta Seth arcán a végső kétségbeesést. Úgy érezte, hogy amúgy is meggyötört szíve kettéreped. - Seth, kérlek, mondd el, mi a baj! Mondd el, mi bánt! - Nem kellett volna úgy beszélnem veled. Ostoba voltam. - Mondd el, miért beszéltél velem úgy. Áruld el, hogy miért ülsz itt és iszod betegre magad. - Már azelőtt is rosszul voltam, hogy megvettem az üveget. Nem is tudom, honnan kezdjem. - Remegő kezekkel beletúrt a hajába. - Gondolom, az elejéről kellene. - Erősen
rányomta ujjait a szemhéjára. - Félig már berúgtam. Szükségem lesz egy kávéra. - Főzök neked. - Dru. - Újra felemelte a kezét, aztán hagyta leesni. Minden, amit mondtam, mióta ide beléptél, hazugság volt. Dru mély lélegzetet vett. Egyelőre félreteszi a dühét, és meghallgatja a férfit. - Rendben. Elkészítem a kávét, aztán elmondhatod, hogy mi az igazság. - Régen kezdődött - kezdett bele Seth. - Még mielőtt a nagyapám megismerte volna Stellát. Jóval azelőtt, hogy találkoztak. Dru, annyira sajnálom, hogy megbántottalak! - Csak mondd tovább. Azzal majd később foglalkozunk. Seth a kávét kortyolgatta. - Ray találkozott ezzel a nővel, és egymásba szerettek. Nem, viszonyuk volt - javította ki magát. - Fiatalok voltak, szabadok, miért is ne? Mindegy, Ray nem az a típus volt, akit a lány keresett. Tudod, egy tanár, aki inkább balra húzott, míg ő inkább jobbra. Ő is olyan családból származott, mint te. Úgy értem, hogy... - Tökéletesen értem, mire gondolsz. Egy bizonyos társasági körhöz tartozott, és megvoItaRa maga ambíciói. - Igen. - Seth nagyot fújt és létráéit egy újabb korty kávét. - Köszönöm. Szóval, a nő szakított vele és elhagyta. De kiderült, hogy terhes, és a legjobb tudomásom szerint nem örült neki túlzottan. Találkozott egy másik fiúval, olyannal, akivel összeillettek. így aztán elhatározta, hogy megtartja a gyereket és összeházasodtak. - De nem mondta el a nagyapádnak, hogy van egy lánya. - így igaz. Soha nem mondta el. Pár év múlva újabb gyereke született. Ez volt Sybill. - Sybill, de hiszen... ó. - Dru átrostálta a hallottakat, míg minden kis részlet a helyére nem került. - Értem. Ray Ouinn lánya nem más, mint Sybill féltestvére. A te anyád. - Ez lerövidíti a dolgot. Ő Glória. A neve Glória. Ő nem olyan, mint Sybill. Glória gyűlölte a húgát. Néha azt hiszem, eleve úgy született, hogy mindenkit gyűlöl. Bármennyit is kapott az élettől, úgy tűnt, sohasem volt elég neki. Seth sápadt volt, fáradtnak és betegesnek látszott, de Dru erót vett magán, hogy ne simuljon hozzá és ne kezdje el vigasztalni. - Vannak, akiknek soha semmi nem elég. - Igen. Szóval, összejött egy hapsival, terhes lett. Ez voltam én. Kiderült, hogy hozzá is ment. De ez most nem fontos. Soha nem találkoztam vele. -Az apád... - Csak egy spermadonor - javította ki Seth. - Nem tudom, mi történt kettőjük között, de nincsenek álmatlan éjszakáim emiatt. Amikor Glóriának elfogyott a pénze, hazament és vitt engem is magával. Én semmire nem emlékszem. Mindenesetre nem rajongtak érte, hogy hazatért a megtévedt gyermek. Inni kezdett, gyógyszereket szedett rá. Mindenfelé megfordult az évek során. Tudom, hogy
egyszer bekvártélyozta magát Sybillhez is, a New York-i lakásába. Egész kicsi voltam, pár éves talán. Sybill vett nekem egy játékkutyát. Tiéd, így neveztem el. Tudod, amikor megkérdeztem tőle, hogy kié, azt válaszolta, hogy a... - Tiéd - fejezte be Dru meghatottan, és megsimogatta a férfi haját. - Kedves volt hozzád. - Csodálatos volt. Ahogy már mondtam, nem emlékszem sokra, csak az érzésre, hogy mellette biztonságban vagyok. Befogadott bennünket, élelmet vett nekünk meg ruhát, és vigyázott rám, amikor Glória eltűnt pár napra. És Glória azzal fizetett a jóságáért, hogy amikor Sybill nem volt otthon, minden mozdíthatót ellopott, és velem együtt továbbállt. - Nem volt választásod. A gyerekeknek általában nincs. - Nem érzem felelősnek magam. Csak elmondtam. Nem tudom, miért nem hagyott nála és ment tovább a maga útján. Csak arra tudok gondolni, hogy azért, mert Sybill és köztem kialakult valamiféle kapcsolat, kötődés... - Mert megszerettétek egymást. - Dru megfogta a férfi kezét, hagyta, hogy Seth ujjai megszorítsák az övét. - Mind a kettőtökre neheztelt, szóval nem hagyhatott ott. Seth egy pillanatra lehunyta a szemét. - Sokat segít, hogy ennyire tisztán látod a dolgokat. - Nem hitted volna, hogy megértem, igaz? - Nem is tudom, mit hittem. Teljesen ki tud készíteni, ez az egyetlen mentségem. - Hagyjuk most a mentségeket. Mondd el a többit! Seth félretette a kávét. Nem segített a fejfájásán és a gyomra émelygésén, sőt, mivel felélénkítette, még jobban a fájdalomra irányította a figyelmét. - Rengeteg helyen éltünk, de sehol sem maradtunk sokáig. Anyámnak nagyon sok pasija volt. Még le sem tudtam ífrii a nevemet, de már tudtam, mi a szex. Hol leitta magáT, hol a fellegekben járt a drogoktól, szóval sokat voltam egyedül, magamra utalva. Ha kifogyott a porból, és nem volt pénze anyagra, akkor nekem esett. - Megütött? - Jézusom, Dru. Hiába jársz nyitott szemmel, nem ismerheted ezt a fajta világot. Honnan is ismernéd? Miért is ismerné bárki? - Teljesen belelovalta magát. - Ha olyan kedve volt, még a szuszt is kiverte belőlem. Ha nem volt kedve enni adni, akkor éheztem. És ha szexszel fizetett a kábítószerért, akkor mindent hallottam a szomszéd szobából. Nem sok olyan akadt, amit ne láttam volna hatéves koromra. Dru rosszul érezte magát. Sírni szeretett volna. De tudta, most Sethnek nem segít, ha elgyengül. - A gyámügyi osztály nem segített? Seth úgy nézett rá, mintha kínaiul beszélne. - Nemigen laktunk olyan helyen, ahol a felelősségteljes anyukák a hatóságot hívják egy narkós nő meg az összevert gyereke
miatt. Glória aljas volt, de nem ostoba. Arra gondoltam, hogy megszököm, és el is kezdtem gyűjteni rá. Egy tízcentes itt, egy negyeddolláros ott. Amikor elég idős voltam, berakott az iskolába, így több ideje jutott a fuvarjaira. Szerettem a sulit. Soha nem vallottam be, nem voltam olyan ostoba, de szerettem. - Egyik tanárod sem vette észre, hogy mi történik? - Eszembe sem jutott, hogy elmondjam valakinek. - Vállat vont. - Úgy vettem, ilyen az élet és kész. Különben is, annyira rettegtem tőle. Aztán... azt hiszem, hétéves lehettem akkor... az egyik hapsi, akit Glória felhozott magával... Megrázta a fejét. Még annyi év után is kiverte a verejték, ha eszébe jutott. - Voltak olyan pasik, akik szerették a kisfiúkat. Dru szíve egyszerűen megállt, aztán nagyot dobbant és egyenesen a torkába ugrott. - Nem. Az nem lehet! - Mindig elfutottam. Gyors voltam, és ravasz. Mindig találtam olyan helyet, ahová elrejtőzhetek. De tudtam, mit jelent, ha valamelyikük megpróbálta rám tenni a mocskos kezét. Pontosan tudtam. Hosszú idő telt el, mire egyáltalán el tudtam viselni, hogy valaki hozzám érjen. Gyűlöltem az érintést. Nem tudom végigmondani, ha sírsz. Dru visszaparancsolta a könnyeit, amelyek már majdnem kicsordultak a szeméből. De felemelkedett, odament a férfihoz, és átkarolta a nyakát. - Szegénykém - ringatta. - Szegény kicsi fiú. Seth a vállához szorította az arcát. Hajának, bőrének tiszta illata megnyugtatóan hatott rá. - Nem akartam neked erről beszélni. - Azt hitted, ettől kevésbé foglak szeretni? - Csak nem akartam, hogy tudj róla. - Tudom, és annyira tisztelem azt a férfit, akivé lettél. Azt hiszed, hogy nem értem, mert egészen más társadalmi körből származom. De tévedsz. - Szorosan ölelte a férfit. - Tévedsz. Glória sohasem tudott téged megtörni. - Talán sikerült volna neki, ha nincsenek a Ouinnek. Hadd fejezzem be. - Elhúzódott a lánytól. - Engedd meg, hogy befejezzem. - Gyere, üljünk le! Együtt mentek az ágyhoz és leültek a szélére. - Az anyjával rendezett jelenetek egyikében Glória tudomást szerzett Rayről. Újabb lehetőséget kapott, hogy gyűlöljön valakit, hogy mást hibáztasson saját hyőnlörúságáért. Ray az egyetemen tanított, itt talált rá Glória. Ez Stella halála után történt. A fivéreim már felnőttek és elköltöztek otthonról. Cam Európát járta, versenyzett, Phillip Baltimore-ban élt, Ethannek pedig saját kis kuckója volt Saint Chrisben. Glória megzsarolta Rayt. - Mivel? Hiszen Ray még azt sem tudta, hogy létezik. - Az nem számított. Pénzt követelt, és Ray fizetett. De Glória többet akart. Elment a dékánhoz, botrányt csinált, és azzal vádolta Rayt, hogy megerőszakolta. Megpróbált
úgy eladni, mintha én Ray gyereke lennék. Nem sikerült, ezért itt is, ott is elejtett egy-egy szót. Ray el akart venni tőle. Ő akart velem törődni. - Jó ember lehetett. Valahányszor csak hallom a nevét, mindig tisztelettel és szeretettel ejtik ki. - Ő volt a legjobb ember a világon. Glória is tudta. Az ilyesfajta dolgokat ő lenézi, és csak kihasználja. így aztán eladott neki. - Nos, ez hiba volt a részéről, de a te sorsodat helyes irányba fordította vele. - Igen, így van - fújta ki a levegőt Seth. - Nem tudtam, ki ő. Az egyetlen dolog, amit tudtam, hogy ez a hatalmas öregember... rendesen bánik velem, és szerettem volna ott lakni a vízparti házban. Ha megígért valamit, azt meg is tartotta, és sohasem bántott. Megkövetelte, hogy szót fogadjak, de a pokolba is, Ray kedvéért szívesen szót fogad az ember. Kapott egy kölyköt, akit dédelgethetett, én pedig soha nem éheztem többé. De ami a legfontosabb, hogy távol voltam Glóriától. Akkor először, végre távol voltam tőle. És nem is akartam visszamenni hozzá. Ray azt mondta, hogy nem kell, és én hittem neki. De ő visszajött. - Rájött, hogy hibázott. - Rájött, hogy túl olcsón adott túl rajtam. Több pénzt követelt, különben magával vitt volna. Ray adott neki, újra és újra. Egy nap, amikor tőle jött hazafelé, súlyos balesetet szenvedett. Camet visszahívták Európából. Még ma is emlékszem arra a pillanatra, amikor először láttam őt. Amikor először láttam őket hármukat együtt Ray kórházi ágyánál. Ray megígértette velük, hogy gondot viselnek rám, hogy nem engednek el. Nem beszélt nekik Glóriáról, sem arról, hogy milyen kapcsolat van köztünk. Talán nem is gondolt rá. A halálán volt és ő is tudta, de biztos akart lenni, hogy biztonságban leszek. Megbízott bennük. Tudta, hogy gondoskodni fognak rólam. - Ismerte a fiait. - Ismerte őket. Jobban, mint én. Amikor meghalt, azt hittem, hogy majd leráznak magukról, és felkészültem, hogy megszököm. Soha nem gondoltam volna, hogy maguknál tartanak. Nem is ismertek engem, hát miért kellett volna velem törődniük? De ők megtartották Raynek tett ígéretüket. Megváltoztatták az életüket a kedvéért, a kedvemért. Otthont teremtettek nekem, igaz, elég viharosat eleinte, amíg Cam volt a főnök. Most először, mióta elkezdett beszélni, a kín mintha enyhült volna. Humor lopózott a hangjába. - Mindig felrobbantott valamit a mikrobán, vagy elárasztotta a konyhát vízzel. Nemigen értett a háztartáshoz. Én ott bosszantottam őket, ahol tudtam, főleg Camet. És elhiheted, igencsak találékony voltam e téren. Vártam, hogy mikor dobnak ki vagy vernek meg. De ők nem adták fel. Kiálltak mellettem,
és amikor anyám őket is megpróbálta megzsarolni, mint Rayt, harcoltak értem. Még mielőtt kiderült volna, hogy Ray unokája vagyok, már befogadtak maguk közé. Egy lettem közülük. - Szeretnek téged, ezt mindenki fáthatja. És legalább annyira szeretnek önmagadért, mtatazapjuk kedvéért. Utalás a szerző Hazai vizeken című művére - Tudom. Nincs olyan dolog, amit meg ne tennék értük. Még azt is, hogy fizetek Glóriának, mint ahogy azt tizennégy éves korom óta rendszeresen megteszem. - Glória nem ment el... - Nem, és most újra visszatért. Vele találkoztam ma este, hogy meghallgassam az új feltételeit. Járt az üzletedben is. Gondolom, meg akart nézni magának közelebbről is, mielőtt kidolgozta az új stratégiáját. - Az a nő! - Drut hirtelen kilelte a hideg, megdörzsölte a karját. - Azt mondta, Harrow-nak hívják. Glo Harrow-nak. - DeLauter. Azt hiszem, a Harrow az anyja leánykori neve. Ismeri a családodat. Tud a vagyonról, a kapcsolataitokról, a politikában játszott szerepetekről. Ezt mind hozzáadta az eddigiekhez. Mindent el fog követni, hogy bánatot okozzon neked, mint ahogy eddig is mindent elkövetett, hogy ártson a családomnak, ha nem kapja meg, amit követel. - Ez is egyik fajtája a zsarolásnak. Ezt én is ismerem. Az a fajta, amelyik az érzelmeidre hat, amíg ki nem készülsz tőle. A szeretetedet használja fegyverként. Seth karján végigfutott a hideg. Mintha Stella hangját hallotta volna. - Mit mondtál? - Azt mondtam, hogy a szeretetedet használja fegyverként, és te hagyod. Ennek véget kell vetni. El kell mondanod a családodnak. Most. - Jézusom, Dru! Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne elmondani nekik. Pláne nem éjjel kettőkor. - Te is tudod nagyon jól, hogy ez a helyes, sőt az egyetlen megoldás. Gondolod, hogy számít nekik, hány óra van? A munkapadhoz ment, felkapta a férfi mobiltelefonját. - Én azt mondom, hogy Annát kellene először felhívnod, ő pedig szól a többieknek. - A férfi felé nyújtotta a telefont. - Felhívod te és szólsz neki, hogy úton vagyunk hozzájuk, vagy inkább én beszéljek vele? - Hirtelen átkozottul erőszakos lettél! - Mert most erre van szükséged. Csak nem képzeled, hogy itt fogok állni tétlenül, és hagyom, hogy ezt tegyék veled? Azt hiszed, hogy bármelyikünk is hagyni fogja? - Az a nagy helyzet, hogy Glória az én hátamon nőtt püp. Nem akarom, hogy ártson neked vagy a családomnak. Meg kell védenem benneteket tőle. - Engem akarsz megvédeni. Örülj inkább, hogy nem váglak fejbe ezzel a telefonnal, hogy csillagokat láss. A te megoldásod az lett volna, hogy elküldesz magadtól. Azt
hiszed, nekem egy önfeláldozó lovagra van szükségem? Seth halványan elmosolyodott. - Ez a mártír szinonimája akart lenni? - Közel járt hozzá. Kinyújtotta a kezét. - Ne vágj fejbe! Csak add ide a telefont. 1 dfiindig is a konyha volt a családi összejövetelek helye. Megbeszélések és családi ünnepségek zajlottak itt, döntések és tervek születtek. Az öreg konyhaasztalnál szabták ki a büntetéseket, és osztották a jutalmakat. Most is itt gyülekeztek. A tűzhelyen kávé főtt, a lámpák elég fényt adtak, hogy elűzzék a sötétséget. Drunak úgy tűnt, túl kicsi a hely ennyi ember számára, de a Ouinnek szorítottak helyet egymásnak. És neki is. Mindenki eljött. Tétovázás nélkül keltek fel az éjjeli órán, és keltették fel alvó gyermekeiket. Minden bizonnyal aggódtak, de egyikük sem zaklatta Setht kérdésekkel. Dru érezte a levegőben a feszültséget. A gyerekeket lefektették az emeleten, Emily vigyázott rájuk. Dru el tudta képzelni, mekkora lehet most odafönt a súgás-búgás, találgatás, hogy mi zajlik idelent azok között, akik képesek nyitva tartani a szemüket. - Elóször is meg kell mondanom, hogy mennyire sajnálom. - Ha éjjel kettőkor kirángattál minket az ágyból, biztos jó okod volt rá. - Phillip megszorította Sybill kezét. - Megöltél valakit? Mert ha meg kell szabadulni a holttesttől, akkor jobb lesz, ha mielőbb nekilátunk. Hálásan, amiért Phil megpróbálta enyhíteni a feszültséget, Seth megrázta a fejét. - Ezúttal nem. Bár csak az isten a megmondhatója, nem lenne-e könnyebb valamennyiünk számára, ha megteszem. - Ki vele, Seth! - nógatta Cam. - Minél előbb kibököd, hogy mi a baj, annál előbb orvosolhatjuk. - Ma este találkoztam Glóriával. Néma csend volt a válasz. Seth Sybillre nézett, megértve, hogy neki a legfelkavaróbb ez a hír. - Sajnálom! Próbáltam megtalálni a módot, hogyan titkolhatnám el előletek, de nem sikerült. - Miért kellett volna eltitkolnod előlünk? - Sybill hangja feszült volt, és keze is láthatóan görcsösen markolta Phülip karját. - Ha a környéken van és zaklat téged, akkor tudnunk kell róla. - Nem az első alkalom. - De az utolsó, ha engem kérdezel. - Cam hangja dühösen csengett. - Mi a fene akar ez lenni, Seth? Azt mondod, már máskor is járt erre, és te nem szóltál róla? - Nem akartam, hogy mindenki más felhúzza magát, mint ahogy most felhúztátok magatokat. - A francba! Mikor? Mióta zaklat téged? - Cam... - Ha azt akarod mondani, hogy nyugodjak meg, csak az időt vesztegeted - bökte oda Cam Annának. - Kérdeztem valamit, Seth!
- Úgy tizennégy éves korom óta. - A rohadt életbe! - Cam felugrott az asztaltól. Szemben vele Dru is felugrott. Még sohasem látott ilyen őrjöngő dühöt, amely képes összetörni bármit, ami az útjába kerül. - Azt akarod mondani, hogy évek óta kerülget és zaklat, és te nem szóltál egy rohadt szót sem?- Semmi értelme üvöltözni veleTEthan az asztalra támaszkodott. Hangja nyugodtan csengett, mégis volt valami a szemében, ami figyelmeztette Drut, hogy ha kitör belőle a düh, az sem lesz kevésbé veszélyes, mint a bátyjáé. - Pénzt adtál neki? Seth válaszra nyitotta a száját, aztán egyszerűen csak vállat vont. - Na, most üvöltözhetsz vele - morogta Ethan. - Fizettél neki? Képes voltál pénzt adni neki? - Cam döbbenten meredt Sethre. - Mi a fészkes fene ütött beléd? Ha csak egy rohadt szót szólsz, úgy penderítettük volna ki, hogy átrepül az államhatáron. Minden jogi lépést megtettünk, hogy távol tartsuk tőled. Mi a fenéért hagytad, hogy megpumpoljon? - Bármit megtettem volna, hogy távol tartsam tőletek. Ez csak pénz. Az isten szerelmére, kit érdekel a pénz, ha egyszer az a cél, hogy elmenjen? - De mindig visszajött - jegyezte meg Anna csendesen. Visszafogta az indulatát, amely lávaként fortyogott benne, mert ha hagyja kitörni, akkor Cam dühe csak egy kisfiú lármázása lesz mellette. - így van? - Igen, de... - Bíznod kellett volna bennünk. Tudnod kellett volna, hogy mi mindig itt vagyunk veled. - Ó, istenem, Anna, tudtam! - Nem a legjobb módon mutattad ki - csattant fel Cam. - Pénzt adtam neki - emelte fel Seth megadóan a kezét. - Csak pénzt. Ez volt az egyetlen módja, hogy megóvjalak benneteket tőle. Tennem kellett valamit, bármit, hogy megfizessem nektek. - Megfizetni? Mit? - Hogy megmentettetek. - Seth érzelmektől túlfűtött, remegő hangja elnémított mindenkit. - Mindent tőletek kaptam. Minden jót, értelmeset és értéket. Megváltoztattátok a kedvemért az életeteket, és mindazt akkor, amikor még semmit sem jelentettem nektek. Családot adtatok nekem. A fene vigye el! Hallod, Cam, a francba, ti tettetek azzá, ami vagyok! Beletelt egy kis időbe, amíg Cam meg tudott szólalni, de amikor sikerült, hangja rekedt volt, mégis határozott. - Nem akarom még egyszer ezt a marhaságot hallani tőled. És nem akarok rohadt csekkekről meg egyenlegről hallani. - Nem erről beszélt - szólalt meg Grace halkan, könnyeivel küszködve. Most pedig ülj le. Ülj le, Cam, semmi szükség arra, hogy így nekiess. Igaza van.
- Ez meg mi a fenét akar jelenteni? - De Cam ledobta magát a székre. Magyarázd meg, mi a fenét akar ez jelenteni! - Soha nem engedte, hogy elmondjam - kezdte Seth. - Soha, egyikőtök sem engedte, hogy én... - Hallgass - mondta Grace. - Megmentettek, és ezt akkor kezdték, amikor nem voltál több, mint egy apjuknak tett ígéret. Mert szerették az apjukat. Aztán már érted tették, mert szerettek téged. Mindannyian szerettünk. Ha nem lennél hálás azért, amit tettek, amit azóta is tesznek érted, akkor valami nagy baj lenne veled. - Csak azt akartam... - Várj! - Grace-nek elég volt az ujját felemelnie, hogy Seth elhallgasson. - A szeretet nem kíván fizetséget. Ebben Camnek igaza van. Nem számlákról vagy egyenlegről van itt szó. - Valamit vissza kellett adnom. De ez nem minden. Aubreyról is mondott dolgokat. - Grace-t figyelte, ahogy kifut az arcából minden szín. .... Aubrey, aki eddig halkan hüppggötfa sarokban, hirtelen a hangjára talált. - Micsoda? EngeíTT használt? - Olyanokat mondott, hogy milyen szép kislány, és igaw zán kár lenne, ha történne vele valami. Vagy a kishügával. Vagy az unkatestvéreivel. Jézusom, annyira féltem! Hiszen még csak tizennégy voltam. Halálra rémültem, hogyha elmondom valakinek, akkor megtalálja a módját, hogy ártson Aubreynak, vagy a kicsiknek. - Természetes, hogy meg voltál rémülve - mondta Anna. - Erre számított. - És amikor azt mondta, hogy tartozom neki a sok gondért-bajért, amit okoztam, és kell neki néhány százas, hogy el tudjon utazni, arra gondoltam, ez a legjobb módja, hogy megszabaduljak tőle. Grace akkor volt terhes Dekekel, Kevin és Bram nemrég születtek. Csak annyit akartam, hogy elmenjen, minél távolabb tőlük. - Tudta - sóhajtott fel Sybill. Felállt, hogy kávét töltsön. - Tudta, hogy mit jelent neked a családod, és ezt használta ki. Mindig is remekül ráérzett, hogy kit mivel lehet zsarolni. Engem is éppen elégszer kihasznált, pedig jóval több voltam, mint tizennégy. - Megszorította Seth vállát, miközben másik kezével teletöltötte a csészéket. - Ray felnőtt férfi volt, mégis fizetett neki. - Néha hónapokra is eltűnt - folytatta Seth. - Sőt évekre. De mindig visszajött. Volt pénzem. Amit a műhelyben kerestem, ami Raytől maradt, később amit a festményekért kaptam. Kétszer is megtalált, amikor főiskolára jártam, aztán megjelent harmadszor is. Tudtam, hogy nem fog békén hagyni soha. Tudtam, hogy ostobaság mindig fizetni neki. Amikor lehetőségem nyílt, hogy Európába menjek tanulni, dolgozni, megragadtam az alkalmat. Arra gondoltam, hogy semmi értelme idejönnie, ha én úgysem vagyok itt.
- Seth! - Anna megvárta, amíg ránéz. - Azért mentél Európába, hogy megszabadulj tőle? Hogy távol tartsd őt tőlünk? Seth tekintetében, amellyel Annára nézett, annyi szenvedély és szeretet volt, hogy Drunak elszorult a torka és könnyek égették a szemét. - El akartam menni - felelte Seth. - Meg kellett tudnom, mennyit ér a munkám, ki kellett próbálnom magam. Egy újabb ajtót nyitottatok ki előttem. De valahol mélyen a tudatomban. .. nos, ez is nyomott a latban, az biztos. - Oké. - Ethan lassan kevergette a kávét. - Akkor azt tetted, amit a legjobbnak gondoltál. De mi van most? - Körülbelül négy hónappal ezelőtt megjelent Rómában. Volt vele valami hapsi is, akivel együtt lógott. Hallott rólam, olvasott dolgokat az újságokban, és rájött, hogy most sokkal több pénz van a kincses ládikóban. Azzal fenyegetett, hogy elmegy az újsághoz, a galériába és kitálalja az egész sztorit. Az ő sztoriját, természetesen - helyesbített Seth. - Hogy milyen csúnyán átverték. Hogy újra meghurcolja Ray nevét. Adtam neki pénzt és hazajöttem. Haza akartam jönni. De úgy látszik, hoztam őt is magammal. - Te nem hoztad őt magaddal soha - javította ki Phillip. - Jó lenne, ha ezt belevésnéd abba a konok fejedbe! - Oké. Szóval, visszajött. Csakhogy ez alkalommal nem segített a pénz. A környéken maradt. Bement Dru üzletébe. - Megfenyegetett? - Camet újra elöntötte a pulykaméreg. - Megpróbált bántani? - Nem - rázta meg Dru a fejét. - Tudja, hogy Seth és én szeretjük egymást, ezért engem is fegyverként használ, hogy fájdalmat okozzon neki. Nem ismerem őt, de mindabból, amit eddig hallottam, azt hiszem, hogy ez legalább annyira fontos számára, mint a pénz. Hogy fájdalmat okozzon Sethnek. Hogy fáidalmatírojLoLzon mindnyájatoknak. Nem értek egyet azzal, amit SeTh tett, de megértem őt. - Végignézett az asztal körül ülő embereken. - Nem kellene itt ülnöm, amíg ezt megbeszélitek. Ez családi ügy, es nagyon is személyes. Mégsem kérdőjelezte meg senki az ittlétemet. - Sethhez tartozol - mondta egyszerűen Cam. - Fogalmatok sincs, hogy milyen különleges emberek vagytok. Mindnyájan... így együtt. Az most nem számít, vajon okos dolog volt-e Sethtől, hogy megpróbálta megvédeni ezt az egységet, vagy ostoba, helyes vagy helytelen. Ami itt számít, hogy túlságosan szeretett benneteket ahhoz, hogy másként cselekedjen. És ezt tudta az a nő is. De ennek most véget kell vetni. - íme, egy eszes nő - jegyezte meg Cam. - Adtál ma pénzt Glóriának, kölyök? - Nem. Megváltoztatta a játékszabályokat. Eladja a sajtónak az egész sztorit. Bla-bla. - Vállat vont és rájött, hogy
a feszültség nagy része feloldódott. - De most már Dru is benne van a képben. A szenátor unokája szexbotrányba keveredett. Az egész egy marhaság, de ha előáll vele, akkor mindenkit magával ránt. Riporterek fogják ellepni a virágüzletet, a műhelyt, a házainkat. Fenekestül felfordítják az életünket. - Forduljon fel - szólalt meg Aubrey hangosan. - Egy másik okos nő - kacsintott Cam Aubreyra. - Mennyit akar ez alkalommal? - Egymilliót. Cam félrenyelte a kávét. - Egymilliót... egymillió szaros dollárt? - Egy fillért sem fog kapni - jelentette ki Anna határozottan, Cam hátát ütögetve. - Egyetlen huncut vasat sem. Sem most, sem máskor. így van, Seth? - Tudtam, amikor ott ültem vele abban a koszos lebujban, hogy ennek véget kell vetni. Tegyen, amit tenni akar. - Mi sem fogunk ölbe tett kézzel ülni - ígérte Phillip. - Mikor találkozol vele legközelebb? - Holnap este, tízezer dolláros foglalóval. - Hol? - Abban a koszos bárban a Saint Michaelnél. - Phil gondolkodik - jelentette ki Cam, széles vigyorral az arcán. - Szeretem, amikor ezt teszi. - Igen, gondolkozom. - Azt hiszem, készítek valami reggelit - állt fel Grace. - Aztán pedig elmondod nekünk, hogy mit gondoltál ki. Dru hallgatta a számára hihetetlen ötleteket és érveket, a nevetést és a sértéseket, miközben a terv lassan formát öltött. A levegőben sülő szalonna, rántotta, valamint frissen főtt kávé illata érződött. Eltöprengett, hogy vajon az alvás hiánya tette-e lassúvá, vagy egy kívülállónak képtelenség lépést tartani a Quinn család dinamikájával. Amikor felállt, hogy segítsen az asztal megteríteni, Anna a vállára tette a kezét. - Csak ülj nyugodtan, kedves. Kimerültnek látszol. - Jól vagyok. Csak azt hiszem, nem egészen értek mindent. Glória végül is bűntettet követett el. Nekem viszont úgy tűnik, hogy ti magatok akarjátok rendezni az ügyet ahelyett, hogy ügyvédhez vagy rendőrséghez fordulnátok. A beszélgetés félbeszakadt. Pár másodpercig nem hallatszott más, csak a kávéfőző kotyogása és a serpenyőben sülő hús sercegése. ........ - Na, igen - szólalt meg Ethan ajnaga lassú, megfontolt módján. - Ez lenne az egyik lehetőség. Kivéve, ha a rendőrök nem elégednek meg annyival, hogy megmondják Sethnek, micsoda tökfej volt, hogy fizetett Glóriának. De ezt a részt, úgy tűnik, mi már elvégeztük. - De hiszen megzsaroltai - Bizonyos értelemben, igen - egyezett bele Ethan. - De
ezért nem fogják letartóztatni, vagy igen? - Nem, de... - És gondolom, az ügyvéd összefirkálna egy nagy halom papírt meg levelet, meg ilyesmit. Talán beperelhetnénk valamilyen ürüggyel. Nekem úgy tűnik, hogy az ember beperelhet bárkit, akár valami hülyeség miatt is. Bíróság elé kerül az ügy. És akkor megkezdódik a sárdobálás, amiből valamennyien mocskosan kerülünk ki. - Nem elég véget vetni a zsarolásnak - erősködött Dru. - Glóriának meg kell fizetnie azért, amit tett. Te az államigazgatási rendszerben dolgozol - fordult Annához. - Igen. És hiszek benne. De ismerem a hiányosságait is. Bármennyire is szeretném, hogy az a nő megfizessen minden fájdalomért, aggodalomért és boldogtalanságért, amit Sethnek okozott, tudom, hogy nem fog. Csak a jelenért számolhatunk el vele. - És a magunk módján tesszük meg - mondta Cam határozott hangon. - A család összefog és kiáll ellene. Ennyi az egész. Dru hozzáhajolt. - És gondolod, hogy én nem állok ki mellette? Cam is előredőlt. - Dru, te gyönyörű lány vagy, de nem hiszem, hogy csak dísznek ülnél itt. Te is ki fogsz állni velünk. A Ouinnek soha nem szeretnek bele olyan asszonyba, akinek nincs gerince. Dru nem vette le a férfiról a tekintetét. - Ez most egy bók volt? Cam rávigyorgott. - Ez két bók volt. Dru hátradőlt és bólintott. - Rendben! Szóval, a magatok módján fogjátok rendezni az ügyet. Quinn-módra - tette hozzá. - De azt hiszem, sokat segítene, ha tudnánk, hogy nincs-e ellene elfogatási parancs, tekintetbe véve az életmódját és szokásait. Felhívom a nagyapámat, ő holnap estig megszerzi nekünk ezt az információt. Nem fog ártani, ha Glória látja, nem babra megy a játék. - Tetszik nekem ez a lány - fordult Cam Sethhez. - Nekem is. - De Seth megfogta Dru karját. - Nem akarom belerángatni a családodat. - Azért ülünk itt most hajnali négykor, mert nem akartad belerángatni a családodat és engem sem. - Elvette Aubreytól a tojásos serpenyőt és szedett a tányérjára. - A te fényes ötleted az volt, hogy leiszod magad, engem meg lapátra teszel. Na, és bevált? Seth átvette a serpenyőt, megpróbálkozott egy mosollyal. - Jobban, mint vártam. - De nem neked köszönhetően. Nem javaslom, hogy még egyszer megpróbálkozz vele! Kérem a sót. Seth a család figyelő szemei előtt két tenyerébe fogta a lány arcát és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. - Dru, szeretlek. - Remek. Én is szeretlek - szorította meg könnyedén
a férfi csuklóját. - Most pedig kérem azt a sót. Seth nem hitte volna, hogy tud aludni, de alighogy eldőlt az ágyon, tudata kikapcsolt, és úgy aludt, mint akit agyonvertek. Négy óra múlva, amikor régi hálószobájában felébredt, először azt sem tudta, holyarfTa feje kóválygott. Az első tiszta gondolata az volt, hogy Dru nincs mellette. Kibotorkált a szobából, le a lépcsőn. A konyhában Camen kívül nem talált senkit. - Hol van Dm? - Elment dolgozni körülbelül egy órával ezelőtt. Elvitte a kocsidat. - Dolgozni? Jézusom! - Megdörzsölte az arcát. Próbált magához térni a túl sok whisky, túl sok kávé és túl kevés alvás után. - Miért nem zár be egy napra? Ő sem aludhatott valami sokat - Úgy láttam, ő jobban viseli a dolgot, mint te, kölyök. - Aki játszik, annak fizetnie kell. - így van. - Cam kinyitotta a konyhaszekrényt, aszpirin után kezdett kutatni. - Nekem mondod? Töltött egy pohár vizet és Seth kezébe nyomta. - Vedd be, aztán sétálunk egyet. - Még meg kell mosakodnom, be kell mennem a városba. Talán segíthetnék Drunak az üzletben vagy valami. - Pár percet még biztos kibír nélküled - nyitotta Cam a konyhaajtót. - Gyerünk kifelé. - Ha azt tervezed, hogy szétrúgod a hátsómat, ma reggel ez nem lesz nehéz feladat. - Gondoltam rá. De egyelőre épp eleget kaptál. - Figyelj, tudom, hogy dühös vagy rám... - Fogd be, jó? - Cam kilökte az ajtón. - Mondanom kell egy-két dolgot. A móló felé indult, ahogy Seth sejtette is. A nap erősen tűzött. Még kilenc óra sem volt, de a levegő máris súlyos, fenyegető ígérettel nehezedett rájuk. És hol volt még a nap vége. - Felbosszantottál - kezdte Cam. - De ezen már majdnem túl vagyok. Valamit azonban tisztázni szeretnék, és nemcsak a magam, hanem Ethan és Phil nevében is beszélek. Felfogtad? - Igen, felfogtam. - Az égvilágon semmit nem adtunk fel érted. Fogd be, Seth! - csattant fel, amikor Seth szóra nyitotta a száját - A fenébe is, fogd be és figyelj! - Nagyot fújt. - A csudába, úgy látszik, még mindig dühös vagyok rád. Grace mondott néhány dolgot, és én nem akarok vitába szállni vele. De egyikünk sem adott fel semmit, cimbora. - Versenyezni akartál... - Igen, és versenyeztem is - mordult rá Cam. - Mondtam már, hogy fogd be. Legalább addig, amíg be nem fejezem. Tízéves voltál, és mi azt tettük, amit tennünk kellett. Senkinek nem tartozol, senki nem várja el, hogy visszafizess bármit is, és meglehetősen sértő, hogy te másként gondolod.
- Nem erről van szó. Cam közelebb lépett. - Azt akarod, hogy csomót kössek a nyelvedre, vagy elhallgatsz végre? Mivel újra tízévesnek érezte magát, Seth csak megrántotta a vállát. - Megváltoztak számodra a dolgok, ahogy számunkra is megváltozott sok minden. Gondoltál már valaha arra, hogy ha akkor nem szakad a nyakamba egy vézna, nagyszájú, kellemetlen kölyök, talán soha nem találkozom Annával? Lehet, hogy az egész életemet nélküle kellett volna leélnem. És akkor nem lenne itt nekem Kevin és Jaké sem. Phillel és Sybill-lel ugyanez a helyzet. Azért találhattak egymásra, mert te itt voltál. Feltételezem, hogy Ethan és Grace mostanság kezdenének el végre randevúzni, majd húsz évvel azután, hogy hála nekedj-a dolgok gyorsabb tempót vettek. - Kivárt egy pillanatot. - Szóval, mennyivel is tartozunk mi neked a feleségeinkért és a gyerekeinkért? Amiért hazahoztál minket, amiért okot adtál arra, hogy vállalkozásba kezdjünk? - Sajnálom. Cam elkeseredetten túrt a hajába. - Nem azt akarom, hogy bocsánatot kérj, az isten szerelmére! Azt akarom, hogy ébredj fel végre. - Felébredtem. Nem mondom, hogy úgy érzem magam, mint George Bailey, de ébren vagyok. Az élet csodaszép - tette hozzá. - Nagymama, vagyis Stella mondta, hogy erre gondoljak. - Igen, szerette a régi filmeket. Tudnom kellett volna, ha van ember, aki képes beleverni valamit abba a konok fejedbe, az csak anya lehet. - Azt hiszem, eleinte rá se hallgattam. Szerintem ő is dühös rám. Rögtön el kellett volna mondanom neked. - De nem mondtad el, és ezen már nem lehet változtatni. Szóval, törődjünk a jelennel. Ma este elintézzük az ügyet. - Alig várom - mosolyodott el Seth. - Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet, de tényleg várom a ma esti találkozást. Sokáig tartott, míg ide jutottunk. Szóval,.. akkor most szétrúgod a hátsóm, vagy inkább felpofozol? - Fogd vissza magad! Én csak tisztázni akartam egy-két dolgot. - Cam barátságosan átölelte Seth vállát. Aztán belelökte a vízbe. Nem is tudom, miért - mondta, amikor Seth a felszínre bukkant -, de ettől mindig jobban érzem magam. - Örülök, hogy segíthettem - köpte ki a vizet Seth, majd lustán újra a víz alá merült. - Itt maradsz, és kész! - És mikor jutottál arra a gondolatra, hogy te szabhatod meg, mikor és hová megyek? Talán mondd el újra, mert valamit biztos kihagytam. - Nem vagyok hajlandó erről vitatkozni. - Ó, dehogyis nem - mondta Dru szinte kedvesen. - Nem engedem, hogy újra a közelébe kerülj. Ez egy.
A hely, ahol találkozom vele, egy mocskos lebuj, ami nem való neked. Ez kettő. - Ó, értem. Már azt is meghatározod, hogy mi való nekem. Egész életemben ezt a lemezt hallgattam, szóval már meg sem hallom. - Dru! - Seth elhallgatott, a hátsó ajtóhoz ment, aztán vissza. - Hidd el, nekem is nagyon nehéz, és ha arra gondolok, hogy odamész, és valami barom zaklathat. Az a hely maga a pokol. - Nem tudom, miért gondolod, hogy nem tudok elbánni néhány barommal? Veled is elbántam, emlékszel? - Nagyon mulatságos, de ha megengeded, csak később röhögöm halálra magam. El akarom intézni ezt a dolgot egyszer s mindenkorra. Be akarom fejezni. Hogy mögöttem legyen. Hogy mögöttünk legyen. Kérlek! - Seth taktikát váltott. Gyengéden a lány vállára tette a kezét. - Maradj itt és hagyd, hogy megtegyem, amit kell. Szemében nyugtalanság ült, nyoma sem volt indulatnak. És Dru ennek megfelelően reagált. - Nos, mivel ilyen szépen kérted... Seth megnyugodva ellazult, homlokát a lány homlokához érintette. Rendben. Talán le kellene pihenned egy kicsit. Nem sokat aludtál az éjjel. - Ne erőlködj, Seth! - Rendben. Most mennem kell. - Tudod, hogy ki vagy. - Dru a férfi felé fordította a fejét, ajkával könnyedén súrolta Seth száját. - És én is tudom. Ő nem tudja. Soha nem is tudta. Hagyta, hogy elmenjen. A tornácon állt a többi Quinn aszszony között és együtt nézték, ahogy a két kocsi kihajt az udvarból. Anna leengedte integető kezét. - Ott mennek az erős és bátor férfiak a csatába. Mi, asszonyok pedig itt maradtunk az otthon biztonságában. - Kötényt fel - morogta Grace. - Készítsük el a krumplisalátát a holnapi piknikre. Dru körülnézett. Ugyanazt a kifejezést látta társai szemében, mint amiről tudta, hogy ott van a sajátjában is. - Nem hinném. - Szóval - Sybill megmozgatta a vállát, majd az órájára nézett. - Mennyi előnyt adjunk nekik? - Negyedóra szerintem elég lesz - döntötte el Anna. Grace bólintott. - Az én furgonommal megyünk. Seth a pultnál ült és érintetlen söre felett tűnődött. Úgy vélte, a gyomrában levő görcs természetes. Glória mindig ilyen hatással volt rá. Ez a hely tökéletesen megfelel, hogy lezárja az ügyet, hogy leszámoljon gyerekkora első tíz évével, a szellemekkel és démonokkal. Úgy szándékozott kisétálni innen, hogy befejezte, és maga mögött akarta hagyni az egész nyomort és szenvedést, mint egy szmoggomolyagot a mocskosan kavargó levegőben. Újra tisztának és egésznek akarta érezni magát. Kíváncsi lett volna, vajon Ray megértené-e ezt az undok kötélhüzást düh és bánat
között. Szerette volna azt hinni, hogy igen. Mint ahogy azt is szerette volna hinni, hogy Ray egy része ott van a belsejében, és vele együtt ül a bárban. De amikor Glória besétált, csak ők ketten voltak. Az italozó vendégek, a biliárdozó férfiak, a csapos, de még a homályos kapcsolat is azzal a férfival, aki a nagyapja volt, elhalványult. Csak Seth és az anyja létezett. Glória kényelmesen elhelyezkedett a széken, keresztbe tette a lábait és rákacsintott a csaposra. - Elég kimerültnek és feszültnek látszol - szólalt meg. - Nehéz éjszakád volt? - Te sem nézel ki különbül. Tudod, már itt ülök egy ideje és gondolkozom. Igazán jó körülmények között nőttél fel. - Baromság! - Felkapta a gin tonikot, amit a csapos elé tett. - Mi a francot tudsz te arról? - Nagy ház, sok pénz, jó neveltetés. - Na és? - kortyolt nagyot Glória. - Egy nagy rakás idiótával éltem. - Gyűlölted őket. - Az anyám egy jégcsap, a mostohaapám pedig egy vén kéjenc. És aztán ott van Sybill, a tökéletes kislány. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőlük, és végre a magam életét élhessem. - Nem tudok semmit a szüléidről. Nincs is közöm hozzájuk. De Sybill sohasem bántott téged.Befogadott, sőt mind a kettőnket befogadott, amikor betoppantál hozzá és közölted, hogy nincs hová menned. - Ez aztán okot adott neki arra, hogy basáskodjon felettem. A rohadt felsőbbrendű boszorkány! - Ezért loptad meg, amikor New Yorkban voltunk? Kipucoltad a lakását, aztán odébbálltál, pedig fedelet adott a fejed fölé! - Csak elvettem, amire szükségem volt. Mindig is ezt tettem. Másként nem lehet előrejutni az életben. Meg aztán rólad is gondoskodnom kellett, nem igaz? - Hagyjuk most ezt a dumát. Soha egy fikarcnyit sem törődtél velem. Az egyetlen ok, hogy nem hagytál ott Sybill nyakán, inkább magaddal vittél, mert tudtad, hogy ő szeret és törődik velem. Szóval, elvittél tőle, elloptad a cuccait, mert gyűlölted. Loptál, hogy narkót vehess. - Ó, igen, szerette volna, ha nála hagylak. Akkor aztán mindenkinek elmondhatta volna, hogy én milyen hitvány vagyok. Rohadjon el! Mindenhez, amit elvittem tőle, jogom volt. Elsősorban a saját érdekeimre kellett tekintettel lennem. Ezt soha nem tudtam megtanítani neked. - Azért elég sok mindent tanultam tőled. - Amikor Glória ropogtatni kezdte a jeget a fogai között, Seth intett a csaposnak egy másik italért. - Ray azt sem tudta, hogy a világon vagy, mégis gyűlölted. Amikor tudomást szerzett rólad és segíteni akart, csak még jobban gyűlölted érte. - Tartozott nekem. Ha az a rohadék nem volt képes a
nadrágjában tartani a farkát, és felcsinált valami idióta tyúkot, akkor fizessen érte. - És ő fizetett is. Nem tudta, hogy Barbara terhes, nem is tudott rólad. De amikor megmondtad neki, ő fizetett. De neked ez sem volt elég! Megpróbáltad tönkretenni az aljas hazugságaiddal. Aztán a saját tisztességtudatát fordítottad ellene, és eladtál neki, mint valami megunt kutyát. - Még szép, hogy meguntalak. Tíz évig tartottalak, lemondtam miattad a saját életemről. Tartoztam annyival az öregnek, hogy kapjon tőlem egy unokát. Ráadásul te nagyon jól jártál, igaz? - Azt hiszem, ezért valóban az adósod vagyok. - Seth felemelte a sört, belekóstolt. - De te is jól jártál, legalábbis amíg élt. Még több pénzt sajtoltál ki belőle, és én voltam a csali hozzá. - Hé, nem tudhattam, hogy mikor küld vissza hozzám. Semmit nem jelentettél neki, ahogy én sem. - Na igen, vannak olyan ostoba, gyenge emberek, akik hisznek egy tízéves kisfiúnak tett ígéretben, és meg is tartják azt. Ugyanaz a fajta, aki azt hiszi, hogy ez a gyerek is megérdemli, hogy tisztességes körülmények között nőjön fel, otthona, családja legyen. Neked is megadta volna ugyanezt, ha akarod. - Csak nem képzeled, hogy el akartam temetni magam egy isten háta mögötti kisvárosban, meg hogy hajbókoljak egy szenilis öreg előtt, aki kóbor kölyköket fogad be? - Beleivott a ginbe. Ó, ez a te stílusod, nem az enyém. És meg is kaptad, úgyhogy nem értem, mit nyavalyogsz. De ha meg is akarod tartani, akkor fizetned kell. Mint ahogy eddig is fizettél. Elhoztad a pénzt? - Kiszámoltad már, hogy mennyi pénzt kaptál tőlem az évek során, Glória? Mennyit zsaroltál ki Rayből, és menynyit belőlem? Biztos megvan pár százezer. Persze, a testvéreimtől nem sikerült pénzt szerezned. Megpróbáltad a szokásos hazugságokat, fenyegetéseket, de ők nem bizonyultak könnyű prédának. Öregekkel és gyerekekkel jobban boldogulsz. Glória önelégülten vigyorgottŐk-is fizettek volna, ha igazán azt akarom. De jobb dolgom akadt, mint velük foglalkozni. Nagyobb vadra vadásztam. Ha te is el akarod ejteni a saját vadadat, ha nem akarod, hogy befuccsoljon a flancos karriered, és nem akarod, hogy a szenátor puccos unokája faképnél hagyjon, akkor fizess! - Ahogy mondtad. Akkor nézzük, hogy jól értem-e a feltételeket. Fizetek neked egymillió dollárt, meg tízezret előlegként ma este... - Készpénzben. - Oké, készpénzben. Ha nem, akkor elmész a sajtóhoz, Dru családjához és újabb hazugsághálót szövögetsz arról, hogy a Quinnek, kezdve Rayjel, mennyire kihasználtak és erőszakoskodtak veled. Bemocskolod a nevüket, engem és Drut is. A szegény, szerencsétlen asszony, szinte még
kislány, mindent elkövet, hogy egyedül nevelje fel a gyerekét, segítségért könyörög, de arra kényszerítik, hogy mondjon le róla. - Szívfacsaró történet. A hét filmje. - Nem is beszélve arról, hogy ott kurválkodtál, amikor a gyereked a szomszéd szobában volt, vagy a férfiakról, akiknek hagytad, hogy tapogassák. És akkor még nem említettük a narkót, a piát, a veréseket. - Ne kezdj itt nekem lelkizni! - Közel hajolt Sethhez, nagyon közel. - Csak púp voltál a hátamon. Örülj, hogy egyáltalán magamnál tartottalak. Lehalkította a hangját. - Örülj, hogy nem adtalak az egyik pasimnak. Néhányan egész szép összeget fizettek volna érted. - Előbb vagy utóbb megtetted volna. A nő vállat vont. - Végül is, kellett valami hasznodat vennem. - Tizennégy éves korom óta pumpolsz engem. Fizettem, hogy megvédjem a családomat, hogy megvédjem magamat. Leginkább azért fizettem, mert a lelki békém sokkal fontosabb volt, mint az az átkozott pénz. Hagytam, hogy zsarolj engem. - Csak azt akarom, ami jár nekem. - Felkapta a harmadik pohár italt is. Azért vagyok itt, hogy üzletet kössünk. Egy méltányos összeg, és megtarthatod magadnak a szép, unalmas életedet. Ha felültetsz, örökre elveszíted. - Egymillió dollár, vagy különben mindent megteszel, hogy árts a családomnak, tönkreteszed a karrieremet és elválasztasz Drutól. - Dióhéjban ennyi. Most pedig fizess. Seth félretolta a sört, a nő szemébe nézett. - Ezúttal nem, és máskor sem, soha többé. Glória megragadta Seth ingét, egészen közel húzta magához. - Ugye nem akarsz szarakodni velem? - Ó, de igen. - A zsebébe nyúlt és elővett egy apró magnót. - Minden, amit mondtunk, itt van a szalagon. Gondot jelenthet neked a bíróságon, ha úgy döntök, hogy a zsarukhoz fordulok. Amikor Glória utánakapott, Seth erősen megfogta és megszorította a csuklóját. - Ha már a zsarukról volt szó, biztosan érdekelné őket, hogy az óvadék lefizetése után miért szöktél meg a tárgyalás elöl odalent Texasban. Strichelés és kábítószerezés. Nagy nyilvánosságot kapnál, és biztos akad egy-két makacs nyomozó, aki boldogan visszazsuppolna Texasba. - Te rohadt fattyú! - Nagyon igaz szavak - mondta nyugodtan Seth. - De csak menj és add elő a te változatodat. Biztosra veszem, hogy bárki, aki meg akarja írni, nagyon érdekesnek fogja találni ezt a kis beszélgetést is keitűmTközött. - A pénzemet akarom - visítottáT és Seth arcába öntötte, ami a pohár alján volt.
A biliárdasztalnál játszó négy férfi felnézett. A legnagyobb öklével a tenyerét kezdte csapkodni, miközben felmérte Setht. Glória felpattan a székről és dühében szinte könnyek között kiáltotta. Ellopta a pénzemet. A négy férfi feléjük indult. Seth felemelkedett a székről. És akkor besétáltak a testvérei és felsorakoztak mögötte. - Ez kiegyenlíti az erőviszonyokat. - Cam hüvelykujját beakasztotta a nadrágzsebébe és rávicsorgott Glóriára. - Egy időre. - Gazemberek. Mocskos gazemberek! Azt akarom, ami az enyém! - Nálunk nincs semmi, ami a tiéd lenne - mondta Ethan csendesen. - Soha nem is volt. - Elvettem tőle valamit? - fordult Seth a csaposhoz. - Nem - vakkantotta a férfi, és tovább törölgette a pultot. - Ha balhét akartok, fiúk, kívül tágasabb. Phillip a négy férfi arcát fürkészte. - Balhét akartok? A nagydarab fickó még mindig a tenyerét ütögette. - Ha Bob azt mondja, hogy nem vett el a srác semmit, akkor nem is vett el. Nem az én dolgom. - Na és te, Glória? Akarsz balhét? - fordult a nőhöz Phillip. Mielőtt Glória válaszolhatott volna, nyílt az ajtó és bejöttek az asszonyok. - A francba! - morogta Cam. - Gondolhattuk volna. Dru egyenesen Sethhez sétált és belekarolt. - Hello, Glória, hát újra találkoztunk. Különös, hogy az édesanyám egyáltalán nem emlékszik magára. Még csak nem is érdekli, hogy kicsoda maga. A nagyapámat viszont már annál inkább. - Egy papírdarabot vett elő a zsebéből. - Itt van a washingtoni irodájának a telefonszáma. Boldog lesz, ha beszélhet magával, csak fel kell hívnia. Glória kitépte a papírt Dru kezéből, majd gyorsan hátrálni kezdett, ahogy Seth előrelépett. - Ezt még nagyon megbánjátok! - Elment mellettük, de egy pillanatra megtorpant Sybillnél. - Nem kellett volna visszajönnöd, Glória - mondta neki Sybill. - Jobb lesz, ha ezután szűkebbre szabod a kiadásaidat. - Te boszorkány! Teszek róla, hogy ezt megbánd. Teszek róla, hogy mindannyian megbánjátok. - Azzal egy utolsó, keserű pillantást vetve rájuk, kirohant az ajtón. - Arról volt szó, hogy otthon maradsz - nézett Seth a lányra. - Tévedsz - simogatta meg Dru az arcát. ház és az udvar tele volt emberekkel. Rák főtt az üstben, és a fél tucat kempingasztal roskadozott az ételektől. Quinnék szokásos július negyediki kerti összejövetele a legjobb hangulatban zajlott. Seth sört merített a hordóból, fogott egy napernyőt és félevonult egy kicsit pihenni, rajzolgatni. Az ő világa, gondolta. Barátok, család, a parti, emberek lassú, elnyújtott beszéde, a gyerekek visítozása. A fűszeres lében fövő
rákok, a sör, a hintőpor és a fű illata. A víz illata. Néhány gyerek kivitorlázott a kis Sunfishsel, az élénk sárga vitorla vidáman lobogott a szélben. Ethan kutyája Aubreyval úszott a sekély vízben - a régi szép idők emlékezete. Hallotta Anna nevetését, a patkók vidám csilingelését. A függetlenség napja. Erre a napra egész hátralévő életében emlékezni fog. - Nagyapáddal mindig megrendeztük ezt az összejövetelt, már a születésed előtt is. - Stella állt mellette. A ceruza kiesett Seth kezéből. Ez alkalommal biztos, hogy nem álmodik, gondolta és lélegzete elakadt a nyilvánvaló csodától. A napernyő melege alatt ül, körülötte emberek és hangzavar. És ő egy szellemmel beszélget. jfi - Nem voltam biztos benne, hogy beszélgettem veled. - Hát, jó nagy kavarodást okoztál, és jól fel is bosszantottál vele. De a végén csak megtaláltad a helyes megoldást. Az öreg, khakiszínű sapka volt a fején, piros inget és buggyos, kék sortot viselt. Anélkül, hogy végiggondolta volna, mit tesz, Seth új oldalra lapozott a vázlatfüzetében, és rajzolni kezdte Stellát, ahogy ott ült elégedetten a napernyő árnyékában. - Valahol mindig is féltem tőle egy kicsit. De ennek most már vége. - Jó. Maradjon is csak így, mert az a nő sok bajt fog még okozni. Istenem, nézd csak Crawfordot! Hogy megkomolyodott. Az idő elrepül, nem számít, hogy mit teszel. Vannak dolgok, amiket csak úgy elengedsz magad mellett. És vannak olyanok, amit érdemes megismételni. Mint ez a parti is, évről évre. Seth tovább rajzolt, de torka elszorult. - Nem jössz többet, igaz? - Nem, drágám, valóban nem jövök többé vissza. Stella megérintette, és Seth tudta, soha nem fogja elfelejteni azt az élményt, ahogy keze ott pihent a térdén. - Itt az ideje, hogy előrenézzünk, Seth. Soha ne felejtsd el, amin keresztülmentél, de a jövőre gondolnod kell. Nézd a fiaimat. - Hangosan felsóhajtott, miközben Camet, Ethant és Phillipet figyelte. - Mind felnőttek, saját családjuk van. Örülök, hogy még életemben elmondtam nekik, mennyire szeretem őket, hogy mennyire büszke vagyok rájuk. - Elmosolyodott, megveregette Seth térdét. - Örülök, hogy lehetőségem volt neked is elmonflgnirszeretlek. És büszke vagyok rád. - Nagymama... - Rendezd el magadnak jól az életed, különben megint felbosszantasz. Itt jön a barátnőd - mondta és eltűnt. Seth szíve elszorult. A következő pillanatban Dru ült le mellé. - Mit szólnál egy kis társasághoz?
- Csak ha te vagy a társaság. - Milyen sok ember - dőlt hátra a lány a könyökére. - Gondolom, Saint Chris most leginkább egy kísértetvárosra hasonlíthat. - Igen, mindenki beugrik legalább egy kis időre. Estére megfogyatkoznak. Aki itt marad, az velünk együtt nézi a tűzijátékot Vannak dolgok, amiket csak úgy elengedsz magad mellett, és vannak olyanok, amiket érdemes megismételni. - Szeretlek, Drusilla. Arra gondoltam, hogy ez olyan, amit érdemes megismételni. Dru félrehajtotta a fejét, és ajkán különös mosollyal tanulmányozta Setht. Megismételheted, ahányszor csak tetszik. És ha estére hazajössz velem, akkor megrendezhetjük a mi kis privát tűzijátékunkat. - Ez aztán a randevú. Dru újra felült, megnézte a rajzot. - Ez csodálatos! Milyen határozott arc, mégis milyen barátságos. - Körülnézett, a modell után kutatva. - Hol van? Nem emlékszem, hogy láttam volna. - Már elment. - Seth egy utolsó, gyengéd pillantást vetett a vázlatra, mielőtt becsukta volna a vázlattömböt. - Úszunk egyet? - Elég meleg van, de elfelejtettem fürdőruhát hozni. - Valóban? - Seth vigyorogva állt fel, és talpra állította a lányt is. - De úszni azért tudsz, ugye? - Persze hogy tudok úszni. - Dru már kimondta a szavakat, mikor észrevette a férfi szemében a gonosz kis csillogást. - Ne is álmodj róla. - Már késő - nyalábolta fel a lányt Seth. - Ne... - Dru ficánkolt, megpróbált kiszabadulni, és elkapta a pánik, ahogy Seth a móló felé ügetett. - Ez egyáltalán nem mulatságos. - Dehogynem, majd meglátod. Csak ne felejts el mély levegőt venni. Végigszaladt a mólón és a végén elengedte Drut. - Ez amolyan Quinn-hagyomány - magyarázta Anna, közben átnyújtott neki egy száraz inget. - Nem tudom, miért, de mindig ezt csinálják. - Elvesztettem a fél pár cipőmet. - A fiúk biztos megtalálják. Dru leült az ágyra. - A férfiak olyan furcsák néha. - Nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos területeken alig érik el egy ötéves gyermek szintjét. Ez a szandál biztos jó lesz. Nézd csak - nyújtotta felé Anna. - Köszönöm. Ó, Anna, ez gyönyörű. - Szeretem a cipőket. Sót, ez a mániám. - Akárcsak nekem a fülbevalók. Egyszerűen nem tudok ellenállni nekik. - Nagyon kedvellek. Dru felhagyott a szandál csodálatával és Annára nézett. - Köszönöm. Én is nagyon kedvellek téged. - Bárkit szívesen fogadtam volna, ha Seth szereti, és ezzel így vannak a
többiek is. De te kedves ajándék vagy az élettől. Ezt el akartam neked monanir - Én... Nekem nincsenek tapasztalataim az olyan családokkal, mint a tiéd. - Kinek van? - nevetett Anna, és leült mellé az ágyra. - Az én családom nem ilyen nagylelkű. Újra beszélni fogok a szüleimmel. Látva, hogy min ment keresztül tegnap éjjel Seth, hogy mivel kellett szembenéznie, arra késztet, hogy újra megpróbáljam. De bármilyen egyezségre jussunk is, ők sohasem lesznek olyanok, mint ti. Nem fogják Setht olyan szeretettel fogadni, mint ahogy ti fogadtatok engem. - Ne légy olyan biztos benne - karolta át Anna Dru vállát. - A fiú varázslatos módon el tudja csavarni az emberek fejét. - Tudom, mert nálam abszolút bevált a módszere. Szeretem ót. - Kezét a gyomrára szorította. - Szinte ijesztő, mennyire szeretem. - Ismerem ezt az érzést. Hamarosan besötétedik. - Anna gyorsan megszorította Dru vállát. - Szerezzünk egy pohár bort magunknak, és keressünk valami helyet, ahonnan jól látni a tűzijátékot. Amikor Dru kilépett, Seth várt rá, kezében egy erősen csöpögő szandállal, arcán csibészes mosollyal. - Megtaláltam! A lány szó nélkül elkapta tőle, és az ajtó mögé süllyesztette a párja mellé. - Te pávián. - Mrs. Monroe házi készítésű, őszibarackfagyit hozott - húzta elő a másik kezét a háta mögül, amelyben egy dupla gombócos tölcsért tartott. - Hmm - szipákolt Dru, de azért elvette a tölcsért. - Leülsz velem a fűre tűzijátékot nézni? Dru nyalogatni kezdte a fagyit. - Talán. - Megcsókolsz, amikor senki nem figyel ránk? - Talán. - Megosztod velem a fagyit? - Szó sem lehet róla! Mialatt Seth megpróbálta rávenni Drut, hogy adjon neki is a fagyiból, és a gyerekek izgatott ugrándozással várták az első színes fényrobbanást az égen, Glória DeLauter bekanyarodott a műhely parkolójába. Leállította a kocsit, és ott ült fortyogva a dühtől, amelyre némi ginnel is rásegített. Fizetni fognak! Fizetni fognak mind egytől egyig. A gazemberek. Azt hitték, hogy el tudják ijeszteni. Csapatostul támadtak rá, aztán meg visszamentek az aranyos kis házaikba, hogy rajta nevessenek. De majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén! Tartoznak neki! Tenyerével ütögette a kormánykereket, ahogy egyre jobban belelovalta magát. Megbánja még az a nyomorult fattyú, akit ő hozott a világra, ezerszer megbánja, hogy ellenszegült az akaratának. Mindannyian meg fogják bánni.
Kiszállt a kocsiból, de a ginnek köszönhetően megszédült. Odabotladozott a csomagtartóhoz. Istenem! Hogy élvezte ezt a könnyű mámort a fejében. Akik képesek leélni józanul az életüket, azok nem normálisak. A világ tele van seggfejekkel, gondolta, ahogy a kulcsot megpróbálta a zárba illeszteni. Elvonókúrára kell menned, Glória. Ezt mondták neki. A hitvány anyja, a gerinctelen mostohaapja meg a szemétláda húga. Az a faszent Ray Quinn is megpróbálta. Az egész egy nagy rakás... Negyedik próbálkozásra sikerült végre bedugnia a kulcsot a zárba. Felemelte a csomagtartó4etejét, aztán élvezettel huhogott, ahogy elővette a kétiantta benzint - Ez lesz csak a tűzijáték! - vihogott. Újra megbotlott, elhagyta az egyik cipőjét, de túl részeg volt, semhogy észrevegye. Féloldalasan, sántítva cipelte a kannákat az ajtóhoz. Felegyenesedett, levegő után kapkodott. Beletelt egy kis időbe, míg sikerült lecsavarni a kupakot az első kannáról, közben folyamatosan szidta az ügyetlen kölyköt a benzinkútnál, aki megtöltötte. Egy újabb fafej a fafejek világában. De visszatért a jókedve, ahogy a benzint az ajtóra locsolta, és az éles, szúrós szag betöltötte a levegőt. - Csesszétek meg a hajóitokat, rohadt Quinnek! Csak locsolta a benzint, jutott a falakra, az ablakokra, a piros levelű borbolyabokrokra, amelyeket Anna ültetett végig a fal mentén. Amikor az első kanna kiürült, indult a másikért. Beleborzongott az élvezetbe, amikor a félig telt kannát bedobta az egyik ablakon. Diadaltáncot járt az üvegcserepek hangja hallatán. Visszabicegett az autóhoz, elővett két üveget, amelyeket már korábban megtöltött benzinnel és rongyokat tömködött beléjük. Molotov-koktél - vihogott, az üvegekkel hadonászva. - Kettőt is hoztam, ti rohadékok. Elővette az öngyújtóját és tüzet csiholt. Mosolyogva figyelte, ahogy a rongy lángra kap. Gyorsabban égett, mint számította. Megégette az ujját. Hangos sikollyal hajította el az ablak felé, de az összetört a téglán. - A francba! - A lángok a bokrokat nyaldosták, és lassan az ajtó felé kúsztak. De ő többet akart. Közelebb óvakodott, izzadságtól fénylő arccal gyújtotta meg a második kanócot. Ezúttal jobban célzott, és hallotta a robbanást, ahogy az üveg széttört az épület padlóján. - Csókoljátok meg a seggemet! - üvöltötte diadalmasan, és élvezettel figyelte a tűz mohó pusztítását, mielőtt a kocsihoz futott volna. A petárda felrobbant, és arany csillagzuhataggal világította meg a sötét eget. Dru kényelmesen befészkelte magát Seth térdei közé. A férfi átfogta a derekát, és szinte ostoba elégedettséget
érzett. - Ez hiányzott, amíg Európában voltam - mondta a lánynak. - Július negyedikén itt ülni a hátsó udvarban és nézni, ahogy megelevenedik az ég. - Ajkaival finoman belekapott a lány tarkójába. - Áll még az ajánlat a mi egyéni tűzijátékunkra? - Valószínűleg. Ha ma ügyesen kevered a kártyát, talán megengedem, hogy... Elhallgatott. Hangos kiabálásra lett figyelmes. Akárcsak Seth, ő is a hangok irányába nézett. Seth már talpon volt, rángatta fel őt is, ahogy Cam rohant feléjük. - Ég a műhely! A tűzoltók már a lángokkal harcoltak, mire odaértek. Az ajtó és ablakok a tűz martalékává váltak, a falak megfeketedtek. Seth ökölbe szorított kézzel figyelte, hogyan pumpálják a vizet a nyílásokon át, és hogyan gomolyog kifelé a sűrű, áthatolhatatlan füst. A munkára gondolt, amit az öreg téglaépületbe fektettek. Az izzadságra és vérre, az elszántságra, amivel belevágtak, és a büszkeségre. Aztán lehajolt és felemelte a lábaiíTSl heverő magas sarkú, pánt nélküli szandált. - Ez azové. Maradj Annával és a többiekkel - mondta Rrunak, és odament a testvéreihez. - Néhány gyerek meghallotta a robbanást és látták a kocsit, amint elhajt dörzsölte meg Cam a szemét, mert csípte a füst. - Kétség sem fér hozzá, hogy gyújtogatás történt, mivel itt hagyta a benzineskannákat. Megvan a kocsi típusa, és elég jó személyleírásunk is van. Nem jut messzire. - így akart megfizetni nekünk - mondta Seth. - Ha ti kicsesztek velem, én még jobban kicseszek veletek. A rohadt életbe! - Nem kis meglepetésben lesz része. Ezért lecsukják. - De előtte még jól keresztbe tett nekünk. - Van biztosításunk. - Cam a fekete falakat nézte, a megégett, letaposott bokrokat, a gomolygó füstöt. Olyan erős volt a fájdalom, mintha szíven szúrták volna. - Egyszer már rendbe hoztuk ezt a helyet, meg tudjuk csinálni még egyszer. És ha most valamiféle Canossa-járáson töröd a fejed... - Nem - rázta meg a fejét Seth. - Ezen már nem lehet segíteni. - Aubrey felé nyújtotta a kezét, aki odasétált hozzájuk. - Nekünk nem esett bajunk - szorította meg a lány a kezét. - És csak ez számít. - De az arcán legördülő könnyeket nem csak a füst csalta elő. - Igazi kupleráj - mondta Phillip. Arca, ruhája fekete volt a koromtól. - De vége. Azoknak a srácoknak, akik hívták a 911-et, megköszönhetjük, hogy ép bőrrel megúsztuk. A tűzoltók percek alatt kiértek. - Megvan a nevük? - kérdezte Cam. - Igen. - Phillip nagyot fújt. - Ethan a tűzoltó parancsCanossát jár: bocsánatot kér, vezekel IV. Henrik német-római császár 1077-ben Canossába ment és három napot a vár alatt vezekelt, hogy
az őt kiátkozó VII. Gergely pápától bűnbocsánatot nyerjen. nokkal beszél. Szólni fog, ha bemehetünk. De eltart egy ideig, amíg kivizsgálják a gyújtogatásL - Melyikünk veszi rá az asszonyokat, hogy hazavigyék a gyerekeket? Phillip a zsebébe túrt, és elővett egy pénzérmét. - Dobjuk fel. Ha írás, akkor az enyém a fejfájás, ha fej, akkor a tiéd. - Rendben, de én dobom fel. A te tolvajkezed egy kicsit gyanús nekem. - Azt mondod, csalok? - Ilyen tétnél? Még szép. - Ez fájt - panaszkodott Phillip, de azért átadta az érmét. - A fene vigye el! - sziszegte Cam, amikor fejet dobott. - Most ne gyere nekem azzal, hogy háromból kétszer így jársz! Cam bosszankodva ráncolta a homlokát. Odadobta Phillipnek a pénzdarabot, és indult az asszonyokhoz vitatkozni. - Nos. - Phillip összefonta a karjait, és az épületet tanulmányozta. - Én azt mondom, hagyjuk a fenébe. Menjünk el Tahitire, és nyissunk egy koktélbárt. Egész nap csak horgásznánk, amíg olyan barnák nem leszünk, mint a majmok, és éjszakánként vad dzsungelszexre csábítanánk az asszonyainkat. - Nem rossz, de ha egy szigeten élsz, akkor nem marad más, mint a rumivás. Soha nem szerettem a rumot. Phillip Seth vállára csapott. - Akkor nincs mese, maradunk. Te mondod meg Ethannek? - intett bátyja felé, aki akkor vágott keresztül a sáros füvön. - Vele minden rendben lesz. Ő sem szereti a rumot. - De az optimizmusa csaknem szertefosztett, ahogy Ethan arcára nézett. - Elkapták. - Ethan kézfejével törölte a verejtéket homlokáról. - Alig pár kilométerre a várostól, egy bárban ivott. Te jól vagy? - fordult Sethhez. - Igen. - Akkor jó. Menj és próbáld meg rábeszélni a barátnődet, hogy menjen haza. Hosszú lesz ez az éjszaka. A hosszú éjszakát hosszú nappal követte. Jó néhány hétre szükség lesz, mire a Ouinn Hajók újra teljes üzemben működik majd. Seth bejárta a füstszagtól bűzlő épületet, keresztülvágta magát az üszkös romokon. Fivéreivel és Aubreyval együtt gyászolták a félig kész, csodás hajótest elvesztését nem maradt belőle más, csak néhány elszenesedett tikfadarab. Rajzai - a hajók vázlatai, amelyeket gyerekkorától kezdve rajzolt - hamuvá égtek. Elvesztésük a szívébe markolt. Igaz, hogy meg tudja rajzolni őket újra, meg is fogja, de az már nem ugyanaz lesz. Nem tudják pótolni az örömet és élményt, amit elkészítésük jelentett. Amikor már nem akadt több tennivaló, hazament, lefürdött és lefeküdt aludni, amíg hasznát nem vehetik. Már alkonyodott, amikor másnap Dru házához hajtott.
Holtfáradt volt, de feje olyan tiszta és józan, mint még talán soha életében. Levette a hintát a Camtől kölcsönkért teherautó platójáról, előszedte szerszámait. Akkor fúrta be az első kampót, mikor Dru a tornácra lépett. - Azt mondtad, szeretnél egy hintát. Úgy látom, itt jó helye lesz. - Itt lesz a legjobb helyen. - A lány odasétált hozzá, kezét a vállára tette. Mondj valamit. - Fogok. Ezért vagyok itt. Ne haragudj, hogy ma nem kerestelek. - Tudom, hogy rengeteg dolgod volt. A fél város megfordult ma az üzletben, mint ahogy tegnap este is ott volt a fél város. - Több segítséget kaptunk, mint amennyivel meg tudunk birkózni. A tűz nem terjedt át az emeletre. Ezt Dru is tudta. A szó legalább olyan gyorsan terjedt, mint a lángok. De hagyta Setht, hadd beszéljen. - A munkaterület romokban hever. Tűz, füst, víz. Lesz dolgunk vele. A legtöbb szerszám odavan, a hajótörzs megperzselődött. Ma kint volt egy ember a biztosítótól. Nem lesz gond. - így van, nem lesz gond. Seth a következő kampó után nyúlt. - Letartóztatták Glóriát. A srácok megjegyezték a kocsiját, a fickó is azonosította, aki a benzint eladta neki. Ráadásul otthagyta az ujjlenyomatát a kannán, amit a ház körül szedtek össze. Amikor elkapták és bevitték kihallgatásra, még mindig csak a fél cipője volt rajta. - Sajnálom, Seth! - Én is. De nem veszem magamra - tette hozzá. - Tudom, hogy nem az én hibám. Nem telt többre tőle, minthogy tönkretegye az épületet. Nem ártott nekünk. Nem tud. Olyat építettünk fel, aminek nem tud ártani. Beakasztotta a láncot, megrángatta, hogy elég erős-e. - Nem mintha nem próbálná meg újra és újra. Átsétált a másik oldalra, ott is a helyére akasztotta a láncot. - Lecsukják. Könnyedén társalgott, és DruJayátTcsi volt, vajon sejti-e, hogy az arcán mennyire látsziklt kimerültség. - De nem fog megváltozni. Nem fog megváltozni, mert nem látja magát. És amikor kiszabadul, előbb vagy utóbb visszajön ide, ez biztos, és újra próbálkozik. Ő az én keresztem, de elboldogulok vele. Meglökte a hintát és nézte, ahogy ide-oda leng. - Túl nagy teher ez, hogy más vállára rakjam. - Ez igaz. Egy hosszú, szívhez szóló beszélgetést tervezek a szüleimmel. De nem hiszem, hogy bármi is meg fog változni tőle. Túlteng bennük a birtoklási vágy, túlságosan is elégedetlen emberek, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel ezentúl is engem használnak majd fegyverként az egymás elleni harcaikban. Vagy mentségként, hogy ne
kelljen szembesülniük házasságuk válságával. Ők az én keresztem, de elboldogulok velük. - Kivárt egy pillanatot, oldalra billentette a fejét. - Túl nagy teher ez, hogy más vállára rakjam. - Igen, azt hiszem, tényleg az. Ki akarod próbálni a hintát? - Igen. Leültek, lábukkal ellökték magukat, és csendesen hintáztak az egyre sűrűsödő homályban. - Megfelel? - kérdezte Sefh - Tökéletesen. Én is pont ide akasztottam volna. -Dru? - Igen? - Hozzám jössz féleségül? A lány szája sarkában apró mosoly bujkált. - Ez a tervem. - Nagyon jó terv. - Megfogta a lány kezét, és az ajkához emelte. - Szülsz nekem gyereket? Drunak szúrt a szeme, de továbbra is lehunyva tartotta, miközben folytatta a hintázást. - Igen. Ez a tervem következő lépése. Tudod, hogyan vélekedem a tervezéséről és a lépésekről. Seth megfordította a kezét és a tenyerébe csókolt. - Öregedj meg velem itt, a vízparti házban. A lány most már kinyitotta a szemét, hagyta, hogy az első könnyek legördüljenek az arcán. - Tudtad, hogy ettől sírni fogok. - De csak egy kicsit. Nézd. - Seth gyűrűt vett elő a zsebéből, egyszerű aranykarikát, kerek rubinnal a közepén. - Nem valami cifra dolog, de Stelláé volt, ő volt a nagyanyám. - Felhúzta a gyűrűt Dru ujjára. - A fiúk úgy gondolták, hogy Stella örülne, ha az enyém lenne. - Ó, jaj! -Mi az? Dru megszorította a férfi kezét, és az arcához simította. - Lehet, hogy mégsem csak egy kis sírás lesz ebből. Seth, ennél csodálatosabb dolgot nem is adhattál volna nekem. Seth szája megtalálta a lány ajkát, finoman kóstolgatni kezdte, miközben Dru átölelte a nyakát. - Egy nagyon okos ember egyszer azt mondta nekem, hogy előre nézzek. Nem szabad elfelejteni, amin keresztülmentem, de a jövőre gondoljak. A jövő most kezdődik. Számunkra most kezdődik. - Ebben a pillanatban. Dru fejét a férfi vállára hajtotta, keze szorosan fogta Seth kezét. Csendben ringatóztak a nehéz, páradús éjszakában. A víz sötét hullámai a partot nyaldosták szelíden, a levegőben szentjánosbogarak járták táncukat. .
