Nevelés a közösségben Dr. Nyéki Lajos 2016
A nevelés individuális és szociális felfogása • Az individuális és a szociális felfogás jellemzői • Történeti előzmények - Edward Flanagan: Boys Town, 1921 - Makarenko kommunái: 1920, 1928 • A nevelési közösség fogalma • A nevelési közösség intézményes jellege
A közösség fogalma • A közösség olyan szoros személyes kapcsolatokra épülő egység, amelynek a társadalmi értékrendnek megfelelő közös célja van. • A közösség, a csoport és a tömeg fogalmak közötti különbség
Összehasonlítás közösség közös cél + közös tevékenység + szoros sz. kapcsolatok + szervezettség + tartósság +
csoport + + + + +
tömeg + + -
A közösség ismérvei • a társadalmi értékrendnek megfelelő közös cél, • a közös cél megvalósítására irányuló közös tevékenység, • a szoros személyes kapcsolatok (szimpátia és antipátia), • a szervezettség (formális és informális vezetés, választás, rotáció), és • a tartós jelleg.
A gyermek- és a felnőtt közösségek eltérő sajátosságai • A gyermekközösség felnőtt vezetésre szorul, irányítója a pedagógus. • A gyermekek közösségeinek alapvető tevékenységi formája a tanulás, míg a felnőtt közösségek elsődleges funkciója a munka. • A gyermekközösségek jellemző életkori sajátosságai a játékosság, a romantika iránti igény.
A nevelési közösségek tagozódása • A nevelési közösségek szerkezete általában hierarchikus felépítésű. • A felsőbb és az alsóbb szintek között egy tartalmazási reláció érvényesül. • Az egész nevelési intézményt jelentő nagy közösség másodlagos (szekunder) közösségekből áll, a szekunder közösséget viszont elsődleges (primer vagy kontaktusos) közösségek alkotják. • Az iskolai nagy nevelési közösség alapvetően két részből épül fel: a pedagógusok és a tanulók kollektívájából.
A tanulóközösség tagozódása Iskolai közösség
Iskola Évfolyam Osztály
Szekunder közösség Primer közösség
Primer közösség
Szekunder közösség Primer közösség
A pedagógusközösség tagozódása Tantestület
Munkaközösségek
Tanárok
Tantestület
Osztályfőnöki
Tanár 1
Tanár 2
Szakmai
Tanár 1
Az elsődleges közösség alapvető funkciói • egyrészt közvetítő kapocs az egyén és a társadalom, az egyén és a nagyobb közösségek között (kontaktusos közösség), • másrészt a közvetett nevelő hatások révén az egyén nevelésének, tevékenysége ellenőrzésének és értékelésének funkcióját is betölti. A közösségi közvélemény elismerés vagy büntetés (elítélés) formájában ad visszajelzést a nevelt számára.
Az elsődleges közösség létszáma • A csoportok létszámával kapcsolatos szociálpszichológiai kutatások, és a brigádszerű termelőmunkában való részvétel tapasztalatai egyaránt a 7-15 fős létszámot ítélik meg célszerűnek. • Természetesen az iskolarendszerben az osztálykeretek a jóval nagyobb osztálylétszámok miatt ilyen létszámzónát nem tesznek lehetővé.
A létszám hatása • Túl kis létszám esetén megnő a veszélye a klikké alakulásnak, azaz a nagyobb közösségek normarendszerének nem megfelelő cél követésének, • A túl nagy létszám pedig nem teszi ellenőrizhetővé az egyének tevékenységét, azok elbújhatnak a tömegben. • A nagy létszámok nem teszik lehetővé a közösség tagjai közötti interperszonális kapcsolatok, a személyes kontaktus kialakítását, ezért kisebb csoportokra bomlás indul meg, amely megint csak a klikkek kialakulásához vezethet.
Az elsődleges közösségek kialakításának szempontjai • A területi elv szerint azokat a nevelteket osztjuk be egyegy elsődleges közösségbe, akik egymás közelében laknak, így nem csak az iskolában, hanem a szabad idejükben is módjuk van a kapcsolattartásra. • A rokonszenvi elv is szerepet játszhat egy elsődleges közösség tagjainak összeválogatásánál, feltéve, hogy a neveltek már előzőleg ismerték egymást. • A nem egykorú neveltek összeválogatásának elve is hasznos lehet, hiszen az idősebbek magasabb fejlettségi szintje pozitív hatással van a kisebbek magatartására (zárt nevelő intézmények, teljesen ellenőrizhető hatásrendszer esetén alkalmazható).
Közösség és autonómia • A közösségi nevelés kulcsfontosságú kérdése az autonómia (lásd középkori egyetem). • Napjainkban az iskolai autonómia az iskolát fenntartó testület vagy személy befolyásának csökkentésére irányuló törekvéseket fejez ki. • Az iskolai autonómia fontos intézménye a tanulói önkormányzat (választott tisztviselők). • Az autonómia, az önkormányzati tevékenységben való részvétel adja meg a közösségben végzett munka értelmét.
A közösség fejlődése • Minden közösség élete, fennállása alatt a fejlődés különböző fokozatait járja végig, és szerveződésétől megszűnéséig eltérő fejlettségi szintekre juthat el. • Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a közösség szóval nem egy kívánatos célállapotot jelölünk, a közösség elnevezés a létrehozásától a megszűnéséig megilleti a társas alakzatot.
A közösség fejlődését befolyásoló tényezők • • • • •
a közösség összetétele; tagjainak alkalmazkodó képessége; tagjainak előző élettapasztalatai; az egyéni célok és a közös cél viszonya; a nevelési közösséget vezető személy rátermettsége, stb.
A hagyományok szerepe • A közösség életét tartalommal tölthetik meg, fejlődését elősegíthetik annak az intézménynek a hagyományai, amelynek a keretei között a neveltek tevékenykednek. • E hagyományok formát adnak a közösség életének, a kialakult szokások sajátos jelleget, patinát biztosítanak és erősítik a közösség tagjaiban az összetartozás érzését.
A célok szerepe • Hasonlóan jelentős szerep jut a közösség fejlődésében azoknak a rövid-, közép- és hosszú távú céloknak, amelyek egy adott fejlettségi szinten a közösség tevékenységét motiválják. • A nevelőnek különös gonddal kell mérlegelnie, hogy az adott fejlettségi szinten milyen közös célok lehetnek a közösség fejlődésének igazi hajtóerői.
A közösség fejlődésének szakaszai • a követelés szakasza; • a rétegeződés szakasza; • a közösségi közvélemény kialakulásának szakasza; • az önnevelés szakasza.
A követelés szakasza • Két lehetséges alaphelyzet: új közösséget szervezünk vagy meglevő közösséget kell újjászerveznünk. • Az elemi rend megteremtésének szakasza, határozott nevelői követelménytámasztás. • Közös cél kijelölése és elérése érdekében közös tevékenység végzése. • A közvetlen nevelő hatások uralkodó szerepe.
A rétegeződés szakasza • Az addig homogén közösség differenciálódik, kialakul a pozitív mag. • A pozitív mag legaktívabb tagjai a közös cél érdekében végzett tevékenység szervezőivé válnak. • A nevelő felismeri a pozitív és a negatív hangadókat, a közös célok érdekében mozgósítható és a közömbös egyéneket, illetve a klikkeket.
A közösségi közvélemény kialakulásának szakasza • Létrejön a közös értékrend, a közösségi közvélemény. • A közösség ekkor már képessé válik arra, hogy tagjaitól meghatározott magatartási normákat követeljen meg, és ezeket a követelményeket állandóan bővítse. • Ebben a szakaszban fokozatosan előtérbe kerülnek a közösségi közvélemény által közvetített közvetett nevelési hatások.
Az önnevelés szakasza • A közösségi közvélemény meghatározó jellegűvé válásával a közvetlen pedagógiai ráhatás szerepe megszűnik, csak a kivételes esetekben való beavatkozásra korlátozódik. • Ha a közösség tagjai fokozatosan annyira magukévá teszik a kezdetben külső indíttatásból teljesített normákat, hogy azok bensővé válnak, akkor eljutunk az önnevelés szakaszába. • Az egyáltalán nem biztos, hogy a közösség minden tagja eljut erre a szintre.
Változás és fejlődés • A fejlődés katalizátorai lehetnek az iskolai közösség és az elsődleges közösségek fejlettsége közötti különbségek. • A pedagógusnak a rá bízott közösséget a fejlettségi szintjének megfelelően kell irányítania. • Ezért a közösség szervezését végző pedagógusnak alapvető feladata a közösség fejlettségi fokának gondos feltárása, az előző nevelők tapasztalatainak átvétele.
