2-6. Múltidéző. Civil fórum. Mezőgazdaság Gyermeksarok Ép testben... Sulivilág Hitélet. 19. Tarkabarka-Magazin

Barázda | VI. évfolyam 7. szám | 2013. július

Civil fórum

2-6.

Múltidéző

7-8.

Hitélet

10-11.

Sulivilág

12-15.

Ép testben ...

16-17.

Mezőgazdaság

18-19.

Gyermeksarok

19.

Tarkabarka-Magazin

20. 1

CIVIL FÓRUM


INTERJÚ A VII. TEKERŐPATAKI FALUNAPOKRÓL


ni egy ilyen rendezvényt. Ezért itt is szeretnénk megköszönni az iskola vezetőségének, hogy mindig partner, és rendelkezésünkre bocsájtja az iskolát. Csakhogy ugyebár az iskolaudvar is akkora, amekkora, és nem lehet mindent berakni. Egy na-

a kicsi zenekar fellépése volt, ami után meg kellett szólalnom a mikrofonba, és nem tudtam, de ahogy végignéztem az embereken, nem voltam ezzel egyedül. Minden eltervezett programot sikerült megvalósítani, kivéve a

Fodor Annamária

Igazi nyárindító programokkal szórakozhattunk a VII. Tekerőpataki Falunapokon, 2013. június 22-24-én, melyet a Rió TiTár Ifjúsági Egyesület és Gyergyóújfalu Község Önkormányzata szervezett meg. A Rió Ti-Tár Ifjúsági Egyesület alelnökével, György Zsolttal beszélgettem el, aki elmondta a falunapok csínját-bínját. Hogyan készültetek a VII. Falunapokra? Miben volt kön�nyebb vagy nehezebb, mint az eddigi falunapok? Nos, ebben az évben talán korábban elkezdtünk beszélgetni, tárgyalni a szervezésről, és elég korán összeállt a program tervezete. Természetesen mindig az az első dolog, hogy felmérjük, körülbelül milyen anyagi keret áll rendelkezésünkre, és abból igyekszünk kihozni a lehető legtöbbet. A szervezésben a könnyebbséget a több év tapasztalata jelenti. A megszerzett rutin az, ami átsegít bizonyos akadályokon. És persze a csapategység. Jó hat éve ugyanis, hogy egy-két változástól eltekintve ugyanaz a csapat dogozik együtt. A kezdő tizenegyből volt, aki megfáradt, ráunt vagy éppen nem volt fizikai ideje, ez természetes folyamat egy nagyobb csoport életében, de akik utánuk jöttek, maximálisan beilleszkedtek, és olyanok, mintha a kezdetektől együtt volnánk. Bizony nem is olyan egyszerű mindig menni, általában esténként, beszélgetni, agyalni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elfogadható legyen az eredmény. Szerencsére mindig mindenki elvégzi azt, amit elvállalt, és ezáltal is tudunk haladni. Mert általában a kívülálló nem látja a hó-

2

CIVIL FÓRUM

településnek falunapokra elkülönítődik egy bizonyos összeg, és lélekszámra visszaosztva mindenki megkapja a ráeső részt. Vannak szerencsére vállalkozások, amelyek úgy gondolják, hogy érdemes a település ünnepi rendezvényeit támogatni. Ezeknek a névsora évről évre nagyjából ugyanaz. Őket többször felsoroltuk a rendezvény ideje alatt, és köszönjük nekik. Vannak vállalkozások, amelyek úgy gondolják, hogy nem érdemel támogatást a település ünnepe, őket is megértjük. Hogyan tovább? Melyek jövőbeli terveitek?

napokkal azelőtti és az utánavaló munkát, csak azt, hogy emberkék egyforma színű szerelésben jönnek-mennek a rendezvényen, és milyen jó nekik. Hogy mi volt nehezebb? Falunapot szervezni sosem könnyű, főleg ha karcsú a költségvetés. A nyújtózkodás- és takaró-elv alapján dolgozunk, és általában jól felmérjük a lehetőségeket. Szinte biztos vagyok benne, hogy a környéken mi dolgozunk a legkisebb kerettel. Meg hát ugye ott vannak az elvárások egyrészt az emberek részéről, másrészt saját magunkkal szemben, hogy mindig hozzunk egy bizonyos színvonalat, lehetőleg évről évre emelve azt. Kiktől kaptatok segítséget a szervezésben? Ez jó kérdés. Minden évben voltak emberek, akik besegítettek dolgokban, ha megkértük őket. Ebben az évben ugye a Tűzoltó Alakulat szervezte a saját rendezvényét a Falunapok keretén belül. Aminek nagyon örvendtünk, hogy a Tekerőpataki Fiatalok, Emese Álma Egyesület elvállalták és megszervezték a teljes gyerek-

programot, szerintem nagy sikerrel és hozzáértéssel, habár mondták, hogy nincs tapasztalatuk. Reméljük tudunk még velük együtt dolgozni. Nagyon aktívan segített Gyulai Arthúr is, több résztvevőt, fellépőt ő szervezett be. Az iskola oktatói is mint minden évben segítettek azzal, hogy szépen felkészítették a gyerekeket a fellépésekre. A focibajnoságot a Royal csapatának tagjai szervezték meg, itt külön köszönet Bögözi Szilárdnak. A lampionok eregetésénél is 25 önkéntes fiatal segédkezett. Szóval nem voltunk teljesen magunkra utalva a munkában és reméljük ez a jövőben is így történik. Milyen szempontok szerint állítottátok össze a programokat? Legfontosabb szempont, hogy olyan programok legyenek, amelyek érdeklik az embereket, és eljönnek otthonról, lehetőleg minél többen, résztvenni rajtuk és megnézni azokat. Egy másik nem elhanyagolható dolog az a hely, ugyanis Tekerőpatakon jelenleg nincs olyan helyszín az iskolaudvaron kívül, ahol elfogadható módon meg lehet szervez-

gyon nagy előnye viszont a kisebb helynek az, hogy családiasabb. Igyekszünk lehetőleg a hagyományt is megtartani, ami a bált illeti. Évekkel ezelőtt mindenki látta, hogy a Szent János bál abban a formájában nem volt életképes. Ott volt a zenekar, a tűzoltók, családjaink, és annyi. Kellett a változás. Talán nem véletlen, hogy 2008-ban az első általunk szervezett falunapokon a tizenegy szervezőből 10 valamelyik fent említett csoportnak a tagja volt. A résztvevők biztonsága is fontos számunkra, szerencsére ebben az évben sem volt különösebb rendbontás, kivéve egy kisebb affért és némi csatornalefolyó-rongálást. Tényleg azt szeretnénk, hogy azok, akik úgy gondolják, hogy egy falunapi rendezvényen kell vélt vagy valós, régi vagy új sérelmeket megtorolni, azok maradjanak inkább otthon ezután, hadd érezze mindenki más jól magát.

hétfő délutáni foci örökrangadót, ugyanis akkorra megérkezett az eső. Mindent összevetve a társaimmal megegyeztünk abban, hogy ez volt az egyik legjobban sikerült falunap, amit szerveztünk. Kik támogatták a falunapokat? A főtámogatónk, mint minden évben, a község polgármesteri hivatala volt. Tudni kell, hogy a község költségvetéséből a három

Hogyan tovább? Biztosan lesz tovább, pontosan addig, ameddig megmarad bennünk egy akkora láng, ami még tud mozgatni. Elég sok tapasztalatunk és kapcsolatunk is született az évek alatt, amelyeket tudunk kamatoztatni, és ha már nem bírjuk, akkor azokat az arra érdemeseknek átadni. Egetverő terveink nincsenek, soha nem is voltak, de azokat a programokat, rendezvényeket, amelyeket eddig is csináltunk, és amelyeknek jó része a mi fejünkből pattant ki, biztosan visszük tovább, ameddig lehet. És ki tudja, talán születnek újak is. Soha nem lehet tudni. (folytatás a következő lapszámban)

Melyik volt a legsikeresebb program? Esetleg van-e meg nem valósult program? Mindegyik programunk a legsikeresebb volt J. Ha személyes élményt kell mondanom, akkor az

3

CIVIL FÓRUM


Néptánctalálkozó harmadszor Sarlós Boldogasszony ünnepén Deák László

A Sarlós Boldogasszony búcsú alkalmával idén is megszerveztük a környékbeli tánccsoportok találkozóját, idei meghívottunk a Gyergyóremetei Sirülő néptáncegyüttes, a Pálpataki néptáncosok, a Gyergyószentmiklósi Hóvirág néptáncegyüttes és a Caritas által működtetett Esély program a mozgássérült gyerekek számára. Sor került ugyancsak a Caritas által működtetett idősek klubjának bemutatójára, és ezeket színesítették az ifjúsági társasági táncosok. Mint minden évben, a Molnár Antal fúvószenekar, a mazsorett-táncosokkal az élen a lelkes táncosokkal felvonultunk kultúrház udvaráról az előadás színhelyére és elkezdődött a színes délutáni zenés és táncos program. Miután a fúvószenekar megnyitotta műsorát, a Hóvirág táncosai és a mozgássérült gyerekek felcsíki és moldvai táncokat mutattak be, majd ezt követték a Katorzsa Nép-


napi” s „innapi” szőttes, volt gyászoló vagy böjti viselet, főkötő, vizitka, pántlika és még sok minden más, amit elég nehéz beszerezni manapság. A fotók egyfajta dokumentációt nyújtottak a hiteles kép kialakításához. Aztán jöttek a katonaképek, esküvői képek, életképek, építészet, és lassan maghaladta a gyűjtemény a 3500 fényképet. A polgármesteri hivatal felfigyelt erre a tevékenységre,

szorgalmazta és támogatta a kiállítás létrejöttét. Ez a fényképkiállítás egy olyan világba enged betekintést, ahol még teljesen más értékrend szerint éltek az emberek. Harangszóval kezdték a napot, és azzal is fejezték be. A világot egy nagy egésznek látták, mindenük megvolt benne, fölösleg sem volt, és nagyon jól tudták, mi kell ahhoz, hogy az életet és az em-

CIVIL FÓRUM

bert felemelje! Aztán jött a második világháború, Trianon, a kommunizmus, és különböző nagyhatalmak, politikai propagandák nagyon sokat tettek azért, hogy elfelejtsük, kik is vagyunk, honnan is jövünk! Mi itt a Katorzsánál úgy gondoljuk, hogy az igazi szépséget valahol a mély gyökerekben kellene keresni, és keressük is mind a mai napig, erre példa ez a képkiállítás is.

Tűzoltó- és mentőállomás átadása Gyergyóújfaluban Deák Csaba

táncegyüttes kis táncosai, akik gyerektáncokat jártak. Ezen bemutatót társasági tánc követte, azaz bécsi és angol keringő, dzsaj, cha-cha, mambó és polka, amit a csomafalvi és újfalvi modern-táncosok mutattak be. Őket a remetei Sirülő tánc�csoport követte, akik mezőségi táncokkal szórakoztatták a közönséget. Az újfalvi közepes táncosok felcsíki táncokat mutattak be. Majd a pálpataki táncosok mezőségi, és végül a Katorzsa felnőtt táncosai kalotaszegi

legényest, csárdást és szaporát mutattak be. A szépkorúak klubja népdalokat adtott elő Elekes D. Ferenc harmonika-kíséretével, és ezen műsort követte egy nagyon szép nótaest, nótaénekesek előadásával. A Katorzsa Néptáncegyütes ezúttal is köszönetét és háláját fejezi ki minden résztvevőnek, külön köszönet Elekes Józsefnek a műsor levezetéséért, és az önkormányzatnak a segítségért.

Gyergyóújfalu minden évben július 2-án, Sarlós Boldogas�szony napján ünnepli a templom búcsúját. Ezzel az ünneppel egybekötve került megszervezésre a falunapok is. Az idei falunapok 1-jén, hétfőn kezdődtek, a tűzoltó- és mentőállomás átadásával. A rendezvényt Egyed József polgármester méltatta, ahol elmondta, hogy az épületet Hargita Megye Tanácsa és

az Önkormányzat közös erővel építette, és hamarosan be is rendezik azt. Jelenleg a garázsnak csak az egyik fele működik, a tűzoltógarázs-része, de nemsokára a másik felét is üzembe szeretnék helyezni, amelyben egy mentőautó kap heyet. A polgármester beszéde után Tankó Géza plébános felszentelte az épületet. Az ünnepélyes átadás után máris feladata került az önkéntes tűzoltóknak, mert az iskola udvarára vezényelték

őket. Természetesen nem tüzet kellett oltani, hanem a falunapok keretén belül megszervezett gyerekprogramokon kellett részt venniük, ahol tűzoltó-, rendőrés mentőautókat mutattak be a szakemberek. Mindhárom autót személyesen próbálhatták ki a gyerekek, és ismerkedhettek meg felszereléseikkel. A végén a tűzoltók egy kis vizes bemutatót tartottak, amelyet minden gyerek nagy lelkesedéssel fogadott.

Fényképkiállítás Sólyom Csaba

Az embernek mindig is igénye volt a képi ábrázolásra, a legrégebbi koroktól egészen napjainkig. A barlangrajzoktól a festményeken át egészen a fényképekig. A képek hidat képeznek terek és idősíkok között, magyarán összekötik a múltat a jelennel. A képek gyűjtése egy véletlen kapcsán kezdődött, és lassan hobbivá vált. Sikerült megnyernünk egy pályázatot, mely a népviselet-készítést támogatta, és érdekelt minket, hogy milyen is lehetett a viselet a század elején. Hallottuk, hogy volt ,,milyes-

4

5

CIVIL FÓRUM


Minden, amit a rajzolásról és a festészetről tudni kell 2. Deák Csaba

Az előző lapszámban bemutattam a rajzolás kezdetét, ismertségét, az utána való vágyat, valamint elsajátítását, most pedig, ahogy ígértem, kicsit bemutatnám a rajzeszközöket és a kellékeket. A rajzolás eszközei terén, mivel régebben a legtöbb rajz legfeljebb két színnel készült, de főleg azért, mert a pasztell kivételével a színes rajzeszközök későn jelentek meg, most annál nagyobb választék áll rendelkezésünkre. Mivel azonban minden kezdő egyszínű ábrázolással próbálkozik, mi is ezeket a rajzeszközöket tekintjük meg: Ceruza: ez a legfontosabb rajzeszközünk, mivel roppant sokoldalú és érzékeny. A grafitceruzák ma ismert formájukban csak a 18. században jelentek meg. A 15. században ólom és ón keverékéből készült rudakat használtak. Napjainkban a közismert fafoglalatú ceruzában grafitból készült bél van. A ceruzák keménységi fokban különböznek egymástól, melyeket betűkkel és számokkal jeleznek. A „H” kemény, és minél nagyobb a szám, annál keményebb a bél. A „B” fekete, puhább grafitok jelzése, és minél nagyobb a szám, annál puhább a grafit benne. A gyártók többsége a 2B-től a 8Big, illetve a H-tól a 4H-ig terjedő skálát ajánlják. Van közepesen kemény ceruzabél, a HB (kemény és fekete), és „F”, ami azt jelenti, hogy a grafitot egészen hegyesre lehet hegyezni. Szén: a rajzszenet a művészet hajnala óta ismerjük, valójában nem más, mint faszén, többnyire hárs vagy fűzfa ágából égetik, az

6


Regionalizáció – egy igenis aktuális téma Az ország tartományokra való felosztása nem is olyan új téma, de az utóbbi hetekben, hónapokban nagyon vitatott téma lett. A szokásokhoz híven mindenkinek van egy jól kialakított véleménye ezzel kapcsolatosan, ugyanakkor mindenki más szemszögből közelíti a problémát, vagy éppen kerülgeti, mint a forró kását. Hogy miért kellett megint egy vitatémát világosságra hozni, nem is annyira ne-

szervezése nagyon is központosított, még akkor is, ha vannak kivételek is, mint például a vasút vagy a posta szervezése, ami megyén felüli (regionális). Ezt a hagyományos megyerendszert átalakították, vagy akár fel is bontották, a kommunista rendszerben többször is: 1950-ben, amikor szovjet mintára bevezették a tartományokat és a rajonokat, 1968-ban, amikor visszatértek a megyékre, de már a felismerhetetlenségig átalakítva, majd utoljára 1981-ben. Az akkor létrehozott

Bihar vagy Maros. Érdekes módon Székelyföld egy önálló – elméleti szinten legalábbis – tartományt alkotott, a Magyar Autonóm Tartományt, melynek székhelye Marosvásárhely volt. 1952-ben megint átszervezték Románia területét, és csökkentették a tartományok számát 18-ra, de nőtt a rajonok száma, ami elérte a 183-at. Majd Sztálin halála után átneveztek egy néhány tartományt, és Brassó visszakapta ősrégi nevét (1956-ban), viszont Brassó tartományhoz csatolták a

héz kitalálni: az Európai Unió „követelései” állnak a háttérben. Milyen jó, hogy mindig van akit hibáztatni valamiért... Amióta létezik Románia – 1859 óta, hogy kissé pontosabbak legyünk –, mindig is megyékre volt felosztva, és elég sok hang még mindig azt állítja, hogy ez a legjobb és hagyományosan a leghatékonyabb módszere az adminisztratív megszervezésnek. Az Alkotmány 3-ik cikkelye szerint az ország területe községekre, városokra és megyékre van felosztva, melyek irányítását a megyei, városi és községi tanácsok végzik, a kormány által kinevezett prefektus felügyelete mellett. Ami azt jelenti, hogy az ország irányítása és meg-

megyerendszer máig érvényes, és akármennyire fájdalmas lenne, már nem felel meg a mai fejlődési követeléseknek. I. Mihály román király lemondása és a Román Népköztársaság kikiáltása után (1947. december 30.) a kommunista kormány reformálta a területi adminisztratív megszervezést is, lemásolva a szovjet mintát Sztálin parancsára. 1950. szeptember 6-án elfogadták a terület szervezéséről szóló 5-ös törvényt, így az addig létező 59 megyét felváltotta 26 tartomány (régió), 148 várossal és 177 rajonnal. Brassó új nevet kapott, és így lett Sztálinváros, a Sztálin tartomány fővárosa. Néhány tartomány örökölte a volt megye nevét, mint például

volt Háromszék megye területét és más nem magyar lakta területeket, hogy csökkentsék a magyarok arányát. A Magyar Autonóm Tartomány is Maros-Magyar Autonóm lett. De a rajonok száma csökkent 142-ig. Miután Ceaușescu vette át a hatalmat Romániában (1965), mindent megtett, hogy végleg elszakadjon Moszkvától, ezért átgondolta a területi szervezést is. Az 1968. február 16-án kiadott 2. számú törvény visszahozta a hagyományos községekre, városokra és megyékre való szervezést. A régióval és a rajonnal együtt eltűnt mindenfajta, főleg etnikai alapú autonóm forma. Viszont az 1950ig létező megyékhez képest 19

Elekes Dániel László

utóbbi törékenyebb. A szénrajz könnyen elkenődik, sőt le is pereg, ezért inkább nagyobb felületek megmunkálására alkalmas. Ahol pedig javítani kell, ott a szenet visszaszedjük gyurmaradírral a papírról. Tus, tinták és toll: a nyugati kultúrkörben a tintával, tussal többnyire a tollat társítjuk, ez eredetileg lúdtoll vagy nádtoll volt, később feltalálták a fafoglalatba helyezhető fém tollhegyeket. A boltokban sokfajta, de igazából két típusba sorolható rajztinta és tus kapható: vannak vízben oldhatóak és oldhatatlanok. A vízben oldódó tintát vagy tust vízzel hígíthatjuk, és az ebbe mártott ecsettel halvány árnyalatot adhatunk a megszáradt rajzunknak. Papír: Sokféle rajzpapír közül választhatunk, s ezeket különböző méretben beszerezhetjük. A papírfajták eltérő súlyúak, minél nehezebb, azaz vastagabb a papír, annál jobban viseli, ha

többször kel dolgoznunk rajta. A papír drága mulatság, ezért eleinte ne költsünk sokat rá. Kísérletezéshez és kidolgozáshoz tökéletesen megfelel egy tömb olcsó másolópapír (xerox- papír). Ha már magabiztosak vagyunk és bízunk képességeinkben, akkor kezdhetünk minőségi papírt használni. Papírméretek: a papírt jellemzően A méretekben árusítják, a nemzetközi szabványnak megfelelően. A legnagyobb, amelyre szükségünk lehet, az A1-es, a legkisebb pedig az A5ös. A méretek az A1-ből kiindulva mindig az előző felét jelentik. A1: 840x594mm, A2: 594x420mm, A3: 420x297mm, A4: 297x210mm. Természetesen ezen kívül a rajzeszközök és kellékek még nagyon sok félék lehetnek, de remélem, ez a kis bemutató segít elindítani a rajzolni vágyókat. A következő lapszámunkban áttérek a festészetre, addig is jó rajzolást mindenkinek.

MÚLTIDÉZŐ

7

MÚLTIDÉZŐ

megye eltűnt, mások nevet változtattak, mint például Háromszék, ami Kovászna lett, vagy Hargita, ami átvette a Csík megye helyét. 47 város lett municípium, de voltak megyeszékhelyek is, amelyek nem rendelkeztek ezzel a státus�szal, mint például Csíkszereda. Összességében 189 város lett, ebből 49 újonnan alakult. 1981. január 15-én újraszervezték Ilfov és Jalomica megyéket, de nagy változásokon már nem ment át a területi szervezés. Az 1989. április 18-án kiadott 2. számú törvény 380 község eltűnését írta elő – ezeknek nagy része várossá alakult volna át –, de a rendszerváltással szerencsére ez a terv elmaradt. Az 1991-es Alkotmány megtartotta a ma is létező 41 megyét. Hogy melyik rendszer volt hatékonyabb a kommunista időszak alatt, azt nagyon nehéz lenne eldönteni. Mindenesetre az annyira visszaóhajtott Magyar Autonóm Tartomány sem volt önrendelkező. Minden központosítva volt, és a döntéseket is csak „legfelül” hozták. De látszólag magyar volt, és ugyanannyira látszólagosan autonóm, és ez volt az ami számított! 1998-ban, amikor Románia még harcolt, hogy megfeleljen az Európai Unió követelményeinek, létrehoztak nyolc fejlesztési régiót (tehát valójában ezek a régiók már léteznek, csak semmilyen törvényes alapjuk nincs, egyszerűen összecsoportosított helyi tanácsokból állnak), hogy koordinálják a tartományok fejlődését az Európai Unió finanszírozásának elnyerése céljából. Nem adminisztratív egységekről van szó, semmilyen döntő hatalmuk nincs, csak a PHARE pénzalapok elköltése érdekében jelentek meg. A Középrégióhoz – ami minket érdekel – tartoznak Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Fehér és Szeben megyék, a székhely Gyulafehérvár – körülbelül 34 160 négyzetkilométer területtel és 2 533 000 lakossal. A regionalizációról szóló elméletek már 2001-ben megjelentek Kolozsváron, úgy a román, mint a magyar politikusok körében, de

8


ezeket az akkori kormány hevesen leírta. Majd, mivel meg akartunk felelni az Európai Unió fejlesztési követelményeinek – mert anélkül már nem kapunk pénzt –, elkezdtünk hovatovább gyakrabban beszélni a regionalizáció modelljeiről. De ahhoz, hogy igazán fejlődésről beszéljünk, az így született régiók teljes mértékben önállóak kell legyenek – saját regionális tanáccsal és parlamenttel –, erről viszont mostanig egyetlen egy kormány sem akart hallani. Tisztában van mindenki azzal, hogy a jelenleg is alkalmazott megyékre való felosztás már idejét múlta, és már nem felel meg a mai fejlesztési terveknek – gondoljunk csak az autópályák építésére, melyek nem egy megye területét kellene összekössék –, ugyanakkor senki sem hajlandó lemondani a saját apró birtokáról, így hát a gazdasági fejlődés megint politikai harctérré fajult át. A jelenlegi terv szerint, amit a mostani kormány próbál összeállítani, semmilyen megyét vagy megyei tanácsot nem számolnának fel, viszont megjelenne a regionális tanács, illetve a prefektúra. Ez az állami apparátus duplázódásához vezetne, de hát miért is ne? Elméletileg a régiók pénzügyi autonómiát élveznének, és felelnének a modern infrastruktúra fejlődéséről, az oktatás modernizálódásáról, illetve a gazdasági és anyagi különbségek eltörléséről. Ez utóbbi nagyon nehéz lesz, főleg mert senki sem akar egy gyengébben fejlődő területhez csoportosulni (a térkép tisztán mutatja a megyék fejlődési szintjét). A mostani viták akörül forognak, hogy milyen terület hova kerüljön, és főleg hogy ki fogja elnyerni a főváros státuszát... Érdekes módon a legnagyobb vitákat nem a Székelyföld hovatartozása okozza, habár úgy a román, mint a magyar politikusok ezen törekednek – mint mindig „elterelő hadműveletként” alkalmazva a fontosabb ügyekkel szemben –, hanem az, hogy senki sem nézi a konkrét fejlődési lehetőségeket, csak harcol azért, hogy megtartsa „büszkeségét”: Dobrudzsa nem

akar Dél-Moldva megyéivel egybekerülni, a Bánság a Zsil-völg�gyel, és persze Bukarest sem akar összekeveredni senkivel. Ilyen körülmények között nem is lehet valamilyen építő jellegű struktúrát létrehozni. És akkor még nem említettük Székelyföld helyzetét. Egyrészt igaz, hogy Székelyföldnek semmi köze nincs a Mócok országához vagy a Barcasághoz, ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy csak önmagában Székelyföldnek nincs túl sok fejlődési lehetősége. A konkrét példákat mellőzve – mert nem akarunk politikai vagy más jellegű vitákba bonyolódni – tegyük fel, hogy rendelkezünk egy ércbányával (egy képzeletbeli rézbányával), de nem rendelkezünk feldolgozó iparral. Nem ésszerű, hogy a szomszédban létező olyan területet, amely már rendelkezik ilyen jellegű iparral, felhasználjuk, hogy együtt fejlődjünk, és hatékonyan kiaknázzuk a lehetőségeinket, akkor is, ha az ott lakók nem magyarul beszélnek? Érdemes elgondolkodni rajta... Valljuk be, hogy az igazán demokratikus, „kapitalista” gondolkodás még mindig nem fejlődött ki nálunk, mert ha Székelyföld valaha autonóm lesz, akkor azok a személyek, akik nem magyar születésűek, soha nem fognak tudni érvényesülni nálunk. Mindig áhítozva nézünk Amerikára, Ausztráliára vagy más országokra, de nem vagyunk hajlandók követni ezek példáit: ezer fajta népből – legtöbb bevándorló! – hatékony gazdaságot hoztak létre, úgy, hogy közben megőrizték kulturális örökségüket és nyelvi, történelmi jellegzetességüket, többnyire problémamentesen. Mondjuk, az is igaz, hogy ott nem azért tűzik ki a zászlót, hogy megvető üzenetet küldjenek a szomszédnak, és ha valaki kokárdát visel a mellén, azt nem erőszakkal köszöntik. Más emberek, más gondolkodás... Visszatérve témánkra, meggyőződésünk, hogy a regionalizálás csak úgy hozhat igazi eredményeket, ha azt a megyerendszer


teljes felszámolásával párosítják, mert csak akkor lehet csökkenteni az állami apparátust (egy igazi malomkő országunk fejlődése nyakában!), ugyanakkor egy teljes önállósággal csoportosítva – saját kormány, parlament stb. – minden régió számára, Nyugat Európai mintára. Ugyanakkor nagyon megfontolt és óvatos megközelítést igényelne az etnikai alapú regionalizáció, mert hosszú távon katasztrofális következményekkel járhat: elzártság, fejlődés hiánya stb. Az

etnikai, nyelvi, kulturális, történelmi örökséget nem lehet megőrizni, ha összekeverjük a gazdasági, illetve politikai célokkal. Hiába büszkélkedünk önállósággal, ha nem vagyunk képesek jövőt biztosítani gyerekeink számára, és azok folytatják a nagy számú kivándorlást olyan területekre, ahol nem használhatják a magyar anyanyelvüket, de könnyebben boldogulnak, és zökkenőmentesen helyet találnak a társadalomban. Mindenesetre, egy ilyen fajta átrendezést és újraszervezést

MÚLTIDÉZŐ / Hitélet

nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani, átfogó és alapos felmérésekre van szükség, minden lehetséges következménnyel számolni kell, illetve minden ésszerű, konkrét véleményt – és itt nem a politikai illetve etnikai indulatokra gondoltunk – figyelembe kell venni. Szerencsére követni való példa akad bőven, hacsak az európai országokra gondolunk, rajtunk múlik, mennyire tudunk más példájából okulni, vagy mennyire maradunk rögzítve a kicsinyes érdekeinkhez.

Egy püspök és hét pap koszorúzott Kilyénfalván Varga Gabriella

Míg a világi iskolákban végzett diákok később rendszerint csak a kerek évfordulók alkalmával tartanak osztálytalálkozókat, addig a gyulafehérvári teológián végzett papok jellemzően minden évben megtartják évfolyam-találkozóikat. Így teszik ezt az 1971-ben szentelt papok is, akik minden esztendőben másmás évfolyamtársuknál gyűlnek össze és töltenek el együtt egykét napot, amely alatt beszámolnak egymásnak az elmúlt év eseményeiről, és hálaadó szentmisén mondanak köszönetet a Jó Istennek papi szolgálatukért és elért eredményeikért. Ebben az évben dr. Vencser László volt gyulafehérvári teológiai tanár, az ausztriai idegennyelvű pasztoráció igazgatója volt a soros, hogy megszervezze a találkozót és meghívja magához a volt évfolyamtársakat. Ezt ő meg is tette, ám ezúttal úgy döntött, nem Linzbe invitálja paptársait, hanem a ditrói Jézus Szent Szíve-nagytemplom felszentelésének századik évfordulója előtti tisztelgése jeléül az együttlét helyszíne ezúttal Ditró lesz. Július 9-én, kedden délután meg

is érkeztek a vendégek a ditrói Erdős Panzióba, majd 10-én, szerdán reggel elkezdődött a hivatalos program. A papi csoport szerdán reggel először Csíkszentdomokosra látogatott, ahol megkoszorúzták szentelő püspökük, Isten szolgája, Márton Áron szobrát, megtekintették a Márton Áron Múzeumot, majd imádkoztak a templomban, Márton Áron megkeresztelésének helyszínén. Mindeközben óriási volt a sür-

gés-forgás, készülődés Kilyénfalván, hiszen a papi csoport útja Csíkszentdomokosról Kilyénfalvára vezetett. Az előzetes jelzésnek megfelelően pontban 11 órakor meg is érkeztek a kilyénfalvi templom elé. A nyolc magas rangú egyházi személyiséget – dr. Cserháti Ferenc Esztergom-budapesti segédpüspököt, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott főpásztort, Ambrus Vilmos maros-

9

Hitélet


ludasi főesperes-plébánost, Ferencz István erdőszentgörgyi plébánost, Gábor Zoltán csíkszépvízi plébánost, László András újtusnádi plébánost, Pálos István Nagyvárad-szőlősi kanonok-plébánost, Sándor Tivadar Arad-gáji plébánost, illetve a házigazda Vencser Lászlót – a Jakab Antal-szobornál, a hívek nagy száma mellett nyolc, székely ruhába öltözött gyermek várta mezeivirág-csokorral a kezében. Az eléjük felsorakozó vendégeket egyszerre köszöntötték, ezzel: „Isten hozta Kilyénfalván, Jakab Antal szülőfalujában”, majd átadták a virágcsokrokat a meglepetten és meghatottan álló főtisztelendő atyáknak. Dr. Gáll József egyháztanácsos üdvözlő szavait követően a papok elhelyezték a Jakab Antal-szobornál a kegyelet koszorúját, majd a hívekkel együtt ima következett, a Miatyánk és

a kilyénfalviak Marthy Lajosné Panni néni és Marthy Elza jóvoltából friss, aznap reggel sütött darázsfészek-süteménnyel, sajtos pogácsával és ásványvízzel kedveskedtek a vendégeknek, akik bizonyára azt gondolták, több meglepetés már nem érheti őket Kilyénfalván, pedig érte! A búcsúzás pillanataiban Jakab Erzsébet óvodapedagógus-könyvtáros egyszer csak kis kosárral a karján eléjük állt, és azt mondta, ne távozzanak üres kézzel Kilyénfalváról, vigyenek kézzelfogható emléket is magukkal, majd minden vendégnek átadott egy előre gondosan elkészített, celofánba csomagolt, vékony nemzeti színű szalaggal átkötött ajándékcsomagot, amely A kilyénfalvi templom 250 éves jubileuma című emlékkönyvet és hozzá egy Péter Juliánna kilyénfalvi gyöngyfűző által

Az évfolyam-találkozó kiemelkedő eseménye volt július 10-én, szerdán este a teljesen megtelt ditrói Jézus Szent Szíve-nagytemplomban a 42 év papságért bemutatott, Cserháti püspök atya vezetésével koncelebrált hálaadó szentmise, valamint az azt követő, Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész és Hegedűs Valér zongoraművész, orgonaművész által adott ünnepi hangverseny, amellyel a Jakab Antal Keresztény Kör ajándékozta meg a százéves templomot. A papi találkozó résztvevői másnap, csütörtökön délelőtt a csíksomlyói kegytemplomban is szentmisét mutattak be. Cserháti Ferenc atya püspökként most először járt Székelyföldön. Szavakkal alig kifejezhető a jelentősége annak, hogy Kilyénfalvára is eljött, hogy a találkozón részt vett papi személyiségek csoportja Ki-

az Üdvözlégy közös elmondása. Ezután a vendégek és a jelenlévő érdeklődők bevonultak a templomba, Jakab Antal püspök megkeresztelésének helyszínére, és elénekelték az Ó, én édes jó Istenem Mária-búcsúséneket. A templomból kijőve röviden megtekintették a Jakab Antal-teret és a közbirtokosság épületén elhelyezett Jakab Antal-emléktáblát, majd a Jakab Antal Könyvtár felkeresése és a Jakab Antal-emlékszoba kiállítási anyagának megismerése következett. A rövid tájékoztatás és szemlélődés után

készített, keresztet és égő gyertyát ábrázoló könyvjelzőt tartalmazott. A püspök úr és a kanonok, a főesperes, plébános urak összesen 40 percet időztek Kilyénfalván, és Gyergyószentmiklósra menet egy pillantást a Jakab püspök szülői háza helyén álló épületre és az azon elhelyezett emléktáblára is vetettek. A déli harangszókor már a gyergyószentmiklósi örmény katolikus temetőben, volt osztálytársuk, Sáska Jenő sírjánál álltak, hogy az Úrangyala imádságot ott mondják el, s utána a nyughelyet megkoszorúzzák.

lyénfalvára is ellátogatott. Egyszeri és megismételhetetlen eseménynek lehettek a tanúi mindazok a helybéliek, akik ötleteikkel, igyekezetükkel vagy pusztán jelenlétükkel gondoskodtak a magas rangú vendégek illő és felejthetetlen fogadtatásáról. Jó volt látni, hogy az utókor tisztelettel tekint a nagy elődre, hogy fejet hajt e kicsinyke falu nagy szülötte, Jakab püspök emléke előtt. 2013. július 10-én, szerdán délelőtt 11 óra és háromnegyed 12 között nagyon-nagyon jó érzés volt kilyénfalvinak lenni!

10


Hitélet

Búcsú Béla pap bácsitól Gál Katalin

„Elhull a virág, eliramlik az élet” – írta Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legszebb verssorában. Nem véletlen, hogy verssorokat hívok segítségül a búcsúzáshoz, hiszen nagy tudásod, a magyar irodalom és történelem mélyreható ismerete, a mély, bensőséges szónoklataid, emberszereteted mind-mind ismérveid voltak. Hitetlenkedve vettük tudomásul, hogy elmentél. Hogyan lehet? Hiszen két hónappal ezelőtt, az általad alapított cserkészcsapatunk huszadik születésnapján velünk voltál, minden fájdalmad és egészségügyi problémád ellenére. Ott, az oltáron láttuk, hogy bár fizikailag megviselt a könyörtelen betegséged, mégis, a lelked a régi, erős, rendíthetetlen, derűlátó és biztató, ahogyan sok éven át az volt. Talán ezért álltunk hitetlenkedve ravatalod mellet. Hiszen Te legyőzted a tested, a fájdalmad, és velünk voltál mindig, amikor szükségünk volt Rád. Bátorítottál, biztattál, és támogattál, mert olyan Erő volt Benned, amely mindig lobogott. Elhittük, hogy mindig élni fogsz, minden kórral felveszed a harcot, és győzedelmesen kerülsz ki a csatákból. Tévedtünk… És most nem válthatjuk valóra ígéreteinket, hogy meglátogatunk. Sokan

terveztük, akartuk, de valahogyan mindig közbejött valami. Azt hittük, hogy mindig várni fogsz ránk türelemmel és a mindent tudó emberek bölcsességével. Tudod, hány cserkésznek volt ez az első mondata, amikor tudattam a szomorú hírt? „El akartam menni Hozzá!” „Még a címet is megkérdeztem!” Együtt mentünk el Hozzád, mindannyian, de csak a sírodnál énekelhettük el ezúttal a Cserkészindulót, nem láthattuk a meghatódottságtól könnyes szemeid, ahogyan mindig hallgattad kedvenc cserkészdalodat. Nem felejthetjük el a sok derűt, jókedvet, amely személyiségedből áradt. A nagy nevetéseket, harsány kacagásokat és tábortűz melletti dalolásokat, kedvenc népdalaidat, amelyeket nekünk is megtanítottál, és cserkészdalaidat, amelyeket oly sokat énekeltünk néha, hogy esetenként tiltólistára kerültek. Ugyanakkor nem felejthetjük el következetességedet, szigorodat és igényességedet sem. Hány cserkész köszönheti Neked, hogy megtanulta a magyarok Nemzeti Imáját, a Himnuszt és a Szózatot? A húsz év alatt kétszáznál is több. Hányan ismerték meg szülőföldünk zegét-zugát a mozgótáborok alatt? Hányan hallgatták az általad ismertetett történelmi eseményeket?

És hány cseperedő fiatal léleknek segítettél, hogy megtalálja az utat? Azt az utat, amely a sajátja, és senki másé. Hozzáértéssel nyesegetted a vadhajtásokat, és most, felnőtt férfiak és nők, egykori cserkészek bizonyítják, hogy kiváló eredményekkel. Kitartóan ragaszkodtál elképzeléseidhez, elveidhez, nem hátráltál meg a nehézségek elől. Megálmodtad és létrehoztad a libáni cserkészházat cserkész fiaiddal, bevonva szüleiket is. Lelkesedésed ragályos volt, hiszen mindenki érezte, egy közös, jó célért dolgozik. Ott, a libáni erdő madárcsivitelős csendjében érezted a legjobban magad. Nevetésed foszlányait őrzi a ház, a fák lombjai, mosolyod melegségét a tábortűz lobogása, hiszen benne vagy minden kőben, fűszálban, falevélben. Utolsó utad a természet magasztos templomához hasonló, szülőfalud, Ditró kéttornyú monumentális templomából vezetett a temetőbe, korán elveszített szüleid mellé. Ott vehettünk végső búcsút Tőled, ahol gyerekként elkötelezted magad a Jó Isten szolgálatára. Hisszük, hogy a test szenvedéseit letéve lelked ugyanúgy fog ránk ragyogni, biztatóan, mint eddig! Kedves Béla pap bácsi, nyugodjál békében!

11

SULIVILÁG


TANÉVZÁRÁS A TEKERŐPATAKI ISKOLÁBAN Fodor Annamária

Elérkezett a várva várt június, a tanévzárás ideje. Minden tanuló nagyon várta, hogy utoljára szóljon az iskola csengője. A tekerőpataki iskola tanévzáró ünnepélyét megelőzte egy előző napon megszervezett Főzőverseny és a hagyományos tanár-diák meccs. Az I–IV. és az V–VIII. osztályok külön üstben készítették a finom pityókás tokányt és babgulyást. Amíg főtt az étel, zajlott a tanár-diák focimec�cs, melyet a nagy hőség ellenére a tanárok nyertek meg. A tanévzáró ünnepély a VIII. osztályosok ballagásával kezdődött, melyet Kolumbán Csaba aligazgató úr nyitott meg. Csedő István plébános által vezetett ima után Kolumbán Csaba aligazgató úr elmondta, hogy eredményes tanévet zártunk, melyben sikerek és kudarcok is voltak. Kiemelte Benedek Réka VIII. osztályos tanuló munkáját, az országos vallásolimpiászon elért II. helyezését, valamint György Sándor és Bokor Rajmond sífutók munkáját és a focicsapat eredményeit. Továbbá az aligazgató úr megköszönte a pedagógusok színvonalas teljesítményét, Molnár János kollegánk 43 évi munkáját, és a szülők áldozatos munkáját is. Tartalmas, vidám nyarat kívánt mindenkinek.

Az V–VIII-as furulyások előadták az Elindultam szép hazámból kezdetű népdalt, majd Egyed József polgármester úr beszéde következett. Megjegyezte, hogy a társadalomban legfontosabb a gyermek. Kiemelte Molnár János matematika tanár munkáját. A gyerekek a tanároktól, tanítóktól tanulnak, átveszik egyéniségüket, mondta. Az igazgatósággal harmonikusan tudtak együttműködni a tanév folyamán, köszönte a tanulóknak a jó eredményeket. Melles Géza igazgató úr szerint mérlegvonás mindenki részéről a tanévzáró, az elmúlt év eredményeiről, kudarcairól, és elmondta, hogy nagy szerepe van a bizalomnak. Kellemes, pihentető nyári vakációt kíván mindenkinek. A VII. osztályosok búcsúztatója következett, majd elhangzott Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című verse, ezután a hetedikes tanulók elénekelték az Egyszer véget

ér kezdetű dalt, majd György-Csata Beáta búcsúztatója következett. A furulyások Ballag már a vén diák kezdetű dala után a VIII. osztályosok búcsúzása következett: elhangzottak a Mi mindig búcsúzunk, Búcsúdal, Viszontlátásra című versek Fórika Erzsébet, Benedek Réka, Mezei Emese előadásában. Csibi Norbert szintetizátorkíséretével elénekelték a Tizennégy múltam éppen és a Múlnak a gyermekévek dalokat. A Legyetek jók, ha tudtok ének után a díjak átadása következett: a VIII. osztályból három tanuló részesült a György Béla díjban (1000 lejt kapott Benedek Réka, Bokor Rajmond és Fórika Erzsébet). Minden tanító és osztályfőnök kiosztotta a jutalomkönyveket és az okleveleket, majd az I–IV. osztályos furulyások játéka után mindenki elbúcsúzhatott az iskolától. Szép nyarat, és viszontlátásra szeptemberben!

„Végre elmúlt, ennek is vége”... Csiki Ibolya

Kezdhetné dalolni felnőtt és gyerek egyaránt a jól ismert dalt, hiszen újra itt a vakáció. De az a tudat, hogy „újra”, arra ébreszt rá, hogy talán túl gyorsan röpülnek az évek. Igen, újból eltelt egy év, újból elballagtak nyolcadikosaink, akiknek talán most is összeszorul a szívük, mint minden évben: hogyan tovább?

12


Tanévzáró ünnepségünk a nyolcadikosok ballagásával kezdődött, két osztály 30 tanulója fejezte be általános iskolai tanulmányait ebben az évben. Búcsúzójukban vis�szaemlékeztek az iskolában eltöltött időszakra, bocsánatot kértek pedagógusaiktól, ha nem mindig a tanulás volt a legfontosabb számukra és ígéretet tettek, hogy nem felejtik el intézményüket, barátaikat, oktatóikat. A búcsúztatót Albert Brigitta és Csibi Martina mondták a nyolcadikosok részéről, a hetedikesek útravalóját Deák Gabriella tolmácsolta. Amint Melles Géza igazgató úr fogalmazott, ez az az ünnep, amelyet azonos lelkesedéssel vár tanár és diák egyaránt. A gyerekekhez szólt, biztatva őket, hogy ez a gyorsan elröpült tanév számukra sok gazdagságot hozott ismereteikben, hiszen mára okosabbak, érettebbek lettek. Mindent összesítve egy sikeres tanévet zárhattunk, mondta, úgy a tanulásban, mint sportban, művészetekben, különböző tantár-

gyversenyeken kitűnő eredményeket értek el tanulóink. A végzős diákokhoz is szólt, értékelve az elmúlt nyolc év eredményeit, arra buzdítva őket hogy továbbra is szerezzenek kellő ismereteket, tudást ahhoz, hogy lépést tarthassanak ezzel a rohanó világgal. Sok sikert kívánva, útravalóul arra kérte őket, hogy ne feledjék azt az odaadást, törődést, amelyet szüleiktől, tanáraiktól kaptak, és mindig emlékezzenek arra, honnan származnak. Végül Szakál András tanító bácsitól is búcsúzott nyugdíjba vonulása alkalmából, aki negyvennégy éven át vezetett be számos kisdiákot az írás-olvasás és matematika világába. Egyed József polgármester is sok sikert kívánva búcsúzott mindkét végzősünktől: a nyolcadikos diákjainktól és a tanító bácsitól. Örömmel jegyezte meg, milyen sok tanuló búcsúztatja ezt a tanévet. Megköszönte a szülőknek a kitartást és bizalmat, amelyet a gyerekeikbe, tanárokba, tanítókba helyeztek, hiszen a biza-

SULIVILÁG

lom az alapja minden jónak, ugyanakkor megköszönte a diákoknak is, hogy megvalósítani próbálják szüleik álmait, továbbá a pedagógusoknak, hogy a tanításban, nevelésben a legtöbbet nyújtották. Tankó Géza plebános is lelki útravalóval látta el tanulóinkat, és közös imára hívta az egybegyűlteket. Külön figyelmet szentelt a három végzős diák, Simon Edina, Simon Beáta és Egyed Anita által festett képnek, amelyen rajta van minden, ami fontos az életben: a temlpom, az iskola, a hagyományaink, szokásaink. Ezek azok a dolgok, amelyekre vigyáznunk kell, hogy az életünk teljes és boldog legyen. A tanévzáró ünnepség végén került sor a számos jutalomkönyv kiosztására. Jóleső érzés volt látni az örömet tanulóink arcán, amint átvették a megérdemelt oklevelet és a jutalomkönyveket. Remélem, minden gyerek és pedagógus számára kellemes és kikapcsolódásban gazdag lesz a vakáció!

Nyár van, alig fürdőruhában… Barabás Adél

2013. június 7-én került sor a kilyénfalvi óvodások, majd 17-én az iskolások év végi szereplésére, amelyre mind a gyerekek, mind a pedagógusok nagy izgalommal készültek. A gyerekek az év végére már nagyon elfáradva, de nagy lelkesedéssel várták az eseményt. Az óvodások műsorán a Bolondos Ábécé, Ha felnőtt volnék (Janikovszki Éva) szerepelt, majd a nagycsoportosok búcsúztatása és búcsúzása zárta előadásukat. Az iskolások társasági tánccal kezdtek, melyet Orbán Beáta táncoktató irányításával tanultak. Az ünnepség az Aranylúd mesejátékkal és a Kréta szigete című jelenettel folytatódott. E jelenetek nagyon hangulatosak, és a gyerekek szerint „viccesek” voltak. Végezetül a ballagó negyedikeseket

búcsúztatták el a második osztályos tanulók. Az előadás meglepetéssel zárult: a IV. osztályos tanulók egy kis köszöntővel lepték meg a tanító nénit, Kolumbán Ilonát, könnyes szemmel köszönték meg a sok és

odaadó munkát, amellyel végigkísérte a gyerekek fejlődését négy éven át. Vakációváró tevékenységgel zárult a tanév Kilyénfalván, méltó befejezésként a csomafalvi uszo-

13

SULIVILÁG

dát látogatták meg a gyerekek Tokos Emőke tanárnő vezetésével. Óvodások, iskolások egyaránt egy úszóleckén vehettek részt, mely elősegítette a vízzel való megbarátkozásukat. Mindannyian nagy élményként élték meg e kis kirándulást, nem is választhattunk volna jobb úticélt, hiszen a gyerekek nagyrésze még egyáltalán nem járt uszodába. Az eltelt tanév nagyon mozgalmas volt a kilyénfalvi gyerekek számára,


sok élménnyel gazdagodhattak. Remélem, minden gyereknek legalább egy jó élménye maradt a „csomag-

jában” erről a tanévről! Kellemes, balesetmentes vakációt kívánok mindenkinek!


hogy megemlékezzünk írónkról, Tamási Áronról, akinek a székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák és nem utolsósorban tréfák, játékok ugyanúgy mindvégig befolyásolták képzetés képzeletvilágát. Sírjára koszorút helyeztünk és együtt énekeltünk az ő tiszteletére. E szép nap Székelyudvarhelyen folytatódott a városi

Már nagyon vártuk július 8-át, mert végre újra találkozhattunk a mendei testvériskolánk tanulóival, tanáraival és szülőkkel. A hétfőtől vasárnapig tartó találkozás sok szép emléket hagyott maga után. A két tanintézmény közötti barátság 24 éve kezdődött el, amikor a mendei Géza Fejedelem Általános Iskola pedagógusai meghívták látogatóba az újfalvi Elekes Vencel Általános Iskola tanárait és diákjait. Azóta minden évben sor kerül a testvériskolák találkozására. Idén az újfalviak vendégszeretetét élvezhették a mendei tanulók, pedagógusok és szülők. A programok során vidékünk szépségét ajádékoztuk a mendeieknek, és a természet által kínált látványosságok mellett a hajókázás élményében, illetve a helyi hagyományos gasztronómia egy szeletének megismertetésében is részesítettük vendégeinket. Egész héten szerencsénk volt, hiszen az időjárás is nekünk kedvezett. Hétfőn nagy izgalommal vártuk az iskola előtt a magyarországi autóbusz érkezését. Hosszas várakozás után mindenki szeretettel köszönthette vendégét. Szokáshoz híven, a találkozó Melles Géza igazgató úr köszöntésével vette kezdetét, és együtt koccintottunk a 24 éves barátságra. Kedden, reggeli 9 órakor elindul-

14

nak kellemesen telt ez a nap is. Vasárnap reggel hosszas búcsúzkodás után a mendeiek megköszönték a vendéglátást, és útnak indultak Magyarország fele. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. A csodálatos látnivalókat, a tartalmas szakmai és baráti beszélgetéseket nem felejtjük el. Bízunk abban, hogy nagyon sok közös élményben lesz még részünk!

Mozdulj rá! – sikeres futóés kerékpárverseny

A mendei testvériskola látogatása Simon Katalin

strandon. A hűvösebb idő ellenére jól éreztük magunkat, jót fürödtünk a szabadtéri uszodában. Este itthon tartottuk meg a hagyományos búcsú vacsorát, amelyen felevenítettük a 24 év alatt gyűjtött emlékeket és élményeket. Az utolsó nap, szombat, családi nap volt. Minden vendéglátó család és vendégjeik maguk döntötték el, hogyan töltik a napot. Mindannyiunk-

SULIVILÁG

Kedves Botond testnevelő tanár, szervező

tunk Borszékra. A ritka szépségű környezetben kigyózó út maradandó látványban részesített bennünket. Kirándulásunk a Borszék borvíztöltőde meglátogatásával kezdődött. Lehetőségünk volt megfigyelni a borvíztöltőde működését, a borvíz palackozását, cimkézését. Sok érdekes dolgot hallottunk és láttunk a borszéki borvíz palackozásáról. Betekintettünk a helyi borvíz múzeumba is. Ezek után elindultunk Borszék forrásaihoz. Sorra látogattuk a különböző gyógyhatású forrásokat, mint pl. a Kossuth forrás, Boldizsár forrás vagy Petőfi forrás. Mindenki kedve szerint megkóstolhatta az ásványvizeket. Kipróbáltuk a lábfürdőket is, amelyek jótékony hatását hamarosan éreztük is. Sétánk a Jégbarlang fele folytatódott, majd a kilátónál megcsodáltuk Borszék gyönyörű táját. A lenyűgöző látvány élményét a kristálytiszta hegyi levegő emelte. Szerdán a Gyilkos-tó, valamint a Békás-szoros volt az úticélunk. Ismét

csodálatos látványban volt részünk. A szép időt kihasználva gyalog sétáltunk át a Békási szoroson. Ezt követően elmentünk a Békás-tóhoz. Hajókázás közben megcsodálhattuk az erdők felett várként emelkedő Csalhót is. Visszafele a Gyilkos-tó partján közösen fagyiztunk, majd folytattuk utunkat Újfalu fele. Számos fénykép bizonyítja, hogy egy szép napot töltöttünk együtt. Csütörtök az erdei kikapcsolódás napja volt. Délelőtt együtt mentünk ki Libánba, a Cserkésztanyára. Itt mindenki kedvének megfelelően tölthette a napot. A gyerekek többsége a patakban fürödöztek, míg a felnőttek beszélgettek. Volt aki gombát vagy gyógynövényeket szedett. A nap csúcspontja az ebéd volt, főleg a mendeieknek, hisz sokan először ettek miccset. A szakácsok nem maradtak szégyenben, hisz majdnem mindent megettünk, annyira finom volt. Pénteken Farkaslakára mentünk,

Több mint ötvenen „mozdultak rá” a csomafalvi napok keretében megszervezett futó- és kerékpárversenyre, azaz álltak rajthoz a megmérettetésen. Az időjárás ennél kedvezőbb nem is lehetett volna, kellemes hűvös időben zajlott a verseny, sem erős napsütés, sem eső nem zavarta a versenyzőket. A csomafalvi piactérről rajtoló mezőnynek a hosszabb távokon a Veresvirág sípályáig és vissza kellett elfutniuk, biciklizniük, a táv nagyságától függően több alkalommal. A házigazda csomafalvi sportolók mellett népes csoport versenyzett Csíkszeredából, de beneveztek újfalvi, remetei, tekerőpataki és gyergyószentmiklósi futók, kerékpárosok is. A Mozdulj rá! versenyen számos korosztályban díjazták a legjobbakat. Csomafalva (Csom), Csíkszereda (Cs), Újfalu (U), Tekerőpatak (T), Remete (R), Gyergyószentmiklós (Gy)

Eredmények: 5km futás open

1. Csiszér Csongor (Cs) 2. Fodor Gellért (Cs) 3. Silló Izabella (Cs) 10 év alattiak 1. Fodor Gellért (Cs), 2. Borsos Csaba (Csom) Lányok, 11-13 év 1.Fodor Eszter (Cs), 2.Bartalis Adél

(Csom), 3. Csiki Eszter (Csom) Fiúk 1. Simon Tamás (Ú), 2. Csiki Loránt (Csom), 3. Kozma Emil (Ú) 1. Silló Izabella (Cs), 2. Siklódi Melinda (Csom) Fiúk: 1.Borsos Jenő, 2.Baróti Balázs, 3.Orbán Nándor Domokos (Csommind) 17-25 1. Szilágyi Levente (Csom), 2. Csiki László(Csom) +45 1. Csala József (Csom) +55 Madarász Enikő (Ú) Férfiak 1. Molnár János (T), 2. Bartalis László (Ú), 3. Schulleri Frigyes (Cs) +65 1. Benő Zoltán (Cs), 2. Keresztes Gyula (Cs)

Félmaraton open

1.Takács Szabolcs(Cs), 2. Orbán József( Cs), 3. Kozma Szabolcs (R) 14-16

1. Csiki Nándor (Csom), 2. Bege Csaba (Csom), 3. Kecseti István (Csom) 17-25 1.Takács Szabolcs (Cs), 2.Kozma Szabolcs (R) +35 1. Orbán József( Cs) +45 1.Vass Sándor(Cs) +55 1. Imre István(Cs)

Kerékpár Open

1. Csala Csongor (Csom), 2. Székely Attila (Csom), 3. Székely Ernő (Csom) 10 év alattiak 1. Domokos Árpád , 2. András Tamás (csomafalviak) 14-16 1. Antal Előd, 2. Sáska Előd, 3. Csata Endre(csomafalviak) 17-25 1. Csala Csongor, 2. Székely Attila, 3. Székely Ernő(csomafalviak) 25-31 1. Bancsi Botond (Gy), 2. Stanca

15

ÉP TESTBEN...

Alpár Attila (Csom) +35 1.Pál Csongor (Gy.) +45 1. Bartalis Dezső (Csom) +55 1. Csala József (Csom) +75 1. Sándor István (Csíkszent simon) Legfiatalabb: Domokos Árpád 6 éves Legidősebb: Sándor István 80 éves Köszönet a rendezvény főtá-


mogatójának, Gyergyócsomafalva Község Önkormányzatának, valamint a Borsika Panzió- és Étteremnek, továbbá: Komero Fruct, Karaván Kávézó, Korpos Levente, Székely Álmos, Sövér Attila, Benedek Lajos A szervezésben nyújtott segítségért köszönet: - Köllő Orsolya és a csomafalvi önkéntes fiatalok

- Veresvirág Sípálya és Panzió - Csiszér István és Gagyi Dénes tanár urak - Székely István, Köllő Csaba - Zrinyi Erika - orvosi ügyelet - Helyi Rendőrség - Marosparti ABC - Turisztikai és Információs Központ, Csomafalva Köszönet mindenkinek a segítségért!

Gyakori panasz – a bélférgesség Dr. Madarász Enikő családorvos A bélféreg egy parazita, amely csak a gazdaszervezetben tud életben maradni. A bélféreg az ember és a magasabb rendű állatok – az úgynevezett gazdaszervezetek – bélcsatornájában, ivarérett formában élősködő férgek gyűjtőneve. A bélcsatorna féregfertőzéseit három nagy csoportba sorolják: a hengeres- vagy orsóférgek, a laposférgek és a mételyférgek okozta fertőzések csoportjába. Nagyon sokféle bélféreg létezik, de egy közös bennük: általában úgy terjednek hogy a petéik egy másik gazdatestbe kerülnek át többnyire szájon át. A gazdaszervezetből a peték a bélsáron keresztül juthatnak ki, de van olyan bélféreg is ami kimászik a végbélen keresztül és az ánuszrózsába teszi le a petéit. Ilyenkor a peték az alsóneművel, ágyneművel stb szóródnak szanaszét. A lényege hogy nagyon egyszerűen és észrevétlenül elkapható, ugyanis a bélférgeket szinte bárhonnan összeszedhetik. Kilincseken, tömegközlekedési eszközökön, szinte bárhol találkozhatnak bélféregpetékkel. Sok esetben már maga az élelmiszer is fertőzött, amit esznek, mint például mosatlan gyümölcs, nyershús stb. A legáltalánosabb higiéniai szabályok betartásával jó eséllyel elkerülhető a fertőzés. Legfontosabb, hogy étkezés előtt kezet kell mosni! Csak „biztos” helyről, biztosan tiszta élelmiszert fogyasszanak. A föld-

16

ről felszedett alma is lehet fertőzött, azért is kell megmosni evés előtt. Tömegközlekedési eszközön, és egyéb olyan helyeken, ahol sokan megfordulnak, lehetőleg ne étkez-

zenek, vagy ha lehet, ne érintsék a kaját. Például ha szendvicset esznek, akkor a zacskóját fogják, és ne puszta kézzel a szendvicset. A víz is lehet fertőzött, többek között ezért sem szabad ellenőrizetlen kutakból, tavakból, patakokból inni. Ezenkívül a háziállatokat rendszeresen féregtelenítsék. Ez nem egyenlő a kötelező oltás beadásával, az férgek ellen nem véd. Ne feledjék, hogy a nyers hús is fertőző lehet, soha ne fogyasszanak nyers húst, sem Önök, sem a háziállataik. Tünetmentes is lehet, de persze ennek is vannak rá utaló tünetei. Főként fogyás, de elhízás sem kizárt, hasi fájdalmak, hasmenés vagy székrekedés, vagy mindkettő váltakozva, végbélviszketés, álmatlanság, hányás, gyengeség,

rövidlátás, sőt bizonyos férgek (Ascaris-lárvák) a légutakban is kárt tehetnek ideiglenes asztma és egyéb légzésproblémák okozásával. Más férgek pedig az izmokra, ízületekre tapadva vagy bizonyos szervekbe bejutva is fájdalmakat okozhatnak. A bélféreg megpróbálja elnyomni, tompítani a szervezet immunreakcióját, ezért a gazdatest fogékonyabb lesz az egyéb betegségek elkapására is. Sima megfázásra, influenzára is fogékonyabb lesz, de az AIDS, HIV, tuberkolózis lefolyását, súlyosságát is növeli a féregparazita. Sokszor a vérszegénység, vitaminhiány is a bélférgek számlájára írható. Van olyan féreg, amelyik a vérből táplálkozik, közvetlenül így vérszegénységet, vashiányt, vitaminhiányt okozva. Tehát vashiányt is okozhatnak a bélférgek. A szervezet néha étvágytalansággal próbálja felvenni a versenyt a giliszták ellen. A férgek szaporodását lassíthatja, de ezzel a szervezet csak magának árt jobban. De vannak olyan férgek is, amelyek vérszegénységet, vashiányt, vitaminhiányt (főként a B12 vitamin hiányát), alultápláltságot, ideiglenes rövidlátást (amíg a férgek jelen vannak) okoznak, kisgyermekkorban rontják az értelmi képességeket, a memóriát, és gyengébb immunrendszert eredményeznek. Némely bélféreg szövődményként (pl. orsóféreg), elhanyagolt esetben epeúti gyulladást, elzáródást, hasnyálmirigy-gyulladást, epehólyag-gyulladást, bélelzáródást is okozhat. (folytatjuk)


Gyergyóújfalvi Falunapok 2013 – VI. Szarvasmarhakiállítás Dr. Horváth Nina állatorvos

Az idei kiállítás is sikeresen záródott, 14 gazda 19 állatát mutatta be, három kategóriában: többször ellett, egyszer ellett és vemhes üsző. (A mellékelt táblázatban láthatják a jelenlévő gazdák névsorát, állataikat, az elért eredményeket és a díjak tartalmát.) A zsűritagok (Sólyom Gizella állattenyésztési mérnök – a Hargita megyei Szarvasmarha Tenyésztők Egyesületének munkatársa, Szász Ilona állattenyésztési mérnök – a Hargita Megyei Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Hivatal vezetője, Kovács József állattenyésztési mérnök – a Genetik Plus munkatársa) nehéz munka elé voltak téve, ugyanis a felvezetett állomány mutatta a gazdák kitartó munkájának gyümölcsét. Idén a közönség is egyetértett a zsűri döntésével, ugyanis a többször ellett kategóriában a Csendes nevű tehénnek itélte oda az első díjat. A rendezvény egyik érdekessége a tombola volt, ugyanis az idén

a fődíj mellett (egy kis borjú) volt még egy kis malac és egy nyuszi is. Persze a legkedvesebb pillanat az volt, amikor a kis boci megunta a nagy jövés-menést maga körül, és úgy gondolta, jobb lesz meglógni a helyszínről. (Persze még mielőtt meg lett volna a sorsolás.) Köszönet minden gazdának, aki vállalta, hogy eljön a kiállításra, és bemutatja gazdaságának legszebb állatát/állatait. Ugyanakkor köszönet a támogatóknak: AUSTRABULL Kft. (Csíkszereda), BOMILACT Kft. (Csíkmadaras), BRAZERA Kft. (Gyergyószentmiklós), DANUTRITION Kft. (Maros megye), GENETIK PLUS Kft. (Maros megye), GORDON PROD Kft. (Székelyudvarhely), KARPATEN MILK Kft. (Gyergyótekerőpatak), valamint a szervezőknek (Gyergyóújfalvi Önkormányzat, Gyergyóújfalvi Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete) – segítségükkel a résztvevő és kiállító gazdáknak tartalmas díjakat tudtak biztosítani. Az idei és régebbi kiállításokról készült fotók megtekinthetőek a facebook.com/GyergyoujfalviSzarvasmarhaKiallitas internetes közösségi oldalon.

ÉP TESTBEN...

Kiadja: Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala Felelős kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztőség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel: 0266-350.004, 350077 [email protected] Rovatszerkesztők: Önkormányzat Egyed József Albert Katalin Civil fórum Czirják Kinga Lukács Róbert Fodor Annamária Deák László Gál Katalin Páll Emilia Mezőgazdaság Horváth Nina Hitélet Gál Katalin Multidéző Elekes Dániel László ifj. Sólyom István Deák Csaba Gyermeksarok Fodor Annamária Gál Katalin Sulivilág Fodor Annamária Csíki Ibolya Ép testben … Horváth Nina Czirják Kinga Déák Csaba Tarkabarka – Magazin Gál Katalin Czirják Kinga

17


18

László Mihály

Korondi Kálmán László Mihály Antal József

Vilma Sári Foltos

Piroska

2011

2010 2011 2011

Dionis

I. HELY II. HELY III. HELY

Bíró László

VEMHES ÜSZŐ KATEGÓRIA versenyben résztvevő állatok

18 2010 Ildi

20 2010 Vera

Gyergyóújfalvi Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete Sólyom Gábor

MEZŐGAZDASÁG / GYERMEKSAROK

A GYÓGYÍTÓ TÁLTOS

I. HELY II. HELY III. HELY Rumgo

20 20 30 2009 2010 2011 Kótyi Bimbó Betti Kozma Gyula Deák Csaba Elekes Róbert

EGYSZER ELLETT KATEGÓRIA versenyben résztvevő állatok

30 22 28 24 25 30 30 28 2006 2009 2008 2001 2000 2009 2004 2009 Korondi Kálmán Kovács Attila Fákó József Orosz János Orosz János Orosz Mihály Sólyom Gábor Sólyom Zoltán

Lukács Pircsi Irma Cifra Hokás Piri Gólya Blanka

Csendes Debla Piri Máté László Máté László Orosz Mihály


A KÖZÖNSÉG DÍJ TARTALMA: kötőfék, 100 db szigetelő, villanypásztor-zsinór, villanypásztor-kapu, 1 osztráktarka (Austrabull), 1 magyartarka (Genetik Plus) és 3 montbeliarde (DaNutrition) szaporítóanyag, minőségi sajtok (Bomilact, Gordon Prod, Karpaten Milk) és különdíjként a Karpaten Milk felajánlásával egy nagy sajt.

DÍJAK ELSŐ HELYEZETTEKNEK MINDEN KATEGÓRIÁBAN: villanypásztor-kapu, villanypásztor-ellenőrző, villanypásztor-zsinór, 75 db. villanypásztor-szigetelő, 1 osztráktarka (Austrabull), 1 magyartarka (Genetik Plus) és 2 montbeliarde (DaNutrition) szaporítóanyag, minőségi sajtok (Bomilact, Gordon Prod, Karpaten Milk) DÍJAK MÁSODIK HELYEZETTEKNEK MINDEN KATEGÓRIÁBAN: kötőfék, villanykapuellenőrző, 1 osztráktarka (Austrabull), 1 magyartarka (Genetik Plus) és 1 montbeliarde (DaNutrition) szaporítóanyag, minőségi sajtok (Bomilact, Gordon Prod, Karpaten Milk) DÍJAK HARMADIK HELYEZETTEKNEK MINDEN KATEGÓRIÁBAN: villanypásztor-zsinór, 50 db. szigetelő, 1 osztráktarka (Austrabull), 1 magyartarka (Genetik Plus) és 1 montbeliarde (DaNutrition) szaporítóanyag, minőségi sajtok (Bomilact, Gordon Prod, Karpaten Milk)

I HELY és KÖZÖNSÉGDÍJ II HELY III HELY Geber

35 36 30

Tehén neve

Születési év

2010 2008 2009

RÉSZVÉTELI DÍJ – minden résztvevő gazdának: 1 ZSÁK TEJELŐTEHÉN-TÁP (BRAZERA Kft.), 1 ZSÁK KORPA, 1 DÓZIS OSZTRÁKTARKA SZAPORÍTÓANYAG (AUSTRABULL Kft.), 1 Eredet TILSIT SAJT (KARPATEN MILK Kft.), 1 EBÉD e Napi tejtermelés (literben – a gazda saját bevallása szerint) Tulajdonos

állatok

TÖBBSZÖR ELLETT KATEGÓRIA versenyben résztvevő

ELÉRT HELYEZÉSEK és DIJAK

MEZŐGAZDASÁG

Valamikor, réges-régen, a nagyhatalmak járványként terjedő betegség áldozatai voltak. Gyarmatszerzési kór dühöngött mindenütt. Így esett meg, hogy a spanyol királyság remek hajósai egy bűbájos szigetcsoportot fedeztek föl a legnagyobb óceán nyugati csücskében, melyet királyi hercegükről Fülöp Szigeteknek kereszteltek. Kereszteltek a szó szoros értelmében is, mert a spanyol vallási túlbuzgóság nem ismert határt. A Fülöp Szigetek alacsony, madárcsontú, sárgásbőrű, ferdeszemű lakóit a katolikus hitre térítették. Olyannyira, hogy napjainkban egyedül itt vállalják néhányan, hogy magukra veszik Üdvözítőnk végső áldozatának kínjait: Húsvétkor pár órára valóságosan keresztre feszíttetik magukat … Használatossá vált a spanyol nyelv is, a tagalog mellett, és szép lassan meghonosult a hódítók életformája, helyi színekkel tarkítva, természetesen. Gyakoriak lettek a vegyes házasságok, és ezekből különösen szép meszticek születtek. Az elmúlt évek szépségversenyein nem egyszer fülöpszigeti lány kapta az áhított koronát. Az új életmód nem tudta teljesen kiszorítani a régi hagyományokat. Így például a gyógyító táltosok tudása is átmentődött az ifjabb nemzedék számára. Pedro Sanchez volt mind között a leghíresebb. Gyógyításai roppant drágák voltak, de hihetetlenül sikeresek is. A sok pénzhajhász sarlatánnal ellentétben, ő valósággal belelátott betegébe. Meglelte a baj forrását, és kellő testi-lelki előkészületek után, puszta kézzel belenyúlt az emberi testbe, hogy kiemelje onnan a betegséget okozó daganatot, kinövést, vadhúst. Mozdulata után nem maradt sebhely. A világ minden tájáról sereglettek hozzá gondjaikkal a pénzes betegek, és ez csak növelte a műtétei bérét.

Az ő idejében az egyik legkisebb sziget, Batan laposán éldegélt egy szerény család, Lu An-ék. Fáradságos munkával szerezték meg a mindennapit, de nem lázadoztak. Békésen vállalták volna sorsukat, ha egy napon, a rizs aratása közben, meg nem betegszik Jozefa, a kedves arcú kislányuk. Csak összeesett a napon, és alig tudták magához téríteni. De már nem volt jártányi ereje. És ettől kezdve a Lu An család élete megváltozott. Boldogtalanokká tette őket Jozefa betegsége, és dolgos karja is hiányzott, ez a valóság. Juan, az apa elhívta a falu orvosát, de az csak a vállát vonogatta. Nem találta a baj okát. Fölírt valami gyógyszereket, s a család meg is szerezte valahogy őket, de nem használtak semmit. Jozefa csak mind betegebbé vált az idő múlásával. Édesanyja buzgón imádkozott Istenhez, tegyen csodát, mentse meg szeretett kislányát. – Pedro Sanchez. Hozzá kellene elvigyétek, Legaspibe – vélte a falu legbölcsebb embere, az öreg Jorge. – Ő meggyógyítaná. – Köszönöm a tanácsot, jóember – szólt az anya szomorúan –, de életünk végéig sem tudnánk előteremteni az árát. – Majd megsegít az Isten, leányom – bátorította Jorge. – Csak imádkozz. És az édesanya imádkozott. Addig, mígnem egy reggel boldogan szólította a családot. – Álmot láttam. Gyönyörű álmot. Hallgassátok csak! – mondta izgatottan. – Egy szép, virágos réten jártam. Egyszer csak megjelent előttem egy angyal, és azt mondta: „Holnap meglesz a pénz Jozefa gyógyítására.” Azzal eltűnt. Hát nem csodálatos? – De – felelte Juan. – Kár, hogy csak álom. Még ki sem mondta jóformán, zsivajt hallanak az utca felől. Kíváncsian néznek ki, hát a pap, a gondnok és a bíró nyomában ott sereglik a kapu előtt csaknem az egész falu. – Isten megáldjon benneteket, gyermekeim! – mondta a pap. – El-

nézést, hogy így berontottunk, de Ignacio valami fontosat akar mondani. Gyere, Ignacio! – Hát, Juan – lépett elő a bíró egy kis torokköszörüléssel, – mi azt gondoltuk, hogy megsegítjük Jozefát. Összegyűjtöttük, amit lehetett. Ki néhány pesot, ki egy gyűrűt, ki egy órát, ki egy régi ezüstpoharat, ki egy kecskegidót adott. Mindent pénzzé tettünk a városban. Itt van tízezer peso filippino. Talán elég lesz… Juan és a család még csak meg se tudta köszönni meghatottságában a falu jóságát, de azért senki sem haragudott meg, hiszen nem egy és nem kettő kellett hirtelen elővegye a zsebkendőjét, mert valami kis bogár repült belé éppen most… És a két szülő másnap elindult Jozefával Legaspibe. Taligán, hajóval, vonaton, busszal, valahogy odaértek Pedro Sanchez udvarába. Hát ott várakoztak már jónéhányan, de remélték, majd csak sorra kerülnek. A táltos kikísérte betegét, aztán szétnézett a várakozókon. – Azt a kislányt hozzátok be! – mutatott Jozefára. Juanék örömmel ugrottak föl, és betámogatták a gyermeket a rendelőbe. – Üljetek le oda! – mutatott egy lócára Pedro, aztán Jozefához fordult. – Hol fáj, te szépség? – A fejem – mondta bágyadtan Jozefa. – Na csak feküdj szépen hasra ezen az asztalon – intett egy magas, keskeny heverőfélére, majd fölsegítette a beteget. Megvizsgálta. – Igen. Az agy bal felén dió nagyságú daganat van. Na de mindjárt megoldjuk. Most maradjatok mindannyian csendben, mozdulatlanul. Azzal hátat fordított a szülőknek, a beteg fej felé fordulva széttárta karjait, fölnézett, úgy tűnt, halkan imádkozik. Aztán mindkét kezével lenyúlt a kislányhoz. A szülők nem láthatták, mit csinál. De Jozefa nem jajdult föl, s a táltos egyszer csak újra fölemelte karjait, de akkor már ujjai között volt a véres húscafat. A szülők nehezen tudták megállni, hogy meg ne szeg-

19

TARKABARKA - Magazin

jék a híres gyógyító parancsát. Csak szorították keményen a padot. Pedro kezet mosott, majd visszatért Jozefához. – Kelj föl, kislányom! Nincs már semmi baj. Jozefa fürgén kászálódott le a magas asztalról, és mosolyogva szaladt megölelni szüleit. – Már nem fáj a fejem. És nem szédülök. Az édesanyja ösztönös mozdulattal, félve nyúlt leánya fejéhez, és a táltos mosolyogva nézte elképedt arcát, hogy nem talál véres sebet a


műtét helyén. – Menjetek Isten hírével – mondta aztán. – De hát fizetnünk kell! Tessék megmondani, mennyit? Van pénzünk, a falu … – hadarta Juan. – Minden nap egyik betegemet díjmentesen gyógyítom. Ma Jozefa volt a szerencsés. Aztán jó kislány légy! – simogatta meg az örömtől piros arcocskát, majd kifelé tuszkolta őket. – Még sokan várnak rám. A család hálásan csókolt kezet a táltosnak, aztán hazautazott. A tízezer pesoból csak az útra költöttek.

A többit visszaadták Ignacionak. Ott várták őket nagy türelmetlenül valamennyien. És csodálkoztak. Tapogatták Jozefát. Csókolták. – Tegyük a pénzt a falu ládájába – javasolta az öreg Jorge. – Még máskor is szükség lehet rá, s akkor van mihez nyúlni. Az emberek egyetértettek. Majd vidáman trécselve kísérték haza a meggyógyult Jozefát és megbékélt szüleit. A kis család tovább folytatta egyszerű, de örömteli, dolgos életét. Az Úr angyala vigyázta minden léptüket.

Panna cotta, azaz egy igazán könnyed nyári csodadesszert Czirják Kinga

A panna cotta Észak-Olaszországból, Piemontéből származó édesség, szó szerinti fordításban főtt tejszínt jelent, a világ egyik legegyszerűbben elkészíthető édessége. Lehet simán készíteni gyümölcsszörpökkel, vagy bogyós gyümölcsökkel, a lényeg, hogy hamar elkészíthető. Ha jól kihűtjük, a nyári esték sztárja lehet – fagylalt helyett akár –, de bármikor remek záróakkordja egy-egy jól sikerült vendégségnek. Hozzávalók: 6 dl sima natúr joghurt, 6 evőkanál cukor, 3 csomag vaníliacukor, 25 gr zselatinpor és 3 dl tejszín. cukor elolvadjon. Ezután félreveszem a tűzről, és óvatosan hozzáA tejszínen kívüli alapanyagokat keverem a 3 deci felvert tejszínt. egy fazékban összekeverem, és fel- Ha gyümölccsel készítem, belekamelegítem csupán annyira, hogy a varom a kb ½ kg gyümölcsöt is. Az lehet: málna, eper, szamóca, ribizli, áfonya, szeder. Továbbá ízesíthetjük valamilyen gyümölcs- vagy csokoládé-sziruppal, cseppnyi kávéval, tehetünk bele citrushéjat, kókusz- vagy csokoládéreszeléket, durvára tört vagy darált diót, mogyorót vagy mandulát. Ezután tálkákba töltöm, vagy egy olyan edénybe, aminek szép 20

a formája, ugyanis miután 3-4 óra múlva kihűlt és megdermedt, kiborítom egy tálcára, és úgy szeletelem. Lehet kerek, torta formájú, vagy hosszúkás, mint a méteres kalács. Megjegyzem, hogy csak akkor lehet könnyen kiborítani a formából, ha a formát vízbe mártom és azután töltöm bele a masszát. Ezt a receptet egy kedves szomszédasszonyomtól kaptam, azóta gyakran elkészítem a gyerekeknek, vendégeknek. Nagyon finom, próbálják ki!

2-6. Múltidéző. Civil fórum. Mezőgazdaság Gyermeksarok Ép testben... Sulivilág Hitélet. 19. Tarkabarka-Magazin

Recommend Documents