Mezőgazdaság Tarkabarka-Magazin. Civil fórum Hitélet Múltidéző Gyermeksarok Ép testben... Sulivilág

Barázda | VII. évfolyam 9. szám | 2014. szeptember

Civil fórum Hitélet Múltidéző

2-7. 7-9. 10-11.

Sulivilág

11-15.

Ép testben ...

16-17.

Gyermeksarok

17-18.

Mezőgazdaság

19.

Tarkabarka-Magazin

20. 1

civil fórum


Első művészeti alkotótábor Libánban Deák Csaba

„Egy művész nemcsak azoknak dolgozik, akik vele egyidőben élnek, a hatása sokkal tovább tart, mint kis élete a nagy földön, és munkája sokkal többet ér, mint amennyit egy pénzeszsák valaha is összeharácsolhat.” (Sylvie Matton)

Első alkalommal nyitotta meg kapuit a libáni művésztelep szeptember 4-én pénteken. Újdonságnak bizonyult ez Újfalunak, hiszen ilyen rendezvényre nem volt még példa. Egy pár éve volt egy hasonló rendezvény, melyen különféle alkotások születtek, de a következő években ez nem folytatódott. Művészeti tanulmányaimat a Hargita megyei művészeti népiskolában végeztem a gyergyóalfalvi Balázs József tanítása alatt. A rajzolás iránti szeretetem és a műteremben eltöltött évek még közelebb vittek a művészethez, így visszajáró vendégként több időt töltöttem el a műteremben. Itt alakult ki barátságunk Szász Zsuzsánna képzőművész és Balázs József festőművésszel. Az ötlet, hogy szervezzünk egy alkotótábort Csíkszentdomokosról jött, ahol

2

Oláh Katalin már több éve szervez hasonló tábort. Eddig a pillanatig a művészettel való kapcsolat hiányos volt, mivel a falu művész szülöttjei nem itthon élnek és nem igazán ismerjük munkáikat. Megemlíteném Sólyom Attila szobrászt, aki elkészítette Újfalunak Bajkó Péter királyi százados szobrát, de más munkáit sajnos nem ismerjük. Aztán ott van meg Ferenczi Zoltán, aki

ugyancsak a falu szülöttje, de az ő munkáit sem ismerjük igazán. Szeretnénk, ha a közeljövőben a tábor összehozná az újfalvi művészeket egymással, hogy együtt mutassuk meg, hogy a falu kultúrájához a művészet is hozzátartozik. Ennek az első tábornak részünkről az lenne a lényege elsősorban, hogy mi, mint kezdő festők egy kicsit felzárkózzunk az ismertebb nevezetes művészek mellé, megismerjük az ők tudásukat, munkáikat, tanuljunk tőlük és tartós barátságot kössünk egymással. Másodsorban azt szeretnénk, ha az itt élő emberek is megismernék Újfalu művészeit, és hogy kiteljesedjen az újfalvi emberekben a művészet iránti érdeklődés és szeretet. A táborban több ismert művész vett részt, akik között nagyon jó volt a hangulat, ez érződött is az ott született festményekben, alkotásokban. A libáni táj megörökítése és bemutatása volt a fő téma, melyet a művészek különböző technikákkal alkottak meg. Volt akvarellezés, pasztell és olajjal


festés, de olyan is akadt, aki tex tillel és lavírozott tussal dolgozott. Minden művész egy-egy alkotást hagyott itt, amelyek a polgármesteri hivatal falain lesznek láthatóak. Az első alkotótábor résztvevői: Balázs József Gyergyóalfaluból, Moldován Zsolt, Moldován Mária Maszenka, Csata Jenő, Miklós István Indián, Bács Béla János Csíkszeredából, Oláh Katalin Csíkszentdomokosról, Kalló László Székelyudvarhelyről, Deák Csaba, Szász Zsuzsánna, Kelemen Bernadett, Sólyom Csaba Újfaluból. Ezeket a művészeket az első libáni művésztelep alapítóinak is tekintjük. Megköszönjük támogatóinknak, hogy segítségükkel létrejöhetett ez a tábor: a polgármesteri hivatalnak, hogy finanszírozta a tábor költ-

ségeit, Józsa Csabának, hogy biztosította a szállást, Simon Lászlónak, aki az ételt és italt elkészítette és felszolgálta, Balázs Józsefnek, és nem utolsó sorban a Gyergyói Hírlapnak, nevezete-

civil fórum

sen Balázs Katalinnak. „Az ember nyissa meg a szívét a szépségnek, hagyja, hogy az isteni erő inspirálja őt a szívén keresztül.” (Váradi Tibor)

VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE címmel

képzés indul munkanélküliek számára

A képzés során bepillantást nyerhetnek a vállalkozói lét útvesztőibe, ismerkedhetnek a kommunikáció, marketing, menedzsment, stratégia, üzletiterv-készítés fogalmaival. A képzés helyszíne Gyergyóújfalu, időtartama 1 hónap. A kezdés időpontja 2014. november 3. A résztvevők támogatásban részesülnek. Érdeklődni a 0745-129107 telefonszámon lehet.

Jó hírek a kilyénfalvi önkéntes tűzoltók háza táján Kolozsi Emese

Az idei nyár mondhatni nyugalmas időszak volt a kilyénfalvi önkéntes tűzoltók számára, ugyanis szerencsére elkerült minket mindenféle tűzeset, ezért a csapatnak nem volt komolyabb bevetése. Ennek ellenére az egyesület vezetősége nem ült tétlenül. Benyújtottak egy pályázatot Hargita Megye Tanácsához, amelyet pozitívan bíráltak el, így lehetőség nyílt az önkéntes tagok felszerelésének bővítésére. A megyei tanács évente hirdet

3

civil fórum

meg pályázatokat különböző civil szervezetek számára, ezek egyik alpontja az önkéntes tűzoltó egyesületek támogatási programja. Hargita Megye Tanácsa a támogatásokat egy előre meghatározott projekt megvalósítására biztosítja. A Kilyénfalvi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai már régóta szükségét érezték olyan tűzálló védőruháknak, amelyek bizton-


ságosabbá tennék munkájukat. A benyújtott pályázatba foglalt tervezet tehát ilyen ruhák beszerzésére irányult. A pályázat sikeres volt, így a szervezet hétezer lejes vissza nem térítendő anyagi támogatásban részesült. Az ös�szeget tizennyolc darab tűzálló védőruha vásárlására fordították. Az újonnan vásárolt védőruhákat már használatba is vették, ugyanis

az egyesület tagjainak egy része szeptember elején részt vett a IV. Lánglovag Kupán Csomafalván. Egy újabb jó hír a kilyénfalvi tűzoltók életében, hogy októberben, 2009 óta először sikerül újra megszervezni a Kilyénfalvi Tűzoltó Napot. Az öt évvel ezelőtti rendezvénynek nagy sikere volt Kilyénfalván és a községben egyaránt, reméljük, az idei is eredményes lesz.

XXIV. Blues Riders motoros találkozó Újfaluban Deák Csaba

„Hogy miért érzed azt, hogy jó az alattad lévő vas ereje, dübörgése, vagy hívnak a távoli tájak? Igazából senki nem tudja pontosan megmagyarázni, de tény, hogy ez az, ami sok motorost összefog. Éjszakáig szerelni, télen szenvedni, nyáron az utakon motorozni, szép tájakban gyönyörködni, ez a lényege mindennek. Van aki kis korától, van aki később érez rá a feeling-re, de az utóvégre teljesen mindegy. 1990-ben hasonló érzésű emberek megalapították Románia első motoros klubját Blues Riders néven. Akkoriban MZ, JAWA, IZS volt a géppark alapja, hisz nyugati motorokról legfennebb csak olvashattunk. Az eltelt idő alatt nemcsak a tagok változtak, hanem a motorok is.” (Forrás: Blues Riders3x.ro) Az eltelt évek során a motoros klub találkozókat szervezett minden évben, különböző helyszíneken. Az első találkozók a Bucsinon voltak, majd a 4-es km kempingjébe költöztek. Időnként más-más helyszínen, de mindig megszervezésre kerültek a találkozók. Marosfő, újra a 4-es km, majd az utóbbi években Borzont adott helyet a nagy találkozóknak. Ezeknek a találkozóknak megvolt a maga varázsa. Itt születtek örökre tartó barátságok, itt mutatták

4

meg a motorosok újabbnál újabb motorjaikat, és szórakoztathatták egymást kedvükre, szívükhöz közel álló zenékkel, vetélkedőkkel. A találkozó programjai és az ott szerzett élmények sok éven keresztül visszacsalogatták a kétkerekű szerelmeseit, a tábortüzeket és a gitárhúr dallamait pedig a nagyobb koncertek váltották fel. Volt idő, amikor már-már kinőtte magát ez a rendezvény. Megértünk 24 esztendőt, és úgy gondoltuk, hogy a nagy, színvonalas találkozók helyett egy kisebb, csendesebb rendezvényt szervezünk. Így került sor az idén augusztus

30-án a 24. motoros találkozóra, melyet az újfalvi kőbánya melletti panzió területén szerveztünk. Mint minden évben, a motorosok nem csak Gyergyóból és környékéről érkeztek hanem, Udvarhely, Csík, Kovászna tájékáról és még az anyaországból is jöttek hozzánk. A nagy motoros felvonulások és a vetélkedők helyett a baráti találkozásokon, beszélgetéseken volt a hangsúly. A megszokottnál későbbi időpontra került a találkozó, de így is sokan ellátogattak a rendezvényre. Péntek este a The Blast zenekar csapott a húrok közé, mely nagy hatással volt


a közönségre. Szombaton este két motoros társunk adott egy kis ízelítőt abból a motoros túrából melyet 22.000 km-en keresztül tettek meg egészen Mongóliáig és vissza. A bulizni vágyókat pedig a Laridante és Slamli band zeneka-

rok szórakoztatták. Ahhoz, hogy ez mind megvalósuljon, több támogatóra volt szükség, ők pedig a következők: Elekes Előd, aki a helyet biztositotta, Nagy Sándor Fapicom és Euro Power-Tec, Willex SRL, Czirják Zoltán Carrion

civil fórum

SRL, Elekes-Józsa Márton Trans Metal SRL, Gál Forest, Ferenczi rönkház, Albert Attila, Máté Endre, Völgy Kft, Tesó Kft. Mindenkinek megköszönjük a támogatást, és minden motorkedvelőt jövőre is visszavárunk.

Könyvtár és iskola Gál Katalin

Reményik Sándor híres versének – Templom és iskola – címe nagyon gyakran jutott eszembe az elmúlt esztendőben, hiszen Kilyénfalván a Dr. Jakab Antal könyvtár és az előkészítő, valamint a második osztály egy teremben működtek az elmúlt tanévben. Ez a megoldás mindkét intézmény részéről alkalmazkodást és türelmet kívánt, hiszen nem egyszerű több csintalan kisgyerek társaságában értékes könyvek épségére vigyázni, ugyanakkor a gyönyörűen berendezett, rendszerezett könyvtár kis helyre történő összezsúfolása sem egyszerű feladat, az esztétikai vonatkozásáról nem is beszélve. Amikor egy évvel ezelőtt megszületett a jó megoldás terve, és már csak a bonyolult kivitelezés volt hátra, sokan azt gondolták, a könyvtár örökre így marad. És íme, egy évre rá, új, gyönyörű, és ezúttal végleges helyére költözhetett a Varga Gabriella újságíró és Szilágyi Lőrinc plébános által létrehozott Dr. Jakab Antal könyvtár. De hová is költözött? A Kilyénfalvi Szarvasmarhatartó Egyesület közösségtámogató vállalásának, valamint a községi Önkormányzat támogatásának köszönhetően a Közösségi Ház emeletén található újonnan, az újratervezések során könyvtárnak kialakított részébe. A lelkes költöztetők bizony nem kis meglepetésre, egy nap alatt szállították át nem csak a könyveket, hanem a bútorokat is, az egyik épületből a másikba. Köszönet mindenki-

nek! Az emeleti rész folyamatosan készül, közösségi összefogással, hiszen a Közbirtokosság támogatja a patinás gyűlésterem elkészülését, melynek befejezésével az épület felső szintje is használatba vehető. A munkálatok ideje alatt a könyvtárban is folyik a rendszerező munka, és az intézmény a majdani áldást követően lesz látogatható. A nyitvatartási rendet majd az épület felső szintjének teljes elkészülte után közöljük. A kilyénfalvi iskolában népes gyereksereg kezdte a tanévet. A pedagógusok és a szülők kitartásának köszönhetően ebben a tanévben összesen 52 gyermek látogatja az óvodát és iskolát. Az óvodai vegyes csoportban 20 kisgyermekkel Kelemen Tekla óvó néni, az előkészítő, I. és III. osztály 19 tanulójával Barabás Adél tanító néni, míg a II. És IV. osztály 13 tanulójával Kolumbán Ilona tanító néni foglalkozik. Lám, ezért is volt olyan lényeges, hogy a tanév megkezdése előtt költöz-

hessen a könyvtár, hiszen ily nagy létszámú gyerekseregnek tér kell. Az ünnepélyes tanévnyitón jelen volt a község polgármestere, Egyed József, Elekes Köllő Tibor iskolaigazgató és Kolumbán Csaba aligazgató, valamint Fejér Lajos plébános. A gyerekek frissek, üdék voltak, és saját bevallásuk szerint már nagyon várták, hogy elkezdődjön a tanév. Az ünnepélyes tanévnyitó szentmise keretében a plébános megáldotta a gyerekeket, jó tanulásra buzdítva őket. A pedagógusok nagy reményekkel indulnak az új tanévben, szeretnék, hogy legalább ugyanolyan sikeres legyen, mint a tavalyi. Így legyen, hiszen aki meglátogatja a kilyénfalvi iskolát, láthatja, hogy minden feltétel adott a jó munkához, tanuláshoz, a termek gyönyörűek, esztétikusan, gyermekbarát módra, otthonosan és bensőségesen vannak berendezve, a pedagógusok lelkesek. Mi kell ennél több? Támogassuk őket, és hagyjuk dolgozni!

5

civil fórum


„Mi egy vérből valók vagyunk...” Elekes Izabella és Oláh Ágota

Agusztus 15-én indultunk hajnalban, amikor még mindenki álmos volt, de a kedvünket nem ronthatta el semmi. Az út nagyon hosszú volt, és nem ment minden simán, és mint mindenhol, itt sem maradhattak el a buszozástól való ros�szullétek sem. Az utunk Felvidék egyik eldugott kis településére (Szlovákia , Boly) vitt, ahol kedves emberek fogadták a Katorzsa néptáncegyüttest és társait. A látogatásunk célja volt bemutatni egy hagyományos lakodalmat, ahogyan itt Székelyföldön szokás. A felvidékiek és a székelyek megegyezték, hogy választanak két székely vőlegényt (Elekes-Köllő Szilamér és Sólyom Tamás), egy székely menyas�szonyt (Lázár Júlia) és egy palóc mennyasszonyt (Veres Viktória), akik igaz előszőr félelemmel telítve, de elfogadták a felkérést, hogy bemutassák a lakodalom egyes mozzanatait. A megérkezésünk után egy nappal volt a legénybúcsúzta-

6

tó, amin a vőlegény búcsúzott a családtagjaitól, majd a rokonsággal együtt a leányosházhoz vették az irányt. A leányos háznál álmennyaszonyokat akartak a vőlegény „nyakába sózni”, de a vőlegény számára az ideális mégiscsak a jegyese volt. Ezek után az esküvői szentmise következett, ami alatt egy gyönyörű prédikációt is hallhattunk, amiben a plébános megdicsérte a fiatal-

ságot, hogy ismerik és ápolják a hagyományokat. Majd kezdődött a lakodalom, amire egy valódi mennyasszonyt is „odaloptak”, akit a régi hagyományok szerint visszaváltottak három üveg pálinkára. Hajnalig mulatott együtt a székely meg a palóc társaság, de mégsem éreztük magunkat különbnek a többinél, habár jóval kevesebben voltunk . Hamar be loptuk magunkat a szívükbe, és


ezt mi is éreztük. Másnap, amikor mindenki hullafáradt volt az esti mulatozástól, széki táncokat mutattunk be, és a Katorzsa néptáncegyüttes néhány tagja (Ferenczi Lilla, Ferenczi Szabolcs, Simon Szilárd, Oláh Ágota és Elekes Izabella) jelentkezett egy Parasztolimpia nevű játékra, ahol elhozták a harmadik helyezést. A játék lényege az volt, hogy csapatban dolgozzanak az emberek, és olyan játékokban mérjék össze az erejüket és eszüket, amik egyébként nem is voltak olyan könnyűek! Aznap még lovasbemutatót is láthattunk, ahol megfigyelhettük, hogy a régi magyarok hogyan harcoltak vagy éppen hogyan vadásztak. Másnap, agusztus 18-án reggeli után indultunk haza! Bár annak ellenére, hogy mindenki szomorú volt, hogy el kell jönnünk

Felvidékről és ott kell hagynunk az újonnan szerzett barátainkat, azért örültünk neki, hogy hazajöhetünk a szülőföldünkre a hegyekhez, a hidegbe, amitől több-

civil fórum / hitélet

nyire elszoktunk, de megígértük egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot, és majd meglátogatjuk egymást, amilyen gyorsan csak lehet!

„Azért lettem pap, hogy valakiket szolgáljak” Beszélgetés Antal József tekerőpataki plébánossal

Gál Katalin

A tekerőpataki egyházközség életében nagy változás történt a nyár folyamán. Csedő István plébános negyvenhat év lelkiismerettel és teljes odaadással végzett szolgálat után nyugdíjba vonult. Lapunk Hitélet rovatában rendszeresen olvashatták írásait, hiszen mindig készségesen vállalta az igehirdetés eme rendhagyó módját. Köszönjük áldozatos munkáját, és isteni áldásban teljes, boldog nyugdíjas éveket kívánunk neki! Utódja Antal József plébános, szintén nyitottan és készségesen válaszolt kérdéseimre. Az alábbiakban a vele

készült interjút olvashatják. Ön ez év augusztusától vette át a tekerőpataki egyházközség vezetését. Melyek az első benyomásai? Hogyan érzi magát a közösségben? Első benyomásként azt mondhatom el, hogy valamennyire tudtam már, gondoltam arra, hogy ide fogok kerülni. Idén februárban hallottam, a tekerőpataki plébánia ürülni fog, és gondolataimban megfordult, hogy, ha az isteni gondviselés és az emberek is úgy akarják, mármint a vezető emberek, akkor megpróbálom ezt a szolgálati helyet, és úgy néz ki, hogy mindkettő közrejátszott abban, hogy ide kerüljek. Örömmel, nyitott szív-

7

hitélet


vel és lelkesedéssel jöttem ide, ugyanakkor kérdésekkel meg kíváncsisággal. Az első benyomásaim – a kérdésre válaszolva - jók voltak, nagyon szép volt a fogadtatás az első szentmisén a templomban, azt is láttam, hogy tele a templom, de tudtam azt, hogy ez kíváncsiság, mert új pap jön a faluba, új lelkipásztora lesz a közösségnek. A gyerekek részéről, az egyháztanács részéről, a kórus részéről szép volt a fogadtatás. Mivel egy szórványközösségben voltam, Salamáson, az után egy pozitívumként éltem meg – és élem meg most is – hogy több nyitottságot látok, még akkor is, ha a helybeliek azt látják, hogy ez nem így van. Mivel a közösségben, ahonnan jöttem, nagyon-nagyon sok zárkózottság, befele fordulás volt, ezért én itt egy nyitottságot tapasztaltam, de bizonyára az első időben a két közösséget egymáshoz fogom hasonlítani. Ez tudom, hogy hiba, viszont az a jó, hogy ott sok negatívumot tapasztaltam e téren, itt meg még nem.

évet töltöttem a szemináriumban és egy évet gyakorlati éves kispapként. 2002-ben szenteltek pappá a Gyulafehérváron, az ősi Székesegyházban tizenhárom társammal együtt. Azóta több helyen voltam segédlelkész. Székelyudvarhelyen kezdtem, a Szent Miklós plébánián, utána Gyimesbükkben, az ezeréves határ vidékén szolgáltam két évet, majd Székelyföld egyik legnagyobb magyar és katolikus közösségében, Zetelakán töltöttem négy évet, melyek eddigi papi életemnek a legszebb évei voltak. Mai napig is szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, és nagyon sok helyzetben táplálkozom ebből az időből. Utána egy évet voltam Brassóban, a belvárosban, egy nemzetiségileg és vallásilag is szórvány közösségben. 2009. augusztus elsejétől kaptam meg az első, úgymond, önálló plébániát a Székelyföld határán, Salamáson. Ott voltam öt évet, és idén augusztus elsejétől kaptam meg a tekerőpataki plébániára a kinevezésemet, amelyet nagy-nagy örömmel és nyitottsággal fogadtam.

Megkérem, néhány szóban mutatkozzon be olvasóinknak!

A papi szolgálat teljes elköteleződést jelent. Mikor és milyen hatásra érlelődött meg Önben a döntés, hogy ezt a hivatást vagy életformát válassza?

Csíkszeredai születésű vagyok, hetvenhetes kiadásban, de százasnak tartom magam ☺. Gyermekkoromat Gyimesbükkben, majd hároméves koromtól, miután a húgom megszületett, Csíkszeredában töltöttem. Elemi iskoláimat, egészen az érettségiig, ott végeztem el Csíkszeredában. A középiskola meghatározó volt az életemben, mivel az újonnan induló Segítő Mária Gimnáziumnak voltam a diákja a változás utáni újrainduláskor. A lelkesedés, az útkeresés és a kihívás, mindhárom része volt az akkori diákéletünknek. Istenigazából diák voltam, megéltem és kiéltem a diákéletnek minden területét. 1995-ben érettségiztem, és akkor jelentkeztem a teológiára. A sikeres felvételi után hat

8

A végső döntés az mindenképpen a papszentelésben történt. A papi életformára és hivatásra való elköteleződésnek az első lépése az érettségi után volt, de ezt megelőzte a fiatalkorom és a gyermekkorom. Alapvetően vallásos családból származom. Apai nagyanyámtól mély imádságos lelkületet örököltem. Mint idős asszonyt kellett gondoznom gyermekkoromban, és minden este imádságos légkörben aludtam el, és úgy is ébredtem. A családban természetes volt a gyakorlati vallásos élet, a napi imádság, szentmiséken, hittanórákon való részvétel. Elég korán, harmadikos koromtól elkezdtem

ministrálni, egészen az érettségiig, de nyolcadik osztályos koromig nem gondoltam különösebben arra, hogy pap legyek, hogy ezt az életformát válas�szam. Azóta tudom, hiszem és vallom, hogy ez nem egy olyan életforma, amelyet valaki eldönt, hogy most pap akarok lenni, mert tetszik ez a szakma, hanem elsősorban ez egy hivatás, amelyet a szerelemhez tudok hasonlítani. Akinek hivatása van, az érzi, és tudja, hogy az neki szól, tudja, hogy az Istentől származik, és tudja, hogy az a papi életformára és a papi hivatásra szolgál. Azért hoztam a szerelem példáját, mert ezt ugyanúgy lehet érezni, mint amikor valaki szerelmes. Hál Istennek, én is voltam. A középiskolám, az akkori katolikus iskola újonnan indult, nagyon-nagyon lelkes fiatalok voltunk, kíváncsiak voltunk az iskolának a szellemére. Az iskola szelleme és vezetősége valóban olyan volt, ahol átlagos emberként, fiatalként, vallásos környezetben, de nem rigorista vagy túl szögletes vallásos környezetben tudtuk élni a mindennapjainkat. Ott tanultam meg azt, hogy a rendszeres imádság, ha része az életünknek, az életünk sokkal-sokkal másabb ösvényen, úton halad. Az akkori kirándulások, lelkigyakorlatok, nem utolsósorban a csíkszeredai plébániákon akkor működő káplánok buzdítása mindenképpen meghatározó volt a papi hivatásom kialakulásában, és abban a döntésben, hogy erre a hivatásra igent mondjak, mert lehet nemet is mondani. Van egy olyan osztálytársam, aki negyvenöt éves koráig nemet mondott mindig a hivatásra, és negyvenöt éves korában jött el teológiára, hogy a tizennyolc évesekkel együtt lehessen kispap. Zernyesti plébános jelenleg, de már nyugdíj előtt áll. A teológiai évek alatt érlelődött bennem a döntés, de voltak nehézségeim. Az első-, másodéven voltak „hivatáskríziseim”, ami igazából arra irá-


nyult, hogy nem voltam biztos benne, hogy tényleg ezt akarja-e a Jóisten. Ezt várja tőlem el? Ezt szeretné, hogy tegyem az életben? Lelkigyakorlatok és papokkal meg kispaptársaimmal való beszélgetések során az a döntésem született, hogy ez az Isten akarata, és én ezt szeretném tenni az életem folyamán. A végső elköteleződés tehát az a papszentelésben volt, amikor az ősi Székesegyházban leborulva átadtam magam az isteni akaratnak, tudva azt, hogy a papszentelés az nem egy cél. Nem azért lettem pap, mert pap akartam lenni, hanem azért lettem pap, mert Isten elhívott, és azért lettem pap, hogy valakiket szolgáljak. Vagy Istent vigyem közelebb hozzájuk, vagy az embereket vigyem egy kicsit közelebb Istenhez, képességem, tehetségem segítségével. Mit gondol, az Egyház napjainkban valóban krízishelyzetben van? Hogyha ez kérdés, akkor azt mondhatom, hogy vannak krí zishelyzetek, nehézségek az Egyházban, mert az Egyház emberek közösségéből áll. Az emberi közösséget pedig emberek alkotják, férfiak, nők, gyerekek, fiatalok, idősek, öregek, és mindannyiunk egyéni életében vannak krízisek, nehézségek, problémák. Az, hogy teljes egészében krízisben van az Egyház, azt én nem állítanám, nem így gondolom. Egyrészt azért, mert az Egyház egy olyan közösség, amely nem emberi alapítású. Bármennyire elméletinek hangzik ez, de meggyőződésem az, hogy az Egyház mögött van egy olyan isteni erő, amely tényleg isteni erő, és azt elpusztítani nem lehet. Most az, hogy Tekerőpatakon, vagy Székelyföldön, vagy Romániában megszűnik az Egyház, ez előfordulhat, mert erre Krisztus nem tette le a voksát, hogy itt meg fog maradni. De azt, hogy az Egyház

a világ végéig meg fog maradni, azt Ő megígérte, és biztos, hogy olyat nem ígért, amit nem tud megtenni. Normálisnak vélem azt, hogy az Egyházunkban vannak különböző nehézségek, hiszen mindannyian emberek vagyunk. Az emberi arculata az Egyháznak magán hordozza azokat az emberi gyengeségeket, hibákat, amelyekkel rendelkeznek a férfiak, a nők, a gyermekek, fiatalok, idősek, és ez nem probléma. A probléma az, amikor sarkítva, rosszindulattal egy-egy hibát általánosítunk, rá akarjuk húzni, hogy ilyen az Egyház. Fel merem vállalni, hogy valóban voltak akár papok, szerzetesek, püspökök részéről olyan megnyilvánulások - nem nálunk, hanem nyugaton, de később nálunk is előfordulhatnak – amelyek árnyoldalai a közösségnek, de az emberiességből kifolyólag normálisnak gondolom azt, hogy vannak hibák. Ami rossz, hogy egyesek – talán akár a média vagy egyes rosszindulatú emberek - ezt kihasználják, és teljesen rossznak állítják be. Ha egy családban egy édesapa vagy édesanya valamilyen hibát követ el, azért az egész család nem hibás, nem rossz. A hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőlük, felálljunk belőlük. A legjobb az, amikor fel tudunk állni, amikor beismerjük, hogy a mi vétkünk és bocsánatot kérünk, majd megyünk tovább, és végezzük azt a küldetést, hivatást, amelyre felkérést kaptunk, amelyet akár a Jóisten, akár az emberek elvárnak, ránk bíznak. Milyen tervei vannak a közeljövőt illetően? Legfőbb tervem megismerkedni az emberekkel. Új ember vagyok a faluban, a közösségben, még fiatalabb is vagyok, még a szükséges élettapasztalatom úgy érzem, hogy nincs meg, habár már közel vagyok a negyvenhez. Sok mindent átéltem már, de még tanulnom kell. Szeretnék

hitélet

megismerkedni az emberekkel, a családokkal, a szemléletmódjukkal, a gondolkodásukkal, hogy hogyan viszonyulnak az élethez, hogyan viszonyulnak egymáshoz, az Istenhez, az Egyházhoz, a közösséghez, a problémákhoz, és akkor tudok valamilyen lelkipásztori „tervet”, elgondolást kialakítani. Amíg nem ismerem az embereket, nem tudom, hogy igazából mire is van szükségük. Említettem, hogy közel vagyok a negyven évhez, és egy nagy pszichológus mondta, hogy az igazi élet negyven évtől arrafele kezdődik, addig tanulgatunk. Én is úgy érzem, hogy ha a közösség életében itt vagyok, és három évem van, hogy tanulhassak, tapasztalhassak, akkor utána majd teljes gőzzel dolgozhatok. Az új szolgálati helyeimen az első félévben nem szoktam változtatni a szokásokon, megszokott folyamatokon, nem szoktam belerúgni abba, amit nem ismerek. Ismerkedek, figyelek, beszélgetek, kérdezgetek, hallgatózom, így tanulom az új közösséget, hogy később hatékony tagja lehessek. Mit üzen a Barázda olvasóinak? Mivel a barázda az én elgondolásomban azt jelenti, hogy mély szántás, merjenek jó mélyen ásni! Merjenek jó mélyen ásni a saját gondolataikban, a saját életükben, a saját lelkükben! Merjenek lemenni mélyre, akár múltjukkal, akár jelenükkel kapcsolatban! Ne féljenek attól, hogy a mélyből vagy a mélyről furcsa dolgok fognak előjönni, mert ez mind hozzánktartozik. Merjenek jó mélyre szántani, merjenek mély tapasztalatokat szerezni az életből, merjenek mély barátságokat kötni az emberekkel és merjenek jó mély barátságot kötni az Istennel, mert így van értelme csak az életnek! Köszönöm a beszélgetést!

9

múltidéző


Emlékek a Nagy Háborúból Elekes Dániel László

Az emberi elme csodálatos dolgokra képes, ugyanakkor elég gyakran hajlandó kihagyni az emlékezetből az olyan képeket, amelyek kellemetlenül hatnak rá. A pszichológusok ezt védelmi rendszernek nevezik, így biztosítva a józan ész működését. De mi van akkor, ha az elfelejtett emlékek ugyanazon hibák elkövetéséhez vezetnek? Nemhiába mondják, hogy a történelem ismétli önmagát, és ennek a szelektív emlékezetünk az egyik oka. 2014. mélyen bevéste magát az ukránok emlékezetébe. Ez az az év, amikor országuk szinte megszűnt létezni. A keleti részén élő orosz ajkú lakosság nagy örömmel fogadta az elválás ötletét, és boldogan fogadta az orosz hadsereg katonáit – és most már mindenki tisztában van vele, hogy orosz katonákról van szó és nem csak „bátor önkéntesekből” –, de amikor megjelent a fejetlen öldöklés, rablás és fosztogatás, a lakosság lelkesedése nagyon hamar alábbhagyott. Most komolyan elkezdtek töprengeni azon, hogy jobb lett volna-e ukrán fennhatóság alatt élni, de biztonságban és együtt a családtagokkal, a szeretettekkel, semmint egy háborús övezetbe bizonytalanság közepette. Ugyanez a hangulat uralkodott kerek száz éve szerte Európában, ahol három különböző frontvonal alakult ki: délen Szerbia és Ausztria-Magyarország között, keleten Oroszország és Németország között, illetve nyugaton Németország és Anglia-Franciaország között. A háború kitörését mindenki úgy fogadta, mintha egy sportmérkőzés lenne: egyet kiruccannak, jól elverik az ellenfelet, majd boldogan hazatérnek és lesz mit me-

10

sélni az unokáknak. De a harctér realitásai igen durva ébresztőnek számítottak, és kiábrándító képet mutattak a résztvevőknek, csak ezek a képek felelevenítése elegendő kellene hogy legyen egy újabb háborútól való elrettentéshez. Annak ellenére, hogy egy egész évszázadról van szó, szerencsére elég sok emlék

azokat az apró dolgokat, amelyek addig fel sem tűntek. Louis Barthas emlékirataiban ez állt: „Most már nagyon boldoggá tesznek olyan dolgok, amiket ezelőtt észre sem vettem: az asztalnál ülni otthon, ágyban heverni, halogatva az álmot, csak hogy hallhassam a szelet, ahogy becsapódik az ablakon, vagy

fennmaradt (levelek, emlékiratok, képek), hogy ne merüljenek feledésbe. Egy ilyen tapasztalat után az ember másképp figyel fel az életre, és megtanulja értékelni

ahogy megrebbenti a faleveleket, hallani az esőt az ablakpárkányon kopogni, végigbámulva egy csillagos, nyugodt, csendes éjszakai eget vagy egy teliholdas éjszakát...”


„Ha azt mondjuk, hogy pokol, még mindig nem fedezi azt, ami velünk történt” írta egy 26 éves angol orvos hadnagy a Franciaországban töltött időszakról. Augusztus 14-én indult Dublinból egy hangosan énekelő tömeg katonával, akik olyan boldogak voltak, mintha „minden katona álma valóra válna”. Október 27én már német ágyúlövedékek zápora alatt próbál boldogulni a számtalan sebesülttel egy félig leégett farmon. Kint az udvaron

vagy az oroszok ellen harcolnak, hanem olyan távoli helyekre is elküldik őket harcolni, mint például... Japán! Egy nagyon érdekes tanúvallomás származik egy igencsak valószínűtlen helyről, éspedig egy naszódi román parasztfiútól, Dumitru Nistortól, aki 1912-ben önkéntesen jelentkezett az osztrák-magyar tengerészetnél. SMS „Kaiserin Elizabeth” csatahajón szolgált mint ágyúkezelő (Geschützvormeister), amivel részt vett

brit és német holttestek temetésre várnak, de majd csak amikor megszűnnek a tűzharcok. „A német lövedékek az árkokban robbantak fel, hatalmas vesztességeket okozva. Az embereket élve temette el a föld, másokat időben kihúztak, de azok már nem voltak képesek állni sem, hátuk szinte kettétörött. A pince megtelt sebesültekkel, de nem mertem a többit az emeletre küldeni, mivel bármelyik pillanatba az felrobbanhatott. Borzasztó volt végignézni, ahogyan a barátaim meghaltak egymás után. Csak csodálkozni tudok, hogyan éltem túl, de amikor belegondolok, hogy a haverjaim már nincsenek, szinte elveszítem a józan eszemet”. Közelebb hozzánk, az Osztrák-Magyar Monarchiában a katonák nem csak a szerbek

pár csatában a Kínai-tengeren, majd, hogy ne kerüljön ellenség kezébe, 1914. november 2-án elsüllyesztik a hajót, és szárazföldön harcolnak tovább. Fogságba kerül, 1919 végéig Kobe mellett „raboskodott”, ahol le is írta a háborús emlékeit. Ebből idézünk pár sort. „Mivel a németek látták hogy minden ellenállás hiábavaló, fehér zászlót húztak és megadták magukat, és velük együtt mi, osztrákok is, reggel fél hétkor, november 4-én. Megadás után, 7 órakor letettük a fegyvereket »Motke Kaserne« udvarán. A japánok számbavettek és a kaszárnya udvarán tartottak estig, anélkül hogy ételt adjanak. Szuronyos puskás őrök álltak körülöttünk, mint a kereskedők az újonnan vásárolt szarvasmarhák körül, majd este beengedtek

múltidéző

a kaszárnyába, hogy aludjunk. Úgy aludtunk, mint a halottak azon az éjszakán, mert sok éjszakát nem aludtunk addig. Másnap reggel hatkor, november 8-án felköltöttek, és megmosakodtunk, ami nagyon jól esett, mert már egy hete nem mosakodtunk, és tiszta ruhákat kaptunk. Este elválasztottak minket, osztrákokat a németektől, és másnap, november 9-én, kimentünk a japánokkal a harctérre és összeszedtük a halottakat, most társalogva mint testvérek, cigarettákat adtunk egymásnak, csak a szegény halottak feküdtek mozdulatlanul, gránátok által széttépve vagy a szuronyoktól kilyuggatva, egyesek összetört fejjel, kifolyó belekkel, kéz és láb nélkül, hogy Isten ments, irtóztunk megfogni is őket, de hát mit csináljunk? Nem hagyhattuk ott a földön, mert nem voltak kutyák, hanem testvéreink és csatatársaink. Délután eltemettük őket parádésan, egy német pap szép misét is mondott, majd lefödtük őket, lőttünk három sortüzet, majd zenével befejeztük. Tsing-tau ostroma 41 napot tartott, a japánok szégyenére, annyit forgolódtak a város körül. Ők voltak úgy 60.000-en és még 5-6.000 angol, míg mi szerencsétlenek voltunk Tsingtau-ban úgy 5.000, macskástól mindenestől. Osztrákok 318-an voltunk, a többiek németek”. A háború nagyon fura dolgokra készteti az embereket. Egy egészen elképzelhetetlen dolog történt karácsony napján a nyugati fronton, ahol az életkörülmények kibírhatatlanok voltak. A mesterlövészek, a géppuskatűz, a folyamatos tüzérségi bombázás hatalmas áldozatokat követelt mindkét oldalon. Ehhez hozzájárultak a természet fortélyai is, eső, hó, fagy. Legtöbb árok folyamatosan víz alatt volt, ami növelte a megfagyások és a lebetegedések számát. Ezt az irtózatos monotóniát megszakította egy spontán karácsonyi fegyverszünet. Mind két fél kato-

11

Múltidéző / sulivilág

nái csomagokat és ajándékokat kaptak otthonról, és a tiszta égbolt is hozzájárult a jó hangulathoz. A németek tették meg az első lépést december 24-én este. Egy csokitortát és egy levelet küldtek a brit vonalakhoz, fegyverszünetet kérve, hogy tudjanak egy koncertet szervezni. A britek elfogadták az ajánlatot, és ajándékként dohányt küldtek a németeknek. Karácsonyi énekeket énekeltek egymásnak, majd találkoztak a senkiföldjén, ahol ittak és fociztak együtt. Mindkét fél főtisztjei igyekeztek felbontani az „ellenséggel való fraternizálást”, de az ünnepi hangulat egy-egy helyen akár januárig tartott. Akármilyen hihetetlen, egy dolog biztos: soha többé nem fordult elő.


A brit Frank Richards leírásából idézünk: „Két emberünk elhajította fegyverét, és kimászott az árokból. Két német katona ugyanezt tette. A folyó partján találkoztak, kezet fogtak, és akkor mind kimásztunk az árkokból. […] Egész nap viccelődtünk egymással. Néhányan közülük tudtak angolul. Ahogyan kinéztek, az ők árkaik is ugyanolyan pocsék helyzetben voltak, mint a mieink. Egyikük, aki jól beszélt angolul, elmondta, hogy pár évig Brightonban dolgozott, és hogy ő tele volt nyakig ezzel az átkozott háborúval, és hogy nagyon boldog lesz amikor majd véget ér. Elmondtuk neki, hogy mi is pont ugyanígy éreztünk. A tisztjeink úgy döntöttek, hogy a fegyverszünet megszűnik éjfélkor. Sötétedéskor visszamen-

tünk az árkokba, de eldöntöttük hogy éjfél után sem fogunk lőni, hacsak nem lőnek ők először. Egész karácsony napján nem lőttünk egy árva lövést sem, és ők sem. Úgy tűnik mindenki várt a másikra, hogy lőjön először. Később megtudtuk, hogy szinte az egész brit vonalon ugyanez történt. A franciák megtudták, hogyan töltöttük a karácsony napját és minden fajta csúnya dolgot kezdtek mondani a brit hadseregről”. Mivel már nincs senki közülünk aki túlélte az első világégést, annál fontosabbnak tartjuk megőrizni annak emlékeit, hátha akkor könnyebb lesz félretenni saját érdekeinket és megmenteni megannyi életet, elkerülni számtalan szomorú helyzetet. Hátha...

Osztálykirándulás Gyulafehérváron Kolumbán Csilla

Idén a VI. osztály osztálykirándulásaként Gyulafehérvár meglátogatását tűztük ki célul június 28-án. A következő dolgok motiváltak: a gyulafehérvári székesegyház mindmáig a papszentelések és jelentős egyházi ünnepeink központi székhelye és az egyházmegye híveinek zarándokhelye. A Szent István által alapított erdélyi püspökség ezeréves székhelyén, Gyulafehérváron a középkor óta fennmaradt Szent Mihály-székesegyház a Kárpát-medence egyedülálló püspöki temploma. Erdély évezredes történelmének tanúja, örök nyugodalmat lelt püspökeinek, főpapjainak és fejedelmeinek panteonja. Nem utolsó sorban idén június 29-én éppen 80 éve szentelte pappá Jakab Antal püspököt gróf Majláth Gusztáv Károly püspök. Tehát nagy püs-

12

pökünk sírjának a felkeresése is fontos szempont volt számunkra. A kriptába elhelyeztük virágainkat, a koszorút hálánk jeléül. A Székesegyházat Csomós László

tanulmányi felügyelő vezetésével néztük meg. Az alapfalainak vonalát ma a mellékhajók padlózatán lehet nyomon követni az eltérő színezésű kőlapok men-


tén. Az előcsarnok barokk oromzatát magyar szentek szobrai díszítik: Szent István, Szent László, Szent Adalbert, Szent Gellért. A déli mellékhajóban Hunyadi János, László, ifj. János szarkofágját találjuk. A szentély belső oldalfalaiba egymással szemben egy–egy Szent Mihály-domborművet helyeztek el. A székesegyház főszentélye több szakaszban

épült. A déli és északi falához simulnak a kanonoki stallumok. A hátlapokon 12 ószövetségi jelenet szerepel a Bűnbeeséstől Keresztelő Jánosig. Az orgonát Kolonics István építette át. A Várday-kápolna padlózatán a Széchy-családból származó két püspök András és Domokos, valamint Izabella királyné, és fia, János Zsigmond tumbái állnak.

sulivilág

A Lászai-kápolna Erdély legkorábbi reneszánsz stílusú építménye, Lászai János kanonok alakíttatta ki a székesegyház románkori portikuszából. Megnézhettük, hol tanulnak, laknak a kántoriskolások, a káplnájukat, sétálhattunk az érseki kertben. Megnéztük az óvárost, szép élményekkel gazdagodva tértünk az otthonunkba.

Osztálykirándulás-Születésnap Kolumbán Csilla

„Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat...... S mind élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok. Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk hatalmas világ!” (Szabó Lőrinc) Augusztus végén tartottuk a tekerőpataki VI.osztályt végzett tanulók születésnapját az erdőn Hevederben. Egyben tanulmányi kirándulás is volt, de Istenre is gondoltunk hálásan az elmúlt tanévben kapott jóért. Köszönöm a szülőknek a támogatást, a finom torta elkészítését, a jó és hasznos tanácsaikat és azt, hogy rám bízzák legféltettebb kincsüket, a gyermekeiket. Nagy Beáta beszámolóját olvashatják a továbbiakban: „Egy szép őszi nap volt. Két órakor a kultúrház előtt találkoztunk, és indultunk az erdőre. Bernád Ildikóék háza felé vettük az irányt. Odaértünk, és mindenki lepakolt, majd kimentünk játszani az udvarra. Aznap egy kicsit rossz is volt, mert esett az eső. A játszás után kiültünk a teraszra, és mindenki amilyen ételt hozott, abból evett. Elmentünk fát keresni, hogy majd este tudjunk tábortüzet rakni. Majd egy jó nagy tüzet raktunk,

szalonnát sütöttünk, és jóízűen elfogyasztottuk. A tábortűz mellett élményeket meséltünk egymásnak, zene is volt. Aztán bementünk a házba és lefeküdtünk, de még hosszasan beszélgettünk, és végül hajnal felé aludtunk el. Nyolc óra körül felkeltünk, megterítettük az asztalt és megettük a tojásrántottát. Később elindultunk a Súgó barlangba, és amikor felértünk, akkor Simon László barlangász sokat mesélt a barlangról, keletkezéséről, a sztalaktitokról, sztalagmitokról, sztalagnátokról, a barlang állatairól, majd bementünk. Nagyon sok érdekes dolgokat láttunk, és nagyon szép volt minden. Visszafelé elmen-

tünk gombászni, és nagyon sok gombát találtunk, azonosítottuk, hogy melyik jó gomba és melyik a mérgező, miről lehet felismerni. Énekszóval mentünk a ház felé, és énekeltük, hogy „éhesek vagyunk, enni akarunk.” A szülők nagyon finom pityókás tokánnyal vártak. Megettük, és következett a születésnapi torta, tűzijáték, éneklés. Játék után takarítottunk, csomagoltunk, és szüleinkkel hazajöttünk. Köszönjük szépen a tanárnőnek, hogy elvitt egy ilyen szép kirándulásra és Bernád Ildikónak és az anyukájának a helyet, hogy ott lehettünk.”

13

sulivilág


Tanévkezdésre… Máté Hajnal

Újra eltelt egy év, pedig mintha csak tegnap lett volna, ahogy ülök a számítógép előtt, és a tavalyi tanév megnyitó ünnepségéről szóló cikket írom. Most az íróasztal fölött ülve, a tavalyi év élményeivel teli szívvel, ugyanakkor reménykedve az idei év hasonló sikereiben, igyekszem minél érzékletesebben visszaadni az idei tanévnyitó ünnepségünk gyorsan pergő eseményeit. Mi, pedagógusok már szeptember elejétől látogattuk az iskolát, igyekeztünk visszaszokni az iskolai környezetbe, mind fizikai, mind pedig lelki értelemben felkészülni az új tanév örömeire és nehézségeire. Valami mégis mintha hiányzott volna… Valami nem volt az igazi…. Hogy mi nem volt az, csak szeptember 15-én értettük meg, hiszen amikor a kis és nagy gyerekek lassanként elkezdtek beszivárogni az iskola kapuján, majd egyre csak jönni, jönni, akkor értettük meg, mi teszi igazivá, élettel telivé az iskolát. Az iskola udvara megtelt gyerekekkel, szülőkkel, így hát kezdetét vette a tanévnyitó ünnepség is. Ez a megnyitó azonban kissé különbözött az eddig megszokottaktól. Az igazgató úr személyében ezúttal ugyanis Elekes-Köllő Tibort tisztelhettük, aki megnyitó beszédében egyaránt szólt a jelenlévő gyerekekhez, kollégákhoz, illetve szülőkhöz, mindenkit biztosítva arról, hogy iskolánk új vezetőjeként minden erejével igyekszik biztosítani gyermekeink számára a tanuláshoz, és a sikerek eléréséhez szükséges feltételeket. Beszédében nagy hangsúlyt fektetett a szülő-pedagógus viszony fontosságára, hiszen gyerkekeink optimális fejlődése mindannyiunk közös érdeke. Az igazgató úr beszédét követően Egyed József, községünk polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, majd beszédében arra buzdította a gyerekeket, hogy bát-

14


ran vágjanak neki az új tanévnek, ne ijedjenek meg a versengéstől, hiszen az élet számos versenyhelyzet elé állítja majd őket, és ezekben a helyzetekben bizony állni kell a sarat. Az elhangzó beszédek és Tankó Géza plébános úr áldása után végre a kis első osztályosok is bemu-

tathatták műsorukat.Virágcsokrokat szoronatva, izgalommal, és sok új élménnyel a szívükben búcsúztak az óvodától és köszöntötték az iskolát. Ezt a napot bizonyára hosszú ideig nem felejtik el… Majd megélnek más, jó és kevésbé jó élményeket, amiket az iskola nyújt nekik, és ennek a napnak az emlékét, ízét

sulivilág

más hangulatok, más emlékek feledtetik el. Ma, amikor ezt a cikket írom, kissé fáradtan, túl az első tanítási órákon, azon gondolkodom, vajon mit fog hozni ez a tanév? Remélem, sok szépet és jót…de hiszen így volt ez mostanig is. Hogy is lehetne másként…?

TANÉVNYITÓ TEKERŐPATAKON Fodor Annamária

„Almát, körtét, szilvát, szőlőt hoz a szeptember, nekünk új tanévet, tudja minden ember.” (Weöres Sándor). A hűvös reggelek jelzik már szeptember megérkezését, és ez a hónap magával hozza az iskolakezdést is. A kis és nagy diákok, pedagógusok és szülők kíváncsian, ugyanakkor aggódóan várják az új tanévet, amely tele van kihívással, meglepetéssel, munkával, kitartással és jutalommal. A tekerőpataki iskola udvara szeptember 15-én megtelt diákkal, szülővel és tanerővel. Jó volt találkozni régi és új osztálytársakkal, barátokkal, régi és új tanárokkal. Talán a legizgatottabbak az előkészítő osztályosok voltak, akik először lépték át az iskola kapuit. Az első osztályosok már ismerős helyen jártak, de ők a

betűk és számok világára voltak kíváncsiak. A nagyobb osztályba lépők is szeretettel üdvözölték a tanító néniket és az osztályfőnököket, egyegy szál virággal köszöntve őket. Mindenki az iskola csengőjének megszólalását várta, ami jelezte az iskolakezdést, az együvé tartozást és valaminek a kezdetét. A szent-

misén való részvétel, a közös ima lelkileg is rákészített mindenkit az új tanévre. A furulyások énekei, a szavalatok, dalok még hangulatosabbá tették ezt az ünnepnapot, köszönet az őket felkészítő tanárnőnek. Az igazgató urak és a polgármester úr biztató, türelemre és sikerekre buzdító szavai mindenkihez szóltak: diákhoz, szülőhöz, pedagógushoz egyaránt. Az iskola előkészítő osztályosok kis búcsúműsorukkal bebizonyították, hogy megállják majd a helyüket az iskolában is. A magyar nyelv szépségeit tükröző verseket odaadással mondták, a közönség pedig tapssal jutalmazta őket, köszönet az őket felkészítő óvónőknek. Kezdődjön el tehát a 2014/2015ös tanév sikereivel és kudarcaival együtt! És nektek, gyermekek, akik az iskolakezdés főszereplői vagytok, lelkiekben és szellemiekben gazdag új tanévet kívánunk!

15

Ép Testben ...


Mi is az az „ALS Ice Bucket Challenge” (jeges vödör kihívás)? Dr. Madarász Kelemen Enikő családorvos

Talán ma már nincs olyan, aki ne látott volna legalább egy olyan videót tévében vagy interneten, amelyben „hétköznapi” civilek vagy közismert személyek - az egész világon -, nyakon öntik magukat egy adag jeges vízzel, mondhatni „jótékonysági hidegzuhanyként”. De miért is teszik mindezt? Az alapgondolat igazán nemes, az ALS betegségben (amiotrófiás laterálszklerózis) szenvedő betegeknek gyűjtenek adományt, az Egyesült Államokban indult el a kampány. Az ALS végzetes bénulással járó betegség, ami az izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejteket pusztítja. Az Ice Bucket Challenge az adományozásra buzdítás mellett magára a betegségre is felhívja a figyelmet. Hogyan működik a kihívás? Ha valakit jelölnek a kihívásra, 24 órája van teljesíteni, vagyis egy vödör jeges vízzel kell nyakon öntenie magát. Minderről videós bizonyítékot kell készítenie, és meg kell jelölnie 3 személyt, akit kihív. Persze nem csak arról szól az egész, hogy leöntik magukat, hanem adakoznak is. Van egy olyan szabály is, hogy ha teljesíti, 10 dollárt, ha nem teljesíti 100 dollárt “kell” adakozzon az illető személy. Persze bármilyen ös�szeget lehet, a celebeknél nyilván magasabb összegekről van szó. Ki mennyit tud, akár 5 dollárt is lehet adományozni, tehát ez nem csak a pénzes emberek kiváltsága! Az ALS az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek pusztulásával járó

16

végzetes betegség. A beteg végül teljesen elveszíti mozgásképességét, majd a légzőizmai sem működnek. A betegség 1939-ben került az érdeklődés középpontjába, amikor végleg kettétörte a New York Yankees baseballcsapata híres tagjának, Lou Gehringnek a karrierjét. Az ALS bármelyik életkorban előfordulhat, a genetikailag kódolt esetek fiatalabb korban jelentkeznek, gyakoribb a fehérbőrű férfiaknál. A szórványos esetek jellemzően 40 és 60 éves kor között kezdődnek, de a legfrissebb kutatások kimutatták hogy a környezeti hatásra kialakult betegség fiatalabb korban is megjelenik. Romániában csak pár száz beteg kap ingyenes kezelést, de több ezren vannak felirva a várakozó listára. A központi idegrendszer (agy és gerincvelő) alapegységei az idegsejtek (neuronok). Ezek nyúlványaik segítségével kommunikálnak egymással. A hos�szú nyúlványt axonnak, a több rövidet dendriteknek nevezzük. A nyúlványok érintkezési felülete a szinapszis, ahol az ingerület ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) segítségével jut át. Az idegsejtek információkat közvetítenek az agy felé, mozgatják az akaratlan mozgásra képes (vegetatív) és az akaratunktól függő izmokat (vázizomzat). Az ALS az akaratlagos mozgások kivitelezéséért felelős (motoros) neuronok halálát jelenti. ALS esetén a neuronok pusztulása a központi idegrendszer mindkét részében bekövetkezik. A beidegzésük elvesztése és részben a mozgáshiány miatt az izmok

elsorvadnak. Kóroktan: Az ALS pontos okát nem ismerik. Két formája létezik: 1. Szórványos forma, összes eset 90%-a.

az

2. Családban halmozódó forma (10%): a szuperoxid- dizmutáz (SOD1) genetikailag kódolt hiánya. A SOD1 antioxidáns enzim, mely megvédi a sejteket az úgynevezett toxikus kémiai szabadgyökök által okozott ártalomtól. Toxikus kémiai szabadgyökök kialakulásához számos környezeti tényező vezet, ilyenek a sejtek szabályos működése során is keletkeznek. A SOD1-hiány a familiáris ALS-ek 20%-áért felelős, ezért más génhibák szerepe is feltételezhető. Ugyanakkor, jellemző rá a jelentős glutamátfelszabadulás. A glutamát fontos neurotranszmitter, amely túl nagy koncentrációban az idegsejtek elhalását okozhatja. Tünetek: A betegség jellemzően asszimmetrikusan egy testtájon kezdődik - gyakran valamelyik végtag (leginkább felső végtag) törzstől távoli részén, majd onnan fokozatosan terjed felfelé, ill. tovább a törzsre, a nyakra, és végül olyan agytörzsi funkciók is elvesznek, mint a beszéd, rágás, nyelés, légzés. A motoros sejtek fokozatos elvesztése a vázizomzat folyamatos bénulását és sorvadását okozza. Korai tünetek: kéz ügyetlensége, gyengesége, először csak a finommozgások vonatkozásában; kézizmok sorvadása; nyelvizmok sorvadása; az érintett izmokban akaratlan rángások láthatók; gyors kifára-

Barázda | VII. évfolyam 9. szám | 2014. szeptember Ép Testben ... / Gyermeksarok

dás terhelésre. Késői tünetek: a lábak és a bokatáj gyengülése, mely járási nehézségeket okoz; nyelési, beszéd- és légzési nehézségek. Az ALS mellett a gondolkodás, látás, hallás, érzékelés, ízérzés, tapintás mindvégig fennmarad, sőt annak ellenére, hogy akaratlagos mozgatású izmok vesznek részt a működésükben, normális maradnak a szemmozgások, valamint a széklet- és vizeletürítés is. A betegek többsége légzési elégtelenségben hal meg. Az anamnézis és fizikális vizsgálat alapján az ALS gyanújának fel kell merülnie, melyet az alábbi vizsgálatokkal kell alátámasztani. Diagnózis: Több vizsgálatot végeznek el: elektromiográfia, ingerületvezetés mérése, képalkotó eljárások (CT, MRI), lumbálpunkció, laboratóriumi vizsgálatok és izombiopszia. Tudni kell hogy az ALS diagnózisa főként kizárásos alapon történik meg, miután a gyenge

ingerületvezetést igazolták. Kezelés: Mivel az ALS előrehaladásást nem lehet feltartóztatni, a kezelés célja az életminőség lehetőségek szerinti fenntartása. A gyógyszerek néhány esetben alkalmasak a súlyosbodás késleltetésére, a központi idegrendszer glutamátszintjének a csökkentésére, ugyanakkor az orvos felírhat gyógyszereket izomgörcsök, székrekedés ellen, a fokozott nyálelválasztás és a kimerültség mérséklésére. A gyógytornász segíthet az izomerő fenntartásában, így a beteg hosszabb ideig megőrizheti független életvitelét. Fontos, hogy a beteget időben megfelelő közlekedőeszközökkel (járókeret, kerekesszék) lássák el. Beszédterápiát is szoktak alkalmazni, mely célja a beszédkészség minél további megőrzése, a beszéd érthetőségének fenntartása. A betegség késői szakaszában beszédszintetizátor, számítógép stb. segíthet a kommunikációban. Fontos a

táplálkozás, dietetikus segíthet olyan étrend összeállításában, mely kellően tápláló, könnyű lenyelni, nem okoz székrekedést. A megelőzés csak a genetikai formák esetén lehetséges. A kutatók legalább három különböző formát ismernek, melyek részben autoszomális (testi kromoszómához kötött) dominánsan, részben recesszíven öröklődnek. Így bizonyos esetekben az öröklődés kockázata szülőről gyermekre 50%. Ilyen esetekben a születéskorlátozás erősen megfontolandó. Az ALS nem gyógyítható, végzetes betegség. Az orvostudomány és társtudományok célja az elviselhető, emberhez méltó életminőség és gondoskodás biztosítása. A beteggondozás sok szakma magas szintű ismeretét kívánja meg, ami többnyire nem várható el a hozzátartozóktól. Ezért speciálisan képzett ápoló és gondozó személyzetre szükség van, mely egy idő után csak intézetben állhat rendelkezésre.

KOBAKTÖRŐ Kedves kis és nagy diákok! Új rovatot indítunk útjára azoknak, akik szeretik a magyar nyelvet, vagy kedvelik a rejtvényeket,

feladványokat, egyszóval a kobaktörést! A helyes megfejtők közül ajándékokat sorsolunk ki! A megfejtések mellé írjátok le a következő adatokat: név, lakcím, életkor,

majd küldjétek el a következő e-mail-címre: [email protected]. Jó kobaktörést kívánunk! Fodor Annamária

1. Túl sok az e! Fordítsd le kecskenyelvről magyarra! egerek veszedelme

………………………

este fekhelyed

………………………

verseket szerez

………………………

betegtest melege keretes szemlencse

………………………. ………………………. Bernád Balázs

17

gyermeksarok


kerekeken eltekereghetsz vele…………………….. eszed helye

………………………

nedves cseppek peregnek

……………………….

2. Egészítsd ki a mondatokat a következő szavakkal: öt, őt, sétálok, sétálók, tanítok, tanítók, gyűrünk, gyűrűnk.

A tó partján ________. A parkban jól érzik magukat a _________. _______ hógolyó repül felém. Korcsolyázni tanítom _________. A zsákba rongyot ________. Egérlyukba gurult a __________. A __________ türelmesek. Táncolni már tudok, másokat is ____________.

Gál Sámuel

3. Írd le a magyar megfelelőjét! Megtaníthatod mindenkinek, hogy:

handball baschet

kézilabda

_________

hockey

_________

volé

_________

boksz

_________

dzsúdó

_________

repriza

_________

scor

_________

antrenament

_________

bazin

__________

18

Gábor Mária


Bluetongue (kéknyelvűség) betegség Dr. Horváth Nina állatorvos

Bizonyára tudomásukra jutott, hogy országunkban augusztus hónap végén megjelent és hivatalosan be is jelentették a Bluetongue (kéknyelvűség) betegséget. Első gócok Buzău megyében voltak, aztán Vrancea megyében. Szeptember közepéig már 12 megyében jelezték a betegséget, és igazolták szarvasmarhánál és juhnál egyaránt. Ezt követően az Állategészségügyi Igazgatóság meghozta a kötelező védelmi intézkedéseket, ugyanis tudni kell, hogy a betegség járványszerűen tud terjedni és nagyon komoly gazdasági veszteséget okoz. A kéknyelvkór közvetlen érintkezés útján nem terjed, csak a vírushordozó csípése által betegszenek meg az állatok. A betegség az emberre nem terjed és nem jelent veszélyt az egészségre a beteg állatok húsa vagy teje sem. A vérszívó rovar egy nap 1,5–2 kilométert képes megtenni, de kedvező, egyirányú szélben akár 100 km-re is elkerülhet. A természetes módon kéknyelv-vírussal megfertőződött állat esetében a lappangási idő átlagosan 7 nap (2–15 nap). A tünetek meglehetősen változatosak: láz, intenzív nyáladzás és könnyezés, vízszerű orrfolyás, a nyelv kifejezett nyaló mozgása, sántaság. Intenzív fekélyesedést okozhat az orrüregben, túlzott vérbőséget a koronaerekben, ödémákat a fejen, a nyakon és a tüdőben, mellhártya- és szívburokbevérzést, váz- és szívizomelhalást, valamint alvadt véres tüdőgyulladást, elszórt vérzéseket és elhullást. A végső stádiumban a nyelv megkékül és kilóg a szájból, innen ered a betegség elnevezése. Amelyik állat átesik a fertőzésen, annak növekedése lelassul, akár meg is áll. A kéknyelv megbetegedés több-

nyire a Földközi-tenger melléki országokban üti fel a fejét, néhány éve azonban már Észak-Európából is jelentettek eseteket, idén legutóbb Bulgáriában jeleztek eseteket. A kéknyelvűség a kérődző állatok gyomor-bélrendszerét és nyelvét, valamint izomzatát támadja meg. A betegség megjelenését befolyásolja többek között a fajta, a stressz, a kitettség (például sugárzás), a takarmányozási helyzet és a kor. A vírus megbetegítő képessége ezen túlmenően függ a vírus típusától, vonalától. Tekintettel arra, hogy a kéknyelv-betegség nem fertőző, a terjesztő vektornak hatalmas a jelentősége. A betegség a törpeszúnyog-lárvák fejlődéséhez kedvező körülmények között jelenik meg: a legkedvezőbb számára a meleg, párás időjárás. Óvintézkedések, védelmi előírások: • Bármilyen gyanús esetet jelenteni kell, amennyiben a tünetek megegyeznek a fentebb leírtakkal • Szigorúan tilos az állatok mozgása gazdaságok között – vagyis kérődzőkre vonatkozó szállítási tilalom van • A kérődző állatok egészségügyi állapotát folyamatosan figyelni kell • A rovarok aktív ideje alatt ajánlott az állatokat istállózni - vagyis csak 10 és 18 óra között lehetnek kint a szabadban • Ajánlott a rovarirtás alkalmazása istálókban, állatokon • A gazdasági nyilvántartó legyen naprakészen kitöltve • Az érintett állatfajok: szarvasmarha, bivaly, juh, kecske A legutolsó hivatalos adatok szerint 22 megyében (130 településen) igazolták a betegséget 757 állatnál, és 132 elhullást jeleztek.

Mezőgazdaság

Kiadja: Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala Felelős kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztőség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel: 0266-350.004, 350077 [email protected] Rovatszerkesztők: Önkormányzat Egyed József Albert Katalin Civil fórum Czirják Kinga Lukács Róbert Fodor Annamária Deák László Gál Katalin Páll Emilia Mezőgazdaság Horváth Nina Hitélet Gál Katalin Múltidéző Elekes Dániel László ifj. Sólyom István Sólyom Csaba Deák Csaba Huszár Zoltán Gyermeksarok Fodor Annamária Gál Katalin Sulivilág Fodor Annamária Csíki Ibolya Máté Hajnalka Ép testben … Horváth Nina Czirják Kinga Deák Csaba Tarkabarka – Magazin Gál Katalin Czirják Kinga

19

TARKABARKA - Magazin


Ketchup készítése házilag Czirják Kinga

Mivel a gyerekeim nagyon szeretik a ketchupot és a paradicsomos ételeket, gondoltam, készítek házilag ketchupot, mégiscsak tudom legalább, hogy mit főztem bele. Többfélét is kóstoltam már, de nekem ez ízlett a legjobban, könnyű elkészíteni, és mivel úgyis az őszi eltevések ideje van, hamar kikerülnek a hozzávalók. A receptet egy nagyon kedves szomszédasszonyomtól, Angi Annamáriától kaptam, őtőle is gyakran elkérik a receptet, ezért gondoltam, hogy a Barázda olvasóival is megosztom. Íme a hozzávalók: 2 kg hámozott paradicsom 1 kg paprika 1 kg hagyma 3-4 szál zellerzöld 8 szál bazsalikom 6 szál tárkony ½ kg cukor ½ l ecet 1 evőkanál só 1 kávéskanál őrölt bors

Elkészítése: A paradicsomokat forró vízbe teszem, így könnyen lehámozhatom a héját. A többi zöldséget ezalatt megmosom, megpucolom és mindent felvágok nagyobb darabokra. Odateszem főni, beleteszem a többi hozzávalót és jó 2 órát főzöm. Akkor hagyom kihűlni langyosra, és bot-turmixxal mindent összeaprítok. Ismét felforrósítom és üvegekbe töltöm, végűl pedig száraz dunsztba teszem.

Megjegyzés:ha nincs friss tárkony, jó az ecetben eltett is, én is azt tettem, akkor picit kevesebb ecet kell, a zellerzöldeket turmixolás előtt kivettem, mert szíjjasabb a szára, nem nagyon lehet turmixolni. Bazsalikomot pedig legutóbb szárítottat találtam, azzal is pont olyan finom lett. Egyébként nagyon hamar elkészül, és ezt teszem a házi pizzától kezdve mindenre. Remélem, Önök is kipróbálják, jó étvágyat hozzá!

Október – Mindszent hava “Októberben durvul a nyúl szőre, siess fáért az erdőre.” “Októberi eső, termékeny esztendő.” Dátum

Névnap

október 2.

/Petra/ Leodegár

október 21.

Orsolya

Időjóslás Leodegár ha lombhullató, Örülj, a jövő év páratlan jó! Orsolyakor takaríts be káposztádat, Simon-Júda hóval tömi be a szádat! Megérkezett Simon-Júdás, Jaj már néked, pőregatyás!

október 28.

Simon - Júdás

Rég felírta Noé Tokaj hegyormára, Hegyaljai kapás, várj Simon-Júdásra. Akár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ. (Szüret)

20

Mezőgazdaság Tarkabarka-Magazin. Civil fórum Hitélet Múltidéző Gyermeksarok Ép testben... Sulivilág

Recommend Documents