Magyar Választáskutatási Program Tanulmányok Ilonszki Gabriella (2006): Konszolidáció vagy bezárkózás? A 2006-ban megválasztott parlamenti képviselők jellemzői. In: Karácsony Gergely (szerk.): A 2006-os Országgyűlési választások. Elemzések és adatok. Budapest: DKMKA, pp. 229-251..
Forrás: www.valasztaskutatas.hu
ILONSZKI GABRIELLA
8. Konszolidáció vagy bezárkózás? A 2006-ban megválasztott parlamenti képviselõk jellemzõi Ez a tanulmány a 2006-os választáson parlamentbe bekerült képviselõ-testület fõ jellemzõit igyekszik bemutatni. Ötödször alakult meg a demokratikus magyar országgyûlés a rendszerváltás óta és a képviselõk „régi-újnak” tûnnek: csupán 28 százalékuk újonc és minden tizedik közülük az összes eddigi demokratikus parlamentben szolgált. Így joggal fogalmazódik meg az elemzés egyik alapkérdéseként az, hogy mi áll a folytonosság hátterében, milyen szelekciós mechanizmusok érvényesülnek a képviselõk kiválasztásában. Ez a szempont lesz az elemzés egyik dimenziója: mit jelent a folytonosság a képviselõk – és mit a politikai rendszer szempontjából? A stabilitás mellett a másik kézenfekvõ megfigyelés a sokféleség: a képviselõk nem egyenlõk a befolyás, a hatalom tekintetében. Ebben azonban nem csak a hosszú szolgálati idõnek van szerepe, hanem egyéb szempontok is számítanak.1 Ennek a sokféleségnek a feltérképezése, a képviselõk képviseleti-hatalmi helyzeteinek leírása az írás második feladata. Bár a képviselõkrõl szóló mindennapi tudás általában az egyéni képviselõkre vonatkozik, a következõ elemzés nem az egyes személyek, hanem a csoport bemutatására vállalkozik. Mivel a képviselõk legjellemzõbb csoportminõsége a párthovatartozás, ezért harmadik szempontként az egyes pártok képviselõi csoportjainak sajátosságait fogom feltérképezni, ami persze összefügg mind a folytonossági, mind a hatalmi-képviseleti problematikával. Miközben a képviselõk önmagukban is érvényes elemzés tárgyai lehetnek, a politikai rendszer bizonyos sajátosságai is megmutatkoznak a tulajdonságaikban. Az elõbbi három „képviseleti jelenség” kapcsán három, a politikai rendszerre vonatkozó összefüggés fogalmazható meg. A képviselõi csoport stabilizációja tükrözi a politikai konszolidációs folyamatot, különös
230
ILONSZKI GABRIELLA
tekintettel a pártrendszer stabilizálódására – amivel a kötetben Enyedi Zsolt tanulmánya foglalkozik részletesen. A képviselõk képviseleti-hatalmi hátterét vizsgálva (kik esnek ki és kik kerülnek be, kik a jól pozicionáltak és kik a periférián lévõk stb.), láthatóvá válnak a szelekció és a deszelekció, a politikai rendszer jellegérõl árulkodó mechanizmusai is. És végül feltárulkoznak az új politikai osztály egy markáns csoportjának politikai összefüggései. Bár az elemzés fókusza a 2006-os választás eredményeként összeült országgyûlés, néhány esetben hivatkozni kell az 1990 utáni folyamatokra, hiszen a politikai rendszer fontos minõségei csak hosszabb távon mutatkoznak meg. Ehhez segítségemre volt egy korábbi (és részben folytatódó) kutatás adatbázisa2, amely az 1990-tõl a parlamentben szolgáló 1116 képviselõ fontos szociológiai és politikai jellemzõit tartalmazza.
FOLYTONOSSÁG – ÉS A POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓS FOLYAMAT A parlamenti képviselõi folytonosság fontos jelzõje az intézményi konszolidációnak. A folytonosság leginkább azzal mérhetõ, hogy hány olyan képviselõ van, aki az elõzõ ciklusban is szolgált.3 A folytonosság ugyanakkor nem szûkíthetõ le csak a személyi folytonosságra, hiszen pártelvû politikai rendszerünkben ezt eleve behatárolják a választási eredmények. Nem lehetnek sikeres képviselõk eredményes párt nélkül – vagy csak kivételes esetben, például ha pártot váltanak. Vagyis a parlamenti elit stabilitása jól mutatja a pártok választási eredményességének relatív állandóságát és magának a pártrendszernek a stabilitását is. Ebbõl a szempontból érdekes hazánk és más posztszocialista országok parlamenti adatainak összevetése. A már említett magyarországi 28 százalékhoz képest Csehországban rendre 40 százalék fölötti (a legutóbbi választás után 46 százalék), Lengyelországban rendre 50 százalék körüli (a legutóbbi választás után 58 százalék), Szlovákiában az átmeneti csökkenés után legutóbb 72 százalék volt az új képviselõk aránya. De hasonló, sõt, magasabb adatokat is találunk a többi posztkommunista országban (errõl részletesen lásd Ilonszki–Edinger 2007). Igaz, a nemzetközi kutatások felhívják a figyelmet, hogy meg kell különböztetni a pártok strukturális átrendezõdésébõl, illetve a képviselõk mozgásából adódó cirkulációt, és elsõsorban a cseh és a lengyel példa alapján arra a következtetésre jutnak, hogy a személyek (jelöltek, képviselõk) lojalitása sokkal nagyobb, mint azt a par-
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
231
lament átrendezõdésébõl, vagyis az alacsony folytonosságból gondolhatnánk (Shabad–Slomczynski 2002 és Shabad–Slomczynski 2004). Vagyis, bár a választási volatilitás hatása döntõ a parlament összetételére vonatkozóan, az elit konszolidációja ennél nagyobb mértékû lehet. Ezt figyelembe véve mégis összességében az a legfontosabb összehasonlító megállapítás, hogy a magyar képviselõi csoport nagymértékû folytonosságot mutat nem csak térségünk országaihoz, hanem immár Nyugat-Európához képest is – ahol általában egyharmad körüli az újoncok aránya. A folytonosság az egyes pártokra is vonatkozik: korábban a pártokra nagyon különbözõ folytonossági arányok voltak jellemzõek, 2006-ban viszont ilyen szempontból alig volt különbség közöttük. A nagyarányú gyõzelem nagyobb frakciót jelent, tehát ilyen esetben joggal várható a nagyobb mértékû megújulás, míg a stabilitás vagy éppen a választási vereség a kisebb frakcióban nagy valószínûséggel a pártelit stabil magját hagyja benn a parlamentben. Ez a folyamat jól nyomon követhetõ a 8.1. táblázat adatai alapján4. Az MSZP „nagy ugrása” a második, a Fideszé pedig a harmadik választáson nagy számban hozott be új képviselõt a parlamentbe. Az utóbbi két választáson a választási eredmények és így a frakciónagyságok is nagyjából beálltak, a folytonossági adatok pedig közelítettek egymáshoz: jelenleg mindegyik frakcióban 30 százalék alatti az újonnan bekerülõk aránya. A nagyból kicsivé váló pártok (az MDF és az SZDSZ) soraik zárásával, a két nagy párt pedig a relatív stabilitással jutott el erre a szintre. A nagy frakcióknál ugyanakkor a megújulási ráta utal a deszelekciós folyamatokra is. 2002-ben az MSZP frakciója 134-rõl 178 fõre nõtt, de az új képviselõk aránya közel ötvenszázalékos volt, vagyis a párt tudatosan szelektálta ki korábbi képviselõinek egy részét. 2006-ban a Fidesz kisebb parlamenti frakciójában relatíve nagyobb az újak aránya. A párt az utóbbi választásokon tudatosan törekedett jobboldali szövetségi párttá válni – egyúttal a korábbi szövetségesek, olykor riválisok képviselõinek megnyerésére és integrálására is törekedett. 1998-ban 7 volt KDNP-képviselõ, 2002-ben 12 volt FKGP-képviselõ került vissza Fidesz-színekben a parlamentbe (Villám–Samu 2002). 2006-ban ennél is érdekesebb a helyzet, mert a választási koalíció alapján bekerülõk egy része külön frakciót alakított, bár nagy többségük korábban nem volt a KDNP színeiben parlamenti képviselõ, igaz, magában a pártban, illetve annak utódszervezeteiben tevékenykedtek. Összességében tehát különbözõ okokból ugyan, de valamennyi párt képviselõcsoportjára nagyarányú folytonosság jellemzõ. Ebben tükrözõdik a pártrendszer konszolidációja, miközben a folyamat hat
232
ILONSZKI GABRIELLA
a képviselõi tulajdonságokra: a stabilizálódó parlamenti elit fegyelmezettebbé válik, még szilárdabbá válnak pártkapcsolatai, ami növeli a pártfunkciók jelentõségét a kiválasztásban. 8.1. táblázat A parlamentbe újonnan bekerülõ képviselõk aránya pártok szerint, 1994–2006*
A 2006-ban kikerülõ és bekerülõ képviselõk néhány jellemzõje
1998–2002
2002–2006
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
185
84,9
26
18,9
87
45,8
51
26,8
6
27,3
114
76,5
40
23,1
42
29,8
SZDSZ
18
25,7
3
11,5
4
17,4
5
25,0
MDF
13
34,2
9
52,9
7
29,2
3
27,3
FKGP
21
75,0
34
65,4
–
–
KDNP
13
56,5
–
–
–
–
MIÉP
–
–
–
–
2
66,7
–
–
–
–
258
64,2
195
49,1
140
34,0
Fidesz-MPSZ
Egyéb Összesen
9
64,3
rül a kérdés, hogy talán nemcsak a szelekció maga, de a szelekció szempontjai is „befagytak”. Ennek megállapításához összehasonlítottam a 2002bõl kiesõ és a 2006-ban újoncként bekerülõ képviselõk jellemzõit (8.2. táblázat). A képviselõi csoportok bizonyos sajátosságaiból következtethetünk a potenciális sikerattribútumokra, illetve fordítva a szelekció szempontjából kevésbé fontosnak tekintett jellemzõkre. 8.2. táblázat
1994–1998
MSZP
233
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
2006
–
– 5
–
21,7 –
1
100,0
107
27,7
* Az összes, a parlamentben szolgáló képviselõ körében: 1994 és 1998 között 402, 1998 és 2002 között 397, 2002 és 2006 között 412 fõ. 2006-ban, az írás pillanatában – az általános választáson bekerült 386 képviselõ.
A konszolidációs folyamat egyéb szempontjaira is érdemes felhívni a figyelmet. Jelzésértékû például, hogy ciklusról ciklusra csökkent az általános választásokon túl – általában lemondások miatt – bekerültek száma: az elsõ ciklusban még 29-en, a másodikban 16-an, a harmadikban 11-en kerültek be utólag a parlamentbe. A 2002-tõl kezdõdõ ciklus magasabb száma (26) csak annak köszönhetõ, hogy az európai parlamenti választások nyomán sok képviselõnek le kellett mondania hazai mandátumáról. A képviselõi folytonosság szempontjából a konszolidációs indikáción túl talán az a legérdekesebb kérdés, hogy mi „tartja benn” a képviselõket a törvényhozásban, illetve mi szelektálja ki õket onnan. Ahogy az elõbbiekben megállapítottuk, az újraválasztás nagyrészt a párt sikerétõl függ, viszont látva az egyes pártok egymáshoz közelítõ megújulási rátáját, felme-
2006-ban kikerülõ* (N = 114)
2002–2006 összes (N = 412)
2006-ban bekerülõ** (N = 107)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
Nõ
13
11,4
40
9,7
19
17,7
41
10,6
Budapesti születésû
18
17,3
94
23,9
21
21,6
90
24,0
Jogász vagy közgazdász végzettségû
33
31,7
163
40,6
31
29,5
153
39,8
Nem az általános választáson került be
13
11,4
26
6,3
–
–
–
–
Pártvezetõ***
28
24,6
142
34,5
22
20,6
108
28,0
Helyi politikai hátterû****
65
57,0
243
59,0
45
42,1
224
58,0
9
7,9
45
10,9
3
2,8
16
4,1
Kormányzati funkcióval rendelkezik***** Átlagéletkor Megválasztásaik átlaga
2006-tól összes (N = 386)
45,9
46,7
47,7
49,9
1,9
2,1
1,0
2,5
* 2002 és 2006 között képviselõ, utána nem. ** 2006-ban elõször lett képviselõ. *** A legalsó helyi szintnél magasabb pártfunkció. **** Önkormányzati háttér. ***** Miniszter vagy államtitkár a ciklusban.
Az elõzõ és a jelenlegi képviselõi csoport kísértetiesen hasonlít egymásra. Két tekintetben mutatkozik egyáltalán említésre méltó különbség: 35rõl 28 százalékra csökkent a pártvezetõi háttérrel rendelkezõk aránya, és az
234
ILONSZKI GABRIELLA
elõzõ ciklusban a képviselõk egytizedének volt kormányzati posztja is – de ez a szám valószínûleg a jelenlegi parlamentben is növekedni fog majd, ahogy az évek során a személycserék nyomán új kinevezésekre kerül sor. A négy év elteltével egyébként a parlament 3,2 évvel lett idõsebb, tehát még ebben is a majdnem teljes folytonosság mutatkozik meg. Mi a helyzet a kiesõkkel? A szociodemográfiai mutatókat tekintve szelekciós elõnyt valószínûsít, ha a képviselõ budapesti születésû, ha jogász vagy közgazdász végzettségû, politikai értelemben pedig a pártvezetõi háttér, a kormányzati poszt és nem meglepõ módon az általános választáson való bekerülés volt elõny. A kiesõk és az újak között csekély eltérést találhatunk. Csupán a helyi politikai háttér fontosságában mutatkozott szignifikáns eltérés. A 2006-os új képviselõi csoport körében kevésbé domináns ez a politikai karrierút, de még körükben is 40 százalék felett van az ilyen háttérrel rendelkezõk aránya. A többi mutató szerint nincs számottevõ eltérés. Az újak között valamivel több a nõ, több a Budapesten született, de kevesebb a jogász és közgazdász végzettségû és a pártvezetõ, mint a kiesõk között. Az eltérések azonban nem számottevõek, tehát joggal mondhatjuk, hogy a szelekció szempontjai is megszilárdultak. Végül az újak és a 2006-os parlament kapcsolatáról megjegyezhetjük, hogy minden bizonnyal nagyobb valószínûséggel lesznek az újak között kiesõk – nemük, koruk, végzettségük és politikai attribútumaik alapján. A parlamenti elitcsoport szilárd, a cirkuláció során a hasonlóak kerülnek be, akiknek egy része természetesen megkapaszkodik az intézményben, más része pedig kikerül onnan. Összességében tehát a folytonosságot illetõen levonhatjuk azt a következtetést, hogy a képviselõi beágyazódás szinte a rendszerváltás után azonnal elkezdõdött és 1998-tól – a két nagy párt kiemelkedését követõen – vált még inkább meghatározóvá. Ezzel párhuzamosan tanúi lehettünk a szelekciós szempontok beállásának és a képviselõi csoportok növekvõ hasonulásának. Bár a jobboldalon a képviselõi csoport folytonossága pártpolitikai átrendezõdéseket is rejt, összességében a képviselõk folytonossága a politikai konszolidáció tükre. De ugyanakkor forrása is, ahogy az a következõkben, a képviselõk egyes csoportminõségeinek elemzésébõl látható lesz.
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
235
A KÉPVISELETI-HATALMI JELLEMZÕK A képviselõk legfontosabb jellemzõje általában a politikai rendszer és konkrétan az egyes választópolgár szempontjából kétségkívül az, hogy hogyan politizálnak, milyen döntéseket hoznak. Bár tudjuk, hogy olykor a döntések hátterében „megfoghatatlan” dolgok – kényszerpályák, véletlenek, személyes rokon- és ellenszenvek és megannyi más dolog – is állnak, a politikai elit kutatásának egyik kiindulópontja, hogy az elit jellemzõi – akár a szociodemográfiai háttér, akár a hatalmi pozicionáltság jellemzõi – döntõek „tevékenysége” szempontjából is. Ennek megfelelõen két szempont szerint érdemes bemutatni a képviselõk közötti különbségeket: egyrészt a legfontosabbnak gondolt „hozott” tulajdonságaik alapján, másrészt a parlamentben és a politikai tér egyéb színterein elfoglalt helyük alapján.
A szelekció korlátai A politika kutatói évszázadok óta vitatkoznak a képviselet természetérõl. A vita egyik szála akörül gombolyodik, hogy a képviselet szempontjából mekkora a jelentõsége a politikus társadalmi hátterének, például hogy mennyire számít a képviselõk kora, társadalmi státusa, neme, szakképzettsége. A modern politika elhanyagolhatónak tekinti ezeknek a jellemzõknek a döntésekre gyakorolt hatását, hiszen a modern politikában a pártmegosztottság és a politikusok pártháttere a döntõ. Pitkin a képviseletrõl szóló alapmûvében, amelyre rendre hivatkozunk (1967), úgy fogalmazott, hogy a képviseletnek nem lehet része, tartozéka a „szociológiai” hasonlóság, mert a képviseletnek épp az a lényege, hogy ezektõl elvonatkoztatva egy sajátos mérlegelési és döntési folyamat eredményeként születik meg a politikai döntés. A látszat (hasonlóság) és a valóság (vagyis a lényegi döntés) a pitkini megközelítésben tehát elválik egymástól – a képviseletnek a felelõsségi része hangsúlyos, az, hogy a képviseltek tiltakozhatnak az ellen, amit a nevükben csinálnak – mondjuk úgy, hogy más pártokat, illetve más képviselõket küldenek a parlamentbe a következõ választáson. Az utóbbi évtizedben azonban egyre többször felmerül, hogy a döntésekben igenis számít, hogy kik hozzák meg azokat. Legújabban maga Pitkin is újabb kérdésfelvetésekkel egészítette ki a képviselet „régi” interpretációját (2004), és korunk problémáival, köztük a vezetõk és a vezetettek közti távolság növekedésével szembesülve „megengedõbb” a részvételen és a ha-
236
ILONSZKI GABRIELLA
sonlóságon alapuló képviseleti felfogás iránt. Az utóbbi évtizedekben a politikatudomány igyekszik összekapcsolni a „kik õk” leíró indíttatású képviselet megközelítését, a „mit csinálnak” tartalmi (szubsztantív) képviseleti megközelítéssel5, mondván, hogy miközben jelzésértéke van annak, hogy kik vannak jelen a döntési folyamatban és kik hiányoznak onnan, ennek policy hatásai is kimutathatóak. Nem csupán elméleti kérdésrõl van szó, hiszen a modern politika értékrendjének és olykor egyes országok esetében az egész politikai intézményrendszer olyan irányú módosulásának lehetünk tanúi, amelyben egyértelmû a törekvés a sokféleségnek a döntési folyamatban való megjelenítésére. Ennek egyik lehetséges módja, illetve az értékelésnél használt jelzõszáma magának a képviseleti intézményrendszernek, az abban helyet foglalók sokfélesége, és az, hogy mennyire fontosak a pártokon túlmutató egyéb attribútumok.6 Magam is úgy gondolom, hogy nem lehet elválasztani a leíró és tartalmi képviseletet – annak figyelembevételével természetesen, hogy a döntéshozók kiválasztásában a pártok szava a döntõ. Lássuk tehát, hogy mennyire érvényesül a sokféleség a magyar országgyûlés képviselõi körében a demokratikus választások során (8.3. táblázat).
237
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
8.3. táblázat A képviselõk néhány társadalmi-demográfiai jellemzõje, 1990–2006* 1990–1994 (N = 415)
1994–1998 (N = 402)
1998–2002 (N = 397)
2002–2006 (N = 412)
2006– (N = 386)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
32,0
7,7
44,0
10,9
31,0
7,8
40
9,7
41
10,6
Budapesti születésû
106,0
25,7
93,0
23,5
89,0
22,5
94
23,9
90
24,0
Felsõfokú végzettségû
375,0
90,8
362,0
91,9
368,0
92,9
370
93,9
353
93,4
Jogász végzettségû
89,0
21,4
77,0
19,4
87,0
22,0
84
20,9
80
20,8
Közgazdász végzettségû
59,0
14,2
75,0
18,9
77,0
19,4
81
20,2
77
20,1
Humán végzettségû
126,0
30,4
91,0
23,0
88,0
22,2
106
26,4
96
24,9
Mûszaki, agrár végzettségû
97,0
23,4
114,0
28,8
128,0
32,3
113
28,2
106
27,5
Orvos, gyógyszerész végzettségû
55,0
13,3
26,0
6,6
25,0
6,3
23
5,7
27
7,0
Egyéb végzettségû
20,0
4,8
21,0
5,3
33,0
8,3
32
8,0
39
10,1
Nõ
Átlagéletkor
45,8
46,6
46,3
46,7
49,9
* A százalékos arányok az érvényes adatokra vonatkoznak, vagyis a számításnál nem vettük számításba az adathiányokat: a 2012 életrajzból 26 esetben nem ismert a születési idõ, 41 esetben a születési hely és 36 esetben a végzettség. Többféle végzettség esetén valamennyit figyelembe vettük.
Az öt választás során alig történt változás a férfi-nõ arány, a születési hely, a felsõfokú végzettség és az életkor tekintetében. A képzettség jellegében viszont voltak változások. Max Weber a modern politikusi szakma körébe tartozóként nevesítette a jogászokat és a hírközlés mestereit, vagyis az újságírókat. A jogászok kitüntetett szerepe azóta is megmaradt az európai parlamentarizmusban (nem is szólva itt az Egyesült Államokról, ahol ez a domináns csoport), de nálunk a jogászok aránya nem kiemelkedõ. Ez részben az elõzõ politikai rendszer következménye (amikor sokan érkeztek a politikába mind a humán, mind a gyakorlati – mûszaki, agrár, orvosi – pá-
238
ILONSZKI GABRIELLA
lyák felõl), részben pedig a mai kor igényeit tükrözi – a „szakértõ politikus” imázsához hozzátartozik a konkrét, gyakorlatiasabb szakismeret. Nem véletlen, hogy a legjelentõsebb változás a közgazdasági végzettséggel rendelkezõk arányának emelkedése. Figyelemre méltó a humán végzettségûek nagy aránya – ami ugyan elõször csökkent, majd stabilizálódott a rendszerváltás óta. Kezdetben ezen belül inkább a szabadfoglalkozású humán értelmiségiek aránya volt magas, majd ezek helyét átvették a tanárok. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a társadalmi sokféleség nem igazán tükrözõdik a magyar parlament összetételében. Fontos demográfiai jellemzõik alapján kevés változást diagnosztizálhatunk a rendszerváltás óta. A döntésekbõl bizonyos csoportok ki vannak rekesztve, illetve bizonyos csoportok dominánsak. A középkorú, magasan képzett férfiak uralma testesül meg az országgyûlésben. Pedig ez a helyzet aggályos, nem csupán az európai politikai értékrend átalakulása, hanem a döntési folyamat szempontjából is. Egyrészt magában a szelekciós folyamatban a kisebbségnek csak bizonyos csoportjai kerülnek „helyzetbe”, éppen azok, akik leginkább hasonlóak a többséghez, másrészt a tartósan jelentõs kisebbségben lévõk nem nyilvánulhatnak meg természetes módon, mert jobban észrevehetõek, token szerepbe kényszerülnek. Ide sorolhatók a nõi képviselõk éppúgy, mint a maroknyi roma származású képviselõ az elmúlt másfél évtizedben. Õk – kisebbségi helyzetüknél fogva – bizonnyal megtapasztalják, hogy a tokenizmus, a kisebbségi lét felhívja a figyelmet az adott csoportra, személyre, aminek pedig kétséges a politikai hozadéka. Némi leegyszerûsítéssel két lehetõséget említhetünk: egyrészt szerepmodellként pozitív üzenetet közvetíthetnek, de sztereotípiák megerõsítésére, sommás vagy elõítéletes vélemény kialakítására is sarkallhatnak. A szelekció során tehát nincs tudatos törekvés a szociodemográfiai sokféleség érvényesítésére. A szelekció forrásait és a képviseleti-hatalmi helyzetek releváns meghatározóit máshol kell keresnünk.
A szelekció forrásai Bizonyos tekintetben tehát a képviselõk nagyon hasonlóak. Ugyanakkor a képviseleti-hatalmi helyzetekbõl adódó és egyben azokat tükrözõ sokféleség szintén megkérdõjelezhetetlen ténye a képviselõi létnek. Ebbe már némi betekintést nyertünk a folytonosság gyökereit kutatva, most nézzük meg alaposabban, hogy mi áll a képviseleti-hatalmi helyzetek hátterében: mi predesztinál a hatalomra, miben hasonlítanak azok a képviselõk, akik a po-
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
239
litikai döntések centrumában vannak, és kik állnak a pálya szélén, ha nem is egyszerû szemlélõként, de legalábbis kisebb befolyás birtokában. A befolyás és a döntés legfontosabb színterei a különféle parlamenti, kormányzati és bizottsági pozíciók. A parlamenten kívül a párt- és a helyi politikai karrier alapján rajzolódhat ki döntési potenciál. Ezenkívül a politikai szférában szerzett tapasztalatok mértéke, ha úgy tetszik maga a politikusi lét határozhatja meg képviselõk képességét és lehetõségeit a döntések befolyásolásában. Ezeket a képviselõi tulajdonságokat, illetve helyzeteket tekintjük át mint olyanokat, amelyek meghatározhatják a képviseleti-hatalmi lehetõségeket.
Szakmai profil A képviselõk magasan kvalifikáltak, és bizonyos szakmák mûvelõi felülreprezentáltak soraikban. De más dolog a végzettség és más a foglalkozás, sõt, a képviselõi tevékenységben egy sajátos szakma, a politikusi szakma számít igazán. Adataink eredetileg a képviselõ utolsó foglalkozására térnek ki és nem tartalmazzák, hogy az illetõ a képviselõi feladatok mellett folytatja-e munkáját. Ezt lényegében két lehetõség határozza meg: egyrészt az illetõ rendszeres és fontos hatalmi-politikai kötelezettségének terjedelme, másrészt a foglalkozás „rugalmassága”, kötetlensége. Az elsõ parlamenti ciklusokban egyértelmû volt a foglalkozás kategóriája, de napjainkra megváltozott a helyzet. A konszolidációval és az új képviseleti elit stabilizálódásával összhangban a képviselõk egyre nagyobb csoportja került távol eredeti foglalkozásától, és vált hivatásos politikussá a szónak abban az értelmében, hogy a politikából él, szakmája lett a politika. Szükség lett tehát a „politikus” foglalkozás bevezetésére. Például Gyenesei István, az egyetlen nem pártszínekben bekerült parlamenti képviselõ életrajzában „politikus”-ként határozza meg önmagát, hiszen, ahogy írja „17 éve Somogy megye elsõ számú választott vezetõje, a Megyei Közgyûlés elnöke.” Hozzátehetjük, másnak az életrajzában nem szerepel ez a kitétel. Hivatásos politikusoknak azokat tekintettük, akik már legalább második ciklusukban szolgálnak és parlamenti munkájuk mellett valamilyen más fontos politikai pozíciót is betöltenek – legyen az akár önkormányzati, akár párton belüli pozíció. Ezek aránya 1990-ben alig haladta meg az 1 százalékot, 1994-ben 20, 1998-ban 36 százalék, az utóbbi két választáson még ennél is magasabb, 54, illetve 57 százalék volt az arányuk. Õk alkotják a po-
240
ILONSZKI GABRIELLA
litikai osztálynak a képviseletben gyökerezõ csoportját. E változás fényében nem meglepõ az a sokszor említett tény, hogy a képviseleti elit változásának fõ trendje az amatõrök felõl a profi politikusok felé való elmozdulás7, ami egyúttal a konszolidáció jele is. A szelekció egyik fontos forrása a fenti értelemben meghatározott politikusi lét. A „politikus képviselõ” esélyei a bennmaradásra sokkal nagyobbak, mint annak, aki nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Mint korábban láthattuk (8.1. táblázat) a „kiesõk” és az „újoncok” kevésbé „politikusok”, ami utólag megmagyarázza, illetve elõre is jelzi beágyazódási esélyüket. Egyúttal azt is feltételezhetjük, hogy a politikusi szakma növeli a képviselõk lehetõségét a döntésekben való nagyobb részvételre. Ezt nézzük meg konkrétabban a következõ alpontban.
241
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
8.4. táblázat A 2006-ban megválasztott képviselõk parlamenti és kormányzati pozíciói nemek szerint Összes képviselõ
Férfiak
Nõk
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
Korábban kormányzati poszt
81
21,0
76
22,0
5
12,2
Jelenlegi kormányzati poszt
16
4,1
15
4,3
1
2,4
Korábban parlamenti funkció
25
6,5
20
5,8
5
12,2
Parlamenti erõforrások
Jelenlegi parlamenti funkció
14
3,4
12
3,5
2
4,9
A képviselõk különböznek a parlamenti és a kormányzati pozíciók birtoklásában is. A 8.4. táblázat mutatja, hogy a képviselõknek csak kisebbsége rendelkezik ilyen erõforrásokkal. Hat kategóriát állítottunk fel: a jelenlegi és korábbi kormányzati pozíció (miniszter, államtitkár), a jelenlegi és korábbi parlamenti funkció (elnök, alelnök, jegyzõ) és a jelenlegi és korábbi bizottsági funkció (elnök, alelnök) helyzeteit. A jelenleg posztot viselõk aránya alig több mint 20 százalék, igaz, a korábban ilyen szerepet betöltõk száma ennél magasabb – de jóval kevesebb, mint az egyszerû összeadással adódó 60 százalék lenne, mert ezek a posztok több ciklus során gyûlnek össze, és egy képviselõ az egyes ciklusokban eltérõ pozíciókat is betölthetett.8
Korábban bizottsági funkció
127
32,9
118
34,2
9
22,0
Jelenleg bizottsági funkció
52
13,5
48
13,9
4
9,8
Korábban kormányzati poszt
81
21,0
76
22,0
5
12,2
Az adatok felhívják a figyelmet néhány olyan mozzanatra is, amirõl egyébként hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Ilyen a jelentõs eltérés a nõi és férfi képviselõk funkcióinak jellege és aránya között. A nõi képviselõk jelentõs mértékben alulreprezentáltak mind a kormányzati, mind a bizottsági posztokon, és kizárólag a parlamenti funkciókban állnak jobban a férfiaknál – egynéhány nõi politikus jóvoltából. Korábbi kutatások feltárták, hogy a nõk hátrányt szenvednek a szelekció során, és a szelekciós „igények” miatt korlátozott a nõi merítési bázis, de az is látható, hogy a bekerülés után sem tûnnek el teljesen a hátrányok. Ez ugyan kompenzálható bizonyos aktivitással, de a token szerepben ezek sem jelentenek lényegi (szubsztantív képviseleti tartalmat hordozó) eltérést a homogén és egyre homogénabbá váló elit csoporton belül (Ilonszki–B. Kelemen–Széles 2003). A 2006-os ciklus sem ígér sok jót ebbõl a szempontból, amit a bekerülési arányon kívül a nõk jelentõs (a férfiakénál nagyobb mértékû) fluktuációja és a parlamenten belüli hatalmi-képviseleti pozíciókban való alulreprezentáltsága is mutat.
242
ILONSZKI GABRIELLA
Kétségtelen, hogy a képviselõk hatalmi helyzetéhez hozzájárulnak a fenti feladatok. Legalábbis a képviselõknek arra a csoportjára igaz ez, akiknek a parlamentben jelennek meg határozottabban az erõforrásai. Mások erõforrásai inkább a pártok hierarchiájában rejlenek. Elõfordulhat ugyan átfedés (fontos pártpozíció és valamilyen parlamenten belüli pozíció együttes birtoklása), de egyértelmûnek tûnik, hogy a fenti parlamenti pozíciók betöltõi ritkán esnek egybe akár a parlamenten kívüli, akár a parlamenten belüli pártstallumok viselõivel. Az is kitûnik, hogy a parlamenti hierarchiát nehezebb átugrani – újonc aligha kaphat bizottsági vagy parlamenti tisztséget (2006ban egyetlen ilyen kivétel van, méghozzá egy képviselõnõ), míg frakcióvezetõ vagy akár miniszter is lehet a képviselõbõl korábbi „gyakorlat” nélkül, hiszen más elvárások és feladatok kapcsolódnak az elõbbi, illetve az utóbbi feladatkörökhöz. Ennek fényében nyer igazán értelmet, amit a szakirodalom a képviselõi professzionalizáció egyik szálaként említ: a képviselõi feladatkör különleges szakismeret, amit csak hosszabb távon tanulással, tapasztalatszerzéssel lehet elsajátítani. A korábban „politikusként” nevesített képviselõi csoporthoz tartozók a többieknél jóval nagyobb arányban szereztek a korábbi és a jelenlegi parlamenti ciklusban parlamenti vagy kormányzati pozíciót.9
A pártfunkciók és helyi politika Mint korábban láttuk, a párthierarchiában és a helyi politikában betöltött szerep fontos a szelekció során. Természetes tehát, hogy ez döntési-hatalmi helyzeteket is jelenthet. A helyi politikai háttér jelentõségérõl szóló vita még régebbi a politikatudományban, mint a képviselõi hasonlóságtükrözés problémája – a liberális politika hõskorából való. A vita lényege, hogy az általános (országos, nemzeti) vagy a helyi politikai szempontok alapján szülessenek-e a döntések. Burke, a neves politikai gondolkodó és egyben parlamenti képviselõ a választóihoz intézett beszédeiben fogalmazta meg markánsan, hogy a politikusnak az általánost kell képviselnie, akkor is, ha a körzeti érdek más logikát kívánna.10 Ez a vita különös értelmezést nyer annak fényében, hogy a 2006-os kampányban a jelöltek nagy része a helyi politika témáival kampányolt. Ezenkívül a pártok által uralt magyar politikai rendszerben nem véletlenül jelenik meg a pártháttér szelekciós szempontként. Ezt a két dimenziót mutatja összefoglalóan a 8.5. táblázat 1990-tõl 2006-ig.
243
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
8.5. táblázat A képviselõk pártvezetõi és helyi politikai háttere, nemek szerint 1990–1994 1994–1998 1998–2002 2002–2006 2006– (N = 415) (N = 402) (N = 397) (N = 412) (N = 386)
Helyi politikai háttér
Pártvezetõ funkció
(N)
(%)
0
0,0
férfi
30
7,8
162 46,0 153 41,9 220 60,8 204 59,3
összes
30
7,2
176 43,8 163 41,0 243 59,0 224 58,0
nõ
1
3,1
10 22,7
10 32,3
21 53,8
17 41,5
férfi
23
6,0
64 18,2
82 22,5 121 33,5
91 26,5
összes
24
5,8
74 18,4 102 25,7 142 34,5 108 28,0
nõ
(N)
(%)
14 31,8
(N)
(%)
10 32,3
(N)
(%)
23 59,0
(N)
(%)
20 48,8
Kezdetben a képviselõk (és persze pártjaik) kevéssé gyökereztek a helyi politikában, összesen 30 képviselõ (7,2 százalék) rendelkezett helyi háttérrel, de a pártvezetõk száma és aránya is alacsony volt (5,8 százalék), hiszen a kevéssé intézményesült pártokban még nem voltak kiosztva a pozíciók. A véletlen és a mozgalom legalább akkora erõvel lendítette a képviselõket a parlamentbe, mint valamely hivatalos funkció. A változás iránya egyértelmû: már a második ciklusra megugrott a helyi háttérrel rendelkezõk aránya, a harmadik ciklus enyhén csökkenõ adatában az akkori Fidesz még relatíve gyenge helyi beágyazottsága tükrözõdik, és a legutóbbi két ciklus ismét jelentõs emelkedést hozott. Lényegében beállt a rendszer, és gyakorlatilag mindkét nagy párt egyaránt törekszik ennek a szelekciós szempontnak az érvényesítésére. Ez tükrözõdik a választási folyamatban is, vagyis abban, hogy nagy százalékban indítják a jelölteket ugyanabban a körzetben, illetve ugyanazon a listán.11 Szintén emelkedett a pártfunkció, mint szelekciós szempont jelentõsége, de a helyi háttérnél kisebb mértékben. Kissé meglepõ, hogy 2006-ban közel 7 százalékkal csökkent a pártfunkcióval rendelkezõk aránya a képviselõk között. Érdekes szempontokra hívja fel a figyelmet a nõi és a férfi képviselõk összehasonlítása. A helyi politikai háttér tekintetében a nõk rendre és jelentõsen lemaradnak a férfiaktól (kivéve 2002-ben, amikor a lemaradás nem jelentõs), ezzel szemben sokkal nagyobb arányú a nõi képviselõk körében a pártfunkcióval rendelkezõk aránya, mint a férfiaknál – a kezdeti, 1990-es
244
ILONSZKI GABRIELLA
ciklust kivéve. A nõknél tehát fontosabb szelekciós csatorna a párt. Ez utal arra, hogy a hierarchiában magasabban kell lenniük, hogy a kiválasztás során szóba kerüljenek, és részben meg is magyarázza, hogy miért elégedett pártjával és miért fegyelmezettebb a nõi képviselõi csoport. A tendencia azonban mindkét nemnél egyértelmû: a parlamenti képviselõk külsõ erõforrásait a helyi politika és a pártszervezet jelenti. Ezek a külsõ erõforrások meghatározóvá váltak a szelekcióban és a parlamenten belüli erõforrásokkal együtt ezek határozzák meg a képviselõk hatalmi szempontból elkülönülõ csoportjait.
PÁRTOK ÉS KÉPVISELÕK A képviselõk összességérõl a demográfiai változók tekintetében lényegi hasonlóságot állapíthattunk meg, miközben feltárultak a beágyazódás, a hatalom és befolyás csoportformáló politikai forrásai. Mivel a modern parlamenti demokráciákban a legfontosabb képviselõi csoportminõség a párthovatartozás, nemcsak a képviselõk összességének tulajdonságai, hanem az egyes pártok képviselõi profiljai is lényegesek. Így van ez még azokban az országokban is, ahol a konszociális politikai rendszertípus, a sokféle egyéb (például etnikai, nyelvi, vallási, területi) megosztottság miatt a pártokon átnyúló szempontok is érvényesülnek a képviseletben. A közpolitikai döntések irányát, a törvényhozás konkrét eseményeit elsõsorban az dönti el, hogy melyik párt, illetve, hogy a kormány vagy az ellenzék padsoraiban ül-e a képviselõ. A pártok képviselõi profilja valamilyen mértékben tükrözi a pártok politikai krédóját. Milyen csoport által látják megvalósíthatónak programjukat, elképzeléseiket? A pártba beágyazott vagy inkább más társadalmi, szervezeti, politikai erõforrásokat mozgósítani tudó jelölteket nyernek meg? Milyen politikai üzenetet akarnak küldeni a választóknak képviselõik „tulajdonságaival”? Valószínûleg maga a pártprogram is vonz bizonyos politikus- illetve jelölttípusokat, míg taszít másokat. Nem valószínû, hogy egy etnikai kisebbséghez tartozó politikusjelölt valamely szélsõséges pártban keressen magának helyet, bár a politika világa szolgálhat meglepetéssel e tekintetben is. Ezenkívül az egyes pártok szervezeti tulajdonságai is befolyásolják politikusaik körét, hiszen a centralizáció mértéke, a kiválasztás mechanizmusainak áttekinthetõsége, a versengés és nyitottság irányjelzõ lehet bizonyos társadalmi csoportok számára. Például a kisebbséghez
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
245
tartozó csoportok szempontjából taszítóak lehetnek a nem megfelelõen intézményesült és nem átlátható szelekciós körülmények. Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy Magyarországon a pártok nagyon eltérõ örökséget hordoznak – az utódpárt MSZP és az új pártok kezdetben szervezeti szempontból sem hasonlítottak. Mennyire „hasonlítanak” tehát egymáshoz vagy mennyire különböznek egymástól az egyes pártok képviselõi? Itt most nincs mód arra, hogy az öt választás során végbement változásokat módszeresen áttekintsük, csak utalni lehet néhány folyamatra, míg a középpontban a jelenlegi ciklus párthasonlóságai és eltérései állnak. Már elõzetesen joggal feltételezhetjük azonban, hogy az általános konszolidáció, valamint a szelekció elõbbiekben bemutatott hasonló feltételrendszere inkább a képviselõi hasonlóságokat erõsíti fel. Mint korábban láttuk, 2006-ra mindegyik párt esetében hasonló mértékû, 30 százalék alatti volt az új képviselõk aránya, bár a Fidesznél látszott a törekvés a deszelekcióra, az átlagosnál valamivel nagyobb mértékû cserére. Hogyan tükrözõdnek a pártok feltételezett képviseleti üzenetei a pártok merítési bázisában? A képviselõk tulajdonságai tükrözik ezeket, de egyúttal a képviselõk jellemzõi alakítanak a pártok mozgásterén, politikai lehetõségein. Ez a téma már korábban felmerült, amikor azt kérdeztük, hogy a képviselõk „erõforrást” jelentenek-e vagy ellenkezõleg „gyenge láncszemek” a döntési folyamatban és a politikai rendszer kiegyensúlyozott mûködésében (Ilonszki 2002)? A kormányzati döntéshozatal koncentrálódásának kérdése (Körösényi 2001) is összefügghet a képviselõk bizonyos tulajdonságaival. Elsõsorban a „pártvezetõ” és a „helyi politikai háttér” változók adnak választ a fenti kérdésekre (8.6. táblázat). A két nagy párt közül az MSZP képviselõi között bõ 10 százalékkal nagyobb a helyi politikai háttérrel rendelkezõk aránya, és majdnem kétszer annyi közöttük a pártpolitikai funkciót betöltõ képviselõ, mint a Fidesz soraiban. Ez volt lényegében a helyzet a korábbi két ciklusban is. Korábbra nem érdemes visszatekinteni, mert csak ekkor álltak be a jelenlegi frakciónagyságok, és a kis frakciókban más logika érvényesül: ahogy 2006-ban is látszik, az SZDSZ és az MDF mandátumait nagyrészt a párt vezetõi foglalják el.
246
ILONSZKI GABRIELLA
8.6. táblázat A 2006-ban megválasztott képviselõk néhány jellemzõje pártok szerint* MSZP
Fidesz
KDNP
SZDSZ
MDF
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
(N)
(%)
Nõ
25
13,2
11
7,8
2
8,7
2
10,0
1
9,1
Budapesti születésû
39
21,1
33
23,9
7
33,3
8
40,0
3
30,0
Felsõfokú végzettségû
180
95,2
123
91,1
21
95,5
19
95,0
9
81,8
Jogász vagy közgazdász végzettségû
77
40,7
54
38,3
6
27,3
11
55,0
4
36,4
Humán végzettségû
53
27,9
31
22,0
5
22,7
4
20,0
3
27,3
Mûszaki, agrár végzettségû
53
27,9
40
28,4
7
31,8
3
15,0
3
27,3
Átlagéletkor
50,8
47,8
53,5
50,7
50,1
Helyi politikai hátterû**
128
64,7
74
52,5
10
43,5
8
40,0
3
27,3
Pártvezetõ***
58
30,5
23
16,3
7
30,4
12
60,0
8
72,7
* A százalékos arányok az érvényes adatokra vonatkoznak, vagyis a számításnál nem vettük számításba az adathiányokat: 11 képviselõnek nem ismert a születési helye, 8-nak pedig a végzettsége. Többféle végzettség esetén valamennyit figyelembe vettük. ** A legalsóbb helyi szintnél magasabb pártfunkció. *** Önkormányzati háttér.
A pártba való beágyazottság kisebb mértéke kétfajta interpretációra nyújt lehetõséget, de ezek mégis ugyanabba az irányba mutatnak. Egyrészt kevesebb lehetõséget jelent a párton belüli érdekérvényesítésre, amibõl egyenesen következik a képviselõ nagyobb mértékû kiszolgáltatottsága az újraválasztás során. Ugyanakkor viszont a párt- vagy kormányzati hierarchia bizonytalanabb lehet abban, hogy mennyire számíthat képviselõire. Tehát kettõs bizonytalanság mutatkozik meg – részben a képviselõk, részben a párt/kormányzati vezetõk részérõl. Úgy tûnik, hogy ez a helyzet hozzájárult a parlament súlyának csökkenéséhez az 1998–2002 közötti ciklus-
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
247
ban, hiszen a kormány képviseleti hátterét pártpolitikai profillal kevéssé rendelkezõ képviselõk alkották. A képviselõk nem csak újak voltak, de nem rendelkeztek megfelelõ ellensúlyokkal és egyéb erõforrásokkal sem. A szocialisták viszont egyre inkább a pártpolitikus-profi képviselõ mintáját mutatták fel. A rákövetkezõ ciklusban a Fidesz-frakció folytonosságának növekedése nem járt együtt a szelekciós utak átalakulásával: továbbra is az MSZP – és más okokból az SZDSZ és az MDF – testesítette meg a pártszelekciós csatorna erejét. Gyakorlatilag most is ez a helyzet. A Fidesz a nagy párttá válás során felzárkózott a helyi politikai háttérre vonatkozó mutatóban, és inkább a kiválasztás polgári körökre építõ mozgalmi csatornáját preferálta. Ennek ellenére a helyi politikai háttér még így is a szocialistáknál a leggyakoribb. Jellegzetes, hogy a kisebb frakciók mindkét dimenzióban a nagyoktól eltérõ képet mutatnak: kevés a helyi hátterû politikus és a pártvezetõk dominanciája jellemzõ. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a két nagy frakció más fontos változók szerint jobban hasonlít egymásra, mint a kis frakciókra: például a budapesti születésûek vagy bizonyos típusú szakmai végzettséggel rendelkezõk (közgazdász/jogász és mûszaki/agrár) arányában. A képviselõk közötti hasonlóság növekedése megmutatkozik az életkorban is. Változatlanul a Fidesz a legfiatalabb frakció, ugyanakkor az életkor szóródása jelentõsen csökkent, magyarán az életkorátlagok egyre hasonlóbb korú parlamentet rejtenek.12 Megmaradt viszont az eltérés a frakciók között a nõ/férfi arányokat tekintve. A többi párt még azt a szerény mértékû nõi képviselõi arányt sem vállalja, mint a szocialisták, akik még így is alatta maradnak a legtöbb európai konzervatív párt nõképviseleti adatainak.
ÖSSZEFOGLALÁS – SZELEKCIÓ ÉS KÉPVISELETI KONSZOLIDÁCIÓ Az elemzést azzal a feltevéssel kezdtük, hogy a képviselõi tulajdonságok megmutatják majd a politikai rendszer bizonyos sajátosságait, különösen a konszolidációs összefüggéseket. És valóban; úgy tûnik, hogy ennek az elit csoportnak a jellemzõi átfogó – és olykor meglepõ – következtetések levonására is alapot adnak a politikai rendszerre vonatkozóan. A képviselõk körében találtunk eltéréseket, amelyek elsõsorban hatalmi-képviseleti beágyazottságukból következtek, és így váltak csoportminõségekké. Ugyanakkor találtunk egy sor hasonlóságot is, amelyek túlmutattak az egyszerû társadal-
248
ILONSZKI GABRIELLA
mi-demográfiai szempontokon, és a képviseleti konszolidáció általános fogalmával írhatók le. A képviseleti konszolidáció egyszerre jelenti a politikai osztály képviselõi csoportjának, a szelekciós mechanizmusoknak, valamint a parlamentnek, mint képviseleti-döntési intézményrendszernek a konszolidációját. A magyarországi képviselõi csoport alaptulajdonságai kialakultak. Ezek részben a hosszú távú, történelmi korszakokon átnyúló folyamatokhoz kötõdnek (például a helyi politika jelentõsége a magyar történelmi fejlõdés sajátja), részben pedig a pártok alapvetõ sajátosságaiból adódnak (például a baloldal fogékonyabb a nõi képviselet érvényesítésére). A szelekció szempontjai egyértelmûvé váltak: lényegében hasonló tulajdonságú csoportok kerülnek be cirkuláció során, alig találtunk eltérést a kikerülõk és az újoncok között. A szelekcióban kitüntetett szerepe lett a pártelvûségnek. A parlamenti intézményrendszer híven tükrözi a képviseleti konszolidációt a folytonosságon kívül abban is, hogy preferálja a magas szintû beágyazottságot – azoknak ad pluszpozíciókat, akik eleve „politikusabbak”. Bár az elemzés nem vállalhatta az eddigi öt demokratikus választás nyomán kialakuló parlamentek elemzését, kiderült, hogy a képviseleti konszolidáció fenti jelenségcsoportja hosszabb távon valósult meg és összefüggött a politikai rendszer egyéb intézményeinek, mindenekelõtt a pártrendszernek a stabilizálódásával. Ahogy a demokratikus konszolidáció szempontjából a harmadik választást szokta a politikatudomány a konszolidáció választásának tekinteni, az ötödik választás bizonyult olyannak, amelyet a képviseleti konszolidáció választásának nevezhetünk. A politikatudomány az elit nagyarányú becementezõdésében a szakértelem, az értékes tapasztalat birtoklásának elõnyei mellett a bezárkózás lehetséges hátrányait is látja. A képviseleti szál meggyengülése elbizonytalanítja a politikai teljesítményt és növeli a legitimációs deficitet. A demokratizálódás rövid története ellenére ezekrõl Magyarországon sem szabad megfeledkezni.
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
249
Irodalom Armingeon, Karl 2002. The effects of negotiation democracy: A comparative analysis European Journal of Political Research (41): 1 81–106. Burke, Edmund 1774. Speech to the Electors of Bristol (Selected Speeches). Ilonszki, Gabriella and Michael Edinger 2007. Members of Parliament in CEE – a parliamentary elite in the making. Journal of Legislative Studies, megjelenés alatt. Ilonszki Gabriella–B. Kelemen Ida–Széles Zsuzsanna 2003. Fordulóponton. Képviselõnõk 1998–2002. Mirovni Insitute. Ilonszki Gabriella 2002. Az elnöki parlamentarizmus és a parlament. Századvég Új Folyam 2002. No. 2 109–133. Hazan, Reuven 2002. Candidate selection in: Lawrence LeDuc–Richard G. Niemi– Pippa Norris eds. Comparing Democracies. New Challenges in the study of elections and voting. Sage, 108–126. Lijphart Arend 1999. Patterns of Democracy. Government Forms and Performance in Thirty Six Countries, Yale UP 1999. Körösényi András 2001. Parlamentáris vagy elnöki kormányzás? Az Orbán-kormány összehasonlító perspektívából. Századvég 20: 3–38. Kurtán Sándor–Király Nóra 2003. Pártok és jelöltek. In: Kurtán Sándor–Sándor Péter–Vass László szerk. Magyarország politikai évkönyve 2003. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány. II. kötet VI. rész 1042–1100. Norris, Pippa 1996. Legislative Recruitment In: Lawrence LeDuc–Richard Niemi– Pippa Norris eds. Comparing Democracies. Elections and Voting in Global Perspective. Sage 184–215. Mateo Diaz, Mercedes 2005. Representing Women? Female legislators in west European parliaments. ECPR monographs 2005. Pitkin, Hannah 1967. The Concept of Representation. Berkeley: The University of California Press. Pitkin, Hannah 2004. Representation and Democracy: Uneasy Alliance Scandinavian Political Studies vol. 27 no. 3. 335–343. Phillips, Anne 1995. The Politics of Presence. Oxford: Clarendon Press. Shabad, Goldie and Kazimierz M. Slomczynski 2004. Inter-party mobility among parliamentary candidates in post-communist East-Central Europe. In: Party Politics 10, 151–176. Shabad, Goldie and Kazimierz M. Slomcynski 2002. The Emergence of Career Politicians in Post-Communist Democracies: Poland and the Czech Republic. In: Legislative Studies Quarterly 27, 333–360. Sawer, Marion–Manon Tremblay–Linda Trimble ed. 2006. Representing Women in Parliament: A Comparative Study. London. Routledge Schwarcz, András 2004. The central core in the Hungarian Parliament in: Mansfeldová, Zdenka–Olson, David M.–Rakusanová eds. Central European Parlia-
250
ILONSZKI GABRIELLA
ments. First Decade of Democratic Experience and Future Perspectives. Prague: Insitute of Sociology Academy of Sciences of the Czech Republic Villám Judit–Samu Nagy Dániel 2002. Országgyûlés képviselõk 1990–2002. In: Sándor Péter–Kurtán Sándor–Vass László (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2002-rõl. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány. DVD-melléklet. Várnagy Réka 2007. Nõi képviselet a választás és a kiválasztás erõterében In: Ilonszki Gabriella szerk. Kormányzás és képviselet. Megjelenés alatt. Wasilewski, Jacek 2001. Three Elites of the Central-East European Democratization, in Rados³av Markowski and Edmund Wnuk-Lipiñski eds. Transformative Paths in Central and Eastern Europe. Warsaw: Institute of Polish Studies etc., 133–142.
Jegyzetek 1. Például a jelenlegi miniszter-képviselõk között is vannak parlamenti újoncok (Gyurcsány Ferenc, Kóka János, Molnár Lajos), ami nem von le semmit hatalmi pozíciójukból. 2. Az OTKA T32829 sz. már befejezett és az OTKA 62628 sz. folyamatban lévõ kutatási támogatásért itt mondok ismét köszönetet. Ezenkívül köszönöm Huszár Ákos PhD-hallgató, kutatási asszisztens aktív részvételét az adatok elemzésében. A képviselõk életrajzai olvashatók az országgyûlés honlapján (mkogy.hu). 3. A folytonossági adatok nem tartalmazzák a visszakerülõ képviselõket, vagyis azokat, akik egy vagy akár több ciklus kihagyása után kerülnek be ismét a parlamentbe, bár ez a csoport is érdekes a karrierutak és a kiválasztás szempontjából. Pl. a 2006-os parlamentben 7 ilyen képviselõ szolgál, sõt, közülük néhányan négy ciklus kihagyásával kerültek vissza az országgyûlésbe. 4. A kiinduló év 1994. Bár az elsõ ciklusban volt 15 képviselõ, aki már korábban is szolgált, ezzel a folytonossággal itt külön nem foglalkozunk. Megjegyzendõ, hogy az MSZP-s Filló Pál az egyetlen képviselõ a jelenlegi, 2006-ban megválasztott parlamentben, aki hatodik ciklusát tölti, vagyis 1985-ben lett elõször parlamenti képviselõ. 5. Nem lehet felsorolni még a legfontosabb munkákat sem erre vonatkozóan. Kétségtelen, hogy erõs indíttatást és immár hagyományt jelent ebbõl a szempontból a feminista irodalom (lásd Phillips 1995, Mateo Diaz 2005, Sawer et als 2006. pl.), de ugyanilyen erõvel jelenik meg a gondolat a „mainstream” politikatudományban is (lásd pl. Norris 1996, Hazan 2002). 6. Lásd errõl a politikatudományban Lijphart (1999), majd Armingeon (2002) elemzéseit. A „kinder, gentler democracy” Lijphart által használt kifejezése általában a konszenzuális demokráciákra vonatkozik, és az egyik használt jelzõszám ennek kapcsán éppen a parlamenti képviselõk összetétele.
KONSZOLIDÁCIÓ VAGY BEZÁRKÓZÁS?
251
7. Valójában túl sokan használták ezeket a fogalmakat – olykor a tartalom tisztázása nélkül is –, így a számtalan hivatkozás helyett elégedjünk meg eggyel, amely átfogó és komparatív jellege miatt is figyelemre méltó (Wasilewski 2001). 8. Egy cikluson belül e három feladatcsoport ellátásában nem lehetnek átfedések: vagy kormányzati, vagy bizottsági vagy parlamenti feladatkört tölthet be egy képviselõ. 9. A hivatásos politikus besorolás ,22-es korrelációt mutat a korábbi vagy jelenlegi bizottsági funkcióval, ,09-es korrelációt a korábbi vagy jelenlegi parlamenti funkcióval és ,11-es korrelációt a korábbi vagy jelenlegi kormányzati funkcióval. 10. Ez a gondolat összekapcsolódik a kötött, illetve a szabad mandátum eszméjével, amivel tanulmánykötetünkben Körösényi András írása bõvebben is foglalkozik. 11. A jelölési folytonosságról 2002 kapcsán lásd Kurtán és Király (2003), az idõbeli változásról lásd Schwarcz (2004), a nõk vonatkozásában lásd Várnagy (2007). 12. A képviselõk átlagéletkorának szórása 1990-ban 12,28, 2006-ban 9,83 volt.
