Megyünk
Az egészség felé XVI. évfolyam különszám • 2014. Tavasz
29 éve a daganatos betegek rehabilitációjáért és a megelőzésért dolgozik A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT! Társadalmi Alapítvány A különszám Alapítványunk stratégiai partnereinek támogatásával valósult meg.
Alapítványi hírek
Kedves Olvasónk! E szám különlegességét a benne megjelenő interjúk, írások adják, amelyeket az Alapítvány kommunikációs munkatársa, Sári Edina készített, többek között az Alapítvány jószolgálati nagykövetével, Rippel-Simó Viviennel – 2006. Miss World Hungary különdíjasa –, akinek hat éve fedezték fel a petefészekrákját; Tallós Rita színésznővel, akinél egy éve mellrákot diagnosztizáltak. Mindketten sikeres túlélők, akik megosztják betegségük részleteit az olvasókkal.
a halálos fenyegetettség társul, nagyon fontos tudatosítanunk a tényt és minél több csatornán keresztül eljuttatni a betegekhez, hozzátartozókhoz, hogy a hagyományos orvosi kezelések mellett számtalan olyan kiegészítő segítség létezik, ami bizonyítottan segíti a megküzdést, a gyógyulás folyamatát. Azt is fontos hangsúlyoznunk, hogy a súlyos betegségben, mint minden traumában, benne van a változás, a növekedés, a kiteljesedés esélye.
Ezen kívül mesél a két országos tévécsatornán futó nagysikerű, esti sorozatok, a Barátok közt és a Jóban Rosszban producere is – Kalamár Tamás és Nagy Tamás –, mindketten elmondják, hogy miért „íratták” bele a sorozatukba a daganatos betegségről szóló részeket, amelyek színészi hátteréről Kiss Péter Balázs (Illés Peti), illetve Gesztesi Károly (Füredi Attila polgármester) mesél.
Mi minden segíti a gyógyulást? Tudjuk, mégis nehéz tudomásul venni, hogy Magyarországon bizony sokan halnak meg rákbetegségben. Éppen emiatt életbevágóan fontos számba venni a megelőzési és a hatékony gyógyulást támogató lehetőségeket. Először is tudunk-e arról eleget, mi minden betegíthet meg? Másodszor: miért lesz az egyik ember rákos, a másik pedig nem? Harmadszor és legfőképpen: mitől gyógyul meg valaki gyógyíthatatlannak ismert betegségéből? Ki győzi le a rákját? Mi kell a gyógyuláshoz: jó orvos, sok jó orvos, pénz, gyors és gondos ápolás, megfelelő kórház? Számít-e a táplálkozás, a tiszta víz és környezet, az addigi életmód, életszemlélet megváltoztatása? Rá kellett jönnünk, hogy az egészség több a betegség hiányánál, sokkal inkább egy dinamikusan és állandóan változó egyensúlyi állapot. Tudományos kutatások igazolják, hogy ezt a csodálatos belső szervezeti egyensúlyt jelentősen befolyásolják testi táplálékaink mellett érzelmeink, hiedelmeink, életvitelünk, szokásaink, a napi testmozgás, lelki rendezettségünk, vagyis amit magunkba fogadunk és működni hagyunk testi és lelki szinten. Eszerint a testi és lelki folyamatok dinamikus egyensúlyi állapota jelenti az EGÉSZ-SÉGET. Ismerünk a környezetünkben olyan embert, aki nehéz élete ellenére derűs, kiegyensúlyozott, míg más ismerősünk mindentől kiborul. Sokfélék vagyunk, és mindenkire másképp hat ugyanaz a terhelés, elképzelhető
A különszám rávilágít, hogy súlyos jelzés az érintettek számára a betegség felfedezése és diagnosztizálása, de a daganatos betegségből meg lehet gyógyulni, illetve az életminőség javulását az orvosi kezelés mellett ma már nagymértékben lehet segíteni, támogatni. Fontos lehet, és talán ez megy majd a legnehezebben: sose szégyelljen segítséget kérni, mert a segítő civil szervezetek ma már szép számban készen állnak arra, hogy segítsenek önnek a saját gyógyulási útja megtalálásában. A folyamatosan megújuló, fejlődő, szakszerű és modern orvosi ellátás segít elsősorban, de csak erre hagyatkozni nem elég! Sok szinten, sok minden múlik az érintetten, a betegséggel-bajjal küzdő ember mentalitásán, és a környezetében élők pozitív, segítőszándékú hozzáállásán is. Egy súlyos betegséghez, a kialakult kórfolyamathoz való lelki alkalmazkodásban, a megküzdésben nagy szerepe van a rákkal kapcsolatos társadalmi szemléletnek, hiedelmeknek. Bár ehhez a diagnózishoz ma még legtöbbször
w w w. r a k el l e n . h u
3
Alapítványi hírek
Rippel-Simó Vivien
Életrevaló lelkizés
tehát, ami az egyik embert megbetegíti, az a másikat nem. De mivel függhet össze az, hogy egyre többen vannak közöttünk rákbetegségből meggyógyult emberek is? Jobbak lettek az életkörülményeink? Hatékonyabb lett az orvosi kezelés? Többek egybehangzó véleménye szerint a gyógyult embereknek van egy közös, jól felismerhető tulajdonsága. Ezek a gyógyult emberek szinte kivétel nélkül aktív részesévé váltak saját gyógyulásuknak. Hogyan? Tudatosabban kezdtek élni. Az onkológiai kezelések közben és befejeződése után a saját maguk választotta immunerősítő életvitelt alakítottak ki. Ennek alapelemei: gyógytáplálék, relaxáció, vizualizáció, mozgás, légzőgyakorlat, pozitív életszemlélet, élemódváltoztatás. Mondják, azok vállalkoznak arra, hogy a gyógyulásban új utakat keressenek, akik ráébredtek a saját felelősségükre. Ráadásul ők azt állítják, hogy a változás valóban a fejben kezdődik. Régóta tudjuk, hogy a gyógyulásért dolgozni kell, a beteg aktív közreműködése nélkül nem várható eredmény. Ma már sok orvos, szakember elfogadja, hogy a daganat csupán tünet, a rákbetegség oka többek között a szervezet kimerülésével, belső egyensúlyi állapotainak felborulásával lehet szoros összefüggésben. Mi itt az Alapítványnál hisszük, hogy sok minden segítheti a gyógyulást! Mindig érdemes tájékozódni a gyógyulási lehetőségekről! Célszerű szembenézni önmagunkkal, a betegségünkkel, hogy visszatalálhassunk belső erőforrásainkhoz, amikből aztán erőt meríthetünk a küzdelemhez, gyógyulásunk érdekében. Tegyen érte, hogy egészséges maradjon, és tegyen azért is, hogy meggyógyuljon! Jöjjön el programjainkra, keresse könyveinket, kiadványainkat. Jó egészséget kívánunk!
akit erős hite, szeretete gyógyít meg, van, aki radikális táplálkozási-életmódbeli alternatív vagy kiegészítő gyógymóddal gyógyulhat meg. Van, akit a nagyon szükséges sebészi beavatkozás ment meg. Előfordulhat, hogy a tudományosan csak sejtromboló utókezelések is hatásosak lehetnek. A rák és majd minden betegség esetében én mindenkinek saját utat javaslok, olyat, amiben hinni tud, mert a hit és az emberi szervezet csodákra képes!” – vallja Szvorák Katalin Kossuthdíjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész. „Ha megbetegszünk, döntenünk kell arról, mi mindent tehetünk egészségünk visszaszerzése érdekében. A rák komoly betegség, a szervezet vészjelzése, csak úgy lehet elbánni a veszéllyel, ha bízunk a lehetőségeinkben. A pozitív elvárás nem garantálja, de növeli a gyó-gyulás valószínűségét. Sok minden gyógyít. Ki kell ismernünk betegségünk természetét és az orvosi kezelések, valamint a gyógyulást támogató egyéb tényezők, eljárások, lehetőségek jellemzőit. Meg kell fogalmaznunk, mire van szükségünk a gyógyulásunk érdekében. A rák orvoslása nemcsak azt jelenti, hogy a legutolsó ráksejtet is erőnek erejével el akarjuk pusztítani, hanem azt is, hogy a szervezetnek segítsünk, hogy önmagán segíthessen. Nekem sokat segített különböző megküzdési technikák elsajátítása, gyógyulási utak megismerése, gyógyult emberek csoportjához csatlakozás az Alapítvány programjain keresztül, mert éreztem, hogy nem vagyok egyedül a bajban. Mert egyedül nem megy” – vallja az Alapítvány is, amelynek ma már gyógyult betegként kurátora is vagyok – nyilatkozta Ferencz Anikó. Éliás Krisztina
„Minden ember más, minden betegség is más, így a gyógyuláshoz vezető út is egyedi. Van, aki lelkleg képes minden orvosi beavatkozás nélkül is az öngyógyulásra, van,
– … ami majdnem az életedbe került. – Hogy vagy, Vivien? – Jól, köszönöm. Viviennek felforrt a vére a dühtől. Még jó, hogy nem látja az arcomat – gondolta –, még azt hinné, féltékeny vagyok, és jól gondolná, de nem szólok, nehogy azt mondja, hogy házisárkánnyá váltam már a beköltözés napján, mert kerítésen belül érzem magam – és nagyokat nyelt, hogy a torkában lévő gombócot eltüntesse.”
– Mikor voltál orvosnál utoljára? – Egy hónapja. Vérvétel, hasi ultrahang, nőgyógyászat, CT, MRI. – Milyenek lettek az eredmények? – Minden negatív lett. – Tehát minden lelet jó, jól vagy. – Igen. Most már kimondhatom, hogy egészséges vagyok.
– Igen. Sokat nyeltem, tűrtem, nem mondtam el a véleményemet, akkor sem szóltam, ha nekem nem volt jó és megfelelő a párom döntése, bár hangsúlyozom, szerettük egymást, és a szerelem nevében értek a lelki atrocitások. Csak gyűlt, gyűlt bennem a sok ki nem mondott szó, a félreértések, végül a harag. Minden – akkor úgy gondoltam, hogy – a kapcsolatunkat veszélyeztető súrlódásból adódó dühömet, még a sírást is visszafojtottam, hogy ne látsszak zsörtölődő házisárkánynak, akinek semmi nem jó. Még ki sem beszélhettem a nekem fájó dolgokat, magányosan, magamba fordulva küzdöttem velük.
– Hány év telt el a megbetegedésed óta? – Hat év. Ha jól tudom, tíz év után nyilvánítják tünetmentesnek a rákbetegeket. – Milyen típusú rákbetegséged volt? – Petefészekrák. – Elmeséled a történetedet? Hogyan kezdődött? Voltak jelek? Ha igen, mik voltak? – Utólag már tudom, először előjelek voltak. Amire nem figyeltem a lelki egészségem szempontjából. Nem úgy működött a párkapcsolatom, ahogyan az jó lett volna nekem. Szerelmes voltam, felnéztem az istenített férfire, a páromra, aki a maga szempontjából a tenyerén hordva imádott, de ezért cserébe hallgatólagosan megkövetelte a mindenben egyetértést, a soha vissza nem szólást, az ő akaratának érvényesülését. Mivel eleinte kényelmes volt a vele való kapcsolat, a semmiben nem döntés luxusa, ezért óvatlanul és akaratlanul belementem a lelki játék párom által diktált leosztásába…,
– Miből vetted észre, hogy az egészségeddel nincs minden rendben? Még akkor sem voltál… – … húsz éves. Elkezdett fájni az alhasam. Először nem folyamatosan, és nem erősen, de a fájdalom valahogyan mindig jelen lett az életemben. Egy idő után viszont már erősebben és gyakrabban fájt, már akkor is, amikor például a kuplungot nyomtam a kocsiban, így elmentem egy nőgyógyászhoz, aki mindkét petefészkemen cisztát diagnosztizált, de azt mondta, azzal nem kell foglalkozni, majd kifakadnak maguktól.
www .rakellen.hu
w w w. r a k el l e n . h u
4
5
Rippel-Simó Vivien
Rippel-Simó Vivien – Miért nem ragaszkodtál a második alkalommal ahhoz, hogy csináljon valamit, hiszen erősen fáj? Vagy az egy hónap letelte előtt miért nem mentél vissza hozzá? Vagy miért nem… – … váltottam orvost? Igen, utólag már tudom, hogy így kellett volna tennem, de akkor annyira bizonytalan voltam önmagamban, hogy úgy gondoltam, amit egy orvos mond, az szentírás.
Az elkövetkező hónapban Vivienen egyre inkább elhatalmasodott a fájdalom, de hitt az orvosnak, hogy fel fognak szívódni a cisztái. Már egyáltalán nem tudott hasra fordulni, sőt, ha a hátán feküdt, az alhasán kidudorodtak a csomók, olyan volt, mint a Balaton felvidék hegyrajzi térképe. Vagy, ahogyan néha kínjában viccelődve mondta, vigyázzatok, mert Alien vagyok, nem lehet tudni, mi növekszik bennem, és az a valami mikor szabadul ki. De azt már mindenki érezte és tudta, ez nem vicc. Várták a kontroll időpontját és Feri fellélegzett, amikor a vizsgálat napjának reggelén megszólalt a telefonja ébresztője a sokadik átvirrasztott éjszaka után. Vivien már szinte mozdulni sem bírt, de tűrte a fájdalmat.
Amikor az ultrahangra került sor, a vizsgálatot végző orvos emelt hangon vonta őt felelősségre, miért nem ment el vécére, annyit már tényleg tudhatna magától is, hogy ultrahangos vizsgálat előtt pisilni kell, hogy a húgyhólyag kiürüljön. - De én voltam vécén, épp az imént, mielőtt beszólítottak volna – rebegte az amúgy is megfélemlített lány. – Ja, akkor…! – gondolkodott el az orvos, majd átszólt a másik szobába a kollégájának. Te, gyere csak ide! Nézd meg ezt! A kolléga átballagott a szomszédból, nézte a monitort, a fekvő nőre pillantott, megint a monitorra, majd a másikra nézett. – Nem mondod, hogy ez a daganat! – kiáltott fel álmélkodón, mint aki ufót lát a saját garázsában. – Hát igen, ezt legalább fél éve műteni kellett volna, ebbe akár bele is halhat – mondta társalgási hangon a vizsgálatvezető a kollégájának, mintha egyedül lettek volna a lelet kiértékelésénél. Vivien legszívesebben felordított, volna, hé! én is itt vagyok, rólam beszéltek! Nem veszitek észre, hogy még érző húscafat vagyok? De ehelyett inkább nyelt egyet, és próbálta visszatartani a kitörni készülő zokogását.
– Letelt az egy hónap, visszamentem kontrollra, és a ciszták még nagyobbak lettek, de az orvos még mindig kedélyesen bíztatott, hogy maguktól el fognak múlni, nincs semmi teendőm. Megint eltelt egy hónap, addigra néha már fetrengetem a fájdalomtól.
– És ezután mi történt? – Felgyorsultak az események, elkerültem egy másik orvoshoz, aki kiműtötte a cisztákat, de kiderült, hogy a bel-
sejükben rákos burjánzást találtak, másodszor is meg kellett műteni, kioperálták mindkét petefészkemet… Izzadó tenyérrel, gyors, apró nyelésekkel várta, mi fog most történni? Látta, ahogyan az erei elszíneződnek, érezte, valami hideg lepi el belülről. Most folyik belém a méreg…, a gyógyszer – javította ki magát gyorsan. Most gyógyulok – szuggerálta magát. Vagy lehet, hogy hányni fogok? – Hogy érzed magad? Érzel valamit? Hozzak innivalót? – kérdezte Feri izgatottan, mert látta Vivienen, hogy retteg, és el akarta vonni a figyelmét, legalább addig, amíg hozzá nem szokik az érzéshez. – Talán egy kis vizet kérek, meg utána fejthetnénk rejtvényt. – Jó, mindjárt jövök, kerítek vizet. De nehogy nekem elcsavarogj, mire visszajövök! – próbált viccelni. – Még meggondolom, megvárjalak-e szépfiú, sok programom van, ezért siess vissza, nehogy csak a hűlt helyemet találd itt – vette a lapot a félelemtől sápadt lány. Mert minek szomorkodjunk – gondolta –, és rontsuk el a körülöttünk élők kedvét, ha a helyzetet el kell viselni, és változtatni sem tudunk rajta, ha nekem rossz, attól még nem kell mindenkinek savanyú képet vágnia – gondolta, és visszamosolygott Ferire.
– … alig huszonegy évesen. – Igen, huszonegy évesen. – Akkor már gondoltál gyerekre, hiszen… – … nekem kislánykorom óta az az álmom, hogy legyen egy rendes férjem, egy szép házam, és gyerekeim, és vezethessem a háztartást, jókat főzhessek, neveljem a gyerekeket. De akkor csak túl akartam élni a betegséget, akkor nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ne fájjon, hogy ne haljak, meg, hogy anyu, apu és az öcsém szeméből eltűnjön a rettegés. Akkori tudásom szerint petefészek nélkül gyereket szülni pedig úgysem lehetett volna, ezért elhessegettem magamtól még a gyerektervezés gondolatát is. – A műtét után megkezdődött a kemoterápiás kezelés…, – … ami hat hónapig tartott. Az állandó hányingerre emlékszem, meg szagok emlékét őrzöm, amitől öklendezem néha még ma is, de akkor is arra törekedtem, hogy a negatív dolgokat átfordítsam valami jóra. Lehet, hogy lefogyok? Nem baj, mert úgyis meg akartam szabadulni négy-öt kilótól. Ki fog hullani a hajam? Nem baj, majd nő új és erősebb! Minden kemos alkalom után megjutalmaztam magamat, elmentünk például úszni, vagy lelkifurdalás nélkül betértem egy étterembe, mert tudtam, másnap úgyis kihányok mindent, vagy vettem magamnak egy kis apróságot, fagyiztunk anyuékkal. De egyszer csak vége volt, túl voltam az utolsó kezelésen is.
– Mit ettél, mit tettél a kezelés alatt, ami megkönnyítette számodra a mellékhatások elviselését? – Rájöttem, hogy mindenkinek más jön be, én szinte egyfolytában rágcsáltam valamit, mint egy mókus, állandóan járt a szám, híztam is vagy öt kilót. Sokat edzettem, mivel tizenkét éves korom óta az életem része a sport, szinte egyetlen napot sem hagytam ki mozgás nélkül. Mivel tudatosan nem mondtam el a szűk családon kívül senkinek, hogy beteg vagyok, ezért a médiaszereplések is folyamatosak voltak, egy CKM címlapfotó, és egy televíziós felvétel is egy-egy kemoterápiás kezelés másnapján készült, amikor a legjobban
www .rakellen.hu
w w w. r a k el l e n . h u
6
7
Rippel-Simó Vivien
Rippel-Simó Vivien – A párom is akkor rendült meg, rájött, hogy elveszíthet, és ezzel száznyolcvan fokos fordulatot vett a velem való kapcsolata és viselkedése, az addigi lelki önzése önzetlenséggé változott, ő volt az, akinek köszönhetem, hogy túléltem a rákot, végig ő tartotta bennem a lelket, segített, ápolt. Ös�szeházasodtunk.
rosszul voltam, de azt mondtam, nem hagyom el magamat, nem akartam, hogy sajnáljanak. – Mi történt közben a párkapcsolatoddal, aminek szerepe lehetett a betegséged kialakulásában? – Az első, cisztaeltávolító műtétem félidejében kiment a családomhoz a műtőorvos a hírrel, hogy valószínűleg rákos vagyok, és döntsenek, kivegyék-e a méhemet és a többi érintett szervemet is azonnal, vagy csak a szövettani eredmények ismeretében egy másik nagy hasi feltárásos műtét keretében. Anyu félholtan úgy döntött, szó sem lehet arról, hogy a húszéves lányát kipakolják.
Az egyházi szertartást a Szent Jobb Őrzője celebrálta, ami után rendőri felvezetéssel a Hősök terére ment a pár, ahol a Rippel Testvérek méltó produkcióval kápráztattak el mindenkit, majd következett az elmaradhatatlan esküvői fotózás azért, hogy – ha csak fotón keresztül, de - majd az utódok is megismerjék, milyen exkluzív menyegzője volt a felmenőiknek. Eközben a százötven fős násznép bérelt luxusbuszokon éppen a Domonyvölgyben lévő Lázár Lovasparkba tartott, ahol a később lovas kocsin érkező fiatal pár polgári szertartás keretében is kimondta az igent, mégpedig éppen akkor, amikor a lemenő nap utolsó sugarait hintette az ünneplőseregre. A jelenet annyira romantikus és megható volt, hogy sok helyen előkerültek a zsebkendők és a Love Story klasszikus dallamai mellett szipogás hangjait lehetett hallani mindenfelől. A gonoszok megjegyezték, hogy egy-egy nagy, hollywoodi filmrendező ölni tudna ilyen jelenetért, és a többiek bőszen bólogatva adtak nekik igazat.
– Önöknek kell dönteni, asszonyom, és most azonnal, mert nem állhat le a műtét, felnyissuk-e és a biztonság kedvéért eltávolítsuk-e az érintett részeket, vagy várjuk meg a végleges szövettant, akkor viszont új műtét keretében kell ezt megtennünk. Kérem, vegyék figyelembe, hogy lehetséges, hogy rosszindulatú daganatról beszélünk, ami átterjedhet a környező szövetekre is, és azt tudniuk kell, hogy az idő a legfontosabb tényező a rákbetegségnél. De az is lehet, hogy csak a petefészek az érintett, akkor viszont a többi szervet, szövetet nem kell eltávolítani. Kérem, döntsenek most! – Nem engedem, hogy az én kislányomat kipakolják, a belső részeit és a méhét kivegyék, úristen, nem lehet neki sose gyereke, hogy nézek majd a szemébe, ki fogja ezt neki megmondani, talán maga? – ordította zokogva Andrea, csak úgy zengett a folyosó. – Asszonyom, kérem… – Ne engem kérjen, hanem a jó istent, miért enged meg ilyet egy szép gyerekkel, hogy sose legyen gyereke, hol van ilyenkor a jó isten? Süket talán?
– Ezután hosszú kálvária kezdődött a babaprojekttel, mert azt gondoltad…, – hogy a kemoterápia után rosszabb már nem jöhet, de sorban utasítottak el orvosok, meddőségi klinikák, hogy saját magam által kihordott gyermekem nem lehet, a méhem hormonális erősítése közben felerősödne a sejtosztódás, ami beindíthatja az esetlegesen még bennem szunnyadó rákos kezdeményeket is, azt mondták, örüljek, hogy élek, ne akarjak gyereket. Anyu kihordta volna a babámat, de Magyarországon a dajkaanyaság tiltott.
– Hát, kérem szépen, ez így nem lesz jó, ez nem fog működni. – Mi? Mi nem jó? – kérdezte a hümmögéstől és fejcsóválástól lelki egyensúlyát kicsit elvesztő Feri. – Ez a gyerekvállalás dolog nem fog összejönni. Mert, ha önt, asszonyom, teherbe ejtjük, valószínűleg a gyerekkel a hasában fog meghalni. – Micsoda?! – esett kétségbe teljesen Andrea is. Vivien csak rémülten szorította Feri kezét és nem merte levenni az orvosról a tekintetét. – Mert kérem szépen, az fog történni, hogy a lombikbébiprogram első fázisában ön, asszonyom – mondta egyenesen Vivi szemébe az orvos, tudomást sem véve a kísérőkről –, kapna egy hormonkezelést, hogy erősítsük a méhét és a szervezete megtarthassa a terhességet. Na, most lehet, hogy az ön szervezetében a kemoterápia ellenére is maradt egy icipici rákos sejtkezdemény, és ha a hormonerősítő szer hatására beindulna a káros sejtburjánzás, akkor ön meghal várandósan a magzattal együtt. Ez életveszélyes. Nem ajánlom, ne menjen másik klinikára sem, mert lehet, hogy megcsinálnák a pénz miatt, de ezzel a veszéllyel számolniuk kell. Ha van olyan rokona, aki szülőképes és megfelel a feltételeknek, az essen teherbe a férjétől, szülje meg a gyereket és mondjon le az ön javára! Vagy fogadjanak örökbe! Olyan sok árvagyerek vár nevelőszülőkre, maguk olyan szép pár és meg is tehetik, hogy otthont nyújtsanak egy árva kisgyereknek!
mellrákkal, ezért nem kell félni a hormonerősítéstől – felkerestünk egy általa ajánlott meddőségi klinikát, ahol az orvosok segítségével, a csodával határos módon, petesejt donációval teherbe estem, majd normál terhesség után kihordtam a ma már majdnem három éves Krisztofert. – Volt nagy öröm, ujjongás, de… – … végül tavaly mégis különköltöztem a férjemtől. Amint véget ért a feladat, ami összekötött bennünket, kiürült a kapcsolatunk. – Vivi, mit gondolsz, miért történt ez így? – Egyrészt azért, hogy megírhassuk ezt a könyvet, és ezzel segíteni tudjak sok, hasonló helyzetben lévő lánynak, asszonynak. Nagyon sokan kerestek meg a fészbukon is, szinte minden nap azzal az elégedetlenséggel feküdtem le, hogy már megint nem tudtam minden hozzám fordulónak válaszolni. Ezért született meg az Életrevaló. Másrészt – attól függetlenül, hogy nagyon praktikus gondolkodású, egyáltalán nem ezoterikus beállítottságú ember vagyok, mégis – azt hiszem, nekem a volt párommal azért kellett megismerkednem, megbetegednem, és Feri azért gyógyított meg, hogy Krisztofer ebben a genetikai összetételben, éppen így jöjjön a világra. Hiszem, hogy ő nagy dolgokra lesz képes, különleges ember lesz belőle, aki a világ javára válik majd...! Mindkettejük szilárd meggyőződése, hogy ők ketten a kisfiuk életre hívásáért sodródtak ös�sze az élet óceánján, s egy rövid időre közös deszkába kapaszkodva küzdöttek az árral, de a feladatuk megszűnésével az áramlat elsodorta őket egymás mellől. Ma már csak egy soha el nem téphető, erős kapocs köti össze a régvolt szerelmespárt, a szépségkirálynőt, és a világhírű artistát: a kisfiuk, Rippel Krisztofer Herkules.
– Ekkor már az örökbefogadáson gondolkodtatok… – … és sok minden máson, de nem csak gondolkodtunk, hanem cselekedtünk is…, – amit részletesen megírtuk az Életrevaló című könyvben. Nagy sokára végre elkerültetek Czeizel Tanár Úrhoz…, – … akinek a bátorításával – miszerint mivel a petefészekrák nem hormonális eredetű, szemben például a
www .rakellen.hu
w w w. r a k el l e n . h u
8
9
Rippel-Simó Vivien – Életünkben mindennek, ami történik velünk, jónak-rossznak van valami célja, legalábbis a gondolkodó ember keresi a szenvedés értelmet a legrosszabb történésekben is. Szerinted… – … miért lettem beteg, és miért éltem túl a betegséget Krisztofer világra jöttén kívül? Talán azért, hogy most itt ülhessünk, és ezt elmesélhessem sok embernek. Hogy lehet csökkenteni a rákbetegség kockázatát. Hogy mindenki menjen különböző szűrésekre, amivel már a rákmegelőző állapotot is felismerik, és az idejében felfedezett daganatos elváltozások túlnyomó része majdnem száz százalékban gyógyítható. Hogy túl lehet élni a rákot. Hogy segítséget kell kérni. Több orvostól is kérhetünk segítséget, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a legjobb ellátást kapjuk, ne halogassuk a továbblépést! Hogy az orvosi kezeléseken kívül sajátmagunknak is aktívan tennünk kell a gyógyulásért. Ezért lettem A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT! Társadalmi Alapítvány jószolgálati nagykövete is. Hogy mindezeket minden fórumon elmondhassam azért, hogy korunk pestisét együtt legyőzzük: az orvosok és a segítő civilszervezetek.
– Miben tud segíteni az Alapítvány, és kiknek? – A daganatos betegek, az őt körülvevő családtagok, és a rákbetegség kockázatát csökkenteni kívánó egészséges emberek, akik szakemberek segítségével sajátíthatják el például a teljes értékű alapanyagokból készült, finom ételek elkészítését, megtanulhatják a szelíd, gyógyító testmozgás különböző formáit, és nem utolsó sorban a test után a lélek megacélozásában is segítenek különböző pszichológiai előadások, tréningek megtartásával. A rendezvények, előadások, a jóga, a csíkung, a művészeti rekreációs foglalkozások ingyenesek, a biokonyha alapanyagainak megvásárlásához a résztvevőktől jelképes összeget kérnek. A biokonyha nyári programján velem is találkozhatnak az érdeklődők, szívesen beszélgetek, mesélek bővebben az általam gyűjtött tapasztalatokról. – Április van, feléledt a természet, virágba borultak a fák, rügyeznek a bokrok, mi pedig küzdünk az adóbevallásainkkal…, – … ezért azt szeretném kérni, hogy ne hagyják veszni a felajánlható egy százalékukat! Adják azt A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT! Társadalmi Alapítványnak, hogy megérjék a harminc évet, hogy sok-sok olyan rákbetegnek tudjanak segíteni, mint amilyen én voltam, mert ez „Egyedül nem megy!”. Sári Edina (Részletek Sári Edina-Simó Vivien: Éltrevaló c. könyvéből)
Nagy Tamás
Elfogadni az elfogadhatatlant jóban, rosszban Interjú Nagy Tamással, a Jóban Rosszban volt producerével Tíz éve nézzük nap nap után, jobban ismerjük a benne szereplőket, mint a velünk élőket. Fontosnak, értékmérőnek tartjuk, a felvetett témákat megbeszéljük családi körben, utcán, munkahelyen. Nézzük, ha esik, nézzük, ha fúj, ehhez igazítjuk télen a telelésünket, nyáron várjuk az őszi kezdést, egyszóval: nézzük jóban-rosszban. – Nehéz témát, a rákbetegség bemutatását tűzték műsorra a napi sorozat készítői egy, az emberiség kezdeteitől tabutéma, az eutanázia lehetőségének megcsillantásával. – A Jóban Rosszban alapvetően egy szórakoztató, bár drámai sorozat, ami többek között azt jelenti, hogy nagyon gyakoriak a negatív fordulatok. Mivel a napi sorozatunk története részben egy kórházban játszódik, ezért gyakorta előfordul benne a betegség okozta halál megjelenítése is, de a rákbetegség az egy nagyon nehéz téma. Már magától a szótól is összerezzen az ember, aki egészséges, azért nem akar hallani róla, akinek belső félelmi vannak, azért fordít hátat, aki pedig valamilyen módon érintett, az pedig azért nem szívesen szembesül vele még a kedvenc esti kikapcsolódása közben is. Ezek ismeretében nagyon nehéz volt hozzányúlni ehhez a témához, de mivel mi mindig olyan témákat vetünk fel, amik foglalkoztatják és elgondolkodtatják a nézőinket, felvettük a kesztyűt, és szembenéztünk vele. – Mikor érezték, hogy itt az alkalmas pillanat? – Amikor odajutottunk, hogy Andrea (Ullmann Mónika) karakterétől lassan meg kell válnunk, akkor végiggondoltuk, hogy mi lehet az útja ennek, és mivel egy igen erős színészcsapat lett bevonva ebbe a történetrészbe, ezért úgy gondoltuk, hogy belemegyünk. Még mi sem tudtuk az elején, de egy nagyon izgalmas és emberi történet vet-
te a kezdetét. Az eutanázia lehetőségének lebegtetése még inkább izgalmassá tette a dolgot, de természetesen ez nálunk nem történt meg, igazodunk a törvényekhez, amiket a film, a fantázia sem hághat át egy ilyen nézettségű napi sorozatban, ahonnan az emberek útmutatást és problémamegoldásokat remélnek, keresnek és találnak. A gyógyíthatatlansága miatt misztifikált rákbetegség, az emberiség rettegett kórja egy drámai lehetőség volt, amit kihasználtunk, miközben nagyon figyeltünk mindvégig ara, hogy méltóságteljes maradjon a helyzet és emberi, mindvégig arra törekedtünk, hogy a beteg és a hozzátartozók oldaláról is emocionálisan jelenítsük meg a történetet. A színészeink pedig – bár hál’ Istennek magam nem éltem meg közvetlenül ezt a betegséget, de ahogyan meg tudom ítélni producerként és emberként is – valami elképesztő erővel, empátiával játszották a szerepüket. – Mit szóltak a színészek, amikor megtudták, merre kanyarodik a történet? – A színészek először azt nézik, milyen játéklehetőség van a helyzetben, mit tudnak kihozni belőle, ezért ez a csavar számukra egy remek játéklehetőséget adott. Azt viszont tudni kell, hogy a napi sorozat egy nagyon gyors gyártású film, ezért mindenféle más színészi tevékenységhez - akár egy színházi próbához - vagy egy filmforgatási folyamathoz - képest nálunk minden nagyon gyorsan zajlik, iszonyú gyorsan kell roppant mélységeket megjárni a színészeknek, de nincs idejük elmerülni a szerepben. Amire ezeknek a részeknek a forgatásához értünk, én már fél éve foglalkoztam a történettel az írói csapattal együtt. Én kívülről látom a sorozat történetének ívét, de azt nem lehet modellezni, hogy egy színész, egy ember, egy szubjektum a saját szűrőjén hogyan engedi át azt a cselekményt, amit mi megálmodtunk. És az is megtörténik, mint ahogyan itt is, hogy egy hatványozott hatás jön létre magához a forgatókönyvhöz, az írott anyaghoz képest. A forgatáson száztagú stáb dolgozik a színészek körül minden pillanatban, ami meglehetős felfordulással és zajjal jár, w w w. r a k el l e n . h u
11
Nagy Tamás
Nagy Tamás
de ezeknek a részeknek a felvételénél olyan csendek voltak, a stúdióban és szerte az épületben, mindenki nézte a monitorokon a felvételt, itt sírások voltak, katartikus pillanatok tanúi lehettünk. Megállt az élet a jelentőségteljesebb pillanatokban, tehát mondhatom azt, hogy egy emberként lélegezve éltük át Andrea betegségét és halálát. Mivel ebben az alkotó közegben sok-sok érzékeny ember van együtt, egy nagyon felfokozott állapotba kerültünk mindannyian, jó volt ezt együtt átélni.
– Tetszik a sorozatban, hogy Andrea halálával nem ér véget a történetrész, hanem a „túlélők” életében – még ha fizikailag nincs is már jelen, de – szerepet játszik, beszélnek róla, van gyászmunka. – A napi sorozat egy furcsa műfaj, mert például Columbo hadnagy megmondja, hogy ki a gyilkos, vége főcím, és jövő héten kezdődik egy újabb epizód, vagy éppen Bruce Willis elhajt egy kabrióban a naplementébe kicsit véresen-koszosan a gyönyörű stewardessel az oldalán és vége főcím, de azt nem mutatják meg, hogy mögötte hogyan takarítják el az épület romjait, vagy a lángoló repülőt hogyan oltják el. Nálunk ezt a nézői utómunkát is kezelni kell, azaz teljesen természetes, hogyha egy ekkora trauma történt, akkor ezzel továbbra is együtt él a szereplő, történetesen Gesztesi Károly, ha nem is olyan hosszú ideig, mint a való életben, mert az előbb-utóbb unalmassá válna a néző számára. Az igazi életben hosszú évekig, évtizedekig elkísér bennünket egy családtag elvesztése, de napi sorozatnál ez nem lehet-
séges, persze igyekszünk ennek kifutási időt adni. Gesztesi Károly egy érzékeny ember és színész, ezeket a részeket is olyan szépen játszotta, hogy megkönnyezte a stáb. – Mennyire viszik magukkal „haza” a munkájukat, a szerepüket, tehát a karakterük traumáit a színészek? – Attól függ, milyen mélyre merülnek a problémába, de azt tudom, hogy nem teszik le automatikusan, nem akasztják vállfára a jelmezükkel együtt. Ullmann Mónika, Liptai Claudia és Gesztesi Károly játszotta a dráma fő szálát, mert itt hetekig forgattuk Andrea betegségét és haldoklását. Ez nem olyan, mint egy színház héttől tízig, havonta ötször játszva. Ez kicsit mélyebbre megy, és alaposabban felkavarja a stáb lelkét. Minden nap új jeleneteket vesznek fel a történetből, nem is feltétlenül kronológiai sorrendben, lehet, hogy a halált előbb vették fel a sorozatban, mint ahogyan az megtörténik, ez is a műfaj furcsasága. A színésznek minden egyes pillanatban készen kell állnia, egy bizonyos lelkiállapotban vannak, ahogyan játszanak, ezt nem lehet elengedni, amit mondani szoktak, hogy hagyd bent a munkahelyi feszültségedet, itt nem lehet, mert a lelkükkel dolgoznak. Persze ott vannak a mesterségbeli fogások, praktikák, eszközök, de ők valójában átélik ezeket a történéseket, hiszen attól lesz hiteles és emberi. – A stábban voltak olyanok, akiknek a családjában, környezetében előfordult a rákbetegség, ezért tudtak meríteni a tapasztalataikból a játékhoz? – Igen, tudok arról, hogy a színészek között is van ilyen, de az írói csapatban is vannak kollégák, akiknek közvetlen tapasztalataik vannak a rettegett kórról, ezért bőven meg van áldva fordulatokkal a képzeletük, sajnos volt honnan építkezni.
adva meséljük el a történetet, hiszen sok embernek ez az első „közvetlen” találkozása a rákkal, amiről már sokat hallott, olvasott, sokszor már-már irracionális félelmeket is gerjesztve a nézőkben ez a betegség. Sokan azt hiszik, hogy a rákot fertőzéssel lehet megkapni, vagy elfordulnak a betegtől, hogy ne kelljen szembesülniük a problémával. Mi azt igyekeztünk megmutatni, hogyan támogat egy család, hogyan áll egy emberként a beteg mögé, milyen lelki munkát végeznek közösen, hogyan próbálják feldolgozni, hogy meg fog halni a szerettük? Aki lehet anya, gyerek, szülő, barát, bárki közvetlen hozzátartozó. Hogyan fogadja el ő maga, a haldokló? Hogyan él együtt ezzel a tudattal a család? Hogyan dolgozzák fel együtt azt a traumát, hogy elvesztették a csatát? Arra törekedtünk, hogy emberileg, pszichikailag, és szakmailag is jól ragadjuk meg a témát, és egy pozitív példát mutatva segítsünk feldolgozhatóvá tenni a szeretett halálát, mutassuk meg azt, hogy a túlélőnek ne legyen lelkiismeret furdalása amiatt, hogy ő él, és továbbra is vannak vágyai és céljai. Többek között az Önök Alapítványának a visszajelzése szerint is sikerült – és én is azt hiszem –, hogy jól oldottuk meg a feladatot, nem vittük tévútra a történetet senki fejében, erő-
sítettük azt, hogy az orvosi kezelés után a család a legfőbb támasz a legvégsőkig, s talán kicsit elfogadhatóvá tettük az elfogadhatatlant. Sári Edina Gesztesi Károly, a sorozat rákbetegséggel foglalkozó résztörténetének egyik főszereplője megerősítve Nagy Tamás producer érzését, és tapasztalatát elmondta, hogy Ullmann Mónika és ő is saját tapasztalatából merítve végezte a művészi munkát, amely igencsak próbára tette a bennük szunnyadó, el nem feledhető, fájó hiányérzetet, amit szeretteik rákbetegség általi elvesztése okozott. – A fájdalom, ami látszott rajtunk, nem megjátszott volt, hanem mélyen átérzett – mondta a színész. Fotó: TV2
Más, mint amit megszoktál! Kekszelhetsz lekiismeret furdalás nélkül! Az x-Keksz finomságai csak és kizárólag természetes, minőségi alapanyagokat tartalmaznak, színezék és adalékanyag mentesek és tele vannak ízletes hozzávalókkal. Búza-, és tönkölybúzaliszttel, zabpehellyel, nád-, vagy nyírfacukorral készülnek. Laktózérzékenyek is bátran fogyaszthatják.
– Nagy empátiával és szakmai alázattal formálták meg a történetet mind írói, mind színészi szempontból. – Nagyon vigyáztunk a mese szövésével, igyekeztünk nem sérteni senki érzékenységét a fordulatokkal. A rákbetegség egy forró téma, nagyon komoly emóciókat válthat ki, és valóban az volt a célunk – ha van valami küldetésünk a nagybetűs SZÓRAKOZTATÁS-on túl -, hogy valahol akár iránymutatást is
Omlós és roppanós keksz variációk igazi ínyenceknek! Elérhetőségeink: Telefon: +36 70 337 4040
X
w w w. x - ke k s z . h u
www.facebook.com/xkeksz www .rakellen.hu
12
Egészséges élvezet
keksz
Kiss Péter Balázs Kiss Péter Balázs, a Barátok közt leukémiában szenvedő Illés Petije nézők ezreit láncolja a tévé elé mindennap, mert a sorozat egyik története bemutatja, mit csinál, gondol, és érez egy fiatal fiú, amikor a rákbetegséggel szembesül. A sorozat ezzel úttörőszerepet vállalt a magyar televíziózásban, hiszen hazánk második vezető halálokának bemutatása napról napra, Illés Petivel szinte együtt lélegezve, azokat is megérinti, akiknek a környezetében még sosem fordult elő ez a betegség. Péter elmesélte, kicsit megijedt, amikor megtudta, merre gombolyodik a történet fonala, hiszen neki is volt rákbeteg ember a környezetében. Sokat beszélgetett Kalamár Tamás producerrel és a készítőkkel, akik megpróbálták felkészíteni erre az embert- és színészt próbáló a szerepre. – Az idegenkedésen kívül mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, merre kanyarodik Peti sorsa? – Az, hogy vajon le kell-e vágatnom a hajamat? Amikor Tamás (Kalamár Tamás, a sorozat producere, a szerk.) megkérdezte, mi a véleményem ezzel kapcsolatban, én azt válaszoltam, hogy végiggondoltam, és úgy döntöttem, hogy a hiteles színészi alakítás érdekében mindenképpen megteszem, sőt, kicsit még fogytam is. Azt szeretném, ha a nézők látnák, hogy igen, ez is előfordulhat ennél a betegségnél, de ez a kemoterápiának, vagyis magának a betegséggel való megküzdésnek az egyik mellékhatása. Érdekes, hogy a forgatáson kívül, a magánéletemben szinte elfelejtem, hogy kopasz vagyok, volt olyan, hogy reggel felkelve a tükörben szembesültem azzal, hogy igen, tényleg rákbeteget alakítok a sorozatban. – Lelkileg hogyan próbáltál felkészülni? – Megpróbáltam beleélni magamat abba a helyzetbe, hogy mit érezhet egy fiatal, velem egykorú fiú, aki nem biztos, hogy megéri a következő születésnapját, lesz-e saját családja, gyerekei. Átszűröm magamon az instrukció-
kat, az új információkat, és hozzáadom a saját gondolataimat, így formálom meg a szerepet. – A szüleid, barátaid mit szóltak, amikor megtudták, mit kell eljátszanod? – Sok barátom van, szerető család vesz körül, főképp édesanyám féltett, azt mondta, nem szeretné, hogy ezzel a szereppel szinte bevonzzam az életembe a betegséget, hiszen forgatási napokon sokszor ki kell mondanom, hogy beteg vagyok, rákos vagyok, meg fogok halni. Az első napokban rosszkedvűen mentem haza, és azon gondolkodtam, vajon én mit tennék Peti helyében, ha a valóságban is beteg lennék? Arra jutottam, hogy először valószínűleg bezárkóznék, mint Peti is tette, nem mondanám el senkinek, engem ne sajnáljanak, de ahogyan haladt előre a forgatás, rájöttem, hogy a jó stratégia az, hogy igenis, ki kell mondani, mert így válik a rettegett kór egy hétköznapi, cselekvésre késztető problémává. Olyan problémává, amivel szembe lehet és kell szállni, és amit meg kell oldani. Sokat tanultam Peti karakterétől, elsősorban azt, hogy fel kell venni a kesztyűt, el kell járni kezelésekre, be kell tartani az orvosi utasításokat, de nagyon fontos a környezet, a család, a barátok bevonása is, hogy ők is pozitív, életigenlő hozzáállással segítsenek a mindennapokban. – Peti az első sokkon túljutva, éli a fiatalok mindennapi életét, sőt, beköszöntött életébe a szerelem is, de azért van bakancslistája is. Hogyan éli meg a karaktered ezt a kettőséget? – Az ambivalens kettősség együtt jár, hiszen a kezeléseken kívül ő egy fiatal srác, aki most döbbent rá, hogy véges az élet, éppen ezért mindent meg akar élni, és önkéntelenül is„él”. – Hozott-e újat a civil életedbe Peti leukémiája? – Igen, érdekes fordulat a saját életemben, hogy újabban jobban figyelek az egészségemre, eljárok betegségmegelőző orvosi szűrésekre, megnézem, mit eszem, sokat sportolok, és a lelki egészségem is fontossá vált számomra. w w w. r a k el l e n . h u
15
Kiss Péter Balázs – Milyen tapasztalataid vannak, hogyan viszonyulnak a nézők a beteg Illés Petihez? – Nagyon jónak és fontosnak tartom, hogy a Barátok közt felvállalta ennek a társadalmi méretű problémának a bemutatását, egyfajta küldetésként élem meg, és a saját bőrömön is tapasztalom, milyen fontos kérdésről is van szó. Amikor megyek buszon, villamoson, rengetegen megszólítanak, de saj-
Kalamár Tamás
nos volt olyan is, aki azt mondta, hogy amióta „rákos vagyok”, azóta nem nézi a sorozatot, mert éppen elég baj van az életben, minek kell ezt még tetézni az esti kikapcsolódásnál is? Erre az a válaszom, hogy ez is az élet része, bármily fájdalmas is ezzel szembesülni. Nagyon sokan viszont a szeretetükről biztosítanak és drukkolnak, hogy Peti meggyógyuljon.
Természetes támasz: POLY-MVA
Metalo-vitamin az egészség visszaszerzéséhez
– És meggyógyul?! – Ez még maradjon a jövő titka! Nézzék a sorozatot! giai tumorterapeutáját – arról kérdeztük, hogy szerinte melyek a POLY-MVA legfontosabb tulajdonságai. Íme a doktornő listája: • gátolja a daganatos sejtek növekedését, • támogatja a degeneratív betegségekből való felépülést, • antioxidáns hatású, tehát semlegesíti a szabadgyököket, • segíti/támogatja a vérképzést, • elősegíti a salaktalanítást, • védi a májat, • aktivizálja az immunrendszert, • szabályozza, kiegyensúlyozza az anyagcserét, • beállítja a szervezet optimális pH szintjét, • védi a sejtek DNS-ét (génállományát), • csökkenti az ödémát és a gyulladásokat, • serkenti a nehézfémek kiválasztását.
tuk bemutatni, hogy egy fiatal, egészségesnek tűnő ember is lehet rákbeteg.
Ellenség a barátok közt Interjú Kalamár Tamás producerrel A nagy sikerű Barátok közt napi sorozatban felbukkant az emberiség egyik legnagyobb XXI. századi ellensége, a rákbetegség. – Miért éppen e rettegett betegségről szóló történetet építették be a sorozatba? – A Barátok közt bár nem oktató, hanem szórakoztató napi filmsorozat, mégis úgy gondoltuk, be kell mutatni a nézőknek, hogy fel kell venni a kesztyűt a betegséggel szemben, és sohasem szabad feladni a harcot. A legfontosabb üzenete ennek a történetnek a hit, a bizakodás, a remény, hogy a rákbetegségből meg lehet gyógyulni, főleg, ha a beteg betartja az orvosi protokoll által diktált javallatokat, és fegyelmezetten eljár a kezelésekre, bármily kellemtelenek is azok. – Miért éppen a fiatal Illés Peti lett beteg? – Az írók jó érzékkel úgy döntöttek, hogy egy fiatal fiú, Illés Peti szerepébe illesztik a betegséget, amivel azt akar-
– Mit szólt Kiss Péter Balázs, amikor megtudta, hogy mi fog történni a karakterével? – Azon túl, hogy ez egy színészi feladat, amelyet Péternek meg kell oldani, hatalmas kihívás is a számára. Természetesen mentálisan is felkészítettük őt a szerepre, valamint meg kellett ismernie ennek a betegségnek a fázisait, a kezelésének hatásait annak érdekében, hogy hitelesen tudja alakítani a szerepét. Az egyik legnehezebb az ominózus hajborotválási jelenet forgatása volt Akkor a teljes stáb átérezte egy pillanatra a betegség súlyát. – Hogyan és hol forgattak? – A történeti hűség kedvéért túlnyomóan nem stúdióban, hanem két budapesti kórházban forgattunk, tehát eredeti helyszínen. A téma súlyosságának, vélt végzetességének tükrében még ez a nehezítő körülmény is ráült a stábtagok lelkére, akik a forgatás ideje alatt szembesültek azzal, hogy amíg ők szabadon eljöhetnek onnan, addig a betegséggel érintetteknek ebben a közegben telik a betegségből fakadó napi rutinjuk hosszabb időn át. – Elárulhatjuk, hogy mi történik Illés Petivel a sorozatban? – Nem, de van egy jó módszer a titok kifürkészéséhez: szorgalmasan nézzék a sorozatot! Sári Edina
www .rakellen.hu
16
A POLY-MVA egy olyan szabadalmaztatott étrend-kiegészítő metalo-vitamin, amivel az Amerikai Egyesült Államokban közel tíz éve kezelik sikeresen a daganatos betegeket. A szer kifejlesztője, Dr. Merrill Garnett – nemzetközileg elismert rákkutató, biokémikus – negyvenévnyi kutatómunkát követően alkotta meg a POLY-MVA-t. A Poly-MVA-t, az egészség általános támogatására, a sejtszintű energiatermelés fokozására fejlesztettek ki. A szer ásványi anyagok, vitaminok és aminosavak különleges kombinációjával segíti az egészségért folytatott küzdelmünket. A Poly-MVA a szokásos kezelések során elveszített létfontos tápanyagok visszapótlásáról is gondoskodik.
Megelőzésre is jó a POLY-MVA! Az örökölt gének és a hasonló életmód egyértelműen növeli a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Ez tehát azt jelenti, hogy a rákos betegséggel küzdők vérrokonai – szülő, gyermek, testvér – is veszélyben vannak, ugyanis esetükben magasabb az ilyen jellegű kór kockázata. Vitathatatlan hát, hogy az érintetteknek jobban kell figyelniük az egészségükre – ne dohányozzanak, őrizzék meg ideális testsúlyukat, csökkentsék az alkoholfogyasztást, egészségesen táplálkozzanak, rendszeresen sportoljanak, szisztematikusan vezessék le a stresszt, s nem utolsósorban szedjenek – orvos által javasolt – étrendkiegészítőket. Amennyiben mindezt betartják, jó eséllyel előzik meg a daganatos betegségeket.
A palládiumos liponsav komplexként, illetve egyszerűbben palládium-liponsavként ismert étrendkiegészítők csoportjában a Poly-MVA forradalmian új készítmény, egy új tudományos terület, az elektrogenetika első terméke. A Poly-MVA a jelenleg ismert legerősebb antioxidáns, mely véd a szabadgyököktől. ORAC értéke: 5,65 trolox/g. Eredményessége gyorsan ható, azonnal felszívódó összetevőinek köszönhető, amelyek támogatják a sejtszintű energiatermelést, javítják az életminőséget, támogatják a sérült immunrendszerű szervezet tápanyag-hasznosítását, továbbá az egyes terápiák – kemo, sugár – során elvesző tápanyagok visszapótlásában is segít, tehát gondoskodik az egészség megőrzéséről. Dr. Balaicza Erikát – hazánk elsőszámú, legtapasztaltabb bioló-
17
További információk: www.polymva.hu A gyártó – az amerikai AMARC ENTERPRISES cég Kizárólagos forgalmazó: HerbaHáz w w w. r a k el l e n . h u web: www.polymva.com
Tudomány
A lelki, szellemi hatások jelentősége Egészségben és harmóniában csak akkor élhetünk, ha lényünk teljessége felé fordulunk. Nem elegendő csupán testi síkon törődni magunkkal, mert az ember egyszerre természeti és szellemi lény. Kizárólag fizikai vonatkozású szükségleteink kielégítése az egyensúly felborulásához vezet, ami súlyos következményeket von maga után. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni a lelki-szellemi, gondolati-érzelmi hatásokat, melyek meghatározzák a fizikai test működését. Testi-lelki-szellemi egységben kell az embert értelmezni, ha szeretnénk az egészségünket megőrizni vagy visszanyerni! A valódi holisztikus szemlélet ezt képviseli. Eleink még magukat a természet részeként tekintették, csak a modern kor tévedt e tekintetben vakvágányra. A rákos betegséget úgy nevezték „fene”. A Tudók, Táltosok erről a betegségről a következő bölcseletet hagyták ránk: „A fene melegágya a megroggyant lélek”. Tökéletesen tisztában voltak az összefüggésekkel, s legfontosabbnak tartották a beteg megnyugtatását, félelmének feloldását. Ezt követték csak a gyógyítás lépései. Az egészség-megőrzés illetve a gyógyulás egyik alapfeltétele tehát a háttérben zajló testi-lelki-szellemi folyamatok megismerése. Ennek az ad jelentőséget, hogy az érzelmi-gondolati, lelki-szellemi hatások alapvetően befolyásolják a fizikai test működését. Amennyiben ezen az úton tartósan, zavaró impulzusok sora éri a szervezetet, az elhangolódik, ami tünetek, betegségek megjelenését vonja maga után. Ha ezeket a folyamatokat nem tudjuk rendezni és hosszú időn keresztül fennállnak, egészségkárosító hatásuk elkerülhetetlenül megmutatkozik. Hosszan tartó befolyásuk olyannyira meghatározó, hogy bizonyos határon túl sem gyógyszerekkel, sem egyéb készítményekkel, kezelésekkel nem lehet ellensúlyozni. Szükségszerű tehát annak a felismerése, hogy mi magunk tehetünk a legtöbbet egészségünkért. E nélkül csupán tudattalanul és kiszolgáltatva sodródunk az életünkben. Az ös�szefüggések megértése azonban tudatosságot teremthet számunkra, így felelősséggel tehetünk önmagunkért és szeretteinkért. Megteremthetjük általa az egyensúlyt és visszaál-
líthatjuk a harmóniát. Ez akár gyógyuláshoz is vezethet, amit csak gyógyszerekkel - soha nem érhetünk el. Ennek az útnak az első lépcsője belső világunk harmóniájának megteremtése. Őszinte önvizsgálat feltárhatja a háttérben megbúvó, lelkünket rágó problémát. A megoldatlan belső konfliktus folytonosan fennálló feszültséghez, elfojtáshoz, esetleg beletörődéshez vezet, amelyek felőrlik lelkierőnket, s ezen keresztül fizikai lényünket is. A felismerés, a kimondás, a szembesülés folyamata segíthet a feloldásban, ami az elengedés feltétele. Mindez személyiségünket komoly fejlődésen viheti keresztül, melynek végén eljuthatunk a megbocsájtáshoz. Mind önmagunk felé, mind másokkal szemben. Ez kulcsfontosságú, mert harag, gyűlölet, irigység, s egyéb negatív érzelmek mellett lehetetlen megnyugvásra jutni. Természetesen ez megkívánja, hogy akár önérzetünket, büszkeségünket is újraértelmezzük, ha kell. De mikor lenne indokoltabb számadást tartani és újragondolni az életünket, s változtatni, amin kell, ha nem egy daganatos betegség kapcsán… Vis�sza kell találni a szeretethez mind önmagunkat illetően, mind embertársainkat érintően. A lelki-, szellemi gyakorlatok napi rendszerességű alkalmazása be kell épüljön a mindennapi teendők sorába! A különféle meditációs technikák, jóga-iskolák, tajcsicsuan, csikung, stb. módszerek mellett mindenki számára elérhetőek a különböző művészet-terápiás ágak. Akár a zene-terápia, a mozgás-terápia, a képzőművészet-terápia vagy a biblio- ill. irodalomterápia segíthet felszínre hozni, megélni és felszabadítani olyan érzelmeket, gondolatokat, pszichés tartalmakat, emlékeket, melyek kifejezése szavakkal nem vagy csak körülményesen és pontatlanul lehetséges. Mindezek elsimítják a lelki hullámokat, lecsitítják a szellemi viharokat, miáltal megnyugvást hoznak. Amint a Tudók hagyták ránk a bölcseletet, hogy „a fene melegágya a megroggyant lélek”, úgy mondhatjuk, hogy a gyógyulás, egyensúly és harmónia melegágya a békés, tiszta lélek. Áldás legyen mindenki útján! dr. Darnói Tibor (elérhetőség a szerkesztőségben) w w w. r a k el l e n . h u
19
www.biopont.com
Tallós Rita Dühít, hogy a nők nem mernek élni… Csinosan, sportszerelésben, jókedvűen, energiától és egészségtől kicsattanóan, huppan le mellém a kávézóba, mondja, hogy teniszből jött, nem tudott már átöltözni, ugye nem baj? Dehogy baj, mondom, milyen jó látni, hogy egy nő a nap derekán sporttal tölti fel a lemerült testi-lelki aksiját. Egy kapucsínót kér, legalább édesítse meg valami a keserűnek induló, ám jól végződő történetét. – Hogyan fedezted fel, hogy nem stimmel valami? – Egyik reggel zuhanyozás után kentem magamat testápolóval a tükör előtt, amikor a párom mondott valamit, amit nem értettem, ezért kicsit előrehajoltam, és kikiáltottam, hogy mit mondtál? És abban a pillanatban, ahogy a kezem a dekoltázsomra tévedt, kicsit rányomtam a kezemet a mellkasomra, és megéreztem a csomót. Tudod, mindig szoktam önvizsgálatot tartani zuhanyozás, testápolózás közben, de ez valahogy kifejezetten a mellekre korlátozódott, a lágy részekre, a mellkasra és a sótartókra nem. Azóta persze tudom, hogy még a hónaljakat is rendszeresen át kell nézni, mert szégyen, ha ma, amikor ennyi felvilágosító kampány van, egy nő pont ebben a betegségben hal meg, holott az önvizsgálat csupán havi öt percet vesz el, nem az egész életét. – Mi történt, miután tudatosítottad, hogy nem normális, hogy az a valami ott van? – Felsejlett bennem, hogy istenem!, de aztán azzal biztattam magamat, hogy ez biztos nem AZ..., mert annyi minden lehet, akár tejmirigy, bármi, de persze nem voltam nyugodt, és azonnal bejelentkeztem a lakóhelyem szerinti szakrendelőbe mammográfiára. Annyira ideges voltam, hogy amikor mentem be a rendelőbe, összetörtem a kocsit. Mindegy, bementem, megcsinálták a vizsgálatot, azonnal biopsziát vettek, és utána megkezdődött a várakozás. A furcsa, és döbbe-
netes az, hogy ez októberben történt, és én abban az évben, februárban már voltam mammográfián. Nem volt valami fényes jókedvem, siettettem volna az eredményt, ezért mivel szerencsére ott dolgozik egy barátnőm, megkértem, nézze már meg, mi az eredmény, ne kelljen már bemennem. Pár perc múlva beleszólt a telefonba, hogy Rita, pozitív a lelet. – Nagyon tudatos, karakán nőnek tartalak, de mit szóltál ehhez? Sírtál? Káromoltál? – Nagyon berezeltem, és azzal a svunggal felmentem anyámékhoz, ott sírva fakadtam, elkapott egy hirtelen jött pánik, ráébredtem, hogy törékeny vagyok, én, aki erősnek hiszem magamat, sokat sportolok, egészségesen élek, soha nem adok fel semmit…, én is halandó vagyok! Anyámmal egymásra néztünk, majd egyszerre mondtuk, hogy na, jó, ezt nem! Nincs sírás-rívás! Milyen érdekes, a gyengeség erősíti is az embert, engem ez a sírva kifakadás megacélozott, mert rájöttem, ez az, amit biztosan nem fogok csinálni, bármi legyen is a folytatás. Szélsebesen elkezdtem intézni a műtétet, robot üzemmódra kapcsolva, nem gondolkodtam, csak cselekedtem, így novemberben már meg is műtöttek. De nem volt ám ilyen egyszerű! Mivel az orvosok sok ilyen esetet látnak – mondhatjuk, a rák ma népbetegség – nem sürgős, nincsen hely, meg úgyis jön a karácsony, majd január elején megműtenek, ez kicsi, ó, ez még nem akkora! – mondták. De nekem, mondtam, ez óriási probléma, amitől meg kell szabadulnom minél előbb – erősködtem, és nem hagytam magamat, mondtam drága doktor úr, bennem egy időzített bomba ketyeg, és ki tudja, mitől és mikor kezd el vándorolni egy izgága kis sejtecske rossz irányba világot látni?! – Mi történt a műtét után? – Meglett a szövettani eredmény, hat kezelést írtak elő. Karácsony előtt egy héttel kezdtem a kemoterápiát. Az első után négy napig nagyon rosszul voltam, nem ettem, nem ittam, nem tudtam felállni, de karácsonyra összekaptam magamat. Nagyon fontos, hogy milyen lelki beállítottságú emberek veszik körül a beteget, és azok hogyan viszonyulnak hozzá, és a betegségéhez. Szerencsére a barátaim nem sápítoztak, nem
sirattak, hanem jöttek és erősítettek a látogatásukkal, röhögcséltünk, mászkáltunk ide-oda, amikor elkezdett hullani a hajam, néha kivettem egy csomót, átnyújtottam, és viccesen mondtam: ajándék. Megjegyzem, azért színészként is figyeltem, hogy reagálnak erre az emberek. Először pár centisre levágattam a hajamat, majd január elején a fiam letolta nullás géppel, és ő is, és a párom is mondták, hogy akkor ők is kopaszok lesznek, de nem engedtem. Volt parókám is, egyszer a parókaboltban egy újságíró ismerősömmel futottam össze, egyszerre kérdeztük egymástól, hát, te is…?! – Mit csináltál, amikor kopaszon először belenéztél a tükörbe? – Hát, akkor zokogtam, de mivel a párom azt mondta, hogy neki nagyon tetszem kopaszon, sőt, egy fotóst is hívatott, hogy örökítsük meg, hiszen ez is én vagyok, és ő így is szeret, megbékéltem a helyzettel. Pedig vettem magamnak helyes kis otthoni sapkákat, hogy ne kopaszon mászkáljak, de a családom reakciójától megnyugodtam, elfogadtam a helyzetet, és nem is hordtam azokat. Nem volt rá szükség. A barátaim előtt sem takargattam a kopaszságomat, ők is elfogadtak. Volt egy édes sztori, nagyobb baráti társasággal Lillafüreden sétáltunk azon a télen, és a séta után betértünk egy étterembe, ahol automatikusan levettem volna a sapkát, de megállt a kezem a levegőben, hogy úristen, én kopasz vagyok! De a barátaim azt mondták, hogy majd, akit zavar, nem néz oda. – A benned élő színésznő mit szólt ehhez a helyzethez? – Az is érdekes, vagy talán meglepő? a betegségem történetében, hogy a Bach Szilviával játszott Alt duett című tragikomédia premierje után két héttel fedeztem fel a betegséget. A történet egy írónő, és egy színésznő barátságáról szól. Az írónő nem tudja, hogy a színésznő mellrákos. A darab végén hull le a lepel. Amikor már kemot kaptam, akkor úgy játszottam a darab végét, hogy az utolsó percekben letéptem magamról a parókát, és ott álltam kopaszon, szemben a közönséggel. Döbbent, síri csend lett. Ilyen elementáris hatást ritkán sikerül megteremteni egy színésznek. – Ezzel a kicsit bizarr kísérlettel próbálgattad a körülötted lévők érzékenységi küszöbét kitapogatni? Vagy fricskáztad az életet? – Is-is. De alapvetően színésznő vagyok, és mint ilyen, bohóc is
Tallós Rita kissé. Nekem nagyon sokat segített, hogy a betegségem alatt a darabot végigjátszottam Szilvivel. Kijátszottam magamból a betegség okozta traumát, és az is nagyon jót tett, hogy beszéltem róla. Volt olyan hölgy, aki odajött hozzám, megragadta a kezemet, és elmesélte, hogy pár hónapja vették le a mellét, és ezt azóta sem tudta feldolgozni, de most, hogy látta a darabot, megnyugodott, azóta tud róla beszélni, szembe mer nézni magával a tükörben, és elfogadta ilyennek a testét. Nagyon jó érzés, hogy a példámmal segíthetek, mert a színészet is erről szól: adni valamit, és az, hogy a személyes tragédiámat vállalva, lelkileg tudom támogatni embereket, az külön boldogsággal tölt el. – Hogyan viszonyult a család, a barátok, a környezet a betegségedhez? – A párom azt mondta, semmi nem változott, ugyanúgy élünk, végigcsináljuk. Volt egy krízisem a negyedik kemo után, akkor azt mondtam, hogy én ezt nem csinálom tovább, ez annyira borzasztó, rosszul vagyok, abbahagyom, akkor ő azt mondta, hogy annyira büszke rám, hogy ilyen erős vagyok és már csak két kezelés van hátra, és túl leszünk rajta! Tudtam, hogy ahhoz, hogy meggyógyuljak, bíznom kell valamiben, ez nekem az orvosom volt, és a párom hite. Persze én is szedtem vitaminokat, cseppeket, de kötelezően betartottam a rákászom utasításait. Még egy fontos dolog van a gyógyulásban, a türelem. A barátnőm, aki elvitt a későbbi orvosomhoz, azt mondta, Ritunka, ez nem úgy fog történni, ahogy máskor intézed a dolgaidat, pikk-pakk, kész, elintéztem, ez egy hosszú menetelés lesz. És valóban, még úgy öt év, amíg kontrollra kell járnom, és amíg gyógyultnak nyilvánítanak. Addig azért izgulok a kontrolloknál, nem merek például vizsgálat közben a monitorra nézni, szuggerálom az orvost, hogy mondd azt, mondd azt, mondd azt, hogy: negatív, köszönöm. – Mit gondolsz, miért kaptad ez a betegséged? – Jót kérdeztél, mindjárt elmondom, miért. Erről nagyon eltért az orvosok, a természetgyógyászok, a betegek véleménye. Én hiszek abban, hogy ez nálam lelki eredetű betegség volt, intő jelként kaptam, eddig, ne tovább! Úgy vélem, az, hogy az immun-
www .rakellen.hu
w w w. r a k el l e n . h u
20
21
– Szerinted mi nyomorítja meg a nőket? – A lelkükre vesznek mindent, majd mártírként, szótlanul valamiféle jutalmat, jogos ellentételezést várnak, amit nem kapnak meg, így marad a boldogtalanság. Azért maradnak egy rossz házasságban, azért nem válnak, mert akkor mi lesz a gyerekkel? Igenis, egy egészséges önzésre szükség van a lelkitesti egészség megóvásához. A szervezet visszajelez és bosszút áll, ha nem bánunk jól vele. Időt kell szakítani a sportra, tanulni kell – na, persze, nemcsak az iskolapadban – szórakozni, világot látni, társasági életet élni, barátkozni, mindenkinek lehetősége szerint. Ne gondoljanak nagy dolgokra, nagy pénzkiadásra! Lemenni futni a parkba, ahhoz csak akarat kell, kicsit leülni, olvasni délután, mosogatás közben meghallgatni egy szonátát a rádióban, átmenni a szomszédasszonyhoz egy kávéra, pletykálni, ez mind-mind a lelkünk karbantartása.
– Most nagyon a helyeden vagy, jól gondolom? – Igen, nagyon! Megkaptam életem legjobb szerepét a házasságommal, a gyerekeimmel kiegyensúlyozott a kapcsolatom, remek barátaim vannak, a legutolsó kontrollon minden leletem negatív volt. Talán a munka lehetne több, de most azt érzem, hogy az élet felfelé araszol velem a csúcs felé – kitárt karokkal és szívvel, nagy izgalommal várom, milyen lehetőségek várnak rám!
www .rakellen.hu
Sári Edina
7
6
5
4
3
2
1
A vércukor sz mérő kész int- Gyógymassz ázs ülék és Szemüveg is igénybe más gyóg ének yászati Gyermeke vehető ak költségeit segédeszkö ár is Igényelje z babaápol ke vissza dv kifizetheti ez ményes ási árát is Vegye igén az orvosi ybe egészségpé cikkeit is áron is. elszámolha a partnerei Az egyéni nztári m szűrővizsgá tja. leg nk egvásárolh kártyájával latok atja fizetett ta ál ta . l kín költségén ál gdíj számlája ek kedvezmén t után 20% 10 ye % ke -át is terhére. t! adóvisszatéríté adó-visszat st éríté vehet igén formájában s ybe. !
Gazdálkodjon okosan családja egészségügyi kiadásaival!
A vércukor sz mérő kész int- Gyógymassz ázs ülék és Vegye igén is igénybe más gyóg ybe yászati a partnerei vehető ak segédeszkö nk ár z ál ta ke l dv kín ezményes ál árát is kedvezmén t elszámolha áron is. ye ket! tja.
Gyógysze reinek Be tegsége es számláit etén táppénzé egészségpé t nztá egészségkártyájával ri is számlájáró fizetheti. l kiegészíth eti a kieső jöve delme erejéig.
37
36
35 – Sikerült elengedni? – Úgy vélem, részben sikerült. Már amennyire egy komoly érzelmi kötöttséget el lehet engedni. De nekem akkora mázlim van a – most már – férjemmel, mert mellettem állt, nagyon sokat tudott segíteni és az is motivált a testi-lelki gyógyulásra, hogy friss házasok vagyunk, előttünk az élet! Még van minimum jó húsz boldog évünk együtt! – Ez a legjobb és a legfontosabb dolog az életemben.
38
rendszert mi gyengíti le annyira, hogy a különben is bennünk zajló jó-rossz biológiai-kémiai folyamatok megváltozzanak, az is pszichés eredetű folyamat végeredménye. Én pontosan tudom, hogy ezt a daganatot mitől növesztettem magamban. Direkt fogalmazok így. Ezt nem mások, vagy külső erők teszik velünk, hanem mindenki magával, magának csinálja, de ennek természetesen okai vannak, amelyek annyira begyűrűznek az életünkbe, hogy szó szerint megmérgeznek bennünket. Volt egy érzelmi dolog az életemben, amit egyáltalán nem tudtam megoldani, illetve feldolgozni. A megoldás egy fura dolog, mert van, amit nem lehet megoldani, csak elfogadni, vagy elengedni, és azt mondani, ez már nem az én problémám.
A másik fontos dolog az önbecsülés. Mindenkinek van legalább egy olyan tulajdonsága, készsége, ami miatt büszke lehet önmagára. De könyörgöm, legyen rá büszke, mert a világ nem fogja elismerni, ha ő sem ismeri el saját magát! És persze nem utolsósorban a legfontosabb a jó párkapcsolat. A folyamatos kommunikáció, a nemcsak a ,,levitted a szemetet?” típusú kérdések, hanem valódi érdeklődés a másik iránt. Rendet kell tennünk magunkban és magunk körül, egy önvédelmi stratégiát kell kidolgozni, ezt nevezem egészséges önzésnek. Nem lehet magunkban meddő és végtelen párbeszédeket folytatni azzal, aki nincs jelen, nem lehet egyfolytában néma vitát generálni, hanem le kell ülni, és meg kell beszélni a problémát, és ha nem lehet megoldani – lásd fent! –, akkor el kell engedni. Dühös vagyok a nőkre, mert nem mernek élni! Vagy lehet, hogy nem is akarnak!? Áldolgokkal foglalják el- és le magukat, játszanak a külvilágnak ezerféle szerepet, csak magukkal nem törődnek, vagy mártírok és valami rossznak kell történnie ahhoz, hogy rádöbbenjenek, helyettük senki nem oldja meg a problémáikat. Nem szabad elfojtani, letagadni sem a gondokat, sem az indulatokat, igenis, lehet haragudni, kell vitatkozni, szabad ordítani azzal is, akit szeretünk, a vége ideális esetben úgyis a megbeszélés és a megbocsátás lesz. Ha nem, ott kell hagyni a helyzetet és merni kell továbblépni! De persze a megoldások keresése a legfontosabb. Sajnos erre nincs egy excel táblázat, hogy ha ez van, akkor ezt kell tenni. Mert mindenkinek a saját útján kell járnia, - akár botladozva, keservesen is. Elvégre mindenki csak a saját életét élheti, hiába jövök én itt a hülye tanácsaimmal…
39
Tallós Rita
START
Gratulálu nk! Az OTP Eg észségpén ztár tagja lett , így azon kívül, hogy gon doskodik családja egészség éről, számos ke dvezmén yben is részesü l!
...akár 150 000 forinttal! Csökkentse egészségügyi kiadásait...
Éves szinten az egészség megőrzésére, illetve a betegségek kezelésére fordított költségek elérhetik a több százezer forintot is. Legyen szó például szűrővizsgálatokról, magánorvosi szolgáltatások igénybevételéről. gyógyszerek vásárlásáról, vagy akár táppénz-kiegészítésről. A fenti költségek csökkentésére az a családtag, aki adózott jövedelemmel és OTP egészségpénztári tagsággal is rendelkezik, 20% adó-visszatérítést vehet igénybe. Gondolja végig a családjában felmerülő egészségügyi kiadásokat és döntsön Pénztárunk mellett! www.otpegeszsegpenztar.hu •
[email protected] • +36 (1) 3 666 555
22
Jelen hirdetés nem minősül ajánlattételnek. A tájékoztatás nem teljes körű, további részletes információk a www.otpegeszsegpenztar.hu oldalon találhatóak
Alapítvány
Segíts adód 1%-ával, hogy megérje a 30-at!
A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT! Társadalmi Alapítvány Cím: 1093 Budapest, Mátyás utca 18. • Telefon és fax: 06-1 217-0404 E-mail:
[email protected] • www.rakellen.hu Facebook: A rák ellen, az emberét, a holnapért! Alapítvány Számlaszám: OTP Bank Nyrt. 11713005-20034986 • Adószám: 19009557-2-43
