Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások.
Gondolatok szeretteink sorsáról Gondolatok szeretteink sorsáról mindenszentek és halottak napjának ünnepén. Ilyenkor november közeledtével, ha akarjuk, ha nem elhunyt szeretteinkre gondolunk, hiszen mindenütt árusított kis mécsesek emlékeztetnek, hogy emlékeznünk kell... Emlékeznünk kell szeretteinkre, akik hitünk szerint átköltöztek az Örökkévalóságba. Sokak talán újra átélik az elvesztés fájdalmas pillanatait vagy éppen a csodálatossá szépült emlékeink sajognak, a pótolhatatlan szeretet hiányában, melyekhez végül is nem lehet igazán hozzá szokni. De valahogy rendben is van ez így, mert ez annak a jele, hogy igazán szerettünk. Sokakban bizony az évek múlásával természetessé válik, hogy nincs ott a másik. Ha igazán szerettünk, akkor az, hogy ehhez mégsem szoktunk hozzá, és még mindig fáj, az nem baj. Ez a csendes fájdalom jelzi, hogy jól és nagyon szerettünk. Sokszor mondom a sír szélén állva a gyászolóknak, hogy igazán nem is az a fontos, hogy “mi lesz most velünk”, hanem mi lesz VELE, akit annyira szeretünk, aki annyira fontos volt nekünk. Sokan azt gondoljuk, hogy a halál után nincs semmi, ezért az elvesztés fájdalmán túl nincs miért aggódnunk. Vannak, akik azt gondolják, hogy a halál után természetes módon mindenki a boldog mennyországba kerül, akárhogy is élt. Sem a tagadás, sem a szépítés nem egyezik a mindannyiunk által majdan megtapasztalható Valósággal. 1
“Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad.” (Jn15,4-6.) Aki tehát rendszeres imádsággal nem maradt, nem élt Jézusban, azért bizony imádkozni kell. Ha igazán szeretjük elhunytjainkat, nem csak a gondozásukról, temetésükről kell gondoskodnunk, hanem örök sorsukról is. Első lépés ez ügyben, hogy akárhogyan is élt szerettünk, próbáljunk meg még akkor papot, lelkészt hívni, amikor értelme használatának még birtokában van. Ezzel zárul le ugyanis az érdemszerzés és a bűnbánat kegyelmi ideje. Ez a nagy piros vonal. Demencia, vagy Alzheimer-kór esetében ez kegyelmi idő a halál előtt jóval korábban befejeződik. Sajnos sokan erre nem gondolunk, hogy még az értelem elhomályosulása előtt gondoskodjunk annak örök üdvösségéről, akit annyira szeretünk, aki annyira fontos volt nekünk. Szeretnénk, hogy ott lehessünk vele egyszer a mennyben? Ha igazán szeretjük, akkor ezt is megtesszük, életünk Jézushoz igazításán túl, hogy végül is mi is ott legyünk. Az értelem használatának megszűnése után ahogy születésünktől fogva minden napunkat - csakis Isten kegyelmébe tudjuk ajánlani szeretteinket, amely a lélek mélyén még ekkor is képes csodákat művelni. Tehát ekkor is hívhatunk papot, lelkészt, aki együtt imádkozik velünk. Mit tegyünk, ha ez nekünk egyáltalán nem volt fontos, vagy valamilyen oknál fogva ez nem tudtuk megtenni? Gondoljunk a fenti Jézus idézetre. A mennyország nem természetes következménye a halálnak. Nehéz üdvözülni? Én mindi úgy kérdezek vissza, “Nehéz napjában többször (reggel, délelőtt, délben, délután, este és lefekvés előtt) Jézus Kezébe tenni a szívünket, életünket és egész nap Vele együtt járni bárhová megyek?” Nem. De nagyon sokaknak ez nem megy, nem fog menni. Nem elég csak azokat szeretni, akiket könnyű szeretni, úgy és azt szeretni, ahogy és azt, akit Jézus is szeret egészen más. Nem véletlenül mondja Jézus: “Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. … Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Tehát szeretteinkért imádkozni kell. Mindenki a maga vallása szerint. A katolikus egyházban van még egy utolsó mentőkötél, egy „baleset utáni biztonsági öv”. A teljes búcsú. A halottak napja nyolc napos 2
ünnepe tulajdonképpen erről szól, nem a kegyelmi szempontból értéktelen halloweenról és a partykról. A búcsú elsősorban teológiai fogalom melynek jelentésén, létezésén, érvényességén komoly viták voltak a kereszténység története folyamán. Mit is jelent? Erre úgy tudunk helyesen válaszolni, ha megvizsgáljuk, hogy a katolikus hit szerint miért szükséges? Nagy Szent Gergely pápa szerint: “Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy “ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, azt sem ebben, sem az eljövendő világban (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot.” E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.” (Vö.: Katolikus Egyház Katekizmusa 1031 pont.) A Makkabeusok második könyvében is találhatunk olyan részt ahol a halál után imádkoztak az elhunytak örök üdvösségéért: “Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől." (2Mak 12,46) Van erre utalás Pál apostolnál is: “De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.” (1Kor3,15) Mindezek alapján a Katolikus Lexikon pedig ezt mondja: “búcsú (lat. indulgentia): a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideig tartó büntetés elengedése. A római katolikus egyház kincse, az ortodox egyház nem ismeri el, a protestáns egyházak kifejezetten tagadják. - I. Dogmatikailag. A Ny-i egyházi hagyomány különbséget tett a bűn eltörlése és a büntetés elengedése között. […] A bűnök megbocsátása után azonban visszamaradnak bizonyos ideig tartó büntetések, s a búcsú ezek eltörlése. [...] Az egyház az élők számára úgy engedélyez búcsút, hogy lelki hatalmával közvetlenül elengedi az ideigtartó büntetést, mert az élő hívők az egyház joghatósága alá tartoznak; a megholtak viszont már nem, azért érettük csak könyörög (suffragium) Istenhez, hogy engedje el büntetésüket. Ezt azért teheti meg, mert rendelkezik Krisztus és a szentek érdemeinek kifogyhatatlan kincstárával, erre mindig hivatkozhat, és ebből mindig osztogathat (D 550-552). A búcsú elnyerésének föltétele a kegyelem állapota [vagyis, ha szükséges gyónni kell], az előírt jótettek elvégzése és legalább ált. szándék a búcsú elnyerésére. - A gyakorlatban mindig megkülönböztették a teljes és a nem teljes búcsút.” (Vagyis minden lelki akadálytól vagy csak részben megszabadító kegyelmek.) Én azt tenném a hozzá a lexikon szócikkéhez, hogy a búcsú elnyeréséhez a hívőnek még a bocsánatos bűnöket is el 3
kell utasítania, vagyis szívében még a bocsánatos bűnök elutasítását is megígéri, vagyis azt, hogy ezektől is elszakad, ezeket is megtagadja. Mindegyik búcsú elnyerésének különböző további feltételei vannak, melyet az apostoli penitenciária (A pápának fenntartott feloldozási ügyeket intéző hivatal.) ír elő. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Maria Simma Élményeim a szenvedő lelkekkel című riport könyvét. Abban azt láthatjuk, hogy Isten végtelen szentsége láttán csak a teljesen Istennek adott életű emberek mernek az Ő országába belépni, mások látván saját önzésüket, ezt nem fogják megtenni, nem ismerve Isten végtelen irgalmát. Nem lehet tehát csak úgy besétálni a mennybe. Most November 18-ig a temetőben, halottak napján és az rákövetkező napon a katolikus templomokban lehet teljes búcsút nyerni katolikus testvéreinknek. Ha szükséges gyónjanak, mindenféleképpen járuljanak szentáldozáshoz, és a Pápa imaszándékára imádkozzanak el szívből egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. És így szeretetükre szeretet lesz a válasz. Istent ugyanis nem az imáinkkal fizetjük le, hanem szívünkkel kopogtatunk az Ő szívén. Az egyház sokszor olyan dolgokhoz adja a búcsú lehetőségét, amellyel kapcsolatban szeretné, ha a hívek gyakran végeznék, vagy előnyben részesítenék. Így nyerhetünk teljes búcsút a lélek tisztaságának megtartásával (ha kell gyónás, bocsánatos bűnök elutasítása) az év bármelyik napján például félórás szentírás olvasással, vagy félórás Szentségimádással, (!!!) hogy a hívek mind gyakrabban vegyék kezükbe Isten igéjét vagy látogassák az Oltáriszentségben lakozó Jézust. (Lásd. Diós István búcsúk kézikönyve, vagy a katolikus egyház honlapján a Búcsúval járó imádságok címszó alatt, a lelkiség, imák címszó alatt.) De ilyen teljes búcsú nyerhető az újonnan felszentelt pap valamelyik újmiséjén való részvétel (Például ilyen volt Heiter Róbert premontrei szerzetes újmiséje Pomázon.). A templom búcsú napján is ilyen teljes búcsú nyerhető, hogy minél többen akár más templomokból jöjjenek és vegyenek részt. Sokan álmodtak sokáig elhunytjaikkal. Elvégezve a gyónást, a megtérést teljes búcsút szereztek számukra, az álmok eltűntek és a szívükben a béke helyre állt. Gondoskodjunk szeretteinkről, ahogy életükben is tettük. Imádkozzunk értük, segítsünk nekik most. Egy év elteltével már a mindenszentek közt ünnepeljük őket is. Mert ők már nincsenek a halottak között. Szeretettel és imádsággal, ferenc atya. 4
Visszatekintő A Plébánia Testületi Üléséről jelentjük (2013. október 6. vasárnap 16 óra) Örömteli, hogy a testületi ülésen szinte mindannyian részt tudtunk venni. Ferenc atya felvezetőjében többek között elmondta, hogy szeretne az év folyamán minden közösséget meglátogatni, majd rátértünk a munkacsoportok beszámolóira. Fontos, hogy a munkacsoportoknak november 15-ig kell leadniuk jövő évi programtervüket és pénzügyi igényeiket, hogy a jövő évi költségvetést megfelelően elkészíthessük. A Caritas csoport nyári tábora jól sikerült, köszönik a támogatást. Idei programjuk az időseknek szóló Erzsébet nap, illetve a missziós heti gyűjtés, jövő évi terveik pedig az idei tevékenységek mintájára fognak alakulni. A kommunikációs munkacsoport igen hosszú feladatlistán igyekszik úrrá lenni. Ide tartozik többek között a www.pomaziplebania.hu oldal, ez az Élesztő újság, de a templom előtti hirdetőtábla is. A munkacsoportvezetők és programszervezők erőteljes biztatást kaptak, hogy küldjenek hirdetéseket, valamint beszámolókat. A liturgikus munkacsoport programjai az egyházi évet követik. Fontos hangsúlyozni, hogy elsősorban a formáért felelnek, a tartalmat általában egy másik munkacsoport adja a szertartásokhoz. A hitoktatási munkacsoport kapcsán előkerült az örökzöld téma: ifjúsági hittan. Ferenc atya elmondta, hogy ez ezen a környéken nem működik. Amelyik családnak ez fontos, az egyházi iskolába járatja a gyerekét, és az a gyerek nem fog még egyszer hittanra járni a plébánián. Ami esetleg működik a fővárosi és dunakanyari plébániákon, azok a nagy múltú, patinás, igazi közösséget adó szerveződések, például Pomázon a cserkészet. A cserkészeknek sok jó programjuk van – ennek viszont „hátránya”, hogy ez sok időt vesz igénybe, tehát a cserkészvezetőknek nem sok idejük marad másra, pl. plébániai programokra. Két dolgot tehetünk. Egyrészt hébe-hóba szervezünk valamilyen tevékenységet, hogy az ifjúságban (az egyházi iskola hatása ellenére is) megmaradjon a plébániához tartozás érzése. Másrészt ki kellene nyúlnunk azon fiatalok felé, akik felé 5
senki sem nyúl ki: hátrányos helyzetűek, szegények, társadalom és város peremén élők stb. A családi munkacsoport tevékenységének gerince a havi házas este. 8-9 pár vesz részt rajtuk rendszeresen, további néhány alkalmanként – és szívesen látnak még sokakat. Ezután kifejezetten a cserkészcsapattal foglalkoztunk. A cserkészotthon felújítására szánt hétvégét „elmosta” a Fülöp kurzus. A cserkészek ennek ellenére elvégeztek néhány munkát, pl. az épület mögött két ízben kiirtották a gazt és kihordtak egy csomó földet, sittet – felmerült, hogy ugyanígy az udvarral is foglalkozhatnának kicsit többet. A cserkészotthon igen gyatra állapotban van, már szülők is jelezték, hogy szívesen hozzájárulnának a felújításhoz. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a cserkészek viszszaköltöznének a jobboldali kis lakásból a baloldali helyiségekbe, amelyek kicsit tágasabbak és jobb állapotban vannak. Ez valószínűleg rövidesen meg fog történni, de ettől még a felújítás nem kerülhető el. Nagyon rossz állapotban van a Sashegyi iskola kerítése, ahonnan a gyerekek sokszor köveket dobálnak át, ami eltöri a cserepeket. A kerítésjavítás az önkormányzat dolga – lenne… A kulturális munkacsoport tevékenysége önmagáért beszél: Lengyelné Éva vezetésével hihetetlen mennyiségű és minőségű munkát végeznek, elegendő csak a Szent István napi búcsúra vagy a Művelődési Házban rendezendő Erzsébet bálra gondolni. Várva várt napirendi pont volt a műszaki bizottság beszámolója. A sekrestyetető munkálatait majdnem sikerült elkezdeni, de az utolsó pillanatban a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltató Központ leállíttatta, mondván, hogy még néhány dolgot jóvá kell hagyniuk. Remélhetőleg még idén elkészül a tető. A padfestéssel kapcsolatban több lehetőség is felmerült, Schrett László feltárta a korábbi festéseket. Itt is a Forster Központ ajánlását kell elfogadnunk. Több próbálkozás után sikerült egy igen költséghatékony ajánlatot találni, ráadásul viszonylag gyors határidővel. Ennek ugyanakkor az az „ára”, hogy a padfestés csak részben, a használt helyeken fog megújulni. Számos (pl. nehezen elérhető vagy látható) helyen ugyanis még igen jó minőségű, így ezek nem is lesznek újra átfestve. Végül előkerült, hogy a Sashegyi iskola is igyekszik megszervezni a középiskolások közösségi szolgálatát, amely nélkül ma már nem lehet érettségizni. Felmerült, hogy a diákok bizonyos plébániai közösségi munkákba is bekapcsolódhatnának, ami ugyan járhat nehézséggel, de talán meszszebbre vezet, ha inkább egyfajta pre-evangelizációs lehetőségként tekintünk rá. Az ülést hat óra után, immáron a kezdődő szentmisébe is némileg belelógva fejeztük be. Babos Gábor 6
Fülöp kurzus - 10.25-27 között Csobánkán Tisztelt Olvasó! Amiről szólni szeretnék, az nem ver nagy port, és nem is biztos, hogy felhívja mindenki figyelmét. Ez egy olyan kicsi dolog, mint egy homokszem a tengerparton. Ez a kicsi dolog az én életemről, és egy hétvégéről szól, a Fülöp kurzusról. Ha visszagondolok eddigi életemre (26 év) eszembe jut sok fájdalom, öröm, bukás és siker. Sok hiábavalóság és hiba, mely miatt sokat szégyenkeztem. Eszembe jut miképpen próbáltam érteni és értelmezni az életem, hogy helyesen döntsek és cselekedjek. Vágytam, hogy helyesen éljek, hogy boldog legyek! De miképp lehetséges ezt elérni? Bármennyire is megfeszítettem akaratomat, én magam nem bírtam Isten útján járni. Rá kellett döbbennem, hogy magamért nem vagyok képes tenni semmit. Hogy mit tehetek mégis, azt ott tanultam meg, ahová Ő vezetett. Ő vezérelt erre a hétvégére, mert tudta mire van szükségem. Rádöbbentem jelenlétére abban, hogy ismer. Az a rögös út, amin eddig végigmentem kellett, hogy most felismerhessem Őt. Csodálatos dolog megtapasztalni, miként szeret Isten valójában. A kurzust vezetők beszéde alatt, úgy éreztem magam, mint az a pogány, aki Jézus apostolait hallgatja. Erővel és szentlélekkel beszéltek, vágyat szítva Isten szeretete iránt! Egyszerűen szóltak és tisztán. Mind, akik ott voltunk egybekovácsolódtunk, mert egyek lettünk abban a szeretetben és kegyelemben, amit kaptunk. Sokat szenvedtem homokszemnyi életem miatt, mert kő és sziklafal akartam lenni. Most már látom, hogy éppen ez az örömöm forrása, mert így el tudnak ragadni Isten hullámai, és tudom, hogy azt cselekszi velem, ami a legjobb. Kedves Olvasó! Nem tudom, hogy milyen közel van szíve Istenhez, de biztos vagyok benne, hogy sosem lehetünk elég közel ahhoz, hogy ne tudjon még közelebb húzni magához. Engedjünk az Ő vonzásának! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Sipos Gábor
Elsőáldozás– 10.25-27. Hozzám jöttél Jézus… Október utolsó vasárnapján, napsütéses reggelen izgatottan gyülekeztek a Közösségi-házban a gyerekek, és a templomban a szüleik, rokonaik. 7
Életüknek egy csodálatos napja volt 2013. október 27-e, e 27 gyermeknek, hiszen beteljesült vágyuk, amire Andi nénivel, Márti nénivel és Gabriella nővérrel már több mint egy éve készültek. Eljött az ELSŐÁLDOZÁS, az Oltáriszentség első alkalommal történő vétele. A szentségek közül talán ez a legkedvesebb, hiszen öröm ennyi gyermeket látni, amint magához veszi az Oltáriszentséget, Isten szeretetének szentségét. A nevelőik mire is próbálták e gyermekeket ráismertetni, az elmúlt évben, a felkészítés során? Arra a titokra, mely a szentségben most, ezen az eseményen keresztül, először érintheti meg a tudatosuló emberkét: van Valaki, Aki köré építhetem fel a magam parányi életét. És Ő, ez a Valaki, a maga alázatos, végtelen türelmes, és megértő szeretetével a megbocsátás, és az atyával való kiengesztelődés ajándékával mindig, minden élethelyzetben mellettük áll, kész gondoskodásával vigyázni ezt a törékeny cserépedényt, az életüket. Ő úgy vigyázza lelki személyiségük fejlődését, ahogy szüleik az oly sok körülménynek kiszolgáltatott természetes életüket.
Nagy izgalom előzte meg ezt a napot, hiszen szombaton volt az első gyónás is, valamint néhány gyermeknek a megkeresztelése. Az emléklapot örömmel készítették a gyerekek, amíg a gyónásra várakoztak. A gyónás után István Laci bácsi – sekrestyés – segítségével elégették a bűnöket, melyeket kis papírra írtak. Ez már évek óta hagyomány nálunk a gyerekek nagy örömére. Ezzel is szemléletessé téve, hogy minden bűnünk, amit elengedünk, átadunk a gyónás szentségében az Úr Krisztusnak, így válik megsemmisültté. Többé nem kell, hogy magunkat vádoljuk azokkal! Nagyon szép szertartás volt mind a keresztelés mind az elsőáldozás, melyet Ferenc atya tartott. A szülők meghatódottan adták át gyermeküknek az áldást. A szentmisén Gabriella nővér zenekara kísérte a gyermekeket, akik külön énekekkel készültek lelkesen erre az alkalomra. Egy kis „statisztika”: legnagyobb létszámban a Sashegyi Iskolából Hardi Péterné, Anna néni osztályából voltak a csoportban, akiknek napközis 8
tanítójuk Fábián Jutka néni. A gyerekek nagy örömére e kedves pedagógusok az ünnepi szertartáson és az agapén is részt vettek. Köszönjük nekik! A Mátyás király Iskolából és a Német Nemzetiségi Iskolából is voltak néhányan a csoportban. De jöttek még Békásmegyerről is és Szentistvántelepről is diákok, akik itt laknak Pomázon és ide járnak templomba. A foglalkozások, felkészülések során ezek a gyermekek egy igazi kis lelki közösséggé formálódtak, hiszen ez alatt az egy év alatt megismerkedhettek egymás gondolataival a megosztások, játékok során. A közösség fontosságát szeretnénk a szülők figyelmébe ajánlani. Hiszen a gyermek, aki az otthont elhagyva a különböző nevelési, oktatási stúdiumokba kerül, óhatatlanul egy közösség tagjává lesz. De ezek a közösségek nagyon ritkán választhatók meg, vagyis olyan közeget jelentenek, melyek nem minden esetben segítik a gyermek személyiségének, lelkének egészséges fejlődését. A szülő feladata, hogy ezen közösségeket ellensúlyozza, olyan közösségbe is bekapcsolja a gyermekét, amely számára, nevelési szándékával segíti elérni – kiegészíti - a szülői szándékot: lehetőség az egyházi közösség így nem csak a gyermek, de a szülő számára is. A gondoskodás a lélekről, a szülőnek ugyanúgy feladata, kötelessége, mint az, hogy gyermekét iskoláztassa. Az életben való helytálláshoz nem csak az evilági tudáshalmaz elsajátítása szükséges, hanem a lelki egészségre is fontos odafigyelni. Ajándékul minden gyermek egy kis fakeresztet kapott nyakláncként, amely a hétköznapokban is emlékezteti őket, hogy az áldozók szívéből már kitörölhetetlen emlék az Istennel való találkozás élménye. Elsőáldozók: Bányai Kamilla, Daru Rómeó Alex, Dombóvári Benedek, Farcas Andrea, Horváth Zoltán, Huszti Adél, Ignáth Lili, Ignáth Luca, Imre János, Ispánky Zsófia, Jármy Koppány, Kajsza Ádám, Kelemen Levente, Kis Emma, Kotró Nóra, Koch Fanni, László Ramóna, Márton Balázs, Naszály Zsombor, Paál-Csáki Panna, Palik József, Sajti János, Sándor Réka, Sőregi Nóra, Vad Bence, Vígh Dávid és Szüleik! „Olyan kedves ez az ünnep: Elsőáldozás! Az életben most, a nagy találkozás. Először tért be szívetekbe az Isten, hogy oda örömet, boldogságot vigyen. Nagy szorgalommal, jó és rossz időben jártatok tanulni, hogy minden szépen menjen. Fáradságtoknak megvan a jutalma, Jézus elégedett, boldog szent mosolya. Mosolyog és átölel! Boldog ki ma ebbe a templomba betér. Boldogok a szülők, kik örömkönnyet sírnak, boldogok kik sok szépre, jóra tanítottak. Jézus megjutalmaz minden kicsi tettet, amit az Ő nevében, szeretetből tettek! Boldogság ragyogott fel minden arcon, ezen a szép, őszi, szent, kegyelmi napon. 9
Áradjon rátok a jó Isten áldása, szálljon rátok a béke tartós boldogsága!” (Banadics Mártival való beszélgetés nyomán lejegyezve NJ)
Boldog Sándor István – 10.19. Sándor István halotti levele A Szalézi Társaságban a ház igazgatója vagy a tartományfőnök minden egyes alkalommal, amikor egy rendtárs meghal, a világon lévő összes szalézi háznak ír egy úgynevezett halotti levelet. Ezt általában olaszul szokták írni, hiszen az olasz a szaléziak anyanyelve. Ádám László tartományfőnök ezt a levelet valószínűleg a kommunista üldözés alatt írta, azonban csak a rendszerváltozás után, 1990-ben került napvilágra. A levélben összefoglalja Isten szolgájának az életét, készületét a vértanúságra és tudatos önfeláldozását. A levél magyar fordításából az utolsó sorokat közöljük. „Néhány hónapig bujkált, majd álnéven munkát vállalt egy fővárosi üzemben. Itt dolgozott 1951 márciusától 1952 júliusáig. Katakomba-életében is folytatta azonban ifjúsági apostolkodását anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is belekeveredett volna a politikába. Havonként szentségimádásokat, vasárnapi és ünnepnapi zarándoklatokat a főváros környéki kegyhelyekhez, lelkigyakorlatokat és alkalmi találkozókat szervezett. Ez az életforma a Golgotára vezetett. 1952. július közepén egy napon elhurcolták a munkahelyéről és többé nem tért vissza sem oda, sem a lakására. Több más rendtársunkat is ugyanez a sors érte. Az elkövetkezendő nyolc hónapban ők viszontlátták még egymást néhányszor az ítélet előtt. Egyik alkalommal Sándor István rendtársai felé fordult és bocsánatukat kérte, egy másik alkalommal magába merülten imádkozni látták... Eljött Nagy Szent Gergely napja. Attól a naptól kezdve nem látta őt többé senki és hírt sem kaptak róla... Sok víz lefolyt a Dunán. Cellatársai, akik együtt töltötték vele az utolsó hónapokat, úgy emlékeznek rá, mint egy szentre. Az isteni Megváltó útját követve fölemeltetett a földről. Az utolsó imádság nem halt el az ajkán, hanem kezében a vértanúk pálmájával folytatja értünk a Mindenható előtt.” Ádám László tartományfőnök www.sandoristvan.hu/Vatikáni Rádió/Magyar Kurír Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/sandor-istvan-halotti-levele
10
Egészítsd ki a mondatokat! 1. Boldogok a ………., mert övék a mennyek országa. 2. Boldogok a ………., majd megvigasztalják őket. 3. Boldogok a …………, mert övék lesz a föld. 4. Boldogok az …………….., majd kielégítik őket. 5. Boldogok az ……………majd nekik is irgalmaznak. 6. Boldogok a ………… ők látni fogják Istent. 7. Boldogok a ……………Ők Isten fiai. 8. Boldogok akiket az igazságért ………, övék a mennyek országa. ( MT.5/3-9)
Ha a sötét kockák betűit helyesen rakod sorba, egy novemberi ünnep nevét fogod megkapni. Megfejtés: …………………………………………………………………
11
A képen elbújt egy állat. Ha ügyesen színezel, megláthatod.
Nyolc apró eltérés van a két kép között. Keresd meg őket!
12
Előretekintő Ferenc pápa egyházképe „Amikor a Hiszekegyet imádkozzuk, így mondjuk: 'Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházat'. Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e valaha azon, hogy mit jelent a kifejezés: az Egyház apostoli. Talán néha, Rómába jövet, eszetekbe jutott Péter és Pál apostol fontossága, akik életüket adták azért, hogy elvigyék az evangéliumot és tanúságot tegyenek róla. De többről van szó”. A pápa elidőzött az apostol szó eredeténél: az apostol görögül annyit tesz, mint küldött. Az apostol egy olyan személy, akit elküldtek, hogy tegyen valamit. Az apostolokat Jézus választotta ki, és küldte el, hogy folytassák művét, vagyis, hogy imádkozzanak. Ez az apostolok első számú feladata. A második az evangélium hirdetése. Ez fontos, mert amikor az apostolokra gondolunk, akkor csak úgy gondolunk rájuk, mint akik elmentek, hogy hirdessék az evangéliumot, sok dolgot vigyenek véghez. De az Egyház kezdeti időszakában volt egy probléma, ugyanis sok olyan dolgot csináltak, amit később nem tehettek. Diakónusok lettek, hogy legyen idejük imádkozni és hirdetni Isten szavát. És amikor az apostolok utódaira gondolunk – a püspökökre, valamennyi püspökre, a pápa is püspök –, meg kell kérdezni magunktól, hogy az apostolok utóda imádkozik-e és hirdeti-e az evangéliumot. Apostolnak kell lenni, ezért apostoli az Egyház. Ha apostolok akarunk lenni, meg kell, hogy kérdezzük: imádkozom a világ üdvösségéért, és hirdetem az evangéliumot? Ez az apostoli Egyház. Ez köt össze bennünket az apostolokkal – hangsúlyozta a Szentatya. Az apostoli fogalom három aspektusát emelte ki tanításában. Az első: az Egyház apostoli, mert az apostolok igehirdetésére és imádságára épül, arra a tekintélyre, amelyet maga Jézus adott nekik. Szent Pál írja az Efezusiakhoz: „A szentek polgártársai és Istennek házanépe vagytok. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve” (Ef 2,19-20). A keresztényeket élő kövekhez hasonlítja, akik az Egyház épületét alkotják, s ennek az épületnek az oszlopai az apostolok, míg a kő, amely az egészet tartja, maga Jézus. Jézus nélkül nem létezhet az Egyház. Jézus az Egyház alapja. 13
Az egyház apostoliságának második aspektusa a tanúságtétel, amelyen keresztül Jézus szavai, tettei eljutottak hozzánk az apostoloktól. A Katolikus Egyház katekizmusa megállapítja: az Egyház apostoli, mert őrzi és továbbadja az apostolok által hallott tanítást. Az Egyház évszázadokon át megőrizte ezt az értékes kincset, a Szentírást, a doktrínát, a szentségeket, a papi szolgálatot, hogy hűek lehessünk Krisztushoz és részt vehessünk életében. Akár egy folyó, amely átszeli a történelmet, fejlődik, öntöz, de mindig ugyanabból a forrásból ered: és ez a forrás maga Krisztus. Ő föltámadt és él, szavai nem múlnak el, itt van ma köztünk. Hallja, amikor beszélünk hozzá; meghallgat minket, a szívünkben van. Ez az Egyház szépsége: Jézus Krisztus jelenléte köztünk. Az Egyház apostoli, mert az a küldetése, hogy elvigye az evangéliumot az egész világra. Folytatja azt a küldetést, amelyet Jézus bízott az apostolokra. Mit is mondott Jézus? „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,19-20). Jézus tehát misszióba küld bennünket, arra kér, hogy osszuk meg az evangélium örömhírét mindenkivel. De tegyük fel újra a kérdést: szavainkkal vagy főként keresztény életünkkel végezzük-e ezt a küldetést, tanúságtételünkkel? Vagy olyan keresztények vagyunk, akik bezárkózunk szívünkbe, templomainkba? Szóbeli keresztények talán, akik pogányokként élnek? Ez nem szemrehányás: én is azt mondom magamnak: milyen keresztény vagyok? Tényleg tanúságot teszek? - hangzottak Ferenc pápa rögtönzött kérdései a Szent Péter téren. Az Egyház az apostolok tanításában gyökerezik, akik Krisztus hiteles tanúi voltak, de mindig a jövőbe néz, tudatában annak, hogy Jézus küldte, bízta meg missziós szolgálattal, hogy Jézus nevét viseli az imádságban, az igehirdetésben és a tanúságtételben egyaránt. Olyan Egyház, amely önmagába vagy a múltba zárkózik, vagy csak a kis szokásbeli, viselkedésbeli szabályokat nézi, az megtagadja saját identitását. A bezárkózott Egyház elárulja önazonosságát. Fedezzük föl tehát ma újra az apostoli Egyház teljes szépségét és felelősségét! Ne feledjétek: apostoli, mert imádkozunk – ez az első feladat –, és mert életünkkel és szavainkkal is hirdetjük az evangéliumot. Katekézise után a Szentatya tisztelettel adózott Alacoque Szent Margit előtt, akinek október 16-án ünnepeljük liturgikus emléknapját. A pápa arra is emlékeztetett, hogy e nap az ENSZ által meghirdetett Élelmezési Világ14
nap is, s hogy október 17-én tartjuk a nyomor elleni világnapot, amelyet a Negyedik Világ Nemzetközi Mozgalom kezdeményezett. Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-bezarkozott-egyhazelarulja-onazonossagat
Imádkozzunk bátran, és ha kell, akkor alkudozzunk az Úrral, egészen az alkalmatlankodásig „Amikor mi a bátorságról beszélünk, mindig az apostoli bátorságra gondolunk, amivel ők elindultak hirdetni az evangéliumot. De létezik az Úr előtti bátorság is. Ez egy olyan bátorság, mely eltökélten lép a színe elé, hogy kérjen tőle valamit. A történet kicsit megnevettet engem – mondta a pápa – mert Ábrahám egészen sajátságos módon beszél az Úrral. Olyan ez, mint egy „föníciai üzlet”, hiszen mindinkább lefelé szorítja az árat… Kitartással folytatja tovább, ötvenről lealkudja az árat tízre. Ábrahám azonban tudta, hogy még ez sem elég, mert csak egyetlen igaz van ott, unokatestvére. De ezzel a bátorsággal, ezzel a kitartással mégis továbbhaladt minden. „Időnként úgy megyünk az Úrhoz – fogalmazott a pápa – hogy kérünk tőle valamit valaki számára, aztán elmegyünk. Ez így nem imádság!” – szögezte le. „Ha azt akarod, hogy az Úr kegyelmet adjon, bátran kell Hozzá menned és bátran tenned azt, amit Ábrahám tett, méghozzá az ő kitartásával!”. Ferenc pápa Jézusra emlékeztetett, aki azt mondja nekünk: „Úgy kell imádkoznunk, mint ahogy az özvegyasszony kérlelte a bírót, úgy, mint aki éjszaka megzörgeti a barátjának az ajtaját. Kitartással, erre tanít bennünket Jézus”. „Az Úr megdicséri azt a szír-föníciai asszonyt, aki kitartással kérlelte lánya gyógyulását”. „Kitartással – ismételte a pápa – még akkor is, ha fáradtak vagyunk, még akkor is, ha ez tényleg fárasztó. Ez az imádság magatartása!”. Szent Terézre utalva azt említette meg a pápa, hogy „az imádság egy alkudozás az Úrral, és ez csak akkor lehetséges, amikor családias, bensőséges kapcsolatban vagyunk vele.” Majd ismét aláhúzta: „Tényleg fárasztó az ima, ezért is kell hozzá Isten kegyelme”. „Győzd meg az Urat, az ő érveivel! – folytatta – az az igazán szép! Ábrahám alkudozása az Úr szívére irányul, Jézus pedig hasonlóan tanít bennünket: a ti Atyátok ismeri dolgaitokat. Az Atya, miközben arra kér, hogy ne aggodalmaskodjunk, elküldi az esőt a jókra és a bűnösökre, a napot fölkelti az igazakra és a gonoszokra. Ábrahám érvelésével haladjunk előre! Most megállok egy kicsit ennél a gondolatnál – szólt a pápa –, hiszen imádkozni annyit jelent, hogy alkudozunk az Úrral, még akkor is, ha alkalmatlanok vagyunk neki”. Imádkozni azt is jelenti, hogy dicsérjük az 15
Urat, szép dolgaiért, és kérjük, hogy küldje el nekünk azokat. Ő pedig annyira jó és annyira irgalmas, hogy megsegít bennünket. Kérjük őt egészen és közben megtanuljuk azt, amit mondanunk kell az Úrnak, kérjünk ehhez kegyelmet: „Te, aki irgalmas vagy, te, aki megbocsátasz, adj nekem kegyelmet, amint Ábrahámmal tetted, amint Mózessel tetted. Menjünk előre az imádságban, bátran, az említett szempontok szerint, melyek valóban az Isten szívéből erednek!” Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/imadkozzunk-batran-es-ha-kell-akkoralkudozzunk-az-urral-egeszen-az-alkalmatlankodasig NJ
Hírek, hirdetések november 1. – Mindenszentek ünnepe – parancsolt ünnep, sírszentelés, 17 órától a régi temetőben - a keresztnél, halottak napi előesti liturgia, 18 órától ünnepi szentmise a templomban november 8. - 19 órától a pincében Szív-közelben Pomázon november 12. – kedden este 20 órától Házas esték a közösségi házban. Téma: A megbocsátás, kiengesztelődés november 16. – 18 órától Erzsébet bál a Művelődési Házban november 30. – családos közösségek gyertyagyújtása a templomban december 7. – vasárnap de., Mikulás túra a kisgyerekekkel, családoknak
Miserend Pomáz: Templom:
Hétfő, Csütörtök Kedd, Péntek Vasárnap
Szombat és Vasárnap Szent Miklós Kápolnában Csobánka:
vasárnap
Szombat Vasárnap
reggel este reggel délelőtt este
7 órakor 18 órakor 8 órakor 9:30 órakor 18 órakor
délelőtt
11 órakor
este délelőtt
16.30 órakor 11 órakor
„ÉLESZTŐ” Kiadásért felelős: Erdődi Ferenc Plébániai kormányzó Szerkesztette: Naszádos József
a Szent István Király Plébánia értesítője Megjelenik minden hónap elején. Ingyenes kiadvány Pomáz, 2013 Templom tér 8. Tel./Fax: 06-26-325006 mail:
[email protected] Web:http://www.pomaziplebania.hu Bankszámla szám: 11742087-20000569
Plébániánk hírlevelét keresse minden hónap elején a templomi újságoknál! Hírlevelünk virtuálisan hozzáférhető honlapunkon: pomaziplebania.hu
16
